E-Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai folyóirat

E-Adóellenőrzési Tanácsadó 2013. április

Szakmai folyóirat

IX. évfolyam 4. szám

Tartalom

In-house szeminárium!

Új szolgáltatást indítunk! Szeretne közvetlenül a munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és járuléktörvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az [email protected] e-mail címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására!

1 A HÓNAP TÉMÁJA •

Az egyszerűsített foglalkoztatás legfontosabb szabályai

4 SZJA

A HÓNAP TÉMÁJA

•

Az egyszerűsített foglalkoztatás legfontosabb szabályai Írta: Matlné Kisari Erika vezető főtanácsos NAV – Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Az egyszerűsített foglalkoztatás az egyik legkedveltebb foglalkoztatási forma, de csak a foglalkoztatók számára előírt szabályok betartásával beszélhetünk egyszerűsített foglalkoztatásról, amelynek a szabályait alább ismertetjük. Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (Efo tv.) szabályainak megszegése esetén a foglalkoztatással összefüggésben az Efo tv. rendelkezései szerint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) szabályait kell alkalmazni. Az egyszerűsített foglalkoztatás azt jelenti, hogy mezőgazdasági, illetve turisztikai idénymunka vagy alkalmi munka keretében valósulhat meg foglalkoztatás. Alkalmi munka keretében valósulhat meg a filmipari statiszták foglalkoztatása is. Filmipari statiszta: az a természetes személy, aki a 3711 FEOR számmal azonosított foglalkozásúnak minősül, feltéve, hogy tevékenysége a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvényben meghatározott filmalkotás elkészítésében való kisegítő (pótolható) jellegű részvételre irányul, és e tevékenységből származó napi nettó jövedelme nem haladja a 12 000 forintot.

Ingó dolog értékesítésének adókötelezettsége

8 ÁFA •

Pénztárgép használata alóli mentesülés lehetősége, buktatói

10 ART . •

Az adóellenőrzési szabályok 2013. évi főbb módosításai

12 OLVASÓI KÉRDÉSEK •

Munkába járáshoz kapcsolódó költségtérítés

•

Bevallási kötelezettség

•

Több munkáltató által létesített munkaviszony kapcsolt vállalkozásoknál

•

Nemzetközi árutovábbítási megbízás

•

Közösségi termékértékesítés, illetve közösségi termékbeszerzés

Lapszámunk szerzői:

Bonácz Zsolt – adószakértő Botházy Béla – NAV, Ellenőrzési osztály dr. Kovács Ferenc - adószakértő Matlné Kisari Erika – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Dr. Székely Zsuzsanna – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály

Tisztelt Olvasónk!

A szakmai folyóirat előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Adózással kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@forum-media. hu e-mail címen várjuk. Honlapunkról - www.forum-szaklapok.hu - a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további szerkeszthető segédleteket tölthet le. Az Ön felhasználóneve: adoell2013 Az Ön jelszava: segedletek681 A kézirat lezárásának dátuma: 2013. március 28. Üdvözlettel: Szabó Attila Termékmenedzser

1 E - A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó

| 2013. április, IX. évfolyam 4. szám

Mezőgazdasági idénymunkának minősül a növénytermesztési, erdőgazdálkodási, állattenyésztési, halászati, vadászati ágazatba tartozó munkavégzés, továbbá a termelő, termelői csoport, termelői szervezet, illetve ezek társulása által a megtermelt mezőgazdasági termékek anyagmozgatása, csomagolása – a továbbfeldolgozás kivételével. Turisztikai idénymunkának kell tekinteni a kereskedelemről szóló törvényben meghatározott kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál végzett idénymunkát. A törvény alkalmazásában kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenység: az idegenvezetői tevékenység, a lovas szolgáltató tevékenység, a szálláshely-szolgáltatási tevékenység, a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenység, valamint az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenység. Idénymunka: a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 90. § c) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő munka. Mezőgazdasági idénymunka esetén az év adott időszakához vagy időpontjához kötődőnek kell tekinteni az olyan munkavégzést is, amely az előállított növény vagy állat biológiai sajátossága miatt végezhető el kizárólag abban az időszakban vagy időpontban. Az Mt. vonatkozó rendelkezése szerint a munkáltató tevékenysége akkor idényjellegű, ha a munkaszervezéstől függetlenül az év valamely időszakához vagy időpontjához kötődik. Nem számít idénymunkának, amikor a munkavégzés periodikus jellege a munkaszervezés körülményeitől vagy a megrendelői igényektől függ. A foglalkoztatás időbeli korlátja Alkalmi munkáról akkor beszélhetünk, ha a munkáltató és a munkavállaló között • összesen legfeljebb öt egymást követő naptári napig és • egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt naptári napig és • egy naptári éven belül összesen legfeljebb kilencven naptári napig létesített, határozott időre szól a munkaviszony.

A mezőgazdasági, turisztikai idénymunka esetén az azonos felek közötti munkaviszony időtartama nem haladhatja meg a naptári éven belül a százhúsz napot. Amennyiben a munkáltató és a munkavállaló • idénymunkára vagy • idénymunkára és alkalmi munkára • létesít egymással több ízben munkaviszonyt, akkor ezen munkaviszonyok együttes időtartama a naptári évben a százhúsz napot nem haladhatja meg. Az alkalmi munka esetén érvényesülő létszámkorlát Az alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatás esetén az egyszerűsített munkaviszonyban egy naptári napon legfeljebb foglalkoztatott munkavállalók létszáma – a munkáltatónak a tárgyév első, illetve hetedik hónapját megelőző hat havi, ha a munkáltató ennél rövidebb ideje működik, működésének egész hónapjaira eső átlagos statisztikai létszámát alapul véve – nem haladhatja meg • az Mt. hatálya alá tartozó főállású személyt nem foglalkoztató munkáltató esetén az egy főt, • egy főtől öt főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a két főt, • hattól húsz főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a négy főt, • húsznál több munkavállaló foglalkoztatása esetén a munkavállalói létszám húsz százalékát. A napi alkalmi munkavállalói létszámkeretet a munkáltató a tárgyév napjaira egyenlőtlenül beosztva is felhasználhatja, figyelembe véve azt is, hogy egy hónapon belül a foglalkoztatás egybefüggő időtartama nem haladhatja meg az öt napot, naptári hónapon belül a tizenöt napot és egy naptári éven belül a 90 napot. A tárgyévben fel nem használt létszámkeret a következő naptári évre nem vihető át. Filmipari statiszta egyszerűsített foglalkoztatása esetén ezt a szabályt nem kell alkalmazni. Az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszony létesítése A munkaviszony a munkáltató bejelentési kötelezettségének teljesítésével keletkezik. A törvény lehetőséget ad arra is, hogy azon munkáltató, amely nem kötelezett elektronikus be-

2 2 0 1 3 . á p r i l i s , I X . é v f o l y a m 4 . s z á m | E - A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó

vallás benyújtására, az Efo tv. melléklete szerinti szerződés megkötésével létesítsen munkavállalóval jogviszonyt. A munkaszerződést ekkor a munka megkezdéséig írásba kell foglalni úgy, hogy a munkavégzés napjának végéig elegendő kitölteni a munkáltató és a munkavállaló megnevezésén kívüli egyéb azonosító adatait. Fontos, hogy az írásbeli szerződés mellett a munkáltatónak a bejelentési kötelezettségét is teljesítenie kell. A munkáltató bejelentési kötelezettsége Egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkáltató bejelentési kötelezettségét a munkavégzés megkezdése előtt köteles teljesíteni az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak. A bejelentés történhet • elektronikus úton, ügyfélkapun vagy • telefonon a telefonos ügyfélszolgálaton keresztül (185-ös hívószámon). A bejelentési kötelezettségét abban az esetben tudja a munkáltató telefonon vagy az ügyfélkapun keresztül teljesíteni, ha előzetesen regisztrálta magát az ügyfélkapun.

Például: A munkáltató egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmi munkavállalót kíván foglalkoztatni május 13-tól május 16-ig. A munkáltató bejelentési kötelezettségét május 12-én teljesítette. A munkavégzés az időjárási viszonyok kedvezőtlen alakulása miatt meghiúsult, ezért a munkáltató számára a bejelentés módosítására május 13-án 08.00-ig van lehetősége. Amennyiben ezt a határidőt elmulasztja, akkor a 13-ára vonatkozó közterhet meg kell fizetnie. A munkáltató közteher-fizetési kötelezettsége A munkáltató által fizetendő közteher mértéke a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalónként • mezőgazdasági idénymunka esetén 500 forint, • turisztikai idénymunka esetén 500 forint, • alkalmi munka esetén 1 000 forint, • filmipari statiszta alkalmi munkája esetén 3000 forint. A munkáltatót a közteher megfizetésével nem terheli a szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás, egészségügyi hozzájárulás és rehabilitációs hozzájárulás, valamint az Szja tv.-ben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség.

A teljesített bejelentés visszavonására és módosítására – így különösen a foglalkoztatás jellegének változása, illetve a munkavégzés meghiúsulása esetén – a) az egyszerűsített foglalkoztatás bejelentését követő két órán belül, vagy b) ha a bejelentésben foglaltak szerint a foglalkoztatás a bejelentés napját követő napon kezdődött, vagy ha a bejelentés egy napnál hosszabb időtartamú munkaviszonyra vonatkozott, a módosításra a bejelentés napján délelőtt 8 óráig van lehetőség, ezt követően a munkáltató a közteher-fizetési kötelezettségének köteles eleget tenni.

A munkavállalónak nem kell nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, egészségügyi hozzájárulást és személyi jövedelemadó-előleget fizetnie.

A bejelentési kötelezettség teljesítésére a 13T1042E jelű adatlap szolgál.

Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében munkát vállaló magánszemély nem biztosított, csak egyes ellátásokra – nyugellátásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, valamint álláskeresési ellátásra – szerez jogosultságot.

A munkáltatónak nincs közteher-fizetési kötelezettsége, ha a munkavállaló a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek vagy Magyarország által kötött kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján másik tagállamban, illetőleg egyezményben részes másik államban biztosított és erről igazolással is rendelkezik.

3 E - A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó


A foglalkoztatással összefüggő további korlátozások Ha a munkáltató az létszám-, idő-, illetve kereseti korlátok túllépésével létesít, illetve tart fenn az Efo tv. szerinti munkaviszonyt, attól a naptól, hogy az előzőek szerinti feltételek nem teljesülnek, a munkáltató a munkavállalóira nem alkalmazhatja az Efo tv. rendelkezéseit. Ilyen esetben a munkáltató az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott személy utáni személyijövedelemadó- és járulékfizetési kötelezettségekre az Szja tv., a Tbj. szabályait, valamint a szociális hozzájárulási adóra vonatkozó rendelkezéseket köteles alkalmazni azután, hogy az előzőek szerinti feltételek megsértését feltárták, annyi ideig, ameddig az Efo tv. rendelkezéseit jogosulatlanul alkalmazta. Az a munkáltató, aki 300 000 forintot vagy ezt meghaladó összegű adótartozást halmoz fel az 500, 1000, illetve 3000 forint összegű közteher és/ vagy szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás, egészségügyi hozzájárulás, rehabilitációs hozzájárulás, valamint az Szja tv. a munkáltatóra előírt adóelőleg tekintetében, további egyszerűsített foglalkoztatásra nem jogosult mindaddig, míg adótartozását ki nem egyenlítette. Bevallás és befizetés A munkáltatónak a közteher-fizetési kötelezettségét a tárgyhónapot követő hónap 12-éig a NAV Egyszerűsített foglalkoztatásból eredő közteher befizetések 10032000-06057763 beszedési számlára kell teljesíteni. A munkáltató az egyszerűsített foglalkoztatással összefüggő bevallási kötelezettségét elektronikus úton havonta az 1308-as számú nyomtatványon, a tárgyhót követő hó 12. napjáig teljesíti. Azok a munkáltatók, akiknek nem kötelező az bevallást elektronikusan benyújtani, papír alapú bevallást is benyújthatnak. Erre a célra az állami adóhatóság a 1308E számú nyomtatványt rendszeresítette, amit ugyancsak havonta, a tárgyhónapot követő hó 12-éig kell benyújtani.

SZJA Ingó dolog értékesítésének adókötelezettsége Írta: Dr. Székely Zsuzsanna főtanácsos NAV – Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Az online aukciós oldalak és az internetes kereskedés elterjedésével a magánszemélyek közötti adásvételek rendkívüli módon megszaporodtak. A sikeres eladások feletti örömben azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) szerint a magánszemély adókötelezettsége az összes bevételére kiterjed. Az Szja tv. speciális rendelkezéseket fogalmaz meg az ingó dolgok értékesítéséből származó jövedelem adókötelezettségére vonatkozóan. Mindenekelőtt azt kell megnézni, hogy az Szja tv. mit tekint ingó dolognak. Ingó vagyontárgy az ingatlannak nem minősülő dolog, azaz nem ingó dolog a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog. Nem minősül ingó dolognak továbbá a fizetőeszköz, az értékpapír és a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló, betakarítatlan termés, termény (például lábon álló fa), így ezek értékesítése során az eladónak önálló tevékenységből származó jövedelme keletkezik. A másik nagyon lényeges dolog az, hogy az ingó dolog értékesítése gazdasági tevékenység keretében történik-e. Gazdasági tevékenységként definiálja az Szja tv. valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatását, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. A meghatározás pontosításához az üzletszerűséget is célszerű meghatározni. Üzletszerűnek tekinthető az az értékesítés, amelyet az eladó rendsze-


resen végez – akár hasonló jellegű tárgyakkal –, és amelyből a megélhetéséhez szükséges rendszeres jövedelme származik. Abban az esetben, ha egy anyuka az interneten eladja a gyereke által kinőtt ruhát, az nem minősül gazdasági tevékenységnek. Viszont, ha összegyűjti az ismerősök gyerekei által kinőtt ruhákat, játékokat is, és azokat is értékesíti a sajátja mellett, az már gazdasági tevékenységnek minősül. Önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül és gazdasági tevékenységnek tekintendő, ha az anyuka a gyes csekély összegét úgy egészíti ki, hogy patchwork takarót, játékállatot, falvédőt varr, és azt szintén eladja az interneten. A gazdasági tevékenységhez kapcsolódó adókötelezettségről a későbbiekben ejtünk szót. Ingó értékesítésből származó jövedelemnek minősül az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek és az egyéni vállalkozók által a nem kizárólag üzleti célt szolgáló vagyontárgyak (gépek, járművek, ipari berendezések, egyéb ipari felszerelési tárgyak) értékesítéséből származó jövedelem is, amelyek után az értékcsökkenési leírást átalányban számolták el. Amennyiben kizárólag üzleti célú tárgyi eszközt értékesít az egyéni vállalkozó, és az értékesített berendezés beszerzési költségeit a tevékenységéből származó bevételével szemben nem átalányban számolta el, akkor az értékesítésből származó bevétel a tevékenység bevételének része. Ha a tevékenységét megszüntette és ezután értékesít, akkor az ingóság értékesítésének minősül, de az önálló tevékenység során a költségek között elszámolt szerzési értékkel a bevétel már nem csökkenthető. Jövedelem meghatározása Az Szja tv. általános szabályaival megegyezően az ingó dolog értékesítéséből származó jövedelmet is a bevétel és a költség különbözeteként kell meghatározni. Ingó vagyontárgy átruházásából származó bevételnek tekintendő minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez.

Nem minősül ingóság értékesítéséből származó bevételnek az, ha a bevételt a magánszemély egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként szerzi meg. Az ingó dolog értékesítéséből származó bevételnek minősül az eladási ár. Csere esetén a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke. Szokásos piaci érték – az Szja tv. 3. § 9. pontja szerint – az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének. Ha az értékesített ingó vagyontárgyat gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) szolgáltatták a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke minősül bevételnek. Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt): • a megszerzésre fordított összeget és az ezzel ös�szefüggő más kiadásokat; • az értéknövelő beruházásokat; • az átruházással kapcsolatos kiadásokat. A megszerzésre fordított összeg a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény stb. szerinti érték. Csereszerződés esetén a cserében kapott ingó vagyontárgy csereszerződésben rögzített értéke. Ha külföldről behozott ingó vagyontárgyat értékesítenek, a megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket kell tekinteni. Ha nem történt vámkiszabás, akkor a forintra átszámított számla szerinti értéket kell figyelembe venni. Öröklés esetén az ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összege a hagyatéki eljárásban megállapított érték. Ajándékozás esetén szintén az illetékkiszabás alapjául szolgáló érték a döntő. 5

E - A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó


Ha az illetékkiszabás elmaradt, az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értékét kell figyelembe venni. Abban az esetben, ha az ingó vagyontárgy megszerzésekor adóköteles jövedelemre tekintettel adófizetés történt, ez a jövedelem is a szerzési érték része lesz. Ha a megszerzésre fordított összeg az előzőek szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek. A bevétel a 75 százalékot meghaladóan semmilyen más jogcímen nem csökkenthető. Például ingóság értékesítésének minősül a családi ház építése során az előző építmény bontásából származó faanyagok és a kitermelt föld értékesítése. Az értékesítés bevételét a kitermelt föld esetében az értékesítésről szóló szerződésben foglalt egységár (m3/Ft) alapján, a kitermelt mennyiség függvényében kell meghatározni. A faanyagok esetében is a m3/Ft-ban meghatározott egységár az irányadó. Amennyiben az értékesített ingó dolog olyan termény, amelyet a magánszemély a bérbe adott föld bérleti díjaként kapott, akkor a megszerzésre fordított összeget a következők szerint lehet megállapítani. A terményben kiadott földbérleti díj a bérbeadási tevékenység ellenértéke, így ezen az bérbeadásból származó jövedelemként válik adókötelessé. Az így szerzett termény elidegenítése ingóság értékesítésének számít, amelynél a szerzési érték igazolására elfogadható a bérbe vevő azon igazolása, amelyet a bérleti díj terményben történő teljesítéséről kiadott. Értéknövelő beruházásnak minősül az ingó dolog szokásos piaci értékét növelő ráfordítás. Szokásos piaci értéket növelő ráfordításnak minősül az az igazolt kiadás is, amely az ingó dolog átruházása esetén annak eredeti használhatóságát növeli, javítja és az átruházást megelőző 12 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az eredeti használhatóságának megőrzése, helyreállítása céljából történt.

Átruházással kapcsolatos kiadásként figyelembe vehető a hirdetés költsége, az online aukciós oldalnak fizetett jutalék, a postára adás, esetleg a különleges csomagolás költsége. Közös tulajdon esetén – a tulajdonosok eltérő rendelkezése vagy tulajdonjogi korlátozások hiányában – az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után a magánszemélyt a tulajdoni hányada arányában terheli adókötelezettség. A rendelkezés értelmében tehát egy olyan autó esetében, amelynek két testvér 50-50 százalékban a tulajdonosa, a testvérek között egyenlő arányban felosztott jövedelem után kell az adót megfizetni. Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló szerződés kelt. Szerződés hiányában a jövedelem megszerzésének időpontjára az általános szabályokat kell alkalmazni. Példa: Kiss Róbert eladja a nagyapjától örökölt Pannónia motort, amit értékesített. A hagyatékátadó végzésben a motor értéke: 35 ezer Ft A motort értékesítés előtt felújították, ennek összköltsége: 40 ezer Ft. Az internetes oldalon felmerült költségek: 7 ezer Ft Költségek összesen: 82 ezer Ft A motorért kapott bevétel (vevő által fizetett összeg): 150 ezer Ft. A jövedelem: 68 ezer Ft Az adó összege: 10 880 Ft

Adókötelezettség Az ingó értékesítésből származó jövedelmet 16 százalék személyi jövedelemadó terheli. Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 32 ezer forintot meg nem haladó részét. Ennek megfelelően a példabeli esetben a motor eladójának nem kell megfizetnie a kiszámított adót.


Az előzőektől függetlenül nem kell a jövedelmet megállapítani az ingó vagyontárgyak átruházására tekintettel megszerzett bevételből, ha a bevétel az adóév elejétől összesítve nem haladja meg a 600 ezer forintot. Ez abban az esetben lehet különösen fontos, ha valaki a kinőtt gyerekruhák mellett eladja a már feleslegessé vált légzésfigyelőt, babamérleget, etetőszéket, járókát és valamennyi feleslegessé vált dolgot. Ebben az esetben a bevétel meghaladhatja a 600 000 Ft-ot. A 600 000 forintos jövedelemkorlát nem alkalmazható, ha a bevételt a magánszemély egyéni vállalkozóként szerzi meg. Ha a magánszemély ingó értékesítésből származó bevétele egy adóéven belül a 600 000 forintot meghaladja, akkor a jövedelmet az Szja tv. 58. § (1)-(5) bekezdései – a jövedelem meghatározása alcím alatt leírtak – szerint kell megállapítania. Amennyiben a bevétel – az ingó vagyontárgyat megvásárló, felvásárló – kifizetőtől származik, akkor a kifizetőnek nincs adóelőleg-megállapítási, -levonási és egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettsége. Bevallás Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adót a magánszemélynek az adott évi ’53. számú adóbevallásában kell megállapítania, és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig (az adott év május 20-ig) kell megfizetnie. A bevallási kötelezettségnek a jövedelmet szerző magánszemély egyszerűsített bevallás útján is eleget tehet, amelynek elkészítését az adott év február 25-ig tett nyilatkozat benyújtásával kérheti az adóhatóságtól.

teléből 25 százalék számít jövedelemnek. Az adót a kifizetéskor a kifizető állapítja meg és vonja le. A kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére vonatkozó az adózás rendjéről szóló törvényben előírt kötelezettségeknek is eleget kell tennie. A jövedelmet a juttatás hónapját követő hónap 12-éig kell bevallani az adott évi ’08-as számú bevallásban a magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként. Az adófizetési kötelezettségnek is ezen határidőig kell eleget tennie. E jövedelemmel összefüggésben a kifizetőt, illetve a magánszemélyt egyéb, közteherrel összefüggő kötelezettség nem terheli. Speciális adómentes rendelkezés Az Szja tv. 1. számú mellékletének 7.6. pontjának rendelkezése szerint egyéb indokkal adómentes a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében ingónak, ingatlannak, jognak vagy értékpapírnak a házastárs által történő megváltásából származó jövedelem.

Gazdasági tevékenységnek minősülő ingó dolog értékesítésének adókötelezettsége

Amennyiben az ingóság értékesítése gazdasági tevékenységnek minősül, akkor a jövedelmet az ingó értékesítésre vonatkozó szabályok (bevétel-költség) alapján kell megállapítani. A megállapított jövedelem az összevont adóalapba tartozó, önálló tevékenységből származó jövedelemként válik adókötelessé, amelyet az szja-kötelezettség mellett 27 százalékos egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség is keletkezik.

Nem kell bevallani azt a bevételt, amely ingó vagyontárgy átruházásából származik, és az éves ös�szege nem haladja meg a 600 ezer forintot, vagy az abból megállapított összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot.

Az önálló tevékenységből származó bevételből a jövedelmet tételes költségelszámolással vagy az igazolás nélkül elszámolható 10 százalék költséghányad alkalmazásával kell kiszámítani, a magánszemély döntése alapján. Tételes költségelszámolás esetén a kiadásokat számlával vagy egyéb bizonylattal kell igazolni.

Fémkereskedelmi engedélyköteles anyag értékesítése Ha a magánszemély fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot, azaz fémhulladékot értékesített kifizető, azaz nem magánszemély részére, akkor bevé-

Tekintettel arra, hogy az egészségügyi hozzájárulást az ingó értékesítés során a magánszemély fizeti, de az költségként nem számolható el, ezért a megállapított jövedelem 78%-a lesz az adó alapja. 7



Az önálló tevékenységből származó jövedelem után negyedévente – a negyedévet követő hónap 12. napjáig – kell az adóelőleget és ehót a magánszemélynek fizetnie. Gazdasági tevékenységre tekintettel áfakötelezettség is felmerül. Egyéni vállalkozás keretein belül is végezhető az ingó dolog értékesítése és az önálló tevékenység is. Abban az esetben, ha a magánszemély egyéni vállalkozóként kívánja folytatni az ingóság értékesítését, akkor az egyéni vállalkozókra vonatkozó adózási szabályok szerint kell teljesítenie az adókötelezettségét.

ÁFA Pénztárgép használata alóli mentesülés lehetősége, buktatói Írta: Bonácz Zsolt adószakértő Az Áfa tv. 2013. január 1-jétől hatályos 178. § (1a) bekezdése megteremtette a jogalapját annak, hogy a pénztárgépek működését az állami adóhatóság hírközlő eszköz és rendszer útján felügyelje. Az Áfa tv. 178. § (1a) bekezdés gyakorlati megvalósulása érdekében a 1059/2013. (II. 13.) Korm. határozat meghatározta a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal online adatkapcsolatra képes pénztárgépek bevezetésének ütemezését. A részletes jogszabályi előírásokat a pénztárgépek és taxaméterek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek és taxaméterek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról szóló 3/2013. (II. 15.) NGM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) tartalmazza, amelynek rendelkezései 2013. május 1-jétől lépnek hatályba. A Rendelet kihirdetésével a 24/1995. (XI. 22.) PM rendeletnek a pénztárgépekkel, taxaméterek-

kel összefüggő rendelkezései hatályukat vesztették, azzal, hogy azokat még 2013. május 1-jéig alkalmazni kell. A Rendelet 1. § (1) bekezdése szerint a vállalkozások nyugtaadási kötelezettségüket kizárólag pénztárgéppel, taxaméterrel teljesíthetik a Rendelet 1. mellékletben meghatározott tevékenységük során. A Rendelet 1. sz. melléklete alapján 2013. május 1-jétől az Áfa tv. 166. § (2) bekezdésében foglalt feltétel teljesülése hiányában nyugtaadási kötelezettségüknek kizárólag pénztárgéppel tehetnek eleget az alábbi adóalanyok, illetve üzletek: a) a gyógyszertárak, b) a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR ‘08 47.1–47.7 és 47.91 szerinti kiskereskedelmi, az 56.1 és 56.3 szerinti vendéglátási (kivéve a mozgó szolgáltatásnyújtást), az 55.1–55.3 szerinti szálláshely-szolgáltatási, a 77.1–77.2 és 77.33 szerinti kölcsönzési és a 95.1–95.2 szerinti javítási tevékenységet folytató valamennyi adóalany, üzlet, mozgóbolt, kivéve: ba) a betétdíjas göngyöleget visszaváltó üzlet, bb) a csomagküldő kereskedelem, kivéve annak nyílt árusítást végző üzlete, bemutatóterme, bc) az ipari – kivéve élelmiszer-ipari – tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, ha termelő és értékesítő tevékenységét ugyanabban a helyiségben folytatja, bd) a termelői borkimérés, be) az utazási iroda, utazási ügynökség, turisztikai szolgáltató iroda utazási szolgáltatásai tekintetében, c) a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR ‘08 46.2–46.7 szerinti nagykereskedelmi tevékenységet folytató adóalanyok, üzletek a kiskereskedelmi értékesítésük tekintetében. A pénztárgéphasználatra kötelezett adózó elektronikus naplóval nem rendelkező, hagyományos pénztárgépet 2013. április 30-ig üzemeltethet, azonban a 2013. június 30-ig terjedő türelmi időszakban az állami adóhatóság nem szankcionálja az elektronikus naplóval nem rendelkező, hagyományos pénztárgépek használatát.


A NAV a honlapján közzéteszi azon pénztárgépek engedélyszámát, típusmegnevezését, amelyeket a pénztárgéphasználatra kötelezett adózók 2013. június 30-át követően nem használhatnak. A pénztárgéphasználatra kötelezett adózó elektronikus naplóval rendelkező, hagyományos pénztárgépet 2013. december 31-ig üzemeltethet. A pénztárgéphasználatra kötelezett adózó 2014. január 1-jétől kizárólag a Rendeletben foglalt előírásoknak megfelelő, elektronikus naplóval rendelkező pénztárgépet használhat. A Rendelet 1. sz. mellékletében nem említett esetekben a vállalkozások nem kötelesek nyugtaadási kötelezettségüket pénztárgéppel teljesíteni, de saját döntésük szerint használhatnak pénztárgépet. A pénztárgéphasználatra nem kötelezett vállalkozás hagyományos pénztárgépet 2014. december 31-ig üzemeltethet, ezt követően e körbe tartozó vállalkozás a Rendeletben foglalt előírásoknak megfelelő, elektronikus naplóval rendelkező pénztárgépet használhat. Az online adatkapcsolatra képes pénztárgépek használatának bevezetésével várhatóan felmerülő költségek miatt számos kisvállalkozás élhet a pénztárgép kötelező használata alóli mentesülés lehetőségével. E cél a Rendelet 3. § (1) bekezdésében említett módon nem érhető el. E rendelkezés szerint a pénztárgéphasználatra kötelezett adóalany az állami adóhatóságtól a Rendeletben előírt adattovábbítási kötelezettsége alól ugyan egyedi mentesítést kérhet, ha a székhelye, telephelye, üzlete, pénzátvételi helye, ahol a pénztárgépet üzemelteti, olyan helyen található, ahol a Rendelet szerinti módon az adattovábbítás objektív körülmények folytán nem oldható meg, illetve az aránytalan terhet jelent számára. Azonban a kérelem benyújtásától, illetve az egyedi mentesítés megadásától függetlenül a nyugtaadási kötelezettségét online kapcsolatra képes, adóügyi ellenőrző egységgel felszerelt pénztárgép útján kell teljesíteni. A pénztárgéphasználatra kötelezett kisvállalkozás az online kapcsolatra képes, adóügyi ellenőr-

ző egységgel felszerelt pénztárgép beszerzése alóli mentesülésre kizárólag az Áfa tv. 166. § (2) bekezdése ad módot, amely szerint nyugta helyett az adóalany számla kibocsátásáról is gondoskodhat, ezáltal mentesül a Rendeletben előírt gépi kiállítású nyugtakibocsátási kötelezettség alól. Az Áfa tv. 166. § (2) bekezdésében biztosított mentesülés a gyakorlatban oly módon érvényesíthető, hogy az adózó minden egyes vevő részére számlát bocsát ki, függetlenül attól, hogy a vevő kéri-e, vagy sem számla kiállítását. Gyakorlatilag ezen a módon csak kisvállalkozások mentesülhetnek a kötelező pénztárgép-használati kötelezettség alól, de ezek közül is csak azok, akik (amelyek) által folytatott tevékenység jellege és/ vagy volumene folytán maradéktalanul képesek teljesíteni a mentesítés feltételét, továbbá ezzel kapcsolatban az elviselhető mértéket meghaladó üzleti veszteséget sem szenvednek el. Ha például a kisvállalkozás élelmiszer-kiskereskedelmi üzlete(ke)t üzemeltet, akkor döntésénél mindenképpen mérlegelnie kellene a következőket: egyáltalán megoldható-e, hogy minden vevő részére számla kerüljön kiállításra; valamint a vevők hajlandóak a számlazásban részt venni, azaz a számla kibocsátásához szükséges adatokat megadni, valamint annak időigényét várhatóan tolerálják-e.

Az adóhatóság utólagos adóellenőrzés, illetve a bizonylatolási kötelezettség teljesítésére vonatkozó – ellenőrzési időszak lezárását nem eredményező – ún. egyes adókötelezettség-ellenőrzés során mindenképpen megvizsgálja, hogy a vállalkozás esetében a pénztárgéphasználat kötelezettsége fennállt-e. Az ellenőrzés a feltárt tényállás alapján megállapíthatja, hogy a kötelező pénztárgéphasználat alóli mentesülés törvényi feltétele nem teljesült, ennek következtében az adózó számára a pénztárgép használata kötelező lett volna. Ennek elmulasztására hivatkozva az ellenőrzés nagyon jelentős összegű mulasztási bírságot szabhat ki. 9



A vázolt adókockázat mindenképpen fennáll abban az esetben, ha az adóhatóság az ellenőrzés során azt tapasztalja, hogy a számlák jellemzően nem tartalmazzák a vevőre vonatkozóan előírt adatokat. Amennyiben a termék értékesítőjének, a szolgáltatás nyújtójának nincs vevőazonosítási kötelezettsége, akkor a(z) (igénybe)vevő által megadott adatokat áll módjában a számlán feltüntetni. Az adózó az alapesetben őt terhelő kötelező pénztárgéphasználat alól kifejezetten azon az alapon mentesül, hogy minden értékesítésről nyugta helyett számlát bocsát ki. Erre alapozva kialakítható olyan jogértelmezés, amely szerint az adózónak kell viselnie annak következményét, ha a számlának minősíthető bizonylat kibocsátására nem kerül sor, függetlenül attól, hogy a számlát esetleg tőle független okok folytán nem állt módjában kiállítani. Azonban számlának csak az a bizonylat minősülhet, amely az Áfa tv.-ben előírt adatokat tartalmazza. A számla alapvető és kötelező adattartalma a vevő neve és címe. Amennyiben a számla a vevő nevét és címét nem tartalmazza, akkor ezt az adóhatóság kétféleképpen értékelheti: egyrészt az Áfa tv. szerint számlának tekinthető bizonylat kibocsátása nem történt meg, másrészt a számla ténylegesen meg nem történt értékesítésről került kiállításra. Mindkét értékelés esetén az adóhatóság levonhatja azt a következtetést, hogy a vállalkozás nem teljesítette a kötelező pénztárgéphasználat alóli mentesülés törvényben előírt feltételét.

Hatásköri szabályok Az energiaadózással kapcsolatos adóztatási feladatokat a NAV adóztatási szerve átvette a vámhatóságtól: a 2013. január 1. előtti időszakra vonatkozó energiaadó-bevallásokat 2013. február 14-ig a vámhatósághoz kellett benyújtani, és az ezekkel kapcsolatos nyilvántartási, javítási feladatokat a vámhatóság látja el. A január 1. előtti, vámhatóság által indított eljárásokat néhány kivételtől eltekintve a NAV adóztatási szerve fogja lefolytatni. A környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos adózási feladatokat is átvette 2013. évben a NAV adóztatási szerve a vámhatóságtól, ugyanakkor egyes operatív ellenőrzési feladatok, valamint a termékdíjköteles termékekből képződött hulladékokkal kapcsolatos hatósági eljárás továbbra is a vámhatóság hatáskörében maradt. Mindezeken túlmenően a népegészségügyi termékadóval („csipszadó”) kapcsolatos adóztatási feladatok is az adóztatási szervhez kerültek 2013-tól. Az Art. speciális ellenőrzési szabályokat tartalmazott a központi költségvetés, az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekeit különösen veszélyeztető adózói jogsértések felderítése, illetve a jogszerű állapot helyreállítása érdekében (központosított ellenőrzés), melyet addig a Kiemelt Adózók Adóigazgatóságának szervezeti egysége folytatta le. 2013-tól e szervezeti egység megszűnt, feladatait az egyes illetékes adóigazgatóságok vették át.

Az ellenőrzés általános szabályai

ADÓZÁS RENDJE Az adóellenőrzési szabályok 2013. évi főbb módosításai Írta: dr. Kovács Ferenc adószakértő A 2013. évi adótörvény módosításai az adóellenőrzési szabályokat is érintették. Jelen cikkemben ezeket részletezem.

A vámhatóság ellenőrzési jogosultsága valamennyi adóval kapcsolatosan hatékony az egyes adókötelezettségek ellenőrzése és az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés területén, a meglévő szaktudása miatt, különös tekintettel a népegészségügyi termékadó, energiaadó és környezetvédelmi termékdíj ellenőrzésében, ezért a jogszabály-módosítás megteremtette annak a lehetőségét, hogy a vámrészleg ilyen ellenőrzési típusokat önállóan is lefolytathasson. A korábban hatályos szabályozás nem sorol fel ellenőrzési szempontokat, amelyek megsértése esetén


az Állami Számvevőszék elnöke, illetőleg az önkormányzat képviselő-testülete jogosult lenne ellenőrzést elrendelni. Az Art. 2013. évi módosítása erre tekintettel rögzíti, hogy az Állami Számvevőszék elnöke, illetőleg az önkormányzat képviselő-testülete akkor rendelhet el ellenőrzést, ha a rendelkezésére álló adatok, körülmények arra utalnak, hogy az adóhatóság a megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértésével mellőzi valamely adózó vagy adózói csoport vizsgálatát, illetőleg a lefolytatott ellenőrzések eredménytelensége mögött a megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértése áll.

Az Art. módosításának figyelembevételével, amen�nyiben a kapcsolódó vizsgálat során beszerzett adatok, bizonyítékok alapján az alapügy tényállása tisztázódik, akkor az alapellenőrzés a kapcsolódó ellenőrzés befejezésétől függetlenül lezárható.

Felhívás önellenőrzésre

Az ellenőrzés speciális szabályai

A módosítás létrehozta az önellenőrzésre történő felhívás jogintézményét. A jogintézmény lényege, hogy az adóhatóság amennyiben a vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély adózó terhére mutatkozó eltérést állapít meg az adózó bevallásai és az adóhatóság rendelkezésére álló adatai alapján, az eltérés összegének megjelölésével 30 napos ellenőrzési moratórium biztosításával lehetőséget nyújt az önellenőrzésre. A lehetőséget nem kötelező igénybe venni, hanem az adózó választhatja, ugyanakkor célszerű igénybe venni, mivel az esetleges jogkövetkezmények összege alacsonyabb önellenőrzés esetén, mint az ellenőrzés esetén.

A módosítás alapján főszabállyá vált az a korábbi speciális eljárás, hogy az iratok megsemmisítésének vagy az üzleti tevékenység körülményei megváltoztatásának a veszélye esetén az állami adóhatóság az iratokat bevonhatta.

Ellenőrzési határidő Az ellenőrzési határidőt nem befolyásolja, ha az áfa kiutalására irányuló ellenőrzésnél az adózó nyilatkozatának hitelessége utólag megdől, és a kiutalási határidő utólag 75 napra módosul. Az Art. 92. § (2) bekezdésének d) pontja szerint az ellenőrzési határidő a költségvetési támogatás kiutalását megelőző ellenőrzés esetében főszabály szerint a kiutalásra nyitva álló határidő. Tekintettel arra, hogy e rendelkezés alapján az ellenőrzési határidő megegyezik a kiutalásra nyitva álló határidővel, így a jogszabályi környezetben, az ellenőrzési határidőre vonatkozó kisegítő szabály hiányában nem lenne alkalmazható az Art. 37. § (4) bekezdésének c) pontja, mely szerint az ellenőrzés lezárásától – a jegyzőkönyv átadásától – kell számítani a kiutalási (ellenőrzési) határidőt. A jogszabály-módosítás ezt rendezi.

A módosítás lehetővé teszi még, hogy a valamilyen okból elhúzódó kapcsolódó vizsgálatok esetében az adóhatóság adott esetben dönthessen a konkrét ügy körülményeit mérlegelve az alapellenőrzésnek a rendelkezésére álló adatok alapján való befejezéséről.

Új adóellenőrzési jogosultság a mintavétel. A módosítás szükségességét a népegészségügyi termékadó ellenőrzésének gyakorlati tapasztalatai indokolják, mivel egyes adófizetési kötelezettségek megállapításához elengedhetetlenül szükséges az adózással érintett termékkörből mintát venni. A módosítás egyértelművé teszi mind az adózó, mind az adóhatóság számára a mintavétellel kapcsolatos jogokat, illetve kötelezettségeket. Ez alapján a mintavételhez szükséges feltételek biztosítása az adózó kötelezettsége. Az adóhatóság a mintavételről jegyzőkönyvet vesz fel. A mintavételi költség, továbbá a laboratóriumi vagy egyéb vizsgálatok költsége – ha a mintavétel eredményeként az adóhatóság jogsértést állapít meg – az adózót terheli. Indokolttá vált, hogy a környezetvédelmi termékdíjra vonatkozó korábbi szabályokat beépítsék az Art.-be, mert az Art. szerinti ellenőrzésbe integrálódott 2013. évtől a korábban a Ket. szerinti hatósági ellenőrzés keretében végzett eljárás. Ezen okból az Art. ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseit kiegészítették. 2012. évtől a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala kiemelt jelentőségűvé vált a K+F tevékenységek megítélése tekintetében. Az Art. módosítása egyér11



telműsíti, hogy az SZTNH nem szakértői intézmény, csupán szakértő kutatási-fejlesztési kérdésekben. Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 25. §-a alapján igazságügyi szakértői intézmény ugyanis csak az igazságügyért felelős miniszter által vagy vele egyetértésben alapított, alaptevékenységként igazságügyi szakértői tevékenységet folytató költségvetési szerv lehet: ennek a feltételnek az SZTNH nem felel meg. Jogszabály-módosítás alapján az adóhatóság a szünetelés időtartama alatt is folytathatja az ellenőrzést abban az esetben, ha iratrendezésre vagy fordításra kötelezés történt.

Hatósági eljárás, kézbesítés Az Art. 2013. évi módosítása alapján költségmentesség tárgyában hozandó elsőfokú döntést az elsőfokú adóhatóság hozza meg. Szintén jogszabály-módosítás alapján nemcsak papír alapon, hanem elektronikus úton is lehetőség nyílna a meghatalmazottal rendelkező adózónak és képviselőjének történő kézbesítésre, illetve a kézbesítés joghatásainak szabályozására. A Kúria már több eseti döntésében rögzítette, hogy az Art. 35. § (2) bekezdésén és az Art. 131. § (1)-(3) bekezdésein alapuló határozatok meghozatalakor a Ptk. 679. § (1) bekezdésének alkalmazásától nem lehet eltekinteni. A bírósági gyakorlatra tekintettel az elhunyt személyek adóját megállapító és az örökös(öke)t fizetésre kötelező határozatok meghozatalakor figyelemmel kell lenni arra is, hogy az örökös(ök) mint mögöttes felelősök felelősségére vonatkozó szabályokat az Art. nem tartalmaz, ezért ebben a kérdésben a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Ebből az következik, hogy az örökös elsősorban a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel az elhunyt személy adótartozásáért, saját vagyonával az örökrésze erejéig pedig csak akkor, ha a hagyaték tárgyai, illetve annak hasznai már nincsenek az örökös birtokában. Amennyiben több örökös van, akkor a felelősségük az örökrészük arányában alakul. A Kúria álláspontjából következően az adótartozás

megfizetésére úgy kell kötelezni az örököst, hogy a teljesítés elmaradása esetén a végrehajtás csak a hagyaték tárgyaira, illetve azok hasznaira terjedhet ki, illetve abban az esetben, ha a hagyaték tárgyai vagy annak hasznai már nincsenek az örökös birtokában, a végrehajtás az örökrésze erejéig az örökös vagyontárgyaira is folytatható. Több örökös esetén pedig az örökösöket örökrészük arányában kell az adótartozás megfizetésére kötelezni. A módosítás a Kúria álláspontjának megfelelően pontosítja a rendelkezést. A Ptk. az államot a törvényes örökösök közé sorolja. Ebből következően az állam mint örökös éppen úgy felel a hagyatéki tartozásokért, mint más örökös. Tekintettel arra, hogy a Magyar Állam öröklése esetén ugyanaz a jogalany (az állam) lesz egyszerre a jogosult és a kötelezett, ezért az általános jogelvek alapján ilyenkor a kötelezettség megszűnik. Ennek érdekében rendelkezni kellett arról, hogy amennyiben az adózó halála esetén – más örökös hiányában – a hagyaték az államra száll, az adóhatóság határozattal törli az államot mint örököst terhelő tartozást, illetve az államot mint örököst megillető költségvetési támogatást, adóvisszaigénylést, adó-visszatérítést. A fizetési könnyítés iránti kérelem alapján induló hatósági eljárásban az ügyintézési határidő 30 napról 15 napra csökkent, amennyiben a kérelmező az adózás rendjéről szóló törvény szerint minősített adózónak minősül, és kérte az eljárás sürgősségi elbírálását.

OLVASÓI KÉRDÉSEK Munkába járáshoz kapcsolódó költségtérítés Kérdés

Kft.-nk dolgozói részére távolsági buszbérletet vásárol a cég nevére szóló számlával. A munkavállalóktól a használt bérleteket visszakérjük, és csatoljuk az előző havi számlához. Az utazási költséget 100%-ban térítjük. Kérdésünk, hogy az áfa levonható-e, ha igen, milyen mértékben.


Keletkezik-e a cégnek adófizetési kötelezettsége valamilyen adónemben.

Válasz: Bonácz Zsolt – adószakértő Amennyiben a dolgozó az Szja tv. 25. § (2) bekezdése szerint a munkáltatótól a munkába járáshoz kapcsolódóan kap költségtérítést, akkor sem a munkáltató, sem munkavállaló számára nem merül fel fizetendő közteher. Ez az eset akkor valósul meg, ha a költségtérítés a munkába járásról szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet szerinti munkába járáshoz kapcsolódik, továbbá a kifizetés az utazási bérlettel az említett kormányrendeletben előírt elszámolás ellenében történik, és annak összege a bérlet árat nem haladja meg. Ezzel azonos megítélés alá esik az is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg. Meg kell jegyeznem, hogy a kérdésben leírtak nem egészen egyértelműek. A kérdés elején az szerepel, hogy a dolgozó részére a munkáltató vásárol bérletet, míg később 100%-os térítésről van szó. Ha a munkáltató vásárolja meg a bérletet, akkor a dolgozó számára ez nem jelent pénzkiadást, így annak megtérítésére sem kerülhet sor. Az Szja tv. 25. § (2) bekezdése nem preferálja a munkáltató általi beszerzést, míg a következőkben említett jogszabályi rendelkezések szempontjából ez a megoldás elfogadható. Amennyiben a juttatás nem tekinthető munkába járáshoz kapcsolódó költségtérítésnek, akkor kétféle megítélés alá eshet: • az Szja tv. 70. § (1a) bekezdése szerint a juttatás egyes meghatározott juttatásnak minősül, ha azt minden munkavállaló azonos feltételekkel és módon kapja (e törvényi kitételből az következik, hogy erre vonatkozóan a munkáltató belső szabályzattal rendelkezik), feltéve, hogy azt minden munkavállaló ténylegesen igénybe veheti (választhatja); a munkáltatónak a juttatás 1,19-szerese után 16% szja-t és 27% ehót kell fizetni; a munkavállaló terhére közteher nem jelentkezik; • más esetben a juttatás a munkavállaló bérjövedelmének minősül, amely után a bérrel meg-

egyező közterhek terhelik mind a munkáltatót, mind a munkavállalót. A bérletek beszerzését terhelő adó vonatkozásában a munkáltatót adólevonási jog nem illeti meg. Ennek az az oka, hogy a munkavállaló kötelezettsége a munkahelyen történő megjelenés. Tehát a bérlet közvetlenül a munkavállaló érdekében és javára hasznosul, ezért a bérlet beszerzése nem kapcsolható a munkáltató gazdasági tevékenységéhez. Természetesen a munkáltató szempontjából fontos, hogy a munkavállaló megjelenjen munkahelyén, de ez a körülmény az áfalevonás szempontjából nem releváns.

Bevallási kötelezettség Kérdés Újonnan alapított cégünk társasági szerződését (a létesítő okiratot) 2012. december 13-án kötöttük. A végzést és az adószámot 2013. január 11-én adták ki. Tevékenységét 2013. január 16-án kezdte meg, addig semmilyen számlamozgás nem történt. Kérdésem az lenne, hogy kell-e előtársasági beszámolót és bevallásokat leadnom nullásan? Ha igen, akkor figyelembe kell-e venni december 31-ét?

Válasz: Bonácz Zsolt – adószakértő A kérdésben leírt esetben a bevallási kötelezettséget a következők szerint kell teljesíteni (azt feltételeztem, hogy az érintett vállalkozás bejelentkezett az áfakörbe, így az adószámának hátulról számított 3. számjegye 2-es, valamint a mérlegfordulónap 12. 31.): A nullás 1212. sz. bevallást az „éves” elszámolásra hivatkozva kell benyújtani, a bevallási időszak 2012. 12. 13. – 2012. 12. 31. 1265. sz. bevallás bevallási időszak: 2012. 12. 13. – 2012. 12. 31. Bevallási gyakoriság: negyedéves, a főlap „C” rovatában a „Sajátos beszámolókészítési kötelezettség miatt a soronkívüli bevallás kódja” szöveg melletti négyzetben a „7” kódot kell jelölni. 1365. sz. bevallás bevallási időszak: 2013. 01. 01. – 2013. 01. 11. Be13



vallási gyakoriság: negyedéves, a főlap „C” rovatában a „Sajátos beszámolókészítési kötelezettség miatt a soronkívüli bevallás kódja” szöveg melletti négyzetben a „1” kódot kell jelölni; ezt követő első bevallási időszak: 2013. 01. 12 – 2013. 03. 31., bevallási gyakoriság: negyedéves; ha a vállalkozásnak nem kell havi bevallási gyakoriságra áttérni, akkor 2013. évben negyedéves bevallásokat kell benyújtania. 1201. sz. bevallás bevallási időszak: 2012. 12. 13 – 2012. 12. 31., a főlap „D” rovatában „x”-et kell elhelyezni az „éves elszámolású kötelezettségről” szöveg melletti négyzetben, továbbá a „Kizárólag az előtársasági időszakra beadott bevallás kódja” szöveg melletti négyzetben a „2” kódot kell jelölni. 1301. sz. bevallás Az év közbeni bevallási időszakot az irányadó gyakoriság szerint kell meghatározni, de az évközi első bevallásnál a főlap „D” rovatában „x”-et kell elhelyezni a „A bevallás az előtársasági időszakot is magában foglalja” szöveg melletti négyzetben. Ezt a jelölést az éves elszámolású adókról benyújtott 1301. sz. bevallásban is meg kell tenni. A vállalkozás választása szerint mérlegfordulónapja az év utolsó napja, tehát nem élhet a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 135. § (6) bekezdésében foglalt lehetőséggel, így az előtársasági időszakra külön beszámolót kell készítenie. Ennek megfelelően az előtársasági időszakra vonatkozóan megállapított társasági adót a 1229EUD. nyomtatványon kell bevallani.

Több munkáltató által létesített munkaviszony kapcsolt vállalkozásoknál Kérdés: Az új Mt. 195. §-a nevesítve lehetőséget ad, hogy több munkáltató egy munkakörben foglalkoztathat egy munkavállalót. Cégünknél jelenleg dolgoznak ún. osztott jogviszonyban munkavállalók, úgy hogy az egyik cég teljes-, a másik részmunkaidőben foglalkoztatja őket.

Elkezdtük megvizsgálni a több munkáltató által létesített munkaviszony lehetőségét. A munkaügyi és bérszámfejtési adminisztráció vélhetően csökkenne, azonban, mint kapcsolt vállalkozások, a transzferár kérdése felmerül. Kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy a transzferárba miket kell beleszámolni, ill. milyen piaci haszonnal kell megállapítani? Továbbá ezeket hogyan szükséges dokumentálni?

Válasz: Morvai Edina – adótanácsadó, WTS Klient Adótanácsadó Kft A 79/2012. számú számviteli kérdés alapján a több munkáltató által létesített munkaviszony esetén a jogviszonyban részt vevő munkáltatók mindegyike munkáltatónak minősül, azzal, hogy megállapodásuk arányában viselik a munkabért és annak terheit, amelyet mindegyik munkáltató - a rá eső rész erejéig - bérköltségként és bérjárulékként köteles kimutatni. A munkáltatók - megállapodásuk alapján - kijelölnek egy munkáltatót, aki a bérfizetésért, illetve az adóhatóság felé a bért terhelő adók és járulékok befizetéséért felelős. A nem kijelölt munkáltató által a kijelölt munkáltató részére átadandó pénzösszeget (azaz a munkavállalóhoz kapcsolódó rájuk eső bér, illetve adó és járulék összeg) kötelezettségként kell kimutatnia (a kijelölt munkáltatónak pedig követelésként), az nem jelenik meg bevételként (sem nettó árbevételként, sem bármilyen más bevételként) a kijelölt munkáltató eredménykimutatásában. Amennyiben a munkavállaló által végzett munka (megállapodásban rögzített arány) elkülöníthetően az egyes munkáltatók érdekében kifejtett tevékenységet tükrözi, akkor ebben az esetben nem történik tranzakció a felek között, és nem szükséges transzfer ár dokumentáció, feltételezve, hogy a munkáltatók valós arányban állapodnak meg. A kijelölt munkáltató ugyanakkor egy adminisztratív funkcióval többet vállal ez esetben, ami az adóhatóság felé rendezendő munkákat foglalja magában (és viseli az esetleges hibás bevallásokból eredő kockázatokat is). Ezzel összefüggésben indokolt a felek közötti elszámolás pontos dokumentálása és a végzett adminisztratív munka „árazása”. Ezen felül, ha a megállapodásban rögzített


arány eltér a valós költség allokációtól, akkor a felek közötti számlázás, vagy társasági adóalap módosítás lehet szükséges, mely függ a végzett munka jellegétől, időtartamától és az egyéb körülményektől. Ekkor a költségek továbbszámlázása révén felmerülhet a transzferár módosítás, illetve a transzferár dokumentáció elkészítésének kötelezettsége. Mivel az ügy összes részlete nem áll rendelkezésre, ezért javasoljuk adótanácsadó bevonását az ügylet tisztázásához.

Nemzetközi árutovábbítási megbízás Kérdés Zöldség-gyümölcs nagykereskedelemmel foglalkozó kft. szállít Pozsonyba saját autóval, illetve bérfuvarozóval. Kérdésem, hogy milyen szabályokat kövessünk a CMR kitöltésével kapcsolatban. Minden esetben kötelező tölteni, függetlenül attól, hogy ki végzi a fuvarozást?

Válasz: Bonácz Zsolt – adószakértő A kérdésben leírtakra vonatkozóan a 261/2011. (XII. 7.) Korm. rendelet előírásai az irányadóak. A bérfuvarozó megbízásánál a Rendelet 2. § (1) bekezdés 6. pontja szerinti díj ellenében végzett nemzetközi árutovábbítási megbízás jön létre. Ebben az esetben a Rendelet 22. § (2) bekezdése szerinti tartalommal nemzetközi fuvarozás esetén nemzetközi fuvarlevelet kell kiállítani. Saját fuvarozás esetén pedig saját számlás közúti áruszállítás történik (Rendelet 2. § (1) bekezdés 14. pont). Ekkor a Rendelet 33. § (2) bekezdése szerinti tartalommal menetlevelet kell kiállítani.

Közösségi termékértékesítés, illetve közösségi termékbeszerzés Kérdés Társaságunk kartondobozokat vásárolt egy magyarországi partnerétől, szállítási címként egy németorszá-

gi címet jelöltünk meg. Az ügyletről a magyarországi partner 27%-os áfát tartalmazó számlát állított ki társaságunk részére, a számlán vevőként társaságunk szerepel, szállítási címként Németország (egy németországi beszállítónk telephelye). A németországi beszállító partnerünk az általa gyártott terméket a társaságunk által megvásárolt és Németországba, a telephelyére szállított kartondobozokba csomagolva értékesíti részünkre közösségi ügyletként. Mi a helyes áfabeli megítélése a magyarországi partnerrel bonyolított gazdasági eseménynek?

Válasz: Bonácz Zsolt – adószakértő A kérdésben leírtakból nem derül ki, hogy Önök a német cég részére értékesítették-e kartondobozokat, azaz azok tulajdonjogát átruházták (1. eset), vagy az Önök által megvásárolt termékek csomagolása érdekében adták át, de a tulajdonjog átruházása nem valósult meg (2. eset). A kérdésben leírtakkal egyezően, ha közösségi termékértékesítés, illetve közösségi termékbeszerzés valósul meg, akkor azokat a bevallásban ilyen jogcímen kell elszámolni, valamint az összesítő jelentésben is szerepeltetni kell. 1. eset Az Áfa tv. 27. § (1) bekezdése szerint láncértékesítés valósult meg, amelynek első ügylete a kartondobozokat értékesítő cég és az Önök közötti termékértékesítés, második ügylete pedig az Önök és a német cég közötti termékértékesítés. Megítélésem szerint a magyar cég helyesen járt el, mivel Önök a termékek (kartondobozok) fuvarozására értékesítőként adtak megbízást. Ennek megfelelően a magyar cég által belföldön teljesített értékesítés után 27%-os áfát kellett felszámítaniuk, tekintettel arra, hogy a termék más tagállamba történő fuvarozására az Önök által teljesített értékesítéshez kapcsolódóan került sor. Az Önök által teljesített értékesítés adómentes közösségi termékértékesítésnek minősül, a német cég pedig közösségi termékbeszerzést hajtott végre. Ebben az esetben az Önök által a német cégtől eszközölt beszerzés nem fogható fel a kartondobozok és a kartondobozokba csomagolt termékek elkülö15



nült beszerzéseként. A csomagolás az értékesített termék járulékos költségeként kezelendő, a beszerzés ellenértéke magában foglalja a csomagolás költségeit is. Az Önök részéről közösségen belüli termékbeszerzés valósul meg, amelynek ellenértéke magában foglalja a csomagolás költségeit is. 2. eset Ebben az esetben nincs szó láncértékesítésről, hiszen Önök a kartondobozok tulajdonjogát nem ruházták át. Ekkor is helyesen jár el a magyar cég, amikor 27%os adót számított fel, mivel a kartondobozok más tagállamba történő fuvarozására nem az általa teljesített értékesítés következtében került sor. A kartondobozok fuvarozása nem az értékesítéshez kötődött, hanem ahhoz a célhoz, hogy Önök a saját tulajdonukat képező kartondobozokat más tagállam területére juttassák. A kartondobozok más tagállamba történő fuvarozása semmiképpen sem tekinthető az Áfa tv. 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésnek, ha azok 24 hónapot meg nem haladó időtartamban vannak használat céljából (csomagolóanyagkénti felhasználás) Németországban, továbbá a kartondobozok németországi importálása esetén ideiglenes behozatal jogcímén teljes adó- és vámmentesség állna fenn – 12. § (2) bekezdés h) pont. Ez a szabály azt jelenti, hogy a kartondobozok Németországba történő kivitele nem minősül közösségen belüli adómentes termékértékesítésnek (saját tulajdonú termék mozgatása a Közösség területén), továbbá a kartondobozok csomagolóanyagként belföldre történő behozatala sem minősül közösségen belüli termékbeszerzésnek.

Adóellenőrzési Tanácsadó című szaklapunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésére álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.

Az Áfa tv. 12. §-a az előbb említett mentesítési jogcímen túl a kérdésben leírt tényállásra kifejezetten ráillő mentesítő szabályt nem tartalmaz. Ebből az a következtetés vonható le, hogy abban az esetben, ha az Áfa tv. 12. § (2) bekezdés h) pontja szerinti mentesítés nem áll fenn, akkor a kartondobozok kivitele közösségen belüli adómentes termékértékesítésnek (saját tulajdonú termék mozgatása a Közösség területén), továbbá a kartondobozok csomagolóanyagként belföldre történő behozatala közösségen belüli termékbeszerzésnek minősül. Az adóhatóság általam ismert ellenőrzési gyakorlata szerint a termékmozgatás belföldről más tagállamba csak akkor tekinthető adómentesnek, ha az adózó a rendeltetés helye szerinti tagállamban közösségi adószámmal rendelkezik. Ekkor az Önök által átadott kartondobozok nem tekinthetők a német cég által értékesített termékek járulékos költségének, a közösségi beszerzés ellenértéke nem foglalja magában a kartondobozok értékét. Azok a saját tulajdonukat képezik, ezért a német cég azok értékét nem veheti figyelembe az eladási ár meghatározásánál, így a számlázott ös�szeg részét sem képezhetik. Ebben az esetben Önök részére a közösségen belüli termékbeszerzés kizárólag a német cég által a kartondobozokba csomagolt termékek beszerzését jelentheti.

E- Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai Folyóirat IX. évfolyam, negyedik szám, 2013. április Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1145 Bp., Szugló u. 52-54. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szabó Attila HU ISSN 1787-5811 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2917, E-mail: [email protected] Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.


E-Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai folyóirat

Recommend Documents