Dun kel N. Norb ert :

Dun kel N. Norb ert : LÉT

ÉS

NEMLÉT

polifón megközelítések, párhuzamos utak bölcseleti elmélkedés -csipetnyi fizikával meta-értelmezés

Volt-e mindig, az, ami van? Ami van, „igazi” létezés, avagy látszat? A tudománytörténetben 3 diploma és PhD tanulmányok után sem akadtam rá, mi az Univerzum [kielégítő] fogalma? Sőt, a tudománytörténetben utánaolvasva: miért nem volt érdeklődés az Univerzum fogalmára? Ha már annyi mindent, rész-létezőket dobozokba (fogalmi sablonok) és nevekbe (nominalizmus, talán a fogalom mögött nincs is valós létezés) foglaltak. A világegyetem nem az anyagi létezők összessége, hanem ennél sokkal több. A Létezők a maguk egymásra-vonatkozásukban, és összefüggő-rendben. Sőt, az önfejlődés lehetőségével. (informácók átörökítése rezonokkal, a megmaradási törvényekkel, a szimmetriákkal és a szimmetria-sértésekkel együtt, pl. a csak jobbra fogó müonok. Információ átadás az elektronhéjjak szintjén, az aminosavak majd a fehérjék szintjén, majd az írás megjelenésekor, majd a digitális térben, cyber-térben) Ennél nem tudom tömörebben. Lét és nem lét, együtt tárgyalandó, s nyilván, sok határvidéket fog érinteni, de nem túl mélyen, hogy abban nagyon elmé lyedjünk. És persze, lét és információ sem elválasztahtó. Hohóóóó! Itt valami nagy baj van! Akkor miről is beszélünk? A létről csak filmszerűen, zene, vagy eposzszerűen lehet beszélni, terjengősen (a nem feltétlenül ismert részletek, vagy vonatkozások kifejtésével), és csak filmkockákrók kockákra, a közeli képről a nagytotálra váltva. Külsőt (az anyagi világ) és belsőt (szubjektum, bölcselet, s a tudat világa, az álmok és a kollektív tudattalan világa) egyaránt célszerű érinteni. Mert az Univerzum, ami nagy léptékben van, nem csak az anyagi létezők összessége! Nem tudom, kinek írom a könyvet, mert én a filozófiát szó szerint veszem, tehát, nem tudomány. Inkább, illetékesség (episztamenosz) a dolgok kifürkészésére. Az filozófia alapkérdése, mi az, ami van? És gondolkodás, a bölcsesség (negint nem tudomány!) művelése és szeretete. Kinek írhat egy gondolkodó? Még az a szerencse, hogy szerém Szonátámnak több bemenete van, ki-ki megtalálhatja a sajátját. A sok fizikai és matematikai támasztékom nem matematika és nem fizika, csupán azt jelzi, nem vagyik szakbarbár. Igazából simán = baleset nélkül átugorhatók. Ám abban a pillanatban, hogy ha szakember olvassa, mondjuk egy átlag fizikus egy renormált átlag erősságő, 2 m –es hatósugarú (eléri a könyvespolcot -okostelefont) kb. 4 Gigabit –os világlátási [sáv-szélesség] igénnyel rendelkező fizikus olvassa, akkor már rögtön nagyobb hátteret, mintegy horizontot jelent (filozófiai táglátás. jelentés-többlet). A művészettől kölcsönzött metaforák is jelentéstöbbletet adnak, ami, olyankor, amikor pl. már a kvarkokról beszélünk, nagyon jól jönnek.

Mert vannak az emberi fogalmakon túli dolgok. Mi állandóan abban az illúzióban élünk, hogy a világ az, ami abban a keretben van, aminő keret mi vagyunk. Még a tudomáyos világlátásunk is merő egocentrizmus. Sőt, sokszor a szaktudósok eleve lemodnanak egy lehetséges, „egyesített világnézet” lehetőségéről is, mondván, lejárt a polihisztorok kora. Nem. A polihisztorok kora csak mostanában kezdődik. Eredmény-e a létező? Vagy inkább, folyamatosan létezik, mint ahogy a világ pillanatról pillanatra megújul? Mennyire ’igazán’ van az, ami létezik/ létezni látszik? Ami van, az miből van? A kvantummechanika szerint (vö.: S mátrix) számtalan Fermion család lepton csoportja1 létre jöhet, szinte végtelen számú más, kvantumfizikai részecskék interakciójából. Amit osztani akarunk, az atomosz-t keresve, az folyton másvalamibe „menekül”. Tehát, a Valami mindig előző láncszemek (Buddhizmusban: nádala) eredménye. Aristotelész: prótai arkhai –első okok. Eredmény-e a létező? Martin Heidegger azt kérdezi a Metafizikában, miért van inkább a valami, mint a semmi? Csakhogy nem a valami van, a valami sokszor: látszat-valami. Mert látszat és valóság nem ugyan az. Sokkal inkább az ürességben vannak ezek a látszak valamik. A híd folyik, s áll a folyó. Mert „minden másképp van”. Azt járjuk körül, a Lét vajon, következmény-e? Szerény munkám egy törekvés, kifejezetten szonáta formában, körös-körül járni a témát (más-más hangnemekben = társtudományok integrációja), és szőttest fonni. Ám a téma (Lét- Nemlét) mindig más akkordok fölött = más kontextusban és variációban jelenik meg. Nem hibztathat senki, ha divergens gondolkodásom van. Néha nehéz követni. E szerény „Sonata” NEM CSAK fizikából és nem filozófiából, hanem sokféle tudásból, mixturából, végre egyet. „Amikor a méhek mézet készítenek, sokféle virágról gyűjtik össze a nedveket. Ahogy az összegyűjtött nedvek sem tudnak arról, ’melyik fáról-virágról jöttem én’, éppen így a létegységbe szállt lények sem tudnak arról, hogy a létegységbe szálltak”. Ísa Upanisád (8-ik szakasz) Sokszor csak utalok a témával összefüggő matematikára, fizikára -így segítve mások kutatásait. ALesz akinek maga az utalás több mint a „Sonata”, talán, mert maematikus, fizikus, vagy kozmológus. Csak utalok, hiszen a nagyobb terjedelmű elágazás (collateral,) egyben sokmindent összekötő kapcsolatok (kon-ligáció, össze-kötések = kolligátum) erősen megzavarhatja a csak konvergens, csak szakmai) gondolatmenetet, ami már önmagában sem egyenes szálú, nem is lehet az: a világ csak-logikus és csak-konvergens gondolkodással nem felfejthető. A divergencia és az elágazások, (bifurkációk) szétágazás, a levél erezete, a fa gyökérzete, az érgomolyag… ORGANIKUS ELVE (di-vergere). eleve, ad naturam szükségszerűek. 1. ábra: Színezett Möbiusz szalag -változó felületi feszültségek, a térerő, ~ űr, ~ éter, az idős más dimenziók változó feszültségei és MÁSBA ALAKULÁSAI Biblikusan: ALFA ÉS ÓMEGA

1

Félegész spínű részecskék: spin (h/(2π) elektron ½ kvarkok ½ proton ½ neutron ½ Δ részecske (barion) 3/2 neutrínó ½. Minden elemi részecske fermion (Enrico Fermi fizikusról elnevezve) Lepton, „könnyű”, nem vesz rész az ún. erős kölcsönhatásban; elektron, elektronneutrínó, müon, müonneutrínó, taon és ezek antirészecskéik.

A lét, a nemlét elválaszthatatlan (inseparabiliter) fogalmak, ezért használtam az ÉS kötőszót a címben. Olyannyira elválaszthatatlanok, hogy csak nyelvi műveletként létezhetnek külön. Isten azt mondta magáról, én vagyok az alfa és ómega, azaz az időben a látszat kezdet és a látszat vég is, a többi tűnékeny illanás. Lét és nemlét, vagy kiáramlás-megnyilatkozás és önmagába sűsűsödés egymásban gyökereznek. A lét - nemlét egy inga (tehát nem passzív!), aminek egyik kitérése lét, energia, a téridő szövet megjelenése, a másik oldala üresség, nemlét, negatív energia potenciál. S bár az inga mechanikus és periodikus, bizony van benne egy rejtőzködő káosz is (jósolhatatlan kisebb szakaszok). Az egyszerű, dinamikai rendszerek igenis: produkálnak megjósolhatatlan, véletlenszerűnek tűnő mozgásokat, annak ellenére, hogy az őket leíró egyenletek egyszerűek. Lélektanilag nehezen megközelíthető, hiszen a nyelv és az emberi élet nem tudja egyszerre megragadni, ezt a Möbiusz szalagszerűen egymásba alakuló és egymásból születő fogalmat. Az ősi tanítás szerint (kínai Tao) a jin teremti a „kis jangot”,  a kis jang teremti a nagy jin -t […] stb. Ez önmagában lenyűgöző. Ráadásul modern is. És ha nem lenne az, akkor is igaz, de a kvantumfizika rátalált a filozófiára, amikor sejti, hogy a valaminek nincs oka. Nincs első ok, causa prima. (Szegény Arisztotelész). A proton elbomlik egy másik protonra és müonra, antielektronra, de bomolhat más módon is, tehát a valaminek nincs kezdete, a valami (jang) átmegy másvalamibe (jin) mintha a differenciált létezőknek a „végső” alapanyaga azért ugyanabból lenne . (Éterből, semmiből, vákuumból, ürességből). Ex luto facto, minden ugyanabból (a sárból) van. A fekete lyukak egy extrém tömeget elérve már egy párhuzamos világban immáron fehér lyukként ontják az újra felrobbanó anyagot. –Vagy, csak-tömegek, dimenzió nélkül. Ami a kitágulás előtti pillanat, a kitágulás, kinyílás az „ős” robbanás. Amyelyben a dolgok viselkedése (kaonok, mezonok) nem megjósólhatók, még egyetlen részecskére sem; aszimpotikus szabadságuk van, fizikai erő nem hat még az anyagra/ a mai részecskeörvényekre  végtelen nyomás + igen magas hő, majd a kaonok egymásba alakulása – jin-jang szerűen teremtik, egymást… Pedig minden virág, asztal és szék teste immár atomokból áll, no és ami az atomok között van: a tér. Így mindennek a fő konstituense2 az »üres« tér. Az űr persze, mint; az az »üresség«, amibe ’a valami’ be van ágyazva, nos, az »nem semmi«. Heidegger is úgy fogalmazta, a lét egy „nyélnél” fogva mintegy bele van tartava a semmibe. Életünk illúziója, hogy (relatív) állandóságban élünk, ma reggel is megy a villamos, és a fotelom már vagy tíz éve a nappaliban áll, nem is dobom ki, bármily kopott, hiszen Ká-Ká Bushundi kutyám kedvenc pihenő helye. Csakhogy a dolgok, emberek, a környezet állandósága illúzió. A halált, az elmúlást váratlan, zavaró botrányként kezeli a nyugati kultúra, pedig a halál is, az élet is: relatív fogalmak. Amikor tél van, amikor depressziósok vagyunk, az az élet; ’halál állapota’, amikor tavasz van, az élet virágba borul. (Amikor az osztódó sejt ’S’ fázisban van, csend van, az új egyed még csak lehetőség, de az osztódási (ana-, meta-, telo-) fázis után az új egyed teljes kromoszóma garnitúrával, tehát életképességgel rendelkezik. Van, aki végig éli életét, mint egy szürke egér, de tulajdonképpen, az állandó idomulás, alkalmazkodás és rejtőzés folytán a halála előtt nem is volt élete egzisztenciális és lélektani értelemben… )

2

alkotóelem

A filozófusok, bár nem tudnak sok matematikai képletet, úgy 2000 éve tudják, hogy r e n d é s a k á o s z n e m i g a z i e l l e n t é t e k , a káoszban REND CSÍRÁK vannak3, ám ez oly bonyolult (pl. vízesés, turbulencia, csak nagy léptékben: kvázi ciklikus folyamat + ennek a gyakoriságát/ megerősődését alakító folyamatok: tendencia) hogy nem látszik rendnek. Azt is tudják a bölcsek, hogy az ellentétek inkább egymás kiegészítői (komplementerek). A lét oka a nemlét, a nemlét viszont a létből születik. A létezők moduláris elemek kalidoszkóp-szerű, véletlenül összeált mintái nem örökéletűek, nem is önmagukban hordozzák létük okat. Buddhista nyelvjátékban, nincs önvalójuk. Így érthető az, hogy nemlétből jőnek s a nemlét a létillúzióból jön. Persze ezekkel a szavakkal a materialista tudós, szocializációja folytán nem is tud mit kezdeni. Mi ellentét-párokban gondolkodunk, a pedagógiai és fogalmi sematizmus, meg az arisztotelészi logika (a kizárt harmadik) folytán valami vagy iagz vagy hamis. Nincs köztes. Pedig a Kelet m u l t i m o d á l i s l o g i k á j a azt tanítja, igen is van 3-ik, meg van 4-ik. Így azután, a semmi és valami nem hogy ellentétek, hanem egymásból sarjadnak ki. Ha (először) kognitíve nem is, inkább NEM FOGALMI módon, beleérzésünkkel, meg tudjuk haladni e kettősséget, megéljük (tehát MÁR NEM gondoljuk, hanem inkább átéljük), hogy a l é t é s n e m l é t e g y s z e r r e v a n jelen világunkban. Mint a hideg és meleg, amik egyek: hőmérsékleti sugárzások, energiák, egyben erősen relatívak, egy kontinuum mentén helyezkednek el. Mivel az iskoláink rendre elrontják a gyerekek gondolkodását, ami sematizmusban, ellentétpárokban való gondolkodásban, a kész paradigmák mechanikus használatában és mások nézeteinek kritikátlan átvételében nyilvánul meg. Ha a Kis herceg bolygójára utazunk nincs éj, és nincs nappal, öt percenként arrébb húzzuk a székünk, mert olyan apró a bolygó, hogy egyszerűen csak követjük a naplementét, persze a Földön ezt csak repülőgéppel lehetne megoldható. A bolygónk éjszakai féltekéjén az este fogalma épp igaz, de tegyük hozzá, majd minden fogalmunk erősen relatív. Az estének ugyanis NINCS ÖNÁLLÓ LÉTE, a nappal és este a Föld forgásának t ü n e t e , következménye. Nem önálló jelenségek. SEMMI NINCS ÖNMAGÁBAN —MINDEN KONTEXTUÁLIS! (Ennek Buddha nyelvjátékában: függő [másoktól/ számtalan egyéb körülményektől függő] keletkezés a neve. Isten végtelenül egyszerűen teremt, hisz’a Möbius szalagnak4 az önmagába térő ösvénynek, csupán egyetlen oldala és csak egy éle van. Mégis, a felületén (közegében) végtelenségig lehet (előre) haladni: folyamatos, végtelen, haladó (pl. bozon [egész értékű spínű részecskék] mező. Az erőt közvetítő részecskék [W+ W- Z0 bozonok], A Dirac tenger, vagy ha úgy tetszik: vákuum-éter, [az éter anyaga lenne a Higgs bozon, vákuum-bozonok de ez már nem „iagzi” anyag] az Univerzum óriási energiával bíró, és korábban vákuumnak tartott tere). Anaximadrosz a-periónja (határtalan) megtaláltatott: a tér véges, de határtalan. Az a térrész, aminél kisebbet nem ismerünk, hol Fermi, hol Planck méret. De ne hívjuk így, mert így zavaró. Ma a kvarkok méreténél (téralkotó részecske?) már nem lehet kisebb (mint tömeget) szeletelni. Amikor a kvarkokat eltávolítjuk egymástól, egyre nő az őket összetartó erők, az E = m˖c2 összefüggés miatt a távolitó erők újra tömegbe költöznek, s ezen erők ismét kvark-antikvark párokat hínak létre, tömegbe alakulnak: az anyag rekurzálja önmagát, önmagára hivatkozik.

Euler és a Navier-Stokes egyenlet August Ferdinand Möbius (Szászország [Németország], Schulpforta, 1790, Lipcse, 1868. Német matematikus és csillagász) Angol neve TALÁLÓBB: Möbiusz trap = Möbiusz csapda. 3 4

E méret a 10-35 cm. Atomi világban a fénysebesség határsebesség, de itt kell megjegyezni, az Univerzumban azonnali hatás is van (Weil-Ricci tér tenzorok, de ez most nem tárgyaljuk). Az idő minimuma is csomag, adag, egység: kvantum. Ez, logikusan annyi idő, amennyit a fény megtesz az atommagon belül, mert [a Világ eme sarkában] a kölcsönhatások nem lehetnek a fénysebességnél gyorsabbak. A görögök, az indiaiak első dobütései, Síva Nataradja Isten dobolása, a Koszmosz pulzusa, a chronos prótos, a: 10-24 sec, vagy kicsivel „lassabb”, „több”, ameddig a fény áthalad az atommagon. Hogy ha az idő, vagy a tér, de mindegy is, véges alakzatokból épül fel, hogyan lehet az, hogy vég nélkül mehetünk benne? Nyilván Möbius a válasz. De vigyázat, Möbius lehet többszörösen felcsavart, bonyolult alakzat is! Mandelbrot halmaz: a tört dimenziók ábrázolása. És a mandelbrot halmaz nyomán, minden rekurzív természetű dolog tartalmazza önmagát kicsiben, illetve a függvény egy idő (bizonyos lépések) után újra előállítja a kiindulási alakot. Möbiusz jelleg. Miként az erők egyseítésének elmélete és kísérlete is (GUT: great unificatiom theory). Valóban, az erők fokozatosan bomlanak ki, differenciálódnak, van megneses, eletromos, gyenge kölcsönhatás. amik egyesíthetők elektro-megnese és elektrogyenge, vagy épp gravitomegneses közös modellben, tehát iit is Möbius kibomlását és önmagába térését látjuk. Kivéve, ha a fejlődés csak kvázi Möbius, tehát Möbius spirál-szerű, s több, akár tört dimenzióba is csavarodik. Az azonnali hatások a tér tenzorok okán is lehetségesek, no meg, ha a vákuumot bozonok (egész spínű [foton, kvark, glüon, graviton] ún. nyugalmi tömeg nélküli, = csak kölcsönhatásban, tömeggel bíró részecskék) alkotják. Közöttük nincs térrész, „hézag”, ezért nevezzük az vákumot (étert) szuperfolyékonynak. E bozontenger azonban úgy viselkedik, mint az Einstein-Bose gáz vagy, Fermiongáz, vagy…. egykristály. [Huygens, Newton, Pjotr Kapica] Egy pillanatra, a nyugalmi tömegre visszatérve, a nyugalmi tömegnélküliség fiolzófiai jelentése: „nics igazán”. Nincs önálló léte. Minden részecske hullánként, és minden hullámcsomag részecskeként is modellálható. A kristályokban terjedő fény = fonon. A szuperszilárd dolgok leírhatók a fonongáz tulajdonságaival! A kvatumvákuum, a Dirac-tenger bizony ilyen hasonlóságot mutat! És ez a szuperfolyékony „semmi” kemény (a közeg a gyorsulás irányában összesűrűsödik: ezéret csípi a bőrönket a víz, ha túl magasról ugrunk bele), mégis, folyadék, benne transzverzális hullám terjed (amik csak szilárd testekben terjednek). És persze a LÁTSZAT SZERINT a topológia (tértan) és matematika (projektív geometriai ág) kompetenciájába utalt, pedig nem. Az ö nm a g á b a v i s s z a t é r é s , a rekurzió, az »u g y a n a z m á s k é p p « kétdimenziós sokaságok generálása, ezekből projektív síkok (= részecskék gyűrt geometriája!) képzése […] inkább ontológiai-kozmológiai jelenség, hiszen a Mi, egész Univerzumunk a lét-nemlét alapötletén alapszik. Az Univerzum egy óriási, nemlineáris dinamikai rendszer, turbulencia jellemzi, s mégis, galaktikus rend, [nagy léptékben] izotrópia, egységesség jellemzi. Az elektron olyan, mint a Möbius szalag, a Klein kancsó: a térnek, ö n m a g á v a l v a l ó kölcsönhatása.

Az Univerzum korai stádiumában a fotonok az ún.Thomson-szórással5 állandóan kölcsönhatottak a sűrű/ forró/ nagy nyomású elektron-bozon plazmával. A világegyetemaz ún. adiabatikus tágulás során, nem adhatják át a hőenergiát a környezetnek, mert még nincs környezet, ám a tér tágulásával kb. 3000 K (Kelvin) „hőmérsékletre hülve” lehetővé vált, hogy az elektronok protonokhoz kapcsolódva hidrogénatomokat hozzanak létre. Ekkor a világegyetem hozzávetőlegesen 380-400 000 éves. Innen a mágneses monopólus (egy korábbi [őserő] egység szétválásának) problematikája [Higgs-mező – Higgs bozon = „éter anyag”, hisz’ igenis van éter] is. Számunkra most az ö n m a g á v a l v a l ó k a p c s o l a t b a l é p é s , az „autoerotika” az auto-reaktivitás, esetleg: az önmagából való keletkezés (Möbiusz szalagszerűen, energia-tömeg oda-vissza áramlás, kvarkpárok keletkezése, a kvantumvákuumból elő ugró résazecske-antirészecske párok) a fontos. Az önteremtés a csak lineáris logikai szálon mozgóknak persze felfoghatatlan. Az Univerzum az ősrobbanás utáni 1 milliárd évének (a hidrogén atommag megjelenése) fázisában válik szét anyag (semleges atom) és persze a szabad fotonármalás = elektromágneses sugárzás. Ez a mai napig tart ( tér tágulása – az ősrobbanás utáni kb. 300 000 év után, a fotonok szabad mozgása…. majd hullámhosszainak megnyúlása –Doppler hatás, háttérsugárzás mint, az ősrobbanás sugárzásának maradéka6). Probléma. Ha napok (csillagok) az ún. Bethe cikluson (magfúziók) túl, csatolnak ki energiát a kvantumváákumból, akkor az életük, s az Univerzum kora tizes nagyságrenddel nagyobb! Ja, hogy akkor a Védák, a Braham tojás világideje már nem tűnik oly hihetetlenül soknak?? A „Fizikusok kimondhatatlan nyomorúsága” címet viselte egy tanulmány (in: A Késő újkor józansága, Eugen Rosentock-Huessy, Göncöl, 1994) és persze inkább provokációról van szó, mintsem sértési szándékról), mert már maguk a fizikusok szómágiába mennek át, amikor rotonokról, rezonokról beszélnek, s az abszolút nullahőmérsékletű, ’kvantumkristályban’ üresség atomokról, s egy vakancionnak nevezett tércsináló, ún. kvázirészecskékről beszélnek. Vagyis, varázsszavakkal illetnek nem létező dolgokat: tüneményelet.

5 6

rugalamsan szóródnak a céltárgyon, pl. protonokon, ha rugalmatlan a szórás, akkor szétbonják a céltárgyat. 1965, majd,1991, Pensias-Wilson, kozmikus háttrésugárzás,hőmérséklete: 2, 73 –Kelvinben)

A tünemények lényege, hogy csak egyetlen, vagy kevés számű folyamatok kísérőjelenségei. A legjobb „esetek” annak tanulmányozására, hogy vajon bizonyos létezők léteznek-e még? No, nem fizikai, vagy kémiai, biológiai értelemben. A folyam létét nem kérdőjelezzük meg, mert azok a hegyek, melynek patakjai a folyamokat táplálják, nagysokára fognak elkopni. De a vízhabok, a folyam felszínén úszó faág, vagy a mélyben a kavicshordalék akár percek alatt eltűnnek. Ekkor ütközünk a skálázás problémájába, meg Eistein óta, a saját-idő, a relativitás problémájába. Hisz a „nem léohetsz kétszer ugyanabba a folyóba” is a skálázás problémájáról szól: a folyamtos állandótlanságról, egyszerűbben: a szakadatlan változásról. –És akkor meddig ugyan az, a valami? Mi, nyugati kultrúban felnőtt emberek hajlamosak vagyunk magunkat is állandónak tekinteni, ezt az ego „hiteti el” velünk. Egyébként az a gond, hogy mindegy, csepp vagy-e, vagy óceán? A hegyek is elmúlnak. A buddhista tanítás skálafüggetlen és nem-lokális gondolkodásra szemléletre nevel. Mindenki keresse a saját halálát, vagyis az élet értelme, hogy a változásokon keresztül jó halálhoz jussunk. A jó halál a felismerés állapotáért jó, nem kell újjá születnünk, tehát kikerüljük az államdó változások életét, a szamszárát. Az ide-oda lökdösést és a veszélyt, hogy az emberi tudatnál öntudatlanabb = ösztönerőknek, vagy idegen erőknek kiszolgáltatott létbe sűllyedjünk. Ezért gondolkodunk. És jó nagyban gondolkodni, és a létről nagyobbat gondolni nem lehet. És ezért veszélyes beszűkültnek lenni. A kultúra, a neveltetés, a személyiség karakterpáncélja, vagy épp egy szaktududomány által. Rádadásul, sokan vannak, akik olyannyira leszűkültek valamire, már ez igen szűk (és önkényesen kontextusoktól megfosztott) tárgykörben (Landau folyadék, kvantumkristály, már ami a rezonokat illeti) valamiben eleve kvázi energiák, kvázirezgések, és kvázi impulzusok rezegnek az atom elektronjai között. Thát faktoidokról (tényszerűnek tűnő, de nem valós dolgok) beszélnek, amik a nyelvben lehetségesek, de e jelenségeknek már annyi önálló életük sincs, mint akermelyik bozonnak (elektronnak, protonnak, stb.). Meglepő, a tudomány századai előtt, pl. az eleai iskola, a preszókratikus filozófia mily sokat tudott az atomokról, az ürességről, a semmiről, a határtalanról. Az atomista 7 és eleai8 iskola megegyezik abban, hogy: a LÉTEZŐ keletkezés nélküli, valamint, el nem pusztítható. Az ö n m a g á v a l k ö l c s ö n h a t ó tér (éter, kvantumvákuum, az űr, a semmi, a Dirac óceán, akasha lemez, amibe benyomódva az „anyag emlékezik” = energia mintákba kódolódnak a történések –de ezek mind ugyanazon dolgot írják le) még topológia, de a sík hullámzása, gyűrődése, az elvont, matematikai fázistérben történő rezgés, számunkra = a világ ezen aspektusában részecskeként mutatkozik.

7 8

Démokritosz, Leukipposz, később: Bošković!! Parmenidész, az Elea-i Zénón, Empedoklész

2 ábra az önmagába (vissza) térés képi szimbóluma

3. ábra A szuperhúrelmélet modellje, önmagába térő, felcsavarodásba átmenő végtelen húr. A húr energiája tehát két változótól – a rezgések erősségétől és a feszültségtől – függ. Azt hihetnénk, hogy a húr egyre finomabb pengetésével annak energiája csökkenthető, de az itt jellemző apró méreteken a kvantummechanika törvényei már közbeszólnak. Hasonlóan a Planck tökéletes „feketetest” modelljében keletkező elektromágneses hullámokhoz, a húrok energiája sem vehet fel tetszőleges értéket. A húr „megpendítéséhez” minimális energiára van szükség. Az adott húr – akár egy elektromágneses hullám – ennek a legkisebb energiának csak egész számú többszörösével -ZENEI ANALÓGIA ÉS ZENEI ARÁNYOK! rendelkezhet. A minimális energia egyértelműen a húr feszültségével arányos, mivel a feszültség igen nagy, a húrok minimális energiája is óriási. Tömegegységekre átszámolva ez az energia a proton tömegének 1019szeresének adódik (Planck-tömeg). A vibráló húrok tömege tehát a Plank-tömeg egész számú többszöröse (dó, 1 re, 2 mi, 3, stb.) lehet.

2. ábra Kelin kancsó -önmagába térő, háromdimenziós forma Az Univerzum simán elképzelhető egy önkölcsönható, önmagából kiinduló, majd oda visszatérő aktivitásként.

4. ábra Uroborosz kígyó. Az önmaga felfalás = a ciklikusság szimbóluma. A lét fázisos működése.

A gyors rezgés a makroszkópos világban is hol vizuális mintázat, hol zúgás, zümmögés, valami, pedig csak rezgés. E részecskék is kölcsön hatnak egymással is, a kvantum-vákuummal, az űrrel, amiről mára kiderült, iszonyatos energia van benne. A lap közepén látható Klein kancsó mutatja a háromdimenziós, ÖNMAGÁBA TÉRŐ  ÖNMAGÁBÓL KELETKEZŐ alakzatot, ami egyúttal önkölcsönhatás. –De hát mi az, ami nincs kölcsönhatásban valamivel? Még a neutrínók is résztvesznek kölcsönhatásban. Legelébb, hadronok bomlástermékeinkként, a csillagok magfúzióiban. Valamik, valamilyen szinten, kölcsönhatásban vannak, legyen az a gyenge (ßbomlás, radioaktivitás), erős, [10-13 cm, a nukleonokat alkotói között ható, kvarkok, glüonok] gravitációs, elektromos, mágneses kölcsönhatás, amit a Buddhizmus mond 4000 év óta, a mi világunk a kölcsönös függőség, kölcsönös egymásra-hatás, és mindig is csak a feltételektől függő létezés világa. A Klein-kancsó olyan, mint egy féreglyuk (ha létezik, ha nem), de egy bizonyos, a Klein kancsó mutatja, miért lehetetlen az euklidészi geometria az Univerzumban, a tér nem sík (a sík térabsztrakció, s mégis, csodálatos!) mindig görbült, gyűrt, így az egyenes, a távol-közel, a fennlenn fogalma: (sokszor) eleve értelmetlen. A[z egy-egységes-teljes] létező ismertetőjegyeinek felsorolásakor Parmenidész kimondja, hogy: „a létező nem keletkezett [nem is keletkezhetetett], hanem öröktől fogva létezik”. Diké istennő9 szájába adja filozófiájának alaptevését: „Nem fogom megengedni, hogy a nem létezőből / mondd vagy gondold keletkezését, mert nem gondolható el és nem mondható, hogy nem létezik”.10 Abból a tényből, hogy létező nem született, mert: mindig létezett, következik „romolhatatlansága” is. A parmenidészi tanítás szerint a l é t e z ő n e m v á l h a t n e m - l é t e z ő v é (pedig: mint látni fogjuk a létezőből nem-lét, inkább: a nem-létből lesz a lét). Parmenidész (metafizikai spekuláció alapján) kizárja az űr létezését (amiről nem világos eléggé, nála mi is egészen pontosan az űr?), és azt is, hogy a létező: „bármi másban, vagy máson lenne”: a létező „teljes egészében összefüggő, mert a létező érinti a létezőt”. A létező dolgok egyfajta egyedfölötti e g y s é g e t alkotnak. Ami meg az űrt illeti, az atom 99,99% -a űr, mármint az elektronok és az atommag közötti űr. Mégis, az elektroszatikus ellenállosok okán, nem nagyon tudunk átmenni a falon… Csak pl. az elektron, meg a proton, az bizony át tud törtni a potenciálgáton (ún. alagúteffektus). Tehát van valószínűsége, hogy egy ólomszelencébe zárt elemi részecske egy idő után egyszerűen kívül találja magát a vastag falon. Ez az egység a Létező egysége, a teljesség. A létezőnek nincs hiányzó része, épp ezért a létező nem osztható. Az Egy ezért nem csak és nem is alapvetően matematikai fogalom; Egy  1, hanem az Egy = nem osztható, nem származtatható, nem levezethető, de teljes. Az oszthatóság (divisio) olyan, mint a separatio, az el-különülés –ami ellenkezne a teljes Létező természetével, mert oszthatóság esetén a Létezéstől, valami tőle különböző, tehát nem-létező is lenne benne.

9

Talán Parmenidész kitalálta istenség, az igazság, erény (illő, a Rend-be illeszkedés filozófiai műszava is) metaforája Steiger Kornél fordítása

10

A lét és a létező különbsége és megismerhetősége, korunk nagy, érdekes és nem ellentmondásmentes filozófusa, Martin Heidegger (jogosan) tesz különbséget a létező -k és A LÉT között. Aminek ő az »ontológiai különbs ég « nevet adta. A különbség lényege, hogy a ’létező’ és annak alapja, A LÉT maga, nem ugyan az. A LÉT a létező ’alapja’, „áthatja és felülmúlja azt”. Így a maga a lét »t r a ns z c e n d e n s «, túl van minden létezőn, egyszerre van róla tudásunk meg nem-tudásunk is: „Nem tudjuk a lét mit jelent. De ha megkérdezzük »m i a l é t ? «, már benne tartjuk magunkat a »v a n « megértésében11 a n é l k ü l , h o g y f o g a l m i l a g k é p e s e k l e n n é n k rögzíteni, hogy mi is jelent”. (No és mi is van, művészi [nem-fogalmi, nem-racionális] megismeréssel? –D.N.N.) Heidegger a létezőt akként határozta meg: ami k ü l ö n b ö z i k a semmitől: „létező mindaz, amiről beszélünk, amit gondolunk, amihez valahogyan viszonyulunk, létező az is, ami és ahogyan mi vagyunk.” Én aztán ugyancsak imádom Heideggert, ám ez az állítása az én Buddhista szemszögemből nem igaz állítás. Tehát véleményem szerint: nem igaz, hogy minden létezik, amit a nyelv segítségével mintegy a „létezésbe szólítunk”, annak ellenére, hogy mint, költő,12 tudom, a szónak (gondolatnak) mágikus-sámáni ereje van, az ún. létbe s zólítás valósítható meg vele. Amiről beszélünk, az először csupán „virtuális”, egyfajta, mintha-lét, nem létező, hanem káprázat. Maximum: modell. Az sem igaz, hogy amire nincs szavunk az a semmi. Az emberi gondolat is korlátolt, a nyelvi forma, és közlés pláne az. A meditáció egyetlen értelme, a nem szavak (gondolatok, fogalmak) általi megismerés. Ebből adódik a fizikusok kimondhatatlan nyomorúsága; azt hiszik, az anyag valós. A világot ez az ismert / ilyen s ilyen módon megismert anyag alkotja. S azt vélik, ilyen a világ. Mégha „ilyen” (fizika-szemmel látott látvány) is, csak ez a jelenlegi világ ilyen. Azaz modell (paradigma) jellegű (παράδειγμα –előkép, terv, makett). Mert a meg-nem-valósultról nem tudhatunk. Emberi elmével biztos nem –ezért a Zen, a Buddhizmus színre lépése a kvantumfizikikában, ahol már tényleg elfogyank a szavaink = kategóriáink: a létet nem lehet szavakba kényszeríteni. Innen a zene s a költészet: ultraverbális. Csak utal valami meg nem nevezhetőre. A világ megengedi, hogy annyi világ legyen, ahány emberi paradigma lehetséges. A gondolat, a szó mágikus erejét Heidegger tudta, minden Noam Chomsky és Wittgeinstein 13 nélkül is. A sámámizmusról és költészertől nem is szólván! [számunkra] Kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél vala = amit Ő gondol az faktum (tény, valóság) lett. De a „lett” nélkül, amit gondol, az Van,- mert az Ige és az Isteni elme nem-lokális és azonnali, mint a gondolat. Innen a sámánok szómágiája. A nyelv, a fizikai szaknyelv is megenged, no és persze nem enged meg dolgokat… a nyelvi posszibilitás nem [minden esetben] reális lehetőség/ VAN –ás, „LÉT –ezés”. A nyelvben való létezés nem ontológiai létezés. Aquinói Tamás, a főnixről mondott hasonlata ide illik, beszélhetünk a főnixmadárról úgy, mintha az létezne –és ez nyelvi, nem-faktikus 14 lehetőség. A Phoenix a ciklikus világszemlélet nyugati szimbóluma. Ha megöregszik, önnön tüzében ég el, hogy majd hamvaiból újjáéledjen. 11

a metafizika talán Platóntól kezdve rendre „megfeledkezett” az ontológiai különbségekről. Így hát… létezőként kezelte magát, a létet. Talán csak mondjuk a létet. A metafizika a dolgokat, létezőket vizsgálta, azt firtatva, mi van, ám mindeközben megfeledkezett arról, mit jelent?, jelent-e, hasznos-e a kérdés: mi is az a LEVÉS? 12 zeneköltő, zeneszerző 13 Tévedés volna azt vélni, hogy a nyelv egyetlen rendeltetése a tényállások puszta közkése. –Filozófiai vizsgálódások. 14 fact, a latin: factus, = tény, megtörtént

A főnix olyan, mint a kvantumfizika kvázirészecskék keltette jelenség, a létben átbillenő voltuk analógiás. A kvantumfizikai tudás szerint, a semmiből (kvantumvákuum, éter, mező, az űr, [ami teli van energiával – Higgs tér, Higgs tömegbozonja, Kazimir hatás] ) virtuális részecskék-antirészecskék ugrálnak elő, egymást megsemmisítve. Az ürességből való ki-lépés, az ittlétben (Dasein) ban veló megjelenést a filozófia ek-stasisnak hívja. A virtuális részecskék, kellő energia feltételek mellett olykor reális kölcsönhatásba lépnek valós = stabil „evilági” részecskékkel. Vagy, csak „megzavarva a bozonmező, = vákuuméter = Dirac tenger, Csí, od, Pránatenger…. homogenitását és izotrópiáját. (Bármilyen, [mozgó] Q töltésű részecske mágneses teret generál. = rot ahol H vektor a mágneses térerősség, a mozgó, rotáló a háromdimenziós vektorpotenciál.) 15! Maguk a kvantumegyenletek szerint a mező , a vákuum energiája végtelen (Isteni energia mező, melyben a gondolat generálja a létezés építőköveit?, semmiből [struktúra nélküli, szuperfolyékony bozontenger, amiben lokális struktúrát generálnak a kvázirészecskék megjelenése, de: mégsem semmi] való teremtés?) A korábbi érvelés szerint a virtuális részecskék épp arról kapták nevüket, hogy „átmeneti” jelegűek, [az ürességből /éterből születnek] s korábban tényleg úgy tűnt, nem vesznek részt „reális” kölcsönhatásokban. (Létezni –nos, ez lehet látszat, és nem-létezni, ez is lehet látszat.) A tériőben keletkező forgó energiaforrások, mindegy, majd milyen piont, kaont, mezont alkot majd. Az csak egyik formája a sok lehetségesnek (képi hasonlat) A virtuális részecskék jelensége a platóni ideákhoz vezet, valami előképe, ideeája az, ami megszabja a lét és a nem lét határán megjelenő virtuális részecskék működését, amik kizárólag energiatárolók, majd megsemmisülésük révén energia felszabadítók. A platóni ideákat meg nem nyilvánultnak nevezi a Buddhizmus, David Bohm pedig „implicit rendnek” [implicate order], szemben az anyagi világ számunkra láthat, explicit rendjével. Fontos, hogy az implicate order folyton átalakul explicate order-be és viszont, a Möbius szalag egyszersmind önfejlesztő, az Univezum visszacsatoló (feeback) mechanizmusai révén. Hogy mi átmeneti, az mindig filozófiai kérdés (mert csak értelmezés lehet). A tudomány legfeljebb ad egy definíciót, pl. p impulzusú részecske E energiája és életideje nagyobb-egyenlő,  mint… Az átmeneti létezés vizsgálata nehéz kérdés, mivel a fizika egyre inkább át van szőve olyan matematikával, ami mögött talán nincs már igazi fizikai jelentés / értelmezhetőség. Buddha erről, mármint; a függő keletkezésről beszélt: nincs tömeg, ha nincs energia, nincs jég, ha nincs a víz és nincs a fagy…

15

az elektro-, mágneses-, gravitációs hatásokat közvetítő, önmagában „csendes” és „néma” KÖZEG, de ÜRESSÉG és ENERGIA is egyben (a korábban Einstein hibája és a tekintélyelv miatt korábban kiküszöbölt éter. Ma már revideáljak többen is: éter = erőtér, amit a jelenlévő tömeg kelt, vö.: Michelson-Morley-Gale 1925 kísérlet.

Az átmeneti létezés már a neutronoknál kezdődik, amik felezési ideje 10,3 perc. Igazából a Föld, amin élünk és lakunk is: átmeneti. Azok a kontinensek, amiken élünk már vagy ötször öltöttek oly alakot, hogy rájuk sem ismernénk… Nagy léptékben szemlélve, maga az Univerzum is eltűnik… (~ 24 milliárd év, vagy az utolsó proton elbomlási ideje, ami a mindig érvényes „most” –tól számított 1035 év, korábban, 1030 év, tehát a proton is relatíve instabil, mert a proton pionra és pozitronra [antielektronra] bomlik: p+ → π+e+ ). Igaz, a világegyetemünk kora, a mérések szerint, nem lehet több, mint: 1010 – 1012 - en év, már, ha a csillagok életciklusa (Bethe ciklus) és életidejük igaz. Ha pedig az, amiről beszélünk, nem „igazi”, nem stabil, nem sok időn át fennálló (a kozmikus léptékünk centimétere: a Föld korával közel megegyező, vagy annak egy tizedes intervalluma16) át és nem minden kölcsönhatásban részt vevő entitás, (csak a fenomén fenoménje [epifenomén], de nem [igazi] lét). (Idő? Igazából illúzió, amit nem órával mérünk. A rendetlenséggel (S) mérjük; S = k log W, -Boltzmann). Sőt, mi ön-magunk sem létezünk mindig (pl. a sejtek elhalása folyamatos, önérzékelő tudatállapotunk is erősen változó). Ami nekünk: létezés, „létezésnek látszás” nos, az erősen ASPEKTUSFÜGGŐ, így a mi tapasztalásunk is az, ( az, ami számunkra, „für uns” –ként létezik, eleve lehetetlen; általunk torzított), sőt, a tudomány is az, de muszáj is annak lennie, ASPEKTUSFÜGGŐ (Marcus Aurelius, Locke, Hume… percepció-lélektan), szeleteket lát, ha egyáltalán lát valamit. Én már unom önmagam, amikor minden cikkben és minden második egyetemi órám újra és újra el kell mondani, nincs lét, csak együttlét (co-existentia, Mitsein-Heidegger, être avec -Sartre). Nincs szél, ha nincs levegő, de a mozdulatlan levegő (hőmérsékletkülönbség = 0) sem elég a szélhez. (Áramlástani összetevők, a Nap befolyásai, stb.) Így a tünetek, fenomének (phaenomena = tünemény, jelenség, tünet, valami mélyebb, lényeginek csak kísérőjelensége), amiről maguk a tudósok csak egyetemista korukban tudnak, majd rendre elfelejtik, hogy nem önálló létezők, természetük az üresség (sunyatá, más átírásban: sūnyatā). Mert nincs saját fényük, hűjük, súlyuk: csak ezernyi más okkal együtt (kontextus) tudnak létre-jönni. A saját-lét hiányát elemezve, a szivárványt kezdjük boncolni. Vane- szivárvány a vízpára és levegő (refrakció, a közegek jellemző fénytörése és a fehér fény összetevőire bontása), sőt, a percepciót behatáróló emberi szem és tudat nélkül?? A recehártyára eső kép fizikai leképzés, de nincs jelentése. Jelentést a tudat 8s nem az agy) ad neki. Az agy… az egy gép… csak a tudatot kapcsolja a testhez. Nos, a jelenségek más, jobb neve a kapcsolt lét. Járulékos, akcidentális. Ami egyben véletlenszerűt is jelent, hisz a szivárvány nem minden délben előálló jelenség, akcidentális, ha van víz, levegő, beesési szög, napfény, szem, és értelmező akkor. Nos, ez a ha… akkor jelenti a feltételeektől függő létet. A keserskedelemben enablement volt a neve. Nem elég az intelligerns mosópor, vagy wc tisztító. A 10-6 másodpercnél kisebb ideig létezők = virtuális részecskék a semmiből (vákuum) jönnek, s egymást antirészecskéikkel megsemmisítik, de megmaradhatnak más, valós részecskével való kölcsönhatás során. A különösen viselkedő, és speciális esetben, speciális módon viselkedő, speciális kölcsönhatásokért felelős részecskék: a kvázirészecskék. Pl. fermion-folyadék (Landau), polaronok, fluktuonok. A Föld becsült kora mintegy 14,6 milliárd év. És minden kölcsönhatás jellemző rá, vagy előfordul benne, de a kvázirészecskék csak bizonyos (kristályrezgés, hullámterjedés [bozon, fonon] folyamatokban vesznek részt, s így csak azokban mutathatóak ki. 16

A feltalált újdonsághoz fel kell találni (enablement) a háromcsövü és egy közös, de szeparált tartályban levő vízkőoldót, fehérjeemésztőenzimet, és detergenst: habzó szennyoldó keveréket tartalmazó műanyag tartályt, és amég egy fenyőillatú pici tartályt is, amit csak a felhasználás pillanatában lehet elegyíteni a wc csészében, hogy szenny és vízkőmentes fenyőillatú legyen a szar. S a nem leebomló műanyagot az ufók tanulmányozzák majd az emberiség kihalása után. Az enablement = a társuló feltételek, hogy egy valami, létre jöhessen. Számomra az ember legtalálóbb definíciója, a hiánylény, a meghatározatlan állat. Persze, hogy keresi léte értelmét, hamár egyszer kiesett a létegységből. Keresi a végsőt. Vagy a legkisebbet. Vagy a legnagyobbat, ugyan az. Ráadásula a legvégsőt keresve csak lineáris, kauzális gondolkodással jutunk a lekgisebb, az osztahatlan (a-tomosz) ideájához. Több minden is oszthatatlan –a kísérleti eljárásunk szemszögéből. Csakhogy épp e szabdalások és vagdalások juttatták az embert ama felismeréshez, hogy a világ holografikus, minden apróbb darabjából kibontható az Egész. Az a-tomosz problémájára Kína válasza a Földet tartó teknősbéka (Indiában elefánt). Ha tovább kérdezed a teknősbékát (elefántot), téged ugyan mi tart:? Az őt tartó… másik teknősre (elefántra) bukkansz, s ez így megy a végtelenségig. Ha a határtalanságig, akkor egy ici-pici teknőstojásra lelsz a Föld egy meleg tengerében –Möbiusz). Az a-tom problémája, hogy ha egy idő után az anyag lepton csoportjái jutunk el (müon, elektron, antielektron). Ezek azok, amik nem bondthatóak, és még valami. Amit meg fel tudunk hasítani, az meg rögtön átalakul más valamikbe + energiává –Möbius átfodul egy másik felszínre. Ha a Möbisz csapda nem osztható, úgy igazi a-tomosz nincs –hacsak a leptonok nem a-tomoszok. Hányszor hallottam a részecskefizikusok csábító hasonlatát, miszerint az anyági parányok Matrjóska babák. De szerintem a helyzet rosszabb. Nem egymásba vanna csomagolva (vö.: S mátrix), hanem inkább átmennek egymásba! A kvantumfizika ugyanezt játszotta végig, amikor két kvarkot (kvark-antikvark párt) szeretett volna szétválasztani, de a glüonerők -erős kölcsönhatás- egy ponton már egy új kvark-antikvark párt hoztak létre. A szétfeszítés energiája a kvarkok tömegébe fordult át, igen, Möbiusz szalagszerűen.

Thorr kalapácsa Az „igazi” filozófus nem természettudós, nem mér, még csak nem is verifikál (vero = igaz). Gondolkodik ism meg álmodik is. A fizikusoknak tetzsett az a-tomosz, az oszthatatlan elmélet, úgy Demokritosz, Leukipposz, sőt, újra majd Descartes óta. Van ostzhatatlan, ha a sajtot elkezdem darabolni a Kántor halmazhoz (megszámlálható végtelen, s üresség [üres halmaz] jutok. A végtelen apró hasitás után már egyre több a semmi a a morzsák morzsáinak morzsái (ez is rekurzió!) között, míg… míg nincs mit darabolni. Az a baj, hogy az utóbbi 150 évben bal agyféltekésekké. Egyszálom futó (kauzális, konvergens) logikára fogékonyak lettünk. Csakhogy az ókori Milétosz még inkább két agyféltekés volt, másképp látoptt és másképp modellezett. A két agyféltekés megismerés minden költőre és gondolkodóra igaz, sőt, az alkotó nők erős bal agyfélteke munkát tudhatnak magukéna, míg az alkotó férfiak kifejezetten jobb agyféltekések lehetnek. Na jó, daraboljunk. Van-e egy 10-15 cm „hosszú” „sajtnak” színe?, íze?, állaga?? A kapott sajtmorzsák egyre kisebbek és egyre távolabb esnek egymástól, moddjuk ki, a kés, a sajt, minden, topológiába megy át, a pontok halmaza az, amit vizsgálnunk kell. A megmaradt sajtpontok halmaza ≠ 0, de nem is = 0 -val, mert a pontok egy kontinuumot alkotnak: így jutunk tört dimenzióhoz. Ez számunkra felfoghatatlan. De halmazelméleti realitás, nos, vegyük észre a trükköt: a konyhából átmentünk a fizikába, de ebből meg átsiklottunk a matematikába… A matematika pedig nem tudomány, inkább bölcselet. Lehet-e bümtetlenűl inercia (vonatkoztatási) rendszert váltani?? Igen, kvintváltóval, vagy, mondjuk, „intellektuális Lorentz transzformációval”17. Az analógiák felismerhetőek, mert mindig a hasonlatosságot keressük, sőt, a felismerhető, bár, ilyen-olyan lakaban elbújt invarianciát. Az erő (F) s hatásai (F = m˖a) igazak Kepler Naprendszerére, a makroszkopikus világra, és igaz a demokritoszi, Bošković -i (1760, Dalmát, az a-tom pontszerű és kiterjdés nélküli) modellre is. Azután… Niels Bohr [elektronpályák], majd Albert Michelson [differenciáltabb, gerjesztett elektron páylák -finomszerkezet] , majd az Arnold Sommerfeld atommodeljével [elektronduplettek] is korrelál! Ami Demokritoszt és Bošković-ot illeti, leginkább a leptonok (elektron, müon, elektronneutrínó, müonneutrínó ezek antipárjai, tau-, tauneutrínó és anti tauneutrínó) pontszerűek, belőlük már nem ápülnek összetett részecskék. -Ki is mondta, hogy amiképp lenn van, azonképp fent is?? –Hol volt akkor még a szuperszimmetria elmélete??,A mennyi királyság –földi korályaág analógiája Jézustól való. Igen közel van a mennyek országa –csakhogy e világ oly gyors, a fénynél nagyobb sebességű, (Δt = Δt/ 1- v2/c2 – távolságkontrakció, térugrás!, idődilatáció)18 hogy mostani állapotunkban, a mi sebességünkél (durva anyagi világ) lehetetlen érzékelni. De ezt hallottuk már Jézus előtt, Hermes Trismegistostól, a Háromszorosan Nagy Herméstől is, Egyiptomból. –Bosszantó, nemde??

17

18

Fizikai jelenségek átvitele egy másik vonatkoztatási rendszerbe. Az átvitelle azonban információ veszhet el, vagy torzul.

Idődilatáció (Δt) és relativisztikus (v2) sebesség: egymáson átmenő hullámok, melyek egymás számára nem érzékelhetőek! A négyzetgyök miatt imaginárius érték keletkezik = fantázia. A részecske nem értékelhető dimenzióban van, vagy „irreális” tulajdonsággal bír, pl. a haladás irányában a fénysebességhez közel annyira megrövidül, hogy nem részecske, hanem szétfolyó hullámcsomag.

Ahogy a tv és rádióhullámok, vagy a pusztító gamma-sugárzás áthatlon a falon, de egy egész lakótelepen is, akképp érzékelhetetlen a mi világunkon áthaladó mennyei világ nagysebességű hullámcsonagja. -Rájöttünk végre, hogy az eleai iskola, az egész ógörög filozófia egy letűnt egyiptomi magaskultúra morzsáin nőtt penész? Mi nem fejlődünk, mi csak újra-fejlődünk. Ám a fejlődés etalonja nem az ismeretek bővítése, hanem minden létező tisztelete, az élet feltétlen tisztele és támogatása, ami: Buddhizmus is, és Krisztus progjamja is! A hozzánk „legközelebb” látható csillag a Proxima Centauri, 4,2 fényévre tülönk, s köztünk űr. A galaxisok között ezer éveket is utazhat a fény, addig csupa űr. Szemléletesen, egy gombostűnyi (≈1,5 mm) atommagtól a legközelebbi elektronja úgy 200 m-re lehet. Csupa űr mindenütt, miközben… az űrben az űrt alkotó ún. vákuumbozonok között nincs tér, hézag. Még a protonok és neutronok az atommagban is futkároznak egymás körül, annyi a hely (10-12 cm, atommag átmérő). Tehát, minden másképpen van. Az anyag lukacsos, porózus, a semmi meg tele van energiával!? A galaxisok össztömege elférne egy köbcentiméteres térrészben. Miközben az anyag 99,9% -a tér. Az, hogy milyen látványt, milyen eredményt kapunk, az attól az erős, hatalmas kalapácstól függ, amit használunk. Nos és a világképünktől, a mentásik szűrő is létezik, sőt, a fizikusok kedvéért írom, li is mutatható, és erőssége mérhető!! Ez a fizikában minimum Giga elektronvoltokkal jellemezhető kalapács, de ma már tera (1012) eV-os kalapács az, ami szilánkokra (= egyéb részecskékre! + energiára) zúzza a pl. protont, neutront. G, Giga = milliárd, M, mega = millió, K, kilo = ezerszeres. Az elektronvolt egységnyi elektromágneses töltés. Másképp, az a mennyiség, amit egy db elektron, 1 V (Volt) feszültségű térben felvesz. A remény szerint a nagy részecskeütköztetőkben (collider) TeV azaz tera, billiószoros) elektronvoltot is elő tudnak állítani, hogy jobban feldarabolják… -Mit is? … Amit elkezdtünk darabolni az nem egyszerűen széttörik, hanem: a valami: más-sá, más valamikká alakul. Minél nagyobb az energia, az beleköltözik abba, amit darabolunk, így nagyon nagy tömegű részecskékhaz jutunk, ahelyett, hogy az anyag tovább törne! Az igaz, hogy a proton széthasad, s kvarkok, gluonok, antineutrínók repkednek szét, de…. … de ez már tényleg egy minőségi ugrás [tömeg energia ekvivalenia, az energiát is daraboljuk!!] : nem igazán törnek, sokkal inkbb: felzabálva a kalapács kísérleti energiáját (!) más réstecskékbe alakulnak! A kvantumvilágban ráadásul egyetlen oknak számos, több következménye lehet. Ugyanazt a valamit, ugyanúgy mérva, nagy valószínűséggel eltérő eredményt kapunk. Így a sajtmorzsákat sem lehet kétszer ugyan úgy feldarabolni (hiperézékeny kezdeti feltételek + a kauzalitás sérülése a kvatummechanikai szinteken).

Ha a sajtot elkezdem darabolni a Cantor-halmazhoz jutok A dolgok egymásba mennek át (megszakított végtelen, megszakított folytonosság) és egymásból is keletkeznek (Parmenidész), ráaádsul egy proton akár 10-15 féleképp is létre jöhet. A világ kirakós, moduláris (alapelemekből felépülő) játék. A kozmikus háttérsugárzás, a kozmosz valaha óriási energiájának vö.: (feketetest sugárzás, minden energiát elnyel) maradéka (Pensias, Wilson, COBE). Az ősrobbanás elmélete a kozmikus háttérsugárzás megjósolta, de nem biztos, hogy csupán energia maradékról van szó. Mindenesetre a táguló kozmosz olyan, mint a feldarabolódás –de valószínű hogy benne anyag folyamatosan keletkezik. Az Univerzumban a kvantumvákuumból kicsatolódik energia (Higgs mező/ Higgs bozon) így az anyagi világ nem lesz soha teljesen „hideg, sötét és üres”. Márpedig az a-tom elmélet nem csak azt firtatja, van-e legkisebb, hisz’ az Univerzumban a legkisebbnek nincs értelme, csak az emberi látószögből. A legkisebb kvantumviharában épp olyan nagyok az erők, mint a mi Napunknál ezerszer nagyobb csillag közelében! At a-tom elmélete azért is izgatta a fizikusokat, mert az anyag természetét, sőt, az ürességhez jutva az üresség természetétenek megmutatásával kecsegtetett… Ahogy az anyagot, a létezőt egyre mélyebben vizsgáljuk, annak folyamatossága odavész, az egyre inkább elkezd MEGSZAKÍTOTT LÉTEZŐNEK LENNI (molekulák, atomok; atommagok és az a nagy űr a proton és az elektron között. A megszakított létezés zenei szakszó, a ritmussal ügg össze, mégis, ontológiai (lételméleti), valamint fizikai jelentőséggel bír. A szétdarabolt morzsák között üresség van. A sajt-pontok azonban ellenállnak a semminek, mert már rájuk a csoport elv a statisztikusság érvényes. Ezt ismeri a természettudomány. Ami meg az oszthatatlanságot illeti, a molekulák atomokból, az aomok meg elektronburokból és magból, a mag neutronból és protonkból állnak. A protonban három kvark van, de müonban (mezonokban általában) pl. csak kettő: kvarkantikvark pár. A kvarkokat a glüonok tartják össze, és igen valószínű, hogy a kvarkok nem bonthatók tovább. (Téri pontok, ha tovább bontom őket, akkor újra önmaga kvark-antikvark párja -bukkan elő a „semmiből” –önhivatkozás, Henkin, Mandelbrot, rekurzió) Szabad kvark csak mesterségesen „provokálható ki” a természetben, igen rövid (10-15 fölötti) ideig. A kvarkok (porton, neutron alkotói) leptonok. Leptosz = könnyű, nnna! Ezek az igazi a-tomok, elektronon, anti-elektron, möon, pion anti…. tovább nem bontható részecskék. Persze, más erők és kölcsönhatások közvetítői. a-tomok, mint pontszerűség, 10-17cm és nem összetett szerkezet – szerintem a tér fodrai, helyi torzulásai. Az elektronokra is, pláne az izotópokra, gyorsan elbomló, instabil anyagokra (urán, berillium, cézium, stb.) inkább a CSOPORTELV/ hullámhaladás érvényes, ezért jobb a Schrödinger Ψ* (pszí csillag) hullámfüggvény (statisztikus valószínűség, amit csak sok-sok szám = mátrix tud kezeléni) az elektronokra, mint a „golyó” modell (Niels Bohr). A csoportelv említése elég fontos, hisz egy neutron tíz percenként bomlik el, egész pontosan a neutron felezési ideje 10,3 perc. Tehát 100 db neutronból tíz perc múlva 50 db elbomlik. Igen ám, de ha egyetlen neutront vitsgálok, ami legetséges egy elektromágneses börönben, nem tudom, mikor bomlik el!!! „Ő” is csak másokhoz képest méri a saját bomlási idejét! Ezért fontos a satatisztikus működés.

Hulló falevelek. A hajnali fagyban lehullottak a diófám (Iuglans regia) kevelei. Mindent beborít a keserbyés illatú falevél. De tudja-e egy levélke, hogy mikor kell ereszteni a levélnyelet, s „ideje” lehullani? Ha nem a halmazelmélethez jutunk, akkor is a csoport-viselkedéshez lyukadunk ki, ugyanazon elektron a: de Broglie féle anyaghullám interpretációjában, a λ hullámhossz egyenlő h/mv, ahol m a tömeg, v a sebesség. A sebeségnek E energiája van, ami viszont h˖f, a Planck állandó és a frekvencia szorzata. –Frekvencia?, már megint a hullám: parányok csoportműködése!). És akkor a valószínűségről, a statisztikus viselkedésről (pl. elektronok eloszlási függvénye) nem is szóltunk. Igen, nagyjából 1920-tól tudjuk, a fizika a mikrovilág felé fordult, és sajnos, a klasszikus lineáris rendszerű fizikáról kiderült, a newtowni fizika csak a közelítések fizikája! 1920 óta építjük a hidat a mikro és makrovilág közé, aminő tudás Egyiptomban omlott le - a gizai piramisok korában. -Mikor is? Még a piramisok kora is csak közelítő érték… Gondolta-e volna valaki, hogy a galaxisokat ugyan az a kvantumelméleti fluktuáció hozta létre, ami még csak csíra volt. –Mikor is? Úgy az ősrobbanás után a 10-9 -10-11 sec időpontig az „idő méhében”. Legalább húsz milliárd évvel ezelőtti apró, pici ok, „kezdeti feltétel”. „ A Tao magában véve árny és köd, hol képek rejlenek. / A Tao mélység és sötétség, hol dolgok rejlenek/ A Tao az, ahol a lét csírái rejlenek.” (Tao Te King:21) –Itt, a Tao mélyében lesz a határalanból határolt (perasz), az „ekvipotenciális” térből egy-valami megszületik. A semmi felé közeledve mit darabolunk? Hiszen az a-tom elérése közben, maga a récsecske ütköztetés nem csupán a részecske szerkezét rajzolja ki, de közben gyakran, rendszresen új, vagy aár egzotikus részecskék is keletkeznek. Pl. két protonból: p+ + p+ → p+ + n + π+ tehát egy proton, egy neutron és egy pozitív töltésű pion. -És, ha elértük a semmit? Akkor maga a semmi gondoskodik valamiről. A vákuumból (!!) időnként ún. virtuális részecskék jelennek meg. Minél nagyobb a tömegük, annál kisebb a megjelenés valószínűsége. És e virtuális részecskék képesek a „valós” részecskékkel ütközni, sőt, ha energiát kapnak, „átbilleni” a „mi” világunkba. Igazából a Nobel díjas Paul Adrien Dirac volt, aki egy Hamilton összefüggést vizsgálva, bonyolult matematikával, az elektron relativisztikus energia-sajátérték lineáris egyenletében… bizony a tömegre is, az energiára is kapott negatív értékeket. Dirac átnevezte a semmit, az űrt. Szerinte abban csak negatív energiájú és tömegű részecskék vannak. Azaz: vannak valamik, s az űr hirtelen tele lett. Zsúfolásig! Hisz két térépítő kvark vagy glüon között nincs tér, nincs hely, pláne nem az azt átható sötét és jeges üresség, ami egy proton és elektronja között tátong. Pl. a gravitációs hatást közvetítő gravitonok is bozonok. Így, e bozontenger, a Dirac óceán az, amibe energiát fektetve pozitív tömegű és energiájú részecskéket kapunk. Gyökeresen átalakult a fizikusok éter, semmi, és térfelfogása!

Csakhogy, több ezer évvel ezelőtt a Kína (Taoizmus) és India (Hinduizmus, Buddhizmus) már mindent elmondott, csak nem volt szava a mértékbozonokra, a gravitonra vagy épp a Dirac tengerre, vagy az éterre, kivéve a virát rúpa kifejezést.

A semmi evilági modellje

A virát rúpa, az intelligens, leheletfinom, mindenhol levő „éter”, szubtilus, finomanyag = átmenet a mi, pozitív energiájó és pozitív tömegű világunk között. Ezt a semmit, ami a végső határ a mi világunk és a szellemi valóságok között Dirac óceánnak hívták, ma kvantumvákuumnak. Elsőnek Dirac kapott a tömegre, energiára negatív értéket, de… úgy 1910 táján, Max Planck „felírta a vákuum elketromágnese eloszlásának a képletét” –hogy ily hivatakosna/ sztereotíp módon fogalmazzak. De akkor ez csak absztrakció volt, és jogosan gondolhatta volna bárki, hogy az elektromágnesesség nem a térből jön, hanem a napokból, elektronokból, foton és gammasugárzásokból… Ugyan, ki merte volna azt gondolni, hogy az „üresség” létező entitás?? p = sugárnyomáson (átlagos energiasűsűrég). T hőmérsékleten, ω -körfrekvencián (vagy örvényvektroban) a Planck adta állandóval és K = Boltzmann állandóval.

Sajnos” a képletnek van egy bibike. Vagyis akkoriban legalábbis, meghökkentő „részlete”, egy hőmérsékletföggetlen tagja. Tehát, ha a hőenergia zérus Kelvin, a semmi akkor is rezeg. Ahogy ezt a képetet sem ismerve, 2004-ben írtam a zeneterápia c. munkámban, Momtréalban, a zene a semmibe csomagolt rezgés, vagyis még a semmi is rezeg. 1. nincs energia-nélküliség, 2. minden összemérhető az arányokkal, 3 a világ zenei felépítésű. Ezt elég sokan tudták előttem is, méghozzá az ókorba, csupán az intuíció erejéről kívántam néháby sort ejteni. Egész egyszerűen én sem értem, hogy lehetek ennyire intuitív, hisz esténkétn vagy irodalmat, vagy orvosi könyveket olvastam. Négyszer buktam matekból, fizikából kétszer, kémiából egyszer… S mégis, mikor Debrecenben, a néhai Kossuth egyetemen, a Tóthfalusi kollégiumban harmadik emeletén panaszkodtam a kémia-fizika szakos Kmeczkó Szilárdnak, hogy mennyire hideg van, s hogy nincs pénz a fázós diákokra épp a radiátoron ültem. Szilárd vicceset mondott valami fekete-test sugárzással, meg valami Planck-állandóval kapcsolatban. És akkor elmagyarázta a Planck-állandót. Nem értettem, de tudtam, hogy a Planck –állandónak, miként a Bohr atomszerkezet elektronhéjjainak is, köze van a zenéhez!!! Szilárd, kinevetett, de finom, nem sértő módon. –Azóta már tudom, ez a λ (lamda) hullámhossz – elektron energiapályák = 1,2,3,4… 1:2, 1:3, 2:3, 1:4, 1:5, 3:5, –pythagórászi húrarányok. Semmmilyen fizikai, matematikai előtanulmányom nem volt. Ezért, bár meghökkentett, Protagórász, mondata, később elfogadtam. „Mivel nem tuduom, hogy vannak-e istenek, s azt sem tudhatom, ’nem vannak-e’ istenmek, ezért, mindennek mértéke az ember.” Igen. A világ, nem-lineáris, többismeretlenes, de ha az ember, még ha csak önmaga belseje felé is indul el, mégis, sok mindent ki tud következtetni, sőt, egyszerre meglátni: „Azt, Ami Van”. Néha csak bevillan az ember agyába, hogy Mozart kedteti zenetörténeti feltétele Johann Christian Bach…. Bizony e Bach fiú stílusa volt az a „kezdeti feltétel”, ami majd Mozartban lesz nagy Bummm! Mozart pedig Beethoven „kezdeti feltétele”.

A semmire visszatérve, Carl Gustav Jung beszélt a szinkronicitásról, miszerint egy „ismeretlen közegben”, nála, nyilván ez a kollektív tudatalatti, közvetít gondokatokat (László Ervin pszí mező elmélet). Így, nem véletlen, hogy sok kutató/ művész, hasonló időintervallumban, hasonló dolgokat vet fel problémaként, s dolgozik rajta! A kvantum-vákuum feltehetően bozonokból (egész spínű) állnak, de ezek negatív tömeggel és negatív energiával bírnak. Úgy viselkednek, mint a folyékony hélium (4,2 C0) vagy a szupravezetésben az összepréselődőtt elektronok, ahok az ellentétes spínű (forgású) elektronok19 vonzzák egymást (Cooper párok), s így az elektromos áram ellenállás nélkül folyik. A folyékony nitrogénben mozgatott tárgyak ellenállás azaz: belső súrlódás nélkül mozognak. Szuperfolyákonyságnak nevezik e tulajdonságát. -Thalész?? Víz??20 Arkhé?? Ami egyben hatátrtalan is?? Anaximadrosz?? Khm. A-peirón?? Ne, ne feledd, kedves olvasóm: az ’Egy’ az igazi (filozófiai [aspektusok integrálása, az egyes tudományok részletes, de aspektusszegény látásmódja…] atomosz! És a kicsi kutatása helyett, merüljön már fel, a kozmosz maga Egy-oszthatatlan, mert annak minden integráns része. Szuperfolyákonyság: nincs kölcsönhatás, nyugalom, semléegesség van, az anyag „meditációs állapota”. Pont ez a szuperfolyékonyság a semmi modellje, egy, a mi világunkénál végtelenszer több energiájú láthatatlan valami, ami hiányzott a kozmológiákban. Korábban a tudósok azt hitték, ez az energia-tömeg hiány az ún. fekete anyag tömege lenne. Mai ismereteink szerint, az Univerzum 100 milliárd gakaxisa mintegy 1054 kg anyagot tartalmaz. Penzias, Wilson háttérsugárzás kimutatása (COBE21) és az Einsten-i elméletek, a Planck-állandó jól jön, ha ilyen nagyban számolunk (átlagosan 100-200 milliárd csillag/ galaxis).

19

Bose kondenzátumis ilyen, illetve a Fermi-Bose keverék, mert a fermionok feles spínje egész spínné adódik össze. fermionok:

feles spínű részecskék, Enrico Fermriröl, bozonok, az egész spínű bozonok, Sathiendranath Bose-ről 20 21

ősvíz, mint a skolasztika materia prima-ja, a hindu nirguna mula prakrkti-je Cosmic Background Explorer program és készülék

A vákuum/ virát rúpa sűrűsége az E= mc2 alapján: 1094 gramm -köbcentiméterenként. Ez közelítő szám, de mindenesetre a „látható” Univerzum öszes anyaga elférhetne egy kb. 10·10-12 pikométer, vagy 10·10-15 femtométer oldalú kockában. És még valami, a kozmikus háttérsugárzás lehet az Ősrobbanás energiájának maradéka, de… mivel bizonyos irányokban mégsem izotróp, a semmibúl „derengő” csekély energia is. (?) A tekintélyen, hagyományon és többoldalú (de a mi elménk által készített műszerekkel való) mérésekből (elménkben kialakított alapuló [fizikai] kozmológiánk:

apokrízisz a minőségek szétválása (Anaximandrosz)

anyag és sugárzás szétválása

α = [finomszerkezeti állandó] = 1/ 13722 anyag – antianyag szimmetria töré (B-kvark többlet)

Jobb, ha az „ősrobbanást” inkább folyamatos anyagi robbanásoknak, folytonos pulzusnak fogjuk vel, végtelen ilyen ősrobbanást feltételezve, mert minden arra mutat, a világ nem líneáris, az agyunk az. A világ egy ciklikus folyamat. Az ábra is világosan mutatja, hogyan szilárdul anyaggá a fény, a színtiszta energia. S a létezőkben is, s kürölöttük is, csak nő az üresség. Tágul a tér, mondják a fizikusok, de az üres tér hogyan tágul? Hiszen már rég lemondtunk a Newton féle térfogalomról, a Descartes koordinátarendszerről (Einsten téridő, Minkowsky téridő)

Annak a valószínűsége, hogy egy elektron spontán kibocsát egy fonont. Ez már kölcsönhatás, s ennek a számnak a mértéke alapvetően meghatározza a világegyetem lehetőségeit, vagy akár azt, hogy ez a fajta univerzum létre se jöhessen, mert nem alakul ki proton, nem annyi a fénysebesség, nem az a Planck állandó ami, vagy: nem alakulnak ki tartós, elektromágneses kölcsönhatások. α = e2 /ħc, e = az egységnyi elektrontöltés, ħ a Planck állandó. 22

Ha a Semmi szuperfolyékony bozontenger, akkor benne longitudinális hullámok terjednek, és úgy viselkedik, mint ha egykristály lenne. Egykristály: méretfüggetlen, benne azonnali hatások (határtalanság, végtelenség –Anaximandrisz) vannak. A kvarkok-antikvarkok is tudnak szuperfolyékonyak lenni, eltávolítani egymástól őket nem lehet, ilyenkor ugyanis, paradox módon nő az őket összetartó erő, de túl közel egymáshoz e vonzerő gyengül, vagy 10-16 cm –en meg is szűnik. A furcsa, a nagy energia sűrűségű vírát rúpa mindennek forrása. E kátránysűrű, méz-sűrű óceánon, apró, igen ritka levegőjű szappanbuborékok a csillagok, a bolygók. Tehát, minden másképpen van! A jelenségek sablonos gondolkodási mechanizmusokban majd… gyakran egybe kapaszkodnak lényegibb dolgokkal és jelenségekkel: mintha. Mintha önállóak lennének, de nem azok. Pl. a nátrium puha, és még a +1-2 C0 –os vizet is azonnal bontja hidrogénre és oxigénre. De a legfőbb lényege az affinitás, a rendkívüli vegyülési (reakcióba lépési) hajlandósága (jellemerősség). Merthogy; a nátrium a levegőtől elzárva (a felszíne percek alatt oxidálódna) csak olajjal elfödve, vagy petróleumban tartva tárolható tiszta alakjában, a természetben kizárólag vegyületeiben található (mint, minden alkáli földfém) . Hogy puha, hogy sárgás, ez igaz, de nem ez a –kémiai- lényege. És mivel a tulajdonságok nem léteznek külön-külön , [nincs saját-léte!, természete az üresség] és mivel fogalmaink, jelesül az affinitás fogalma mindig absztraháláson alapul, a világ, amit fogalmi hálóba szeretnénk fogni, egy hamis (absztrahált) világ. Szakszavakkal, nominalizmus (de a nevek mögött nincs lényegi), s fenomenológia, jelenséggyűjtemény. Mi leginkább a sóban értékeljük a nátriumot, meg bűvésztrükkökben (sárga lángfestés), a nátrium-alkoholátban rá sem ismernénk (alkoholát = fémion +alkoholok). A keleti filozófia és a hegeliánus Önmagában levő (an sich) fogalma egy általunk (sokkal pontosabban: csak tudománnyal, csak elmével) nem megismerhető entitás: ezért számunkra (= mostani módszerrel, a mostani tudós szemléleti helyzetével, a mostani tudatállapotunkkal, a csak-logika, csak-racionális igen szűk keretben, számos ember már nem is használja a jobb agyféltekéjét, társadalmunk bal agyféltekés) a keleti megismerhetetlen világ fogalma párhuzamos a nyugatiéval.

Az óind Upanisádokban, Védákban írták, a lelki = finomanyagi, szellemi, ahol is a szellem megelőz minden anyagit, mozgást, létrejövést, mint ahogy az agyban minden kézmozdulat és szándékot az ún. akaratgondolat előz meg, e ’lelki birodalomban’ az anyagi „takaró réteg mögött” van a végtelen tiszta Tudat, a Brahman ragyogása (Mundaka Upanisád 2.2. 10-12). Ez mentes minden durvább anyagi szennyeződéstől. Minden vilégosság, ami az anyagban van, innen jő, tűz elem ~ foton, proton, elektron-pozitron pár, általában minden polaritás, amikből fény születik, mikor egyesülnek. A mennyek birodálmát, ahol mindet fény, vagy szellemi fény (magasabb frekvenciájú fotontenger =brahmajyoti, Gnózis, kereszténység, Buddhizmus) tölt ki. (pléróma, a tér kitöltöttsége, talán egy ekvipotenciális tér, biológusoknak egy ős-sejtvonal, minden pontból/ sejtből minden lehet, a fizikusoknak inkább Dirac tenger, a Védákban: vīrat-rūpa) Rendre nem értik, mert nyelvi eszközeink ma már a technológia jármában nyög, a képi-metaforkius gondolkodás történeti, s azért jó, mert a lírhatatlnahoz közlebb tud lépni, mint bárminő szaktudomány terminus technicus-a. Itt kell közbe szúrni, a Z ÉLET TÖRVÉNYEI NEM A MI ANYAGI VILÁGUNK ANYAGI TÖRVÉNYEI, ezek átmennek egymásba, de megfontolandó, hogyha a „kötelező materializmust” félre tesszük, hogy ami él, abban élet csíra (szperma, szkanda, atma = lélekcsíra) volt elébb. Az élő rendszerek önállóan viselkednek , nem (csak) külső hatásokra viselkedik.

Egy élő rendszer alakulása-fejlődése nem levezethető a kezdeti feltételekből, valamint; a fizika, a kémia törvényszerűségeivel. Sajnos, nem tudjuk megmagyarázni az Univerzum fejlődését csak fizikai magyarázatokkal, mert az Univerzum számtalan élő analógiát mutat. Fizikusok el seme tudják képzelni, hogy az Univerzum egy óriási élőlény lenne. A „semmi” a káosz, a köznapi értelemben rendetlenség. Struktúra nélküliség, vagy entrópia. Pedig inkább: INFORMÁCIÓKAPACITÁS, amiből minden lehet! A káoszelmélet messzebb megy, kimutatja az önmagába való visszahajlást, a visszacsatoló hurkokat , az önhivatkozást-önmásolást (Henkin mondat, rekurzió,) az élet lényege pedig a kívánt, kedvező folyamatok megerősítése, előhívása visszacsatolások által. Ha ha az Univerzumban is léteznek visszacsatoló hurkok, akkor… az Univerzum Tudatos. Pont az emberi tudat, vagy még inkább: a tudat, az ember jelenléte folyamán lesz az an sich világból számunkra megismerhető (für uns) világ. Niels Bohr és a kvantumfizika koppenhágai értelmezése (s a Buddhizmus) szerint nincs is „objektív világ”, tehát a megfigyelő [és nagy tömeg {vagy nagy energia}] hozza létre, a teret, de: minimum, befolyásolja az ismert világ, épp a megfigyelőktől „összeomlott hullámfüggvényét”. (Nem ezt mondta a Buddhizmus is?, a megfigyelő a meditációban eggyé válik a megfigyelttel, a nagy tömeg még a teret is torzítja, illetve: az idő a tér egyik tünete). És ez… ez a pozitivizmus vége… A kvantumfizika a fény kettős természetét, a kvantumbizonytalanságot vizsgálva, (vö.: Schrödinger macskája) a Heisenberg-féele határozatlanság fedezte fel, és még az Einsten-Podolsky-Rosen (EPR 23) pradoxon során jött rá a buddhista tanításra: nincs független megfigyelő. Nincs elválasztottság –de honnan tudta ezt 8 000 éve a Vaisnava (Krisna) filozófia, a Hinduizmus? A Param satyam –a legfőbb igazság, a részlet-létezők, az egyedi létezők csíráit egyedi lelkeknek (ātma-k) nevezte. Ám a legfelsőbb Tudatban minden Egy, a legfelsőbb Tudat mindennek Forrás-a, s onnan áramlanak ki az egyedi létezők. (vö.: Plótinosz: emanáció tan) Benne vagyunk, mégha kvantum szinteken is, magában a kísérletben! Jaj nekünk! Oda a remélt objektivitás! Ezt a problémát érintette maga az idiografikus módszer, mely (a neokantiánus-szubjektív idealista) nézet szerint a megismerés során egyben a tárgy magalkotásának-újraalkotásának aktusa is egyben.24 Valóban, mi magunk teremtjük a saját világunkat. Sokszor eszembe jut, hogy minél többen gondolnak egy X mezonra, minél több matematikai formulában jelenik meg, talán a rendszeres erős gondolkodás teremti meg ezen részecskéket! A finomanyagi mezőre a többszörösen ismételt erős gondolat hat! A világról való gondolkodásban helye nincs a racionalista módszernek, ahogy a kvantumfizikában látjuk, maga a szélsőséges redukcionizmus mennyi elágazáshoz (bifurkáció) vezet. Fontos az eddigi ismeretk átrendezése, a szakfogalmak, korábbi törvények (pl. a newtoni abszolút tér), új jelentéssel dúsítani. Az analógiákat észrevenni. Fontos a költészet, a zene, a metafora, mert ezek számos agyi központot egyszerre használnak: tehát modalitásban gazdaggá tesznek egy elvont dolgot. 23

Két, egymástól végtelen távolságra eltávolított récsecskék továbbra is tudnak egymásrol. Tudnak = érzik egymás spínjét, mágneses momentumát, jobbos, vagy balos csavarodását, de mi az, ami a fénynél gyorsabban közvetíti a kölcsönhatásokat?? Nincs közvetítő, egy plusz dimenzióban mi sem, s a részecskék sem elválasztottak!! Összefüggüng. 24 Baden-i iskola, Rickert, Windelband

Kvantum színdinamika (QED), spinmegmaradás, kvantum elektrodinamika (QED) mágneses momentum, stb. Fontos észrevenni, megjegyezni: voltak-e a korábbi világmagyarázatokban már felismert, csak más szavakkal, más kontextusban elmondott ismeretek? Ezért idézek néha vallásból, bölcseletből. Ezt túlhangsúlyozva a szolupszizmus (csak én – csak a tudatom, vagy egy Nagy Tudat van) felé is el lehet menni, de bizonyos, a Földön és az egyoldalú szakmai ismereteken szocializálódott agyunknak ideje tudomásul venni, máig élő hamis fogalmak között vergődünk, a tudatot, az isten kiküszöböltük a világból. A Tudat pedig része a világnak, de a Tudat nem pszichológiai és teológiai fogalom csupán. A tudat nem szelet. Ha pedig szeleteljük: holografikus teljességet kapunk a részekben megőerződik az egész. A Tudat szemszögéből nincs kezdet, így nincs lét (= üresség-természet) de nincs elmúlás sem: szemlélés van. A világegyetem rendezett volt (hisz az entrópia valaha maximális volt = információ) najd az energia, majd az anyag korszaka következett. –És előtte? Előtte se tér, sem idő, sem… Valami sem volt, hacsak nem negatív energia? (Üresség -Kazimir-effektus: az izolált térrész vákuumként viselkedik, de ott, ha anyag nincs is, ám hatások vannak [virtuális részecskék az ürességből]). A semmi közepe a Higgs-tér lehetne… a „belülről megismerés” nem laboratóriumi kísérlet, megérteni (ang. comprehend, fr. comprend, a sp. comprendre-comprehención… a latin co + prehendre = összefog) annyi, mint beleélni, eggyé válni valamivel, eggyé-fogni [tantra, meta- …] egy –be, össze, egész-be rakni egy dolog ezer aspektusát/ tulajdonságait, -aminek a transzperszonális pszichológiában is igaznak kell lennie (a világ nem-lokális, a személyiség és a különálló individuumok is illúziók). Egyetlen hang igazából: ezernyi adat Fourier-transzformációja. A művészet és a vallás ezért tételezi egymást, a művészet ezért nem csak-esztétika, csak azzá üresedett ki. A művészettel és a meditációval elért tudatállapot-változások kiragadhatnak bennünket a csak logikus, csak-racionális, csak-balféltekés, csak-objektív, csak-materialista szemléletmódunkból. Mi nem fejlődünk, mi rég, cak visszafejlődünk, a Māyā foglyai vagyunk, az azték, az egyiptomi magaskultúrák után. Ami meg a technológiai fejlettséget illeti, a technikai fejlődés nem jelenti a tudat fejlettségi fokát. Māyā (megimerés/ látszat/ köd, fátyol)

NOMOTETIKUS (matematika, fizika, kémia)

IDEOGRAFIKUS

értelmezés (lélektan, művészet, történelem)

a létezés magasabb tudata (intenzív)

törvény

a dolgok tudása (extenzív)

intuitív, nem foglami (képek + érzések, mélyösztönök25)

25

Anit a csak-racionalitás folyton alábecsül = inferior, ahogy Baumgarten a „csak-érzékinek hitt” művészettel tette. Gnoszceológiai inferior, csakhogy az agy ösztönös-öröklött. elemi, igen korűn tanult lét-tapasztalati tovűbb álnek a szimbólumoknóban!

Hadd idézzem kedvencemet; akűr módszertani okoból is (tübb modaéotás, s én is a „tekintéklyre hivatkozom, bár nem Arisztotelészre, s a költői megimserési módra, meg magára az intermodalitássra = több mód, több tanulói megimerési csatorna) N agar juna 26 –t, a Drágakő fűzért (Ratnávalí):

[65]

„Mivel

nincs fennállás, valójában Keletkezés és elmúlás sincs; Akkor pedig hogyan létezhet végső soron Keletkezett, fennálló vagy megszűnő dolog?”

És rögtön hozzá teszi: -ha ö r ö k v á l t o z á s v a n , h o g y a n i s l é t e z h e t n e m p i l l a n a t n y i d o l o g ? Nem léphetek kétszer ugyan abba a folyóba… Nos, pont ilyen a kvázirészecskék világa – igaz, nagyobb léptékben ilyen, maga is az: elmúló és újra keletkező Univerzum is! Nagyon érdekes, de csak káprázatnyi a kvázirészecskék (és az atommag alatti részecskék) világa, pl. a szuperfolyékony kvark-glüon folyadékszerűsége, vagy pl. a 0,001 K (Kelvin) hőmérsékletű héliumizotóp (3He) viselkedése. A fémek vezetésének tárgyalására [még] jó az ún. Landau –féle, ún. fermionfolyadék modell27. De a 3He esetében már ez nem működik; új modell és új kvázirészecskéket szükséges tárgyalunk, ám ezek messze csak segédfogalmak, talán a szó igazi értelmében nem is léteznek, mint ahogy a [protonokat, neutronokat összetartó] kvark, [a kvarkokat összetartó] glüon sem létezik magában (ha csak az ősrobbanást követő, kb. 1045 — 10225 másodpercig nem).

Az ’üresség’ a tér az, ahol az entrópia (S, D = rendezetlenség), azaz: a rendből a rendetlenség újból, visszafelé is lejátszódhatna –a fizika törvényei szerint. Persze, az üresség nem a passzív és örök newtoni tér, sőt, nem is csak az einsteini téridő (vö.: a nem mindig elvégezhető Lorentztranszformációval28). Ha a fénysebesség határsebesség , akkor és csakis akkor a térnek mozognia kell (vagy az éternek, a „mindenhol teljesen jelenlevőnek” = tudat?, = pantha pléróma [a mindenhol jelenvévő teljesség] –de ezt filozófiáról hogyan fordítom energiamezővé? Kaon elmélet kaonok egymásba alakulása –mikro-Möbiusz).

A lét határa, a szubsztancia (1. állag, anyag, kemény massa [tömeg], 2. önmaga oka) erős tartószerkezet, ALAP NÉLKÜLI (ahogy Nagarjuna nevezte: Támasz nélküli egy végső szubsztancia) nélküli már az atommagok világa is, nem hogy a szub-partikulumok, és a kvázirészecskék világa! Kell a valaminek, hogy önmaga oka legyen (rekurzió, causa sui). És akkor persze beugrik „isten”. És a létrendi fokozatok.

26

Fehér Judit: Nagarjuna a mahayana buddhizmus mestere, Bp.1997 –Farkas Lőrinc Imre könyvkiadó/ 223. oldal. Modell. Nem valóság, de szerény munkámban muszáj nem [csak] fizikusként (szakmai előítéletek!) gondolkodni. A modellek csak utánozzák és az emberi értelem számára közvetítik a valóság egy részét. De ez nem baj, a baj, ha a modellt teljesen elhisszük, vagy a valósággal azonosítjuk. 28 Az egyik (K) rendszerben, és egyfajta típusú fizikai folyamatok az ún. Lorentz transzformáció segítségével „fordíthatók le”, transzformálhatók, egy másik (K1-K2-K3) vonatkoztatási rendszer(ek)be. 27

A pascali gondolat, miszerint valami, ami van, minél tökletesebb léte folytán annál szükségszerűbb egyben (quo res natura perfectior est eo maiorem existentiam et magis necessariam involvit… ). És minél szükségszerű a megvalósála ’van-ása’ annál tökéletesebb (et contra, quo magis necessariam existentiam res sua natura involvit eo perfectior). -De mi ez a „perfectio”? Az a tökéletes, ami nem függ semmitől. A Buddhizmus így fogalmazza ezt meg, a tiszta eredendő üresség tökélete, tágas, végtelen tér, és világos, és mentes minden feltételektől. Ez utóbbi talán a legfontosabb, mert minden más-más létrendben nem oly tökéletes dolog csak a függő keletkezésben jő létre s múlik el. Az üresség (nem egyenlő a semmivel) másik neve Isten (= információ kapacitás, omnipotencia, teremtő-erő). Pascálnál azonban nem pont így van: a perfectio, a tökéletesség során eleve „többet birtokol a létből”. Léte van (esse) és valósága van (realitas). Ez filozófia, de nem repült messza a tapasztalattó, főleg, ha a lelki belsőt, a TUDATOT MAGÁT is megfigyeljük, s nem csak, aránytalanul csak a dolgok világát! Az Univerzum nem az anyagi dolgok összessége. Csak a szocializáció sugallja azt: az alacsonyabb rendűtől a bonyolultbab felé ível a fejlődés (nincs fejlődés), a szervetlenből lesz a szerves (nem igaz). Csak a magasabb rendűből lehet alacsonyabb rendű, nem evolúció, involúció van. Létbe esés. Elébb a pokoli sűrű energia volt, s ha a napok és szupernóvák kohója nem jut el a vasmagok produkálásához, mi nem vagyunk. Mert mi csillagpor vagyunk. A világ lefelé történik, mi héroszok és isteni birodalmak romjain megtapadó penészek vagyunk. Ezért a kereszténység kegyekem-mániája. Csak a kegyelem menthet meg. Soli clementia. Soli Deo, Solus sriptura. Csak isten és a szentírások menthetnek meg… A Buddhizmus az igazi, csírából fejlődő önmegváltás, amikor az ember belső útra indul, s lépést lépés után téve, araszolva, a hiteles, egyéni felismeréseken keresztül jut el a világ teljességének megértéséhez, nem pedig másoktól készen kapott dogmákon tengődik. A lefelé történésről szól minden hiteles teremtésmitosz, héroszok és istenek ükunokái vagyunk. De hát milyen világot tudnak tudományos modelljeink leírni? Hisz modelljeink az anyagban elmélyedve egyre inkább már: nem-anyagi viselkedési formákat írnak le, -ha ugyan leírják azokat. Maga az anyag is az energiaóceán Univerzumunk egyik „tünete”, 20 hegynyi (energia, gravitációs) hullámok tetején centiméteres (anyagi) hullámhab. A megfigyelő a puszta megfigyelésével beleszól a mikrovilágba, így minden valóság csak és eleve für uns (számunkra is való) tud lenni. A tudomány nem az „an sich”, önmagában lévő tárja fel –a kérdezés, a módszertan, a vizsgálat már befolyásolja a választ (vö.: Niels Bohr a kvantumfizika koppenhágai értelmezése [!]). Mindenhol ott a tudat (vö.: Schrödinger macskája vagy a kettős-rés kísérleteket), mi lehet csak önmagában (für sich, an sich)? Minden kontextuális, tehát csak kapcsolataiban (téridő egység, az engedelmeskedő passzív és nőies tér és energia viszonya) létezik: „Alles ist für Uns”. Nem beszélve arról, hogy a gondolkodónak muszáj követni a társtudományokat, így ma már tudott: a megismerést illetően: n i n c s e l ő z e t e s t e ó r i a n é l k ü l i m e g i s m e r é s (mivelhogy az ösztönös, biológiailag beépített és társadalmilag áthagyományozott logikai lépéssel egészítjük az észlelt fenoméneket, hogy jelentésüket pontosabban megismerhessük).

Van-e az, (és… akként van-e az,) amit megismerünk? Vagy a megismerés létre is hoz valamit (így a megismerő nem lehet objektív, de legalábbis nem tetszőleges mértékben). Lám, az ontológia (lételmélet) hogyan súrolja az episztemológiát (megismerés kérdéskörét).

Nagyon fontos lenne az oktatásban az »e l ő z e t e s i n t e r p r e t á c i ó n é l k ü l i « információ, élmény, ismeret. Ismereteinket ráadásul muszáj végre több r endsz er ben (sok aspektusban) is tárgyalni azt, amit eddig csak egy rendszerben tárgyaltunk (ezért is vannak a versek, a vallási-, kvantumfizikai-, filozófiai-, kozmológiai... aspektusok, és a képek is. Ez a sokat felölelő, oldalágakat (collaterális, kolligátum) is összekötő divergencia a meta-elmélethez, a múlt TEÓRIÁT MEGHALADÓ, egységesebb látásmódhoz/ tudományhoz, helyesebben ÁTFOGÓ BÖLCSELETI keret (és egy elnagyoltabb, metaforikusabb, költői-képi nyelvezet) megteremtéséhez vezet. A filozófiában a l é t e z ő problémájának a kérdése a metafizika, ill. az ontológia (ontológia, ónta, τα όυτα= létezők) problémakörébe tartozik. Persze, mi, magyarok (és a posztkommunista országok) egy pusztító ideológia és tudományos divat után vagyunk: Lenin, Marx, majd a Sztálinizmus „tudományos marxizmus”, a machi pozitivizmus, megkövetelte, ún. módszertani materializmus miatt: muszáj volt minden jelenség mögött anyagi okokat kimutatni. Ha ilyet végképp nem találtak, muszáj volt h i n n i (tudomány?, bizonyítás?, de legalább ún. használható tudományos modell híjján: hinni!) bennük. És mindezt a tudomány fémjelezte ’új korban’. Lukács György, majd a Lukács tanítványok Vajda Mihály, Heller Ágnes, és „mi, a tanítványok” korának, eszméje is, a „horror metaphysicae” volt, azaz erős intenció, hogy minden metafizikait száműzzenek a filozófiából is. Azért is, mert a tudomány és a korai kapitalizmus (nincs már szellemi érték, csak anyagi érdek, a tudománynak már csak a termelést-profitot kell szolgálnia) régen megtette ezt. Kulturális minta, no meg a korszerűség, és a vallástól az „objektívhez való” való menekülés, a kísérlet ismételhetőségének követelménye is megfertőzött mindenkit, aki azt hitte, minden csak anyag. Az anyagon túl nincs semmi. Hülyének [!] nézve (számos szerző szerint Platón naív/ primitív/ még tapasztalati hiányokból adódó tudása) Platónig minden gondolkodót29, aki az anyagon túliról gondolkodott. Holott, csakis anyagon túli van, az anyag elbomlik, az anyag lukacsos, teli van űrrel, semmivel… Pedig, ma már minden bölcsész tudhatná, világunk, mint anyagi forma (= lassú hullámú energia), csak a: legkisebb tartományú „világ-szelet”, mely az anyag sávjába/ zónájába/ tartományába/ intervallumába esik. S minderről vagy metafiorkusan, vagy képszerűen beszél a Śrīvam Bhāgavatam, India szellemi kincse. Ahogy az anyagot, a létezőt egyre mélyebben vizsgáljuk, annak folyamatossága odavész, az egyre inkább elkezd MEGSZAKÍTOTT LÉTEZŐNEK LENNI (molekulák, atomok; atommagok és az a nagy űr a proton és az elektron között. Ahogy a semmit, az ürességet próbáljuk előállítani, nos, ott meg a vákuumban megjelennek a virtuális részecskék. Nem tudunk kompakt valamiről, s nem tudunk ürességet sem előállítani. Ezért mondtam, hogy a valami és a semmi nem ellentétpárok, egymással vannak átitatva. Ami létezik lukacsos, maga a létezés porózus. Ugyanerről a világról eltérő kultúrákban és gondolkodási paradigmákban más-más képet kapunk. Ki fogja kikiáltani, hogy az övé a helyes? Hiszen ez is, maga a tudomány is sokszor tekintélyelvű. És lehetetlen a lét megélése (nem megismerést írtam) egy olyan európai kultúrában és hagyományban, ahol az iskolák megrongálják a gyerekek agyát, csak a bal agyféltkét használják, abból is csupán részképességeket.

Mindenki tévedett, mindenki primitív aki „modern és felvilágosult korunk előtt élt? Holott; korunk szellemi materializmusa és a tudósaink kötelező, módszertani materializmusa miatt vagyunk vakok a vanra. 29

A keresztény egyház elhitette, hogy mi, mint emberi faj vagyunk a csúcs. Isten a maga kedvére alkotta Ádámot (Adamach = ember). A sumér teremtés eposzban Anunaki (akik a csillagokból jöttek) jő le az egekből, egy szolgálót csinál magának, s bizony Adamu (=Ádám) egy meglévő (antropomorf) lény (genetikai?) módosítása révén lett ember. S ez az ember a valamibe kapaszkodik, s valaminek hiszi magát. Buddha mondta: mindennek a természete az üresség. Krisztus mondta, a mennyek/ a felsőbb világ közelebb van, mint gondolnátok, 10-9 cm –rre, de egy magasabb frekvencián… A 'létező' kérdésével való foglalkozást két igen korán megfogalmazott filozófiai felismerés tette szükségessé:  

Nem minden létezik (a szó valódi értelmében), ami az érzékszervek számára megjelenik. És ami igen fontos: persze, hogy nem minden létező jelenik meg az érzékszerveink számára. A dolgok valódi természete nem jelenik meg érzékszerveink számára. A gondolkodásnak, erőfeszítéseket kell tennie, hogy felismerje a dolgok valódi természetét. A létezésre irányuló kérdés így, nyelvi eredetű (is). Sőt, nem minden van, ami számunkra fogalmakban van… Legyen példánk a következő, egymásból bővülő (két) állítás:

1. Én vagyok. 2. Én fiú vagyok.

A lenni létige mindkét mondatban más-más szerepet tölt be. Az első mondatban az alany létezését fejezi ki, a második mondatban az alanyt és a névszói állítmányt kapcsolja össze. Filozófiában e kétféle használatot egzisztenciális és kopulatív létigéknek nevezzük, mely különbséget (Nyugaton) elsőként Arisztotelész ismerte fel. (Mert ennek az arab és a buddhista logikában előképe van, de hát ki foglalkoznék a Kelet és a mediterráneum korai logikájával?? Hányszor könyörögtem a Debreceni Filozófia Tanszéken, hogy az indiai és arab filozófiával is foglalkozzunk kissé!!)

3. ábra A spirálgalaxis, ami alspirálkarok milliárdjaiból áll össze. A spirál univerzális fejlődési minta, még akkor is, ha a korábbi galaxisok formája (úgy 5-15 milllárd évről előtt, másabb képet mutatott. A világ részek-egészek hierarchikus rendje, s ennek geometriája a spirál formája

A platóni szellemi–gondolati világ, az ideák világa ma, a kvantummechanikai tudás birtokában inkább érthető: a fizikai dolgok alapja egyfajta energia + információ „előzetes” terv. A láthatatlan „szellemi” (Platónnál noétikus [nusz = szellemi, de értsd, nem anyagi természet, „őstörvény”, isten, intelligencia is] világ, [noein νοειιν = elgondolni] mint: energetikai és mintázati előfeltétel, és persze a generikus világ, ami a keletkezés anyagi világa, megvalósulás, igazából nem elválik egymástól, hanem „burkok a burkokban” finomanyagiként itt van körülöttünk. Ahogy a Möbius szalagban már eleve benne van a határtalan, az apeirón ((( απείρόν) és a véges, a körülhatárolt (perasz) így a ’láthatatlan’, a nem érzéki [a kereszténység: mundus insensibilis, a buddhizmusban: a meg nem nyilvánult világ] is együtt van, s ezek nem ellentétek, inkább: szükségszerű EGYÜTTES FÖNNÁLLÁSok. Nem beszélve arról a pedagógiai tényről ami, egyébként platóni eredetű ismeret, hogy a h a t á r t a l a n inkább élményszerűen, pl. a gyönyörrel (hédoné), széppel és szenvedéllyel, tehát é l m é n n y e l ragadható meg (Heidegger szerint sem ragadható meg logikai fogalmi úton) , mintsem lógosszal (rációval) és phronézisszel (φρόνησις30). Az igazi oszthatatlan maga a határtalan (végtelen), ami nem is annyira elvont dolog; az egymásból folyamatosan elbomló és így egymásba folyamatosan újraalakuló részecskék, élőlények és világok ennek az elvenek az anyagi megjelenései! Az a-perión az a-tomosz! A matematika (halamzelmélete, topológiája) és a kvantumfizika bebizonyította: létezik a-tomosz, s létezik a hatrátalan, aminek fizikai, elvi megnyilvánulásait is ismerjük. Akkor a filozófia következik… A Möiusz szalag és az univerzum analógia, UNI – VERSUS, gybe, azaz: ön-magába forduló. Mint a galaxis, a galaxishalmaz31: az „üres” tér [végtelen energia!] anyagot (struktúrát szül, majd „reabszorbeálja” azt energiává. A topológia (tórusz, lyukas fánk) is, de a kvantumfizika (forgási szimmetriák spin) is tud Mr Möbiuszról, az elvről magáról, ám nem tudják, hogy egy-ugyanazon jelenségről van szó. A vallási szimbólumok hagyományában, a hinduizmusban a BINDU (vindu, rnahra = lyuk, vö.: Krisna-tudatúak homlok pontja, a Bindi -vel) a Kezdeti Pont, így, a m e g n y i l v á n u l a t l a n u n i v e r z u m s z i m b ó l u m a . A „párhuzamos világok a fekete lyukon át egy msáik univerzumot konstituál. A féreglyuk-Bindu a Bindu-ködökzsinór a mítoszok 32 titkos, világok közötti átjárók. A tantrizmusban a spermát (mag, csíra, kezdet) jelenti. A Bindu másik jelentése: [a] kettő[t]-csinál[ja]. Az az őseneregiából teremt jin –t, és a Jangot is. Ez a megnyilvánulás (Hímnős: az anyag, materia-Mater, matter… = női/ anyai jellegű oldala. A fizikai erő, maga az Erő = a férfias oldal, férfi princípium, alakítás. Az ellentétes polaritások, együtt = fény, energia. 4. ábra Leonardo da Vinci, Az ember teremtése és a szuperszimmetria jelképe

in Arisztotelész: Nikhomakhoszi Etika, a praktikus ész erénye, bölcsesség „körültekintő, praktikus oldala ", ma inkább; fronikósz = gondolkodó 30

Világunk sokkal inkább egy szappanbuborék többdimenziósra gyűrt felszíne, mint belseje, nincs „bent”, sem „kint”, ott nincs téridő sem. George Boole –halmazelmélet 1815, majd Georg Cantor, 1897 32 Mítosz 1. fonál, 2. mese (értsd; üzenet, áthagyományozni való, bár a régi emberiség ún. képi-metaforikus nyelvét nem szabad szó szerint érteni!! 31

A megnyilvánulatlan neve: Mandu (vö.: νους, nusz –idea, még-gondolat, -még kimondatlan; Lógosz). –Tudjuk látjuk a platóni analógiát? Mandu, vagy aiter-aether, pantha pléroma, akasha, súnyatá, khá, csí, od-energitások, maga az Erő a, vagy Dirac óceán, vagy kvantummechanikai vákuum, szellemi (νους) törvények, mint, ideák = ősminták, mindegy is, az a valami, az az üresség, amiből bármi is megszületik. Az apeirónból (határtalan [nem végtelen, de köze van hozzá!]) peraszok (minőségek, határoltságok, tágabb értelemben: itt-lét, dasein) születnek. Az atya / ősanya az a mátrix, vagy holografikus mátrix, az a „semmi” amiből a valami kezdetét veszi. De ki teremt kicsodát?  A semmi a valamit, vagy a valami a semmit?

5. ábra Escher: Rajzoló kezek, -de ki teremt kicsodát?? (önhivatkozás) kreativitás és a semmiből való keletkezés szimbóluma, szükségszerűen paradoxon!

Igaz, a semmi: semmi-e? Csak nyelvjátékokban létezik? Mert, ha a semmi van, akkor már valami van, s az a valami már nem semmi. Ezért használom én is a semmit, de korántsem a modern és népszerű Sartre-i, vagy Heidegger-i értelemben. A z ü r e s s é g u g y a n i s e g y á l t a l á n n e m s e m m i . Én inkább hajlok arra, hogy az –apeirón határtalanát, fordítsuk végtelennek (peraz, hatérolt nélküli). De ez nem szójáték a semmi és az öresség esetén. A semmin túl van az Üresség, ami még a semminél is mélyebb, a mi kvantumvákuum semmink mégiscsak valami (negatív tömegű és energiájú bozonok, de rádadásul önmagukkal nem kölcsöngaót, szuperfolyékony bozontenger, Dirac-óceán. Az öresség talán „speciális semmi, az épp most valamivé alakuló semmi”. Az üresség (sūnyatā–szanszkrit, khá –óegyiptomi-szanszkrit) a létezés „tartozéka”. A potencialitás (semleges, tiszta energia), s mint ilyen, furcsa mondani, de nem csupán van az üresség, hanem: a »l é t e z ő k k ö z ö s a l a p j a «33 –s nem a ’létezés’ a létezők közös alapja-közege. Az ürességgel közölt pozitív energia negatív energiájú, bozonokat löknek ki az őrességből, amik, kellő energia tartósan megmaradnak a mi világunkban.

ürességesetén,

6. ábra Escher: Hüllők (önhivatkozás, látszat-ellentét)

Buddha után, Avalokitésvara mondta ezzel kapcsolatosan; „A forma üresség, s az üresség a forma.” [szív szútra, vers] Möbiusz szalag. Az, amit mi anyagnak és szilárdnak hiszünk, csupa üresség, de energia. Az anyagi világ kezdete a l é t - n e m l é t „ s z é l é n ” [Dirac óceán, vákuum, az űrből kilépő virtuális részecskék] t ö r t é n ő a k t i v i t á s , (a kvázi részecskék és főleg: a részecskeantirészecske párok). 33

Mahaprajnaparamita-Hridaja-Szutra, de vö.: Ashuku Ku, a japán: Maka Hannjaharamita Singjo –val.

Amit mi látunk, az a semmi (üresség) és valami oszcillációja, metronóm, inga, így m inden pillanatban ott van a valam i és az ür ess ég . A KVANTUMFIZIKA ÉS A VALLÁSOK IGENIS ÖSSZEÉRNEK, a világ háromdimenziós tér és a mikroszkopikus méretű, felcsavarodott dimenzió alakzatok

Escher: Reptiles

a »semmiből keletkezik« folyamatosan megújulva, a „creatio ex nihilo” bizony igaz.  A lehet -ből lesz a nem lehet, s a nem lehet -ből a lehet.  A tér (aither, éter, sőt: a ritkuló és táguló, lüktető tér) önmagával lép kölcsönhatásba, így jelennek meg a virtuális részecskék, majd a téridő izotrópiájának huzamosabban fennálló zavara, maga az elektron (ős-örvény [kiindulópont?] Abszu [babiloni] (Bindu - sifr’ [= arab as-sifre, a latin = ciffra, zéro] , forgó pont, örvényvektorok, ω térerősségű, forgó pont), ami nem simul ki, öngeneráló, mint, egyik legősibb: harmonikus, nem csillapított oszcilláló rezgés (= elektron, proton). Én megálmodtam a semmi fodrozódását, hogy a „sima abrosz” a téridő becsomósodik. Egy elemi részecske, TÉRIDŐZAVAR, ami azonnal meg is szűnik… hacsak e tendenciát valami nem erősíti meg (Káosz elmélet atrraktorai). Akkor még az Egri Főiskolán, és a Debreceni Egyetemen tanítottam, s inkább zenei hangnak álmodtam az első elektront, amit a tér szült, mint bármi másnak [Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, filozófia szakdolgozat, 199034.] Hol volt még ekkoriban a Higgs –elmélet, hogy, esetleg, a tömeget maga a tér kelti?! = Buddhizmus, ha a tér = üresség. A semmiből való keletkezés csak azok számára megütköztető, akik arra szocializálódtak, hogy folyton valamiből lesz valami, ám ez nem igaz (a semmi és valami nem llentétpárok, mint ahogy a Möbius szalag felcsavarodó „kezdete és vége” is „azonos eredetű”, nincs eredete, ha van is, azonosak). Elvileg a az elektronoknak is a pronokba, vagy a protonok, neutronok alkotta atommagba kellene hullaniuk. Honnan veszik az energiájukat, legyen az elektron a legstabilabb (Bohr modell) pályájukon, hogy nem hullanak a pozitív töltésű, így állandóan vonzást kifejtő atommagba?? Vagy azért, mert valóban rezgő húrok (húrelmélet, bránelmélet) vagy, mert az ürességből kölcsönzik az energiájukat. 34

Nem is nagyon értette Kedves Tamás, akit a kommunista párt ültetett vezetői székbe. Hogyan jutunk el az érzékiintuitív = esztétikai élménytél a fizikai meismeréhez, majd „vissza” a konkrét fogalmitól a summázó egész (Gestalt) élményhez??

A számunkra láthatatlan metafizikai világ ma úgy tűnik, hat, vagy tizenegy dimenziós szerkezetű, persze, a nekünk extra dimenziók oly kicsire (Klein, 1926, 10-33cm átmérőjű, Planck méret) felcsavarodottak, hogy nem észlelhetőek* (vö.: kvantumfizikából megszületett szuperhúrelmélet). A rejtett dimenzió[k]ba való ’eltűnés’, helyesebben; áttűnés35 a csak számunkra a halálba – érzékelhetetlenbe, érthetetlenbe, s az azokból való megjelenés a születés. Mint Esher hüllők (Reptiles) című linometszetén; ideából a reálisba, a potenciálisból a már összeomlott, egyvalami= perasz, behatárolt = minőségi/ konkrét= egyedi hullámfüggvény anyagi dimenziójába: fenti ábrák mindenikének mögöttes jelentése: örök visszatérés, vagy oszcillálás. A lét — nemlét ingája. Örök, végtelen. Alfa és ómega. Születés és halál, kezdet és vég, de: szüntelen korforgásban. Megtalálható e szimbólum az ősi Egyiptomban, de Kínában, vagy akár az azték szimbolikában, oly ősi, s univerzális. A hegeli rendszerben a-miként Parmenidésznél- a gondolkodás egyben ontológia is, a létezők elgondolása egyben ontológia = a létezők vizsgálata. A legáltalánosabb és legsemmitmondóbb kategória a Lét (das Sein) s ez egyben tézis. Melynek antitézise a das Nichts – a Semmi. A kettő szintézise lesz maga a Létezősség, vagy Levés –das Werden. Tehát a Levés – nála- eleve szintézis, amiben benne van a nem-levés –de e minőségek nem időben, egymásra következően zajlanak-, egymásba kapcsolódnak és örökkévalóak. Az abszolút Eszme e folyamatok eredményeként születik meg –öntudatlanul. Mely eszme a természeten keresztül ismeri meg és ismeri fel önmagát. És ez nem duma, sajnos a CSAK nyugati filozófiával foglalkozó filozófusok a nyugati polgári berendezkedés ideológiáját látják benne, pedig a hegeli rendszerben is ott van nyomokban a keleti világfelfogás.

35

Minden elektronnak külön három-három dimenziója van, amiben (talán) speciális mozgástörvénnyel bír.

A hegeli gondolati rendszerben a szellem is megjelenik az anyag a világfejlődés során (de ezt nem nevezhetjük evolúciónak), mi több, saját öntudatra ébred (valószínűb, hogy a tudat „itatja át” és nyilvánul meg az anyagban (erő: jang –  anyag: jin + tudat: önteremtő, önfejlődő entitás). Épp erről van szó, a semmi-üresség, mint épphogy struktúrával rendelkező végtelen, sima, üres és csendes tartály, egyszer a végtelen sok teremtett univerzumok között létre hoz egy olyat, amiben megjelenik a tudat, a szellemi létező. Az evolúció nem véletlen változásokon alapul. Ellenkezőleg, visszacsatoló hurkok mentén egy változat (vonzó attraktor) megerősíti azokat a feltételeket, amely e változatot eredményezte (káosz-elmélet). Így a fejlődő Univerzumról is beszélhetünk, most meghaladva azt a kényszerképzetet, hogy az ember a legfejletteb az Univerzumban. Nincs: legfejlettebb. „Ha az Ürességről hallotok engem szólni, nehogy azt higgyétek, hogy a semmi ürességét értem ez alatt. Lényeges, hogy ne alkossatok hamis képet: például ha valaki a szellemét tökéletesen üressé teszi, csak a közömbösség és a differenciálatlanság állapotában él. A mindenség végtelen Üressége azonban milliárdnyi formát és alakzatot képes magába rejteni. A csillagok, és világok, hegyek, folyamok, patakok, források, erdők és bozótok, jó és gonosz emberek, mennyei és pokolbéli világok, a legmélyebb világtengerek, és a legmagasabb csúcsok, mind a végtelen Ürességben léteznek. A tér mindezeket átfogja, és hasonlóképp viselkedik önnön természetünk 'üressége'.”– Avatamkara szútra. Mi hát az üresség? A lét alapja? A válasz szintén Möbiusz szalagszerű, tükör, vagy palindrom (oda-vissza, irány-független) jelentés, vagy, mint egy tükör-rák végtelen kánon36:

Befelé szűkülő spirál (Escher), ami a „másik oldalon” tölcsérszerűen táguló spirál, bármelyik szövetének bármely pontjából ugyanezt a spirált kapjuk (rekurzió és holografikusság)

» N e m ü r e s s é g , é s n em i s n e m -ü r e s s é g , D e ; n em ü r es s é g é s ü r e s s é g i s e g y b e n . « A szólamok a végtelenségig folytathatók, de a kottakép visszafelé is (retroversio, rákfordítás) és „fejjel lefelé” (ahány hang az előbb fölfelé ment, annyi most lefelé) is értelmesen megszólaltatható. 36

Persze, ez talányos, de nem szabad gondolkodni rajta, mi, akik az értelemre (egyfajta csak logikára) lettünk kondicionálva és a korlátos ráció ketrecébe zárt az iskola és egyéb szocializáció, gondolkodni akarunk. Ám ezen — nincs mit elgondolni. Ne gondoljuk már, hogy minden elgondolni, és ésszel érteni való, nem. Az ürességet csak látni, sejteni, érezni tanácsos. A enti idézet kóan: kizökkent a fogalmi-gondolati működésből. Túl van a fogalmiságon. A szaktudományok olyan „diszperziós rendszerek” melyek széjjeltörik a lét egyneműségét. Minél nagyobb az R felbontás, vagy a megfigyelő nézőpontjából történő szögnagyítás (részletesebb rálátás), egyben ilyen nagy a torzítás is. Szögnagyítás N sz = ß/α  tgα/tgß. Ahol ß egy adott, A kép (tárgy) látószöge, csakhogy ez egy optikai rendszeren k e r e s z t ü l jut el a megfigyelőhöz, s máris torzul, tangens α = a vizsgált tárgy látószöge. Mindez intellektuálisan is igaz, a pszichének és az elvárásoknak, az előzetes ismereteknek van jelentős tgα torzító hatása! Ami nem illik a természettudomány keretébe, azt akkor sem veszik észre, ha ott van. Tudományszociológiai és lélektani tény (szűrés). Ám… ha egy matematikai rednszer megjósolja pl. a kaonok (K o, K+ K-) létezését (intellektuális előfeltétel, előítélet) akkor azt elkezdik látni! –Lehet, hogy a hit már hat az elemi részecskék világára? Hisz a hit az elvárás, szociális befolyás hat pl. a gyógyulásra is! Ún. Pigmalion effektus –de ez már a pszichológia tárgyköre. Ami a létet illeti, Heidegger egzisztenciál-ontológiája után a lét többé nem FŐNÉV (értsd: absztrakt elvont, önálló kategória, különálló minta, elv), inkább IGE (A LÓGOSZ = ISTEN, a működtető) kell, hogy legyen. Cselekvésszerű. Interaktív, fejlődő. Az élményszerű létben (vö.: Flow-elmélet, Csíkszentmihályi Mihály37) egyszerűen benne vagyunk, -nem (ahogy idomítottak bennünk) reflektálunk rá, nem minősítjük a történteket. Az alkotó létmód, az alkotás, a játék öröme önmagért van, tautologikus, s az örömben látni, hogy, a l é t : m a g a - m a g a „ o k o z z a ” a l é t e t –a létezés [talán mégiscsak] inkább ige Sein/ Seyn/ vagy: Wesen. Így tehát: a l é t n e m m e g i s m e r n i v a l ó , h a n e m m e g é l n i v a l ó , de mondhatom ezt Heidegger szavaival is, a l é t m e g é r t é s nem lehetséges az ember, saját létében való megértésére. Kicsit távolabb kell menni, a művészetben még ott van az ember (Dunkel szerint a művészet ad 1. a létfeledés ellenszere (vö: Fehér M. Ferenc) ad 2. antropológiai differentia specifika , az ember sajátja –hiánylét kompenzelása, ennek psziochológiai vetülete melanie Klein, a csecsemő hekyreállítási kísérlete38), de már valami más is, a távolság még kellően közeli is, s kellően távoli is már. A l é t m e g é r t é s tehát nem lét-ismerés, nem a létezők leltározása, az egyes létezők kategorikus és fogalmi ismerete. A l é t m e g é r t é s intuíció, katarzis, tapasztalat, közvetlen, tehát nem halottelvont fogalmakkal közvetített lét. (Egy c o n t r o l - f r e a k világban ez semmitmondó, de az álom, a képek, az ön-feledtség, a sejtelem fontos a létmegértésben, ami nem intellektuális-kognitív természetű.) Anaximandrosz, Hérakleitosz és Parmenidész, Empedoklész esetében a lét és a létező(k) egyensúlyban van. Persze ez felborul, az emberi létfeledés egyik oka, hogy az ember önmagát teszi a lét középpontjába és teszi meg magát a létezők kivételesen fontos helyzetébe. Heidegger a Lét és semmi újat nem alkotott, a keleti és a nyugati filozófia is beszélt az élményekben, a jelen pillanatban való ún. k ö z v e t í t e t l e n b e n n e - l é t r ő l . A pszichológia, miként a fizika is, csak 2-3-4 ezer évet késik… 38 Depressziós pozíció, az anya, az életfontos tárgy[képzet] újraalkotása 37

időben egy kiskaput talál, az ittlétet (Dasein), helyesebben [egykori, szeretett professzorom, Vajda Mihály fordításában] a jelenvaló létet (Dasein, az itt, számunkra, most megnyilatkozó lét). Az ember jelenvaló léte egyben a léthez való viszonya, leginkább a Semmi felöl ragadható meg. S persze az ismerős heideggeri kérdés: „Miért van egyáltalán létező, nem pedig inkább a Semmi?” Heidegger kérdése burkolt állítás, inkább van a semmi. Ami, Heideggernél sem semmi, hanem a lét meghaladása, transzcendentálása. És ez kísértetiesen vág egybe a Keleti filozófiák üresség fogalmával. Tévedés azt hinni, hogy a valami és a Semmi ellentétpárok, nem a Valami van inkább, hanem a Sem m i és Valam i kör for gás a . De az igazság inkább a Semmi/ Üresség dominanciáját mondja ki, s nem a Lét transzcendentálja magát a semmi felé, hanem minden Létező az Ürességből jön. S mivel a létezők porózusak (ha csak az elektron és proton között levő távolságot vesszük, akkor az üres tér dominál, nem az elektromosan töltött részecskék), természetük az üresség, hisz semminek nincs ún. ’saját’, ’független’, ’végső’ természete, önálló alapja (sub-stantia) illúzió (māyā = igazából nem is az, amilyennek tűnik) jellegűek. Még a létezésben is az üresség dominál. A létező: olyan, mint a lukacsos sajt, porózus mészkő, vagy a szivacs, ürességgel perforált. Porózus, a semmivel van átitatva…. és a lyukacsosság: rekurzió, önhasonlóság (valami-lyuk-valami…), holografikus, tehát az ismétlődő önhasonlóság a tudat többdiemnziós kivetülése, a világ: projekció (vagy a pszichikumé, vagy az anyagi univerzumé, vagy Istené? [solupsizmus])… Ezért fontos a teremtő képzelet, a gondolat és a művészet ereje! Így van jelen a semmi és a valami: egyszerre. Herakleitosz szerint (vö.: Heisenberg, de Broglie stb.: a fény/ részecskék korpszkulásis és/ vagy hullámtermészet?) Az indiai semmi / üresség felfogás inkább van közelebb az alaktalanhoz/ formátlanhoz, hisz’ ami még nem elkülönült, nem öntetett formába, az még nem (le-, elhatárolt) minőség (perasz), nincs itt-léte, ígyléte. Az ellentétes –egyben- harmonikus is, Tou antixun süpmpheron [ 8. fragm ] .

A matematika (halmazelmélet és topológia) is ismeri a semmit, leginkább Cantor halmaznak és Borel halmaznak ismeri. Az ún. Borel halmaz (és vö.: Lebesgue -sejtés, valamint; metrikus terek) a számegyenes egy részhalmaza.39

39

A valós számegyenes Borel halmaza / B(R). / az a legszűkebb -algebra, ami tartalmazza a félegyeneseket, mint; intervallumokat - nyílt halmazokat. Minden olyan halmaz, amit megszámlálhatóan sok ún. halmazművelettel előállítható az intervallumokból.

E halmaz -B (R)- akkor jön létre, ha megkapjuk az ún. nyílt halmazokból megszámlálhatatlan sok unió és/ vagy metszet/ komplementer képzésével megszámlálhatóan sok halmazrendszert. Amelyre igaz, hogy B számegyenes részhalmazainak rendszere tartalmazza a nyílt halmazok rendszerét, mely tartalmazza a nyílt halmazokat –melynek elemeit nevezzük Borel halmazoknak. Igazából minden nyílt halmazokat („belső végteleneket”) tartalmazó halmaz Borel, ami, mint; nyílt halmaz, és azok komplementereként áll elő (Fσ). Ugyanakkor minden nyílt halmaz: Fσ. Minden nyílt halmaz (Gσ) előáll, mint; megszámlálhatóan (~Möbiusz felszín) sok nyílt intervallum uniója. És a nyílt halmaz előállítható megszámlálhatóan sok zárt halmaz uniójaként is (Möbius felszín, „csikicsuki”). Minden zárt halmaz is Gσ, de minden nyílt halmaz is Gσ. Olyan, mint egy átforduló Möbiusz felszín. Így azután, ha egy halmaz nyílt is, vagy zárt is, akkor egyszerre: F σ és Gσ (mint a megszámlálható halmazok komplementerei). Vannak, a megszámlálhatóan sok G σ halmaz uniójaként előálló, ún.: Gδσ halmazok. (Vigyázat! A matematikának csak metszete van a fizikával, a mi inkább kozmológiai s szerény munkánk csak fizikai-matematikai modelleket mutat.) A matematikai üresség nem mindig a fizikai valóságot jelenti. Én magam négyszer buktam meg matekból, és erősen intuitív alkat valék. Számomra a világ valóban a Borel halmazból keletkezett, és villámcsapás-szerűen hatolt belém a felismerés, a Planck –állandónak igenis zenei szerkezete van [egész-számú, harmonikális energia kvantumok]. Igen, a halmazelmélet felfedezi a filozófiát, a „valamibe zárt semmit”, a paradoxont; a k ö r ü l h a t á r o l t b a n (p e r a s z ) l é v ő h a t á r t a l a n t / végtelent (apeir ón ). Igen, de Parmenidész honnan tudta a Sānkhya filozófia40 egyik elem fogalmát, az étert (nabah)? Az éter ad határtalan teret minden élőlény külső-belső létének… „bhutam chidra-dātrtvam bahir antaram eva ca prānendriyātma-dhisnyatvam nabaho nabhaso vritti-laksanam”. A mai határtalant, az ún. KalabiYau, a szuperhúrelmélet szerinti felcsavart alakzatban41 (Calabi [1957] és Yau [1977]) láthatjuk42. A hat dimenziós, felcsavarodott húr (rezgési + feltekeredési energia) közepén a téridő periodikus átlyukad, azaz: megjelenik a semmi (Bindu-köldök). Majd újra eltűnik, azaz a semmin szájkosár és póráz van, nem tud elszabadulni, hogy a semmi felfalja azt, ami van. Perasz (körülhatároltság, így [az egésztől] különvált minőség, Arisztotelésznél) és végtelen együtt, a húrelméletben. Perasz: a n y a g + e n e r g i a = Arisztotelész: anyag és forma, értsd: MINTÁZAT!! De ilyesmit mondott Demokritosz is, az atomok különböző kevereedései különböző tulajdonságoknak okai. Vegyük észre, itt is mintázatról van szó, ahogy a szuperhúrok más-más REZGÉSI MINTÁI adnak ki más-más részecskéket. A feltekeredett alakzat hat dimenziós, geometriai mintázata rezeg és alakja változhat-változik, a vibráció minden dimenzióban zajlik: a LÉT INKÁBB IGE, MINT FŐNÉV.

40

Śrimad Bhāgavatamban olvasható „szábavétel” gyűjtemény sánkhijá, anmitIsvara Kapila magyaráz, a világban 25 anyagi elem található(öt durva, öt finom, öt érzékszervi működés, öt cselekvés, négy belső érzék és az idő: + vannak transzcendentális, finomanyagi elemek is. 41 42

Az ábrák licence a cím alatt található: Creative Commons, (CC) Attribution-Share Alike 2.5 Generic license Vö.: Lagrange tórusz, Weil – Ricci tenorok, - metrikus tér.

A megfoghatatlan rezgések másik fajtája a neutrínóoszcilláció. Ami egy kvantummechanikai jelenség, a háromfajta neutrínó íze (elektron, müon, tau) átalakul egymásba. Tünemény. Rezgés. Mintázat, Miden valami másból áll (pl. a kaonok [K] a müonok [μ] egymásba alakulása). A modularitás, Indra hálója, poliszémia –megint elő áll. A Kalabi–Yau alakzatnál nagyjából arról van szó, hogy a speciális ter eket áts z öv ő lyukak legtöbbs z ör el is m ets z ik egym ás t . A parányi húrok, mikor áthaladnak ezeken az összetett metszésvonalakon, jellegz e tes r ez gés i m intáz atokba rendeződnek. Pontosan olyanokba, melyek a vizsgált részecskék sajátságait (tömeg, töltés, spin) tükrözik. A „semmi” ott leselkedik a végtelenben is, így pl. bizonyos értékeket állandóan csak megközelítő (aszimptotikus) számértékeknél, vagy pl. a Cantor halmaz esetében. Az olvasó számára bizonyára ismerős Benoit Mandelbrot, aki a káosz-elmélet (egyik) megalkotója. Feltárta a természetes alakzatok (felhők, folyópartok, sziklák, növények, az élő szervezetek, stb.) struktúráinak kaotikus voltát. Felfedezett egy geometriai alakzatot, amellyel jól szemléltethetjük a természetes, „kaotikusan rendezett ” rendszerek tulajdonságait végtelen, végtelenül iterálható („gyakorítás,” érték folyamatos közelítés –mat.) , rekurzív és kvázi-rekurzív matematika –de geometria is). Mandelbrot megalkotott egy olyan matematikai modellt, amely közelítőleg helyesen írta le jelenségek (pl. periódusok, kváziperiódusok, szabálytalanságok, alakzatok) térbeli (tengerpart, karfiol, folyók) vagy időbeli eloszlását.

E modell tulajdonképpen megegyezett a XIX. századi matematikus, Georg Cantor által már megadott számhalmazzal. Ezt a halmazt Cantor-halmaznak nevezik, amelyet legkönnyebben képzési szabályának (vö.: banális rend, szekvencia, elv, periodikus műveletek) bemutatásával tudunk megérteni43. Vegyünk alapul egy szakaszt, talán egy gyufaszálat, vagy egy fogpiszkálót. Ami jelenthet távolságot is, időtartamot (na jó; [0,1] „zárt intervallumot”) is. Vegyük el a kijelölt intervallum (szakasz) középső harmadát, majd az így kapott szakaszok középső harmadát […] és így tovább a végtelenségig. (A fenti ábrán csak az első hat lépés van ábrázolva.) Nos, ezt a logaritmust/ elvet követve, e r e d m é n y ü l v é g t e l e n s o k s z a k a s z t kapunk, amelyek összesített hossza nulla. (Igaz is, a matematikai pontossággal előállított Cantor-halmaz valójában nem is ábrázolható (nem 1 dimenziós, a szakaszoknak/ intervallumoknak nincs hossza, és mert a kapott pontok halmaza ≠ 0, de nem is 0, mert a pontok egy kontinuumot alkotnak: tört dimenzióhoz jutottunk. (Vö. az elektronok 3 térbeli + 1 dimenzióját!) Amint látjuk, a minden [ség] a végtelen, ürességgel van átitatva, a „létező; porózus”. A sajt, a szivacs lukacsos. A világ is az.  Semmi nem tart örökké, -mert minden feltételektől függő lét, illetve,  ami van, abban is van üresség.

Bertrand Russel ún. Cantor paradoxona (1904) ellenére a „dolog működik” –az ellentmondásosság eleve a matematika természete –Gödel. A Cantor halmaz dimenziója: D = ln(2)/ln(3) = 0,6309 43

A kvantumfizikusok egyszer már tényleg rajta is kapták a semmit, igaz, kicsi börtöncellába zárva. Mert elképzelhető, hogy a maga szingularitás, a semmi. Így az is lehet, hogy a Calabi–Yau alakzat „kilyukadt” közepe, mint a térid ő szingularitása átjáró egy másik téridő szövetbe. Ám, ahogy a Bhāgavād Gīta, vagy a Śrīmad Bhagavatam fogalmaz, egy másik „inercia rendszer”, egy másfajta világ, vonatkoztatási rendszer, számunkra felfoghatatlan. Nincs már barlangi ember, kőkorszak és troglodita múlt: a kezdet misztikus (üres halmaz ), sosem volt kezdet, bár ez emberléptékkel bárminő kozmikus ciklus felfoghatatlan. A kezdet: Egy-csakis Egy (1) egy elem van {0}. Mivel 0 üres halmaz = üresség-semmi-hatarátalan, a-peirón) ezért az 1 (Egy) az, ami mint, halmazt elemként tartalmazza. S ez már nem üres halmaz –annak nincsenek elemei, de a {0} halmaznak viszont van egy eleme. Az Egy megkérdőjelezése, a Két-ség, a kettő legyen az előzőeket tartalmazó halmaz {0,1}, másképp: {, {}}. 3 = {0,1,2,} = { {} {}}}. Creatio ex nihilo, lehet akármennyi, sok, pozitív, egész szám, s ezek halmaza (N darab és N nagyobb, mint 0), akkor is, mint Noé bárkájában, N elemű fajta állatok [génjei], itt: N elemű halmazok (létezők) lesznek majd, -noha a semmiből (ami nem egyenlő az ürességgel, de filozófiailag érthetjük így) indul ki. Minden alapja a semmi, ezért (Parmenidész) semmi nem keletkezhet és így nem is múlhat el. E mozgás lehet (Parmenidésznél) önálló aktus, de szerintem Anaximandrosz állt a mai (kvantummechanikai) igazsághoz közelebb, a tánc nem leválasztható a táncosról, a mozgás immanens tulajdonsága a mindenségnek, az Egy isten a »mindenhol egyszerre jelenlevő mozgás«, s nem a kívűl-álló mozgató (a végső mozgató –Ariusztotelésznél). A Hinuizmusban ugyanígy: Én vagyok minden kezdete, mindennek mozgása –mondja Arjunának [ejtsd: Ardzsuna] Krisna, a legfelsőbb isteni Személyiség. Átváltanék, kedves olvasóm bölcsészbe: hiába a régészet, a csontok gyűjtögetése, a mitológia nem mese, az ős-történet nem a „primitív kezdet”. Hamvas Béla tolmácsolásában az EGYRŐL VALÓ LEVÁLÁS a divina tragoedia, olyan, mint a születés, az anyából való ki-szakadás (vö.: Platón, Plótinosz). Otthontalanság Unheimlichkeit –Heidegger, hübrisz), a Paradicsom elvesztése. Az Ős-Egyben minden semmi, mert minden el-nem-különült még. A kezdet, a keresztény ízesítésű őstörténteben a bűnbe esés, az elválás, az el-különülés, vagy a passzív el-különböződés. Replikáció, iteráció, variált ismétlés, -a semmi halmazok hajaznak a rekurzív matematikára, mindig tetten érhető az ö n h i v a t k o z á s , ön-magából sarjadzás, a szonátaforma téma-feldolgozási szakaszai-módjai. Pl. két kvarkot szinte lehetetlen egymástól elválasztani, mert minél távolabb kerülnek egymástól, annál erősebb a vonzóerők köztük, s egy idő után önmagukra „hivatkoznak” virtuális kvark-antikvark pár jelenik meg a semmiből, így a kiinduló kvarkok „átruházzák” megnövegetett helyzeti/ tömeg energiájukat. Ez az anyagi rekurzió. S noha az Egyben minden benne van, az anyagi univerzumunkat mi mindig csak észlelésben és a műszerek által „derivált észlelésben”, vagy „transzponált hozzá-férésben”, „máshol észlelésben” (Heidegger) figyelhetjük meg. Pl. ha mi CSAK a „piros atomok” világában [fermionok: elektron, elektron-neutrínók, fel és le kvarkok] létezünk, a „barna atomok” [pl. müon, müon-neutrínó, bájos és furcsa kvark,] felfoghatatlanok, -mégha a matematikai modellek sejtetik ezt a „más típusú” (pl. anti-anyag) világot. Ugyan akkor, a húrelmélet szuperhúrjai és membránjai önm agukba tér nek, öngener álóak , így olyanok, mint a Möbiusz alakzat.

Nem az a kérdés, hogy van-e ilyen (húrok általi metszet, pont, szingularitás), hanem, hogy észre tudnánk –e venni, vagy az a másik világ lehet-e semmi, „ehhez” a világhoz képest??, így azután korunk fizikája állandóan a geometriába (vö.: bindu, kiindulópont, téridő besűrűsödés, az ’élet virága’ körgeometriája, Platón ideális testei!) ütközik. Huh, mennyi minden visszaköszön a „tudománytalan” elődöktől! Bizony, még az érzelmeink is (kiáramló hormonok) mintázatok (idegsejt aktivitási mintázatok, hálózatok [gráfok] működési mintázatai, stb.).

Persze, ennek felismeréséhez már „szellemi” Lorentz transzformáció szükségeltetik! Az élet virága, a teremtés a pontból (minden potenciája, 1, ami már önmagában végtelen [ül osztható]) keletkezik mozgás (térgeometria és topológia) és kiáradás által (fázis terek). (A filozófiában: Plótinosz, henotész és homoiotész.

7. ábra: Átjáró az „egyik világból” egy „másik világba" Persze mindenhova van átjáró, de emberként ezek nem használhatók, a tudat számára azonban minden hozzáférhető, vö: topológia, zenei moduláció, fizikai világ inercia-változása

A szuperszimmetriák kutatása során Gell-Mann is alkotott szimmetrikus (ún. SU 3) struktúrát. A Nagy Egyesítési elméletben44 az ún. erős kölcsönhatást a kvarkok között hat, a gluonok („ragasztók”, nyolc fajtát ismernek ma, tömeg és töltés nélküli) közvetítik, de ennek geometriai megoldása van. A piros pont a gluon[ok valamelyike], a háromszögek jelölik a kvarkokat [hatféle, csak tört, nem egész számú elektromos töltés], mégpedig a piros, zöld és kék kvarkokat –és antikvarkokat. A modell dinamikusan is megjeleníthető, akár egy film forgatókönyve. Amiből… majd egy dinamikus pontmodell is levezethető.

8. ábra I; ttlerock -symmetry

44

A gravitáció az elektromos és gyenge (elektro-gyenge) és erős kölcsönhatások egyesítése (vö.: Theory of Everything, a mindenség elmélete).

Képzeljen el a kedves és igazán türelmes olvasóm egy, 6 szögű váz kitüntetett pontjai (Platón, ideális testek –Timaiosz, henger és gúla… aklakú = könb minőségű atomok –az eltérő minőségek eredete) körül mozgó gömböt. Melyeknek piros kék, sárga és zöld pontok (a kvarkok ún, színtöltései) és antipárjaik alkotnak, ezek dinmaikus mozágsa ad egy anyagi minőség egyetlen építő kockáját! Minden pont diagonálisan átmegy önmaga ellenpárjába, majd (2) ezek új mintázatba, „virágsziromba rendeződve” megint helyet cserélnek antipárjukkal –ez szövegesen visszadhatatlan. Mindenféle kombinációban, az ábrán csak egyetlen „helycserét”, szimmetria – vándorlást jeleznek (keresztirányban) a piros, pontozott nyilak. Illetve vertikálisan egy kék pontozott nyíl jelzi, hogy mindez „függőleges” irányban is mozog!! Ám a keringés módja sajátos, nem vehet fel egy részecske bármilyen energiát, (az energia legkisebb adott egységgel, adaggal, mennyiséggel: kvantummal [Placnk-állandó] bírhat) s csak egész számú (Pythagórász, zenei húrarányok) hullámhossz ad ki egy keringési kör/ ellipszis pályát. És a részecske azért „igazodik” más részecskékhez, mert tud róla, érzi azt, ezért nem vehet fel a rendszerben tetszőleges pályát, spínt, energiát! Csak e pontok keveredésétől (ó Demokritosz! (kvantáltásg, mintázatok, szuperhúr rezgésminták) függ, proton lesz-e [3-3 kvark-antikvrak], vagy neutron lesz-e [másképp 3 kvark 3 antikvark], vagy épp mezon [1-1 kvark-antikvark pár] az anyagi részecske (jelesül atommag)! Geometria = energiamintázat  anyag/ energiaeloszlás + anyagi kölcsönhatások ( megint energiamintázatok!!) -Az elrendeződések, mindvégig kapcsolatban állnak az ún. szuperszimmetriákkal. És, ha ezek a szimmetriák nem sérülnek, nincs is világ, a tökéletes egyensúly a mozdulatlanság, a nyugalom, a semmi/ üresség. Pl. ha az anyag és antianyag szimmetria teljesül, ma csak energia van az univerzum ránk eső részében, hisz az anyag – antianyag kölcsönösen megsemmisítik egymást. A s em m i gyakor latilag a sz uper sz im m etr ia maga , a mozdulatlanság. Ide is jól illik a zenei analógia, a pausa = póz. Helyzetbe merevedés a táncban, tehát: szünet ~ a mozgás hiánya. A szívdobogásnak (systole-diastole), lélegzésnek két nagy fázisa van; összehúzódás és relaxáció, elernyedés - kilégzés és kontrakció-belégzés.

Tágulás és rövidülés: Contraria sunt complementa (az ellentétek egymás kiegészítői). A kilégzés után kis szünet, apnoe, vagy pausa következik. A paus [e], szünet: és a tánclépések sorában póz -t (francia, latin, eredetileg szünetet jelentett) hozza létre. A táncban nem szünet van, hanem póz (-ba merevedés, pózban-állás). A zenében a szünet igazi póz, pause: megszűnés. Mert a hang (mint, csillapított rezgés) valóban elenyész (jóllehet, a visszhangidő végtelen integrál, -az akasha memória, vagy a szuperfolyékony éter fizikája szerint). A pause a táncban, balettben a mozdulat befejezését jelzi (így egy helyzetbe való megmerevedést jelent). Pillanatképet. (Pause/ 9. ábra Bridges-alakzat, szimbólum… és póz = abbahagy, letesz, főleg: megáll, s csakis később: spidron-mozgás, forgó és teret gyűrő pont, elektron, éter-pont, a születő valami... ami képes megszűnik –latin, majd francia). A semmi a valami póza. önmagát generálni =egyszerre kint és bent Szimmetria csak azonos, vagy (többszörös transzformáció után azonossá-hasonlóvá tehető) dolgok között van: azonos mérték, egymásnak való megfelelés –de legalább összemérhetőség. Ám a lét/ a valami nem mérhető össze a semmivel. A semmi sem igazán azonos a zéróval (kiinduló pont, kezdet). A zéró = u-toposz, hely-nincs (már valami másnak). A τζιφρα, lat.: cifra, Ziffre (Német) a zéró (lat.: nulla/ nihil = semmi) inkább jelentett szám-talant, de mint: nincs szám, számnélküli , [érték, milyenség nélküli] u-topos, immenzurabilis (nem [össze-] mérhető). A végtelen sem igazi határtalan (a-peirón), ám, mivel a világunk akár pontvilágmindenség (holografikus kivetülése) is lehet, atomi méretű, pontuniverzum, ezért a határtalan-t lehet végtelennek is fordítani, hisz aminek határa nincs, annak a végére sem tudsz jutmni, jóllehet, az a határ-talan valami (fizikailag) lehet véges. A semmi: semmilyen, néti-néti. Minőségtelen. Épp ezért a valami (kvantummechanikai kezdete) a rezgő valamik (szuperhúrok) rezgési mintázata. Csupán csak mintázat! Az abszolút igázából impulzusra, mágnesességre, spínre, tömegre, helicitásra, bomlásra „halottan” abszolút szimmetrikus, még időben is!! (Még a részecskebomlásra is.) A szimmetriasértés szükségképpen diszharmónia (dis-harmoné) a mindent lebíró rend, a diké tagadása (α-δίκη) is, a homogén és izotróp világ meggyűrődése, mozgásba lendülése, az energiaeloszlás megváltozása. Élet (mert az abszolút szimmetria = üresség, mozdulatlanság, az élet halál állapota. G a r r e t t L i s i pompás és dinamikus megoldást ajánlott és dolgozott ki45 az erők („színek és vonzások”) dinamikus ábrázolására. Az E8 alapja egy 248 pontból álló, nyolcdimenziós szerkezet. Azt gondolta ki, hogy ha az elemi részecskéket behelyettesíti egy 248 pontot tartalmazó rendszer helyeire, e matematikai objektumot leíró egyenletekkel magyarázatot kaphat részecskefizikai jelenségekre.46

45

és erről többet: http://www.ted.com/talks/garrett_lisi_on_his_theory_of_everything.html Lisi kitöltötte az E8 248 pontját a ma, 40 ismert elemi részecske különböző kvantumtulajdonságú változataival. A maradék 20 üres helyet pedig feltételezett részecskékkel egészítette ki. E struktúrát, számítógépes szimulációval f o r g a t n i (!) kezdte, az objektum dimenziói mentén. Az objektum változásait az E8 síkba leképezett, az ún. politópján is vizsgálta. A forgatással sikerült a korábbi, egyszerűbb objektumokhoz, a G2-höz és az F4-hez eljutnia. Az egyik mintázatban a politóp a gravi-elektrogyenge kölcsönhatást leíró „csillagformát” a kvarkok- antikvarkok hat csoportba rendeződve veszik körül. A csoportok természetesen színtöltésük szerint különülnek el. Alapvetően három családot alkotnak, amelyekben a részecskék tömegüket leszámítva szinte azonos tulajdonságokkal rendelkeznek. 46

Persze nem ő volt az első, aki valamilyen, s z imm etr ikus m atem atikai cs opor tot használ részecskefizikai modellnek. Murray Gell-Mann és kollégái az SU(3) nevű struktúrában helyezték el az akkor ismert részecskéket (1950). Sőt, egy üresen maradt hely alapján megjósolták (a később felfedezett) - (ómega mínusz) hiperon részecskét. Számunkra most a valaminek látszó és ürességből felépülő világ a fontos. Még nem ismertem Kaluza nevét, amikor szolfézs órámon 1991-ben úgy magyaráztam a világ zeneiségét, hogy az anyag, rezgő építőkockáit egy sima abroszon feltűnő ránchoz, a téridő zavarához hasonlítottam. 10. ábra Az E8 modell képe és szimmetriája –ún. politóp ami, mozgásban!! látva lenyűgöző –és egyszerű

Kaluza azt állította, hogy az univerzum három térdimenzió helyett négyet tartalmaz az idő, az igen kicsi térdimenzió olyan v e t ü l e t e , amit mi észlelünk időnek/ változásnak/ haladásnak-múlásnak, de az is egy téri dimenzióban történik). Akkoriban, „extrém” ötletét azzal magyarázta, hogy a négy tér + egy időbeli dimenzióban felírt, az elektromágnesességet leíró Maxwell egyenletek – legalábbis formailag- azonossá váltak Einstein gravitációs leírásával. Kaluza úgy interpretálta a jelenséget, hogy mindkét k ö l c s ö n h a t á s t a tér-id ő s z er kez eti defor m áció ja okozza. A gravitációt a három dimenzió görbülete, míg az elektromágneses kölcsönhatást a „titokzatos negyedik” térdimenzió fodrozódása okozza. J. Jeans gyakorlatilag buddhistaként modellálja a világot, az új dimenzió egy [egyik –D.N.N.] felület, benne tört dimenziókkal gazdagítva (befelé végtelen, felületi gyűrődések), a semmiből keletkezik a világunk, és a semmibe/ ürességbe lebeg tova (külső határtalan). Ahogy ő írja: „Egy szappanbuborék szemlélteti talán legvilágosabban a relativitás elméletén alapuló világképet. A világmindenség nem a szappanbuborék belseje, hanem felülete [ szuperfelülete? -D. N. N], és az anyag, amelyb ől e buborék keletkezett, az üres tér, amely az üres időbe terjed.” Az ősi hagyományok –megint szégyenpír a mai fizika orcáján - többször beszéltek már a világegyetem pontból való keletkezéséről. Vagy, az egés z világ rez gés b ől való eredeztetéséről. Tehát: a hullám, mint rezgés, pedig egyik fele [félhullám] sem elegendő a rezgéshez (teljes periódus). Sokan szóltak már a pont tölcsérszerű örvényléséről, a naprendszer és az atom közötti analógiáról. A Taóban a Chí spirális alakban „érkezik” a megnyilvánult (anyagi) világba, s válik jin –re és jangra.



A világ pontból (egy forgó, örvénylő Q töltés és W eleltromos munka, így mágneses teret generáló -Bindu!) ered …. és majd egy pontban tűnik el. A pont a geometria és a kvantummechanika közös alapeleme. A húr; rezgő pontok mértani helye – pl. 6 dimenzióban. A húrok membránokká állhatnak össze, a membránok pedig erősen torzult teret (nagyon lelassult idő, és óriási tömeghatás), vagy semmit rejthetnek magukban. Azután a membránok együttesen pontként (szingularitás, a metrikus tér egysége) is 11. ábra pont - húr - membránok alakulása az ún.

tudnak viselkedni – növekvő húrcsatolási állandónak köszönhetően. expanzió –összehúzódás-elernyedés, De tegyük hozzá, e mögött a Kelet tantra elve mint a szív, működik, semmit nem lehet elválasztani diasztole, szüsztole . Azt hihetnénk, kontextusától!! hogy a húr egyre finomabb pengetésével annak energiája csökkenthető, de az itt jellemző apró méreteken a kvantummechanika törvényei már közbeszólnak. Hasonlóan a Planck tökéletes „fekete test” modelljében keletkező elektromágneses hullámokhoz, a húrok energiája sem vehet fel tetsz őleges értéket. A húr „megpendítéséhez” minimális energiára van szükség. Az adott húr – akár egy elektromágneses hullám –ennek a legkisebb energiának csak egész számú többszörösével (1:1-dó, 1:2-re, 1:3-mi… ún. harmonikálisok, zenei húrarányok Pythagórasz, felhangok, kristályok növekedése, növények fejlődési arány […]) rendelkezhet. A minimális energia egyértelműen a húr feszültségével arányos, mivel a feszültség igen nagy, a húrok minimális energiája is óriási. Tömegegységekre átszámolva ez az energia a proton tömegének 1019-szeresének adódik (Planck-tömeg). A vibráló húrok tömege tehát a Planktömeg egész számú többszöröse (húrarányok, zeneiség, Pythagórasz) lehet. A fekete lyuk anyaga az -elmélet szerint- parányi húrokból áll. Ezekből a parányi húrokból igen sok préselődik egy igen kis tértartományba, ezért a részecskék gravitációs mezejének energiája összeadódik, és egy olyan igen nagy energiát képviselő három-bránt hoz létre, mely gyakorlatilag beburkolja a fekete lyuk eseményhorizontját (akár a narancsot a csomagolóanyag). Ezen a három-bránon esnek csapdába az egydimenziós anyagi húrok, és többé nem is tudnak elszabadulni. A véges kiterjedés nagyenergiájú objektum jótékonyan megóvja a Calabi-Yau teret attól, hogy a „téridő csapdába ejtett” anyag, nullaméretű, szingularitássá húzza össze. (A szingularitás nem metrikus tér, nincs is valójában … paradoxon –és ebből a nincs -ből születik a van.)

12. ábra orbitoid trnaszformáció -Hawking nyomán

Még az ún. Hawking által felfedezett fekete lyuk „sugárzás” is megmagyarázható az M-elmélettel (de modell, az még csak modell, nem valóság). Figyelembe kell venni, hogy a fekete lyukat (szingularitás, „bebörtönzött semmi”) beburkoló három-brán felületén a kvantumos „nyüzsgés” továbbra is „ot van”. E fluktuációk következtében a felület közelében rengeteg virtuális húrpár jöhet létre, amelyek egyik fele kijuthat a térbe, míg a többi szuperhúr negatív energiájával csökkenti a brán, ún. össz-energiáját. Ha a brán kis tömegű, mérete is kicsi, akkor a felületének kvantumos hullámzása (lásd az alábbi ábrát, az R (felbontású) tér egyre inkább perturbált (erőhatásoktól alaposan megzavart); benne viharos kavntum-ingadozások vannak [fluktuáció, hullámzás, „nem simaság”]) nagyobb, gyorsabban sugárzódik szét az energiája. A nagy tömegű fekete lyukak ellenben hatalmas hárombránt hoznak létre, melyen a kvantumos fluktuációk is kisebb mértékűek (és minden potenciál, a lehetőségek is kevesebbek). A lényeg: az orbitoid torzulás, vagy transzformáció, de ez nem azt jelenti, hogy „benne eltűnik a valami”, hanem, hogy nem ’für uns’, azaz; nem számunkra megnyilvánuló és megnyilvánítható a valami. Ezt bátran hívhatjuk: Az elt űnő valam i nek. Az eltűnő valami megjelenhet akár káosz (= struktúravesztés –de egy újabb tendencia lehetősége is), akár észlelhetetlen valami („invisibile”, láthatatlan valami –mégsem semmi) is. Vagy (ami igen hasonló) az éppen valamivé alakuló semmi –ezek számunkra mind »nem -valós ágok «. A semmi ilyen értelmezése talán megvilágító erejű: az ember nem kitüntetett pontja az Univerzumnak –bárhogy is állítja az ún. erős antropocentrikus doktrína (vö.: erős és gyenge antropikus érvek). Az erős antropikus érv szerint az univerzum pont azért ilyen (az állandók a megmaradások fizikája, pl. Planck- állandó (h), megmaradási törvények, -a fénysebesség nem határsebesség, a lehetséges valóság) hogy az ember benne létre jöhessen. Szerintem ez nem antropikus, hanem „nárcisztikus” [ön-kölcsönható] elv inkább. A fentiek alapján bátran gondolhatjuk: 1. a semmiből lesz a valami, vagy: a semmi a valami egyik arca, vagy: a semmi a lét egyik fázisa 2. a semmi és a valami nem ellentétpárok, 3. a semmi és valami nem statikusak, hanem nagyon gyorsan egymásba alakulnak, az anyagban egyszerre vannak jelen (porozitás) 4. sőt, egymást létre hozzák  . Ha eróziók által el nem kopna-múlna a létező, és a fizikusokat sem 13. ábra A ciklikusság, ÉS az csalta meg a semmi, akkor a proton bomlási ideje úgy 10 35 év múlva önmagába térő világ szimbóluma az Urobosz -kígyó következik be. -De nem minden proton keletkezett egyszerre, és magátalakulásokban hamarabb részt vesznek. Tehát egyszer az egész Univerzum eltűnne. Persze, ha a „teremtés” nem lenne szüntelen megújító ereje, szerintem a teremtés: folyamatos. Erre csak az jön rá, aki intelligens. Tudniillik nem létezik demostratio ad oculos (a „szemnek” [látható-kézzel fogható] való bizonyítás –látható [kísérleti] bizonyíték), vagy: argumentatio ad intellectus (az ész bizonyításai) mert a lineáris szálon futó „tudós” gondolkodás és lineáris-mechanikus ismeretalkotás eleve nem képes ennek belátására.

A tény, hogy itt vagyunk, nem jelenti a valóságot (!), mert lehet, hogy csupán isten gondol minket. Vagy csak álmodjuk a valót, hisz mi is lenne a valóság, mint; folyton visszatérő álom? Nos, bár számtalan (elnyomott) vallás (ideológia) állítja; e valóság csak rendszeres megújulás által lehetséges, mi, itt, a kereszténység kultúrájában és a mechanikus fizika kognitív ketrecében sínylődve úgy gondoljuk, volt egy kezdet, s most tart egy folyamat… de nem. A teremtés - ad 1. ciklikus47, a mértékektől tekintsünk el, Brahman eón, = 100 Brahma 48 év / jugák /periódus/ ciklus/ évek… de ami van, az mind elmúlik. A = az az igazi/ valódi, ami el nem múló létező, ami, B látszatra van, de saját természettel nem bíró jelenség = illúzió, a māyā = nem az. Tehát nem az, aminek látszik, nem igazi. Már maga a fény, az energia működése is ciklikus, mert; E energia = h.f ahol h = Planck állandó (h = 6,66·10-26 Js (Joule-secundum), az f = frekvencia. Az energia kvantált, nincs folyamatosság, csak apró energia egységek (quantum, kvóta) egymást érik : ez is a megszakított végtelen példája (vö.: Cantor és Borel halmaz, s mennyi minden). A teremtés - ad 2. folyamatos. Ami van, minden pillanatban megújított, ami van, az majd elmúlik (Hinduizmus/ Buddhizmus, r itm ikus világkorszakok, nálunk: aranykor, ezüstkor, vaskor [bronzkor]). Lássuk csak, most Herakleitosz szavaival: „Ezt a kozmoszt itt, amely ugyanaz mindenkinek, sem isten, sem ember nem alkotta, hanem volt

mindig és van és lesz örökké élő49 tűz, amely fellobban mértékre és kialszik mértékre.”50 (vö.: Hinduizmus, Brahman végtelen ciklusok sorában teremti a végtelen Univerzumokat.)

Hogy honnan veszi ez igaz (!) ősi, és mindenképpen interkulturális tudást Herakleitosz? - nem tudni. Honnan tudja, amit még a mai fizikusok sem, hogy nem „egy” fellobbanás (ősrobbanás) volt? Az Univerzum képes visszacsatolásra –azaz: a „következő” „ősrobbanáskor” (kiinduláskor) valami megmaradhat ebből a korszakból –információ megmaradás a sokmegmaradás törvény közt. Bizony még ma sem tudunk elszámolni a Planck tömeggel, azzal az óriási anyag és energiatömeggel, ami az „ősrobbanás” a [nekünk legalábbis] az első pulzus megdobbanásakor, s az első másodperc billiomod részének billiomodrészének a billiomodrészlig megejelent… -De honnan is? A semmiből? Minden bizonnyal. A ciklikusság minden kultúrában ismert (ezért, van idézőjelben az ősrobbanás, kozmikus léptékkel ez rendszeres pulzus is lehet) , mert Ozirisz - Széth „harca”, uralkodási ciklusa ugyan az, mint, pl. Ormund és Arimán „harca” = időszaka. Van ideje a törvénynek, de az anarchiának is, és van ideje a ’jónak és rossznak’, nappalnak és éjszakának, életnek és halálnak51 –mindennek rendelt ideje van olvassuk a Bibliában. A teremtés életfája, vagy ’ezer csecsű’ istennői (Inanna, Lilith) az anyagi struktúrák, az élet táplálásának ősi forrása, (ωörvényvektor, elektromágneses forrás). Bizony a férfiak alakították át az ősi, égi istennőtket (ősanyát [is]) férfiakká. Ashtoreth (Ásztorét) vagy Ashereah (Kánaán, Sidon környéke), Anat (Ugaritban) de Arábiában: Attar –anya, Iránban a neve Anahita, de a görögöknél: Artemis. Suméroknál Nammu istennő teremti a csillagos eget. 47

Égitestek tengely és tömegközépponti mozgása, napszél, minden, ún. Upstream waves, héjrezonancia (magnetoszféra), terjedések, a Planck –állandó is egyfajta ciklikusság (visszatérő számcsoport, mint pl. a 2 esetében) geomágneses pulzációk, Pc3-4 típusú pulzációk, a természet ciklusai, az élettani funkiók mindenike ciklusos és agyi visszacsatolásaik is azok-bioritmusok, etc. 48 8,6 milliárd földi év = egy Brahma nap = 311 040 milliárd év 49 Később is, számtalan sztoikus filozófus gondolta: a kozmosz eleven-élő jellege nyilvánvaló, mert a mi [emberi] lelkünk az ő lelkének kiszakított darabkája –Lógosz, Zeusz, Nousz, … ám a nevek mögött ugyanaz az élő Kozmosz van. 50 Herakleitosz -töredék [B 30.] de… vö.: az Univerzum ciklikus megjelenése… Zoroaszterizmus –Ahura Mazda, Perzsák. 81 aforizma – Δημοκράτους γvώμαι –töredékei Démokratosz neve alatt maradtak fenn. 51 E fogalmak nem igazi ellentétpárok. A mi, rosszul szocializált gondolkodásunkban azok, de az ellentétek egyben egymás kiegészítői is (contratira sunt complementaria) egy ciklikus, egészleges gondolkodási és tapasztalati modellben.

No, és egy ciprusi feliraton Anathos -t már Athénével azonosították, de az V. századi zsidóság, mint annyi, „idegen istenalakot”, az „ezernevű” ősanya istennőt IS bekebelezi, Anath istennő, mint; az ég királynője. JaHVeH (Ormund-Odin!, Zeusz, pusztító istenek), inkább: Elochim teremtő társa. A magyar: Boldogasszony (Ba-Dug-Asan) alakunk (ASAN = sumérban; istennő) talán szkítha, párth-hun közvetítéssel jutott el hozzánk. ISRAEL valószínűsíthetően az istenkultuszokat integráló (szinkretikus) Isis – [Hold-kultusz] Ra (vagy Amon-Ré [Aton/ Atum] Napsiten [Napkultusz]) El, vagy Éli (Szaturnusz-kultusz –Sumér-Akkád) szavak összevonásából ered. Figyelem, nincs is igazi politeizmus, hanem az Egy [ön-teremtő Természet] aspektusai (nincs külön tél és nyár…)

Az isten kvantummechanikai modellje Az ezer emlőből (csillapítatlan, harmonikus rezgő oszcillátorok, elektronok, energiaforrásokcsillagok, szupernóvák) folyó tej, vagy: a végső Isteni Személy, Bhagavān [nevezzük így] az anyagi világon kívül helyezkedik el. Az ő helye a lelki világ, s a „teste ragyog” (belőle árad a végtelen energia). Innen a kereszténységben is a soli Deo gloria (a dicsőség csak istené, de dicsfény is, mint energiaforrás). Fiat lux!, legyen fény, ez a szétsugárzás (irradiatio, emanácció, a plótinoszi, homoiotész = hasonlatosság, mert minden más létező az Egyből veszi eredetét) kerül az anyagba, s ebből táplálkozik minden létező. E dicsfény/ lelki fény a brahmajyoti, s ennek alacsonyabb rezgése az anyagi világ fotonja. E Bhagavānnak az anyagi jelenléte a világlélek a Mahatman, avgy a Paramātmān „Felsőlélek”. Ami mindent (pantha) kitölt (pléróma), mindenben jelen van (mint a kereszténység istenfelfogása). Más nevén finom éter, Virát rūpa. De a sok név, az eltrő rendszerek között lássuk meg végre az azonosságokat! A Virát rūpa nem maga a legfelsőbb realitás, inkább annak leheletnyi finom „árnyéka”, szó szerint: végtelen finom kiterjedése, minden keletkező kiindulópontja. Számunkra persze vákuum. Bizony, zavarba estek a biológusok, mikor végre igazolódott, hogy a gének kettős spirálja körül is igen gyenge, elektromágneses mező van, csak nem egyéb információk forrása? Csak nem az anyagi alakulások mintája? Ilyn aspektusban Heideggernek igaza van; inéább van valami. És ha azt mindom, igen, inkább van látszata valaminek itt, az anyagi világ általunk ismert szegmensében. E magjai/ szétsugárzása az egyedi létezők az ātmā-k (lelkek) s ezek a létcsírák, az egész visszatükröződési a szilánkokban, ez ideák (Platón honnan vette ezt az ideát??) , előalakok, (eidosz) az anyagi világba, az anyába lépve fejlődnek egyedi élőkké, körülhatárlot létezőkké (perasz). Tehát egy hím/ jang van, az ősenergia, ami kiárad. Egyiptomban Bhagavān = Aton (Atum = Ős-Egy), aki masturbatióval hozza létre a világot = önmagából, s a sperma (csíra) tenger minden létező [transzcendentális] forrása. Én a létcsírákat, korábban a téridő zavarának, rezgő lüktetéseknek fogtam fel.(-De hát ki vagyok én? Csak egy zeneelmélet tanár).

Egy oszclilláló, lüktető energiaforrásnak, örvénylésnek -de nem biztos, hogy ez az elektron vagy proton, igaz, ezek már a téridő helyi, tartós zavarai, a símaságnak (izotrópiának), a tökéletes szimmetria megbontásának (ma: a kvarkok szín, zamat, antikvark, tömeg-energia spín, elektromos töltések szimmetriája). Azóta tudtam meg, (Maxvell Hamilton, Feynmann) ebben is megelőzőtt (vö.: div H=0). Az örvényvektrorokról van szó. Ez egy mozgó elektromásneses pötty, inkább: örvény, forognia kell, mert a mágneses térnek -mozgás nélkül- nincs forrása. A mágneses kölcsönhatást a foton (transzverzális hullám) közvetíti, az elektromos kölcsönhatásban a virtuális foton (longitudinális hullám) a főszereplő. Úgy tűnik a tömeg és interakció = hullámgeometria. Az anyagi világ, s minden más: jin/ női, befogadó természetű. E női temészet is üres, nirákár, ami egyben a meditáló pszichológiai üressége is: bennet történik minden. A nirákár nem vákuum és nem semmi, hanem inkább tartály, s befogadás (női-ség). Köze van a katharzishez, mert ebben az állapotban a külön létező legalábbis lélektanilag, eggyé válik magával a léttel. A SZILÁNKBAN MEGJELENIK AZ EGÉSZ talán a Bhagavān, de hívja mindenki a saját nevén.

Az isten(i)re való hasonlatosság mint, zenei rezonancia (avagy a plótinoszi homoiotész) A metafora és mitológia = ősi tudás, de nem a mai, tudományos nyelvjátékkal kifejtve. A költészet, a festészet –sajnos- épp ezért sűrűbb, esszenciális minden tudománynál. Nos, talán az univerzum ősanyaga (éter, pantha pleróma, a virát rúpa) ma ezt már konkrétan a kvark-gluon plazmával lehetne azonosítani. Mielőtt erről is szólnék valamit, nézzük röviden a Létezés ciklusait: … Egy – kiáradás (expanzió, creatio, teremtés, emanáció = szétsugárzás) a létezők hasonlítanak a teremtőre, majd, differenciálódva elszakadnak az Eredettől.

           Lét nem-lét Lét -és a ciklusnak nincs vége… mert az egyedi létezők visszaoldódnak abba, ami mindent kitölt (panta pléróma, szellemi éter Bhagavān). (Anaximandrosz: a világ ősoka, az arkhéja a határtalan [~ végtelen]).

Számomra azonban a keleti, ciklikus és az Urobosz kígyó által szimbolizált ÖRÖK KÖRFORGÁSként ábrázolás szimpatikusabb. Ráadásul itt már nem csak létről és nem létről van szó, hanem a létező széthullásából is egyéb létezés válik lehetővé, sőt, maga a létező; az őt kizáró nem létezés által létezhetik.

A nemlét sem egyszerű, hisz a nemlét is kétfajta, amikor a nemlét „elromlik”, s a sima üresség egyneműsége zavart szenved, megjelenik a valamivé váló semmi, ami megengedi, hogy bizonyos, káoszelméleti és kvantumfizikai (a Bhāgāvad Gīta, Demokritosz joggal előzi meg a heisenbergi kvantumfizikát!) tendenciák, egyáltalán, létre jöjjenek. A káoszelméletből megerősítenek mondjuk, csupán a variábilis mintázataiból, keresztül- előáll egy

ismert visszacsatolások tendenciákat, s kvarkok-gluonok mondjuk, -a kvarkonok proton.

A proton barion (báriüsz = vaskos, nehéz, gör.) csoportbeli anyagi részecske, mint, minden, amin átlagosan anyagot értünk: a barionokat három kvark építi fel. A protont Up, anti-Up és egy Down kvark építi fel. Csakhogy, a Görög filozófiát [nem minden eldönthető, vagy paradoxon, „minden krétai hazudik”] a kvantumfizika alaposan lekésve: tudtuk, vannak eldönthetetlen minőségű/ mennyiségű, „szétfolyó tömegű” [Planck-állandóból adódó –Neumann logikából adódó nem meghatározható,és a de Brogle anyag-hullám egyenlet ÉS FELFOGÁS] átmeneti anyagi részecskék. (Vö.: Neumann logika –valami egyszerre igaz

és nem, illetve eldönthetetlen, vagy egy adott paradigmarendzterben értelmetlen továbbá: Kurt Gödel paradoxonát minden axiomatikus rendszerben vannak eldönthetlen = bizonyíthatatlan állítások). Finoman úgy hívják, „egzotikus barionok”. A több mint, három kvarkból és/ vagy antikvarkból álló barionok az ún. egzotikus barionok. Olykor gluonokat (kvarkokat összeragasztókat) is tartalmazhatnak. A legelső felfedezett ilyen barionok 4 kvarkból és egy antikvarkból álló ún. barion-mezon kötött állapotok, aminek fő bomlása a barion-mezon végállapot. Ami (a mezon) filozófiai szempontból olyan, mint a neutrínók [nem vesz részt kölcsönhatásban, de mégis: van], nem-anyagiak, inkább megfoghatatlan rezgések, méghozzá átmenetiek csupán. –Igaz, a fénysebességhez közel a mezon életideje sajátmaga számára „egy egész, teljes élet”. A világ bizonytalansága és határoztlansága s mint ilyen: a bármi – a semmi lehetősége. Kiinduló pontunk valami (állítás, tézis) amiből –az idő folyamán (idő = egy olyan távolság, téri dimenzió, ami csak számunkra tűnik időnek, a tér 5ik dimeziója, tér 6ik dimeziója annak sűrűsége) a létező szétesik, elmúlik, átalakul. De mielőtt semmivé válna, ez a lyukacsos, porózus és „ürességgel átitatott” valami, széthullásakor, megsemmisülésekor ezernyi más apró létet generál. A széteső fatörzsön gombáz százai telepednek meg, hangyák lakhelye, a szétporladó sziklák akár mikroszkópnyi méretű hasadékaiban növényi és egysejtű világok paradicsoma foglal helyet. Az átalakulásban az üresség és a valami (mint; épp-most nem-üresség) egyszerre manifesztálódik.

Tehát: globálisabb szemléletben (globális = bölcs, sok „faktort integrálni tudó” és az intuíciót [nem tudományosságot] IS integrálni képes szemléletben pl. a sötét – világos, élet – halál, már nem ellentétpárok. A semmi tehát nem csak periodikusan és szükségszerűen egészíti (complementaritas és coniugalt –fogalom, mennyiségpár) ki a valamit, hanem egyszersmind a „saját periódus idején túl is szerves része a valaminek! Tudjuk, pl. az élet – halál már csak azért sem lehet ellentétpár, mert emberek milliói már haláluk előtt sem élnek, szellemfilozófiai értelemben pedig, a társadalmi élet nem az élet teljes horizontja, a testből kiszabaduló tudat valóban lehet „életre meghalás”. A semmit pedig bemutattuk, mint minden lehetséges létező potencialitását. E Földön mikor neveznénk a bölcsőt egyúttal halálnak is?? A halál, ha a fizika komolyan veszi a szimmetria-, potenciál/ elektromos töltésmegmaradást, a spin-megmaradást/ mágneses momentum megmaradást, az anyag és energia megmaradást, a kvantumszámok megmaradását (színtöltés, barionszám, leptomszám…) tehát: a megmaradási törvényeket, és bár destructio = információ (struktúra és funkció) –vesztés létezik, de halál, mint annihilatio : nem, mert csak átalakulás van. Még a mstruktúrából megszökött információ is létezik valahol…

Egyiptom igazat szólt (4000 éves sírfelirat): halálra születünk, és életre halunk meg.

Így az, ami él, nem „élet igazán”, hanem egy tűnő állapot, aminek nincs is alapja, örökléte, lényege, mert úgy tűnik, Buddha és a kvantumfizika kéz a kézben jár: minden létezőnek a végső természete üresség, sūnyatā. A lét változás, állandó nyüzsgés, mozgás, mintázatváltakozás, dinamikus, ciklikus vagy nem periodikus változások hullámzása. A gondolatok, érzelmi hullámok, s e kvantum-bizonytalanságból születő részecske táncnak (kaleidoszkópszerű, Mandelbrot halmaz-szerű végtelen mintázatfolyam), miként az ürességnek, nincs is, nem is lehet ún. saját természete (szvabhava). A mintázat folyton eltűnik, nem állandó, ezért is üres: nincs mögötte stabilitás. S a részecskék mintázata az előtűnő majd energiává szétsugárzó részecskék játéka. Az elme Brown mozgása. Anyag nincs, csak az anyag illúziója, hisz, ha végső soron pl. kvark-glüon geometria (de: dinamikus geometria) és / vagy szuperhúrok ún. rezgési mintázata adja a világ materiális illúzióját, az anyag csak egy érzékelési módusz, létmódi illúzió, de sem állandósága, sem SAJÁT-TERMÉSZETE: nincs.

Heidegger kérdezte, miért van inkább valami, mint semmi? Nos, a valami az üresség átmeneti alakzataiból keletkezik, így ez anyagi világnak tényleg nincs aalap-identitása, valós és tartós természete: állandótlan. Az üresség bizonyos kvantumfizikai modellek szerint szuperfolyadék, s energiája óriási, sokkalta nagyobb, mint a valamikben tárolt energia (sugárzás, atomtümeg, gravitáció). Ebből az energia-óceánból bukkan elő a ’van’. Így van állandóan jelen a semmi (értsd: üresség), a van -ban. Gyermekkoromban az űrt abszolút ürességnek, rosszabb kifejezéssel: „semminek” interpretálták tankönyveink. Persze kiderült; az űr (Dirac-tenger, kvantummechanikai vákuum, holomátrix, mátrix: mater, anya, akitől minden van, HOLO, mint holografikus [Star Truck]) nem űr, hanem üresség, aminek végtelen (határtalan?) energiája van. David Bohm holomovement -nek nevezte azt a feltételezett erőteret, ahol az EPR (EinsteinRosen-Podolsky) 52paradoxon megoldható. Tudniillik, hogyan tudhat két részecske egymásról, igen nagy távolságban? Csak úgy, ha van valami, amiről még nem tudunk, egy olyan dimenzió, ahol a dolgok nincsenek elválasztva, ahol azok egy holografikus egészet alkotnak. Csak számunkra, egy kisebb világszeletben tűnnek elválasztottnak!! Az űr tehát nem űr. A semmire is másképp kell godolnunk. Csak az a kínos, hogy erről tudott a Bhagavad Gita, tehát mi már egy nagyon magas szellemi klutrúra bukása után kezdtük újra a megismerést. Mi több: e „semmi”, ezen űr energiája biztosítja, hogy ami csak lehet, majd… valamikor legyen is. Az üresség ezért anyaméh (holomátrix), mert ebből veszi kezdetét minden –és ide tér vissza minden, ami valaha volt, alak, perasz, minőség, hisz minden forma üresség, és az üresség (is csak) forma –Gautama Buddha. Nos, az, hogy mi, ma, mit is tarthatunk ennek az ürességnek’, bizony az uralkodó paradigmák kérdése. Talán a (kontextuálisan értelmezett és interpretált) kvantumfizika megtalálta a választ. Én úgy gondolom, hogy (mai tudásunk) alapján minden ezercsecsű ősanya, legyen az a Villendorf –i Vénusz, vagy Nammu, vagy Artemis, Ceres (római gabonaisten, tavasz-nyár, ciklikusság) vagy Terra Mater (Föld Anya –antik Róma, termékenység), ma még leírhatatlan. De az ősanya, értsd; kvantummechanikai tendenciákat erősítő – fenntartó törvény, vagy istenség (~Visnu).

52

Ha két részecskét eltávolítunk , azok akkor is igazodnak egymáshoz, spínben, energiában stb. De mi közvetíti sajátosságukat a fénynél is gyorsabban (azonnali hatás)?

Visnu „nem külön” isten (mint ahogy a nyugati kultúra gondolja), hanem az istenség (Isvara)53 egyik, jelesül, fenntartó arca, aspektusa (az önmagával kölcsönható [coitus, interactio, graviditas {terhesség/ egyensúlyvesztés, szimmetria-sértés, kezdet}] éter54, üresség, ami, mint kvantummechanikai tendencia megerősödik és tartóssá válik). Brahma a (z Egy/ Isten) kezdő, kezdeményező/ teremtő, disszonáns = meghasonlkik, 2, széthnagzó 3, kitáguló, eltérő (korábbi önmagától majd szétfeszülő, 4, nem egybeeső-egybehangzó (zeneileg + rezgésekben), az előző állapotot meghaladó aspektusa (a háromarcú isten egy, de Trimurti -nak arcai/ aspektusai/ megnyilatkozásai /periódusai [jugák!] vannak). A mechanisztikus Bohr atommodell (elektron, bolygók, az atommag napja körül), Heisenberg mátrixalgebrája, és a Schrödinger |Ψ* | hullámegyenlete az elektronra ugyan az, más-más aspektusból! Nos, a „termékeny ősanya”, és ne felejtsük el, minden isten anya (vagy ami már nem ugyanaz, nő) volt, sajna, a phallokratikus kultúrák térnyerésével az isteneink férfiakká változtak (Jézus gyakran említi az atyácskát [Abba] anyainak, ami annyit tesz: elfogadó, gyöngéd, tápláló, megbocsátó, élet adására (genesis) képes! Hogy pontosabban mi az ős-anya, nem tudom. De az ős-tej, a tápláló szubsztancia itt van körülöttünk, s mint ős-tej, afféle arkhai (ős-elvek-ősi mozgatók, s nem annyira a passzív hangzású ősi alkotóelemek) elve több formában létezik: a glüon-kvark tenger (mint; igenis, szuper folyékony „elő –anyag). Az ősrobbanás után, igen hamar, már, ha a tíz mikro-szekundom annak számít (10-15 - 102 sec), az ős-energia első, fiatal, de tartós differenciálódása az ún. szuperfolyékony KVARK-GLUON PLAZMA. Azért plazma (az anyag negyedik halmazállapota, az ötödik meg, talán a 360 G [giga] Pascal nyomás alatt levő „szilárd anyag”– a vibráló szilárdság halmazállapota), mert a háttérsugárzás és a hőmérséklet igen magas volt, a fény nyomása nem hogy a Földünket, de akár egy egész galaxist messze elfújt volna, -és aminek teljes tömege egy másodperc alatt elpárolgott volna. „Vissza”, az ürességbe? Persze a már gyenge a háttérsugárzás (2,725 Kelvin, 160 Giga Hertz, 1,9 mmm hullámhossz) mikrohullámú sugárzás, s am már tudjuk, kissé egyenetlen, „lukas”). Ez a háttérenergia csak nagy léptékben izotróp. A Sz anáthana Dhar m a (az örök törvény, Út/ Tao) szerint Síva (de: Síva Rudra, az ős-természet ciklus!, isten előképe!) aki hiába pusztít és megbetegít, mégis, a Síva lingam (a teremtő phallosz) kultusza a mai napig sem veszett el, a pusztulásból jő (majd egyszer az új) megteremtése. Az üresség bizonyos kvantumfizikai modellek szerint szuperfolyadék, [negatív bozonmező?] s energiája óriási, sokkalta nagyobb, mint a valamikben tárolt energia (sugárzás, atomtümeg, gravitáció). A térben sehol nincs és soha nincs (téridő) H = 0, vagy E = 0 (H a mágneses, E az elektromos térerősség vektora). Wheeler szerint a vákuum (Dirac óceán) energiája 1094 gramm/ cm3! David Bohm fizikus ezt még többre teszi! Tehát a mi, „szilárd, anyagi” világunk: a vákuum ritkulása!! Az atommag energia sűrűsége csak 1013 gramm/ cm3.

Ismétlem, nem konkrét isten, hanem az Értelmes, Önfejlesztő (visszacsatolások!, tendenciák) Univerzum teremtő minősége és periódusa. 54 Ami a kölcsönhatásokat illeti, talán nincs is graviton –a gravitációs kölcsönhatásért felelős közvetítő részecske-, hanem maga a jelen lévő tömeg, vagy elektromos töltés gerjeszti a homogén étertér [végtelen] energiáját. 53

A Heisenberg féle (Δx Δp h/2π) összefüggés alapján a tér elektromos (E) és mágneses (H) ereje: E·H – H·E  h/2π , pontosabban h/2π x 1 (1 az egységmátrix jele). Ha a részecske impulzusa (p) vagy a részecske helye (x) zérus lenne, a fenti összefüggés sérülne. Az abszolút nulla hőmérsékleten a talán már maga a vákuum rezeg E=m · c2 –tel, így lesz a vákuum energiája 1094 gramm/ cm3. (vö.: Planck elektromágnese energia eloszlásának egyenlete) Tudjuk, körfrekvencia, másképp: egy ω [kör]frekvenciájú oszcillátor (elektron, proton) zérusponti energiával bír, az anyagi világban az abszolút nullán sincs semmi, ω= ħ ω/2. (A ħ = Placnk állandó, 6,62 ˖ 10-34 Joule/secundum.) Az anyagi világ ezen aspekturára ez igaz is, sajnos az ún. szuperhúrelméletben negatív energia (Higgs bozon) „simán lehetséges”. Valahonnan (a semmiből, éterből?, ürességből?) kölcsönzi az energiát az a rezgő elektron? 55 Épp ezért nincs is állandó helye, pl. egy kristályban, az elektron a rácspontokban elmozdul, ott is csak valószínűsége van. Helyzetük nem állandó, bizonytalan. Ez a lényegük, mert a Lét poliszémia, ugyanaz az alkotó, elem, szó, jelentés, genetikai szó más-más kontextusban egészen eltérő dolgot jelenthet!! (modularitás)

A mátrixalgebra a poliszémia és modularitás Vegyen a kedves olvasó egy pszichológiai tesztet, s játsszon háromszög, kör és négyzet alakzatokkal. Aki minél több alakzatba használja fel, rejti el az alakzatokat (két négyzetene egy kör –fatörzs és lomb, nap, háromszög háztető) annál kreatívabb. Kreatív-e a természet? Jó, akkor vegyünk most fizikai tárgyaka,t hengert, hasábot, gúlát, kockát, s építsünk belőle annyit, amennyit csak tudunk. Ez a faktoriális. És most vegyünk néhány alapvegyületet, pl. Uracil, Timin, Adenozint, Guanint. Oly sok már az idegen szó, de hát most nem megy nélkülük. A génekeben a testet felépítő kocákat (fehérjemolekulákat) kódolják a génekben, szép nevükön kodonok. Ezek csak a fehérje alapanygát az aminosavakat jelölik a gének más-más szakaszaiban. Ha így építkezem, hogy: UUU = az fenilanalin nevű aminosavat fog kódolni. Uccu neki, variáljunk, a szerinin nevűben már más is vegyül, UCU, a tirozint az UAU kombináció jelöli. De ha unod, kedves olvasóm, a biokémiát, jön egy kvintváltó, s három vágánnyal arrább megyünk. A protonokat és a neutronokat ugyan azok a kvarkok építik fel. De más kombinációban. A proton UUD felépítésű, azaz 2 db. up (fent) kvark és egydb l db down (lent) kvark. A neutront is ugyanezek az U és D kvarkok építik fel, „geometriája mintázza ki”. A neturon tehát: UDD, tehát a kombináció más. A természetben a leucint, fenialanint (mint minden aminosavat –fehérjét) persze több féleképp is lehet kódolni, amit a genetikában is szinonim kodonnak nevezik. Ugyan ez a kvantumfizikában a barionok (három kvarkosak, Bose-Einsten féle statisztika, egész és/ vagy annak töbszöröse a spinjük), fermionok (Enrico Fermiről és Diracról: Fermi-Dirac statisztika, feles spinűek, pl. a kvarkok) is tartalmaznak szinonimákat, már a kvark –antikvark is az, mert egy nagyobb rendszerben (proton, neutron) nem önmagában van jelentése, hanem máshoz kapcsolva (kontextus-függés).

55

A stabil pályákon (Niels Bohr) a keringő-szátfolyó elektron nem bocsát ki elektromágneses hullámokat, de a protonok akkor is vonzzák.

Sőt, az egész és feles spínű részecskék is relatív entitások, mert bizonyos állapotban (bozon-gáz) a feles spínűek összadódnak, s egész spínű részecske tulajdonságokat „utánoznak”. A gének esetében, a három betűs kódolás esetén az első kettő kötött kapcsolat, de gyakran többfajta betű is értelmes kódot adhat ki. A biokémikus Crick ezt hívta lebegésnek (wobble), én meg (tőle függetlenül, intuitíve) a szabálytalan folytatás lehetőségének. Sok cukor a térben elfordítva (téri izomer, azonos szerkezet, de eltérő térbeli helyzet) az élő szervezetre nézve már nem ugyanazt jelenti. Pl. balos (vagy épp jobbos) alakja nem tud felszívódni, vagy felszívódik, de nem kötődik a sejt felszínén. Számos vegyület képződik a fényt jobbra és balra forgató alakban is (racemátok), de csupán a szimmetriája miatt mást jelent = poliszémia, többszörös jelentés, -pedig csak ún. sztereoizomerekről beszéltünk. Még azt sem tudhattam serdülő koromban, van-e káosz elmélet, amikor a „gyanús”, de legalábbis egyoldalúan használt evolúció kifejezést felcseréltem a szabálytalan folytatás törvényével. Ezt, a káoszelmélet két dimenzón keresztül vizsgálva, az entrópiát változásait figyelve az időben, kimutatta, hogy minden külső ok, hatás nélkül (sem mutáció nélkül) új és új jelenségek állnak elő. E változások valahogy már eleve benne voltak a szuperérzékeny kedteti feltételekben, vagy ha nem, akkor a rendszer önmagára visszahatásának következtében: az új elemek megjelenését elősegítő visszacsatolt információk kerülnek a rendszerbe, akár Univerzum léptékben is. A lebegés (libegés), a bizonytalanság az élő fontos tulajdonsága. Az építkezés (aminosavszintézis) befejezését több módon is jelzi a kodon: AAA, UAG, vagy épp AGA. Azaz pont. Ezek is szinomimek. Törvény által, egy kis szabadsággal. Ahogy a zongorán improvizálunk, törvények által (összhangzattan + zenei formák), de mégis, szabadon. Egy gépet, csak a beépített véletlenszerű elemek (amelyet szigorúan kell programozni) teszi az élőt imitálóvá. A zenéről talán nem kell beszélnem. Adott 8 db hang, s a zenetörténet végtelen kombinatóriát és faktoriálist állít elő belőle. De elég 3 hang is (miként három alapszín), + az idő… dó, re, mi. (1.2.3.) Dó-mire, mi, re, dó. Vagy re-dó-mi, re-re - - dó mi------- ahogy mondja a hegedű, egy Mozart divertimentóban. Lebegés (rugalmas jelentés56) és szinominák nélkül nincs ilyen ökonomikus, kevéssel sokat mondó lehetőség (rekombináció, mutáció, permutatio = egymás fölcserélésével). És ezt a természet tudja. Hiszen a megtermékenyült petéből (gasztrula-,) zigóta, majd embrió lesz, akinek a sejtjei még egyformák, csak három irány van, az ektoderma (kölső-, bőr, csontok, idegek), entoderma (belek, gyomor, belső-,), és a mesodermális (középső csíralemez, izmok) sejtvonal. Az embrionális őssejtekből még minden, szó szerint, minden differenciálódhat –ami, nézetem szerint megint csak filozófiába torkollik. Meg a káoszelméletbe. Az elég jól megválasztott kezdeti feltétleke után… egy világ születik.

Pl. az Angol: wood hol fát, hol erdőséget jelent. De a Német meg differenciál, die Baume az élő fa, a halott fára már azt mondja das Holtz. 56

A kavntummechanikában már nem járta a hagyományos matematikai nyelv, amivel kifejezték az anyagi parányok állapotait. Egy egész táblázat, azaz számrendszer –és viszonyok rendszere kellett egy apró mozdulat leírásához! Weiner Heisenberg jött rá, hogy az atom energiájának erőtere nem egyszerűen az elektron egy-egy lehetséges energia szintjét-pályáját határozza meg, hanem minden szint összességét, így a szintek, más-más viselkedések. Ezek összességét csak számsorozatokkal lehet leírni (amivel a matematika egy ága, a mátrixelmélet foglalkozik). Az anyag viselkedését ugyan azok a jelenségek, energiák, pályák, mágneses momentumok stb. okozzák, tehát: véges számú alapelemekből különböző jelenségek, viselkedések, jelentések állnak elő, int a nyelv esetében: egy szó a kontextus nélkül nem létezik. Csak a kisgyerek és a naív természeti törzsek egyszerű és túl konkrét nyelvhasználatában. A poliszémia = egy szó több jelentése, egy alapelem többféle helye egy építményban, pl. a genetikában is, a molekulák világában is: modularitás. Az alapelemek (modulok) kontextusfüggőek, így az azonosakból mégis, végtelen másságokat lehet felépíteni. fakockákból, gömböcskékből, hengerekből, mint gyermekkorom Babilon játéka, vagy a Lego játék alapelemei. Oh, Platón, oh, Demokritosz (írhatnám Leukipposzt is). A lényeg valahol Thalésznél kezdődik, de ő is kapta a tudásának magvát, mai csakis Indi, vagy India, egyiptomi közvetítéssel. Igen, mindennek oka(i) van(nak), az arkhé. Az arkhé itt egyenlő az óind elv, principum kezdés, = vezérelv, elem, kiinduló ős-okok együtte fennálásával (karma vāyu)! Csakhogy amikor Thalész a vízet teszi meg őselemnek, nem a H2O –ról szólt, hanem az égi vizekről, mint éterről és/ vagy a víz típusú viselkedésről. Ilyen a gravitációs hidrodinamikai modellje, vagy a vákuumbozonok viselkedése, éterszerű, víz-szerű. Hiába, nem akarjuk érteni a képes beszédet. Amikor még az embereknek nem fogalmi gondolkodásuk volt, no és nem is volt szavuk azokra a dolgokra, amit mi is csak külön, minden tudományra jellemző szaknyelvek szakfogalmaival fejezünk ki.

A Filozófia története nem a görögöknél kezdődik. India filozófiája, a Śrīmad Bhāgavatam pl. minimum 4 000 évig messzemenően leírja az anyagi világ atomi szerkezetét. Az Óind tudás mint mindegyik világbölcselet,, szóbeli. Az első ismert lejegyzések a Védák, aminek VID’ gyöke minden indogermán nyelvben ugyan az, s tudást, elébb: látást – meglátást jelent (Γidea, később gamma nélkül: ’idea, eidon, -gör. video -latin, wis-wissen –német, de még az orosz vedaty is). A négy ismert Véda a Rg (Rk) Véda, a Sāma Véda, Yajur (Jádzsur) Véda és az Atharva Véda, s ezek kiemelt részeinek gyűjteménye az Upanisádok. Ezek mára már érthetetlne aforizmák gyűjteménye. Csak a műveltebb fizikusok vették észre, hogy micsoda összefüggések vannak a korai kvantumfizika s a Védák, a a Śrīmad Bhāgavatam világszemlélete és konkrét tudása között!!

A mátrixalgebra és Indra hálója

Egy erőtérben lehetséges pályák = megnyilvánulások, kölcsönhatási/ viselkedési lehetőségek fizikáját a mátrix-számtan, a mátrixalgebra tudja csak leírni (pl. az elektronra –Weiner Heisenberg). (vektro, skalár és mátrix mennyiségek) Indra isten gyémátkövekkel díszített köntösén az egyes gyémántszemekben ott tükröződik az összes többi. –Avagy, egy drágakőnek szilánkjaival diszített Idnra köntöse? (Igen, csakhogy ezt már ismeri a mi korunk, de a neve más: holográfia. Az Óind filozófia csak így tudta megfogalmazni azt, hogy egy részecske az összes többiből áll, egy részecske sok-sok kvantumállapotban létezhet (pláne, nem csak a földi körülmányek között!) A kvarkok (a „bájos, furcsa, fel-, le kvarkokat”) a protonban a glüonok (ragasztó –angol) tartják össze. De nem összetartásról van szó, sokkal inkább e „pontok” mozgó mintái, dinamikus geometriái (kapcsolódási lehetőségek, mátrixalgebra) alkotják azt, amit protonnak hívunk.

Fontos megjegyezni az Élet törvényei nem az anyag puszta törvényei. Ez evidencia. Az entrópia szigorú pórázon van tartva, mert az élő folyton „rendet tesz.” Az csupán előfeltevés volt, hogy az élet a redukcionista fiziából is levezethető. Ki mondta, hogy ez az előfeltevés helyes?? Ma már a biológuok elismerik az irreucible coplexity-t, a tovább nem reukálató komplex szerkezeteket –amik nem épületnek fel lépcsőzete fejlődéssel.(sejtszervek)

A glüonok és kvarkok -helyesebben az új minőséget kiadó kvark-gküon plazma, „sűrítmény” alkotják a „lego-tejet” értsd: a M O D U LÁ R I S (= lego) tápláló alapstruktúrát. Talán csak a mi Univerzumunkban, mert a parallel világokban (membránok –bránelmélet; mivel egy részecske több helyen/ energiapályán/ időben lehet egyszerre [nem szó szerint, egy elektron helye/ energiája és ideje [helyzet és lendület {p·v}] nem tetszőleges pontossággal határozható meg –Werner Heisnberg, az ún. Heisenberg-féle

elvileg lehetnek párhuzamos világok!!, vagy a mi világunk szélsőséges téridő-struktúráiban akár tau-részecskék és tau-neutrínók (τν), - és a hozzájuk rendelhető, ún. fel és le kvarkok is alkothatnák (hozzánk képest óriási energia jelenléte esetén)… határozatlansági reláció57]

A lényeg mindig ugyan az: adott elemek + adott szabályok = épülő formák , csoportalkotás. Mindez az entrópia (Termodinamika II főtétele) ellenében!! A SZÜNTRÓPIA (entalpia) egy másik szint: az ÉLET SZINTJE, ami kimarad a szűklátókörű fizika, kémia, biológia látóköréből. Az élet minden megnyilvánulása magasabb szinten történik, nem tagadja, de meghaladja az entrópia törvényét. Minden pillanatban győz az élet a halál felett, a biológiai élet azonban mindenm pillanatban a halála felé tart. Logikai közbevetés: nem csak komplementer ellentétek vannak, amik kiegészítik egymást, hanem kizáró ellentltek is; az ún. alternatív ellentétek is. Nem csak igen-nem logika van, hanem, amikor egy állítás egyszerre igaz és nem igaz (Kant, Neumann) vagy amikor az állítás nem értelmezhető. A tudományos egyszerűsítés egyben torzítás, persze kellemetlen a fémrácsok, vagy fehérjék tanulmányozásakor több, más tényezőkkel is számolni, de lassan ideje! Az Univerzum, élő Univerzum. Hálózat jellegű, holografikus, erősen kontextuális! A szaktudásnak mindnekorra vége. a tér és a részecskék születése, amik tömegként, akár nyugalmi tömegként jelennek meg, visszahatva a tér geometriájára. A gömbön belüli gömbök a rekurzív, önhivatkozü elemi részecskék egymást teremtő mintázata –csupán képi analógia

Az elektronoknak az atommagba kellene zuhanniuk, bár, Niels Bohr szerint a mikrovilág törvényei másak, mint a makrovilágé (Bohr-féle posztulátum). Bohr nem olvasta, s így talán nem is gondolkodott el Toth, Hermész Triszmegisztosz szavain? Ahogy lenn, ugyanúgy fenn. De a Bohrféle posztulátu megoldódott: az elektronok energiát kölcsönöznek a vákuumból. Akárcsak a bolygók is, amik nem lehetnek tetszőleges pályán és távolságra a naptól (Bode-Titius szabály). A Bohr modellt tovább finomította Heisenberg, Schrödinger. Az elektronok „megengedett pályáik” a de Broglie összefüggés alapján jobb értelmezést nyert, a részecske impulzusa és hullámhossza megmagyarázza a Bohr-féle ehetséges elektron pályákat, s nem kell a Bohr posztulátum: λ = h/ mv ahol mv a tömeg szorzata a tömeggel másképp m˖v = p impulzussal.

57

a részecske ideje (élettartalma és/ vagy a mikor?) és az energiája csak  h/2π

bizonytalansággal mérhető.

Az első pont, amikor tételezni kell egy vízszerűen [Thales arkhéja visszaköszön] inkább: folyékony héliumszerűem = belső súrlódás nélküli teret, ahol a részecskék anyaghulláma súrlódás nélkül follya körül az atommagot, vagy halad a térben, ami mégsem üresség? Paul Dirac közelebb lépett az tér= üresség = éter problémához. Úgy tűnik a tér nem passzív „valami”. A gerjesztett elektronok pl. γ-fotont adnak le, mikor alacsonyabb energiaszintre ugranak. Vagy épp energiát kölcsönöznek a tértől, mikor külső ok nélkül ugranak magasabb energia pályára. Sőt, a részecske nem igazán különül el a tértől, annak helyi, rezgése, állóhulláma. –Minden másképp van?? A hidrogénatom kvantált energia szintje zeneiek, orgonasíp, vagy húrarányúak: E energia = E0/n2: ahol n mindig csak egész számok többszörösei (húr, hangok) lehetnek, n = 1,2,3,4,… Az E0 = ½ α2 mc2. Az α a már ismert, a finomszerkezeti állandó (1/137). Az m tömeg, a c2 fénysebesség négyzet, α = e2 /ħc, e = az egységnyi elektrontöltés, ħ a Planck állandó (ħ = h/2π a π a keringési sugarat jelenti). Az elektronok gerjesztettsége azaz: γ-foton leadása, felvétele a színképekben is megjelenik, így kozmikus méretben (!) is meg lehet figyelni a csillagok összetételét és állapotát.

Van itt valami, ami nem osztható Demokritosz biztosan nem gondolta, hogy az a-tomosz nem is maga sz anyag, hanem a terjedés, a fizikai hatások sebesség oszthatatlan. Na, nem a fénysebességre gondolok. Számomra az elektron nem osztahtó, az, hogy müonra és pozitronra (anti elektron, az elektronnal megegyező spínű és tömegű, de ellentétes töltésű) bomlik –provokáció (kísérletek) esetén. Ha akarom a Heisenberg határozatlansági törvény az oszthatatlan, ha akarom az eszzel (is) összefüggő Planck állandó is az. A Heisenberg határozatlansági törvény szerint nem lehet tetszőlegesen pontosan, s egyidőben megmérni a részecske helyét és impulzusát, Ráadásul a Heisneberg hatzározatlansá igen megnő a részecske fizikában, így azt látjuk, hogy a részecske tömege szétfolyik: egy intervallumban oszlik el. Ez, persze csak részecskefizikai mértékkel, nagy tömegű és nagyon kis ideig létező részecskékre vonatkozik. A másik oszthatatlan, s nem független a Heisenberg-féle határozatlansági elvtől, a: Planck-állandó, egészen pontosan a hatások terjedése. A hatások nem terjednek tetszüleges sebességgel, e felismerésnek voltak előzményei, pl. az ún. feketetetest sugárzáskor, a Feynmann féle fényfizikai problémáknál. A kérédés, hogy a fizikai hatások adagos, kvantumos szerkezet az, ami korlátozza a hő, vagy épp elektromágneses sugárzás adagokban való terjejdését, avagy maga a tér kvantált ?? Világhárfa?? Ahol a hárfa húrjai a lehetséges adagok / hangoltság = arányosság. Jó, jó, én zenész valék. Persze, az Egytemen hallgattam Lovas Tanár Úr asztrofizikáját… de ituitíve, a tudomány ilyen-olyan állástól függetlenül gondoltam a tér kvantáltságát, öngerjesztettségét, no meg, hogyy a Planck-állandó (s az elektron energia pályái) zeneiek.

Az elektromágneses rezgést kibocsátó, pl. elektron egyszerre csak egy bozonnal, téralkotóval, stb., vagy egész számú többszörösével tud elektromágneses rezgést közvetíteni. A vákuumot alkotó negatív energiájú bozonmező az, ami szuperfolyékonyan (belső súrlódás nélküli, azaz, a töltések nem „feszülnek” egymásnak, vö.: Cooper párok, elektronjai nem atszítják egymást, szupravezetés) viselkedik, benne az elektromágneses oszcillátorok, elektronok, protonok stb. energiái tovaterjednek. Az egyetlen egy, vákumot alkotó bozonnal való kölcsönhatás = a potenciális (helyzeti) és a kinetikai (mozgási) energia időintegrálja, ami: 6,625·1034 Js. Ebből sejthető, hogy talán nem is maga az energia kvantált, hanem egy kvantált természetű tér az, ami a hatásokat közvetíti, de a hatásokat csak adagokban továbbítja. A tér kvantált. Püff neki, Newton abszolút, homogén tere!! Hatás = energia ˖ idő.

A Mindenek előtt, még idő (Káli) sem volt. A biológiai lények testét is, viselkedéseit is, a gének „genom” szakaszaiban a Tirozin és Adenin, Guanin, ill. Timin (helettesítője lehet Uracil) párokból épülnek fel. Ezek kombinációs „végtelene” [faktoriális] több milliárd formát, funkciót kódolva –ez bizony matematika és zene: combinatoria, permutációkkal képzett értelmes (molekuláris) szakaszok, poliszém jelentéső molekuláris modnatok. gazdaságosan kevés elemmel sok kapcsolódási lehetőséggel sok-sok kontextusban rengeteg variált jelentés! Amik egy egész mikrokozmoszt építenek fel. A világ: MODULÁRIS! Nos, egy modularitást lehetővé tévő szuperhideg szupernyomás alatt létrejövő jég (kvázi plazma) vagy, egy aszimptotikus szabadságot 58 létrehozó szuperenergiás (igen magas hő+fénynyomás, a világegyetemben az e korszak 1028 Kelvin fokos energia állapot, leptokvarkok ideje, szuperszimmetrikus kor, egyeített kvarkok és leptonok 59) plazma bizony alapjai a moduláris („játék a kvarkokkal és glüonokkal) felépítésű világnak. Egyszerű kiinduklási elemek, kvázi-végtelen maya, illúzióvilág, végtelen mintázat, minőség, világtípus. A teremtés CIKLIKUS, csakhogy A NAGY ÉS A KICSI KÉRDÉSE ÉRTELMETLEN, mert nagy és kicsi oly relatív, sőt, a kvantummechanikában a nagy megy át kicsibe és a kicsi nagyba (Möbiuszfordulat). A hangya is óriási az ő parazita gombájának, s a mi Napunk parány, csak egy-ötvened része a tejútban található nagyobb napoknak. A jugák, kalpák, periódusok, ciklusok relatívak, mert maga az idő is jelenség, nem abszolút, az események és a tudat által változó hosszúságú!

a részecskékre nem hat az elektromágneses és a gravitáció, de a rövidtávú (proton-neutron közötti) magerők sem! GUT elmélet (theory of everything, TOE - mindenség elmélet, avagy: Egyesített [erők] elmélete, Giant Unification Theory 58 59

Ami egy embernek mérhetetlenül kicsi, pl. egy részecske 10 -8 másodperces élete, az a részecskének egy 70 éves ember teljes ideje. Az univerzum MINTÁZATOKat ismer, mintázatokból felépülő világokat, amik az üresség-óceán felszíni hullámainak is csak a felszíne, tajtékok mintái. Ahogy a mostani Univerzum-változat kvark-gluon mintázatai. Lehet, hogy az, Ami Van, már az előtt is volt (meg-nem-nyilvánult világ) hogy az idő (dimenziója) megjelent! A mintázatok moduláris alkotóelemekből épülnek fel, hangokból, vbrációkbó, atomokból, molekulákból, emberekből. A kínai Lü rendszer ezeregyszáz évvel, a zenetudós Caj Ju szásztíz évvel megelőzte Pythagórászt, a Werkmeister hangolást, mert a kínai zeneelmélet leszögezte: EGY HANG LÉTRE HOZ EGY MÁSIKAT.

[egy részecske egy másikból ered, egy részecske az összes többiből ál – egy holoszinten, csak számunkra dőben egymás után] A síp a húr 1:2 osztása az oktávot, a 2:3 a

kvintet, a 2:3 nagy tercet, stb. ad ki. Tehát a felhangrendszer és a részecskefizika és a modularitás és a mintázatok fejlődése egy és ugyan az… A lényeg, nem is maga a kvark-glüon szuper-folyékony „tej” (ősóceán), 10-10 sec, az Univerzum korai szakaszában, [folyamatokat táplálás], ami alacsony, ún. belső súrlódási együtthatóval60 [ρ = rhó] és magas hőmérséklettel, sűrűséggel bír. Hanem a 1. lego [E-egyenletek, elliptikus matematika, modularitás, stb.] jelleg (az alkotók, pl. glüonok több konfigurációban is képesek rendeződni – dinamikus geometria), 2. az, hogy kvantummechanikai tendenciákat képes generálni felerősíteni (vö.: káosz elmélet, ún. különös attraktorok, és visszacsatolási hurkok). És... ez is zenei: az alkotó „pontszerű” glüonok – hangok/ vibrációk,viszonyok/ proporciók (= arányok) s a permutáció összes lehetőségét bírják, a sorrendiség, a kombinálhatóság adja a „lego” jelleget.

Vö.: az (egyébként egymást taszító) ún. elektronpárok egyesülésére (Cooper párok néven, a közel – 273 C0 fokon fellépő ún. szupravezetés esetén ♂♂. 60

A kaleidoszkóp jelleget, soha nem ugyan az, de sok-sok hasonló sorozat képezhető belőlük; „variációk Univerzumra ”61. Az ősi legendák és nyugati filozófusok (pl. Thalész) a vizet tartották őselemnek –holott az őselem ( άρξαί) szónak csakis többes száma van. Az egyik megoldás, hogy eleve, az éter, sőt, a keletkező valami hullámtermészetében víz jellegű, a másik, hogy a kvark-glüon „folyó”, tej, egyfajta ős-óceán. Nos, az ősrobbanás utáni első másodperc század részében ezen szuperfolyékony (mint az éter bozonjai, az alkotó részek között már nincs üresség; nincs semmi hely) ősóceán, tápláló közeg már jelen volt az Univerzumban. A belső súrlódás egyfajta önreaktivitás is, a mi korszakunk mi Univerzumának e variábilis alkotóelemű közege lehetett az az őselem, ami eseményforrása mindeneknek –ám, a dinamikus geometria egyes fázisai közötti szünet, az eredendő üresség. Az előző oldali ábra kozmikus méretű, csakhogy ez igaz az ún. részecske időkre is, ahogy fenn, úgy lenn (Hermész Trisztmegisztosz és a tükörszimmetriák). Mi, az úgy ~1 földi/ 1 emberi év (12 hónap) osztásaihoz igazodunk, ami, igazából egy teljes Nap pályának (és egy, a félistenek teljes napjának= nappal + éj –nek) felel meg62. Persze, igazából, nincs kinn és benn. Nincs nagy és kicsi, mert a szuper-húrelméletben, bránelméletben (sík, téri dimenziók, membrán) a kicsi (Planck méret, 10-33cm a téridő zavarába, [görbület] megy át, ami R = nagyon nagy esetén = óriási feltekeredési (húr-) energiát eredményez, tehát ahogy csökkentjük a mértet (hosszt), egy másik dimenzióban (feltekeredés) az energia/ dimenzió (mérőszám) fog növekedni –és viszont. Bele kerülünk egy végtelen hurokba… átmegyünk valami ismeretlenbe [a mindenhová vezető Kerr alagút?, féreglyuk?] –ami a semmi egyik fajtája, az: azonosítatlan, az ismeretlen, hisz: ami semmihez [eddigihez] sem hasonlít = megismerhetetlen… 61

A mitológiai felfogás az Egyetlen Isten megsokszorozódásaként értelmezi Brahmá születését, amikor Visnu köldökéből lótuszlevélen megjelenik a teremtő Brahmá, aki a világ dolgait hivatott megteremteni. Az idő Brahmá életének folyama, amely egymásba ágyazott ciklusok sorozatából áll. Hossza száz Brahmá-év, ami 311 040 000 000 000 emberi évnek (több mint háromszázezer-milliárd év!) felel meg. Brahmá egy napja a nappalból és az éjszakából áll. Az élet csak Brahmá nappalai alatt lehetséges, ennek végén bekövetkezik a világvége, amely azonban csak egyetlen világrendszert érint, itt is csak az emberek lakta földet, az alvilágot és a menny alsó rétegét. Ezután hosszú Brahmá-éj következik, amelynek végén elkezdődik az új világ teremtése. A Brahmá-nappal, a kalpa (aión), ezer világkorszakot (csatur-juga) foglal magába, amelyek időtartama 4 320 000 emberi év. A nagy világkorszakok kisebb részekre (jugák) bonthatók: Krita (Satya) juga = 4800 istenév, 1 728 000 emberi év Trétá-juga = 3600 istenév, 1 296 000 emberi év Dvápara-juga = 2400 istenév, 864 000 emberi év Kali-juga = 1200 istenév, 432 000 emberi év A jugák hajnalokra, nappalokra és alkonyokra oszthatók, a nappalok és alkonyok hossza a teljes juga mintegy egytizedét teszik ki. Mi most a jelenlegi Brahmá életének második felében, egy kali-juga hajnalán vagyunk. Maga a kali-juga időszámításunk előtt 3102. február 18-án kezdődött Krisna halálával, a tulajdonképpeni kali-juga (nappal) időszámításunk szerinti 32899. évben veszi kezdetét. 62 1 truti = 1/1687,5 sec (18 atom egyesülésének ideje) / 100 truti = 1 védha (8/135 sec) / 3 védha = 1 lava (8/45 sec) / 3 lava = 1 nimésa (8/15 sec) / 3 nimésa = 1 ksana (8/5 sec) / 5 ksana = 1 kástha (8 sec) / 15 kástha = 1 laghu (2 perc) / 15 laghu = 1 nádika v. danda (30 perc) / 2 danda = 1 muhúrta (1 óra) / 6-7 danda = 1 praha (1/4 nappal v. éj = 3 óra) / 24-28 danda = 1 nappal (12 óra) / 15 nap s éj = 1 paksa (lunáris félhónap) / 2 paksa = 1 lunáris hó (=1 nap s éj a Pitá-lókán) / 2 hónap = 1 évszak / 6 hónap = Nap félpálya (Déltől Északig) / 12 hónap = 1 év (teljes nappálya, egy félisteni nap s éj) / 100 év = 1 emberi élettartam / 360 humán év = 1 félisteni év / 4800 félisteni év = 1 Krita(szatya)-juga (1 728 000 földi év) / 3600 félisteni év = 1 tréta-juga / (1 296 000 földi év) / 2400 félisteni év = 1 dvápara-juga (864 000 földi év) / 1200 félisteni év = 1 kali-juga (432 000 földi év) / 12 000 félisteni év = 1 csaturjuga (=4.320.000 emberi év) / 71 csaturjuga = 1 manvantara (Manu élet) / 1000 csaturjuga = 1 kalpa (Brahmá 1 napja) / 1000 csaturjuga = 1 kalpa (Brahmá 1 éje) / 2000 csaturjuga = Brahmá teljes napja (nap s éj) / 30×2000 csaturjuga = Brahmá hónapja / 12×30×2000 csaturjuga = Brahmá egy éve 50×12×30×2000 csaturjuga = 1 parárdha (Brahmá fél élete) / 100×12×30×2000 csaturjuga = Brahmá élete (311 040 000 000 000 földi év) / 1 Brahmá élet = 1 nimésa (ami… kicsivel kevesebb, mint egy pillanat Krisnának) – vö.: chronos prótos – a görög zeneelmélet, az első, a legkisebb ütés/ idő mértékegysége, ?Síva nataradja dobütései?

Parmenidész, (Παρμενίδης, Elea, ~ i. e. 540-460-430 [?]) habár nem részletezi, érinti minden megismerés végső lehetőségét, vagy lehetetlenségét. Mivel szerinte, de ez csak nyelvjáték (!) [Vittgeinstein] a „létező” eleve oszthatatlan (de hát… hogyan is lehetne osztani??). Ő mondja: „ha ugyanis részekre osztható lenne, akkor a részek között más, mint a nem-létez ő, nem lehet, hogy legyen – csakhogy ez mégsem lehet. Hogy miért nem, a válasz megint nem logikus, hanem nyelvjáték, ami azért az igazság felfedéséhez hozzá járulhat: „mert a nem-lét nincs, tehát a Lét sem osztható (vö.: indirekt/ negatív bizonyítás). Hasonlóan igazolható, hogy a Létező nem mozog; azon kívül homogén: mivel: nincs kevésbé-lét meg jobban-lét, csak egyfajta létezés, ezért nem lehetséges, hogy a Létező itt ilyen legyen, ott meg másmilyen. (D.N.N. Pedig a lét variábilitását illetően pontosan erről van szó! A mitológiában ezt a jelenséget, sokféleséget nevezték a sokalakú Próteusznak [alakváltó ősi tengeristen]!!) Rejtélyes az a megállapítása, hogy a Létező „gömb alakú”. Igen helyes, amikor az é s z e n , l o g i k á n t ú l i r ó l b e s z é l ü n k (dadogunk) mert ez (a gömb) metafora (egyenletes kitöltés, felület, a „szappanbuborék”, aminek n dimenziós (6, vagy 11 D –s felületén lakunk –ebben a Brahman –emanációban. A gömb jelzi a nem-lokalitást, és az irányfüggetlenséget, izotrópiát, kitöltöttséget: egyaránt. Parmenidész szerint maga a Létező „nem mozog”. Pedig, maga a létező a perpetuum mobile, az örökké mozgó.

14. ábra A Rámayana hősei–hősnői Ráma, Szítha –val, Lakhsmana –val és Hanumán -nal

Hogy ezen mit kell érteni nem tudom, talán a nagyobb átalakulást, változást, hisz az eleai iskola számára (is) tudott, hogy dünamisz és mindennemű (felszíni üresség [sūnyatā] és szvabhava – aminek nincs igazán saját természete, ami mozogna ) mozgásán nélkül semmi nincs. És persze, ezen kívül: homogén és izotróp, mivel nincs kevésbé-lét meg jobban-lét, csakis a létezés. Így azután, nem lehetséges, hogy a Létező itt ilyen amott meg másmilyen legyen. A lényeg: Parmenidész a létező jegyeinek felsorolásakor kimondja, hogy a létező nem keletkezett, hanem öröktől fogva létezik. Ugyanis mint az istennő mondja: „Nem fogom megengedni, hogy a nem létezőből / mondd vagy gondold keletkezését, mert nem gondolható el és nem mondható, hogy nem létezik”. 63 No, azért a fentiek hasonlítanak a keleti mitológiákhoz 64, és nagyrészt így is van. A csoda, hogy Nagy Ütköztető” (Hadron Collider) nélkül is, már mennyi mindent tudtak őseink, s az is elgondolkodtató, mennyit felejtettünk, sőt, butultunk az Ősi Tudás (Védák, min. ie.: 2000 – 4000 [?] egyesek szerint 8 (!) ezer évvel ez előttről! Az „elai ontológiai” lényeg: a létező nem keletkezett, el nem pusztul, el nem pusztítható. Ebből jön, hogy a(z eredeti, meg-nem nyilvánult) létező romolhatatlan, tudniillik, a létező nem válhat: nemlétező –vé. Egyéb részletekbe (légyen az fizikai, avagy metafizikai, vallásos, vagy bölcseleti) nem mehetek, a részletek kevésbé fontosak, mint munkám kontúrja: az összkép, az összefüggések megmutatása! A pszichológiai csapda azonban adott, társdalmi életünk óvodás korunk óta a külső-kontrolllos, teljestítménymotivált, ráadásul tekintélyelvű. Így mások eredményeit, módszereit és gondokodását (idegen, s ráadásul tudattalan programok!) szajkózzuk, már a puszta ismétlés, majd a tekintélykövetés jutalmazott. Értsd, kondicionált, nem elfogulatlan elmével élünk. Így az ürességről nem tudunk semmit, mert az módszertanilag nagyrészt szubjektív. Csak meditációban látható, mennyire nincs valódi logikai kapcsolat két gondolat között. Mennyire nehéz két gondolat között megélni (a nem tudományos) a ’közt’, a ’hiányt’, az ’ürességet’, a ’semmit’. A nagyrészt szubjektív azt is jelenti, a tudomány számára elérhetetlen, ahogy régebben az egyházi (intézményesített) vallás számára a tudományos ismeret volt elérhetetlen. Mi állandóan a gondolatokba, vagy régi élményekink „belső kommentárjaiba” kapaszkodunk. Hogyan is élhetnénk meg az ürességet?? A gondolatoktól nem látjuk az ürességet. Ez kultúránk halálos bűne. Hogyan is lehetne így megvilágosodni?? A társadalom rögzített játszmákból, és megkövesült véleményekből áll. Mindent szűrőnkön keresztül látunk, illetve dehogy látunk. Nincsenek spontán gesztusaink, így egy valamire történő spontán reagálás sem. Minden az ürességből jő, bár azt nyomták az agyunkba, hogy valami kezdetlegesből jön valami „valamibb”, bonyolultabb, jelentősebb. Ráadásul a szellemi materializmusunk, a korábbi, kötelezően materialista tudományos módszertan számára a semmi/ határtalan/ minőség-telen/ üresség egyszerűen értelmezhetetlen. sőt, nem is tudományosan komoly dolog.

63

Egykori, kedves kollégám, Steiger Kornél Tanár Úr fordítása alapján Vannak 1. rituális mítoszok, melyek bizonyos vallási szertartásokat vagy hagyományokat (képiesen-metaforikusanszimbolikusan, nem szó szerint, pl. a víz az őselem = víz típusú hullám mozgás) örökítenek meg. A helyszínek általában felszentelt terek: templomok vagy szertartási , vagy emlék helyek, és persze vannak az 2. eredetmítoszok, amik arról szólnak, hogyan vette kezdetét [egy]valami, vagy: ’A valami’. 64

Pedig mi eddig ennek az ellentétét, ami csak: látszat-ellentét, vallottuk, hogy a nem-lét a létből jő, és hogy a lét a nem-létben tart bele minket, sőt, hogy ez a kettő, voltaképp ugyan annak a két oldala, az ember számára Ianus arcú65 tüneménye. Csak átéléssel (tantra!) élhető (s nem megérthető) e jelenség, a negatív és a pozitív kép voltaképp ugyan az. No és Jean Paul Sartre?? Na igen, a filozófia a költészettel kezdődik. A létre való nyitottsággal (Offenbarigkeit -Schelling). A lét és a semmi című csak részben filozófiai főművében (bölcselet a művészettel!) dolgoz ki -közel tételesen. A regény címében szereplő (érzelmi –így látásmódbeli –tudati- diszpozíció, az ’undor’, voltaképpen a főhős talajvesztettségére, ami már: annak világképének (māyā, ködkép-identitások!!) érvénytelenné válását előlegzi (anticipáció). A mű Antoine Roquentin (és általa a mi!!) lelki folyamatáról szól, ahogy a főhős, kénytelen 15. ábra önmagába térő több dimenziós (D) térbeli alakzat 3D -s vetülete – szembesülni azzal, hogy a világ rendjéről, a dolgok Wolfram nyomán, Wolfram meg az mikéntjéről kialakult eddigi elképzelései kifejezetten tévesek emberi szív nyomán, hisz az is önmagába térő hálózat –és: a nem

(illúzió, szenzualizmus, a dolgok nem valósak, noha neveik vannak független lét (Cooper párok, a plazma – nominalizmus, vö.: Kant: Vernunft/ Verstand –helyes-értelmes vieslekedése, quark-glüon plazma… minden egységesen működik! szavak és csak üres szakszavak, ill. Platón „helyes és helytelen” szavak) voltak.

Szorongás, ún. identitásválság, és persze az undor, mint az Én-től távolító gesztus + érzelem veszi birtokba őt magát. Igen, mert a világnak „semmilyen, kívülről jövő, vagy szükségszerű rendje” egyáltalán nincsen, de legalábbis nagyon nem igazolható!, – minden efféle csupán az emberi elme, vagy más emberi elmék szüleménye. Valójában a világ esetleges, és háááát… [önmagukban] értelmetlen létezések66 összessége. Így, azután, Roquentinnek arra is rá kell döbbennie, hogy maga, a „lét csúcsa”, az Isten képmása ember is esetleges létező, akinek a léte ugyanolyan értelmetlen, mint a tárgyaké, amelyek körülveszik… Szóval a »semmi, semmizik«, beleszól a létezésbe, s minden elveszti a körvonalát, homály, bizonytalanság és megrendülés lesz úrrá az elmélkedőn. Az elme és az ego kénytelen szembenézni, hogy 1. halandó (egzisztenciális szorongás –fejlődéslélektan), hogy egyedül maradhat (szeparációs félelem), hogy; vajon mi lesz majd az 2. „ittléte” (Dasein) után, miközben az ittlét mindig megkérdőjelezi az embert, sok identitás-válságot okozva ezzel, 3. halál után (ún. metafizikai szorongás). A szorongás, bár rendkívül kellemetlen, de igen fontos tudatállapot a α) kétkedés (dubito) és a ß) felismerés felé vezető úton, hisz a szorongás lehet nagy-nagy energia is, nem csupán bénulás.

65

Janusz arc, az egyik vidám, a másik gonosz, vagy szomorú, eredetileg: ég-föld, Észak-Dél –lásd az antik Róma mitológiája, kettősség. 66 Mivel, hogy minden kontextuális vö. magával Sartre –vel, être avec: Heidegger tükörfordításában: Mit-sein, a létezés coexistentia, (együtt-lét) a lét = szociális esemény (autisták kivétel). Ugyan, mi lehetne, mi tudna megállni egyedül, csak úgy önmagában (a Buddhista Tudat fogalmán kívül??)

A semmi és a szorongás (halál-képzet, a nem struktúrált, ismeretlen és jósolhatatlan változás, maga, a fogódzók elvesztése persze nem halál, de [magyarosan] fél elem 67 –mel együtt jár) oly gyakran asszociált. A szakadék, a semmi, a káosz (khaino = ásítok, elnyelek, görög. Értsd: elnyelem az eddigi struktúrát = kiszámíthatóságot, rendet…). A semmi és szorongás –ma- Heidegger nevéhez kötődik. Szerinte életünk a semmibe tartottságban zajlik. Csakhogy az életünk nem a létünk egésze… A „létbe tartottság” határhelyzet, a semmi a létet, sőt, az egész történeti és perszonális emberi egzisztencia megkérdőjelezését célzó volta régebbre megy vissza (ami nem érdekes annyira). Tehát, a semmi félelmet/ szorongást (eltitkolt/ elfojtott igazi tárgy, vagy: eleve; tárgy-reprezentáció nélküli félelem) provokál, ami kettős természetű, mert a szorongás egzisztenciális élmény, s mindent megkérdőjelez. De… ha figyelünk, a vágy az indikátor, a lakmuszpapír… mert a vágy az, a mi még nincs jelen, (semmi, de mint idea ιδήα létezik), egyszersmind, ami az „élet egyik célja”, hisz beteljesülésre (teljesség/ tapasztalat, kiegészülés, megtelés, telítődés) vár. A vágyban feltárt hiány az élettapasztalat célja. A Buddhizmus vágy-nélkülisége, az ókori bölcsek a-taraxiája, a-patheia, a Kelet nir-vritti –je (nirvana) kialvás (a szeparált-lét, az ego kialvása egy nagyobb holonba való integráció) , mint; a vágynem-uraltság, [vágymentesség = szabadság= közömbösség-szemlélődés-ítéletmentesség] így a testi lét végső68 állapota. Ó, de furcsa, testi létünk végső célja a nem-így és nem-itt-lét, hisz a nirvána kialvást (a hajtóerők, célok, a nyugtalanság, a disszonancia) kialvását jelenti! ÉRVÉNYÉT VESZÍTI A SZÓ, a zene is csak azért marad meg, mert preverbális, avagy, mert már ultraverbális (a szavakon = fogalmi kategóriákon túli, másképp: ineffábilis) . Az ember nem tudja magát –teljesen- a nyelv eszközeivel a többi emberhez (norma, konvencionálitás) kapcsolni, így akár őrültnek is tűnhet (a gyermeki, ún. közvetlen és közvetítetlen lét elvesztése69). És… nevet adni (elsődlegesen) nem azt jelenti-e, hogy [én] megkülönböztetem a magam, a saját Self – em a világtól? A szavakon/ fogalmakon túli, leginkább egyfajta ÉLMÉNY-EGÉSZET jelent –a világgal való teljességet! Ez az, amit a felnőtté váláskor elveszítünk. A gyermek és a gyermeki (terápiás) regresszió, sőt, művészi/ vallási újra-egyesülés a világgal nem ismeri a „van –t” sem pedig a „semmi –t”, az ürességet. Ez, mindenképp elgondolkodtató… A nyelv: konvenció, börtön, de legalábbis: közvetettség és közvetítettség is egyben. Mi, eddig, e közvetettségben tárgyaltuk a semmi és lét, a valami és az üresség viszonyát. Nyelvi kreativitással azonban többet mond, ha átfogalmazzuk: az ÜRESSÉGBŐL FELMERÜLŐ (e-mergere, e-volvere) valami viszonyát.

67

gondold át, kedves olvasóm: a (1/2 ) : fél elem, az nem Egész, nem Egy. Csupán fél, léte instabil, törekszik a kiegészülésre. tudniillik a szabadság előtti állapota. Az embernek azért van egy néhány faji, differentia specificaja, pl. a szabadság, a döntésre való –potenciális- képessége. Ami lehet a szenvedés elfogadása is, vagy az ön-felszabadítás is. 69 Ilyenkor Mérei és Binet: Gyermeklélektanára, avagy Wittgeinsteinre, vagy épp Lemaire (Anika) Lacan (Jaques) tanulmányára – vagy Dunkel: Zeneterápiájára (non-verbális élményvilág) és persze Melanie Klein (Angol pszichoanalitikus iskola, a preverbális fejlődési korszak) lehet hivatkozni. Joggal. 68

„A TUDÁS HALOTT, S A LÉT FÁJA ZÖLD” –mondja Goethe a Faust –ban. A tudás –egyfajtaelidegenedés, kísértés, mesterség/ mesterkélts ég/ a szaknyelv börtöne! -az élet (= ártatlanság, meg nem különböztettség, egynemű élmény) meg él. Spontán. -Valóban, a Tudás, főleg: a technológiai „felszabadítja de egyszersmind kivonja” az embert a természeti függősége -valamint rendje alól. Ám, ha az ember nem a természet (szerves –ab origine és co-existentialis) része többé, akkor, már idegen, maga sem fűzisz, hanem CSAK tekhné. Nietzsche „Möbiusz fonatában” az ember önmaga számára kiszámítható, hisz’ ami az emberen kívül áll, arra nem nagyon tudunk következtetni és sajna, az ember a természeten kívül áll –a renden kívüli, mégpedig a gőg = az önkényesség = ön-maga körül forgó világa, azaz: a hübrisz/ az önkény foglya. Az önkény („a szabad akarat egyik fintora”) általi kívül-álló. Mármint a természeti törvényekbe nem-illőként, adiké módján. Biztos, hogy lehet ön-maga úgy is, hogy a természet, a fűzisz, a teremtés harmóniájába [művészet, az isteni mimézise] beleillődjen. Az egész teremtés megfordul (Möbiusz fordulat) eddig a Természet (natura, fűzisz) volt a Rend (kozmosz, kozmikósz = integrált, egészként és holografikus egységekként működni tudó egész) és a Rend/ Törvény, Egész az ember „mesterséges természet” termeléséig szinonimák voltak. Ám de a technikai uralom után: az ember a szabály (vö.: homo mensura70, sőt, fizikai „erős antropikus [az embert lehetévő fizikai törvények] érv”) és bizony, innen már „a természet a szabálytalan” (Nietzsche, in: A vándor és árnyéka). A szabálytalan természet elvéből a mindenható ember képe elfogadhatóvá válna, de a szofizmus (is) tud és számol az emberi h ü b r i s z ről, a mértékhiányról és a mértékhiány következtében meglévő gőgről. Az ember, aki eddig a tőle független, kívülálló rend törvényei alatt állt (heteronomia) most már autonóm (nomosz = törvény) lénnyé vált (sőt, önfejűvé –autokephalia). A természet leigázásáért az ember tulajdonképpen önmagával fizet –ez egy másfajta nem-lét, a nem-úgy lét, a már-nembenne lét árával (alienatio = elidegenedés, de ez… már pszichiátria) . Az ember gőgje, kielégíthetetlen volta, és a természet rendjét is megigazítani akaró természete önmaga bukásának forrása: nem látja már kozmosznak a világot. Nem látja és nem éli a Létet, hanem csak a létezőket. Talán a KO Z M I KU S T U D A T H U LL IK D A R A B O KR A az emberekben, így nem csoda, ha a kis létezők gerendájától nem látszik a létezés halvány kis szálkája (utalás a lét egységességére -létalap). Az emberek elválasztottaknak hiszik magukat, de ez csak illúzió… De már ezt is mondták, demonstrálták a Hold fénye megtörik a Buddhista oltára tett hét edénybe öntött olajfelületeken. Akkor hét holdról van szó?? Nem. Az Egynek a fénye törik. Az Egy tudat törik a milliárdnyi emberi tudatban apró darabokra.

70

Szókratész, Protagórasz (in: Theaitétosz dialógus –Platón). Minden attól függ, ki, valamint milyen körülmények között állítja – és, eleve mit tudhat az adott dologról. Nincs abszolút igazság –Heisenberg- mert maga az ember is benne van mindabban, ami csak tűnik objektívnak, de nem az. Az emberrel, mint közeggel (érdekigazság, és/ vagy az események megzavarása) számolni kell.

A Káoszból (alakt-talan) a létbe lépő (ek-stais, sztázis, áll, fenáll, ott van) formák, mint formák, szükségképp elhatároltak; perasz, mondja az ógörög filozófia, Ariszotelész gyakrabban. Az alak: az már ki-alakult, el-különült. Muszáj a kötőjel, az Én megjelenése már nem a renddel egynbehangzó ön-feledtség! A kötőjel jelentéstöbblettel rendelkezik. A formátlant el sem tudjuk képzelni, ilyen a síkság, a tenger, az ég végtelen horizonja: tagolatlan. Szép is, hátborzongató is. Pont a semmi teszi lehetővé a valamit: helyt ad neki. Ezért Itsen az ómagyarban Ős-ten = őstevő, azaz: ős-hely. Hely, ahol a fomáknak helye-létezése tud lenni. Teljesen más az a Semmi, ami Michael Ende Végtelen történetében semmít, eltöröl mindent. Ezt teszi Síva isten is, minden Brahman év (~800 millió év) végén, de: ezzel az eltörléssel épp, hogy megújítja a teremtést. Az állatok csontozatában is egyaránt vannak csontépítő sejtek, az osteoblast -ok, amik egyensúlyban vannak az osteoclastoclast–okkal, a csontbontó sejtekkel. Épphogy a Van ad „életet” a démoninak, akár a barbárnak, a rossznak, a pusztítónak is.

Az ember az eltávolodás, a HONTALANság (polemosz, Unheimlichkeit –Heideggernél) élő metaforája. Egyetlen fogódzója a szép, ami nem a szép tárgy tulajdonsága. A szép az a híd, ami a részt az egészbe kapcsolja, s bár az ember nem csak töredék, hanem mikrokozmosz is, hiányléte az, ami rá világít: hogy a semmi éa a valami között az ember számára a szép a híd. Valóban igaz, hogy a szép a létben való gyarapodás (Gadamer), ennek messzemenő művészetterápiai jelentősége is lehet –egy jó művészetterapeuta kezében. A zene talán a legalkalmasabb ’Ünnep’, amikor rész-lény emberben megjelenik a Titáni Én (Gadamer), ami meszünteti a semmi keltette szorongást. Persze, a keleti hagyományban a semmi egyáltalán nem kelt szorongást, mert a klutúra tanította meg nekünk azt is, mitől „kell”/ elfogadható félni. Anaxagorasz tanította, hogy az ős-egyből (keverékből, szümmixisz) minden leválással (szétválással, dis-sonantia) keletkezett. Két-séggel, az Űr, az ananta sikolt, mert megtört az Egy-ség. Plótinosznál: minden az Egy –ből (India: Brahmanból) való (ma: éter, „űr”) kiáradással vette kezdetét, maga a differenciálódás közös motívum. A dolgok, minőségek, ellentétek egymásról való leválása (apokrízisz) az anaximandroszi differenciálódás története, ami nagyon is hasonlít a mai kvantumfizikai tudásunkhoz, ami, megközelítőleg a Planck méretű (10-33cm) és Planck idejű (10-43 másodperc) Univerzumig lát vissza. Szétolvad szín, hang, az ősmasszából ideiglegesen (= millió évek!) „önálló dolgok” (mai tudásunk szerint; leptonok, kvarkok, fotonok) szakadnak ki. Elköszön egymástól hideg és meleg, elszakad egymástól fönn és lenn, eltávolodik, szeret és gyűlölet. Bindu „van” [aki a] kettő[t]-csinál[ja]. A megnyilvánulás hímnős: az anya = női/ anyai, jin, anyag, az erő = férfi princípium, alakítás, együtt = fény, energia [De: az ellentétes=harmonikus is, Tou antixun süpmpheron [8. fragm]) szimbólum Anaximandrosz szerint a leválást

magát a lét ciklicitása, (periódus) a körforgás (perikhórészisz) idézi elő.

Mint, a virtuális részecskék esetében a kvantumfizikában, úgy nagyságrendileg ~10-20 másodpercnél kisebb ideig léteznek a részecske és antirészecske párok, majd egymásba zuhanva energiává annihilálódnak. Tehát lét és nem-lét egyszerre történik (~ ugyan azok). Ha Anaximandrosz jól gondolta, az őt jócskán megelőző Buddhista gondolatot (a dolgok kölcsönös függése és egymásból való kjeltkezések végtelen láncolata) tudniillik, hogy minden egyfajta keverékből jött létre, akkor minden mindenben benne van, miknden hat mindenre (vö.: Bootstrap elmélet – Avatamszaka szútra [végüli is] minden egy), sőt: a dolgok egymás függvényei! (A világ kontextuális!!, a szűk tudományos tárgykör, az Ockham borotvája megtévesztő, káros és valósághamisítás.) Így igaz a kvantummechanika metaforája: »egy részecske az összes többiből áll« (Niels Bohr és az ún. koppenhágai iskola). A fentiek alapján már látszik: minden nagy gondolkodónknak igaza van: Thalesz szerint a víz (víz típusú éterközeg és víz típusú hullám ter jedés m ódja !) az őselem. A hullámzás geometriája és „visszhangja” azonban a határtalansággal érintkező fogalom. A hullám ritkulása-sűrűsödése önmagában ciklus, egy alakzat (perasz, minőség) születése és elhalása, de Herakleitosz ra is joggal gondolhatunk. Szerinte a tűz (vö.: energia, elektronhéj szerkezet –affinitás, vegyülési készség) „sűrűsödéssel”71 szüli az anyagot, ami már megint ciklikus világkép, itt a tűz az affinitás, az aktív végbe menés metaforája, nem hő és láng, fény és füst, a legkevésbé sem oxidáció csupán. Itt is végtelen a ciklus, a tűz (aktivitás, a folyamat lehetősége, aktivációs energia) létrehoz, a létrejött minőség majd újra elenyész. Anaximandrosz a-peirón –ja (határtalan) interpretálható, mint: meghatározatlan és/ vagy: mégmeg-nem-nyilvánult, sunyatá (üresség), a folyamatok bölcsője. Ez is lehetne őselem. De hát… nem mindegyik belecsomagolt mindegyikbe?? Parmenidész sem hülye, ha KELLŐEN NAGY LÉPTÉKBEN vizsgáljuk a létezőket: ő [joggal] tagadja a [valódi] mozgást, pusztulást, változást. A dolgok egymástól és a léttől való [lényegi] különbséget. A Létező, mint olyan, lényegi Egy –ség, [homoiotész] a (későbbi) sokféleség [differenciálódás perikhórészisz] csak látszat. -És ez buddhizmus, az óceán egésze egy és ugyanaz, másképp, az óceán mélye, közepe, de még a felső harmada is nyugalomban van, a felszín hullámverése persze változás.

71

A napok lényegi működése, ő persze a gigantikus gravitációról nem tudhatott!

Az egészhez képest csak kis nyugtalanság, de semmi nem változik valójában, csak a hullámverés mintázata. Az ócen (= lét) „csak van”, változatlan nyugalomban, időtlenségben. A parmenidészi gondolat, ha úgy tetszik doxa, vélemény, nem több. A létezők a létben mindenképp közösek. Anaxagórasz világfelfogása szerint minden keverék, így van benne mindenben az összes több is. Azt gondolta, az „általános” nem lehet sokféle, pedig a világ ötlete pont ennek ellentété mutatja (modularitás, M [vagy elliptikus] egyenletek) kevés elem, sok művelet (interakció) számtalan mintázat – megvalósuló világ. (Egy részecske [erő, geometria, működés] az összes többiből áll.) Ma persze tudósok tömege gondolja, hogy minden elődünk hülye volt, mert ma az a jellemző, ha valakit nem értünk, fel sem merül az illetőben, hogy talán én nem értem. Ha nem értem a másik gondolkodót, biztosan, mert ő hülyeségeket gondol. És, mi másképp (csak ráció, csak kauzalitás, csak logika, kötelező tudós materilaizmus: mindennek anyagi oka van, csak szaktudomány, csak egy nyelvjáték, »csak« egy paradigma, »csak« konvergens gondolkodás, csak… csak… Az ősegység, az őskeverék szétválását –így az agyes minőségek kialakulását egyfajta kozmikus ész (Nusz, νουϛ –az intellektus, ami megkülönbözet, de nem maga a lét!) indította el (Anaxagórasz), de irányítja is. Ma, ez is hülyeségnek tűnhet, hogy lehet az ész (de az ő korában ennek tágabb, szellemibb értelme volt) az Univerzum aktív ágense, rendező ereje (ideavilága – Platón)?? Szerintem az Ész: tévelygő/ kereső/ játékos-teremtő, önhivatkozó és holografikus természetű. Szerintem tetten érhető Anaximandrosznál India hatása, legyen az Vaisnava vallás (Krsna tudat) vagy épp Hinduizmus; a z é s z [nem szakmai tudás] n e m i s é s z , h a n e m i n k á b b s z e l l e m i , egészleges = bölcsesség (lógosz, részekből újra összegyűjteni a világot) Brahmanból indul ki e világálom, az anyag, hisz’ ma már tudjuk, nem létezik önálló entitásként, csak, mint lassú hullámú energia. Fantáziátlan filozófiatörténészek gondolják Anaxagorasz kozmikus elrendezését gyengének, ráadásul teszik mindezt az arisztotelészi és platóni tekintélyelv súlya – befolyása alatt. Úgy mondják: az észnek „hatalma van az anyag fölött”, nos, ez félrevezetően pontatlan. Az észnek nincs hatalma, hanem az anyagi felszín (māyā) a szellemi külső, vékony burka, tényleges visszfény. Az anyag a totális energiaspektrum egy vékony intervalluma, szűk spektrumú, lassú hullámú energia. Kvantummechanikailag (és több vallási hagyományban is) az ÜRESSÉG ugyanis TELJES POTENCIA, végtelen, de ’értelmes ’ energia, az anyag pedig át van itatva ugyanezen az ürességgel, s nem más, mint: mintákba rendeződő lassú energia (korpuszkuláris megmutatkozás). Ilyen aspektusban a kozmikus Észnek (Nusz) nem hatalma, hanem inkább következménye van. Persze hatása, kisugárzása, talán mindent lebíró ereje, amit az ógörög filozófia nyomán nevez Heidegger diké –nek (δίκη) azaz (a mindenség szerkezetét adó) elRENDezésnek, elRENDezettnek (Fug, Gefüge, felfüggesztés -a természet törvényei által).

Én azt sejtem, a diké és harmónia, az „égi eresztékek illesztései”/ elrendezései, a megalkotottság, a rend, a kozmosz, igazából egyazon fogalmak. Megvalósulás (methexisz = részesülés a Törvényekből, megvalósulás = entelekheia, az ideálisból, a potenciálisból) szintén rokon fogalmak, az ontológiában is, az esztétikában is. Az anaximandroszi világmodell nem vész el a részletekben, hiszen a perikhórészisz –ben (a dolgok differenciálódása, sőt, egymástól való elválása, majd az Egy –be való visszatérése) feltűnnek és eltűnnek a formák/ dolgok/ tulajdonságok. De az eredeti keverék (szümmixisz) változatlan, maga az üresség, mert „minden benne van”. A »minden benne van« pedig csak Isten, vagy egy teremtő erő, vagy Brahman világlátomása lehet. És akkor… … minden, ami az ember számára láthatótapasztalható, csak illúzió. Csakhogy: amíg tart az álom, az álom valóság. Nevezhetjük-e valóságnak a valóságot? Csak azért, mert a valóság egy megegyezés, a káprázat kiterjesztése. Mindesetre: Nusz, vagy szellem, vagy isten nélkül is belátható, mert a mai tudomány milliónyi adat és ok és mechanizmus birtokában van: a jelenségek mögött [a természeti, isteni] Törvények kormányozzák a dolgokat. S az is, a jelenség nem a dolog magva. A jelenség úgy van, hogy tulajdonképpen nincs is, mellékkörülmény, sőt; illúzió, mint a Napkelte, a Newton gyűrűk szivárványos színpompája, a megtört ceruza látványa a pohár vízben. A primitív középiskolai filozófiai óra gyakorlata, miszerint Anaxagórasz „statikus” és Herakleitosz „dinamikus” világképet fogalmaz meg. Ez a tanítás már megint poláris, hasít 72, és a sematizálással hamisítja meg a tanítást. Pedig!; mindkét gondolkodó ugyanazt mondja: A „herkaleitoszi dinamikus kerék” színes küllői fel és eltűnnek, viharos gyorsasággal, ám e kerék középpontjában azonban, az „anaxagórászi tengely” mégis; üres és mozdulatlan . [vö.: Preszókratikusok és buddhizmus, Szókratész mozdulatlan mozgató fogalmával!]

Anaxagórasz (egy Parmenidész töredék [B 35-38] nyomán) mondta, hogy a gondolkodás szünteti meg az egynemű keverék (homou –homogén és izotróp kozmosz szerkezet) sajátos egyneműségét (vö.: a megfigyelő–megfigyelt!! problémája a Buddhista meditációban, és a kvantumfizikai kísérletekben). Ugyanakkor a gondolkodás közege (is) a lét, ám ez egynem ű közegben maga a gondolkodás különíti el a dolgokat. Az emberi tudat analízisével nem csak a világ sokféle, hanem az egynemű dolgokat is tudja–akár indokolatlan szétválasztásokkal, további részekre tagolni. Ám, ha azonosulunk minden jelenséggel, akkor a világ valóban átláthatatlanul számtalan különálló rétegekre és apró részjelenségekre hullik szét. A matematika, a fizika, a geometria s a pszichológiai én is egyneműségre, összefüggésre törekszik. Így nem azonosulhatunk morzsákkal, részjelenségekkel, bár minden az Egésszel van áthatva, nem nézhetjük a létet és a nem-létezést külön, hanem egységben. Parmenidész tudott valamit, amikor mondja: a mozgás, változás csak illúzió, ami a Lényeg, az a Van, s az „mozdulatlan” (= nem változó). Így pedig, eleve NEM „A mozdulatlan Egy [még] az észt [is] meghaladja,/ az istenek sem (felsőbb nem-anyagi világ létezői, nem anyagi kötöttségek) sem tudják utolérni [fogalmilag megragadni] őt, [az Egy –et]… -Ísa upanisád 4. vers -1992, Farkas Lőrinc Imre 72

1992, Magánkiadás, -Tan Kapuja

LÉTEZHET LÉT ÉS NEMLÉT KÜLÖN-KÜLÖN ,

hanem ezek ugyan annak a világnak arcai, más-más aspektusai. Möbiusz szalagon sétáló Ianus arcú Isten. Ma az anaxagórászi perikhórészisz –t inkább mondjuk periódusnak, aminek kezdete-vége adta ki az antik görög zeneelméletben a chronosz prótosz-t, az első „időt” (jobb lüktetésnek, pulsus – nak fordítani. A kvantummechanika szuperszimmetria rendszerében és az ún. részecskeidő szemléletben azonban minden létezőnek egyenlő ideje van, pl. a teknős 200 évet is élhet, de ez oly lassan éli gyakran, hogy annyi élménye van tíz év alatt, mint egy kolibrinek egy perc alatt, vagy mint egy müon-neutrínónak (νμ) 10-22 másodperc alatt. A pszichológiai (tapasztalatok, érés) idő, a transzcendentális idő nem chronosz, az antikvitásban Khairónnak hívták, a „betelő” idő. A megszabaduláshoz – belátáshoz szükséges tapasztalás, ami az anyagi jelenségvilágon túl vezet. És akkor, hiába van (számtalan ok-okozatként élő állt okozati [rész-] eredmény, ami sok egyéb kiinduló oka és okozatok végtelen láncolatában csak egy… jelenség, az úgy van, hogy lényegileg nincs is. A LÉT (számunkra) TÖBBFÉLEKÉPP VAN, s a nemlét is lehet többféleképp, mint, pl. az éppen valamivé átformálódó semmi. Ami poláris gondolkodásukban (neveléstől és igen torz, makacs szakmai szocializációtól befolyásolva) számos, „magától értet ődő” –ség található.73 A semmi és valami ellentétpárokat át kell fogalmaznunk egy olyan dinamikus egyidejűséggé, ami olyan, mint egy gömb világos és sötét fele, de az üresség és a lét „egyszerre van” (és nem vannak). Ugyanazon világnak állapotai. Ráadásul hol kezdődik a halál, a nemlét… … amikor már egyetlen mondat leírásakor ezer és ezer sejtem kezd haldoklani, ám, ugyanakkor ezer és ezer sejt kezd osztódni. Lassan is elkezdődhet a semmi, és tud lassan feltűnni a valami. A világ: semmi és valami folyamatos oszcillációja. Amikor belélegzem, nincs kilégzés, amikor kilélegzem, nincs belégzés.

Az evidenciák több mint, fele nem is az. És ha az, az még rosszabb; hogyan lehet evidenciákat magyarázni, bizonyítani?? Pl. Abhay Ashtekar, a Pennsylvania Állami Egyetem kutatójának elmélete szerint az univerzum elemei közül a tér és az idő bizony nem alapvetők! Szegény Platón, Arisztotelész, Newton … … és bizony ez így is van! A tér a mi léptékünkben (ratio, arány) létezik, s főleg: a tér a mi léptékeinkben tűnik simának –kvantumgravitáció, kvantumhab. 73

Csak átmenő formák, ideiglenes láncszemek (nidána) vannak, csak az üresség állandó (független, alap, sub-stantia). Az ember világában nincs semmi, ami stabil, csak a változás (folyás, ρρ͑εειν rheín = áramlás) van. Ezt mondja: Herakleitosz, Platón, Buddha. Csak az elmúlásnak, a változásnak van örökléte. A semmi a valami záloga. A „semmi”, amit oly gyakran hanyagolunk el, az az igazi, a levés sine qua non –ja. Persze, Michael E n d e V é g t e l e n t ö r t é n e t ében a semmi: semmít, eltöröl minden formát és színt, fenyegető, mert az emberi végességet is megidézi (amiről Heidegger sokat beszél). A Végtelen történet nagyon fontos, ún. felnőtt mese, hiszen az ember a phantaszia (phanósz = fáklya, fény, az értelem és a kreativitás) erejével teremt a semmiből világokat. Bár az állatok is érzik a halált, ha betegek, nem tiltakoznak ellene, belesimulnak a halálba. Csak az üldözött állatnak van halálfélelme. Ugyanakkor az embernek van a „halálhoz mért” élete, sein zum Tode. Csak mi tudjuk, hogy létünk véges, de legalábbis e világi formájában mindenképpen az. A kitűnő magyar író, Lázár Ervin kedves meséi filozófiai mélységűek. A kék és sárga festékpötty egymás mellé (interferencia, 2 halmaz és ezek majdani zöld metsze) esik az üres papírlapra. A kék perlekedik a sárgával, mondván, ő a híres Ultramarin családból származik. A sárga gőgösen kioktató, hisz ő meg a rendkívül előkelő Okker család leszármazottja. S lám, a kisfiú, akinek az ecsetjéről lecsöppentek a festék cseppek önfeledtem kiált fel: ó, milyen gyönyörű zöld csöpp! – Ugyan, egy másodperc, és… hol van már a kék, és a sárga!, hasonlóan találó a lyukas zokni esete a pöffeszkedő lyukkal. A valaha elegáns és finom anyagból készült zokni a komód legalsó fiókjában lakott. Persze, már nem volt fiatal, itt-ott foszlott és egy jókora lyuk is volt már rajta. Ám a lyuk egy napon azon tanakodott magába’, hogy bizony nőni fog, mert semmivel sem alávalóbb, mint a zokni. –Juj, ha tovább nősz, egészen megölsz! -jajdult fel a zokni. Ám a lyuk nem törődött ezzel, hanem fogta magát, és hatalmasra nőtt. Csakhogy most már nem volt sem lyuk, sem zokni (ún. kanonikusan konjugált mennyiség vagy fogalompárok). Úgyhogy a nem létező lyuk pöffeszkedhet a nem létező zoknin. Salman Rusdie mesterien mutatja be, hogyan dugul, hogyan dugítják el az ősmese forrást a mesék óceánján. Az ősforrás nagyon mély, archaikus szimbólum. Végig e körül forog a szó és alakul a történet a: Hárún és a mesék tengere című felnőtt mese történetében. Nincs ott a konkrét semmi, de amikor megmérgezik, eldugítják az ősmese forrást, lelki-nemzeti-faji identitásunk vész el, a Lét eredetére való emlékezés (a mese ősi szimbólumai!). A Hófehérke meséjébe váratlanul a Csipkerózsika keveredik. A Csipkrózsika Hamupipőkével negy shoppingolni. A rend és a rendezettség megtörik, a diké fellazul. Alaktalan káosz, zavar és félelem lesz úrrá mindeneken. Itt a semmi nem a semmi/ üresség, hanem a struktúravesztés, az identikus múlt eltörlése –amire minden sötét hatalom tör. ‫[ ﺝ أب‬alifbá, ABC] országban a tökéletes létfeledést élik (elfelejtették a meséket!, a szimbolikus lét-értelmezéseket, eredet), s miközben „vannak” talán nem is élnek már, nem olvassák a létet, nem értik az életet (Alifbá = ABC]).

Közel a khatám sud, a vég, a mesék, mítoszok, identikus szimbólumok elhallgatása süket csönd, nem [az életet adó] üresség. (Egyébként: már száz éve itt van.) Az ős-Egyiptom (és a mezopotániai befolyás) vallási hagyományából a héber Kabbalába szivárgott „külsősötétség” fogalma az Istentől való horribilis t á v o l s á g metaforája: onnan nincs visszatérés. Tehát nincs pokol, az inferno is amolyan u-toposz, utópia, „helye nincs” = fizikai hely nélküli, hiszen helyesebb, ha az Istentől (lét-egész, a lét „középpontja”) való távolság –ot nevezzük a pokolnak. (A pokol a civilizációs létünk, maga.) Ez a külön-lét egyik ősi szimbóluma (első tragédia, divina tragoedia = el-, szét-válás). Mert működni, túlélni = együttműködni, segíteni, munkamegosztás, kölcsönös támogatás, önmagán túlit szolgálni –ami önmagáért van eltűnik, ami nem önmagáért van74 [nagyobb egység holon része] megmarad -Tao. Ezért szorong a csecsemő, a kisgyermek az anyától való elváláskor (szeparációs félelem). A semmi most a távolságba költözik. A távolság egyik absztrakt formája a nyelviség. A név adása, hiszen nevet csak annak adhatunk, amit valamitől, magunktól megkülönböztetünk; külön-lét. A névadás legmélyebb előfeltétele, hogy az ember képes megkülönböztetni magát a saját (self -től) a nem sajáttól. Ez még csak ki sem kezdi a törzsi lét „mi tudatát”, de az út vége az ember totális ön-elidegenedése. Más semmi sem a sajátom, a semmi egyik új arca. A tudomány imádja a címkézést, a kategóriákat és alosztályokat, s a szabadságot, a természeti függés felszámolását ígéri. Persze közben rájöttünk; a szabadság, noha az emberi faj differentia specifica –ja, nem a tudomány [mestreséges természet, a természet uralása -gőg, hübrisz, a természet rendjének végletes megsértése] sajátja. Vágyunk valami bizonyosságra, pedig ilyen nincsen. Az ember legtöbbször a projekció segítségével szabadul meg a világ el nem fogadható részétől. Maga a vágy pedig hiány, lehetne, van is, de nincs jelen, -a semmi további arca. Az alkotás az, ami isteni, mert tényleg a semmiből teremt meg mindent. A kr eativitás az a s em m i, am iben m ég nem sz or ongunk, az félel em nélküli állapot (Dunkel, 2004, Zeneterápia, Montréal) amiben „pucéron” = elvárások és társadalmi szerepek, vélemények és kényszerek nélkül tudunk megnyilatkozni. Azok vagyunk, akik: thatágata = nincs semmihez való hasonlítás. Önmaga-ság, eredetiség. Épp ezek által tudjuk őszintén-eredeti módon önmagunkat kimondani. Sajnos, számunkra az üresség szorongtató oldal, legtöbbször, mint; otthon-talanság jelentkezik. A világban, a családomban, ahogy Heidegger mondja, a „semmibe való beletartottság” és ezek sok-sok kis szintjeiben. Nem csupán otthontalanságról-világtalanság (Unheimlich –Heidegger) van szó, hanem a saját életünkbe, cellánkba zártságról is. A semmi furcsa kis jószág, eltűntet, de akár ki is tölthet bolygóközi tereket is. Bár, a nyugati kultúra nagy öntudata és létmódja eleve kizárjaelfojtja a semmit. A semmit nem lehet megfogni és nem is lehet róla beszélni, oh, borzasztóan kellemetlen. A mi több száz éves kultúránkban az ember nyelvbe zárt létező. Ám a semmi a nyelv számára bevehetetlen. „A megértő lét –mondja Gadamer jót akarva, de tévesen- nyelv [i létmód]”75. Persze, többnyire nyelvben létezünk – a társadalom okán, és fogalmakban létezünk – az elme okán. De csak többnyire, nem totálisan. (A meitáció é a zene szavak nélküli világa)

Jézus mondta, „Aki magát felmagasztalja megaláztatik, aki magát megalázza (= szolgál másnak, = az egéz részévé válik –diké, az igazi Én-nünk kozmikus eredetű és integrlátságú) felmagasztaltatik. 75 Igazság és módszer, a Gondolat Kiadó (Budapest) Kötetében 329.o. 1984 74

Lehet n o n v e r b á l i s a n i s m e g é r t e n i , de ezt inkább megélésnek (Heidegger: nem tudjuk, de értjük ( tudás, vö.: létmegértés), mi a lét, mi: a van. [Mi a metafizika?]) mondjuk. Ha figyeljük, ha figyelni tudjuk a semmit (Buddhista meditációs gyakorlat: az elme hullám fodrainak elsimítása) az megszelídül: üresség válik belőle. Az ember azonban az önmagában hordott más-lét, híd is; a semmi és a valami között. Ám ez nem tragédia: lehetőség. De a kultúra letagadja a semmit, mert nem érti, mert félreérti, mert velőtrázó halálfélelme van. Azt hiszi, csak a Valamiből lehet Bármi-Bárki, pedig nem; a Semmiből (nem-meghatározottság és omnipotencia) lehet Bármi. Zseniális Hölderlin és zseniális Heidegger, amikor kibontja: „Költőien lakozik az ember”, önmagát és a világot is költi (poiézisz, poétika),76 ami kiválóan rímel Melanie Klein és Winnicott77 [tárgynélküli tér] kreativitás kutatásaival is! Mivel (Heidegger) a Lét nem magyarázza önmagát, a Létezés alapja bizonytalan , a Lét a semmi horizontján ül. Más szavakkal, Heidegger újra-felfedezte a Buddhizmust: a létező üres, porózus, mint a szivacs, létezik, de mint illúzióvilág, és ez mindegy is. MERT A LÉTEZÉSBE BELE VAN CSOMAGOLVA A NEMLÉT. Heidegger a létfelejtés oly sok százada után újra felveti a lét kérdését, s megsejti a semmit, jóllehet; kérdése nem lesz megválaszolt: was ist »Sein«? A létező, melynek -metaforával élve- ’gond’ a léte, elvontan: bűnös. Szerintem sokkal jobb kifejezés lett volna a hamis. Mert a létező léte alap-oka hamis/ bűnös. A bűnös/ hamis formálisan egzisztenciális eszméje talán a következőképp határozható meg: [a lét] alap-okának lenni egy olyan létnek, amelyet valamilyen negáció, tagadás, „Nem” alapoz/ határoz meg. Hááát… a lét oka valamilyen-valahogyan {mégis a} semmi[ség], ami egyszersmind: alap-ok. És senki nem veszi észre a Kelet vallásainak tanítását a dolgok ürességéről (sūnyatā)? Tehát a lét egy olyan minőség, amihez a nemlét is szervesen hozzátartozik, akkor… miért akarjuk a kettőt egymástól elválasztani?? Az üresség a bölcsője mindennek. A Phoenix madár az Ouroboros [uroborosz] kígyó „ontológiai” és mitológiai párja, elhamvad, vagy elhamvasztja magát, s újra kell a pusztító-megújító tűzből. El nem pusztítható, de létének ciklusa van. Platónnál az anyag örök, de kaotikus –itt a struktúrát lehetővé tévő információ hiányzik, semmi struktúra sincs. Ezt már ismerte a fizika, az ún. aszimptotikus szabadság állapota, amikor oly akkora nagy energia (pl. elektromágneses+ hő+kinetikus) éri a részecskéket, hogy minden kötési energia felhasad, a részecskékre (elvileg) nem hat erő –gluon szintig. Az ősrobbanás utáni mikroszekundumok világa (pl. kvark-gluon plazma) ez, de kísérletesen is létre hozható, mert bár hat a részecskére a gravitáció, a mágneses erőtér (stb., az akkora energiával bír, hogy úgy viselkedik, mintha nem hatnának rá erők (jósolhatatlanság). Szabadon/ kaotikusan/ véletlenszerűen mozognak. Ez burkoltan az energia és információ összefüggéséről beszél, a kötések nem csak korlátozzák a lehetséges részecske eloszlást, de információt is adnak, mely információ nélkülözhetetlen a struktúrák, rendszerek, működések kialakulásához.

76

Nem tudjuk, a lét; mit jelent? De ha megkérdezzük »mi a lét?«, már benne tartjuk magunkat a »van« megértésében anélkül, hogy fogalmilag képesek lennénk rögzíteni, hogy mi is jelent” -ún. ontológiai különbség in: Mi a metafizika? 77

Angol pszichoanalitikus iskola

A tűz (energia) [Herakleitosz is hülye volt? Mert ma nem értjük??] „sűrűsödése és ritkulása” (értsd a E∞ eloszlása + önmagával való kölcsönhatásai + ezek periodikus változásai [kvark –geometria]!! -szerkezet) alakítják az anyagot (ami a kvarkok-glüonok szerkezetét, majd a proton és neutronszámot –majd a periodikus rendszert!). Az információ nem mindig mutatja önmagát, ki kell emelni a világból, ezért alakult fosztóképzővel az ógörög igazság szó, az a-léteia (‘ά-λήθεια), s igen célszerű nem (praktikus) igazságnak (mai görög) hanem (a filozófiai aspektus okán) inkább: el-nem rejtettségnek fordítani.A fizikáról szól a mitológia, de ma ezt a nyelvet sem értik. A Föld (Anya-anyag kaonok, kvark-glüon plazma) és Ég (erő, az, alakítás) Istenek frígyéből született annyi „derivált” kisebb minőségek. Ég (nebu) szülte Oziriszt (madara, szeme: Hórusz) a föld szülte Séth –et, az Éj istennőjét. Antagonista ellentét. A ketté-hasadt ős-erő. Ozirisz levágott phallosa, vagy Saturnos levágott phallosa a teremt[őd]és első szakaszának kozmológiai határa. végtelen energia)

A világ, ha nem kauzális-konvergens ésszel nézzük, leginkább a művészettel és a vallási ÉLMÉNNYEL (nem kognitív, evidenciaszerű) nyílik fel, aminek speciális eszköze a művészi nyelv. Heidegger ezt is átfogalmazza, tudniillik a megnyitás (Aufschließt - Erschließt) szava a világ „világlását”, a számunkra megnyílását teszi lehetővé. (A művészeti információ [mintázat-formafelismerés a forma segítségével-igazság és lét] nem tárgyi tudás, s nem is csak utalás. A mű nam csak egy világ a világban, a kép él, van, nem csak felidéz/ helyettesít/ utal, szimbolizál –a fizikus olvasóimnak). A művészet világ-

A természet, a nyelv, a műalkotás is a „megnyitás ” (Heidegger) a m e g n y í l á s által érthető meg. Elő-állás, megnyilatkozás. S az ősi ontologógiában lét és igazság egymásba fonódik… A lét bimbózás, önmagától történő megjelenés, vagy kiemelkedés. Mára ezt egyáltalán nem értjük, a filozófia tanár kollégák sem, mert a fizikai tárgyként szemlélt létező; φύσις, de nem az, ami ma: ↔ fizika, a megnyílás összegyűjti (SamenSammlung) a lét dolgait, vonásait: λόγος → de ez valaha nem logika volt! Ezért mondom a művészetet és a költészetet, találtam is rá e pillanatban egy (rekurzív és tautológia) példát: más, olyan, mint a világ:

MŰKÖDIK

(er-Wikt)

Weöres Sándor: Világ Tág a világ, mint egy álom Mégis, elfér egy virágon.

–

 [virágként létező]  világ (Földhöz, kozmoszhoz tartozó, általánosabb) Fx [x =világformáló törvény/ erő] G [x] (x= a virágot létrehozó törvények) pl. Föld (életet lehetővé alap-állandók) halmaza  virág (épp így létező, de eredendően a Föld törvényei alapján) e két halmaz, egyben halmazunió is.

Létezik () a matematikai szép is, hisz a matek nem csak nyelv, hanem világtörvény, de ez a művészetben éppúgy munkál. Persze, én azért a költői formát választanám. A tág = határtalan, esetleg végtelen is. A mi univerzumunk talán csak egy elszabadult kvantumhab. A virág átfordul a világba, a mikrokozmosz a makrokozmoszba –Möbiusz szalaghoz, Klein kancsóhoz hasonlóan, Hermész Triszmegisztohoz hasonlóan a Mandelbrot (Júlia) halmaz kicsi mintájából, ahogy újra kinő az egész alakzat és viszont (önmagába térő ösvény, a kicsi átmegy a nagyba, határtalanba, de a törvények és az építőkockák azonosak).

A költő tautológiát (ön-maga mondása, önhivatkozáas, önismétlés) és önmagába térő hurkot alkotott, ez egy „Escher vers”. Sőt; u-toposz, nincs meghatározva, mindenütt tág lehet (ún. fázisterek, további téridő generálás, felfúvódás, folyamatos teremtés, minden elfér benne: üresség, potenciák). Tág, mint egy álom: nem is evilági dimenzió! Jóllehet, a világ az »egyre nagyobb« és az »egyre kisebb« felé is végtelen, vagy ami ugyan az, egymásba áttűnő (= Möbiusz, az eleiai iskola óta ismert tanítás). Az erősen koncentrált tudat, elvárás, hit befolyásolja az emberi biológiai, de bizonyos műszerek viselkedését is. -S a világ, mint egy álom? Hááát… ideje feladni az objektív világ képét –már csak (nagyon mikroszkopikus méretű) a kvantumhab, a newtoni „abszolút” tér-idő eltűnése miatt is. Nem csak azért, mert a megfigyelő is része, olykor nem is elhanyagolható mértékben része a tudományos vizsgálatnak. Hanem, mert maga „valóság” egy kollektív őrület. Mindaz, amiben megegyezünk. A Tudat a világ komponense. Az csak egy megegyezés, hogy mi van (mi látszik „vannak”). Több fizikai kísérletben jelenik meg a tudat (fény ún. kettős-rés kísérletek, a fény „tudja” a lehetséges útjait, az ún. Schrödinger macskája paradoxon, de van több is). Az erős koncentrálásnak, a mantrák recitálásnak van fizikai (elektromos töltés, a gyertyaláng változásai) és pszichoszomatkius hatása. Az erős és tartós elvárás befolyásolja még a kísérleti patkány viselkedését is (ezért nem kell tudniuk a biológus hallgatóknak, melyik egér, patkány vagy nyúlnál milyen reakciót is várunk? –kettős vak kísérlet).

Az álom képlete

Ami meg az ún. kvantumfizikai non-lokalitást illeti, (EPR-paradoxon) bizonyos hatások nem gyorsan, hanem azonnal jelen vannak a világegyetem más részein, vagy több részén, más-más hatást kiváltva. Ha ez igaz, hol lehet az embertől független a világ?? Már maga a világ is egyfajta utópia (ó, szegény természettudósok, akik diktálják nekünk: milyen ez a valóság?) –Hát, mint egy álom! (És akkor nem közmegegyezés, s nem is konveinencia, a tudásunk/ képzeteink a tényekkel való egyezése). Minden elfér benne. Az álom képlete egyébként az objektív valóság szövetén esett luk: a Heisenberg egyenlet: p*q ≠q*p, azaz 3*4= 12, de 4*3 = 12-vel, tehát a kvantumvilágban sérül az ún. kommutativitás, a felcserélhetőség elve (így a kauzalitás is!). Mátrixalgebra. -És akkor? A világ inkább álom, mint csak-objektív csak-kauzális jellegű. És: nem lehet egyszerre ismerni egy részecske helyét (q) és impulzusát (p). A világegyetem nem racionális! Vagy nincs is objektív világ? (lásd az álom képletét újra) A tudattól, beavatkozástól függően más-más képet, álomképet (utópia) mutat… Persze az utópia azért nem azt jelenti: hely nélküli; ου = -tlan, tlen/ nincs és τόπος = hely, (ια = ság) szó szerint; sehol-helység [hely-telenség], helyenincs, sehol.

Mert nem egy bizonyos geometriailag definiált tér nincs, hanem maga a fizikai hely nincs, mert az Univerzum nem helyhez, vagy téridő-kontinuumhoz kötött (non-lokalitás, egységes mód: uni + versus, egyfajta ’fekvés’, ’fordulat’, levés, nem tetszőlegesen helyhez-impulzushoz köthető részecskék). Mi, mint; lelkek vagyunk utópikusak. Minden öröklét, vagy minden megvilágosodás, vagy minden megváltás ’utópia’, azaz mindig van, de nem kell, hogy térben valahol legyen. Eleve, már az agyunk szerkezete holografikus, s az univerzum is nagyrészt holografikus szerkezetű (holon = egész, de egységként működő olyan egész, ami egy nagyobbnak része, de a holon-nál kisebb egységek integráns működési szintje –vö.: Gráfelmélet is.) -És ez a hatalmas, álomszerű világ, hogy fér el egy virágon? A virág MINDEN TÖRVÉNYE a világból való. A virág egy átalakult világ (virág és világ uniója, egymás részhalmazai, vagy: kölcsönösen egymás halmazai), avagy a virágot lehetővé tévő törvények (növekedés, bifurkációk, rekurzív szövet és levélnövekedés, Fibonacci vagy logaritmikus spirálból jövő arányok, magok elrendeződése, sejtciklus…) végtelen világokat (adott törvény; , [uniója,  vagy halmaza-részhalmaza]  anyagi struktúrák valószínűsége [p 2]) tudnak felépíteni. Amelyekben új, de csak hasonló virágok nyalnak, melyek egyben új, hasonló mikrokozmoszok egyben. Ad infinitum. Az anyag, mai modellezésünk szerint (szuperhúr elmélet) olyan, mint apró hurkok, 10 -34 cm hosszúságú szálakból (húrokból, de célszerűbb, ha a kedves és türelmes olvasó a szuperhúrt egy sima abrosz [homogén téridő szövet] helyi ráncának képzeli) font göbök formájában jelenik meg. E gömbök boldogan, lazán úsznak a téridő változó görbületein. Az anyag e húrok egész számú rezgéseként létrejött geometriai mintázatként (Démokritosz analógia!) jelenik meg, -ahogy azt a hárfa húrjain halljuk (Pythagoreizmus!, egész számú, egységnyi, proporcionális geometria, harmonikusok, kristálylapok növekedése, a növények növekedési természete, a hidrogén elektronpályájának zeneisége, stb.).

Valamely r ez gés i m inta – valamely anyagi alkotók elrendezése: cum pono = compositio, süstasis = együttes fönnállás (Fug, Gefüge). Minőség, perasz, itt-lét (Da-sein), megvalósultság, ha tetszik; összeomlott kvantummechanikai hullámfüggvény. Egy hang/ húr a Világhárfán –egy kozmikus hang, egy létezési egész. Teljes spektrum. A mikrohárfa hangjai (Landau-féle fermion folyadék, fononok és neutrínók rezonanciái) az egyes anyagi alkotók (pl. elektron). –És … ezt így, szó szerint („amit érzékelünk, azok atomi konfigurációk, illetve különböző atomok …”78) Démokritosz elmondta már. –Hol is jár a mi modern, felvilágosult tudományunk?? A kvantumgravitáció kontextusában modellezett görbület erősen különbözik az általános relativitáselmélet szolgáltatta [relatíve] enyhe görbületektől. Az általános relativitás a téridőről szól, a kvantumelmélet pedig a dolgok kvantum-fluktuációiról. Ha pedig a parányi dolgok fluktuálnak az annyit tesz, hogy hol vannak, hol „nem-vannak”, mint a tenger hullámai, amikor a hullám kiemelkedik a víz szintjéből, van valami. Amikor a hullám visszasüllyed, nem hal meg, nem enyészik el, más formában van jelen.

78

in: De Generatione Animalum

Negatív energiája van (ez érthetetlen az ész számára, de az egyenletek szimmetriájából is, és az üresség/ kvantumvákuum természetéből is adódik), s ez a hullámjáték a nem a térben van, ez generálja a teret! (Kivettük Newton kezéből az abszolút időt s az abszolút teret. Nos, ezért jó hasonlat a kvantumvákuumra, hogy óceán (űr, éter, az anyagi tömeg illúziója [ját keltő Higgs bozon –ha megtalálják]), s nem pedig semmi. Ami a téridőt létre hozza (folyamatos teremtés, creatio ex nihilo), a kvantumgravitáció okán annak is fluktuálni, annak is változni, talán kvázi-periodikus kell változnia. Óh, már megint Síva Naratadja, aki a ritmikus (az ógörög rüthmósz [ρυθμός] = alak, rend, elrendezés-alakzat/ mintázat!!, menetelés, lüktetés, védő paizs = alak[zat] egyfajta szabályos MINTA szó mindent jelenti egyszerre!) dobütésekkel [értsd: valamifél mérték, mensura] hozta létre az Univerzumot. Óh, ha olvasni (értelmezni) tudnánk elődeink mondatait! Ha nincs szél [mint mintázat, nem csak, mint mozgás], az [még] nem semmi, ha a hullám visszaomlik a víztömegbe az nem semmi. Parmendiész szerint csak a létezők mintázata (az energia mintázata = anyagi részecske, vö.: perasz, határokba születő minőség) változik, mindig van ’a valami’. Ilyen értelemben, a semmi nem létezik. A kvantummechanikai ingadozások számunkra kicsik, de a saját méretű és energiájú inerciarendszerben nem azok. A meghatározatlan a váltiozás, a „szabálytalan folytatás” törvényének fizikai alapja. A biológiai állandóságot (homeostasis, stasis = fenneállás, homeosz = azonos/ hasonló/ ugyan az) is számtalan (!) apró változás tartja fenn (redoxi folyamatok, puffer funkciók, sav-bázis egyensúly, foszfor-cukor (AMP, ATP79) felépítő-bontó folyamatok, stb.) A fluktuációk szükségképpen torzítják az ürességet, az energia eloszlását, így szimmetriasértéseket, egyensúlyokat bontanak meg, téridő „csomósodást” hozva létre. Sérül minden Poincare– szimmetria, legyen az reciprocitás, legyen az elforgatás, vagy tükrözés. Az ősrobbanás után a barionanyag (minden, ami barionokból áll = három kvark, vagy mezon: kavrk-antikvark pár, proton, neutron, foton, stb) túlsúlyba került az antibarionnal (antinyaggal) szemben. Ez olyan szimmetriasértés, ami egyáltalán lehetővé tette a mi anyagi univerzumunk létre jöttét. Azaz bariogenézisről beszélünk (mert az antibarionok „eltűntek”). Ami persze leptogenézissel járt együtt (kavrk, elektron, müon taú részecskék, s ezek antirészecskéi –nem közvetítenek erős kölcsönhatást) s a leptogenezésiben az antileptonok illantak el.

79

Adenozit mono-, és trifoszfát

Az abszolút szimmetria a mozdulatlanság lenne a halál. A kvantumgravitáció elemélete már tudatosan számol ezzel, az elmélet szerint a kaonok és az antikaonok EGYMÁSBA ALAKULNAK (Möbiusz szalag, Urobosz (más nevén Ouroborosz) kígyó, periodikusan változó arcok Ianus isten fején, spin, a lét változó aspektusai moduszok… megnyilatkozása) EGYMÁSBÓL ALAKULNAK. Gondoljunk a Zen „egymásba térő ösvény” hasonlatára (inkább: kóan = nincs racionális megoldása = Gödel paradoxon = transz-racionális, multimodális logika, vagy már a logikán is túl levő…) De nem szimmetrikus a dolog, mert e részecskék nem egyforma sebességgel alakulnak át (szimmetriasértés). Az ember az állandóság pszichológiai illúziójának foglya, innen adódik sok szorongás, ragaszkodás a stabilnak hitt fogódzókba. Egyetlen töredék másodperc alatt is számtalan dolog tűnik el, majd jelenik meg újra (a teremtés pulzál, lélegzik, a teremtés –ahogy már annyiszor mondtam, folyamatos!). A Bibliai metaforát passzívan interpretálják: Isten megteremtett valamit, s kész. Telik az idő. -De nem! Maga a teremtés, már »végtelenszer« lezajlott, és végtelenszer le fog zajlani, s bárminő kellemetlen feladni az eddigi, nyugati ál-vallásos ÉS egyoldalúan tudományos paradigmákat, a matematika, a korunk fizikája a keleti vallásokat igazolják! A kvantumfizikitásól sem idegen, hogy a világ pillanatról pillanatra eltűnik, majd újra megjelenik, egy kicsit másképp, mert közben lehull egy levél, vagy csak fél millimétert rebbent egy puha finom szellőben… A SZEMLÉLETÜNK A PROBLÉMA, nem a semmi és a valami egymást átfedő viszonya. A logikus-kauzális szemléletünk, a rögzített világképünk.

A vanás: a létezés a tenger „alja” ami talán mozdulatlan, de nem ez a mozdulatlanság a lényeg, a szavak itt is félre vezetőek. A lényeg, hogy a tenger mélyét a felszíni hullámok nem befolyásolják. A bölcs ezért nem az evilági karrierharc, az önérvényesítés, a bírvágy, a kéj és a halálfélelem fogja. A bölcs már nem foglya a pszichológiai hullámoknak.

A bölcs kiolvassa az Írásból, „legyen fény –mondá az Úr- s lőn fény”. A magyarban nincs igazi present continous, de a lőn világosság kifejezést akként kell fordítani a héberből = „… és akkor elkezdett jönni [a mai napig, folyamatosan] a fény”. Vagy ami jobb: isten mondáná, legyen fény... s azóta záporozik ránk a fény. „Fiat lux”, s az Úr akarata szerint, [azóta is] jön a fény [jehi ór, vá jehi or80]. Egyébiránt nagy, „állandónak tűnő” korszakok minden pillanata mikroszkopikus ciklikus folyamatok eredménye, az állandóság tengernyi változások során valósul meg, -egy darabig. A végtelen teremtési ciklus mondatomban csak a végtelen hamis kissé, hisz értelmetlen e szó: a világ nem skaláris81 mennyiség, a világ inkább vektortermészetű. Nincs értelme igazán ciklusidőt és világegyetem átmérőt mérni. Ma már nem elég mérni. Nem elég megfigyelni. Nem kell többet kísérletezni a fájdalomtól ordító patkányokon és csecsemőkön a mérgező ételfestékeket. Ma már tudjuk, csak eggyé kell vele (világgal) válni. Nézzük csak, mit írt erről egy egyetemista 1990 – ből – Aposztrof Művészeti Stúdió, Debrecen. Szűcs Tamás: Belső Mértan

Ember, ki mindig oszt82, vagy csak szoroz, s nem hagy egészben semmit senkinek, ki a pontot szűkítené még tovább, s tágítná a kört határtalan. Hiába mérne, az szimmetriát nem tükrözhet83, csak torzult képeket, s a csúcsok közt nem állít átfogót egy elmés eszköz, csak képzelet. Ember, ki mindig oszt, vagy csak szoroz, s fedésbe önmagával84 nem kerül. Ex luto factus est… minden ugyanabból csináltatott. Ugyanabból, ám, az általam a szabálytalan folytatás törvényének nevezett folyamat „evolúciója” után… Majd minden, végül igenis, fedésbe = a körök, ciklusok, transzformációk végén önmagával fedésbe kerül: felismeri önmagát, megtalálja önmagát (Platón, Plótinosz, Kopt-kereszténység, Gnózis….)

80

Károli biblia, teremtés Könyve scala = lépcső, eleinte lépcsőzetesen növekvő-csökkenő mérték. Ma, minden mérőszámmal bíró szám, pl. 1m, 1 Newton, 1 Joule. A világban a vektor, iránnyal bíró mennyiség, ami térdinamikát, így teremtést ad –görbült tereken egymásba találó nyilak). A kvantumfizika szerint, s nem alaptalanul, ma az SI mértékegységekkel összevethető ún. Planck –skálázás lesz a mérhető dolgok ’alap’ mértékegysége. 82 -az egység feldarabolása skizo-szférákra, szeparált tudás és el-idegenített létterületek 83 hübrisz, a lét elfeledése, az ember nincs szimmetriában/ arányban a léttel és más létezőkkel 81

84

a mehgatározatlan állat (Nietzsche), a teremtésből „kilógó” lény, a paradicsomból kiűzetett

Szűcs Tamás –aki, talán életében nem hallott Parmenidészről, de- tudja, a Tiszta Szemlélődésben meg tud mutatkozni a lét. De nem a parttalan elemzésekben. A tiszta (nem beavatkozó = contemplatio, meditatio, nem ítélkezés) szemlélődő (Tudat léte a kozmoszban!) felfogásban (meglátásban) megmutatkozik a lét – Τό γαρ αυυτό νοειιν ευστίν τε καί ειινι -Parmenidész. A semmiüresség és a valami: ugyanazon természet körül-tekintő85, kétfelé tekintő (άμφοτερόβλεπτος), valószínűsíthetően: örök, periodikus megnyilatkozása. „Hiába mérne, az szimmetriát nem tükrözhet” a logikának a mérésnek határai vannak, ezek antroporfak, a világ nem antropomorf szférákkal is bír, a lényeg nem mérhető „s a csúcsok közt nem állít átfogót egy elmés eszköz, csak képzelet.”

az ember számára a világ ma már nem kerek egész –a heideggeri létfeledés, például. Az ember csonka. „Ember, ki mindig oszt, vagy csak szoroz, s fedésbe önmagával nem kerül.”

Az embernek nincs helye az univerzumban, önazonossága nincs, telosza nincs, csak lehetséges identitásai és küldetései vannak. Nem ön-azonos. Így a spekuláció, a pótcselekvéses tudományos kutatás, modellalkotás és… metafitika az ember ön-megértésének, önmaga keresésének eszköze. Az ember helytelen lény, hiánylény, sorsa a keresés. Azonos dolgok fognak számára mást-mást jelenteni. Az űr szorongat, de a paradicsom tágassága a lehetőségeg végtelene meg boldogít. Az ember, a történelmi ember (számunkra ezt Madách, Ember tragédiája közvetíti tömören, s ami a legfőbb: nem-intellektuálisan, átélhetően) egyre inkább luciferi lesz. Lucifer nem a démoni („dionüszoszi”) Ahrimán, Lucifer a megismerő, fero = hozok, viszek, lux, lucis fény. Az emebri megismerés ambivalenciákkal terhelt, ezért nem boldogít –ez az üzenet a tudomáynnak, a tudósoknak. De ki meri felvenni keresztjét? Ki mer konfrontálódni azzal, hogy ő nem hasznos, nem jó, nem megoldás, nem végleges? Ádám a megismerésben eszményeket alakít s veszít: űr, tér, akadály - anyag -

-paradicsomi végtelen horizont

változatlan, öröklét,

-a romboló idő, minek, ha elmúlik?

boldogság (nem megismerés, bölcselet, lét) -tudás, a tudósok tudása, az értés/ kompetencia öröme

85

körültekintő kifejezés ma kevesebb, mint a KÖRNYezetre utaló régi magyar alak; az egész környezetre tekintettel (reá-látással) levés. Dolgozatom soprano –ja: bölcselet, az alt = vándorszólam, pszichológia, mint k e v e r t tudomány, bölcselet + ún. integrált (rendszerbe épített) természettudományi tények, a basso = természettudományi – kvantumfizikai alapok, melyek integrálhatóak nagyobb és így bölcseletei (tenor) rendszerbe, innen a polifon és szimmetrikus elágazások (a fúga kidolgozási szakasza).

Ezeke az ambivalenciák a „tenger mélyén”, vagy az angyalok szemszögéből egybe tartozóak, de itt, a földi világ ambivalenciáktól gyötört, a megismerés polaritásában össze nem gyúrható, feszítő ellentétek. Kant jól beszél, amikor azt mondja végre, mint előtte 9 000 éve az Óind bölcselet (Rg vagy Rk –Véda), hogy az ész korlátos. Az erény forrása nem lehet csak az, hogy van halál utáni élet.86 Kant szerint le kell rontani a tudást, hoigy helyet csináljon a morális hitnek. A morálissal persze az ógörög diké –hez jutunk, a Nagy Létezőhöz illesztett kis létező fogalmoköréhez. Ilyen aspektusban a halál, a tér, az üresség nem félelmetesek, hanem csak arra szocializáltak bennünket, hogy féljünk a semmitől, a változástól és akkor pszichológiai dolgokat véltünk filozófiai problémáknak… A legtöbb intellektuális bűnöző, okos, de önző politikus hijján van a morális „tudásnak”. Az élete középponjta önmaga. A Tao, a Buddhizmus és Jézus tanítása szerint a külmbségek illúziók, a diffferentia, a divina tragoedia az ősbűn. Ezért kell kerülni a fájdalom okozását. A bűn, a közös létalap elárulása –ahogy Hamvas Béla fejezi ki. Hiszen látjuk, a tudás, a technológiai tudás nem tette boldogabbá az embert. A tudást, s a tudást felhasználását kiábrándítónak kell látnunk. Ezért helyeztem hangsúlyt a filozófia óráimon a bölcsesség igazi szeretetére, mert még a filozófia órákon is csak adatokat vagyunk hajlamoskat tanítani. Ezért törtük el hallgatóimmal a porcelán bagoly szobrocskát, persze, nem Minervát piszkálva ezzel. Hanem egy teljesebb létmegélésre helyezve a hangsúlyt. Kereső emberré válva. Akit nem vakítanak el a tények. Sajnos a legtöbb Filozófi Intézet (ha még van ilyen) az ókori görögökkel kezdi, pedig a filozófia a Hinduizmussal kezdődik!! Sorsunk, bölcseleti iránytű nélkül a vég nélküli keresés. Zenében ez pl. Machault tükör formái (a zenedarab második fele az első ügyes, pontos tükérképe), Bachnál a végtelen kánon, s a kromatikusan emelkedő (végtelenbe vesző, a tonális keretekből „kiszökő” végtelen rák-kánon [= az egyik szólam a kezdő szólam pontos visszafelé haladó alakja]). A természet is végnélkül keresi önmagát, minden affin transzformációban 87, rekurzív függvényben (Mandelbrot halmaz) és zenei transzformációkban. Részmintákból újraépülő egész alakzatok. = Zenei motívumfejlesztés, Elliptikus egyenletek (ógörög is, Taniyama – Shimura egyenletek is). –Messze vezet? A jövő újra a polifón gondolkodásé, mert a világ nem specializáció, így újra a polihisztoroké a komplex világmagyarázat.

Ha igazán körülnézünk; a lét = a létezők összességén túli létezők felettisége, más szóval, a lét mindig egyfajta egység (co-egsistentia, σύστασις, együttes fönn-állása88 a dolgoknak, a létezők holografikus össze-kötöttsége és egymásra vonatkozása, egymásból való részesülés: μέθεξις (méthékszísz). 86 87

Egy szellemlátó álmai, A tista ész kritikája Vorhang, Ax (x) = ax + by + e Az (y) = cx + dy + f

Hát nem ugyan ez Schellingnél (A szabadságról) is? Für-sich-Bestehendes, seinsmäSS iges Zusammenbetehen – … a létszerű együtt-fönnállás… 88

A dolog nem [egyszerűen csak] az, amiből r é s z esül, de a r é s z esültségek által IS kapcsolatban van minden létező nagyon sok, más létezőkkel). (Holografikus egész, holonok = olyan részek, melyek [egy másik szinten már] maguk is egészként is viselkednek, de egy náluk nagyobb rendszer kisebb egységei = rekurzív matematika, kánon…. minden létező ilyen  Indra hálójának minden égkövében a többi ékkő is tükröződik –a mai Bootstrap elmélet is ezt mondja: egy részecske az összes öbbiből áll, hol késünk, India óta??). Így, mi is az ősi képletet kapjuk, a lét = egy(ség[esség]). ’όν = ‘`εν. Ha pedig a lét = egy-ség, / egyetemesség, akkor a nemlét a lét szerves része, ( Cεν πάντα εειναι) hen pántha eínai = minden egy, -Herakleitosz ). Az egyik halmaz a másiknak is szerves része, -reciprok módon. A nyugati egyetemek filozófia intézeteiben ritkaság számba megy, ha valaki komoly kurzust indít Egyiptomról, az ógörög, vagy épp az univerzalizmus-taoizmusról. Nos, a Tao „14 féle semmit” különböztet meg, a buddhizmus 3 fajtát, (belső dolgok üressége –báhja-arta-sunjatá, a mahájána buddhizmusban, a személyiség üressége, pudgala sunjatá a hinajánában. A gyémánt út tanítása szerint minden dolog üresség természetű – szarva-dharma súnjatá.) –nekünk azonban nem célunk idáig elmenni. Az átélés és meditáció kiüresedés, ha mindent kiüresítünk magunkból, az ego –t is, akkor meg tud jelenni az Ami/Aki Van. Az emberi lélek tükörré változik, azt tükrözi vissza, ami van. Az üres tükör pedig nem is valami, de nem is teljesen semmi: ÜRESSÉG. A keresztény szimbolikában ezért lett fontos szimbólum az üres kehely: hogy legyen befogadás = megértés. Ut possit intelligentiam… Hogy megértés lehessen. A lét olyan, hogy nincs középpontja, mert az mindenütt van: mint a gyökérzet, hajszálerek, faágak, a lét végtelen és variált bifurkáció; elágazás. Mondom, elágazás, de a mi, egy-utas logikára nevelt, konvergens gondolkodásunkkal semmi olyat nem foghatunk fel, ami bifurkáció, sok, oldalágú variáció, lehetőség, el-téré, le-térés. Csupa egyéb, értsd, plagális, mellékes, oldalvást futó lehetőség. Csak a fókuszunkat kellene körbehordozni. A szaktudományos szocializáció eleve tönkre tesz mindent Ockham beretvájával: a mesterségesen-önkényesen kontextustól megfosztott („egyszerűsítésben a dolog már nem az!”) problémáival, no meg a formalizmusra neveléssel, hogy mennyi szó eshet egy oldalra, milyen sortávolsággal, nos, eleve megöli a kreatív (új öteletekkel dolgozó, szerteágazó, integratív,) látásmódot. És ezt hívják iskolának, egyetemnek! Ez oly ősi tanítás, hogy maga Ervin Schrödinger sem jött rá azonnal, a lehetséges és tényleges (= megfigyeléskor összeomlott hullámfüggvény) részecske utakat tanulmányozva, s lásd még kedves olvasóm a Schrödinger macskája hál’ isten, állatbarátnak csak elméleti kísérletet.

Már nincs értelme több állatkísérletnek! (Bázeli Egyezmény). Márt csak azért sem: mert a tudomány amorális. Több ismertet soha nem hozott jobblétet az emberiségnek. Ellenkezőjét igen, s most már az egész bolygó (ami nem a tulajdonunk) retteg az emberi veszélytől.Kreatívnak, zseninek lenni: látni, egybe látni (tudatosan, vagy ösztönösen) az oldalelágazásokat. Képesség az Egész meglátására, de makacsság is, a rendszeres szocializációs hatások ellenében: még mindig egyénien átni, és nem mások véleményét követni. Az elágazások ott vannak. Mégis, az egyösvénytaposók azt mondogatják, nincs is ott semmi. Azután csodálkoznak, hogy valaki felfedezi azt, ami eleddig is ott volt. Csakhogy, az a valaki mégis meglátta, s letért az ösvényr ől. Vagy azért látta meg az elagzást, mert eleve letért az egy ösvényről. Világszemléletünknek gyökeresen át kell alakulnia, s benne nem a semmi és a valami áll egymással szemben, hanem fokozatos lecsengés - elhalkulás, decrescendo >. A valamiből negyed-harmad-másod és első generációs anyagi részecskéken vezet az út a „puszta energia ürességébe”. A neutrinók és antipárjaik oszcillálnak, holott nincs is tömegük, (illetve valamelyiknak kell hogy legyen khm… virtuális tömege lét / nem lét átbillenés). A természet mintái, mint a kaleidoszkóp mintái, az EGY TÖRVÉNY millió variációja, -ezermillió kontextusban is (alak-háttér, dallam-kíséret, szavak, de eltérő a szövegkörnyezet). Bár Galilei (1623-ban) szerint a Természet Nagy Könyve a matematika nyelvén van megírva, ne higgyünk a tekintélynek, csak mert az tekintély (és iskolai hagyomány). Alapvetően igaza lehet Galileinek, ám, az elágazások (bifurkációk) és oldal-összeköttetések (kolligátumok) okán, a művészet nyelve is a természetet (organikus össze-szőttség, folytonos egymásra utalás és egymásra vonatkozás úgy, hogy valami részesül valami másból [methexisz]), tárja föl: a virág minden atomja a természetével azonos, és hát végső soron a kvarkok matematikai-geometriai mintázata. És… ha Galilei ismerte volna Gödelt, [a matematika korlátos felhasználhatósága] bizonyára más lett volna a véleménye. (Gelileo) Galilei és Vincenzo fia is jó zenések voltak (arányérzék, rezgések), ráadásul olvasott Platónt, így a platóni ideális testek (vö.: szakrális geometria, az élet virága, tiszta zenei hangokra keletkező minázatok vízben –ideális testek, stb.) befolyása alatt állhatott. Nem is alaptalanul. A mai kvantumfizika bizony újra a háromszögek és körök, a dinamikus rezgési mintázatok birodalmába (platóni testek, és kvantumrészek geometriai alakzata –mintázata) ért, senki nem gondolta volna, hogy a világ tíz dimenzión feletti, szimmetrikus és forgó geometriai alakzatok dinamikus játéka, szimmetriasértés, vagy egyensúly. Épp a mintázatok okán: az Univerzum egyszersmind művészi is, méghozzá, nem képi, a matematika legközelebbi analógiája bizony: a zene. Geometriai mintázatok = részecskék mozognak –minden lehetséges irányban és: konstellációban (együttes fönnállásban, együttállásban). Demokritosz, Leukipposz szerint az atomok (hangok, pontok) elrendeződései (minta, kompozíció, „kozmikus ellenpont”) adnak ki minden lehetséges variációt, tulajdonságot, újat. -De, mit is értsünk lehetségesen??

Ami meg tud történni, meg is (fog egyszer) történni. Ez kvantumfizikai állítás, és igaz a régi tanítás, a fantázia hatalmas: ha nagyon hiszünk valamiben, realitássá fog változni. Mindkét mondat a semmiből való előjövésről szól. Michael Ende, a zseniális szerző, egy igen ősi tanítást ad Szilber Tanár Úr szájába –a Varázslóiskola című -és látszólag- mesekötetében. A tanári intés a varázserő forrásáról, a vágyról, az imaginációról szól, ami egyben egy végtelen hurok, önhivatkozás (rekurzió), és palindroma89 alakjában: 1. Csak azt kívánhatod igazán, amit lehetségesnek tartasz. 2. Csak azt tarthatod lehetségesnek, ami a történetedhez tartozik. 3. Csak az tartozik a történetedhez, amit valóban kívánsz. Az elszakadás az érzékekkel felfogható világtól zavarba ejtő mértékű is lehet (kvantumfizika, a matematika újabb ágai), az absztrakció egy már nem antropomorf, már nem is az eddigi természetet láttatja. A tudósnak bizony kell a művészi kreativitás is! Ez az új világ-rész (objektív, de fantáziával átitatott) a gondolkodó embert az eddigieknél nagyobb formagazdagsággal ajándékozza meg. „Egy, az absztrakció magasabb fokán álló struktúra s okkal több olyan j elens ég bekövetkezés é t tes zi lehet ővé, amelyek a világban potenciálisan előadódhatnak, vagyis olyan jelenségek leírásához ad kulcsot, amelyek „bárha nem léteznek is, belső igazságuknál és szükségszerűségüknél fogva létezhetnének” -Werner HEISENBERG. A kvantummechanikában a részecskék viselkedéseinek mindössze valószínűségei vannak p lendület, vagy a t részecske-idő  h/2π. Ám a mágikus gondolkodás, a feltétlen hit (ma már, csak kivételes és megváltozott tudatállapot) más szavakkal, de ugyan azt fejti ki. Ha hiszek valamiben, megvalósíthatónak tartom (vonzás). Ha valamit erősen elképzelek, hihetőnek tartok, álmodozom róla; az agy jobb frontális lebenye épp úgy izgalomba kerül, mint valós dolgok észlelésekor. Az agyi aktivitás mintázat ugyan az: „csak” elképzelt, vizualizált percepciós események kapcsán is. Lehetségesnek tartani valamit, annyit is jelent, nincs tudatalatti, titkolt, önmeghiúsító gátlás [pszichológia: önsorsrontás, a cél előtti megfutamodás, le nem győzött Oedipusz koplexus, az apát {tekintély} nem

–mert a személyes történetemhez, belső, titkos „sorsforgatókönyvemhez” (Erich Fromm) tartozik. Vagy, ha nem tartozik, végül is le tudom hinni, hogy: tartozhat… És ha valamit igazán, mélyen kívánunk, azt már a történetünkbe is emeljük –zárul a rekurzív hurok. Escher képén balra haladó és sötét („komplemetner”) halak a világos halakkal merjük „megölni” meghaladni, ún. teljesítmény gátlás]

szemben úsznak. Contraria sunt complementaria = az ellentétek egymás  kiegészítői  teremtői is

A világegyetemet tudósaink ma már ún. nem -lokális nak látják (nem úgy, mint az utca embere): egy ilyen világban csak az ember, mint, ún. elválasztott, a létfeledésbe szunnyadt létező oda-vissza értelmes szó, zenei téma, egész kánon, de van ilyen génszakasz is, vö: a topológiában pont irányfüggetlen mozgása a Descartes-i koordináta rendszerben. 89

láthat mindent külön-külön, a nem -lokális világ eleve egy szerves szonáta, TANTRA (fonadék) egy:  szövet, rejtett,  többszörös összefüggésekkel és  távoli hatásokkal teli VILÁG-EGÉSZ. Egy ilyen világban vagy mindenütt van egy kis semmi, üresség, így tehát: az üresség nem is létezik külön, nem létezhet: egy elkülönült helyen: utópia. Az utópia mai neve: Hilbert tér90. Már a 91 NEM-LOKÁLIS JELLEGŰ, HOLOGRAFIKUS UNIVERZUM (vö.: EPR kísérlet, a -fotonok nem a fénysebességnál nagyobb terejedéssel „tudják” [infonok, rezonancia kvantumok] egymásmás spíjét és kvantumállapotait: el sem váltak!! Egységesként viselkednek!) okán is, az ürességnek mindig-

mindenütt jelen kell lennie, ami nem igazán a lét veszélyeztetője, ahogy próbáltam képiesen fogalmazni, a lét lukacsos, porózus, apró ürességekkel átitatott. A hiperonok, fermionok, a David Bohm –i plazmonok, a plazma, a kavntuméter, az éter, a kvantumpotenciál, k v a r k - g l u o n p l a z m a (óriási hőmérséklet = átlagenergia, az Univezrum ún. fény [elektromágneses] korszakában [óriási, egy ideig izotróp energia volt a jellemző, nagyobb, mint a mi kisebb tömegű Napunk belsejében]), de akár az órioásbolygók extrém nyomás alatti „7-es” jégplazmája (fagyott!!, ám kristályba rendeződés = holon, egység-szerkezet) Cooper-párok stb., stb, már holonként, EGÉSZKÉNT viselkedik, amit Einstein nem látott be. Einstein tekintély; még ma sem vonják kétségbe kozmológiáját, pedig többször is tévedett. Mivel Dunkel nem a fizikán szocializálódott, módja volt arra, hogy ne a szakmai kliséket és „kötelező” elveket kövesse: az EPR paradoxonra, távolhatásra az egységesség (tantrikusság) a r és z ecs kék nem iz olált vis elkedés e (vö.: éter = Lemaître, s nem Einsten lambdája λ- ami negatív nyomású [negatív energiájú!, ám negatív + pozitív = 0] folyadék; éter??, vyoman, khá, ananta, ákáśa…. taszító hatású –innen a táguló világegyetem??) az egyetlen jó válasz. Az éterrel kapcsolatosan a negatív energia, a mozgó tér, avagy az idő és a tér egymásba való átmenése fog áttörést hozni (ahogy a tömeg és energia ugyan az, csak a s z ám u n k r a a n y a g k é n t l é t e z ő k nagyon lassú frekvenciájú energiák). Ahogy a zene, mint időbeniség az agyban (mert a hallólebeny érintkezik a fali lebennyel, de a vizuális lebennyel is: szünesztéziák 92) téri struktúrává alakul (más-más hangrednszerek, moduláció = más-más téri élmények, Dunkel, Zeneterápia 2004), illetve a zenei arányok = téri arányok, proportio analógiák, akként kell a az időt szemlélnünk, az idő illúzórikus létező, „módosult tér”. A korai személyiség-fejlődés során persze illúziók tömegének esünk áldozatul, azt gondolva, körülöttünk többnyire a dolgok állandóak, kiszámíthatóak. Nem mi tévedünk, a kultúránk manipulál bennünket, nem épp kíméletes és kellő módon.

90

A skalárszorzatos vektortér, mely teljes, a skalárszorzat által definiált ún. normára nézve. Vö.: funkcionál analízis. Felfúvódó gömböcskék a térben (komplex vektor-tér) ami, mint a karfiol hajtásai végtelen téri tágulást írnak le. Az euklidészi tér belső skalárszorzata : nem felfogható, az emberin túli tapasztalás. Az ún. fázistér egy pontja egy „egész” fizikai rendszer, a Hilbert tér egy pontja egy „egész” kvantumállapot –elméleti- leírása állapotvektorok (hely, impulzus, a részecske IGEN és NEM valószínűsége a tartózkodásra vonatkozóan) rendszerével. 91 92

ún. három lebeny vidéke, így minden érzet minőség kaphat asszociációt, pl. bársonyos hang, világos tónus, stb. a lényeg azonban nem ez, hanem a zene = időstruktúra = téri struktúra, alá-fölé rendelések.

Megtanulunk félni, engedelmeskedni, és úgy látni a dolgokat, ahogy a kultúra, a többiek látni vélik. Így félünk a nincs-től, az ürességtől, a haláltól és a szeparációtól. Igaz, a kisdednek szüksége van félni ahhoz, hogy életben maradjon. Mai kultúránkban, de legalább ötven éve, sokakban felnőtt korban is megmarad az egyedülléttől, a szeparációtól való félelem, önállótlanság. Rejtett érzelmi motivációk, a kultúrába bele növés és az ún. elvárt érzelmek (pl. temetésen mindenkinek muszáj szomorúnak, egy esküvőn, vagy szilveszterkor boldognak, vidámnak lenni) messzemenően képesek befolyásolni gondolkodásunk, így pl. a vég, a semmi interpretációit is. Tudniillik a kultúra lehazudja a semmit, de még a halált is, ma már nem lehet otthon szülni, otthon, halottnál virrasztani –mert hát a higiénia és a kompetencia harc. -És a „lélek fogkeféje”? A Mentálhigiéné soha nem szempont?? Az ontológiai elválasztottság miatt a lélek fájdalmas illúziója a halál, a változás-elmúlás. A lélek betegsége a ragaszkodás. Ontológiai, egyben kozmológiai probléma is az ún. horizont probléma. A fénynek (az einsteini sebsség érték esetén) nem is volt ideje (!) ahhoz, hogy bejárja az egész Univerzumot. Ezt a problémát a kozmikus felfúvódással próbálják megoldani a fizikusok (inflációs elmélet). Az einsteini fénysebesség – határsebesség egyszerűen nem igaz. Minden részecske tulajdonsága változhatott az Univerzum „fejlődésekor”. Mi, emberek eleve mindent elválasztó, felosztó kultúrában nöttünk fel, kivéve a történelmi Egyiptomot és az ősi Kínát. Ha az Univerzum homogén, akkor természetes az azonnali hatás. A fizikai logika pedig csak kevéssel jobb, mint a hétköznapi tudat: a logikusnak tűnő gondolati egységek a semmiből tűnnek fel, mint ahogy egy elég jó mélységű meditációban látjuk a saját gondolatainkat, ami először egy logikus láncolatnak tűnik. De a meditációban látszik esetlegességük. Látni az elme zaját. S a tudósaink is elmével, mégpedig az előzetes tudások és elvárások által befolyásolt zajos elmével gondolkodnak. Az olyan éleslátású emberek, mint Kurt Gödel, Weiner Heisenberg, Max Planc elvették a korábbi, az abszolút, állandóság „hívőinek” biztonságát; a kvantumbizonytalanság, a folyamatosság illúziója. (Cantor, Planck, etc.) Ez bizony kikezdi az emberek ún. biztonsági szükségletét. Márpedig az emberek nem az igazságot, hanem biztonságot szeretnének. E világ, ami nagyjából húsz milliárd éves, egy a végtelen világok sorából, ami ez előtt volt, s ami után még végtelen formavilág lesz. A fizikai törvényekbe való kapaszkodás nem csak kíváncsiáság, nem csak a biztonság utáni vágy, a tudás a hatalomvágy a gyűjtés egyfajta formája is lehet. A forma üresség. És az üresség forma, -hangzott Buddha verbális-fogalmi Möbiusz szalagja, s mi félünk. Arra idomítottak bennünket, a primtív kezdetből egy mindenen uralkodni tudó faj fejlődik. Azután kiderül: minden fordítva van: a kezdet volt a legmagasabb rendű, nem evolúrcó, hanem involúció van93 s mi csak butulunk, mert egyre kevesebb egységet tudhatunk az Egésszel. Az ürességtől félünk, mert civilizációnk a „valami” bűvöletében él, s kényszerít Téged is, kedves olvasóm, hogy legyen valamid és vidd valamire. A kvantumvákuum, az „űr” mégha fermionokkal is van tele, vagy a sötét anyaggal (Higgs bozonok), nos, még nem az igazi üresség.

Az ókori babiloni, egyiptomi, Sumér, maya kultúrák előzményei nem ismeretesek, de hogy a csillagászati ismereteik és a hanghullmokkal épített csodás piramisaik azt mondják: az emberiség régebbi, mint hisszük, s már több, a miénktől magasabb civilizációs és technikai szinten volt már (Atlantis). 93

A kvantumfizika talán eléri a nagy vallási misztikusokat, a Tudat része az Univerzumnak, talán a legalapvetőbb része. De mi félünk, s félve nem lehet tisztán látni… Mindenesetre az Univerzumnak legfelljebb, ha az 5 % az ismert anyag. –De akkor mi a többi?? Az ürességgel kapcsolatban nézzük az alábbi, főbb szorongás típusokat:

A feniteket keveri és újabb szorongással átszínezi, hogy rájövünk: a nyugati kultúra csupa hazugság. Nincs is igazi én, nem emeltük az letünkbe a halált, az ismeretlen, nem szocializálnak a változás elfogadására, nincsenek modelljeink, magatartásrepertoár és lelki-intellektuális modellünk a halálra, de az ürességre sem. Sőt; szavunk sincs reá. verbálisan, fogalmilag nem megogható. A lélektan valaha szakrális, majd bölcsészettudomány volt –Keleten. Freud félreértette önmagát, Freudot a kora. Wundt bécsi laborja puszta pszichoiziológiáváa degradálta a lélek (keleti) tudományát. A behaviourizmus egyenesen szégyen a pszichológia történetében! A magyar Ferenczi Sándor, Gusztáv Jung volt, aki újra szellemtudományt csinálhatott volna a lélketanból. A Wundt, ’bécsi laborában’ elveszett a lélek tudománya, mert az orvosoknak akart sok-sok pszichológus megfelelni; kimutatni, bizonyítani, mérni, mérni... Így lett a lélektanból behaviourizmus, üres neurofiziológia, és… már megint nem egészműködés (Gestalt). Számos lelki nyomorból az Isten, az Egész, a meditáció, önmagunk átvilágítása az út, mert rájövünk, n e m l e h e t é s n i n c s i s m i t t e r a p i z á l n i : a személyiség, mint pl. az idő is, ún. s e g é d f o g a l o m , a személyiség üres. (Ezért a terápia = leleplezés, átvilágítás.) Nem állandó jellegű, mert összetett. S minden, mi összetett (Buddha + halmazelmélet, Borel, Cantor halmazok + rendszerelvű gondolkodás) szükségszerűen olyan valami, ami folyton csak más valam ik m ásm ilyen ös sz m ű ködés éb ől áll elő. Tehát, ami összetett az nincs úgy, mint saját-maga, hanem csakis üresség természetű lehet. Mi a szőlő? A kocsány? A fürt, a levél, a tőke? Egyik sem, hanem még a föld is, az eső és a szél is a szőlőhöz tartozik. Az „én” tapasztalása: a személyiség érzetei, emlékei, gondolkodása, a kultúra és a szocializáció visszaböfögése, idegen minták követése, az akarat adhat egyfajta homogén én-élményt.

Minden é n - é l m é n y mulandó, mert benne, eleve nem lehet semmi állandó, sem pszichofiziológiailag, sem élethelyztileg, sem tudatilag. Még egy tíz éves börtönbüntetés alatt is másképpen tekinthetek ugyanazon élethekyzetrem a negbánás, a düh, az önsajnálat, az önátalakítás… szemüvegein keresztül. Tudományos és kulturális téveszme, hogy a (szocializációs hatások „eredményeképp”) kialakult én állandó, satikus entitás. Nem az: folyik, mozog. A szeparációs félelem leginkább az anyától, a társaktól való elválás, s jellemző minden szociális állatra (kutyák, lovak, bárányok, stb.). Érthető, a táplálék és a biztonság, majd a társak szükséglete, mind-mind túlmutat az újszülött, a kicsi egyéni kompetenciáján, s életfontos, hogy családjában maradjon. A metafizikai szorongás csak az emberre jellemző (-hisz’ csak az embernek van egzisztenciája –Heidegger), a halál és a halál utáni lét kérdéseit feszegeti. A halálfélelem is az emberi egzisztencia jellemzője (de állatok is átélik), mi vagyunk e bolygón azok, akik tudják önnön végességüket (sein zum Tode). Pedig a lét határtalan, mindent átfogó (kat’ exokhén -Anaximadrosz) Nem tudunk a nemléthez viszonyulni, legtöbbször fenyegetőnek éljük meg, ahogy a semmi „s em m ít ” (Heidegger), ahogy eltöről struktúrát és elnyel minden, „ércznél maradandóbbat” is -erre csak kulturális minták lehetségesek. Korábban vallási mintáink, valamint szorongáscsökkentő ceremóniáink voltak, azután orvosi, ma tudományos, de igazi viselkedés és személet az ürességgel kapcsolatban (és nem szemben) nincs. A mi kultúránk orvosai sikeresen medikalizálták94 az őrületet, a művészi érzékenységet, a szülést, a homoszexualitást, a megváltozott tudatállapotok tiltását, a szomorúságot a kreativitást, de még a halált is… S e félelmet leginkább csak elfojtjuk. A médiumok vezető hírei negatívak, félelmet váltanak ki: ez tudatos cél, félelemben tartani az embereket. Erősen korlátozni kellene a krimiket és a bűnügyi híreket (mondom húsz éve). Rejtett, elfojtott és kellően átalakított, vagy elutasított pszichológiai motívumaink ott vannak a semmiről, nemlétről, vagy ürességről való gondolkodásunk (tudósok) mögött is. Ami, nem tudott motívumként (transzparencia = önnön motívumaink átlátása és megértése –ítélkezés nélkül, de változás szándékával) erősen torzítani tudja „objektívnak” tűnő gondolatmeneteinket. A tudat, miként a szem lát, de nem látja önmagát. A tudat –és a szem- közegen és visszaverődéseken át tudja szemlélni önmagát. A tudat, mint valóság egységes, ugyanakkor a g o n d o l a t a i n k t ö b b s é g e p o l á r i s , a m i n ő k e t t ő s é g e t i d e j e m á r m e g h a l a d n i . Lét és nemlét, az üresség egymásból fakad. Közbevetés: az anyag csupán ritka, extra híg valami, a »sűrű ürességhez« képest! Így igazából az üresség sokkal inkább [öröktől] van, nem oly illékony, tünékeny és átmeneti, mint az illúziószerű (részecskék geometriai mintázatai, az anyag, a biológiai, társadalmi mintázatok, lelki-társadalmi mintázatok, stb.) anyag! -Natura horror vacui?

94

Medicus = orvos, medikalizáció, akár jogtalanul, erkölcstelenül és szakmaiatlanul orvosi kérdéssé (paradigmává) tenni egy kérdéskört, pl. szülésznők száműzése, homoszexualitás, vagy „politikai” doxazma (kommunizmusban!) „kezelése”, vagy a kommunista hajléktalanok pszicho-szociális intézményekben való elhelyezése, vagy drogproblémák kezelése (a boldogtalanság társadalmi és egyéni – egzisztenciális kérdések, stb.

A lét, ún. MEGNYILVÁNULÁSI és KITERJEDÉSI FÁZISÁBAN ez a látszat. Ám a lét expanzivitása mögött a létezőkön belüli és a létezők közötti ürességgel átitatott az, ami lenni látszik. De mi lesz 20 milliárd év múlva? Üresség. Ami, már megint nem üresség csupán, hiszen teli van –energiával, alvó potencialitásokkal. Lám, lét és nemlét, egymásból keletkezik. Az üresség inkább a létezés erőtér állapota (mágneses, gravitációs, legin ább: a letagadott éter, aither, pléroma, csí, Diracóceán, aminek végtelen az energiája [vö.: a hibásan értelmezett Michelson-Morley kísérlet). Az ürességben történő „anizotrópia” az energia „lokális becsomósodása” az elektron és müon… az energia és tartós mintázatának „evolúciója” a proton (és neutron). Lét és Nemlét az Univerzum sajátjai, s h a n e m l e n n e ü r e s s é g , n e m l e n n e h e l y s e m m i n e k (és az elindító, majd tápláló, a folyamatokat fenntartó mechanizmusnak!!). Nem lenne helye annak, ami eddig megjelent s ez után tud meg jelenni. Az:  egyik semmi: inkább üresség. A „hely” tartály, alap, [csak metafora, utópia = helye nincs!] ami, kétarcú, helyt (Leukipposz) ad a mozgásnak [mező, éter], illetve mai tudásunk szerint ő/ az az első [az éterállapotból anyagállapot leend] mozgató (vö.: Arisztotelész: causa prima –kicsit másképp)  semmi, mint: ∞ = végtelen [α-πείρας, apeirón = el-nem határolt] létező. A [végtelen] lehetségessel teljes95- mint, még-meg-nem nyilvánult (el nem különült [perasz], le nem határolt [peirasz] realitások teljessége [paradoxon, -de fogadd el így] .) Mint: a meg-nem nyilvánult világ (tehát  semmi) Energia, kvantumos nyüzsgés, a lehetnek az alapja, kiindulás.  Az épp most, „létezik egy olyan”, az így-lét a „valamivé alakuló semmi” lehetne a harmadik forma. Ez az ideális, (´ιδέᾶ) a »nem-itt létező« egyfajta formába (μορφή) történő megjelenése, „megszületése”, létrejövés. (Vö.: de nem csak esztétikai értelemben, Arisztotelész hülmorfizmusával, hülosz-hülé ύλη = fa, átv. ért. anyag, morfé μορφή = alak). Művészet (esztétika) és ontológia (lételmélet) nagyon keményen összefügg: létbe szólítani azt, ami még nincs itt, ami még nem létezik. Nem arfte-factum, mű-termék, mesterséges (Gewrikt) létrehozás, hanem egyfajta sajátos művészi működés (er-Wirkt), és így: létre - hozás, valóság + művészi valóság, tehát többlet lét (Heidegger, Gadamer). A vers, a zene valaminek a működésbe hozása, világ-alkotás (ins Werk bringen) De a mi, mai, szellemi materializmussal megvakított, érzelemszegény és vallástalan (vallás = az, amit teszel, amikor egyedül vagy, amikor nincs szerep, alkalmazkodás-elvárás, hanem egzisztenciálisan-pszichológiailag csupasz vagy, fedetlen) világunkban minden kontextus nélkül, specializáltan kerül „tudományos” tárgyalásra. Egész életünkben információkkal, tényekkel tömik az agyunk, holott a szemét kidobálása és a kiüresedni tudás: minden megértés alapja. Fontosabb, mit dobunk el, mint amit megtartunk. A nem-lét olyan, sajátos-lét, ami, a mai, a megnyilvánult és az anyagi frekvenciáján (csak egy relazive középvastag spektrum) levő lét számára értékelhetetlen. De nem mondhatod többé, hogy a semmi „nincs”. a semmi: Van.

C o n t r a r i a s u n t c o m p l e m e n t a r i a - az ellentétek egymás kiegészítői-teremtői is.  = univerzális kvantor, minden, pl. létező, vagy létezés-lehetőség,  = egzisztenciális kvantor, van olyan, létezik olyan tulajdonságokkal bíró… 95

Az ellentétek nem igazi ellentétek, amolyan egymásba tér ő ösvények. A mi, ellentétekre töredezett gondolkodásunkban e g y d o l o g t ö b b á l l a p o t a külön dolgoknak tűnnek. Az ősi tanítások szerint: az üresség a teljességgel áll összefüggésben. A semmi (még) nem teljesség. A semmi különben is rossz kifejezés. Az üresség jobb, s így már érthető: az üresség TUD LENNI a TELJESSÉGNEK bölcsője. 1. Pont, ami anyagi világunk köt bennünket gúzsba, 2. a nyelvi szerkezetek foglyai vagyunk 3. a nyelvhasználat KULTURÁLIS foglyai IS vagyunk 4. igen is van szellemi lét -ami sokkal teljesebb az anyaginál, de ez sem mindennel teljes. A szemlélődő tudat az ürességben jelenik meg. Mely szemlélődő tudat nem azonosítja magát nyelvi-kulturális vélekedéssel, szerkezettel, csak megfigyel. A

T U D A T A V I LÁ G E G Y E T E M R É S Z E ,

mondta eddig a Tao is, a Buddhizmus is –és ma (=1941 ’70es évektől már) a kvantumfizika is ezt mondja (képtelenség szétválasztani a megfigyelőt a megfigyeléstől, a megfigyelttől, mert azok egy rendszert alkotnak = esse est percipi?96 Freud határozottan állította, hogy a dologok [talán] nem is léteznének, ha egy kedzedti intelligencia nem észlelné őket. –Létezni és gondolkodni/ észlelni tényleg ugyan az (-Parmenidész)? Niels Bohr, az ún. koppenhágai értelmezés [némi tökéletlenséggel], valamint a Hesienberg-féle határozatlansági elv [mátrixalgebra és a megfigyelő: axb ≠ bxa!]). Korábban úgy hívtam, az álom képlete (metafora, az kommutábilitás, a felcserélhetőség valóban sérül egy másik dimenzióban). No és az üresség, a tudat is összefügg. A jelenségvilág káprázatszerű. Ráadásul mi már attól sem látunk, amit korábban már a fejünkbe tápláltak. Én gyanítom, az üresség a teljesség előszobája, mert csak az ürességben tud megjelenni bármi is. Az ürességben megjelenik teljesség, de a Teremtő (és alsóbb szinteken tükröződve, a kis teremtők is) realizálják azt, ami végül megjelenik. És a lét – nemlét kérdése azért (is) önmagába tér ő hurok, ’Möbius jellegű’ mert a nemlétből fakad a lét, a létből fakad az üresség. A fiókban mindkettő benne van. CSAK az aspektusok változnak. A lényeg változatlan: a lét és nemlét/ üresség inseparabiliter (nem elválasztható, nem poláris, hanem dinamikus, mert EGYÜTT föltételezendő) fogalmak. A lét: inga. Metronóm (μέτρόν = mérték, arány is, összemérhetőség alapja [szümmetria συν+μέτρόν, συμμετρρία részarányosság], a nomosz a régi görögben egyaránt jelentett mértékkel szerkesztett dallamot és törvényt is). A ritmus teremt mindenben EGYséget, az azonosban az eltérőket kapcsolja össze, az eltérőkben, a különneműekben az azonosat teszi felismerhetővé. Az eltérőket a ritmus kapcsolja nagyobb, ún. integráns egésszé –s ez már esztétika is.

96

Vö.: Berkley (és Locke): Egy tárgy létezése annak észleléséből áll, létezni annyi, mint érzékelve lenni és… észlelni.

[ de az atomok egymást érzékelése is „érzékelés”!]

A lét ingája egyik fázisban az üresség, valahol közepütt a meg-nem nyilvánult lét foglalna helyet, s az inga másik végpontján pedig az anyagi világ. Így az ürességből a tiszta energián át jutunk el az anyaghoz, ami újra energiává sugárzik/ bomlik szét, amely energia az ürességvbe olvad. A lét oka a diss z onancia (Dunkel 2004, -Zeneterápia Montréal) , a ritmussal „megszelídített” DISSZONANCIA–TENZOR (vektorok rendszere, feszülés, a besűrűsödött energia megbontja az üresség simaságát, izotrópiáját, el-térés differance -Derrida), feszülés, ősrobbanás, szimmetriasértés jön létre, megtörténik az egyensúly felborulása. A létnek FÁZISai vannak. A lét olyan alakzat, melynek forgásai (spin, perdülés, jobb és bal irányú pályaspirál [csavarodás, helicitás] impulzus de irányvektorral!,) vannak. Egyszer ezt az oldalát látjuk, máskor egy teljesen másikat –a nyár, az ősz és a tél is a természet arcai. A Phoenix madár elhamvad, majd saját hamujából újjá születik (a lét több szinten is ciklikus). A semmi és valami ugyanazon világ, de számunkra ciklikus változások soraként jelenik meg, pedig mindkettő mindig, egyszerre van jelen. A semmi egyébként egyfelől a kauzalitás megfordulása, teljes mértékben pedig, a lét eltüntetése –emberi aspektusból. Valójában nem keletkezik, és nem is t űnik el semmi, hanem, az ember számára nem követhető és nem látható a lét minden aspektusa. Az üresség is ott van, máskülönben nem lehetne semmi, a semmi nélkül nem lenne helye a valaminek. Az ókeresztény kalyx, az ür es kehely a megértés szimbóluma, a kiüresedésé, hisz én és Isten között magam vagyok az akadály. A kereszténység is felismerte a Buddhista tanítást, muszáj időnként kiüresedni. Az üresség a legfontosabb, met csak az üres HELY AD TERET (szó szerint) mindannak, ami megnyilvánul. –De miért félünk a kiüresedéstől? Mert a nyugati társadalom és kultúra nem bírja az ambivalenciát, feszítő érzéssel, szorongással és az egyértelműségre való sóvárgás kevert érzésével nem tanultunk (nyugati kultúrából adódó pedagógia) sem szembenézni, sem azt kezelni. Mi a sokat, a telit szeretjük. Miközben már most üresek vagyunk, a szó nem épp hízelgő értelmében: a nyugati civilizáció anyagi javak és tárgyak és technológiák felfüggesztett hálójában vergődik, belső csend, igazi belső jelenlét nélkül –tehát mi máris üresek vagyunk, mert az életet és élvezetet és elérni való dolgokat soha nem bent, csak a külvilágban véljük megtalálni. Extraversio. Kifordítottuk magunkat, mint a kesztyűt, nincs spirituális, de még csak pszichológiai magja-centruma sem életünknek, sem énünknek. S mivel a pedagógiai és a munkahelyi kondicionálás elhiteti -vagy kényszeríti agyunk, hogy kétkedés nélkül higgye el, tudni vélje: »a világ csak „odakint” van«, ráadásul, a karrier, dicsőség, pénz csak odakint érhető el, a manipulátoraink karmai közé kerültünk. A tudomány is ezt sugallta régen, tegnap meg már ordította, csak agy, és csak [?] biokémiai mechanizmusok vagyunk, és ma már m i n d e n á r o n m u s z á l y hinni [!] a tudományban (a létező hiátusok ellenére is, s annak ellenére, hogy a tudománynak nincs - nem lehet mindenre kiterjedő kompetencia területe.) Nem lehet, sőt; nem kell minent tudományosan megismerni. És még valami: nem kell mindig megismerni, létezni kell … csak az „objektív” világ van (tehát a semmi nincs) és az is csak rajtunk kívül található. Üresek vagyunk-, a „külső ürességtől” félve, nem értve meg, és gyakran: izolálva is. De ha a ’nincs’ nincs, a ’vannak’ nem lehetne helye…

Az ősrobbanás elméletek (pl. de Sitter97) és az Univerzum felfúvódásának (infláció, tágulási modellek –majd: Hilbert tér, Green egyenlet, Hemilton operátor távolabbi összefüggései!) mindegyike ott hibázza el, hogy a tömeg, az anyag nem egy pontban (szingularitás, itt még tér, téridő sincs), végtelen sűrűségbe volt „bele préselődve”. A teremtés gumilepedő: folyamatosan nyúlik, torzul, zajlik, egyáltalán nem passzív, a Hilbert terek –elvben- végtelen „képzetes terekké” való tágulása, az anyagi entitások megújuló léte egyfajta nunc stanc, örök jelen. Tudniillik, nem csak az anyag terjed szét az energia hatására, -a korai univerzum (kb. 10 -30 – 10-45 mp) nem is beszélhetünk anyagról. A berilliummal, héliummal „szennyezett” atomos Hidrogén gázóceánok nem egyszerűen ’kitöltik’ a teret, hanem a folyamatos tágulás során, a tágulás egy pontján túl, már maga a nagy tömeg hozza létre a teret. Ahogy az energia és a tömeg ugyan azon dolog, ahogy az anyagnak hullámtermészete épp úgy van, mint testi (corpus, corpusculum) jellege, a lét egyik arca a van, a másik az üresség, ráadásul nem csak egymás után, hanem egyszerre is (az elektron és a proton között szinte végtelen űr van. Pont e nagy űr (és kvantumvákuum miatt) lehet máshol az elektron, valamint; lehet másállapotban (energiaértéken) mint ahogy az egyenletek jósolnák 98. Mert AZ ŰR NEM ÜRES, a benne zajló energia-fluktuáció, kvantumos ingadozás, másképp: a kvantumbizonytalanság (Isten kockázik, Lamd-elotolódás, Willis Lamb – Robert Ratherfod, 1947) adhat energiát az elektronnak. Vagy, az ún α-finnomechanikai tényező, más néven α-finomszerkezeti állandó: 1/ 137,035989561 ad infinitum, a végtelenségig [= megszakított végtelen, töredezett folytonosság] = zérusponti ingadozás. Ugynakkor az ÜRES SEM EGYÉRTELMŰ (végtelen számok, imaginárius számok, a mindig folytathatóság –Peano axioma [az 1 és 2 közé még végtelen számot be lehet szúrni, kontinuum-végtelen], stb.) Heidegger kifejezésével élve: „a semmi, bizony semmít.” Minden sejtünk, molekulánk és atomunk belsejében űr van –ahogy korábban fogalmaztam, a lét porózus, lukacsos szerkezetű. A korábban „űrnek” gondolt világűr Faraday (erőterek), J. C. Maxwell, és aki formába öntötte Maxwell elképzeléseit-eredményeit, ( elektromágneses erőterek) H. R. Hertz (elektromágneses hullámok) óta már nem is űr, hanem „valami”, ami erőket közvetít („éter”). Ha az ősrobbanás homogén lett volna, akkor most nem olvasná az olvasóm e sorokat, nagyjából 1m3 térrészben lenne egy elektron, vagy atom. És nincs kölcsönhatás, olyan „híg” világban találnánk magunkat, amire egyaránt illene az üres is, meg az, hogy „létezik valami”. Az inhomogenitás az, ami „anyagcsomókat” (vö.: Zeldovics-féle sűrűségi spektrum = húr rezgési tartománya, Pythagórasz) „engedett” létre hozni. A megsemmisülés is relatív; ellentétes töltésű, pl. elektron-pozitron annihiláció „helyén” két, nagy energiájú γ-foton keletkezik. Az energia lökéshulláma, amit az annihiláció kelt, hozza létre a γ-fotont, ami tulajdonképpen a vákuumból (semmiből?, ürességből? a [bozonok alkotta] mezőből?) született egy ún. vákuumbozon. Vajon el lehet-e tüntetni valamit teljesen? A megmaradási törvények (tömeg, imoulzus, energia, spin, töltés…) alapján csak változó világ van, nem jön sehonnan, nem múlik el, nem tűnik sehová.

Einstein általános relativitás, a stabilitást adó k kozmológiai állandó megoldása, a téridő görbületek ill. az anyag/ sötét anyag sűrűsége teszi, – hosszú távon [T > 60 milliárd év]- vagy nem teszi lehetővé a végtelen tágulást. 98 A rögzített, stabil természeti törvények numerikous értéke nagyjából az elektron , a fény terjedése és a planckállandó leírásával, vagy: két elektron ütlöztetése, ám azok nem úgy vislekedtek a kísérletben, mint a „papíron”, hanem, mintha nem üres lenne a tér. A két elektron me a semmiben lebeg –innen az α-finomszerkezeti állandó 97

C o n t r a r i a s u n t c o m p l e m e n t a r i a - az ellentétek egymás kiegészítői-teremtői is. Ha elismeri mind, hogy szép a szép, már megjelent a csúf Ha elismeri mind, hogy jó a jó, már ott is a gonosz. Lét és nem-lét együtt keletkezik; Nehéz és könnyű együtt emelkedik; Hosszú és rövid egymással szemben áll; Magas és mély egymásra épül; --Előbb és utóbb: egymást követi. Tao Te King, 2.

Az Út és Erény Könyve bölcs, és messze, messze megelőzött minden egzakt tudományt. A valami és az üresség e g y m á s t t e r e m t i , épp oly komplementerek , mint a hely (Δx) és az impulzus (p = m · v) egy részecske viselkedése esetében. A Tao –nak nem kellett (hiú, plagizáló és tévedő) Einsteinre várnia, vagy épp a Maxwell egyenleteken tűnődnie, hogy tudja, van negatív energia (ún. potencialitás, helyzeti energia). Az energia és az üresség szorosan kapcsolódik egymáshoz, legyen a részecske impulzusa (tömeg és lendület/ energia szorzata) akár zéró [p = 0, p = m*v]), vagy hely koordinátája. Az elhíresült einsteini egyenlet csak ebben, az ún. négyzetes alakban érvényes: E2 = m2c4 + p2c2 (E = energia, de konkrétabban: a fény terjedési sebessége egy [elképzelt és átlagolt] vákuumban [ami nincs], és p impulzusú és m tömegű test esetén.) Csak – ismétlem, csak- p = 0 esetén igaz az, hogy: E 2 = m2c4. És ebből gyököt vonva: ± E = mc2, mert a négyzetgyök vonás művelete ún. kétértékű művelet, az eredmény: ± -szal jár. Van negatív energia (üresség) a térben van. Tehát E lehet(ne) akár: -mc2 is. Ráadásul, bár nem valék fizikus, nem a fénynek van korlátos sebessége, hanem a tér-éter-vákuum áll ellen a nagy sebességgel mozgó töltésnek (barion, foton). Ez pedig az üresség. A gyökvonás ilyen problémája persze Einsteint nem zavarta, és az sem, hogy az E energia igazából hf !, pedig számos fizikai problémában, vagy kozmológiai modellben van negatív tömeg, sőt, negatív sugarú térszelet (olyan erős görbület, ami egy másik dimenzióba gyűrődik be). Einsteint az sem zavarta, hogy plagizál, „visszafelé”, tehát nem előre megsejtett (gratulálunk!) eredményekhez utólag igazította matematikai apparátusait, amit sokszor saját felesége dolgozott ki… Egyébiránt E energia  mc2 –tel, mert az energia = h·f99. Bezzeg Paul Diracot zavarta a negatív tömeg (az antianyag és a sötét anyag [vö.: a szuper nehéz {még elméleti} Higgs bozonokkal + Lemaître λ -ja] problémája is), s mint Einstein a híres lambdájával (ami a stabil és nem táguló világegyetem ideáját Einstein utólag igazította az egyenletekhez , -ám ilyen nincs a természetben,de éter igen [negatív nyomás, energiaóceán]) addig sok fizikus az ún. renormálási monomániájával próbálta kiküszöbölni a negatív tömeget. Dirac ezt később elvetette (renormálás, az egyenletekben lévő „kellemetlen” végtelenek kiküszöbölése). Plusz-mínusz ± pedig azt jelenti, a vizsgált létező dimenziót vált, vagy döbb dimenzióban is értelemezndő!!, és/ vagy: nem lehet [tetszőleges pontossággal minden sajátságosságát] mérni. (E  2h/ π, + értelmezési nehézségek, van-e a matmematikai modellnek fizikai értelme??) 99

a Planck –állandó szorozva a frekvenciával

A ± annyit jelent, az a valami, amit mérünk, dinamikus, több arcú (!) mozgásban van, vagy még több részről meghatározott, így akár eltűnhet, akár hirtelen megjelenthet. De mi… még mindig a látottban, tapintottban hiszünk, pedig a matematika a teológia és a zene megtanított már bennünket arra, hogy a m i t é r z é k e l ü n k , a z n e m t e l j e s ! Értsd; nem az igazi. Amit meg nagyon differenciált, kellően kapcsolat gazdag (interdiszciplináris, vagy metaelemzéses) és integratív modellben látunk, az meg már felfoghatatlan. –Felfoghatatlan?? Ez (ráció, logika) azért nem oly nagy baj. A lényeg: nem a szemléletünket húzzuk, mint sémát az oly dinamikus és szuperkomplex (összefüggések tantrikus hálózata!) valóságra, az mindig aspektus és tudatfüggő. –De ezt tudták már az ókorban, Próteusz tengeristen néven, és nem egy konkrét lényt lefestve, hanem az örök változékonyságot szimbolizálva. (Hermeneutika, metaforikusság és mitologémák oh, ma már mindenki –tudósok is- „vakok a van –ra” –Lesovics István költő szavaival élve. A ± azt jelenti, bizony Kurt Gödelnek volt igaza, de mint egyetemi oktató tudom, mindig – ismétlem mindig- elfelejtik, elfojtják. A matematika egyértelmű, egynemű, és persze ún. ellentmondásmentes szeretne lenni. A világ pedig ellentmondásos (±), nem racionális (művészet, vallások hatása az emberre), hanem kevert minőségű (±), van benne hely a misztériumnak. Nos, az ambivalenciát (±) pszichésen nehezen lehet elviselni, akár a ±–t is. Még a lehetetlen is elgondolható.100 Ha pedig a matematika ellentmondás-mentes (Gödel) akkor nem lehet teljes. Ha matematikai apparátus teljes, lehet (tehát nem kötelező, de lehet) benne ellentmondás. Kant is mondta, egy állítás egyszerre tud lenni hamis és igaz is. Ráadásul Gödel a matematika ún. korlátos alkalmazhatóságát matematikai módszerrel bizonyította, egyszerűen zseni volt. Galilei – kontra Gödel. Bizony, nem minden matematizálható. A kozmosz nem egyszerűen egy nagyon bonyolult kirakójáték, hanem élő-változó, önmagába beleavatkozó (rekurzív hurkok, káosz elmélet: különös attraktorokkal önmagát átalakító) organikus lény. Laplace Démona visít kínjában, a világ nem kiszámítható. Einstein is, Dirac is ’harcolt’ a matematikával (mint eszközzel), nem csak a modellekkel, amit a kvantummechanika küszöbére érkezve alkalmaztak. Számos beszámoló szól arról, mennyire megrökönyödnek a fizikusok a kvantumvilághoz elérkezve. Imádom Niels Bohr –t, had idézzem őt: „Akit a kvantummechanika nem sokkol, az nem érti, miről van szó.” és Richard Feymann: „Azt hiszem, nyugodtam elmondhatom, a kvantummechanikát senki sem érti.” [nem-kognitív –ezért a Tao, mega Buddhiznus]

Nyilvánvaló, a valóság oly szintjére érkeztünk, ahol nincs is mit érteni kognícióval, logikával, fogalmakkal, mert a komplex valóság nem fogalom, NEM LOGIKUS ÉS NEM IS KOGNITÍV. Szavakon/ fogalmakpon túli, ultraverbális. Mert miért nem értjük?? Csak azért nem, mert régi, kognitív sémáink és a tudományunk, saját szakjaink áldozatai vagyunk!! Paradigma-hályog van szellemi szemünkön.

100

Pl. el lehet gondolni a lehetetlent, vagy összekapcsolni a nem lehetségeset a lehetségessel, -az ellentmondásos dolgok olyan elgondolása, mely tagadja magát az ellentmondást, valódi, igazi gondolkodás. Nem dologi mivoltában, hanem épp; ellentmondásosságában kell ezeket elgondolni, így nem lehetségesként gondoljuk el. A semmi, vagy az ellentmondásosság persze határfogalom. De… magának a gondolkodásnak is határai vannak, a megismerés ennél fogva nem csak-gondolkodás.

És… így hát… jobban érthetőek Szilber101 Tanár Úr [Ende: Végtelen történet] szavai, csak az lehetséges, ami a történetünkhöz tartozik. Eddigi történetünkhöz csak a szaktudomány, szellemi materializmus tartozott, ideje a látóterünket bővíteni. A világban benne van a Tudat, benne az Üresség, benne a(z észnek) meg-nem magyarázható. Talán nem-ésszel viszont az ész számára nem látható láthatóvá válik, hisz’ –Khrüszipposszal102 szólván-, „kinek-kinek, (és a dolgok különböző) természete ugyanis a mindenség természetének (egy[fajta]) része”. És a Khrüszipposszal egyívású gondolkodók rendre ugyan oda jutnak (rekurzív hurok: az Egy van csak, még akkor is, ha a felszínen (tudomány, tudományos protokollok és a csak-logikus gondolkodás) látszat-sokaságok vannak. De a látszat-sokaságok (Tao = ezer dolog világa, phaenomének, saját-léttel nem bíró jelenségek –sūnyatā, illúziók –māyā), még ha a tudományos vizsgálódás tárgyai (pl. a kutya ürülékében mennyi, a dominanciára utaló hormon van? – és mind Ph D dolgozat- vagy: Széchenyi életeseményi 19-25 éves korszakára vonatkozóan, vagy: a tanulással összefüggő helysejtek aktivitása alvó patkányon , vagy: Moser orgonaépítő hogyan használta az orgonafémeket (ón + ólom keveréke), vagy; az erdei hangyák párzási ciklusa elhúzódó monszun esetén, szociális rendszer és az önkormányzat együttműködése, azt erdélyi hozomány [gimnáziumi szint!] néprajza vagy: a bal pedál használata a Mozart utáni zongorista nemzedékeken vizsgálva … )

nem a világ szerves részeik, nem fontosak és nem is lényegesek.

Mert a mi, anyagi világunk a kvantumvalóság egyetlen, speciális esete! Nem, egyáltalán nem a ’végső’, lényegi [el nem múló] valóság [törvények]. (Lét és lényeg problematikája –mi választható le a létről?) Laplace remek gondolkodó és természettudós volt, nem csoda, ha elragadta a korabeli felfedezések lendülete, ő komolyan gondolta, a világ minden részletében megismerhető, kiszámítható (Laplace démona [extra képességű lénye], ha ismerné a részecskék helyét és impulzusát, ki tudná számítani „a Világot”, holnapra-holnaputánra.) Galilei is ezt hitte. Épp ez a gond, nem tudták, inkább csak hitték ezt. Tehát egyre inkább, mi is csak hiszünk a tudományban. Heisenberg óta (határozatkansági reláció) a világ nem kiszámítható többé. A világ n e m h a s í t h a t ó többé én –re és objektív, én-mentes, tudat-mentes világra. Így az ürességet s a j á t m a g u n k b a n é s m a g u n k á l t a l kell megismerni, amit a Buddhizmus már annyiszor mondta és gyakorolta a meditációban. A „gondolkodó” anyag nem az agy, hiszen az AGY nem gondolkodik, hanem: LEFORDÍT. Az univerzum, a lélek (= az egyinivé-egyéniséggé változott univerzum, rész-lete, a Tudat szilánkja) átkapcsoló berendezése. Az agy egymást átszövő szerkezet egysége, olyan, mint maga a holografikusan (vö.: gráfok, demokratikus hálózatok relatív centrummal) szervezett Univerzum. A kvantumvalóság (Isten játszik; minden lehet, -de nem egyforma valószínűséggel!) egyetlen, és csupán speciális esete vagyunk!

Zilber = ezüst, de; a latin argentum ill. szinonímája, az evidentia/ e-videre, –Cicero nyomán- a görög ezüst ἐνάργεια szóból jön. Magától fénylik [= értelmes]. 102 a sztoikusok egyike a filozófiatörténetben. 101

Ebből sok filozófiai, de tudományos következtetés adódik. Bár bennünket most, csak a van-ást, a van-ság-ot, a levést lehetővé tévő üresség érdekel. És a kettejük viszonya. Mivel a világ úgy izotróp és homogén, hogy benne az anizotróp és inhomogén jelenségek szervesen integráltak (azonos és nem azonos integráltsága), meggondolandó, elválasztásoknak hol lehet a helye – leszámítva a specializációt. A világ tantrikus voltát (össze-fonódás, fonat, szövétnek) persze már korábban felismertük, de a szakbarbarizmus (önkényes határvonások) hagyomány is, tekintélyelvi kényszer is, de… politikai érdek is. Legyen mindenki csak a saját kis világának és szakmájának foglya –különben nehezebben manipulálható… A világ csak egymásra épült rendszerekként fogható fel, melyben kvázi-önálló egységek vannak, amik egyszerre önálló egységek ÉS egyszerre nagyobb rendszerek alkatrészei, alrendszerei (holon). A kvantummechanika szerint: minden egyes részecske az összes többi részecskéből áll (Niels Bohr nyomán). A világ mélyebb szerkezete nem lokális jelleget103mutat, persze, vannak benne lokális hatások (fekete lyukak – kvazárok104 „fehér lyukak”), de a finomszerkezet pont azt mutatja, a világ (az Egy) mindenről tudomást szerez, mégpedig a fotonnál (fénynél) gyorsabban (EPR105 kísérletek és ezek analógiái). Ha pedig a világ holografikus, benne távolhatások, nonlokalitás van, akkor az egészként tud106 működni (vö.: Akasha krónika, emlékező kvantumvákuum -rezonancia kvantum, infonok.) És ez azt is jelenti: a világ együttes-fönnállás, koegzisztencia. Semmi nem lehet tartósan külön, önmagában, ez pedig azt is jelenti, minden, szaktudományos szűk territóriumnak leáldozott. Nem lehet megismerni, csak más-valamik együttesében, kontextuálisan lehet valamit megismerni. Mi persze szeretnénk egy-néhány végeleges, alapvető, finális, fundamentális, szubsztanciális [sub + stantia = önnön oka, tovább nem bontható, nem levezethető] (végleges) axiómán nyugvó törvényt/ korlátot/ biztos pontot találni az Univerzumban. Megállapítani a „valóság” sajátságait. Jósólni viselkedését. Csakhogy a valóság megszűnt ott, ahol ki-léptünk, (ek-stasis) az egészből. A gondlkodással, már a művészettel is hiányt pótlunk. A valahai hübrisz, az egó gögjének bűne az el-különülés (divina tragoedia) a létegésztől. A szépség és katarzis re-ligioó, az egészhez való visszavágyás. Semmi érzékiség, Baumgarten Tanár Úr nagyon buta lehetett (a művészet, mint CSAK esztétikum, gnoszteológiai inferior, érzékiség/ érzékletesség, stb.) Nos, van nékünk egy ősi tanításunk. Magarjunáé. Ez az ember hiánylétével is összefüggésben áll (Tantaloszi is, Midász-i is). Tantaloszi, mert hiányléte nme megszüntethető, állandó létszomja van, befejezetlen létező … midászi, mert a szépséget konzerválni akarja (Oscar Wilde, Dorian Gray, Csáth Géza Sebész: az időközpont kioperálása az ember agyából…), de ez nem megy. A teljességben nincs megimserés, csak lét van. Nincs mit megismerni. Mert nem válik a valami megismerővé és megismerendővé.

103

vö.: távolhatások, pl. kvantumhologram, korrelált fotonok, vagy elektronok, ha a fotonpár egyik tagját egy valamilyen kvantumállapotba hozzák, a pár másik tagja ellentétes állapotba ugrik, -a hatás távolságtól független!, és a fénysebességnél gyorsabb, nem is gyorsabb, mert: azonnali! 104 Quasi Stellar Ibkects, de egy átlag csillag több milliószórósa is lehet a tömege, s a belől kitörő fény nyomás akár egy galaxist is elfújhat! 105 Einstein, Rosen, Podolsky kísérlet (távolhatás, nem-lokalitás). Bomló atomi struktúrából ellentétes irányba sugárzó fotonok mindig „emlékeznek”, „tudják” a másik kvantumállapotát –egymáshoz igazodnak. De hogy lehet ez?? Vö.: 41 old. 106 „Ki az összes létezőket [az egészből való ki-szakadás, eltérés] önnön lelkében szemléli,/ minden lényben a Lelket [első Egyet, princípiumot] látva többé nincs oka félni. Ilyen a megvilágosodott ember, hisz’ ilyen az Üresség, mindennek anya-méhe! A Lényeg a henotész (pl. Heraikleitosznál, Plótinosznál) az Egy –ség.

Nézzük csak, ezt az ősi tanítást, a szerző Nagarjuna, és… a bölcseleten túl még a tudomány fényében is, máig is érvényes (az érvényesség pont a tudományban erősen korlátozott, mert a tudomány csak a múltat tudhatja!!):

…”Ez a Törvény107

[együttes

fönnállás,

co-existentia,

tantrikus

összefonódottság,

holonok

rendszere…]

a

legmagasabb [rendű], Mélységes, megfoghatatlan, [nem racionális, nem kísérleti] Támasz (fundamentum, substantia) nélküli.” – így mondják a valóságot a tökéletes Buddhák. E támasznélküli Törvénytől Megriadnak a támaszra vágyó108 emberek Akik nem tudnak túllépni léten s nemléten, S ostobán a vesztükbe rohannak. […] A föld, a víz, a tűz a szél Nem létezhetnek magukban;

( co-existentia, a dolgok nem

elválasztottsága!!)

H a három hiányzik, egy sem lehet, (hologfrafikus univerzum) Ha pedig az egyik hiányzik csak, a többi három sem lehet. (minden részecske az összes többiből áll)

És pedig, ha három híján nincs egy, Egy híján pedig nincs három, Akkor egyedileg nem léteznek. Így hát hogyan alkothatnak egy együttest?

(nincs tűz, ha nincs tűzrakó, nincs tánc a

táncos nélkül…)

Nos, a fenti versek az el-nem választhatóságról szólnak, a tantrikusságról, ami egyaránt illeti a létet, s nemlétet is. Mai, de csak [!] fizikai tudásunk szerint ad 1. a foton, ad 2. az ún. gamma foton (mint; egyaránt elektromágneses hullámok, de nem, mint korpuszkulum) az, ami összeköti a meg-nem nyilvánult és a megnyilvánult (anyagi spektrumban észlelhető) létet. Ez fontos, és bár… nem fizikai tétel, ugyan az erőket közvetítő közeget, minden fizikus tételezi, azt az elfeledett étert, mint; univerzális közeget juttatja eszükbe. Ez igaz is, de erről több van szó. Maga a kvantumosság a fizikai „bizonyítékom”, tudniillik ha az energia nem folyamatos, hanem kvantált, (vö.: Planck állandó és azok ún. harmonikális [zenei!] többszörösei  felhangjai) akkor

107

Elmélkedés és magasan ragyogás – Abhyudaya-naihśreyaśa-nirdesa – Nagarjuna a Drágakő fűzér (Ratnávalí), buddhista ontológia, alapmű 108 1. biztonság szükséglet, 2. a kategorikus [épp ezért: paradigma-függő] és megingathatatlan tényekbe kapaszkodó emberek.

az energiacsomag (foton) és a két minimum energia csomag közötti üresség, a szünet, önmagában bizonyítja az ü r e s s é g é s a l é t e g y m á s t f ö l t é t e l e z ő mivoltát. A foton –bizonyos fizikai értelmezés szerint- az éterbe (negatív nyomású?, negatív energiájú üresség?) csapódva maga is közegként viselkedik, nos, ha ez igaz, akkor a foton az igazi amfotér jellem, amfibia: kétéltű, s a legpraktikusabb részecske is, hullám is: igazi módon (sok közegben, sok esetben, sok részecske között) közvetíti az erőket (= tömeghatásokat). Ez persze felveti a tömeg = energia, vagy: az anyag = energia ekvivalencia kérdésességét. És egy régebbi, arisztotelészi probléma (perasz, elkülönült minőség, korpuszkula) nyomán, ha az anyag hullámtermészetű [is] akkor az mégsem lehet folytonos. A külön-álló létező (korpuszkula) eleve nem lehet külön-álló, ha a hullámtermészete folytán mégis folytonos. Az elkülönült testecske és az egynemű-folytonos hullámszerű [megszakított végtelen] e g y s z e r r e é r v é n y e s , mint „kétarcú” természeti jelenség. A RELATÍV/ LÁTSZÓLAGOS ELKÜLÖNÜLÉS már egy szerkezeti másságot feltételez, de minden szerkezet (holon, a holonok nagyobb [integrált] holonokba való beágyazottsága) egyfajta összmunkát, összminőséget, nagyobb és relatíve különálló szerkezeti egységet (még ha galaktikus nagyágú is) feltételez. Ha az éter, mint „semleges”, egynemű és minden kölcsönhatás számára „nyitott, készséges” közvetítő (vö.: Hermész, higany) üres és univerzális közeg (Víz jellegű –Thalész is): akkor nem is maga a foton létezik, hanem csak annak a hatása (hullámfodor). Aminek (éternek, mezőnek, közvetítőnek), természetesen, az atommag belsejében is jelen kell lennie, ez pedig pl. az „intelligens” közvetítő (Mercurius szimbóluma) éter (aither). Ami, pl. az erős kölcsönhatást [is] közvetítené… lyen megvilágításban (ami nem ’az igazság’, csupán gondolkodom) a tér, a mező, az űr lehet „sűrű”, vagy „telített” [téridő geometria], s minden anyagi csak számunkra tűnik annak. Végső soron ez így is van; Garrett Lisi dinamikusan ábrázolta a kvark-glüon mozgó elrendezéseit, ami, gyakorlatilag geometria -és szuperszimmetria. (Az E8 alapja egy 248 pontból álló, nyolcdimenziós szerkezet.) A három fajta kvark és antikvark a glüonokkal együtt igen sokféle szimmetriát ad, s a szimmetria függvénye lesz: milyen anyagi részecskét fogunk kapni!! (Szimmetrikus matematikai csoportot használ részecskefizikai modellnek pl. Murray Gell-Mann és kollégái az SU(3) nevű struktúrában, (1950). Gell-Mann és Lisi zseniális, csak hát … … Demokritosz nagyon hasonlót mond, amikor az anyagi minőségről szólván, azt mondja, az atomok különböző módon (geometriában?, poliszémiában, modularitásban) való elrendezése (összekapcsolódása –kvantum geometria!) adja az anyagi minőséget (ide értve pl. a perdületet [spin, impulzusmomentum], iontöltést is, nem csupán a kvark, vagy glüonok elrendeződésére gondolva. Vagy itt van Anaxagórasz, aki szerint eleve minden keverék [a holografikus univerzum 109korai eszméje?], szperma. A szpermák („platóni ideák”? létcsírák,) végtelenül sokak vannak és végtelenül sokfélék is. Modulárisak, mert a  sokféle alkotók  nagyon sokféle elrendez ődés e , értsd; geometriája: egyfajta e l ő k é p e ! ! a Gell-Mann rendszerének is. Anaxagórasz szerint minden testben benne

109

egy általunk nem ismert dimenzióban minden összeköttetésben áll egymással, ezért érthető az Einsten-Podolsky-Rosen paradoxon

van az összes többi test alkotórésze is (lételméleti „homogén” szemlélet, és ezt állítja a kvantummechanikai ismeret is!!) Lásd: egy részecske az összes többiből áll (Bohr), avagy; Indra hálója (Hinduizmus, Vaisnava [Krisna tudat] filozófia) dárgakövekből van [csak metafora!], melyekben a z ö s s z e s t ö b b i v i s s z a t ü k r ö z ő d i k , [kontextus, gráf, hálózat és hálózati minták, holonok egész rendszere - holarchia] vagy, „ahogy fenn, úgy lenn” (Hermes Trismegistos), másképp: minden Egy, (több: preszokratikus is, de előttük az Upanisádok!! [az Egy tana]) megint más nyelvjátékban: a világ az Egyhez tartozó párából [= éter analógia, termékeny {kvantumfolyamatokat tápláló} közeg, „tér”], Tao-ból [Dhao] keletkezik stb. A sokféleség (= ezer dolog világa, jelenségek [Tao], fenomének, = nem saját természetek [buddhizmus, súnyata], változó kvantumállapotok és energia mintázatok [kvantumfizika és húrelmélet]) látszat, van, de látszat, mint felszín és üresség, és nem önálló természet. Mindig bolondnak néztek, mert egy bölcsész nyilvánvalóan kompetenciát sért, ha a fizikába üti az orrát, pláne, ha (látszólag) különálló dolgokat kívánok egymással összefüggésbe horgolni, mi több; egyesíteni, kimutatni azonosságukat, de legalább: azonos eredetüket. Még ma is bonyolult, gyanús, furcsa a metaelemzés. Persze, ez egyszerre több dologra igényel rálátást. Niels Bohr, Werner Heisneber nyomán híresült el a mondás: egy részecske –vö. Anaxagórászaz összes többi részecskéből áll110. –Igaz, Anaxagórasz szerint a minőségek is eleve léteznek, de ma tudjuk a minőségek nem valós létezők. Démokritosz, Leukipoosz (atomizmus) közelebb jár a kvantumfizikai igazsághoz, a részecskék csak nagyságban (térerősség, elektromágneses hatósugár?) alakban (hullámfüggvény?) különböznek egymástól, de a lényeg azonos a GellManni és Lisi modelljével: a „végső részecskék” (glüon és kvark) elrendeződése, azaz ezek geometriája adná ki az anyagi minőség első lépcsőit. Tudniillik, hogy pl. proton, vagy neutron képződik belőlük, stb. Nézzük a következtetéseinket: I. Ismereteink körbeértek: vannak alapelemek, amik a geometria és a permutáció összes lehetősége szerint egymással más-más elrendeződést és mintázatot alkotva: más-más anyagi építőkövet, így minőséget tudnak létrehozni. Igaz, e minőségek jönnek-mennek, átalakulnak, tehát dinamikusak-változóak (más univerzum-részben lehetnek más spínű-töltésű elektronok)

II. A létezés a változás fenti sajátságai alapján ugyan azt mondhatjuk, amit már (óh, elkéső fizika) Herakleitosz (Kr. e 540 – 475?) mondott, kicsit korábban. Igaz, létezik a létező (elvon fogalom, nagydoboz), a létezők (kisebb dobozok) léteznek (a nagyobb dobozban a létezésben közösek), meg nem is: a változás létezik; hisz a részecskék és azok minőségéért felelős geometria [Platón ideális testek, vagy a kvark-geometria, vagy az élet virága -Egyiptom] állandóan változik. Hérakleitosz a tűz [elektron felvétel-oxidáció, elektron leadás, redukció, redoxi folyamatok = kölcsönösség, Hermész minősége, vegyülés/ alakulás) metaforáját (és már megint nem a konkrét

110

minden; mindenből áll, mindennel összekötött. (Tantra a jelenségek összefonódása) Illúzió kavalkád. Nincs végső természete az anyagi dolgoknak. Távolhatások, non-lokalitás. Vö. Ísa Upanisád: 6.versszak; „Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli,/ minden lényben a Lelket [közös ős-princípium, ok, de mint szubsztancia] látva többé nincs oka félni (mert egész -mátrix).] 5. vers: „Ő mozdulva mozdulatlan, távolban van Ő és közelben, [hisz a hatásának nem lehet távolsága = téridő, határsebesség nélkül: nonlokalitás, holografikusság, Indra hálója] / Ő mindenben benne rejlik, kívül van mégis mindenen.”

tűz) használja ad 1. a változékonyság ad 2. az affinitás, a vegyülő képesség, a reakciókészség szemléltetésére. Ő már megmondta, amit Buddha is mondott; lényegében a dolgok mögött nincs semmi (lényegi mag, semmi állandó), avagy a dolgok természete az üresség (sūnyatā –buddhizmus). Csak maga az örök változás (szamszára –buddhizmus) az ami örök, de a változás mögött nincs semmi, ami átalakulna. A változás mögött a semmi van. Ha meg van, nem [a hagyományosan vett] semmi, nem „olyan semmi”. Creatio ex nihilo: A tér (űr, mező, vákuum) telis-teli van átmeneti, virtuális részecskékkel. Sajnos ezek a „semmiből” aminek azért végtelen energiája van, ugranak elő. Sőt, interakcióba lépnek a valós részecskékkel, vagy akár valós részecskeként élnek tovább. Ez a semmiből való keletkezés (teremtődés). Az űr nem lehet teljesen semmi- abszolút üresség nincs (Arisztotelész), különben is, ma ezt az ürességet nevezik a fizikusok a kvantumnyüzsgéstől áthatottnak. A semmiből való teremtés logikailag és kvantummechanikailag nincs ellentmondásban az előző két ponttal, a semmi változékonysága, átalakulása „okozza”, „létre” ’hozza’ a van –t. A Van meg számtalan módon változik, akár „radikálisan megváltozva” sőt: paradox módon »l é t r e h o z v a « a nemlétet (ürességet). A fentiek fényében CSAK SZÜLETÉSEK VANNAK. A kozmikus kaleidoszkóp minduntalan hasonló mintákat vetít elénk –és a hinduizmus szerint változó, de irdatlan hosszú ciklusidőkkel (jugák) elválasztva új és új kozmikus kaleidoszkópok születnek (vagy teremtődnek Brhaman [világlélek] által). A halál az élet formája – kontúrja, hiszen ez az, ami az élő létezőt a nem élőtől elválasztja. Hogyan is lehet alak háttér nélkül? A változás szimbóluma Keleten a mindeneket át-alakító (trans-formatio) Síva, Nyugaton a lelkiismeret (metanoia [átalakulás is, megbánás is]) és a megváltás (betelő idő, Khairón). Míg maga a kozmosz egy hatalmas, de minden részében izgő-mozgó, sőt, leállíthatatlanul aktív perpetuum mobile, addig a teremtő mozdulatlan, -az arisztotelészi (és olyan sokan még, a preszokratikus és elei iskolából!) értelemben. Az anyag szintjén, bár tudjuk (modern tudományok) van még sok minden az anyag mögött, nos, az anyag szintjén az energia mozgás alakjában és a hősugárzásban nyilvánul meg leginkább. Nem is lehet elérni az abszolút 0 –t (-273 K0) hiszen ez az energia megszűnését jelentené. Ez, logikailag annyit tesz, az anyag megsemmisíthető/ energiába fordítható, majd eltűntetés (= az ember semmit teremt [inverz creatio ex nihilo]). Vagy ami ugyan az, újra a creatio ex nihilo –ból teremthető. 111

111

Ezen a távol- keleti emblémán egy virág stilizált, sziromkoszorúja látható, amely további három [… végtelenség] szirmait bontó virágot ölel körül. A belül elhelyezkedő virágok egy részt a világot alkotó három őskvalitást (guna - szanszkrit) és persze más, tradicionális hármasságok, és a kezdet[ek]et, a fejlődést jelképezik.

A Hinduizmus és Buddhizmus szerint az egyéni én nem létezik, hacsak, mint illúzió nem. A Hinduizmusban lelkünk, végső lényegünk (Ātmā) az Isten (Brahman) lelkével megegyező lényegű. A közös, hogy énünk illúzió –így eléggé nevetséges a pszichológia az illúziót vizsgáló tudománya. Főleg, ha a pszichológia „objektív tudományként” akar viselkedni –hisz a koppenhágai értelmezés óta világos, nincs objektív világ. Örök törvények pedig a legkevésbé. A buddhizmus épp ezért „imádja” a semmit, hiszen még az én –t is meg akarja semmisíteni, egyfajta elme-megállítással, nem-azonosulással. Az „önmegsemmisítés” (ākimcanna) épp az elme semmijét („csendjét” akarja, hogy az így megnyert ürességben végre valahára megjelenjen az, Aki Van. A semmiről való elmélkedés a gondolatokon túlra, az ceán mélyére (ego nélküliség) visz. A biblia is rímel erre: aki életét megtartja; [majd] elveszíti azt, aki eldobja (önös! ego) életét, megkapja azt [a totálisat]. A Védák ősi tanítása megint csak találkozik Wien –féle törvénnyel 112, a Plank –féle energia „egységcsomaggal” (Planck –állandó, ami nem egyenletesen, csak adagokban terjed és az örökmozgó univerzum okán a h= 6,66.10 -34 Js –nál kisebb adagja nincs). Az energia mindig függ a hullámhossztól, illetve magától a rezgéstől, az energia a magasabb frekvenciákon nagyobb. 83

Az ősi tanítások szerint ez az egész Univerzum itt, csupa-csupa rezgés, szünfónia (az inkább zenei formát eszünkbe juttató szimfónia helyett írom így, kozmikus jellege miatt. Szün = együtt + phóné = hang/ rezgés. A rezgés két, lényegi vonása az energia (amplitúdó) és a ritmus (a teljes [kiindulástól a visszatérésig] hullámhossz gyakorisága). A rezgés köti össze a létezőket, ami, ritmikus természetű. Zeneterapeutaként sem, zenészként sem tudtam olyan kozmikus, geográfiai, élettani működést találni, ami, még ha a jelenség aperiodikus is, mögötte ne lenne periodikus, de legalább: ritmikus működés. Még a halál is az, pl. az apoptózis esetén (átv. ért. biol. sejthalál, levélhullás, esés) is. Az élő ÖNMAGÁT SZABÁLYOZZA, a születés se m lehet parttalan, különbem rákos sejteket kapunk, a társadalomban ezek a politikusok és bankárok, akik nem ismerik az önkorlátozást; lét = együttlét. (Vö.: feltételes keletkezés, semmi nem áll meg önmagában… Buddhizmus.)

112

Wien-féle eltolódási törvény: minél rövidebb a hullám (= ami ugyan az: minél nagyobb a frekvencia) annál több az hullám közvetítette energia. (Wilhelm Wien [1864-1928], német fizikusról,).

A számfölötti születések és idő előtti, vagy megkéső sejthalálok egyaránt a szervezet, mint egész működés elleni jelenség. „Porból lettünk és porrá leszünk” –így a Biblia. Az egészből a részbe hullottunk [ptózisz] (Plótinosz ugyanezt mondta), a csillagporból majd ismét csillagpor leszünk, a testi ciklusunk ennyi. Emellett az igazi meghalás úgyszólván lehetetlen, semmit nem lehet totálisan elpusztítani, a tudatot sem, persze a halálfélelem mögött az a ragaszkodás és kulturális befolyás munkál, hogy csak e Földön, csak egy életben, csak hatalommal és birtokolva lehetünk boldogok. Ez súlyos tévedés. Nézzük másképp: A ‫( القراب ا‬Korán) 4.61. írja: „Isten azt parancsolja neked, hogy azt, amit tőle megőrzésre kaptál add vissza annak, akihez tartozik.” A kopt kereszténység, a gnoszticizmus jelmondata nem savanyú, élettől elfordult, de bölcs szerzetesi hitvallás: „Halj meg [e világnak], mielőtt meghalnál!” Mind a földi lét átmeneti jellegéről beszél, mind a pszichológiai én (annak felszínes és hamis identitásiról) rendkívül felszínességéről és illuzórikus voltáról (az egésztől leválasztott és csak társadalmi lét) szól. Minden létező közös abban, hogy létezik. Minden ember lényege ugyan az. Az nem lényegi, hogy fehér, vagy néger, szegény, vagy gazdag. A kétes értékű s hasznú ego szüntelen mozgását kell meditációval és tartalmas élettel lecsillapítani. 113

Teremtővel, vagy a nélkül, látjuk; a világegyetem pendulum aethernum jellegét, az inga örökké mozog, ha és amikor a világ CSAK-ŰR FÁZISBAN van, (éter, bozonmező, szuperfolyékony és nincs üresség az bozonok között!) akkor elindul az anyagi fázis (ciklus, végpont, üresség a megnyilvánultak között) felé, ha-amikor már NAGY [és aszimmetrikus, anizotróp] AZ ANYAGSŰRŰSÉG, a világegyetem alakítja űrré és elektromágneses energiává az anyagot. Nincs megállás. Nem is egyszerűen örökmozgóról, de örök ingáról van tehát szó. Mikroszkopikus szinten az inga -

–a kaonok végtelen ciklusa (Ellis nyomán) is. A kaonok (K0 K+ K ) és ezek antirészecskéi, az antikaonok nem csupán lebomlanak. Sokkal inkább; e g y m á s b a a l a k u l n a k (egyesült, szuperponált, de instabil állapotba jutnak, majd…. ez lesz/ lehet újabb folyamatok kiinduló pontja). Igaz, ezt a részecskék szimmetriasértéssel, hajszálnyira különböző sebességgel teszik. Kaon és antikaon csak az ún. S –ún. „ritkasági” fő kvantumszámban különböznek.

113

Ennek a japán (kínai néven pan zhang) emblémának a központi ábrája a Közép-Ázsiában és a Távol-Keleten egyaránt népszerű, végtelen csomót idézi. A végtelen csomónak ez a három irányba mutató változata a világ, talán minden vallási hagyományában megtalálható ún. szakrális hármasságok [kvarkok-antikavrkok!] valamelyikére utal.

Ellis szerint a kvantumgravitáció igen kicsiny mértékben képes befolyásolni a kaonbomlást, pontosabban az: egymásba alakulásukat (inga-hatás). Ahogyan azt a gammasugár kitöréseknél tapasztalták, a kvantumgravitációs hatás pontos előrejelzése ma még egyáltalán nem lehetséges. A gravitációs hullámoknak igazából (és ami tudásunk szerint) semmi közük sincs a kvantumgravitációhoz. (Igaz, a Nagy Egyesítési Elmélet, a GUT szeretné a garvitációt is egy Egybe integrálni). Mégis, talán segíthetik a kutatásokat, tudniillik, a nagy tömegű csillagok, szupernóvák hirtelen mozgásakor114, a téridőben gravitációs fodrozódás indukálódik, mely végigfut az univerzumon (no igen, ha e hullámot valami közben nem csillapítja). Az Univerzum végét korábban a proton bomlásidejében látták a kutatók (1031-1035 év). A világegyetem 1085-en tonna anyaga azonban nem egyszerre keletkezett, mikorra is tűnne ek a mondenség anyagi fázisa, ha csak a spontán protonbomlással számolhatnónk? Bár maga a proton elbomlása más szubatomi részecskéket –és energiát, legutóbb: elektromágneses sugárzást hoz létre (a jelenlegi adatok és tudás szerint). Az (anyagi) világ vége nem világvég; talán épp olyan, mint az anyag kezdete, kvark-antikvark, kaon-antikaon stb. részecske–antirészecske párok és ezek aszimmetriájuk. (A tökéletes szimmetria esetén arészecskék és antirészecskék megsemmísítik egymást, a tökéletes szimmetria a mozdulatlanság, a disszonancia, a szimmetria megbomlása, a disszonancia a lét ereje, örömefájdalma). S a vég is ilyen, az anyag energiává sugárzik szét. Ez már megint egy ingaszerű modell. Az Univerzum maga az üresség = végtelen, „intelligens” energia. Nem teremtett és elpusztíthatatlan. És akkor részletgazdagabban, ám mégis csak Démokritosz summás kijelentéséhez érünk: „[a világban] ’csak’ atomok vannak és az üresség” [Fragmentumok -125]. „Csupán” átrendezik [mintázatok –kaleidoszkóp] önmagukat. Mindezt úgy, hogy anyagi univerzumokat (buborékok, melyek nem tudnak más Univerzum buborékokkal kapcsolatba kerülni –nincs tér, amiben a foton száguldjon) hoz létre, a mostanit pont úgy, hogy a hat, fő természeti állandó 115 egy (emberi mértékkel) hosszan fejlődő, differenciálódó és stabil univerzumot hozott létre. Ezt hívják antropomorfnak, csak, mert mi is megjelentünk, pontosabban: eleve megjelenthettünk ebben az univerzumban, de ez már más kérdés (erős és gyenge antropológiai elvek). Mindenesetre a hat alapszám, kozmológiai állandó [ma még legalábbis] egymásból levezethetetlen.116 Érdekes kérdés a »semmi – valami – semmi« végtelen ingája megjelenik-e az emberben?

114

vö.: általános relativitáselmélet, gravitációs hullámok emittálása –interferométeres csillagászati vizsgálódások. Gravitációs hullámdetektorok, (LIGO = Laser Interferometer, Gravitational-Wave Observatory) Livingstone, Louisiana állam, Hanford, Washington állam. 115 N = 1034 = az atomokat összetartó erők és az atomok közötti gravitációs arányszáma,  = 0,007 = az atommagok kötöttségi szerkezete,  = az univerzum összes anyaga (sötét anyaga is) –így a gravitációs összehúzódás lehetséges mértéke, a Q = 1/ 100 000 szerkezeti állandó, a tér dimenzióinak (D) száma (= 3).  - de nem az einsteini, antigravitációs (tágulást lehetővé tévő) hatás [1998]. 116 Csak hat szám, Martin Rees, Vince Kiadó, 2001, Bp. [9-13 old] Világ – Egyetem sorozat

Úgy tűnik, igen, a hanyatló emberiség mai állapotát leginkábba tv „műsorokban” láthatjuk, hova is jutottunk. Nincs tehát civilizációs fejlődés, csupán felszínes változások. Civilizációk során keresztül maga a kollektíve igen buta emberiség az, ami a pusztítás és önpusztítás valós lehetőségét egyre inkább hordozza, s már többször (világháborúk) is megmutatta. Ám az élet lényege (1) az élet fenntartása, vagy (2) az élet újra-teremtése, akáár biológialailag, akár szellemileg (vö.: Hegel, Világszellem korszakai). Ma újra, de hatványozotttan nő a szocializálatlan tömege száma, akik között megint csak nő a funkcionális analfabéták száma, akik inkább élnek ösztönvezérelt állati, mint a szellemi létet, mint teljes emberi létet jelentő életet. Újabb könyvek jelennek meg, hogy hogyan szoptassunk, pilulák, mert szomorúak vagyunk, pilulák, hogy felejtsünk, szerek, hogy felébredjünk, s aktívak legyünk, porok, hogy el tudjunk aludni [növekvő létfeledés]). Elm énket küls ő erő k ur alják , a politikusok és a reklámok, az utca vélekedései. Korunkat egy reklám kritikájaként elhíresült mondás jellemzi: a citromlében már nincs valódi citrom, de a bútorápolóban valódi citrom van. A gazdaság elemi érdeke, hogy szegények és nyomorultak legyenek –nem tudunk másképp működni. Létünk csupa szenvedés és megoldatlanság. És ezért sokan már nem félnek, hanem áhítják a semmi jöttét. És a tudatlanság sötétsége, az együtt érzés hiánya, mint; belső üresség most is jelen van. A heideggeri kérdés, hogy „miért van inkább valami, mint a semmi” egy tévedésből jött. A VALAMI EGYÁLTALÁN NEM INKÁBB LÉTEZIK, mint a semmi, hanem bárminő valami, a semminek köszönheti létét. Egyszerre, egymást feltételezve vannak, de kozmikus méretben a semmiből lesz a valami, ami majd ismét az ürességben oldódik fel. Mi és műszereink persze nem lehetnek közvetlen kapcsolatban a semmivel. A mi nyugati, egomán és halálfélelmen alapuló kultúránk nem szereti a semmit, holott, halál nincs is; csak a forma hal meg. Mia formával azonosulunk. Buddha mondta: „A forma [csak] üresség, és [még] az üresség is [csak] forma”. Möbiusz szalag, palindroma, végtelen ciklus, Ourobosz kíg,yó, paradoxon, önmagába térő ösvény. Az üresség (éter, a meg-nem nyilvánulttól mentes, üres tér) végtelen energia mezeje egyszer csak, egy helyütt inhomogénné válik, s energia kitörés, majd struktúra-alakulás, e struktúra megerősödése (pl. autokatalitikus folyamatok, chemotonok önreplikáló autokatalikus folyamatai117 a káoszelmélet ún. vonzó attraktorai, stb.) lesz lehetséges. Brahman végtelen univerzumokat teremtett meg már, mi sem vagyunk kivételes helyzetben. És mi is a végtelen üresség, de; a FORMAALKOTÓ ÜRESSÉG része vagyunk. Az üresség az univerzum alapja, és lényege a ciklikusság és instabilitás: üresség — megnyilvánulások (energia, információ –anyag, anyagi struktúrák) majd üresség. A szélső értékek felé való eltérés (üresség – anyagi univerzumok végtelen kaledioszkópja) beindítja önmaga megszüntetését. Az tartós üresség energia és anyagi megnyilvánulásokba majd anyagi univerzumba csap át, sőt, teremti azt folyamatosan, eonokon át. Az időnek [eképpen] nincs jelentősége, egy univerzum élhet egy pillanatig, vagy százbillió éveken át. Majd beindul az anyag „eltávolítása” (átalakulás) az ürességből.

117

chemoton (sejtautomaták, kémiai automaták) fozmóz reakció, Calvin és Szentgyörgyi-Krebs ciklus, stb.

A ciklus két végpontja között talán egy végtelenségig tartó szünet is van, de nem kizárható, hogy az előző teremtés befolyásolja a következőt (visszacsatolás, káoszelméleti attraktorok), ám ez nem szükségszerű. A mintázatok hasonlóak lehetnek, s a végtelenségig variáltak, az üresség, a teremtő téridő méhe imádja a variációkat: kaleidoszkópokat teremt. Játszik. Kreatív. Gyönyörködik. Variál, fejleszt. Zenei szakszóval: TEMA CON VARIAZIONI. Nézzük ezt, egy (s még mennyi!) KÉMIAI VÉGTELEN KÁNON, pl. az ún. FÓRMÓZ REACIÓRA nézve:

glikoaldehid

fomaldehid

glicerinaldehid

tetróz

-da

capo al fine (2 szénatomos vegyület)

+

(1 szénatomos)

=

(3 szénatomos)

(4 szénatom)

ami elbomlik 2db glikoaldehid molekulára: a kiindulópontra. Ezt Da capo formának hívjuk a zenében. A cilus növekvő, (2)-4-8-16-32, méghozzá mértani sorozatot mutat, ami a zenében az oktávok szerkezete. –Hát mindenben ott lehet minden más? A zenei [nagy] C = 32, az oktávja a c =16, az egyvonalas c1 = 8, a (kétvonalas) c2 = 4, c3 = 2… etc. Mit mondjak, kedves és kitartó olvasóm, van mégy vagy száz ilyen reakció, persze azért némelyikük külső energia forrásra szorul. [kis]

A világlélek (Brahman) egy az emberi lényeggel (Purusa), de minden létezővel (Paramātma) is. A létezők lelke = részlet. A nagy Univerzum -kicsiben. akkor is, ha anyagból állónak hiszi magát (kötelező módszertani materializmus a tudományban, ami korunk tabu szintű vallása, hitrendszere és követelménye. Ámde… már erről is hallottak a »keresők«, hisz a mikrokozmosz és a makrokozmosz –ha nem is ugyan az, de mindenképp- analóg működésűek és struktúrájúak. Az Ā t m a –egyéni lélek- egy része mindenképp a P a r a m ā t m a - hoz tartozik, hasonlóság [homoiotész –Plótinosz] nem kétséges (az Egyből való keletkezés elve). „Amiképp fent van, akképp van [= működik, felépül] lent is” –Tabula Smaragdina (Smaragd Tábla). -Mondta ezt Hermes Trismegistos [pVT], akire a természettudósok legyintenek. A természettudományos szakos hallgatóknak írom ide, amit ők a termodinamikából ismerhetnek, a Boltzmann összefüggést, ami a MIKROVILÁG ÉS A MAKROVILÁG köldökzsinórja, (vö.: a babiloni Abszu –ősörvény: eget-földet köt össze!!). A Boltzmann összefüggés: pV = NkT118, ami, nem egyszerűen az ún. barometrikus eloszlás, hanem a részecskék viselkedése (izotermikus) közegben, akár egy zárt kis üvegben, vagy egy zárt stadionban, amit majd kiegészíthetünk a táguló és bizony nem egyenletes hőeloszlású univerzumra is. Abszu képlet! A sokaság viselkedése: olyan, azonos [bizonyos feltételek esetén azonosnak vehető] rendszerek összessége (statisztikus mechanika119), amelyek csak a kezdeti feltételek eltérő megadása miatt különböznek. 118

p nyomás, V térfogat, N részecske szám, k állandó és T idő esetén történő viselkedés. Ehhez adandó és a körülményektől függőn adható a részecskeszám sűrűség magasságfüggése (n[z]) a nyomás magasságfüggése (p[z]) is, de nekünk nem ez a lényeges. az is mindegy kozmológiai szempontból, hogy atom-, ill. móltömeggel számolunk, itt az ÖSSZEFÜGGÉS a lényeges! Vö.: a sokaság fogalmát, és az ergodikus hipotézist (amely az időre és sokaságra vett átlagolás ekvivalenciáját jelenti). A Boltzmann állandó (k –val jelölik) értéke elektronvolt/ Kelvinben: (8,617 343(15)·10−5 de megadható Joule/ Kelvinben is: k= 1,380 6504(24)·10−23 . 119 dp = -m.ndT ; pV = NkT -ból; p = nkT [Itt n = N/V részecske sűrűség, nem mint; móltömeg, mM /M], m = ma az tomtömegben, [nem: mM = mól-tömeg] (vö.: Stefan-Boltzmann törvény, Planck –állandó is)

Az N számú részecske esetén az ún. Schrödinger egyenlet szeparálásakor kapjuk meg egy részecske Schrödinger egyenletét, azaz energiaállapotát, -de ilyen, a valóságban talán nincs is (1. egy részecske az összes többiből áll, 2. lét = együtt-lét, 3. az energia eloszlás N darab részecske egészminősége, összjátéka. Még ha ez statisztikus is, a lényeg a kölcsönhatás, bár… egy részecske interferálhat önmagával -speciális pályán, extrém energia értéknél, de fizikai értelme a csak egy részecske energia-eloszlásnak már nincs igazán.). Az ún. egy-részecske egyenletek megoldásai az egy-részecske állapotok. Az ún. egész spinűek (pl. H, H2) általánosan: a bozonok. A fermionok feles spinűek (pl. H+, 3He [izotóp]). A kisebb, és a nagyobb környezet mozgásállapotát („hídként” leginkább a Boltzmann-Maxwell összefüggés írja le, de mikor én ezt más nyelvjátékban, Hermes Trismegistos tanításaként említettem, (’Háromoszor nagy Hermész’, az írástudás bevezetése) a Debreceni Egyetemen, egyszerűen hülyének néztek. Bezzeg a szuperszimmetria elméletet -a fizikusok legalábbis- elfogadni látszottak. Akkor a mikor és makrokozmosz létező, szimmetrikus párok.

Az ősrobbanást nem okozta semmi. Sokkal helyesebben: a semmi okozta azt az ősrobbanást, ami, nem jön létre, ha az energia és negatív energia közt már eleve van valami. Valami , ami csak valamil ye n gát–ként tud m űködni. Fal. Határ. Tehát az első mozgató a semmi, ami isten is lehet (ne). Ha istent ki űzzük, mert, mondjuk, az ősrobbanás magától végbe mehet, akkor sem t űnik el isten, hanem átköltözik a világ minden kis szilánkjába. A nagyon kicsi méretekben (  R proton) a z i d ő [más-fajta tér] k e z d l a s s u l n i é s m e g á l l n i , a k á r a z e g y i k legnagyobban: a fekete lyukak térid őt zabáló torzító berendezésében. Isten időn kívül van (mint minden teológiában is). Igazából isten zárójelbe tehet ő: a világ megtörténik. Folyamat. -A materializmus gy őz? A világhoz nem kell isten. -És a Tudat, az mi csoda?

A panoráma tudat120, az egészleges, egy-séges (már nem osztható = 1) tudat sok-sok tudati aspektust integrál. Az egységes tudat: túl van a részleges aspektusoktól. A TUDAT NEM AZ AGY TERMÉKE, (Dunkel, in: Zeneterápia Könyve, Montréal 2004) az agy lefordítja a testi nyelvre a tudati mezőt. A tudat tér és idő, ok és okozat nélküli.

Ami eleddig időben tagolt volt, most egymás mellett, egyszerre létezik –kapcsolataiban, jelentőségeiben, egymásra vontakozóan. 120

„A lokális ember” nem értheti ezt. A testünk van a tudati mezőben. Nem az agy állítja elő az amúgy nem-lokális, tér-telen, időtlen tudatot. A Mozart szimfónia nem a cd -n van, a cd csak hordozó. Tudjuk, a molekulák–sejtszervek—a sejt egésze–szövetek-szervműködés-, az egész emberi test, a társadalom etc. összefüggnek egymással [holonok, egészleges szerveződési szintek]. A tudat is hierarchikus. Mindenkinek meg lesz egyszer a „lények Buddha természete”, mert az idő csak segédfogalom. A tér csak segédfogalom, ezek nincsenek. (Látszatok) Az ember = a távlatokkal bíró lény, ennek etikai vetülete, hogy a börtönlakóknak is, vétkeseknek és butáknak is esélyük van a fejlődésre. Az Ísa-upanisad tanítása szerint (is) muszáj m e g h a l a d n i a kicsi-nagy mikrokozmoszmakrokozmosz duális gondolati reprezentációit és kognitív sémáit. –Csak akkor hol a fenében van, vannak a mai, „modernek korszerűnek, fejlettnek” mondott) tudományaink? Bár az einsteini kozmológia elfogadott, én alig várom, hogy ennek helytelenségét a fizikusok is belássák. Annyi bizonyos a végtelen univerzumunk erősen korlátozott, és pont nem a fénysebesség négyzetére (c2). A sebesség (sokkal helyesebben, a bozon, vagy éterközeg érzékeny a gyorsulásra, az „semmi, extrém sebességnél már ellenállóvá válik, merthogy elveszíti az éter a nyugalmi izotrópiáját, mint a lágy víz, ami kemény, ha magasról csapódunk belé és szilárd, ha a repülőgép zuhan bele) „felső határára” gondolok, inkább az egy elektronvolt alatti neutron (m n0) tömegére. Ha esetleg ez is nulla (mint a fotoné), akkor is van határ: az elektron (és antielektron tömege. És gondolok a proton bomlási idejére (1035 év), a kvarkok 1/3 –os elemi töltésére, vagy az „abszolút” nullára (-273 K0, de ez inkább elméleti, hisz mozgás = energia nélkül létező nincs). Az alsó korlátokat ma már inkább ismerjük, de maga a „felső, vagy az alsó” kifejezés relatív, ez az univerzum természetéből következik: a kicsi és a nagy (szuperhúrelmélet, ún. feltekeredettségi energia) a tömeg és energia (magerők, energiakvantumok és rezgéseik), a könnyű ( a mi világunk) és a szupernehéz sötét anyag (vö.:Higgs bozonok) EGYMÁSBA ÁTMENŐ jelenségek (befelé végtelen, egymásba való fonódás: tantra). A hőmérséklet alsó határa T  K0 (Kelvinben, ħ = Planck állandó/ 2π). A hőmérséklet felső határa a teret átalakító plazma lehetne, ami szükségszerűen menne át egyfajta új dimenzióba. A sebességi korlát vc, de az, ami extrém sebességgel mozog, az maga is a tér, a közeg része lesz, vagy; abba egyszerűen beleütközik (ahogy a víz viselkedik a nagy sebességgel beleütköző tárggyal). Sőt… az extrém gyors részecske energiává „fogy” , így valamilyen erőteret/ teret generál. A legmeggyőzőbb, hohy extrém sebességnél a vákuum, mint közegnek a szuperfolyékonysága összeomlik. 16. ábra Gianmerizzi: Reflexions by parallax -A semmi képei sorozatból 121

Az erő korlátossága –mai tudásunk szerint-: F  c4 / 4G. A kvantummechanikai S („ritkasági hatás”) tényező esetében S ħ/2. És hogy ez a fizika, vagy az anyagi világegyetem 121

ttp://www.photographyblogger.net/29-pictures-of-nothingness/

„korlátait” jelenti, még nem tudhatjuk. A hősugárzás és minden energia azonban csak az ÜRESSÉGBŐL MEGNYILVÁNULNI TUDÓ ENERGIA. És ez is csak a mi világunkban (a lét e lüktetésének eme pillanatában és eme mintéázatban) érvényes. Maga az üresség talán egy homogén, alig-szerkezetű elgondolhatatlan alakú tartály, s a tartály falából sugárzódik ki minden létező, persze többféle alakban, hisz fény, hősugárzás, elektromosság-elektromágnesség, partikulumok geometriája: bármi lehet (egy Planck időtartamig feltétlenül). A teljesség és a teljesség alkalomszerű eloszlása a teljességen (= ürességen) belül történik. Ezért fontos az ürességet eredeti nevén nevezni: a MEG NEM NYILVÁNULT VILÁG.

AOUM

Teljes az Ott és teljes ez Itt

[rész-egész, mi több: a részben megjelenő, részesedő –methexisz- Egész, így nincs is „ott” és „itt”, de van lokális térerősség-eloszlás, ennek a változásai, fodor a víz tetején]

Teljesből teljes felemelkedik [a végtelen és mindennel teljes egy másfajta létezőt generál, de benne is ott a potenciális teljesség] egy részecske… Indra hálója… holografikus Univerzum, távol hatások – non lokalitás, tantrikus fonadék]

Teljes a teljestől elszakad

Teljesen mégis megmarad

[a világ egészében önhasonló, holografikus, rekurzív, a teljes nem változhat, végtelen mikrokozmoszokat tartalmazhat, ami valmilyen módon az eredetire vonatkzoik, arra hasonló [rekurzív és kvázi-rekurzív matematika, Borel-halmat, etc. ] [a végtelenből elkülönült rész is végtelen. Végtelen – végtelen = végtelen: tautológia, igazi végtelen, fraktál .Önmagát –még a nem végtelen részekből is- rekurzíve előállító]

Béke! Béke! Béke! - ÍSA UPANISÁD

Az ún. théraváda buddhista iskola szerint a világmindenség, az élet eredetének, mikéntjének magyarázata a tudósok dolga. Egyetlen buddhista iskola vezérelve, hite sem ellenkezik a tudományos felfedezésekkel, a lényegi vélekedés az, hogy a világ folyamatosan, végtelen láncolatban teremti, újrateremti önmagát egyrészt (1.) a másodperc minden töredékében, másrészt pedig (2.) univerzumok vége nincs sora teremtődött már meg, s fog is teremtődni. Akár a szív lüktetései: elernyedés, diasztolé, üresség, összehúzódás, szüsztolé, kiáradás és megnyilvánulás.

Ami a végtelen újraszületéseket illeti, gondoljunk a folytonosan variációkat szülő univerzumra! Mely/ Aki tudatos, és igazán nagy gyönyörét leli a világogk kaleidoszkóp mintáiban. A reinkarnáció a Bibliában utalás szintjén számos helyen is megvan, számosat kitörölt a Nicea –i (Nikaiai) zsinat [325], s mindent, ami az „atyáknak” (püspököknek és Konstantin császárnak) nem tetszett122 [Órigenész, az ún. nem kodifikált, Apokrif iratok ]. Nos, a negatív szellemi állapot, az ún. erős kötőerők miatt kerül a létező a lét körforgásába, az ok-okozatok, az ún. függő keletkezés világába (szamszára). Amikor valaki megvilágosodik mintegy szabaddá válik, mert nem hat rá semmilyen kötőerő többé, keresztüllép a kötőerők (karmikus visszahatások) világán. Így, s ekkor szabadul fel a létező (az ember) az újraszületésektől, és eléri a tökéletes önzetlenség és az Egy–séggel azonos állapotát, melyet nirvánának neveznek. („Születés és halál nélküli állapot” „végső gyönyörűséghez”). Próbáljuk megérteni, a felszíni, anyagi lét lényege a »nyugtalanság«, a-niccsa: állandótlanság123. Mert semminek nincs önálló természete, a dolgok függő[ségben való] keletkezésben és változó létben vannak: léteznek-e egyáltalán?? Van-é valami túl az anyagon? Jézus mondá, ne rendezkedj be e világon (csak ezen a hullámhosszon), mert minden kincsed megeszi a rozsda… és ugyan ki épít házat hídra (átmenetre ki alapoz??), hisz itt (anyagi világ) minden csak átmenet. A buddhizmus szerint, ÉS a mai kvantummechanikai világképünkkel együtt, még ha az számos, bár csak részleteiben igazolt modellel is dolgozik: a világban nincs (csak rövid ideig – csillagászati léptékkel) ’perasz’, nem létezik „igazi, különálló minőség”, IGAZI ÖNMAGA, Én, minden Én-telen, saját-talan (anatta). A dolgok önmaguktól, mint „én-től”, qualitas -tól körül-határólttól (perasz) mentesek, és végső soron mindig számtalan előző… és SZÁMTALAN SZIMULTÁN OK [karma vāyu] … EREDMÉNYEI. Átmeneti eredményei. Végső természetük tehát az üresség (a semmi bizony „beleköltözött” a látszat-létezés pillanatába –sūnyatā). minden elmúlik, s bármi létrejött dolog, jelenség, tartson egy pikomásodpercig, ötmilliárd évig, állandóan változik, majd elmúlik. A „végső valóság” az, ami nem múlik el. A kommunizmus, és a pozitivista „kötelező” és módszertani [mindig mindennek anyagi oka van, ami persze nem igaz, az anyagi okok pedig legtöbbször csak a „felszínen” találhatók] materializmussal ellentétben mind a Hinduizmus, a Buddhizmus már oly régen állítja, hogy NINCS is egy VÉGSŐ, megbonthatatlan, stabil (= szubsztanciális) anyagi atomszerűség. Ha a téridő üres tartályszerűsége az isten, akkor, nos, ő, az omnipotens (mindenható) de tevékenysége egyben véletlenszerű is.

122

Nem lenne, sőt, nem is lehetne igazságos az Úr, ha az embereknek csak egyetlen élete (próbálkozása) lehetne, hiszen nem lehet annyit fejlődni egy életen át, hogy megszabaduljunk a földi [lokális, helyi] világ illúzióiból, bűneiből [önzés – tudattalanság, empátia-deficit, hisz’ minden élő szenved, így az erőszak a loás a politikai elnyomás abból jön, hogy nem tiszteljük a többi létezőt…] és anyagi kötőerőitől (ösztönök, vissza-hatások –karma!). Mint ahogy nem lehet érettségi vizsgát tenni, ha csak egy, vagy két elemi iskolai osztály volna… Pl.: Máté 17.10-13, Márk 9.2-13, Mal. 4.5 123 a fosztóképző, valamint; niccsa = folytonosság, tartósság pratítja-szamutpáda – függő keletkezés és kielégíthetetlenség = dukkha.

A filozófiai kérdés: a tudat visszahatása 124 erre a mindenekkel teli ürességre (micsoda ellentmondás, s mégis így kell, hogy igaz legyen). Nincs oly ’atomosz’ amely szervezettségével létrehozza a testeket, szerves életet, netán a gondolkodó lényeket, mert hát… ezek a [csak bizonyos aspektusban/ vizsgálódásban ] független alkotórészek, valamint: maguk is állandóan változnak125. Az üres térből ideiségbe, az űréter semlegességéből akcióba, struktúrába térés [születés, peraz, elhatárolt minőség], már megint az önmagát felfaló kígyót rajzolja elénk (visszatérés, ciklus).

A fentiek fényében

LÉT

ELVÁLASZTHATATLAN,

csak lenni látszik, s ami energiával és a léttéválás Mindenesetre: csakis lenni bárminő valami.

ÉS

NEM

LÉT;

ELEVE

mert az, ami van, az üresnek tűnik, teli van potenciáival. ebből az ürességből tud

A buddhizmus (és a kvantumfizikai analógiák) ezért tagadja az örök, alap, ön-okán létező szubsztancia létét, én azonban arra gondolok, csak az éterszerű tér, vagy téridő létezik, mint üresség: ami önmagát a „teremtés” ősrobbanás-szerű kitörése előtt átstrukturálja magát, méhében egy [újabb] anyagi univerzum lehetőségét hordozva. 1. Szimmetria-sértés, 2. az energia eloszlás (izotrópia és homogenitás) megváltozása. A Tökéletes Szimmetria a halál lenne, mozdulatlanság és meddőség. (Ezért a lét, vagy inkább a megnyilvánulatlanból megnyilatkozó világ a kvantumfizikai szimmetria-sértés által keletkezik.) A világ azonban önmozgó, örökmozgó és ciklikusan – ritmikusan létező -hányszor mondtam, hogy bizony én sem zenészként, sem filozófusként semmit nem tudnék mondani, ami ne lenne ritmikus. Transzponálom e dallamot; „A világ azonban önmozgó…” az ÉLET ÖNFENNTARTÓ, igazi: perpetuum mobile. Élet = energia + mintázatok (perasztól [körül-határolt, minőség] –peraszig). Így a tárgyi világ is az energia és mintázatainak része, s egyre inkább kitolódik az, ami él, s a biológiának szembesülnie kell azzal: minden él.

124

C.G.Jung és Wolfgang Pauli: Naturenklarung und Psyche, és R.A. Wilson: a tudat és a kvantummechanika nem zárják ki egymást, és nem-lokális, jungi szóval a szinkronicitás jellemzi őket –egy időben több kutató/ művész is hasonló problémával foglalkozik! izolált szigeten a majmok / madár új diófeltörési ismerete a tőlük izoláltan élő fajtársakra is hatnak, stb. Egyébiránt Jung mondta: a materiális világ a kollektív tudattalan kocsonyásan besűrűsödött állapota… 125 Egyúttal tagadja a halhatatlan lelkek, vagy szellemi entitások, „monádok” (vö.: kreacionizmus), lélek egységek létezését, amelyek a test elpusztulása után tovább élnek. Nem ismeri el az örök ős szubsztancia létét sem, amelyből minden szellemi és anyagi keletkezett. (vö.: Upanisadok, a: Minden-Egy tan).

{ A lélegzet, a Szentgyörgyi-Krebs –kör, a C-vitamin szintézise, a sejtlégzés és energia felhasználás (cAMP – ATP), a Föld pályája és forgásai, minden bolygó mérete/ tengelykörüli és valamilyen tömeggözéppont körüli forgása = r e z o n a n c i a -ja126, a Nap forgása és a Tejúthoz mért mozgásai, a szaporodás, sőt, a nemzedékváltakozás ciklusai, az elemi részek spinje, keletkezése és elektromágneses sugárzássá válása. A miofibrillumok összehúzódása, a szerotonin és dopamin ritmikus szekréciója, a sejtek ingerelhetőségi [refracter] fázis-ciklusa a csontépítés [osteoblast sejtek] és a csontállomány bontása [osteoclast sejtek] a szív Purkinje sejtei és a Tavara szárban csodás ritmussá váló kaotikus elektromos impulzusok, a NA+ és K+ pumpa… a vírus RNS kibontási fázisai, a sejt, kromoszóma-garnitúrájának aktivitási fázisai… a Napok atommagok, izotópok rendben történő átalakulásai, a földi elemek periódus rendszere, az elektronegativitás, a Plankc állandó és a kristályok növekedésének zenei arányai {harmonikális törvények} és geometriája!, az idegsejtek ritmikus ingerületvezetése, a rovarok nemzedékváltása, szaporodási ciklusaik ezer formája —találjunk már valamit, ami nem ciklus, vagy ne lenne legalább kvázi-periódus! -Hát nem zenei-e az egész világ?? }

Keresztény kultúrkörben kényelmetlen leírni, de Síva (Nataradja) nyolc karja (szuperszimmetriák!) egyikében dobot tart, létre hozva az első ritmust: a van –t, és a pause –t, a nincset, a kettes számrendszert (0,1). Létre hozta az első időt, a chrónosz prótosz. TÉRBŐL IDEISÉGBE [= MÁSFÉLE TÉR] VÁLTOTTA (Möbiusz hurok, a Kígyó, az ún. részecske-idő), ami a Planck –skálán a legkisebb létezési idő, de ennek exponenciális [ritmus!, logaritmikus arány, proporció… hierarchiák, viszonyok, grammatika, jelentés, alá-fölérendelés…] hatványa a legtovábbi létez [het]és ideje127 is, azaz nincs stabilitás, alap = támasz = substantia. Mert Isten: igenis játszik, kockázik (ó, tudatlan Einstein!). A kvantumbizonytalanság: kódolt véletlen. Egyfajta játékosság. Flexibilitás. Diverzitás, a sokféleség lehetősége. Az Univerzum színpompája. Az Univerzum kreativitása [sic!]. Isten inkább a Gópikkal játszó, örömteli, vidám s kifejezetten játékos Krisna, mint a szenvedő Krisztus (bár az indogermán ’krs’ tő ugyan az!). Isten plurális (Elocha = istennő, óhéber, ’him’ rag = többes szám, de már hímneben, tehát Eloch’ + im = androgün többisten) mindent elfogadó és megengedő, hisz létünk az öröm mellett csupa szenvedés, csupa-csupa kín, bűn és undor. Az emberi lét ma már minden természeti törvény megszegése lett, de aljas indokokból -ma már rég nem tudatlanságból-, és bűnismétléssel, sőt; több emberen, minden létezőn, különös kegyetlenséggel nyereségvágyból elkövetett terror. Vissza az ókori kultúrához: az ember fölfelé (ant’ –gör.) néző lény; a csillagokat (= eredet) fürkészi (ant –roposz, ανθρωπός) És… a szívében hihetetlen gőggel (hübrisz). Isten (az Univerzum, mint; egyetlen öntudatos-önfejlesztő lény) gyönyörködik a variációkban (kaleidoszkóp). Önfejlesztő világokat kreál. Játszik = ez az ön-feledt, végtelen tautologikus (öncélú!) játék; öröm. Sőt, minden rossz forrása is ő. Ez persze a keresztény világnak elfogadhatatlan, már csak pedagógiai-pszichológiai okokból is. A hagyományos kognitív sémáink polárisan hasítottak. Valami vagy jó, vagy rossz. A természetben ilyen nincs. Meghalt egy sejtem –hogy megszülethessen egy másik. Jó ez? Rossz ez?

vö.: rezgés-rezonancia = energiaszint, csakráink, a Föld csakrái és akupunktúrás helyei Lí (ley, Lee) vonalai. Az idő végtelen. Az idő nincs. Az idő –vetület, árnyák, valaminek a reánk eső vetülése. Végül is a végtelenben mindegy, 26 milliárd évig létezik egy univerzum, vagy a sajátos kezdeti feltételek okán csak tízmilliárd évig, mondjuk kvarkok és gluonok formájában. 126 127

Értelmi sérültekkel IS, okos egyetemesitákkal IS dolgozva jöttem rá: a LÉTMEGÉRTÉSük nem kognitív-sablonos és nem hagyományokra épülő. Hanem inkább; ÉLMÉNYEKen alapuló (különösen IQ 70, 60 alatt, autisták [arsperger kór, autisztikus spektrumzavar] esetén akár IQ 110 -de alacsony EQ –val (emotional intellignece, érzelmi IQ) és alacsony együttműködési készséggel). Az ő létmegértésük esztétikai-intuitív. A Down – kórosoknak, közepes fokban értlemileg akadályozottaknak is VAN létmegértésük, ami eleve nem lehet kognitív-racionális. A kognitív racionális A-ból B-be, B-ből C-be ún. egyvonalú, konvergnes logika nem az univerzum logikája. Az univerzumé inkább poétikus (Heidegger, Gadamer) művészi és vallási, divergens, panoráma jellegű „kolligátum”, minden benne van (másképp: holografikus). A tágabb értelenben vett biológiai evolúció sem lánc, hanem hálózat, oladlegázasokban gazdag, önmagára is, környezetére is ható rendszer. Isten nem gonosz. Isten csupán gonosz is (s ez nem blaszfémia) isten jó is, ha úgy tetszik. Isten: minden-fajta. Jézus szerint (Tamás, apokrif evangélium) isten = energia 128, teremtő, de nem személy. A kereszténység igen hamis képet közvetít róla. A csecsemő és a kisgyermek (2-4 év) tipikus gondolkodási módja a távol lévő, vagy büntető anya = rossz tárgy, a tápláló és jelenlévő anya = jó tárgy. Igaz, az egyik legnehezebb dolog a világon, az ambivalenciák összeegyeztetése és tartós integrálása a pszichénkben és látásmódunkban. Ugyanakkor a tekintélyelv hihetetlen és sokszor rejtett félelme okán sokszor kérdezni sem merünk, nem hogy: önálló gondolataink mernének lenni… A kettősség bennünk van. A behatároltság mi vagyunk –a jóval egyneműbb világ nem behatárolt, a-peirón. A poláris gondolkodás és a pedagógiai hibák (rögzített, begyakoroltatott mechanikus kognitív sémák!) nagyszerűen hoznak létre bennünk kettősséget. A megvilágosodott, aki lát, az túl van a kettősségen = ánanda. Nem boldog és nem boldogtalan, nem férfi és nem nő: Ő ’TÚL’ VAN. Jézus mondja a kérdésre, mikor megyünk bé a mennyek világába? –„Amikor a kettőt [a két-séget] eggyé tettétek [végre]. Amikor a külsőt belsővé teszed, amikor a felső olyan lesz, mint az alsó, a fréfi már nem férfi s a nő többé nem nő, akkor lépsz be majd Isten országába”. Nincs többé nő és férfi, jin és jang, c s a k a z E g y Csí erő van csak. Az ezt felismerő az Advaita, őbenne már EGYség van. Nem vagy szerep (Gender) nem vagy funkció, forma, hanem örök természeted valósítottad meg –nirákár. Nincs forma, szerep, személyiség és társadalmi funkció -nincs is mi változzon. A nirákár: minden benne történik (kalyx, kehely, kiüresedés), de már semmi sem vele –anandna, beérkezett. Anyáink egyszerre jók és rosszak és legtöbbször kívül állnak minden csak-jó és csak-rossz kategórián. Nos, a mai jóisten (jó-atya, Abba) képzetünk kulturálisan is befolyásolt, pedig… Pedig az ószövetség istene igenis bosszúálló isten. (És jobb is, ha a bosszút az ember az istenre hagyja, mi azért ne ítélkezzünk.) Az újszövetséggel összevetve, nyugati Istenképünk, egy ún. fejlődő isten. Miért is lenne isten eleve tökéletes? A tökéletesség maga, ha valami–valaki fejlődi képes. Isten, önmagában, a teremtés pillanata előtt nem lehet semmilyen. Óh, már megint a semmi…

Én vagyok a fény mindenek felett, én vagyok a mindenség. És én a az isten [is] vagyok, nem [csak] a Fiú. De hát nem ezt mondta Krisna Arjunának (Bhāgavād Gītā –ban); Én vagyok a mindenség én vagyok mindennek forrása. 128

A változások sora, a kiáradás és önmagunkba való visszatérés, az arzis (emelkedés, a lépés előtti [láb]emelés {potenciális energia} ) és tézis (a talp lerakása, súly, állítás {a potenciálisból reálissá váló energia változások} ) Egy-sége, mint: egész ciklus itt a lényeges momentum. Mi élünk vagy 60-70, a fejlettebb nyugati országokban ~87 évet, s ha olyan helyen lakunk, a park, az iskola, a templom, netán még a boltok is ugyan azok. Ez sajnos egy pszichológiai illúziót is táplál: minden változatlan. A dolgok vannak. Változnak persze, de mindig van valami. Ez illúzió csupán.

Az életünk s a világi dolgok legbelső lényege a változás. A ragaszkodás lényege: megtartani, megállítani, állandósítani. És ellene szegülni a változásnak (a természet [felfüggesztett] rendjének, illesztettség, diké). Ezért látjuk úgy, hogy a változás –bizony sokszor szenvedés is (dukkha). Ha a dolgokat, vagy egzisztenciális helyzetünket nem a r agasz kodás , az önös örömszerzés alapján szemléljük (decentrálni az Én –t, nézőpontot váltani, nem a saját-igazsághoz ragaszkodni, együtt-érezni) akkor már nem zavar bennünket a dolgok változása, eltűnése. Ezért hát nem a világ, vagy a világ változása okozza szenvedéseinket, hanem az ahhoz való viszonyunk, ragaszkodásunk, mohóságunk és tudatlanságunk.

- Govinda Lá ma nyomán

A sz er ző m egállapítás ai, conclus io:  A VILÁG: folyamat. A világ: végtelen folyamat. A világ [végtelen] ciklikusan ismétlődő fázisok {végtelen} folyamata. Az állandóság = maga is változó alrendszerek eredménye. A ciklikusság = ismétlődés = ismétlődéssel való megújulás [folyamatos teremtés] {ön} azonosság.  Az ÖN-AZONOS nem lehet teremtett (feltételektől függő –buddhista nézet), szükségképpen nincs kezdete (okoktól függése) és vége. A [dolgok] forma[i, kvalitás, perasz, minőség] –végső soronüresség, ilyen értelemben natura NON horruit vacuum, a természet nem iszonyodik az ürességtől, hanem játsszik vele s általa. Mint ahogy az üresség (is csak egy anyag felé lassan átalakuló) forma. – Buddha nyomán.  Az ANYAG, mintegy a világ ciklusainak alpha és ómegája közötti ún. intermediaer (közti) termék. Vagy, az anyag átmeneti állapot. Vagy: az anyag = az üresség és az újra-üresség különb-sége. Az üresség: a legjobb a középkori éterfogalom, önmagával (meghasonlás, kettős természet ébredése) kölcsön[ösen] hatni tudó (Atum isten masturbatio– ja129: keletkeznek a csillagok –metafora, nem szószerinti vallásos előkép!130).Önmagára hatás, autoerotika mint, az önmagával való kölcsönhatás – autoreaktivitás, önmegtermékenyítés. Egyben „semleges” neutrális, (éter) jelleg. Ami:  víz jelleg ű = mindent befogad vö: ős-anya, jin, nirákár, még-nem-minőség, nem perasz. A befogadás után: mindent kitölt (Thalész [is]: ρχαι régen e szónak csak többes számú alakja volt, lét = együtt-lét, Misein, -nincs csak az egy-végső ok?/ vagy minden egy = értsd, nem osztható!- a víz {típusú, jellemű, viselkedésű!!} őselem mozgásai, mintázatai = tulajdonságok, hullámzás, folyás, etc.., őselem = ρχή e.sz.).

A vízben az entrópia (gőz, információ és a rend elvesztése) lép frigyre a szüntrópiával (jég-kristály = max. információ  szerkezet). Mint, energiaforrás: mindent éltet (vákuumenergia, virtuális részecskék pl. leptonok [elektron ē, müon, müon-neutrínó] mezonok, hiperonok (kozmikus sugárzás, részecske-gyorsítók) parányi, „mintha létével” kezdődik az anyagi lét.  A fény (φώς -energia) az élethez (Ζώή energia + információ = struktúra = működés = élet [Schrödinger: az élet működés]) asszociált, és nem alaptalanul, az elektromágnesesség -emberi léptékkel- az ősi világegyetem egyik leghosszabb korszaka, eonja. (korai világegyetem, a „fény korszaka”) Ám máig ható (a fény, ún. kékeltolódása + Hubble szerint a maradék mikrohullámú sugárzás ), valamint szélesspektrumú kölcsönhatás. Élet-energia (od, khí, csí, prána, az Egytől leváló „pára”, a Dao [Tao]). A kvantumfizika aspektusában: a világunk -a kvantummechanikai hullám-függvények, valószínűségek- az üresség egyik esete. A világ ugyanis: nem ilyen. Hanem: a világ ilyen is (neti-neti, sem-sem [egyiptomi], a szanszkrit: thatágata = olyanság [a buddhizmusban]). A világ, számunkra kérdéstől függő is –nincs „az objektív világ”. Együttlét van, nincs az „objektív világ”.

129

autoerotika- ami azt is jelentheti. re-kurziv, önmagából –újra- előálló (vö.: iteráció, halmazelmélet, rekurzió….) Más genealógiában: Minden isten Atum phalloszából keletkezett. Az erő ♂ a hímnemű minőség. Így Atum részben férfiatlan lett, de a kiáradás (jang minőség!) az ára a világ megnyilvánult formájának (kétneműség, adnrogün minőség).. Az ősanya ♀ az anyag, a jin minőség (ami már a kvark-gluon szuperfolyékony alapanyag, alakíthatóság, az erő közege, mater-matter = anyag, eredeet, anya, a formát szülő… 130

Nonlokális, egymással átsz őtt kölcsönhatások vannak, nincs az a bizonyos aristotelészi „causa prima”, a dolgoknak egyszerre van sok, együttesen fennálló oka (karma vāyu = ko-emergens feltételek).

A világ milyenségére adott válasz sajnos mindig a kérdésfeltevés módjától is fog

függeni (vö.: előkép; episztemológia + a kvantummechanika koppenhágai értelmezése [Bohr] + (1.) a tények és jelenségek tana + (2.) fenomenológia + (3.) azok értelmezése (4.) és antropomorfizálása, [emberi] léttel telítése; esztétika, (5.) hermeneutika). Az, hogy az üresség (kvantumvákuum energia, tér, űr, Diracóceán [„bozonok egyneműé kondenzálódott {negatív plazama} étertengere”]), ez a „Semmi”, az űréter, mint;

„potenciális energiatér” [Dunkel] = holografikus mátrix [Dienes István, fizikus és trandszedentális meditáció tanár]), vagy éppmorfogenetikus mező, az ’Egy párája’ a Tao, kvantumpotenciál [David Bohm] lappangó lehetőségek, „alvó potenciák” etc. egyenlő-e istennel, nem tudom. Csak gondolkodtam csupán. A világ teli van. Ez a natura horror vacuum –helyes értelmezése. Ami  ürességgel kitöltött, s az üresség végtelen energia. Az eleai iskola működése idején, majd a kopt-keresztényeknél panta pléróma volt a neve: „a teljességgel kitöltött [űr, térköz]”. Vessük össze Krisztus szavaival, a létező mindenhol ott van: „Hasíts szét egy fát, s én ott vagyok; emeld fel a követ, s engem [meg]találsz ott [is].” (Tamás evangéliuma, az el-nem vesző lényeg/ invariáns, ’örök kezdet’ a semmiben úszó van-ás) Talán nem volt szingularitás, s az ősrobbanás sem nem ősi, sem nem robbanás nem volt. Az egy szingularitásból táguló Univerzum felfoghatatlan, mert nem lehet és nem is tanácsos mechanisztikusan egy pontba gyűjteni az Univerzum anyagát, mert az, az ürességből folyamatosan keletkezik, (a tér tágulása, Doppler effektus) majd bele is olvadhat abba, pontosabban: ürességgé (!) alakul. Tudom, pedagógiai-pszichológiailag a SÉMA OLY CSÁBÍTÓ/ kényszerű, a kezdet, az infláció s az univerzum korszakai,a belénk szocializált fejlődés elv, valamiből mindig lesz valami… És ha több pontból generálódott (az anyagi) univerzum? Melynek szupermagas frekvenciájú energiaócenját már jelzik az elméleti számítások, de számunkra még műszeresen sem érzékelhető. Pedig tudunk a neutrínókról (müon, pion, antineutrínó) amik nem hatnak kölcsön az anyaggal. Tehát az éterfogalom már nem gyermekded mese többé. Ismétlem: az anyagi unvierzum nem a teljes univerzum. Talán az Üresség, maga az Isten. Végül, engedje meg a velem kalandozó igen kedves olvasó... hogy igazán, nagyon m egkös z önjem minden türelmét, idejét és figyelmét, hogy valamennyire megközelítettük, „amibe mi is, s minden létező bele is van tartva” (Heidegger) képet is kapjunk, egy alapvetően „kép”-telen problémáról, a semmiről végső soron. Az ürességhez azonban nem ésszel, hanem lelki tapasztalattal jutunk: túl, minden kettősségen.

Aki meditált már, érti, hogy a személyes lélek (atman) mögött a személytelen nagy Lélek (nahgy = Maha + ātman, Mahātman) érezhető. Azért nem lesz egy idő után a Zen vagy a Buddhizmus gyakorlóinak halálfélelme, mert már annyiszor meghalt, szorongott, kríziskeken ment át, s a lelki gyakorlás által el lehet érni azt a „létfokot”, ami a személytelenségen át jut el az önnön személyiség-mivolthoz. Ezért jó eljátszani a halált, ezért terápiás, mikor hullapózban fekszünk, vagy a pulóverünk alá fektett [üres] nadrággal, az üres cipőnkkel szemléljük: nem azonosulunk (a-hinkara) a testi mivoltunkkal. Így a halál csupánt eloldást-eloldódást és nem-ragaszkodást jelent. Sublatus (megsemmísített) elevatus (felemelkedett) et conservatus (meghaladvamegörzött). Az üresség nem-észbeli, nem-szóbeli megértéséhez azonban nem ésszel, hanem lelki tapasztalattal jutunk: túl, minden kettősségen. Keresztül, kioltva (nir-vritti) minden érzelmi, értelmi, tudós hullámzást. Mert ha mi magunk, képzeteink, hitünk, illúzióink és ragaszkodásaink végre eltűnnek. Az üresség meg tud valósulni, így már nem takarja el szemünk az a törő-közeg, amit én-nek, saját maga –nak hisznek. A törőközeg (ego nélkül) kitisztul a kép; az üressében meg tud jelenni az: A m i V a n .

Ha nagyon komolyan vesszük, akárha csak egy pillanatig is, hogy semmi nincs önmagában, ahogy tíz évig hiába tanítom egy Filozófia Intézetben, hogy minden csakis kontextuális (± és []) lehet, akkor meglátjuk, hogyan, milyen értelemben mondta a Buddhizmus, hogy a világ egy illúzió? A kereszténység, hogy minden (született –más okból létrjött/ összetett) elmúlik: vanitas. Az ember hiú, azt hiszi, földi formája tartós, állandó, s emléke is megmarad (vanitas vanitatis, a mulandóság mulása). A földi lét is illúzió (emberi léptékek okán): nem az, aminek látszik, taminek anítják, csak māyā = nem az…. Minden másképp van! Bizonyos értelemben az illúzió mégis van. De csak úgy, mint, szivárvány, mint egy olajfoltos tócsa Newton gyűrűi (egy rálátásból, egy helyzetből, egy valamilyen nézőponttól függően). Nem az a lényege, amit mi annak látunk. -Hát tényleg vannak az ún. kvázi-részecskék?? -Hát vannak Fermionok, vannak-e leptonok, vannak-e tűzhányók és felhők?? És hol a határ, tíz a mínusz

30 másodperc az már csak „alig van”?, de egy kétezeréves hegy már kőkemény létező?? Ami, egy ezerbillió éves intervallumban pedig nem hogy nem létezett, de nem is létezhet! Nagarjuna: mivel nincs fennállás, valójában Keletkezés és elmúlás sincs.

Az illúzió lényege, hogy 114 oldalt írhatsz, a semmiről… a dolgok mögött még sincs semmi (lényegi mag, semmi állandó), avagy a dolgok természete az üresség (állandótlanság, a vizsgált minőségek folyton felbomlanak). Amikor még nem foglalkoztam buddhizmussal én úgy fogalmaztam meg: minden tudásé, és az üresség természete miatt minden jelenség: csakis kontextuális lehet. A tűzhányó nincs a bolygó magmája, forgása, hőfoka, gravitációs árapályerők (+ 14 közvetlenebb ok!) nélkül. Nagyon nagy tömegű bolygón pedig egy tűzhányó akár csak néhány centiméteres lehet (!) mégis, tűzhányó. A kontextualitást mondja a vadzsrájána (gyémánt út) is, minden egymásba fonódott (fonadék, összegabalyodás, = tantra = karma vāyu = együttesen fennálló okok). Persze Budha jobban mondta, mint én, ez a kis, eltűnő Dunkel: a világ üresség-természetű, de hál’ istennek az intellektuális és intuitív fejlődésem előtt nem olvastam sem Buddhát, sem kvantumfizikát. Csak így volt módomban újrafelfedezni a bölcseket, s a munkájuk későbbi olvasása mintegy: újra-feismerés volt. Ez több is, más is, mint a passzív befogadás. Másképp látom azt, ami van, azokat a dolgokat, amik „vanni látszanak”: a folyó [kategória] és a folyás [állandó felbukkanáséseltűnés] változó hullámfodrait… az önálló[nak tűnő] entitások eltűnnek…

A szerző, a Liszt Ferenc tanítvány és barát: Johann Nepomuk Dunkl császári és királyi zeneigazgató leszármazotta Cardinalis –varjával

Dunkel N Norbert © 2010 Debrecen

eredeti tanulmány 2009. 41 old. ὅν – μή ὅν