1
Dr. Tuza Péter : A sértetti látszatjogosultságok „Mivel nem tudták elérni, hogy ami igazságos, az egyúttal erős is legyen, úgy intézték az emberek, hogy az legyen igazságos, ami erős. Össze kell tehát kapcsolni az igazságot az erővel, ezért vagy az igazságot kell erőssé, vagy az erőset igazságossá tenni.” (Blaise Pascal) Természetes, hogy egy bűncselekmény sértettje mindig meg van győződve a saját igazságáról. Épp ezért mérhetetlen csalódás számára, amikor szembesülnie kell a saját igazságának erejével a büntetőeljárás során. A sértetti igazság erejét ugyanis nemegyszer a jogérvényesítési lehetőségek határozzák meg. Kérdéses, hogy mikortól beszélhetünk egyáltalán sértetti jogokról. A bűncselekmény elkövetését elszenvedő személy eljárásjogi értelemben akkor válik sértetté, amikor a cselekmény a hatóság tudomására jut. A sértetti pozíció megjelenése a büntetőeljárásban általában időben korábbra tehető, mint a gyanúsítotti pozíció megjelenése, hiszen a gyanúsított a vele szembeni megalapozott gyanú közlésétől kezdve gyakorolhatja eljárási jogait. A sértetti jogosultságok gyakorlásának lehetősége tehát általában korábban nyílik meg, mint a gyanúsítotti jogoké, mert a gyanúsítottal szemben a megalapozott gyanú közlése szinte minden esetben az eljárás egy későbbi szakaszában történik, főként, ha a lehetséges gyanúsított személye konkrétan még nem is ismert a hatóságok előtt. Jelent-e valamiféle előnyt a sértett számára, hogy az ő jogainak gyakorlására előbb nyílik lehetőség? Aki volt már bűncselekmény sértettje, az pontosan tudja, hogy ez semmiféle előnyt nem jelent. A Büntetőeljárásról szóló törvény szűkszavú felsorolást ad a sértetti jogok összefoglalásaként. A sértetti jogoknak azonban véleményem szerint nem a Be. 51. § (1) bekezdésében foglalt felsorolással kellene kezdődniük. 1. A sértettnek az energiáját sokszor arra kell pazarolnia, hogy egyáltalán komolyan vegyék mindazt, amit az őt ért cselekménnyel kapcsolatban előad. Sajnos ma is ismert jelenség, hogy bizonyos személyi, társadalmi, egzisztenciális körből kikerülő sértettek előadását eleve előítélettel fogadják, és bizonyos ügyeket nem kellő súllyal kezelnek.
ügyvéd, Tuza Péter Ügyvédi Iroda
2 Ugyanakkor az egzisztenciálisan magasabb szinten álló személyek - hallgatólagosan - eleve védettséget élveznek, az ő esetükben még a nyilvánvaló bizonyítékok sem mindig bizonyulnak elegendőnek. Egy magát kifejezni is alig tudó, a társadalom perifériáján élő személy nyilatkozatát számos esetben csak ezért kétségekkel fogadják. Elképzelhetetlennek tartják, hogy bizonyos pozícióban lévő emberek bizonyos bűncselekmény-típust egyáltalán elkövethetnek. Aki ügyvédként dolgozik, tudja, hogy milyen esélyekkel fordul a hatóságokhoz egy idős, szellemileg már nem túl friss ember, hogy elvették a pénzét, vagy egy prostituált, hogy megerőszakolták. Nehéz elképzelni, hogy egy bíró megverje a feleségét, képtelenségnek tűnik, hogy egy ügyész feleségével zsarolás megalapozott gyanúját kelljen közölni, ami pedig lehetetlen, hogy rendőrök megerőszakoljanak egy nőt. Szándékosan hoztam fel sarkított, bár a saját praxisomból vett példákat, amelyekkel mindössze arra szeretnék rávilágítani, hogy végre általánossá kellene tenni, hogy mindaddig, amíg a sértett vallomásával kapcsolatos, ésszerű kétségeket támasztó adatok nem merülnek fel, minden sértett bejelentését komolyan kell venni. Fontosnak tartom, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog ne csak a terheltnek járjon, hanem a sértettnek is, és legyen ez a sértett számára is deklarált jog. Megjegyzem, nagyon sokszor a terhelt tisztességes eljáráshoz való jogát is megsértik a hatóságok. 2. Agyonrágott csontnak tűnik, hogy a bántalmazott emberekkel, a szexuális bűncselekmények sértettjeivel, a sértett gyermekekkel szemben a nyomozásnak jól képzett szakemberek bevonásával kellene kezdődnie. A szakszerűtlen nyomozás elsődleges kárvallottjai ugyanis ők. Meggyőződésem, hogy részben a szakszerűség hiánya miatt futnak zátonyra eljárások, azt sugallva a sértetteknek, hogy százszor is gondolják meg, mielőtt egy ügybe belevágnak. Csak sajnos van olyan sértett, aki nem jut el a századik gondolatig, mert előtte meghal…. Véleményem szerint a sértettnek jogot kell biztosítani ahhoz, hogy a sérelmére elkövetett bűncselekmény nyomozását a hatóságok szakszerűen végezzék el. 3. Régi vesszőparipám, amelyet minden lehetséges fórumon igyekszem hangoztatni: elhibázottnak tartom, hogy a magánindítvány intézménye gyermekkorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények esetében is érvényesül.
3 Ha rajtam múlna, a gyermekkorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények egyike sem lehetne magánindítványra büntethető, csakis hivatalból üldözendő. Értem én a magánindítvány intézményének lényegét és szerintem értjük valamennyien, akik sértetti jogokkal foglalkoznak. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a gyermek nem képes a saját érdekeinek megfelelően dönteni a magánindítvány előterjesztésének kérdésében, annak pedig nem szabad őt kitenni, hogy egy felnőtt – ki tudja, milyen érdekek mentén – döntsön a magánindítvány előterjesztéséről. Előrelépésnek tekintem, hogy olyan Btk. módosítás készül, amely szerint a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények elévülése a felnőtt kor elérésével kezdődne meg. Ez azonban nem ellentételezi, hogy a magánindítványra büntethető cselekmények esetében nem hivatalból jár el a hatóság. Nyilvánvaló ugyanis, hogy azoknak a nemi erkölcs elleni bűncselekményeknek, amelyek magánindítványra büntethetőek, szinte lehetetlenné válik a bizonyítása, mire a gyermek felnő. Ráadásul arról a készülő módosításokról szóló tudósításokban sem hallottam, hogy a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló 30 napos határidő is a felnőtt kor betöltésével kezdődne. 4. A Be. 51. § (2) bekezdésében rögzített sértetti jogok érvényesülésével kapcsolatban az alábbiakra kívánok rámutatni: A sértett jogosult arra, hogy „a) ha e törvény másképp nem rendelkezik - az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás őt érintő irataiba betekintsen”. Az eljárási cselekményeken történő jelenléttel kapcsolatban egy tényezőre szeretném felhívni a figyelmet. A Be. 184. § (2) bekezdésének második és harmadik mondata szerint: A védő jelen lehet az általa, illetve az általa védett gyanúsított által indítványozott tanúkihallgatáson, valamint az ilyen tanú részvételével megtartott szembesítésen is. A kihallgatáson jelen lévő védő a gyanúsítotthoz és a tanúhoz kérdéseket intézhet. Ugyanez a jogosultság a sértetti jogi képviselőt nem illeti meg. Ha tehát a sértett vagy jogi képviselője tesz indítványt tanú kihallgatására, a jogi képviselő a kihallgatáson nem lehet jelen. Ez a megkülönböztetés véleményem szerint indokolatlan.
4 Az iratokba való betekintés joga a nyomozás során előbb-utóbb a sértettet is megilleti. Érthetetlen azonban, hogy amíg a terhelt és védője külön-külön is jogosult arra, hogy a nyomozás teljes iratanyagából ingyenesen másolatot kapjon, addig a sértettnek ez csak oldalanként 100 forint illeték ellenében elérhető. Ha tehát a sértett vagy jogi képviselője nem rendelkezik digitális fényképezőgéppel, amellyel ingyenesen lefotózhatják az iratokat, akkor csak pénzért juthatnak hozzá. Ezt a megkülönböztetést a terhelti jogosultsággal szemben szintén indokolatlannak tartom. „b) az eljárás bármely szakaszában indítványokat és észrevételeket tegyen”. Ez a jogosultság megteremti annak lehetőségét, hogy a sértett és jogi képviselője a nyomozás során felmerülő bármilyen körülményre reagáljon és bármilyen indítványt előterjesszen. A gyakorlatban ez sajnos csak arra szolgál, hogy a későbbiekben, amikor a nyomozó hatóság az eljárást megszünteti, a sértett igazolni tudja, hogy ő a szerinte szükséges indítványokat és az ügyet szerinte előmozdító észrevételeket idejében megtette. A nyomozó hatóságok meglátásom szerint még a sértetti jogi képviselőt sem tekintik partnernek, nem még a sértettet, és gyakran presztízskérdésként kezelik a sértetti indítványok elbírálását, azt érzékeltetve, hogy nagyon jól boldogulnak ők a sértett okoskodása nélkül is. Tény, hogy a bizonyítási indítványok elutasítása ellen a sértett panasszal élhet, azonban a panasz elbírálásakor az indítványban foglaltak teljesítése elveszítheti az időszerűségét. Ráadásul, bár a sértett jogosult bizonyítási indítványok előterjesztésére, azok eredményével általában csak a nyomozás végén találkozhat, így előfordul, hogy csak az indítvány előterjesztése után hónapokkal vagy akár évekkel szembesülhet azzal, hogy a nyomozó hatóság az indítványban foglaltakat milyen mértékben és hogyan teljesítette. A zár alá vétel és a biztosítási intézkedés törvényi szabályozása és főként az ide vonatkozó rendelkezések alkalmazása több problémát is felvet. A Be. 159. § (2) bekezdése szerint (2) Ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak van helye, illetőleg ha polgári jogi igényt érvényesítenek, és alaposan tartani lehet attól, hogy a kielégítést meghiúsítják, ezek biztosítására a terhelt egész vagyonának, vagyona meghatározott részének vagy egyes vagyontárgyainak zár alá vétele rendelhető el. Zár alá vételt a bíróság rendel el. A zár alá vételt azonban a Be. szerint általában biztosítási intézkedés előzi meg.
5 A Be. 160. § (2) bekezdése szerint az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság biztosítási intézkedést alkalmazhat, ha a zár alá vétel feltételeinek fennállása valószínűsíthető, és a terhelt a vagyona elrejtését, rendelkezési jogának átruházását, elidegenítését vagy megterhelését megkísérli, illetőleg ha ez megalapozottan feltehető. (3) Biztosítási intézkedésként a nyomozó hatóság, illetőleg az ügyész az (1) bekezdésben meghatározott dolgokat lefoglalja, vagy a 61. §-ban felsorolt hatóságokat keresi meg a hatáskörükbe tartozó intézkedések elvégzése érdekében. A hatóságok az intézkedéseket haladéktalanul kötelesek megtenni, és ennek megtörténtéről a nyomozó hatóságot, illetőleg ügyészt haladéktalanul tájékoztatni. (4) A nyomozó hatóság, illetőleg az ügyész a 61. §-ban fel nem sorolt más szerveket, gazdálkodó szervezeteket is megkereshet a terhelt vagyonának zárolása és a biztosítási intézkedés nyilvántartásba vétele céljából. A megkeresett szervek a biztosítási intézkedés elvégzésére vonatkozó megkeresést haladéktalanul nyilvántartásba veszik, gondoskodnak a vagyon zárolásáról, és ezek megtörténtéről a megkeresést intéző nyomozó hatóságot, illetőleg ügyészt tájékoztatni kötelesek. Milyen gyakorlati problémák merülnek fel ezek alkalmazása során? - A Be. 159. § (3) bekezdése szerint a magánfél által érvényesített polgári jogi igény biztosítására zár alá vételnek csak a magánfél indítványára van helye. A nyomozás során zár alá vételnek helye van a sértett indítványára is. A Be. 54. § (1) bekezdése szerint magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesít. Ha tehát a magánfélnek elnevezett sértett nincs tisztában a biztosítási intézkedés és a zár alá vétel szabályaival, eszébe sem jut ilyen jellegű indítványt tenni, pedig vagyon elleni bűncselekmények esetén legtöbbször fennállnak az elrendelés feltételei. Ugyanakkor maguk a nyomozó hatóságok is sokszor tanácstalanok, ha találkoznak egy biztosítási intézkedés vagy egy zár alá vétel elrendelésére irányuló sértetti indítvánnyal, mert a gyakorlatban nincsenek hozzászokva ilyen jellegű sértetti aktivitáshoz, ráadásul nem is mindig ismerik a vonatkozó rendelkezéseket és a gyakorlatot. - Annak ellenére, hogy a Be. szerint a hatóságoknak haladéktalanul meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket, tapasztalataim szerint hetek, nem ritkán hónapok telnek el, mire érdemben döntenek a biztosítási intézkedés elrendeléséről, amely után következik a zár alá vétel elrendelése kérdésében a bírósági döntés. A „haladéktalanul” fogalma nincs meghatározva, a késlekedésnek pedig természetesen nincs szankciója a törvényben, mint ahogyan egyetlen hatósági mulasztásnak sem. A nyomozás során a biztosítási intézkedés és a zár alá vétel iránti indítványt valamilyen rejtélyes okból a terheltek legtöbbször „kiszagolják”, s mire már a nyomozó hatóság egyáltalán a biztosítási intézkedésről döntene, „letakarítják” a bankszámlákat, minden mozdítható vagyontárgyat eltüntetnek, átiratnak.
6 A legideálisabb eset, ha a terhelt rendelkezik bejegyzett ingatlan-tulajdonnal, mert az ingatlan értékesítése még nem megy annyira gyorsan, bár erre is megvannak a trükkök. A hatóságok késlekedése tehát megakadályozhatja a sértetti jogérvényesítést, így a sértetti jogok e körben is pusztán látszatjogok maradhatnak. „c) a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon”. A magam részéről kijelenthetem, hogy büntetőeljárás nyomozati szakában még sohasem találkoztam olyan dokumentummal, amely azt rögzítette volna, hogy a sértett a nyomozó hatóságtól vagy az ügyésztől valamilyen tartalommal felvilágosítást kért volna, s a hatóság tagja vagy az ügyész a sértett kifejezett kérése alapján valamilyen tartalmú felvilágosítást adott volna a sértett részére. Ez vagy azt jelenti, hogy ez a sértetti jogosultság a nyomozati szakban egyáltalán nem jut érvényre, vagy azt, hogy egyáltalán nem nyer dokumentálást. Egyik verzió sem jobb a másiknál. Álláspontom szerint amennyiben a sértett a jogairól és kötelezettségeiről felvilágosítást kér, annak tárgyát és az arra adott választ dokumentálni kell már csak garanciális okokból is. „d) e törvényben meghatározott esetekben jogorvoslattal éljen”. Valóban, a sértett számára több jogorvoslati lehetőséget is megnyit a hatályos Büntetőeljárási törvény. Ahol ez pusztán látszatjogosultság, az véleményem szerint a nyomozást megszüntető határozat elleni panasz előterjesztésére nyitva álló 8 napos határidő. A Be. 198. § (2) bekezdése szerint: Ha az ügyész a nyomozást megszüntette, a sértett az eljárás folytatásának elrendelése iránt a határozat közlésétől számított nyolc napon belül panasszal élhet. A sértett a nyomozás befejezését követően jogosult arra, hogy az iratokat az őt érintő körben megismerje. Általában a sértett a teljes nyomozati irat megtekintésére jogosulttá válik, hiszen ha a nyomozás kizárólag az ő sérelmére elkövetett cselekmény miatt folyik, akkor valamennyi irat érinti. A sértettnek és a jogi képviselőjének tehát egy hónapokig vagy akár két évig tartó nyomozást követően a panasz előterjesztésére rendelkezésükre álló 8 napon belül meg kell tekinteni a nyomozás iratait és még a panaszt is elő kell terjeszteni. Ha még papír alapú másolatot is kérnek az iratokból, akkor a hatóságnak eleve 8 napja van arra, hogy az iratok másolatát a sértett és képviselője rendelkezésére bocsássa.
7 Egyetlen lehetőség tehát, hogy a sértett és képviselője a nyomozati iratokat a megszüntető határozat kézhezvételétől számított 1-2 napon belül lefotózza, hogy a maradék időben komolyan vehető panaszt tudjon az elbírálására jogosult hatóság elé terjeszteni. Álláspontom szerint indokolt lenne ezt a 8 napos határidőt a törvényben meghosszabbítani. Egyik ügyemben a nyomozást a nyomozó ügyészség végezte, így a panasz elbírálására jogosult a főügyész volt. Mielőtt a panasz előterjesztésére nyitva álló 8 napos határidő eltelt volna, a főügyész, azaz a panasz elbírálására jogosult személy az egyik televízióban, élő adásban érvelt a nyomozás megszüntetése mellett. Elképzelhető, hogy milyen esélyekkel indulónak érezhette magát a sértett akkor, amikor ezután a nyilatkozat után a jogi képviseletében panaszt terjesztettem elő. A sértetti panaszjog ebben az esetben látszatjogosultság volt. 5. A polgári jogi igények elbírálásának jelenlegi gyakorlatát súlyosan kifogásolhatónak tartom. Gyakran előfordul, hogy a bíróság a terhelt által okozott kárt összegszerű pontossággal nem tudja megállapítani, így mindössze arra szorítkozhat, hogy rögzítse, hogy az okozott kár milyen összeghatárok között mozoghat. Ilyen esetben azonban a bíróságok előszeretettel utasítják a polgári jogi igényt egyéb törvényes útra. Véleményem szerint amennyiben a kár pontos összege nem határozható meg, csak összeghatárok közé szorítható, akkor a bíróságnak a legalacsonyabb összeghatárban helyt kellene adnia a polgári jogi igénynek, lehetőséget biztosítva arra, hogy az efölötti összeget a sértett egyéb törvényes úton érvényesítse. Így a sértett eldöntheti, hogy a fennmaradó összegért vállalja-e az átlagosan 3 éves pereskedést, vagy beéri a bíróság által megállapított legalacsonyabb kárösszeggel. 6. - A Be. 229. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy ha az ügyész vagy a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, és a törvényben meghatározott egyéb feltételek fennállnak, ill. ha az ügyész a vádemelést részben mellőzte, a sértett a panaszt elutasító határozat közlésétől számított hatvan napon belül pótmagánvádlóként léphet fel. A Be. 229. § (3) bekezdése szerint: A sértettet tájékoztatni kell a pótmagánvádlóként történő fellépés feltételeiről, valamint arról, hogy ha jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán nem tud jogi képviseletéről gondoskodni, személyes költségmentesség és pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt a jogi segítségnyújtó szolgálathoz fordulhat.
8
Ezt a sértetti jogosultságot rögzítő rendelkezést nem tartom elegendőnek, főként, ha összehasonlítom a terhelti jogosultságokkal. A Be . 48. § (1)-(3) bekezdése a következőképp rendelkezik a terhelt számára történő védői kirendelésről: (1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a védelem kötelező, és a terheltnek nincs meghatalmazott védője. (2) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság akkor is védőt rendel ki, ha a védelem nem kötelező, de a terhelt védő kirendelését azért kéri, mert a jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni. (3) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a 47. § (1) bekezdésében felsoroltak (a terhelt, a terhelt törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója, külföldi állampolgár terhelt esetén hazája konzuli tisztviselője) kérelmére vagy hivatalból védőt rendel ki, ha ezt a terhelt érdekében szükségesnek tartja. Felvetődik a kérdés, hogy miért nem illeti ez meg a pótmagánvádlóként fellépni kívánó sértettet. Miért csak akkor veheti igénybe a sértett a pártfogó ügyvédi képviseletet, ha jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán nem tud jogi képviseletről gondoskodni, miért nem jár ez automatikusan a sértettnek, ha valamilyen oknál fogva nem tud meghatalmazni jogi képviselőt? Véleményem szerint a pótmagánvádlóként fellépni kívánó sértett számára mindenféle indok nélkül lehetővé kellene tenni a pártfogó ügyvédi képviselet igénybe vételét. - A Be. 231. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy mely esetekben van helye a vádindítvány elutasításának. (2) A bíróság a vádindítványt elutasítja, ha a) a pótmagánvádló a vádindítványt a 229. § (1) bekezdésében meghatározott határidő eltelte után nyújtotta be, b) a pótmagánvádlónak nincs jogi képviselője, kivéve ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik [56. § (4) bek.], c) a vádindítványt nem az arra jogosult nyújtotta be, d) a vád nem törvényes [2. § (2) bek.], vagy a vádindítvány nem tartalmazza a 230. § (2) bekezdésében foglaltakat. Fontosnak tartom felhívni a figyelmet az a.) és a d.) pont szerinti elutasítási okra. Mindaddig, amíg a Be. nem határoz meg ugyanilyen következményeket az ügyész által benyújtott vádirattal kapcsolatban, addig a pótmagánvádlóként fellépő sértettel szemben sem indokolt. Olyan esettel ugyanis még nem találkoztam, hogy ha az ügyész túllépte a vádemelésre nyitva álló határidőt, a bíróság elejtettnek tekintette volna a vádat.
9 A Be. 268. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a bíróság vádirat hiányosságainak pótlása érdekében megkeresse az ügyészt, ráadásul erre még határidőt sem szab a törvény. Miért nem lehet akkor a sértettnek lehetőséget adni arra, hogy amennyiben a vádindítványa nem felel meg a követelményeknek, úgy a hiányosságokat határidő biztosítása mellett pótolja? 7. A Be. 324. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult a) a vádlott, b) az ügyész, c) a pótmagánvádló, d) a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is, e) a vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen, f) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a vádlott hozzájárulása nélkül is - a nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa, g) a magánfél, a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen, h) az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, a reá vonatkozó rendelkezés ellen. (2) Az ügyész a vádlott terhére és javára is, a pótmagánvádló kizárólag a vádlott terhére fellebbezhet. A fenti felsorolásban a sértett nem szerepel. Véleményem szerint semmivel nem indokolható, hogy a bűncselekmény sértettje az ítélet ellen nem jelenthet be fellebbezést. Ha a pótmagánvádlóként fellépő sértettnek ehhez joga van, indokolatlan ezt a jogosultságot csak azért elvitatni a sértettől, mert a vádat ügyész képviselte. A fellebbezési jogosultság nélkül az eljárás korábbi szakaszában biztosított jogosultságok pusztán látszatjogosultságok. Egy előadásra szánt idő nem engedi meg, hogy ennél több felvetést tegyek a sértetti jogosultságok bővítése érdekében. Meggyőződésem azonban, hogy ezek a felvetések megérdemlik a vitát, mert megfelelő szakmai vita nélkül az igazságot erőssé, vagy az erőset igazságossá tenni nem lehet.
