Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv A Duna-vízgyűjtő magyarországi része 8-9 melléklet:

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015 A Duna-vízgyűjtő magyarországi része

8-9 melléklet: Az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv és az agrártámogatások kapcsolata

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015 A Duna-vízgyűjtő magyarországi része

TARTALOM

1

AZ OVGT FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSAI ÉS CÉLKITŰZÉSEI A MEZŐGAZDASÁG VONATKOZÁSÁBAN ........................................................................................... 1

2

AZ ÚMVP (2007-2013) MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁSI CÉLÚ MŰVELETEI, TAPASZTALATOK, A TOVÁBBFEJLESZTÉS ÚJ IRÁNYAI .............2

3

A MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS TÁMOGATÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A 2014-2020 TÁMOGATÁSI IDŐSZAKBAN ........................................................... 17

4

A VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAM (2014-2020) MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁSI CÉLÚ MŰVELETEI ............................................................ 20

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv – 2015 A Duna-vízgyűjtő magyarországi része

1

Az OVGT főbb megállapításai mezőgazdaság vonatkozásában

és

célkitűzései

a

Nemzetközi tapasztalatok és a hazai elemzések is igazolják, hogy az egyik leginkább érintett ágazat a mezőgazdaság. A műtrágya-felhasználás jelentős változást mutat, a 60-as évektől a 80-as évek végéig folyamatosan és intenzíven növekszik, majd a 90-es évek elején ugrásszerű csökkenés mutatkozik, majd a felhasználás az évtized során a 80-as években kimutatható csúcshoz képest alacsony szinten stagnál. Ezek eredményeként a 90-es évekre közel egyensúlyi állapotok, kismértékű feleslegek, illetve főleg a nitrogén esetében, de egyes régiókban és években a foszfornál is, negatív mérlegek alakulnak ki. Utóbbi esetekben a múltban felhalmozott feleslegeket fogyasztják a növények, és a humusz mineralizációja, valamint kisebb mértékben a légköri kiülepedés kompenzálhatja a hiányt. A mezőgazdaság az élelmiszertermelés, a helyi gazdasági hálózatok működtetése, az energiatermelés és a foglalkoztatás mellett az egyik legfőbb karbantartója számos természeti erőforrásnak és természeti értéknek. A VKI végrehajtása során a mezőgazdaság multifunkcionális jellegét kell alapul venni, támogatni kell a mezőgazdaság környezetfenntartó szerepét, illetve a mezőgazdasági tevékenységből származó szennyezéseket a megfelelő szintre mérsékelni szükséges. OVGT javasolt intézkedések: Mezőgazdasági tevékenységből származó tápanyag és szervesanyag terhelések csökkentése 1. Vízminőség-védelmi zónarendszer létrehozására vonatkozó jó gyakorlatok kidolgozása (jogszabály alkotás), amelynek keretében a1)

Nitrát-érzékeny területek felülvizsgálata, erózió- és belvíz-érzékeny területek, partmenti vízvédelmi zóna kijelölése (MEPAR szintű kijelölés jogszabályban)

a2)

A kötelező és önkéntes előírások meghatározása

b)

Kötelező szabályok esetében határozott idejű, területalapú, normatív kompenzációs kifizetések biztosítása a kieső bevételek és hátrányok ellentételezése céljából

2. Művelési ág- és mód-váltás pénzügyi ösztönzése (önkéntes agrár-környezetvédelmi és erdő-környezetvédelmi támogatások, nem termelő beruházások stb.): a)

2007-2013 ÚMVP keretében

b)

2014-től a vízvédelmi zónarendszerrel összhangban

Különösen indokolt esetben kisajátítás vagy földcsere (a Nemzeti Földalap terhére), erre vonatkozó felmérés és ütemterv készítése 3. 3. Hosszú távon a megfelelő földhasználati arányok kialakítására vonatkozó komplex piaci alapú gazdasági ösztönző rendszer megalapozása (kvóta rendszer megvalósítása) 8-9 melléklet

VGT és agrártámogatások kapcsolata

–1–


2

Az ÚMVP (2007-2013) mezőgazdasági vízgazdálkodási célú műveletei, tapasztalatok, a továbbfejlesztés új irányai

A tájgazdálkodás modelljének gyakorlati megvalósítása (árvízvédelmi, vízvédelmi, természetvédelmi célokat figyelembe vevő földhasználat) során elsősorban az a kérdés merül fel, hogy a területileg érintett földtulajdonosokat, földhasználókat milyen módon lehet ösztönözni a vízgazdálkodási szempontból kedvező mezőgazdasági gyakorlat kialakítására, és végrehajtására. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi földhasználat nem, vagy nem minden paraméterét tekintve egyezik a fenntartható gazdálkodási gyakorlattal. Az alapvetően a támogatások kihasználásának maximalizálását, a piaci igények kielégítését megcélzó, a meglévő ismeretet és infrastruktúrát használó jelenlegi gyakorlat közelítése egy elvben optimális, „vízközpontú” tájhasználathoz olyan folyamat, melyben az ezt szolgáló eszköztár (támogatások, kifizetések, alternatív pénzügyi eszközök vagy éppen hatósági korlátozás), a hazai mezőgazdasági körülmények és az adott térség fogadókészségének lehető legteljesebb ismerete szükségeltetik. Kézenfekvőnek tűnik az ehhez hasonló problémák kezelésére széleskörűen alkalmazott agrár-környezetgazdálkodási kifizetések megtervezése és megvalósítása a térségben. Az agrár-környezetgazdálkodási célprogramok rendszere – az uniós gyakorlat szerint – alapvetően a gazdálkodók önkéntes vállalásai alapján tesz kifizetéseket, mely a korábbi, támogatásra alapuló rendszerhez képest merőben más hozzáállást feltételez a partnerek részéről. Ez a megközelítés feltételezi a valamely természeti erőforrás védelmére hivatott szakterület és a gazdálkodó együttműködését, és nélkülözi a hatósági eljárások merev, az állam és állampolgára közti erőviszonyok egyértelmű különbségére rávilágító mivoltát. Ebből fakadóan pozitívan kondicionálja a programban résztvevőket, mely a célprogramok helyes végrehajtása esetén komoly és szerteágazó (pl. környezettudatosság) eredménnyel járhat. Az adminisztratív körülmények hazai kialakítása okán azonban az agrárkörnyezetgazdálkodási célprogramok rendszere olyan korlátokba ütközik, mely nagyban befolyásolja mind a programok kiterjesztését, mind a források hatékony felhasználását. Területi specifikumok kezelésének hiánya A tájgazdálkodás céljait szolgáló földhasználat megvalósításának ösztönzése során az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések alkalmazhatóságának az egyik legkardinálisabb korlátozó tényezője a területi specifikumok nélkülözése. Jelenleg az agrár-környezetgazdálkodási célprogramok mind a horizontális, mind pedig a zonális szinten egységesek, a térségi specifikumok kezelésére nem alkalmasak. Ez abban az esetben, amikor lokális célok kezelése lenne a célprogramok célja egy diverz, vízjárta mezőgazdasági termelési szerkezetben a jelenlegi rendszerben kivitelezhetetlenné teszi az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések alkalmazását. Különösen igaz ez abban az esetben, mikor a szomszédos földterületek használói is egymásra vannak utalva, hiszen a vízhatás nincs tekintettel a meglévő birtokhatárokra. 8-9 melléklet

Hiba! A hivatkozási forrás nem található.

–2–


Az agrár-környezetgazdálkodási célprogramok alkalmazásának fenti korlátjának kiküszöbölésére több kezdeményezés is történt az „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről” szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendeletben. Ezek a kezdeményezések elsősorban a Magas Természeti Értékű Területek célprogramjaiban lelhetők fel és egyrészt a területi sajátosságokat igyekeznek kezelni, másrészt az egymással konkuráló, vagy ellentétes hatású célprogramok közti szakterületi prioritásokat határozzák meg. Előbbire jó példa a túzokállomány fészkelésének védelme érdekében bevezetett előírások közül a kései kaszálás legkorábbi időpontjára vonatkozó célprogram-pontok differenciálása (61 § (5) ed) pont). Az előírás ilyen jellegű megosztása azt szolgálja, hogy az eltérő térségi adottságoknak megfelelően alakuló fészkelésekben lehetőség szerint ne okozzon kárt a kaszálási tevékenység. Az egymással konkuráló, és bizonyos esetekben ellenhatásokat kifejtő célprogramok közti hatások kiszűrésére a célprogramok igénybe vételére jogosult területek kijelölésének differenciálásával lehet kísérletet tenni. A 61/2009. FVM rendeletben ezzel a céllal készült el a Magas Természeti Területek zonális besorolása a hozzárendelt célprogram-jogosultságok meghatározásával. Ezt szemlélteti az alábbi ábra, melyen a Hevesi-sík Magas Természeti Értékű Terület zonális besorolása látható, az igényelhető célprogramok körével (forrás: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2009). Ebben a példában a szakmai szempontok alapján a Hevesi-sík sérülékeny túzokállományának megőrzése érdekében a csekélyebb természetvédelmi jelentőségű célprogramok és a kék vércse, valamint a vadlúd- és daruvédelmi célprogramok alacsonyabb prioritást kaptak. A területen a túzok előfordulások ismeretében lehatárolásra kerültek azon MePAR fizikai blokkok, melyeken kizárólag a túzokvédelmi célprogramok igényelhetők, míg a peremterületeken az egymásra érdemi hatással nem rendelkező célprogramok szabadon választhatók a gazdálkodók által. A bemutatott területi differenciáláson kívül ezen célok elérésében jelentős szerepet játszhat a kifizetés célprogramonkénti eltérítése, valamint a pontozási rendszer kellő súlyozása. Az előttünk álló időszakot tekintve a Vidékfejlesztési Program (2014-2020) kiemelt szakmai célkitűzése az eddigi eredmények megőrzése, javítása, valamint az önkéntes vállalások rendszerének további közelítése a célterületek természeti, környezeti adottságaihoz. A rendszer két legfontosabb eleme az önkéntesség és a területi különbözőségek kezelése. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, valamint az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program terület-alapú intézkedéseit megvizsgálva megállapítható, hogy miközben maguk az intézkedések alapvetően környezet- és természetvédelmi célokat igyekeztek szolgálni, addig csak részben sikerült azt elérni, hogy a jogcímek kedvezményezettjei valós környezeti szolgáltatásokért kapott kifizetésként, és ne „egyfajta top-up”-ként értelmezzék azokat. Az új Agrár-környezetvédelmi Célprogram (AKG) egyik fő jellemzője, hogy az intézkedés alapját a területhasználat adja, mely tekintetében az alábbi 8 fő kategóriát különböztetjük meg:

8-9 melléklet


–3–


Horizontális: 1. Szántó (sz) 2. Gyep (gy) 3. Ültetvény (u) 4. Nádas (n) Zonális: 5. MTÉTszántó a. Túzokvédelmi területek b. Kék vércse-védelmi területek c. Alföldi madárvédelemi területek d. Hegy- és dombvidéki madárvédelem területek 6. MTÉT gyep a. Túzokvédelmi területek b. Alföldi madárvédelemi területek c. Hegy- és dombvidéki madárvédelem területek d. Nappali lepke-védelmi területek 7. Vízvédelmi célú szántóterületek: a. Erózió-érzékeny szántó b. Belvíz-érzékeny szántó c. Aszály-érzékeny szántó 8. Vízvédelmi célú gyepterületek: a) Belvíz-érzékeny gyep Az új AKG rendszerén belül markánsan megjelennek a vízvédelmi szempontból kiemelten kezelendő területek. 1. Erózió-érzékeny területek A víz talajromboló hatása a dombvidéki lejtős területeken a talaj és vele együtt a növényzet valamint a tápanyagok elhordásában jelentkezik. Az európai uniós Víz Keretirányelv által előírt, a vizek jó állapotának elérését célzó stratégiai tervhez, a Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervhez (VGT) kapcsolódó becslések alapján az ország hegy- és dombvidéki területein mintegy 440 ezer ha-ra tehető a számottevő erózióval sújtott szántóterület nagysága (1. ábra). Az erózió csökkentése a talajveszteség és a vizeket érő foszforterhelés mérséklése érdekében agrár-környezetvédelmi beavatkozást igényel. A területi prioritásokat tekintve elsődlegesen az állóvizek (azon belül is a fürdésre, rekreációra hasznosított tavak, tározók) vízgyűjtőterületére célszerű a változtatásokat koncentrálni. A beavatkozási területigény a 440 ezer ha eróziós területből közelítőleg 120 ezer ha (ebből jelenleg 12 % feletti lejtőszög alapján már lehatárolt eróziós terület mintegy 40 ezer ha).

8-9 melléklet


–4–


1. ábra: Erózió érzékeny területek (összesen 440 ezer ha szántóterület) Forrás: OVGT, 2010 2. Belvíz-érzékeny területek A síkvidéki területeken található kisvízfolyások mezőgazdasági eredetű diffúz szennyezése elsősorban a bevezetett belvizekkel érkezik. A síkvidéki kis és közepes vízfolyások 34%-a nem felel meg tápanyagok szempontjából. Becsléseink alapján a terhelések 50-50% arányban oszlanak meg a szennyvíz és a diffúz (elsősorban belvíz levezetésből származó) eredet között. A belvízi elöntések szempontjából 230 ezer ha szántó tekinthető erősen, 860 ezer ha szántó közepesen veszélyeztetettnek. A befogadók tápanyagterhelésének csökkentése (a szennyvíztisztításon kívül) a belvizek területen, vagy tározókban történő visszatartásával érhető el.

8-9 melléklet


–5–


2. ábra: Magyarország belvíz veszélyeztetettségi térképe: Erősen és közepesen veszélyeztetett területek Forrás: OVF, 2001. (VKI metszet) Az AKG további jellemzője, hogy nem a megszokott célprogram struktúra alapján épül fel, hanem a vállalható kötelezettségeket előírás alapon határozza meg. Eszerint minden gazdálkodó (szaktanácsadói segítséggel, illetve a technikai feltételek rendelkezésre állása esetén önállóan) a saját területi adottságai alapján valójában egyénre szabott „célprogramokat” állíthat össze, amelyek az adott tájhoz és a gazdálkodó igényeihez történő jobb igazodást teszik lehetővé. A gazdálkodó az intézkedésbe bevonni kívánt területén egy „alapcsomag” mellé meghatározott számú előírás-kombinációt - tulajdonképpen személyre szabott „célprogramot” - választhat. Adott esetben lehetőség lesz akár a korábbi célprogramok tartalmának gazdaság szintű összeállítására is - tehát a szakmai tartalom nem csökken ugyanakkor a kötött célprogramos szerkezet ebben a formában megszüntetésre kerül. A támogatási összeget az alapcsomagra egy összegben, majd ezen felül előírásonként kell kiszámítani, vagyis az adott területre felvehető összes kifizetési összeg a felvett előírások számától és azok hozzáadott környezeti értékétől függ. (Megszüntethetőek a célprogramok közötti nagy aránytalanságok). A kötelezettségvállalási periódus ismét 5 éves lesz, az új szisztémától hatékonyabb forrásfelhasználás, kevesebb szankció és mérhetőbb környezeti hozadék várható. Meg kell jegyezni, hogy a struktúra komoly szaktanácsadó háttér működtetését igényli. 3. Aszály-érzékeny területek A talaj potenciális vízraktározó kapacitásának jobb kihasználásával, hasznos vízraktározó képességének növelésével egyidejűleg csökkenthető a szélsőséges időjárási helyzetek káros gazdasági/környezeti/ökológiai/társadalmi következményeinek kockázata, valószínűsége, gyakorisága, tartama, súlyossága. Érvényes ez természetesen a 8-9 melléklet


–6–


szélsőséges vízháztartási helyzetekre, így az aszályra is. A gazdasági hatások között kétségtelenül az aszálynak a mezőgazdaságra gyakorolt káros hatásai állnak az első helyen.

3. ábra: Aszály-érzékeny területek (Pálfai, 2004)

Hasznosított mezőgazdasági területből (HMT) a táji elemek kizárása További problémát jelent, hogy a támogatások a hasznosított mezőgazdasági területre (HMT) irányultak, néhány kivételtől eltekintve. A támogatásokból kivett területek egy jelentős része azonban fontos tájképző elem, illetve fontos szerepet játszanak a területi vízvisszatartásban.

8-9 melléklet


–7–


4. ábra: A jogosult és nem jogosult területek meghatározása

A kötelezettségvállalással érintett egybefüggő terület felmérésekor a területből ki kell mérni: a) az adott kötelezettségvállalással érintett egybefüggő területen elhelyezkedő nem művelt területeket (nádasokat, tanyákat, állattartó épületeket, telepeket, bozótos területeket, facsoportokat, amelyek alatt művelést illetve termelést nem folytatnak); kivéve a vizes élőhelyekhez kapcsolódó agrár-környezetgazdálkodási célprogram csoportot – a 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet 76-78. §. - ahol a nádas művelési ág is jogosult lehet támogatásra. b) a nem művelő útnak használt utakat, valamint; c) a 2003. június 30-án kultúrállapotban nem lévő, de időközben beművelt területeket. Szántóföldi kultúrák és gyepterületek esetén a területen lévő fák, facsoportok kizárólag abban az esetben vehetők figyelembe a támogatás alapjául szolgáló mezőgazdasági terület vonatkozásában, ha az azok alatti területen a célprogram előírásoknak megfelelő gazdálkodás valósítható meg. Mindezt a problémát próbálja kiküszöbölni az ún. greening (zöldítés intézménye). A közvetlen kifizetési rendelet (1307/2013/EU rendelet) tartalmazza a zöldítés alapvető szabályrendszerét. Ennek értelmében a mezőgazdasági termelőknek három zöldítési gyakorlatot kell végezniük, annak érdekében, hogy megkapják a közvetlen kifizetéseket a mezőgazdasági területeken. Együttműködést igénylő tevékenységekre való ösztönzés hiánya A jelenlegi támogatási rendszerben gazdálkodók által nyújtott környezeti (ökológiai) szolgáltatások állam által történő elismerése kétszintű: 1. kötelező előírások alkalmazása, amely a közvetlen kifizetések feltétele 2. önkéntes előírások támogatása különböző célprogramokon keresztül, amely rendszerint a művelési ágakhoz (szántó, gyep, gyümölcsös, erdő) kapcsolódik. 8-9 melléklet


–8–


Mindkét esetben a gazdálkodók „teljesítménye” jelenleg egyedileg kerül elismerésre. Ezzel ellentétben a tájgazdálkodás alapvetően megköveteli a gazdálkodók együttműködését, gazdálkodói közösségek létrejöttét. A tájgazdálkodás megvalósításának alapvető feltétele tehát a közösségi teljesítmények elismerése, a közös cselekvésre való ösztönzés. A különböző vízgazdálkodási formák a gazdálkodói közösségek különböző fokú együttműködését igénylik:  Alapvetően az időszakos árasztás esetén szükséges több gazdálkodó közös együttműködése, mivel a mélyfekvésű területek csak kismértékben tagolhatók (tájgazdálkodási célú töltésekkel).  Az állandó elárasztás is igényelheti a gazdálkodók együttműködését, ha az adott földterület több gazdálkodó tulajdonában (használatában van).  Vízjárta területek létrehozása is igényelhet gazdálkodói együttműködést, ha a megőrzendő belvízfoltok több gazdálkodó tulajdonában (használatában) lévő földterületet érintenek.  Az elárasztás nélküli művelés nem igényel ugyan gazdálkodói együttműködést a vízgazdálkodás vonatkozásában, azonban amennyiben e területekről a belvizek elvezetése és a területen történő hasznosítása megvalósul, e gazdálkodók esetében is olyan környezetkímélő művelés megvalósítása indokolt, amelyek nem okozzák az elvezetett vizek káros mértékű szennyezését. Az új Vidékfejlesztési Programban megjelenik az Együttműködés (35. cikk), amelyben együttműködésben megvalósuló pilot programok kerülnek támogatásra (részletesen lásd köv. fejezet). Művelési ág változást igénylő célprogramok problematikája Korábban számos AKG célprogram művelési ág megváltoztatáshoz kötötte az egyes célprogramokba történő földterületek bevitelét. Például a Nádgazdálkodási célprogram esetében “kizárólag a földhasználati nyilvántartás alapján nádas művelési ágú földterület támogatható”. A termőföld művelési ágának megváltozását be kell jelenteni a földhivatalnak. Számos helyi építési szabályzat is meglehetősen szigorúan fogalmaz, a „természeti értékkel rendelkező terület” élőhelyeinek védelme biztosítandó. A nádas, a gyep, művelési ágak megtartása kötelező, más művelési ágba nem sorolhatók. A művelési ág változtatatásának igénye sok esetben elriasztotta a gazdálkodókat a szántó területek más művelési ágban történő művelésétől, hiszen az 5-10 éves támogatások valószínűleg nem biztosítanak akkora többletjövedelmet, mint a művelési ág változásból adódó értékcsökkenés. Ráadásul a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény alapján természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges a gyep és nádas művelési ág megváltoztatásához, ami azt is eredményezi, hogy a támogatási rendszerből való kilépést követően a szántó művelési ágba történő visszatérés is lényegesen nehezebb.

8-9 melléklet


–9–


Szabályozott vízvisszatartás mélyfekvésű területeken A vízvisszatartáson alapuló tájgazdálkodás célja az, hogy a vízbő időszakok vízfeleslegét a területen - térben máshol vagy időben később - hasznosítható vízkészletekké alakítsuk át. Mivel azonban a vegetáció a túl hosszú vízborítást nem képes elviselni – kivéve ha állandó vízborítású területeket hozunk létre – a szabályozott vízbevezetés mellett a tározott vizek viszonylag gyors, meghatározott időben történő kivezetését is meg kell oldani. A vízvisszatartás megvalósítására két műszaki megoldás lehetséges: a) víztározók létesítésének támogatása közepes nagyságú tározók kialakítása révén, amelyek mérete már megengedi, hogy öntözővíz kivétel is lehetséges legyen, b) szabályozott árasztással, amelynek során az átalakított vízrendszer révén a tározandó vizek mélyfekvésű területekre történő bevezetésével és ezen területek feltöltése a szükséges térszintig. Árasztással művelt területnek minősül minden olyan mezőgazdaságilag művelt terület, melyre a csatornarendszer segítségével víz juttatható, illetve onnan az irányítottan leereszthető. A víz be- és kijuttatását a vízügyi társulatok / igazgatóságok végezhetik, a gazdálkodó döntése, szándéka alapján. Ez elsősorban az ellenőrzés, valamint egyéb gazdálkodókat érintő térségi hatás miatt indokolt. Amennyiben azonban a gazdálkodó újból mezőgazdasági művelésben kívánja a területet hasznosítani, úgy erre is lehetősége van, vagyis a terület árasztása önkéntes alapon működik. Fontos szempont azonban, hogy a gazdálkodó egyénileg nem ereszthessen be és ne vezethessen le vizet a területről. Az árasztás során a gazdálkodónak döntési helyzete van abban, hogy egy rövid idejű árasztást a gazdálkodási környezetébe integrál, és az árasztást követően normál hasznosításban tartja a területet (szántó, gyep, ültetvény, erdő, nád művelés), vagy olyan vízborítást biztosít, ami eredményeként a terület hosszabb időre vízborítás alá kerül. Ezen állandó vízborítású területek mezőgazdasági hasznosítása alapvetően halastó vagy vizes élőhely lehet. Szántó A tározók területein belül a szántóföldi gazdálkodás a legelterjedtebb, ebből adódóan a legtöbb tevékenység ebben a kategóriában jelenik meg. Szántóföldi gazdálkodást azokon a területeken lehet jelentős környezeti károk nélkül – és egyébként gazdasági szempontból is jövedelmezően – folytatni, ahol a belvíz vagy az árvíz jellemzően nem fordul elő. A belvízzel leginkább érintett területek termőképessége amúgy is bizonytalan, a magas, vagy hosszú ideig területen lévő vízállás pedig alapvetően olyan talajtömörödöttséget okoz, ami negatívan befolyásolja a talajéletet is, és csak jelentős költségekkel lehet a területet helyreállítani (mélylazítás). Ezt az agrotechnikát gyakran ismételni sem ökonómiai, sem ökológiai okokból nem indokolt és nem ésszerű. Az árasztott területek szántó művelési ágban való kockázatát szintén növeli az adott területek tényleges leüríthetősége (még akkor is, ha egy szabályozott rendszer kerül is kialakításra). Szántót ezért olyan helyeken javasolt fenntartani, ahol az árasztás és a belvíz gyakorisága, előfordulásának valószínűsége alacsony. A támogatási rendszernek ezért alapvetően a mély fekvésű területeken elsősorban a művelési ág váltást kell ösztönöznie (nem kizárva a szántó művelés lehetőségét). 8-9 melléklet


– 10 –


Mindemellett számításba kell venni, hogy egyes években a vízborított napok elhúzódása következtében az adott terület akár egész évre szántóföldi művelésre alkalmatlanná válhat. Ez esetben egyrészt a szántóföldi műveléshez szükséges jövedelmet (kompenzációt) szükséges biztosítani a gazdálkodó számára, másrészt elő kell számára írni a terület gondozását (minimálisan fenntartó művelés: kaszálás az özönnövények terjedésének megakadályozására). Jelenleg a szántóföldi művelés jövedelmezőségét két tényező határozza meg: a területalapú támogatások és a termelés nyereségessége. Ez utóbbi nagy mértékben függ a terméshozamtól és a felvásárlási áraktól és a működési költségektől. Amennyiben a gazdálkodó számára jövedelmezőség tekintetében lényegtelen, hogy egy adott évben szántóföldi művelést folytat vagy árasztást/vízvisszatartást vállal a területén, ez esetben hajlandó lehet „vizes” években a vízvisszatartásra, illetve hosszú távon nagyobb lehet a hajlandósága a művelési ág váltásra. Gyep A gyepgazdálkodás sem viseli el a hosszabb távon fellépő, vagy a nagy víznyomást, ilyen esetekben a vegetáció kipusztulhat. A kipusztult területeket elsősorban a gyomtársulás foglalja el, azonban megfelelő műveléssel a dominánsabb gyepalkotó fajok hamar újra megjelennek. A vízborítás további negatív hatása lehet az özönnövények magkészletének folyamatos és igen erős utánpótlása. A jelenlegi rendszer ezért – hasonlóan a futó hazai programok szinte mindegyikéhez – kiemelt helyen kezeli az özönnövény fertőzöttség elleni küzdelmet. A gyep esetében is fontos lehet a talajlazítás, azonban a gyepszellőztetés, fogasolás elsősorban csak a talaj felső szintét érinti. A gyepfelület jobban védi a talajlemosódást, valamint – mivel nem vegyszerigényes – ezért olyan helyeken is lehet gyepgazdálkodást folytatni, ahol a víz gyakrabban előfordul, feltéve, ha a terület egyébként gazdálkodásra alkalmas. A rövid ideig történő lepelszerű árasztás tápanyagutánpótlást is jelenthet a gyepek számára, ami jelentősen növelheti a hozamot. Ebből adódóan a gyepgazdálkodás a tározó területek esetén kiemelt jelentőségű lehet, mert egyrészről talajvédelmi és vízszennyezési szempontból nem jelent veszélyt ez a gazdálkodási forma, másrészről megfelelő árasztási körülmények mellett komoly hozamot produkálhat. Ültetvény Az ültetvények árasztásos művelése hazánkban néhány évtizeddel ezelőtt komoly hagyományokkal rendelkezett (ártéri gyümölcsösök). Egy olyan gazdálkodási rendszernek volt a része, ahol a szénahozam és a gyümölcstermés egyszerre állt rendelkezésre. A fajták az időszakos alacsony vízborítottságot bírták, intenzív kertészeti beavatkozást nem igényeltek. Ártéri gyümölcsösök optimális helyét jól jellemzik a ma még fellelhető öreg ültetvények. Bár az átéri gyümölcsösök gazdasági szempontból nem képesek versenyezni a korszerű technológiával és fajtakészlettel rendelkező ültetvényekkel, a tározóterületeken (és egyébként az ország más részein is), mind a régi fajták génkészletének védelme okán, mind pedig természetvédelmi és hagyományőrzési szempontból (sőt számos esetben ellenállóképességük miatt is) indokolt a fenntartásuk támogatása, telepítésük ösztönzése. A fák térállásából adódóan árvízvédelmi szempontból stratégiai helyen azonban nem javasolt ártéri gyümölcsöst telepíteni. A gyepes talajfedés a talaj-lemosódás védelmét biztosítja. A telepítéskor fontos szempont, hogy olyan ellenálló fajták kerüljenek kiválasztásra, melyek nem vegyszer-igényesek. A projektterület tározótéri részén szintén többletköltséggel járhat az ültetvény-telepítés, hiszen egy árvízi tározás során a fiatal ültetvények részben vagy 8-9 melléklet


– 11 –


egészben elpusztulhatnak, ezért ezt a telepítés támogatása során figyelembe kell venni (pl. árasztás utáni ültetvény pótlás). Erdőgazdálkodás Természetes környezetükben az alacsony ártéren található társulás a puhafa ligeterdő, elsősorban fehér fűz és fehér nyár fajokkal. Árasztással művelt erdőterületek esetében elsősorban ilyen, vagy ezt közelítő társulások kialakítása javasolható. Ezen területeken nemesnyár telepítése sem természetességi, sem a magas termelési kockázat miatt nem javasolt. A magasabb ártéri régiókban, ahol az elöntés már nem olyan gyakori és tartós, a klasszikus tölgy-szil-kőris (keményfa) ligeterdők alkotnak társulást természetes környezetben. Ezek kialakítása jelentősen növeli a térség biodiverzitását, számos védett fajnak adnak otthont mind a puha-, mind a keményfás ligeterdők. Nádas, egyéb, magas vízállású természetes terület Elsősorban belvízzel erősen veszélyeztetett területek, magas vízállású részek, ahol fás társulás nem tud kialakulni, de nyílt vízfelület sem. Ilyenek a szegélyélőhelyek, melyek rendkívül fontos pufferfeladatokat töltenek be, emellett a biodiverzitásban is van szerepük, mivel számos védett faj élőhelyét biztosítják. Jövedelmező tevékenységet ezeken a területeken általában nem lehet folytatni, kivételt képez a nádgazdálkodás, amit viszont valószínűleg a területi elhelyezkedés, a kiterjedés és a szegélyjelleg tesz gazdaságtalanná. Fenntartásuk elsősorban puffer funkciója miatt fontos, emiatt az invazív fajoktól való megóvásuk lehet kiemelt feladat. Halastó vagy vizes élőhely fenntartás Nyíltvízi felületeket elsősorban ott lehet kialakítani, ahol azok vízpótlása és vízcseréje biztosítható pl. anyagnyerő helyek, kubikgödrök vagy mélyártéri területek. Ezek a helyek rendkívül fontos szerepeket tölthetnek be a mezőgazdasági hasznosításon túl az alábbiakban:  vízpótlás aszályos időszakokban  biodiverzitás növelése  hozzájárulás a kedvezőbb mikroklímához  halastavi gazdálkodás  rekreáció, turizmus Egy ilyen nyíltvízi felület egyszerre több funkciót is betölthet, azonban mindegyik esetében rendkívül fontos a megfelelő vízminőség biztosítása. Ebből adódóan fontos, hogy ezen területek körül megfelelő gyepes, nádasos pufferterület kerüljön kialakításra annak érdekében, hogy a vegyszer és nitrát bemosódás csökkenjen.

8-9 melléklet


– 12 –


Ívóhelyek Rövid ideig, tavasszal árasztott területek jelentős hozadékkal bírhatnak a természetes vizekben élő halak szaporodásával kapcsolatban. Elsősorban azon helyek jönnek szóba az ívóhelyek esetén, melyek egyéb hasznosítása nem gazdaságos, időszakos árasztása megoldható, valamint megfelelő időpontban a teljes víz élővízbe ereszthető az ivadékokkal együtt. Ennek a tevékenységnek gazdálkodási haszna nincs, kizárólag a természetes vizek halállományára van komoly pozitív hozadékkal, ezért ennek ösztönzése fontos és indokolt.

8-9 melléklet


– 13 –


1. táblázat: Jelenlegi, érintett ÚMVP célprogramok kapcsolódása a VKI célterületekhez Jelenlegi, érintett ÚMVP célprogramok (H, Z)

nitrátérzékeny terület szántó-gyep konverzió, gyepfenntartás területi prioritás1 214. AKG: Környezetvédelmi célú (10+8p), gyeptelepítés célprogram (Z) Z: sérülékeny vízbázisok területén 214. AKG: Extenzív és ökológiai gyepgazdálkodási célprogramok (H)

Kapcsolódás erózióbelvízvízfolyások, érzékeny érzékeny állóvizek terület terület parti sávja

Z: 12 %-nál nagyobb lejtésszögű szántókon

Z: árvíz sújtotta területeken (VTT mintaterületeken)

területi prioritás1 (6+3p)

Jogszabály

Tám. kérelmek elbírálása

61/2009. (V.14.) FVM rendelet

2009


2009

Értékelés (javaslat)

2013-ig eseti kapcsolódás 2012 után (felülvizsgálat):  erózió-érzékeny területek felülvizsgálata szükséges  belvíz-érzékeny területek kijelölése és bevonása a célprogramba 2013-ig eseti kapcsolódás 2012 után (felülvizsgálat):  mindegyik vízvédelmi zónának területi prioritás biztosítása

szántó-vizes élőhely konverzió, fenntartás 214. AKG: Vizes élőhelyek kezelése és létrehozása célprogram (Z) 214. AKG: Természetes vizes élőhelyek, mocsarak, zsombékok, sásos területek gondozása (Z) erózió elleni védelem 214. AKG: célprogram (Z)

Vízerózió

8-9 melléklet

elleni


Z: (VTT mintaterületeken)


2009


Z: (VTT mintaterületeken)


2009


2009


Z: 12 %-nál nagyobb lejtésszögű területen


2013-ig nincs kapcsolódás 2012 után (felülvizsgálat):  belvíz-érzékeny területeken területi prioritás biztosítása  ehhez hasonló önálló ártéri/hullámtéri zonális célprogram létrehozása lásd előző

2012 után (felülvizsgálat):  erózió-érzékeny területek felülvizsgálata szükséges

– 14 –


Jelenlegi, érintett ÚMVP célprogramok (H, Z)

nitrátérzékeny terület


Jogszabály



szántó-erdő konverzió, fenntartás 221. Mezőgazdasági területek első erdősítése

területi prioritás (2p): sérülékeny vízbázisú területre

területi prioritás (4p): Balaton, Fertő, Velenceitó vízgyűjtő ter.

222. Agrár-erdészeti rendszerek2 első létrehozása mezőgazdasági földterületeken 224. Erdő-környezetvédelmi kifizetések: Agresszíven terjedő idegenhonos fa- és cserjefajok visszaszorítása 224. Erdő-környezetvédelmi kifizetések: Szálaló erdőgazdálkodás 224. kifizetések:

Erdő-környezetvédelmi

224. Erdő-környezetvédelmi kifizetések: Véghasználat elhalasztása talaj és élőhely-védelem céljából

8-9 melléklet

területi prioritás1 (4+4p) területi prioritás1 (4+4p) területi prioritás1 (4+4p)

területi prioritás (6p)

területi prioritás (3p): talajdegradációval érintett terület

területi prioritás: árterek (6p) védelmi rendeltetés (6p) kiemelt üdülőkörzetek (4p) kiemelt üdülőkörzetek (4p) kiemelt üdülőkörzetek (4p)

88/2007. (VIII.17.) FVM rendelet

minden évben

46/2009. (IV.16.) FVM rendelet

minden évben

(tervezet, egyeztetés alatt)

minden évben


minden évben


minden évben


minden évben


2013-ig:  mindegyik vízvédelmi zónának területi prioritás biztosítása 2013-ig:  ártéri, hullámtéri területek, partmenti pufferzóna támogatásának lehetősége a szántók visszaszorítása érdekében A kapcsolódási pontokon területi prioritások

A kapcsolódási prioritások

pontokon

területi

A kapcsolódási prioritások

pontokon

területi

A jogosultsági feltétel (lásd 3. lábjegyzet) pontosítása szükséges

– 15 –


Jelenlegi, érintett ÚMVP célprogramok (H, Z)


nitrátérzékeny terület

Jogszabály

kiemelt üdülőkörzetek 32/2008. (III.27.) (4p) FVM rendelet védelmi rendeltetés (6p)

225. Az erdészeti potenciál helyreállítása és megelőző intézkedések bevezetése3



minden évben

Az árvíz által az Erdészeti Szabályzatról szóló 88/2000. (XI.10.) FVM rendelet alapján készült Erdőrendezési útmutató szerinti „nagyon mély és mélyfekvési besorolású ártéren” keletkezett kár esetén az erdőfelújítás támogatása

környezetkímélő tápanyag és növényvédőszer használat 214. AKG: Integrált és ökológiai szántóföldi növénytermesztés célprogramok (H)

területi prioritás1 (10 ill 8 +6p)


2009

214. AKG: Integrált és ökológiai gyümölcsés szőlőtermesztés célprogramok (H)

területi prioritás1 (10 ill 9 +6p)


2009

33/2008. (III.27.) FVM rendelet

minden évben

2013-ig eseti kapcsolódás 2012 után (felülvizsgálat):  mindegyik vízvédelmi zónának területi prioritás biztosítása 2013-ig eseti kapcsolódás 2012 után (felülvizsgálat):  mindegyik vízvédelmi zónának területi prioritás biztosítása

Táblaszegélyek, védősávok kialakítása 216. Nem termelő beruházásoknak nyújtott támogatás


területi prioritás (10p): (12 % lejtő-szög feletti területen)

2013-ig:  partmenti pufferzóna támogatásának biztosítása

Melioráció 2013-ig: a jogszabályban 34/2008. (III. 7.) minden  a VKI területi és szakmai céljainak kijelölt FVM rendelet évben integrálása szükséges a támogatási területek rendszerbe előnyben részesítés többletpontokkal (zárójelben mögötte a többletpont), ezen belül a sérülékeny vízbázisú védőterületek további többletpontot kapnak Az agrár-erdészeti rendszerek olyan földhasználati rendszerek, amelyekben ugyanazon a földterületen fákat nevelnek és/vagy gyepet tartanak fent, illetve mezőgazdasági tevékenységet is folytatnak. a sérülékeny vízbázisú területek többletpontot kapnak

125.1. Melioráció mezőgazdasági üzemi és közösségi létesítményeinek fejlesztése 1 2 3

8-9 melléklet


– 16 –


3

A mezőgazdasági vízgazdálkodás támogatásának lehetőségei a 2014-2020 támogatási időszakban

A vidékfejlesztési program 2014-2020-as tervezési időszakban az alábbi tájgazdálkodási támogatási lehetőségeket tartalmazza: a)

Önkéntes előírások bővítésének lehetőségei:

 EMVA rendelet 17. cikk d) pontja: Agrár-környezetvédelmi, illetve az éghajlatváltozással kapcsolatos nem termelő beruházások • • • •

táblaszegély fasorokból, vízvisszatartást célzó vízi infrastruktúra gyeptelepítés vizes élőhely kialakítása

 EMVA rendelet 28. cikk: Agrár-környezetvédelemi kapcsolatos műveletek (önkéntes) • •

és

éghajlattal

AKG (várhatóan zöld-pont alapú), amelynek keretében művelési ág-specifikus agrár-környezetvédelmi tevékenységek megvalósulása ösztönzözhető előnyben részesíthető agrár-alkalmassági szempontú művelési ág használat

 EMVA rendelet 35. cikk: Együttműködés •

Gazdálkodók együttműködésében megvalósuló tájgazdálkodás, terület és tájhasználat váltás ösztönzése és megvalósítása – komplex projektek támogatása - pl. partmenti vízvédelmi puffersávok kialakítása - komplex tájgazdálkodási projektek

b) Kötelező előírások bővítésének lehetőségei:

 Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) kötelező szabályainak bővítése  EMVA rendelet 30. cikk: Natura 2000 kifizetések és a víz-keretirányelvhez kapcsolódó kifizetések (kötelező) • • •

Támogatást kell biztosítani a mezőgazdasági termelőknek, hogy ellensúlyozni tudják a víz-keretirányelv végrehajtása nyomán a vízgyűjtő területeken jelentkező hátrányokat. A támogatást olyan, a vidékfejlesztési programban ismertetett konkrét követelményekhez kell kapcsolni, amelyek túlmutatnak a vonatkozó kötelező előírásokon és követelményeken. Hátránya, hogy a támogathatóság felső határa 50 EUR / hektár (!), amely lényegesen alacsonyabb a jelenlegi (önkéntes) AKG támogatásoknál.

 Közvetlen kifizetések „greening” A 2013. júniusi reform úgy rendelkezik, hogy a közvetlen kifizetések 30%-a a fenntartható gazdálkodási intézkedések az ún. greening (zöldítés) foganatosításától, azaz a talajminőség, a biológiai sokféleség és általában véve a környezet védelmétől fog függni. Ilyen fenntartható gazdálkodás többek között a növénytermesztés diverzifikálása, az állandó gyepterületek fenntartása vagy az ökológiai zónák megőrzése a gazdaságokban. A közvetlen kifizetések tehát nemcsak alapjövedelemként szolgálnak a gazdálkodók számára, hanem környezeti közjavak nyújtását is biztosítják. 8-9 melléklet


– 17 –


A közvetlen kifizetési rendelet (1307/2013/EU rendelet) tartalmazza a zöldítés alapvető szabályrendszerét. Ennek értelmében a mezőgazdasági termelőknek három zöldítési gyakorlatot kell végezniük: • növénytermesztés diverzifikálása: a 10 hektár fölötti szántón gazdálkodóknak adott évben legalább két különböző növénykultúrát kell termeszteniük, míg a 30 ha feletti szántóval rendelkezőknek legalább három féle növényt; a legnagyobb területen termesztett növény a szántóterület legfeljebb 75%-át foglalhatja el, három növény esetén pedig a két legnagyobb területen termesztett növény együttesen nem teheti ki a szántóterület több, mint 95%-át; • állandó gyepterület fenntartása: a környezeti szempontból értékes gyepek átalakítása, feltörése nem megengedett, továbbá országos szinten is meg kell őrizni összességében az állandó gyepek arányát a 2012-2015-ös referenciához képest, legfeljebb 5 százalékos romlást megengedve; • ökológiai célterület fenntartása: a 15 hektár fölötti szántón gazdálkodóknak a szántóterületük 5%-ának megfelelő kiterjedésű ökológiai célterülettel (EFA) kell rendelkezniük. A jelenlegi tervek szerint ehhez az alábbi elemeket lehet figyelembe venni: - Pihentetett terület: adott tárgyévre vonatkozóan parlag az a terület,amelyen semmilyen növénykultúrát nem vetnek vagy telepítenek és nem takarítanak be. Ez alól kivételt képez a kaszálás és legeltetés a kultúrállapot fenntartása érdekében. Legrövidebb pihentetés időtartama: január 1-től szeptember 30-ig tartó időszak. Parlag minimális mérethatára: minimum 0,25 ha. - Teraszok: többnyire szőlőültetvényekben fordulnak elő - Tájelemek: A HMKÁ keretében védett tájelemek, és/vagy további, választható tájelemek:  Sövények, fásított sávok (max 20 m szélesség)  Egyedülálló fák (minimum 4 méteres korona átmérővel)  Fasorok  Facsoportok (max 0.3 ha kiterjedés)  Táblaszélek (1-20 m szélesség, termelés nem folyhat rajta)  Kis tavak (max 0.1 ha kiterjedés)  Árkok, vízelvezető és öntöző árkok (max 6 m szélesség)  Hagyományos kőfalak - Vízvédelmi sávok: termelés alapját nem képezhetik, de legeltethetők vagy kaszálhatók - Agrár-erdészeti rendszerek: azon szántóterületek, amelyek megfelelnek az EMVA támogatás feltételeinek - Erdőszélen elhelyezkedő sávok (max 10 m szélesség) - Fás szárú energianövények:  Műtrágya és növényvédő-szer használata tilos  Nem őshonos fajok használata nem megengedett - Másodvetés, téli takarónövények: csak keverékek vetése elfogadott - Nitrogén megkötő (biodiverzitáshoz hozzájáruló) növények:  Keleti kecskeruta, Szarvaskerep, Fehérvirágú csillagfürt, Lucerna, Baltacim, Takarmányborsó, Bíborhere, Vöröshere, Fehérhere, Perzsahere, Görögszéna, Lóbab, Pannonbükköny, Tavaszi bükköny, Szöszösbükköny, Szója, Szegletes lednek, Csicseriborsó, Tarka koronafürt, Somkóró. 8-9 melléklet


– 18 –


 

A takarmány magkeverék beszámítható, ha a keverék akár 1 komponense nitrogénmegkötő faj. Trágyázás tilos, a használható növényvédő-szerek körét korlátozni kell

Az ökológiai jelentőségű területek által képviselt össz-hektárszám kiszámításához a 1307/2013/EU rendelet 46. cikkéhez kapcsolódóan meghatározott átváltási és súlyozási tényezők tartoznak, melyeket a 2. táblázatában mutatunk be. A zöld komponens elemei közül vízgazdálkodási jelentőséget jelenthetnek: • a köztes kultúrákkal vagy takarónövényzettel borított területek, valamint • ökológiai fókuszterületek (EFA) 15 hektár feletti területein belül: - a táji elemek (sövény, facsoport, kis tavak, árkok, vízelvezető és öntöző árkok) és - a vízvédelmi sávok (HMKÁ vagy bővített változata). A zöldítés hátránya ugyanakkor, hogy az ökológiai fókuszterület kialakítása csak 15 hektár feletti területek esetében lesz kötelező, így az ennél kisebb területeken gazdálkodók esetében nem kellően ösztönöz vízvisszatartásra alkalmas területek kialakítására. 2. táblázat: Átváltási és súlyozási tényezők az ökológiai jelentőségű területek által képviselt össz-hektárszám kiszámításához

8-9 melléklet


– 19 –


4

A Vidékfejlesztési Program (2014-2020) mezőgazdasági vízgazdálkodási célú műveletei

A Vidékfejlesztési Program több olyan műveletet tartalmaz, melyek közvetlenül vagy közvetett módon a mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztését illetve a vizek jó állapotának elérését és annak fenntartását szolgálják. Ezek a következők: I. Nem termelő beruházások 1. Mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése A vízgazdálkodással kapcsolatos művelet területén három célterületet azonosítottunk: a vízvisszatartást, a meliorációt és a vízfelhasználás hatékonyságának javítását célzó öntözött területek növelését célzó beruházások támogatását. A célterületek alapvető célja a felszíni és felszín alatti víztestek megfelelő jó állapotba hozásához és/vagy a jó állapotuk megőrzéséhez szükséges intézkedések támogatása, ezen belül a vízvisszatartás, a vízkészleteinkkel való fenntartható gazdálkodás, takarékos öntözési technológiák elterjesztése, a klímaváltozásnak ellenálló termelési módszerek és fenntartható területhasználat biztosítása. Mindhárom célterület úgy szolgál ökológiai célokat, hogy közben hozzájárul a mezőgazdaság kiegyensúlyozottabb termeléséhez. A vízgazdálkodásnak kétségtelenül egyik kulcsszereplője a gazdálkodó, mint vízfelhasználó. Műveleti célterületek: A) célterület – A vízvisszatartás létesítményeinek támogatása fenntartható vízkészletgazdálkodás biztosításával A1) célterület – Víztározók létesítésének támogatása közepes nagyságú tározók kialakítása révén, amelyek mérete már megengedi, hogy öntözővíz kivétel is lehetséges legyen. A2) célterület – Természetes szűrőmezők kialakítása (az összegyűjtött vizek befogadóba történő bevezetése előtt). B) célterület – Üzemen belüli mezőgazdasági területekhez kapcsolódó meliorált utak kialakítása C) célterület – Vízfelhasználás hatékonyságát javító öntözéses gazdálkodás fejlesztése C1) célterület – Víztakarékos öntözési technológiák, öntözőberendezések vízfelhasználás hatékonyságának javítása, valamint víztakarékos öntözési infrastruktúra és kapcsolódó műtárgyaiknak fejlesztése, rekonstrukciója. C2) célterület – Új öntöző rendszerek beszerzésének támogatása, valamint új öntözővíz-szolgáltató művek létrehozása. C3) célterület – Energiatakarékos öntözési technológiák beszerzésének támogatása, öntözőberendezések energiafelhasználás hatékonyságának javítása. D) célterület - a 6.1 jogcím alatt támogatott, továbbá a 1307/2013/EU rendelet alapján jogosult fiatal gazdálkodók A) vagy B) vagy C) típusú beruházásai – FIG tematikus alprogram elkülönített keretére. 8-9 melléklet


– 20 –


A művelet egészére elkülönített támogatási összeg kb. 174 millió €. 2.

Élőhelyfejlesztési célú nem termelő beruházások

A mezőgazdasági termelés színtere széleskörű ökoszisztéma szolgáltatásaival hozzájárul a közjavak előállításához, megőrzéséhez, a gazdálkodás e funkciója azonban jelentősen visszaszorult az elmúlt évtizedekben. Sajnálatosan általános a mezőgazdasági élőhelyeken a biodiverzitás csökkenése, az élőhely-hálózat elemeinek és ezen keresztül a zöld infrastruktúra hálózatnak az eróziója, a táji elemek degradációja. A mezőgazdasági táj fent említett ökoszisztéma szolgáltatásainak szintjének visszaállítása, illetve fejlesztése a nem termelő beruházások támogatásával lehetséges. A hagyományos élőhelyek helyreállítása során nem képződik olyan haszon, ami a gazdaság értékét, termelékenységét érinti, sőt a tájképet is meghatározó elemek fenntartása további elfoglaltságot, költséget jelent a gazdálkodónak. A művelet célja az agrár-környezetvédelmi és éghajlatváltozással kapcsolatos kifizetések céljaival összefüggően a fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetének megőrzése, javítása, valamint a Natura 2000 területek és a magas természeti értékkel rendelkező gazdálkodási rendszerek közjóléti funkcióinak erősítése. Műveleti célterületek: A) célterület – Tartós zöldugar létesítése szántóterületeken B) célterület – Gyeptelepítés célterület C) célterület – Sövény telepítése mezőgazdasági táblák szegélyein célterület D) célterület – Méhlegelő növénykultúra létesítése szántóterületeken célterület A támogatási kiválasztási folyamatban előnyt élveznek az agrár-környezetvédelmi és éghajlatváltozással kapcsolatos kifizetésekben részt vevő területeken, a Natura 2000 területeken, valamint a Magas Természeti Értékű Területek területeken gazdálkodók. 3.

Vízvédelmi beruházások

A vízvédelmi művelet célja a vizeket érő szennyezések megakadályozása, a területi vízvisszatartás elősegítése mind az éghajlatváltozással összefüggő problémák mind a biodiverzitás megőrzésének, mind a vizeink mennyiségi és minőségi védelmének biztosítása céljából. A mezőgazdasági termelés színtere széleskörű ökoszisztéma szolgáltatásaival hozzájárul a közjavak előállításához, megőrzéséhez, a gazdálkodás e funkciója azonban jelentősen visszaszorult az elmúlt évtizedekben. Sajnálatosan általános a mezőgazdasági élőhelyeken a területi vízvisszatartás hiánya, valamint a felszíni vizek állapotának romlása a szántóföldek közelsége és a parti védőzóna hiánya miatt. A mezőgazdasági táj ökoszisztéma szolgáltatásainak visszaállításához, fejlesztéséhez a nem termelő beruházások támogatása szükséges.

8-9 melléklet


– 21 –


A művelet alapvető célja a vizeket érő szennyezések megakadályozása, a területi vízvisszatartás elősegítése mind az éghajlatváltozással összefüggő problémák mind a biodiverzitás megőrzésének, mind a vizeink mennyiségi és minőségi védelmének biztosítása céljából. A művelet keretében támogatható célterületek: A) célterület – Területi vízvisszatartást szolgáló vízi létesítmények kialakítása, fejlesztése a mélyfekvésű, vízvisszatartásra alkalmas területeken (jelen művelet által kialakított tározók öntözésre nem alkalmazhatóak). B) célterület – Erózióvédelmet biztosító létesítmények kialakítása, fejlesztése C) célterület – Partmenti vízvédelmi pufferzóna kialakítása, fejlesztése D) célterület – Vizes élőhelyek létrehozása A műveletre elkülönített támogatási összeg kb. 7,6 millió €. II. Agrár-környezetgazdálkodási kifizetések Az AKG kifizetések alintézkedés kialakításánál kiemelt figyelmet szenteltünk a Magyarországon jellemző agrár-környezetvédelmi problémák csökkentésére, visszaszorítására, illetve olyan környezetbarát gazdálkodási gyakorlat elterjesztésére, amely megelőzi bizonyos környezeti problémák kialakulását, illetve megakadályozzák az eseti problémák felerősödését. Ezek révén a negatív folyamatok megállíthatóak, és irányuk pozitív beavatkozás felé irányul. Ennek megfelelően az alábbi - vizeinket közvetlenül vagy közvetve érintő - AKG prioritásoknak megfelelő előírások kerültek megfogalmazásra: Talajvédelem: a különböző talajdegradációs folyamatok (talajerózió, elsavanyodás, talajtömörödés) hatásainak csökkentése különböző agrotechnikai módszerek, illetve a talaj szervesanyag-készletének növelését, pufferkapacitásának és víztározó képességeinek javítását célzó folyamatok alkalmazása révén. A környezetbarát gazdálkodás gyakorlatának elterjesztésével a talaj negatív tápanyagmérlegének egyensúlyba hozása, javuló tápanyagszolgáltató képessége, vízgazdálkodása is kiemelt célként fogalmazódik meg. Felszíni és felszín alatti vizek védelme: a földhasználat-váltás elősegítésén, a transzportfolyamatok befolyásolásán, valamint a környezetbarát tápanyag-gazdálkodás és növényvédelem gyakorlatán keresztül a vízbázisok védelme, a vizek jó ökológiai állapotának/potenciáljának megőrzése, helyenként elérése. (Árvíz Irányelv, VízKeretirányelv, Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv) Természetvédelem: a mezőgazdasági földhasználat minden ágában (szántóművelés, gyepgazdálkodás, ültetvények) sokszínű, a természetközeli élőhelyek kialakításával és megőrzésével, a természetvédelmi szempontból értékes állat- és növényfajok számára megfelelő táplálkozó-, szaporodási- és pihenőhelyek biztosításával az aktív természetvédelem rendszerének kiterjesztése a cél. A biológiai sokféleség megőrzésének és

8-9 melléklet


– 22 –


növelésének fent említett eszközei elsődlegesen a Natura 2000 területek és a Magas Természeti Értékű területek (MTÉ) megőrzését és fejlesztését szolgálják. Éghajlatváltozásra való felkészülés: Ösztönözni szükséges a természetkímélő gazdálkodási módokat, azaz a termőhelyi adottságokhoz és a növény igényekhez igazodó technológiákat, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott fajták alkalmazását. El kell kerülni a szántóterületek indokolatlan növekedését, különös tekintettel azokra a területekre, ahol a szántóföldi művelésre a termőhelyi adottságok sem teremtenek lehetőséget (belvizes területek, hullámterek, erózióveszélyes területek). Elő kell segíteni az extenzív földhasználati módszerek (legeltetéses állattartás, ártéri tájgazdálkodás) minél szélesebb körben történő elterjesztését. A talajművelésnél fontos a víztakarékos technológiák, valamint a növények igényeihez igazított talajművelési módok kiválasztása. Minél kevesebb műveléssel, a talajforgatások számának csökkentésével és mindig „zárt” talajfelülettel törekedni kell a talaj vízkészleteinek megóvására, illetve a csapadék befogadására és a termőrétegben való tárolására. [Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (2008-2025) és Program] A művelet egészére elkülönített támogatási összeg kb. 568 millió €, mely nem csak a felsorolt előírásokra vonatkoztatott összeg, hanem a teljes AKG kifizetések forráskerete. Az új AKG egyik fő jellemzője, hogy nem a megszokott célprogram struktúra alapján épül fel, hanem a vállalható kötelezettségeket előírás alapon határozza meg. Eszerint minden gazdálkodó (szaktanácsadói segítséggel, illetve a technikai feltételek rendelkezésre állása esetén önállóan) a saját területi adottságai alapján valójában egyénre szabott „célprogramokat” állíthat össze, amelyek az adott tájhoz és a gazdálkodó igényeihez történő jobb igazodást teszik lehetővé. A gazdálkodó az intézkedésbe bevonni kívánt területén egy „alapcsomag” mellé meghatározott számú előírás-kombinációt - tulajdonképpen személyre szabott „célprogramot” - választhat. Adott esetben lehetőség lesz akár a korábbi célprogramok tartalmának gazdaság szintű összeállítására is - tehát a szakmai tartalom nem csökken ugyanakkor a kötött célprogramos szerkezet ebben a formában megszüntetésre kerül. A támogatási összeget az alapcsomagra egy összegben, majd ezen felül előírásonként kell kiszámítani, vagyis az adott területre felvehető összes kifizetési összeg a felvett előírások számától és azok hozzáadott környezeti értékétől függ. (Megszüntethetőek a célprogramok közötti nagy aránytalanságok). A kötelezettségvállalási periódus ismét 5 éves lesz, az új szisztémától hatékonyabb forrásfelhasználás, kevesebb szankció és mérhetőbb környezeti hozadék várható. Meg kell jegyezni, hogy a struktúra komoly szaktanácsadó háttér működtetését igényli. Az intézkedés alapját a területhasználat adja, mely tekintetében 8 fő kategóriát különböztetjük meg. A földhasználati kategóriák mindegyikében az előírások az alábbi két kategóriába tartozhatnak: a. Agrár-környezetgazdálkodási alapcsomagok (kötelező): olyan előírások, amelyek túlmutatnak az 1305/2013/EU rendelet 28. cikk (3) bekezdésében felsorolt egyéb követelményeken. Ezeket az előírásokat, illetve előírás kombinációkat földhasználati kategóriánként (szántó, gyep, ültetvény, nádas), illetve területi lehatárolás kategóriánként [horizontális

8-9 melléklet


– 23 –


b.

(A), zonális (ZA)] kell teljesíteni és a kifizetés nem előírásonként, hanem az összes előírásra vonatkozóan, egy összegben történik. Választható előírások (V): az alapcsomagon túli olyan előírások, amelyek különböző környezeti kihívásokat (vetésszerkezeti elvárások, talaj- és vízvédelem, biodiverzitás megőrzése, stb.) kezelnek, és amelyekből a támogatásra jogosultak szabadon választanak.

A gazdálkodók kiválasztása pontozási rendszer alapján történik, amely azokat részesíti előnyben, akik nagyobb környezeti vállalásokat tesznek a területeikre. Az előírások mindegyike önálló számértékkel rendelkezik, amely kifejezi az előírás – területi kategóriánként eltérő – környezeti hozzáadott értékét. A környezeti hozzáadott érték biztosítása érdekében az előírások számértékének minimális küszöbértéke lesz meghatározva, annak érdekében, hogy az előírások kiválasztását ne csupán a kifizetési összeg nagysága irányítsa. (Elképzelhető ugyanis, hogy alacsony kifizetési összegű előírásnak magas környezeti hatása van - így ez magasabb pontszámot kap - de lehet ennek a fordítottja is.) A környezeti hatás számértékét szakértői becsléssel, a többkritériumos csoportos döntéstámogatás módszerével lehet meghatározni. A kiválasztási kritériumok között a következő elemek szerepelnek:  A választott előírások környezeti hozzáadott értéke;  A bevont terület környezeti meghatározottsága;  Szaktanácsadói javaslat alapján tett vállalás;  A támogatást igénylő egyéb tulajdonságai (korábbi AKG résztvevő, fiatal gazda, stb.);  Az intézkedésbe vont területek vonatkozásában legalább a kötelezettségvállalás teljes időtartamára fennálló földhasználat igazolása, az érintett területek arányától függően. A támogatás intenzitása 100% gyep, ültetvény és nádas földhasználati kategória esetében. A támogatás mértékét szántóföldi gazdálkodás támogatása esetében a mezőgazdasági termelő tárgyévi egységes kérelmében bejelentett összes szántó, gyep és ültetvény hasznosítású módú terület méretétől függően kell megállapítani. 3. táblázat: Szántó földhasználati kategória erózió érzékeny tetületi lehatárolással (zonális) Sorszám 163. 164. 165. 166. 167. 168. 169. 170.

Az alintézkedés előírásai Vízzel telített talajon mindennemű gépi munkavégzés tilos. Tilos hígtrágya, szennyvíz, szennyvíziszap, szennyvíziszapot tartalmazó komposzt felhasználása. Az erózióérzékeny területeken dohány, cukorrépa, takarmányrépa, burgonya, csicsóka termesztése tilos. Talajvizsgálaton alapuló tápanyaggazdálkodási terv készítése talajtani szakértő bevonásával. 5 év alatt legalább egy alkalommal zöldtrágya termesztése, vagy istállótrágya, kijuttatása. Egy tábla maximális mérete 40 ha Szűkített növényvédőszer hatóanyag alkalmazása. Tavaszi vetésű növények esetén talajtakarás biztosítása takarónövényekkel, vagy tarló fennhagyással legalább február 28-ig.

8-9 melléklet


Előírás típus A A A A A A A ZA

– 24 –


171. 172. 173. 174. 175. 176. 177.

178.

179. 180. 181. 182. 183.

184.

Erózióérzékeny területen a 20 ha-nál nagyobb táblák esetén szintvonal mentén történő művelés. Tilos az öntözés. Partvonallal közvetlenül érintkező táblák esetén a partvonallal érintkezően legalább 12 méter szélességű füves mezsgye fenntartása. A vetésszerkezetben a kapás növények aránya legfeljebb 20% lehet. Belvíz/időszakos vízállás levezetése tilos, melynek területe - a vonatkozó kezelési szabályok betartása mellett - az adott kultúra kiterjedésébe beleszámítható. Akkreditált laboratóriumban bővített talajvizsgálat elvégzése talajtani szakértő bevonásával. Az alintézkedésbe vont teljes területen - az évelő szántóföldi kúltúrák és vetett ugar kivételével - a táblák maximális mérete 5 ha. Pillangós szálas takarmánynövények, azok füves keveréke/illetve zöldugar betakarítása/szárzúzása során kaszálatlan területet kell hagyni 5-10% térmértékben, táblánként, kaszálásonként változó helyen, a tábla szélével érintkezően legalább 6 méter szélességben. Pillangós, zöldugar, szálas takarmánykeverék esetén madárbarát kaszálás alkalmazása (kiszorító kaszálás+vadriasztó lánc). Növényvédelmi előrejelzés alkalmazása. Növényvédőszer mentes tartós zöldugar/méhlegelő szegély fenntartása a bevitt terület legalább 25%-án legalább 3 évig, legalább 3 m szélességben. Növényvédőszer mentes tartós zöldugar/méhlegelő szegély fenntartása a bevitt terület legalább 25%-án legalább 3 évig, legalább 6 m szélességben. A vetésszerkezetben évente legalább 15% szálas pillangós takarmánynövény, valamint legalább 5% zöldugar tartása (100 ha alatti intézkedésbe vont terület esetén 5 év alatt kell teljesíteni). A vetésszerkezetben évente legalább 20% szálas pillangós takarmánynövény, valamint legalább 20% zöldugar tartása.

8-9 melléklet


ZA ZA ZA ZA ZA V V

V

V V V V V

V

– 25 –


4. táblázat: Szántó földhasználati kategória belvíz érzékeny területi lehatárolással (zonális) Sorszám 185. 186. 187. 188. 189. 190. 191. 192. 193. 194. 195. 196. 197. 198.

199.

200. 201. 202. 203. 204. 205.

Az alintézkedés előírásai Vízzel telített talajon mindennemű gépi munkavégzés tilos. Tilos hígtrágya, szennyvíz, szennyvíziszap, szennyvíziszapot tartalmazó komposzt felhasználása. Az erózióérzékeny területeken dohány, cukorrépa, takarmányrépa, burgonya, csicsóka termesztése tilos. Talajvizsgálaton alapuló tápanyaggazdálkodási terv készítése talajtani szakértő bevonásával. 5 év alatt legalább egy alkalommal zöldtrágya termesztése, vagy istállótrágya, kijuttatása. Egy tábla maximális mérete 40 ha. Szűkített növényvédőszer hatóanyag alkalmazása. Tavaszi vetésű növények esetén talajtakarás biztosítása takarónövényekkel, vagy tarló fennhagyással legalább február 28-ig. Középmély lazítás elvégzése 5 év alatt legalább egy alkalommal. Tilos az öntözés. Partvonallal közvetlenül érintkező táblák esetén a partvonallal érintkezően legalább 12 méter szélességű füves mezsgye fenntartása. Belvíz/időszakos vízállás levezetése tilos, melynek területe - a vonatkozó kezelési szabályok betartása mellett - az adott kultúra kiterjedésébe beleszámítható. Akkreditált laboratóriumban bővített talajvizsgálat elvégzése talajtani szakértő bevonásával. Az alintézkedésbe vont teljes területen - az évelő szántóföldi kúltúrák és vetett ugar kivételével - a táblák maximális mérete 5 ha. Pillangós szálas takarmánynövények, azok füves keveréke/illetve zöldugar betakarítása/szárzúzása során kaszálatlan területet kell hagyni 5-10% térmértékben, táblánként, kaszálásonként változó helyen, a tábla szélével érintkezően legalább 6 méter szélességben. Pillangós, zöldugar, szálas takarmánykeverék esetén madárbarát kaszálás alkalmazása (kiszorító kaszálás+vadriasztó lánc). Növényvédelmi előrejelzés alkalmazása. Növényvédőszer mentes tartós zöldugar/méhlegelő szegély fenntartása a bevitt terület legalább 25 %-án legalább 3 évig, legalább 3 m szélességben. Növényvédőszer mentes tartós zöldugar/méhlegelő szegély fenntartása a bevitt terület legalább 25 %-án legalább 3 évig, legalább 6 m szélességben. A vetésszerkezetben évente legalább 15% szálas pillangós takarmánynövény, valamint legalább 5% zöldugar tartása (100 ha alatti intézkedésbe vont terület esetén 5 év alatt kell teljesíteni). A vetésszerkezetben évente legalább 20% szálas pillangós takarmánynövény, valamint legalább 20% zöldugar tartása.

8-9 melléklet


Előírás típus A A A A A A A ZA ZA ZA ZA ZA V V

V

V V V V V V

– 26 –


5. táblázat: Szántó földhasználati kategória aszály érzékeny tetületi lehatárolással (zonális) Sorszám

Az alintézkedés előírásai

206.

Vízzel telített talajon mindennemű gépi munkavégzés tilos. Tilos hígtrágya, szennyvíz, szennyvíziszap, szennyvíziszapot tartalmazó komposzt felhasználása. Az erózióérzékeny területeken dohány, cukorrépa, takarmányrépa, burgonya, csicsóka termesztése tilos. Talajvizsgálaton alapuló tápanyaggazdálkodási terv készítése talajtani szakértő bevonásával. 5 év alatt legalább egy alkalommal zöldtrágya termesztése, vagy istállótrágya, kijuttatása. Egy tábla maximális mérete 40 ha. Szűkített növényvédőszer hatóanyag alkalmazása. Tarlóhántás során a talajfelszín azonnali lezárása. Tavaszi vetésű növények esetén talajtakarás biztosítása takarónövényekkel, vagy tarló fennhagyással legalább február 28-ig. Tilos az öntözés. Partvonallal közvetlenül érintkező táblák esetén a partvonallal érintkezően legalább 12 méter szélességű füves mezsgye fenntartása. Középmély lazítás elvégzése 5 év alatt legalább egy alkalommal. Belvíz/időszakos vízállás levezetése tilos, melynek területe - a vonatkozó kezelési szabályok betartása mellett - az adott kultúra kiterjedésébe beleszámítható. Akkreditált laboratóriumban bővített talajvizsgálat elvégzése talajtani szakértő bevonásával. Az alintézkedésbe vont teljes területen - az évelő szántóföldi kúltúrák és vetett ugar kivételével - a táblák maximális mérete 5 ha. Pillangós szálas takarmánynövények, azok füves keveréke/illetve zöldugar betakarítása/szárzúzása során kaszálatlan területet kell hagyni 5-10% térmértékben, táblánként, kaszálásonként változó helyen, a tábla szélével érintkezően legalább 6 méter szélességben.

207. 208. 209. 210. 211. 212. 213. 214. 215. 216. 217. 218. 219. 220.

221.

222. 223. 224. 225. 226. 227.

Pillangós, zöldugar, szálas takarmánykeverék esetén madárbarát kaszálás alkalmazása (kiszorító kaszálás+vadriasztó lánc). Növényvédelmi előrejelzés alkalmazása. Növényvédőszer mentes tartós zöldugar/méhlegelő szegély fenntartása a bevitt terület legalább 25 %-án legalább 3 évig, legalább 3 m szélességben. Növényvédőszer mentes tartós zöldugar/méhlegelő szegély fenntartása a bevitt terület legalább 25 %-án legalább 3 évig, legalább 6 m szélességben. A vetésszerkezetben évente legalább 15% szálas pillangós takarmánynövény, valamint legalább 5% zöldugar tartása (100 ha alatti intézkedésbe vont terület esetén 5 év alatt kell teljesíteni). A vetésszerkezetben évente legalább 20% szálas pillangós takarmánynövény, valamint legalább 20% zöldugar tartása.

8-9 melléklet


Előírás típus A A A A A A A ZA ZA ZA ZA ZA ZA V V

V

V V V V V V

– 27 –


6. táblázat: Gyep földhasználati kategória belvíz érzékeny területi lehatárolással (zonális) Sorszám

Az alintézkedés előírásai

310.

Vízzel telített talajon mindennemű gépi munkavégzés tilos. Tilos hígtrágya, szennyvíz, szennyvíziszap, szennyvíziszapot tartalmazó komposzt és műtrágya felhasználása. Tápanyag-utánpótlás csak a legelő állatok által elhullajtott ürülékből származhat, trágya kiszórása tilos. A gyepterületeket legeltetéssel, illetve kaszálással kell hasznosítani. A betakarított széna lehordását legkésőbb tárgyév október 31-ig el kell végezni. Állategység (legeltethető) megléte: min. 0.2 ÁE/ha. A gyepterület öntözése tilos. Belvíz/időszakos vízállás levezetése tilos. Napnyugtától napkeltéig a gépi munkavégzés tilos. Gyepterületen csak szarvasmarha, juh, kecske, szamár, ló és bivaly legeltethető. Inváziós és termőhely-idegen növényfajok megtelepedését és terjedését meg kell akadályozni, mechanikus védekezéssel vagy speciális növényvédőszerkijuttatással. Gyepterületen a szálas takarmány tárolása a kaszálást követő 30 napon túl tilos. A terület legalább 10, legfeljebb 15%-át kaszálásonként változó helyen kaszálatlanul kell hagyni. Táblánként minimálisan 6 méter szélességű kaszálatlan területet kell kialakítani. Kaszálás legkorábbi időpontja július 1. Madárbarát kaszálás/vadriasztó lánc alkalmazása. Kaszálás legkorábbi időpontja: június 15. Legeltetési sűrűség min. 0.2 ÁE/ha, max. 1.5 ÁE/ha a gyepek túllegeltetési tilalmának figyelembe vételével.

311. 312. 313. 314. 315. 316. 317. 318. 319. 320. 321. 322. 323. 324. 325. 326. 327.

8-9 melléklet


Előírás típus A A A A A A A A A A ZA ZA ZA ZA V V V V

– 28 –


4.

Együttműködések támogatása

Az agrár-ágazat szereplői közötti sajnálatos módon alacsony fokú együttműködési és innovációs készségek számos módon akadályozzák a versenyképesebb, erőforráshatékonyabb vagy a környezeti feltételekhez alkalmazkodóbb, összehangolt gazdálkodási struktúrák fejlődését. Ugyanakkor az agráriumra, illetve a vidéki térségek egyéb adottságaira épülő lehetőségek is számosak, amelyek együttműködésre alapozott, összehangolt fejlesztése szintén jelentősen hozzájárulhat az agrárgazdaság (beleérve a mezőgazdaságon túl a feldolgozást és az erdőgazdálkodást is) és a vidéki térségek sikerességéhez. Vízgazdálkodást érintő együttműködések támogatása: A tájgazdálkodás egyik legfőbb jellemzője, hogy az csak több gazdálkodó és érintett közös összefogásával valósítható csak meg, mivel egy kistáji rendszer több mezőgazdasági termelő tulajdonában áll, ugyanakkor a táji rendszerek helyreállítása egyidejű, összehangolt, közös cselekvést igényel. A művelet célja több gazdálkodó összehangolt cselekvésén alapuló, tájgazdálkodási célú komplex, térségi szintű mintaprojektek megvalósítása. A tájgazdálkodás olyan több termelő által megvalósuló összehangolt cselekvést jelent, amelynek eredményeképpen egy adott kistájban: 1. a vízrendszerek vízvisszatartást célzó rehabilitációjával javul a kistáji vízháztartás egyensúlya, 2. táj természeteshez közelítő térstruktúrájának, egyben az ökológiai hálózat térbeli elemeinek visszaállítása 3. az élőhelyek fragmentálódásának megállítása, növekszik a biodiverzitás (élőhelyek rehabilitációja, létrehozása és fejlesztése), 4. csökken a talajok leromlása, 5. javul a felszíni és felszín alatti vizek minősége, a megújuló energiák használata révén javul természeti erőforrásokkal való gazdálkodás fenntarthatósága, segíti a szénmegkötés fokozását és az ÜHG kibocsátás csökkentését célzó törekvéseket, 6. amelyek összességében javítják a vidék klímaváltozás hatásaihoz történő rugalmas alkalmazkodóképességét (climate resilience). Tájgazdálkodási célterületek: a) Jogszabályok által jelenleg lehatárolt tájgazdálkodási mintaterületek:  Vásárhelyi Terv továbbfejlesztése c. program által lehatárolt árvízi tározókhoz kapcsolódó tájgazdálkodási területek  Ős-Dráva Program célterületei,  Duna–Tisza-közti homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítását szolgáló célterületek b) Egyéb, előkészítés alatt álló tájgazdálkodási területek. A közös cselekvési lehetőségek feltárására és az együttműködési formák és lehetőségek vizsgálatára mintaprojektek indítása szükséges jelen intézkedés keretében. A tájgazdálkodási célterületek lehetőséget biztosítanak továbbá az ún. „zöld pont” típusú agrárkörnyezetvédelmi kifizetési rendszer bevezethetőségének tesztelésére, amelyek a következő EU támogatási időszak agrár-környezetvédelmi kifizetéseinek alapjául szolgálhatnak. A műveletre elkülönített támogatási összeg kb. 14 millió € 8-9 melléklet


– 29 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv A Duna-vízgyűjtő magyarországi része 8-9 melléklet:

Recommend Documents