EGERCSEHI TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVE

EGRI ÉPÍTÉSZ IRODA KFT. 3300 Eger, Dobó utca 18. Tel.: 36/511-570 Fax: 36/411-890 Heves Megyei Bíróság mint Cégbíróság Cg. 10-09-021606 E-mail: [email protected]

EGERCSEHI TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVE

ÖRÖKSÉGVÉDELMI HATÁSTANULMÁNY

E g e r, 2008. május hó

2

ÖRÖKSÉGVÉDELMI HATÁSTANULMÁNY EGERCSEHI TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVÉHEZ

1. VIZSGÁLAT Egercsehi falu története A falut 1285-ben említi először oklevél Terra Cheh alakban, a Baksa nemzettség birtokában. Még ugyanebben az évben Simon fia Dénes elcserélte a zempléni Vily faluért. 1546-49 között köznemesek bírták. 1549-50-ben török hódoltság alá került. Az 1550. évi török adólajstrom szerint 5 házban lakó 10 nős férfi fizette a török földesúr által követelt adót. Eger 1552. évi ostroma idején elpusztult. 1564-ben kezd újra benépesülni. 1600-ban Széky Pál gyermekeinek birtokában volt. 1635-ben Csehit telekadótól mentes kuriális falunak mondja az összeírás, ezt a státuszt még 100 évig megtartotta. A XVII. században mindössze 5-6 háztartásból állt. 1672-ben néptelennek mondja a dézsmajegyzék, de 1675-ben újra kuriális faluként említik. Lakói az elviselhetetlen adóterhek elől menekülve, ingó és ingatlan vagyontárgyaikat otthon hagyva Egerbe vagy az erdőbe szöktek. 1692-ben sem lehetett az adót az elbujdosott lakosságra kivetni. 1693-ban Dorogfy özvegyének birtokában volt. 1696. évi telekadó összeírásban sem szerepelt a falu neve. 1698-ig visszatértek a régi lakók, s ekkor már kíméletlenül behajtották rajtuk az adót. 1701-ben 29 adóköteles jobbágy férfit írtak össze Csehiben. 1718-ban 2 Sütő, Bozó, 2 Pós, 2 Józsa, Császár, Ficzere nevű családok alkották a falu jobbágy lakosságát (1718. évi jobbágyösszeírás). 1740 táján a falu kuriális jellege megszűnt, besorolták az állami adóterhet viselő jobbágyközségek közé. 1736-ban rudnyai Zsoldos Péter a Verebélyijussnak nevezett csehi birtokait Gellén Istvánra ruházta át, ettől kezdve a Gellén család ismételten vásárolt itt birtokrészeket a Széky, Papszász, nagy, Sass és Bíró családoktól. 1770-ben a Gellén, Okolicsányi és Mikhelek családok kezén volt a falu. A jobbágyháztartások száma már 27-re emelkedett.

Az 1776-ban használt községi pecsét címeralakja három széthajló kalász, mellette csoroszlya és ekevas. Körirata Csehi helség.

3 A települést többször sújtotta villámcsapás. 1769-ben a templomot érte, 1791. augusztus 23-án pedig a villámcsapásból keletkezett tűzvész után csak négy jobbágyház maradt meg. 1878. augusztus 31-én és 1900. augusztus 30-án felhőszakadás pusztított. 1820 körül lett birtokos Csehiben Beniczky Márton, majd Tamás, akitől unokaöccse Zsigmond örökölte. Rajta kívül XIX. század első felében az Eszenyi, Losonczy és Sütő családok is szereztek itt birtokrészeket. A Beniczky család meghatározó szerepet töltött be a település történelmében. A ma is álló kastélyt Beniczky Zsigmond építtette 1830-ban. A szénbányászat alapjainak megteremtése Beniczky György nevéhez fűződik. Feleségéről nevezték el az Antónia tárót. Egercsehi XX. századi története összefonódik a szénbányászattal. A település lélekszáma többszörösére nőtt. 1786 363

1806 364

1816 323

1821 353

1830 355

1840 386

1849 359

1851 347

1860 378

1870 389

1880 418

1890 490

1900 535

1910 886

1920 1013

1930 1436

1941 1551

1949 1506

1960 2045

1970 2159

1980 1954

1990 1607

2001 1638

2007 1570

A bányászokat a szomszédos településekről toborozták, ők naponta bejártak. A távolabbról érkező vezetők és szakmunkások részére felépült a Bányatelep igazgatói és tisztviselői lakásokkal, bányászlakásokkal és legényszállással, a korabeli községeknél magasabb szintű szolgáltatással. A bánya üzemelése a kezdetektől villamos energián alapult, a helyi, valamint a bélapátfalvi erőműről. 1957-ben kapcsolták be az országos energiahálózatba. 1930-ban már a lakosság nagyobbik része számára a bánya biztosította a megélhetést, a mezőgazdaság nem érte el az egyharmados arányt és a későbbiekben még inkább háttérbe szorult. A község határa 2094 kat. holt volt. Művelési ágak szerint: szántó 1255, legelő 379, erdő 201, rét 162, kert 23, szőlő 1 hold, a többi terméketlen terület. Mára termőterületnek 10%-át sem éri el a szántó, kb. 20%-a erdő, a többi rét és legelő. A XX. század vége nem csak politikai, hanem gazdasági változást is hozott a lakosságnak. A bánya bezárásával Egercsehi történetének egy jelentős szakasza zárult le. Részletek a szénbányászat történetéből A Bükk-hegység széntelepeinek felkutatására az egri püspökség tette meg az első lépéseket. A szénre Eszterházy püspök nagyszabású építkezéseit kiszolgáló téglaégető kemencék fűtéséhez volt szükség. Elsőként mégis a vasércet kereső Fazola Henrik talált szenet Egerbakta határában 1767-ben, majd 1784-ben Hog Pongrác több helyen a Bükk nyugati, délnyugati részén. A Bükk első szénbányáját 1796. márciusában Egerbakta és Bátor határában nyitotta meg a püspöki uradalom. A bátor-szarvaskői területen kisebb-nagyobb megszakításokkal 1967ig tartott a szénbányászat. Bátor, Szarvaskő, Mónosbél, Hevesaranyos, Szentdomonkos

4 határaiban fellelhető gyakori szénkibúvások Beniczky György földbirtokos figyelmét is felkeltették. A szénjog föld nélkül is eladható, illetve megvehető volt, ezért összevásárolta az Egercsehi és Szúcs községek határában a külbirtok alatt található egész kőszénkészlet kutatásának jogát is. Az egercsehi szénmező kitermelése a Szúcs határában lévő Mennyország-lápa vagy Egyház-lápa kibúvására telepített Antónia-táróban indult meg 1901-ben. 1904. december 30-án Beniczky György 90 évre szóló haszonélvezeti szerződést kötött Márkus Ágoston egri vasúti főmérnökkel és gróf Wessely Károly bécsi építési tanácsossal. Az ő nevükhöz kötődik az eger-putnoki vasútvonal létesítése is. A bányanyitás költségeinek fedezésére egy részvénytársaság alakult 1906. december 27én Egercsehi Kőszénbánya Rt. néven. A nagyüzemi szénbányászat 1907-ben indult a Lipót, majd az Ödön aknában. A feltárások, az aknaépítés és tárókihajtás több éven át tartott, 1912 októberében indult a szénszállítás. A bányának sikerült megállapodást kötnie a Magyar Királyi Államvasúttal a szénvásárlásra. Az eger-putnoki vasútvonalat 1908. november 12-én adták át. A bánya a vasúttól távol feküdt, ezért a szén elszállítására a legközelebbi állomás – Mónosbél – és a bánya között 11,5 km hosszú sodronykötél-pályát építettek. A mónosbéli szénosztályzó 1911ben készült el. Tervezték a községet érintő vasútvonal építését – legutoljára az 1956. évi rekonstrukció idején – de soha nem valósult meg. A bánya anyagi helyzetének javítására az Egercsehi Kőszénbánya Rt. és a Bélapátfalvi Portland Cementgyár Rt. 1918-ben érdekközösségre lépett, majd 1923. január 1-én – újabb részvénykibocsátás kapcsán – összeolvadtak. 1926. januárjában helyezték üzembe a Beniczky I. és II. aknát. A szénmező szélére telepített aknák miatt nagy szállítási távolság adódott. 1943-ban egy 580 m hosszú, főszállító lejtős akna kihajtásához kezdtek. A felső széntelep feltárására és gazdaságos lefejtésére a fronthajtás bizonyult alkalmasnak. Az első lejtősaknát 1948. szeptemberében helyezték üzembe. 1946-ban a bánya különvált a bélapátfalvi cementgyártól és államosították. 1951-ben került az Ózdi Szénbányászati Tröszthöz. Az 1956-66 közötti rekonstrukció során megépítették az új 100-as aknát és a Csehi 1-es aknát. Több főszállító vágatot hajtottak ki, korszerűsítették a fejtést és felújították a kötélpályát. A széntermelés az 1930-40-es évek 100 000 tonnájához képest a 70-es években 300 000 tonnára emelkedett. A délnyugati, majd a déli bányamező felhagyásával a termelés súlypontja az északi bányamezőre koncentrálódott, ahol a 80-as évek végéig elegendő szénkészlet állt rendelkezésre. A szénutánpótláshoz további kutatásokat végeztek, de ezek feltárására már nem került sor. A bányát 1990-ben bezárták.

5 A település kialakulása A település régi része - a XX. sz. elejéig Csehi falu - a Csehi (vagy Csónakkúti, esetleg csak) pataknak nevezett vízfolyás két oldalán, illetve a Bekölcére vezető országút mellett alakult ki. A falu központjában, az úttól keletre, magasan a domboldalon épült a templom, az odavezető lépcsősor melletti kálváriával, mögötte a temetővel. Az egyházi iskola egészen az államosításig működött. A templomtól északra eső falurész a Felvég, a déli az Alvég. A falu középső része a patakparti jelleget jól őrzi. Itt a keleti részen kuriális nemesek, a nyugati oldalon telkes jobbágyok laktak. A falu északi részének szűk zsellérportáit a kúria gazdasági vonzása hozta létre. Az összefoglaló falurész-neveken belül a kisebb részeket az ott lakó családokról nevezték el. A falut északról a Beniczky kastély zárja. A régi falumag déli irányba terjeszkedett, először 1909-ben a bányászat kezdetével összefüggésben, majd az 1920-as években -ezt nevezik Falu aljának - később pedig 1945 után. Egercsehi bányatelep kialakulása A Szúcs és Csehi falvak környékén felfedezett szénkészlet kitermeléséhez szükséges segédmunkaerőt a környékbeli falvak lakossága csak részben szolgáltatta. A távolabbi falvakból bejárók, és a más bányákból idekerülő szakmunkások részére lakásokat kellett építeni. A központi telep elhelyezésére a Szúcs és Csehi községek közötti Villói-patak völgye látszott alkalmasnak. A bánya megnyitásával egyidejűleg hozzákezdtek a lakótelep építéséhez. 1910-ben átadták az igazgatói lakást, 3 tisztségviselői lakást és 23 munkás-lakóházat az Alsó telepen, egyenként négy lakással. 1911-től működik a gyógyszertár. 1912-re készült el a központi iroda, a kantin és a csendőrség épülete. A Beniczky akna közelében legényszállás, a Villói patak völgyében a Felső telepi lakások épültek. Az Y alakú völgy középpontjában villamos energiát termelő erőmű készült. Az 50-es években kezdett bányarekonstrukcióval egyidejűleg jelölték ki az Új-telep helyét a Bekölcére vezető út mellett. Itt akkor száznál több lakás épült. Az út túloldalán először négy-tantermes iskolát építettek, amit később még további nyolc tanteremmel bővítettek. A 60-80-as években a sportpálya nyugati oldalán és az Alsó teleptől délre terjeszkedett a településrész. A Bányatelep nagyobb ütemben fejlődött, mint a régi falu. A megnövekedett lélekszámhoz szükséges új intézményeket - óvoda, orvosi rendelő, ABC, vendéglő, szálló - is ide telepítették. Az egykori kantin ma művelődési ház.

6 Természet, táj, tájhasználat – településhálózat Egercsehi a Bükk hegység nyugati részéhez kapcsolódó Bükki előtér vagy Bükkhát völgyekkel tagolt, változatos felszínű dombvidékén fekszik. Az igazgatási terület 1039 ha, a belterület 134 ha. A völgyek észak, északnyugat – dél, délkelet irányúak. A területen két vízfolyás ered. A Csónak-kútról eredő Csehi-patak völgyében alakult ki Csehi falu, a Villói-patak völgyébe a Bányatelep. A Csehi-patak vizét a falu déli részén fakadó Kis-kút forrás vize is táplálja. A két patak az igazgatási terület alsó harmadában találkozik, majd délkelet felé haladva – az igazgatási területen kívül – Tardosnál folyik az Eger-patakba. Egercsehi területének legmagasabb részei a falutól keletre lévő Magashegy (455 m), és északon a Bekölcével határos Ágota (460 m). A beépített terület legmagasabb része az északi faluvégen a Csónak utca (365 mBf). Mindkét falurész központja 320-325 mBf helyezkedik el. A legmélyebben (300-305 mBf) a falu déli vége fekszik. Egercsehi a mérsékelt éghajlati öv enyhén szélsőséges kontinentális klímaterületének hűvösnyarú övezetébe tartozik. Az évi középhőmérséklet 8-8,5 °C között van, ami alacsonyabb az ország nagy részét jellemző 10-10 °C-nál. A csapadékmennyiség viszont több az országos átlagnál, eléri a 600-650 mm-t. Ma a külterület termőterületének kb. 70%-a gyep, 20%-a erdő, 10%-a szántó. Az 1930-as adatokkal összehasonlítva a szántó területe kb. hatodára csökkent. Összefüggő erdő borítja az igazgatási terület északi részét, valamint a falutól keletre eső völgyet és domboldalt. Ezen kívül a legelőket kisebb erdőfoltok tarkítják. A település alatt jó minőségű barnakőszén található. A bányászat nyomait meddőhányók őrzik. A településre bevezető út mentén található a Felső-Villói tanya. Egercsehi a megyeszékhelytől 20-22 km-re északra, a 25. sz. főút mellett fekszik. Az Ó-falun áthaladó 2510. sz. összekötő út Mikófalván keresztül Bélapátfalvával teremt kapcsolatot. Egercsehi jelenleg Bélapátfalva kistérségéhez tartozik, amely a közelmúltban alakult a Pétervásárai Statisztikai Kistérség 13 településéből. Korábban Eger városkörnyéki települései között szerepelt. Egercsehi mikrokörzetéhez hat község tartozik. 1990-ig, a szénbánya bezárásáig gazdasági, oktatási, egészségügyi központ volt.

7

Település a tájban

8

9

Településszerkezet, területhasználat A településszerkezetet a domborzati adottságok határozták meg. A település két fő részből áll. Az Ó-falu az igazgatási terület középső részén végighúzódó keskeny völgyben, a patakot közrefogó két út mentén épült. A település magja a völgy legszűkebb részén alakult ki, az úttól magasabban álló templommal és a temetővel. Ettől északra a Felvég terjeszkedésének a földesúri kúria szabott határt. A keleti domboldalon a kisnemesek táblatelkei, a patak és az út között a kisebb zsellértelkek helyezkedtek el. A patak túloldalán a telkes jobbágyok dombra felfutó keskeny, hosszú telkei sorakoznak. A Ó-falu déli irányba terjeszkedett, a domborzati adottságok miatt elsősorban az út és a patak között. A patak túloldalán belterületi kertek húzódnak. A Bányatelep részére a Csehi és Szúcs közötti szélesebb völgyet jelölték ki. Az Y alakú völgy déli ágában az Alsó telep, északnyugati ágában a Felső telep lakóházai épültek. A településszerkezet is tükrözi a bányászok és a falusi emberek életmódja közötti különbséget. A kettő- vagy négylakásos típusházakhoz kicsi udvarok tartoznak, a megközelítésükre szolgáló keskeny utakon legfeljebb csak szénszállító lovaskocsi közlekedett. Az Új-telep szerpentin útjáról megközelíthető ikerházak már egy kicsit nagyobb telkeken épültek Az Y tövénél alakult ki a Bányatelep központja a koránál magasabb szintű ellátást nyújtó intézményekkel, templommal, a bánya központi irodaházával, igazgatói lakással. A patak egyik oldalán sportpályát, a másikon közparkot létesítettek szabadtéri színpaddal, strandmedencével. Az Y alakú völgy északnyugati végén a Csókos, a Bekölcére vezető út mellett a Csónakkút nevű településrészeken csak néhány ház áll. A későbbiekben a sportpálya mellett, és déli irányba bővült a település. A két völgy házai délen csaknem összeérnek. A Beniczky akna bezárása után a Bányatelep központjában nyitott új akna köré telepítették a bánya felszíni létesítményeit. A bányászat megszűnése után ezeknek a telephelyeknek csak részben találtak új funkciót.

10

11 Településkarakter, településkép Az 1960-as évek elején végzett kutatás a következőket állapította meg. „A község hagyományosan épített lakóházainak uralkodó típusa a XX. sz. első felében a nyeregtetős, szarufás, háromsejtű, boglyakemencés, szabadkéményes ház, ez azonban az építkezés modernizálódásával a gyűjtés idejére teljesen eltűnt, összefüggésben a bánya 1907-ben történt megnyitásával. A XIX. században még általános volt a zsilipelt, gerendavázas falszerkezet (utolsó példányai 1910 körül tűnnek el) szarufás kontytetővel – ennek elől „eresze” volt –, belülfűtős kemencével. A XVIII. sz. végén a faház még az építkezés magasabb szintjét is képviselte, mert a plébániaházat is fából építették. A XX. század előtti időkben a faház mellett jelentős szerepe volt a földből „verett ház”-nak, melyből 1956-ban bontották el az utolsót. 1905-ben községi kőbánya („kővágó”) nyílt, és ettől kezdve a kő, mint a fal építőanyaga fokozatosan jelentőséget nyer. Vele együtt vályogot és 1950 óta téglát is alkalmaznak. Szalmával általánosságban 1920-ig fedték a házakat. A XX. sz. elejéig gyakori volt a mestergerendás fedém boldoganyával. Az istállót és a búzásházat a palóc építési gyakorlatnak megfelelően nemcsak a soros, hanem a csoportos elrendezésű telkeken is a lakóházakkal egy fedél alá szokták építeni. A telek végén álló nagy cséplő csűrök egyik ágában állatot is tartottak. Az ivóvizet a korábbi állapotokkal megegyezően néhány közkút szolgáltatja, melyekről – hagyományos beosztással – hordják a családok a vizet. A körte alakú, égetett falú, illetve szalmával bélelt, udvaron álló gabonásvermeket a XIX. sz. közepén még használták. 1754-ből arra van adat, hogy a verem a lakóház, a „pitar” alatt volt. Ezekhez hasonló alakú burgonyásverme volt 1909-ig a falu déli részén kb. 50 családnak és még a legújabb időkig is volt néhány a templomdomb alján. A beltelkek gazdasági funkciója 1945-ig annyira megosztott volt, hogy minden gazdának rakodója volt a határban és korábban a búzát is ott nyomtatták. Az Ó-faluban a telkek nagyobb része szalagtelek, kivéve az apró zsellértelkeket és a nemesi hadak nagyméretű – időközben megosztott – táblatelkeit. Az ún. Ambróczy udvarban még ma is állnak Ambróczy földesúr egykori cselédeinek lakásai. Ez az épület – ugyanúgy, mint a többi régebben épült ház – utcára merőleges gerincű, kontyolt nyeregtetővel készült. Ezen a házon fatornác látható, de jellemző az íves nyílású kőtornác is. Még fellelhetők a hadas településforma nyomai. Ezeket a rajtuk lakó palóc családokról nevezték el (pl. Ficzere had, Tompos had stb.). A telkek elrendezése soros, a nemesi hadaké csoportos volt. A nemesi telek fonással volt kerítve, a többit csak a XX. században kezdték keríteni. 1895 körül még falukapukat – „serte kapu” – használtak.” ( A felvétel ideje 1962) Az Ó-faluban egyházi iskola működött egészen az államosításig. Az épületben a ’80-as években varroda működött, ma üresen áll.

12 A bányatelep legrégebbi lakóházai az Alsó- és Felső telepen, a Villói-patak völgyében épültek 1910 körül. A bányászkolónia típusházai kettő vagy négy kisméretű szoba – konyhás lakás összeépítésével alakultak ki. Mindegyikhez kis telek tartozik. A lakások keskeny közökön közelíthetők meg. A fürdőszobát a ’80-as évek végéig működő tisztasági fürdő pótolta. Az utóbbi időben több lakást felújítottak, bővítettek, esetenként kettőt, hármat összenyitottak. Az Új-telepre az ikerházak jellemzőek. A típuslakások azonos tömege egységes településképet alkot. Az újabb házak közül több kétszintes vagy tetőtérbeépítéssel épült. Az utcakép szempontjából kedvezőtlen a tetőgerinc irányának váltakozása. A településkép meghatározó elemei az egykori energiaközpont és a központi iroda épülete, valamint a volt bányaigazgatói lakás.

Ó-falu

13

Rákóczi utca

14

Kossuth utca

15

Alsó telep Egri út

16

Alsó telep

Felső telep

17

Új-telep

Új telep Petőfi utca

18

Új-telep 80-as évek

Nagy ház

19 Építészeti értékek Egercsehiben két országos védelem alatt álló épület van. A vonatkozó törvény értelmében a műemlék épület telke is védett, továbbá az ezek környezetében lévő telkek műemléki környezetnek minősülnek.

A római katolikus templom Középkori templom felhasználásával épült barokk stílusban, 1769-ben. 1818-ban, 1829ben javítják a templomot és a tornyot, majd 1836-ban újrazsindelyezik a tetőt és a tornyot, vakolnak és meszelnek, minden alkalommal Zwenger József vezetésével.

20

Kálvária kereszt

Kálvária

21 Beniczky kúria A falu északi végén, a Csónakkúti-patak és a Bekölcére vezető út kanyarulatában építette Beniczky Zsigmond 1930-ban. A klasszicista stílusú lakóház később Beniczky György tulajdona lett. A századfordulón emeletes szárnnyal bővítették. Ekkor helyezték el az ablakrácsokat és az eklektikus vakolatdíszeket.

Régészeti örökség Egercsehi településrendezési tervéhez Fodor László régész készítette a régészeti örökségvédelmi hatásvizsgálatot. A középkori faluhely a keleti ún. Templomos völgyben lehetett, a régi temető közelében. A Kenderföldön (Templomfődje feletti tetőn) népvándorlás-kori és középkori cseréptöredékeket gyűjtött Legányi Ferenc az 1950-es években. A Kővágó nevű területen kovaszilánkokat és őskori (későbronz-kori) edénytöredékeket talált Rozsnyói Márton egri muzeológus. A Káposztás-kert nevű területen őskori (vaskori) cseréptöredékekre lelt Legányi Ferenc. Természeti értékek A település igazgatási területén védett természeti értéket nem tartanak nyilván. Ex lege védettek a források. A patakok külterületi szakasza és a külterület jelentős részét kitevő legelők és rétek természetközeli állapotot mutatnak. A település igazgatási területének jelentős része az országos ökológiai hálózat és a kiemelten fontos természeti terület övezetébe tartozik. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága 34 egyedi tájértéket rögzített a község bel- és külterületén. Ezeket a vizsgálati dokumentáció melléklete tartalmazza.

22

II. VÁLTOZTATÁSI SZÁNDÉKOK Településhálózat, tájhasználat A jelenlegi településhálózati kapcsolatokban a terv nem javasol változtatást. A mikrokörzet hat településének önkormányzatai között kialakult a feladatmegosztás. Bélapátfalvával és a többi hat községgel erősíteni kell a kapcsolatot a térség érdekeinek érvényesítése érdekében. A munkalehetőség, a közlekedési kapcsolat és a magasabb szintű szolgáltatás miatt a megyeszékhely vonzása továbbra is erős marad. A Bányatelepen áthaladó 25. sz. főút jelenlegi nyomvonala a terv távlatában megmarad. Az Ó-falun átvezető összekötő út belterületi és külterületi szakasza is felújításra szorul. A településszerkezet védelme miatt a szabályozási szélesség növelésére csak néhány helyen van lehetőség. A dombvidékre jellemző tájkarakter megőrzésére törekszik a terv. Továbbra is a természetközeli állapotú gyepek és – az észak-északnyugati összefüggő erdők kivételével – a kisebb erdőfoltok lesznek a táj jellemzői. Elsősorban a tájrehabilitációhoz kapcsolódóan, valamint védelmi rendeltetéssel kerül sor erdőtelepítésre. Ezek a többnyire önkormányzati tulajdonú területek a meddőhányók, a hulladéklerakó és a szennyvíztelep környezete. Településszerkezet, területhasználat A településszerkezeti terv az összetett szerkezetű település jelenlegi területhasználatának, karakterének megőrzését, ugyanakkor a településszerkezet továbbfejlesztését javasolja. A belső közlekedési kapcsolatok javítása érdekében néhány keskeny utca szélesítése, a Rákóczi u. és a Kossuth L. utca összekötése szerepel a tervben. A településkép javításához szükséges a közterületek, közparkok rendezése, a Bányatelep főútja mellett – helyhiány miatt az előkertekben – a kivágott jegenyefasor pótlása egységes fafajok alkalmazásával. Az új lakótelkek kialakítása belterületi, kertként használt beépítetlen telkek felhasználásával, valamint részben külterületi mezőgazdasági földek igénybevételével történik. A lakóterületek beépítése a környezethez illeszkedik. A Bányatelep központjában elsősorban az intézmények, a szálláshelyek, közösségi létesítmények elhelyezésére határozott meg a településszerkezeti terv településközpont vegyes területeket. Az alapellátást szolgáló épületek lakótelken is elhelyezhetők. A gazdasági területek meghatározása a kialakult állapothoz igazodva – barnamezős beruházásként – történt. Ezek az épületek nem lesznek hangsúlyos elemei a településképnek a domborzati adottságok, a meglévő és tervezett zöldsávok miatt. A terv a meglévő közkertek, zöldterületek felújításán túl új játszó- és pihenőhelyek kialakítását javasolja. A közterületi zöldfelületek karbantartása, a virágosítási program folytatása, az intézménykertek rendezése, valamint a lakosság ösztönzése a magánkertek rendszeres gondozására a településkép javítása érdekében fontos feladat.

23

24

Közterület rendezése

25

Iskola felújítás

Barnamezős felújítás

26

Építészeti értékek védelme Egercsehi országos védelem alatt álló épületein kívül a terv helyi védelemre javasolja a következő épületeket, építményeket. Beniczky kápolna Az Új-telep és Csónakkút között, az úttól távolabb, koros fák között álló épület, homlokzatán családi címerrel.

27

Plébániaház A plébániaház 1838-ban épült ifj. Zwenger József tervei szerint. A telek hátsó részében, a templom alatti dombhajlatban álló későbarokk lakóház az utca felé ötoszlopos, kosáríves, mellvédes tornáccal néz az út felé.

28

Központi irodaház

A volt igazgatói lakás

29

Tájház – Ambróczy udvar

Volt magtár

30

Tompos kereszt, az Ó – falu északi végén

Balogh kereszt, az Ó – falu déli végén

31

Régészeti területek védelme A vizsgálati fejezetben ismertetett régészeti lelőhelyek a következő ingatlanok terven ábrázolt területét érintik. A templom környéke az Ó-falu

30/1 – 65 hrsz.

Kenderföld Kővágó-tető

07/2, 07/3, 08, 09/5 hrsz. 084/11, 084/13, 084/14, 084/15 hrsz.

Káposztáskert

0104/12 hrsz.

A rendezési tervben kijelölt fejlesztési területek nem érintettek ismert, vagy feltételezhető régészeti lelőhelyet.

Természeti értékek védelme Fotók: Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, Ludányi Csaba

Temetőhöz vezető út

32

Tó

Tájkép

33

III. A VÁLTOZTATÁSOK HATÁSA A tervezett fejlesztések a településhálózatot nem érintik. A település tájképi megjelenése a bevezető utakról, illetve a magaslati pontokról való feltárulása nem változik. A tervezett új telekalakítások az oldalvölgyekben, meglévő beépítések mögött helyezkednek el. A megyeszékhely felől érkezőket kedvezőbb kép fogadja a hulladéklerakó felszámolása, rekultivációja, valamint a szennyvíztisztító körüli erdőtelepítés megvalósítása után. Az Országos Területrendezési Tervvel összhangban védi a terv a természetközeli állapotú gyepeket, a vízfolyások környezetét, az ökológiai hálózathoz tartozó területeket. A tájrehabilitációhoz illeszkedik a meddőhányók rendezése, az erdőtelepítés, a külterületi utakat hangsúlyozó fasorok ültetése. A terv törekszik a településszerkezet megőrzésére. Ugyanakkor néhány helyen – még kis gépjárműforgalom esetén is – szükséges a közterület szélesítése, az Ó-falu két utcájának összekötése, szükség esetén a forgalom egyirányúsítása. Ezek a közlekedést javító intézkedések csak kis változást jelentenek a területhasználatban. A tervezett beépítések illeszkednek a település jelenlegi karakteréhez. Az Ó-falut és a Bányatelep szélét továbbra is a falusias, laza beépítés jellemzi. A Bányatelep legrégebbi lakóházainak kistelkes, sűrű beépítése mellett a kertvárosias karakter marad meghatározó. A településközpont vegyes területek, és a különleges idegenforgalmi területek kijelölése – pályázatokkal és befektetők bevonásával – lehetőséget nyújt a műemlék Beniczky kúria és környéke, valamint a helyi védelemre érdemes épületek felújítására, hasznosítására, a központ rehabilitációjára. Az építészeti-, településtörténeti- és tájértékeket, kilátópontokat összekötő sétaút, a bányászati múzeum és új szálláshelyek kialakítása, lovaglás, vadászat, kultúrprogramok szervezése, segíti a település idegenforgalmának fellendülését, önállóan és a kistérség tagjaként. Az önkormányzat a közterületek rendezésével, új játszóterek építésével, a parkolók felújításával, a lehetőségekhez méreten utcai fasorok telepítésével, a lakosság bevonásával – pl. az előkertek kialakításánál – nemcsak a településképet kívánja javítani, hanem csökkenti a környezeti ártalmakat, növeli az árnyékhatást, javítja a mikroklímát, segíti az élővilágot. A rendezési tervben javasolt változtatások között nincs olyan beavatkozás, amely hátrányosan befolyásolná a település tájban elfoglalt helyét vagy a belső településképet.

34

Bányatelepi templom előtti tér

Bányászemlékmű és mozdony