50437
z e r K e s z x j
1,
XIV. évfolyam.
= BUDAPEST =
(LIGETI J U L I S K A
A Nemzeti Kaszinó mellett.
_ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1 VIII., R8kk Szilárd-utcza 18. iz.
j^iSS J O ^ s e j :
ANNUSKA
ÍV., Kossuth Lajos-utcza 7 *
í s X í a p j a
I
GÁRDONYI
DARABJÁBAN)
Pénzkölcsön
mindennemű
kisebb,
Vidéki megbízások
nagyobb sorsjegyekre mint bárhol.
olcsóbban
nagy pontossággal teljesíttetnek.
l e v ő s o r s j e g y e k e t s a j á t p é n z ü n k k e l v á l t j u k ki é s a z o k r a n a g y o b b és olcsóbb kölcsönt a d u n k , v a g y m e g v e s s z ü k
Zálogban
i ; x r a teljes napi áron I ^ T ugyanazokat csckely l u v i részletfizetésre, a különbözetet pedig kész pénzben kifizetjük. • Kérjük a zálogjegy beküldését.
FLEISSIC SÁNDOR BANKHÁZA Budapest,
VII., E r z s é b e t - k ö r u t
2.
sz.
f/f m 4) \D vl/ vl/ VI) VI/ ( vl/ «/ VI/ VI) VI) VI) VI) VI) VI) VI) VI) VI) VI) VI) VI) VI) VI) VI)
B
áli készletek, jelmezek
mindennemű farsangi virágdíszek (előírás és rajz szerint is) dus választékban és nagyon szép, divatos kivitelben kaphatók
A L A P Í T T A T O T T 1860.
S Z E K U L E S Z R . művirág- és dísitollgyárában B U D A P E S T E N , IV., K Á R O L Y - U T C Z A Mennyasszon} i koszorúk, diszek és f á t y o l o k ; nemű tollboák a legújabb divat szerint. preparált
és műnövények.
4-5.
minden-
Szobadíszek,
Szinházi, a l k a l m i és sir-
koszoruk, szalaggal és n y o m á s s a l bármely
kivitelben.
E szakmába vágó mindennemű áruk javitás végett elfogadtatnak. Sürgönyczim: SZEKULESZ, KÁROLY-UTCZA. — Eladás nagyban és kicsinyben.
"
Több
száz
#
kiváló
orvos
ajánlja
KRISTÁLY
^ásványvíz .
LEGYEN
MINDENNAPI
ITALODI
Vidékre pontosan szállít a Lukácsfürdő-kutvállalat igazgatósága.
•PÖRiSMÁiALürnsorOKiTü^TETerr •= i Ctí 03 JS. -o
S-.E
se
£
Csodás hatása azonnal nyilvánul szeplő, májfolt, börtisztátlanság nincs többé. Kisimítja a ránezokat s a bőrt a l e g k é s ő b b korig simán és üdén t a r t j a . 1 t é g e l y K . 1.40. — Királynö-hölgypor, e g é s z világon mint legjobb hölgypor használva, 3 s z í n b e n . 1 d o b o z K . 1 40. — Királynő-szappan, 1 d b 1 k o r . — F ő r a k t . : Temesváry J. g y ó g y s z . Zombor é s Török J. Budapest, Király-utcza 12.
ALMA a hires, v a l ó d i szlavóniai srcika alma a legn e m e s e b b f a j t a , finom kiváló izü, ára :
100 kg. 50 K. a leggondosabb csomagolásban. Kevesebb is szállítható. — 5 k g . - o s postacsomagot mintául 3 k o r . utánvétellel küld :
J. STIPANIC, Pozsega.
Miként lehet szép idomokhoz jutni? A szép mell egyike a nói szépség legelókelóbb kellékeinek s azzal a természet nem igen pazarkodik. — A hölgyek örömmel fognak tudomást venni arról, hogy létezik egy teljesen ártalmatlan szer, mely a termeszetet gyöngéd módon kényszeríti, hogy ebben á tekintetben ne ükarkodjék. Ezen, a párisi előkelő hölgyvilágban előfukarkot nyösen ismert szer a Ratie-féle PILULES ORIENTALES alkalmazása, mely a legelőkelőbb párisi orvosoktól ajánlva s tényleg birják azon tulajdonságot, hogy a mellei fejlesztik, ruganyosságát elősegitik, a szöveteket erősbitik, a valicsontok kiszögelését eltűntetik az által, hogy s mell idomainak általában teltséget kölcsönöznek. Hatáss abban áll, hogy az ételek hizó alkatrészeit elősegitik s azok s mell környékén ülepednek le. Az egyszer elért eredmény minden külön kexelés nélkül megmarad. A Batle-féla F I L U L B 8 OBrEKTALBS
kinézést kölcsönöznek és az egész testet fiata litják. - Minden természethez alkalmazkodnak, a fiatal, fejlődő leány épugy használhatja, mint a kifejlett asszony és semmi körülmény között nem ártalmas. T ö r v é n y i l e g védett v é d j e g y . A k ö r ü l b e l ü l 2 h ó n a p i g t a r t ó g y ó g y m ó d h o z k ö n n y e n lehet a l k a l m a z k o d n i a n é l k ü l , hogy a m e g s z o k o t t é l e t m ó d o t a legcsekélyebben m e g k e l l e n e v á l t o z t a t n i . Ára egy doboznak, használati utasítással, 6 kor. 4 6 fill. (Szétküldés bérmentve, titoktartás mellett.) Utánvétellel 6 kor. 76 fillér. Ne f o g a d j u n k el oly dobozt, a m e l y e n nincsen az UNIO-védjegy s a mely a czimkén k ő v e t k e z ő f e l i r a t o t r.em t a r t a l m a z : 3. P a r t i é Pharmacien, 6., F a u a a g e V e r d e a n , P a r i s . Főraktár Magyarország és Ausztria részére: T Ö K Ö K J . gyógysz., Budapest, Király-
S
I
él)
XIY. 'évfolyam.
AHET
HEGJELEN HlDDEH VASÁRNAP. Előfizetési
feltételek:
E g é s z évre _ ... kor. 2 0 . — Félévre
_
Negyedévre
»
10.—
»
5.—
Egyes szám á r a 40
. 3'681. szám.
1903.
POLITIKAI
ÉS
IRODALMI
SZERKESZTI K I S S
fillér.
SZEMLE.
JÓZSEF.
Szerkesztőség és kiadóMvatal: BUDAPEST, VIII., Röck Szilárd-utcza 18. sz. H i r d e t é s e k felvétele
ugyanott.
Kéziratok nem adatnak
vissza.
Budapest, január hő 18.
Króhika. A kiegyezés. i
1
— jan.
15. •
A kiegyezésről két dolog bizonyos. Az egyik: hogy, ha most a kormányok megegyezése elmaradt volna s ujesztendőre fölállítják vala a nemzeti szinü vámsorómpókat, az egész országban örömtüzek égnének, hozsánna zengene és egeket verné a lelkesedés. A másik, hogy most, minekutána a kormányok megegyeztek, ugyanaz a közvélemény meglynchelné a pártot vagy embert, aki ezt a kiegyezést meg merné obstruálni, s általában útjába állana, hogy abból lehető leghamarabb törvény váljék. Ez bizonyára ellentmondás, de a sokaságnak megvan a joga, hogy saját külön logikája legyen. Az ellentmondás abban a magasabb egységben egyenlítődik' ki, hogy Magyarországon komolyan igen kevesen óhajtják a külön vámterületet, s az Ausztriától való akár gazdasági, akár politikai elszakadást. S ' h a mégis örültünk volna a külön vámterületnek, ez mutatja a legjobban, mennyit szenvedhettünk s mily rettenetes káraink történtek, amiért a tárgyalás hét keserves esztendeje alatt Ausztriával való gazdásági és politikai összefüggésünk nem volt elég erős, nem volt elég biztos, építésre és véglegességekre nem volt elegendő szolid alap s nem egyszer a levegőben lógott. Hogy ez a tárgyalás ennyi ideig húzódhatott, annak bizonyára Ausztria volt az oka — nemcsak egyenesen, de közvetetten is, az ő rossz példaadásával. Alapjában nincs józan magyar ember, akit ha megkérdenek, érdemes-e nem hét évig, de hét óráig is veszekedni azon, az áruraktárak megadóztassanak-e, teljes meggyőződéssel azt ne felelné: a fenét érdemes. Igazában osztrák ember sincs -ilyen, s ha mégis ez a nyomorúságos betürágás éppen osztrák részen kezdődött, s az osztrákok akaszkodtak bele a gazdasági kiegyezés tizezer részletkérdése közül találomra egyikbe vagy másikba olyan módon, mintha ezen fordulna meg az egész, annak oka csakis az volt, hogy az osztrák nem ugyan á kiegyezéstől, de a két kormány közt való megegyezéstől húzódott, ezt akarta, bármilyen ürügyön kihúzni a végtelenségig, azaz hogy addig, amig van némi kilátása, hogy amiben a kormányok megegyeznek, azt az osztrák Reichsrath valóban kiegyezéssé is emeli — s ilyen ürügynek jó volt akár az áruraktárak megadóztatása, akár a járadék konvertálás, akár a tiroli gabonavám. Igen komoly kérdés az összes kiegyezésiek közt szinte
csak egy volt: a készfizetések megkezdésének időpontja, mert ettől függött, hogy, mire uj külföldi kereskedelmi szerződésekkel állunk a világpiaczon, lesz-e rendezett valutánk, vagy sem. A legtöbb egyéb eltörpül a főkérdés mellett: egyáltalában legyen-e gazdasági és vámszövetségünk Ausztriával, vagy sem — s ha erre igen-nel felelünk, mint ahogy a lelkünk mélyén kezdettől fogva igen-nel feleltünk, e közösség etablirozásához képest igen alacsonyrendü jelentőségű az a néhány millió plusz vagy minusz, amit egy-egy részletellentétnek javunkra vagy kárunkra való eldölése a mi milliárdos költségvetésünk számára jelent. Ha itthon jó és bölcs finánczpolitikát csinálunk, nagy károkat nem okoz nekünk a legrosszabb kiegyezés sem, s ha a finánczpolitikánk rossz, zsugori, rövidlátó s minden gyümölcsöző befektetéstől irtózó', nem használna nekünk, akár ha ugy be tudtuk volna csapni az osztrákot, mint ahogy BöhmBawerkék akartak becsapni bennünket. Ezt, mondom, az öntudat küszöbe alatt majd mindnyájan tudtuk és éreztük, tudta és érezte bizonyára Széli is — s ha mégis, a tárgyalások során néha az öszvér makacsságával kellett megvetnünk á lábunkat egy-egy lényegtelenségbe, csakis az volt az oka, hogy az osztrákoknak taktikai okokból támadt fontoskodása a mi közvéleményünkre is átcsapott, holott nekünk taktikai okok éppen nem parancsolták, legfeljebb magának Szélinek, kinek, mint a dualista többség vezérének, a negyvennyolczas ellenzék előtt egy perezre sem volt szabad olyan színben látszania, mintha ő a legkisebb magyar érdekből is bár egy hajszálnyit engedett volna. Arra felesleges sok szót vesztegetni, hogy az Ausztriával való gazdasági szövetség ma nagyobb szükség, mint valaha — nem csupán gazdasági okokból, mert ezek másodrendű jelentőségűek a politikaiakhoz, melyeknek küllőmben szintén gazdasági alapjuk van. Közjogilag szép, helyes és szükséges a megkülömböztetés, melyet Deák Ferencz dualizmusa politikai és gazdasági közösség közt tett, amazt örök időkre kontemplálva, emezt tiz évről tiz évre tetszésünk szerint megváltoztathatónak rendelve — de hogy valójában a kettő közt igen szoros az összefüggés, bizonyltja ugyancsak a dualizmus, melyben Deák a politikai szövetséget menten kielégítette a gazdaságival. A mai imperiális világban olyan szoros politikai összefüggés, mint Ausztriával- a mienk; gazdasági idegenséggel nem képzelhető. — s ha ezzel szemben SvédNorvégország példájára utalnak, ez az ' utalás igen szerencsétlen, mert a svéd-norvég gazdasági határsorompót éppen most kezdi kiegészíteni; még pedig logice, a vá-
1
34 rákból, erődökből s ágyutorkokból épülő stratégiai határsorompó. Amilyen igaz az, hogy a XIX. században a birodalmak vagy államszövetségek politikai összefogódzását bevezette a vámpolitikai s. a birodalmi parlamentet a vámparlament, olyan bizonyos, hogy most az osztrákmagyar monarkia gazdasági szétválása mögött az egész világ politikai szakítást sejtene, s ez annál biztosabban el is következnék, mert nekünk Ausztriával szemben gazdaságilag csak vagy szövetség, vagy vámháboru közt van választásunk. Mit jelentene ez most, mikor a Beaconsfield örököse, Chamberlain még a politikai commis voyageurséget is vállalja, csakhogy az öt világrészre terjedő, angol imperiumot szorosabbra fűzhesse; mikor minden perczben fölmerül hol a skandináv, hol a balkáni szövetség gondolata; mikor vám- és kereskedelmi szövetség nélkül is a franczia s' az orosz gazdasági politika az egész világon egybefogódzva dolgozik, s mikor Amerika versenyével és fenyegető hatalmával szemben álomképből mind kézzelfoghatóbb.kívánatossággá sűrűsödik az Egyesült Európai Államok gondolata: arról jobb magunknak nem beszélnünk, nehogy másoknak is eszébe találjuk juttatni. Hogy a mi hivatásunk, vagyis, mert nemzeteknek csak ez az egy hivatásuk van: megmaradásunk és kifejlődésünk a ma Ausztriának nevezett földekkel és népekkel való valami összefüggésben találtatik: ez az átlátás elsősorban nem német, nem osztrák származású, hanem magyar, ősi magyar, valójában még az Árpádok idejéből való, s legvilágosabban és kimondottan azokban az időkben domborodott ki, mikor a magyar .— nemcsak a magyar uralkodó, de a magyar nemzet és állam is — a leghatalmasabb volt: a két Hunyady uralkodása alatt. A Mátyásból kiáradó fényesség egy kicsit elvakítja az utókort apjának nemcsak lovagi és katonai, de politikai és diplomata nagysága iránt, holott János kormányzó, ez igazán nagyvonásu férfiú nélkül, Mátyásnak nemcsak élete és királysága, de politikája sem lett volna lehetséges; Hunyady János nemcsak családi politikájában tartotta a rokonságot az osztrák főkkel, de országos politikájában is ápolta az összeköttetést az osztrák rendekkel. Ha sem az osztrák rendek, sem az osztrák uralkodók mind a legújabb időkig nem tudták meglátni, mik az ő igazi kötelességeik és tennivalóik e nagy- gondolattal szemben, az nem e gondolat ellen bizonyit, csak az osztrák népek és uralkodók politikai tehetsége ellen. A mi dolgunk nem az, hogy ellökjük magunktól az erőt, melyet ők a mi számunkra képviselnek, hanem, hogy a magunk erejének okos, ügyes és kitartó felhasználásával rátanitsuk és rászorítsuk őket a velünk való közösség és összefüggés iránt való kötelességeikre. Censor.
annektáltuk s Kossuth Ferencz a Burgban a Mátyás király szobáiban fog lakni, amire ezek ugy rá ne hajítsák a közbeszólásaik bogáncsait, mint a sváb gyerekek szokták a nyaraló asszonyok battiszt-szoknyáira. Széli azonban elkövette azt a ravaszságot, hogy a lehető legszárazabb an s. a legszakszerűbb tárgyilagossággal sorolta föl a kiegyezési komplexum nagy vonásait és fontosabb részleteit, amivel elérte egyrészt azt, hogy mire a függetlenségi urak megértették, miről van szó, már másról volt szó, s azt is, hogy az általános kijelentések számára készült közbekiáltásokat és műviharokat sehol sem lehetett elhelyezni. Ez azonban még mind semmi. Mi sem lett volna könnyebb, mint még ennél a szakszerű részletezésnél is ugy gruppirozni ezeket az adatokat, ahogy például Böhm-Bawerk ur tétette két hét előtt a Neue Freie Presse-béri, hogy e mozaikokból olyan kép alakuljon, amelyből világosan lássék, mint csaptuk be az osztrákokat. Széli ezt nem tette; nem egy »jó«, hanem egy becsületes kiegyezés képét festette a képviselőház elé, s ezzel végképp megnyerte politikájának mindazokat, akik Ausztriával való összefüggésünket nem afféle futó viszonynak képzelik, melyben egyik fél kiéli a másikat, hanem komoly összefolyásnak, melynek az a devise-ze, amit Széli is emiitett: clara pacta, boni amici. Szélinek meg volt kötve a keze; neki nem volt szabad rosszabb kiegyezésben megegyeznie, mint a Bánffyé voil, s valóban el is érte, hogy érdekeink védettségének mérlegnyelve nem hajlott el az osztrákok felé. Pedig az ő számára és Magyarország számára az volt a fődolog, hogy olyan kiegyezést csináljon, mely valóban életbe is léphet, nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában is, mikor ott ennek feltételei megvannak, vagyis olyat, amely annyira világos, pontos és • statisztikus adatokkal támogatott, hogy egy perezre se találhasson hitelt senki, aki azt szeretné elhitetni, hogy ő ebben a kiegyezésben megcsalatott. Ilyen kiegyezést: becsületeset, világosat, kijátszhatatlant és egérutat nem hagyót az osztráktól megkapni: az nem csoda, ha eltartott két esztendőnél tovább. Ez nagy munka volt, nehéz munka és lehetetlenség lett volna elvégezni, ha a magyar ministerelnök véletlenül nem régi finánczember, aki az ország legapróbb financziális és gazdasági részletkérdéseiben is föltétlenül otthonos. Becsületes lévén, a kiegyezés a mi számunkra mindenképpen jó és a tarifa védvámosságával, melyért mi nem rajongunk, de amelyre igazán rákényszerít bennünket a külföld, megengesztel a rajta átvonuló egészen uj szocziális vonós, s az, hogy az osztrákkal is védeti a magyar mezőgazdaságot, nemcsak a magyarral az osztrák ipart. Legnagyobb értéke, mely egymagában különbbé teszi minden elődjénél, bizonyára a készfizetéseknek már ez' évben várható felvétele, ami a nagy valutarendezés gyakorlati befejezését jelenti. Ha Széli ugy mondja, hogy ezzel Magyarország azon európai államok sorába lép, melyeknek nincs papirvalutája, mi hozzátehetjük, hogy financzialiter Magyarország egyáltalában ezzel lép végképp az európai államok sorába. Ha a rendezett valutához még nagyobb stilü financzpolitika járul, minden szót és fáradtságot megérő nyereség lesz a Széli Kálmán kiegyezése.
A nő becsét a férj szerelme adja. *
A .70 érzése csak nemes szeszély.
Tegntr.
*
Széli a k i e g y e z é s r ő l . Kitűnő szónoki mesterfogás volt Szélitől, hogy, a kiegyezésben kormánymegegyezésről referálván, lemondott minden szónoki mesterfogásról. Aki látta, hogy tiz óra tájt a folyosón mint gyülekeztek a függetlenségiek, s mint osztották ki egymás közt előre a Sipulusz közbeszólásait: tisztában lehetett vele, hogy nincs az a Lord Chatami szónoki remek, s nincs az a kiegyezési referáda, referáljon bár arról, hogy Ausztriát
Aki az embereket valóban ismeri, az nem fog senkiben sem bizni feltétlenül, de nem is mond le feltétlenül senkiről sem. *
Ne a legszebb a világon tessék neked legjobban, hanem ami neked a legjobbnak tetszik, az legyen előtted a legszebb.
35
Várrom alján Várrom alján, holdas éjen Katonák vonulnak át. A trombitás néha-néha Megfújja, a trombitát. Sirban porló büszke várúr Álmodozik — gondolom — S örömtelve el-elméláz A trombita hangokon. És álmodja: „Hollós Mátyás Katonái mennek, itt, Bécs felett száll már a holló S elteríti szárnyait!" Sirban porló büszke várúr Fel ne ébredj jó uram! Megtudnád, hogy ama hősi Nagy időknek vége van. Hogy rég eltemették Mátyást, Oda a had, diadal; S Bécshez csak levett kalappal Közelit ma a magyar. Nógrádi
SOLUS
Pap
Gyula.
ERIS.
Regény. Irta:
AMBRUS
ZOLTÁN. (5)
A szőke ur nem mozdult, mintha őt nem illette volna a felszólítás. Csak akkor adott életjelt, mikor a kalauz visszaadta előbb az én jegyemet, aztán a szép asszonyét, s végül feléje fordult. — Nekem nincs jegyem — szólt. — Kérem, váltsa meg a. legközelebbi: állomáson. — Meddig tetszik utazni?. — kérdezte a kalauz. — Utolsó zóna — felelt a szőke, és pénzt vett ki tárczájából. — Orlóig ?. — tudakozódott egy kissé meglepetve a kalauz, akinek feltűnt, hogy emberünk jegy nélkül indul ilyen hosszú útra, s nem mondja meg, hol akar leszállni. De gyanúját,, mely az első pillanatban talán szökevényt és a büntető törvénykönyvvel való összeütközést szimatolt, nyomban eloszlatta a tökéletesen nyugodt arcz és az előkelő, megjelenés.. — Mondjuk Orlóig — hagyta rá a szőke, de egyszersmind befejezte a felvilágosítást, mert a. hangjában volt valami, ami eleve útját vágta minden további kérdezősködésnek. Ez a nehezen elemezhető »nem tudom mi« főképpen sok fenséget és legalább ötszáz éves eredetű, kemény ősöktől örökölt, vérbeli türelmetlenséget fejezett
ki. Talán megvolt benne a fenyegetésnek egy halovány árnyéka is. Mintha messziről, igen messziről, azt villogtatta volna, hogy:' jaj az alkalmatlankodónak, mert a levegő villamossággal terhes és a jövendő méhében pofonok is rejtőzhetnek. De meglehet, ezt már csak a képzelet magyarázta bele. Annyi bizonyos, hogy a szőke hangjának gyanús recsegésében parancsoló erő volt, mely megtehette hatását a fenyegetés legcsekélyebb árnyalata nélkül is. A biborban születettek utánozhatatlan hanghordozása nem szorul rá erre a nyomatékra. Gazdag skálájával, melyben mintha a koronázási harangszó íinnepiességétől a szemtelenség éles diszkántjáig a hangok egész világa benfoglaltatnék, mindig megigézi azokat, akik csak rózsabokorban jöttek a világra. A kalauz nem okvetetlenkedett tovább, s én nem tudtam meg, hogy a szőke meddig óhajt terhemre lenni. A készülődése mindenesetre rosszat jelentett. Ugy látszott, maga se tudja, hová megy, csak megy a szép asszony után, akár a lengyel határig. De honnan sejti, hogy a szép asszony nem Poprád, hanem Orló felé utazik ? Tisztában volna vele, hogy az üldözött hová készül? Vagy csak találomra vált jegyet egyenes irányban, s ha a szép asszony már Füzes-Abonyban kiszáll, hogy egy szárnyvonalon folytassa útját, kiszáll. ő is és nem törődik vele, hogy kidobta a pénzét? Abból, hogy a jegyét nem váltotta meg előre, ki lehetett találni, hogy csak az utolsó pillanatban határozta el magát erre a kirándulásra. Alighanem akkor történt ez, mikor mind a ketten azt hittük, hogy már megszabadultunk tőle; néhány másodperczczel az indulás előtt észrevehette az ismerős alakot, és habozás nélkül, ugy ahogy volt, felugrott a vonatra. Kétségtelennek tünt fel előttem, hogy, mint a görög bölcs, minden podgyászát magával hordja; ha a holmija, itt volna, valamelyik szomszéd fülkében: bizonyosan előre gondoskodik jegyről. De ez nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy ismeri a szép asszony utitervét. Talán csak azt nem tudta, egy félórával ezelőtt, hogy az üldözött ma indul-e, vagy holnap. A felől, se lehetett kétségem, hogy az üldöző és üldözött jól ismerik egymást. De ha igy van, mi az oka, hogy az üldöző, mikor utolérte a menekülőt, minden szó nélkül ült le vele szemben ? Mire vár ? Mit akar ? Hogy én legalább is annyira alkalmatlan lehetek neki, mint ő nekem, ez szintén a bizonyosságok közé tartozott. De mi a szándéka velem szemben ? • Ki akar böjtölni ? Vagy arra számit, hogy majd kiugrat ? Ezek a kérdések sokkal rövidebb ideig foglalkoztattak, •mint amennyi idő alatt elmondom, s mikorra a kalauz elszállásolta az átvett pénzt, már elhatároztam, hogy kiábrándítom a szőkét. Ne tápláljon hiábavaló reményeket, s tudja meg, hogy kitartó útitársra akadt. Azért föltettem magamban, hogy nyomban megkérdezem a kalauzt: — Mondja csak, mikor érünk Jablonkára? A feleletre ugyan nem voltam kiváncsi, de ebből a •kissé tüntető kérdésből megértheti a szőke — ha akarja — hogy én innen egyhamar nem tágitok. Hanam a szép asszony megelőzött. — Kérem — szólította meg kalauzt — én külön fülkét akarok bérelni. Nyisson ki egyet es szállitsa át a podgyászomat. A kalauz, akinek a szeme előtt hirtelen kövér borravalók kezdtek tánczolni, az őszinte kétségbeesés egy önkéntelen mozdulatával kapargatta a fejét. — Csakhogy, engedelmet kérek, rögtön nem szolgálhatok. Még a szolgálati szakasz se üres. Hatvanban már lesz hely elég, de addig . . . Ekkor egy mentő gondolata támadt. — Ha ugyan az Uraságok nem lesznek olyan kegyesek átülni más fülkébe . .
1*
36 Az ajánlatra felelni kellett. — Ó, kérem, igen szívesen'— hazudtam az udvariasság parancsához képest. De a készségemmel egyedül maradtam, mert a szőke konokul hallgatott. — Köszönöm — felelt a szép asszony, ridegen — de senkit se akarok háborgatni. A hangjából bajos volt kitalálni, hogy a jelenlevők közül kire haragszik a legjobban. • Lehet, hogy mindnyájan vétkesek voltunk, de bűnbánatot csak a kalauz mutatott. — Bocsánatot kérek — .mentegetőzött — de ezen a vonaton tavasztól őszig igen nagy a forgalom és a felügyelőség . . . de utána • fogok nézni . . . Az arczárói leolvasható volt az a remény, hogy majd csak talál valahol néhány, kevésbbé előkelő utast, akiket ki lehet tuszkolni a helyükből. A szép • asszony menten lekaszálta ezt a frissen sarjadzott, zsönge reménységet. — Mondom, hogy senkit se akarok háborgatni. Gondoskodjék róla, hogy Hatvanban megkapjam a külön szakaszt; addig várhatok. — Igenis. A kalauz kiment, és szép haragosunk ismét bele mélyedt a Dsungelbe. A szőkét hidegen hagyta ez a kis viszontagság. Talán valamelyes eredményt is várt a nekem oly kellemetlen fordulattól. Amint mosolygósan pödörgette gondosan ápolt bajuszát, s gúnyos tekintete czélba vette azt, akit előbb csak az én pillantásom ostromolt, felforrt bennem az indulat, s egyszerre ugy tetszett, hogy mindazt, ami előttem gyűlöletes, rendre feltalálom ebben a szőke ábrázatban. Dühömben egy perczig arra gondoltam, hogy bele fogok kötni. Talán illenék is megismételnem a • kalaüz ajánlatát, s ha tagadó feleletet ad, megmondhatom neki, hogy mit gondolok róla. De még jókor eszembe jutott, hogy abban a valószinü esetben, ha e két embert a mult szorosabban fűzte egymáshoz, mint szeretném: fogadatlan lovagiasságommal afféle Pry Pál-szerü alaknak tűnhetek fel a szép asszony előtt. Ez a meggondolás kijózanított és leszerelte harczi készségemet. De akármennyire lehűltem, odáig már nem terjedt a jóakaratom, hogy hiven ajánlkozásomhoz, amely nagy szolgálat-készséget színlelt, ott hagyjam őket, ahol vannak. A következetesség ezt hozta volna magával; mert ha czélom őszintén az, hogy ő nagysága vagy ő méltósága minél előbb hozzá jusson a kifejezetten óhajtott kényelemhez: valakinek csak meg kell kezdenie a visszavonulást. A természetes és szigorúan illedelmes viselet az lett volna: ha nem törődöm a következendőkkel, haneni elpárolgok, már csak azért is, hogy követendő példát adjak a másiknak. Ez azonban eszem ágában se volt. Ha a szőke nem, hát én se. Nem azért, mintha tovább is reménykedtem volna, hogy a . kecsegtető kezdetű kalandnak még folytatása lehet. Hogy a mulatság végképpen el van rontva, s hogy itt már nem lesz körben-tánczolás, e felől, sajnos, nem lehetett semmi kétségem. A minden udvariatlanságra kész szőke nem fogja egykönnyen elereszteni zsákmányát; a legjobb esetben, másfél, vagy két óra múlva, a szép asszony elzárkózik mind a kettőnk elől. A szőke, szivarjával és podgyásztalanságában, mehet utána Orlóig, Galicziába, vagy a világ végére; nyomón követheti heteken át és ostromolhatja tovább, egy szál tavaszi kabát nélkül Én ellenben Jablonkán leszállok, s nagyon valószinü, hogy a szép asszonyt soha se látom többé. De ha fel kellett hagynom minden reménynyel: e helyett nem csupán egy, hanem : három okom is volt rá, hogy — fogadkozásom ellenére — a helyemen maradjak.
A legjobb okom nem volt éppen nemes, de csak az vessen rám követ, aki hasonló körülmények között másképpen cselekednék. A bosszú dolgozott bennem, s a bosszú még a reménynél is édesebb. Ha a szőke tönkre tette a reményeimet, viszont örvendetesen bizonyos, hogy átkozottul terhére vagyok neki. Amig én itt vagyok, addig ő nem is mukkanhat. Nos hát én nem fogom megtenni neki azt a vastag szívességet, hogy szabadon hagyjam a teret, átlátszóan nem tisztes szándékai számára. Nem tenném ezt még akkor se, ha véletlenül áldozatomba kerülne a hosszas őrtállás. Tulajdonképpen kötelességem a helyemen maradni, mert férfi férfinak nem csinál alkalmat; még jóravaló restségből, hanyagságból, figyelmetlenségből se. A szőke ugyan csak arra gondol, hogy a férfinak a férfira való örök agyarkodása tart a helyemen; ám legyen igaza. Annál jobb, hadd egye a méreg. Nincs körbentánczolás, jól van; de ő is mondjon le arról, hogy majd csak szabad .lesz a vásár. Itt vagyok és itt maradok, s ha kitartásom nagyon nem tetszik neki, ez oly lelki békét szerez nekem, aminőt csak az igazságosok, a tiszták és a bölcsek ismernek. Mit gondolna rólam a szép asszony, ha itt hagynám az üldöző prédájául? Ugyancsak rossz szolgálatot tennék neki úgynevezett udvariasságommal; mert látnivaló, hogy nem a magányosságot keresi, csak ezt a másikat akarja lerázni a nyakáról. Én, aki tudom, hogy minő hatást tett rá a szőke megjelenése, tartozom neki azzal, hogy megvédelmezzem attól a kellemetlen jelenettől, mely eltűnésem után nyomban bekövetkeznék; mert a szőkét nyilván csak az tartja féken, hogy nincsenek egyedül, hogy egy harmadik, egy idegen szeme figyeli meg minden mozdulatukat. Ha a szép asszony nyíltan beszélhetne, bizonynyal felszólítana, hogy ne hagyjam magára. És végre még egyéb is volt, ami oda kötött a helyemhez. Ahogy letettem vérmes várakozásaimról, egy más fajta érdeklődés kerített a hatalmába: a titokzatossal szemben való gyerekes tudnivágyás. Mi lehet e két ember között ? És főképpen: mi lesz velők ? Az üldöző hatalmába ejtheti-e az üldözöttet, vagy eredménytelenül fog leszállni a vonatról? Rábirja-e szépünket a megszólalásra? Elárulják-e előttem titkaikat ? Drámai jelenet lesz-e a némajáték folytatása, vagy bohózatos felsülés ? Ezek a kérdések egyre élénkebben foglalkoztatták tétlenséghez szokott képzeletemet. Szóval, ha nem lettek volna olyan kitűnő okaim, ott maradtam volna kíváncsiságból is. Arczom nem nagyon leplezhette el gondolataimat, mert a szőkén észrevettem, hogy figyelmességem kezdi bosszantani. Szemügyre vett, azzal a tekintettel, mely azt akarja mondani: »Hadd lássam, érdemes vagy-e rá, hogy esetleg megkardlapoljalak?« Én persze visszaadtam a kölcsönt, annak rendje és módja szerint; s nyugodt, hosszas pillantásomban benne volt.a köteles, és könnyen olvasható válasz: » Tetszik valami? Ha igen, rendelkezésére állok.« De a szőke is ugy okoskodhatott, mint én az imént; mást gondolt, és aztán békén hagytuk egymást. Hármunk közül a szép asszony uralkodott magán a legkevésbbé. Látnivaló volt, hogy izgatottsága nem szűnik; néha, mikor asszonyi, finom idegei megérezték, hogy a szőke ember szeme rá nehezedett, szinte összeborzongott. Akárhogyan erőlködött, nem tudta átadni magát olvasmányának. Végre is letette a könyvet, kiment a folyosóra, s megállott a szomszéd, népes fülke előtt. A szőke a forrná kedvéért egy kicsit várt, aztán utána ment, s elhelyezkedett a mi ajtónk mellett. (Folytatjuk.)
37
Adio, mare! Hát vége már a nagy szerelmi láznak, Adio mare! Én is elmegyek. Más nézi ezután, hogyan csatáznak Egymásra rontó órjás vizhegyek. Más áll majd itt, ahol én mostan állok, Az egyre megy, hogy szolga vagy szabad. • S mig jönnek uj lelkek s uj ideálok Vized legföljebb gyűszünyit apad S hüvelyknyit megkopik e sziklapad. Tudod . . . mikor először hozzád jöttem Oly elfogódtan reszketett szavam, A kékes ködben úgy rémlett előttem: Habos testednek asszony arcza van. Azóta nótám csak tehozzád zengem S lantos diákként csak egy húrt verek. A fény, az árnyék mindig itt lelt engem, Itt leltek a habok, ködök, szelek: — Ó mert te tűrted, hogy szeresselek! E mély álomból hivnak most munkába, Adio mare! fogadd jobbomat! S forró karját lám ölelésre tárja A tengerből felkúszó alkonyat. S mig a naprózsa búsan árba dob Egy szirmot, mely habok közé szorul, Árnyékom egyre nő, nyúlik, nagyobb, Amíg hosszan, reszketve, komorul A tengerre utolszór ráborul . Balla
Ignácz.
Mikor hagyhatja el urát az asszony? — Kérdés olvasónömJthez. — Azt kérdezzük' önöktől, tisztelt hölgyek, amire társaságban, vitatkozva, bizonyára már megfeleltek. A szász trónörökösné regénye tette aktuálissá ezt a problémát, melyre ezer feleletet adhatunk, mivel egy felelet nincsen. Az a vágyunk, — talán beteljesedik — hogy ez ezer feleletből netán összeállíthatnék azt az egyet. A kérdés nem léha. Komoly és életbevágó. A mai társadálom elvésztette evangéliomát. Vannak morális dogmák, amik béklyókba verik a szivet, vannak a szívnek jogai, mik kérlelhetetlenül keresztül gázolnak érdekeken és érzelmeken. .Morál ? Minden embernek van morálja,- de más, mint amelyet a többi rádiktál. Szerelem ? Minden embernek van szerelme, melyet. vagy árulás ront meg, vagy amely- árulással ront meg, másikat. De főképen ott van az asszonykérdés. Az asszonyt a férfiak ma is szentnek mondják, de az asszony nem akar
szent lenni. Érzi, hogy ez a hódolat a férfiak részéről voltaképen maszlag. Ebbe a szentségbe belemagyarázzák, hogy az asszony nem a maga • ura, mert. szent; hogy neki csak parancsszóra doboghat a szive, mert szent; hogy köteles mindent eltűrni, mert szent és nem szabad semmit se elkövetnie, mert szent. Az asszony húsból, vérből és- agyvelőből van, ezt érzi és a férfi is tudja ezt, mégis az asszonyi méltóság fogalmával letagadja róla a hust és kimoralizálja'belőle a vért és-a gondolkodó, meg akaró képességet. Hát van-e eset, mikor az asszonynak szabad lerázni magáról a rosszhiszemüleg ráaggatott gloriolát és mondani:. hagyjuk a frázist, én ember vagyok és élni akarok emberi indulataim szerint. A szerelemben nemcsak objektum akarok lenni, hanem szubjektum is. Nem médium, mely nélkül a férfi életé nem-teljes, hanem a magam életének az ura, amely nem teljes ama férfi nélkül, akit' kiválasztottam magamnak. Van-e ilyen eset? Ezt nem a férfiaktól kérdezzük, hanem az asszonyoktól. Ők az érdekelt fél ebben a kérdésben, de éppen azért ők illetékesek az eldöntésében. Vannak közöttük, akik a maguk ügy.ét védik benne, vannak, akik elitélik a maguk ügyét: Vannak, akik sohasem kerültek szembe e kérdéssel, vannak, akik megoldották a maguk számára, igy, vagy amúgy, lemondással, szenvedéssel, vagy a viszonyok szerint való alkalmazkodással. Valamennyinek lelki .szüksége, megtudni, hogy helyesen cselekedtek-e, vagy legalább vannak-e mások, akik helyeslik cselekedetüket. • - Az asszonyról — ugy szól az általános vélemény — nagyon keveset tud a férfi, lelke örök. rejtély. Ami rejtély az. asszonyban, éppen az a kérdés: bele tud-e illeszkedni abba az erkölcsi • felfogásba és abba1 az életbeli külső keretbe, melyet a férfi érdeke és gondolkodása számára megszabott ? Illik-e mivoltához, könnyü-e lelkének' ez az erkölcs, megtartaná-e, ha nem volna kénytelen, lerázná-e, ha volna hozzá hatalma? ? Az anyai mivoltának is szivbeli dolgainál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. Az asszony mindenekelőtt anya — igy szól a tézis. Igaz ez ? Hát miért a férfi nem mindenekelőtt apa? Az ő hivatása gyermekei körül sem mérüf ki abban, hogy pénzt keres és ád; a gyermeknek az apai szeretetre és gondozásra ugyancsak szüksége van és ennek hiján csonka a nevelése és törpe a ' fejlődése. Hát miért nagyobb gátja a szívnek az anyaság, mint az apaság, még az olyan anyáknál is, akik éppenséggel nem mindig foglalkoznak gyermekükkel ? Á sziv joga a nőnél összeütközik az élet érdekével. A nő különösen akkor, amikor- szive még várja az eljövendő szerelmet, érdekből nyújtja kezét a férfinak, akivel szemben később reklamálja a szive jogait. Van-e joga a szivének, mikor személyiségét lekötötte érdekből ? A nő nem választja élete párját, • mégis az ő vágya teljesedik be, mikor férjhez megy. Többnyire nem mehetnek ahhoz, akihez akarnak, csak ahhoz, aki őket akarja. Mégis ugyanilyen általánossággal él a szólam; sikerült megfognia ezt; vagy amazt. •' .
38 Ki az, akit megfogott magának ? Valaki, akinek ezért nem tartozik semmivel, vagy éppen ezért mindennel tartozik, a szive jogaival is ? De nem akarunk még mélyebben világítani a bonyolult probléma mélységeibe. Ha megtudhatnék az asszonyi felfogást arról, hogy van-e eset, amikor asszony elhagyhatja urát, anélkül, hogy becsületében csorbultnak érezné magát, talán megoldható volna az egész kérdés. Ezért fordulunk szives és tanulságos felvilágosításért A Hét olvasónőihez. Feleljenek nem a tudásuk, hanem az érzésük szerint. Nem arról van szó, hogy ki találja el az igazságot, mert az igazságot összességükben mondják' ki. Minden véleményt köszönettel fogadunk, korlátot sem formában, sem terjedelemben nem szabunk. Ezúttal munkatársunkul kérjük föl hölgyközönségünket — segítsenek nekünk a gondolkodásban és a kutatásban. Úttörő munka lesz, amit végzünk. *
Mely esetben hagyhatja el urát az asszony? A beérkező feleleteket lehetőleg közölni fogjuk A Hétben, a végeredményről pedig a magunk hozzászólásával fogunk beszámolni. Kérjük olvasónőinket, adjanak feleletet e kérdésre, őszintét, teljeset, mintha önmaguknak felelnének: van-e eset arra, hogy én magam elhagynám uramat, gyermekeimet V
A cseresityés szüz. Irta : MARCEL PRÉVOST.
A XIV. század végén élt Sienában, Toscanában, egy festő, nevezet szerint Baldassare Leanti. Alacsony termetű, zömök ember volt s becsületes arczát szép fekete tömött szakáll köritette. Dióbarna szemei rendkivül élesen láttak közelről, de ha valamit messziről nézett, össze kellett húznia a szemeit, ugy hogy ennek folytán nagyon félénk kifejezése lett az arczának. Baldassarenak a hires Matteo di Giovanni volt a mestere, ismeretesebb nevén Matteo da Siena, aki a legkiválóbb képviselője volt a sienai iskolának akkoriban, mikor ez az iskola hanyatlani kezdett. A tanítvány mindenben követte a mester utasításait és modorát, mert nagyon szerette és végtelen bámulattal volt iránta eltelve. Mikor Matteo Perugiában meghalt, Baldassare a kápolnák és kegyes emberek számára ugyanazt a szüzet festette tovább az isteni gyermekkel s két angyallal, akik kétfelől imádták. Ábrázolta pedig őket a következőképpen: Az Istenanya kissé hegyesre nyúlt arczát apáczafátyol födte, melyet a nyakán csat tűzött össze; rendkivül sovány és halvány kezeivel a gyermeket tartotta, akinek kopasz fejét glória övezte. Jobbról és balról az isteni hírnökök bánatosan hajtották meg fejüket hajlékony hosszú nyakukon s ugy imádták a kisdedet. A jobb felől álló angyal összetette hosszú ujjait, a ba! felől álló pedig keresztbe rakta a karjait, mintha áldozásra várt volna. Néha azonban, változatosság okáért a bal felőli angyal tette össze az ujjait, s a jobb felőli fonta össze a karjait.. Ilyenkor Baldassare szentül meg volt arról győződve, hogy ujitást
csinált a festés művészetében s azon töprengett magában, vajon a mestere helybenhagyta volna-e. Mert a művészete is oly félénk volt, mint a tekintete. Ennek ellenére, ugy harminczhatodik éve felé mégis nevezetes vállalkozásra szánta el magát. Egész akkoráig az asszonyokról az volt a véleménye, hogy renyheségnek az okozói s csókjuk után mindig a bűnbánat hamuját érzi az ember a száján, Baldassare ugyanis jámbor férfiú vala s mindig válogatott, valahányszor folt akart esni az állapotának tisztaságán. Ez volt az oka, hogy házasságra szánta el magát s azt mondta Szent Pál apostollal, akinek leveleit szorgalmasan bújta, hogy »jobb megházasodni, mint égni«. A szerelem tüze azon a napon vetett lángot a szivében, mikor egyszer a szent hétre Rómába érkezvén, megpillantotta a fönséges Piát, az Albergo dell'Orso vendéglősnéjének a leányát, akit épp akkor hozott haza anyja a kolostorból, holott is mindenféle erényekben neveikedék. Baldassare kedves Sienájának vörös falait valamivel pünkösd előtt látta viszont, mirit már az Orsó Piájának a férje. Ritka eset egy nyugodalmas észjárású embernél, aki kissé későn és szerelemből házasodik meg, hogy lépését később meg ne bánja; de Baldassare nem sajnálta, amit tett. Pia épp oly okos asszony volt, mint amily szép. Komolyan, szorgalmasan végezte háziasszonyi tisztét s nem állt össze a szomszédokkal pletykázni, tekintetet pedig egy férfira sem vetett a férjén kivül. Szívesen fogadta á kedveskedéseit, mert szerette kissé vörös fénybe játszó szemeit s büszke volt szép szakállának fekete fürteire. A következő hónapokban az volt egyedüli hátránya ennek a házasságnak, hogy a. derék Baldassare nagyon keveset festett. Alig ült le a festő állványa elé, elfogta az ásitás s leküzdhetetlen álmosság vett rajta erőt. Ettől a restségtől maga is megrémült, mert a kis háztartás nagyon rá volt arra utalva, hogy a művész ecsetjei ne száradjanak össze. Szerencsére még a húsvét sem következett el, mikor Pia gyermeket szült. Az elhunyt mester dicsőséges emlékezetére Matteonak keresztelték. Mig az asszony gyermekágyban feküdt, Baldassare újra elővette az ecseteit, megjött a munkakedve is s oly szorgalommal dolgozott, mint annakelőtte. De azért a feleségét sem hanyagolta el, csakhogy kimértebb lett a dédelgetéseiben, mert igy illik egy családapához. Szent Pálnak igaza volt, most, hogy már nős emberré lett, nem égett többé. Azt vette észre, hogy a felesége is hasonlóképpen jár el, de különben ennek az oka fölött nem igen törte az eszét. Hónapok multak el. A forró nyár rekkenő meleget árasztott a kőpalotákra, a vörös bazilikákra, a széles utczákra; az ősz finom esővel verte le az utak fehér porát, az évnek vége volt, egy másik kezdődött s az enyhe toszkán tél hideg árnyékaival és ragyogó napsugarával előkerestette a vénasszonyokkal a szénserpenyőket, melyek mellett gémberedett ujjaikat melengették. Siena három napig fehér köntösben pompázott, azután egyszerre annyira megenyhült a lég, hogy a mandulafák és birsfák virágozni kezdtek. Beállt a tavasz, mely majd oly meleg volt, mint a nyár s fekete cseresnye fürtök jelentek meg a lándzsaalaku levelek közt. Pia, akinek a teje egyszerre csak elapadt a negyedik hónapban, elválasztotta a fiát. Ettől kezdve nem lehetett a szavát venni s szép arczára, szabályos vonásaira árnyék ült. Szemei, melyek feketék voltak mint a fekete márvány, sokszor meredtek a puszta levegőbe. Szomorú volt. Mikor Baldassare egyszer napimunkáját végezvén fölkereste, révedező tekintettel, gondolatokba merülve találta az alvó gyermek mellett. Megkérdezte, hogy mi' a baja. Pia szórakozottan mondá, hogy semmi. Néha pedig a férje nyakába
39 veté magát s elhalmozá csókjaival az arczát. Baldassarét ilyenkor elfutotta a csókok heve, vágyat keltett benne az égő száj szenvedélye, ezek a szomorú szemek, ez az illatos haj, ez a fölséges termet, mely odakínálta magát neki. Egy tavaszi napon Baldassare éppen befejezte a jobb felől álló angyal összetett kezeinek a rajzát, mikor Pia gyermekével karján belépett a műterembe. Odaült az állvány mellé s a kis Matteot egy köteg cseresnyével mulattatta. Baldassare mosolyogva tekingetett a két szeretett lényre s tovább festett. Mikor azonban a gyermek kitörő örömmel, sikongva kapkodott a cseresnye után, az apa egy perezre félbehagyta a munkáját, egy ideig gyönyörködött a látványban s azután mondá: — Most hagyjatok egy ideig békét, Pia. Ezt a képet nagyon sürgősen be kellene fejeznem s Tolom ei grófné, akinek vasárnapra ígértem, valamivel jobban meg fogja fizetni, ha már szombaton elküldöm neki. Pia fogta a gyermeket s .fölkelt. — Ne félj, nem fogunk benne megakadályozni, mondá duzzogva. — Kérlek. Egész idő alatt csak titeket nézlek, a gyermek kedvességét és a te szépségedet, Pia. Ez zavarólag hat rám, s nem érzem magamban sem a szükséges komolyságot, sem a szükséges áhitatot. Pia a földre szegzé fekete szemét, ami nála haragot jelentett. — Az igaz, — mondá — hogy Matteo és mi csöppet se hasonlitunk ahoz, amit festesz. Baldassare letette az ecseteket. —1 Mit akarsz ezzel mondani, Pia? — Azt akarom mondani, mondá élénken s egyszersmind közelebb ment a képhez, , hogy ez a szűz nem is asszony, Jézus pedig nem is igazi gyermek, valamint hogy a két angyal sem igazi fiatalember. Hol láttál te ily sovány és görbe, nyakat, mint az irisz-levél, ily hosszúkás arezot, mint a füge s ekkora ujjakat, melyek mintha póklábak lennének ? Nem sokat értek ugyan a festészethez, de azt hiszem, hogy azok a durva rajzok, miket a gyerekek szénnel vetnek a házak falaira, jobban megközelítik az igazságot. Baldassare nem jött zavarba, egy ideig elgondolkozott, majd hol a festményre, hol a feleségére nézett. — Pia! Én ugy rajzolom ezt a szüzet, a gyermek Jézust és az angyalokat, ahogy az én mesterem, Matteo di Giovanni tanított rá, aki most már szinről-szinre látja a szüzet, az • angyalokat és Jézust a paradicsomban s láthatja, hogy azok az arczképek, melyeket róluk festett, hasonlitanak-e hozzájuk. Mivel én sohasem láttam ezeket az égi modeleket, a hagyományhoz kell magamat tartanom. Azonban szavaidból némi igazság árad ki, mely megturbál engem. Gondolkodnom kell fölötte. Kérlek, légy szives magamra hagyni s ne haragudjál rám, mert szeretlek, s nagyon köszönöm, hogy szived sugallata szerint beszéltél. Egész hátralevő napja el volt rontva. Hol a festményre, hol a feleségére gondolt s életében először töltötte el nyugtalansággal a művészete. Gondolkodás közben néhány határozott eszme szűrődött le a lelkében. Mert a szellemével is csak oly lelkiismeretesen bánt, mint a szemével s 'egyébként szórakozott szelleme tisztán tudott látni, ha arra kényszeritette, hogy közelfekvő tárgyakkal foglalkozzék. Két dolog világosodott meg Baldassare agyában. Egy az, hogy Pia a féltékeny asszony irigyelte azt az időt, melyet férje a festésnek szentelt. Lehet, hogy igaza is volt, mert Baldassare azon idő alatt, mig festett, teljesen megfeledkezett Piáról.
Ha már egyszer feleségül vette, jobban be kellett volna avatnia életének nemesebb részébe, a művészetbe, mely annyi derült munkássággal és szent enthuziasmussal kínálkozott neki. Ehelyett távoltartotta őt tőle. Mint ahogy kortársainak legnagyobb része, ugy ő is puszta mulatságnak tartotta a nőt, aki az ember érzékei gyönyörködtetésére van teremtve s nem arra, hogy a gondolatainak részese legyen. Más meg az, hogy Pia, mikor a szüzet, a gyermeket és az angyalokat kifogásolta, nem mondott éppen alaptalan dolgokat. Szó sincs róla, Matteo da Siena nagy mester volt, s az ember anélkül utánozhatta a művészetét, hogy hibába esett volna, de ha jól veszszük a dolgot, Piának is igazsága volt. Szűz Mária és Krisztus urunk abban a boldogságos időben, mikor e földi téreken járának, csontból és húsból való lények valának. Az angyalokat illetőleg pedig a szent hágyományok arra tanítanak, hogy szárnynyal ellátott szép teremtések. Ugy Baldassare, mint Matteo nem csontból és húsból való lényeket festettek, talán azért, hogy e szent személyek földöntúli voltát föltüntessék. Ha ellenben Jézust és anyját olyan hiven festené a művész, amilyenek tényleg voltak, emberiségük minden jellemző vonásával együtt, nem tiszteletteljes elragadtatással bámulnák-e a hivek ezeket a hű képmásokat ? Baldassare ezeken a nagy problémákon egész nap törte a fejét, de sőt a következő éjszaka egyrészében is, mialatt Pia nyugtalan álomba merült mellette. Másnap nagy elhatározással kelt föl. — Pia lelkem, mondá, ha a házi teendők időt hagynak rá, gyere a műterembe a kis Matteónkkal együtt, s mulattasd cseresnyével,-mint tegnap. — Miért? — kérdezte Pia még mindig duzzogva. — Le akarnám festeni mindkettőtöket. Pia fölugrott örömében s összevissza csókolta a férjét. Gyorsan elvégezte a dolgát, aztán karjára kapván gyermekét, egy köteg cseresnyét vett magához, s odaült az ablakhoz. A kis., Matteo szerencsére nagyon nyugodt természetű gyerek volt, Piának pedig oly szende volt a mosolya, mint a Romagna asszonyainak. Az ülések hosszura nyúltak s Baldassare napokon keresztül gyötrődött. Mert annyi ideje már, hogy nem dolgozott természet után. Keze kijött a gyakorlatból, hogy a model körvonalait össze tudja hozni s palettája elszokott az igaz, természetes színektől. Újra meg újra nekikezdett s végre rájött a nyitjára. Pia és Matteo szinte élt a vásznon s a cseresnye természetessége még a madarakat is tévedésbe ejtette volna. A hűségesen másolt Piából és Matteoból a Boldogságos szűz és az isteni gyermek lett, anélkül, hogy Baldassare tudta vagy akarta volna. Annak a kéznek az ujjaiban, mely annyi szüzet és Krisztust festett, mintha valami isteni magnetizmus maradt volna meg. Munkaközben rendre meglátogatták Baldassarét a barátai s ezeknek a helyes érzéke nem csalt. A képnek hire elterjedt egész Si'enában mielőtt kész lett volna s elkeresztelték A cseresnyés szűznek. Ezt a nevet adták magának Piának is, ki nagyon büszke volt rá. Baldassare azonban nagy lelki háborgás s vallási kételyek közt fejezté be a művét. Azt gondolta magában: .»Isten azt sugalmazta nekem is, mit mesteremnek, Matteonak, hogy sohase fessek mást, mint az Istenanyának és fiának képmását . . . 0 istenem, könyörülj gyarló teremtményeden!* Mig ez a munka tartott, a házastársaknak szinte egész élete a műteremben folyt le. Alig ettek valamit, azt is csak futtában. Estére mindaketten ki voltak merülve, az asszony a hosszú üléstől, a művész a gyötrelmes munkától, s alighogy lefeküdtek, mélységes álomba merültek. Ez a fáradtság azonban gyorsan elmúlt róluk s mi-
40 kor Baldassare a festménynyel elkészült, Pia újra rendesen elvégezte a teendőit. Az utczán minden szem rátapadt, mindenki azt suttogta a háta mögött: »itt megy Pia, a cseresnyés szüz«, mire ő szemérmes méltósággal haladt tova, mert igy illik ahoz, akiben oly mennyei hasonlóság van. De ezt természetesen fölöslegesnek tartotta Matteoval és Baldassareval szemben. Azontúl is az a derült kedélyű anya és szerelmes feleség maradt, akire Baldassare szerencséjére rátalált az Orso-fogadóban, a Tiberis közvetlen szomszédságában. Baldassare már lassabban jött bele a régi kerékvágásba. Mikor munkáját befejezte, láz fogta el.s ennek megszűnése után is jó ideig gyönge és levert volt. Jámborsága nem ismert határt, sorra látogatta a templomokat, szent könyveket olvasott, szóval ugy viselte magát, mint az az ember, ki fölülről intést kapott a tarkójára. Piát ez nem bántotta, mert engedelmes szivü feleség volt, különben pedig Baldassare oly megkülönböztetett tisztelettel' bánt vele, mely mélyen meghatotta; tanácsot kért tőle a festésre vonatkozólag, beavatta minden gondolatába, melyek ezentúl főképpen arra voltak irányulva, hogy mint lehetne halhatatlan lelkük üdvét biztosítani. Piának semmi kifogásolni valója nem volt a férjén, de ugy találta, hogy egy kicsit el van hidegülve. Nyugodtan fogadta az asszony hizelgéseit s csodálkozva látta, hogy nem viszonozza. Azzal a gondolattal vigasztalta magát, hogy talán a fáradtság és a láz gyötörte el egy időre. Napok és hónapok multak el, mig az Orsó-fogadó tüzes véríi leánya boszankodni kezdett a kegyes és hideg férjre. Újra megpróbálta alkalmazni azokat a tüzes csókokat, melyek Baldassarét valamikor lángra lobbantották s majd megbolondították a vágytól akkor, mikor még jegyesek voltak. Baldassare szinte türelmetlenséggel határos kelletlenséggel fogadta. Az asszony duzzogni kezdett. Baldassare észre sem vette. Az asszony zsörtölődő, haragos lett, mire Baldassare nyugodtan jegyezte meg, hogy Szűz Mária a földön soha egy pillanatra nem volt más, mint szende asszony. , Mikor egy este lefekvéshez készültek, Pia sodrából kijőve mondá neki: — Igazán nem is tudom, hogy miért osztom meg veled az ágyamat. A szerzetesek nem igy szoktak, pedig én azt hiszem, hogy szerzeteshez mentem férjhez. Baldassare nyugodtan mondá: — Tartsd a nyelved asszony, mert a te száddal az ördög beszél. Elhatározásomat semmi meg nem változtathatja, mert magad inspiráltál rá. Az én életem két részből állt, az egyik, az érzékek frivol élete a tied volt, a másikat pedig, a művészi és jámbor életet nem osztom meg. Ebben az utóbbiban te is akartál részesedni, rád hagytam. Szelid arczod kecsességével te ihletted meg ezt a művészetet és ezt a jámborságot. Nem hiszem, hogy valaha asszony ennél nemesebb rendeltetésről álmodhatnék. De ha egy asszonynak ez a sors jutott, akkor szentségtörés lenne megfosztani tőle. Ezentúl ugy fogunk egymással'élni, mint szent Alexis a feleségével. Aki az Istenanya arczképéhez adta oda az arczát, az azontúl csak szent és tiszta gondolatokat sugalmazhat az embereknek. S ugy tett, amint mondá. Nem merném azonban állítani, hogy meggyőzte-e Piát. Különben is pár év múlva meghalt. Mindenki szentnek tartotta. A Cseresnyés szűz képét egy magánkápolnában helyezték, el, San Giovanni d'Asso kápolnája mellett. Még most is ott látható. S mivel rendkivül elüt azoktól a művektől, melyeket Baldassare hátrahagyott, általában apokrifnak tartják; sőt vannak, akik Giovanantonio Bazzinak, másképp Sodornának tulajdonitják.
Az örök illat. .
1
— Leconte de l.isle. —
Ha a lahóri rózsa, a nap virága, Illatlelkéből cseppet hullatott Agyag, kristály vagy arany fiolába: Égő homokra szétlocsolhatod. Tenger, folyók etönthetik. Hiába! A szentségtartó, melyet áthatott. Szétzúzva is megőrzi még magába, S porában is, az édes illatot. így.szívem nyilt sebén át elszivárgóit Az égi nedv, kimondhatlan szerelmem, Mely Érte, Érte ugy tüzelte lelkem! Bocsánat Néki, kínom légyen áldolt! Túl emberélten, örökléten állal Bebalzsamozta szívem illatával! Gábor Andor.
Krónika II. A pletyka. — jan. 16.
Az Oesterreichische Volkszeitung röpítette világgá a szenzácziót, hogy Lónyay Elemér gróf eltűnt s nem is szándékszik többé visszatérni Stefániához. Ösmeretes, ez a hir mily gyorsan terjedt szét a világban; huszonnégy óra múlva a legrejtettebb vidéki lap is arról czikkezett, mily hívságos dolog e földön a romantika. Mégis, sehol nem olvastuk, hogy a kommentárok az Oesterreichische Volkszeitung forrásából fakadtak, minden újságnak rosszul esett, hogy ez apró orgánum megelőzte. Voltaképen tehát valamennyi hirlap orgazdája volt az osztrák' lapnak, amelyet azonban szó nélkül kiadtak a nyilvánosságnak, amint a hir valótlansága kiderült. Az újságírásban számtalan ilyen apró inkorrektség létezik s az adott esetben ez nem is érdekes. A Lónyay-iigy nem azt bizonyítja, hogy az újság haszontalan szervezet, hanem azt: mily ritka erő lakik a nyomtatott betű utolsó milliméterszélében is s a nagy felháborodás, mely az eset nyomában járt, nem elitélő verdikt, de csillogó parádé a sajtó hatalma előtt. íme, egy jelentéktelen újság megirja, hogy Lónyay gróf eltűnt hitvese oldala mellől s ez a pár szó elég ahhoz, hogy mindenki elhigyje, hogy a fekete sorok igaz hirt közölnek. Az újságírásban való bizalom magas foka ez. Ha magánember mondotta volna el, hogy a pár válik, senki se hitte volna el a dolgot, aminthogy számtalan ilyen és pedig magas helyről terjesztett pletyka kering a szerkesztőségek körül, anélkül, hogy az utolsó reporter is felülne nekik. Amint azonban kiszedve, papírra nyomva bukkan föl a kacsa, alakja egyszerre megváltozik, piros orra, otromba szárnya eltűnik s a furcsa madárból az igazság nemtője bontakozik ki. Lehetetlen, hogy az
41 olvasóközönség volna a dőre s vakon menne minden után, amit felvágva s összehajtogatva raknak eléje. Az újságírásnak bizonyára kell hogy legyen, aminthogy van is érdeme, amely évszázadok munkája után odáig vitte, hogy ma már készpénznek veszik minden szavát, ha mindjárt az Oesterreichische Volkszeitung leplében jelenik is meg. Aminthogy nagy munkát végez nap-nap után a sajtó, becsületesen, folyton előre törtetve s a nyilvánosság jogait hirdetve. Bizalmas és megbízható barátunk, segítőtársunk és fáklyánk a hirlap, amelynek hasznát perczről-perczre érzi, látja miniszter, kereskedő, gazda, koldus, öreg, fiatal, mindenki egyaránt. Hogy egy kis lap hazudott, még jobban megvilágítja a tétel helyességét, mert mutatja, hogy a bizalom eszközei mélyek és általánosak. Hogy az újságok ültek föl neki elsősorban, igazolja, hogy benfentesek se kétkednek az egymás becsületességében, pedig tudnivaló, hogy nehéz a tolvajt meglopni. Akárhonnan nézve pedig szinte félelmetesen domborodik ki a sajtó ereje, mely végigöleli az egész világot s az ős-elemek hatalmával vetekedő. Megnyugvása lehet ez mindazoknak, akik félnek, hogy az igazság utjai itt-ott mocsarakban tűnnek el. Ha ma Nicaraguában egy miniszter sikkaszt, elég, ha az Almás-Füzitői vagy Berettyó-Ujfalusi Közlöny tollára veszi az esetet s a tengerentúli ország ügyeibe pillanat alatt könyörtelen fénynyel világit bele az igazság lámpája. Ilyenkor látjuk, milyen vaskeze van a nyomtatott betűnek s ha sajnálkozunk is a jelen eset kellemetlenségein, örülnünk kell, hogy ez az erő itt van a kezünk ügyében, eleven élet vérétől lüktet s amit ma megcselekedett egy rossz és hazug ügyben, azt holnap helyrehozhatja a legnemesebb formában s javára lehet az egész emberiség czéljainak. Az Oesterreichische Volkszeitung riporter hazudozása a sajtó erőpróbája volt, amelyet az sikerrel állott ki. Az emberek hisznek az újságnak, tisztelettel fogadják munkáját s a legdrágább kincscsel: a bizalommal honorálják törekvéseit. Ami a pletykát magát illeti, az oly nevetséges, hogy rája kár egy sort is vesztegetni. De meg kell vallanunk, hogy a kis riporter részére tudunk mentséget találni. Tegyük kezünket a szivünkre s gondolkozzunk rajta, hány pletykát hallunk jómagunk egy nap, s mennyit terjesztünk el belőlük. Kezdve az első minisztertől, lefelé az utolsó szolgálóig nincs ember, akiről valami sajátos dolgot ne mesélnének el nekünk, ha egyebet nem, hát azt, hogy a rumot jobb szereti, mint a kalamárist és a más felesége jobban tetszik neki, mint a magáé. A kollégáinkról, a feljebbvalóinkról, az alantasainkról, művészekről, államférfiakról annyi pletykát hordunk össze, hogy az Oesterreichische Volkszeitung hazugsága liliomszál hozzá képest. Az újságíró szokva van, hogy az igazsághoz tartsa magát, hiszen feje fölött ott lebeg az örök sajtópör Damocles kardja s azért jó praxis alapján csak bizonyítékok nyomán ir. Jaj neki, ha egyszer letér erről az útról s ő is megkísérti, hogy ember legyen, mint a többi, aki büntetés nélkül hordhat össze hetet-havat az egész világról. Neki, aki rendszerint 45 forintos fizetésű apró skribler, Catónak kell lennie, mig körülte aranygalléros és ordós kávésnénikék tanyáznak s ma már az uralkodók is szeretnek
pletykázni, ahogy azt a német császár és az angol király elhidegülése bizonyítja. Midas borbélyának az esete ez, hogy az ember nem tudja elrakni agya valamelyik zugába az ilyen csacskaságot, hanem ha másnak nem, a fodrász mintájára, legalább a gödörnek, mondja el. A mitológiában nád lett a gödörből, de az újságírónak bizony csak komisz gödör, amelyben a nyakát szegi, vagyis olyan sajtópört kap, hogy Nessi Pál se húzza ki belőle. Az eset különben is alkalmas rá, hogy az ujságiróval pillanatig még foglalkozzunk. Nézzünk csak egy hirlapirót két alakban. Lónyay Elemér grófné ő királyi fensége átutazóban van Bécsben s megjelenik előtte a Neue Freie Presse vagy akármelyik újság tudósítója. Hogy mit akar ? Mondjuk érdeklődik az iránt, a volt trónörökösné hogy érzi magát. Magyarországot és Ausztriát ez végre is érdekelheti, hiszen csaknem királynénk volt. Hogy fogadják-e ? Dehogy fogadják; ellenkezőleg még meg is izenik neki, hogy kívánsága tapintatlan s jobb lesz, ha odébb áll, mielőtt Baptista, a komornyik ő nagysága, megfeledkezik magáról. Egyáltalán pedig: újságíró ne legyen oly szemtelen, hogy egy királyi fenséghez tolakodjék. Ez az egyik eset; A másik ezen a héten volt, mikor Lónyayék tuczatjával fogadtak mindenkit, aki csak valamelyes réven hirlapirónak vallhatta magát, ha mindjárt csak a Borsszem Jankó sporttudósitójának. Örültek, hogy az urak eljöttek, fürösztötték őket tejbe-vajba s kérve-kérték, hogy czáfoljanak, ahogy csak tudnak. Nem utolsó karrikatura, pedig szórói-szóra igaz. Az ujságirónak ez a darvinizmusa; s ezen is érdemes volna elgondolkozni az adott helyzet alkalmával. Ha valakiről azt tartjuk, hogy egyik pillanatban csirkefogó, a másikban maga az Ország, a Hatalom és a Dicsőség, az néha maga se lesz tisztában vele, hogy voltaképen melyik branche-ba tartozik: abba-e, amelylyel főherczegek paroláznak vagy abba, amelyik a munkácsi vasúti állomás mellett ácsorog, lesve, kinek van szüksége hamis tanura. Délibáb.
A törvény előtt. CSEHOV ANTAL vázlata.
N. kerület városában történt. Egy nagy barna épületben, melyben az esküdtszék és a katonai törvényszék is tartotta üléseit, egy komor őszi napon a kerületi törvényszéknek volt tárgyalása. Az egyik városi közeg a következő vicczet csinálta: — Itt van már a rendőrség, az igazságszolgáltatás, a katonaság, még csak egy penzionátus hiányzik felsőbb leányok számára. Aki ezt a házat először látta, annak feltűnt szomorú, kaszárnyaszerű külseje, roskatag volta, meg az, hogy belül a kényelemnek még a nyomát sem lehetett felfedezni. Még a legderültebb tavaszi napokon is, mintha sürü árnyék borulna rá, világos holdas éjszakákon pedig, mikor a szomszéd házak és fák enyhe álomba látszottak merülve, nehézkesen, esetlenül feküdte meg a lapos vidéket, megzavarván a táj öszhangját, mintha valami komor emlékektől nem tudott volna megszabadulni. Különös, hogy ezek az elegáns ügyészek, birák, esküdtek, akik otthon nagy patáliát csaptak, ha csak egy szalmaszálat találtak is a 2
42 padlón, itt szinte magától értetődőnek tartották a léghuzamot, a fojtó rossz levegőt s az örökké nedves falakat. A törvényszéki tárgyalás reggel öt órakor kezdődött. Gyorsan, idegesen kezdtek bele, egyik pör a másikat követte, mint a kis mise, ugy hogy senki egységes képet nem alkothatott e nyugtalan, tarka tömegről, a beszédekről, a gesztusokról s a hallott szerencsétlenségek, igazságok és hazugságok keverékéről . . . Két óráig nagyon sokat végeztek. Két vádlottat kényszermunkára ítéltek, egy kiváltságos embert megfosztottak a jogaitól, börtönbe küldték, egy másikat fölmentettek s egy tárgyalást elnapoltak. Pont két óra volt, mikor az elnök Charlamov Nikoláj parasztnak az ügyét vette elő, akit avval vádoltak, hogy meggyilkolta a feleségét. A törvényszék összeállítása ugyanaz volt, mint az előbbi pörnél, csak a védő helyét foglalta el másik, egy csupasz arczu fiatal ember, kinek világos gombjai voltak az uj kabátján. — Vezesse elő a vádlottat — rendelé az elnök. Akkorára ez már magától is a vádlottak padjához ment. Ötvenöt éves, hatalmasan megtermett paraszt volt, a feje kopasz, tekintete fáradt, s arczát vörös szakáll köritette. Mögötte csenevész kis katona jött fegyveresen. A vádlottak padjánál kicsusztatta kezéből a fegyvert, de még esésében elkapta, s jól megütötte vele a térdét. A közönség vihogott. A fiatal ember elvörösödött. Vagy fájdalomtól, vagy zavarában. A nationálék elintézése után következett a vádirat felolvasása. Keskeny mellű, sáppadt arczu, lötyögős egyenruháju jegyző olvasta tompa basszus hangon. Nem. igen igyekezett, nehogy megerőltesse magát. A szellőző készülék, mely szakadatlanul zümmögött az elnöki emelvény mögött, halkan kisérte, s ez együtt oly hangot adott, mintha ólomporral lett volna tele a levegő. Az elnök, egy javakorabeli, de szenvedő arczu, rövidlátásu ember mozdulatlanul ült a székében s tenyerét a homloka elé tartotta, mintha a nap ellen védekezett volna. Isten tudja, hol járt az esze, mig a szellőző készülék zümmögött és a jegyző suttogott. De mikor ez a lapozásnál némi szünetet tartott, fölrezzent, futólagos tekintetet vetett a közönségre s aztán halkan fordult a szomszédjához: — Matvej Petrovics, ön Demjanovnál szállt meg? — Igen, Demjanovnál. — Legközelebb talán én is ott. Dipjakovnál kitarthatatlan. Egész éjjel lármáznak, kiabálnak, kopognak, köhögnek, a gyermekek pedig ugy orditanak, hogy borzasztó. A másik biró (erős barna ember, arany szemüveggel és gondosan ápolt szakállal) mozdulatlanul ült, mint egy szobor, s Byron Don Juan'ykX olvasta. Arcza sóvár kíváncsiságot árult el s szemöldökeit hol föl, hol le rángatta. Néha gondolatokba mélyedve dőlt hátra székében s azután ismét olvasott. A védő tompa czeruzájával kapirgált az asztalon s gondolkozott. Fiatal arcza merő egy • unalom, hideg, tompa' unalom volt, mint az iskolás- fiuké, kik napról-napra ugyanazt -a munkát végzik ugyanazon helyen, ugyanazon emberek közt. Az a beszéd, amit majd tartania kellett, csöppet sem izgatta. Mert mi egy vádbeszéd? Az elnök megbízásából készült mű, rendes sablonok szerint, mit az ember az esküdteknek ledarál, hogy azután esőben vagy hóban hajtasson az állomásra, mert más helyre kell mennie. Unalmas egy foglalkozás. A vádlott kezdetben idegesen köhögött a kezébe s halvány volt, de az általános unalom végre őt is elfogta. A birák egyenruhái, az őrizet, az egész eljárás, mely a • vizsgálati fogságban oly rémülettel töltötte el, most szinte megnyugasztalták. Mást várt. Gyilkossággal volt vádolva, • s mégsem fenyegető tekintettel' -és. felháborodott arczczal
találkozott. De szánalommal sem. Egyik biró sem vetett rá vizsga pillantást. A foltos ablakok, a piszkos falak, a jegyző monoton hangja bürokratikus közönynyel voltak beiktatva, mintha a gyilkos is az irodai leltárhoz tartozott volna' s mintha nem emberek, hanem gépek ültek volna fölötte törvényt. A paraszt persze föl sem foghatta volna, hogy itt épp annyira hozzá voltak szokva az emberi tragédiákhoz, mint a kórházakban a halálhoz s hogy éppen ebben a gépies objektivitásban rejlett helyzetének szomorú volta. Mikor a jegyző elkészült, az elnök azt kérdezte lassú, vontatott hangon — Vádlott bűnösnek érzi-e magát abban, hogy feleségét julius 9-én agyonütötte. — Semmiképpen, mondá a vádlott fölállva. Azután nyomban hozzáfogtak a tanúkihallgatáshoz. Két asszonyt, öt parasztot s a falusi baktert szólították föl. Az ut porától piszkosan, a hosszú gyaloglástól és a tanuk szobájában való várakozástól eltörődve valamennyien kedvetlenül, dörmögve vallottak. Azt, hogy Charlamov jól élt a feleségével, s csak akkor verte meg, mikor részeg volt, mint ahogy a paraszt szokta. Julius 9-én napszálltakor az öreget szétvert koponyával találták meg a pitvarban, nagy vértócsában. Mikor Nikolájt keresték, hogy elmondják neki a szerencsétlensége:, nem találták sem a kunyhójában, sem az utczán. Sehol sem volt a faluban. Eltűnt, s csak két nap múlva jelentkezett a falu házánál halaványan, rongyos ruhában, egész testében reszketve. Rögtön elzárták. — Vádlott, mondja el a törvényszéknek, hogy hol volt azalatt a két nap alatt, kérdezte az elnök. — A mezőn jártam . . . nem ettem . . . nem ittam semmit. — Miért bujt el, ha nem maga követte el a gyilkosságot ? — Nagyon meg voltam ijedve, attól féltem, hogy rám fogják. — Aha . . . na jól van. Üljön le. Azután sorra került az orvos is, aki az öregasszonyt megvizsgálta. Elmondott a törvényszéknek mindent, amit még a vizsgálati jegyzőkönyvből tudott. Az elnök hunyorítva nézte uj fekete öltözetét, elegáns nyakkendőjét s agyán lassankint ez a gondolat szűrődött keresztül: »Most már mindenki rövid kabátot visel. Miért kellett éppen hosszút csináltatnia magának, miért nem rövidet.« Az elnök mögött valami megroppant. A második szavazóbíró czipője volt, ki óvatosan sompolygott az asztalhoz egy lap papírért. — Vladimirovits Mihály, sugá az elnöknek, Korejszkij ezt a vizsgálatot roppant nyomorúságosan vezette. A vádlott testvérét nem hallgatták ki, a tanítót nem hallgatták ki, az ő leírásából pedig nem okosodik meg az ember. — Mit csináljunk? sóhajtá az elnök, hátradőlve székében. — Különben . . . sugá a biró . . . nézze csak a közönség közt . . . az első padban, balra a harmadik . . . az a szinészpofa . . . az itteni nábob . . . van vagy ötszázezer rubel .készpénze. — Nem látná ki belőle az ember. Ne tartanánk szünetet ? — Inkább fejezzük be a tárgyalást, majd azután. — Ahogy gondolja . . . . tehát — mondá az orvoshoz fordulva — ön azt állitja, hogy a halál hirtelen beállt? — Azt. Az agyra alkalmazott erős ütés következtében. Mikor az orvos befejezte, az elnök a védő és a birák közti üres térben jártatta tétova tekintetét.
43 — Nincs.az uraknak több kérdezni valójuk? A második biró csak a fejét rázta, anélkül, hogy Byronból föltekintett volna, de a védő váratlanul megmozdult, köhintett s igy szólt: • — Engedje meg doktor ur, lehet-e a seb minőségéből a gyilkos szellemi állapotára következtetni. Vagyis azt szeretném kérdezni, hogy a sebnyilás nagysága megengedi-e azt a föltevést, hogy a tettes rendkivüli izgalom behatása alatt állt? Az elnök álmos, közönyös arczczal nézett a védőre. Az első biró is abbahagyta az olvasást, az elnökre tekintett, arczukról azonban sem csodálkozás, sem semmi más nem volt leolvasható. — Talán, mondá az orvos akadozva, ha tekintetbe veszszük, hogy mily erővel sújtott a gyilkos... különben . . . engedjen meg, de nem értem égészen a kérdését. A védő tehát nem' kapott feleletet, de nem is tartotta valami nagyon szükségesnek. A kérdés úgyis gépiesen tolult az ajkára a nagy unalomban. A törvényszék elbocsátá az orvost s a bűnjelekre tért át. Először a zubbonyt veszik szemügyre, melynek ujján vérfolt volt. Mikor erre nézve kérdést intéztek a vádlotthoz, igy felelt : — Az asszony halála előtt három nappal Penkov eret vágott a lován. Én is segítettem neki s ügy jött oda a vér.— De Penkov éppen most mondta, hogy nem emlékszik arra, hogy maga is ott volt. — Arról már nem tehetek. — Üljön le. Azután sorra került az a balta, melylyel az öregasszonyt leütötték. — Ez nem az én baltám — mondá a vádlott. — Hát kié lenne? — Azt én már nem tudom, de az enyém nem. — A' parasztember egy napig el nem lehet balta nélkül. Timofejevics Iván, a szomszédja, a kivel együtt javítottak ki egy szánt, azt vallotta, hogy a magáé. — Azt már nem tudom, de ugy vallok, mintha az Isten előtt állnék. Kinyújtotta a kezét s szétterpesztette az ujjait, mintha igazán az üdvözítő előtt állna. Már az idejét sem tudom, hogy mikor volt baltám. Volt egyszer egy ennél valamivel kisebb,- de a fiam, a Prochor elvesztette. Ezelőtt két esztendővel, mielőtt katonának vitték, az erdőben elhagyta. — Jól van. Üljön le. Ez a rendszeres bizalmatlanság és kedvetlenség, amelylyel vallatták, fölizgatták és bántották Charlamovot. Hunyorgatni kezdett s halántékain vörös foltok jelentek meg. — Mintha Isten előtt állnék, mondá előrenyújtott nyakkal. Ha nem hiszik, kérdezzék meg a Prochort. — Hol a balta Proska — kérdezte ellágyulva s hirtelen az őt őriző katonához fordult. — Hol van? Nagyon nehéz pillanat volt. Az egész hallgatóság összerázkódott. Mindenkinek agyán egy- rettenetes, képtelen gondolat- czikkázott keresztül. Senkisem mert a katona arczába tekinteni. Senkisem mert szemeinek hinni, mindenki azt remélte, hogy nem jól hallotta. — A vádlottnak nem szabad az őrrel beszélni — mondá gyorsan az elnök. Még mindig senki sem mert a katonára nézni. Borzongás futott végig a termen. A törvényszéki szolga fölállt s lassan, lábujjhegyen távozott. Fél' perez múlva tompa lépések hallatszottak s oly zaj, mint mikor őrséget váltanak föl. Mindenki fölkapta a fejét s igyekezett oly arezot vágni, mintha mi sem történt volna.
Ligeti Juliska. Mintha a Daudet leánya volna, olyan szines 'Ligeti Juliska, a Gárdonyi diadalmas hősnője, Annuska, aki apácza is szeretne lenni, férjhez is szeretne menni, lehetőleg egyszerre. Az okos, nemes, czélszerü naivitás e kisasszony, olyan, amilyent e korszak kiván. A régi, "a klasszikus naivából nincs benne semmi, a torka nincs vékony ezüstcsengetyükre berendezve, madár" lelkét nem pihegteti, gügyögted, ahogy Keszler József mondja, nem töntörög. Ehhez képest a kedves ostobaságot, amely szerepköréhez tartozik, ritkán találja el: az a naiva, aki még nem tud mindent, de a legtöbb nagy és kis dolgot mind megérzi. Az igazság és a becsületesség e színésznő, az úgynevezett erős leányok közül való, akiknek a szájuk mindég mosolyog ugyan, de a lelkük állandóan komoly. Az »'Annuska« már egy teljesen érett, minden részletében kitűnő konczepczió volt, nagy és osztatlan hatást tett a közönségre, sőt a színészekre is, akik Ligeti Juliskát valósággal ünnepelték. Ám e kitűnően megszerkesztett szerep még mindég nem adja meg a téljes alkalmat arra, hogy e színésznő minden erejét megmutathassa. A leányos bölcseség, a szüziességnek a fensősége finoman van'éreztetve Annuskában, s nincs a magyar színpadnak ez idő szerint ideálisabb Annuskája nálánál és ha ily ' rohamlépésekben halad előre, maholnap levedlik róla a beczézgető Juliska név és előttünk áll majd egy úgynevezett nagy szinésznő. Örüljünk-e neki? Bánkódjunk rajta? Nekünk igy, amint van, a legkedvesebb.
Krónika III. Farsangi dalok. 1. Itt a farsang,. újra itt van, Özönével áll a bál S trónusán ül a nagy herczeg, A derék princz Karnevál. Trónusán ül bus mosolylyal S mig tekintget szerteszét, Undorodik önmagától És utálja életét. Mindig, mindig trónon ülni, Századévek óta már, Minden áldott esztendőben, Mikor eljön január! Megfájdul az ember háta És elzsibbad jaj, a láb . . . S ő mint ülő bolygó-zsidó Ül tovább . . . tovább . . . tovább ! . . . És körötte annyi ember Lejt, kering, tipeg, szökell, Azt hiszik szegény bolondok: Farsang van, mulatni kell! Be szivesen nyilatkoznék A derék princz Karnevál: •, »Unom ezt m á r . . . mit ugráltok?. Eredjetek haza már!« 1*
44 »Azt hiszitek, én nem mennék Ha nem vőn az etikett, De nekem, mint háziúrnak, Mit csináljak — nem lehet!«
INNEN-ONNAN.
2. A legmodernebb táncz a cake-walk, Amelyet egy tortáér' Lejt a négerlány s négerifju, Mikor tánczolni ráér. Az úrinép is lejti hévvel, Idén, a nagy bálokban, Minden négernél négerebbül Vagy még annál is jobban. Tortáért tánczolunk ma. Holnap Talán, ki tudja, holmi Apróbb jelentőségű tárgyért Éppígy fogunk tánczolni!
- 3. Egy maszkabálon — annyi sok van! — Ásitva, búsan őgyelegtem. A dominók, a furcsa maszkok Vígan tolongtak körülöttem. Egyszerre, — mint már annyi sokszor — (Mindenki látta ezt a képet) Egy dominó, a régi sablon, Titokzatosan hozzám lépett. Nem érdekelt — hisz annyi sok van — S egyforma mindig valamennyi És mindegyiknek egy a vágya: , Éjfélkor vacsorázni menni. De édesen csengett a hangja És oly csinos volt, ha mosolygott A férfi mindig ingatag volt — Tovább fűztem tehát a dolgot. Azaz szerettem volna fűzni . . . A dominó, a régi nóta — Egyszerre eltűnt észrevétlen S nem láttam őt viszont azóta. Az ügy szöget ütött' fejembe S míg búsan elmélkedni kezdtem, A dominó kaczérkodását Fantasztikusan kiszíneztem. Az élet álarczos vigalmán Bár nem beszél legenda róla — Körülbelül mindenkinek van Egy titokzatos dominója. Hirnév, vagyon, gyönyör, dicsőség Elérhetetlen nagy szerelmek: Ti bujtok egy-egy dominóba, Melyben reátok sohse lelnek.
A Csehek. Valljuk be őszintén, hogy a csehek, ha nagy hunezutok is, derék szolgái megbízóiknak. Obstruálni éretlenség, de az obstrukezió, ahogy ők csinálják, munka, melyre a legéhesebb napszámos is legfölebb sirva vállalkoznék. Éveken át ordítani — még a sivatag királya is megsokallaná, pedig annak az a kenyere. És lemondani a családi nyugalomról, az uri kényelmes életről, áz éjszaka álmáról — reggeltől másnap hajnalig háborogni, bőgni, verekedni, hogy majd beleájulnak és még sem engedni: csúnya dolog, nekünk. is nagyon kártékony, de az önfeláldozásnak, czéljaik, eszméik nagyságának biz ez olyan bizonyítéka, amilyet a magyar képviselők nem igen szolgáltattak még. Nekünk is vannak hőseink — de csak a leves föltálalásáig. A mi hőseink hősködésének véget vet a két órai harangütés. A legutóbbi obstrukezió hirtelen beszünésének okául ráfogták Kossuth Ferenczre, hogy elárulta a pártot Széli Kálmánnak. Dehogy. Egyszerűen beszünt, mert Széli Kálmán az ebéd idejét három órára tette át. Erre azután hirtelen kitisztult a szónokok listája és kisült, hogy a haza javára nem kell többet küzdeni s hogy Széli Kálmán már nem csinál rossz politikát. Az adott viszonyok között nincs mit keseregnünk rajta, de a politikai emberanyag gyarlóságára mindenesetre különös világosságot vet. Bécsben az ebédórát másnap • reggelre tették, még sem hült ki a Körber fekete-levese; épp oly forrón adják be neki továbbra is, mintha jóllaktak volna. S ha a történelmi fejlődés is arra mutat, hogy Ausztriában a rendet éppen csak az egységes rend fölbomlása fogja helyreállítani, a fejlődés betetőzése legalább is annyit köszönhet majd a radikális csehek robusztus önmegtagadásának, mint magának a históriai törvénynek. * *
•*
»", Bólyai. Olvasom a nagy matematikus élete történetét s a tudománynál jobban érdekel az a sok közvetlen vonás, mely Bólyai János életét szerencsétlenné, hadakozóvá, elkeseredetté, szóval tipikusan magyarrá tette. Családi viszályok, párbajok, örökös türelmetlenség, féktelenség a főbb -stácziói e sajátos pályának, melytől sokat lehetett várni s amely mégis keveset váltott be. Szomorkodni lehetne rajta, ha nem volna százával párja a históriában s ha nem igy küzdött volna akár Balassi Menyhért, akár Mátyás király,- akár Rákóczy .Ferencz, akár Petur bán, akár Martinovics Ignácz. Nagy ambiczió, mely apróságokban botlik meg, ép oly magyar vonás, mint az, hogy a lélek daliás, gondolkodása pedig a röghöz tapadó. Igy vész el a semmiségben száz és ezer talentum, amelynek izzó szenvedélye megtörik az apróságok korlátain. A keleti vonás az ur fölöttünk, kitűnő adományainkat egy-egy polgári pör csalafintaságai abszorbeálják, a szellemi küzdelmek nem elégítik ki életerőtói duzzadó szivünket. Igy élt Bólyai Farkas is, veszkődve örökségi részekért, marakodva tulajdon . apjával s igy vész el ma is a hivatottság a szó- és tollharczok áradatában s jelentkezik egy-egy tehetség a malicziákban és apró kötekedésekben. Bólyai nem volt az utolsó Bólyai, aki meghalt s ha neve addig fog élni, mig tipusa, ugy nem hiába veszekedett, káromkodott s perelt az ő perlőivel.
A dominó biztatva néz ránk S mig mi tűnődve, szótlan állunk Egy fordulónál elveszítjük S többé nyomára nem találunk. Egy perezre, mintha újra látnók, Odakapunk mohó kezünkkel, De már elillant, semmivé lett, Senkise tudja, hova tünt el!
*
Incubus.
»
*
A Inkompatibilitás. Nem tudom, szép gondolkodásnak, vagy férfias pofonütésnek mondjam-e a csanádi kerület uj képviselőjének, Beck Marczellnek a lemondását ? Szép, hogy belekerülvén a nagysás társaságba, még meg sem melegedett a helye, odébb áll az első czélzásra, amely összeférhetetlenséget emleget, de kegyetlenül mély vágás, amit a törvényhozó kaszinóra mér,
45 amikor azt mondja, hogy a bankja félti az igazgatót a politika illetéktelen befolyásától. Ha van komolyság az inkompatibilitásban, akkor ez az. A bankigazgató, aki a pénzügyminiszter mögött ül, inkább van kitéve a bankügyekben való politikai befolyásnak, mint a képviselő politikája a bank érdekeinek. De azért Magyarország bankjai még sem mondták volna ki soha a képviselők bojkottját, ahogy a képviselőház kimondotta a bankigazgatókét. Ez különben liberalizmus. Beck Marczellnek, a komoly, tettrevágyó és minden izében szakembernek nincs helye a törvényhozásban ma, amikor minden politikai kérdés velejében gazdasági kérdés, amikor nem lehet már megélni holmi hazafias frázisokból és a hazának emlegetése hazafivá tehet ugyan még, de politikussá már nem. Amikor a kenyérért és a fillérért folyik a politikai harcz és amikor a szaktudós megbecsülhetetlen szolgálatokat tehet az országnak, akkor Makkai Zsigmond otthon van és Beck Marczell törvény szerint alkalmatlan arra, hogy képviselő lehessen. * *
*
- r A M a k k h e t e s . Meghalt a jó öreg Makkhetes, oda az Emmavölgyi meg a borjuszelvény! Kár a derék öregért, ámbár szép kort ért, jól élt, az Emmavölgyi is megtette a magáét, házat és vagyont szerzett a prófétájának. A jó öreg korcsmárossal érdekes alak tünt el Budapest, fájdalom, nem túlságosan érdekes képéből, egy érdekes alak, aki érdemes alak is volt, mert a jó öreg korcsmáros — jól értette a dolgát. A mesterségét is, azt is, amivel ezt szépen kamatozóvá tette. A nyelvtisztitó munkája határozottan jobban jövedelmezett neki, mint sok tudósabb kollégájának, mert ha Emmavölgyi néven csak ugy Ementhalert árult is, mint azok a .vendéglőstársai, akik nemcsak a vörös abroszt tartják a szürmagyarsággal összeférhetőnek, hanem a fehéret is, az emberek szivesebben, és, ami a fő, többen betértek az ő korcsmájába, mert nemcsak az étele volt jó, hanem a korcsmáros is értett hozzá, hogy érdekes embernek lássék. Nagy fáradtságába nem került, aminthogy nem fáradtságos vizet nem tölteni a borba; egyszerű eszközökkel dolgozott, de ezeket a jó irányában kereste és értett hozzá, hogy következetes legyen. Ebédet nem főzetett, csak vacsorát, aki délután 5 óra 58 perczkor tért be a korcsmájába, még két perczig senki se állt vele szóba, mert pont hat .óráig a püspöknek se adott még csak egy »szikvizes fröcscset« s e m : ez mind furcsa volt, tehát érdekes, érdekes, tehát jövedelmező, jövedelmező, tehát praktikus. A jó öreg korcsmáros eszes ember volt és ha tudatosan tette is mindazt, aminek a hasznát nála kevésbbé látták, akik kevésbbé reális idealisták voltak, mint ő : derék ember völt, a vendégeit jól tartotta, hasznosán élt, ami furcsasága volt, senkinek se ártott és legkevésbbé neki magának. * *
*
*** P e t r ó n é . Qui habét tempus, habét vitám, mondja a közmondás s a szólás mondás helyességének egyik bizonysága az e heti verdict, mely a kegyetlen Petróné büntetését hat esztendei fegyházban állapította meg. Hat esztendő bizony még nem egy emberélet, sőt egy valamire való sikkasztásnak sem az ellenértéke. A tolvajokat s a betörőket többre szokás elitélni, nem is szólva 1 azokról, akik hivatalos pénzekhez nyúltak vagy bankót hamisítanak. Az utóbbi két dolog azonban közérdek, mig az emberi élet a lehető legegyénibb magándolog, tehát csak mérsékelt védelemben részesül. H a közvetlenül a gyilkosság után kellett volna ítélni, az esküdtek bizonynyal a kötél mellett szavaztak volna; de most, hónapok múlva, a könyőrület motivumai léptek előtérbe, a jótékony feledés fátylat borított a kegyetlenségekre s Petrónét csaknem közrészvét övezte. Jó nép a mi magyarunk, hamar tudja elfeledni, ha valaki gonoszat követ el vele szemben, mert" hiszen az esküdteken, mint a társadalom alkotó elemein csak az a sérelem esett, mint akármelyikünkön. Korrekt keresztyének v a g y u n k : meg-
bocsájtunk az ellenünk vétkezőknek, különösen, ha nem ellenünk, hanem mások ellen vétkeztek s napirendre térünk a rossz tettek felett. Hogy pedig az egyensúly helyes legyen, a jótettekről nemkülönben gyorsan tudunk megfeledkezni. Ki venné ily körülmények közt rossz néven, ha ezek után a sikkasztok élnének az opportunizmus jelszavával s lopás helyett a jövőben inkább ölnének ? * *
*
+ A t i t k o s s z e r e k . A titkos gyógyszernek az az ismertető jele, hogy újságban, plakáton, síppal, dobbal, furulyával hirdetik, hogy az embernek szinte megreped a füle a titka harsogásától. Ez a külső karaktere. A belső tulajdonsága pedig az, hogy meggyógyít gutaütést, villámcsapást, rákot, a negyedik emeletről való lezuhanást, husz esztendős tüzes ifjúvá teszi a nyolczvan esztendős aggastyánt, összeforrasztja a repedt szivet és mind e csodás hatás megfér egy pilulában, vagy egy evőkanálnyi elixirumban, ami még csak nem is keserű, hanem édes. Amiből nyilvánvaló, hogy a titkos szer a maga legbelső valóságában igazában semmi, beskatulyázott és jó pénzen árult komprimácziója mindannak, amit egy tudós se tud, senki se tud, szóval értékes dolog, mert a tudatlanság mindig nagyszerűen jövedelmezett, ha értették a kezelése módját. Szó sincs róla, ez a jövedelem egy kicsit erkölcstelen, sőt nagyon erkölcstelen, de a pénznek meg van az a titkos szerekével közös tulajdonsága, hogy nincs szaga, azaz hogy nincs kellemetlen szaga. Lám, a héten a főváros kimondotta, hogy meg fogja adóztatni a titkos szereket. Az ember adót fizet a ruhája, az étele, az itala, a lakása, a jövedelme, szóval minden után, ami jó, hasznos, kellemes, egészséges. Ami után nem fizet adót, az az éhség, a betegség, a nyomor. Az adó ilyen körülmények között, szép, hivatalos szóval élve, ismérve annak, ami jó és hasznos. A titkos szer idáig nem volt ilyennek hivatalosan elismerve: most megkapja ezt a dekorumot is. Az adó megadja neki a komolyság bélyegét, akkreditálva van, mert adózni kell érte. A kotyvasztóját kompanistájának fogadja a szent köz és osztozkodván vele a jövedelemben, rangot ád a mesterségének. Mert a titkos szerben sok minden lehet a titok, a legnagyobb az, hogy nem árt-e inkább mint használ, de egy cseppet se titok, hogy — jól jövedelmez. *
*
*
*** R o v á s í r á s . Ha még sokáig tart a harcz, külön registrátorok kellenek a rovásirás ügyének ellenőrzésére s a rejtélyes irás szakértőinek száma az eget fogja verni. Nézem az újságokat s nap-nap után örömmel látom, mily sokan értenek ahhoz, ami nincs. Itt is, ott is, a legelrejtettebb vidékeken bukkannak föl a rovás bajnokai s a tudományosság oly széles keretű világával van dolgunk, amelyhez hasonlóra nem emlékszünk. Minden valamire való ember kimondta és bebizonyította már, hogy nincs rovásirás, s ezt mindannyian fényesen tudták beigazolni. Az ellenfél le van győzve s mozdulni se tud, a diadalmasok pedig ünnepet ülnek, amelyen minden jó magyar részt vesz. Kíváncsian várjuk azt az esetet, mikor olyas valamiről lesz vita, ami van, vájjon — ennek is annyi szakértője lesz-é ? Alig hiszem, mert ennek bizonyítására egyéb is kell, mint az egyszeri czigány furfangja, amely száz tanút állított, akik nem látták, hogy a füstös-libát lopott volna.
A magyar kir. szabadalmazott osztálysorsjáték r. t. közzétette mult évi mérlegét, amelyből kitűnik, hogy az igazgatóság és tisztviselők illetményei közel 202 ezer koronát tesznek, az állami bérösszeg 2,400.000 korona, az alapitóknak 279.207 korona 89 fillér jutott, a külön tartalékalapra 167.524 koronát utaltak és a tiszta nyereség 670.098 korona 92 fillér. Az igazgatóság a közgyűlésen indítványozni fogja, hogy a részvényeseknek 93 korona osztalék fizettessék, 3.515 korona 96 fillér pedig az 1-903-ik év számlájára írassék elő.
46
SZÍNHÁZ. Operaház. Az elmúlt hét mozgalmai között egy Waldmann nevü basszista vendégjátéka elég simán folyt le. Van néhány csinos és kerek hangja; előadási módja, ha nem is kényes izlésii, még jobb az Operaház mai intenczióinál és valóságos gőggel illeszkedhetik be'abba az iparszerü üzembe, amelylyel most letárgyalják a »Tannhuiiser«-t és a »Denevér«-t, — teljesen egyformán. Mikor a polgári, békés slendrián ilyen széles hullámokat ver, jól esik, hogy egy újonnan szerződtetett művésznek, Dalnoki Viktornak, becsvágya finomabb czélokra tör. Valentin dalait a »Faust «-ban alig egy elődje mintázta ily nemesen. Tekintve, hogy az Operaháznak körülbelül három baritonistája jóformán hangtalan, Dalnoki előkelő képességeire egy nagy csomó szerepnek a rehabilitálása vár. Csütörtökön uj balletet adtak, amelynek czime »Mii vészfurfang«. Zenéjére — ha szabad ezt a verkli-szörpöt zenének nevezni — kár szót vesztegetni. Az »ideája« pedig, amely Guerrától, az idevaló .balletmestertől származik, a muzsikával egyszintű. A betanításról sem mondhatunk jobbat, daczára annak, hogy egyes Ítélkezők, akik a mai igazgatás minden müvészietlensége mellett verik a nagy dobot, természetesen az uj balletmesternek is csinálják a hangulatot. Lehet igen buzgó és kötelességtudó ember, de annyi bizonyos, hogy a csütörtöki bemutató egyetlen egy esztétikai vonalat sem hozott felszinre és bizonyos, hogy ilyen fáradt képzelem koreográfiájával nem szokott volt idáig kilépni más balletmester. A kis fészek. A Berr, Deherre és Guillemaud urak uj bohózatában, amely egy, kellemesebb bűnökre berendezett legénylakástól kapta a czimét, csodálatosképen egyetlenegy férj 'sem jár pórul és egyetlenegy asszony sem csalja meg az urát. Ez igen figyelemreméltó és merész ujitás, amely az ujabb franczia bohózatok barátait a premiéren határozottan meglepte. Igaz, hog}' az óvatos szerzők vigyáztak arra, hogy a közönség csak a harmadik fölvonás végén józanodjék ki ama téves hitéből, amelylyel a tömeges házasságtörések fölvonulását várta. Addig az össfces szereplőkben meghagyták a csalási szándékot. Ez a darab tehát határozottan a férjek iránt való nagy elfogultsággal és rokonszenvvel Íródott, a férjek igen kedvesek és szetetreméltóak benne. Az udvarló azonban sok rosszindulattal van megrajzolva. Ez a férjek boszuja! A férjek annyi darabon keresztül játszották a leghülyébb, legbambább, legszánalomraméltóbb figurákat, hogy ma már egy férj, akit megcsalnak, nem is mulatságos többé. Sokkal mulatságosabb egy férj, akit nem csalnak meg. Ez kissé hihetetlenül hangzik igy, első hallásra, de a huszonötödik franczia bohózat végignézése után mindenki ugyanezt fogja mondani. Az udvarló ugyanugy járt, mint a férjek. Addig játszotta az ellenállhatatlant, a kedvest, a hóditót, a ragyogót, amig végre kiállhatatlan lett. Az akczió és a reakezió törvénye szerint (bocsássa meg Bodnár Zsigmond, hogy e találmányát a léha franczia bohózatokra alkalmazzuk) most már neki kell fölsülnie, ha a franczia bohózatokban még szerepelni akar. Azt hiszem, a franczia szerzőknek ez az ürügy éppen elég volt arra, hogy megirják a maguk uj bohózatát, amely persze szerfölött mulatságos, ha nem is igazi iró-emberek munkája. Brilliánsan van megépitve, akármelyik építészeti pályázaton dijat nyernének vele. A Vigszinház színészei: Hegedűs, Gót-h, Szerémi, Tapolczai, Varsányi Irén és Gazsi Mariska pompásan játszák. Raquln Teréz. Raguin Teréz a regény és Raguin Teréz a dráma, a nevezetesség tekintetében úgyszólván kiegészítői egymásnak, az érdekességet nézve pedig mindketten megegyeznek, hogy ez egyaránt független az értéküktől. A regény megírása jelentős mozzanat volt Zola fejlődésében és abban van a különlegessége, hogy a fiatal Zola kész naturalista technikája mint próbálkozott összebékülni a Ponton-ok és Montépin-ek rémsé-
gekben dolgozó fantáziájával; a szininűnek viszont a modern dráma történetében jut bizonyos nevezetesség, amennyiben jóformán az első kísérlet, hogy egy melodráma a realizmus köntösébe öltöztessék. A regényiró eljárásának szabadsága és a színpadi szerző kötött marsrutája okozza, hogy' a két disparat elem összeolvasztása a drámában épp a megforditottja annak, amit a regény mutat. Ebben a kidolgozás naturalismusa túlnövi a mese romantikus kihágásait, mig a színműben a rémdráma szellemének uralma legyűri a részletmunka verizmusát. így van, hogy a regény is, meg a dráma is nem a conceptió érdeméből veszi az érdekességét, hanem a benne összeütköző irodalmi hitvallások harczának látványából. A, drámára nézve annál érvényesebb ez, mert az elemek összerovása itt kevésbbé sikerült, mint a regényben, ugy hogy inkább az irodalmi pikantéria, semmint az alkotás ereje hajlítja feléje a figyelmet. Ilyen szemmel néztük Raguin Teréz-t a Magyar Színház pénteki premiérején és különb hatást nem tett a közönségre sem. Pedig a színház eléggé kielégítő előadásban hozta színre a darabot és a czimszerepben olyan művésznőt állított a szereplők elére, aki kiválóan képesített erre a feladatra: R. Maróthy Margit asszonyt, akinek a Magyar Szinházban ez volt az első fellépése és aki e szerepben diadalmasan foglalta el uj helyét. Kívüle Angyal Ilka, Szilágyi Vilmos és Faragó Ödön voltak azok, akiket a közönség legtöbb elismeréssel jutalmazott.
IRODALOM. Küzdelem. Csizmadia Sándor verseskötete. Budapest, 1903. Singer és Wolfner bizománya. Fűzve 1 korona, kötve 2 k. 50 f . Csizmadia Sándor a magyar szocziáldemokrata párt egyik feje, a Népszava egyik szerkesztője, s főképp a földmives szoczializmus éltető és szervező lelke; paraszt-embernek mondják, ki páratlan buzgalommal s kitartással fárad a maga kiképezésén; népszónoknak kitűnő, ujságezikkeiben- pedig éles és világos elmének látszik, melyet nem elhomályosít, hanem fűt a rajongás. Verselni évek óta versel, még pedig, mint maga mondja 1897-ben megjelent első kötetében: eltökélten, szándékosan, hogy ezzel is egy fegyverrel többet adjon pártja szolgálatába. Nem nehéz azonban észrevenni, hogy itt a szándék a hajlandósággal s a rátermettséggel találkozik; a rajongás maga is költészet, az agitátor kihegyező és odamondó hajlandósága pedig kívánkozik a forma segítsége után. Ha Csizmadia elébb lett volna versíró, mini agitátor, eredeti költői egyéniségét biztosabban meg lehetne rajzolni, mint igy, mikor a kifejezés, a versmérték, sőt javarészt a mondanivaló is készen adódik szólásokban, melyek kipróbált közhelyei az agitácziónak, hagyományos dallamokban, melyhez esetleg jámbusos és ölelkező rimü magyar szöveget kell irni, s abban a rettenetes hetvenes évekbeli kőnyomatos nyelvben, mely a maga származása nyelvén mindent elmondani nem tudó kiművelődő nép emberének ugy adódik irodalmi nyelvül, mint a boldogabb német, franczia vagy angol agitátornak a tősgyökeresen német, franczia vagy angol irodalmi nyelv. Naturlaut nincs egy sem Csizmadia Sándornál, amilyen megrészegíti a fület Burnsnél és Petőfinél, sőt, különösképpen, Petőfinek is, ki látható mélyen hatott rá, inkább pathétikus, szónoki és idegen mértékben irt versei hatottak rá, mint a magyarok és népiesek. Az emberek, a törvények és eszmék is szemmelláthatóan jobban foglalkoztatják Csizmadia képzeletét, mint maga a látható természet — innen van, hogy, bár verseiben igen gyakran emlegeti hol szószerint, hol képletesen a tavaszt, a felszabadulás jelképét, annak igazi levegője nem üti meg verseiből az olvasót. Alapjában véve mindezek még • csak nem is hibák, maga Csizmadia nem tehet róla, mert
47 semmi Ígérettel vagy fogadkozással nem adott rá okot, hogy tőle, a nép emberétől, ki izgatásában és, róla szólván teljes joggal Írhatjuk le ezt a nagy szót: politikájában oly eredeti, senkit nem utánzó és egészen a magyar nép spcczifikus természetéhez alakuló tudott lenni, éppen arról a népről, éppen annak eredeti gondolkodásáról, éppen a nagjr világközi eszméknek az ő faji tükrükben való visszacsillogásáról vártunk adatokat, sőt magukat az ő verseit is, tartalomra éppúgy, mint formára, ilyen adatokul vártuk Ezt, nem lehet eltagadni, nem kaptuk meg tőle, de kaptunk egy ujabb versköltőt, ki érdekesen és elég egyénien csatlakozik ujabb versiróink sorához, akiknek egy kicsit szükkörü mondanivalóját s talán túlságos Ízlésesre tompított érzelemvilágát ő társadalmi motívumokkal, ' politikai haraggal s eltökéltségében olykor erőtlenségbe eső szitkozódással gyarapítja. Ez a hang s ez a tartalom inkább' a magyar politika történetében jelez uj korszakot, mint a magyar költészetben. Noha ebben sem mindennapi az az' igazán gyönyörű, formára is pompás, tűzre is igaz és gondolatra is uj vers, melyet Két proletár asszony czimen két testvér anyához ir: Ha a vérnek szent köteléke Nem is kapcsolna minket össze, A szivemnek minden verése Tinektek szólna mindörökre Ti is görnyedve lánczot hordotok, Szegény, szegény proletár asszonyok ! . . . Testvéreim vagytok s az átok Utján jártok, mint más szegények ; Oh hogyne áldoznám reátok Szeretetem forró tüzének Lángját, mely a szegényekért lobog, Jó testvérim, proletár asszonyok!
Ezt sem Petőfi, sem Burns, sem senki nem irhat'ta volna meg szebben. Ignotus. N a g - y m a g y a r o r s z á g ' . Érdekes könyv, értékes tartalom. Egy kicsit el is kábitja az embert. Ki hinné, hogy a szelid, a bölcsen kontempláló, a csupa meggondolás, csupa békesség Hoitsy Pál a multak vizsgálása és hazája jövendőjén való gondolkodás közben arra a megismerésre jutna, hogy Magyarországnak puskát kell ragadnia és hóditó útra indulni Kelet felé ? Nálunk megmosolyogni való ember az olyan, aki a geologia törvényei után indul, mikor politikai igazságokat keres. Pedig ez az igazság, még inkább a komolyság. A históriageologiai tanulságokból szűri le Hoitsy Pál a tételt, hogy Magyarország nagy állam megalapítására van hivatva. Terjedelmét a dunai vizmedencze alakulása szabja meg, politikája a fegyverrel való hóditás • és a kulturával való megőrzés. Az érzésünk szerint tapsolunk a nagy fölfedezésnek, mely minden izében tudományos; gondolkodásunk szerint gyönyörködünk a logika gyönyörű sorfüzésében és ' rázzuk a fejünket: utópia, még pedig veszedelmes. Minden igaz, ami a könyvben a múltról szól, minden téves, ami a máról és a holnapról szól. Abból, hogy a hunokon, gótokon, avarokon keresztül Nagy Lajosig és Mátyás királyig minden ide vetődő nép háborúskodott és tolta kifelé az állam határait, még nem következik, hogy a nyers erőhatalmak mai paralizált világában a mai Magyarország is hóditó hadjáratokat szervezhetne. Sőt mindezek a múltban megkísérelt országhatárkitolások azt mutatják, hogy a hegyek hatalmasabbak, mint a vizek, mert annyi zivatar és annyi győzedelmes hóditás után is a kicsapott ár mindig visszaszorult eredeti medrébe, abba a Magyarországba, melyet a Kárpátok fognak félkörbe. Mikor pedig ez a kicsi állam érzi, hogy szüksége van nagyobb biztonságra, egyéniségének jobb érvényesülésére az európai nagy államok irányában, hát a hóditás helyett inkább a szövetkezés utján segit magán s hol cseh királyokat, hol osztrák, azaz német császárokat ültet a trónjára. A viz parancsol — ez föltétlenül igaz, amellett parancsol egy másik tényező is, az erő és a mulandóság. Nagy nemzet
alapításához milliók kellenének, ezek pedig nekünk nincsenek. Nagyra vagyunk vele most, hogy Kárpátoktól az Adriáig ötvenegy perczentnyien vagyunk, tehát minden más nemzetiségire jut egy magyar. Hóditásra, terjeszkedésre ez nagyon kevés. Aztán meg vagyon irva, hogy az erősebb születése véget vet a gyöngébb hatalmának. Nem puszta gyávaság vagy békeszeretet, hogy egész Európában Magyarország a leghivebb hive a békének. Harczias politikával csak szolgálatot tenne ellenségeinek,' az orosznak és a némeinek, akik fel vannak készülve a harczra s egyenes geológia nélkül is meg vannak az aspiráczióik Kelet felé. Az ilyen teóriák magyarázzák a multat, de nem adnak direktívát a . jövendőre. Miért kellett pusztulnia a világhatalmas Spanyolországnak s világhatalommá fejlődni Nagybritanniának ? A történelem indukcziója szerint Spanyolországnak kellene a világ első nemzetének lennie, mert valamikor az volt. Es Magyarország is nagyhatalom volt, de ebből nem következett, hogy az is maradt. Hoitsy Pál könyvét azért nagy gyönyörűség,, lelkesedés és okulás nélkül olvasni nem lehet. Nagymagyarország álmát ő oltja bele fogékony lelkünkbe a legkészültebben. Nem költeményben buzdit, hanem komoly prófétahangon jövendöl. Hálásak vagyunk a szolgálatért, melyet ő nemzetünknek tesz. Veszedelme nem bánt, hóditóháboruba nem fog bennünket csábitani, mert szegények és nyomorultak vagyunk és obstrukezió jár minden katonai javaslatnak. Erre különben rámutat ő maga is: a magyar nem szeret adót fizetni. Nem szeret, mert nem tud. S a pénz hiányán még a legkomolyabb imperiális politika is megfeneklik, valamint az Árpád honfoglalása sem sikerült volna ló nélkül. Figyelmükbe ajánljuk ezt az érdekes könyvet mindenkinek, a ki egy komoly, nagytudásu és merészen gondolkodó publiczista Írásaiban gyönyörködni tud. G ö r ö g f ö l d ö n . I r t a : Hekler Antal. Budapest, 1903. Grill Károly könyvkereskedésének kiadása. Ára 2 kor. 5 0 fill. — Akiket nem riaszt a kissé dagályos és a meglehetősen válogatás nélkül való stílus, tetszéssel fogják olvasni Hekler Antal kis könyvét, melynek ha a formára nézve kevés is a jelentősége, de tárgyi érdeme eléggé distinguált. A laikus olvasó, aki nem követheti nyomon a philologusok munkásságát' és a görög világról azokat a fogalmakat hordja magában, melyek a renaissance lelkesedéséből szálltak örökül az iskolákra: maholnap azon veszi magát észre, hogy gyökeresen meg kell ujitani felfogását, ha nem akar immár elhagyott ösvényeken maradni. A görög derű ma már nem oly ragyogó, mint ahogy még Goethe és Schiller hitték és az olympusi istenek vidámságáról kiderült, hogy nem oly zavartalan, mint amilyennek a klaszszikus világ felé sóvárgó nostalgia vélte. Körülbelől Nietzsche volt az első, aki erre reávilágitott; de a tragédia születéséről szóló könyve minden írása között talán a legnépszerütlenebb, a közfelfogást a legkevésbbé ihlette meg és a görög szellemről való meglazult itélet egyelőre még a tudósok között van munka alatt. Hekler Antal ugyan kijelenti, hogy nem tart Nietzsche b a r á t j á v a l : Burckhardt-tal, de azért könyve már át van itatva az uj megismeréssel és igen jó közvetítő számába mehet, hogy az olvasó hagyományokkal telitett tudatát átidomítsa az uj vizsgálódásoktól helyreigazított véleményekhez. Ez a modernség különbözteti meg a szokvány görög-utirajzoktól és ez ajánlja az olvasók figyelmébe. T e n g e r m o r m o l á s a ... . Balla Ignácz ily czimü kötetéből, melynek közeli megjelenését már jeleztük, ma ismét egy gyönyörű darabot közlünk. Adio, m a r e ! Bucsu a • tengertől, melyen, mint önkénytes egy évig ette a költő a császár kemény kétszersültjét és itta rá a tenger sós vizét. Nem tudjuk, hogy e kis könyv visszhangra fog-e találni azokban az irodalmi körökben, ahol az uj Petőfieket és Aranyokat olyan szaporán termelik, akár a vályogvető czigány a vályogot. De bizonyosra veszszük, hogy a mi olvasóink apprecziálni fogják é kötetet, amely megérdemli, hogy olvasóink necsak foglalkozzanak vele, de meg is vegyék.
48 akadna rajta, hogy Ön a prózát dicsőítve, mégis verses formát-választott. íme a poéma egy része :
KÖZGAZDASÁG.
Azt mondod, hogy a vers szebb, mint a próza? . .-.
Az »Anker«,' élet- és járadék-blztositó-társaság (Magyarországi vezérképviselőség: Budapest, VI., Deák-tér »Anker-udvar«). 1902. deczember havában benyujtatott a társaságnál 836 ajánlat 5,200.483 kor. biztosított összegre és kiállíttatott 688 kötvény 4,607.946 korona összegre. — A január—deczember havi időszak alatt benyujtatott 9640 ajánlat 53,712.987 koronára és kiállíttatott 8595 kötvény 46,693.656 K -ra. Károk és esedékessé vált elérési biztositások folytán eddig 236 millió K fizettetett ki. — A haláleseti biztosításoknál A) osztalékterv szerint a nyeremény-osztalék az elmúlt évben az évi díj 25°/o-át tette ki. A vegyes- és takarékpénztári biztositásnál B) osztalékterv szerint az egyes biztositások fennállása óta befizetett összes dijak 3"/o-a, tehát fokozatosan emelkedőleg az egyes évi dijak 9, 12, 15, 18, 21, 24%-a fizettetett ki nyeremény-osztalék gyanánt készpénzben. A társaság vagyona 1901. deczember 31-én 145 millió korona. Biztosítási állomány 511 millió korona.
HETI POSTA. Budapest. L. F. Az Ön protegéj'e kétségtelenül szépen érző, melegkcdélyü ember. Az Ön érdeklődése és ajánlata is' értékes nekünk, és még-sem nyomathatjuk le, ami a nyomdafestékre még nem érett. Élt Tcmesvárott egy megyeszerte nagyon értékelt, derék bankárember az öreg Sármány, az soha se mondott se igent, se nemet, hanem mindig azt mondta: Jöjjön holnap, Kommen sie morgen. De aki holnap még egyszer eljött, annak soha se mondott nemet. Azt hiszszük, hogy idő multán, ha az Ön protegéje' még egyszer . zörget, mi se fogunk nemet mondani. Lúgos. V. Géza. Gárdonyi leczáfolta Tolstojt a vers érdekéhen. Ön visszaczáfolja Gárdonyit a vers rovására. Isten neki, nem akarunk a jónak elrontója lenni. Helyet adunk az Ön próza-hymnusának is. Vajon öröme telnék-e benne Tolstojnak,' ha olvashatná, vagy meg-
(
A próza föld. Belőle nőhet rózsa. A vers csalt ábrándozó ifjú lány; Érzelmi világán mi litl van — talány. A próza a nyugodt, tudós barát, Átérzi a multai s jövőbe lát. A többit nem adjuk, mert Tolstoj is, Gárdonyi is megharagudnának érte. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF. Captol a legjobb szer fejbőrsömör'és'hajkihullás ellen. Ez a kitűnő tannin és chloral vegyülék egyesíti mindkét anyag kiváló tulajdonságait, anélkül, hogy a legcsekélyebb kártékony hatása volna. Meglepő eredménynyel szüntet meg minden fejbőrbántalmat, s ezzel megakadályozza a haj ritkulását és kiveszését is. Rövid idő alatt történt nagy elterjedése a legbeszédesebb tanú nagy előnyeiről. A legszebb farsangi tárgyakat, a legkiválóbb báli készleteket és a legizlésesebb jelmezeket kétségkívül Szekulesz Ii. művirág és disztollgyárában (Budapesten, IV. Károly utcza 4 — 5.) lehet beszerezni, ahol egyéb alkalmi czikkek, menyasszonyi és színházi koszorúk és diszek, praeparált és műnövények a' legjobb kivitelben és dus választékban állanak a közönség rendelkezésére.
A Hét Szakácskönyve. Ára díszes kötésben 5 korona. a -mTi í l P
ruinden könyvkereskedésben. A HÉT kiadóhivatalában. VIII., Rökk Szilárd-u.. 18.
>
A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület hatvanharmadik
évi rendes közgyűlését • 1903. évi februárius hó 1-én délelőtt 10 órakór fogja Budapesten,. Pestvármegye székháza dísztermében (Városház-utcza) megtartani.
Tárgysorozat: .1. Jelentése az igazgatóságnak és a felügyelő-bizottságnak az 1902. évi üzlet eredményéről. 2. Határozathozatal a mérleg és a tiszta jövedelem iránt. 3. Egyéb igazgatósági előterjesztések. 4. Az igazgatóság hat tagjának és a választmány egy tagjának megválasztása, valamint az ezen választások folytán esetleg a felügyelő-bizottságban és a választmányban megüresedő helyeknek választás utján való betöltése (alapszabályok 23., 35., 40 és "44. §:ai). Ezen közgyűlésre a t. cz. részvényesek azon figyelmeztetéssel hivatnak meg, hogy az alapszabályok 14. §-a értelmében csak oly részvényes gyakorolhatja, akár saját személyében, akár meghatalmazott által, szavazati • . jogát, kinek részvénye 1902. deczember 31-éig nevére íratott s a közgyűlést megelőző nap délután 5 órájáig az egyesület főpénztáránál még le nem járt szelvényeivel együtt letétetett.
Budapest, 1903. évi januárius hó 14-én.
Az igazgatóság.
Budapest. 1903. Az A t h e n a e u m irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.
1
E R C U
R
Értékpapírok vétele és eladása a árfolyam szerint.
Bank és Váltóüzlet Részvény-Társaság.
c
Takarék betétek:
napi
Kölcsönök
BUDAPEST M ^ T J í
értékpapírokra
AZ ORSZÁGOS NOI GYORSÍRÓ-EGYESÜLET gyorsirási jutányos
és
áron
gépirási szakiskolájának
irásmunka-osztálya
(COPYING OFFICE) készit bármely Írógépen mindennemű m u n k á t és sokszorosítást.
Magyar és német
irás-
gyorsírásban
és a z összes h a s z n á l a t b a n levő írógépeken : Remington-Stand a r d (Rem), F a y - S h o , U n d e r w o o d , o s t . N e w - C e n t u r y C a l i g r a p h , S m i t h - P r e m i e r , C r a n d a l l , F r i s t e r et S o s s m a n , Ideál H a m m o n d , Empire alapos oktatás. — Bővebb felvilágosítást ad : K A I S E R GIZELLA e l n ö k , Budapest, Kazinczy-u. 3,1. em.
llást vagy mellékfoglalkozást
A
kereső művelt és m e g b í z h a t ó ben, v a l a m i n t a v i d é k e n —
jövedelmező
foglalkozást
egyének, ugy
hely-
tisztességes és jól kaphatnak.
A j á n l k o z á s o k >151. P o s t a f i ó k , B u d a p e s t * c z i m r e k é r e t n e k .
a legelőnyösebb
feltételek
mellett.
TELEFON
TELEFON
-24-98-
-24-98-
W O L L A K
E 5
T A R 5 A
BUDAPEST VI. K E R . ,
Y Ö R Ö S t t d R T T - U T C Z d
47/B.
ANGOL ÉS AMERIKAI SOKSZOROSÍTÓ - KÉ SZÜLÉKEK. írógép-kellékek az összes rendszerű szalagos vagy párnás írógépekhez. Kellékek az összes rendszerű kéz- és gépirásu sokszorosító-készülékekhez. Record levélrendezök! Másolókönyvek I írógéppapírok! Iratkapcsolókl Bélyegző-párnák! Számtalan különleges irodaczikkl Gépíró-, másoló-, fordító- és sokszorosító-irodai £3vl
c
THE MUTUAL NEW-YORKI ÉLETBIZTOSÍTÓTÁRSASÁG A világ
legnagyobb és leggazdagabb biztosító-társasága. Vagyon 1901. évi deczember hó 31-én:
c
Karcsú
leax és egészségét ezáltal csak megerősíti, ha PILULES APOLLO-t használ. Ennek hatása a növényből nyert »Vesiculoslne«-ben rejlik. Eaek, a s orvosok által jónak talált pilulák karcsúvá teszik a termetet és nem hatnak kedvezőtlenül az egészségre, mint sok más készítmény. Nem hajtanak, hanem közvetet lenül hatnak a táplálkozásra és a zsiranyagsejtekre. A tulnagv elkövéredés , , gyógyításán kivül e PILULES APOLLO-k szabályozzák a test funkczlóit, megifjitják az arczvooásókat és a testnek visszaadják a rugékonvsagot és az erőt. Ez minden nő titka, ki karcsú és fiatal testalkatot akar. A PILULES APOLLO-k maguk mindkét nem számára, még a legkényesebb természetüeknek is, k e l l e m e s e k és nem á r t h a t n a k az egészlégre. A körülbelül két havi kezelést könnyen lehet követni és a tényleges eredmeny állandóan megmarad. (Törvény védi.) Üvegje utasítással 6 korona 4 6 fillér, bérmentesen, utánvéttel Ó korona 76 fillér. J . Ratié gyógysz. 6. Pas. W e r d e a u , Páris IX. — Egyedüli raktár Magyarország és Ausztria részére: TÖRÖK J . gyógyszerésznél B u d a p e s t , Klrály-utcza 12. Kérjenek
1,828.181,200-36
dobotokét
ex „UNION
DSS
FABRICANTS"
Biztosítási állomány 1901. decz. 31-én:
6,443.021,249-27
frank
G m e h l i n g
H e r m a n n
császári és királyi u d v a r i szállító MAGYARORSZÁGI
VEZÉRIGAZGATÓSAG
Budapest, IV., Károly-körut 26.
RpípdpkfidVPllTlPhPI Ideg-, v é r - é s belső betegség gyökeres DCiegCA U^ClülCUC • g y ó g y M s á r a e l s ö h e i y e n ajánlható
DR
MITZGER
a kontinens egyik legjobb gyógyhatású és legmodernebb berendezésű Elektro-Medikai intézete B u d a p e s t , VI. k., T e r é z - k ö r u t 44. sz., I. em. Összes medikai villamos gyógyfürdők, tudományos vizgyógyeljárésok, electroteraoia. K a t a r h o r e s e 1 Ui g v ó a v m ó d ! Tanasztalt- biztos s izvnrs
bőr- és bőrbutor-gyára. ^örjjéAeA,
papírkosarak,
támlányoA,
Aályha-ellen-
jó'A,
mappáig.
nád-
bőrre! DTTrinDrcm
WTT
bevonatna n «
pecsétjével.
ZONGORÁK
É S PIÁNINÓK a világ első gyáraiból, valamint a párizsi világkiállításon kitüntetett
saját készítmények közöttük több jókarban lévő átjátszott is, ez időben legolcsóbban vásárolhatók és bérelhetők
KERESZTÉLY
letbiztos,t t rs
STANDAR D ^ Aitpiitatott 1625
°*-
EDINBURGHBAN, A N G O L H O N .
>
Alapíttatott 1825.
Magyarországi fiók: Budapest, IV., Kossuth Lajos-u. 4. Évi bevétel ... 31.800,000 korona. Kiutalt nyereményrészek 170.000,000 korona. Vagyon 249.300,000 korona. Halálesetek folytán kifizetve 500.000,000 korona.
hírnév, zongoratermében
A STANDARD KÖTVÉNYEINEK NEVEZETESEBB ELŐNYEI:
' BUDAPESTEN Váczi-körut 21. J F " ;
8zabad világkötvények. — Kötvények érvényben tartása díjfizetések elmulasztásánál. — Tőkésítés és elére megállapitctt visszaváltási érték. — Megtámadhatatlanság. — Faltétlen fizetés öngyilkosság esetében egyévi fennállás után. — 8zabad háboru-biztositáa népfölkelök részére.
=
=
kétségtelen biztonság.- Alacsony dijak._
Díjtáblázatok kívánatra
küldetnek.
^^•^^••••SBaBtmmHBHmamBMBBBmBmBBBinBmHaMi^^MmsBBBBMBMBMmM^MmBa
Magyar királyi
államvasutak.
Az utipodgyász elszállítása a lakásról. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesítés szerint a Budapesten (IV., Vigadó-tér 1. szám alatt) levő »Központi menetjegyiroda* az utazó közönség kényelmére a vasúton feladandó utipodgyászt az élőszóval, írásban vagy telefon utján történt bejelentésre a székesfőváros IV—IX. kerületeiben fekvő lakásokon átveszi és azt megállapított szállítási dijak beszedése mellett saját hivatalos helyiségében vasúti podgyászként felveszi az illető budapesti pályaudvarra kiszállítja s a kívánt vonathoz átadja. A bejelentésnek a központi menetjegyirodában a szándékolt utazást megelőző napon kell történnie. Az átadott podgyászra vonatkozó hivatalos vevényt és a szükséges vasúti menetjegyet a menetjegyiroda hivatalos helyiségében szolgáltatja ki, vagy kívánatra 40 fillér díjért a lakásra is elküldi. A menetjegyirodán kivül ugyanazon helyiségében még a következő alosztályok vannak szervezve. Idegenforgalmi iroda. Olvasóterem. Etnográfiái és házi iparbazár. Tudakozó iroda fürdők számára. A menetjegyirodában a szükséges összes különféle menetjegyek a tervezett utazás megkezdése előtt már néhány nappal elébb is megválthatók, ugyanott megvehető a magyar kir. államvasutak 1903. évi január hó I ével életbelépő uj személy- és podgyászdijszabás.
Mérsékelt áru közvetlen menetjegyek Fiume és Bécs között Budapesten át. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesítés szerint Fiume és Bécs között Budapesten át szóló igen mérsékelt áru I. és II. osztályú gyorsvonatu és Hl. osztályú személyvonaté közvetlen jegyek fognak 1903. január hó 1-től kiadatni a következő árakon : I. osztály 41 kor. 20 fillér, II. osztály : 27 korona 20 fillér. III. osztály 13 korona 30 fillér. A menetjegyek 8 napig érvényesek s azokkal az utazó az érvényesség tartamán belül ugy osztrák, mint magyar területen, azonkivül Budapesten is egyszer, láttamozás mellett, megszakítható.
Deckeri és Homolka tiviró-, távbeszélő-, villámhárító- és vlllímvilágftásl berendizök
WSSÉ
ASSZONYOK
A női bajok nehézségei
(hátfájás, testfájás, görcsök, fejfájás, rosszullét stb.)
A h a n g o s a n sxóló = = grafit-mikrofon feltalálói és szabadalom tulajdonoaai. Készít: telefonberendezéseket k ö z ponttal v. körkapcsolással, elvállalja régi berendezeseknek s egyei kéazűlékeknek alapos átalakitását, továbbá : villámhárítók, házi sürgönyök, tüx- é s vizjelzó berendezések készítését legjutányosabb árakon. Taltfaa automatákkal kombinált váltóáramú önmUkiidö berendezés jalzisadásra vasutak ezámára. Árjtgy*éktk, kSlttégvrtá—h ingyen é* Mramdee.
ellen
ajánlatos »AMASIRA« egy határozottan ártalmatle.nul ható és kellemesen bevehető teakeverék (poralakban). Orvosilag melegen ajánlva. — Dr. med. M. Stuttgartban irja a többek közt: »A belsőleg ajánlt gyógyteák közül, egy sereg kedvező tapasztalat alapján, egy uíabb teavegyüléknek adtam előnyt, amely »AMASIRA« név alatt van bevezetve és hatásában tényleg minden más teát felülmúl.* stb. — Dr. med. 0 . Berlinben jelentést tesz eredményeiről és többek közt ezt mondja : »S. A. kisasszony Köpenick asszonynál: A gyenge alkotású, kissé halavány pácziens rosszullétről és hátfájásról panaszkodott a P kezdeténél valamint néhány nappal azután. A negyedik csésze teánál elmultak ezen nehézségek. Más okból történt utolsó látogatásánál augusztus 3-án, .frissebbnek látszott, mint azelőtt. Életuntsága elmúlt és most kettő helyett dolgozik* stb. — J. asszony Stuttgartban közli: >Nem fogom elmulasztani minden felebarátnőmnek ezen kitűnően ható készítményt a legmelegebben ajánlani.* stb. — A fenti, valamint minden egyéb elismerő irat eredeti példányai a gyárosnál betekintésül le vannak téve. — »AMASIRA« féldoboz 2, egész doboz 3 kor. (2—3 hónapig eltart!) Csupán A. Locher névaláírással valódi I Egyedüli gyáros: Andr. Locher, Pharmac. Laboraiorium, Stuttgart. — Raktárak: Budapesten : TÖRÖK J., Király-utcza 12. — Pozsonyban : Dr. ADLER Salvator-gyógytárában, valamint Osztrák-Magyar monarchia minden nagyobb gyógytárában.
életbiztositó-társaság
Londonban.
Magyarországi f i ó k : BUDAPESTEN, V . kerület, Ferencz József-tér 5 — 6 . szám a t á r s a s á g házában. A társaság vagyona 1 9 0 1 . deczember 31-én kor. 190.871,731" — Évi bevétel biztositások és kamatból 1 9 0 1 . decz. 31-én » 31.555,392" — Kifizetések, biztosítási és járadéki szerződések, valamint visszvásárlások stb. után a társaság fennállása óta ( 1 8 4 8 ) » 426.999,043" — Az 1 9 0 1 . évben a társaság 5 7 1 8 k ö t v é n y t állított ki » 50.727,261"94 összeg értékben. — Prospektusokkal és díjtáblázatokkal, melyek alapján a társaság kötvényeket kiállit, továbbá ajánlatokkal díjmentesen szolgál a magyarországi- és a kelet fiókja Budapesten, valamint ennek ügynökei a fiók minden nagyobb városában.
I n n C T C T O
I n U t IL
d l /
O L f t
VI., Ixabella-uteza 88.
BUDAPESTEN V., Dorottya-utaz* 8. A magyar királyi á l l a m v a s u t a k szállítói.
É S LEÁNYOK!
felvétetnek
mwwmisw
A H
É t kiadóhivataléban V I I I , R ö k k S z i l é r d - u t c z a 18.
G A N Z és T Á R S A
VASÖNTÖDE É S GÉPGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPESTEN.
Ajánlanak mindennemű vas-, aczél- és fémöntvériyeket építkezési és gépészeti czélokra, vizvezetó csöveket, szivattyúkat, lecsapoló- és öntözó-zslllpet, készülékeket a belvizek leeresztésére. A helyi viszonyok szerint szerkesztett turbinákat, orlohengereket, kéregontetü hengerekkel és malomberendezési czlkkeket. Zsilipeket bármily nagysagban és bármily rendszer szerint. Alagcsöveket, zárkészülékeket, csó- éa kapuzsllipekhez, czölopveró gépeket, anyagszállitó kocsikat. Allé vagy fekvő gáz- és petroleum-motorokat, egy vagy két hengerrel és mindennemű zúzógépeket. Mechwart-féle forgó góz- és petroleumekéket. Világításhoz vagy gépek hajtásához szükséges villamosságot bármely távolságra elvezető dynamogépeket.
Vónncí
innrlónlr • T V lrnn
Tf/iccutVi
T oino.ntf>70
I f i o-rótn
