Dr. Lovász Gabriella
Útmutató az elsõ osztályos Lovász-tankönyvekhez
Dr. Lovász Gabriella
Útmutató az elsõ osztályos Lovász-tankönyvekhez
General Press Kiadó
© Dr. Lovász Gabriella – General Press Kiadó, 2000 Írta DR. LOVÁSZ GABRIELLA Az írástanításra vonatkozó fejezeteket dr. Barkó Endre készítette.
Lektorálta DR. ÚJHEGYI LAJOSNÉ
General Press Kiadó A kiadásért felel Lantos Kálmánné ügyvezetõ Kiadói kód GR-0011
Tartalom Bevezetés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 1. Az intenzív olvasás- illetve írástanítás módszerei és eszközei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 1.1. A módszerrõl – röviden . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 1.2. Eszköz- és feladatrendszer. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 1.2.1. A tankönyvcsalád jellemzõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 1.2.2. Segédeszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 2. Olvasástanítás- és tanulás szakaszai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. Tájékozódási szakasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1.1. Olvasáselõkészítés a tájékozódási szakaszban . . . . . . . 2.1.2. Íráselõkészítés a tájékozódási szakaszban . . . . . . . . . . 2.1.2.1. Íráselõkészítõ feladatok a munkatankönyvben a tanulók megfigyelésének idõszakában (1 hét) . 2.1.2.2. Íráselõkészítõ feladatok a képes betûtanítás idõszakában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1.3. A tájékozódási szakasz végére elérhetõ tudásszint . . . . 2.2. Jártassági szakasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.1. A kisbetûk tanítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.1.1. A kisbetûk szövegszerû olvasása . . . . . . . . . . . 2.2.1.2. A kisbetûk írásának tanítása . . . . . . . . . . . . . 2.2.1.3. Átmenet a kis- és nagybetûk tanítása között. . . 2.2.2. A nagybetûk tanítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.2.1. A nagybetûk olvasása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.2.2. A nagybetûk írásának tanítása . . . . . . . . . . . . 2.2.3. A jártassági szakasz végére elérhetõ tudásszint . . . . . . 2.3. A készségszintû szakasz (22 hét) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.1. Javaslat a nyelvhasználati módok alkalmazására . . . . . 2.3.2. Javaslat a szövegek és a munkalapok felhasználására . . 2.3.3. A készségszintû szakasz végére elérhetõ tudásszint . . .
. . . . . . . . . . . . . . .
28 29 30 30 35 39 41 43 43 49 51 51 53 59 69
3. A tanítás-tanulás szervezése . . . . . . . . . . . . . 3.1. A tananyag szerkezete . . . . . . . . . . . . . . 3.1.1. A foglalkozások szerkezeti felépítése . 3.1.2. Az információk feldolgozása . . . . . . 3.2. A tudásszint mérése, értékelése . . . . . . . .
. . . . .
71 71 72 77 78
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . .
19 19 19 26
. 27
4. Korrepetálási javaslatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1. Gyakorlás a magánhangzók képes betûkártyáival . . . . . . 4.2. Gyakorlás a tárgykép hívójel szerepének kialakításával a különválasztott kép és betû egyeztetésével. . . . . . . . . 4.3. Az ékezet hangváltoztató szerepének tudatosítása . . . . . 4.4. Irányultságjavítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.5. Betûszintézis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.6. Szóképrögzítõ gyakorlatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.7. A szövegszerû olvasás gyakoroltatási módjai . . . . . . . . . 4.8. Emlékezetfejlesztõ gyakorlatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.9. Figyelemerõsítõ gyakorlatok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.10. Az írásmozgás fejlõdésében lemaradóknak és a feltûnõ írászavarral küzdõ tanulóknak szánt gyakorlatok . . . . . 4.11. Összetett írásgyakorlatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . 81 . . . . 82 . . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
82 82 83 83 84 84 85 85
. . . . 86 . . . . 87
Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 Ajánlott irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 Mellékletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 1. Melléklet: Foglalkozási javaslatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 2. Melléklet: A betûtanításhoz használt mesék . . . . . . . . . . . . . 124 3. Melléklet: Útmutató a szövegértés (írás, helyesírás, szövegalkotás) méréséhez I–II. félév . . . . . . . . . . . 129 4. Melléklet: Élethelyzetek, szituációs gyakorlatok a nagybetûk tanításához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 5. Melléklet: Kreatív játékok és készségfejlesztõ gyakorlatok a Gyermekvilág c. könyvhöz . . . . . . . . . . . . . . . . . 138 Az intenzív–kombinált olvasástanítás módszerének tanmenete Tájékozódási szakasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 Az intenzív–kombinált olvasástanítás módszerének tanmenete Készségszintû szakasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163
Bevezetés Az integrált rendszerû anyanyelvoktatás Indokoltsága Kísérleti eredményeink nyomán az olvasás- és írástechnika gyors eszközzé válásában kerestük azt a lehetõséget, hogy a tanításukra fordított idõt jelentõsen lecsökkenthessük. Feltételeztük ugyanis, hogy a nyelv egészét e két alapvetõ technika birtokában akkor mûvelhetjük a régebbinél eredményesebben, ha az anyanyelvi tárgyakat integráltan (egymással szerves egységben) alkalmazzuk. Fogalma Ebben a rendszerben a gondolatcsere anyanyelvi eszközei (azaz a beszéd, az írás és az olvasás) együttesen alkotják nyelvünk egységes egészét. Az anyanyelv integrált rendszerû oktatásának tehát a nyelvi integritás jegyében megvalósított oktatási stratégiát nevezzük. A nyelvhasználat egészét a beszéd, az írás és az olvasás elválaszthatatlan egysége alkotja. Ezt a természetes egységet kívántuk megvalósítani a nyelvi integráció jegyében kiépített anyanyelvoktatási rendszerben is. Az integrált oktatási rendszer olyan új didaktikai, metodikai megoldásmódok együttesét jelenti, melynek segítségével a nyelvhasználati módok tanítása az oktatás folyamatában eggyé szervezhetõ. Ebben a strukúrában az ismeretszerzés útja egy állandó nyelvi szintézisen keresztül vezet el a készségszintû tudásig. A rendszer az általános iskola alsó tagozatának egészére tervezett. Elsõ önálló egysége az intenzív-kombinált olvasástanítási módszer, melynek lényeges vonásai részként tükrözik az egészet. Elsõdleges feladata olyan anyanyelvi eszköztudás létrehozása, amely lehetõvé teszi a késõbbi tartalomtudás (tanulási képesség) elsajátítását. Az oktatástechnológiai, pszichológiai, ergonómiai (munkaegészségtani) szempontból gazdaságosan megtervezett rendszer öt alapelvre: 7
– az egységszemlélet, – a rejtett differenciálás, – a preventivitás, – a funkcionalitás és – a fokozatosság-folyamatosság elveire épült. Az öt alapelv a tanítási folyamat szervezésében, az elkészült (és elõkészületben lévõ) sajátos taneszközökben és a tananyag felépítésében egyaránt tükrözõdik. Az alapelvek konkrét megvalósításáról A tanítás-tanulás szervezése c. fejezetben szólunk.
1. Az intenzív olvasás- illetve írástanítás módszerei és eszközei 1.1. A módszerrõl – röviden Az intenzív olvasás- illetve írástanítás nyelvünk hangíró sajátosságaihoz simulékonyan igazodó, hangoztatással egybekötött szintézisen alapszik. Magát a szintézist gondolkodási mûveletekkel és gyorsolvasási gyakorlatokkal kapcsolja össze. Szintetikus, mert az olvasástechnika megalapozásánál az egyes jelek felfogásával halad a megértés felé. Intenzív, mert a szórészek, szavak felfogását (azaz: a megértés jelszintézisét) gyorsított ütemben végezteti és a betûket betûcsoportonként tanítja meg. Tehát a teljes jelrendszer gyors birtokbavételére nyújt lehetõséget. A módszer sajátossága az is, hogy a betûsimertetést és az összeolvasást semmiféle analizáló, szintetizáló vagy globalizáló elõprogram nem elõzi meg. Kezdettõl fogva valós olvasási tevékenységgel – betûismertetésen keresztül – juttatja el a tanulókat az olvasásban való sikerélményekhez. Min alapszik a betûk gyors, biztonságos felismerése? – Az érzékszervek egyidejû ingerületi állapotán, azaz a vizuális, az auditív és a beszédmozgásos (kinetikus) ingerkapcsolatok erõsítésén, a betûcsoportok többszöri, ciklikus ismétlõdésén, betû-hang-hívókép asszociációs lánc kiépítésén. Kombinált a módszer részben, mert az olvasást a nyelvhasználati módok kombinációjában tanítja, részben, mert a betûszintézis mûvelete mellett a szóegészek felfogását is szorgalmazza. A tanulók a betû (hang) leválasztásának mozzanata után a szó egészét is megfigyelik. Ez a következetesség nemcsak a szó értelmi felfogását könnyíti meg, hanem a folyamatos olvasás mielõbbi kialakulását is. (Ez okból vetettük el a kezdõ olvasók szótagolt szövegrõl való olvasását is.) 9
Miért lényeges lépés egyrészt az aktív szókincsbõl kiemelt kiinduló szó elsõ hangjának hangoztatása, másrészt a beszédszervek hangalkotó mozgásának tudatos megfigyelése? Tudjuk, hogy a kiinduló szó gyakorlatilag nem más, mint a tárgy képének a hívószava. Funkciója során az ábrázolt szó elsõ hangja asszociálódik a hozzá társított betûvel. Így a kép, a hangjel és a betûjel együttes megfeleltsége az írásjelképzet – azaz a képmás és a jelentés egységének – gyors kialakulásához vezet. A biztonságos betûfelismerést állandó szakaszos ismétléssel is segítjük, hogy a késõbbi betûtévesztéseket megelõzhessük. A biztos betûfelismerés lehetõvé teszi, hogy – sajátos hangszintézises gyakorlatokkal – elejét vegyük az összeolvasásnál jelentkezõ nehézségeknek. A probléma megoldását abban látjuk, hogy a tanulók ne szóképeket véssenek az emlékezetükbe, hanem abban, hogy tervszerû következetességgel a szófelfogó képességeiket fejlesszük ki. Utóbbiak kialakulását egyszerû, az emberi emlékezet mûködését megkönnyítõ gyakorlatokkal is elõsegíthetjük. Az ún. hangoztató olvasás technikáját pedig (a hétköznapi szóhasználatban eddig hangos olvasás néven emlegetett eljárás technikáját) analógiás szósorgyakorlatokkal, szószerkezetek (szóstruktúrák) „futtatásával”, az optikus egységek fokozatos növelésével, továbbá a szem látószögének folyamatos tágításával építhetjük ki. Elsõdleges feladatunknak kell tekintenünk az értõ olvasás, a tanulás eszközének minõsített olvasási technológia azonos kialakítását, de – ugyanakkor – kezdettõl fogva azonos súlyozással gyakoroltatjuk az elõbbiekben említett hangoztató olvasást is. Olyan szótagolt szöveget, amely az egész szó (a szóegész) felfogását zavarná, a tankönyv nem tartalmaz. Következésképp: nincs szükség arra, hogy szótagoltassunk. A kezdeti olvasás módját nem szabályozzuk. Ezáltal igyekszünk fokozni a jelfejtés örömét. Hangoztató olvasásnál nem elégszünk meg azonban az olvasottak egyszerû közlésével. Inkább engedélyezzük a hangos sillabizálást, böngészést. Szükség esetén így azonnal beavatkozhatunk a folyamatba és elejét vehetjük a hibák (betûtévesztés, kihagyás stb.) kialakulásának. Amikor a tanulók már szert tettek bizonyos szóáttekintõ képességre – közelítõleg a tanév második felében –, akkor már megismer10
kednek a szótagolás szabályaival, és lehetõséget kaphatnak a szabályok alkalmazására is. A program további jellegzetessége abban tükrözõdik, hogy olvasva írató: a tanulók az olvasással csaknem párhuzamosan tanulhatnak meg írni is. Kezdetben – míg a hívóképpel társított betûket olvastatjuk – egyúttal íráselõkészítést is végzünk. Az ezt követõ idõszakban pedig, amikor már a nyomtatott betûk olvasását gyakoroltatjuk, szinkronba jutunk a csoportos betûírással. Mivel magyarázható a módszer intenzív hatása? – Az oktatási anyag ésszerûbb (racionálisabb) átszervezésében: az eddig elemeire bontott tananyagot nagyobb egységekben tanítjuk meg. A fennmaradt idõt ún. ciklikus (azaz az ismereteket menet közben spirális folyamatossággal következetesen bõvítõ, gazdagító) ismétlésekre fordíthatjuk. Így alakulhat át az olvasástanulás folyamata is egy szakaszosan ismétlõdõ és spirálisan bõvülõ készségfejlesztési tevékenységgé, a régebbinél nagyobb hatékonyságot ígérõ rendszerré. Ebben a rendszerben: – minden egyes foglalkozáson újabb és újabb impulzusokat (ösztönzéseket) kell adnunk az eredményesség eléréséhez szükséges asszociatív kapcsolatok erõsítésére; – elõ kell segítenünk a fonémák és a grafémák (a hangok és a betûk) állandó összehasonlítását, illetve megkülönböztetését; – folyamatosan korrigálnunk kell a fel-felbukkanó hibákat, hogy ezáltal is megakadályozzuk a betûtévesztés rögzítõdését. Módszerünkkel szakaszosan építhetjük ki az olvasás- illetve az íráskészséget. Az egymástól élesen el nem különíthetõ szakaszok a következõk: – tájékozódási szakasz, – jártassági szakasz, – készségszintû szakasz. A tájékozódási szakaszban – ismerkedünk a képi és hangjelekkel; – a hívóképekkel társítva ismertetjük az ábécé egyjegyû betûit; – szavakká szintetizáltatjuk a betûket, és végül 11
– elõkészítjük (vonalelem-gyakorlatokkal) a betûk írását, bevezetjük a beszédmûvelés alapfogalmait. A jártassági szakaszban kezdetben – a tanulók megismerik a kétjegyû betûket az elõzõekben már megtanult egyjegyû mássalhangzók felhasználásával; – összeolvassák a már írásjelképzetté vált betûjeleket; – automatizálják (analóg szósorok segítségével) az összeolvasát; – írni tanulják a magánhangzók betûcsoportokba sûrített kisbetûit; – ráismerõ jellegû, ún. kvázi olvasás segítségével hidalják át a betûismeret és az értõ mondatolvasási szint közötti különbséget; – folyamatosan végeznek a betû-hang tanulásához kapcsolható artikulációs, idõtartam- és ritmusgyakorlatokat. Késõbb – a verbális (hangos) olvasástechnikában a „kvázi” olvasást ismeretlen szövegeken valós olvasással váltják fel; – írni tanulják a mássalhangzók betûcsoportba sûrített kis- majd nagybetûit; – megismerkednek az írott mondat fogalmához tartozó alapvetõ helyesírási tudnivalókkal (mondatkezdés, mondatvégi írásjelek stb.); – a fõnevek helyesírási tudnivalóival (tulajdonnév-köznév helyesírása); – folyamatosan végeznek kommunikációs helyzetgyakorlatokat (a szövegadta lehetõséggel élve). A készségszintû szakaszban – az önálló szövegolvasást teljes szövegeken végzik; – a szöveg megértését zömmel tõ-, illetve egyszerû mondatok leírásával jelzik vissza; – a verbális olvasástechnikát a folyamatos szóolvasás szintjén gyakorolják már; – a tollbamondott szavakat általában betûcsere, betûkihagyás nélkül írják; 12
– az íráshasználat megerõsítésére írástechnikai gyakorlatokat végeznek; – a helyesírás alapozása céljából a magasabb osztályok nyelvtani alapfogalmait az alkalmazó ismeretszerzés útján tanulják; – részletesebben ismerkednek (a verbális olvasáshoz kapcsolt) szövegfonetikai eszközökkel.
1.2. Eszköz- és feladatrendszer
1.2.1. A tankönyvcsalád jellemzõi Az olvasás- és írástanítás elsõdleges eszköze a két kötetbõl álló munkatankönyv, a hozzájuk tartozó mellékletekkel. Az I. kötet címe: Betûvásár, a II. köteté pedig: Gyermekvilág. A kötetek egymásra épülve használhatók, egymást követõ idõrendben. Mikor, melyiket kell igénybevennünk? A Betûvásárt a tanév elsõ felében, mivel az a betûismertetés elemi szövegeit, vagyis – a már említett – tájékozódási és jártassági szakasz ismeretanyagát tartalmazza. (Egyebekben lásd: eme útmutató vonatkozó fejezeteit a 13–30. oldalakon, továbbá a mellékleteket). A Gyermekvilágot a tanév második felében, mivel az már témakörök szerint csoportosított olvasmányokat, hangtani, szótani és mondattani feladatokat tartalmaz. Mindkét kötet közös tulajdonsága, hogy munkatankönyv, amely szerves egységben tartalmazza – a hagyományos tankönyvcsalád szerinti olvasókönyvet, – az olvasás munkafüzetet, és – az írás munkafüzetet. A tankönyvekben a jobb és bal oldalak összetartoznak. Az oldalak összetartozására utalnak az alábbi ismérvek: a) A bal oldalakon (az ún. szövegoldalakon) találjuk meg a feldolgozásra váró szövegeket. 13
– Kezdetben ezeket – a betûolvasáshoz szükséges – keretmesét megjelenítõ képek helyettesítik. A ráismerõ olvasás idejére a képek mellé mondókák kerültek. – Késõbb a meséket versek és beszédmûvelésre alkalmas nyelvtörõk egészítik ki. Mi a szerepük? – Az olvasási kedvre való ráhangolást (az olvasási motiváció kialakítását), továbbá a beszédalak alkotóeleme, anyaga, a kisbetûk tanításának egész folyamatát végigkísérik. Ez a megoldás elõsegíti a tanulók szókincsének szövegösszefüggésben való fejlesztését is. A szövegek megértéséhez kezdetben speciális (vagyis a szövegbe iktatott) illusztrációk járulnak hozzá. A tanulók az egyes mondatok megértését a mondatok és képek számokkal való egyeztetésével tudják bizonyítani. Erre a célra kell a szövegek és a rajzok mellett található négyzeteket felhasználni. b) A tankönyvek jobb oldalain (az ún. munkáltató oldalakon) sorakoznak a szövegekhez csatolt feladatok. Mi a munkáltató funkciója? – A szövegbefogadás teljes kiszolgálása. Az itt közölt feladatsorokat az jellemzi, hogy – valamilyen vonatkozásban – minden tagjuk összefügg a szövegoldalakon látható információkkal. Mi a feladatuk? – az információszerzés részbeni elõkészítése; – a szerzett ismeretek részbeni elmélyítése; – a szerzett ismereteknek a korábbi ismeretekhez való alkalmankénti hozzákapcsolása; – feladatuk végül az is, hogy anyagot adjanak a beszédtechnika, az írás, a helyesírás és a szövegalkotás munkájához. Mi jellemzi ezeket a munkáltató oldalakat? Jellemzõjük, hogy az egyes feladatok gondolkodási mûveletek variálásával váltakoznak. Pl. alternatívák, kiegészítések, konkretizálások, lényegkiemelések, csoportosítások stb. (Variálás = valaminek más alakban történõ ismétlése a lényeg megtartásával; alternatíva = két vagylagos lehetõség közti választás; konkretizálás = 14
valaminek meghatározottá tétele, valaminek valamilyen helyzetre való alkalmazása). Használatuk jelentõsége: A napi 90 percre tervezett oldalpárok: – részben vagy teljesen kiküszöbölik a tanóra gondolati egységét megtörõ eszközváltást, a figyelem elterelõdését és az eszközök „otthonfelejtését”; – megkönnyítik az összefüggések felismerését és a feladatok áttekintését. A könyvekben található illusztrációk, szövegek és csatolt feladatrendszerek nemcsak tevékenységre ösztönöznek, hanem céltudatosan segítik a gazdaságosabb és motiváltabb munkavégzést az oktatási folyamat során. A tankönyvbe „rejtett” íráselõkészítõ-munkafüzet, amelynek feladatai és gyakorlatai a módszer haladási üteméhez igazodnak, három nagyobb egységben találhatók meg a tankönyvben: a) Az elsõ hét anyagához kapcsolva találhatjuk meg a már említett szöveg-, illetve mondatalak elrendezésében azokat a gyakorlatokat, amelyek a formák és az idomok, az irányok és az arányok, továbbá az eszközhasználat megismerésére szolgálnak (3–13. o.). b) A képesbetûk tanulásával párhuzamosan megy végbe az írás elõkészítése, vagyis a betûelemek írása (15–31. o.). Az utolsó egyjegyû betûcsoport ismertetésével veszi kezdetét az elsõ, azonos elemekbõl építkezõ magánhangzócsoport írása (35–45. o.). c) Ezt követi a már valós szövegolvasással párhuzamosított mássalhangzókat jelölõ kisbetûk írása, amely a kisbetûs ábécével zárul (45–89. o.). A nagybetûk írása a „k” betûvel fejezõdik be (145. o.). d) A kötetet az írástanulást segítõ mellékletek munkalapjai zárják. Ezek – az írástanulás adott fokán és menetében – lehetõvé teszik a kellõ színvonalú s egyénre szabott írástanítást. Gyakorlatainknak az a legszembetûnõbb alapelve, hogy biztosítja a tanulók számára az írást megelõzõ manipuláció lehetõségét. A 150. o. feladatsorának nagyalakú vonalelemei pl. lehetõvé teszik az alsóívelés (v-alak) begyakorlását, a 9–10. oldalon pálcikákkal való 15
kirakosgatását és a – korong szétvágásából eredeztetett – körkombinációk készítését. Eme rész íráselõkészítõ munkája felmérõ lappal zárul (13. o.). Megoldásával az alak- és nagyságállandóság felismerésérõl, továbbá az alak és a háttér különválását kiváltó részfunkciók mûködésérõl szerezhetünk biznyságot. (A tudomány mai álláspontja szerint a vizuális ingerek felfogásának és feldolgozásának részfunkcióit az alak és a háttér szétválása, az alak- és a nagyságállandóság, a térbeli összefüggések felfogásának fejlettsége stb. jelenti.)
1.2.2. Segédeszközök a) A tájékozódási szakaszban a következõ segédeszközöket használjuk: – Betûvásár, munkakönyv; – Ceruzaforgató, írásgyakorló füzet; – betûsín (megegyezik a tankönyv szélességével, és a szülõk készítik el); – nevelõi (levlap nagyságú) Képes betûkártya; – tanulói képes lottókartonok (a tankönyv 1., 2. mellékletei); – tanulói, kép nélküli betûkártyasor (a tankönyv 3., 4., 5., 6. mellékletei); – betûtáska, a tanulói, kép nélküli betûkártyasor tárolására. (Minden taneszközt árusító boltban kapható a Romankovics-képsorozat tárolására); – nem karton vázolólapok az íráselemek vázolására és a kisbetûk írására (a munkakönyv 150–172. oldalain találhatók meg). b) A jártassági szakaszban – az elõzõekben felsoroltakon kívül – az alábbi segédeszközöket használjuk: – 4 db A/4-es formátumú, karton szósortábla (a továbbiakban: analóg szósortábla), amely 2–3–4–5 betûbõl álló szavakat tartalmaz (a tankönyv 7., 8., 9., 10. mellékletei); – 1 db pólyásbaba, amely ideiglenesen az egész osztályé a névadó játékoknál; – 1 db nagyalakú könyv anyakönyv felirattal (a babák nevének beírására); 16
– 1 db nevelõi karton betûszalag (s, sz, z, zs, p, b, d betûkkel). Ezt a nevelõnek kell elkészítenie, a betûtévesztés megakadályozására. c) A készségszintû szakaszban az alábbi segédeszközöket használjuk: – a Gyermekvilág c. munkakönyvet; – a jártassági szakaszban alkalmazott karton névjegyzéket (amely még a 2. osztályra is megõrzendõ); – az írásfüzetet.
2. Olvasástanítás- és tanulás szakaszai Az olvasástanulás – más tanulási folyamatokhoz hasonlóan – bonyolult, összetett tevékenységek sora. Tudatos és automatikus cselekvésekbõl tevõdik össze. Az olvasás készségszintû mûvelése számtalan gyakorlás és ismétlés során alakul ki. A tevékenység folyamata három szintbõl áll. Az egymást közvetlenül meghatározó szakaszok a feltételes idegpályák láncolatának erõsségére utalnak. Véleményünk szerint az automatizálódás három fokozata: a tájékozottság, a jártasság és a készség. A tájékozottság uralkodó elemei az értelmi-logikai mûveletek. A jártasságot az ismeretek kombinatív – a tudat ellenõrzésével történõ – felhasználása jellemzi. A készség a tudat ellenõrzését már nélkülözõ, begyakorlott mûveletvégzés. Eredménye „a motorikus idegpályák ellenállásánek fokozatos csökkenése a folyamat gyakori ismétlése következtében”. (Lásd: Pedagógiai lexikon: készség címszó 363. o.). Mivel az olvasási készség értelmi mûveletek és az automatizmusok összetevõibõl áll, kifejlesztésének fázisait – az intenzív módszerben – az automatizmus kialakításának három fázisában jelöltük meg: 1. tájékozódási szakasz; 2. jártassági szakasz; 3. készségszintû szakasz.
2.1. Tájékozódási szakasz
2.1.1. Olvasáselõkészítés a tájékozódási szakaszban Idõtartam: Feladatai:
3 hét (1 1/2 ciklus) a) a tanuló megfigyelése b) a képes betûtanítás
a) A tanulók megfigyelése (1 hét) Az iskolaév elsõ hetében a tanuló iskolaérettségének, nyelvhasználatának, kognitív képességének megfigyelésével, térben 19
és síkban való tájékozódásának megismerésével, az iránytévesztés felderítésével, a helyes testtartás kialakításával, a munkatankönyv használatának megismertetésével foglalkozunk. A tankönyv Elõkészítés címszava alatt sorakoznak a tanév elsõ 5–6 napjára tervezett bevezetõ feladatok. Legtöbbször megfigyeltetjük, hol találunk környezetünkben betûket. A könyv címét kifejezõ vásári jelenet módot nyújt arra, hogy ki-ki kiszínezze az általa már ismert betûket, esetleg szavakat keressen környezetében ezekkel a betûkkel, majd képolvasást végezzen. A képi jelek közt sorakozó mozgások és mímes jelzésekkel (6. o.) a nem szavakben megnyilvánuló kommunikációs módokat gyakoroltatjuk. A Hangjelek c. oldal élõlények, tárgyak hangjaira utal, s hangutánzó játékokra ösztönöz (8. o.). b) A képes betûtanítás (2. hét) Az iskolaév második és harmadik hetében az olvasást s az írást betûismerettel, tiszta hangoztatással, hang-betûszintézissel és a vonalelemek írásával alapozzuk meg. A képes betûtanítás munkája az egész intenzív módszer alapját alkotja. A betû-, illetve a hangtanítás ideje két hét. Ezalatt a kiindulószavak (tárgyképek) kezdõbetûinek leválasztásával kétnaponként hat–hat tárgyképpel társított betût mutatunk be egyszerre. A tárgyképek szavakból leválasztott, majd azokba visszahelyezett betûinek fonémákkal (hangokkal) való azonosítása, tiszta hangoztatása, a kép, a hang és a betû szoros együtthatásában valósul meg. Igen fontos, hogy a tanítandó betûhoz a tárgykép (kiinduló szó) leválasztott elsõ hangja kötõdjön. A teljes szó (a hívójel szerepét betöltve) a tudat hátterében marad. Így nem eredményezhet az összeolvasást károsan befolyásoló asszociációt (pl. „ló betû”, „alma betû”). A képes betûtanítás idején a betûsorrendet olvasástechnikai szempontok (gyakoriság, kapcsolásvariációk, összeolvashatóság) határozzák meg. Eszerint: – legelõre kerültek azok a mássalhangzót jelölõ betûk, melyekre késõbb az összeolvasásnál jól utalhatunk (ezekkel alkotunk szavakat az elsõ analóg szósortáblán is); – a lehetõ legtávolabb kerültek egymástól a hasonló formájú betûk (pl. mássalhangzók: p–b–d), a hasonló képzésû hangok (pl. k–g, d–t, f–v). 20
Betûcsoportok: a
l
u
ú
f
h
õ
ö
e
t
b
k
o
ó
é
á
ó
û
i
í
v
m
s
p
r
c
z
j
n
g
ny
ly
gy
ty
d
zs
cs
sz
Egy-egy betûcsoportot a kétnaponként beiktatott gyakorló foglalkozásokkal és napi ismétlésekkel rögzítünk. A korábban megismert betûket – azok szavakba helyezését – a begyakorlás céljából szervezett didaktikus játékok keretében addig ismételjük, amíg a tanulók zöme az olvasás mûveletéhez szükséges gyorsaságú betûfelismerést el nem éri. A betû-hang azonosulásával hamar létrejön az ún. írásjelképzet. A jelképzet önállósulása lehetõvé teszi a tárgykép asszociatív láncból való kiemelését. A hihetetlen gyorsasággal létrehozott írásjelképzetben a látási inger már könnyen felidézi a hozzátartozó hangképet. Egy pszichológiai megállapítás szerint: „Az írásjel képzetének van egy készerû, szemléletes és egy szemantikus, jelentéstani oldala. E két oldal egysége nem spontán fejlõdés eredménye, hanem a gyermek látási (vizuális) és hallási (auditív) beszédartikulációs tapasztalata.” Ezt a tapasztalatot az intenzív módszer már a tanév kezdetén biztosítja. Eredményeként az érdeklõdõk szeptember végén valóságos betûéhséggel látnak hozzá a szövegek böngészéséhez. Az éretlenebbek figyelmét a célszerûen alkalmazott didaktikus játékok keltik fel és tartják felszínen. E természetes kiválasztódás során már a tanév kezdetén mód nyílik a hiányos adottságok felismerésére és a pedagógiai beavatkozásra. Az átlagszint alatt és felett álló tanulók differenciált csoportokba szervezése jó szervezõképesség mellett is gondot okoz a pedagógusnak. Megfelelõ beavatkozással, rejtett (latens) differenciálási móddal azonban a tanulócsoport erõs szétválása – csoportokba szerve21
zett differenciálás nélkül is – megakadályozható. Ilyen rejtett differenciálási mód pl. a lépcsõzetesen nehezülõ feladatsorral végzett munkáltatás. A lépcsõzetesen nehezedõ feladatsorban mindenki a képességeinek megfelelõ szintig jut el. Ezt öndifferenciálásnak is nevezzük. A leggyengébbek fejlesztését az ismételve elõrehaladó tanulási mód is lehetõvé teszi, mely szerint naponta „zongorázzuk” végig a legegyszerûbb betûfelismerési és a legnehezebb szókirakási feladatokat. A munka hol a képes, hol a kép nélküli betûvel, hol mind a kettõvel folyik. A betû- és hangtanulással egyidõben a – tanterv szerinti – második osztályos hangtanból olyan nyelvtani alapfogalmakat is bevezetünk (betû-hang különbsége, hosszú-rövid hang, egyjegyûkétjegyû betû, mássalhangzó-magánhangzó fogalma), melyek a helyesírást, helyesejtést, a néma és a hangzó olvasását az eddiginél alaposabban készítik elõ. A Képes betûkártya használatával egyidejû szókirakó és ékezetelõ munka során, már kezdetben tudatosítjuk a gyermekben az ékezet jelentésváltoztató szerepét. Ez a lépés már a betûírás megkezdése elõtt hozzájárulhat a helyesírás és a helyes ejtés jobb megalapozásához. Anyanyelvi foglalkozásaink ebben az idõszakban két típusba sorolhatók: – új betûket (hangokat) ismertetõ; – az összes korábban megismert betût gyakorló foglalkozások. Az új betûk ismertetése A betûfelismeréshez és a betûelvonáshoz szükséges ún. keretmese képeit a szövegoldalak tartalmazzák. A munkaoldalakon a begyakorláshoz szükséges feladatokat találjuk. Ezek felépítése a következõ: – a mesébõl elvont tárgyképek – (alattuk szavak), a szóképek kezdõbetûinek kiemelése; – a megtanítandó íráselemek nagyított alakja (pl. a 15. o.); – az aznapra szánt írásanyag (négyzetrácsba vagy vonalrendszerbe helyezve); – az aznap (vagy korábban) ismertetett magánhangzók betûinek valamelyike (karikába helyezve) kiemelve; – egyéb, néma olvasással kapcsolatos manipulációs feladatok. 22
(Az írásanyag kiegészítéséül a mellékletek íráselemeket bemutató lapjait tanácsos már itt felhasználni.) Az új képes betûket (tárgykép+betû) minden esetben a keretmese képeibõl emeljük ki. A kiemelést az ún. elõmesélés mozzanata vezeti be, a tanuló kitalált meséje a keretmese elemeinek felhasználásával. E mozzanatot a gyermeki kreativitás fejlesztése indokolja. Lényeges, hogy az útmutatónk mellékletében található meséket a nevelõ – szabad teret engedve a gyermek fantáziájának – csakis a tanulók próbálkozásai után mondja el. Mesék kitalálásával serkentse a gyermeket a képelemekbõl szerkesztett összefüggõ elbeszélésre, s ne elégedjék meg az elemek puszta felsorolásával, a szokványos képolvasással. (Fontos, hogy az általunk megadott meséket még a nevelõ számára is csak lehetõségnek szántuk.) Az elõmesélés mozzanatát alkalmanként a mesébõl elvont képek (képes betûk) bemutatása és a kép által ábrázolt kiinduló szavak elsõ betûinek elvonása követi. A tanító minden kiemelt szókezdõ hang artikulációját bemutatja. A tanulók utánozzák a kiejtést, miközben megfigyelik a fonémák képzését és a beszédszervek mûködését (pl. az ó magánhangzónál ajakkerekítés, l-nél a nyelv szájpadra való visszahajlítása, f-nél a levegõ a felsõ fogsor és az alsó ajak közötti kifúvása, m-nél a száj összeszorítása stb). Ezután „hangkitalálóst” játszunk a beszédmozgás vizuális megfigyelésével. A játékban egymás szájmozgásáról olvassuk le a „hangtalanul” képzett hangokat. A képes betûk segítségével (csoportosan és egyenként) gyakoroltatjuk a betûk felismerését. A Mit visz a kis hajó? c. játékban már a tanulók által gyûjtött szavak elején kerestetjük az adott hangokat. Hallás után néhány két–három betûbõl álló szót betûsínre helyeztetünk a betûkészletbõl. (A gyengébb képességûek a képes betûkhöz fordulnak segítségért.) Már kezdetben megtanítjuk, hogy a hang képe a betû. A hangot mondjuk és halljuk, a betût írjuk és látjuk. (Fontos, hogy a két fogalom pontos használatára a nevelõ ügyeljen!) Az elsõ hat–tizenkét hang (betû) megismerése után a magán- és mássalhangzókat is megkülönböztetjük. A tanulókkal közölt meghatározás: a magánhangzók képzésekor a levegõ a szájüregbõl szabadon áramlik ki, a mással23
hangzó ejtésekor valamilyen akadály kerül a levegõ útjába (fog, nyelv stb.) Az olvasás a tankönyv munkaoldalának elsõ sorában látható tárgyképek szóképein kezdõdik. A szóképek olvasásának módja: egyéni, hangzó olvasás, miközben az osztály – ujját vezetve – beszédartikulációs mozgással kísért, követõ olvasást végez. Így valósul meg a vizuális szóképet kísérõ auditív és beszédartikulációs ingerek egyeztetése. Ezután a munkaoldal végén kinagyított betû hangját kerestetjük meg az ábrázolt képek szavaival. Megállapítjuk, hogy a karikák mindig magánhangzókat, a négyzetek mássalhangzókat jelölnek. A szóbanforgó hangot jelölõ karikát kiszínezhetjük. Az ellenõrzésnél a tanulók hallásérzékelését látásmefigyeléssel társítjuk. Az osztállyal az egyes szavakat nem bontatjuk elemeire (ez legfeljebb differenciált feladat lehet), mert a gyér analizáló képességet ez erõsen próbára teszi. Csupán a hang betûjének helyét állapítjuk meg és színezzük! Hívjuk fel a tanulók figyelmét arra is, hogy a betût körülvevõ ábrák közül az egyik nem tartalmazza a középpontban látható betû hangját. Ezt a képet át kell húzniuk. A jelölés az elsõ órán közösen, majd fokozatosan haladva önállóan valósul meg. Idõnktõl függõen az órán (vagy otthon) a betûkészletbõl egyszerû szókirakást vagy szófejlesztést, szóátalakítást is végezhetünk. Míg az osztály a munkalap alapján látható magánhangzó értékû karikákat kiszínezi, a gyorsan dolgozó tanulók (vagy a tanító) a tanulói betûkészletbõl ki is rakhatják a szóbanforgó szó egészét. A sínbe rakott betûsor a táblára másolt jelsor alá helyezhetõ. Így és ekkor történik meg a szóbanforgó magánhangzó betûjelének és helyének azonosítása. A betûszintézissel történõ szókirakás a mellékletben található kép nélküli betûkártyasor betûivel végezhetõ el. A 8 cm-es betûkbõl álló betûkészlet jellemzõje, hogy csupán az alapbetûket, azaz a rövid magánhangzók és az egyjegyû mássalhangzók betûit tartalmazza. Ezekbõl a tanuló önmaga állítja elõ az oldalsorban megadott ékezetek segítségével a hosszú magánhangzók és az egyjegyû mássalhangzók kombinálásával a kétjegyû mássalhangzók betûit. E folyamat során (amelyben semmihez sem jut készen) a tanuló ugyanazt a mûveletsort végzi, akár az írásnál. Ily módon – a látásmegfigyelés erõsítése mellett – következetesen hangsúlyozzuk 24
az ékezet módosító szerepét. Az utolsó sorban találhat „jokerek” az esetleg elvesztett betûk helypótló szerepét tölthetik be. A betûsorok végén látható „x”, „1”, „2” jelek az osztálykeretben folyó önálló munka visszajelzésére szolgálhatnak, a táblára vagy írásvetítõre írt szavak, mondatok, igaz-hamis állítások elolvasása után. A foglalkozások során a betûk mindenkori felmutatásával kísérve, iktassunk be – tantervileg is kötelezõ – játékos hangképzõ- és légzõgyakorlatokat. Pl: ismert dallammal énekeltessük a csoportosított hangokat (betûket). Késõbb megtehetjük ezt más magánhangzókkal, folyamatosan mássalhangzókkal, illetve a szavakkal, mondókákkal is. (Lásd: Zsolnai: Beszédfejlesztés kisiskoláskorban. Bp., 1978, Tankönyvkiadó.). A már ismert betûk gyakorlása Minden új betûcsoport ismertetését egy-egy gyakorlófoglalkozás követ. A korábban tanult betûk begyakorlását a tankönyvben emlékeztetõ, ismétlõ oldalak segítik. Ezek a kiinduló szavak képeit és szókezdõ betûit elevenítik fel. A légzéstechnikai gyakorlatok után az elsõ napon (napokon) megismert képes betûkártyákat felsorakoztatjuk. Hangot mondunk, képes betût társítunk hozzá és fordítva, szavakban keressük a képes betûk hangjait. Látási megfigyelést végeztetünk pl. úgy, hogy kitett képes betûk sorából (vagy az ezekbõl kirakott szavakból) elõzetes megfigyelés után kiemelünk vagy felcserélünk egy-egy betût, míg a tanulók hunynak. Ez a „Hunyócska” játék. Feladat: a sorban történõ változás megfigyelése. Máskor kép nélküli betûket rakatunk ki, és emlékezet után kérjük számon, hogy melyik kép, melyik betûhöz tartozik. Ugyancsak az asszociatív lánc erõsítését segíti a képes lottókarton betûkkel való lefedése. Ezt versenyszerûen is végeztethetjük. A képes lottókarton a betûtanulás kezdeti szakaszában használatos. A képek (betûkkel történõ) gyors, versengõ lefedése jól segíti a szükséges asszociációt. Alkalmazásuk különösen a korrepetálásokon és a kiscsoportos foglalkozásokon ajánlott. A vonalelemek gyakorlása után (vagy elõtt) a lap alján magánhangzókeresés folyhat. 25
A tankönyv információs oldalán, a már ismert képek között, a hozzájuk tartozó szavak kezdõbetûi láthatók. Feladat: a betûk és a képek összekapcsolása. A gyakorlat lényege, hogy egy-egykiválasztott betû vizuális megfigyelését a már korábban hozzárendelt képpel szorosabbra fûzzük. A feladatvégzés során a gyermek a benne lezajló asszociációs folyamatot a betû és a kép helyes társításával jelzi. Ebben az olvasási szakaszban a hangzó olvasás elõkészítését a magánhangzók szóhangzók közüli gyors kiemelésével is segíthetjük, mert a szókép jellegzetes struktúráját a magánhangzók adják. „A szóhangok nyomán támadó ingerület a már bejárt idegpályákat igyekszik kiválasztani. Minél élénkebb tudatunkban a szó emléke, annál világosabban véljük a külsõ ingert is hallani. Figyelmünk csak a fonetikailag fontos elemeket ragadja ki a betûsorból.” Ezek a legfontosabb elemek a magánhangzók. Az idézet igazságát elismerve, a hangzó olvasás szerepét tekintve egyéb következtetéseket is levonhatunk. Ma már tudjuk, hogy nehézségi fokozatban a hangzó olvasás követi a némát. Korai gyakoroltatását éppen az ismert szavak auditív emlékképeinek felidézése teszi elengedhetetlenné. A felismert betûkbõl keletkezõ szó auditív és vizuális egyeztetése intenzíven segítheti az olvasás megtanulását. Ezért a szövegoldalon történõ betûkép társítása minden esetben a munkaoldal 1. feladatában található szóképek önálló böngészése, a túloldali tárgyképek jeleinek átvezetése, majd a szavak közös, hangos, követõ kiolvasása (kvázi-mintha-olvasása) követi. A szóhang nyomán támadó szóemlék elmélyítését szolgálja ebben a szakaszban a gyakori kórusban olvasás is, többnyire az egyéni olvasás-próbálkozás után. Célja az esetleges korrigálás.
2.1.2. Íráselõkészítés a tájékozódási szakaszban A tájékozódási szakaszban a tanítónak viszonylag rövid idõ áll rendelkezésére. Ezért tanácsos fölhasználni a más órákon adódó alkalmakat az írástanulás elemi ismereteinek a síkban való tájékozódás és az írás higiéniai feltételeinek tisztázására, ellenõrzésére. Az anyanyelvi órákon kívüli alkalmak számos lehetõséget adnak arra, hogy a síkban (a padon, 26
a papírlapon, a térben) való tájékozódás pontosságáról, az eszközhasználat biztonságáról meggyõzõdhessünk. Az anyanyelvi órákon a térbeli tájékozódást kifejezõ fogalmak (a fönt, a lent, a jobb, a bal, az egyenes: álló, ferde, jobbra, ill. balra dõlõ – a vízszintes egyenes, ill. a vízszintesre illeszkedõ kör, a függõleges egyenes, ill. a függõlegeshez illeszkedõ kör és maga a négyzetháló és a vonalrendszer) jól szemléltethetõk és tisztázhatók. Jó lehetõség erre a számolókorong és pálcák variálása is, amit mindig követhet a vonalazatlan papírlapon folyó rajzolás, vázolás. (Álló egyenesek, fekvõ egyenesek, jobbra dõlõ egyenesek, álló egyenes és jobbra karika, ill. ennek helyzeti változatai.) Úgy látjuk, hogy a több érzékterület tapasztalatát (pl. a látás és tapintás) összegzõ gyakorlatsorozat a vonalrendszerbe való írás kezdeti nehézségeit jól ellensúlyozza. 2.1.2.1. Íráselõkészítõ feladatok a munkatankönyvben a tanulók megfigyelésének idõszakában (1 hét) 1. A Betûvásár címadó képe oldott formában közli a majdani betûelemeket. Megoldása játékos, valóban tájékozódó funkciójú. A legegyszerûbb megoldásnak a kép szintézise látszik, a vásári kép vonalelemeinek hangsúlyos átírásával. 2. Az 5. lapon közölt betûváltozatok a tanuló elõismereteit tárják fel. Az üresen hagyott hely a tanuló által ismert betûk berajzolására szolgál. (Az elsõ betûk általában nagybetûk.) 3. A jelek általánosítása és ebbõl az írás jelrendszerének a levezetése tanítói közléssel, közös megbeszéléssel megy végbe (tk. 6. o.). Az utolsó kör a gyermek saját jelfogalmának fenntartott hely. 4. A laterális problémákat játékosan deríti fel a jobbkezesség, illetve a balkezesség megállapítására szolgáló feladat (az író kéz körülrajzolása, tk. 7. oldal). Az alsó sor a síkban való tájékozódást, a saját testrõl síkba vetített irányokat gyakoroltatja. 5. Ugyanez a helyzet – a higiéniai, nevelési feladattal kombinálva – még mindig az iránytévesztés megelõzésére a tk. 9. oldalon. A terítés természetesen két ceruzával szemléltethetõ. A lap alján elhelyezett feladat kombinatív értéke miatt került ide. Tanácsos valóban kirakni fogpiszkálóból vagy hurkapálcika darabokból, hogy az ábra (a kerékpár) sikerélményt nyújtson. 27
6. A mértani figurák kombinatív fölhasználásával létrehozott stilizált alakzatok remélhetõleg nem okoznak nehézséget. Ha mégis, ne sajnáljuk a fáradságot a manipulációs elõkészítésre (tk. 10. o., 3. f.). 7. A 11. o. a függõleges és ferde vonalak gyakorlásának játékos lehetõségére ad alkalmat. A vonalak nagy száma indokolt, mert a türelmet, kitartást igénylõ munka a gyermek feladattudatának egyik fontos iskolaérettségi mutatója. 8. A vonalkombinációk (12. o.) célunk szerint a vonalelemek egymásból való eredeztetését mutatják be. (Föntrõl lefelé haladva, az egyszerûtõl a bonyolultabb kézmozgást kívánó alakzatokig.) A sorok közt emlékezetfejlesztõ feladatsor található. Itt az elõzõ oldal ábra-együttesébõl kiemelt figurát jelöléssel kell kiválasztani. Sajnálatos, hogy a tankönyvi ábrák a hátoldalról lemaradtak (majom, valamelyik madár képe). Az üres helyekre így csak a vonalkombinációk írhatók. 9. „Felmérõlap” (tk. 13. o.) az alak és háttér különválásának a „mérésére”. Az idézõjelek azt jelzik, hogy a feladat inkább játék, mint komoly teljesítményt elváró teszt. (A bal oldal vastag vonalait kell pontozott „zavaró” háttér vonalrendszerére berajzolni: lásd az elsõ sor megkezdett megoldásait.) 2.1.2.2. Íráselõkészítõ feladatok a képes betûtanítás idõszakában A munkaoldalakon (a 15. o.-tól) négyes feladat együttes található (15. o., 2. f.). Fent: a négyzetbe foglalt betûelem rajza, ezt követi oldottabb formában a betûelem nagyobb léptékû vonalrendszeren elhelyezett sora (ráírás, ráírás szaggatott vonalra és szabadon másolva), majd az írásfüzet vonalrendszeréhez mért négyzetrács, végül az írásfüzetek vonalrendszerével megegyezõ feladatsor. Ehhez a feladatsorhoz kapcsolódnak a kötet végén elhelyezett vázolólapok. A csészevonal, a hurokvonal (két-két alakváltozata), valamint a c-elem és a körelem vázolására bõvebb lehetõségeket kínálnak a vázolólapok (tk. 153. o.). A tanító az osztály összetételétõl függõen egyénre szabott feladatsorokat választhat belõlük az íráselõkészítõ idõszak alatt. Tanácsos elõször a mellékletek feladatait elvégeztetni a nagy kézmozdulatból levezetett vonalelemek gyakorlásával. Az alak- és nagyságkonstancia problémáját számos játékos lehetõség 28
oldja. A csészevonal (tk. 150. o.) elõször nagy elemekben, de sávban teret enged a biztos vonalvezetés kialakításához. Könnyed ceruzafogással többször átírható. A jobb oldali változat a lap elején befelé szûkülõ gyakorlatsort kínál. Ebbõl vezethetõ le a jobbra és balra álló kampó. Majd ugyanez, változtatva a négyzethálóban. Az oldal játékos alakkonstancia gyakorlatsorral zárul. A vonalelem fordított, de tovább oldja a feladathelyzet esetleges feszültségét. Az állatok jobb oldali ketrecének a kontúrjai a nagy alakot, a rácsozat különbözõ méretû stilizált ábrái pedig alulról fölfelé haladva érik el a kívánt vonalelem nagyságot. Az alsó ábra együttesben a hullámvonalat is sikerült elhelyezni, a fenti csészevonal kettõzött változtatásával kombinálva. A c-elem és a körelem lényegében hasonló elveken nyugvó gyakorlatokat kínál. (A vázolólap képszerkesztésében is elõkészíti a körformából következõ betûcsoportok írását. A nagy alak kiinduló ábrája – pl. az óra képe – megegyezik hívóképeinek struktúrájával: tk. 152., ill. 156. o.). Az íráselõkészítõ vázolólap kezdõ és záró „feladatlapja” a fejlesztõ gyakorlatok kedvelt játékos megoldásaiból választott labirintus (tk. 154. o.), ill. ún. rejtett ábra kép (tk. 149. o.). Ezek felhasználását a foglalkozások jellegétõl függõen a tanító határozza meg.
2.1.3. A tájékozódási szakasz végére elérhetõ tudásszint – Kép segítségével az osztály minden tanulója felismeri az adott betûket és (a beszédhibásokat kivéve) tisztán és biztosan képezi ezek hangjait. – A hangot képes más szavakban – fõként szó elején – felismerni. – A magánhangzók idõtartamát meg tudja különböztetni hallás, látás (ékezetek) nyomán. – Az osztály zöme jól tájékozódik már a kép nélküli betûk között. Sokan képesek a betûk szintetizálására, a szavak analízisére, egyszerûbb szavak kirakására, míg a kiemelkedõ képességûek elõször látott egyszerûbb szavakat is elolvasnak már bárhonnan. 29
2.2. Jártassági szakasz Idõtartam: 11 hét (5 1/2 ciklus) Feladatai: – kisbetûk tanítása; – az olvasás elõkészítése „ráismerõ” olvasással; – a kétjegyû mássalhangzók ismertetése; – az összeolvasás mûveletének (hangkapcsolás) megtanítása; – az összeolvasás automatizálása; – a kisbetûk szövegszerû olvasása és írása; – a nagybetûk olvasása és írása.
2.2.1. A kisbetûk tanítása A ráismerõ olvasás A ráismerõ olvasás ilyenfajta beépítése az olvasásmechanizmus kialakításánál új elem az olvasástanítás történetében. Funkciója a szövegszerû, tudatos olvasás elõkészítése. Beiktatását a kezdeti szövegolvasással szemben támasztott irodalmi igény tette szükségessé. Ráismerõ szövegolvasásnak nevezzük azt a kvázi olvasási módot, melynek során a hallási képzetek vizuális megfelelõire mintegy ráismerünk. Ezzel korábbi auditív tapasztalataink vizuális vetületet kapnak. Az intenzív módszerben a kezdeti olvasásmotiváció elõhívását és fenntartását a teljes jelrendszer gyors birtokbavétele teszi lehetõvé. Így a jelfejtéshez (dekódoláshoz) elvileg már október elején rendelkezésünkre áll a teljes jelkészlet. A kétjegyû betûk megismerése során tehát olyan összefüggõ szövegek közlésérõl gondoskodunk, amelyek az olvasás iránt még nem érdeklõdõ gyermekek számára is ösztönzést adhatnak a böngészésre. A megoldást a gyermekek által már ismert irodalmi értékû gyermekdalok, játékok felhasználása jelentette. Olvasáslélektani szempontból is ezek alkotják a kezdõ olvasó megfelelõ mûfaját. Egyszerûségük, sikerélményt kiváltó jellegük, rövidségük és tipográfiai tagoltságuk teszi alkalmassá õket ráismerõ szövegolvasásra. A jelentésmegértéssel már korábban társult szó30
hangok ugyanis a szövegek kimondásakor bejárt idegpályákat (beszéd és hallásmozgási) futnak be. Az optikailag ugyan még ismeretlen jelsorokat tehát egy – már meglevõ – auditív kapcsolatsorhoz kell hozzárendelni. Az ismerõs szöveggel történõ olvasói találkozás a kezdõ olvasót így nemcsak az olvasás egy kritikus pontján segíti keresztül, de további hajtóerõt is jelent a nehézségek leküzdésében. A ráismerõ olvasás buktatója e módszernél a helytelen pedagógiai elvárásokban rejlik. Sok szülõ és pedagógus a gyors jeltanuláson felbuzdulva már szeptember végén tényleges olvasást vár el az összeolvasás gyakorlatával még nem rendelkezõ gyermekektõl. Néhány fejlettebb tanuló képes ugyan erre a mûveletre, de a nagy többség csak a részek, részletek felismerésével kevert „kívülrõl mondás”-nál tart. Könyvünk a ráismerõ szövegolvasás sikerét a mondókák mellé rendelt illusztrációkkal támogatja. Segítségükkel a felismert szórészletek (és a begyakorolt írásjelképzet) nyomán egy-egy olyan szó villan fel a tudatban, amelyik a vers egészéhez tartozó hallási és beszédmozgási emlékképet azonnal mozgósítja. Mivel a mûvelet nem a szóképek megtanulása, a hallottakkal való egyeztetés, ez semmiképpen nem tévesztendõ össze a globális eljárás mozzanataival. Ezt – az utánmondás és az olvasás keverékébõl származó – összetett mûveletet kívülrõl való olvasásnak is szokták bélyegezni. Az alkalmazandó mûvelet pedig itt nem cél, hanem eszköz. Átmenet a betû felismerésének és szintetizálásának folyamatában. A betûk szóészlelésekkel (ujjal, szemmel) való kísérése, következetes vizuális egyeztetése mellett a hallás és a beszédmozgásképzet a látásképzettel lép ismét asszociatív kapcsolatba. Az analízis-szintézis mûvelete így szinte egy idõben megy végbe a gyermekben. Ennek nyomán kezdi felfedezni a szövegegységek informatív voltát. Ezért az ilyen jellegû kívülrõl olvasást – ebben az olvasási szakaszban – nem szabad alábecsülnünk. A ráismerõ olvasási szint mielõbbi átváltását valós olvasássá sok tudatos gyakorlat segíti. Ilyenek: – a betûszintetizáló, – a szóértelmezõ, 31
– a szóhatároló, – a betûkirakó, – (az analóg szósortáblával végezhetõ) „futtató” szóolvasó gyakorlatok. A betûszintetizálás a tankönyv 29., 33., 41., 43. oldalain végezhetõ. Így egy-egy kép körül – rejtvényszerûen elhelyezett betûkbõl – az ábrát kifejezõ szó olvasható össze. Ezt a gyermekek ceruzájukkal összekötött vonallal jelzik. A szóértelmezõ feladatok a tankönyv 35., 37., 40., 43. oldalain találhatók. Itt – önálló kiböngészésük után – a szóképeket kell az ábrákkal összekötniük. A szóhatároló feladatok a tankönyv 33. és 39. oldalain lelhetõk fel. Itt a tagolatlan szósor szóhatárait – a szósor feletti képsor segítségével – függõleges vonalakkal jeleztetjük. A betûkirakás – a betûtáska betûivel – hallás vagy képfelmutatás után oldható meg. A kétjegyû mássalhangzók ismertetése A jártassági szakasz kezdetén, a szövegfeldolgozás elsõ lépéseként a gyermekjátékok szövegeiben sûrûn megtalálhat kétjegyû betûket kell megismertetnünk. Az elsõ két napon a c, z, s (korábban megismert egyjegyû betûk) kombinációjából alkotott cs, zs, sz betûkkel, a harmadik, negyedik napon a g, t, n, l (korábban megismert egyjegyû betûk) +y kombinációjából összeállítható gy, ty, ny, ly betûket ismertetjük és gyakoroltatjuk. A képes betûismertetés menete (a keretmese képeibõl kiindulva) teljesen megegyezik az egyjegyû betûk ismertetésével. A foglalkozások kezdetén, a korábban megismert egyjegyû betûk (képes és kép nélküliek) gyakoroltatásáról természetesen egyetlen napon sem feledkezhetünk meg. Tárgykép nélkül gyakoroltatjuk most már az összes magánhangzó és a korábban megismert mássalhangzók betûit. Ezután a már jól ismert betûkkel összeolvasást, hangkapcsolást végzünk. Ezt egészíti ki – s néhány nap múlva fel is váltja – az analóg szósorok (szósortábláról való) olvasása, amelyrõl részletesen az összeolvasás mûveletének ismertetésénél szólunk. 32
Az új kétjegyû betûk ismertetését a következõ lépések szerint ajánljuk: – a szövegoldalon a keretmese képeirõl mesekitalálás; – a mesébõl a képes kétjegyûek kiemelése; – az új kétjegyû betûk elemeinek megfigyelése, az egy- és kétjegyû betûk egymásból és egymásba alakítása; – artikulációjuk, képzési helyük és módjuk megfigyelése; – a munkaoldal szósoraiban – 35/3., 37/3., 41/1., 45/4. oldal feladatai – a keretben látható betûk jelölése. Öndifferenciálásra ajánljuk – az olvasni már tudók részére a szavak teljes elolvasását, néhány szó megértést jelzõ ábrázolását; – a mondókák olvasását elõkészítõ feladatok (kép-szó összekapcsolása) elvégzése a munkaoldalakon (35/3., 37/3., 41/1., 45/4. feladatok); – önálló megfigyeléssel szavak felismerése, böngészése, aláhúzása a keretmese-kép szövegében; – a felismerések visszajelzése szóban; – a mondóka teljes szövegének kitalálása a felismert szavak segítségével; – olvasáspróbálkozás a sorok egyéni (soronkénti) elolvasásával; – csoportos követõ olvasás (az egyéni próbálkozás megerõsítése); – a teljes szöveg (mondóka, dal, játék) eléneklése, ritmizálása, mímes megjelenítése, eljátszása. A szövegfeldolgozást követheti – de meg is elõzheti – a magánhangzók betûinek betûcsoportos írása, melynek algoritmikus lépéseirõl a Kisbetûk írásának tanítása c. fejezetben szólunk. Az összeolvasás mûvelete A nyílt vagy burkolt alakban megvalósuló hangkapcsolás, illetve összeolvasás a globális módszereknek ugyanúgy buktatója, mint a szintetikus módszereknek. A betûolvasás, biztos betûismeretre épülõ összeolvasás számos pedagógust és metodikust állított már dilemma elé. Kísérletekben, egyéni terápiák leírásában gyakran találkozunk a jelenséggel: a tanuló minden betût – esetleg tévesztés nélkül is – felismer, mégsem tudja azokat szintetizálni. Itt kell megjegyeznünk, hogy az olvasási tevékenység a vizuális érzékelés olyan színvo33
nalát kívánja meg, amelyben a tanuló a vizuális ingerbõl (szóképbõl) egyszerre több betût is képes felfogni. Ebbõl következõen fontos tudatosítanunk önmagunkban, hogy a kezdõ olvasó hiába ismeri fel (látszólag) az olvasandó szó valamennyi betûjelét. Az olvasási képtelenség mögött legtöbb esetben mégis a betûfelismerés lassúsága, illetve a jelképzet kialakításához szükséges asszociáció hiánya rejlik. Ebben az esetben csak látszólagos betûismeretrõl beszélhetünk. Éppen ezért a pedagógusnak arra kell ügyelnie, hogy amennyiben a magánhangzók betûinek egymás utáni felismerése meghaladja mp/n idõt (másodpercenként egy betû), akkor: – az összeolvasásra felszólító utasításba (nem várva az önálló betûfelismerés nehézségeivel járó gátlás kialakulását) szõje bele a mássalhangzót követõ magánhangzó megnevezését (pl. „pattintsd ki az á-t: pá”); – különféle formákban tovább gyakoroltassa a betûk, fõként a magánhangzók egymás utáni gyors megnevezését (lásd a korrepetálási javaslatnál). Az összeolvasás tanításánál a következõ pszicholingvisztikai idézetek is megszívlelendõk: „Az összeolvasás-tanítás annak megtanítása, hogy a gyermek beszédszervei az elsõ hang képzése után ne térjenek vissza nyugalmi helyzetükbe, sõt már az elsõ hang képzése során elõkészüljenek a másodikra. Ez azonban ellentétben van az eddig megszerzett kinesztézis- (mozgásos) emlékekkel.” (Meixner-Jusztné. 1967) Az összeolvasási probléma okozója legtöbb esetben maga a pedagógus, aki a betûsor elõtt tanácstalanul álló gyermeket – a jelképzet megerõsítése céljából – arra szólítja fel, hogy a szó betûit elõször külön-külön olvassa el. A hangok egyenkénti képzésével ugyanis éppen a beszédszervek nyugalmi helyzete áll elõ. A gyermeknek tehát olyan utasítást kell adnunk, amelynek nyomán a hangbennfoglalási, hangátalakítási mûveletet elõmondás nélkül is el tudja végezni. Ez a következõképpen történik: a mássalhangzó betûit magánhangzók elé helyezve, felszólítjuk a tanulókat, hogy a magánhangzókat „fújják ki” (f), „bökjék ki” (b), „tolják ki” (t), „morogják ki” (m), „leheljék ki” (h), „pattintsák ki” (p), „súgják ki” (s), „zizegjék ki” (z) és „csapják le” (l) a magánhangzókra felhajlított nyelvüket. 34
Ezután a hangok (betûk) sorrendjét megfordítjuk, és úgy gyakoroltatjuk a kapcsolást. Az így vezetett összeolvasási gyakorlatok két–három napon belül – beleértve még a dyslexiára hajló legnehezebb esetekben is – minden tanulót átvezetnek az összeolvasás nehézségein. A javasolt tanítási mód sikere olymértékû, hogy az elsõ hat–hét mássalhangzó összeolvasása utáni többi hangkapcsolást – analógiás képességeik nyomán – már segítség nélkül elvégzik a gyermekek. Így még a „hangoztató-elemzõ-összetevõ” módszerben betûként megismételt összeolvasási lépések is elhagyhatók. Az elsõ hat–nyolc mássalhangzóval történõ összeolvasás után már csak a szavak hosszúságát növeljük fokozatosan. A szósorok sztereotip (visszatérõ, mechanikus ismétlése) hangzó olvasása, amely a zongorista skálázó ujjgyakorlataihoz hasonlítható, az olvasás mechanizmusának kialakításához elengedhetetlenül szükséges. A mechanizmus létrejöttéhez a tanulói mellékletek között található ún. analóg szósortáblákat használjuk fel. Az analóg szósortábla tematikusan összeválogatott szóanyaga – szavak hangzási vagy alaki hasonlósága alapján – olyan szóstruktúrákban épül fel (pl. tál-tél-tol stb.), amelyekben szóoszlop egy-egy tagja az alatta következõ tag elolvasását elõkészíti, megkönnyíti. E tagok a szóhang- és szóképemlékezet fejlõdését, gyors automatizálódását segítik elõ. Megalapozzák a folyamatos olvasáshoz szükséges szóképfelfogóképesség kialakulását. E szóstruktúrák következetes, naponkénti gyakorlása két–három héten belül alkalmassá teszi a gyermeket a betûnkénti silabizálás elhagyására, és az egyszerûbb, rövid szavak azonnali áttekintésére. Az így kialakított szófelfogó képesség megfelelõ alapot nyújt a mondatok, szövegek folyamatos, hangzó olvasására. 2.2.1.1. A kisbetûk szövegszerû olvasása Idõtartama: Feladata:
4 hét (2 ciklus) A betûismeretre és a ráismerõ olvasásra épülõ folyamatos, tényleges szövegolvasás, a szövegek feldolgozása, a mássalhangzók kisbetûinek írása.
A kb. egy hónapig tartó olvasási-írási tevékenységet még a jártasság foka jellemzi. Az eddig szerzett ismeretek (betûismeret, betûszintézis, 35
szavak értelmezése) kombinatív alkalmazására, az egyszerûbb szövegek, mesék értõ olvasására szinte valamennyi tanulónk alkalmas. Az alacsonyabb szintû mûveletek (képes betûk forgatása, összeolvasás) további gyakorlására egyre kevesebb gyermek szorul rá. Helyette elõtérbe kerülnek a néma olvasás mozzanatai: ezeket egy-egy mondat hangzó olvasási próbálkozása kíséri. A tanulási folyamat e szakaszában a néma olvasás ugrásszerû fejlõdést mutat. A hangzó olvasás minõsége természetesen még ennek mögötte marad. Míg az önállóan olvasott szavak, mondatok, szövegrészek megértésének cselekvõ visszajelzésére a tanulócsoport leggyöngébbjei is képesek, a folyamatos, koordinált, artikulációs mozgás még csak a fejlettebbeknél fedezhetõ fel. A dekódoló tevékenységnek ezt a fokát Zsolnai „a nem automatizálódott olvasás fokának” nevezi. E jártassági fokon végzett részcselekvésekrõl feltételezhetõ: – valamennyi betû felismerése; – a betûknek megfelelõ fonéma-realizáció; – vokális (hanggal kísért) artikulációs mozgás; – rejtett (hang nélküli) artikulációs mozgás; – a koordinált artikulációs mozgás a hangzó olvasáskor; – az önellenõrzéshez szükséges auditórikus (halló) és perceptív (felfogó) képesség. Az eddig megismert mássalhangzót jelölõ betûk írását – a magánhangzókhoz hasonlóan – betûcsoportokban végezzük. A hasonló alakú, írott betûk írása a szövegolvasás begyakorlásával (kb. négy hét) párhuzamosan valósul meg. Az október második–harmadik hetében induló szövegfeldolgozó munkában bízvást számíthatunk a tanulók eddig megszerzett gyors, biztonságos betûismeretére (kivéve a kétjegyû mássalhangzókat, amelyek gyakorlását napirenden kell tartanunk) és betûszintetizáló képességére. Ebben az idõszakban valamennyi mássalhangzó újabb csoportosításban, kép nélkül kerül gyakorlásra. A fõ hangsúly azonban itt már a betûk írott alakjának megtanulására és szövegszerû olvasására esik. Az írást továbbra is segítik a tankönyv munkalapjain és a mellékletekben feltüntetett segédvonalak. Az írás funkcióját a feldolgozott szöveggel kapcsolatos írásos feladatok tudatosítják. A napi foglalko36
zások két óráját az írástechnika, a néma és a hangzó olvasás és a beszédmûvelés között arányosan kell megosztanunk. A pedagógus és a tanuló együttes munkáját vezérfonalként segítik, irányítják a munkaoldalak feladatsorai. Felhasználásuk sorrendjét a didaktikai logika alapján a pedagógus szabadon szabja meg. Természetesen tovább folytatjuk az összetettebb feladatok technikai gyakorlatokkal való elõkészítését. Javaslat a szövegek és a feladatsorok feldolgozására A kétórás foglalkozást ajánlatos a beszédtechnikai (légzés, hangerõ) gyakorlatokkal egybefonódó analóg szósortábla olvastatásával indítani. Ezután térjünk rá a szöveg feldolgozására. A szövegfeldolgozás lépései a következõk: 1. „Szövegelõkészítõ” gyakorlat (munkaoldalak 1. sz.) keretében történik a szavak, új fogalmak értelmezése és a hosszú szavak olvasásának technikai begyakorlása. (A nevelõ egy-egy kimondott szót egy-egy szám felmutatásával társít. A hallott szót a tanuló kikeresi, és a szó mellett lévõ négyzetbe írt számmal igazolja annak elolvasását. A megoldások visszajelzése után a mûvelet fordítottja történik. A tanuló a bemondott számokhoz hangos olvasással társítja a szavakat. Ez a mûvelet már nehezebb, mint a hallott szó vizuális képének puszta felismerése.) 2. Az információ soronkénti (önálló, néma) elolvasása. 3. A szöveg (kezdetben egy-egy sor, mondat) megértésének visszajelzése. Ennek többféle megoldása ismeretes: – egy-egy illusztrációhoz illeszthetõ szó (vagy mondat) odakapcsolása; – a nevelõ kérdéseire felelõ szó (mondat) aláhúzása; – egy szóhoz (mondathoz) tartozó illusztráció kiszínezése, megszámozása; – a munkaoldal tartalomra vonatkozó feladatainak elvégzése (kezdetben közösen, késõbb önálló munkával). A meseolvasás kezdetén (58–60. o.) a szövegbe épített képek segítik a mese önálló (és hangzó) olvasását, megértését. A 62. oldaltól 37
már megjelennek a mondatok elõtt (a megértés visszajelzésére) a számozott négyzetek. A négyzetekben látható számokat értelemszerûen, a mondatra vonatkozó illusztráció üres négyzetében kell átmásolniuk a tanulóknak. Ilyen gyakorlatok találhatók még a kisbetûs rész 64., 68., 70., 72. és 86. oldalán, majd késõbb a nagybetûk tanításánál is. Ezt a megértést jelzõ mozzanatot természetesen sohasem elõzheti meg a hangzó (vagy bemutató) olvasás. 4. Soronkénti, egyéni hangzó olvasás, melyben a némán elolvasott és értelmezett szöveg azonnali hallási és beszédmozgási támogatást kap. 5. Csoportos, hangzó olvasás, amely nem a régmúlt idõk elavult maradványa a módszerben, hanem a kezdeti olvasástanulás fontos momentuma: – Bátorítja a nehezen megszólalókat. (Karban már mer olvasni.) – Kontrollt jelent az egyénnek. – A nevelõ ezáltal ütemezheti az olvasást. – Az újraolvasás élményével megerõsítést nyújt minden olvasónak. – Biztosítja a csoportos tanuláshoz szükséges egymáshoz való igazodást. – Ismételten rögzíti a szó kiejtési sémáját. – Mintakövetést tesz lehetõvé. A karban olvasás fent sorolt elõnyei természetesen csakis a követõ olvasás (az elhangzó szöveg szemmel, ujjal való kísérése) egyidejûségével jelentkezhetnek. A követõ olvasással párosult kórusban olvasást elõremutatónak tekintjük mindaddig, míg a biztonságos, értelmet tükrözõ, egyéni hangzó olvasás ki nem alakul az osztályban. Ennek következtében a nagybetûk tanulásának idõszakától ajánlatos az alkalmazást csökkenteni. (Késõbbi funkciója csupán a beszédgyakorlatokkal egybekötött olvasásnál ismerhetõ el.) 6. A beszédfejlesztés a szöveg tartalmától függõen valósulhat meg annak összefüggõ (nem szó szerinti) elmondatásával, melyet egy-két tanuló végezhet. Igen hasznos azonban a „láncmesélés”, melynél az összefüggõ elmondásba egymás után több tanuló is bekapcsolódhat. A szövegfeldolgozást befejezhetjük mimetikus játékkal és helyzetgyakorlatokka is. 38
7. A munkaoldal soron következõ vagy kiválasztott feladatainak megoldása. (Végezhetõ csoportmunkában is.) 2.2.1.2. A kisbetûk írásának tanítása A módszer tanítási menetében a ráismerõ olvasással egy idõben megy végbe a magánhangzók betûcsoportos tanítása. Ez az idõszak két hét. A kisbetûk szövegszerû olvasásával párhuzamosan viszont a mássalhangzók betûinek az írását tanítjuk meg. Az írástanítás az olvasástanításhoz hasonlóan itt is betûcsoportonként valósul meg. A betûk írásának tanításánál azonban a csoportosítás szempontja az azonos vonalvezetés. Együtt ismertetjük és íratjuk a kerek alakú (o, ó, ö, õ és az a, á), az alsó ívelésû (u, ú, ü, û, i, í) és a hurokalakú (e, é) betûket. A tankönyv munkaoldalai („tükörlapjai”) már kétszeres nagyítású vonalrendszerben és azonos nagyságú négyzethálóban gyakoroltatják a betût, betûpárt vagy betûcsoportot. Ennek kiegészítéséül a mellékletben a tanult hívóképpel együtt nagy alakban, sávban közöljük a kis írott betûpárokat. A feladatsor a különféle betûváltozatok halmozásával fejezõdik be. A négyzetháló léptékének következetes alkalmazása az egységes betûkép kialakításában zavart okozhat. Korábbi kiadású könyvekben pl. a kettõs betûk, kétjegyû mássalhangzók alakállandóságát lehetetlenné tette a négyzetrács alkalmazása. A háló addig segít, amíg tájékozódási pontokat kínál. A kötõelemek viszont aránytalanul megnyúlnak, ennek következtében a kétjegyûek – pl. a gy – a mintául vett és begyakorolt alakot éppen a négyzetráccsal torzítják. A négyzetrács oldására több megoldást is kerestünk: elhagytuk a függõleges vonalakat, s ezeket csak jelezzük a távolságtartás megkönnyítésére. (Lásd a c-elem, vagy körelem vonalrendszerre írását a 25–31. oldalig vagy a magánhangzók összefoglaló írásgyakorlatában az átírást követõ másolási feladatot.) Az „e” tanításakor (45. o.) a nagy alakú négyzetrács csak háttér, a függõleges vonalazás pedig a távolságbecslés megkönnyítését szolgálja. A kisméretû négyzetháló ebben az esetben kifejezetten és zavarmentesen a vonalrendszerre való írást készíti elõ. Noha „egyutcás” betûkrõl van szó – az ékezetek elhelyezésére – indokolt a háromszoros vonalrendszert imitáló négyzetrács alkalmazása. 39
Az egy-egy napra elõírt azonos vonalvezetésû betûk írásánál különös figyelmet kell fordítanunk az egyéni haladási ütemre. A mozgástanulás fõleg a vizuális információk feldolgozásának függvénye. Mivel az írás is mozgások sorozata, a hangsúlyt itt is a vizuális információ-feldolgozásra, annak részfunkcióira kell helyeznünk. Az írászavarok, formatorzulások hátterében legtöbbször a láttatás, megfigyelés hiánya húzódik meg. A mozgástanulás mindig nagy-mozgásokból levezetett mozgástanulás legyen. (A problémás – többek között írászavarokkal is küzdõ – gyermek motorikája fejletlen, amely feltûnõen ügyetlen nagymozgásokban is megnyilvánul.) Mozgásfejlesztõ gyakorlatok lehetnek: a földre, padlóra rajzolt nagy alakú alakzatokon való járás; nyújtott karral, levegõben való formálás. Ezt kövesse a nagy alakú munkalapokon és végül a munkaoldalakon való írás, vázolás. (Az írásfüzetek használatáról késõbb.) Minden újonnan ismertetett alakzat – vonalelem vagy betû képe – szükség szerint manipulációval is létrehozható. Manipulációs gyakorlatok elõzzék meg tehát egy-egy új elem tanítását, tanulását. (Lásd részletesebben az Írástechnikai gyakorlatok c. fejezetben.) Az alakállandóság biztonságos felismerésére minden esetben kívánatos az elemzõ összehasonlítás és megkülönböztetés. Fontos követelmény az írott és nyomtatott formák összevetése, egymásból való eredeztetése, az irányok, az arányok és a vonalvezetés megfigyeltetése. A betûalakítás kezdetén folyamatos ellenõrzésre van szükség. Célunk az, hogy a következetes vonalvezetésû, esztétikus, álló, kerek betûformák automatizálódjanak. A folyamatos ellenõrzés a tanító számára jelentsemm visszajelzést. A tanító beavatkozása – egyénre szabott feladatsorral – korrigálja a tanulási folyamatban beálló törést. (Lásd az egymásra épülõ feladatsorokat vagy a lerövidített gyakorlósorokat a munkaoldalakon a rossz változatok számának kényszerû csökkentésére.) Minden feladat könnyed, játékos, kedvvel legyen végezhetõ! A mozgástanulás a fogalmi háttér többletével eredményes, másképpen szólva: a mozgás kivitelezését minden eseten tudatosítani, értelmezni, szavakkal tisztázni kell. 40
Az iránytévesztés megakadályozásánál fontos feladat az ún. tájolás, amely az osztályteremben látható tárgyak (jobb-bal) irányát figyelteti meg. Az írott betûk, valamint a nyomtatott és írott betûk egymás közti kapcsolatát vezessük vissza néhány alaptípusra. Az osztályozás szempontja gyakran épp a mozgásféleség megnevezése: alsó hurkolású, felsõ hurkolású. A felismert formát tehát a mozgás, vagyis az alakulás folyamatában is tudatosítani kell. (Ennek szemléltetésére kiválóan alkalmas az írásvetítõ.) Már a vonalelemek gyakorlásától kezdve szükséges, hogy munkatankönyv adta lehetõségeket kibõvítsük a Ceruzaforgató használatával. Törekedni kell arra, hogy minden írásmunkát lehetõség szerint ellenõrizzen, javítson a tanító. Az írószerhasználat tekintetében a széles körben kialakult gyakorlat a mérvadó. A kezdeti vázolásokhoz vastag piros-kék, illetve puha grafitceruza használatát ajánljuk. A ceruza legyen mindig hegyes, több tartalék álljon mindig rendelkezésre mind a tanulónál, mind a tanári asztalon. Késõbb a színes ceruza a szokásos méretû és minõségû legyen. A tollhasználat kérdésében nehezebb az egyértelmû állásfoglalás. A tanító az osztály íráskészségének fejlettségétõl függõen döntsön annak használatáról. Nyugodtan kitolhatjuk a tollal való írás idejét a második osztályra. 2.2.1.3. Átmenet a kis- és nagybetûk tanítása között A kis- és nagybetûk közötti átmenetet a 91. oldal írásjelekrõl, központozásról szóló meséje és a nyomtatott kis és nagy ábécés oldalak képezik, míg a 89. oldalon újra felbukkannak az év elején megismert betûhívó tárgyképek betûikkel együtt. A kis ábécé soraiban feltûnnek az ismertetésre még nem került dz, dzs, q és w betûk. E ritkán használt, jobbára idegen szavakban elõforduló betûk bemutatására és írására csupán a teljesség kedvéért került sor. (Ezért a munkaoldalak és a csatolt melléklet, együtt tárgyalják õket.) A karikákban és a négyzetekben megjelenõ betûk újra felelevenítik az év elején megismert hangtani fogalmakat. Több hasznos, fontos gondolkodási mûvelet segítheti itt az ismeretek elmélyítését. 41
Csoportosíthatunk színezéssel korongozással. Szétválogathatjuk a hosszú és a rövid hangokat, az egy- és kétjegyû betûket. A magánhangzókat csoportosíthatjuk hangzásuk, ajakkerekítésük szerint, a mássalhangzókat képzési helyük, zöngésségük, zöngétlenségük vagy leírt jegyeik szerint. E két oldal aktuális feladata: az ejtést megkönnyítõ segédhangzóknak a mássalhangzók betûi elé (mögé) való odaírása, az újfajta ejtés gyakoroltatása. A betûhívó tárgyképekkel ábrázolt vásári jelenet sok megoldásra váró ötletet rejt magában. Végezhetünk itt – a kezdõbetûk összeolvasásával – láncszóalkotó játékot, szócsoportosítást (élõ és élettelen dolgokkal), hangcsoportosítást (a bennük hallható hosszú és rövid hangok szerint) vagy kép – „szólottó” játékot. Az év elején megismert szólottó játék itt olyan gyakorlattal egészülhet ki, amelyben a tanulók egy betû vagy szókép felvillanása után koronggal fedik le az írásvetítõn felvillantott szókép ábráját. A tanulók a meseolvasás után elõszedhetik betûtáskájukból a mondatvégi írásjeleket és didaktikus játék keretében gyakorolhatják a mondatvégi írásjelek beszédbeli vetületét. Különféle tartalmú mondatok elhangzása után emeljék fel (adott jelre) a mondat végére illõ írásjeleket. Más megoldás: egy-egy felmutatott írásjelre keressenek megfelelõ tartalmú mondatokat. Játszhatunk mondatvariációs játékot is, amikor egyetlen mondat táblára írt szavait variálják adott írásjelek szerint. (Pl. Mész ma moziba? Moziba mész ma. Ne menj moziba!) A nyomtatott nagy ábécé közlése – az év elején bevezetett karika és négyzet jelzésének megtartásával – nem részenként, nem csoportokba vonva, hanem egyszerre, egyetlen bevezetõ oldalon valósul meg. Ezt a megoldást a szövegek egységes szerkesztése indokolja. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek – a kisbetûk ismerete után – a nagybetûket szinte külön tanulás nélkül jól felismerik. A nagybetûk írását illetõen következetesen ragaszkodjunk egy-egy betûcsoport két napig tartó gyakorlásához. Ezért: az írás szempontjából új anyagnak tekinthetõ oldalakat nagy alakú betûk vezetik be. A gyakorlóoldalakat az elõzõ napon tanult nagybetûk monogramjával ellátott pólyások jelzik. (A velük kapcsolatos teendõket a munkaoldalak feladatai között találjuk meg.) 42
Az oldal vonalrendszerében megjelentetett nagy ábécé írását csak az I. kötet befejezése után végezhetjük el. Hasznos tennivalónk az írott és nyomtatott nagybetûk formáinak megfigyeltetése, vonalvezetés szerinti összehasonlítása, csoportosítása. Írásuk nehézség szerinti fokozatos elõrehaladással folyik. Elõkészítésképpen játszhatunk „írásos felelgetõs”-t, amelyben a nevelõ felír egy nagybetût a táblára (vagy írásvetítõre). A tanulók válaszként az annak megfelelõ kisbetût írják le a füzetükbe.
2.2.2. A nagybetûk tanítása 2.2.2.1. A nagybetûk olvasása Feladatok: a nagybetûk megismertetése, szövegekben való olvasása. Írásuk helyesírási funkciójának megismertetése; alkalmazása; a beszédmûvelés beszédfejlesztéssé szélesítése. Részletesen: – a helyes mondathangsúly megismerése, gyakorlása, szavak ritmusának, rímeinek megfigyelése, magánhangzók váltakozása, összecsengése a szavakban (ikerszavakban); – a mondatvégi írásjelek funkciója szövegekben, helyes használatuk gyakorlása; – a hangzók idõtartamának értelemváltoztató szerepe a szavakban; – a beszédjavítás nyelvtörõkkel; – helyes ejtési gyakorlatok; – önálló ismeretszerzés néma olvasással, visszajelzés alternatív válaszok kiválasztásával; jelzések alkalmazása; – szavak, mondatok írása, tollbamondása, helyenkénti írásbeli válaszadás az olvasottakkal kapcsolatban. Nevelési-oktatási feladatok A részegység feldolgozására kb. november közepétõl kerül sor. Az eddigiektõl eltérõen itt már nem csak mesékkel találkoznak a tanulók. A közvetlen környezet, a mindennapi életben elõforduló események segítik a szocializációs folyamat elmélyítését. Ez a fejezet ismét minõségi változást és fordulópontot jelent az olvasástanulásban, a betû ismerete, a folyamatos szövegolvasás és az önálló információ43
szerzés területén egyaránt. Célunk az, hogy a tanulók a szövegeket néma olvasással, teljesen önállóan, az ismert – feldolgozott – szövegeket hangzó olvasással, mondatonként értelmesen olvassák. A jártassági szakaszban e december-január végéig tartó részegység tanmenetünk szerint két témára oszlik: a kommunikáció módjával foglalkozó olvasmányokra, valamint az aktuális évszakot és a karácsonyi ünnepkört felölelõ témákra. A beszédmód kérdéseivel foglalkozó fejezet tizenhat órájában ismét sorra vesszük a beszédmegfigyeléssel, a kérdõ hangsúllyal kapcsolatos feladatokat, kiszélesítve a társadalmi érintkezés kommunikációs problémáinak vizsgálataival. A fejezet a beszéd ontogenetikus fejlõdésének bemutatásával érzékelteti a kommunikáció módjának fontosságát. A csecsemõ „beszédétõl” vezeti a tanulót az óvodások, majd a saját és kortársai beszédének a megfigyeléséig. Ebben a megközelítésében érintjük a beszéd grammatikai szerkezetét is, a gyermek által érthetõ gyakorlati szinten. A mindennapi események megfigyelése nyomán hasonlatokkal élünk, és tudatosítjuk a gyermekben a beszéd tartalmi és formai elemeinek fontosságát. A tanév elején még csupán érintõlegesen elõkerült fogalmak (a szó, a mondat) az olvasás kapcsán konkréttá, tudatossá válnak. Építünk a gyermek tájékozódó tevékenységére, intellektuális, szociális érzelmeire, utalunk az iskolás beszédbeli felelõsségre. Hangsúlyozzuk, hogy az iskolás már nem csak saját, de társai, sõt a kisebbek beszédfejlõdésnek alakulásáért is felelõs. Játékosan figyeltetjük meg ismét környezetének hangforrásait (mint azt már az év elején is tettük). A fejezet második részében az aktuális évszak (a tél) jellegzetességeivel foglalkozunk. Télapó személyében – a hatévesek képzeletének megfelelõen – a mese és a valóság elemei gyakran keverednek. A témakörökben szó kerül azt ajándékozás helyes módjáról „a kapni és adni” kettõsségének jelentõségérõl. Beszédmûvelés, beszédfejlesztés A beszédmûvelési, beszédfejlesztési lehetõségek sokrétûek. A szövegek jellemzõje, hogy rendkívül egyszerûek, rövidek. Sok helyen a kisbetûket tanító szövegeknél is rövidebbek. Ezt azonban ne tekintsük a fokozatosság elve elleni vétségnek. Törekvésünk ugyanis arra irányul, hogy a kezdetleges olvasástechni44
kával rendelkezõ gyermekek ne csak megértsék az önálló olvasással feldolgozott szövegek tartalmát, hanem a beszédtechnika gyakorlására és a helyesírási érzékenység kifejlesztésére az olvasástanulás mellett az eddiginél több idõt biztosítsunk. A témakör kapcsán új nyelvtani alapfogalmak kerülnek felszínre. (Fõnév, tulajdonnév, mondatfajták stb.) Az ezekkel kapcsolatos mûveletekre is idõt, lehetõséget kell teremtenünk. A szövegfeldolgozás általános menete alig különbözik a kisbetû tanítása idején alkalmazott mese feldolgozásától. A szövegek témája és rövidsége azonban sok helyzetgyakorlat megteremtésére ad lehetõséget. Ehhez és a beszédmûvelés munkájához kívánunk segítséget nyújtani az útmutató következõ részében. Oá! Oá! Oá! Az olvasmány szóanyaga igen könnyû. Így a szöveg nem igényel elõkészítést. Önálló, néma olvastatása három-öt percnél tovább nem tart. Célszerû, ha a hangos olvasás után közösen jelöljük az elsõ feleletválasztásos feladat alternatíváit. A többi már önálló munka is lehet. A gyerekekkel is mondassunk az ábrákról (a tanterem tárgyairól) hangokat, szavakat, mondatokat. A játékokat úgy is játszhatjuk, hogy a totyis baba szavaival mondatokat alkottatunk. A hangok gyakorlásánál különösen a kétjegyû mássalhangzók betûire térjünk ki. A gyengébbeket ugyanis a késõbben tanult betûk lassúbb felismerése zavarja az információ tartalmának önálló felfogásában. A munkalap betûkiegészítõ (1. f.) gyakorlatánál feltétlenül térjünk ki a szóvégi ó-õ helyesírására és ejtésére. Ovisok A foglalkozás kezdetén gyakoroltathatjuk a mondat, a szó, a hang fogalmát. Versenyszerû játékot is rendezhetünk: ki tud szebb, érdekesebb mondatokat kitalálni az illusztrációkról? Mi a jelentése a kérdõjelnek? Ügyeljünk a helyes kérdõhangsúlyra. A helyes ejtési gyakorlatok után – a munkalap névválasztásos feladataival – a munkát írással folytathatjuk. A munkalap 3. feladatának önálló megoldása elõtt tisztázzuk az „idõsebb”, a „gügyög” szavakat. Beszélgethetünk arról is, hogy ki tudott olvasni, számolni óvodás korában. 45
A hangos olvasás (és beszéd) folyamán gyakoroltassuk a helyes nyomatékolást, ill. hanglejtést. Spontán kommunikációként érdemes eljátszatnunk a gyerekekkel a körülöttük lévõ felnõttek kérdezésmódját, válaszaikat. Érdekes megtudni, hogyan látják õk a felnõtteket. Differenciált vagy házi feladat lehet a 3., 4. gyakorlat. A szövegértés visszajelzésére szolgál a munkalap 5. feladata. Kérdezzünk helyesen! Az olvasmány lényegében a helyes kérdéstechnikával foglalkozik. Az új nagybetûk írása mellett fõ hangsúlyt kap a mondatolvasással kapcsolatos nyomaték és hanglejtés gyakorlása. Itt magyarázzuk meg a helyes hanglejtést jelzõ vonalakat (emelkedõ, esõ, lebegõ). Ajánlatos kikerestetni a kérdõ szavakat (kérdõnévmás). Ezek gyûjteményét ki is vetíthetjük az írásvetítõ fóliáján. Az olvasás és beszéd során erõsebben nyomatékolt kérdõszavak következetes gyakorlása segíthet az óvodából hozott éneklõ kérdezésmód kijavításában. A helyes hangsúly illusztrálásaként felolvashatjuk a tanulóknak a teljes verset. Vidám bábszínház Az u-ú, ü-û betûk gyakorlásához kapcsolódó bábszínházi téma ismét lehetõséget ad arra, hogy az egyének beszédhibáit bábokra átruházva javíttassuk. Az információs oldal bábkészítésre ösztönöz. A manipulációs oldal 3. feladatán hangsúly-nyomaték-áthelyezést gyakoroltathatunk a mondat szavainak variálásával. (Viki hangosan beszél. Hangosan Viki beszél.) A logikai játék szavaival artikulációs gyakorlatot is végezhetünk az a-á hangok dominanciájával. Házi feladatként bábkészítést, bábozást és a 4. feladat elvégzését adhatjuk. Serkentsük a tanulókat arra, hogy a maguk készítette bábbal készüljenek fel egy velük megtörtént (vagy kitalált) esemény elmondására. Gyere, meséljünk! Feldolgozása az elõzõ olvasmányokéhoz hasonló lehet. A helyes szóhangsúly az elõkészítõ szóanyagon (a késõbbiekben is) jól gyakorolható. A Weöres-vers sorain a szakaszok határát tagoló szünettartást és a fõnyomaték pontos elhelyezését gyakoroltathatjuk. A nyomatékot a szó elsõ magánhangzója alá helyezett vízszintes vonalkával jelöltessük. 46
Erõs (fõ) nyomaték esetén duplázott, gyengébb (mellék) nyomaték esetén szimpla vonalka. A vers hosszú. Sok gyerek kívülrõl is tudja, tehát inkább a ráismerõ olvasás nyomán olvassák el. Így a gyengébbek is szívesen bekapcsolódnak az „olvasva mondás”-ba. Az önálló szövegértés ellenõrzésére azonban jó lehetõséget nyújt a válogató olvasással egybekötött aláhúzásos válaszadás. A vers elolvasása után a munkaoldal 4. feladatát végezzük el. A foglalkozás végén közös versmondással mimetikus játékot játszhatunk. Gyuri telefonál Az olvasmány rövid lélegzetû, könnyû, jobbára tõmondatokból összeállított mondatokból áll. A változatos mondatfajtákból álló szöveg – a helyes mondathangsúly és hanglejtés gyakorlása mellett – a telefonálás technikájával és kommunikáció tartalmával foglalkozik. Helyes, ha erre az alkalomra egy-két játéktelefont hozatunk be az osztályba, majd helyzetgyakorlatokat végeztetünk a tanulókkal. Tanácsos a munkát a tanulók között megosztani. Az egyik csoport végezzen írásbeli feladatokat (elõzetes megbeszélés után a munkalap bármelyik feladatából), míg egy másik csoport – közvetlen foglalkozás során – a telefonálást gyakorolja. A tárgyalásra kerülõ témákat elõre beszéljük meg a csoporttal. Az 5. feladatot – az olvasott és leírt szavak tisztázása után – artikulációs gyakorlatra javasoljuk. Kreatív játékként a mímes kitalálót ajánljuk: a tanító (vagy gyerek) telefon improvizációjából, válaszaiból, arcjátékából találják ki a többiek, hogy ki, mirõl tudósíthatja a hallgatót. Az eddig feldolgozott olvasmányokkal – tanmenetünk szerint – kb. december elejéig készülünk el. A tankönyvben ekkor félbeszakad a kommunikációs témákkal foglalkozó olvasmányok sora, hogy helyet adjon az aktuális témaköröket feldolgozó szövegeknek. Így kezdjük el a tél témakörének feldolgozását egészen karácsonyig. (Ha haladási ütemünk engedi, tovább is léphetünk.) Mindkét tematikus feldolgozásnál gondoljunk elõre a hozzájuk kapcsolható zenei anyag felhasználására, ritmikus játékok alkotására. A Mesepántlika c. hangszalagról hallgassuk meg a Csilingelõ, Csengõ-bongó karácsony, Száncsengõ c. dalokat, Halász Judit nagylemezérõl pedig a Micimackót. 47
A téli szünet utáni idõben (ha eddig nem tudtuk elvégezni) marad még olvasmányunk (Télapó haragja, Elgurult a macska). Ezek után ismét visszakanyarodunk a kommunikációs témakörhöz és rátérünk a Sün Samu és a gyík c. szöveg olvasására. Aktuális téli olvasmányaink (télapó, karácsony) számot tarthatnak a korosztály érdeklõdésére. Idevonatkozó szövegeinkben az ajándékozás kérdése domborodik ki. Szövegeink a nevelési lehetõségek széles skáláját nyújtják. Mondanivalójuk lényege: az érzelmi gazdagítás, a cselekvõképesség fokozása. A közösségi nevelés lehetõségei ebben a részben kiszélesednek (Télapó postája, A vándorló ajándék, Dani bácsi karácsonya, Ajándékkészítés, Nyugtalan fenyõcske). Sün Samu és a gyík Az olvasmány (és az azt követõ többi szöveg) az állathangokra és a tárgyakkal kelthetõ hangokra, zörejekre hívja fel a figyelmet. Tekintettel arra, hogy a hatévesek utánzókészsége kimeríthetetlen, ezt az életkori sajátosságot használjuk fel arra, hogy a gyakori beszédhibák javítását elõtérbe helyezzük. A megfelelõ minõségûre fejlesztett hangzó olvasást a helyes ejtésre alkalmas utánzó játékok egész sora egészítheti ki. Különösen jó lehetõséget adnak erre az óra eleji vagy óra végi technikai gyakorlatokban felhasználható mondókák, amelyekkel gyorsasági gyakorlatokat végeztethetünk. Az erkölcsi nevelés területét érintve, egynéhány pozitív és negatív erkölcsi tulajdonság is szóba kerülhet. (A segítõkészség, a kitartás, az akaraterõ fejlesztése a témája részben A szarka és a gilice, a Sün Samu és a gyík, a Robi és a varjú c. olvasmányoknak.) A hangadástechnikai, az idõ-, idõtartam- és a hangsúlygyakorlatok mellett megkezdhetjük a párbeszédes olvasást és a játékot is. Megfigyelhetjük a szereplõk megszólalását jelzõ gondolatjeleket és – a párbeszédet felhasználva – dramatizálhatjuk az olvasmányokat. A Honnan fúj a szél? a Konyhazenekar c. olvasmányok feldolgozásánál az olvasmányban szereplõ tárgyakkal kelthetõ hangokat és zörejeket figyelhetjük meg, be is hozhatjuk ezeket az eszközöket. Összeállíthatunk azonban zenekart egyéb eszközök (kulcsok, poharak, üvegek stb.), tárgyak megszólaltatásával is. A Konyhazenekar c. olvasmány hangutánzó sorai kifejezetten hangadástechnikai gyakorlatokra adnak lehetõséget. 48
A 141. és 145. oldalakon található szópárkeresõ játék is a ritmikus hangutánzásra, hangutánzó szavak kitalálására ösztönöz. A magánhangzók: i-e, a-o, i-e, o-o, (kitteg-kattog, míreg-morog) ritmikus összecsengése kreativitásra serkenti a tanulókat. Artikulációs gyakorlásra ad lehetõséget a 141. oldal logikai játéka (tempóváltással egybeköthetõ, eltúlzott ajaknyílással á-ö hangváltással összeállított szavak). A zöngés és zöngétlen hangok elkülönítésére szolgál a 143. és 145. oldalak logikai játéka. Ajánljuk, hogy a helyesejtési problémák megbeszélése után, minden esetben végezzünk ezekkel helyesírási gyakorlatot. A Móni álma, Marci esete c. olvasmányok (a telefonos témához hasonlóan) a társas érintkezés módjával foglalkoznak; a köszönés, bemutatkozás illemtanának alapjait tárgyalják. Az elsõ olvasmány a köszönési módok közötti eligazodásban segít, a második a bemutatkozást kísérõ cselekvésjegyekre hívja fel a figyelmet. (109. o., 2. feladat) A családnév (vezetéknév) a magyarban elöl áll. Az utónév, keresztnév, személynév szinonim szavak. A magyar nyelv értelmezõ szótára meghatározásai szerint bármelyik használata megengedhetõ. A vers olyan kommunikációs gyakorlószöveg, amelyben a felkiáltások, kijelentések, kérdések természetes és ritmikus játékossággal váltakoznak egymással. Humoros voltánál fogva még a gátlásos gyerekek is versengve jelentkeznek az eljátszására. A kommunikációs témákkal foglalkozó olvasmányok sora ezzel a két olvasmánnyal zárul. A hosszabb szövegek olvasását igénylõ tanulók eszköztárát kiegészíthetjük. A témához illeszkedõ szövegeket (pl. az Ablak zsiráf c. ismert gyermeklexikon szócikkeit) differenciált feladatokra is használhatjuk. 2.2.2.2. A nagybetûk írásának tanítása A nagybetûk írott formáinak ismertetése és begyakoroltatása kétféle típusú munkaoldalon valósul meg: az új betû írását tanító és az azt gyakorló oldalakon (tk. 95. oldaltól). Az írott nagybetûket vonalvezetésükben megegyezõ betûcsoportokban közöljük. Írott mintáik az oldalak közepén széles vonalközökben nagy alakban találhatók meg. 49
A köz- és tulajdonfõnevek megkülönböztetését gyakoroltató a Válassz kezdõbetût! címszó alatt található a 2–3. osztályból elõrehozott nyelvtani feladat – követelményként nem szerepelhet. A gyakorlatrendszerbe beépített feladat fontosságát a következõk indokolják: – a tulajdonnév fogalma szorosan kapcsolódik a nagybetûk használatának fogalmához, így a nagybetûk funkciója indokoltabbá válik; – a tanult szabály a tudatosítás nyomán válik alkalmazhatóvá; – rengeteg késõbbi helyesírási hiba elkövetése elõzhetõ meg a tudatosítás segítségével. A szavak kezdõbetûit kezdetben közösen állapítjuk meg, majd a tanulók fokozatosan – mint korábbi gyakorlatainknál is – önálló munkával dolgozzák fel. Az írott nagybetûk vázolólapjait a mellékletekbõl elhagytuk. A munkaoldalak feldolgozási menete hasonlatos a korábbiakhoz. A négyzetrácson bemutatott minta itt is követi a nagyobb vonalrendszert. A lépték – a nagybetûknél – igen gyakran eltér az esztétikusnak tartott betûformától (pl. az M, az U, Ü és párjaik stb.). Ezeknél a betûalakoknál a függõleges vonal csak a kezdés és a betûköz támpontjául szolgál. Erre az idõszakra már elvárható a ráírásos, szakaszokat elhagyó, csökkentõ betûformálás. A tanulóknak lendületes vonalvezetéssel kell az új alakzatokat is létrehozniuk. Az írott nagybetûket a monogramos pólyásbabák nyomán gyakoroltatjuk. Ez a momentum ismét a nyelvtan-helyesírás szabályainak mûveleti elsajátítását célozza. A pólyákra írt monogramok segítségével másnaponta választhatnak nevet a gyerekek – a karton mellékleten található névjegyzékbõl – a babák számára. Ezalatt természetesen nemcsak válogató olvasást, de válogató másolást is végeznek, miközben ritka, régi magyar nevekre bukkannak. A névválasztást (a foglalkozások elején vagy végén) ajánlatos névadó játékkal összekötni. E szituatív játék jelentõsége a társadalmasodás elõsegítésében rejlik. Kelléke: a pólyásbaba (babák), amit a tanulók hoznak otthonról. A keresztelõ szituációjában több szereplõ foglalkoztatható. Pl.: pap, szülõk, keresztszülõk stb. A keresztelõ eljátszásához a hitoktatást végzõ pap (lelkész) tanácsait, szakszerû magyarázatait ajánlatos 50
figyelembe venni. Szerezzünk be a segítségével keresztelõvizet, olajat, hamut, keresztelõ-ingecskét stb.
2.2.3. A jártassági szakasz végére elérhetõ tudásszint – Tanulóink az ábécé valamennyi kis- és nagybetûjének biztos felismerésével olvasnak; – megértik és visszajelzik a néma olvasás során az egyszerûbb mondatok tartalmát; – a tanulók – kevés kivétellel – szóolvasás szintjén tudnak hangosan olvasni; – többen már a mondatvégi írásjeleket is érzékeltetik – elõzetes figyelmeztetés után – olvasásban; – az osztály – kevés kivétellel – a szóolvasás szintjén tud rövidebb szövegeket, egyszerûbb meséket hangosan olvasni, (ez jól motiválja a tanulókat, hogy a téli szünetre kapott könyveket elolvassák); – alkalmazni tudják a kis- és nagybetût – másolás után – a szavak írásában is; – a kisbetûket funkciójukban ismerik, önálló (egyszavas) írásos válaszokban alkalmazzák a jártasság fokán; – tudják a nagybetûket tájékozottság fokán alkalmazni, figyelmeztetések nyomán azok helyesírási vonatkozására is ügyelnek; – az olvasottakról (rész vagy teljes szövegek olvasása után) be tudnak számolni.
2.3. A készségszintû szakasz (22 hét) Idõtartama:
Meghatározója az olvasástechnikai fejlettség. Kezdetét általában a második félévtõl számítjuk. Az intenzív-kombinált módszerrel tanuló csoportok (néhány egyéni kivételtõl eltekintve) az elsõ félév végére eljutnak mind a néma, mind a hangzó olvasás technikájában – a „tudat ellenõrzése nélküli” mûveletvégzésre. Ennek birtokában a technikára (írás, olvasás) fordí51
tott energia jó része felszabadul, és az tartalmi megértésre, illetve annak közvetítésmódjára (hangzó olvasás) terelhetõ. A szakasz nem záródik le az elsõ osztály végén. A technikai fejlesztés a többi osztálynak is feladata marad.
Feladataink: – a néma és a hangzó olvasás továbbfejlesztése; – a szövegekben fellelhetõ nyelvi jelenségek intuitív (belsõ szemlélésbõl fakadó hirtelen, élményszerû) felismerése; – a felolvasó és a kifejezõkedv megteremtése. A kötet szerkezetében hasonlít a Betûvásár c. könyvhöz. Szövegés munkaoldalai hasonlóan integrált szerkesztésûek. A szövegek feldolgozását segítõ munkaoldalak feladatai ugyanúgy magukba foglalják a nyelvhelyességi, nyelvtani, helyesírási feladatokat, a szókincsfejlesztésre alkalmas szövegelõkészítési gyakorlatokat, a lapok alján található logikai játékokat, mint az elsõ kötet. Újdonságként említhetõ azonban a témanyitó és a témazáró oldalak megjelenése. Témanyitó oldalak
Az egyes témaköröket bevezetõ oldalak elõzik meg. Ezeknek az a szerepük, hogy felkeltsék a tanulók érdeklõdését a sorra kerülõ témák iránt, ráirányítsák figyelmüket az új mondanivalóra. A feladatok megoldása közben a gyermekek kénytelenek önmagukat, saját élményeiket feltárni nevelõjük elõtt. Rajzaik, válaszaik alapján, nevelési célkitûzéseinknek megfelelõen, jobban megismerhetjük és könnyen hatáskörünkbe vonhatjuk õket. Témazáró oldalak Az egyes témakörök könyvajánlással zárulnak. Mint minden ténykedésünknél, itt is világos a tendencia: tanulóinkat – a könyvismertetésen túl – megfelelõ feladatokkal látjuk el, s a könyvtár megismerésén keresztül igyekszünk bevonni õket az olvasók körébe. A legtöbb témakör végén valamelyik játékra, ábrázolásra, éneklésre, közös produkcióra ösztönözzük – a játékosság, kreativitás és az önkifejezés jegyében. 52
Az olvasmányok szövegei – az ábécés könyvek szokványos évszakonkénti haladása helyett – nevelésszociológiai szempontok szerint követik egymást. A tematikus tervezés kiindulópontjában maga a gyermek áll. Látókörét az énképtõl elindulva, spirálisan bõvítjük az õt körülvevõ világban. Erre utal a könyv címe is. A könyv hét témaköre 1. Az érzékszervek 2. Önismeret 3. A család: foglalkozások 4. Az iskola: baráti kör 5. A tárgyak és az élõlények világa 6. Az évszakok 7. Családi és társadalmi ünnepek
2.3.1. Javaslat a nyelvhasználati módok alkalmazására A Gyermekvilág feldolgozásához szükséges feladatvégzõ tevékenység az írás-olvasás funkcionális alkalmazására épül. Ebben a tevékenységben – a tanuló fejlettségének megfelelõen – kinek több, kinek kevesebb segítséget nyújt a nevelõ. A szövegfeldolgozás általános menete alig különbözik a kisbetûk tanításakor alkalmazott mese feldolgozásától. Itt azonban a szövegek témája és formája (párbeszéd) sok kommunikációs helyzetgyakorlatra ad lehetõséget. Ehhez és a beszédmûvelés munkájához kívánunk segítséget adni az útmutató következõ részében. A szövegértés elõkészítésérõl A munkaoldalak 1. sz. feladatai változatlanul az önálló információszerzés elõkészítését szolgálják. Itt azonban – fejlettebb olvasástechnika birtokában – a figyelmet már a helyesírási, nyelvtani mûveletek irányába tereljük. Ennek megfelelõen jelennek meg a hangzók megkülönböztetésére, a szavak szótagolására, a szó jelentésének megértésére irányuló feladatok. Az esetleges szómagyarázatra szoruló szavak keretbe foglalva találhatók meg. Ezeket a feladatokat az új ismereteket elõkészítõ házi feladatként is alkalmazhatjuk. 53
A szöveg feldolgozásáról A szövegelõkészítõ gyakorlatot minden esetben az önálló szövegolvasás követi. A tanulók – olvasástechnikai felkészültségük birtokában – némán olvassák végig a szöveg egészét. Ezután önállóan oldják meg a munkaoldal tartalmi vonatkozású feladatait. Figyeljük meg az olvasmány tartalmát, szereplõit, mondanivalóját. A munkaoldalakon írásban fejezzék ki a véleményüket. Igaz és hamis állításokat különböztessenek meg. Írásbeli válasszal és jelzésekkel tanúsítsák az olvasottak megértését. A nyelvhelyességrõl, nyelvtanról és helyesírásról Az írott szövegeknek nemcsak tartalmi, de helyesírási, nyelvhelyességi és – a hangzó olvasás folyamán – helyesejtési vetületük is van. Tanulóinkat ennek szellemében fejlesztjük a tervszerûen összeválogatott gyakorlatsorok feldolgozásával. A nyelvhelyességi, helyesírási problémák elválaszthatatlanok egymástól. Pl. a szó végi ö-õ szabályainak felismerése után a magánhangzók helyes hangoztatásával azonnal el is olvashatjuk az írott szöveget. A nyelvtan és helyesírás gyakoroltatása – mint II. félévi tanmenetünk is mutatja – 6 fõ feladatot ölel fel: 1. a szótagolás szabályainak gyakorlása; 2. a tulajdonnevek helyesírásának gyakorlása; 3. a mondatvégi és mondatközi írásjelek gyakoroltatása; 4. a mondatkezdõ nagybetûk írása; 5. mondatalkotások; 6. feladatok az ejtésben és írásban eltérõ szavakkal. Ezeken kívül sok szabállyal magyarázható helyesírási kérdés kerül sorra. Nagy részük csak a késõbbi osztályok tantervi anyagában szerepel követelményként. Az analógiák megfigyeltetése, játékos gyakoroltatása azonban jól segítheti a helyesírási érzékenység szokottnál korábbi kialakulását. Ragadjuk meg tehát az alkalmat pl. az érzékszervek tárgyalásánál a val-vel ragos hasonulások, a szótõ és toldalékainak megismertetésére. Igaz, hogy a követelmény szintjén mindezt csak jóval késõbb kell a tanulónak tudnia. A differenciálás e sajátos módjával azonban éppen azokat a tanulókat segítjük hatékonyan, akiknek egy-egy képes54
ség kialakításához lényegesen hosszabb idõre van szükségük, mint amennyit a kötelezõ tantervi anyag lehetõvé tesz. A szövegalkotásról, szókincsfejlesztésrõl A gyakorlatok összeállításánál fontos szempontnak tekintettük a tervszerû, tudatos szókincsfejlesztést. Mindenütt – ahol lehetõség és hely adódott – beiktattuk a rokon jelentésû szavak gyûjtését. A hat-nyolcévesek spontán beszédének jellegzetes tünete a jelzõk használatában mutatkozó szegénység és fogalomkeveredés. Igen fontos és szükséges, hogy pl. a „jó”, a „jószívû”, a „rossz” és a „rendes” kifejezések helyébe megfelelõ minõségû tulajdonságfogalmat építsünk be már az elsõ és második osztályban. Ezért kérjük a kartársakat, minden lehetõséget ragadjanak meg a gyakorlatsorokban található külsõ és belsõ tulajdonságok megnevezésre, az aktív szókincsbe való beépítésére. A szókincsgyarapítás feladati közé sorolhatjuk azokat a gyakorlatokat is, amelyekkel az összetett és az azonos alakú, több jelentésû szavakat egyszerû képrejtvények formájában magyarázzuk. (Pl. a gyalogátkelõhely és egy állat közös neve = zebra, vagy az órafajtákat jelölõ összetett szavak alaptagjának jelentése.) Írásos gyakorlataink közül nem hiányoznak a nyelv zeneiségére, játékosságára és ritmusára utaló feladatok sem. Ilyenek szinte minden fejezetben találhatók és hasznosan alkalmazhatók még a tanórán kívüli foglalkozások keretében is. (Pl. a hangulatfestõ ikerszavak társítása képpel, pl. dimbes-dombos, limpes-lompos stb.) Ilyen a mondókák, a versek ábrázolása, a megkezdett verssorok befejezése, az összekevert szótagok rendezése. Az írásos és rajzos tevékenységgel kombinált gyakorlat hasznos segítõje lehet a nyelvhasználatot fejlesztõ munkánknak. A munkaoldal alján ismét megtalálhatók a logikai játéksorok. Itt is írás, helyesírás és hangsúlyozottan beszédtechnikai célokat szolgálnak. E szavak jó részét a Gyakorlóanyag a pöszeség javítására c. könyvbõl (Bp., Tankönyvkiadó. 1983) vettük. A szavak következetesen utalnak a hasonló képzésû hangok, a hasonló formájú betûk vagy az egy- és kétjegyûek értelemváltoztató szerepére (pl.: g-k, s-sz, z-zs, c-cs, n-m stb.). Felhívjuk a kartársak figyelmét, hogy ne elégedjenek meg ezeknek csupán írásbeli megoldásával, végeztessenek ezen kívül: 55
– mondatalkotást a hasonló hangzású szavakkal, – hangoztassák párhuzamosan az egymás alá írt szavakat különös tekintettel a tiszta artikulációra. A közlõ olvasásról Közlõ olvasás alatt a hangzó olvasásnak azt a fejlettségi szintjét értjük, amellyel az olvasó az általa megértett szöveget – a felfogással szinte azonos idõben – érthetõ módon tudja környezetének közvetíteni. A beszéd ütemét megközelítõ fejlettebb fokát már felolvasásnak nevezzük. A szövegek önálló elolvasása és a hozzájuk kapcsolódó feladat megoldása – kellõ irányítás mellett – jól segíti a szöveg belsõvé válását (interiorizálódását). Ezt kell kifejeznie a néma olvasást és szövegfeldolgozást mindenkor követõ közlõ olvasásnak. Helyes, ha a tanulók közlõ olvasását a nevelõ bemutató olvasása elõzi meg. A bemutató olvasás célja: a szöveg belsõvé válása, kifejezõ mintaadás. Helyes, ha a bemutató olvasás tempója a kezdõ olvasó szemmozgásával még követhetõ. A könyv szövegeiben a párbeszédes forma dominál. A dialógusok élénkítik a szöveget, tagoltságukkal könnyítik olvasásukat. Az érdeklõdés felkeltése mellett kommunikációs mintákat adnak és a beszélgetéshez hasonló olvasási módra serkentenek. A szereplõ bõrébe bújva és beszélgetve még a gyengébb olvasók is szívesen olvasnak. Azok lelkiállapotát átélve szívesen kérnek, kérdeznek, kiáltanak fel, ha bemutatjuk, hogy tegyék azt. Utánzókészségüknél fogva gyakran szívesebben élnek szerepenkénti olvasás lehetõségével, mint a szerepjátszással. Hatásos, ha szerepre osztjuk az olvasmány párbeszédes részét, majd mi magunk is szerepet vállalva „olvasva – beszélgetünk” velük. Mindezzel a folyamatos, kifejezõ olvasást, a hangsúlyozott, helyes dallamú beszéd kialakulását segítjük elõ. A párbeszédes olvasási gyakorlatokban a mondat tartalmának, hangulatának verbális érzékeltetésével próbálkozunk. Ezt kezdetben utánzással végeztetjük. A tanulók gyorsan és sikeresen ráhangolhatók erre az újfajta olvasási tevékenységre. Ennek során saját hangukat nemcsak megszokják, de élvezni is kezdik. Gátlásaik megszûnnek, s növekszik biztonságérzetük a beszédben is. Az így vezetett olvasógyakorlatok jó 56
elõkészítést nyújtanak az olvasás mozzanatait követõ dramatizáláshoz, szituatív játékhoz. A begyakorolt hangsúly, érzelmi színezetû beszéd birtokában már a félénkebbek is szívesebben vállalnak szerepeket. Az olvasás során létrejött beidegzõdések pedig lassan áttevõdnek a spontán beszédre is. A kommunikációs gyakorlatokról A kommunikációs gyakorlatokhoz soroljuk a tekintetet, az arcjátékot, a testmozgást, továbbá a kifejezõ hang- és beszédgyakorlatokat. Utóbbival szoros összefüggésben tárgyaljuk a szerepjátékokat. Az arcjátékot és a kifejezõ testmozgást mint nem verbális kommunikációt tartjuk számon, és minden szerepjátékkal szemben elõnyben részesítjük az anyanyelvi nevelésben. A szerepjáték beleélést (empátiát) kíván, ebben azonban megfelelõ elõkészítés szükséges. Az elõkészítetlen szerepjáték gátolt, akadozó, természetellenes lesz. A dramatizálás sikere részben a jó elõkészítéstõl, részben a játék megszervezésétõl, részben a szöveg alkalmasságától függ. A szerepjátékot a közlõ olvasáson (felolvasás gyakorlásán) kívül készítsük elõ csoportos vagy egyéni mímes improvizálással, és egy-egy mondat variált érzelmi kifejezésének próbálgatásával is. (Pl. a Sárga és a Kék címû olvasmánynál a „Nem menne kissé távolabb?” mondatot elmondhatjuk kihívóan, gúnyosan, szerényen kérve stb.) Az ilyen módon elõkészített dramatikus játék gátlásmentessé, természetessé válik. A foglalkozások megtervezésénél vegyük figyelembe az adott szövegnek legjobban megfelelõ kommunikációs gyakorlási módot. Az elõkészítésnél gondolnunk kell a megfelelõ viselkedési formák és helyzetek tudatosítására. Az elõkészítõ munkához tartozik a szereplõk és a nézõk kapcsolatának a tisztázása is. A játéktér: az a bizonyos tér (határozott ponttól pontig), amelybe belépve, ill. azt elhagyva a játék elkezdõdik és befejezõdik. A játék kezdetét (függönypótlóként) – megállapodás szerint – a közönségnek hátat fordítva jelezhetjük. Ez a szituatív játék egyik alapfeltétele. A játék megkezdése elõtt jelöljük ki a szereplõket, akik a helyzeteket külön is begyakorolhatják, természetesen önálló jelentkezés vagy ajánlás alapján. (Ajánlást tehet a nevelõ, de a késõbbiek során a 57
tanuló is.) A szövegeket ne kérjük szó szerint. Ha elakadnak, segítsük tovább a folyamatos beszédet. (A súgó szerepét magunk vállaljuk, vagy jelöljünk ki vállalkozót.) Szoktassuk a szerepvállalókat leleményességre, a hallgatóságot türelemre, segítõkészségre. Találjunk ki és találtassunk ki a szövegre változatokat. Változtassanak kedvükre a mese menetén, találjanak ki újabb fordulatokat vagy befejezéseket. Instrukciók a játszó személynek: a játék megkezdése után a szereplõ már csak szerepével törõdhet. Nem szabad észrevennie semmit, ami a nézõtéren történik. Instrukciók a nézõkhöz: az egyéni és csoportos gyakorlatok során a csoport többsége nézõvé válik. A játék komolysága megkívánja, hogy az tiszteletet váltson ki a nézõkbõl. Ez a gyakorlat fontosságának tudatosításából következik. Elengedhetetlen feladatunk továbbá a nézõk megfigyelési szempontokkal való ellátása. Fontos, hogy a játék végén – a motiváció érdekében – értékeljük a megfigyeléseket. A kezdeti izgalmakból fakadó mosolygás, komolytalanság megszûnését is pl. azonnal dicsérettel jutalmazhatjuk. A játék tudatosításánál fontos, hogy mindenki az adottságai szerint használja saját arcát, testét, végtagjait és hangját. Törekedjünk az õszinte megnyilatkozás elérésére. Ez legalább annyi figyelmet és elemzést igényel a nevelõ részérõl, mint a gyermeki reakciók vizsgálata. Egy adott gyakorlat kimenetelében az sem lehet közömbös, hogy a vezetõ személy milyen álláspontra helyezkedik és milyen stílust képvisel. Ezért a játékok ismertetésénél külön utalunk a nevelõi magatartás helyességére. A játék lefolyásánál a nevelõ szereplõként vagy nézõként vesz részt. Gyakran gátlást old, indíttatást ad a szereplésre az a tudat, hogy a tanító néni is játszik. Ha nézõként vesz részt a játékban, menet közben folyamatos, bíztató (súgószerû) háttérkorrekciókkal segíti a játék kibontakozását. A játék befejezése után a csoport közösen értékeli a végzett tevékenységet. Az anyanyelvi foglalkozások napi kilencven percét osszuk meg gazdaságosan a nyelvhasználati módok gyakorlására. Jusson idõ az információk elõkészítésére, feldolgozására, a szöveg helyesírási, 58
helyesejtési problémáinak megvilágítására. Természetesen a szöveg fajtájától függõen döntsünk afelõl, hogy feldolgozása során melyik funkció gyakorlását részesítjük elõnyben. Az ilyen integrált módon vezetett anyanyelvi foglalkozás hatékonyan segíti a személyiség sokoldalú fejlesztését.
2.3.2. Javaslat a szövegek és a munkalapok felhasználására A Gyermekvilág bevezetõ olvasmánya a Már tudok olvasni c. történet. Az olvasmány és a hozzá kapcsolt munkalap feladata kettõs: a) az olvasási tudás örömének, hasznosságának kidomborítása és b) az „anyanyelv” szó jelentésének, jelentõségének a megismertetése. A párbeszédes részek elolvasása nyomán rátérhetünk a beszéd tagolhatóságára, a mondatok szavakra bontására, az elválasztás szükségszerûségére, a szótagolás mibenlétére. Ugyanakkor gyakorolhatjuk a különféle mondatfajták felolvasását is. Az érzékszerveink témakörbe egy figyelemkeltõ nyitó oldallal tekintünk be. Az olvasmány szöveganyaga nagy lehetõséget rejt a tematikus, tervszerû szókincsfejlesztésre. Értéküket a nevelõi leleményesség fokozhatja. Szemléletes ábrák és kapcsolt szövegek, szójátékok nyomán a hatévesek konkrét szemléletmódjára alapozunk. A témakör tárgyalása során érdeklõdésre tarthatnak számot az Így mûködik a tested c. könyv (Judy Hindley, Bp., 1984, Móra) szemléletes ábrái. Fontos azonban, hogy ne környezetismeretet tanítsunk, hanem a mûvészetek kifejezõ eszközeivel közelítsük meg az érzékszervekkel kapcsolatos témát (képzõmûvészet, zene, pantomim stb.). A munkaoldalon a fõnevek -val, -vel ragos hasonulását gyakoroltassuk, és ne maradjunk adósok a képes kifejezésekkel, nyelvi játékokkal sem. A 2. oldaltól a 32. oldalig bezárólag egy-egy, az érzékszervekkel kapcsolatos mesét mutatunk be. A vonatkozó olvasmányok elé verses találós kérdések, rejtvényszerû szövegek kerültek, sok hasznos helyesírási célzatú szöveggel átszõve. A látással kapcsolatos, formákkal, színekkel játszadozó versikék, fantáziát mozgató összetett szavak és rajzos játékok között egyetlen 59
oldalon sem mulaszthatjuk el a már funkcionális írás gyakoroltatást. A tanulók önálló írásos válaszainál a nevelõ segítésének mértékét mindig az osztály fejlõdésének üteme, mértéke határozza meg. Ajánlatos, hogy naponta adjunk lehetõséget a tanulóknak egy-egy szó vagy mondat önálló megfogalmazására. A leírtakat természetesen a tanulókkal mindig közösen kell javítanunk és javíttatnunk. A javítást a tanulók – pedagógus irányításával – saját maguk végezzék. Ellenõrzésüket pedig – az önálló munka idején – a tanulók között járva, magunk is könnyen kontrollálhatjuk. A 2. oldalon indított „mondatrajzos” gyakorlat rendkívül hasznos a mondat részeinek elkülönítésében. A „mondatrajzon” minden mondatvégi és -közi írásjel, ékezet és hosszú mássalhangzó – a mondatkezdõ nagybetûvel együtt – jól ábrázolható. A mondat szavait különbözõ hosszúságú vízszintes vonalak jelentik. A mondatban használandó nagybetût a vízszintes vonalra húzott függõleges vonal jelzi. A hosszú magánhangzókat a vízszintes vonalak fölé írt ékezetek, a hosszú mássalhangzókat pedig a vízszintes vonalak alá húzott rövid kis vonalak jelentik. Az itt bevezetett jeleket a tanulók gyorsan elsajátítják. Szívesen alkalmazzák füzetükben tollbamondás lejegyzésére is. Ajánlatos a munkához – a füzet rendezett külalakjának védelmére –, hogy mindenki hozzon egy kis, rövid vonalzót. A könyvben hangérzékeléssel foglalkozó 16. és 17. oldal – éppúgy, mint valamennyi érzékszervet bemutató oldal – a szójátékok lehetõségeit csillantja fel. Az oldal képi és szöveges információit a munkalap feladatsora tágítja ki. A feladatok kaput tárnak a képzeletnek, a mindennapos szóhasználatnak, és a gyermekeket környezetük megfigyelésére késztetik. Keressék meg pl., minek van még füle. Találjanak ki õk is szavakat, szójátékokat. A feladatokat mindkét oldalon közvetve a nagybetûk formai gyakorlásával köthetjük össze. Ne feledkezzünk meg a hallással oly szoros kapcsolatban álló hangképzésrõl sem. A nyelvi játékot itt hangképzõ és artikulációs gyakorlatokból állhatnak. A süketek városa c. olvasmány nyomán a testi (és lelki) hallássérülteket, illetve az egymást nehezen megértõ embereket állítjuk a nevelés középpontjába. Az ízekkel, szagokkal foglalkozó oldalak – az elõzõekhez hasonlóan nemcsak a képi látás60
módot fejlesztik. Ok és okozati összefüggéseket boncolnak, a hivalkodásról gondolkodtatnak el. A Kinek mi a kedvenc étele? c. olvasmány a fejlõdõ népek problémáit állítja elõtérbe. Utalhatunk itt az ételek megbecsülésére, és az egészséges táplálkozás fontosságára is. A bõrérzékeléssel, a hõérzet és a tapintás kérdéseivel Gyulai Pál A Szél és a Nap c. versének a feldolgozásakor foglalkozhatunk. Itt feltétlenül szóba kerülhet az egészséges öltözködés kérdése. A vers alkalmas szoborjátékkal végzett karaktergyakorlatokra. Megelevenedhet a fáradt, fázós, a tikkadt, a pihenés után vidáman tovább bandukoló vándor, az erõszakosan fúvó Szél, a magabiztosan viselkedõ Nap. A játék megrendezésénél fontos a játéktérben elhelyezett szereplõk (vándor, szél, nap, fák) sorrendje. Az érzékszervekrõl tanultaknak mintegy összefoglalását nyújtja A Szív igazsága c. olvasmány (32. o.) tanulságos meséje. A mese nyomán a gyermekek megértik a szív fontos szerepét a szervezet mûködésében. A testrészek képes kifejezéseinek játéka ezen az oldalon is folytatódik. A fejezet olvasmányai közül szerepjátékra elsõsorban a következõ olvasmányokat ajánljuk: A Kék meg a Sárga, A csokoládéút, A bors, A bal kéz és A Szív igazsága. A képek és a szövegek tartalmi kapcsolódása színes játékokon keresztül nyújthat nevelési lehetõséget. a Szél és a Nap tekintetének, a festékpöttyök arcának, a vetélkedõ zöldségek, a déli felhõk formáinak mímes megjelenítésével sokat tehetünk a kreativitás fejlesztése érdekében. A fejezet nyelvtani, helyesírási feladatainak hangsúlyos része a -val, -vel ragos fõnevek írása, a mondat felbontása és az ékezetek szerepének az érzékeltetése. A fejezethez felhasználható zeneszámok Halász Judit: Amikor én még kislány voltam (szerk.: Bródy János. 1978, Pepita.) c. kazettájáról: Szél hozott…; Déli felhõk. A 34–35. oldalon közölt játékokat a testnevelés óra anyagával összekötve játszhatjuk, énekórán énekelve bábozhatjuk. A különféle színekhez, hangokhoz a Száraz tónak nedves partján… c. dalt énekelhetjük. A hideg és meleg érzetekhez szomorú és vidám hangulatú zenét társítsunk, hallgattassunk meg. Az önismeret témakörét felölelõ fejezet, a Hatévesek lettünk nyitó oldalán a megszámozott melléknevek számait a túloldalon jelöltes61
sük. Tisztázzuk a tulajdonságok jelentését; beszéljünk, figyeltessük meg ezeket. A témakörben felsorakozó olvasmányok különösen sok jelzõvel gazdagíthatják a gyermek aktív szókincsét. Hozassuk el a gyereke saját fényképeit, a nyitó oldal üres négyzetébe ragasszák be azokat. Készítsenek önarcképet, s állítsanak össze osztálytablót ezekbõl. A helyesen vezetett feldolgozásokkal eredményes szókincsfejlesztési munkát végezhetünk. Fontos utalnunk – szemben az ember külsõ tulajdonságaival – a belsõ, a jellemet alkotó tulajdonságok elsõdlegességére. A sötét, A hencegõ egér, Megjárta Jancsi c. olvasmányokat az erkölcsi nevelés oldaláról vizsgálhatjuk. Bár a közösségi életrõl szóló olvasmányt csak jóval késõbb tárgyaljuk, már most gondolnunk kell az erkölcsi nevelés megalapozására. A fejezet helyesírási gyakorlatsorai a hangok hosszúságának jelölésével, a hangok ejtésével, képzésével, a szavak és mondatok szétválasztásával foglalkoznak leginkább, és az 1978-as tanterv által elõírt szóanyag helyesírását gyakoroltatják. A szavak tudatos szótagolását a 43. oldalon kezdjük meg. A „tu-vudsz i-vigy be-ve-szé-vél-ni-vi” játékkal felismertetjük a mássalhangzócserét, a magánhangzó ismétlõdését és a szótagszám, magánhangzószám azonosságát. Ez a felfedezés az olvasás gyakorlásában is hasznosítható. Végeztessünk a tanulókkal ún. magánhangzós olvasást, amikor a szavakból csak a magánhangzókat mondatjuk ki. A gyakorlat nemcsak a szótagolás és az olvasás trükkös gyakorlására alkalmas, de kitûnõen javíthatja a renyhe hangképzésûek beszédét is, a gyerekek pedig szívesen fogadják a játékos olvasási módot. Míves improvizációra ajánljuk: a Szökevény szeplõk, A hencegõ egér, a Megjárta Jancsi c. olvasmányokat. A többi olvasmányt egyes szám elsõ személyben elõadható szituatív gyakorlatra alkalmazhatjuk. Az egyes tulajdonságok vizsgálatánál utaljunk a szavak ellentétes jelentésére is. Játszassuk, mondassuk el a szemelvényeket úgy, hogy a szereplõk a szövegben közöltekkel ellentétes tulajdonságokat kapjanak. Figyeltessük meg, hogyan alakul ezek után az esemény és a szereplõk helyzete. A családról szóló témakör az 56. oldaltól a 79. oldalig terjed. Nyitó oldalának tárgyalása elõtt akinek van, hozzon magával a szüleirõl 62
fényképet és ragassza azt a könyvébe. (Akinek nincs, rajzolja le a szüleit.) Készítsen családrajzot, mely számunkra az énkép, családi státusz megfigyelésére lesz alkalmas. Elõre érdeklõdjön otthon a szülõk munkahelyérõl, foglalkozásáról. Helyes, ha az elõzetes megfigyelést otthoni feladatként végeztetjük el. Rajzolja le otthonának bútorait, felszerelési tárgyait, majd az órán beszélgessünk el, ki mit csinál, milyen rendszeres házimunkát végez odahaza. (Munkára nevelés folyamata.) Felhasználható kazetta: Regélõ, (Dalok, versek), 1977, Hungaroton. A nyitó oldal tárgyalását összevonhatjuk A Tik-tak család feldolgozásával. A témakör olvasmányai a családnak, mint a legkisebb társadalmi egységnek a fontosságát sugallják. A vérségi kötelékbe tartozó felnõtteket a hatévesekre jellemzõ énközpontúság szemszögébõl mutatják be. A humorba olvadó A Tik-tak család c. mese után sorra veszünk néhány foglalkozást. Amikor a postás, a rendõr, az orvos munkájának fontosságát tárgyaljuk, utaljunk a gyermek kicsiny munkájának jelentõségére az Útiláz, a Mákos rétes, a Lépcsõfokok c. olvasmányokkal. Az orvos, a rendõr munkájának megismerése nyomán bizalmat ébresztünk kérdéses, kevésbé rokonszenves személyek iránt. A vers-írató és olvasmány-rajzoltató feladatok nemcsak a gyermek önálló elfoglaltságára utalnak, hanem a saját alkotóképességükbe vetett bizalmat, a kreativitást is növelik. A fejezet munkalapjának feladatsorai leginkább a szótagolással, a szótagok összerakásával foglalkoznak. Gyakran alkalmazhatják a tulajdonnevek helyesírásával kapcsolatos szabályokat. Dramatizálásra ajánljuk A Tik-tak család, a Lépcsõfokok, az Útiláz és a Mákos rétes c. olvasmányokat. Az olvasmányok tárgyalásakor minden esetben ajánlatos tisztáznunk azt is, hogy milyen mûfajú a szóban forgó szöveg. Mese vagy elbeszélés? Mivel a foglalkozásokról szóló olvasmányok kellékei közül sok minden megtalálható otthon is (orvosi táska, postai nyomdajáték, indítótárcsa stb.), ajánlatos, hogy a tanulók ezeket a játékokat hozzák magukkal az órára. Olvassák el otthon a gyakorló szavakat és magát az olvasmányt is. Majd keressék ki belõle, milyen eszközre lesz szükség a másnapi foglalkozásokon. Az eszközöket elõre összegyûjthetik vagy elkészíthetik. Törekedjünk 63
arra, hogy maguk a gyerekek álljanak elõ ötleteikkel, javaslataikkal. Ez kezdetben nehezen indul, késõbb azonban megkönnyíti a szerepjátékban és a dramatizálásban a beleélést. Ilyen szempontból hasznos, ha a házi feladat gyakran megelõzi – és nem szokványos módon csak követi – a tanórai foglalkozást. A 76. oldal (A. Milne szövegébõl összeállított verses oldal) ugyancsak jól megjeleníthetõ. A szöveg különösen sok leleményességre ad lehetõséget az egyéni vagy csoportos szerepjátékban az otthonról hozott kellékekkel. Az olvasmány nyomán meghallgathatjuk vágyaikat, elképzeléseiket. Ki mi szeretne lenni, ha megnõ? Játszhatunk „foglalkozás-kitalálóst” is, ahol a nézõknek a mozgásból kell kitalálniuk, hogy mi a szereplõk foglalkozása. A játék érdekességét fokozhatja, ha a nézõk írásban közlik a megfejtéseket. A játékot természetesen itt is a munkalap kitöltése után tanácsos végeztetni. A tanóra anyanyelvi feladatának bõsége miatt az olvasmányhoz kapcsolódó szerepjáték a tanórán kívüli foglalkozásra (napközi) is áttevõdhet. A munkalap 4. feladatában számoztassuk meg a különféle játékokat, majd írassuk be a halmazkarikába a megfelelõ számokat. Elõtte állapítsuk meg közösen a játékok közötti azonosságokat és különbségeket (logikai mûvelet). A csoportosítás szempontjait is a gyerekekkel beszéljük meg. Ilyen szempontok lehetnek: ülõ és mozgásos játékok, szobai és szabadtéri, valamint hangos vagy csendes játékok. A Kincs a szõlõben c. mesét az egyik „szorgalmassá nevelõdött” gyermek mesélheti el a többieknek egyes szám elsõ személyben. A 74. oldal rendhagyó verses összeállítása szintén kreativitást segítõ célzattal készült. Megbeszélhetjük, hogy nincs kínosabb az unatkozó, kellemetlenkedõ gyermeknél, fõként, ha a felnõtt pihenni vagy – felnõtt társaságban – szórakozni kíván. A versírás, rajzolás azonban jól elszórakoztatja mind az összegyûlt gyerektársaságot, mind a magányos gyermeket. A szövegkitalálás, versírás, rajzolás, festés tehát minden körülmények között hasznos idõtöltés. A fejezetben felhasználható zeneszámok Halász Judit: Gyerekkor (1994, Hungaroton.) c. hangkazettájáról: Játsszunk együtt; Kocsi és vonat; Madárijesztõ; Szél hozott; Szunnyadj kisbaba; Luca babám. 64
Az iskoláról, barátságról szóló témakör a 84. oldaltól a 101. oldalig terjed. Mondanivalója a munkára, humanizmusra, fegyelemre, közösségi életre való nevelés. Ez a nyitó oldal módot nyújt az iskolába járás céljának, feladatának megbeszéléséra, valamint a diák iskolai jogainak és kötelességeinek megemlítésére. Az elsõ kép a tanítás-tanulás folyamatában résztvevõ alanyokat mutatja be, és azt szemlélteti, hogy a közösség érdekében – mi mindent lehet, szabad és mit nem szabad tennünk. A tanulás fontosságát Weöres S.: Sehall – selát Dömötör-je érzékelteti humoros formában. A lemez meghallgatása mellett ide illeszthetjük A birka-iskola c. verset is. A vidám dalok és versek nyomában könnyen megindulhat a beszélgetés. A zenehallgatást énekkel és ritmikus mozgással is kísértessük. A nyitó oldalak kitöltésében ne befolyásoljuk a tanulókat. A tanító néni nevének leírása után házi feladatnak is adhatjuk a további válaszokat. Az utolsó kérdésre adott válaszból valóságos szociometriai ábrát készíthet az osztályvezetõ. Kinek van barátja, kik a választott és kik a peremgyerekek? A válaszok összegzése kitûnõ eligazítást adhat a közösség további alakításában. Az oldal olvasnivalója nem sok. Így a fennmaradó idõt beszélgetésre fordíthatjuk. Meghallgatjuk a gyerekek apró kis problémáit, örömeit, véleményeit egymásról, iskolai környezetükrõl, arról hogyan látták az iskolát még az elsõ napon, s hogyan látják az olvasmány feldolgozásakor. Az elsõ napon c. olvasmányban – Janikovszky cinkos humorával – az évnyitó mozzanataira emlékezhetünk. Mikrofonnal a kezünkben eljátszhatjuk az igazgató (néni, bácsi) szerepét az évnyitó ünnepélyen. Utánzó hajlama következtében sok kisgyerek szívesen utánozza ezt. Játszhatnak a gyerekek ezen kívül aggódó szülõket, elsõnapos kisiskolást, tanító nénit, aki fogadja õket stb. Házi feladatként lerajzolhatják elsõ napi élményeiket. A munkaoldal feladatsora a tárgyak és a környezet megfigyelését pontosítja. A Különös névadó c. olvasmány – a pontosságra nevelés mellett – az õszinteségre való nevelést segíti elõ. A munkalap 4. feladata – a szövegértés visszajelzése után – rokon jelentésû igéket válogattat. 65
A bánatos medve, az Öklelhetnékem van!, A három pillangó és a Mese a kislányról c. olvasmányok hol a valóság talaján, hol a mese világában kalandozva mélyítik el az együtt-egymásért jelszó közösségi tartalmát. A munkaoldalon jelzõk sokasága járul hozzá a szókincs fejlesztéséhez. A munkaoldalak nyelvtani-helyesírási feladataiban ismét súlyponti kérdés a -val, -vel ragos fõnevek helyesírása. A szóanyag helyesírásán túl a tárgyak és személyek tulajdonságai között válogathatunk. Helyesírási és helyesejtési gyakorlatokat végeztetünk az ó-õ végû melléknevekkel és az igékbõl képzett fõnevekkel. Szerepjátékra igen alkalmas a Mese a kislányról…, az Öklelhetnékem van! és a Három pillangó. Utóbbinál azt is helyes megbeszélnünk (el is játszanunk), hogyan cselekedhettek volna másképpen a pillangók. A bánatos medve, A három pillangó és az Öklelhetnékem van! szinte kínálja magát a kapcsolatteremtõ játékokra és a bábjelenetek készítésére. A jelenet elõkészítését, kellékek elkészítését ismét a napközi vállalhatja magára. A bánatos medve – az olvasmány feldolgozása végén – egyes szám 1. személyben azt is elmondhatja, hogyan sikerült barátot szereznie, hogyan sikerült vidám mackóvá válnia. Az elsõ négy olvasmányt szerepjátékra, dramatizálásra – az erõltetettség veszélye nélkül – nem ajánljuk. Helyettük kitalálhatnak a gyerekek saját magukkal megtörtént vagy elképzelt eseményt, s le is játszhatják õket. A játékokat tanító oldal (záróoldal) anyagát igen jól felhasználhatjuk a népi játékok megkedveltetésére. A titokzatos vendég olvasása nyomán szeretnénk érdeklõdést kelteni a rádió, a televízió, az újság hírközlései, a gyermekeknek szóló újságok iránt. Ajánljuk ezek rendszeres, közös megrendelését és olvasását. A harmadik feladattal pedig mellékesen az újságcímek helyesírásának szabályaira utalunk. A tárgyak címszót viselõ témakör a 106. oldaltól a 129. oldalig a gyermeket körülvevõ élõ és élettelen dolgok tulajdonságait mutatja be. Foglalkozik a tárgyak alakjával, azok célszerû használatával, gondozásával (Sáros cipõk, A lyukas zokni, Hinta-palinta). Az élõ és élettelenre jellemzõ tulajdonságokat (a táplálkozás, növekedés, szaporodás) a Poggyász c. olvasmány nyomán kereshetjük. Megbeszélhetjük, hogy mi minden nõhet meg mitõl nõ meg az élõ szervezet. (Növé66
nyek szabad szemmel nem érzékelhetõ mozgása, az ember, állat és növény növekedésének ideje, különbségei stb.) A közélet rendjét, kényelmét szolgáló tárgyak rendeltetésszerû használatáról, a közvagyon megbecsülésrõl ejthetünk szót a Te is meghallod? és a Jármûvek c. olvasmányok kapcsán. A tárgyak fizikai, kémiai tulajdonságaira utal a Megy a pohár és a Hinta-palinta. A dialektikus szemlélet kialakítását különösen érdekes módon segítheti az Óriások és törpék és Lázár E.: A lyuk meg a zokni c. remekbe szabott elbeszélése. Az Óriások és törpék a relativitásra, A lyukas zokni nyomán a mennyiségi növekedés okozta minõségi változásra soroltassunk fel példákat. A munkaoldalak nyelvtani-helyesírási feladatai ebben a fejezetben a hiányos szavak kiegészítését és a mondatok szavakra bontását gyakoroltatják. Mindkettõ törzsanyagnak tekinthetõ. A tanulók ebben az idõszakban már gyorsan és biztonságosan végzik a feladatokat. Kommunikációs gyakorlatra kínálkozik A Zsiráf a fényképésznél c. vers (126. oldal). A gyermekek nemcsak örömmel és könnyen olvassák a már jól begyakorolt, helyes szólamhangsúllyal többször olvasott szöveget, hanem gyorsan és önfeledten el is játsszák. Beszédtechnikai jellegû légzésgyakorlatra kínálkoznak a Poggyász szövegében felsorakoztatható tárgyak, melyek sorát kibõvíthetjük a táblán. Ha minden levegõvételnél eggyel több tárgyat tömünk a kofferba, versenyezhetünk, hogy ki bírja tovább „kiborulás” nélkül. A dramatizáló olvasásnál helyes, ha maga a nevelõ is szerepet vállal. Így figyeltetheti meg a tanulóval a gyakorta éneklõvé váló kérdõ mondat ereszkedõ dallamát. A gyermekek éljék bele magukat a verses beszélgetés folyamán a könyörgõ zsiráf szerepébe. Kételkedjenek, könyörögjenek, hökkenjenek meg. Kiválóan dramatizálhatók a Verebek vándorúton, A lyukas zokni, a Sáros cipõk és a Megy a pohár c. olvasmányok. A párbeszédes felépítésû szövegeken ugyancsak a különféle mondatfajták helyes hangsúlyozását gyakoroltathatjuk. Összefüggõ beszélgetés céljából a dialógusokon kívül monológokat is mondatunk, ha a tanuló az olvasmány egyik szerepébe beleéli magát, és a vele történteket egyes szám elsõ személyben mondja el. 67
A természet címszót viselõ témakör (133–161. o.) az idõ múlását, az égitestek mozgását, a napszakok, évszakok váltakozását mutatja be. Az olvasmányok kedvesek, egyszerûek, de leíró jellegüknél fogva inkább ismeretterjesztésre, mint átélt szerepjátékra alkalmasak. A természettudományos gondolkodás fejlesztését kiemelten szolgálják a Gyümölcs, a Viszontlátásra, hóember, a Két Reggel c. humoros olvasmányok. Az évszakok összefoglalását a fejezet egyik legsikerültebb darabja, a Mese a gesztenyefáról c. vers nyomán végezhetjük el. Az irodalmi képekben gazdag alkotást a munkaoldal rímpárkeresõ gyakorlata teszi még játékosabbá. Az ismeretközlõ leíró jellegû olvasmányok kapcsán ún. hírközlõ játékot játszhatunk. Híreket készíthetünk közösen a fecskék, a gólyák érkezésérõl, az elsõ tavaszi napról, az elveszett kiskutyáról. A tanulók a tárgyakat és az állatokat egyes szám elsõ személyben meg is szólaltathatják. Panaszkodhatnak az összeütközött, karambolos jármûvek, a játszótér eltörött hintája, összefirkált padja stb. miatt. A fejezet súlypontja, nyelvtani-helyesírási feladata – a helyesírási szóanyag gyakoroltatásán kívül – a szavak szótõre és toldalékra történõ játékos szétválasztása. A hangulatteremtéshez, mimetikus játékhoz ajánlott kazetták: Halász Judit: Amikor én még kislány voltam (szerk.: Bródy János. 1978, Pepita); Micimackó és a többiek (1996, EMI-Quint); Regélõ (1977, Hungaroton). A Tavaszi ünnepek c. témakörben a 166–172. oldal zárja a Gyermekvilág c. kötetet. A hatéves gyermekre jellemzõ az idõérzékelés fejletlensége. Fõként a történelmi eseményeket megörökítõ ünnepek a kisgyermek számára csupán annyit jelentenek, amennyire személyes életük apró eseménysorozatába ezek beilleszkednek. Az olvasmányok hangulata, tartalma is ilyen elveket tükröz. A fejezet szövegei természetesen aktualitásuk szerint dolgozandók fel. Hangsúlyos nyelvtani-helyesírási feladat, a mondatvégi írásjeleknek, a mondat elejének, végének jelzése, ill. az ezzel kapcsolatos hibák javítása. Kommunikációs gyakorlásra a témakör egyetlen olvasmánya, a Köszöntõ ajánlható. Ez az olvasmány – a helyes hangsúly és hanglejtés begyakorlása után – anyák napján kedves meglepetésül szolgál68
hat az édesanyáknak. Az állami ünnepeket tárgyaló olvasmányok nyomán hallgassunk meg néhány apró riporteri próbálkozást is. Pl. a kis riporterek meséljék el a feldíszített városrész ünnepi készülõdését egy-egy ünnepet ábrázoló kép nyomán. A fejezetzáró könyvajánlásra idejekorán hívjuk fel a szülõk és a gyerekek figyelmét!
2.3.3. A készségszintû szakasz végére elérhetõ tudásszint Valamennyi tanuló alkalmas életkorának megfelelõ mesék, versek, elbeszélések önálló, néma elolvasására; – egyszerûbb összefüggések megértésére, a megértés visszajelzésére; – 3–5 összefüggõ mondat legalább szóolvasás szintjén végbemenõ felolvasására; – a mondat végének a felolvasásban megvalósuló érzékeltetésére; – kis- és nagybetûk szavakban, mondatokban való másolására; – szavak tollbamondásos írására; – szavak, rövid mondatok önálló írásbeli megfogalmazására.
69
3. A tanítás-tanulás szervezése A tanítás-tanulás folyamatának megszervezésekor szólnunk kell az integrált rendszerben folyó tantervi anyag, a tanórákra lebontott anyag felépítésérõl és a tanuló tanító munkájának tanórán belüli megszervezésérõl.
3.1. A tananyag szerkezete Az általános iskola (törzs és kiegészítõ) tananyagát a pedagógus számára a mindenkori tanterv határozza meg. A tantárgyak – így a magyar nyelv és irodalom – osztályokra lebontott anyagát valamennyi tanítónak jól kell ismernie, hogy a tanulók értékelésénél ennek követelményeit figyelembe vegye. Mivel az integrált nyelvfejlesztés során tantervi változtatásokra nem törekszünk, a tanterv követelményeit – az értékelés folyamán – a magunk számára is kötelezõnek tartjuk. Az újfajta fejlesztési mód és a hozzá igazodó feladatrendszer azonban az alsó tagozat tananyagának ésszerû, gazdaságos átszervezését kívánta meg. Ezért a tanterv magyar nyelv és irodalom tananyagának jelenlegi felépítettségét megbontottuk és a követelményrendszer több, tantervileg késõbb tanítandó elemét az elsõ osztályos alapképességek (írás, olvasás, beszéd) fejlesztésének folyamatába építettük bele (pl. szófajok felismerése). Az elõrehozott fogalmak elsajátítása azonban a tananyagnak csupán a gyakorlati részében és nem a követelményrendszerében érvényesült. Integrált foglalkozásainkon a tanulás folyamata a megismerés útját követi. Szerkezetében a közvetett és közvetlen megismerés – az elvonatkoztatás és cselekedtetés egyaránt érvényre jut. Ennek megfelelõen – a külsõ cselekvés mellett – fontos szerepet kap a belsõ szemlélet, a belsõ cselekvés. Az oktatás módszerei közül önálló megfigyelést, állandó és folyamatos önellenõrzést, kollektív értékelést és beszélgetést alkalmazunk az elvont gondolkodás elõkészítésére. 71
A tanulói aktivitás záloga az egész osztálynak szóló feladat, amelyben valamennyi gyermek rögzítheti véleményét, megoldását. Ez a megfelelõ írástempó kialakulásáig a legegyszerûbb jelrendszer bevezetésével valósulhat meg. (Mondatvégi írásjelek, betûk felmutatása, alternatívák aláhúzása, pontozása, színezése, számozása, jelekkel ellátása.)
3.1.1. A foglalkozások szerkezeti felépítése A 2×45 perces foglalkozások szerkezeti felépítésében a korszerû tantárgypedagógia elveit követjük. Elhagyjuk a hagyományos, sematikussá vált didaktikai lépések (pl. hangulatkeltés, általánosítás és tényanyaggyûjtés) merev megkötéseit, mert a foglalkozások lépéskombinációit eljárásunkban kifejezetten oktatáslélektani és tanuláslogikai szempontok vezérelik. A foglalkozások szerkezeti felépítésében a nyelvi tevékenységek sorrendjét kizárólag – az integráció elveinek érvényesítése, – az oktatástechnológia logikája, – az életkori sajátosságok határozhatják meg. Az integráció elveinek érvényesítése Az integrált tanulásszervezés során a tankönyv – és az általunk beépített feladatok – tervezésénél mindenkor az integrált metodika alapelveit tartjuk szem elõtt. Az egységszemlélet elvét figyelembe véve a tankönyvben az egységes nyelvi tevékenységeket tartalmazó feladatok mindig a nyelvhasználati módok kombinációjában jelennek meg. A tanítás-tanulási folyamat szervezésének rendezõ elvét a nyelvfejlesztés rendszerében az alkalmazó ismeretszerzés elsajátítása határozza meg. Így az integrált foglalkozások vezérfonalát a mindenkori információs anyag (szövegek, vers, mondóka) adja meg. E természetes nyelvhasználat alapja az integráltan szerkesztett tankönyv bal oldalán közölt mindenkori információ. Ez alkotja a tanulói megfigyelések, feladatmegoldások, mûveletek és általánosítások anyagát. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a nevelõ által tervezett nyelvi tevékenységek (a szöveg feldolgozásának elõkészítése, az elmélyítést szol72
gáló feladatok és a didaktikus vagy lazító játékok is) mindenkor az adott információs anyag témájához kapcsolódjanak. Az ismereteket az eddiginél nagyobb egységben tanítjuk. Szemben a mozaikszerû feldolgozással, a nagyobb egységek áttekintésével az egyes elemek összehasonlítására építhetünk (Brunner-féle strukturális elv). Az így szervezett tanulási folyamat elõnye, hogy – az összefüggéseket könnyebben megteremti, – az ismereteket jobban elmélyíti, – az új fogalmakat a régiek közé ágyazva a transzfer hatást (tanulás-átvitel) jobban erõsíti. A 90 percre tervezett foglalkozások leginkább a „vegyes” típusú órák szerkezetéhez hasonlítanak. Tisztán új ismeretközlõ foglalkozást az integrált eljárásrendszerben egyáltalán nem találhatunk. Az új ismereteket – az egész évi tervezésben – a permanens ismétlés (állandó, ismételve továbbhaladó) elve alapján dolgozzuk fel. Eszerint az új fogalmak újra és újra megjelennek a tanítási egységekben (foglalkozásokban). Az így szerzett ismereteket – a korábbiakkal ötvözve – állandóan felszínen tarthatjuk. Az ilyen – ún. ismételve elõrehaladással szervezett – tanítás-tanulási folyamat az ismeretek hatékonyabb elsajátításához vezet. Ennek nyomán szélesebb látókört nyithatunk a tehetségesek felé és több érési idõt, bekapcsolódási lehetõséget biztosíthatunk az átlagnál lassabban haladó tanulóknak. A tehetséggondozás és a felzárkóztatás az így szervezett tanulási folyamatban – differenciált tanulócsoportok nélkül is megoldható. A rejtett differenciálás elvét (a differenciált foglalkozások szorgalmazása helyett) egyrészt a permanens, ismételve elõrehaladással, az indirekt feladatokkal, másrészt az állandó jellegû, önálló tanulói munkával érvényesítjük. A tanuló az indirekt feladatoknál a többszintû feladatsorból maga választja meg a számára „testhezállót”, elérhetõt. Ez az öndifferenciálási mód nem aprózza el a nevelõ energiáját, figyelmét és ellenõrzése is egyszerû. Ennélfogva nemcsak gazdaságosabb, hanem demokratikusabb eljárás is, mint a megkülönböztetõ csoportokra való bontás. A lépcsõzetesen nehezülõ feladatsor – az osztály minden tagjának bevonásával – azonnal ellenõrizhetõ. Ezáltal a megoldás logikai menetét – a tanító és a társak segítségével – valamennyi tanuló végigkí73
sérheti. A frontálisan önálló munkán nevelkedõ tanulócsoportok önállósága, felelõsségtudata növekszik. Így több lehetõség nyílik a lemaradókkal való közvetlen foglalkozásra a tanórák alatt. A csoportfoglalkozás (jobbára a második félévben) az integrált metodika elveivel abban az esetben egyeztethetõ össze: – ha a felosztott csoportok minõségileg azonos nívójúak, – ha az osztály egésze önállóan dolgozik, míg a kiscsoportok kiválasztott tagjai – a foglalkozás egy részében – közvetlen nevelõi segítségében részesülnek. Ezt a kiscsoportos foglalkozási formát ajánljuk a kommunikációs gyakorlatok és a beszédfejlesztés céljaira is. A preventivitás elvét olyan didaktikai játékok és eszközök beiktatásával szolgálhatjuk, amelyek az ismert és szokásosan bekövetkezõ hibák megelõzését célozzák. Ilyen pl. a betûcserék megelõzését szolgáló „betûszalag” (kezdeti olvasástanulás idején) vagy a szavak összeírását kiküszöbölõ „vonalrajzos” tollbamondási feladat. Ilyenek a szóképrögzítõ olvasási vagy a hibajavító gyakorlatok is. Az anyanyelvi foglalkozások felépítése Az integrált anyanyelvi foglalkozások gyakorlatai többnyire 3 részbõl álló struktúrában épülnek egymásra: 1. az ismereteket elõkészítõ „bemelegítõ” technikai gyakorlatok, 2. az információ (írásos vagy szóbeli) feldolgozása, 3. az ismereteket elmélyítõ, begyakorló transzformációs mûveletek, melyek az újonnan szerzett ismeretek korábbiakkal való összekapcsolását vagy új szituációban történõ alkalmazó rögzítését szolgálják. A technikai gyakorlatok közé soroljuk valamennyi kommunikációs technika (írás, olvasás, beszéd) automatizmusának kiépítését szolgáló szóbeli vagy írásbeli feladatot. Ezek egymást átszõve, egymásba épülve segítik a nyelvi kifejezésmódok gyakorlását. A beszéd-, a légzéstechnika és artikulációs gyakorlatok – írásjelképzet kialakítása (tájékozódási szakasz); – összeolvasási, hangkapcsolási technikák (jártassági szakasz); 74
– szóolvasási, szóképrögzítõ gyakorlatok (jártassági szakasz); – mondatolvasási, mondatértelmezési gyakorlatok (készségszintû szakasz); – szövegolvasási technikák, hanglejtés, hangsúly, hangerõ gyakorlatok (készségszintû szakasz). Az írástechnikai gyakorlatok Az írástechnikai alapozást azért tartjuk fontosnak, mert számos olyan funkciója van, amely az íráshasználaton kívül az olvasástanulást is jótékonyan befolyásolja. (Ezért nem érthetünk egyet az olvasás-írás párhuzamosságát tagadó, illetve az írás késleltetését szorgalmazó pedagógiai felfogással sem.) Tény, hogy a mozgástanulás kezdeti szakaszában a gyermek mozgáslebontó képessége – az ingerületi impulzusok hiánya vagy elégtelen száma miatt – igen labilis. Negatív befolyásoló tényezõ még a korosztály önszabályozó képességének hiánya is. Már a folyamat belsõ szervezõdésekor fontos lenne a torzulásokat megelõzõ beavatkozás, korrigálás. A cél megközelítése érdekében számos olyan egyszerû eszközt és eljárást ajánlunk, amelyek a készségtárgyak és a napközis foglalkozás bevonásával jól alkalmazhatók. A helyes vonalvezetés belsõvé válásához pl. eredményesen hozzájárulhat a nagy alakban (aszfaltra, kõre, linóleumra, csomagolópapírra) rajzolt írott vonalkonfiguráción való – a szabályos vonalvezetést követõ – sétáltatás. A technika óra felhasználásával gyurmából, nedves fonalból, hajlékony drótból formázhatunk különféle írott vonalelemeket és betûket, különös tekintettel a betûtévesztést elõidézõ formákra. Hasznos és szórakoztató lehet – a teljes vagy félbevágott – korong forgatásával (esetleg ragasztással rögzített jelsorával) a felsõívelésû vonalak rajzolása, vonalkombinációk során létrehozott hullámvonalak rajzolása. A síkban való tájékozódás és a betûtanítás fontos eleme a szimmetria ismerete is. A tanévkezdõ hetekben (pl. a rajzórákon) a körbõl, a háromszögbõl, a négyzetbõl logikai játék felhasználásával sorritmusokat készíthetünk kirakással, rajzolással és színezéssel. Jól segítheti ez a tevékenység a kombinációskészség, a szín- és ritmusérzék kialakulását. A négyzet, kör, téglalap sor- és síkkombinációival 75
struktúrált alakzatok (pl. ház, teherautó, hajó, vitorlás, pálcikaember) is létrehozhatók. (Lásd Betûvásár 10. l.) A síkbeli és füzetbeli tájékozódást lehetõleg elõzze meg a „tájolás” begyakorlása a napköziben és a testnevelési órákon. Ismert népdalok, gyermekdalok és mondókák mondatása közben célirányos mozgásokat végeztethetünk az irányok gyakoroltatására. (Énekek pl: „…jobb kezedet, bal kezedet, azután forduljunk egyet…” vagy „…jobb lábat a bal után, balt a jobb után, így mennek az iskolások végig az utcán.”) A pálcikákkal és korongokkal való manipuláció hozzájárulhat a vonalrendszerben való könnyebb tájékozódáshoz. (Pl. Helyezz egy pálcikát a papírra fekvõ egyenesként! Tégy fölé egy másik pálcát fekvõ egyenesként 2 ujjnyi távolságra! Tégy közéjük egy korongot! stb.) A stabil mozgásterv kialakításánál törekedjünk – a magyarázat kíséretében a szem- és kézmozgás koordinációjával – a sokoldalú érzékszervi információra. A mintakövetési gyakorlatoknál – ráírás helyett – nagymozgásból befelé szûkülõ egyre kisebbedõ körmozgások sorozatából hozzunk létre pl. spirálformát. (Lásd a melléklet vázolólapján a céltábla rajzát!) A ráírásos gyakorlatok helyett szorgalmazzuk az önálló vonalvezetést! A ráírásos gyakorlatok célja az, hogy az írásmozgást – a vizuális kontroll mellett – az alakzaton kívül viszonyítási helyzetek kiiktatásával gyakorolja. A megtanulandó alakzat, mozgássor mindig vizuálisan és mozgásban jelenik meg. Ezért csak vizuálisan megismert elembõl induljon ki. A ráírásos gyakorlatok elõre tervezhetõ mozgássort kínálnak, a mozgásfolyamatot szakaszolják és mintegy kívülrõl vezérelve, kizárólag az optikai érzékletekhez való igazodást kívánják meg. Ezzel szemben másoláskor az optikai jelzések belsõ mozgásterv lebontásaként hozzák létre (belülrõl vezérelve) az alakzatot. Az írásmozgást gyakorló ábráinkon olyan kvázi írást kínálunk, amelyben a reprodukálandó alakzat sávjának közepén kell többször lendületes vonalvezetéssel a ceruzának végigfutnia. A kiegészítõ gyakorlatok is írásmozgás-központúak legyenek. Ez azt jelenti, hogy pl. a mozgáserõsség a kezdeti szinten meglehetõsen nehezen szabályozható. (A mozgások kivitelezése erõtöbblettel jár, görcsös ceruzafogás.) A satírozási gyakorlatok mellett ajánlható az indigó használata is. 76
(Helyezzünk két írólap közé indigót! Felszólításunkra a gyermek írja a felsõ lapra az éppen tanult alakzatok valamelyikét. A kellõképpen nyomott ceruza a másolaton is létrehozza a kívánt formát. A következõ felszólításra úgy írjon a gyerek, hogy az indigó ne vigye át a másolatot.) Célszerû lenne, ha legalább az elsõ hét foglalkozásainak egyikén-másikán idõt tudnánk szakítani arra, hogy az eszközhasználat görcsét oldó finom kézmozgást igénylõ ecsethasználatot gyakoroltassuk. Az indigóra írás mellett ez az eszköz is a majdani írás alapos elõkészítését szolgálja. Az ecset igen alkalmas – sûrû festékkel – arra, hogy az íróeszközt használó gyermek saját tapasztalatán tanulja szabályozni az íróeszközt mozgató nyomóerõt (az ecset nem vési az alakzatot, legfeljebb megvastagítja a vonalat.) Ajánlatos ezt a tevékenységet is a rajzóra keretében végeztetni. A gyakorlatok a folyamatos tanítói ellenõrzés mellett a lehetõséghez képest önként kínálják az önellenõrzést.
3.1.2. Az információk feldolgozása Az információ feldolgozásának menete és szintje szorosan összefügg a tanulók olvasási-, szövegértési színvonalával. Munkánkat kezdetben (betûtanulás idején) a bõséges képanyaggal való (képes betûk, a keretmese képei) közös feladatvégzés jellemzi. A szövegértés magasabb szintjén (az elsõ félév vége, második félév) a részleges önálló munkán keresztül haladunk a teljes szövegek önálló olvasásáig, megértésük visszajelzéséig. A kérdések önálló megválaszolása és az eredmények folyamatos, állandó jelzése módot ad a tanulók készségszintjének megfigyelésére és az azonnali nevelõi korrekcióra. A feldolgozott szöveg megértésének ellenõrzése napi feladat, amelyet a tankönyv munkaoldalainak 1. feladatával (szövegelõkészítõ gyakorlat) készíthetünk elõ. Az ismeretek elmélyítése. Az ismeretek alkalmazására szolgáló gyakorlatok a tankönyv munkaoldalain találhatók meg. Ennek megtervezése nem a tanító külön feladata, csupán felhasználási módját és szelektálását kell elvégeznie a tanulócsoport összetételének függ77
vényében. Tetszés szerint végeztethet velük frontális, differenciált foglalkoztatást vagy adhat belõlük házi feladatot is. Az ismeretszerzés folyamatának sablonoktól mentes, korszerû szervezése a nevelõtõl alapos szakmai ismeretet és körültekintést igényel. Ebben kívántunk sokoldalú segítséget nyújtani az elmondottak során. A gazdaságos tanulásirányítás elengedhetetlen követelménye azonban a tanulópercek maximális kihasználtsága, amelyet kiemelten hangsúlyozunk. Mind a csoportfoglalkozás, mind a frontális munka folyamán ügyelnünk kell arra, hogy a tanítási óra 45 perce minden tanulóra nézve fejlesztõ hatású legyen. Ennek eléréséhez a következõket javasoljuk: – Feladataink az egész osztályhoz szóljanak, a megoldással pedig valamennyi tanuló próbálkozzon (a füzetben). Lehetõleg ne egy tanuló dolgozzon a táblánál. – Megoldásaikat a tanulók színekkel, formákkal, számokkal, aláhúzással (a betûismeret birtokában) betûkkel, szavakkal, mondatokkal stb. jelezzék vissza. – Az elvégzett feladatokat a foglalkozás minden fázisában ellenõrizzük, javíttassuk, érzékeljük. – A beszédtevékenységet viszont (fõként a második félévben) gyakran végezzük kiscsoportos foglalkozásban, mivel a szóbeli kommunikáció során szükséges kontaktus sok személlyel nem tartható fenn eredményesen.
3.2. A tudásszint mérése, értékelése Mivel az elsõ osztály alapkövetelménye az olvasás-írás eszközzé válása, feladatrendszerünkben gondoskodtunk az írásos információszerzés e két formájának szintezett mérésérõl. Ezért terveztünk periodikus mérésre alkalmas szintezett feladatlapokat. A Betûvásár kettõ és a Gyermekvilág hat feladatlapjához csatlakozó utasítások az útmutató mellékletében találhatók. A tanulók felkészültségét, készenléti állapotuk labilitását figyelembe véve ajánlatos a méréseket két egymás utáni napon, tehát két fordulóban végezni. Így az értékelés eredményét mindig a két teljesítmény át78
laga adja. (Tanácsos a padsorokat, oszlopokat a és b csoportra osztani és a két forduló lapjait az oszlopok közt cserélni.) Tudnivalók az olvasás értékelésérõl A néma és a hangzó olvasást kezdettõl fogva egyenlõ arányban, egymásra hatásukban fejlesztjük, de egymástól eltérõ módon vizsgáljuk, értékeljük. A néma olvasás megértési szintjét (kezdetben idõmérés nélkül, a II. félévben idõméréssel) folyamatosan mérjük. Az olvasás teljesítményét mindig a megértésben elért pontszám és a felhasznált percek alatt elolvasott szótagszám adja (szótag/perc). Részletesen lásd: az útmutató 3. sz. mellékletében. A hangzó olvasás minõségének csupán a szóolvasás szintjén (I. félév) lehet mérési tényezõje az idõ. Ebben az esetben minden egység (betûolvasásnál a betû, késõbb a szótag) 1 másodperc alatt olvasandó. Ennélfogva a 60 szótag/percnél lassabban olvasó tanuló megértési szintje bizonytalannak mondható. Az idõre történõ olvasást a folyamatos olvasás szintjén már meg kell szüntetnünk. A beszédhez közelítõ hangzó olvasás tempója személyiségjegyhez kötött. Sürgetésre (idõre olvasásnál) hadaróvá, természetellenessé válik. A közlõ (verbális) olvasás minõségének mérési szabályai 1. Összehasonlító mérés (tanulók, csoportok összehasonlítása) esetén csak azonos szöveg olvastatása szolgálhat az összehasonlítás alapjául. 2. Csak magnóra rögzített – visszahallgatott – szöveg értékelhetõ reálisan. 3. Csak az elõzõleg (önállóan) megismert szöveg felolvasása értékelhetõ („blattolás” a negyedik osztályig kizárva). 4. A mikrofonba olvasó gyermek vagy bújtatott mikrofonba olvasson, vagy (magnós játékkal) szoktassuk elõzetesen a mikrofonhoz. 5. Az olvasandó szöveg jól tagolt, jól látható legyen. 6. A szöveg olvasása közben a tanulók egymást ne hallhassák. 7. Az elõzetesen feltüntetett bírálati szempontok valamennyi olvasóra egyaránt érvényesek legyenek. 79
4. Korrepetálási javaslatok Az eredményes korrepetáláshoz legalább kettõ és legfeljebb négy-öt azonos nívójú tanuló foglalkoztatását tartjuk ideálisnak. (Egy tanuló foglalkoztatása esetén nehezebb biztosítani a változatosságot, versengést, játékosságot.) Foglalkozásaink alapvetõ szempontjai a játékosság, változatosság (variancia), reverzibilitás – mûveletek oda-vissza forgatása – pl. hanghoz betû – betûhöz hang, ékezethez betû – betûhöz ékezet, stb. rendelése. Fontos, hogy a játékos gyakorlatok során a tanító legyen a tanuló partnere, a tanuló által ejtett szót vagy betût õ is keresse, saját lépéseit a tanulóval ellenõriztesse le. Vállalja õ maga is a hibázó tanuló szerepét, ahol a szerepcsere folytán a gyermek korrigálhat. Fontos tényezõ az olvasottak azonnali értelmezése, és az oly sokszor hangoztatott érzékszervek együttes mûködtetése. Az automatizáció kiépítésében fontos szerepet játszik az idõtényezõ (a gyorsító, stopperoló, versengõ gyakorlatok). Magatartásunkban fontos a biztatás, a tanuló önmagához mért fejlõdésének tudatosítása, az önbizalom emelése. Sohase azon sopánkodjunk, amit még nem tud, inkább azt tudatosítsuk, amit korábbi önmagához viszonyítva már megtanult. Ne tanítói, hanem tanulótársi magatartással alakítsuk ki az együttmûködés, az együtt örülés érzését és élményét. Eszköztárunk itt is a munkatankönyv és annak mellékletei (a képes lottójáték, az analóg szósorok, a képes és kép nélküli betûk), betûsín, betûszalag, stopper, esetleg korong, pálcika és Meixner Ildikó korábban már említett könyvkollekciója, mely az azonos szisztéma szerint felépített, nagy mennyiségû szöveganyagával jól kiegészíti gyakorló szövegeinket. Az olvasástechnika kialakításának elsõ lépése a stabil írásjelképzet kialakítása. Ehhez tekintsük át újra az Útmutató elején leírt tájékozódási szakasz lehetséges és ajánlott lépéseit.
81
4.1. Gyakorlás a magánhangzók képes betûkártyáival – Képes betûkártyák (pl. nevelõi vagy tanulói lottókártyákra írt betûk olvastatása, cseréltetése) alkalmazása. – A kiterített képes kártyákból a tanító szájmozgását figyelve a megfelelõ képes betû kiválasztása.
4.2. Gyakorlás a tárgykép hívójel szerepének kialakításával a különválasztott kép és betû egyeztetésével A teljes kiindulószó gyakori ismételgetése tilos. – A kitett lottóképek betûkkel történõ gyors lefedése hangejtés kíséretében. – Versenyszerûen két tanuló között. (Egyéni olvasás esetén stopperes méréssel csökkenthetjük a reakcióidõt.) – Kártyajáték az egymástól elhúzott kép és betû párosításával. (Makacs forma- és hangtévesztés esetén kézjelekhez is folyamodhatunk.) – Betû-, képvásár játéknál betûhöz képet, képhez betût vásárolhatunk.
4.3. Az ékezet hangváltoztató szerepének tudatosítása . , .. ,, – Az öt alapbetûhöz (a, e, o, u, i) a négy ékezet ( ) hozzárendelése hangképzés kíséretében, majd a mûvelet megfordítása. (Az össze nem illeszthetõ ékezetek és betûk kipróbálása is fontos mozzanat.) – Az ékezetvásárban betûhöz vásárolunk ékezeteket („kalapot”). – A felelgetõs játékban választott hosszú magánhangzóhoz a másik fél (pedagógus vagy tanuló) rövid magánhangzót társít, majd fordítva. – „Óriás-törpe” játék (a hosszú hangokat jelölõ betûknél – hangoztatás közben – kinyújtózkodnak, rövid magánhangzóknál leguggolnak). 82
– Betûcsoportosítás – ékezetek szerint, – formák szerint, – ejtés, képzés módja szerint, Az ajaknyílást növelõ vagy csökkenõ hangejtõs játékban, és a betûkép kíséretében végzünk hangképzéseket.
4.4. Irányultságjavítás – Az ékezetek adott irányú helyezgetése (pl. tedd azt a betû jobb oldali szomszédjára). – A betû rakosgatása adott ponttól jobbra vagy balra. – A korong rakosgatása a megnevezett betûtõl adott irányba. (Lásd még az íráselõkészítés módszertani fejezetét!) – A b-d tévesztés esetében testfordulatokkal, karjelzéssel is kísérjük a betûállást. – Jobb és bal kézzel ellenkezõ testrész megérintése. – Lazításként jobb vagy bal láb megmozgatása (sarokemelés, dobbantás stb.).
4.5. Betûszintézis Az összeolvasás mûvelete a magánhangzók alapos begyakorlottságát és legalább 4–5 mássalhangzó gyors felismerését feltételezi, mert a betûfelismerés és betûkapcsolás halmozódó gondja újabb gátlásokat jelenthet a kezdõ olvasó számára. Az összeolvasást többnyire értelmes szavakon érdemes végeznünk, mert az olvasás örömérzése csakis az értelem nyomán születhet meg, a szóalakzatok oda-vissza változtatásával, elemeink variálásával. Ezt a felfedezõ örömöt fokozhatják az alább felsorolt gyakorlatok: – A kitett, kép nélküli magánhangzó betûi elé, majd mögé helyezett mássalhangzók szóvá olvasása (lásd a kapcsolódási tanácsadást). Fontos, hogy a mássalhangzók cserélhetésével sok és 83
alapos tapasztalati alapot nyújtsunk az olvasás értelmi mûveletének érzékeltetéséhez. – A szókirakások, a kiejtés fejesztése (nevelõi szóejtés és szájmozgás megfigyeltetésével) segítik az egyes hangelemek kihallását. – Hasonló gyakorlat végezhetõ ékezetváltással (pl. mar-már, rak-rák, kar-kár).
4.6. Szóképrögzítõ gyakorlatok A szókeletkeztetés mellett fontos még, hogy az ismert elemekbõl begyakorolt szóalakzatok épüljenek ki a tanuló látó-halló beszédmozgás érzékelésében. Ezért gyakran állítsunk elé (a betanulás veszélyétõl sem félve) ismert szóképeket. Ezt a célt szolgálja az analóg szósorok szószerkezeteinek azonosságára, a bennük felfedezhetõ azonos betûalakaztokra való figyelemfelhívás. Így ötvözõdnek a tudatos és automatizált mûveletek az olvasás megtanulása során.
4.7. A szövegszerû olvasás gyakoroltatási módjai A szövegolvasást – még az egyszerûbbet is – a gyengén olvasó kínlódva végzi. Kezdeti nehézségein „együttolvasó” gyakorlatokkal segíthetjük át. (Ezt alkalmazzuk a tanuló fáradása esetén is.) A ráismerõ olvasás mellett a következõ változtatásokat végezhetjük: – A nevelõ lassan elkezdve egy-egy szó olvasását engedi azt a tanulónak folytatni, befejezni. – Egy-egy szót a nevelõ, egyet a tanuló olvas el a mondatból; mondat váltogatással tesszük késõbb ugyanezt. – Az egész mondatot együtt olvassuk, követõ olvasással (szemmel-ujjal-hanggal) mintegy letapogatjuk a kimondott szóegészek elemeit, ezzel egy felbontó-összetevést (analitikus szintézist) végezve. Fejlettebb szinten egész mondatokat olvashatunk fel a tanuló követõ, „letapogató” olvasása kíséretében. 84
Az elmondottakhoz (a betûírás beindítása után) ajánlatos az egyes betûket olvasva íratni és írva olvastatni is, hogy ezzel az írott betûalakok rögzítését is segítsük.
4.8. Emlékezetfejlesztõ gyakorlatok – A kitett betûk, szavak megváltoztatása (elõzetes megfigyelés után), mialatt a tanulók lehunyják a szemüket. Felnézve megállapíthatják az észlelt változást. – Hat-nyolc tagból álló hang- vagy számsor hallás utáni visszamondatása. – A kitett magánhangzós betûk ékezeteinek (elõzetes megfigyelés után) megváltoztatása, a változás észrevétetése.
4.9. Figyelemerõsítõ gyakorlatok – Hibás elemek (szórészek, ékezetek) felismerése. (Hibajavító gyakorlat, ahol a tanító írásban – vagy olvasásban – elkövetett hibáit kell megfigyelni és visszajelezni.) – Mások (tanító, tanulótárs) hibázásának felismerése. – Összekevert szórészek (fejlettebb fokon szavak) kiigazítása. – Szóstruktúrák azonosságának és különbségének megfigyelése. – Eseménysorozat összekevert mozzanatait ábrázoló képek sorbarakása. – Nagy alakú betûrészletek összerakása. – Formák, alakzatok mintáinak követése. – Elõzetesen elhangzó hangok betûalakjainak utólagos kikerestetése egy kitett betûsorból stb. A kezdeti olvasástechnika megalapozásának lehetséges módozatai ezenkívül sokfélék. Szerény válogatásunkkal csupán néhány javaslattal kívántunk segíteni a feladatok variálásában. 85
4.10. Az írásmozgás fejlõdésében lemaradóknak és a feltûnõ írászavarral küzdõ tanulóknak szánt gyakorlatok Az írástanulás kezdeti szakaszában gyakran tapasztalható a görcsös ceruzafogás. Ennek oldására javasoljuk a korábban ismertetett indigós gyakorlatot (lásd ott). Általában az írásmozgás a kezdeti fázisban energiatöbblettel jár – ennek egyik megnyilvánulása a ceruzafogás görcsössége –, de sajnálatos, hogy a mozgás „kész tényeket” közöl, azaz a menet közbeni korrekció nehézkes (legföljebb figyelmeztethetjük az író gyermeket: „Ne nyomd úgy rá!”). A másik problémája e kezdeti próbálkozásoknak, hogy a kész tények egy-egy torz formát közölnek, ennek sincs menet közbeni korrigálási lehetõsége. Ez utóbbira nézve szeretnénk fölhívni a figyelmet az egyik iskolaérettségi vizsgálatsorozatban alkalmazott feladatra. A következetesen helytelen formát létrehozó gyermeknek megfogják a kezét, és így vezetik végig a kívánt vonalkombináción – ez a hagyományosan ismert, helyenként nálunk is alkalmazott eljárás. A fejlõdéslélektani vizsgálatsorozat egyik elemeként viszont a kívánt vonalat a levegõben rajzolva, optikai kontroll nélkül kell reprodukálni. (A feladat abból áll, hogy a gyermek mögé állva vezetjük végig a levegõben a kezét a kívánt alakzaton. A gyermeknek ezt a mozdulatsort kell – emlékezetbõl – megismételnie.) Ebben az esetben tehát az emlékkép és a mozgássorozat belsõvé válásáról gyõzõdhetünk meg „tiszta körülmények között”. A korrepetálási gyakorlatokban az íráselõkészítõ gyakorlatok nem szolgálhatják valamely minõsítõ rendszer (teszt) elemeként megismert feladat közvetlen gyakorlását. Az efféle „próbák” játékos légkörét megõrizve kell összekapcsolni az írásmozgást a gyermek mozgásos gyakorlataival. A játékosság alapelvébõl következhetnek azok a gyakorlatok is, amelyeknek az a célja, hogy a különbözõ érzékterületekrõl származó effektusokat mind szélesebb körben használjuk fel. (Végül is a manipuláció, a gyurmázás, a kivágott elemek sorba rendezése vagy új alakzatok létrehozása is ezt célozza.) Emelhetõ a manipulációs, kirakós gyakorlatok értéke, ha a lerajzolást követõen satírozási feladatot is adunk. 86
Tovább bõvíthetõ a kínálat, ha a manipulációt kiegészítjük a bõrérzékelési ingerek lebontó szerepének növelésével. (A gyermek tenyerében – csoportban – az elõtte ülõ hátára, a mellette ülõ tenyerére ujjal írt figurákat kell papírral rögzíteni. Az efféle gyakorlatok a korrepetálás monoton írásgyakorlatait kellõképpen lazíthatják.) A mozgásos részfeladatok egységgé szervezõdésének megragadása. Az anyanyelvi óráknak ma már természetes velejárója az írásvetítõ használata. Az eszköz kiválóan alkalmas arra, hogy akár egyéni, akár csoportos szemléltetést végezzünk. Az írásvetítõ fóliájára írva a tanuló számára a mozgás minden részlete valósághûen követhetõ, amennyiben a bemutatást a gyermek végzi, a mozgássor – a táblaival ellentétben – íráshelyzetû. Az íráselemek tanításakor kellõképpen tudatosított gyakorlatsorozattal elérhetõ, hogy természetes szintézis jöjjön létre a betûk tanításakor. Az írásvetítõ segítségével alakulásában szemléltethetõ az elsajátított íráselemek egymáshoz való meghatározott viszonyán építkezõ betûalakítás (betûcsoportos írástanítás). A formailag egy családba sorolható írott betûket – az elemeket fölhasználva – fölépíthetjük az egymásra helyezett transzparensekkel vagy a betûelemek kontúrjait ábrázoló sablonokkal. (Az elhelyezések variációiból az újabb formákat hozhatjuk létre. Az eredetileg csoportos szemléltetéseket tanácsos azonban egyéníteni.) Az egy-két elem eltérésével alakítható betûcsaládok az ismert papírhajtogatással is összeállíthatók. (Esetleg egyéni feladatnak adható egy-egy ilyen hajtogató elkészítése.) A szemléltetésnél az is elképzelhetõ, hogy az egymásra építkezõ formákon kívül bemutathatjuk az elforgatással származtatható rokon formákat is (pl. f, j betûk).
4.11. Összetett írásgyakorlatok Végezetül a betûszintézishez kapcsolódva, de kissé kiegészítve az ott említetteket, közöljük az alábbi sokirányú pozitív hatást kifejtõ gyakorlatrendszert. A feladatsor alapja, hogy rendelkezzenek a gyerekek két-két kartoncsíkkal. (Mindkettõ méretét úgy kell megválasztani, hogy a mel87
lékletben közölt kartonbetûk nagyságának megfelelõ betûsorok elférjenek rajta függõlegesen, az újonnan tanult betûk idõrendjében. Az egyik csíkon tehát a magánhangzók sora, a másikon a mássalhangzóké ugyancsak a tanmenet sorrendjében. A gyakorlat hasonlatos a betûszintézishez, azzal a különbséggel, hogy a meglehetõsen sok számú variációból az értelmes szavakat le is kell írni. Az elsõ mássalhangzópárral kapcsolatos feladat lehet a következõ: 1. mghg + l ól, öl, ál, ül, él 2.
mghg + b
eb
3.
l + mghg
ló, lõ, lá, lé
4.
b + mghg
bõ, bú, be, bé
5.
(1+2)
olló, öleb, álló, üllõ, ebbe
A t-vel bõvülõ feladatsor: 1.
o
2.
o
ó l
l
ó b
b
l
ö
ö
õ
õ
a
t
t
a
á
é
u
u
b
t
t
b
ú
ú
ü
ü
û
û
i
i
í
í
e
e
é
é 88
l
Felhasznált irodalom Kanizsai Dezsõ: Gyakorlati fonetika. 1960, Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola. Lénárd Ferenc: Képességek fejlesztése a tanítási órán. Budapest, 1979, Tankönyvkiadó. Dr. Ligeti Róbert: Gyermekek olvasászavarai. Budapest, 1967, Akadémia Kiadó. Meixner Ildikó–Justné, Kéri Hedvig: Az olvasástanítás pszichológiai alapjai. Budapest, 1967, Akadémia Kiadó. Dr. Réti László: A megkülönböztetõ felfogóképesség. 1970, Tanító, 9. Dr. Zsolnai József–Dr. Zsolnai Józsefné: Az olvasástanítási módszerek összehasonlító értékelése. 1978, Tanító, 6–7.
Ajánlott irodalom Meixner Ildikó: Én is tudok olvasni. Budapest, 1985, Tankönyvkiadó. Balogh Beatrix: Röpülj, madárka. Budapest, 1982, Népmûvelési Propaganda Iroda. Balogh Beatrix: Mesét mondunk. Budapest, 1976, Népmûvelési Propaganda Iroda. Montágh Imre: Mondjam vagy mutassam?. Budapest, 1985, Móra Kiadó. Zsolnai József: Beszédmûvelés kisiskolás korban. Budapest, 1981, Tankönyvkiadó. Dr. Lovász Gabriella: Szótekerõ. (Gyógyolvasókönyv olvasáshelyesírás-javítás a nyelvtan tanításának megkönnyítésére.)
Mellékletek
Foglalkozási javaslatok
1. melléklet
Rövidítések jegyzéke a mellékletekben: tj.
=
tájékozódási szakasz
ksz.
=
készségszintû szakasz
tk.
=
tankönyv
jsz.
=
jártassági szakasz
tm.
=
tanmenet
m.
=
melléklet
ml.
=
munkalap
hf.
=
házi feladat
f.
=
feladat
Foglalkozási javaslatok az I. félévre (Betûvásár) 1. Anyanyelvi foglalkozás (tj., tm. 6. ó.) a) Tananyag: – az a, u, ú, h, f, l betûk (hangok) leválasztása (tk. 14–15. o.) – alsó ívelésû vonalelem írása (m. 150., tk. 15. o.) – az a hang kiemelése. b) Technikai gyakorlatok – játékos tornadal mozgással kísérve – az 1. héten bevezetett légzõgyakorlatok folytatása (Nevessünk egy légvétellel (ha-ha-ha…)! Ki bírja tovább?) – gyakorlás frontálisan (belégzés, visszatartás, kilégzés) – jelek játéka: mozgással közölt gondolatok kitalálása (kézjelek, mimikai jelek stb.) 93
– házi feladatban kiadott rajzos jelek megtekintése (Ki milyen gondolatot közölt a rajzában?) c) Ismeretszerzés – a mesekép nézegetése, „elõmesélés” (Az „elõmesélés” nem képolvasás, hanem ezzel a tanuló a képen látható elemekkel önállóan talál ki történetet vagy mesét.) – a tanító meséje a képes betûk kirakásának kíséretében – az elsõ hang leválasztása, a betû képének megfigyeltetése, vonala, formája, ékezete stb. d) Hangképzés – a hangképzõ szervek mûködésének megfigyeltetése – szógyûjtés a kiemelt betûkkel – 15. oldal 1. f. képsor alatti szavak követõ, csoportos, kvázi olvasása e) Ismeretszerzõ alkalmazás – hangkitalálós didaktikai gyakorlat (A tanító néma szájmozgásáról olvassák le a tanulók, melyik hang képzéséhez szükséges mozgást végezte.) Ezt a játékot minden új betûtanulási foglalkozáson játszhatjuk, fõként a magánhangzók artikulálása céljából tartjuk fontosnak. – az a hang helyének színezéssel való jelölése a szavak alatti jelsorokban (tk. 15. o. 3. f.) f) Írás – az íráselem megfigyelése, átrajzolása levegõben, nagy alakú mintán a könyvben, írás kicsinyítve négyzetbe és vonalközbe – a betûelem megkeresése az írott kis ábécében
2. Anyanyelvi foglalkozás (tj., tm. 7. ó.) a) Tananyag: – az a, u, ú, l, h, f hangok és betûk gyakorlása (tk. 16–17. o.) – felsõ ívelésû vonalelemek írása (m. 150. o., tk. 17. o.) 94
– az u, ú hangok és betûk kiemelése b) Alkalmazó rögzítés – Betûválogató játék: a táblán vonalat húz a nevelõ a betûsín fölé függõlegesen. Bal oldalon a magánhangzókat, a jobbon a mássalhangzókat gyûjtjük. Állapítsuk meg közösen, melyik betû hová való (közös kiejtés, képes betûk elrendeztetése a betûsínbe, mássalhangzó akadályainak megfigyelése). – betû és kép társítása a tk. 16. oldalán (Önálló munka, de az elsõ 1–2 betût közösen kötjük össze. A munka befejeztével a betûk közös végigolvasása.) – didaktikus játék: „Mit visz a kishajó?” A tanító által megjelölt betûkkel (hangokkal) szavak kitalálása, szó elején, végén, közepén. (A két utóbbi nehezen szokott menni, ne erõltessük.) – szóképek átjelölése (tk. 17. o. 1. feladat) (Kezdetben néhányat közösen végzünk. Átjelölés után a szavak közös „elolvasása”, a kimondott szavakat az ujjak, szemek kísérik.) c) Ismeretszerzés – a vonalelem megfigyelése, írása levegõben, könyvlapon nagy alakban és kicsinyítve – vonalelem megfigyelése az írott ábécében d) Hallásmegfigyelés – Kõkút körül út, körbefutja kurta farkú, kurta nyakú, tarka tyúk. Melyik hangot hallod benne legtöbbször? – u, ú hang helyének jelölése (tk. 17. o. 3. feladat) – a versike mondogatása légzésgyakorlattal egybekötve
3. Anyanyelvi foglalkozás (tj., tm. 8. ó. ) a) Tananyag: – az ö, õ, e, b, t, k betûk, hangok leválasztása (tk. 18–19. o.) – felsõ hurkolású vonalelem írása (m. 151. tk. 19. o.) – az ö, õ hangok és betûk külön kiemelése 95
b) Ismeretszerzés Elõkészítés: – az eddig tanult betûk hangoztatása a hívókép nézése közben – próbálkozás kép nélküli betûkkel, ki milyen képre emlékszik? – magánhangzók idõtartamának megkülönböztetésére didaktikus játék: „óriás-törpe” (a hosszú magánhangzóknál magasra nyújtózkodunk, a rövidnél leguggolunk) Betû-, hangismertetés: – elõmesélés (a tanulók próbálkozása) – a nevelõ mesél és a képes betûket kirakja – az új hang leválasztása, hangoztatás, hangképzés megfigyelése – a betûforma megfigyelése (összehasonlítás, megkülönböztetés) – hallásmegfigyelés (teljes szövegbõl hallás után) (Melyik ma tanult hangot halljátok legtöbbször a versikében? Börönd Ödön ül a kövön, ül a kövön a Köröndön, fekete színû böröndön…) – az ö, õ hangok megfigyelése a szokásos módon – az ö, õ hangok kiemelése, jelölése (tk. 19. o., 3. f.) Vonalelem írása: – vonalelem megfigyelése a képen, bemutatás a táblán – írás fokozatokban c) Alkalmazó rögzítés – hangkeresõ játék: (a kiinduló szó 1. hangja). (A képes lottón – v. ö.: melléklet – az aznap tanult betûk képeinek kikeresése, mozgatható betûkkel való letakarása. Lehet versenyezni, ki végzi el hamarabb a feladatot. Házi feladatnak naponta adhatjuk. Késõbb egy-egy tárgykép szavát is kirakhatják otthon betûsínbe.) – képvásár játék: (A kiosztott összes – eddig tanult – képet megvásárolják a gyerekek. A lottóból kivágott képeket a táblára helyezzük. A tanulóknak kép nélküli betûket osztunk. Aki felismeri a saját betûjéhez tartozó képet, helyére viheti.) – Börönd Ödön… – gyakorlás (az elsõ szakasz mondogatása légzésgyakorlattal egybekötve.) 96
4. Anyanyelvi foglalkozás (tj., tm. 9. ó.) a) Tananyag: – elõzõleg tanult hangok (betûk) gyakorlása (tk. 20–21. o.) – alsó hurkolású vonalelem írása (m. 153. tk. 21.) – az e hang (betû) kiemelése b) Technikai gyakorlatok – a didaktikus játék dallamának megtanítása (A gazda rétre megy… A gazda rétre megy, a gazda rétre megy, kelj búza, gabona, a gazda rétre megy.) – képes betûk végigolvasása (A játék lefolytatása: A képes betûket kiosztjuk a tanulók között. Az ügyesebbek már kép nélkülit is kaphatnak. A nevelõ elindul az osztályban, s a refrén után mindig 1–2 betût hív ki. Aki felismeri a hallott hangnál a saját betûjét, az csatlakozik a csoporthoz.) Tankönyv-használat: – 20. oldalon betû és kép összekapcsolása – 21. oldalon szóképek felismerésével jelek átvezetése Légzésgyakorlat: – hanghúzó verseny (Ki tudja egy levegõvel a la szótagot tovább hangoztatni?) – olvasógyakorlat analóg szósortáblázatról, olvasásverseny c) Ismeretszerzés – a betûelem írása fokozatokban – a betûelem kikeresése az írott kis ábécében d) Alkalmazó rögzítés Didaktikus játék: – Hunyócska (A táblára rögzített betûsínbe tett képes betûk megfigyelése után padra borul az osztály. Hunynak. Ezalatt megcseréljük a kártyákat vagy kiemelünk közülük egyet, késõbb kettõt. A „Szabad!” felszólításra meg kell mondaniuk, milyen változást észleltek a betûsínben.) Igen hasznos gyakorlat a vizuális emlékezet fejlesztésére! 97
Tankönyvhasználat: – Milyen hang fordul elõ legtöbbször a következõ nyelvtörõben? Egyedem-begyedem, legyen egy egerem, Tenyerem letegyem? Leteszem tenyerem, menj bele egerem! – utánozásos elmondás légzésgyakorlattal egybekötve – a 21. oldalon e hang helyének jelölése (már házi feladatnak is adható) Betûkártya-használat – a hallott hangok betûinek kikeresése, kirakása a betûsínbe
5. Anyanyelvi foglalkozás (tj., tm. 10. ó.) a) Tananyag: – az o, ó, ü, û, é, á betûk (hangok) ismertetése (tk. 22–23. o.) – alsó és felsõ hurkolású vonalelem írása: (tk. 23.) – az o, ó hangok kiemelése b) Technikai gyakorlatok – kép nélküli magánhangzókkal óriás-törpe játék c) Ismeretszerzés Betû-, hangismeretés: – elõmesélés – a tanító meséje – az új hang leválasztása – didaktikus játék: Mit visz a kishajó? (az adott hanggal játszunk, közben mutatjuk a betût, a formákat összehasonlítjuk) – A már tanult betûket kitesszük, megkérdezzük: milyen közös neved adhatnánk nekik? Magánhangzók? Miért? – didaktikus játék: óriás-törpe Íráselem írása: – írás fokozatosan d) Alkalmazó rögzítés – képes lottó játék – képvásár játék 98
– Melyik hang fordul elõ leggyakrabban a versben: Kopog a dió, rúgja a rigó… – o, ó hangok jelölése a képek szavaiban, majd a vers közös elmondása, a teljes szakasz meghallgatásával – Ki tudná lerajzolni a verset? Mondogatás, rajzolás… – t, f betûk keresése (tk. 23. o. 4. f., hf.-nak is adható)
6. Anyanyelvi foglalkozás (tj., tm. 11. ó.) a) Tananyag: – – – –
az elõzõ hangok, betûk gyakorlása (tk. 24–25. o.) a c-elem és a dupla c-elem írásának gyakorlása (m. 152. o.) az ü, û hang kiemelése indító dal: Szõlõ érik
b) Technikai gyakorlatok – – – –
a tanult képes betûk végigolvasása a hallott hangok betûinek kirakása a betûkártyákból magánhangzók gyors végigolvasása verseny keretében betûátalakítás ékezetes manipulációval, magánhangzók idõtartamának megfigyelése (pl. u-ból ü-t alakítunk ékezetváltással, hangoztatással) – a hangzók csoportosítása idõtartam szerint
c) Ismeretszerzés – a c-elem írása – az írott ábécében a forma megfigyelése, összehasonlítása a betûvel d) Alkalmazó rögzítés tankönyvi munkával – a hívókép és a megfelelõ betû összekötése (24. o.) – az ü, û hang helyének jelölése (esetleg hf.) d) Beszédfejlesztés – az információs oldal (szövegoldal) kis képeirõl igaz-hamis állítások kitalálása 99
– korábban mondott mesék felelevenítése, összefüggõ elmondása – az információs oldalon látható kis képek közül egy óvodában tanult dal felelevenítése (egérrõl, óráról, békáról, almáról)
7. Integrált anyanyelvi foglalkozás (tj., tm. 13. ó.) a) Tananyag: – az i, í, v, m, s, p hang és betû leválasztása (tk. 26–27. o.) – az eddig tanult vonalelemek gyakorlása (tk. 27. o.) – az i, í hang kiemelése b) Technikai gyakorlatok – a Szõlõ érik légzésgyakorlattal egybekötött éneklése – a tanult képes betûk sorban olvastatása – artikulációs gyakorlat: elöl képzett magánhangzósorral: e, é, i, ö, õ, ü, í, é, e (szájforma megfigyelése képzés közben, a tk. 27/3. feladata alapján ajakformálás nyomán a felismert „hang” betûjének koronggal való lefedése, hangoztatása) c) Ismeretszerzés – esemény vagy mese kitalálása az írógéprõl – a tanító meséje a keretmese képeirõl – az új hangok, betûk leválasztása, artikulációs és „szókitalálós” játék (ajakkerekítés megfigyelésével kell a gondolt szót kitalálni) – a tanult betûk csoportosítása (magánhangzó, mássalhangzó) d) Alkalmazó rögzítés – a dupla c-elem írásának gyakorlása négyzetben, vonalban – az i, í helyének jelölése a tankönyv szavaiban és a tanító által elmondott betûk írása vonalas füzetben e) Beszédfejlesztés – ismert vers, mondóka magánhangzót jelölõ betûsorából a szöveg kitalálása, elritmizálása közösen (magánhangzó-kitaláló) 100
8. Anyanyelvi foglalkozás (tj., tm. 14. ó.) a) Tananyag: – az eddig tanult betûk, hangok gyakorlása (tk. 28–29. o.) – az eddig tanult vonalelemek gyakorlása (tk. 29. o.) – az é hang kiemelése a szavakból – a hangkapcsolás képes elõkészítése b) Technikai gyakorlatok – a tk. 28. oldalának valamelyik képérõl dalt választanak a tanulók és közösen eléneklik (Pl. a kakasról: Pál, Kata, Péter, jó reggelt…) – képes betûkártyák végigolvasása (nevelõi képes betûkkel). – a hang és betû összekapcsolásának elõkészítése – magánhangzók betûinek hallás utáni kirakása betûtáskából – ezek gyors végigolvasása – hangkitalálós játék – hanghúzó verseny ma, sa szótagokkal c) Alkalmazó rögzítés – hang-, betû asszociáció elõsegítése, kép + betû összekapcsolása (tk. 28. o.) – hangkapcsolás-elõkészítõ gyakorlat (A feladat képeinek mindegyike több betût foglal magában. Ezeket a betûket kell ceruzával, majd szóban összekapcsolni úgy, hogy az ábrázolt szót kapjuk végeredményképpen. A feladatot jól teljesítõk és a betûket már jobban ismerõk több szót is készíthetnek az egy-egy kép körül található betûkbõl. Igazolásul rajzolják le, amit így összeállítottak. Ez házi feladatként is megoldható.) (tk. 29. o.) – íráselemek gyakorlása (tk. 29. o.) – az é hang helyének jelölése a szavakban – befejezõ dal
101
9. Anyanyelvi foglalkozás (tj., tm. 15. ó.) a) Tananyag: – az n, g, r, z, c, j betûk, hangok leválasztása, megismertetése (tk. 30–31. o.) – a körelem írása (m. 152. tk. 31. o.) – az á hang kiemelése b) Technikai gyakorlatok – képes betûk végigolvasása csoportosan – k, g hangok képzési helyének kitapintása kézzel a torkon – „zöngés-zöngétlen” fogalma Didaktikus játékok: – betûvásár játék (A táblára rögzített betûsínbe a magánhangzók betûit tesszük ki. A padban ülõ gyerekek saját képeikhez vásárolnak betûket a „betûkofától”, hogy szóvá illesszék azokat. Több „betûkofa”, több magánhangzósor esetén a játék mozgalmasabb. A játékot csoportfoglalkozáson érdemes játszani. A többi csoport addig képes betûk kép nélküli megfelelõjét rakhatja ki betûtáskájából.) – hátul képzett (á, a, o, u, o, a, á) magánhangzósor artikulációs gyakorlata hangerõváltással, némán-halkan, középerõsen (a betûk állandó láttatása közben) c) Ismeretszerzés Hang-, betûelvonás – elõmesélés – a tanító meséje – a hang-, betû leválasztása a szavakról – hangképzés, hangképzõ szervek megfigyelése – a betûelemek írása – a betûelem kikeresése az írott ábécétábláról – a betûelem írása fokozatokban
102
d) Alkalmazó rögzítés – a hang helyének jelölése a szavakban (Mondóka: Ádám bátyám pávát látván száját tátván pávává vált. – az íráselem begyakorlása vonalas füzetben
10. Anyanyelvi foglalkozás (tj., tm. 16. ó.) a) Tananyag: – a tanult betûk, hangok gyakorlása (tk. 32–33. o.) – a kör- és a c-elem gyakorlása (m. 153. tk. 33. o.) – hangkapcsolás-elõkészítõ betûszintézis (összeolvasási gyakorlat l, h, f betûkkel, hangokkal) – szóegyveleg szétválasztása (tk. 33/3. f.) b) Technikai gyakorlatok – a tk. 32. o. egyik képének kiválasztásával éneklés (pl. Cirmos cica haj!) – beszédtechnikai gyakorlat elöl- és hátul képzett magánhangzókkal, hangerõváltással – a 32. o. képeirõl szavak kiemelése, helyes szónyomaték gyakorlása a beszédben (Hány szájnyitásra mondható ki a szó, melyik szájnyílás a hangsúlyos?) c) Ismeretszerzés – betûszintézis a hangkapcsolás elõkészítésére (tk. 33. o.) – a képek jelentésének kiolvasása betûszintézissel – ki, milyen további szavakat képes még kiolvasni a kép körül látható betûkkel (a táblán hasonló feladatok lehetnek) – hangkapcsolás (A magánhangzók betûit kézben tartva, mindegyik elé odahelyezzük az l betût. Képezzük az l hangot folyamatosan, a korábban tanult módon (a nyelvhát a kemény szájpadra van hajtva). Utasítás: csapjuk le a nyelvünket az e hangra, majd az é, i, ü, û, o hangokra, ezután a hátul képezhetõ magánhangzókra. (A szavak értelmét keressük.) Ugyanígy járunk el a h, b, t hanggal, betûvel. Lásd a hangkapcsolásra vonatkozó ja103
vaslatot. Ezután következik analóg kezdetben lassú, majd gyors olvastatása.) d) Alkalmazó rögzítés – a tanult vonalelemek gyakorlása kis alakban – szóegyveleg szétválasztása önálló próbálkozással (tk. 33/3. f.) – magánhangzó-kitaláló
11. Anyanyelvi foglalkozás (jsz., tm. 18. ó.) a) Tananyag: – az ny, ly, gy, ty, d betûk, hangok leválasztása (tk. 34–35. o.) – az o, ó, ö, õ betûk írása (m. 156.; tk. 35. o.) – ismeretszerzés elõkészítése b) Technikai gyakorlatok – a képes betûk (fõként mássalhangzók) olvasása csoportosan – a kép nélküli betûk (magánhangzók) olvasása csoportosan (Szükség szerinti válogatásban olvastatunk képpel és kép nélkül.) – analóg szósorok olvasása l, b, t, h betûkkel, nevelõi betûsor segítségével frontálisan – betûböngészõ játék (A betûk egyre jobb ismeretének birtokában gyakran és igen hasznosan alkalmazhatjuk ezt a gyakorlatot. A táblán kitett betûsínbe egymás mellé helyezünk egyjegyû betûket. Közéjük rejtünk néhány értelmes szót alkotó betût is pl. alákdobsúfgépr. A tanulók némán elolvassák, s ha értelmes szót találnak, azt lerajzolják vagy kirakják betûikbõl.) c) Ismeretszerzés – az új, kétjegyû betûk (hangok) kiemelése, elvonása a tanító meséibõl – hang- és betûelvonás, artikuláció, akadályok megállapítása – a betûk formai összehasonlítása (Lehet-e közös címe ezeknek a betûknek?) (Valamennyi mássalhangzó.) Más egyjegyû párjuk kikeresése a képes betûk közül, d, b hasonlósága és különbsége 104
– –
– – – –
(mozgásutánzással is kísérve, balra, jobbra mutatunk, fordulunk stb.). Akadályok megállapítása a hangok képzése közben.) a betûk összetételének megvizsgálása után játékos, frontális gyakorlat a gy, ny betûk cserélgetésével. (A hátunk mögé dugott betûket gyorsan váltakozva mutatjuk fel. A tanulók olvassák fel!) a szövegolvasás elõkészítése (tk. 35/3. f.) (Képek-szavak összekapcsolása, önálló próbálkozás után közös kvázi olvasásuk, összefüggõ szöveg olvasása ráismerõ olvasással, tk. 34. o.) Próbálkozás, hogy az információs oldal szövegébõl ki, melyik szót ismeri fel. Melyik ismert versikét írhatták ide? Közös, hangos, követõ olvasással „elolvassuk” a versikét. Közösen el is mondjuk, el is énekeljük. az o, ó, ö, õ vonalelemeinek hasonlóságainak, különbségeinek megfigyelése írás fokozatok szerint (megállapítjuk, hogy valamennyi magánhangzó és kerek a formája)
d) Alkalmazó rögzítés – az aznap tanult képes betûk végigolvastatása egyjegyû párjukkal együtt – éneklés: Csön, csön gyûrû…
12. Anyanyelvi foglalkozás (jsz., tk. 36–37. o., tm. 19. ó.) a) Tananyag: – az eddig tanult hangok, betûk gyakorlása, különösen a gy, ny megkülönböztetése, a, á írása, o, ó, ö, õ betûkkel való összehasonlítása, a tanult betûk írása tollbamondása – mondókák ritmikus, mímes mozgással (m. 157.; tk. 37.) b) Technikai gyakorlatok – ének: Csön, csön gyûrû… (légzés-, hangerõgyakorlattal összekötve) – a vers követõ olvasással való „elolvasása” 105
– egy- és kétjegyû betûk olvasása képes betûkrõl, ezek kirakása betûtáskából diktálásra – hunyócska játék az egy- és kétjegyû betûk kevergetésével – a szövegolvasás elõkészítõ szóanyagának gyakorlása (tk. 37/3.) – szavak és képek egyeztetése, fogalmak megbeszélése: szókincsfejlesztés (teknõ, teknõs, rózsa stb.) – látás-, hallásmegfigyeléssel a gy, ny betûk helyének megjelölése a szavakban (tk. 37/1.) c) Ismeretszerzés – a mondókák egyéni böngészése (Ki mit tud elolvasni a mondókákból?) – a mondókák közös, hangos, követõ olvasása, majd ritmikus, mímes mondogatása kívülrõl, mozgással kísérve – a szöveg alatti ritmusjelek kitapsolása – az a, á betûk vonalelemeinek megfigyelése, összehasonlítása az o, ó, ö, õ-vel – írás fokozatok szerint – írásgyakorlás négyzetbe, vonalra d) Alkalmazó rögzítés – írás vonalas füzetbe – éneklés, mondókák gyakorlása, mímes eljátszása – betûformázó játék (írásvetítõn vagy táblán egymásból alakítjuk oda-vissza a betûket, pl. o-ból õ-t, a-ból o-t vagy õ-t stb.)
13. Anyanyelvi foglalkozás (jsz., tm. 20. ó.) a) Tananyag: – a k, zs, cs, sz hangok, betûk elvonása (tk. 38–39. o.) – az i, í, u, ú, ü, û betûk írása (m. 155., tk. 39. o.) – ritmusgyakorlat: mondókák ritmizálása b) Technikai gyakorlatok – ritmikus mozgással ének: Zsipp-zsupp, Ég a gyertya… – az elõzõ napi szövegek követõ olvasása 106
– képes mássalhangzók és a kép nélküli magánhangzók olvastatása versenyszerûen – Variációs játék: milyen betûket készíthetek a z, s, c betûkbõl? – analóg szósorok f, h, m, p betûkkel (2–3 betûs szavak, szósorkarton 7–8.) c) Ismeretszerzés – a zs, sz, cs betû-hang tanítása – elõmesélés a keretmese képérõl (tanulók-tanító) – hang-, betûelvonás, -összehasonlítás-, megkülönböztetés (hasonlítás egymáshoz és egyjegyû párjukhoz – hallás-látás megfigyeléspróba az y cserélgetésével – az összes kétjegyû gyors olvasása tárgyképpel társítva – sz, zs kikeresése, aláhúzása a szavakban, szómagyarázat: mázsa, szuszog, susog – írásvetítõrõl szó-kép egyeztetése (ház, tej, vaj) – összefüggõ szöveg vizsgálata: ki mit tud elolvasni belõle (egyéni próbálkozások) – a szöveg közös, követõ, hangos olvasása – játék ritmikus mozgással Írás – az i, í, u, ú, ü, û vonalelemeinek megfigyelése, kiválasztása az írott ábécébõl – a vonalvezetés megtanítása, írás fokozatok szerint – írás négyzetbe, vonalba d) Alkalmazó rögzítés – írás: a tanult írott betûk írása diktálás után a füzetbe – didaktikus játék: hunyócska – légzés-, hangerõgyakorlattal egybekötött „magánhangzó-kitaláló” a mondóka szavaiból felírt magánhangzók betûsorából – a szóegyveleg szétválasztása (tk. 39/4. f.) – a tankönyv 38. oldalán, a képen látható egyszerûbb szavak – szív, szõlõ, zsák, olló – kirakása a betûtáskából – artikulációs gyakorlat: a mondóka eléneklése í, ú, û betûkkel (tk. 39/3.) 107
14. Anyanyelvi foglalkozás (jsz., tm. 21. ó.) a) Tananyag: – a kétjegyû mássalhangzó és a kép nélküli magánhangzók gyakorlása (tk. 40–41. o.) – az i, í, u, ú, ü, û betûk írásának gyakorlása, a tanult írott betûk írása tollbamondás után, a tankönyv 40. oldalán található mondókák ritmikus gyakorlása b) Technikai gyakorlatok – a képes kétjegyû betûk gyors olvasása (csoportosítva), a mássalhangzók akadály szerinti csoportosítása, olvasása (2–3 betûs; 7–8 szósortábla) c) Alkalmazó rögzítés Szövegolvasás: – szövegelõkészítõ gyakorlat: szavak és képek összekötése szómagyarázat: kender, pisze, csóka, varjú (tk. 41/1.) – A tankönyv 40. oldalán az ábrák megtekintése után; próbáljuk kitalálni, melyik gyermekjátékot játsszák a gyerekek! Ki tud az 1. szövegbõl valamilyen szót elolvasni? – egyéni próbálkozások meghallgatása – A sorok közös, hangos elolvasása után játsszuk el a játékokat, tapsoljuk ki a sorok ritmusait! Az i-í, u-ú, ü-û írásának gyakorlása: – a betûk formai különbségének (és azonosságának) megállapítása – betûformázó játék: a betûk írása kapcsolási vonalak és ékezetek változtatásával – a betûk írása kicsinyítve Olvasás: – egy-egy versbõl a hallott szó válogató olvasása, aláhúzása (Egyszerû, rövid szavakat mondunk a 40. oldalról pl.: zsipp, csíp, pisze, nosza.) – a számneveknek megfelelõ betûk összekötése (tk. 41/3. f.) – a tanult magánhangzók közül 2–3 betû tollbamondás utáni írása 108
– a játékok éneklése, eljátszása (a négyzetbe helyezett kétjegyû mássalhangzók jelölését házi feladatnak is adhatjuk) – írás füzetbe (hf.)
15. Anyanyelvi foglalkozás (jsz., tm. 23. ó.) a) Tananyag: – a tanult hangok, kétjegyû betûk és kép nélküli magánhangzók gyakorlása – betûírás (tk. 42–43. o.) b) Technikai gyakorlatok – az elõzõ napi mondókák ritmikus elmondása, éneklése (légzésgyakorlat) – a tanult kétjegyû mássalhangzók hívókép segítségével történõ elolvasása – a magánhangzók és az egyjegyû párok gyors olvasása – egyéni és csoportos olvasás f, h, m, p betûvel 7–8. szósortábláról – kétjegyû betûkkel szavak olvasásának gyakorlása tábláról vagy írásvetítõrõl c) Önálló ismeretszerzés – szókép-kép összekötése (tk. 43. o., 3. f.); szókép-összekapcsolási gyakorlat (a baba testrészei és ruhái, 42. o.) – egyéni vállalkozókkal soronkénti olvastatás, értelmezés – csoportos hangos, kísérõ olvasás – közös elmondás, éneklés – mímes mozgással beszédtechnikai gyakorlat: „Lóg a lába lóga, nincsen semmi dolga, Hogyha dolga volna, a lába nem lógna.” (Weöres S.) d) Alkalmazó rögzítés Írás: – magánhangzók írása – írás tollbamondásra (a-á-i, ó-u) 109
– olvasógyakorlatok: elöl és hátul képzett magánhangzók gyakorlásával, légzésgyakorlattal egybekötve – szavak diktálása: át, fa és (betûtáskából elõre kitett mássalhangzók és magánhangzók közül a hallott szavak kirakása) – betûszintézis a képeknek megfelelõen (tk. 43. o. 1. f.) – didaktikus játék: A gazda rétre megy… (Fejlettebb fokon betûk helyett szavakkal is játszható. Minden gyerek egy-egy kartonra írt szót kap, a két legjobb olvasó megosztva kapja a kiosztott szavak listáját. Õk a gazdák. Felváltva olvasnak listájukról egyegy szót. A hívott szó tulajdonosa a nála levõ szó elolvasása után csatlakozik a gazdákhoz.)
16. Anyanyelvi foglalkozás (jsz., tm. 24. ó.) a) Tananyag: – az e, é betûk (hangok) olvasása, ejtése, írásának gyakorlása (tk. 44–45. o.) – olvasásgyakorlás kétjegyû betûkkel – a vers elmondása, játékos szövegmondás az e-é hangok képzésével b) Technikai gyakorlatok – kép nélküli magánhangzók és képes kétjegyû betûk gyors olvasása – analóg szósorok gyors, versengõ olvasása (7. és 8. szósortábla) – betûformázás kistáblákon vagy füzetben az eddig tanult írott betûformákkal – a b, d, p betûk idõre történõ kiválasztása a szavakból (tk. 45/1.) – artikulációs gyakorlatok (tiszta hangejtés a szavakban, helyes szájnyílás, légzésgyakorlattal is összekötve) – kétjegyû betûk kép nélküli, gyors olvasása – légzés-, hangerõgyakorlatok, magánhangzó-kitaláló a tankönyv 40. oldalának mondókáiból 110
c) Ismeretszerzés – – – –
szövegelõkészítõ gyakorlat, önálló munka (tk. 45/4.) Ki mit tud elolvasni a szövegbõl? (tk. 44. o.) soronkénti egyéni próbálkozások, közös követõ olvasás mimetikus játék (Két gyermek egymással szemben elindul, fejük felett kúpszerûen összekulcsolt karokkal. Az osztály kórusban mondja: Egy hegy megy (elindul az egyik), szembe jön egy másik hegy (másik is elindul szembe vele). Megszólal egymáshoz közel érkezve a két szereplõ: Te is hegy (másikra mutat), én is hegy (magára mutat), nekünk ugyan egyre megy (ketten együtt)). Írás: – az e, é betûk vonalvezetésének bemutatása, fokozatok szerinti írása (m. 157.) d) Alkalmazó rögzítés – didaktikus játék: Adj király betût! (Szemben áll két sor gyerek. Egyik sor kezében magánhangzók, másikéban mássalhangzók vannak. Aki a másik sor valamelyik betûjéhez a sajátját hozzátéve szót tud alkotni, az elkiáltja magát: – Adj király betût! A kért betû tulajdonosa mellé lép. Az a sor gyõz, amelyiknél elõbb elfogy minden betû. – a b, d, p betûk gyakorlása, gyors olvasása idõre betûszalagon (A tábla szélességû kartoncsíkra a téveszthetõ b, d, p betûk összekevert, nyomtatott betûit írjuk fel. Ezt a betûsort naponta olvastatjuk, elõször idõmérés nélkül, majd idõméréssel. Ajánlatos a kartonszalag túloldalára a z, s, zs, sz betûket felírni, s azokat naponta felolvastatni.)
17. Anyanyelvi foglalkozás (jsz., Kisbetûk írása, olvasása tm. 25. ó.) a) Tananyag: – összefüggõ szöveg olvasása, betûgyakorlatok (tk. 46–47. 1.) – b írása (m. 158. tk. 47/2. f.) – e, é, l, b összehasonlítása, kétjegyû betûk gyakorlása 111
b) Technikai gyakorlatok – lemezhallgatás: Tekereg a szél… (Regélõ (Dalok, versek). 1977, Hungaroton.) – a Mese c. vers közös elmondása légzésgyakorlattal – betûgyakorlás (ha nem mindenkinek szükséges, csak csoportosan végezzük, ezalatt az osztály betûválogatást végez a szövegben, vagy szókirakást a betûsínjében) – analóg szósorok versengõ olvasása az olvasótábláról: s, r, k és kétjegyûek (10. szórsortábla) – mássalhangzók (kép nélküli) olvasása csoportosítással: – f, v, z – m, b, p – k, g, h – a kétjegyû mássalhangzók olvasása az alábbiak szerint csoportosítva: – y-nal, – s-z-c-vel írhatók – kétjegyû betûkkel szavak olvasása írásvetítõrõl, tábláról, betûszalagról c) Ismeretszerzés Írás: – l, b írott alakjának bemutatása, vonalvezetése – l, b összehasonlítása e, é-vel (nagyság, vonalvezetés, hurokvonal) – betûírás fokozatok szerint, szavak írása Olvasás: – szövegelõkészítés: a hallott szavak kíséretében látott számok négyzetbe írása önálló megfigyelés segítségével (tk. 47/1. f.) – a Csalimese válogató olvasása, szövegrészenként figyeltetjük a szöveget (A nevelõ egy szót mond a mondatból, a tanulók pedig aláhúzzák a megtalált, elolvasott szót.) – soronkénti olvasás – egyéni próbálkozások – közös, követõ olvasás (A nevelõ körbejár az osztályban, figyeli, követik-e a szemek, az ujjak az elhangozó szöveget. Az elmara112
dóknak segít, hogy mindenki azonos szöveget mondjon, halljon és mutasson.) – a kis mese közös, mímes mozgással történõ elmondása d) Alkalmazó rögzítés Beszédtechnika: – az e hang gyakorlása: „Egyszer volt egy…” – ritmus- és ejtésgyakorlat – didaktikus játék: Hogy tetszik? (A táblára egy szót írunk pl. szakáll, tûz stb. A tanulók önállóan, némán elolvassák. Megkérdezzük: – Hogy tetszik? Mire használják? Hol található? A végén elolvastatjuk hangosan is, mely dolgokról olvastunk.) – a tanult betûk írása a vonalas füzetbe (hf. is lehet)
18. Anyanyelvi foglalkozás (jsz, Kisbetûk írása, olvasása, tm. 26. ó.) a) Tananyag: – összefüggõ szöveg olvasása, kétjegyû betûk gyakorlása (A tündér, tk. 48–49. o.) – l, b írott betûkkel szavak írása (tk. 49. o.) – olvasószalagon b, d gyakorlása b) Technikai gyakorlatok – lemezhallgatás: Bóbita (Halász Judit: Gyerekkor, 1994, Hungaroton.) – a dallam éneklése csoportos, ritmikus, mímes mozgás kíséretében – betûszalag olvasása nevelõi szemléltetõ eszközrõl és tk. 49/4. feladatáról (b-d tévesztés kiküszöbölésére) – verseny olvasás analóg szósorokkal (10. szósortábla) stopperral mérve c) Ismeretszerzés – szövegelõkészítõ-gyakorlat: szavak számozása, esetleg l, b betûk aláhúzása a szavakban (szómagyarázat: ihol jönnek, sáskahadak, fuvoláznak) (tk. 49/1.) 113
Szövegolvasás: – Pille, pille… (soronkénti válogató, ráismerõ olvasás; a nevelõ táncos mozdulatára kikeresik, aláhúzzák a táncol szót) – soronkénti egyéni, majd csoportos olvasás – a versike közös elmondása ritmikus mozgással kísérve – hangsúlyos részek keresése a versben (szakaszhangsúly) d) Alkalmazó rögzítés Írás: – betûformázó játék: (Írott l-bõl b-t alakítunk, mindkét betûhöz magánhangzós írott betûket kapcsolunk – nyomtatottról írottra másolás (tk. 49/2.) – tollbamondásra írás a füzetbe l, b betûvel – logikai játék (tk. 49/3.) – írás + hangejtés gyakorlása (az írás hf. is lehet) – mesekitalálás (szókincsfejlesztés a jobb oldal ábrája nyomán) Olvasás: – A tündér közös, követõ olvasása (aláhúzással jelölt betû nagybetû helyett) – közös mímes improvizáció, éneklés lemezhallgatás kíséretében
19. Anyanyelvi foglalkozás (jsz., Kisbetûk írása, olvasása, tm. 28. ó.) a) Tananyag: – a t betû gyakorlásával szövegolvasás (tk. 50–51. o.) – a t betû írása (t, l mássalhangzók idõtartama, m. 159. tk. 51. o.) b) Technikai gyakorlatok – analóg szósorok olvasása (10. tábla) légzésgyakorlattal egybekötve – légzés-, hangerõgyakorlattal egybekötött magánhangzó kitaláló a Pille, pille c. népköltésbõl c) Ismeretszerzés Szövegelõkészítõ gyakorlat (tk. 51/1.): – hallás után soronkénti számozás, visszajelzés 114
– hosszú mássalhangzó fogalma, kettõzés a szavakban (pl. itt, csitt) Szövegolvasás: – kép megtekintése (tk. 50. o.) – Megbeszélés: Kik tartoznak a családba? Kinek mi a szerepe? – néma, soronkénti olvasás (Ki mit tudott elolvasni, ki tudta az egész mondatot megérteni?) – mondatonkénti (soronkénti) elmondás vagy hangos egyéni olvasás (szavak értelmezése, ejtés, írás közti differencia) Írás: – a t írása fokozatokban, szavak írása (m. 159.) – hosszú mássalhangzós szavak helyesírása d) Alkalmazó rögzítés – szavak összekapcsolása a képekkel – a tankönyv 51. oldalán található 4. feladat önálló megoldása – ellenõrzés közösen – játék – utánzásos mozgással (babát is ringathat valaki), játékos utánmondás hangerõ váltással társítva (Halkítsuk a hangunkat, ha aludni kezd a baba!) – Tente, baba… eléneklése.
20. Anyanyelvi foglalkozás (jsz., Kisbetûk írása, olvasása, tm. 29. ó.) a) Tananyag: – Este jó… vers ráismerõ olvasása (tk. 52–53. o.) – a t írásának gyakorlása, két betûbõl álló szavak másolása, egykét szó tollbamondása, hosszú mássalhangzók megfigyelése a szavakban (ejtés-írás) b) Technikai gyakorlatok Olvasás: – analóg szósorok kétjegyûekkel (10. szósortábla légzõgyakorlattal egybekövet) – kétjegyû betûk gyakorlása kép nélkül, esetleg betûszalagról 115
Írás: – szóalakítás betûformázással (Táblán nagy alakú t betût négyzetbe írunk, utána olyan magánhangzókat kell illeszteni, hogy értelmes szavak legyenek belõlük. t betûhöz ú, ó, õ stb. betûk kapcsolása, 2–3 próbálkozás után a füzetben dolgozhat az osztály. – szókirakás betûtáskába c) Ismeretszerzés Olvasás: – szövegelõkészítõ szóanyag begyakorlása (szómagyarázat: víznótát fütyül, bogárkarika; helyesírási szempontú megfigyelése az ott, együtt, elolvadt szavaknak) – a vers további szakaszának soronkénti olvasása – önálló, néma válogató olvasás soronként, önkéntes jelentkezés alapján – közös, követõ olvasás – a vers további szakaszaiból próbálkozás: ki melyik szót olvasta el, értette meg d) Alkalmazó rögzítés Olvasás: – a tankönyv 53/2. feladatának megoldása (hf. is lehet) Írás: – nyomtatottról írott szavak másolása – logikai játék betûfordítással, a b-d betûk megkülönböztetése, szavak mondatba foglalása (tk. 53/4.) – logikai játék (tk. 53/5. f.) Lemezhallgatás: – Este jó… (Regélõ (Dalok, versek). 1977, Hungaroton.) – éneklés közben hangerõgyakorlat (utolsó szakasz halkítása, fokozatos halkítás a vers vége felé – csoportos, mímes improvizáció: „Altassuk el a babát!”
116
21. Anyanyelvi foglalkozás (tj., Kisbetûk írása, olvasása tm. 30. ó.) a) Tananyag: – Kiment a ház… c. népköltés olvasása (tk. 54–55. o.) – n, m, p írása (m. 159–160. o. tk. 55. o.) – kétjegyû betûkkel szavak olvasásának gyakorlása b) Technikai gyakorlatok – analóg szósorok: 10. szósortábla gyakorlása Beszédtechnikai gyakorlatok: – hangkapcsolatok gyakorlása (pl. elolvadt, mosdik, együtt) Szövegelõkészítés: – ráismerõ szókeresés, visszajelzés – n-m betûk a szavakban – hosszú mássalhangzók helyes ejtése a szavakban – szómagyarázat: zsup, vásár, fakalap c) Ismeretszerzés Olvasás: – a kép megfigyeltetése (Mi lehet a szövegben? Ki tudja elolvasni?) – soronkénti olvasás (egyéni-csoportos) – folyamatos olvasás – éneklés, a vers mozgásos éneklése (mimetikus játék) Írás: – m, n, p írása fokozatokban (könyvben, füzetben) d) Alkalmazó rögzítés Olvasás: – artikulációs gyakorlat hosszú mássalhangzókkal: pl. tessék, alatt, itt) – az értõ olvasás igazolására szavak képpel való összekötése önálló munkával (tk. 55/3.) Írás: – n, m, p betûvel másolás (3. feladat szavaiból: pipa, néni, banán) 117
– tollbamondás m, n, p betûvel „Tessék kérem…” kezdetû népköltés olvasása közösen (tk. 54. o.) – szituációs játék: Játsszunk vásárost! – ének: Kiment a ház…
22. Anyanyelvi foglalkozás (tj., Kisbetûk írása, olvasása, tm. 31. ó.) a) Tananyag: – n, m, p betûkkel olvasásgyakorlás (tk. 56–57. o.) – n, m, p betûkkel szavak írásának gyakorlása (tk. 57. o.) b) Technikai gyakorlatok – – – –
ének: Kiment a ház… (mozgással) analóg szósorok gyakorlása (gyorsolvasás) 9. szósortábla (4–5 betûs szavak olvasása) kétjegyû betûkkel kéttagú szavak olvasása tábláról vagy írásvetítõrõl Írás: – betûformázó játék: n betûbõl m vagy p betût alakítunk – n, m, p betûk kapcsolása magánhangzókkal a füzetben c) Ismeretszerzés – szövegelõkészítõ gyakorlat (57/1.) – szómagyarázat: ködmön, halom, csizma Szövegolvasás: – önálló, néma olvasás – szöveg és kép egyeztetése számozással (önálló feladatvégzés, visszajelzés) – folyamatos szövegolvasás soronként, egyenként – folyamatos olvasás hangosan, közösen d) Alkalmazó rögzítés – manipulációs feladatok: tk. 57/2., 3. feladatai (Az 57/4. nehéz feladat, differenciálásra ajánljuk!) – írásgyakorlás: 57/3. feladat (írottról írottra másolás) 118
– logikai játék, magánhangzócserékkel szó- és mondatalkotás, szómagyarázat, ejtésgyakorlat (munkalap 5. feladata) e) Szituációs játék – Elõzõleg hozott tárgyakkal vásárost játszunk. Idézzük a játékban a vásár hangulatát, forgatagát, az eladók kiáltsanak (hangerõ gyakoroltatása!). A vásárlók alkudjanak, fizessenek!
23. Anyanyelvi foglalkozás (tj., Kisbetûk írása, olvasása, tm. 33. ó.) a) Tananyag: – a h, f betûk gyakorlása szövegolvasással az 58. oldalon található népmese alapján – a h, f betûk írása (tk. 58–59. o., m. 161. o.) b) Technikai gyakorlatok – ének: Kiment a ház… – az „A” csoport elõzõ napi munkalapról másolja: alma, nap, lila – a „B” csoport szókártyákat (analóg szósor) és kétjegyûek betûkártyáit olvassa c) Ismeretszerzés – szövegelõkészítõ gyakorlat az olvasmány szavaival (tk. 59/1.) – helyesírási problémák kiemelése: király, fogott, hordó (írás-ejtés) – szómagyarázat: hála Szövegolvasás: – Kérdés: Te mit kértél volna? Mit kért vajon a halász? – a mese elolvasása soronként (önállóan) A szövegértés visszajelzése: – válogató olvasással és aláhúzással jelzik a kérdésre adható válaszokat – Kérdések: Mit kért a feleség elõször, ill. másodszor? Mi állt a ház helyén a mese végén? 119
– csoportos olvasás soronkénti megállással (Figyeljünk, hogy mindenki együtt haladjon, szemmel, ujjal követni tudja a hallott, olvasott szöveget.) – Adjunk címet a mesének! d) Alkalmazó rögzítés Beszéd-olvasás: – a mese elmesélése esti mese játékkal (TV imitáció mögé ül egy tanuló. Felhangzik az esti mese szignálja, a mesélõ elkezdi mondani a mesét.) Írás: – a h és f betûk írása fokozatok szerint
24. Anyanyelvi foglalkozás (tj., Kisbetûk írása, olvasása, tm. 34. ó.) a) Tananyag: – A kismalac és a farkas c. mese elolvasása – a h, f betûk írásának gyakorlása b) Technikai gyakorlatok – a h és f betûkkel szavak írása (másolás, szólamhangsúly, hangerõgyakorlás: erõsít-halkít) – az elõzõ napi mese folyamatos elmondása – légzéstechnika dallal: Mesepántlika; Ha én cica volnék… – írástechnika: h, f írásának gyakorlása betûkapcsolatokkal, nyomtatottról írottra másolás (tk. 61/3.) – analóg szósorok gyakorlása hosszabb szavakkal (10. szósortábla) c) Ismeretszerzés – szövegelõkészítõ gyakorlatok (tk. 61/1. f.) – gyorsolvasási gyakorlat írásvetítõvel (Az 1. feladat szóanyagából szóoszlopot készítünk. A fóliára egy karton-maszkot helyezünk, amelyen egy „szóablak” elõtt fel-le mozgatva a szóoszlopot, mozgó szöveget produkálhatunk. Ezt az eljárást ajánljuk a továbbiakban is gyorsolvasási gyakorlatként.) 120
Szövegolvasás: – önálló olvasási próbálkozás soronkénti megállással – Húzd alá a kérdésre adható választ a mesében: Hol élt a malac? Milyen állat jött? Mit csinált a farkas a leforrázás után? – mondatonkénti egyéni, hangzó, csoportos követõ olvasás d) Ismeret alkalmazása Manipulációs feladatok – nyomtatottról írottra másolás (tk. 61/3.) – magánhangzókitaláló, majd ritmusvisszadobó korábbi mondókákkal – játék a betûkkel: (Egy-egy halmazkarikában magánhangzók és mássalhangzók vannak. Önálló szókirakási próbálkozás a halmazkarikában látható betûkkel. Differenciálás címén leírhatják néhányan a szavakat. A munkáltatás elõtt adjunk címet a halmazkarikáknak.) Beszédfejlesztés: – soronkénti, mondatonkénti mesestaféta (A padsorban egymás után ülõ gyerekek egymást váltva mondják el mondatonként összetéve a mesét.) – gyorsasági ejtési gyakorlat: Kifelé megy… – két szereplõvel, narrátorral a mese elbábozása – elmondhatjuk a mesét A buta kismalac címmel is – éneklés: Egy kis malac röf, röf, röf…
25. Anyanyelvi foglalkozás (jsz., Kisbetûk írása, olvasása, tm. 35. ó.) a) Tananyag: – szövegolvasás gyakorlása k betûvel: Elgurult egy rézgaras c. mese. – a k betû írása (tk. 63. o. m. 162.) b) Technikai gyakorlatok – légzéstechnika: elöl és hátul képzett magánhangzók 121
– kommunikációs gyakorlat: az elõzõ napi mese folyamatos elmondása önállóan, (félreproduktív beszéd) „Esti mese” játékkal Olvasástechnika: – 9–10. szósorkartonról kétjegyû betûkkel szavak olvasása – magánhangzó-kitaláló a szósorkarton szavaival c) Ismeretszerzés – szövegelõkészítés (tk. 63/1.) Szövegolvasás: – Figyeljük meg a képsort! Olvasás nélkül próbáljuk kitalálni, mirõl szólhat a verses mese! – önálló olvasási próbálkozás – a számok beírása a hozzá illõ kép üres négyzetébe – szómagyarázat: gabona, bögye, rézgaras – közös, hangos olvasás Írás: – a k vonalelemeinek bemutatása – megfigyeljük a három vonalelemet a tankönyvben is – írás fokozatokban (m. 162.) – betûformázó játék h-f-l-b-k betûkkel d) Alkalmazó rögzítés Manipulációs feladatok: – a tankönyv 63. oldalán lévõ 3. feladat önálló megoldása – szókeresõ számok segítségével: Pl. keresd a 10. kartonról a 23-as szót (zseb) Kommunikációs gyakorlatok: – A vers összefüggõ elmondása közösen és egyénileg. A közös elmondást játékos mozgással kísértetjük. – Kérdés-felelet játék: vagy egy tanuló kérdez az osztálytól vagy egymástól kérdeznek a gyerekek a mesével kapcsolatosan. Mi gurult el? Ki kapta fel? stb. – írás: a k betû írása a füzetbe (hf.) 122
26. Anyanyelvi foglalkozás (jsz., Kisbetûk írása, olvasása, tm. 36. ó.) a) Tananyag: – a k betûk gyakorlása (tk. 64–65. o.) – a k betûvel szavak írása, ritmusgyakorlat: Nekeresdi szekeres (e, k, r hangok tiszta képzése, gyakorlás) b) Technikai gyakorlatok – az Elgurult egy rézgaras c. vers részleteinek kitalálása a felírt magánhangzósorokból – dallam kitalálása a versre – a k és f betûs szavak olvasása írásvetítõrõl – a k-g (zöngés-zöngétlen) hangokból álló szavak megkülönböztetõ olvasása: kéz-géz, kép-gép, rak-rag, rák-rág, köb-göb, bakó-bagó, vakon-vagon, fok-fog, szak-szag, komoly-gomoly c) Ismeretszerzés – szövegelõkészítés (tk. 65/1. f.) – önálló olvasási próbálkozás soronként – a szövegértés visszajelzésére számozott mondatok számainak beírása a képek üres négyzeteibe – folyamatos soronkénti olvasás egyéni és csoportos követõ olvasással – szövegértési próba aláhúzásos válaszadással (tk. 65/2. f.) d) Alkalmazó rögzítés – szómegértés jelzése aláhúzással, kép-szó összekötésével, válogató másolással (tk. 65/4.) e) Beszédfejlesztés – játék – a nyelvtörõ közös elmondása a 64. oldalról közös, csoportos követõ olvasás után; (gyorsasági gyakorlat, ritmus- és hangerõváltással egybekötve) – címadás a szövegnek – mese kitalálása az esemény és a szereplõk megváltoztatásával 123
2. melléklet
A betûtanításhoz használt mesék Szerzõ: Balogh Beatrix
Az írógép meséje (Az i, í, m, v, p, s betûkhöz) A hatalmas, sokemeletes irodaház csupaüveg falai feketén csillogtak az éjszakában. Néma csend volt, aludtak az emberek, a székek, az íróasztalok, az írógépek. Csak egyetlen egynek nem jött álom a szemére, pedig ugyancsak sokat kopogott õ is azon a napon. A szép, piros írógép egy kicsi szobában lakott. Egész nap felnõtteknek való hivatalos írásokat kopogtatott, pedig õ mesét szeretett volna írni. Mesét a gyerekeknek. Talán azért volt ilyen, mert piros színûre festették. – Miért ne írhatnék most egyet? – gondolta. Úgy is tett. A benne felejtett papír megtelt apró, fekete betûkkel: „Élt egyszer a nagy hegyek között egy öreg indián. Egyedül volt, fiai elhagyták, mert nem akartak az erdõben élni. Az öreg indián tudta, hogy rosszul megy a soruk a világban. Szeretett volna segíteni rajtuk. Ahogy ott ült a szép mintákkal kifestett sátor elõtt az az ötlete támadt, hogy farag egy pipát. Nagyon szép pipa lett. Belefaragta a hegyek színét, az erdõ leheletét, a fû zizzenését, az õzek vágtatását, a szél zúgását. Amikor készen lett, szólt egy madárnak, hívja haza a fiait. A madár el is ment, de nem találta meg õket. Akkor a villámot kérte meg, vigye el az üzenetét. Elszáguldott a villám, gyorsabban a madárnál. Jött is a három fiú nemsokára. Az öreg indián egyetlen szót se szólt, csak rágyújtott a varázslatos pipára. Mindegyik fiú szívott belõle. Körbe járt a pipa, és mire kialudt, a három fiú nem akart többé visszamenni a városba, a nagy házak közé. Örökre ott maradt az erdõben.” A kis piros írógép nagyot sóhajtott, és fáradtan elaludt. Éppen akkor, amikor a felkelõ nap elsõ sugara megcsillant a legfelsõ emelet hatalmas ablakain. 124
A kis fa
(Az a, u, ú, l, f, h betûkhöz) A város szélén, ahol már csak itt-ott állt egy-egy kis ház, az autóút mellett volt egy kicsi kert. Csak az arra tévedõ állatok ismerték. Az autók elzúgtak mellette, észre sem vették. A kert nem sokat törõdött ezzel, jól érezte magát, akár sütött a nap, akár esett az esõ. Télen meleg bundát öltött és aludt tavaszig. Most éppen nyár volt, a kis kert a legszebb ruhájában pompázott. Kerítése mentén – körbe-körbe – virágok nyíltak. Aztán a zöldségek következtek, guggoltak a kövér káposzták, pirosodtak már a paprikabokrok. Közöttük összevissza futkározott az uborka. Az út szélén egy kis fa állt. Minden évben nõtt egy kicsit, amíg olyan magas nem lett, hogy kiemelkedett a többi növény közül. Megvastagodott a törzse, egyre szélesebb lett a koronája, kerek árnyékot vetett a földre. Észrevették a madarak is a kis fát. – Nini! – kiabált egy cinke. – Egy fa! Lesz hova házat építenem. Sehol sincs már errefelé fa. Azt hittem, el kell innen költöznöm. A ló is rácsodálkozott, amikor arra legelészett. – Milyen fa lehet? Mi terem majd rajta? A következõ évben a kis fa meghozta elsõ és egyetlen gyümölcsét. A fa alatt a hangya, a katicabogár, az ott legelõ lovacska, a fán a cinke, a rigó és egy holló vitatkozott. Találgatták, milyen gyümölcs lehet az az egyetlen. Piros volt, gömbölyû, kicsi szárával szorosan kapaszkodott az ágba. Egy napon elengedte a fát és lepottyant. Odaszaladt a hangya, a lepke. – Milyen kerek! – Milyen piros! – Milyen illatos! – mondták kórusban. Milyen fa volt a kis fa? Mi volt a fán? (alma)
125
Örök barátság
(Az ö, õ, e, t, b, k betûkhöz) Egy erdõszéli házikóban három állat lakott: egérke, kakaska és a béka. Jól megfértek egymással, végezte mindegyik a maga dolgát. A kakas a szemétdombot kaparta össze, a béka a legyeket kapdosta, az egérke pedig az éléskamrába gyûjtögetett élelmet télire, hogy ne éhezzenek, ha majd nem lehet kimenni a kis házból. Esténként kiültek a bejárati lépcsõre, és a holdfénynél meséket mondtak egymásnak. Egyik éjjel arra ébredtek, hogy valaki sírdogál az ablak alatt. Egy õzike volt, eltörött a lába, idevonszolta magát, hogy segítséget kérjen tõlük. Gyorsan bevitték a házba, bekötötték, eligazították a sérült lábát. Akadt széna is a ház udvarán, megkínálták vele a vendéget. Amikor meggyógyult az õzike lába, visszakívánkozott az erdõbe társai közé. A kis ház lakói szomorúan búcsúztak tõle. Mindegyiktõl kapott valami ajándékot. Az egér öt szálat adott a bajuszából. – Csak pöndörítsd meg õket, ha szükséged lesz rám – mondta az õznek. – Én öt tollammal ajándékozlak meg. Tûzd a füled mellé, ha hívni akarsz – mondta a kakas. – Én öt nádszálat hoztam a tóból. Ha beleesnél a vízbe én ott termek és kimentelek – így a béka. Az õz megköszönte az ajándékokat, még egyszer intett, aztán ugrott egyet és eltûnt a szemük elõl.
Az ûrhajó
(Az ü, û, é, á, o, ó betûkhöz) Tamás ügyes fiú volt. Mindent meg tudott csinálni, amit elképzelt. Az asztalán olló, ragasztós üveg, festék, kréta, fényes, színes papírok sorakoztak. Tamás egy napon izgatottan jött haza. Hallotta, hogy ûrhajósok vannak a Holdon. Õ is ûrhajósnak képzelte magát, aki azonnal a Holdra utazik. El is készített egy majdnem igazi ûrhajót. Ahogy for126
gatta, nézegette, úgy érezte, valami még hiányzik. Hát persze! Nincs benne ûrhajós! Kivágott gyorsan egyet, érem is került a ruhájára. Beültette a vezetõülésbe, majd az ablakhoz lépett. Az óráját figyelve számolni kezdett: öt… négy… három… kettõ… egy… zéró! Tamás felkiáltott! A kis ûrhajóból tûz csapott ki, éles fütyüléssel kerülte meg az ablak elõtt álló fát és eltûnt a szeme elõl. Ez elrepült. Csodálkozva nézett az égre. Egy holló rebbent fel az ágról: – Mit lövöldözöl? Majdnem eltaláltál – kiabált le. Tamás válaszra sem méltatta, sajnálta ûrhajóját. Elrakta az ollót, a papírokat, a ragasztós üveget. Nem volt kedve már másikat készíteni. Ám reggel, amikor kinézett az ablakon, meglátta ûrhajóját az egyik ágon. Amikor leszedte a fáról, egy kicsit kormos, egy kicsit horpadt volt. A benne ülõ ûrhajós ruháján az érem mellett egy csillag villogott.
Az elégedett róka
(A c, r, g, j, n betûkhöz) Tikkasztó meleg nyár volt, forrón sütött a nap. Olyan meleg, hogy még az erdõ vadjai is igyekeztek elbújni, árnyékos helyet keresni. Az õz, a vaddisznó is elbújt. A róka is hûvösebb helyre igyekezett. Egy hatalmas bokor árnyékában pihent és így sóhajtott: – Bárcsak jegesmedve lehetnék! Ekkor egy erdei manó ugrott eléje. Varázsszavakat mormolt, mire a róka jegesmedvévé változott. Hipp-hopp, egy hatalmas tenger jégtábláján ülve úszott a messzeség felé. Huh! De hideg van! – kiáltotta. Róka szeretnék lenni. De akkor már hiába kiáltozott. A manó nem jelent meg többé. Most már mi legyen gyerekek? Folytassátok a mesét ti! (A mesélést kivételesen most nem a tanulók kezdik a képrõl, hanem a nevelõ. Közben kirakják a soron következõ képes betûket, és a szokásos módon befejezik a mesét. A kérdés elhangzása után következik a gyermekek fantáziájának megmozgatása.)
127
A becsületes tyúkocska
(Az ny, gy, ly, ty, d betûkhöz) Sétálgatott az úton egy nyuszi, s egyszer csak talált egy gyûrût. Nagyon megörült neki. Csodálta, fényesítette, amíg csak olyan fényes nem lett, hogy megláthatta benne magát. Zsebre is tette. Örömében akkorákat ugrott, hogy fülével az ágakat verdeste. Az is lett a veszte. Nem vette észre, hogy a bundája zsebe lyukas. Amikor hazaért, a fényes gyûrût már hiába kereste. Addig ment, mendegélt, míg nem talált egy dobot. Nosza, kiszaladt az utcára és dobolva hirdette: annak adja a fél fülét és egy kiló csiribirit, aki megtalálja a gyûrût. Alig mordult kettõt-hármat a dob, egy tyúkocska szaladt a gyûrûvel feléje. Meg is kapta, ahogy illik a két kiló csiribirit. (Fantáziajáték: mi lehet a csiribiri?)
A kíváncsi zsiráf
(Az sz, cs, zs betûkhöz) Kíváncsi állat a zsiráf! Ez tegnap derült ki, mert amíg takarították az állatkertet, õ kisétált egy kis városnézésre. Ahogy ment, mendegélt, benézegetett az ablakokon. Hosszú nyakával belátott a legfelsõ emeletekre is. Látott a szobákban csillárokat, olyanok voltak, mint egy csokor csillag. Tálban szõlõt, szilvát, szív alakú párnát, kalitkában maradt, színes ruhaanyagot, ollót. Egy újságon két szemet, nem tudta, hogy az szemüveg. A földszinti üzletekben zsákot, üveget, zsebkendõt, szalámit látott. Csak szénát nem talált sehol. Egyszer csak hirtelen óriási szélvihar kerekedett. A ház nyitott ablakait csapdosta, a tárgyak pedig kiröpültek az utcára. Ott kavargott minden a zsiráf körül. Úgy elbámészkodott a hosszúnyakú állat, hogy nem is vette észre, mi van a lába elõtt. – Tessék a lába elé nézni kérem! Szétrombolja a házamat – hangzott egy vékony hang valahonnan a mélybõl. Lehajtotta hosszú nyakát a zsiráf, lássa már, ki kiabál ilyen ijedten. A nagy ház mellett kicsi házat vett észre. Mit látott a zsiráf? (csigát) 128
3. melléklet
Útmutató a szövegértés (írás, helyesírás, szövegalkotás) méréséhez I–II. félév A felmérés módja az I. félévben
A felmérõlapokat (két egymást követõ napon) január végén oldatjuk meg. A végsõ eredményt a két forduló átlaga adja. 1. feladat: 1. forduló: minden azonos kis-, nagy-, írott- és nyomtatott betû összekötése 2. forduló: írott betûk írottra másolása 2. feladat: A lerajzolt tárgyak képének és szóképének összekötése. Elõzetes megbeszélés után a munka önállóan folyik. 3. feladat: A csillaggal jelölt szavakat (önálló olvastatás után) nyomtatottról írottra másolják. 1. forduló: autó, tányér, fedõ 2. forduló: béka, nyúl, gyík 4. feladat: A betûkbõl egy-egy szót állítanak össze, majd írottan leírják. 5. feladat: Jól hangoztatott szavak leírása írott betûvel. (Elõzetesen közösen megszámláljuk a betûket, és nem látó-halló tollbamondás után íratjuk a szavakat.) 1. forduló: labda, füzet, ember (d-b csere, mássalhangzó-torlódás) 2. forduló: rózsa, kettõ, száll, egy, ló (kétjegyû és kettõzött betûk próbája + hosszú magánhangzó meghallása) 129
6. feladat: Mindkét fordulóban a feltett kérdésre egyetlen szó aláhúzásával kell válaszolniuk. Hasonló feladatokat végeztünk már az I. félév folyamán. A jelenlegi feladatmegoldást egyértelmûsítés céljából elõzze meg egy közös, a táblánál történõ megoldás és megbeszélés.
A felmérés (szövegértés, másolás, tollbamondás, szövegalkotás) módja a II. félévben A felmérés menete Az olvasást adott jelre minden tanulónak egyszerre kell elkezdenie és az aláhúzásokat is folyamatosan, olvasás közben kell végeznie. (A szöveg mondatai közt elrejtett 3 szóalternatíva egyikét – amely értelem szerint a mondatba illik – kell aláhúzni.) Az olvasás megkezdésének pillanatában a pedagógus beindítja a stoppert. A kezdés után a nevelõ újabb utasítást, segítséget nem adhat. A rendelkezésre álló 10 perc letelte után minden tanulónak abba kell hagynia a munkát. Aki annyi idõ alatt nem olvasta el (végezte el) az egész feladatot, az olvasást az adott jelre abbahagyja, és a megfelelõ betûnél függõleges vonalat húz. Aki 10 percnél elõbb elkészül, jelentkezik a pedagógusnál. A nevelõ a leolvasott idõt felírja a felmérõlap aljára. A munka megkezdése után egyszerre figyeljük a stoppert és az osztályt. Amikor egy tanuló feláll, az óraállást megjegyezzük, s ezt az idõpontot írjuk a hozzánk érkezõ tanuló lapjára. (Több egymás után érkezõ tanuló esetében 5–5 másodperccel többet írunk a lapokra. Ha így járunk el, egy viszonylagos reális átlageredményt kapunk.) A néma olvasást (aláhúzást) írásbeli munka követi. Célja az önálló szövegíráson, tollbamondáson keresztül az íráskészség és a helyesírási szint mérése. Ez a feladatlap alsó részén látható vonalazott sorokban történik. (Amely feladatlapon az elõre nyomtatott sorok kevésnek bizonyulnak, ott elõre elkészített vonalas lapot adunk pótlásul.)
130
A szövegértésméréshez csatlakozó írás-, helyesírási feladatok 1. Csak egy öreg néni c. szöveghez a) Másolás nyomtatott szövegrõl írottra – Másolja le a tanuló a szöveg elsõ mondatát. – Másolja le a tanuló a szöveg (nagybetûs) címét írott kisbetûkkel. b) Tollbamondás – Télen hull a hó. Vörös az orrunk. Fázik az ujjunk. c) Elhangzó kérdésre önálló válaszmondat megfogalmazása – Kérdés: Miért dicsérnéd meg Cilit? 2. Jancsi és az évszakok c. szöveghez a) Másolás nyomtatott szövegrõl írottra – Másolja le a tanuló a szöveg elsõ mondatát. – Másolja le a szöveg (nagybetûs) címét írott kisbetûkkel. b) Tollbamondás – Nyáron érik a meggy. Jancsi öccse ibolyát, rózsát szed. c) Elhangzó kérdésre önálló válaszmondat megfogalmazása – Kérdés: Mit gondol Jancsi az évszakokról? Mindkét felmérés idõpontja (ajánlatunk szerint) március közepe. (A további felmérési szövegek címe után nem írjuk ki újra a feladattípusokat, hanem csak a), b), c) jelöléssel utalunk rájuk.) 3. Két kis kecske c. szöveghez a) A feladatok az elõzõekkel megegyeznek. b) A hídon két kecske állt. Ott folyt alattuk a víz. c) Írd le, mit tett volna két másik okos kecske! 4. Bodri kutya és a csont c. szöveghez a) A feladatok az elõzõekkel megegyeznek. b) Bodri mókust és õzet látott. A patak mellett dinnye nõtt. 131
c) Írd le, mi a véleményed Bodriról! Mindkét felmérés idõpontja április közepe. 5. A mi tudományunk c. szöveghez a) A feladatok az elõzõekkel megegyeznek. b) Õsszel elszáll a gólya. Tavasszal Mihály könnyezve köszönti. c) Írd le, te miért szeretsz vagy nem szeretsz iskolába járni! 6. A szamár és a kutya c. szöveghez a) A feladatok az elõzõekkel megegyeznek. b) Egyik állat sem akart rosszat. Az asszony füttyentett Bundinak. c) Írd le, mi a véleményed a szamárról! Mindkét felmérés idõpontja május közepe. A felméréseknél az 1. osztály követelményszintjét meghaladó feladatokat (pl. önálló megfogalmazás és annak helyesírási vetülete) csak önmagunk tájékoztatására, nem pedig a tanuló értékelésére végezzünk! Értékelésünknél azonban felhasználhatjuk a kötelezõ szóanyag helyesírási anyagát, a magánhangzók hosszúságának jelölését. A tollbamondásnál a tantervi követelményszint szerint, a figyelmet a mondatkezdõ nagybetûkre és a mondat befejezésére irányítjuk. Az önállóan megfogalmazott mondat tartalmánál érdekes mutató az elolvasott szöveg lényegének meglátása, a mondat teljessége, terjedelme, a tanuló szókincse. Az olvasásteljesítmény értékét az elolvasott szótagok számának idõvel való elosztása adja. Külön mérjük, de elsõként értékeljük az olvasott szövegben található szóalternatívák helyes aláhúzását. A kétfordulós mérések feladatait – az osztályt A és B csoportra osztva – váltakoztatva végeztessük el.
132
4. melléklet
Élethelyzetek, szituációs gyakorlatok a nagybetûk tanításához (Betûvásár) 94. oldal
Tegyen fel kérdéseket a nagylány a mamának az illusztráció alapján! Altassunk, ringassunk babát a korábban tanult altatókkal! (Erõsödõ, halkuló zene, a baba alszik, ébred, növekedik.) 96. oldal Keressünk lovagoltatós mondókákat, babasétáltatókat, amire ritmikus mozgást is produkáltathatunk! Keressünk hozzá illusztrációkat! 98. oldal Csoportos mímes improvizáció: fázunk, didergünk, napozunk, izzadunk. Magas hóban, nagy csizmában lépkedünk, hógolyókat dobálunk, lejtõn lefelé futunk. Zenei rejtvény: esti dal, téli dal, nyári dal egyeztetése a szöveggel (visszajelzés: aláhúzással a szövegben). A felismert zene témájának mímes bemutatása. 100. oldal Óracsengetés után a „csengettek” szó aláhúzása a szövegben. Mímesen 6–8 gyerek bemutatja a vastapsot, az osztály elolvassa a szövegben a vastapsra vonatkozó mondatot, s a „vastaps” szót aláhúzza. A bábok bukfenceznek, az osztály aláhúzza a szót. A bábok beszélnek, technikai gyakorlatot végeznek, az osztály leírja a szót, vagy a táblára írt szavak közül kiválasztja a megfelelõt. Pl. pösze volt, motyogott stb. Ismerjék fel a bábok tevékenységérõl a 101. oldal 3. feladatának mondatait! 133
102. oldal Mesemondó vagy vendégváró szituációk teremtése. Pl. elõzetes összebeszélés egymás közt, vagy a tanítóval, milyen vendégeket fogadnak majd. A kiválasztottak köszönnek, felveszik a kapcsolatot, rövid párbeszédet folytatnak. A megszólítás, köszönés nyomán az osztály leírja vagy a tábláról kiválasztja az ott látható szavak közül, hogy ki lehet a vendég. Utcai találkozást is mímelhetünk hang nélkül. Feladat: találják ki, kivel találkoztunk. (ölelés, csók, kézfogás, kalapemelés stb.) 104. oldal Találjanak ki szöveget a tankönyv elsõ képérõl: mi lehet a mosolygós gyerek híre? A tanító mímje után találják ki, mit hallott a telefonban. (Megrémül, boldog örömérzést mutat stb.) Az üzenet kitalálását mutassa az osztály az arcán. 106. oldal Újságárus játék. Találjon ki elõbb a tanító híreket, majd az osztály. A gyerekek elõre figyelhetik több napja a napi érdekességeket az újságban, tévében, rádióban. Hiányos újságfeliratot is felvillanthatunk. Írják le a hiányzó nagybetût írottan. 107. oldal Zenés gyakorlat: Mit álmodhat Móni? (Lágy dallamra, harsogóra; álomkitalálás) 110. oldal A lap alján látható képsorról fogalmazás elõkészítése (mondatok alkotása a képrõl). A 3. képrõl játsszák el a Télapó fogadásának szituációit. Kapjon a Télapó levelet (panaszkodó szülõtõl, gyerektõl, tanítótól). Egy télapó arcáról olvassák le, mi állhat a levelében.
134
112. oldal Zene (erõsödõ, halkuló). A hóember növekszik (guggolásból indítva), fogy. Megszólal a villanyrendõr (karmozdulatok megfigyelése). Érdeklõdjön, szólítson meg egy rendõrt a gyerek, kérjen eligazítást! Legyen botos öregember, vak ember, kisgyermek az utcán! Vegye fel a kapcsolatot, szólítsa meg, miben lehet a segítségükre! 114. oldal Vihar van, hófúvás. Találják ki a zenérõl és egyeztessék a képekkel! A nyuszi viselkedésébõl találjuk ki az idõjárást. Fordított feladat: zenére, elmondott (tanítói) szövegre találjanak ki mímes mozdulatokat. 116. oldal A Fenyõcske növekszik. A zene örömöt, szorongását, meglepetését fejezi ki. Keressünk a zene hangulatához illõ mondatot a szövegben! Húzzuk alá! A vers egy-egy mondatát játsszuk el! 120. oldal Mit tehetünk, ha olyan ajándékot kapunk, aminek nem örülünk? Helyes és helytelen viselkedések mímes bemutatása a tanító által. (Kisarkítjuk az õszinte és az õszintétlen magatartást. Hogyan ajándékozzunk?) Adjunk át valamilyen csomagot! Találjanak ki (írjanak le) a gyerekek önállóan hozzáillõ jókívánságokat különféle alkalmakra (névnap, karácsony, szülinap)! Játsszák el, mit kell tennie a megajándékozottnak! (A virág kibontása, vízbe rakása, gyönyörködés benne, a csomag kibontása stb.) Helytelen viselkedés megfigyelése (félreteszi a kapott ajándékot, fitymálja stb.). 122. oldal Tanítói mímelés alapján mondatkeresés a szövegbõl. (Elõzetes megbeszélés után gyerek is végezheti a bemutatást.) Bemutatható 135
mondatok: K. Dani bácsi öreg volt. Mindig morcos volt. D. bácsi az ablakból nézi a gyerekeket. A gyerekek félnek tõle. Játssza el a tanító, hogy ajándékot kapott! A gyerekek találják ki, mi lehet az ajándék! (óriási cserép virág, egy tükör, egy sál „felpróbálása”, egy cipõ nézegetése a tükörben, egy gyûrû, egy kalap megcsodálása, egy eleven kiskutya, amelyik még nem szobatiszta és az ölembe kaptam) 126. oldal A 110. oldal ötleteinek felhasználása itt is lehetséges. Színek válogatása a képekhez. Mivel fogod kiszínezni? Szövegrészek kikeresése mímes bemutatás nyomán. Az illusztráció nyomán találják ki, mint mondhat a Télapó az 1. kép jobb felsõ sarkában! 128. oldal Téli sportok mímes bemutatása. Hirdetésszöveg fogalmazása egy elveszett macskáról. Elõzetes, otthoni feladat is lehet a felkészülés. A szülõ is segíthet és a napközis tanító is. Az elveszett macskának név kitalálása, a macska elõzetes otthoni lerajzolása a hirdetõújság számára. Hirdetés jelenik meg az írásvetítõn. (Lehet benne hiányos mondat, hiányos adat is, egészítsék ki a gyerekek.) Mímes bemutatási lehetõség: kiemelem a kismacskát a hóból, bebugyolálom, átadom a kórházban az ápolónak, megsimogatom. A macska viselkedését is mímelhetjük. 130. oldal A sóska növekszik (a versben). Surranjon, lopakodjon, settenkedjen a gyík! (A feladat a fenti szavak táblánál történõ olvasásával is összeköthetõ.) Legyünk büszke kakasok a szemétdombon! Két kakas szembetalálkozik, összevész a zsákmányon. Tanítói mímes bemutatás nyomán ismerjenek fel a gyerekek állatfajtákat! 136
132. oldal Szituációk: valaki betoppan, restelkedik, türelmetlenkedik, idegesen várakozik. 134. oldal Hangutánzó játékok: Kár, káár stb. 138–142. oldal Konyhai eszközök, közlekedési eszközök hangjának utánzása, cselekvéssor kitalálása mím után (habot, ver, eszik, iszik, mosogat).
137
5. melléklet
Kreatív játékok és készségfejlesztõ gyakorlatok a Gyermekvilág c. könyvhöz
1. Kifejezõ, beszédfejlesztõ (a beszélõ szándékát érzékeltetõ) olvasás Fontosnak tartjuk a tanítói bemutatást és a kijelölt szövegrészek (párbeszédek) elõzetes bejelölését (nyomatékkal, szünettartással). Rendszeresen figyeljük, figyeltessük meg az illusztrációban kifejezõdõ szereplõi magatartást, kerestessük – válogató olvasással – a képek által ábrázolt mondatokat, szövegrészeket! 32. oldal „Én vagyok az elsõ!” „És én?” „Megmondom az igazságot.” (Olvasd fel dicsekedve, hencegve, szerényen stb!) 40. oldal „Még hogy mi vagyunk csúnyák, rútak?” (ijedten, szomorúan, sértõdötten) „No megállj!” (fenyegetve, rosszat sejtetve) „Jesszus! Te, anyu!” (ijedten, gyanakodva) 30. oldal „Miért nem tudsz hát?” „Már hogy tudnád te azt?…” „Mesebeszéd…” (sürgetve, ingerülten, kételkedve, bíztatva, nagyképûen) „Én is tudnék annyit, mint te.” (szerényen, önbizalommal, magabiztosan) 46. oldal „No lám…” „Én vezetem…” (kérkedve) „Ami neked térdig…” (viccesen, játékosan) „…Vigyél át…” (ijedten, könyörögve, fenyegetõzve, kétségbeesetten) 110. oldal „Kifényesítenek?… (csodálkozva, kételkedve, reménykedve) „Menjünk világgá!” (beletörõdve, reménykedve, helyeselve) 138
114. oldal „Hintázzunk!” (kérve, követelve, nyûgösen) 116. oldal „Jaj! Csak ne rajtam…” (reménykedve, könyörögve) „Most megmutatom nektek!” (dühösen, acsarkodva, fenyegetve) 120. oldal „Jó napot!” „Viszontlátásra! Visznek!…” (bizakodva, lemondóan, hencegve) 124. oldal „Én vonatra ülök…” (határozottan, határozatlanul, felsóhajtva, elszántan) „Ugyan!… Micsoda?” (kételkedve, kihívóan) 126. oldal A zsiráf könyörögjön, reménykedjen, követeljen, szépen kérjen! (Vajon mikor ér el nagyobb eredményt a fényképésznél?) 128. oldal „Vigyázz te törpe!” (sértõen, megalázóan, gügyögve, kedvesen, egy pici gyereket biztatva) 130. oldal A párbeszéd kidolgozása a fenti módon. 140. oldal „Merre jártál? Mit láttál?” (kíváncsian, érdeklõdõen, faggatva, a hallottakban kételkedve) 144. oldal „Gyere, meg kell menteni…” (ijedten, elszántan) „A viszontlátásra! El kell válnunk! Jön…” (bizakodva, bíztatva, örömmel, lemondóan búcsúzkodva) 154. oldal „Mi történhetett? (kíváncsian, ijedten) „Holnapra végem!” (lemondóan, kétségbeesett kiáltással) „Még ilyet!” (csodálkozva) 139
Fontos, hogy a gyakorlatokat ún. „beszélõ olvasással”, egymással versengve végezzék naponta. Játsszanak a saját hangjuk színével, erejével! Érzékeltessék az ellentétes érzelmek kifejezhetõségének lehetõségét! A tanító adjon mintát, és az utasításokban használjon sok-sok jelzõt, amivel tudatosan, indirekt módon hallásemlékezet útján végzi a szókincsfejlesztést!
2. Beszéd- és légzéstechnikai gyakorlatokra alkalmas feladatok E technikai gyakorlatokhoz elsõsorban a saját tankönyvünk szövegeit ajánljuk felhasználni. Fontosnak tartjuk – az integrált fejlesztés érdekében – azt is, hogy az egy-egy foglalkozáson felhasznált gyakorlatok lehetõleg illeszkedjenek a témához, amit a tankönyvi szöveg nyújt. Gyakran kerüljenek elõ korábban olvasott, tanult nyelvtörõk, gyermekmondókák, versek a tankönyvünkbõl, akár az I. kötetbõl is. Ezekkel végeztessük a kötelezõen elõírt napi légzés-, ritmus-, hangadás-, artikulációs-, hangerõ- stb. gyakorlatokat! Erre nyújtunk néhány (tankönyvi oldal megjelölésével) példát a következõkben. Légzés-, és hangerõváltó gyakorlatokra alkalmasak pl. a 134. oldalon kezdõdõ fejezet szövegei. Mondatbõvítéssel növekedõ szövegeket alkothatunk. 149. oldal A gólya kiszáll a fészekbõl. A gólya kiszáll a fészekbõl és odarepül a fészekre. Odarepül a fészekre és rászáll a fészekre. stb. 150. oldal 3. feladat: A fecskék elszenderedtek. A fecskék elszenderedtek és elszundítottak. Elszundítottak és elbóbiskoltak. Elszenderedtek, elszundítottak és elbóbiskoltak stb. (szókincsfejlesztõ rokon értelmû igék gyakoroltatásával). 153. oldal Hasonló gyakorlatok végezhetõk mondatbõvítéssel a tárgyakkal. Erre alkalmas oldalak pl. 104. (tanszerek), 106. (különféle tár140
gyak), 108. (a néni csomagjában található eszközök), 113. (cipõféleségek), 115. (hintaféleségek), 119. (takarító, tisztító eszközök), 122. (közlekedési eszközök), 85. o. (Én az iskolába trolival, vonattal stb. járok.) 65/3. (orvosi eszközök), 65/4. (testrészek), 59/4. (órafajták). Az 50. oldalon Pista fiókjában található tárgyakkal bõvítjük az alapmondatot. A 80. oldalon nem csak a ház körül élõ állatokat sorolhatjuk fel, hanem a vers mondataival bõvíthetjük az alapmondatot. Indításként: 6. o. Szem nélkül… Ritmusgyakorlatra különösen a versikék, mondókák alkalmasak. Pl. 7. o.: Pont, pont…; 8. o. Hát nem érdekes?; 10. o. Déli felhõk; 12. o. A kerti tó; 14. o. Füleden berepül…; 18. o. Kerti vetemények (kiemelten ajánljuk légzés-, hangerõ gyakorlatra, szünettartás bejelölésével, pótlevegõvétel gyakorlására is!); 22. o. Orbán; 31. o. Kézzel futok…; 41. o. Ec-pec…; 49. o. Tarkakutya…; 50. o. Népi mondóka; Artikulációs gyakorlatok: • a z, s, sz hangok gyakorlására: 15. o.: Zim, zum…; 59. o. Este…; 78. o. Biztatás; 100. o. Vihar; 103. Tûz, víz…; 148. o. Gólyák; • a z hang gyakorlására: 152. o. Mézgyûjtõ; • az sz, l, s hangok gyakorlására: 165. o. Lepkehívogató; • a cs hang gyakorlására: 144. o. Biztató; • az l, r hangok gyakorlására: 22. o. Orbán; • az r hang gyakorlására: 128. old: Volt egyszer…; • a gy, d hangok gyakorlására: A veréb; • az l, r hangok gyakorlására: 122. o. Roller; • a d, b hangok gyakorlására: 102. o. Dib-dáb…; • a gy, d hangok gyakorlására: 124. Az eddig leírt gyakorlatok vizuális felfogás nyomán szerzett ismeretek visszajelzéseibõl álltak. Fontosnak tartjuk azonban az auditíven szerzett, felfogott – és rövid távon elraktározott szavak, mondatok, szövegrészek vizuális visszakerestetését is. Ezekkel a gyakorlatokkal a hallásemlékezetet fejlesztjük. Valamennyi eddig elmondott gyakorlat alkalmazható ilyen céllal is. A különbség csupán az, hogy az olvasást ilyenkor nem vizuális tevékenység (olvasás) elõzi meg, hanem elhangzó mondatokból kell kiválasztania az olvasónak a tan141
könyv szóhalmazából (szövegelõkészítõ szóanyagából) azt a szót, amelyik benne volt a hallott mondatban. Egy pl.: Elhangzó mondat (magnón vagy élõszóban) a 20–24. oldalak szövegéhez: A gyerekek egy csokoládéútra bukkantak. A visszajelzésnél a csokoládé és a bukkantak szavak megjelölését kérjük. Ez a gyakorlat egy nehezített fajtája a korábban végzett szövegelõkészítõ „ráismerõ” szóolvasásnak. Itt már nem egy szó, hanem egy egész mondat elhangzása után kell megtalálni a keresett szót. Olvasási gyakorlatok Az I. kötetben már megismert mondatfajták gyakoroltatását segíthetik a jobb oldalakon megjelenõ kérdõ mondatokkal történõ visszajelzések. A gyakorlat nehéz, inkább a félév második felében ajánlott. Pl.: 95. o. 2. feladat. Kivetített mondat: Kórónak nézte. Még jobb, ha csak egy szót villantok fel: „kórónak”. Az olvasó húzza alá azt a kérdõ mondatot a 3 mondat közül, amelyikhez a válasz illik. (Minek nézte a kecskét?) A gyakorlat természetesen csak a szöveg feldolgozása, a feladat önálló megoldása után végeztethetõ felvillantásos, gyorsolvasó gyakorlatként. Egyéb – szótani, mondattani, hangtani – gyakorlatok Kivetített mondatok hiányzó mondatvégi írásjeleinek lejegyzése a füzetbe. Kivetített mondatrajz nyomán az olvasmány egy-egy jellegzetes mondatának felismerése, megszámozása, majd visszaolvasása. Kivetített mondatrajzra mondat kitalálása szabad megfogalmazásban. Egyetlen megkötés az, hogy a mondat az olvasmány témájába vágjon, s a tanuló ügyeljen a mondatrajzon jelzett írásjelek (mondatvégi írásjel, vesszõ, ékezet), tulajdonnév megjelenítésére a megfogalmazott mondatban. Szinonimák (rokon értelmû szavak) megkeresése számozás segítségével: Pl. a lelte szónál kivetítve: 1. kereste, 2. kutatta, 3. találta, 4. rábukkant. Megoldás: 3., 4. – A szövegelõkészítõ szavak (jobb o. 1. gyak.) magán- vagy mássalhangzóinak (szótagjainak) kivetítése után ismerje fel a gyerek a felvillantott betûkbõl, szótagokból a szóhalmaz megfelelõ szavát. 142
Kivetített mondatrajzra írjon mondatot. Halláscsiszoló gyakorlat. Naponta, de legalább hetente kétszer ajánlott. Az elhangzó szóból csak a helyesírásilag problematikus szórészt (betût, betûket) jegyzi le a tanuló. Pl. hallottam elhangzása után: ll-tt, adta elhangzása után dt. A helyesírási problémát nem tartalmazó szavaknál vízszintes vonallal jelzi a szó problémamentes voltát. Ékezethiányos, betûhiányos, betûcserés mondatok kivetítése után jegyezze le vagy a hiányzó (hibás) betût, vagy az egész szót helyesen! Cselekvések, tulajdonságok és fõnevek válogatása a szövegelõkészítõ szóanyagból. Összetett szavak tagjainak egyeztetése állandósult szókapcsolatokkal: Példa Megoldások 1.
fej
1.
hasogató
2.
fül
2.
hõs
3.
száj
3.
facsaró
4.
ujj
4.
csóváló
5.
orr
5.
lenyomat
14, 21, 32, 45, 53
Szótagválasztó gyakorlat: lap Ka
ti csa
Megoldások: 1.
kalap
2.
Kati
3.
kacsa
A gyakorlat a tulajdonnév és köznév felismerésének, helyesírásának elmélyítését szolgálja. Helyes, ha ezt igen gyakran végeztetjük az írott betûs szavak, fõként nagybetûk kapcsolódási gyakorlataival egybekötve. 143
Nagybetûs szavakkal kapcsolatos gyakorlatai összeköthetõk más formában is a helyesírás gyakoroltatásával. Pl. kivetített jelsor: nyomán írjon le neveket adott nagybetûk felhasználásával. (Anna) Problematikus betûkapcsolási gyakorlatok végezhetõk a betûhalmazokkal. A betûhalmazba mindig olyan kakukktojást helyezünk mindkét halmazkarikába, amelyek összekapcsolva nevekké egészíthetõk ki. Példa
Betûkapcsolási gyakorlatot végeztethetünk a szavakból történõ magán- vagy mássalhangzók betûinek kiemeltetésével és összekapcsoltatásával. Pl. a 25. oldal 1. feladatának szövegelõkészítõ szóanyagából emelje ki a 3. szó (illatát) magánhangzóit. Kapcsolja a kiemelt i, a, á betûk írott formáit a táblára írottan felírt pl. nagy B betûhöz. Kapcsolja a szó mássalhangzóinak betûit írottan (h, zz) a nagy írott O betûhöz. Kitûnõ olvasási gyakorlatként használható a betûhiányos szavak hiányzó betûinek kiemelése és egymással való összekötése. Példa zsiáf
Megoldás:
r
gilszta
i
papaáj
g
pillang
ó
Írottan leírandó: rigó
Ugyanez elvégezhetõ a nagybetûk kapcsolásával is, ha a szóeleji betûhiánnyal tulajdonneveket vetítünk ki az egyik oszlopban, közneveket a másikban. 144
Példa Nóra .óra
csresznye Megoldás írottan: Ne
Mari
ribszke
Mi
Huba .uba birslma
Ha
.ari
Következõ lépésben önálló névvé egészíthetik ki a szótagokat: Nelli, Mimi, Hanna Gyorsolvasó gyakorlatként felvillanthatjuk ugyanazon szavak sorát egymás alatt négyszer. Az egyik sorban kakukktojást kell felfedezni. Két ilyen gyakorlatsor után a kiemelt kakukktojások összekapcsolandók. Példa VETÉLKEDÉS (kiemelt hiba: F) költözött (kiemelt hiba: l) VETÉLKEDÉS
költözött
VETÉLKFDÉS
költözött
VETÉLKEDÉS
költözölt
VETÉLKEDÉS
költözött
Összekapcsolva írottan: Fl. Még jobb a gyakorlat, ha a 2–3 szócsoport megoldása után értelmes szót ad ki a megfejtés, amely szó különféle végzõdésekkel továbbfejleszthetõ. Olvasástechnika (gyorsolvasás jellegû, néma olvasás visszajelzéssel) A szavakat 1 másodpercig, a mondatokat hosszúságuktól függõen 2–3 másodpercig vetítjük ki egy szám vagy jel kíséretében. Egy villantás után az olvasott szó vagy mondat megértését a jel vagy a szám lejegyzésével igazolja az olvasó. A kivetített egységgel (szavak, mondatok) mindig a tankönyv ábráihoz, szavaihoz vagy mondataihoz kapcsolódnak. Erre legalkalmasabbak a könyv jobb oldalának apró képei, szócsoportjai és kérdõ mondatai, amelyek mellé lejegyzik a tanulók az olvasottak mellett látott jelet vagy számot. 145
Vizuális tapasztalati-vizuális egyeztetéssel való visszajelzése: 9. oldal A szemfüles szó visszajelzése a 3. feladat képének megszámozásával. 8. oldal Mondat: A képen mindenki ezt teszi. (A lehunyja szó aláhúzása a József Attila versben.) 11. oldal A negyedik feladat egy-egy szavát mondatba helyezzük, s írásvetítõn kivetítjük. A szócsoportból kikeresett szót megszámozza a tanuló. Ez a gyakorlat hasznosan alkalmazható minden jobb oldalon található szócsoportnál. Felvillanthatunk a szavak közül egy-egy szót is. Ezt a könnyû és fejlesztõ feladatot naponta hasznosan végezhetjük gyorsolvasó gyakorlatként. Külön felhívjuk a figyelmet a szinte oldalanként megjelenõ írott szavak (logikai játék) felhasználhatóságára. Pl. 25. o.: hiszik szó felvillantása. Feladat: húzzon függõleges vonalat a szópár olvasott tagja elé. Természetesen a szósor kitöltése után kerülhet erre sor. Ha egy-egy szót mondatba helyezve vetítünk ki, úgy a szó értelmezése is megtörténik a gyorsolvasási gyakorlat során. Ábrák felhasználása villanásos kivetítéssel: – Itt kivetített szavak (vagy mondatok) olvasása után az ábrák kiszínezése, számozása jelzi az elolvasást, a megértést. – Erre alkalmas képek találhatók például: a 13/4., a 21/6., a 31/4. (a bohóc lábán alma lóg), 51/5., 53/3. feladatokban. Szótagolási gyakorlattal egybekötött gyorsolvasási feladatok végezhetõk – bármely szó összekevert szótagjainak felvillantásával, – a szódominók (45., 71. oldalak) szavainak felvillantásával, a dominó kiszínezésével történik a visszajelzés
146
– Jelsor (magánhangzót és mássalhangzót jelölõ) kivetítése, felvillantása után húzza alá (számozza meg) pl. a szövegelõkészítõ (jobb oldal 1. feladat) szósor szavait. Szöveg-, mondatkeresõ gyakorlatok a bal oldalak ábráinak felhasználásával: – Ezekben a gyakorlatokban az illusztrációban megjelenített szereplõi magatartást figyelhetjük meg. Az ábrázolt szereplõ arcjátékához, testmozgásához illeszthetõ mondatot kerestetjük a narrátori szövegben, fõként a párbeszédekben. Számozza meg az olvasó a képhez illeszthetõ mondatot, majd olvassuk fel hangosan! Kreatív alkotójátékok a rajz, az ének és a gyakorlati foglalkozás feladataival egybefûzve az olvasmányok szövegeinek felhasználásával! 10. oldal Írd le, mit láthat a két szereplõ a felhõkben. Találj ki mesét a képrõl! Rajzolj te is elképzelt felhõket, írj, mesélj róla! Dobjunk le amorf alakú rongyot, összegyûrt papírt, figyeljük meg, ki mit néz ki belõle, milyen ábrát rajzol róla! 14. oldal Találjunk ki (és formázzuk meg gyurmába) olyan tárgyakat, amelyeknek füle, orra, szája stb. van! Találjunk ki szövegeket az oldalon látható szereplõk mozdulataihoz! 18. oldal Készítsünk gyurmából (só-víz gyurmából) gyümölcsöket, zöldségeket! Készítsünk krumpli és zöldségbábokat! Rajzoljunk a rajzórán érzékszervekkel ellátott terméseket! 24. oldal Jelenítsük meg a szomorú, az ijedt hagymát! Készítsünk mûanyag flakonok megfestésével, kóccal, ragasztópapírból kinyírt bábokat! Beszéltessük, szólaltassuk meg õket! 147
44. oldal Rajzoltassunk a sötétben félelmet keltõ, amorf alakokat! Játsszunk ruhadarabok ledobásával képzelõerõfejlesztést! A látott tárgy alapján mindenki írja le, mit gondol róla. Festessünk amorf alakú tárgyakat, fröccsentsenek szét színes folyadékot a rajzlapra. Emeljük magasra, figyeltessük meg, ki mit lát benne! Keressünk zenerészekhez szövegeket és fordítva! Egy elolvasott olvasmány után 2–3 perc gondolkodás után írja le mindenki, milyen dal, zeneszám jut eszébe a szövegrõl! 110. oldal (Esõdal) és 154. oldal (Esõmese) Játsszunk ritmusjátékot az esõvel! (Az ujjak, kezek felhasználásával szitáljon, zuhogjon, kopogjon az esõ!) Csapjon le a villám stb. Igen alkalmas rajzos versmondásra a következõ vers: Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz (80. o.) Az ilyen és ehhez hasonló verseknél a versmondást táblán (táblákon, rajzlapon) rajz is kísérheti. Kesztyûbáb azonnali elõállítására és megszólaltatására kínálja magát A lyukas zokni (112. oldal) és a 30. oldalon A bal kéz. Hallásfejlesztés végezhetõ különbözõ tárgyak (csengõ, kulcscsomó, poharak) összecsengetésével, megzörgetésével. Behunyt szemmel való felismerésük jó koncentrációs és hallásfejlesztõ gyakorlat. Kitalálhatunk sok tárgykép együttesének megfigyelésével hang után való felismerési gyakorlatot is. Pl.: 106. o. Ébresztõóra cseng, labdát ütögetek. Rajzold le, melyik tárgy volt a kezemben, amíg hunytál! Ugyanez elvégezhetõ hangutánzási gyakorlattal. A játékban hangutánzást végez egy egész csoport vagy egy tanuló. A többi kitalálja és lerajzolja, melyik tárgyra gondoltak a hangutánzók. Fontosnak tartjuk, hogy a felsorolt gyakorlatok alkalmazásánál minden tanuló kapjon teret és lehetõséget képzelete fejlesztéséhez, ezért minden válasz visszajelzéses legyen és ne csak egy-két tanuló fejtse ki gondolatait, ötleteit. Ez a gazdaságos, mindenkit demokratikus esélyekkel fejlesztõ pedagógia alapkövetelménye!
148
