DUNASZEKCSŐI HÍREK. Lugio napló az erdélyi csapat naplója. II. évfolyam 7. szám aug. 1

DUNASZEKCSŐI II. évfolyam 7. szám 2016. aug. 1.

Lugio napló 2016 - az erdélyi csapat naplója Tüzesen süt le a nyári nap sugára, Meleg fátylat terít ősi Florentiára. De nem kábíthat el a meleg mámor, Ez itt a Nemzetközi Limes Tábor. Szekcsői templomtorony előttünk, Hétszáz kilométer van mögöttünk. Mindenkire római ruha kerül, Kétezer évet a múltba visszarepül. Bíró Zsolt Dunaszekcső múltjába vezet, Vetítése sok mindent elhitet, Csendül a kalapács és Gábor Olivér, Szingler Józseffel az érmekről mesél, Szépen fizették ám a zsoldos hadat, Janus templomában volt a kövér falat. Már tovább erősítenék a győzhetetlen státuszt, Ó, mily könnyen elfelejtik Varust, Germánok ellen csapta ő a szelet, Hamar lett belőle régészeti lelet. Erdélyi Mária kokárdákat horgol, Táborozó gyerekekre gondol. Hogyan hordjátok ti a tógát, Piros szélű, fehér tunikát? S amikor épp a Circus Maximust hallod, „Haló, ki vagy? Az előadást zavarod.” Másnap reggel erős, nagy vihar zaklat, Ömlik a Várhegyről az új Csele – patak. Nehogy belefulladjunk, Vagy Szapolyaival álmodjunk. A lányok tudják, mi a jó, Elragad a sárkányhajó, Vezényszóra evezünk, Sándor érzi, mi kell nekünk, Habokat szelni a Dunán át, Nem kell nekünk esőkabát. Ügyes vezér Szmeskó Gábor, Vercingetorix a javából, Kelták löknek, van ereje, Ne félj öcsém, mindent bele! Kiálts és küzdj magadért, Véred add a csapatért! Jó illat száll a konyhán át, Lássunk hát kis gasztronómiát, Mit ettek a plebeiusok? Nekik csak a morzsa jutott. Honfoglalást akarunk, Jurtát épít csapatunk, Lejegyezve a tudnivalók, Róma, kelták, s honfoglalók. Itt Haramza úr volt a kovász, Az egész család profi lovász.

HÍREK

Tóth Zsolt kísérőnk olyan, mint a só, Nélküle bizony semmi sem jó. Reggel komppal át a Dunán, Majd kerékpárral Mohácsra, Busójárás következik, A múzeum sincs bezárva. A mohácsi hősöket közös sírba rakta, Kanizsai Dorottya a végtisztességet megadta. Bugarszki Norbert: a vízimalom újjáépült, Szent Miklós lett a neve. Benne volt e nemes tényben, Székely ezermestereknek keze. Birkás Éva és Kevély Flóra, Kézművesség vezényszóra. Örökségházban sok a lelet, Itt Diocletianus építkezett, Lugioban ezért jó, Sok a tanulnivaló. Jön Oláh Tibor ezredes, Ez katasztrófa, ne nevess! Árvíz pusztít, vihar tombol, Az emberiség, ha belegondol, Hogy tudást vet, de veszélyt költ. Ég óvjon meg, jó öreg Föld. Elég volt mára a mesékből, Megjött Anti Szeremléről, Acustic Flames-re áll a bál,

A jó zene megtalál. A császárt kezéből „kimentették”, De tudását el nem vehették, Szobrot mentett, s mi a juss? Szingler Aurelius! A középkorban Haramzával, Pontot gyűjtünk garmadával, Villan a kard, csattan a vért, Meg kell küzdeni a honért. Bíró Zsolttal a Várhegyen, Szemünk előtt a történelem, Pozsárkó Csaba és a kutyus, Málna, Löszfal az oldalban meg nem állna. Bán Katalin és Posta Ádám, Olvadunk a fürdő láttán, Gyógyfű és viasz eresztésül, Csípésekre kenőcs készül, Lábfürdőzünk befejezésül. Csuda szorgos apró méhek, Nélkülük nincs a Földön élet, Az orvos kezel, a természet gyógyít, Szabó – Gogolák méze bódít. Már a végéhez gyűjtünk erőt, Fürdeni hív az ellenerőd. A történetnek itt a vége, A folytatás jöhet jövőre, Jövünk, hagyunk csapot-papot, Lefoglaljuk a paplakot!

Sárkányok földjéről, Hold és csillagok gyermekeiként jöttünk: Csáki Lóránd – az óriás, Szabó György – a törpe, Már Kristóf – a kritikus, Jakab Abigél - a bicska, Para Eszter – a farkas, Vén - Vinceffy Anna – a sas, Tóth Viktória – a győztes, Boldizsár Kriszta – a harcias, Kovács Xénia – a primadonna, Barabás Ivett - a pofás, Ambrus Tekla – a tália, Beteg Zsuzsa – a fruska, Nemes Előd – a dörgő, Tóth Zsolt – a titkos fegyver

Otthonka Egyesület Június 24-én pénteken az Örökségházban 19 órától a Múzeumok Éjszakáján érdekes úti beszámolókat hallhatunk Kenyáról, Thaiföldről és az El Camino zarándokútról. A közönség az előadások után nagy tapssal és kérdésekkel fejezte ki érdeklődését és tetszését az előadóknak. Köszönjük az beszámolókat Bán Ferencnének, Bán Katalinnak, Schaffler-Sturman Anikónak és Dely Réka Lucának. Közben 18 órától Szent Iván Éji Mulatságot tartottunk a Falumúzeumban és az udvarban. A gyerekeket fűszövéssel, fajátékokkal, keresőjátékkal, a felnőtteket pedig finom szörpökkel, helyben sült finomságokkal, tűzugrással vártuk, majd Gyuricza István távcsövének és magyarázatának köszönhetően megismerhettük a nyári éji csillagok állását is.

Június 26-án, vasárnap 18 órától kiállítás nyílt az egykori dunaszekcsői mozis relikviákból – plakátok, meghívók, jegyek, stb. - és a 13 éves Képköznapok alkotótábor fotóiból, filmjeiből. Ezzel kezdetét vette az idei Képköznapok filmes alkotótábor, mely ezúttal a Fafaragó gyermektáborral zajlott egyidőben és azonos helyen. A tábort újra Burián Norbert szobrász tanár vezette, és ezúttal ellátogatott hozzánk Szabó Klarissz Média szobrász is, aki az agyagban rejlő lehetőségeket mutatta meg a gyerekeknek. Így az idei táborban nemcsak remek filmek készültek – 6 film készült el, melyet július 2-án szombaton vetítettünk le és osztottuk ki a díjakat – hanem agyagból szobrok, fából pedig a gyerekek által megálmodott vitorlások, melyeket önállóan véstek, festettek, varrták a vitorlákat. Majd végül pénteken vízre is tettük az elkészült alkotásokat. A táborokról fotókat az otthonka facebook oldalán találhatnak, az elkészült filmek pedig folyamatosan felkerülnek a control studio filmegyesület honlapjára.

A következő héten színjátszó - és drámatábort szerveztünk Antoni Andrea drámapedagógussal, valamint Englert Antal iparművésszel. A hét során sok játékkal, vidámsággal, csapatépítő játékokkal, izgalmas feladatokkal, kézműveskedéssel tanulták meg egymást jobban megismerni, megérteni, és nem utolsó sorban sokan először kóstoltak bele a nyilvános szereplésbe és a végeredményt látva a lámpalázat ügyesen leküzdötték. A tábor végén, pénteken délután a 10 gyerek egy rövid jelentet mutatott be játszótéren a szülőknek, nagyszülőknek, testvéreknek. Az előadást nagy taps és bőséges adomány jutalmazta, így nem maradt el a közös fagyizás. Jó lenne, ha drámafoglalkozásoknak a tanév folyamán is lehetne folytatása. Médiatábor zajlott 07. 25 - 29-ig elsőízben a Falumúzeumban Rumann Gáborral. A 7 résztvevő a héten ismerkedett a fotózás és a filmezés, a riportkészítés néhány fortélyával, megtanulták használni a photo -

photoshop jónéhány lehetőségét. Saját filmet készítettek, melynek operatőrei, rendezői, szereplői voltak, valamint az utómunkákat is maguk végezték. Végül belekóstoltak a gyerekeknek készült scratch programozásba is, mely azon felül, hogy önálló játékokat készíthetnek, nagyon hasznos is, mert fejleszti a logikus gondolkodást és a problémamegldó készséget. És a tervek… Augusztus 12-én, pénteken este a Templomkertben jazz koncertet szervezünk, melynek előadói a pécsi Trio Afium tagjai, akik tavaly nyáron is sikerrel szerepeltek nálunk. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Alkotótábor kiállítás A következőkben a Lugio tábor alatti kiállítás megnyitó szövegéből olvashatunk részleteket. Tisztelt falubeliek, kedves vendégeink! 2003 óta, 13 éve töltünk itt a kollegákkal egy hetet, Szabó Tiborné Marika jóvoltából. Pécsen, Pécs környékén lakunk. Nyugdíjas, vagy még aktív rajz szakos pedagógusok vagyunk. Körülöttünk folyó Duna, a táj szépsége köt ide minket. Szeretettel nézünk körül, meghat bennünket a táj szépsége, történelmi múltja. A Duna történelmünk nagy folyója. Szekcső római kori történelme ihlette Áprily Lajos Római őrfalon című versciklusát, melynek négy sora mintha a Duna bal partján lévő erőd maradványairól íródott volna: „Itt néma most a kő, szikkadt a rög, De hogyha csendet érzékelő füled Megejti a káprázó révület: nép zúg, vad bőg, gladiátor hörög.” A legenda szerint a Duna jegén választották királlyá Mátyást, s amikor meghalt, a Dunán hozták haza. Hősi harcok tanúja, színtere. Vörösmarty Mihály Búvár Kund versében ír erről. Királyi városokat köt össze, Bécset, Pozsonyt, Budát. Visegrád a mai napig történelmünk része. Hunyadi János Nándorfehérvárnál a Duna – Száva találkozásánál védte meg hazánkat a töröktől. Győri Dezső a világháború végéig Szlovákiában élő költő, író sorai ma is aktuálisak. „Átok, átoknak hegyén-hátán. S a sors? A sors sosem segít. A Duna, mint egy hosszú sóhaj. Fogja össze kis népeit. Mindnek kívánom, amit egynek, Hiszen közös a nyeremény. É n minden népet féltek attól, Amitől féltem az enyém.” Szeretnénk köszönetet mondani a Dunaszekcsőért Alapítványnak, hogy számunkra lehetővé tette, hogy alkotó műhelyünk megmutathassa a szekcsői embereknek azokat az alkotásokat, amelyek itt születtek. Szeretnénk köszönetet mondani Marikának, aki töretlen lelkesedéssel támogat bennünket, aki az egész magyar irodalmat „100 költő 100 versét” böngészte át, hogy ezekre a csodálatos idézetekre akadhassunk. Az ő Duna iránti szeretete példamutató számunkra.

Gyémántdiploma interjú - folytatás az előző számból Földrajz és magyar tanár is volt, de szerettem a magyart is és bedolgoztam magam a magyarra is. Utána már kaptam rajzot is és földrajzot, akkor nagyon boldog voltam. Rengeteg tanfolyamra kellett járnom, mert engem mindig beiskoláztak valahová. Először beiskoláztak a Pedagógusok Állami Ideológiai Oktatása alaptanfolyamra, azt elvégeztem hatvanegytől hatvanháromig. Hatvanháromtól hatvanhatig a Marxizmus és Leninizmus esti tagozatát végeztem el. Hatvanöttől hatvanhatig a Háztartási ismeretek, gyakorlatok szakos tanfolyamát végeztem. Minden nyáron két-három hétig beiskoláztak ilyen tanfolyamokra. Vácon három hétig rajzos továbbképzés, Bakócán rajz és képzőművészet volt, tanultunk szőni meg gyöngyöt fűzni, Pécsváradon rajztovábbképzés. Minden tavaszi szünetben mentünk az országba ilyen tanulmányi kirándulásra. Megismerkedtünk sok-sok román kori templommal, gótika, mindenféle művészettörténeti tudnivalóval. Az osztályfőnöki munkaközösség vezetője voltam, ott is mentünk Szigetvárra, Siklósra, Pécsre. Országjáró kirándulásokat szerveztünk a gyerekeknek, Északi középhegységbe, Nyugat Dunántúlra. Balatoni táborba is mentünk a gyerekekkel. Évvégén mindig kiállításokat szerveztem rajzból, szövésekből, gyöngyökből. Nyolcvanháromban kiváló munkáért kitüntetést kaptam, nyolcvanhétben kiváló úttörővezető kitüntetésben részesültem, nyolcvankilencben pedagógusszolgálati emlékérmet kaptam, szóval szerettem tanítani. Szövő és gyöngyfűző szakkört is tartottam az iskolában. Képzeld, a fiúk is voltak szakkörön. Az Engelschalt Anti, a Hermann Jancsi, a Balogh Józsi, ezek olyan gyönyörűen szőttek gyöngyöt. A lányok is, például a Heim Évi. A szülők is mellettünk álltak, szerettek, támogattak minket. Tehát mindig élvezte a tanítást. Sosem gondolta, hogy esetleg rossz pályát választott volna? Nem. Semmit sem csinálnék másképpen. Nyolcvankilenc október 15.-én nyugállományba vonultam, mert akkor napra pontosan ötvenöt éve tanítottam. Mondták, hogy maradjak, de akkor úgy gondoltam, hogy én átadom a fiataloknak a helyet. Kicsit megbántam, hogy akkor már nyugdíjba mentem. De akkor a férjem is nyugdíjas lett, és akkor ketten együtt voltunk itthon. A családomról annyit, hogy a lányom is tanár lett, fölrajz-rajz szakos, mint én. A pécsi Polláck Mihály szakközépiskolában tanít. Két unokám van, a Gergő is tanár lett matematika-informatika szakos. A Zsolti unokám pedig építész mérnők lett. Miket csinált, miután nyugdíjba ment? A férjem vett egy szőlőt, és akkor ott dolgoztunk. Nem volt más, ott dolgoztunk sokat. Szerette a szőlőt, és akkor én is ott segítettem. Elfoglalt bennünket. Sokat mentünk a Dunára, sokat utaztam. Nagyon sokat utaztam. Nekem ez jó volt, ki tudtam kapcsolni. Amikor meghalt a férjem, akkor a Katolikus Németek Egyesületének csoportjába jelentkeztem, és velük utaztam rengeteget. Nagyon sok zarándokutat szerveztek minden évben. Akkor mentem zarándoklatra Fatimába, Santiago de Compostelaba, Rómába, Jeruzsálembe. Nem csak ezek, Európa nagyvárosaiban, sok helyen voltunk, tengerparton is. Akkor Magyarországon Máriapócsra. Rengeteg ilyen helyre mentünk. Az ének, az ima, az együttlét, a közösség nagyon sokat segített abban a bánatban, segített túlélni azt az időszakot. Tehát voltak ezek a zarándokutak, és nagyon jók voltak azok a tanulmányi kirándulások, amit a biológia-földrajzszakos tanárok szerveztek. Voltunk Erdélyben, Kárpátalján, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, tehát rengeteg helyen jártunk. A nyugdíjas éveim elején a Mohácsi Kórusba is jártam énekelni, ami szintén segít. A zene, az ének segít és gyógyít. Szóval pár éven keresztül oda is jártam. Aztán a Német énekkarba Szekcsőn, azt tudod, oda te is jártál. Most sajnos nincs ilyen éneklési lehetőség sehol. De a tanítás hiányzott. Milyen eredményeket, sikereket értek el tanítványaival? Jártak versenyekre? Persze voltak versenyek. Mindig jöttek az újságba, hogy na, rajzpályázat. Nekem minden rajzpályázatnál mondták, hogy menjek. Mohácson, Pécsen. Kiállításokon voltam. Szövéssel, gyöngyfűzéssel, rajzokkal. Nagyon sok kiállításon vettünk részt. Városi, járási, megyei. Sok versenyen vettek részt a gyerekek és rengeteg jutalmat is kaptak. Volt pesti országos második helyezés. Sokan voltak. Annyi könyvet kaptunk, annyi jutalmat. A szekcsői gyerekek szerettek és tudtak is rajzolni. A gyerekekkel is jó volt a kapcsolata? Igen, és úgy érzem. Azt hiszem, az visszajelzés, hogy nagyon rendesek hozzám, megbecsülnek itt Szekcsőn, köszönnek, beszélgetünk. Ezért is nem megyek el Szekcsőről. Szeretek itt lenni.Jól érzem ma-

gam ebben a faluban, jók a szomszédok, jók hozzám az emberek és ez nagyon jó érzés. Volt egy olyan jutalmam, hogy Csehszlovákiába üdülést kaptam, akkor Prágába, Balatonföldváron, Balatonfüreden. Szóval, mindig megbecsültek, az iskolában nagyon sok jutalmat kaptam. Mikor átvette a gyémántdiplomát, mit érzett? Ez azért mégiscsak hatvan év elismerése. Először az aranydiplomáról beszélnék, szomorú volt, mert voltunk a csoporttársaimmal tizenkilencen a csoportunkban, és csak hatan jöttünk össze. Nos, akkor nem tudom, miért, de nagyon távoliak voltak. Voltak Győrből, Köszeg, Sopron, tehát az egész Dunántúlt foglalta magába, és akik messze voltak, nem jöttek el. Ez szomorú volt számomra. De mi hatan nagyon örültünk egymásnak akkor. Na, hát, ahogy vártam, most tíz év eltelt és megkaptam a gyémántot. Nem is gondoltam arra, hogy eljön majd, de megértem. Úgy készültem, hogy hátha többen összejönnek a csoportból, mint legutóbb, de nagyot csalódtam. Először is, mindenki megöregedett, senkit nem ismertem meg. A Kodály teremben voltunk, most ott rendezték, mert nem fértünk volna el máshol. Nem láttam a csoporttáraim közül senkit, akkor elszomorodtam, de aztán végül bevonult mindenki, doktorok tizenketten igazgatók, professzorok talárban. És akkor képzeld el, mindnek a nevét felsorolták, és egyszer csak azt mondják, hogy Gabrielné Wilhelm Márta. Én majdnem leestem a székről, olyan boldog voltam. Istenem, a Márta, falubeli, utcabeli és ráadásul tanítványom volt. Ez hatalmas boldogság volt számomra. Akkor már semmi szomorúság nem volt bennem. Egyszer csak szólítottak engem is, akkor már hallottam az egyik csoporttársam nevét, én magamtól nem is ismertem volna meg. Tulajdonképpen hárman voltunk ezúttal. Bódis József adta át az oklevelet és a Márta adta át a gyönyörű virágot. Az örömtől és a meghatottságtól elérzékenyültem. Utána volt egy állófogadás, ahol minden volt a levesektől a húsokig, a salátákig, desszert, minden. Na, ott álltam, beszélgettem egy magyar szakossal, és éppen meséltem neki a Mártáról, amikor feltűnt mögöttem. Olyan aranyos volt, megkeresett, hogy még így is tudjunk beszélgetni. Akkor tudtuk megölelni egymást, mert hát mikor kimentem nem lehetett, hivatalos volt. A gyémántot már kevesen érték meg, az aranyat még többen, de a vasat csak hárman vagy négyen. A vasat kapják öt év múlva, amit én most meg is pályázok. Ha a jó isten megsegít, hátha megérem. Annyit még hadd mondjak el, hogy én minden gyereket tanítottam. Először csak felsőbe, de aztán rajzos egyedül voltam, és minden osztályban tanítottam. Akkor a kicsiket is megismertem. Nagyon aranyosak voltak, igaz, hogy felsősöket jobban szerettem tanítani, elvégre az volt a profilom, de nagyon szerettem a kicsikkel is lenni. Így megismerhettem az egész falut. Mentünk családot látogatni, mert kellett és akkor megismertem az embereket. Nem hiszed el, de nekem minden évben van osztálytalálkozóm. Csikérián csak ötven év után rendeztek találkozót, de azután most már minden évben van találkozó. Most volt a kilencedik talán, egy héttel ezelőtt. Ötvenkilencedik osztálytalálkozó volt. Mélykúton csak egyszer voltam osztálytalálkozón, mert ott hetedikben eljöttem, és más kapta meg azt az osztályt, oda nem hívtak meg. Most két évvel ezelőtt hívtak meg, mert az osztályfőnök meghalt, és engem kértek meg, hogy jöjjek. Tehát minden évben van osztálytalálkozó.

Januárban Kínában - folytatás az előző számból A mezőgazdaság másik fontos terméke a rizs, mely az ázsiai népek fő tápláléka. A rizstermesztés ősi időkre nyúlik vissza, őshazája Dél-kelet Ázsia. Egyes statisztikai adatok szerint mára már a világ lakosságának fele fogyasztja a rizs valamely fajtáját. A rizstermesztésnek több módja van, amelyet mi láttunk, az a vízben történő termesztés (van még száraz kultúrás termesztés is). Ezen termesztés során a rizspalántákat vízben nevelik, és a mai napig is többnyire kézzel művelik ezen területeket. A rizsföldek lehetnek kisebb, illetve nagyobb kiterjedésűek. Az általunk látott termőföld kis területű volt, ez betudható annak, hogy a tartomány ezen részében főként teacserje termesztésével foglalkoznak.

Rizsföld

Egyik különleges ital, melyet a rizs erjesztéséből nyernek, a rizsbor, mely erőssége hasonló a magyar pálinkáéhoz, csak Kínában ezt a nedűt melegen és főzéshez használják. Hakka lakóházak Fujian tartomány délkeleti részén található Tolou városa, ahol találhatók azok a fölből készült – többségében kör alakú – épületek, melyek a Világörökség részét képezik. A hakka népcsoport a Sárgafolyó mentéről menekült erre a vidékre. Hányattatott sorsuknak köszönhetően alakulhatott ki az erődszerű építkezési stílusuk, mely következményeként akár több százan is lakhattak egy ilyen épületben. Ezeket az épületeket nevezik tolou-nak, mely döngölt földből készült. Yongding település közelében számos ilyen épület található. Az erődszerű építkezés eredményeként a vastag falak meg tudták védeni az ottlakókat és a betakarított terményeiket is az ellenségtől. A többszintes épületben a lakóépületek mellett gabonatároló, konyha, szabadtéri mosókonyha és az épület közepén az ún. ősök csarnoka is megtalálható volt. Ez utóbbit szertartások alkalmával használták (pl.: imádkozás, esküvő). (Útitárs, 2006)

Yongdingi földház

Földház belülről

Építészet Fujian tartományban jellemzőek azon típusú házak, melyek felfelé ívelő díszítésben végződő tetőkkel rendelkeznek. A kínai építészet jellegzetessége a díszkapu. Van, hogy egy városban többet is lehet látni. A jelenlétük arra vezethető vissza, amikor a császárság ideje alatt a császár adott város számára kiváltságot adományozott, ezzel a szimbolikus jelentőségű kapuval jelezték, hogy megtiszteltetés érte az adott várost a császár részéről. Ezeket a kapukat először fából, majd később már kőből is készítették. Az ezeken a kapukon megjelenő keleti motívumokkal történő díszítettség megjelenik a templomaikon is. Három vallás elterjedt Kínában: a taoizmus, a buddhizmus és a konfucianizmus. Emellett elvétve lehet látni néhány keresztény templomot is, ami utal a keresztények kis számban való jelenlétére.

Háztető Fujain tartományban

Templom Xiamenben

Gasztronómia A kínai gasztronómia igen sokrétű attól függően, hogy Kína mely területén tartózkodunk. Zhagzhou városa és környékén jellegzetes helyi ételnek számít a hal és a tenger gyümölcsei (garnélarák, kagyló, polip), de a cápahús sem ismeretlen a környéken. A tartományban befelé, nyugat felé haladva folyamatosan elmaradnak a tenger gyümölcsei, ahogy a hegyek közé érünk. Érdekesség, hogy a kínaiak akár reggelire is fogyasztanak többek között levest, hüvelyeseket (pl.: zöldbab, száraz bab). Nem jellemző a kenyér, a péksütemények fogyasztása (szalámit, sajtot, vajat, lek -

várt ne is keressünk a kínai reggeliző asztalon). Ebédre is fogyasztanak levest, sokat közülük a mi kultúránktól szokatlanul készítenek (pl.: édesgyökérből készült leves, halászlé). A kínai ételekre általában jellemző, hogy kevés sót és paprikát használnak az elkészítésükhöz. Ebből kifolyólag leveshez sosem használnak pirospaprikát. A halászlé is csupán egy forró vízben elkészített hallének mondható, melyhez sem sót, sem piros paprikát nem használnak. A nálunk egy főétel helyett a kínai kultúrában több fajta ételből esznek, csak kevesebbet. Így egy átlagos ebédnél akár 6-7 fajta étel is kerülhet az asztalra, attól függően hányan étkeznek egyszerre (ahány fő étkezik, annyi +1 fajta ételt illő elkészíteni). Étkezéseikkor nagyobb mértékben a rizs és a zöldségfogyasztás (főzött, ecetes lében tálalva), kisebb mértékben jellemző a húsfogyasztás. Amennyiben hús kerül az asztalra, főként csirke vagy disznóhús. A csirkét, annak is a lábrészét az ország minden területén előszeretettel fogyasztják. A csirkeláb igen kelendő, melyet a boltokban vákuumozott formában is árulnak. Édesség nem jellemző étrendjükben, helyette főként gyümölcsöt fogyasztanak étkezés után, desszert gyanánt. A vacsora menete hasonló az ebédéhez. Az étkezésekhez evőpálcikát használnak, evőeszközt csak ritka helyeken (főként szállodákban) lehet kérni, ahol előfordulhatnak európai, vagy más kontinensről érkező vendégek is. Gyakran a levest is pálcikával eszik, a levet pedig kiisszák. Amennyiben mégis kanállal eszik, azt porcelán kanállal teszik.

Kínai „terülj-terülj asztalkám” ebédre

Utcai árus cukornádat árul

Az ínyencek az utcákon is kipróbálhatják a helyi specialitásokat. Számos utcai árus kereskedik önmaga által termelt zöldségekkel, gyümölcsökkel, illetve az általuk készített helyi specialitású ételekkel (pl.: cukornádlé, 100 napos tojás). Kínai jellegzetesség, hogy számos ételt szárítanak (gyümölcs, gomba, hús, rája – csak néhány példa).

Gyümölcsöt és gombát áruló utcai árus

Utcai árus édességet árul

A kínai írás A kalligráfia, vagyis a kínai írás művészete ősi időkre nyúlik vissza, mellyel jelenleg a kínai írástudók foglalkoznak. A kínai írás írásjegyekből áll, több ezer karakter létezik, melynek az átlagember csak egy töredékét ismeri. A kínai írás eredeti iránya föntről lefelé és jobbról balra tart. A kalligráfiához szükséges eszközök közé tartozik az ecset és a tinta. Korábban csontokra, bambuszra, selyemre írtak, napjainkban leginkább papírra. Készülődés a kínai újévre A kínai kultúrában eltérő időpontban köszöntik az újévet. A kínai újévet a Hold állásától függően számítják,

Idén február 8-ra esett az újév időpontja, így tanúi lehettünk januárban az újévi előkészületeknek. A parkokat ekkor feldíszítik, gyakori a lampionok elhelyezése. Előszeretettel alkalmazzák a különböző harsány színeket, leginkább a piros a domináns szín. Ez a díszítés a boltokban is megjelenik, ahol újévi zenéket hallhatnak a vásárlók bevásárlás közben. Érdekes szokás, hogy újévi kéréseiket, kívánságaikat piros szalagokra írják a kínaiak, melyeket erre kijelölt fákra aggatnak. Az újév nagyon fontos ünnep minden kínai ember számára. Ez olyannyira érzékelhető, hogy a gazdasági életben a kínai tőzsde is leállt egy hétre a kínai újévkor. A kínai naptár szerint az idei a majom éve.

Lampionok Zhangzhou parkjában

Újévi jókívánságokkal „feldíszített” fa

Újévi jókívánságok

Összességében hasznos tanulmányút volt, amely során érdekes volt látni a magyar és a kínai kultúra közti különbségeket, a kultúrák közötti eltérő gondolkodásmódot, és azt, mennyiben mások a Kínában, mint a Magyarországon élő kínaiak. Urbánné Treutz Ágnes

Volt egyszer egy Lugio Tv A Lugio TV adásba került riportjai kerülnek bemutatásra az újság ezen rovatában. A régi idők focija sorozatból olvashatunk most részleteket, melyben Draskovits Pali bácsi mesél focis múltjáról és az akkori körülményekről. A riporter Scheppi Csaba, az operatőr pedig Scheppi Zoltán volt. A cikk az előző számban lévő riport folytatása. A mérkőzésre a szereléseket mindenki saját maga mosta, vagy volt, aki megcsinálta? Volt, hogy a Fisherné csinálta, volt, hogy többen csinálták. Egy-egy asszonyt megfogadtak és az rendben tartotta. Lehet, hogy a legelején volt, hogy nekünk kellett hazavinni, de ha haza is vittem nem nekem kellett kimosni. Mennyien látogattak ki egy-egy mérkőzésre és milyen kapcsolat volt a nézőkkel? Nagyon jó kapcsolat volt velük. Ezzel kapcsolatban elmondanám a saját példámat is, hogy idekerültem teljesen ismeretlenül. Akkor elég zűrös világ volt, az ismeretlen emberekkel szemben nem volt túl nagy bizalom. Ez 51-ben volt a legsötétebb időszakban. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy itt nekem gyorsan beilleszkedjem, az hogy vasárnaponként láttak focizni. Ez egy nagyon nagy lehetőség volt akkor, mert a falunak egy jelentős része vasárnap délután feljött és drukkolt nekünk. 100-200 ember is előfordult, hogy szurkolt nekünk. Jó lakossági támogatás volt. Vidékre is eljöttek a nézők?

Fűzős focilabda (Kép forrása: internet)

Egy – egy autóbusz megtelt, és ott is kaptunk támogatást. Nagyon jóleső érzés volt. Ez egy program volt. Televízió akkor nem volt, mozi még létezett. Nagyon jól volt ez. A labdarúgó pályafutását árnyékként követik a sérülések. Pali bácsi emlékszik-e arra, hogy volt-e komolyabb sérülése?

Tulajdonképpen szinte minden meccsen részt vettem. Egy ilyen combizom szakadásszerű volt, ami mindig kiújult, de olyan, hogy nem tudtam volna játszani, az nem fordult elő. Sokszor „vádoltak” azzal, hogy kisasszony futballt játszom. Nem szerettem azt a játékstílust, amit egy-két ember játszott. Kemény stílust. Például a Szabó Sanyi, vagy az Ahman Péter. Egyébként nagyon jó barát volt. Sokszor jártunk hozzá fel. Mi diákok a Péterhez mentünk fel este tarokkozni. Ő úgy focizott, hogy az edzéseken sem volt kegyelem. Az Ádi is keményen játszott, de soha nem durván. Kihasználta a testi adottságait. Izmosabb, testesebb ember volt, mint mi, nagyon jó center volt. Pali bácsi, említette, hogy jobb oldali összekötőt játszott a csapatban. Mi volt a szerepe? Hát, ahogy említettem a center kiszolgálása, lehetőleg a centert kellett góllövő helyzetbe hozni. A jobb szélsővel lehetőség volt helycserés támadásra. Nagyon sokszor a Megyeri Karcsival helyet cserélve a jobb szélen szép lefutásokat sikerült csinálni, szép beadásokkal. A védelem felé a kapcsolattartás, tehát hátra kellett menni a labdáért. Ez volt akkoriban az én szerepem. Milyen létszámú volt akkoriban a labdarúgó csapat? Soha nem volt baj a csapat összeállításával. Volt, amikor szoros volt a helyzet, de valahogy mindig összejött. Aztán volt, hogy a második csapat is szerepelt egy darabig. Amikor én abbahagytam az aktív sportolást, akkor még próbáltam egy-két alkalommal edzést tartani nekik, de ez nem jött össze. Aztán elkezdődött egy olyan szokás, hogy nem volt sikk az 1-ben játszani (1. csapat), tehát a 2 – ban ők eljátszogattak volna, de nem voltak hajlandók átmenni a másik csapatba, ha szükség volt rájuk. Nagy hiba volt végig, hogy az edzésre járás nem volt megfelelő. Erre vonatkozóan ezt el akarom még mesélni, mert ez egy különleges eset. A buszközlekedés nem olyan volt, mint most. Mohácsról volt a déli órákban egy busz, meg később estefelé. A déli a diákokat nagyon sokszor lehagyta, mert már teli volt bevásárló emberekkel. Hát én is így jártam. De ha az esti buszt megvárom, akkor elkések az edzésről. Hát az lehetetlen, hogy én ne vegyek részt az edzésen. Hazajöttem gyalog és felmentem a pályára futballozni. Nem is egyszer, kétszer volt ez. Három óra alatt hazagyalogoltam és akkor még elértem a 4-5 órai edzést. Amikor elkerült Pali bácsi az iskolába, említette, hogy Pestre járt iskolába. Tudott futballozni az iskola mellett? Igen, nagyon szép négy évet futballoztam az orvosi egyetem csapatában. A budapesti bajnokságban szerepelt. Egy nagyon jó kis gárda jött össze. Szép meccseket játszottunk. Egy nagyon jó nevű edzőnk volt. A neve talán nem mond sokat, de a nagy Fradi balösszekötője volt. A csatársor akkor úgy nézett ki, hogy: Budai, Kocsis, Deák, Mészáros és Czibor. Na ez a Mészáros volt a mi edzőnk. Akkor már abbahagyta a focit. A pesti futballt összehasonlítva a szekcsőivel, voltak lényeges különbségek? Jó is rossz is volt. A jó az volt, hogy tényleg minden mérkőzés után meg tudtunk fürödni. Ilyen szempontból tényleg kulturált körülmények voltak. A rosszabb viszonyok voltak a nézőseregnél. Szekcsőn mondhattuk, hogy még rossz időben is fölmentek. Pesten külvárosi pályákon fociztunk, egy-két ember volt csak. Meg voltak a salakos pályák. Ezek nagyon szokatlanok voltak annak, aki a füves pályát szokta meg. Ennek ellenére nagyon szép meccseket játszottunk, jó focistákkal, mert az országból összejöttek, akik nem fértek be a nagyobb csapatba. Azok jöttek az egyetemi csapatba. Volt egypár szép élményünk. Emlékszem két meccsre is, ahol borzalmasan megvertek bennünket. De én mind a kettőben nagyon szép gólokat rúgtam, meg fejeltem is. Egyszer Veszprémben játszottunk és 8:1-re kikaptunk az egyetemi bajnokság során. De azt az egy gólt egy kornerből én fejeltem és az gyönyörű élmény volt. Amikor visszatért Budapestről, akkor említette, hogy egy-két évet még futballozott itt Dunaszekcsőn is. Hány éves korában hagyta abba? 26 éves koromban hagytam abba. A lábaim tönkrementek, nem lehetett reszkírozni. Ha akkor kapok egy rúgást az életre szóló sérülést okozhatott volna. Utána még a gyerekeimmel nagyon sokat fociztam. Pali bácsi, visszaemlékezve az aktív pályafutására, melyek voltak azok az emlékek, sikerek amikre bármikor szívesen visszaemlékezik. Volt – e ilyen? Egy nagyon szép gól megmaradt, annak az emléke. Egy barátságos mérkőzés volt a fölső pályán, azt hiszem a mohácsi Áfész csapatával játszottunk. Ez miután Pestről visszakerültem akkor volt. Abban volt egy csodálatos szép 30 méteres, jobb fölső sarok, gólom, ami emlékezetes maradt.

HÍREK és PROGRAMOK A kishajó 2015. november 1-től a következő menetrenddel közlekedik: Hétfőtől péntekig: 7.00 7.45 13.15 14.15 15.00 16.00 17.00 Pénteken: 17.10 - kor. Szombaton, vasárnap és ünnepnapokon a kishajó jár a következő menetrenddel: 07.45 12.00 15.45 Vasárnap: 15.30 További információ: +36 70/338 - 6484

A Művelődési Ház állandó programjai és könyvtári nyitva tartás Hétfő: Szerda:

18.00 - 20.00 Sváb tánccsoport 14.30 - 17.00 Nyugdíjas klub 17.00 - 18.00 Magyar tánccsoport Csütörtök: 17.00 - 18.00 Sváb tánccsoport 18.30 - 20.00 Jóga Péntek: 09.00 - 11.00 Baba - Mama klub 18.00 - 21.00 Zenekari próba

Művelődési Ház ügyeleti ideje: Kedd: 08.00-12.00

Római Kat. Plébánia irodai ügyelete:

A könyvtár nyitva tartása június 11-től augusztus 19-ig: Hétfő: 8.00 - 12.00 Kedd: 14.00 - 17.00 Csütörtök: ZÁRVA Péntek: ZÁRVA Július 25-26-án zárva. A gyerekeket a felnőtt könyvtárba várom, ahol számukra is lesz megfelelő olvasnivaló. Augusztus 22-től csütörtökön délután, pénteken délelőtt lesz nyitva a könyvtár. Hétfő: 14.30-16.00 Szerda: 13.30-15.00

Etka jóga a Művelődési Házban Az Etka jógáról dióhéjban: - segít a saját öngyógyító erőinket mozgósítani - immunrendszer erősítő hatású, - nyitja a mellkast, javítja a tartást, - lazítja az izmokat és az ízületeket - segít azok regenerálódásában, a csontritkulás megelőzésében, - javítja a légzés hatékonyságát, csökkenti az asztma tüneteit, - hosszú távon megszünteti a migrént, - javítja a stresszel szembeni ellenállóképességet - erősíti az idegeket, - fiatalít a tizedik X-ben is - akárcsak egykor Etkát! Csütörtökönként 18.30-20.00 óráig Dudok Timivel. Elérhetőség:0620/430-4553 [email protected]

Lugio Mansio szálláshely A Baranya megyei Dunaszekcső központjában egy 4 szobás, 20 férőhelyes épület kiadó. A szálláshely 20 darab ággyal van felszerelve. Rendelkezik külön konyha résszel, így a főzési lehetőség is biztosított. Zuhanyzókkal és wc-vel ellátott, valamint egy külön kertrésszel is. Parkolási lehetőség biztosított. Érdeklődni lehet a 69/535-010-es telefonszámon, valamint a [email protected] email címen. A Mansiok a nagy főutak mentén voltak fellelhetőek. Egymástól 5-8 római mérföld távolságban állottak a mansiok, attól függően, milyen sűrűn lakott vidéken vezetett át az út. Két mansio között hat - nyolc lóváltó állomás (mutatio) volt, ahol a fáradt állatokat pihentekkel lehetett felváltani. Mivel a mansiokat rendszerint nagyobb községekben építették, a gazda (parochus) feladata volt, hogy megfelelő fekhelyről, ágyról, főzéshez és fűtéshez való fáról, az állatok számára pedig abrakról gondoskodjon. Dunaszekcsőről bővebb információt találhat a www.dunaszekcso.hu és a www.lugio.hu weboldalakon. Dunaszekcsőért Alapítvány

Visszaemlékezés a régi Dunaszekcsői Hírekből Horgászsarok – Bátai Feri bácsi tollából Az előző számban csak érintettem a kuttyogatás módszerét, s most, mint magyar találmányra, bővebben is kitérek. Csónakunkkal változó, de általában 30-50 méteres távolságot tartsunk a parttól. A csónak rendszerint keresztben áll a folyásra, és rendkívül erős felszerelésünket a csónak lefelé eső oldalán eresztjük le, s tekerünk párat az orsón, hogy ne legyen a felszerelés teljesen fenéken. Lehet végólmos is, vagy hatalmas, 100-150 grammos úszóval is kuttyogatni. A horgon lótetű vagy nadálycsokrot érdemes felkínálni. Ahogy a víz visz lefelé, kuttyogató fánkkal folyamatosan, vagy szakaszosan ütjük a vizet. Ennek elsajátításához kell egy kis gyakorlat, de azért gyorsan megtanulható. Ennek hangja csalja oda a harcsát a csónak közelébe. Nagyon fontos az idő megválasztása. Szinte biztosra lehet menni nyáron, a vihar előtti fülledt időben, vagy közvetlen időjárás-változás előtt. A víz hőmérséklete és változása is befolyásolja a harcsa kapókedvét, véleményem szerint a lassú apadás, vagy a pezsdüléses időszak a legjobb. Szaif Géza barátom szerint a víz hőmérséklete el kell, hogy érje, vagy meg kell, hogy haladja a 18 20 fokot. A bot nem árt, ha le van kötve, ugyanis a harcsa kapása vehemens, s ha nem megyünk biztosra, könnyen lehet, hogy nem csak harcsa, hanem felszerelés nélkül megyünk haza. A dörzspapírszerű fogazata és vaskos izomzata miatt erős bevágás szükségeltetik. Ha megakasztottuk a harcsát, kezdődhet a fárasztás. Egy 20-25 kg-os harcsa próbára teszi a horgászt és a felszerelést is. Ezért ha lehet, mindig ketten mennek kuttyogatni. A hal nagyságától függ a fárasztás ideje. Példaképp említem: egy 15,5 kg-os harcsát akasztottunk meg Géza barátommal a gáz átvezetésénél, és kb. 20-30 perces fárasztás után a Telelő kifolyásánál sikerült kifogni. Mi jellemzi a harcsa fáradását? Először apró pezsgések jönnek a víz Kuttyogtató (képek forrása: internet felszínére, később ez növekszik, s mikor már egészen nagyok, akkor készült el a harcsa az elejével. Vágóhorgozásnál óvatosan kell eljárni, mert az utolsó pillanatokban is megiramodhat a harcsa! Erős perlon kötélre vagy erős szájbilincsre kössük.

Kézzel horgolt ajándékok kaphatók a Teleházban! Aki kézzel horgolt fülbevalót és egyéb ajándék tárgyat vásárol, a Limes tábor díjazását segíti elő. Dunaszekcsőért Alapítvány

Mi kérünk elnézést rovat Két kínai telefonál: - Neked kicseng? - Az unokatestvérem. Főnök, ezt is vigyük? - Igen, hozzátok. - Hozzánk??! Kérek szépen 20 dkg párizsit! -25 dkg, maradhat? -Nem, inkább elvinném! Két öreg bácsika találkozik a szemészeten: - Régen láttam! - Régen én is... Kit kell hívni, ha a vak beleesik a kútba? - A vakmerőt! Hogy tűnik el a hóember? - Beleolvad a környezetébe. Ökör iszik magában. - Bennem? Ki van zárva.

Képművészet

Kőből készült díszkapu Kínában (fotó: Urbánné Treutz Ágnes)

Receptsarok Epres tekercs (1. recept) Hozzávalók: A tésztához: 30 dkg darált keksz, 2 kanál kakaópor, 10 dkg porcukor, kb. 2 dl tej A krémhez: 10 dkg puha vaj, 10 dkg cukor, 2 csomag epres pudingpor és 3 kanál cukor és 5 dl tej, 5 dkg kókuszreszelék a nyújtáshoz Elkészítés: 1. A tészta hozzávalóit összedolgozzuk egy tálban. 2. A pudingot megfőzzük sűrűre. Hagyjuk kihűlni, és a cukorral elkevert vajat a pudinggal összekeverjük. 3. Kinyújtjuk a tésztát, és megkenjük a krémmel, majd feltekerjük. Kókuszreszelékkel szórjuk meg. Hűtőben1 órát állni hagyjuk, utána szeletelhető. Epres tekercs (2. recept) Hozzávalók: 6 tojás, 12 dkg cukor, 12 dkg liszt, fél csomag sütőpor A krémhez: 1 csomag epres pudingpor, 4 dl tej, 3-4 evőkanál cukor, 15 dkg vaj, 10 dkg cukor Elkészítés: 1. A tojások fehérjét kemény habbá verjük a cukorral majd belekeverjük a sárgájákat és a sütőporos lisztet. Kivajazott tepsibe simítsjuk, ha kisült, rögtön feltekerjük és hűlni hagyjuk. 2. A pudingport a tejjel és 3-4 kanál cukorral sűrűsödésig összefőzzük, a 10 dkg cukrot a vajjal habosra keverjük, ha kihűlt a puding, a kettőt összedolgozzuk és megtöltjük vele a piskótát. Horváth Tamara Túrós linzer Hozzávalók:25 dkg túró, 20 dkg margarin, 20 dkg porcukor, 30 dkg liszt, 1 tojás, 1 csomag sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja Elkészítés: A fent felsorolt hozzávalókat jól összegyúrjuk, majd legalább 30 percre hütőszekrénybe tesszük és ott pihentetjük. Ezek után kissé meglisztezett gyúródeszkán kb. 1 cm vastagságúra nyújtjuk, majd formákat szaggatunk belőle. Ezek a formák bármekkora méretűek lehetnek. Ha ez is megvan, akkor a tésztát egy tepsibe kell tenni, amit előzőleg kibéleltünk sütőpapírral. Alacsony fokon kell sütni, kb. 10 percig. Ha kihült, akkor olvasztott csokoládéval lehet Kép forrása: internet dísziteni. Pizzás rúd Hozzávalók: 50 deka liszt, 10 deka reszelt sajt, 2,5 deka élesztő, 1,5 deci tejföl, 1 deci tej, 10 deka margarin, 2 tojás, 1 evőkanál só Tetejére: pizzakrém, pizza fűszerkeverék,reszelt sajt Elkészítés: Langyos tejben kell az élesztőt felfuttatni. Amint kész van a liszt közepébe egy kis „fészket” kell csinálni és abba beletenni a felfutatott élesztőt, a margarint, 1 tojásnak a sárgáját, a sót és a tejfölt. Jól össze kell dolgozni őket, majd langyos helyen lehet pihentetni a tésztát kb. 15 percig. Ezután célszerű mégegyszer átgyúrni és egy kicsit még pihentetni. Következő lépésként lisztezett gyúródeszkán kb. 2 cm vastagra kell kinyújtani és csíkokat vágni a tésztából. Csíkokat kell vágni belőle, amikből majd 8-10 centis rudakat kell formálni. Ha ez megvan, akkor lehet sütőlapra helyezni. Tetejét megkenjük ízlés szerinti fűszerekkel elkevert pizzakrémmel és rászorjuk a reszelt sajtot. Középmeleg sütőben megsütjük. Kiadja: Dunaszekcsőért Alapítvány Szerkesztette: Sümegi János Külön köszönet Schmidt Bencének, Horváth Tamarának, valamint a cikkek íróinak és a képek készítőinek!