1-3. gyakorlat: Vízszintes kitűzések
Vízszintes kitűzések A vízszintes kitűzések végrehajtása során általában nem találkozunk bonyolult számítási feladatokkal. A kitűzési munka nehézségeit elsősorban a kedvezőtlen munkakörülmények okozzák, ezért alig fordul elő két egyforma feladat. A kitűzések technológiája meglehetősen kötött, azonban a kitűzési munkát az építés, üzemeltetés szüneteltetése nélkül kell végezni, ezért a sikeres munkavégzés feltétele a helyes kitűzési technológia megválasztása. (Esetleg a helyszínen kell dönteni a kitűzési eljárásról, vagy a választott eljárás módosításáról.) A vízszintes kitűzési feladatokat két csoportra oszthatjuk: - elhelyezési kitűzések (vonalas létesítmények kitűzése) - szerkezeti kitűzések A vonalas létesítmények kitűzése jól elkülöníthető feladat. Itt egyenesek, ívek, átmeneti ívek kitűzését kell elvégezni. A körívkitűzések elméletét kézikönyvek és különböző összefoglaló táblázatok tárgyalják. A szerkezeti kitűzéseket a létesítmény térbeli kijelölése után (elhelyezési kitűzések) végezzük. Ezeknek a kitűzéseknek az a célja, hogy biztosítsa a létesítmények méreteinek és szerkezeti elemeinek helyzeti kijelölését. A gyakorlati munkák során az elhelyezési és szerkezeti kitűzések nem mindig különülnek el egymástól, hanem gyakran olyan szorosan épülnek egymásra (egymásba), hogy nem is lehet megkülönböztetést tenni. A szerkezeti kitűzéseket vagy közvetlenül a kitűzési alaphálózatról végezzük, vagy sok esetben a létesítmény már kitűzött pontjait, szerkezetének tengelyeit használjuk fel. A különböző kitűzési eljárásokat, a kitűzési munka rendjét a mérnökgeodézia elméleti tananyaga részletesen tárgyalja. A következőkben egy részben elhelyezési, részben szerkezeti kitűzési feladat megoldását mutatjuk be egy antennatartó állvány kitűzési munkáján.
1-1
Óravázlat a Mérnökgeodézia gyakorlataihoz
Feladat: Számítsuk ki az antennatartó szerkezet kitűzési méreteit az A és B ismert koordinátájú alappontokról és készítsük el a kitűzési vázlatot. Majd a kitűzési vázlat alapján, a terepen az „O” középpontról, mérőállomással tűzzük ki az antennatartó szerkezeti elemeit. Kiindulási adatok:
A B O
Y +1160,000 m +1220,000 m +1190,000 m
X +14600,000 m +14600,000 m +14623,147 m R = 16,000 m M = 6,400 m
1-2
1-3. gyakorlat: Vízszintes kitűzések
Megoldás menete: A függőleges oszlopok alaprajzi középpontjai egy szabályos hatszög sarokpontjai, melynek középpontja az „O” jelű pont. A hatszög köré írható kör sugara pedig „R”. A hatszög 1-6 jelű kerületi pontjain függőlegesen felállított oszlopok tartják az 1 és 4 számú pontok által meghatározott irányban 3%-os dőléssel tervezett tartólapot. Az antennatartó középpontjának magassága „M”. A hat függőleges tartóoszlopot kívülről, az „a” hosszúságú ferde oszlopok merevítik. A ferde oszlopokat hegesztett kapcsolat erősíti a függőleges oszlopokhoz, a tartólap csatlakozásánál. A ferde tartóoszlopok tengelyének a vízszintesre épített szerelőbeton felülettel való metszéspontjait jelöljük 1’-6’-vel. Tűzzük ki az „O” pontot (elhelyezési kitűzés) derékszögű kitűzési módszerrel, majd az 1-6 és az 1’-6’ szerkezeti pontokat az „O” jelű pontból poláris kitűzési módszerrel. A megadott adatokból látható, hogy a kitűzési és a szükséges ellenőrzési méreteket milliméter élességgel kell számítani. Első lépés az „O” jelű pont kitűzése. A kitűzéshez szükséges adatok egyszerűen számíthatók, mivel a kitűzés alapjául szolgáló A és B pontokat összekötő egyenes párhuzamos az Y tengellyel. Ha a kitűzést az A pontból végezzük, az abszcissza és az ordináta értéke: YO-YA = +30,000 m
XO-XA,B = +23,147 m
A koordinátakülönbségek előjeléből látható, hogy mindkét kitűzési méretet a pozitív tengelyek irányába kell mérni. A függőleges és a ferde merevítő oszlopok kitűzési méreteinek számításához, ezek távolságait kell meghatározni. A távolságokhoz szükséges a függőleges oszlopok magasságának (1-1”, 2-2” stb.) számítása a tartólap 3%-os ferdeségének figyelembevételével. Az 1” és 4” pontok magasságkülönbsége 0,960 m, mivel távolságuk 32 m. A 2” és 3” valamint a 6” és 5” pontok magasságkülönbsége a 16 m-es távolságuk miatt 0,480 m. Tehát a függőleges oszlopok magasságai az M adott értékéből kiindulva a következők: 1-1” = 6,400 + 0,480 = 6,880 m 2-2” = 6-6” = 6,400 + 0,240 = 6,640 m 3-3” = 5-5” = 6,400 - 0,240 = 6,160 m 4-4” = 6,400 – 0,480 = 5,920 m A függőleges és ferde oszlopok távolsága Phythagorasz tételéből: 1-1’ = 1,291 m 2-2’ = 6-6’ = 2,216 m 3-3’ = 5-5’ = 3,325 m 4-4’ = 3,735 m
1-3
Óravázlat a Mérnökgeodézia gyakorlataihoz A második lépés az „O” jelű pontból az 1-6 és az 1’-6’ pontok kitűzése poláris koordinátákkal. A kitűzés tájékozásához ki kell számítani a δAO irámyszöget: δAO = 52O20’51” Így ha az „O” jelű ponton felállított mérőműszerrel megirányozzuk az A pontot és az irányértéket 0O0’00”-re beállítjuk, az 1 és 1’ pontokhoz tartozó irányérték 37039’09”. A 2 és 2’, a 3 és 3’, stb. pontokhoz tartozó irányértékeket 600 hozzáadásával kapjuk. A poláris kitűzéshez szükséges távolságokat az R sugár és a megfelelő függőleges – ferde oszloptávolságok összegével nyerjük. A kitűzés ellenőrzésének két fontos mozzanata van: - Egyik a létesítmény helyének és tájolásának az ellenőrzése az alappontokhoz viszonyítva. (Elhelyezési kitűzés ellenőrzése) Ebből a célból kiszámítottuk az AB alapvonalhoz legközelebb fekvő 6’ és 5’ jelű pontok távolságát az A illetve B alappontokról. További ellenőrzésként célszerű a poláris kitűzés során megnézni, hogy a B alappontra mutató irány irányértéke egyezik-e a számítottal. - A kitűzés ellenőrzésének másik lépése, a kitűzött pontok egymáshoz viszonyított tényleges és a geometriai adatokból számított értékeinek összehasonlítása. (Szerkezeti kitűzés ellenőrzése) Jelen alakzatnál legcélszerűbb az 1-2, 2-3 stb. valamint az 1’-2’, 2”-3’ stb. pontok távolságainak számítása, illetve ellenőrző mérése.
1-4
1-3. gyakorlat: Vízszintes kitűzések Jegyzet: -
Bánhegyi István – Dede Károly: Segédlet a mérnökgeodéziai gyakorlatokhoz c. jegyzet, 139-145. oldalig (J.sz.: 91238)
1-5