EGY 18. SZÁZADI IMASZŐNYEG VIZSGÁLATA ÉS RESTAURÁLÁSA BAKÓ ÁDÁMNÉ

EGY 18. SZÁZADI IMASZŐNYEG VIZSGÁLATA ÉS RESTAURÁLÁSA BAKÓ ÁDÁMNÉ •

A Herman Ottó Múzeum 1990-ben a tervek szerint megnyitja felújított állandó kiállítását. A kiállításban szerepeltet több újonnan restaurált tárgyat, többek között azt a nemzetközileg is jelentős szőnyegművészeti és történeti értékeket hordozó imasző­ nyeget, melynek restaurálásáról beszámolok. A szőnyeg restaurálásának kettős célja volt: a tárgy jövő számára történő megmentése és esztétikus kiállítási tárgy létrehozása. A tárgy története és jellemzése A restaurálásra került szőnyeg az Avasi Református Egyháztól került a miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdonába, illetve az akkor Borsod Miskolci Múzeum elneve­ zésű jogelődhöz. A 18. századi török szőnyegművészet emlékei nagy számban maradtak fenn Ma­ gyarországon. A kereskedelmi úton elsősorban Erdélybe került, főleg török és perzsa szőnyegek királyi és fejedelmi udvarok luxusigényeit elégítették ki. Sajnos, a könnyen rongálódó alapanyagból adódóan igen sok értékes szőnyeg elhasználódott, az idő mar­ taléka lett, vagy háborúk áldozatául esett.1 A 16-18. században kisszámú import szőnyeg adományozás útján egyházakhoz került, ezek a szőnyegek a templomok falain, asztalain, bútorzatán jó állapotban ma­ radtak. A protestáns Erdély törökkel való jó kapcsolatának köszönhető, hogy itt több szőnyeg maradt meg, mint az ország más részein. A református, evangélikus és unitárius egyházak nagy szerepet játszottak a szőnyegek megőrzésében és ezzel jelentős szolgá­ latot tettek a szőnyegművészet emlékeinek átörökítésében. A templomok szőnyegeiről, azok számáról a templomok inventáriumai alapján készült feljegyzésekből értesülünk. Takács Béla Borsod megyei 17-18. századi levéltári anyag alapján készített kimutatást a megye területén lévő templomokban fellelhető szőnyegekről. Ebből tudjuk, hogy Borsod megye 147 református templomának 247 szőnyegéről maradt korabeli feljegyzés. Néhol a szőnyeg készítési helyét is feljegyez­ ték. Ezek a szőnyegek sajnos mind eltűntek. A megyében csupán Miskolcon maradt meg négy török szőnyeg ezeknek viszont nincs írásos nyoma.2 A négy szőnyeg az avasi református templomot díszítette. Kettő 17., egy 18. századi imaszőnyeg, egy pedig 19. századi medalionos török szőnyeg. A szőnyegekről nincs hiteles adat, csak az egyik felirata tudósít arról, hogy ezt a darabot a templom úrasztalának leterítésére 1727-ben a szabó céh ajándékozta az egyháznak. 1. Batári Ferenc: Az avasi református templom szőnyegei. HOMÉvk. XVII-XVIII. (1979) 115. 2. Takács Béla: Borsodi református templomok régi szőnyegei. HOM Évk. VII. (1968) 127.

601

1. kép. A múzeumnak ajándékozott szőnyeg a restaurálás előtt

2. kép. A szőnyeg restaurálás előtti állapota

602

1914-ben az Iparművészeti Múzeum - Magyarországon azóta is egyedülálló - kiál­ lításon mutatta be azt a 358 darab török szőnyeget, melyek között a három úgynevezett „avasi szőnyeg" is szerepelt.3 A kiállítás után 1915-ben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége a három ima- és egy medailonos szőnyeget 200 koronáért az egyháztól megvásárolta és mint állami letétet a Borsod Miskolci Múzeumnak adta át. 4 A szabó céh ajándékaként a templomnak, illetve később a múzeumnak ajándéko­ zott 1727-es datált (1-2. kép) szőnyeget restauráltam 1987-1988 folyamán. 1989 nyarán Pécsen fedeztem fel Jakováli Hasszán Pasa Dzsámijában a bejárattól jobbra a földre terítve a fentiekben leírt szőnyeg pontos mását, a végekbe hímzett feliratok nélkül. A pécsi szőnyegről eddig tudomásom szerint a szakirodalom nem tett említést. Batári Ferenc 1979-ben tett megállapítása alapján tudjuk, hogy a miskolci szőnyeg Gördesz vagy Malesz imaszőnyeg, anatóliai, a 18. század elejéről. A szőnyeg vizsgálata A restaurálás kezdetét minden esetben megelőzi a szőnyeg jellemző adatainak rögzítése, mert ezzel a munkával további kutatásokat, esetleges új megállapításokat segítünk.Szerkezeti analízist kell végezni a szőnyeg készítésekor felhasznált anyagok, technikák fizikai-kémiai elemzésével. Az analízist igen figyelmesen, körültekintően precízen kell végrehajtani, mert megállapításai a szőnyeg korjelzőjéül szolgálhatnak, árulkodnak a készítés helyéről, és gyakorlott szakember sok fontos adatot olvashat ki egy-egy apró megjegyzésből. Az analízisnek a szőnyeg anyagára vonatkozó szemlélődés alapján történt megállapításai kémiai vizsgálatok során nyernek igazolást vagy cáfo­ latot. Az általam vizsgált szőnyeg szerkezetének analízise néhány kiegészítő megjegyzés­ sel a következő: 1. Láncfonal anyaga: gyapjú (sárgászöld) 2. Láncfonal sodrata:

z

s = 2 Z S sodrat

3. Vetülékfonal anyaga: gyapjú (narancs színű) 4. Vetülékfonal sodrata: 1 Z sodrat 5. A sorok száma: (csomók közötti leszövött sorok) kétsoros 6. Láncfonal állása: minden második láncfonal megemelt, ez restaurálás közben a kiegészítés folyamán derült ki. 7. Oldalszélek eldolgozása, anyaga, technikája: három láncfonal szélességében beszövés, igen ritkán alkalmazott technikával. A szélbeszövés anyaga szintén gyapjú, de a lánc gyapjúnak csak fele a szál, így ennek sodrata is 1 Z. 8. Végek eldolgozása: 6 cm széles leszövés, ebbe hímezték a feliratot, a láncfona­ lak végei a leszövött szél után szabadon lógnak, sok szálat kettesével, hármasával összefogtak, és hármasfonatot készítettek belőle, vagy néhol csak jól összetekerték. 9. Csomózás fajtája: szimmetrikus gördesz csomó. 10. Csomó, anyaga: gyapjú 11. Csomó sodrata: 2 Z (2 Z összefogva) 12. Csomó vízszintes és függőleges száma 1 dmVcsomó: több helyen mért átlagot véve: 980 csomó/dm2 3. Bartók Imre: A keleti szőnyegek hazánkban. Művészettörténeti Értesítő XIX. (1970) 2. szám 148. 4. Batári i. m. 116. 603

13. Funkciója: templomi asztal letakarására szolgált, később különböző kiállítási körülmények között, kiállításokon szerepelt. 14. Kora: Feltehetően a 18. század eleje, 1727-es évek körül. Nem tudni, hogy a szélekbe került hímzést a szőnyeg elkészítése mennyi idővel előzte meg. 15. A betűk: Feltehetően selyem alapanyagúak, bár a felületük mindenhol nagyon roncsolódott. 16. Betűk selymének sodrata 1 S sodrat 17. Betűk technikája: Láncöltéssel készült felváltva írott és nyomott betűk, közöt­ tük kis virágminta a szóközi elválasztó. 18. A szőnyeg teljes mérete (a lebegő végek is) 123,5x152 cm 19. Színeinek felsorolása mennyiségük szerint: vörös, narancs, zöldessárga, sötét­ barna, sötétkék, tojáshéj színű, nyersfehér, sárga 20. A szőnyeg ornamentikája: középmezejében az imaszőnyegre jellemző lépcső­ zetes záródású piros imafülke, melynek oromzatáról jobbra kék, balra sárga mezőben két sarló alakú levél között szegfű. A bordűr sárga alapú fő sávjában úgynevezett „Herati" mustra, két vége a leszövő szélen drapp selyemmel behímzett felirattal; fent: Az Ur asztalára készített szőnyeg, lent: A B.N. Szabó Czéh ajándéka 1727. A restaurálás gondos tervezés alapján valósul meg, mely tervezés régi és új szakmai előírások (gyakorlatok) szintéziséből jön létre, mindig az adott tárgy sajátosságait szem előtt tartva. Munkám menetét én is megterveztem és munkám során ehhez igazodtam. A restaurálás menetében első és elengedhetetlen feladat a mindent dokumentáló fotó­ zás. Állapotfelmérés és restaurálás alatt és annak befejeztével fekete-fehér, színes képeket, diákat, mikrofelvételeket, illetve a szemléltetéshez szükséges rajzokat készí­ tettem. Restaurálás előtt, függesztett állapotban készültek felvételek, majd lefektetve, igen részletes, a hiányokat jól dokumentáló mikrofotók készültek. A kiinduló makrofótokról fénymásolatot készítettem, melynek segítségével, egyszerű jelzőrendszer al­ kalmazásával be lehetett rajzolni a folytonossági hiányokat, csomók alatti lánc- és vetülékszakadásokat és a szennyeződéses foltokat. A munkámat segítő dokumentációs anyagot a restaurátorműhelyben megőrzöm. A többféle dokumentálás után mintákat vettem és elvégeztem az anyag- és színe­ zékanalízist. Felületi tisztítás után a szőnyegnek különböző színű fonalaiból analízishez igen pici mennyiséget vettem ki, kémcsőbe tettem, megfelelő jelzésekkel elláttam. A szőnyeg anyagára, színezékeire vonatkozó kémiai analízis eredményének fontos sze­ repe lehet, utalhat a szőnyeg származási helyére, korára, segítheti a kutatót és restau­ rátort egyaránt. Az analízis eredménye eligazít a megfelelő tisztító-, konzerváló szerek és kiegészítő anyagok kiválasztásában. Elemiszál-vizsgálatot három módon végeztem: égetési próbával, kémiai módszer­ rel és mikroszkopikus meghatározásával.5 Égetési próba az első, minden további vizs­ gálat mindig ezt hivatott igazolni. Feltételeztem, hogy a szőnyeghez felhasznált minden anyag állati eredetű, fehérje alapú gyapjú. Erre kerestem először igazolást égetési próbával. Az égetési próbát azért is szükséges volt elvégezni, mert az eredménytől függően kell a későbbi mikroszkopikus vizsgálathoz a vizsgálandó szálak beágyazó anyagát megválasztani. Az égetési próbát minden vett mintán elvégeztem, eredményük egységes: égett haj-, csont- vagy bőrszag, igen kevés hamu, a hamu színe fekete. (Egy szál esetében az égetési próba eltérést mutatott, ezzel a gyapjú teljes vizsgálatának lezárása után foglalkozom.) A kilenc, gyapjúnak bizonyult mintámat ezután kémiailag vizsgáltam.6 A minták oldódtak lúgos ólomacetát-oldatban, nem oldódtak réz-glicerinoldatban. Ez azt igazol5. Szentpály-Szentpályné: Textiliák kémiai vizsgálata. Budapest, 1963. 11. 6. Szentpály-Szentpályné i. m. 21. 604

ta, hogy a vizsgált anyagok gyapjúk. A kilencből három mintát használtam fel a mik­ roszkópi vizsgálathoz. A mikroszkópi7 felvételek a következőképpen készültek: mikroszkóp adatai: ZE­ ISS, AMPLIVAL, POLARIZÁCIÓS: Fuji műfénydia. 19 dines film, 25-ös objektív, keresztezett nikölak, pol. anal + 1,8 blende. A gyapjú mikroszkópi képéről tudjuk, hogy hosszanti képe egymást átfedő pikkelyeket mutat, göndör alfa hélix szerkezete van, hajhoz, szőrhöz képest is vékonyabb, egyenesebb, egy vagy több molekulája van legbelül. Keresztirányú képe: kis vagy nagy medula, ha van. Az égetési próba és a kémiai elővizsgálat eredménye alapján a mikroszkópi beágya­ záshoz klorálhidrátot használtam, mivel az a gyapjú pikkelyei közé jól behatol, azokat kissé felemeli, a kép jellegzetesebb lesz. A minták vizsgálatának eredménye a mikrosz­ kópi felvételekről készült képeken láthatóan gyapjú. A szőnyeg két végébe hímzett betűk első látásra más minőségűnek tűntek, mint a többi fonal. Feltehetően selyem, bár felülete igen roncsolódott. A vett mintát megvizs­ gáltam. A selyem égetési próbájának eredménye mindenben megegyezik a gyapjú égetési eredményeivel, csak mivel itt nincs jelen kén, nem kíséri az égést kellemetlen szag. Égetési próba után itt is elvégeztem a kémiai8 anyagvizsgálatot. A minta tömény sósavban oldódott, 10%-os forró NaOH-ban is. A vizsgált anyag ezek alapján selyem. Ezt igazolta a mikroszkópi9 vizsgálat is. A selyemminta vizsgálatához a mikroszkóp és a felhasznált film adatai azonosak a gyapjúminták vizsgálatakor használtakéval. A selyem mikroszkópi képéről tudjuk, hogy hosszanti képe finom, hosszú szál, néha kettő, szericin ragasztóréteggel összeragasztva; keresztmetszeti képe pedig háromszög lekerekített sarkakkal. Beágyazáshoz ebben az esetben, feltehetően selyemről lévén szó, vízglicerin = 1:1 beágyazó anyagot használtam. A vizsgálat eredményeként a minta a selyem hosszanti képét mutatja. A szőnyeghez felhasznált anyagok megvizsgálása után a felhasznált anyag színezé­ keit is megvizsgáltam. A szőnyeg színezékeinek vizsgálatához kémiai analízist10 végez­ tem. A színezékelemzéshez átlag 2 mm nagyságú fonalat használtam fel, l - l O-ig sorszá­ mozva a mintákat. Először indigókimutatást végeztem nedves analitikai módszerrel. A 4-5 mintát félmikro kémcsőbe tettem, hozzáadtam 3 csepp NaOH-oldatot (3 szemcsepp deszt. vízben oldva); 3 csepp nátriumditionitot (Na2S2Ó4)-oldatot (egy vegyszerkanálnyi nátriumditionitot oldva 3 ml deszt. vízben). A félmikro kémcsőben levő oldatot lassan, óvatosan melegítettem, lehűlés után 2 csepp etilacetátot adtam a sárga oldathoz és jól összeráztam. Néhány másodpercen belül a felső etilacetátos fázis mind a két vizsgált minta esetében megkékült, ezért az indigóteszt eredményeként a kék színe­ zékre indigófestést fogadtam el. .A többi szín esetében vékonyréteg-kromatográfiás analitikai módszert alkalmaz­ tam, melyet a tízből megmaradt nyolc minta előkészítésével végeztem. Mind a megha­ tározandó mintákat, mind az összehasonlító anyagot egy csepp 10%-os sósavval forrón kezeltem. Erre a színezett anyagok esetében azért volt szükség, hogy a feltételezhetően jelenlévő pác fémionjai és a színezék közötti kémiai kötést megbontsam. Az összeha­ sonlító anyagként használt növényi drogoknál a savas kezelés a színezék leválasztását szolgálja glükozidos formájában. Ezután a még forró oldathoz 2-3 csepp metanolt adtam.

7. Boros Anna-Laki Lászlóné: Textilkémia. Budapest, 1980. 73. 8. Szentpály-Szentpályné i. m. 26. 9. Boros-Laki i. m. 73. 10. Hofenk de Graaff, J.: A simple method for the Indification of Indigó Studes in Conservation 19/1974. 54-55. 605

Az előkészítés után következett az oldat felvitele a vékonyrétegre: a réteg két oldalát 1 mm szélesen eltávolítottam, hogy kiküszöböljem az oldalakon esetleg fellépő hátrányos kapilláris-aktivitást. A réteg aljától számított 2 cm magasságban kb. 8 mm-es távolságban bejelöltem a pontok helyét. Kb. 3 mikrolitert vittem föl az oldatokból, vékony kapilláris segítségével. A fenti módon előkészített réteget kifejlesztettem. A kromatogram kifejlesztése a következőképpen zajlott: az előkészített réteget kifejlesztő edénybe helyeztem, amelybe előzőleg 1 cm magasan öntöttem megfelelő oldószer elegyet. A kapilláris erők hatására az oldószer felszívódott a rétegben, magával víve a színezékeket. Az oldószer­ ben való oldhatóságuktól és a réteghez kötődő adszorpciós tulajdonságuktól függően egyes színezékek gyorsabban, mások pedig lassabban haladnak a rétegen. Mikor az oldószer elérte a réteg felső szintje alatti 1 cm távolságot, a kifejlesztést megállítottam, a kiemelt réteget megszárítottam. Következett a foltok előhívása, a természetes színe­ zékek foltjait ugyanis nehéz nappali fényben vizsgálni. Az előhíváshoz olyan oldattal permeteztem be a réteget, amely a foltokat ultraibolya fényre érzékennyé teszi. Ezután a foltokat UV/350 nm fényben lehet tanulmányozni. A) Az antrakinon kémiai szerkezetű és más piros (narancstól barnáig) színezékek kimutatására szolgáló kromatográfiás körülmények:11 adszorbens réteg: cellulóz-acetát A szőnyegek készítésekor felhasznált szálak színezékvizsgálatának eredményei Vizsgált Minta fel­ minta használás szerinti száma neve

A minta színe

A vizsgálat módja neve

A felhasznált színező anyag neve

Feltételezhető színezési eljárás

1.

csomó

vörös

rétegkromatográfia

festőbuzér

2.

csomó

kopott sárga rétegkromatográfia

festőbuzér

3.

csomó

sötétbarna

rétegkromatográfia

perzsabogyó

4.

csomó

világoskék

indigó

5.

csomó

sötétkék

indigó

csáva színezési eljárás

6.

csomó

téglapiros

indigópróba nedves analitikai módszer indigópróba nedves analitikai módszer rétegkromatográfia

festőbuzér

pác színezési eljárás

7. 8.

lánc vetülék

sárga narancs

nincs színezék rétegkromatográfia

festőbuzér

pác színezési eljárás

9.

betűk selyme csomó

fehér

nincs színezék

fehér

nincs színezék

10.

pác színezési eljárás pác színezési eljárás pác színezési eljárás csáva színezési eljárás

-

-

Megjegyzés: Csáva eljárással indigó színezést csak a XIX. századig készítettek, így ez kizárja a szőnyeg XIX. századi készítését. Ha nincs ez a szőnyeg datálva, a színezékvizs­ gálat során egyértelmű utalást kapunk arra, hogy mikortól nem készülhetett a szőnyeg. 11. Hofenk de Graaff, J.: On the occuranc of red dyestuff in textilé materials from period 14501600ICOM Meeting 1972. Madrid 35. 606

3. kép. A gyenge megtartású részek megerősítése ti

4. kép. A tüllel megerősített részletek

607

300 Ac-10 (Mackery-Nagel). Kifejlesztő oldószerelegy: etilacetátitetrahidrofurán:víz = 6:35:45. Előhívasd 0,5 M alkoholos kálium-hidroxid (KOH) + UV/350nm. Felvitt anyagok: Összehasonlító anyagból: 1. alizarin, 2. purpurin, 3. xanthopurpurin, 4. festőbuzér (Rubia tinctorum), 5. kosenil (Coccus cacti), 6. kermesz (Coccus ilicis), 7. lack-dye, 8. brazilfa (Caesalpinia sappan). B) Flavonoidok és más természetes sárga (sárgától barnáig) színezékek kimutatá­ sára szolgáló kromatográfiás körülmények:12 adszorbens réteg: Kieselgel 60 (MERCK). Kifejlesztő oldószerelegy: kloroform :etil-ácetát: metil-etil-keton: hangya­ sav = 15:5:3:1. Előhívás 1%-os alkoholos Naturstoff-reagens (2-amino-difenil-borát) + UV 350 nm. Felvitt anyagok: összehasonlító oldatként: 1. rezeda (Resedca luteola), 2. Fistein (Cserszömörce, Rhus cotinus), 3. Perzsabogyó (Rhamnus catharticus). Az elvégzett kromatográfiai vizsgálat kiértékelése: az ismeretlen színezékek foltja­ inak színét, rétegen való elhelyezkedését hasonlítottam össze az ismertekével. A reten­ ciós faktor értékének kiszámítása úgy történt, hogy a start és a frontvonal közötti távolságot elosztottam a startvonal és a folt közötti távolsággal. Az eredményt, hogy melyik színt milyen színezéssel érték el, a 3. táblázat mutatja. Állapotfelmérés A fotózás és a szerkezeti analízis mellett írásos állapotfelmérést készítettem, mely szerint a szőnyeg egyenletesen, erősen kopott, a tükör jobb felső sarkában két lyuk van. A végekbe hímzett feliratok igen hiányosak, foszlottak, a felületük roncsolódott. A mihrábban több, tintafoltnak tűnő szennyeződés. A szőnyeg több kiállításon szere­ pelt, ennek következtében poros, tapadós a felülete, fakók a színei, fénytelen az egész szőnyeg. A végekben lévő feliratok között több kisebb-nagyobb rozsdafoltszerű elszí­ neződés van, sok helyen az elszíneződés közepe, mint egy rozsdafolt, kipergeti. Sok a csomóhiányosság, kopás, illetve szakadás következtében. A lánc- és vetülékfonal sok helyen megpattant. Sok a folytonossági hiány. Szélén a három lánc igen sűrűn megpat­ togott vagy teljesen beszakadt. A szőnyeg középvonala alatt hosszában, megmagyaráz­ hatatlan okból 4-5 vetüléknyi szélességben, teljes hosszában elszakadtak a láncfonalak, ezért a vetülék hurkaszerűen magasan kiemelkedik a szőnyeg síkjából. Összesítve: a szőnyeg állapota igen elhanyagolt, megrongálódott, elszennyeződött. A szennyeződé­ sek szinte minden fajtája fellelhető, így: zsírok, pigmentek (szilárd részecskék), por, korom, növényi festékek, vízben oldódó anyagok. Hátoldala vászonnal van bélelve, a bélésen szétfoszlott a bujtató, mely felfüggesztésül szolgált. A tárgy igen gyenge meg­ tartású (3-4. kép), ez meghatározza a tisztítás, konzerválás, restaurálás módját, kímé­ letes munkavégzést követel. •

Tisztítás Megfelelő előkészületek, dokumentálás után kezdetét vehette a több fázisban történő tisztítás, melynek első lépése a felületi tisztítás, illetve a portalanítás. A sza­ kadt, hiányos, foszlott részeket két tüll közé varrtam, ezek a tüllök a nedves tisztítás alatt is rajta maradtak a szőnyegen a további megrongálódás kivédésére. A portalaní12. Hofenk de Graaff, J.: Analysis offlovonaidsin natural yellow dyestuffs occuring in acient textiles ICOM Meeting 1978. Zagreb 15. 608

•

'

tást kis teljesítményű porszívóval végeztem úgy, hogy a szívófejre tüllt helyeztem, hogy a szívással az esetleges lazán illeszkedő csomókat ne bontsam tovább. A felületi tisztítást nedves tisztítás követte. A szőnyeg állapotfelmérése alapján a nedves tisztítást lehetségesnek és szükségesnek ítéltem meg. A nedves tisztításnak vannak előnyei és hátrányai is. Előny, hogy nedvesség hatására a gyapjú hajlékonysága, puhasága nő, viszont a rostok gyengülnek. Igen nagy a gyapjú vízfelvevő képessége (saját súlyának 50-60%-át képes magába szívni), ez a hosszabb áztatásra levérző színe­ zékek miatt gondot jelenthet. Igen gyors, hatásos vízeltávolítást kell a nedves tisztítás során alkalmazni. Előny, hogy a vízben oldódó szennyeződések mosás útján eltávoz­ nak, nagymértékben javítva a szőnyeg esztétikai megjelenését. A nedves tisztítás elvégzése előtt színtartóssági próbát kell végezni. A színtartós­ sági próbát a felületi pH-mérés előzte meg, melynek eredménye 5,4 pH-érték, 7 pH alatti, tehát savas a szőnyeg felületének kémhatása. A felületi pH-mérés azért szüksé­ ges, hogy a megfelelő kémhatású mosóoldatot tudjam alkalmazni. A felületi kémhatás mérése után elvégeztem a színtartóssági próbát. Először Hostapon (anionos felületak­ tív anyag) desztillált vízzel készített 5%-os oldatával végeztem, melynek kémhatása semleges volt. A mintát fehér vászon alapra helyeztem, megcseppentettem az oldattal, majd üveglemezekkel alaposan lepréseltem. Amennyiben az alsó, fehér alap rövid időn belül megszíneződik, az alkalmazott mosóoldatban levérzés várható. A piros szín 2-3 perc után levérzett, de hasonló eredményt adott a 2%-os Hostaponos oldat is. Végül a 0,02%-os Prevocell (nem ionos felületaktív anyag) tartalmú mosóoldat bizonyult alkal­ masnak, ebben egyik vizsgált minta sem vérzett le. A nedves tisztításhoz mosófürdőt13 alkalmaztam, melynek összetétele: felületaktív mosóanyag: Prevocell, visszaülepedés-gátló: CMC (karboxi-metil-cellulóz nátriumsó­ ja), mosófürdő folyadék: lágyított víz, koncentráció: Prevocell 1 g/l + 0,05 g/CMC Na-sója, lágyított vízben elkészítve. 1 g Prevocell koncentrációja ebben az esetben az a kritikus koncentráció, melynél a szőnyegnek biztos, hogy egyetlen színe sem vérzik le. A mosófürdő mennyisége egy-egy mosásnál 150-200 liter volt. A mosófolyadékot szivacs segítségével, óvatosan tunkolgátva vittem fel a szőnyeg felületére. A szőnyeg teljes felületét nagyméretű kádban vízszintesen kifektetve átitattam. A mosás során, mely első alkalommal 5-6 percig tartott, először sárga lé jött le. Színoldalán áttisztítva az alá helyezett tüll segítségével megfordítottuk, és így is átitattuk a mosófürdővel. Ez a művelet is kb. 5-6 percig tartott. A maradék folyadékkal elárasztva, 5 perc áztatás után, 150-200 liter lágyított vízzel átöblítettük. Ezt a műveletet kétszer megismételve, másodszorra már csak hab jött le a szőnyegből, sárga lé nem. Sajnos olyan sok hab jött, feltehetően előzőleg történt szakszerűtlen tisztítás következtében, hogy a második mosás után az öblítést folyamatosan kis vízsugárral permetezve, meghatározhatatlan mennyiségű lágy vízzel 10-15 percig kellett folytatni. Ez is megerősített abban, hogy mosni kellett. A második öblítés kezdetekor először sűrű, kemény, apró szemű hab keletkezett. A habot okozó, a szőnyegben a korábbi tisztítás során bennmaradt tisztí­ tószer szennymegkötő, elősegíti a levegő nedvességével együtt az oxigénnek és egyéb károsító anyagoknak a behatolását a textilbe, ezért teljes kimosása elengedhetetlen. Az öblítést tehát addig folytattam, míg a habzás meg nem szűnt. Ötször fordítottuk meg a szőnyeget, közben időnként nemcsak permetezve, hanem megúsztatva is próbál­ tuk a habot eltávolítani. Az utolsó előtti lágy vizes öblítőbe tettem a visszaülepedésgátló CMC Na-sóját. Az utolsó öblítést szivacsos szárítás követte, így sikerült a víz nagyobb részét eltávolítani. Most már sietni kellett, mert elképzelhető, hogy egy bizonyos időn túl 13. Hofenk de Graaff, J.: The Constitution of detergens in Connection with the Cleaning of Ancient Textilies. Studio in Conservation 13. 1968. 122-141. 609

történt áztatás hatására az addig nem vérző színek kezdenek levérezni. Addig szárítgat­ tam szivaccsal, hogy már vízmentes volt a tapintása. Sikerült úgy felitatni a vizet, hogy a papírvattás tunkoláskor a papírvatta izolálására nem volt szükség, nem tapadt a szőnyeghez. Keretre helyeztem a szőnyeget, melyre ritka háló volt feszítve. Ilyen hely­ zetben ferdén kitámasztva a keretet, négy hajszárító segítségével tovább tudtam a szárítást gyorsítani. Ezt a szárítást két órán keresztül folytattam. Ezután a szőnyeget két réteg papírvattára helyeztem, felületére pedig csak egy réteget, így bizonyos fokú párolgás biztosítva volt, viszont a vatta az esetleges nedvesebb részeknél még szívhatott magába nedvességet. Másnap reggelig így maradt a szőnyeg. A tisztításnak látványos eredménye volt. A színek megélénkültek, a szőnyeg tapin­ tása lágy, selymes lett. A rojtok visszanyerték színüket, fényüket, rugalmasságukat. Sajnos a szőnyegen két nagy területen tintának gyanított foltok nem tűntek el, bár kicsit meghalványodtak, de inkább csak felületükről távozott el a szennyeződés és a színük maradt. A foltok eltávolítására több kísérletet is tettem: 1. A feltehetően tintafoltra 2%-os öxálsavat (C 2 H 2 0 4 2H 2 0) alkalmaztam, helyi csepegtetéssel, a folt eltűnt, de közömbö­ sítéskor előjött. Az öxálsavat a tinta vastartalma miatt választottam. 2. EDTE és Selecton B2 szintén eredménytelen volt. 3. A 75%-os alkohol + 25%-os ecetsav sem volt eredményes. A folttalanítási kísérletek következtében a szőnyeg állapota esztétikailag nem volt kielégítő, ezért a harmadik kísérlet után újra mostam az előző mosási eljárás szerint, egy mosással és kétszeri öblítéssel. A szárítást most is az előzőek szerint végeztem. A folttalanítási kísérlet csak részben sikerült. Ammóniumoldat (NH4OH) segítségével a foltok kicsit elhalványodtak. Teljes száradás után a szőnyeg felületét mindkét oldalon 2%-os glicerin oldatával permeteztem, ettől még puhább, selymesebb lett. Végül a folttalanítás ugyan nem járt teljes eredménnyel, de a nedves tisztítás eredménye igen jónak mondható, így kezdetét veheti a tényleges restaurátori munka, amely szintén több lépésben valósítható meg. Konzerválás-restaurálás Ahhoz, hogy a restaurálást elkezdhessem, gondoskodnom kell a megfelelő színű és anyagú kiegészítő fonalakról. A színezéshez felhasználtam a következő színezéke­ ket: Ostalan Braun, Sandolon Scharlach NGL, Sandolon echt gelb PL, Sandolon echt blau, Sandolon echt orange, Wofalon schwarz. A felhasznált színezékek mindegyikéből törzsoldatot készítettem (1%-os törzsoldatot). A törzsoldat összetétele: 2 g porfestéket föloldottam 1 cm3 vízben, felfőztem, 2 cm3-re feltöltöttem. Tároláshoz a penészedés elkerülésére timolos oldatot öntöttem hozzá. A törzsoldat felhasználásával készítettem a színezőoldatot, minden szín eléréséhez megfelelő mennyiségben adagolva a kellő színt a törzsoldatból. Ez igen hosszadalmas, aprólékos munkafolyamat. A színezőoldat elkészítése: 1 liter víz, 2 ml 96%-os ecetsav (C 2 H 4 0 2 ) vagy ecet, késhegynyi nátrium­ szulfát (Na 2 S0 4 ) glaubersó. A megfestésre kerülő szálat előre vízbe áztattam, grammra kimérve kis motringokban helyeztem a színezőoldatba, és ebbe tartottam forráspontig, többnyire egy óra hosszán át, folytonos kevergetés közben, de mindig addig, amíg a folyadék víztiszta nem lett. A színezéshez olyan színezéket kell alkalmazni, melynek fény állósága a várható fakulás szempontjából a kívánt értékeknek megfelel.14 Ezért minimum 5 vagy annál 14. Hofenk de Graaff, /.: A természetes színezékek fakulása fény hatására. Múzeumi Műtárgyvé­ delem, 12. Bp. 1983. 221. 610

magasabb fényállóságú színezékeket választottam: sárga 5-ös, kék 5-ös, fekete 6-os, 7-es, piros 4-es és 5-ös. A kiegészítéshez két vastagságban színeztem meg a fonalakat. A fonalak a következő fajtájúak voltak: a vékony szálak pótlására 30/2-es ipari számú fésűs birkagyapjú, nyers színű. Vastag szál pótlására 12/3-as ipari számú fésűs birka­ gyapjú, nyers színű. A szükséges színek: lánc pótlására sárgászöld; vetülék pótlására narancs; a csomók pótlására vörös, sárga, barna, v. kék, s. kék, téglapiros (nyersfehér/ sárga). A kívánt színeket egy esetben sikerült azonnal elérni, közben mindig természe­ tes fénynél a szőnyegen lévő színekhez kellett hasonlítani, ott a megfelelő helyen, ahová a pótlás kerül, mert a szőnyegre helyezve a festett szálat, derült ki, hogy a szín elfogad­ ható-e vagy sem. A festési kísérletek bevált receptjei a következők: a vetülék világos­ vörös színének receptje: sárga 0,5%, narancs 0,1%, kék 0,05%, fekete 0,2%. A sző­ nyeg különböző színű hiányzó csomóinak pótlására a színezett szálak színezési recept­ jei: vörös (tégla, piros, lilás): narancs 0,1%, vörös 2%, kék 0,05%, fekete 0,1%; sárga: narancs 0,02%, sárga 0,2%, fekete 0,08%, barna 0,4% + barna 3 csepp, fekete 4 csepp; sötétkék: Sándolon echt blau PL 0,05%, a színezés sötét lett, de a nátrium-ditionitos színlehúzás után fakóbb, így megfelelt. A lánc nyersfehérje az idők során besárgult, elpiszkolódott, szürkés, zöldes, sár­ gás, meghatározhatatlan színű lett. Ezt a színt füstősítéssel, igen pici fekete és sárga becsepegtetésével hosszú idő után értem el. Téglapiros szín: vörös 2%, fekete 0,1%, kék 0,05%, világossárga: eredetileg nyersfehér; színezése a láncfonaléhoz hasonlóan igen sok problémát jelentett, sok időt vett igénybe, többszöri nátrium-ditionitos színle­ húzás után értem el a megfelelő színt. Az előkészített, megfelelő anyagú és színű szálakkal elkezdhettem a hiányzó ré­ szek kiegészítését. A kiegészítést a láncfonalak behúzásával kezdtem. A kevésbé prob­ lémás helyektől haladtam a mindig nehezebb problémát jelentő hiányosságok felé. Utoljára a két leszövött végződés teljesen szétfoszlott részeinek behúzását hagytam. A műveletet a szőnyeg hátoldalán végeztem. A kiegészítő szálat a hiányosság szélétől 5-6 csomóval beljebb bevezettem az ép szál mellett, áthidaltam a hiányosságot, a megfelelő szálnál szintén 5-6 csomón át behúztam az új láncot. A vetülékek behúzása hasonló módon történt, csak itt már arra kellett vigyázni, hogy a meglévő láncot megfelelő irányba keresztezzem az új vetülékkel. Igen nagy gondot jelentett a restaurálásban, hogy az egyik lánc megemelt, és szinte megbújik a mellette lévő mögött. A szőnyeg lánc- és vetülékfonalainak behúzása után, szintén igen kicsi hiányosságoktól elindulva, az eredetileg használt gördesz csomózás helyett szúrnák technika szükség szerinti vari­ álásával beöltögettem az előzőleg megszövött felületet, mindenhol a megfelelő színű restauráló fonalat használva, és ezzel a megfelelő mintát kialakítva. A lánc, a vetülék és a felület beszövése után gondot jelentett a lebegő hátoldali szálak eltüntetése, a hátoldal esztétikusabbá tétele, és hogy ne okozzanak gondot a továbbiakban, ne zavar­ ják a további munkavégzést. Ezeket a kilógó lánc- és vetülékvégeket igen vékony (szétsodrott) megfelelő színű szállal az eredeti iránynak megfelelően, az újonnan szö­ vött lánc-, illetve vetülékhez öltögettem, ezzel a további kihúzódásoktól is megóvtam a szálvégeket. Ezt a műveletet újabb szakirodalomban már közölt módon meg lehet spórolni, úgy hogy a szálak lebegve a hátpldalon maradnak, és a szőnyeg mozgásának, alaki változásának eleget téve húzódnak ide-oda a kiegészítő szálak. Itt esztétikai szempontokat figyelembe véve döntöttem úgy, hogy elvarrom és megszüntetem a le­ begő kiegészítéseket a hátoldalon. Végeztem ezt annak tudatában, hogy eljárásomnak technikailag előnyei és hátrányai vannak, esztétikailag viszont ez az eljárás elfogadha­ tóbb. A szúrnák technikához igen nehéz volt a fonal vastagságát eltalálni, mert a kiegé­ szítő szál vagy kiemelkedett a szőnyeg síkjából, vagy ha jobban szétsodortam a szálat, a szőnyeg felületén egy mélyedés keletkezett beöltés után is, esztétikailag elfogadhatat611

5. kép. A restaurált szőnyeg részlete

lan látványt nyújtott. A mihráb egyenletes színű és egyenletesen kopott csomójú felü­ letén keletkezett két nagyobb lyuk igen sok gondot jelentett. Ezeket a lyukakat csak ötödik beöltögetési kísérletre sikerült megnyugtatóan elvégezni. A színezett fonal színe a beöltögetés után nem bizonyult jónak. A felületbe öltve az új szál egészen más színt mutatott, mint amikor csak a felülethez volt próbálva. Új fonalat kellett festeni, ez sem bizonyult jónak. Több különböző színű (tónusú) szál összefogásával sikerült csak ered­ ményt elérni. A szőnyeg lánc- és vetülék-, valamint szúrnák felületi kitöltése után a két végbe hímzett betűk pótlása következett, illetve a meglévő betűk megerősítése, olvashatóvá tétele. A fényes felületű szál pótlására először színeztem selyemfonalat, ez nem bizo­ nyult jónak, így egy másik selyemszál (barnássárga színű) régebben színezett fehéríté­ sével elértem a megfelelő színt. Láncöltéssel visszahímeztem a megfelelő betűket és az évszámot. 612

6. kép. A szőnyeg restaurált állapotban Eredmény, javaslatok Az anyagvizsgálatokkal együtt közel tíz hónapig tartó restaurálás során esztétika­ ilag megfelelő, anyagát tekintve megerősített, de lágyabb, színeiben megélénkült, érté­ kes múzeumi és kiállítási tárgy lett a restaurálás előtt kemény, rugalmatlan, hiányos és szennyes szőnyegből (5-6. kép). 613

Munkámban - melynek jelentős részét Budapesten a Központi Múzeumi Igazgató­ ság Restaurátor Osztályának textil laboratóriumában végeztem-, baráti, emberi, szak­ mai segítséget kaptam Tímárné Dr. Balázsy Ágnestől, Gerő Lászlónétól, Mátéffy Györktől. Segítségükért ezúton mondok köszönetet. A fotók, dokumentációk elkészí­ tésében Mátéffy Györk és Földessy Péter voltak segítségemre. Ahhoz, hogy az elvégzett munkának minél hosszabb ideig látható eredménye le­ gyen, elengedhetetlen a megfelelő klimatikus viszonyok biztosítása. Textilről lévén szó és mert más szerves anyagból készült tárggyal közös teremben lesz kiállítva, 50-65%-os páratartalom javasolt. Maximálisan 500 lux, de ha mód van rá, 150-500 lux közötti megvilágítás volna kívánatos, valamint a megvilágítás időtartamának minimálisra csök­ kentése. Falra helyezés esetén a faltól 1-2 cm távolságra kell kitartani. Ilyen körülmé­ nyek között meghosszabbítható a tárgy életének időtartama. UNTERSUCHUNG UND RESTAURIERUNG EINES BETTEPICHES AUS DEM 18. JAHRHUNDERT Besagter Teppich kann als reprásentantes Exemplar der türkischen Teppichkunst aus dem 18. Jahrhundert angesehen werden. Von der reformierten Kirche zu Avas gelangte er in den Besitz des Herman Ottó-Museums zu Miskolc. Zu Beginn der Restaurierungsarbeiten war der Teppich zerschlissen, fadenscheinig, mangelhaft, geflickt und verschmutzt; die Inschriften, die in die Webekante gestickt waren, waren unleserlich. Zur Ornamentik: im Mittelfeld ist die für Bettepiche so charakteristische, sich stufenweise schliessende Betnische zu sehen, von ihrem Giebel aus sind rechts auf einer blauen und links auf einer gélben Fláche zwischen zwei sichelförmigen Bláttern Nelken zu sehen. Die Bordűré ist im Grundton gelb, in ihrem Hauptstreifen befindet sich das sogenannte „Herati"-Muster. Die Inschrift in den Webekanten oben: Teppich für den Tisch des Herrn und untén: A.B.N. Geschenk der Schneiderzunft 1727. Der Restaurierung ging eine Reihe von einander bestárkenden, physikalischen und chemischen Stoffuntersuchungen voraus. Diese Untersuchungen dienten dazu, die entsprechenden Materialien und Methoden für die Reinigung und die Vervollstándigung auszuwáhlen. Jede einzelne Phase dieser Untersuchungen war von einer Dokumentation in Schrift, Zeichnung und Foto begleitet. Die Ausbesserung erfolgte dann mit Wollfáden, die in ihrer Stárke, ihrer Fárbung und Beschaffenheit den ursprüngli­ chen Fádén entsprachen, sowie unter Anwendung von Stichen nach der ursprünglichen Technik. Abweichungen traten alléin bei der Verknotung auf, wo statt des GördesKnotens die Sumak-Technik angewendet wurde, und zwar wegen der Oberfláchen-Abgenutztheit der Knoten am Teppich. Im Ergebnis der Restaurierung erhielten wir einen schönen, ásthetisch anzusehenden Teppich, ein ausstellungsreifes Textil. Bakó Ádámné