E-Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai folyóirat

E-Adóellenőrzési Tanácsadó 2013. május

Szakmai folyóirat

IX. évfolyam 5. szám

Tartalom

In-house szeminárium!

Új szolgáltatást indítunk! Szeretne közvetlenül a munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és járuléktörvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az [email protected] e-mail címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására!

TAO

1 TAO •

A 2012-es társasági adóbevallás elkészítése során figyelembe veendő változások

6 ILLETÉK

A 2012-es társasági adóbevallás elkészítése során figyelembe veendő változások Írta: dr. Németh Nóra főtanácsos NAV – Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Közeleg május 31-e, amely a társaságok számára a beszámoló, illetve a társasági adóbevallás benyújtására előírt határidő. Jelen írás célja, hogy röviden összefoglalja azokat a legfontosabb változásokat, amelyeket az adózóknak első ízben a 2012-es adóévről elkészítendő bevallásban kell figyelembe venniük.

1. A benyújtandó bevallások, bevallási határidők A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) hatálya alá tartozó adózóknak adókötelezettségükről 2013. május 31-ig, illetve a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózóknak az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napjáig1 kell benyújtaniuk a 1229. számú bevallást. A 2011-es adóévtől kezdve nincs külön nyomtatvány az egyszeres könyvvitelt folytató adózóknak, tehát ezen adózói körnek is – a kettős könyvvitelt vezető adózókkal megegyezően – az említett számú nyomtatványt kell benyújtaniuk vállalkozási tevékenységük adókötelezettségükről. Szintén a 1 Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 6. számú melléklet 1. pontja

•

A követelés elengedésének illetékkötelezettsége

10 ÁFA •

Alanyi adómentesség időszakában értékesített árukészlet

13 ART.

• Új lehetőség: felhívás önellenőrzésre

15 OLVASÓI KÉRDÉSEK • • •

Szja adóelőleget megállapítása Ingatlan bérbeadása Leányvállalat által nyújtott ügynöki szolgáltatás Szerzőink:

Bonácz Zsolt – adószakértő Botházy Béla – NAV, Ellenőrzési osztály dr. Kovács Ferenc - NAV Elnökhelyettesi Tanácsadó Lepsényi Mária – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Matlné Kisari Erika – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Morvai Edina – adótanácsadó, WTS Klient Dr. Székely Zsuzsanna – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály dr. Németh Nóra – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály dr. Tóth György – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály

Tisztelt Olvasónk!

A szakmai folyóirat előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Adózással kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@forum-media. hu e-mail címen várjuk. Honlapunkról - www.forum-szaklapok.hu - a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további szerkeszthető segédleteket tölthet le. Az Ön felhasználóneve: adoell2013 Az Ön jelszava: segedletek982 A kézirat lezárásának dátuma: 2013. április 29. Üdvözlettel: Szabó Attila Termékmenedzser

1 E - A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó

| 2013. május, IX. évfolyam 5. szám

1229. számú bevallást kell benyújtani azoknak a nonprofit szervezeteknek, amelyek 2013. február 25-ig nem tettek bevalláshelyettesítő nyilatkozatot a 1201. számú nyomtatványon. A nonprofit szervezetek (alapítvány, közalapítvány, egyesület, köztestület, egyház, lakásszövetkezet, önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, közhasznúsági besorolással rendelkező felsőoktatási intézmény, európai területi együttműködési csoportosulás, foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató) ugyanis a jelzett határidőig bevallást helyettesítő nyilatkozatot tehettek, feltéve, hogy a 2012-es adóévben vállalkozási tevékenységből (az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár kiegészítő vállalkozási tevékenységből) származó bevételt nem értek el, vagy e tevékenységgel kapcsolatos költséget, ráfordítást nem számoltak el. A 1229. számú nyomtatványon nem csak a társasági adó bevallási kötelezettségüket teljesíthetik az adózók. Ez a bevallás szolgál – többek között – a 2012. adóévi hitelintézeti járadék, a 2012. adóévi hitelintézeti különadó, illetve az energiaellátók jövedelemadójának2 elszámolására is.

összefüggésben a 1271. számú bevallást kell benyújtania. A bevallás benyújtásának határideje függ a megszűnés módjától. Ha a társasági adóalany úgy döntött, hogy a 2013-as adóévre vonatkozóan a kisvállalati adó, a kisadózó vállalkozások tételes adója vagy pedig az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tér át, akkor a 1271EVA jelű nyomtatványt kell benyújtania az adóalanyiság kezdő napját megelőző napot követő ötödik hónap utolsó napjáig (általános esetben 2013. május 31-ig). Megjegyezzük, hogy ha az adózó 2013-ban év közben tér át a kisvállalati adó3 vagy a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá, akkor a 2013as tört adóévi társasági adóról nem a 1371EVA jelű nyomtatványt, hanem a 1371. számú nyomtatványt kell benyújtania.

2. A Tao. tv. legfontosabb 2012-es módosításai Az alábbiakban ismertetjük azokat a legfontosabb változásokat, amelyeket 2012-től iktattak be a Tao. tv.-be, továbbá kitérünk azokra a módosításokra is, amelyek – bár 2013. január 1-jével kerültek be a jogszabályba – már a 2012-es adókötelezettség megállapítása során is alkalmazandóak.

A 2012-es adóévtől kezdve az eltérő üzleti éves egészségügyi szolgáltató vagy a közhasznú nonprofit társaság a fizetendő szakképzési hozzájárulás alapjának a meghatározásához szükséges, az üzleti évet követő év ötödik hónap utolsó napjáig az árbevétele összetételének alakulásában bekövetkezett – az éves bevallásában figyelembe nem vett – változása esetén a szakképzési hozzájárulás különbözetét az üzleti évet követő ötödik hónap utolsó napjáig, a társasági adóról készítendő bevallásában vallja be, fizeti meg vagy igényli vissza. A 2012-es üzleti évi innovációs járulék kötelezettségének elszámolását is a 1229. számú bevallás benyújtásával teljesítik az adózók, kivéve az első ízben járulékfizetési kötelezetté vált adózók.

2.1 A veszteségleírás szabályai Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény szigorításokat vezetett be az elhatárolt veszteség leírására vonatkozóan. A szabályozás értelmében az adózó csak az elhatárolt veszteség nélkül számított adóalapjának 50%-áig jogosult a korábbi adóévek elhatárolt veszteségének felhasználására [Tao. tv. 17. § (2) bekezdése]. A rendelkezés alapján az adózónak abban az esetben is társaságiadó-fizetési kötelezettsége keletkezik, ha a korábbi évekről elhatárolt veszteségét az adóévben figyelembe veszi, hiszen nem korrigálhatja nullára az adózás előtti eredményét. Az új szabály ugyanakkor az elhatárolt veszteség összegének

Előfordulhatnak olyan esetek, amikor az adózónak nem a 1229. számú bevallást kell benyújtania. Így például, ha az adózó a tevékenységét 2012. december 31-ig megszüntette, úgy a megszűnéssel

2 A szabályait a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény tartalmazza. 3 A 2013. április 21-től hatályos szabályok alapján lehetőség van arra, hogy az adózó év közben a bejelentés napját követő hónap első napjától kezdve térjen át a kisvállalati adó hatálya alá. A módosítást az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény 60. § (4) bekezdése iktatta be.

2 2 0 1 3 . m á j u s , I X . é v f o l y a m 5 . s z á m | E - A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó

teljes felhasználását nem tiltja, hanem az elhatárolt veszteség felhasználásának időbeli ütemezését módosítja. A szabályozás nem változott a tekintetben, hogy továbbra sem kell adóhatósági engedély a negatív adóalap elhatárolásához, illetve továbbra sincs időkorlát az elhatárolt veszteség figyelembevételére vonatkozóan. Ha például az adózó 80 egység veszteséget határolt el a 2012-es adóévét megelőzően, és a 2012. adóévben az elhatárolt veszteség nélkül számított adóalapja (valamennyi egyéb korrekciós tétel figyelembevétele után) 110 egység, úgy az új szabályok szerint az adózó nem írhat le 80 egység veszteséget, legfeljebb csak a 110 egység 50%-át, azaz 55 egységet. Az adózó a következő adóév(ek) ben veheti figyelembe a további 25 egység elhatárolt veszteséget. A mezőgazdasági ágazatba sorolt adózónak megmaradt az a lehetősége, hogy az elhatárolt veszteséget az adóévet megelőző két adóévben befizetett adójának önellenőrzéssel való módosításával is felhasználja, azonban e körben is meghatározásra került egy új korlát. A Tao. tv. 17. § (4) bekezdése alapján az adózó a megelőző két adóév adózás előtti eredményét csökkenti az elhatárolt veszteség ös�szegével, de adóévenként legfeljebb az adózás előtti eredmény 30%-ával. Ha a mezőgazdasági ágazatba sorolt adózó a tárgyévben szeretné felhasználni az elhatárolt vesztségét, úgy azt a fent ismertetett általános szabály szerint teheti meg. Átalakulás esetén a Tao. tv. 17. § (8) bekezdése feltételekhez köti a jogelőd által elhatárolt veszteség jogutód általi felhasználását. A jogutód társaság csak akkor jogosult az átalakulás útján átvett elhatárolt veszteség felhasználására, a) ha az átalakulás során benne – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával meghatározott – közvetlen vagy közvetett többségi befolyást olyan tag, részvényes szerez (rendelkezik), amely vagy amelynek kapcsolt vállalkozása a jogelődben ilyen befolyással az átalakulás napját megelőző napon rendelkezett, és

b) ha a jogutód társaság (kiválás esetén a kiváló társaság) az átalakulást követő két adóévben a jogelőd által folytatott legalább egy tevékenységből (ide nem értve a vagyonkezelési tevékenységet) bevételt, árbevételt szerez. E két feltételnek együttesen kell eleget tennie a jogutódnak ahhoz, hogy felhasználhassa a jogelőd által elhatárolt veszteséget. A szabályozásból az következik, hogy a jogelőd elhatárolt vesztségének jogutód általi felhasználása akkor esik korlátozás alá, ha a jogutód új többségi irányítás alá kerül. Tulajdoni szerkezet változása (cégvásárlás) esetén – főszabály szerint – az adózó nem jogosult az elhatárolt veszteség további felhasználására, ugyanis benne olyan személy szerez (kivéve az átalakulással történő szerzést) – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyást, amely e befolyása megszerzését megelőző két adóévben az adózóval vagy jogelődjével nem állt folyamatosan kapcsolt vállalkozási viszonyban. Ebben az esetben a cégvásárlás évében, illetve az azt megelőzően elhatárolt veszteség többé nem érvényesíthető. A rendelkezés azonban kivételeket is meghatároz, tehát cégvásárlás esetén is figyelembe lehet venni a befolyásszerzés előtt keletkezett, elhatárolt veszteséget, ha: • tőzsdei cégekről van szó, azaz, ha a többségi befolyás megszerzését megelőzően a többségi befolyást megszerző társaság vagy a megvásárolt cég részvényeinek legalább egy részét a szabályozott piacra bevezették, vagy • a társaság a befolyás megszerzés követő két adóévben a tevékenységét továbbfolytatja, tevékenysége jelentősen nem tér el a korábban (a befolyás megszerzését megelőzően) végzett tevékenységétől, és a tevékenységből a társaság mindkét adóévben árbevételt ér el. A törvény példálózva sorol fel olyan szempontokat, amely segítségével megállapítható az, hogy a társaság tevékenysége jelentősen nem tér el a korábban folytatott tevékenységtől. Ilyen aspektusok például: az üzleti tevékenység során nyújtott szolgáltatások, az értékesített termékek, a kezelt vagyon, az értékesítési piac, az ügyfélkapcsolatok 3

E - A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó


körének alapvető változása, ideértve, ha a kereskedelmi, termelői, szolgáltatói tevékenységet vagyonkezelési tevékenység váltja fel. Az ismertetett két feltétel vagylagos, tehát bármelyik fennállása esetén figyelembe lehet venni a befolyásszerzést megelőzően elhatárolt veszteséget. 2013. január 1-jével új szabályként kerül beiktatásra a Tao. tv.-be az a szabály, hogy ha az adózóval szemben kezdeményezett csődeljárás vagy felszámolási eljárás jogerős bírósági végzéssel jóváhagyott egyezséggel szűnik meg, akkor a korábbi adóévek elhatárolt vesztesége legfeljebb a felhasználása (az adózás előtti eredmény csökkentéseként történő elszámolása) nélkül számított adóévi adóalap 50 százalékának az egyezségre tekintettel elengedett (rendkívüli bevételként elszámolt, időbelileg el nem határolt) kötelezettség felével növelt összegben számolható el az adózás előtti eredmény csökkentéseként. A módosítás azt szolgálja, hogy a korábban veszteségesen működő adózónál az egyezség során elengedett tartozások ne generáljanak további veszteségeket, és az adózó nem kerüljön emiatt újra felszámolás, csődeljárás alá. Ahogy említettük, az új rendelkezés 2013. január 1-jével lép hatályba azzal, hogy a 2012. január 1-jét követően csődeljárást vagy felszámolási eljárást lezáró bírósági végzéssel jóváhagyott egyezségekre vonatkozóan alkalmazandó. 2.2. Módosítások az ingyenes juttatások körében Az ingyenes juttatásokkal, támogatásokkal kapcsolatosan fontos kiemelni, hogy 2012. január 1-jével újfent beiktatásra kerül az adomány fogalma a Tao. tv.-be. Adománynak minősül a közhasznú szervezet részére az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény szerinti közhasznú tevékenység támogatására, valamint a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyház részére az ott meghatározott tevékenysége támogatására, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési ér-

téke, feltéve, hogy az nem jelent további vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjának (részvényesének), vezető tisztségviselőjének, felügyelőbizottsága vagy igazgatósága tagjának, könyvvizsgálójának, illetve ezen személyek vagy a magánszemély tag (részvényes) közeli hozzátartozójának azzal, hogy nem minősül vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás [Tao. tv. 4. § 1/a. pont]. Az adomány címén adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz, nyújtott szolgáltatás értéke elismert költség, nem kell növelni azzal az adózás előtti eredményt, feltéve, hogy az adózó rendelkezik a közhasznú szervezet, az egyház, a közérdekű kötelezettségvállalás szervezője által az adóalap megállapítása céljából a 7. § (7) bekezdése szerinti tartalommal kiállított igazolással [Tao. tv. 3. számú melléklet B) fejezet 17. pont]. Amellett, hogy az adományként nyújtott támogatás összegét a juttató elismert költségként veheti figyelembe, azzal az adózás előtti eredményét is csökkentheti, ha megfelel a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés z) pontjában foglalt feltételeknek. Az adózó csökkentheti az adózás előtti eredményét a támogatás 20%-ával, ha a támogatást közhasznú szervezetnek nyújtja. Az adóalap-csökkentés a támogatás további 20%-ával növelhető, ha az adózó tartós adományozási szerződés keretében nyújtja a közhasznú szervezetnek. A csökkentés mértéke a támogatás 50%-a, ha a támogatást az adózó a Magyar Kármentő Alap vagy a Nemzeti Kulturális Alap részére nyújtja. Az adózóknak figyelemmel kell lenniük arra, hogy az adóalap-csökkentés ös�szege együttesen legfeljebb az adózás előtti eredménye összegéig terjedhet. További módosítás az ingyenes juttatások körében, hogy minden esetben a Tao. tv. erejénél fogva elismert költség a visszafizetési kötelezettség nélkül adott pénzbeli támogatás, térítés nélkül átadott eszköz, nyújtott szolgáltatás értéke, ha annak átadása, nyújtása jogszabályon alapul [Tao. tv. 3. számú melléklet B) fejezet 19. pontja]. Az adózónak ebben az esetben sincsen adóalap-növelési kötelezettsége.


Az előző két esetkörbe nem tartozó ingyenes juttatásokra továbbra is a Tao. tv. 3. számú melléklet A) fejezet 13. pontja vonatkozik. A szabályozás lényegét tekintve nem változott a korábbiakhoz képest, azaz továbbra is növelni kell az adózás előtti eredményt az adózó által az adóévben nem adomány céljából visszafizetési kötelezettség nélkül adott pénz, a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értékével, az adózó által ellenérték nélkül átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összegével, az ingyenesen nyújtott szolgáltatás bekerülési értékével, valamint e juttatásokkal kapcsolatban ráfordításként elszámolt általános forgalmi adóval, ha a juttatás külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű részére történik, vagy az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amelyet a beszámoló elkészítését követően nyilatkozat útján igazol. Ahhoz, hogy az adózónak ne kelljen növelni az adózás előtti eredményét az ingyenes juttatás értékével, két – a fentiekben meghatározott tartalmú – nyilatkozatot kell beszereznie a juttatásban részesülőtől. Az első nyilatkozatban a juttatásban részesülő a várható eredményére vonatkozóan nyilatkozik, majd pedig – a beszámoló eredményének ismeretében – megerősíti az első nyilatkozat tartalmát. 2.3. Módosítások a korrekciós tételek körében A 2012. évtől a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott reprezentáció, üzleti ajándék címen személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt juttatás, a juttatások értékével nem kell növelni az adózás előtti eredményt [Tao. tv. 3. számú melléklet B) fejezet 16. pont]. Az adózónak azonban nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a reprezentáció, üzleti ajándék címén adott juttatást személyi jövedelemadó, illetve egészségügyi hozzájárulás terheli. Módosult az alultőkésítésre vonatkozó szabály is. A kötelezettségállomány meghatározása során nem

kell figyelembe venni a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök, a követelések, az értékpapírok között kimutatott pénzkövetelést. Másfelől viszont a növelő tétel meghatározásakor nemcsak a kötelezettségek után fizetett kamatot, hanem a kapcsolt vállalkozási viszony fennállására tekintettel csökkentő tételként érvényesíthető összeget [Tao. tv. 18. § (1) bekezdés a) pont] is (például: kamatmentes kölcsön ügyleteknél) figyelembe kell venni. 2.4. Változások a kutatás-fejlesztési tevékenységre vonatkozó rendelkezések körében A Tao. tv. fogalmi meghatározásainak köre kiegészült a saját tevékenységi körben végzett K+F tevékenység fogalmával [Tao. tv. 4. § 32. pont]. Ez azért jelentős, mert a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés t) pontjában meghatározott adóalap-csökkentési lehetőség a saját tevékenységi körben végzett K+F tevékenységhez kapcsolódik. Saját tevékenységi körben végzett K+F tevékenységnek minősül az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival a saját eredményére és kockázatára végzett K+F tevékenység; az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival más személy megrendelésére teljesített K+F tevékenység; illetve a kutatás-fejlesztési megállapodás alapján, közös K+F tevékenység keretében egymás között megosztva végzett K+F tevékenység közvetlen költsége. Kutatás-fejlesztési megállapodás fogalma – ugyanúgy, mint az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés fogalma – a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvénybe került beiktatásra. A K+F megállapodás fogalmába az az esetkör is beletartozik, amikor csak a megállapodásban részes egyik fél végez K+F tevékenységet, míg a másik fél pedig finanszírozza is (a felé kiszámlázott K+F költségeket fizeti meg). Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül, így növeli az adózás előtti eredményt a K+F tevékenység közvetlen költségével, ha az az adózó vállalkozási, bevételszerző tevékenységéhez nem kapcsolódik [Tao. tv. 3. számú melléklet A) fejezet 15. pont]. 5



Megszűnt a K+F közvetlen költségei között elszámolt bérköltség utáni, valamint a szoftverfejlesztő alkalmazására tekintettel elszámolt bérköltség utáni adókedvezmény igénybevételi lehetősége, ilyen kedvezményre 2012-től nem lehet jogot szerezni. Átmeneti szabály biztosítja [Tao. tv. 29/Q. § (2) bekezdés], hogy a 2011. december 31-ig elszámolt bérköltség után az adókedvezmény a 2011. december 31-én hatályos előírások szerint utoljára a 2014. adóévi adóalap utáni adóból vehető igénybe.

ILLETÉK A követelés elengedésének illetékkötelezettsége Írta: dr. Tóth György főtanácsos NAV – Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Gazdasági társaságok, illetve egyéb szervezetek (például szövetkezetek) tagsági jogviszonyának sajátossága, hogy a tulajdonosok kölcsönt nyújthatnak a társaság (szervezet) részére. Amennyiben a tagi kölcsön visszafizetésére azért nem kerül sor, mert a társasággal szemben fennálló kölcsönkövetelését a tulajdonos ingyenesen elengedi, akkor a társaságnak illetékfizetési kötelezettsége keletkezik. A követelés ingyenes elengedése természetesen nemcsak a tagi kölcsönköveteléssel összefüggésben eredményez illetékfizetési kötelezettséget, hanem bármely olyan jogügylet esetében, amikor a követelésről ellenszolgáltatás nélkül mondanak le.

1. Alapvetések Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 2008. január 1-jétől tartalmazza azt a szabályt, hogy a követelésről ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás az ajándékozási illeték tárgyát képezi, feltéve, hogy az ajándékozásról okiratot állítottak ki [Itv. 11. § (1) bekezdés c) pontja, 11. § (2) bekezdése, 102. § (1) bekezdés d) pontja].

Az illetékkötelezettség kiterjesztését a követelésre ingyenes vagyonszerzés esetén az indokolta, hogy a jogalkotó felismerte: egyre gyakoribbá vált az ajándékozási illetékfizetés kikerülésének az a módja, hogy a visszafizetési kötelezettséggel átadott pénzeszközöket vagy egyéb követeléseket utólag engedi el a hitelező. A követelés fogalmát az Itv. külön nem határozza meg, ezért erre a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 29. § (1) bekezdését kell alapul venni. Ennek megfelelően követelések alatt a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igényeket értjük, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak. A követelések közé kell még érteni a különféle egyéb követeléseket, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, illetve a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is. Az ajándékozás a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 579. §-a szerint olyan ingyenes jogügylet, amikor az egyik szerződő fél arra vállal kötelezettséget, hogy saját vagyonából ingyenesen – ellenszolgáltatás nélkül – juttat a másik szerződő fél részére vagyont. Ezáltal az ajándékozó vagyona csökken, a megajándékozotté pedig gyarapodik. Mindezek alapján a követelés elengedésével kapcsolatban az ajándékozás a következőképpen valósul meg: • a követelés jogosultja (aki a követeléséről lemond) minősül ajándékozónak, • a követelés kötelezettje (aki köteles lett volna teljesíteni) a megajándékozott. Tekintve, hogy az Itv. 27. § (1) bekezdése értelmében a vagyonszerzési illetéket a szerző fél köteles megfizetni, ezért ajándékozási illetékfizetési kötelezettsége a megajándékozottnak keletkezik. A követelésekhez kapcsolódó jogügyleteket minden esetben egyedileg kell vizsgálni, és az ügylet illetékjogi minősítése során is kiemelt figyelmet


kell fordítani arra, hogy a követelés megszerzése, illetve megszűnése ellenérték nélkül, ingyenesen történt-e.

Ha a jóváhagyott és a társaság kötelezettségei között nyilvántartott osztalékról a magánszemély tag lemond a belföldön bejegyzett társaság javára, akkor a társaságnak ajándékozási illetékfizetési kötelezettsége keletkezik, hiszen a társaság osztalékfizetési kötelezettségének elengedésével megvalósul a polgári jog szerinti ajándékozás. Mivel az osztalékfizetési kötelezettség semmiben sem különbözik a társaság egyéb fizetési kötelezettségeitől, ennek elengedésével a társaság vagyona is gyarapodni fog, ami illetékfizetési kötelezettséget von maga után. Az Itv. 2. § (4) bekezdése az illetéktörvény területi és személyi hatályával összefüggésben rögzíti, hogy követelés elengedése, engedményezés, tartozásátvállalás útján vagy más hasonló módon történő vagyonszerzés esetében az illetéktörvényt csak akkor kell alkalmazni, ha a vagyonszerző a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti belföldi illetőségű magánszemély, illetve belföldön bejegyzett szervezet. (A belföldi illetőségű magánszemély fogalmát az Szja tv. 3. § 2. pontja tartalmazza.) Annak tehát a követelés elengedés esetében nincs jelentősége, hogy a követelés jogosultja (az ajándékozó) külföldinek minősül, illeték szempontból. Kizárólag annak van jelentősége, hogy a követelés kötelezettje (azaz akivel szemben a követelés fennáll, más szóval a megajándékozott), belföldi illetőségű legyen.

Ha a belföldi illetőségű magánszemély elengedi a belföldi szervezettel szemben fennálló követelését, akkor a belföldi szervezetnek ajándékozási illetékfizetési kötelezettsége keletkezik. Ha a belföldi illetőségű magánszemély Németországban bejegyzett gazdasági társasággal szemben fennálló követelését engedi el, akkor a társaságnak Magyarországon illetékkötelezettsége nem keletkezik, mert külföldi szervezetként rá az Itv. területi és személyi hatálya nem terjed ki, illetve be. sem kell jelenteni az ajándékozást a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz.

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 13. § (2) bekezdése értelmében a tagnak (részvényesnek) a társaság javára szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulása (apport) bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog lehet, ideértve az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is. Előfordulhat tehát, hogy a társaság tulajdonosa a társasággal szembeni, a tulajdonosi hitel (tagi kölcsön, ki nem fizetett osztalék) nyújtása miatti követelését apportként bocsátja a társaság rendelkezésére, vagyis a követelését így engedi át a társaság részére. Ebben az esetben – tekintettel arra, hogy az apportálás visszterhes, és nem ingyenes ügyletnek minősül, illetve az ügylettel a magánszemély tulajdonos társasággal szemben fennálló követelése is megszűnik – ajándékozási illetékfizetési kötelezettség nem állapítható meg. A követelés apportálásával történt jegyzett tőkeemeléssel összefüggésben visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettséget pedig azért nem lehet megállapítani, mert a követelés apportálása az Itv. 18. §-a alapján nem képezi tárgyát a visszterhes vagyonátruházási illetéknek. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy az ilyen jogügyleteket – adójogi szempontból – azok valós gazdasági tartalma szerint, az adott eset összes körülménye alapján ítéli meg az állami adóhatóság. Gyakran előforduló eset az is, amikor a végelszámolási eljárás során kell rendezni a tagi kölcsön sorsát. A tagi kölcsönt végelszámolás alatt is elsősorban annak visszafizetésével kell megszüntetni, de amennyiben ez nem lehetséges, akkor a tagi kölcsönt el kell engedni, amit a társaságnál, mint elengedett kötelezettséget, rendkívüli bevételként kell elszámolni. Ezzel azonban ajándékozási illetékfizetési kötelezettsége keletkezik a társaságnak, ami problémát jelent abban az esetben, ha a jogutód nélkül megszűnni kívánó társaságnak az illeték megfizetésére nincs meg a vagyoni fedezete. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 95. § (4) bekezdése alapján addig nem lehet befejezni a végelszámolást, amíg a társasággal szemben hatósági vagy bírósági eljárás van folyamatban, ezért az illeték kiszabására irányuló adóhatósági 7



eljárás lezárulásáig a cég végelszámolása sem fejezhető be. Ha a társaság a kiszabott illetéket nem tudja megfizetni, akkor a társaságot a tartozás okán végelszámolással nem lehet megszüntetni, csak felszámolási eljárás keretében.

2. Illetékmentességek a követelés elengedésével kapcsolatban Mivel a követelés elengedésével összefüggésben ajándékozási illetékkötelezettség merülhet fel, ezért az ügylet kapcsán megállapítható illetékmentességeket is a tárgyi ajándékozási illetékmentességek között, az Itv. 17. §-ban kell keresni: 1. Az Itv. 17. § (1) bekezdésének l) pontja alapján a hitelintézet, befektetési szolgáltató, pénzügyi vállalkozás pénzügyi szolgáltatásból, kiegészítő pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatásból vagy azt kiegészítő szolgáltatásból származó 10 000 forintot meg nem haladó követelésének elengedése mentesül az illeték alól, feltéve, hogy az elengedéssel a hitelintézetnek, befektetési szolgáltatónak, pénzügyi vállalkozásnak az adott szolgáltatásból származó követelése a magánszeméllyel szemben végérvényesen megszűnik. Ez a mentesség csak kis értékű (10 000 forintot meg nem haladó) követelések elengedésére és csak magánszemély vagyonszerzők számára biztosít mentességet. A mentesség kapcsán meg kell jegyezni azt is, hogy az Itv. 11. § (2) bekezdése szerint az ilyen vagyonszerzést nem kell bejelenteni az állami adóhatósághoz. 2. Az előző pontban leírtakhoz hasonlóan szintén csak magánszemélyek esetében alkalmazható illetékmentesség található az Itv. 17. § (1) bekezdés m) pontjában. A rendelkezés célja elsősorban szociális jellegű, és a közüzemi (vezetékes gáz-, áram-, távhő-szolgáltatási, víz- és csatornahasználati, szemétszállítási, központi fűtési) díjtartozásnak a szolgáltató általi elengedését mentesíti az ajándékozási alól. A mentesség ez esetben sem jár feltétel nélkül: az ajándékozási illetékmentesség kizárólag akkor biztosítható a magánszemély kötelezett (adós) részére, ha az ő és a vele közös háztartásban élő

hozzátartozójának egy főre eső jövedelme nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegének kétszeresét. 3. A követelések elengedésének legfontosabb és legszélesebb körben alkalmazott illetékmentességi szabálya az Itv. 17. § (1) bekezdésének n) pontjában található. A 2009. július 9-től hatályos rendelkezés értelmében mentes az ajándékozási illeték alól az a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgyát nem képező ingó vagyontárgyaknak térítésmentes eszközátruházás keretében történő, gazdálkodó szervezet általi megszerzése, illetve a követelés gazdálkodó szervezetek közötti ajándékozás – ideértve a követeléselengedést és a tartozásátvállalást is – útján történő megszerzése.

A visszterhes vagyonátruházási illeték tárgyi hatályát az Itv. 18. § (1)-(3) bekezdése jelöli ki. Mivel a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgyát nem képezi az ingó vagyontárgyak közül a fizetőeszköz és az értékpapír, így a gazdálkodó szervezetnek a véglegesen átvett pénzeszköz után ajándékozási illetékfizetési kötelezettsége nem keletkezik.

Emellett a törvényhely külön kiemeli, hogy a követelés elengedése (és a tartozás átvállalása) mentesül az ajándékozási illeték alól, ha az ügylet gazdálkodó szervezetek között történik. (Tagi kölcsön elengedése esetén a tag minősül ajándékozónak és a társaság megajándékozottnak, tehát az ajándékozási illetékkötelezettség főszabály szerint a társaságot terheli.) Amennyiben tehát a tagi kölcsönt a gazdasági társasággal szemben a gazdasági társaság tagja engedi el, akkor az ügylet mentes az ajándékozási illeték alól, de az ajándékozást be kell jelenteni az állami adóhatósághoz az Itv. 91. § (2) bekezdése szerint. Természetesen a végelszámolás során elengedett tagi kölcsön követelésre is alkalmazható az Itv. 17. § (1) bekezdés n) pontja, azaz ha a társasággal szemben a gazdálkodó szervezet tagja engedi el a tagi kölcsön követelését, akkor illetékfizetési kötelezettség nem keletkezik.


Amennyiben azonban a tagi kölcsönt magánszemély engedi el a belföldi gazdálkodó szervezettel szemben, akkor erre az ügyletre az Itv. 17. § (1) bekezdés n) pontja szerinti mentesség nem alkalmazható, mert a követelés elengedése nem gazdálkodó szervezetek között történt. Az Itv. korábban ismertetett személyi és tárgyi hatályából következően, ha a külföldön bejegyzett gazdálkodó szervezettel szemben egy Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet engedi el a követelését, akkor ez az ügylet nem tartozik az Itv. hatálya alá, illetékkötelezettség nem merül fel. Ha viszont egy külföldön bejegyzett gazdálkodó szervezet engedi el a belföldi gazdálkodóval szemben fennálló követelését, akkor az ügylet mentes az ajándékozási illeték alól, de a vagyonszerzés tényét be kell jelenteni az állami adóhatósághoz. 4. Az otthonvédelemmel kapcsolatos követelések elengedésével összefüggésben az Itv. három ajándékozási illetékmentességet tartalmaz, melyeket az Itv. 11. § (2) bekezdése szerint szintén nem kell külön bejelenteni az állami adóhatósághoz. • Az Itv. 17. § (1) bekezdésének r) pontja értelmében mentes az ajándékozási illeték alól a Magyar Állam által a hiteladós lakása megvásárlásával összefüggésben, a szociálisan rászorult természetes személy hiteladósok lakhatásának biztosításáról szóló 2011. évi CLXX. törvény rendelkezése alapján elengedett követelés. • Az Itv. 17. § (1) bekezdésének s) pontja szerint mentes az ajándékozási illeték alól a lakóingatlanon alapított zálogjog fedezetével kötött, deviza alapú kölcsönszerződésből, illetve deviza alapú, lakóingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésből származó követelés elengedése, ha az a törvényben rögzített árfolyamon végtörlesztő magánszeméllyel szemben végérvényesen megszűnik. • Az Itv. 17. § (1) bekezdésének t) pontja alapján mentes az ajándékozási illeték alól a pénzügyi intézmény által elengedett, lakóingatlanon alapított zálogjog fedezetével kötött, deviza alapú kölcsönszerződésből, illetve deviza alapú, lakóingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésből származó követelés, feltéve, hogy

− a magánszemély kötelezett (adós) és a vele közös háztartásban élő hozzátartozójának egy főre eső jövedelme – a kötelezett nyilatkozata alapján, a nyilatkozattétel hónapját megelőző három hónap átlagában – nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegének kétszeresét, vagy − a követelés biztosítékául szolgáló, a magánszemély tulajdonában álló lakásra a követelés elengedését megelőzően végrehajtási eljárás keretében árverést folytattak le.

3. Az ajándékozási illetékkötelezettség mértéke Amennyiben a követelés elengedése kapcsán az előző pontban ismertetett tárgyi ajándékozási illetékmentesség vagy az Itv. 5. §-a szerinti személyes illetékmentesség nem érvényesíthető, akkor a vagyonszerzőnek ajándékozási illetéket kell fizetnie. Az ajándékozási illetékmértékek rendszere 2013. január 1-jétől jelentősen átalakult. A korábbi sávosan progresszív alapon meghatározott kulcsok rendszere leegyszerűsödött, a korábbi 18 illetékkulccsal szemben már csupán két illetékkulcs van: egy általános mértékű, valamint a lakástulajdon szerzéséhez kapcsolódó kedvezményes mértékű. A követeléselengedés ajándékozási illetékkötelezettségének megállapításához értelemszerűen az általános mértékű 18%-os kulcsot kell alkalmazni az Itv. 12. § (1) bekezdése alapján. A módosítás eredményeképpen már nincs jelentősége annak, hogy az elengedett követelés összege mekkora, egységesen 18% illetéket kell fizetni. Felhívom arra is a figyelmet, hogy 2013. január 1-jétől megszűnt az a korábbi kedvező szabály, ami az ingyenes eszközátadásra irányuló ügyletben részt vevő olyan számviteli törvény szerinti gazdálkodók vagyonszerzését kedvezményezte, amelyek egyike a másik 100%-os tulajdonában állt, vagy a gazdálkodók egyazon személy 100%-os tulajdonában álltak. Ebben az esetben 2013. január 1-jétől szintén 18%-os illetékkulcsot kell alkalmazni.



4. A vagyonszerzés bejelentési kötelezettsége Az Itv. 91. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a vagyonszerzési illeték tárgyát képező, de ingatlan-nyilvántartási eljárást nem igénylő jogügyletet a szerződő felek – a gépjármű vagyonszerzés kivételével – közvetlenül az állami adóhatóságnak kötelesek bejelenteni. A bejelentést az illetékkötelezettség keletkezését – főszabály szerint az Itv. 3. § (2) bekezdés b) pontja alapján az ajándékozásról kiállított okirat aláírása napját – követő 30 napon belül, a vagyonszerzést rögzítő irat eredeti és másolati példányának benyújtásával kell teljesíteni az illetékes megyei adóigazgatóságnál. Hangsúlyozni kell a vagyonszerzés bejelentésével kapcsolatban azt is, hogy az illetékmentes vagyonszerzéseket ugyanúgy be kell jelenteni az állami adóhatósághoz, mint az illetékköteles ügyleteket. Az Itv. 91. § (5) bekezdése ugyanis egyértelműen rendelkezik arról, hogy a bejelentési kötelezettség az illetékmentes vagyonszerzésekre is vonatkozik. Korábban már említettem, hogy az Itv. 11. § (2) bekezdése meghatározott illetékmentességek esetében nem teszi kötelezővé a vagyonszerzés bejelentését, így az Itv. 17. § (1) bekezdés c), k), l), m), p), r), s) és t) pontjában található ajándékozást egyáltalán nem kell bejelenteni az állami adóhatósághoz. Tekintettel arra, hogy a gazdálkodó szervezetek közötti követelés elengedés illetékmentessége [Itv. 17. § (1) bekezdés n) pontja] nem szerepel a felsorolásban, ezért ezt a legszélesebb körben alkalmazott illetékmentességet be kell jelenteni az állami adóhatósághoz az Itv. 91. § (2) és (5) bekezdésének megfelelően. A bejelentésre a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a 13AVBA adatlapot rendszeresítette. Az adatlap kitöltése nem kötelező, csupán az adózók bejelentési kötelezettségének megkönnyítése érdekében készítette el az állami adóhatóság. A nyomtatvány az adóhatóság honlapjáról letölthető: http://nav. gov.hu/nav/letoltesek/nyomtatvanykitolto_programok/nyomtatvanykitolto_programok_nav/ adatbejelentok_adatmodositok/13avba.html és elektronikusan is beküldhető. (A bejelentés természetesen megtehető bármilyen más hasonló adattartalmú nyilatkozatban is.)

Attól függetlenül, hogy a vagyonszerzés egyébként illetékköteles volt-e, az adóhatóság a bejelentési kötelezettség elmulasztása, illetve hiányos vagy késedelmes teljesítésének esetére mulasztási bírságot állapíthat meg az Itv. 82. § (1) bekezdése alapján. A mulasztási bírság mértéke az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 172. §-a alapján magánszemély adózó esetén 200 ezer forintig, más adózó esetén 500 ezer forintig terjedhet.

ÁFA Alanyi adómentesség időszakában értékesített árukészlet Írta: Bonácz Zsolt adószakértő A vállalkozások részéről az alanyi adómentesség választása alapvetően ahhoz kötődik, hogy a tevékenységük megkezdésekor eleve nem jelentős értékesítési forgalommal kalkulálnak, továbbá az általános szabályok szerinti adózás esetén csekély áfás költségeik miatt állandó befizetői pozícióban lennének, így az alanyi adómentesség választása az adóelőnyön kívül számukra kisebb adminisztrációt is eredményez. A vállalkozások részéről az alanyi adómentesség választására abból az okból is sor kerülhet, mert a korábbi időszakokhoz képest gazdasági tevékenységének volumene nagymértékben lecsökkent, és ezzel összhangban áfás költségei is várhatóan elhanyagolható nagyságrendet tesznek ki. Ennek következtében az általános adózásról a következő év első napjával áttérnek az alanyi adómentességre. Ebben az esetben előfordulhat, hogy a vállalkozás az alanyi adómentesség időszakának első napján olyan eladatlan árukészlettel rendelkezik, amelyet áfafizetésre kötelezett adóalanyként szerzett be. E körbe tartozó vállalkozások esetében feltétlenül felvetődik az a kérdés, hogy az alanyi adómentesség választása miatt az előző év utolsó napján meg-


levő árukészletének értéke után kell-e általános forgalmi adót fizetni, ha a beszerzést terhelő adó levonásra került.

Egyértelműen leszögezhető, hogy az Áfa tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint az alanyi adómentességre való áttérés miatt a meglevő árukészletek értéke után adófizetési kötelezettség keletkezne. Egyébként nem is lenne életszerű ilyen jellegű rendelkezés. Távolról sem biztos ugyanis, hogy a vállalkozás az áttérést megelőző év utolsó napján meglevő árukészletét alanyi adómentes minőségében értékesíti. Gondoljunk arra az esetre, amikor a vállalkozás az alanyi adómentesség időszakában alapvetően szolgáltatásokat végez, de kénytelen értékesíteni meglevő árukészletét is. Amennyiben a vállalkozás a teljesített szolgáltatások ellenértékével túllépte az alanyi adómentesség értékhatárát, s csak ezt követően értékesíti meglevő árukészletét, akkor az értékesítés után is áfát köteles fizetni. Ha önmagában az alanyi adómentességre való áttérés okán is áfát kellene fizetni, akkor a termékek kétszeres adóterhelést viselnének, amely nem fordulhat elő. Tegyük fel, hogy a vállalkozás az alanyi adómentesség időszakában értékesíti az alanyi adómentességre történő áttérést megelőzően beszerzett árukészletét. Az alanyi adómentességre vonatkozó szabályokból adódóan az árukészlet értékesítését nem terheli áfa, függetlenül attól, hogy korábban a beszerzést terhelő adó levonására jogszerűen sor került. Az alanyi adómentességre vonatkozó sajátos szabályok között található olyan tartalmú rendelkezés, amely szerint az alanyi adómentes adózó bizonyos ügyletek (pl. tárgyi eszköz értékesítése) esetén nem járhat el alanyi adómentes minőségében. Az árunak – tehát nem tárgyi eszköznek – minősülő termékek értékesítése esetén azonban az adózó alanyi adómentes minőségében jár el, tekintettel arra, hogy ez az eset a kivételeket felsoroló rendelkezések között nem található. Felmerül azonban az a kérdés, hogy értékesítéshez kapcsolódóan az Áfa tv. más jogcímen előír-e

adófizetési kötelezettséget. Az Áfa tv. 193. § (1) bekezdés b) pontja szerint az adóalany az alanyi adómentesség időszakában nem járhat el alanyi adómentes minőségében az Áfa tv. 11. § szerinti termék értékesítése esetében. Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja szerint ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősül tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználása adólevonásra nem jogosító tevékenység folytatásához, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg. Álláspontom szerint az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja vonatkoztatható az előzőleg részletezett eseményre. Az Áfa tv. 187. § (2) bekezdés a) és b) pontjai értelmében, ha az adóalany alanyi adómentességet választott, az alanyi adómentesség időszakában az adóalany alanyi adómentes minőségében adófizetésre nem kötelezett, előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult. E szabályok szerint, ha alanyi adómentes státusú adózó e minőségében értékesít terméket, akkor adólevonásra nem jogosító tevékenységet valósít meg. Az adófizetési kötelezettségét nem az áru értékesítésének ténye eredményezi, hanem az a körülmény, hogy adózót az áru beszerzéséhez kapcsolódóan – akár részben is – adólevonási jog illette meg. Ennek megfelelően az adózó a vevőnek kiállított számlában általános forgalmi adót nem számíthat fel, mivel az értékesítés alanyi adómentes minőséghez kötődik. A fizetendő adót az értékesítés Áfa tv. szerinti teljesítésének időpontját magában foglaló bevallási időszakban kell elszámolni. Az adó alapja az értékesített árukészletnek az értékesítés időpontjában fennálló piaci értéke, az adó mértéke a termékre irányadó adókulccsal egyezik meg. A fizetendő adó elszámolásához az adófizetési kötelezettséget keletkeztető gazdasági eseménnyel érintett másik fél hiányában számlázási kötelezettség nem kapcsolódik.



Az adófizetés nem kerülhető el oly módon, hogy az adózó az értékesített áru beszerzését terhelő adó vonatkozásában az őt megillető – teljes vagy részbeni – adólevonási jogot eleve nem gyakorolja, illetve a levont adót utólag önellenőrzés útján törli. Az alanyi adómentes státusú adóalanynak csak azon bevallási időszakban kell bevallást benyújtania, amelyben fizetendő és/vagy levonható adót kell elszámolnia, vagy összesítő nyilatkozatot köteles beadni. A bevallási időszakot az általános szabályok szerint kell megállapítani, amely alapesetben negyedéves időszakot jelent. Az adófizetési kötelezettség keletkezése szempontjából az a releváns körülmény, hogy az áfalevonás elvi lehetősége fennállt. Ezen elvből adódóan, ha az értékesített áru beszerzéséhez kapcsolódó áfa bármely ok folytán nem volt levonásba helyezhető (pl. az adóhatóság ellenőrzés során a számlát nem minősítette hiteles dokumentumnak, s az adózó által elszámolt levonható adó jogerősen elutasításra került), akkor a termék értékesítése az alanyi adómentesség időszakában nem jár adófizetéssel. Ebben az esetben az előzőekben leírt szabályok szerint bevallott fizetendő adó önellenőrzés útján törölhető. Ugyanez az eset áll fenn akkor is, ha a beszerzésről az adózó nem rendelkezik számlával, illetve azzal rendelkezik, de a számlában jogsértő módon áfa felszámítására nem került sor, így az adólevonás tárgyi feltétele hiányában adólevonásra eleve nincs lehetőség. Ugyancsak nem keletkezik fizetendő adó, ha a beszerzéshez eleve nem kapcsolódott előzetesen felszámított adó, mert az eladó adófizetésre nem kötelezett személy volt, ezért az általa kiállított számlában az áfa felszámítását jogszerűen mellőzte. Álláspontom szerint a fentiekben foglalt szabály nemcsak árukészlet, hanem a számviteli besorolás alapján a forgóeszközök közé besorolható termékek (pl. anyagok) esetében is irányadó, ha annak felhasználása az alanyi adómentesség időszakában történt meg.

köznek tekinthető termék esetében is rendelkezik a levonható adó utólagos korrekciójáról az alanyi adómentesség időszakában. Erre vonatkozó szakmai tájékoztatás az adóhatóság honlapján 2009. 08. 11-én jelent meg, „A tárgyi eszközzel kapcsolatos utólagos korrekció az alanyi adómentesség időszakában” címmel. Az Áfa tv. 135. § (2) bekezdésére, amely szerint az adóalany köteles utólagos kiigazítást elvégezni az áfatörvény 135. § (1) bekezdésben meghatározott időn belül, ha a levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben változás következik be a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének időpontjához képest, és a számítás eredményeként adódó különbözet összege abszolút értékében kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 forintot. Az Áfa tv. 187. § (2) bekezdés b) pontjában rögzített adólevonási tilalomból következően az Áfa tv. 135. § (2) bekezdése értelmében a beszerzett tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított – és levont – áfa összegét meghatározó tényezőkben bekövetkezett változásnak kell tekinteni azt is, ha az általános szabályok szerint adózó adóalany utóbb – a tárgyi eszköz beszerzését követően – alanyi adómentességet alkalmaz. Az alanyi adómentesség időszakában az ún. figyelési időszakon [Áfa tv. 135. § (1) bekezdés] belül tárgyi eszköznek minősülő ingatlan esetében a beszerzést terhelő és levonható adóként elszámolt áfa 1/20-ad, nem ingatlan tárgyi eszköz esetében az 1/5-öd részét kell fizetendő adóként elszámolni. A fizetendő adót minden olyan évben meg kell fizetni, amelynek egészében az adózó alanyi adómentes státusa fennáll, és a tárgyi eszköz használatban volt, feltéve, hogy a fizetendő adóként elszámolandó összeg eléri vagy meghaladja a 10 000 Ft-ot [Áfa tv. 135. § (2)-(3) bekezdés].

Az Áfa tv. konzekvensen nemcsak a tárgyi eszköznek nem minősülő termék, hanem a tárgyi esz12 2 0 1 3 . m á j u s , I X . é v f o l y a m 5 . s z á m | E - A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó

ADÓZÁS RENDJE

lás), illetve az adóztatás egyéb szereplői ún. kontrolladat-szolgáltatás keretében év elején megküldenek a NAV-nak, akkor meg kell vizsgálni, hogy mi okozhatja az eltérést.

Új lehetőség: felhívás önellenőrzésre Írta: dr. Kovács Ferenc adószakértő Az adóhatóságnak régóta célja, hogy megkülönböztesse eljárásaiban azon adózókat, akik véletlenül tévednek az adókötelezettségük teljesítése során azoktól, akik szándékosan próbálják a fizetendő adójukat csökkenteni. Az előbbi körhöz tartozó adózók számára új lehetőség nyílt 2013-ban, melyet a jogszabály „felhívás önellenőrzésre” névvel látott el. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2013. január 1-jétől kiegészült a 91/B. §-al, mely az önellenőrzésre történő felhívás jogintézményét részletezi. E szerint az adóhatóság a vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély adózót – önellenőrzésre történő felhívás útján – önellenőrzés elvégzésére hívhatja fel, ha az adózó bevallásának adatai és az állami adóhatóság rendelkezésére álló adatok alapján az adózó terhére mutatkozó eltérést állapít meg. Az adóhatóság feladatai közül kiemelkedik az adóbevételek nagyságának védelme. Ez alapján az adóhatóság minden, jogszabályban biztosított eszközt felhasznál arra, hogy a nyilvánvaló adóbevételcsökkenést korrigálja. A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek jellemzően évente egyszer kerülnek kapcsolatba az adóztatással, az adóhatósággal, amikor az év első felében elszámolnak személyi jövedelemadójukról (saját maguk bevallás benyújtásával, vagy a munkáltató, illetve az adóhatóság közreműködésével). Amennyiben az adózó által benyújtott bevallás adatai – bármilyen okból – tévesek, vagyis nem egyeznek azokkal az adatokkal, melyeket a munkáltatók, kifizetők egyrészt havonta küldenek az adóhatóságnak (08-as havi adó- és járulékbeval-

Erre eddig egyféle jogszabályban biztosított lehetőség volt, az ellenőrzés. Ennek az idők során kialakult egy speciális fajtája, az egyszerűsített ellenőrzés. Az Art. 107. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság az adókötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló adatok és a benyújtott adóbevallás (önadózás, munkáltatói adómegállapítás, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása) egybevetésével is ellenőrizheti (egyszerűsített ellenőrzés). Ebben az esetben a bevallás (munkáltatói adómegállapítás, adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása) és a kontrollinformációk összevetése után nem szükséges helyszíni ellenőrzést tartani, hanem elég az ún. egyszerűsített ellenőrzés. Bár az Art. nem szűkíti le a vizsgálható adózók, adónemek körét, mégis a személyi jövedelemadó rendszeréből következően az adóhatóság egyszerűsített ellenőrzést leggyakrabban a csupán személyi jövedelemadót fizető magánszemélynél végez. Más esetekben (adónemekben) ugyanis csak ritkábban állnak az adóhatóság rendelkezésére olyan kontrolladatok, amelyeket a bevallással egybevetve az egyszerűsített ellenőrzés elvégezhető. Egyszerűsített ellenőrzéssel megállapítható az adókötelezettség abban az esetben is, ha az adóhatóság rendelkezésére álló adatok az adóbevallási kötelezettség elmulasztását bizonyítják. Ha az ellenőrzés alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a bevallás a jogszabályok rendelkezéseinek megfelel, erről határozatot hoz. Ha az adóbevallásban közölt adatok, illetőleg az adatszolgáltatás alapján rendelkezésre álló adatok eltérést mutatnak, az eltérés okának tisztázására az adóhatóság az adózót felhívja. Ha a bevallott adó, költségvetési támogatás alapja, az igénybe vett adómentesség, adókedvezmény, a megállapított adó, illetve költségvetési támogatás nem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, az adóhatóság az adózót a megállapított tényállásról és az adókülönbözetről 13



a jegyzőkönyv kézbesítésével értesíti, amelyre az adózó 15 napon belül észrevételt tehet, amelyhez csatolnia kell az abban foglaltak bizonyításához szükséges iratokat. Amennyiben az adóhatóság megállapításokat tesz, úgy jogkövetkezményeket is alkalmazhat, mely az adózó számára további kiadásokat jelenthet az esetleges adókülönbözet megfizetésén túlmenően. Mivel tehát a személyi jövedelemadónál jellemzően „laikus” adózókkal áll szemben az adóhatóság, akiknél a szándékos adóelkerülés kevesebb esetben fordul elő, ezért a jogalkotó számukra kedvezőbb „reparációs” lehetőséget kívánt biztosítani, ez lett az önellenőrzésre történő felhívás. Ha tehát az adóhatóság eltérést tapasztal a bevallás és a rendelkezésére álló adatok között, kibocsátja az önellenőrzési felhívást elektronikus vagy postai úton, mely az alábbiakat tartalmazza: a) az adózó nevét, lakcímét, adóazonosító jelét, b) az önellenőrzésre felhívással érintett időszakot és adónem megjelölését, c) a havi adó- és járulékbevallásra, valamint adatszolgáltatásra kötelezettek bevallása, illetve adatszolgáltatása alapján számított adó alapját, az adót, a visszatérítendő adót, a befizetendő adót, valamint az adatok alapjául szolgáló, az adóhatóság nyilvántartásában szereplő adatokat, továbbá az eltérés összegét. Látható, hogy a jogalkotó igyekezett teljes körű tájékoztatást előírni annak érdekében, hogy az adózók minél egyszerűbben tudják korrigálni a hibát. Fontos kiemelni, hogy az önellenőrzésre való felhívásnak az adózó nem köteles eleget tenni, az önellenőrzés elmulasztása esetén mulasztási bírság kiszabásának nincs helye. Tehát ezen új jogintézmény egy lehetőség, mellyel az adózó – ha akar – élhet, s így önellenőrzéssel (kevesebb pluszköltséggel) tudja javítani a hibát. Ha tehát az adózó önellenőriz, az általános szabályok szerint kell az önellenőrzési pótlékot felszámítani és megfizetni.

Fontos rendelkezés, hogy az adózóval szemben ellenőrzés a felhívás közlésétől számított 30 nap elteltéig nem kezdhető meg a felhívásban megjelölt adónem és időszak tekintetében. Tehát gyakorlatilag 30 napos moratóriumról van szó, ez alatt az adózó eldöntheti, kíván-e élni ezzel az új lehetőséggel, vagy nem.

Az új jogintézmény a kiutalási határidőkre is hatással van. Ha ugyanis az önellenőrzésre felhívásra a költségvetési támogatás kiutalására nyitva álló határidőn belül kerül sor, a felhívás kiadmányozásától az önellenőrzés beérkezéséig, de legfeljebb a felhívás közlését követő 30. napig, a kiutalás határideje szünetel. Amennyiben letelik a jogszabályban biztosított 30 nap az önellenőrzésre, az Art. nem írja elő kötelezően az adóhatóság számára az (egyszerűsített) ellenőrzés lefolytatását, ugyanakkor az adóbevételek védelme alapján feltételezhető, hogy az adóhatóság élni fog az ellenőrzéssel. Fontos azt is kiemelni, hogy a 30 nap letelte nem jelenti automatikusan azt, hogy ne lehetne a továbbiakban önellenőrizni. E tekintetben is az általános szabályok irányadóak, vagyis az adóhatósági ellenőrzés megindításáig önellenőrzés bármikor lefolytatható. Az új jogintézmény azt garantálja, hogy 30 napig biztosan nem fog ellenőrzés megindulni.

Összefoglalva a leírtakat, a szerző véleménye szerint érdemes élni az adóhatóság által felkínált önellenőrzési lehetőséggel, mivel így a jogkövetkezmények tekintetében „csak” az önellenőrzési pótlékot kell megállapítani, mely jóval alacsonyabb, mint a NAV ellenőrzése során megállapítható esetleges adóbírság és késedelmi pótlék.


OLVASÓI KÉRDÉSEK

tékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, az Szja tv. szerint az összevont adóalapba tartozó, az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem után. E rendelkezés alapján a kifizető jogszerűen járt el, amikor a jogdíj (szerzői díj) után nem fizetett 27 %-os ehót.

Szja adóelőleget megállapítása Kérdés 2011-ben egy 7-es adószámos magánszemély (nem egyéni vállalkozó) számlája mellé az alábbi nyilatkozatot adta. „Adóelőleg levonását nem kérem, szerzői díjamból a jövedelmet 10% költség levonása után állapítom meg. Személyes közreműködés mértéke 20%.” A 20% után megfizettük a járulékokat, de nem vontunk ebből a részből sem szja-t. Miután nem kérte az szja levonását, nem fizettük meg a szerző díj után a 27% ehót sem. Kérdésem az lenne, hogy helyesen jártunk-e el, vagy csak akkor nem kellett volna a 27% ehót fizetni, ha egyáltalán nem nyilatkozik az szja-ról. Még úgy sem, hogy azt nyilatkozta, hogy nem kéri a levonását?

Válasz: A kérdéssel érintett időszakban hatályos Szja tv. 46. § (4) bekezdése szerint a kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania a számlaadásra kötelezett magánszemély által számlázott, valamint a felvásárlási jegy alapján kifizetett bevételből. Azonban ha a nem egyéni vállalkozóként, nem mezőgazdasági őstermelőként számlaadásra kötelezett magánszemély nyilatkozatot ad arról, hogy kéri az adóelőleg levonását, a kifizetőnek az adóelőleget le kell vonnia. A kérdésben leírtak szerint az adószámos magánszemély nyilatkozat útján kifejezetten nem kérte az szja előleg levonását, így ennek hiányában a kifizetőnek nem kellett adóelőleget levonnia. A kérdésben érintett időszakban hatályos Eho tv. 3. § (1) bekezdése szerint abban az esetben, ha a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani, a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mér-

Ingatlan bérbeadása Kérdés: Ingatlan-bérbeadásnál a bérbeadó adószámmal rendelkező társasház, a bérbevevő egy kft. A kérdés az lenne, hogy a bérbevevő kft.-nek kötelező-e levonnia és megfizetnie a 16% forrásadót? Vagy a társasház nyilatkozattétele alapján a teljes bruttó bérleti díjat kifizetheti-e? (A nyilatkozatban külön kéri a társasház, hogy ne vonjuk le a forrásadót.)

Válasz: Az Szja tv. 75. § (2) bekezdése szerint a kérdésben említett jövedelmet és az adót úgy kell megállapítani és megfizetni, mintha azt magánszemély szerezte volna meg, azzal, hogy magánszemélynek a társasházat kell tekinteni. A társasháznál a számlázott bérleti díj teljes összege lesz a bevétel, a megfizetett személyi jövedelemadó pedig a bérlő-kifizető által adott igazolás szerinti összeg lesz. A kifizetőnek a szerződésben meghatározott bérleti díj egészét kell jövedelemnek tekinteni, s ennek 16%-át kell adóként levonnia. A Szja tv. 75. § (6) bekezdése szerint a kifizető állapítja meg a személyi jövedelemadót, vonja le, vallja be és fizeti be, és erről igazolást köteles kiadni a társasháznak. A fentiek alapján a bérlőnek a társasház kérése ellenére is le kell vonnia a 16% szja-t, s csak a különbözetet fizetheti ki a társasház részére.



Leányvállalat által nyújtott ügynöki szolgáltatás Kérdés: Cégünk egy leányvállalat, az osztrák anyavállalattól kapunk közvetítői jutalékot (azért kapjuk, mert magyar vevőket szerzünk nekik), amelyet jóváíró számlaként állít ki felénk, és bevételként könyvelünk le (T: 443 Anyavállalat – K: 9). Érdeklődni szeretnék, hogy ezt jelenteni kell az áfabevallásban, illetve az összesítő nyilatkozatban?

Válasz: A leányvállalat által nyújtott ügynöki szolgáltatás teljesítési helye az Áfa tv. 37. § (1) bekezdése szerint a megrendelő gazdasági letelepedésének helye. Ha az anyacég nem rendelkezik belföldön gazdasági letelepedéssel (állandó telephellyel) belföldön, akkor a teljesítés helye nem belföld, így a leányvállalat által nyújtott szolgáltatás nem adóztatható, ezért az ügyletet áfa nem terheli. Ebben az esetben az áfa fizetésére az anyacég kötelezett az illetősége szerinti tagállamban (ez a tagállam feltételezhetően Ausztria). A leányvállalat által nyújtott szolgáltatást más tagállamban nyilvántartásba vett adóalany vette igénybe, amely megrendelőként saját tagállamában adófizetésre kötelezett, ezért a leányvállalatnak és az anyacégnek is az összesítő nyilatkozatban a szolgáltatás nyújtását, illetve igénybevételét le kell jelenteni. Az Áfa tv. 159. § (2) bekezdés c) pontja alapján a leányvállalatnak számlázási kötelezettsége áll fenn (feltételezve, hogy a teljesítéssel legközvetlenebbül Adóellenőrzési Tanácsadó című szaklapunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésére álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.

érintett gazdasági letelepedésük – székhelyük, állandó telephelyük – belföldön van). Ebből adódóan nem megfelelő eljárás az, ha az anyacég bocsát ki ún. jóváíró számlát. Az Áfa tv. hivatkozott rendelkezése alapján számlázási kötelezettség azt a személyt terheli, aki (amely) a terméket értékesítette, illetve a szolgáltatást nyújtotta. Jelen esetben az anyacég akkor bocsáthat ki számlát a leányvállalat nevében és helyett, ha előzetesen erre irányuló írásos megállapodást kötöttek (Áfa tv. 160-162. §). Ebben az esetben is a számlán a szolgáltatás nyújtójaként a leányvállalatot kell megjelölni, igénybevevőként pedig az anyacéget. A kibocsátott számla alapján a számlázott ellenértéket az anyacéggel szembeni követelésként és bevételként kell könyvelni. Ha a felek az ellenértéket beszámítással rendezik, akkor a beszámításkor csökken a leányvállalattal szembeni kötelezettség, s egyben a vele szemben fennálló követelés is.

E-Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai Folyóirat IX. évfolyam, ötödik szám, 2013. május Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1145 Bp., Szugló u. 52-54. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szabó Attila HU ISSN 1787-5811 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2917, E-mail: [email protected] Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.


E-Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai folyóirat

Recommend Documents