Dr. Palásti Gábor: A MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS KÖZJOG ALAPVONALAI

Dr. Palásti Gábor: A MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS KÖZJOG ALAPVONALAI 1. Nemzetközi kollíziós magánjog, nemzetközi kollíziós közjog, egységes nemzetközi kollíziós jog Jelenlegi jogirodalmunk részletesen és igen színvonalasan foglalkozik a nemzetközi kollíziós magánjog szabályaival. Jogi egyetemeinkről kikerülő hallgatóink két nagyszerű egyetemi tankönyvből sajátíthatják el a nemzetközi kollíziós magánjog alapvonalait. Mádl Ferenc és Vékás Lajos professzorok műve1 a nemzetközi kollíziós magánjogot a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga jogterülettel, azaz a nemzetközi anyagi magánjoggal, valamint a nemzetközi gazdasági viszonyok közjogi jellegű feltételrendszerével vegyítve, jogviszonyonkénti bontásban tárgyalja. A Burián László – Kecskés László – Vörös Imre szerzőhármas által Vörös Imre professzor szerkesztésében jegyzett egyetemi tankönyv 2 kizárólag a magyar nemzetközi kollíziós magánjog témakörével foglalkozik, obligát módon beleértve a joghatósági és nemzetközi polgári eljárásjogi kérdéseket is. Korábban még kiegészült a sor Bánrévy Gábor professzor művével is, amelyik A nemzetközi gazdasági forgalom és személyi viszonyok szabályozása (Nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga) 3 címet viselte, és amelyik - a Mádl-Vékás szerzőpáros szerkesztési elveit megelőlegezve - szintén egy köteten belül, jogviszonyonként tagolva, egymástól elválasztva ismertette a kollíziós jogi és anyagi jogi szabályozást4. Mindezek a tankönyvek egységesek abban, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979.: 13. tvr. (továbbiakban: Kódex) szerkesztési elveit követve foglalkoznak a nemzetközi kollízió feloldásának kérdéseivel a személyek joga, dologi jog és szellemi alkotások joga, a szerződéses kötelmek és a deliktuális felelősség, az öröklési jog, a családi jog és a munkajog területén. A célul tűzött feladat - a Kódex szellemében - mindegyik műben ugyanaz: eldönteni azt, hogy amennyiben a fentebb felsorolt területekre tartozó kérdésekben nemzetközi kollízió merül fel, azt milyen általános szabályok és konkrét kapcsoló elvek segítségével lehet feloldani. A Kódex megfogalmazása alapján: "E törvényerejű rendelet célja /…/ annak meghatározása, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni, ha polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban külföldi személy, vagyontárgy vagy jog (a továbbiakban: külföldi elem) szerepel és több állam joga lenne 1

Ld. Mádl –Vékás, hivatkozások jegyzéke Ld. Burián-Kecskés-Vörös, hivatkozások jegyzéke 3 Ld. Bánrévy, hivatkozások jegyzéke 4 Jelen tanulmány szerzője még Bánrévy professzor úr tankönyvéből sajátította el a tárgy alapjait a '90-es évek elején Szegeden. Tudomásunk szerint a bánrévy-féle tankönyvet ma egyetemi oktatásban már nem alkalmazzák. 2

2 alkalmazható /…/"5. Ezt a Mádl-Vékás szerzőpáros tankönyve így foglalja össze: "a nemzetközi magánjog azoknak a jogszabályoknak a gyűjtőhelye, amelyek a külföldi elemet tartalmazó és az állami szuverenitással közvetlen kapcsolatban nem levő polgári jogi (vagyoni és azokkal összefüggő nem vagyoni), továbbá családi és munkaviszonyokat (azaz a – tág értelemben vett – magénjogi viszonyokat) közvetett módon (kollíziós normákkal) rendezik"6. Ugyanez Vörös Imre tankönyvében így hangzik: "/n/emzetközi kollíziós magánjogi tényállásról tehát akkor beszélünk, ha az annak alapjául szolgáló, jogi megítélést igénylő polgári jogi, családi jogi, vagy munkajogi jogviszonyban valamilyen lényeges külföldi elem van, aminek következtében a tényállás több állam jogrendszerével áll kapcsolatban, ezért el kell dönteni, hogy a tényállásra melyik állam jogrendszerének normáit alkalmazzák"7. A kollízió kérdésének a jogszabályban nevesített jogterületekre szorítkozó bemutatása, ami mindegyik említett jogirodalmi munka sajátja, egyben megadja azt is, hogy miért nemzetközi kollíziós magánjogról beszélünk: egyik mű sem próbál a polgári jog - családi jog - munkajog hármasán kívüli kérdésekben megnyilvánuló kollíziókat feloldó, egységes nemzetközi kollíziós jogot teremteni. Pedig minden további nélkül előfordulhat az is, hogy nem két vagy több állam polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi szabálya között kell dönteni, hanem más - nem magánjogi - szabályok közötti döntés a kérdéses. Mindezen kollíziós kérdések egy része ráadásul szorosan kapcsolódik a nemzetközi kollíziós magánjoghoz is: éppen a nemzetközi kollíziós magánjogi szabályozáshoz kapcsolódóan kell tudni megválaszolni pl. azt a kérdést, hogy melyik állam joga alapján döntjük azt el, hogy a Kódex alapján alkalmazni rendelt külföldi szabály érvényes-e egyáltalán; hogy amennyiben a természetes személy személyes jogát keressük, akkor melyik állam állampolgársági szabályait alkalmazzuk a lex patriae megállapításához; hogy a lex rei sitae szabályánál melyik állam joga alapján állapítjuk meg az államterületet és így azt, hogy a kérdéses fekvési hely melyik államhoz tartozik; hogy az olyan rendszerben, ahol állami-hatósági szerv előtti eljárásban történik az iparjogvédelmi igény bejelentése, a bejelentés meglétét melyik állam joga alapján kell elbírálni, stb. Sőt, kivételes esetben maga a Kódex is tartalmaz közjogi jellegű szabályra vonatkozó utalást: ilyen kivételes szabály a szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősségre alkalmazandó jog körében a 33.§ (1) bekezdése, amely a károkozó magatartás helyének jogában érvényesülő közlekedési és biztonsági szabály alkalmazását írja elő. Mindezen kérdésekben

nem

anyagi

magánjogi

szabályok

konkurálnak

egymással,

mégis,

azok

megválaszolása éppen a nemzetközi kollíziós magánjogi rendszer működése miatt szükséges. A 5

Kódex 1.§ Mádl-Vékás 43-44. Bővebben uott. 7 Burián-Kecskés-Vörös 58. szélsz. Bővebben ld.42-75. szélsz. 6

3 külföldi jogszabályok érvényességi szabályának megválaszolása mint előkérdés a Kódex összes kapcsolóelvének alkalmazása előtt felmerül; a többi példaként idézett esetben pedig a kapcsolóelv (lex patriae, lex rei sitae, az iparjogvédelem megadásának vagy a bejelentés helyének joga) megvalósulása tartozik olyan szabályok hatálya alá, amelyek már nem polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi természetűek. A közlekedési biztonsági szabályok (mint pl. nálunk a KRESZ) is aligha tekinthetőek magánjogi szabályoknak. Ráadásul a fenti kérdések a gyakorlatban sok esetben valódi dilemma elé állíthatják a jogalkalmazót: bár az érvényességi szabály logikusan kimondatlanul is a lex causae-ban keresendő, esetleg visszahőkölhet a jogalkalmazó egy rendkívül furcsának tűnő jogforrás alkalmazásától, mint pl. egy ezeréves precedens vagy egy törzsőfönöki utasítás, ha azok egyébként a lex causae részét képeznék. Különösen élesen jön elő az érvényességi szabály helye a többszintű jogalkotási rendszerrel rendelkező államok vagy azok speciális csoportjai között, mint pl. a szupranacionális szabályrendszerrel rendelkező EK, ha a jogszabály érvényessége eleve vitatott a különféle szintekhez csoportosított jogalkotási hatáskörök eltérő értelmezése miatt. A lex patriae tartalmának megállapításához felhasználható jog kérdése különösen élesen jön elő a gyakorlatban pl. a kettős állampolgárság intézményénél, ha a konkuráló jogrendszerek egyike szerint fennáll a kettős állampolgárság, a másika szerint pedig nem - ez a kérdés éppen a közelmúltban került élesen előtérbe a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán Magyarországon is. Az, hogy mennyire fontos a lex rei sitae alkalmazásához annak megállapíthatósága, hogy hol végződik az egyik állam és kezdődik a következő, éppen az elmúlt tíz-egynéhány évben került gyakorlati szempontból is előtérbe: a kétpólusú világrend felbomlásával szétesett államok utódállamai között mai napig tartó határviták vannak - csak Európában maradva a jelen dolgozat írásának idején is vannak vitatott területek a volt Jugoszláviából kivált majd' mindegyik, egymásssal szomszédos állam között, Oroszország és a legtöbb balti állam között, és rendre előtérbe kerülnek bizonyos cseh és szlovák relációban meglévő vitatott kérdések is. A lex rei sitae alkalmazása mindezen területeken fekvő dolgokra nézve nem lehetséges mindaddig, amíg nem válaszolja meg a jogalkalmazó azt a kérdést, hogy melyik jog alapján dönti el azt, hogy a fekvési hely melyik állam területén található. Másrészről előfordulhat, hogy a Kódexhez vagy a nemzetközi kollíziós magánjoghoz egyáltalán nem kapcsolódó kérdésekben keletkezik nemzetközi kollízió. Ilyen eset az, amikor el kell dönteni, hogy a belföldi adóhatóság a külföldi jog szerint külföldön befizetett adót beszámíthatja-e az adózó adófizetési kötelezettségének teljesítésébe: ekkor előkérdésként arról kell dönteni, hogy melyik állam adózási szabályai szerint kell befizetettnek tekinteni a külföldön beszedett adót. Ugyanígy: ha külföldi bíróság belföldi bíróságot keres meg valamely eljárási cselekmény - pl. tanúkihallgatás vagy helyszíni szemle - lefolytatása céljából, akkor dönteni kell

4 abban a kérdésben, hogy csak a belföldi eljárásokban használható eljárási cselekményeket lehet-e felhasznáni, vagy a megkereső hatóság által is használható bizonyítási módszerek - pl. eskütételre kötelezés - is használhatóak-e. A nemzetközi magánjoghoz nem kapcsolódó jogviszonyban merülhet fel az a kérdés is, hogy a Magyaroszágon nem létező végzettséget igazoló külföldi bizonyítvány létezésére, érvényességére és a benne foglalt jogokra melyik államnak a felsőfokú végzettségre vonatkozó jogát kell alkalmazni. Rendre előforduló kollíziós kérdés a nemzetközi kereskedelemben, hogy a belföldi továbbfeldolgozásra vagy forgalmazásra importált meghatározott terméknek melyik állam minőségi feltételeinek kell megfelelnie ahhoz, hogy az országba ilyen célból beléptethető legyen. Kollíziós kérdés az is, hogy a belföldön külföldi jogi tanácsadói minőségre pályázó külföldi ügyvéd szakmai igazolását melyik állam joga szerinti milyen szerv jogosult kiadni. Példálózó felsorolásunk végén egészen tág értelemben tulajdonképpen nemzetközi kollíziós kérdés az is, hogy a diplomáciai tárgyalások során a követendő protokoll-szabályok a fogadó, vagy a vendég államának szabályai legyenek-e. Mindezekben a kérdésekben nem polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi szabályok között kell dönteni, hanem más természetű - közjogi, vagy "közjogias" - szabályok nemzetközi kollízióját kell feldoldani, és ezen kollíziós tényállások nem kötődnek a nemzetközi magánjoghoz. Ezeknek a fentebb példákkal illusztrált kollízióknak a nagyrészét a jogtudomány méltatlanul - nem tárgyalja. Egyrészt a nemzetközi kollíziós magánjog - elnevezéséhez hűen megáll a magánjogi szabályok közötti, vagy magánjogi jogviszonyban felmerült döntéssel kapcsolatos dilemma kapcsolóelvekkel történő feloldásánál: a fontosabb művek és tankönyvek a probléma nevesítése nélkül, érintőlegesen foglalkoznak csak a nemzetközi kollíziós közjog lehetőségeivel, mintegy "nem teljesen kibeszélt" folyományaként egyes nemzetközi magánjogi kérdéseknek, mint pl. a közrend vagy az imperatív szabályok kérdése. Másrészt azok a speciális jogterületek, amelyeknek anyagi szabályai közötti döntésről lenne szó, általában nem, vagy legfeljebb a jogszabály földrajzi-területi, esetleg személyi hatálya kapcsán beszélnek a nemzetközi kollízió területére tartozó kérdésekről. Üdítő kivételként egy-egy esetben valódi kollíziós szabályt is tartalmaz néhány részterület: pl. a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok szabályainak érdekes fejezete a protokollszabályok ismertetése, ahol a vonatkozó munkák rendszerint megemlítik a kollízió lehetőségét és az annak feloldására szolgáló kialakult szabályokat, szokásokat, spontán mechanizmusokat. Hasonló kivétel a pénzügyi jog irodalma, addig a mértékig, ameddig egyes tankönyvek és egyéb jogirodalmi munkák elmélyülnek a kettős adóztatás kollíziós kérdéseiben. Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a polgári jogi, családi jogi és munkajogi nemzetközi jogszabályösszeütközések mintájára rendszerbe szedje a jog más területein létező

5 nemzetközi kollíziókat, akár a hatályos magyar jogszabályok alapján 8 , akár a normatív alapot nélkülöző, pusztán logikai-elvi szinten, esetleg az öntudatlan jogalkalmazás szintjén meglévő mechanizmusok alapján9. Ez az írás egyben javaslat arra is, hogy a nemzetközi kollíziós magánjogi oktatás egy fejezettel: a nemzetközi kollíziós közjog fejezetével kibővülve váljék egységes nemzetközi kollíziós joggá. Amint látjuk majd, ez annál is inkább problémamentesnek tűnik, mert a nemzetközi kollíziós közjog szerkezete és problémái egybeesnek a hagyományos nemzetközi magánjogéval: általános kérdései - pl. minősítés, előkérdés, renvoi, közrend, stb. - ugyanazok, és hasonló szerkezetű kapcsolóelvek - sőt, gyakran a hagyományos nemzetközi kollíziós magánjogból kölcsönvett kapcsolóelvek - segítségével történik a kollízió feloldása 10 . Ezen tanulmány olyan általános keretet kíván nyújtani a polgári jogon, családi jogon és munkajogon kívüli nemzetközi kollíziók tárgyalásához, amely alkalmassá teszi arra, hogy a nemzetközi kollíziós magánjoghoz hasonlóan, azzal együtt tárgyalja a jogirodalom, legyen tárgya kutatásoknak, és váljék az egyetemi tananyag részévé11. Elképzelésünk szerint a hagyományos nemzetközi kollíziós magánjogot és a nemzetközi kollíziós közjogot is magában foglaló jogág elnevezése az egységes nemzetközi kollíziós jog. A jogágisági feltételként szereplő önálló tárgy, funkció és egynemű szabályozási módszer12 itt is adott, pusztán a kollízió alapjául szolgáló jogviszonyra vonatkozó önkorlátozó szűkítést – "polgári jog, családi jog, munkajog" – kell kiiktatni. A jogág tárgya, funkciója és szabályozási módja ugyanaz, mint a nemzetközi magánjogé: különféle államok jogának alkalmazása közötti kollíziót kell eldönteni, kapcsolóelvek alkalmazásával. A jogágiság követelményét véleményünk szerint elviekben nem befolyásolja - nem befolyásolhatja - az, hogy az egységes nemzetközi kollíziós 8

Csak a példálózó jelleggel említett nemzetközi kollíziókhoz ld. a a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény 50.§ (1) bekezdését; az ügyvédekről szóló 1998.: XI. tv.: IX. fejezetét a külföldi jogi tanácsadóról; illetve az egész 2001.: C. tv.-t a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről. 9 Ld. pl. a külföldi jog alkalmazásánál a lex causae érvényességi szabályát automatikusan a lex causae-ban kereső mechanizmust. 10 Ezen megállapításaink egybecsengenek Szászy 1973-as művében tett megállapításaival, aki szerint: "/k/ülönböző államok jogszabályai között /…/ nemzetközi jellegű összeütközések észlelhetők a jogrendszer minden ágában, a polgári és családjog, a kereskedelmi, váltó-, csekk-, tengeri és légi jogok területén éppúgy, mint a munkajog, a polgári eljárásjog, az állam- és államigazgatási jog, a pénzügyi jog, a büntetőjog területén. Ezeknek a jogszabályösszeütközéseknek a megoldása, ha bizonyos eltérésekkel is, mindenütt hasonló alapelveknek az uralma alatt áll" (Szászy (2) 83.). Illetve: "a 'közjog' /…/ területén a kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja hasonló, mint a nemzetközi magánjogi kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja. Itt is vannak egyoldalú és kétilletve mindenoldalú kollíziós normák. /…/ Itt is felmerül az előkérdés, a minősítés, a renvoi problémája, /…/, itt is érvényesül a közrend /…/ hatása. Itt is megtaláljuk a nemzetközi magánjog kapcsolóelveit: a lex patriae, lex domicilii, lex loci contractus, lex loci executionis, lex rei sitae elvét /…/" (Szászy (2) 282-283.). Ugyanezt a megállapítást teszi speciálisan a nemzetközi kollíziós pénzügyi jogról (Szászy (2) pl. 299-301.), valamint a büntetőjog és büntető eljárásjogban meglévő nemzetközi kollíziós szabályokról is (Szászy (2) pl. 321-324.), stb. Szászy ezen művéről és szerepéről az egységes nemzetközi kollíziós jog kialakításában ld. később! 11 A szerző a Miskolci Egyetemen kísérleti jelleggel az egy féléves nemzetközi magánjog stúdium utolsó előadását több éve a közjogi kollíziók tárgyalásának szenteli. 12 Pl. Burián-Kecskés-Vörös 83-108. szélsz., Mádl-Vékás 43-39.

6 szabályok nem egyetlen jogforrásban találhatóak (mint a nemzetközi magánjogban a Kódex), hanem teljesen különféle jogforrásokba szétszórva: ez a tény legfeljebb a jogág szabályainak gyakorlati kezelését, a szabályok együttkezelését nehezíti meg. A nemzetközi kollíziós magánjoghoz képest a nemzetközi kollíziós közjog kifejezésben a közjogra utalás két óvatos állítással igazolható. Egyrészt, a nemzetközi magánjog elnevezés és a Kódex is kijelölte a kollíziós jog számára azt, hogy milyen általános elnevezés alatt egyesítsük azokat az anyagi jogi kérdéseket, amelyek nemzetközi kollízióit a nemzetközi kollíziós magánjog feloldja: ezek lettek a magánjogi kérdések. Ehhez képest automatikusnak látszik a magánjog ellentétpárját alkalmazni az ide nem tartozó nemzetközi kollíziókra: ez lesz a közjog kifejezés. Kevésbé formális érvként pedig felhozható, hogy a nemzetközi kollíziós magánjog által nem feloldható nemzetközi jogszabályösszeütközések valóban közjogi szabályok közötti összeütközéseket jelentenek, tehát a jogviszonyoknak/jogszabályoknak/jogterületeknek

a

magánjog/közjog

kategóriarendszerében

történő minősítése is odavezet, hogy azt találjuk majd: a nem nemzetközi magánjogi jogszabályösszeütközések közjogi szabályok között állnak fenn. Mindezek mellett távol áll a jelen tanulmánytól az, hogy arra vállalkozzék, hogy érdemben hozzászóljon a magánjog és közjog fogalmi páros érvényessége körül folyó vitához. Akár pro, akár kontra érvelni abban a kérdésben, hogy mennyiben alkalmazható a magánjog és közjog szerinti kategorizálás napjainkban, megpróbálni véleményt formálni abban a kérdésben, hogy Ulpiánustól napjaink gondolkodóiig kinek milyen mértékben elfogadhatóak a megállapításai a szabályoknak a közjog és magánjog mentén történő csoportosításában, messze meghaladja ennek a dolgozatnak a célkitűzéseit. 13 Ugyanakkor nem lehet nem használni a fogalompárost, ha egyrészt a vizsgált jogszabály (a Kódex), másrészt a joggyakorlat és a jogirodalom is elég egységes legalábbis a nemzetközi magánjog elnevezésben; illetve, ha a magánjog/közjog mentén történő gondolkodás legalább az esetek egy részére – véleményünk szerint jóval nagyobb részére – nézve segítséget jelent a szabályok különféle célú csoportosításában és megment az absztrahálási kísérletek hiányában jelentkező aprólékos kazuisztikába csúszástól. Amennyiben valaki mégis úgy gondolná, hogy a közjog/magánjog feltételrendszere alapján történő kategorizálási kísérleteket a jog jelenkori állapota már nem igazolja vissza, és a közjog és magánjog elhatárolása mára a múlté lett, még mindig alkalmazható a nemzetközi jogszabályösszeütközések joga kifejezés 14 , amely nyugodtan alkalmazható bármiféle jogszabályösszeütközést feloldó szabályanyagra annak minősítése 13

Szászy éppen a közjogi kollíziók kifejtésének előkérdéseként vállalkozott arra a feladatra, hogy végigelemezze a közjog és magánjog fogalmi páros használatának érvényességét az 1973-as állapotokkal bezárólag, a polgári demokráciák és a szocialista tábor jogfelfogásának ütköztetése mentén. Bár az ott elmondottak mára sok szempontból meghaladottá váltak, az érdeklődő számára jó kiindulási alap lehet. (Szászy (2) 271-276.) 14 A kifejezés leginkább Szászy Jogszabályösszeötközések c. 1973-as munkájának koncepcióját tükrözi (Szászy (2)).

7 (nemzetközi kollíziós magán- vagy közjog) nélkül, vagy a teljességnek azon igénye nélkül, amit az egységes nemzetközi kollíziós jog elnevezés egységes kifejezése jelöl. Végezetül előrevetítjük, hogy az uralkodó felfogásnak megfelelően nem foglalkozunk a nemzetközi egyezmények illetve a szupranacionális jog alkalmazási körének kérdésével, még ha a nemzeti joggal szembeni kollízió kérdése azokban az esetekben is élesen felmerül. A nemzetközi kollíziós jogot államok jogai közötti összeütközéseknek tartjuk, nem pedig az akármilyen tárgyú két- vagy többoldalú nemzetközi együttműködés eredményeként született nemzetközi jogforrás alkalmazáshatóságát leíró szabályok területének. Az alábbiakban először bemutatjuk jelen tanulmány előzményeit: mennyiben tárgyalja a nemzetközi kollíziós jog a közjogi szabályok közötti összeütközéseket egyes külföldi jogrendszerekben. Másrészt röviden kitérünk a közjogi szabályok közötti nemzetközi jogszabályösszeütközések megjelenésére korábbi magyar nyelvű jogirodalmi munkákban. Ezt követően röviden megkíséreljük megindokolni, hogy mi lehet az oka annak, hogy a jelenlegi jogirodalomból - és az egyetemi oktatásból - hiányzik a közjogi kollíziók tárgyalása, illetve hogy miért tanítunk nemzetközi magánjogot egységes nemzetközi kollíziós jog helyett. Ezek után megkíséreljük csoportosítani a közjogi szabályok közötti összeütközéseket, és csoportonként bemutatjuk a legfontosabb közjogi jogszabályösszeütközéseket feloldó kapcsolóelveket, ideértve a teljesen különféle tárgykörökben megalkotott hatályos magyar szabályok kollíziós szabályait, a közbeszerzési törvénytől a bortörvényig, az ügyvédségről szóló törvénytől az egyes eljárási jogszabályokig, stb. Jelezzük, hogy míg az autonóm jogszabályokat igyekeztünk a lehető legszélesebb spektrumban feldolgozni, a nemzetközi egyezményekben található kapcsolóelvekre csak példálózó jelleggel tértünk ki. Így pl. a kettős adózás elkerülése céljából kötött egyezményekből példálózó jelleggel ismertetünk kollíziós szabályokat, anélkül, hogy az összes egyezményre kitérnénk. A csoportosítás eredményeképpen minden releváns kollíziós szabályt elhelyezünk négy kategória valamelyikében. A dolgozatot rövid összegzés zárja. 2. A közjogi szabályok nemzetközi kollíziója egyes külföldi jogrendszerekben és a korábbi magyar jogirodalomban Nehéz lenne tagadni, hogy míg a világ legtöbb jogrendszerében a nemzetközi magánjog meglehetősen régtől fogva létező koncepció és fogalom, addig a közjogi szabályok közötti kollízió kérdése általában önálló rendszer szintjén szinte sehol nem lett kidolgozva. Jól szemlélteti mindezt a nemzetközi magánjog fogalmának általános használata: a private international law,

8 internationales privatrecht, droit international privé, diritto internazionale privato, jus privatistas internacionales, stb. kifejezések mind magukban hordozzák azt a koncepcionális szűkítést, aminek lényege az, hogy a nemzetközi kollízió csak magánjogi szabályok között vagy csak magánjogi jogviszonyokban vizsgálandó. Ennél valamivel tágabb spektrumú a conflict of laws illetve conflit de lois megközelítése, amit magyarul jogszabályösszeütközéseknek fordíthatnánk 15 , és amelyik elnevezés szintjén nem tartalmazza a magánjogi kollíziókra utaló szűkítést. Az elnevezésekből történő következtetéshez képest egy lépéssel visszább megy mindennek magyarázatában Lando, aki szerint a common law országok általában azért tárgyalják nemzetközi magánjogukban a külföldi közjogi szabályokat – legfeljebb közrendi alapon elutasítják azok alkalmazását –, míg a civil law államok nemzetközi magánjoga azért zárja ki a priori a külföldi közjogi szabályok alkalmazását, mert a közjog-magánjog megkülönböztetése a common law államokban nem létezik, így mindenféle külföldi jogszabály belföldi alkalmazhatóságáról döntenek. 16 Teljesen egyetértünk megállapításával: "/a/ civil law államokban alapvető különbség van magánjogi szabályok között és közjogi szabályok között: míg az elsőre vonatkoznak a nemzetközi magánjogi kapcsolóelvek, addig a második a nemzetközi magánjog hatályán kívül esik."17 A külföldi jogrendszerek vizsgálatát röviden összegezve még a következő megállapításokat tehetjük. A közjogi kollíziók lehetősége több – elsősorban common law – jogrendszerben is felmerült a hagyományos nemzetközi magánjogon belül, mert voltak olyan konkrét esetek, amikor külföldi közjogi szabályok alkalmazásáról kellett dönteni, azonban hagyományosan a legtöbb esetben a külföldi közjogi szabály alkalmazhatósága ellen foglaltak állást. Ezen esetek sajátja, hogy magánjogi jogviták keretében merült fel közjogi kollízió, és rendszerint a nemzetközi magánjog valamely általános kategóriájának alkalmazásával – mint a közrend – zárták ki a külföldi közjogi szabály alkalmazását. Így pl. a közrendbe ütközésre való hivatkozással zárja ki a nemzetközi magánjogi gyakorlat a common law-ban a külföldi büntetőjogi szabály alkalmazását18; a közrendbe ütközésre hivatkozással mondták ki, hogy a külföldi adójogi szabály még közvetett módon sem vehető figyelembe a fórum államában19. Hasonló döntés született abban az ügyben, ahol a külföldi jognak a titkosszolgálatban dolgozókra vonatkozó titoktartási kötelezettségét nem vették figyelembe, hivatkozva többek között arra, hogy az ilyen szabály a kötelezettséget előíró állam érdekét védi, amelynek elismerése belföldön közrendi okból nem lehetséges, azaz a titkokat 15

Ld. Szászy (2) Lando 108. Ennek alapján a nemzetközi magánjog tárgyának meghatározásához ld. Palásti 17 Saját ford., "In the civil law there is a basic distinction between private law to which the conflict rules apply and public law which has been held to be outside the scope of the private international law rules." Lando 109. Később rátér arra, hogy napjainkban a két nagy jogterület egyre kevésbé választható el egymástól a civil law államokban is. 18 Huntington v. Atrill [1893] AC 150 Privy Council; Banco de Vizcaya v. Don Alfonso de Borbon y Austria [1936] 1 KB 140 K.B. Division; USA v. Inkley [1988] 3 WLR 304 Court of Appeal 19 Peter Bucham Ltd. and Macharg v McVey [1955] AC 516 High Court of Justice of Eire 16

9 kifecsegő korábbi titkosszolga és a külföldi kiadó közötti kiadási szerződés érvényessége nem támadható meg közrendi alapon20. A XX. század közepéig jól kialakult gyakorlata lett a külföldi jog szempontjából csempészetet megvalósító szerződéseknek az USA-ban, illetve a valamely tagállam joga szerint tilos szerződések megítélésének egy másik tagállamban 21 . Az esetjogi döntések mellett a jogelmélet is sok helyen foglalkozott a külföldi közjogi szabály alkalmazhatóságának közrendi összefüggéseivel. Mindezek alapján elmondható, hogy a fenti esetekben a közjogi szabályok nemzetközi kollíziója a nemzetközi magánjog tárgyát képezi, mert saját fogalomkészletét applikálva foglalkozik vele, de rögtön ki is zárja annak lehetőségét. Ez persze nem jelenti azt, hogy a közjogi kollízióval a leginkább foglalkozó – és általában annak lehetőségét elvető - conflict of laws irányzat egységes kollíziós jog lenne, azonban a "vegytiszta" nemzetközi magánjogtól az egységes nemzetközi kollíziós jogig tartó skálán mindenképpen jóval közelebb helyezkedik el az egységes kollíziós joghoz, mint a nemzetközi magánjogi (internationales privatrecht, droit international privé) felfogás – nem is beszélve hatályos Kódexünk kommentárjairól –, amelyik inkább hallgat a problémáról, mintsem érdemben foglalkozik vele. Ami a jogirodalmat illeti, azt látjuk, hogy a nemzetközi magánjog határainak viszonylagos rugalmassága miatt sokáig foglalkoztak nem magánjogi kollíziókkal kifejezetten nemzetközi magánjogászok is. Ez a tendencia főképp a XX. század első feléig tartott. Szászy pl. a nemzetközi kollíziós pénzügyi jog bemutatásánál ugyanúgy hivatkozik az elsősorban nemzetközi magánjogász Batiffol és Niboyet írásaira, mint az elsősorban pénzügyi jogászként közismert Isay-ra vagy Nagy Tiborra22. Ráadásul a nemzetközi kollíziós pénzügyi jog ezen írók címük szerint is nemzetközi magánjogi munkáiban jelent meg, mint pl. "Traité élémentaire de droit international privé" Batiffoltól, vagy "Cours de droit international privé" Niboyettől23. Ugyanez vonatkozik a kollíziós büntetőjogra, ahol büntetőjogászokkal együtt vitatkozik Morelli "Elementi di diritto internazionale private italiano" c. munkájában a nemzetközi kollíziós büntetőjog kérdéseiről 24 , és időben még korábbra visszamenve ismertette véleményét a nemzetközi magánjogból ismert Huber vagy Voet is a témában.25 Mindez a jelenség ugyanígy megfigyelhető a többi jogviszony esetében is. Egy másik tendencia az volt, hogy a közjogi kollíziók lehetőségének az állami szuverenitásra gyakorolt vél vagy valós hatása miatt, valamint a közjog és magánjog elhatárolásának elméleti problémái alapján kifejezetten jogelméleti szakemberektől államjogászokon keresztül politikai 20

Attorney-General (UK) v. Heinemann Publishers Australia Pty Lttd. (No. 2) (1988) 165 CLR 30 Részletesen elemzi pl. Rabel II. kötet 22 Ld. pl. Szászy (2) 286-289. 23 Ld. Szászy (2) 287. 7. és 8. lábjegyzet 24 Szászy (2) 326. 30. lábjegyzet 25 Szászy (2) 328. 21

10 ideológusokig sokan állást foglaltak a kérdésben. Ezek a hozzászólások jóval kevésbé voltak szakszerűek és "technikusak" az egyes speciális jogterületek vagy jogágak művelőinek megnyilatkozásainál, ezért nem csoda, hogy az a színes egyveleg, ami ezen nézetek ismertetése során elénk tárul, kevés gyakorlati információt tartalmaz, és rendkívül nehéz kiindulópontnak tekinteni a további vizsgálódásokhoz. Jól érzékelteti a helyzetet az a tény, hogy Szászy, aki megkísérelte

bemutatni

az

államjogi/közjogi

kollíziókról

kialakult

általános

nézeteket,

szükségszerűnek tartotta Marxtól Kelsenig, Savigny-től Makarovig, Puchta-tól Austinig beidézni a különféle elméleteket 26 . Ehhez képest a kézzelfoghatóbb jellegű okfejtések, a bírói ítéletek kommentárjai már nemzetközi magánjogászok tollából származnak 27, azonban ezen fejtegetések tartalma sokszor nehezen összeegyeztethető a korábban általánosságban az állami szuverenitás és territorialitás, stb. kapcsán leírtakkal – azzal ti., hogy az általános tételekkel szemben mégiscsak van tere a külföldi közjog alkalmazásának. Mára a helyzet úgy alakult, hogy egyrészt az egyes speciális területeken kialakult szabályanyag – mint a nemzetközi adójog – saját tárgyi hatályán belül, rendszerint a nemzetközi magánjog fogalomkészletét felhasználva, szintén foglalkozik a közjogi szabályok közötti nemzetközi kollíziókkal. Másrészt, éppen a Római Egyezmény kapcsán, legalábbis az imperatív szabályok 7. cikkelybeli megfogalmazása miatt újfent előtérbe került a külföldi közjogi szabályok alkalmazhatóságának kérdése.28 Ami a hazai helyzetet illeti, a XX. század első felében nem teljesen alakult ki a nemzetközi magánjog egynemű tárgya nálunk sem, ami természetessé tette, hogy a közjogi szabályok alkalmazhatóságával is foglalkozzék. Valójában történetileg egy ideig Magyarországon is a nemzetközi magánjog körébe tartozónak vélték az állampolgárság részletes szabályozását29, illetve az államterület, a belföld és a külföld fogalmának meghatározását30. Mindezek ellenére egységes rendszerbe foglalt kollíziós jog Szászy István 1973-as Jogszabályösszeütközések c. művéig nem íródott magyar nyelven 31 . Szászy műve ennél azonban több, mert ő rendszerét kiterjeszti az interregionális

(területközi),

interperszonális

(személyközi),

intertemporális

(időközi)

és

jogágazatközi, jogintézményközi és jogszabályközi összeütközésekre is. Ezen rendszeren belül csak egy a nemzetközi kollízió kérdése, amelynek egy-egy fejezetét képezik az egyes közjogi kollíziók jogviszonyonként ugyanúgy, mint ma a Kódexben egymás után az egyes magánjogi 26

Szászy (2) ld. a teljes 6. fejezetet! Uo. 28 Ugynezt pán-amerikai viszonylatban ld. a hasonló tárgyú Mexikói Egyezményben! 29 Ld. pl. Szántó 22-38. 30 Ld. pl. Szántó 16-22. 31 Szászy (2) 27

11 jogviszonyok kollíziói. Véleményünk szerint a rendszer elméletileg ugyan valóban kiterjeszthető, azonban ettől egyrészt parttalanná válik, másrészt teljesen elveszti azt a homogenitását, ami a nemzetközi kollíziós jogon belül megvan. Így pl. a jogágazatok, jogintézmények és jogszabályok közötti kollízió egyenes úton vezet el minket az alkotmányossági normakontrollhoz és így az alkotmányjoghoz, amelyet egy rendszerbe vonni a nemzetközi magánjoggal igen nehéz lenne. Ami mindenesetre Szászy-nak az egységes nemzetközi jogszabályösszeütközések jogára tett javaslatát és az annak alapjául szolgáló koncepciót illeti, azzal teljesen egyetértünk – erre a koncepcióra épül tanulmányunk is. A koncepció lényegét Szászy röviden összefoglalta: "Különböző államok jogszabályai között /…/ nemzetközi jellegű összeütközések észlelhetők a jogrendszer minden ágában, a polgári és családjog, a kereskedelmi, váltó-, csekk-, tengeri és légi jogok területén éppúgy, mint a munkajog, a polgári eljárásjog, az állam- és államigazgatási jog, a pénzügyi jog, a büntetőjog területén. Ezeknek a jogszabályösszeütközéseknek a megoldása, ha bizonyos eltérésekkel is, mindenütt hasonló alapelveknek az uralma alatt áll, és ezért ha el is kell ismernünk bizonyos értelemben e jogágak nemzetközi vonatkozásait szabályozó jogok önállóságát a testvér jogágak mellett, azokat egy nagy egységes jogág, a nemzetközi jogszabályösszeütközések joga, a nemzetközi kollíziós jog részének kell tekintenünk."32 A Kódex 1979-es megjelenése ehhez képest élesen elkülönítette és előtérbe helyezte a nemzetközi magánjogot, a más jogterületen megtalálható jogszabályösszeütközések pedig beékelődtek azoknak a jogterületeknek a kérdései közé, amelyek szabályai között a nemzetközi kollízió létrejött. 3. A közjogi kollíziók hiányának lehetséges okai a jelenlegi jogirodalomból és egyetemi oktatásból Érdekes kérdés, hogy Szászy 1973-as egységes nemzetközi jogszabályösszeütközések jogáról szóló koncepciója után miért maradt meg a magyar nemzetközi kollíziós jog szűk értelmű nemzetközi kollíziós jognak, azaz miért beszélünk önálló nemzetközi kollíziós magánjogról ahelyett, hogy kiterjesztettük volna a tárgyat a közjogi nemzetközi jogszabályösszeütközések területére is. Véleményünk szerint ugyanis a tárgykörben Szászy koncepciója után keletkezett irányadó alapművek – Bánrévy, Mádl és Vékás, majd Burián, Kecskés és Vörös tankönyve – mind olyan önkorlátozáson alapulnak, amelyiknek lényege az, hogy a szerzők megállnak a polgári jogi, családi jogi és munkajogi kollíziók tárgyalásánál, és fel sem vetik a további kollíziók tárgyalásának

32

Szászy (2) 83.

12 lehetőségeit. Elgondolásaim szerint a következő okokkal magyarázható az, hogy mára nem alakult ki egységes nemzetközi kollíziós jog, azaz a nemzetközi kollíziós magánjog mellett a nemzetközi kollíziós közjog témája háttérbe szorult. Első és legszembetűnőbb érvnek a normatív jogértelmezés szabta határ mutatkozik: a nemzetközi magánjogi tankönyvek arra vállalkoztak, hogy az 1979.: 13. tvr-t mutassák be, ami pedig megáll a magánjogi kollíziók feloldásánál. Szászy idejében, mivel a Kódex még nem létezett, ilyesfajta normatív érv nem létezett. Míg tehát 1979. óta önálló jogszabályunk foglalkozik a nemzetközi kollíziós magánjoggal, addig ugyanilyen jogszabály a nemzetközi kollíziós közjoggal nem foglalkozik. Ez első ránézésre talán indokolhatja azt, hogy a közjogi kollíziós kérdések háttérbe szorultak, ám a probléma másodszori átgondolása után már nem elégszik meg az ember ezzel az érvvel. Ennek több oka is van. Egyrészt, ritka esetben maguk a nemzetközi kollíziós magánjog normái is tartalmaznak olyan kapcsolóelveket, amelyek a magyar jog fogalmai szerinti közjogi szabályokra mutatnak 33 . A Kódex közrendi klauzulájának felhívása is sokszor vezethet közjogi tétel alkalmazásához, hiszen a közrendre vonatkozó szabályok egy jelentős része közjogi jellegű (pl. alkotmányjogi) szabályban található. Továbbá az, hogy a Kódex főszabályként nem tartalmaz közjogi jellegű kapcsolóelveket, vagy közjogi jogviszonyokra nem tartalmaz kapcsolóelveket, nem jelenti azt, hogy ilyen kapcsolóelvek normatív szinten ne léteznének. Pl. nemzetközi kollíziós közjogi kapcsolóelv egyes eljárási jogszabályokban a megkereső állam joga és a megkeresett állam joga fordulat; vagy a felsőfokú tanulmányok egyenértékűségének elismeréséről szóló szabályokban a fokozatszerzés helyének joga, stb. Arról van tehát csupán szó, hogy a nemzetközi kollíziós közjognak vannak önálló kapcsolóelvei amelyeket megfelelő jogszabályok tartalmaznak, csak ezek – a szabályozott életviszonyok heterogenitása folytán – nincsenek oly módon egybefűzve, mint a nemzetközi kollíziós magánjogi Kódexben találhatóak. Tehát valójában a normatív értelmezés fonalán is eljuthatunk a nemzetközi kollíziós közjoghoz, csak nem egyetlen jogszabály (valamiféle nemzetközi kollíziós közjogi kódex), hanem sok különféle jogszabály tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amik a nemzetközi kollíziós közjog kifejezést tartalommal töltik meg. Egyébként

a

nemzetközi

kollíziós

magánjogi

jogszabály

tudományos

értelmezése

is

kikerülhetetlenül elvezet olyan kérdésekhez, amelyek közjogias jellegűek, és amelyekre a jogtudománynak rá kell mutatnia, mint pl. a külföldi jogszabály érvényességi kellékeire alkalmazandó jog kérdése. Nyilvánvaló, hogy a jogszabályok érvényességi feltételeit leíró 33

Ld. a Kódex 33. § (1) bekezdését, vagy a Római Egyezménynek a harmadik államok imperatív szabályainak figyelembevételét lehetővé tévő rendelkezése (7. cikkely).

13 jogszabály, amely rendszerint a jogalkotás rendjéről szól, közjogi jellegű. És mivel ennek figyelembe vétele kikerülhetetlen ahhoz, hogy a külföldi magánjogi szabályt alkalmazni tudjuk, a nemzetközi kollíziós magánjog tanulmányozása el kell, hogy vezessen minket a külföldi jogalkotási jogszabály, azaz egy közjogi szabály alkalmazásának kérdéséhez. Talán a legfontosabb érv azzal szemben, hogy a nemzetközi kollíziós jogot a jogtudomány a normatív rendszerből kiindulva lecsupaszítsa a nemzetközi kollíziós magánjogra – mondván, erről van

kerek

jogszabályunk

–

éppen

a

jogtudomány

szerepe.

Az

nevezetesen,

hogy

fogalomalkotásaiban, dogmatikai rendjében túllép a normatív határokon, és a lehető legszélesebb kontextusban próbálja megragadni tárgyát: "/m/a is alkotnak jogági kódexeket egy-egy összetartozó, azonos elveken alapuló normacsoport összefoglalására; de a jogszabályok zöme nem jogáganként jelenik meg, hanem a – jogágak határaival mit sem törődve – különböző életviszonyok komplex rendezésére törekszik"34. Utolsóként pedig megjegyezzük, hogy bár igaz, hogy a Kódex a nemzetközi kollíziós magánjog átfogó jogszabálya, és mint ilyet tárgyalja a jogirodalom, valójában azonban kollíziós magánjogi szabályok találhatóak más jogszabályokban is. Azaz nem igaz az állítás, miszerint a magyar nemzetközi kollíziós magánjog a Kódexnél kezdődik és ott is végződik. Ez anélkül igaz, hogy a nemzetközi egyezményeket kihirdető jogszabályok elvétve előforduló kollíziós rendelkezéseire gondolnánk. Nemzetközi kollíziós magánjogi szabályt tartalmaz pl. a Ptk.35 – szerintünk is jogosan – kritizált36 azon szabálya, amely a magyarországi lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztó védelmében korlátozza a jogválasztást; vagy a jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló 2001. évi LXXX. törvény 4.§-a37. Tehát az a premissza, hogy a nemzetközi kollíziós magánjogot egyetlen jogszabály kodifikálja, míg a közjogi kapcsolóelvek több különféle jogszabályban találhatóak, lényeges pontosításra szorul: legfeljebb annyit lehet elmondani, hogy a nemzetközi kollíziós magánjogi szabályok kevésbé vannak "szétszórva" a jogrendszer egyes önálló jogszabályaiban, míg a közjogi kollíziós szabályok forrásai valóban színesebb képet mutatnak. Ekkor azonban már csak a jogforrások heterogenitásának mértékéről beszélhetünk a magánjogi és közjogi kollíziós jog között, nem pedig arról, hogy az egyik jogterület normatív alapon teljesen egységes, a másik pedig fragmentálódott.

34

Mádl-Vékás 46. Ld. a Ptk. módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 5/C §-át 36 Ld.pl. Burián (1), Burián (2), Vékás 37 4. § (1) A visszaszolgáltatást követően a kulturális javak tulajdonjogára a kérelmező állam joga vonatkozik. (2) Az e törvényben foglaltak nem érintik a kérelmező államnak és a jogellenesen kivitt kulturális javak tulajdonosának a kérelmező állam joga alapján indítható egyéb (polgári, büntetőjogi) igényeit. 35

14 Míg a normatív határokra – a Kódex tárgyi hatályára – hivatkozni formálisnak tűnő érv, valamivel érdemibbnek látszik az állami szuverenitás kérdésére hivatkozni a közjogi viszonyokban. A második lehetséges magyarázat tehát arra, hogy egységes magyar nemzetközi kollíziós jog nem jött létre a jogirodalom szintjén, abban a nézetben keresendő, hogy a közjogi jellegű kollízió a közjogi szabályoknak az állami szuverenitást megtestesítő jellege miatt fogalmilag kizárt: más állam közjogi szabályait azért nem lehet alkalmazni, mert a közjogi szabályok az állami szuverenitást testesítik meg, és egyrészt a közjogi normákat az állam a saját szervei számára alkotja, másrészt ennek a szuverenitásnak a sérülése lenne, ha belföldön külföldi közjogi szabályokat kellene/lehetne alkalmazni 38 . Bár részletesen nem tér ki rá, ezt sugallja egyébként mindkét tankönyv is. "/N/em tartoznak a nemzetközi magánjog tárgyához azok a külföldi elemet tartalmazó viszonyok, amelyek az állami szuverenitással közvetlenebb kapcsolatot mutatnak. Így például – noha állampolgárokat érintenek – kívül maradnak a nemzetközi magánjog tárgykörén az állampolgársági jog külföldi vonatkozásai, az ún. kettős adóztatás problémái vagy a büntetőjog nemzetközi kiágazásai stb. Ezek a viszonyok a nemzetközi (köz)jogba, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogába tartoznak, illetve a nemzetközi államjog, a nemzetközi pénzügyi jog, a nemzetközi büntetőjog tárgyát képezik."39 Vörösnél: "/a/ jogrendszer tagozódása szempontjából a nemzetközi kapcsolatok két nagyobb csoportba oszthatók: a) /a/z egyik csoportban az államok, mint szuverének kerülnek egymással kapcsolatba: ezeket a viszonyokat a nemzetközi jog szabályozza. b) A másik nagyobb csoportba azok a kapcsolatok tartoznak, amelyekben az állam vagy egyáltalán nem szerepel, vagy ha igen, akkor nem a szuverenitás hordozójaként, nem a felségjog, a közhatalom gyakorlójaként /…/ A nemzetközi magánjogi stúdium ezzel a második csoporttal foglalkozik."

40

Bár önmagában mindkét tankönyv állítása igaz a nemzetközi magánjog

koncepcióját illetően – és ehhez a koncepcióhoz tartják is magukat a szerzők –, mégis, azt a látszatot keltik, mintha az állami szuverenitással érintett kérdésekben nem lenne lehetséges feloldásra váró kollízió, mert az állami szuverenitás fogalma önmagában kizárná azt, és ezért csak a magánjogi jogviszonyok kollízióját lehetne önálló jogággal szabályozni; vagy pedig azt sugallják, mintha az állami szuverenitással kapcsolatos lehetséges kollíziókat az általuk megjelölt tárgykörök – nemzetközi közjog, nemzetközi pénzügyi jog, stb. – rendeznék, ami viszont csak részben igaz – az egyetemi képzés anyagára nézve pedig sajnos inkább nem igaz, mint igen. Ami konkrétan az állami szuverenitásnak a nemzetközi kollíziót kizáró jellegét érinti, véleményünk szerint ilyesfajta összefüggés az állami szuverenitás és a kollízió lehetősége között ma már nincsen. 38

Természetesen nem érintjük itt a nemzetközi együttműködés keretében történő jogalkalmazást, ami azonban éppen az állami szuverenitásból – az állam önkéntes joglemondásából – fakad. 39 Mádl-Vékás 40. Ugyanehhez ld. 39. is. 40 Burián-Kecskés-Vörös 3-4. szélsz.

15 Amint ez a tanulmány is példázza, egész sor állami szuverenitással érintett kérdés van, amelyben nincs kizárva a külföldi jog alkalmazása vagy annak figyelembevétele; több közjogi jogviszonyt rendező jogszabályunk tartalmaz rendes kapcsolóelveket, amelyek külföldi jogra mutatnak. Ráadásul, amint utaltunk rá, a nemzetközi magánjogi rendszer működőképességének is az a feltétele, hogy állami szuverenitással érintett kérdésekben lehessen dönteni a külföldi jog alapján. Így pl. tipikusan állami szuverenitással érintett kérdés a jogalkotás: a külföldi jogszabály érvényességének kérdésében tehát régtől fogva lehet dönteni a külföldi jog alapján, azaz van kollízió, amit nem zár eleve ki az állami szuverenitás. Ha az állami szuverenitásra hivatkozással a "külföldi államjogi szabályok alkalmazásának a lehetősége ki volna zárva, akkor a belföldi bíró nem alkalmazhatná a külföldi honosok állampolgárságának meghatározásánál a külföldi állampolgársági törvényeket /…/, nem alkalmazhatná a külföldi közokirat érvényességének elbírálásánál a külföldi jog államigazgatási szabályait, akkor szigorúan véve az anyagi polgári jog területén sem alkalmazhatna külföldi jogszabályokat, mert minden anyagi külföldi jogszabály is az állam törvényhozási felségjoga gyakorlásának eredménye, és így a jogszabály keletkezését és érvényességét szabályozó külföldi alkotmányjogi szabályok alkalmazását teszi szükségessé." 41 Mindehhez ehelyütt hozzátesszük, hogy – amint az alább kifejtésre kerül – a külföldi közjogi szabályok belföldi alkalmazása nem szükségszerűen a szabálynak mint normatani-szerkezeti és tartalmi egységnek az alkalmazását jelenti, hanem sokszor csupán annak figyelembe vételét. Ez is a szabály alkalmazásának egy szintje, és mint ilyen, a nemzetközi kollíziós közjog tárgya. Így pl. a külföldi jogforrási szabálynak abból a célból történő alkalmazása, hogy annak alapján megállapíthassuk, hogy a nemzetközi magánjogi kapcsolóelv mentén milyen érvényes külföldi jogszabályhoz jutunk el, nem azt jelenti, hogy a belföldi bíró a jogforrás érvényességéről szóló külföldi alkotmányjogi szabály alapján az ott leírt eljárásban jogot alkot, azaz nem alkalmazza teljes egészében a külföldi jogforrási szabályt, azonban tartalma alapján állapítja meg, hogy egy meghatározott norma – pl. egy bírói precedens – jogforrásnak minősül-e a lex causae szerint, és így alkalmazható-e, vagy sem. Ez is a külföldi jog alkalmazásának egy szintje, amely felett hiba lenne elsiklani. Természetesen az állami szuverenitás mértékének meghatározása, ami mindig az adott állam éppen hatályos jogszabályainak fényében vizsgálható, és amelynek pontos mértéke feltehetően állandó változás alatt áll, messze meghaladja a nemzetközi magánjog feladatát – sőt, annak folyamatos aktuálpolitikai átértékelése nyilvánvalóan rendkívül nehézzé teszi a kérdéssel történő behatóbb foglalkozást. Azonban a fentiek alapján úgy tűnik, napjainkban már nem indokolt azt a benyomást

41

Szászy (2) 278-279.

16 kelteni, hogy a nemzetközi kollíziók joga azért szűkíthető le a nemzetközi kollíziós magánjogra, mert az állami szuverenitás tana nem teszi lehetővé a nemzetközi kollíziós magánjog mintájára a nemzetközi kollíziós közjog létét. Itt jegyezzük meg végül, hogy az állami szuverenitás kérdése nem tévesztendő össze az állami immunitás kérdésével. Az állami immunitás kérdését a Kódex 17.§-a alapján részletesen feldolgozzák a nemzetközi magánjogi tankönyvek is.42 Míg azonban az immunitás esetében az a kérdés, hogy az állam jogviszonyaira mely állam magánjogi szabályait lehet alkalmazni, addig a jelen tanulmánnyal érintett esetekben nem az államra, hanem egyéb jogalanyok speciális közjogi jogviszonyaira alkalmazandó jogot keressük. Azt, hogy az egyes jogszabályokban nevesített jogalanyok - pl. külföldi végzettséggel rendelkező magánszemély, importőr, ügyvéd, adózó, terhelt, alperes vagy felperes, befektetési szolgáltató, munkavállalói értékpapír-juttatási program szervezője vagy kibocsátója, stb. - jogszabályban meghatározott, közjogi jellegű jogviszonyára - pl. végzettségének elismerésére, must vagy bor importjára, ügyvédi tevékenysége folytatásához szükséges egyes feltételek teljesítésére, adózására, bűncselekménnyel gyanusíthatóságára vagy büntetésére, polgári eljárásban meglévő jogosultságaira, befektetési szolgáltatással kapcsolatos feltételeire, munkavállalói értékpapír-juttatási program szervezésének feltételeire, stb. - melyik állam joga alkalmazandó. Természetesen az immunitás kérdése és a nemzetközi kollíziós közjog is a tágan vett állami szuverenitás fogalmából eredeztethető, azonban a két probléma a szuverenitás más aspektusából ered. Harmadszorra, indokolhatja a nemzetközi kollíziós magánjog szerepének előtérbe kerülését a nemzetközi kollíziós közjoggal vagy az egységes nemzetközi kollíziós joggal szemben a tradicionális dogmatikai rend. Kétségtelen ugyanis, hogy mikorra a közjogi kollíziók vizsgálat tárgyát kezdték képezni, a nemzetközi kollíziós magánjog már régtől fogva kialakult, megszilárdult, önálló kategóriái voltak, más jogágaktól és jogterületektől elkülönült. Ez nem jelenti azt, hogy a nemzetközi kollíziós közjogi problémák újkeletűek lennének – csak az érvényességi szabály kapcsán azok egyidejűek a nemzetközi kollíziós magánjoggal; de számos egyéb régi közjogi kollíziós probléma is említhető, mint pl. az alkalmazandó diplomáciai szokások kérdése, vagy az államhatárok megállapítására alkalmazandó jog kérdése, amelyek mind hagyományos nemzetközi közjogi problémákként manifesztálódtak, mint a viszonosság, államelismerés, területszerző háborúk, stb. Ezek a kérdések tehát – összecsengően az idézett tankönyvi megállapításokkal – korábban valóban beolvadtak más jogágak szabályaiba, elsősorban is a

42

Ld. Mádl-Vékás 150-168. és Burián-Kecskés-Vörös 563-619. szélsz.

17 nemzetközi közjogéba. Mára a helyzet azonban megváltozott: bár a kollíziós közjogi életviszonyok egy részének helyét főszabályként tényleg lefedi a nemzetközi közjog anyagi joga (pl. államhatárok megállapításáról szóló nemzetközi egyezmények; diplomáciai egyezmények, stb.); időközben a hagyományos közjogi tényállások az állami szuverenitás tanával együtt cizellálódtak, és további, speciális életviszonyokat szabályozó tényállások nevesítődtek, amelyek már kollíziós rendezést tettek szükségszerűvé. Az általános állami szuverenitás tana szétbomlott ezernyi apró kollíziós kérdésre: a külföldi jogi tanácsadó végzettségének igazolására alkalmazandó jogtól az import mustsűrítményre alkalmazandó minőségbiztosítási szabályokon át a közbeszerzési eljárásban szereplő külföldi ajánlattevő köztartozásairól szóló igazolásra alkalmazandó jog kérdéséig számos közjogi kollíziós kérdésre. Ugyanakkor tény, hogy mire ezekben az önmagukban véve egészen speciális kérdésekben lehetővé vált a kollíziós probléma kezelése az állami szuverenitás hagyományos értelmű tanának meghaladásával, a nemzetközi kollíziós magánjog már réges rég kialakult, elkülönült, önálló jogág volt. Ezért ezeket a kollíziós kérdéseket mintegy kiegészítésképpen hozzácsapták azokhoz a jogterületekhez, amelyekre vonatkoztak. A borászatban érdekeltek ismerik az import bortermékek minőségbiztosítására vonatkozó kollíziós szabályt, az Oktatási Minisztérium ekvivalenciával foglalkozó szakemberei és a külföldi ösztöndíjasok ismerik a külföldi diplomák elismerésének kollíziós szabályait, stb. A nemzetközi kollíziós magánjog éppen magánjogi szűkítése miatt nem fogadta be ezeket a szabályokat, az egyes részterületek szakemberei számára pedig a kollíziós kérdések feltehetően olyannyira marginálisak és speciálisak voltak, hogy nem is gondoltak arra, hogy azok valamiféle nagyobb egység részét képezhetik. A nemzetközi kollíziós közjog szabályai tehát az anyagi szabályok mentén szabályozott szektoroknak megfelelően

fragmentálódtak,

önálló

dogmatikai

rend

kialakítása

nélkül.

Markánsan

megmutatkozik ez egyébként azokon a jogterületeken, ahol a speciális közjogi kollíziós szabályanyag a nemzetközi együttműködés miatt hamarabb előtérbe került, mint pl. a nemzetközi adójog vagy a nemzetközi bűnügyi vagy polgári eljárásjogi együttműködés. Úgy gondoljuk azonban, hogy az a tény, hogy a nemzetközi magánjog önálló dogmatikai rendje nem fogadta be a kollíziós közjogot, nem elfogadható. Egyrészt azért nem, mert a nemzetközi magánjog dogmatikai rendje teljes mértékben applikálható a közjogi kollíziós kérdésekre is: "a 'közjog' /…/ területén a kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja hasonló, mint a nemzetközi magánjogi kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja. Itt is vannak egyoldalú és két- illetve mindenoldalú kollíziós normák. /…/ Itt is felmerül az előkérdés, a minősítés, a renvoi problémája, /…/, itt is érvényesül a közrend /…/ hatása. Itt is megtaláljuk a nemzetközi magánjog kapcsolóelveit: a lex patriae, lex domicilii, lex loci contractus, lex loci executionis, lex rei sitae

18 elvét /…/" 43 . Ez azt jelenti, hogy a magánjogi kollíziók területén kialakított elméleti hátteret, dogmatikai rendszert nem lehet kisajátítani csak a magánjogi normák kollíziójára, hanem az alkalmazható mindenféle nemzetközi kollízióban. A dogmatikai rend tehát nem képez választóvonalat a nemzetközi kollíziós magánjog és közjog között. Másrészt, éppen a két terület közötti számtalan szál és az ebből adódó dogmatikai tisztaság elérése indokolja azt, hogy a téma kifejtésre kerüljön. Így pl. éppen a már említett Római Egyezménynek az imperatív szabályok alkalmazására vonatkozó fejtegetései maradnak homályban akkor, ha a kollíziós magánjog és kollíziós közjog egymáshoz viszonyulásának problematikáját nem tisztázzuk. Vagy csak visszautalunk arra, hogy sokszor a nemzetközi kollíziós magánjogi kapcsolóelv alkalmazását teszi lehetővé valamely közjogi szabály. Így pl. a lex patriae, az állampolgárság joga a nemzetközi kollíziós magánjog egyik közismert kapcsolóelve a személyes jog kapcsán. De a konkrét ügyben az állampolgárság megállapítása már közjogi szabály alkalmazásával történik, mert azok a feltételek, amelyek alapján egy ország valakit állampolgárának ismer el, a közjog területére tartoznak. Azaz a nemzetközi kollíziós magánjog dogmatikai rendjének tisztázásához segít hozzá a közjogi szabályok nemzetközi kollíziójának tárgyalása. Továbbmenően érdemes utalni arra is, hogy a dogmatikai rendet éppen a jogtudósok hozzák létre. Tehát pusztán elhatározás kérdése, hogy a létrehozandó dogmatikai rend alapja ne a nemzetközi kollíziós magánjog, hanem egy egységes nemzetközi kollíziós jog legyen. Hogy a tankönyv ne álljon meg a kapcsolóelvek ismertetésénél és a külföldi jog alkalmazásának ismertetésénél a munkajogi fejezet után, hanem tovább folytatódjék egy újabb fejezettel, és válaszolja meg a közjogi kollíziók kérdéseit is. Végezetül a dogmatikai rend mint érv – miszerint itt kollíziós magánjogról legyen szó – azért is nehezen indokolható, mert a tantárggyal együtt oktatott nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga anyagrész teljesen vegyesen tartalmaz anyagi magánjogi és közjogi jellegű szabályokat, a nemzetközi adásvételtől kezdve a vámegyezményekig, a nemzetközi fuvarozástól a külkereskedelmi tevékenységi engedélyig. 4. A nemzetközi kollíziós közjog alapkategóriái Nemzetközi kollíziós közjogról beszélhetünk akkor, ha a nemzetközi kollízió közjogi szabályok között áll fenn, azaz ha a jogalkalmazónak azt kell eldöntenie, hogy melyik állam közjogi szabályát alkalmazza.

43

Szászy (2) 282-283. Ehhez magunk tesszük hozzá, hogy természetesen ugyanezen kérdéseket – pl. minősítés, renvoi – normatív alapon valóban nem lehet megválaszolni a Kódexből kiindulva közjogi kollíziókra vonatkoztatva, mert a Kódex tárgyi hatályát leíró szabály azt – kevés kivételtől eltekintve – nem teszi lehetővé.

19 A közjogi jellegű kollíziók eseteit két koordináta mentén érdemes megvizsgálni. Egyrész meg kell vizsgálnunk, hogy a közjogi kollízió magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódóan vagy közjogi jogviszonyhoz kapcsolódóan merül-e fel44. Magánjogi jogviszony esetében merül fel a nemzetközi kollíziós közjogi probléma pl. akkor, ha a kérdés az, hogy a külföldi közlekedési balesetből származó tényállásban szerződésen kívüli kárért való felelősség kapcsán történt-e közlekedési szabálysértés, mert meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy melyik ország közlekedési rendszabályainak megsértése vezet el a felelősség megállapításához. A szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősség magánjogi kérdés, míg a közlekedési rendszabályok közjogi norma formájában jelennek meg. Ezért egy magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódóan – itt annak előkérdéseképp – kell eldönteni azt, hogy a szóba jöhető közjogi szabályok közül melyik országét alkalmazzuk. Közjogi jogviszonyban merül fel a nemzetközi kollíziós közjogi probléma, ha pl. az a kérdés, hogy figyelembe veheti-e a belföldi adóhatóság a külföldi adójog alapján külföldön beszedett adót egy, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény hatálya alá tartozó tényállásban.45 A másik figyelembe veendő koordináta a külföldi közjogi norma alkalmazásának szintje. Itt két szintet célszerű nevesíteni és elkülöníteni egymástól. Az első szint lenne a tág értelmű alkalmazás: nem tulajdonképpeni alkalmazásról van szó, mint inkább figyelembe vételről. A külföldi közjogi szabály alkalmazása ugyanis nem minden esetben jelenti a szabály minden elemének alkalmazását. Ha a közjogi szabályt szerkezeti-tartalmi értelemben vizsgáljuk, sokszor azt találjuk, hogy a belföldi jogalkalmazó hivatkozik a külföldi közjogi jogszabályra, vagy figyelembe veszi azt, de mint normatani-tartalmi egységet nem alkalmazza teljes terjedelmében. Például az adójogi norma szerkezeti-tartalmi egysége magába foglalja az adóköteles tevékenység leírását, a kivetendő adó mértékét és azt az utasítást is, hogy az adóhatóság az így megállapított mértékű adó beszedéséről gondoskodjék. Amikor a belföldi adóhatóság figyelembe veszi a külföldi 44

A magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódó közjogi kollízió kérdése lesz az, amelyik jelenleg része a nemzetközi magánjogi jogirodalomnak – főképp a közrendi és az imperatív szabályok alkalmazhatóságának körében. 45 Megjegyezzük, hogy a jogviszony természete, amelyikben a közjogi kollízió felmerül, az esetek egy részében egybe fog esni az eljárás jellegével. Így a példaként említett közlekedési balesetből származó deliktuális felelősségi kérdés, amelynek előkérdése a közlekedési rendszabályokra alkalmazható jog, feltehetően polgári – azaz magánjogi eljárásban merül fel, míg az adójogi kérdés adójogi – azaz közjogi – jogviszonyban található. Azonban a jogviszony és az eljárás nem feltétlenül esik egybe. Pl. ha a fenti közlekedési balesettel bűncselekményt is megvalósítottak, akkor elképzelhető, hogy az a polgári jogi – kártérítési – igény, amelyiknek elbírálásához szükséges a közlekedési rendszabályokra alkalmazandó jog tisztázása, büntetőeljárás keretében kerül elbírálásra. Másrészről, az eljárás jellegének vizsgálata azért sem mindig hoz megoldást, mert elképzelhető, hogy egyáltalán semmilyen eljárás nincsen folyamatban, mert a felek között nincsen jogvita. Ekkor a jogviszony nem kapcsolódik semmilyen eljáráshoz sem, és a felek csak saját maguk orientálása érdekében keresik valamely külföldi közjogi szabály alkalmazhatóságát. Pl. a szerződéskötés előtt álló valamelyik fél tudni szeretné, hogy ha a szerződésükből magánjogi jogvita keletkezik, akkor a joghatósággal rendelkező bíróság vagy választottbíróság figyelembe veszi-e annak a harmadik államnak a kiviteli tilalmát, amelynek megszegésével a megkötendő szerződést teljesíteni fogják (ld. pl. nigériai maszkok esete, pl. Burián-Kecskés-Vörös 825. szélsz.).

20 adójogszabály által megállapított és beszedett adót a kettős adózás elkerülése céljából, akkor a belföldi adóhatóság nem alkalmazza a külföldi közjogi szabályt teljes terjedelmében, mert nem megy el odáig, hogy a külföldön beszedni elmulasztott adót a külföldi állam számára beszedje, ezért nem mondható, hogy teljes egészében alkalmazza a külföldi jogszabályt, azonban a figyelembe vétel szintjén alkalmazza azt. Ugyanígy pl. a külföldön szerzett felsőfokú végzettség belföldi elismerése iránti eljárásban a belföldi szakhatóság figyelembe fogja venni azt a külföldi jogszabályt, amely megszabja, hogy milyen képzési formában történő részvétel után milyen okirat alapján milyen végzettségre utaló cím használható, ám ő maga a külföldi képzési formában való részvétel után nem fogja a külföldi állam végzettséget igazoló címét adományozni. Más esetekben a külföldi közjogi norma nem tartalmaz olyan utasítást, amit a belföldi eljáró fórum, hatóság vagy más szerv ne alkalmazhatna: ezen esetekben a külföldi közjogi normát nem csupán figyelembe veszi a belföldi eljáró szerv, hanem szerkezeti-tartalmi egységét tekintve teljes mértékben alkalmazza azt. Amennyiben pl. a külföldi közjogi norma tartalma az, hogy megszabja valamely két valuta egymáshoz való arányát, akkor a belföldi jogalkalmazó az ebben a külföldi szabályban foglalt utasításnak teljes mértékben eleget tesz, ha azt alkalmazza. Ugyanígy, a külföldi eljárási cselekmények is alkalmazhatóak teljes terjedelmükben belföldön akkor, ha a megkereső állam ilyen szabálya a belföldi kollíziós közjogi norma alapján alkalmazható. Azon szabályok köre, amelyeket szerkezeti-tartalmi egységüket tekintve teljes mértékben alkalmaz a belföldi jogalkalmazó, a különféle tárgyú nemzetközi együttműködési megállapodások következtében folyamatosan bővül. Meglátásunk szerint annak az oka, hogy egyes külföldi szabályok alkalmazási szintje megmarad a figyelembe vétel szintjén, legalábbis kettős. Először is arról van szó, hogy ezen szabályok címzettjei mindig az adott állam saját szervei, és azok alkalmazását maga a kérdéses szabály sem írja elő extraterritoriális jelleggel. Ez túlnyomórészt visszavezethető az állami szuverenitás doktrínájából mára megmaradt részre, nevezetesen hogy minden állam saját maga számára írja elő az államhatalmi szervei számára alkalmazott szabályozást, amiből következik, hogy külföldi állam ilyen jellegű szabályait belföldön nem alkalmazzák. A második érv pedig, ami tulajdonképpen a nyomósabb, hiszen bármelyik állam bármikor dönthet úgy, hogy lemond a fenti tartalmú szuverenitásról, és alkalmazza a külföldi szabályt, az érdek hiányának érve. A külföldi közjogi szabály érvényesítése a külföldi államnak áll érdekében, nem pedig a belföldi államnak; ezért tehát a külföldi állam feladata, hogy mindent megtegyen ezen érdek érvényesítése céljából.

21 Az általunk javasolt rendszer tehát egy sematikus ábrával szemléltetve a következőképp néz ki:

A külföldi közjogi szabály figyelembevétele A külföldi közjogi szabály teljes terjedelmű alkalmazása

A közjogi kollízió magánjogi jogviszonyban fordul elő Pl. érvényességi szabályok; az egyes kapcsolóelveket megvalósító szabályok; kiviteli tilalmak, pl. külföldi nigériai maszkok esete. Pl. valuták átváltási arányát kötelezően előíró külföldi szabály.

A közjogi kollízió közjogi jogviszonyban fordul elő Érvényességi és igazolási szabályok, amelyek külföldi jogi tényről szólnak, pl. tevékenységi engedély céljából. Külföldi adó beszámítása. Büntetőszabályok, pl. lex mitior elv; külföldi büntethetőségi szabály alkalmazása. Speciális eljárási szabályok, pl. a külföldi tárgyi költségmentességi szabály alkalmazása.

Megjegyezzük, hogy a nemzetközi kollíziós közjog kapcsolóelvei más bontásban is csoportosíthatóak. A legkézenfekvőbb, a nemzetközi magánjogi csoportosítást alapulvéve, a Szászy által is alkalmazott megoldás: a kollíziók lehetőségét felvető anyagi jogviszonyok szerinti csoportosítás. Így létezik nemzetközi kollízió az alkotmányjog, a közigazgatási jog, a pénzügyi jog, a büntetőjog és az eljárási jogok területén. A sor persze tovább cizellálható, és egyes további elemekkel bővíthető: pl. nemzetközi kollíziós agrárjog – Szászy-nál még földjog és kolhozjog46 –, nemzetközi kollízió a környezeti jog, a versenyjog, a vámjog, stb. területén.47 Az alábbiakban példálózó jelleggel megkíséreljük az általunk alkalmazott két koordináta mentén meghatározott négy csoportban elhelyezni a létező nemzetközi kollíziós közjog tényállásait és kapcsolóelveit.

46

Szászy (2) 270. Egyébként Szászy is javasol egy ennél elméletibb, átfogóbb rendszerezést is a külföldi közjogi szabály alkalmazásának célja szerint, amelyik szintén négy kategóriát állít fel. Így javasata alapján a külföldi közjogi szabály alkalmazásának célja lehet az, hogy a belföldi magánjog alkalmazását segítse elő: mint pl. a külföldi kiviteli tilalmat előíró szabály belföldi bíró általi alkalmazása abból a célból, hogy a szerződés semmissége a csempészetre tekintettel a lex fori alapján megállapítható legyen (Szászy (2) 281.). A második kategóriában a külföldi közjogi szabály alkalmazásának célja az, hogy az alkalmazandó külföldi jogot tudja megfelelően alkalmazni a belföldi bíró, mint pl. a lex causae jogforrási szabályai (Szászy (2) 281-282.). A harmadik kategória az, amikor a nemzetközi magánjogi kapcsolóelv értelmében alkalmazandó külföldi jog a jogviszonyt közjogi szabályokkal rendezi, mint pl. a konfiskációs vagy devizarendelkezések. (Szászy (2) 282.) A negyedik esetben a belföldi nemzetközi kollíziós közjogi kapcsolóelv utasítja a belföldi bírót a külföldi közjogi szabály alkalmazására, mint pl. a lex mitior elv alapján a külföldi büntetőjogi szabály alkalmazása. (Uo.) Bár ez a kategorizálás is képes átfedni az esetek jelentős részét, véleményünk szerint egyrészt nem azonos szempontok szerint alkot csoportokat, másrészt nem különbözteti meg a külföldi közjogi norma szűk értelmű alkalmazását annak figyelembe vételétől. Ráadásul a harmadik kategóriában – a belföldi nemzetközi kollíziós magánjogi kapcsolóelv külföldi közjogi szabályra utal – olyan feltételt szerepeltet, amelyet a Kódex jelenleg – a lex causae KRESZ szabályaira utalása kivételével – nem tesz lehetővé, mert az alkalmazandó jog terjedelmébe közjogi kérdések nem férnek bele. Az természetesen lehet, hogy a külföldi állam közjoginak tekint egy belföldön magánjoginak minősített kérdést – pl. az elévülési idő "A" államban anyagi jogi, "B" államban eljárási jogi kérdés –, azonban ekkor a minősítés szabályának figyelembevételével valójában nem kollíziós közjogi problémával, hanem egy minősítési problémával állunk szemben. 47

22 4.1. Külföldi közjogi szabályok figyelembevétele magánjogi jogviszonyban Ez az a kategória, ahol a leginkább szerepe van a külföldi közjogi szabályoknak. A következő, egymástól elkülöníthető eseteket érdemes nevesíteni. 4.1.1. Érvényességi szabályok Amikor a belföldi jogalkalmazó külföldi jogszabályt alkalmaz, akkor – függetlenül attól, hogy közjogi vagy magánjogi természetű-e a szóban forgó külföldi jogszabály – el kell döntenie azt, hogy az alkalmazandó külföldi jog valóban beletartozik-e a jog kategóriájába. Ez pedig az érvényesség kérdésköréhez vezet minket, aminek lényege, hogy a szabályt a jogalkotói hatáskörrel bíró szerv hozta-e meg a megfelelő eljárásban, és az alkalmazandó külföldi szabály az egyéb normatív feltételeknek (pl. kihirdetés) is megfelel-e. Mindezekre a kérdésekre a szabályok a közjog területén, azon belül is az alkotmányjog területén vannak elhelyezve, rendszerint a jogalkotás rendjéről szóló rendelkezések között. Ezt a kérdést mindenképpen meg kell válaszolni ahhoz, hogy külföldi jogot lehessen alkalmazni.48 Ennek a kérdésnek az előkérdése azonban az, hogy melyik ország joga alapján állapítjuk meg azt, hogy a jogszabály érvényben van-e. Ez egy nemzetközi kollíziós közjogi kérdés, mert a szóba jöhető jogrendszerek közjogi szabályai között kell választanunk. Az egyik kézenfekvő lehetőség az eljáró hatóság közjogi szabályainak a használata, míg a másik lehetőség az alkalmazandó jog közjogi szabályainak a használata. Az első eset ahhoz vezetne, hogy ha pl. a magyar jog szerint az adott tárgykörre nézve kétharmados törvény szükségeltetik, de a külföldi jogban csak feles törvénnyel szavazták meg az adott jogszabályt, akkor az az érvényes jog kategóriáján kívül esik, és alkalmazhatatlan; hogy ha a kérdéses jogszabályt a jogalkotásról szóló törvénynek a megalkotáskor hatályos verziójában nem szereplő szerv hozta, akkor az nem alkalmazható (és ha pl. a minisztériumok magyar nyelvű felsorolását szó szerinti imperatívusznak vesszük, akkor Magyarországon kívül a világon máshol nincsen megfelelően feljogosított szerv jogszabály elfogadására); stb. Látható tehát, hogy a lex fori-t, a fórum jogának közjogi szabályait alkalmazni erre a kérdésre inadekvát, mert oda vezetne, hogy egyetlen külföldi állam semmilyen jogszabálya sem tekinthető jogszabálynak. Így ezen szabályok érvényességét célszerű a lex causae szabályai alapján megítélni. A külföldi jogalkotási szabályok figyelembevételébe – mint napi gyakorlatba – azonban beletartozik az is, hogy a külföldi jog forrása a hazaiétól merőben eltérő lesz: pl. jog címén

48

Említi Szászy (2) pl. 279., 280.

23 alkalmazandó

Magyarországon

a

tizenharmadik

századból

származó

bírói

ítélet,

ha

precedensrendszerű állam jogát kell alkalmazni, és annak érvényességi szabályai a jog fogalmába vonják a precedenseket akárha mégoly régiek is, és effektíve jogalkotói hatáskörrel ruházták fel a bíróságokat; hogy a jog fogalmába tartozik pl. egy törzsfőnöki utasítás, ha egy törzsi alapon szervezett állam jogát kell alkalmazni. Véleményünk szerint az egyetlen, a belső jogban elhelyezkedő korlátja a külföldi jog érvényességének az az eset lehet, ha az alkalmazandó jog államát az alkalmazó szerv állama nem ismerte el, és így nem ismeri el a törvényeit sem, beleértve a jogalkotás rendjéről szóló rendelkezéseit. Ma Magyarországon az alkalmazandó külföldi jog érvényességére a jogalkalmazók automatikusan a külföldi jog közjogi szabályait alkalmazzák, noha ennek jogszabályai alapja nincs, csupán logikailag vezethető le. Megjegyzendő, hogy a külföldi jog alkalmazásának másik, az érvényességgel sokszor együtt emlegetett feltétele, a külföldi jogszabály hatálya már általában az alkalmazandó jogszabály körén belül leszabályozott kérdés, és mint ilyen csak akkor nemzetközi kollíziós közjogi kérdés, ha az alkalmazandó jogszabály a magyar jog szerint maga is közjogi természetű. A külföldi jog érvényességére vonatkozó szabályokat a belföldi jogalkalmazó figyelembe veszi, mert ezek szerint ítéli meg azt, hogy mi minden alkalmazható külföldi jog címén, de nem alkalmazza őket, mert nem alkot jogot az ott leírt eljárás betartásával. A külföldi jogszabály érvényességével analóg módon kezelendő bármilyen egyéb külföldi közjogi tény érvényességének megítélésére irányadó jog kérdése magánjogi jogviszonyban, mint pl. a külföldi közokiratok 49 , hatósági határozatok, igazgatási szerv által kiadott igazolások, jegyzőkönyvek érvényességére alkalmazandó jog kérdése. Ezek az anyakönyvi kivonatoktól kezdve erkölcsi bizonyítványokon vagy gépjárművezetői engedélyeken át a külföldi ingatlan tulajdoni lapokig nagyon sok mindent felölelhetnek, amelyek használata belföldi magánjogi jogviszonyban szükségessé válhat, és amelyek érvényességéről szintén a lex causae közjogi szabályai alapján lehet dönteni. 4.1.2. A nemzetközi magánjogi kapcsolóelv utalása alapján alkamazott külföldi közjogi szabály A leggyakrabban a nemzetközi magánjogi kapcsolóelv olyan jogi tényre utal, amelynek alapja valamilyen közjogi szabály. Ekkor el kell dönteni azt, hogy melyik ország közjogi szabályát alkalmazzuk az adott jogi tény meghatározásához.

49

Említi Szászy (2) 278-279.

24 Ilyen pl. a személyes jog meghatározásának az az esete, amikor a személyes jogot az állampolgárság alapján állapítjuk meg50. Egészen pontosan úgy fogalmaz a nemzetközi magánjog, hogy a természetes személy személyes joga annak az országnak a joga, amelyiknek a személy állampolgára. Kérdéses azonban, hogy az állampolgárság feltételeit melyik ország joga szerint állapítjuk meg – ez a nemzetközi kollíziós közjogi kérdés. A kérdésre a válasz a joggyakorlatban automatikusan az, hogy az állampolgárság meglétét vagy hiányát annak a államnak a joga szerint állapítjuk meg, amelyik az adott állampolgárságot megadja vagy megtagadja. Ez ugyan talán következhet az állampolgársági törvény több rendelkezéséből is51, de egyértelműen egy szabály sem állapítja meg. Elméletileg persze itt is lehetséges lenne a belföldi állampolgársági kritériumok alapján megállapítani a külföldi állampolgárságát, ám ez – a személyes jog meghatározása céljából – nem indokolt. További megoldandó kollíziós közjogi kérdés keletkezik a külföldi vagy a kettős állampolgárság elismerésének megtagadásából, aminek a magánjogi jogviszonyban való megjelenése a lex patriae nemzetközi magánjogi kapcsolóelv alkalmazása kapcsán oda vezet, hogy el kell dönteni, hogy mennyiben veendő figyelembe az egyik külföldi állampolgárság jogában meglévő azon szabály, amelyik kizárja a másik állampolgárságot: azaz beszélhetünk-e ekkor kettős állampolgárságról. Ebben az esetben az a válasz látszik kézenfekvőnek, hogy mindegyik lex causae-t csak a saját állampolgársága megadásának vagy megtagadásának vonatkozásában vesszük figyelembe.52 Hasonló kérdést vet fel a jogi személyek nyilvántartásba vételének a joga53 is: melyik állam szabályai alapján állapítjuk meg a nyilvántartásba vételt? A válasz itt is automatikusan a lex causae lesz: a nyilvántartásba vevő vagy bejegyző állam szabályai alapján bíráljuk el a nyilvántartásba vételt – azaz pl. ha a lex causae szerint a nyilvántartásba vagy cégjegyzékbe vétel elutasító határozat hiányában megadott időn belül külön értesítés nélkül automatikusan megtörténik, akkor annak ellenére nyilvántartásba vettnek kell tekinteni az adott jogi személyt, hogy a lex fori esetleg éppen ellentétes tartalmú vélelmet tartalmaz a hatóság hallgatásáról, és fordítva. Hasonló kérdés merül fel azoknál a kapcsolóelveknél, amelyek valamely ténynek egy adott állam területén történő bekövetkezésén alapulnak – mint pl. a lex rei sitae, vagy a végrendelet

50

Bár a lakóhely illetve a szokásos tartózkodási hely meglétét is lehet igazgatási úton igazolni – pl. kötelező lakcímbejelentés –, azonban ezen két kapcsolóelv tartalmát nem a külföldi jog alapján állapítjuk meg, hanem a Kódex 12.§-a autonóm definíciót alkalmaz mind a két fogalomra. Ehhez képest a 12.§ bizonyítására természetesen igénybevehető pl. a külföldi lakcímbejelentésről szóló igazolás, ez azonban csak mint bizonyíték kerül itt mérlegelésre. 51 Pl. az 5/A § (b) pontja "a szülők állampolgárságára irányadó jog" kifejezést használja. A 2.§ (2) bekezdésének reverz értelmezése szintén ehhez a következtetéshez vezet: "/a/zt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára - ha törvény másként nem rendelkezik -, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni." 52 Ehhez hasonlóan a hontalanság státuszának megállapítása úgyszintén közjogi tényezőkön nyugszik. 53 Azzal a kiegészítéssel, hogy elfogadjuk, hogy a székhely és telephely fogalmát magánjogi szabályok definiálják.

25 tételének vagy a szerződéskötésnek a helye, vagy a tőzsde, a versenytárgyalás vagy árverés helye, vagy a vállalkozói tevékenység kifejtésének a helye, vagy a károkozó magatartás kifejtésének a helye, stb. Mindezekben az esetekben csak akkor tudjuk alkalmazni a nemzetközi magánjogi kapcsolóelvet, ha tudjuk, hogy az adott hely melyik állam területén van. Ehhez pedig szükséges annak megválaszolása, hogy melyik állam joga alapján állapítjuk meg az államterületet és az államhatárokat – azaz egy teljesen közjogi tartalmú kollíziós kérdés megválaszolása. Külön kiemelendő, hogy az elsősorban megválaszolandó kérdés természetesen nem az, hogy az adott fekvési hely, szerződéskötési hely, tevékenységi hely stb. melyik államban van, pusztán az, hogy melyik állam joga szerint válaszoljuk meg azt a kérdést, hogy az adott terület melyik államhoz tartozik. Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi egyezmény által rendezett, vagy egyébként nem vitás esetekre nézve a kollíziós kérdést mintegy öntudatlanul átugorja a jogalkalmazó; azonban a vitás esetekre nézve fogódzót nem nagyon találunk. Az állampolgárság jogának analógiájára yilvánvalóan nem alkalmazható az a megoldás, hogy minden lex causae-t saját vonatkozásában alkalmazunk, hiszen a vita pont abból származik, hogy ugyanazt a területet több állam is igényli, és míg kettős – vagy többes – állampolgárságról beszélhetünk, egyszerre két – vagy több – államhoz tartozó államterületről aligha. Közjogi kollíziót kell feloldani a lex bandi alkalmazásához a hatósági lajstromozás megtörténtének kérdésében: melyik állam joga alapján állapítjuk meg azt, hogy a vízi vagy légi járművet megfelelően lajstromozták-e? Közjogi kollíziót kell feloldani abban az esetben, ha egy többoldalú kapcsolóelv valamely állam adott szervének, eljáró fórumának, bíróságának, hatóságának jogára mutat, mint pl. a Kódex 23.§ (5) bekezdése vagy 44.§ (2) bekezdés c) pontja. Ekkor az eldöntendő kollíziós közjogi kérdés az lesz, hogy melyik állam joga alapján tekintsünk a kapcsolóelv által megkövetelt eljáró bíróságnak vagy más hatóságnak egy külföldi szervet? A kérdés fontossága mindjárt nyilvánvalóvá válik, ha akár az európai közösségi jognak, akár az Európa Tanács egyes egyezményeinek értelmezése kapcsán kialakult azon jogvitákra gondolunk, ahol az volt problémás, hogy egy eljáró szerv meghatározott szabály – pl. az Európai Emberi Jogi Egyezmény vagy a Római Egyezmény egyes rendelkezései – vonatkozásában az ott definiált bíróságnak, hatóságnak, igazságszolgáltatási szervnek

minősülnek-e,

figyelemmel

az

igazságszolgáltatási

rendszerek

és

hatáskörök

eltérőségeire. Véleményünk szerint a nemzetközi együttműködés – egyezmények és esetjog – által nem rendezett esetekre itt is automatikusan alkalmazható a lex causae kapcsolóelve, még ha a lex foriban ismert szervtől lényegesen eltérő jellegű intézményről van is szó. Végezetül, közjogi kollíziós kérdés az is, hogy a diplomáciai képviselőként működő vagy a belföldi joghatóság alól egyébként mentes személy ilyetén minőségét melyik állam joga alapján

26 állapítjuk meg az ilyen személy munkajogi jogviszonyaira alkalmazandó jog megállapítása céljából. Szerencsére a gyakorlatban a nemzetközi megegyezésen nyugvó szabályok, amelyek a diplomaták akkreditálásával és befogadásával kapcsolatosak, ezt a kérdést a legtöbb állam viszonylatában mára megnyugtatóan rendezik. A nemzetközi megegyezési kényszer azonban nyilvánvalóan abból a kényes kollíziós közjogi problémából eredt, amely ebben a kérdésben rejtőzik. 4.1.3. A nemzetközi magánjog szabálya közjogi kollízió rendezésére vállalkozik Nem gyakori, de előfordul, hogy maga a magánjogi kollíziós norma tartalmaz kifejezett utalást arra, hogy egy közjogi kérdést melyik állam közjogi szabályozása alapján kell elbírálni. Ez található a mi Kódexünk már hivatkozott 33.§ (1) bekezdésében, amikor a nemzetközi magánjogi tvr. – kivételesen – egy közjogi kérdésre irányadó jogot, nevezetesen a közlekedési és biztonsági előírásokra irányadó jogot jelöli ki a közlekedési balesetekből származó szerződésen kívüli kárigények elbírálásához kapcsolódóan. A jog kijelölése pusztán a deliktuális felelősségi kérdés elbírálása szempontjából releváns, azaz a közjogi kapcsolóelv (a károkozó magatartás helyének közlekedési és biztonsági előírásai) csak mint a magánjogi kérdés (a szerződésen kívüli kárért való felelősség) előkérdéseként szerepel és más célból (pl. a büntetőjogi felelősség meghatározás céljából) nem alkalmazható. Hasonló a rendelkezése az EU-nak a szerződésekre irányadó jog meghatározásáról szóló Római Egyezménye 7. cikkelyének, amelyik az ún. feltétlen érvényesülést kívánó – imperatív – szabályok alkalmazhatóságáról rendelkezik. Ezen szabályok igen gyakran lehetnek közjogi jellegűek, mint a kiviteli tilalmak, devizarendelkezések, egyéb kereskedelmi korlátozások. Szerencsére az imperatív szabályokat éppen ebben az értelemben tárgyalják hazai tankönyveink is. 54 A Vörös által iskolapéldának használt nigériai maszkok esete 55 különösen alkalmas ennek érzékeltetésére: a kiviteli tilalom ugyanis tipikus közjogi szabály. Az eset véleményünk szerint is az imperatív szabályok alkalmazásának példája, ahol azonban nem a kollíziós szabály miatt kellett figyelembe venni a nigériai kiviteli tilalmat – bár aszerint kellett volna, ha a Római Egyezmény alkalmazandó lett volna –, hanem az alkalmazandó anyagi jog jó erkölcsre utaló fordulata miatt. Végezetül idézzük ennek a kategóriának a legjellemzőbb és legtradicionálisabb elemét: a közrendet. A közrendi klauzula sok esetben éppen azáltal realizálódik, hogy belföldi közjogi norma utasításának ad elsőbbséget a bíró a lex causae-val szemben. 54

Mádl-Vékás 131-136., 428-429., Burián-Kecskés-Vörös kielemve: 746, 748. szélsz., illetve: 67, 234, 319, 322, 469, 470, 564, 705, 745, 753, 819, 820, 823, 825, 828, 959. szélszámok 55 Burián-Kecskés-Vörös 825 szélsz. Az eset maga: BGH 22.6.1972 NJW

27 Sem a közrendi, sem az imperatív szabályok alkalmazását előíró klauzulák nem tartalmaznak utalást arra nézve, hogy a közrendi vagy a feltétlen érvényesülést kívánó normák közjogi, vagy magánjogi jellegűek legyenek-e. Valójában azt találjuk, hogy teljesen vegyesen, a közjogmagánjog elhatárolástól teljesen függetlenül lehetnek közjogi és magánjogi szabályok közrendi jellegűek. Ezt a megállapítást érzékelteti a hazai jogirodalom is: "/e/ helyen elsősorban a nemzetközi magánjogi tényállások szorosabban vett anyagi jogi szabályait, vagyis a polgári jogi, családi jogi stb. normákat tartjuk szem előtt. Utalunk ugyanakkor arra, hogy a nemzetközi magánjogi tényállások megítélésénél igen gyakran fontos elő, illetve részkérdések államigazgatási jogi, pénzügyi jogi szabályai rendszerint imperatív természetűek: devizajogi rendelkezések, exportimport előírások, stb."56 Végezetül, mielőtt a közrendi és imperatív szabályok szerteágazóan izgalmas, ám tárgyunk szempontjából csak egyetlen alpontként releváns témakörében jobban elmélyednénk, kiemeljük, hogy a legtöbb közrendi és imperatív szabályt teljes terjedelmében nem alkalmazza a belföldi bíróság, pusztán figyelembe veszi azt. Így pl. a nigériai maszkok esete kapcsán elmondható, hogy a nigériai kiviteli tilalomhoz pusztán magánjogi jogkövetkezményeket fűzött a bíró – a szerződés érvényességének kérdésében –, azonban a kiviteli tilalom érvényesítése céljából nem alkalmazta a nigériai jogszabály rendelkezéseit és szankcióit, mint pl. a néprajzi jellegű műtárgyak lefoglalása. Szászy a külföldi közjogi norma alkalmazásának lehetőségeit taglaló részletes elemzésében57 említi Kegel ide vonatkoztatható egy összegzését: „/a/ külföldi közjog mint tény /…/ magánjogilag jelentős lehet, és ezért figyelembe kell venni”58. 4.1.4. A külföldi közjogi szabályoknak az alkalmazandó anyagi magánjog - polgári jog szabályai szerinti figyelembevétele Minden olyan esetben, amikor a kollíziós magánjogi norma nem tartalmaz utasítást arra nézve, hogy melyik ország közjogi szabályait kell alkalmazni a jogviszonnyal kapcsolatos valamely közjogi kérdésre, az alkalmazandó magánjog anyagi szabályai szerint lehet figyelembe venni valamilyen közjogi szabályt. Ez az eset áll fenn pl. akkor, ha a dolog szolgáltatására vonatkozó szerződéses jogviszonyban (magánjogi jogviszony) szereplő dologra exporttilalmat rendelnek el (közjogi szabály). A szerződésre alkalmazandó polgári jog eldönti, hogy az exporttilalom következménye milyen értelemben veendő figyelembe: hogy pl. lehetetlenült-e a szerződés, vagy aki előre látta az ilyen 56

Mádl-Vékás 132. Szászy (2)270-286.) 58 Kegel 388. és köv. in Szászy (2) 283. 57

28 tilalom bekövetkeztének lehetőségét, annak fennáll-e a felelőssége a teljesítésért, esetleg teljes mértékben figyelmen kívül kell azt hagyni, stb. Valójában ez lett a nigériai maszkok esete is: a bíróság végül a lex causae – ami itt véletlenül egybeesett a lex fori-val – jó erkölcsökre vonatkozó szabálya alapján találta a szerződést jogellenesnek. Ez annyiban tér el a Római Egyezmény 7. cikkelyének megoldásától, hogy abban az esetben a kollíziós szabály utasítja a fórumot a kiviteli tilalom figyelembevételére, míg az Egyezmény hiányában akkor lehet figyelembe venni harmadik állam ilyenfajta szabályát, ha van a lex causae anyagi jogában olyan szabály, ami azt lehetővé teszi. Így pl. ha a nigériai maszkok ügyéhez hasonló esetet kellene ma Magyarországon elbírálni, akkor amennyiben a német jog lenne az irányadó a szerződésre, akkor figyelembe lehetne venni a nigériai szabályt, mert a német jognak a jó erkölcsbe ütközést tiltó szabálya éppen a nigériai maszkok ügyében hozott jogértelmezés alapján kiterjed a külföldi imperatív normák kijátszásával létrejött szerződésre is. Ha azonban olyan állam joga lenne az irányadó, amelyikben erre semmilyen anyagi szabály nem terjed ki, akkor nem lehetne figyelembe venni a nigériai kiviteli tilalmat. Legvégső esetben esetleg a magyar közrendbe ütközőnek minősülhetne a nigériai kiviteli tilalomba ütköző szerződés, feltehetően a jó erkölcsbe ütközést szanckionáló magyar szabály – a Ptk. 200.§ (2) bekezdése – közrendi jellegűvé minősítése kapcsán, ami azonban olyan rendkívül spekulatív, előre nem kiszámítható helyzethez vezetne, ami semmiképpen sem lehet ideális.

4.2. Külföldi közjogi szabály alkalmazása magánjogi jogviszonyban Elképzelhető, hogy a külföldi közjogi szabály magánjogi jogviszonyban teljes terjedelmében alkalmazható. Erről van szó akkor, ha a közjogi jellegű szabályban nincsen olyan utasítás, ami a belföldi szuverenitást sértené, vagy azért, mert a szabály nem tartalmaz csak állami szervre vonatkoztatható utasítást, vagy nemzetközi együttműködés vagy egyezmény alapján. Koncepciónknak megfelelően most csak az első csoporttal foglalkozunk. Azt találjuk, hogy vannak olyan jogszabályok, amelyek a közjogi jogviszonyban jellemző alá-fölérendeltségi elven alapuló utasítást tartalmaznak, azonban címzettjei nem tipikusan csak állami szervek, és így nem is tartalmaznak külföldi állami szerv által nem végrehajtható utasítást. Ahogy Szászy fogalmaz: "vannak 'közjogi' jogszabályok, például a devizajogszabályok, amelyek a magánjogi forgalomnak szolgálnak" 59 (kiemelés tőlem – a Szerző). Leginkább valóban egyes pénzügyi jogi-devizajogi rendelkezések tartoznak ide, amelyek két valuta egymáshoz való viszonyát írják le; vagy hatósági árat állapítanak meg. Ezen szabályok figyelembevétele

59

Szászy (2) 281.

29 megegyezik teljes alkalmazásukkal – így pl. a követelés, kártérítés, kamat stb. mértékét külföldi fizetőnemben kiszabó belföldi bírói ítélet teljes terjedelmében alkalmazni fogja a külföldi árfolyamszabályt, ha az első lépésben belföldi fizetőeszközben megállapított marasztalást annak segítségével számítja át a devizára. A szabály megszegésének szankciója pusztán annyi, hogy továbbra is az árfolyamszabályban megszabott árváltási arányt kell alkalmazni. Az ilyen jellegű közjogi szabályok azonban nem gyakoriak. Egyrészt, mert a legtöbb közjogi szabály állami szerv által végrehajtandó feladatot tartalmaz, másrészt, mert egy sor idevonható szabály minősítése erősen kétséges. Végezetül erős fenntartásokkal, de itt kell megemlíteni a külföldi kollíziós szabály alkalmazását is, ha a belföldi renvoi szabály annak alkalmazására lehetőséget ad, miképp teszi azt a Kódex 4.§-a. Ennek az elgondolásnak az alapja az, hogy amennyiben a kollíziós jogot minősíteni kellene, a nemzetközi magánjogászok egy része azt közjogi szabályrendszernek tartja 60 . Bár a minősítéssel lehet vitatkozni, hiszen egyrészt nem biztos, hogy besorolható – hogy be kell sorolni – az önálló jogágisággal rendelkező kollíziós jogot a közjog és magánjog párosába, másrészt a kollíziós jog tartalmaz inkább magánjogiasnak tetsző jogintézményt is – ld. jogválasztás 61 –, amennyiben a kollíziós jogot közjognak tekintjük, a külföldi kapcsolóelv alkalmazása a renvoi kapcsán valóban külföldi kollíziós szabály teljes terjedelmű alkalmazását jelenti.

4.3. Külföldi közjogi szabály figyelembe vétele belföldi közjogi jogviszonyban Amint látjuk, a legkülönfélébb szabályozási területeken, a legszínesebb vegyítésben ebben a kategóriában találhatóak közjogi utalások – ezekből néhányat nevesítettünk.

Közjogi

természetű jogviszonyban a következő esetekben határozhatja meg jogszabály azt, hogy melyik ország közjogi normáit kell figyelembe venni. Ezekben az esetekben a jogszabály a külföldi jog figyelembe vételét írja elő, de magyar hatóság vagy jogalkalmazó a szabály utasításait végrehajtani – a szabályt alkalmazni – nem fogja. 4.3.1. Érvényességi és igazolási szabályok Elsőként itt is az érvényességi-igazolási szabályokkal foglalkozunk. Nem térünk már ki rá részletesen, de a 4.1.1. ponthoz hasonlóan mindenképpen ide tartozik a külföldi jog érvényességének kérdése. Ugyanakkor azon túl, hogy a magánjogi jogviszonyban felhasználandó 60

Pl. Bustamante in Szászy (1) 57 Bár igaz az is, hogy éppen jelen szerző véleménye szerint üt el a jogválasztással kapcsolatos kérdéseknek a nemzetközi magánjogon belüli tematizálása a nemzetközi magánjog tárgyától – ld. Palásti.

61

30 egyes külföldi joghoz kapcsolódó tények igazolásának érvényességére automatikusan a lex causae-t rendeltük alkalmazni, a közjogi jogviszonyoknál számos speciális esetben – főképp a tevékenységi engedélyeknél – kifejezetten megnevezi a jogszabály, hogy mi az a külföldi jogi tény, amit igazolni kell, és megnevezi az annak igazolására alkalmazandó jogot. A közbeszerzések témakörében az 1995-ös jogszabály a székhely joga régmúltú kapcsolóelvét alkalmazza, amikor annak szabályai alapján rendeli meghatározni azt, hogy a külföldi ajánlattevőnek milyen hatóságoktól kell igazolást beszereznie arról, hogy nincsen köztartozása: „/a/ kizárólag külföldi székhellyel rendelkező ajánlattevőnek vagy alvállalkozónak a székhelye szerinti ország jogrendszerében meghatározott - az (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak megfelelő - hatóságoktól kell igazolást beszerezni, amelyből megállapítható, hogy nincs egy évnél régebben lejárt köztartozása.”62 Ez azt jelenti, hogy a közbeszerzési eljárásásban az ajánlat címzettje – állami költségvetési szervek, önkormányzatok, stb.63 – az ajánlattevő székhelyén hatályos jog alapján dönti el azt, hogy milyen hatóságoktól szerez be igazolást az ajánlattevő a köztartozásai vonatkozásában – nem pl. a magyar jog alapján. Mivel a külföldi jog a legnagyobb valószínűséggel hatásköri szabály formájában határozza meg azt, hogy mely hatóságoktól lehet igazolást szerezni arról, hogy nincs köztartozása az ajánlattevőnek, ezért a magyar hatóság a hatásköri szabályt csupán figyelembe veszi, de nem alkalmazza azt, azaz nem szerzi meg a hatáskört az igazolás kiadására azáltal, hogy a külföldi jog ilyen típusú szabályára utalja a magyar jog. Ugyancsak közbeszerzési kollíziós szabály az, csak már a 2003-as közbeszerzési törvényben található, hogy árubeszerzés, építési beruházás vagy szolgáltatás esetén az ajánlattevő pénzügyi alkalmasságának igazolásához akkor kell számviteli beszámolót is benyújtania, ha a letelepedése szerinti állam joga az előírja 64 . Hasonló kérdés merül fel a katonai és rendészeti célú beszerzéseknél is, amelyet önálló jogszabály rendez, és amelyik szó szerint tartalmazza az előbbi közbeszerzési célú rendelkezést65. Egy sor speciális, haszonszerzésre irányuló tevékenység végzésének szigorú állami szabályozása van, amelyek legalábbis részben különféle tények – néha külföldi jogi tények – igazolásához kötöttek. Így egyrészt a külföldi jog alapján fennálló tényre utalás gyakran szerepel ezekben a jogszabályokban. Másrészt, ezen jogszabályok igen gyakran rendelkeznek arról, hogy az 62

1995.: XL. tv.: 46.§ (8) bekezdés A közbeszerzési törvény személyi hatályában körülírt szervezetek: 1995.: XL. tv. 1. § 64 2003. évi CXXIX. törvény a közbeszerzésekről, 66.§ (1) bekezdés b) pont 65 228/2004. (VII. 30.) Korm. Rendelet a védelem terén alapvető biztonsági érdeket érintő, kifejezetten katonai, rendvédelmi, rendészeti célokra szánt áruk beszerzésére, illetőleg szolgáltatások megrendelésére vonatkozó sajátos szabályokról, 27. § (1) 63

31 egyes tevékenységi engedélyeknél, egyéb állami felügyeleti feltételek teljesítésénél melyik állam joga alapján kiállított igazolást fogadják el. Ilyen rendelkezést tartalmaz az ügyvédségről szóló jogszabály, a külföldi jogi tanácsadói minőség magyarországi

megadásának feltételei

vonatkozásában 66 . Itt a kollíziós szabály azt dönti el, hogy melyik állam joga szerinti ügyvédi működéshez szükséges feltétel megvalósulása szükséges a külföldi jogi tanácsadói működéshez. A külföldi ügyvéd külföldi működési helye szerinti ügyvédi kamara vagy hatóság igazolását kell elfogadni arról, hogy külföldön ügyvédi tevékenységet végez, azaz ez a külföldi jog dönti el azt, hogy milyen szerv jogosult az igazolás megadására, és ezt a hazai területileg illetékes ügyvédi kamara köteles elfogadni67. Implicite – a kapcsolóelv megnevezése nélkül – rendeli alkalmazni csak a külföldi bejegyzés helye szerinti jogot abban a kérdésben, hogy a külföldi bejegyzés helyének államában jó hírnévnek örvend-e az ügyvéd, és hogy nem áll büntető- vagy fegyelmi eljárás alatt 68 . A befektetési szolgáltatások területén. a befektetési szolgáltatónak a PSZÁF felé fennálló adatszolgáltatási körében annak az államnak a joga alapján kiállított letéti igazolásokat is be kell mutatni, amely államban értékpapír forgalomba hozott 69 ; az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program szervezője programjának nyilvántartásba vételéhez többek között a székhelye szerinti állam joga alapján nyilvánosságra hozott beszámolóról is nyilatkozik 70 . Valamennyire idetartozó szabály az is, hogy gyógyszertárak létesítésével kapcsolatos eljárásban ún. személyi jog nem engedélyezhető annak a személynek, aki külföldi jog szerint csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt áll71. A kockázati tőketársaságok működésével kapcsolatban főszabály az, hogy a kockázati tőketársaság elnevezést csak a rájuk vonatkozó jogszabály alapján tevékenységi engedéllyel rendelkező, nyilvántartásba vett jogi személy használhatja. Kivétel ez alól, ha a bejegyzés helyének joga ezt a külföldi honos társaság számára lehetővé teszi72, ekkor érvényes lesz a megnevezés használata a társaság nevében. Az előzőekhez képest is speciális jogszabály a Magyar Exporthitel Biztosító Rt.-nek nyújtható állami kezességről szóló kormányrendelet, amelyik

66

1998.: XI. tv. az ügyvédekről: IX. fejezet: a külföldi jogi tanácsadó 1998.: XI.: tv.: 91.§ (1) bekezdés c) pont és (2) bekezdés 68 1998.: XI. tv.: 91.§ (d) pont 69 5/2004. (II. 12.) PM rendelet a befektetési szolgáltató és a külföldi székhelyű befektetési szolgáltató magyarországi fióktelepe üzleti, szolgáltatási tevékenységéhez, a befektetési vállalkozás és hitelintézet kereskedési könyv vezetéséhez, az árutőzsdei szolgáltató és az elszámolóház szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére történő adatszolgáltatási kötelezettségéről, 30F1162 pont 70 5/2003. (II. 4.) PM rendelet az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program nyilvántartásba vételére irányuló eljárás rendjéről, valamint az eljárás kezdeményezéséért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékéről, 5. § 71 1994. évi LIV. törvény a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól, 19. § (1) b) pont 72 1998. évi XXXIV. törvény a kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati tőkealapokról, 11.§ 67

32 abban a kérdésben, hogy egy állami adós fizetésképtelen-e, a székhely szerinti állam jogát rendeli alkalmazni73. Kifejezetten közjogi kérdésben – kötelező állami minőségbiztosítási és igazolási kérdésben – rendeli figyelembe venni a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvény a külföldi származású must, bor, stb. importjához a származás helyén adott minőségi igazolást: „/k/ülföldi származású mustot, mustsűrítményt, bort, szénsavas bort, likőrbort és borpárlatot csak akkor szabad továbbfeldolgozásra, fogyasztásra vagy bérmunka céljából behozni, ha annak minősége a származási helyén hatályos jogszabályoknak és e törvény előírásainak megfelel.”74 A „származás helye” fogalom ezen a jogterületen megfelelőképpen definiált, ezért kapcsolóelvkénti használatra alkalmas. Az importhoz a származási ország joga szerinti minőségi igazolásokra szükség van, azonban magyar hatóság a fenti szabály alapján nem szerez jogot ilyen igazolás kiállítására, ezért a külföldi szabály figyelembe kell venni, de nem kell alkalmazni. Az adózással kapcsolatos egyes érvényességi szabályokkal a következő alcímben foglalkozunk. 4.3.2. Nemzetközi adójog A nemzetközi jogszabályösszeütközések témája kiemelt jelentőséggel bír a nemzetközi pénzügyi jog területén - főképp a külföldi adójogi jogszabály belföldi figyelembevételével kapcsolatosan, kisebb jelentőséggel pedig egyéb kérdésekben is . A határokon átnyúló gazdasági tevékenységre gyakorolt fontossága a kettős adóztatást - és általában a több államban is érdekelt személy vagy tevékenység adóztatásának kérdését - régtől fogva kiemelte a pénzügyi jogi kérdések közül, és így annak mára önálló doktrinális és normatív szabályrendszere alakult ki. A kettős adóztatással kapcsolatos szabályozás pedig természeténél fogva tartalmaz kapcsolóelveket, amelyeket a jogirodalom együtt tárgyal a kettős adóztatás anyagi jogi kérdéseivel. Megjegyzendő, hogy míg történetileg találunk példákat arra, hogy nemzetközi magánjogászok a nemzetközi magánjogon belül foglalkozzanak a kettős adóztatás kérdésével 75 , addig mára önállósodott a nemzetközi pénzügyi jog, és általában már nem különül el a kollíziós kérdések tárgyalása. Szászy említett munkáját leszámítva általában pusztán a kettős adóztatás kérdései között foglalkoznak a kapcsolóelvekkel a pénzügyi jog hazai és külföldi szakemberei és az ebben e tárgyban írók. Jól mutatja ugyanakkor a kollíziós normák jelentőségét a pénzügyi jogon belül az a tény, 73

312/2001. (XII. 28.) Korm. Rendelet a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaság által a központi költségvetés terhére, a Kormány készfizető kezessége mellett vállalható nem-piacképes kockázatú biztosítások feltételeiről, definíciók a) pont 74 1997. évi CXXI. Törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról: 50.§ (1) bekezdés 75 Ld. pl. Batiffol, Isay, Niboyet, mind in: Szászy (2) 286-287.

33 hogy a XX. század elején létezett egy iskola, amelyik szerint a nemzetközi pénzügyi jog csak kollíziós normákat tartalmaz 76 . Nyilvánvaló, hogy aki belepillant egy mai, kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménybe, annak számára nyilvánvaló lesz, hogy számos nem kollíziós jogi kérdés is található az egyezményekben, és azok autonóm pénzügyi szabályokat is létrehoznak. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy kollíziós normák továbbra is léteznek a pénzügyi jogon belül. Sőt, a kollíziós normákhoz kapcsolódóan itt is felmerül a minősítés és előkérdés kérdése77, vagy a csalárd kapcsolás problematikája78 . Ráadásul ezekre az általános részi kérdésekre a nemzetközi pénzügyi jog önálló, a nemzetközi magánjogétól eltérő doktrínákat is kidolgozott, amennyiben egyrészt a minősítés sok esetben főszabályként a lex causae szerint történik 79 , másrészt "a nemzetközi pénzügyi jogban a kapcsolóelvek gyanánt szereplő jogi fogalmak, például a lakóhely, tartózkodási hely, székhely, jövedelemforrás, ingó, ingatlan stb. fogalma nem mindig azonosak a polgári jogban szereplő hasonló nevű fogalmakkal"80, illetve a nemzetközi magánjogi definíciókkal sem. Így pl. a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények definíciós cikkelyei rendszerint önállóan értelmezik a lakóhely, tartózkodási hely fogalmát és egymáshoz való viszonyukat81. A pénzügyi jogi kapcsolóelvek forrása egyrészt - mint más területeken is - lehet nemzetközi egyezmény, illetve lehet autonóm jogalkotási eredmény is. Erre nézve továbbra is érvényes Szászy idevonatkozó megállapítása: "/az/ államközi nemzetközi pénzügyi jogban a kollíziós normák általában két-, illetve mindenoldalúak, az államon belüli pénzügyi jogban viszont a legtöbb kollíziós norma egyoldalú, mert csak a lex fori pénzügyi jogi szabályai alkalmazásának körét határozza meg" 82 . A pénzügyi jogi kapcsolóelvek között találhatóak olyanok, amelyek a nemzetközi magánjogban is ismertek, mint pl. lex rei sitae, lex patriae, vagy nyilvántartásba vétel vagy bejegyzés helye; de a nemzetközi pénzügyi jognak vannak teljesen önálló kapcsolóelvei is, amelyek a nemzetközi magánjogból hiányoznak, mint pl. az adózási kötelezettséget előíró állam joga. Hatályos kettős adóztatásról szóló egyezményeink közül83 az USA-val kötött84egyezmény 76

Isay in Szászy (2) 287. Szászy (2) 299-300. 78 Szászy (2) 301-302. 79 Szászy (2) 300. 80 Szászy (2) 300. 81 Ld. pl. a később elemzendő amerikai-magyar egyezmény hosszas 4. cikkelyét a lakóhely fogalmára, illetve 5. cikkelyét a telephely fogalmára. 82 Szászy (2) 290. 83 A kézirat lezárásnak időpontjában kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményünk van Albániával, az Amerikai Egyesült Államokkal, Ausztráliával, Ausztriával, Belarussziával, Belgiummal, Brazíliával, Bulgáriával, Ciprussal, Csehországgal, Dániával, Dél-Afrikával, az Egyesült Királysággal, Egyiptommal, Finnországgal, Franciaországgal, a Fülöp-szigetekkel, Görögországgal, Hollandiával, Horvátországgal, Indiával, Indonéziával, Izraellel, Írországgal, Japánnal, Jugoszláviával, Kanadával, Kazahsztánnal, Kínával, Koreával, Kuwaittal, Lengyelországgal, Luxemburggal, Macedóniával, Malájziával, Máltával, Moldovával, Mongóliával, Norvégiával, Németországgal, Olaszországgal, 77

34 néhány rendelkezésén keresztül mutatunk be példákat a kollíziós problémára. Az amerikai egyezmény 2. cikke azzal a kérdéssel foglalkozik hogy mely adónemekre terjed ki az egyezmény. A 2. cikk (2) bekezdés a) pontja nemhogy kapcsolóelvvel mutat rá az alkalmazandó jogra, hanem megnevezi azt is, hogy konkrétan mely külföldi jogszabályt kell alkalmazni: ez pedig "az Egyesült Államok esetében, a Belföldi Állami Bevételek Törvénykönyve (Internal Revenue Code)"85 lesz. A magyar adók esetében ugyan az egyezmény nevesítve tartalmazza a felsorolást, azonban abban a kollíziós kérdésben, hogy melyik állam joga alkalmazandó arra nézve, hogy egy adónem az egyezmény hatálya tartozik-e, a 2. cikk (3) és (4) bekezdése alapján arra a következtetésre jutunk, hogy ezt az adót kivető állam joga szabályozza. Míg az egyezmény részletes anyagi jogi definíciókat nyújt 86 , addig az is nyilvánvaló, hogy minden kifejezést nem lehet egyértelműen definiálni egy nemzetközi egyezményben. Ennek a problémának a megoldására vállalkozik a 3. cikk (2) bekezdésének kollíziós szabálya, amikor azt írja elő, hogy "/a/z Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván /…/, bármely, másképpen meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak az Egyezmény által érintett adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak." További definíciós szabályokat is kiegészítenek kollíziós normák, pl. "az „egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a jogszabályai szerint /…/ adóköteles"87. Az ingatlan meghatározása is főképp kollíziós szabállyal történik: "/a/z „ingatlan vagyon” kifejezést annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint kell meghatározni, amelyben ez a vagyon fekszik"88, ami nem más, mint a lex rei sitae kapcsolóelv alkalmazása egy minősítési kérdésre. Az osztalék fogalmának meghatározása szintén részben kapcsolóelv útján történik: "/a/z /…/ „osztalék” /…/ egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amely annak az Államnak az adójoga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik" 89 . Nyilvánvaló, hogy itt is egy minősítési

kérdéshez használt az egyezmény egy

kapcsolóelvet. Mindemellett véleményünk szerint az egyezmények lényegi része, amelyik azt írja elő, hogy az Oroszországgal, Pakisztánnal, Portugáliával, Romániával, Spanyolországgal, Svédországgal, Svájccal, Szingapúrral, Szlovákiával, Thaifölddel, Törökországgal, Tunéziával, Ukrajnával, Uruguay-jal, Vietnammal. Ez mind megannyi kihirdetési jogszabályt is jelent, amelyekben mindben felmerül a kollíziós probléma. 84 49/1979. (XII. 6.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között Washingtonban, az 1979. évi február hó 12. napján aláírt, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezmény kihirdetéséről 85 Egyezmény 2. cikk (2) bekezdés a) pont 86 Az általános meghatározásokhoz a 3. cikk, további meghatározásokhoz a további cikkelyek. 87 4. cikk (1) bekezdés 88 6. cikk (2) bekezdés 89 9. cikk (3) bekezdés

35 egyes jövedelem-fajták – vállalkozási nyereség, ingatlan-jövedelem, örökség, osztalék, kamat, licencdíj, közszolgálat, nyugdíj, stb. – melyik államban adóztathatóak, valójában kollíziós normák, mert azt írják elő, hogy az egyezményben szereplő tevékenységek adójogi vonzataira melyik állam jogát kell alkalmazni. Ez főképp az igen lényeges beszámítási szabályoknál nyer értelmet, amikor a külföldön befizetett adót a belföldi adóhatóság a belföldi adókötelezettség teljesítésébe beszámítja: ekkor ugyanis a külföldi adójogi szabályt veszik figyelembe – illetve az alapján a tényleges, igazolt befizetést – a belföldi adó összegének megállapításához. Ehhez képest találhatóak a kettős adóztatásról szóló egyezményen kívül is kollíziós normák a pénzügyi jogban, bár ezek – Szászy megállapításának megfelelően – egyoldalú kollíziós szabályok. Így pl. az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények 2003-as módosítása a következőképp rendelkezik: "/a/z Szja tv.-nek az általános forgalmi adó összegének figyelembevételére irányadó rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell az általános forgalmi adónak megfelelő, külföldi állam joga szerinti adóra is."90 Abban a kérdésben, hogy az Európai Unió tagállamának külföldi állampolgárát egyes speciális kérdésekben milyen mértékű adófizetési kötelezettség terheli Magyarországon, döntő a külföldi jog szerint megállapítható jövedelme. Így kollíziós kérdést rendez az Szja. törvény 1/A § (2) bekezdése, amikor abban a kérdésben, hogy melyik állam joga szerint lehet igazolni a jövedelmét, úgy rendelkezik, hogy " az adóévben megszerzett összes jövedelem megállapított összegét az illetősége szerinti állam joga szerint tartalmazó okirat (így különösen bevallás, határozat) hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolat szolgál" 91 . A nem önálló tevékenység meghatározásához a külföldön végzett munka besorolásánál azt írja elő az Szja. törvény, hogy "/n/em önálló tevékenység /…/ az adott állam joga szerinti munkaviszony"92 – bár a kapcsolóelv tartalma homályos, feltehetően a lex loci laboris-ra gondolt a jogalkotó. Az Szja. törvény egyes részletkérdésekben tartalmaz több külföldi jogra való utalást is, mint pl. a külföldről származó osztalék meghatározása 93 , az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelemnél külföldi kifizetőre vonatkozó feltételek meghatározása94, stb. Végezetül megjegyezzük, hogy az esetek egy kisebb részében lehetőség van arra is, hogy a külföldi pénzügyi jogi szabályt ne csak figyelembe vegyék, hanem alkalmazzák is, mint az egyes pénznemek egymáshoz viszonyított értékének, átváltási arányának a szabályai, ezek azonban nem ehhez a címhez tartozó esetek. 90

2003. évi XCI. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról (18) 91 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 1/A § (2) bekezdés 92 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 24. § (1) bekezdés 93 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 66. § (1) bekezdés c) pont 94 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 77/C. § (19) bekezdés h) pont

36

4.3.3. Eljárási jog Büntetőeljárási jogi vonatkozásai is lehetnek egyes külföldi eljárási cselekményeknek. Így pl. az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadásánál tartalmaz kollíziós szabályt, amikor harmadik állam jogát rendeli figyelembe venni abban a kérdésben, hogy ott az elkövetőt jogerősen elítélték-e, és az ítéletet végrehajtották-e, vagy annak végrehajtása folyamatban van-e, vagy a jogerős ítéletet hozó állam – mint kapcsolóelv – joga alapján a végrehajtás nem kizárt-e; ezen esetekben ugyanis a bűnügyi együttműködés keretében megkeresett állam nem fogja teljesíteni a megkeresést.

95

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy itt csak a külföldi jogszabály

figyelembevételéről van szó, mert a külföldi ítélet végrehajtására vonatkozó külföldi jogszabály alapján a megkeresett állam nem fogja végrehajtani a külföldi ítéletet, hanem arra tekintettel dönt a külföldről érkezett elfogatóparancs belföldi sorsáról.96 Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy polgári eljárási kérdésben vesznek figyelembe valamely külföldi jogot, mint rendelkezik arról a Pp. 100.§ (2) bekezdése: "/a/ külföldön teljesített kézbesítést érvényesnek kell tekinteni, ha az akár a belföldi jogszabályok rendelkezéseinek, akár a kézbesítés helyén irányadó jogszabályoknak megfelel." Ugyanígy, a külföldön lefolytatott bizonyítást tanúsító okirat érvényességére és a bizonyítás érvényességére is elsősorban a külföldi jog az irányadó97. A nemzetközi kollíziós büntető- és polgári eljárásjog lehetőségeiről a következő cím alatt, a külföldi jog teljes terjedelmű alkalmazásának kérdésénél beszélünk. 4.3.4. Külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerése A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény98 a bizonyítvány vagy oklevél kiállító államának jogát rendeli alkalmazni több kérdésben is. Ennek a tág értelmű kapcsolóelvnek az alkalmazására egyes esetekben kifejezetten nem, csak magától értetődően vállalkozik a jogszabály, míg más esetekben kifejezetten is nevesíti azt. Meglátásunk szerint a jogszabály 1.§ (2) bekezdése valójában kollíziós szabályt rejt, azonban a kollízió feloldását a jogszabályi rendelkezésben kifejezetten nem találhatjuk meg: „/e/ törvényt kell alkalmazni valamely külföldi állam joga szerint kiállított bizonyítványnak és oklevélnek a 95

2003. évi CXXX. törvény 4.§ e) pont Megjegyezzük végül, hogy az eljárásjogi kollíziós szabályok sok esetben nem a figyelembevételre alkalmazandó jogot, hanem a teljes terjedelmében alkalmazandó jogot jelölik – ezekkel az esetekkel a következő cím alatt foglalkozunk. 97 Pp. 204.§ (2) és (3) bekezdés 98 2001.: C. tv.: A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről 96

37 Magyarországon

megszerezhető

bizonyítvánnyal

és

oklevéllel

egyenértékűként

történő

elismerésére és honosítására, valamint a résztanulmányok beszámítására.”99 Véleményünk szerint ez a bekezdés ugyanis – a tárgyi hatály megfogalmazásán túl – implicite azt is jelenti, hogy az oklevél vagy bizonyítvány létezését (érvényességét) annak az államnak a joga alapján kell elbírálni, amelyik alapján azt kiállították – nem pl. a magyar jog alapján. Ez a kézenfekvő tétel egyértelműen következik a „külföldi állam joga szerint kiállított bizonyítvány” fordulatból, csupán részletesebben kifejti azt. Kollíziós szabályt tartalmaz a 2.§ (1) bekezdése: „/a/ külföldi oktatási intézményben szerzett bizonyítvány vagy oklevél elismerésével senki sem szerezhet több jogot, mint amennyi a bizonyítvány vagy az oklevél alapján abban az államban megilleti, amelyben azt szerezte.”100 A szabály értelme ugyanis az, hogy abban a kérdésben, hogy legfeljebb mennyi jogot szerezhet valaki az oklevélből kifolyólag az elismerési eljárás során, annak az országnak a jogát kell alkalmazni, ahol az oklevelet megszerezte. Az elismerési és honosítási eljárásban a külföldi oktatási intézmény jogi státusát is vizsgálni kell101. A külföldi oktatási intézmény jogi státusának meghatározására irányadó jog kérdése azonban érdekes dilemma elé állít minket, ami rávilágít arra is, hogy a fenti kapcsolóelvek (annak az államnak a joga, amely alapján/ahol az oklevelet kiadták) nem egyértelműek. A jogszabály ugyanis nem mondja ki azt, hogy a jogi státus kérdésében melyik ország jogát kell alkalmazni. Az indokolás azonban a székhely elvét – mint a személyes jog általánosan elfogadott kapcsolóelvét – alkalmazza: „/a/ (2) bekezdés alapján a székhelyük joga alapján el nem ismert, valamint a Magyarországon az Ftv. 110. §-ában meghatározott engedély nélkül működő külföldi oktatási intézmények által folytatott képzés keretében szerzett oklevelek és bizonyítványok elismerésére az intézmények jogállására tekintettel nincs lehetőség.” 102 Ugyanakkor a székhely elve mint a jogi személyek honosságának kapcsolóelve, a diploma megszerzésének helye mint kapcsolóelv és végül az a jog, amelyik alapján a diplomát kiadták, mint kapcsolóelv, adott esetben más államokat – akár három különböző államot is – takarhat. Ez van pl. az „A” országban székhellyel, „B” országban kihelyezett tagozattal/karral rendelkező egyetemnél, ha a kihelyezett karon folytatták a diploma megszerzéséhez szükséges tanulmányokat és teljesítették a képzési feltételeket, de a diploma mindemellett a „C” országbeli – az oktatási intézményt akkreditált – intézmény megjelölését viseli magán – mint volt korábban pl. a budapesti központú Central European University varsói kihelyezett szociológia tagozatával, ahol a diplomát mindemellett a New Yorki Állami Egyetem 99

2001..: C. tv. 1.§ (2) bekezdés 2001..: C. tv. 2.§ (1) bekezdés; 12.§ (1) bekezdés b) pont; 13.§ (1) bekezdés; 16.§ (1) bekezdés; 62.§ (1) bekezdés. 101 2001.: C. tv. 2.§ (2) bekezdés 102 Indokolás a 2001.: C. tv. 2. (2) bekezdéséhez 100

38 nevében és akkreditációjával adták ki. Az esetek túlnyomó többségében persze nem ez a helyzet, de a kapcsolóelvek tisztázatlansága itt egyszerre több állam jogának alkalmazásához vezethet. Végezetül: a tudományos fokozat honosításánál a jogszabály a „külföldi állam joga” nehezen kézzelfogható fordulatát használja: „/a/z eljáró hatóság doktori (PhD) fokozatként vagy mester (DLA) fokozatként [a továbbiakban együtt: doktori (PhD) fokozat] honosítja a külföldön szerzett tudományos fokozatot akkor, ha: a) azt olyan külföldi oktatási intézmény állította ki, amely a külföldi állam joga alapján tudományos fokozat kiállítására jogosult /…/”103. Itt sem egyértelmű azonban, hogy ez a személyes jogot (a nemzetközi magánjogi tvr. alapján a székhely jogát), az oklevélen kiállítóként szereplő intézmény államát vagy a képzési hely jogát jelenti-e. Mindezen esetekben a magyar fórum nem szerzi meg azokat a jogosultságokat, amelyek az alkalmazandó külföldi jog alapján a külföldi intézményt megilletik, tehát magyar fórum szűk értelemben nem alkalmazza a külföldi jogot, pusztán figyelembe veszi azt. Kapcsolódó kérdés, hogy a külföldi felsőfokú tanulmányok szolgálati időnek tekintendőek-e a társadalombiztosítási nyugellátás szempontjából. A Tb-törvény végrehajtási rendelete itt is utal egyrészt a külföldi jog szerint kiállított oklevél meglétére, majd további – nem kollíziós – feltételeket ír elő104. 4.3.5. Egyéb Érdekes kollíziós alkotmányjogi szabály a személyes adatok védelméről szóló jogszabályban, hogy személyes adatnak az országból történő kivitele csak akkor lehetséges, ha a külföldön lévő adatkezelő államának joga megfelelő védelmet biztosít az adat számára105.

4.4. Külföldi közjogi szabály alkalmazása közjogi jogviszonyokban Az állami szuverenitás tanáról azt gondolhatnánk, hogy az időben visszafele haladva egyre erősebben érvényesül, és ezért külföldi közjogi szabályok közjogi viszonyokban történő alkalmazására legfeljebb az újabb korok nemzetközi együttműködései keretében lenne lehetőség. Ehhez képest meglepő, hogy a külföldi közjogi szabályok alkalmazásának tana a hagyományos nemzetközi magánjoggal egyidőben merült fel és a történelem folyamán szinte folyamatosan jelen volt. Ugyanakkor – a nemzetközi magánjoggal ellentétben – szerepe kivételes, kisegítő jellegű volt azon jogterületeken/jogágakon belül, amelyek szabályainak alkalmazásában a közjogi kollízióra 103

2001.: C. tv. 15.§ (1) bekezdés 1997. évi LXXXI. Törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. Rendelettel "Szolgálati idő a felsőfokú tanulmányok idejére" alcím (5) pontja 105 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról 9. § (1) 104

39 vállalkozott; a nemzetállam ideájának erősödésekor szerepe pedig visszaszorult. Hozzátehető még, hogy sok esetben csak olyan államok között érvényesült, amelyek között speciális kapcsolatok léteztek – mint pl. egymás büntető szabályainak alkalmazásánál látjuk majd egyes német államok viszonyában a német egység kialakulása előtt. Az állami szuverenitás kifejezésének egyik legkifejezőbb eleme az állami büntetőhatalom érvényesítése. Éppen a büntetőjogi nemzetközi jogszabályösszeütközéseknek vannak értékes történeti forrásai.106 A büntetőjogi jogszabályösszeütközések elsősorban a perszonalitás, a területi elv és az elkövetési hely joga elvének alkalmazásától függtek, azzal, hogy a három lehetséges válasz közül a territorialitás kizárta a kollíziót, mert minden állam a lex forit alkalmazta. Az elkövetési hely joga is kétféle értelemben szerepelhet: a lex loci commissi delciti vagy minden további feltétel nélkül alkalmazható, vagy alkalmazásának feltétele az, hogy enyhébb elbírálást biztosít az elkövető számára – ez az ún. mitior elv. Megkülönböztethetőek továbbá a megoldások a külföldi jog terjedelme alapján is: így lehet a külföldi jogot alkalmazni abban a kérdésban, hogy a tanusított magatartás bűncselekmény-e, illetve a büntetési tétel kérdésében is, vagy mindkettőben. Végezetül a kapcsolóelvek kombinálhatóak is egymással: pl. a lex fori akkor alkalmazható a büntetés-kiszabás kérdésében, ha a cselekmény a lex

loci

commissi delicti szerint

bűncselekménynek minősül. A perszonalitás elve érvényesült a kora középkorban és a népvándorlás korát követő időszakban; az észak-itáliai kommentátorok közül Bartolus, a XVI-XVII. századi német-alföldi iskolából Voet, Burgundus és Mattheanus tanították az elkövetési hely jogának alkalmazását a bűncselekményekre. A XVIII. századi német jogirodalmi felfogásokat tükrözte, és így az elkövetési hely jogára utalt több német büntetőjogi kódex is, mint az 1751. évi bajor büntetőjogi kódex és az 1769. évi Constitutio Criminalis Theresiana is. A lex mitior elv a XIX. század első felének német Btk.-iban tűnik fel először, mint a hannoveri, württembergi, hessei, szász, badeni btk. A lex fori alkalmazásának feltétele az, hogy a lex loci commissi delicti szerint megállapítható legyen a bűncselekmény pl. az 1871. évi német btk. vagy a XX. század '30-as '40-es éveiben kelt több büntetőkönyv szerint, mint a görög, brazil, dán, norvég, uruguay-i, stb. A lex mitior elve alapján volt alkalmazható a külföldi jog pl. az 1930-as osztrák, 1937-es svájci,, 1960-as román, 1961-es csehszlovák btk. alapján, illetve további btk.-k alapján a XX. század első feléből, mint a guatemalai, paraguay-i, uruguay-i, stb. További kutatás és önálló tanulmány tárgya lehet, hogy a

106

A történeti fejtegetésekhez és példákhoz végig ld. Szászy (2) 320-336.

40 hatályos nemzeti büntetőjogi rezsimek milyen értelemben alkalmazzák a fenti kollíziós kapcsolóelveket. Természetesen nagyobb tere nyílik a kapcsolóelvek alkalmazásának büntetőjogi tárgyú nemetközi egyezmények alapján. Ilyen pl. a közlekedési bűncselekmények tárgyában létrehozott 1964-es európai egyezmény, amelynek 2. cikke a lex loci commissi delicti alapján rendeli elbírálni azt a kérdést, hogy történt-e bűncselekmény, annak büntetőjogi jogkövetkezményeit pedig a tartózkodási hely joga szerint kell elbírálni107. Az említett példák mind a külföldi büntetőjog belföldi alkalmazását jelentik, ami azt jelenti, hogy az azokban szereplő büntetőjogi szabályt teljes terjedelmében alkalmazza a belföldi bíróság: a büntetéskiszabásnál nem megy messzebb a külföldi szabály által lehetővé tett mértéknél; a lex loci commissi delicti valamely jogszabálya szerint bűncselekménynek minősülő cselekményt aszerint fogja megítélni, stb.108 Ez még akkor is igaz, amikor a belföldi kollíziós büntetőszabály a külföldi szabályt csak egészen szűk terjedelemben alkalmazza, mert az alkalmazott részt valóban alkalmazza, nem csak figyelembe veszi, ellentétben azokkal az esetekkel, ahol esetleg jóval nagyobb a figyelembe vett külföldi jog terjedelme – több jogkérdésre terjed ki a külföldi jog –, azonban egyetlen kérdésben sem fogja valóban alkalmazni a belföldi jogalkalmazó a külföldi közjogi szabályt, csak figyelembe veszi azt, mint pl. egy belföldi kártérítési perben, ahol előkérdés lehet a cselekménynek a külföldi jog szerinti bűncselekmény-jellege és ebből következő súlyossága. Egyben megjegyezzük, hogy széles körben vitatott az, hogy amennyiben a külföldi jog alkalmazása a büntethetőség vagy a kiszabható büntetés kérdésében releváns, a külföldi jog terjedelme csak a konkrét magatartásforma büntethetőségére vagy az arra vonatkozó büntetési tételre vonatkozik-e, vagy általában a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okokat is ide kell-e érteni, mint pl. életkor, elévülés, társadalomra veszélyesség.109 Végezetül megjegyezzük, hogy tág értelemben kollíziós kérdés a belföldi büntetőjog szerepfelfogásának kérdése is, ami alapján megkülönböztethetünk államokat, amelyek a belföldi büntetőjog szerepét a territorialitás védelmében látják, és csak a saját területükön elkövetett cselekményeket értékelik saját büntetőjogi eszközeikkel (principium territorialie); államokat, amelyek ezt kiegészítik azzal, hogy saját honosaik cselekményeit külföldön is ellenőrizni kívánják (principium personale); államokat, amelyek a belföldi érdekeket az az elleni támadás helyétől és az elkövető személyétől függetlenül védik, és így amelyek saját büntetőjogukat alkalmazzák a belföldi jogi érdeket külföldön megsértő külföldivel szemben is (principium reale) és végül államokat, 107

Részletesebben ld. Szászy (2) 320-321. Érdekes egyébként, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy a büntetőjogi jogszabályösszetközések ezen eseteiben a minősítés kifejezetten a lex causae szerint történik! 109 Szászy (2) 330. 108

41 amelyek az egyetemes emberi érdekek szem előtt tartásával üldöznek bármilyen cselekményt annak megvalósulási helyétől, az elkövető személyétől és a belföldi jogi érdek sérelmétől függetlenül (principium universale

vagy Weltrechtsprinzip vagy világjog). 110 Mindezen elvek valójában

egyoldalú kollíziós normákhoz vezetnek, és ezen elvek alkalmazásától függ ezen egyoldalú kollíziós normák tartalma. Ami a hatályos Btk.-t illeti, a jogszabály Területi és személyi hatály cím alatt tartalmaz egyoldalú kollíziós normákat111, és a 3.§ (1) bekezdéstől a 4.§ (1) bekezdés c) pontjáig112 nagyon szépen építkezve éppen a fent említett sorrendben jut el a territorialitástól a világjog koncepciójáig, a belföldi jogi érdek védelménél azzal a szűkítéssel, hogy a lex loci commissi delicti szerint is büntetendő cselekményről kell113, hogy szó legyen, a világjog koncepcióját pedig az állam elleni és az emberiség elleni bűncselekmények esetében kívánja érvényesíteni114. Kollíziós szabályt tartalmaz továbbá a külföldi büntető bírósági határozat elismerésének kérdésében is a Btk., amikor a 6. §-ban kimondja, hogy "/a/ külföldi bíróság ítélete a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, ha /…/ b) az elkövetővel szemben a külföldi bíróság olyan cselekmény miatt járt el, amely mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő, és a külföldön folyamatban volt eljárás, valamint a kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés összhangban van a magyar joggal"115. A lex fori és a lex causae szerinti büntethetőséget egyformán vizsgáló anyagi büntetőjogi kollíziós szabályt tartalmaz a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény is, amikor a jogsegély iránti megkeresés teljesítését attól teszi függővé, hogy a cselekmény mindkét állam joga szerint büntetendő legyen. 116 Kiemelendő, hogy a kapcsolóelv itt nem a lex loci 110

Ld. Szászy (2) 322. A Btk.-ban használt cím egyébként jól rávilágít az egyoldalú kollíziós normák rendszertani besorolásának problematikájára: azok legalább az esetek egy részében valóban területi és személyi hatályt leíró anyagi jogi normának is felfoghatóak – mint ilyenek, kikezdik a nemzetközi magánjog önálló jogágiságának tanát. 112 1978.: IV. tv. Területi és személyi hatály 3.§ (1)A magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett bûncselekményre, valamint magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményre, amely a magyar törvény szerint bûncselekmény. (2)A magyar törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón, vagy magyar légi jármûvön elkövetett bûncselekményre is. 4.§ (1)A magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az a) a magyar törvény szerint bûncselekmény, és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendõ, b) állam elleni bûncselekmény (X. fejezet), tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendõ-e, c) emberiség elleni (XI. fejezet) vagy olyan egyéb bûncselekmény 113 1978.: IV. tv. 4.§(1) a) 114 1978.: IV. tv. 4.§(1) b), c) 115 1978.: IV. tv. 6.§ (1) bekezdés és 6.§ (1) b) pont 116 1996. évi XXXVIII. törvény a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről 5. § (1) Ha ez a törvény másként nem rendelkezik, a jogsegély iránti megkeresés akkor teljesíthető vagy terjeszthető elő, ha 111

42 commissi delicti, hanem a megkereső állam joga, aminek messzemenő következményei lehetnek akkor, ha a megkereső állam kollíziós büntetőjogi szabálya teljesen a principium universale talaján áll, hiszen ekkor tartalmilag elég az, ha a cselekményre a magyar Btk. 3. és 4. §-ai alapján a magyar büntetőjog vonatkozik. Kifejezetten közjogi kapcsolatot áll fenn az állam igazságszolgáltatási monopóliumának gyakorlása során a jogkereső felek és az állami bíróságok között. Mégis, azt találjuk, hogy mind történetileg, mind a jelenleg hatályos magyar jogszabályok alapján fennáll a külföldi eljárási szabályok belföldi alkalmazásának a lehetősége. Ez tehát azt jelenti, hogy az egyik hatalmi ág – ami egyben a szuverenitás megtestesítője – működésének területén szintén vannak kialakult kollíziós közjogi szabályok. Kisebb a jelentősége a külföldi büntetőjog alkalmazásának büntetőeljárásban, azonban – elsősorban nemzetközi együttműködés következtében – itt sem teljesen kizárt. Így a kollízió lehetőségét előrevetíti a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény, amelynek 12.§-a az alapelvként szögezi le, hogy a jogszabály hatálya alá tartozó együttműködési formák – a közvetlen információcsere, az ellenőrzött szállítás, a közös bűnfelderítő-csoport létrehozása, a bűnüldöző szervvel együttműködő személy igénybevétele, a fedett nyomozó alkalmazása, stb. – akkor alkalmazhatóak, "ha azt mind a magyar, mind pedig a külföldi állam joga lehetővé teszi"117. Amennyiben pedig személyes vagy különleges adat átadására kerülne sor az együttműködés keretében, az adatokat a magyar jog szabályai szerint kell kezelni118. Általában elmondható, hogy a kollíziós norma a büntető eljárási cselekmények során gyakran a lex fori alkalmazását erősíti meg, még nemzetközi együttműködés esetében is, pl.: "/m/iután a Részes Állam megbizonyosodott arról, hogy a körülmények ezt indokolják, a területén tartózkodó elkövetőt vagy gyanúsítottat belső joga alapján őrizetbe veszi, vagy más intézkedést tesz annak érdekében, hogy jelenlétét biztosítsa a büntető- vagy kiadatási eljárás kezdeményezéséhez szükséges ideig."119 Van némi tere a külföldi jog alkalmazásának a polgári eljárásjog területén is. Bár a Kódex 63.§-a szerint "/a/ magyar bíróság vagy más hatóság eljárására – ha ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik – a magyar jog az irányadó", és ez a megállapítás arra engedne a) a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő; 117 2002. évi LIV. törvény 12.§ 118 2002. évi LIV. törvény 11.§ (1) bekezdés 119 A tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló, az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete által 1988. március 10-én, Rómában elfogadott Egyezmény, és a kontinentális talapzaton rögzített mesterséges szigetek biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló LXVIII. tv. 7. cikk 1. pontja

43 következtetni, hogy az eljárási kérdések kapcsolóelve csakis a lex fori lehet, egyrészt a Kódex a következő szakaszban rögtön kivételt is teremt a perbeli jog- és cselekvőképességre alkalmazandó jog kapcsán, amelyre a személyes jogot rendeli alkalmazni, másrészt a Kódex szubszidiaritása folytán mára a nemzetközi polgári eljárásjogi együttműködés keretében számos egyezményes kollíziós szabály van életben. Ezekkel a szabályokkal általában nemzetközi polgári eljárásjogászok, esetleg európai joggal foglalkozók rendszeresen találkoznak, azok mind a gyakorlatban, mind az elméleti kutatások során önállósodtak. Elég csak utalni pl. jogsegély- és konzuli egyezményeinkre, vagy a Hágai Egyezmények útján megvalósult igazságügyi együttműködésre az EU-ban, ahol a bírósági iratok megküldésétől kezdve a külföldön felvett bizonyítékok értékeléséig többféle kollíziós kérdés felmerül. Mindezekhez képest azonban a kollíziós polgári eljárásjog hagyományosan is régi múltra tekint vissza. Egyrészt, Szászy levezeti azt, hogy történetileg milyen okokból – a polgári eljárásjog közjogi jellegéből fakadó szuverenitás, territorialitás, méltányosság, célszerűség, a peres eljárás egységének megprzése, stb. – nem tartották elképzelhetőnek a polgári eljárásjogon belül külföldi jog alkalmazását 120 . Ehhez képest azonban mégis azt tapasztaljuk, hogy nemhogy nem nyílott lehetőség külföldi polgári eljárásjogi szabály alkalmazására, hanem a kollíziós polgári eljárásjognak önálló általános kapcsolóelvei is vannak 121 . Így azon túl, hogy a lex fori eljárási kérdésben sokszor a lex processualis fori elnevezést viseli, megemlíthető a lex cilivis causae, ami az eljárás tárgyául szolgáló anyagi jogviszony joga; a lex processualis personalis, ami a peres felek személyére irányadó jog, mint pl. a Kódex fenti esetében a perbeli jog- és cselekvőképességre alkalmazandó jog; a lex processualis loci actus, amely olyan az államnak a joga, amelynek területén egy speciális eljárási cselekmény létrejött, mint pl. egy külföldön lefolytatott bizonyítás; végül lehet a lex processualis situs is, ami nem feltétlenül egyezik meg a lex processualis fori-val. Ilyen pl. az az eset, ha intézményes választottbíróság a teljes eljárást külföldön folytatja le. A nemzetközi kollíziós polgári eljárásjog létének elsődleges indoka régtől fogva megegyezik a nemzetközi magánjog egységesítésének azon céljával, hogy eljáró fórumtól függetlenül ugyanolyan kimenetele legyen egy polgári eljárásnak, mert a részes államok ugyanolyan elvek alapján választják ki ugyanazt az alkalmazandó jogot. Ez az elv, ami elsősorban a forum shopping megelőzését szolgálja, és amit az Európai Közösség is elsődlegesnek tekint 122 , ugyanúgy alkalmazható az anyagi jogra, mint az eljárási jogra. Egy jogvita kimenetelét ugyanúgy 120

Szászy (2) 241-243. Ezekhez ld. Szászy (2) 248-149. 122 Így pl. a szerződésre alkalmazandó jog meghatározásáról szóló Római Egyezmény megalkotásának egyik oka az volt, hogy a szerződéses jogvitákban fennálló forum shopping lehetősége meggyengíti a belső piac kialakítását. Az áruk, szolgáltatások, munkaerő és tőke áramlásának ugyanis érezhetően erős akadálya az, ha a szerződéses jogviták eredménye az országonként eltérő kapcsolóelvek miatt országról országra változhat. 121

44 eldöntheti az alkalmazandó anyagi jogszabály valamely eltérő tartalmú rendelkezése "A" és "B" ország jogában, mint pl. az, hogy az "A" vagy "B" országban indított eljárásban eltérő módon veszik figyelembe a bizonyítékokat. Míg a forum shopping lehetőségét általában az eltérő anyagi jogszabályok alkalmazásához vezető eltérő kollíziós normákra vezetik vissza123, és ezért részben a joghatósági szabályok, részben az anyagi jogra utaló kollíziós szabályok egységesítésével vélik kivédhetőnek a jelenséget, addig a párhuzamos joghatósággal rendelkező államok közötti választásnál a felperes ugyanúgy mérlegelheti az eltérő eljárási lehetőségeket is, amelyek ugyanúgy perdöntőek lehetnek, mint az anyagi jogok különbözőségei. Ezért aztán – a joghatósági szabályok egységesítése mellett – ugyanúgy lényegesek lesznek az eljárási szabályokra alkalmazandó jog kapcsolóelvei is124. Az elv pedig egyáltalán nem új: "/d"iversitas fori non debet meritum causae vitiare" – hivatkozik Szászy Dumoulinra125. Más szóval: "a nemzetközi polgári eljárásjog területén is arra kell törekedni, hogy az eljárás szabályozása is lehetőleg független legyen a fórumtól, mert az érdemi elbírálásra nemcsak az anyagi, hanem eljárásjogi szabályok is befolyással bírnak."126 A fentiek alapján egyébként – a Kódex 63. §-ától függetlenül – van lehetőség külföldi jog alkalmazására a magyar autonóm polgári eljárásjog szabályai szerint is. Így példa a lex processualis personalis szabályára a Pp. 85. § (6) bekezdése szerint "/h/a külföldi állam joga a magyar félnek a tárgyi költségmentességnél több kedvezményt biztosít a külföldi bíróság előtt, a tárgyi költségmentes perekben ezen előnyösebb szabályokat kell alkalmazni a magyar bíróság előtt pereskedő külföldi féllel szemben is."127 Végezetül megjegyezzük, hogy teljesen önálló – és kifejezetten érdekes – kérdést vet fel a külföldi polgári eljárási jog alkalmazása a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásban, ahol egyrészt tisztázandó az, hogy mit tekintünk "külföldi" választottbíróságnak 128 – ami ahhoz a kérdéshez vezet minket, hogy van-e a választottbíróságnak lex fori-ja129 –, másrészt tisztázandó az is, hogy eljárási vagy anyagi intézménynek tekintjük a választottbírósági eljárást 130 . Ezekre a kérdésekre azonban terjedelmi okok miatt ezen tanulmány keretében már nem térünk ki. 5. Összegzés

123

És ilyen értelemben foglalkozik vele jogirodalmunk is, ld. p. Mádl-Vékás 521., Burián-Kecskés-Vörös 136-137., 324, 331, 401. szélsz. 124 Nyilvánvaló, hogy az eljárási szabályok egységesítésének ugyanúgy kevesebb tere van a kapcsolóelvekkel szemben, mint az anyagi magánjog egységesítésének a nemzetközi magánjogi kapcsolóelvek egységesítésével összehasonlítva. 125 Szászy (2) 247. 126 Szászy (2) 247. 127 Megállapította a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 87.§ (1) bekezdése 128 Szászy (2) 264-267. 129 Ld. pl. Redfern-Hunter 2-79 130 Ld. pl. Horváth-Kálmán 45-46.

45

Szászy nyomán megkíséreltük valamiféle egységes rendszerbe helyezni a nemzetközi jogszabályösszeütközések jogát, főképp a hatályos autonóm szabályozásra koncentrálva. A felhozott példákon túl további speciális jogforrások további kollíziós kérdéseket tárgyalnak – törvénytől az IM vagy APEH Tájékoztatóig. Véleményünk szerint a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött, valamint konzuli és jogsegélyegyezményeinket is ide számítva száznál több jogszabály rendez ma kollíziót, ezek nagy része külföldi közjogi szabály figyelembevételét vagy alkalmazását írja elő. Még a teljesen autonóm jogszabályaink között is szép számmal találhatóak az ebben a tanulmányban közölteken kívül, azokhoz hasonló módon valamely részletkérdést kollíziós normával rendező szabályok. Mindez a tanulmány pusztán a nemzetközi kollíziós közjogi szabályok létét és azok előfordulási gyakoriságát kísérelte meg bemutatni. Ehhez képest – mivel a Kódex tárgyi hatálya nem terjed ki rájuk – nem, vagy csak elvétve foglalkozik olyan általános kérdésekkel, amelyek pedig ugyanúgy vizsgálhatóak a nemzetközi kollíziós közjogban, mint a nemzetközi magánjogban. Ilyenek pl. a minősítésre vagy az előkérdésre alkalmazandó jog, vagy a renvoi, a csalárd kapcsolás., a viszonosság, közrend, stb. Ez a tanulmány egyben javaslat is arra nézve, hogy nemzetközi kollíziós magánjogunk egyetemi szintű oktatásába valamilyen szinten kerüljön bele a közjogi szabályok közötti kollízió kérdése is.

46 HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE Batiffol – Henri Batiffol: Traité élémentaire de droit international privé, 1949. Bánrévy – Bánrévy Gábor: A nemzetközi gazdasági forgalom és személyi viszonyok szabályozása (Nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga), Budapest 1989., Tankönyvkiadó, 5. kiadás. Burián (1): Burián László: A fogyasztóvédelem az új nemzetközi magánjogi szerződési szabályok tükrében, in: Magyar Jog 1999/1. 16-23.; Burián (2): Burián László: A nemzetközi magánjogi Kódex újabb módosítása elé, in: Ius privatum ius commune Europae Liber amicorum Studia Ferenc Mádl dedicata, Budapest 2001. Burián-Kecskés-Vörös + szélszám – Burián László - Kecskés László - Vörös Imre: Magyar nemzetközi kollíziós magánjog, Budapest, Logod Bt., 1997. Horváth-Kálmán - Horváth Éva-Kálmán György: Nemzetközi eljárások joga - a kereskedelmi választottbíráskodás, Budapest, Osiris Kiadó, 1999. Isay - Isay, Ernst: Internationales Finanzrecht, 1935. Kegel – Kegel: Internationales Privatrecht 1964. Lando – Ole Lando: Private International Law – Contracts, in: International Encyclopedia of Comparative Law, Vol. III. Chapter 24., MOHR-1976. Mádl-Vékás – Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, Budapest, Tankönyvkiadó Vállalat és az ELTE közös kiadványa, 3., átdolgozott kiadás, 1992. Niboyet – Niboyet: Cours de droit international privé, 1946. Palásti – Palásti Gábor: A jogválasztással kapcsolatos kérdések minősítése a magyar jogban, in: PLACET EXPERIRI – Ünnepi tanulmányok Bánrévy Gábor 75. születésnapjára, Budapest, 2004., pp. 213-227. Rabel - Rabel - Rabel, Ernst: The Conflict of Laws - A Comparative Study, University of Michingan Law School, Ann Arbor, 1960. Redfern- Hunter (+ szélszám): Redfern, Alan – Hunter, Martin: Law and Practice of International Commercial Arbitration, Student Edition, Sweel & Maxwell, London, 2003. Szántó – Szántó Mihály: Nemzetközi magánjog, különös tekintettel hazai viszonyainkra, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia és Nagy Sándor Könyvnyomdája, 1893. Szászy (1) – Szászy István: A szerződő felek jogszabályválasztó joga a nemzetközi kötelmi jogban, Budapest, Tébe Kiadóvállalata, 1929.

47 Szászy (2) – Szászy István: Jogszabályösszeütközések, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1973. Vékás: Vékás Lajos: Nemzetközi kollíziós szerződési jogunk reformjához in: Magyar Jog 1999/12. 705-717.