M E G E M L É K E Z É S J Ó Z S E F R Ő L , 200.
D R .
S Z Ü L E T É S É N E K
É V F O R D U L Ó J A
í r t a : Prof. C S E K E Y
B A B O C S A Y
A L K A L M Á B Ó L
ISTVÁN
(Pécs)
r. Babocsay József nagykanizsai orvos H é v í z gyógyfürdő első ismertetője v o l t . 1795-ben jelent meg névtelenül, csupán kez dőbetűivel ( D . B . J.) megjelölve Sopronban, Sziesz K l á r a nyom d á j á b a n 28 lapra terjedő hírverő füzete a következő c í m m e l : „ B o l d o g Z a l a v á r m e g y e ! Keszhelyi Hév-vizedről méltán neveztetel így attól, a'ki ezen rendeket írta ditséretedre." A kis mű már némi balneológiai és hidroterápiai fejtegetéseket is tartalmazott és m a már csak közkönyvtáraink r i t k a példánya. É p p e n ezért D a r n a y - D o r n y a y B é l a Keszthelyen 1941-ben újból k i a d t a az ere deti címlap hasonmásával ( D a r n a y - D o r n y a y ; A keszthelyi H é v í z ismertetése 1795-ből).
D
D a r n a y - D o r n v a y k i a d v á n y a előszavának lábjegyzetében írja: „ N a g y s z a r v a i B a b ó t s a y József dr.-ról jóformán semmit sem t u d u n k . Szinnyei József is csak a legrövidebben, - életrajzi stb. ada t o k nélkül emlékezik meg róla." Szinnyei József szerint: „ B a b o csai József (nagy-szarvai) orvostudor Z a l a megye f ő o r v o s a . " ( I . 310.) Igaza van D a r n a y - D o r n y a y n a k , hogy Babocsay Józsefről semmit sem tudtak, m e r t még Szinnyei e két adata sem felel meg a valóságnak. Babocsay József ugyanis nem v o l t Z a l a megye tiszti f ő o r v o s a (physicus, a m i n t akkor m o n d t á k ) , hanem egyszerű gya korló orvos (medicus) N a g y k a n i z s á n . Sem ő maga, sem kortár sai nem tartották őt nemesnek. Csak fiának, J á n o s n a k sikerült
atyja halála előtt egy évvel nemességét igazoltatnia. A „ n a g y szarvai és csehi" előneveket pedig csak a késő utódok ragasztot ták önkénycsen a Babocsay névhez. M a g a Babocsay József re publikánus, sőt jakobinus érzelmű v o l t . Családi nevét még latin írásaiban is „ B a b o c s a y " - n a k írta. A l á í r á s á t egy 1820. május i-én kelt reverzálisról ismerjük, amelyet az árvapénztár nevében egy tartozás-átvállalás ügyében állított k i . A latin nyelvű i r a t aláírása „ B a b o c s a y t u t o r " (azaz közgyám). Babocsay József az akkor Somogy megyéhez tartozó Szigetvár mezővárosban ( o p p i d u m ) született 1760. március 19-én. A t y j a Ba bocsay József, anyja: Regina. A z anya családi nevét nem jegyez ték f e l . 1780-ban, tehát 20 éves korában, Sopronban gimnáziumi tanuló v o l t . 1785 novemberéig a pécsi egyházmegye papnövendékeként Pozsonyban tanult, a papnevelő intézet első é v f o l y a m á t kitűnő eredménnyel végezte el. A k k o r azonban „saját elhatározásából a papi öltönyt letéve, világi állapotba visszatért". U t á n a nyomban a pesti egyetem orvosi karára i r a t k o z o t t be, és 1789. október 15-én állatorvosi, ugyanez é v október 27-én pedig o r v o s d o k t o r i okleve let szerzett. Ú g y látszik, rövidebb i d e i g kórházi gyakorlaton Pes ten maradt, mert mindkét diplomáját csak 1791-ben hirdették k i , mégpedig Somogy megye közgyűlésén március 22-én, Z a l a megyé ben pedig augusztus 19-én. Okleveleinek Zala megyében v a l ó k i hirdetéséből arra következtethetünk, hogy már ekkor gondolt arra, hogy Somogy megyéből a közeli, Z a l a megyei nagyobb városba, N a g y k a n i z s á r a költözik. Elköltözésének o k á t maga is elbeszélte egy kéziratos munká jában, amelyet a „ M a g y a r M u s e u m " által feltett kérdésre írt: „ M e l y e k a köznép közönségesebb n y a v a l y á i M a g y a r o r s z á g o n ? M i ből erednek és micsoda diaetetica-i életmód által lehet azokat megelőzni és elkerülni?" A kézirat ugyan elpusztult, de abból Ba bocsay József K a t a l i n leányának ükunokája, a család történetének szenvedélyes kutatója, Medvey A r t ú r gépészmérnök egyik család történeti albumába lemásolta a következőket: „ 1 7 9 0 Karácsony napján a török háborúból hazatért csapatok B a b ó c s á n és Berzencén szállásoltak be." A következőkben elmondja, hogy beteg k a tonákat is beszállásoltak, és amikor a katonák t o v á b b vonultak, a
község lakosai visszaköltöztek lakásaikba, anélkül, hogy kitakarí tották v o l n a azokat. í g y a lakosok közül sokan megbetegedtek, többen meg is haltak. N a g y v o l t a rémület, a nép azt hitte, ez pestis. G á l László alispán Babocsayt küldte k i vizsgálatra és gyógykezelésre, dc még a járási főszolgabíró sem mert vele to vább menni K a d a r k ú t n á l . Babócsán megállapította, 62-en bete gedtek meg tífuszban. Savanyított vízzel kezelte őket, rendelke zéseinek eleget tettek és m i n d meggyógyultak. Berzencén már 97 beteg volt, de ugyanilyen gyógykezeléssel azok is m i n d meggyó gyultak. „ N e m tudom, hogyan került az erről írt megyei jelen tésbe Müllncr megyei orvos neve, de ő, a k i semmit sem csinált, jutalmat kapott, én nem. E z az igazságtalanság úgy elkeserített, hogy elhatároztam, Somogy megyéből kiköltözködöm." R ö v i d e b b e n ugyanezt adja elő a „ B o l d o g Z a l a v á r m e g y e " című nyomtatott munkájában is. A történet kissé meseszerű, de valószínűsíti, hogy azért köl tözött Somogy megyéből a szomszédos, de m á r Zala megyében fekvő K a n i z s á r a , mert Somogy megyében szolgálati igazságtalan ság érte. K a n i z s á n közelsége m i a t t megtarthatta a Babócsán és Berzencén szerzett pacientúráját. Abból, hogy 1791. március 22-én diplomáját Somogy megyében kihirdettette, nyilvánvaló, hogy ak kor még i t t lakott, hiszen a kihirdetéssel a megyében v a l ó mű ködésre szerzett jogot. Ugyanaz év augusztus 19-én pedig, a m i k o r a kihirdetést Zala megyében eszközöltette, m á r legalább szán déka lehetett a K a n i z s á r a költözés. 1792. május 24-én Becsehelyen (Zala megyében, Nagykanizsa és Letenye között) Bánczok G y ö r g y tiszttartótól ezer f o r i n t köl csönt vett fel. E kölcsönből, melyre még 1811-ben is fizette a ka matokat, feljegyzése szerint „Bajcsai v o l t molnárnétul, Serbok Teréziátul házát a hozzátartozó fundusokkal megvettem." E z az irat azt mutatja, hogy ekkor már nemcsak K a n i z s á n lakott, hiszen különben nem vásárolt volna annak közelében ingatlant, de ott már ismerős személy lehetett, ezért kapott egy Nagykanizsától nyugatra lakó tiszttartótól kölcsönt. N a g y k a n i z s á r a költözésének idejét tehát 1791 végére, vagy 1792 legelejére k e l l tennünk. 1794-ben már eladta Z a l a megyének a N a g y k a n i z s á n a „ P i a r t z " utcában levő házát, katonatiszti szállás céljára 7000 forintért.
A megyei közgyűlésen bemutatott főszolgabírói jelentés arról számol be, hogy a ház erős, cseréppel federt épület, 8 szobával, két konyhával és két k a m r á v a l . N a g y fundus t a r t o z i k hozzá, az u d v a r o n 16 lóra v a l ó istállóval és akkora telekkel, hogy azon még két ekkora házat lehetne felépíteni. A z u d v a r i épületeket utóbb lebontották, de a házat száz évig katonai kórháznak hasz nálták. 1894-ben a katonai kincstár árverésen eladta. A ház talán N a g y k a n i z s á n a k legrégibb épülete, amely valószínűleg a török korszakot is átvészelte. A nagy ház arra mutat, hogy Babocsay már ekkor is vagyonos ember volt. A z viszont, hogy 1792 tavaszán ezer forint kölcsönt vett fel egy másik ingatlan v á s á r l á s á r a , 1794 őszén pedig a ,,Csemez úrtól" vásárolt házat adta el, világossá teszi, hogy házakkal és telkekkel spekulált, mégpedig k o m o l y spekuláns módjára a pénzt kétszer is megforgatta. A pénzt ügyesen forgatta, m i n t p o l gári üzletember vagyont szerzett. A b b ó l , hogy nem sokkal K a n i z s á r a költözése után ilyen d r á g a házat t u d o t t vásárolni, nem k e l l nemesi vagyonra következtet nünk. M e z ő v á r o s i - bár jobbágyrendű - polgárnak volt lehető sége ekkora vagyon szerzésére. Babocsay József szülei módos gaz d á k lehettek Szigetvárott, erre m u t a t taníttatása is. Szüleitől k a p o t t v a g y o n á t négyévi - úgy látszik sikeres - orvosi gyakorlatá nak jövedelmével és telekspekulációival gyarapíthatta. Nemcsak üzletelő polgár, harcos orvos is v o l t . 1795-ben K a n n gieffer kapitány feljelentette őt Z a l a vármegyénél azért, mert aka dályozta, hogy a katonai sebész polgári betegeket kezeljen. E l tépte a sebész (chirurgus) írta recepteket. A megye megelégedett azzal, hogy a főszolgabíró útján arra intette az orvost, i l y e n t ne tegyen többé. 1796-ban azonban ugyancsak a katonai sebész mű ködésének akadályozása m i a t t újabb feljelentés érkezik a m e g y é hez. A megye most is csak a n n y i t tesz, hogy i n t i az orvost, ne akadályozza a katonai sebészt polgári betegek kezelésében. E g y úttal azonban arra is felhívja, hogyha helytelen kezelésből szár mazó bajt észlel, ezt a közgyűlésnek jelentse. Ebben az időben a katonai sebészeket csak néhány hónapos tanfolyamon képez ték k i , tehát csupán a sebkezeléshez értettek, sőt az is előfordult, hogy a sebészetet chirurgus mellett inaskodva tanulták. E z t f i -
gyelembevéve Babocsaynak a katonai sebész elleni fellépését a közegészség érdekében tett intézkedésnek kell tekintenünk. M e g akarta akadályozni, hogy a belgyógyászathoz semmit sem értő ember belgyógyászati kezelést végezzen. E r r e utal a megyének az az óvatos rendelkezése is, hogy a helytelen kezelésből származó károkról tegyen jelentést. Lehet azonban az is, hogy Babocsayt v a l ó b a n inkább a kenyéririgység vezette, félt, hogy a katonai chi rurgus elhódítja pácienseit. H a l i s megható sorokat írt arról, hogy Babocsay ingyen gyógyí totta a v á r o s v é g i sáros utcákon l a k ó szegényeket, „ o r v o s i hivatá sát kötelesség g y a n á n t gyakorolta, és a szenvedő ember gyógyí tásában sohasem gondolt azzal, hogy tud-e f i z e t n i . " T é n y , hogy a szegény mesteremberek számára oly olcsó gyógyszereket ren delt, hogy a patikus kinevette emiatt. D e az is biztos, hogy ilyen elvek mellett meggazdagodni nem lehet, Babocsay pedig vagyont szerzett. 1800. december 30-án vették fel Babocsay J ó z s e f e t a kanizsai polgárok köözé. L e is fizette a 6 fr 24 k r „ p u r g e r t a x á t " . Halis ezt felhasználja az orvos demokratizmusának kiemelésére, hogy nemes létére polgári közösségbe lépett. Pedig ez elkerülhetetlen volt, ha lakóhelyének p o l i t i k a i , közigazgatási életében részt kívánt venni. M á s v á r o s b a n is gyakran előfordult ebben az időben, hogy nemesek városi kötelékbe vétették fel magukat. D e Babocsay nem is v o l t nemes, rendi állásán tehát nem változtatott, hogy egyik földesúri joghatóság alatt álló mezőváros kötelékéből egy másikba lépett át. Polgári esküjének letételérc nyilvánvalóan az vezette, hogy részt kívánt venni a város vezetésében. Ü g y lát szik, a város irányításában azonnal szerephez j u t h a t o t t , mert már 1801-ben a város követeként a császárnál járt a „ b e r e k " - n e k ne vezett kanizsai mocsár lecsapolása ügyében. 1802-ben pedig már városi közgyámként (tutor) működött. 1808-ban v á r o s b í r ó v á , a v á rosi önkormányzat fejévé választották, a m i nemcsak a közigaz gatás vezetését, de a város bíróságán v a l ó elnöklést is jelentette. Városbírói működésében az ellenpárt súlyos t á m a d á s a i t kellett elszenvednie. 1808-ban ugyanis h i v a t a l i elődje, Pichler Alajos f e l jelentette őt a vármegyénél, hogy ellene izgatja a v á r o s lakossá gát. A feljelentés mögött a Batthyány-uradalom nyomását kell
keresnünk, mert Babocsay m i n t városbíró súlyos ellentétbe került az uradalommal. A z évtizedek óta húzódó lecsapolási v i t á b a n és az urbáriumok kérdésében kelt legfelsőbb döntést ugyanis, amely az uradalom j a v á r a szólt, nem hajtotta végre, perújítást kért és k i v i t t e a meghozott döntés felfüggesztését, ami királyi biztos k i küldésére és végeredményben i 8 n - b e n új úrbéri megállapodás megkötésére vezetett. A vármegye, úgy látszik, érezte a Pichl er
Babocsay József
orvosdoktor, Nagykanizsa város első bírája
t á m a d á s a mögött meghúzódó erőket, mert a feljelentéssel nem sokat törődött, csak arra intette Babocsay József városbírót, hogy ne háborgassa tovább Pichlcrt. Piehlcr azonban most már a kancellárián jelentette fel Babocsayt. A kancellária elrendelte, hogy a megye vizsgálja k i az ügyet. A jelentés alapján a megye gyűlés felterjesztést intézett a helytartótanácshoz. E n n e k rendel kezését nem ismerjük, de első következménye Babocsaynak a v á rosbírói székből v a l ó eltávolítása v o l t . i8io-ben már nemcsak, hogy nem városbíró, de a városi tanácsnak, i8n-ben pedig a i o o
tagú nagytanácsnak, az ún. választott polgárságnak sem tagja. Meghurcolásában a v á r m e g y e jó későn, de fényes elégtételt szol gáltatott, mert i8i8-ban a megyei közgyűlésen bejelentik, hogy Babocsay József orvos, városbíró ellen a megye törvényszékén „mint lázító és csendességet f e l k a v a r ó " ellen a pert lefolytatták és az felmentésével végződött. A városbírói tevékenységével kapcsolatos másik támadást még 1820-ban is viselnie kellett. E k k o r ugyanis az 1809. évi önkéntes sereg részére a kincstártól felvett 300 000 f o r i n t elszámolása ü g y é ben a megyei közgyűlés többek között Babocsay József a k k o r i (1809. évi) kanizsai v á r o s b í r ó t is felhívja, hogy számoljon el 1074 rőf vászonnal. Halis is megemlékszik arról, hogy a háború foly tán sok gond nyomta Babocsaynak m i n t városbírónak v á l l á t . D e azt is megemlíti, hogy polgártársai szerették, csupán a B a t t h y á n y uradalom emberei néztek r á görbe szemmel és azt suttogták róla, nem igazi hazafi, mert „ n e m barátja a császárnak". Polgártársai azonban annál jobban megbecsülték (19-21 p.). E z utóbbi meg jegyzés igazságát bizonyítja, hogy 1820-ban Babocsay ismét közgyámi funkciót viselt, m i n t azt a már fentebb említett „ r c v e r z á l i s is bizonyítja. K ö z é l e t i tevékenysége során többször vezetett kanizsai kül döttséget Bécsbe és B u d á r a . Halis azt állítja, hogy ez a l k a l o m m a l le kellett vágatnia bajuszát, mert csak így engedték a császár elé. ígéreteket kapott is, de végeredményben a császár a kérelmet nem teljesítette (24-25 p . ) . Ugyanezen történet másik változatát jegyezte fel Medvey A r t ú r gyűjteményében, Eszerint N a g y kanizsának nagy pere v o l t földesurával, herceg Batthyány-Strattmannal v a l a m i legelő ügyében. Ezért ment Babocsay a császár hoz, de dolgavégezctlenül jött haza, mert copfját nem v o l t haj landó levágatni, copfosan pedig nem engedte az udvari e t i k e t t a császár clé. A per folyt t o v á b b , most már kénytelen v o l t levágatni copfját, így be is jutott Ferenc császárhoz. A császár meghallgatta kérelmüket és azzal bocsátotta el a küldöttséget: „jobban lesztek szegények". A követek csak tanakodtak azon, m i t akart ezzel a magyarul rosszul beszélő császár kifejezni, de az eredmény az lett, hogy a vitás legelők és földek m i n d a földesúré lettek. A történet utóbbi változata látszik valószínűbbnek, mert v a l ó b a n n
3 Orvostörténeti közi.
f o l y t per a földesúr es a város között, ebben el is járt Babocsay és ez mint úrbéri per a helytartótanács és kancellária, végső fokon tehát a császár-király döntése alá tartozott. E z t a változatot tá mogatja az is, hogy az i f j . Dorfmeister I s t v á n Babocsay d o k torról 1806-ban, tehát még b í r ó v á választása előtt, arcképet fes tett, amely 1945-ben M e d v e y é k budai lakásán megsemmisült, d e amelyről már régebben fénykép készült és hasonmását közöljük. E z a kép bajusz nélkül, német öltözetben és hajviselettel á b r á zolja, ennek alapján feltehető, hogy a kép festése idején copfot viselt, nem pedig bajuszt. A történet copfos változata is részben anekdota eredetű azonban, mert a Ferenc császárnak tulajdonított mondást Vas Gereben egyik regényében is megtaláljuk. Babocsay József nagy műveltségű, idegen nyelveket értő, köny veket gyűjtő, sőt író ember v o l t , a k i „messze fölötte állt k o r t á r sai felett". ( H a l i s 10. p.) K ö n y v t á r a sajnos halála után szétszóródott. T ö r e d é k része m é g N a g y k a n i z s á n v a n dédunokája özvegyénél, az o r v o s i könyvek egy része pedig Egerben, dr. L u d á n y i Béla, Heves megye onkológus, főorvosának gyűjteményébe került. Nyomtatásban eddigi tudomásunk szerint csak a „ B o l d o g Z a l a v á r m e g y e " című Hévíz-ismertetése jelent meg 1795-ben. Ez a m ű kétségtelenül a fürdőtulajdonos Festetics G y ö r g y gróf é r d e k é t szolgálta, valószínű tehát, hogy az ő felkérésére írta és az ő költ ségén adta k i . A munka megírásának közelebbi körülményeit nem sikerült felderítenünk, azt azonban magából a műből is v i l á g o s a n láthatjuk, hogy lelkesedése őszinte, nem egyszerű hírverést v é gez, meg v a n g y ő z ő d v e a természetes gyógyfürdő használatának eredményességéről. A korához viszonyítva kitűnő stílusú, tiszta magyarságú füzeten kívül írásban nem foglalkozott többet H é v í z zel, de problémáival szoros kapcsolatot tartott. Sok egyéb munkája kéziratban maradt. H a l i s 1923-ban m é g látta „ K a n i z s a privilégiait története" című több ívnyi kéziratát, amely szerinte annyira igazságosan foglalta össze a város törté netét, hogy talán éppen azért nem. engedélyezték a kinyomatását. Halis is (10-13 P-X a Medvey-gyííjtemény is, több más k é z i r a tos munkáját említi, de kéziratai m i n d elpusztultak.
Csendesen hunyt el 79 éves korában, 183& június 18-án. Sír kövét nemrégiben bontották le és Nagykanizsa város temetőmúzeumában helyezték cl.
* Babocsay József 1837-ig, tehát 77 éves koráig nem tekintette magát nemesnek, de nem tekintették annak polgártársai, v a l a m i n t Somogy és Z a l a megye hatóságai sem. Sem kcresztelési, sem házassági anyakönyvi bejegyzésében, sem a pesti egyetemi anyakönyvben, sem orvosi diplomájában, sem nagykanizsai polgárrá felvétele alkalmával a v á r o s jegyzőköny vében nincs nemesnek feltüntetve, pedig ekkor még a nemesség hez fontos kiváltságok fűződtek, adómentesség stb. Z a l a megye 1837. május 29-i közgyűlése elé azonban Babocsay József - nyilvánvalóan nem a 77 éves öregember, hanem J á n o s fia, az ügyvéd - egy Z á g r á b megye által 1837. április 30-án kiállí t o t t nemességigazoló bizonyságlevclet terjesztett. Eszerint Babo csay József és fia egyenesági leszármazói Babochay G y ö r g y n e k , a k i I I . Ferdinánd királytól 1635. január 31-én címereslevelet (armalis) kapott, amelyet D a l m á t - , H o r v á t - és Szlavónországok t a r t o mánygyűlésén 1643. június 3-án kihirdettek. Ezen az alapon Z á g ráb megye Babocsay József és f i a nemességét igazolta, ezt Z a l a megye is kihirdette. Babocsay J á n o s még abban az évben beke rült a Nagykanizsán lakó nemesek megyei összeírásába, és a k ö vetkezőkben már az a n y a k ö n y v b e n is mindketten nemcsekként szerepelnek. Legújabban, főleg Degré Alajos, a zalaegerszegi állami l e v é l tár vezetőjének kutatásai megállapították, hogy a szigetvári anya könyvek bejegyzései alapján nem lehetett volna Babocsay József nek és János fiának a zágrábi Babochay G y ö r g y nernességszerzőtől v a l ó egyenesági leszármazását bizonyítani, úgyhogy felmenőik minden valószínűség szerint Horvátországból esetleg Babócsán á t Szigetvárra vándorolt katonáskodó horvát paraszt-hajdúk v o l t a k .
*
A családi hagyomány és az azon alapuló késői elbeszélések szerint Babocsay József orvos szabadgondolkozó, szabadkőmű ves és republikánus v o l t . E g y i k feljegyzése állítólag azt t a r t a l mazta: „ M i n d e n ember szabadnak születik. M i é r t nem szabadok j o b b á g y a i n k ? " (Halis 13. p.). E nyilatkozaton nem nehéz felis merni a francia f o r r a d a l o m „emberi jogok deklaráció"-jának ha tását. A családi hagyomány szerint azt v a l l o t t a , a szertartás nem tartozik az istentisztelet lényegéhez, bár a ferences gvardián v o l t a legjobb barátja (Halis uo.). A z i r o d a l o m n a k ez a megjegyzése figyelemre méltó, mert az ellenforradalom virágkorában (1923) kelt, a m i k o r az uralkodó eszmeáramlat szerint ez a gondolkozás mód nem v o l t hízelgő Babocsay Józsefre. Halisnak az a - családi tradíción alapuló - állítása, hogy B a bocsay József a jakobinusok üldöztetése m i a t t menekült Somogy megyéből N a g y k a n i z s á r a , nem helytálló (4. és 13. p.). Babocsay ugyanis - m i n t fentebb k i m u t a t t u k - 1791 végén, vagy 1792 ele jén költözött N a g y k a n i z s á r a , M a r t i n o v i c s pedig csak 1794 máju sában kezdte a titkos társaságok szervezését, s a kátékat is a k k o r írta. Szólnak azonban körülmények amellett, hogy Babocsay részt vett a mozgalomban, vagy legalábbis rokonszenvezett vele. Iga zolja ezt az, hogy Babocsay József az i r a t a i között őrizte és leszármazóira is ráhagyta azt a vízfestésű képet, amely a magyar jakobinus-mozgalmat ábrázolta. Joggal feltehetjük, hogy a sza b a d k ő m ű v e s és republikánus orvos a képet azért szerezte meg és őrizte, m e r t elvbarátaira és szomorú sorsukra emlékeztette. A másik, Babocsay jakobinussága m e l l e t t szóló körülmény, hogy a magyar jakobinus mozgalom kétségtelenül értelmiségi szervezkedés v o l t , amelynek főfészke a pesti egyetem és a budai olvasókör v o l t . M a g á b a n a nagy perben 13 egyetemi hallgató és jurátus állott a bíróság előtt. Babocsay József pedig ezzel az egyetemi ifjúsággal kapcsolatot tartott, hiszen diplomáját ugyan már 1789 októberében megkapta, de csak 1790 karácsonyáról, vagy éppen 1791 elejéről v a n adatunk arról, hogy ekkor már Somogy megyében tartózkodott. N e m szabad elfelejteni azt sem, hogy Babocsay József magát nem nemes értelmiséginek tartotta. E n n e k a rétegnek pedig a
legszemélyesebb érdeke volt a mozgalom eszméinek diadalra jut tatása. N e m véletlen, hogy a hét kivégzett jakobinus közül kettő is (Hajnóczy és Ö z ) ehhez a réteghez tartozott, bár száma egész ben is csekély v o l t . Lehet jelentősége annak is, hogy Festetics G y ö r g y éppen a fia tal és akkor még ismeretlen Babocsayval íratta meg a Hévízről szóló füzetet, h o l o t t az akkor már nagytekintélyű Szláby Ferenc, Zala megye tiszti orvosa is foglalkozott a hévízi gyógyfürdővel. Joggal feltehető, hogy közös, forradalmár ismerőseik ajánlhatták Festeticsnek Babocsay Józsefet, hiszen Festetics több perbefogott személlyel is kapcsolatot tartott. T a l á n Babocsay működésével v o l t kapcsolatban az is, hogy 1798-ban a nagykanizsai „német purgerek" egyenruhás, fegyve res lövészegyesületet szerveztek, amelyet azonban a szabadkőmű ves elemektől „megtisztított" megyei hatóság tüstént feloszlatott és fegyvereit elkobozta. Ebben a „társulatban" nem kereshetünk fegyveres f o r r a d a l m i szervezetet, de kétségtelen, hogy a polgárság liberális politikai fejlődésének jele, és nem véletlen, hogy meg szervezésével épp a k k o r kísérleteztek, amikor Babocsay még köz vetlenül a f o r r a d a l m i eszmék hatása alatt állott, a megye éléről pedig a haladó elemeket m i n d eltávolították és Z a l a megyében a haladás eszméit három évtizedre hallgatásra kényszerítették.
J E G Y Z E T
A többször idézett Halis István műve: Krónika a Babocsay családról. Nagy kanizsa város X I X . századbeli története. Nagykanizsa, Nyomda és Lapkiadó Vállalat, 1923. Dr. Babocsay József részletes életrajzát a megfelelő dokumentációs anyag gal, valamint korának társadalom- és gazdaságtörténeti hátterével lásd Cse-
key István és Degré
Alajos:
Dr. Babocsay József
(1760-1838). Hévíz első
ismertetője. Balatonfüred - Hévíz, Veszprém megye Tanácsa Idegenforgalmi Hivatalának és Hévíz község tanácsának kiadása, i960. 24 p. 5 t.
P E 3 fO M E
BocrioMHHaHHfl
o
fto)Ke(pe
Baoonan no c j i y n a i o 200-^eTHH e r o p o > K / i e H H H
HeKeu Miumeaa JX-p.
ííoaxerb Ba6o4an 6bui B p a n e i v i ropo,na H a ß b K a H M x x a , OH B n e p B b i e
nMUJCT o TepjviajibHOH B O f l O J i e i e Ô H H u e 5KHT y > K e H e K O T o p b i e HblHe
XeBM3. Heöonbuioií e r o T p y a
6anHeojiorH4ecKne
HBJIHeTCH TOJIbKO JlHUIb
peaKOCTbK)
B ÔMÔJIHOTeKaX.
coaep-
mswjihi a
H rHApoTepanecbTHHecKne
KHHra
M3a.aHa
B 1795 roay. B
Hauieii C T a T b e
onwcanw K o p o T K y j o ö w o r p a r b H i o
MajiHCb e r o nponcxoacfleHneM
H a u j c o T p y ^ H H K ji-p. A e r p n B 3ajia3repcere nan oieHb EaöoMan,
rjiaBHbiM
EaôonaH
H ceMbeft,
3aHH-
Anaftom K a H ^ H f l a T 3 a B . nHCbMeHHOîf r a n e p e w M H o r o 3HaHHTejibHbix ztaHHbix B OTHOUJCHHH
o6pa30M c o ö p a H H e M
poaHJicH
BaöoMan, 3aTeM
a B K O H u e H 3 y w a i T H e r o HKO6HHM3M.
B CwreTBapHe
nHCbivieHHbix aaHHbix.
19 M a p T a
1760 r . rue e r o n p e A K H noce-
jiMJiHCb KÜK xopBaTCKMe «xaitayKM». rHMHa3HK) 3aKOHHHJi B LLIonpoHe. JXo HonöpH Ton
1785
roaa
noKHHyji
rfeujTCKoro
yinncn
ayxoBHoe
B ÍIVXOBHOH npH3BaHHe
iiiKone B ropone
H BCTyriHJi
r^e B 1789
yHMBepcHTeTa,
BeTHpHHapa
B nemre Ha öo/ibHHHHofí
npaKTHice.
Bpeivm ocTajicn
3aTeivt n o e x a n
H Eep3eHue oônacTM
M H K ) T M ( b a . riocjie 3 T o r o n o e x a n B K a H H î K y me
6oJibHbix ^eHHn öecnjiaTHo. ôoponcH
npoTHB
CTapaHHH
M rpa^KjraHCKMx ö o n b H b i x . «tutor»-a.
arinne-
Kyrwji ce6e « O M , XOTA
öeuHbix
3HTy3HacroM
BpaneH,
KOTopbie
ôecnpepbiBHO
XOTCJIM
neiHTb
B KaHH5Ke OH HOCMJI 3 B a H H e « r o p o f l C K o r o c y a b H » H
B C B o e ß o ö m e c T B e H H o í í /ieHTeJibHOCTM C T O J i K H y n c « c 3eMneBJiaAe/ib-
ïïtmecb
BaöonaH
Hbie
H3biKH, c o Ö H p a n
Ha,ii
CBOHMH
BepoHTHOCTH öepere
LUoMonb, r,ae n o / i a B H n
O H 6biJi Bpaneivi
T e x BoeHHbix
i i e M E a T T H H H , HO r p a a x j i a H e
CTpoHJi
Mepe3
(hajcyjibTeT
rony n o n y n H / i nvmnoM
H B p a n a . Ha H e K o r o p o e B Ea6o4y
EpaTHOnaBe.
Ha B p a n e Ö H b i ö
K a H n > K H JIIOÖHJTH H UCHMJIH
CTOHJI Ha BMCOKOM KHHTH
ypOBHe
ero.
KyjibTypw,
3Haji M H O C T p a H -
H aa^ce «BJIHJTCH n H c a T e j i e i v i . O H CTOJUI o
no npocböe
3a ero cneT. O e u i T e T H H
Hapoayio
cPeiiiTeTHia
BOAOJieneOHHuy
MCTOHHHica X e B W 3 .
H H3aan
B KOHue
EaôoHaw yiviep
XeBH3e
X V 111 B e K a 18
HK>HH
HanHcan
BWCOKO
c o B p e M e H H H K a M H . CBOFO p a ö o T y
n o Bcefi no-
Ha i o r o - B o c T 0 4 H O M
1858
roaa,
Kor,oa
ewiy
öbiJio 79 JieT. E r o Tpyn noxopoHHJTH psnoB c TpynoM BTOpoií aceHbi E k a TepuHbi
CjiOBaK
H
HaaxpoÖHbiií
KaMeHb
noMecxnjin
B
My3eït
KJiaAÖHiua
ropoAa HaAbKaHMÄa B 1959 roay. BaöonaH AO 77 JieT >KM3HK He ciHTaJi ceöa noMeuiHKOM TaioKe H ero corpa>KAaHe H OQbHUHajibHbie Kpyrn oÖJiacTefi IlloMOAb H 3ajia. E r o cbw ÜHOUJ, KOTOpblíí 6bIJI XHTpbIM HOpHCTOM HC COBCeM IipHMbIM nyTCM AOKa3aJI, 4TO ero OTeu 6bin noMeiHMKOM. ,HoKa3aji 3T0 C noMouibio oÖJiacTH 3arpe6. n o c e M e í í H O M y HacJieACTBy H Ha 3TOM ocHOBaHHbiM noroBopicaM Baöonaw HBJifincH CBOöoAOMbicjiHTeJie.M «CBo6oAHbiM KäMeHbiuHKOM», penyöJiHKaHueM H ynacTBOBaji B ABHJKCHMM HKOÖHHOB H CHMnaTH3npoBaA 3 T H M A B H >KeHMJIM.
Z U S A M M E N F A S S U N G
Erinnerungen an D r . M e d . József 200-sten J a h r e s t a g e
Babocsay seiner
(1760
1838),
zum
Geburt.
v o n Prof. István Csekey Dr. József Babocsay, Arzt in Nagykanizsa war der Erste, der in 1795 übet •das nunmehr in ganz Europa bekannte Heilbad Hévíz eine kleine Schrift publizierte. Das Werk beinhaltet einige balneologische und hydrotherapeutische Ansichten und ist heutzutage eine der Seltenheiten unserer öffentlichen Bibliotheken. Der Artikel gibt uns eine kurze Übersicht des Lebenslaufes von Babocsay und berichtet über seine Familie und sein Jakobinertum. Alajos Degré, Leiter des Staatsarchivs in Zalaegerszeg, war uns in der Sammlung von Angaben über Babocsay behilflich und leistete eine sehr wertvolle Arbeit. József Babocsay wurde in Marktflecken (oppidum) Szigetvár am 19. März 1760 geboren, wo sich seine Vorfahren, kroatische Heiducken, niedergelassen hatten. Seine Gymnasialstudien absolvierte er in Sopron. Bis zum November 1785 studierte er als Seminarist der Pécser Diözese in Pozsony. Im nächsten Jahre jedoch trat er in einen weltlichen Beruf über und immatrikulierte an •der medizinischen Fakultät der Pester Univresität, wo er dann in 1789 sein Acrzte- und Tierärzte-Diplom erhielt. Während einer kurzen Zeit war er als Praktikant in Pest tätig, weil er seine Diplome in der Generalversammlung der Komitate Somogy und Zala erst in 1791 verkündenmachen Hess. E r bekämpfte in Babócsa und Berzencze (Komitat Somogy) den Typhus und zog in 1792 nach Kanizsa, wo er sich ein grosses Haus erwarb, obwohl er die Armen unentgeltlich behandelte. Auch kämpfte er ständig gegen das Be-
streben der militärischen Chirurgen, Zivilpersonen zu behandeln. Babocsay hat des öfteren auch das Amt eines Waisenvaters (tutor) und Stadtrichters bekleidet. Im Laufe seines öffentlichen Lebens kam er in schwere Konflikte mit der Batthyány'schen Domäne. Die Bürger von Kanizsa aber liebten und verehrten ihn. József Babocsay stand weit über seinen Zeitgenossen. E r besass eine um fassende Bildung, verstand fremde Sprachen, sammelte Bücher und schriftstellerte auch selber. Sein Buch über Hévíz wurde mutmasslich auf Anregung von György Festetics geschrieben und auf dessen Kosten herausgegeben. Festetics liess am Ende des X V I I I . Jahrhunderts am südöstlichen Ende des Hévizer Sees ein Volksbad bauen. - Babocsay starb im Alter von 79 Jahren, am 18. Juni 1838. und wurde neben seiner zweiten Frau, Katalin Szlovák bestattet. Sein Grabstein wurde in 1959 im Museum des Friedhofes von K a nizsa aufgestellt. József Babocsay betrachtete sich bis zu seinem 77. Lebensjahre nicht als Adeligen, und dies taten auch seine Mitbürger, sowie die Behörden der K o mitate Somogy und Zala nicht. Sein Sohn János, ein spitzfindiger Advokat, liess auf nicht ganz einwandfreie Art seinen Adel durch das Komitat Zágráb in 1837 bestätigen. Laut der Familientradition und die auf dieselbe gegründeten Geschichten war József Babocsay ein freidenkender Republikaner und Freimaurer, welcher an der Jakobinerbewegung teilnahm oder doch mit ihr sympathisierte.
