SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM DOKTORI ISKOLA
ÉDES ANNA – FILM ÉS IRODALOM KÖZÖTT AZ ADAPTÁCIÓ JELENSÉGÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA
DOKTORI DISSZERTÁCIÓ TÉZISEI
FÁBIÁN LÁSZLÓ
2012
TÉMAVEZETŐ: DR. BÁRON GYÖRGY, EGYETEMI TANÁR, DLA
Doktori disszertációm középpontjában az adaptáció jelenségének vizsgálata áll, elsősorban egy konkrét irodalmi szövegen, Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényén és az abból készült filmes feldolgozásokon keresztül. A téma feldolgozásának újszerűsége főként a komplexitás iránti igényben nyilvánul meg, mert külön-külön ugyan létezik szakirodalma a témának – főként persze a regénynek és némiképp Fábri Zoltán filmjének –, de rendszerszerű elemzéssel nem találkozhatunk. Disszertációmban kellő körültekintéssel, filológiai és műfajpoétikai pontossággal igyekszem előkészíteni a regény és a filmek összehasonlíthatóságát, elméleti alapot kívánok adni az adaptáció fogalmával, jelenségével kapcsolatban, áttekintve a film és az irodalom viszonyrendszerét, továbbá záró fejezetként rövid kitekintéssel élek a szövegértés- és a filmértés vonatkozásában. Korábbi kutatásaim következtében mindenképpen a Nyugat és kora névvel illetett irodalomtörténeti korszak alkotásai közül szerettem volna kiválasztani azt a művet, amellyel a gyakorlati elemzést végzem. Kosztolányi regényére esett ugyan a választásom, de nem akármilyen névsorral találkozunk, ha néhány szerzőt megpróbálunk a teljesség igénye nélkül kiemelni a szóba jöhető alkotók közül. A magyar irodalom színe-java tűnik fel előttünk: Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Molnár Ferenc, Móra Ferenc, Kaffka Margit, vagy akár Déry Tibor ez idő tájt megjelent szövegei, hogy csak a jelentősebbeket említsük. A művek között szintén irodalmi, sőt, világirodalmi gyöngyszemeket találunk: Utazás a koponyám körül, A Pál utcai fiúk, Rokonok, Hangyaboly, Árvácska, Hannibál feltámasztása, Édes Anna, Pacsirta, Aranysárkány, Befejezetlen mondat, és a sor még hosszasan folytatható lenne. Ha kifejezetten filmes szemmel nézzük a fenti listánkat, akkor azt láthatjuk, hogy az ezekből készült adaptációk önálló értékük mellett hihetetlen hazai és nemzetközi sikerek hoztak a művészek számára. Gondoljunk például Fábri Körhintájára vagy akár Ranódy Pacsirtájára. Fábri rendezésében például a Hannibál tanár úr, A Pál utcai fiúk, a Hangyaboly, a 141 perc a befejezetlen mondatból, vagy Ranódy elképesztő repertoárja, melyek között megtaláljuk a Pacsirtát, az Aranysárkányt, az Árvácskát, a Hatholdas rózsakertet vagy éppen a
2
Légy jó mindhalálig című regényt, továbbá természetesen eszünkbe juthat Máriássy Félix Rokonok-rendezése is. A bőség zavara azonban nehézségeket is okoz, hiszen menet közben szűkíteni kellett az előbbiekben néhány fontos példával felidézett irodalmi alkotások és filmek körét. Nem volt könnyű döntés, hiszen szinte mindegyikkel érdemes lett volna foglalkozni, ugyanakkor az egyre tisztábban körvonalazódó cél érdekében határozni kellett. Egyre világosabbá vált, hogy a disszertáció alapvetően öt nagy struktúra mentén szervezhető. Egyrészt módszertani szempontból világos volt, hogy az adaptáció jelenségével, annak lehetséges csoportosításával és a kategóriák pontos meghatározásával mindenképpen foglalkoznom szükséges. Másfelől, tulajdonképpen az adaptáció jelenségének törvényszerű következményeként, logikusnak tűnt, hogy a kiválasztott irodalmi alkotás – vagy alkotások – bemutatása, az értelmezési keret leírása, valamint az elképzelhető megközelítések is munkám elengedhetetlen részei legyenek. A harmadik pillér természetesen ezeknek a folyamatoknak az adaptálását jelenti a film – adott esetben filmek – körére, hiszen a korábbiak fényében talán már sem szorul különösebb magyarázatra, hogy a befogadói miliő kijelölése, az alkotás, alkotások keletkezéstörténetének felvázolása, miért is olyan fontos része az áttekintésnek. A negyedik elem a korábbi kettő ötvözete, kiegészítve konkrét motívumokkal, vizsgálódási és összehasonlítási szempontokkal, azaz ebben a szakaszban kerülhet sor a szöveg és a filmek komparatív elemzésére. Az utolsó fejezet az elméleti alapvetések, definitív megközelítések és a gyakorlati motívumelemzések mellett empirikus vizsgálatokkal bővíti disszertációm horizontját. Ezzel a sajátos nézőponttal mindenképpen egyedivé varázsolja az elemzést. Ahogy folyamatosan alakult és „tökéletesedett” tehát a módszer és a forma, ezzel egyidejűleg a vizsgálódás köre is egyre biztosabbá és egyértelműbbé vált. A megközelítés körvonalazódó szempontjai egyre inkább azt sugallták, hogy csupán egyetlen irodalmi szöveg állhat tanulmányom középpontjában. Hiszen abban az esetben, ha kellőképpen körültekintő értelmezést, kreatív, gondolatébresztő, inspiratív és alapos disszertációt szeretnék írni, 3
mindazokkal a kitekintésekkel és részletekkel, amelyekről korábban már írtam, akkor sem a munka jellege, sem a terjedelme nem engedi a túlzottan szerteágazóvá és végeláthatatlanná váló témát. Hosszas elmélkedés és kellő mérlegelés után kezdtem, kezdtük szűkíteni az elemzés körét. Oktatási tevékenységem speciális helyzetéből következően főként az irodalmi kánonra és az irodalmi törzsanyagok körére koncentráltunk. Végül témavezetőmmel konzultálva arra az elhatározásra jutottunk, hogy sokkal „testhezállóbb” feladat lenne, ha Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényére és az abból készült adaptációkra fókuszálnék. Mert nem csupán – ahogy az egyébként közismert – Fábri Zoltánt érdekelte a téma, ahogy erről klasszikussá vált játékfilmje is tanúskodik, hanem Esztergályos Károly tévéfilmje is bővíti a filmes értelmezők körét. Mivel Kosztolányi szövege mára már a kötelező irodalom részévé vált, ezért a téma feldolgozása mellett szólt – annak egyértelmű kanonizált mivolta mellett – az is, hogy mindezt színesítheti a szövegértés és a filmolvasás empirikus analízise, azaz annak vizsgálata, hogy vajon a középiskolás fiatalok számára a mozifilm mennyiben jelenti a regény értelmezésének kísérletét. Az alkotás folyamatában egyre inkább egyértelműen körvonalazódott, hogy a komplexitás eszményének érdekében a regény és a film keletkezésének körülményeit is vizsgálnom szükséges, hiszen ezek a mozzanatok – elsősorban természetesen maguk az alkotások – fontos jelentésekkel, részletekkel és momentumokkal színesíthetik a befogadás folyamatát. Az alaposabb megközelítés után az is világossá vált, hogy mivel történelmi szempontból mindkét alkotás meglehetősen terhelt korszakban keletkezett, ezért a tisztánlátás és a tárgyilagosság érdekében néhány kényes témával is foglalkoznom kell. Ezért kerül a disszertációmba például a Kosztolányi 1919-20 környékén betöltött szerepét vizsgáló részfejezet, vagy éppen az az áttekintés is, amely a filmgyártás ’56 utáni transzformációjának folyamatáról szól, és Fábri helyzetét is értelmezi ebben a relációban. Kosztolányi 1919-es, 1920-as ténykedésének szakirodalmi feldolgozását elsősorban tehát a regény jelentésének szempontjából tartottam fontosnak, ugyanis ennek jelentőségére maga a szerző hívja fel a figyelmünket, azaz elsősorban az alkotás kínálja fel ennek 4
lehetőségét azzal, hogy Kosztolányi a fabula történelmi idejét éppen erre az időszakra helyezi. Ráadásul a téma egyre elmélyültebb tanulmányozása során az is világossá vált, hogy Fábri filmje ebből a szempontból nem pusztán az 1958-as bemutatása miatt érdekes, hanem azért is, mert Kosztolányi rehabilitációjának egyik fontos állomásává vált. Éppen emiatt a film keletkezésének időszaka azért igényli a történelmi körülmények ismertetését, mert a filmgyártás átalakulása és a háttérben zajló ideológiai folyamatok egyértelműen rányomták bélyegüket a művekre, azoknak mintegy értelmezési keretet szolgáltatva. Disszertációmban tehát kísérletet teszek az adaptáció jelenségének értelmezésére és a felmerülő kategóriák vizsgálatára, összehasonlítására. Ennek azért is hatalmas a jelentősége, mert egyrészt módszertanilag és elméleti szempontból is előkészíti a Kosztolányi regényéből készült filmek elemzésének lehetőségét, másrészt, mert komplex áttekintést jelent a filmművészet,
a
filmesztétika
és
a
filmtörténet
együttes
szempontrendszerének
felhasználásával. A kicsit elvontabb, eszmetörténeti helyzetelemzés után főként az irodalmi alapanyag befogadói értelmezésére és a fontosabb szakirodalmi hivatkozások bemutatására kerül sor, kiegészítve természetesen azokkal a részletekkel, amelyek a keletkezés, a szerzőség vagy éppen a műfajpoétika kapcsán elengedhetetlen miliőt teremtenek. Erre nem pusztán az irodalmi igényesség és a filológia pontosság vezérel, hanem az is, hogy előkészítsem vele a komparatív elemzést. Magától értetődik, hogy ezután a textus befogadói folyamatának ábrázolását követően a vizualizált filmes adaptációk esetében is szükséges a művek keletkezésének körülményeit tisztázni. Kosztolányi eredeti szövegének, valamint az abból készült adaptációk – Fábri mozifilmje és Esztergályos tévéjátéka – diskurzusának analízisére csakis ezek után, azaz a kellőképpen előkészített folyamatok után kerülhet sor, hiszen a motívumelemzés alkalmával szükségünk van azoknak az ismereteknek és fogalmaknak a körére, amelyekre reményeim szerint fény derülhet az alapos kutatómunka közepette, a disszertáció imént felvázolt korábbi fejezeteiben. A függelékben kapott helyet az a vizsgálat, amely Kosztolányi Édes Annájának olvasói értelmezésével, valamint a diákok Fábri-filmmel kapcsolatos befogadói attitűdjével, és ezeknek összevetésével foglalkozik. 5
