Duna menti ártéri ligeterdők
Fotó: B. Molnár
Vadon a Dunán egy projekt az ártéri ligeterdők megmentéséért
Bevezető A Duna hatalmas ereje különböző életformák kifejlődését tette lehetővé az ártéri liget- erdőkben. Kialakult a folyó szövevényes, fonatos ágrendszere, holtágakkal, mocsarakkal és sűrű ligeterdőkkel, futó-növényzettel és liánokkal benőtt szigetekkel, amelyeken különböző növény- és állatfajok ezrei találhatók. A Duna menti ligeterdők a trópusi esőerdők közép-európai megfelelői.
Fotó: P. Áč
A Duna ágrendszerének, mely az elmúlt századokban alakult ki, csak egy része maradt meg, elsősorban a Doborgaz-Szap között található szakaszon. A Duna menti ártér területe az egyik legnagyobb belföldi folyódelta, s gazdag vízi-, mocsári- és erdőökoszisztémák magas biodiverzitásával tűnik ki.
Fotó: Z. Fűzfa. (www.pisztrangkor.hu)
A Duna szlovák-magyar szakasza terjedelmes ágrendszerével közép-európai viszonylatban különleges természeti környezetet képvisel. A Duna nemzetközi jelentőségű zöldfolyosó, mely rendszeres vándorlási útvonala számos hal-, madár- és más állatfajnak. A Duna 172 kilométer hosszú szlovákiai szakaszának természetvédelmi szempontból egyik legértékesebb része a Pozsonytól Csallóközaranyosig terjedő szakasz, kifejlett ágrendszerével, ártéri ligeterdőivel és alluviális rétjeivel egységben.
Fotó: Z. Fűzfa. (www.pisztrangkor.hu) Fotó: J. Šíbl
Természeti feltételek Duna menti ligeterdők síkságon terülnek el, de néhány méteres magasságon belül gazdagon tagolt a felszín. Ezt a jelenséget aggradációs halmok és akkumulációs depressziók kialakulása okozza, melyek között kiterjedt ágvíz hállózat alakult ki. Éppen ezek az apró különbségek a terep magasságában, a talajvíz magas szintje, valamint a rendszeres árvizek és a különböző talajtípusok, kis területen változatos élőhelyek tarka mozaikját alakítják ki. Ráadásul ez a tarka mozaik állandóan változásban van, az árvizek dinamikus hatásának és a különböző ökológiai faktorok változásának köszönhetően. Megtalálhatók itt mocsári társulások, nádasok, lágy- és keményfás ligeterdők, folyami ágak és holtágak, melyek a Dunával csak egy torkolatnál vannak összekötve és olyan holtágak is, melyek a Dunától teljesen el vannak vágva. A kavicsos lerakódások tetején különösen száraz sztyepp-erdős növénytársulások alakultak ki.
A folyó ökoszisztémájának dinamikája A Duna menti ligeterdők természetes sajátossága (összefüggő nyirkos és gyeperdős lelőhelyek) hogy dinamikája összefügg a Duna dinamikájával. A ligeterdőkben és a folyó mentén lejátszódó dinamikus folyamatok közé tartoznak: a rendszeres árasztások, a száraz időszakok, új folyó medrek kialakulása, holtágak folyamatos behordódása és a felszín átváltozása. Hogyha ez a dinamika leállna, az egész ligeterdős élőhely átváltozna biológiai- és ökológiai-szempontból értéktelen erdőre.
Kopács-szigeti erdős-sztyepp Fotó: R. Kúdela
Nagyléli sziget Fotó: M. Kúdela
A Duna természetes jellegű partja Fotó: T. Kušík
Növényzet és élőhelyek A ligeterdő ökoszisztémája a víz jelenlététől függ. Az,hogy milyen ligeterdő-típus alakul ki, a talajvíz magasságától és az árasztások erősségétől függ. A természetben új ligeterdő a folyó lerakodásain, pl. kavicsos vagy iszapos teraszokon keletkezik. Ezek a teraszok aztán folyamatosan benőnek fűz vagy nyár fajokkal. Így alkulnak ki a puhafás, más néven fűz- és nyárfaerdők (91E0*), amelyek a rendszeresen és hosszabb időn át elárasztott területeken gyakoriak. Itt a talajvízszint viszonylag magas, csak a szárazabb időszakokban csökken. A talaj nagy nedvesség- és tápanyagtartalmú (elsősorban nitrátokban gazdag). Ezt a társulástípust puha faanyagú fák alkotják, mint pl. a fehérfűz (Salix alba), a finomabb szemcsés, iszapszerű üledékeken gyakori törékenyfűz (Salix fragilis), ritkábban a kavicsos teraszokon elterjedt feketenyár (Populus nigra) és fehér nyár (Populus alba). A vízpartokon gyakran előfordul a nálunk nem honos, de inváziószerűen terjedő kőrislevelű juhar (Negundo aceroides). A bokrok közül gyakori például a fekete bodza (Sambucus nigra) és a európai zelnicemeggy (Padus racemosa). A tavaszi áradásokat a lágyszárú növények és füvek gyors burjánzása követi. Késő tavasszal gyakoribb a nyári tőzike (Leucojum aestivum), az ezt követő időszakban pedig a kétlaki csalán (Urtica dioica), a fekete nadálytő (Symphytum officinale), és a hamvas szeder (Rubus caesius) dominál. A tavaszutó és a nyár időszakában a komló (Humulus lupulus) liánjai a többi lágyszárú
növénnyel és a fákkal sűrű rengeteget alkot, amely szinte trópusi esőerdőre emlékeztet. A puhafás erdők állatvilága szintén gazdag. „Kemény“ fás erdők, más néven tölgy-kőris-szil erdők (91F0*). Ezek előfordulási helyei az ártéri erdők kicsit magasabban fekvő részei, amelyek kívül esnek a rendszeresen elárasztott területeken. Elnevezésüket kemény faanyaguk után kapták. A talajvízszint magassága az év folyamán kisebb mértékben ingadozik, az áradások is rövidebb ideig tartanak, mint a puhafás erdők életterein. A fák közül kemény faanyagú fák alkotják, mint például a keskenylevelű kőris (Fraxinus angustifolia), vénicszil (Ulmus laevis), európai zelnicemeggy (Padus racemosa), a kocsányos tölgy (Quercus robur), vagy a mesterségesen kiültetett magas kőris (Fraxinus excelsior), a mezei szil (Ulmus minor) és a mezei juhar (Acer campestre). Gyakran telepítik ezekbe az erdőkba az erdőgazdasági szempontból kívánatos, nálunk nem honos fekete diót (Juglans nigra). A cserjeszintet többek között a fekete bodza (Sambucus nigra) és a veresgyűrű som (Swida sanguinea), a vesszős fagyal (Ligustrum vulgare), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), s a kányabangita (Viburnum opulus) alkotják. A tavaszi lágyszárú növényzet gyakori fajai a salátaboglárka (Ficaria verna), a hóvirág (Galanthus nivalis), a medvehagyma (Allium ursinum), a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis) és az odvas keltike (Corydalis cava).
A legszárazabb területeken (magas kavicsos teraszokon) elsősorban a Dunapüspöki ártéri ligetek területén alakultak ki európai jelentőségű élőhelyek: Pannon gyertyános-tölgyesek (91G0*), Pannon molyhos tölgyesek (91H0*), és Euro-szibériai erdőssztyepptölgyesek tölgyfajokkal (Quercus spp.) (91I0*). Szélsőséges lelőhelyeken, a durva szemcsés kavicsos lerakódásokon, száraz gyepek és alacsony cserjések keletkeztek (6210 Meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (Festuco-Brometalia) élőhelytípus). Ezeken a területeken a víztől teljes mértékben függő ártéri ligeterdő hirtelen afrikai szavannához hasonló tájba megy át. A talaj szerkezete – a talajvíz-szint fölé magasan emelkedő kavics-lerakódások - nem teszik lehetővé a kapilláris víz felvételét a talajból. A fák közül megtalálhatók itt: magányos kocsányostölgyek (Quercus robur) vagy a görbe, csomoros feketenyárak (Populus nigra), a bokrok közül elsősorban az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a lágyszárú növények és füvek közül a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), keskenylevelű réti perje (Poa angustifolia) stb... Jelentős több fajta ritka orchideafaj előfordulása, például a vitéz kosbor (Orchis militaris), agárkosbor (Orchis morio), poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora), sömörös kosbor (Orchis ustulata) és az egyedülálló, ősszel virágzó orchidea, az őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis), amelynek legjelentősebb lelőhelyei országunkban éppen a Duna mentén találhatók. Ezen a területen 13 európai jelentőségű élőhelytípus található. A fent említetteken kívül előfordul még itt a: 3150 Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel, 3260 Alföldektől a hegyvidékekig előforduló vízfolyások Ranunculion fluitantis és Callitricho-Batrachion növényzettel, 3270 Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel, 3130 Oligo-mezotróf állóvizek Littorelletea uniflorae és/vagy Isoeto-Nanojuncetea vegetációval, 3140 Kemény oligo-mezotróf vizek Chara-fajok alkotta üledéklakó növényzettel, 6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai, 6510 Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis). Agárkosbor
Fotó: R. Kúdela
Kolokán
Fotó: R. Kúdela
Poloskaszagú kosbor Fotó: K. Vidékyová
Nyári tőzike
Fotó: M. Boďová
Állatvilág A természeti feltételek és a növény-társulások sokfélesége feltételezi nagyszámú állatfaj jelenlétét. A Duna menti területen vízi-, mocsári-, erdős- és sztyepp élőhelyekre jellemző állatfajok találnak megfelelő feltételeket. A különböző erdőtársulások típusainak előfordulása, a puhafás erdőktől kezdve, a galagonyás xeroterm erdős-sztyeppéig, tovább növelik a területen lévő élőhelyek sokféleségét.
Harcsa
Fotó: P. Áč
A fajok mennyisége szempontjából a legnagyobb számban a rovarok fordulnak elő. Az ártéri ligeterdők nagyon feltűnő rovarcsoportja: a szitakötők. Tömegesen fordul itt elő a folyó-vizekhez kötődő Gomphus vulgatissimus, ritkábban találkozunk az Ophiogomphus cecilia, Gomphus flavipes fajokkal. A nagyobb holtágak tipikus faja az Epitheca bimaculata, mely előfordulásának súlypontja Szlovákiában a Duna és környéke. Ugyanitt él, az európai mértékben is nagyon veszélyeztetett szitakötő, a Leucorrhinia caudalis jelentős populációja. A bogarak közül legérdekesebbek a nagyobb fajok, például a szarvasbogár (Lucanus cervus). Nagyon érdekes a földben élő apró faj Thinobius korbeli előfordulása, amelyet ezeddig csak a Duna menti ligeterdőkben találtak meg.
Takácscincér
Fotó: M. Kúdela
A dunai ponty vad formája – nyurga ponty Fotó: P. Áč
Tócsaszitakötő Fotó: M. Kúdela
Nagyon gazdag a halfauna is, ami a vízterületek egyedi kombinációjának és kiterjedésének eredménye. Természetvédelmi szempontból érdekes fajok: a nyurga ponty (Cyprinus carpio), lápi póc (Umbra krameri), arany kárász (Carassius carassius) és a réti csík (Misgurnus fossilis). A Dunában megtalálható a védett halfajok közül a: balin (Aspius aspius), garda (Pelecus cultratrus), halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), homoki küllő (Gobio kessleri), leánykoncér (Rutilus pigus), széles durbincs (Gymnocephalus baloni), selymes durbin cs (Gymnocephalus schraetzer), és a bucófajok (Zingel spp.). A Duna menti ligeterdőkben található időszakos lápok a kétéltű faunának ideális környezetet biztosítanak. A mai napig itt maradt fenn több kétéltűfaj bölcsője. A különféle kisebb vízterületekben szaporodik a pettyes gőte (Triturus vulgaris), a ritkábban előforduló dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus). Nyirkos réteken, folyóvölgyekben, mocsaras területeken és fiatal erdõkben megtalálható a zöld levelibéka (Hyla arborea). Az erdők és hozzájuk csatlakozó nedves rétek az erdei béka (Rana dalmatina) fő élőhelyét jelentik. A különféle vízterületekben a Rana lessonae, Rana kl. esculenta, Rana ridibunda gyakran előfordul. Az időszakosan elöntött terepmélyedésekből pedig tavasszal a vöröshasú unka (Bombina bombina) hangja hallatszik. Mélyebb vizekben található a kora tavasszal szaporodó barna varangy (Bufo bufo).
Barna ásóbéka Fotó: J. Šíbl
Erdei sikló
Fotó: A. Chudý
A hüllők (Reptilia) közül itt a leggyakrabban a vízhez kötődő vízisiklóval (Natrix natrix) találkozhatunk. Sokkal ritkább a kockás sikló (Natrix tessellata), amely egy eurázsiai kígyófaj és közeli rokonával, a vízisiklóval ellentétben valóban vízhez kötött életet él. A táplálékát elsősorban az apró halak képviselik. Szintén ritkán előforduló hüllők az erdei sikló (Elaphe longissima) és a rézsikló (Coronella austriaca), melyek az erdőssztyepp meleg és száraz területeihez kötődnek.
Zöld levelibéka Fotó: V. Vongrej
Nagy kócsag Fotó: M. Bohuš
Károkatona
Fotó: J. Svetlík
A madarak fajgazdagsága figyelemreméltó. A természetes erdőkben nagy sűrűségbe fészkel a barátposzáta (Silvia atricapilla), a mezei veréb (Passer montanus), a seregély (Sturnus vulgaris), a kakukk (Cuculus canorus) és a közép fakopáncs (Dendrocopos medius). A sok faj közül érdekesek még nyaktekercs (Jynx torquilla), szürke légykapó (Muscicapa striata), függőcinege (Remiz pendulinus) és berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis). Öreg fákon a szigetvilág csendes helyein fészkelnek tipikus Duna-ligeti fajok – feketególya (Ciconia nigra), barna kánya (Milvus migrans) és rétisas (Haliaeetus albicilla). Az egész Duna menti terület jelentős madártelelőhely. Télen itt koncentrálódnak nagy tömegekben libák, kacsák, gémek, kárókatonák, sirályok és hattyúk. Itt telel a mi legnagyobb ragadozómadarunk is a rétisas.
Küszvágó csér Fotó: J. Svetlík
Szürke gém fióka Fotó: M. Kúdela
Gímszarvas nősténye a Duna-ágban Fotó: J. Svetlík
Az emlősök közül itt előfordul az összes a lomblevelű erdő területre jellemző faj: keleti sün (Erinaceus concolor), nyuszt (Martes martes), róka (Vulpes vulpes), borz (Meles meles), őz (Capreolus capreolus), vaddisznó (Sus scrofa), szarvas (Cervus elaphus). Az öreg odúsfákba tartózkodnak denevérek – korai denevér (Nyctalus noctula), kései denevér (Eptesicus serotinus), vízi denevér (Myotis daubentoni), törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus), nagyfülű denevér (Myotis bechsteini) és hosszúfülű denevér (Plecotus auritus). KözépEurópa nagyon ritka és félénk állatfaja a vidra (Lutra lutra) az ártéri terület tipikus vízhez kötődő emlőse. Az utóbbi években elég gyorsan elterjedt a hód (Castor fiber), melyet a múltban az egész Kárpát medencéből kiírtottak. A sással benőtt terepmélyedésekben ritkán a havasi reliktum (a jégkorszakból itt ragadt) csalitjáró pocok (Microtus oeconomus) is megtalálható.
Hódrágta fa Fotó: J. Svetlík
Őz
Fotó: J. Svetlík
Nagyléli Természeti Rezervátum (Zlatniansky luh) Fotó: M. Kúdela
Fekete gólya Fotó: J. Svetlík
Természetvédelem Történelem A dunai ágrendszer egyedülálló természete régóta vonzotta a természetbarátok, tudósok és természtvédők figyelmét. Az első védett terület ezen a helyen a Kormoránsziget volt – 1929-ben lett védetté nyilvánítva – a tulajdonos, Lónyai gróffal való megegyezés után. A sziget Püspöki – i (Podunajské Biskupice) kataszterében volt található, és egyike volt az első szlovákiai védett területeknek, valamint az első ornitológiai rezervátum volt az egész akkori Csehszlovákiában. Az első kisérletek a tájvédelmi körzet és később a Duna menti nemzeti park védetté nyilvánítására a hatvanas évek végére nyúlnak vissza, később a huszadik század 80-as éveiben folytatódtak. Eme tervezeteket hivatásos és amatőr természetvédők nyújtották be. Az összes erőfeszítés azonban megfeneklett a Bős – Nagymarosi vízlépcső építésének kezdetekor. Az ágrendszer egy része tönkrement az építkezés folyamán. A maradék ágrendszert a vízjárás és az árvizek dinamikájának változásai befolyásolták. A ligeterdőket intenzíven kihasználta az erdőgazdaság s a minél nagyobb profit elérése céljából az eredeti erdők nagy része gyorsannövő nyárfák ültetvényévé (monokultúrájává) változott. A bősi vízierőmű 1992-ben lett üzembe helyezve. Csak ezek után kerülhetett sor az ágrendszer nagy kiterjedésű maradékainak jogi védelmére, melyek addigra sajnos sokat veszítettek természeti értékükből.
A védelem formái A Duna menti ártéri erdők tájvédelmi körzet 1998-ban alakult. A terület egyben jelentős ornitológiai lelőhelynek és nemzetközi jelentőségű lápvidéknek (a lápvidékek védelméről szóló ramsari egyezmény értelmében „ramsari területnek“) számít – 1993-tól. A Duna menti ártéri erdők tájvédelmi körzet (TK) területén 13 kis kiterjedésű védett terület található a következő kategóriákba sorolva: • védett terület (2 – Poľovnícky les, Bajdel) • természeti emlék (2 – Panský diel, Kráľovská lúka) • természeti rezervátum (7 – Kopáčsky ostrov, Gajc, Topoľové hony, Ostrovné lúčky, Zlatniansky luh, Dunajské ostrovy, Starý háj) • nemzeti természeti rezervátum (2 – Ostrov orliaka morského, Číčovské mŕtve rameno) A projekt keretén belül, de a Duna menti ártéri erdők TK területén kívül lett védetté nyilvánítva a Starý háj (Aggerdő) elnevezésű természeti rezervátum. A ligeterdők területén található még a Hrabiny (Gyertyános) és a Chorvátske rameno (Horvát ág) védett areál – mindkettő a projekt és a Duna-menti ártéri erdők TK területén kívül esik.
Kendermagos réce Fotó: J. Svetlík
Királyréti Természeti Emlék (Kráľovská lúka). Fotó: R. Kúdela
Szarvasbogár Fotó: J. Šíbl
Őszi füzértekercs Fotó: A. Klindová
NATURA 2000 - európai jelentőségű védett területek hálózata A NATURA 2000 európai jelentőségű védett területek hálózata, melyek az Únió tagországainak a területén lettek kijelölve, a legértékesebb természeti élőhelyek, valamint a legveszélyeztetettebb növény- és állatfajok védelmének érdekében. A terület besorolása természeti értékeinek elismerését jelenti, valamint az Európai únió azon érdekeltségét hogy ezeket a területeket megőrizze, mint az európai természeti örökség részét. A Natura 2000 hálózat az Európai Unió 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv és az 1992-ben elfogadott élőhelyvédelmi irányelv alapján kijelölendő különleges természetmegőrzési területeket foglalja magába. A projekt olyan területen valósul meg, mely magában foglal 7 javasolt európai jelentőségű védett területet, melyek részei a javasolt Duna menti ligeterdők madárvédelmi területnek.
Kis bukó
Fotó: J. Svetlík
Kecskebéka egy fehér tavirózsán Fotó: R. Kúdela
Különleges természetmegőrzési területek A projekt 7 tervezett különleges természetmegőrzési területtel számol - SKUEV0064 Bratislavské luhy, SKUEV0295 Biskupické luhy, SKUEV0269 Ostrovné lúčky, SKUEV0090 Dunajské luhy, SKUEV0293 Kľúčovské rameno, SKUEV0182 Číčovské luhy és SKUEV0183 Veľkolélsky ostrov. A védelem tárgyát, ezeken a területeken azon európai jelentőségű élőhelyek, növényés állatfajok képezik, melyek az únió területén értékesek és ritkák, és ezáltal védelemre szorulnak. Elsősorban az ártéri ligeterdős élőhelyek, mint 91E0 - enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) és 91F0 - keményfás ligeterdők a nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris), természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel, alföldektől a hegyvidékekig előforduló vízfolyások Ranunculion fluitantis és Callitricho-Batrachion növényzettel, iszapos partu folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel, és a magas kavics teraszokon kialakult száraz gyepek és alacsony cserjések, elsősorban a 6210 meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (Festuco-Brometalia). E élőhelyekre több közösségi jelentőségű állatfaj kötődik, mint például: a szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a tompa folyamkagyló (Unio crassus), a szivárványos ökle (Rhodeus amarus), német bucó (Zingel streber), homoki küllő (Gobio kessleri), a botos kölönte (Cottus gobio), a széles durbincs (Gymnocephalus baloni), a réti csík (Misgurnus fossilis), a garda (Pelecus cultratus), a dunai galóca (Hucho hucho) a vöröshasú unka (Bombina bombina), a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), a közönséges denevér (Myotis myotis), a csalitjáró pocok (Microtus oeconomus), a hód (Castor fiber), a vidra (Lutra lutra) stb.
Fotó: J. Svetlík
Különleges madárvédelmi terület – SKCHVÚ007 Dunajské luhy A javasolt madárvédelmi terület (MVT) – SKCHVÚ007 Dunajské luhy a Duna mentén Dévénytöl (Pozsony) egészen Párkányig terjed. A MVT kiterjedése 18 845 ha. Az egész pályázati területet ez a MVT fedi be. A Duna és az ártéri ligeterdők több európai jelentőségű madárfaj fontos élőhelye. E MVT a három Szlovákiában található legfontosabb fészkelési területek egyike a következő fajok számára: réti sas (Haliaeetus albicilla), kis kócsag (Egretta garzetta), barna kánya (Milvus migrans), törpegém (Ixobrychus minutus), szerecsensirály (Larus melanocephalus), küszvágó csér (Sterna hirundo),a jégmadár (Alcedo atthis). A következő fajoknak az öt fészkelő területből az egyik legfontosabb területet képviseli, mint például a böjti réce (Anas querquedula), a piroslábú cankó (Tringa totanus), az üstökösréce (Netta rufina) a kendermagos réce (Anas strepera). A MVT-en belül rendszeresen telel vagy a területen keresztül vándorol a következő madárfajok nemzeti populációjának több mint az 1% – a: parlagi pityer (Anthus campestris), fekete gólya (Ciconia nigra), barna rétihéja (Circus aeruginosus) parti fecske (Riparia riparia).
Hrusovi duzassztó, a bősi vízierőmű része – többezer hektárnyi ártéri erdő „sírhalma“ Fotó: R. Kúdela
A ligeterdők veszélyeztetettsége Úgy, mint a már említett trópusi esőerdők, a mi ligeterdőink is hasonlóan veszélyeztetve vannak. A ligeterdők és a lápok globálisan a legveszélyeztetettebb ökoszisztémák közé tartoznak. A síkságok és nagy folyók völgyeit már ősidők óta benépesítette az ember. Ezzel szorosan összefügg a táj szerkezetének megváltoztatása – erdőirtás, lápos területek lecsapolása és szántófölddé alakítása. A ligeterdők nagy része a folyók szabályozásakor ment tönkre. A folyóágak és a főmeder természetes összeköttetésének megszüntetése negatívan hatott a víz utánpótlására és az árvizek dinamikájára. A bősi vízierőmű megépítésének köszönhetően minimum 2.500 hektár ligeterdő szűnt meg létezni, és a környező területek vízjárása is megváltozott. A maradék területen a legnagyobb károkat az erdőgazdaság okozta. Az erdőgazdaság az a tényező, amely az elmúlt 5 évtized alatt az ártéri ligeterdők nagyobb részének károsodásához vezetett. A mai erdőgazdálkodás intenzív módszerei megkövetelik a minél nagyobb mennyiségű faanyag előállítását, főként nemesített nyárfák ültetvényeinek formájában, melyeket 5 hektáros tarvágásokkal újítanak. Még nemrég is a tarvágások után buldózerekkel történt a talaj előkészítése a következő monokultúrás kiültetés alá, mégpedig úgy, hogy a csökök, gyökerek, ágak és a legtermékenyebb talajréteg is depóniákba, illetve az ágvizekbe, lápokba került. Ezzel a terepet homogenizálták, a folyó alakította felszínek felszámolódtak, megszűntek a lápok, és illegális utak építésénél betemették az ágvizeket. A megnyitott tarvágások területét ellepték az invazív növények, főleg a Solidago és az Aster novi-belgii, és összefüggő vegetációt alakítottak ki. Az erdőgazdálkodásnak ez volt az általánosan elterjedt módja a dunai ligeterdők egész területén. Ha nem lett volna megváltoztatva az erdőgazdálkodás e formája, az egész erdőterület komoly károkat szenved, ill. tarvágás alá esik.
Több idős fa ki lett vágva annak ellenére, hogy faanyagukat nem dolgozták fel – csupán azért, hogy szabad területet nyerjenek az új faültetvényeknek Fotó: T. Kušík
Fotó: A. Klindová
Ilymódon lett kiirtva az eredeti dunamenti ártéri erdők nagy része... Fotó: J. Lengyel
Az eredeti és természetközeli ligeterdők főleg a nehezen megközelíthető helyeken maradtak fenn – szigeteken, lápok környékén, folyóparti szakaszokon vagy a nem erdőgazdasági területeken. Előfordult azonban, hogy az utóbbiakon is folyt a (illegális) kitermelés és a monokulturális nemesített nyárfák ültetése. A nemesített nyárfákat 20 – 40 éves korukban vágják ki, s ez a tény kizárja a területről mindazokat az állat- és növényfajokat, melyek az öreg és elkorhadt fáktól függenek. Ezek a módszerek az európai jelentőségű területek likvidálására voltak hivatottak és veszélyeztették a még meglévő természetes és természethez közeli erdőket. Negatív hatásai állat- és növényfajok egész spektrumát érintették, melyek közül sok megtalálható az élőhelyekről és madarakról szóló kormányrendelet mellékletében is. Az itteni természet vadsága és szépsége az emberi beavatkozások nyomán egyre fakult. Az intenzív erdőgazdálkodásnak köszönhetően pár évtized alatt lényegesen megváltozott a Duna mente arculata. A kivételes, színes összetételű ligeterdőket nagyrészt felváltották a nem honos nyárfák ültetvényei. Így veszélybe kerültek a természetes ligeterdők utolsó maradványai, s velük együtt növény- és állatvilágunk utolsó fellegvárai. E tényezők sora késztetett minket a „Duna-i ligeterdők védelme és kezelése“ elnevezésű projekt megírásához és megvalósításához.
Fotó: T. Kušík
Fotó: T. Kušík
A projekt az ártéri ligeterdők megmentéséért Alapvető információk a projektról LIFE03NAT/SK/000097 a „Duna menti ártéri ligeterdők védelme és kezelése“ nevezett projektot az Európai komisszió LIFE-Természet programból támogatta. A projekt kezdete 2003. szeptember 1-je és befejezése 2007. március 31.-e. A Pozsony-i Regionális Természetvédő Szövetség – BROZ, egy szervezet, amely a projekt kivitelezéséért felel. A projekt partnerei – a Szlovák Köztársaság Állami Természetvédelme, a Duna menti ártéri erdők tájvédelmi körzet igazgatósága (Štátna ochrana prírody SR – Správa Chránenej krajinnej oblasti Dunajské luhy), és a Donau-Auen Nemzeti Park, Ausztria.
A projekt célja
A projekt a legnagyobb hangsúlyt arra fektette, hogy megszüntesse a természetes ártéri ligeterdőkben zajló erdőgazdálkodással kapcsolatos területcsökkenést és az őshonos ligeterdő rovására történő gyorsan növő, nemesített nyárfa monokultúrák terjeszkedését felfüggessze. A projekt jelentős aktivitásai közé tartozott a kommunikáció fejlesztése, mégpedig az érdekelt erdőgazdálkodók és a természetvédelemmel foglalkozó alanyok együttműködésének javulása érdekében, ökológiailag és ökonómiailag megfelelő erdőgazdálkodási modell bemutatása, az ártéri ligeterdőkkel kapcsolatos tudatformálás és ismeretterjesztés. Ez a projekt áttörésnek számít a dunai természetvédelmi törekvések terén. Végre megállította az állandó meghátrálást az egyéb érdekek előtt és több jelentős sikert ért el.
Fotó: T. Kušík
A projekt célja az utolsó természetes ártéri ligeterdők megmentése a Duna szlovákiai oldalán és a kiválasztott területeken állandóan fenntartható erdőgazdálkodás bevezetése.
A projekt tevékenységei • Erdőgazdálkodási keret-stratégia kidolgozása a Duna menti ártéri ligeterdők pályázati területén. • A természetvédelmi követelmények beültetése az új erdőgazdasági tervekbe (4 erdő-gazdasági egység fedi be a pályázat területét). • Telkek felvásárlása és hosszú távú bérlete a természetvédelmi célok eléréséért. • Új, olyan természetközeli erdőgazdálkodási modell kialakítása, amely kedvez az állandóan fenntartható biodiverzitás védelmének. • Olyan hazai, honos fafajták genetikai állományának megőrzése, melyek felhasználhatók erdősítési célokra. • Új védett területek kinyílvánításának előkészítése és a kijelentett védett területek bővítése. • Erdészeti és természetvédelmi munkavállalók iskolázása külföldi tanulmányiutakon, ártéri ligeterdős védett területeken: DonauAuen Nemzeti Park (Ausztria), Morava és Dyje völgye (Csehország) és March-Auen fokozottan védett terület (Ausztria). • Alkalmas erdőgazdálkodás érvényesítése a kiválosztott területeken, tarvágás helyett célzott fakiválasztás, fásszárú inváziós növényfajok eltávolítása, ezzel támogatva a természetes erdők visszaállítását. • A köztudat emelése a Duna menti ártéri ligeterdők ökoszisztémájának védelméről– információs anyagok, szórólapok elkészítése, előadások és bemutatások szervezése-tartása, terepbejárások diákokkal, kampányok a helyi, regionális és nemzeti médiákban, információs táblák elhelyezése, stb.
Kanadai nyár monokultúrák
Fotó: Z. Fűzfa. (www.pisztrangkor.hu)
A projekt végeredményei A projekt működési ideje alatt a természetvédők és az erdészek elkezdtek több szinten szisztematikusan tárgyalni. Az új erdőgazdálkodási tervek alakulása közben elfogadott közös egyezményeknek köszönhetően, ma már lehetetlen többé a természetes ligeterdők terjedelmét csökkenteni, és ezeket a területeket nemhonos monokulturális nyárfa ültetvényekkel helyettesíteni. Több helyen értékes erdőrészletek beavatkozás nélkül maradtak, fakivágásnál érzékenyebb beavatkozásmódokat érvényesítettek, például célirányos faválasztás – az egyes fa vagy fa csoportok kivágása, parton álló fák meghagyása. Kiválosztott területeken, az erdészekkel együttműködve, lettek eltávolítva a nem honos, invazív fásszárú növények. Más területeken a biodiverzitás emelésének érdekében eredeti (honos) ligeterdőkben növő fafajták erdősítésével próbálkoztunk. Javaslatokat dolgoztunk ki új természetvédelmi területek kijelölésére és létező természetvédelmi területek bővítésére. A pályázattal (projekt) kapcsolatos információk web-oldalunkon www.dunaj.broz.sk megtalálhatók. A projekt több eredményét a partnerek, az erdészek és természetvédők között működő jó kommunikációval sikerült elérni. Fontos, alapvető változásokat, amilyenekre a Duna menti ártéri ligeterdők megvédésére szükség volna, ezen az úton pillanatnyilag nem lehetséges megvalósítani. Szlovákiában az összes erdőterület, még a legszigorúabban védett területeken is, az állam tulajdonában van, s ezekkel a Szlovák Állami Erdészet gazdálkodik. Az ő prioritásuk nem a természetvédelem hanem a fakitermelésből származó nyereség. Éppen ezért a pályázat egyik legjelentősebb aktivitása a természetvédelmi célok elérésének érdekében a telkek felvásárlása és hosszú távú bérlése. Ehhez a tevékenységhez viszont csak akkor
Gazdagon tagolt természetes puhafás ártéri ligeterdők Fotó: R. Kúdela
A kiterjesztett Gajci Természeti Rezervátum első táblája
Fotó: T. Pašková
Fotó: T. Kušík
nyúljunk, ha a természetvédelmi célokat már lehetetlen más effektivebb (olcsóbb) módon elérni (megegyezés a földtulajdonosokkal és gazdákkal), vagy ha a tulajdonos nem képes megfelelő módon gazdálkodni a területen. Az itt létező természet megőrzésének egyik legnagyobb biztosítéka, hogy természedvédelmi szövetségünk az itt lévő terület tulajdonosa. Ez az egyik hatékony módja annak, hogy hogyan mentsünk meg értékes erdőterületeket a kivágástól, és hogy hogyan akadályozzunk meg nem megfelelő aktivitások elburjánzását a területen, mint pl. építkezés, intenzív üdülés, vadászat stb. Saját területünket konfliktus nélkül beáraszthatjuk, lezárhatjuk gépjárművek előtt a bejárati utakat, ami a törvény szerint kijelölt védett területeken gyakorlatilag nagyon nehezen megvalósítható. Ebből a célből a BROZ jelenleg 330 ha földterületnek a tulajdonosa, vagy hosszú távú bérlője (25-30 év), főleg a Csúny, Csicsó, Nagy Keszi és Csallóközaranyos községek kataszterében. Más területek megszerzésén is dolgozunk. Az, hogy az erdőterületek tulajdonosai és használói (gazdálkodás) vagyunk, lehetővé teszi számunkra, hogy megfigyelhessük a természetes ligeterdő megújhodását, mivel az erdei fàk megélhetik természetes életkorukat. A komáromi járásban a Nagy-Léli szigeten van a legnagyobb terület – 250 ha - melyet 25 évre bérlünk és használunk. A sziget védelmének érdekében együttműködünk Csallóközaranyos községgel és a helyi lakossággal. Külföldi tapasztalataink szerint a védett területek is attraktívak lehetnek a vendégeknek, hozzájárulnak a község propagálásához és ez végeredményben a turizmus támogatásával több pénzt hozhat a régióba, mint például az intenzív erdőgazdálkodás a nyárfás monokultúrák termelésével. Természetes területek felvásárlása természedvédelmi célokért, ez az az út, amelyen tovább akarunk haladni. A projekt befejezés után más forrásokat keresünk a területek kivásárlásának finanszírozására. Ha támogatni szeretnének minket, vagy ha telkük védett területen van, jelenkezzenek!
A projekt partnerei A projekt megvalósítását szoros együttműködésben három partner-szervezet végzi, melyek mindegyike saját forrásból biztosítja az anyagi eszközöket, a szakembereket és saját tapasztalataival támogatja azt. A Pozsony-i Regionális Természetvédő Szövetség (BROZ) egy civil szervezet, amely 1997 ben alakult meg. A szövetség elsősorban gyakorlati természetvédelemmel foglalkozik és működését az állandóan fenntartható fejlődés támogatására irányítja. Az egyesület fő célja: a természetvédelem biztosítása és felújítása a Pozsony-i régióban – kiváltképpen a Duna mentén, a Kis Kárpátokban, Záhorie környékén és magában Pozsonyban is, alkalomszerűen Szlovákia más területein is. A BROZ a projekt hivatalos beterjesztője és kizárólagos átvevője az Európai Unió által adott pénzbeli támogatásnak, valamint ugyanúgy ő felel a projekt megvalósításáért, annak szakmai szinvonaláért, és az összes tartalmi és formális megkötés betartásáért. Szlovák Állami Természetvédelem egy szakértő szervezet, amelyet a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma irányít. Szakvéleményeket dolgoznak ki olyan befektetési vállalkozói tervezetekhez, amelyeknek hatásuk van a természetre és környezetre, védelmi programokat és projektekat dolgoznak ki az élőés élettelen természet védelmére. Részben biztosítja a növény- és állatvilág feltérképezését és a környezetvédelmi nevelést regionális és helyi szinten, saját működési területén. A projekt területe a Duna menti ártéri erdők tájvédelmi körzet hatáskörébe tartozik. Donau-Auen Nemzeti Park, Ausztria Donau-Auen Nemzeti Park (Duna menti erdők Nemzeti Park) zöld erdősávként köti össze Bécset és Pozsonyt. A legnagyobb összefüggő, többnyire érintetlen ligeterdős területet védelmezi a felső Duna szakaszán. A nemzeti park területe 9 300 ha és Bécstől Szlovákia határáig, egészen Dévaváráig terjeszkedik. A nemzeti park 1996-ban alakult. 1997-ben az IUCN-től (Természetvédemi Világszövetség) nemzetközi elismerő oklevelet szerzett. A szabadon folyó Duna a nemzeti park területén korlátok nélkül alakíthatja ki az ártéri ligeterdők tipikus környezetét, amely a folyó dinamikájának hatása alatt állandóan változik. A nemzeti park garantálja a Duna megőrzését és a természeti folyamatok akadálytalan működését, kizárja gát és vízerőmű építésének lehetőségét. A nemzeti park igazgatósága jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy korrigálja a múltban elkövetett negatív emberi cselekmények következményeit. Ennek érdekében a Dunán, az ágrendszerben, és a Duna menti ártéri ligeterdőkben különféle revitalizációs programokat valósít meg. Törpegém
Fotó: M. Bohuš
Sügér
Fotó: P. Áč
Kapcsolat:
A projekt patrtnerei:
BROZ – Bratislavské regionálne ochranárske združenie Šancová 96, SK-831 04 Bratislava Szlovákia tel./fax: 02/555 62 693 e-mail:
[email protected] www.dunaj.broz.sk
Štátna ochrana prírody SR Správa CHKO Dunajské luhy Korzo Bélu Bartóka 789/3 SK-929 01 Dunajská Streda Szlovákia tel./ fax: 031/ 551 62 29 www.sopsr.sk
Nationalpark Donau-Auen Schloss Orth, A-2304 Orth an der Donau, Österreich Tel.: ++43/+2212/3450 Fax: ++43/+2212/3450-17 e-mail:
[email protected] www.donauauen.at
