DWDM szűrő átviteli jellemzőinek mérése

SZÉCHENYI ISTVÁNEGYETEM MŰSZAKI TUDOMÁNYI KAR JÁ GIVI TÁVKÖZLÉSI TANSZÉK

Távközlési Laboratórium

DWDM szűrő átviteli jellemzőinek mérése

Összeállította: Mészáros István tanszéki mérnök



A jelenleg alkalmazott WDM rendszereknek két fő típusa különböztethető meg, a CWDM és a DWDM technológián alapuló megoldás. A DWDM a Dense, vagyis a sűrű osztású WDM, amely esetében valamennyi csatorna a C-sávban továbbítható. A csatornakiosztás változó, tipikus megoldás a 20 hullámhossz 200 GHz optikai frekvenciatávolsággal, a 40 hullámhossz átvitele 100 GHz optikai frekvenciatávolsággal, a 80 hullámhossz átvitele 50 GHz optikai frekvenciatávolsággal és a 160 hullámhossz átvitele 25 GHz optikai frekvenciatávolsággal. (A 160 csatorna átvitelére alkalmas rendszer Ultra Dense WDM-ként is ismert.) Mivel a DWDM rendszerben továbbított jelek mindegyike a C-sávban kap helyet, a regenerátor nélküli erősítésnek nincs akadálya, akár több száz kilométer hosszúságú, optikailag átlátszó szakaszok kiépítésére is lehetőség nyílik. Az ilyen hálózat gyakorlati megvalósításakor a két végpont közötti optikai eszközök gyakran nem csak erősítő, hanem hálózat-felügyeleti funkciókat is ellátnak: A multiplexből telemetriai információkat csatolnak ki, illetve illesztenek be abba, így pontosan követhető a rendszer kulcsfontosságú pontjain jelentkező jelszint, illetve jelminőség. Nem pont-pont jellegű összeköttetés esetén az átvitt csatornák bármelyike ugyanígy kivehető a multiplexből, és a megfelelő végpont felé továbbítható. Ilyen esetben a megfelelő hullámhossz kiválasztásához szükséges információt az optikai felügyeleti csatornán viszik át. Ez egy az EDFA erősítési tartományán kívül eső, általában 1310, 1510 vagy 1625 nm-es hullámhosszú csatorna, amely amellett, hogy a multiplex jellemzőiről továbbít adatokat, akár az egyes hálózati elemek távolról történő szoftverfrissítését is lehetővé teszi. A spektrum analizátor DWDM jelek vizsgálatára készült, ennek megfelelően a hullámhossztartománybeli spektrális felbontása nem konstans. A legnagyobb érték a vizsgált tartományon belül Bres=0,078 nm. A fényforrás spektrális teljesítménysűrűsége nem változtatható, ez a gyártó által mellékelt mérési jegyzőkönyv szerint ρdB=-12,12 dBm/nm, azaz ρ=0,06137 mW/nm. A felbontási sávszélességre jutó teljesítmény ez alapján: B

P = ρ × Bres = 0,00478 mW → PdB = -23,19 dB Ekkora az a maximális teljesítmény, amelyet a fényforrás és a spektrum analizátor közvetlen összekapcsolásakor a műszer jelezhet. A felkínált dinamikatartomány-értékek közül ennek leginkább a -2/-73 dBm felel meg. ITU-T hullámsávok

2



1260 – 1360 nm O-sáv (Original) 1360 – 1460 nm E-sáv (Extended) 1460 – 1530 nm S-sáv (Short wavelenght) 1530 – 1565 nm C-sáv (Conventional) 1565 – 1625 nm L-sáv (Long wavelenght) 1625 – 1675 nm U-sáv (Ultra-long wavelenght)

A DWDM rendszer felépítése

A WDM rendszerekben a különböző hullámhosszú jelek egyesítésére multiplexert, szétválasztásukra pedig demultiplexert használnak. A gyakorlatban ezt a két feladatot ugyanaz az eszköz képes ellátni. Fizikai megvalósításuk szempontjából a multiplexer/demultiplexer szűrőknek három típusa különíthető el, a diffrakciós rács, a tömbös hullámvezető rács és a Bragg-rács segítségével megvalósított szűrő. A diffrakciós rácson alapuló megoldás lényege, hogy a rács felületén bekövetkező reflektálódás reflexiós szöge arányos a hullámhosszal. Ezáltal az eltérő hullámhosszú optikai jelek különböző szálakba való becsatolása a bemeneti és a kimeneti szálvégek alkalmas elhelyezésével megoldható. Ebből 3



következik, hogy a beiktatási csillapítás nem függ a hullámhosszak számától, értéke tipikusan 3 dB alatti, viszont a szomszédos csatornák közötti áthallás -30 dB-nél nagyobb lesz. Az eszköz minősége szempontjából kritikus a szálak megfelelő pontosságú pozícionálása, ami a technológiát drágává teszi.

A tömbös hullámvezető rács, vagy Arrayed Waveguide Grating (AWG) esetében a bejövő optikai jel egy rendezőn keresztül planár technikával megvalósított, eltérő optikai úthosszal rendelkező hullámvezetőkbe jut. Az eltérő optikai úthosszak hatására hullámhosszfüggő szögeltolás jelentkezik a kimeneti rendezőben. Az úthosszak közötti különbséget úgy kell megválasztani, hogy a második rendezőben jelentkező interferencia hatására minden hullámhossz intenzitás-eloszlása a hozzá tartozó kimeneti szálvég helyén legyen a legnagyobb. Az AWG-k beiktatási csillapítása a csatornák számától függetlenül nem haladja meg az 5 dB-t, a szomszédos csatornák közötti áthallás értéke -30 és -40 dB közötti.

Bragg-rács előállításakor a szál törésmutatóját periodikusan megváltoztatják. Ez megvalósítható UV-technológiával, ilyenkor a germániummal adalékolt magot egy rácsmintán keresztül UV-fénnyel világítják meg, a törésmutató-változás ennek hatására áll elő. Az eszköz a bemenetére érkező hullámhosszak közül egyet reflektál, a többi optikai jelet minimális csillapítással továbbengedi. Az a jel fog reflektálódni, amely hullámhosszának fele megegyezik a d rácsállandóval. A reflektált sáv szélessége a rácselemek számának, azaz a Bragg-rács hosszának növelésével csökkenthető. A visszavert optikai jel kicsatolása a szálból cirkulátor segítségével lehetséges. Az eszközre a néhány tized dB értékű beiktatási csillapítás és -30 dB-nél jobb szomszédos csatornák közti áthallás jellemző.

A szűrő-karakterisztika felvétele A rézalapú hálózatokon alkalmazott szűrőkhöz hasonlóan a WDM rendszerek hullámhosszmultiplexereinek három legfontosabb paramétere a sávszélesség, a sávközépi hullámhossz (DWDM rendszereknél sávközépi frekvencia) és a beiktatási csillapítás. E három érték közül a sávközépi hullámhosszt és a sávszélességet az ITU-T G.694.1 szabvány rögzíti. A rendelkezésre álló multiplexer a 32-es, 33-as, 34-es és 35-ös DWDM csatornát képes kezelni, ennek megfelelően a sávközépi frekvenciák várható értéke rendre 193,2 GHz (1551,72 nm ), 193,3 GHz 4



(1550,92 nm), 193,4 GHz (1550,12 nm) és 193,5 GHz (1549,32 nm), vagyis az egyes csatornák középfrekvencia távolsága 100 GHz (kb. 0,8 nm). A beiktatási csillapítás várható értékét a multiplexer gyártástechnológiája határozza meg. Első lépésben az optikai spektrumanalizátor beállításait kell illeszteni az optikai adó jellemzőihez. Mivel az adó stabilizált fényforrással rendelkezik, nincs szükség több mérés elvégzésére, és a kapott eredmények átlagolására. A műszer a teljes dinamikatartományt skálázási zónákra osztja, és a spektrumot ezeken belül külön-külön vizsgálja meg. A leggyorsabb munka érdekében a dinamikatartományt így a legkisebb olyan értékre kell beállítani, ami helyes eredményt ad. A spektrumanalizátor DWDM jelek vizsgálatára készült, ennek megfelelően a hullámhossz-tartománybeli spektrális felbontása nem konstans. A legnagyobb érték a vizsgált tartományon belül Bres =0,078 nm. A fényforrás spektrális teljesítménysűrűsége nem változtatható, ez a gyártó által mellékelt mérési jegyzőkönyv szerint ρ=-12,12 dBm/nm, azaz ρ=0,06137 mW/nm. A felbontási sávszélességre jutó teljesítmény ezalapján: P=ρ×B

res

= 0,00478 mW → P

dB

= -23,19 dB

Ekkora az a maximális teljesítmény, amelyet a fényforrás és a spektrumanalizátor közvetlen összekapcsolásakor a műszer jelezhet. A felkínált dinamikatartomány-értékek közül ennek leginkább a -2/-73 dBm felel meg. A beállítás elvégzése után kell felvenni az adó kimeneti spektrumát, ami referenciaként szolgált a karakterisztikák felvételekor. Mivel DWDM esetén a hullámhosszak kötöttek, ezért célszerű a spektrumanalizátor kijelzőjét átállítani, hogy a vízszintes tengelyen a frekvenciát mutassa.

A következő lépésként kell meghatározni az egyes csatornákat jellemző szűrőkarakterisztikákat. Ennek során a mérendő eszközt demultiplexer irányban kell csatlakoztatni:

Az áthallás vizsgálata a szomszédos csatornák között A WDM rendszerek használata esetén bár jelentősen megnő az optikai szál adatátviteli kapacitása, és ezáltal javul a hálózat használhatósága, elvész az egyhullámhosszú hálózatoknál tapasztalható teljes áthallásmentesség. A jelek szétválasztásához használt demultiplexer karakterisztikájának meredeksége ugyanis nem végtelenül nagy, ezáltal a vételi oldalon nem lehetséges a párhuzamosan haladó, eltérő 5



modulációs tartalmakat továbbító optikai jelek tökéletes elkülönítése. Bármely csatornából a szomszédos csatornákba átjutó teljesítmény csökkenteni fogja az azokban mérhető optikai jel-zaj viszonyt, ezért a tervezett hálózat aktív elemeinek kiválasztása előtt célszerű megismerni az alkalmazott demultiplexer kimenetei között jelentkező áthallás mértékét. A szomszédos csatornák karakterisztikáinak keresztezési pontja egy ideális eszköz esetében pontosan a két sávközépi frekvencia számtani közepével esik egybe. A keresztezési frekvenciák várható értéke így rendre 193,25 GHz, 193,35 GHz és 193,45 GHz. Ezúttal a „Compare” panelen két-két szomszédos karakterisztikát kell megjeleníteni, és a marker segítségével megkeresni a keresztezési pontjaikat, illetve az alsó szűrő felső 3 dB-es pontját és a felső szűrő alsó 3 dB-es pontját. A keresztezési pontban mérhető teljesítményeket kivonva az ugyanezeken a pontokon mért adóteljesítményből, előállt az egyes karakterisztikák csillapítása a keresztezési hullámhosszakon, a 3 dB-es pontok közötti frekvenciatávolság pedig megadja azt a tartományt, amely nem használható átvitelre. A multiplexer és a demultiplexer irány összehasonlítása Monomódusú optikai szálak használatakor ugyanaz a felépítésű eszköz használható multiplexerként és demultiplexerként a WDM rendszerekben. Ideális építőelemek esetében a multiplexer és a demultiplexer irányban valamennyi hullámhosszon (frekvencián) azonos csillapításértékek várhatók. A multiplexer irány karakterisztikáinak felvételekor az alábbi mérési összeállítást kell megvalósítani:

Mérési feladatok: 1. Vegye fel a szűrő demultiplexer irányú karakterisztikáját, és ez alapján határozza meg sávszélességét, illetve csillapítását! A mérést a demultiplexer mindegyik kimenetére ismételje meg! Van eltérés a szabványban előírt jellemzőktől? Elegendőek a mért sávszélességek? Van a csatornák között hibás karakterisztikájú? Válaszait indokolja! 2. Mérje meg a szomszédos csatornák közötti áthallást valamennyi csatornapár esetében! Van összefüggés az előző mérési pont eredményei és az áthallásértékek között? Mi ennek az oka? 3. Vegye fel a szűrő multiplexer irányú átviteli karakterisztikáit, és hasonlítsa össze azokat a demultiplexer irányban mért görbékkel! Van-e különbség a két irányban jelentkező átviteli karakterisztikák között? Ha igen, miért? 4. Jegyzőkönyvezze a mérést.

6



A mérés menete: 1. Tisztítsa meg az alkalmazott optikai szálak végeit, hogy a patchkábelek a lehető legkisebb járulékos csillapítást okozzák! 2. Csatlakoztassa a patchkábelek FC/PC csatlakozóit a szélessávú fényforráshoz, illetve az optikai spektrumanalizátorhoz! 3. A patchkábelek másik végeit kapcsolja egymáshoz egy E2000 toldó segítségével! 4. Kapcsolja be a műszereket! A fényforrást a kulcs

állásba fordításával, majd az

gomb megnyomásával aktivizálhatja. Az univerzális teszt rendszeren indítsa el a majd válassza ki a spektrumanalizátor modult! A tengely mértékegységét

,

programot,

gombokon állítsa be a vízszintes

-re. Jelenítse meg az eszköz szoftveres kezelőszerveit a

gomb segítségével! A kapcsolót állítsa „Custom” állásba, a sávhatárok értékét válassza 193,6 és 193,1 GHz-re, a „Power Range” tárcsa -2/-73 dBm állásban legyen! Elegendő-e ez a dinamikatartomány, ha az adó spektrális teljesítménysűrűsége -12,12 dB/nm, a spektrumanalizátor felbontási sávszélessége pedig a vizsgált tartományban legfeljebb 0,078 nm? 5. Az a

gombbal térjen vissza a főmenübe! Válassza ki a fület, és indítsa el a mérést gombbal! Ezáltal veszi fel az adó kimeneti spektrumát, amelyet referenciaként használhat.

6. Csatlakoztassa most a mérendő eszközt a műszerekhez, majd váltson a spektrumanalizátor főmenüjében! Indítsa el a mérést a

fülre a

gombbal!

7. A fülön jelölje be az jelölőnégyzeteket! Most az adó kimeneti spektruma és a szűrő egyik kimenetén megjelenő spektrum látható egyszerre a képernyőn. A szűrő karakterisztikája a két görbe közti különbség, melyet a delta-marker segítségével tetszőleges hullámhosszakon megmérhet. Jegyezze fel a sávhatárok, valamint a sávközépi frekvencia értékét, és rögzítse a megjelenő spektrumképeket az univerzális teszt rendszerre telepített képernyő-fényképező program segítségével! A program a műszerről a lenyomásával indítható. 8. Ismételje meg a 6. és a 7. lépéseket a többi csatornára! 9. A fentiekhez teljesen hasonló módon vegye fel a

+

+

és a

billentyűk egyidejű

fülön két szomszédos

fülön keresse meg a két karakterisztika keresztezési pontját, és az itt mért csatorna jelét! A jellemzőkből határozza meg az áthallás értékét! 10. Ismételje meg a 9. lépést a többi csatornapárra! 11. A fentiekhez teljesen hasonló módon vegye fel a és a fülön egy adott csatorna multiplexer és demultiplexer irányú karkterisztikáját, és hasonlítsa össze azokat! 12. Ismételje meg a 11. lépést a többi csatornára! 13., Készítsen mérési jegyzőkönyvet és értékelje a méréseket!

7

DWDM szűrő átviteli jellemzőinek mérése

Recommend Documents