VILÁG „VÁLSÁG” Az „Isteni” színjáték
Horváth Zoltán Cashflow Mérnök
Gazdasági világválság: hisztéria vagy valóság Nos, itt ülünk egy gazdasági világválságnak nevezett helyzet kellős közepén, és a legrosszabb dolog talán az, hogy nagyon nehéz kihámozni, hogy honnan is fúj a szél. Egy emberre nincsenek rossz hatással azok a dolgok, amiket teljes ért, és képes kezelni. Gondolj csak bele, hogy nem reszketnek a lábaid a félelemtől arra gondolatra, hogy fogat kell mosnod, vagy, hogy vacsoráznod kell. Így van? Ezek egyszerű mozgássorok, és képes vagy kontrollálni, érted a működését, és emiatt szinte nem is visz figyelmet a részedről, és könnyedén boldogulsz vele. Mivel kontroll alatt tartod a folyamatot, emiatt nem is tud az rád rossz hatással lenni. Ezzel a gazdasági világválsággal „mindössze” annyi a bajunk, hogy nem látjuk pontosan az összetevőit. És ameddig ez nem teljesen tiszta, addig negatív hatással lehet ránk ez a folyamat. Ez az írás egy leckesorozat része, amelynek a célja az, hogy részben nagyobb megértést adjon neked a válság mibenlétéről, és másrészt olyan gyakorlati eszközöket adjon a kezedbe, amelyekkel képes leszel csökkenteni, vagy akár meg is tudod szüntetni a válság rád, illetve cégedre gyakorolt hatását.
Miről is van szó tulajdonképpen? A felszínen zajlik egy „műsor”, amely azt hivatott elhitetni, hogy valami nagyon nagy és komoly probléma keletkezett, és te ettől omolj össze, vagy húzódj vissza, és semmiképp ne maradj az útban. Ezt a történetet jobban megérted, ha egy kicsit kitérünk a pénz eredetére, és szerepére. A pénz annak idején azért jött létre, mert az árukereskedelem eléggé lassú és nehézkes volt. Szükség volt valami olyan eszközre, ami helyettesítette az értékes dolgokat, azaz valamilyen mérceként ideiglenesen közvetítette az emberek által létrehozott értékeket. Lefordítva: volt egy tehened, és kacsákat akartál értük kapni. Elmentél a tehénnel a vásárba, és vagy szerencséd volt, vagy nem abban, hogy találtál-e valaki, akinek voltak kacsái, és éppen tehenet akart értük. Látható, hogy ez nehézkes. Amikor megjelent a pénz, mint közvetítő és értékmérő eszköz, látható, hogy felgyorsult ez a folyamat. Mindenki elfogadta a pénzt, akármi is volt éppen ez. Angliában volt időszak, amikor a pénz szerepét faragott bot látta el. És látható az is, hogy a közvetítőként belépő pénz amellett, hogy segíti a termékek kereskedelmét, csak addig működik, amíg van mögötte termék, vagy állat, vagy szolgáltatás, azaz értékes dolgok. Továbbá, ha túl kevés pénz van forgalomban, az lassítja a kereskedelmet, és egyben felértékeli a pénzt, ha pedig túl sok pénz kerül forgalomba, akkor vagy a pénz értéke csökken (infláció), vagy a termelés növekszik meg annak érdekében, hogy ellensúlyozni tudja a megnövekedő vásárlóerőt.
Tehát, a termelés és a pénz mennyisége kéz a kézben jár, a rendszer nem enged jelentős eltérést egymástól, visszakorrigál, ha nagyon elmozdulnának egymástól a mennyiségek, azaz, ha túl sok termék keletkezne, és a pénz mondjuk változatlanul maradna, vagy épp fordítva. Amikor sok pénz kerül a gazdaságba, akkor a gazdasági felgyorsul, és szépen növekszik. Amikor a pénz nehezen hozzáférhetővé válik, akkor a gazdaság szépen lelassul, emberek kerülnek az utcára, és kialakul az úgy nevezett gazdasági válság.
Hogy jön ehhez a mostani világgazdasági helyzet? Megint egy kis kitérő, és figyelj, mert vad! Egy országban a pénz mennyiségét elvileg a jegybankon keresztül az állam szabályozza. Elvileg! És most figyelj: az Amerikai Egyesül Államok jegybankja NEM az Amerikai Egyesült Államok bankja, hanem egy magán cég! A Federal Reserve Bank (FED) egy magán cég! Nézd csak meg a cikkeket, nem azt mondják, hogy az USA jegybankja, hanem hogy a jegybank szerepét betöltő intézet/szervezet. Ez a szervezet adja ki a dollárt, ami szintén nem az USA pénze, hanem egy magánkézben lévő szervezet bankjegye. És az 1970es évekig ez mögött ezüst, illetve aranyfedezet volt. 1971. augusztus 15-én az USA akkor elnöke, Richard Nixon szétválasztotta az aranyfedezetet és a dollárt. Megszűnt az aranyfedezet. Korábban az arany mennyisége szabályozta, hogy mennyi pénz lehet forgalomban, és ez egyben szabályozta a termelés és a fogyasztás mértékét is. Amikor megszűnt az aranyhoz kötött pénz, akkor gyakorlatilag kontroll nélkül lehetett pénzt előállítani. És megkezdődött a történelem legnagyobb boom-ja, azaz fellendülése, hiszen a termelés igyekszik lekövetni a rendelkezésre álló pénz mennyiségét. Mennyit lehet termelni? Amennyit a piac képes felvenni. Hogy mennyit képes felvenni? Amennyi pénzt teszünk a számára elérhetővé. Emiatt fontos, hogy a családok adósodjanak el, hiszen minél több hitelt vesznek fel, annál többet tudnak vásárolni. A hitel felvételével lehetővé válik a jövőbeli termelés terhére a jelenben vásárolni. Azaz előrehozza a vásárlást. És amikor már „túl van tömve” piac, akkor egy időre, vagy részben megáll a vásárlásban, és ilyenkor a jelen termelés kénytelen lelassulni, mert nincs kinek eladni a termékeket. A hitelekkel mesterségesen felfújt fogyasztás kikövetelte a termelési kapacitások fejlesztését is. Túl sokan gyártanak azonos terméket, szolgáltatást. Ha én kontrollálnám a világgazdasági folyamatokat, és az lenne a feladatom, hogy kicsit „rendezzem” a sorokat, és a termelési (reálgazdasági) kapacitást csökkentsem le, akkor a pénzt vonnám ki egy időre a gazdaságból. Ezt például a hitel felvétel megnehezítésével, meglévő hitelszerződések felmondásával, pánik keltésével lehetne megoldani, aminek hatására a bankok félelmükben jóval nagyobb tartalékokat képeznek a saját túlélésük érdekében, és ezt a pénzt nyilván a termelő cégektől, vállalkozásoktól vonják el.
Ha még erőszakosabban szeretném ezt elérni, akkor elérném, hogy a bankok ne a reálgazdaságba helyezzék ki a pénzüket, hanem pl adják be a jegybankhoz, mert ott ugyanannyi kamatot kapnának érte, mintha hitelbe kihelyeznék azzal a „csekély” különbséggel, hogy ez esetben a bank nem futja a szokásos kockázatot, hiszen a jegybanknál teljes biztonságban van a pénze. A hitelek felvételével előrehozott jövőbeli vásárlás generál egy másik folyamatot is: a személy kénytelen kamatot fizetni a felvett hitelért. Azaz keletkeztetett egy lyukat, ennyivel kevesebb pénz marad a reálgazdaságban. Az ennek megfelelő összeg pedig átvándorolt a pénzvilágba. Ugyanakkor a reálgazdaság szeretné megőrizni a termelését, sőt fejleszteni szeretné, és emiatt ismét pénzre van szüksége. Ezt természetesen a pénzvilágából tudja ugyancsak megszerezni, amit szintén kamatra kap, tehát ismét eggyel nagyobb lyukat hoztunk létre. Tekintettel arra, hogy a forgalomban lévő pénzt nem szabályozza már az arany vagy ezüst mennyisége, emiatt lehetőség van egyre több pénzt áramoltatni a gazdaságba, ami inflációt generál, azaz a pénz folyamatosan értéktelenedik. Az infláció mértéke az USA-ban az aranyfedezet megszűnése óta átlagosan 9%, azaz kb 7,8 évente feleződik a dollár vásárlóereje. Ezzel párhuzamosan az emberek igyekeznek többet keresni, hogy ugyanazokat a dolgokat meg tudják vásárolni, de a magasabb keresettel magasabb adósávba is kerülnek, és több adót fognak fizetni. Más országokban, ahol a jegybank nincs magánkézben, ott is többnyire megszűnt az állami jegybanki funkciója, és az országhatáron túli érdekeket képviselő jegybankká vált. És bár szabályozza az adott ország gazdaságát, nem az állam által kibocsátott pénz határozza meg a gazdaságban lévő pénz mennyiségét, hanem a külföldről (pl. Nemzetközi Valutaalap, vagy Világbank) felvett hitel nagysága. Ez természetesen kamat köteles akció, amelyet természetesen a sor végén a reálgazdaság és a lakosság kénytelen megfizetni. Ez a kamattal terhelt pénz folyamatosan szivattyúzza ki a gazdaságból a pénzt, egyre növelve a további hitel felvételének kényszerét. Ez egy „róka fogta csuka” helyzet.
Hitel – jó vagy rossz? Visszatérve a cégünk szintjére, a fenti eszmefuttatás, és a média is azt sugallhatja, hogy a hitel felvétele egyértelműen rossz. Ennél azért árnyaltabb a helyzet. Van jó hitel, és van rossz hitel. Ez kizárólag attól függ, hogy mi a szerepe a cégünkben a hitelnek. Ha ez a hitel lényegesen többet termel a cégünkben, mint amennyibe kerül, akkor ez egy jó hitelnek tekinthető. Erre lehetne példa, hogy egy jól pörgő árukészletbe fektetem a banktól felvett pénzt, és így éves szinten mondjuk megduplázom azt. Tegyük fel, hogy felveszek 100.000 Eurót évi 10% kamatra. Ezt a 100.000 Eurót befektetem jól forgó árukészletbe, amely a beszerzési árhoz képest 50% hozamot hoz. A készlet egy esztendő alatt 5 alkalommal fordul meg. Ebből egyszerű kiszámolni, hogy a banktól felvett 100.000 Euró hitel egy év alatt 5x50%-ot, azaz 250%-ot képes termelni, és a végén megmarad a 100.000 Euró, amit vissza tudok adni a banknak.
A rossz hitel ugyanakkor pl az lenne, ha cég veszteségesen gazdálkodik, és jelenleg 100.000 Euróra van szüksége ahhoz, hogy ki tudja fizetni a szállítóit. Ekkor a felvett hitel teljesen más hatást fejt ki a cégben: 1. elaltatja a vállalkozót, és úgy tűnik, hogy „kezelve” van a likviditási probléma. 2. a likviditási lyuk, amit sikerült betömni, hamarosan ismét jelentkezik, hiszen a veszteséges gazdálkodás nem szűnt meg, és csak idő kérdése, hogy mikor lesz ismét olyan helyzetben a cég, hogy újra hitelhez kell nyúlnia. 3. ráadásul a kamatok további terhelést jelentenek az amúgy is veszteséges gazdálkodásra, és felgyorsítják a zuhanást, és hamarosan a cég éppen ott fog tartani, mint mielőtt a hitelt felvette volna, mindössze azzal a különbséggel, hogy most már van 100.000 Euró hitel is a nyakában, ami jelentősen rontja az esélyeit a következő hitelkérelem esetében. A hitel ugyanis szinte szinonima a „bizalommal”. A bank nem ad hitelt olyan vállalkozónak, akiben nem bízik, és ugyanígy állnak a „hitelezéshez” a szállítók is. Nem elsősorban az határozza meg a jó hitelt, hogy éppen valakinek milyen vagyona van, vagy hogy mennyi pénz van a bankszámláján. A jó hitelnek több köze van ahhoz, hogy valaki hogyan kezeli a pénzt. A pénz a bizalom mentén áramlik. És ahol nem talál bizalomra, arra nem áramlik. Ennek fényes igazolása a jelenlegi gazdasági világválság. Ez valójában elsősorban egy bizalmi válság, jelentős média-hisztivel feltupírozva. A bizalom megrendülése – amelynek gyors elterjedése a média segítségével szinte végigsöpört a világon – okozza azt, hogy a bankok által kínált termékben csakúgy, mint más pénzpiaci termékekben sem bíznak a vevők, és emiatt ezek értéke rohamosan csökken, jelentős vagyonvesztést előidézve a bankoknál. Emiatt a bankok is kénytelenek a rövidtávú túlélésre játszani, és pénzeiket „tartalékolni”, azaz kivonni a termelésből, és azt magára hagyni. A hiányzó pénz természetesen valóságossá teszi a válságot, és a reálgazdaság valóban válságba került. Hogyan hat ez a helyzet, és hogyan reagálnak a vállalkozók? Az általános bizalomvesztés jelentkezik a reálgazdaság szereplőinél is. A vásárlók vagy a vásárló erejüket (nem képesek vásárolni már, mert pl elveszítették az állásukat, vagy nehéz anyagi gondok közé kerültek) veszítették el, vagy a vásárlási hajlandóságuk csökkent le (elhalasztja a bútorvásárlást, vagy visszafogja napi költekezéseit). Mindkettő odavezet, hogy csökken a piac nagysága. Megjegyzem, hogy ennek a csökkenésnek a mértéke tevékenységtől függő, más hatása van az autókereskedelemben, és más a hatása az élelmiszeriparban. A lényeg, hogy a tevékenységek többségénél ilyenkor a piac zsugorodik. A jó hír: nem szűnik meg teljesen! A vállalkozók sajnos, általánosan nincsenek felkészítve egy ilyen válság kezelésére annak ellenére sem, hogy már átéltünk korábban más, de hasonló hatással bíró eseményeket is, pl az Euhoz való csatlakozás, a multinacionális cégek gyors térnyerése Közép-Kelet Európában, stb.
Sajnos a jelenlegi válság, és annak hírei szinte sokkolták a vállalkozókat szerte a világban. Sok féle módon reagálták le ezt a helyzetet a vállalkozók, sok féle stratégiával igyekeztek úrrá lenni a kialakult helyzeten. Tapasztalatom szerint sokan a kivárásra játszanak, vagy egyszerűen megállt az idő, és nem tudják, hogy merre induljanak tovább. Ami biztosan rossz stratégia ilyenkor, hogy ész nélkül kezdjük visszafaragni a kiadásainkat. A „fűnyíró elv” itt nem segít! Ilyenkor az általános „kezelés”, hogy vágjuk vissza a legkényelmesebben visszafogható kiadásokat, mint a marketing, képzések, fejlesztések, természetesen most is rossznak bizonyul. A világgazdasági válság a tömegeket éppen a szakadék irányába tolja. Ha azt teszed, amit a sokak tesznek, az fog veled is történni, ami velük: irány a temető! TEHÁT, MI ÉPP ELLENE MEGYÜNK AZ ÁLTALÁNOS REAKCIÓNAK! Először is, a helyes kezelés mindig az, ha növeljük a termelést, és a megnövekedett termelés majd „begyógyítja” az esetleges sebeket. A piacról való visszahúzódás ilyenkor végzetes lehet. Pedig milyen könnyű lenne nullára csökkenteni a marketing, értékesítési kiadásokat, nem? A helyzet az, hogy a piac nem szűnt meg teljesen! Maradt fóka! Lehet vadászni még! Igaz, hogy kevesebb van, és a vadászok száma rövidtávon nem változott, de azért még van fóka! A vadászok közül ilyenkor vajon ki fog vacsorára fókát tenni az asztalra este? Az, aki kevesebbet ment a fóka után, vagy aki többet? Azaz, ki fog elegendő bevételt elérni? Aki visszahúzódik a piacról, vagy aki megnöveli a jelenlétét? Tehát az első lépés, hogy növeld meg a jelenlétedet a piacon! Növeld a kiáramlásodat a piacod felé, növeld meg a minőségi kommunikációdat! További lépések is szükségesek ahhoz, hogy stabilan át tudd vészelni a jelen helyzetet. A sorrendben a következő lépés, hogy meg kell változtatnod a működési alapodat ahhoz, hogy sikeresen tudd kezelni a válság hatásait. Ez nyilván cégenként változó, hogy éppen mit kellene megváltoztatni, de néhány példával tudom érzékeltetni. Például, ha eddig a cégedben nem volt nagy hangsúly azon, hogy fejleszd az embereket, és köztük magadat, akkor itt az idő, hogy olyan gyakorlati ismeretekre tegyél szert, amely kisegít a válságból. Vagy, ha eddig nem helyeztél hangsúlyt a céges folyamatok megalapozására, akkor itt az idő, hogy a legfontosabb folyamatokat szépen megalapozd, leírd, és napi rutinná tedd. Ez jelentősen tudja növelni a hatékonyságodat. A kezelés kötelező lépése, hogy takarékoskodj a meglévő erőforrásaiddal, ezen belül legfőképp a pénzügyi erőforrásokkal. A fölösleges, hasznot nem termelő kiadásokat most kell megszűntetni, de fontos, hogy ész nélkül csökkentjük a kiadásokat. Ha valami 1000 Euróba kerül, és nem hoz semmit, akkor az drága.
Ha valami 100.000 Euróba kerül, és 200.000 Euró hasznot termel, akkor az nem drága. A negyedik lépés, hogy készülj fel a szolgáltatásra. Logikus lépés, hiszen az első lépésben mindent megteszünk annak érdekében, hogy több piacot szerezzünk, azaz növeljük a megrendeléseink számát. Emiatt fel kell készülnünk a megrendelések fogadására. A legrosszabb, amikor eladsz valamit, a vevő vágyik a termékedre, vagy szolgáltatásodra, és nem tudod szolgáltatni neki azt. Tehát, el kell érned, hogy zökkenőmentes legyen a kiszolgálás akkor is, amikor bedőlnek – a jól végrehajtott első lépés hatására – az ajtón a vevők. Az utolsó, de nem a legalacsonyabb prioritású stratégiai kezelési lépés a fegyelem megszigorítása. Ha eddig nem volt figyelem azon, hogy mennyire fegyelmezettek a vevőid, vagy szállítóid, előbbi a határidőre történő fizetés, az utóbbi a határidőre történő pontos szállítás szempontjából, akkor itt az idő, hogy ezek a helyükre kerüljenek, és a legfontosabb folyamatok, illetve a te és a munkatársaid működése fegyelmezetté váljon. A válság helyzetet kezelő stratégiai lépéssor teljes és pontos megfogalmazását megtalálod az első lecke mellékleteként.
Összefoglalva: Tehát, összefoglalva van néhány megállapítás, amit tehetünk a válság túlélése érdekében: 1. azok a dolgok, amiket ismerünk, azokat tudjuk is kontrollálni, 2. amiket tudunk kontrollálni, azok nem tudnak ránk rossza hatással lenni, 3. amennyiben tehát ismerjük a válság mibenlétét, és ismerjük a kezelés helyes stratégiai lépéseit, akkor sokkal nagyobb eséllyel tudjuk felvenni a kesztyűt a válság hatásaival szemben, 4. ahhoz, hogy a cégünket ügyesen tudjuk vezetni a jelenlegi gazdasági-viharos, és zátonyos tengeren, ahhoz minimálisan ismernünk kell a cég működtetésének alapjait.
Folytatás? Készítettünk a számodra egy videót és egy pénzáramlás-tervező szoftvert, amivel a fentieket professzionális szinten meg tudod valósítani a Te életedben is. Kattins ide!
Horváth Zoltán Cashflow Mérnök
