dr. Halász József Az európai konföderáció - mint Európa lehetséges jövőképe

dr. Halász József

„Az európai konföderáció mint Európa lehetséges jövőképe”

dr. Morvai Krisztina EU-parlamenti képviselőasszony felkérésére írt tanulmány

Tartalom

Tartalom Bevezetés …………………………………………………………………………. Az európai föderációról konföderációra átalakulás szükségessége.

1. oldal

I. rész

3. oldal

…………………………………………………………………………….

1. Alapok 1.1 A föderáció és konföderáció általános összehasonlítása A két szövetségi forma közötti különbség Az európai államok szövetségi forma változásai a II. világháború után

…….

4. oldal

1.2 A szubszidiaritás érvényesülése a föderációban és a konföderációban … A szubszidiaritáshoz kapcsolódó fogalmak a./ A szubszidiaritás b./ A demokrácia …………………………………………………………… c./ A szolidaritás d./ Összefoglalva …………………………………………………………… Teendők a szubszidiaritás érvényesítéséért A föderális és konföderális szabadság-értelmezés …………………………

6. oldal

7. oldal 8. oldal 11. oldal

1.3 A társadalmi mátrix érvényesülése a föderációban és a konföderációban a./ Alapértelmezések Gazdaság – közgazdaság Az önellátás b./ A gazdaság szerkezete …………………………………………………. c./ A gazdaság szabályrendszere d./ A természetes mátrix-elmélet ………………………………………….. e./ A természetellenes mátrix-elmélet …………………………………… A természetellenes mátrix-elméletet követő Európai Unió …………….

15. oldal

2.

………………….

22. oldal

2.1 A föderáció és a konföderáció paradigmájának eszmei része a./ Eredet …………………………………………………………………. b./ A Szabadság ………………………………………………………….. c./ Irányítás és vezetés ………………………………………………….. d./ Megismerhetőség ……………………………………………………

23. oldal 25. oldal 26. oldal 27. oldal

A föderáció és a konföderáció paradigmájának részei

2.2 A föderáció és a konföderáció paradigmájának jogi része ……………… a./ A jogrendszer alkotmányos minősége ………………………………. A konföderatív ősi civilizáció alkotmány-értelmezése ……………… A föderatív alkotmány-értelmezés …………………………………. b./ A szabadság minősége a jogrendszerben …………………………… A szabadság a konföderációban A szabadság a föderációban …………………………………………. c./ A társadalmi mátrix érvényesülése a jogrendszerben ………………. A hatalom megosztása a konföderációban ……………………..……. A hatalom megosztása a föderációban ……………………………….. A hatalom megosztása az EU –ban ……………………………………

14. oldal


30. oldal 31. oldal 32. oldal 32. oldal 35. oldal 36. oldal 39. oldal 40. oldal 41. oldal 44. oldal

__________________________________________________________________________________ - a -

Tartalom

d./ A jogrendszer felépítése, jogalkotás ……………………………….. A jogrendszer felépítése, jogalkotás a konföderatív paradigma szerint …. A Konföderatív Európa jogszabályalkotás folyamatának áttekintő táblája Törvényalkotás folyamata a föderatív államban ……………………. Döntéshozatali folyamat a föderatív szövetségi államban (EU-ban) …… 2.3 A föderáció és a konföderáció paradigmájának gazdasági része Általános összehasonlítás

45. oldal 47. oldal 50. oldal 51. oldal 52. oldal

………

56. oldal

……………………………………………….

57. oldal

a./ A gazdaságra vonatkozó szabadságjogok érvényesülése

……

61. oldal

aa./ A tőke szabad áramlása - a nemzeti vagyon önérték-növelése ………. Föderáció: A tőke szabad áramlása Konföderáció: A nemzeti vagyon önérték-növelése ………………….

62. oldal

Ellentétpárok a föderatív és a konföderatív gondolkodási módban:

ab./ Az áru és a szolgáltatások szabad áramlása – az önellátás alapja a nemzeti termék ………………………………… Föderáció: Az áru és a szolgáltatások szabad áramlása A konföderatív önellátás alapja a nemzeti termék …………………….

64. oldal 67. oldal

ac./ Szabad letelepedés - Nemzeti vagyon növelésének kötelezettsége ……. Föderáció: Szabad letelepedés Konföderáció: Nemzeti vagyon növelésének kötelezettsége ……………

68. oldal

b./ A szubszidiaritás érvényesülése a gazdaságpolitikában ……………… Föderáció: A kizárólagos hatáskörrel megcsonkított önrendelkezés Konföderáció: Alulról épülő közszabadság

71. oldal

c./ A kötelezettségek és jogok összhangjának érvényesülése a gazdaságpolitikában ………………………………………………… Föderáció: Nemzeti érdekvédelem tiltása Konföderáció: A kötelezettségek teljesítése feltételeinek korlátlansága d./ A nemzeti- és nemzetek fölötti paradigma hatása az ember életére a gazdaságpolitikán keresztül …………………….. Föderáció: Kozmopolitizmus (világpolgárság) Konföderáció: Nemzeti önazonosság dominanciája 3.

64. oldal

A föderatív EU-tagság megszűntetése

69. oldal

72. oldal

73. oldal

……………………………………

74. oldal

Az Európai Unió és az Európai Konföderáció tagállamainak társadalom- és gazdaságpolitikája ……………………………………………

75. oldal

II. rész

1. Az emberi környezet (az élettér önfenntartó tevékenységei) …………… 1.1 A társadalmi mátrix felépítése (települések és társadalmi csoportok)

76. oldal

__________________________________________________________________________________ - b -

Tartalom

a./ b./ c./ d./

A mátrix felépítés föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés Válasz a mátrix felépítésre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre A mátrix felépítés föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján …. A mátrix felépítés konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ A mátrix felépítés föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ……………………………………….. 1.2 Család, korosztályok …………………………………………………….. Család a./ A család föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz a családra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre c./ A család föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján …….. d./ A család konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ A család föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ………………………………………..



Ifjúkor …………………………………………………………………… a./ Az ifjúkor föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz az ifjúkorra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre …….. c./ Az ifjúkor föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján d./ Az ifjúkor konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ Az ifjúkor föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ………………………………………..

90. oldal

Aktív kor ………………………………………………………………….. a./ Az aktív kor föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz az aktív korra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre c./ Az aktív kor föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján …….. d./ Az aktív kor konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ Az aktív kor föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ………………………………………..

95. oldal

Időskor ……………………………………………………………………… a./ Az időskor föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz az időskorra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre c./ Az időskor föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján …….. d./ Az időskor konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ Az időskor föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ………………………………………..




1.3 Kultúra, tudomány …………………………………………………….. 104. oldal a./ A kultúra, tudomány föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz a kultúrára és tudományra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre c./ A kultúra, tudomány föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján 105. oldal d./ A kultúra, tudomány konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról __________________________________________________________________________________ - c -

Tartalom

szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… 107. oldal e./ A kultúra, tudomány föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ……………………………………….. 108. oldal 1.4 Államalapító, államalkotó és vendég nemzetek, nemzetiségek …………. a./ A nemzetiségek föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz a nemzetiségekre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre c./ A nemzetiségek föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján …… d./ A nemzetiségek konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ A nemzetiségek föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ……………………………………….. 1.5 Lelki és szellemi egészség (istenhit) ……………………………………. a./ Az istenhit föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz az istenhitre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre c./ Az istenhit föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján …….. d./ Az istenhit konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ Az istenhit föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ……………………………………….. 1.6 Nevelés, oktatás ………………………………………………………… a./ A nevelés, oktatás föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz a nevelésre és oktatásra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre c./ A nevelés, oktatás föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján …. d./ A nevelés, oktatás konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ A nevelés, oktatás föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ……………………………………….. 1.7 Testi egészség ……………………………………………………………. a./ A testi egészség föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz a testi egészségre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre c./ A testi egészség föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján ….. d./ A testi egészség konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ A testi egészség föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ……………………………………….. 1.8 Védelem ……………………………………………………………………. a./ A védelem föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz a védelemre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre A föderatív államok védelmi kiszolgáltatottsága (A terrorizmusról) ..… c./ A védelem föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján ……... d./ A védelem konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ A védelem föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ………………………………………..

109. oldal






__________________________________________________________________________________ - d -

Tartalom

2.

Gazdaság (az anyagi igényeket kielégítő lehetőségek felhasználásának tevékenységei) ……………………………………… 137. oldal

2.1 A gazdaság általános jellemzői a./ A gazdaság föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz a gazdaságra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre c./ A gazdaság föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján …….. d./ A gazdaság konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… Az Európai Konföderáció gazdaságának általános rendelkezései …….. Az Európai Konföderáció gazdaságának ágazatonkénti elemzésének szerkezete és az általános rendelkezések …………………………… e./ A gazdaság föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ……………………………………….. 2.2 Mezőgazdaság és élelmiszeripar ………………………………………. a./ A mezőgazdaság és élelmiszeripar föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz a mezőgazdaságra és élelmiszeriparra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre A négy liberális alapelv hatása a nemzeti mezőgazdaságra c./ A mezőgazdaság és élelmiszeripar föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján ……………………………………….. A Lisszaboni Szerződés mezőgazdasággal kapcsolatos legfontosabb intézkedései …………………………………………………………. d./ A mezőgazdaság és élelmiszeripar konföderatív jellemzői ………… az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján e./ A mezőgazdaság és élelmiszeripar föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ……………………………. 2.3 Ipar (könnyűipar, nehézipar, energiaipar) ………………………….. a./ Az ipar föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz az iparra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre A négy liberális alapelv hatása a nemzeti iparra c./ Az ipar föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján …….. d./ Az ipar konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ Az ipar föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ……………………………………….. 2.4 Szolgáltatás (közellátó és szociális szolgáltatás) ……………………….. a./ A szolgáltatás föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz a szolgáltatásra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre A négy liberális alapelv hatása a nemzeti szolgáltatásokra c./ A szolgáltatás föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján …….. d./ A szolgáltatás konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ A szolgáltatás föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ………………………………………..

138. oldal 142. oldal 143. oldal 145. oldal 146. oldal 147. oldal

148. oldal 150. oldal 152. oldal 154. oldal 155. oldal



__________________________________________________________________________________ - e -

Tartalom

2.5 Idegenforgalom …………………………………………………………… a./ Az idegenforgalom föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz az idegenforgalomra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre A négy liberális alapelv hatása a nemzeti idegenforgalomra c./ Az idegenforgalom föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján d./ Az idegenforgalom konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ Az idegenforgalom föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ……………………………………….. 2.6 Kereskedelem (belkereskedelem, külkereskedelem) ………………….. a./ A kereskedelem föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz a kereskedelemre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre A négy liberális alapelv hatása a nemzeti kereskedelemre c./ A kereskedelem föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján ….. d./ A kereskedelem konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… e./ A kereskedelem föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ………………………………………..

165. oldal



2.7 Szállítás és közlekedés …………………………………………………… 176. oldal a./ A szállítás és közlekedés föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz a szállításra és közlekedésre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre A négy liberális alapelv hatása a nemzeti közlekedésre és szállításra c./ A szállításra és közlekedésre föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján ……………………………………….. 177. oldal d./ A szállításra és közlekedésre konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………… 179. oldal e./ A szállításra és közlekedésre föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ……………………………………….. 181. oldal 3.

Államháztartás ………………………………………………………….. a./ Az államháztartás föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés b./ Válasz az államháztartásra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre c./ Az államháztartás föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján (Az EU és az EU tagállamok költségvetése) ……………………….. Az EU költségvetése A tagállamok költségvetése …………………………………………. Magyarország költségvetése az EU-ban Az EU-tagállamok költségvetésének összefoglalása ………………… d./ Az államháztartás konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján ………………………………………… A konföderatív Magyarország államháztartása a jelenlegi adatok alapján e./ Az államháztartás föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása ………………………………………..

Jegyzetek

182. oldal

183. oldal 184. oldal 185. oldal 186. oldal 188. oldal 189. oldal

………………………………………………………………… 190+1. oldal

__________________________________________________________________________________ - f -

Bevezetés

Bevezetés Az európai föderációról konföderációra átalakulás szükségessége Az öt éve tartó világválság egyértelművé tette, hogy az Európai Unió által követett, globalizáló (föderatív) társadalom- és gazdaságpolitika nem folytatható. A gazdasági mélypontról a kilábalás ténylegesen nem indult meg, a lakosság tűrőképessége a küszöbértéket elérte, a bizalom a rendszerrel kapcsolatban megingott. Az EU polgárai nem akarják, hogy folytatódjék a megszorító politika, a munkanélküliség növekedése, az elszegényedés mélyülése. Az EU tagállamok politikai vezetői rákényszerülnek egyre több olyan – elsősorban protekcionista - intézkedést hozni, amely szemben áll az EU rendelkezéseivel. Az EU-tagországok egy részében – elsősorban a népakarat egyre erősödő megnyilvánulása következtében - már kormányszinten támogatott a tagországok elvett függetlenségi jogainak visszaszerzése. Azokban a tagországokban, amelyek jogrendszere megengedi, népszavazás kiírását tervezik az EU-tagság megszűntetése érdekében. Eközben az EU vezetői központosították a bankokat, központosított költségvetést és az Európai Kormány létrehozását tervezik, formálisan is létrehozva a föderáció szervezetét, az Európai Egyesült Államokat. Ezeket az intézkedéseket az EU-polgárok többsége nem támogatja. Az euroövezet és az euroövezeten kívüli országok válságára nem látszik az európai polgárok által elfogadható megoldás a jelenlegi föderatív rendszerben. Az Amerikai Egyesült Államok – mely kapcsolata Európához több vonatkozásban meghatározó - gazdasági-, kül- és katonapolitikáját az amerikai emberek elégedetlensége kíséri. Ugyanez mondható el az Európai NATO-tag országok lakósaira is, az USA által szervezett katonai beavatkozásokkal kapcsolatban. Az EU vezetőinek válság-kezelésben mutatott tehetetlensége az EU szétesésének reális esélyét napról napra fokozza. A szétesés következményei beláthatatlanok, csupán az biztos, hogy a tagállamok végletekig fokozódott kiszolgáltatottsága következtében sem a tagállamok, sem azok polgárai számára lényeges helyzetjavulás nem várható, sőt a kiszolgáltatottság minőségi változása látszik valószínűnek. Ebben a helyzetben – önvédelemként - törvényszerűen olyan megoldást kell találni, amely a föderális paradigmának a válság által felfedett negatív következményeit véglegesen megszűnteti, és olyan gondolkodási módot tesz a társadalmi és gazdasági élet irányítójává, amely a válság megismétlődését kizárja. Tehát nem paradigma-reformra, hanem paradigma-váltásra van szükség. Mivel a válság a föderatív gondolkodási mód következménye, nyilvánvaló, hogy annak ellentéte, a konföderatív szemlélet uralkodóvá tétele jelenti Európa jövőjét. Tehát a föderatív Európai Uniónak át kell alakulnia Konföderatív Európává. Ez a tanulmány ennek az állításnak a bizonyítására készült. __________________________________________________________________________________ -1-

Bevezetés

__________________________________________________________________________________ -2-

I. rész – A föderáció és a konföderáció általános összehasonlítása

I. rész 1. Alapok 1.1 A föderáció1 és konföderáció2 általános összehasonlítása A két szövetségi forma közötti különbség a./ A föderáció szervezete szövetségi állam, mely a tagállamok szabadságjogait korlátozza, a konföderációé államszövetség, amely korlátozás nélküli szabadságjogokkal rendelkező tagállamok érdekeit hangolja össze. b./ A föderáció szervezési alapja az összevonás (integráció), a konföderációé az összehangolás (koordinálás). c./ A föderáció működési elve a kereslet és kínálat diszharmóniája, a konföderációé az igények és lehetőségek harmóniája. d./ A föderáció irányítási-vezetési módszere a kiváltság - kiszolgáltatottság ellentétét állandósító diktatúra, a konföderációé a kötelezettségek teljesítésén alapuló jogok gyakorlása, vagyis közszabadság. e./ A föderáció az embert anyagi, kozmopolita falanszter-fogaskerékként (áruként) kezeli (ld. „munkaerő piac”), a konföderáció ezzel szemben az embert lelki-, szellemi- és anyagi egységben élő, értékteremtő ingéniumként (egyéniségként) értékeli. f./ A föderáció a nemzeti hagyományokat üres – rezervátumi – színfoltként kezeli, a konföderáció a nemzetek természetes emberi és földrajzi lehetőségeire építi rendszerét.

1

A föderáció vagy federáció a latin foedus (genitivusa foederis) szóból ered, egyezményt, megállapodást, társulást jelent, aminek keretében községek, községcsoportok, illetve államok kölcsönösen és az egyenlőség alapján elkötelezik magukat egymásnak egy vagy több meghatározott cél érdekében, s annak végrehajtása kizárólagosan a szövetség képviselőire hárul. Egy állam berendezkedésében ez azt jelenti, hogy a részei egyenlőek és bizonyos fokig önállóak egymástól, (pl.: saját törvényhozással rendelkeznek) azonban ezek fölött áll egy központi (szövetségi) kormány is, mely az egészet összefogja és szabályozza. A föderációk általában magukban hordozzák azon paradoxont, hogy míg egyrészről egy államszövetség részei, úgy másfelől önmagukban is államok (vagy magukban hordozzák az államiság aspektusait). Wikipédia 2

A konföderáció szuverén államok vagy közösségek olyan csoportja, melyet egy szerződés hoz létre, de később gyakran közös alkotmányt fogad el. Általában valamilyen kritikus kérdés megoldására jön létre, mint honvédelem, külügy, külkereskedelem, közös fizetőeszköz, ami közös kormányzást kíván minden tag számára. Mai politikai értelemben csak független államok egy állandó, másokkal szembeni közös fellépésre szolgáló szövetsége. Wikipédia __________________________________________________________________________________ -3-


Az európai államok szövetségi forma változásai a II. világháború után 1951-ben Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg megalakította az Európai Szén- és Acélközösséget (European Coal and Steel Community, ECSC) más néven Montánuniót, amely a tagországok acél- és szénkészletének közös kezelésére, vagyis konföderatív cél elérése érdekében. Ez az első szupranacionális (nemzeteken felüli) államok közötti szövetség. Az alapító államok 1957-ben a Római Szerződéssel létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) a tagállamok teljes gazdaságának közös kezelésére. Már ebben a szerződésben jelen volt a jelenlegi válság tényleges oka: a nemzeti érdekérvényesítés és a nemzeteken felüliség elvének kibékíthetetlen (antagonisztikus) ellentéte, ami nem más, mint a föderatív és konföderatív jegyek együttes alkalmazásának paradoxona. A politikai integráció nélkül a gazdasági integráció – elsősorban az érdekérvényesítési paradoxon következtében – megvalósíthatatlan volt, ezért kellett olyan szervezetet létrehozni, amely a tagállamokat föderatív egységbe vonja össze. Ezért alakult át a konföderatív Európai Gazdasági Közösség Európai Unió néven föderációvá az 1991 decemberében elfogadott, és 1993 novemberében hatályba lépett Maastrichti Szerződéssel3 („Szerződés az Európai Unióról”). A föderációvá átalakulás ellen tiltakozott 1988. szeptember 20-án Bruges-ben Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság akkori miniszterelnöke az Európai Közösség jövőjéről szóló beszédében, Jacques Delors, az Európai Bizottság elnöke föderalista, a Maastrichti Szerződést előrevetítő – akkor még - víziójával szemben4. A Szerződést előkészítő konferencia „Európai Politikai Unióval foglalkozó kormányközi konferenciának” nevezte önmagát, ezzel is kifejezve, hogy konföderációról föderációra (Unióba) történő átalakulást jelentő államszövetség-változás történik, annak ellenére, hogy előírja „az unió tagállamai nemzeti identitásának tiszteletben tartását” és - brit követelésre minden föderalizmusra utaló szó szerinti utalást eltávolítottak a szövegből. A Maastrichti Szerződést eredményező kompromisszum a britek és a dánok nélkül jött létre. Az Európai Unió olyan föderatív szövetségi állam, amelyben az államok állandó kapcsolatán belül közös központi szervek intézik a legfőbb állami ügyeket. A szövetségi állam törvényhozó szervei által, „kizárólagos hatáskörbe” tartozó, legfontosabb kérdésekben hozott törvények kötelező erejűek az összes tagállamban. A tagállamok ugyanakkor bizonyos

3

Az Európai Politikai Unióval foglalkozó kormányközi konferencia a (Maastrichti – HJ) Szerződés alapvető szerkezetéért volt felelős. Ennek első része kihirdeti az Európai Unió létrejöttét, kijelöli céljait, és előírja, hogy az unió „tiszteletben tartja tagállamainak nemzeti identitását”. Brit követelésre minden föderalizmusra utaló referenciát eltávolítottak a szövegből. A (Maastrichti – HJ) Szerződés lefektette a szubszidiaritás elvének alapjait, létrehozta az uniós polgárság intézményét és kiterjesztette a közösségi fellépést a kultúra, az oktatás, a szakképzés, a fogyasztóvédelem, a transzeurópai hálózatok, az iparpolitika, a környezetvédelem és a fejlesztési politika területeire. (EU Mindentudó) 4

1988. szeptember 20-án Bruges-ben Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság akkori miniszterelnöke az Európai Közösség jövőjéről szóló beszédet mondott a belgiumi Bruges-ben a College of Europe-ban. A beszédet széles körben Jacques Delors, az Európai Bizottság elnöke föderalista víziójával szembeni tiltakozásként értelmezték, mivel az az integrációs folyamaton belül a tagállamok elsőbbsége mellett szállt síkra. (EU Mindentudó) __________________________________________________________________________________ -4-


területeken fenntartják önállóságukat: külön törvényhozó szervekkel, kormányokkal stb. rendelkeznek, amelyek viszont az EU felügyelete alatt végzik tevékenységüket. Az EU formailag is föderatív szövetségi állammá, Európai Egyesült Államokká, alakulását az EU vezetés közeljövőre tervezi, Európai Kormánnyal. Az államok (így az európai államok) szövetségének két lehetséges változata a föderáció és a konföderáció. A válsághelyzet kezelhetetlensége az oka annak, hogy a föderáció nem fogadható el az európai emberek számára, ezért annak át kell alakulnia, de nem a jelenlegi helyzet súlyosságát fokozó Európai Egyesült Államokká, hanem a szövetség másik formájává, Európai Konföderációvá.

__________________________________________________________________________________ -5-

I. rész – A szubszidiaritás érvényesülése a föderációban és a konföderációban

1.2 A szubszidiaritás érvényesülése a föderációban és a konföderációban A szubszidiaritáshoz kapcsolódó fogalmak a./ A szubszidiaritás A konföderáció alapját képező szubszidiaritás elvét (a döntéseket egy adott politikai rendszerben a hatékony cselekvéssel összhangban álló legalsóbb szinten kell meghozni) át kellett „ideologizálni” a föderatív szövetségi államra, először a Római Szerződés módosításával (3b cikkely5 beszúrása), majd a megbukott EU Alkotmány tervezetben, amelyet átmentettek a Lisszaboni Szerződés6 „Az Európai Unióról szóló szerződés” c. részének preambulumába és tételes részébe is. Ez utóbbi szerint: „(1) Az Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör-átruházás elve az irányadó. Az uniós hatáskörök gyakorlására a szubszidiaritás és arányosság elvei az irányadók. ..... (3) A szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a megtenni szándékozott intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók” (EUSz 5. cikk). Ha elolvassuk a kizárólagos hatáskörbe tartozó területek felsorolását (EUM 3. cikk) és a jogalkotási alapelveket (EUM 288. cikk), egyértelmű, hogy a szubszidiaritás nem érvényesülhet az EU-ban. A szubszidiaritás hiánya eredményezi azt, hogy az EU alapjaként meghatározott másik két intézmény, a demokrácia és a szolidaritás sem működik.

5

3b. cikkely A Közösség a Szerződés által ráruházott hatáskörben és az abban meghatározott céloknak megfelelően jár el. Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a Közösség a szubszidiaritás alapelvének megfelelően csak akkor és abban a mértékben avatkozik be, ha a tervezett intézkedés célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kellően megvalósítani, és ezek a célkitűzések a tervezett intézkedés nagyságrendje vagy hatása miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatóak. A Közösség tevékenysége nem léphet túl azon, ami a Szerződés célkitűzéseinek megvalósításához szükséges. (Az Európai Közösség Alapító Szerződése) 6

A Lisszaboni Szerződés hivatkozott részeit a végjegyzet tartalmazza. A hivatkozások a tanulmányban az alábbi rövidítésekkel szerepelnek: „Az Európai Unióról szóló szerződés” = EUSz, „Szerződés az Európai Unió működéséről” = EUM. __________________________________________________________________________________ -6-


b./ A demokrácia7 Mivel a leglényegesebb kérdésekről az EU „kizárólagos hatáskörben” dönt, a döntéshozatal nem az állampolgárhoz a lehető legközelebbi szinten, hanem a lehető legtávolabbi szinten történik (a szubszidiaritás hiánya). Ez azt jelenti, hogy a népuralom nem érvényesül, mert a föderáció szabályainak megfelelően minden tagállam legfőbb törvényhozó szerve jogmeghatározó többséggel a föderáció szolgálatában áll. Ennek oka a pártrendszer és az erre épülő választási törvény. A képviselőjelölés (és választás) – mint a szubszidiaritást megalapozó intézmény - nem a választók közvetlen meggyőződésén és bizalmán alapul, hanem a pártok ajánlatain. A pártok ajánlatai viszont nem megvalósuló programra, hanem a választók igénye szerinti ígéretre épülnek, amelyek betartásának kötelezettsége nem terheli a pártokat, mert az ajánlatokkal kapcsolatban a pártoknak csak „politikai felelősségük” van. Magyarországon – a szabad mandátum joghatásának sajátos értelmezésével - a Büntetőtörvénykönyv rendelkezései sem vonatkoznak a kampánybeli kijelentésekre.8 c./ A szolidaritás9 A szilárd, biztos alaphoz (solidum) teljes felelősséggel akkor tartozik egy állam, ha ezt az alapot (jogi alapot is) közösen, önkéntesen hozzák létre. 7

A demokrácia fogalma: Az ókori görög városállamokban az arisztokráciát (a nemesek uralmát) és a türanniszt (-TIRANNUS) felváltó államforma, amely a szabad polgárok egyenlőségét hozta meg, és a kormányzást választott tisztviselőkre bízta. (Az athéni demokrácia (i.e. V-IV.sz.) - Tágabb értelemben: népképviseleten és az állampolgárok jogi egyenlőségén alapuló kormányzati forma. A polgári demokráciákban a választójog korlátozásai és sok más ok miatt a hatalom lényegében a kizsákmányoló osztályok kezében van. - Népi demokrácia: a második világháború után több európai és ázsiai országban a népi demokratikus forradalom eredményeként létrejött néphatalom, a proletárdiktatúra (-PROLETÁR) egyik formája. (Magyar Értelmező Szótár) Ld. még: Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unióról szóló szerződés” c. rész-szerződés Preambuluma és 2. cikke, valamint Bibó István: A kapitalista liberalizmus és a szocializmus–kommunizmus állítólagos kiegyenlíthetetlen ellentéte 8

„A politikai pártok képviselői által a választási kampányokban tett – a párt ideológiáját, az ahhoz kapcsolódó stratégiákat, ezen belül az ország állapotával kapcsolatos nézeteket tükröző – kijelentések valóságtartalmának vizsgálata nem tartozik a bűnügyekben eljáró hatóságok hatáskörébe, ezen kijelentésekért történő helytállás a politikai felelősség kategóriájába tartozik.” (Központi Nyomozó Főügyészség Nyom. 44/2007. sz. határozata) 9

A szolidaritás jelentése: Összetartás, kiállás valaki mellett, támogatás. A sztrájkoló bányászokkal a fővárosi nagyüzemek munkásai is szolidaritást vállaltak (=maguk is sztrájkoltak, követeléseiket támogatták). Szolidaritási sztrájk. Osztályunkban erős a szolidaritás (= tagjai jóban-rosszban összetartanak, kiállnak egymásért). A középkorban kereskedők, pénzemberek gyakran önkéntes társulásba tömörültek, és kötelezték magukat, hogy a közösség bármely tagjának veszteségét közösen megtérítik, adósságait kifizetik. (ma csoportos biztosításnak vagy csoportos kezességnek mondanánk az ilyet: egy mindenkiért, mindenki egyért.) A társulás közös pénzalapját latin szóval solidumnak ('szilárd, biztos alap') nevezték, tagjait solidarisnak, azaz a solidumhoz tartozónak. Rokona a SZOLID. (Magyar Értelmező Szótár) Ld. még Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unióról szóló szerződés” c. rész-szerződés Preambuluma, 2. és 3. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdése. __________________________________________________________________________________ -7-


A legfontosabb kérdésekben az EU a tagállamok közötti jogharmonizálást (vagyis az alap megteremtését) tiltja a Lisszaboni Szerződés alábbi rendelkezéseivel: Az Unió hatásköreinek típusai és területei (EUM 2. cikk) A határok ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos politikák (EUM 79. cikk) Igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (EUM 83. és EUM 84. cikkek) Adórendelkezések (EUM 113. cikk) Jogszabályok közelítése (EUM 114., EUM 115., EUM 116., EUM 117. és EUM 118. cikkek) Népegészségügy (EUM 168. cikk) Ipar (EUM 173. cikk) Kutatás, technológiai fejlesztés és űrkutatás (EUM 189. cikk) Idegenforgalom (EUM 195. cikk) Polgári védelem (EUM 196. cikk) Igazgatási együttműködés (EUM 197. cikk) Közös kereskedelempolitika (EUM 206. és EUM 207. cikk) Általános és záró rendelkezések (EUM 352. cikk) d./ Összefoglalva: Az Európai Unió, mint föderatív szövetségi állam a szubszidiaritás – és ezen keresztül a demokrácia és a szolidaritás – megvonásával a tagállamok teljes önrendelkezését elveszi. Teendők a szubszidiaritás érvényesítéséért Vissza kell állítani a konföderális államszövetséget a föderális vonások teljes (és nem csak formai) megszűntetésével. Ez azt jelenti, hogy az EU alapját képező négy liberális alapelve (EUM 26. cikk) - az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása - helyébe kell léptetni az államok és személyek szabadságát10 biztosító alapelveket: 10

A szabadság fogalma: „A szabadság az az állapot, amelyben az ember a saját erőit éppúgy, mint az őt körülvevő természetet a lehetőség határain belül maga választotta cél eléréséhez használhatja” „...a szabad ember célt választ magának, amelyet „fizikai és morális erejével” elér, így válik boldog emberré...” (Eötvös József) Szabadság Általában idegen erőtől való függetlenség. Ily értelemben a Sz. szót a legkülönbözőbb vonatkozásokban használják. Igy: fizikai Sz. a fizikai lehetőséget jelenti valamit tenni v. nem tenni. A fizikai Sz.-ot erőszak (vis) vagy erőhatalom (vis major) zárhatja ki. Erkölcsi Sz., mely az ember akaratelhatározási Sz.-át jelenti (l. Akarat és Akaratszabadság), s melyről - noha többféle értelemben - csak az embernél lehet szó, míg az emberen kívűl eső természetet kötöttnek v. nem szabadnak nevezik, mert a szükségszerüség jellegével biró természeti okság törvényének feltétlen uralma alatt áll. Jogi Sz., kiterjed mind arra, amit a jog szerint tenni lehet. Személyes Sz. a szabad mozgás, a test szabad használata, mely büntetőjogi védelem alatt áll, s csak a törvényben meghatározott esetekben és formák között szorítható meg. El nem ismerésen alapultak a rabszolgaság, a földhöz kötöttség. Közhivatalnoknak évenkint üdülésre engedélyeztetni szokott időt is Sz.-nak nevezik. L. még Költői Szabadság és Politikai Szabadság. Politikai szabadság párt v. társadalmi szabadság (ang. political, civil, social liberty), a törvény által csakis a közérdekből szükséges mérvben megszorított természetes szabadság. A társadalmi együttlét az egyesek természeti szabadságának megszorítását követeli a többiek és az összesség szabadságának biztosítása érdekében. Ez nem megszorítgatása a __________________________________________________________________________________ -8-


P.-nak, sőt annak lényegéhez tartozik, mert a nélkül P. nem képzelhető. A P.-nak megszorítása ott kezdődik, ahol a természeti szabadság megszorítása a közszabadság érdekében szükséges mértéket meghaladja. A P.-nak tanulmányozása és meghatározása tehát azonos a társadalom által az egyesek fölött jogszerűen gyakorolható hatalom természete és határainak tanulmányozásával és meghatározásával. A világtörténet az egyéni szabadság harcának története is a hatalom ellen. Másképpen alakulhat s alakult e harc akkor és ott, amidőn és ahol a nép uralkodójának jogtalan alattvalója s az érdekellentét jellemzi a viszonyt a kormányzók és a kormányzottak között. Más alakulatot vehet az alkotmányos állammá szervezett társadalomban, a teljes diadalra jutott népszuverenitás alatt. De itt is sem a harcnak nem kell megszűnnie, sem a társadalmi hatalom körvonalozása, természete s határainak meghatározása feleslegessé nem válhatik. A legnagyobb tévedés volna azt hinni, hogy ahol a nemzet ura önmagának, ahol csak a népnek akarata alkothat törvényt, a polgári szabadság biztosítékairól gondoskodni felesleges, mert önmaga ellen védekezni nem szükséges. A népszuverenitás s a P. nem együtt járó fogalmak, annyira nem, hogy a népszuverenitás mellett legrosszabbul állhat a P. ügye; a népszuverenitás a P.nak az abszolutizmusnál is nagyobb ellensége lehet. A történelem tanúságain kívül elég arra utalni, hogy a népszuverenitás nem az egyesnek önmaga fölött, hanem a többieknek az egyes fölötti uralma. A visszaélés lehetősége tehát annál közelebb fekszik, minél inkább a többieknek uralma a dolog természete szerint tényleg a többség uralma. Akár abszolút, akár alkotmányos fejedelem, akár határozott időre választott elnök álljon az állam élén, akár egy embernek, akár csak a nemzetnek akarata alkosson törvényt, a társadalmi hatalom határvonalainak meghatározása a P. érdekében egyaránt s a népek jóléte szempontjából nem kevésbé lényeges, mint a védekezés a politikai zsarnokság, a despotizmus ellen. Az egyedül helyes alapelv, melyből a társadalmi hatalom határainak meghatározásában kiindulni kell, az, hogy a társadalmi hatalom beavatkozása, a természeti egyéni szabadság korlátozása csak annyiban indokolt és jogszerű, amennyiben az egyesnek szabadsága a maga természeti korlátlanságában a többieknek természeti szabadságával összeférhetetlen. A teljes egyéni szabadságra mindenkinek egyaránt s egyforma igénye van. Egyiknek sem lehet nagyobb igénye a többiek fölött. Ez a jogegyenlőséggel ellenkeznék. Minthogy pedig társadalmi együttlétnél az egyeseknek természeti szabadságai korlátlanságukban egymás mellett meg nem állhatnak, minden egyesnek természeti szabadsága szükségszerűen oly megszorítást igényel, hogy valamennyinek szabadságai egymás mellett elférjenek s érvényesülhessenek. A megszorításnak ez a mérve jogszerű, mert nélkülözhetetlen; mert a nélkül az egyiknek szabadsága a többiek szabadságának rovására érvényesülne; amit a jogegyenlőség elve meg nem engedhet. Ezen a mérven túlmenően minden megszorítás jogtalan, akár valamennyit sújtson kivétel nélkül, akár csak egyeseket. Jogtalan azért, mert az első esetben felesleges, a második esetben a jogegyenlőséggel ellenkezik. Az embernek magatartása csak annyiban vethető alá bizonyos megszorításoknak s a tilalom áthágásáért az ember csak annyiban vonható felelősségre, amennyiben a magatartásban s annak eredményeiben mások is érdeketek. A mások alatt magát a társadalmat is, mint önálló jogalanyisága szükségszerűen következik. Annyiban ellenben, amennyiben az egyénnek magatartása kizárólag őt magát érdekli, s az sem közvetlenül, sem közvetve másoknak jogosult érdekeit nem érinti, az egyén függetlensége feltétlen. Mindenki önmagának abszolút ura. A társadalmi beavatkozás nemcsak akkor jogosult, ha az egyéni magatartás másoknak jogkörét közvetlenül érinti vagy sérti, ha p. valaki lop vagy öl, hanem közvetett jog-érdeksértés esetében is. Az a körülmény, hogy ez az egyéni szabadság tetemes megszorítására vezet, az elveknek helyességét nem érinti. Mint mások érdekkörét sem közvetlenül, sem közvetve nem érintők, feltétlen elismerést követelnek a legteljesebb lelkiismereti, gondolat- és véleményszabadság. L. Egyéni szabadságjogok. A véleményszabadsággal szorosan összefügg a véleménynyilvánítási szabadság. (L. Sajtószabadság.) Ide tartoznak a szabad kutatás, a foglalkozásmód s életpálya szabad választásának joga s a szabad egyesülés joga, másokat nem sértő célokból. Az itt előadott szabadságok azért esnek különös tekintet alá, mert az egyén oly működési körére vonatkoznak, mely tisztán az illető egyént érinti s melyben mások legfeljebb szabad, önkéntes beleegyezésükkel és közreműködésükkel lehetnek érdekelve. A tér, amelyben társadalmi beavatkozásnak egyedüli helye lehet: a cselekvés tere. A cselekvési szabadság megszorítgatása a fent kifejtett alapelveknek logikai következménye. A vélemény nem, de a cselekvés, a véleménynek megvalósítása igen is érintheti másoknak jogos érdekkörét, a beavatkozás joga azért a társadalmat kell, hogy megillesse. A cselekvés nem lehet annyira szabad, mint a vélemény. A véleményszabadság leglelkesebb hívei is elismerik, hogy a vélemény is elvesztheti immunitását, ha izgatássá fajul; annál nagyobb mérvben állania kell ennek a cselekvésről. De itt is, a fő elvhez híven, teljes szabadságot kell követelni mindazokban, amik másokat nem érintenek. Ezt nemcsak az egyéni érdek, de egy nagy, bár nem ritkán félreismert társadalmi érdek követeli: az egyéniség, az individualitás szabad érvényesülésének érdeke. A közvélemény ebben az irányban nem ritkán nagyobb zsarnok s nagyobb ellensége az egyéni szabadságnak, mint a törvény. Az emberek nem akarják belátni, hogy más valami is jó lehet, mint az, amit ők annak tartanak, s akinek a többségétől eltérő nézetei vannak, szemben találja magával a közvéleményt s az átlagosnál nagyobb lelki erő és jellemszilárdság nélkül le kell mondania egyéniségéről, hogy ugy táncoljon, amint a többség fütyöl. A közvélemény konzervativizmusa, helyesebben türelmetlensége, s egyenes zsarnokoskodása pedig annál kevésbé jogosult, mennél bizonyosabb a világtörténelem tanúsága szerint __________________________________________________________________________________ -9-


+1. Az államalapító és államalkotó nemzetek gazdasági és természeti (ökonómiai11 és ökológiai12) egységét biztosító állam örökké szabad. +2. A kötelezettségek és jogok összhangjában az egy államban élő államalapító és államalkotó nemzetek tagjainak egy és ugyanazon szabadsága van. +3. Minden, ami az államalapító és államalkotó nemzetek szerves egységként élését biztosító állam földjén, földje alatt és földje fölött van, az államalapítók és államalkotók egyetemes, örök és elidegeníthetetlen tulajdona, amely fölött birtokjogot kizárólag az államalapító és államalkotó nemzetek tagjai gyakorolhatnak. +4. Az államot alkotó államalapítók és államalkotók által létrehozott értékek, illetve az állam szellemi és természeti értékei csak az állam érdekeit szolgálhatják. +5. Amennyiben veszélyeztetve van az állam, és/vagy az államalapítók és államalkotók szabadsága, akkor az államalapító és államalkotó nemzetek minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége a veszélyt okozónak ellentmondani és tevékenységének ellenállni.

az, hogy az emberiség egész haladásáért, a civilizáció, a kultusznak mindama vívmányaiért, melyeknek most háborítatlanul gyümölcseit élvezi: oly férfiaknak, oly szilárd jellemeknek tartozik köszönettel, akik annak idején a közvéleménnyel helyezkedtek ellentétbe. Az egyéniség önérvényesülésének joga egyenesen azon alapszik, hogy az emberek nem gépek, melyeket bizonyos minta szerint a számukra rendelt munka végzésére építenek, az embernek nőnie s fejlődnie kell, megfelelően erőinek, melyek őt élő lénnyé teszik. A társadalmi beavatkozás joga pedig azon alapszik, hogy az ember a társadalom védelmében részesülvén, ezért bizonyos viszontszolgálattal tartozik; s a társadalmi együttélés nélkülözhetetlenné teszi, hogy az ember magatartásában másokra is tekintettel legyen s magatartásában a társadalom jogosult igényeihez alkalmazkodjék s jelesül tartózkodjék mások jogos érdekköreinek megsértésétől s vegye ki részét azokban az áldozatokban, amelyeket a társadalomnak, melynek védelmét élvezi, fenntartása igényel. Aki az egyéni szabadság e határait tiszteletben nem tartja, arra erőszakkal is kényszeríthető. A tételnek gyakorlati alkalmazásában két egyaránt helytelen szélsőségtől kell óvakodni. Az egyik a szélsőségre vitt individualizmus, a másik a túlzásra vitt szocializmus. Az első hibába esnek azok, kik a szabadság korlátlanságát hirdetik, mihelyt a cselekmény közvetlenül csak az illető egyént érinti s nem akarják belátni, hogy a jogosult társadalmi érdek szempontjából teljesen közömbös az, vajon a cselekmény közvetlenül vagy reflex hatásaiban érinti-e az idegen v. társadalmi érdekeket. A különbség a két eset között legfeljebb az lehet, hogy a közvetlen hatás kézzelfoghatóságánál fogva könnyen, a közvetett hatás pedig nehezebben lévén felismerhető, utóbbi esetben nagyobb óvatosságra lesz szükség. A másik hibába viszont azok esnek, kik túlságos s indokolatlan aggodalomból mindenütt társadalmi veszélyt szimatolnak s csak az egyenruhába bujtatott emberi tevékenységben hajlandók megnyugodni. Mint sok más kérdésben, ugy itt is szélsőségek mellőzésével az arany középutat kell választani. (A PALLAS NAGY LEXIKONA) 11

Ökonómia jelentése: Gazdálkodás, beosztás, takarékosság. Bölcs ökonómiával alkalmazta regényeiben a népi nyelv szavait és fordulatait. - Célszerű beosztás, elrendezés. A ház terveiben az ökonómia és tetszetősség összhangja valósult meg. (Magyar Értelmező Szótár) 12

Ökológia jelentése: (gör. oikos - otthon, ház, lakóhely, logos - tudomány) a környezet és az élőlények közötti kapcsolatokkal foglalkozó tudományág. (Magyar Értelmező Szótár) __________________________________________________________________________________ - 10 -


A föderális és konföderális szabadság-értelmezés Minden népcsoport azt a helyet választotta fizikai életteréül, amely kultúrájának leginkább megfelelt. Így jött létre a természetes, ökológiai - ökonómiai harmónia. Ez alakította a teljessé vált (lelki-szellemi-fizikai) életterét tulajdonló és birtokló népcsoportot közös - kultúrájával közvetített - nemzetté. Az így működő rendszerben az egyes nemzetek természetes kapcsolatot alakítottak ki egymással, mindenekelőtt szomszédaikkal, de bevonták ebbe az egyetemes kapcsolatrendszerbe földrészüket és az egész emberiséget. Ez a kapcsolat részben - de csak részben - anyagi jellegű volt, vagyis arra szolgált, hogy egy nemzet azokat a saját előállítású termékeket, amelyek nagyobb mértékben álltak rendelkezésre, mint az azzal szemben jelentkező saját igény, el tudja cserélni olyanokra, amelyek - természeti környezete vagy kultúrája miatt - saját országában nem állítható elő. Ezzel kialakult egy természetes - de egy összetett kapcsolatrendszer részeként működő munkamegosztás. A nemzetek közötti kapcsolat másik része a szellemi és lelki (anyagtalan) értékek cseréjét jelentette. Ezzel vált lehetővé, hogy egy nemzet ingéniuma (tehetsége, szellemi értéke, értékalkotó egyénisége) ne csak önmagát, hanem az egész emberiséget szolgálja. Az így, szerves egységként működő emberi társadalom a természetes harmónia mindhárom elemében (lélek, szellem és anyag) egyenletesen fejlődött. Ezt a fejlődést az biztosította, hogy a mindenkori lehetőségeken túlmutatott az emberek igényszintje. Az, hogy az igények egy része nem volt kielégíthető az adott kor lehetőségeivel, arra ösztönözte az emberiséget, hogy ismerettárát - és ezen keresztül a lehetőségeket - folyamatosan bővítse. Ameddig a lélek-, a szellem (vagyis az anyagtalan világ) és az anyagi világ egyenletesen és egymást erősítve (a teljes Tudás egységében) fejlődött, az emberiség természetes módon élt abban a társadalmi és gazdasági rendszerben, amely mindenki számára meghatározta kötelezettségét és biztosította annak feltételeit, valamint a kötelezettségek teljesítésére épülve egyre több igény vált kielégíthetővé. Az emberiség fejlődésében a lelki-, szellemi- és anyagi harmónia (az értelem és az érzelem egysége) akkor bomlott meg, amikor egyes személyek, népcsoportok saját igényeiket föléemelték az adott kor egyenletes fejlődést biztosító lehetőségeinek, vagyis kiváltságokat határoztak meg önmaguk számára. Azért, hogy kiváltságuknak megfelelő igényeiket ki tudják elégíteni, meg kellett fosztaniuk minden más embert attól, hogy kötelezettségük teljesítésével arányos, az egyenletes fejlődés által biztosított igényeik kielégíthetők legyenek. Ezt csak erőszakkal lehetett elérni, mivel ez a többséget természetes jogaitól fosztotta meg. Így alakult ki a kiváltságosok és a kirekesztettek egymással folyamatosan harcoló embercsoportok kettéválasztása az emberiség szerves egysége helyett. És ekkor tette meg az emberiség az első lépést azon az úton, ami a globalizmusban megtestesülő embertelenségig vezetett. Ez a lépés pedig az volt, amikor az ember az addig életfeltételeinek megteremtésére szolgáló eszközt, a vadászó fegyvert nem a táplálékot adó állatok, hanem a kirekesztettnek minősített embertársai ellen fordította. A kiváltságosok hatalmuk megőrzésére a fegyver mellett a teljes (lelki-, szellemi- és anyagi) kiszolgáltatottságot használják fel, kiterjesztve a terrorizmus eszköztárát. Ezzel az emberiség letért a vallások feletti, Isteni Iránymutatást jelentő kereszténység („normális emberi létről szóló tanítás” - Hamvas Béla: Patmosz II.), más szóval: az Isteni Szabályrendszer követéséről, ami azt kívánta, hogy minden ismeretanyag a harmonikus fejlődés eszköze legyen, és rátért az anyag-vezérelte természetjogi útra, ami diszharmóniát eredményezett azzal, hogy mindent az anyagi lehetőségeknek rendelt alá. Miután alapvetően értékrend váltásról volt szó, mindenekelőtt érintette ez a változás a mindennek __________________________________________________________________________________ - 11 -


alapjául szolgáló alkotmányokat és alaptörvényeket, amelyek egy ország más országokhoz való viszonyát és belső életének alapelveit fogalmazta meg. A diktatúra érvényesítésének módszerei különbözőek voltak a történelem során, de mindegyik az igények és lehetőségek egyenlőtlenségének manipulációján alapult. Legújabb kori történelmünkben a szocializmus meggátolta, hogy az igényeknek megfelelően fejlődjenek a lehetőségek, miután a kielégítetlen természetes igényekkel a lehetőségek fejlődését is gátolta. A jelenleg pusztító kapitalizmus (aminek már semmi köze a nevét adó, az életet, a létet, a szabadságjogokat biztosító „fej” dominanciájához) az igények fejlődését irreálisan megnöveli a kiváltságosak lehetőségeinek ígéretével, ezzel ugyanazt a célt szolgálja, mint a szocializmus: állandósul (sőt növekszik) a kielégítetlen igények mennyisége. Azt, hogy a két - látszólag egymással antagonisztikus ellentétben álló13 - eszmerendszer azonos tőről fakad, az bizonyítja, hogy a lehetőségek növelésének mértéke és elosztása mindkét rendszerben a kiváltságosok kezében van, és az összhang nélküliség (diszharmónia) folyamatosságát mindkét rendszer a kiszolgáltatottak kielégítetlen igényeinek állandósulásával éri el. Az Európai Unió - és különösen a megbukott EU-Alkotmány és az ennek alapján készített Lisszaboni Szerződés – az összhang-hiány véglegesülését célozza azzal, hogy világszerte (globálisan) manipulálhatóvá teszi a kielégítetlen igényekkel - a lehetőségek összevonásán (integrálásán) keresztül - az embereket. Ezzel a természetjogon alapuló – voltaképpen föderatív-materialista - szemlélettel áll szemben az Isteni Szabályrendszert követő természetes kapcsolatokra épülő konföderatív rendszer. Míg az Isteni Szabályrendszer az öröktől fogva létező, a teljes harmóniát biztosító, szakrális értékrend alkotmányként követését határozza meg (EKonf Alapelvek)14, és ebből erednek az egy történelmi időszakokra vonatkozó, a mindenkori ismeretanyagnak megfelelő irányelvek (az általános irányelveket az „Európai Konföderációról szóló Szerződéstervezet” tartalmazza, a tagállamokét az Alaptörvények – ld. 1.4 A föderáció és a konföderáció eszmei, jogi és gazdasági paradigmái), addig a természetjogi alapnormarendszer a materialista szemléletből adódóan az anyag által vezérelt összhang nélküliség (diszharmónia) előidézője és kiszolgálója. [A két rendszer számos elemében hasonlóságot mutat, „csak” a lényegben és a gyakorlati következményekben tér el. A különbség annyi a kettő között, mint az arisztotelészi, formál-logikára alapuló szillogizmus - amely rendszerszinten bármilyen számú premissza esetén is legalább két konklúziót igazol - az Aquinói Szent Tamás „transzcendentális premisszájával” (ezt nevezik másutt „intuíciónak”) kiegészített szillogizmustól, amely egyértelmű konklúziót határoz meg.] ______________________

13

Bibó István: A kapitalista liberalizmus és a szocializmus-kommunizmus állítólagos kiegyenlíthetetlen ellentéte 14

Az „Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet” szakaszait a végjegyzet tartalmazza. Jelölése: EKonf __________________________________________________________________________________ - 12 -


A fentiekből eredően: A föderális szövetségi állam a szabadságot (a gyakorlat bizonysága szerint) a kirekesztettek - látszat-szabadságába burkolt - teljes elnyomásával a kirekesztőknek biztosított korlátlan szabadságként (szabadosságként) értelmezi. Ezzel szemben a konföderatív szabadság-értelmezés azt jelenti, hogy minden ember küldetése (hivatása) szerinti feladatát úgy végzi, hogy szabad akaratával a Világmindenség fejlődését szolgálja, vagyis szabadsága az örökérvényű értékrend betartásán keresztül érvényesül. (Ennek egyszerű megfogalmazása így szól: „Amit magadnak nem akarsz, azt ne tedd másnak sem!” és „Mindent megtehetsz, ami más személy vagy társadalmi csoport jogos érdekeit nem sérti.”) Ezek az alapelvek az államok közötti természetes, kölcsönös előnyökön alapuló érdekeket érvényesítő kapcsolatot biztosítják, de csak az alapelvek érvényesülését tiszteletben tartó célzott együttműködés (konföderáció) formájában.

__________________________________________________________________________________ - 13 -

I. rész – A társadalmi mátrix érvényesülése a föderációban és a konföderációban

1.3 A társadalmi mátrix érvényesülése a föderációban és a konföderációban a./ Alapértelmezések Ahhoz, hogy megértsük az irányítási és vezetési feladatok összefüggésrendszerét (a társadalmi mátrixot, vagy mátrix-elméletet), ismerni kell azokat a fogalmakat, amelyek ezt a rendszert alkotják, kiemelten a közgazdaság és az önellátás fogalomkörét, szorosan vett kapcsolataikkal együtt. Mindkét fogalom értelmezésénél a magyar nyelvből indulok ki. Gazdaság - közgazdaság A gazdaság fogalma alapértelmezésben egy család értékteremtő, értékőrző és értékhasználó feladatainak egységét jelenti. Tehát a gazdaság az értékhez kötődik. Az érték, amit a család teremt, őriz és használ az emberből ered, az ő lelki, szellemi és testi tevékenysége hozza létre. Ennél fogva az érték – és az ezt teremtő, őrző és használó gazdaság – nem korlátozódik kizárólagosan annak egyetlen megnyilvánulási formájára sem, sem a lelki értékre, sem a szellemi értékre, sem az anyagi értékre. Ezek szerves (vagyis egymást erősítve önmagukat erősítő) egysége jelenti az értéket. Azoknak az értékeknek az összessége, amelyet egy gazdaság létrehozott, a gazdaság vagyonát alkotja. Ebből az alapértelmezésből épül fel az emberi közösségek különböző szintjeinek gazdasága, a település, a járás, a megye, az ország, a földrész és a Föld egészének gazdasága. A családi gazdaságok feladatait különböző szinteken összehangoló egységek jelentik a köz(össég) gazdaságát. Az önellátás Minden gazdaság arra törekszik, hogy az önmaga által létrehozott értékek biztosítsák életfeltételeit. Az ember életfeltételei lelkiek, szellemiek és anyagiak, vagyis ugyanazt a hármas egységet mutatják, mint a gazdaságban létrehozott, őrzött és felhasznált értékek. A gazdaság működtetésének lehetőségeit (vagyis a gazdálkodást – ökonómiát) meghatározza az az élettér (környezet – ökológiai), amelyben tevékenységét kifejti. A családi gazdaságok határozzák meg azokat az igényeket, amelyek az életfeltételekből erednek, és azokat a lehetőségeket, amelyeket ezek teljesítéséhez szükségesek, függetlenül attól, hogy életterük lehetővé teszi-e igényeik kielégítését saját lehetőségeivel. A különböző szintű és élettér-jellemzőkkel rendelkező gazdaságok különböző mértékben tudják az életfeltételek által meghatározott igényeiket önmaguk kielégíteni, ezért alakul ki természetes módon a különböző gazdaságok közötti értékcsere-rendszer. A gazdaságok közötti értékcsere legegyszerűbb módja a közvetlen csere az értékazonosság elve alapján. Amikor nem lehetséges a közvetlen csere, az értékek cseréje közvetett módon, egy értékközvetítő eszköz, a pénz közbeiktatásával történik.

__________________________________________________________________________________ - 14 -


Az alapértelmezések összefoglalása a gondolkodási mód minta (paradigma) (p váltás megalapozása érdekében: 1. A gazdaság a lelki, szellemi és anyag értékek teremtésének, őrzésének és használatának szerves egysége, tehát nem az anyagi értékekre vonatkozik kizárólagosan. Mivel a vagyon a teremtett, őrzött és használt értékek tékek összessége, a fogalma nem korlátozódik az anyagi értékekre. 2. Az önellátás az értékek értékazonos cseréjének összehangolt rendszere. 3. A pénz értékközvetítőő eszköz, tehát csereértékét az általa közvetített érték (fedezet) határozza meg. b./ A gazdaság szerkezete A gazdáság működtetését ködtetését (a gazdálkodást) két részének szerves egysége határozza meg: - az élettér, amely a gazdálkodás színtere, a gazdálkodás alapfeltételeinek meghatározója – alapvetően en a földrajzi terület, - az ember, aki lelki, szellemi lemi és anyagi értéket teremt, őriz és használ. Jellegébőll adódóan a gazdálkodás állandó (statikus) része az élettér, változó (dinamikus) része pedig az ember. Az egy gazdaságban élőő emberek döntik el – egyéni jellemzőik őik által csoportokat (társadalmi csoportokat) oportokat) alakítva ki -,, hogy életterüket hogyan használják értékteremtésre, értékőrzésre őrzésre és értékhasználatra. A két rész egymást erősítve ősítve önmagát erősítő er (szerves) egysége egy kétdimenziós táblában (mátrixban) foglalható össze: Ember Élettér Földrajzi terület

Iránymutatás, irányelvek Társadalmi csoportok

Gazdaság

Az iránymutatás a társadalmi csoportokon (vagy – diktatúrában - egy társadalmi csoporton) keresztül határozza meg egy földrajzi terület gazdaságát. c./ A gazdaság szabályrendszere Az iránymutatás határozza meg a társadalom együttélési szabályait (a jogrendszert), vagyis azt, hogy az ember hogyan alakítja ki gazdálkodását, a családtól az államig. Ebből eredően en a jogrendszer szintjei a következők: következ k: a szabályozás vezérelve az iránymutatás, amely egy korszak fejlettségnek megfelelő megfelel irányelv-rendszert jelöl ki,, és az azt megvalósító __________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________________ - 15 -


mindennapi élet együttélését meghatározó szabályozásban válik az irányítás-vezetés gyakorlati eszközévé. A magyar nyelv kifejezi ezeket a szinteket: Alkotmánynak nevezi az iránymutatást (az alkotó alkotásának használatára vonatkozó alapszabályokat), Alaptörvénynek az irányelveket és törvénynek a mindennapi élet együttműködési szabályait. A gazdálkodást meghatározó iránymutatás dönti el, hogy önellátó szabadságot ad-e az államnak, és a kötelességek, valamint a jogok egységében megmutatkozó szabadságot ade az embernek, vagy elvonja az államtól és az embertől egyaránt a szabadság jogát. Amennyiben az iránymutatás a Föld egészét és annak részeit (földrészeket, országokat) a teremtés, megőrzés, használat hármas egységében működteti, akkor érvényesül a gazdaság minden élő és élettelen alkotóelemének szabadsága. Amennyiben az iránymutatás megbontja az eredendő hármas egységet, akkor a gazdaság minden szintje elveszíti önállóságát, ezzel megszűnik az alkotórészek szabadsága, ami a szeretettel megvalósuló természetes életmódot jelent. A megbontott hármas egység azt jelenti, hogy az iránymutatással egy társadalmi csoport saját érdekeinek rendeli alá a gazdaságot, és ezzel elveszi a többi társadalmi csoport természetes gazdálkodáshoz való jogát. Ez a természetellenesség kihat az emberiség életterének minőségére is, hiszen – mint a jelenlegi válság is mutatja – az értékek őrzése alárendelődik az életfeltételt biztosító termelésnek (ami a teremtés helyébe lép) és a használatnak. A szabadságától megfosztott államok kiszolgáltatottak, ezért össze lehet vonni azokat egy szövetségi államba (föderációba), ahol a gazdaság irányításának alulról épülő természetes szintjei helyébe lép a felülről leosztó, diktatórikus irányítási-vezetési rendszer. A szabadságukat megőrző államok az önellátás által meghatározott igény-lehetőség összhang megteremtésre államszövetséget (konföderációt) hoznak létre.

__________________________________________________________________________________ - 16 -


d./ A természetes mátrix-elmélet mátrix Az ember, mint igény-meghatározó meghatározó és az élettér, mint lehetőség-meghatározó lehet meghatározó rész szerves egységét jelenti, ennek megfelelően megfelel az irányítási-vezetési vezetési és képviseleti rendszer alulról építkező jellegű. A természetes mátrix-elmélet elmélet alapját Kmetty Károly 1926-ban 1926 ban megjelent közjogi tankönyve határozza meg: „A Szent Korona testének két része van: a terület és az ember.”15 (Általános értelemben: egy államnak két része van: a lehetőségeket ségeket biztosító élettér, és az igényeket meghatározó ember.) Ezért mondható, hogy a természetes mátrix-elméletet mátrix elméletet a konföderáció valósítja meg, amelyben az állandó (statikus) elem a terület, amely településekből felépülőő elidegeníthetetlen egység, egy a változó elem pedig a társadalmi csoportokból alkotott szerves egységben élő él ember. A konföderatív gondolkodási mód kiválasztási, irányítási, vezetési és vagyonnövelési rendszerének felépítése Legfőbb államhatalmi szerv Alkotmányos jogszabályok

Nemzetgyűlés Iránymutatás (Alkotmány) Irányelvek (Alaptörvény) Irányítás, ellenőrzés ellen Államelnök (Nemzetgyűlés (Nemzetgy elnöke)

Vezetés, végrehajtás Miniszterelnök Kormány Országgyűlés

Nemzeti Tanács

Államalapító és államalkotó nemzetek tagjai

Szállítás és közlekedés

Törvényelőkészítés

Kereskedelem

Idegenforgalom

Ipar

Szolgáltatás

Mezőgazdaság

Védelem

Tudomány, kultúra

Egészségügy

Nevelés, oktatás

Szabályozás (jog)

Nők

Férfiak

Idős korúak

Fiatalkorúak

Aktív korúak

Államalapító és államalkotó nemzet vallása n.

….

Államalapító és államalkotó nemzet vallása 3.


Államalkotó n.


….

Államalkotó 2.

Államalapító

Igazságszolgáltatás Bíróság Ügyészség Alsóház Felső Felsőház Pénzügyi felügyelet Számvevvőszék Nemzeti Bank Települések és társadalmi csoportok önkormányzatai Hivatások, szakmák Korcsoportok, Nemzetiség Vallás nemek Anyagtalan Anyagi

Államalkotó 1.

Elöljárók, képviselők, minisztériumi és egyéb közszolgáló tisztségviselők kiválasztásának, ellenőrzésének, valamint a nemzeti vagyon teremtésének, őrzésének és felhasználásának iránya

Törvényjóváhagyó elöljárók

Törvény előterjesztés

Államhatalmi, ellenőrzési, képviseletmegbízási és visszahívási, valamint törvénykezésindítási jog gyakorlója

Lényege, hogy az irányítás-vezetés vezetés a mátrix oszlopainak és sorainak találkozási pontjain keresztül működik. Minden döntés visszacsatol az illetékes vezetőhöz vezet (a választók érintett csoportjához). csop 15

Kmetty Károly: Magyar közjog (Erdélyi Múzeum 1900. 17. évf. 10. sz.)

__________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________________ - 17 -


Amennyiben egy adott helyzetben nem azonos az állandó és változó érdek szerinti döntés, akkor kell a közös vezetőnek (népakaratnak) beavatkozni. Ennek egyenes következménye, hogy az elöljáró és képviselő megválasztásától haláláig terjedő időszakban mindaddig betölti ezt a tisztséget, amíg - egészségi állapota miatt le nem kell mondania, - önként le nem mond, vagy - a képviseltek érdekeivel ellentétes döntése miatt vissza nem hívják. A visszahívás következményei a történelem során egyaránt súlyosak, de különbözőek voltak, tekintettel arra, hogy a képviselői tisztség elvesztésének oka a választók (kivetítve: a Haza) elárulása. A magyar hagyományokban ez így érvényesült: ha a bíró, vagy a kapitány elveszíti a bizalmat, leteszik: karddal, száműzetéssel, vagy szolgává alázással. (Kézai Simon után)

__________________________________________________________________________________ - 18 -


Példaként nézzük meg a konföderatív gondolkodási mód szerinti társadalmi rendszer kiválasztási, irányítási, vezetési és vagyonnövelési felépítését, Magyarország természetes társadalmi mátrixán alapulva: Igény

Államalapító és államalkotó nemzetek tagjai Állalapító ás államalkotó nemzetek vallásai

Nemzetiség (13)

Hivatások, szakmák Korcsoportok, nemek

Anyagtalan érték létrehozó

Szolgáltatás

Vendéglátás

Közlekedés, szállítás

Ipar

Kereskedelem

Mezőgazdaság

Vallás

Védelem

Tudomány, kultúra

Egészségügy

Oktatás, nevelés

Nők

Férfiak

Idős kor

Aktív kor

Fiatal kor

…

Evangélikus

Görög keleti

Katolikus

Református

….

Őskeresztény

Román

Cigány

Szlovák

Szerb

Magyar

Komlói járás … Szigetvári járás

Baranya megye

Lehetőség Bodolyabér Egyházaskozár Hegyhátmaróc Hosszúhetény ….

Anyagi érték létrehozó

… Tótszentgyörgy Várad Vásárosbéc Zádor

Igény és lehetőség összhangja

Hévízi járás Zalaszentgróti járás

Zala megye

Bács-Kiskun megye Békés megye Borsod-AbaújZemplén megye Budapest Csongrád megye Fejér megye Győr-Moson-Sopron megye Hajdú-Bihar megye Heves megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Komárom-Esztergom megye Nógrád megye Pest megye Somogy megye Szabolcs-SzatmárBereg megye Tolna megye Vas megye Veszprém megye Alsópáhok Cserszegtomaj Felsőpáhok Hévíz …. . …. Zalacsány Zalaszentgrót Zalaszentlászló Zalavég

__________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________________ - 19 -


e./ A természetellenes mátrix-elmélet mátrix A pénzuralom által diktált élettér-kihasználás élettér kihasználás elvén épül fel, ennek megfelelően megfelelő az irányításivezetési és képviseleti rendszer felülről felülr leosztó jellegű. Az ezeregyszáz év alatt hadsereggel kiépített gyarmatbirodalom gazdasági politikáját ideologizálta meg Paul Samuelsen 1970-ben 1970 ben a megbomlott hármas egységet magyarázó mátrix-elmélettel, amelyben a gazdaság iránymutatását a dinamikus (változó) elem fölé helyezett, értékközvetítőből ő ől értékteremtővé értékteremt vé torzított pénz uralma gyakorolja. Nem a szerves egységben élő lő emberiséget tette meg iránymutatása közvetítőjének, közvetít közvetítő hanem egy társadalmi csoportot, azt, amelyik alkalmas arra, hogy helytartója legyen a természetellenes gondolkodási módnak. Ezzel meghamisította a mátrix valódi felépítését: Az embertől elvette azt a jogot, hogy önmaga gazdája legyen. Természetes életterével együtt kiszolgáltatottá tette, és eladható áruként megfosztotta lelki, szellemi és anyagi értékek teremtésének, őrzésének rzésének és használatának jogától. Az „Ember” helyébe a befektetők befektet nyereséget termelő kínálat-monopóliuma monopóliuma lépett, az „Élettér” helyébe az a karantén, amelyben a kereslet manipulációjának elfogadására idomított rabszolgák termelnek és fogyasztanak.

Kínálat Kereslet

Befektetők (pénzuralom) Bankok

Multinacionális cégek

Föld-részek

Amerika Európa Ázsia Ausztrália

Kínálat által manipulált kereslet

A változó elemeket nem az emberiség alkotja, amely önmaga igényeinek kielégítésére lehetőségeket ségeket határoz meg az állandó élettér adottságai szerint, hanem egy, önmagát kiválasztottnak nevezőő embercsoport tagjai, akik önmaguk érdekeinek megfelelő megfelel termék- és szolgáltatás kínálatot erőszakolnak őszakolnak a kirekesztettekre. Az állandó elemek nem az igényeket kielégíteni képes lehetőségek lehet ségek alapját jelentik, hanem a kirekesztett emberek éss kordába terelt életterük önmaguk elleni terroreszközeit. A kínálat-monopólium monopólium kialakulása kínálat-diktatúrát kínálat diktatúrát hozott létre, amely azt jelenti, hogy a samuelseni mátrix-rendszer rendszer a kínálat által manipulált kereslet elvét képviseli. ási rendszer, amely a világválságot előidézte, el szövetségi államként Az a gazdasági irányítási (föderációként) automatikusan vészhelyzetbe sodorta a szabadságuktól megfosztott államokat, és az azokban élő embereket.

__________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________________ - 20 -


A természetellenes mátrix-elméletet követő Európai Unió Liberális-kapitalista föderáció (EU) Lisszaboni Szerződés Liberális diktátum (Magyarországon: Alaptörvény) Hatalomgyakorlás eszközeinek lebontása, önkormányzatiság eszközeinek korlátozása, a hatalomgyakorlás iránya szerint csökkenő mértékben

Irányítás ellenőrzés Liberális-kapitalista föderáció (EU) EU szervezetei Európai Tanács EU Parlament

Iránymutatás (Alkotmány) Irányelvek (Alaptörvény)

Végrehajtás A föderáció (szövetségi állam) tagországa Tagállamok államhatalmi szervezetei Kormány

EU: utasítások, Tagállam: Végrehajtási Országgyűlés utasítás Nem részei a döntési Települések és társadalmi folyamatnak csoportok önkormányzatai Választással manipulált, Föderáció polgára (Európai jogai érvényesítésében polgár) korlátozott

A föderáció elveszi a tagállamok legfontosabb függetlenségi jogait, ténylegesen szövetségi államként működik. Választási rendszere a választók megtévesztésével létrejött, a diktatúra helytartóságaként működő képviseleti- törvényhozói rendszert alakít ki. A pártrendszer lényege a megosztottság fenntartása. A választáson induló pártok a liberális-kapitalista gondolkodási módot fogalmazzák meg, súlyponteltolódással, támogatóik kívánsága szerinti ígéretlistát összeállítva, amelyet – természetesen – hatalomgyakorlási helyzetbe kerülve nem teljesítenek. Az irányítási feladatokat a föderáció vezető testülete végzi (az EU esetében az Európai Bizottság), amely döntései kötelező érvényűek a tagállamokra. A végrehajtás a tagállamok törvényhozó és hatalomgyakorló szervei kezében van, amelyek a föderáció vezetésének irányítása szerint lebontják a települések, állampolgárok és szervezetek részére a feladatokat. A vagyonnövelés a „befektetők” (a bankok és a multinacionális cégek) érdekeinek kiszolgálása érdekében történik. Ennek megfelelően az államok kiszolgálják az idegen érdeket képviselő gazdaságot. Összefoglalva: a föderáció központosított hatalomgyakorlás, amely a hatalomgyakorlás eszközeinek összevonásával (integrálásával) a felülről leosztott feladatokon keresztül működik.

__________________________________________________________________________________ - 21 -

I. rész – A föderáció és a konföderáció paradigmájának eszmei része

2. A föderáció és a konföderáció paradigmájának részei A gondolkodási mód minta (paradigma) egy iránymutatásra épülő szabályozási és gazdasági rendszer. Az iránymutatás (amit a magyar hagyomány „szegletkőnek” nevez) meghatározza a társadalom együttélésének szabályait, és azokat a lelki-, szellemi- és anyagi (együtt: gazdasági) feltételeket, amelyek biztosítják az igények kielégítésének lehetőségeit. 2.1 A föderáció és a konföderáció paradigmájának eszmei része Az iránymutatás eredete dönti el, hogy a paradigma az ember és a természet szerves egységében szabályozza-e a társadalmi együttélést és biztosítja-e az igények kielégítésének feltételeit. Az iránymutatás folytonosságának megszakadása és a folytonosság visszaállítása értelemszerűen arra az iránymutatásra vonatkozik, amely folytonossága megszakadt. Az iránymutatás szabadság-értelmezése azt határozza meg, hogy a paradigma a kötelezettségek és jogok egységében biztosítja-e az emberi jogokat. Az iránymutatás határozza meg az irányítás és vezetés kapcsolatát, ezen keresztül azt, hogy önkényuralom (diktatúra), vagy közszabadság (demokrácia) érvényesül-e a társadalomban. Az iránymutatás az igények és lehetőségek megismerhetőségének értelmezésével biztosítja vagy meggátolja az igények és lehetőségek fejlődésének folyamatosságát.

__________________________________________________________________________________ - 22 -


a./ Eredet Az iránymutatás eredete dönti el, hogy a paradigma az ember és a természet szerves egységében szabályozza-e a társadalmi együttélést és biztosítja-e az igények kielégítésének feltételeit. Az iránymutatás folytonosságának megszakadása és a folytonosság visszaállítása értelemszerűen arra az iránymutatásra vonatkozik, amely folytonossága megszakadt. Az iránymutatás eredete meghatározza, hogy a paradigma a nemzetek érdekei érvényesítésének összehangolását, vagy a nemzetek fölötti érdekérvényesítést szolgálja-e, vagyis föderatív vagy konföderatív gondolkodási mód mintát képvisel. Mintegy hatezer évre kell visszatekintenünk, hogy pontosan láthassuk, hogyan alakult ki az embercsoportok szövetségének két változata: a birodalomépítő föderalizmus és a szerves egységet alkotó konföderalizmus. A mezopotámiai Úr városában vésték kőbe azt az iránymutatást, amely az anyag uralását és formálását úgy határozta meg, hogy az az ember és a természet kölcsönhatásában valósuljon meg. Ezt Kramer professzor találta meg 1954-ben és 1956-ban angol nyelvre fordítva „Paralel Biblia” címen publikálta. E szerint a teljes tudást a Lélek Fénye adta, ami a szabadságot jelenti. Ez pedig az élő és élettelen anyag uralása és alakítása a hagyományok iránti hűséggel, a szereteten keresztül. Ez az iránymutatás-eredet az ősi civilizáció, amely Eurázsián kívül Amerika őslakósainak is meghatározta a gondolkodási mód mintáját. Mint látjuk, ehhez az iránymutatáshoz kötődnek a tudás (megismerés), a szabadság, a hűség és a szeretet fogalmak. (Ezek az értelmezések eltérnek az individualista fogalomértelmezéstől.) Ez az iránymutatás a konföderáció eredete. Ha titkosították is XXIII. János pápa „Penitentiam agere” kezdető enciklikájának arra vonatkozó részét, hogy ez a Jézusi Tanítás – vagyis a kereszténység - alapja, a két korábban említett határozat (Dei verbum, Nostra Aetate) ennek szellemét tükrözi. Ez az iránymutatás meghatározta azoknak a népeknek az értékrendjét, amelyek korunkban Európa (és Ázsia) államainak államalapító és államalkotó nemzeteit alkotják. Ezért ez él az európai (és az ázsiai) emberekben eredetként, amit mutat az ennek ellentéte elleni tiltakozás a kifejezésre juttatott népakarat-megnyilvánulásokban, különösen a világválság következményeinek érzékelésekor. A magyarság e szerint az iránymutatás-eredet szerint élt 973-ig. Ugyancsak a Kr. e. III. évezredben egy embercsoport több lehetőséget akart magának, mint amire az adott kor feltételeket biztosított, ezért erőszakkal önmagát kiváltságos helyzetbe hozta, elnyomva az emberiség túlnyomó többségét, föderatív birodalmat alakított ki a nemzetek életterének bekebelezésével, a kirekesztők és a kirekesztettek békíthetetlen együttélésével. Ez az iránymutatás-eredet a nyugati (vagy európai) civilizáció, amely a „művelt nyugati” országokban adja a gondolkodási mód mintát. __________________________________________________________________________________ - 23 -


Az Európai Unió tagállamai államalapító és államalkotó nemzetei egyaránt a keresztény értékrendet tartják az iránymutatás eredete meghatározójának. Ennek ellenére sem a megbukott Európai Alkotmánytervezet, sem a hatályos Lisszaboni Szerződés nem hivatkozik eszmei eredetként a kereszténységre. A hivatkozás azért maradt el, mert ellentétes lenne a kozmopolita szemlélettel, ahogyan a KGST vagy a Varsói Szerződés esetében az internacionalizmussal. Nem kerülhető meg annak a körülménynek a figyelembe vétele, hogy a kereszténység nem ért el tisztulási folyamatának végére, elsősorban azért, mert a II. Vatikáni zsinatnak a két, tisztulás felé mutató határozata (a Dei Verbum és a Nostra Aetate) gyakorlati alkalmazásával több, mint ötven éve késik. Ugyanakkor II. János Pál pápa tíz bocsánatkérése a tisztulást mutatja. Különösen a 2000. március 12-i „Homília és könyörgések 2000. nagyböjtjének első vasárnapján” c. (a kánonjog szerint nem kötelező érvényű) bocsánatkérés tartalmaz a föderalizmus konföderalizmus kérdésben is lényeges megállapítást. (Erről a jogi paradigmarésznél írok bővebben.) A tisztulási folyamat folytatásához és befejezéséhez a II. Vatikáni zsinathoz fűződő nyilvános és titkos enciklikák, határozatok olyan szintű és szándékú elemzése szükséges, mint a 2000. évi bocsánatkérést megalapozó „Emlékezet és kiengesztelődés” (Az egyház és a múlt bűnei) c., a Nemzetközi Teológiai Bizottság által készített tanulmány. Ahhoz, hogy paradigma-váltó hatása legyen az EU-tagállamok vezető politikusok által hivatkozott keresztény értékrendnek, mint Európa iránymutató eredetének, akkor látjuk, hogy a tisztulás elodázhatatlan. Mint az elmúlt ezeregyszáz év bizonyította, a keresztény egyház Istenre hivatkozva elősegítette a megosztottságot, a nemzeti érdekérvényesítést gátolta, vagyis a föderatív gondolkodási módot támogatta. Ugyanakkor Jézus tanítása egyértelműen konföderatív gondolkodási mód mintát ad a kötelezettségek és jogok összhangjában megvalósuló egy és ugyanazon szabadsággal, a nemzetek lelki-, szellemi- és anyagi értékeinek önmaguk emelésére történő felhasználásának tanításával, mert a kereszténység „a normális emberi létről szóló tanítás” (Hamvas Béla). A keresztény egyház vezetői részesévé váltak a kirekesztők csoportjának (ennek huszonegyedik századi bizonyítéka a Magyar Püspöki Konferencia 2003. március 14-i nyilatkozata16), meghamisítva a Jézusi Tanítást. Amikor a keresztény egyház tisztulása befejeződött, akkor hivatkozhat Európa keresztény eredetére. Napjainkban a föderatív iránymutatás-eredet szerinti gondolkodási módnak a bukását éljük meg, mert a kirekesztettek életfeltételeik romlásából ráébredtek arra, hogy a kiszolgáltatottság a halálhoz vezet. Amikor az iránymutatás eredetének folytonosságáról beszélünk, akkor látni kell, hogy a föderatív szemlélet szerinti eredet Európában ezeregyszáz év alatt soha sem szűnt meg, ezért ezt nem kell visszaállítani. Ezt mutatja a 2011-es magyar Alaptörvény, amely az értékrend folyamatosságát állapítja meg (bővebben ld. a jogi paradigmarésznél).

16

„Azt ajánljuk tehát a katolikus hívőknek, de minden magyar állampolgárnak is, hogy saját lelkiismereti döntése és felelőssége szerint a népszavazáson támogassa Magyarország európai uniós csatlakozását.” (A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozata az Európai Unióhoz való csatlakozásról) __________________________________________________________________________________ - 24 -


b./ A Szabadság Az iránymutatás szabadság-értelmezése azt határozza meg, hogy a paradigma a kötelezettségek és jogok egységében biztosítja-e az emberi jogokat. A „szabad” szó a magyar nyelvben az jelenti, hogy valamit meg lehet tenni, de nem feltétel nélkül, hanem csak akkor, ha az a társadalmi együttélés normái szerint a többi ember jogos érdekeivel nincs ellentétben. (Amikor bekopogunk egy ajtón, akkor megvárjuk, míg a benn lévő beenged bennünket a „szabad” szót kimondva.) A „szabadság” ebből eredően azoknak a tetteknek a lehetősége, amelyek azonos feltételek mellett minden embert megilletnek. Abban a helyzetben, amikor egy államok közötti szövetségben az azonos feltételek szerint élő egyik államnak (vagy egy embercsoportnak) lehetősége van valamit tenni, a másiknak nem, akkor nem beszélhetünk az államok szabadságáról. Abban a helyzetben, amikor azonos feltételek esetén az egyik embernek „szabad” valamit tennie, de a másik embernek nem, akkor nem beszélhetünk az emberek szabadságról. A konföderatív gondolkodási mód alapja az állam és az ember szabadsága, vagyis annak lehetősége, hogy azonos feltételek mellett (a kötelezettségek és jogok összhangjában) ugyanazt tehesse egyik állam, mint a másik, és egyik ember, mint a másik. Ezt fogalmazza meg az EKonf 101. A föderatív gondolkodási mód alapja a kirekesztők hatalma a kirekesztettek felett. Ennek megfelelően azonos feltételek mellett egyes lehetőségekkel az egyik ember élhet, a másik nem.

__________________________________________________________________________________ - 25 -


c./ Irányítás és vezetés Az iránymutatás határozza meg az irányítás és vezetés kapcsolatát, ezen keresztül azt, hogy önkényuralom (diktatúra), vagy közszabadság (demokrácia) érvényesül-e a társadalomban. A Világmindenség mozgatórugója az egymást kiegészítő – látszólag egymással ellentétes – két erő működése. Ez a kínai filozófiában a jin és jang (a hegy napos és árnyékos oldala), amely a folyamatos fejlődés, változás forrása. A társadalmi mátrix is ezt a kettős egységet tartalmazza (dinamikus és statikus elemek szerves egysége). A konföderatív gondolkodási mód természetes társadalmi mátrix rendszeréből ered, hogy a társadalom működése az irányítás és a vezetés kettős egységében valósuljon meg. A föderatív gondolkodási mód természetellenes társadalmi mátrix szerint, önkényuralomként (diktatúraként) működik, ennek megfelelően a kirekesztő társadalmi csoport csak formálisan különíti el az irányítást és a vezetést (államelnök és miniszterelnök), de ők egységesen a nemzetek feletti érdekérvényesülés szolgálatában állnak. A magyar történelem mindkét irányítási-vezetési módszerre tartalmaz példát, hiszen Géza uralkodásáig az ősi- attól kezdve a nyugati civilizáció szerint élünk. Az irányítás-vezetés jellegéből eredő hatalomgyakorlási forma (államforma) a magyar hagyományokban: a kettős fejedelemség és a királyság. A kettős fejedelemség a magyar társadalmi szervezettség kezdetétől 973-ig volt a magyarság államformája, a királyság 973-tól 1944. március 19-ig. Az átölelt korszakok szerint a kettős fejedelemség az ősi civilizáció alapján áll, a királyság a nyugati civilizációén. (A „király” kifejezés Nagy Károly nevéből ered, aki az avarok megosztásával volt képes lemészárolni és kirabolni a Kárpát-medence őslakósait.) A két államforma egymástól alapjaiban eltérő iránymutatás-eredetet követ. A kettős fejedelemség eredete szerinti alap az Isteni Iránymutatás által a kötelezettségek és jogok összhangjában megmutatkozó szabadság, a királyságé egy embercsoport (nemesek, rendek) érdekeit kifejező hatalomgyakorlás (kirekesztők-kirekesztettek) törvényesítése. Ezért a kettős fejedelemség a közszabadságot testesíti meg, a királyság a diktatúrát. A kettős fejedelemség a szabad magyarok államformája, a királyság a szenvedhetetlen igával (Rákóczi) sújtottak túlélésének kényszereszköze. A kettős fejedelemség az irányítás és a vezetés – személyekben is kifejeződő – kettős egysége, a királyság az egyszemélyes irányítás és vezetés, akkor is, ha nem király a megnevezése az első számú vezetőnek. A kettős fejedelemség az ellenőrzött hatalomgyakorlást jelenti, a királyság az ellenőrizetlent. A kettős fejedelemség az egyetemes magyarság kizárólagos tulajdonlását és birtoklását biztosítja saját élettere fölött, a királyság az élettér tulajdonlását és birtoklását megengedi az idegeneknek is. A kettős fejedelemség kizárólag konföderatív államszövetségek lehet tagja, a királyság megengedi, hogy az ország föderatív szövetségi állam (unió) tagja legyen. __________________________________________________________________________________ - 26 -


d./ Megismerhetőség Az iránymutatás az igények és lehetőségek megismerhetőségének értelmezésével biztosítja vagy meggátolja az igények és lehetőségek fejlődésének folyamatosságát. Néhány értelmezés ad alapot a megismerhetőséghez: Aquinói Szent Tamás: A Teljes Tudás (bölcsesség) a hit és a tudomány kettős egysége. A hit meggyőződést és bizalmat jelent valakiben vagy valamiben. A tudomány a tapasztalat és az ismeret kettős egysége. Hérodotosz (Történelem IV. A szkíták17) A legnagyobb érték a teljes tudás és a szabadság kettős egysége. A teljes tudást hitünk alapjaként a Teremtőtől kapjuk. (Vö Aquinói Szent Tamás gondolatával) A szabadság atyai eleink hagyományához való hűség és a minden Teremtmény számára biztosított élettérben megmutatkozó szeretet kettős egysége. A megismerhetőség értelmezésében megmutatkozó különbség minden eltérés alapja a föderalizmus és a konföderalizmus között. Olvassuk el Hamvas Béla megismerhetőséggel kapcsolatos gondolatait, amely elvezet az emberi élet alapjaihoz, a Teremtő és az Ember szövetségéhez, az istenhit lényegéhez és formáihoz, a Teremtő és az Ember közötti párbeszéd (kinyilatkozás és közvetítés) mibenléthez, az irányítás és vezetés kettős egységéhez, a „beavatás” isteni eredetéhez. Az ősgnosztikusok mindezeket egyértelművé tették: Idézet a Scientia sacra II. kötetből: >A Triszmegisztosz elnevezés az első Hermészre vonatkozott, aki a vízözön előtti őstudást átmentette és a vízözön utáni emberiségnek először tanította. Ugyanakkor azonban a Triszmegisztosz beavatási fok, éspedig a beavatási fokok legmagasabbika. Az "anyag, amely az érzékeken túl van" a primér természet, a még nem elanyagiasodott természet. Az Isten fia kifejezése valószínűleg gnosztikus eredetű. Keleten a Világ fia, a Világegyetem fia alakjában használatos. "E fajnak tanítása nincs, de ha ő akarja, Isten emlékezetét helyreállítja." A logosz-fajról van szó. A logoszt nem lehet tanítani. A beavatás nem tanítás. Amit az ember megtanulhat, csak anyagi tudás, szanszkrit nyelven vidnya, tibeti nyelven rtogszpa. A beavatás viszont felébreszt; az éberség szanszkrit nyelven vidja, tibeti nyelven rtogszpa. A tudás könyvből meríthető, szobában, asztal mellett elsajátítható. Az éberség nehéz és veszélyes aszketikus eljárások útján csak vezető - Hermész, guru - segítségével szerezhető meg.”< Ez a természetesség – bármennyire is üldözte a keresztény egyház – az emberek gondolatvilágában még a Kr.u. XIII században élő erő volt. (Gondoljunk a magyar Pálosokra – a Fehér Táltosokra). Ezért igyekezett ezt a Pálosokkal szoros kapcsolatban lévő Aquinói Szent Tamás közelíteni rendszerező tevékenységével (logika, elméleti filozófia és erkölcsfilozófia) az egyház által megfogalmazott gondolatokhoz, melyek a gnoszticizmust tagadták meg, Jézus és az Atya közti viszony dogmatikus értelmezésével. 17

Hérodotosz: A görög-perzsa háború (Osiris Kiadó Kft. 2004) __________________________________________________________________________________ - 27 -


Nézzük a gnoszticizmushoz kapcsolódó alapfogalmaknak a jelenlegi vallásfilozófiai értelmezését: „Dogma (a görög dokein, 'látszani' szóból): hittétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal hitvallásokban, a zsinati határozatokban v. a pápa ex cathedra kijelentésekben fogalmazott meg.” Katolikus lexikon A gnoszticizmus azt vallotta, hogy az ember igazi szellemiségére vonatkozóan üdvözítő tudás birtokában van. Katolikus lexikon A gnoszticizmus korai keresztény vallási irányzatok neve. A szó töve, a gnózis görögül tudást jelent. A gnózis, mint az igazi tudás tana, abból a vélekedésből indul ki, hogy létezik igazi tudás. Erre támaszkodnak meghatározásai, leírásai és magyarázatai. Wikipédia Az agnoszticizmus (a görög agnosztosz 'megismerhetetlen' szóból) egy olyan filozófiai ismeretelméleti nézet, amely szerint a valóság végső dolgai, Isten, istenek vagy istenségek létezését nem tudjuk megismerni, nem tudhatjuk, hogy léteznek-e vagy nem, és enélkül a tudás nélkül kell élnünk a világban. Wikipédia A katolikus teológia szemben áll a természetes emberi megismerés lehetőségének olyan szubtilis értelmezésével is, amely nem akar kifejezetten szkeptikus vagy agnosztikus lenni, de a gyakorlatban elvet egy olyan objektív, érvényes megismerést a transzcendens dolgokról, amelyre ésszel reflektálni lehetne, s amely érthetően továbbadható volna. Katolikus lexikon A II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate és a Dei Verbum c. nyilatkozata ténylegesen a megismerhetőség körülírását is tartalmazza. A II. Vatikáni Zsinat NOSTRA AETATE kezdetű nyilatkozata az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról): „(A nagy keleti vallások értékei) 2. Így a többi vallások is szerte a világon különféle módokon próbálnak megoldást adni az emberi szív nyugtalanságára azáltal, hogy utakat, tudniillik tanításokat és parancsolatokat, továbbá szent szertartásokat ajánlanak. A katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert. De szüntelenül hirdeti és hirdetnie is kell Krisztust, aki "az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6), akiben az emberek megtalálják a vallásos élet teljességét, s akiben Isten mindeneket kiengesztelt önmagával.”

__________________________________________________________________________________ - 28 -


Az ősgnoszticizmus szerint a „nagy keleti vallások” és Jézus között egyenes kapcsolat van, hiszen – tevékenysége mutatja – ő beavatott volt. Ez a „ritka” – de vitathatatlanul alapvető – különbség a „nagy keleti vallások” és a kereszténység között. A II. Vatikáni Zsinat DEI VERBUM kezdetű dogmatikus konstitúciója az isteni kinyilatkoztatásról: „2. Az Istenről és az ember üdvösségéről így kinyilatkoztatott mélységes igazság Krisztusban ragyog föl, aki az egész kinyilatkoztatás közvetítője és teljessége. 4. Miután sokszor és sokféleképpen szólt Isten a prófétákban, "ezekben az utolsó napokban a Fiúban szólt hozzánk" (Zsid 1,1--2). 15. Bár ezek a könyvek kevésbé tökéletes és időhöz kötött mozzanatokat is tartalmaznak, igazi isteni pedagógiát mutatnak be. Következésképp a keresztény hívőknek vallásos tisztelettel kell elfogadniok e könyveket, mert Isten iránti eleven érzékről tanúskodnak, bennük az Istenről szóló fenséges tanításoknak, az üdvösségre vezető életbölcsességnek és az imádságnak csodálatos kincsei találhatók, s végül bennük rejlik üdvösségünk misztériuma. (A két szövetség összhangja) 16. Isten tehát, aki mindkét szövetség sugalmazója és szerzője, bölcsen úgy rendezte, hogy az új el legyen rejtve az óban, az ó viszont az új szövetségben táruljon föl. Jóllehet Krisztus a vérével új szövetséget alapított (vö. Lk 22,20; 1Kor 11,25), az Ószövetség könyvei teljes terjedelmükben fölvétettek az evangéliumba, s teljes értelmüket benne kapják és mutatják meg (vö. Mt 5,17; Lk 24,27; Róm 16,25--26; 2Kor 3,14--16); s viszont megvilágítják és magyarázzák az új szövetséget.” Így tehát a Dei Verbum nem zárja ki azt, hogy az Úr szavát (kinyilatkozását) a próféta kőbe véste Úr városában (Wass Albert: A hagyaték), és ezt a kinyilatkozást találta meg Kramer Mezopotámiában, és ez az, ami a Jézusi tanítás alapja. Így tehát a Krisztusban felragyogó, kinyilatkoztatott végső igazság az egész emberiséggel és nem egy választott néppel kötött szövetség megerősítése. Ezzel teljesedik be az ősgnoszticizmus: Isten helyreállította a logosz-faj emlékezetét. A konföderatív gondolkodási mód a megismerhetőséget korlátlannak tekinti a logosz-faj emlékezetére építve: „titok” alatt az igény kielégítésére szolgáló lehetőségek megismerését érti, amelyek között újabb „titkok” vannak, újabb igény felkeltése céljából. A megismerhetőség egy titok-megfejtési folyamat eredménye. A föderatív gondolkodási mód a megismerhetőséget korlátozza: nem érti a „titok” korlátlanságát. Az ismeret által már feltárt lehetőségeket alakítja igénnyé, függetlenül annak az igény-fejlődés folyamatában elfoglalt idejétől és helyétől. Így a megismerhetőség izolált elemek véletlenszerű halmazává (káosszá) válik.

__________________________________________________________________________________ - 29 -

I. rész – A föderáció és a konföderáció paradigmájának jogi része

2.2 A föderáció és a konföderáció paradigmájának jogi része Az iránymutatás eredete dönti el a jogrendszer alkotmányos minőségét, azt, hogy a paradigma örök és változtathatatlan értékrenden alapul-e, vagy az ember mindenkori érdekei szerint változtathatja. Az iránymutatás szabadság-értelmezése azt határozza meg a jogrendszerben, hogy a paradigma az állam szabadsága teljes, örök és csorbíthatatlan, vagy lehetőséget ad az állam szabadságának részleges vagy teljes feladására. Az iránymutatás határozza meg az irányítás és vezetés kapcsolatát a jogrendszerben, vagyis azt, hogy a hatalomgyakorlás, a jogalkotás- és alkalmazás, valamint az érdekképviselet során a szubszidiaritás érvényesül, vagy a felülről leosztás. A jogrendszerben az iránymutatás az igények és lehetőségek megismerhetőségén keresztül követi az igény-lehetőség összhangjának változásait és ennek megfelelően lépteti életbe a mindennapi élet szabályozását közvetlenül meghatározó irányelveket.

__________________________________________________________________________________ - 30 -


a./ A jogrendszer alkotmányos minősége Az iránymutatás eredete dönti el a jogrendszer alkotmányos minőségét, azt, hogy a paradigma örök és változtathatatlan értékrenden alapul-e, vagy az ember mindenkori érdekei szerint változtathatja. Az „alkotmány” szó magyar nyelv szerinti értelmezése az ősi civilizáció konföderatív iránymutatás-eredetét támasztja alá. E szerint az Alkotó Alkotásának működtetésére vonatkozó akaratközlés az Alkotmány. Nyilvánvaló, hogy a Teremtő (Alkotó) akaratának (Alkotmányának) érvényesítése létérdeke az emberiségnek. A társadalmi együttélés rendszere a Föld egészére vonatkozóan ugyanazon alapon áll. Ez az alap biztosítja, hogy az Alkotás az Alkotó (Teremtő) szándéka szerinti célt szolgálva fejlődjön, amit a működést meghatározó Alkotmány foglal magában. Ez a cél a különböző közösségek (családok, települések, országok, földrészek) összehangolt fejlődése a szabadság érvényesülésével, amelyet - a fejlődés folyamatosságát (atyai eleink hagyományának megfelelően) a minden teremtményre, minden teremtmény által gyakorolt együvé-tartozás nyitottságával - a szeretet biztosít. Ennek megfelelően az Alkotmány a közösség (Földrész, állam) és az azon élő emberek szabadságát jelenti, biztosítva annak tulajdon- és birtokszerzési, valamint jogi feltételeit, továbbá kötelezővé téve annak megvédését. A Teremtő (Alkotó) az anyagi világ akarata szerinti uralásának és formálásának gondolkodási módját (paradigmáját) a konföderáció eszmeiségével adta át az embernek. A különböző nemzetek kultúráinak összehangolt érvényesüléseként természeti és életfeltételbiztosítási (ökológiai és ökonómiai) egységet alkotó területen élő emberek érdekközössége, az állam akkor működik a Teremtő célja szerint, ha társadalmi kapcsolatrendszerének alapjaként elfogadja és alkalmazza az Alkotmányt. Egy-egy államban érvényesülő gondolkodási mód alapját tehát akkor lehet az állam Alkotmányának tekinteni, ha az az Alkotó céljával való azonosulást fejezi ki az adott közösség hagyományainak folyamatosságában. Ugyanígy egy Földrészen érvényesülő gondolkodási módot akkor lehet a Földrész Alkotmányának tekinteni, ha az az Alkotó céljával való azonosulást fejezi ki az adott Földrész hagyományainak folyamatosságában. Ezért minden állam és minden Földrész Alkotmányossága arra a hagyományra élül, amely az Alkotó céljával azonos, ezért nem történelmi, hanem gondolkodási mód (paradigma) szerinti folyamatosságot jelent az Alkotmány jogfolytonossága. A konföderatív gondolkodási mód paradigmájában az irányítás eredete a Teremtő örök és változtathatatlan akarata, és ez a jogrendszer alapja, a föderatív gondolkodási mód paradigmájában pedig az irányítás eredete emberi alkotás, ezért változtatható.

__________________________________________________________________________________ - 31 -


A konföderatív ősi civilizáció alkotmány-értelmezése Alkotmány a Teremtő akaratát közvetítő iránymutatás-eredet. Ez egy zárt logikai rendszert alkot, amely a szabadságot, a szabadság feltételeit és annak megvédési kötelezettségét foglalja magában. Az „Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet” ezt így tartalmazza: >Az Európai Konföderáció alapelvei (1)

Minden állam politikai, társadalmi, közigazgatási, gazdasági és területi szabadsága örök és sérthetetlen.

(2)

Minden embernek a jogok és kötelezettségek összhangjában egy és ugyanazon szabadsága van.

(3)

Minden állam lelki, szellemi és természeti vagyona az állam államalapító és államalkotó nemzetei által alkotott egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdona.

(4)

Az állam vagyonával létrehozott minden érték az állam államalapító és államalkotó nemzetei által alkotott egyetemes közösség érdekeit szolgálja.

(5)

Azzal szemben, aki az állam vagy az állampolgárok szabadságát veszélyezteti, minden állampolgárnak nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni.<

__________________________________________________________________________________ - 32 -


A föderatív alkotmány-értelmezés A föderatív „nyugati civilizáció” jogi gondolkodási módja az alkotmányt jogfejlődés eredményének tartja, annak írott és szokásjogon alapuló változatát ismeri el. Ennek a szemléletnek a kihatása a magyar jogrendszer alapjára a következőkben foglalható össze: Idézet a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ Közigazgatási alapvizsga anyagából: >Alkotmány: Általában egy ország alaptörvénye. Formai megközelítésben a jogforrási rendszer csúcsa, melyet különleges eljárási rendben alkotnak meg. Történetileg az alkotmányoknak két fő típusa alakult ki: a történeti (más néven íratlan) és a kartális (más néven írott) alkotmány. A történeti alkotmány a különböző történeti időszakokban elfogadott törvények és kialakult szokások, szabályok, jognyilatkozatok összessége, amelyek az államhatalom gyakorlásának és az alapvető állampolgári jogok tartalmának kérdéseit szabályozzák. Ilyen alkotmánya volt Magyarországnak 1949-ig. Ezt hívták ezeréves alkotmánynak. A kartális alkotmányt alaptörvénynek tekintik, amellyel nem lehet ellentétes egyetlen más – az adott országban megalkotott – jogszabály sem. Az írott alkotmányt vagy alkotmányozó nemzetgyűlés vagy a legfelsőbb képviseleti szerv (parlament, Országgyűlés) fogadja el (esetleg népszavazás erősíti meg).< A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Magyarország Alaptörvényének (2011. április 25.) elfogadása után kiadott „Közigazgatási Szakvizsga jegyzete” szerint ez az Alaptörvény „vegyes rendszerű alkotmány”, amely jellemzője: >• Az alapvető jelentőségű alkotmányjogi szabályok egy, a jogrendszer (jogforrási hierarchia) csúcsán elhelyezkedő (egy vagy több) alaptörvényben és kiegészítéseiben találhatók. • Az alkotmányjogi szabályok elismerik a korábbi alkotmányos szabályozás törvényeit, szokásjogát is. • Az alaptörvény tömör tartalmú jogszabály, az egyes alkotmányjogi kérdéseket a kiegészítések vagy/és egyszerűbben változtatható más törvények (sarkalatos) törvények rendeznek.< A jogfolytonosság (vagyis az iránymutató eredet hatályban létének) egyértelmű értelmezését zavarja a jegyzet alábbi megállapítása („A magyar alkotmányfejlődés” című fejezet): „Magyarországnak – ha eltekintünk a Tanácsköztársaság alkotmányától – formailag 1949-ig történeti alkotmánya volt. A magyar történeti alkotmány kezdetének a hagyomány a Vérszerződést tekintette, de pl. része volt az Aranybulla (1222), amely korlátozta a királyi hatalmat, megállapította a közösség egyes köreibe tartozók személyes szabadságának tartalmát, korlátozva a király gazdasági hatalmát is.” A fogalom tisztázását szolgálja a következő bekezdés: >Az Alaptörvény az ezeréves törvényes (legitim) jogfejlődés hagyományát kívánja követni.< Szükséges volt ez a megjegyzés, hiszen az „ezeréves törvényes (legitim) jogfejlődés” szembenállást jelent a Vérszerződéssel. Tehát ezért „vegyes rendszerű alkotmány” az Alaptörvény (ez a szemlélet nem tesz különbséget alkotmány és alaptörvény között), mert nem történeti, hiszen csak ezeréves jogfejlődést tekint alapnak, viszont nem is kartális (történelmi), mert íratlan hagyományokra is hivatkozik. __________________________________________________________________________________ - 33 -


Az Alaptörvény „Nemzeti Hitvallás” című preambuluma a „vegyes rendszerű alkotmányt” a történeti alkotmány jogutódjának tekinti: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.” Ennek következményeként az alkotmányos jogfolytonosság visszaállításának minősíti a szocialista-kommunista diktatúra liberális-kapitalista diktatúrára váltás napját: „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaállítását 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.”

__________________________________________________________________________________ - 34 -


b./ A szabadság minősége a jogrendszerben A szabadság a konföderációban Az iránymutatás szabadság-értelmezése azt határozza meg a jogrendszerben, hogy a paradigma az állam szabadsága teljes, örök és csorbíthatatlan, vagy lehetőséget ad az állam szabadságának részleges vagy teljes feladására. Az ősi civilizáció gondolkodási módja szerinti konföderatív szabadság-értelmezés azt jelenti, hogy minden nemzet és minden ember függetlensége szent és sérthetetlen, mert minden nemzet és minden ember örökké szabad. Erről a szabadságról és az azt megvalósító függetlenségről senki nem mondhat le, éppúgy, ahogyan senki nem mondhat le életéről, hiszen egyik sem emberi kategória. Ezt az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alábbi szakaszai fogalmazzák meg: az állam szabadságát a 1-7 §§, valamint a 127-128. §§, az ember szabadságát a 25-83. §§.

__________________________________________________________________________________ - 35 -


A szabadság a föderációban A Lisszaboni Szerződés megszűnteti a tagállamok önálló értékrendjének és ennek megfelelően önálló érdekeinek a többi állammal szemben, kölcsönösen alkalmazható érvényesülését. Megszűnik minden ország - így Magyarország is - alkotmányos államnak lenni. A Lisszaboni Szerződés a tagországok alkotmánya fölé helyezi önmagát az alábbiak szerint: A négy liberális alapelv [EUM 26. cikk. (2) bekezdés] Az EU (és ezt a Lisszaboni Szerződés is megerősíti) a föderatív diktatúra alapelveit közvetíti a négy liberális alapelv következetes érvényesítésével és ezzel éri el szupranacionális (nemzetek fölötti) célját: - A tőke szabad áramlása - Az árú szabad áramlása - A szolgáltatás szabad áramlása - A személyek szabad áramlása (letelepedés szabadsága) A jogrendszerrel és a jogalkalmazással kapcsolatban az alábbiakat veszi el a tagállamoktól: - Önálló jogalkotás (EUM 288 – 292 cikk) A minden típusában kötelező érvényű, egységes jogrendszer megszűnteti az egyes nemzetek és országok hagyományos - és a nemzet érdekeit védő - normarendszerének jogi érvényesülését. Ezzel gyakorlatilag elveszíti jelentőségét a tagországok törvényhozása. A tagországok képviselői elérték a tárgyalások során, hogy a tagállamok teljes jogalkotási függetlenségét elvevő és ezért minden tagországban felháborodást keltő EUA I-6 cikk18 kikerüljön a Lisszaboni Szerződésből, de benne maradt az I-12. cikk19 (Lisszaboni Szerződésbeli száma: EUM 2. cikk), amely nem az I-6. cikk durvaságával, hanem kitöltő szövegekbe ágyazva ugyanezt rendeli el. 18

I-6. CIKK Az uniós jog Az Alkotmány, valamint az Unió intézményei által a rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása körében alkotott jog a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élvez. (Az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés) 19

I-12. CIKK A hatáskörök típusai (1) Ha egy meghatározott területen az Alkotmány kizárólagos hatáskört ruház az Unióra, e területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása. (2) Ha egy meghatározott területen az Alkotmány a tagállamokkal megosztott hatáskört ruház az Unióra, e területen mind az Unió, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok e hatáskörükkel csak olyan mértékben élhetnek, amilyen mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta, vagy úgy határozott, hogy lemond hatáskörének gyakorlásáról. (3) A tagállamok gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukat a III. részben meghatározottak szerinti szabályok keretében hangolják össze, amelyek megállapítására az Unió hatáskörrel rendelkezik. (4) Az Unió hatáskörrel rendelkezik a közös kül- és biztonságpolitika meghatározására és végrehajtására, ideértve egy közös védelempolitika fokozatos kialakítását. (5) Meghatározott területeken és az Alkotmányban megállapított feltételek mellett az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására, anélkül azonban, hogy ennek révén elvonná a tagállamok e területeken meglévő hatásköreit. (Az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés) __________________________________________________________________________________ - 36 -


Ugyanez a cikk megtiltja a tagállamoknak, hogy a legfontosabb kérdésekben jogharmonizációval létrehozzanak saját környezetükben egy természetes érdekközösséget. („Az Unió e területekre vonatkozó, a Szerződésekben meghatározott rendelkezések alapján elfogadott kötelező erejű jogi aktusai nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját.” – EUM 2. cikk (5) bekezdés második albekezdés) Ezzel a Kárpát medence természetes szerves egységét (ökonómiai és ökológiai összhangját) megakadályozza érvényesülni – vagyis a Lisszaboni Szerződés a második (gazdasági) Trianont jelenti a Kárpát-medence nemzetei számára. Ugyanakkor „hozott jog alapján” megengedi a 2004. előtti tagállamoknak a „Régionális unió” fenntartását (EUM 350. cikk). - Közigazgatás (EUSz 5. cikk) Ez az intézkedés a tagországok saját hatásköréből kiveszi mindazokat az eszközöket, amelyekkel a tagállam saját polgárai jogainak és kötelezettségeinek összhangját biztosítani tudná, és az állam saját polgárainak érdekeit kifejezésre juttatná. - Igazságszolgáltatás (EUSz 19., EUM 86. cikkek) Mivel a „belső piac” magában foglal a tagállamokon belüli minden tevékenységet, a tagállamok igazságszolgáltatása nem csak idegen érdeket érvényesítő jogszabályok szerint kényszerül eljárni, de még a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás terén is állandó „felügyelet” alatt áll, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy az Európai Ügyészség és az Európai Bíróság bármikor, bármilyen ügyet saját hatáskörébe vonhat, vagyis megszűnik a tagországok önálló igazságszolgáltatása. A Lisszaboni Szerződés hatása a tagországokra A Lisszaboni Szerződés legfontosabb (fundamentálisnak mondható) következménye, amely miatt a tagországok állampolgárai számára elfogadhatatlan, az, hogy a külügy, a hadügy, valamint a kereskedelmi és monetáris ügyek integrálásával („hatáskör-átadásával”) a tagország gyakorlatilag megszűnik. Magyarország ugyanabba – vagy rosszabb - helyzetbe kerül, mint az Osztrák-Magyar Monarchia idején az 1867-es kiegyezést követően. (Ismerjük ennek az I. világháborúba és Trianonba torkolló következményét.) Ezeknek a következményeknek, illetve ezek eszközeinek – a tagországok állampolgárai számára ugyancsak elfogadhatatlan – járulékai az alábbiak: - Az EU-val azonos jogállású (önálló jogi személyiségű) az Európai Központi Bank (EUM 282. cikk (3)), sőt, az EU-t ténylegesen ez a szervezet irányítja. Ezzel az értékek érdekképviselete fölé emelkedik egy – gyakorlatilag természetes alap nélküli (virtuális) – értékjel-érdekképviselet. - A természetes – területi és nemzeti alapon álló – érdeksorrendiség érvényesülését megtiltva a háttérhatalom érdekprioritását erőlteti minden tagállamra (EUM 106. cikk). - A „letelepedési” jog az EU-tagországok állampolgárai számára közösségi jogot jelent, míg a „harmadik országokban” élők számára személyhez kötött jogként érvényesíthető (EUM 49. cikk). Ez a magyarság számára a természetes együvétartozás gyakorlásának meghiúsulását, a nem magyaroknak adott lehetőséggel a kozmopolitizmus származási vonatkozásban is megnyilatkozó kiteljesedését jelenti. __________________________________________________________________________________ - 37 -


- A Lisszaboni Szerződésben Németország - az NDK-val történt egyesülésre hivatkozva – olyan kérdésekben élvez mentességet, amelyek – ugyanazon okok alapján – a 2004-ben belépő országokat is megilletnék (EUM 107. cikk (2) c./), ugyanakkor az ezeket az országokat sújtó hátrányok (támogatás csökkentés – ld. mezőgazdasági kvóta -, a természetes régiót alkotó államok közötti jogharmonizáció tilalma - EUM 2. cikk (5) bekezdés második albekezdés) Németországot még arányosan sem terhelik. - Az esélyegyenlőtlenség garanciái, a védzáradékok [EUM 114. cikk (10) bekezdés] és védintézkedések (EUM 66. cikk) arra szolgálnak, hogy a diktatúra kialakítson egy országonkénti helytartói hálózatot, akik arra ügyelnek, hogy a „közös érdek” (vagy az „egyenlőbb” tagországok érdekei) minden körülmények között érvényesüljenek, ha kell, a tagország érdekeivel szemben is. - A „taktikai” fogások a megtévesztést, az utólagos értelmezést szolgálják. Ezek közül kiemelkedő a definíciók hiánya és a piacgazdaság jellegének – szociális (EUSz 3. cikk (3) bekezdés), vagy a szabad versenyen alapuló nyitott (EUM 119. cikk) - eltérő meghatározása. Ezzel az EU elveszi (integrálja) a tagországok függetlenségét, hiszen a szuverenitás legfőbb elemeitől, a nemzet érdekeinek a külkapcsolatokon keresztül érvényesített védelmétől, a belső intézményrendszert (benne a gazdaságirányítást) természetes szabályozási és ellenőrzési jogaitól fosztja meg.

__________________________________________________________________________________ - 38 -


c./ A társadalmi mátrix érvényesülése a jogrendszerben Az iránymutatás határozza meg az irányítás és vezetés kapcsolatát a jogrendszerben, vagyis azt, hogy a hatalomgyakorlás, a jogalkotás- és alkalmazás, valamint az érdekképviselet során a szubszidiaritás érvényesül, vagy a felülről leosztás. Az irányítási és vezetési feladatok elkülönülése (a társadalmi mátrix érvényesülése) az államok és az államok szövetségének alapkérdése, akár föderatív, akár konföderatív gondolkodási mód mintát követnek. Az államok iránymutatási eredete nemcsak önmaguk irányítási és vezetési feladatainak megosztását határozza meg, hanem azt is, hogy milyen paradigmát követő államokkal lép szövetségre, és milyen jellegű a szövetség.

__________________________________________________________________________________ - 39 -


A hatalom megosztása a konföderációban Az állam irányítása és az állam működésének vezetése egymással örök és szétválaszthatatlan kapcsolatban áll, ezáltal kettős egységet alkot, éppúgy, ahogyan a természetes mátrix két alkotóeleme, a terület és a személy is kettős egységben él. Az államhatalom irányítást és végrehajtást végző szervezetei tevékenységüket keresztösszefüggések rendszerében végzik. Ezzel válik az államhatalom gyakorlása kettős egységgé, ami a társadalmi érdekérvényesítés ellenőrizhetőségének alapja. A konföderatív irányítási eredet szerinti ország elnöke – a hozzá tartozó szervezeteken, mindenekelőtt a Nemzeti Tanácson keresztül – a konföderatív paradigma érvényesülését biztosítja. A konföderatív irányítási eredet szerinti ország miniszterelnöke a konföderativitás irányelvei szerint irányítja az ország működését, az általa alakított és vezetett Kormányon, valamint egyéb szervezeteken keresztül. A törvényhozó testület az Országgyűlés, amely a választók egésze, valamint a társadalmi csoportok delegálása alapján jön létre, és alulról épülő jogalkotási folyamat eredményeként hozott döntéseivel végzi az ország irányítást. Az Országgyűlés tagjai kötött mandátummal rendelkeznek, tehát a választók érdekeitől eltérő képviselet esetén visszahívhatóak. Az Országgyűlés felsőházát a személyi jegyeket kifejező, társadalmi csoportokat létszámarányosan képviselő, demokratikus szavazással választott személyek alkotják. Az alsóházba az országos területi választások eredményeként kerülnek be a képviselők.

__________________________________________________________________________________ - 40 -


A hatalom megosztása a föderációban A „polgári demokratikus” (nyugati civilizációs, föderatív) paradigma képviselői szerint a hatalmi ágak szétválasztása a hatalommal való visszaélés intézményesített gátja. A történelem azt bizonyította, „a hatalommal való visszaélés” alapja az az iránymutatási eredet, amely a társadalom megosztottságára épül. „A hatalommal való visszaélés” a kirekesztők egymást kirekesztését jelenti a hatalomból. Európában Magyarországon vált legkésőbb uralkodóvá a társadalmi megosztottsággal elkorcsosult hatalomgyakorlási rendszer, a Géza által kötött Quedlinburgi Szerződéssel. Az emberek kötelezettségek és jogok összhangján alapuló „egy és ugyanazon szabadsága” (vagyis a közszabadság és az ez alapján a szó természetes jelentése szerinti „szabad magyar” fogalom) megszűnt, felváltotta a „jövevény nemesség” (Kézai Simon mester Magyar Krónikája) mintájára kialakult kirekesztők és kirekesztettek megosztottsága. Ezzel Magyarországon is – Európában utolsóként – a föderatív paradigma vált uralkodóvá. A „szokásjog” olyan részeinek beültetése az írott jogszabályok közé, amelyek az ember élőlényként létezését (szaporodás, növekedés, anyagcsere) biztosítja, azt a látszatot akarta kelteni, hogy fennáll a jogfolytonosság a szokásjog és az írott jog között. Ez viszont alapjaiban hamis állítás, hiszen a szokásjog arra a hagyományra épült, amely az ősi civilizáció paradigmája szerint a közszabadság iránymutatási eredetére épült, a kialakult írott jogrendszer pedig az azzal ellentétes iránymutatási eredetre. A jog eltávolodott a nép érdekképviseletétől és létrejött egy-egy államon belül a szupranacionális (nemzeten – a népen - felüli) érdekérvényesítés. Ez ellentétes a Jézusi Tanításokkal, ezért a keresztény egyháznak az lett volna a feladata, hogy visszaállítsa a „normális emberi létről szóló tanítás” érvényesülését az irányításvezetésben megvalósuló hatalomgyakorlásban. E helyett a keresztény egyház a Jézusi Tanítás eredetének megváltoztatásával (mintegy bizonyítva, hogy a damaszkuszi út visszafelé is járható) önmagát kirekesztővé tette, és részesévé vált a kirekesztők-kirekesztettek megosztottságának. A keresztes-hadjáratok következménye a legkézzelfoghatóbb példa a keresztény egyház Jézusi Tanítással szembefordulására. (II. János pápa bocsánatkérése20 - többek között – a keresztes-hadjáratok által okozott fájdalomért, késői és adós az ok meghatározásával.) Az 1200-as évek elején a keresztes-hadjáratoknak ugyanaz volt a hatása („egyazon agyból születtek”21) Európa országaiban - bár azokat eltérő belpolitikai viszonyok jellemezték -: a rendi jogokat (tehát a kirekesztők hatalomgyakorlásának kizárólagosságát) – köztük a keresztény egyház jogait – biztosító „szabadságleveleket” írattak alá az uralkodókkal, az uralkodók jogának korlátozásával. Az angol „Magna charta libertatum22” (1215) és a magyar „Aranybulla” (1222) 20

Istenünk, aki a világ Ura és minden ember Atyja vagy, Fiad által arra tanítottál, hogy szeressük az ellenséget, tegyünk jót a bennünket gyűlölőkkel és imádkozzunk üldözőinkért. Sokszor azonban a keresztények megtagadták az evangéliumot és az erő logikáját követve megsértették a népek és csoportok jogait azáltal, hogy lebecsülték kultúrájukat és vallási hagyományaikat. Légy türelmes és irgalmas irántunk, és bocsáss meg nekünk. Krisztus, a mi Urunk által! (Homília és könyörgések 2000. nagyböjtjének első vasárnapján)

21

Széchenyi István: Napló 1832. október 15. Bp., 2002. 636. old.

22

A Magna Charta Libertatumból

__________________________________________________________________________________ - 41 -


- egyaránt azoknak a szabadságjogoknak a megerősítéseként minősíti önmagát, amelyet előző királyok a kirekesztőknek23 adtak, - egyaránt tartalmazza az ellenállási jogot24, ami azt jelenti, hogy a nemesek (kirekesztők) szabadon, büntetés nélkül ellenállhatnak a mindenkori királynak, ha az valamilyen módon megsértené a törvényt. Ezt a jogot a magyar Aranybulla 1231-es megerősítése már nem a kirekesztők kollektív jogaként határozza meg, hanem úgy, hogy azt az esztergomi érsek gyakorolhatja a nemesség nevében. Ez a változás azt mutatja, hogy a Magyar Királyságban éppúgy megerősödött az egyház befolyása, mint a többi, a pápa elsőségét elismerő keresztény európai királyságban. Különbség a két szabadságlevél között az, hogy - a Magna Charta libertatum megőrzi az ősi civilizáció alulról szervezési rendszerének nyomait a városok szabadságjogainak elismerésében25 (erről az Aranybulla nem rendelkezik), - az Aranybulla nem zárja ki idegenek részvételét a hatalomgyakorlásban26 (A Magna Charta libertatum erről nem rendelkezik). A rendi jogokat az irányítás-vezetés (hatalomgyakorlás) kizárólagos eszközként tekintő föderális paradigmában a kirekesztők a lelki-, szellemi- és anyagi élettér birtoklói, akik saját érdekeiket a kirekesztetteket jelentő többség érdekeivel szemben érvényesítetik.

23

Magna Charta libertatum: Érsekek, püspökök, apátok, grófok, bárók, bírák, erdőmesterekn, sheriffek, elöljárók (praepositi), közegek (ministri), a király valamennyi megbízottja (ballivi) és híve (Preambulum) Aranybulla: Püspökök, jobbágyurak és országunkbeli nemesek 31. Cikkely 2. §) 24

Magna Charta libertatum: 63. … ha mi vagy udvarbíránk (justiciarius), vagy ballivusaink, vagy valaki közegeink (ministri) közül hibázni fog valamiben és valaki ellen, vagy a béke és biztonság valamelyik cikkelyét át fogja hágni, és a vétek a huszonöt báró közül négynek tudomására jut, akkor e négy báró keressen fel bennünket, vagy távollétünkben udvarbíránkat és jelentse nekünk a sérelmet s kérje tőlünk egyúttal késedelem nélküli orvoslását. És ha mi – vagy ha országon kívül vagyunk, a mi udvarbíránk – a bejelentéstől számított negyven napon belül nem orvosolná a sérelmet, abban az esetben a négy báró ismertesse az ügyet a többi báróval a huszonöt közül. Ezek huszonöten pedig az egész ország közösségeivel (cum communa totius terrae) nyugtalanítsanak és sanyargassanak bennünket minden módon, ahogyan csak bírják: vegyék be várainkat, foglalják el földjeinket, birtokainkat, amíg véleményük szerint az orvoslás meg nem történt. Aranybulla: 31. CZIKKELY. Hogy az előlbocsátott czikkelyek arany pecsét alatt irásba foglaltatván, különb-különbféle őriző helyekre adassanak és tétessenek el. 2 §. Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké. 25

13. London városának (civitas) legyen meg minden ősi szabadsága és szabad szokása, mint a többi város, mezőváros, község és kikötő (civitates et burgi, et villae, et portus) éljen összes szabadságával és szabad szokásával.

26

11. CZIKKELY. Vendégek avagy idegenek mi módon jussanak méltóságra? Ha vendégek, tudni mint jámborok, jönnének az országba, ország tanácsa nélkül méltóságra ne jussanak. __________________________________________________________________________________ - 42 -


A nemzetek fölötti érdekérvényesítés eszköze a hatalmi ágak látszólagos elkülönülése. Mivel a hatalomgyakorlásban csak a kirekesztők vesznek részt, teljes és tényleges hatalommegosztás ebben a szövetségi formában nem jöhet létre. A „felvilágosodás korában” (Arisztotelész és Ciceró ezirányú munkáinak felhasználásával) - a törvényhozás (parlament, helyi önkormányzat), - a végrehajtás (kormány, helyi kormányzat), illetve - az igazságszolgáltatás (alkotmánybíróság, a bírói szervek és az ügyészség) képezte a három hatalmi ágat. Később, a rendszerszemlélet érvényesülésével az - ellenőrzés önálló hatalmi ágazattá vált, részben az alkotmánybíróság kiválásával az igazságszolgáltatás, részben a kirekesztők csoportjainak érdekeit védő adatvédelmi biztos intézményével, valamint - a tömegtájékoztatás (média) részben a kirekesztők csoportjainak ellentétes részérdekeit, részben közös érdeküket képviseli elhallgatással, tények elferdítésével, figyelemeltereléssel, ok helyett az okozat feltárásával. A nemzetek fölötti (szupranacionális) érdekérvényesítés irányítási eredete szerint élő államok föderatív szövetséget (birodalmat) hoztak létre, amelyben a hatalmi ágak legfontosabb részei (pénzügy, hadügy, külügy) gyakorlásának jogát átruházták a magát nyíltan is nemezetek fölötti érdekérvényesítőnek nevező szövetségi államokra, amelyek (pl. az EU) a jog eszközeit felhasználva kisajátítják és értelmétől megfosztják a szubszidiaritás, a demokrácia, a szolidaritás és a nemzetek szerves egységben élésének fogalmait.

__________________________________________________________________________________ - 43 -


A hatalom megosztása az EU–ban Idézet az eu4jurnalists A LEGFŐBB SZERVEK c. írásából: „Az Európai Unió tagállamai szuverén tagállamok, amelyek úgy döntöttek, hogy megosztják a kormányzást néhány kulcsterületen. Ezek olyan területek, amelyek működése EU-szinten fontos a tagállamok számára. Az EU nem szövetségi állam. Ez egy egyedülálló rendszer, amely folyamatosan fejlődött 50 éves történelme során. Mint bármelyik kormánynak, az EU-nak is megvan a maga törvényhozása, végrehajtó szervei és független bírósága, számos egyéb intézmény által támogatva. Az EU-intézmények hatalma az egyezmények létrehozásában nyilvánul meg. Ezeket a tagállamok vitatják meg, majd egyénileg ratifikálja minden egyes ország. A legelső egyezményt, amely 1958-ben látott napvilágot, Római Szerződés néven, az Európai Gazdasági Közösség hozta létre. Az 1992 -es Maastrichti Szerződés megteremtette az Európai Uniót, majd egy alapvetően gazdasági szövetségből politikai szerkezetté alakult át. A további egyezmények, mint az Egységes Európai Okmány (1987), az Amszterdami Szerződés (1999) és a Nizzai szerződés (2003) mind hozzáadtak valami lényegeset az Unió szerepéhez és működéséhez. Következő lépésként szerepelt az EU alkotmányának létrehozása, amely egyesítette a korábbi egyezményeket, valamint egyebek mellett a bővített Unió döntéshozatali irányelveinek és külpolitikájának meghatározása. 2004. október 29-én 25 tagállam és a három tagjelölt ország, Románia, Bulgária és Törökország kormányfői és külügyminiszterei találkoztak Rómában, hogy aláírják az európai alkotmány tervezetét. A ratifikálási folyamat elé azonban nehézségek gördültek, amikor a francia és holland polgárok a 2005-ös népszavazás útján elutasították az alkotmányt. Az alkotmány sorsáról aktív viták folytak a 2005 -ös német elnökség idején. Legkésőbb 2008 második feléig, a francia elnökség idején intézkedéseket foganatosítanak majd ez ügyben. A politikáért és a döntéshozatalért az EU három intézménye felelős: az Európai Unió Tanácsa (a nemzeti kormányokat képviseli), az Európai Bizottsága (olyan szerv, amely a közös európai érdekeket képviseli) és az Európai Parlament (az embereket képviseli).” A fenti – az EU hivatalos önmeghatározásából vett - néhány mondatban lévő ellentmondások egyértelművé teszik a föderáció ötödik hatalmi ágaként működő „tömegtájékoztatás” szerepét. A föderatív jellemzők konföderálissá átértelmezésével a nemzetek fölötti érdekérvényesítést nemzeti érdekérvényesítésként állítja be.

__________________________________________________________________________________ - 44 -


d./ A jogrendszer felépítése, jogalkotás A jogrendszerben az iránymutatás az igények és lehetőségek megismerhetőségén keresztül követi az igény-lehetőség összhangjának változásait és ennek megfelelően lépteti életbe a mindennapi élet szabályozását közvetlenül meghatározó irányelveket. A konföderatív gondolkodási mód jogrendszere a logika és a jog egységére épül. 1.

Logikai jellemzés Az arisztotelészi hármas kérdésre adott válasz: a./ Miért? Azért, hogy Európa államai szabadságjogaik megtartása mellett éljenek szerves egységben. b./ Mit? A szabadság feltételeinek tiszteletben tartása mellett az emberek lelki-, szellemi- és anyagi igényeit és lehetőségeit össze kell hangolni, c./ Hogyan? - A tagállamok önkormányzatiságának (szubszidiaritásának) európai érvényesítésével - A közhatalom (demokrácia) országon belüli érvényesítésével - A nemzeti önbecsülés és önazonosságtudat folyamatos életben tartása mellett biztosított államok közötti sorsközösség-vállalással (szolidaritással)

2.

Jogi jellemzés Az Európai Unió elfogadhatatlanságát a Lisszaboni Szerződésben megfogalmazott föderatívitás, vagyis tagállamok függetlenségének „kizárólagos hatáskörrel” történő elvétele, ezzel a tagállamok idegen érdek szolgálatába állítása okozza. Ugyancsak a föderativitás kényszeríti a tagállamokat a szubszidiaritás (önkormányzatiság) feladására, és ennek következményeként a népuralom (demokrácia) és a sorsközösség-vállalás (szolidaritás) érvényesülésének hiányára. A négy liberális alapelvvel a föderalizmus gazdasági kiszolgáltatottságot és a tagállamok tőlük idegen értékrend kiszolgáltatottá válását jelenti. A föderalizmus az erkölcsi alapú gazdasági világválsággal megbukott mintája (paradigmája) helyett annak elfogadhatatlanságát feloldó, konföderalizmusban megfogalmazódó mintát kell alapul venni az európai válság megoldásához, vagyis paradigmaváltásra van szükség. A szocialista-kommunista és a liberális-kapitalista föderalizmusról a természetes értékeket képviselő konföderalizmusra áttérés a rendszertelenségről a rendszerszemlélet alkalmazására történő áttérést jelenti. A paradigmaváltás azt is jelenti, hogy a társadalmi együttélés szabályainak természetessé válását a jogrendszernek is követnie kell. A szocialista-kommunista gazdaság alapja a magánérdek érvényesülésének teljes kizárása az osztályérdek érvényesítésével szemben. A szocialista tervgazdaság ennek a torz szemléletnek az eszköze, vagyis rendszer látszatát keltette a rendszertelenségben.

__________________________________________________________________________________ - 45 -


A liberális-kapitalista gazdaság alapja a kínálat által manipulált kereslet törvényszerű egyensúlytalansága. Vagyis nem akarja rendszer látszatát sem kelteni, vállalja az izolált elemek véletlenszerű együttlétét, vagyis a káoszt. A Lisszaboni Szerződésben lévő korlátozások elutasítása, és a föderáció konföderációra váltása az európai gazdaság rendszerként működését, Európa minden területen történő szerves egységként élését jelenti, az igények és lehetőségek összehangolásán keresztül. Ennek megfelelőek a jogrendszerbeli változások is.

__________________________________________________________________________________ - 46 -


A jogrendszer felépítése, jogalkotás a konföderatív paradigma szerint Az alapminta (a magyar hagyományok szerinti ősi civilizáció paradigmáját közvetítő Szent Korona Értékrend) által meghatározott gondolkodási mód váltás (paradigmaváltás) néhány következménye: a./ Az Európai Konföderáció jogszabályai a tagországok célzott együttműködésének összehangolását jelentik. b./ A jogszabályok alkotása zárt logikai rendszerben történik, a döntési helyzet kialakulásától a határozathozatalig. A közérdekű adatok megismerése és az alapján történő döntési helyzet felismerése minden ember alapjoga, ezért ezt érvényesíteni kell a nemzetközi kapcsolatok létesítése, módosítása és megszüntetése esetén is. c./ Mivel a nemzetközi szerződések a tagállamok jogrendszerének részei, azok tagállamokon belüli hatályba léptetése, vagy megerősítése, illetve módosítása és hatályon kívül helyezése a tagállamok jogszabály-alkotási folyamatának megfelelő. d./ A nemzeti nyelv használata kizárólagos minden jogszabály esetén. Amennyiben a jogalkotás folyamatában részt vevők úgy döntenek, a nemzeti nyelvű kifejezés mellett zárójelben az idegen kifejezést is alkalmazni lehet. e./ Az Európai Konföderációról szóló szerződés a természetes értékrend érvényesülésének logikai rendszert alkotó alapja, minden tagállam és az egyetemes emberiség szabadságát, annak feltételeit és védelmének eszközeit jelöli ki. f./ Az Európai Konföderációról szóló szerződés azokat az irányelveket tartalmazza, amelyek a szerves egységként történő együttélés alapjaként minden tagország számára - a szabadság lelki-, szellemi- és anyagi feltételeit biztosítják és - meghatározzák azokat az eszközöket, amelyek a szabadság és feltételei megvédéséhez szükségesek. g./ Az Európai Konföderációról szóló törvény a döntési folyamat egységére épül. Ennek megfelelően intézményei: - az Európai Konföderáció Tanácsa, amely döntéshozó szervezet, - a Társadalmi Csoportok Bizottságai a döntéselőkészítő szervezetek, míg - az Európai Konföderáció Ellenőrző Bizottsága a végrehajtást ellenőrző és a végrehajtás hatásának visszacsatolását végző szervezet. h./ Az Európai Konföderáció az alábbi célterületeken ajánlja fel a tagállamoknak az igénylehetőség európai összehangolását: -

egészségügy, oktatás-nevelés, kultúra, vallás, védelem, mezőgazdaság, ipar, energetika,

__________________________________________________________________________________ - 47 -


-

szolgáltatás, idegenforgalom, kereskedelem, személyforgalom, áruszállítás.

i./ Az Európai Konföderáció tagállamai önálló pénzgazdálkodást folytatnak. A nemzeti pénznem fedezete a lelki-, szellemi-, és anyagi nemzeti vagyon növekedése. Ennél fogva az igényeknek megfelelően rendelkezésére áll a lehetőségek bővítése. A konföderatív állam jogszabályalkotás folyamatának áttekintő táblája Alkotmány

Jogszabály Alaptörvény

Alaptörvény szintű főtörvény

Főtörvény

Résztörvény

Jogszabály végrehajtási utasítása Kormányrendelet

Miniszteri rendelet Települési önkormányzati rendelet Társadalmi csoport önkormányzati rendelete Országvédelmi terv

Kezdeményező Alkotmány, Kormány, országgyűlési képviselő, Népi kezdeményezés Kormány, országgyűlési képviselő, Népi kezdeményezés Kormány, országgyűlési képviselő, Népi kezdeményezés Kormány, országgyűlési képviselő, Népi kezdeményezés Kormány

Döntés-előkészítés, jogszabály tervezet előterjesztése Magyarország elnöke

Elfogadó

Döntéshozó

Ellenőrző

Nemzetgyűlés

Magyarország elnöke

Nemzeti Tanács


Nemzetgyűlés


Nemzeti Tanács

Országgyűlés Felsőházának Elnöke

Országgyűlés alsóháza

Magyarország miniszterelnöke

Nemzeti Tanács

Országgyűlés Felsőházának Elnöke



Nemzeti Tanács

Miniszter


Miniszter

Nemzeti Tanács


Kormány


Nemzeti Tanács

Miniszter

Kormány

Miniszter

Önkormányzat, Népi kezdeményezés Önkormányzat, Népi kezdeményezés

Polgármester

Települési Önkormányzat

Polgármester

Nemzeti Tanács Nemzeti Tanács

Társadalmi csoport Önkormányzatának Elnöke

Társadalmi csoport Önkormányzata

Társadalmi csoport Önkormányzatának Elnöke

Nemzeti Tanács

Nemzeti Tanács

Honvédelmi Tanács

Nemzetgyűlés


Nemzeti Tanács

Kormány, országgyűlési képviselő, Népi kezdeményezés Kormány

__________________________________________________________________________________ - 48 -


Alkotmány

Jogszabály

Kezdeményező

Rendkívüli intézkedéseket bevezető rendelet Nemzetközi szerződés

Nemzeti Tanács

Kormány, országgyűlési képviselő, Népi kezdeményezés

Döntés-előkészítés, jogszabály tervezet előterjesztése Honvédelmi Tanács


Elfogadó

Döntéshozó

Ellenőrző

Nemzetgyűlés


Nemzeti Tanács

Nemzetgyűlés


Nemzeti Tanács

__________________________________________________________________________________ - 49 -


A Konföderatív Európa jogszabályalkotás folyamatának áttekintő táblája (az Európai Konföderációról szóló szerződés-tervezet 8-24. §§ rendelkezik az intézményekről és a jogalkotási folyamatról, az alábbi összefoglalás az 1. sz. melléklet) Az Európai Konföderációról szóló Szerződés

Jogszabály

Kezdeményező

A Konföderáció intézményeinek működési szabályzata Két vagy többoldalú nemzetközi szerződés a tagok között

A kezdeményezéssel érintett intézmény tagja

Nemzetközi szerződés a Konföderáció egy vagy több tagja és a Konföderáción kívüli egy vagy több állam, illetve államszövetség között Ajánlások

- az összhang nélküli igény-lehetőség mérleggel rendelkező tagország, - az illetékes Bizottság; = az igénytöbblet helyettesítő terménnyel, termékkel vagy szolgáltatással kielégíthetősége esetén az illetékes Bizottság, = az igénytöbblet termékfejlesztéssel történő kielégítését bármely tagország, amely adottságainál fogva képes a termékfejlesztést végrehajtani, = a lehetőségtöbblet termékszerkezet váltással történő felszámolását a lehetőségtöbblettel rendelkező állam, vagy az illetékes Bizottság - a tárgykörben érintett bármely állam, vagy államszövetség, illetve - az illetékes Bizottság

az Európai Konföderáció bármely intézménye és bármely tagországa

Döntéselőkészítés, jogszabály tervezet előterjesztése A kezdeményezéssel érintett intézmény

Elfogadó

Döntéshozó

Ellenőrző

A kezdeményezéssel érintett intézmény

A kezdeményezéssel érintett intézmény

Ellenőrző Bizottság

Előterjesztő elnök

Tanács

Tanács elnöke


Előterjesztő elnök

Tanács

Tanács elnöke


- az Európai Konföderáció bármely intézménye, - bármely tagország

Tanács

Tanács elnöke


__________________________________________________________________________________ - 50 -


Törvényalkotás folyamata a föderatív államban

__________________________________________________________________________________ - 51 -


Döntéshozatali folyamat a föderatív szövetségi államban (EU-ban) „Az Európai Bizottság az EU egyetlen törvényhozó testülete. Mégis, mielőtt bármilyen törvényt elfogadna, konzultálnia kell az ügyben érintett szervezetekkel és szakértőkkel, annak érdekében, hogy az adott törvény az EU polgárait a lehető legmegfelelőbben szolgálja. Rendszeresen tárgyal a nemzeti kormányok és képviseleteik szakértőinek bizottságaival, de európai hatáskörű képviseleti szervezetekkel is, igen kiterjedt vonatkozásban, beleértve az ipar, a közszolgálat, a szakszervezetek, a fogyasztói csoportok, regionális szervezetek és a nem kormányszintű szervezetek (az NGO-k) szakterületeit is. Ezeknek a csoportoknak a nagy része állandó képviseletet tart fenn Brüsszelben, hogy időben, azaz még az új törvény hivatalos előterjesztése előtt tudjanak lobbizni a Bizottságnál saját érdekeikben. Ha a Bizottság döntött a jogszabályalkotás mellett, akkor az ügyet az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa elé terjesztik. Ezek a szervezetek vagy elfogadják az indítványt, vagy módosításokat kezdeményeznek, vagy (noha ez csak ritkán fordul elő) mindenestől visszavetik azt. A Bizottság sok esetben a két „hivatalos” EU tanácsadó testülettel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Regionális Bizottsággal is tárgyal, véleményük figyelembevételére azonban nincs kötelezve. Közös döntéshozatali folyamat: Az EU törvényhozásában a legáltalánosabb eljárás az ún. „közös döntési eljárás”, melynek során a Tanács és a Parlament megosztja döntéshozási jogkörét. A Bizottság által előterjesztett indítvány előbb a Parlament, majd a Tanács elé kerül. Ha a két testület álláspontja megegyezik, a törvényhozási javaslatot elfogadják. Mivel az első olvasás szakasza nincs időhöz kötve, a Bizottság beadványától számítva hónapok vagy akár évek is eltelhetnek, míg a Tanács eleget tesz ennek a kötelezettségének. Ha a két testület véleménye eltér egymástól, az indítvány visszakerül a Parlament elé, majd újra a Tanácshoz, második olvasatra. Ettől kezdve az eljárás időhöz kötött. Ha bármelyik szakaszban egybeesnek az álláspontok, a törvényhozási javaslatot elfogadják. Amennyiben maradnak nézeteltérések, az „egyeztető bizottság” feladata egy olyan közös tervezet kidolgozása, melyet mindkét testületnek külön-külön kell jóváhagynia. A Bizottság mindvégig közreműködik a folyamatban. Ha nem sikerül megegyezniük egy közös tervezetben, illetve ha a tervezetet ellenzik, a javaslatot elvetik. A Tanács elsődleges célja a konszenzus kialakítása, döntéseket hozni viszont számos területen a „többségi határozat” alapján is lehet – ennek során a tagállamok szavazási részvételi aránya a nagyságuk szerint alakul. Van azonban néhány különleges terület, melynek döntéseihez teljes egyetértés szükségeltetik. Azokban az esetekben, amikor a tagállamok nem tudják képviseltetni magukat a Parlamentben, a „konzultációs eljárást” alkalmazzák. A Parlament ennek során csak véleményadásra jogosult – ennek lehetőségét azonban minden esetben biztosítani kell – mielőtt a Tanács elfogadja a törvényhozási javaslatot. Ezekben az esetekben a Tanácsnak rendszerint egyhangú döntést kell hoznia. Néhány esetben a Parlamentnek elég csupán „igen vagy nem választ” adnia. A „jóváhagyási eljárás” néven ismert procedúrát például a Bizottsági tagok jóváhagyásakor, vagy egy EU-n kívüli állammal való megállapodás megkötésekor alkalmazzák. Elfogadva: Miután a jogszabályt elfogadtak, a Bizottságnak kell gondoskodnia a felől, hogy – az előírt határidőn belül – minden tagországban pontosan és maradéktalanul végre is hajtsák a rendelkezéseket. Azok ellen a tagországok ellen, amelyek nem tesznek eleget törvényes kötelezettségeiknek, a Tanács (vagy a tagországok) eljárást indíthat a Bíróságon. A Bíróság feladata, hogy a nemzeti és az európai jogrendszer között esetlegesen adódó összes ellentmondást felszámolja, illetve, hogy az összes tagállamban biztosítsa az EU törvényhozás értelmezésének egységességét.”

__________________________________________________________________________________ - 52 -


A fenti idézet kommentálása helyett álljon itt egy példa a konföderatív szövetségi állam és tagállamai közötti kapcsolatra (a nemzeti és a nemzetek fölötti érdekérvényesülés összefüggésére) az államok életterét jelentő termőföld tulajdonlásának és birtoklásának szabályozásán keresztül. Nézzük meg, hogyan érvényesül a Lisszaboni Szerződés „jogharmonizálódása” a magyar földforgalmi törvényben! a./ A termőföld a tőke része A Lisszaboni Szerződés a termőföldet „mezőgazdasági terméknek” nevezi (EUM 38), a földtörvény-tervezet „mezőgazdasági termelési tényezőnek”27: b./ A liberális alapelvek (EUM 26) (a földtörvényt közvetlenül érintően a tőke szabad áramlása és a letelepedés szabadsága, közvetve pedig az áruk és szolgáltatások szabad áramlása) A Lisszaboni Szerződés lehetetlenné teszi, hogy azok a feltételek, amelyeket a tagországok meghatározhatnak, alkalmasak legyenek arra, hogy igaz legyen Fazekas Sándor miniszter úr megállapítása: „… miután Magyarország az Európai Unió tagja, a törvény leírja, hogy az unió polgárai is vásárolhatnak itt földet, utána azonban arról rendelkezik, miképp lehet elérni, hogy mégse tudjanak venni "egy kávéskanálnyit se", ha nem teljesítik a szigorú feltételeket.”28 Itt kell megemlíteni a 2011-es módosítással liberalizált (magyarán: megszorítás nélkül kiterjesztővé tett) állampolgársági törvényt, amely tág teret nyit mindenkinek a magyar állampolgárság felvételére, és ezzel „állampolgári jog” gyakorlásával a magyar föld tulajdonjogának megszerzésére29. Ezt bizonyítják a Lisszaboni Szerződés idézett cikkei a letelepedés szabadságáról és annak következményeiről (EUSz9, EUM18, EUM49, EUM50), valamint a földtörvénytervezet „szigorú feltételeit” tartalmazó szakaszai30. 27

5. § Értelmező rendelkezések 20. mezőgazdasági üzem: az azonos céllal működtetett mezőgazdasági termelési tényezők (föld, mezőgazdasági felszerelés, egyéb vagyonelemek) szervezeti alapegysége, amely a gazdasági összetartozás révén gazdálkodási alapegység is; 2013. évi CXXII. tv. Mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról 28

OGY - Átírták a földtörvényjavaslatot Budapest, 2013. június 3., hétfő (MTI)

29

1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról (2013.06.04-én hatályos állapot)

30

5. § 24. tagállami állampolgár: az Európai Unió tagállamának állampolgára, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára, valamint a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső állam állampolgára; 5. § 7. földműves: Magyarországon nyilvántartásba vett belföldi természetes személy, illetve tagállami állampolgár, aki e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik vagy ennek hiányában igazoltan legalább 3 éve a) mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve kiegészítő tevékenységet saját nevében és saját kockázatára folyamatosan Magyarországon folytat, és ebből igazoltan árbevétele származott, vagy az árbevétel azért maradt el, mert a megvalósult mező- vagy erdőgazdasági célú beruházás még nem hasznosulhatott, vagy b) a legalább 25%-ban tulajdonában álló, Magyarországon bejegyzett mezőgazdasági termelőszervezet olyan tagjának minősül, aki mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve mező-, erdőgazdasági és az azokat kiegészítő tevékenységet személyes közreműködésként végzi; 15. külföldi természetes személy: a nem tagállami állampolgár; 16. külföldi jogi személy: a nem tagállami székhelyű jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet; 2013. évi CXXII. tv. Mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról __________________________________________________________________________________ - 53 -


c./ Integrált mezőgazdasági termelésszervezés, tulajdon-, birtok- és haszonbérlet nagyság Az Európai Unió föderatív szervezet, szövetségi állam. Alapját a négy liberális alapelv képezi, eszköze az integráció. A kizárólagos hatáskörbe vont területek meghatározásával hajtja végre az összevonást, ezzel a szubszidiaritás – és az ezzel összefüggő demokrácia és szolidaritás - fogalmát eltorzította (EUSz 5.). A Lisszaboni Szerződésben a mezőgazdaság még közös hatáskörbe tartozott, de az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete „különleges végrehajtási hatásköröket” ruházott a Bizottságra, kivételes esetekben a Tanácsra. Ezek a hatáskörök magukban foglalják a mezőgazdaságot is, így gyakorlatilag a mezőgazdaság is „kizárólagos hatáskörbe került”31. Ezzel természetessé vált a mezőgazdasági nagyüzemekkel végrehajtott integráció szükségessége, „jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozásokká” válása. Ezzel a tőke a multinacionális kereskedelmi és ipari cégekkel azonosan, a mezőgazdaságban is megszabadul azoktól a korlátoktól, amelyekkel az EU terheli a tagállamok gazdaságait. Ez így szerepel a Lisszaboni Szerződésben: „Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes a Közösség érdekeivel.” (EUM106. cikk (2) bekezdés)

31

1. cikk Tárgy Ez a rendelet meghatározza az azon mechanizmusokra irányadó szabályokat és általános elveket, amelyek abban az esetben alkalmazandók, ha valamely kötelező erejű uniós jogi aktus (a továbbiakban: alap jogi aktus) egységes végrehajtási feltételek szükségességét állapítja meg, és előírja a végrehajtási jogi aktusok Bizottság általi elfogadásának tagállami ellenőrzését. 2. cikk Az eljárások kiválasztása (1) Az alap jogi aktus a szükséges végrehajtási jogi aktus jellegének vagy hatásának megfelelően előírhatja a tanácsadó bizottsági eljárás vagy a vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazását. (2) A vizsgálóbizottsági eljárás különösen az alábbiak elfogadására alkalmazandó: a) általános hatályú végrehajtási jogi aktusok; b) az alábbiakhoz kapcsolódó egyéb végrehajtási jogi aktusok: i. a jelentős következményekkel járó programok; ii. a közös mezőgazdasági és a közös halászati politika; iii. környezetvédelem, biztonság és védelem, vagy az emberek, állatok, illetve növények egészségének és biztonságának védelme; iv. közös kereskedelempolitika; v. adózás. 7. cikk Végrehajtási jogi aktusok elfogadása kivételes esetekben Az 5. cikk (3) bekezdésétől és az 5. cikk (4) bekezdésének második albekezdésétől eltérve, a Bizottság elfogadhatja a végrehajtási jogi aktus tervezetét, amennyiben annak haladéktalan elfogadásának elmaradása jelentős piaci zavarokat okozna a mezőgazdaság terén, vagy az EUMSZ 325. cikke értelmében veszélyeztetné az Unió pénzügyi érdekeit. (Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete) __________________________________________________________________________________ - 54 -


Ennek „jogharmonizációja” a 2013. évi CXXII. tv. Mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényben: Az „alap jogharmonizáció”: „1. § (3) Külön törvény az integrált mezőgazdasági termelésszervezést végző szervezetek működési sajátosságaira tekintettel, az e törvényben foglaltaktól eltérő szabályokat is megállapíthat a föld használatának az integrált termelésszervezésben való hasznosítás céljából történő megszerzésére.” A „kapcsolódó jogharmonizációt” a tulajdon- és birokszerzési jog, valamint a tulajdon- és birtoknagyságok meghatározása jelenti32.

32

A tulajdonszerzési jogosultság 10. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a föld tulajdonjogát belföldi természetes személy és tagállami állampolgár szerezheti meg. 11. § (2) A föld tulajdonjogát a) a bevett egyház vagy annak belső egyházi jogi személye tartási, gondozási, ajándékozási szerződés alapján, valamint végintézkedéssel, b) jelzálog-hitelintézet a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló külön törvényben foglalt korlátozásokkal és időtartamra, c) a föld fekvése szerint illetékes települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat) közfoglalkoztatás és településfejlesztés céljára szerezheti meg. A földtulajdon, illetve a birtokban tartható összes föld megengedett mértéke 16. § (1) A földműves, valamint a 10. § (3) bekezdésében meghatározott személy a föld tulajdonjogát – a már tulajdonában és a haszonélvezetében lévő föld területnagyságának a beszámításával – 300 hektár mértékig szerezheti meg (földszerzési maximum). (2) A földműves, valamint mezőgazdasági termelőszervezet - a (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével - a föld birtokát - a már birtokában lévő föld területnagyságának a beszámításával - legfeljebb 1200 hektár mértékig szerezheti meg (birtokmaximum). (3) Az állattartó telep üzemeltetője, a szántóföldi és kertészeti növényfajok vetőmagjának előállítója esetében a földről szóló törvényben meghatározottak szerint - a birtokmaximum mértéke - a (2) bekezdésben meghatározottaktól eltérően - 1800 hektár területnagyság (kedvezményes birtokmaximum). (4) A részarány-tulajdon megszerzése esetében az (1) bekezdésben foglalt földszerzési maximumot azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerző fél tulajdonában és haszonélvezetében álló földterület hektárban kifejezett térmértéke mennyiségének hússzorosa, valamint a már tulajdonában álló és megszerzésre kerülő részarány-tulajdon összesített aranykorona értéke mennyiségének együttes összege legfeljebb 6000 lehet. 2013. évi CXXII. tv. Mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról __________________________________________________________________________________ - 55 -

I. rész – A föderáció és a konföderáció paradigmájának gazdasági része

2.3 A föderáció és a konföderáció paradigmájának gazdasági része Az iránymutatás eredete dönti el, hogy a paradigma az állam és az államok szövetsége rendszerében a gazdaság a nemzeti- vagy a nemzetek fölötti érdekérvényesítést szolgálja-e. Ennek megfelelően az alábbi kérdéseket kell megvizsgálni az iránymutatás eredete által meghatározott paradigmákban: a./ b./ c./ d./

A gazdaságra vonatkozó szabadságjogok érvényesülése, A szubszidiaritás érvényesülése a gazdaságpolitikában, A kötelezettségek és jogok összhangjának érvényesülése a gazdaságpolitikában, A nemzeti- és nemzetek fölötti paradigma hatása az ember életére a gazdaságpolitikán keresztül.

__________________________________________________________________________________ - 56 -


Általános összehasonlítás A nyugati civilizáció föderatív- és az ősi civilizáció konföderatív gazdasági gondolkodási mód mintája (paradigmája) közötti alapvető különbség abban mutatkozik, hogy 1. - a föderalizmus lehetőség-monopóliumot hoz létre, amin keresztül kínálatot termel, amelyhez manipulációval hozza létre a keresletet, így felülről irányítja a gazdaságot, - a konföderalizmus az igények és a lehetőségek összhangját teremti meg, alulról, a településektől felépített rendszert alkotva; 2. - a föderalizmusban az állam a gazdaság kiszolgálója, - a konföderalizmusban a gazdaság – éppúgy, mint minden életfeltétel-biztosítás – az embert szolgálja, ennek a szolgálatnak az összehangolását végzi az állam. Ez a két alapvető különbség visszavezethető a társadalomszervezési gondolkodási mód minta (paradigma) tábla (mátrix) elmélete közötti különbségre. Azt, hogy a föderalista gondolkodási mód minta (paradigma) az állam érdekei fölé rendeli a gazdaságot, a tagországok szabadság-elvesztésének 12 EU-stációja bizonyítja, amelynek alapját a Lisszaboni Szerződés képezi. 1. A tagország minden értéke (benne a termőföld) elvesztése EUM26, EUM3. 2. A nemzeti termékek védelmének elvesztése EUM 34., EUM 35., EUM 63., EUM 101., EUM 107. cikkek 3. Pénzügyi függetlenség elvesztése EUM 282., EUM 295. cikk 4. Kereskedelmi függetlenség elvesztése EUM 106., EUM 207. cikk 5. Vám elvesztése EUM 28. cikk 6. Az önálló adópolitika elvesztése EUM 110. cikk 7. Külügy és hadügy elvesztése EUSz 18. cikk 8. Önálló jogalkotás elvesztése EUM 288. cikk 9. Közigazgatás elvesztése EUM 7. cikk 10. Belbiztonság elvesztése EUM 88., EUM 89. cikk 11. Igazságszolgáltatás elvesztése EUSz 19., EUM 86. cikk 12. A tagország kinyitása minden idegen előtt EUM 49. cikk A (még csak tartalmában létező) Európai Egyesült Államok (EU) által tőlünk megvont szabadságjogok többsége a gazdasági függetlenségünk megszűnését jelenti.

__________________________________________________________________________________ - 57 -


Magyarország szabadságjogai elvételének előkészítése történt meg az EU-csatlakozás „felkészülési” időszakában. Ezek a következők: Magyarország elvesztésére tett előkészítő intézkedések: 1. A Római Szerződés aláírása33 (Az Európai Közösség Alapító Szerződése Róma, 1957. március 25.) 2. A Koppenhágai kompromisszum aláírása34 A Koppenhágai Kompromisszum hatásának részletezését a Szent Korona Értékrend Akadémia első fokozat munkaanyagának 198-287. oldala tartalmazza. 3. Kvóták A csatlakozás évében - A területi támogatás alapja Magyarország termőterületének 77,5 %-a. - A mennyiségi támogatás átlagosan a megtermelhető mennyiség kevesebb, mint felére vonatkozik. A kvóta teljes hatásának elemzése a II. rész „Mezőgazdaság, élelmiszeripar” cím alatt szerepel.

33

ELSŐ RÉSZ: Alapelvek 3. cikkely Közösségnek a 2. cikkelyben kitűzött célok érdekében folyó tevékenysége az ebben a Szerződésben előírt feltételekkel és időrendben magában foglalja c)

a belső piacot, amelyet a tagállamok között az áruk a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását gátló akadályok megszüntetése jellemez;

II. CÍM: A MEZŐGAZDASÁG 38. cikkely (1) A közös piac kiterjed a mezőgazdaságra és a mezőgazdasági termékekkel való kereskedelemre is. mezőgazdasági termékek a termőföld, az állattenyésztés és a halászat termékei, valamint az ezekből közvetlenül származó félkész termékek. (2) A közös piac létesítéséről szóló rendelkezések a mezőgazdasági termékekre is vonatkoznak, ha a 3946. cikkely rendelkezései másként nem rendelkeznek. 2. FEJEZET: A LETELEPEDÉS JOGA 56. cikkely (1) Ez a fejezet és az ennek alapján hozott intézkedések nem korlátozhatják azoknak a jogi és közigazgatási előírásoknak az alkalmazását, amelyek külföldiekre vonatkozó külön szabályozást tartalmaznak, és amelyek a közrend, a közbiztonság vagy a közegészségügy alapján indokoltak. 34

„... a magyar termelők, a koppenhágai kompromisszum nyomán ma harmadannyi támogatást kapnak, mint a régi tagországok gazdái. Felidézte, hogy az uniós költségvetés kapcsán kibontakozott vitában Magyarország azt javasolta: "Ha felnyitjuk a mezőgazdasági kérdést, ha felnyitjuk azokat a kompromisszumokat, amelyeket az utóbbi időben kötöttünk, akkor felnyitjuk Koppenhágát is." Ezt a felvetést eddig sem a francia Európa-ügyi miniszter, sem a brit miniszterelnök nem utasította vissza” (Gyurcsány Ferenc A magyar mezőgazdaság ügye nemzeti ügy) __________________________________________________________________________________ - 58 -


A tételes kvóta tábla a csatlakozás évére:

Mg-i területek Szántóföldi bázisterület (ha) Regionális hozam (t/ha) Tradicionális durumbúza (ha) Nem tradicionális durumbúza (ha) Rizs (ha) Szárított takarmány (t) Cukor A (t) Cukor B (t) Izoglükóz A (t) Izoglükóz B (t) Kender (t) Len (t) Paradicsom (t) Õszibarack (t) Körte (t) Dohány (t) Beszállított tej (t) Közvetlenül eladott tej (t) Szarvasmarha kiegészítõ tám. (Euro) Vágási prémium (állat) Húsmarha prémium (állat) Anyatehén (állat) Juh (állat) Kecske (állat)

Magyar adottság 4 500 000 *

Magyar igény Aláírt kvóta 3 653 353 5.04 15 000 50 000 18 000 200 000 400 000 80 000 130 000 10 000 3 108 1 461 321 442 1 000 1 000 15 000 2 600 000 200 000 12 000 000 480 000 245 000 300 000 1 500 000 50 000

3 487 792 4.73 2 500 4 305 3 222 49 593 400 454 1230 127 627 10 000 2 061 --130 790 1 616 1 031 12 355 1 782 650 164 630 2 936 076 235 998 94 620 117 000 1 146 000 Benne a juhkvótában

Elért szint %ban adottsághoz igényhez 81.2 | 77.5 * | 93.8 16.7 8.6 17.9 24.8 100.1 1.5 98.2 100.0 66.3 0.0 40.7 161.6 103.1 82.4 68.6 82.3 24.5 49.1 38.6 39.0 73.9**

*1991-ben a kukorica és a búza hektáronkénti hozama: 6710 és 5190 kg volt. **A juh és kecske kvótát egyben határozták meg ezért annak együttes igény-értéke a viszonyítási alap. (1 550 000) 4. EU-sarc Az EU csatlakozással kapcsolatos elvonás és támogatás egyenlege csatlakozás előtti és utáni adatainak elemzését a Szent Korona Értékrend Akadémia első fokozat munkaanyagának 198-287. oldala tartalmazza. Jellemzőként itt csak két fontos bizonyítékot tartok szükségesnek kiemelni: a./ „Az EU a tagországoktól évi hatmilliárd eurót visznek ki, miközben a nettó forrásbevonás – az uniós támogatás – egymilliárd euró körül járhat.” – mondta Lóránt Károly, az Európai Parlament gazdasági tanácsadója a Fixtv „Veled Európa, de nélküled EU” sorozatának 2008. március 14-i adásában.

__________________________________________________________________________________ - 59 -


b./ „Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter számítása szerint évi mintegy 8.500 milliárd forintra rúghat az ellenőrizetlenül kiáramló, elvesztett pénz.” (Matolcsy 8.500 milliárd elveszett forintról beszél Nol-MTI 2012. március 14.) Különösen a gazdaságra vonatkoztatható a közelmúlt egyik vezető politikusának a véleménye, amely így hangzik: „Mivel a szocializmus megbukott, azt lehetett mondani, hogy azért kell a neoliberalizmust megreformálni, mert nincs alternatívája. Ezt cáfoltad a nyilvánosságra hozott jogszabály-tervezeteiddel.” (A hivatkozott jogszabálygyűjtemény: „Az új világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona” Püski Kiadó 2009.) Barroso is nyilván ezt érezte meg, amikor az „Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet” megismerése után 2008. október 4-én a következőt üzente: „A középkori, vallásos Szent Koronára épülő Európai Konföderáció tervezet a legveszélyesebb szélsőség az európai civilizációra.” Természetes, hogy nemcsak ő, hanem a föderális paradigmára épülő liberális-kapitalista rendszer minden helytartója fél a Szent Korona Értékrendben közvetített konföderatív gondolkodási mód tisztaságától, hiszen egyértelmű számukra is: a jelenlegi – föderatív paradigmán alapuló) világtörténelmi korszak sírba ereszkedik pénzközpontúságával, a diktatúra szolgájává alázott mátrix-elméletével együtt, és az új világtörténelmi korszaknak az erkölcsi, gondolati és gazdasági tisztaságot megvalósító konföderatív értékrend lehet a gondolkodási mód mintája, vagyis paradigmája.

__________________________________________________________________________________ - 60 -


a./ A szabadság alapjai érvényesülésének hatása a gazdaságpolitikára Ellentétpárok a föderatív és a konföderatív gondolkodási módban Az alapvető különbséget az iránymutató eredet a következők szerint határozza meg: Föderáció: „A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben e szerződés rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.” (EUM 26. cikk (2) bekezdés) Konföderáció: „(3) Minden állam lelki, szellemi és természeti vagyona az állam államalapító és államalkotó nemzetei által alkotott egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdona. (4) Az állam vagyonával létrehozott minden érték az állam államalapító és államalkotó nemzetei által alkotott egyetemes közösség érdekeit szolgálja.” (EKonf Az Európai Konföderáció alapelvei)

__________________________________________________________________________________ - 61 -


aa./ A tőke szabad áramlása - a nemzeti vagyon önérték-növelése Föderáció: A tőke szabad áramlása Az EU legfőbb előnyének azt tartják, hogy a tőke szabadon mozog a tagországok között, „fellendítve a gazdaságot”, hiszen pénz nélkül nincs gazdasági fejlődés. Óhatatlan e miatt a pénzpolitikáról, a pénz szerepéről írni, mielőtt annak mozgását elemeznénk. A globalizáció legfőbb jellemzője, hogy a hatalom megtartásának tárgyi eszközei (fegyver és pénz) a kiváltságot élvező elenyésző számú ember kezében vannak. A fegyver a diktatúra fenntartásának terrorisztikus eszköze, míg a pénzzel a kiváltságosok a lehetőségeket tudják összevonni (koncentrálni), és ezzel zsarolják az életfeltételeken keresztül az embereket. Miután a diktatúra természetellenes rendszer, folyamatosan fejleszteni és növelni kell az eszközök számát ahhoz, hogy azokkal hatékonyan lehessen hatalmát fenntartani. Ezért kell olyan közhangulatot kelteni, mintha az emberiség védelme indokolná az egyre növekvő hatékonyságú fegyverek előállítását, vagyis ez a kirekesztettek érdekében is történne. A pénz mennyiségi növelése érdekében el kellett azt szakítani értékközvetítő szerepétől, és önállóvá kellett tenni. Miután a pénz, mint tárgy önállóan nem használható, csak eredeti funkciójában - vagyis venni lehet érte valami életfeltételt kielégítő tárgyat vagy szolgáltatást - eleve korlátozza ennek az eszköznek a növelhetőségét. Ennek a korlátnak a feloldását szolgálja a pénz természetes alap nélkülivé (virtuálissá) tétele, ami olyan tulajdonságokkal ruházza fel az eredeti funkciója szerint érték-közvetítő eszközt, amely az anyagi világ többi (természetes alaphoz kapcsolódó) része fölé emeli, kiváltani szándékozva vele az Isteni Szabályrendszer természetes fejlődés-biztosító, valós értékeket közvetítő szerepét. Ez a - teljességében csak számítógépekben, tőzsdéken és a bankokban mutatkozó Aranyborjú akar az ember természetes igényeinek kielégítőjévé válni, amikor uralmát korlátozás nélkül terjeszti ki az emberiségre, „a tőke szabad áramlása” parancs megvalósításával. A tőkemozgás és fizetési műveletek korlátozásának tilalma Az EUM 63. cikk biztosítja a korlátlan tőkeáramlást: a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás egyaránt tilos. A tőke szabad áramlásának következményei 1.

Mindazoknak az országoknak a teljes kirablása, amelyek helyet adnak a tőke szabadon áramlásnak, ami egy olyan tájfun, ami addig van a föld egy bizonyos területén, amíg mindent el nem pusztít. Miután elérte célját, továbbáll, hogy más területeket is elpusztítson. A tőke pusztítása nem csak anyagi károkat okoz. Azzal, hogy koncentrálja a lehetőségeket és azokat saját érdeke szerinti területekre viszi, kiszolgáltatottá teszi a letarolt területen élőket: elveszi életterüket, ezzel létbizonytalanságba sodorja őket. Az anyagi, fizikai rombolásnál nagyobb a lélekében és a szellemben végzett pusztítás. A lehetőségek elérésének délibábjával elszigeteli (izolálja), majd szembefordítja az embereket egymással, megszűnteti a természetes kapcsolatok összetartó erejét,

__________________________________________________________________________________ - 62 -


ezzel szétzülleszti a családokat, az értéktelenség normarendszerének elfogadtatásával elveszi az önbecsülést és az önazonosság-tudatot. 2.

Az országok kirablása a tulajdon - nemcsak a termelőeszközök, hanem egy ország teljes (tehát anyagtalan és anyagi) vagyona - megszerzését jelenti. Ez csak részben valósul meg a „működő tőke” közvetlen szabad áramlásával, amely nyílt diktatórikus módon alakítja át egy ország tulajdonosi szerkezetét. Ennél sokkal embertelenebb a diktatúra burkolt, látszat-demokratikus módszere. Ez a fináncoligarchia bank-szektora, mint eszköz a gyarmatosításban.

3.

Ez az eszköz a lehetőségek biztosításában a „liberalizált” (bárki előtt nyitva álló szabadosság) részvétel esélyét terjeszti ki a gyarmatosított ország lakósaira. Azt mondja: „Segítek neked hitellel feltételeid javításában azért, hogy megfelelő minőségű, és mennyiségű terméket (szolgáltatást) tudj előállítani.” Itt a csapda! Ugyanis a lehetőségek koncentrálásával a háttérhatalom oda és olyan módon telepíti a bárhol jelentkező igények kielégítésének lehetőségeit, ahová és ahogyan akarja. Így előáll az a helyzet - ez a hitelcsapda -, amiben a hitel igényléskor még valóságos „piac” a hitel felhasználása után „kiszalad” a hitelt felvevő lába alól. (Ezt érjük meg a „rendszerváltás” óta Magyarországon a mezőgazdasági termékek - tej, hús, tojás, gabona, takarmány - vonatkozásában. a legutóbbi időkben pedig a svájci frank áremelkedése miatti hitelválságban.) A hitel törlesztése „természetesen” kötelező, hiszen a piaci kockázat egyedül a hitelfelvevőt terheli. Amennyiben nem tud fizetni (mert nem tudja eladni a hitellel megnövekedett mennyiségű termékét), marad a gazdaság felszámolása, vagyis az, hogy a kis, vagy közepes magángazdaság a bankon keresztül a fináncoligarchia másik ága, a multinacionális ipari és kereskedelmi tőke kezébe kerül. Az, hogy ennek mi az ára a jóhiszemű hitelfelvevő részéről, az, hogy nem tudva feldolgozni erkölcsi, egzisztenciális és anyagi csődjét öngyilkosságba menekül-e, hidegen hagyja a „szabadon áramló” tőkét. A hitel kiszolgáltatottság-növelő szerepe nemcsak a termelőeszközök vonatkozásában működik, hanem a „tartós fogyasztási cikkek” - az életfeltételek alapjainak (pl. lakás, lakberendezés, kocsi) - vásárlásánál is ugyanezt a logikát követi. Az állami szintű kiszolgáltatottságot növeli az „adósság-spirál”: a sarcolás következtében állandósított költségvetési-hiánnyal elszegényített állam csak úgy tudja kifizetni hiteltörlesztését, ha újabb hitelt vesz föl. Teheti ezt mindaddig, amíg a felbecsült nemzeti vagyon fedezi a hitel teljes összegét, mert ha ezt eléri, akkor a nemzeti vagyon egésze a hitelező tulajdonába megy át.

4.

Ezek után egyértelmű, hogy a „kamatkapitalizmus” elleni fellépés nem jelent megoldást. Ma már a természetes alap nélküli (virtuális) pénz növelése elért arra a pontra, amikor tovább nem fokozható mértékben távolodott el az általa közvetíthető értékektől. Ennek következtében nem kell a mennyiséget tovább növelni (ld. Fed „monetáris élénkítés” visszavonása), hanem az eddig megszerzett lehetőség-kielégítési monopóliumot kell teljessé tenni. Vagyis a hitellel azt kell elérni, hogy minél teljesebb legyen a kiszolgáltatottság: a termelőeszközök koncentrálódjanak a háttérhatalomnál, a lehetőségek (amelyet - kifejezve a természetes állapottól történt eltávolodást - „kínálat”-nak neveznek) irányításával folyamatosan lehessen manipulálni az igényeket (a „keresletet”). A „tőke szabad áramlása” a lehetőség-kielégítési monopóliumot kiteljesíti annak kozmopolitává (internacionálissá) integrálásával.

__________________________________________________________________________________ - 63 -


Konföderáció: A nemzeti vagyon önérték-növelése A lehetőség-kielégítési monopólium integráción (összevonáson) alapuló kialakulását kell megtörni, és nem a lehetőség-monopólium életterének látszat-beszűkítését kell célul kitűzni. A lehetőség-kielégítés monopolizálásának (integrációjának) egyetlen alternatívája a nemzetek természetes igény-lehetőség összhangjának (koordinációjának) visszaállítása. Ennek eléréséhez mindenek előtt az értékek keletkezésének és felhasználásának azonosságát kell megteremteni. Ezt biztosítja az EKonf 99. és 100. szakasz. Ezek az iránymutatások a szabadság feltételeit biztosítják. Érvényesítésükkel kell elérni, hogy az állam saját vagyonnövekedéséből (mint lehetőségből) elégítse ki a saját igényeit részben közvetlenül, részben pedig közvetett módon, úgy, hogy igényei fölötti lehetőségeit más államokkal cseréli el olyan lehetőségekre, amelyeket saját kielégítetlen igényei kívánnak. Vagyis a lehetőségek igény-manipulációjával kikényszerített diszharmónia helyébe kell léptetni a lehetőség-fejlődést biztosító természetes igénynövekedést jelentő harmóniát. E nélkül az egyes államokat a fináncoligarchia profit-elvonásán keresztül mesterséges szegénységben lehet tartani (A tőkekivitel és az államadósság kamattörlesztése együttesen minden magyar állampolgár zsebéből évente több mint egy millió forintot vesz ki – ld. „EUsarc”35), ami eszköze a kiszolgáltatottság állandósulásának, mi több: annak elfogadásának, hogy ez természetes. Az állam és az ember szabadsága, valamint a szabadság feltételei védelmét szolgálja az EKonf 127. szakasza (ellenállási jog).

35

EU-sarc (Szent Korona Értékrend Akadémia első fokozat munkaanyagának 198-287. oldala)

__________________________________________________________________________________ - 64 -


ab./ Az áru és a szolgáltatások szabad áramlása – az önellátás alapja a nemzeti termék Föderáció: Az áru és a szolgáltatások szabad áramlása Ahhoz, hogy az árú- és szolgáltatás szabad áramlásának hatását értékelni tudjuk, figyelembe kell venni az alábbiakat: Világviszonylatban az igények és lehetőségek összhangja megbomlott, és ez az összhang hiány (diszharmónia) mesterséges és nem természetes. A potenciálisan visszafogott lehetőségfejlődéssel (e miatt „fizetésképtelen a kereslet”) egyes földrészeken és országokban jelentős igény-kielégítetlenség jelentkezik (ennek legelborzasztóbb példája az, hogy évente több millió ember hal éhen). Ugyanakkor a lehetőség-monopóliumok jelentős termékkészletekkel és kihasználatlan szolgáltatás-kapacitással rendelkeznek. Azért szükséges a természetes összhangot erőszakos intézkedéssel megtörni, hogy a lehetőség-monopóliummal az igénykielégítést „szabályozni” lehessen, vagyis minden állam rákényszerüljön arra, hogy - ha lakóssága természetes igényeit ki akarja egy minimális szinten elégíteni - lemondjon a lehetőségbiztosítás önállóságáról. Ha ez nem sikerül gazdasági eszközökkel, akkor jön a terrorisztikus eszköz: a fegyver, aminek bevetésére két esetben kerül sor: egyik eset az, amikor talál a világuralmat (globalizációt) „vezénylő” háttérhatalom elfogadható okot (ld. Szerbia-Koszovó konfliktus); a másik eset akkor következik be, ha nem talál (ld. Irak). A cél az „áru és szolgáltatás szabad áramlásával” az, hogy világméretűvé tegye a háttérhatalom az emberek kiszolgáltatottságát, kitárva a kaput a „tőke szabad áramlása” előtt. Ennek a célnak az eszköze a szerves egységként működő világ hagyományos munkamegosztásának felszámolása, a nemzeti önazonosság-tudat gyökereinek megsemmisítése. Ezek ugyanis lehetetlenné tennék annak a legaljasabb tervnek a végrehajtását, hogy a kiszolgáltatottság miatt választási lehetőségétől megfosztott emberek igényeiket olyan termékekkel és szolgáltatásokkal elégítsék ki, amelyek mérgezik testét, lebénítják tudatát és megfosztják lelki erejétől, amellyel ellen tudna állni az ellene elkövetett nemzetirtásnak (genocídiumnak). - Korlátozó rendelkezések = Áruforgalmi korlátozás tilalma Az EUM 34. és 35. cikk megtilt a tagállamok közötti minden behozatalra vagy kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozást és azzal azonos hatású intézkedést. = Vállalkozások termelési- és értékesítési megállapodásának tilalma Az EUM 101. cikk az alábbi tiltásokat tartalmazza: „(1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen: a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése; b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése; c) a piacok vagy a beszerzési források felosztása; __________________________________________________________________________________ - 65 -


d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek; e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.” - Az árú-és szolgáltatás szabad áramlásának következményei: = Támogatás, kvóta Manipulálni lehet a lehetőség-kielégítést úgy, hogy az igény-fejlődés arra a szintre csökkenjen a gyarmatosított államokban, amely „szabályozható”. Ezt a következményt a támogatási- és kvóta-rendszerekkel érik el, a védzáradékokkal [EUM 114. cikk (10) bekezdés] és védintézkedésekkel (EUM 66. cikk) biztosítva ennek érvényesülését. A támogatás célja, hogy a tagállamokból elvont bevételek egy részét visszautalják, az EU által meghatározott célok megvalósítására. Magyarországon az elvonás és a visszaosztás éves egyenlege 2011-ben meghaladja az 5600 milliárd forintot.36 A támogatási rendszerekkel biztosítják, hogy a nemzeti vagyont képező, de a háttérhatalomba be nem olvadt (integrálódott) nemzeti vagyon (amíg van) ne tudjon érvényesülni, hogy ezen a területen is megvalósuljon a „tőke szabad áramlása”, vagyis a lehetőség-monopólium teljessé váljon. Erre szolgál a Lisszaboni Szerződés EUM 107. cikk (1) bekezdése: „Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.” = Áruként határozza meg a nemzet fizikai egységét megjelenítő területet (termőföldet) és a nemzet személyi részét, az embereket. Ez a következmény megvalósítja a gyökereitől megfosztott, izolált, „Falanszterfogaskerék” - a valamikori „ember” - alkatrészt, akinek pontosan az a feladata, mint a klasszikus rabszolgatartó államokban a rabszolgáknak: államuk gyarmat, önállóságuk nincs, fizikai egészségük csak addig érdekli a rabszolgatartót, amíg munkabírásuk a feltételeknek megfelelő.

36

EU-sarc (Szent Korona Értékrend Akadémia első fokozat munkaanyagának 198-287. oldala)

__________________________________________________________________________________ - 66 -


A konföderatív önellátás alapja a nemzeti termék Az igények és lehetőség harmonikus fejlődésének alapja a természetes érdeksorrendiség. (A természetes érdeksorrendiség a harmóniát biztosítja, e miatt nem csak anyagi kategória. Tárgyalását azért tartom itt szükségesnek, mert az anyag-centrizmus megbontásával éri el a szakrális alkotmányosság célját: a Gondoskodó Állam megteremtését.) Ez a családok, települések, területi egységek szerint szerveződő (objektív) társadalmi csoportok szerves rendszert alkotó kapcsolatát jelenti egyrészt (amelyek érdekképviseletét a területi önigazgatás látja el), másrészt személyi jegyek (vallás, származás, kor, nem, foglalkozás) alapján történő érdekek érvényesítésének képviseletét, ezen (szubjektív) jegyek alapján szerveződő társadalmi csoportok önigazgatásán keresztül. Így alakul ki az azonos (lelki-, szellemi- és anyagi) élettérben élő népcsoport által létrehozott nemzet érdekeit képviselő és védelmező állam természetes képviseleti rendszere, amelynek jogalkotási, igazgatási funkcióját a területi, míg az ellenőrző és kezdeményező funkcióját a személyi jegyek alapján szervezett képviseletek látják el. Az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 84-98 szakaszai tartalmazzák az erre vonatkozó szabályozást. Az áruk és szolgáltatások, mint lehetőség-biztosító eszközök előállítása és felhasználása a területi elv szerint történik, az ember egyéni tulajdonságai szerinti közreműködésével és igényei kielégítésére. Az alapvető életfeltételek (a napi szükségletek - pl. lelki-, szellemi- és testi egészségmegőrzés, nevelés, hagyományok ápolása, élelmezés) kielégítése általános jellemzőként egy család, település és terület önellátásával valósul meg, kivételes esetben más területekkel történő értékcsere útján. Az állandó jellegű életfeltételek (pl. lakás, energia- és kommunikációs ellátás, vízellátás, csatornázás, szállítás, közbiztonság, védelem) kielégítése általános jellemzőként települési, kivételesen állami szintű önellátási feladat. Az így, szerves egységként működő társadalom az igények és lehetőségek harmóniáját visszaállítja és biztosítja önmaga számára, nem egy generációra, hanem - a szakrális értékrend szerinti élettel - jövő-meghatározó jelleggel is. És nem Európára, nem egy országra, nem egy embercsoportra, hanem az egész Földre és az egész emberiségre. A harmónia visszaállítása teremti meg annak a feltételét, hogy a lehetőségek monopolizálásától megszabadulva megszűnjék a kiváltságosok - kiszolgáltatottak örök feszültségére épülő diktatúra és felváltsa azt a kötelezettségek teljesítésével összhangban gyakorolt jogok demokráciája.

__________________________________________________________________________________ - 67 -


ac./ Szabad letelepedés - Nemzeti vagyon növelésének kötelezettsége Föderáció: Szabad letelepedés Minden ember ahhoz a nemzeti közösséghez tartozik, amelyhez hite és tudata fűzi. Az, hogy egy nemzet lelki-, szellemi- és anyagi élettere milyen területen és milyen igazgatási rendszer alatt biztosítja a harmóniát, attól függ, hogy mennyire tudja érdekeit érvényesíteni. A globalizáció megszünteti a nemzetek természetes életterét, ezzel megfosztja az embereket gyökerüktől, ezen keresztül mindattól a természetes feltételrendszertől, amelyben részt tud venni az igények - lehetőségek egyenletes és fokozatos fejlődésében, így részesévé válik annak, hogy saját nemzete értékei saját nemzetét gyarapítsák. A „letelepedés szabadsága” elvnek az a célja, hogy az emberek alapvető természetes tulajdonságaikat (vallás, származás, egy adott kultúrkörhöz kötődés) elveszítsék, ezzel megszűnjék az az emberek közötti kapcsolat, amely erősíti az összhang (harmónia) igényét. Az EU bárkinek, aki bármelyik EU-tagország állampolgára, lehetővé teszi azt, hogy bármelyik tagországban letelepedjen, és ott állampolgárrá váljon, vagyis közösségi joggá teszi számukra a letelepedés szabadságát. Ugyanakkor az ún. „harmadik országokban” élő emberek egyéni elbírálás alapján telepedhetnek le anyaországukban és válhatnak annak állampolgárává. Az EUM 49. cikk: „Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak. A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen az EUM 48. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is.” Az emberek szabad áramlásának (letelepedés szabadságának) következményei 1.

Megszűnik az egyes országokban az államalapító nemzet dominanciája. Az - elsősorban - anyagi feltételekhez kötött letelepedés (állampolgárság megszerzése) lehetővé teszi, hogy egy államban olyan emberek gyakorolják a politikai és gazdasági hatalmat, akik ott idegenek, vagyis nem az államalapító nemzet kultúrkörébe tartoznak. Ezzel megszűnik az állam és a nemzet természetes kapcsolata, az őshonos népcsoport - amely közös kultúrájában nemzetté vált - kiszolgáltatottá válik saját hazájában.

2.

Lehetetlenné válik az azonos nemzetiséghez tartozó embereknek azonos élettér biztosítása. A történelem során politikai vagy gazdasági okból anyaországukat elvesztő emberek csak egyéni elbírálás alapján élhetnek anyaországukban a „letelepedés szabadságával”. Az egyéni elbírálás szempontjai viszont úgy alakíthatóak, hogy azzal „szabályozható” legyen a lehetőség-monopólium kiterjesztésére.

__________________________________________________________________________________ - 68 -


Konföderáció: Nemzeti vagyon növelésének kötelezettsége Minden ember ahhoz a kultúrkörnyezethez tartozik, amelyben született. Ez a kultúrkörnyezet annak a nemzetnek a jegyeit közvetíti, amelynek az ember hitével és tudatával részévé válik. Ez azt is jelenti, hogy a nemzet, mint szülő, nevelő, életteret adó erő meghatározza az ember hovatartozását, kötelességei teljesítésének és jogai gyakorlásának helyét. Ezt jelenti az, hogy „Itt élned, halnod kell!”. Ebből adódik, hogy az embernek kötelessége annak a nemzetnek a lelki-, szellemi- és anyagi vagyonát növelni, amelynek nemzeti vagyona őt életre keltette, nevelte, és amely átöröklött tulajdonságaival alkalmassá vált az emberi életre. A kötelezettségteljesítés a jogok gyakorlásának alapja. Ezt az iránymutatást tartalmazza az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezete: 25. § Általános rendelkezések (1)

A kötelezettségek és jogok egységében az Európai Konföderáció tagországainak minden állampolgára egy és ugyanazon szabadságot élvez, amely nem szűntethető meg és nem korlátozható.

(2)

A tagországok állampolgára: a./ az államalapító nemzet tagja, bárhol él a világon, valamint b./ az államalkotó nemzetek tagjai, ha a tagország területén élnek37.

(3)

Államalkotó nemzet az, amely elfogadva az államalapító nemzet értékrendjét, kultúrájának helyet talált a tagország területén.

(4)

Aki nem a tagország állampolgára, az a tagországban vendégként él, teljeskörű kötelezettség terhével és a vendégjog gyakorlásával.

(5)

Az állampolgárságra méltatlan személyt az „Irányítás, végrehajtás és ellenőrzés” című jogszabályban meghatározott esetekben meg kell fosztani állampolgárságától.

(6)

A vendég ugyanazon joggal rendelkezik, mint az állampolgár, kivéve: a./ nem végezhet olyan tevékenységet, amely a tagország politikai, társadalmi és gazdasági életére befolyással van, b./ nem vehet részt a tagország gazdasági politikájának kidolgozásában és alkalmazásában, c./ sem maga, sem leszármazottja nem lehet a tagország egyetemes tulajdonának birtokosa. 31. § A szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog

(1)

37

Mindenkinek joga van a kötelezettségek és jogok összhangján alapuló szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

Az államalkotó nemzeteket a tagországok jogrendszere határozza meg.

__________________________________________________________________________________ - 69 -


(2)

Letartóztatni, őrizetbe venni, szabadságától egyéb módon megfosztani vagy szabadságában korlátozni bárkit csak a tagország jogrendszerében meghatározott okból és törvényes eljárás keretében szabad. A szabadságától megfosztott vagy szabadságában korlátozott személynek joga van a vele szemben tett intézkedés okáról haladéktalanul tájékoztatást kapni.

(3)

A letartóztatott, őrizetbe vett vagy szabadságában egyéb módon korlátozott személyt haladéktalanul, de legkésőbb hetvenkét órán belül bíróság elé kell állítani, vagy szabadon kell bocsátani. A bíróság köteles az eléje állított személyt meghallgatni, és szabadon bocsátásáról vagy szabadságának korlátozásáról írásban indokolt határozattal haladéktalanul dönteni.

(4)

Szabadságelvonással járó büntetést csak bíróság szabhat ki.

(5)

A törvénytelen letartóztatás, őrizetbe vétel vagy fogvatartás áldozata teljes kártérítésre jogosult.

Az ember kötelezettségei közül a legalapvetőbb és minden mást meghatározó az, hogy saját érdekeit teljes felelősséggel képviselje, akár közvetlenül, akár megbízottján keresztül. Csak ezzel tudja elérni, hogy megteremtődjék és állandósuljon az ember - és rajta keresztül a teljes nemzet - harmóniája, aminek feltétele a lelki-, szellemi- és anyagi élettér. Ezt kell elérni az önkormányzatisággal (és nem pártokkal) felépített képviseleti rendszerrel, amely a nemzet teste két részének, a területnek és az embereknek az érdekeit minden idegen érdek fölé helyezi. Ez a rendszer tudja biztosítani, hogy minden ember felismerje a teremtéssel neki adományozott küldetését és ennek teljesítésével - kötelezettségként - növelje az őt szülő, nevelő és neki az életteret adó nemzet lelki-, szellemi- és anyagi vagyonát.

__________________________________________________________________________________ - 70 -


b./ A szubszidiaritás érvényesülése a gazdaságpolitikában Föderáció: A kizárólagos hatáskörrel megcsonkított önrendelkezés A kizárólagos hatáskörrel megcsonkított önrendelkezés (szubszidiaritás): A szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók. (EUSz 5. cikk (3) bekezdés) Konföderáció: Alulról épülő közszabadság Alulról épülő közszabadság az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezetben: 3. § (1)

Az Európai Konföderáció összehangolja a tagországok kulturális, tudományos és gazdasági tevékenységét, a tagországok által meghatározott tárgykörökben.

(2)

Az Európai Konföderáció a tagországok érdekérvényesítésén és a korlátozás nélküli önkormányzatiságon (szubszidiaritáson) alapszik. Ez a feltétele a népuralomnak (demokráciának) és a sorsközösség vállalásnak (szolidaritásnak). Ennek megfelelően képviseleti rendszere és intézményei a tagországok pártfüggetlen társadalmi csoportjainak küldöttjeiből épül fel.

__________________________________________________________________________________ - 71 -


c./ A kötelezettségek és jogok összhangjának érvényesülése a gazdaságpolitikában Föderáció: Nemzeti érdekvédelem tiltása Az alábbi cikkek a kötelezettségek következménye a munkanélküliség.

teljesítése

feltételeit

korlátozzák,

amelynek

- Behozatalt korlátozó tilalom: EUM 34. - Kivitelt korlátozó tilalom: EUM 35. - Tőkemozgást korlátozó tilalom EUM 63. - Monetáris műveleteket korlátozó tilalom EUM 63. - Árrögzítés tilalma EUM 101. - Értékesítési korlátozás tilalma EUM 101. - Piacmegosztási tilalom EUM 101. - Saját termelés kiegészítő támogatása EUM 107. - Önálló pénzforgalmi tevékenység tilalma EUM 282. - Önálló vám- és adópolitika tilalma EUM 207. Konföderáció: A kötelezettségek teljesítése feltételeinek korlátlansága 42. § A nemzeti vagyon növelésének joga (1)

Az Európai Konföderáció társadalmi, politikai és gazdasági életének meghatározója az igényeket és lehetőségeket összehangoló teljes önellátás (autarkia).

(2)

A nemzeti vagyon növelésében való részvétel a tagországok minden állampolgárának, a tagországokban vendégjoggal élő személyeknek, valamint a tagországok jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak átruházhatatlan joga és kötelessége.

(3)

Az anyagi jellegű igények és lehetőségek összhangját biztosítja az Európai Konföderáció a jelen jogszabály HARMADIK RÉSZÉBEN (99-126. §), illetve a tagországok jogrendszerében meghatározottak szerint, amely a./ az összehangolt ellátásra és b./ szabad gazdasági versenyre épül.

(4)

A szabad gazdasági versenyben működő vállalkozások jogát és a gazdasági verseny szabadságát a tagországok jogrendszere korlátozza abból a célból, hogy védelmezze az állampolgárok érdekeit és a közerkölcsöt, érvényesítse a tisztességtelen piaci verseny tilalmát, továbbá megtiltja a verseny biztosítása érdekében kialakuló tulajdonosi vagy más monopolhelyzetet.

(5)

Mindenkit megillet az arra vonatkozó döntés joga, hogy gazdasági tevékenységét az összehangolt ellátásban vagy a szabad gazdasági versenyben teljesíti-e.

(6)

Az Európai Konföderáció gazdasági rendszerét jelen jogszabály HARMADIK RÉSZE (99-126. §), valamint a tagországok jogrendszere határozza meg.

__________________________________________________________________________________ - 72 -


d./ A nemzeti- és nemzetek fölötti paradigma hatása az ember életére a gazdaságpolitikán keresztül Föderáció: Kozmopolitizmus (világpolgárság) Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak. A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen az 54. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is. (EUM 49.) Konföderáció: Nemzeti önazonosság dominanciája (1)

A kötelezettségek és jogok egységében az Európai Konföderáció tagországainak minden állampolgára egy és ugyanazon szabadságot élvez, amely nem szűntethető meg és nem korlátozható. (EKonf 25. §) (2)

A nemzeti vagyon növelésében való részvétel a tagországok minden állampolgárának, a tagországokban vendégjoggal élő személyeknek, valamint a tagországok jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak átruházhatatlan joga és kötelessége. (EKonf 42. §) ____________________________________

__________________________________________________________________________________ - 73 -

I. rész – A föderatív EU-tagság menszüntetése

A föderatív EU-tagság megszűntetése Azért, hogy semmilyen diktatórikus intézkedés ne gátolja szabadságunk érvényesülését, az EU-ból történő kilépésről rendelkező megállapodás (EUSz 50.) hatálybalépéséig, a./ b./ c./ d./ -

a Koppenhágai Kompromisszum, a Római szerződés, a kvótarendszer, valamint a Lisszaboni szerződésben lévő négy liberális alapelv (EUM 26. cikk (2) bekezdés), tiltó rendelkezések (ld. 2.3 c./), kizárólagos hatáskörbe utalt területek (EUM 3.) és ennek kapcsán az önrendelkezési – szubszidiaritási - jog megcsorbítása (EUSz 5.), azonnali felmondását.

__________________________________________________________________________________ - 74 -

II. rész - A társadalmi mátrix felépítése (települések és társadalmi csoportok)

II. rész Az Európai Unió és az Európai Konföderáció tagállamainak társadalom- és gazdaságpolitikája Ez a rész az alábbi részterületeket elemzi: - az emberi környezet (az élettér önfenntartó tevékenységei), - a gazdaság (az anyagi igényeket kielégítő lehetőségek felhasználásának tevékenységei) és - az államháztartás. Az elemzés felépítése részterületenként: 1. 2. 3. 4.

A részterület föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés. Válasz a részterületre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre. A részterület föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján. A részterület konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján. 5. A részterület föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása

__________________________________________________________________________________ - 75 -


1. Az emberi környezet (az élettér önfenntartó tevékenységei) 1.1 A társadalmi mátrix felépítése (települések és társadalmi csoportok) a./ A társadalmi mátrix föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés: A település természetes élettér, vagy munkaerő-utánpótlási raktár? – Nevelés, vagy idomítás, egészség, vagy használható állapot, együttélés a természettel, vagy önérdekű pusztítás? b./ Válasz a társadalmi mátrixra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért?

Mit?

Hogyan?

Nem független országok szervezete az EU, hanem egy föderatív ország (szövetségi állam), amelynek részeit a tagállamok képezik

A konföderatív paradigma szerint a törvényhozási, politikai, gazdasági, társadalmi és területi függetlenségének visszavétele

Alulról építkező, összehangolt önellátásban működő, önálló településen alapuló járás, megye és ország felépítés

__________________________________________________________________________________ - 76 -


c./ A társadalmi mátrix föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján Az EU területi politikája A Lisszaboni Szerződés társadalmi mátrixra vonatkozó szabályozásait az EUM 3., 9., 39., 45., 46., 51., 52., 53., 54., 62., 66., 85., 88., 89., 114., 148., 149., 168., 169., 174., 191., 192., 193., 300., 309. és 352. cikkek tartalmazzák. Általános jellemzője, hogy nem településekben, hanem területi egységekben („régiókban”) történő szervezést valósít meg. Miután egy-egy régió határoktól független, gazdasági egység, ezért – jellemzően - több ország, egymással szomszédos területeit fogja össze, ezzel is kifejezi, hogy nem független országok szervezete az EU, hanem egy ország, amelynek részeit nem a tagállamok képezik, hanem a kialakított régiók. Ezzel Trianon gyalázatát teszi teljessé a Lisszaboni Szerződés. A települések, mint a régió részei rendelkeznek önálló képviselőkkel a Régió Bizottságban és az EU jogi aktusainak létrehozásában javaslattételi (és nem döntési) joguk van a területüket érintő témában. Amint az EUM 352. cikk fogalmaz: a Régiók Bizottsága tanácsadó szerve az EU-nak. A Lisszaboni Szerződés visszatérő fordulata a regionális döntésekkel kapcsolatban: „Amennyiben a szóban forgó rendelkezéseket rendkívüli jogalkotási eljárás keretében a Tanács fogadja el, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag határoz”. Így tehát az EU-ban a szubszidiaritás elve sem érvényesül – csak szavakban. A régiók szerepét a Lisszaboni Szerződés a gazdasági és a környezetvédelmi kérdésekben szabályozza, értelemszerűen, hiszen a szociális, egészségügyi, kulturális kérdések nem az EU kompetenciájába tartoznak, csak fedezet nélküli „támogatás és egyetértés” szintjén. A régiók pályázatokon keresztül részesednek az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, amelyet – éppúgy, mint az összes támogatási (voltképpen visszaosztási) forrást, az Európai Beruházási Bank kezeli és bírálja el, illetve folyósítja, ha a pályázatokat támogatásra érdemesnek találja. Amennyiben egy tagországhoz tartozó valamelyik régió nem teljesíti az EU „harmonizációs intézkedéseit” (a „közös érdek” érvényesítését), akkor adott hatáskörben és adott ideig védzáradék [EUM 114. cikk (10) bekezdés] vagy védintézkedések (EUM 66. cikk) érvényesítésére jogosult az EU vagy annak meghatározott tagállama. Egyszerűen: az EU a régiók (vagyis a területi társadalmi csoportok) érdekeit nem összehangolva, hanem egy központilag meghatározott közös érdeknek alárendelve érvényesíti. A régiók lakosságának érdekei ezért kiszolgáltatottak a liberális alapelveknek, vagyis területüket bárki megveheti, azon a területen élők érdekeinek figyelmen kívül hagyásával érvényesíti a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság szabályait, vagyis munkahelyeket vagy munkanélküliséget hozhat létre önérdeke szerint, árukat és szolgáltatásokat hozhat és vihet, függetlenül attól, hogy azok – a támogatási rendszer diszkriminációja folytán – tönkreteszik-e a hagyományos helybeli termelőket és szolgáltatókat, vagy nem. A településen vagy a régióban élő emberek életfeltételeinek teljességét a települési önkormányzatoknak kell biztosítani (egészségügyi, nevelési ellátás, kultúra, közbiztonság) abból a költségvetési keretből és iparűzési adóból, amely rendelkezésére áll. Mivel a települések költségvetési támogatása a legalapvetőbb szolgáltatásokra sem elegendő már most sem, két megoldás közül választhatnak: megemelik az iparűzési adót - ebben az esetben elveszítik a vállalkozásokat és a munkahelyeket -, vagy lemondanak az életfeltételek teljességének biztosításáról. (A harmadik megoldást már „felélték” az önkormányzatok. Ez az önkormányzati vagyon értékesítése volt – a megfelelő mértékű korrupció érvényesítésével.) __________________________________________________________________________________ - 77 -


A Lisszaboni Szerződés a területi társadalmi csoportokon élő emberek életfeltételeinek teljessé tételét az alábbiak szerint szabályozza: - Önálló közigazgatásukat a tagállamok elveszítik (EUM 3. cikk) Ez az intézkedés a tagországok saját hatásköréből kiveszi mindazokat az eszközöket, amelyekkel a tagállam saját polgárai jogainak és kötelezettségeinek összhangját biztosítani tudná, és az állam saját polgárainak érdekeit kifejezésre juttatná. - A belbiztonság feletti rendelkezést a tagállamok elveszítik (EUM 85., EUM 88. cikkek) Azon túl, hogy ezek a rendelkezések meggátolják a tagállamok saját hagyományai és normarendszere szerinti bűnmegelőzést és bűnüldözést, lehetővé tesznek olyan intézkedéseket - akár a tagország érdekeivel szemben is -, amelyek az „uniós politikák alkalmazási körébe tartozó közös érdekeket sértőnek” (EUM 88. cikk) minősítenek az adott ország érdekeit védő cselekedetet, illetve jogkövetkezmény nélkül hagynak az adott ország hagyományos normarendszere szerinti elítélendő tetteket. Ezért a jogkövető magatartás nem erkölcsi, hanem érdekszférába kerül, ezzel gyakorlatilag alap nélkülivé válik, ezért megszűnik a tagországok belbiztonsága. - Környezetvédelmi feltételek szigorítása (EUM 191., 192. és 193. cikkek] Ez az intézkedés azért szolgálja az esélyegyenlőtlenséget, mert a környezetpolitikai intézkedések nem objektív normarendszeren, hanem „közös érdeken” alapulnak. A „közös érdek”-et képviselő EU-jogszabályok az erőfölény gyakorlati alkalmazásával jönnek létre. - Fogyasztóvédelmi feltételek szigorítása (EUM 169. cikk) - Egészségvédelem biztonsági megszorításai (EUM 51., EUM 52., EUM 53., EUM 54., EUM 62., EUM 168. cikkek) A fogyasztóvédelmi és egészségvédelmi védintézkedéseknél még jelentősebb mértékben mutatkozik az objektív normák alkalmazásának hiánya, mint a környezetvédelmi védintézkedéseknél. Ezekkel az intézkedésekkel egyes tagországok részvételét termékelőállítóként a belső piacban - egyes tagországok érdekeinek megfelelően - gyakorlatilag el lehet lehetetleníteni. Ide kívánkozik az a tapasztalat alapján kialakult vélemény, hogy különösen az élelmiszerekre vonatkozó - EU-szabványok jelentős része a tőke kívánalmainak megfelelő „toleranciát” tartalmaz, mintegy bizonyítva, hogy az ember is árú a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaságban, vagyis egészsége is a tőkének alárendelt.

__________________________________________________________________________________ - 78 -


d./ A társadalmi mátrix konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján Az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet társadalmi mátrixra vonatkozó szabályozásait az 59., 85., 86., 87. és 103. szakaszai tartalmazzák. A konföderatív paradigma a területi elven szervezett önkormányzatokon keresztül valósítja meg az önellátást. A területi szervezettségnek három szintje van: - település - járás - megye A területi elv alapján, a választópolgárok által közvetlenül választott képviselők alkotják a konföderatív ország alsóházát. A vidék az a társadalmi réteg, amely leginkább érzi a bőrén egységesen a háttérhatalom diktatúrájának negatív hatását, valamint a szerves egységként működő társadalom mintájára is ott található a legkézenfekvőbb példa, tehát az alulról szerveződésnek itt van a legfogékonyabb alapja. Amíg a fővárosi és a nagyvárosi szavazók döntő többsége nem jött rá arra, hagy az egész vízfej-felsőbbrendűség csak arra szolgál, hogy megossza a magyar társadalmat a vagyoni-, párt- és a vallási különbség mellett a területi hovatartozás szerint is, és ezzel méginkább gyöngítse az egységes ellenállást a háttérhatalom diktatúrájával szemben, addig a vidék országa kell, hogy példát mutatva vezesse a fővárost és a városokat. A települések önellátóvá tétele az életföltételek önellátását biztosítja. (EKonf 103. §) Az alapvető életföltételek biztosításával kapcsolatban többirányú tevékenységet folytatunk. Ezek közös alapja, hogy minden településen létre kell hozni a Települési Önellátó Rendszert a Települési Önkormányzat irányítása alatt. Az önellátás részei: - Egészségvédelem A konföderatív ország egészségvédelmi alapelve: a megelőzés eszközeit kell elsődlegesen kialakítani. Betegség esetén előnyben kell részesíteni a természetes gyógymódokat, valamint a homeopátiát és csak legvégső esetben kell a kemoterápiához és az operatív beavatkozáshoz folyamodni. Minden egészségügyi szolgáltatást (így a gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek biztosítását is) állampolgári alapjogként kezelve természetes értékfelhasználássá (ingyenessé) kell tenni. Az egészségügy teljes rendszerét át kell alakítani, a szerves egységként működő társadalom által diktált feltételeknek megfelelően. Az átalakítás a megyei- és települési elven szerveződő megelőző szűrések és a teljesen szakosított, természetes értékfelhasználás részét képező (ingyenes) gyógyítóhálózaton keresztül működik. - Táplálkozás: Mindenekelőtt az egészséges táplálkozást kell elősegíteni. Ez nem a manapság divatos és - a föderatív diktatúra manipulációinak köszönhetően - bizonytalan élettani eredménnyel működő módszerek támogatását jelenti, hanem a garantáltan természetes táplálkozás követését.

__________________________________________________________________________________ - 79 -


Ennek érdekében egyrészt a nem génmanipulált és természetes körülmények között nevelt állatok, és az így termesztett növények elterjesztését (termesztésének, tartásának visszaállítását) kell támogatni (amit manapság biogazdálkodásnak hívnak). Másrészt a feldolgozás nélküli, illetve a természetes úton tartósított (füstölt, pácolt, szárított, hűtött - de nem fagyasztott) állati- és növényi termékeket kell priorizálni. = Meg kell szervezni a települések önellátását, mindenek előtt a mindennapi élelmiszer (kenyér, tej, tejtermék, hús, zöldség és gyümölcs) közvetlen forrásból történő biztosítását. Tudatosítani kell mindenkivel, hogy a háttérhatalom diktatúrája lelkiismeretlenségének egyik következményeként (a gátlástalan pénzhajhászás miatt) mindannyian közvetlenül életveszélyben vagyunk. Ezt a veszélyt azért nem érezzük, mert viszonylag hosszú idő (tíz - húsz év) múlva mutatkozik meg káros hatása. A műtrágyák jelentős részéről, a műanyagokról, az atom- és vízierőművekről, a természetrombolás egyéb megnyilvánulásairól - és még sorolhatnánk, mi mindenről derült ki, hogy természet- és emberiség-ellenesek. Aquinói Szent Tamás szerint: „Az igazi tudás (ezt nevezzük mi bölcsességnek) nem más, mint a hit és a tudomány együttesen.” Azok a tudósok, akik ezeket a termékeket alkalmazásra ajánlották, nem rendelkeznek a teljes tudással, vagyis nem bölcsek. Hiányzik belőlük a hit, az isteni szabályok összefüggéseinek ismeretével kapott meggyőződés, és a bizalom tudásuk eredményének pozitív hatása iránt, valamint ennek következménye, a felelősségérzet. Ezek a bölcsesség nélküli tudósok, vagy más kifejezéssel „szakbarbárok”, akik kártékony működésének következményeit fel kell ismernünk és meg kell szabadulnunk azoktól. = A konföderatív ország célja, hogy először a fejlődésben lévő fiatalok, valamint a koruk és egészségi állapotuk miatt keresőképtelen emberek, majd a teljes lakosság természetes értékfelhasználásként (ingyenesen) jusson az alapvető élelmiszerekhez. = Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termékek ne legyenek egészségkárosító hatásúak, minőségellenőrző laboratóriumot kell létrehozni és üzemeltetni megyénként. Csak azokat az élelmiszereket lehet forgalmazni, amelyek minősítését a saját laboratóriumunk végezte. Ez egy önvédelmi, kényszerű kötelezettség. A különböző, a háttérhatalom diktatúrájának érdekeit védő, szabványok és az ezek betartását ellenőrző szervezetek – különösen az utóbbi években – bebizonyították teljes alkalmatlanságukat arra, hogy megvédjék az embereket az egészségromboló élelmiszerek fogyasztásától. (Ld. az először Angliában pusztító kergemarha kór.) Ki kell alakítani egy minden diktatórikus sugallattól független szabványrendszert, először az élelmiszerekre vonatkozóan. Mivel genetikailag a szaporító-állomány jelentős része – mind a növényeknél, mind az állatoknál – erőteljesen manipulált, mindenekelőtt ezt kell visszaállítani az eredeti minőségre. Ugyancsak halaszthatatlan a termőtalaj természetes kémiai állapotának visszaállítása, előbb semlegesítő termények termesztésével, majd a szerves talajerő-utánpótlással. Szintén nem kitalálni, hanem helyre kell állítani az ökologikus egyensúly természetes működését. = A minőségellenőrző laboratóriumi vizsgálatoknak ki kell terjednie a települések ivóvíz minőségének vizsgálatára is. Az egészséges ivóvíz éppúgy elengedhetetlen része az egészséges táplálkozásnak, mint az élelmiszer. __________________________________________________________________________________ - 80 -


- Lakás A konföderatív ország alapelve az, hogy minden állampolgárának joga van lakásra és a családoknak lakást kell biztosítani. Az állampolgár határozza meg, hogy milyen lakásban kíván lakni. = A lakás biztosításának módja . Önálló telkes családi ház Az önkormányzatok által kijelölt, közművesített területen épült vagy építendő ház. Az építési költséget vagy a vételárat, továbbá a berendezési tárgyak árát kamat- és kezelési költségmentes kölcsön formájában hitelezi az állam „Építési hitel alap”ja terhére a Magyar Nemzet Bank. A hitel futamideje 20 év, a havi visszafizetendő részlet fedezete a hitelt felvevő család tagjainak értékteremtése alapján elért személyi elismerése. A hitel visszafizetése (jóváírása) a beköltözést követő hónaptól esedékes. Építés esetén minden hatósági eljárás (így az engedélyezés is) térítésmentes. Minden állampolgár életében csak egyszer jogosult a családiház építési hitel igénybe vételére. Az „Építési hitel alap” minden évben a tárgyévi államháztartás függvényében változik. A jóváírások az „Építési hitel alap”-ot növelik. A hitelt pályázni kell. Pályázhat minden család (gyermek nélküli házaspár is), + ha a családtagok egyike sem rendelkezik önálló lakással, vagy lakás céljára szolgáló ingatlannal, + ha a családtagok közül legalább egy munkahellyel rendelkezik és a jóváírási (törlesztő) részlet nem több, mint a családtagok együttes személyi elismerésének 1/3-a, + ha a családtagok egyike sem vette igénybe a hitelkérelem elbírálása előtt az „Építési hitel alap” hitel-szolgáltatását. . Lakótelepi lakás Az igényektől függően az önkormányzatok által kijelölt közműves területen az állam által épített több lakásból álló társasházat építenek az állam az „Építési hitel alap”ból fedezve a költségeket. A hitelt éppúgy kell pályázni, mint a családi házépítési (vásárlási) hitelt. A hitel a lakás vételárán kívül a berendezési tárgyakra is vonatkozhat. . Szociális lakás Az igények alapján az „Építési hitel alap” terhére az állam által épített, bebútorozott, több lakásos házban történő ideiglenes, térítésmentes lakáshasználatot biztosít azoknak az állampolgároknak, akik munkanélküliek, vagy lakótelepi lakás havi jóváírási összege (részlete) is több a személyi elismerésük 1/3-ánál. Az elhelyezés házaspárok és családosok esetén önálló lakásban történik. Két egyedülálló személy együttesen jogosult egy szociális lakás igénybevételére. A szociális lakásban élők nem hitelt vettek föl, hanem csak a lakás-lehetőséget kapták. Tehát amennyiben a szociális lakásban élőknek megváltozik a személyes körülménye, akkor természetesen igényelhet családi házat, vagy lakótelepi lakást. = A lakások rezsi költségének - az előzőekben említett energia és hőszolgáltatáson kívül - a víz- és csatornahasználati költsége is az állampolgári jog biztosításaként a természetes értékfelhasználás része (ingyenes).

__________________________________________________________________________________ - 81 -


= A lakások felújítási költsége előtakarékosság alapján nyújtott hitellel kiegészítve fedezhető. A hitel összege legfeljebb az előtakarékossági összeget érheti el. A lakás felújítási hitel kamat- és kezelési-költség mentes. - Nevelés és oktatás A konföderatív ország alapelve az, hogy minden magyar állampolgár joga küldetésének megismerése és adottságainak fejlesztése, olyan pedagógusok segítségével, akik ezt hivatásukként végzik. Nem csupán hiba, hanem a nemzeti érdekérvényesítés elleni legsúlyosabb bűncselekmény az a nevelés nélküli, oktatásnak nevezett agymosás, amit a föderatív diktatúrát kiszolgáló kormányok művelődésügy néven végeznek. Ezért a konföderatív ország politikai hatalomra jutása után a teljes nevelés- és oktatásügyet új, a keresztény szellemiséget képviselő rendszerré fogja átalakítani. Ennek alapját a következők képezik: Minden állampolgár első diplomájával bezárólag teljes tandíjmentességet élvez, továbbá a természetes értékfelhasználásként (ingyenesen) tankönyv- és tanszer ellátásban részesül, amennyiben állami intézményben, vagy olyan alapítványok által üzemeltetett intézményben folytatja tanulmányait, amelyre az állam kiterjeszti ezt a szolgáltatást. Egyéb intézmények önfenntartó módon végezhetnek pedagógiai tevékenységet, de okmány-kibocsátási jogosítvány nélkül. - Ruházkodás Kényszerből kell felvenni a konföderatív ország alapelveként, az emberi jogok közé a mindenkori évszaknak megfelelő ruházat biztosítását, mint az életföltételek egyik elemét. Ez alapján a hatalomra kerülés után azoknak is kell tudni megfelelő ruházatot adni, akiknek szociális lakásban élnek. A konföderatív ország ezt az alapvető emberi jogot az alábbiak szerint biztosítja: = Minden magyar állampolgár születésétől kezdve, nappali tagozaton végzett tanulmányai befejezéséig, évente két alkalommal (szeptemberben és áprilisban) jogosult térítésmentes ruhautalványra. = A koruk, vagy egészségi állapotuk miatt rászorulók ugyanilyen összegű és gyakoriságú ruhautalványra jogosultak. - Élet- és vagyonvédelem A konföderatív ország alapelve, hogy az állam kötelessége minden állampolgár életét és vagyonát hatékonyan megvédeni. Ezért szervezetileg is szét kell választani a megvalósult bűncselekményekkel kapcsolatos tényfeltáró és a közbiztonságot őrző, valamint a bűnmegelőzést végző tevékenységeket. Az előzőt a rendőrség, az utóbbit a csendőrség végzi. - Közbiztonság A konföderatív ország alapelve, hogy hazánkat meg kell szabadítani mindazoktól a személyektől, akik az emberi életet és/vagy a közbiztonságot veszélyeztetik. Ezért jogszabály változtatással a jogokat arányossá kell tenni a kötelezettségek viselésével. Olyan eljárási szabályokat és büntetőszankciókat kell alkalmazni, amelyek elrettentenek a bűncselekmények elkövetésétől. Azokat a személyeket viszont, akik bűncselekmény folyamatos elkövetésével biztosítják megélhetésüket - ezzel együtt veszélyeztetve a közbiztonságot is - és szervezett csoportokban (maffiákban) „dolgoznak”, minden eszközt

__________________________________________________________________________________ - 82 -


felhasználva el kell távolítani a társadalomból (a föderatív diktatúra által kitermelt „fehérgalléros” bűnözőivel együtt), mint első számú közellenséget. A konföderatív ország koordinálja a területenként és településenként szervezett bűnmegelőző csendőrség és a bűnüldöző rendőrség munkáját és biztosítja azok működési feltételeit. A konföderatív ország területi, politikai sérthetetlenségét a honvédség biztosítja. Önellátás - Az EU tagállamoknak egyetlen lehetőségünk van arra, hogy megőrizzék függetlenségük visszaszerzésének a lehetőségét azzal, hogy kivonják magunkat az EU elnyomorító intézkedéseinek hatása alól. - Ez a tényleges, teljes függetlenség megvalósítását jelenti, amihez a gazdasági függetlenség visszaszerzése az első lépés. - Az emberi Szentháromság, vagyis a lélek, a szellem és a test harmonikus egysége életterét veszíti az EU-ban, ennek a visszaszerzését kell célul kitűznünk. - Célja: a nemzet földje a nemzet egyetemes tulajdonában és az államalapító és államalkotó nemzetek tagjainak birtokban van, ezen keresztül történik az önigazgatási rendszer iránymutatás eredete szerint megszervezése. - Teljes önellátás = önigazgatás - Jelentősége: az EU által ellehetetlenített foglalkozási csoportok esélyeinek visszaadása (gazdák, szállítók, kiskereskedők, élelmiszer-feldolgozók, iparosok) - Működésének elve: településen belüli igény kielégítés a helyi lehetőségekkel, összehangolt igény kielégítés a szomszédos településekkel (járással, megyével, országgal) - Igény-lehetőség egyenleg = termelés-biztonság Az önellátás bevezetésének szakaszai: • Az első szakasz a szervezet kialakítása, a települések és a családok általános adatainak felvétele, valamint az alapvető élelmiszerek önellátásának részleges, majd teljes megvalósítását jelenti. - A második szakasz célja a teljes társadalmi és gazdasági összehangolás, a konföderatív ország megteremtése.

__________________________________________________________________________________ - 83 -


e./ A társadalmi mátrix föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam Önálló közigazgatásukat a tagállamok elveszítik (EUM 3.) A belbiztonság feletti rendelkezést a tagállamok elveszítik (EUM 88. és 89.) A környezetvédelem nem objektív normarendszeren, hanem „közös érdeken” alapul (EUM 191., 192., 193.) Fogyasztóvédelmi (EUM 169.) és egészségvédelmi szabványok nem objektív normákat tartalmaznak. (EUM 51., 52., 53., 54., 62., 168.)

Konföderatív államszövetség A területi elven szervezett önkormányzatokon keresztül valósítja meg a teljes önellátást (EKonf 86. §) Az önellátás részei: 1. Egészségvédelem 2. Táplálkozás 3. Lakás 4. Nevelés és oktatás 5. Ruházkodás (átmeneti, kényszerintézkedés) 6. Élet-, környezet és vagyonvédelem 7. Közbiztonság

__________________________________________________________________________________ - 84 -

II. rész – Család, korcsoportok

1.2 Család, korosztályok a./ A család föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés A család az ember életre-teremtője, vagy munkaerő-előállító műhely? – Közösségi életet élő Teremtmény vagy piacra szánt áru az ember? b./ Válasz a családra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért? Az EU nem vállal közös tevékenységet a családtagokkal annak érdekében, hogy a család a társadalom alapja maradjon

Mit? Családi funkciók feltételeinek biztosítása

Hogyan? - Az alapvető emberi jogok feltételeinek biztosításával (EKonf 26 - 60.), - az anya családért végzett tevékenységének erkölcsi és anyagi elismerésével (EKonf 35.)

__________________________________________________________________________________ - 85 -


c./ A család föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján A föderatív gondolkodási mód családdal kapcsolatos rendelkezéseit az EU Alkotmány-tervezet tartalmazta (II-67., II-69., II-74., II-84., II-85., II-86., II-93. és II-94. cikkek38), de a Lisszaboni Szerződés ezt nem vette át. Az EUM 81. cikk (3) bekezdése így rendelkezik: „a több államra kiterjedő vonatkozású családjogi kérdésekre vonatkozó intézkedéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács állapítja meg.” – vagyis a család, mint letelepedés szabadságával kapcsolatos közösség fog majd az EU „érdekkörébe” szabályozási szinten tartozni. 38

II-67. CIKK A magán- és a családi élet tiszteletben tartása Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák. II-69. CIKK A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot, az e jogok gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint, biztosítani kell. II-74. CIKK Az oktatáshoz való jog (1) Mindenkinek joga van az oktatáshoz, valamint a szakképzésben és a továbbképzésben való részvételhez. (2) Ez a jog magában foglalja a kötelező oktatásban való ingyenes részvétel lehetőségét. II-84. CIKK A gyermekek jogai (1) A gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A gyermekek véleményüket szabadon kifejezhetik. Az őket érintő ügyekben véleményüket életkoruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe kell venni. (2) A hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységében a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie. (3) Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve, ha ez az érdekeivel ellentétes. II-85. CIKK Az idősek jogai Az Unió elismeri, és tiszteletben tartja az idősek jogát a méltó és önálló élethez, a társadalmi és kulturális életben való részvételhez. II-86. CIKK A fogyatékkal élő személyek beilleszkedése Az Unió elismeri és tiszteletben tartja a fogyatékkal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekre. II-93. CIKK A család és a munka (1) A család jogi, gazdasági és szociális védelmet élvez. (2) A család és a munka összeegyeztetése érdekében mindenkinek joga van a védelemre a gyermekvállalással összefüggő okból történő elbocsátás ellen, valamint joga van a fizetett szülési és szülői szabadságra, ha gyermeke születik, vagy gyermeket fogad örökbe. II-94. CIKK A szociális biztonság és a szociális segítségnyújtás (1) Az Unió, az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által megállapított szabályokkal összhangban, elismeri és tiszteletben tartja a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek védelmet nyújtanak anyaság, betegség, munkahelyi baleset, gondoskodásra utaltság vagy idős kor, továbbá a munkahely elvesztése esetén. (2) Az Unión belül jogszerűen lakóhellyel rendelkező és tartózkodási helyét jogszerűen megváltoztató minden személy jogosult – az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban – szociális biztonsági ellátásokra és szociális előnyökre. (3) A társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az Unió – az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által lefektetett szabályokkal összhangban – elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés __________________________________________________________________________________ - 86 -


Ha áttekintjük az EU Alkotmány-tervezetből át nem vett cikkek hatását, egyértelművé válik, hogy azok sem adtak megoldást a családi feladatok teljesítéséhez. Ezek a cikkek – a négy liberális alapelv következményeként - ugyanazt a két hibát tartalmazták, mint az általános emberi jogokat meghatározó passzusok: a feltételek és a kötelezettségek meghatározásának hiányát. Az Unió „elismeri és tiszteletben tartja” a családok funkcióihoz való jogot, de semmit nem biztosít ahhoz, hogy azok feltételei rendelkezésre álljanak. Azt, hogy az Unió mennyire nem gondolja komolyan a családdal kapcsolatos jogok érvényesíthetőségét, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a legalapvetőbb családi funkciót, azt, ami a családokat a legszentebb emberi közösséggé emeli, az utódok védelmét – különösen a magzat védelmét - nem a társadalmi, hanem az egyéni felelősség kategóriájába sorolja. (A magzat védelméről nem is rendelkezik, még „az elismerés és a tiszteletben tartás” szintjén sem.) Az, hogy „elismeri és tiszteletben tartja” a család jogait, egyben a felelősség áthárítását is jelenti, nem vállal közös tevékenységet a családtagokkal annak érdekében, hogy a család a társadalom alapja maradjon.

__________________________________________________________________________________ - 87 -


d./ A család konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján A konföderatív gondolkodási mód családdal kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 32., 33., 34., 35., 36., 92., 93., 94., 95. és 96. szakaszai tartalmazzák. A család a legszentebb emberi közösség, a társadalom alapja. A konföderatív családmodell a sokgyerekes nagycsalád és a több generáció egységét jelentő nagy család. A konföderáció a magyar családmodellt támogatja, a családi funkciók feltételeinek biztosításán keresztül. A magyar családmodell funkciói: - Családi egység védelme - Magzat védelme - Gyermek védelme - Anya védelme - Szülő védelme A családi funkciók feltételeit biztosítja: - az alapvető emberi jogok biztosításával, - a kiegészítő emberi jogok gyakorlásához nyújtott támogatással (pl. lakásnagyság bővítése, gépkocsi vásárlás, családi vállalkozás indítása), - az anya családért végzett (elsősorban a gyermekekkel kapcsolatos) tevékenységének elismerésével, ami a következőt jelenti: azon túl, hogy a gyermekek a természetes értékfelhasználáson belül (ingyenesen) étkeznek, tandíjmentességben-, térítésmentes tanszerellátásban, valamint ruházkodási hozzájárulásban részesülnek, az anya a gyermek 10 éves koráig (az általános iskola 4. osztályának befejezéséig) a szakmája szerinti mindenkori átlagjövedelmet kapja (anyasági elismerés) tevékenysége társadalmi elismeréseként, a második gyermektől kezdve gyermekenként 10 %-kal kiegészítve. Ha minden gyermeke betöltötte a 10. életévét, vagy az általános iskola 4. osztályát befejezte, a mindenkori átlagjövedelem fele és a második gyermektől ennek 10 %-a az elismerés összege, a gyermek 24 éves koráig, vagy addig, amíg szakmai végzettséget nem szerez. Miután a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése a konföderatív ország alapja, ezekre a feltételekre csak akkor jogosult a család, ha a funkciókat maradéktalanul teljesíti. A családok érdekképviseletéről az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 96. §-a így rendelkezik: „(3) Az Európai Konföderáció tagországaiban a korosztály és a nem szerinti társadalmi csoportok a Korcsoportok Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt a Konföderáció munkájában.”

__________________________________________________________________________________ - 88 -


e./ A család föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam A család jogi, gazdasági és szociális védelmet élvez. II/93* A magzat védelmét nem a társadalmi, hanem az egyéni felelősség kategóriájába sorolja Tilos a gyermekek foglalkoztatása II/92* Az EU Alkotmány családjogi szabályozását átveszi az EU (EUM 81. cikk)

Konföderatív államszövetség A családi egység védelme, a társadalom alapérdekeként (EKonf 92.) A magzat védelme (EKonf 34.) A gyermek védelme (EKonf 34.) Az anya védelme (EKonf 34.) A szülő védelme (EKonf 34.)

* Az EU Alkotmány tartalmazta, de a Lisszaboni Szerződésből kimaradt

__________________________________________________________________________________ - 89 -


Korosztályok Ifjúkor a./ Az ifjúkor föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés Az ifjúkor a szakbarbárképző idomítás, vagy a teljes életre felkészítő Felkelő Nap kora? b./ Válasz az ifjúkorra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért? Nincsenek biztosítva az életfeltételek, különösen a szülőhazában

Mit? Képesség szerinti adottságok kibontakoztatása, életkezdési lelki-, szellemi- és anyagi támogatás

Hogyan? A társadalom - mintegy a küldetés teljesítésére kapott előlegként - köteles a lelki-, szellemi- és anyagi esélyegyenlőség feltételeit biztosítani.

__________________________________________________________________________________ - 90 -


c./ Az ifjúkor föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján A Lisszaboni Szerződés nem vette át az EU Alkotmány-tervezet II-74., II-84., II-92. cikkeit39, amelyek legalább látszat-megoldásokat adtak az ifjúság emberi jogainak érvényesítésével kapcsolatban. A Lisszaboni Szerződés gyermek és ifjúsági politikáját a „liberalizmus” hatja át: EUM 6., 47., 165., 166., 214. cikk: - Az, hogy a tőke szabadon áramlik a tagországok között, azt is jelenti, hogy a tőke alapít iskolákat, amelyekben saját értékrendje szerint, és nem az állam, az államalapító nemzet, vagy az államalkotó nemzetek kulturális hagyományainak megfelelően. Az állami iskolák lassan vagy tulajdon-átruházással, vagy a tanárok „átirányításával” alkalmazkodni fog a magán-iskolákhoz. - Ezzel válik lehetővé, hogy gyökértelen világpolgár (kozmopolita) embertömeg alakuljon ki, amely már nem gyökereihez kötődik, hanem az őt gyökértelenné tevő diktatúrához. - Az előidomítás lényege az, hogy a gyermekkor ne a lelki értékek, az alapvető erkölcsi és együttélési normák alap-letevőjévé váljon, ne a Tündérmesék tisztasága alapozza meg a tiszta, emberi életet, hanem ez a kor a pénzközpontú, idegen értékrendet természetesként követő felnőttkor előkészítője legyen. - Az így előidomított emberek számára már semmit sem jelent a haza, az ország földje már nem szülőföld, a család már nem a társadalmi lét alapja. Az EU jelenlegi szabályai és a tervezett Lisszaboni Szerződés által leírtak nem adnak biztonságot a gyermekek és a fiatalok egészséges fejlődésére, hiszen – rendkívül hiányosan meghatározott – jogaik gyakorlásához nincsenek meg (az elsősorban családi) feltételek. Ma Magyarországon a hivatalos felmérés szerint 200 ezer gyermek éhezik. Jelentős azoknak a száma, akik családja a létminimumon, vagy az alatt él, a szülők, a munkaképes testvérek állástalanok, vagyis olyan mintát látnak, amely a mindenáron túlélésre és nem az értékes élet követésére ösztönöz. 39

II-74. CIKK Az oktatáshoz való jog (1) Mindenkinek joga van az oktatáshoz, valamint a szakképzésben és a továbbképzésben való részvételhez. (2) Ez a jog magában foglalja a kötelező oktatásban való ingyenes részvétel lehetőségét. II-84. CIKK A gyermekek jogai (1) A gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A gyermekek véleményüket szabadon kifejezhetik. Az őket érintő ügyekben véleményüket életkoruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe kell venni. (2) A hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységében a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie. (3) Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve ha ez az érdekeivel ellentétes. II-92. CIKK A gyermekmunka tilalma és a fiatalok munkahelyi védelme Tilos a gyermekek foglalkoztatása. A foglalkoztatás alsó korhatára – a fiatalok számára kedvezőbb szabályok sérelme nélkül és korlátozott kivételekkel – nem lehet alacsonyabb, mint a tanköteles kor felső határa. A fiatal munkavállalóknak életkoruknak megfelelő munkakörülményeket kell biztosítani, védeni kell őket a gazdasági kizsákmányolással szemben és minden olyan munkától, ami sértheti biztonságukat, egészségüket, fizikai, szellemi, erkölcsi és szociális fejlődésüket, vagy összeütközésbe kerülhet nevelésükkel, oktatásukkal. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés __________________________________________________________________________________ - 91 -


Az EU csatlakozás után a családok anyagi és erkölcsi helyzete tovább romlott, miután az addig még működő vállalkozások jelentős része megszűnt. Ez a helyzet természetszerűen kihat a gyermekek helyzetére is. Az ország költségvetésének bevételei folyamatosan csökkennek, kiadásainak jelentős része az EU jogharmonizálása által meghatározott rendeltetésűek, vagyis a szociális kiadások (akár gyermekekre, akár az általános egészségvédelemre, akár az idősekre vonatkoznak) az EU támogatási körén (és költségvetésén) kívüliek, a gyarmatbirodalom tartományává süllyedt ország tehát alkalmatlan arra, hogy gondoskodjon saját jövőjéről, a gyermekek teljes értékű emberré válásáról.

__________________________________________________________________________________ - 92 -


d./ Az ifjúkor konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján A konföderáció ifjúkorral kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 36., 37., 38., 39., 40. szakaszai tartalmazzák. A felkészülés korszaka az aktívkori tevékenységek végrehajtására. Fogantatástól az első szakma megszerzéséig tart. Az ember életének ebben a szakaszában alakul ki szabad akarata. Ehhez a társadalom - mintegy a küldetés teljesítésére kapott előlegként - köteles a lelki-, szellemi- és anyagi esélyegyenlőség feltételeit biztosítani. (Amennyiben az a személy, aki állampolgárságát meg kívánja változtatni, a konföderatív állam állampolgársága megszűntetésének feltételeként „elszámol” a felkészülési időszak költségével.) Az ifjúkorban az állam által biztosított feltételek: - A családi funkciók feltételeinek biztosításával kapott lelki- és szellemi szabad akarat kialakulásának feltételei. - Anyagi feltételek az első szakma megszerzéséig: = tandíjmentesség, = tankönyvek, füzetek, egyéb technikai eszközök természetes értékfelhasználáson belüli (ingyenes) ellátása, = színház, múzeum, könyvtár és kulturális egyéb rendezvények természetes értékfelhasználáson belüli (ingyenes) látogatása, = természetes értékfelhasználáson belüli (ingyenes) étkezés, = díjmentes utazás, = ruházkodási hozzájárulás, = szünidei természetes értékfelhasználáson belüli (ingyenes) program. - Anyagi feltételek az első szakma megszerzésekor: = a szerzett ismeretet hasznosításának lehetősége (munkalehetőség), = önálló élet megkezdésének anyagi feltételei (lakás és lakberendezési tárgyak figyelemmel a nagy család modellre). = amennyiben önálló tevékenységet akar folytatni, akkor annak beruházási feltételei (részben hitelezéssel). Az első szakma megszerzését követően - nemtől függetlenül - köteles az ifjúkorú honvédelmi ismereteket szerezni és gyakorlati képzésen részt venni. Amennyiben nem hivatásos katonai végzettséget szerez, az ismeretek és a gyakorlat megszerzése után tartalékosként vesz részt szükség esetén - a honvédelemben. Az ifjúkorúak érdekképviseletéről az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 40. §-a így rendelkezik: „(1) Az Európai Konföderációban a tagországok ifjúkori (felkészülési időszaki) társadalmi csoportja a Korcsoportok Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesíti (hangolja össze más társadalmi csoportokkal) érdekeit és vesz részt a Konföderáció munkájában.”

__________________________________________________________________________________ - 93 -


e./ Az ifjúkor föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam

Konföderatív államszövetség

A nevelés és oktatás alapja: az ősi civilizáció értékrendje és kulturális hagyománya

a tőke érdekei szerint

A nevelés és oktatás célja: munkaerőpiac kiszolgálása (mindenáron túlélés)

képességek szerinti felkészítés az értékes életre

A felkészülés feltételei: természetes értékfelhasználás része (teljes ingyenesség)

a tőke érdekei szerint

Első szakma megszerzésekor: A munkaerőpiac felvevőképességének megfelelően vagy talál munkát itthon vagy külföldön, vagy munkanélküliként kezdi az aktív kort.

- A szerzett ismeretet hasznosításának lehetősége (munkalehetőség), - önálló élet megkezdésének anyagi feltételei (lakás és lakberendezési tárgyak), - amennyiben önálló tevékenységet akar folytatni, akkor annak beruházási feltételei.

__________________________________________________________________________________ - 94 -


Aktív kor a./ Az aktív kor föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés Az aktív korú ember piaci árú vagy a nemzeti vagyon növelésében részt vevő, Delelő Nap korában lévő egyéniség? b./ Válasz az aktív korra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért?

Mit?

Az embert a keresletet kiszolgáló áruvá degradálja a „munkaerő piacon”.

Adottsága és képessége szerint mindenki részt vesz a lelki-, szellemi- és anyagi nemzeti vagyon növelésében.

Hogyan? Az aktív korban végzett feladatok: - Funkciója szerint a fennmaradást szolgáló és a következő fejlettségi szakaszra felkészítő tevékenységek. - Érdekprioritás szerint az ember közvetlen életfeltételeinek biztosítása és az életfeltételeket közvetve szolgáló tevékenységek csoportja különböztethető meg. - A végrehajtás módja szerint vannak közösségen belül és önállóan végrehajtandó feladatok.

__________________________________________________________________________________ - 95 -


c./ Az aktív kor föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján A Lisszaboni Szerződés nem vette át az EU Alkotmány-tervezet II-75., II-76., II-77., II-83., II-87., II-88., II-89., II-90., II-91., II-94. és II-96. cikkeit40, amelyek legalább látszatmegoldásokat adtak az aktívkorúak emberi jogainak érvényesítésére. 40

II-75. CIKK A foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog (1) Mindenkinek joga van a munkavállaláshoz és szabadon választott vagy elfogadott foglalkozás gyakorlásához. (2) Az uniós polgárokat az Unió bármely tagállamában megilleti a szabad álláskeresés, munkavállalás, letelepedés és szolgáltatásnyújtás joga. (3) Harmadik országok azon állampolgárait, akik a tagállamok területén való munkavállalásra engedéllyel rendelkeznek, az uniós polgárokkal azonos munkafeltételek illetik meg. II-76. CIKK A vállalkozás szabadsága A vállalkozás szabadságát, az uniós joggal és a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban, el kell ismerni. II-77. CIKK A tulajdonhoz való jog (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett történik. A tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni. (2) A szellemi tulajdon védelmet élvez. II-83. CIKK A nők és férfiak közötti egyenlőség A nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a díjazás területén is biztosítani kell. Az egyenlőség elve nem akadályozza, hogy az alulreprezentált nem számára különleges előnyöket biztosító rendelkezéseket tartsanak fenn vagy hozzanak meg. II-87. CIKK A munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz A munkavállalók vagy képviselőik számára az uniós jogban, valamint a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban meghatározott esetekben és feltételekkel biztosítani kell a megfelelő szintű és kellő időben történő tájékoztatást és konzultációt. II-88. CIKK A kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jog A munkavállalóknak és a munkaadóknak, illetőleg szervezeteiknek az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban joguk van arra, hogy megfelelő szinten kollektív tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek, valamint hogy érdekütközés esetén érdekeik védelmében együttesen lépjenek fel, a sztrájkot is beleértve. II-89. CIKK A munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez való jog Mindenkinek joga van az ingyenes munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez. II-90. CIKK Az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem Az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez. II-91. CIKK Tisztességes és igazságos munkafeltételek (1) Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez. (2) Minden munkavállalónak joga van a munkaidő felső határának korlátozásához, a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz. II-94. CIKK A szociális biztonság és a szociális segítségnyújtás (1) Az Unió, az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által megállapított szabályokkal __________________________________________________________________________________ - 96 -


A Lisszaboni Szerződés az aktív korúakkal kapcsolatban – minden más rendelkezésével azonosan – olyan jogokat határoz meg (EUSz 3. cikk, EUM 9., 45., 46., 48., 145., 146., 147., 148., 149., 150., 151., 152., 153., 156., 157., 158., 162., 163., 164. cikk), amelyek teljesülése ellentétes a liberális alapelvekkel, ezért azok gyakorlásának nincs meg azok reális feltétele. A jogok gyakorlásának a feltételei hiányoznak ennél a korosztálynál is. Ezek a feltételek nemcsak anyagiak és a költségvetés által kompenzálhatóak (ha az ország költségvetésének lenne megfelelő önállóan használható fedezete az EU-kötelezettségek teljesítése és az EU elvonásai után), hanem a liberális alapelvekkel ellentétesek is. A munkanélküliség fenntartása lételeme a piacgazdaságnak, ugyanis csak ezzel lehet kényszeríteni a munkavállalókat a számukra kedvezőtlen körülmények és feltételek elfogadására, vagyis a nyereség növelésére. Így lehet az embert áruvá degradálni a „munkaerő piacon”. Hiába van joga az EU-polgárnak a foglalkozás megválasztásához, a tájékoztatáshoz, és mindenhez, amit a Lisszaboni Szerződés tartalmaz, ha a tőke szabad áramlása lehetővé teszi, hogy egy-egy tagországot tranzit-állomásként használjon, érdekei szerint bármikor továbbálljon egy másik tagországba, vagy az EU-n kívüli országba, ha ott olcsóbb munkaerőt talál, vagy egyéb módon tudja nyereségét növelni. Ekkor bezárja a gyárat, szélnek ereszti a munkásokat, akik vagy munkanélküliek lesznek, vagy egy másik szabadon beáramlott tőke prédájává válnak a munkaerő piacon, kevesebb bérért és rosszabb feltételek között. A vállalkozás szabadsága azt jelenti a tagországbeli vállalkozók többsége számára, hogy a csatlakozáskor meglévő vállalkozást szabadon fel lehet számolni, mert nem tudja teljesíteni a vállalkozó azokat a bürokratikus és beruházást igénylő feltételeket, amelyeket a továbbműködés feltételeként meghatároznak. Amennyiben van „önrésze” hitel felvételéhez, amivel a feltételeknek eleget tud tenni, akkor pedig Damoklész kardjaként lóg a feje felett a piacvesztés réme, ami azt eredményezheti, hogy csődbe kerül és tapasztalhatja, hogy mit jelent a tulajdonhoz való jog: tulajdonát joga van kényszerűségből átadni a hitelezőnek. A szociális biztonságról és szociális segítségről beszélni az EU-n belül egyszerűen cinizmus. Nem a szociális érzékenység, hanem a nyereséget hozó „fizetőképes kereslet” fenntartása az oka a munkanélküli segély és a szociálisnak nevezett, de voltaképpen (a vásárlásokon keresztül) nyereségnövelő juttatásoknak, amelyeket természetesen csak korlátozva adhatnak a tagállamok kormányai, a „közös érdek” – vagyis a háttérhatalom mindenkori érdeke – szerint.

összhangban, elismeri és tiszteletben tartja a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek védelmet nyújtanak anyaság, betegség, munkahelyi baleset, gondoskodásra utaltság vagy idős kor, továbbá a munkahely elvesztése esetén. (2) Az Unión belül jogszerűen lakóhellyel rendelkező és tartózkodási helyét jogszerűen megváltoztató minden személy jogosult – az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban – szociális biztonsági ellátásokra és szociális előnyökre. (3) A társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az Unió – az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által lefektetett szabályokkal összhangban – elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel. II-96. CIKK Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés Az Unió – a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban foglaltak szerint és az Alkotmánnyal összhangban – elismeri és tiszteletben tartja az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférést az Unió szociális és területi kohéziójának előmozdítása érdekében. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés __________________________________________________________________________________ - 97 -


d./ Az aktív kor konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján A konföderáció aktív korral kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 41., 42., 43., 44. szakaszai tartalmazzák. Az ember életének ebben a szakaszában fő feladataként részt vesz a nemzeti vagyon növelésében. Ez joga és kötelessége a konföderatív ország minden állampolgárának. Az aktív korban végzett feladatok: -

Funkciója szerint a fennmaradást szolgáló (pl. élelmiszertermelő) és a következő fejlettségi szakaszra felkészítő (pl. kutató) tevékenységek.

-

Érdekprioritás szerint az ember közvetlen életfeltételeinek biztosítása (pl. nevelés, védelem, közigazgatás, használati cikkek előállítása) és az életfeltételeket közvetve szolgáló tevékenységek (pl. természetvédelem) csoportja különböztethető meg.

-

A végrehajtás módja szerint vannak közösségen belül (alkalmazottként, vagy tulajdonosként) és önállóan végrehajtandó feladatok (pl. kistermelés, kisipar).

Tevékenysége elismeréseként az alapvető emberi jogainak gyakorlása mellett megilletik mindazok a jogok, amelyek tevékenységéhez kapcsolódnak. Természetesen a megnövekedett jogokkal arányosan növekednek kötelezettségei is. Az aktívkorúak érdekképviseletéről az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 44. §-a így rendelkezik: „(1) Az Európai Konföderációban az aktív korú állampolgárok tevékenység-típusok (szakmák) szerinti társadalmi csoportjuknak létszámarányosan megfelelő számú, a 10. § (1) bekezdés ba.-bc. és bg.-bm. pontjainak megfelelő szakmai Bizottságba delegált képviselőkön keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket, és vesznek részt a Konföderáció munkájába.”

__________________________________________________________________________________ - 98 -


e./ Az aktív kor föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam A jogok gyakorlásának a feltételei hiányoznak, mert ellentétesek a liberális alapelvekkel A munkáltató célja: kevesebb bérért és rosszabb feltételek között, jobb minőségben és nagyobb mennyiségben végzett munka

Konföderatív államszövetség A megnövekedett és feltételekkel biztosított jogokkal arányosan növekednek kötelezettségei is Értékarányos jövedelmezés

__________________________________________________________________________________ - 99 -


Időskor a./ Az időskor föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés Az időskorú feleslegessé vált elhasználódott alkatrész vagy a Lenyugvó Nap korában élő megbecsült egyéniség? b./ Válasz az időskorra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért? Az időskorúakat (nyugdíjasokat) felesleges embereknek (elhasználódott alkatrészeknek) tekinti.

Mit? Biztosítani a feltételeket a méltó és önálló élethez, a társadalmi és kulturális életben való részvételhez fűződő jogok gyakorlásához.

Hogyan? Az aktív korban végzett nemzeti vagyon növelés elismerése

__________________________________________________________________________________ - 100 -


c./ Az időskor föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján Nem rosszindulatú megfogalmazás, hanem ténymegállapítás azt mondani, hogy az időskorúakat (nyugdíjasokat) az EU felesleges embereknek tekinti. A nyugdíj-ellátás nem szabályozott, minden állam úgy határozza meg, ahogyan az ország költségvetésének maradékból lehetősége van. A nyugdíjasokat leginkább érintő gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz ellátásban mutatja a piacgazdaság leginkább ki embertelenségét. Nemhogy nem ingyenes, de még forgalmi adó is terheli a gyógyszereket, a gyógyellátásért viszont a gépek karbantartásának megfelelően fizetni kell. Így válik a munkaerő piac mellett az egészségbiztosítással is áruvá az ember. Az, hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Lisszaboni Szereződés egyetlen cikke sem vonatkozik az időskorúakra (kivéve az EU tisztségviselőket) miután az EU Alkotmány egyetlen idősekre vonatkozó cikkét (II-85. cikk41) nem vette át. Az EU egész időskorúakkal kapcsolatos és általános szociális politikájának lényege: elismeri és tiszteletben tartja minden ember szegénységhez, nélkülözéshez és kiszolgáltatottsághoz való jogát.

41

II-85. CIKK Az idősek jogai Az Unió elismeri, és tiszteletben tartja az idősek jogát a méltó és önálló élethez, a társadalmi és kulturális életben való részvételhez. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés __________________________________________________________________________________ - 101 -


d./ Az időskor konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján A konföderáció időskorral kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 45., 46. szakaszai tartalmazzák. A tapasztalatátadás időszaka, a Lemenő Nap kora. Az életnek ebben a szakaszában az ember fő feladata az, hogy átadja lelki-, szellemi- és anyagi vagyonát a következő generációnak. E mellett szakmájának-, hivatásának jellegétől és egyéni adottságaitól függően tovább végzi felkészülését. Ebben a korszakban az embert ugyanazok a jogok illetik meg, és ugyanazok a kötelezettségek terhelik, mint a végrehajtás korszakában, de átsúlyozva, úgy, hogy a szülővédelemmel kapcsolatos jogai erősödnek meg. A tapasztalatátadás korának elismerése a konföderatív ország részéről - az alapvető életfeltételek természetes értékfelhasználásként (ingyenes) biztosítása, - tevékenység utáni elismerés (jövedelem) és - nyugdíj, ami a szakma (hivatás) szerinti átlagbér 50 %-a. Tekintettel arra, hogy a nemzeti vagyon növekedése folyamatosan emelkedik, a nyugdíj összege és vásárlóereje is évről-évre nő. Az időskorúak (nyugdíjasok, tapasztalatátadás korában élők) érdekképviseletéről az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 46. §-a így rendelkezik: „(1) Az Európai Konföderációban a tagországok tapasztalatátadási időszakának (nyugdíjas kor) társadalmi csoportja a Korcsoportok Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesíti (hangolja össze más társadalmi csoportokkal) érdekeit és vesz részt a Konföderáció munkájában.”

__________________________________________________________________________________ - 102 -


e./ Az időskor föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi álam A jogok gyakorlásához nem biztosított feltételek miatt az EU-tagország időskori politikája az alábbi: elismeri és tiszteletben tartja minden ember szegénységhez, nélkülözéshez és kiszolgáltatottsághoz való jogát.

Konföderatív államszövetség A tapasztalatátadás időszaka. A nemzeti vagyon növelésének elismerése: - az alapvető életfeltételek természetes értékfelhasználásként (ingyenes) biztosítása, - tevékenység utáni elismerés (jövedelem) és - nyugdíj, ami a szakma (hivatás) szerinti átlagbér 50 %-a.

__________________________________________________________________________________ - 103 -

II. rész – Kultúra, tudomány

1.3 Kultúra, tudomány a./ A kultúra, tudomány föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés A hagyomány, a művészet és a tudomány értékteremtő erő, vagy díszlet? – Életet adó gyökér, vagy karanténbeli őskövület, erőt adó szépség, vagy önazonosságvesztő kábítószer, életet szolgáló kegyelem, vagy önpusztító barbárság? b./ Válasz a kultúrára és tudományra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért?

Az EU „elismeri, és tiszteletben tartja” a kultúrához való jogot, a kulturális hagyományok tiszteletét, de támogatni, nyilvánosságot adni csak akkor hajlandó, ha beáll a „közös érdek” kiszolgálói közé és nem a „kohézióval” ellentétes (pl. nemzeti) nézeteket vall. EUM 167. (1)

Mit?

Hogyan?

Az államalapító és államalkotó nemzetek nemzeti hagyományokon alapuló – egyben az emberiség kultúrhagyományait őrző – értékek közvetítése.

A művészek és tudósok tevékenységükkel közvetlenül hatnak a társadalom egészére, ezért államalapító és államalkotó nemzetek értékeinek képviseletébe vetett hit és a tudomány (művészi adottság) összhangját teremtik meg.

__________________________________________________________________________________ - 104 -


c./ A kultúra, tudomány föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján Ha bármelyik országos tv-adást nézzük, bármelyik országos rádióműsort hallgatjuk, bármelyik országos, vagy megyei napilapot olvassuk, illetve, ha megnézzük a művészetek megjelenési formáit, a nevelés- és oktatás „janicsárképzésének” irányultságát, mindannyian érzékeljük, hogy mit jelent a Lisszaboni Szerződés EUM 107. cikk (3) bekezdésének („A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető”) d) pontjában megfogalmazott diszkrimináció: „a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás, ha az az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben;”. A Lisszaboni Szerződés ezt az alapgondolatot az EUSz 3. cikk, EUM 6. és 167. cikk. cikkekben fejti ki. (Az EU Alkotmányban szereplő, ide vonatkozó, emberi jogokkal kapcsolatos II-82. és II-85. cikkek42 kimaradtak.)

Tehát a kultúra elveszítette szabadságát, mert a liberális alapelvek (Kereskedelmi és versenyfeltételek) szolgálatában kell állnia. Ha nem ezt teszi, akkor nincs támogatás, nincs lehetőség, bezárulnak előtte az ismeretátadás kapui. Egyébként az EU „elismeri, és tiszteletben tartja” a kultúrához való jogot, a kulturális hagyományok tiszteletét, de támogatni, nyilvánosságot adni csak akkor hajlandó, ha beáll a „közös érdek” kiszolgálói közé és nem a „kohézióval” ellentétes (pl. nemzeti) nézeteket vall. A jelenlegi helyzet mit mutat Magyarországon? A Magyar Tudományos Akadémiának szent célja és feladata lenne a tudomány minden ágát a bölcsesség részévé tenni, vagyis – Aquinoi Szent Tamás értelmezésében – az Isteni Szabályok világot működtető erejébe vetett hit és a tudomány harmóniáját természetes módon közvetíteni. Az MTA ezzel a természetes alázattal szemben, a háttérhatalmi diktatúra szocialista változatának örököseként a szakbarbárok gyülekezetévé alázódott. Mind elméleti, mint gyakorlati tevékenységében „beintegrálódott” a kozmopolita világrendbe. Felvállalja azt a szerepet, hogy szolgájává szegül annak a gyarmatosító világhatalomnak, ami a tudomány tényleges szerepét megölve, a falanszter magasan kvalifikált fogaskerekeivé alázza a tudósokat. A történelemtudomány területén a megbukott eredetiségszemlélet görcsös követése az MTA irányvonala. Lehetőséget nem ad arra, hogy a tárgyi, leleti bizonyítékok nyilvánosságra kerüljenek, ezzel a valódi történelmi következtetések levonására akár az egyszerű ember számára lehetőséget adva. Az irodalom művelése és tudományos értelmezése ugyancsak a háttérhatalom diktatúrája által irányított. A támogatott és a „közös érdeknek” megfelelő történelemhamisítás az irodalomtudományra is rányomja bélyegét. Olyan műveket méltat, amelynek történelemhamisító érdeme vitathatatlan, viszont irodalmi értéke igen csekély. Ezt az emberi értékek elleni provokációt fokozhatatlan szintre emelte. A drámairodalom gyakorlatilag meghalt. Ugyanez mondható a filmművészetre, amely tökéletesen Hollywood hatása alá került, a háttérhatalom diktatúrájának elembertelenítő eszközévé aljasult. 42

II-82. CIKK A kulturális, vallási és nyelvi sokféleség Az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget. II-85. CIKK Az idősek jogai Az Unió elismeri, és tiszteletben tartja az idősek jogát a méltó és önálló élethez, a társadalmi és kulturális életben való részvételhez. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés __________________________________________________________________________________ - 105 -


A képzőművészet ugyanannak a „közös érdeknek” a kiszolgálójává vált, mint a tudomány és művészet egésze. A népi képzőművészet – amely a természetes alap – gyakorlatilag kuriózum szinten él néhány elkötelezett – és ennek megfelelően nem támogatott és nyilvánosságot nem kapó - művész munkásságában. A zeneművészet a leginkább függetlenedett – mint mindig – a háttérhatalmi diktatúrától. Sajnálatos módon a zeneművészek – különösen a népi zene szerzői és tolmácsolói – egyre inkább háttérbe szorulnak a kozmopolita értéktelenséget közvetítő – elsősorban könnyűzenei – művek mögött. Azzal, hogy a nevelés és oktatás áruvá vált és egyre inkább a tőke szabad áramlásának prédájává alázódott, egyértelművé vált a háttérhatalmi diktatúrának az a szándéka, hogy lelkileg és szellemileg kalodába zárt robotokat állítson elő saját szolgálatára. Az egyházi iskolák és néhány, nemzeti értéket közvetítő alapítványi iskola csak nagyon kis mértékben tudja ezt a tevékenységet ellensúlyozni. A természettudományok művelői közül igen sokan Aquinói Szent Tamás bölcsesség értelmezése szerint élnek és dolgoznak. Ez a szemlélet egyrészt nem általános, másrészt viszont nem a „közös érdek” érvényesítése szerinti, vagyis egyéni „allűrré” degradálódik a „hivatalos” állásfoglalással szemben. Az nyilvánvaló tény, hogy a természettudományok művelése és eredményeinek gyakorlati alkalmazása az emberiség egész javára kell, hogy történjék, viszont ennek nem integrálással, hanem összehangolással kell természetes módon megvalósulnia, alapkutatói szinten éppúgy, mint az alkalmazott kutatások terén. Az EU kultúraellenessége abban fejeződik ki legegyértelműbben, hogy a nemzeti sajátosságokat nem egy szerves egység sokszínűvé tevő természetes – egymásra ugyancsak természetesen ható – részeiként tekinti, hanem egy jellegtelen és színtelen masszává egységesíti. Ezzel a részek – éppúgy, mint az általuk felépített egész – szabadságát, természetes irányultságát köti gúzsba, helyette kínálva a háttérhatalmi diktatúra világuralmi rendszerének kohézióját, megkötött érvényesülési lehetőségű kiszolgálását.

__________________________________________________________________________________ - 106 -


d./ A kultúra, tudomány konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján A konföderáció kultúrával és tudománnyal kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 11., 58. és 97. szakaszai tartalmazzák. Egy nemzet lelki- és szellemi értéke a nemzet elidegeníthetetlen tulajdona. A nemzet művészei és tudósai a konföderatív országban kapják meg azokat a lelki- és szellemi föltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az Isten kegyelméből kapott tehetségük szerinti küldetést (hivatást) teljesíthessenek. Velük szemben mindennél fontosabb követelmény nemzetük érdekeinek képviseletébe vetett hit és a tudomány (művészi adottság) összhangja, hiszen tevékenységükkel közvetlenül hatnak a társadalom egészére. Ennek megfelelően a konföderatív ország kiemelt egzisztenciális és anyagi feltételeket biztosít küldetésük gyakorlásához. Azért, hogy a nemzet lelki- és szellemi kincse a nemzet egészét hatékonyan tudja szolgálni, az állam az ismeretszerzést és -átadást a következő szervezeteken keresztül végzi: - A Tudományos Akadémiát át kell szervezni, a bölcsesség nélküli tudósok jelenlegi szerepének átértékelésével. Feladata a tudományos ismeretszerzés és ismeretátadás (az emberhez és környezetéhez kapcsolódó szellemi- és anyagi feltételek kutatása és alkalmazásba vétele), valamint az Országgyűlés munkájának támogatása szakvéleményadás formájában és a törvényelőkészítő munkában való részvétellel. - A Művészeti Akadémiát át kell szervezni, hogy méltó követője legyen a magyar hagyományoknak. Feladata a művészi megismerés eszközeivel a társadalom részére lelki- és szellemi ismeretátadás, valamint az Országgyűlés munkájának támogatása szakvéleményadás formájában és a törvényelőkészítő munkában való részvétellel.

A művészet és a tudomány érdekképviseletéről az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 97. §-a így rendelkezik: „(4) Az Európai Konföderációban a tagországok tudományos és művészeti életének képviselői a Kulturális Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesíti (hangolja össze más társadalmi csoportokkal) érdekeit és vesz részt a Konföderáció munkájában.”

__________________________________________________________________________________ - 107 -


e./ A kultúra, tudomány föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam A kultúra árucikk, a tudomány a tőke kiszolgálója. „… a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás, ha az az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben;” (EUM 107. cikk) A Tudományos Akadémia a tudománynak a Teljes Tudás részeként meghatározott szerepét megölve, a falanszter magasan kvalifikált fogaskerekeivé alázza a tudósokat. „Az Unió hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokféleségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget.” (EUM 167.) Művészeti áganként létrehozott, művészeti közösségek, amelyek csak akkor kapnak támogatást, ha a „közös kulturális örökség” körébe tartozó tevékenységet folytatnak.

Konföderatív államszövetség A kultúra a Lélek Fényét közvetíti, a tudomány ez alapján segíti elő az anyag uralását. A természetes értékrenddel összefüggő minden művészi és tudományos tevékenység egyenlő támogatása

A Tudományos Akadémia a tudományt, mint a Teljes Tudás egységében az anyag uralását és átalakítását elősegítő tevékenységet végez. A természetes értékrenddel összefüggő minden művészi és tudományos tevékenység egyenlő támogatása

A Művészeti Akadémia a művészi megismerés eszközeivel a társadalom részére lelki- és szellemi ismeretátadást végez.

__________________________________________________________________________________ - 108 -

II. rész – Nemzetek, nemzetiségek

1.4 Államalapító, államalkotó és vendég nemzetek, nemzetiségek a./ A nemzetiségek föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés A nemzetiség a természetes különbözőség egymást erősítő, szerves egységének része, vagy a gyűlöletkeltéssel szított megosztottság szétszakítottság forrása?

b./ Válasz a nemzetiségekre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért?

Mit?

Hogyan?

„ … eltörli azokat a nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban kötött megállapodásokon alapuló közigazgatási eljárásokat és gyakorlatot, amelyek fenntartása a letelepedés szabadságának akadályát képezné;” (EUM 50.)

Az állalapító és állalkotó nemzetek tagjait megilleti saját hazájukban az életfeltételek birtoklásának elsődleges joga.

Az államalapító és államalkotó nemzeteinek tagjai az Ország egyetemes tulajdonosai. Egy és ugyanazon joggal rendelkeznek. Akik nem fogadják el a konföderatív állam értékrendjét, azok korlátozott jogokkal rendelkező vendégek.

__________________________________________________________________________________ - 109 -


c./ A nemzetiségek föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján A Lisszaboni Szerződés nemzetiséggel kapcsolatos cikkei: EUM 10., 18., 19., 20., 49., 50., 51., 52., 53., 54. és 55. Ezek a cikkek egyértelművé teszik: Európa nemzetiségi ellentmondásait nem tudja és nem is akarja megszüntetni a liberális alapelveken álló EU, mert a nemzeti érdekérvényesítéssel ellentétes a nemzetek fölötti érdekérvényesítés. Az EU regionális politikája (ld. területi politika) a magyarság számára beteljesíti Trianon nemzetgyilkosságát, hiszen a jelenlegi trianoni határokat úgy szünteti meg, hogy a két oldalán lévő területeket összeolvasztva közvetlenül Brüsszel irányítása alá helyezi. Így a Bodrogközi régió pl. Magyarország és Szlovákia egy-egy területét összevonja, így a magyarországi terület elveszíti Magyarországhoz tartozását, ahogy a szlovákiai sem lett az EU Alkotmány hatályba lépése után Szlovákia része. A „Kettős állampolgárság” kérdése másodlagos prioritású, mert az EU-ban a „közös érdeket” képviselő rossz nem ad lehetőséget semmilyen „egyéni érdekű” jó érvényesítésére. Konkrétan: A származási (etnikai) alapon történő jogok adása éppúgy a „diszkrimináció tiltás” körébe tartozik, mint pl. a „szexuális szokások” - elnézést a profanitásért, de a két szélső értéket vettem. Ez szöges ellentétben áll a konföderatív eredet „egy és ugyanazon szabadság” (una et eadem libertas) elvével, de nem véletlenül, hanem szándékosan. Ez alapján ugyanis az államalapító és államalkotó nemzet minden tagjának nem eshetőleges, egyénileg érvényesíthető lehetősége, hanem alapvető joga a konföderatív állam állampolgárának lenni. Tehát egy prioritás-felcserélésről van szó a föderatív és a konföderatív szemlélet között: A föderatív szemlélet a „letelepedés szabadságával” a szövetségi állam tagországaiba tartozó állampolgárok számára közösségi (kollektív) joggá teszi bármelyik tagállamba történő letelepedést és ez alapján az állampolgárság megszerzését. Az igazságtalan szerződésekkel (és a politikai, gazdasági üldözéssel) hontalanná tett magyarok számára egyéni elbírálás eredményeként teszi lehetővé a magyar állampolgárságot, ezzel egy kalap alá („harmadik ország”) véve az kárpátaljai, délvidéki és más országban élő magyart egy afrikai, vagy (horribile dictu) egy közel-keleti ország nem magyar állampolgárával. A konföderatív szemlélet megkülönböztet – a föderatív szemlélet által elítélt pozitív diszkriminációt alkalmazva - államalapító és államalkotó nemzeteket, valamint „vendégeket”. Az államalapító nemzet tagjai állampolgárok, függetlenül attól, hogy mely országban élnek, az államalkotó nemzetek tagjai csak akkor, ha tagjai annak az országnak a területén élnek, amelynek más nemzet az államalapítója, míg a vendégek megőrzik eredeti állampolgárságukat és letelepedési joggal rendelkezhetnek abba az országban, amelynek nem államalapítói és nem államalkotói. Így alakul ki a természetes társadalmi mátrix, a terület és a személy összhangjában, és így ap értelmet a konföderatív eredet, mely szerint az állalapító és államalkotó nemzetek egysége a birtoklás gyökere (radix omnium possessionum) - vagyis csak ők rendelkezhetnek a konföderatív ország területe fölött birtoklási (de ők sem tulajdon-) joggal. Amíg ez a prioritás-csere a természetes állapot szerint vissza nem áll, addig egyszerűen nincs értelme a kettős állampolgárság érvényesítéséért folytatott bármely tevékenységnek, hiszen annak eredménye nem egy arra vonatkozó szabályozástól, hanem a társadalmi rendszer alapjaitól függ. __________________________________________________________________________________ - 110 -


Ez azt jelenti, hogy nem az okozat megszűntetéséért kell harcot folytatni, hanem az ok kiirtásáért. Ha egy halált lehelő fa ágait levágjuk, azok újra nőnek, viszont egy sem fakad ki többé, ha a fát gyökerestől kiirtjuk! Tudom, minden ember génjeiben hordozott igazságérzete követeli, hogy mindenki annak az államnak az állampolgára legyen, amelynek államalapító vagy államalkotó nemzetéhez tartozik. Tudom, de azt is tudnia kell mindenkinek, hogy ennek feltétele nem egyetlen törvény megváltoztatása - hiszen annak hatása más törvényekkel megszüntethető -, hanem a konföderatív gondolkodási mód Alkotmánnyá emelése, mert ez biztosítja egyedül, hogy mindennek az ősi civilizáció szellemében kell történnie (Sub Specie). A Szent Korona alkotmányisága alapján kell alaptörvényt megfogalmazni, és e kettőre kell, hogy alapuljon egy jogrendszer, amelyben egy törvény - eredeti értelmét soha meg nem változtatva - biztosítja minden magyar embernek „egy és ugyanazon szabadságot” az állampolgárság terén is. Tudom, hogy ebben a kérdésben sokan nem értenek velem egyet, de ha ők elgondolkoznak a dolgok összefüggésein, nem hiszem, hogy érdemleges ellenérvet tudnának mondani azzal szemben, hogy a föderatív EU Konföderatív Európává átalakulása mindennél fontosabb feladat. Annál is inkább, mert most egy olyan, számunkra kedvező helyzet alakult ki, ami kis valószínűséggel ismétlődik. Ugyanis minden európai országban erősödnek az EU-ellenes erők, gyakorlatilag az életföltételek romlása, valamint a Lisszaboni Szerződés és az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet megismerésével egyenes arányban.

__________________________________________________________________________________ - 111 -


d./ A nemzetiségek konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján A konföderáció nemzetiségekkel kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 55., 56., 57., 59., 84., 88., 89. és 90. szakaszok tartalmazzák. Az 84. § a konföderatív eredetből eredően a következőket határozza meg: „Az Európai Konföderáció tagországa biztosítja minden állampolgára, valamint a tagországban vendégjoggal élő személy, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgár számára a lelki kiegyensúlyozottságot, a szellemi gyarapodást, a szociális biztonságot, az egészségügyi ellátást, a nemzeti vagyon növeléséhez történő hozzájárulást és a közbiztonságot, valamint ezek feltételeit.” A hivatkozott többi szakaszok ennek részletezését tartalmazzák. Kiemelve: - Meghatározzák az államalkotó és államalapító nemzetek fogalmát. - Meghatározzák az államalkotó nemzet anyaországban és az anyaországon kívül élő tagjainak érdekegységét. - A történelemhamisítás következményeinek felszámolásával az egészséges önazonosságtudat (identitás) szerint életvitel alapja megismerésének jogát és kötelezettségét írják elő (Kereszténység = a normális emberi létről szóló tanítás – Hamvas Béla). - Minden állampolgárnak, továbbá a konföderatív országban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak meg kell ismerni az ősi civilizációt felváltó nyugati civilizáció paradigmaváltást eredményező eszközeit és a természetes gondolkodási mód visszaállításának szükségességét. - A tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak joguk és kötelezettségük megismerni nemzetük történelmét, nemzetük és a befogadó konföderatív ország történelmi kapcsolatát. - A konföderatív országban élő minden embernek kötelessége és joga saját nemzeti kultúrájuk megismerése, ápolása, továbbéltetése és alkalmazása annak érdekében, hogy az Európai Konföderációban a tagország természeti (ökológiai) és társadalmi, gazdasági (ökonómiai) szerves egységben éljen. - Az államalapító nemzet jövevényszavaktól és az idegen nyelvtani alakzatoktól megtisztított nyelve az Európai Konföderáció minden tagországának hivatalos nyelve. - Az Európai Konföderáció tagországában a tagország minden állampolgárának, valamint a tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak kötelessége megtanulnia a tagország hivatalos nyelvét. - Az Európai Konföderáció tagországában a tagország minden állampolgárának, valamint a tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott __________________________________________________________________________________ - 112 -


tartózkodó idegen állampolgároknak joga és kötelessége megőrizni és művelni saját nyelvét. - Az államalapító és államalkotó nemzetek autonómiáját és a hatalomgyakorlásban való részvételét biztosítja.

__________________________________________________________________________________ - 113 -


e./ A nemzetiségek föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam A tőke kiszolgálására bárki, bárhol letelepedhet, a befogadó ország állampolgáraival azonos jogokat élvezve. A pártrendszer következtében nincs a nemzetiségeknek hatalmi érdekképviseleti joga. „… választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai” (EUM 20. cikk) „Harmadik országok azon állampolgárait, akik a tagállamok területén való munkavállalásra engedéllyel rendelkeznek, az uniós polgárokkal azonos munkafeltételek illetik meg.” II/75*43. * Az EU Alkotmány tartalmazta, de a Lisszaboni Szerződésből más értelmezésben szerepel

43

Konföderatív államszövetség Az államalapító és államalkotó nemzetek tagjai rendelkeznek kizárólag az ország tulajdonlási és birtoklási jogával. Vendégeket befogadhatnak, érdekeik sérelme nélkül. Az államalkotó nemzetek érdekeit – létszámarányosan – a felsőházban maguk közül kiválasztott követek képviselik. Kizárólag az államalapító és államalkotó nemzetek tagjai rendelkeznek választójoggal, a konföderatív ország társadalmi, politikai és gazdasági érdekeinek megfelelően. A vendégek – az anyaországuktól függetlenül – egységesen vendégjoggal rendelkeznek, vagyis „a kamrába, a pénztárcába és a hálószobába nincs betekintési és belépési joguk”.

II-75. CIKK A foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog (1) Mindenkinek joga van a munkavállaláshoz és szabadon választott vagy elfogadott foglalkozás gyakorlásához. (2) Az uniós polgárokat az Unió bármely tagállamában megilleti a szabad álláskeresés, munkavállalás, letelepedés és szolgáltatásnyújtás joga. (3) Harmadik országok azon állampolgárait, akik a tagállamok területén való munkavállalásra engedéllyel rendelkeznek, az uniós polgárokkal azonos munkafeltételek illetik meg. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés __________________________________________________________________________________ - 114 -

II. rész – Istenhit

1.5 Lelki és szellemi egészség (istenhit) a./ Az istenhit föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés A vallás a természetes értékrendre vezető lelkiismereti szabadság, vagy a természetellenesség eltűrésének diktátori eszköze? b./ Válasz az istenhitre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért?

Mit?

Hogyan?

Az EU az emberiség ellenes véleményeket (pl. terrorizmus fordított értelmezése, a gyűlöletkeltés elkendőzése a felkeltett gyűlölettel) és a természetellenes érdekérvényesítéseket (pl. a környezetkárosítás) azonos szintre emeli a természetes, az emberiség harmóniájának kialakulását és fejlődését jelentő véleményekkel és cselekedetekkel. (EUM 10., 17. cikk)

Az anyagtalan és az anyagi világ szerves egységét az értelem és az értelem összhangjában kell érvényesíteni.

Az összes szeretet alapú vallás egymás tiszteletben tartásával, a közös hit alapján békében éljen egymással. A keresztény vallásszakadás ezer éves évfordulójáig (2054-ig) következzék be az egyházegyesülés.

__________________________________________________________________________________ - 115 -


c./ Az istenhit föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján A Lisszaboni Szerződés nemzetiséggel kapcsolatos cikkei: EUM 10. és EUM 17. Vallás „közös érdek” körébe vonása azt jelenti, hogy a föderáció ténylegesen el akarja bagatellizálni az anyagtalan erő hatását az emberi életre. Ez az üzenete annak, hogy az „Unió tiszteletben tartja és nem sérti” a vallások gyakorlását. (EUM 17 cikk) Az emberi harmóniának ez az alapnélkülisége az oktatási és nevelési jog gyakorlásának (amelynek feltételeit az EU által mesterségesen hiányossá tett nemzeti költségvetésre hárítja) – vagyis a harmónia szellemi elemének – transzcendentális érték-közvetítő szerepét teszi lehetetlenné. A „megkülönböztetés tilalma” (EUM 10. cikk) nem tesz különbséget az ember egymástól való eltérését jelentő tulajdonságok, adottságok és a természetellenesség megnyilvánulásai között. A gyökerekből származó (vallási, nemzeti hovatartozás és ennek másodlagos jegyei) jelleg állandó. Ez adja az ember harmóniájának vázát, ez határozza meg, hogy egy ember hogyan tud részese lenni a társadalom szerves egységének. Ebben a vonatkozásban a megkülönböztetés tilalma helyes. Ugyanez vonatkozik a születés helye, ideje, társadalmi környezete, valamint a kor és a nem vonatkozásában is. Ugyanakkor a betegség, vagy természetellenes állapot (homo- vagy heteroszexuális irányultság, transzverzitás) miatti különbözőség egyenjogúsítása (a gyógyítás, a megértő egyedi feltételbiztosítás helyett) a társadalom helytelen, emberidegen értékrendjének kialakulását és gyakorlását segíti elő. Ezeknek a rendeleteknek a célja – a liberalizmus parttalan alkalmazásával –, hogy minden EU-polgárban kialakítsa és tartósítsa az a diszharmóniát. Ugyanennek az emberidegen értékrendnek a kialakulását és gyakorlását támogatja a liberalizmus szabadossággal azonosuló jellegzetessége, amely az emberiség ellenes véleményeket (pl. terrorizmus fordított értelmezése, a gyűlöletkeltés elkendőzése a felkeltett gyűlölettel) és a természetellenes érdekérvényesítéseket (pl. a környezetkárosítás) azonos szintre emeli a természetes, az emberiség harmóniájának kialakulását és fejlődését jelentő véleményekkel és cselekedetekkel. Az EU és a vallás - XVI. Benedek is osztja azokat az aggodalmakat, hogy az EU a liberalizáció és világiasodás felé halad a keresztény értékek ellenében. - „A nem vállalt identitás mindig a gyengeség jele” - hangoztatta Orbán Viktor, utalva arra, hogy a néppárti nyilatkozat egyértelműen beszél a keresztény és zsidó kulturális gyökerekről. - Az EU Alkotmány bukása után, az alkotmányos szerződés újratárgyalásakor a vallásra történő utalás a témák fontossági sorrendjének a legaljára került és nem is érvényesült.

__________________________________________________________________________________ - 116 -


d./ Az istenhit konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján A konföderáció istenhittel kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 11., 52., 53., 54. szakaszai tartalmazzák. Az istenhitben élő világ egységet alkot. Az istenhit minden megnyilvánulási formája (így a keresztény vallás is) az ősi civilizáció iránymutatás eredetéhez kötődik. Ezt ismeri el a – sajnos lelassult - keresztény tisztulási folyamat két része: - a Dei Verbum kezdetű dogmatikus konstitúció: „sokszor és sokféleképpen szólt Isten a prófétákban” (4.) és - A Nostra Aetate kezdetű nyilatkozat: „Így a többi vallások is szerte a világon különféle módokon próbálnak megoldást adni az emberi szív nyugtalanságára azáltal, hogy utakat, tudniillik tanításokat és parancsolatokat, továbbá szent szertartásokat ajánlanak. A katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent.” (A nagy keleti vallások értékei - 2.) A megtisztulási folyamat teheti méltóvá a kereszténységet arra, hogy a föderációról a konföderációra térjen át Európa és az emberiség. Ez teszi lehetővé, hogy az összes vallás egymás tiszteletben tartásával, a közös hit alapján békében éljen egymással. Azt kell célul kitűzni, hogy a kereszténység megtisztulási folyamata a keresztény vallásszakadás ezer éves évfordulójáig (2054-ig) fejeződjék be és a folyamat addig is legyen megerősítője a természetes átalakulásnak. A konföderatív országban tilos az istenhit megosztását célzó minden törekvés (szektásodás, a - ténylegesen anyagi vagy politikai okból történő - színlelt egyházalapítás), mert az istenhittől és az alapvető emberi érdekektől idegen. Azt, hogy mennyire színlelt a föderatív diktatúrájának (és így az EU-nak) a “vallásossága”, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a globalizáció egyik leghatékonyabb eszköze a vallások közötti különbségekből ellentétek szítása, az egyes vallások (pl. kereszténység) megosztását elérni törekvő igyekezet. Ezzel az eszközzel el akarja leplezni azt az alapigazságot, hogy minden embernek, legyen az római- vagy görögkeleti katolikus, evangélikus, református, unitárius, anglikán, baptista, zsidó, mohamedán, buddhista vagy sintóista, és sorolhatnánk tovább, ugyanaz az ellensége: a gyakorolt ateizmus, vagyis a föderatív diktatúra vallása. A konföderatív ország domináns vallásának tekinti a kereszténységet, ugyanakkor minden állampolgára számára alapvető emberi jogként megadja saját vallása gyakorlásának szabad megválasztási és gyakorlási jogát, valamint biztosítja a vallásgyakorlás feltételeit. A családok érdekképviseletéről az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 54. §-a így rendelkezik: „(1) Az Európai Konföderációban a tagországok Krisztus követésének hitét valló társadalmi csoportjaihoz tartozó állampolgárok a Vallási Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt a Konföderáció munkájában.” __________________________________________________________________________________ - 117 -


e./ Az istenhit föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam A vallást pl. a szexuális mássággal azonos szintű egyéni jogként védi. A vallások közötti különbségekből ellentétek szítása, az egyes vallások (pl. kereszténység) megosztását elérni törekvő igyekezet.

Konföderatív államszövetség A Teremtő értelem és értelem egységében megmutatkozó erejét a társadalom alapértékének tekinti. Minden embernek ugyanaz az ellensége: a gyakorolt ateizmus, vagyis a globalizmus diktatúrájának vallása.

__________________________________________________________________________________ - 118 -

II. rész – Nevelés, oktatás

1.6 Nevelés, oktatás a./ A nevelés, oktatás föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés Egészség használható állapot, együttélés a természettel, vagy önérdekű pusztítás? b./ Válasz a nevelésre és oktatásra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért?

Mit?

Hogyan?

A nevelés nélküli oktatás nem más, mint szakbarbárrá idomítás, aminek egyetlen célja érzelem és gondolkodás nélküli munkaeszközök előállítása a gyarmatbirodalom számára.

A hagyományok tisztaságára alapozott tiszta, emberi életre nevelés, a kultúra és a tudomány ember- és természet-központú ismeretanyagának átadásával.

Az adottságokat felszínre hozó, természetes értékrendet közvetítő, mindenkinek esélyegyenlőséget adó nevelés-oktatás.

__________________________________________________________________________________ - 119 -


c./ A nevelés, oktatás föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján Az oktatás-nevelésről, szakképzésről (is) szóló EUM 6., 9., 45., 46., 47., 48., 145., 146., 147. 148., 149., 150., 151., 152., 153., 156., 157., 158., 162., 163., 164., 165., 166., 169. és 214. cikkek egyértelműen mutatják azt az alapvető hiányosságot, ami a feltételek nélküli célmeghatározásban rejlő felelőtlenséget jelenti. „Az Unió olyan szakképzési politikát folytat, amely támogatja és kiegészíti a tagállamok ezirányú tevékenységét, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak a szakképzés tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét.” – írja az EUM 166. cikk (1) bekezdésében. „... a munkaerő-piaci szakmai beilleszkedés és újrabeilleszkedés megkönnyítése érdekében” [EUM 166. cikk (1) bekezdés 2. franciabekezdés] kell tevékenykednie az oktatásnak, vagyis munkaerő-piaci kínálatnövelés az oktatás és a szakképzés célja, nem pedig a természetes igények kielégítése. Mivel az erőforrásokat elvonja az EU, így a mindenkori kormány rákényszerül arra, hogy – az EU hangzatos „tiszteletben tartásai” mellett a kínálattá válást a fiatal (ténylegesen a fiatal családja) által finanszírozott „vállalássá” teszi.

__________________________________________________________________________________ - 120 -


d./ A nevelés, oktatás konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján A konföderáció neveléssel és oktatással kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 11., 37., 38. szakaszai tartalmazzák. Az oktatás-nevelést a család-, a kultúra- és a település feladataival egységes alrendszert képez. (EKonf 32., 33., 34., 35., 36., 58., 86., 92., 93., 94., 95., 96. és 97. §§.) Az oktatás-nevelés kiemelt fontosságú a konföderatív országban, hiszen az emberi szentháromság (lélek-, szellem- és test) összhangja a társadalom egészséges működésének az alapfeltétele. Ezért az oktatás-nevelést végzők hivatást teljesítenek. A konföderatív ország alapelve az, hogy minden állampolgár joga küldetésének megismerése és adottságainak fejlesztése, olyan pedagógusok segítségével, akik ezt hivatásukként végzik. Nem csupán hiba, hanem a nemzet elleni legsúlyosabb bűncselekmény az a nevelés nélküli, oktatásnak nevezett agymosás, amit a föderalista diktatúrát kormányok művelődésügy néven végeznek. Ezért a konföderatív ország a teljes nevelés- és oktatásügyet új, a keresztény szellemiséget képviselő rendszerré alakítja át. Ennek alapját a következők képezik: Minden állampolgár első diplomájával bezárólag teljes tandíjmentességet élvez, továbbá természetes értékfelhasználás részét képező (ingyenes) tankönyv- és tanszer ellátásban részesül, amennyiben állami intézményben, vagy olyan alapítványok által üzemeltetett intézményben folytatja tanulmányait, amelyre az állam kiterjeszti ezt a szolgáltatást. Egyéb intézmények önfenntartó módon végezhetnek pedagógiai tevékenységet, de okmány-kibocsátási jogosítvány nélkül. A konföderatív ország elvégzi azokat a nevelő feladatokat, amelyekre lehetősége nyílik. A nevelés és oktatás érdekképviseletéről szerződéstervezet 38. §-a így rendelkezik:

az

Európai

Konföderációról

szóló

(10) Az Európai Konföderációban a tagországok nevelését és oktatását ellátó társadalmi csoportja az Egészségügyi Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesíti (hangolja össze más társadalmi csoportokkal) érdekeit és vesz részt a Konföderáció munkájában.

__________________________________________________________________________________ - 121 -


e./ A nevelés, oktatás föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam


A nevelés - oktatás szervezete: Üzleti érdekeknek megfelelő. „teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak a szakképzés tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét.” – EUM 166. cikk (1) bekezdés

Az alapfokú nevelés-oktatás településenként, a középfokú és a felsőfokú nevelés-oktatás a hagyományosan kialakult igény-lehetőség összhangnak megfelelő

Az oktatás-nevelés alapja A tőke munkaerő-szükségletének kielégítéséhez szükséges, kizárólag materiális értékeket közvetítő ismeretanyag.

Hagyományokra épül: az ismeretanyag lelkiszellemi, valamint a tudományos összhangban történő átadása.

Személyi elismerés Csak az alapképzés ingyenes. (1) Mindenkinek joga van az oktatáshoz, valamint a szakképzésben és a továbbképzésben való részvételhez. (2) Ez a jog magában foglalja a kötelező oktatásban való ingyenes részvétel lehetőségét.

Minden állampolgár első diplomájának (szakmájának) megszerzésével bezárólag teljes tandíjmentességet élvez, továbbá természetes értékfelhasználáson belüli (ingyenes) tankönyv- és tanszer ellátásban részesül

Az oktatás-nevelés feltételeinek minősítése Esélyegyenlőtlenség

Feltételekkel biztosított, alapvető emberi jog

__________________________________________________________________________________ - 122 -

II. rész – Testi egészség

1.7 Testi egészség a./ A testi egészség föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés Minden ember számára a teljes egészség megőrzése, vagy alkatrészek karbantartás nélküli javítása az egészségügy hivatása? b./ Válasz a testi egészségre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért? Az egészségvédelem a gépek karbantártásának és javításának szintjére degradálódott.

Mit? A társadalom alapvető feladata megelőzni a lelki-, szellemi- és testi betegségeket, azok gyógyítása is a társadalom egészét terhelő kötelesség.

Hogyan? Területi elven szerveződő megelőző szűrések és teljesen szakosított, alapjogon igénybevett, természetes értékfelhasználáson belüli (ingyenes) gyógyító-hálózat.

__________________________________________________________________________________ - 123 -


c./ A testi egészség föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján Az egészségvédelemről (is) szóló EUM 45., 52., 114., 156., 168., 169., 191. cikkek egyértelműen mutatják azt az alapvető hiányosságot, ami a feltételek nélküli célmeghatározásban rejlő felelőtlenséget jelenti. Az EU egészségvédelmi politikájának hatását mindannyian érezzük. Ellátatlan betegeket, a szegények és a nyugdíjasok tehetetlen kiszolgáltatottságát, az emberi élet árucikké degradálását jelenti. Az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét. A tagállamok hatásköre kiterjed az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás működtetésére, és a hozzájuk rendelt erőforrások elosztására. (EUM 168. (7) bekezdés) Mivel az erőforrásokat elvonja az EU, így a mindenkori kormány rákényszerül arra, hogy – az EU hangzatos „tiszteletben tartásai” mellett üzletté tegye az egészségellátást.

__________________________________________________________________________________ - 124 -


d./ A testi egészség konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján A konföderáció testi egészséggel kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 11., 47., 48., 49., 50. szakaszai tartalmazzák. Az egészségvédelem a család-, a kultúra- és a település feladataival egységes alrendszert képez. (EKonf 32., 33., 34., 35., 36., 58., 86., 92., 93., 94., 95., 96. és 97. §§.) Az egészségvédelem kiemelt fontosságú a konföderatív országban, hiszen az emberi szentháromság (lélek-, szellem- és test) összhangja a társadalom egészséges működésének az alapfeltétele. Ezért az egészségvédelmet végzők hivatást teljesítenek. A konföderatív ország egészségvédelmi alapelve: a megelőzés eszközeit kell elsődlegesen kialakítani. Betegség esetén előnyben kell részesíteni a természetes gyógymódokat, valamint a homeopátiát és csak legvégső esetben kell a kemoterápiához és az operatív beavatkozáshoz folyamodni. A konföderatív ország politikai hatalomra jutása után minden egészségügyi szolgáltatást (így a gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek biztosítását is) állampolgári alapjogként kezelve a természetes értékfelhasználás részévé (ingyenessé) teszi. A konföderatív ország az egészségügy teljes rendszerét átalakítja, a szerves egységként működő társadalom által diktált feltételeknek megfelelően. Az átalakítás a területi elven szerveződő megelőző szűrések és a teljesen szakosított, természetes értékfelhasználáson belüli (ingyenes) gyógyító-hálózaton keresztül működik. A testi egészség érdekképviseletéről az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 47. §-a így rendelkezik: (6)

Az Európai Konföderációban a tagországok testi egészségvédelmét ellátó társadalmi csoportja az Egészségügyi Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesíti (hangolja össze más társadalmi csoportokkal) érdekeit és vesz részt a Konföderáció munkájában.

__________________________________________________________________________________ - 125 -


e./ A testi egészség föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam


A egészségvédelem szervezete: Üzleti érdekeknek megfelelő, koncentrált „Az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét.” (EUM 168. (7) bekezdés)

Az emberi élet védelme érdekében minden településen alapellátás, városonként szakellátás, megyénként speciális ellátás

Az egészségvédelmi ellátás alapja Személyre szóló biztosítás

Az emberi mivolt maga

Az egészségvédelmi megelőző és gyógyító ellátás jellege: Üzleti vállalkozás

Feltételekkel biztosított, természetes értékfelhasználáson belül (ingyenesen) szolgáltatott társadalmi feladat

A gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök minősítése A gépkarbantartási eszközökkel azonos szintű áru


A gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök minősítése A gépkarbantartási eszközökkel azonos szintű áru


__________________________________________________________________________________ - 126 -

II. rész – Védelem

1.8 Védelem a./ A védelem föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés A védelem azt biztosítja, hogy az ember biztonságban éljen, értékei saját érdekeit szolgálják, vagy a világterrorista támadógépezet társtettesévé alázott kengyeltartója? b./ Válasz a védelemre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért? A „közös” kül- és biztonságpolitika a kereskedelmi és monetáris ügyek integrálásával („hatáskör-átruházással” – EUM 2. cikk) együtt Magyarország (miként a többi tagország) gyakorlati megszűnését jelenti.

Mit? Magyarország alkotmányos, területi, politikai (benne védelmi) és gazdasági függetlenségének visszaállítása.

Hogyan? 1. A személyi és nemzetbiztonsággal ellentétes (bűn)cselekmények üldözésével, felderítésével kapcsolatos szervezet az Ügyészség. 2. Az ezzel kapcsolatos büntetőintézkedéseket a Bíróság hozza. 3. A konföderatív ország belbiztonsága: - bűnmegelőző csendőrség, - bűnüldöző rendőrség. 4. Honvédelem

__________________________________________________________________________________ - 127 -


Magyarország, mint föderatív állam védelmi kiszolgáltatottsága -

Magyarország a 1997 óta NATO tagja. A csatlakozási népszavazást éppúgy közérdekű adatok visszatartásával végzett előkészítés előzte meg, mint az EU-csatlakozás esetében. (Magyarország Alaptörvénye44, Btk.45)

-

Magyarország a föderatív diktatúra „demokrácia” nevében elkövetett terrorisztikus háborújában a terroristák kengyeltartójává vált (Afganisztán, Irak), ezzel potenciális célpontjaivá váltunk az önvédelmi harcot folytatóknak. A terrorizmusról

A terror jelentése a latin nyelvben: ijedtség, rémület46. A lexikonok és értelmező szótárak egyértelművé a terrorizmus kifejezést ebből vezetik le elsődleges cselekményként: „politikai és/vagy gazdasági hatalom megszerzése és megtartása céljából alkalmazott erőszakot”, ami természetes, hiszen a konfliktus az odaütéssel kezdődik, nem pedig a visszaütéssel. A mai hadtudomány megengedi cselekményként értelmezését is.47

a

terrorizmus

elsődleges

mellett

másodlagos

Az Európai Tanács kerethatározata szintén nem tesz különbséget a terrorizmus kifejezés alkalmazásakor a cselekmény sorrendisége szempontjából.48

44

VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. (2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. (3) A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi. (Magyarország Alaptörvénye - 2011. április 25.) 45

220. § (1) Aki a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényi rendelkezések megszegésével a) közérdekű adatot az adatigénylő elől eltitkol, vagy azt követően, hogy a bíróság jogerősen a közérdekű adat közlésére kötelezte, tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, b) közérdekű adatot hozzáférhetetlenné tesz vagy meghamisít, illetve c) hamis vagy hamisított közérdekű adatot hozzáférhetővé vagy közzé tesz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről) 46

Burián János: Latin-magyar szótár 807. oldal

47

„A terror és a terrorizmus mögött mindig valamilyen leszámolási, visszacsapási, megfélemlítési szándék húzódik meg és ehhez elengedhetetlenül társul egy politikai, ideológiai vagy vallási eszme, amely az erőszak legitimációjául szolgál. A terrorizmus rejtett szándéka ennek megfelelően sokkal inkább irányulhat a hatalom megszerzésére, semmint a kiszemelt (vagy éppen véletlenül kiválasztott) célpont megsemmisítésére.” Dr. Havasi Zoltán r. dandártábornok - A terrorizmus és a jog 48

1. cikk Terrorista bűncselekmények és az alapvető jogok és jogelvek (1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket az alábbi a)–i) pontban felsorolt, a nemzeti jogban bűncselekményként meghatározott azon szándékos cselekmények terrorista bűncselekményekké __________________________________________________________________________________ - 128 -


Erkölcsileg csak az elsődlegesként keltett ijedtség, rettegés (és ennek következményeként a politikai vagy gazdasági hatalom megszerzése) az elítélendő, ezért logikusan csak ez tekinthető terrorcselekménynek. A föderatív diktatúra ezt a szemléletet látszólag magáévá teszi, ezért minden – ténylegesen terrorista – cselekményét másodlagosként tünteti fel. Miután az elsődleges cselekmény nem valósult meg, ezért annak bekövetkeztét feltételezve kelt ijedtséget, rettegést a politikai, gazdasági hatalom megszerzése érdekében, „mezelőző csapásként” vagy - ha az elsődleges cselekedetnek nemhogy a bekövetkezése nem várható, de még lehetséges ok sincs elsődleges cselekményre, akkor – a „demokrácia védelmében” (mintegy elsődleges cselekményként kezelve a „demokrácia hiányát”). A legutóbbi időkben bebizonyosodott, hogy az elsődleges cselekmények bekövetkezésének nem voltak meg a feltételei sem Vietnámban, sem Afganisztánban, sem Irakban. A szíriai események azt bizonyították: a föderatív diktatúra „tiszta” szándékát provokációval és hazugsággal már tudja bizonyítani még azokban az országokban sem, amelyekben eddig az emberek többségét meg lehetett téveszteni. Átlátszó indítékú az iráni atomfegyverkezéssel keltett ijedtség, rettegés is, hiszen azt az az Irzael tartja életben, amely – Obama nyomatékos felkérése ellenére - nem írta alá az atomsorompó egyezményt, ugyanakkor nem tagadja, hogy atomrobbanófejjel rendelkezik, amely száma – szakértői becslés szerint – 100 és 300 között van. Az elsődleges cselekményt meg nem valósított, de látens másodlagos cselekményként politikai és gazdasági hatalomvesztést (és mérhetetlen emberi és természeti áldozatot) szenvedett nemzetek természetszerűen kényszerülnek önvédelmi (ténylegesen másodlagos) cselekedetekre, amelyek potenciális célpontjai mindazok a nemzetek és államok, amelyek az erőszakot ellenük kifejtették.

nyilvánítására, amelyek az elkövetés módja vagy összefüggéseik folytán egy államot vagy nemzetközi szervezetet komolyan károsíthatnak, ha azokat azzal a céllal követik el, hogy: - a lakosságot komolyan megfélemlítsék, vagy - állami szervet vagy nemzetközi szervezetet jogellenesen arra kényszerítsenek, hogy valamely intézkedést megtegyen vagy ne tegyen meg, vagy - egy állam vagy nemzetközi szervezet alapvető politikai, alkotmányos, gazdasági vagy társadalmi rendjét súlyosan megzavarják vagy lerombolják: a) személy élete elleni támadás, amely halált okozhat; b) személy testi épsége elleni, a testi épséget súlyosan veszélyeztető támadás; c) emberrablás vagy túszejtés; d) kormányzati létesítmény vagy közintézmény, közlekedési rendszer, infrastrukturális létesítmény – beleértve az informatikai rendszert is –, a kontinentális talapzaton rögzített építmény, illetve közterület vagy magántulajdon olyan súlyos megrongálása, amely alkalmas az emberi élet veszélyeztetésére vagy jelentős gazdasági veszteség előidézésére; e) légi jármű, vízi jármű vagy más tömegközlekedési, illetve áruszállító eszköz hatalomba kerítése; f) lőfegyver, robbanóanyag, illetve nukleáris, biológiai vagy vegyi fegyver előállítása, birtoklása, megszerzése, szállítása, rendelkezésre bocsátása vagy felhasználása, valamint biológiai és vegyi fegyverekkel kapcsolatos kutatás és fejlesztés; g) veszélyes anyag kiengedése, vagy tűzvész, árvíz vagy robbanás előidézése, amely emberi életet veszélyeztet; h) a víz- vagy áramellátásnak, illetve más létfontosságú természeti erőforrás ellátásának a megzavarása vagy megszakítása, amely az emberi életet veszélyezteti; i) az a)–h) pontban felsorolt cselekmények elkövetésével való fenyegetés. (2) Ez a kerethatározat nem érinti az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében megfogalmazott alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának kötelezettségét. (Az Európai Tanács kerethatározata a terrorizmus elleni küzdelemről) __________________________________________________________________________________ - 129 -


Így azok az EU tagországok (és ezek államalapító és államalkotó nemzetei), amelyek részt vesznek a föderatív diktatúra által elkövetett terrortámadásokban, nemzetbiztonságilag veszélyeztetett helyzetben vannak. A föderatív diktatúra terrortevékenységét az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete (NATO) valósítja meg. Az EU kül- és biztonságpolitikáját önálló külügyminiszteri hatáskörű tisztségen keresztül a NATO-nak alárendelve végzi49. Az EU külügyminisztere tisztséget az megbukott EU Alkotmány határozta meg.50 Az így nevezett tisztség formailag is sértette a tagállamok önrendelkezését, ezért – a tartalom voltázatlanul hagyása mellett – a megnevezést „az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjére” változtatták a Lisszaboni Szerződésben. Részt vesz a „konfliktusmegelőző” műveletekben és támogatja „a terrorizmus ellen saját területükön küzdő harmadik országokat”.51 És végül: A Varsói Szerződés országainak 1968-as csehszlovákiak bevonulását elősegítő törvény ikertestvére a Lisszaboni Szerződésben megtalálható52.

49

Az Unió e szakasz szerinti politikája nem érinti egyes tagállamok biztonság- és védelmi politikájának egyedi jellegét, tiszteletben tartja azoknak a tagállamoknak az Észak-atlanti Szerződés alapján vállalt kötelezettségeit, amelyek közös védelmüket az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében (NATO) látják megvalósítottnak, és összeegyeztethető az annak keretében meghatározott közös biztonság- és védelmi politikával. (EUSz 42. cikk (2) bekezdés) 50

I-28. CIKK Az Unió külügyminisztere (1) Az Európai Tanács, minősített többséggel és a Bizottság elnökének egyetértésével, kinevezi az Unió külügyminiszterét. Megbízatását az Európai Tanács ugyanilyen eljárás keretében megszüntetheti. (2) Az Unió külügyminisztere irányítja az Unió közös kül- és biztonságpolitikáját. Javaslataival hozzájárul e politika alakításához, és azt a Tanácstól kapott felhatalmazásban foglaltak szerint végrehajtja. Ugyanígy jár el a közös biztonság- és védelempolitika területén.

51

(1) A 42. cikk (1) bekezdésében említett missziók, amelyek végrehajtása során az Unió polgári és katonai eszközöket vehet igénybe, közös leszerelési műveleteket, humanitárius és mentési feladatokat, katonai tanácsadói és segítségnyújtási feladatokat, konfliktusmegelőzést és békefenntartást, harcoló erők válságkezelésben kifejtett feladatait – beleértve a béketeremtést is – és a konfliktusok lezárását követően a helyzet stabilizálására irányuló műveleteket foglalnak magukban. E missziók mindegyike hozzájárulhat a terrorizmus elleni küzdelemhez, ideértve a terrorizmus ellen saját területükön küzdő harmadik országok támogatását is. (EUSz 43. cikk) 52

(2) Amennyiben egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik, e tagállam politikai vezetésének kérésére a többi tagállam segítséget nyújt számára. E célból a tagállamok a Tanács keretében egyeztetnek egymással. (EUM 222.) __________________________________________________________________________________ - 130 -


c./ A védelem föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján A Lisszaboni Szerződés EUSz 18. és 24. cikkeiben meghatározott „közös” kül- és biztonságpolitikával a tagállamok egyik legfontosabb szuverenitási jogát veszi el. Így – a legfontosabb gazdasági intézkedések integrálásával („hatáskör-átadásával”) együtt Magyarország (miként a többi tagország) gyakorlatilag megszűnik. Ez által a tagországok „közös érdekévé” lehet tenni olyan intézkedéseket, amelyek az egyes tagországok érdekeit más tagországok, illetve harmadik ország jogos érdekeivel szemben érvényesíti. A tagállamoknak ez az önmaga-ellen fordítása kihat a tagállamok és azok államalapító nemzeteinek jellegzetességeinek elvesztésére, hagyományos társadalmi és gazdasági struktúrájának feladására, vagyis a tagállamok számára szuverenitásuk legelemibb érvényesítési lehetőségének gyakorlását hiúsítja meg. Ennek részleteit fejti ki a Lisszaboni Szerződés az EUSz 18., 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30., 31., 32., 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39., 40., 41., 42., 43., 44., 45., 46., az EUM 2., 71., 85., 88., 196. és 222. cikkekben. Azt, hogy ez a közös kül- és biztonságpolitika mit jelent, tapasztaljuk a NATO tagságunkból eredő kötelezettségünk és a velünk szemben támasztott elvárások teljesítésével: részeseivé válunk a „megelőző csapás”-nak álcázott, nyílt terrorista hadműveleteknek. Azzal, hogy részt veszünk az Afganisztán és Irak elleni – mindmáig bizonyítatlan okból (WTC támadás, iraki nukleáris fegyverek) indított – agresszióban, azoknak a népeknek tesszük természetes ellenségeivé a magyarságot, akik a történelem során soha nem viselkedtek velünk szemben ellenségesen, nem úgy, mint azok, akikkel szövetségessé válva részt veszünk az ellenük folytatott terrorizmusban. Azon túl, hogy az Eurojust és az Europol feladatait meghatásrozó EUM 85. és 88. cikkekben megfogalmazott „közös biztonságpolitika” meggátolja a tagállamok saját hagyományai és normarendszere szerinti bűnmegelőzést és bűnüldözést, lehetővé tesz olyan intézkedéseket - akár a tagország érdekeivel szemben is -, amelyek az „uniós politika alá tartozó közös érdeket sértőnek” minősítenek az adott ország érdekeit védő cselekedetet, illetve jogkövetkezmény nélkül hagynak az adott ország hagyományos normarendszere szerinti elítélendő tetteket. Ezért a jogkövető magatartás nem erkölcsi, hanem érdekszférába kerül, ezzel gyakorlatilag alap nélkülivé válik, ezért megszűnik a tagországok belbiztonsága.

__________________________________________________________________________________ - 131 -


d./ A védelem konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján A konföderáció védelemmel kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 5., 6., 11., 127., 128., 129., 130., 131., 132., 133., 134., 135., 136., 137., 138., 139., 140., 141., 142., 143., 144., 145. szakaszai tartalmazzák. Az Európai Konföderációról szerződéstervezett 5. és 6. szakaszai tartalmazzák a védelmi és biztonságpolitikai iránymutatást: „5. § (1)

Az Európai Konföderáció elutasítja a háborút, mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét, és tartózkodik az államok függetlensége vagy területi épsége ellen irányuló erőszak alkalmazásától, illetőleg az erőszakkal való fenyegetéstől.

(2)

Az Európai Konföderáció nem tart kapcsolatot olyan állammal vagy államszövetséggel, amelynek célja egy vagy több államban a politikai és/vagy gazdasági hatalom erőszakkal történő megszerzése, vagy fenntartása.

(3)

Az Európai Konföderáció minden tagországa elvárja minden államtól és nemzettől, hogy vele szemben tartózkodjék függetlensége, területi épsége, politikai és gazdasági rendszere ellen irányuló erőszak alkalmazásától, illetőleg erőszakkal történő fenyegetéstől. 6. §

(1)

Az Európai Konföderáció együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és államával.

(2)

Az Európai Konföderáció felelősséget érez tagországai államalapító vagy államalkotó nemzeteinek határain kívül nemzeti kisebbségben élő tagjainak sorsáért, és előmozdítja azok anyaországukkal való kapcsolatának ápolását.

(3)

Az Európai Konföderáció az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében szorgalmazza, hogy az európai konföderatív államszövetségnek minden európai állam tagja legyen.”

Ez összeegyeztethetetlen a NATO – Alapító Szerződésével ellentétes53 – tevékenységével, ezért értelemszerűen az Európai Konföderáció és annak tagállamai nem lehetnek a NATO, vagy a föderatív diktatúra hatalommegtartását és hatalomkiterjesztését szolgáló szervezet - szövetségesei vagy tagjai.

53

1. cikk A Felek kötelezik magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányának megfelelően minden nemzetközi viszályt, amelybe belekerülhetnek, békés eszközökkel, olyan módon rendeznek, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe, továbbá hogy nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő, bármilyen módon megnyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől és erőszak alkalmazásától. (Az Észak-Atlanti Szerződés) __________________________________________________________________________________ - 132 -


Az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet többi hivatkozott szakaszai ennek megfelelően - A konföderatív ország minden állampolgára számára alapvető állampolgári jogon biztosítja az élet-, személyiség- és vagyonbiztonságot. - A konföderatív ország védelmi feladatai kétrétűek: = belbiztonság és = külbiztonság. - A biztonság megőrzésének, az azzal ellentétes felderítésével kapcsolatos szervezet az Ügyészség.

(bűn)cselekmények

üldözésével,

- A biztonságot veszélyeztető cselekmények megítélését, és a hátrányos helyzettel összefüggő, illetve büntetőintézkedéseket a Bíróság hozza. - A konföderatív ország belbiztonsága Megszabadítja a társadalmat mindazoktól a személyektől, akik az emberi életet, az állampolgárok személyhez fűződő jogait, valamint az állampolgárok és szervezetek tulajdonát, és/vagy a közbiztonságot veszélyeztetik. Ezért jogszabály változtatással a jogokat arányossá kell tenni a kötelezettségek viselésével. Olyan eljárási szabályokat és büntetőszankciókat kell alkalmazni, amelyek elrettentenek a bűncselekmények elkövetésétől. Azokat a személyeket viszont, akik bűncselekmény folyamatos elkövetésével biztosítják megélhetésüket - ezzel együtt veszélyeztetve a közbiztonságot is - és szervezett csoportokban (maffiákban) “dolgoznak”, minden eszközt felhasználva el kell távolítani a magyar társadalomból (a háttérhatalom diktatúrája által kitermelt “fehérgalléros” bűnözőkkel együtt), mint első számú közellenséget. A belbiztonság szervezetei: - a csendőrség a bűnmegelőzés, - a rendőrség a bűnüldözés feladatait látja el. - Honvédelem A konföderatív ország alapelve az, hogy a honvédelem az államalapító és államalkotó nemzeteket, valamint azok értékeit és érdekeit megóvó szervezet, így a nemzeti önazonosság elsődleges védelmezője. Az, hogy senki ne veszélyeztesse a konföderatív országot, csak egységes szervezetben biztosítható hatékonyan, tehát a gazdasági védelmet ellátó Vám- és Pénzügyőrség határellenőrzési feladatát a honvédségnek kell végeznie. (A Vám- és Pénzügyőrség gazdasági bűncselekmények felderítésével kapcsolatos feladatait a rendőrség veszi át.) A haza védelme nemcsak a szolgálatukat töltő katonák, hanem az államalapító és államalkotó nemzetek minden tagjának kötelessége. Ennek megfelelően a honvédséget úgy kell átalakítani, hogy a tényleges állományban lévő katonák mellett a teljes felnőtt lakosság legyen felkészült arra, hogy idegen támadás esetén __________________________________________________________________________________ - 133 -


aktívan részt vehessen a haza megvédésében. Ezért a honvédséghez kell tartoznia a Nemzetőrségnek, ami a civil embereket szervezi és képzi ki a honvédelemre. A konföderatív ország célja annak elérése, hogy a nemzet minden tagjában tudatosodjon a haza védelmének magasztos kötelessége, és a honvédség minden tisztje, katonája ennek megfelelően éljen és működjön közre a reá eső feladatok végrehajtásában. Elsősorban a tisztikar tagjainál kell elérni, hogy ne csak a stratégiai-, taktikai- és fegyverismereti, valamint az ismeretek továbbadásával kapcsolatos képességük legyen kiváló, hanem higgyenek is a feladatuk fontosságában. Vagyis a tisztnek a honvédelem bölcsének, nemcsak a tudósának kell lennie. Az emberi tényezők mellett nagy fontosságú, hogy olyan eszközök segítsék a honvédség munkáját, amelyek meggyőző és bizalmat keltő erejüknél fogva alkalmasak a haza hatékony védelmére. A konföderatív ország alapvető feladata, hogy olyan önálló védelmi rendszert hozzon létre, amely mindenki ellen teljes védelmet biztosít az országnak. A védelmi kutatások kiemelt fontosságúak a Konföderatív Európa biztonsága szempontjából. A családok érdekképviseletéről az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 128. §a így rendelkezik: „(6) Az Európai Konföderációban a tagországok védelmet ellátó társadalmi csoporthoz tartozó állampolgárok a Védelmi Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt a Konföderáció munkájában.”

__________________________________________________________________________________ - 134 -


e./ A védelem föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam Lehetővé tesz olyan intézkedéseket – akár a tagország érdekeivel szemben is -, amelyek az „uniós politika alá tartozó közös érdeket sértőnek” minősítenek az adott ország érdekeit védő cselekedetet, illetve jogkövetkezmény nélkül hagynak az adott ország hagyományos normarendszere szerinti elítélendő tetteket A jogkövető magatartás nem erkölcsi, hanem érdekszférába kerül, ezzel gyakorlatilag alap nélkülivé válik, ezért megszűnik a tagországok belbiztonsága.

Konföderatív államszövetség Megszabadul a konföderatív ország társadalma mindazoktól a személyektől, akik az emberi életet, az állampolgárok személyhez fűződő jogait, valamint az állampolgárok és szervezetek tulajdonát, és/vagy a közbiztonságot veszélyeztetik.

A honvédelem az államalapító és államalkotó nemzetet, valamint annak értékeit és érdekeit megóvó szervezet, így az államalapító és államalkotó nemzetek önazonosságának elsődleges védelmezője.

__________________________________________________________________________________ - 135 -

II. rész – A gazdaság általános jellemzői

__________________________________________________________________________________ - 136 -


2. Gazdaság (az anyagi igényeket kielégítő lehetőségek felhasználásának tevékenységei) 2.1 A gazdaság általános jellemzői a./ A gazdaság föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés A gazdaság embert szolgáló értékteremtés, vagy pénzt szolgáló haszonforrás? – Az értékteremtés a létrehozó érdekét szolgálja, vagy az érték teremtése elválik annak élvezőjétől? b./ Válasz a gazdaságra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért? A négy liberális alapelv a globalista diktatúra teljes gazdasági elnyomását jelenti. „…a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását.” EUM 106. cikk

Mit?

Hogyan?

Az iránymutató eredet minden birtoklás gyökere. Minden nemzeti érték a nemzet érdekeket szolgálja.

A kínálat által manipulált kereslet (a piacgazdaság alapja) helyére az igények és lehetőségek összhangja lép, az önellátó rendszer alkalmazásával.

A Lisszaboni Szerződés a következő rendelkezéseken keresztül érvényesíti a föderális diktatúrát: 1. A négy liberális alapelv érvényesülése [EUM 26. (2), EUM 38. (1), (2)] 2. Szubszidiaritás csonkítása [EUSz 5. (3)] 3. Kizárólagos hatáskörbe vont területek [EUM 3. (1)] 4. Tiltó rendelkezések EUM 34., 35., 63., 101., 107., 207., 282.)

__________________________________________________________________________________ - 137 -


c./ A gazdaság föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján A négy liberális alapelv (EUM 26.) a Lisszaboni Szerződéstervezet gazdaságpolitikájában érvényesül elsősorban. A tőke szabad áramlása kivásárolhatóvá tesz minden nemzeti értéket. A kínálat monopolizálásával függővé teszi a teljes lakosság igény-kielégítését. Az „EU-s feltételek” biztosítása miatt felvett hitelek az anyagi kifosztás mellett az erkölcsi és egzisztenciális ellehetetlenülést is maguk után vonják. Az áru és a szolgáltatás szabad áramlásával az egészségre ártalmas, de – a diszkriminatív támogatás miatt – olcsó idegen áru beáramoltatásával megfolytja azokat a termelőket, amelyek a tagállam állampolgárai, és szolgáltatásokat, amelyek a tagállam állampolgárai végeznek. A személyek szabad áramlása (a letelepedés szabadsága) az egyenlőtlen feltételek következtében gazdasági emigrációba kényszeríti az embereket, ezzel terelve a gyökértelenség felé az államalapító és államalkotó nemzetek tagjait. Azt, hogy az EU négy liberális alapelv mennyire a multinacionális cégek monopóliumát erősíti, és azt, hogy az EU tulajdonképpen mennyire a kiszolgálója annak a háttérhatalomnak, amely a multinacionális cégek érdekeit minden fölé helyezi, nem lehet jobban jellemezni, mint a EUM 106. cikk (2) bekezdésével: „…a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását.” A négy liberális alapelvnek ez a hatása a következők szerint érvényesül a Lisszaboni Szerződésben: 1. A pénzügyi rendelkezés, a pénzkibocsátási jog, a pénzügyi szabályozási lehetőség és a pénzkibocsátási jog elvesztése (EUM 127., 282.., 283. és 284. cikkek) A pénzügyi rendelkezés elvesztése meggátolja a tagországokat - és az EU egészét - abban, hogy az értékteremtés reális mérőjévé - és ez által a jogok és kötelezettségek összhangjának eszközévé - váljon a pénz, vagyis a nemzeti vagyon személyhez és területhez kapcsolódó növekedésének felhasználását teszi lehetetlenné. Miután az Európai Központi Bank teljes hatáskört kap a tagállamok monetáris ügyeinek intézésére és „a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykedik”, a tagállamok elveszítik azt a lehetőségüket, hogy a költségvetésen keresztül kompenzálni tudják mindazokat a hátrányokat, amelyek részben szociális, részben társadalmi szinten csak a tagországot érintik. Jellemző, hogy a Lisszaboni Szerződés minden lakosságot érintő jog gyakorlásában „joga van” és „tiszteletben kell tartani” kitételeket használ. Ezek gyakorlati alkalmazásának feltételeitől fosztja meg a Lisszaboni Szerződés a tagországokat úgy, hogy maga nem tekinti ezeket „közös érdek”-nek. A pénzkibocsátási jog elvesztése a tagállamokat attól a lehetőségtől fosztja meg, hogy a nemzeti vagyon növekedésének mértékéhez igazítsa a jogok gyakorlásának feltételeit, vagyis az előállított értékek határozzák meg az előállítás mértékében a lakosság igényeinek kielégítését. A pénzügyi szabályozási lehetőség elvételével a Lisszaboni Szerződés megfosztja a tagállamok országgyűlését attól, hogy költségvetését az ország sajátosságainak megfelelő __________________________________________________________________________________ - 138 -


súlypont-meghatározással állapítsa meg. Ezzel a tagországok teljes társadalmi és gazdasági rendszere nem a tagország, hanem egy „egységes érdek”-nek megfelelően fejlődik. 2. Nemzeti gazdasági rendszer önállóságának elvesztése (EUM 26., 27. cikk) Az EU belső piaca áruvá degradálja az embert, megszűnteti a természetes önigazgatás feltételeit, kizárja a társadalmi csoportok jogok gyakorlásán és kötelezettségek teljesítésén alapuló természetes érdeksorrendiségét. Lehetővé teszi az értékjel (tőke) tranzitműködését a tagállamok bármelyikében, ezzel a tagállamok lakosságát állandó létbizonytalanságban tartva. Ezzel a tagországok teljes kiszolgáltatottsága valósul meg. 3. Vám, mint gazdaságszabályozó eszköz elvesztése (EUM 23. cikk) Ezzel az intézkedéssel a tagállamok elveszítik azt a lehetőségüket, hogy az ország által termelt termékek országon belüli fogyasztása - az ezzel járó egészségügyi és gazdaságossági garanciákkal együtt - meghatározóvá váljék. Ugyanakkor ez az intézkedés megfosztja a tagországokat attól, hogy termékfölöslegeik külföldi értékesítésével értékarányosan tudják kielégíteni a külföldi termékek felhasználását. 4. A nemzeti termékek védelmének elvesztése (EUM 34., 35., 63., 64., 101., 106., 107., 120., 121. cikk) A fenti rendelkezések a tagállamok gazdaságát teljesen kiszolgáltatottá teszik egy „közös érdek”-nek, amit egyszerűsíteni lehet a „tőke kiszolgálására” kifejezéssel. Még azt a lehetőséget is elveszik a tagállamoktól, hogy az ország érdekének olyan minimális érvényt szerezzen, hogy saját termelését az EU-n belül versenyképessé tegye belső támogatási rendszerrel. Ezen túl az EU-n kívüli országokkal létesített gazdasági kapcsolatokban sincs a tagállamoknak önállósága, hiszen „harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgásra vonatkozó intézkedéseket európai törvény vagy kerettörvény állapítja meg”. 5. Az önálló - költségvetés alapjául szolgáló - adópolitika elvesztése (EUM 110., 111. és 112. cikk) A tőke tranzitáramlását azzal lehetne egy minimális mértékben ellensúlyozni, ha a tagországban előállított termékekkel azonos külföldi termék árát - az erre kirótt adóval irányítani lehetne. Az így elért költségvetési többletbevétel szolgálhatna a versenyképesség növelésére. Ezt a Lisszaboni Szerződés több rendeletével is tiltja, ezzel hátrányos helyzetbe hozva azokat a tagállamokat, amelyek „megvédett támogatási rendszerrel” vagy versenyképes termelési feltételekkel nem rendelkeznek. 6. Az eltéréssel rendelkező államok gazdasági korlátozása (EUM 139., 143. cikkek)

7. A fizetésképtelen államok gazdasági korlátozása (EUM 144. cikk) Az „eltéréssel rendelkező” minősítés és a gazdasági jellegű védintézkedések arra szolgálnak, hogy egy tagország - gyakorlatilag bármi okból előálló - gazdasági válsághelyzete ne terjedjen át a többi tagországra. Ezzel komolyan megkérdőjeleződik a szolidaritás elvének betartása, továbbá ezek a rendelkezések módot adnak arra, hogy a csatlakozáskor hátrányos helyzetben lévő tagországok gazdaságilag ellehetetlenüljenek. 8. Szociális juttatások korlátozása (EUM 9., 146., 151. és 153. cikkek) __________________________________________________________________________________ - 139 -


A szociális biztonságnak ezek a látszat-biztosítékai az EUM 146. cikk (2) bekezdése miatt válnak megvalósíthatatlanná. Ugyanis a tagországok költségvetési hiányai lehetetlenné teszik a szociális biztonságot az önálló forrásból finanszírozni. 9. Kereskedelempolitika befolyásolása (EUM 207. cikk) Ebben a rendelkezésben ismét az objektivitás (sőt, mindkét fogalommal kapcsolatban a definíció) hiánya jelenti azt, amiért az esélyegyenlőtlenséget valósítja meg a kereskedelempolitikában alkalmazott védintézkedés. A belső piacra vonatkozó kereskedelempolitika önmagában is hátrányos a kiváltságokat nem élvező tagállamokra, ezzel az intézkedéssel viszont az ellehetetlenítés eszköze, arra az esetre, ha más ürüggyel védintézkedést érvényesíteni nem lehet. Néhány gyakorlati megszorítás: 1.

A termelés korlátozása a „kvóta rendszerrel” (– ld. I. rész 59. oldal)

2.

A tagdíjból és egyéb forrásokból befolyt összeg visszaosztása pályázati rendszerben történik. A gyakorlat szerint a pályázati összeg mintegy 50 %-a kerül a pályázó tagállamokhoz az első néhány évben. Az elvileg pályázható összegnek tehát nagy jelentősége van. A magyar kormány ebben a vonatkozásban sem képviselte megfelelően a magyar érdekeket. Lengyelország a pályázható összeget úgy tudta kiharcolni, hogy a várható 50 % is több lesz, mint a tagdíj összege, vagyis – Magyarországgal ellentétben – Lengyelország nem lesz „nettó befizető”. (Ez a minősítés hamis, hiszen a tagállamokat nem kizárólag a tagdíj terheli – ld. a Szent Korona Értékrend Akadémia első fokozat munkaanyagának 198-287. oldala)

3.

A mezőgazdasági támogatási rendszerben él egy negatív diszkrimináció az új tagországokkal szemben. Magyarországon a tagság első évében – költségvetési támogatással együtt – a 2004. előtti tagállamokban alkalmazott támogatási összeg 55 %át kaphatják a mezőgazdasági termelők. Ezzel a magyar mezőgazdasági termékek elveszítik versenyképességüket az EU-n belül. – (ld. a Szent Korona Értékrend Akadémia első fokozat munkaanyagának 198-287. oldala)

4.

Pozitív diszkrimináció érvényesül - a Lisszaboni Szerződés szerint legalább öt évig Franciaország (EUM 349. cikk) és Németország (EUM 98. és 107. cikk) vonatkozásában. Ezek a rendelkezések mindennél jobban bizonyítják azt, hogy a Lisszaboni Szerződésében a demokratikus alapelvek érvényesítése nem meghatározó szempont. Ezek a rendeletek átvezetnek - a szocializmusból ismert fogalom - az „egyenlőbbek” kiváltáságaihoz, ami általánosan a „védzáradékokban” és a „védintézkedésekben” fogalmazódnak meg. Nem egy országról van szó, hanem egy elvtelenségről, amit úgy is lehet fogalmazni, hogy az előbb belépők „szerzett jogainak” továbbélése a később belépők hátrányára.

__________________________________________________________________________________ - 140 -


d./ A gazdaság konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján A gazdaság célja a lakosság anyagi életfeltételeinek biztosítása a nemzeti vagyon anyagi részének növelésével. A konföderatív országnak az emberi társadalom szerves egységként történő működéséből következő, és a gazdaságra is vonatkozó, alkotmányos iránymutatása: „(2) Az Európai Konföderáció tagországa az emberi társadalom szerves egységként történő működéséből következő, és a gazdaságra is vonatkozó általános alapelve: minden tevékenység végzési módjának és eredményének olyannak kell lennie, hogy az az ember és környezete egészségét ne károsítsa.” (Konf 108.) Ebből adódóan: - Egyrészt csak olyan tevékenységet lehet folytatni, amely végzése vagy annak eredménye nem károsítja a Világmindenség anyagi részét, vagyis nem veszélyes sem az ember testére, sem az élő- és élettelen környezetre. - Másrészt a tevékenységek végzése és az annak eredményeként létrehozott termék nem károsíthatja a Világmindenség anyagtalan részét, vagyis nem lehetnek a háttérhatalom diktatúrája – és annak egyik eszköze, a fináncoligarchia – lélek- és agymosó eszközei az emberiség falanszterizálásával, és az ezt eredményező vallási, nemzetiségi, etnikai vagy egyéb társadalmi csoportok szembeállításával elérhető felszeleteléssel. A konföderatív ország a szerves egységként működő társadalom az emberekről gondoskodó államokon keresztül valósul meg, a kötelezettségek és a jogok egységével, valamint, a lelki-, szellemi- és testi esélyegyenlőség megvalósításával. Ezért a konföderatív ország Gondoskodó Ország. Ennek megfelelően - a háttérhatalom diktatúrája által liberalizmusnak csúfolt filozófia terminológiája szerinti megfogalmazáshoz képest - más értelmet kap a szabadság fogalma. A háttérhatalom diktatúrája a szabadságot (a gyakorlat bizonysága szerint) a kirekesztettek látszat-szabadságába burkolt - teljes elnyomásával a kirekesztőknak biztosított korlátlan szabadságként (szabadosságként) értelmezi. Ezzel szemben a konföderatív ország szabadság-értelmezése azt jelenti, hogy minden ember küldetése (hivatása) szerinti feladatát úgy végzi, hogy szabad akaratával a Világmindenség fejlődését szolgálja, vagyis szabadsága az isteni szabályokban megfogalmazódó iránymutatás eredet betartásán keresztül érvényesül. (Ennek egyszerű megfogalmazása így szól: „Amit magadnak nem akarsz, azt ne tedd másnak sem!” és „Mindent megtehetsz, ami más személy vagy társadalmi csoport jogos érdekeit nem sérti.”) (Ld. részletesen: I. rész 25. oldal) A gazdaság tevékenység-összetételét alapvetően kell meghatároznia annak, hogy az emberek mit és milyen mértékben igényelnek. Az igények biztosításának körét és minőségét egy-egy ország vonatkozásában az adott ország lehetőségei (élettere) határozzák meg. __________________________________________________________________________________ - 141 -


Amennyiben az alapvető emberi jogok minimális szintjének megfelelő életföltételeket nem tudja egy ország kormánya biztosítani minden állampolgára számára, akkor annak az országnak alkalmatlan a kormánya a vezetésre. Ugyanakkor, a kormánynak rendelkeznie kell azokkal a feltételekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy biztosítsák az életföltételeket az állampolgárok számára. Tehát a kötelezettségek és a jogok egységének az állam - mint objektív társadalmi csoport vonatkozásában is meg kell lennie. Ennek következménye az, hogy ha az állampolgárok alapvető emberi jogait biztosítja az állam, akkor van erkölcsi alapja arra, hogy meghatározza az egyes emberek kőtelezettségeit és megkövetelje annak teljesítését, ami a jogkövető magatartásban nyilvánul meg. Ehhez viszont a megkövetelt magtartási szabályoknak összhangban kell lenniük nemcsak a gazdasági, hanem a teljes (lelki-, szellemi- és anyagi) keresztény (örök emberi) értékrenddel. Fel kell mérni tehát a belföldi és külföldi (elsősorban a Konföderatív Európában jelentkező) igényt egy-egy tevékenység eredményére (lelki-, szellemi- vagy anyagi termék, illetve szolgáltatás) és ahhoz kell viszonyítani a hazai lehetőségeket. A kapott adatokat a realitás kontrollja alá kell bocsátani, azért, hogy azok alapján olyan termelési, szolgáltatási kontingenseket lehessen megállapítani, amelyek szolgálják, és nemcsak kiszolgálják a nemzet szükségleteit. Gondoljuk át a következőket: jelenleg Magyarországon a lakosság 2/3-a a létminimumon, vagy az alatt, 1/5 „mélyszegénységben” él, aminek következtében olyan étkezési szokásokat volt kénytelen felvenni, aminek köze nincs az egészséges életmódhoz. Ha most egy felmérést készítünk a fogyasztói szokásokról, akkor azt kapjuk, hogy havi 5 millió csirke szárnyra és farhátra van szükség, de csak 1 millió combra és mellre. Nyilván ez nem tényleges, hanem kényszerű igény, tehát - ha mód van rá - korrigálni kell. Ugyanígy az emberidegen termék- és szolgáltatási igényt vissza kell változtatni a természetes igényekre. A korrigált igény szerinti kereslet és a tényleges, valamint a fejleszthető termelés és szolgáltatás összevetése alapján kell megállapítani a termékelhelyezés hármas csoportját: - a saját termelésből kielégíthető igényeket, - az exportálható termékeket, végül - az importtal kielégíthető igényeket. A konföderatív ország alapelve az energia felhasználásával kapcsolatban: a lakossági hő- és villamos energia ellátást – személyekre megállapított kontingensig – állampolgári jogon, tehát térítésmentesen kell biztosítani. A nem lakossági, illetve a kontingensen felüli lakossági felhasználású elektromos- és hőenergia ára tartalmazza az energiahálózat üzemeltetési költségét is. A kőolajszármazékból nyert energiára két árat kell megállapítani: az alapvető életföltételek biztosítására az egyiket, az egyéb tevékenységekre a másikat. Az alapvető életföltételeket biztosító tevékenységek (egészségügy, élelmiszerek termelése és feldolgozása, közbiztonság, élet- és vagyonvédelem, nemzeti értékek védelme, szállítás) részére megállapított ár nem tartalmaz infrastruktúra fenntartási költséget, míg az ezen kívüli eső tevékenységek felhasználására kialakított ár tartalmaz. Ezt az alapelvet az energiaszektor állami tulajdonba vonását követően ehet megvalósítani. A szükséges erőművek beruházása az államháztartás „fejlesztés település közvetett érdekében” fejezetébe tartozik (ld. 3. pont). Tekintettel arra, hogy a jelenlegi energiaellátó rendszert meg kell újítani, mert az rossz hatékonyságú, továbbá természetromboló- és veszélyeztető (atom-, víz- és ásványi __________________________________________________________________________________ - 142 -


anyagátalakítás), a konföderatív ország egy éven belül elkészíti az ország energiagazdálkodásának megvalósítási tervét és négy éven belül elvégzi az átalakítást, amelyhez új energiaszolgáltató rendszert vesz figyelembe (elsősorban alternatív energiaforrásokat). Az átalakítás fő szempontjai: természetbarát, lehetőleg helyi energiatermelő berendezések új energiaforrások rendszerbe állításával (a Települési Önellátó Rendszer részeként). A konföderatív ország kiemelten támogatja azokat a kutatásokat, amelyek az energiarendszer átalakításának főbb szempontjait kielégítik. ___________________________________________ Az Európai Konföderáció gazdaságának általános rendelkezései 1. Cél (1)

Az Európai Konföderáció tagországa gazdaságának célja a nemzeti vagyon anyagi részének növelése az egyetemes közösség tagjai anyagi életfeltételekkel szembeni jelentkező igényeinek biztosítása és az igények növekedésének jövőbeli kielégítse érdekében. (EKonf 108.) 2. Igény-lehetőség összhang

(4)

A gazdaság tevékenység-összetételét alapvetően az határozza meg, hogy az emberek lelki, szellemi és anyagi életfeltételei mit és milyen mértékben igényelnek. (EKonf 108.) 3. Szabad piac b./ Az Európai Konföderáció tagországa jogrendszerében meghatározott tárgykörök kívételével mindenkinek joga van az összehangolt gazdasági rendszeren kívül végezni gazdasági tevékenységét. Ebben az esetben önmagának kell gondoskodnia a termék, vagy termény előállításának feltételeiről és értékesítéséről. [EKonf 108. (5)] 4. Tulajdon (1)

Az Európai Konföderációban a tagországok államalapító és államalkotó nemzetei által képviselt egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdona a nemzeti vagyon növekedéséhez szükséges a./ a lélek irányító, b./ a szellem közvetítő, c./ az anyag végrehajtó feladatát ellátó feltétel.

(2)

Az (1) bekezdésből eredően, a tagországok által képviselt egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdonában van a tagország területén lévő minden a./ lelki, szakrális, b./ szellemi erő, valamint átalakítandó és uralandó eszközként c./ az anyagi világ

__________________________________________________________________________________ - 143 -


- termőföldje, - vize, - levegője és - a föld méhének kincse. (EKonf 104.) 5. Tulajdonjog gyakorlása (1)

Az Európai Konföderáció tagországaiban az államalapító és államalkotó nemzetei által képviselt egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdonjogát az életfeltételt biztosító szervezetek gyakorolják: a./ a Krisztust követő hitélet összehangoló szervezete, b./ a nevelési-oktatási szervezetek, továbbá c./ települési önkormányzatoknak a tagország jogrendszerében meghatározott tevékenységét ellátó szervezetei, d./ az energiaátalakítás, e./ a bányászat, f./ a közlekedési eszközök gyártása, g./ a közút- és vasútépítés, h./ a gépgyártás, i./ az építőanyag-gyártás, j./ a vegyipar, k./ a gyógyszeripar, l./ a könnyűipar szervezetei.

Az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül eső tevékenység végzése magántulajdonon alapuló szervezetekben történik. (EKonf 105.)

(2)

6. Birtoklás jogának gyakorlói (1)

Az Európai Konföderáció tagországainak állampolgárai által alkotott egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdonának birtokjogát gyakorolják:

a./ a Krisztust követő hit vallását követő szervezet - hit gyakorlásához, - nevelés-oktatáshoz, - az egészséghez = egészségügyi ellátó, = egészségügyi gondoskodó és = különleges egészségügyi gondoskodást b./ a települési önkormányzatok . az egészségügyet, - a nevelés-oktatást és - egyéb szolgáltató- és termelő tevékenységet szolgáló feladatok elvégzéséhez. (EKonf 107.) __________________________________________________________________________________ - 144 -


7. A tagországok képviselete (7)

Az Európai Konföderáció tagországában a tevékenység-típusok (szakmák) szerinti társadalmi csoportok létszámarányosan az államhatalmi szervezetbe és az Európai Konföderáció Tanácsába delegált képviselőin keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt az irányításban. (EKonf 108.) Az Európai Konföderáció gazdaságának ágazatonkénti elemzésének szerkezete és az általános rendelkezések

1. Az elemzést alátámasztó szakaszok (csak az ágazatoknál). (Az önellátással kapcsolatos feladatokról ld. I. rész 83. oldal) 2. A konföderáció iránymutató eredetének általános ember- és természetvédelmi szabálya (2)

Az Európai Konföderáció tagországa az emberi társadalom szerves egységként történő működéséből következő, és a gazdaságra is vonatkozó általános alapelve: minden tevékenység végzési módjának és eredményének olyannak kell lennie, hogy az az ember és környezete egészségét ne károsítsa. (3) A (2) bekezdésből eredően a./ csak olyan tevékenységet lehet folytatni, amely végzése vagy annak eredménye nem károsítja a Világmindenség anyagi részét, vagyis nem veszélyes sem az ember testére, sem az élő- és élettelen környezetre; b./ a tevékenységek végzése és az annak eredményeként létrehozott termék nem károsíthatja a Világmindenség anyagtalan részét, vagyis nem lehetnek a szocialistakommunista és/vagy a liberális-kapitalista diktatúra – és annak egyik eszköze, a fináncoligarchia – lélek- és agymosó eszközei az emberiség falanszterizálásával, és az ezt eredményező vallási, nemzetiségi, etnikai vagy egyéb társadalmi csoportok szembeállításával elérhető felszeleteléssel. (EKonf 108.) 3. Az ágazat sajátos jellemzői 4. Összehangolt gazdasági rendszer a./ Az Európai Konföderáció tagországa felajánlja a területén élő minden személynek és szervezetnek, azt, hogy gazdasági tevékenységét az összehangolt gazdasági rendszerben végezze. Az összehangolás célja, hogy a lehetőségek minél teljesebben elégítsék ki az igényeket. Az összehangolt gazdasági rendszerben - Az Európai Konföderáció tagországa biztosítja a termelés (szolgáltatás) iránti igényt, és a termelés (szolgáltatás) feltételeit, - az összehangolt gazdasági rendszerben személy (szervezet) pedig a szerződésben meghatározott határidőre, minőségben és mennyiségben előállítja a terméket, illetve elvégzi a szolgáltatást. [EKonf 108. (5)] __________________________________________________________________________________ - 145 -


e./ A gazdaság föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam Konföderatív államszövetség Termelőeszközök tulajdon- és birtokviszonya: A tőke szabad áramlása miatt döntően idegen tulajdon (3) Minden állam lelki, („működő tőke”) és az idegen birtoklás a jellemző (EUM 26.) szellemi és természeti vagyona az állam államalapító és államalkotó nemzetei által alkotott egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdona. (EKonf alapelvek) A nemzeti termék versenyképessége A megkülönböztető támogatási rendszer miatt kirekesztett a Az önellátási rendszer hazai piacról is. következtében a nemzeti termék a hazai ellátás alapja. A versenyképességet befolyásoló tényezők: - A mezőgazdasági termelés korlátozása a „kvóta A nemzeti termékek minden rendszerrel” idegen termékkel szemben - Termékek EU-s és állami „támogatása” töredéke az eredeti elsőbbséget élveznek. tagállamokban alkalmazottnak. Az önellátás következtében - Kiegészítő állami támogatás tilalma. értékazonos cserealap a - Idegen termék behozatali korlátozásának tilalma. nemzeti termék. (Ez a valódi - Vámunió. (Védővám tilalma) „szabad piac”!) - Egységes adórendszer. - Pályázati rendszer: az EU (közös) érdek és nem a nemzeti érdek határozza meg a támogatott területet (a lehetséges támogatás elérése így is csak 50-70 %)

__________________________________________________________________________________ - 146 -

II. rész – Mezőgazdaság és élelmiszeripar

2.2 Mezőgazdaság és mezőgazdasági terményfeldolgozó ipar a./A mezőgazdaság és élelmiszeripar föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés A mezőgazdaság a nemzet természetes erőforrása, boldogulásának alapja, vagy a nemzet zsarolásának eszköze? – A nemzet elidegeníthetetlen tulajdona a föld, vagy szabadpiaci áru? Elsődlegesen a nemzetet kell ellátni nemzeti élelmiszerrel, vagy az idegeneket? A földművest gyarapítsa munkájának eredménye, vagy az idegen spekulánsokat? b./ Válasz a mezőgazdaságra és élelmiszeriparra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért?

Mit?

A kvóta-rendszer és a hátrányos „támogatási” megkülönböztetés megalapozza a nemzeti mezőgazdaság és a mezőgazdasági termelők példa nélküli tönkretételét.

A termőföld tulajdon- és birtokjogának visszavétele. A mezőgazdasági termékek – mint az egyetemes nemzeti érték része - nemzeti érdekek szolgálatába állítása

Hogyan? - A konföderatív ország mezőgazdaságának és élelmiszeriparának alapjellemzője az összehangolás (teljeskörű önellátás) mellett megvalósuló önállóság. - Nemzeti termékek hazai- és nemzetközi piacának szabadsága

A négy liberális alapelv hatása a nemzeti mezőgazdaságra „A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.” (EUM 26. cikk) ● A tőke szabad áramlása érvényesülésével a nemzeti termőföld mindenki számára megvásárolható. ● Az áru és a szolgáltatás szabad áramlásával az egészségre ártalmas, de – a diszkriminatív támogatás miatt – olcsó idegen áru beáramoltatásával megfolytja a nemzeti termelőket és szolgáltatásokat. ● A személyek szabad áramlása (letelepedés szabadsága) az egyenlőtlen feltételek következtében gazdasági emigrációba kényszeríti az embereket, ezzel terelve a gyökértelenség felé az államalapító és államalkotó nemzeteket. Azt, hogy az EU négy liberális alapelv mennyire a multinacionális cégek (mezőgazdasági és élelmiszeripari is) monopóliumát erősíti, és azt, hogy az EU tulajdonképpen mennyire a kiszolgálója annak a háttérhatalomnak, amely a multinacionális cégekkel szoros kapcsolatban van, nem lehet jobban jellemezni, mint az EUM 106. cikk (2) bekezdésével: „…a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását.”. Az országok élettere a tagállamok „jogharmonizáló” tevékenysége következtében válik „jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozássá”. (Ld. I. rész 53-55. oldal)

__________________________________________________________________________________ - 147 -


c./ A mezőgazdaság és élelmiszeripar föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján A Lisszaboni Szerződés mezőgazdaságra és élelmiszeriparra vonatkozó rendelkezéseit az EUM 4., 34., 35., 37., 38., 39., 40., 41., 42., 43., 44., 104., 105., 106., 107., 108., 174., 175. cikkek tartalmazzák. A mezőgazdaság és élelmiszeripar függetlenségének alapkérdése az, hogy ki jogosult tulajdonolni és birtokolni a termőföldet. Erre a kérdésre az EUM 38. cikk adja meg a választ a föderatív diktatúra egészére, jogharmonizációval pedig a föderatív tagállam, Magyarország földforgalmi törvénye azzal, hogy a termőföldet a tőke részévé minősíti54, ezzel gyakorlatilag bárkinek megadja a tulajdonlási és birtoklási jog gyakorlásának lehetőségét (ld. I. rész 68. oldal). Az EU-csatlakozási tárgyalások „eredménye” az, hogy megállapították a magyar mezőgazdaság kvótákat (ld. I. rész 58-59. oldal), vagyis azt, hogy az EU által elismerten és támogatottan mennyi termőterületet tarthatunk fenn, az egyes terményekből, állatokból mennyit állíthatunk elő. Ez a kvóta rendszer megalapozta a magyar mezőgazdaság és a mezőgazdasági termelők példa nélküli tönkretételét. Ezt fejezi ki dr. Zacsek Gyula 2003-as „Vádirat”-a, amelynek egy részletét ide idézem: „Szeretnék segíteni abban, hogy a kvóta igazi tartalma közérthető és kézzel fogható legyen mindenki számára, ezért a táblázat utolsó oszlopának értékeit a következőképpen kell értelmezni: ha pl. eddig Magyarországon 100 gazda termelt piacra paradicsomot, a belépés után CSAK 40 gazda (40.7%) reménykedhet közülük támogatásban, a többi szép lassan, vagy nagyon gyorsan tönkre fog menni, mi fogyasztók pedig egyre kevesebb és drágább paradicsomhoz fogunk jutni! Magyarország - mezőgazdasági adottsága szerint - elvileg alkalmas lenne 30 millió ember élelmezését biztosítani! Sajnos a lehetőségeinket, adottságainkat kihasználó gazdaságpolitika folyamatos hiánya egyre gyorsuló ütemben tette és teszi tönkre mezőgazdaságunkat és jellegzetes adottságainkat. Hallatlanul nagy mezőgazdasági kultúránk, tudásunk, mely generációról – generációra öröklődött, folyamatosan vész el! Lehet, hogy már azon a küszöbön is átléptünk, amikor e folyamat visszafordíthatatlan, hiszen a gyakorlati tapasztalat nem pótolható semmilyen iskolai végzettséggel e téren! Ha részletesen valaki megvizsgálja a magyar mezőgazdaság termelési eredményeit, megállapíthatja, hogy a rendszerváltás óta iszonyú gyorsasággal épült le benne minden. Csak néhány jellemző adatot emelek ki e folyamatból. Az élelmiszerfeldolgozás majdnem teljesen külföldi érdekeltségű, zömében globális cégek tulajdonába került. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy milyen jelentőséget tulajdonít a világ egy gazdag éléskamra-térségnek! A gyümölcsös területek az 1980-as évi 138 ezer hektárról 95 ezerre, a szőlős területek 168 ezerről 106 ezer hektárra zsugorodtak. Ha az állatállományt nézzük, akkor az 1970-es 1.9 millió szarvasmarhából 2000-re 805 ezer maradt, a sertésből 7.3 millióból 4.8 millió, a juhból 2.3 millióból 1.1 millió lett az ország állománya! Vágóállatból az 1985. évi 2.3 millió tonna 2000-re 1.4 millió tonnára zsugorodott! Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági aktív keresők száma az 1985 évi 1 184 000-ről 2000-re 404 ezerre, azóta 298 ezerre csökkent. 54

5. § Értelmező rendelkezések 20. mezőgazdasági üzem: az azonos céllal működtetett mezőgazdasági termelési tényezők (föld, mezőgazdasági felszerelés, egyéb vagyonelemek) szervezeti alapegysége, amely a gazdasági összetartozás révén gazdálkodási alapegység is; 2013. évi CXXII. tv. Mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról __________________________________________________________________________________ - 148 -


E mellett jelentősen megnehezedett a termelés körülménye. Egy példán keresztül érzékeltetem e leépítő folyamatot. A búza piaci értékesítési átlagára 1996-ban kilónként 23.9 Ft. volt. Az ezt követő években 21.6, 16.0, 20.1 Forint, majd 2000-ben 28.2 Ft-ra ugrott. Ugyanakkor egy hektár búza termelési költsége 56 ezer Forintról 101 ezer Forintra emelkedett 1996 és 2000 között. A bemutatott átlagosan évi 20%-os termelési költségnövekedés mellett a folyamatosan dráguló műtrágya felhasználása hatóanyagban számolva 315 kg-ról 132 kg-ra esett! Ez például a búza esetében az 1991-es 5190 kg-os hektáronkénti termésátlagot 3600 kg-ra módosította! EZ A TENDENCIA TOVÁBB FOLYTATÓDIK AKKOR IS, HA BELÉPÜNK AZ EU-BA! A KÜLÖNBSÉG AZ LESZ A MAI HELYZETHEZ KÉPEST, HOGY NEM LESZ ÖNÁLLÓ TÖRVÉNYALKOTÁSI LEHETŐSÉGÜNK E FOLYAMAT SZABÁLYOZÁSÁRA, HISZEN JOGALKOTÁSUNK 70-80%-A KIKERÜL A MAGYAR PARLAMENTBŐL! Nem folytatom tovább a részletekkel. Csupán az volt a célom, hogy adatokkal is alátámasztva érzékelhesse mindenki, hogy ilyen gazdasági, piaci körülmények között a földtulajdonosok zöme alig várja, hogy megszabaduljon a földjétől! Ez az egyén részéről érthető. De a politikai hatalom részéről nem! Ha ilyen állapotban a teljesen sikertelen KVÓTÁKAT eredménynek fogadnánk el, mi is a hazaárulás bűnébe esnénk! A kvótákat látva prognosztizálható a magyar tulajdonon alapuló mezőgazdaság gyors és teljes leépülése, majd megszűnése. A külföldi földfelvásárlások gyors lezajlása! A gyorsaság azért fog bekövetkezni, mert az uniós gazda, ha Magyarországon vesz földet, megkapja rá a 100%os otthoni támogatást! Milyen versenyelőnyt lehet ilyen helyzetben bemutatni a magyar gazdáknak?” Az EU-kvótákkal kapcsolatban három nagyon fontos körülményre kell a fentieken kívül felhívni a figyelmet: 1. A magyar termőföld 4 500 000 hektárról 3 487 792 hektárra csökken, ami azt jelenti, hogy 22,5 %-kal (1.012.208 hektárral) kevesebb termőterületet használhatunk mezőgazdasági termelésre az EU-ban, mint ami a lehetőségünk. 2. Az egészséges táplálkozást biztosító növények kvótája lett a legdrasztikusabban kevesebb az adottságainknál (durumbúza, rizs, paradicsom, tej, saját előállítású hús). Viszont a legtöbb kockázattal járó gyümölcs, az őszibarack és a körte kvótája magasabb az adottságunk szerintinél. Ugyanide tartozik, hogy a természetes takarmány adottságunk szerint előállítható mennyiségének csak 24,8 %-a támogatott! 3. Összefügg az EU-kvótákkal az élelmiszeripar helyzete, hiszen azok olyan szinten állapították meg a növények termesztését, az állatok tartását, amely a multinacionális élelmiszeripari üzemek és a multinacionális kereskedelem kapacitásának megfelel. Az 1990-es diktatúraváltás első és legfontosabb ténykedése a mezőgazdaság és az élelmiszeripar likvidálása volt. Ennek következtében – mintegy a kvóták előrehozott hatásaként – parlagon maradtak jelentős termőföld területek, a termelés nagyságrendekkel visszaesett a nyersanyag és az élelmiszeripari termékek vonatkozásában egyaránt. Az élelmiszeripari létesítmények „privatizálása” tulajdonképpen egyes élelmiszeripari ágak (olajipar, cukoripar) teljes megszűnését vagy lényeges visszafejlődését eredményezte, a hozzá kapcsolódó mezőgazdasági termeléssel együtt. Kimondhatjuk: ma nincs Magyarországnak élelmiszeripara. __________________________________________________________________________________ - 149 -


A Lisszaboni Szerződés mezőgazdasággal kapcsolatos legfontosabb intézkedései 1. A Lisszaboni Szerződés a mezőgazdaságot és halászatot is az EU és a tagállamok megosztott hatáskörű területeként határozta meg. (EUM 4. cikk) Ennek egyenelvűségből eredő következménye (lenne) az, hogy az EU-n belül esélyegyenlőség érvényesülne minden mezőgazdasági termelőre. Ennél fogva a tagdíjakból visszaosztott támogatásnak azonosnak kellene lennie minden tagállamban. Ezzel szemben a magyar mezőgazdasági termelő csak töredékét kapja annak a támogatásnak, ami egy régi tagállam mezőgazdasági termelőjét megilleti, sőt – előrehozva a Lisszaboni Szerződés EUM 107. cikkének alkalmazását – megtiltja a magyar államnak, hogy saját költségvetése terhére kiegyenlítse ezt az esélyegyenlőtlenséget. („Nagy kegyesen” annyit engedtek meg, hogy a támogatás összegét a régi tagállamok támogatási normájának 55 %-ára egészítse ki a magyar kormány.) Ez azt jelenti, hogy a támogatást töredékét kapó magyar mezőgazdasági termékek nem versenyképesek a jelenlegi tagországok termékeivel, viszont azok – természetesen alacsonyabb áron – eláraszthatják a magyar piacot, eladhatatlanná téve a „drága” hazai terméket. (EUM 34., 35. cikk) Ez a helyzet „legalizálódott” 2011-ben, amikor az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete „különleges végrehajtási hatásköröket” ruházott a Bizottságra, kivételes esetekben a Tanácsra. Ezek a hatáskörök magukban foglalják a mezőgazdaságot is, így gyakorlatilag a mezőgazdaság is „kizárólagos hatáskörbe került”. (Ld. I. rész 54. oldal) 2. Már a közös hatáskör is, de a kizárólagos hatáskör különösen ellentétben áll a Lisszaboni Szerződés EUM 37. cikkében megfogalmazottakkal, hiszen abban a következő szerepel: „az áruk beszerzési és értékesítési feltételeire vonatkozóan a tagállamok állampolgárai között ne álljon fenn megkülönböztetés.” Bár ez a cikk a „kereskedelmi jellegű állami monopóliumok kiigazításáról” rendelkezik, nem pedig a tőke szabad áramlásának kedvezményezettjeiről, a nemzetközi kereskedelmi monopóliumokról, amelyekre ez a kiigazítás nem vonatkozik. Különös jelentősége van ennek a cikknek, ha az állami tulajdon eszelős privatizálási hullámaira gondolunk! 3. A tagállamok különböző – a nemzeti értéket termelő – gazdasági feltételekkel rendelkeznek. A technikai jellegű feltételek kiegyenlíthetőek, a természeti feltételek sohasem. Azért, hogy egy tagállam nemzeti értékei ne tudjanak érvényesülni, „olvasztótégelybe” kell tenni az összes tagállamot (az „egyenlőbbek” külön érdekeinek érvényesítésével) és el kell tűntetni a természeti adottságokból származó előnyöket. A EUM 174. cikkben meghirdetett „társadalomi, gazdasági és területi kohézió” erre szolgál, amelynek anyagi fedezetét elsősorban a tagállamok tagdíjaiból, a „közössé” tett vámbevételekből és az áfa-bevételekből visszaosztja a kohézió elvének megfelelően a Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs Részlege és az Európai Beruházási Bank (EUM 175. cikk). 4. Ebből a „kohéziós” szemléletből következik az a megállapítás a Lisszaboni Szerződés EUM 38. cikkben, hogy „Az Unió közös mezőgazdasági és halászati politikát határoz meg és hajt végre.” Ezt legalizálja a mezőgazdaság 2011-es közös hatáskörbe vonása. Az EUM 38., 39., 40., 41., 42., 43. és 44. cikkek minden rendelkezése ezt a „közösnek” nevezett „kizárólagos” szemléletet tükrözi, a tagállamok egyéni sajátosságainak teljes mellőzésével. Ezért van különös jelentősége annak, hogy az EUM 38. cikke a termőföldet „tőke” részévé minősíti. __________________________________________________________________________________ - 150 -


Az EUM 43. a mennyiségi korlát tilalmát oldja fel a kohézió érdekében (amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek) és átszakosítással a biztosítékot a piac nélkül maradt termelőknek. Az EUM 44. ugyanezt teszi a „kiegyenlítő díjak” alkalmazásával a kohézió szellemében, a nemzeti piacnak saját érdekben tett ár és adó jellegű védőintézkedések tilalmával szemben.

__________________________________________________________________________________ - 151 -


d./ A mezőgazdaság és élelmiszeripar konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján 1. A konföderáció mezőgazdasággal és élelmiszeriparral kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 11., 99., 100., 104., 105., 107., 108., 109., 110. szakaszai tartalmazzák. 2. Az ágazat egyedi jellemzői A konföderatív ország mezőgazdasága és élelmiszeripara az, amely mindenekelőtt biztosítja az ország minden állampolgára számára az alapvető jogok jelentős részét, ezért kiemelt fontosságú a konföderatív ország gazdasági életében. [EKonf 109. (1)] Az iránymutató eredet követeztében a föderatív ország mezőgazdaságában csak olyan termesztési- és állattartási technológiát lehet alkalmazni, és ennek csak azokat az eredményeit (a terményeket és termékeket) lehet forgalmazni, amelyek az emberre és a természetes környezetére nem fejtenek ki károsító hatást. [EKonf 109. (3)] A konföderatív ország alapelve, hogy a mezőgazdasággal összefüggő birtoklási- (föld vonatkozásában) és tulajdonjogok az államalapító és államalkotó nemzet azokat a tagjait illessék meg (mindenekelőtt családi gazdaságok formájában), akik tevőlegesen részt vesznek a termékek előállításában. Ennek megfelelően egy birtokosnak termőáganként különböző mértékű, limitált termőterülete lehet. [EKonf 99. és 109. (4)] 3. A konföderáció iránymutató eredetének általános ember- és természetvédelmi szabálya [EKonf 108. (2), (3)] (3)

Az Európai Konföderáció tagországa mezőgazdaságában csak olyan termesztési- és állattartási technológiát lehet alkalmazni, és ennek csak azokat az eredményeit (a terményeket és termékeket) lehet forgalmazni, amelyek az emberre és a természetes környezetére nem fejtenek ki károsító hatást. (EKonf 109. §) 4. Összehangolt gazdasági rendszer [EKonf 108. (5)]

A konföderatív ország mezőgazdaságának és élelmiszeriparának alapjellemzője a koordináció mellett megvalósuló önállóság. [EKonf 109. (2) és 110. (1)] Ez azt jelenti, hogy az állam a területek és települések igényfelmérése, valamint a külföldi megrendelések alapján felajánlja minden termelőnek terményenként és termékenként azt a kontingenst, amelyre a konföderatív országnak szüksége van. Amennyiben a termelő elfogadja az állam ajánlatát, akkor a megállapodásban meghatározott (tényleges értéket kifejező) anyagi elismerésen kívül az állam biztosít - beruházási támogatást, - vetőmag-, szaporítóanyag és törzsállomány biztosítási támogatást, - hozzájárulást a természetes termeléshez szükséges talajerőutánpótlási és természet-, valamint emberi egészségbarát védőszerek, technológiák alkalmazásához. [EKonf 110. (2)]

__________________________________________________________________________________ - 152 -


Az élelmiszeripar alapvetően az alapanyag-ellátó területekhez kell, hogy kötődjék. A termelőeszközök főszabályként település-önkormányzati, kivételesen magántulajdonban vannak. Az élelmiszeriparral kapcsolatban is a koordinált életföltétel-kielégítésben történő részvétel a konföderatív ország érdeke, ezért az állam által felajánlott kontingens után, az anyagi elismerésen kívül az állam biztosít - beruházási- és - technológia-beszerzési támogatást. [EKonf 110. (3)]

__________________________________________________________________________________ - 153 -


e./ A mezőgazdaság és élelmiszeripar föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam A termőföld „mezőgazdasági termék” az EUM 38. cikke szerint, ezért bárki tulajdonolhatja és birtokolhatja.

Esélyegyenlőtlen termékértékesítés - „áru szabad áramlása” liberális alapelv, - tiltó rendelkezések, - kvótarendszer, - diszkriminatív támogatás, - külkereskedelmi korlátozás következtében.

Konföderatív államszövetség A termőföld és minden, ami a föld alatt és föld felett van, az államalapító és államalkotó nemzetek örök és elidegeníthetetlen tulajdona, amelyen birtokjogot csak az államalapító és államalkotó nemzetek tagjai birtokolhatnak. Az államalapító és államalkotó nemzetek tagjainak kizárólagos birtoklási joga a termőföld felett, valamint az alapvető élelmiszerek előállításában és forgalmazásában. Az igény és a lehetőség alapján - összehangolt belföldi termelés és felhasználás, - versenyképesség biztosítás a külföldi termékekkel szemben, - nemzetközi termelés- és értékesítés összehangolás

__________________________________________________________________________________ - 154 -

II. rész – Ipar

2.3 Ipar (könnyűipar, nehézipar, energiaipar) a./ Az ipar föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés Az ipar anyagi kincseink embert szolgáló átalakítása, vagy környezetromboló szakbarbarizmus? – Úgy használjuk, hogy megmaradjon, vagy úgy, hogy felégetjük a jövőt? b./ Válasz az iparra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért? Az EU „belső piaca” az ipar teljes kiszolgáltatottságát jelenti a multinacionális cégeknek, következetesen alkalmazva a négy liberális alapelvet (a tőke-, az áru-, a szolgáltatás- és a munkaerő szabad áramlása). [EUM 38. és 106. cikk]

Mit? Az alapvető életfeltételeket biztosító (energia- és nehézipar) visszaállamosítása. Az ipar az önellátási rendszer része.

Hogyan? Az ipar alapvető feladata, hogy biztosítsa az állampolgárok életföltételeinek eszköz részét. [EKonf 111. § (1)]

A négy liberális alapelv hatása a nemzeti iparra „A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.” (EUM 26. cikk) ● A tőke szabad áramlása érvényesülésével a nemzeti ipar a multinacionális cégek kiszolgálójává és ezzel kiszolgáltatottjává válik. ● Az áru és a szolgáltatás szabad áramlásával a föderatív szövetségi államban élő ország a kínálat-monopólium kiszolgáltatottjává válik. ● A személyek szabad áramlása (letelepedés szabadsága) az egyenlőtlen feltételek következtében gazdasági emigrációba kényszeríti az embereket, ezzel terelve a gyökértelenség felé az államalapító és államalkotó nemzeteket. Azt, hogy az EU négy liberális alapelv mennyire a multinacionális cégek (ipari is) monopóliumát erősíti, és azt, hogy az EU tulajdonképpen mennyire a kiszolgálója annak a háttérhatalomnak, amely a multinacionális cégekkel szoros kapcsolatban van, nem lehet jobban jellemezni, mint a EUM 106. cikk (2) bekezdésével: „…a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását.”.

__________________________________________________________________________________ - 155 -

II. rész – Ipar

c./ Az ipar föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján A Lisszaboni Szerződés iparra vonatkozó rendelkezéseit az EUM 6., 34., 35., 36., 57., 96., 106., 107., 162., 163., 164., 173. és 179. cikkei tartalmazzák. Mint azt az elmúlt 14 év gyakorlata bizonyította, a globalizáció azt jelenti, hogy az ipar – éppúgy, mint a gazdaság minden ága - teljes egészében a multinacionális cégek tulajdonába, illetve kiszolgálói körébe kerül, vagyis a nemzet gyarapodását elősegítő nemzeti ipar nincs. Az EU „belső piaca” az ipar teljes kiszolgáltatottságát jelenti a multinacionális cégeknek, következetesen alkalmazva a négy liberális alapelvet (a tőke-, az áru-, a szolgáltatás- és a munkaerő szabad áramlása). Alaprendelkezésnek tekinthető az áru és a szolgáltatás szabad áramlását biztosító EUM 34., 35. cikk, amely a következők szerint rendelkezik: „A tagállamok között tilos minden behozatalra (34.) kivitelre (35.) vonatkozó mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.” Ez a rendelkezés a 2004. után taggá vált országok nemzeti iparának tevékenységet teljesen gúzsba köti, mivel az államalapító és államalkotó nemzetek tagjai tulajdonában lévő cégek lényegesen rosszabb technológiai feltételek között működnek, mint a többi EU- tagországban lévő vetélytársaik. Az eltérő feltételek következtében nincsenek versenyhelyzetben. A Lisszaboni Szerződés EUM 107. cikke viszont megtiltja, hogy egy tagország saját termékeit állami támogatással versenyképessé tegye. Az EU bürokrácia az ipari tevékenység folytatását olyan feltételek meglétéhez köti, amely a vállalkozó számára jelentős egyszeri beruházási költséget jelent, a vállalkozás fenntartásának pedig megnövekednek a rendszeres improduktív kiadásai. A „nemzeti ipar”-nak nevezett korcs a multinacionális cégek részére történő beszállítói tevékenységek végzésére szűkült. Ennek az a következménye, hogy alkalmazkodnia kell az „uniós normákhoz”, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy „EU-támogatást” pályázhat meg (a benyújtott és elfogadott pályázatok közötti jelentős a különbség). Pályázat elutasítása, vagy pályázat be nem nyújtása esetén – ha megfelelő önrésszel rendelkezik a vállalkozó – hitelt kényszerül felvenni. A pályázattal vagy hitellel elért uniós normák teljesítése azonban nem jelenti azt, hogy a vállalkozó tevékenységére a hitel törlesztésének teljes idejére szüksége van a „belső piacnak”. A tőke szabad áramlása ugyanis lehetővé teszi azt, hogy a beszállítást igénylő multinacionális cégek kénye-kedve szerint változzék a beszállítói tevékenység iránti igény. Magyarul: ha a multinacionális cég olcsóbb (vagy valami egyéb ok miatt kedvezőbb) beszállítót talál, akkor felbontja a szerződést. Ugyanez a helyzet akkor is, ha megszünteti annak a terméknek a gyártását, amelyhez a beszállító tevékenységét igénybe veszi.

__________________________________________________________________________________ - 156 -

II. rész – Ipar

d./ Az ipar konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján 1. A konföderáció iparral kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 11., 104., 105., 107., 108., 111., 112., 113., 114. szakaszai tartalmazzák. 2. Az ágazat egyedi jellemzői Az ipar alapvető feladata, hogy biztosítsa az ország állampolgárai életfeltételeinek eszköz részét. [EKonf 111. § (1)] - Az alapvető emberi jogok biztosítását szolgáló termékek előállítása Az alapvető emberi jogok biztosítását szolgáló, az Európai Konföderáció tagországában előállítható ipari termékek kiemelt fontosságú (stratégiai jelentőségűek) a tagország gazdasági életében, ezért termelése kizárólag az összehangolt gazdasági rendszerben történhet. [EKonf 112. § (1)] - A kiegészítő emberi jogok biztosítását szolgáló termékek előállítása A személyes használatú termékek és a családi használatú beruházások fedezete az egyéni elismerés mértéke (jövedelem). [EKonf 113. § (1)] Mindenkinek joga van az összehangolt gazdasági rendszeren kívül végezni kiegészítő emberi jogok biztosítását szolgáló ipari tevékenységét. Ebben az esetben önmagának kell gondoskodnia a termék, vagy termény előállításának feltételeiről és értékesítéséről. [EKonf 113. § (3)] - Energiaipar Az Európai Konföderáció tagországában az energiaipar a hagyományos értékrend szerint az egyetemes közösség tagjainak örök és elidegeníthetetlen tulajdonában és a települési önkormányzatok birtokában van. [EKonf 114. § (1)] Az Európai Konföderáció megalakulását követő a./ egy éven belül elkészíti a tagországok energiagazdálkodásának megvalósítási tervet, amely alapján b./ négy éven belül elvégzi az átalakítást, amelyhez új energiaszolgáltató rendszert vesz figyelembe (elsősorban alternatív energiaforrásokat). c./ Az átalakítás fő szempontjai: természetbarát, helyi energiatermelő berendezések új energiaforrások rendszerbe állításával, a tagországok Önellátó Rendszerének részeként. [EKonf 114. § (3)] 3. A konföderáció iránymutató eredetének általános ember- és természetvédelmi szabálya [EKonf 108. (2), (3)] Az Európai Konföderáció tagországában a./ az ipari termék gyártásának módja (technológiája), a gyártáskor felhasznált anyagok, valamint a keletkező hulladékok nem károsíthatják sem az emberek egészségét, sem a természetet; __________________________________________________________________________________ - 157 -

II. rész – Ipar

b./ olyan ipari termék forgalomba hozása, vagy olyan csomagolási mód (technológia) és csomagolóanyag használata tilos, amely az ember lelki-, szellemi és anyagi életét veszélyezteti, vagy a természetet károsítja. [EKonf 111. § (2)] 4. Összehangolt gazdasági rendszer [EKonf 108. (5)] - Az alapvető emberi jogok biztosítását szolgáló termékek előállítása Az Európai Konföderáció tagországa a települések igényfelmérése, valamint az Európai Konföderáció összehangolása alapján felajánlja minden ipari tevékenységet folytató állampolgárnak termékenként azt a mennyiséget (kontingenst), amelyre a tagországnak szüksége, az előállítónak lehetősége van. Amennyiben az előállító elfogadja az ajánlatot, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül a tagország biztosít számára = beruházási támogatást, = alap- és félkészanyag beszerzés összehangolását. [EKonf 112. § (2)] - A kiegészítő emberi jogok biztosítását szolgáló termékek előállítása Az Európai Konföderáció tagországa a települések igényfelmérése, valamint az Európai Konföderáció összehangolása alapján felajánlja minden ipari tevékenységet folytató állampolgárnak termékenként azt a mennyiséget (kontingenst), amelyre a tagországnak szüksége, az előállítónak lehetősége van. Amennyiben az előállító elfogadja az ajánlatot, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül a tagország biztosít számára = beruházási támogatást, = alap- és félkészanyag beszerzés összehangolását. [EKonf 113. § (2)]

__________________________________________________________________________________ - 158 -

II. rész – Ipar

e./ Az ipar föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam Konföderatív államszövetség Az ipari tevékenység célja Életfeltételek eszközeinek profitcentrikus Anyagi kincseink embert szolgáló biztosítása a keresletet környezet- és átalakítása az ember és a környezet emberromboló szakbarbarizmussal, a jövő károsítása nélkül. felélésével előállított termékek kínálatával manipulálva. Termelőeszközök tulajdon- és birtokviszonya: A tőke szabad áramlása miatt döntően idegen Ami az államalapító és államalkotó tulajdon („működő tőke”) és az idegen nemzetek földjén, földje alatt és földje felett birtoklás a jellemző van, az államalapító és államalkotó nemzetek örök és elidegeníthetetlen tulajdona, amin birtoklási jogot is csak a az államalapító és államalkotó nemzetek tagjai szerezhetnek. A nemzeti termék versenyképessége A megkülönböztető támogatási rendszer miatt Az önellátási rendszer következtében a a föderatív ország termékei kirekesztettek a nemzeti termék a hazai ellátás alapja. hazai piacról is. A versenyképességet befolyásoló tényezők: - Termékek EU-s és állami „támogatása” A nemzeti termékek minden idegen termékkel szemben elsőbbséget élveznek. töredéke a 2004-ben csatlakozott tagállamokban az az előtti tagállamokban Az önellátás következtében értékazonos alkalmazottnak. cserealap a nemzeti termék. (Ez a valódi - Kiegészítő állami támogatás tilalma. „szabad piac”!) - Idegen termék behozatali korlátozásának tilalma. - Vámunió. (Védővám tilalma) - Egységes adórendszer. - Pályázati rendszer: az EU (közös) érdek és nem a nemzeti érdek határozza meg a támogatott területet (a lehetséges támogatás elérése így is csak 50-70 %)

__________________________________________________________________________________ - 159 -

II. rész – Szolgáltatás

2.4 Szolgáltatás (közellátó és szociális szolgáltatás) a./ A szolgáltatás föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés A szolgáltatás életfeltételeinket biztosítja, vagy csupán átverés-show-kal ránk erőszakolt, önpusztító majmolás? b./ Válasz a szolgáltatásra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért?

Mit?

Hogyan?

Az EU állampolgárainak „közös érdek” néven megfogalmazott kiszolgáltatottsága a multinacionális szolgáltató cégek érdekeinek, különösen az életfeltételek biztosítása terén (pl. elektromos energiaellátás, gázszolgáltatás) okoz mérhetetlen károkat. [EUM 38. és 106. cikk]

Az alapvető életfeltételeket biztosító (energia- és gázszolgáltatás) visszaállamosítása. A szolgáltatás az önellátási rendszer része.

A kommunális és szociális szolgáltatást a települési önkormányzatok tulajdonában lévő szervezetek végzik.

A négy liberális alapelv hatása a nemzeti szolgáltatásokra „A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.” (EUM 26. cikk) ● A tőke szabad áramlása érvényesülésével a nemzeti igényeket kielégítő szolgáltatások a multinacionális cégek kiszolgálójává és ezzel kiszolgáltatottjává válik. ● Az áru és a szolgáltatás szabad áramlásával a föderatív szövetségi államban élő ország a kínálat-monopólium kiszolgáltatottjává válik. ● A személyek szabad áramlása (letelepedés szabadsága) az egyenlőtlen feltételek következtében gazdasági emigrációba kényszeríti az embereket, ezzel terelve a gyökértelenség felé az államalapító és államalkotó nemzeteket. Azt, hogy az EU négy liberális alapelv mennyire a multinacionális cégek (szolgáltatás is) monopóliumát erősíti, és azt, hogy az EU tulajdonképpen mennyire a kiszolgálója annak a háttérhatalomnak, amely a multinacionális cégekkel szoros kapcsolatban van, nem lehet jobban jellemezni, mint EUM 106. cikk (2) bekezdésével: „…a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását.”.

__________________________________________________________________________________ - 160 -


c./ A szolgáltatás föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján A Lisszaboni Szerződés szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseit az EUM 14., 20., 26., 27., 45., 46., 47., 48., 56., 57., 59., 60., 61., 62., 106. és 107. cikkei tartalmazzák. Az EU állampolgárainak „közös érdek” néven megfogalmazott kiszolgáltatottsága a multinacionális szolgáltató cégek érdekeinek [EUM 20., 26. és 27. cikkek], különösen az életfeltételek biztosítása terén (pl. elektromos energiaellátás, gázszolgáltatás) okoz mérhetetlen károkat. Így a Lisszaboni Szerződésben megfogalmazottak megvalósításának nincsenek meg a reális feltételei, ismét bizonyítva, hogy a jogok az azok gyakorlását biztosító feltételek nélkül üres és teljesülhetetlen feltételek maradnak. Ennek ismeretében kell értelmezni az EUM 14. cikkben meghatározott európai törvény jelentőségét. Az EUM 107. cikk (1) bekezdésében leírt tilalom azt eredményezi minden szolgáltató tevékenységgel kapcsolatban, mint a gazdaság egyéb területein is, hogy a multinacionális cégek monopóliuma biztosított legyen azzal, hogy a hazai vállalkozók esélyegyenlősége állami támogatással ne valósulhasson meg. Az EUM 45., 46. és 47., és 48. cikkek által adott „munkavállalói szabadság” a szolgáltató szakmában dolgozóknak tehát azt jelenti, hogy ha szakmájukat gyakorolni akarják, akkor rákényszerüljenek a multinacionális cégek kiszolgáltatottjává válni olyan módon is, hogy még lakóhelyük, vagy országuk elhagyására is kényszeríthetők legyenek. Az EUM 56., 57., 58., 59., 60. 61. és 62. cikkek két jelentős elemet tartalmaznak: 1. Ha egy 2004. előtti EU-tagállam állampolgárának szolgáltatói vállalkozása van, akkor az – a már meglévő EU-szabványnak megfelelő feltételek miatt – maradjon esélyfölényben azzal a 2004. után EU-tagállammá lett ország állampolgárával szemben, akinek a feltételek megteremtése „EU-harmonizációs” kötelezettsége. Ha az így hátrányos helyzetbe kényszerült vállalkozó versenyképessé akar válni, akkor kényszerüljön besétálni a hitelcsapdába, a piac változásai miatt kockáztatva nemcsak vállalkozását, hanem egyéni egzisztenciális és anyagi biztonságát is. 2. A pénzügyi szolgáltatások liberalizációja „helybe hozza” a hitelcsapdát és egyben azt is biztosítja, hogy a pénzintézet multinacionális tulajdonosai szerezzék meg a megfelelő piaci manipuláció eredményeként a szolgáltatói kapacitást.

__________________________________________________________________________________ - 161 -


d./ A szolgáltatás konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján 1. A konföderáció szolgáltatással kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 11., 100., 104., 105., 107., 108., 112., 114. és 115. szakasza tartalmazza. 2. Az ágazat egyedi jellemzői - Az alapvető emberi jogok biztosítását szolgáló termékek előállítása A kommunális és szociális szolgáltatások kivételével a lakossági szolgáltatásokat a magántulajdonon alapuló kisipar végzi, mire az összehangolt ipari termelésre vonatkozó szabályok vonatkoznak: Az Európai Konföderáció tagországa a települések igényfelmérése, valamint az Európai Konföderáció összehangolása alapján felajánlja minden ipari tevékenységet folytató állampolgárnak termékenként azt a mennyiséget (kontingenst), amelyre a tagországnak szüksége, az előállítónak lehetősége van. Amennyiben az előállító elfogadja az ajánlatot, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül a tagország biztosít számára = beruházási támogatást, = alap- és félkészanyag beszerzés összehangolását. [EKonf 112. (2)] - Energiaszolgáltatás A konföderatív ország alapelve az energia felhasználásával kapcsolatban: a lakossági hő- és villamos energia ellátást – személyekre megállapított kontingensig – állampolgári jogon, tehát térítésmentesen kell biztosítani. A nem lakossági, illetve a kontingensen felüli lakossági felhasználású elektromos- és hőenergia ára tartalmazza az energiahálózat üzemeltetési költségét is. A kőolajszármazékból nyert energiára két árat kell megállapítani: az alapvető életföltételek biztosítására az egyiket, az egyéb tevékenységekre a másikat. Az alapvető életföltételeket biztosító tevékenységek (egészségügy, élelmiszerek termelése, közbiztonság, élet- és vagyonvédelem, nemzeti értékek védelme) részére megállapított ár nem tartalmaz infrastruktúra fenntartási költséget, míg az ezen kívüli eső tevékenységek felhasználására kialakított ár tartalmaz. Ezt az alapelvet a konföderatív ország az energiaszektor állami tulajdonba vonásával hajtja végre. Állami feladat a szükséges erőművek beruházási költségének biztosítása. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi energiaellátó rendszert meg kell újítani, mert a rossz hatékonyságú, továbbá természetromboló- és veszélyeztető (atom-, víz- és ásványi anyag átalakítás), a konföderatív ország egy éven belül elkészíti az ország energiagazdálkodásának megvalósítási tervét, amelyhez új energiaszolgáltató rendszert vesz figyelembe elsősorban (alternatív energiaforrások). Az átalakítás fő szempontjai: természetbarát, lehetőleg helyi energiatermelő berendezések új energiaforrások rendszerbe állításával (a Települési Önellátó Rendszer részeként). A konföderatív ország meg fogja valósítani az új elektromos- és hőenergia ellátó helyi erőmű üzembe állítását. A telepítés sorrendjét a település Gazdasági Összehangoláson keresztül bonyolított forgalmának egy főre eső része határozza meg. __________________________________________________________________________________ - 162 -


A konföderatív ország támogatja azokat a kutatásokat, amelyek az energiarendszer átalakításának főbb szempontjait kielégítik. Ezeket az alapelveket a következők szerint szabályozza az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet: Az állampolgárok hő- és villamos energia ellátást – személyekre megállapított mennyiségig (kontingensig) – állampolgári jogon, tehát térítésmentesen kell biztosítani. [EKonf 114. (5)] A nem lakossági, illetve az állampolgárok számára megállapított mennyiségen felüli lakossági felhasználású elektromos- és hőenergia ára tartalmazza az előállítási költségen felül az energiahálózat üzemeltetési költségét is; [EKonf 114. (6)] A kőolajszármazékból nyert energiára két árat kell megállapítani: a./ Az alapvető életfeltételeket biztosító tevékenységek (egészségügy, élelmiszerek termelése és feldolgozása, közbiztonság, élet- és vagyonvédelem, nemzeti értékek védelme, szállítás) részére megállapított ár nem tartalmaz, míg b./ az ezen kívüli eső tevékenységek felhasználására kialakított ár tartalmaz forgalmazási és járulékos (infrastruktúra) költséget [EKonf 114. (7)] 3. A konföderáció iránymutató eredetének általános ember- és természetvédelmi szabálya [EKonf 108. (2), (3)] A távközléssel kapcsolatban az általános alapelv két elemét külön-külön is kell értelmezni. Az első elem szerint csak olyan eszközöket lehet alkalmazni, amelyek sugárzással, vagy egyéb módon nem károsítják a Világmindenség anyagi részét, vagyis nem veszélyesek sem az ember testére, sem az élő- és élettelen környezetre. A másik elem a hagyományos távközlési rendszerek (rádió, tv) mellett vonatkozik az Internetre is, amelyet a „Világ szellemi szemétdombja” jelenlegi szintjéről a „Világ szellemi kincsestára’” szintjére kell emelni. A konföderatív ország kialakítja azt a távközlési hálózatot, amely az általános alapelvnek megfelelően az embert szolgáló „informatikai társadalom” kialakításának az alapja lesz, és hatalomra jutását követően fog teljessé válni. Az Európai Konföderáció tagországában a./ a szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenységhez alkalmazott módszer (technológia) és tevékenységhez felhasznált anyagok nem károsíthatják sem a szolgáltatást végzők egészségét, sem a természetet; b./ a tevékenységgel kapcsolatos hulladékok, valamint a szolgáltatás igénybevételének következményei az ember lelki-, szellemi és anyagi életét nem veszélyeztethetik, és a természetet nem károsíthatják. [EKonf 115. (1)] 4. Összehangolt gazdasági rendszer [EKonf 108. (5)]

__________________________________________________________________________________ - 163 -


e./ A szolgáltatás föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam Konföderatív államszövetség A szolgáltatás célja Életfeltételek profitcentrikus biztosítása a Az igény szerinti életfeltételek biztosítása, a keresletet átverés-show-kal erőszakolt, lehetőségek szerint, a kötelezettségek és önpusztító majmolással manipulálva. jogok összhangjában. Termelőeszközök tulajdon- és birtokviszonya: A tőke szabad áramlása miatt döntően idegen Ami az ország földjén, földje alatt és földje tulajdon („működő tőke”) és az idegen felett van, az államalapító és államalkotó birtoklás a jellemző nemzetek örök és elidegeníthetetlen tulajdona, amin birtoklási jogot kizárólag az államalapító és államalkotó nemzetek tagjai szerezhetnek. A nemzeti termék versenyképessége A megkülönböztető támogatási rendszer miatt Az önellátási rendszer következtében a kirekesztett a hazai piacról is. nemzeti termék a hazai ellátás alapja. A versenyképességet befolyásoló tényezők: A nemzeti termékek minden idegen - Kiegészítő állami támogatás tilalma. termékkel szemben elsőbbséget élveznek. - Idegen termék behozatali korlátozásának Az önellátás következtében értékazonos tilalma. cserealap a nemzeti termék. (Ez a valódi - Vámunió. (Védővám tilalma) - Egységes adórendszer. „szabad piac”!) - Pályázati rendszer: az EU (közös) érdek és nem a nemzeti érdek határozza meg a támogatott területet (a lehetséges támogatás elérése így is csak 50-70 %)

__________________________________________________________________________________ - 164 -

II. rész – Idegenforgalom

3.6 Idegenforgalom a./ Az idegenforgalom föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés Az idegenforgalom az ember harmóniáját teljessé tevő mintaadás, vagy haszonszerző szemfényvesztés? b./ Válasz az idegenforgalomra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért? Az EUM 195. cikk az idegenforgalmat is a „közös” ügyek körébe vonja és kötelezően végrehajtandó törvénnyel vagy kerettörvénnyel „egészíti ki” az egyes országok törvényeit, ha azok saját érdeket képviselve nem harmonizálnak az EU törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseivel.

Mit? Az idegenforgalmat kultúraközvetítő feladatára kell visszaállítani.

Hogyan? A sajátos nemzeti vendéglátási hagyományok érvényesítésével.

A négy liberális alapelv hatása a nemzeti idegenforgalomra ● A tőke szabad áramlása érvényesülésével a nemzet idegenforgalma a multinacionális cégek kiszolgálójává és ezzel kiszolgáltatottjává válik. ● Az áru és a szolgáltatás szabad áramlásával a föderatív szövetségi államban élő ország a kínálat-monopólium kiszolgáltatottjává válik. ● A személyek szabad áramlása (letelepedés szabadsága) az egyenlőtlen feltételek következtében gazdasági emigrációba kényszeríti az embereket, ezzel terelve a gyökértelenség felé az államalapító és államalkotó nemzeteket. „A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.” (EUM 26. cikk) Azt, hogy az EU négy liberális alapelv mennyire a multinacionális cégek (idegenforgalom is) monopóliumát erősíti, és azt, hogy az EU tulajdonképpen mennyire a kiszolgálója annak a háttérhatalomnak, amely a multinacionális cégekkel szoros kapcsolatban van, nem lehet jobban jellemezni, mint az EUM 106. cikk (2) bekezdésével: „…a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását.”.

__________________________________________________________________________________ - 165 -


c./ Az idegenforgalom föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján A Lisszaboni Szerződés idegenforgalomra vonatkozó rendelkezéseit az EUM 6., 195 cikkei tartalmazzák. A EUM 6. cikke „a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések” hatáskört határozza meg az idegenforgalommal, és az EUM 195. cikke kötelezően végrehajtandó törvénnyel vagy kerettörvénnyel „egészíti ki” az egyes országok törvényeit, ha azok saját érdeket képviselve nem harmonizálnak más tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseivel. Ugyanakkor „az uniós idegenforgalmi vállalkozások versenyképességének elősegítését” - vagyis az idegenforgalmi multinacionális cégek támogatását - tűzi ki „kiegészítő” tevékenysége feladatául. A Lisszaboni Szerződés szerinti idegenforgalom célja nem az, hogy a különböző országok állampolgárai megismerjék egymás hazáját, kultúráját, hanem kizárólag üzleti oldalról végez szabályozást. Nem az idegenforgalom emberi vonatkozásait támogatja, mert „a harmadik országok”-ban történő vendégeskedés, vagy a „harmadik országok” állampolgárai vendégül látása olyan kapcsolat-teremtő tevékenység, amely a „közös érdek”-kel vagy a kohézióval ellentétes. Ennek – véleményem szerint – két oka van: 1. Az utaztatás, a szállodai szolgáltatás azoknak a multinacionális cégeknek a szinte kizárólagos tulajdonában vagy érdekeltségében van, amelyek sajátos üzletpolitikája nem tűri meg a „nyilvános külső szabályozást”, még akkor sem, ha ezt ténylegesen ő maga teszi. Ebben az esetben ugyanis olyan ellenőrzést tenne lehetővé az EU-bürokrácia számára, amelyen keresztül – akár közvetlenül, akár közvetve – olyan tevékenységek kerülnének nyilvánosságra, amelyek nem egyeztethetőek össze az EU hivatalos alapelveivel. Köztudott, hogy az olaj, a fegyver mellett a kábítószer és a prostitúció a legnagyobb nyereséget hozó „ágazat”. Ezeknek az üzleti haszon mellett jelentős szerepük van az erkölcsi értékek devalválásában, a „fellazításban”, vagyis a diktatórikus hatalom fenntartásának nélkülözhetetlen eszközei. Ezért kell a Lisszaboni Szerződésben kihangsúlyozni, hogy a kisegítő szabályozás célja az, hogy „előmozdítsa a tagállamok együttműködését, különös tekintettel a bevált gyakorlatok cseréjére”. A „bevált gyakorlat” pedig egyértelmű: a multinacionális szállodaláncok profitjának minél nagyobb növelése, bármilyen eszközök felhasználásával. 2. A „civilizált” emberek részéről egyre nagyobb az érdeklődés a „természetes” élet iránt, amit a „falusi turizmus” elégít ki. Ez összefügg azzal az anyagi érdeken túlmutató ténnyel is, ami a jelenlegi EU-tagországok lakói jelentős részének globalizációtól való elfordulásában mutatkozik meg (az EUbarométer szerint 52 % kilépne az EU-ból). Ez viszont ellentétes a regionalitás, a „kohézió” elvével, amely a gyökerekből eredő kötöttségtől akarja „megszabadítani” az embereket.

__________________________________________________________________________________ - 166 -


d./ Az idegenforgalom konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján 1. A konföderáció idegenforgalommal kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 11., 104., 105., 107., 108. és 116. szakaszai tartalmazzák. 2. Az ágazat egyedi jellemzői Politikailag eszköze annak, hogy a nemzeti küldetés beteljesedjen, vagyis a szerves egységként működő állam megismerésével mintát szolgáltassunk az egész emberiségnek. Gazdaságilag hozzájárul a nemzet állampolgárok életföltételeinek biztosításához. A szállodák önkormányzati, míg az éttermek, panziók és magánházakban biztosított vendéglátóhelyek magántulajdonban vannak. Az állam koordinálja a belföldi és külföldi igényfölmérés alapján az önkormányzati tulajdonú vendéglátóhelyek forgalmát. Ugyanezt felajánlja az idegenforgalomban résztvevő magánvállalkozóknak a létesítmények kihasználásának koordinálását. A koordinációban részt vevő vendéglátóhelyek létesítéséhez és működtetéséhez a konföderatív ország biztosítja a szükséges feltételeket. Ezeket az alapelveket a következők szerint szabályozza az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet: (1) Az idegenforgalomnak az Európai Konföderáció minden tagországa politikai és gazdasági életében kiemelt jelentősége van. (2) Az idegenforgalom eszköze annak, hogy a szerves egységként működő Európai Konföderáció mintául szolgáljon az egész emberiségnek. (3) Gazdaságilag hozzájárul a tagország állampolgárai életfeltételeinek biztosításához. (4) Az idegenforgalomban alkalmazott tulajdonformák: a./ A szállodák önkormányzati, míg b./ az éttermek, panziók és magánházakban magántulajdonban vannak.

biztosított

vendéglátóhelyek

(6) Mindenkinek joga van az összehangolt gazdasági rendszeren kívül végezni a (4) bekezdés b./ pontjában meghatározott idegenforgalmi tevékenységét. Ebben az esetben önmagának kell gondoskodnia az idegenforgalmi tevékenység feltételeiről és értékesítéséről. (EKonf 116.) 3. A konföderáció iránymutató eredetének általános ember- és természetvédelmi szabálya [EKonf 108. (2), (3)] 4. Összehangolt gazdasági rendszer [EKonf 108. (5)] Az Európai Konföderáció tagországa gazdaság összehangolási rendszerében a belföldi és külföldi igényfölmérés alapján összehangolja az önkormányzati tulajdonú __________________________________________________________________________________ - 167 -


vendéglátóhelyek forgalmát. Ugyanezt felajánlja az idegenforgalomban résztvevő magánvállalkozóknak is. Az összehangolásban részt vevő vendéglátóhelyek számára a személyi elismerésen kívül a tagország a./ beruházási támogatást vagy hitelt nyújt, illetve b./ mezőgazdasági és élelmiszeripari termék beszerzésének, valamint c./ a létesítmények kihasználásának összehangolását végzi. [EKonf 116. (5)]

__________________________________________________________________________________ - 168 -


e./ Az idegenforgalom föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam Konföderatív államszövetség Az idegenforgalom célja: Haszonszerző szemfényvesztés, erkölcs- és Az ember harmóniáját teljessé tevő egészségromboló kiegészítő szolgáltatásokkal mintaadás a Magyar Küldetés szerint. manipulálva a keresletet. Termelőeszközök tulajdon- és birtokviszonya: A tőke szabad áramlása miatt döntően idegen Ami az ország földjén, földje alatt és földje tulajdon („működő tőke”) és az idegen felett van, az államalapító és államalkotó birtoklás a jellemző nemzetek örök és elidegeníthetetlen tulajdona, amin birtoklási jogot kizárólag az államalapító és államalkotó nemzetek tagjai szerezhetnek. A nemzeti termék versenyképessége A megkülönböztető támogatási rendszer miatt Az önellátási rendszer következtében a kirekesztett a hazai piacról is. nemzeti termék a hazai ellátás alapja. A versenyképességet befolyásoló tényezők: - Termékek EU-s és állami „támogatása” A nemzeti termékek minden idegen töredéke az eredeti tagállamokban termékkel szemben elsőbbséget élveznek. alkalmazottnak. Az önellátás következtében értékazonos - Kiegészítő állami támogatás tilalma. cserealap a nemzeti termék. (Ez a valódi „szabad piac”!) - Idegen termék és szolgáltatás behozatali korlátozásának tilalma. - Vámunió. (Védővám tilalma) - Egységes adórendszer. - Pályázati rendszer: az EU (közös) érdek és nem a nemzeti érdek határozza meg a támogatott területet (a lehetséges támogatás elérése így is csak 50-70 %)

__________________________________________________________________________________ - 169 -

II. rész – Kereskedelem

2.6 Kereskedelem (belkereskedelem, külkereskedelem) a./ A kereskedelem föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés A kereskedelem az emberi munka eredményének kölcsönös hasznosítása, vagy kupecek nyereségének növelése? b./ Válasz a kereskedelemre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért? A tagállam egyetlen nemzeti kereskedője sem köthet üzletet önállóan olyan partnerével, amelynek székhelye nem EU-tag ország és az EU nem engedélyezi (EUM 64. cikk (2) bekezdés)

Mit? A nemzeti értékek nemzeti érdeket szolgálnak.

Hogyan? A lehetőségek szerinti termékeket, terményeket, szolgáltatásokat eljuttatni az igény szerinti személyhez, társadalmi csoporthoz.

A négy liberális alapelv hatása a nemzeti kereskedelemre ● A tőke szabad áramlása érvényesülésével a nemzeti kereskedelem a multinacionális cégek kiszolgálójává és ezzel kiszolgáltatottjává válik. ● Az áru és a szolgáltatás szabad áramlásával a föderatív szövetségi államban élő ország a kínálat-monopólium kiszolgáltatottjává válik. ● A személyek szabad áramlása (letelepedés szabadsága) az egyenlőtlen feltételek következtében gazdasági emigrációba kényszeríti az embereket, ezzel terelve a gyökértelenség felé az államalapító és államalkotó nemzeteket. „A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.” [EUM 26. cikk] Azt, hogy az EU négy liberális alapelv mennyire a multinacionális cégek (kereskedelem is) monopóliumát erősíti, és azt, hogy az EU tulajdonképpen mennyire a kiszolgálója annak a háttérhatalomnak, amely a multinacionális cégekkel szoros kapcsolatban van, nem lehet jobban jellemezni, mint az EUM 106. cikk (2) bekezdésével: „…a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását.”.

__________________________________________________________________________________ - 170 -


c./ A kereskedelem föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján A Lisszaboni Szerződés kereskedelemre vonatkozó rendelkezéseit az EUM 3., 26., 27., 28., 34., 35., 36., 37., 64., 101., 102., 107. és 207. cikkek tartalmazzák. Az EU „belső piaca” a kereskedelem teljes kiszolgáltatottságát jelenti a multinacionális cégeknek, következetesen alkalmazva a négy liberális alapelvet (a tőke-, az áru-, a szolgáltatás- és a munkaerő szabad áramlása). A „belső piac” kialakítása (EUM 26., 27. cikk) ugyancsak a multinacionális cégek érdekét szolgálja, éppúgy, mint az EU „kizárólagos hatásköre” a „közös kereskedelempolitikára” (EUM 39). A nemzeti érdekérvényesítés kizárását jelenti a vámunió [EUM 3. cikk (1) bekezdés], amely megtilt minden olyan rendelkezést, amely a nemzeti áruk védelmét jelenti [EUM 28. cikk (1) bekezdés]. A „harmadik (EU-n kívüli) országokkal” történő kereskedelem a „közös kereskedelempolitika” része [EUM 28. cikk (2) bekezdés] része, tehát Magyarország egyetlen nemzeti kereskedője sem köthet üzletet önállóan olyan partnerével, amelynek székhelye nem EU-tag ország [EUM 64. cikk (2) bekezdés]. Magyarország mezőgazdasági és ipari termelői alacsonyabb szintű termelési feltételekkel rendelkeznek, mint az EU jelenlegi tagországaiban működő és hasonló tevékenységet folytató vállalkozások, a hátrány megszüntetésének módja a hitelcsapdába terelés. A mezőgazdasági termelés a kvótarendszer korlátozása és a negatív diszkriminációval elfogadott támogatási rendszer miatt árban is esélyegyenlőtlen [EUM 107. cikk (1) bekezdés] helyzetben van az EU jelenlegi tagjainak termékeivel szemben, tehát az EUM 34., 35., 36. és 37. cikkekben szabályozott „Mennyiség korlátozások tilalma” gyakorlatilag nemcsak a nemzeti mezőgazdasági és ipari termelést, és a szolgáltatások teljes kiszolgáltatottságát jelenti, hanem a kereskedelmi tevékenység multinacionális érdek szolgálatába állítását is. A kiskereskedő olyan feltételeket lesz kénytelen teljesíteni, mint beruházással, mint a rendszeres kiadások növelésével, amely eleve kétségessé teszi vállalkozása folytatását. Nem marad más megoldás, mint a hitelcsapda elfogadása, ami gyakorlatilag a kereskedelmi vállalkozó anyagi és egzisztenciális megszűnését jelenti, hiszen nála az áru- és szolgáltatás szabad mozgása jelenti azt a megoldhatatlan vészhelyzetet, ami a mezőgazdasági és ipari termelőknél, valamint a szolgáltatóknál a tőke tranzit-jellegű szabad áramlása formában jelentkezik. A Lisszaboni Szerződés tervezet kartellellenes rendelkezése (EUM 101. cikk) nem más a fentiek miatt, mint egy értelmetlen, látszat-demokratikus intézkedés, hiszen az legfeljebb a multinacionális cégek egymással szembeni magatartását szabályozhatják, ami minket nem érint. A kiskereskedő – az áru szabad mozgásának és a nemzeti termék versenyképtelenségének következtében – a multinacionális cégek által irányított beszerzési kényszerpályán tud mozogni. Az egyenlőtlen versenyhelyzet miatt nemhogy extraprofitot, de megélhetéséhez szükségek minimális árrést sem tud elérni. Ebben a helyzetben nincs lehetősége arra, hogy akár egyénileg, akár kartellbe tömörülve befolyásolni tudja a piac alakulását. Az erőfölénnyel történő visszaélés tiltása a Lisszaboni Szerződés tervezetben (EUM 102. cikk) a farizeus magatartás egyik legtökéletesebb megjelenése. Ellentétes ugyanis a kapitalizmus gyakorlati alapelvével – amit a négy liberális alapelv közvetít -, azzal, hogy a „nagy hal megeszi a kis halat”. Ennek gyakorlati példáját adja az, hogy minden bevásárlóközpont megnyitása egyben a környezetében lévő kiskereskedők csődbejutását eredményezte és az alapszemlélet miatt eredményezni is fogja. Az EUM 207. cikkben – a Lisszaboni Szerződés tervezet más cikkeivel kapcsolatban is kifogásolt - objektivitás hiánya jelenti azt, amiért az esélyegyenlőtlenséget valósítja meg a __________________________________________________________________________________ - 171 -


kereskedelempolitikában alkalmazott védintézkedés. A belső piacra vonatkozó kereskedelempolitika önmagában is hátrányos, különösen a kiváltságokat nem élvező tagállamokra, ezzel az intézkedéssel viszont az ellehetetlenítés eszköze, arra az esetre, ha más ürüggyel védintézkedést érvényesíteni nem lehet.

__________________________________________________________________________________ - 172 -


d./ A kereskedelem konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján 1. A konföderáció kereskedelemmel kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 11., 104., 105., 107., 108., 117. és 118. szakaszai tartalmazzák. 2. Az ágazat egyedi jellemzői - Belkereskedelem Az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet a belkereskedelemmel kapcsolatban a következő egyedi meghatározásokat tartalmazza: (EKonf 117.) (1) Az Európai Konföderáció tagországa belkereskedelmének feladata, hogy az igényeket kielégítő termékeket, terményeket eljuttassa a termelőtől az állampolgárig. (2) A kereskedelem tulajdonformája a magántulajdonú kiskereskedelem. (5) Mindenki kiskereskedőnek joga van az összehangolt gazdasági rendszeren kívül végezni kereskedelmi tevékenységét. Ebben az esetben önmagának kell gondoskodnia a termék-, vagy termény beszerzéséről, értékesítéséről és a szükséges egyéb feltételekről. - Külkereskedelem A konföderatív ország külkereskedelmének feladata, hogy - az ország lakósainak igénykielégítésén felüli termékeket és terményeket eljuttassa más államok állampolgáraihoz, illetve - az ország földrajzi, vagy gazdasági okból nem, vagy nem a megfelelő minőségben és mennyiségben termelt termékeket, terményeket az ország lakósai rendelkezésére bocsássa. A külkereskedelem, mint a konföderatív ország gazdasági koordinációjának a része szoros összefüggésben van a vámrendszerrel. Ennek két oka van: - ne fordulhasson elő negatív külkereskedelmi egyenleg, ami veszélyezteti az alapvető emberi jogok biztosítását, és a pénz értékközvetítő szerepét, - védővám alkalmazása annak érdekében, hogy a nemzeti áruk szolgálják elsődlegesen a konföderatív országban jelentkező igények kielégítését, a külföldi áruk szerepe a választékbővítésre és az itthon nem, vagy nem megfelelő mennyiségben előállítható termékmennyiségre korlátozódjon. Ezeket az alapelveket az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 118. szakasza tartalmazza: (1) Az Európai Konföderáció tagországa külkereskedelmének feladata, hogy a./ a tagország állampolgárai igénykielégítésén felüli termékeket és terményeket eljuttassa más államok állampolgáraihoz illetve __________________________________________________________________________________ - 173 -


b./ a tagországban földrajzi, vagy gazdasági okból nem, vagy nem a megfelelő minőségben és mennyiségben termelt termékeket, terményeket a tagország állampolgárainak rendelkezésére bocsássa. (2) Az Európai Konföderáció tagországa külkereskedelmét az Európai Konföderáció összehangoló tevékenységének felhasználásával végzi. (3) A külkereskedelem, mint az Európai Konföderáció összehangolt gazdasági rendszerének része, szoros összefüggésben van a vámrendszerrel. (3) Az Európai Konföderáció tagországában a vám és a külkereskedelem elsődleges összhangja biztosítja, hogy a kivitel (export) és a behozatal (import) egyensúlyban legyen. (4) Ez az egyensúly az alapja az alapvető emberi jogok biztosításának, és a pénz értékközvetítő szerepe megőrzésének, ezért a külkereskedelem az összehangolt gazdasági rendszer része, amely nem gyakorolható magánvállakozásként. 3. A konföderáció iránymutató eredetének általános ember- és természetvédelmi szabálya [EKonf 108. (2), (3)] 4. Összehangolt gazdasági rendszer [EKonf 108. (5)] - Belkereskedelem (EKonf 117.) (3) Az Európai Konföderáció tagországa a./ összehangolt gazdasági rendszerében résztvevő boltok végzik - a kiegészítő emberi jogok gyakorlásához szükséges termékek forgalmazásán kívül - az alapvető emberi jogok körébe tartozó termékek és termények eljuttatását az állampolgárokhoz; b./ a települések igényfelmérése, valamint az Európai Konföderáció összehangolása alapján felajánlja minden kiskereskedőnek a kiegészítő emberi jogok gyakorlásához szükséges termékek összehangolt gazdasági rendszerben történő kereskedelem lehetőségét. (4) Az összehangolt gazdasági rendszerben a tagország a kiskereskedőnek a./ beruházási támogatást- és hitelt biztosít, b./ a termékek és termények folyamatos ellátását és szállítását összehangolja.

__________________________________________________________________________________ - 174 -


e./ A kereskedelem föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam Konföderatív államszövetség A szolgáltatás célja Az igénytől függetlenül létrehozott, Az emberi munka eredményének kölcsönös ellenőrizetlen minőségű termékek és hasznosítása, az igények kielégítése a szolgáltatások kínálatával manipulálni a rendelkezésre álló lehetőségekkel. keresletet. Termelőeszközök tulajdon- és birtokviszonya: A tőke szabad áramlása miatt döntően idegen Ami az ország földjén, földje alatt és földje tulajdon („működő tőke”) és az idegen felett van, az államalapító és államalkotó birtoklás a jellemző, a multinacionális nemzetek örök és elidegeníthetetlen kereskedőláncok formájában. tulajdona, amin birtoklási jogot kizárólag az államalapító és államalkotó nemzetek tagjai szerezhetnek. A nemzeti termék versenyképessége A megkülönböztető támogatási rendszer miatt Az önellátási rendszer következtében a kirekesztett a hazai piacról is. nemzeti termék a hazai ellátás alapja. A versenyképességet befolyásoló tényezők: A nemzeti termékek minden idegen - Kiegészítő állami támogatás tilalma. termékkel szemben elsőbbséget élveznek. - Idegen termék behozatali korlátozásának tilalma. Az önellátás következtében értékazonos - Vámunió. (Védővám tilalma) cserealap a nemzeti termék. (Ez a valódi - Egységes adórendszer. „szabad piac”!) - Pályázati rendszer: az EU (közös) érdek és nem a nemzeti érdek határozza meg a támogatott területet (a lehetséges támogatás elérése így is csak 50-70 %)

__________________________________________________________________________________ - 175 -

II. rész – Szállítás és közlekedés

2.7 Szállítás és közlekedés a./ A szállítás és közlekedés föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés A szállítás és a közlekedés az életfeltételek biztosításához szükséges szolgáltatás, vagy tőkekiszolgáló eszköz? b./ Válasz a szállításra és közlekedésre vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért? Idegen érdek érvényesül az út- és vasútépítésben, az üzemeltetésben és a szállításban egyaránt.

Mit? A nemzeti vagyon növekedéséből épített és fenntartott utak, nemzeti tulajdonú közlekedési és szállítási vállalatok.

Hogyan? Az út- és vasútépítés és fenntartás állami feladat, azok üzemeltetéssel és a szállítással szolgálják ki az ország lakósait.

A négy liberális alapelv hatása a nemzeti közlekedésre és szállításra ● A tőke szabad áramlása érvényesülésével a nemzet szállítási és közlekedési igényeinek kielégítése a multinacionális cégek kiszolgálójává és ezzel kiszolgáltatottjává válik. ● Az áru és a szolgáltatás szabad áramlásával a föderatív szövetségi államban élő ország a kínálat-monopólium kiszolgáltatottjává válik. ● A személyek szabad áramlása (letelepedés szabadsága) az egyenlőtlen feltételek következtében gazdasági emigrációba kényszeríti az embereket, ezzel terelve a gyökértelenség felé az államalapító és államalkotó nemzeteket. „A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.” (EUM 26. cikk) Azt, hogy az EU négy liberális alapelv mennyire a multinacionális cégek (közlekedési és szállítási is) monopóliumát erősíti, és azt, hogy az EU tulajdonképpen mennyire a kiszolgálója annak a háttérhatalomnak, amely a multinacionális cégekkel szoros kapcsolatban van, nem lehet jobban jellemezni, mint az EUM 106. cikk (2) bekezdésével: „…a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását.”.

__________________________________________________________________________________ - 176 -


c./ A szállításra és közlekedésre föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján A Lisszaboni Szerződés szállításra és közlekedésre vonatkozó rendelkezéseit az EUM 4., 51., 58., 70., 71., 72., 73., 74.. 75., 76., 77., 78., 79. és 80. cikkei tartalmazzák. A közlekedésre a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozik az EU-ban [EUM 51. cikk (1)]. Az Unió a tagországokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik a közlekedés és transzeurópai hálózatok kiépítése és működtetése terén. (EUM 4. cikk). Azt, hogy a szolgáltatás szabadsága és a megosztott hatáskör mit jelent, az EUM 58., 71. és az EUM 70., 72., 73., 74.. 75., 76., 77., 78., 79. és 80. cikkek rendelkezései tartalmazzák, előírva a közlekedéssel kapcsolatos EU törvények és kerettörvények szabályozási köreit. Ezek legfontosabb elemei: - a díjtételek azonosak, - a határátlépéssel összefüggésben a fuvardíjakon felül felszámított költségek vagy díjak nem léphetnek túl egy ésszerű szintet, - tilos a fuvarozóknak az azonos áruk azonos viszonylatban történő fuvarozása esetén különböző díjakat és feltételeket megállapítani az áru származása vagy rendeltetési helye szerinti tagállamtól függően, - Németországra továbbra is érvényben maradnak azok az intézkedések, amelyek védik a német fuvarozók érdekeit. Magyarországra közútjait az EU tagországok szállítócégei 2013-ig használati díj fizetése nélkül használták, viszont az utak építése és karbantartása a magyar költségvetést terhelte. (Az autópálya használati díjak természetesen kivételt jelentenek, de ezt a használó egységesen fizeti – vagyis a magyar igénybe vevő éppúgy, mint az idegen.) Az EU csatlakozás után a különböző módon elvont pénzből (EU tagdíj, adó jelentős része és a vámtételek átengedése) pályázat útján (tehát nem a nemzeti érdekek érvényesítésével) a közút és vasút-hálózat fejlesztésére fordítandó költségek egy részét megkaphatjuk, a fennmaradó összeg a nemzeti költségvetést terheli. A multinacionális cégek érdeke itt abban érvényesül, hogy az építést és üzemeltetést „koncesszióban” az állam megbízásából végzik. Vagyis a „megosztott hatáskör” azt jelenti, hogy az EU dönt a közút- és vasúthálózat bővítéséről, korszerűsítéséről, a tőlünk elvont pénzből a költségek egy részét finanszírozza, a tagország pedig a multinacionális cégeknek fizet azért, hogy a használati díj őket illesse. A nemzeti szállítók vonatkozásában az EU-csatlakozás a következőt jelenti: 1. Az uniós bürokrácia igénye szerint beruházásra és rendszeres költségnövekedésre kényszerül. 2. A a 2004 után EU-taggá vált országokban élő szállítóknak a piaci helyzete elvileg egyenlő bármely EU-tagországbeli társával, viszont a természetszerű esélyegyenlőtlenségben dolgozik, hiszen - belföldi szállításban a külföldi cégek olyan feltételekkel rendelkeznek, amelyek a nemzeti szállító lehetőségeit meghaladják, árban nem tud versenyképes lenni, de nem az EU tiltó rendelkezése miatt, hanem azért, mert a költségei jelentős részét kitevő belföldi üzemanyagárat a szolgáltató multinacionális cég úgy alakítja, ahogyan az a „közös érdek” (értsd alatta: idegen érdek) megköveteli;

__________________________________________________________________________________ - 177 -


- a külföldi szállítási feltételek a jelenlegi EU tagországokban (különösen Németországban) esélyegyenlőtlenséget eredményeznek, még akkor is, ha a szállító saját nyeresége terhére igyekszik versenyképességét megtartani.

__________________________________________________________________________________ - 178 -


d./ A szállítás és közlekedés konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján 1. A konföderáció kereskedelemmel kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 11., 104., 105., 107., 108., 119., 120. és 121. szakaszai tartalmazzák. 2. Az ágazat egyedi jellemzői - Szállítás Az Európai Konföderáció tagországának elidegeníthetetlen tulajdonában lévő szervezetek

egyetemes

közössége

örök

és

(1) üzemeltetik a távolsági közúti tömegközlekedést, áruszállítást, valamint a vasúti- és vízi tömegközlekedést és áruszállítást, valamint (2) végzik a közúti és vasúti hálózat kiépítését és karbantartását, (3) az összehangolt gazdasági rendszerben végzett személy és áruszállítás eszközeinek beszerzését, karbantartását. (EKonf 119.) - Személyszállítás (1) A tömegközlekedési eszközökkel történő utazás az Európai Konföderáció tagországában alapvető állampolgári jog. (2) A tömegközlekedési eszközökkel történő utazás jogát a tagország állampolgárai, akik a./ felkészülési időszakában (ifjúkorban) élnek, b./ a tapasztalatátadás korszakában (nyugdíjaskor) élnek, valamint c./ a gyermekét nevelő anyák (amíg anyasági elismerésben részesülnek), térítésmentesen gyakorolják. (3) Az aktív korú (és nem anyasági elismerésben részesülő) állampolgárok díjazás ellenében gyakorolhatják a tömegközlekedési eszközökkel történő utazás jogát. Az utazás díjtétele nem tartalmazza a közlekedési eszközök és a közlekedési útvonal építési és karbantartási költségét. (4) A helyi tömegközlekedést, a helyközi közúti tömegközlekedést a települési önkormányzatok tulajdonában lévő szervezetek végzik. - Áruszállítás (1) Az összehangolt gazdasági rendszer kiterjed a termékeknek, terményeknek a termelőtől a kiskereskedelemhez történő szállítására is, bel- és külföldön egyaránt.

__________________________________________________________________________________ - 179 -


(2) A termékek, termények sajátosságai által igényelt körben, illetve a termelőtermőhely és a célhelyiség között a szállítást magánszemélyek, illetve magántulajdonú szervezetek végzik. (3) Az Európai Konföderáció tagországa összehangolt gazdasági rendszerén belüli távolsági áruszállítást – a (2) bekezdésben meghatározott esetek kivételével - az Európai Konföderáció tagországának egyetemes közössége örök és elidegeníthetetlen tulajdonában lévő szervezetek örök és elidegeníthetetlen tulajdonában lévő közúti-, vasúti-, légi és víziszállítási szervezetek végzik azon az útvonalon, ahol kiépült közút vagy vasúthálózat van, illetve a vízi szállítás lehetséges és a szállított termék, termény számára ez technológiai szempontból megfelelő. - Közlekedés A konföderatív ország alapelve a közlekedéssel kapcsolatban az, hogy a vízi- közúti- és vasúti közlekedési útvonalak létesítése, valamint a. tömegközlekedés és az áruszállítás járműveinek beszerzése, (a közúti árufuvarozás járműveinek kivételével) az államháztartásban tervezett feladat. A vasúti- és légi közlekedés üzemeltetését, valamint a közutak felügyeletét a közlekedési kormányzathoz tartozó állami vállalatok végzik. A vízi közlekedés és a közúti tömegközlekedés üzemeltetése a települési önkormányzatok feladata. A közlekedésre használt energiahordozók (hajtóés kenőanyagok) árai tartalmazzák az ország közút- és vasúthálózatának karbantartási és felújítási költségeit. 3. A konföderáció iránymutató eredetének általános ember- és természetvédelmi szabálya [EKonf 108. (2), (3)] 4. Összehangolt gazdasági rendszer [EKonf 108. (5)] (4) Az Európai Konföderáció tagországa a települések igényfelmérése, valamint az Európai Konföderáció összehangolása alapján felajánlja minden magánszállítónak az összehangolt gazdasági rendszerben történő áruszállítás lehetőségét. Az összehangolásban részt vevő áruszállítók számára a személyi elismerésen kívül a tagország a./ beruházási támogatást és hitelt biztosít, b./ a más szállítóeszközökkel történő szállításokat összehangolja. [EKonf 121. (5)]

__________________________________________________________________________________ - 180 -


e./ A szállításra és közlekedésre föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam Konföderatív államszövetség Az idegenforgalom célja: Tőkekiszolgáló eszköz. Az életfeltételek biztosításához szükséges szolgáltatás. Termelőeszközök tulajdon- és birtokviszonya: A tőke szabad áramlása miatt döntően idegen Ami az ország földjén, földje alatt és földje tulajdon („működő tőke”) és az idegen felett van, az államalapító és államalkotó birtoklás a jellemző. nemzetek örök és elidegeníthetetlen tulajdona, amin birtoklási jogot kizárólag az államalapító és államalkotó nemzetek tagjai szerezhetnek. A nemzeti termék versenyképessége A megkülönböztető támogatási rendszer miatt Az önellátási rendszer következtében a kirekesztett a hazai piacról is. nemzeti termék a hazai ellátás alapja. A versenyképességet befolyásoló tényezők: - Termékek EU-s és állami „támogatása” A nemzeti termékek minden idegen töredéke az eredeti tagállamokban termékkel szemben elsőbbséget élveznek. alkalmazottnak. Az önellátás következtében értékazonos - Kiegészítő állami támogatás tilalma. cserealap a nemzeti termék. (Ez a valódi - Idegen termék és szolgáltatás behozatali „szabad piac”!) korlátozásának tilalma. - Vámunió. (Védővám tilalma) - Egységes adórendszer. - Pályázati rendszer: az EU (közös) érdek és nem a nemzeti érdek határozza meg a támogatott területet (a lehetséges támogatás elérése így is csak 50-70 %)

__________________________________________________________________________________ - 181 -

II. rész – Államháztartás

3. Államháztartás a./ Az államháztartás föderatív és konföderatív jellemzőit összesítő kérdés Az államháztartás a nemzeti vagyon növekedésének felhasználását szabályozza, vagy a sarcfizetéssel történő eladósítás és elszegényítés eszköze? b./ Válasz az államháztartásra vonatkozó arisztotelészi kérdésekre Miért? A tagállamokon keresztül Európa minden lakójától sarcot szed – ezt nevezi bevételnek -, amit részben a diktatúra bürokratikus rendszerének fenntartására, részben pedig a gyarmatosítók gazdasági és politikai hatalmának növelésére fordít.

Mit? Megszűntetni a sarc fizetését, az EU-ból történő kilépéssel EUSz 50. cikk

Hogyan? Gazdasági függetlenség visszaállítása. Minden nemzeti érték nemzeti érdeket szolgál.

__________________________________________________________________________________ - 182 -


c./ Az államháztartás föderatív jellemzői a Lisszaboni Szerződés alapján (Az EU és az EU tagállamok költségvetése) Az EU költségvetése A Lisszaboni Szerződés államháztartásra (költségvetésre) vonatkozó rendelkezéseit az EUSz 14., 16., 17., 41., EUM 110. (tagállam), 111. (tagállam), 112. (tagállam), 113. (tagállam), 126. (tagállam), 136. (tagállam), 140. (tagállam), 200. (tagállam – iparűzési adó), 218., 287., 310., 311., 312., 314., 315., 316., 317., 318., 319., 320., 322. és 324. cikkek tartalmazzák. Az EU önálló államként rendelkezik költségvetéssel. (EUM 14.) A költségvetésen keresztül lehet legjobban érzékelni azt, hogy az EU a világgyarmatbirodalom európai régiója. A tagállamokon keresztül Európa minden lakójától sarcot szed – ezt nevezi bevételnek -, amit részben a diktatúra bürokratikus rendszerének fenntartására, részben pedig a gyarmatosítók gazdasági és politikai hatalmának növelésére fordít. Az EU költségvetésének készítési módját és a költségvetési tételeket tartalmazó cikkek alapján - Az EU költségvetésének legfőbb bevételi tételei = a tagországok által a GDP 1 %-a körüli összegben megállapított tagdíj, = a „belső piac” vámuniójának vámtételei (EUM 110., 111., 112. és 113. cikk.) Ezzel az intézkedéssel a tagállamok elveszítik azt a lehetőségüket, hogy az ország által termelt termékek országon belüli fogyasztása - az ezzel járó egészségügyi és gazdaságossági garanciákkal együtt - meghatározóvá váljék. Ugyanakkor ez az intézkedés megfosztja a tagországokat attól, hogy termékfölöslegeik külföldi értékesítésével értékarányosan tudják kielégíteni a külföldi termékek felhasználását. = a tagországokban realizálódó forgalmi adók, jövedéki adók és közvetett adók összegei (EUM 110., 111., 112. és 113. cikk). A tőke tranzitáramlását azzal lehetne egy minimális mértékben ellensúlyozni, ha a tagországban előállított termékekkel azonos külföldi termék árát - az erre kirótt adóval - irányítani lehetne. Az így elért költségvetési többletbevétel szolgálhatna a versenyképesség növelésére. Ezt a Lisszaboni Szerződés több rendeletével is tiltja, ezzel hátrányos helyzetbe hozva azokat a tagállamokat, amelyek „megvédett támogatási rendszerrel” vagy versenyképes termelési feltételekkel nem rendelkeznek. - A költségvetés legfőbb kiadási tételei = a bürokratikus rendszer fenntartási költségei, illetve azok a költségek, amelyek a bürokratikus rendszer új tagországokban történő kiépítéséhez szükségesek, = azok a „támogatások”, amelyeket elsősorban a multinacionális cégeken keresztül a gyarmatbirodalom „fenntartható fejlődése” érdekében befektetnek. __________________________________________________________________________________ - 183 -


A tagállamok költségvetése A tagállamok – a függetlenség elvesztésének következményeként -, költségvetési bevételük jelentős részétől megfosztva kénytelenek a „jóléti állam” minden szükséges kiadását vállalni. Ennek következtében, természetes a költségvetési hiány, sőt, az EU által meghatározott hiányhatár túllépése, még akkor is, ha ezért az EU büntetőszankciói sújtják. (Ld. a két legnagyobb tagország Németország és Franciaország jelenlegi helyzetét. Meg kell jegyezni, hogy ez a helyzet annak ellenére állt elő, hogy ezzel a két országgal szemben tartalmaz a Lisszaboni Szerződés egyedül és nevesítve pozitív diszkrimináviót.) Ennek természetes következménye az, hogy ma már a jelenlegi EU tagországok állampolgárainak 53 %-a kifejezetten EU-ellenes. Az euró-ellenesség pedig ennél is magasabb, mintegy 64 %. Magyarország költségvetése az EU-ban A költségvetés körül minden évben kibontakozó botrány (és az éven belüli többszöri költségvetés-módosítás) tulajdonképpen annak a helyzetnek a következménye, ami így foglalható össze: a lényegesen kevesebb bevétel miatt melyik kiadási tétel maradjon el, vagy csökkenjen. (Ezt a kaotikus helyzetet csak tetézi az, hogy a kormányok nem akarják, vagy nem tudják a tényadatokat a költségvetés alapjaként megfogalmazni.) Hogy csak az egyik legnagyobb „érvágást” említsem: elesünk a nettó vámbevételtől, ami 2003-ban 2300 milliárd forint volt – ami egyenlő a költségvetés egynegyedével!) Ugyanakkor a bevételek a kiadáscsökkenésnek töredékével nőnek (pl. a „pályázatokkal” - túlnyomó többségében multinacionális cégek által - elérhető „támogatások”). A kormányok – hiszen éppen ez a cél – a megmaradt igen kevés hatáskör egy részéről is lemondani kényszerülnek a multinacionális cégek javára. (EUM 106.) Ezzel elveszítik annak a lehetőségét, hogy saját állampolgáraik puszta létének megőrzéséhez hozzá tudjon járulni.

__________________________________________________________________________________ - 184 -


Az EU-tagállamok költségvetésének összefoglalása Bevételek - Csökkennek az „átruházott” tételekkel (vám, adó), - Csökkennek a bankok és multinacionális cégek profitkimentéseivel. Kiadások - Kényszerűen csökkenek a szociális, egészségügyi és nyugdíj kiadások, - Növekednek az adóterhek, - Növekszik a külföldi hitelállomány miatti kamatteher. Költségvetési egyenleg: Állandósul a hiány, amely kiegyenlítésének módja van: - kiadások csökkentése, - adóemelés, - adósságállomány növelése. Ez a költségvetési alapfilozófia indokol több olyan gazdasági megszorító intézkedést, amit a magyar kormány az utóbbi hónapokban hozott és amelyek a magyar lakosság életfeltételeit máris olyan szintre csökkentette, amely jogos elégedetlenséget vált ki. Annak előrebocsátásával, hogy a jelenlegi kormány példátlanul érzéketlen szociális téren (1,5 millió ember létminimum alatt él, félmillió mélyszegénysében) és ennek következtében a magyar érdekek képviseletének csak látszatát igyekszik itthon kelteni. Mindezekkel együtt egyértelmű: a már elviselhetetlen mértékű gazdasági megszorító intézkedéseket az EU vezetőinek parancsára vezette be a magyar kormány. Tehetett volna látszatkifogásokat, amelyekkel valami minimális enyhítést érhetett volna el, de nem tette. Az igazság viszont az, hogy az EU négy liberális alapelvének érvényesülése nem enged meg lényegi enyhítést. Ezért kell azt mondani, hogy EU NEM! SEHOGY SEM! A széthullás viszont a kiszolgáltatottság következtében a tagországok működésének ellehetetlenüléséhez vezetne, ezért nem megszűntetni kell az EU-t, hanem átalakítani Konföderatív Európává.

__________________________________________________________________________________ - 185 -


d./ Az államháztartás konföderatív jellemzői az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet alapján A konföderáció államháztartással kapcsolatos szabályozását az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet 122., 123., 124., 125. és 126. szakaszai tartalmazzák. Az államháztartás alapját az iránymutató eredet jelenti, amelyet az EKonf 122. szakasza határoz meg: Mindaz az érték a./ ami a tagországok állampolgárai által alkotott egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdona felhasználásával jött létre, b./ amit a tagországok állampolgárai lelki, vagy szellemi adottságukkal létrehoztak a tagországok örök és elidegeníthetetlen tulajdonát, a nemzeti vagyont növeli. Az államháztartás jellemzői - Az államháztartás feladata és fedezete Az államháztartás a családi háztartás mintájára épül fel. A család feladatai (családi egység, magzat, gyermek, anya és szülő védelme) ellátásához szükséges feltételek megteremtése a családi háztartás célja. Az állam feladata: minden család feladatai ellátásához szükséges feltételek biztosítása, az igények és a lehetőségek összehangolásával. Az államháztartás személyi fedezetét az államalapító és államalkotó nemzetek tagjai kötelezettségeinek teljesítése adja. Ennek feltétele a jogok gyakorlása. Az államháztartás tárgyi feltételeit az ősi iránymutatás eredet természetes értékei jelentik: = a szellemi adottságunk, = a termőföld és = a földalatti értékeink. - Az államháztartás részei: = Az állandó életfeltételek biztosítása . családfenntartás . élelmezés, . egyéb ellátás, . lakásfenntartás = Közkiadás (megközelítőleg azonos a jelenlegi költségvetéssel) . állam működtetés, . nevelés, oktatás, . egészségügyi ellátás, szociális szolgáltatás, . nyugdíj, . közlekedés (személyszállítás), . energiaellátás, közellátó szolgáltatás . védelem, . kultúra, művészet, . településműködtető közigazgatás, . tartalék. __________________________________________________________________________________ - 186 -


= Fejlesztés, kiegészítés . közlekedés (áruszállítás) . kereskedelem . idegenforgalom . fejlesztés település közvetlen érdekében . fejlesztés település közvetett érdekében. - Az államháztartás alkotmányos alapelvei = A konföderatív ország államháztartásának a célja, hogy a nemzeti vagyon növekedésének mértéke szerint biztosítsa az alapvető emberi jogokat minden állampolgára számára. Ez nem lehet kevesebb, mint a minimális életföltételek kielégítése. = Az államháztartás bevételei nem lehetnek kevesebbek a kiadásoknál, az import értéke pedig nem lehet magasabb az exporténál. = Minden állampolgár kötelességei teljesítéséhez az államnak biztosítania kell a föltételeket. Az állampolgárokat kötelezettségük teljesítésének arányában illetik meg – az alapvető életföltételeken túli – jogok. = Minden állampolgár a nemzeti vagyon növekedésének általa megtermelt része szerint vesz részt a közteherviselésben.

__________________________________________________________________________________ - 187 -


A konföderatív Magyarország államháztartása a jelenlegi adatok alapján

Vagyonnövekedés megosztása % Nemzeti vagyonnövekedés/év Életfeltétel biztosítás családfenntartás élelmezés egyéb ellátás lakásfenntartás Közkiadás állam működtetés nevelés, oktatás egészségügyi ellátás, szociális szolgáltatás nyugdíj közlekedés (személyszállítás) energiaellátás, közellátó szolgáltatás védelem kultúra, művészet települési működtetés (közigazgatás) tartalék Fejlesztés, kiegészítés közlekedés (árúszállítás) kereskedelem idegenforgalom fejlesztés település közvetlen érdekében fejlesztés település közvetett érdekében

Összes

ebből anyagi millió ft

összes fő Nemzeti ebből nem vagyonnövekedés életfeltétel anyagi megosztása biztosításnál: család Ft.

49 688 140 20 123 696 29 564 444 41,00% 20 372 137 12 223 282 8 148 855 20,00% 4 074 427 2 444 656 1 629 771 30,00% 6 111 641 3 666 984 2 444 657 30,00% 6 111 641 3 666 984 2 444 657 20,00% 4 074 428 2 444 656 1 629 772 34,00% 16 893 967 1 689 396 15 204 571 10,00% 1 689 396 168 939 1 520 457 10,00% 1 689 396 168 939 1 520 457

9 937 628 5 000 000 /fő 4 395 473 4 634 799 926 959 1 390 439 1 390 439 926 962 9 937 628 1 699 999 169 999 169 999

/család /család /család /család /család /fő /fő /fő

10,00%

1 689 396

168 939

1 520 457

169 999 /fő

18,00%

3 040 914

304 091

2 736 823

305 999 /fő

10,00%

1 689 396

168 939

1 520 457

169 999 /fő

10,00%

1 689 396

168 939

1 520 457

169 999 /fő

10,00% 10,00%

1 689 396 1 689 396

168 939 168 939

1 520 457 1 520 457

169 999 /fő 169 999 /fő

10,00%

1 689 396

168 939

1 520 457

169 999 /fő

2,00% 337 885 25,00% 12 422 036

73 6 211 018

337 812 6 211 018

34 008 /fő 9 937 628 1 250 000 /fő

20,00%

2 484 407

1 242 203

1 242 204

250 000 /fő

20,00% 10,00%

2 484 407 1 242 203

1 242 203 621 101

1 242 204 621 102

250 000 /fő 124 999 /fő

40,00%

4 968 814

2 484 407

2 484 407

500 000 /fő

10,00%

1 242 205

621 102

621 103

125 001 /fő

__________________________________________________________________________________ - 188 -


e./ Az államháztartás föderatív és konföderatív jellemzőinek összehasonlító összefoglalása Föderatív szövetségi állam


Évente 6000 milliárd eurót von el a tagországoktól és ebből 1000 milliárdot oszt vissza „támogatás” címen. Ez Magyarországon 2009-ben 4600 milliárd tiszta elvonást jelent. A bankok támogatása (cca. 1700 milliárd forint) és az indokolatlan hitelkamat fizetés (cca. 1200 milliárd forint) mindent megelőző prioritású.

A jelenlegi adatok szeinti 50000 milliárd forint nemzeti vagyonnövekedést a családi háztartás mintájára használja fel.

A bankok és a multinacionális cégek 2012ben 8500 milliárd forintot vittek ki az országból, Matolcsy György számításai szerint55. A forint a nemzetközi valutarendszer része, így névleges értékének mindössze 40 %-a rendelkezik áru- vagy szolgáltatás alappal.

55

Az államalapító és államalkotó nemzetek minden tagja, valamint a vendégek számára biztosított életfeltételek mindent megelőző prioritásúak (az első évben 20500 milliárd forint). Egyetlen, állami tulajdonban lévő pénzintézet van, amely a jegybank funkcióját is betölti. A pénz alapja a nemzeti vagyon növekedése. A pénz kizárólag értékcserét szolgál. A pénzforgalommal kapcsolatos költségeket az állam biztosítja.

Matolcsy 8.500 milliárd elveszett forintról beszél __________________________________________________________________________________ - 189 -


__________________________________________________________________________________ - 190 -

Jegyzet

Jegyzet részei A Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unióról szóló szerződés” c. rész-szerződésének hivatkozott cikkei (EUSz) ………………………….

II. oldal

Lisszaboni Szerződés „Szerződés az Európai Unió működéséről” c. rész-szerződésének hivatkozott cikkei (EUM) ………………………….

XIII. oldal

Az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet hivatkozott szakaszai (EKonf) …………………………………………………….

LVII. oldal

__________________________________________________________________________________ -I-

Jegyzet

A Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unióról szóló szerződés” c. rész-szerződésének hivatkozott cikkei (EUSz) Preambulum „AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy tovább viszik az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatát, ahol a szubszidiaritás elvének megfelelően a döntéseket az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg,” „AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy elmélyítsék a népeik közötti szolidaritást, miközben történelmüket, kultúrájukat és hagyományaikat tiszteletben tartják,” „ÖSZTÖNZÉST MERÍTVE Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből, amelyből az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei kibontakoztak,” „MEGERŐSÍTVE elkötelezettségüket a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvei mellett,” 2. cikk Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában. 3. cikk (1) Az Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása. (2) Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső hat árok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul. (3) Az Unió egy belső piacot hoz létre. Az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul. Az Unió elősegíti a tudományos és műszaki haladást. Az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét. Előmozdítja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolidaritást. Az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását. (4) Az Unió gazdasági és monetáris Uniót hoz létre, amelynek fizetőeszköze az euro. (5) A világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez. Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához. (6) Az Unió e célkitűzéseket a megfelelő eszközökkel, a Szerződésekben ráruházott hatáskörök keretein belül valósítja meg. 5. cikk (1) Az Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör-átruházás elve az irányadó. Az uniós hatáskörök gyakorlására a szubszidiaritás és az arányosság elve az irányadó. (2) A hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. Minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad. (3) A szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a __________________________________________________________________________________ - II -

Jegyzet

tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók. Az Unió intézményei a szubszidiaritás elvét a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben meghatározottak szerint alkalmazzák. A nemzeti parlamentek az említett jegyzőkönyvben megállapított eljárásnak megfelelően gondoskodnak a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásáról. (4) Az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges. Az Unió intézményei az arányosság elvét a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben foglaltak szerint alkalmazzák. 9. cikk Az Unió minden tevékenysége során tiszteletben tartja a polgárok közötti egyenlőség elvét; az Unió intézményei, szervei és hivatalai a valamennyi polgárt ugyanolyan figyelemben részesítik. Uniós polgár mindenki, aki a tagállamok valamelyikének állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot. 14. cikk (1) Az Európai Parlament, a Tanáccsal közösen, ellátja a jogalkotási és költségvetési feladatokat. A Szerződésekben meghatározott feltételek szerint politikai ellenőrzési és konzultatív feladatokat lát el. Az Európai Parlament megválasztja a Bizottság elnökét. (2) Az Európai Parlament az Unió polgárainak képviselőiből áll. A képviselők száma – az elnököt nem számítva – nem haladhatja meg a hétszázötvenet. A polgárok képviselete arányosan csökkenő módon valósul meg, ahol a tagállamonkénti alsó küszöbérték legalább hat tag. Egyik tagállamnak sem lehet több, mint kilencvenhat képviselői helye. Az Európai Tanács, az Európai Parlament kezdeményezésére és vele egyetértésben, az első albekezdésben említett alapelvek tiszteletben tartásával egyhangúlag elfogadott határozatban meghatározza az Európai Parlament összetételét. (3) Az Európai Parlament tagjait közvetlen és általános választójog alapján, szabad és titkos választásokon, ötéves időtartamra választják. (4) Az Európai Parlament tagjai közül megválasztja elnökét és tisztségviselőit. 16. cikk (1) A Tanács, az Európai Parlamenttel közösen, ellátja a jogalkotási és költségvetési feladatokat. A Szerződésekben meghatározott feltételek szerint politikameghatározási és koordinatív feladatokat lát el. (2) A Tanács a tagállamok egy-egy olyan, miniszteri szintű képviselőjéből áll, aki az általa képviselt tagállam kormánya nevében kötelezettséget vállalhat és szavazhat. (3) Ha a Szerződések eltérően nem rendelkeznek, a Tanács minősített többséggel határoz. (4) 2014. november 1-jétől a minősített többséghez a Tanács tagjai legalább 55%-ának – legalább tizenöt tag által leadott, egyben az Unió népességének legalább 65%-át kitevő tagállamokat képviselő – szavazata szükséges. A blokkoló kisebbségnek a Tanács legalább négy tagjából kell állnia, ennek hiányában a minősített többséget elértnek kell tekinteni. A minősített többségi szavazásra alkalmazandó egyéb szabályokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikkének (2) bekezdése állapítja meg. (5) A 2014. október 31-ig, valamint a 2014. november 1. és 2017. március 31. között alkalmazandó, a minősített többség meghatározására vonatkozó átmeneti rendelkezéseket az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv állapítja meg. (6) A Tanács különböző formációkban ülésezik, a formációk listájának elfogadására az Európai Unió működéséről szóló szerződés 236. cikkének megfelelően kerül sor. Az Általános Ügyek Tanácsa gondoskodik a Tanács különböző formációiban folyó munka összhangjáról. Az Általános Ügyek Tanácsa, az Európai Tanács elnökével és a Bizottsággal kapcsolatot tartva, gondoskodik az Európai Tanács üléseinek előkészítéséről és nyomon követéséről. A Külügyek Tanácsa az Európai Tanács által meghatározott stratégiai iránymutatások alapján kidolgozza az Unió külső tevékenységét, és gondoskodik tevékenységeinek összhangjáról. (7) A tagállamok kormányai állandó képviselőinek bizottsága felel a Tanács munkájának előkészítéséért.

__________________________________________________________________________________ - III -

Jegyzet

(8) A Tanács ülései, amikor azokon jogalkotási aktus tervezetéről tanácskoznak vagy szavaznak, nyilvánosak. Ennek érdekében a Tanács ülései két részre tagolódnak: egy uniós jogalkotási aktusokra vonatkozó döntéshozatallal foglalkozó és egy nem jogalkotási tevékenységgel foglalkozó részre. (9) A Tanács különböző formációinak elnökségét, a Külügyek Tanácsának kivételével, a Tanácsban részt vevő tagállami képviselők látják el az Európai Unió működéséről szóló szerződés 236. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelően, egy egyenjogúságon alapuló rotációs rendszer szerint. 17. cikk (1) A Bizottság előmozdítja az Unió általános érdekeit, és ennek érdekében megteszi a megfelelő kezdeményezéseket. A Bizottság gondoskodik a Szerződések, valamint az intézmények által a Szerződések alapján elfogadott intézkedéseknek az alkalmazásáról. Az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése mellett felügyeli az uniós jog alkalmazását. Végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat. A Szerződésekben meghatározott feltételek szerint koordinatív, végrehajtó és igazgatási feladatokat lát el. A közös kül- és biztonságpolitika, valamint a Szerződések által meghatározott más esetek kivételével ellátja az Unió külső képviseletét. Az intézmények közötti megállapodások létrehozása céljából indítványt tesz az Unió tevékenységének éves és többéves programjára. (2) Ha a Szerződések eltérően nem rendelkeznek, az Unió jogalkotási aktusait kizárólag a Bizottság javaslata alapján lehet elfogadni. Az egyéb jogi aktusokat akkor kell a Bizottság javaslata alapján elfogadni, ha a Szerződések úgy rendelkeznek. (3) A Bizottság hivatali ideje öt év. A Bizottság tagjait általános alkalmasságuk és európai elkötelezettségük alapján, olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség. Feladatainak ellátása során a Bizottság teljes mértékben független. A 18. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, a Bizottság tagjai nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat semmilyen kormánytól, intézménytől, szervtől vagy más szervezettől. Tartózkodnak a kötelezettségeikkel vagy a feladataik ellátásával összeegyeztethetetlen cselekedetektől. (4) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének időpontja és 2014. október 31. között kinevezett Bizottság a tagállamok egy-egy állampolgárából áll, beleértve az elnökét, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, aki a Bizottság egyik alelnöke. (5) 2014. november 1-jétől a Bizottság – az elnökével és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével együtt – a tagállamok számának kétharmadával megegyező számú tagból áll, kivéve, ha az Európai Tanács egyhangúlag eljárva e szám megváltoztatásáról határoz. A Bizottság tagjait a tagállamok állampolgárai közül, a tagállamok közötti szigorú egyenjogúságon alapuló olyan rotációs rendszer szerint kell kiválasztani, amely lehetővé teszi a tagállamok teljes demográfiai és földrajzi spektrumának megjelenítését. E rotációs rendszert az Európai Unió működéséről szóló szerződés 244. cikkének megfelelően egyhangúlag eljárva az Európai Tanács állapítja meg. (6) A Bizottság elnöke: a) meghatározza a Bizottság működésére vonatkozó iránymutatásokat, b) megállapítja a Bizottság belső szervezetét annak biztosítása érdekében, hogy az koherens módon, hatékonyan és testületi szellemben tevékenykedjen, c) a Bizottság tagjai közül – az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője mellett – további alelnököket nevez ki. A Bizottság tagja, ha az elnök erre felhívja, benyújtja lemondását. Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, amennyiben az elnök erre a 18. cikk (1) bekezdésének megfelelően felhívja, benyújtja lemondását. (7) Az európai parlamenti választások figyelembevételével és a megfelelő egyeztetések lefolytatása után az Európai Tanács minősített többséggel eljárva javaslatot tesz az Európai Parlamentnek a Bizottság elnökének jelölt személyre vonatkozóan. Ezt a jelöltet az Európai Parlament tagjainak többségével választja meg. Ha a jelölt nem kapja meg a szükséges többségi támogatást, az Európai Tanács minősített többséggel egy hónapon belül új jelöltet javasol, akit az Európai Parlament ugyanezen eljárás szerint választ meg. A Tanács a megválasztott elnökkel közös megegyezésben elfogadja az azon további személyeket tartalmazó listát, akiket a Bizottság tagjaivá kíván kinevezni. E személyeket a tagállamok javaslatai alapján kell kiválasztani, a (3) bekezdés második albekezdésében, valamint az (5) bekezdés második albekezdésében megállapított szempontok szerint. Az elnöknek, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottság többi tagjának mint testületnek a jóváhagyásáról az Európai Parlament szavaz. E jóváhagyás alapján a Bizottságot az Európai Tanács nevezi ki minősített többséggel. (8) A Bizottság testületileg az Európai Parlamentnek tartozik felelősséggel. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 234. cikkében foglaltaknak megfelelően az Európai Parlament a Bizottsággal szembeni __________________________________________________________________________________ - IV -

Jegyzet

bizalmatlansági indítványt fogadhat el. Bizalmatlansági indítvány elfogadása esetén a Bizottság tagjainak testületileg le kell mondaniuk, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének pedig le kell mondania a bizottsági tagságról. 18. cikk (1) Az Európai Tanács, minősített többséggel és a Bizottság elnökének egyetértésével, kinevezi az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét. Megbízatását az Európai Tanács ugyanilyen eljárás keretében megszüntetheti. (2) A főképviselő irányítja az Unió közös kül- és biztonságpolitikáját. Javaslataival hozzájárul e politika alakításához, és azt a Tanácstól kapott felhatalmazásban foglaltak szerint végrehajtja. Ugyanez vonatkozik a közös biztonság- és védelempolitikára. (3) A főképviselő a Külügyek Tanácsának elnöke. (4) A főképviselő a Bizottság egyik alelnöke. A főképviselő biztosítja az Unió külső tevékenységeinek összhangját. A Bizottságon belül ő felelős a Bizottság külkapcsolatokkal összefüggő feladatainak ellátásáért és az Unió külső tevékenysége egyéb területeinek összehangolásáért. A főképviselő a Bizottságon belüli feladatainak gyakorlása során és kizárólag e feladatok körében – annyiban, amennyiben ez összhangban áll a (2) és (3) bekezdésben meghatározottakkal – a Bizottság működésére irányadó eljárások szerint jár el. 19. cikk (1) Az Európai Unió Bírósága a Bíróságból, a Törvényszékből és különös hatáskörű törvényszékekből áll. Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során. A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek. (2) A Bíróság tagállamonként egy-egy bíróból áll. Munkáját főtanácsnokok segítik. A Törvényszék tagállamonként legalább egy bíróból áll. A Bíróság bíráit és a főtanácsnokait, valamint a Törvényszék bíráit olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 253. és 254. cikkében megállapított követelményeknek. A bírákat és főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hatéves időtartamra nevezik ki. Megbízatásuk megújítható. (3) A Szerződésekkel összhangban az Európai Unió Bírósága: a) dönt a tagállamok vagy az intézmények valamelyike, illetve valamely természetes vagy jogi személy által hozzá benyújtott keresetekkel elé terjesztett ügyekben; b) a nemzeti bíróságok kérelmére előzetes döntést hoz az uniós jog értelmezésére vagy az intézmények által elfogadott jogi aktusok érvényességére vonatkozó kérdésekről; c) dönt a Szerződésekben meghatározott egyéb esetekben. 24. cikk (1) Az Unió közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó hatásköre a külpolitika minden területére és az Unió biztonságát érintő valamennyi kérdésre kiterjed, ideértve egy közös védelempolitika fokozatos kialakítását, amely közös védelemhez vezethet. A közös kül- és biztonságpolitika külön szabályok és eljárások hatálya alá tartozik. Ha a Szerződések eltérően nem rendelkeznek, a közös kül- és biztonságpolitikát az Európai Tanács és a Tanács egyhangúlag határozza meg és hajtja végre. Jogalkotási aktusok elfogadása kizárt. A közös kül- és biztonságpolitikát az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a tagállamok hajtják végre a Szerződésekkel összhangban. Az Európai Parlament és a Bizottság e területre vonatkozó különös szerepét a Szerződések állapítják meg. Az Európai Unió Bírósága e rendelkezésekre vonatkozóan nem rendelkezik hatáskörrel, kivéve e szerződés 40. cikke betartásának ellenőrzésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 275. cikke második bekezdésében meghatározott, bizonyos határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét. (2) Az Unió a külső tevékenységeire irányadó elvek és célkitűzések keretében közös kül- és biztonságpolitikát folytat, határoz meg és hajt végre, amely a tagállamok közötti kölcsönös politikai szolidaritás továbbfejlesztésén, az általános érdekű ügyek azonosításán és a tagállamok fellépései között egyre növekvő fokú összhang megvalósításán alapul. (3) A tagállamok az Unió kül- és biztonságpolitikáját a lojalitás és a kölcsönös szolidaritás jegyében tevékenyen és fenntartások nélkül támogatják és tiszteletben tartják az Unió e területen folytatott tevékenységét. A tagállamok együtt munkálkodnak kölcsönös politikai szolidaritásuk erősítésén és továbbfejlesztésén. Tartózkodnak minden olyan cselekvéstől, amely ellentétes az Unió érdekeivel, illetve ronthatja az Unió, mint kohéziós erő eredményességét a nemzetközi kapcsolatokban. __________________________________________________________________________________ -V-

Jegyzet

A Tanács és a főképviselő gondoskodik ezeknek az elveknek a tiszteletben tartásáról. 25. cikk A közös kül- és biztonságpolitika folytatására az Unió: a) általános iránymutatásokat határoz meg; b) határozatokat fogad el, amelyek meghatározzák: i. az Unió által végrehajtandó fellépéseket, ii az Unió által képviselendő álláspontokat, iii. az i. és ii. pontban említett határozatok végrehajtásának szabályait; és c) erősíti a tagállamok közötti rendszeres együttműködést politikájuk folytatásában. 26. cikk (1) Az Európai Tanács megállapítja az Unió stratégiai érdekeit, valamint meghatározza a közös kül- és biztonságpolitika célkitűzéseit és az arra vonatkozó általános iránymutatásokat, beleértve a védelmi vonatkozású kérdéseket is. Az Európai Tanács meghozza a szükséges határozatokat. Ha a nemzetközi fejlemények szükségessé teszik, az Európai Tanács elnöke rendkívüli európai tanácsi ülést hív össze abból a célból, hogy e fejleményekre tekintettel meghatározzák az Unió által követendő politika stratégiai irányvonalait. (2) A Tanács az Európai Tanács által meghatározott általános iránymutatások és stratégiai irányvonalak alapján kidolgozza a közös kül- és biztonságpolitikát, és meghozza az e politika meghatározásához és végrehajtásához szükséges határozatokat. A Tanács és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője biztosítja az Unió fellépésének egységességét, koherenciáját és eredményességét. (3) A közös kül- és biztonságpolitikát az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a tagállamok hajtják végre nemzeti és uniós erőforrások felhasználásával. 27. cikk (1) Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, aki ellátja a Külügyek Tanácsának elnöki tisztjét, javaslataival hozzájárul a közös kül- és biztonságpolitika kidolgozásához, és gondoskodik az Európai Tanács, illetve a Tanács által elfogadott határozatok végrehajtásáról. (2) A közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó ügyekben az Uniót a főképviselő képviseli. Az Unió nevében politikai párbeszédet folytat harmadik felekkel, és képviseli az Unió álláspontját a nemzetközi szervezetekben és nemzetközi konferenciákon. (3) Megbízatásának ellátása során a főképviselőt európai külügyi szolgálat segíti. Ez a szolgálat a tagállamok diplomáciai szolgálataival együttműködésben tevékenykedik, és a Tanács Főtitkársága, valamint a Bizottság megfelelő szervezeti egységeinek tisztviselőiből, továbbá a nemzeti diplomáciai szolgálatok által kirendelt személyzetből áll. Az európai külügyi szolgálat szervezetét és működését a Tanács határozatban állapítja meg. A Tanács a főképviselő javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt és a Bizottság egyetértését követően határoz. 28. cikk (1) Amennyiben a nemzetközi helyzet műveleti fellépést tesz szükségessé, a Tanács elfogadja a szükséges határozatokat. A határozatban meg kell határozni annak céljait, hatókörét, az Unió rendelkezésére bocsátandó eszközöket és szüksége esetén időtartamát, valamint végrehajtásának feltételeit. Amennyiben a körülmények változása lényeges kihatással van az ilyen határozatot érintő valamely kérdésre, a Tanács felülvizsgálja a határozat elveit és célkitűzéseit, és meghozza a szükséges határozatokat. (2) Az (1) bekezdésben említett határozatok kötik a tagállamokat álláspontjaik elfogadásakor és tevékenységük folytatása során. (3) Valamennyi, az (1) bekezdésben említett határozat keretében tervezett nemzeti álláspontról vagy nemzeti fellépésről az érintett tagállamnak időben tájékoztatást kell adnia,, hogy szükség esetén arról a Tanácsban előzetesen tanácskozni lehessen. Az előzetes tájékoztatási kötelezettség nem vonatkozik azokra az intézkedésekre, amelyek csupán a Tanács határozatait ültetik át nemzeti szinten. (4) A helyzet megváltozásából eredő kényszerítő szükség esetén, és amennyiben a Tanács nem vizsgálta felül az (1) bekezdésben említett határozatot, a tagállamok - szem előtt tartva az említett határozat __________________________________________________________________________________ - VI -

Jegyzet

általános célkitűzéseit - megtehetik a szükséges halaszthatatlan intézkedéseket. Az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Tanácsot az ilyen intézkedésekről. (5) Amennyiben az e cikk szerinti határozat végrehajtása során jelentős nehézségek merülnek fel, a tagállam azokat a Tanács elé utalja, amely ezeket a nehézségeket megvitatja, és megfelelő megoldásokat keres. A megoldások nem állhatnak ellentétben az (1) bekezdésben említett határozat célkitűzéseivel, és nem ronthatják annak eredményességét. 29. cikk A Tanács határozatokat fogad el, amelyek meghatározzák, hogy az Unió hogyan viszonyul egy adott földrajzi vagy tematikus természetű kérdéshez. A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti politikáik megfeleljenek az Unió álláspontoknak. 30. cikk (1) Bármely tagállam, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, illetve a főképviselő a Bizottság támogatásával a közös kül- és biztonságpolitikát érintő bármely kérdést a Tanács elé utalhat, és kezdeményezéseket vagy javaslatokat terjeszthet a Tanács elé. (2) Gyors döntést igénylő esetekben a főképviselő hivatalból vagy valamely tagállam kérelmére negyvennyolc órán, illetve szükséghelyzetben rövidebb időn belül összehívja a Tanács rendkívüli ülését. 31. cikk (1) Amennyiben e fejezet másképp nem rendelkezik az e fejezet által szabályozott határozatokat az Európai Tanács és a Tanács egyhangúlag fogadja el. Jogalkotási aktusok elfogadása kizárt. A szavazástól való tartózkodás esetén tartózkodásához a Tanács bármely tagja ezen albekezdés szerint egy formális nyilatkozatot fűzhet. Ebben az esetben nem köteles a határozatot alkalmazni, de elfogadja, hogy a határozat köti az Uniót. A kölcsönös szolidaritás szellemében az érintett tagállam tartózkodik minden olyan tevékenységtől, amely ellentétes lehet az Uniónak a kérdéses határozaton alapuló fellépésével vagy azt hátráltathatja, a többi tagállam pedig ezt az álláspontját tiszteletben tartja. Ha a Tanácsnak azok a tagjai, akik tartózkodásukhoz ilyen nyilatkozatot fűztek, a tagállamok legalább egyharmadát és egyben az Unió népességének legalább egyharmadát képviselik, a határozat nem kerül elfogadásra. (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérve, a Tanács minősített többséggel határoz: – amikor az Európai Tanácsnak az Unió stratégiai érdekeit és célkitűzéseit meghatározó, a 22. cikk (1) bekezdése szerinti határozata alapján az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatot fogad el; – amikor az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatot az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által benyújtott olyan javaslat alapján fogadja el, amelynek benyújtására a főképviselőt az Európai Tanács saját, vagy a főképviselő kezdeményezésére külön felkérte; — amikor az Unió valamely fellépését vagy álláspontját meghatározó határozat megvalósítására vonatkozó bármilyen határozatot fogad el; — amikor a 33. cikknek megfelelően különleges képviselőt nevez ki. Ha a Tanács valamely tagja kijelenti, hogy létfontosságú és általa megnevezett nemzeti politikai okokból ellenezni kívánja a minősített többséggel meghozandó határozat elfogadását, a szavazásra nem kerül sor. A főképviselő az érintett tagállammal intenzív konzultációt folytat a tagállam számára elfogadható megoldás felkutatására. Amennyiben nem jár sikerrel, a Tanács minősített többséggel eljárva kérheti, hogy az ügyet egyhangúlag elfogadandó határozat meghozatala érdekében terjesszék az Európai Tanács elé. (3) Az Európai Tanács egyhangúlag elfogadott határozatban úgy rendelkezhet, hogy a Tanács a (2) bekezdésben említettektől eltérő esetekben is eljárhat minősített többséggel. (4) A (2) és (3) bekezdés nem vonatkozik a katonai vagy védelmi vonatkozású határozatokra. (5) Eljárási kérdésekben a Tanács tagjainak többségével határoz. 32. cikk Az Európai Tanácson és a Tanácson belül a tagállamok tanácskoznak minden általános érdekű kül- és biztonságpolitikai kérdésről annak érdekében, hogy a kérdés vonatkozásában közös megközelítést alakítsanak ki. A tagállamok az Unió érdekeit érintő bármely nemzetközi szintű fellépés vagy kötelezettségvállalás megtétele előtt egyeztetnek a többi tagállammal a Tanácsban vagy az Európai Tanácsban. A tagállamok, egy irányba mutató fellépésük útján, biztosítják, hogy az Unió képes legyen érdekeinek és értékeinek nemzetközi szinten való érvényesítésére. A tagállamok kölcsönösen szolidárisak egymás iránt. __________________________________________________________________________________ - VII -

Jegyzet

Ha az Európai Tanács, vagy a Tanács az első bekezdés szerinti uniós közös megközelítést határoz meg, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a tagállamok külügyminiszterei a Tanács keretében összehangolják tevékenységeiket. A tagállamok diplomáciai képviseletei és az Unió küldöttségei a harmadik országokban és a nemzetközi szervezetekben együttműködnek egymással és hozzájárulnak a közös megközelítés kialakításához és végrehajtásához. 33. cikk A Tanács, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének javaslata alapján, meghatározott politikai kérdésekben felhatalmazással rendelkező különleges képviselőt nevezhet ki. A különleges képviselő megbízatását a főképviselő irányítása alapján látja el. 34. cikk (1) A tagállamok összehangolják cselekvésüket a nemzetközi szervezetekben és nemzetközi konferenciákon. Ezeken a fórumokon képviselik az Unió álláspontjait. Az olyan nemzetközi szervezetekben, illetve nemzetközi konferenciákon, ahol nem vesz részt minden tagállam, a részt vevő tagállamok képviselik az Unió álláspontjait. Ennek az összehangolásnak a megszervezéséről az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője gondoskodik. (2) A 11. cikk (3) bekezdésével összhangban azok a tagállamok, amelyek olyan nemzetközi szervezetekben, illetve konferenciákon vesznek részt, ahol nem vesz részt minden tagállam, folyamatosan tájékoztatják a többi tagállamot, valamint a főképviselőt a közös érdekű kérdésekről. Azok a tagállamok, amelyek az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának is tagjai, egyeztetnek egymással, illetve teljes körűen tájékoztatják a többi tagállamot és a főképviselőt. Azok a tagállamok, amelyek tagjai a Biztonsági Tanácsnak, feladataik ellátása során — az Egyesült Nemzetek Alapokmányának rendelkezései alapján fennálló kötelezettségeik sérelme nélkül — védelmezik az Unió álláspontjait és érdekeit. Ha az Unió az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának napirendjén szereplő valamely ügyben meghatározta álláspontját, azok a tagállamok, amelyek részt vesznek a Biztonsági Tanács ülésén, kötelesek kérni a főképviselő meghallgatását az Unió álláspontjának kifejtése céljából. 35. cikk A tagállamok diplomáciai és konzuli képviseletei, valamint az Unió harmadik országokban működő és nemzetközi konferenciákon részt vevő küldöttségei, továbbá nemzetközi szervezetek melletti képviseleteik együttműködnek az e fejezet alapján elfogadott, az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatok tiszteletben tartásának, illetve végrehajtásának biztosítása érdekében. Együttműködésüket információcserével és közös értékelések készítésével erősítik. Hozzájárulnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett, az uniós polgárok számára harmadik országok területén biztosítandó védelemre vonatkozó jog érvényesítéséhez, valamint az említett szerződés 23. cikke alapján elfogadott intézkedések végrehajtásához. 36. cikk Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője rendszeresen konzultál az Európai Parlamenttel a közös külés biztonságpolitika, valamint a közös biztonság- és védelempolitika főbb vonatkozásairól és alapvető választási lehetőségeiről, továbbá folyamatosan tájékoztatja ezen politikák alakulásáról. Gondoskodik arról, hogy az Európai Parlament nézeteit kellőképpen figyelembe vegyék. Az Európai Parlament tájékoztatásába a különleges képviselőket is be lehet vonni. Az Európai Parlament kérdésekkel fordulhat a Tanácshoz és a főképviselőhöz, illetve számára ajánlásokat tehet. Az Európai Parlament évente két alkalommal megvitatja a közös kül- és biztonságpolitika – ideértve a közös biztonság- és védelempolitikát is – végrehajtása terén elért előrehaladást. 37. cikk Az Unió az e fejezet által szabályozott területeken egy vagy több állammal vagy nemzetközi szervezettel megállapodásokat köthet.

__________________________________________________________________________________ - VIII -

Jegyzet

38. cikk Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 240. cikkének sérelme nélkül a Politikai és Biztonsági Bizottság figyelemmel kíséri a nemzetközi helyzet alakulását a közös kül- és biztonságpolitika alá tartozó területeken, és hozzájárul a politikák meghatározásához azáltal, hogy a Tanács, illetve az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének kérelmére vagy saját kezdeményezésére véleményeket terjeszt a Tanács elé. A főképviselő hatásköreinek sérelme nélkül a Politikai és Biztonsági Bizottság figyelemmel kíséri továbbá az elfogadott politikák végrehajtását. E fejezet keretén belül – a Tanács és a főképviselő felelőssége mellett – a Politikai és Biztonsági Bizottság gyakorolja a 43. cikkben meghatározottak szerinti válságkezelő műveletek politikai ellenőrzését és stratégiai irányítását. A válságkezelési művelet céljára és időtartamára, amelyet a Tanács határoz meg, a Tanács felhatalmazhatja a bizottságot, hogy meghozza a művelet politikai ellenőrzésére és stratégiai irányítására vonatkozó megfelelő határozatokat. 39. cikk Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikkének megfelelően és eltérve annak (2) bekezdésétől, a Tanács a természetes személyeknek az e fejezet alkalmazási körébe tartozó tevékenységeik során a személyes adataiknak a tagállamok által végzett feldolgozása tekintetében történő védelmére, valamint az ilyen adatok szabad áramlására vonatkozó szabályokat megállapító határozatot fogad el. E szabályok tiszteletben tartását független hatóságok ellenőrzik. 40. cikk A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása nem sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3 - 6. cikkében felsorolt uniós hatáskörök gyakorlására vonatkozóan a Szerződésekben az intézmények részére előírt eljárások alkalmazását és az intézmények erre vonatkozó hatásköreinek terjedelmét. Hasonlóképpen, az e cikkekben felsorolt politikák végrehajtása nem sérti az Unió e fejezetben említett hatásköreinek gyakorlására vonatkozóan a Szerződésekben az intézmények részére előírt eljárások alkalmazását és az intézmények vonatkozó hatásköreinek terjedelmét. 41. cikk (1) Az intézményeknek az e fejezet végrehajtása következtében felmerülő igazgatási kiadásai az Unió költségvetését terhelik. (2) Az e fejezet végrehajtása során felmerülő működési kiadások szintén az Unió költségvetését terhelik, kivéve a katonai vagy védelmi vonatkozású műveletekből eredő kiadásokat, illetve azokat az eseteket, amikor a Tanács egyhangúlag másként határoz. Azokban az esetekben, amikor a kiadások nem az Unió költségvetését terhelik, azok a bruttó nemzeti termék-kulcs szerint a tagállamokat terhelik, kivéve ha a Tanács egyhangúlag másként határoz. A katonai vagy védelmi vonatkozású műveletekből eredő kiadások esetén azok a tagállamok, amelyek képviselői a 31. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti formális nyilatkozatot tettek a Tanácsban, ezeknek a költségeknek a finanszírozásához nem kötelesek hozzájárulni. (3) A Tanács határozatban meghatározza azokat a külön eljárásokat, amelyek garantálják az Unió költségvetésében a közös biztonság- és védelempolitika keretében végrehajtandó intézkedések, különösen pedig a 42. cikk (1) bekezdésében és a 43. cikkben említett missziókat előkészítő tevékenységek sürgős finanszírozására szolgáló előirányzatokhoz való gyors hozzáférést. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz. A 42. cikk (1) bekezdésében és a 43. cikkben említett missziókat előkészítő azon tevékenységek finanszírozására, amelyek nem az Unió költségvetését terhelik, a tagállamok hozzájárulásaiból egy induló alapot kell létrehozni. A Tanács az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének javaslata alapján, minősített többséggel elfogadott határozatokban meghatározza: a) az induló alap létrehozására és finanszírozására vonatkozó szabályokat, így különösen az alap rendelkezésére bocsátott pénzeszközök összegét, b) az induló alap kezelésére vonatkozó szabályokat, c) a pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó szabályokat.

__________________________________________________________________________________ - IX -

Jegyzet

Ha a 42. cikk (1) bekezdésében és a 43. cikkben említett misszió az Unió költségvetésének terhére nem finanszírozható, a Tanács felhatalmazza a főképviselőt az alap igénybevételére. A főképviselő e felhatalmazás végrehajtásáról jelentést tesz a Tanácsnak. 2. szakasz – A közös biztonság– és védelempolitikára vonatkozó rendelkezések 42. cikk (1) A közös biztonság- és védelempolitika a közös kül- és biztonságpolitika szerves része. E politika polgári és katonai eszközök igénybevételével biztosítja az Unió műveleti képességét. Az Unió ezeket az eszközöket az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveivel összhangban igénybe veheti az Unión kívüli békefenntartó, konfliktusmegelőző és a nemzetközi biztonságot erősítő missziókban. E feladatok végrehajtása a tagállamok által rendelkezésre bocsátott képességeken alapul. (2) A közös biztonság- és védelempolitika magában foglalja egy közös uniós védelempolitika fokozatos kialakítását. Ez, amennyiben az Európai Tanács egyhangúlag úgy határoz, közös védelemhez vezet. Ebben az esetben az Európai Tanács a tagállamoknak ajánlja egy ilyen határozatnak az alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadását. Az Unió e szakasz szerinti politikája nem érinti egyes tagállamok biztonság- és védelmi politikájának egyedi jellegét, tiszteletben tartja azoknak a tagállamoknak az Észak-atlanti Szerződés alapján vállalt kötelezettségeit, amelyek közös védelmüket az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében (NATO) látják megvalósítottnak, és összeegyeztethető az annak keretében meghatározott közös biztonság- és védelmi politikával. (3) A tagállamok a Tanács által meghatározott célkitűzések megvalósításához való hozzájárulásként a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásához polgári és katonai képességeket bocsátanak az Unió rendelkezésére. Azok a tagállamok, amelyek közösen többnemzetiségű erőket állítanak fel, ezeket szintén a közös biztonság- és védelempolitika rendelkezésére bocsáthatják. A tagállamok vállalják, hogy fokozatosan fejlesztik katonai képességeiket. A védelmiképesség-fejlesztési, kutatási, beszerzési és fegyverzeti kérdésekkel foglalkozó ügynökség (a továbbiakban: Európai Védelmi Ügynökség) megállapítja a műveleti igényeket, támogatja az ezen igények kielégítését szolgáló intézkedéseket, hozzájárul a védelmi szektor ipari és technológiai alapjainak erősítéséhez szükséges intézkedések meghatározásához és – adott esetben – végrehajtásához, részt vesz egy európai fegyverzet- és képességpolitika meghatározásában, valamint segíti a Tanácsot a katonai képességek javításának értékelésében. (4) A közös biztonság- és védelempolitikára vonatkozó határozatokat, ideértve az e cikkben említett missziók megindítására vonatkozó határozatokat is, a Tanács fogadja el egyhangúlag, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének javaslata vagy egy tagállam kezdeményezése alapján. A főképviselő, adott esetben a Bizottsággal közösen, nemzeti erőforrások és uniós eszközök felhasználását egyaránt indítványozhatja. (5) A Tanács az Unió értékeinek védelme és érdekeinek érvényesítése céljából egyes misszióknak az Unió keretében történő végrehajtásával a tagállamok egy csoportját is megbízhatja. Az ilyen missziók végrehajtására a 44. cikket kell alkalmazni. (6) Azok a magasabb követelményeket kielégítő katonai képességekkel rendelkező tagállamok, amelyek a legnagyobb követelményeket támasztó missziókra tekintettel ezen a területen szigorúbb kötelezettségeket vállaltak, az Unió keretein belül állandó strukturált együttműködést alakítanak ki. Az ilyen együttműködésre a 46. cikket kell alkalmazni. Ez nem érinti a 43. cikkben foglalt rendelkezéseket. (7) A tagállamok valamelyikének területe elleni fegyveres támadás esetén a többi tagállam – az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikkével összhangban – köteles minden rendelkezésére álló segítséget és támogatást megadni ennek az államnak. Ez nem érinti az egyes tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegét. Az e területen vállalt kötelezettségeknek és együttműködésnek összhangban kell lenniük az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének keretein belül tett kötelezettségvállalásokkal, amely szervezet az abban részes államok számára továbbra is a kollektív védelem alapját képezi, és annak végrehajtási fóruma marad. 43. cikk (1) A 42. cikk (1) bekezdésében említett missziók, amelyek végrehajtása során az Unió polgári és katonai eszközöket vehet igénybe, közös leszerelési műveleteket, humanitárius és mentési feladatokat, katonai tanácsadói és segítségnyújtási feladatokat, konfliktusmegelőzést és békefenntartást, harcoló erők válságkezelésben kifejtett feladatait – beleértve a béketeremtést is – és a konfliktusok lezárását követően a helyzet stabilizálására irányuló műveleteket foglalnak magukban. E missziók mindegyike hozzájárulhat a terrorizmus elleni küzdelemhez, ideértve a terrorizmus ellen saját területükön küzdő harmadik országok támogatását is. __________________________________________________________________________________ -X-

Jegyzet

(2) A Tanács határozatban meghatározza az (1) bekezdésben említett missziók céljait, hatókörét és végrehajtásuk általános feltételeit. Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője – a Tanács irányításával és a Politikai és Biztonsági Bizottsággal szoros és állandó kapcsolatot tartva – gondoskodik e missziók polgári és katonai vonatkozásainak összehangolásáról. 44. cikk (1) A 43. cikknek megfelelően elfogadott határozatok keretében a Tanács valamely misszió végrehajtásával a misszióban részt venni szándékozó, és az annak ellátásához szükséges képességekkel rendelkező tagállamok egy csoportját is megbízhatja. Ezek a tagállamok az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének részvétele mellett egymás között megállapodnak a misszió végrehajtásának részleteiről. (2) A misszióban részt vevő tagállamok saját kezdeményezésükre vagy valamely másik tagállam kérésére rendszeresen tájékoztatják a Tanácsot annak alakulásáról. Ha a misszió végrehajtása jelentős következményekkel jár, illetve ha a misszió az (1) bekezdésben említett határozatokban rögzített céljának, hatókörének vagy szabályainak módosítása válik szükségessé, a részt vevő tagállamok erről haladéktalanul értesítik a Tanácsot. Ezekben az esetekben a Tanács elfogadja a szükséges határozatokat. 45. cikk (1) A 42. cikk (3) bekezdésében említett Európai Védelmi Ügynökség, amely a Tanács irányítása alatt áll, a következő feladatokat látja el: a) hozzájárul a tagállamok katonai képességeire vonatkozó célkitűzések meghatározásához és a tagállamok által a katonai képességekre vonatkozóan vállalt kötelezettségek teljesítésének értékeléséhez; b) előmozdítja a műveleti igények harmonizálását, valamint hatékony és egymással kompatibilis beszerzési módszerek elfogadását; c) a katonai képességekre vonatkozó célkitűzések teljesítése érdekében többoldalú projektekre tesz javaslatot, gondoskodik a tagállamok által végrehajtott programok összehangolásáról és a külön meghatározott együttműködési programok irányításáról; d) támogatja a védelmi technológiai kutatásokat, továbbá koordinálja és tervezi a közös kutatási tevékenységeket és a jövőbeli műveleti igények kielégítését szolgáló műszaki megoldások felkutatását; e) hozzájárul minden olyan hasznos intézkedés meghatározásához és adott esetben végrehajtásához, amelyek a védelmi szektor ipari és technológiai alapjainak erősítését vagy a katonai kiadások hatékonyságának javítását szolgálják. (2) Az Európai Védelmi Ügynökség az abban részt venni kívánó valamennyi tagállam számára nyitva áll. A Tanács minősített többséggel elfogadott határozatban megállapítja az ügynökség jogállását, meghatározza székhelyét és működésének szabályait. Ebben a határozatban figyelembe kell venni az ügynökségben való tényleges részvétel szintjét. Az ügynökségen belül a közös projektekben részt vevő tagállamokat tömörítő külön csoportok jönnek létre. Az ügynökség feladatait szükség esetén a Bizottsággal kapcsolatot tartva látja el. 46. cikk (1) Azok a tagállamok, amelyek részt kívánnak venni a 42. cikk (6) bekezdésében említett állandó strukturált együttműködésben, és amelyek megfelelnek a követelményeknek és kötelezettséget vállalnak a katonai képességekre vonatkozóan az állandó strukturált együttműködésről szóló jegyzőkönyvben foglaltak szerint, bejelentik szándékukat a Tanácsnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének. (2) Az (1) bekezdésben említett bejelentéstől számított három hónapon belül a Tanács határozatot fogad el az állandó strukturált együttműködés létrehozásáról és a részt vevő tagállamok listájáról. A Tanács a főképviselővel folytatott konzultációt követően, minősített többséggel határoz. (3) Bármely tagállam, amelyik egy későbbi szakaszban részt kíván venni az állandó strukturált együttműködésben, e szándékát bejelenti a Tanácsnak és a főképviselőnek. A Tanács határozatot fogad el, amelyben megerősíti, hogy az érintett tagállam, amely megfelel a követelményeknek, és megtette a kötelezettségvállalásokat az állandó strukturált együttműködésről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkében foglaltak szerint, részt vesz az állandó strukturált együttműködésben. A Tanács a főképviselővel folytatott konzultációt követően, minősített többséggel határoz. A szavazásban csak a részt vevő tagállamokat képviselő tanácsi tagok vesznek részt. A minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni. (4) Amennyiben egy részt vevő tagállam már nem felel meg az állandó strukturált együttműködésről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkében foglalt követelményeknek, vagy nem képes teljesíteni az ott meghatározott kötelezettségeket, a Tanács az érintett tagállam részvételi jogát felfüggesztő határozatot fogadhat el. __________________________________________________________________________________ - XI -

Jegyzet

A Tanács minősített többséggel határoz. A szavazásban – az érintett tagállamot kivéve – csak a részt vevő tagállamokat képviselő tanácsi tagok vesznek részt. A minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni. (5) Az a részt vevő tagállam, amely ki kíván lépni az állandó strukturált együttműködésből, ezen szándékát bejelenti a Tanácsnak, amely megállapítja, hogy az érintett tagállam részvétele megszűnt. (6) A Tanács a strukturált együttműködés keretei között elfogadandó – a (2)–(5) bekezdéstől eltérő – határozatait és ajánlásait egyhangúlag fogadja el. E bekezdés alkalmazásában az egyhangúság eléréséhez kizárólag a részt vevő tagállamokat képviselő tanácsi tagok szavazatait kell figyelembe venni. 50. cikk (1) Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból. (2) A kilépést elhatározó tagállam ezt a szándékát bejelenti az Európai Tanácsnak. Az Európai Tanács által adott iránymutatások alapján az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal, amelyben az érintett államnak az Unióval való jövőbeli kapcsolataira tekintettel meghatározzák az illető állam kilépésének részletes szabályait. Ezt a megállapodást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell megtárgyalni. A megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg minősített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követően. (3) A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a (2) bekezdésben említett bejelentéstől számított két év elteltével a Szerződések az érintett államra többé nem alkalmazhatók, kivéve, ha az Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ennek a határidőnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz. (4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az Európai Tanácsnak, illetve a Tanácsnak a kilépő tagállamot képviselő tagja az Európai Tanács, illetve a Tanács rá vonatkozó tanácskozásain és a rá vonatkozó határozatok meghozatalában nem vesz részt. A minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően kell meghatározni. (5) Amennyiben az az állam, amely kilépett az Unióból, később újra felvételét kéri, kérelmére a 49. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni.

__________________________________________________________________________________ - XII -

Jegyzet

Lisszaboni Szerződés „Szerződés az Európai Unió működéséről” c. rész-szerződésének hivatkozott cikkei (EUM) 2. cikk (1) Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása. (2) Ha egy meghatározott területen a Szerződések a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak az Unióra, e területen mind az Unió, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok e hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta. A tagállamok olyan mértékben gyakorolhatják újra a hatáskörüket, amilyen mértékben az Unió úgy határozott, hogy lemond hatáskörének gyakorlásáról. (3) A tagállamok gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukat az e szerződésben meghatározottak szerinti szabályok keretében hangolják össze, amelyek megállapítására az Unió hatáskörrel rendelkezik. (4) Az Unió az Európai Unióról szóló szerződésnek megfelelően hatáskörrel rendelkezik a közös kül- és biztonságpolitika meghatározására és végrehajtására, ideértve egy közös védelempolitika fokozatos kialakítását. (5) Meghatározott területeken és a Szerződésekben megállapított feltételek mellett az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések megtételére, anélkül azonban, hogy ennek révén elvonná a tagállamok e területeken meglévő hatásköreit. Az Unió e területekre vonatkozó, a Szerződésekben meghatározott rendelkezések alapján elfogadott kötelező erejű jogi aktusai nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját. (6) Az uniós hatáskörök terjedelmét és gyakorlásának részletes szabályait a Szerződésekben foglalt, az egyes területekre vonatkozó külön rendelkezések állapítják meg. 3. cikk (1) Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következő területeken: a) vámunió, b) a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása, c) monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euro, d) a tengeri biológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében, e) közös kereskedelempolitika. (2) Az Unió szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha annak megkötését valamely uniós jogalkotási aktus írja elő, vagy ha az hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges, illetve annyiban, amennyiben az a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja”. 4. cikk (1) Az Unió a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik azokban az esetekben, ahol a Szerződések olyan hatáskört ruháznak rá, amely nem tartozik a 3. és 6. cikkben felsorolt területekhez. (2) Az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörök a következő fő területeken alkalmazandók: a) belső piac, b) a szociálpolitikának az e szerződésben meghatározott vonatkozásai, c) gazdasági, társadalmi és területi kohézió, d) mezőgazdaság és halászat, kivéve a tengeri biológiai erőforrások megőrzését, e) környezetvédelem, f) fogyasztóvédelem, g) közlekedés, h) transzeurópai hálózatok, i) energiaügy, j) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, k) a közegészségügy terén jelentkező közös biztonsági kockázatoknak az e szerződésben meghatározott vonatkozásai. (3) A kutatás, a technológiafejlesztés és az űrkutatás területén az Unió hatáskörrel rendelkezik egyes intézkedések megtételére, így különösen programok kidolgozására és megvalósítására; e hatáskör gyakorlása azonban nem akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában. __________________________________________________________________________________ - XIII -

Jegyzet

(4) A fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás területén az Unió hatáskörrel rendelkezik egyes intézkedések megtételére és közös politika folytatására; e hatáskör gyakorlása azonban nem akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában. 6. cikk Az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására. Ezek az intézkedések európai szinten a következő területekre terjednek ki: a) az emberi egészség védelme és javítása, b) ipar, c) kultúra, d) idegenforgalom, e) oktatás, szakképzés, ifjúság és sport, f) polgári védelem, g) igazgatási együttműködés. 7. cikk Az Unió, valamennyi célkitűzését figyelembe véve és a hatáskör-átruházás elvével összhangban, biztosítja a különböző politikái és tevékenységei összhangját. 9. cikk Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket. 10. cikk Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen. 14. cikk Az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének, valamint e szerződés 93., 106. és 107. cikkének sérelme nélkül és figyelemmel az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak az Unió közös értékrendjében elfoglalt helyére, valamint a társadalmi és területi kohézióban játszott szerepére, az Unió és a tagállamok saját hatáskörükben és e szerződés alkalmazási körén belül gondoskodnak arról, hogy ezek a szolgáltatások olyan – így különösen gazdasági és pénzügyi – elvek alapján és feltételek mellett működjenek, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését. Ezeket az elveket és feltételeket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg, a tagállamok arra vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül, hogy a Szerződésekkel összhangban gondoskodjanak e szolgáltatások nyújtásáról, más által való ellátásáról, illetve finanszírozásáról. 17. cikk (1) Az Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban. (2) Az Unió ugyanígy tiszteletben tartja a világnézeti szervezetek nemzeti jog szerinti jogállását. (3) Elismerve identitásukat és különleges hozzájárulásukat, az Unió nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tart fenn ezekkel az egyházakkal és szervezetekkel. 18. cikk E szerződés alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés. Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében az ilyen megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályokat fogadhat el. __________________________________________________________________________________ - XIV -

Jegyzet

19. cikk (1) E szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a szerződés által az Unióra átruházott hatáskörök keretén belül a Tanács, a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag megfelelő intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére. (2) Az (1) bekezdéstől eltérve, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadhatja a tagállamok által az (1) bekezdésben említett célkitűzések elérése érdekében tett intézkedéseket támogató uniós ösztönző intézkedések alapelveit, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását. 20. cikk (1) Létrejön az uniós polgárság. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot. (2) Az uniós polgárokat megilletik a Szerződésekben meghatározott jogok, és terhelik az abban megállapított kötelezettségek. Így az uniós polgárok többek között: a) jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni; b) választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai; c) jogosultak bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai; d) jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez, az európai ombudsmanhoz folyamodni, valamint arra, hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén az Unió bármely intézményéhez vagy tanácsadó szervéhez forduljanak, és ugyanazon a nyelven választ kapjanak. Ezek a jogok a Szerződésekben és a végrehajtásukra elfogadott intézkedésekben megállapított feltételekkel és korlátozásokkal gyakorolhatók. 23. cikk Olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgársága szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, bármely uniós polgár jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állam polgárai. A tagállamok elfogadják a szükséges rendelkezéseket, és megkezdik az ilyen védelem biztosításához szükséges nemzetközi tárgyalásokat. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően különleges jogalkotási eljárás keretében az e védelem megkönnyítéséhez szükséges koordinációs és együttműködési intézkedéseket megállapító irányelveket fogadhat el. 26. cikk (1) Az Unió a Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően meghozza a belső piac létrehozásához, illetve működésének biztosításához szükséges intézkedéseket. (2) A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben e szerződés rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. (3) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, meghatározza az összes érintett ágazat kiegyensúlyozott fejlődésének biztosításához szükséges iránymutatásokat és feltételeket. 27. cikk A Bizottság a 26. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására irányuló javaslatainak kialakításánál figyelembe veszi azoknak az erőfeszítéseknek a mértékét, amelyeket a különböző fejlettségi szintű gazdaságoknak a belső piac létrehozása érdekében meg kell tenniük, és megfelelő rendelkezéseket javasolhat. Ha az ilyen rendelkezések eltérésekként jelennek meg, azoknak ideiglenes jellegűeknek kell lenniük, és a belső piac működését csak a lehető legkisebb mértékben zavarhatják.

__________________________________________________________________________________ - XV -

Jegyzet

28. cikk (1) Az Unió vámuniót alkot, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között, továbbá közös vámtarifa bevezetését harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban. (2) A 30. cikk és e cím 2. fejezetének rendelkezéseit a tagállamokból származó, továbbá a harmadik országokból érkező és a tagállamokban szabad forgalomban lévő termékekre kell alkalmazni. 34. cikk A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés. 35. cikk A tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés. 36. cikk A 34. és a 35. cikk rendelkezései nem zárják ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Ezek a tilalmak és korlátozások azonban nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei. 37. cikk (1) A tagállamok minden kereskedelmi jellegű állami monopóliumot kiigazítanak oly módon, hogy az áruk beszerzési és értékesítési feltételeire vonatkozóan a tagállamok állampolgárai között ne álljon fenn megkülönböztetés. E cikk rendelkezései minden olyan szervre vonatkoznak, amelyen keresztül valamely tagállam jogilag vagy ténylegesen, közvetlenül vagy közvetve ellenőrzi, irányítja vagy érzékelhetően befolyásolja a tagállamok közötti behozatalt vagy kivitelt. Ezeket a rendelkezéseket az állam által másokra átruházott monopóliumokra ugyanúgy alkalmazni kell. (2) A tagállamok tartózkodnak minden olyan új intézkedés bevezetésétől, amely ellentétes az (1) bekezdésben megállapított elvekkel, vagy amely korlátozza a tagállamok közötti vámok és mennyiségi korlátozások tilalmára vonatkozó cikkek hatályát. (3) Ha egy kereskedelmi jellegű állami monopólium szabályainak az a célja, hogy megkönnyítse a mezőgazdasági termékek forgalomba hozatalát vagy legjobb áron történő értékesítését, az e cikkben foglalt szabályok alkalmazásakor lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az érintett termelők foglalkoztatására és életszínvonalára vonatkozóan egyenértékű biztosítékot nyújtsanak. 38. cikk (1) Az Unió közös mezőgazdasági és halászati politikát határoz meg és hajt végre. A belső piac kiterjed a mezőgazdaságra és a halászatra, valamint a mezőgazdasági termékek kereskedelmére. „Mezőgazdasági termékek” a termőföld, az állattenyésztés és a halászat termékei, valamint az ezekhez a termékekhez közvetlenül kapcsolódó első feldolgozási szint termékei. A közös agrárpolitikára vagy a mezőgazdaságra vonatkozó utalásokat, valamint a „mezőgazdasági”, illetve az „agrár” kifejezéseket úgy kell értelmezni, mint amelyek a halászatot is magukban foglalják, figyelembe véve ezen ágazat sajátos jellemzőit. (2) Ha a 39-44. cikk másként nem rendelkezik, a belső piac létrehozására illetve működésére megállapított szabályokat a mezőgazdasági termékekre is alkalmazni kell. (3) A 39-44. cikk rendelkezéseinek hatálya alá tartozó termékeket az I. melléklet sorolja fel. (4) A mezőgazdasági termékek belső piaca működésének és fejlődésének együtt kell járnia egy közös agrárpolitika létrehozásával.

__________________________________________________________________________________ - XVI -

Jegyzet

39. cikk (1) A közös agrárpolitika célkitűzései a következők: a) a mezőgazdasági termelékenység növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, valamint a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával; b) ily módon a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása, különösen a mezőgazdaságban dolgozók egy főre jutó jövedelmének növelésével; c) a piacok stabilizálása; d) az ellátás hozzáférhetőségének biztosítása; e) a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának biztosítása; (2) A közös agrárpolitika és az alkalmazásához szükséges különleges módszerek kidolgozása során figyelembe kell venni: a) a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdaság társadalmi szerkezetéből és a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekből adódó sajátos természetét; b) a megfelelő kiigazítások fokozatos megvalósításának szükségességét; c) azt a tényt, hogy a tagállamokban a mezőgazdaság a gazdaság egészéhez szorosan kapcsolódó ágazat. 40. cikk (1) A 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések elérése érdekében létre kell hozni a mezőgazdasági piacok közös szervezését. Ez a piacszervezés, az érintett terméktől függően, az alábbi formák valamelyikét ölti: a) közös versenyszabályok; b) a különböző nemzeti piaci rendtartások kötelező összehangolása; c) egy európai piaci rendtartás. (2) Az (1) bekezdés értelmében létrehozott belső piacszervezés a 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések eléréséhez szükséges minden intézkedést magában foglalhat, így különösen árszabályozást, különböző termékek előállításához és piaci értékesítéséhez nyújtott támogatást, raktározási és készletgazdálkodási szabályokat, valamint közös mechanizmust a behozatal és a kivitel stabilizálására. A közös piacszervezés a 39. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására korlátozódik, és a termelők vagy a fogyasztók közötti minden megkülönböztetést kizár az Unión belül. Egy esetleges közös árpolitikának közös ismérveken és egységes számítási módszereken kell alapulnia. (3) Az (1) bekezdésben említett belső piacszervezés célkitűzéseinek elérése érdekében egy vagy több mezőgazdasági orientációs és garanciaalap hozható létre. 41. cikk A 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések elérése érdekében a közös agrárpolitika keretében rendelkezni lehet különösen: a) a szakképzés, a kutatás és a mezőgazdasági ismeretek terjesztésének területén az erőfeszítések eredményes összehangolásáról, amely magában foglalhatja projektek vagy intézmények közös finanszírozását; b) közös intézkedésekről bizonyos termékek fogyasztásának előmozdítására. 42. cikk A versenyszabályokról szóló fejezet rendelkezései a mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére csak olyan mértékben vonatkoznak, ahogyan azt a 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések figyelembevételével az Európai Parlament és a Tanács a 43. cikk (2) bekezdésének rendelkezései keretében és az ott megállapított eljárással összhangban meghatározza. A Tanács a Bizottság javaslata alapján támogatás nyújtását engedélyezheti: a) szerkezeti vagy természeti feltételek miatt hátrányos helyzetben lévő üzemek védelméhez; b) gazdaságfejlesztési programok keretében. 43. cikk (1) A Bizottság javaslatokat terjeszt elő a közös agrárpolitika kidolgozására és végrehajtására, beleértve a nemzeti rendtartásoknak a 40. cikk (1) bekezdésében említett belső piacszervezés egyik formájával történő felváltását, továbbá az e címben meghatározott intézkedések végrehajtására. __________________________________________________________________________________ - XVII -

Jegyzet

Ezekben a javaslatokban figyelembe kell venni az e címben említett mezőgazdasági kérdések egymással való kölcsönös összefüggését. (2) A 40. cikk (1) bekezdésében előírt közös piacszervezést, továbbá a közös agrárpolitika és a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósításához szükséges egyéb rendelkezéseket a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg. (3) A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, intézkedéseket fogad el az árak, a lefölözések, a támogatások és a mennyiségi korlátozások rögzítésére, továbbá a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan. (4) A (2) bekezdésnek megfelelően a nemzeti piaci rendtartásokat a 40. cikk (1) bekezdése szerinti közös piacszervezés válthatja fel, ha a) a közös piacszervezés azoknak az ilyen intézkedést ellenző tagállamoknak, amelyek a kérdéses termeléssel kapcsolatban saját nemzeti piaci rendtartással rendelkeznek, az érintett termelők foglalkoztatására és életszínvonalára vonatkozóan egyenértékű biztosítékot nyújt; ennek során a lehetséges alkalmazkodás és a szükséges szakosodás ütemét is figyelembe kell venni, és b) ez a közös piacszervezés a nemzeti piacon fennálló feltételekhez hasonló feltételeket biztosít az Union belüli kereskedelem számára. (5) Ha egyes nyersanyagokra vonatkozóan a közös piacszervezést azt megelőzően hozzak létre, hogy a megfelelő feldolgozott termékekre már létezne közös piacszervezés, a harmadik országokba irányuló kivitelre szánt feldolgozott termékekhez felhasznált nyersanyagok az Union kívülről is behozhatok. 44. cikk Ha egy tagállamban valamely termék olyan nemzeti piaci rendtartás vagy azzal azonos hatású nemzeti szabályozás hatálya alá tartozik, amely egy másik tagállam hasonló termékének versenyhelyzetét hátrányosan befolyásolja, a tagállamok kiegyenlítő díjat számolnak fel az abból a tagállamból érkező behozatalra, amelyben ilyen rendtartás vagy szabályozás létezik, kivéve ha ez utóbbi állam a kivitelre kiegyenlítő díjat alkalmaz. A Bizottság ezeknek a díjaknak az összegét az egyensúly helyreállításához szükséges mértékben állapítja meg, és egyéb intézkedéseket is engedélyezhet, amelyeknek feltételeit és részleteit maga határozza meg. 45. cikk (1) Az Unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását. (2) A munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében. (3) A közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okok alapján indokolt korlátozásokra is figyelemmel, a munkavállalók szabad mozgása jogot biztosít a munkavállalónak arra, hogy: a) tényleges állásajánlatokra jelentkezzen; b) e célból a tagállamok területén szabadon mozogjon; c) munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjon az adott tagállam állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően; d) egy tagállamban történő alkalmazását követően a Bizottság által rendeletekben meghatározott feltételek mellett az adott tagállam területén maradjon. (4) E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a közszolgálatban történő foglalkoztatásra. 46. cikk Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően irányelvek vagy rendeletek formájában megállapítja azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a munkavállalók 45. cikkben meghatározott szabad mozgását megvalósítsák, különösen: a) a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok közötti szoros együttműködés biztosításával; b) azoknak a közigazgatási eljárásoknak és gyakorlatnak, valamint a betölthető állások megszerzéséhez előírt időtartamoknak a megszüntetésével, amelyek nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban megkötött megállapodásokon alapulnak, és amelyek fenntartása a munkavállalók szabad mozgásának megvalósulását akadályozná; c) azoknak a betölthető állások megszerzéséhez előírt időtartamoknak és egyéb korlátozásoknak a megszüntetésével, amelyek nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban megkötött __________________________________________________________________________________ - XVIII -

Jegyzet

megállapodásokon alapulnak, és amelyek más tagállamok munkavállalói részére a saját munkavállalókra irányadóktól eltérő feltételeket írnak elő a munkahely szabad megválasztására vonatkozóan; d) megfelelő mechanizmusok kialakításával, amelyek összekapcsolják a munkaerő-piaci keresletet és kínálatot, valamint elősegítik e téren az egyensúly kialakítását oly módon, hogy a különböző régiókban és iparágakban elkerülhető legyen az életszínvonal és a foglalkoztatási szint komoly veszélyeztetése. 47. cikk A tagállamok közös program keretében ösztönzik a fiatal munkavállalók cseréjét. 48. cikk Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően a szociális biztonság területén elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükségesek; e célból olyan eszközrendszert hoz létre, amely a migráns munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint az azok jogán jogosultak számára biztosítja a) a különböző országok jogszabályai szerint figyelembe vehető összes időszak összevonását a juttatásokhoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások összegének kiszámítása céljából; b) a juttatások kifizetését a tagállamok területén lakó személyek számára. Amennyiben a Tanács egy tagja kijelenti, hogy valamely első bekezdés szerinti jogalkotási aktus tervezete szociális biztonsági rendszerének fontos vonatkozásait érintené – ideértve annak alkalmazási körét, költségét vagy finanszírozási rendszerét –, vagy befolyásolná e rendszer pénzügyi egyensúlyát, kérheti, hogy a kérdést terjesszék az Európai Tanács elé. Ebben az esetben a rendes jogalkotási eljárást fel kell függeszteni. A felfüggesztéstől számított négy hónapon belül az Európai Tanács, a kérdés megvitatása után: a) a tervezetet visszautalja a Tanács elé, amely megszünteti a rendes jogalkotási eljárás felfüggesztését, vagy b) semmilyen intézkedést nem tesz, vagy új javaslat benyújtására kéri fel a Bizottságot; ebben az esetben az eredetileg javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni. 49. cikk Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak. A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen az 54. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is. 50. cikk (1) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően irányelveket bocsát ki a letelepedési szabadság valamely meghatározott tevékenység tekintetében történő megvalósítása érdekében. (2) Az Európai Parlament, a Tanács, illetve a Bizottság a fenti rendelkezésekben számára megállapított feladatokat különösen azáltal látja el, hogy: a) főszabályként elsőbbségi elbánást biztosít olyan tevékenységek számára, amelyeknél a letelepedés szabadsága különös mértékben előmozdítja a termelés és a kereskedelem fejlődését; b) szoros együttműködést biztosít a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai között a különböző tevékenységek Közösségen belüli sajátos helyzetének megismerése érdekében; c) eltörli azokat a nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban kötött megállapodásokon alapuló közigazgatási eljárásokat és gyakorlatot, amelyek fenntartása a letelepedés szabadságának akadályát képezné; d) biztosítja, hogy valamely tagállamnak egy másik tagállam területén alkalmazott munkavállalói önálló vállalkozói tevékenység folytatása céljából ez utóbbi állam területén maradhassanak, amennyiben megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyeket teljesíteniük kellene, ha abban az időpontban lépnének a másik tagállam területére, amikor az ilyen tevékenységet meg kívánják kezdeni; e) lehetővé teszi valamely tagállam állampolgára számára, hogy egy másik tagállam területén ingatlantulajdont szerezzen és használjon, amennyiben ez nem ellentétes a 39. cikk (2) bekezdésében megállapított elvekkel; __________________________________________________________________________________ - XIX -

Jegyzet

f) megvalósítja a letelepedési szabadság korlátozásainak fokozatos eltörlését minden érintett tevékenységi ágban, egyrészt a képviseletek, fióktelepek vagy leányvállalatok valamely tagállam területén történő létrehozásának feltételeit, másrészt az ilyen képviseletek, fióktelepek és leányvállalatok irányító és ellenőrző tisztségeinek az anyalétesítmény személyzete által történő betöltésére vonatkozó feltételeket illetően; g) a szükséges mértékben összehangolja azokat a biztosítékokat, amelyeket a tagállamok a 54. cikk második bekezdése szerinti társaságoktól a tagok és harmadik személyek érdekeinek védelme céljából megkövetelnek, annak érdekében, hogy az ilyen biztosítékokat egyenértékűvé tegyék az Unión belül; h) megbizonyosodik arról, hogy a tagállamok által nyújtott támogatások nem torzítják-e a letelepedés feltételeit. 51. cikk Valamely tagállamban a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó tevékenységekre e fejezet rendelkezései az adott tagállam vonatkozásában nem alkalmazhatók. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében úgy rendelkezhet, hogy e fejezet rendelkezései bizonyos tevékenységekre nem alkalmazhatók. 52. cikk (1) E fejezet rendelkezései és az azok alapján hozott intézkedések nem érintik azoknak a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az alkalmazhatóságát, amelyek közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból különleges elbánást írnak elő a külföldi állampolgárokra nézve. (2) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően irányelveket bocsát ki a fent említett rendelkezések összehangolása céljából. 53. cikk (1) A Tanács az önálló vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának megkönnyítése érdekében rendes jogalkotási eljárás keretében irányelveket bocsát ki az oklevelek, a bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerése, valamint a tagállamok önálló vállalkozói tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolása céljából. (2) Az orvosi és egyéb gyógyító, valamint a gyógyszerészeti szakmák esetében a korlátozások fokozatos megszüntetése az e szakmáknak a különböző tagállamokban történő gyakorlására vonatkozó feltételek összehangolásától függ. 54. cikk Valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Unió területén van, e fejezet alkalmazása szempontjából ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a természetes személyek, akik a tagállamok állampolgárai. „Társaság” a polgári vagy kereskedelmi jog alapján létrejött társaság, beleértve a szövetkezeteket és a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó más jogi személyeket, kivéve a nonprofit szervezeteket. 55. cikk A tagállamok – az a Szerződések egyéb rendelkezései alkalmazásának sérelme nélkül – az 54. cikk értelmében vett társaságok tőkéjében való részesedést illetően ugyanolyan elbánásban részesítik a többi tagállam állampolgárait, mint a saját állampolgáraikat. 56. cikk Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében e fejezet rendelkezéseit kiterjesztheti harmadik országok olyan állampolgáraira, akik szolgáltatásokat nyújtanak és az Unió területén letelepedettek.

__________________________________________________________________________________ - XX -

Jegyzet

57. cikk A Szerződések alkalmazásában „szolgáltatás” a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá. Szolgáltatásnak minősülnek különösen: a) az ipari jellegű tevékenységek; b) a kereskedelmi jellegű tevékenységek; c) a kézműipari tevékenységek; d) a szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységek. A letelepedési jogra vonatkozó fejezet rendelkezéseinek sérelme nélkül a szolgáltatást nyújtó személy a szolgáltatásnyújtás érdekében tevékenységét ideiglenesen a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban is folytathatja az ezen állam saját állampolgáraira irányadó feltételek szerint. 58. cikk (1) A közlekedés területén a szolgáltatásnyújtás szabadságára a közlekedésre vonatkozó cím rendelkezései az irányadók. (2) A tőkemozgásokkal kapcsolatos banki és biztosítási szolgáltatások liberalizációja a tőkemozgások liberalizációjával összhangban valósul meg. 59. cikk (1) Az Európai Parlament és a Tanács a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében minősített többséggel irányelveket bocsát ki valamely meghatározott szolgáltatás liberalizációjának az elérése érdekében. (2) Az (1) bekezdésben említett irányelvek tekintetében főszabályként azok a szolgáltatások élveznek elsőbbséget, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a termelési költségekre, vagy amelyek liberalizációja hozzájárul a termékek kereskedelmének előmozdításához. 60. cikk A tagállamok törekednek arra, hogy az 59. cikk (1) bekezdése alapján kibocsátott irányelvek által előirányzott mértéken túl is vállalják a szolgáltatások liberalizációját, amennyiben általános gazdasági helyzetük és az érintett gazdasági ágazat helyzete ezt lehetővé teszi. A Bizottság ennek érdekében ajánlásokat tesz az érintett tagállamoknak. 61. cikk A szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások eltörléséig a tagállamok ezeket a korlátozásokat állampolgárság vagy lakóhely alapján történő különbségtétel nélkül alkalmazzák az 56. cikk első bekezdése értelmében szolgáltatást nyújtó minden személyre. 62. cikk Az 51-54. cikk rendelkezéseit az e fejezet által szabályozott kérdésekre is alkalmazni kell. 63. cikk (1) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás. (2) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás. 64. cikk (1) A 63. cikk rendelkezései nem érintik azoknak a nemzeti vagy uniós jogszabályok alapján 1993. december 31én hatályban lévő korlátozásoknak a harmadik országokra történő alkalmazását, amelyeket a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó olyan tőke-mozgás tekintetében fogadtak el, amely közvetlen befektetéssel – az ingatlanbefektetéseket is beleértve –, letelepedéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy __________________________________________________________________________________ - XXI -

Jegyzet

értékpapírok tőkepiacokra történő bevezetésével függ össze. Az Észtország és Magyarország nemzeti jogszabályai alapján hatályban lévő korlátozások vonatkozásában ez az időpont 1999. december 31. (2) A tagállamok és harmadik országok közötti szabad tőkemozgás lehető legnagyobb mértékű megvalósítására törekedve és a Szerződések egyéb fejezeteinek sérelme nélkül az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket hoz a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó olyan tőkemozgásra vonatkozóan, amely közvetlen befektetéssel – az ingatlanbefektetéseket is beleértve –, letelepedéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapírok tőkepiacra történő bevezetésével függ össze. (3) A (2) bekezdéstől eltérve, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, rendkívüli jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag eljárva kizárólag a Tanács fogadhat el olyan intézkedéseket, amelyek az uniós jogban visszalépést jelentenek a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgás liberalizációja tekintetében. 66. cikk Ha rendkívüli körülmények fennállása esetén a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgás a gazdasági és monetáris unió működésében súlyos nehézségeket okoz vagy azzal fenyeget, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Központi Bank-val folytatott konzultációt követően minősített többséggel védintézkedéseket hozhat harmadik országokkal szemben hat hónapot meg nem haladó időszakra, amennyiben ezek az intézkedések feltétlenül szükségesek. 70. cikk A 258., a 259. és a 260. cikk sérelme nélkül a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogadhat el, amelyekben megállapítja azokat a szabályokat, amelyek szerint a tagállamok a Bizottsággal együttműködve – különösen a kölcsönös elismerés elvének teljes körű alkalmazását elősegítendő – elvégzik az e címben említett uniós politikák tagállami hatóságok általi végrehajtásának objektív és pártatlan értékelését. Az értékelés tartalmáról és eredményéről tájékoztatni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket. 71. cikk A belső biztonságra vonatkozó operatív együttműködés Unión belüli előmozdításának és erősítésének biztosítására a Tanácson belül egy állandó bizottság jön létre. A 240. cikk sérelme nélkül e bizottság segíti a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságok intézkedéseinek összehangolását. E bizottság munkájába be lehet vonni az Unió érintett szerveinek és hivatalainak képviselőit. A bizottság munkájáról folyamatosan tájékoztatni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket. 72. cikk E cím nem érinti a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását. 73. cikk A tagállamok számára nyitva áll a lehetőség, hogy egymás között és saját hatáskörükben, az általuk legcélszerűbbnek ítélt módon közigazgatásaiknak a nemzeti biztonság védelméért felelős, hatáskörrel rendelkező szervezeti egységei közötti együttműködés és koordináció formáit megszervezzék. 74. cikk A Tanács intézkedéseket fogad el a tagállamok illetékes szervezeti egységei között, illetve az ezen egységek és a Bizottság között az e cím által szabályozott területeken történő igazgatási együttműködés biztosítására. A Tanács, a 76. cikkre is figyelemmel, a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz. 75. cikk Ha az a 67. cikkben megállapított célkitűzések elérése, a terrorizmus és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek megelőzése és az azok elleni küzdelem érdekében szükséges, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, rendeletekben meghatározza a tőkemozgások és a fizetési műveletek terén __________________________________________________________________________________ - XXII -

Jegyzet

meghozott közigazgatási intézkedések, így például a természetes és jogi személyek, csoportok vagy nem állami, illetve államisággal nem rendelkező entitások birtokában vagy tulajdonában lévő, illetve őket illető pénzkészletek, pénzügyi eszközök és gazdasági jövedelmek befagyasztásának kereteit. A Tanács a Bizottság javaslata alapján elfogadja az első bekezdésben említett keret végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Az ebben a cikkben említett jogi aktusok magukban foglalják a jogi biztosítékokra vonatkozó szükséges rendelkezéseket. 76. cikk A 4. és 5. fejezetben említett jogi aktusokat, valamint a 74. cikkben meghatározott, az e fejezetekben említett területeken az igazgatási együttműködést biztosító intézkedéseket: a) a Bizottság javaslata alapján vagy b) a tagállamok egynegyedének kezdeményezése alapján kell elfogadni. 77. cikk (1) Az Unió olyan politikát alakít ki, amelynek célja: a) annak biztosítása, hogy a belső határok átlépésekor a személyek, állampolgárságuktól függetlenül, mentesüljenek mindenfajta ellenőrzés alól, b) a személyek ellenőrzésének és a határátlépések eredményes felügyeletének biztosítása a külső határokon, c) a külső határok integrált határőrizeti rendszerének fokozatos bevezetése. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg a következőkre vonatkozóan: a) a vízumokra és az egyéb rövid távú tartózkodásra jogosító tartózkodási engedélyekre vonatkozó közös politika, b) azok az ellenőrzések, amelyeknek a külső határokat átlépő személyeket alá kell vetni, c) azok a feltételek, amely mellett harmadik országok állampolgárai rövid ideig szabadon mozoghatnak az Unión belül, d) a külső határok integrált határőrizeti rendszerének fokozatos bevezetéséhez szükséges valamennyi intézkedés, e) a személyek – állampolgárságuktól független – mentessége mindenfajta ellenőrzés alól a belső határok átlépésekor. (3) Ha az Unió fellépése szükségesnek bizonyul a 20. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett jog gyakorlásának megkönnyítéséhez, és amennyiben a Szerződések nem biztosítottak hatáskört az ilyen fellépésre, a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében az útlevelekre, személyazonosító igazolványokra, tartózkodási engedélyekre vagy bármilyen egyéb ilyen jellegű okmányra vonatkozó intézkedéseket fogadhat el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz. (4) E cikk nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy a nemzetközi joggal összhangban megállapítsák földrajzi határaikat. 78. cikk (1) Az Unió közös menekültügyi, kiegészítő és ideiglenes védelem nyújtására vonatkozó politikát alakít azzal a céllal, hogy a nemzetközi védelmet igénylő harmadik országbeli állampolgárok mindegyike számára megfelelő jogállást kínáljon és biztosítsa a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartását. E politikának összhangban kell lennie a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-ai genfi egyezménnyel és az 1967. január 31-ei jegyzőkönyvvel, valamint az egyéb vonatkozó szerződésekkel. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg egy közös európai menekültügyi rendszer létrehozása céljából, amely a következőket foglalja magában: a) az Unió egészén belül érvényes, egységes menekült jogállás a harmadik országok állampolgárai számára, b) egységes kiegészítő védelmet biztosító jogállás a harmadik országok azon állampolgárai számára, akiknek, anélkül hogy európai menekült jogállást kapnának, nemzetközi védelemre van szükségük, c) közös rendszer a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén e személyek ideiglenes védelmére, d) közös eljárások az egységes menekült-, vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállás megadására és visszavonására vonatkozóan, e) a menedékjog vagy kiegészítő védelem iránti kérelem elbírálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok és eljárások, f) előírások a menedékkérők és a kiegészítő védelmet kérők befogadásának feltételeire vonatkozóan, __________________________________________________________________________________ - XXIII -

Jegyzet

g) partnerség és együttműködés a harmadik országokkal a menedékkérők, illetve a kiegészítő vagy ideiglenes védelmet kérő személyek beáramlásának kezelése céljából. (3) Ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz. 79. cikk (1) Az Unió közös bevándorlási politikát alakít ki, amelynek célja a migrációs hullámok hatékony kezelése azok minden szakaszában, méltányos bánásmód biztosítása a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállamban, valamint az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem megelőzése és az ezek elleni megerősített küzdelem. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg a következőkre vonatkozóan: a) a beutazás és a tartózkodás feltételei, valamint a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok és a hosszú távú tartózkodási engedélyek tagállamok által történő kiadására vonatkozó szabályok, beleértve a családegyesítési célúakat is, b) a tagállamok valamelyikében jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok jogainak meghatározása, ideértve a más tagállamokban való szabad mozgásra és tartózkodásra irányadó feltételeket is, c) illegális bevándorlás és jogellenes tartózkodás, beleértve a jogellenesen tartózkodó személyek kitoloncolását és repatriálását is, d) küzdelem az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme ellen. (3) Az Unió harmadik országokkal megállapodásokat köthet a területén tartózkodó olyan személyek származási vagy abba az országba való visszafogadása érdekében, ahonnan érkeztek, akik a tagállamok egyikének területére való belépés vagy tartózkodás feltételeinek eleve nem, vagy már nem felelnek meg. (4) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapíthat meg – kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját – azoknak a tagállami intézkedéseknek az ösztönzésére és támogatására, amelyek a területükön jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok beilleszkedésének elősegítésére irányulnak. (5) E cikk nem érinti a tagállamok jogát arra, hogy meghatározzák, harmadik országok hány olyan állampolgárát engedik be területükre, akik a harmadik országból azzal a szándékkal érkeznek, hogy önálló vállalkozóként vagy alkalmazottként vállaljanak munkát. 80. cikk Az Unió e fejezetben meghatározott politikáira és azok végrehajtására a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is. Az Unió e fejezet alapján elfogadott jogi aktusaiban, minden olyan esetben, amikor erre szükség van, megfelelő módon rendelkezni kell ennek az elvnek az alkalmazásáról. 81. cikk (1) Az Unió a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyek tekintetében igazságügyi együttműködést alakít ki, amely a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul. Ennek az együttműködésnek a keretében olyan intézkedések is elfogadhatók, amelyek célja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg – különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges –, biztosítandó a következőket: a) a bírósági és bíróságon kívüli ügyekben hozott határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerése és azok végrehajtása, b) a bírósági és bíróságon kívüli iratok határokon túlra történő kézbesítése, c) a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyeztethetősége, d) együttműködés a bizonyításfelvétel terén, e) az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés, f) a polgári eljárások zökkenőmentes lefolytatását gátló akadályok megszüntetése, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárásjogi szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával, g) alternatív módszerek kidolgozása a jogviták rendezésére, h) a bírák, ügyészek és az igazságszolgáltatási alkalmazottak képzésének támogatása. __________________________________________________________________________________ - XXIV -

Jegyzet

(3) A (2) bekezdéstől eltérve, a több államra kiterjedő vonatkozású családjogi kérdésekre vonatkozó intézkedéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács állapítja meg. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz. A Tanács a Bizottság javaslata alapján határozatot fogadhat el, amelyben meghatározza a több államra kiterjedő vonatkozású családjogi kérdések azon területeit, amelyek esetében a rendes jogalkotási eljárást kell alkalmazni. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz. A második albekezdésben említett javaslatról értesíteni kell a nemzeti parlamenteket. Ha valamely nemzeti parlament az értesítés időpontjától számított hat hónapon belül kifogást emel a javaslattal szemben, a határozat nem fogadható el. Kifogás hiányában a Tanács a határozatot elfogadhatja. 83. cikk (1) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvekben szabályozási minimumokat állapíthat meg a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan az olyan különösen súlyos bűncselekmények esetében, amelyek jellegüknél vagy hatásuknál fogva a több államra kiterjedő vonatkozásúak, illetve amelyek esetében különösen szükséges, hogy az ellenük folytatott küzdelem közös alapokon nyugodjék. Ezek a bűncselekményi területek a következők: terrorizmus, emberkereskedelem és a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása, tiltott kábítószer-kereskedelem, tiltott fegyverkereskedelem, pénzmosás, korrupció, pénz és egyéb fizetőeszközök hamisítása, számítógépes bűnözés és szervezett bűnözés. A bűnözés alakulásának függvényében a Tanács határozatban egyéb bűncselekményi területekről állapíthatja meg, hogy azok megfelelnek az e bekezdésben meghatározott feltételeknek. Erről a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz. (2) Ha valamely harmonizációs intézkedések hatálya alá tartozó területen az Unió politikájának eredményes végrehajtásához elengedhetetlen a tagállamok büntetőügyekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, irányelvekben szabályozási minimumokat lehet megállapítani e területen a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan. A 76. cikk sérelme nélkül az ilyen irányelveket ugyanazon rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni, mint amely szerint az említett harmonizációs intézkedéseket elfogadták. (3) Amennyiben a Tanács valamely tagjának megítélése szerint valamely (1) vagy (2) bekezdésben említett irányelvtervezet büntető igazságügyi rendszerének alapvető vonatkozásait érintené, kérheti, hogy az irányelvtervezetet terjesszék az Európai Tanács elé. Ebben az esetben a rendes jogalkotási eljárást fel kell függeszteni. A kérdés megvitatását követően és konszenzus elérése esetén az Európai Tanács a felfüggesztéstől számított négy hónapon belül a tervezetet visszautalja a Tanács elé, amely megszünteti a rendes jogalkotási eljárás felfüggesztését. Ugyanezen határidőn belül, egyet nem értés esetén, és ha legalább kilenc tagállam megerősített együttműködést kíván létrehozni az adott irányelvtervezet alapján, ezek a tagállamok ennek megfelelő bejelentést tesznek az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. Ebben az esetben a megerősített együttműködés folytatására vonatkozóan az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke (2) bekezdésében, illetve e szerződés 329. cikke (1) bekezdésében előírt felhatalmazást megadottnak kell tekinteni, és a megerősített együttműködésre vonatkozó intézkedéseket kell alkalmazni. 84. cikk Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapíthat meg a bűnmegelőzés terén a tagállami intézkedések előmozdítására és támogatására, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját. 85. cikk (1) Az Eurojust feladata a két vagy több tagállamot érintő, illetve a közös alapokon való bűnüldözést szükségessé tevő súlyos bűncselekmények kivizsgálására, valamint az ezekkel kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező nemzeti bűnüldöző hatóságok közötti megfelelő koordináció és együttműködés támogatása és erősítése a nemzeti hatóságok, illetve az Europol által végzett operatív cselekmények és az általuk szolgáltatott információk alapján. Ebben az összefüggésben az Eurojust felépítését, működését, tevékenységi területét és feladatait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. E feladatok a következőket foglalhatják magukban:

__________________________________________________________________________________ - XXV -

Jegyzet

a) az illetékes nemzeti hatóságok által lefolytatandó nyomozások megindítása, illetve javaslattétel a nemzeti hatóságok által lefolytatandó bűnvádi eljárások megindítására különösen az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények vonatkozásában, b) az a) pontban említett nyomozások és bűnvádi eljárások kezdeményezésének összehangolása, c) az igazságügyi együttműködés erősítése, többek között a joghatósági összeütközések feloldása, valamint az Európai Igazságügyi Hálózattal való szoros együttműködés révén. E rendeletekben kell továbbá meghatározni azokat a szabályokat, amelyek alapján az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek részt vesznek az Eurojust tevékenységének értékelésében. (2) Az (1) bekezdésben említett büntetőeljárások során, a 86. cikk sérelme nélkül, a hivatalos eljárási cselekményeket a tagállamok hatáskörrel rendelkező tisztviselői foganatosítják. 86. cikk (1) Az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Eurojustból Európai Ügyészséget hozhat létre. A Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz. Ha nincs egyhangúság, legalább kilenc tagállam kérheti, hogy a rendelettervezetet terjesszék az Európai Tanács elé. Ebben az esetben a Tanácsban folytatott eljárást fel kell függeszteni. A kérdés megvitatását követően és konszenzus elérése esetén az Európai Tanács a felfüggesztéstől számított négy hónapon belül a tervezetet visszautalja elfogadásra a Tanács elé. Ugyanezen határidőn belül, egyet nem értés esetén, és ha legalább kilenc tagállam megerősített együttműködést kíván létrehozni az adott rendelettervezet alapján, ezek a tagállamok ennek megfelelő bejelentést tesznek az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. Ebben az esetben a megerősített együttműködés folytatására vonatkozóan az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke (2) bekezdésében, illetve e szerződés 329. cikke (1) bekezdésében előírt felhatalmazást megadottnak kell tekinteni, és a megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. (2) Az Európai Ügyészség hatáskörrel rendelkezik – adott esetben az Europollal együttműködve – az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tetteseinek és részeseinek felkutatására, velük szemben a nyomozás lefolytatására és bíróság elé állításukra az (1) bekezdésben előírt rendeletben meghatározottak szerint. Az ilyen bűncselekmények vonatkozásában a tagállamok hatáskörrel rendelkező bíróságai előtt a vádhatósági feladatokat az Európai Ügyészség látja el. (3) Az (1) bekezdésben említett rendeletek meghatározzák az Európai Ügyészség jogállását, feladatainak ellátására irányadó feltételeket, a tevékenységét szabályozó eljárási szabályokat és a bizonyítékok elfogadhatóságának szabályait, valamint a feladatai ellátása során végzett eljárási cselekményeinek bíróság általi felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat. (4) Az Európai Tanács ezzel egyidejűleg vagy ezt követően határozatban, annak érdekében, hogy az Európai Ügyészség hatáskörét kiterjessze a több államra kiterjedő vonatkozású súlyos bűncselekményekre, az (1) bekezdést és ebből következően – a több tagállamot érintő súlyos bűncselekmények tetteseit és részeseit illetően – a (2) bekezdést módosíthatja. Az Európai Tanács az Európai Parlament egyetértését és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz. 88. cikk (1) Az Europol feladata, hogy támogassa és erősítse a tagállamok rendőri hatóságainak és egyéb bűnüldöző szolgálatainak tevékenységét, valamint a közöttük folytatott kölcsönös együttműködést a két vagy több tagállamot érintő bűncselekmények és a terrorizmus, valamint az uniós politikák alkalmazási körébe tartozó közös érdekeket sértő bűnözési formák megelőzése és üldözése terén. (2) Az Europol felépítését, működését, tevékenységi területét és feladatait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. E feladatok a következőket foglalhatják magukban: a) az információk, így különösen a tagállamok vagy harmadik országok hatóságai, illetve az Unión kívüli szervezetek által szolgáltatott információk összegyűjtése, tárolása, feldolgozása, elemzése és cseréje, b) a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival közösen vagy közös nyomozócsoportok keretében végzett nyomozati és operatív tevékenységek összehangolása, megszervezése és végrehajtása, adott esetben az Eurojusttal kapcsolatot tartva. E rendeletek határozzák meg azokat az eljárásokat, amelyek szerint az Európai Parlament – a nemzeti parlamentekkel közösen – ellenőrzi az Europol tevékenységét. (3) Az Europol által végzett operatív cselekményeket annak a tagállamnak a hatóságaival kapcsolatot tartva és velük egyetértésben kell végrehajtani, amelynek területét ezek a cselekmények érintették. Kényszerítő intézkedések alkalmazására kizárólag a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok jogosultak. __________________________________________________________________________________ - XXVI -

Jegyzet

89. cikk A Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében meghatározza azokat a feltételeket és korlátokat, amelyek mellett a tagállamoknak a 82 és 87. cikkben említett hatáskörrel rendelkező hatóságai egy másik tagállam területén – annak hatóságaival kapcsolatot tartva és velük egyetértésben – intézkedéseket foganatosíthatnak. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz. 96. cikk (1) A tagállamok az Unión belüli közlekedés tekintetében nem állapíthatnak meg olyan díjat vagy feltételt, amely egy vagy több vállalkozás vagy iparág támogatásának vagy védelmének valamely elemét foglalja magában, kivéve ha a Bizottság ezt engedélyezi. (2) A Bizottság saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam kérelmére megvizsgálja az (1) bekezdésben említett díjakat és feltételeket, figyelembe véve különösen a megfelelő regionális gazdaságpolitika követelményeit, a gazdasági fejlődésben elmaradt területek szükségleteit és a politikai körülmények által súlyosan érintett területek problémáit egyrészről, valamint a díjaknak és feltételeknek a különböző közlekedési módok közötti versenyre gyakorolt hatását másrészről. A valamennyi érintett tagállammal folytatott konzultációt követően a Bizottság meghozza a szükséges határozatokat. (3) Az (1) bekezdésben előírt tilalom nem vonatkozik a versenytarifákra. 98. cikk E cím (Közlekedés – HJ) rendelkezései nem akadályozzák a Németországi Szövetségi Köztársaságban hozott intézkedések alkalmazását, amennyiben azokra olyan gazdasági hátrányok ellensúlyozása érdekében van szükség, amelyeket Németország felosztása okozott a Szövetségi Köztársaság e felosztás által érintett egyes területeinek gazdaságában. Öt évvel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően e cikket a Tanács a Bizottság javaslata alapján elfogadott határozattal hatályon kívül helyezheti.

101. cikk (1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen: a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése; b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése; c) a piacok vagy a beszerzési források felosztása; d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek; e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához. (2) Az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis. (3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásától azonban el lehet tekinteni az olyan esetekben, amikor – a vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja; – a vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja; – az összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből anélkül, hogy: a) az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek; b) lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.

__________________________________________________________________________________ - XXVII -

Jegyzet

102. cikk A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. Ilyen visszaélésnek minősül különösen: a) tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, illetve egyéb tisztességtelen üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett kikötése; b) a termelés, az értékesítés vagy a műszaki fejlesztés korlátozása a fogyasztók kárára; c) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek; d) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához. 104. cikk A 103. cikk alapján elfogadott rendelkezések hatálybalépéséig a tagállamok hatóságai országuk jogának megfelelően, valamint a 101. cikk, különösen annak (3) bekezdése, és a 102. cikk rendelkezéseinek megfelelően döntenek a megállapodások, döntések és összehangolt magatartások megengedhetőségéről, valamint a belső piacon meglévő erőfölénnyel való visszaélésről. 105. cikk (1) A 104. cikk sérelme nélkül a Bizottság biztosítja a 101. és 102. cikkben megállapított elvek alkalmazását. Egy tagállam kérelmére vagy hivatalból – együttműködve a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival, amelyek segítséget nyújtanak számára – megvizsgálja azokat az eseteket, ahol fennáll ezen elvek megsértésének a gyanúja. Amennyiben jogsértést állapít meg, javaslatot tesz a jogsértés megszüntetésére irányuló megfelelő intézkedésekre. (2) Amennyiben a jogsértést nem szüntetik meg, a Bizottság indokolással ellátott határozatában állapítja meg az elvek megsértését. A Bizottság határozatát nyilvánosságra hozhatja, és felhatalmazhatja a tagállamokat arra, hogy megtegyék a helyzet orvosolásához szükséges intézkedéseket, amelyek feltételeit és részleteit a Bizottság határozza meg. (3) A Bizottság rendeleteket fogadhat el a megállapodások azon csoportjaira vonatkozóan, amelyek tekintetében a Tanács a 103. cikk második bekezdésének b) pontjával összhangban rendeletet vagy irányelvet fogadott el. 106. cikk (1) A közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn az a Szerződésekkel, különösen az annak 18. és 101–109. cikkében foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket. (2) Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes a Közösség érdekeivel. (3) A Bizottság biztosítja e cikk rendelkezéseinek alkalmazását, és szükség esetén megfelelő irányelveket vagy határozatokat intéz a tagállamokhoz. 107. cikk (1) Ha a Szerződések másként nem rendelkezik, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. (2) A belső piaccal összeegyeztethető: a) a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatás, feltéve hogy azt a termék származásán alapuló megkülönböztetés nélkül nyújtják; b) a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás; __________________________________________________________________________________ - XXVIII -

Jegyzet

c) a Németországi Szövetségi Köztársaság Németország felosztása által érintett egyes területei gazdaságának nyújtott támogatás, amennyiben a támogatásra a felosztásból eredő gazdasági hátrányok ellensúlyozásához szükség van. Öt évvel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően e pontot a Tanács a Bizottság javaslata alapján elfogadott határozattal hatályon kívül helyezheti. (3) A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető: a) az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság, valamint a 349. cikkben említett térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ezek strukturális, gazdasági és társadalmi helyzetére tekintettel; b) valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás; c) az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben; d) a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás, ha az a Közösségen belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben; e) a támogatás olyan egyéb fajtái, amelyeket a Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel hozott határozatával határoz meg. 108. cikk (1) A Bizottság a tagállamokkal együttműködve folyamatosan vizsgálja a tagállamokban létező támogatási programokat. A Bizottság javaslatot tesz a tagállamoknak a belső piac fokozatos fejlődése vagy működése által megkövetelt megfelelő intézkedések meghozatalára. (2) Ha a Bizottság – azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére – megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás a 107. cikk értelmében nem egyeztethető össze a belső piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani. Ha az érintett állam a kitűzött határidőn belül nem tesz eleget ennek a határozatnak, a Bizottság vagy bármely érdekelt állam – a 258. és 259. cikk rendelkezéseitől eltérve – közvetlenül az Európai Unió Bíróságához fordulhat. Valamely tagállam kérelmére a Tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy a tagállam által nyújtott vagy nyújtani kívánt támogatást – a 107. cikk rendelkezéseitől vagy a 109. cikk alapján elfogadott rendeletektől eltérve – a belső piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, ha az ilyen határozatot rendkívüli körülmények indokolják. Ha a Bizottság e támogatást illetően már megindította az e bekezdés első albekezdésében említett eljárást, a kérelem tagállam általi benyújtása a Tanácshoz a Tanács álláspontjának kinyilvánításáig az eljárás felfüggesztését eredményezi. Ha azonban a Tanács a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül nem nyilatkozik, az ügyben a Bizottság határoz. (3) A Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a szándék a 107. cikk értelmében nem egyeztethető össze a belső piaccal, haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti eljárást. Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre. (4) A Bizottság rendeleteket fogadhat el az állami támogatások azon csoportjaira vonatkozóan, amelyeket a Tanács a 109. cikknek megfelelően az e cikk (3) bekezdésében említett eljárás alól mentesíthetőnek ítélt. 110. cikk A tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót. A tagállamok továbbá nem vetnek ki más tagállamok termékeire olyan természetű belső adót, amely más termékek közvetett védelmét szolgálhatja. 111. cikk Egy termék valamely tagállamba történő kivitele esetén a belső adó visszatérítése nem haladhatja meg az erre közvetlenül vagy közvetve kivetett belső adók összegét. 112. cikk A forgalmi adóktól, jövedéki adóktól és a közvetett adók egyéb formáitól eltérő közterhek esetén a többi tagállamba irányuló kivitellel összefüggésben nem adhatók mentességek és visszatérítések, valamint a __________________________________________________________________________________ - XXIX -

Jegyzet

tagállamokból történő behozatallal összefüggésben nem vethetők ki kiegyenlítő díjak, kivéve ha a Tanács a tervezett intézkedéseket a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel, korlátozott időtartamra előzetesen jóváhagyta. 113. cikk A Tanács az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően rendkívüli jogalkotási eljárás keretében egyhangúlag rendelkezéseket fogad el a forgalmi adók, a jövedéki adók és a közvetett adók egyéb formáira vonatkozó jogszabályok olyan mértékű harmonizálására, amennyire az ilyen harmonizáció a belső piac létrehozásához, működéséhez, és a verseny torzulásának elkerüléséhez szükséges. 114. cikk (1) Ha a Szerződések másként nem rendelkezik, a 26. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására a következő rendelkezéseket kell alkalmazni. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében es a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése. (2) Az (1) bekezdés nem vonatkozik az adózásra, a személyek szabad mozgására, valamint a munkavállalók jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezésekre. (3) A Bizottság az (1) bekezdésben előirányzott, az egészségügyre, a biztonságra, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó javaslataiban a védelem magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre. Az Európai Parlament és a Tanács saját hatáskörén belül szintén törekszik e célkitűzés megvalósítására. (4) Ha valamely harmonizációs intézkedésnek az Európai Parlament és a Tanács, a Tanács vagy a Bizottság általi elfogadását követően, egy tagállam a 36. cikkben említett lényeges követelmények alapján vagy a környezet, illetve a munkakörnyezet védelmével kapcsolatosan szükségesnek tartja nemzeti rendelkezések fenntartását, ezekről a rendelkezésekről és a fenntartásuk indokairól értesíti a Bizottságot. (5) Ezen felül, a (4) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben valamely harmonizációs intézkedésnek az Európai Parlament és a Tanács, a Tanács vagy a Bizottság általi elfogadását követően valamely tagállam új tudományos bizonyítékon alapuló, a környezet vagy a munkakörnyezet védelmével kapcsolatos nemzeti rendelkezések bevezetését tartja szükségesnek az adott tagállamra jellemző olyan probléma miatt, amely a harmonizációs intézkedés elfogadása után merült fel, ezekről az előirányzott rendelkezésekről és bevezetésük indokairól értesíti a Bizottságot. (6) A Bizottság a (4) és (5) bekezdésben említett értesítésektől számított hat hónapon belül a vonatkozó nemzeti rendelkezéseket jóváhagyja vagy elutasítja, miután ellenőrizte, hogy az érintett rendelkezések nem képezik-e a tagállamok közötti önkényes megkülönböztetés eszközét vagy a kereskedelem rejtett korlátozását, valamint hogy nem jelentenek-e akadályt a belső piac működésében. Amennyiben a Bizottság e határidőn belül nem hoz határozatot, a (4) és (5) bekezdésben említett nemzeti rendelkezéseket jóváhagyottnak kell tekinteni. Ha az ügy összetettsége indokolja, és az emberi egészséget fenyegető veszély nem áll fenn, a Bizottság értesítheti az érintett tagállamot arról, hogy az ebben a bekezdésben említett határidő legfeljebb további hat hónappal meghosszabbítható. (7) Ha a (6) bekezdés alapján egy tagállamnak engedélyezték valamely harmonizációs intézkedéstől eltérő nemzeti rendelkezések fenntartását vagy bevezetését, a Bizottság haladéktalanul megvizsgálja, hogy javasolja-e az adott intézkedés kiigazítását. (8) Ha egy olyan területen, amely korábban harmonizációs intézkedések tárgyát képezte, valamely tagállam különleges közegészségügyi problémát vet fel, erről tájékoztatja a Bizottságot, amely haladéktalanul megvizsgálja, hogy javasoljon-e megfelelő intézkedéseket a Tanácsnak. (9) A 258. és 259. cikkben megállapított eljárástól eltérve, a Bizottság vagy bármely tagállam közvetlenül az Európai Unió Bíróságához fordulhat, ha megítélése szerint egy másik tagállam az e cikkben biztosított hatáskörével visszaél. (10) A fentiekben említett harmonizációs intézkedések indokolt esetben védzáradékot tartalmaznak, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy a 36. cikkben említett egy vagy több nem gazdasági okból, uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.

__________________________________________________________________________________ - XXX -

Jegyzet

115. cikk A 114. cikk sérelme nélkül a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúlag irányelveket fogad el a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére, amelyek közvetlenül érintik a belső piac megteremtését vagy működését. 116. cikk Ha a Bizottság azt állapítja meg, hogy a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közötti különbségek torzítják a belső piaci verseny feltételeit, és hogy ezt a torzulást ki kell küszöbölni, konzultál az érintett tagállamokkal. Ha ez a konzultáció nem eredményez a torzulás kiküszöbölésére vonatkozó megállapodást, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel elfogadja a szükséges irányelveket. E célból a Szerződésekben előírt bármilyen egyéb megfelelő intézkedést el lehet fogadni. 117. cikk (1) Amennyiben okkal lehet tartani attól, hogy törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések elfogadása vagy módosítása a 116. cikk értelmében vett torzulást okoz, az így eljárni kívánó tagállam konzultál a Bizottsággal. A tagállamokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság ajánlást tesz az érintett államoknak a szóban forgó torzulás elkerülésére alkalmas intézkedésekre vonatkozóan. (2) Ha az az állam, amely nemzeti rendelkezéseket kíván bevezetni vagy módosítani, nem tesz eleget a neki címzett bizottsági ajánlásnak, a többi tagállamtól nem követelhető meg, hogy e torzulás kiküszöbölése érdekében saját nemzeti rendelkezéseit a 116. cikk értelmében módosítsa. Ha az a tagállam, amely figyelmen kívül hagyta a Bizottság ajánlását, olyan torzulást okoz, amely csak saját magára nézve hátrányos, a 116. cikk rendelkezései nem alkalmazhatók. 118. cikk A belső piac létrehozása, illetve működése keretében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket fogad el a szellemi tulajdonjogok Unión belüli egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására, valamint egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer megteremtésére. Az európai oltalmi jogcímekre vonatkozó nyelvhasználati rendet a Tanács állapítja meg különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz. 119. cikk (1) Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott célok megvalósítása érdekében a tagállamok és az Unió tevékenysége – a Szerződésekben előírtak szerint – magában foglalja egy olyan gazdaságpolitika bevezetését, amely a tagállamok gazdaságpolitikájának szoros összehangolásán, a belső piacon és a közös célkitűzések meghatározásán alapul, és amelyet a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban valósítanak meg. (2) Az előzőekkel párhuzamosan, továbbá a Szerződésekben előírtak és az azokban meghatározott eljárások szerint ez a tevékenység magában foglalja egy közös pénz, az euro bevezetését, valamint egy egységes monetáris és árfolyam-politika meghatározását és megvalósítását, amelyek elsődleges célja az árstabilitás fenntartása és – e célkitűzés sérelme nélkül – az általános gazdaságpolitika támogatása az Unióen belül, a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban. (3) A tagállamok és az Unió ezen tevékenységei feltételezik a következő irányadó elvek betartását: stabil árak, rendezett államháztartás és monetáris feltételek, valamint fenntartható fizetési mérleg. 120. cikk A tagállamok azzal a szándékkal folytatják gazdaságpolitikájukat, hogy a 121. cikk (2) bekezdésében említett átfogó iránymutatások szerint hozzájáruljanak az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott célkitűzéseinek megvalósításához. A tagállamok és az Unió a szabad versenyen __________________________________________________________________________________ - XXXI -

Jegyzet

alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykednek, ezáltal elősegítve az erőforrások hatékony elosztását és tiszteletben tartva a 119. cikkben meghatározott elveket. 121. cikk (1) A tagállamok közös érdekű ügynek tekintik és összehangolják gazdaságpolitikájukat a Tanácsban a 120. cikk rendelkezéseinek megfelelően. (2) A Tanács a Bizottság ajánlása alapján, minősített többséggel tervezetet készít a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásokról, és erről jelentést tesz az Európai Tanácsnak. Az Európai Tanács a Tanács jelentése alapján a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásokról kialakítja következtetését. E következtetés alapján a Tanács minősített többséggel ajánlást fogad el, amelyben meghatározza ezeket az átfogó iránymutatásokat. A Tanács ajánlásáról tájékoztatja az Európai Parlamentet. (3) A tagállamok gazdaságpolitikájának szorosabb összehangolása és gazdasági teljesítményének tartós egymáshoz közelítése érdekében a Tanács a Bizottság által benyújtott jelentések alapján figyelemmel kíséri az egyes tagállamok és az Unió gazdasági fejlődését, valamint a gazdaságpolitikák összeegyeztethetőségét a (2) bekezdésben említett átfogó iránymutatásokkal, és erről rendszeresen átfogó értékelést készít. E többoldalú felügyelet céljából a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a gazdaságpolitikájuk terén hozott fontos intézkedéseikről, valamint az általuk szükségesnek tartott egyéb adatokról. (4) Ha a (3) bekezdésben említett eljárásban megállapításra kerül, hogy egy tagállam gazdaságpolitikája nem felel meg a (2) bekezdésben említett átfogó iránymutatásoknak, vagy veszélyeztetheti a gazdasági és monetáris unió megfelelő működését, a Bizottság az érintett tagállamot figyelmeztetésben részesítheti. A Tanács, a Bizottság ajánlása alapján, megteheti a szükséges ajánlásokat az érintett tagállamnak. Ennek a bekezdésnek az alkalmazásában a Tanács az érintett tagállam kormányát képviselő tanácsi tag szavazatát figyelmen kívül hagyva jár el. A Tanács többi tagja minősített többségét a 238. cikk (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni. (5) A Tanács elnöke és a Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek a többoldalú felügyelet eredményeiről. Amennyiben a Tanács ajánlásait nyilvánosságra hozta, a Tanács elnökét fel lehet kérni arra, hogy jelenjen meg az Európai Parlament hatáskörrel rendelkező bizottsága előtt. (6) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben részletes szabályokat állapíthat meg a (3) és (4) bekezdésben említett többoldalú felügyeleti eljárásra vonatkozóan. 126. cikk (1) A tagállamok kerülik a túlzott költségvetési hiányt. (2) A Bizottság figyelemmel kíséri a tagállamok költségvetési helyzetének, államadósságállományának alakulását a jelentős mértékű eltérések feltárása érdekében. Különösen a költségvetési fegyelem betartását vizsgálja az alábbi két kritérium alapján: a) a tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya túllép-e egy meghatározott referenciaértéket, kivéve ha: – az arány jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a referenciaértékhez közeli szintet; vagy – a referenciaérték túllépése csak kivételes és átmeneti, és az arány közel marad a referenciaértékhez; b) az államadósságnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya túllép-e egy meghatározott referenciaértéket, kivéve ha az arány elegendő mértékben csökken, és kielégítő ütemben közelít a referenciaértékhez. A referenciaértékeket az a Szerződésekhez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv határozza meg. (3) Ha egy tagállam nem felel meg az egyik vagy mindkét kritériummal kapcsolatos követelményeknek, a Bizottság erről jelentést készít. A Bizottság jelentése figyelembe veszi, hogy a költségvetési hiány meghaladja-e az állami beruházások kiadásait, valamint minden egyéb érdemleges tényezőt, beleértve a tagállam középtávú gazdasági és költségvetési helyzetét. A Bizottság jelentést készíthet akkor is, ha a kritériumokkal kapcsolatos követelmények teljesítésétől függetlenül azon a véleményen van, hogy egy tagállamban túlzott hiány kialakulásának veszélye áll fenn. (4) A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményezi a Bizottság jelentését. (5) Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállamban túlzott hiány áll fenn vagy következhet be, erről véleményt küld az érintett tagállamnak, amelyről tájékoztatja a Tanácsot. (6) A Tanács, a Bizottság javaslata alapján és az érintett tagállam esetleges észrevételeit figyelembe véve, egy általános értékelést követően minősített többséggel határoz arról, hogy fennáll-e túlzott hiány. (7) Ha a (6) bekezdésnek megfelelően a Tanács túlzott hiányt állapít meg, a Bizottság ajánlása alapján késedelem nélkül ajánlásokat fogad el az érintett tagállamra vonatkozóan azzal a céllal, hogy az ezt az állapotot __________________________________________________________________________________ - XXXII -

Jegyzet

meghatározott időn belül szüntesse meg. A (8) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel, ezek az ajánlások nem hozhatók nyilvánosságra. (8) Ha a Tanács megállapítja, hogy ajánlásait a meghatározott időn belül nem követte eredményes intézkedés, azokat nyilvánosságra hozhatja. (9) Ha a Tanács ajánlásainak egy tagállam továbbra sem tesz eleget, a Tanács úgy határozhat, hogy a tagállamot felszólítja arra, hogy meghatározott időn belül hozzon intézkedéseket a hiány olyan mértékű csökkentésére, amelyet a Tanács a helyzet orvoslásához szükségesnek ítél. Ilyen esetben a Tanács kérheti az érintett tagállamtól, hogy egy meghatározott ütemezés szerint jelentéseket nyújtson be annak érdekében, hogy a Tanács felülvizsgálhassa a tagállam kiigazításra irányuló erőfeszítéseit. (10) A 258. és a 259. cikkben biztosított eljárás-indítási jog e cikk (1)–(9) bekezdésének keretei között nem gyakorolható. (11) Mindaddig, amíg egy tagállam nem tesz eleget a (9) bekezdés szerinti határozatnak, a Tanács a következő intézkedések közül egynek vagy többnek az alkalmazásáról vagy adott esetben megszigorításáról dönthet: – megköveteli, hogy az érintett tagállam a kötvények és értékpapírok kibocsátását megelőzően a Tanács által meghatározandó további adatokat hozzon nyilvánosságra; – felkéri az Európai Beruházási Bankot, hogy vizsgálja felül hitelezési politikáját az érintett tagállam vonatkozásában; – megköveteli, hogy az érintett tagállam megfelelő mértékű, nem kamatozó letétet helyezzen el az Uniónél mindaddig, amíg a Tanács megítélése szerint nem történt meg a túlzott hiány kiigazítása; – megfelelő mértékű pénzbírságokat szab ki. A Tanács elnöke a határozatokról tájékoztatja az Európai Parlamentet. (12) A Tanács hatályon kívül helyezi a (6)–(9) és a (11) bekezdésben említett határozatok vagy ajánlások valamelyikét vagy mindegyikét annyiban, amennyiben a Tanács megítélése szerint az érintett tagállamban megtörtént a túlzott hiány kiigazítása. Amennyiben a Tanács előzőleg ajánlásokat hozott nyilvánosságra, a (8) bekezdés szerinti határozat hatályon kívül helyezését követően nyilvános közleményben állapítja meg, hogy az érintett tagállamban megszűnt a túlzott hiány. (13) A (8), (9), (11) és (12) bekezdésben említett határozatok és ajánlások elfogadásakor a Tanács a Bizottság ajánlása alapján jár el. A (6)–(9), (11) és (12) bekezdésben említett intézkedések elfogadásakor a Tanács az érintett tagállamot képviselő tanácsi tag szavazatát figyelmen kívül hagyva jár el. A Tanács többi tagja minősített többségét a 238. cikk (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni. (14) Az ebben a cikkben leírt eljárás végrehajtására vonatkozó további rendelkezéseket az e szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv határozza meg. A Tanács az Európai Parlamenttel, valamint az Európai Központi Bank-val folytatott konzultációt követően rendkívüli jogalkotási eljárás keretében egyhangúlag fogadja el az említett jegyzőkönyv helyébe lépő megfelelő rendelkezéseket. E bekezdés egyéb rendelkezéseire is figyelemmel, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően minősített többséggel meghatározza az említett jegyzőkönyv rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó szabályokat és fogalmakat. 127. cikk (1) A Központi Bankok Európai Rendszerének (a továbbiakban: KBER) elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. Az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül a KBER támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében megállapított uniós célkitűzések megvalósításához. A KBER a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykedik, ezáltal elősegítve az erőforrások hatékony elosztását és tiszteletben tartva a 119. cikkben meghatározott alapelveket. (2) A KBER alapvető feladatai a következők: – az Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása; – devizaműveletek végzése a 219. cikk rendelkezéseinek megfelelően; – a tagállamok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése; – a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása. (3) A (2) bekezdés harmadik francia bekezdése nem érinti a devizában tartott technikai egyenlegeknek a tagállamok kormányai által történő tartását és kezelését. (4) Az Európai Központi Bank-kal konzultálni kell: – a hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslattal kapcsolatban; – a nemzeti hatóságok részéről az Európai Központi Bank hatáskörébe tartozó valamennyi jogszabálytervezettel kapcsolatban a Tanács által a 129. cikk (4) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően meghatározott kereteken belül és feltételek mellett. __________________________________________________________________________________ - XXXIII -

Jegyzet

Az Európai Központi Bank a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet a megfelelő uniós intézmények és szervek, illetve a nemzeti hatóságok elé. (5) A KBER támogatja a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikáik zavartalan megvalósításában. (6) Az Európai Parlamenttel és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag eljárva elfogadott rendeletekben az Európai Központi Bankot a hitelintézetek és – a biztosítóintézetek kivételével – az egyéb pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatban külön feladatokkal bízhatja meg. 136. cikk (1) A gazdasági és monetáris unió megfelelő működésének biztosítása érdekében és a Szerződések vonatkozó rendelkezéseivel összhangban a Tanács a 121. és a 126. cikkben meghatározott eljárások közül a vonatkozó eljárással összhangban – kivéve a 126. cikk (14) bekezdésében említett eljárást – intézkedéseket fogad el azon tagállamokra vonatkozóan, amelyek pénzneme az euro: a) ezen tagállamokban a költségvetési fegyelem és a költségvetési felügyelet összehangolásának erősítésére, b) gazdaságpolitikai iránymutatások megállapítására ezen tagállamokra vonatkozóan, biztosítva egyúttal ezeknek az Unió egészére vonatkozóan elfogadott iránymutatásokkal való összeegyeztethetőségét és felügyeletét. (2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések elfogadásakor a Tanácsnak csak azok a tagjai vesznek részt a szavazásban, akik azon tagállamokat képviselik, amelyek pénzneme az euro. Az említett tagok minősített többségét a 238. cikk (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni. 139. cikk (1) Azoknak a tagállamoknak a megjelölése, amelyek vonatkozásában a Tanács nem határozott úgy, hogy teljesítik az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket, a továbbiakban „eltéréssel rendelkező tagállam””. (2) Az eltéréssel rendelkező tagállamokra a Szerződések alábbi rendelkezései nem alkalmazhatók: a) az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások azon részeinek elfogadása, amelyek általános jelleggel az euroövezetre vonatkoznak (121. cikk, (2) bekezdés), b) a túlzott hiány orvoslására vonatkozó kényszerítő eszközök (126. cikk, (9) és (11) bekezdés), c) a KBER célkitűzései és feladatai (127. cikk, (1), (2), (3) és (5) bekezdés), d) az euro kibocsátása (128. cikk), e) az Európai Központi Bank jogi aktusai (132. cikk), f) az euro alkalmazására vonatkozó intézkedések (133. cikk), g) a monetáris megállapodások és az egyéb árfolyampolitikai intézkedések (219. cikk), h) az Európai Központi Bank Igazgatósága tagjainak kinevezése (283. cikk, (2) bekezdés), i) a gazdasági és monetáris unió szempontjából különösen jelentős ügyekben a nemzetközi pénzügyi intézményekben és konferenciákon képviselendő közös álláspontot meghatározó határozatok (138. cikk (1) bekezdés), j) a nemzetközi pénzügyi intézményekben és konferenciákon való egységes képviselet biztosítására irányuló intézkedések (138. cikk (2) bekezdés). Ennek megfelelően az a)–j) pontban hivatkozott cikkekben „tagállamok” alatt azokat a tagállamokat kell érteni, amelyek pénzneme az euro. (3) A KBER és az EKB alapokmányának IX. fejezetével összhangban az eltéréssel rendelkező tagállamokat és azok nemzeti központi bankjait nem illetik meg a KBER keretében biztosított jogok, és nem terhelik az ott megállapított kötelezettségek. (4) A Tanács eltéréssel rendelkező tagállamokat képviselő tagjainak szavazati jogát fel kell függeszteni a (2) bekezdésben felsorolt cikkekben említett intézkedéseknek a Tanács által történő elfogadásakor, továbbá a következő esetekben: a) a többoldalú felügyelet keretén belül azon tagállamoknak címzett ajánlások esetén – ideértve a stabilitási programokra és figyelmeztetésekre vonatkozóakat is –, amelyek pénzneme az euro (121. cikk (4) bekezdés), b) a túlzott hiányra vonatkozó olyan intézkedések esetén, amelyek azon tagállamokra vonatkoznak, amelyek pénzneme az euro (126. cikk (6), (7), (8), (12) és (13) bekezdés). A Tanács többi tagja minősített többségét a 238. cikk (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni.

__________________________________________________________________________________ - XXXIV -

Jegyzet

140. cikk (1) A Bizottság és az Európai Központi Bank legalább kétévente egyszer, illetve valamely eltéréssel rendelkező tagállam kérelmére jelentést tesz a Tanácsnak az eltéréssel rendelkező tagállamok által a gazdasági és monetáris unió megvalósítására vonatkozó kötelezettségeik teljesítésében megtett előrehaladásról. Ezek a jelentések kiterjednek annak vizsgálatára is, hogy ezen tagállamok nemzeti jogszabályai – nemzeti központi bankjaik statútumait is beleértve – összeegyeztethetőek-e a szerződés 130. és 131. cikkel és a KBER alapokmányával. A jelentések vizsgálják továbbá a fenntartható konvergencia magas fokának elérését, elemezve, hogy a tagállamok milyen mértékben feleltek meg a következő kritériumoknak: – az árstabilitás magas fokának elérése; ez olyan inflációs ráta esetén áll fenn, amely közel esik az árstabilitás tekintetében legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállaméhoz; – az állam pénzügyi helyzetének fenntarthatósága; ezt olyan költségvetési egyenleg elérése mutatja, amely nem rendelkezik a 126. cikk (6) bekezdése értelmében vett túlzott hiánnyal; – az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávok betartása legalább két évig anélkül, hogy az euróval szemben leértékelésre kerülne sor; – az eltéréssel rendelkező tagállam által elért konvergencia és a tagállamnak az árfolyammechanizmusban való részvételének fenntarthatósága, ami a hosszútávú kamatszintben tükröződik. Az e bekezdésben említett négy kritériumot és azt az időtartamot, amelyen keresztül azokat be kell tartani, a Szerződésekhez csatolt jegyzőkönyv határozza meg részletesen. A Bizottság és az Európai Központi Bank jelentései figyelembe veszik a piacok integrációjának eredményeit, a folyó fizetési mérleg helyzetét és alakulását, továbbá a fajlagos bérköltségek alakulását és az egyéb árindexeket is. (2) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt és az Európai Tanácsban folytatott vitát követően határoz arról, hogy mely eltéréssel rendelkező tagállamok teljesítik a szükséges feltételeket az (1) bekezdésben megállapított szempontok alapján, és az érintett tagállamokra vonatkozó eltérést megszünteti. A Tanács az azon tagállamait képviselő tagjai minősített többséggel elfogadott ajánlásának kézhezvételét követően határoz, amelyeknek pénzneme az euro. Ezek a tagok a Bizottság javaslatának a Tanács által történő kézhezvételét követő hat hónapon belül határoznak. A második albekezdésben említett tagok minősített többségét a 238. cikk (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni. (3) Ha a (2) bekezdésben megállapított eljárásnak megfelelően az eltérés megszüntetéséről határoztak, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően az érintett tagállam és azon tagállamok egyhangú határozatával, amelyek pénzneme az euro, visszavonhatatlanul rögzíti azt az átváltási arányt, amelyen az euro az érintett tagállam valutájának helyébe lép, és meghozza az euro-nek mint közös valutának az érintett tagállamban történő bevezetéséhez szükséges egyéb intézkedéseket. 143. cikk (1) Ha egy eltéréssel rendelkező tagállam a fizetési mérlege tekintetében a fizetési mérleg egészének egyensúlyhiányából vagy a rendelkezésére álló deviza típusából adódóan nehézségekkel küzd vagy ilyen nehézségek bekövetkezése komolyan fenyegeti, és ezek a nehézségek alkalmasak különösen a belső piac működésének vagy a közös kereskedelempolitika megvalósításának veszélyeztetésére, a Bizottság haladéktalanul megvizsgálja az érintett állam helyzetét és azokat az intézkedéseket, amelyeket ez az állam e szerződés rendelkezéseinek megfelelően minden rendelkezésére álló eszközzel megtett vagy megtehet. A Bizottság megjelöli, hogy milyen intézkedések megtételét javasolja az érintett államnak. Ha az eltéréssel rendelkező tagállam által hozott és a Bizottság által javasolt intézkedések elégtelennek bizonyulnak a felmerült vagy fenyegető nehézségek leküzdéséhez, a Bizottság a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően kölcsönös segítségnyújtásra és ehhez megfelelő módszerekre tesz javaslatot a Tanácsnak. A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a Tanácsot a helyzetről és annak alakulásáról. (2) A Tanács ilyen kölcsönös segítséget nyújt; irányelveket vagy határozatokat fogad el, amelyek meghatározzák az ilyen segítségnyújtás feltételeit és részleteit. A kölcsönös segítségnyújtás megvalósulhat: a) összehangolt fellépés útján olyan más nemzetközi szervezetek irányába vagy keretében, amelyekhez az eltéréssel rendelkező tagállamok fordulhatnak; b) olyan intézkedések útján, amelyek a kereskedelem eltérülésének elkerüléséhez szükségesek, ha a nehézségekkel küzdő állam harmadik országokkal szemben mennyiségi korlátozásokat tart fenn vagy vezet be újra; c) más tagállamok által nyújtott korlátozott mértékű hitelek útján, amihez ezek egyetértése szükséges. __________________________________________________________________________________ - XXXV -

Jegyzet

(3) Ha a Tanács nem adja meg a Bizottság által ajánlott kölcsönös segítségnyújtást, vagy ha a kölcsönös segítségnyújtás és a meghozott intézkedések nem elégségesek, a Bizottság felhatalmazza a nehézségekkel küzdő, eltéréssel rendelkező tagállamot arra, hogy védintézkedéseket tegyen, amelyek feltételeit és részletes szabályait a Bizottság határozza meg. A Tanács visszavonhatja ezt a felhatalmazást, illetve megváltoztathatja annak feltételeit és részletes szabályait. 144. cikk (1) Ha egy tagállamban hirtelen fizetésimérleg-válság lép fel, és a 143. cikk (2) bekezdése szerinti határozat meghozatalára haladéktalanul nem kerül sor, az eltéréssel rendelkező tagállam elővigyázatosságból megteheti a szükséges védintézkedéseket. Ezek az intézkedések csak a lehető legkisebb zavart okozhatják a belső piac működésében, és nem haladhatják meg a hirtelen felmerült nehézségek orvoslásához feltétlenül szükséges mértéket. (2) A Bizottságot és a többi tagállamot az ilyen védintézkedésekről legkésőbb azok hatálybalépésének időpontjában tájékoztatni kell. A Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak a 143. cikk szerinti kölcsönös segítségnyújtásra. (3) A Bizottság ajánlását és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően a Tanács határozhat arról, hogy az érintett tagállam módosítsa, függessze fel vagy törölje el a fent említett védintézkedéseket. 145. cikk A tagállamok és az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében e címnek megfelelően egy összehangolt stratégia kialakítására törekednek a foglalkoztatás, és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztése terén. 146. cikk (1) A tagállamok foglalkoztatáspolitikájuk révén hozzájárulnak a 145. cikkben említett célkitűzések eléréséhez olyan módon, amely összhangban áll a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájának a 121. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott átfogó iránymutatásaival. (2) A tagállamok a szociális partnerek kötelezettségeire vonatkozó nemzeti gyakorlat figyelembevételével közös érdekű ügynek tekintik a foglalkoztatás előmozdítását, és az ilyen irányú fellépésüket a Tanácsban a 148. cikk rendelkezéseinek megfelelően összehangolják. 147. cikk (1) Az Unió hozzájárul a foglalkoztatás magas szintjéhez azáltal, hogy bátorítja a tagállamok közötti együttműködést, támogatja és szükség esetén kiegészíti tevékenységüket. Ennek során tiszteletben tartja a tagállamok hatáskörét. (2) Az Uniói politikák és intézkedések meghatározásánál és végrehajtásánál figyelembe kell venni a foglalkoztatás magas szintjének célkitűzését. 148. cikk (1) A Tanács és a Bizottság által készített együttes éves jelentés alapján az Európai Tanács évente megvizsgálja a foglalkoztatottság helyzetét az Unióban, és következtetéseket fogad el arra vonatkozóan. (2) Az Európai Tanács következtetéseiből kiindulva a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, a Régiók Bizottságával és a 150. cikkben említett Foglalkoztatási Bizottsággal folytatott konzultációt követően minősített többséggel évente iránymutatásokat dolgoz ki, amelyeket a tagállamok foglalkoztatáspolitikájukban figyelembe vesznek. Ezeknek az iránymutatásoknak összhangban kell állniuk a 121. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott átfogó iránymutatásokkal. (3) Minden tagállam éves jelentést nyújt be a Tanácsnak és a Bizottságnak azokról a főbb intézkedésekről, amelyeket a (2) bekezdésben említett foglalkoztatási iránymutatások fényében a foglalkoztatáspolitikája végrehajtása céljából hozott. (4) A Tanács a (3) bekezdésben említett jelentések alapján és a Foglalkoztatási Bizottság véleményének kézhezvételét követően a foglalkoztatási iránymutatások fényében évente megvizsgálja a tagállamok __________________________________________________________________________________ - XXXVI -

Jegyzet

foglalkoztatáspolitikájának végrehajtását. A Tanács a Bizottság ajánlása alapján, minősített többséggel ajánlásokat tehet a tagállamok számára, amennyiben ezt a vizsgálat nyomán célszerűnek tartja. (5) A vizsgálat eredményei alapján a Tanács és a Bizottság együttes éves jelentést készít az Európai Tanács számára az Unió foglalkoztatási helyzetéről és a foglalkoztatási iránymutatások végrehajtásáról. 149. cikk Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogadhat el, amelyek arra szolgálnak, hogy bátorítsák az együttműködést a tagállamok között és támogassák fellépésüket a foglalkoztatás terén olyan kezdeményezések révén, amelyek célja az információk és a bevált gyakorlatok cseréjének fejlesztése, összehasonlító elemzések és tanácsok szolgáltatása, valamint az innovatív megközelítések támogatása és a tapasztalatok kiértékelése, különösen kísérleti projektek útján. Ezek az intézkedések nem foglalják magukban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolását. 150. cikk A Tanács egyszerű többséggel az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően létrehozza a tanácsadói jogkörrel rendelkező Foglalkoztatási Bizottságot annak érdekében, hogy elősegítse a tagállamok közötti koordinációt a foglalkoztatási és munkaerő-piaci politikák területén. A bizottság a következő feladatokat látja el: – figyelemmel kíséri a foglalkoztatási helyzetet és a foglalkoztatáspolitikát a tagállamokban és az Unióban; – a 240. cikk sérelme nélkül a Tanács vagy a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére véleményeket dolgoz ki, és hozzájárul a Tanács 148. cikkben említett tevékenységének előkészítéséhez. Feladatának teljesítése során a bizottság konzultál a szociális partnerekkel. Minden egyes tagállam és a Bizottság két-két bizottsági tagot nevez ki. 151. cikk Az alapvető szociális jogokat, többek között az 1961. október 18-án Torinóban aláírt Európai szociális chartában, valamint a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló 1989. évi uniós chartában meghatározott jogokat szem előtt tartva, az Unió és a tagállamok célkitűzése a foglalkoztatás, az élet- és munkakörülmények javítása – lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását –, a megfelelő szociális védelem, a szociális partnerek közötti párbeszéd és az emberi erőforrások fejlesztésének elősegítése a tartósan magas foglalkoztatás és a kirekesztés elleni küzdelem érdekében. E célból az Unió és a tagállamok olyan intézkedéseket hajtanak végre, amelyek figyelembe veszik – különösen a szerződéses kapcsolatok terén – a nemzeti gyakorlatok sokszínűségét, valamint az Unió gazdasági versenyképessége fenntartásának szükségességét. Úgy vélik, hogy ez a fejlődés nemcsak a szociális rendszerek összehangolását előnyben részesítő belső piac működéséből következik, hanem az a Szerződésekben megállapított eljárásokból, valamint a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséből is. 152. cikk Az Unió az egyes nemzeti rendszerek különbözőségeinek figyelembevételével elismeri és támogatja a szociális partnerek uniós szintű szerepvállalását; önállóságuk tiszteletben tartása mellett elősegíti a szociális partnerek közötti párbeszédet. A növekedésről és foglalkoztatásról szóló háromoldalú szociális csúcs hozzájárul a szociális párbeszéd folytatásához. 153. cikk (1) A 151. cikkben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében az Unió támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységeit a következő területeken: a) különösen a munkakörnyezet javítása a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében; b) munkafeltételek; c) a munkavállalók szociális biztonsága és szociális védelme; d) a munkavállalók védelme munkaviszonyuk megszüntetése esetén; e) a munkavállalók tájékoztatása és véleményük meghallgatása; __________________________________________________________________________________ - XXXVII -

Jegyzet

f) a munkavállalók és munkaadók érdekeinek képviselete és kollektív védelme, beleértve – a (5) bekezdésre is figyelemmel – a vállalatvezetésben való részvételt; g) az Unió területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásának feltételei; h) a munkaerőpiacról kirekesztett személyek beilleszkedésének lehetővé tétele a 166. cikk sérelme nélkül; i) a férfiak és nők munkaerő-piaci esélyegyenlősége és az egyenlő munkahelyi bánásmód; j) a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem; k) a szociális védelmi rendszerek modernizálása a c) pontban foglaltak sérelme nélkül. (2) Ennek érdekében az Európai Parlament és a Tanács a) kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását, olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek arra szolgálnak, hogy ösztönözzék az együttműködést a tagállamok között olyan kezdeményezések révén, amelyek célja az ismeretek gyarapítása, az információk és a bevált gyakorlatok cseréjének fejlesztése, az innovatív megközelítések támogatása és a tapasztalatok kiértékelése; b) az (1) bekezdés a)–i) pontjában említett területeken irányelvek útján fokozatosan alkalmazandó minimumkövetelményeket fogadhat el, figyelembe véve az egyes tagállamokban fennálló feltételeket és műszaki szabályokat. Ezek az irányelvek nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi vagy jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését. Az Európai Parlament és a Tanács a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében határoz. Az (1) bekezdés c), d), f) és g) pontjában említett területeken különleges jogalkotási eljárás keretében eljárva a Tanács az Európai Parlamenttel és az említett bizottságokkal folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz. A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag úgy határozhat, hogy az (1) bekezdés d), f) és g) pontjára a rendes jogalkotási eljárást kell alkalmazni. (3) A szociális partnereket együttes kérelmükre bármely tagállam megbízhatja a (2) bekezdés alapján elfogadott irányelvek, illetve – adott esetben – a 155. cikk rendelkezéseinek megfelelően elfogadott tanácsi határozatok végrehajtásával. Ebben az esetben e tagállamnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy legkésőbb az irányelv vagy határozat átültetésének vagy végrehajtásának napjáig a szociális partnerek a szükséges intézkedéseket megállapodás útján bevezették, miközben minden szükséges intézkedést meg kell tennie annak érdekében, hogy az irányelv vagy a határozat által előírt eredmények elérését mindenkor biztosítani tudja. (4) Az e cikk alapján elfogadott rendelkezések – nem érinthetik a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszerük alapelveit meghatározzák és nem érinthetik jelentősen e rendszerek pénzügyi egyensúlyát; – nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy olyan szigorúbb védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek e szerződéssel összeegyeztethetőek. (5) E cikk rendelkezései a díjazásra, az egyesülési jogra, a sztrájkjogra vagy a kizárás jogára nem alkalmazhatók. 156. cikk A 151. cikkben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében és a Szerződések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, a Bizottság a szociális politikának az e fejezet hatálya alá tartozó minden területén ösztönzi a tagállamok együttműködését és megkönnyíti intézkedéseik összehangolását, különösen a következő területeken: – foglalkoztatás; – munkajog és munkafeltételek; – alap- és magasabb szintű szakképzés; – szociális biztonság; – munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzése; – munkahelyi egészségvédelem; – egyesülési jog, valamint a munkaadók és munkavállalók közötti kollektív tárgyalások. E célból a Bizottság a tagállamokkal szoros kapcsolatot tartva tanulmányokat készít, véleményeket ad és konzultációkat szervez mind a nemzeti szinten felmerülő, mind pedig a nemzetközi szervezetek érdeklődésére is számot tartó problémakörökben, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására irányuló kezdeményezésekre. Az Európai Parlamentet teljeskörűen tájékoztatni kell. Az e cikkben említett véleményeinek közreadását megelőzően a Bizottság konzultációt folytat a Gazdasági és Szociális Bizottsággal.

__________________________________________________________________________________ - XXXVIII -

Jegyzet

157. cikk (1) Minden tagállam biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak. (2) E cikk alkalmazásában „díjazás” a rendes alap- vagy minimálbér, illetve illetmény, valamint minden egyéb olyan juttatás, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben a munkaviszonyára tekintettel kap. A nemen alapuló megkülönböztetés nélküli egyenlő díjazás azt jelenti, hogy: a) teljesítménybér esetén az azonos munkáért járó díjazást azonos mértékegység alapján állapítják meg; b) időbér esetén azonos munkakörben azonos díjazás jár. (3) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően intézkedéseket fogad el annak érdekében, hogy biztosítsa a férfiak és nők között az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a foglalkoztatás és a munka területén, beleértve az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás alapelvét is. (4) Annak érdekében, hogy ténylegesen biztosítsák a teljes egyenlőséget a férfiak és nők között a munka világában, az egyenlő bánásmód elve nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy bizonyos előnyöket nyújtó intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el abból a célból, hogy az alulreprezentált nem számára a szakmai tevékenységek folytatását megkönnyítsék, vagy hogy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy kiegyenlítsék. 158. cikk A tagállamok törekednek arra, hogy fenntartsák a fizetett szabadságra vonatkozó szabályozási rendszerek fennálló egyenértékűségét. 162. cikk A belső piacon a munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeinek javítása és ezáltal az életszínvonal emeléséhez való hozzájárulás érdekében az alábbiakban megállapított rendelkezések szerint létrejön az Európai Szociális Alap, amelynek célja az Unión belül a munkavállalók foglalkoztatásának megkönnyítése, földrajzi és foglalkozási mobilitásuk növelése, továbbá az ipari és a termelési rendszerben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodásuk megkönnyítése, különösen szakképzés és átképzés útján. 163. cikk Az Alapot a Bizottság kezeli. Ebben a feladatában a Bizottságot egy bizottság segíti, amelynek elnöke a Bizottság egyik tagja, és amely a kormányok, szakszervezetek és munkaadói szervezetek képviselőiből áll. 164. cikk Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően elfogadja az Európai Szociális Alapra vonatkozó végrehajtási rendeleteket. 165. cikk (1) Az Unió a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén tevékenységük támogatásával és kiegészítésével hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségüket. Az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításhoz. (2) Az Unió fellépésének célja: – az európai dimenzió fejlesztése az oktatásban, különösen a tagállamok nyelveinek oktatása és terjesztése útján; – a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzése, többek között az oklevelek és résztanulmányok tanulmányi célú elismerésének ösztönzésével; – az oktatási intézmények közötti együttműködés előmozdítása; – a tagállamok oktatási rendszereit egyaránt érintő kérdésekre vonatkozó információ- és tapasztalatcsere fejlesztése; __________________________________________________________________________________ - XXXIX -

Jegyzet

– a fiatalok és a szociálpedagógusok csereprogramjainak ösztönzése, valamint a fiatalok ösztönzése arra, hogy vegyenek részt Európa demokratikus életében; – a távoktatás fejlesztésének ösztönzése; - a sport európai dimenzióinak fejlesztése a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködésnek az előmozdítása, illetve a sportolók, köztük különösen a legfiatalabbak fizikai és szellemi épségének védelme révén. (3) Az Unió és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és oktatás és a sport területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal. (4) Annak érdekében, hogy hozzájáruljon az e cikkben említett célkitűzések eléréséhez: – az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotás kereetében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogad el, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását; – a Tanács a Bizottság javaslata alapján ajánlásokat fogad el. 166. cikk (1) Az Unió olyan szakképzési politikát folytat, amely támogatja és kiegészíti a tagállamok ezirányú tevékenységét, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak a szakképzés tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét. (2) Az Unió fellépésének célja: – az ipari változásokhoz való alkalmazkodás megkönnyítése, különösen szakképzés és átképzés útján; – a szakmai alapképzés és továbbképzés javítása a munkaerő-piaci szakmai beilleszkedés és újrabeilleszkedés megkönnyítése érdekében; – a szakképzésbe történő bejutás megkönnyítése, továbbá az oktatók és a szakképzésben részt vevők, különösen a fiatalok mobilitásának ösztönzése; – az oktatási vagy szakképző intézmények és a vállalkozások közötti együttműködés ösztönzése a képzés területén; – a tagállamok képzési rendszereit egyaránt érintő kérdésekre vonatkozó információ- és tapasztalatcsere fejlesztése. (3) Az Unió és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és a szakképzés területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. (4) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően intézkedéseket fogad el, hogy hozzájáruljon az e cikkben említett célkitűzések eléréséhez, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását; továbbá a Tanács a Bizottság javaslata alapján ajánlásokat fogad el. 167. cikk (1) Az Unió hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget. (2) Az Unió fellépésének célja a tagállamok közötti együttműködés előmozdítása és szükség esetén tevékenységük támogatása és kiegészítése a következő területeken: – az európai népek kultúrája és történelme ismeretének és terjesztésének javítása; – az európai jelentőségű kulturális örökség megőrzése és védelme; – nem kereskedelmi jellegű kulturális cserék; – művészeti és irodalmi alkotás, beleértve az audiovizuális szektort is. (3) Az Unió és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és a kultúra területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal. (4) Az Unió az a Szerződések egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében, figyelembe veszi a kulturális szempontokat. (5) Annak érdekében, hogy hozzájáruljon az e cikkben említett célkitűzések eléréséhez: – az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében, a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogad el, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását. – a Tanács a Bizottság javaslata alapján ajánlásokat fogad el.

__________________________________________________________________________________ - XL -

Jegyzet

168. cikk (1) Valamennyi Uniói politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét. Az Unió fellépése, amely kiegészíti a nemzeti politikákat, a népegészségügyi helyzet javítására, az emberi megbetegedések és betegségek, valamint az emberek testi és szellemi egészségét fenyegető veszélyek okainak megelőzésére irányul. Az ilyen fellépés magában foglalja a széles körben terjedő súlyos betegségek elleni küzdelmet az azok okaira, terjedésére és megelőzésére vonatkozó kutatások, valamint az egészségügyi tájékoztatás és oktatás által, továbbá a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek figyelemmel kísérését, az ilyen veszélyek korai előrejelzését és az ezek elleni küzdelmet. Az Unió kiegészíti a tagállamok fellépését a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos egészségkárosodás csökkentése érdekében, beleértve a felvilágosítást és a megelőzést is. (2) Az Unió bátorítja a tagállamok közötti együttműködést az e cikkben említett területeken, és szükség esetén támogatást nyújt a tagállamok fellépéséhez. Az Unió ösztönzi különösen a határ menti területeken az egészségügyi szolgáltatások egymást kiegészítő jellegének javítására irányuló, tagállamok közötti együttműködést. A tagállamok a Bizottsággal együttműködve összehangolják politikáikat és programjaikat az (1) bekezdésben említett területeken. A Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve megtehet minden hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítására, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására irányuló kezdeményezésekre. Az Európai Parlamentet teljeskörűen tájékoztatni kell. (3) Az Unió és a tagállamok elősegítik az együttműködést harmadik országokkal és a népegészségügy területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. (4) A 2. cikk (5) bekezdésétől, illetve a 329. cikk (1) bekezdésétől eltérve, és a 119. cikk (2) bekezdésével összhangban az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően az e cikkben említett célok eléréséhez való hozzájárulás érdekében a közös biztonsági kockázatok kezelésére elfogadja a következőket: a) az emberi eredetű szervek és szövetek, a vér és vérkészítmények magas szintű minőségi és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó intézkedések; ezek az intézkedések nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy szigorúbb védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be; b) intézkedések az állat- és növényegészségügy terén, amelyek közvetlen célja a közegészség védelme; c) a gyógyszerek és a gyógyászati célú eszközök magas szintű minőségi és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó intézkedések. (5) A Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében ösztönző intézkedéseket állapíthat meg az emberi egészség védelmére és javítására, és különösen a határokon át széles körben terjedő súlyos betegségek elleni küzdelemre, valamint a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek figyelemmel kísérésére, az ilyen veszélyek korai előrejelzésére és az ezek elleni küzdelemre vonatkozóan, továbbá olyan intézkedéseket állapíthat meg, amelyeknek közvetlen célja – a dohányra és a túlzott alkoholfogyasztásra vonatkozóan – a közegészség védelme, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját. (6) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, ajánlásokat is elfogadhat az e cikkben meghatározott célok érdekében. (7) Az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét. A tagállamok hatásköre kiterjed az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás működtetésére, és a hozzájuk rendelt erőforrások elosztására. A (4) bekezdés a) pontjában említett intézkedések nem érinthetik a szervek és vér adására vagy gyógyászati célú felhasználására vonatkozó nemzeti rendelkezéseket. 169. cikk (1) A fogyasztói érdekek érvényesülésének előmozdítása és a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása érdekében az Unió hozzájárul a fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági érdekeinek védelméhez, valamint a tájékoztatáshoz, oktatáshoz és az érdekeik védelmét célzó önszerveződéshez való jogaik megerősítéséhez. (2) Az Unió a következőkkel járul hozzá az (1) bekezdésben említett célok eléréséhez: a) a 114. cikk alapján a belső piac megvalósításával összefüggésben elfogadott intézkedések; b) a tagállami politikákat támogató, kiegészítő és figyelemmel kísérő intézkedések. __________________________________________________________________________________ - XLI -

Jegyzet

(3) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja a (3) bekezdés b) pontjában említett intézkedéseket. (4) A (4) bekezdés szerint elfogadott intézkedések nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb védintézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Ezeknek az intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a Szerződésekkel. Az intézkedésekről értesíteni kell a Bizottságot. 173. cikk (1) Az Unió és a tagállamok biztosítják az Uniói ipar versenyképességéhez szükséges feltételek meglétét. E célból – összhangban a nyitott és versengő piacok rendszerével – fellépésük arra irányul, hogy: – felgyorsítsák az ipar alkalmazkodását a strukturális változásokhoz; – ösztönözzék egy olyan környezet kialakítását, amely az Unió egész területén kedvez a kezdeményezéseknek és a vállalkozások – különösen a kis- és középvállalkozások – fejlődésének; – ösztönözzék egy olyan környezet kialakítását, amely kedvez a vállalkozások közötti együttműködésnek; – elősegítsék az innovációs, kutatási és technológiafejlesztési politikákban rejlő ipari lehetőségek jobb kihasználását. (2) A tagállamok a Bizottsággal kapcsolatot tartva konzultálnak egymással, és amennyiben szükséges, összehangolják fellépésüket. A Bizottság megtehet minden hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítása érdekében, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására irányuló kezdeményezésekre. Az Európai Parlamentet teljeskörűen tájékoztatni kell. (3) Az Unió az a Szerződések egyéb rendelkezései alapján folytatott politikái és tevékenysége útján hozzájárul az (1) bekezdésben meghatározott célkitűzések eléréséhez. A Tanács a 294. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyedi intézkedéseket hozhat a tagállamokban végrehajtott olyan fellépések támogatására, amelyek az (1) bekezdésben kitűzött célok megvalósítására irányulnak, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját E cím nem szolgáltat alapot ahhoz, hogy az Unió bármilyen olyan intézkedést vezessen be, amely a verseny torzulásához vezethet, vagy amely adórendelkezéseket vagy a munkavállalók jogait és érdekeit érintő rendelkezéseket tartalmaz. 174. cikk Átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze. Az Unió különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik. Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók. 175. cikk A tagállamok úgy folytatják és hangolják össze gazdaságpolitikájukat, hogy a 174. cikkben meghatározott célokat is elérjék. Az Uniói politikák és fellépések kialakításánál és végrehajtásánál, valamint a belső piac megvalósításánál figyelembe kell venni a 174. cikkben meghatározott célokat, és azoknak hozzá kell járulniuk ezek eléréséhez. Az Unió e célok elérését a strukturális alapok (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs Részlege; Európai Szociális Alap; Európai Regionális Fejlesztési Alap), az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök révén megvalósított fellépésével is támogatja. A Bizottság három évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése terén megvalósított előrehaladásról, és arról, hogy az e cikkben előírt különböző eszközök ehhez hogyan járultak hozzá. A jelentéshez szükség szerint megfelelő javaslatokat kell csatolni. Ha az alapokon kívül és az egyéb uniós politikák keretében elhatározott intézkedések sérelme nélkül egyedi fellépések bizonyulnak szükségesnek, akkor az ilyen fellépéseket az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően fogadhatja el.

__________________________________________________________________________________ - XLII -

Jegyzet

179. cikk (1) Az Unió célja az, hogy egy európai kutatási térség létrehozásával, amelyen belül a kutatók, a tudományos ismeretek és a technológiák szabadon áramlanak, erősítse tudományos és technológiai alapjait, továbbá ösztönözze versenyképességének fejlődését – ideértve az Unió iparát is –, ugyanakkor támogassa a Szerződések egyéb fejezetei alapján szükségesnek ítélt kutatási tevékenységeket. (2) E célból az Unió az egész területén ösztönzi a vállalkozásokat – a kis- és középvállalkozásokat is beleértve –, a kutatási központokat és egyetemeket a magas színvonalú kutatási és technológiafejlesztési tevékenységeik terén; támogatja azokat az együttműködésüket célzó erőfeszítéseiket, amelyek célja elsősorban az, hogy a kutatók a határokon átívelő módon szabadon együttműködhessenek egymással, és hogy a vállalkozások képesek legyenek teljes mértékben kihasználni a belső piac lehetőségeit, különösen a nemzeti közbeszerzések megnyitása, a közös szabványok meghatározása és az együttműködés jogi és adóügyi akadályainak felszámolása útján. (3) Az Uniónek a kutatás és a technológiai fejlesztés terén az a Szerződések alapján végzett minden tevékenységét – a demonstrációs projekteket is beleértve – e cím rendelkezéseinek megfelelően kell meghatározni és végrehajtani. 189. cikk (1) A tudományos és műszaki haladás, az ipari versenyképesség, valamint az uniós politikák végrehajtásának elősegítése érdekében az Unió európai űrpolitikát alakít ki. E célból közös kezdeményezéseket támogathat, előmozdíthatja a kutatást és a technológiafejlesztést, továbbá összehangolhatja a világűr kutatásához és hasznosításához szükséges erőfeszítéseket. (2) Az (1) bekezdésben említett célkitűzések megvalósításához való hozzájárulás érdekében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében megállapítja azon szükséges intézkedéseket, amelyek európai űrprogram formájában is megvalósulhatnak, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját. (3) Az Unió megfelelő kapcsolatokat épít ki az Európai Űrügynökséggel. (4) Ez a cikk nem érinti e cím egyéb rendelkezéseit. 191. cikk (1) Az Unió környezetpolitikája hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez: – a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása; – az emberi egészség védelme; – a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása; – a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére, és különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten. (2) Az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor az Unió különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. Ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint a „szennyező fizet”elven alapul. Ebben az összefüggésben a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő harmonizációs intézkedések adott esetben egy védzáradékot foglalnak magukban, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy nem gazdasági jellegű környezetvédelmi okokból uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak. (3) Környezetpolitikája kidolgozása során az Unió figyelembe veszi: – a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat; – az Unió különböző régióinak környezeti feltételeit; – a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás lehetséges hasznait és költségeit; – az Unió egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint régióinak kiegyensúlyozott fejlődését. (4) Az Unió és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. Az Unió által folytatott együttműködésre vonatkozó részletes szabályok az Unió és az érintett harmadik felek közötti megállapodások tárgyát képezhetik. Az előző albekezdés nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytassanak és nemzetközi megállapodásokat kössenek.

__________________________________________________________________________________ - XLIII -

Jegyzet

192. cikk (1) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően határoz arról, hogy az Uniónek milyen lépéseket kell tennie a 191. cikkben említett célok elérése érdekében. (2) Az (1) bekezdésben előírt döntéshozatali eljárástól eltérve és a 114. cikk sérelme nélkül a Tanács az Európai Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően rendkívüli jogalkotási eljárás keretében egyhangúlag fogadja el: a) az elsődlegesen adózási természetű rendelkezéseket; b) azokat az intézkedéseket, amelyek érintik: – a területrendezést; – a mennyiségi vízkészlet-gazdálkodást, illetve amelyek az e készletek rendelkezésre állását akár közvetlenül, akár közvetve befolyásolják. – a földhasználatot, kivéve a hulladékgazdálkodást; c) a tagállamok valamelyikének különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásának általános szerkezetét jelentős mértékben érintő intézkedéseket. A Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően egyhangúlag eljárva előírhatja, hogy az első albekezdésben említett területeken a rendes jogalkotási eljárást kell alkalmazni. (3) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően fogadja el azokat az általános cselekvési programokat, amelyek az elérendő elsődleges célkitűzéseket meghatározzák. Az e programok végrehajtásához szükséges intézkedéseket, az adott esettől függően, az (1), illetve a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelően kell elfogadni. (4) Az Unió által elfogadott egyes intézkedések sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak a környezetpolitika finanszírozásáról és megvalósításáról. (5) Ha az (1) bekezdés rendelkezésein alapuló valamely intézkedés egy tagállam hatóságai számára aránytalanul magas költségekkel járna, a szóban forgó intézkedés – a „szennyező fizet”-elv sérelme nélkül – megfelelő rendelkezéseket állapít meg: – átmeneti eltérés és/vagy – a 177. cikk alapján létrehozott Kohéziós Alapból nyújtott pénzügyi támogatás formájában. 193. cikk A 192. cikk alapján elfogadott védintézkedések nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb védintézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Ezeknek az intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a Szerződésekkel. Az intézkedésekről értesíteni kell a Bizottságot. 195. cikk (1) Az Unió, különösen az idegenforgalmi ágazatban működő uniós vállalkozások versenyképességének elősegítése révén, kiegészíti a tagállamoknak az idegenforgalmi ágazat terén folytatott tevékenységét. Ennek elérése érdekében az Unió tevékenységének célja, hogy: a) ösztönözze az ebben az ágazatban működő vállalkozások fejlődéséhez szükséges kedvező környezet kialakítását, b) előmozdítsa a tagállamok együttműködését, különös tekintettel a bevált gyakorlatok cseréjére. (2) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében egyedi intézkedéseket állapít meg a tagállamokban végrehajtott olyan intézkedések kiegészítésére, amelyek az e cikkben kitűzött célok megvalósítására irányulnak, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját. 196. cikk (1) Az Unió ösztönzi a tagállamok közötti együttműködést a természeti vagy ember okozta katasztrófák megelőzését és az azokkal szembeni védekezést szolgáló rendszerek hatékonyságának javítása érdekében. Az Unió tevékenységének célja: a) az Unión belül a tagállamok nemzeti, regionális vagy helyi szintű intézkedésének támogatása és kiegészítése a kockázatok megelőzése, a tagállamokban a polgári védelemben részt vevők felkészítése és a természeti vagy ember által okozott katasztrófák kezelése terén, __________________________________________________________________________________ - XLIV -

Jegyzet

b) a nemzeti polgári védelmi szolgálatok gyors és eredményes operatív együttműködésének előmozdítása az Unión belül, c) a nemzetközi szintű polgári védelmi intézkedések koherenciájának előmozdítása. (2) A (1) bekezdésben említett célkitűzések megvalósításának elősegítéséhez szükséges intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját. 197. cikk (1) Az uniós jog tagállamok általi eredményes végrehajtását – ami az Unió megfelelő működése szempontjából elengedhetetlen – közös érdekű ügynek kell tekinteni. (2) Az Unió támogathatja a tagállamok azon erőfeszítéseit, amelyek az uniós jog végrehajtásához szükséges közigazgatási kapacitásaik javítására irányulnak. Az ilyen fellépés különösen az információk és a köztisztviselők cseréjének megkönnyítését, valamint a képzési programok támogatását foglalhatja magában. Az ilyen támogatás igénybevételére egyik tagállam sem kötelezhető. Az e célból szükséges intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját. (3) E cikk nem érinti sem a tagállamoknak az uniós jog végrehajtására vonatkozó kötelezettségeit, sem pedig a Bizottság előjogait és feladatait. E cikk nem érinti továbbá a Szerződések azon egyéb rendelkezéseit, amelyek a tagállamok egymás közötti, illetve a tagállamok és az Unió közötti igazgatási együttműködésről rendelkeznek. 200. cikk (1) A tagállamok közötti vámoknak az a Szerződések rendelkezéseinek megfelelő tilalmával összhangban tilos az országokból és területekről származó áruknak a tagállamokba történő behozatala esetén fizetendő vámok alkalmazása. (2) A 30. cikk rendelkezéseinek megfelelően tilos a tagállamokból, illetve az országokból vagy területekről bármely más országba vagy területre irányuló behozatal esetén fizetendő vámok alkalmazása. (3) Az országok és területek ugyanakkor kivethetnek olyan vámokat, amelyek fejlesztési és iparosítási szükségleteiket elégítik ki, vagy amelyek fiskális természetüknél fogva költségvetési bevételül szolgálnak. Az előző albekezdésben említett vámok nem haladhatják meg az azon tagállamból származó termékek behozatalára kivetett vámok szintjét, amellyel az egyes országok vagy területek különleges kapcsolatot tartanak fenn. (4) A (2) bekezdést nem kell alkalmazni az olyan országokra és területekre, amelyek az őket kötő külön nemzetközi kötelezettségek alapján már egy nem diszkriminatív vámtarifát alkalmaznak. (5) Az országokba és területekre behozott árukat terhelő vámok bevezetése vagy megváltoztatása sem jogilag, sem ténylegesen nem eredményezhet közvetlen vagy közvetett megkülönböztetést a különböző tagállamokból származó behozatalok között. 206. cikk A 28-32. cikk szerinti vámunió létrehozásával az Unió a közös érdeknek megfelelően hozzájárul a világkereskedelem harmonikus fejlődéséhez, a nemzetközi kereskedelemre és a külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó korlátozások fokozatos megszüntetéséhez és a vám- és egyéb akadályok csökkentéséhez. 207. cikk (1) A közös kereskedelempolitika egységes elveken alapul; ez vonatkozik különösen a vámtarifák módosításaira, az áruk és szolgáltatások kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifa és kereskedelmi megállapodások megkötésére, valamint a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira, továbbá a külföldi közvetlen befektetésekre, a liberalizációs intézkedések egységesítésére, az exportpolitikára és az olyan kereskedelempolitikai védintézkedésekre, mint a dömping vagy szubvenció esetén meghozandó intézkedések. A közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni. (2) A közös kereskedelempolitika végrehajtásának kereteit meghatározó intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. (3) Ha egy vagy több országgal vagy nemzetközi szervezettel megállapodásokat kell megtárgyalni, illetve megkötni, az e cikk különös rendelkezéseire is figyelemmel, a 218. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni. __________________________________________________________________________________ - XLV -

Jegyzet

A Bizottság ajánlásokat terjeszt a Tanács elé, amely felhatalmazza a szükséges tárgyalások megkezdésére. A Tanács és a Bizottság feladata annak biztosítása, hogy a megtárgyalt megállapodások a belső uniós politikákkal és szabályokkal összeegyeztethetőek legyenek. A Bizottság ezeket a tárgyalásokat a Tanács által e feladatának támogatására kijelölt különbizottsággal konzultálva, a Tanács által számára kibocsátható irányelvek keretei között folytatja le. A Bizottság a tárgyalások előrehaladásáról rendszeresen jelentést tesz a különbizottságnak és az Európai Parlamentnek. (4) A (3) bekezdésben említett megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében a Tanács minősített többséggel határoz. A szolgáltatások kereskedelme, a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásai, valamint a közvetlen külföldi befektetések területére vonatkozó megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében a Tanács egyhangúlag jár el, ha a megállapodás olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek elfogadásához a belső szabályok esetében egyhangúságra van szükség. A Tanács szintén egyhangúlag határoz: a) a kulturális és audiovizuális szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében, ha fennáll a veszélye annak, hogy azok korlátozzák az Unió kulturális és nyelvi sokféleségét; b) a szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében, ha fennáll a veszélye annak, hogy azok komoly zavarokat okoznak az ilyen szolgáltatások nemzeti megszervezésében, illetve korlátozzák a tagállamok ezek biztosítására vonatkozó hatáskörét. (5) A közlekedés területén a nemzetközi megállapodások tárgyalására és megkötésére a harmadik rész V. címét és a 218. cikket kell alkalmazni. (6) Az e cikkben a közös kereskedelempolitika területén átruházott hatáskörök gyakorlása nem sértheti az Unió és a tagállamok közötti hatáskörök elhatárolását, és nem vezethet a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációjához, amennyiben a Szerződések az ilyen harmonizációt kizárják. 214. cikk (1) Az Unió humanitárius segítségnyújtási intézkedéseit az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell végrehajtani. Ezen intézkedések arra irányulnak, hogy a harmadik országok lakosainak, akik természeti vagy ember okozta katasztrófák áldozataivá váltak, eseti támogatást, segítséget és védelmet nyújtsanak a rendkívüli helyzetből eredő emberi szükségleteik kielégítésében. Az Unió és a tagállamok intézkedései kiegészítik és erősítik egymást. (2) A humanitárius segítségnyújtási intézkedések során tiszteletben kell tartani a nemzetközi jog elveit a pártatlanság és a semlegesség követelményét, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. (3) Az Unió humanitárius segítségnyújtási intézkedései végrehajtásának kereteit meghatározó intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. (4) Az Unió a harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel minden olyan megállapodást megköthet, amely segíti az (1) bekezdésben és az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében említett célkitűzések megvalósítását. Az első albekezdés nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytassanak és megállapodásokat kössenek. (5) Az európai fiataloknak az Unió humanitárius segítségnyújtási intézkedéseiben való közös részvételéhez szükséges keretek biztosítása céljából létrejön az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest. A hadtest jogállását és működésének szabályait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. (6) Az uniós és a nemzeti humanitárius segítségnyújtási intézkedések hatásosságának és egymást kiegészítő jellegének erősítése érdekében a Bizottság minden hasznos kezdeményezést megtehet az Unió és a tagállamok intézkedéseinek összehangolására. (7) Az Unió gondoskodik arról, hogy humanitárius intézkedései összhangban legyenek a nemzetközi szervezetek és intézmények, így különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez kapcsolódó rendszerben működő szervezetek és intézmények által végzett ilyen műveletekkel, és azokhoz koherens módon illeszkedjenek. 218. cikk (1) A 207. cikkben megállapított különös rendelkezések sérelme nélkül az Unió és a harmadik országok, illetve nemzetközi szervezetek közötti megállapodásokat az alábbi eljárás szerint kell megtárgyalni és megkötni. (2) A Tanács felhatalmazást ad a tárgyalások megkezdésére, elfogadja a tárgyalási irányelveket, felhatalmazást ad az aláírásra és megköti a megállapodásokat. __________________________________________________________________________________ - XLVI -

Jegyzet

(3) A Bizottság, illetve – ha a tervezett megállapodás kizárólag vagy túlnyomórészt a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozik – az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ajánlásokat nyújt be a Tanácsnak, amely a tárgyalások megkezdéséről határozatot fogad el, amelyben a Tanács kijelöli – a tervezett megállapodás tárgyától függően – az Unió főtárgyalóját vagy tárgyaló küldöttségének vezetőjét. (4) A Tanács a főtárgyaló számára irányelveket határozhat meg, és egy különbizottságot jelölhet ki, amellyel a tárgyalások folytatása során egyeztetni kell. (5) A főtárgyaló javaslata alapján a Tanács határozatban felhatalmazást ad a megállapodás aláírására és – amennyiben szükséges – a hatálybalépését megelőzően ideiglenes alkalmazására. (6) A Tanács a főtárgyaló javaslata alapján a megállapodás megkötéséről határozatot fogad el. A kizárólag kül- és biztonságpolitikára vonatkozó megállapodások kivételével a Tanács a megállapodás megkötésére vonatkozó határozatot a következőképpen fogadja el: a) az Európai Parlament egyetértését követően a következő esetekben: i. társulási megállapodások megkötése, ii az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás megkötése, iii. együttműködési eljárások bevezetése útján külön intézményi keretet létrehozó megállapodások megkötése, iv. az Unióra nézve jelentős költségvetési kihatásokkal járó megállapodások megkötése, és v. a rendes jogalkotási eljárás, vagy a különleges, az Európai Parlament egyetértéséhez kötött jogalkotási eljárás alkalmazási körébe tartozó területekre vonatkozó megállapodások megkötése. Az Európai Parlament és a Tanács sürgős esetben megállapodhat az egyetértés megadásának határidejében. b) az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, minden egyéb esetben. Az Európai Parlament véleményét a Tanács által az ügy sürgősségétől függően megállapított határidőn belül közli. Ha ezen a határidőn belül nem nyilvánít véleményt, a Tanács határozhat. (7) A megállapodás megkötésekor a Tanács – az (5), (6), illetve (9) bekezdéstől eltérve – felhatalmazhatja a főtárgyalót arra, hogy az Unió nevében módosításokat hagyjon jóvá, ha a megállapodás rendelkezése szerint a módosításokat egyszerűsített eljárással kell elfogadni, vagy azokat a megállapodás által létrehozott szervnek kell elfogadnia. A Tanács e felhatalmazást meghatározott feltételekhez kötheti. (8) A Tanács az eljárás egésze során minősített többséggel jár el. Mindazonáltal a Tanács egyhangúlag jár el, ha a megállapodás olyan területre vonatkozik, ahol az uniós jogi aktusok elfogadásához egyhangúságra van szükség, valamint a társulási megállapodások és a 212. cikkben említett, a tagjelölt országokkal kötendő megállapodások esetén. A Tanács szintén egyhangúlag jár el az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodásról; a megállapodás megkötéséről szóló határozat csak azt követően lép hatályba, hogy a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően azt jóváhagyták. (9) A Tanács a Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján határozatot fogad el valamely megállapodás alkalmazásának felfüggesztésére, valamint a megállapodásokkal létrehozott szervekben az Unió által képviselendő álláspontok kialakítására vonatkozóan, amennyiben az ilyen szervnek joghatással bíró jogi aktust kell elfogadnia, kivéve a megállapodás intézményi kereteit kiegészítő vagy módosító jogi aktusokat. (10) Az Európai Parlamentet az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljeskörűen tájékoztatni kell. (11) Egy tagállam, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérheti a Bíróság véleményét a tervezett megállapodásnak a Szerződésekkel való összeegyeztethetőségéről. Ha a Bíróság véleménye kedvezőtlen, a tervezett megállapodás csak akkor léphet hatályba, ha azt módosítják, vagy a Szerződéseket felülvizsgálják. 222. cikk (1) Ha egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik, az Unió és tagállamai a szolidaritás szellemében együttesen lépnek fel. Az Unió minden rendelkezésére álló eszközt, ideértve a tagállamok által rendelkezésre bocsátott katonai erőforrásokat is, mozgósít annak érdekében, hogy: a) – megelőzze a terrorista fenyegetést a tagállamok területén, – megvédje a demokratikus intézményeket és a polgári lakosságot egy esetleges terrortámadástól, – terrortámadás esetén egy tagállamnak, politikai vezetése kérésére, a területén segítséget nyújtson; b) természeti vagy ember okozta katasztrófa esetén egy tagállamnak, politikai vezetése kérésére, a területén segítséget nyújtson. (2) Amennyiben egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik, e tagállam politikai vezetésének kérésére a többi tagállam segítséget nyújt számára. E célból a tagállamok a Tanács keretében egyeztetnek egymással. (3) E szolidaritási klauzulának az Unió általi végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat – a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének együttes javaslata alapján – a Tanács határozatban állapítja __________________________________________________________________________________ - XLVII -

Jegyzet

meg. Ha ennek a határozatnak védelmi vonatkozásai vannak, a Tanács az Európai Unióról szóló szerződés 31. cikk (1) bekezdése szerint határoz. Erről az Európai Parlamentet tájékoztatni kell. E bekezdés alkalmazása során és a 240. cikk sérelme nélkül a Tanácsot a Politikai és Biztonsági Bizottság – a közös biztonság- és védelempolitika keretében kialakított struktúrákra támaszkodva –, valamint a 71. cikkben említett bizottság segíti, amelyek szükség esetén együttes véleményt terjesztenek elő számára. (4) Az Unió és tagállamai eredményes fellépésének biztosítása érdekében az Európai Tanács rendszeresen értékeli az Uniót fenyegető veszélyeket. 282. cikk (1) Az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). Az Unió monetáris politikáját az Európai Központi Bank és azon tagállamok nemzeti központi bankjai irányítják, amelyeknek hivatalos pénzneme az euro, és amelyek az eurorendszert alkotják. (2) A KBER-t az Európai Központi Bank döntéshozó szervei irányítják. A KBER elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. E cél veszélyeztetése nélkül támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Unió célkitűzéseinek megvalósításához. (3) Az Európai Központi Bank jogi személy. Kizárólag az Európai Központi Bank jogosult euro kibocsátásának engedélyezésére. Hatásköreinek gyakorlásában és saját pénzügyei kezelésének tekintetében függetlenséget élvez. Az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok kormányai tiszteletben tartják ezt a függetlenséget. (4) Az Európai Központi Bank a 127–133. és a 138. cikkel, valamint a KBER és az EKB alapokmányában megállapított feltételekkel összhangban elfogadja a feladatai végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ugyanezen cikkeknek megfelelően azok a tagállamok és központi bankjaik, amelyek pénzneme nem az euro, megőrzik a monetáris ügyekben meglévő hatásköreiket. (5) Az Európai Központi Bankkal konzultálni kell a hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslattal, továbbá valamennyi nemzeti jogszabálytervezettel kapcsolatban, és a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet elő. 283. cikk (1) Az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa az Európai Központi Bank Igazgatóságának tagjaiból és azon tagállamok nemzeti központi bankjainak elnökeiből áll, amelyek hivatalos pénzneme az euro. (2) Az Igazgatóság az elnökből, az alelnökből és négy további tagból áll. Az elnököt, az alelnököt és az Igazgatóság többi tagját az Európai Tanács minősített többséggel, a Tanácsnak az Európai Parlamenttel és az Európai Központi Bank Kormányzótanácsával folytatott konzultációt követő ajánlása alapján olyan személyek közül nevezi ki, akik monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeznek. Megbízatásuk nyolc évre szól és nem újítható meg. Az Igazgatóság tagjai csak a tagállamok állampolgárai lehetnek. 284. cikk (1) A Tanács elnöke és a Bizottság egy tagja szavazati jog nélkül részt vehet az Európai Központi Bank Kormányzótanácsának ülésein. A Tanács elnöke megvitatás céljából indítványt terjeszthet az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa elé. (2) Az Európai Központi Bank elnökét meg kell hívni a Tanács üléseire, ha a Tanács a KBER céljaival és feladataival kapcsolatos kérdéseket vitat meg. (3) Az Európai Központi Bank a KBER tevékenységéről, valamint az előző és a folyó év monetáris politikájáról éves jelentést készít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Tanácsnak. Ezt a jelentést az Európai Központi Bank elnöke nyújtja be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, mely utóbbi ez alapján általános vitát tarthat. Az Európai Központi Bank elnökét és az Igazgatóság többi tagját az Európai Parlament kérésére vagy saját kezdeményezésükre az Európai Parlament hatáskörrel rendelkező bizottságai meghallgatják. 287. cikk (1) A Számvevőszék megvizsgálja az Unió összes bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását. Megvizsgálja az Unió által létrehozott valamennyi szerv, illetve hivatal minden bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását is, amennyiben az ilyen vizsgálatot a létesítő okirat nem zárja ki. __________________________________________________________________________________ - XLVIII -

Jegyzet

A Számvevőszék az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló nyilatkozatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. Ez a nyilatkozat a Közösség tevékenységének valamennyi főbb területére kiterjedő külön értékelésekkel egészíthető ki. (2) A Számvevőszék megvizsgálja a bevételek és kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét, valamint a pénzgazdálkodás hatékonyságát és eredményességét. Ennek során jelentést tesz, különösen, ha bármilyen szabálytalanságot észlel. A bevételek ellenőrzését az esedékesként megállapított összegek és az Unió számára ténylegesen kifizetett összegek alapján végzik. A kiadások ellenőrzését a vállalt kötelezettségek és a teljesített kifizetések alapján végzik. Ezek az ellenőrzések az adott pénzügyi évre vonatkozó elszámolások lezárása előtt is elvégezhetők. (3) Az ellenőrzést a nyilvántartások alapján és szükség esetén a helyszínen, az Unió többi intézményében, az Unió nevében bevételt vagy kiadást kezelő szervek, illetve hivatalok helyiségeiben és a tagállamokban – beleértve a költségvetésből kifizetésben részesülő bármely természetes vagy jogi személy helyiségeit is – végzik. A tagállamokban az ellenőrzést a nemzeti ellenőrző szervekkel, hivatalokkal vagy – ha ezek nem rendelkeznek a szükséges hatáskörrel – a hatáskörrel rendelkező tagállami szervezeti egységekkel kapcsolatot tartva kell elvégezni. A Számvevőszék és a nemzeti ellenőrző szervek vagy hivatalok függetlenségük megőrzése mellett a bizalom szellemében együttműködnek. Ezek a szervek, hivatalok vagy szervezeti egységek közlik a Számvevőszékkel, hogy részt kívánnak-e venni az ellenőrzésben. Az Unió többi intézménye, az Unió nevében bevételt vagy kiadást kezelő szervek, illetve hivatalok, a költségvetésből kifizetésben részesülő bármely természetes vagy jogi személy és a nemzeti ellenőrző szervek, hivatalok, illetve – ha ezek nem rendelkeznek a szükséges hatáskörrel – a hatáskörrel rendelkező tagállami szervezeti egységek a Számvevőszék kérésére megküldik a feladatai elvégzéséhez szükséges valamennyi dokumentumot vagy információt. Az Európai Beruházási Banknak az Uniói kiadások és bevételek kezelése terén végzett tevékenysége tekintetében a Számvevőszéknek a Bank által őrzött információkhoz való hozzáférési jogát a Számvevőszék, a Bank és a Bizottság közötti megállapodás szabályozza. A Számvevőszék azonban megállapodás hiányában is hozzájuthat azokhoz az információkhoz, amelyek a Bank által kezelt uniós kiadások és bevételek ellenőrzéséhez szükségesek. (4) A Számvevőszék minden egyes pénzügyi év lezárását követően éves jelentést készít. A jelentést meg kell küldeni az Unió többi intézményének, és ezeknek az intézményeknek a Számvevőszék megállapításaira adott válaszával együtt közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A Számvevőszék továbbá meghatározott kérdésekre vonatkozó megállapításait – elsősorban külön jelentés formájában – bármikor előterjesztheti, és a többi uniós intézmény bármelyikének kérésére véleményt adhat. Éves jelentéseit, külön jelentéseit vagy véleményeit tagjainak többségével fogadja el. A Számvevőszék mindazonáltal bizonyos típusú jelentések vagy vélemények elfogadása céljából belső tanácsokat hozhat létre az eljárási szabályzatában meghatározott feltételek szerint. A Számvevőszék segíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos ellenőrzési feladataik gyakorlása során. A Számvevőszék megállapítja eljárási szabályzatát. E szabályzat elfogadásához a Tanács minősített többséggel hozott jóváhagyása szükséges. 288. cikk Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el. A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl. Az ajánlások és a vélemények nem kötelezőek. 289. cikk (1) A rendes jogalkotási eljárás rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlament és a Tanács által történő közös elfogadásából áll. Ezt az eljárást a 294. cikk határozza meg.

__________________________________________________________________________________ - XLIX -

Jegyzet

(2) A Szerződések által külön meghatározott esetekben rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Tanács közreműködésével az Európai Parlament által történő, vagy az Európai Parlament közreműködésével a Tanács által történő elfogadása különleges jogalkotási eljárásnak minősül. (3) A jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusok jogalkotási aktusoknak minősülnek. (4) A Szerződések által külön meghatározott esetekben jogalkotási aktusok a tagállamok egy csoportjának vagy az Európai Parlamentnek a kezdeményezésére, az Európai Központi Bank ajánlására vagy a Bíróság, illetve az Európai Beruházási Bank kérelme alapján is elfogadhatók. 290. cikk (1) A jogalkotási aktusokban felhatalmazás adható a Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják. A felhatalmazást tartalmazó jogalkotási aktusokban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás céljait, tartalmát, alkalmazási körét és időtartamát. Az adott szabályozási terület alapvető elemei kizárólag a jogalkotási aktusban szabályozhatók, és ezekre vonatkozóan nem adható felhatalmazás. (2) A jogalkotási aktusban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás gyakorlásának feltételeit, amelyek a következők lehetnek: a) az Európai Parlament vagy a Tanács úgy határozhat, hogy a felhatalmazást visszavonja; b) a felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor léphet hatályba, ha az Európai Parlament vagy a Tanács a jogalkotási aktusban előírt határidőn belül nem emel ellene kifogást. Az a) és b) pont alkalmazásakor az Európai Parlament tagjainak többségével, a Tanács pedig minősített többséggel jár el. (3) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok címében fel kell tüntetni a „felhatalmazáson alapuló” kifejezést. 291. cikk (1) A tagállamok nemzeti jogukban elfogadják a kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges intézkedéseket. (2) Ha valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie, az ilyen jogi aktus végrehajtási hatásköröket ruház a Bizottságra, illetve különleges és kellően indokolt esetekben, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 24. és 26. cikkében előírt esetekben a Tanácsra. (3) A (2) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben előre meghatározza a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályait és általános elveit. (4) A végrehajtási aktusok címében fel kell tüntetni a „végrehajtási” kifejezést. 292. cikk A Tanács ajánlásokat fogad el. A Tanács a Bizottság javaslata alapján jár el minden olyan esetben, amikor a Szerződések előírják, hogy a jogi aktusokat a Bizottság javaslata alapján kell elfogadnia. A Tanács egyhangúlag jár el azokon a területeken, amelyeken az Unió jogi aktusainak elfogadásához egyhangúság szükséges. A Bizottság, valamint az Európai Központi Bank a Szerződésekben külön meghatározott esetekben ajánlásokat fogad el. 295. cikk Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyeztetnek egymással, és közös megegyezéssel meghatározzák együttműködésük szabályait. E célból a Szerződéseknek megfelelően kötelező jellegű intézményközi megállapodásokat köthetnek. 300. cikk (1) Az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága segíti tanácsadói minőségben. (2) A Gazdasági és Szociális Bizottság a munkaadók és a munkavállalók szervezetei, valamint a civil társadalom egyéb területei, így különösen a gazdasági és társadalmi élet, az állampolgári részvétel, a szakmai és a kulturális területek reprezentatív szereplőit tömörítő szervezetek képviselőiből áll.

__________________________________________________________________________________ -L-

Jegyzet

(3) A Régiók Bizottsága a regionális és helyi testületek olyan képviselőiből áll, akik valamely regionális vagy helyi testületben választással nyert képviselői megbízatással rendelkeznek, vagy valamely választott testületnek politikai felelősséggel tartoznak. (4) A Gazdasági és Szociális Bizottságnak, illetve a Régiók Bizottságának a tagjai nem utasíthatók. Feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és az Unió általános érdekében járnak el. (5) A (2) és (3) bekezdésben említett, e bizottságok összetételének jellegére vonatkozó szabályokat a Tanács az Unión belüli gazdasági, társadalmi és demográfiai helyzet alakulására tekintettel rendszeres időközönként felülvizsgálja. E célból a Tanács a Bizottság javaslata alapján határozatokat fogad el. 309. cikk Az Európai Beruházási Bank feladata, hogy a tőkepiac igénybevételével és saját forrásai felhasználásával az Unió érdekében hozzájáruljon a belső piac kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődéséhez. Ezért a Bank, amely nyereségszerzési cél nélkül működik, olyan kölcsönöket és garanciákat nyújt, amelyek elősegítik a következő projektek finanszírozását a gazdaság valamennyi ágazatában: a) projektek a kevésbé fejlett régiók fejlesztésére; b) projektek a vállalkozások modernizálására vagy átalakítására, illetve a belső piac létrehozása, illetve működése folytán szükségessé váló új tevékenységek kialakítására, ha ezek a projektek olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni; c) olyan projektek, amelyek több tagállam közös érdekét szolgálják, és olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni. Feladatának ellátása során a Bank, a strukturális alapoktól és egyéb uniós pénzügyi eszközökből kapott támogatásokhoz kapcsolódva, megkönnyíti beruházási programok finanszírozását. 309. cikk Az Európai Beruházási Bank feladata, hogy a tőkepiac igénybevételével és saját forrásai felhasználásával az Unió érdekében hozzájáruljon a belső piac kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődéséhez. Ezért a Bank, amely nyereségszerzési cél nélkül működik, olyan kölcsönöket és garanciákat nyújt, amelyek elősegítik a következő projektek finanszírozását a gazdaság valamennyi ágazatában: a) projektek a kevésbé fejlett régiók fejlesztésére; b) projektek a vállalkozások modernizálására vagy átalakítására, illetve a belső piac létrehozása, illetve működése folytán szükségessé váló új tevékenységek kialakítására, ha ezek a projektek olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni; c) olyan projektek, amelyek több tagállam közös érdekét szolgálják, és olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni. Feladatának ellátása során a Bank, a strukturális alapoktól és egyéb uniós pénzügyi eszközökből kapott támogatásokhoz kapcsolódva, megkönnyíti beruházási programok finanszírozását. 310. cikk (1) Az Unió valamennyi bevételi és kiadási tételét elő kell irányozni az egyes pénzügyi évekre vonatkozóan és fel kell tüntetni a költségvetésben. Az Unió éves költségvetését a 314. cikkben megállapított szabályokkal összhangban az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. A költségvetés bevételeinek és kiadásainak egyensúlyban kell lenniük. (2) A költségvetésben feltüntetett kiadásokat a 322. cikkben említett rendelettel összhangban, egy pénzügyi évre vonatkozóan kell jóváhagyni. (3) A költségvetésben feltüntetett kiadások végrehajtásának előfeltétele olyan kötelező erejű uniós jogi aktus elfogadása a 322. cikkben említett rendelettel összhangban, amely jogalapot biztosít az Unió fellépéséhez és az azzal összefüggő kiadásoknak a végrehajtásához, kivéve az említett rendeletben meghatározott eseteket. (4) A költségvetési fegyelem biztosítása érdekében az Unió, amennyiben egy jogi aktus jelentős hatást gyakorolhat a költségvetésre, azt nem fogadhatja el mindaddig, amíg nem biztosítja, hogy az ebből a jogi aktusból eredő kiadások az Unió saját forrásainak határán belül, valamint a 312. cikkben említett többéves pénzügyi keret tiszteletben tartásával finanszírozhatók. __________________________________________________________________________________ - LI -

Jegyzet

(5) A költségvetést a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával kell végrehajtani. A tagállamok és az Unió együttműködnek egymással annak érdekében, hogy biztosítsák a költségvetési előirányzatoknak ezzel az alapelvvel összhangban történő felhasználását. (6) Az Unió és a tagállamok a 325. cikk rendelkezéseivel összhangban küzdenek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen. 311. cikk Az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái megvalósításához szükséges eszközökről. Az egyéb bevételek sérelme nélkül, a költségvetést teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag elfogadja az Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó rendelkezéseket megállapító határozatot. E vonatkozásban a határozat a saját források újabb típusait teremtheti meg, illetve meglévő típusokat szüntethet meg. Ez a határozat csak azt követően lép hatályba, hogy a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően azt jóváhagyták. Az Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedéseket különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben a Tanács állapítja meg annyiban, amennyiben a harmadik bekezdés alapján elfogadott határozat így rendelkezik. A Tanács az Európai Parlament egyetértését követően határoz. 312. cikk (1) A többéves pénzügyi keret biztosítja, hogy az Unió kiadásai rendezett módon, saját forrásai határain belül alakuljanak. A többéves pénzügyi keretet legalább 5 éves időszakra kell meghatározni. Az Unió éves költségvetésének összhangban kell lennie a többéves pénzügyi kerettel. (2) A többéves pénzügyi keretet a Tanács által különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendelet határozza meg. A Tanács az Európai Parlamentnek a tagjai többségével elfogadott egyetértését követően, egyhangúlag határoz. Az Európai Tanács egyhangúlag elfogadott határozatban felhatalmazhatja a Tanácsot arra, hogy az első albekezdésben említett rendelet elfogadásáról minősített többségi szavazással döntsön. (3) A többéves pénzügyi keret kiadási kategóriánként meghatározza a kötelezettségvállalási és a kifizetési előirányzatok éves felső határát. A korlátozott számú kiadási kategóriák az Unió tevékenysége főbb területeinek felelnek meg. A pénzügyi keret meghatároz minden, az éves költségvetési eljárás zavartalan lefolytatásához szükséges egyéb rendelkezést is. (4) Ha az előző pénzügyi keret időszakának végéig a Tanács nem fogadta el az új pénzügyi keretet meghatározó rendeletet, az új jogi aktus elfogadásáig az előző keret utolsó évének megfelelő felső határok és egyéb rendelkezések alkalmazása meghosszabbodik. (5) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az új pénzügyi keret elfogadására irányuló eljárás során mindvégig köteles minden szükséges intézkedést megtenni az elfogadás megkönnyítése érdekében. 313. cikk A pénzügyi év január 1-jétől december 31-éig tart. 314. cikk Az Unió éves költségvetését különleges jogalkotási eljárás keretében eljárva az Európai Parlament és a Tanács határozza meg a következő rendelkezéseknek megfelelően: 1. Az Európai Központi Bank kivételével valamennyi intézmény július 1-je előtt megtervezi a következő pénzügyi évre vonatkozó kiadásait. A Bizottság ezeket a javaslatokat költségvetési tervezetbe foglalja, amely eltérő javaslatokat is tartalmazhat. A költségvetési tervezet egy tervezett bevételi előirányzatot és egy tervezett kiadási előirányzatot tartalmaz. 2. A Bizottságnak a költségvetési tervezetet tartalmazó javaslatát legkésőbb a költségvetés végrehajtását megelőző év szeptember 1-jéig az Európai Parlament és a Tanács elé kell terjesztenie. A Bizottság az eljárás során a költségvetési tervezetet mindaddig módosíthatja, amíg az 5. pont szerinti egyeztetőbizottságot össze nem hívják. 3. A Tanács elfogadja a költségvetési tervezetre vonatkozó álláspontját, és azt legkésőbb az adott pénzügyi évet megelőző év október 1-éig az Európai Parlament elé terjeszti. A Tanács teljeskörűen tájékoztatja az Európai Parlamentet az álláspontjának elfogadásához vezető okokról. __________________________________________________________________________________ - LII -

Jegyzet

4. Ha az álláspont közlésétől számított negyvenkét napon belül az Európai Parlament: a) egyetért a Tanács álláspontjával, a költségvetés elfogadásra kerül; b) nem foglal állást, a költségvetést elfogadottnak kell tekinteni; c) tagjainak többségével módosításokat fogad el, a módosított tervezetet továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament elnöke a Tanács elnökével egyetértésben haladéktalanul összehívja az egyeztetőbizottságot. Amennyiben azonban a Tanács a tervezet továbbításától számított tíz napon belül tájékoztatja az Európai Parlamentet arról, hogy valamennyi módosításával egyetértett, az egyeztetőbizottság ülésére nem kerül sor. 5. A Tanács tagjaiból vagy azok képviselőiből és az Európai Parlament azonos számú képviselőiből álló egyeztetőbizottság feladata, hogy a Tanács tagjainak vagy azok képviselőinek minősített többségével és az Európai Parlament képviselőinek többségével az Európai Parlament és a Tanács álláspontjai alapján az összehívásától számított huszonegy napon belül megállapodásra jusson egy közös szövegtervezetről. A Bizottság részt vesz az egyeztetőbizottság munkájában, és megtesz minden szükséges kezdeményezést az Európai Parlament és a Tanács álláspontjának közelítése érdekében. 6. Ha az 5. pontban említett huszonegy napos határidőn belül az egyeztetőbizottság közös szövegtervezetben állapodik meg, e megállapodás időpontjától számítva tizennégy nap áll mind az Európai Parlament, mind a Tanács rendelkezésére, hogy a közös szövegtervezetet jóváhagyja. 7. Amennyiben a 6. pontban említett tizennégy napos határidőn belül: a) mind az Európai Parlament, mind pedig a Tanács jóváhagyja a közös szövegtervezetet, vagy egyikük sem foglal állást, illetve amennyiben ezen intézmények egyike jóváhagyja a közös szövegtervezetet, míg a másik nem foglal állást, a költségvetést a közös szövegtervezettel összhangban véglegesen elfogadottnak kell tekinteni, vagy b) az Európai Parlament – tagjainak többségével – és a Tanács egyaránt elutasítja a közös szövegtervezetet, vagy amennyiben ezen intézmények egyike elutasítja a közös szövegtervezetet, míg a másik nem foglal állást, a Bizottság új költségvetési tervezet nyújt be, vagy c) az Európai Parlament – tagjainak többségével – elutasítja a közös szövegtervezetet, míg a Tanács azt jóváhagyja, a Bizottság új költségvetési tervezet nyújt be, vagy d) az Európai Parlament jóváhagyja a közös szövegtervezetet, míg a Tanács azt elutasítja, a Parlament – tagjainak többségével és a leadott szavazatok háromötödével – a Tanács elutasításától számított tizennégy napon belül úgy határozhat, hogy a 4. pont c) alpontjában említett módosítások egy részét vagy egészét megerősíti. Ha a Parlament valamely módosítását nem erősítik meg, a módosítással érintett költségvetési sorra vonatkozóan az egyeztetőbizottságban megállapított álláspontot kell megtartani. A költségvetést ezen az alapon véglegesen elfogadottnak kell tekinteni. 8. Amennyiben az 5. pontban említett huszonegy napon belül az egyeztetőbizottság a közös szövegtervezetet illetően nem jut megállapodásra, a Bizottság új költségvetési tervezetet nyújt be. 9. Az e cikkben előírt eljárás lezárását követően az Európai Parlament elnöke megállapítja, hogy a költségvetést véglegesen elfogadták. 10. Az e cikkben ráruházott hatásköröket minden intézmény a Szerződések, illetve az azok alapján – különösen az Unió saját forrásai, valamint a bevételek és kiadások közötti egyensúly területén – elfogadott jogi aktusok tiszteletben tartásával gyakorolja. 315. cikk Ha egy pénzügyi év kezdetén a költségvetést még nem fogadták el véglegesen, a 322. cikk értelmében elfogadott rendeletnek megfelelően a költségvetés bármely fejezetének tekintetében havonta az előző pénzügyi évre vonatkozó költségvetésben szereplő, az adott alcímre vonatkozó előirányzatok legfeljebb egytizenketted részét kitevő összeget lehet elkölteni; ennek során azonban nem lehet túllépni a költségvetési tervezet ugyanazon alcímében meghatározott előirányzat egytizenketted részét. Feltéve hogy az első bekezdésben meghatározott egyéb feltételek teljesülnek, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel, a 322. cikk értelmében elfogadott rendeletnek megfelelően engedélyezheti az egytizenketted részen felüli kiadásokat. A Tanács határozatát haladéktalanul továbbítja az Európai Parlamentnek. A második bekezdésben említett határozatban, a 311. cikk szerinti jogi aktusok tiszteletben tartásával, meg kell állapítani az e cikk alkalmazásának biztosításához szükséges forrásokra vonatkozó intézkedéseket. Az ilyen határozat az elfogadásától számított harmincadik napon lép hatályba, kivéve, ha e határidőn belül az Európai Parlament tagjainak többségével e kiadás csökkentéséről határozott. 316. cikk A 322. cikk alapján megállapítandó feltételeknek megfelelően, a pénzügyi év végén el nem költött előirányzatok – a személyi kiadások előirányzatainak kivételével – csak a következő pénzügyi évre vihetők át. __________________________________________________________________________________ - LIII -

Jegyzet

Az előirányzatokat különböző fejezetek alá kell sorolni, ezeken belül a kiadásokat természetük és rendeltetésük szerint csoportosítva, illetve a 322. cikk értelmében elfogadott rendeletnek megfelelően tovább részletezve. Az Európai Parlament, az Európai Tanács és a Tanács, a Bizottság, valamint az Európai Unió Bírósága kiadásai – az egyes közös kiadásokra vonatkozó külön rendelkezések sérelme nélkül – a költségvetésben önálló részeket képeznek. 317. cikk A Bizottság a költségvetést a tagállamokkal együttműködve és a 322. cikk értelmében elfogadott rendelet rendelkezéseinek megfelelően, saját felelősségére és az előirányzatok keretein belül hajtja végre a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával. A tagállamok együttműködnek a Bizottsággal annak érdekében, hogy biztosítsák a költségvetési előirányzatoknak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapelveivel összhangban történő felhasználását. A rendelet meghatározza a költségvetés végrehajtása során a tagállamokat terhelő ellenőrzési és számviteli kötelezettségeket és az ezekkel járó felelősséget. A rendelet valamennyi intézmény számára megállapítja a saját kiadásaik végrehajtásában betöltött felelősségükre és szerepükre vonatkozó részletes szabályokat. A költségvetésen belül a Bizottság – a 322. cikk értelmében elfogadott rendeletben megállapított kereten belül és feltételek mellett – előirányzatokat csoportosíthat át egyik fejezetből a másikba vagy egyik albontásból a másikba. 318. cikk A Bizottság évente benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az előző pénzügyi év költségvetésének végrehajtására vonatkozó elszámolást. A Bizottság továbbá megküldi számukra az Unió eszközeit és forrásait tartalmazó mérleget is. A Bizottság továbbá az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak értékelő jelentést nyújt be az Unió pénzügyi helyzetére vonatkozóan, különös tekintettel az Európai Parlament és a Tanács által a 319. cikk értelmében megtett észrevételek tekintetében elért eredményekre. 319. cikk (1) Az Európai Parlament a Tanács minősített többséggel elfogadott ajánlása alapján mentesíti a Bizottságot a költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősség alól. E célból a Tanács és azt követően az Európai Parlament megvizsgálja a 318. cikkben említett elszámolásokat, mérleget és értékelő jelentést, a Számvevőszék éves jelentését az ellenőrzés alá vont intézményeknek a Számvevőszék észrevételeire adott válaszaival együtt, a 287. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett igazoló nyilatkozatot, valamint a Számvevőszék által készített vonatkozó külön jelentéseket. (2) Az Európai Parlament a Bizottságnak adott mentesítést megelőzően vagy a költségvetés végrehajtására vonatkozó hatáskörének gyakorlásával összefüggő bármely célból felkérheti a Bizottságot, hogy meghallgatás keretében számoljon be a kiadások végrehajtásáról, illetve a pénzügyi ellenőrző rendszerek működéséről. A Bizottság az Európai Parlament kérésére megad számára minden szükséges tájékoztatást. (3) A Bizottság megtesz minden megfelelő lépést annak érdekében, hogy eleget tegyen a mentesítő határozatban foglalt észrevételeknek és az Európai Parlament kiadások végrehajtására vonatkozó egyéb észrevételeinek, valamint a Tanács mentesítésre vonatkozó ajánlását kísérő megjegyzéseknek. Az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére a Bizottság jelentést készít az ilyen észrevételek és megjegyzések alapján tett intézkedésekről és különösen a költségvetés végrehajtásáért felelős szervezeti egységeknek adott utasításokról. Ezeket a jelentéseket a Számvevőszéknek is meg kell küldeni. 320. cikk A többéves pénzügyi keretet és az éves költségvetést euróban kell meghatározni. 322. cikk (1) Az Európai Parlament és a Tanács a Számvevőszékkel folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében, rendeletekben megállapítja: a) azokat a költségvetési szabályokat, amelyek meghatározzák különösen a költségvetés elkészítésére és végrehajtására, valamint az elszámolások végzésére és ellenőrzésére vonatkozó eljárást; b) a pénzügyi szereplők, és különösen az engedélyezésre jogosult tisztviselők és a számvitelért felelős tisztviselők felelősségére vonatkozó szabályokat. __________________________________________________________________________________ - LIV -

Jegyzet

(2) A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel és a Számvevőszékkel folytatott konzultációt követően meghatározza azokat a módszereket és azt az eljárást, amelyek szerint az Unió saját forrásaira vonatkozó szabályozásban előírt költségvetési bevételt a Bizottság rendelkezésére bocsátják, valamint a készpénzigények teljesítése érdekében szükség esetén alkalmazandó intézkedéseket. 324. cikk Az e fejezetben említett költségvetési eljárások keretében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökei a Bizottság kezdeményezésére rendszeresen üléseket tartanak. Az elnökök minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy e cím végrehajtásának megkönnyítése érdekében előmozdítsák az általuk vezetett intézmények közötti konzultációkat és az intézmények álláspontjainak egyeztetését. 325. cikk (1) Az Unió és a tagállamok küzdenek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen az e cikknek megfelelően meghozandó olyan intézkedésekkel, amelyeknek elrettentő hatásuk van és hathatós védelmet nyújtanak a tagállamokban, valamint az Unió intézményeiben, szerveiben és hivatalaiban. (2) A tagállamok az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás leküzdésére megteszik ugyanazokat az intézkedéseket, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalás leküzdésére tesznek. (3) A Szerződések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a tagállamok összehangolják a Közösség pénzügyi érdekeinek csalással szembeni védelmét célzó tevékenységüket. Ennek érdekében a Bizottsággal együtt megszervezik a megfelelő hatáskörrel rendelkező hatóságaik közötti szoros és rendszeres együttműködést. (4) Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Számvevőszékkel folytatott konzultációt követően meghozza az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások megelőzése és az azok elleni küzdelem terén a szükséges intézkedéseket azzal a céllal, hogy hathatós és azonos mértékű védelmet nyújtsanak a tagállamokban, valamint az Unió intézményeiben, szerveiben és hivatalaiban. Ezek az intézkedések nem érintik sem a nemzeti büntetőjog alkalmazását, sem a nemzeti igazságszolgáltatást. (5) A Bizottság a tagállamokkal együttműködve évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e cikk végrehajtása érdekében megtett intézkedésekről. 349. cikk Figyelembe véve Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Mayotte1, Réunion, Saint Barthélemy, Saint Martin, valamint az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek gazdasági és társadalmi strukturális helyzetét, amit távoli fekvésük, szigetjellegük, kis méretük, kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyaik és néhány terméktől való gazdasági függésük súlyosbít, amely tényezők állandósága és együttes hatása súlyosan hátráltatja fejlődésüket, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően minősített többséggel egyedi intézkedéseket fogad el, amelyek célja különösen az, hogy meghatározza e szerződés – így a közös politikák – alkalmazásának feltételeit ezekben a régiókban. Amennyiben a szóban forgó egyedi intézkedéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács fogadja el, a Tanács szintén a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz. Az első bekezdésben említett intézkedések különösen olyan területekre vonatkoznak, mint a vám- és kereskedelempolitika, a fiskális politika, a vámszabad területek, a mezőgazdasági és halászati politika, a nyersanyagokkal és alapvető fogyasztási cikkekkel való ellátás feltételei, az állami támogatások, valamint a strukturális alapokhoz és a horizontális közösségi programokhoz való hozzáférés feltételei. A Tanács az első albekezdésben említett intézkedéseket a legkülső régiók sajátos jellemzőinek és korlátainak figyelembevételével fogadja el anélkül, hogy veszélyeztetné a közösségi jogrend – így a belső piac és a közös politikák – integritását és koherenciáját. 1

A Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló, 2012. július 11-i 2012/419/EU európai tanácsi határozat elfogadása napján hatályba lépett, de csak 2014. január 1-jétől alkalmazandó. 350. cikk

A Szerződések rendelkezései nem zárják ki a Belgium és Luxemburg, valamint a Belgium, Luxemburg és Hollandia közötti regionális uniók fennállását és megvalósítását annyiban, amennyiben e regionális uniók célkitűzései a Szerződések alkalmazásával nem valósulnak meg. __________________________________________________________________________________ - LV -

Jegyzet

352. cikk (1) Ha a Szerződésekben meghatározott politikák keretében az Unió fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy a Szerződésekben foglalt célkitűzések valamelyike megvalósuljon, és a Szerződések nem biztosítják a szükséges hatáskört, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag elfogadja a megfelelő rendelkezéseket. Amennyiben a szóban forgó rendelkezéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács fogadja el, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően szintén egyhangúlag határoz. (2) A szubszidiaritás elve érvényesülésének ellenőrzésére szolgáló, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke (3) bekezdésében említett eljárás keretében a Bizottság köteles felhívni a nemzeti parlamentek figyelmét azokra a javaslatokra, amelyek e cikken alapulnak. (3) Az e cikken alapuló intézkedések nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját olyan területeken, amelyeken a Szerződések az ilyen harmonizációt kizárják. (4) Ez a cikk nem szolgálhat a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos célkitűzések megvalósításának alapjául, és az e cikk alapján elfogadott valamennyi jogi aktusnak tiszteletben kell tartania az Európai Unióról szóló szerződés 40. cikkének második bekezdésében megállapított határokat.

__________________________________________________________________________________ - LVI -

Jegyzet

Az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet hivatkozott szakaszai (EKonf) Az Európai Konföderáció alapelvei (1)

Minden állam politikai, társadalmi, közigazgatási, gazdasági és területi szabadsága örök és sérthetetlen.

(2)

Minden embernek a jogok és kötelezettségek összhangjában egy és ugyanazon szabadsága van.

(3)

Minden állam lelki, szellemi és természeti vagyona az állam államalapító és államalkotó nemzetei által alkotott egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdona.

(4)

Az állam vagyonával létrehozott minden érték az állam államalapító és államalkotó nemzetei által alkotott egyetemes közösség érdekeit szolgálja.

(5)

Azzal szemben, aki az állam vagy az állampolgárok szabadságát veszélyezteti, minden állampolgárnak nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni. 1. §

(1)

Minden országnak elidegeníthetetlen joga van szabadságának megőrzéséhez, illetve, ha szabadságát idegen hatalom elvette, annak visszaszerzéséhez.

(2)

Az állam szabadsága a./ a társadalmi együttélés szabályai jogrendszerbe foglalásának és érvényesítésének, b./ a külkapcsolatok létesítése és felbontása gyakorlásának, c./ a társadalmi berendezkedés meghatározásának, d./ a gazdasági és kereskedelmi rendszere kialakításának és működésének, e./ a külső és belső védelem eszközei fejlesztésének és alkalmazásának, f./ a teljes önkormányzatiságot (szubszidiaritást) biztosító képviseleti rendszer kialakításának és gyakorlásának minden más államtól való függetlenségét jelenti.

(3)

A (2) bekezdésnek megfelelően a tagországok csak olyan nemzetközi szerződést kötnek, amely a 11. § (2) bekezdésében szabályozott tárgykörre vonatkozik, és a tagország a./ külügyi- és védelmi, b./ jogalkotási, c./ jogalkalmazási, végrehajtási, igazságszolgáltatási d./ közigazgatási, e./ pénzügyi, f./ gazdasági, g./ kereskedelmi, h./ vám- és adóügyi, i./ nemzetközi szerződés kötésére vonatkozó és j./ területi függetlenségét sem részben sem egészben nem sérti.

(4)

Az állam szabadsága az országok állampolgárainak országonként együttesen gyakorolt alapjoga, annak egésze, vagy bármely eleme soha, amely senki által és senki érdekében nem szüntethető meg.

(5)

Minden állam elidegeníthetetlen joga – függetlensége megtartása mellett -, a jogharmonizáció alkalmazása a vele szomszédos államokkal kulturális, hagyományőrző, gazdasági és védelmi területeken. 2. §

Az Európai Konföderáció nem jogi személy.

__________________________________________________________________________________ - LVII -

Jegyzet

3. § (1)

Az Európai Konföderáció összehangolja a tagországok kulturális, tudományos és gazdasági tevékenységét, a tagországok által meghatározott tárgykörökben.

(2)

Az Európai Konföderáció a tagországok érdekérvényesítésén és a korlátozás nélküli önkormányzatiságon (szubszidiaritáson) alapszik. Ez a feltétele a népuralomnak (demokráciának) és a sorsközösség vállalásnak (szolidaritásnak). Ennek megfelelően képviseleti rendszere és intézményei a tagországok pártfüggetlen társadalmi csoportjainak küldöttjeiből épül fel. 4. §

(1)

Az Európai Konföderáció képviselőit a tagországok a./ államalapító és államalkotó nemzetei, b./ államalapító és államalkotó nemzeteinek domináns vallásai, c./ korcsoportok, d./ nemek és e./ szakmák társadalmi csoportjainak önkormányzatai választják, a tagországok hagyományai és a társadalmi csoportok választóinak lélekszáma alapján.

(2)

Az Európai Konföderációban a tagországok képviselői – a szubszidiaritás elve szerint - kötött mandátummal rendelkeznek. 5. §

(1)

Az Európai Konföderáció elutasítja a háborút, mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét, és tartózkodik az államok függetlensége vagy területi épsége ellen irányuló erőszak alkalmazásától, illetőleg az erőszakkal való fenyegetéstől.

(2)

Az Európai Konföderáció nem tart kapcsolatot olyan állammal vagy államszövetséggel, amelynek célja egy vagy több államban a politikai és/vagy gazdasági hatalom erőszakkal történő megszerzése, vagy fenntartása.

(3)

Az Európai Konföderáció minden tagországa elvárja minden államtól és nemzettől, hogy vele szemben tartózkodjék függetlensége, területi épsége, politikai és gazdasági rendszere ellen irányuló erőszak alkalmazásától, illetőleg erőszakkal történő fenyegetéstől. 6. §

(1)

Az Európai Konföderáció együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és államával.

(2)

Az Európai Konföderáció felelősséget érez tagországai államalapító vagy államalkotó nemzeteinek határain kívül nemzeti kisebbségben élő tagjainak sorsáért, és előmozdítja azok anyaországukkal való kapcsolatának ápolását.

(3)

Az Európai Konföderáció az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében szorgalmazza, hogy az európai konföderatív államszövetségnek minden európai állam tagja legyen. 7. §

(1)

Az Európai Konföderáció összehangoló tevékenységével létrejött két- vagy többoldalú nemzetközi szerződések érintett tagországok jogrendszerébe történő beillesztését és a szükséges jogharmonizációt a tagországok végzik.

(2)

Az Európai Konföderáció az (1) bekezdés szerinti szerződések vonatkozásában közreműködik az összehangolt helyi jogrendszerbe iktatás és a szükséges jogharmonizáció végrehajtásában.

__________________________________________________________________________________ - LVIII -

Jegyzet

8. § (1)

Az Európai Konföderáció jogalkotása a tagországok igényeinek és lehetőségeinek összehangolását szolgálja.

(2)

A jogszabályalkotás folyamatát egy döntési helyzet indítja el.

(3)

A jogalkotás a./ hatályban lévő jogszabály módosítását, b./ hatályban lévő jogszabály hatálytalanítását, c./ új jogszabály alkotását jelenti.

(4)

A jogszabályalkotás folyamatának részei: a./ b./ c./ d./ e./ f./

Jogszabályalkotás kezdeményezése, Jogszabály tervezet elkészítése és előterjesztése Jogszabály elfogadása Jogszabály elfogadás ellenőrzése Jogszabály hatályba léptetése Jogszabály kihirdetése

(5)

Az új vagy a módosítás utáni jogszabály nem lehet ellentétes jelen szerződéssel, jelen szerződés, mint irányelv alapján készített jogszabályokkal és a tárgykörben korábban hozott egyéb jogszabályokkal.

(6)

A jogszabályt a kellő felkészülési időt biztosítva kell hatályba léptetni.

(7)

A jogszabályalkotásra, a jogszabályokra, a tagországok igényeinek és lehetőségeinek összehangolására vonatkozó egyéb jogi eszközökre, a hivatalos lapokra és a hivatalos jogszabálygyűjteményekre vonatkozó részletes szabályokat jelen szerződés, mint irányelv alapján készített jogszabály állapítja meg.

(8)

A jogszabályalkotás folyamatának áttekintő tábláját az 1. sz. melléklet tartalmazza. 9. §

(1)

Az Európai Konföderáció jogrendszere a tagországok - mint független társadalmi, politikai és gazdasági egységek - együttélési szabályait határozza meg.

(2)

Az Európai Konföderáció az alábbi jogszabályokat alkotja: a./ b./

c./

A Konföderáció intézményeinek működési szabályzata, Az Európai Konföderáció összehangoló jogszabályai bb./ Két vagy többoldalú nemzetközi szerződés a tagországok között, bc./ Nemzetközi szerződés a Konföderáció egy vagy több tagországa és a Konföderáción kívüli egy vagy több állam, illetve államszövetség között, Ajánlások.

(3)

Az Európai Konföderáció határozatait a Konföderáció Tanácsa hozza.

(4)

Az Európai Konföderáció jogszabályai a jogszabályban meghatározott tagországokra vonatkoznak. 10. §

(1)

Az Európai Konföderáció intézményei: a./

Az Európai Konföderáció Tanácsa (továbbiakban: Tanács) Az Európai Konföderáció döntéshozó szervezete. A tagországok társadalmi csoportjainak képviselőiből áll, az egyes társadalmi csoportok európai lélekszámának megfelelő arányban.

__________________________________________________________________________________ - LIX -

Jegyzet

A tagországok társadalmi csoportonként delegálnak a társadalmi csoport összes európai lélekszáma tagországban képviselt hányadának megfelelő számú képviselőt.

(2) (3)

b./

A Társadalmi Csoportok Összehangoló Bizottságai (továbbiakban: Bizottság) Az Európai Konföderáció döntéselőkészítő szervezete. Az Európai Konföderáció Tanácsának tagjaiból és az egyes társadalmi csoportok vezetésében, szervezésében gyakorlatot szerzett személyekből álló szakmai intézmény. Bizottságok: ba./ Egészségügyi Bizottság, bb./ Oktatás-nevelési Bizottság, bc./ Kulturális Bizottság, bd./ Korcsoport Bizottság, be./ Vallási Bizottság, bf./ Védelmi Bizottság, bg./ Mezőgazdasági Bizottság, bh./ Ipari Bizottság, bi./ Energetikai Bizottság, bj./ Szolgáltatási Bizottság, bk./ Idegenforgalmi Bizottság, bl./ Kereskedelmi Bizottság, bm./ Személyforgalmi- és áruszállítási Bizottság,

c./

Az Európai Konföderáció Ellenőrző Bizottsága (továbbiakban: Ellenőrző Bizottság) Az Európai Konföderáció végrehajtás-ellenőrző és visszacsatoló szervezete. A tagországok egy-egy delegáltjából áll.

A Konföderáció intézményei működési szabályzatának alkotását a kezdeményezéssel érintett intézmény tagja indítványozhatja, A három intézmény működésének szabályozását a jelen szerződés szerves részét képező „Irányítás, végrehajtás és ellenőrzés” című jogszabály tartalmazza. 11. § Igény-lehetőség mérleg

(1)

Az Európai Konföderáció működésének és jogszabályalkotásának alapja a tagországok adataiból összeállított igény-lehetőség mérleg.

(2)

A tagországok folyamatosan frissítik saját igény-lehetőség mérlegüket a következő csoportosítás szerint: a./ b./ c./ d./ e./ f./ g./ h./ i./ j./ k./ l./

egészségügyi ellátás, oktatás-nevelés, kultúra, vallás, védelem, mezőgazdaság és élelmiszeripar, ipar, energetika, közösségi (kommunális) és a gondoskodási (szociális) szolgáltatás, idegenforgalom, kereskedelem, közlekedés és szállítás. 12. § Döntési helyzet

(1)

A döntési helyzet alapja a tagországok igény-lehetőség mérlege. Döntési helyzet alakul ki, ha a tagországokban vagy az Európai Konföderáció egészében az igénylehetőség mérleg valamely elemére vonatkozóan nincs meg az összhang.

(2)

A döntési helyzet alapján készülő jogszabály célja az igény-lehetőség egyensúly kialakítása

__________________________________________________________________________________ - LX -

Jegyzet

a./ b./ c./ d./

(3)

a tagország igény-többletét a hozzá legközelebbi tagország lehetőség-többletével, a tagország lehetőség-többletét a hozzá legközelebbi tagország igény-többletével, a Konföderáción belül, a belső összehangolás után fennmaradó igény- vagy lehetőség többletet Konföderáción kívüli állam vagy államszövetség lehetőség-, vagy igény-többletével, a fenti módszerekkel ki nem elégíthető - igényeket termékfejlesztéssel, illetve helyettesítő termékkel, terménnyel, vagy szolgáltatással, - lehetőségeket termékszerkezet váltással.

A döntési helyzet egy vagy több tárgykört érint, ha a társadalmi együttélés feltételei a döntési helyzetet eredményező tárgykörön kívül más tárgykörre vagy tárgykörökre is kihat. Ebben az esetben az érintett összes tárgykörre vonatkozóan kell lefolytatni a jogszabályalkotási eljárást. 13. § A jogszabályalkotás kezdeményezése

(1) (2)

A kialakult döntési helyzet alapján indított jogszabályalkotás-kezdeményezés a jogszabályalkotás folyamatának első része. Új jogszabály alkotásának kezdeményezése a./

A tagországok közötti két vagy többoldalú nemzetközi szerződést a 11. § (1) bekezdésében meghatározott tárgykört érintő, - 12. § (2) bekezdés a./, b./ és c./ pontja esetén = az összhang nélküli igény-lehetőség mérleggel rendelkező tagország, = az illetékes Bizottság; - 12. § (2) bekezdés d./ pontja esetén = az igénytöbblet helyettesítő terménnyel, termékkel vagy szolgáltatással kielégíthetősége esetén az illetékes Bizottság, = az igénytöbblet termékfejlesztéssel történő kielégítését bármely tagország, amely adottságainál fogva képes a termékfejlesztést végrehajtani, = a lehetőségtöbblet termékszerkezet váltással történő felszámolását a lehetőségtöbblettel rendelkező állam, vagy az illetékes Bizottság Kezdeményezi.

b./

A 11. § (2) bekezdésében meghatározott tárgykörben a Konföderáció szintjén összehangolhatatlan igény-lehetőség elemekre vonatkozóan, az összhang biztosítása érdekében a Konföderáció egy vagy több tagországa és a Konföderáción kívüli egy vagy több állam, illetve államszövetség közötti nemzetközi szerződés létrehozását -

a tárgykörben érintett bármely állam, vagy államszövetség, illetve az illetékes Bizottság

kezdeményezheti. c./

(3)

A b./ pont második alpontját csak akkor lehet alkalmazni, ha az igény-lehetőség összhang az a./ pontban leírt nemzetközi szerződéssel nem teremthető meg.

Jogszabály-módosítás kezdeményezése a./

A meghatározott időszakra vonatkozó szerződések hatályának meghosszabbítását - a szerződést megerősítő államok, vagy államszövetségek bármelyike, - az illetékes Bizottság kezdeményezheti.

b./

A szerződéshez csatlakozást - a csatlakozni akaró állam, vagy államszövetség, - az illetékes Bizottság kezdeményezheti. A szerződés tárgyköreinek kiterjesztését - a szerződést megerősítő államok vagy államszövetségek bármelyike, - az illetékes Bizottság

c./

__________________________________________________________________________________ - LXI -

Jegyzet

kezdeményezheti. (4)

Jogszabály hatályon kívül helyezésének kezdeményezése a./

Amennyiben egy szerződés teljesítése során a szerződést megerősítő bármelyik állam vagy államszövetség megsérti az Európai Konföderáció bármely általános rendelkezését, az Ellenőrző Bizottság kezdeményezi mindazon szerződések végrehajtásának felfüggesztését és hatályon kívül helyezését, amelyekben az állam vagy államszövetség érintett.

b./

Amennyiben egy - határozott időre létrejött szerződés a hatályban léte alatt, - határozatlan időre létrejött szerződés bármikor teljesítette az abban megfogalmazott célokat, akkor - a szerződést megerősítő államok, vagy államszövetségek bármelyike, vagy - az illetékes Bizottság kezdeményezheti annak hatályon kívül helyezését. 14. § Jogszabály tervezet elkészítése

(1)

A jogszabály tervezet készítése során biztosítani kell a szerződésben érintett tagország tárgykörben érintett társadalmi csoportjai akaratának kinyilvánítását.

(2)

A jogszabály tervezet készítésének összehangolását és a jogszabályjavaslat elfogadásra előterjesztését az Előterjesztő elnök végzi, aki a./ b./

(3)

az illetékes Bizottság elnöke, amennyiben a jogszabálytervezet a 11. § (2) bekezdésében meghatározott egy tárgykört érint, az illetékes Bizottságok együttes ülésén, az érintett tárgykörök Bizottságainak elnökei közül többségi szavazattal választott személy, amennyiben a jogszabálytervezet a 11. § (2) bekezdésében meghatározott több tárgykört érint.

A jogszabály tervezetet a./

a tagországok közötti két vagy többoldalú nemzetközi szerződés esetén az illetékes Bizottságok azon tagjai készítik, akik a szerződésben érintett tagországok képviselői,

b./

a Konföderáció egy vagy több tagországa és a Konföderáción kívüli egy vagy több állam, illetve államszövetség közötti szerződéstervezet készítését - a Konföderáció részéről az a./ pontban meghatározott személyek - a Konföderáción kívüli állam vagy államszövetség kormánya által a szerződéstervezet készítéséhez delegált személyekkel közösen végzik.

(4)

A jogszabálytervezet elkészítésében részt vevő bizottsági tagok a tervezet elkészítése során kötelesek az általuk képviselt állam választópolgáraival egyeztetni a Bizottságban előzetesen elkészített jogszabályjavaslatot. Az egyeztetés során a jogszabálytervezettel érintett tárgyköröknek a tagország megfelelő társadalmi csoportjainak többségi véleménye meghatározó a jogszabálytervezet elkészítésénél.

(5)

A jogszabálytervezet Előterjesztő elnöke akkor jogosult a jogszabály javaslatot elfogadásra előterjeszteni, ha a./

a tagországok közötti két vagy többoldalú nemzetközi szerződéstervezet esetén az illetékes Bizottság (több tárgykör esetén az illetékes Bizottságok) szerződésben érintett tagországokat képviselő tagjai egységesen támogatják a javaslat előterjesztését;

b./

a Konföderáció egy vagy több tagországa és a Konföderáción kívüli egy vagy több állam, illetve államszövetség közötti szerződéstervezet esetén

__________________________________________________________________________________ - LXII -

Jegyzet

-

az illetékes Bizottság (több tárgykör esetén az illetékes Bizottságok) szerződésben érintett tagországokat képviselő tagjai és - a szerződésben érintett Konföderáción kívüli államok és/vagy államszövetségek egységesen támogatják a javaslat előterjesztését. 15. § A jogszabály tervezet elfogadása

(1)

A jogszabály tervezetet az Európai Konföderáció Tanácsa fogadja el, egyszerű többséggel, a szerződéstervezetben érintett tagországok képviselőinek egységes szavazatával.

(2)

Abban az esetben, ha a Tanács, vagy az Ellenőrző Bizottság bármely tagjának kétségei vannak a felől, hogy a jogszabálytervezet megfelel-e a tárgykörben érintett bármely ország tárgy szerinti társadalmi csoportjának a jogszabály előkészítés során kinyilvánított akaratának, akkor kérheti az Ellenőrző Bizottságtól a jogszabálytervezet elfogadásának ellenőrzését. 16. § A jogszabály hatályba lépése

(1)

A jogszabálytervezetet az Európai Konföderáció Tanácsa a 15. § szerinti elfogadó határozata alapján az Európai Könföderáció elnöke lépteti hatályba.

(2)

A jogszabállyal érintett tárgykör (tárgykörök) szabályozásáért a jogszabálytervezetet elfogadó minden képviselő személyesen viseli a felelősséget. 17. § A jogszabály elfogadásának ellenőrzése

(1)

Az Ellenőrző Bizottság a./ b./

a hatályba léptetett jogszabály elfogadását, illetve hatályba léptetését, annak kihirdetése előtt, a hatályba léptető által kért javaslat elfogadását, a hatályba léptetés előtt

ellenőrzi „Irányítás, végrehajtás és ellenőrzés” című jogszabályban leírtak szerint. (2)

Az Ellenőrző Bizottság az ellenőrzésének eredményeként a jogszabály kihirdethetőségére vonatkozóan a következő döntéseket hozza: a./ b./

(3)

A jogszabály kihirdethető. A jogszabályalkotás folyamatát meg kell ismételni.

A jogszabály elfogadása ellenőrzésének részleteit az „Irányítás, végrehajtás és ellenőrzés” című jogszabály szabályozza. 18. § A jogszabály kihirdetése

A jogszabályt az Európai Konföderáció, valamint a szerződést aláíró tagországok hivatalos lapjában kell kihirdetni. 19. § Döntési helyzet Az ajánlás döntési helyzetét az eredményezi, ha a./

ha valamely tagországban az igény-lehetőség mérleg pontatlanságát mutatja valamely nemzetközi szerződés végrehajtása, illetve

b./

az Európai Konföderáció összesített igény-lehetőség mérlegének elemzése, illetve az Európai Konföderáción kívüli igények és lehetőségek összhangja jelzi valamely tárgykörbe tartozó termék,

__________________________________________________________________________________ - LXIII -

Jegyzet

termény vagy szolgáltatás igénynövekedését, lehetőség-szükséglet csökkenését vagy megszűnését, vagy új igény jelentkezését, illetve c./

valamelyik tagország igénybővítő lehetőséget javasol. 20. § Az Ajánlás kezdeményezése

Ajánlást kezdeményezhet a döntési helyzet alapján a./

az Európai Konföderáció bármely intézménye a tagországok részére olyan jogharmonizációs, vagy önálló jogalkotási eljárást, amely elősegíti a szubszidiaritás, a demokrácia és a szolidaritás egységes érvényesülését, és ezáltal az igény-lehetőség mérleg tárgyszerűségét,

b./

az Európai Konföderáció bármely intézménye és bármely tagországa a többi tagország részére a 11. § (2) bekezdésben meghatározott tárgykörökben az összesített igény-lehetőség mérleg alakulásából természetszerűen következő termékfejlesztést vagy termékszerkezet változtatást,

c./

az Európai Konföderáció bármely tagországa igénybővítő lehetőségre tehet ajánlatot, az országban kidolgozott módszerrel, eljárással, eszközzel kapcsolatban.

21. § Az Ajánlástervezet elkészítése (1)

(2)

A jogharmonizációs és/vagy jogszabály-alkotási ajánlás-tervezet készítésének összehangolását és a jogszabály javaslatot elfogadásra előterjesztését az Előterjesztő elnök végzi, aki a./

a kezdeményező Bizottság elnöke, amennyiben a jogszabálytervezet a 11. § (2) bekezdésében meghatározott egy tárgykört érint,

b./

a kezdeményezéssel érintett Bizottságok együttes ülésén, az érintett tárgykörök Bizottságainak elnökei közül többségi szavazattal választott személy, amennyiben a kezdeményezés a 11. § (2) bekezdésében meghatározott több tárgykört érint.

A termékfejlesztés vagy termékszerkezet változtatás ajánlás-tervezet készítésének összehangolását és a jogszabály javaslatot elfogadásra előterjesztését az Előterjesztő elnök végzi, aki a./

az (1) bekezdés szerinti Bizottság elnök, amennyiben az Európai Konföderáció egyik Bizottsága a kezdeményező,

b./

a kezdeményező tagországnak az a képviselője, aki a kezdeményezés tárgykörében érintett Bizottság tagja.

(3)

Az igénybővítő lehetőségre tett ajánlás-tervezet készítésének összehangolását és a jogszabály javaslatot elfogadásra előterjesztését a kezdeményező tagországnak az a képviselője végzi, Előterjesztő elnöki minőségben, aki a kezdeményezés tárgykörében érintett Bizottság tagja.

(4)

Az Ajánlás jogszabály-előkészítésének elkészítését az Előkészítő elnök által felkért szakértői csoport végzi. 22. § Az Ajánlástervezet elfogadása

(1)

Az Ajánlástervezetet az Európai Konföderáció Tanácsa fogadja el, egyszerű többséggel.

(2)

Abban az esetben, ha a Tanács, vagy az Ellenőrző Bizottság bármely tagjának kétségei vannak a felől, hogy az Ajánlástervezet megfelel-e a tárgykörben érintett bármely ország tárgy szerinti társadalmi csoportjának a jogszabály előkészítés során kinyilvánított akaratának, akkor kérheti az Ellenőrző Bizottságtól a jogszabálytervezet elfogadásának ellenőrzését.

__________________________________________________________________________________ - LXIV -

Jegyzet

23. § A jogszabály elfogadásának ellenőrzése (1)

Az Ellenőrző Bizottság a hatályba léptető által kért javaslat elfogadását, a kihirdetés előtt ellenőrzi „Irányítás, végrehajtás és ellenőrzés” című jogszabályban leírtak szerint.

(2)

Az Ellenőrző Bizottság ellenőrzésének eredményeként az Ajánlat kihirdethetőségére vonatkozóan a következő döntéseket hozza: a./ b./ c./

Az Ajánlás közzé tehető. Az Ajánlás folyamatát meg kell ismételni. Az Ajánlás tárgyköre ellentétes az Európai Konföderáció alapelveivel, azért nem tehető közzé, és a jogalkotási folyamat nem ismételhető meg.

(3)

Az Ajánlás elfogadása ellenőrzésének részleteit az „Irányítás, végrehajtás és ellenőrzés” című jogszabály szabályozza.

(4)

Az ajánlás címzett tagországok részéről történő elfogadása az Európai Konföderáció összehangoló jogszabály-alkotási folyamatának döntési helyzetét jelenti.

24. § Az Ajánlástervezet közzététele Az Ajánlást az Európai Konföderáció, valamint a címzett tagországok hivatalos lapjában kell kihirdetni. 25. § (1)

A kötelezettségek és jogok egységében az Európai Konföderáció tagországainak minden állampolgára egy és ugyanazon szabadságot élvez, amely nem szűntethető meg és nem korlátozható.

(2)

A tagországok állampolgára: a./ az államalapító nemzet tagja, bárhol él a világon, valamint b./ az államalkotó nemzetek tagjai, ha a tagország területén élnek56.

(3)

Államalkotó nemzet az, amely elfogadva az államalapító nemzet értékrendjét, kultúrájának helyet talált a tagország területén.

(4)

Aki nem a tagország állampolgára, az a tagországban vendégként él, teljeskörű kötelezettség terhével és a vendégjog gyakorlásával.

(5)

Az állampolgárságra méltatlan személyt az „Irányítás, végrehajtás és ellenőrzés” című jogszabályban meghatározott esetekben meg kell fosztani állampolgárságától.

(6)

A vendég ugyanazon joggal rendelkezik, mint az állampolgár, kivéve: a./ nem végezhet olyan tevékenységet, amely a tagország politikai, társadalmi és gazdasági életére befolyással van, b./ nem vehet részt a tagország gazdasági politikájának kidolgozásában és alkalmazásában, c./ sem maga, sem leszármazottja nem lehet a tagország egyetemes tulajdonának birtokosa. 26. §

(1)

56

Az állampolgárságból eredő jogok (a továbbiakban: alapvető jogok) és azok védelme - természetüknek megfelelően - megilletik az „Irányítás, végrehajtás és ellenőrzés” című jogszabályban meghatározott jogi személyt és a jogi személyiség nélküli szervezetet.

Az államalkotó nemzeteket a tagországok jogrendszere határozza meg. __________________________________________________________________________________ - LXV -

Jegyzet

(2)

Alapvető jogait jogszerű eszközökkel mindenki maga is megvédheti. E jogok megsértése esetén mindenki bírósághoz fordulhat, vagy – a tárgykörnek megfelelően – egyéb módon kötelességszerűen érvényesítheti a NEGYEDIK RÉSZBEN (127-145. §) meghatározott feltételek mellett ellentmondási és ellenállási jogát. 27. §

(1)

Alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat „Az emberi kötelezettségekről” szóló jogszabály állapítja meg jelen jogszabály irányelvei alapján. Alapvető jogot korlátozni csak a hivatkozott jogszabályban lehet.

alapjogokról

és

(2)

Alapvető jog a jogalkotás során csak kivételesen, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan és annak elérésére alkalmas módon, lényeges tartalmának sérelme nélkül, arra kényszerítő ok miatt korlátozható, különösen, ha ez mások alapvető jogainak védelme, bűncselekmény megelőzése és üldözése, a közrend, a nemzetbiztonság, a közegészség védelme érdekében indokolt. 28. §

(1)

A tagországok jogrendszere szerint rendkívüli helyzetben az alapvető jogok gyakorlása a feltétlenül szükséges mértékben és az adott helyzettel szoros összefüggésben felfüggeszthető, vagy az általánostól eltérően szabályozható.

(2)

Az (1) bekezdés nem alkalmazható a 29-30. §-ban, az 51. §-ban, a 78-81. §-okban és a 82. § (2) bekezdésében meghatározott jogokra. 29. §

(1)

Az Európai Konföderáció Tanácsának, Bizottságának és Ellenőrző Bizottságának tagjai nem gyakorolhatják az egyesülési és gyülekezési jogot.

(2)

Az Európai Konföderáció Tanácsának és Ellenőrző Bizottságának tagja társadalmi csoport nevében vagy érdekében nem végezhet nyilvános közszerepléssel járó tevékenységet.

(3)

Az Európai Konföderáció Tanácsa, a Bizottság és az Ellenőrző Bizottság tagja szerveződési jogának gyakorlását a tagország jogrendszere korlátozhatja. 30. §

(1)

Minden embernek veleszületett, elidegeníthetetlen joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit sem szabad önkényesen megfosztani.

(2)

Mindenkinek joga van személyisége szabad alakításához, testi, erkölcsi és szellemi épségének tiszteletben tartásához.

(3)

Senkit sem szabad kínzásnak, embertelen, megalázó, kegyetlen, az emberi méltóságot sértő büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni.

(4)

Tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. 31. §

(1)

Mindenkinek joga van a kötelezettségek és jogok összhangján alapuló szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

(2)

Letartóztatni, őrizetbe venni, szabadságától egyéb módon megfosztani vagy szabadságában korlátozni bárkit csak a tagország jogrendszerében meghatározott okból és törvényes eljárás keretében szabad. A szabadságától megfosztott vagy szabadságában korlátozott személynek joga van a vele szemben tett intézkedés okáról haladéktalanul tájékoztatást kapni.

(3)

A letartóztatott, őrizetbe vett vagy szabadságában egyéb módon korlátozott személyt haladéktalanul, de legkésőbb hetvenkét órán belül bíróság elé kell állítani, vagy szabadon kell bocsátani. A bíróság köteles

__________________________________________________________________________________ - LXVI -

Jegyzet

az eléje állított személyt meghallgatni, és szabadon bocsátásáról vagy szabadságának korlátozásáról írásban indokolt határozattal haladéktalanul dönteni. (4)

Szabadságelvonással járó büntetést csak bíróság szabhat ki.

(5)

A törvénytelen letartóztatás, őrizetbe vétel vagy fogvatartás áldozata teljes kártérítésre jogosult. 32. §

(1)

Az Európai Konföderáció minden tagországa állampolgárainak joguk van a nemzeti hagyományok szerinti családszerkezet szerint élni: a./ b./

(2)

több korosztályt magában foglaló nagycsaládban és az államalapító és államalkotó nemzet lélekszámának olyan mértékű növekedését szolgáló nagy családban, amely minden korosztály lélekszámnövekedését biztosítja az előző korosztályhoz képest.

A családszerkezet fenntartásához szükséges feltételeket és a részletes szabályozást a tagországok jogrendszere tartalmazza. 33. §

(1)

A tagországok jogrendszerében meghatározott korhatárt elért férfi és nő egymással házasságot köthet, és családot alapíthat.

(2)

A család alapja a két különböző nemű ember által alkotott házaspár.

(3)

A nemi másságot az Európai Konföderáció betegségként kezeli, annak megfelelő jogokat és kötelességeket minden tagország jogrendszere határozza meg. 34. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországai biztosítják a család egysége, a magzat, a gyermek, az anya és a szülő védelmének feltételeit.

(2)

A szülők kötelessége a család (1) bekezdés szerinti védelmét teljesíteni.

(3)

A család jogainak és kötelezettségeinek jelen jogszabályban maghatározott irányelvek szerinti részletes szabályozását a tagországok jogrendszere tartalmazza. 35. §

(1)

Az anya családért végzett (elsősorban a gyermekekkel kapcsolatos) tevékenységének elismeréseként a következő jogokat gyakorolja: a./

Az anya a gyermek 10 éves koráig (az általános iskola 4. osztályának befejezéséig) a szakmája szerinti mindenkori átlagjövedelmet kapja (anyasági elismerés) tevékenysége társadalmi elismeréseként, a második gyermektől kezdve gyermekenként 10 %-kal kiegészítve.

b./

Ha minden gyermeke betöltötte a 10. életévét, vagy az általános iskola 4. osztályát befejezte, a mindenkori átlagjövedelem fele és a második gyermektől ennek 10 %-a az elismerés összege, a gyermek 24 éves koráig, vagy addig, amíg szakmai végzettséget nem szerez.

(2)

Az anya kötelessége – akár családban, akár azon kívül élve – biztosítani a gyermek számára az őt megillető (ifjúsági) jogokat. Köteles olyan példát mutatni, amely gyermeke(i) egészséges lelki, szellemi, testi fejlődéséhez szükséges.

(3)

Miután a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése egységét az Európai Konföderáció alapelvei írják elő, a feltételekre csak akkor jogosult a család, ha a feladatait maradéktalanul teljesíti.

(4)

A család jogainak és kötelezettségeinek részletes szabályait a tagországok jogrendszere tartalmazza.

__________________________________________________________________________________ - LXVII -

Jegyzet

36. § (1)

A gyermeket fokozott védelem és gondoskodás illeti meg a család, a társadalom és az állam részéről.

(2)

A tagország biztosítja a gyermek születésekor gyakorolható jogát a./ szülei jogokat és kötelezettségeket meghatározó jogi helyzetének örökléséhez, b./ a szülők előző pont szerinti jogi helyzete szerinti anyakönyvezéshez c./ a névviseléshez, a családban való nevelkedéshez és a sorsát érintő döntésekben érettségének megfelelően szándéka kinyilvánításához.

(3)

Az Európai Konföderáció tagországa a család nélküli gyermeknek a családban születettekkel azonos jogokat biztosít.

(4)

A szülő megválaszthatja, hogy gyermeke milyen nevelésben és oktatásban részesüljön.

(5)

A gyermek köteles követni szülei, nevelői és tanítói által meghatározott viselkedési szabályokat.

(6)

A gyermek köteles szülőivel, tanítóival és nevelőivel szemben tisztelettudó magatartást tanúsítani.

(7)

A gyermek (1)-(6) bekezdés szerinti irányelveken alapuló, részletes jogait és kötelezettségeit a tagországok jogrendszerei határozzák meg. 37. §

(1)

A gyermeket fogantatásától megilleti lelki, szellemi és testi egyenletes fejlődését biztosító neveléshez való jog.

(2)

Az embert első szakmája, vagy első diplomája megszerzéséig megilleti annak a joga, hogy szabad akaratának egészséges kialakulását szolgáló hatásokat kapjon a társadalmi együttélés szabályairól.

(3)

Az ember felkészülési időszakában, vagyis ifjúkorában köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy aktív korúvá válva teljesíteni tudja adottságai és képességei szerint mindazokat a feladatokat, amelyekkel országa és nemzete lelki, szellemi és anyagi vagyonának növekedéséhez kötelessége hozzájárulni. 38. §

(1)

Az Európai Konföderáció minden tagországa állampolgárának joga van szakmát vagy diplomát szerezni.

(2)

Az (1) bekezdésben biztosított jog feltételeiként az oktatás, a tankönyv-, tanszerellátás, a tanulóotthonban elhelyezés, az utazás, az étkezés és az oktatás kiegészítő szolgáltatásainak igénybevétele térítésmentes.

(3)

Az alapfokú oktatás kötelező. A gyermek tankötelezettségének korhatárát a tagország jogrendszere állapítja meg.

(4)

A tagország alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézményeket tart fenn, amelyeket a tagország jogrendszerében meghatározott módon az a./ az állam, b./ a Krisztust követő, egyistenhívő egyházak, valamint c./ egyesületek üzemeltetnek. A tagország az oktatással kapcsolatos feltételeket az üzemeltetés formájától függetlenül, tehát egységesen biztosítja.

(5)

A tagország köteles minden településen alapfokú, valamint a tanulók számára elérhető közelségben szakképzést nyújtó közép- és felsőszintű oktatási intézmények működését biztosítani.

(6)

A tagország jogrendszerében meghatározott módon szakmai ellenőrzést gyakorol az oktatási intézmények felett.

__________________________________________________________________________________ - LXVIII -

Jegyzet

(7)

A közép- és felsőfokú oktatás mindenki számára képességeinek megfelelően hozzáférhető. A tanulmányok elkezdésének és folytatásának, a szakképzettséget igazoló dokumentum kiadására vonatkozó szabályokat a tagország jogrendszere tartalmazza.

(8)

Az oktatási a./ alsó- és középfokú intézményt a szülő, b./ a felsőfokú oktatási intézményt a gyermek szabadon választja.

(9)

Az oktatásban részt vevő fiatal köteles tanulmányait képességei szerint folytatni, az oktatást kiegészítő szolgáltatásoknak a választott szakma szerinti felhasználásával ismeretanyagát olyan szintre fejleszteni, hogy végzése után kötelezettségét az ország és a nemzet lelki, szellemi és anyagi vagyonának növekedéséhez minél teljesebben teljesítse.

(10)

Az Európai Konföderációban a tagországok nevelését és oktatását ellátó társadalmi csoportja az Oktatásinevelési Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesíti (hangolja össze más társadalmi csoportokkal) érdekeit és vesz részt a Konföderáció munkájában. 39. §

(1)

A családi funkciók feltételeinek biztosításával alapfeltételt kap az ifjúkorú személy lelki- és szellemi szabad akarata kialakulásához.

(2)

Anyagi feltételek az első szakma megszerzéséig: a./ tandíjmentesség, b./ tankönyvek, füzetek, egyéb technikai eszközök ingyenes ellátása, c./ színház, múzeum, könyvtár és kulturális egyéb rendezvények ingyenes látogatása, d./ ingyenes étkezés, e./ díjmentes utazás, f./ ruházkodási hozzájárulás, g./ szünidei ingyenes program.

(3)

Anyagi feltételek az első szakma megszerzésekor: a./ a szerzett ismeretet hasznosításának lehetősége (munkalehetőség), b./ önálló élet megkezdésének anyagi feltételei (lakás és lakberendezési tárgyak - figyelemmel a nagy család modellre). c./ amennyiben önálló tevékenységet akar folytatni a tagország jogrendszere szerint, az igény-lehetőség mérlegnek megfelelően, akkor annak beruházási feltételei (részben hitelezéssel).

(4)

Az első szakma megszerzését követően - nemtől függetlenül - köteles az ifjú a./ aktív korúként szakmájának megfelelően teljesíteni kötelezettségeit és b./ honvédelmi ismereteket szerezni és gyakorlati képzésen részt venni. Amennyiben nem hivatásos katonai végzettséget szerez, az ismeretek és a gyakorlat megszerzése után tartalékosként vesz részt szükség esetén - a honvédelemben.

(5)

A (4) bekezdés feltételeit és részletes szabályait a tagország jogrendszere határozza meg. 40. §

(1)

Az Európai Konföderációban a tagországok ifjúkori (felkészülési időszaki) társadalmi csoportja a Korcsoportok Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesíti (hangolja össze más társadalmi csoportokkal) érdekeit és vesz részt a Konföderáció munkájában.

(2)

A képviselő jelölést a tagország ifjúsági érdekvédelmi szervezete végzi, az „Európai Konföderáció választási jogszabálya” szerint. 41. §

(1)

Funkciója szerint a fennmaradást szolgáló (pl. élelmiszertermelő) és a következő fejlettségi szakaszra felkészítő (pl. kutató) tevékenységek.

__________________________________________________________________________________ - LXIX -

Jegyzet

(2)

Érdek-sorrendiség (érdekprioritás) szerint az ember közvetlen életfeltételeinek biztosítása (pl. nevelés, védelem, közigazgatás, használati cikkek előállítása) és az életfeltételeket közvetve szolgáló tevékenységek (pl. természetvédelem) csoportja különböztethető meg.

(3)

A végrehajtás módja szerint vannak közösségen belül (alkalmazottként, vagy tulajdonosként) és önállóan végrehajtandó feladatok (pl. kistermelés, kisipar). 42. §

(1)

Az Európai Konföderáció társadalmi, politikai és gazdasági életének meghatározója az igényeket és lehetőségeket összehangoló teljes önellátás (autarkia).

(2)

A nemzeti vagyon növelésében való részvétel a tagországok minden állampolgárának, a tagországokban vendégjoggal élő személyeknek, valamint a tagországok jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak átruházhatatlan joga és kötelessége.

(3)

Az anyagi jellegű igények és lehetőségek összhangját biztosítja az Európai Konföderáció a jelen jogszabály HARMADIK RÉSZÉBEN (99-126. §), illetve a tagországok jogrendszerében meghatározottak szerint, amely a./ az összehangolt ellátásra és b./ szabad gazdasági versenyre épül.

(4)

A szabad gazdasági versenyben működő vállalkozások jogát és a gazdasági verseny szabadságát a tagországok jogrendszere korlátozza abból a célból, hogy védelmezze az állampolgárok érdekeit és a közerkölcsöt, érvényesítse a tisztességtelen piaci verseny tilalmát, továbbá megtiltja a verseny biztosítása érdekében kialakuló tulajdonosi vagy más monopolhelyzetet.

(5)

Mindenkit megillet az arra vonatkozó döntés joga, hogy gazdasági tevékenységét az összehangolt ellátásban vagy a szabad gazdasági versenyben teljesíti-e.

(6)

Az Európai Konföderáció gazdasági rendszerét jelen jogszabály HARMADIK RÉSZE (99-126. §), valamint a tagországok jogrendszere határozza meg. 43. §

(1)

Tevékenysége elismeréseként az alapvető emberi jogai gyakorlásának feltételei mellett megilletik mindazok a jogok, amelyek tevékenységéhez kapcsolódnak. Természetesen a megnövekedett jogokkal arányosan növekednek kötelezettségei is.

(2)

A tevékenységek végzéséhez kapcsolódó jogokat, kötelezettségeket és az elismerés módját, mértékét a tagországok jogrendszere határozza meg. 44. §

(1)

Az Európai Konföderációban az aktív korú állampolgárok tevékenység-típusok (szakmák) szerinti társadalmi csoportjuknak létszámarányosan megfelelő számú, a 10. § (1) bekezdés ba.-bc. és bg.-bm. pontjainak megfelelő szakmai Bizottságba delegált képviselőkön keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket, és vesznek részt a Konföderáció munkájába.

(2)

A képviselő jelölést a szakma érdekvédelmi szervezete végzi, az „Európai Konföderáció választási jogszabálya” szerint. 45. §

(1)

A tapasztalatátadás korában (nyugdíjas kor) az embert ugyanazok a jogok illetik meg, és ugyanazok a kötelezettségek terhelik, mint az aktív korszakában, de átsúlyozva, úgy, hogy a szülővédelemmel kapcsolatos jogai erősödnek meg.

(2)

A tapasztalatátadás korának elismerése az Európai Konföderáció tagországa részéről:

__________________________________________________________________________________ - LXX -

Jegyzet

a./ b./ c./ (3)

az alapvető életfeltételek ingyenes biztosítása, tevékenység utáni elismerés (jövedelem) és nyugdíj, ami a szakma (hivatás) szerinti átlagbér 50 %-a.

Tekintettel arra, hogy a nemzeti vagyon növekedése folyamatosan emelkedik, a nyugdíj összege és vásárlóereje is évről-évre nő. 46. §

(1)

Az Európai Konföderációban a tagországok tapasztalatátadási időszakának (nyugdíjas kor) társadalmi csoportja a Korcsoportok Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesíti (hangolja össze más társadalmi csoportokkal) érdekeit és vesz részt a Konföderáció munkájában.

(2)

A képviselő jelölést a tapasztalatátadás-korúak érdekvédelmi szervezete végzi, az „Európai Konföderáció választási jogszabálya” szerint. 47. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországában a tagország minden állampolgárának, valamint a tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak joguk és kötelességük az egészség megőrzése.

(2)

Az egészség a lélek-, a szellem és a test egységének összhangját jelenti.

(3)

Az egészséget nem károsító és nem veszélyeztető g./ lélek irányítását, h./ szellem közvetítését, c./ élelmiszert, d./ ipari termékeket, e./ személyi és közüzemi szolgáltatásokat, f./ idegenforgalmi szolgáltatásokat és az idegenforgalomban biztosított élelmezési- és ipari termék forgalmazását, g./ kereskedelemben forgalmazott élelmiszert és ipari terméket, h./ személy- és áruszállítás feltételeit, a tagország jogrendszerének betartása biztosítja.

(4)

Az Európai Konföderáció tagországában a tagország minden állampolgára, valamint a tagországban vendégjoggal élő személyek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgárok kötelesek a következő egészségmegőrző tevékenység folytatására: a./ b./ c./

csak Krisztust követő istenhívő eszméket hirdet és csak ilyen eszmék hirdetését fogadja el, csak a természetes értékrendet ismertető szellemi tevékenységet végez és csak ilyen tevékenységet követ, rendszeresen részt vesz minden – nemének és életkorának megfelelő - testi betegséget feltáró és gyógyító orvosi szűrésen, kezelésen és beavatkozáson.

(5)

A (4) bekezdésben meghatározott jogokat és kötelezettségeket részletesen a tagországok jogrendszere tartalmazza.

(6)

Az Európai Konföderációban a tagországok testi egészségvédelmét ellátó társadalmi csoportja az Egészségügyi Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesíti (hangolja össze más társadalmi csoportokkal) érdekeit és vesz részt a Konföderáció munkájában. 48. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországa biztosítja az egészségmegőrző testedzés és versenyszerű sportolás feltételeit a./ minden oktatási intézményben, illetve az oktatási intézmény elsődleges használati jogával a településeken,

__________________________________________________________________________________ - LXXI -

Jegyzet

b./ minden településen az igénynek megfelelő számú testedzést szolgáló létesítményt a mindenkori igények szerinti felszereltséggel. (2)

A tagország biztosítja az utánpótlás nevelésétől a versenyeztetésig a minőségi versenyszerű sportolás elismerését és tárgyi feltételeit.

(3)

A testedzéshez való jog gyakorlásának részletes szabályait a tagország jogrendszere tartalmazza. 49. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországában a tagország minden állampolgárának, valamint a tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak joguk van a teljeskürű és térítésmentes egészségügyi ellátáshoz és gondoskodáshoz, beleértve a gyógyszer- és egészségügyi segédeszköz ellátást is.

(2)

A tagország egészségügyi ellátó és egészségügyi gondoskodó intézményeket tart fenn, amelyeket a tagország jogrendszerében meghatározott módon az a./ az állam, b./ a Krisztust követő, egyistenhívő egyházak, valamint c./ egyesületek üzemeltetnek. A tagország az egészségügyi ellátó és egészségügyi gondoskodó intézmények működési feltételeit az üzemeltetés formájától függetlenül, tehát egységes elvek szerint biztosítja.

(3)

A tagország jogrendszerében meghatározott módon szakmai ellenőrzést gyakorol az egészségügyi ellátó és egészségügyi gondoskodó intézmények felett.

(4)

Az Európai Konföderáció tagországában a tagország minden állampolgárának, valamint a tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak joguk és kötelességük az egészség megőrzése. Az Európai Konföderáció tagországában a tagország minden állampolgárának korlátozás nélkül, a tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak a tagország jogrendszerében meghatározott korlátozással, joguk van egészségügyi gondoskodási intézményben történő ellátásra. 50. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországában a tagország minden állampolgára, valamint a tagországban vendégjoggal élő személyek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgárok tartós egészségkárosodása, illetve testi-, szellemi fogyatékossága esetén különleges védelemre, illetve gondoskodásra jogosultak.

(2)

A különleges gondoskodás feltételeit, a gondoskodási jog gyakorlásának részleteit a tagország jogrendszere határozza meg. 51. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországában a tagország minden állampolgárának, valamint a tagországban vendégjoggal élő személyeknek és a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak, továbbá a tagországba látogatás vagy hivatalos minőségben tartózkodóknak joguk van az egészséges környezethez.

(2)

A tagországok jogrendszere tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek a természetes és az épített környezet megóvására, a környezeti károk megelőzésére, illetve mérséklésére vonatkoznak.

(3)

A tagországok jogrendszere tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek az egészséget károsító és veszélyeztető a./ termékek előállítását, forgalmazását, b./ munkamódszerek, csomagolóeszközök alkalmazását, c./ hulladékok keletkezését

__________________________________________________________________________________ - LXXII -

Jegyzet

tiltják. (3)

A környezet megóvása az (1) bekezdésben meghatározott minden személy kötelessége. 52. §

Mindenkinek joga van a szabad akaratból eredő gondolat, a lelkiismeret és hitvallás megválasztásához, elfogadásához és kinyilvánításához. 53. § (1)

Az Európai Konföderáció tagországában a tagország minden állampolgárának korlátozás nélkül, a tagországban vendégjoggal élő személyek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak a tagország jogrendszerében meghatározott korlátozással, joguk van arra, hogy hitvallásukat vallásos cselekmény, szertartás végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együtt nyilvánosan vagy magánkörben kinyilvánítsák, gyakorolják, tanítsák.

(2)

A hitvallás bárki részéről történő gyakorlását a tagországok jogrendszere korlátozhatja, vagy megtilthatja, a./ ha az nem Krisztust követő hitvallás, továbbá, b./ ha a tiltás vagy korlátozás bűncselekmény elkövetésének megelőzése, a közrend, közerkölcs és mások jogainak védelme, valamint a honvédelmi kötelezettség teljesítése érdekében történik. 54. §

(1)

Az Európai Konföderációban a tagországok Krisztus követésének hitét valló társadalmi csoportjaihoz tartozó állampolgárok a Vallási Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt a Konföderáció munkájában.

(2)

A képviselő jelölést a tagország Krisztus követésének hitét valló állampolgárainak érdekvédelmi szervezete végzi, a „Európai Konföderáció választási jogszabálya” szerint. 55. §

(1)

Az Európai Konföderációban a tagországok minden állampolgárának joga és kötelezettsége, hogy megismerje a./ azt a történelmi folyamatot, amely Európa konföderációban megvalósuló szerves egységként működéséhez vezetett, b./ azt az okot, amely a szerves egységben élés felbomlásához vezetett, c./ azokat a következményeket, amelyet a szerves egységben élés felbomlása eredményezett.

(2)

A tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak joguk és kötelezettségük megismerni a./ nemzetük történelmét és b./ nemzetük történelmi kapcsolatát a nekik vendégjogot, illetve tartózkodási jogot adó állam államalapító és államalkotó nemzeteihez. A nemzeti múlt megismeréséhez való jogokat és kötelezettségeket részletesen a tagország jogrendszere szabályozza.

(3)

56. § (1)

Az Európai Konföderáció tagországaiban a tagország minden állampolgárának joga és kötelessége a./ saját nemzeti kultúrájuk megismerése, ápolása, továbbéltetése, b./ saját nemzeti kultúrájuk alkalmazása annak érdekében, hogy az Európai Konföderációban a tagország természeti (ökológiai) és társadalmi, gazdasági (ökonómiai) szerves egységben éljen.

(2)

A tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak joga és kötelessége a./ saját nemzeti kultúrájuk megismerése, ápolása, továbbéltetése, b./ saját kultúrájuknak az Európai Konföderáció értékrendjével azonos elemeinek alkalmazása

__________________________________________________________________________________ - LXXIII -

Jegyzet

annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjanak ahhoz a szerves egységéhez, amelyben az Európai Konföderációban a nekik vendégjogot, illetve tartózkodási jogot adó tagország természeti (ökológiai) és társadalmi, gazdasági (ökonómiai) szerves egységben él. (3)

A nemzeti kultúra ápolásához való jogokat és kötelezettségeket részletesen a tagország jogrendszere szabályozza. 57. §

(1)

Az államalapító nemzet jövevényszavaktól és az idegen nyelvtani alakzatoktól megtisztított nyelve az Európai Konföderáció minden tagországának hivatalos nyelve.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországában a tagország minden állampolgárának, valamint a tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak kötelessége megtanulnia a tagország hivatalos nyelvét.

(3)

Az Európai Konföderáció tagországában az államalapító nemzet minden tagjának joga és kötelezettsége a nemzet nyelvének megtisztításában közreműködni, a megtisztított nyelvet megőrizni és művelni.

(4)

Az Európai Konföderáció tagországában a tagország minden állampolgárának, valamint a tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak joga és kötelessége megőrizni és művelni saját nyelvét.

(5)

A nyelv megőrzéséhez és műveléséhez való jogokat és kötelezettségeket részletesen a tagország jogrendszere szabályozza. 58. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországai államalapító és államalkotó nemzeteinek lelki- és szellemi értéke a tagország elidegeníthetetlen tulajdona.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországaiban a tudományos kutatás és alkalmazás, a művészetek, továbbá a kultúra művelése mindenki számára szabadon végezhető tevékenység.

(3)

Az Európai Konföderáció tagországainak kiemelt fontosságú állami feladata az egyetemes kultúra, valamint az államalapító és államalkotó nemzetek kultúrájának védelme és támogatása.

(4)

A tudományos kutatás és alkalmazás, a művészetek és a kultúra műveléséhez való jogokat és kötelezettségeket részletesen a tagország jogrendszere szabályozza. 59. §

(1)

A települések önszerveződéshez (szubszidiaritáshoz) fűződő jogai: a./ a település érdekeit képviselő önkormányzat alakításának joga és kötelessége, b./ a település államhatalomban történő érdekképviseletének joga és kötelessége, c./ a lelki, szellemi és anyagi önellátás (autarkia) kialakításának joga, d./ a nevelés-oktatás működtetésének joga, e./ az egészségi ellátás működtetésének joga, f./ az életfeltételei kialakításának és működtetésének joga, g./ az önellátásra és a szabad versenyre alapozott gazdaság kialakításának és működtetésének joga, amelyeket a tagország jogrendszere biztosít.

(2)

A társadalmi csoportok önszerveződéshez (szubszidiaritáshoz) fűződő jogai: a./ a társadalmi csoport érdekeit képviselő önkormányzat alakításának joga és kötelessége, b./ a társadalmi csoport államhatalomban történő érdekképviseletének joga és kötelessége, c./ a társadalmi csoportnak az Európai Konföderációban történő érdekképviseletének joga és kötelessége, d./ a társadalmi csoport jellegének megfelelő tevékenysége végzéséhez szükséges feltételekhez való joga és ezek rendeltetésszerű használatának kötelezettsége, amelyeket a tagország jogrendszere biztosít.

__________________________________________________________________________________ - LXXIV -

Jegyzet

60. § (1)

Az Európai Konföderáció bármely tagországában élő és tartózkodó minden ember élethez és személyiséghez fűződő jogai sérthetetlenek.

(2)

A tagország minden állampolgárának joga van a tulajdonlási és birtoklási jogainak védelméhez, valamint a közbiztonsághoz.

(3)

A tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak joguk van birtoklási jogaik védelméhez, valamint a közbiztonsághoz. 61. §

(1)

Senkit sem szabad kényszermunkára vagy kötelező munkára igénybe venni.

(2)

Nem ütközik az (1) bekezdésben meghatározott tilalomba a./ a bűncselekmény miatt elítélt személy munkára kötelezése, b./ a honvédelmi kötelezettség teljesítése keretében elrendelt munkavégzés, továbbá c./ a rendkívüli helyzetben, vagy a kötelezettségek és jogok egységének érdekében a tagország jogrendszere szerint meghatározott célból és módon munkára kötelezés. 62. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországában a tagország minden állampolgára, valamint a tagországban vendégjoggal élő személy, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgár a tagország területén szabadon mozoghat, a tartózkodási helyét szabadon megválaszthatja, és az ország területét – a tagország jogrendszere által szabályozott bűnmegelőzési, bűnüldözési, közrendvédelmi, nemzetbiztonsági és közegészségügyi korlátozható korlátozás kivételével – szabadon elhagyhatja.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországának állampolgára külföldről bármikor hazatérhet.

(3)

Az Európai Konföderáció tagországának állampolgárát tilos annak a tagországnak a területéről kiutasítani, amelynek állampolgára.

(4)

A tagországban vendégjoggal élő személy, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgár csak törvényben meghatározott okból és törvényes eljárásban meghozott határozat alapján utasítható ki a tagország területéről. 63. §

(1)

Mindenkit megilletnek a személyhez fűződő jogok, így különösen a magánélet sérthetetlenségéhez, a jóhírnévhez, a képmáshoz, a hangfelvételhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, a levél-, a távközlési és a magántitokhoz való jog. E jogok bűnmegelőzési, bűnüldözési, továbbá nemzetbiztonsági és közegészségügyi célból a tagország jogrendszerében korlátozhatóak.

(2)

Mindenki maga rendelkezik személyes adataival. A tagország jogrendszerében honvédelmi, bűnmegelőzési, bűnüldözési, közrendvédelmi, nemzetbiztonsági, közegészségügyi, népességnyilvántartási és közteherviselési, továbbá állami vagy egyéb közfeladat ellátás céljából személyes adat kezelését elrendelheti. A közélet tisztaságának megóvása érdekében a tagország jogrendszere egyes közfeladatokat ellátó személyek személyes adatainak kezeléséről a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően rendelkezhet.

(3)

(4)

A személyes adatok védelmének részletes szabályozásáról a tagország jogrendszere rendelkezik. 64. §

(1)

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a közérdekű adatot megismerje.

(2)

Közérdekű adat a társadalmi együttélésre, annak feltételei meglétére vonatkozó olyan adat, amelyet

__________________________________________________________________________________ - LXXV -

Jegyzet

a./ az állami, illetve b./ helyi- és társadalmi csoportra vonatkozó önkormányzati feladatot, valamint c./ a tagország jogrendszerében meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezel. (3)

A közérdekű adatok megismerését a tagország jogrendszere államtitoknak minősítéssel korlátozhatja, ha az államtitoknak minősített közérdekű adat jogosulatlan személy által történő megismerése jelentősen sérti, vagy veszélyezteti a tagország a./ honvédelmi, bűnmegelőzési, bűnüldözési, közrendvédelmi, nemzetbiztonsági, központi gazdasági, b./ külügyi vagy nemzetközi kapcsolataival összefüggő, valamint bírósági eljáráshoz kapcsolódó érdekét.

(4)

Közérdekű adat megismerésének jogát csak a tagország jogrendszerében meghatározott ideig szabad korlátozni. A megismerés korlátozásának fenntartását az Európai Konföderáció Ellenőrzési Bizottságának folyamatosan felül kell vizsgálnia.

(5)

A megismerési jog korlátozás idején és a megismerési jog korlátozás idejének feloldását követő fél éven belül a megismerési jog korlátozása alá eső tárgykörben tilos a jogalkotás. 65. §

(1)

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy véleményét szóban, írásban, sajtó útján és a közlés más formájában szabadon kinyilvánítsa, továbbá arra, hogy az információkat és más véleményét megismerje.

(2)

Tilos a háborús propaganda, a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen formájú keltése, amely hátrányos megkülönböztetést, ellenségeskedést, erőszakra való felhívást vagy annak támogatását tartalmazza.

(3)

A véleménynyilvánítás szabadságát csak a tagország jogrendszerében meghatározott olyan korlátozásoknak szabad alávetni, amelyek a honvédelem, a bűnözés megelőzése, a közrend, a nemzetbiztonság, az ország területi sérthetetlensége, mások jó hírneve vagy jogai védelme, illetőleg a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából szükségesek.

(4)

A tagországok jogrendszere a gyermekek védelme érdekében a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozhatja.

(5)

A nyomtatott sajtó, a rádió, a televízió és a hagyományos illetve elektronikus adatot továbbító hírügynökség köteles hitelesen, pontosan, a közléssel érintett tárgykört teljességgel érintő adatok tárgyilagos tájékoztatásával a közérdekű adatok megismerési jogának gyakorlását elősegíteni. Amennyiben az e bekezdésben meghatározott tájékoztatási eszköz megsérti a közérdekű adatok megismerési jogának gyakorlását, a sértést követően haladéktalanul elveszíti tájékoztatási jogát.

(6)

A véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának részletes szabályozásáról a tagország jogrendszere rendelkezik. 66. §

(1)

Mindenkinek joga van a békés és fegyvertelen gyülekezéshez.

(2)

A tagország jogrendszere a közterületen való, meghatározott tárgyköröket érintő gyülekezést előzetes bejelentéshez kötheti, továbbá – tárgykörtől függetlenül - a gyűlés megtartását közrendvédelmi, nemzetbiztonsági, közegészségügyi vagy környezetvédelmi követelmények teljesítéséhez kötheti.

67. § (1)

Az Európai Konföderáció tagországában élő minden állampolgárnak joga van ahhoz, hogy a település vagy a társadalmi csoport érdekvédelme, továbbá kulturális feladat végzése céljából részt vegyen a tagország jogrendszerében meghatározott egyesület és más önkéntes szervezet létrehozásában, vagy ilyen szervezethez csatlakozzon.

__________________________________________________________________________________ - LXXVI -

Jegyzet

(2)

A tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak joguk van ahhoz, hogy kulturális feladat végzése céljából részt vegyenek a tagország jogrendszerében meghatározott egyesület és más önkéntes szervezet létrehozásában, vagy ilyen szervezethez csatlakozzanak.

(3)

Tilos fegyveres szervezetet önkéntes szervezetként létrehozni. Nem tekinthető fegyveres szervezetnek az olyan, a tagország állampolgárai által létrehozott önkéntes kulturális szervezet, amely a tagország jogrendszerében meghatározott típusú és mértékű, egyébként fegyvernek minősíthető tárgyat hagyományőrzés céljából birtokol, azt zárt területen, az előírt biztonsági intézkedések mellett használ.

(4)

Tilos az Európai Konföderáció alapelveivel ellentétes célból, vagy azokkal ellentétes eredmény elérése érdekében önkéntes szervezetet létrehozni. Az egyesülési jog gyakorlásának részletes szabályozását a tagország jogrendszere tartalmazza.

(5)

68. § (1)

Az Európai Konföderáció tagországának minden állampolgára részt vehet az országos és a helyi közügyek vitelében, továbbá a tagország jogrendszerében meghatározottak szerint közhivatalt viselhet.

(2)

A tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgárok nem vesznek részt a közügyek vitelében, és nem viselhetnek az (1) bekezdésben meghatározott közhivatalt.

(3)

Az Európai Konföderáció képviselőinek választásához és választhatóságához való jogot részletesen az „Európai Konföderáció választási jogszabálya” szabályozza. 69. §

(1) (2)

(3)

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt kérelmet, panaszt terjesszen az Európai Konföderáció vagy a tagország illetékes szerve elé. A megkeresett szerv köteles a törvényben meghatározott határidőben a kérelemre, panaszra érdemben választ adni. A kérelmezési és panaszjog gyakorlásának részletes szabályozását az Európai Konföderáció jelen jogszabály irányelvei alapján készített jogszabálya, valamint a tagországok jogrendszere tartalmazza. 70. §

(1)

A bírósági eljárásban az érintettnek joga van ahhoz, hogy őt a bíróság személyesen meghallgassa; ez alól a tagország jogrendszere kivételt tehet.

(2)

Ha az érintett a meghallgatás jogával nem kívánt élni vagy indokolatlanul mulasztott, ez az eljárás befejezését nem hátráltathatja.

(3)

A bírósági eljárásban való érintettségi jog gyakorlásának részletes szabályozását a tagország jogrendszere tartalmazza. 71. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországa biztosítja állampolgárainak a (2) bekezdésben meghatározott, egyéni és közösen gyakorolt (kollektív) részvételét a közéletben, jogát saját kultúrájuk ápolásához, intézményeik fenntartásához, anyanyelvük oktatásához, a közéletben és a hatósági eljárásban való használatához, a saját nyelven való névhasználathoz. Az anyanyelvű oktatáshoz való jog gyakorlásának feltételeit a tagország jogrendszere határozza meg.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországa az „Európai Konföderáció választási jogszabályát”, ajánlott irányelvként megvalósító belső jogszabályban meghatározottak szerint biztosítja a hatalomban való részvétel jogát

__________________________________________________________________________________ - LXXVII -

Jegyzet

a./ b./

a tagország államalkotó nemzetei - mint társadalmi csoportok - számára közösen gyakorolt jogként a hatalom-gyakorlásban történő érdekképviseletben, a tagország államalkotó nemzeteinek tagjai számára a választási és választhatósági jogot egyénileg gyakorolt jogként.

(3)

A tagországban vendégjoggal élő személyeknek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgároknak a tagország biztosíthatja a jogot a tagország jogrendszerében meghatározottak szerint a./ anyanyelvüknek a közéletben és a hatósági eljárásban való használatához, a saját nyelven való névhasználathoz, valamint b./ az anyanyelvű oktatáshoz, saját kultúrájuk ápolásához, intézményeik fenntartásához.

(4)

A kisebbségi jog gyakorlásának részletes szabályozását a tagország jogrendszere tartalmazza. 72. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországa menedékjogot ad azoknak a külföldi állampolgárságú vagy hontalan személyeknek, akik a tagország által elfogadott nemzetközi szerződés vagy a tagország jogrendszere értelmében menekültnek minősíthetők, továbbá azoknak, akiket menekültként befogad.

(2)

Ha a menekültként befogadott, külföldi állampolgárságú személy a./

b./

c./

a tagország államalapító nemzetének tény szerinti (de facto) tagja, a tagország jogrendszere alapján hozott határozat után a tagország jog szerinti (de iure) állampolgárává válik, és korlátozás nélkül gyakorolja jogait, valamint teljesíti kötelességeit; a tagország államalkotó nemzetének feltétel szerinti (opcionális) tagja, az anyaállammal történt egyeztetés alapján - a tagország jog szerinti (de iure) állampolgárává válik, és korlátozás nélkül gyakorolja jogait, valamint teljesíti kötelességeit, vagy - a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgárrá válik, illetve - visszatér az anyaországba; a tagországnak sem tény-, sem feltétel szerinti nem tagja, akkor az anyaállammal történt egyeztetés után - a tagország jogrendszere szerint idegenként élő állampolgárrá válik, illetve - visszatér az anyaországba.

(3)

A menekültet csak a tagország által elfogadott nemzetközi szerződésben meghatározott kivételes esetben, a tagország jogrendszere alapján lefolytatott eljárás alapján lehet a tagország területéről visszafordítani, kiutasítani vagy bármely államnak kiadni.

(4)

A menedékjog gyakorlásának részletes szabályozását a tagország jogrendszere tartalmazza. 73. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországában minden személy – tehát a tagország minden állampolgára, valamint a tagországban vendégjoggal élő személy, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgár - közrendvédelmet, nemzetbiztonságot, közegészségügyet és környezetvédelmet nem veszélyeztető - ingó tárgyakat korlátozás nélkül tulajdonolhat, illetve birtokolhat.

(2)

A tagország kizárólagos, illetőleg tartós tulajdonának körét a tagország jogrendszere határozza meg. Ezek tulajdonlási- és birtoklási jogát csak a tagország állampolgára gyakorolhatja.

(3)

A magántulajdon és a köztulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(4)

Tulajdonjogot korlátozni vagy megvonni, illetőleg tulajdonjog gyakorlását kötelezettséggel terhelni közérdekből, a tagország jogrendszerében meghatározott esetben és módon lehet.

(5)

Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és kizárólag közérdekből, a tagország jogrendszerében meghatározott esetben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

__________________________________________________________________________________ - LXXVIII -

Jegyzet

(6)

A tulajdonhoz és a birtokláshoz való jog gyakorlásának részletes szabályozását a tagország jogrendszere, valamint jelen szerződés HARMADIK RÉSZÉNEK (99-126. §), szabályozásai tartalmazzák. 74. §

(1)

A tulajdon- és birtokjog átruházásának tárgya csak a tagország jogrendszerében meghatározott ingatlan lehet.

(2)

A (1) bekezdés alól, a birtokjog gyakorlás átruházása vonatkozásában a tagország jogrendszere kivételt tehet.

(3)

A tulajdon- és birtokjog gyakorlásának részletes szabályait a tagország jogrendszere szabályozza. 75. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországában minden személy – tehát a tagország minden állampolgára, valamint a tagországban vendégjoggal élő személy, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgár - közrendvédelmet, nemzetbiztonságot, közegészségügyet és környezetvédelmet nem veszélyeztető - ingó tárgyakat korlátozás nélkül örökíthet és örökölhet.

(2)

Ingatlan örököse csak a tagország állampolgára lehet.

(3)

Az ingó- és ingatlan javak öröklése illetékmentes.

(4)

Az örökléssel kapcsolatos jog gyakorlásának részletes szabályait a tagország jogrendszere tartalmazza. 76. §

(1)

Az alapvető élelmiszerek térítésmentes ellátásnak jogát gyakorolhatja az Európai Konföderáció tagországában minden személy – tehát a tagország minden állampolgára, valamint a tagországban vendégjoggal élő személy, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgár -, ha a./ ifjúkorú és tanulmányait folytatja, vagy b./ tapasztalatátadás korában lévő.

(2)

A tapasztalatátadás korában lévő, a tagországban vendégjoggal élő személy, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgár akkor élhet az alapvető élelmiszerek térítésmentes ellátásának jogával, ha legalább tíz évig részt vett a tagország nemzeti vagyonának növelésében.

(3)

Az alapvető élelmiszerek térítésmentes ellátása jogának gyakorlásának részleteiről a tagország jogrendszere rendelkezik. 77. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországának minden állampolgárát megilleti az önálló lakás tulajdonlásának, vagy bérlésének joga.

(2)

A tagországban vendégjoggal élő személyek, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgárok számára – igénye esetén – a tagország biztosít közösségi lakáslehetőséget.

(3)

A lakáshoz való jog gyakorlásának feltételeiről és részleteiről a tagország a tagország jogrendszere rendelkezik. 78. §

(1)

Az alapvető emberi jogokat biztosító közüzemi szolgáltatások térítésmentesek az igénybevevő(k) kora, foglalkozása és a közös háztartásban élők számának megfelelően megállapított határértékig (kvótáig).

(2)

A közüzemi szolgáltatásokhoz való jog gyakorlásának feltételeiről és részleteiről a tagország jogrendszere rendelkezik.

__________________________________________________________________________________ - LXXIX -

Jegyzet

79. § (1)

Minden ember jogképes és a törvény előtt egyenlő, függetlenül attól, hogy az Európai Konföderáció tagországának állampolgára-e vagy sem.

(2)

Tilos az emberek bármilyen hátrányos megkülönböztetése, így különösen a faj, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti hovatartozás vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel.

(3)

Azoknak a személyeknek az egyes jogai, akik nem az Európai Konföderáció tagországának állampolgárai, az állampolgároktól eltérően szabályozhatóak a tagország jogrendszerében. 80. §

(1)

Mindenki bírósághoz fordulhat jogának vagy törvényes érdekének védelme céljából.

(2)

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy bírósági útra tartozó ügyét a tagország jogrendszere által létrehozott független és pártatlan bíróság méltányosan és igazságosan, ésszerű időn belül tárgyalja, valamint határozatot hozzon jogairól, kötelezettségeiről, illetőleg az ellene emelt vádról.

(3)

Senki sem vonható el törvényes bírájától. 81. §

(1)

Bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani bárkit csak olyan cselekményért vagy mulasztásért lehet, amelyet a tagország az elkövetés idején hatályos jogrendszere büntetni rendelt.

(2)

A bűnelkövetővel szemben csak a tagország jogrendszerében meghatározott büntetés alkalmazható.

(3)

Tilos a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni.

(4)

Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. A tagország jogrendszerében meghatározott rendkívüli perorvoslatokat, de senkivel szemben nem folytatható le büntetőeljárás és nem szabható ki büntetés olyan bűncselekmény miatt, amelyre nézve vele szemben a tagország bírósága már jogerős felmentő vagy elítélő határozatot hoztak.

(5)

82. § (1)

A büntetőeljárás alá vont személyt az eljárás minden szakában megilleti a védelem joga.

(2)

A vádlottnak és védőjének joga van a vád és az alapjául szolgáló bizonyítékok megismeréséhez.

(3)

A védő felelősségre vonható a védelem ellátása során az ügyre vonatkozóan tett rosszhiszemű, vagy az igazság felderítését akadályozó nyilatkozata miatt. 83. §

(1)

A tagország jogrendszerében meghatározott módon mindenki jogorvoslattal élhet a bíróság, a közigazgatási vagy más hatóság rá vonatkozó határozata ellen. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű határidőn belüli elbírálásának érdekében – a tagország jogrendszere korlátozhatja.

(2)

Mindenkit megillet a bírósági, a közigazgatási vagy más hatósági eljárásban a jogi képviselethez való jog.

(3)

A bírósági, a közigazgatási vagy más hatósági eljárásban résztvevő személynek joga van az általa értett nyelv használatához. A tolmácsolás és fordítás költségét - ha a tagország jogrendszere másképpen nem rendelkezik - az állam viseli.

__________________________________________________________________________________ - LXXX -

Jegyzet

84. § Az Európai Konföderáció tagországa biztosítja minden állampolgára, valamint a tagországban vendégjoggal élő személy, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgár számára a lelki kiegyensúlyozottságot, a szellemi gyarapodást, a szociális biztonságot, az egészségügyi ellátást, a nemzeti vagyon növeléséhez történő hozzájárulást és a közbiztonságot, valamint ezek feltételeit. 85. § (1)

Az Európai Konföderáció tagországa a területi elven szervezett önkormányzatokon keresztül valósítja meg a teljes önellátást (autarkiát). A területi szervezettségnek két szintje van: a./ választási körzet és b./ település.

(2)

A területi elv alapján a választópolgárok által választókörzetenként közvetlenül választott képviselők alkotják a./ a Települési Önkormányzatot, a település Polgármesterét és b./ a polgármesterek közül a tagország államhatalmi képviselőjét. 86. §

Az alapvető életfeltételek biztosításával kapcsolatban a települések többirányú tevékenységet folytatunk. Ezek közös alapja az igény-lehetőség mérleg egyensúlyára törekvő önellátó rendszer, a Települési Önkormányzat irányítása alatt. Az önellátás részei: (1)

Egészségvédelem Az Európai Konföderáció egészségvédelmi alapelve: a megelőzés eszközeit kell elsődlegesen kialakítani. Betegség esetén előnyben kell részesíteni a természetes gyógymódokat, valamint a homeopátiát és csak legvégső esetben kell a kemoterápiához és az operatív beavatkozáshoz folyamodni. Minden egészségügyi szolgáltatás (így a gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek biztosítása is) állampolgári alapjogként térítésmentes. Az egészségügyi rendszer a területi és települési elven szerveződő megelőző szűrések és a teljesen szakosított, ingyenes gyógyítóhálózaton keresztül működik.

(2)

Táplálkozás A táplálkozás alapja a természetes élelmiszer. Ennek érdekében az Európai Konföderáció tagországa a nem génmanipulált és természetes körülmények között nevelt állatok, és az így termesztett növények termesztését, tartását, a feldolgozás nélküli, illetve a természetes úton tartósított állati- és növényi termékek forgalmazását engedélyezi és támogatja. a./

A települések önellátása mindenek előtt a mindennapi (alapvető) élelmiszer (kenyér, tej, tejtermék, hús, zöldség és gyümölcs) közvetlen forrásból történő biztosítását jelenti.

b./

A fejlődésben lévő és tanulmányaikat folytató fiatalok, valamint a koruk és egészségi állapotuk miatt keresőképtelen emberek, térítésmentesen jutnak az alapvető élelmiszerekhez.

c./

Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termékek ne legyenek egészségkárosító hatásúak, minőségellenőrző laboratóriumot kell létrehozni és üzemeltetni területenként. Csak azokat az élelmiszereket lehet forgalmazni, amelyek minősítését a saját laboratóriuma végezte.

d./

Jelen jogszabály hatályba lépését követő egy éven belül ki kell alakítani és be kell vezetni egy minden befolyásolástól mentes, független szabványrendszert, először az élelmiszerekre vonatkozóan.

e./

A növényi és állati szaporító-állomány alapját a hagyományos fajták jelentik.

__________________________________________________________________________________ - LXXXI -

Jegyzet

(3)

f./

A termőtalaj természetes kémiai állapotát vissza kell állítása, majd meg kell őrizni

g./

Helyre kell állítani, és fenn kell tartani az ökologikus egyensúly természetes működését.

h./

A minőségellenőrző laboratóriumi vizsgálatoknak ki kell terjednie a települések ivóvíz minőségének vizsgálatára is.

Közvédelem, közbiztonság Az Európai Konföderáció tagországa összehangolja a területenként és településenként szervezett bűnmegelőző csendőrség és a bűnüldöző rendőrség munkáját és biztosítja azok működési feltételeit. Az Európai Konföderáció tagországának területi, politikai sérthetetlenségét a honvédség biztosítja. 87. §

A települések érdekvédelmét az önkormányzatiság (szubszidiaritás) elvének megfelelően a „Európai Konföderáció választási jogszabálya”, mint irányelv alapján létrehozott tagországi jogszabály szerint, kötött mandátummal választott, döntéséért egyszemélyi felelősséggel tartozó (1) Települési Önkormányzatot vezető Polgármester, (2) a tagország államhatalmi szervezetébe, kötött mandátummal választott képviselő a./ a jogszabályalkotás döntéselőkészítő folyamatának teljesítésével, b./ a döntés során a településen élő állampolgárok kinyilvánított akaratának megfelelően leadott szavazatával végzi. 88. § (1)

Az Európai Konföderáció tagországa jogszabályban határozza meg, hogy mely nemzetet tekint államalapító nemzetnek.

(2)

Az Európai Konföderáció felelősséget érez azok sorsáért, akik a tagországokban kisebbségi nemzetiségként élnek, segíti jogaik és törvényes érdekeik védelmét, anyanyelvük, nemzeti kultúrájuk, vallásuk, valamint az anyaországgal való kapcsolatuk ápolását. Ezek megvalósítása a Konföderáció és a tagországok alapvető kötelezettsége.

(3)

Az Európai Konföderáció ajánlja a tagországoknak, hogy az államalapító nemzet azon tagjainak, akik politikai vagy gazdasági okból emigrálni kényszerültek, illetve határmódosítással más országba kerültek, adjanak jogot az őket érintő kérdésben a tagországban történő hatalomgyakorlásra.

(4)

Az Európai Konföderáció tagországának állampolgárai között nem lehet különbséget tenni az állampolgárság keletkezésének jogcíme alapján, és - ha a tagország jogrendszere másképpen nem rendelkezik - aszerint, hogy a tagország állampolgársága mellett van-e más állampolgárságuk.

(5)

Az Európai Konföderáció tagországának kettős vagy többes állampolgárságú állampolgára csak akkor rendelkezik köztisztség-viselői (közte választási és választhatósági) jogával, ha a./ b./

(6)

politikai okból hagyta el a tagországot (emigrált) és a többi állampolgárság szerinti fennálló választási és választhatósági jogáról lemond.

A tagországban vendégjoggal élő személy, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgár akkor sem gyakorolhatja köztisztség-viselői (közte választási és választhatósági) jogát, ha a többi állampolgárság szerinti fennálló köztisztség-viselői jogáról lemond. 89. §

(1)

Az Európai Konföderáció védi azoknak a jogait és törvényes érdekeit, akik valamely tagország államalapító tagjai, de nem az anyaországban élnek. Ezen személyek diplomáciai és konzuli jogvédelmének eszközeit a tagország jogrendszere határozza meg.

__________________________________________________________________________________ - LXXXII -

Jegyzet

(2)

Azoknak a személyeknek a kiadatása, akik valamely tagország államalapító tagjai, de nem az anyaországban élnek, csak az anyaország jogrendszerében vagy nemzetközi szerződésben meghatározott esetben és módon lehetséges.

(3)

Azon személyek egyes politikai és szociális jogait, valamint honvédelmi kötelezettségét, akik valamely tagország államalapító tagjai, de nem az anyaországban élnek, a befogadó ország területén élő állampolgárokhoz képest a befogadó tagország jogrendszere eltérően szabályozhatja. 90. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországa jogszabályban határozza meg, hogy hagyományai alapján mely nemzeteket tekint államalkotó nemzetnek.

(2)

Az Európai Konföderációban a tagországok államalkotó nemzeteinek társadalmi csoportjaihoz tartozó állampolgárok a Nemzetiségi Bizottságba delegált képviselőin keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt a Konföderáció munkájában. A szerves egységként működő Európai Konföderáció a nemzeti önazonosság-tudat alapján áll, hiszen ez adja azt a biztonságot, ami minden ember számára a lélek, a szellem és a test összhangjához nélkülözhetetlen. Azoknak a személyeknek, akik államalkotó nemzet tagjaként a befogadó ország állampolgárai – anyaországukkal kötött viszonossági nemzetközi szerződés alapján - joga személyileg az egyenlőség, közösségi szinten pedig társadalmi csoportként az önkormányzatiság (autonómia), vagyis az önkormányzaton keresztül gyakorolt önrendelkezés, ami települési-, vagy területi formában nyilvánul meg.

(3)

(3)

Az Európai Konföderáció tagországai jogrendszerükben határozzák meg azokat a területükön élő nemzetiségeket, akik - elfogadva az államalkotó nemzet értékrendjét – államhatalmi képviselettel rendelkező államalkotó nemzetiségek. 91. §

(1)

A Krisztus által meghatározott Istenhit vallásán alapuló világ egy és oszthatatlan lelki egységet alkot, aminek a Krisztust közvetlenül követő hitvallás mellett természetes részei mindazon hitvallások, amelyek Krisztust elfogadják a lelki világegység megteremtésének alkotó erejeként.

(2)

Az ugyanazon Istenhit-vallás különböző felekezeteinek egyesítésével megteremtett lelki világegységet tekinti az Európai Konföderáció az emberiség természetes életét meghatározó erőnek, ezért minden megosztását célzó törekvést az Istenhit vallásától és az alapvető emberi érdekektől idegennek, ezért tiltottnak tekint az Európai Konföderáció minden tagországában. 92. §

(1)

A család a legszentebb emberi közösség, a társadalom alapja. A hagyományos családmodell a sokgyerekes nagycsalád és a több generáció egységét jelentő nagy család.

(2)

Az Európai Konföderáció a hagyományos családmodellt támogatja, a családi funkciók feltételeinek biztosításán keresztül.

(3)

A hagyományos családmodell funkciói: a./ Családi egység védelme b./ Magzat védelme c./ Gyermek védelme d./ Anya védelme e./ Szülő védelme

(4)

A családi funkciók feltételeit biztosítja: a./ az alapvető emberi jogok biztosításával, b./ a kiegészítő emberi jogok gyakorlásához nyújtott támogatással.

__________________________________________________________________________________ - LXXXIII -

Jegyzet

93. § (1)

A felkészülés korszaka az aktívkori tevékenységek végrehajtására. Fogantatástól az első szakma megszerzéséig tart. Az ember életének ebben a szakaszában alakul ki szabad akarata.

(2)

A szabad akarat kialakulásához - mintegy a küldetés teljesítésére kapott előlegként – az Európai Konföderáció tagországa biztosítja a lelki, szellemi és anyagi esélyegyenlőség feltételeit.

(3)

Amennyiben az a személy, aki lemond annak a tagországnak az állampolgárságáról, amelyben nevelkedett, illetve megfosztják ettől az állampolgárságtól, az állampolgárság megszűntetésének feltételeként köteles visszatéríteni az őt felnevelő tagországnak a felkészülési időszak pénzben meghatározható költségét. 94. §

(1)

Az ember életének ebben a szakaszában fő feladataként szakmája szerint részt vesz a nemzeti vagyon növelésében. Ez joga és kötelezettsége az Európai Konföderáció tagországa minden állampolgárának.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországa minden állampolgára számára biztosítja azokat a feltételeket, amelyek kötelezettsége teljesítéséhez szükségesek.

95. § (1)

Az életnek ebben a szakaszában az ember fő feladata az, hogy átadja lelki, szellemi és anyagi vagyonát a következő korcsoportnak (generációnak). E mellett szakmájának-, hivatásának jellegétől és egyéni adottságaitól függően tovább végzi felkészülését.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországa a./ minden állampolgára, valamint b./ a tagországban vendégjoggal élő személy, továbbá c./ a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgár számára biztosítja azokat a feltételeket, amelyek a tapasztalatátadás korában jogaik gyakorlásához és kötelezettségeik teljesítéséhez szükségesek. (A b./ és c./ pont esetében: feltéve, hogy aktív korában a tagország nemzeti vagyon növelésének kötelezettségét legalább tíz évig teljesítette) 96. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországa a családi funkciók feltételeinek gyakorlásához biztosítja az ebben a tárgykörben érintett Társadalmi csoportok a./ Önkormányzatainak megalakítását és működését, valamint a b./ Társadalmi csoportok létszámarányos (más társadalmi csoportokkal összehangolt) érdekképviseletét a tagország hatalomgyakorló szervezetében.

(2)

A család érdekeit képviselő, Önkormányzattal és hatalomgyakorlási képviselettel rendelkező társadalmi csoportok: a./ Nők b./ Férfiak c./ Ifjúkor d./ Aktívkor e./ Tapasztalatátadás kora.

(3)

Az Európai Konföderáció tagországaiban a korosztály és a nem szerinti társadalmi csoportok a Korcsoportok Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt a Konföderáció munkájában.

__________________________________________________________________________________ - LXXXIV -

Jegyzet

97. § (1)

Az Európai Konföderáció tagországaiban élő művészek és tudósok a tagországokban megkapják azokat a lelki- és szellemi föltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az Isten kegyelméből kapott tehetségük szerinti küldetést (hivatást) teljesíthessenek.

(2)

A művészekkel és a tudósokkal szemben mindennél fontosabb követelmény a tagország érdekeinek képviseletébe vetett hit és a tudomány (művészi adottság) összhangja, hiszen tevékenységükkel közvetlenül hatnak a társadalom egészére.

(3)

Azért, hogy a tagország lelki- és szellemi kincse az államalapító és államalkotó nemzetek egészét hatékonyan tudja szolgálni, a tagország az ismeretszerzést és ismeretátadást a következő szervezeteken keresztül végzi: a./ A tagország Tudományos Akadémiája a hit és a tudomány egységét jelentő bölcsesség ápolója és továbbadója. Feladata a tudományos ismeretszerzés, ismeretátadás, az emberhez és környezetéhez kapcsolódó szellemi és anyagi feltételek kutatása és alkalmazásba vétele, valamint az államhatalom munkájának támogatása szakvéleményadás formájában, továbbá részvétel a tagország államhatalmi szervezetének munkájában a tudomány érdekképviselőjeként. b./ A tagország Művészeti Akadémia a Lélek Fényének az érzelem és az értelem egységében történő átadását szolgálja. Feladata a művészi megismerés eszközeivel a társadalom részére lelki- és szellemi ismeretátadás, valamint az államhatalom munkájának támogatása szakvéleményadás formájában, továbbá részvétel a tagország államhatalmi szervezetének munkájában a tudomány érdekképviselőjeként.

(4)

Az Európai Konföderációban a tagországok tudományos és művészeti életének képviselői a Kulturális Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesíti (hangolja össze más társadalmi csoportokkal) érdekeit és vesz részt a Konföderáció munkájában. 98. §

(1)

Szakma a tagország nemzeti vagyonának növeléséhez szükséges, képességen és képzettségen alapuló alkalmasság.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországa az önigazgatás (szubszidiaritás) alapelvének megfelelően biztosítja a szakmák, mint társadalmi csoportok a./ önkormányzatainak megalakítását és működését, valamint a b./ társadalmi csoportok létszámarányos (más társadalmi csoportokkal összehangolt) érdekképviseletét a tagország hatalmi szervezetében.

(3)

Az Európai Konföderáció tagországában a társadalmi csoportot képviselő önkormányzattal és államhatalmi képviselettel rendelkező társadalmi csoportok: a./ b./ c./ d./ e./

f./

g./ h./ i./ j./ k./ l./

Lelki gondozás Nevelés, oktatás (az emberi szentháromság szellemi része) Testi egészségóvás, gyógyítás (az emberi szentháromság testi része) Mezőgazdaság és élelmiszeripar Ipar - Könnyűipar - Nehézipar - Energiaipar Szolgáltatás - Közellátó szolgáltatás - Szociális szolgáltatás Idegenforgalom Kereskedelem Szállítás, közlekedés Közigazgatás Pénzügy Egyéb

__________________________________________________________________________________ - LXXXV -

Jegyzet

99. § (1)

Ami az Európai Konföderáció tagországának földjén, földje alatt és földje felett van, a tagország örök és elidegeníthetetlen alkotóeleme, amelyet csak a tagország állampolgárai birtokolhatnak.

(2)

A birtokos jogai azonosak a tulajdonjoggal, kivéve: a.) Nem semmisítheti meg a birtokot. b.) Nem változtathatja meg a birtok rendeltetését. c.) Csak a tagország állampolgárára ruházhatja át és örökítheti a birtokjogot. 100. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországának minden értéke a tagország érdekeit szolgálja.

(2)

A tagország értéke minden olyan – (3) bekezdés szerinti - tevékenység eredménye, amelyet a./ a tagország lelki-, szellemi vagy anyagi tulajdonával, b./ a tagország területén, c./ a tagország állampolgára, vendége, tartózkodási joggal felruházott személy, illetve azok közreműködése hozott létre, illetve szolgáltatott.

(3)

Csak olyan tevékenység végezhető, amely a./ eredménye (termék vagy szolgáltatás), b./ a tevékenység végzéséhez használt eszközök működése, c./ a tevékenység végzése során keletkezett hulladék nem károsítja és/vagy veszélyezteti az ember lelki, szellemi és testi egészségét, valamint a természetes környezetet. 101. §

(1)

Az Európai Konföderáció minden tagországa biztosítja az állam és az állampolgárok szabadságának lelki, szellemi és anyagi feltételeit.

(2)

Az Európai Konföderáció és a tagországok működésének alapja a korlátozás nélküli önkormányzatiság (szubszidiaritás), amely következménye a népuralom (demokrácia) teljes érvényesülése, amiből a sorsközösség vállalás (szolidaritás) ered.

(3)

Az önkormányzatiságban kifejeződik a hagyományos értékrend két alkotóeleme, a terület és a különböző tulajdonságokkal, adottságokkal rendelkező személy érdekazonossága.

(4)

Az önkormányzatok feladatuk teljesítését a./ a nemzeti vagyonnövekedésének meghatározott része, b./ önkormányzatiság alapján - települési önkormányzat esetén az érdekképviselethez és az alapvető életfeltételek biztosításához, - társadalmi csoport önkormányzata esetén az érdekképviselethez szükséges eszközök tulajdonlása és birtoklása biztosítja, a tagországok jogrendszerén keresztül.

(5)

Az Európai Konföderáció szabadság-értelmezése: minden ember küldetése (hivatása) szerinti feladatát úgy végzi, hogy szabad akaratával a Világmindenség fejlődését szolgálja, vagyis szabadsága a hagyományos értékrendben megfogalmazott isteni szabályok betartásán keresztül érvényesül.

(6)

A szerves egységként élő társadalom az Európai Konföderáció tagországainak állampolgárairól (és a tagországban vendégjoggal élő személyekről, továbbá a tagország jogrendszere szerint ott tartózkodó idegen állampolgárokról) gondoskodó tagország működésén keresztül valósul meg, a kötelezettségek és a jogok egységével, valamint a lelki, szellemi és testi (anyagi) esélyegyenlőség megvalósításával.

(5)

A szabadság feltételeit a társadalmi együttélés természetes szabályainak jogrendszerré rendeződése biztosítja.

__________________________________________________________________________________ - LXXXVI -

Jegyzet

103. § (1)

Az életfeltételek szerinti igények (jogok) feltételeit a lehetőségek teljesítése (kötelezettség) biztosítja.

(2)

Az igények és lehetőségek szerves egységként működésének összhangját a teljes önellátás (autarkia) biztosítja.

(3)

A teljes önellátás működése: Fel kell mérni a belföldi igényt egy-egy tevékenység eredményére (lelki, szellemi vagy anyagi termék, illetve szolgáltatás) és ahhoz kell viszonyítani a települési, területi és országos lehetőségeket (Igénylehetőség mérleg). a./ b./

c./

d./

e./

f./

Az igényfelmérés településenként történik, az ott élők természetes adatai (kor, nem, szakma) alapján. Az adatokat folyamatosan ki kell igazítani - az állampolgárok igényfejlődése és - a kutatások és a tapasztalatok alapján. A kiigazított adatok alapján olyan termelési, szolgáltatási mennyiségi határértékeket (kontingenseket, kvótákat) kell megállapítani, amelyek figyelemmel vannak az igényfejlődés követelményeire is. A települések - először közvetlen környezetükben, - majd megyéjükben, a területek - először a szomszédos, - majd a távolabbi területeken végzik az igény-lehetőség egységének összehangolását. Az országosan összehangolt igény és - a tényleges, valamint a fejleszthető termelés és szolgáltatás, mint - lehetőség összevetése alapján kell megállapítani a nemzeti vagyon felhasználásának hármas csoportját: - a saját termelésből kielégíthető igényeket, - az átadható (export) termékeket, szolgáltatásokat, végül - a behozatallal (importtal) kielégíthető igényeket. Az Európai Konföderáció tagországának fentiek szerint elkészített igény-lehetőség mérlege adja a Konföderáció összehangoló tevékenységének alapját. 104. §

(1)

Az Európai Konföderációban a tagországok államalapító és államalkotó nemzetei által képviselt egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdona a nemzeti vagyon növekedéséhez szükséges a./ a lélek irányító, b./ a szellem közvetítő, c./ az anyag végrehajtó feladatát ellátó feltétel.

(2)

Az (1) bekezdésből eredően, a tagországok által képviselt egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdonában van a tagország területén lévő minden a./ lelki, szakrális, b./ szellemi erő, valamint átalakítandó és uralandó eszközként c./ az anyagi világ - termőföldje, - vize, - levegője és - a föld méhének kincse.

__________________________________________________________________________________ - LXXXVII -

Jegyzet

105. § (1)

Az Európai Konföderáció tagországaiban az államalapító és államalkotó nemzetei által képviselt egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdonjogát az életfeltételt biztosító szervezetek gyakorolják: a./ a Krisztust követő hitélet összehangoló szervezete, b./ a nevelési-oktatási szervezetek, továbbá c./ települési önkormányzatoknak a tagország jogrendszerében meghatározott tevékenységét ellátó szervezetei, d./ az energiaátalakítás, e./ a bányászat, f./ a közlekedési eszközök gyártása, g./ a közút- és vasútépítés, h./ a gépgyártás, i./ az építőanyag-gyártás, j./ a vegyipar, k./ a gyógyszeripar, l./ a könnyűipar szervezetei.

(2)

Az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül eső tevékenység végzése magántulajdonon alapuló szervezetekben történik. 107. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországainak állampolgárai által alkotott egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdonának birtokjogát gyakorolják: a./

b./

a Krisztust követő hit vallását követő szervezet - hit gyakorlásához, - nevelés-oktatáshoz, - az egészséghez = egészségügyi ellátó, = egészségügyi gondoskodó és = különleges egészségügyi gondoskodást a települési önkormányzatok . az egészségügyet, - a nevelés-oktatást és - egyéb szolgáltató- és termelő tevékenységet szolgáló feladatok elvégzéséhez. 108. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországa gazdaságának célja a nemzeti vagyon anyagi részének növelése az egyetemes közösség tagjai anyagi életfeltételekkel szembeni jelentkező igényeinek biztosítása és az igények növekedésének jövőbeli kielégítse érdekében.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországa az emberi társadalom szerves egységként történő működéséből következő, és a gazdaságra is vonatkozó általános alapelve: minden tevékenység végzési módjának és eredményének olyannak kell lennie, hogy az az ember és környezete egészségét ne károsítsa.

(3)

A (2) bekezdésből eredően a./ csak olyan tevékenységet lehet folytatni, amely végzése vagy annak eredménye nem károsítja a Világmindenség anyagi részét, vagyis nem veszélyes sem az ember testére, sem az élő- és élettelen környezetre; b./ a tevékenységek végzése és az annak eredményeként létrehozott termék nem károsíthatja a Világmindenség anyagtalan részét, vagyis nem lehetnek a szocialista-kommunista és/vagy a liberális-kapitalista diktatúra – és annak egyik eszköze, a fináncoligarchia – lélek- és agymosó

__________________________________________________________________________________ - LXXXVIII -

Jegyzet

eszközei az emberiség falanszterizálásával, és az ezt eredményező vallási, nemzetiségi, etnikai vagy egyéb társadalmi csoportok szembeállításával elérhető felszeleteléssel. (4)

A gazdaság tevékenység-összetételét alapvetően az határozza meg, hogy az emberek lelki, szellemi és anyagi életfeltételei mit és milyen mértékben igényelnek.

(5)

Az Európai Konföderáció tagországának gazdasága az anyagi igények kielégítésére törekvő rendszer, amelyben való részvétel módját mindenki szabadon megválaszthatja. a./ Az Európai Konföderáció tagországa felajánlja a területén élő minden személynek és szervezetnek, azt, hogy gazdasági tevékenységét az összehangolt gazdasági rendszerben végezze. Az összehangolás célja, hogy a lehetőségek minél teljesebben elégítsék ki az igényeket. Az összehangolt gazdasági rendszerben - Az Európai Konföderáció tagországa biztosítja a termelés (szolgáltatás) iránti igényt, és a termelés (szolgáltatás) feltételeit, - az összehangolt gazdasági rendszerben személy (szervezet) pedig a szerződésben meghatározott határidőre, minőségben és mennyiségben előállítja a terméket, illetve elvégzi a szolgáltatást. b./ Az Európai Konföderáció tagországa jogrendszerében meghatározott tárgykörök kívételével mindenkinek joga van az összehangolt gazdasági rendszeren kívül végezni gazdasági tevékenységét. Ebben az esetben önmagának kell gondoskodnia a termék, vagy termény előállításának feltételeiről és értékesítéséről. A gazdasági rendszer működésére vonatkozó szabályokat a tagország jogrendszere tartalmazza.

(6) (7)

Az Európai Konföderáció tagországában a tevékenység-típusok (szakmák) szerinti társadalmi csoportok létszámarányosan az államhatalmi szervezetbe és az Európai Konföderáció Tanácsába delegált képviselőin keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt az irányításban. 109. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországának mezőgazdasága, valamint a hozzá kapcsolódó álelmiszeripar kiemelt fontosságú (stratégiai jelentőségű) a tagország gazdasági életében.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországának mezőgazdasága és élelmiszeripara kizárólag az összehangolt gazdasági rendszerben működik.

(3)

Az Európai Konföderáció tagországa mezőgazdaságában csak olyan termesztési- és állattartási technológiát lehet alkalmazni, és ennek csak azokat az eredményeit (a terményeket és termékeket) lehet forgalmazni, amelyek az emberre és a természetes környezetére nem fejtenek ki károsító hatást.

(4)

A hagyományos értékrendből eredő alapelv, hogy a mezőgazdasággal összefüggő birtoklási- (föld vonatkozásában) és tulajdonjogok az egyetemes közösség tagjait illetik meg (mindenekelőtt családi gazdaságok formájában), akik tevőlegesen részt vesznek a termékek és termények előállításában. Ennek megfelelően egy birtokosnak termőáganként különböző mértékű, limitált termőterülete lehet. 110. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországa mezőgazdaságának és élelmiszeriparának alapjellemzője az összehangolt gazdasági rendszerben megvalósuló önállóság.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországa a települések igényfelmérése, valamint az Európai Konföderáció összehangolása alapján felajánlja minden termelőknek terményenként és termékenként azt a mennyiséget (kontingenst), amelyre a tagországnak szüksége, a termelőnek lehetősége van. Amennyiben a termelő elfogadja az ajánlatot, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül a tagország biztosít számára - beruházási támogatást, - vetőmag-, szaporítóanyag és törzsállomány biztosítási támogatást, - hozzájárulást a természetes termeléshez szükséges talajerőutánpótlási és természet-, valamint emberi egészségbarát védőszerek, alkalmazási módok (technológiák) alkalmazásához.

__________________________________________________________________________________ - LXXXIX -

Jegyzet

(3)

Az élelmiszeripar alapvetően az alapanyag-ellátó területekhez kötődik. A termelőeszközök főszabályként település-önkormányzati, kivételesen magántulajdonban vannak. A tagország az általa felajánlott mennyiség alapján, az anyagi elismerésen kívül biztosítja - beruházási- és - technológia-beszerzési támogatást. 111. §

(1)

Az ipar alapvető feladata, hogy biztosítsa az állampolgárok életfeltételeinek eszköz részét.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországában a./ b./

az ipari termék gyártásának módja (technológiája), a gyártáskor felhasznált anyagok, valamint a keletkező hulladékok nem károsíthatják sem az emberek egészségét, sem a természetet; olyan ipari termék forgalomba hozása, vagy olyan csomagolási mód (technológia) és csomagolóanyag használata tilos, amely az ember lelki-, szellemi és anyagi életét veszélyezteti, vagy a természetet károsítja. 112. §

(1)

Az alapvető emberi jogok biztosítását szolgáló, az Európai Konföderáció tagországában előállítható ipari termékek kiemelt fontosságú (stratégiai jelentőségűek) a tagország gazdasági életében, ezért termelése kizárólag az összehangolt gazdasági rendszerben történhet.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországa a települések igényfelmérése, valamint az Európai Konföderáció összehangolása alapján felajánlja minden ipari tevékenységet folytató állampolgárnak termékenként azt a mennyiséget (kontingenst), amelyre a tagországnak szüksége, az előállítónak lehetősége van. Amennyiben az előállító elfogadja az ajánlatot, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül a tagország biztosít számára = beruházási támogatást, = alap- és félkészanyag beszerzés összehangolását. 113. §

(1)

A személyes használatú termékek és a családi használatú beruházások fedezete az egyéni elismerés mértéke (jövedelem).

(2)

Az Európai Konföderáció tagországa a települések igényfelmérése, valamint az Európai Konföderáció összehangolása alapján felajánlja minden ipari tevékenységet folytató állampolgárnak termékenként azt a mennyiséget (kontingenst), amelyre a tagországnak szüksége, az előállítónak lehetősége van. Amennyiben az előállító elfogadja az ajánlatot, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül a tagország biztosít számára = beruházási támogatást, = alap- és félkészanyag beszerzés összehangolását.

(3)

Mindenkinek joga van az összehangolt gazdasági rendszeren kívül végezni kiegészítő emberi jogok biztosítását szolgáló ipari tevékenységét. Ebben az esetben önmagának kell gondoskodnia a termék, vagy termény előállításának feltételeiről és értékesítéséről. 114. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországában az energiaipar a hagyományos értékrend szerint az egyetemes közösség tagjainak örök és elidegeníthetetlen tulajdonában és a települési önkormányzatok birtokában van.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországa a szocialista-kommunista és liberális-kapitalista diktatúrában alkalmazott energiaellátó rendszert megújítja, mert az a./ rossz hatékonyságú, továbbá

__________________________________________________________________________________ - XC -

Jegyzet

b./ c./

természetromboló- és veszélyeztető (atom-, víz- és ásványianyag átalakítás), központosítottságával - biztonsági kockázatot, - az önkormányzatiság elvének sérelmét jelenti.

(3)

Az Európai Konföderáció megalakulását követő a./ egy éven belül elkészíti a tagországok energiagazdálkodásának megvalósítási tervet, amely alapján b./ négy éven belül elvégzi az átalakítást, amelyhez új energiaszolgáltató rendszert vesz figyelembe (elsősorban alternatív energiaforrásokat). c./ Az átalakítás fő szempontjai: természetbarát, helyi energiatermelő berendezések új energiaforrások rendszerbe állításával, a tagországok Önellátó Rendszerének részeként.

(4)

Az Európai Konföderáció kiemelten támogatja azokat a kutatásokat, amelyek az energiarendszer átalakításának főbb szempontjait kielégítik, és az átalakítás költségeit biztosítja.

(5)

Az állampolgárok hő- és villamos energia ellátást – személyekre megállapított mennyiségig (kontingensig) – állampolgári jogon, tehát térítésmentesen kell biztosítani.

(6)

A nem lakossági, illetve az állampolgárok számára megállapított mennyiségen felüli lakossági felhasználású elektromos- és hőenergia ára tartalmazza az előállítási költségen felül az energiahálózat üzemeltetési költségét is;

(7)

A kőolajszármazékból nyert energiára két árat kell megállapítani: a./ Az alapvető életfeltételeket biztosító tevékenységek (egészségügy, élelmiszerek termelése és feldolgozása, közbiztonság, élet- és vagyonvédelem, nemzeti értékek védelme, szállítás) részére megállapított ár nem tartalmaz, míg b./ az ezen kívüli eső tevékenységek felhasználására kialakított ár tartalmaz forgalmazási és járulékos (infrastruktúra) költséget 115. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországában a./ a szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenységhez alkalmazott módszer (technológia) és tevékenységhez felhasznált anyagok nem károsíthatják sem a szolgáltatást végzők egészségét, sem a természetet; b./ a tevékenységgel kapcsolatos hulladékok, valamint a szolgáltatás igénybevételének következményei az ember lelki-, szellemi és anyagi életét nem veszélyeztethetik, és a természetet nem károsíthatják.

(2)

A közösségi (kommunális) és a gondoskodási (szociális) szolgáltatást a települési önkormányzatok tulajdonában lévő szervezetek térítésmentesen végzik.

(3)

Az alapvető emberi jogokat biztosító szolgáltatások mennyiségei határait (kvótáit) és az azon felüli szolgáltatások díját a tagország jogrendszere állapítja meg. Az alapvető életfeltételek által meghatározott mennyiség határain belül végzett szolgáltatásokat a megállapított díjtétel mellett az állami költségvetés fedezi.

(4)

A közösségi és a gondoskodási szolgáltatások kivételével a lakossági szolgáltatásokat a magántulajdonon alapuló kisipar végzi. A tagország a települések igényfelmérése, valamint az Európai Konföderáció összehangolása alapján felajánlja minden kisipari tevékenységet folytató állampolgárnak szolgáltatásonként azt a mennyiséget (kontingenst), amelyre a tagországnak szüksége, a kisiparosnak lehetősége van. Amennyiben a kisiparos elfogadja az ajánlatot, akkor a megállapodásban meghatározott anyagi elismerésen kívül a tagország biztosít számára - beruházási támogatást és hitelt, valamint - anyag-, illetve félkészáru beszerzés összehangolást végez.

(5)

Mindenkinek joga van - közösségi és a gondoskodási szolgáltatások kivételével - a lakossági szolgáltatásokat az összehangolt gazdasági rendszeren kívül végezni. Ebben az esetben önmagának kell gondoskodnia a szolgáltatás nyújtásának feltételeiről és értékesítéséről.

__________________________________________________________________________________ - XCI -

Jegyzet

116. § (1)

Az idegenforgalomnak az Európai Konföderáció minden tagországa politikai és gazdasági életében kiemelt jelentősége van.

(2)

Az idegenforgalom eszköze annak, hogy a szerves egységként működő Európai Konföderáció mintául szolgáljon az egész emberiségnek.

(3)

Gazdaságilag hozzájárul a tagország állampolgárai életfeltételeinek biztosításához.

(4)

Az idegenforgalomban alkalmazott tulajdonformák: a./ b./

A szállodák önkormányzati, míg az éttermek, panziók és magánházakban biztosított vendéglátóhelyek magántulajdonban vannak.

(5)

Az Európai Konföderáció tagországa gazdaság összehangolási rendszerében a belföldi és külföldi igényfölmérés alapján összehangolja az önkormányzati tulajdonú vendéglátóhelyek forgalmát. Ugyanezt felajánlja az idegenforgalomban résztvevő magánvállalkozóknak is. Az összehangolásban részt vevő vendéglátóhelyek számára a személyi elismerésen kívül a tagország a./ beruházási támogatást vagy hitelt nyújt, illetve b./ mezőgazdasági és élelmiszeripari termék beszerzésének, valamint c./ a létesítmények kihasználásának összehangolását végzi.

(6)

Mindenkinek joga van az összehangolt gazdasági rendszeren kívül végezni a (4) bekezdés b./ pontjában meghatározott idegenforgalmi tevékenységét. Ebben az esetben önmagának kell gondoskodnia az idegenforgalmi tevékenység feltételeiről és értékesítéséről. 117. § Belkereskedelem

(1)

Az Európai Konföderáció tagországa belkereskedelmének feladata, hogy az igényeket kielégítő termékeket, terményeket eljuttassa a termelőtől az állampolgárig.

(2)

A kereskedelem tulajdonformája a magántulajdonú kiskereskedelem.

(3)

Az Európai Konföderáció tagországa a./ összehangolt gazdasági rendszerében résztvevő boltok végzik - a kiegészítő emberi jogok gyakorlásához szükséges termékek forgalmazásán kívül - az alapvető emberi jogok körébe tartozó termékek és termények eljuttatását az állampolgárokhoz; b./ a települések igényfelmérése, valamint az Európai Konföderáció összehangolása alapján felajánlja minden kiskereskedőnek a kiegészítő emberi jogok gyakorlásához szükséges termékek összehangolt gazdasági rendszerben történő kereskedelem lehetőségét.

(4)

Az összehangolt gazdasági rendszerben a tagország a kiskereskedőnek a./ beruházási támogatást- és hitelt biztosít, b./ a termékek és termények folyamatos ellátását és szállítását összehangolja.

(5)

Mindenki kiskereskedőnek joga van az összehangolt gazdasági rendszeren kívül végezni kereskedelmi tevékenységét. Ebben az esetben önmagának kell gondoskodnia a termék-, vagy termény beszerzéséről, értékesítéséről és a szükséges egyéb feltételekről. 118. § Külkereskedelem

(1)

Az Európai Konföderáció tagországa külkereskedelmének feladata, hogy a./ a tagország állampolgárai igénykielégítésén felüli termékeket és terményeket eljuttassa más államok állampolgáraihoz illetve

__________________________________________________________________________________ - XCII -

Jegyzet

b./

a tagországban földrajzi, vagy gazdasági okból nem, vagy nem a megfelelő minőségben és mennyiségben termelt termékeket, terményeket a tagország állampolgárainak rendelkezésére bocsássa.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországa külkereskedelmét az Európai Konföderáció összehangoló tevékenységének felhasználásával végzi.

(3)

A külkereskedelem, mint az Európai Konföderáció összehangolt gazdasági rendszerének része, szoros összefüggésben van a vámrendszerrel.

(3)

Az Európai Konföderáció tagországában a vám és a külkereskedelem elsődleges összhangja biztosítja, hogy a kivitel (export) és a behozatal (import) egyensúlyban legyen.

(4)

Ez az egyensúly az alapja az alapvető emberi jogok biztosításának, és a pénz értékközvetítő szerepe megőrzésének, ezért a külkereskedelem az összehangolt gazdasági rendszer része, amely nem gyakorolható magánvállakozásként. 119. §

Az Európai Konföderáció tagországának egyetemes közössége örök és elidegeníthetetlen tulajdonában lévő szervezetek (1)

üzemeltetik a távolsági közúti tömegközlekedést, áruszállítást, tömegközlekedést és áruszállítást, valamint

valamint a vasúti- és vízi

(2)

végzik a közúti és vasúti hálózat kiépítését és karbantartását,

(3)

az összehangolt gazdasági rendszerben végzett személy és áruszállítás eszközeinek beszerzését, karbantartását. 120. §

(1)

A tömegközlekedési eszközökkel történő utazás az Európai Konföderáció tagországában alapvető állampolgári jog.

(2)

A tömegközlekedési eszközökkel történő utazás jogát a tagország állampolgárai, akik a./ felkészülési időszakában (ifjúkorban) élnek, b./ a tapasztalatátadás korszakában (nyugdíjaskor) élnek, valamint c./ a gyermekét nevelő anyák (amíg anyasági elismerésben részesülnek), térítésmentesen gyakorolják.

(3)

Az aktív korú (és nem anyasági elismerésben részesülő) állampolgárok díjazás ellenében gyakorolhatják a tömegközlekedési eszközökkel történő utazás jogát. Az utazás díjtétele nem tartalmazza a közlekedési eszközök és a közlekedési útvonal építési és karbantartási költségét.

(4)

A helyi tömegközlekedést, a helyközi közúti tömegközlekedést a települési önkormányzatok tulajdonában lévő szervezetek végzik. 121. §

(1)

Az összehangolt gazdasági rendszer kiterjed a termékeknek, terményeknek a termelőtől a kiskereskedelemhez történő szállítására is, bel- és külföldön egyaránt.

(2)

A termékek, termények sajátosságai által igényelt körben, illetve a termelő- termőhely és a célhelyiség között a szállítást magánszemélyek, illetve magántulajdonú szervezetek végzik.

(3)

Az Európai Konföderáció tagországa összehangolt gazdasági rendszerén belüli távolsági áruszállítást – a (2) bekezdésben meghatározott esetek kivételével - az Európai Konföderáció tagországának egyetemes közössége örök és elidegeníthetetlen tulajdonában lévő szervezetek örök és elidegeníthetetlen

__________________________________________________________________________________ - XCIII -

Jegyzet

tulajdonában lévő közúti-, vasúti-, légi és víziszállítási szervezetek végzik azon az útvonalon, ahol kiépült közút vagy vasúthálózat van, illetve a vízi szállítás lehetséges és a szállított termék, termény számára ez technológiai szempontból megfelelő. (4)

Az Európai Konföderáció tagországa a települések igényfelmérése, valamint az Európai Konföderáció összehangolása alapján felajánlja minden magánszállítónak az összehangolt gazdasági rendszerben történő áruszállítás lehetőségét. Az összehangolásban részt vevő áruszállítók számára a személyi elismerésen kívül a tagország a./ beruházási támogatást és hitelt biztosít, b./ a más szállítóeszközökkel történő szállításokat összehangolja. 122. §

Mindaz az érték a./ ami a tagországok állampolgárai által alkotott egyetemes közösség örök és elidegeníthetetlen tulajdona felhasználásával jött létre, b./ amit a tagországok állampolgárai lelki, vagy szellemi adottságukkal létrehoztak a tagországok örök és elidegeníthetetlen tulajdonát, a nemzeti vagyont növeli. 123. § (1)

A nemzeti vagyon növekedését a tagországok állampolgárainak kötelezettségteljesítése eredményeként keletkező érték eredményezi.

(2)

A nemzeti vagyon növekedésének mértékét az előző évhez viszonyított – helyzetfelmérésen alapuló, valósan tervezhető - arány határozza meg. 124. §

(1)

A nemzeti vagyon növekedését a./ a növekedés előkészítésére (fejlesztés), b./ közkiadásra és c./ az életfeltételek közvetlen biztosítására kell használni.

(2)

A nemzeti vagyon felhasználásának kívánatos arányszámai: a./ a növekedés előkészítése = 20 %, b./ közkiadás = 30 %, c./ az életfeltételek közvetlen biztosítása = 50 %. Az Európai Konföderáció létrejötte utáni első évben a./ a fejlesztési arányszám magas (a nemzeti vagyon növekedésének 34 %-a), tekintettel arra, hogy a szocialista-kommunista és a liberális-kapitalista rendszerek nem fordítottak figyelmet a jövő megalapozására, b./ a közkiadások - közte meghatározó jelleggel a gondoskodási (szociális), az egészségügyi és a nyugdíjellátás – jelentősen emelkednek, de az előző pontban leírt ok miatt nem érik el a kívánatos szintet, c./ az életfeltétel közvetlen biztosítása szintén jelentősen javul, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy az állampolgárokhoz jutott személyi elismerés meghatározó életszínvonal-emelkedést biztosít. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy a személyi elismerésnek arányosnak kell lennie azzal az értékkel, amelyet a termék (szolgáltatás) képvisel a Világmindenség fejlődésében.

(3)

(7)

Az Európai Konföderáció tagországa közös költségeinek (közkiadás) fedezetét (az alapvető emberi egyéni és közösségi - jogok feltételeinek biztosítására) a nemzeti vagyon növekedésének a tagország jogrendszere szerint évente jóváhagyott aránya jelenti.

(8)

Az Európai Konföderáció létrejötte utáni első évben a nemzeti vagyon növekedés felhasználása a következő:

__________________________________________________________________________________ - XCIV -

Jegyzet

Fejlesztés Közkiadás Életfeltétel biztosítás Összes

Felosztás mértéke % 34 25 41 100

125. § (1)

A pénz az értékcsere eszköze.

(2)

A forgalomban lévő pénzmennyiség minden évben azonos a nemzeti vagyon növekedésének mértékével. 126. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországának Nemzeti Bankja a tagország jegy- és hitelbankja.

(2)

Jegybanki minőségében gondoskodik a nemzeti vagyon növekedése és a forgalomban lévő pénzmennyiség egyensúlyáról.

(3)

Hitelbanki minősítésében a nemzeti vagyon növekedésének a tagország jogrendszerében meghatározottak szerinti célokra kamat nélküli hitelt nyújt, a./ az összehangolt gazdasági rendszer működéséhez és b./ a tagország állampolgárainak, a tagország jogrendszerében meghatározott esetekben.

(4)

A hitelnyújtás feltételeit a tagország jogrendszere szabályozza. 127. §

(1)

Mindazzal szemben, aki megsérti az Európai Konföderáció hagyományokon alapuló értékrendjét, a tagország minden állampolgárának nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni.

(2)

Az Európai Konföderáció hagyományokon alapuló értékrendjének megsértését jelenti: a./ az állam szabadságának, b./ a tagország állampolgárai egyéni vagy társadalmi csoportot érintő szabadságának, c./ a birtoklás szabályának, d./ a vendégjog szabályainak, e./ a tevékenység végzésével kapcsolatos szabályok megsértése, veszélyeztetése és minden erre irányuló magatartás. 128. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországának minden állampolgára számára alapvető állampolgári jogon biztosítja az élet-, személyiség- és vagyonbiztonságot.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországának védelmi feladatai kétrétűek: a./ belbiztonság és b./ külbiztonság.

(3)

A biztonság megőrzésének, az azzal ellentétes (bűn)cselekmények üldözésével, felderítésével kapcsolatos szervezet a tagország Ügyészsége.

(4)

A biztonságot veszélyeztető cselekmények megítélését, és a hátrányos helyzettel összefüggő-, illetve büntetőintézkedéseket a tagország Bírósága hozza.

(5)

A Bíróság és az Ügyészség feladatait „Irányítás, végrehajtás és ellenőrzés” című jogszabály tartalmazza.

__________________________________________________________________________________ - XCV -

Jegyzet

(6)

Az Európai Konföderációban a tagországok védelmet ellátó társadalmi csoporthoz tartozó állampolgárok a Védelmi Bizottságába delegált képviselőin keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt a Konföderáció munkájában. 129. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországa megszabadítja a tagország társadalmát mindazoktól a - tagországban és nem a tagországban élő - személyektől, akik az emberi életet, az állampolgárok személyhez fűződő jogait, valamint az állampolgárok és szervezetek tulajdonát, és/vagy a közbiztonságot veszélyeztetik.

(2)

Olyan eljárási szabályokat és büntetőszankciókat kell alkalmazni, amelyek elrettentenek a bűncselekmények elkövetésétől. Azokat a személyeket, akik bűncselekmény folyamatos elkövetésével biztosítják megélhetésüket - ezzel együtt veszélyeztetve a közbiztonságot is - és szervezett csoportokban (maffiákban) „dolgoznak”, minden eszközt felhasználva el kell távolítani a tagország társadalmából (a háttérhatalmi diktatúra által kitermelt „fehérgalléros” bűnözőkkel együtt), mint első számú közellenséget.

(3)

A belbiztonság szervezetei: a./ a csendőrség a bűnmegelőzés, b./ a rendőrség a bűnüldözés feladatait látja el.

(4)

A belbiztonság szervezeteinek működését, feladatát „Irányítás, végrehajtás és ellenőrzés” című jogszabály szabályozza. 130. § Általános rendelkezések

(1)

Az Európai Konföderáció tagországa nem lehet tagja olyan nemzetközi fegyveres államszövetségnek, amelynek célja politikai és/vagy gazdasági hatalom erőszakkal történő megszerzése vagy megtartása.

(2)

Az Európai Konföderáció tagországa egyenlő feltételek mellett részt vesz bármely országgal olyan nemzetvédelmi sorsközösség vállaló kapcsolatban, amely nem irányul harmadik ország függetlensége ellen.

(3)

A honvédség a tagország államalapító és államalkotó nemzeteit, valamint azok értékeit és érdekeit megóvó szervezet, így az államalapító és államalkotó nemzetek önazonosságának elsődleges védelmezője.

(4)

Az, hogy egyetlen ország állampolgára se veszélyeztesse a tagországot, csak egységes szervezetben biztosítható hatékonyan, tehát a tagország gazdasági védelmét és határellenőrzési feladatát a honvédségnek kell végeznie. A gazdasági bűncselekmények felderítésével kapcsolatos feladatokat a rendőrség végzi.

(5)

A tagország védelme nemcsak a szolgálatukat töltő katonák, hanem a tagország minden állampolgárának kötelessége. Ennek megfelelően a honvédség feladata annak biztosítása, hogy a tényleges állományban lévő katonák mellett a tagország minden felnőtt állampolgára legyen felkészült arra, hogy idegen támadás esetén aktívan részt vehessen a hazája megvédésében. Ezért a honvédség a civil embereket is szervezi és kiképzi a honvédelemre.

(6)

A tagország célja annak elérése, hogy a tagország minden állampolgárában tudatosodjon a haza védelmének magasztos kötelessége, és a honvédség minden tisztje, katonája ennek megfelelően éljen és működjön közre a reá eső feladatok végrehajtásában.

(7)

A tisztikar tagjai a honvédelem bölcsei, nemcsak tudósai. A tisztikart azok alkotják, akik a tagország a./ stratégiai-, taktikai- és fegyverismereti tudományban, valamint az ismeretek továbbadásában kiváló képességű állampolgára, akik b./ hisznek a feladatuk fontosságában.

__________________________________________________________________________________ - XCVI -

Jegyzet

(8)

Az emberi tényezők mellett nagy fontosságú, hogy olyan eszközök segítsék a honvédség munkáját, amelyek meggyőző és bizalmat keltő erejüknél fogva alkalmasak a haza hatékony védelmére.

(9)

A védelmi kutatások és alkalmazásuk kiemelt fontosságúak az Európai Konföderáció tagországa biztonsága szempontjából. 131. §

A honvédséget az Európai Konföderáció tagországa (1) alkotmányos rendjének megdöntésére, vagy (2) a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá (3) az élet- és vagyonbiztonságot tömeges mértékben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények esetén, az „Irányítás, végrehajtás és ellenőrzés” című jogszabály rendelkezéseinek megfelelően kihirdetett szükségállapot idején lehet felhasználni. 132. § (1)

Az Európai Konföderáció tagországának védelme a tagország minden állampolgárának kötelessége.

(2)

Az „Irányítás, végrehajtás és ellenőrzés” című jogszabály szabályozza az állampolgároknak a rendkívüli helyzetekben fennálló kötelezettségeit. 133. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországának minden állampolgára a katonai és a rendvédelmi szervek hivatásos és szerződéses állományába léphet. Ennek feltételeit az „Irányítás, végrehajtás és ellenőrzés” című jogszabály határozza meg.

(2)

A katonai és a rendvédelmi szervek hivatásos és szerződéses állományú tagjának jogállását és javadalmazását a tagország jogrendszere szabályozza. 134. §

(1)

A honvédség egységei fegyveresen semmilyen célból nem léphetik át az Európai Konföderáció tagországának határát.

(2)

Az (1) bekezdésben foglalt korlátozás nem vonatkozik a 130. § (2) bekezdésében meghatározott sorsközösség vállalást teljesítő nemzetközi szerződésen alapuló katonai együttműködésre.

(3)

Idegen katonai erő az Európai Konföderáció tagországának területére nem léphet be, azon nem vonulhat át, nem állomásozhat, és nem használhatja fel semmilyen célra. 135. §

(1)

Az Európai Konföderáció tagországának nagykorú állampolgárai, a tagország területén bejegyzett jogi személyek, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetek törvényben meghatározott gazdasági magatartásra és szolgáltatás teljesítésére kötelezhetők a honvédelem érdekében.

(2)

A gazdasági és szolgáltatási kötelezettség megállapításánál, valamint teljesítésénél tekintetbe kell venni az arányos közteherviselést, a tulajdon védelmét és a kártalanítás lehetőségét. 136. §

A nemzetbiztonsági szolgálatok feladata az Európai Konföderáció tagországa függetlenségének védelme és nemzeti érdekeinek megóvása. A nemzetbiztonsági szolgálatok közreműködnek a tagország alkotmányos rendje ellen irányuló bűncselekmények megakadályozásában és felderítésében.

__________________________________________________________________________________ - XCVII -

Jegyzet

137. § (1)

Katasztrófahelyzet áll fenn az Európai Konföderáció tagországában, ha rendkívüli méretű elemi csapás vagy más, az élet- és vagyonbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő esemény következik be, feltéve, hogy ennek elhárításához, illetőleg felszámolásához a területi vagy a központi állami szervek közvetlen és különleges irányító tevékenysége szükséges.

(2)

A katasztrófahelyzetet a tagország jogrendszere állapítja meg, a szabályozza a katasztrófaállapotot kihirdetését, és az érintett területet katasztrófa sújtotta területté nyilvánítja.

(3)

A tagország jogrendszerében meghatározott állami szervezet rendkívüli intézkedéseket bevezető rendeletet készít, terjeszt elő, fogadja el és hirdeti ki.

(4)

Ha a tagország jogrendszerében szereplő, a katasztrófaállapot idején alkalmazandó szabályok megengedik, a rendkívüli intézkedéseket bevezető rendelet eltérhet a tagország érvényben lévő jogszabályainak rendelkezéseitől, továbbá elrendelheti a katonai és a rendvédelmi szervek egységeinek igénybevételét. 138. §

(1)

Szükséghelyzet áll fenn, ha a tagországon belüli erőszakos cselekmények közvetlenül fenyegetik az Európai Konföderáció értékrendjét, vagy széleskörű veszélybe került az élet- és vagyonbiztonság.

(2)

Szükséghelyzetben a fegyveres védelmi helyzetre előírt szabályok lépnek életbe. 139. §

Megelőző védelmi helyzet áll fenn, ha az Európai Konföderáció tagországát idegen hatalom fegyveres támadása fenyegeti, vagy a tagország területére külső fegyveres csoport váratlanul betört. 140. § Fegyveres védelmi helyzet áll fenn, ha az Európai Konföderáció tagországát idegen hatalom támadása közvetlenül fenyegeti, vagy az idegen hatalom támadása bekövetkezett, illetőleg a hadiállapotot kinyilvánították. 141. § (1)

A szükséghelyzetet, valamint a megelőző-, illetve fegyveres védelmi helyzetet a tagország jogrendszerében meghatározott állami szervezet állapítja meg, és rendeletben megelőző védelmi állapotot hirdethet ki.

(2)

Szükséghelyzet, valamint megelőző-, illetve fegyveres védelmi helyzet fennállása esetén haladéktalanul össze kell hívni a tagország hatalomgyakorló szervezetét, akkor is, ha azt előzőleg feloszlatták, vagy feloszlatta önmagát.

(3)

Szükséghelyzet, valamint megelőző-, illetve fegyveres védelmi helyzet fennállása idején a tagország hatalomgyakorló szervezete nem fejezheti be ülését, nem mondhatja ki a feloszlását és nem oszlatható fel.

(5)

Ha a tagország hatalomgyakorló szervezete első megválasztása után, de megalakulása előtt áll fenn megelőző-, illetve fegyveres védelmi helyzet, a hatalomgyakorló szervezet a formai szabályok mellőzésével alakul meg, és látja el a fegyveres védelmi helyzetben meghatározott feladatait.

(6)

A tagország hatalomgyakorló szervezetének vezetője szükséghelyzet, valamint megelőző-, illetve fegyveres védelmi helyzet kialakulásától annak megszűntéig a megtett intézkedéséről a./ tájékoztatja a tagország hatalomgyakorló szervezetét, és b./ közérdekű adatként gondoskodik arról, hogy azokról minden állampolgár tudomást szerezzen.

(7)

Ha a tagország hatalomgyakorló szervezetének vezetője megállapította, hogy a tagország hatalomgyakorló szervezetének összehívása akadályozva van, ideiglenes szabályok lépnek életbe a tagország hatalomgyakorló szervezete feladatának ellátására.

__________________________________________________________________________________ - XCVIII -

Jegyzet

142. § (1)

Fegyveres védelmi helyzet esetén a tagország hatalomgyakorló szervezetének vezetője rendkívüli állapotot hirdet ki.

(2)

A rendkívüli állapottal összefüggő feladatokat a tagország jogrendszerében meghatározott védelmi szervezet látja el a rendkívül állapot időtartama alatt.

(3)

A hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötésről a tagország hatalomgyakorló szervezetének felhatalmazása alapján annak vezetője határoz. 143. §

(1)

A 142. § (2) bekezdése szerinti védelmi szervezet haladéktalanul a./ országvédelmi tervet készít - szükséghelyzet esetén a kiváltó ok hatásának megszűntetéséhez szükséges, - megelőző védelmi helyzet esetén a fenyegető támadással arányos előkészületi, - fegyveres védelmi helyzet esetén a fenyegető támadást elhárító, illetve - a váratlanul betört fegyveres csoport leküzdéséhez szükséges intézkedéseire; b./ rendkívüli intézkedéseket bevezető rendeletet indítványoz.

(2)

Ha a tagország jogrendszerében szereplő, rendkívüli helyzetben alkalmazandó szabályok megengedik, a rendkívüli intézkedéseket bevezető rendelet eltérhet a tagország érvényben lévő jogszabályainak rendelkezéseitől, továbbá elrendelheti a katonai és a rendvédelmi szervek egységeinek igénybevételét.

(3)

A védelmi szervezet által elkészített Országvédelmi tervet és a rendkívüli intézkedéseket bevezető rendeletet a tagország hatalomgyakorló szervezetének felhatalmazása alapján annak vezetője hirdeti ki. 144. §

(1)

Szükséghelyzet, valamint megelőző védelmi helyzet megszűntével, illetve a háborús cselekmények befejezése után a védelmi helyzetet, illetve a rendkívüli állapotot a Nemzetgyűlés indítványára a védelmi helyzet miatt összehívott ülés utolsó munkanapján a hatalomgyakorló szervezet vezetője szünteti meg.

(2)

Az országvédelmi tervet, a rendkívüli intézkedéseket bevezető rendeletet és annak végrehajtási utasítását a rendkívüli helyzet megszűnésével a tagország hatalomgyakorló szervezetének indítványára annak vezetője hatályon kívül helyezi. 145. §

(1)

Az Európai Konföderáció Ellenőrző Bizottsága és tagországának jogrendszere szerinti ellenőrző szervezet a szükséghelyzet, valamint megelőző-, illetve fegyveres védelmi helyzet fennállásának, valamint a rendkívüli állapot kihirdetésének indokoltságát folyamatosan vizsgálja, és a tagország hatalomgyakorló szervezetének folyamatban lévő – akadályoztatás esetén a háborús helyzet megszűnése után összehívott ülésének utolsó munkanapján határozati javaslatot terjeszt a tagország hatalomgyakorló szervezete elé, amelyben a tagország hatalomgyakorló szervezete vezetőjének szükséghelyzetet, valamint megelőző-, illetve rendkívüli állapotot kihirdető határozatának jóváhagyását, vagy annak elutasítását terjeszti a tagország hatalomgyakorló szervezete elé.

(2)

Amennyiben az Európai Konföderáció Ellenőrző Bizottsága és tagországának jogrendszere szerinti ellenőrző szervezet a rendkívüli- vagy szükséghelyzet fennállása alatt folytatott vizsgálata során azt tapasztalja, hogy a rendkívüli- vagy szükséghelyzetre tekintettel hozott rendelet vagy annak végrehajtási utasítása a./ eltér olyan alapvető jogtól, amelytől rendkívüli helyzetben sem lehet eltérni, vagy b./ a rendkívüli- vagy szükséghelyzetre tekintettel megállapított szabályok megszegésével jött létre, a tagország jogrendszere szerinti ellenőrző szervezet megsemmisítheti a rendkívüli- vagy szükséghelyzetre helyzetre tekintettel hozott rendeletet vagy annak végrehajtási utasítását egészében, vagy a jogsértő rész vonatkozásában.

__________________________________________________________________________________ - XCIX -

Jegyzet

(3)

Amennyiben a szükséghelyzet, valamint megelőző-, illetve fegyveres védelmi helyzet minősítést és a rendkívüli állapot kihirdetését a tagország hatalomgyakorló szervezetének javaslata elutasítja, a tagországának jogrendszere szerinti ellenőrző szervezet ténymegállapító eljárás lefolytatását rendeli el, aminek határozatáig a tagország hatalomgyakorló szervezetének vezetője és a minősítésben, illetve a rendkívüli állapot kihirdetésében részt vevő személyek tevékenységvégzését felfüggeszti, elöljárói feladatait a tagországának jogrendszere szerinti ellenőrző szervezet veszi át.

(4)

Amennyiben az Európai Konföderáció Ellenőrző Bizottsága és tagországának jogrendszere szerinti ellenőrző szervezet határozata azt állapítja meg, hogy a tagország hatalomgyakorló szervezetének vezetője a szükséghelyzet, valamint a megelőző-, illetve a fegyveres védelmi helyzet fennállásával kapcsolatban kifejtett tevékenysége nem az Európai Konföderáció tagállama értékrendjének védelmét szolgálta, a tagország hatalomgyakorló szervezetének vezetője és a határozatban megjelölt más személyek ellen büntetőeljárás indul, és a tagország hatalomgyakorló szervezete új vezetőt, illetve a büntetőeljárás alatt lévő más személyek által viselt elöljárói feladatok ellátására új elöljárót választ.

(5)

A tagország jogrendszere szerinti ellenőrző szervezet a rendkívüli helyzetre tekintettel hozott rendelet vagy annak végrehajtási utasítása egészének, vagy a jogsértő részének megsemmisítését a rendkívüli helyzet idejére visszamenő hatállyal is kimondhatja.

„Az európai konföderáció mint Európa http://nemzetiegyseg.com/AzEukonfEuropajovokepe.pdf

lehetséges

jövőképe”

-

__________________________________________________________________________________ -C-

dr. Halász József Az európai konföderáció - mint Európa lehetséges jövőképe

Recommend Documents