VI. DÖNTÉSHOZATAL KÉZIKÖNYVE
Lezárva: 2012. december 28. Készült az AROP 2011/1.1.9 “A társadalmi felzárkózás szakpolitikai eszközeinek integrált fejlesztése és a területi együttműködések esélyegyenlőség elvű fejlesztésének modellezése a közszolgáltatások terén” című kiemelt projekt keretében
Jelen munka a kutatócsoport szellemi terméke.
Szerkesztette: Boros István
Tartalom
VI. 1 JAVASLAT A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERÉNEK ÉS MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI RENDSZERÉNEK KIDOLGOZÁSÁRA .............................................................. 4 0. Bevezető ...................................................................................................................................... 4 0.1. A pályázat célja és felépítése ............................................................................................................................... 4 0.2. A jelen résztanulmány célja és felépítése ............................................................................................................ 5 0.2. A jelen résztanulmány főbb megállapításai ......................................................................................................... 6 A. A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE ............................ 7
1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellje................................. 7 1.1 A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer .......................................................................... 7 1.1.5. A társadalmi felzárkóztatás a társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszerének része ......................... 10 1.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modellje ........................ 12 1.3. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modellje ...... 15
2. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer modellje ................................. 18 2.1. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer ......................................................................... 18 2.2. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozandó folyamata: a társadalom és ezen belül a hátrányos helyzetűek élete ........................................................................................................................................................ 21 2.3. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozó rendszere .......................................................................... 23 2.4. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszerét szabályozó kormányzati szabályozó rendszer felépítése................................................................................................................................................................... 26
3. A hátrányos helyzetűek élete ..................................................................................................... 35 3.1. A hátrányos helyzetűek élete mint a társadalom életének része......................................................................... 35 3.2. A hátrányos helyzetűek igényei ......................................................................................................................... 37 3.3. A hátrányos helyzetűek életének jellemzése ...................................................................................................... 38
4. A társadalmi felzárkóztatás minősége ...................................................................................... 41 4.1. A társadalmi felzárkóztatás mint szolgáltatás .................................................................................................... 41 4.2. A társadalmi felzárkóztatás főbb érdekeltjei és igényei ..................................................................................... 44 4.3. A társadalmi felzárkóztatás minősége................................................................................................................ 48 4.4. A társadalmi felzárkóztatás minősége................................................................................................................ 53
5. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer modellje ................................. 56 5.1. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer modellezése.................................................... 56 4.3. A hátrányos helyzetűek életének becsült/mért állapotjellemzői ........................................................................ 63 4.4. A hátrányos helyzetűek életét befolyásoló zavaró változók .............................................................................. 64 4.6. A hátrányos helyzetűek életének állapotváltozása ............................................................................................. 67
B. A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI RENDSZERE ........................................................................................ 68 1. Javaslat a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet létrehozására .................................................. 68 1.1. A társadalmi felzárkóztatás intézményrendszer működésének alapfeltételei ..................................................... 68
2. A társadalmi felzárkóztatás minőségbiztosítási rendszere ....................................................... 69 2.1. Az intézményi minőségmenedzsment rendszer ................................................................................................. 69
3. A társadalmi felzárkóztatás belső kontroll rendszere ............................................................... 73 3.1. A belső kontroll rendszer lényege ..................................................................................................................... 73 3.2. A belső kontroll rendszer mint a minőségbiztosítási rendszer része .................................................................. 76
4. A társadalmi felzárkóztatás információs rendszere .................................................................. 77 4.1. A társadalmi felzárkóztatás információs rendszerének szükségessége ............................................................. 77 4.2. A társadalmi felzárkóztatás információs rendszerének főbb funkciói............................................................... 77
6. Javaslat a társadalmi felzárkóztatás minőségbiztosítási rendszerének kidolgozására ............ 78 6.1. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszere kidolgozásának feltételei .......................... 78 6.2. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszere kidolgozásának főbb lépései .................... 79 6.3. A belső kontroll rendszer kidolgozásának főbb lépései ..................................................................................... 83 6.4. A társadalmi felzárkóztatás információs rendszere kidolgozásának főbb lépései .............................................. 86
7. Javaslat a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet Jminőségbiztosítási rwndszerének kézkönyvére ...................................................................................................................................................... 93 7.1. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszerének szervezete – a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet ....................................................................................................................................................................... 94 7.2. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet főbb tevékenységei ................................................................................. 95 7.3. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet kapcsolatrendszere.................................................................................. 96
2
7.4. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszere .................................................................. 96 7.5. A vezetőség felelősségi köre.............................................................................................................................. 99 7.6. GAZDÁLKODÁS AZ ERÓFORRÁSOKKAL ............................................................................................... 102 7.7. A szolgáltatás nyújtása .................................................................................................................................... 104 7.8. Mérés, elemzés és fejlesztés ............................................................................................................................ 112
Falhasznált irodalom .................................................................................................................. 116 VI. 2 TRANZAKCIÓK A DÖNTÉSHOZATALBAN................................................................................. 118 1. Döntéshozók............................................................................................................................ 118 1.1.A döntéshozók szintekhez kapcsolódva töltik be feladataikat .......................................................................... 118
2. A döntés területei ................................................................................................................... 121 2.1. Elkülönített szociológiai praxisterületek.......................................................................................................... 125 2.1.3.Szociális ügyek .............................................................................................................................................. 126
3.Okok ......................................................................................................................................... 127 3.1. A döntés okai ................................................................................................................................................... 127
4. Idő ........................................................................................................................................... 133 4.1.A döntéshozatal ideje........................................................................................................................................ 133
5. Szituációkhoz kötött döntések ................................................................................................. 134 5.1. A szituációhoz kötött döntéshozatalt befolyásoló tényezők és a döntéshozatal. .............................................. 134 5.2. Mit kell tartalmaznia a döntésnek .................................................................................................................... 140 5.3. Mit tartalmazhat a döntés a kötelező tartalmon kívül ...................................................................................... 144 5.4.Időigény, folyamatosság, a folyamatra, személyre, kontextusra vonatkozó időtartamok és a rendszer más folyamataival való kapcsolatok .............................................................................................................................. 145
6. Menedzsment .......................................................................................................................... 150 6.1. A menedzsmentek sokfélesége ........................................................................................................................ 150
7.Gyakorlati példa ...................................................................................................................... 165 7.1.Praxisterületi példák ......................................................................................................................................... 165
8.Folyamatosság ......................................................................................................................... 180 8.1. Folyamatossággal kapcsolatos döntések .......................................................................................................... 180 8.2.A törekvés folytonossága, dinamikája és intenzitása érdekében hozott döntések ............................................. 180 8.3. Források ........................................................................................................................................................... 185
Befejezés ..................................................................................................................................... 188 1.A tanulmányok egységes alapja ........................................................................................................................... 188 1.1.A közigazgatási tevékenység a jog és az integráció együttes hatásterében ....................................................... 191 1.2.A kooperáció - mint közösségi akciótípus –a koordinációt és az integrációt egyesítő megjelölés. Néhány példával illusztrált táblázat. .................................................................................................................................... 193 2. Javaslatok ........................................................................................................................................................... 194 2.1.Javaslatok képzésre........................................................................................................................................... 194 2.2.Javaslat az LTTN szoftverre ............................................................................................................................. 194 2.3.Javaslat a szakpolitikák témalistáinak integrálásához ....................................................................................... 194 3.Kiemelt témák ..................................................................................................................................................... 195 3.1. Kisebbségben lévő romák bevonása a közigazgatásba .................................................................................... 195 3.2. Hátrányos helyzetűek közigazgatásba való bevonása identitásuk alapján ....................................................... 195 4. Továbbiak, a munka folytatása ........................................................................................................................... 196 4.1. Továbbiakra vonatkozó megjegyzések ............................................................................................................ 196
Felhasznált irodalom .................................................................................................................. 198
3
VI. 1 JAVASLAT A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERÉNEK ÉS MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI RENDSZERÉNEK KIDOLGOZÁSÁRA
Veress Gábor (4-117)
0. Bevezető
0.1. A pályázat célja és felépítése A pályázat célja .A pályázattal szembeni elvárás, hogy a pályázat eredményeként a foglalkoztatás, oktatás, szociálpolitika
és
területfejlesztési
ágazatok
felzárkózás-politikai
szegmensein
létrejöhessen az egységes koordinatív társadalmi felzárkózás szakpolitika, továbbá megteremtődhessen
a
társadalmi
felzárkózás
szakpolitika
szabályozási,
intézményi
(rendszere) és normatíva rendszere és kialakulhasson a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati koordinációs és monitoring rendszere.
A pályázat felépítése A teljes pályázat az alábbi négy tanulmányból áll. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitika szabályozási rendszere, bele értve a kormányzati koordinációs és monitoring rendszert (3 tanulmány); A társadalmi felzárkóztatás szakpolitika szabályozási rendszer normatíva rendszere (4 tanulmány); A társadalmi felzárkóztatás szakpolitika szabályozási rendszer intézményi rendszere (5 tanulmány); A társadalmi felzárkóztatás szakpolitika szabályozási rendszer működési rendje (6 tanulmány).
4
0.2. A jelen résztanulmány célja és felépítése A jelen résztanulmány célja A pályázat keretében elkészülő DÖNTÉSHOZATAL-KÉZIKÖNYV (6.) tanulmány lényege a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellje gyakorlati alkalmazásának összefoglalása.
A jelen JAVASLAT A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI
RENDSZERÉNEK
ÉS
MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI
RENDSZERÉNEK KIDOLGOZÁSÁRA (rész) tanulmány célja a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellje gyakorlati alkalmazásának elősegítése a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszerének és
minőségbiztosítási
rendszerének kidolgozására vonatkozó javaslattal.
A jelen részTANULMÁNY felépítése
A jelen (rész)tanulmány a 0.Bevezető után két részből áll. Az A rész a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszerével foglakozik. Az I. fejezet ismerteti a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modelljét, a II. fejezet bemutatja a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszerét, a III.fejezet vázolja a hátrányos helyzetűek életét, a IV. fejezet megfogalmazza a társadalmi felzárkóztatás minőségét, az V. fejezet bemutatja a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer modelljét. A tanulmány B része a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszere minőségbiztosítási rendszerét foglalja össze. A VI. fejezet bemutatja a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer minőségbiztosítási rendszerét, a VII. fejezet a társadalmi felzárkóztatás minőségbiztosítási rendszerének kidolgozására tesz javaslatot és végül a VIII. fejezet javaslatot tesz a társadalmi felzárkóztatás minőségbiztosítási rendszerének kézikönyvére.
5
0.2. A jelen résztanulmány főbb megállapításai A tanulmány leglényegesebb megállapítása, hogy a társadalmi felzárkóztatást mint szolgáltatást értelmezzük. A szolgáltatás jellemzője, hogy a szolgáltatást adó és a szolgáltatást igénybevevő
egy
rendszerben,
egymással
kölcsönhatásban
tevékenykednek.
Ebből
következően a társadalmi felzárkóztatás mint szolgáltatás lényege, hogy a társadalmi felzárkóztatást végzőknek a hátrányos helyzetűekkel szoros együttműködésben kell a társadalmi felzárkóztatás megvalósítani. A fenti gondolatmenetből következik, hogy a társadalmi felzárkóztatás minden olyan kísérlete, amely a társadalmi felzárkóztatást a hátrányos helyzetűektől elszigetelten kívánja megvalósítani, eleve csak kis hatékonyságúnak tekinthető. A társadalmi felzárkóztatás hatékony megvalósításának tehát az a feltétele, hogy a társadalmi felzárkóztatást végzők és a hátrányos helyzetűek szoros együttműködésben dolgozzanak. A tanulmány ezért azt javasolja, hogy a társadalmi felzárkóztatás hatékony megvalósítása érdekében helyi szintű szabályozási rendszereket kell felállítani. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszerét megvalósító intézményt munkanévként Társadalmi Felzárkóztatási Intézetnek nevezzük és feltételezzük, hogy ez országos hálózatot alkot. A tanulmány részletesen elemzi a Társadalmi Felzárkóztatási Intézetnek nevezett szervezet jellemzőit és minőségbiztosítási rendszerét. A javaslat további lényege, hogy feltételezhető, hogy a társadalmi felzárkóztatás csak a keresztény erkölcs elvek alapján, csak a szeretet alapján valósítható meg. A tanulmány további fontos megállapítása, hogy a társadalmi felzárkóztatás megfelelő működésének feltétele a rendszerszemlélet és a matematikai rendszerelmélet modelljének következetes alkalmazása, elősegítve ezzel az érzésre történő döntések helyett a modellek segítségével becslések alapján történő döntéseket.
6
A. A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE
I.
A
TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS SZABÁLYOZÁSI RENDSZER MODELLJE
SZAKPOLITIKAI
1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellje
1.1 A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer
1.1.1 A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer értelmezése „A társadalmi felzárkózás szakpolitikai eszközeinek integrált fejlesztése és a területi együttműködések esélyegyenlőség elvű fejlesztésének modellezése a közszolgáltatások terén” c. pályázat lényege a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer a hátrányos helyzetűek életét többszintű hierarchikus szabályozó rendszer alapján szabályozza a felső szintű népképviselet szabályozó szintjéből kiindulva az alsó szintű helyi szabályozó rendszert is magába foglalva. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer része. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer alapvető jellemzője, hogy szabályozási rendszer, konkrétan közszolgáltatási rendszer, vagyis a szolgáltatást adó szabályozó rendszer és a szolgáltatást igénybevevő szabályozandó rendszer egymással kölcsönhatásban működik. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer mint közszolgáltatási rendszer lényege, hogy a szabályozó rendszer a hátrányos helyzetűek
7
állapotát adott kiindulási állapotból egy, a cél szempontjából „jó” (ideális esetben optimális) szabályozott végállapotba szabályozza.
1.1.2 A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer alkotóelemei A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer egyrészről a hátrányos helyzetűek élete szabályozandó folyamatból, másrészről a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszerből áll. (lásd 1. ábra) A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer része. A társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer egyrészről a társadalom élete szabályozandó folyamatból, másrészről a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozó rendszerből áll.
1.1.3. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozandó folyamata: a hátrányos helyzetűek élete A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozandó folyamata a hátrányos helyzetűek élete. A hátrányos helyzetűek életét részletesen tárgyalja a III. fejezet és a hátrányos helyzetűek életének modelljét az V. fejezet. A hátrányos helyzetűek élete mint a szabályozandó rendszer állapota nagyon sokféle tulajdonsággal jellemezhető, a jelen tanulmányban elsősorban az indikátorokra utalunk, de hangsúlyozzuk a hálózati modellek alkalmazásának jelentőségét is. A hátrányos helyzetűek élete csak a - társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozó rendszer által szabályozott - társadalom életével együtt szabályozható.
8
Alaptörvény
külső hatások
A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS NÉPKÉPVISELETI ÉS KORMÁNYZATI SZABÁLYOZÓ RENDSZER
a hátrányos helyzetűek állapota
beavatkozás
a hátrányos helyzetűek kiinduló állapota
A HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK ÉLETE
a hátrányos helyzetűek kezelt állapota
A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszere 1. ábra
9
1.1.4. A hátrányos helyzetűek életét szabályozó rendszer A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozó rendszere a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszere, amely a hátrányos helyzetűek életét szabályozza. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozó rendszer része. A társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer szabályozó része a társadalmi életet szabályozza.
1.1.5. A társadalmi felzárkóztatás a társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszerének része Mielőtt jellemeznénk a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszerét, elöljáróban hangsúlyozzuk, hogy a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszere és a társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszere szoros kapcsolatban állnak, társadalompolitikai kérdés, hogy a hátrányos helyzetűek életét külön kell-e szabályozni, vagy a társadalmi élet részeként. A társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszer a társadalmi élet helyi szintű szabályozó rendszeréből és a helyi társadalmi élet szabályozandó rendszeréből, azaz a helyi társadalmi életből áll, lásd 2. ábra.
10
jogszabályok, rendeletek
környezeti hatások
beszámolók
A TÁRSADALMI ÉLET HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÓ RENDSZERE
beavatkozás
a helyi társadalmi élet állapota
kiinduló állapot A HELYI TÁRSADALMI ÉLET
végállapot
A társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszere 2. ábra
11
1.1.6 A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer mint a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati koordinációs és monitoring rendszere A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer segítségével kiépíthető a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati koordinációs és monitoring rendszere. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer minden szintjén bemenetként megjelenik az a normatív előírás, hogy felsőbb szinten milyen teljesítmény előírást várnak el az adott alsóbb szinttől. Ez a rendszer képezi a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati koordinációs rendszerét. Hasonlóan a fenti koordinációs rendszerhez a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer minden szintjén kimenetként megjelenik a felsőbb szint felé a ténylegesen elért teljesítmény. Ez a rendszer képezi a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati monitoring rendszerét.
1.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modellje
1.2.1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésének alapelvei A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszere - mint a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer része - rendkívül összetett, bonyolult rendszer. Az irodalomban kevés leírása található, irányításelméleti szemléletű modellt nem találtunk. Az irodalomban a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszerre vonatkozó leírások nem rendszerszemléletűek, nem törekednek a teljességre. Tanulmányunkban kísérletet teszünk a társadalmi felzárkóztatás
szakpolitikai
szabályozási rendszer irányításelméleti szemléletű modellezésére. A feladat mérete miatt
12
azonban a modell csak közelítő jellegű lehet, nagyon fontos, hogy a modell a fontos jellemzőket tartalmazza. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy erre az irányításelméleti modellre mindenképpen nagy szükség van, mert a kormányzati munkában a közelítő modell helyett ösztönös, megérzések alapján hozzák a döntéseket.
1.2.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modelljének lényege
A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszerének, hasonlóan a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszeréhez, lényege az alábbi. A társadalmi felzárkóztatás
szakpolitikai
szabályozási
rendszer
célja
a
hátrányos
helyzetűek
életminőségének a javítása. Ezt úgy valósítja meg, hogy adott időtávon, pl a választási ciklusokon belül, adott cél, ésszerűen az Alaptörvényben a hátrányos helyzetűekre vonatkozó célok megvalósítása érdekében, a hátrányos helyzetűek életét úgy kívánja szabályozni, hogy a hátrányos helyzetűek állapota az Alaptörvényben kijelölt célok szempontjából megfelelő végállapotba kerüljön. Ehhez, ki kell indulni a hátrányos helyzetűek adott állapotából, figyelembe kell venni a hátrányos helyzetűek adott időszakra vonatkozó állapotát jellemző kimenet változókat, az azokat jellemző indikátorokat, a szabályozási rendszer adottságait és a külső hatásokat.
A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszere ezt az alábbi fejezetekben bemutatandó többszintű hierarchikus szabályozási rendszerrel igyekszik megvalósítani. A beavatkozásokat megfelelő törvényekkel, rendeletekkel, megfelelő szakpolitikákkal, programokkal, megfelelő intézményrendszer és megfelelő támogatási rendszer kiépítésével és működtetésével valósítja meg.
A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer alapvető része a hátrányos helyzetűek állapotára vonatkozó megfelelő ismeret. A hátrányos helyzetűek állapota mint rendszer rendkívül összetett, bonyolult, ezért ennek modellezése is csak többféle szempont szerint történhet meg. A hátrányos helyzetűek állapotát jelenősen meghatározza a hátrányos helyzetűek kapcsolatrendszere. A hátrányos helyzetűek állapotát ezért hatékonyan lehet jellemezni a kapcsolatrendszerüket jellemző társadalmi hálózati modellekkel.
13
A hátrányos helyzetűek állapota jól jellemezhető a hátrányos helyzetűek életét jellemző indikátorokkal. A hátrányos helyzetűek élete sokféle indikátorral jellemezhető. Ilyen indikátorokat a különböző szakpolitikákban használatos indikátorokat felhasználva alkothatunk, ilyen indikátorok többek között a szegénységet jellemző indikátorok, a képzettséget jellemző indikátorok, a szociális állapotot leíró indikátorok, a munkaerő piacot leíró indikátorok. Az indikátorokkal a 4. tanulmány foglakozik. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy a hátrányos helyzetűek állapotát jellemző indikátorok adott esetben mint beavatkozások azt is előírhatják, hogy a beavatkozással milyen célállapotba kell vinni a rendszert.
1.2.3. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modellje A
társadalmi
felzárkóztatás
szakpolitikai
szabályozási
rendszer
(többszintű)
szabályozáselméleti modelljének főbb alkotóelemei az alábbiak: a szabályozandó rendszer főbb állapotváltozói, a szabályozandó rendszer főbb állapotváltozóira vonatkozó kiolvasó leképezés, a szabályozandó rendszer főbb állapotváltozóinak a kiolvasó leképezéssel becsült értéke mint kimenet változók, indikátorok, a szabályozó rendszer célja, a szabályozandó rendszer állapotváltozás összefüggését befolyásoló zavaró változók, a szabályozó rendszer irányítási szabálya, amely a rendszer célja alapján a szabályozandó rendszer állapotára vonatkozó kimenet változó és a zavaró változók ismeretében megadja a beavatkozó változó értékét, a szabályozandó rendszer állapotváltozás összefüggését a szabályozó rendszer célja alapján célirányosan befolyásoló beavatkozó/irányítási változók, a szabályozandó rendszer állapotváltozás összefüggése, amely a kiinduló állapot alapján, figyelembe véve a beavatkozó változókat és a zavaró változókat, meghatározza a megváltozott állapotot.
14
1.3. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modellje
1.3.1. A társadalmi felzárkóztatás többszintű szakpolitikai szabályozási rendszere
A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer többszintű hierarchikus irányítási rendszer, amely az alábbi szabályozó szintekből áll: (az EU) a népképviseleti(országgyűlési) kormányzati ágazati ágazatközi helyi szabályozó rendszer.
A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer a társadalmi élet népképviseleti,
kormányzati
szabályozási
rendszerének
a része,
olyan
többszintű
hierarchikus irányítási rendszer, amelynek szabályozandó folyamata a hátrányos helyzetűek élete, és amelynek szabályozó rendszere hierarchikus többszintű irányítási rendszer. A
társadalmi
felzárkóztatás
szakpolitikai
hierarchikus
többszintű
irányítási
rendszerének hierarchikus irányítási szintjeit a beavatkozások időhorizontja alapján célszerű meghatározni, úgy, hogy felső szinten vannak az időben ritka beavatkozások és alsó szinten a napi beavatkozások, figyelembe véve a szubszidiaritás elvét. A társadalom életének népképviseleti, kormányzati szabályozási rendszert
mint öt
szintű irányítási rendszert értelmezzük, nem foglalkozunk az EU irányítási szintjével. Megjegyezzük, hogy a 3.ábrán nem szerepel az integrált ágazati szint. (lásd 3. ábra) A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer felépítése megegyezik a társadalmi élet többszintű szabályozási rendszerével, lásd 3. ábra, így szintén öt szintű irányítási rendszer.
15
1.3.2. A társadalmi élet és a hátrányos helyzetűek életének többszintű népképviseleti/kormányzati szabályozáselméleti modellje A társadalom életének és a hátrányos helyzetűek életének többszintű népképviseleti, kormányzati szabályozási rendszerét mint öt szintű irányítási rendszert értelmezzük, nem foglalkozunk az EU irányítási szintjével. Megjegyezzük, hogy a 3.ábrán nem szerepel az integrált ágazati szint. (lásd 3. ábra)
A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer felépítése az alábbi.
A legfelső népképviseleti szintű szabályozó rendszer az emberi méltóság általános értékei és hazánk
kultúrája
alapján
-
a
nemzetünk
jelenlegi
állapotának
és
az
államigazgatás/közigazgatás jelenlegi állapotának a figyelembe vételével - határozza meg az Alaptörvényben a nemzeti célok között a társadalmi felzárkóztatás nemzeti céljait. A felső kormányzati szintű szabályozó rendszer a nemzeti célokat összefoglaló Alaptörvény alapján – figyelembe véve a nemzetünk jelenlegi ágazati állapotát és az ágazati kormányzás jelenlegi helyzetét - alkotja meg a társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási céljait. A középső ágazati szintű modell a társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási céljaiból határozza meg társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozás céljait és abból a társadalmi felzárkóztatás integrált szakpolitikai szintű szabályozás céljait.
16
ENSZ ajánlások
EU jogszabályok
hazánk kultúrája
ORSZÁGGYŰLÉS
külső hatások
Alaptörvényünk
nemzetünk állapota
KORMÁNYZÁS
szabályozók
ágazat állapota
állapota ÁGAZATI KORMÁNYZÁS (1)
szabályozók
ÁGAZATI KORMÁNYZÁS (i)
ÁGAZATI KORMÁNYZÁS (n)
ágazat állapota
állapota HELYI SZABÁLYOZÁS (1)
A HELYI KÖZÖSSÉG ÉLETE (1)
HELYI SZABÁLYOZÁS (i)
A HELYI KÖZÖSSÉG ÉLETE (i)
HELYI SZABÁLYOZÁS (n)
A HELYI KÖZÖSSÉG ÉLETE (n)
3. ábra. A társadalmi élet többszintű irányítási rendszere 17
Az alsóbb integrált ágazati szintű szabályozó rendszer az ágazati szintű szabályozási céljaiból határozza meg a helyi szintű szabályozásának céljait. Megjegyezzük, hogy a 3.ábrán nem szerepel az integrált ágazati szint. Az alsó helyi szintű szabályozó rendszer szabályozza a helyi közösség, ezen belül a hátrányos helyzetűek életét. A helyi szintű szabályozó rendszer és a helyi közösség szabályozott élete adja a helyi szintű szabályozási rendszert. A társadalmi felzárkóztatás többszintű szabályozó rendszerének minden szintjén modellezni kell a fentiekben részletezett szabályozáselméleti modellt, vagyis le kell írni a szabályozandó folyamatot, amely a helyi szabályozási szintet kivéve az alsóbb szintek szabályozó folyamata, ezen belül modellezni kell különösen az állapotváltozás összefüggést, a kiolvasó leképezést és az adott szintű szabályozó rendszer irányítási szabályát.
2. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer modellje
2.1. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer
2.1.1. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer felépítése
A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozó rendszeréből és a helyi hátrányos helyzetűek élete szabályozandó rendszerből áll, lásd 4. ábra. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer jellemzéséhez figyelembe kell venni a helyi szintű szabályozási rendszert szabályozó kormányzati szabályozó rendszert is, lásd 5. ábra.
18
felzárkóztatási jogszabályok, programok beszámolók
környezeti hatások
A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÓ RENDSZERE
beavatkozás
kiinduló állapot
a helyi társadalmi élet állapota
A HELYI HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK ÉLETE
végállapot
A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszere 4. ábra
19
Alaptörvény
környezeti hatások
A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS KORMÁNYZATI SZABÁLYOZÓ RENDSZERE
felzárkóztatási jogszabályok, programok
környezeti hatások
beszámolók
A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÓ RENDSZERE
beavatkozás
a helyi társadalmi élet állapota
kiinduló állapot A HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK ÉLETE
végállapot
A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszere a kormányzati szabályozó rendszerrel 5. ábra 20
2.1.2. A társadalmi felzárkóztatás országos szabályozási rendszerének felépítése
A társadalmi felzárkóztatás országos szabályozási rendszere a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozó rendszereiből és a helyi hátrányos helyzetűek élete szabályozandó rendszerekből áll, lásd 6. ábra. A társadalmi felzárkóztatás országos szabályozási rendszerének jellemzéséhez szintén figyelembe kell venni a helyi szintű szabályozási rendszereket szabályozó kormányzati szabályozó rendszert is, lásd 6. ábra. Hasonlóan a fenti koordinációs rendszerhez a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer minden szintjén kimenetként megjelenik a felsőbb szint felé a ténylegesen elért teljesítmény. Ez a rendszer képezi a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati monitoring rendszerét.
2.2. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozandó folyamata: a társadalom és ezen belül a hátrányos helyzetűek élete A társadalmi élet helyi szintű szabályozó rendszer célja az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján, - a nemzetünk jelenlegi állapotának és a külső tényezők figyelembe vételével – a helyi társadalmi életben a nemzeti célok, az Alaptörvény céljainak helyi szintű integrálása, összehangolása és megvalósítása. A hátrányos helyzetűek életét részletesen tárgyalja a tanulmány III. fejezete.
21
EU jogszabályok
hazánk kultúrája
ENSZ ajánlások
ORSZÁGGYŰLÉS
külső hatások
Alaptörvényünk
nemzetünk állapota
A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS KORMÁNYZATI SZABÁLYOZÓ RENDSZERE
szabályozók
helyi állapot
HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁS (1)
A HELYI HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK ÉLETE (1)
szabályozók
helyi állapot
HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁS (i)
A HELYI HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK ÉLETE (i)
szabályozók
helyi állapot
HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁS (n)
A HELYI HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK ÉLETE (n)
6. ábra. A hátrányos helyzetűek életének országos szabályozási rendszere
22
2.3. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozó rendszere
2.3.1. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozó rendszere főbb bemenetei A hátrányos helyzetűek állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet
A társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a helyi társadalmi élet működését befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások, …. A helyi társadalmi élet szabályozandó rendszer fontosabb állapotváltozás összefüggései: a helyi társadalmi élet állapotának a változása, nemzetünk/társadalmunk állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.
2.3.2. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozó rendszer főbb funkciói az Alaptörvény előírásainak a teljesítése: az emberi méltóság tisztelete az egyéni szabadság biztosítása 23
a család védelme a nemzet védelme a hűség, a hit és a szeretet térhódítása a munka tisztelete az emberi szellem teljesítményének elfogadása az elesettek és a szegények megsegítése a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése a polgárok ügyeinek méltányos, visszaélés és részrehajlás nélküli intézése
Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése.
Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: képzettség fejlesztése egészségügyi állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése területi fejlettség fejlesztése közbiztonság, közrend helyzetének fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése
A helyi társadalmi élet fejlesztése: a helyi társadalmi élet fejlesztése a helyi társadalmi élet felügyeleti rendszerének fejlesztése … A fenti tevékenységek a szabályozáselméleti modell szempontjából az állapotváltozások ismeretében az irányítási szabályok által meghatározott beavatkozások. Hangsúlyozni kell, hogy az illetékesek minden esetben végrehajtanak beavatkozásokat, de általában csak „ösztönösen”, anélkül, hogy bármilyen feltételezésük lenne akár az állapotváltozásokra, akár az irányítási szabályra.
24
2.3.3. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozó rendszere szervezete: a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet Alaposan elemezni kell, hogy a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozó rendszer előző fejezetben vázlatosan összefoglalt főbb funkcióit milyen szervezetnek kell végrehajtani. Ismeretünk szerint a társadalmi felzárkóztatás főbb funkcióit nem önálló szervezet, hanem az önkormányzati, államigazgatási rendszer bizonyos szervezeti egységeiben, általában más funkciókkal együtt, szétszórtan hajtják végre. Meggondolandó egy olyan szervezet létrehozása, amelynek alaptevékenysége a társadalmi felzárkóztatás lenne. Az ország jövője szempontjából az ország stratégiai céljának kellene lenni a társadalmi felzárkóztatás minél gyorsabb, minél hatékonyabb megvalósítása. Feltételezhető, hogy a társadalmi felzárkózatást csak olyan szervezet valósíthatja meg hatékonyan, gyorsan, amely önálló és amelyet
kizárólag erre a célra hoztak létre. Erre
javasoljuk az un. Társadalmi Felzárkóztatási Intézet hálózatát létrehozni. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet szervezeti formája lehet államigazgatási hivatal, vagy alapítvány, de nem tanácsolható, hogy nem-nyereségérdekeltségű vállalkozásként működjön. Meggondolandó, hogy a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet a járási rendszerhez, vagy az önkormányzati rendszerhez kapcsolódjon, vagy minden eddigitől független legyen. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet célszerűen hálózatként kellene, hogy működjön. Feltételezhető módon minden nagyobb településen szervezeti egysége kellene, hogy működjön, de mindenkisebb településen is kellene, hogy képviselete legyen. Az alábbiakban Társadalmi Felzárkóztatási Intézet elnevezéssel közepes méretű településen a hálózat tagjaként működő szervezetet értünk. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézetek tevékenysége, működése lényegében megegyező, ugyanazokkal az eljárásokkal, ugyanolyan algoritmusokkal kell, hogy működjenek, az eltérés csak a hozzájuk érkező és az onnan induló információkban különböznének. Nyilvánvaló, hogy a helyi Társadalmi Felzárkóztatási Intézetek alkalmas országos központtal kellene, hogy működjenek. Az országos központ adna át és szabályozna minden eljárást, ajánlást és egységes információs rendszert működtetnének.
25
2.4. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszerét szabályozó kormányzati szabályozó rendszer felépítése
A figyelembe véve a társadalmi felzárkóztatás többszintű szabályozási rendszerét, mind elmélet, mind gyakorlati szempontból indokolt a népképviseleti szint alatti a hátrányos helyzetűek életét szabályozó helyi szintű szabályozási rendszer feletti szabályozási rendszerek, így a kormányzati ágazati integrált ágazati szabályozási rendszerek együttes tárgyalása, egy egységbe, az un kormányzati szabályozó rendszerbe vonása (lásd 7. ábra). Szem előtt tartva azt, hogy a társadalmi felzárkóztatás csak a társadalmi élettel együtt szabályozható, az alábbiakban csak a társadalmi felzárkóztatás szabályozásával foglalkozunk.
2.4.1. A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti szintű szabályozási rendszere A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozási rendszer a társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozó rendszeréből és a társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozandó rendszeréből áll.
26
Alaptörvényünk
nemzetünk állapota
KORMÁNYZÁS
szabályozók
ágazat szabályozók állapota
ÁGAZATI KORMÁNYZÁS (1)
szabályozók
integrált ágazat állapota
INTEGRÁLT ÁGAZATI KORMÁNYZÁS (1)
szabályozók
a hátrányos helyzetűek élete
ágazat állapota
ÁGAZATI KORMÁNYZÁS (i)
szabályozók
integrált ágazat állapota
INTEGRÁLT ÁGAZATI KORMÁNYZÁS (i)
szabályozók
a hátrányos helyzetűek élete
szabályozók
ágazat állapota
ÁGAZATI KORMÁNYZÁS (n)
szabályozók integrált ágazat állapota
INTGRÁLT ÁGAZATI KORMÁNYZÁS (n)
szabályozók
a hátrányos helyzetűek élete
7. ábra. A kormányzati szabályozó rendszer felépítése
A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozó rendszer célja az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján, - a nemzetünk hátrányos helyzetűek
jelenlegi
állapotának
és
az
államigazgatás/közigazgatás
társadalmi
27
felzárkóztatással kapcsolatos jelenlegi állapotának és a külső tényezők figyelembe vételével az Alaptörvényben lefektetett, a társadalmi felzárkóztatás nemzeti céljainak a megvalósítása. A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozási rendszer szabályozandó
rendszerének,
a
társadalmi
felzárkóztatás
kormányzati
szintű
szabályozási rendszerének főbb állapotváltozói az alábbiak.
A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: a társadalmi felzárkóztatás minisztériumi rendszerének jellemzői a társadalmi felzárkóztatás önkormányzati rendszerének jellemzői a társadalmi felzárkóztatás jogszabályainak a jellemzői a társadalmi felzárkóztatás pályázati rendszer jellemzői a társadalmi felzárkóztatás támogatási rendszer jellemzői a társadalmi felzárkóztatás felügyeleti rendszer jellemzői
A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: kulturális állapot szociális ellátottság gazdasági helyzet népességi helyzet
A szabályozandó kormányzati szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: minisztériumi rendszer jellemzői önkormányzati rendszer jellemzői jogszabályok jellemzői pályázati rendszer jellemzői támogatási rendszer jellemzői felügyeleti rendszer jellemzői
A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozó rendszer fontosabb beavatkozó/irányítási változói
A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szabályozási rendszer fejlesztése: a társadalmi felzárkóztatás minisztériumi rendszerének jellemzői fejlesztése a társadalmi felzárkóztatás önkormányzati rendszerének fejlesztése 28
a társadalmi felzárkóztatás jogszabályainak fejlesztése a társadalmi felzárkóztatás pályázati rendszerének fejlesztése a társadalmi felzárkóztatás támogatási rendszerének fejlesztése a társadalmi felzárkóztatás felügyeleti rendszerének fejlesztése
A hátrányos helyzetűek állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése
Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése … A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozandó rendszer fontosabb állapotváltozás összefüggései: a társadalmi felzárkóztatás kormányzati szabályozási rendszer állapotának a változása, a hátrányos helyzetűek állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.
2.4.2. A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási rendszere A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási rendszer a társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozó rendszeréből és a társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozandó rendszeréből áll. A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozó rendszer célja az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján, - a nemzetünk jelenlegi állapotának és az ágazat jelenlegi állapotának és a külső tényezők figyelembe vételével - a hátrányos helyzetűekre vonatkozó nemzeti célok, az Alaptörvény céljainak ágazatokra történő lebontása és azok megvalósítása.
29
A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszernek a főbb állapotváltozói az alábbiak.
A szabályozandó ágazati szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: ágazati rendszer jellemzői felügyeleti rendszer jellemzői
A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozó rendszer fontosabb beavatkozó/irányítási változói
Az ágazati szabályozási rendszer fejlesztése: az ágazati rendszer fejlesztése az ágazati felügyeleti rendszer fejlesztése A társadalmi élet ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi élet kormányzati szintű szabályozási rendszerének működését befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások,
A társadalmi fenntarthatóság ágazati szintű szabályozandó rendszer fontosabb állapotváltozás összefüggései: az ágazati szabályozási rendszer állapotának a változása, nemzetünk/társadalmunk állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.
2.4.3. A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszere A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszer a társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozó rendszeréből és a társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozandó rendszeréből áll. 30
A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozó rendszer célja az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján, - a nemzetünk jelenlegi állapotának és az ágazat jelenlegi állapotának és a külső tényezők figyelembe vételével – az ágazatokra lebontott,
felzárkóztatással
kapcsolatos
célok
integrálása,
összehangolása
és
megvalósítása, a társadalmi felzárkóztatást megalapozó ágazati politikák társadalmi felzárkóztatási szegmenseinek az integrációja.
A társadalmi felzárkóztatást érintő ágazatok az alábbiak: foglalkoztatás, (start program, közmunkaprogram, foglalkoztatási szövetkezet, elsődleges munkaerőpiac) oktatás-képzés, (iskolarendszerű és azon kívüli) szociálpolitika (gyermekjólét, egészségügy) területfejlesztési (lakhatás) közbiztonság, közrend.
A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszernek a főbb állapotváltozói az alábbiak.
A szabályozandó integrált ágazati szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: az integrált ágazati rendszer jellemzői felügyeleti rendszer jellemzői … Nemzetünk/társadalmunk ágazati szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet
31
A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszerének működését befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások,
A
társadalmi
felzárkóztatás
ágazati
szintű
szabályozó
rendszer
fontosabb
beavatkozó/irányítási változói
A felzárkóztatással kapcsolatos integrált ágazati szabályozási rendszer fejlesztése: a felzárkóztatással kapcsolatos integrált ágazati rendszer jellemzőinek fejlesztése a felzárkóztatással kapcsolatos integrált ágazati felügyeleti rendszer fejlesztése
Nemzetünk/társadalmunk ágazati szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet
A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozandó rendszer fontosabb állapotváltozás összefüggései: a felzárkóztatással kapcsolatos integrált ágazati szabályozási rendszer állapotának a változása, nemzetünk/társadalmunk felzárkóztatással kapcsolatos állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.
32
2.4.4. A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszere
A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszer a társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozó rendszeréből és a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozandó rendszeréből áll.
A társadalmi felzárkóztatást érintő ágazatok az alábbiak: foglalkoztatás, (start program, közmunkaprogram, foglalkoztatási szövetkezet, elsődleges munkaerőpiac) oktatás-képzés, (iskolarendszerű és azon kívüli) szociálpolitika (gyermekjólét, egészségügy) területfejlesztési (lakhatás) közbiztonság, közrend
A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszere a társadalmi felzárkóztatás fenti ágazati politikai szegmenseiből egységes koordinatív társadalmi felzárkóztatás szakpolitikát alkot.
A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszernek a főbb állapotváltozói az alábbiak.
A szabályozandó helyi szintű szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: a helyi szintű szabályozási rendszer jellemzői a helyi szintű felügyeleti rendszer jellemzői … Nemzetünk/társadalmunk helyi szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete
33
gazdasági helyzet népességi helyzet
A szabályozandó helyi szintű szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: a helyi szintű szabályozási rendszer jellemzői a helyi szintű felügyeleti rendszer jellemzői
2.5. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszerét szabályozó kormányzati szabályozó rendszer főbb jellemzői A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szabályozó rendszerének működését befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások,
Nemzetünk/társadalmunk ágazati szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet
A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szabályozó rendszer fontosabb irányítási szabályai:
A helyi szintű szabályozási rendszer fejlesztése: a felzárkóztatással kapcsolatos helyi szintű szabályozási rendszer jellemzőinek fejlesztése a felzárkóztatással kapcsolatos helyi szintű felügyeleti rendszer fejlesztése
34
Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése
Nemzetünk/társadalmunk felzárkóztatással kapcsolatos állapotának a fejlesztése: foglalkoztatottság fejlesztése képzettség fejlesztése egészségügyi állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése területi fejlettség fejlesztése közbiztonság, közrend helyzetének fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése
3. A hátrányos helyzetűek élete 3.1. A hátrányos helyzetűek élete mint a társadalom életének része
3.1.1. A hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek élete
Az
előző
tanulmányunkban
a
közösség
fogalmát
használtuk,
az
alábbiakban
megkülönböztetjük a társadalom és a hátrányos helyzetűek fogalmát, ahol a társadalom kifejezést adott közösségre értelmezzük, ugyanakkor a hátrányos helyzetűek kifejezést az 35
adott társadalmon belül élő hátrányos helyzetűek közösségére értelmezzük. Ebből következően a társadalom két részből áll: a hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek közösségéből. A fentiekből következően a hátrányos helyzetűek élete a társadalom életén belül játszódik le. Nyilvánvaló, hogy a hátrányos helyzetűek élete a társadalom életétől, ezen belül a nem hátrányos helyzetűek életétől függ.
3.1.2. A hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek kapcsolata A két közösség életének kapcsolata attól függ, hogy az egy-egy közösség milyen tulajdonságú és a két közösségnek milyen a kapcsolata. Abban az esetben, ha bármelyik közösség erősen zárt közösség, akkor a két közösség élete is erősen független. Ha valamelyik közösség közül legalább az egyik nyílt közösség, akkor a közösségek élete erősen összefügg. Ugyanakkor a kapcsolat az egymásra utaltságtól is függ. Hiába zárt az egyik vagy mindkét közösség, az egymásra utaltság miatt kényszerű függőség is kialakul. A két közösség élete attól függően eltérő, hogy milyen a két közösség kultúrája. Ha a hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek kultúrája erősen eltérő, akkor a két közösség élete is erősen eltérő. A jelentősen eltérő kultúrákból következő életmód különbség a hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek között jelentős ellentéteket eredményezhet. A hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek közötti ellentét formája és mértéke attól is függ, hogy egyrészről milyen a két közösség aktivitása, agresszivitása, másrészről milyen méretű a két közösség, a két közösség közül melyik van kisebbségben. Az ellentétek kezelésnek többféle formája lehet. A hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek együttműködése épülhet az egyik vagy a másik, vagy mindkét közösség toleranciájára, de elvben az is lehetséges, hogy a kisebbségben élők elfogadják és átveszik a többség életmódját, de a saját kultúrájukat is ápolják. A
hátrányos
helyzetűek
kapcsolatrendszerének
modellezésére
alkalmasak
a
hálózatelméleti modellek.
36
3.2. A hátrányos helyzetűek igényei
A hátrányos helyzetűek igényeinek értelmezése rendkívül összetett kérdéskör, az alábbiakban csak néhány gondolatot vázolunk. A hátrányos helyzetűek igényeinek értelmezésénél elsősorban nem az egyének sajátos igényeire gondolunk, hanem a hátrányos helyzetűek mint közösség igényeire.
3.2.1. A hátrányos helyzetűek igényei A hátrányos helyzetűek egyik alapvető igénye, hogy a saját kultúrájukból és értékrendjükből következő igényeiket a társadalom, ezen belül a nem hátrányos helyzetűek vegyék tudomásul és elégítsék ki. A hátrányos helyzetűek másik alapvető igénye, hogy a hátrányos helyzetükből következő, a nem hátrányos helyzetűekkel szembeni hátrányukat a nem hátrányos helyzetűek vegyék tudomásul és hátrányos helyzetüket változtassák meg. Nagyon fontos lenne, ha ezt a kétféle igényt egyrészt elkülönítve, másrész egymással kölcsönhatásban próbálná a kormányzat és társadalom megoldani.
3.2.2. A társadalom igényei a hátrányos helyzetűekkel szemben A hátrányos helyzetűek fent vázolt kétféle igényével kapcsolatban a társadalom általánosságban az alábbi válaszokat adja. A hátrányos helyzetűek egyik alapvető igényével szemben, hogy a saját kultúrájukból és értékrendjükből következő igényeiket a társadalom vegye tudomásul és elégítse ki, a társadalom igénye az, hogy a hátrányos helyzetűek vegyék át a társadalom kultúráját és aszerint éljenek. Az együttműködés feltétele azonban az, hogy a társadalomnak is meg kell ismerni a hátrányos helyzetűek kultúráját. A hátrányos helyzetűek másik alapvető igénye, hogy a hátrányos helyzetükből következő, a nem hátrányos helyzetűekkel szembeni hátrányukat a társadalom vegye tudomásul és hátrányos helyzetüket változtassa meg. A társadalomnak erre vonatkozóan az az igénye, hogy a hátrányos helyzetűek is ugyanolyan igyekezettel dolgozzanak, tanuljanak és
37
vegyék ki részüket a közösségi tevékenységekből. A társadalomnak ehhez azonban egyértelmű segítséget kell nyújtani a munkahelyek és a tanulmányok biztosításával.
3.3. A hátrányos helyzetűek életének jellemzése
3.3.1. A hátrányos helyzetűek életének főbb állapotjellemzői A közösségi, társadalmi élet alábbiakban vázolt jellemzői bármely közösség jellemzői, a hátrányos helyzet jellemzésére elsősorban olyan módon használható, hogy össze kell hasonlítani a nem hátrányos helyzetűek azonos jellemzőivel.
A hátrányos helyzetűek életének jellemzése kell, hogy tartalmazza az alábbiakat.
A hátrányos helyzetű közösség főbb alkotóelemei: anyagi elemek személyek (egyének) közösségi javak, közvagyon formai elemek egymásmellettiség és egymásutániság közös értékrend, közös célok, közös normák közösségtudat, közösségi érzés.
A hátrányos helyzetű közösség életének a jellemzéséhez meg kell adni az emberek közötti érintkezések és kapcsolatok, valamint közlések, a közlékenység, közösségi kölcsönös közlés, közlés-kapcsolat (kommunikáció) főbb jellemzőit.
Meg kell adni a hátrányos helyzetű közösség főbb alakulatait: a család jellemzése a társadalmi szervezetek jellemzése az ott működő egyházak jellemzése az ott működő politikai pártok jellemzése a hátrányos helyzetűek gazdálkodó szervezetei, intézményei 38
Jellemezni kell a közösségi tevékenységek két osztályát, a javtermelő (termelő) és a javhasználó (fogyasztó) tevékenységeket. Fel kell tárni, hogy a közösségi tevékenységek milyen közösségi célt vannak hivatva szolgálni. Jellemezni kell a közösségi szerveket, intézményeket. Meg kell vizsgálni, hogy kialakultak-e közösségi szervezetek, azaz a feladatok és tevékenységek szerint tagolt elemek rendszere. Be kell mutatni a hátrányos helyzetűek közösségi jelenségeit, így elsősorban az alábbiakat: a közösség nyelve a közösség jogrendje a közösség kultúrájának főbb jellemzői, ezen belül a o a közösség értékrendje o a közösség erkölcsi törvényei o kultúr tevékenységek o kultúr javak
3.3.2. A hátrányos helyzetűek kapcsolatrendszerének hálózati jellemzői A közösségek életét, állapotát, tevékenységeit jelentősen meghatározza a közösséget jellemző kapcsolatrendszer, a közöttük kialakított hálózatok, ezzel a kérdéskörrel más tanulmány foglalkozik.
3.3.3. A hátrányos helyzetűek főbb társadalmi minőségjellemzői Bármely közösség, így a hátrányos helyzetűek élete rendkívül sokszínű, szinte végtelen számú tulajdonsággal jellemezhető. Az alábbiakban csak összefoglalásként vázoljuk, hogy a hátrányos helyzetűek mint közösség állapota legáltalánosabban a társadalmi minőség jellemzőivel írható le.
39
A társadalmi minőség (Social Quality) eltérően az életminőségtől, nem az egyén és a kisebb zárt közösségek szempontjából, hanem a társadalom egésze, vagy egy jelentősebb közösség szempontjából vizsgálja az igények kielégítését, az elégedettséget, a minőséget. A társadalmi minőség fő összetevői elsődlegesen az alábbiak: a gazdasági egyenlőség (economic equity) a szociális igazságosság (social justice) a politikai demokrácia (political democracy) és a kultúra.
Természetesen ezen átfogó fogalmakon belül rendkívül fontos konkrét kérdéseket kell még vizsgálni, például a foglalkoztatottság, a biztonság, a család helyzete stb.
3.3.4. A hátrányos helyzetűek főbb életminőség jellemzői Az „életminőség” (Quality of Life) az ember életének minden igényére kiterjedő összefoglaló értékelése. Mivel az életünkre vonatkozó értékelés az értékrendünktől függ, így az „életminőség” érzetünk is értékrendünk következménye. Az életminőség az egyén, illetve a közösség értékrendjétől függ, így pontos meghatározása nem lehetséges. Kiindulva azonban az ember általános igényeiből, az életminőség (Quality of Life) fő összetevői az alábbiak:
a biológiai igények alapján gazdasági/szociális ellátás (élelem, alapvető fogyasztási cikkek) közszolgáltatás egészségügyi ellátás biztonság (fedél, ruházat) környezeti feltételek
az értelmi igények alapján foglalkoztatás képzés igazságosság, jogszolgálat
40
erkölcsi rend társadalmi rend környezetvédelem
a lelki/érzelmi igények alapján vallásgyakorlás lelki ellátás kultúra emberiesség.
3.3.5. A hátrányos helyzetűek életének állapotát jellemző indikátorok A társadalmi felzárkóztatás szabályozásának jellemzésére rendkívül sokféle indikátor használható. A társadalmi felzárkóztatással kapcsolatos indikátorok összefoglalását külön tanulmány foglalja össze. A társadalmi felzárkóztatás szabályozásánál rendkívül nagy szerepe van az indikátoroknak. A társadalmi felzárkóztatás szabályozásánál az indikátorok szerepe kettős: a hátrányos helyzetűek életének a jellemzésére indikátorokat célszerű használni, a társadalmi felzárkóztatás normatív előírására is célszerű indikátorokat használni, amelyek célszerűen megegyezhetnek a hátrányos helyzetűek életének a jellemzésére használt indikátorokkal.
4. A társadalmi felzárkóztatás minősége
4.1. A társadalmi felzárkóztatás mint szolgáltatás
4.1.1. A szolgáltatás értelmezése A szolgáltatási folyamat olyan piaci igénykielégítési folyamat, amelyben a szolgáltatásadási (termelési) és a szolgáltatás-igénybevételi (fogyasztási) folyamatok egymással kapcsolatban, összefüggésben játszódnak le. A szolgáltatási folyamat során a szolgáltatást 41
igénybevevő, vagy annak tulajdonát képező, vagy felügyeletére bízott objektum állapotának a kezelése (treatment) történik a szolgáltatást igénybevevő folyamat során a szolgáltatást adó folyamatban létrehozott szolgáltatmány által. A szolgáltatások jellemzője, hogy a szolgáltatást adó a szolgáltatmánnyal a szolgáltatást igénybevevő, vagy annak tulajdonát képező objektum állapotát valamilyen további cél érdekében kezeli. A szolgáltatás-igénybevételi folyamat végső célja az, hogy a szolgáltatási folyamatot követően a szolgáltatást igénybevevő vagy annak objektuma valamilyen „cél” igénykielégítési folyamatban vegyen részt. A tanulás közvetlen célja ismeretek szerzése, de a tényleges célja a megszerzett ismeretek hasznosítása. Az autójavítás közvetlen célja az autó működőképessé tétele, de tényleges célja az autó használata. A szolgáltatási folyamat ezért legalább kétfokozatú igénykielégítési folyamat, lásd 8. ábra.
A szolgáltatási folyamat főbb jellemzői A szolgáltatásokkal foglalkozó irodalommal összhangban megállapítható, hogy általában a szolgáltatást adó (termelési) és a szolgáltatást igénybevevő (fogyasztási) folyamatok: egy rendszerben vagy térben összekapcsolt alrendszerekben zajlanak le, vagyis elválaszthatatlanok (Inseparability), egy-időben, egyidejűleg zajlanak le, vagyis egyidejűek (Simultaneonsly), a kiinduló állapotok, a körülmények ingadozásai miatt változékonyak (Heterogenity); a szolgáltatmány: csak a folyamatban észlelhető és a keletkezés pillanatában átadásra kerül, ezért nem- megfogható (Intangibility), nem tárolható, nem szállítható (Perishability), ezért nem javítható (Non repairability), előre nem készíthető el.
42
A szolgáltatási folyamat lényege 8. ábra
4.1.2. A társadalmi felzárkóztatás mint szolgáltatás értelmezése
A társadalmi felzárkóztatás mint szolgáltatási folyamat olyan piaci igénykielégítési folyamat, amelyben a társadalmi felzárkóztatást adó szolgáltatás-adási és a hátrányos helyzetűek által
a társadalmi felzárkóztatást igénybevevő folyamatok egymással
kapcsolatban, összefüggésben játszódnak le. A társadalmi felzárkóztatási folyamat során a társadalmi felzárkóztatást adó folyamattal létrehozott szolgáltatmány által a társadalmi 43
felzárkóztatást adó a hátrányos helyzetűek életének/állapotának a „kezelése” (treatment) történik. A társadalmi felzárkóztatást adó folyamattal a társadalmi felzárkóztatást adó a hátrányos helyzetűek életét valamilyen további cél érdekében kezeli. A társadalmi felzárkóztatási folyamat végső célja az, hogy a hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek közös élete békés, együttműködő legyen.
A társadalmi felzárkóztatási folyamat főbb jellemzői A társadalmi felzárkóztatási folyamat során a társadalmi felzárkóztatást adó és a társadalmi felzárkóztatást szolgáltatást igénybevevő folyamatok: egy rendszerben vagy térben összekapcsolt alrendszerekben zajlanak le, vagyis elválaszthatatlanok (Inseparability), egy-időben, egyidejűleg zajlanak le, vagyis egyidejűek (Simultaneonsly), a kiinduló állapotok, a körülmények ingadozásai miatt változékonyak (Heterogenity); a szolgáltatmány: csak a folyamatban észlelhető és a keletkezés pillanatában átadásra kerül, ezért nem- megfogható (Intangibility), nem tárolható, nem szállítható (Perishability), ezért nem javítható (Non repairability), előre nem készíthető el.
4.2. A társadalmi felzárkóztatás főbb érdekeltjei és igényei 4.2.1. Igény, érték, erkölcs Igény, érték, értékrend Emberi mivoltunkból következik, hogy teljes életünk során igényeink (demand) vannak. Testi, értelmi és érzelmi igényeinket ki akarjuk elégíteni, így szükségünk van sok mindenre, fogyasztók vagyunk, az életminőségünket kívánjuk biztosítani, folyamatosan tökéletesíteni. Az igény mint tudatosított hiányérzet határozható meg.
44
A szükség/szükséglet (need) is igény, mégpedig a legfontosabb igény, amely a létfenntartási javakra vonatkozik. Igényeink attól függnek, hogy mit tekintünk értéknek (value), értékesnek. Ami számunkra érték, azt meg kívánjuk szerezni, igényeink tehát értékrendünktől függnek. Értékesnek minősítjük az értékeszme világnál azt, ami igényt elégít ki (satisfaction). Négy fő tiszta, vagy szellemi értéket különböztetünk meg: erkölcsi (jó-rossz) logikai (igaz-téves) (igazságkeresés) esztétikai (szép-rút) vallási (szent-istentelen).
A tiszta értékek mellett megkülönböztetjük a megvalósult, tárgyiasult értékeket, amelyek a tiszta értékből és az értékhordozóból tevődnek össze. Az értékhordozók lehetnek önértékek, vagy másodlagos értékek. Másodlagos értékek például a gazdasági értékek. Az értékek összessége alkotja az értékrendet (values). Értékrendünk mutatja, hogy melyek a fontosabb és kevésbé fontos értékeink.
Az ember általános igényei Az ember általános igényei az értékrendjéből következnek. Bonyolult filozófiai kérdés az, hogy milyen értékrendből milyen igények vezethetők le. Tanulmányunkban e kérdéskörrel nem foglalkozunk, de fontossága és hasznossága miatt J.J. Dahlgaard munkája alapján az – Istenhittől független – nemes emberi igényeket ismertetjük.
Fizikai-biológiai igények (mint bármely élőlény) élelem víz levegő nemi élet (biológiai szeretet) szállás, menedék ruházat biztonság.
Értelmi (mental) igények (mint gondolkodó lény)
45
tartozás valahova barátság (értelmi szeretet) elismerés rang teljesítmény alkotóképesség önazonosság fejlődés önmegvalósítás.
Érzelmi (spiritual) igények, örök értékek (mint lelki lény) igazságosság őszinteség becsületesség alázatosság jószívűség hűség emberszeretet (lelki szeretet) tisztelet bizalom irgalmasság.
Az erkölcsi érték Az erkölcs lényege, hogy „az ember minden tudatos tevékenységében és egész magatartásában kötelezve tudja magát arra, hogy a jót tegye, a rosszat kerülje.” A szabad akarat azt jelenti, hogy választási, döntési szabadságunk van a jó és a rossz között. A ténylegesen meghozott döntés jóságának, vagy rossz-ságának érzékelője a lelkiismeret. Az erkölcsi értékeket az erkölcsi törvények fogalmazzák meg. Az európai kultúrában elsősorban a természetes erkölcsi törvényt, az ószövetségi törvényt és a keresztény újszövetségi törvényt értelmezzük.
46
A természetes erkölcsi törvény az ember méltóságát, az ember szeretetét fogalmazza meg. Természetes törvénynek nevezzük, mert az emberi értelemből következik. A lényege a keresztény Tízparancsolat emberekre vonatkozó második része. Keresztény alaptörvény egyrészt az ószövetségi törvény, amely a teljes Tízparancsolat, vagyis az ember szeretetét tartalmazó parancsolatok mellett az Isten szeretetét is tartalmazza. Keresztény alaptörvény másrészt az evangéliumi, vagy újszövetségi törvény, a szeretet törvénye: ”Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” A keresztény, illetve a természetes erkölcs értékrendjén alapuló igényeket szükségnek (szükségletnek) nevezzük.
4.2.2. A társadalmi felzárkóztatás főbb érdekeltjei A minőségügy, a minőségszabályozás lényeges kérdése, hogy az adott termelés-fogyasztási folyamatban kik az érdekeltek és a folyamat szabályozása során a termelő (a gyártó, vagy a szolgáltatást adó) kiknek az igényeit milyen mértékben kívánja vagy tudja kielégíteni. Adott szolgáltatás minőségének értelmezésénél alapvető kérdés a főbb érdekeltek meghatározása. A szolgáltatás esetén alapvető érdekelt a szolgáltatást igénybevevő (közvetlen fogyasztó) és a szolgáltatást adó termelő, továbbá a szolgáltatási folyamatot követő „cél” igény kielégítési folyamat érdekeltjei, általában ez utóbbiak a szolgáltatási folyamat legfontosabb érdekeltjei. A szolgáltatási folyamatban is érdekelt lehet a szolgáltatási folyamatot jelentősen befolyásoló beszállító is, erre példa a gyógyítás esetén a gyógyszergyár. A társadalmi felzárkóztatás mint szolgáltatás minőségének értelmezésénél alapvető kérdés a főbb érdekeltek meghatározása. A társadalmi felzárkóztatás esetén alapvető érdekelt a szolgáltatást igénybevevő (közvetlen fogyasztó), azaz a hátrányos helyzetűek és a szolgáltatást adó, a társadalmi felzárkóztatást végrehajtó szervezet, a tervek szerint a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet. Alapvető érdekeltek továbbá a szolgáltatási folyamatot, azaz a társadalmi felzárkóztatást követő „cél” igény kielégítési folyamat érdekeltjei, vagyis a hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek békés együttélésében érdekeltek, vagyis az egész társadalom, és társadalom békéjéért felelős államigazgatás, közigazgatás. A társadalom minősül a társadalmi felzárkóztatás legfontosabb érdekeltjének.
47
A társadalmi felzárkóztatásban mint szolgáltatási folyamatban érdekeltek lehetnek a társadalmi felzárkóztatásban résztvevő együttműködők, beszállítók is. (Meg kell jegyezni, hogy a társadalmi felzárkóztatás eddigi kísérletei során a legtöbb esetben elsősorban éppen az együttműködők számára volt a legtöbb haszon.
4.3. A társadalmi felzárkóztatás minősége
4.3.1. A piaci minőség értelmezése A minőségügyben rengeteg minőség-értelmezés található, a minőség fogalma mind a mai napig kialakulatlan, de egyre inkább kibontakozik egységes értelmezése. A korszerű minőségügy értelmezése szerint a termelési és a fogyasztási folyamatokból álló igénykielégítési folyamat minősége a termelésben és a fogyasztásban érdekeltek (fogyasztók, termelők és társadalom) értékrendjén alapuló értékítélete arra vonatkozóan, hogy a termelési és a fogyasztási folyamatok mennyire elégítik ki az érdekeltek igényeit, azaz az érdekeltek az igényeik kielégítése által mennyi értéket kapnak. A minőség tehát átadott érték. A minőség más szavakkal az érdekelt elégedettsége, azaz az igénykielégítési folyamatra vonatkozó értékítélete, így a minőség a három fő érdekelt csoport – a fogyasztó, a termelő és a társadalom – értékítéleteként is értelmezhető (lásd .9. ábra). A fogyasztási folyamat fogyasztói minősége a fogyasztási folyamat fogyasztó szempontjain alapuló lényeges tulajdonságainak (funkcióinak) meghatározott (észlelt) értékei alapján a fogyasztó értékítélete alapján meghatározott minősége. A termék oldaláról nézve: a fogyasztási folyamat minőségét a fogyasztó szempontjából a termék azon funkciói határozzák meg, amelyek alkalmassá teszik a terméket (gyártmányt, szolgáltatmányt) a fogyasztás során a fogyasztó által igényelt funkciók kielégítésére, vagyis biztosítják a fogyasztási folyamat megfelelő
minőségét.
A
terméknek
tehát
a
fogyasztási
folyamatra
vonatkozó
minőségképességét értelmezzük. A fogyasztási folyamat fogyasztói minősége a termék hasznosságával jellemezhető. A fogyasztói elégedettség feltétele, hogy a termék fogyasztási folyamat során mutatott értéke arányos legyen a termék árával, csereértékével. A fogyasztási folyamat fogyasztói minősége tehát rendkívül összetett fogalom, így magába foglalja a termékkel és a fogyasztási folyamattal szemben a fogyasztónak nemcsak a
48
megfogalmazott, kimondott igényeit, hanem a meg-nem-fogalmazott, rejtett (látens) igényeit is.
a termelési és a fogyasztási folyamatok minősége
serkentés
nyereség siker
biztonság
A TÁRSADALOM ÉRTÉKÍTÉLETE
A TERMELŐ ÉRTÉKÍTÉLETE
igénykielégítés biztonság
A FOGYASZTÓ ÉRTÉKÍTÉLETE
KÖRNYEZET TERMELÉSI FOLYAMAT
termék
FOGYASZTÁSI FOLYAMAT
A termelési és a fogyasztási folyamatok minősége 9. ábra A fogyasztói minőség terjedelme is nagy, így a fogyasztási cikkek esetén a tényleges fogyasztási igények mellett tartalmazza többek között a címkézés, a csomagolás, a tárolhatóság, a megismerhetőség, a használhatóság (kezelhetőség), a karbantarthatóság, a szerelhetőség, a tartalékalkatrész-ellátás, a szerviz-ellátás és a jótállás kérdéskörét is. A termelési folyamat termelői minősége a termelési folyamatnak a termelésben érdekeltek szempontjain alapuló lényeges tulajdonságainak meghatározott (észlelt) értékei alapján a termelésben érdekeltek értékítélete alapján meghatározott minősége. Az igénykielégítési folyamat termelői minősége tehát attól függ, hogy a termelési folyamat a termelői érdekeltek szempontjából megfelelő-e, így a termelés folyamata az érdekeltek számára hasznos-e, gazdaságos-e, kellően veszélytelen-e. Megjegyezzük, hogy a termelőnek figyelembe kell vennie a beszállítók érdekeit is.
49
A termelői elégedettség egyik alapfeltétele általában, hogy a termék ára/csereértéke nagyobb legyen, mint a termelési ráfordítások, költségek. Az igénykielégítési folyamat társadalmi minősége az igénykielégítési folyamatnak a társadalom érdekeltjei szempontjain alapuló lényeges tulajdonságainak meghatározott (észlelt) értékei alapján a társadalmi érdekeltek értékítélete által meghatározott minősége. Az igénykielégítési folyamat társadalmi minősége tehát attól függ, hogy megfelelő-e a társadalom számára, vagyis a termelési és a fogyasztási folyamatok a társadalom számára kellően hasznosak-e és védelmi, különösen életvédelmi, valamint környezetvédelmi szempontból veszélytelenek-e. Az Európai Unió és a fejlett országok minőségügyi szabályozási gyakorlatában egyre nagyobb hangsúlyt kap az igénykielégítési folyamatok társadalmi minősége. A társadalmi igények alapján a minőségügy tehát magába foglalja a fogyasztóvédelem mellett a biztonságtechnikát, a munkavédelmet, az élet- és egészségvédelmet, az erkölcsvédelmet, a környezetvédelmet, továbbá a vagyon- és tűzvédelmet is. A védelem mellett a társadalom igénye az igénykielégítési folyamat serkentése, támogatása is. A korszerű minőségügy értelmezése szerint tehát nem a terméknek, hanem a termelési és a fogyasztási folyamatoknak van minősége. A termék esetében azt mondhatjuk, hogy egyrészt a termelési folyamat minősége a termékben testesül meg (adott erőforrások felhasználásával adott módon, adott hatékonysággal készült el), másrészt a termék értékhordozó, a terméknek a fogyasztási folyamatra vonatkozóan minőségképessége van, a tényleges fogyasztói minőség a termék használata/felhasználása során fog megmutatkozni.
4.3.2. A piaci minőségügy fogalmának általánosítása A szabadpiaci minőségügy Az elmúlt évtizedekben kialakult minőségügy lényege a piaci igénykielégítési folyamat, vagyis az, hogy a termelő és a fogyasztó a piacon találkozik. A minőségügy eredetileg
a szabadpiaci mechanizmusokra épülve alakult ki, így
értelmezhetjük a szabadpiaci minőségügyet, amelynél „természetesnek” tekinthetjük azt, hogy a minőség mint érték elsődlegesen a pénzben kifejezhető nyereség, így a csereérték is pénzben kifejezett.
50
A közpiaci minőségügy A fentiekben bevezetett szabadpiaci minőségügy mellett értelmezzük a közpiaci minőségügyet, amelynek éppen az a jelentősége, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a közpiacon a minőség mint érték nem lehet a pénzben kifejezhető nyereség, hanem itt a minőség társadalmi érték, ez a közjó. A csereértéket nem a fogyasztó fizeti, hanem az állam, vagy a támogató, így ez közpénz.
A közösségi minőségügy A piaci minőségügy általánosításaként értelmezzük a közösségi minőségügyet, ahol ugyanúgy értelmezzük a közösségi igénykielégítési folyamatot és a termelőt/ellátót és a fogyasztót/felhasználót. A közösségi minőségügy lényege, hogy itt a két fél közötti kapcsolat nem a piacon, hanem egy közösségben játszódik le. A közösségi kapcsolat esetén ugyanúgy értelmezzük a terméket. A közösségi minőségügy esetén a minőség a közösségi értékrend alapján értelmezett közösségi érték. A csereérték itt az adott közösség értékrendjétől, kultúrájától, közösségi normarendszerétől függ. A csereérték alapulhat a munkamegosztáson, lehet hála, vagy más közösségi megállapodás.
A szabadpiaci szellemmel torzított közösségi minőségügy Egészséges értékrendű közösségek egészséges lelkületű tagjai között természetesnek kellene lenni, hogy adott tevékenységért konkrét csereértéket nem kell (nem szabad) adni, hanem érte hála jár, ami a közösségi összetartozásból eredően azt jelenti, hogy figyelem a mások igényét és ha van igénye, azt kielégítem. Sajnos a mai európai kultúrájú társadalomban a közösségi minőségügyet is eltorzítja a piaci szellem: sok közösségben úgy érzik, hogy nem helyes a hálán alapuló kapcsolat, hanem a hála helyett kötelező valamilyen csereérték. Így alakul ki vagy a „hálapénz”, amely nem mindig pénz, de valamilyen „piaci érték”, vagy a kötelező viszonzás, amikor az „adó” fél utólag nyújtja be a „számlát”. Ezért alakult ki a szólás: „Az ingyen vacsora mindig sokba kerül.” Így keveredik a közpiaci minőségügybe is a szabadpiaci minőségügy, a tényleges hálapénz is.
51
A szeretet minőségügye A közösségi minőségügy speciális esete a (keresztényi) szereteten alapuló szeretet minőségügye, ahol a „termelés” igazi szereteten alapuló önzetlen (érték)adás. Ebben az esetben a szeretetet adó „termelő” természetesen nem vár el semmit és nem fogad el csereértéket, csak hálát. Emberi természetünk azonban csodálatos: éppen akkor, amikor valaki tényleg önzetlenül, ellenszolgáltatásra nem is gondolva ad, az „csereértékként” megkapja (az Istentől) az embernek járó legnagyobb jót, a boldogságot. (Több kutatás bizonyítja, hogy igazi boldogságot csak az önzetlen adás eredményez!)
4.3.3. A piaci minőségügy fogalmának kiterjesztése
Az egyén és a közösség életminősége Az „életminőség” (Quality of Life) korunk divatossá vált fogalma. Pontos meghatározása nehéz, noha mindannyian érezzük, hogy mit jelent. Az életminőség az ember életének minden igényére kiterjedő összefoglaló értékelés. Mivel az életünkre vonatkozó értékelés az értékrendünktől függ, így az „életminőség” érzetünk is értékrendünk következménye. Az életminőség megítélésénél alapvető kérdés, hogy értékrendünk alapján hogyan tudjuk elfogadni a rosszat és hogyan tudunk örülni a jónak és hogyan tudjuk eldönteni, hogy mi az, amit megváltoztathatunk és mi az, amit nem tudunk befolyásolni. Az életminőség az egyén, illetve a közösség értékrendjétől függ, így pontos meghatározása nem lehetséges. Kiindulva azonban az ember általános igényeiből, az életminőség (Quality of Life) fő összetevői az alábbiak:
a biológiai igények alapján gazdasági/szociális ellátás (élelem, alapvető fogyasztási cikkek) közszolgáltatás egészségügyi ellátás biztonság (fedél, ruházat) környezeti feltételek
az értelmi igények alapján foglalkoztatás 52
képzés igazságosság, jogszolgálat erkölcsi rend társadalmi rend környezetvédelem
a lelki/érzelmi igények alapján vallásgyakorlás lelki ellátás kultúra emberiesség.
A társadalmi minőség Az életminőséghez hasonlóan nem egyértelmű a társadalmi minőség (Social Quality) egyre terjedő fogalma. A társadalmi minőség, eltérően az életminőségtől, nem az egyén és a kisebb zárt közösségek szempontjából, hanem a társadalom egésze, vagy egy jelentősebb közösség szempontjából vizsgálja az igények kielégítését, az elégedettséget, a minőséget. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi minőség az adott társadalom értékrendjétől függ, így az európai kultúra szempontjából a társadalmi minőséget elsődlegesen a gazdasági egyenlőség (economic equity) a szociális igazságosság (social justice) a politikai demokrácia (political democracy) és a kultúra biztosítja.
Természetesen ezen átfogó fogalmakon belül rendkívül fontos konkrét kérdéseket kell vizsgálni, például a foglalkoztatottság, a biztonság, a család helyzete stb.
4.4. A társadalmi felzárkóztatás minősége
53
4.4.1 A társadalmi felzárkóztatás mint szolgáltatás minősége
A piaci szolgáltatások minőségével igen sok munka foglalkozik (lásd pl. Veress (2008)). A korszerű piaci minőségügy értelmezése szerint a piaci szolgáltatási folyamat minősége a szolgáltatási folyamatban érdekeltek, azaz elsősorban a szolgáltatást igénybevevő (fogyasztó) és a szolgáltatást adó (termelő), (és az esetleges beszállítók), továbbá a szolgáltatási folyamatot követő, a kezelt állapotú szolgáltatást igénybevevő részvételével lezajló „cél” igénykielégítési folyamatban érdekeltek, továbbá a társadalom igényeinek a kielégítése által átadott érték. A
társadalmi
felzárkóztatás
szakpolitikai
szabályozó
rendszer
céljának
a
meghatározásához a hagyományos kapitalista szabadpiaci minőség értelmezését ki kell terjeszteni a társadalmi minőség és az egyén életminőségének a fogalmával. A társadalmi felzárkóztatás mint szolgáltatás minőségének értelmezésénél alapvető kérdés a főbb érdekeltek meghatározása. A társadalmi felzárkóztatás esetén alapvető érdekelt a szolgáltatást igénybevevő (közvetlen fogyasztó), azaz a hátrányos helyzetűek és a szolgáltatást adó, a társadalmi felzárkóztatást végrehajtó szervezet, a tervek szerint a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet. Alapvető érdekeltek továbbá a szolgáltatási folyamatot, azaz a társadalmi felzárkóztatást követő „cél” igény kielégítési folyamat érdekeltjei. A társadalmi felzárkóztatást követő „cél” igény kielégítési folyamata a hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek békés együttélése. Nyilvánvaló, hogy ebben a békés együttélésben az egész társadalom érdekelt. A társadalom minősül tehát a társadalmi felzárkóztatás legfontosabb érdekeltjének. A társadalmi felzárkóztatásban mint szolgáltatási folyamatban érdekeltek lehetnek a társadalmi felzárkóztatásban résztvevő együttműködők, beszállítók is. (Meg kell jegyezni, hogy a társadalmi felzárkóztatás eddigi kísérletei során a legtöbb esetben elsősorban éppen az együttműködők számára volt a legtöbb haszon. A társadalmi felzárkóztatás minősége a társadalmi felzárkóztatásban érdekeltek igényeinek a kielégítése által a számukra átadott érték, az érdekeltek elégedettsége. A társadalmi felzárkóztatás minősége tehát a társadalmi felzárkóztatás folyamata során a hátrányos helyzetűek és a társadalmi felzárkóztatást végrehajtó szervezet, a tervek szerint a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet, továbbá a társadalom elégedettsége.
54
4.4.2. A társadalmi felzárkóztatást adó szervezet minőségértelmezése A
társadalmi
felzárkóztatás
szakpolitikai
szabályozó
rendszer,
vagyis
társadalmi
felzárkóztatást adó szervezet célja a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer értékrendjén alapuló, - a kiterjesztett piaci minőség fogalmára épülő minőségpolitika megvalósítása. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer, azaz a társadalmi felzárkóztatást adó szervezet értékrendje az emberi méltóság tiszteletén, a munka megbecsülésén, hazánk Alaptörvényén alapul, lényege tehát csak a keresztény értékrenden alapuló szeretet adása. Világnézettől függetlenül meg kell állapítani, hogy a hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek békés együttélése egyedül a megbocsátó, felemelő szeretet által valósítható meg! Képezhetünk, munkát biztosíthatunk, egymás kultúráit megismerhetjük, a békés együttélés csak a szeretet által valósítható meg! A társadalmi felzárkóztatást adó szervezet a minőségpolitikájának a meghatározásához felméri a társadalmi felzárkóztatásban érdekeltek igényeit. Nyilvánvalóan a jelen értéknélküli világban az egyes érdekelte igénye igen eltérő. A hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek igénye a gyakorlatban sajnos erősen eltérő lesz. Az egész társadalom által elfogadott társadalmi erkölcs esetén az érdekeltek igényei általában nem ellentétesek, így összhangba hozhatók, azonban közös értékrend nélküli társadalomban tisztázatlan az érdekeltek igényeinek az elsődlegessége. Az igények összehangolásában további gondot jelent az igények valós, illetve szubjektív, hosszú-távú, illetve rövidtávú megítélése. Az érdekeltek igényeinek az összehangolásánál minden szolgáltatási folyamatnál elsősorban a cél igénykielégítési folyamatot kell elsődlegesnek tekinteni. A társadalmi felzárkóztatást követő „cél” igény kielégítési folyamata a hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek békés együttélése. Ebben a békés együttélésben az egész társadalom érdekelt, így a társadalmi felzárkóztatás legfontosabb, elsődleges célja a közjó szolgálata. A társadalmi felzárkóztatást adó szervezet minőségpolitikáját úgy kell, megalkotni, hogy abban egyrészről figyelembe kell a társadalmi felzárkóztatás jelenlegi kulturális, társadalmi, gazdasági és szervezeti lehetőségeit, másrészről abban tükröznie kell, hogy a társadalmi felzárkóztatásban érdekelteknek csak azon igényeit kívánja kielégíteni, amelyek összhangban vannak a társadalmi felzárkóztatást adó szervezet értékrendjével, azaz a keresztény értékrenden alapuló szeretet adásával.
55
A társadalmi felzárkóztatást adó szervezet minőségpolitikájának a megvalósítása elsősorban a hátrányos helyzetűek társadalmi minőségének és az életminőségének a folytonos tökéletesítését, azaz a hátrányos helyzetűek elégedettségének a növelését és ezáltal a társadalom elégedettségét is szolgálja. A társadalmi felzárkóztatási folyamat lényege, hogy a hátrányos helyzetűek életét a társadalmi felzárkóztatást adó szervezet a minőségpolitika megvalósításával a társadalmi felzárkóztatás adási (szolgáltató) folyamattal kívánja javítani. Mindezek miatt a társadalmi felzárkóztatás mint közszolgáltatás esetén a hátrányos helyzetűek ma megfogalmazott igényeivel szemben elsőbbséget kellene kapnia a társadalmi felzárkóztatást adó szervezet azon igényének, hogy a szolgáltatást adó a cél igénykielégítési folyamat érdekeit, azaz a társadalom igényeinek a kielégítését, vagyis a közjó szolgálatát tartja elsődlegesnek. A fentiekből következik az a nagyon fontos feladat, hogy a társadalmi felzárkóztatás során ma elsődleges cél a társadalmi felzárkóztatásban érdekeltek értékrendjének a kialakítása, helyreállítása és az érdekeltek igényének kielégítése csak ezzel párhuzamosan következhet. Nyilvánvaló, hogy a posztmodern gondolkodásban nincs általánosan elfogadható értékrend, így a posztmodern gondolkodás képviselői szerint a társadalmi felzárkóztatást adó szervezetnek nincs joga a társadalmi felzárkóztatásban érdekeltek értékrendjének a befolyásolására. Megjegyezzük azonban, hogy az értékrend nélküliséget hirdető szabados posztmodern gondolkodásúak pont ezt teszik, ők akarják a társadalom értékrendjét megváltoztatni, értékrend nélkülivé tenni.
5. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer modellje
5.1. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer modellezése 5.1.1. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer modellezésének célja A rendkívül összetett, bonyolult társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésére kétféle szemléletű modellt alkalmazunk:
56
egyrészt a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer mint (hierarchikus) szabályozási rendszer leírására a matematikai szabályozáselmélet modelljét, illetve a többszintű szabályozási rendszerek modelljét, másrészt a társadalmi élet, ezen belül a hátrányos helyzetűek életének összetettségének leírására és az ágazati kapcsolatok kapcsolatrendszerének leírására hálózati modelleket is használunk.
A hátrányos helyzetűek élete csak a - társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozó rendszer által szabályozott - társadalom életével együtt szabályozható. A tanulmány II.2. fejezete bemutatta azt, hogy hátrányos helyzetűek élete mint a társadalom életének része értelmezhető. Az alábbiakban nem foglakozunk külön a társadalom életének modellezésével, hanem elsősorban a hátrányos helyzetűek életét modellezzük és csak adott témával kapcsolatban térünk ki az ettől eltérő társadalmi élet modelljére.
A hátrányos helyzetűek élete állapotjellemzőinek modellezése A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozandó folyamata a hátrányos helyzetűek élete. (Részletesen lásd II. fejezet.) A hátrányos helyzetűek életének szabályozásához elengedhetetlen a hátrányos helyzetűek életének a modellezése. A hátrányos helyzetűek élete rendkívül sokszínű, összetett, az életük modellezése is csak közelítő értelemben lehetséges. Az alábbiakban ezért a hátrányos helyzetűek életének a modellezésével kapcsolatban csak néhány fontosabb szempontot emelünk ki.
A hátrányos helyzetűek életének állapotát jellemző indikátorok A hátrányos helyzetűek élete mint a szabályozandó rendszer állapota nagyon sokféle tulajdonsággal jellemezhető. Minden közösség, így a hátrányos helyzetűek is jellemezhetők különböző indikátorokkal. A hátrányos helyzetűek életével a tanulmány II. fejezete foglalkozik, az állapotjellemzőkkel az V.2. fejezet.
A hátrányos helyzetűek kapcsolatrendszerének hálózati modellje A közösségek, így a hátrányos helyzetűek életét, állapotát, tevékenységeit jelentősen meghatározza a közösséget jellemző kapcsolatrendszer, a közöttük kialakított hálózatok. A
57
hátrányos helyzetűek kapcsolatrendszerének hálózatelméleti modellezésével más tanulmány foglalkozik.
5.1.2. A szabályozáselméleti modellezés általános folyamata A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer adott szintjének a modellezésére a (matematikai) szabályozáselméleti modellt használjuk, amelynek változói: állapotváltozók, beavatkozó változók, zavaró változók, kimenet változók,
összefüggései: állapotváltozás összefüggés, kiolvasó leképezés, irányítási szabály.
A matematikai rendszerelmélet szabályozáselméleti modellezésének általános folyamata a 10.ábrán látható. A szabályozási rendszer modellezésének folyamata a szabályozandó folyamat állapotváltozóinak a kiinduló értékének a meghatározásával kezdődik. A szabályozási rendszer modellezésének folyamata az állapotváltozók becslésének a meghatározásával, vagyis az un kiolvasó leképezés megadásával folytatódik. A szabályozási rendszer modellezésének folyamatának a következő lépése a szabályozási rendszer céljának a meghatározása. A szabályozási rendszer modellezésének folyamata a cél meghatározása mellett a rendszer állapotát zavaró hatások meghatározásával folytatódik. A szabályozási rendszer modellezésének folyamata a legfontosabb lépéssel, az irányítási szabály megállapításával folytatódik. Az irányítási szabály ismeretében a szabályozási rendszer modellezésének következő lépése a beavatkozás meghatározása, amely az állapotváltozók becsült értékének ( kimenet
58
változók), a cél ismeretében és a a zavaró változók ismeretében az irányítási szabály alapján becsülhető. A szabályozási rendszer modellezésének következő lépése az állapotváltozás összefüggésének a meghatározásával folytatódik.
kiinduló állapotváltozók
kiolvasó leképezés
rendszer célja
kimenet változók
irányítási szabály
zavaró változók
beavatkozás
állapotváltozás összefüggés
megváltozott állapotváltozók A szabályozáselméleti modellezés folyamata 10. ábra
59
A szabályozási rendszer modellezésének folyamatának a következő lépése az állapotváltozás összefüggésének az ismeretében az állapotváltozók korábbi értékéből, a zavaró változók adott értékéből és a beavatkozó változók adott értékéből meghatározza az állapotváltozók megváltozott értékét. A szabályozási rendszer modellezésének folyamata ezzel nem fejeződik be, mert ezután a fenti folyamat ciklikusan ismétlődik, az állapotváltozók megváltozott értékének a figyelembe vételével újra kezdődik a fent bemutatott szabályozási folyamat.
5.1.3. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer modellezésének folyamata A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésének folyamata a 11. ábrán látható. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésének folyamata a szabályozandó folyamat, jelen esetben a hátrányos helyzetűek életét leíró állapotváltozók (kiinduló) értékének a meghatározásával kezdődik. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésének folyamata a hátrányos helyzetűek életét leíró állapotváltozók becslésének a meghatározásával, az un kiolvasó leképezés megadásával, vagyis a hátrányos helyzetűk életét leíró jellemzők mérésével, becslésével folytatódik.
60
a hátrányos helyzetűek kiinduló állapota
kiolvasó leképezés
a társadalmi felzárkóztatás célja
a hátrányos helyzetűek állapotának becsült értéke
irányítási szabály
zavaró változók
beavatkozás
állapotváltozás összefüggés
a hátrányos helyzetűek megváltozott állapota A társadalmi felzárkóztatás szabályozáselméleti modellezésének folyamata 11. ábra
A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésének folyamatának a következő lépése a szabályozási rendszer, azaz a társadalmi felzárkóztatás céljának a meghatározása. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésének folyamata a cél meghatározása mellett a hátrányos helyzetűek életét zavaró hatások meghatározásával folytatódik.
61
A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésének folyamata a legfontosabb lépéssel, az irányítási szabály megállapításával, vagyis azzal folytatódik, hogy összefüggést állítunk fel arra vonatkozóan, hogy a társadalmi felzárkóztatás adott célja, a hátrányos helyzetűek életét zavaró hatások és a hátrányos helyzetűek adott becsült állapota esetén hogyan, mivel avatkozzunk be a hátrányos helyzetűek életébe. Az irányítási szabály ismeretében a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésének következő lépése a konkrét beavatkozás meghatározása, amely a hátrányos helyzetűek életét leíró állapotváltozók becsült értékének, a társadalmi felzárkóztatás céljának az ismeretében és a hátrányos helyzetűek életét zavaró konkrét változók ismeretében az irányítási szabály alapján becsülhető. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésének következő lépése a hátrányos helyzetűek életének a változását írja le (az állapotváltozás összefüggésének a meghatározása) írja le, amelynek alapján megadható a hátrányos helyzetűek életének a kiinduló állapotának, a zavaró változóknak és a beavatkozásnak az ismeretében a hátrányos helyzetűek életének megváltozott állapota. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésének folyamata ezzel nem fejeződik be, mert ezután a fenti folyamat ciklikusan ismétlődik, azaz a hátrányos helyzetűek életét leíró
állapotváltozók megváltozott értékének a figyelembe
vételével újra kezdődik a fent bemutatott társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási folyamat.
4.5.2. A hátrányos helyzetűek életének állapotváltozói A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszerének szabályozandó folyamata a hátrányos helyzetűek élete. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell állapotváltozói a szabályozandó folyamat állapotváltozói, azaz a társadalom és a hátrányos helyzetűek életét leíró fontosabb állapotjellemzők, így a műveltségi szint, képzettség, egészségügyi helyzet, szociális ellátottság, foglalkoztatottság, közbiztonság, stb.
62
A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a helyi hátrányos helyzetűek életének főbb állapotváltozói az alábbiak.
A helyi hátrányos helyzetűek életének állapotjellemzői/indikátorai: a helyi hátrányos helyzetűek életének jellemzői a helyi hátrányos helyzetűek élete felügyeleti rendszerének jellemzői … Nemzetünk/társadalmunk helyi szintű állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség, kultúra egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet gyermekszegénység, gyermekjólét lakhatás
A társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a helyi társadalmi életnek a főbb állapotváltozói az alábbiak. A szabályozandó helyi társadalmi élet állapotjellemzői/indikátorai: a helyi társadalmi élet jellemzői.
4.3. A hátrányos helyzetűek életének becsült/mért állapotjellemzői A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell kiolvasó leképezése megadja azt, hogy a szabályozandó rendszer állapotváltozóit hogyan tudjuk becsülni, hogyan tudjuk mérni, az állapotváltozóiról milyen módon tudunk információt szerezni. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell kimenet változói a szabályozandó folyamat állapotváltozóira, azaz a társadalom és a hátrányos helyzetűek életét leíró fontosabb állapotjellemzőkre, így a műveltségi szint, 63
képzettség, egészségügyi helyzet, szociális ellátottság, foglalkoztatottság, közbiztonság, stb jellemzőkre vonatkozó, a kiolvasó leképezés által nyert becsült ismeret. Az indikátorok a kimenet változók jellemző csoportja. Az indikátorokkal jellemezzük az állapotváltozók számunkra adott szempontból fontos tulajdonságait.
4.4. A hátrányos helyzetűek életét befolyásoló zavaró változók A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell zavaró változói a nem változtatható, külső környezetből érkező azon hatások, amelyek befolyásolják a társadalom és a hátrányos helyzetűek életét, így a műveltségi szintjüket, képzettségüket, egészségügyi helyzetüket, szociális ellátottságukat, foglalkoztatottságukat, közbiztonságukat, stb A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a helyi hátrányos helyzetűek életét befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, személyi korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások, ….
4.5. A hátrányos helyzetűek életét befolyásoló beavatkozó változók
4.5.1. A társadalmi felzárkóztatás irányítási szabálya A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell irányítási szabálya azt adja meg, hogy adott cél elérése érdekében, figyelembe véve a szabályozandó hátrányos helyzetűek életét, mint állapotot adott pillanatban (vagy adott időszakban) leíró kimenet változók és a külső hatásokat leíró zavaró változók figyelembe vételével a szabályozandó folyamatba milyen legyen a beavatkozás. Az adott cél a szabályozandó folyamat állapotváltozói, azaz a társadalom és a hátrányos helyzetűek életét
64
leíró fontosabb állapotjellemzők, így a műveltségi szint, képzettség, egészségügyi helyzet, szociális ellátottság, foglalkoztatottság, közbiztonság, stb adott szintjének az elérése. Megjegyezzük, hogy míg az állapotváltozás leírása szempontjából a beavatkozó változók és a zavaró változók megkülönböztetése csak szemléleti kérdés, addig az irányítási szabály esetében lényegi kérdés a beavatkozó változók és a zavaró változók megkülönböztetése, mert az, ami megváltoztathatatlan, az zavaró változó és az, ami a szabályozó rendszer szempontjából tudatos, célszerű beavatkozás, az beavatkozó változó.
4.5.2. A társadalmi felzárkóztatás beavatkozó változói A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell beavatkozó változói a szabályozó rendszertől érkező azon beavatkozások, amelyekkel a szabályozó szabályozni kívánja a szabályozandó folyamat állapotváltozóit, azaz mindazon hatások, amelyek befolyásolják a társadalom és a hátrányos helyzetűek életét, így a műveltségi szintjüket, képzettségüket, egészségügyi helyzetüket, szociális ellátottságukat, foglalkoztatottságukat, közbiztonságukat, stb
Irányítási szempontból beavatkozó változók továbbá: a figyelembe veendő jogszabályok, a rendelkezésre álló erőforrások, a rendelkezésre álló intézményrendszer, szervezeti felépítés, az elérendő normatíva/indikátor érték.
Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése
Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése
65
az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése
A helyi szintű szabályozási rendszer fejlesztése: a felzárkóztatással kapcsolatos helyi szintű szabályozási rendszer jellemzőinek fejlesztése a felzárkóztatással kapcsolatos helyi szintű felügyeleti rendszer fejlesztése társadalmi felzárkóztatási program kialakítása és működtetése helyi szintű jogszabály-alkotás kistérségi, járási társulások létrehozása … A helyi szintű működés fejlesztése menedzsment szemléletű működés közép és hosszú távú gondolkodás kormányzati ciklusokon átívelő, szakmai alapokon nyugvó fejlesztések tényekre alapozott tervezés civil és a kormányzati szféra együttműködése információs rendszer felállítása
Intézmények működtetése esélyegyenlőségi ? roma ogy képviselők, OGY bizottságok, civil szervezetek
Nemzetünk/társadalmunk felzárkóztatással kapcsolatos állapotának a fejlesztése: képzettség fejlesztése egészségügyi állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése területi fejlettség fejlesztése közbiztonság, közrend helyzetének fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése szemléletformálás, bevonás, közösségfejlesztés 66
integráció kialakítás roma felzárkóztatás diszkrimináció ellen harc toleráns szemlélet kialakítása pozitív kormányzati példamutatás kommunikációs kampányok …
4.6. A hátrányos helyzetűek életének állapotváltozása A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell állapotváltozás összefüggése megadja azt, hogy a szabályozandó folyamat állapota, azaz a hátrányos helyzetűek életének az új állapota hogyan függ a rendszer előző állapotától, a beavatkozó változóktól, és a zavaró változóktól.
Megjegyezzük, hogy az állapotváltozás leírása szempontjából a beavatkozó változók és a zavaró változók megkülönböztetése csak szemléleti kérdés, az állapotváltozás leírásánál modellezés
szempontjából
lényegtelen,
hogy
adott
„feltételt”,
pl
jogszabályt,
intézményrendszert beavatkozó változónak, vagy zavaró változónak tekintjük. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozandó rendszernek, a helyi hátrányos helyzetűek életének fontosabb állapotváltozás összefüggései: a helyi hátrányos helyzetűek életének állapotváltozása, nemzetünk/társadalmunk felzárkóztatással kapcsolatos állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.
67
B. A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI RENDSZERE
1. Javaslat a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet létrehozására
1.1. A társadalmi felzárkóztatás intézményrendszer működésének alapfeltételei Minden józan állampolgár, minden gondolkodó és érző ember számára természetes, hogy feltétlenül nagy szükség van a hátrányos helyzetűek életkörülményeinek a javítása, a felzárkóztatás mielőbbi megvalósítása.
A társadalmi felzárkóztatás intézményrendszere megfelelően működésének alapfeltételei az alábbiak: minden állampolgár, így mind a hátrányos helyzetűek, mind a nem hátrányos helyzetűek erkölcsi szemléletének fejlesztése, a keresztény társadalometika megismertetése minden állampolgár, így mind a hátrányos helyzetűeknek, mind a nem hátrányos helyzetűeknek jó együttműködése a rendőrséggel a közrend és a közbiztonság megfelelő szintjének a biztosítása, minden állampolgár, így mind a hátrányos helyzetűek, mind a nem hátrányos helyzetűek társadalmi felelősség vállalásának biztosítása, minden állampolgár, így mind a hátrányos helyzetűek, mind a nem hátrányos helyzetűek meggyőzése arról, hogy tényleges eredményt a tolerancia nem biztosít, hanem csak a közjó szolgálata, az önzetlen szeretet eredményez, a hatékony együttműködés feltétele, hogy mindkét közösség ismerje meg a másik közösség kultúráját,
68
2. A társadalmi felzárkóztatás minőségbiztosítási rendszere 2.1. Az intézményi minőségmenedzsment rendszer Az MSZ EN ISO 9004:2001 szabvány ajánlásai
A 2000 decemberében megjelent minőségügyi szabványok jelentős áttörést jelentenek a korábbi szabványokkal szemben, az MSZ EN ISO 9004:2001 szabvány már a minőségmenedzsment rendszer legtöbb jellemzője szempontjából megfelelő, így jó alapot szolgáltat a minőségirányítási rendszerek fejlesztéséhez, tökéletesítéséhez.
Az MSZ EN ISO 9004:2001 szabvány főbb tárgyköreit az 1. táblázat tartalmazza.
Külön ki kell emelni a minőségirányításnak a szabvány által megfogalmazott alábbi alapelveit: vevőközpontúság vezetés a munkatársak bevonása folyamatszemléletű megközelítés rendszerszemlélet az irányításban folyamatos fejlesztés tényeken alapuló döntéshozatal kölcsönösen előnyös kapcsolatok a beszállítókkal.
A szolgáltatás minőségmenedzsment-rendszer modellje A szolgáltatás minőségmenedzsment-rendszerének sajátossága, hogy a szolgáltatást adó folyamat mellett magába kell, hogy foglalja a szolgáltatást igénybevevő folyamat minőségmenedzsmentjét is. Az irodalomban sokféle minőségmenedzsmentrendszer-modell található, a szerzők véleménye szerint azonban ezen modellek egyike sem tartalmazza általánosságban a szolgáltatás minőségmenedzsment-rendszerének sajátosságait.
69
1. táblázat MSZ EN ISO 9004:2001 Minőségirányítási rendszerek Útmutató a teljesítmény tökéletesítéséhez 4. Minőségirányítási rendszer Rendszerek és folyamatok irányítása A dokumentálás követelményei Minőségirányítási kézikönyv A dokumentumok kezelése A feljegyzések kezelése 5. A vezetőség felelősségi köre A vezetőség elkötelezettsége Az érdekelt felek igényei és elvárásai Minőségpolitika Minőségcélok és minőségtervezés Felelősségi kör, hatáskör és kommunikáció Vezetőségi átvizsgálás 6. Gazdálkodás az erőforrásokkal Emberi erőforrás Infrastruktúra Munkakörnyezet Információ Beszállítók és partnerkapcsolatok Természeti erőforrások Pénzügyi erőforrások 7. A termék előállítása A termék-előállítás megtervezése Az érdekelt felekkel kapcsolatos folyamatok Tervezés és fejlesztés Beszerzés Előállítás és szolgáltatás nyújtása A mérő- és megfigyelő eszközök kezelése 8. Mérés, elemzés és fejlesztés Mérés és figyelemmel kísérés A megnemfelelőségek kezelése Adatelemzés Fejlesztés Folyamatos fejlesztés Helyesbítő tevékenységek Megelőző tevékenységek
70
A korábbi ISO 9001:1987 minőségmenedzsmentrendszer-szabvány erősen gyártás-központú volt, ezért az ISO szervezet kiadta az ISO 9004-2:1991 szabványt annak érdekében, hogy elősegítse az ISO 9001:1987 szabvány alkalmazhatóságát a szolgáltatásokra. Sajnos azonban ez a szabvány nem eléggé épült a szolgáltatások alapvető sajátosságaira, így nem adott elég segítséget a szolgáltatások minőségmenedzsment-rendszerének kiépítésére. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a fejlesztések minőségmenedzsment-rendszerének igen jó szabványa volt a méltánytalanul mellőzött MSZ EN ISO 9000-3: 1994 szabvány. Ez a szabvány eredetileg a szoftver-fejlesztés szabványa, de általános megfogalmazásával egyértelműen alkalmazható igen sokféle – fejlesztési jellegű – a szolgáltatást adó és a szolgáltatást igénybevevő szerződésén alapuló szolgáltatásra. Sajnálatos módon ez a szabvány megszűnt, a helyébe lépő ISO/IEC 90003:2004 szabvány csak az újabb ISO 9001 szabvány szoftver-fejlesztésre történő alkalmazhatóságát írja le és nem tartalmazza a két fél együttműködésének részletkérdéseit. Az ISO 9001 szabványt eredetileg a gyártási folyamatok minőségmenedzsmentjére dolgozták ki, azonban a tartalmát a későbbiekben többször általánosították, így a 2000 évben kiadott újabb ISO 9001 és ISO 9004 szabványok megfelelő értelmezéssel a szolgáltatások esetén is alkalmazhatók.
A minőség szabályozása az MSZ EN ISO 9004:2001 szabvány szellemében Bár az MSZ EN ISO 9004:2001 szabvány csak egy nehezen értelmezhető és alkalmazható PDCA (Plan-tervezd, Do-hajtsd végre, Check–nézd meg, hogy mit csináltál, Act–avatkozz be) ciklust mutat be, ténylegesen nem utal arra, hogy a minőség hogyan szabályozandó. Kutatómunkánk eredményeként úgy érezzük, hogy ezen szabvány alapján kellő részletességgel megadható a minőségszabályozás szabályozási köre (lásd .12. ábra). Értelmezésünk szerint a szabályozandó (termelési) folyamat alapvetően a szabvány 7. pontjában
leírt
tevékenységek
(a
termék
előállítása),
de
ide
tartozik
még
az
erőforrásgazdálkodás (6. pont) és a megnemfelelő termék kezelése (8.3. pont), továbbá ehhez kapcsolódik a beszállítói termelés és a vevő általi fogyasztás is.
71
társadalom
beszállító
tulajdonos
vezetés
fogyasztó
munkatárs ÉRTÉKREND BEAVATKOZÓ
MÉRÕ SZABÁLYOZÓ MEGELÉGEDETTSÉG 8.2.
ELEMZÉS, ÉRTÉKELÉS 8.4.
TÖKÉLETESÍTÉS VEZETÉS
5
HELYESBÍTÉS
5.6.
. . .
MINŐSÉGIRÁNYÍTÁSI RENDSZER
MEGELŐZÉS
VEZETŐSÉGI ÁTVIZSGÁLÁS
DOKUMENTÁLÁS
. . .
BELSŐ AUDIT 8.2 ÖNÉRTÉKELÉS
4
. . .
. . .
FOLYAMAT, TERMÉK MÉRÉSE 8.2.
FOLYAMATOK
8.5
ERŐFORRÁSGAZDÁLKODÁS
MEGNEMFELELŐ TERMÉK KEZELÉSE 8.3
TERMELÉS
6
BESZÁLLÍTÓI TERMELÉS
7
FOGYASZTÁS
A minőségszabályozás szabályozási köre 12. ábra
Értelmezésünk szerint a szabályozáshoz szükséges érzékelők, mérőrendszerek, amelyek a szabályozandó folyamat állapotára adnak információt egyrészt a folyamat és a termék mérése (8.2. pont), továbbá a vezetőségi átvizsgálás (5.6. pont), valamint az érdekeltek megelégedettségének meghatározása (8.2.1. pont)
72
. Értelmezésünk
szerint
a
szabályozáshoz
szükséges
szabályozó
rendszer
a
vállalatirányításon belül maga a minőségirányítási rendszer (4. pont) és a vezetés maga, ezen belül a szabályozó rendszer alapvető eleme az elemzés, értékelés (8.4. pont). Értelmezésünk szerint a szabályozáshoz szükséges beavatkozók a helyesbítés (8.5.2. pont) a megelőzés (8.5.3. pont) és a folytonos tökéletesítés (8.5.4. pont).
3. A társadalmi felzárkóztatás belső kontroll rendszere
3.1. A belső kontroll rendszer lényege Az államháztartási rendszerek működésével, azon belül a kontrollokkal kapcsolatos nemzetközi szakmai fejlődéssel összefüggésben a korábbi, alapvetően a pénzügyi dimenzióra koncentráló belső kontroll rendszer koncepciójában számos változás történt. A korábbi pénzügyi folyamatok szabályozását tartalmazott eljárást átalakították. Az új eljárás lényege, hogy a költségvetési intézmény feladata az alaptevékenységek kockázatelemzésén alapuló Belső kontroll rendszer kialakítása és működtetése. 2010.-ben a Pénzügyminisztérium által megjelentetett Belső Kontroll Kézikönyv irányt mutat a belső kontroll rendszerrel kapcsolatos feladatok meghatározásához. Az alábbiakban ezen Kézikönyv alapján mutatjuk be a Belső Kontroll rendszer lényegét. Az államháztartási kontrollrendszer 2011. január 1-jét követően a külső ellenőrzésből, a kormányzati ellenőrzésből és a költségvetési szervek szintjén megvalósuló államháztartási belső kontrollrendszerekből épül fel. 2012. január 1-jétől a szabályozási háttér teljes mértékben megújult, a régi törvényeket és kormányrendeleteket újak váltották fel. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (régi Áht.) helyébe a 2011. évi CXCV. törvény (továbbiakban: új Áht.) lépett, melynek kialakítása egyszerűbb, átláthatóbb, keretjellegű szabályozást alkalmaz. Egységesen, immáron nem az alrendszerekre, hanem a folyamatokra tekintettel lévő rendszert ír elő. A fent említett törvényi változás a vonatkozó kormányrendeletek átalakítását is szükségessé tette. Az új Áht. több, eddig törvényi szinten megfogalmazott szabályozást, kormányrendeleti szintre delegált. Ezért 2012. január 1-jétől az eddigi államháztartás
73
működési rendjéről szóló 292/2009. (XII. 19.) Korm. rendeletet (Ámr.) váltotta fel az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (Ávr.). Az új Áht. VIII. fejezetében a 61. §. (1)-(4) bekezdéseiben rendelkezik az államháztartás ellenőrzési rendszeréről. Ezek végrehajtási- és részletszabályait az eddigi államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII. 19) Korm. rendeletet (Ámr.) és a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről szóló 193/2003. (XI. 26.) Korm. rendeletet (Ber.) 2012. január 1-jével leváltó – egységes jogszabály – a költségvetési szervek belső kontrollrendszeréről és belső ellenőrzéséről szóló 370/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (Bkr.) összesíti. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 69. § (1) bekezdése kimondja, hogy „a belső kontrollrendszer … azt a célt szolgálja, hogy … a működés és gazdálkodás során a tevékenységeket szabályszerűen, gazdaságosan, hatékonyan, eredményesen hajtsák végre…”. Az idézett szövegrészben nem csupán a gazdálkodásról, hanem a működésről is szól a törvény, mely elvárás most már jogszabályi szinten is eleget tesz a NGM által 2011. évben közzétett „a magyarországi államháztartási belső kontrollrendszer bemutatása” című anyagban foglaltaknak, mégpedig hogy „a belső kontrollrendszer elemei lefedik a költségvetési szerv valamennyi tevékenységét”. Fentiek alapján a belső kontrollrendszert az adott szolgáltató szervezet valamennyi alaptevékenységére vonatkozóan ki kell alakítani, mely tevékenységben a Belső Ellenőrzés nem vehet részt (arra csak ajánlásokat, javaslatokat tehet), hiszen a belső ellenőrzés a Belső Kontroll Rendszer működését értékeli. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Áht.) 2009. január 1-től hatályos módosítása vezeti be a hazai költségvetési intézmények vonatkozásában az államháztartási kontroll, illetve azon belül a belső kontrollrendszerek fogalmát: „120. § (1) Az államháztartási kontrollok alapvető célja az államháztartási pénzeszközökkel, vagyonnal történő szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes gazdálkodás. (2) Az államháztartás kontrollja – mely kiterjed az államháztartás valamennyi alrendszerére – külső ellenőrzés és államháztartási belső kontrollrendszerek keretében történik.”
„120/B. § (1) A belső kontrollrendszer a költségvetési szerv által a kockázatok kezelésére és tárgyilagos bizonyosság megszerzése érdekében kialakított folyamatrendszer, amely azt a célt szolgálja, hogy a költségvetési szerv megvalósítsa a következő főbb célokat: 74
a) a tevékenységeket (műveleteket) szabályszerűen, valamint a megbízható gazdálkodás elveivel (gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség) összhangban hajtsa végre, b) teljesítse az elszámolási kötelezettségeket, c) megvédje a szervezet erőforrásait a veszteségektől (károktól) és a nem rendeltetésszerű használattól.
(2) A költségvetési szerv belső kontrollrendszeréért a költségvetési szerv vezetője felelős, aki köteles a szervezet minden szintjén érvényesülő – megfelelő a) kontrollkörnyezetet, b) kockázatkezelési rendszert, c) kontrolltevékenységeket, d) információs és kommunikációs rendszert, e) monitoring rendszert kialakítani és működtetni.”
Az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII. 19.) Korm. rendelet (továbbiakban: Ámr.) 155. § (1) bekezdése azt rögzíti, hogy „A költségvetési szerv vezetője a szerv
működésének folyamatára (tervezés, végrehajtás, beszámolás) és sajátosságaira
tekintettel köteles kialakítani, működtetni és fejleszteni a FEUVE rendszerét, mely a belső kontrollrendszer részét képezi. A belső kontrollok kialakítása során a költségvetési szerv vezetője figyelembe veszi a pénzügyminiszter által közzétett, az államháztartási belső kontroll standardokra vonatkozó irányelvet.” „A belső kontroll egy dinamikus, összetett folyamat, amely folyamatosan alkalmazkodik a szervezetet érő változásokhoz. A vezetésnek és a dolgozók minden szintjének részt kell vennie ebben a folyamatban, hogy a kockázatokat meghatározzák, és ésszerű biztosítékot nyújtsanak a szervezet küldetésének teljesítéséhez, és kitűzött céljai eléréséhez.” A belső kontroll rendszer a szervezetirányítás elválaszthatatlan eszközeként magában foglalja mindazon szabályokat, eljárásokat, gyakorlati módszereket és szervezeti struktúrákat, amelyeket arra a célra terveztek, hogy segítséget nyújtson a vezetésnek céljai eléréséhez, megelőzze, vagy feltárja és korrigálja a célok elérését akadályozó eseményeket. A belső kontrollrendszer hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet a tevékenységét szabályos és hatékony módon folytassa, biztosítva a vezetés politikájának érvényesülését, a vagyon védelmét, a 75
nyilvántartások teljességét és pontosságát, és mindezekről pontos, időbeni információkat nyújtson a vezetés számára. A standardok kidolgozásának két fő célja: egyfelől rendszerbe foglalni a belső kontrollokkal kapcsolatos kötelezettségeket, elvárásokat, javaslatokat; másfelől megerősíteni egyes, az államháztartási rendszerben már meglévő kötelezettségeket, felhívni rájuk a figyelmet.
3.2. A belső kontroll rendszer mint a minőségbiztosítási rendszer része A Belső Kontroll Rendszer, az irányítási rendszerek és a minőségbiztosítás irodalmát áttekintve az a véleményünk, hogy a Belső Kontroll Rendszer önmagában való bevezetése sem szemléletében, sem gyakorlatában nem kellően hatékony. A Belső Kontroll Rendszer elsődleges célja a kockázatelemzés alapján a szabálytalanságok visszaszorítása. A Belső Kontroll Rendszer közvetlenül azonban csak a stratégiai célok elérését segíti elő, de nem biztosítja a szervezet minőségcéljainak meghatározását és tökéletesítését. A Belső Kontroll Rendszer minőségügyi szempontból a elsősorban a megfelelőség szabályozását foglalja magába, de nem tartalmazza a folyamatok minőség szempontjából történő szabályozását. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a Belső Kontroll Rendszer a nevétől eltérően rendszerelméleti szempontból nem rendszer, így az értelmezése és a bevezetése is nehézkes. Véleményünk szerint a Belső Kontroll Rendszer hatékony működésének feltétele megfelelő
minőségbiztosítási
rendszer
kidolgozása
és
működtetése,
ugyanis
a
minőségbiztosítási rendszer, - amely helyes értelmezés esetén ténylegesen rendszer
-
egyrészről magába foglalja a szolgáltató tevékenységek minőségcéljának a meghatározását, másrészről magába foglalja a folyamatok nemcsak kockázat alapú, hanem az érdekeltek elégedettségének becslésén alapuló minőségcélú szabályozását is. Ezért módszertani szempontból célszerű lenne a Belső Kontroll Rendszert a minőségbiztosítási rendszer részeként, mint Menedzsment és Kontroll Rendszert (MKR) kidolgozni. A Belső Kontroll Rendszer bevezetésével kapcsolatban meg kell említeni, hogy a különböző költségvetési szerveknél ezt kétféle módon kell alkalmazni. Míg a költségvetési szervek jelentős részénél a szolgáltató tevékenységek általában a „megfelelő” ügyek kezelését jelenti, ugyanakkor bizonyos szolgáltatások esetén, például a rendőrségi tevékenységek jelenős részénél a „megnemfelelő” ügyek kezelése történik, ezért az ilyen típusú Belső
76
Kontroll Rendszer bevezetésénél a megnemfelelő ügyek kezelésénél feltétlenül szükséges a szakirányítás beépítése is a rendszerbe.
4. A társadalmi felzárkóztatás információs rendszere
4.1. A társadalmi felzárkóztatás információs rendszerének szükségessége
A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű hierarchikus irányítási rendszerének modelljéhez el kell készíteni a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű hierarchikus irányítási rendszerének modelljéhez tartozó információs rendszer modelljét is.
4.2. A társadalmi felzárkóztatás információs rendszerének főbb funkciói
A társadalmi felzárkóztatás információs rendszerének alapvető funkciója a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer mint a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati koordinációs és monitoring rendszerének informatikai támogatása. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer segítségével kiépíthető a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati koordinációs és monitoring rendszere. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer minden szintjén bemenetként megjelenik az a normatív előírás, hogy felsőbb szinten milyen teljesítmény előírást várnak el az adott alsóbb szinttől. Ez a rendszer képezi a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati koordinációs rendszerét. Ennek a rendszernek a működtetéséhez elengedhetetlen megfelelő információs rendszer kidolgozása és működtetése. Hasonlóan a fenti koordinációs rendszerhez a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer minden szintjén kimenetként megjelenik a felsőbb szint felé a ténylegesen elért teljesítmény. Ez a rendszer képezi a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati monitoring rendszerét. Ennek a rendszernek a működtetéséhez elengedhetetlen megfelelő információs rendszer kidolgozása és működtetése.
77
6. Javaslat a társadalmi felzárkóztatás minőségbiztosítási rendszerének kidolgozására
6.1. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszere kidolgozásának feltételei
A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet létrehozásával kapcsolatos kérdéseket az V.1. fejezetben már összefoglaltuk. Az alábbiakban vázoljuk a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszere kidolgozásának feltételeit. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszerének kidolgozásához az alábbi főbb általános feltételeknek teljesülniük kell: a szervezet alapító okirata a szervezet belső szabályzatai a szervezet működésére vonatkozó jogszabályok folyamatos figyelemmel kísérése a szervezet értékrendjének kinyilvánítása, pl. Etikai Kódex a szervezet küldetésnyilatkozata a szervezet jövőképe a szervezet stratégiája a szervezet felépítése a felelősség és hatáskör meghatározása munkaköri leírások.
A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszerének kidolgozásához az alábbi főbb minőségügyi feltételeknek teljesülniük kell: a vezetés elkötelezettsége minőségügyi vezető meghatalmazása minőségügyi szervezet létrehozása a minőségpolitika megfogalmazása a minőségpolitika meghirdetése, megismertetése a minőség kultúra folytonos fejlesztése minőségbiztosítási információs rendszer kialakitása
78
6.2. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszere kidolgozásának főbb lépései A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszere kidolgozását és bevezetését célszerűen meg kell előzze a minőségszemlélet helyzetelemzése, amely elsősorban az alábbi kérdésekre keresi a választ: •
van minőségszemlélet?
•
a vezetés szerepe
•
a vállalati célrendszer
•
a vonatkozó jogszabályok ismertek?
•
van folyamatszemlélet?
•
milyen az informatizáltság?
•
a folyamatok szabályozottsága
•
van megfelelőség-szabályozás?
•
van elégedettségvizsgálat?
A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszere kidolgozásának és bevezetésének fontos alapozó lépése a minőségkultúra elmélyítése, amelynek során el kell érni, hogy •
a vezetők akarják
•
amit csinálunk, azt akarjuk jobban csinálni
•
a minőségügy megértése
•
az értékrend és a célrendszer kialakítása
•
nem önálló: a tevékenységek része
•
mindenki mozgósítása
A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszere kidolgozásának és bevezetésének alapvető elemző lépése a megvalósíthatósági tanulmány elkészítése, amely az alábbi főbb lépésekből áll: •
a minőségbiztosítási rendszerről elképzelés (lehet több változat)
•
az elképzelt minőségbiztosítási rendszer működésének jellemzése ráfordítás/haszon
•
a jelenlegi minőségbiztosítási rendszer nélküli működés jellemzése
79
ráfordítás/haszon •
a minőségbiztosítási rendszer kiépítése idő, erőforrások, problémák
•
az elképzelt minőségbiztosítási rendszer megtérülése
A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszere kidolgozásának és bevezetésének főbb minőségügyi szakmai lépései az alábbiak: a.) a vevők és érdekelt felek igényeinek és elvárásainak meghatározása b.) a minőségpolitika és a minőségcélok megfogalmazása c.) a minőségcélok eléréshez szükséges folyamatok és felelősségi körök meghatározása d.) a minőségcélok eléréséhez szükséges erőforrások meghatározása e.) a folyamatok eredményességének és hatékonyságának mérésére módszerek f.) e mérések alkalmazása g.) a megnemfelelőségek megelőzése és az okaik megszüntetése h.) a minőségbiztosítási rendszer folytonos tökéletesítésére folyamat kidolgozása és alkalmazása
A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszer létrehozásának főbb lépései az alábbiak: •
a felső vezetőség elkötelezettsége
•
fejlesztő csapat létrehozása, a minőségügyi vezető megbízása
•
külső jogszabályok, szabályzatok számbavétele
•
helyzetfelmérés, helyzetelemzés
•
a minőségi kultúra fejlesztése (folyamatos!)
•
az érdekeltek igényeinek a felmérése
•
a minőségpolitika megfogalmazása
•
az alapfolyamatok leírása, szabályozása, illetve fejlesztése
•
a támogató folyamatok leírása, szabályozása, illetve fejlesztése
•
a folyamat és termék mérési rendszer kiépítése/fejlesztése
•
a megfelelőség-megállapítási rendszer kiépítése/fejlesztése
•
a minőség-becslési rendszer kiépítése/fejlesztése elégedettség-mérés minőségmutatók
•
a minőségbiztosítási rendszer mmr információs rendszerének kiépítése/fejlesztése 80
•
a szükséges szervezetfejlesztés
•
a belső szabályzatok fejlesztése
•
a minőségbiztosítási rendszer leírása
•
a minőségbiztosítási rendszer szervezetének kialakítása/fejlesztése
•
a minőségbiztosítási rendszer dokumentációs rendszerének kidolgozása/fejlesztése
•
a minőségbiztosítási rendszer működtetéséhez szükséges erőforrások biztosítása
•
a minőségbiztosítási rendszer működtetése
•
a minőségbiztosítási rendszer áttekintése: audit, vezetőségi átvizsgálás, önfelmérés
•
a minőségbiztosítási rendszer tanúsíttatása
•
a minőségbiztosítási rendszer folyamatos fejlesztése, minőségügyi eszközök alkalmazása
6.2.3. A minőségbiztosítási rendszer kiépítésének gyakorlati összefoglalása Ahhoz, hogy jól működő minőségbiztosítási rendszert hatékonyan építsünk ki, feltétlenül javasoljuk az alábbi főbb tevékenységek gondos végrehajtását. A minőségbiztosítási rendszer hatékony kiépítésének főbb lépései az alábbiak.
A minőségügyi kultúra kialakítása A minőségügyi
kultúra kialakítása vezetői
értekezleteken,
munkamegbeszéléseken,
oktatásokon valósítható meg. Feltétlenül szükséges az alapvető minőségügyi irodalom és a legfontosabb minőségügyi szabványok és jogszabályok beszerzése és tanulmányozása. célszerű minőségügyi képzéseken, minőségügyi rendezvényeken is részt venni.
A közös minőségügyi nyelv kialakítása A minőségbiztosítási rendszer hatékonyan kiépítésének és működtetésének alapfeltétele a közös szakmai és minőségügyi nyelv kialakítása. Ennek érdekében feltétlenül szükséges az intézmény alaptevékenységei és minőségügyi alapfogalmainak és elnevezések listájának az elkészítése, megbeszélése és kötelező bevezetése.
A szolgáltatási folyamatok leírása A minőségbiztosítási rendszer hatékonyan kiépítésének és működtetésének alapfeltétele a szervezet alaptevékenységeinek mint folyamatoknak az egyértelmű értelmezése, leírása és
81
szabályozásának meghatározása. Ehhez feltétlenül szükséges a folyamat és rendszerszemlélet alapvető ismereteinek az elsajátítása. Tájékozottnak kell lenni a szervezet alaptevékenységeire vonatkozó jogszabályok területén. Figyelembe kell venni a témához kapcsolódó ajánlásokat, szakmai szabályzatokat és szabványokat is. Feltétlenül fel kell mérni az alaptevékenységekhez kapcsolódó szakmai jogi szabályozásokat (technical regulation) és a minőségügyi jogszabályokat. A fentiek alapján el kell készíteni az alaptevékenységek mint folyamatok megfelelő folyamatleírását, ehhez tájékozódni kell
a folyamatok leírásának korszerű (informatikai)
módszereiről.
A folyamatokhoz kapcsolódó szakmai feladatok A minőségbiztosítási rendszer hatékonyan kiépítésének és működtetésének alapfeltétele folyamatok nagyon mély szakmai megismerése. Fel kell mérni, hogy az adott folyamatok során mikor, milyen megfelelőség-megállapítást kell tenni. Az
alaptevékenységekhez
mint
folyamatokhoz
sokféle
szakmai
szabályzat
kapcsolódhat, ki kell dolgozni ezek egyértelmű rendszerét, nyilvántartását. Rendkívül fontos a folyamatokhoz kapcsolható és a rendszerek működésére vonatkozó indikátorok rendszerének kialakítása, követése. Talán ehhez kapcsolható a gazdasági elszámoló rendszer.
A minőségügyi dokumentációs rendszer elkészítése A minőségbiztosítási rendszer hatékonyan kiépítésének és működtetésének alapfeltétele a minőségügyi dokumentációs rendszer elkészítése, ezen belül a minőségügyi kézikönyv és az eljárás-utasítások elkészítése.
A szervezet belső működési rendjének áttekintése A minőségbiztosítási rendszer hatékonyan kiépítésének és működtetésének alapfeltétele a szervezet belső működési rendjének áttekintése. Meg kell győződni arról, hogy a minőségbiztosítási rendszer rendszerépítésétől részben függetlenül is rendben folyik a belső adminisztráció, így például a belső szabályzatok naprakésszé tétele és nyilvántartása, a külső jogszabályok és ajánlások naprakész figyelése, nyilvántartása és átvezetése a belső szabályzatokba. Meg kell vizsgálni azt is, hogy rendben vannak a kinevezések, munkaköri leírások is. 82
6.3. A belső kontroll rendszer kidolgozásának főbb lépései
6.3.1. A belső kontroll rendszer mint a minőségbiztosítási rendszer része A Belső Kontroll Rendszer, az irányítási rendszerek és a minőségbiztosítás irodalmát áttekintve az a véleményünk, hogy a Belső Kontroll Rendszer önmagában való bevezetése sem szemléletében, sem gyakorlatában nem kellően hatékony. A Belső Kontroll Rendszer elsődleges célja a kockázatelemzés alapján a szabálytalanságok visszaszorítása. A Belső Kontroll Rendszer közvetlenül azonban csak a stratégiai célok elérését segíti elő, de nem biztosítja a szervezet minőségcéljainak meghatározását és tökéletesítését. A Belső Kontroll Rendszer minőségügyi szempontból a elsősorban a megfelelőség szabályozását foglalja magába, de nem tartalmazza a folyamatok minőség szempontjából történő szabályozását. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a Belső Kontroll Rendszer a nevétől eltérően rendszerelméleti szempontból nem rendszer, így az értelmezése és a bevezetése is nehézkes. Véleményünk szerint a Belső Kontroll Rendszer hatékony működésének feltétele megfelelő
minőségbiztosítási
rendszer
kidolgozása
és
működtetése,
ugyanis
a
minőségbiztosítási rendszer, - amely helyes értelmezés esetén ténylegesen rendszer
-
egyrészről magába foglalja a szolgáltató tevékenységek minőségcéljának a meghatározását, másrészről magába foglalja a folyamatok nemcsak kockázat alapú, hanem az érdekeltek elégedettségének becslésén alapuló minőségcélú szabályozását is. Ezért módszertani szempontból célszerű lenne a Belső Kontroll Rendszert a minőségbiztosítási rendszer részeként, mint Menedzsment és Kontroll Rendszert (MKR) kidolgozni. A Belső Kontroll Rendszer bevezetésével kapcsolatban meg kell említeni, hogy a különböző költségvetési szerveknél ezt kétféle módon kell alkalmazni. Míg a költségvetési szervek jelentős részénél a szolgáltató tevékenységek általában a „megfelelő” ügyek kezelését jelenti, ugyanakkor bizonyos szolgáltatások esetén, például a rendőrségi tevékenységek jelenős részénél a „megnemfelelő” ügyek kezelése történik, ezért az ilyen típusú Belső Kontroll Rendszer bevezetésénél a megnemfelelő ügyek kezelésénél feltétlenül szükséges a szakirányítás beépítése is a rendszerbe.
6.3.2. A belső kontroll rendszer kidolgozásával kapcsolatos módszertani kérdések 83
A közszolgáltató tevékenységek folyamatszemléletű leírása Függetlenül a Belső Kontroll Rendszer, vagy a minőségbiztosítási rendszer bevezetésétől, rendkívül fontos, halaszthatatlan kérdés a közszolgáltató tevékenységek folyamatszemléletű leírása, amelynek megfelelő színvonalú megvalósítására eddig csak néhány szervezet tett kísérletet, pedig ez a kérdés feltétlenül országos szintű irányítási feladat kellene, hogy legyen. A közszolgáltató folyamatok szabályozásával kapcsolatban megemlítjük, hogy a fő folyamatokat általában három csoportba osztják: a reál – szakmai, értékteremtő főfolyamatok, amelyek a szervezet alapító okiratában rögzített, közfeladat, illetve alaptevékenység eléréséhez szükséges szakmai tevékenységeket tartalmazzák; a pénzügyi, támogató főfolyamatok, amelyek a bevételekkel és kiadásokkal kapcsolatos tevékenységeket ölelik fel, és/vagy párhuzamosan kísérik a reálfolyamatokat, vagy azokkal ellentétes irányban haladnak (pl. párhuzamos a teljesítésigazolás és kifizetés, ellentétes az adás-vétel); az irányítást segítő információs folyamatok, amelyek mind a reál, mind a pénzügyi folyamatokban zajló eseményekről szolgáltatnak a vezetés számára azonnali, vagy utólagos adatokat, információkat. A közszolgáltatásoknál a menedzsment és kontroll rendszer bevezetése esetén mérlegelni kell, hogy a szolgáltatási folyamatokat mint reál, szakmai értékteremtő folyamatokat milyen módon kell leírni, elemezni és szabályozni.
A kockázatkezelés jelentősége A kockázatkezeléssel már sok közszolgáltató szervezetnél is el kezdtek foglalkozni. Magyarországon azonban néhány kivételtől eltekintve a kockázatmenedzsment csak formálisan alkalmazott, szemléletében még nem elfogadott gyakorlat a szervezeteken belül, a „compliance”, azaz a megfelelőség és a belsőkontroll-funkciók itthon még nem kapnak a nemzetközi
trendeknek
megfelelő
hangsúlyt.
Pedig
a
szolgáltató
tevékenységek
kockázatelemzése alapján kellene, hogy történjen a folyamatok kockázati minősítése. A magas minősítésű folyamatok alapján kellene az ellenőrzési prioritásokat kijelölni, és a rendelkezésre álló ellenőri kapacitást hatékonyan felhasználni. A kockázatkezelés egyik fontos problémája, hogy nincs egyértelmű iránymutatás arra vonatkozóan, hogy milyen szempontok szerint történjen a kockázat értelmezése. Sajnálatos
84
módon hazánkban elsősorban a pénzügyi kockázatokat tekintik elsődlegesnek, pedig az adott szolgáltató szakmai tevékenységének a kockázatát kellene elsődlegesen figyelembe venni.
Javaslat Egységes Menedzsment és Kontroll Rendszer Modell kidolgozására Mivel
az
egyes
államigazgatási,
közigazgatási
és
közszolgáltató
szervezetek
alaptevékenysége általában megegyező, és csak kevés helyi sajátossággal rendelkeznek, ezért a Menedzsment és Kontroll Rendszert (MKR) az egyes államigazgatási, közigazgatási és közszolgáltató szervezet típusoknál egységes rendszerként lehet értelmezni. A MKR hatékony bevezetése érdekében az államigazgatás, a közigazgatás és a közszolgáltatások irányítóinál ki kellene dolgoz(tat)ni az adott típusú szervezetekre a Minőségbiztosítási Rendszer keretén belül az Egységes Menedzsment és Kontroll Rendszer Modellt és azt először néhány helyen mintarendszerként (pilot projektként) be kellene vezetni az adott típusú szervezetnél és ennek tapasztalatai alapján megfelelő oktatásban kellene részesíteni az összes ilyen típusú szervezetet, és második fázisban minden szervezetnél be kellene vezetni a Rendszert. Jó példa lehetne erre, hogy egy Országos Szervezet irányítása mellett kidolgoznák az adott szervezet Minőségbiztosítási Rendszer keretén belül az Egységes Menedzsment és Kontroll Rendszer Modellt és azt először néhány helyen mintarendszerként (pilot projektként) be kellene vezetni és ennek tapasztalatai alapján megfelelő oktatásban kellene részesíteni az összes szervezeti egységet és második fázisban minden szervezeti egységnél be kellene vezetni a Rendszert. Az Egységes BKR Modell kidolgozására olyan fejlesztő csapatot kellene felkérni, amelyben az adott szakterület ügyeiben jártas minőségügyi szakemberek és a belső kontroll szakemberei vennének részt. Meg kell jegyezni, hogy rendkívül pazarló és nagyon kis hatékonyságú és várhatóan gyenge eredményt hoz sok területen az a szinte érthetetlen jelenlegi gyakorlat, hogy az egyes szervezeti egységekben minden szakirányítás nélkül külön-külön tesznek lépéseket a BKR kiépítésére.
A Menedzsment és Kontroll Rendszert támogató információs rendszer kidolgozása A fentiek mellett hangsúlyozni kell, hogy mind a minőségbiztosítási rendszer, mind a Belső Kontroll Rendszer hatékony működésének, így a javasolt Menedzsment és Kontroll Rendszer hatékony működésének feltétele az azt támogató megfelelő információs rendszer működtetése, amelyet szintén országos szinten kell a jelenlegi információs rendszerekhez illesztve kiépíteni.
85
6.4. A társadalmi felzárkóztatás információs rendszere kidolgozásának főbb lépései A társadalmi felzárkóztatás információs rendszere kidolgozásának legjobb eljárása az ISO 9000-3: 1994 szabvány alkalmazása. Bár ez a szabvány már régi, sőt már nem hatályos, az informatikai rendszerek kidolgozásának a máig legjobb módszere. Az ISO 9000-3:1991, illetve a magyar változata MSZ ISO 9000-3:1994 szabvány irányelveket fektet le a szoftverfejlesztést, -szállítást és -karbantartást végző intézmények számára. Célja útmutatást adni arra az esetre, amikor a két fél közötti szerződés megkívánja a fejlesztő szoftvertermék fejlesztésre, -szállításra és -karbantartásra irányuló képességének hiteles bemutatását. A szabványban adott útmutató célja az, hogy leírja a megrendelő igényeit kielégítő szoftverfejlesztéshez javasolt ellenőrzési és szállítási módszereket. Ez az igény elsősorban a nemmegfelelőség megelőzésével elégíthető ki a szoftvergyártás összes fázisában, a fejlesztéstől a karbantartásig.
A szabvány irányelvei a szoftvertermékekre alkalmazhatók szerződéses feltételek között, ha: a szerződés kifejezetten tervezési munkaráfordítást igényel és a termékkel szembeni követelményeket főleg hatékonysági mutatók formájában határozták meg vagy ilyen formában szükséges azokat meghatározni; a termékbe vetett bizalom a fejlesztés, a szállítás és a karbantartás terén kimutatható bizonyos fejlesztői képességek hitelt érdemlő bemutatásán alapul.
A megrendelő fél vezetőségének felelősségi köre A megrendelőnek együtt kell működnie a fejlesztővel annak érdekében, hogy kellő időben ellássa a szállítót valamennyi szükséges információval és megoldják a függőben lévő kérdéseket. A megrendelőnek ki kell jelölnie egy olyan meghatalmazott képviselőt, aki szerződéssel kapcsolatos ügyekben felelősséggel tud tárgyalni a fejlesztővel. A képviselő legyen felruházva olyan hatáskörrel, amelyet a szerződéses ügyek kezelése megkíván. Ez a hatáskör foglalja magába többek között a következőket: a megrendelő követelményeinek meghatározása a fejlesztő számára,
86
a fejlesztő kérdéseinek megválaszolása, a fejlesztő javaslatainak jóváhagyása, szerződések kötése a fejlesztővel, annak biztosítása, hogy a megrendelő szervei tartsák be a fejlesztővel aláírt szerződéseket, átvételi kritériumok és eljárások meghatározása, a megrendelő által beszállítani kívánt olyan szoftverprogramok kezelése, amelyek erre a célra alkalmatlannak bizonyultak.
Közös átvizsgálás (átvilágítás) A szerződés teljesítésének folyamatában a megrendelő és a fejlesztő tartson rendszeresen közös átvilágításokat, szükség szerint a következő szempontok közül válogatva: a (készülő) szoftver megfelel-e a megrendelővel kötött szerződésben meghatározott követelményeknek, a végrehajtott ellenőrzések/verifikációk eredményei az átvételi vizsgálatok eredményei.
A minőségügyi rendszer A fejlesztőnek dokumentált minőségügyi rendszert kell létrehoznia és fenntartania. A minőségügyi rendszer legyen a teljes életcikluson átívelő, integrált (minőségbiztosítási) folyamat forrása, amely biztosítja, hogy a minőséget a fejlesztés előrehaladtával szisztematikusan beépítik a (szoftver)termékbe és nem utólag kell azt a folyamat végén megtapasztalni. Jobb a problémákat megelőzni, mint megjelenésük után kiküszöbölésükkel foglalkozni.
A fejlesztőnek biztosítania kell a dokumentált minőségügyi rendszer hatékony alkalmazását.
Minőségügyi rendszer – életciklus-tevékenységek A szoftverfejlesztés műszaki tervét valamilyen életciklus-modell alapján kell kialakítani. A minőséggel összefüggő tevékenységeket az alkalmazott életciklus-modell sajátosságaiból fakadóan kell megtervezni és megvalósítani. E szabványt – tekintet nélkül a választott életciklus-modellre – alkalmazni kell. Ha bármely leírás, útmutató, követelmény vagy szerkezeti felépítés másként lenne értelmezhető, akkor azt szándékolatlannak kell tekinteni és nem szabad úgy értelmezni, mintha a követelmény vagy az útmutató csupán egy bizonyos életciklus-modellre szorítkozna. 87
A szerződés átvizsgálása A fejlesztőnek módszereket kell kialakítania és működtetnie a szerződés átvizsgálására és az ilyen tevékenységek összehangolására.
A fejlesztőnek minden szerződést át kell vizsgálnia a következők ellenőrzése érdekében: a szerződés tárgya és követelményei meghatározottak és dokumentáltak, a lehetséges váratlan eseményeket vagy kockázatokat figyelembe vették, a (szellemi) tulajdonjogot képező információk kellően védettek, az ajánlatban megadottaktól esetlegesen eltérő követelmények teljesíthetők, a fejlesztő műszakilag alkalmas a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésére, a fejlesztő felelősségi köre az alvállalkozói munkával kapcsolatosan meghatározott, a szóhasználat (terminológia) a szerződő felek között egyeztetve van, a megrendelő műszakilag alkalmas a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésére.
Egyebek között a következő szempontok szerződésbe foglalása gyakran lényegesnek bizonyul: átvételi kritériumok a fejlesztés közben megváltozó megrendelői követelmények kezelésmódja, az átvétel után felmerülő problémák kezelésmódja, beleértve a minőséggel kapcsolatos elvárásokat és felhasználói panaszokat, a megrendelő által végzett tevékenységek, különösen a megrendelő szerepe a követelmények előírásában, az üzembe helyezésben és az átvételben, a megrendelő által biztosított szolgáltatások, eszközök és szoftverprogramok, az alkalmazott szabványok és eljárások, a szoftvermásolat készítésének (sokszorosításának) követelményei.
A megrendelő követelményeinek előírása Ahhoz, hogy a szoftverfejlesztést a fejlesztő elkezdhesse, ismernie kell a funkcionális követelmények teljes és egyértelmű készletét. Ráadásul e követelményeknek tartalmazniuk kell minden olyan szempontot, amely a megrendelő igényeinek kielégítéséhez szükséges. E szempontok összessége magában foglalhatja a következőket, de nem feltétlenül korlátozódik rájuk: teljesítmény (performance) 88
biztonság (safety) megbízhatóság (reliability) sérthetetlenség (security) és titkosság (privacy). E követelményeket kellő pontossággal meg kell határozni ahhoz, hogy a (szoftver)termék átvételekor alapul szolgáljanak a bevizsgáláshoz. A megrendelő követelményeinek műszaki előírása tartalmazza e követelményeket. Bizonyos esetekben e műszaki előírást a megrendelő maga állítja össze. Ha nem, akkor a fejlesztőnek kell kidolgoznia e követelményeket – szoros együttműködésben a megrendelővel – és meg kell kapnia a megrendelő jóváhagyását, még mielőtt a fejlesztést elkezdi. A megrendelő követelményeinek műszaki előírását – mint a fejlesztési dokumentáció részét – alá kell vetni dokumentáció-ellenőrzésnek és konfiguráció-nyilvántartásnak. A szoftvertermék és más szoftver-, illetve hardvertermékek közötti valamennyi interfész műszaki előírását teljes mértékben meg kell határozni a megrendelő követelményeinek műszaki előírásában vagy közvetlenül, vagy hivatkozás útján. A megrendelői követelmények műszaki előírásának kidolgozásakor ajánlatos figyelmet fordítani a következő ügyekre: a megrendelői követelmények műszaki előírásának kidolgozásában részt vevő felelős személyek kijelölése (mindkét fél részéről), a követelményekben való megállapodás és a változások jóváhagyásának módszere, a félreértések elkerülését célzó tevékenység, mint a fogalmak egyértelmű meghatározása vagy a követelmények hátterének magyarázata, a tárgyalások eredményeinek feljegyzése és átvizsgálása mindkét fél részéről.
A fejlesztési terv A fejlesztési tervnek szigorúan követendő eljárást vagy módszertant kell meghatároznia ahhoz, hogy a megrendelő követelményeit tartalmazó műszaki előírásból szoftverterméket állítsanak elő. Ez az eljárás magában foglalhatja a munka fázisokra bontását és a következők meghatározását: a végrehajtandó fejlesztési fázisokat, a szükséges kiinduló (bemenő) feltételeket és adatokat minden egyes fázishoz, a megkövetelt kimenő feltételeket és adatokat minden egyes fázis végén, az elvégzendő ellenőrzési eljárásokat minden egyes fázisban,
89
a fejlesztési fázisokkal és az előírt követelmények elért megvalósítási szintjével kapcsolatos esetleges problémák elemzését. A fejlesztési terveknek meg kell határoznia a műszaki terv irányításmódját, beleértve a következők megjelölését: a fejlesztés menetrendje, a kivitelezés és a hozzá kapcsolódó szállítások, az előrehaladás ellenőrzése, a szervezeti egységek felelősségi köre, erőforrások és munkamegosztás, szervezeti és műszaki kapcsolatok (interfészek) a különböző munkacsoportok között. A fejlesztési tervnek olyan módszereket kell meghatároznia, amelyek biztosítják, hogy minden tevékenységet helyesen hajtanak végre. E módszerek magukban foglalhatnak: szabályokat, gyakorlati eljárásokat és szokásokat, amelyeket a fejlesztésben alkalmaznak, fejlesztési eszközöket és műszaki eljárásokat, konfigurációkezelést és –nyilvántartást.
Az egyes fázisok ellenőrzése (verifikálása) A fejlesztőnek tervet kell kidolgoznia arra, hogy a fejlesztés összes fázisának kimenetét ellenőrizzék az egyes fázisok végén. A fejlesztés ellenőrzésének (verifikálásának) arra kell irányulnia, hogy megállapítsa, vajon a fejlesztési fázisok kimenetei megfelelnek-e a vonatkozó bemeneti követelményeknek. Az ellenőrzés olyan fejlesztés-ellenőrzési intézkedések segítségével történhet, mint: fejlesztés-átvizsgálás a fejlesztési fázisok megfelelő pontjain, az új (szoftver)konstrukció összehasonlítása egy bevált hasonló (szoftver)konstrukcióval, ha erre mód van, vizsgálatok és bemutatások végzése. Az ellenőrzés eredményeit és minden további intézkedést, ami az előírt követelményeknek való megfelelést hivatott biztosítani, dokumentálni és ellenőrizni kell, amikor ezek az intézkedések befejeződtek. Csak ellenőrzött (verifikált) kimeneteket szabad a konfiguráció-nyilvántartásba bevezetni és további felhasználásra elfogadni.
Programírás A valamennyi fejlesztési fázisra a közös követelményeken túlmenően, a programírásra vonatkozóan a következő sajátos szempontokat kell figyelembe venni:
90
szabályokat: az alkalmazandó programozási szabályokat, programnyelv(ek)et, jelölési konvenciókat, a kódolás és a magyarázó megjegyzések alkalmazásának szabályait elő kell írni és be kell tartani, programírási módszereket: a fejlesztő használjon olyan programírási módszereket és eszközöket, amelyekkel a megrendelő követelményeit képes kielégíteni.
Átvizsgálások (átvilágítások) A fejlesztőnek időről időre meg kell vizsgálnia, hogy a követelmények teljesülnek-e és hogy az előzőekben felsorolt módszereket helyesen alkalmazzák-e. A programtervezést és programírást mindaddig nem szabad folytatni, amíg az összes feltárt hiányosság következményeit kielégítően fel nem számolták, kivéve ha a munka folytatásának kockázata ismeretes és elfogadható.
A vizsgálat tervezése A fejlesztőnek a tesztelési tevékenység megkezdése előtt össze kell állítania és át kell vizsgálnia a vizsgálati terveket, műszaki előírásokat és eljárásokat. Figyelembe kell vennie: a szoftver programra, a program rendszerbe illesztésére, a rendszervizsgálatra és az átvételi vizsgálatra vonatkozó terveket, azt, hogy mely jellemző esetekben és milyen adatok felhasználásával kívánják végrehajtani a vizsgálatokat, továbbá melyek a várható eredmények, az elvégzendő vizsgálatok fajtáját, pl. funkcionális vizsgálat, határérték-vizsgálat, megfelelőségvizsgálat, használhatóságvizsgálat, a vizsgálat (számítástechnikai) környezetét, eszközeit, a tesztelő szoftvert, azokat a kritériumokat, amelyeken a vizsgálat sikerességének megítélése nyugszik, a felhasználót tájékoztató dokumentációt, a szükséges személyzetet és az oktatási követelményeket.
Vizsgálat/Tesztelés Különleges figyelmet kell fordítani a vizsgálatok következő szempontjaira: a vizsgálati eredményeket fel kell jegyezni és meg kell határozni az alapvető műszaki előírásban, minden feltárt problémát és annak a szoftver más részeire gyakorolt lehetséges hatását észrevételezni kell és közölni kell a felelősökkel, úgy, hogy a problémák nyomonkövethetők legyenek mindaddig, amíg meg nem oldják azokat, 91
azokat a szoftverrészeket, amelyeket bármilyen módosítás érintett, azonosítani kell és újra kell vizsgálni, a lefolytatott vizsgálatok lényeges és elégséges mivoltát értékelni kell, a vizsgálatok során érvényes hardver- és szoftverkonfigurációt figyelembe kell venni és dokumentálni kell.
Bevizsgálás (érvényesítés, validálás) Mielőtt a (szoftver)terméket szállításra és átvételre felkínálják a megrendelőnek, a fejlesztő köteles annak kész termékként való működőképességét bevizsgálni, lehetőség szerint a szerződésben meghatározott felhasználói alkalmazási környezethez hasonló környezeti körülmények között.
Üzemi próba Abban az esetben, ha üzemi körülmények közötti vizsgálatra van szükség, a következő szempontokat kell szem előtt tartani: az üzemi környezetben vizsgálandó sajátosságokat, a fejlesztő és a megrendelő felelősségi körét a vizsgálatok végzésében és értékelésében, a felhasználói környezet helyreállítását a vizsgálat befejeztével.
Átvétel Amikor a fejlesztő felkészült a bevizsgált (szoftver)termék szállítására, a megrendelőnek mérlegelnie kell, hogy a termék elfogadható-e az előzetes megállapodás tárgyát képező kritériumok alapján, és a szerződésben meghatározott módon. Az átvételi eljárás alatt feltárt problémák kezelési módjában és az ilyenkor esedékes tennivalókban a fejlesztőnek és a megrendelőnek meg kell állapodnia. A megállapodást dokumentálni kell. Mielőtt az átvételi eljárást lefolytatnák, a fejlesztő nyújtson segítséget a megrendelőnek a következők meghatározásához: ütemterv értékelési eljárások, szoftver/hardver környezet és erőforrások, átvételi kritériumok.
92
Telepítés és üzembe helyezés A fejlesztő és megrendelő szerepét, felelősségi körét és kötelezettségeit világosan meg kell állapítani, figyelembe véve a következőket: a munkák menetrendjét, beleszámítva a normálmunkaidőn túli munkaórákat és hétvégeket, a megrendelő titkossági jelszavaihoz, biztonsági jelkulcsaihoz való hozzáférés lehetőségeit, a kísérő őrszemélyzetet, a képzett személyzet rendelkezésre állását (elérhetőségét), a megrendelő rendszerének és felszerelésének rendelkezésre állását és hozzáférhetőségét, a helyszíni bevizsgálás (validálás) – mint az üzembe helyezés része – iránti igényt, amelyet szerződésileg rögzíteni kell, szabályos jóváhagyási eljárást minden üzembe helyezés befejeztével.
Karbantartás Ha a szállítást és az üzembe helyezést követően a megrendelő a szoftvertermék karbantartását igényli, akkor ezt a szerződésben ki kell kötni. A fejlesztő hozzon létre és tartson fenn ügymeneti eljárásokat a karbantartói tevékenységek ellátására és annak igazolására, hogy e tevékenységek kielégítik a karbantartásra előírt követelményeket. A szoftvertermékek karbantartását célzó tevékenységek jellegzetes módon a következő kategóriákba sorolhatók: problémamegoldás, interfészmódosítás, funkciókiterjesztés vagy a hatékonyság javítása. A szerződésben meg kell határozni a karbantartandó elemeket és azt az időtartamot, ameddig a karbantartási funkciót el kell látni. A karbantartandó termék kezdeti állapotát meg kell határozni, dokumentálni kell és mind a fejlesztővel, mind a megrendelő részéről megegyezőleg jóvá kell hagyni.
7. Javaslat a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet Jminőségbiztosítási rwndszerének kézkönyvére
93
7.1. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszerének szervezete – a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet
A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet értelmezésével már a tanulmány II. 3.3. fejezetében foglakoztunk, a jelen fejezetet mint a Minőségbiztosítási Kézikönyv nyitó fejezetét értelmezzük. Adott
településen
működő
Társadalmi
Felzárkóztatási
Intézet
a
Társadalmi
Felzárkóztatási Intézet országos hálózatának tagja. Az országos hálózat megadja a működés eljárásrendjeit és megadja a működéshez szükséges feltételeket. A helyi Társadalmi Felzárkóztatási Intézet működése ezeken túl alapvetően független az országos hálózattól, döntéseit szabadon hozza. A helyi Társadalmi Felzárkóztatási Intézet feladat a helyi hátrányos helyzetűek életkörülményeinek a folytonos tökéletesítése a helyi hátrányos helyzetűek közösségével és a helyi társadalmi élet képviselőivel teljes együttműködésben. A helyi Társadalmi Felzárkóztatási Intézet az országos hálózat által jóváhagyott Szervezeti és Működési Szabályzat alapján működik, tevékenységének szabályozásához további belső szabályzatokat működtet. a tevékenységének hatékony végzése érdekében etikai kódexet alkot és annak szigorú betartásáról gondoskodik. A helyi Társadalmi Felzárkóztatási Intézet a minőségbiztosítási rendszert működtet. A minőségbiztosítási tevékenysége során a piaci minőség életminőséggel és társadalmi minőséggel kiterjesztett formáját értelmezi. A minőségbiztosítási rendszerét az ISO 9004:2000 szabvány rendszerszemléletére építi, de a minőségbiztosítási rendszerbe beágyazva biztosítja a belső kontroll rendszer és egyéb korszerű minőségbiztosítási eljárások alkalmazását is. A
helyi
Társadalmi
Felzárkóztatási
Intézet
minőségbiztosítási
rendszerének
működéséért az Intézet vezetője felel, aki megbízza a vezetőség egyik tagját a minőségbiztosítási rendszer működtetésével és azzal, hogy az Intézet minőségügyi kérdéseiben a vezetés nevében járjon el.
A helyi Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetője kidolgozza az Intézet minőségpolitikáját, azt meghirdeti és gondoskodik a minőségpolitika megvalósításáért.
94
7.2. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet főbb tevékenységei A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet főbb tevékenységeivel a tanulmány II.3.2 fejezetében már foglakoztunk, az alábbiakban a Minőségbiztosítási Kézikönyv ez irányú fejezeteként összefoglaljuk a helyi Társadalmi Felzárkóztatási Intézet főbb tevékenységeit.
A helyi Társadalmi Felzárkóztatási Intézet főbb tevékenységei a társadalom felemelkedése érdekében az alábbiak: a társadalmi felzárkóztatás megvalósítása a helyi hátrányos helyzetűek életében a közjó szolgálatának erősítése a helyi társadalom számára a társadalmi erkölcs színvonalának emelése kapcsolattartás a helyi hátrányos helyzetűekkel kapcsolattartás a helyi társadalom képviselőivel.
A társadalmi felzárkóztatás megvalósítása érdekében a helyi Társadalmi Felzárkóztatási Intézet főbb tevékenységei az alábbiak. az Alaptörvény előírásainak a teljesítése: az emberi méltóság tisztelete az egyéni szabadság biztosítása a család védelme a nemzet védelme a hűség, a hit és a szeretet térhódítása a munka tisztelete az emberi szellem teljesítményének elfogadása az elesettek és a szegények megsegítése a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése a polgárok ügyeinek méltányos, visszaélés és részrehajlás nélküli intézése
Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése.
95
Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: képzettség fejlesztése egészségügyi állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése területi fejlettség fejlesztése közbiztonság, közrend helyzetének fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése
A helyi társadalmi élet fejlesztése: a helyi társadalmi élet fejlesztése a helyi társadalmi élet felügyeleti rendszerének fejlesztése
7.3. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet kapcsolatrendszere A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet kapcsolatrendszere igen sokszínű. A sokféle kapcsolat közül kiemeljük az alábbi fontosabb kapcsolatokat: a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet országos hálózatával a hátrányos helyzetűek helyi képviselőivel a hátrányos helyzetűek országos képviselőivel a helyi önkormányzati képviselőkkel a gazdasági élet helyi képviselőivel a helyi oktatási intézmények képviselőivel az egyházi szerveztek helyi képviselőivel a helyi civil szerveztek képviselőivel
7.4. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszere
7.4.1. Általános követelmények A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségpolitikája kifejezi a szervezet minőség iránti elkötelezettségét.
A
Társadalmi
Felzárkóztatási
Intézet
a
minőségpolitikájában
96
megfogalmazott célok elérése érdekében az MSZ EN ISO 9004:2001 minőségbiztosításirendszer
szabvány
ajánlásain
alapuló
minőségbiztosítási
rendszert
működtet.
A
minőségbiztosítási rendszer az ISO 9004 szabvány ajánlásain túl tartalmazza a korszerű minőségbiztosítás további elemeit és a Belső Kontroll Rendszer alapvető előírásait, valamint az információbiztonság korszerű előírásait A minőségbiztosítási rendszer működtetése és fejlesztése érdekében a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése a) meghatározta a szükséges folyamatokat és azok alkalmazását (lásd 7.1. fejezet), b) meghatározta a folyamatok sorrendjét és kölcsönhatásait (lásd 7.1. fejezet), c) meghatározta a folyamatok eredményes működtetésének feltételeit (lásd 7.5.1. fejezet), d) folyamatosan gondoskodik a szükséges erőforrásokról és információkról (lásd 6. fejezet), e) figyelemmel kíséri, méri és elemzi ezeket a folyamatokat (lásd 8.2. és 8.4. fejezetek), f) biztosítja a folyamatok folyamatos fejlesztését (lásd 8.5. fejezet).
A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése
gondoskodik
a
minőségbiztosítási
rendszer eredményességének folyamatos fejlesztéséről. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése gondoskodik arról, hogy a szervezet minden dolgozója megismerje és értse a minőségbiztosítási rendszert és annak működtetésében aktívan vegyen részét. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszere A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszerét a minőségi vezető irányítja, a minőségirányítási szervezet felépítése alkalmas a minőségbiztosítási rendszer megfelelő működtetésére.
7.4.2. A dokumentálás követelményei Általános útmutatás A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet illetékesei a minőségbiztosítási rendszerének dokumentációs követelményeit a hivatkozott szabványok és a jogszabályi és egyéb előírások alapján alakították ki. A dokumentációs
rendszer tartalmazza mindazokat
a dokumentumokat
és
feljegyzéseket, amelyek a minőségbiztosításhoz és a minőségképesség bizonyításához szükségesek. E rendszer lehetővé teszi a minőségbiztosítási rendszer nyomon követését,
97
hatékonyságának
és
eredményességének
a
meghatározását,
valamint
a
folytonos
tökéletesítéshez szükséges információkat. A dokumentációs rendszer tartalmazza: a minőségpolitika dokumentált nyilatkozatát, a minőségcélokat, a minőségbiztosítási kézikönyvet, a szabványban elő írt dokumentált eljárásokat, egyéb, a minőségbiztosítási rendszer működéséhez szükséges dokumentált eljárásokat, a szabványban előírt feljegyzéseket, egyéb, a minőségbiztosítási rendszer működéséhez szükséges feljegyzéseket. A minőségbiztosítási rendszer külső dokumentumait a külső dokumentumok listája tartalmazza, a belső dokumentumait a belső dokumentumok listája és a feljegyzéseket a feljegyezések listája tartalmazza.
A Minőségbiztosítási Kézikönyv A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet. a minőségpolitikai célkitűzések teljesítéséért a minőségbiztosítási rendszer hatékony működése érdekében elkészítette és fenntartja a Minőségbiztosítási Kézikönyvét, amely tartalmazza a) a minőségbiztosítási rendszer alkalmazási területét, beleértve a kizárásokat és azok indoklását, b) a minőségbiztosítási rendszerben kialakított dokumentált eljárásokat, illetve az azokra való hivatkozásokat, c) a minőségbiztosítási rendszer folyamatai közötti kölcsönhatások leírását. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszere a hátrányos helyzetűek felzárkóztatási tevékenységére terjed ki. A minőségbiztosítási rendszer előírásainak a betartása a végre hajtása során kötelező. A Minőségbiztosítási Kézikönyv elkészítéséért, módosításáért és kezeléséért, ezen belül az elosztásáért és nyilvántartásáért az Intézet minőségügyi vezetője a felelős. A Minőségbiztosítási Kézikönyvet a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetője hagyja jóvá. A Kézikönyv a jóváhagyás napján lép hatályba. Minőségbiztosítási Kézikönyv kiadásáról és nyilvántartásáról a minőségügyi vezető gondoskodik. Ő felelős azért, hogy az érvényes példányok a felhasználók rendelkezésére álljanak. A Minőségbiztosítási Kézikönyvet évente legalább egyszer felül kell vizsgálni, illetve 98
a szervezetben beálló esetleges változtatások esetén naprakész állapotba kell hozni. A módosításokra vonatkozó javaslatok kezeléséért a minőségügyi vezető felel, a javaslatok jóváhagyásáért a Felzárkóztatási Intézet vezetője felel. A Minőségbiztosítási Kézikönyv módosításait a minőségügyi vezető nyilvántartja, amely egyben az érvényességet is igazolja. A nyilvántartás tartalmazza a módosítás időpontját és a helyét. A minőségbiztosítási rendszer eljárásai tartalmazzák a minőséget befolyásoló tevékenységek tervezéséhez, végrehajtásához és ügyviteléhez szükséges útmutatásokat, előírásokat. Az eljárások meghatározzák a tevékenységben résztvevők felelősségét, hatáskörét, kapcsolatait, valamint az alkalmazott szabályozásokat és dokumentációs feladatokat. A minőségbiztosítási rendszer eljárásait a Minőségbiztosítási Kézikönyv vonatkozó fejezetei hivatkozzák, az eljárások a Minőségbiztosítási Kézikönyv mellékletében találhatók.
A dokumentumok kezelése A minőségbiztosítási rendszer számára szükséges dokumentumok kezelését dokumentáltan szabályozni
kell.
A
dokumentumok
kezelésének
szabályozását
az
ME
4.2.3.
"Dokumentumok kezelése" eljárás tartalmazza.
A feljegyzések kezelése Annak bizonyításául, hogy a minőségbiztosítási rendszer megfelel a követelményeknek és eredményesen működik, feljegyzéseket kell készíteni és olvashatóan meg kell őrizni, továbbá azoknak könnyen azonosíthatónak és kikereshetőnek kell lenniük. Ennek érdekében a feljegyzések kezelését dokumentáltan szabályozni kell. A feljegyzések kezelésének szabályozását az ME 4.2.4. "Feljegyzések kezelése" eljárás tartalmazza.
7.5. A vezetőség felelősségi köre
7.5.1. A vezetőség elkötelezettsége A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet felső
vezetése
a
minőségbiztosítási
rendszer
létrehozását, fejlesztését és eredményességének folyamatos növelését az alábbiakkal 99
bizonyítja: a) nyilvánvalóvá teszi az érdekeltek számára a vevői, valamint a jogszabályokban és szabályzatokban előírt követelmények teljesítésének fontosságát, b) meghatározza a minőségpolitikát (lásd 5.3. fejezet), c) gondoskodik a minőségcélok meghatározásáról (lásd 5.4.1. fejezet), d) vezetőségi átvizsgálásokat végez (lásd 5.6. fejezet), e) gondoskodik az erőforrásokról (lásd 6. fejezet).
7.5.2. Vevőközpontúság A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése a felzárkóztatásra vonatkozó tevékenységeit szolgálatnak tekinti, így minden tevékenységénél az érdekelt felek elégedettségét kívánja fokozni. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet alaptevékenységeinek
közvetlen
"vevői"
a
hátrányos helyzetűek, a helyi közösség, de érdekeltjei a közvetett "vevők" a társadalom, az állam. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése
a
felzárkóztatásra
vonatkozó
tevékenysége esetén a közvetlen és a közvetett "vevők" igényeit, követelményeit a vonatkozó jogszabályok és utasítások tartalmazzák, így a .vezetés az előírások maradéktalan teljesítésével gondoskodik arról, hogy az érdekeltek megelégedettségét maradéktalanul biztosítsák.
7.5.3. Minőségpolitika A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet felső vezetése meghirdette a Minőségpolitikáját és a minőségpolitika rendszeres felülvizsgálatával gondoskodik arról, hogy a minőségpolitika a) megfelel a hátrányos helyzetűek céljainak, b)
tartalmazza
a
követelmények
teljesítése
és
a
minőségbiztosítási
rendszer
eredményességének folyamatos fejlesztése iránti elkötelezettséget, c) keretet ad a minőségcélok kitűzéséhez és átvizsgálásához, d) közzététele megvalósul és a minőségpolitikát megértik, e) átvizsgálása megtörténik a folyamatos alkalmasság szempontjából.
100
7.5.4. Tervezés Minőségcélok A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet felső vezetése gondoskodik arról, hogy a felzárkóztatással kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó követelmények teljesüléséhez szükséges, a minőségpolitikával összhangban lévő, mérhető minőségcélokat kitűzzék minden érintett funkció és szint számára. A minőségbiztosítási rendszer tervezése/fejlesztése A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet felső vezetése gondoskodik arról, hogy a) a minőségirányítási rendszer tervezését a 4.1. fejezetben összefoglalt követelmények teljesítése és az 5.4.1. fejezetben előírt minőségcélok elérése érdekében elvégezzék, b)
a
minőségbiztosítási
rendszer
működőképességét
akkor
is
fenntartják,
ha
a
minőségirányítási rendszerbe módosításokat terveznek és vezetnek be.
7.5.5. Felelősségi kör, hatáskör és kommunikáció Felelősségi körök és hatáskörök A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetősége gondoskodik arról, hogy a felelősségi köröket és a hatásköröket meghatározzák és a szervezeten belül közzétegyék. A vezetése
ezt
elsősorban a Szervezeti és Működési szabályzattal és a munkaköri leírásokkal valósítja meg.
A vezetőség képviselője A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetősége kijelöli a vezetőség egy tagját, aki - egyéb felelősségi köreitől függetlenül - olyan felelősségi körrel és hatáskörrel rendelkezik, amely az alábbiakat tartalmazza: a) gondoskodik a minőségbiztosítási rendszer működéséhez szükséges folyamatok létrehozásáról, bevezetéséről és fenntartásáról, b) beszámol a felső vezetésnek a minőségbiztosítási rendszer működéséről és a fejlesztési szükségletekről, c) gondoskodik az érdekelt felek követelményeivel kapcsolatos tudatosság előmozdításáról az egész szervezetben, d) kapcsolatot tart a külső felekkel a minőségbiztosítási rendszer ügyeiben.
101
Belső kommunikáció A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet felső vezetése gondoskodik megfelelő
belső
kommunikációs folyamatok bevezetéséről és a minőségbiztosítási rendszer eredményessége tárgyában a kapcsolattartásról.
7.5.6. Vezetőségi átvizsgálás A Társadalmi Felzárkóztatási Intézetfelső vezetése a minőségbiztosítási rendszer folyamatos alkalmasságának, megfelelőségének és eredményességének biztosítása érdekében évente legalább egyszer, de szükség esetén többször elvégzi a minőségbiztosítási rendszer átvizsgálását. Az átvizsgálás tartalmazza egyrészt a minőségbiztosítási rendszerbe eszközlendő esetleges változtatások szükségességének feltárását, beleértve a minőségpolitikát és a minőségcélokat, másrészt a fejlesztési lehetőségek értékelését. A vezetőségi átvizsgálást az "ME.5.6. Vezetőségi átvizsgálás" minőségbiztosítási eljárás szerint kell lefolytatni.
7.6. GAZDÁLKODÁS AZ ERÓFORRÁSOKKAL
7.6.1. Gondoskodás az erőforrásokról A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése gondoskodik arról, hogy meghatározza és biztosítsa azokat az erőforrásokat, amelyek szükségesek a) a minőségbiztosítási rendszer folyamatainak a bevezetéséhez, fenntartásához és eredményességük folyamatos fejlesztéséhez, b) az érdekeltek megelégedettségének a fokozásához az érdekeltek követelményeinek a teljesítése által.
7.6.2. Emberi erőforrások Általános útmutatás A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése gondoskodik arról, hogy azok a személyek,
102
akiknek a munkája befolyásolja a szolgáltatás minőségét, legyenek erre felkészülve megfelelő oktatás, képzés, készség és gyakorlat alapján.
Felkészültség, tudatosság és képzés A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése biztosítja, hogy a) a szolgáltatás minőségét befolyásoló munkát végző munkatársak számára meg legyen határozva a szükséges felkészültség, b) az ilyen szükségletek kielégítésére legyen képzés, vagy egyéb tevékenység, e) a megvalósított tevékenységek eredményessége ki legyen értékelve, d) a munkatársak tudatában legyenek tevékenységük szerepévei és fontosságával, valamint azzal, hogy miképpen járulnak hozzá a minőségcélok eléréséhez, e) az oktatásról, a képzésről, a készségekről és a gyakorlatról megfelelő feljegyzések készüljenek és azok meg legyenek őrizve.
7.6.3.lnfrastruktúra A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése gondoskodik arról, hogy olyan infrastruktúrát határoz meg, valósít meg és tart fenn, amely amegfelelő
minőségét
biztosítja.
Az
infrastruktúra tartalmazza egyértelműen a) az épületeket, a munkahelyet és a hozzátartozó feltételeket, b) a felzárkóztatáshoz szükséges eszközöket, c) az ezekkel kapcsolatos szolgáltatásokat.
7.6.4. Munkakörnyezet A
Társadalmi
Felzárkóztatási
Intézet
vezetése
gondoskodik
arról,
hogy
olyan
munkakörnyezetet határoz meg és valósít meg, amely biztosítja a szolgáltatás megfelelő minőségét.
103
7.7. A szolgáltatás nyújtása
7.7.1. A szolgáltatás megtervezése A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet meg tervezi és kialakítja szolgáltatás nyújtáshoz szükséges folyamatokat. A szolgáltatás megtervezése összhangban van a minőségbiztosítási rendszer más folyamatainak követelményeivel. A szolgáltatás megtervezésekor a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet értelemszerűen meghatározza a következőket: a) a szolgáltatásra vonatkozó minőségcélokat és követelményeket, b) a folyamatok és dokumentumok kialakításának szükségességét, és gondoskodás a szolgáltatásokhoz kapcsolódó erőforrásokról, c) azokat az igazolási, jóváhagyási, figyelemmel kísérési, mérési, ellenőrzési és vizsgálati tevékenységeket, amelyek szükségesek a szolgáltatás nyújtásra vonatkozólag, valamint a szolgáltatás elfogadásának kritériumait, d) azokat a feljegyzéseket, amelyek szükségesek annak bizonyítására, hogy a szolgáltatás folyamatai és az ezek eredményeként létrejött produktumok kielégíti a követelményeket. E tervezés eredménye olyan formában jelenik meg, amely megfelel a szervezet működési módjának.
7.7.2 Az érdekeltekkel kapcsolatos folyamatok
A szolgáltatásokra vonatkozó követelmények meghatározása A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet meghatározza: a) az érdekelt által előírt követelményeket, beleértve a teljesítésre és a teljesítés utáni tevékenységekre vonatkozókat is, b) azokat a követelményeket, amelyeket az érdekelt nem adott meg, de szükségesek a meghatározott vagy - ha ez ismert - a szándék szerinti felhasználáshoz, c) a szolgáltatásra alkalmazandó kötelező és szabályozó követelményeket, valamint 104
d) a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet által szükségesnek tartott bármely további követelményt.
A szolgáltatásra vonatkozó követelmények átvizsgálása A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet átvizsgálja a szolgáltatásra vonatkozó követelményeket. Ezt az átvizsgálást elvégzi mielőtt
kötelezettséget vállal a szolgáltatás nyújtásra és
gondoskodik arról, hogy: a) a szolgáltatásra vonatkozó követelmények meg legyenek határozva, b) megoldják azokat az eseteket, amelyekben a szerződéses vagy egyéb követelmények eltérnek az előzetesen kinyilvánítottaktól, valamint, c) a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet képes a meghatározott követelmények teljesítésére. Az átvizsgálás eredményeiről és az átvizsgálásból következő intézkedésekről készített feljegyzéseket megőrzik. Ha az érdekelt nem bocsát rendelkezésre dokumentált követelményeket, akkor az érdekelt követelményeit a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet megerősíti elfogadás előtt. Ha
a
szolgáltatásra
vonatkozó
követelmények
megváltoznak,
a
Társadalmi
Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy a vonatkozó dokumentumokat módosítsák és, hogy az érintett munkatársak tudomást szerezzenek a megváltozott követelményekről.
Kapcsolattartás az érdekelt felekkel A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet eredményes intézkedéseket határoz meg és hajt végre az érdekeltekkel történő kapcsolattartásra a következőkkel kapcsolatban: a) a szolgáltatásokra vonatkozó információk, b) ajánlatkérések, szerződések vagy megrendelések kezelése, beleértve a módosításokat, valamint c) az érdekeltek visszajelzései, beleértve a panaszokat.
7.7.3. Tervezés és fejlesztés
105
A tervezés és fejlesztés megtervezése A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet megtervezi és szabályozza a szolgáltatás tervezését és fejlesztését. A tervezés és fejlesztés megtervezése során a Felzárkóztatási Intézet meghatározza: a) a tervezés és fejlesztés szakaszait, b) azokat az átvizsgálási, igazolási és jóváhagyási tevékenységeket, amelyek az egyes tervezési és fejlesztési szakaszokban alkalmazandók, valamint c) a tervezésért és fejlesztésért viselt felelősségi köröket és hatásköröket. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet úgy irányítja a tervezésbe és fejlesztésbe bevont különböző csoportok közötti kapcsolatokat, hogy eredményes kommunikáció valósuljon meg, és világos legyen a felelősségi körök kijelölése. A tervezés kimenő adatait - értelemszerűen – naprakészen tartja, ahogyan a tervezés és fejlesztés előrehalad.
A tervezés és fejlesztés bemenő adatai A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet meghatározza a szolgáltatás követelményeivel kapcsolatos bemenő adatokat, és az erre vonatkozó feljegyzéseket megőrzi. Ezek a kiinduló információk tartalmazzák: a) a funkcionális és a működési követelményeket, b) az alkalmazandó jogszabályi és szabályozó követelményeket, c) a korábbi hasonló tervezésekből származó információkat, ahol alkalmazható, valamint d) a tervezéshez és fejlesztéshez lényeges egyéb követelményeket. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet a bemenő adatokat átvizsgálja abból a szempontból, hogy kielégítők-e. A követelményeknek teljesnek, egyértelműnek kell lenniük, és nem lehetnek egymásnak ellentmondóak.
106
A tervezés és fejlesztés kimenő adatai A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy a tervezés és fejlesztés kimenő adatai olyan formában legyenek, amely alkalmas arra, hogy a tervezés és fejlesztés bemenő adataival szembeni igazolják azokat, továbbá eredményeket jóvá kell hagyni továbbengedés előtt. A Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy a tervezés és fejlesztés kimenő adatai: a) teljesítsék a tervezés és fejlesztés kiinduló követelményeit, b) megfelelő információt szolgáltassanak a beszerzéshez és a szolgáltatás nyújtásához, c) tartalmazzák a szolgáltatás elfogadási kritériumait, vagy hivatkoznak ezekre, valamint d) meghatározzák a szolgáltatásnak azokat a jellemzőit, amelyek a szolgáltatás biztonságos és megfelelő használata szempontjából lényegesek.
A tervezés és fejlesztés átvizsgálása A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy a tervezést és fejlesztést megfelelő pontokon módszeresen átvizsgálják a tervezett intézkedéseknek megfelelően, hogy
a) kiértékeljék a tervezés és fejlesztés eredményeinek a követelmények kielégítésére vonatkozó képességét, valamint b) feltárják a problémákat és javaslatot tegyenek a szükséges intézkedésekre. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy az ilyen átvizsgáláson a résztvevők között szerepeljenek a tervezés és fejlesztés átvizsgálásra kerülő szakasza(i)ban érintett funkciók képviselői. Az átvizsgálás eredményeiről és a szükséges intézkedésekről készült feljegyzéseket megőrzik.
A tervezés és fejlesztés igazolása (verifikálása) A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy igazolást (verifikálást) hajtsanak végre a tervezett intézkedéseknek megfelelően, hogy meggyőződjenek arról, hogy a tervezés és fejlesztés kimenő adatai teljesítik a tervezés és fejlesztés bemenő adatainak követelményeit. Az igazolás (verifikálás) eredményeiről és a szükséges intézkedésekről a feljegyzéseket megőrizik.
107
A tervezés és fejlesztés jóváhagyása (validálása) A Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy a tervezés és fejlesztés jóváhagyását a tervezett intézkedéseknek megfelelően hajtsák végre, hogy biztosítsák, hogy a szolgáltatás képes kielégíteni a meghatározott alkalmazás vagy a szándék szerinti felhasználás követelményeit, ha ezek ismertek. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy ahol csak lehetséges, a jóváhagyást (validálás) befejezzék a szolgáltatás alkalmazásba vétele előtt. A jóváhagyás (validálás) eredményeiről és a szükséges intézkedésekről a feljegyzéseket megőrizik.
A tervezési és fejlesztési változtatások kezelése A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy a tervezési és fejlesztési változtatásokat
azonosítsák,
és
az
erre
változtatásokat - értelemszerűen – átvizsgálják,
vonatkozó igazolják
feljegyzéseket
megőrizzék.
(verifikálják),
A
jóváhagyják
(validálják), és a bevezetés előtt elfogadják. A tervezési és fejlesztési változtatások átvizsgálása tartalmazza a változtatásoknak az alkotóelemekre és a már teljesített szolgáltatásokra gyakorolt hatásának a kiértékelését. A változtatások átvizsgálásának eredményeiről és a szükséges intézkedésekről a feljegyzéseket megőrizik.
7.7.4 Beszerzés
A beszerzési folyamat A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy a beszerzett termék, szolgáltatás megfeleljen a meghatározott beszerzési követelményeknek. A szállítóra és a beszerzett termékre alkalmazandó szabályozás típusa és mértéke attól függ, hogy a beszerzett termék, szolgáltatás milyen hatással van a további szolgáltatási folyamatokra. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy azon az alapon értékeli és választja ki a szállítókat, hogy milyen mértékben képesek a Felzárkóztatási Intézet követelményeinek megfelelő terméket vagy szolgáltatást szállítani. Meghatározza a kiválasztás, értékelés és újraértékelés kritériumait. Az értékelések eredményeiről és az értékelés alapján szükségessé váló intézkedésekről készített feljegyzéseket megőrzi. 108
Beszerzési információ A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy a beszerzési információ leírja a beszerzendő terméket, szolgáltatást, értelemszerűen beleértve a következőket: a) a termék, a szolgáltatás, az eljárások, a folyamatok és a berendezések elfogadására vonatkozó követelményeket, b) a munkatársak képzettségére vonatkozó követelményeket, valamint c) a minőségirányítási rendszerre vonatkozó követelményeket. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy a meghatározott beszerzési követelmények megfelelőek legyenek, mielőtt ezeket közölné a szállítóval.
A beszerzett termék igazolása A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet kialakítja, és bevezeti azokat az ellenőrzési vagy más tevékenységeket, amelyek szükségesek annak a biztosítására, hogy a beszerzett termék, szolgáltatás kielégíti az előírt beszerzési követelményeket. Ha a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vagy megbízója igazolást (verifikálást) kíván végezni a szállító telephelyén, a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet közli a beszerzési információkban a kívánt igazolási (verifikálási) intézkedéseket és a termék, szolgáltatás kibocsátásának módszerét.
7.7.5 Szolgáltatás nyújtása
A szolgáltatás nyújtásának szabályozása A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet a szolgáltatás végrehajtását szabályozott feltételek között tervezi meg és végezi. A szabályozott körülményeknek – értelemszerűen tartalmazniuk kell: a) a szolgáltatás jellemzőit leíró információk rendelkezésre állását, b) munkautasítások rendelkezésre állását, ha szükségesek, c) megfelelő berendezések használatát, 109
d) megfigyelő és mérőberendezések rendelkezésre állását és használatát, e) figyelemmel kísérés és mérés végrehajtását, valamint f) a szolgáltatás kibocsátási és a kiszállítás utáni tevékenységek végrehajtását.
A szolgáltatás végrehajtási folyamatok jóváhagyása (validlása) A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy
jóvá hagyja (validálja)
mindazokat a szolgáltatás végrehajtási folyamatokat, amelyeknek a kimenete nem igazolható (verifikálható) az azt követő figyelemmel kíséréssel vagy méréssel, és ennek következtében a hiányosságok csak a szolgáltatás teljesítése után válnak nyilvánvalóvá. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy a jóváhagyás (validálás) bizonyítsa, hogy ezek a folyamatok képesek a tervezett eredmények elérésére. Az ilyen folyamatokra a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet intézkedéseket tesz, beleértve a következőket, ha alkalmazhatók: a) meghatározott kritériumokat a folyamatok átvizsgálására és elfogadására, b) a berendezések elfogadását és a munkatársak képzettségét, c) meghatározott módszerek és eljárások alkalmazását, d) a feljegyzésekre vonatkozó követelményeket, valamint e) az ismételt jóváhagyást (validálást).
Azonosítás és nyomon követhetőség Ahol helyénvaló, a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet azonosítja a szolgáltatást, illetve annak résztvevőit megfelelő eszközök segítségével végig a szolgáltatás nyújtás során. A Felzárkóztatási Intézet azonosítja a szolgáltatás állapotát, figyelembe véve a figyelemmel kísérésre és a mérésre vonatkozó követelményeket mindenhol a szolgáltatás nyújtás során. Ahol a nyomon követhetőség követelmény, ott a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet ellenőrzése alatt tartja a szolgáltatás egyedi azonosítását, és feljegyzéseket megőrzi.
A megrendelő tulajdona
110
A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy gondosan kezelje a megrendelő tulajdonát, ameddig az a Felzárkóztatási Intézet ellenőrzése alatt áll, vagy azt használja. A Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy azonosítsa, igazolja (verifikálja), megóvja és megvédje a megrendelőnek használatra vagy beépítésre átadott tulajdonát. Ha valamely megrendelői tulajdon elveszett, megsérült vagy más módon használatra alkalmatlanná vált, a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet jelenti ezt a megrendelőnek, és feljegyzéseket megőrizi. MEGJEGYZÉS: A megrendelő tulajdona tartalmazhat szellemi tulajdont és személyes adatokat is.
A szolgáltatással kapcsolatos objektumok megóvása A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy megóvja a szolgáltatással kapcsolatos objektumokat a belső feldolgozás és a tervezett rendeltetési helyre történő kiszállítás során annak érdekében, hogy fenntartsa a követelményeknek való megfelelőséget. A megóvásnak értelemszerűen magában foglalja az azonosítást, a kezelést, a csomagolást, a tárolást és a védelmet. A megóvás vonatkozik az alkotóelemekre is.
7.7.6. A megfigyelő és mérőberendezések kezelése
A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet meghatározza, hogy milyen figyelemmel kíséréseket és méréseket kell végezni, és milyen megfigyelő és mérőberendezésekre van szükség annak bizonyításához, hogy a szolgáltatás megfelel a meghatározott követelményeknek. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet olyan folyamatokat vezet be, amelyekkel biztosítja, hogy a figyelemmel kísérés és mérés olyan módon legyen végrehajtható, és úgy is hajtsák végre, hogy az összhangban legyen a figyelemmel kísérés és mérés követelményeivel. Ahol igazolható eredményekről kell gondoskodni, ott a mérőberendezéseket: a) meghatározott időközönként vagy használatba vétel előtt kalibrálni vagy hitelesíteni kell, vagy mindkettőt el kell végezni olyan mérési etalonokhoz viszonyítva, amelyek visszavezethetők nemzetközi vagy nemzeti mérési etalonokra; ha ilyen etalonok nem léteznek, akkor a kalibrálás vagy hitelesítés alapját fel kell jegyezni, b) szükség szerint be kell állítani, vagy újra be kell állítani,
111
c) azonosítani kell annak érdekében, hogy meghatározzák a berendezés kalibrált állapotát, d) meg kell védeni az olyan beállításoktól, amelyek érvényteleníthetik a mérési eredményt, e) meg kell óvni a sérüléstől és állaguk romlástól a kezelés, a karbantartás és a tárolás során.
Ezeken túlmenően a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy ki kell értékelnie és fel kell jegyeznie a megelőző mérések eredményeinek érvényességét, ha úgy találják, hogy a berendezés nem felel meg a követelményeknek. A Felzárkóztatási Intézet megfelelő intézkedéseket hoz a berendezésre és minden érintett szolgáltatásra. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy a kalibrálás és a hitelesítés eredményeiről készült feljegyzéseket megőrizzék. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet gondoskodik arról, hogy ha a meghatározott követelmények figyelemmel kísérésére és mérésére számítógépes szoftvert használnak, akkor meg kell erősíteni annak a szándék szerinti alkalmazásra való képességét. Ezt az első alkalmazás előtt kell elvégezni, és szükség szerint ismételt megerősítést kell végezni.
7.8. Mérés, elemzés és fejlesztés
7.8.1. Általános útmutatás A Társadalmi Felzárkóztatási Intézetvezetése megtervezi és bevezeti azokat a figyelemmel kísérési, mérési, elemzési és fejlesztési folyamatokat, beleértve az alkalmazandó módszereket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a) bizonyítani tudja a szolgáltatás megfelelőségét, b) gondoskodni tudjon a minőségbiztosítási rendszer megfelelőségéről, c) folyamatosan fejleszteni tudja a minőségbiztosítási rendszer eredményességét.
7.8.2. Figyelemmel kísérés és mérés A szolgáltatást igénybevevő megelégedettsége
112
A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése gondoskodik arról, hogy a minőségirányítási rendszer működésének mértékeként a szolgáltató figyeli a hátrányos helyzetűek állapotára vonatkozó információt arról, hogy a felzárkóztató teljesítette-e a hátrányos helyzetűek követelményeit. Ezen információ gyűjtésének és felhasználásának módszereit a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése meghatározza.
Belső audit A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése elrendeli, hogy a minőségügyi szervezet tervezett időszakonként belső auditokat végezzen annak a megállapítására, hogy a minőségbiztosítási rendszer a) megfelel-e a tervezett intézkedéseknek, az MSZ EN ISO 9004:2001 szabvány ajánlásainak és a minőségbiztosítási rendszerrel kapcsolatban a minőségpolitika
által
kitűzött
követelményeknek, valamint b) a Társadalmi Felzárkóztatási Intézet minőségbiztosítási rendszerének vezetése és fenntartása eredményes-e. A minőségügyi szervezet az auditprogramot megtervezi, figyelembe véve az auditálandó folyamatok és területek állapotát és fontosságát, valamint a korábbi auditok eredményeit. Meghatározza az auditok kritériumait, körét, gyakoriságát és módszereit.Az auditorokat úgy választja ki és az auditot úgy végzi el, hogy ezzel biztosítja az audit folyamatának objektivitását és pártatlanságát és az auditorok auditált területtől való függetlenségét. Az audit tervezésének és végzésének, továbbá az eredmények auditjelentésben történő rögzítésének és a feljegyzések megőrzésének felelősségi körét és követelményeit az ME.8.2.2. "Belső audit eljárásrendje" c. eljárás tartalmazza. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése biztosítja, hogy az auditált területért felelős vezetőség gondoskodjon arról, hogy indokolatlan késedelem nélkül tegyenek intézkedéseket az audit során feltárt nemmegfelelőségek és ezek okainak a kiküszöbölésére, és igazolják a megtett intézkedéseket és az igazolás eredményéről jelentést készítsenek.
A folyamatok figyelemmel kísérése és mérése A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése gondoskodik arról, hogy minőségbiztosítási rendszer folyamatainak a figyelemmel kísérésére és ahol lehet, ezek mérésére megfelelő módszereket alkalmazzanak annak érdekében, ezek a módszerek bizonyítsák a folyamatok
113
képességét a tervezett eredmények elérésére. Ha a tervezett eredményeket nem érik el, akkor szükség szerint helyesbítést kell végezni és helyesbítő intézkedéseket kell tenni a szolgáltatás megfelelőségének biztosítása érdekében.
A szolgáltatás figyelemmel kísérése és mérése A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése gondoskodik arról, hogy a minőségügyi szervezet figyelemmel kísérje és mérje a szolgáltatás jellemzőit a szolgáltatási folyamat során, annak megfelelő szakaszaiban, a tervezett intézkedéseknek megfelelően, annak igazolása céljából, hogy a szolgáltatással szemben támasztott követelmények teljesülnek. A szolgáltatás megfelelőségének bizonyítékait az illetékes megőrzi, a feljegyzések tartalmazzák azt, hogy a szolgáltatási folyamat folytatását ki engedélyezte. A szolgáltatási folyamat folytatása nem engedélyezhető mindaddig, amíg a tervezett intézkedés nem fejeződött be, hacsak az erre felhatalmazott személy, illetve ahol lehetséges, ott a szolgáltatást igénybevevő nem hagyja jóvá az ettől eltérő döntést.
7.8.3. A megnemfelelő szolgáltatás kezelése A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése gondoskodik arról, hogy a követelményeknek nem megfelelő szolgáltatást azonosítsák, ellenőrzés alatt tartsák és meg tegyék a szükséges intézkedéseket. Az erre vonatkozó tevékenységek elvégzésének előírásait az ME 8.3. "A nemmegfelelőség kezelése" c. eljárás tartalmazza. A nemmegfelelőséggel kapcsolatban a Felzárkóztatási Intézet vezetése
gondoskodik
arról, hogy intézkedést tegyenek a feltárt nemmegfelelőség kiküszöbölésére. A nemmegfelelőséggel kapcsolatban készült feljegyzést és a kapcsolódó iratokat megőrzik. A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése
gondoskodik
arról,
hogy
ha
a
szolgáltatási folyamat befejezése után fedezik fel a nemmegfelelőséget, akkor is tegyék meg a szükséges intézkedéseket.
7.8.4. Az adatok elemzése A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése gondoskodik arról, hogy a szervezet
114
meghatározza,
gyűjtse
és
elemezze
azokat
az
adatokat,
amelyek
alkalmasak
a
minőségbiztosítási rendszer megfelelőségének és eredményességének bizonyítására és annak értékelésére, hogy hol lehetséges a minőségbiztosítási rendszer eredményességének folyamatos fejlesztése. Ennek érdekében felhasználják a figyelemmel kísérési és mérési tevékenységekből és más alkalmas forrásaiból származó adatokat. Az adatok elemzése információt szolgáltat a) a szolgáltatást igénybevevők elégedettségéről, b) a szolgáltatásokra vonatkozó követelményeknek való megfelelőségről, c) a szolgáltatási folyamatok jellemzőiről és trendjéről, beleértve a megelőző tevékenységek lehetőségeit, valamint d) a beszállítókról.
7.8.5. Fejlesztés
8.5.1. Folyamatos fejlesztés A Társadalmi
Felzárkóztatási Intézet vezetősége gondoskodik a minőségirányítási rendszer
eredményességének
folyamatos
fejlesztéséről,
felhasználva
a
minőségpolitikát,
a
minőségcélokat, az audit eredményeket, az adatelemzést, a helyesbítő és a megelőző tevékenységeket és a vezetőségi átvizsgálást.
8.5.2. Helyesbítő tevékenység A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet
vezetése gondoskodik arról, hogy tevékenységeket
végezzenek a nemmegfelelőségek okainak a kiküszöbölésére, hogy ezáltal megelőzzék ezek megismétlődését. A helyesbítő tevékenységnek arányban kell állnia a bekövetkezett nemmegfelelőségek hatásaival.
A helyesbítő tevékenységek végzésének előírásait az ME.8.5.2. "Helyesbítő tevékenységek" c. eljárás tartalmazza.
8.5.3. Megelőző tevékenység 115
A Társadalmi Felzárkóztatási Intézet vezetése gondoskodik arról, hogy a szervezet meghatározza azokat a tevékenységeket, amelyekkel kiküszöbölheti a lehetséges, még be nem következett, de lehetséges nemmegfelelőségek okait, hogy megelőzze ezek bekövetkezését. A megelőző tevékenységnek arányban kell állnia a bekövetkezhető nemmegfelelőség várható hatásaival. A megelőző tevékenységek végzésének előírásait az ME.8.5.3. "Megelőző tevékenységek" c. eljárás tartalmazza.
Falhasznált irodalom A Katolikus Egyház Katekizmusa. Szent István Társulat, Budapest, 1994. Bellman, R.E., Dynamic programming. Princeton University Press, Princeton, N.J., 1957. Dahlgaard, Jens, J., Dahlgaard, Su Mi Park, Edgeman, Rick L., Core value deployment: The need for a new renaissance. TQM, 9 (4-5), S45-S50 (1998). Himmelblau, David M. (ed), Decomposition of large scale problems. North holland Publishing Company, Amsterdam, etc, 1973. Kalman, R.E., Falb, P.L., Arbib, M.A., Topics in Mathematical System Theory McGraw-Hill, New Kornai J., Lipták T., Two-level Planning. Econometrica 1965, 141-163. Kornai János, Bürokratikus és piaci koordináció. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984. Lasdon, L.S., Optimization Theory for Large-Scale Systems. Macmillan Co., London, 1970. Mesarovic, M.D., Macko, D., Takahara, Y., Theory of Hierarchical, Multilevel Systems. Academic Press, New York, London, 1970. Parasuraman, A., Zeithaml, V.A. and Berry, L. L., SERVQUAL: a multiple item scale for measuring consumer perceptions of service quality, Journal of Retailing, 64, (Spring), 12-40 (1988). Samuelson, P.A., Nordhaus, W.D., Közgazdaságtan III. Alkalmazott közgazdaságtan a mai világban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1995. Schütz Antal, A Bölcselet Elemei. Szent István Társulat, Budapest, 1948 The European Journal of Social Quality (1999-től) Veress Gábor (szerk.), A minőségügy alapjai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999.
116
Veress Gábor, A szolgáltatás értelmezése és minőségének biztosítása. Minőség és Megbízhatóság, 2008/2. Veress Gábor, Birher Nándor, Nyilas Mihály, A minőségbiztosítás filozófiája. JEL Kiadó, Budapest, 2005.
Szabványok MSZ EN ISO 9004-2:1993. – Minőségmenedzsment és minőségügyi rendszerelemek. A szolgáltatás irányelvei. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, 1993.. MSZ EN ISO 9000-3: 1994 – A szoftverfejlesztés minőségmenedzsmentje. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, 1994. MSZ EN ISO 9001:2001- Minőségmenedzsment rendszerek. Követelmények. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, 2001. MSZ EN ISO 9004:2001 – Minőségmenedzsment rendszerek. Útmutató a teljesítmény tökéletesítéshez. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, 2001.
117
VI. 2 TRANZAKCIÓK A DÖNTÉSHOZATALBAN Czakó Kálmán Dániel (118-204)
1. Döntéshozók 1.1.A döntéshozók szintekhez kapcsolódva töltik be feladataikat A szintek identitásunk kialakulását jellegzetességeik alapján bővítik. A szint sajátosságot ad a meglévő identitáshoz. Néhány megnevezés arra, hogy minek tekinti magát (megvallott
XXV Leképezett . /virtuális XXI Kozmosz V. XXII Planétarendszer I. XXII Glóbusz . Interkultúra XXI. XX. XIX. XVII I. XVII . XVI. XV. XIV. XIII. XII.
Kultúra Kontinens Régió Szubrégió
Státusidentitás
Szerepiedntitás
Professzionál is identitás
Egy illusztráló példa
Megvallott identitás
Integrációs szint
Kulturális identitás
Szint száma
Lokális identitás
identitás) az, aki a szint eseményeiben részt vesz, és azokban szerepvállaló.
avatar világpolgár naprendszerbeli földlakó kultúra képviselője kultúra tagja eurázsiai európai
keletközépeurópai állampolgár dunántúli
Ország NUTS 1 Országrészek NUTS 2 Regiók NUTS 3 Megye/Budapest Járás
dél-alföldi baranyai hajdúhadházi
118
XI. X. IX. VIII. VII. VI. V. IV. III. II. I.
Megyeszékhely Megyei jogú város Város Nagyközség Körjegyzőség Község
pécsi győri dombóvári múcsonyi rábamolnári vindornyaszőlős i
Intézet/-mény Csoport Család Személy Dolog, tárgy
tanár amatőr csillagász családtag személy ügy, érintett
Megjegyzés: A szintek kijelölése a lehetséges szintek sorából tetszőleges. Mégis van egy megállapodottnak mondható, kommunikációs konszenzuson alapuló elrendezése a valóságnak megfeleltethető szinteknek. A szintek felvétele itt a joghatósági kapcsolatok alapján történt. Vannak azonban olyan szakpolitikák, amelyek számára például a tájegységek (környezetivízgazdálkodási szakpolitika), vagy a gazdasági együttműködésben (gazdaságfejlesztési politika, foglalkoztatáspolitika) lévő települések integrációját külön szintben lehet beilleszteni adott témaközpontú folyamat LTTN-diagramjában.
A tranzakció megköveteli, hogy akire a döntés vonatkozik az ne maradjon ki az együttműködés folyamatából, ’ne nélküle, hanem vele’ együtt valósuljon meg az eredmény. A közigazgatásban mind a régi, mind az új dolgozók kölcsönösséget és együttműködést erősítő szemlélettel végzett munkája változtatások és új elemek befogadása révén alakul ki. Az Alaptörvényben vallott értékekkel összhangban lévő célok megjelölése és azok eléréséhez vezető út bejárása az egész társadalom javát szolgálja, melyben az egyének is megtalálják a maguk boldogulását. A döntés előkészítés tehát új elemmel bővült, azaz a személyekkel való kapcsolat megtartásának a követelményével, ami a döntéshozatal után az egyetértés mértéke szerint hoz eredményt. A döntés-előkészítés az ügyre irányul, és a személyekre is tekintettel van. A döntéshozatallal lezárul az együttműködés korábbi szakasza, új szakasz kezdődik. Az egyes szintek a személyek identitását bővítik, a döntéshozatal szempontjából minősített helyzetet jelentenek. Az identitás, a státus és a szerep együttesében alakul ki a személy döntése. Ez az oka annak, hogy a testületi döntéseknek is mindig van felelőse.
119
A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy a tennivaló helyéhez legközelebb kell a megoldást megtalálni. Minthogy a szituációk horizontális és vertikális kapcsolatokat is magukban foglalnak, ezért a ’tennivalók helye’ a megoldást szolgáló legkisebb kiterjedésű hálórészt jelenti. A témaközpontú, pl. feladatorientált szituációkban nagyobb eséllyel születik megoldás, mint az egyes horizontális síkokon vagy vertikumok egészében. A megoldás azonban a létező teljes rendszer részeként kap létjogosultságot, továbbá a magasabb fokon integrált szint más meglévő döntéseit nem szünteti meg. A döntéshozónak ismernie kell annak a helynek (személyek és ügyek együttese) a törvényeit, amelyre döntése vonatkozik. Adott szakpolitikai terület felelős vezetője dönt arról, hogy kit jelöl ki az egyes témák döntéshozóinak. Tehát az ügyek intézésében a döntést a témaközpontú szituációhoz kijelölt, felelősséggel felruházott személy hozza meg.
1.1.2.A döntéshozatal kognitív struktúrája A döntések adott állapothoz tartoznak, melyet a tudás birtokában lehet meghozni. Cél érdekében, összetett, sok részből álló környezetben, a megfelelő tudás és gondolkozási készség birtokában, a tapasztalatok és az előrelátás szerint hozunk döntéseket. (Mentális Architektúrák) Ha a döntéshozatal folyamatát operacionalizáljuk, feltételezzük, hogy folyamatosan alkalmazhatunk aktuális operátort a cél folyamatos közelítésére. Ahhoz, hogy tudásunkat felhasználjuk, a munka-memóriában a ’jelenlegi állapot’ leírását tároljuk objektumok gyűjteménye formájában. Ezek az objektumok megjelölt tulajdonságokkal rendelkeznek. Felmérjük miféle eredményt előállító eljárásokra van szükség, illetve melyek alkalmazására kerüljön sor. A tudás megjelenítése ha-akkor (kondíció-akció) párokkal történik. A döntés során az összes alkalmazható operátor közül az optimális kiválasztása preferenciák alapján történik. (Valamely tartalom preferencia-indikátora itt nyer alkalmazást.) Valaminek a létrehozásához ismerni kell a létrehozás feltételeit és a szükséges akciókat. Valamely lehetséges hatótényező hasznosítása annak minősítését, elvárható hatása elemzését követi. A döntéshozó ítéli meg, hogy elfogadható, elvethető, jó, rossz, legjobb, legrosszabb, közömbös, számszerűségében indifferens, kívánatos vagy elutasítandó-e valami. Operátor hiányában nem lehet dönteni, vagy nem elég a tudásunk, vagy az alkalmazás feltételei nincsenek meg és akkor döntésképtelenség (impasse) alakul ki, ami miatt külön mechanizmust kell életbe léptetni a döntésképtelenség feloldására pl. elképzelt, előre lejátszott folyamatok elemzésével.
120
Minden irányítási folyamatban van 1. új észlelt adat feldolgozása, 2. javaslatok érvényesítésének lehetősége, 3. döntés, 4. operátorok alkalmazása a végrehajtás során, 5. és van megjelenő eredmény.
2. A döntés területei A döntési területek a közigazgatási tevékenység szerkezetéből, tartalmából, tipizált eljárásai szerint határolhatók el egymástól. A tevékenységcsoportok valójában folyamatokat foglalnak magukban, amelyek az irányítás rendszerszerű pontjai tartalmazzák, és azok mindegyikére vonatkozóan döntést kell hozni. A szervezeti felépítettsége alapján vannak központi, területi és helyi tevékenységek. A közigazgatás szervezeti felépítettségéből következő tevékenységcsoportok
Tartalma szerint kialakult tevékenységcsoportok
1.központi tevékenységek 2.területi tevékenységek 3.helyi tevékenységek
1.Gazdaságszerve zés
1. közhatalmi tevékenység
2. tulajdonosi tevékenység
2.Kultúrális tevékenység
Intézetirányítási feladatok
I.Normatív módon meghatározza 1.a gazdálkodási környezetet, 2.a gazdasági tevékenység korlátait, 3.a közigazgatási szervek gazdaságszervező feladatainak határait II.Hatósági jogalkalmazói tevékenység I.Állami részvétellel működő gazdálkodó szervezetek létrehozása (köztisztaság fenntartása, piacok, parkok létesítése, karbantartása stb.) közszolgáltatások szervezésével: 1.közüzemek és 2.közcélú társaságok létrehozása, amelyek állami támogatással valósulnak meg II.vagyonnal való közvetlen rendelkezések 1.hasznosítás (pl.eladás, tőkebefektetés), 2.gazdaságot szervező, élénkítő (kölcsönök, támogatások nyújtása), 3.beruházási célzatú (állami egyedi nagyberuházások)
1.létrehozza: 1.oktatási, 2.kutatási, 3.közművelődési, 4.művészeti stb intézetek
121
3.Szociális tevékenység
4.Egészségügyi tevékenység
5.Rendészeti és védelmi tevékenység
6. Külső védelmi tevékenység
7.Külpolitiai tevékenység
8.Külgazdasági tevékenység
intézetirányító, szakmai felügyeletet gyakorló, hatósági jogalkalmazó feladatot lát el intézetirányító szakmai felügyeletet gyakorló (egészségügyi magánszférában) hatósági jogalkalmazó feladatot lát el A 1.közrend és a 2.közbiztonság megteremtése, 3.tűzrendészeti tevékenység ellátása
4. Védelmi tevékenység (önálló, elkülönült szervezeti rendszerek Az állam területi sérthetetlenség védelme külső támadással szemben 1.Államközi kapcsolatok fejlesztése, 2.nemzetközi szervezetekben való részvétel, 3.a külföldön tartózkodó állampolgárok érdekeinek védelme 1.Nemzetközi gazdasági
és 2. fontos: együttműködés a magánigazgatású, vagy társadalmi önigazgatás alatt álló szerveződésekkel (egyházi, magániskolák, művészeti szövetségek, stb.) Itt a közigazgatás 1.szakmai felügyeleti, 2.koordináló és 3.orientáló feladatot lát el 1.Hozza létre, 2. látja el eszközökkel és 3. irányítja a szociális gondoskodás intézeti hálózatát. Segít intézeten keresztül vagy közvetlen támogatást nyújt a rászorulóknak. 1.Hozza létre, 2. látja el eszközökkel és 3. irányítja egészségügyi ellátás intézeti hálózatát. A szakmai felügyeletet intézeteik útján biztosítja a közigazgatás. A hatósági jogalkalmazás területe a gyógyító-megelőző tevékenység, kötelez és szankcionál a közigazgatás. 1.Rendészet ( 1.rendfenntartás, 2.bűnmegelőzés, 3. bűnüldözés), 2.Tűzrendészet (tűzmegelőzés, tűzoltás) Együttműködés a társadalom tagjaival, öntevékeny csoportokkal, segítő jellegű közreműködés elfogadása. Közigazgatási jog +Büntetőjogi, +büntetőeljárás-jogi eszközök 1.Az ország határainak védelme 2.Az állam biztonságának védelme 3.Polgári védelem 1.Honvédelmi szervezetrendszer. Közigazgatási feladatot lát el a honvédelem irányítása és a hadkiegészítést végző szervek, illetve saját feladatot lát el a honvédségi szervezet Közigazgatási szervek a külképviseletekkel együtt gyakorolják ezt a tevékenységet
122
együttműködés lehetőségeinek megteremtése, 2.részvétel a gazdasági szervezetek munkájában, 3.gazdasági és hatósági eszközökkel előmozdítani a külkereskedelem fejlődését.
A közigazgatási tevékenység főbb típusai Tipizálás az azonos jellegű feladatcsoportok és feladatok alapján Több tevékenységcsoportban végzett azonos működés Az Alaptörvény mondja ki
1.Jogalkotás, törvényelőkészítés
1.A közigazgatás jogalkotó tevékenységének forrása a képviseleti szerv által adott rendelkezési jogosultság
2.Törvényelőkészítő tevékenység 2.Hatósági jogalkalmazás: a hatóság anyagi jogszabály alapján részletesen szabályozott eljárás keretében rajta kívülálló személyek és szervek jogait és kötelességeit érintő döntéseket hoz és azoknak kényszereszközök útján érvényt szerez. 3.Irányítás
1.Befolyást gyakorol a rajta kívül álló személyek és szervek jogaira és kötelességeire 2,Tőle teljesen független jogalanyok (ügyfelek) viszonyaiba avatkozik be (1.bármely magánszemély, 2.bármely szervezet)
1.A közigazgatási feladatoknál 2.benne főként az intézetek irányítása 3.benne még az alsóbb szintű közigazgatási szervek irányítása
Jogszabály (rendelet) kibocsátására jogosult: 1.Kormány, 2.miniszterelnök, 3.a Kormány tagjai, az önkormányzati képviselőtestületek Ehhez: 1.információkkal való rendelkezés, 2. szakértelem Továbbá: 1.A független jogalanyok viszonyaiba való beavatkozás neve: hierarchián kívüli jogalkalmazás 2.Erőszakot alkalmaz, ha az érintettek önként nem teszik.
Fajtái: 1.hierarchián belüli, 2.hierarchián kívüli irányítás Hierarchikus irányítás feltétele: aláfölérendeltségi kapcsolat létezik (az irányított szervezet létrehozásakor rögzíti a jogszabály vagy a szervezeti és működési szabály. Hierarchián kívüli
123
4.Felügyelet (az irányításhoz képest szűkebb körű jogosítványai vannak)
5. Közvetlen tulajdonosi tevékenység
6.Materiális tevékenység
Az önálló működés biztosítása mellett gyakorolt szűk körű befolyásolási eszköz.
Eszközei: 1.ellenőrzés, 2.a fogyatékosság megszűntetésére való felhívás, 3.az észlelt fogyatékosság megszüntetése érdekében eljárás kezdeményezése (hatósági felügyeleteknél az eljárást maga a felügyelő szerv is lefolytathatja, pl. szankcionál Az állami vagyon hasznosítása
A társadalom zavartalan életét, fennmaradását biztosítják, fő típusú tevékenységkategóriába sorolandó
irányítás egymás alá nem rendelt szervek közötti irányítás, amely felügyeleti tevékenység gyakorlásává változott át 1.A felügyeletek különböző típusúak (1.felettes szervek hatósági törvényességi felügyelete, 2.a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete (ellenőrzés), 3.a speciális hatósági felügyeletek (pl. kereskedelmi, közegészségügyi) 2.A szakfelügyeletek a törvényesség mellett a működés meglapozottságát, jellegét vizsgálja és arra gyakorol hatást.
1.Gazdálkodó szerv létrehozása (szükségletet lát el és a vagyon gyarapítására törekszik) – Ez szorul háttérbe a piacgazdaság előretörésekor 2.Az állam rendelkezik a közérdekű vagyon hasznosításáról (1.vállalkozó tevékenységbe viszi, 2.értékesíti, beruházásokhoz felhasználja, 3.gazdasági célú támogatásra fordítja Fegyveres erők, testületek és rendészeti szervek materiális tevékenysége. Pl.1.legfőbb szervek, mint pl.a közigazgatási szervek irányító tevékenysége 2.hatósági jogalkalmazó tevékenység, 3.egyéb: pl. járőrözés, nyomozás, rendfenntartás, gyakorlatok tartása, tűzoltás, stb.
124
Továbbiakhoz kapcsolódó pontok Mérlegeffektusnál mindig tudatosítani kell, hogy a közigazgatás gazdaságszervező funkciója a piacok aktivitásával reciprok változik. A bevonódás mértéke különböző a magánigazgatású, vagy társadalmi önigazgatás alatt álló szerveződések tevékenységébe: 1.szakmai felügyeletet gyakorol, 2.koordinál, 3.orientál a közigazgatás. A szociális tevékenység nem minden területén van segítő intézet, ezért kell közvetlen támogatást is adni a rászorulóknak. A képviselőtestületeknek joga van jogszabályt alkotni. Kritérium: ’Magasabb szintű jogszabállyal nem lehetnek ellentétesek’. A jogszabályoknak két típusa van: 1.magasabb szintű jogszabály felhatalmazása alapján szabályozhatnak társadalmi viszonyokat végrehajtási jelleggel, 2.saját feladatkörükben elsődlegesen is szabályozhatnak társadalmi viszonyokat. (a magasabb szintű rendeleti korlátok között fejthetők ki, illetve egy másik részük esetében kifejezetten magasabb szintű jogszabály végrehajtására születik. – A jogszabályok meghozatalának iránya és az integrációs folyamatok iránya az integrációs szintek között egymással ellentétes. A jogrendszer hármas tagozódása: 1.törvényi szint, 2.központi szervek rendeleti szintje, jogalkotása (a valóban társadalmi szintű szabályozásra korlátozódik, de ha a helyi és területi érdekek eltérnek egymástól egy kérdésben, megadja a lehetőséget a területi (megyei) és a helyi(városi, községi) jogalkotásra. 3.A területi-, helyi szint. A hatósági felügyeleteknél az eljárást maga a felügyelő szerv is lefolytathatja (pl. szankcionál). A közigazgatás tevékenységtípusai nem csak a feladatkategóriába tartoznak. A témacentrikus interakciók típusokba sorolása arra mutat rá, hogy a tevékenységek a társadalom egészében a felelősségi viszonyok létrejöttekor legalább hat félék a kialakuló interakciók. Ha a tranzakciók hatásgyakorló természetéből indulunk ki, a tevékenységek lehetnek: 1.feladatok, 2.problémakezelések, 3. kérdések megválaszolása, 4.kérések teljesítése, 5.tapasztalatszerzés biztosítása, 6.új információk közlése.
2.1. Elkülönített szociológiai praxisterületek A közigazgatás szigorúan hierarchikus rendszer, melyben ágazati szemléletnek megfelelően tevékenységi területek vannak elkülönítve. Ahhoz, hogy a közigazgatással a kisebbségi
125
önkormányzatok, a felzárkóztatásért felelős képzők tevékenyen részt vegyenek az érdekeltek közvetlen bevonásával és támogatásával egyidejűleg egy olyan együttműködésben, amely hálózati tevékenységben ölt formát, a közigazgatásnak, mint célmegvalósítónak a kompetens érintettekkel együtt kell meghatározni a partneri kapcsolat módját, eszközrendszerét, formáját.
2.1.1.Oktatás A sürgős megoldásnak népesedési, munkaerő-politikai vonzata mellett jelentős a társadalmi kohézió, a társadalmi integráció, a társadalombiztosítás-politika, a felzárkózás-politika, az EU-csatlakozási politika, a monetáris-politika vonatkozásában előálló változások irányítása.
2.1.2.Foglalkoztatás A képzés csak később hasznosul a munkaerőpiacon. Ráadásul olyan rendszerek esetében lehet erre nagyobb biztonsággal törekedni, amelyekben a befolyásolandó csoport létszáma a többséghez képest kicsi. A foglalkoztatás-politikának már akkor kell lépni, amikor még az új munkaerő csak a képzésben van, tehát még csak a képzetlenek populációját lehet bevonni a munka világába. A szakképzés, a betanítás elemeit úgy kell egy-egy modulban összeállítani, hogy az a cél szolgálatába állítható legyen a lehető legrövidebb idő alatt. A helyi, területi érintettség
alapján
munka-csoportokat
kell
képezni,
akik
minimális
spektrumban
mozgósíthatók. Az egyes munka-csoportok alkalmazási keretét kell úgy módosítani, hogy időben és helyben, változó körülmények között a számukra kialakított kínálatban találjanak elfogadható
ajánlatot.
Egyrészt
alacsony
szintű
ismeretek
birtokában
ellátható
feladatcsoportok összeállítására kell gondot fordítani szervezéskor, másrészt meglévő munkavégző mellé kell asszisztensi, gyakornoki, részfoglalkoztatású munkafeltételeket kialakítani.
2.1.3.Szociális ügyek A szociális ügyekben kapott segítséghez akkor lehessen hozzájutni, ha a korábban megjelölt feltételek teljesülnek. Ilyen feltétel lehet a saját porta, a saját lakórész, a kert, utca, járda rendbetétele.
126
2.1.4.Egészségügy Az ’életminőség’ új definíciójának megfelelően az egészségügy az emberi élet minden területét átfogja, és annak érdekében fokozott követelmények teljesítését teszi a közigazgatás feladatává. A megelőzés, ellátás, utógondoskodás fázisokat jelent, de a valóságban egyszerre van jelen a közösségben, csak mindenkit másként ér el. A szakpolitikák együttműködése ezen a területen a legösszetettebb, mert az oktatással, a foglalkoztatással, a szociális ügyekkel, a kultúra és művelődés világával intézményi, napi együttműködésben van az egészségügy.
2.1.5.Kultúra és művelődés A hagyományok, a szolidaritás formái, a világ magyarázata alapján az identitás kultúrán belüli összetevőiből nevezünk meg hármat, de tudjuk, hogy az egyes integrációs szintek alapján még több összetevőt sorolhatunk fel. A kultúra azonban mindenkinek ’saját kultúraként’ jelenik meg az életében, és abból ítéli meg mások kultúráját. A kulturális többféleség minden társadalomban jelen van, ezért a multikulturalitás és a sokféle művelődés jegyében művelheti mindenki önmagát és úgy reprodukálja a kultúráját. A felzárkózás ezért nem jelentheti a kultúrák eliminálását, még kevésbé az azok asszimilálására való törekvést. A kultúrákra gyakorolható hatás kívül esik azon a körön, amelynek megváltoztatására a személy képes lehet. A kultúrák földrajzi egymás mellettisége, időbeli közelsége még nem garantálja azt, hogy a tagok megértik egymást, vagy hogy éppen a kulturális identitásuk alapján együttműködnek. Az egyes integrációs szinteken megjelenő kulturáltság, műveltség a magasabb integrációs szinten csak akkor képviselteti magát, vagy akkor lesz partneri viszonyban a többiekkel, ha megőrzi működési törvényeit és identitását. – Amennyiben nem vállalja roma csoportbeli identitását egy roma közösségben született polgár, a közigazgatás számára nem jelenik meg a roma kultúra hordozójaként, és mint ilyen kiesik a kulturális és művelődési felzárkózási folyamatokból. – Felmerül tehát az a távlati feladat, hogy mindenkinek saját identitása szerint van tennivalója és arra rá kell őt vezetni saját érdekében.
3.Okok 3.1. A döntés okai
127
Az LTTN-diagram a döntéshozókat és a döntéseket egymáshoz rendelten tartalmazza, ami a későbbi elemzésekhez szükséges lesz. Ezáltal pl. a kontraproduktív döntések visszakeresése lehetővé válik. Egyes szerzők az antiszegregációval kapcsolatos stratégiai döntéseket ítélik olyannak, ami a társadalomra van erőltetve és aminek „sikertelensége előre kódolva volt”.[Messing,Molnár, 2011] Megállapítható az LTTN alapján, hogy kiket vontak be a koncepciók kidolgozásába, vagy a megvalósítás során valóban betartották-e a koncepcióból fakadó egyes teendőket.
3.1.1.Oksági kapcsolatok megjelenítése a modellben A tevékenység motivációja függ az értékességtől, a leküzdendő akadályoktól és az elérendő kívánatosságától. Mindhárom változhat idővel. Az érdekektől függő célok közül döntés jelöli ki az elérendő célt, a célhoz vezető tevékenység lépéseit döntések határozzák meg. Ezeknek az összefüggéseknek az érvényesülését más, környezeti feltételek és követelmények tudatában meghozott döntések befolyásolják. Az oksági kapcsolatok, a kondíciók és a követelmények közötti összefüggés alapján a modell a tervek elfogadását, a lépések megtételét döntésekhez köti. Minden lépést az oksági kapcsolódás rendjében, felelősök szerint tart számon. „A Logosz örökké létezik, az emberek képtelenek megérteni” – mondja Hérakleitosz. Véleménye szerint a Logosz az ébrenlét, az emberi értelem pedig az alvás állapotában van. Hogy mi történik valójában a világban, arra az ember ahhoz hasonlóan nem gondol, mint „ahogyan elfelejti, amit álmában tett”. [Hérakleitosz kb. Kr. e. 535–475, Töredék] - A változások a legfőbb Értelemtől befolyásolt hatásokra valósulnak meg végső soron. [Ágoston, 390]. – Az ember tevékeny, alkotó, dolgaihoz felelősséggel viszonyuló lény, gondjára van bízva a világ. Az ember ’a lét pásztora’. – Választott szemponthoz igazodva Marx az osztályharcok, Madách az emberi küzdelem és szükséges bizalom terét látja a földi életben. A hatás által előidézett maradandó, pozitív változás tekintendő eredménynek. [Zrinszky 2002] A eredményesség kialakulásának rendszerelvű felfogása nem veszít időszerűségéből. Az információk sztochasztikus tulajdonságainak szem előtt tartása feltételezi az információk ergodikus tulajdonságának elfogadását. A fejlesztés előfeltételeként értelmezzük azt, hogy a döntések, a változások egyként akkor is több eseményre vonatkoznak és többféle értelmezésre adnak lehetőséget, valamint eltérő eredmény létrejöttében van szerepük, ha a döntések és a változások nagyon pontosan, időhöz kötve, szigorú szabályok mentén alakulnak ki. A
128
determinisztikus és a sztochasztikus jelleg közötti különbségtétel nem vélekedésen, hanem tényeken alapul. A rendszerben meg kell fogalmazni a döntések okait. Sajátos utat fut be a dominánsrecesszív szavak eredeti - biológiai rendszerek - helyükről elmozdított használata, mely torzulások forrásává válhat a más területen való értelmezés folyamatában. Hasonlóképpen csak adott kontextusban tudjuk egymással szembeállítani pl. a siker és az eredmény, vagy a ideiglenes és maradandó, rejtett és kinyilvánított, véletlen és szándékos fogalmakat. A döntések megfogalmazásában tehát csak egyértelmű kontextusban használhatjuk érveinket az indoklás megfogalmazásakor A hatásrendszer saját szókészlete általános és speciális alkalmazásnak megfelelő kell hogy legyen. Ismerünk olyan eseményterületeket, amelyek saját kritikai szótárral rendelkeznek. [Rycroft 1994] Ez a helyzet a hatások teljes körét illetően is. Ez a szótár mindig tartalmazza napjaink tudományos életének eredményeit is. A közigazgatás szakmai szótára minden szintre vonatkozóan tartalmaz új kifejezéseket, fogalmakat pl. a demokratikus eljárás, a csoportmunka, az integráció eszközei, a hátrány, a segítés, a támogatás, a környezet, a kultúra terén. A közigazgatás fogalmainak pontosítása érdekében új definíciók szükségesek pl. az érdekvédelem, az érdekérvényesítés, érdekmegjelentés, véleménynyilvánítás vonatkozásában, mert a témaközpontú szituációkban az attitűdök, az emóciók értékeléséhez döntéseink társadalmi elfogadhatósága függ tőlük. A folyamatos változásokat leíró fogalmak szempontjából is sok az új mondanivaló pl. az agresszió, a családi nevelés, az egyénre orientáltság, a bánásmód, az előítélet, az énképfejlesztés, az erkölcsi ítélőképesség fejlesztése, kommunikáció fejlesztése témakörben. A kontextusok különösen jelentőssé válhatnak a beilleszkedési zavarok, a társadalmi kommunikáció, a szociológiai praxisok terén. Időértelmezésünk, időtartamok elhatárolása, oksági és időbeli kapcsolatok viszonyainak kezelése is tartalmaz új elemeket. Változást kívánunk létrehozni. Ennek részeként beszélhetünk szocializációt, közösségi integrációt, személyi fejlődést, attitűdöt változtató hatásgyakorlásról. A lehetőségek mentén valamit létrehozni mesterségbeli tudást jelent. A kreatív utak az ember minőségi munkájának folyamatos kiteljesedését láttatják. - Álljon itt egy esemény példaként. Az egész rendszerben például kapcsolatba hozhatók a tanulás és a munkavállalás témában az iskola és a munka világa egymásra ható elemei. Ebben a mennyiségi adatok, a minősítések adatai mindig konkrét ponthoz köthetők a rendszerben. Például a rendszer néhány pozícionált pontja egy roma csoporthoz tartozó személy helyzetének megítéléséhez. A táblázatban XXV. szint szerepel.
129
Szint / saját tárgya
XXV. Virtuális szint XXIV. Kozmikus szint XXIII. Planéták szintje XXII. Globális szint XXI. Interkulturális szint
1.pozíciókban az esemény által közvetlenül érintett személy, személyek)
2.pozíciókban az 1-es pozícióban lévő személlyel felelős kapcsolatban álló személy/ek
3.pozíciókban a tudása, praxisa alapján bevont további személy/ek
4.pozíciókban az a személy/ek vannak, akikhez tartozónak vallja magát az 1-es pozíciókban lévő személy/ek
XXV/1.
XXV/2.
XXV/3
XXV/4
XXIV/1.
XXIV/2.
XXIV/3
XXIV/4
XXIII/1.
XXIII/2.
XXIII/3
XXIII/4
XXII/1.
XXII/2.
XXII/3
XXII/4
XXI/1
XXI/2.
XXI/3.
XXI/4. XX/4. Népcsoport a saját kultúrájában (pl. munkakultúra) XIX/4. Ferenc József a Monarchiából Brazíliába telepítette ki az Ausztriában élő romák nagy csoportját (romák Brazíliában). /Kivándorolt, munkavégzésre képes kisebbségi csoport (romák Kanadában) /Romák az Eurázsiai kontinensen XVIII/4. Romák Európa országaiban
XX. Kulturális szint
XX/1.
XX/2.
XX/3.
XIX. Kontinentális szint
XIX/1.
XIX/2.
XIX/3.
XVIII/1.
XVIII/2.
XVIII/3.
XVII/1.
XVII/2.
XVII/3.
XVI/1
XVI/2.
XVI/3
XV/1.
XV/2.
XV/3.
XIV/1.
XIV/2.
XIV/3.
XIII/1.Európa országaiban a középfokú iskolai végzettséget nem szerzők aránya korcsoportonként Forrás: Key Data Eurydice program
XIII/2.
XIII/3.
XIII/4. Romák Vas megyében, romák a NUTS 3-ban
XVIII. Regionális szint XVII. Szubregionális szint XVI. Országos szint XV. Országrész-szint XIV. Ország-régió szint
XIII.
Megye/Budapest
XVII/4 Romák a Visegrádi országokban XVI/4. Romák Magyarországon XV/4. Romák Dunántúlon XIV/4. Romák DélDunántúlon
Járási szint
XII/1.
XII/2.
XII/3.
XII/4. Romák a kiskunfélegyházi járásban
XI.
XI/1. A foglalkoztatottak és munkanélküliek iskolai végzettség
XI/2.
XI/3.
XI/4. Romák Pécsett
XII:
Megyeszékhely szint
130
Országos esemény (pl. országos tanterv)
X. Megyei jogú város szint
szerinti megoszlása Forrás: Magyar statisztikai évkönyv X/4. Romák Győrben
X/1.
X/2.
X/3.
IX/1.
IX/2.
IX/3.
VIII/1.
VIII/2.
VIII/3.
VII/1.
VII/2.
VII/3.
VI/1.
VI/2.
VI/3.
Intézményi szint
V/1.
V/2. Iskola
V/3. Segítő intézmény
IV.
IV/1.A roma fiatal baráti köre
IV/2.
IV/3. A baráti kör tagjainak szülei
III/1. A roma család egy tagja
III/2. Családsegítő a család mellett
III/3. Védőnő a család mellett
II/4. Roma szülők gyermeke
I/4. Roma fiatal munka vállalása
IX.
Városi szint VIII.
Nagyközség szint VII.
Körjegyzőségi szint VI.
Községi szint V.
Csoportszint III.
Családi szint II.
Személyes esemény Személyi szint
II/1. Munkanélküli, tanulmányokat végző, aki bizonyítványt kap
II/2.
II/3. Az eseménybe bevont további személy: pályaorientáló
I.
I/1. A foglalkoztatottak és munkanélküliek iskolai végzettség szerinti megoszlása Forrás: Magyar statisztikai évkönyv. KSH
I/2.
I/3. Megfelelő munkahelyre irányítás
Objektum (dolog, ügy, tárgy) a szituációban Tárgyi szint
IX/4. Romák Dombóváron VIII/4. Romák Múcsonyban VII/4. Romák a rábamolnári körjegyzőségben VI/4. Romák Vindornyaszőlösön V/4. Romák az Ormosbányai Általános Iskolában IV/4. pl. Sajószentpéter romái közötti baráti csoportok III/4. Roma család Szuhakállón
Az esetelemzés szereplőinek elhelyezése egy idealizált példában
A döntések és a folyamatok az integrációs szinteket nem determinisztikus módon értelmezve tudják hasznosítani. Különösen fontos ez a jogi szabályozáskor vagy a pl. természeti csapások kezelésekor. Interkontinentális, tájegységi szempontok előtérbe kerülésekor érdemes felvenni az interkontinentális és a tájegységi integrációs szintet is, ha annak van jelentősége a témaközpontú folyamatszervezésben. Például a Kárpát-medencében, vagy a Tisza mentén élő romák ügyeinek tárgyalásakor. Személyes tevékenység eredményeként jelennek meg a tervezhető hatások. A képzést meghirdetheti a képzőintézmény, amelynek tanárai oktatnak, a beiratkozó tanul, a végzett bizonyítványt kap, amely alapján egy munkahelyen alkalmazzák, a munkájáért kapott bérből a család fenntartására van pénze.
131
A globalizáció folyamata az információk, az áruk és a technológiák szabad áramlása mellett a standardok kidolgozására is kiterjed. A standardok összehasonlítás eredményeként, mértékek kijelölésének eszközeként jönnek létre, és mint ilyenek egy magasabb fokban integrált szint javaslatai, melyeket a felhasználók az alacsonyabb szinteken igazodást megkövetelő tényezőként értelmezhetnek. A standardok a megvalósítás hogyanjára vonatkozó, tapasztalaton alapuló szellemi termékek, melyek alkalmazásakor egyes tendenciák megerősödnek, mások elsorvadnak. Standardok vannak mindenhol. Minden kívánalom standardizálható. Ezért az irányítás külön figyelmet fordít az összemérhető alapjainak létrehozásában. A sokféleségben való tájékozódás, még inkább a sokféleség irányítása a standardizálás követelményét nem kerülheti meg. Amennyire a hozzáértés, jogszerűség, illetékesség a képzés rendszerében [Kelemen 2007] megfogalmazható, annyira az eltérő képzési rendszerek egymásnak való megfeleltetése is könnyebbé válhat. – Ettől eltérő dimenziót jelenít meg az elkötelezettség, a szakmai korszerűség, a szakképzettség, a munkafolyamatok megszervezése, a csoportok közötti együttműködés, stb. – A képző személy státusával kapcsolt témacsoportok standardizálására is történt már kísérlet. A standardizálás területei:1. a tudás és megértés, 2. tervezés és elvárások felállítása, 3.tanítás és diákok tanulásának vezetése, 4. felmérés és értékelés, 5. a tanulók teljesítménye, 6. kapcsolat a szülőkkel és a tágabb közösséggel, 7. a saját teljesítmény és fejlődés vezetése, 8.a tanári kar és más felnőttek vezetése és fejlesztése, 9.erőforrások kezelése, 10. stratégiai vezetés. – Magyarországon intézményi háttere van az értékelés hazai és nemzetközi folyamatainak összehangolásának. – A segítő, szociális gondozó feladatainak standardizálása is nagy lépésekben halad. Ha a standardok már nem csupán javaslatok, hanem kötelezettséggé lépnek elő, megteremtődik annak lehetősége, hogy a rendszerek átalakítása valamilyen meg nem változtatható elem bevételével történik és a rendszer ahhoz alkalmazkodva képes csak fennmaradni. A közigazgatási standardok a közigazgatási kompetencia részévé téve már a hatalomgyakorlás nagyságrendekkel nagyobb lehetőségét adják meg a döntéshozók számára. A tranzakciókban a személyes állásfoglalások tere beszűkül, de a felelősségi terület konkretizálódik és a standard időbeliségre vonatkozó kitételei szerint a rendszer időbeli működése tervezhetőbbé válik. Ez a közigazgatás rendeltetésszerű működésének hatásfokát is növeli. A személyes felelősség megnövekedése miatt új intézményes elemként kell a döntéshozók kommunikációját, kölcsönös kezdeményezését, ismereteik korszerűségét, időben való tevékenységét biztosítani. Ha erre nem kerül sor, a standardizáció erősíti a formális mechanizmusokat, az elgépiesedést, az adminisztráció bürokratikus jellegét.
132
Az okok megjelölése a hatásgyakorlás valamely eszközeinek használatát indokolja. A témaközpontú
ügyintézés
feladatra,
problémára, kérésre,
kérdésre,
tapasztalatszerzésre, új
információra irányul, ezért modellünk a tranzakciók indoklásakor az ügyintézés irányába tett lépések szükségességét feltáró okokat jelentik. Az irányításban részt vevő döntéshozók felelőssége vitán felül áll a helyes okok megjelölésében, hiszen azok alapján történik az ügyintézés, azok alapján jön létre a fejlődési eredmény. Az egyes hatásgyakorlás okainak indoklása a helyes kritikai gondolkodást feltételezi. A döntéshozók felkészítésében az összefüggések feltárása, értelmezése és a következtetések helyessége érdekében intenzív, mélyreható, alapos folyamatos felkészítés szükséges. A kompetenciakutatások rámutatnak arra a tényre, hogy sem a hétköznapi gondolkodásban, sem a szakmai területeken nem tudunk könnyen és gyorsan dönteni. Különösen nehéz gondolkodási műveletnek bizonyulnak a ’ha-akkor és ha nem, akkor’ tipusú következtetések. Ilyen például: ha piros, nem zöld, ha nem piros, akkor: ?. – A hétköznapi gondolkodásban így fogalmazunk: megszülettünk és meghalunk. Halálunk oka mégsem a megszületésünk. – Az előítéletes gondolkozás számtalan téves következtetés révén alakul ki. – A döntéshozók számára egy kisebbségi csoport minősítésében az összefüggések megértése és a helyes következtetések nélkülözhetetlenek. A tényleges okok megjelölése vezethet el a kívánt fejlődési eredményhez. A döntéshozatal tehát adott téma központba állításakor tényekre kell hogy alapozódjon, és a tények alapján a kritikai gondolkozás szerint helyes következtetésekre kell hogy épüljön.
4. Idő 4.1.A döntéshozatal ideje 4.1.1.A döntéshozatal időkerete faktorok szerint Minden folyamat időt igényel. A megvalósulás időtartama szerint lehet a folyamat eredményének felhasználására törekedni. Az egyes időtartamok figyelembe vételével lehet a különböző folyamatokat egy rendszerben kezelni. A maga idejében meghozott döntés nem előzi meg a kialakulóban lévő figyelemmel kísérendő eseményeket és nem késlekedik azzal, hogy megvárja a folyamatirányítás szempontjából irreleváns történések bekövetkezését. Mindhárom – személy, folyamat, kontextus - faktor esetében külön döntések szükségesek a változási folyamat adott pontján. Ehhez az LTTN-modell kommunikációs eszközként járul hozzá. Az időben egymást követő események láncolata kiegészül más események vele egy időben történő megvalósulásával. Az irányítás az irányított folyamat történéseihez szükséges döntéseket minden részesemény időigényét figyelembe véve tudja meghozni. Tehát a döntések 133
közvetlenül, vagy közvetve vonatkoznak az éppen megvalósuló eseményre. Az előkészítés több lépésből áll, több szinten kritikus folyamatokra is kiterjed. A rendszer több pontjára vonatkozhatnak döntések egy időben, de a folyamat előrehaladása során csak a hatások érvényesülésének rendjébe illeszkedve lesznek eredményesek. A részfolyamatok saját ideje, a fejlődési eredményhez vezető fő folyamat egyes lépéseinek megvalósulása követeli meg, vagy zárja ki a döntéshozatalt valamely időpontjában. Ez az egész folyamat időtartamának egy része, mely a tranzakcióhoz rendelkezésre áll.
5. Szituációkhoz kötött döntések 5.1. A szituációhoz kötött döntéshozatalt befolyásoló tényezők és a döntéshozatal. Egy szituációban ésszerűen akkor tehetünk valamit, ha azt helyesen megértettük, ha következtetésekre, a helyzet helyes megítélésére képesek vagyunk, ha a hatásgyakorlás követelményeinek teljesítésére kompetensek vagyunk. A döntéshozónak a szituáció adja meg azt a keretet, amelyben döntése révén hatást gyakorol. Tények ismeretére van szüksége. A döntés előkészítése során a következő területekből nyert információk szükségesek: 1.bel- és külpolitikai viszonyok, 2.a gazdasági feltételek alakulása, 3.a munkamegosztás kialakult rendje a társadalomban, 4.az igazgatási gyakorlatban alkalmazott módszerek, 5. az igazgatásban kialakult gyakorlat eszközei, 6. az igazgatásban alkalmazott formák. A befolyásoló tényezők elemzése a döntés előkészítés során azokat a tényeket tartalmazza, amelyhez a döntéshozatal során ki kell alakítani a viszonyunkat. A tényismeret elsőként a kiindulási feltételek tudomásul vételéhez szükséges, a döntés további vonatkozását és tartalmát azonban pontosan meg kell fogalmazni. Összességében tehát a döntés létrejöttét befolyásoló tényezők ismerete, a döntés területre vonatkozásának figyelembe vétele és a döntés tevékenység tartalmának való megfelelés együtt jelenik meg a döntésben. A döntéshozatal kritériuma a döntést megalapozó tényismeret, a területi vonatkozások illeszkedése és a tartalom helyessége. A gyakorlat szempontjából az igazgatási gyakorlatban alkalmazott módszerek, pl. a programozási módszerek kidolgozottságát, az adatok gyűjtését, rögzítését, továbbítását jelentik, az igazgatásban kialakult gyakorlat eszközei, beleértve a technikai fejlettséget is, a számítástechnikai eszközöket, az adatbázisok használatát, idegen nyelvű kommunikációt
134
jelentik,
az
igazgatásban
alkalmazott
formák,
pl.
a
kapcsolattartásban,
a
döntésmechanizmusok működtetésében, az adatokkal való bánásmód formáit jelentik. A döntésre ható tényezők hatását feldolgozva a döntés szervezeti felépítettség szerinti területre (központi-területi-helyi), a tevékenység tartalmára és a tipikus formákra vonatkoztatva egy tranzakcióban testesül meg, melyet a felelős döntéshozóhoz kötünk.
5.1.1.A szituációk kezelésének időkerete faktorok szerint Minden változik, tehát egy szituáció csak azon tényezők mentén kezelhető, amelyik a tevékenység ideje alatt várhatóan ’ugyanaz’ marad. A változások ideje nagyon eltérő. A változás folyamatainak típusai szerint van módunk néhány tényező kiemelésére, amelyet
135
figyelemmel kísérhetünk. Ezek a tényezők az egyes elemek máshová sorolására (pl. migráció), az új összeállítás létrejöttére (pl. kombináció), a megmaradásra (pl. szelekció), a hirtelen változásra (pl. mutáció), vagy a véletlenek bekövetkezésére (pl. drift sodródás) vonatkoznak. A szituációhoz kötött közigazgatási döntéseket hozó személy felelőssége, a döntés módja, formája, eszköze a várható esemény előtt (’valószínűen az lesz a helyzet, hogy’), a bekövetkezett idejében (’már helyzet van’) és az elmúlt (’az volt a helyzet’) tanulságai alapján az egyes változástípusok szerint határozandó meg. Pl. romák migrációját befolyásoló döntések Mohács romalakósai esetében tapasztaltak alapján. A döntéshez szükséges ismeretek birtokába kell jutnia a döntéshozónak a szituációt és a változást illetően. Az erre fölhasználandó idő a közigazgatási idő része. A döntés-előkészítés folyamatának megszervezése során csak részben lehet felkészülni, gyorsan cselekedni vagy elemezni az adott helyzet döntéshozatala érdekében, és mindig marad felismerni való a az éppen konkrétan intézendőben.
5.1.1.Személyekre vonatkozó, szituációkhoz kötött döntéshozatal Az attitűdök vizsgálata a rasszizmus és az előítéletek, sztereotípiák, csoportok közötti kapcsolatok, etnikai események megítélése [Correll és mtsi, 2002] miatt is fontos, mert a memóriatartalom és a kiértékelés folyamata az attitűdök kialakulásában nagy szerepet játszik. [Fazio, 1999] A tapasztaltak automatikus kiértékelése vezet egy tárgy megítéléséhez a kognitív és a motivációs folyamatok által, ami a beszédben és más társadalmi formában megjelenik és ami végül is a magatartást meghatározza. Eszerint a nem tudatosított elemek a közösségben megnyilvánuló viselkedésben fontos szerepet játszanak. Az érintett személyek mindig valamilyen attitűd birtokában vannak, amelyet amennyire lehet, fel kell tárni az ésszerű döntés érdekében. Az érintett személyre vonatkozó döntés a szituációban elfoglalt szerepet veszi alapul. A döntés a tranzakció eredményessége érdekében fontos hatásgyakorló eszköz. Ilyen pl. alkalmas személy kiválasztása közigazgatási munkára. A szituáció az általános kompetencia alapján feltételezhetően megoldható, de a felkészítés nem terjedhet ki minden sajátosságra, ezért a témának megfelelően további speciális döntések szükségesek a személyre, annak felkészítésére, felelősségére, munkájára vonatkozóan.
136
Nagyon fontossá válhat az az érzelmi állóképesség, mely a küzdelemhez elengedhetetlen. A sérülékeny ember, különösen, ha önvédelemre szinte képtelen, védelem nélkül képtelen megfelelő módon reagálni. Az etnikai kérdések olykor éppen ezen a személyes érzékenységen, sérülékenységen, önvédelmi képességen, küzdőképességen érkeznek el kritikus pontokhoz. A személyes állóképesség a közösség érdekében dolgozó köztisztviselőnél sarkalatos követelmény. [Viscott, 1997] A szituációban megkövetelt tudás szituációnként változhat, ezért a köztisztviselő egy ’tanuló társadalom’ tagja marad élete végéig. Tudását a módszertanok által megkívánt irányban kell fejlesztenie meglévő képessége fejlesztése, szakmai alapjainak bővítése, a folyamatirányítás eredményessége és a közösségi kapcsolatok erősítése érdekében. Az attitűdök változnak, változtathatók, jóllehet csaknem mindig aszerint nyilatkozunk meg egy időszakban. A változás és a változtatás folyamatát lehet befolyásolni. [Davidson, 1995]
5.1.2. A folyamatokra vonatkozó, szituációkhoz kötött döntéshozatal A rendszer egészében pl. a közigazgatásba bevonható, felmérés alapján alkalmas személyek befogadásának folyamatára vonatkozó döntés. A téma középpontba állítása egy folyamat létrehozásával folytatódik, amelynek egyes lépéseit, azok megvalósításának módját, eszközeit, formáit, elveit meg kell jelölni, és azokra vonatkozóan kritikai döntést kell hozni. A kritikai döntés önmagában csak a döntés logikai helyességét jelenti. A témaközpontú ügyintézés további kritériumok alkalmazását követeli meg a döntéshozótól. A moderátor-kompetencia minden folyamatirányítás fontos része. A moderátor szerep személyekre éppúgy kiterjed, mint a folyamatok vezetésére. A moderátor szerep pl. mediációs funkciók betöltésében is megjelenik. A közigazgatás mediációs helyein (a közigazgatási mediátortevékenység területein) a moderátor szerepre kijelölés döntés eredménye. Azonban minden abból következő funkció további moderátori feladatot is jelent. Nemcsak a moderáció mediált, hanem a mediáció is moderált. Ez a reciprocitás minden mediációs funkció betöltésekor fenn áll. A polgárok szolgálata [Navracsics, 2012] szerepek és funkciók reciprociátását feltételezi. Aki maga bevonódik a segítő szerepbe, olyan tevékenységet végez, mely segítő szerepét új helyzetbe hozza a partnertől kapott válaszok alapján, és az új helyzet új tevékenységhez vezet.
137
Az implementációs stratégia effektív program-menedzseri kompetencia birtokában kivitelezhető. A hozzáértés követelmény.
5.1.2.1.- a jellemzőkre, indikátorokra, kritériumokra vonatkozó
Az együttműködés során mindenki a saját kompetenciája szerint vállalhat szerepet. Ennek meglétéről meg kell bizonyosodni, és adott szituációban annak felhasználhatóságára vonatkozóan döntést kell hozni. Arra kell választ adni, hogy ki tölthet be szerepet valamely területen, illetve valamely szerepet ki töltsön be. Mindkét esetben kiválasztási, megbízási, vagy kinevezési eljárás szerint. A szituációkban általában adott vagy kijelölendő az a személy, aki az elintézendő ügy, a dolog birtokosa, vagy akihez az hozzá van rendelve. Az ügy elintézéséért felelős személye hatáslánc kapcsolatban kell hogy álljon a közigazgatás többi érintett felelős személyével és azzal, aki az ügyben birtokosként, vagy az ügyben legjobban érintettként van megjelölve. Mert mindenki csak valamilyen szakismerettel rendelkezik, ám másféle szaktudásra is szükség van az ügy kezelésére, azért a megfelelő kompetenciájú személyt az ügykezelésbe be kell vonni. Arra is szükség van, hogy elfogadjuk az ügy birtokosának azt a közlését, hogy kihez/mihez tartozónak vallja magát. Személyek kapcsolatrendszerében a minimál-szituációt vesszük alapul ahhoz, hogy a tranzakciók háló modelljét felhasználjuk. A közigazgatási munka tetszetős, vonzó lehet valaki számára, de a szerep/státus kompetens betöltésének csak egyik összetevője, hogy azt szabadon, örömmel, kedvvel tegyék. A kompetencia többi összetevőjét – témához rendelt alkalmasság, képesség, ismeret, attitűd, jogszerűség - is felül kell vizsgálni, annak elfogadására vonatkozóan döntést kell hozni. A programok menedzselése kritériumokhoz köthető. Az üzleti élet, az adminisztráció olyan szerteágazó és olyan mértékben kidolgozott, ami a közigazgatási gyakorlat számára is lehet minta. Például Partington 15 stratégiai programot elemezve arra jutott, hogy legalább 17 kulcs-jellemző szükséges a munkafolyamat jellemzéséhez. [Partington, 2005]
5.1.2.3. A döntések a kritériumok szerint az egyes személyes bevonódás mértékének meghatározására
A személyes kompetencia (1.)képességet, (2.)ismeretet, (3.)attitűdöt, (4.)illetékességet, (5.)jogosultságot és (6.)személyes kedvet foglal egybe. Ha ezek kellő mértékben, a követelményeknek előre látható foka szerint megvannak a tisztségviselőben, feltételezhető,
138
hogy azok meglétét fel lehet ismerni és a döntéshozó számára elegendő tény ismeretében a döntés megalapozott lehet.
5.1.3.A kontextusra vonatkozó, szituációkhoz kötött döntéshozatal Döntést kell hozni arra vonatkozóan, hogy mely ügyintéző helyre, a kontextus melyik ügyintéző pontjára helyezzük a kiválasztott személyt, és ott mi legyen a feladata. A praxisokban lévő összefüggések, egymásra vonatkozások arra engednek következtetni, hogy a fejlődési eredmény és a közigazgatás folyamatában felelős szerepben lévő személy praxisban és praxisok közötti folyamatok irányításában betöltött szerepe alapján jelentős pozíciót tölt be. A figyelembe vett összefüggések – a szakpolitikák témához rendelt integrációja - elfogadása, azok alapján való tevékenység részleteinek kijelölése, illetve a forrásokhoz rendelés döntés tárgya.
1.
2.
3.
4.
Jogalkotásra vonatkozó Hatósági döntés jogalkalmazásra vonatkozó Irányításra döntés vonatkozó döntés Felügyeleti döntés
5.
Közvetlen tulajdonosi döntés
6.
Materiális tevékenységre vonatkozó döntés
139
A döntések a tevékenységet megvalósító személyre, folyamatra és kontextusra vonatkoznak. Az egyes döntéseket meghozataluk sorrendjéhez igazodva számozhatjuk. A számozás csak a hivatkozások, ráutalások egyszerűsítését szolgálja a tanulmányban.
5.2. Mit kell tartalmaznia a döntésnek A döntés egy előkészítési folyamatot követ, eredmény. A döntések célját az Alaptörvényből adódó keretek szabják meg. A cél elérését szolgáló tevékenység döntéseket feltételez, ami a tevékenységtípusok valamelyikének felel meg. A döntés meghatároz valamit, ami a kommunikáció, a kölcsönösség, az időbeliség, a korszerűség szerint követelményeknek kell hogy megfeleljen. A döntés hatékonysága kényszereszköz alkalmazása esetén nem a döntés ésszerűségére, hanem a döntések tartalmának érvényre juttatására vonatkozik. A döntés nyomán elvárható teljes eredmény csak a tranzaktív követelmények teljesítése esetén valósul meg. Tökéletes döntés helyett a lehetséges legjobb döntésre kell törekedni, amit optimális döntésnek nevezünk. A döntések valószínűségekkel bíró eseményekre vonatkoznak, ezek adják a rendelkezés sztochasztikus jellegét. A jogi szabályozás lehet ellentmondást, kivételeket, eltéréseket el nem fogadó, de a jogalkotásra vonatkozó döntés éppúgy, mint a jogalkalmazásra vonatkozó döntés mindig lehetőséget kell hogy adjon további szempontok, kivételek, másféle megoldásnak is. Ennek az az oka, hogy az egyes szituációk sohasem teljesen tipikusak vagy ideálisak. A reális szituációban mindig van még figyelembe vehető szempont, még figyelembe veendő tartalom, és mindig marad ismeretlen részlet is. Az optimális döntést ezért az együttműködés érdekében a kívánt eredmény érdekében az egyes faktorokat időkeretben mérlegelő döntéshozó hozza meg. Az optimális döntés kritériumát az egyes faktorok időkeretben való figyelembe vétele képezi.
140
A döntések változtatásra, bekövetkező eseményre vonatkoznak. Adott döntéstípusban valamilyen tartalmú döntés a dolog természetéből következően a legszűkebb vonatkoztatások alapján kötelező tartalmú, tágabb vonatkoztatás alapján nem-kötelező, kiegészítő, egyéb tartalmat is magában foglal.
5.2.1. A kötelező tartalomra vonatkozó döntéshozatal időkeretben, faktorok szerint A helyes tényismereten alapuló döntés az irányítás során elérendő célt szolgálja. A tennivalók listái felsorolják a célokat. A célmegvalósítás a megfelelő mennyiségre, kifejezési eszközökre, a megértetendő tartalomra, az alkalmazandó módszerre, eszközre, formára és az elvek, elméletek meghatározására hozott döntésekre épül. A döntés tartalmazza tehát a felsoroltakból következően mindazt, ami a tranzakciókban felhasználandó és az eredmény érdekében prioritásként alkalmazandó. A döntés tartalmazhat indokolatlan, téves, hamis részeket is, ha a döntéshozó ismeretei tényszerűen nem felelnek meg a megítélendő helyzetnek. A tényeknek meg nem felelő döntés korrekcióját a rendszerben lévő vezérelhetőség, megfigyelhetőség, azonosíthatóság mértékétől függő visszakeresésben nyert adatok alapján lehet elvégezni. A felelősség megállapítása ilyen ’visszamenő’ ténymegállapítások és vizsgálatok alapján csak nagyon korlátozottan lehetséges,
141
és ha lehetséges is, akkor szövevényes út bejárását igényli, ezért csak ritka, fontos esetekben kerül rá sor. A döntéshozatal tartalma a megváltoztatandóra vonatkozik, kiegészíti a már meg nem változtatandókat. Idő szükséges ahhoz, hogy az érintett személyek változzanak a cél érdekében. Idő szükséges a folyamatokhoz, idő szükséges a kontextus irányítás alá rendelt viszonyainak meghatározásához. Tudjuk, hogy a személyes változások egy része pillanatok alatt megvalósul, más része azonban hosszú folyamat eredménye, vagy meg nem várható időtartamban valósul meg. Az attitűdök megváltozása magatartásbeli változást jelent. Ez egy ember esetében is életen át tartó folyamat, csoportok, a népesség egészében még hosszabb, nemzedékekre kiterjed. A döntés az irányítás rendelkezésére álló időn belül megoldható változásokkal tud számot vetni. Ezért egyes szituációkat mindenképpen meg kell előznie, másokkal történhet egy időben, de lesz olyan szituáció, amelyre már nem terjedhet ki közvetlenül. A folyamatok irányítása idő szempontjából egyrészt az egész folyamat idejét jelenti, másrészt a beavatkozások pontszerű, egy-egy szúrópróbára szükséges idejét, vagy egy meghatározott hosszabb időszakaszt, vagy a folytonosan , a legkisebb eltérés esetén is beavatkozásra készenléttel együtt járó időtartamot. A rendőrségi ellenőrzés lehet szúrópróba szerűen megszervezett, az NAV ellenőrzése időszakaszokat fog át, a határellenőrzés folyamatos. A döntéshozatal ennek megfelelően azonnali, követő vagy bármikori (kontstans) eleme a közigazgatásnak az ügykezelés terén. A legösszetettebb tere a döntéshozatalnak a kontextusokban érvényesítendő kölcsönös összefüggésekre irányul. A szakpolitikák a praxisok tárgyhoz/témához rendelt integrációját mind horizontális, mind vertikális irányban igénylik. A szakpolitikák célnak megfelelő egymáshoz rendelése a döntés-előkészítés legkörültekintőbb része. Ez ugyanis nem csupán abból áll, hogy az egyes területek bevonására hozunk döntést, hanem azt is jelenti, hogy az egyes folyamatok kapcsolódását biztosítjuk. Például a közigazgatásra való felkészítésnek tartalmazni kell a szakpolitikai kapcsolatteremtés módjának, eszközeinek, formáinak ismeretét és a gyakornoki idő alatt annak tapasztalatok által megszerezhető tudását. A döntés tartalma olyan időkeretbe illeszkedik, amelyik pontosan meg nem határozható, de amelyik nagy valószínűséggel feltételezhető. Ezért az időkeret a tartalom függvényében változhat, a rászánt idő az előre haladástól függően rövidíthető, tartható, vagy meghosszabbítható. Eszerint korábbi, tervezett időben megvalósuló vagy halasztott döntésekre kerül sor az eredeti tervhez képest. 142
A személyes részvételre vonatkozó döntés, a folyamatba való bevonódás mértéke szerint másmás dilemma megoldása után alakul ki. Magatartásunkat megmagyarázzuk valamilyen esemény kapcsán, a bevonódáshoz szükséges attitűd szerint bekapcsolódunk az eseményekbe. Arra törekszünk, hogy a hátrányos helyzetű, alulreprezentált roma kisebbség felkészült tagjait a közigazgatás valamely területén bevonjuk a közigazgatási tevékenységbe. Ez a roma polgár egyéni döntését is igényli. Ahhoz, hogy a folyamatban részt vegyen, álláspontot alakít ki az eseményekkel kapcsolatban. Előtérbe állított tevékenység (és a hozzátartozó aktivitás) 1. tájékozódás (exploráció) 2. kiértékelés (evaluáció) 3. kapcsolódás (kontaktálás) 4. részvétel (participáció) és együttműködés (kooperáció attitűd) 5. kezdeményezés (iniciálás, aktívizálás) 6. érdekérvényesítés (támadás= offenzíó, megküzdés=pugnáció, kóping, kiegyezés=konkordancia) 7. érdek védelme (defenzíó) 8. értelmes munka (racionális cselekvés) 9. feladat(át)vállalás, kisegítés (szubszidiaritás, auxiliaritás) 10 áldozathozatal szolgálatteljesítés(ancillaritás), önmegtagadás (abnegció) és önfeláldozás (szakrificium) Σ Az attitűdök meghatározó elvei Ss z
Megválaszolandó kérdés
A döntés egyre nagyobb bevonódással kapcsolatos
Tájékozódjam? Értékes? Rám is tartozik?
Részt vegyek benne?
Kezdeményezzek?
Érdekem? Védelmezzem? Dolgozzam? Vállaljam?
Áldozatot hozzak érte?
Döntésem révén milyen eseményben veszek rész?
Egyre hatékonyabb tranzakció
A döntések hatékonyságát a tartalmi és működési vonatkozások minél teljesebb mértékével párhuzamosan értelmezzük. A döntés annál ’súlyosabb’ minél mélyrehatóbb változást eredményez az események sorában.
143
5.3. Mit tartalmazhat a döntés a kötelező tartalmon kívül 5.3.1. A kötelező tartalmon kívüli tartalomra vonatkozó döntéshozatal időkeretben, faktorok szerint Az előre nem látható egy része valamikor láthatóvá válik, és amivel nem volt módunk számolni a tervezéskor, megváltoztathatja az eredeti terv megvalósítását. Nem a cél, hanem a hozzávezető út tartalma lesz más. Személyek változás pl. baleset, betegség következményeként állhat elő. A rendszer működése érdekében azokat a biztonsági döntéseket is meg kell hozni, amelyek a közigazgatás folyamatos működtetését szolgálják. Más folyamatok hatására olyan változások léphetnek fel a korábban figyelembe vett körülmények tekintetében, amelyek az eredeti folyamatot korlátozzák, akadályozzák, valamilyen irányban eltolják, vagy megszüntetik. Ezért mind az ellenőrzésre, mind az értékelésre, mind a monitoring rendszer működtetésére is döntéseket kell hozni. A kontextus megváltozása befolyásolja legjobban a közigazgatási tevékenység tartalmát. A történelmi léptékű változások, mint amilyen pl. a technológiai, az információs, eszmei áramlatoktól függő változások, előre meg nem határozható jövőbeli eseményekhez vezetnek, csupán sejthetők, valószínűsíthetőek. Ezekre csak olyan döntések vonatkoznak, amelyek a felkészülés szempontjából ésszerűek. Ilyenek p. a szakmák frekventáltságára, a túlképzésekre, a munkaterületek fejlesztésére, populációs tendenciákra, társadalmi közérzet alakítására, közbiztonságra vonatkozó döntések. A döntések kiegészítő tartalma több részre vonatkozhat: minthogy a döntés adott motiváció alapján születik, aminek az elérendő szükségességét, a leküzdendő akadályok ellenére való elérendőségét, és a célok értékére vonatkozó értékelést kell tartalmaznia, a döntés tartalmazhatja a döntés meghozatalának indoklását, motivációját. Az okok mellett azonban kiterjedhet a célok elérését szolgáló jövőbeli eseményekre, a kialakuló folyamat egyes
elemeire,
a
várható
hatások
kompenzációjára,
korrekciójára,
az
elképzelt
forgatókönyvek szempontjából való jelentőségére, tartalmazhat olyan utalásokat, amelyek más döntésekkel való kapcsolatát mutatják. Belátható időtartamon belül kell az eredményt elérni, de a még távolabbi időre vonatkozóan is mérlegelhető egy döntés hatása. A témaközpontú folyamat LTTN modellje a kötelező tartalmon kívül az egyes lépésekhez kapcsoltan utalásokat tartalmaz az érdekek (meglétére, létrehozatalára, megváltozására), a folyamatban szereplő értékektől eltérő értékekkel való kapcsolatokra, valamint a célok más célokkal való kapcsolódására – a célok hálózatában – és az elvégzett 144
tevékenységek más tevékenységekkel való kapcsolódására az irányított tevékenységek adott klaszterében. A modell a tevékenység során alkalmazott elveket és prioritásokat a közigazgatás egész rendszerében való koordinációnak és integrációnak megfelelően további adminisztratív fórum felé feltárja. A modell a technikai asszisztencia révén mind az államigazgatási, mind az önkormányzati igazgatás területén egységes informatikai adatkezelés alapján tartalmazza az eseményeket, és a civil szféra kormányfeladatot ellátó szerveződései számára a tranzakció tartalmának megfelelő felbontásban elérhetővé teszi.
5.4.Időigény, folyamatosság, a folyamatra, személyre, kontextusra vonatkozó időtartamok és a rendszer más folyamataival való kapcsolatok
5.4.1.A fejlesztés mint a tranzakciók által létrehozott eredmény A fejlesztés három menedzselési területen valósul meg, adatokra támaszkodik és irányítókat igényel. A fejlesztések a rendszer (rendszermodell) haladási faktoraihoz kapcsolhatók. A fejlesztéshez szükséges ismeretek részben már megvannak, másrészt újként majd később, a kutatás végén állnak elő. Ezért a kutatás és fejlesztés együttesében kell gondolkozni. Az új ismeretek feltárásának általánosan elfogadott intézményes helye a kutató intézet. A közigazgatás teljes spektrumban való fejlesztése széleskörű kutatási program eredményeitől is függ. Ennek a kutatásnak a módszerei, eszközei, formái eltérnek a közigazgatásban meglévő módszerektől, eszközöktől és formáktól.
5.4.2.A kutatás és a fejlesztés kapcsolata Tranzakciókról azért kell beszélnünk, mert személyek közötti hatásgyakorlást feltételez a kutatómunka, valamint azért, mert a kutatás és a fejlesztés folyamatos kapcsolattartás, kölcsönös hatásgyakorlása nélkül nem lehet eredményes. A fejlesztés menedzselési területeit a meglévők kezelése, az újak létrehozása és az új/régi megvalósításának folyamata jelenti. Adatokra szükség van, hogy a folyamat állapotát befolyásoló tényeket számon tartsuk, az irányítókra azért van szükség, mert a személy részvételét nem iktathatjuk ki annak a folyamatnak az irányításából, amely végül is rá hat majd, és mert folyamatosan kell biztosítani a vezetői döntés lehetőségét.
145
4.
5.
6.
7.
8.
9.
Σ
Felhasználókra alkalmazott Célszerű alkalmazások megismertetése (tréning) CSF4 Célcsoporthoz A magyarázatok illeszkedő kifejtése, magyarázatokat bemutatások (gyakorlati foglalkozás) CSF5 Felkutatni a Diszciplináris korszerű ismereteket alapok harmonizálása CSF6 A tartalom és a A hiteles külső forma egységét ápolása, médiaformák hasznosítása CSF7 A tudományosság Széles körű garanciáit felhasználásra alkalmassá tenni CSF8 A felhasználók A könnyítő, kedvet számára szívesen ébresztő alkalmazott mozzanatok eszközzé válást létrehozása CSF9 A szükséges A folyamatos korrekció és jobbítás létrehozása hasznosíthatóság érdekében folyamatos tennivalókat Rendszer kutatásra alapozott fejlesztés t eredménye. szolgáló,
Költségek
Fejleszteni: F (módszer +eszköz +forma) E létrehozására
Helyen/ programb an
Haladási Kutatni: faktor K Ssz. (Flood (módszer+eszköz alapján) +forma) 1. CSF1 E eseményre vonatkozást 2. CSF2 Felhasználók igényeit 3. CSF3 Célcsoportokat
Időhatár pl.20122020
Az intézeti kutató tevékenységhez tartozó területeket, időtervet, helyet, költségeket egymáshoz rendelő táblázat a menedzsment tranzakciós hálótervének (LTTN) elkészítéséhez.
200122020
Az esemény bekövetkezésének valószínűsége az összes, lehetséges esetek számának hányadosa (v = k/n). Közigazgatási beavatkozásunk nagy esetszámra vonatkoztatva statisztikus jellegű, így érvényes rá a nagyszámú eseményre, a tömegjelenségre érvényes mennyiségi törvényszerűség. Mindazonáltal azt kell biztosítanunk, hogy a személyre szabott munka legyen eredményesebb. A tudomány csak megfelelő igazolással kapcsolt folyamatokra
146
tud figyelni, tehát az egyedi eseményeket összehasonlítások alapján dolgozhatjuk fel a tudományra
támaszkodva.
A
személyes
munkát
sohasem
lehet
kiküszöbölni
a
közigazgatásból! Személy vezetése, csoportok irányítása felelősséggel kapcsolt tevékenység, melynek mindig tényekre kell támaszkodnia. Ha előrelátásunk, tudásunk korlátozottsága adott esetben nyilvánvaló, akkor egyéb megfontolások, belátások alapján kell eljárnunk, de a tényeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A szerepvállalók közötti hatásgyakorlás szintek szerint tárgyalható. Valamely praxis jogi szabályozása a praxisesemények nagy részére vonatkozik. A praxisok egymással való kapcsolatát már kevesebb konkrét szabályozás érinti, inkább általánosságok, elvek jelennek meg a jogrendszerben. Az interdependencia ténye felerősíti a multimodális beavatkozások szükségszerűségét az eljárások eredményes és hatékony alkalmazásában. A személyes események egyedi/egyéni és közös/társas események egyszerre, ebből következően minden közigazgatási hatásgyakorlás több területre és több személyre vonatkoztatható. A kutatásnak azokra a lehetséges hatásokra is ki kell terjedni, amit a precedens értékű, mintának tekinthető intézkedések és eredmények okoznak a teljes népességben. Különösen
fontos
azon
közigazgatás
eset/folyamat/kontextuális
menedzselő
tevékenysége, mely a kazuisztikai munka része lehet. Léteznek valamely modell alkalmazásával javaslat-értékű eredményhez vezető folyamatok, melyek egyedi eseményként tanulságosak a társadalmi folyamatok szempontjából is. Ilyen eredményt hozhat egyes esetek elemzése,
melyek
folyamataival
mint
kapcsolatos
modell-események
pl.
oksági
szerint
viszonyok
az
oktatás-gazdaság-munkaerőpiac általánosítható
tanulságokkal
szolgálnak. Az általános tanulságokon túl a speciális fejlesztés eszközeként is alkalmazni lehet a modellt. Példaként hivatkozom arra, hogy arra törekszünk, hogy a mérnökök a képzés végén feladataikat felelősségteljesen teljesítsék és a felmerülő tennivalókat hozzáértően lássák el. Ehhez – a mérnöki ismereteknek megfelelően – folyamatosan megújuló szakmai munkára van szükség. A jövőbeni együttműködés minden szakember legjobb tudása szerint szükséges a Föld arculatának megújításához, a közös problémák megoldásához. Hosszú távú eredményes munka csak magatartásbeli megalapozással képzelhető el. A ’jól rendezett’ társadalom igazságosságra, mások elfogadására épülhet. A modell az együttműködés eszközévé válhat valamennyi speciális területen történő fejlesztők kezében. Speciális fejlesztés az események több szempontból meghatározott tartalmú, vagy a tágabb értelmezés miatt nagyobb egyedszámú körére vonatkozik.
147
5.4.3. Az eredmények továbbvitele Kazuisztika, konkrét esetelemzések hasznosítása mielőtt késő lenne. Új esetek feldolgozása általános és egyedi tanulságokkal, a személyes fejlődés szem előtt tartásával, a közösség építésének feladatával, a kultúra egészének működtetésével. Ehhez mások munkájának ismerete, a reflexiók és további megfontolások hasznosítása csatlakozzon. 50 évvel ezelőtt, 1958-ban Fischer lexikonok Soziologie kötetében még senkit sem találunk azon nevek közül, akiket ma meghatározóként, elméletek megalkotójaként felidézünk tanulmányaink során. Ennek nem az az egyszerű oka, hogy a hasznos ismeretek nem a szociológia tárgykörébe tartoztak, mert hiszen a Human Area Files 1937-ből még alapozó vonatkozásként szerepel a kötetben. [König 1958]. Nagyot változott a tudományos közélet, átértékelődött a hivatkozások rengetege. Pl. a honvédelem és a természeti értékek védelme érdek összeütközések terévé válhat, a munkára való felkészítés az oktatás rendszerében nincs összhangban a munkaerőpiaci lehetőségekkel, a neveléstudománynak ma már van saját nyelve, mely a nevelésre vonatkozó diszciplínák integrálására alkalmas kiindulópont, a személyes vezetésre vonatkoztatható diszciplínák, a pszichológiát ma már szolgáló szerepbe helyezik. Egy-egy kiragadott
változás
leírása,
jellemzése,
minősítése állandó
kísérője
vizsgálatainknak. Például ha az életmódminták változásait a függőleges tengely két pólusa (individuális, otthoni vagy társas, rekrációs) vagy a vízszintes tengely két pólusa (közéleti, szervezeti vagy munka, felhalmozás) szerint helyezzük el, a változás iránya kirajzolódik. [Manchin, 1984] „Az embernek kell hogy legyen kertésze.” [Orosz 1988] A tehetséggondozás az általános iskola alsó tagozatában megkezdhető. A személyre szabott fejlesztés nem jelenti más személy, más csoport mellőzését, tagadását. Például a falu-város dichotómia kontextusában az akkulturáció során életmódbeli, magatartásbeli változások egész sora játszódik le. [Lammel 1984] Minden mozzanat – tett vagy gondolat – egy rész csupán, de az egész része, annak adottságaival. Egyszerre elkülönülő (kontiguus) és összefüggő (kontinuus) életünkben. Az TSTN-vel jelölt modell általánosított, hatásgyakorlásra vonatkozik, az üzenetváltó kapcsolatok megjelenítésére alkalmas.
Modell, mely a valóságra vonatkozik, az
eseményegyüttes hatásszerkezetét tanulmányozhatóvá teszi, a hatásgyakorlás ésszerűsítésére és optimalizálására felhasználható. Ésszerű a tevékenységet segítő struktúrákat szem előtt tartanunk. Az irányadó adottságok, a feltételek, normák, a követelmények, a kötelezettségek nem szűnnek meg sem 148
az egyén, sem a közösség számára akkor sem, amikor a képességek változását, a lehetőségek kibővülését, a korlátok feloldását, a jogokat állítjuk előtérbe. Ha azokat a minimum utakat meg tudjuk jeleníteni egy struktúrában, amelyre vonatkoztatva kell eljárnunk egy esemény érdekében, akkor ennek a struktúrának a figyelembe vétele kötelező lesz minden érintett személynek, akik a hatásgyakorlásban egy lehatárolt működési kapcsolatrendszerben állnak egymással. Ezt a hipotézist a technikai rendszerek esetében igazoltnak tekinthetjük. Amennyiben a minimumfeltételek adott eljárásrend alkalmazására az emberek között is leírhatók, valószínűsíthető, hogy a feltételezett struktúra beválik. Amennyiben már vannak megjelölhető tartalmak, amelyek az eseményekkel összefüggésben állnak, kiépíthető az egésznek egy kezdeti formája, és minél több viszonylat jeleníthető meg a struktúrában, annál helytállóbb következtetésre juthatunk. A teljesen ismeretlen esemény elemzése lehetetlen, a mindenben ismert esemény azonban valószínű nem létezik. Meg kell elégednünk a részleges feltárás ráutalásaival és a jobban ismert szituáció valamilyen valószínűséggel helytálló leírásával. A kiindulópontok ismertsége és a feltételezések rendszere sajátos emberi gondolkodásmód kialakulását jelenti. Például a jogi szabályozást folyamatosan kiterjesztjük, pedig az emberiség tényleges helyzetét leíró elemzések olyan szabályozhatatlan sokféleségre engednek következtetni, ami nem mindenben erősíti meg a jogi irányítás meglévő módját. Például a tradíciókat akkor is fölülírjuk, ha az egyébként az identitás szempontjából fontos. Például lehetséges az etikai irányadó elveket érdekből mellőzni. Továbbá a jogi szabályozás eszközei szembekerülhetnek másféle normák szerinti elfogadhatósággal, a divat a tradícióval szembehelyezkedhet, a hasznot hozót az etikussal ütköztethetjük. Pedig az értékek soha sem semmisítik meg egymást. Azon struktúra, amelyik a hatásgyakorlásban tényszerű utat jelent a személyek valamilyen kontextus szerinti eljárásaiban, a mondottakból következően nem tartalmazza sem a normák, sem az értékek valamilyen prioritását, hanem eligazodási, együttműködési keretet ad a személyek együttműködéséhez. A struktúra azonban helyet ad a normák, az értékek, a prioritások jellegének jelölésére. Az eredmények célszerű felhasználása hatással van elemzéseinkre, a követő állapot kialakítására a lehetőségek prognosztizálására, a lehetséges változatok (szcenáriók) megkonstruálására. A pók elindul a térben, és ahogyan halad, úgy építi ki a hálóját. Egyidejűleg azonban több pók halad ugyanannak a térnek más-más részében. Mozgásuk során talán egy irányban, együtt, vagy eltérő irányban, külön haladnak. A pókhálók megmutatják, hogy mely utakat jártak be. A háló elemzése történeti, reflexív, gyakorlati, meta elemzés lehetőségét nyújtja, tevékenységváltoztatásra, továbbgondolásra nyit utat. A gondolkozó ember tapasztalatait és 149
előrelátását egyaránt hasznosíthatja, de ehhez a múlt megismerésére, a tények feltárására, a szándékok érvényesítésére, a helyes racionális alapokra van szükség. A korábbi eredmények felhasználása a rendszerbe illesztés lehetőségével növekszik. Mindennek megvan a maga helye az életben. A tények felismerése a valóság rendjének felismerésével azonos, ami az integrációt, az épséget szolgálja. Pl. az tudományos kutatások egymásra épülhetnek az elődök eredményeinek megismerésével és felhasználásával. A tudományosság kritériumainak teljesülése adja meg a tudományos kontinuitás lehetőségét. A közigazgatás rendszerének kutatásában is vannak olyan szakembereink, akik a kritériumok teljesítése
alapján
mai
munkánk
elődeinek
tekintendők.
A
magyar
országirányítás/közigazgatás története az ország/állam alapítása óta számos kiváló ember munkáját tartja számon.
6. Menedzsment
6.1. A menedzsmentek sokfélesége A menedzsmentet aszerint nevezzük meg, hogy minek az irányítására vonatkozik. - Mit tanultunk, mire való mindaz, amit tudunk? Hogyan képes a vezetés gyakorlatát az információhordozók és a folyamatok vonatkozásában bármi is támogatni? [McNichols 2003] Több tudásterület együttese és a stratégikus megközelítés képes választ adni a kérdésre. Tudatosítanunk kell, a stratégiák tudásunk horizontjáig jelölik ki a válasz tudásra épülő alapját. A jövőre irányuló racionalitás és belátás átlépi a stratégiai határokat, de szükséges feltételként tekint a stratégikus alapok folyamatos felülvizsgálatára. Új horizont rajzolódik ki a hatások értékelésére: a tárgyak menedzsmentje (I.), változásmenedzsment (I-XXIII.), térszerkezet-menedzsment (I-XXIII.), gondoskodás-menedzsment (II.-XXIII.), problémamenedzsment (I-XXIII.). Szükség van a legjobb gyakorlatok értékelésére, terjesztésére, a hasznosság megítélésére, szolgáltatások kínálatára, megfelelő igényfeltárás-ellátás-fejlesztés biztosítására. – A kampányok tervezése, közösségi feladatok teljesítése, szolgáltatások megszervezése konkrét hatásrendszer ismeretét, vizsgálatát feltételezi. – Trendek, tények feltérképezése egyre több szempont alapján egyre reálisabb képet képes kirajzolni egy eseményről. Felmerül azonban annak a kérdése is, hogy milyen mélységig kell valamilyen vizsgálatot elvégezni, minek van értelme. A hatások elemzése és a számadatokkal kísérhető
150
események elemzése két különböző dolog, de egymást kiegészítik, a jövőbeni folyamatok számára irányadóak.
6.1.1.Eset- és folyamat menedzsmentje Az esetmenedzsment adott állapotban lévő helyzet megállapítását, megismerését (pl. diagnózist), adott célállapot kialakítására való eljárások alkalmazását (pl. prevenció), vagy adott állapot eseményeire való hatásgyakorlást (pl. utasítás) foglal magában. Tények megállapítása: egy konkrét helyzet jellemzői szerint kell megállapítani a tényeket. A ’jó diagnoszta’ biztonsággal felismeri a ’tényállást’. - A tények összesítése lehetőséget ad arra, hogy tevékenységünket megtervezzük és előrelátóan cselekedjünk. Annak tudatában kell eljárnunk, hogy hatásgyakorlásunk ’az egész rendszert’ érinti, sohasem izolálható teljesen. Ha időrendhez, tevékenységi sorhoz igazodva cselekszünk, terveinket projektbe rendezhetjük. A közigazgatásban dolgozó mint irányító, mint fejlesztő vezető személy egyben segítségnyújtó személy is, aki nem maradhat kívülálló azon a folyamaton, amelyben hatásgyakorlóként kompetens. A tényfeltáró eljárások alkalmazására például a szűrés során kerül sor. Prevenció: a tényállás ismeretében szerzett tapasztalat korábbi tapasztalatok egészéhez hozzáadható új elem. Adott állapotban egy, a tapasztalatunk és előrelátásunk alapján várható állapot létrejöttét, abban egy esemény bekövetkezési valószínűségét befolyásolni tudjuk. Ezt nevezzük megelőzésnek, ami ha mindenkire vonatkozik I-leges, ha célcsoportra vonatkozik II-lagos, ha egy személyre vonatkozik, III-lagos megelőzés. Nem az időrendi sorrendben előbbi és utóbbi történés a preventív esemény minősítési kritériuma, hanem csak szükséges, de nem elégséges feltétele! Például a szűrés nem preventív tevékenység, hanem tényfeltáró eljárás. A prevenció állapotmegváltoztatást eredményez. A szűréstől, a ténymegállapítástól még nem változik meg adott állapot. Természetesen a helyes diagnózis alapján lehet jó eséllyel preventív tevékenységbe fogni. Intervenció: A beavatkozás eseményekre gyakorol hatást, ez a meglévő és kialakuló események halmazában hoz létre változást.
6.1.2. Az esetkezelés és a projektfolyamatok egyesítése a tranzaktív menedzsmentben
151
TSI = A teljes rendszerbe való beavatkozás A teljes rendszerbe való beavatkozás tranzakciói az első szakaszban KREATIVITÁS
A teljes rendszerbe való beavatkozás tranzakciói a második szakaszban KREATIVITÁS
IMPLEMENTÁCIÓ
VÁLASZTÁS
A teljes rendszerbe való beavatkozás tranzakciói a harmadikszakaszban KREATIVITÁS
IMPLEMENTÁCIÓ
VÁLASZTÁS
IMPLEMENTÁCIÓ
VÁLASZTÁS
A menedzselt esemény kezdeti áttekintése
A választható vizsgálati módszerek kiválasztása
Esetelemzés
Hasonló esetek összegyűjtése
Választás az esetmenedzselő megoldásokból
Javaslat valamelyik megoldás alkalmazására
Kulcsindikátorok áttekintése
Mérések
A javasolt változtatás kivitelezése ’Partnership’ projektfolyamat (gyakorlat Halesworth-ben): Kezdeti megbeszélés
A megközelítés felvázolása
Elemzés
Tervjavaslat
Terv kivitelezése, javaslatok változtatása
Projektet követő kiegészítés
A TSI és a projektfolyamat egymásnak való megfeleltetése
152
6.1.3.Kontextus-menedzsment A kontextusok meghatározása a legfölsőbb döntéshozatali szervek döntése alapján történik. Ennek az irányításban elkülönített igazgatású praxisterületek együttesei felelnek meg. A kontextus egybefogja az azonos irányítás alá vont területeket a közigazgatás számára. Ez az oka annak, hogy egyszer a döntéshozó az oktatást és a kultúrát, máskor a felnőttképzést és a foglalkoztatást, vagy aszociális ügyeket és a családra vonatkozó ügyintézést fogja egybe, máskor ugyanezeket másként látja kezelendőnek, pl. a humánerőforrás alá rendeli az oktatást, a szociális ügyeket, vagy az igazságügyet és a rendészetet rendezi egy irányítás alá. A kontextusok meghatározása az ügyintézés hatékonyságát jelentősen befolyásolja. A közigazgatás eltérő szintek eseményeivel, eltérő praxishoz sorolható eseményekkel találkozik, amelyek kezelése lehetséges egy minisztérium intézkedési területén, vagy több terület bevonását igényli. A kontextus-menedzsment feladatai közé sorolható ezeknek a témaközpontú folyamatoknak a megkönnyítése és a tevékenységek integrálását gátló tényezők hatásának mérséklése. Adott időtartam tapasztalatai alapján új kontextusok létrehozására is van mód. A kontextuális menedzsment a rögzített viszonyok új rendszerét hozza létre. Azonban sohasem maradhat csak a kontextuális faktorra vonatkoztatva a fejlesztés. Ki kell egészülni a személyek és a folyamatok menedzsmentjével. A közigazgatás fejlesztése mindhárom faktorra kiterjedően lehet eredményes. A polgárok és az állam kapcsolatának átrendezése, új cselekvési terek megnyitása cselekvőket és tevékenységeket is kell hogy jelentsen. Az LTTNdiagram éppen ezt a szempontot érvényesíti, azaz: mindhárom faktor megfelelő időben való hatása hozhatja meg az eredményt. Ennek keretét a témához rendelt folyamatok adják. A szükséges jogi hátteret az egyes szintek működéséhez rendeljük hozzá. A hatásgyakorlás tranzaktív, azaz kölcsönös, az érintetteket átalakító hatást eredményez.
6.1.4.Közigazgatás-menedzsment A menedzsment által igénybe vehető szerveződési formák változatosak. A közigazgatási struktúra hierarchikus, de az általa működtetett szervezetek felépítése többféle lehet, és azok a szervezetek nagyon változatos felépítésűek, amelyek a társadalom egészéből kapcsolatban állnak vele, vagy amelyekre a közigazgatás vonatkozik.
153
4.4.2.3. Szervezetek
Az állam szerepe nem csökkent, hanem szerepvállalása változott. Stratégiai elemek sora módosult. Csak a hatáslánc korábbi és következő elemét vehetjük szemügyre, minden változás révén új helyzet áll elő, visszaút, visszatérés nincs. A szervezet felépülésének elveit alapul véve jó lehetőség kínálkozik a szervezettípusok elkülönítésére. Eszerint megkülönböztetjük a 1.műveletorientált szerveződést, 2. a továbbtagozódó szerveződést, 3. projektmenedzsmenti mátrix-szerveződést, 4.hálózati szerveződést. Grafikus vázlattal bemutatva sorjában: 1.műveletorientált szerveződés
Vállalkozásvezetés
műveleti csoport
beszerzés
termék előállítás
……….
tárolás
………
erőforrások
……….
………
2. továbbtagozódó szerveződés
Vállalkozásvezetés
1-es központi részleg
A osztály
be
te
2-es központi részleg
B osztály
tá
fo
be
te
tá
3-as központi részleg
C osztály
fo
be te tá
fo
154
3. projektmenedzsmenti mátrix-szerveződés A műveletorientált és a termékorientált tagolódás egyesítése
műveletorientált tagolódás
Vállalkozásvezetés be
te
tá
fo
A termékcsoport B termékcsoport C termékcsoport D termékcsoport termékorientált tagolódás
4. hálózati szerveződés
adminisztratív csoport
X partnercég Y pl.műszaki főiskola
’A’ projektcsoport Z marketing cég ellenőrző cs. forgalmazó csoport ’B’ projektcsoport montázscsoport
155
5.A közigazgatási struktúra mint szerveződés Szerveződés ek sorszáma
A szerveződés neve
1.
2.
3.
A szerveződésben megjelenő domináns jelleg vagy funkció
Hierarchikus
Műveletorientált szerveződés
Hierarchikus és integrált
Továbbtagozódó szerveződés
Projektmenedzsme nt hálózati szerveződése
Művelet és termékorientáció révén kialakított rendszerben működik
4.
Hálózati szerveződés
Célmegvalósító folyamat/projekt működtetése
5.
Közigazgatási
Célmegvalósító témához rendelt folyamat irányítása
Együttműködők Tartalom megvalósítói, művelet végzői Tartalom, művelet szerveződési struktúra, integráció megvalósítói Tartalom, szerveződés, termék, háló megvalósítói Projekthez (Tartalom, szerveződés, termék, háló), adminisztrációhoz, ellenőrzéshez, forgalmazáshoz, montázshoz (itt: illesztésekhez) rendelt megvalósítók A hierarchiában, a szintek eseményeinek integrációjában, a létrehozott projektekben, a hálózatok szervezésében együttműködő megvalósítók
Témaközpontú tevékenysége horizontális és vertikális integrációt igényel minden vonatkozó praxisterületi kapcsolat működtetésével. A valóság a vizsgálódás, a szemlélet sokféle szempontja alapján kezelhető, nem izolálható a jellemzők elméleti csoportosítása függvényében. Az eredményes közigazgatás saját eszközeivel legalább háromféle tevékenységet végez valamennyi területen: 1. igyekszik mérsékelni vagy elhárítani a cél elérésének valószínűségét csökkentő tényezőket, és arra törekszik, hogy elkerülje a nem-kívánatos események
156
bekövetkezését. 2. valamely témában üggyel kapcsolatos teendőket végez, 3. korábbi kedvezőtlen eredményeket korrigál. A jó ügyintézés tulajdonságait négy csoportba foglalhatjuk: 1. támogatja az érintettek kölcsönös kezdeményezését, 2. kommunikatív, 3. időben koordinált, 4. korszerű. A célok közelítését szolgálja a pontos adminisztratív feladatvégzés, beleértve az ügyek helyes megnevezését és befogadását, az üggyel kapcsolatos szándékok pontos megjelenítését, a munkafolyamat egyes lépéseinek nyilvántartását érkeztetéstől a végzésig, a folyamat kapcsolatainak és időfeltételeinek kezelését, valamint a folyamat megfelelő lezárását. A közigazgatási rendszerszerű működéséből három kritérium következik. A folyamatok (1.) irányíthatósága a cél ismeretében lehetséges, ami megjelöli a folyamat végére létrehozandó, kívánt eredményt. Az irányítás visszacsatolás nélküli megvalósítását vezérlésnek nevezzük, ami azt jelenti hogy a közigazgatási eseményt lépésről lépésre úgy irányítjuk, hogy a célra vezető legvalószínűbb esemény következzen be. A megtett intézkedések eredményességéről nincs valós információnk, csupán az intézkedésre vonatkozó szándékról és az intézkedés bekövetkezéséről. A vezérelhető rendszerekben megvan annak a lehetősége, hogy a beavatkozásunk által véges idő alatt egy kívánt, meghatározott állapot áll elő a rendszerben. Vagyis a folyamatok bemenő oldalához és az állapotváltozókhoz kapcsolódik tevékenységünk. Az állapot megváltozását azon jellemzők megváltoztatásával érhetjük el, amelyek értékének megváltoztatására képesek vagyunk. - Az irányíthatóság nagyobb mértékben valósul meg, ha a megtett lépések eredményét megismerhetjük és annak alapján további intézkedésekre kerül sor. A visszacsatolást tartalmazó folyamatirányítást szabályozásnak nevezzük. Valójában ez volna a legcélravezetőbb, de a folyamat szabályozását kivételes esetekben, és nagyon korlátozott mértékben tudjuk megvalósítani. A (2.) megfigyelhetőség azt jelenti, hogy az egyes lépések véges időbeli megvalósulása meghatározható, megismerhető. - A közigazgatási tevékenység (3) azonosíthatósága (identifikálhatóság) azt jelenti, hogy véges idő alatt meg tudjuk mondani, hogy a megváltoztatott állapot egyes jellemzőinek értéke mekkora és az milyen összefüggésben értelmezhető. A közigazgatási tevékenység hatékonysága közvetetten, azaz végül is az életminőség kialakításával kapcsolódik. Közvetlenül azonban az ügyintézés mennyiségét, minőségét adott időegységre vonatkoztatjuk. Annál hatékonyabb a közigazgatás, minél több ügyet, minél jobb minőségben képes eredményesen befejezni a cél elérése érdekében adott időtartamon belül.
157
6.1.5.A menedzsment sikeressége A sikeres menedzsment kulcsaként gondolhatunk a megfelelő online stratégia kialakítására. A stratégiák a belátás horizontjáig terjedhetnek, ennyiben korlátozottak, de a meglátott lehetőségek felhasználása szempontjából a legésszerűbbek. A racionalitás korlátozottságában rejlő hiányok kiküszöbölhetetlenek, de sztochasztikus szemlélettel a hibák csökkenthetők. Eddig csupán a gazdasági életben, a kereskedelemben jelentek meg figyelemfelkeltő törekvések. A humántőke vonatkozásában is nyilvánvaló a gazdasági élet szakembereinek, szereplőinek részvétele, de az együttműködők körének nagyobbnak kell lenni. A további együttműködők bevonása éppen azért is lesz majd jelentős, mert az emberre vonatkozó nézeteink alapján új szempontok érvényesítésére nyílik lehetőség. Előfeltételezésünk szerint minden mérlegfolyamat tükrözni fogja majd az emberre vonatkozó teljesebb értékű nézeteinket. A folyamatos kommunikáció révén tisztázódnak a részletek. Létezik egy ’zöld könyv’megjelenési forma, az ún; ’Green Paper’ kiadvány, melynek éppen ez a ténymegállapító, megelőző, beavatkozó szándék a létrehozója valamely nagyrendszer működésével kapcsolatban. - Az Európai Bizottság által kiadott dokumentum (nem feltétlenül könyv). Célja egy-egy terület legfontosabb megoldandó kérdéseinek azonosítása és az érdekeltek (közösségi és tagállami adminisztrációk, civil szervezetek, érdekérvényesítő csoportok) bevonása a probléma megvitatásába. A konzultáció után alakítja ki a Bizottság álláspontját és teszi meg előterjesztését a jogszabályalkotásra. (EU portál) Magyarországon valamennyi területre vonatkozón megszülethetne a praxisterület zöld könyve. Ismeretes nálunk az egészségügyre, az oktatásra vonatkozó összesítés. A hatásgyakorló munkafolyamat minden állomása rendszervonatkozású. Példaként álljon itt egy hatáslánc-elemzés felidézése. A valós és álhivatkozások, a tényleges és a feltételezett
okok
felülvizsgálatának
új
lehetőségét
jelenti
a struktúraelemzés
az
élelmiszeriparban és az élelmiszerkereskedelemben. Ezt valósítja meg a HACCP rendszer. Pl. az alapanyag-ellátástól a táplálék elkészítéséig terjedő út minden fázisban nyomon követhető minden esemény a ’bio’ vonatkozások szempontjából. Erre vonatkozik a HACCP minőségellenőrzési rendszer, ami kiterjed a mérgekre, a talajra, a növények, állatok számontartására. – Hatására a biztonságos táplálék, a vendéglátással kapcsolatos, étkezésekre vonatkozó hirdetés hitelességét lehet megalapozni, és a velük kapcsolatos magatartást befolyásolni.
158
Minden eredmény, termék, ami a közigazgatás hatásrendszerében megjelenik, hatásláncok mentén alakult ki. Minden kialakulás kapcsolódik az emberi tevékenység munkafolyamataihoz, és az a rendszerkritériumok, vagy elemei/részei szerint vizsgálható. Ilyen vizsgálati terület lehet a tervezés, a beavatkozások alkalmassága, a beavatkozás módszere, eszköze, formája, az irányítás kivitelezése, a mérés, az ellenőrzés, az értékelés, a módosítás vizsgálata bármely hatáslánc részeként. A jelenleg alkalmazható legkiválóbb eljárásokhoz többletet hoz az azonos szinteken belüli és az eltérő szintek közötti hatások további kritériumok szerinti vizsgálata. Ezt a többletet a TSTN adja meg. Emellett arra nyílik lehetőség, hogy a hatásláncokat mind a tudatos irányítás vonatkozásában, mind attól eltérő hatásokra visszavezethetően egy, azonos háló struktúrában elemezzük. A hatásrendszerek azonos struktúrában való vizsgálata - emberi irányítástól független hatásokra kiterjedően is – a rugalmasság követelményének eleget tesz, a vizsgálati eljárás folyamatos fejlesztését lehetővé teszi. A minőségvizsgálati rendszerek folyamatosan finomodó, bővülő változása jól példázza ezt a tényt. Sőt, eseménykövető és követelményeket állító/ellenőrző a rendszer egyszerre. Ha elfogadható, hogy a hatások nem kezelhetetlen izoláció létrehozói, akkor a teljes rendszerbe való beavatkozás, a TSI egységes alapon értelmezhető. Az irányítás a kapcsolati jellemzők szerint jól elkülöníthető típusokba sorolható: 1. stratégiai irányítás, 2. operatív irányítás, 3. diszpozitív irányítás. Az elkülönítés alapja a különböző gyakoriság, az eltérő kompetenciajellemzők, az különített kompetenciajellemzők, az eltérő információjellemzők, melyek másféle súlyozást és eszköztárat igényelnek az egyes irányítás típusokban. [www.hik.hu] – Az ’irányítási szint’ szerinti megkülönböztetés támogatja azt a szándékot, hogy a TSTN vonatkozó, témához rendelt aktualizált részét használjuk fel az irányítás során és azután abban alkalmazzuk az irányítás típusaira vonatkozó ismereteinket. Mit kell mindenképpen figyelembe vennünk, mennyire volt hiányos és esetleges korábbi esetkezelésünk? Kockázatelemzéshez tartozik, hogy van, ami elkerüli figyelmünket. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a beavatkozás során az érintett személyek szenzibilitásvulnerabilitását, rezilienciáját (alkalmazkodóképesség) - auto/defenzívitását. A hatásláncok elemzésekor a fejlődési eseményt (E)-t kialakító faktorokra és az időre ki kell terjednie az eljárásnak. (PPCT). A hatásláncok elemzésekor a hatásgyakorlás tranzaktív természetét nem hagyhatjuk figyelmen kívül. (T) A hatáslánc elemzésekor a fel nem tárt, vagy fel sem tárható háttér egyes tulajdonságaira van módunk következtetni. (TZI) A sikeres menedzsment nem okoz jogtalan sérelmeket, nem lép át minden határt a személyiség rombolásával, figyelembe
159
veszi a személyek és csoportok érzékenységét, sérülékenységét, küzdő- és önvédelmi képességét az ésszerűség határáig. A figyelembe vehető tényezők között mindig vannak előtérbe állítható tényezők, amelyek az adott eset szempontjából prioritást élveznek. A nevelési funkciók kategorizálása a személyiséghez köthető kulcskompetenciák vonatkozásában még korai volna. Sok kiindulópont megjelölésének esetlegessége és az elkülönített képesség kombinációkkal való magyarázata egyfajta munkamódszer létrehozása érdekében elfogadható, de nem ad kellő alapot a személyes vezetéshez. Adott időszak (pl. a reformok időszaka) vizsgálata csak azon fogalmak használatával hiteles, amelyeket akkor használtak. Természetesen meg lehet ítélni egy későbbi, differenciáltabb szókészlettel is a korábbi törekvések eredményét, de nem szerencsés egy későbbi fogalomkészletet használva megítélni egy korábbi korszak gondolkodásmódját, benne pl. a személyiségértelmezést. Azonos szavak használata sem felel meg mindig ugyanannak az értelmezésnek az évszázadok folyamán. Bár a tudományok, egyes stúdiumok erre a tényre figyelnek, nem mondható el ez még a közigazgatási gondolkodással kapcsolatban. A ’mély’, a megélhetési, a hátrányos, az integrált stb. jelzők valójában költségvetési tételek mozgatói, miközben értelmezésükkel adósak maradunk. A közigazgatás nem programozott folyamat szerencsére, tehát van mód a homály meghagyására kritikus esetekben, de ez nem teszi lehetetlenné, hogy a homályban téves következtetések kiindulópontjai húzódjanak meg. Az irányítás tervezhető, de nem csak tervezett részekből felépülő folyamat. A folyamatirányítás minden pillanatban tartalmaz három elemet valamilyen mértékben. A kreativitás-implementáció-választás egy körfolyamat három pontja, melyek között kölcsönös, kétirányú haladás lehetséges a Teljes Rendszerbe való Beavatkozás (TSI) során. A személyekre vonatkozó irányítási folyamatok a legbonyolultabbak, hiszen személyes szabad döntések által jellemezhető tranzaktív folyamatokat foglalnak magukban. Egyszerűbbnek látszanak azok a folyamatok, amelyek egyfajta elköteleződés, korlátozottság révén karakterizálhatók. Az esetelemzések feltárták az egyes személyek és a környezet között végbemenő, azon eltérő jellegzetességű hatásmechanizmusokat, amelyek pszichológiai és pszichiátriai diszciplínákból válnak érthetőkké. Ezekből hat vonatkozást veszünk szemügyre. 1. A személy hat a közösségre. A pszichiáter analitikus gondolkozással próbálja feltárni és megértetni egy személy közösségre gyakorolt hatását. A történelemtudomány rekonstruálja az eseményeket, okokra, következményekre terjed ki a figyelme. Mindez a tanulságok szempontjából tetteink ellenőrzésére is szolgál. Lázadás és bizakodás, elfogadás vagy 160
beilleszkedés stb. megítéléséhez kapunk támpontokat és érveket. Biofil és nekrofil hajlamok, magatartásformák kialakulására, nyomon követésére, módosítására nyílik lehetőség a szerzett tapasztalatok és a feltárt lehetőségek alapján. A hatalom megszerzésével együtt jár az elrendelés, a szabályalkotás kiterjesztett lehetősége. Adott szinten elnyomott törekvés megjelenhet egy másik szinten. Sem ok nélkül, sem feltételek nélkül nem alakulnak ki események, ezért az okok és feltételek az elemzés szerves részét képezik. A ’rendelkezni és szabályokat alkotni’ kifejezheti nemcsak a jó cél elérésére való törekvést, hanem azt a becsvágyat is, mely éppen a visszaélések lehetőségét készíti elő. A hatás kifejtésének képessége a hatóképesség, mely önmagában még nem az emberi minőség garanciája. 2. A befolyásolás lélektana elemezhető, tanulságai tájékoztató értékűek saját magatartásunk
alakításához.
A
meggyőzés
eszközei
befolyásoló
eszközök.
Gondolkozásunkat, véleményünket, döntéseinket befolyásolják. A kölcsönösség, az elkötelezés, a bizonyosság elhitetése, a szeretetet színlelő manipuláció, a tekintélyalapú irányítás, a hiányokra utalás mind olyan eszköz, amellyel vissza lehet élni. Ismerni a befolyásolás ezen eszközeit már csak azért is érdemes, hogy önmagunk ne essünk csapdába, hogy megfelelő módon válaszolni tudjunk mások kezdeményezéseire, hogy felismerjük és javunkra tudjuk fordítani lehetőségeinket. 3. Protokollok, eljárások leírása jó segédeszköz a hatásgyakorláshoz. Valamely eset kezelése érdekében bevált eljárások alkalmazására kerül sor az orvosi gyakorlatban. Az elsősegély szigorúan követendő tevékenységet foglal magában. A beavatkozás mindenkor helyzethez tartozó felelős cselekvést követel meg. Egészségünk érdekében tennivalóink a hatásgyakorlás tapasztalati útját jelentik. A ’ha, akkor’-típusú okok, feltételek, cselekvések egymásutánjáról van szó. 4. Hivatkozások alkalmával leginkább jogi normák kerülnek elő gondolkodásunkban. A fontosabb jogszabályok összegyűjtése, megismerése, hasznosítása nem kerülhető ki a modern társadalomban. A jogszabályi háttér folyamatosan változik, tehát lezáratlan, mégis az adott állapotnak, szituációnak megfelelően használni kell. Nagyobb integráltság, összetettebb szint felülírja, módosítja, korlátozza az eseménytér alacsonyabb szintjeire kidolgozott jogi szabályozást, ám annak lehetőségeit nem szüntetheti meg. A részek összerendezésének módja nem szüntetheti meg a részek identitásának megfelelő, saját érték szerinti lehetőségek rendszerét. 5. A személyiségfejlesztés kikerülhetetlenül és kiiktathatatlanul része a tranzaktív hatásgyakorlásnak. Személyes, családi, csoportos szituációs gyakorlatok egész sora épül arra,
161
hogyan lehet viselkedésünk egyre érthetőbb, együttműködésünk hogyan lehet eredményesebb, hogyan és milyen területen fejlesszük személyiségünket. 6. A fogalmi rendnek megfeleltethetően kell elemezni a hatásgyakorlást. Arisztotelész a nyelvi kifejezések egymásra visszavezethetetlen típusait kategóriáknak nevezte. Ezt Kant az értelem tiszta apriori fogalmainak tekintette. Mérés, értékelés teszi pontosabbá munkánkat a közösségben. Egy ’munkafolyamat’ kezdeti és végpont közötti szakaszolása azért nem látszik egyedül alkalmazandónak, mert elkülönített részként áll az egész létező rendszerben. A munkafolyamatot bele kell csatlakoztatni a ’teljesebb egészbe’. Bár vannak cél-terv-kiértékelés kategóriába tartozó kijelentéseink, tudatosítanunk kell, hogy a vezetés nem csak ismert dolgokra támaszkodó tevékenység. A determinisztikus kitételeknek nem lehet nagyobb teret adni, mint amit a személyes megértés visszaigazol. A közigazgatás ezért sztochasztikus folyamat, melyben az események bekövetkezésének valószínűségét is figyelembe kell venni. Az irányítás adatokat, tények ismeretét követeli meg. Az adatok visszakereséséhez és vezérléshez, az adatállomány sémájának kialakításához és módosításához, valamint a vonatkozó ellenőrzéshez egy hasznosítható nyelv szükséges a ’vonatkozó/kapcsolódó adatállomány menedzsment rendszerében (RDBMS). Az informatikában megszületett SQL ilyen adatkezelést, adatlekérdezést tesz lehetővé. A kapcsolatteremtés kommunikációelméleti hátterének megfelelően az adatok különböző szinteken kell hogy hozzáférhető legyenek. Például kell lennie olyan interface-nek az egész rendszerben, melyben az adatokhoz való hozzáférés lehetségessé válik, amelyet hívási szintnek nevezhetünk…- A rendszernek tárolnia kell az adatokat, az ’elvesző’ adatokkal kapcsolatos eljárásokra is kell javaslatot adnia, az adatok meg nem felelő kezelése sem szabad hogy tönkre tegye a rendszert. - A logikai, kibernetikai, műszaki, technikai feltételek rendszere igen szövevényes feladat elé állította az emberiséget. A feladat megoldása bonyolult rendszer létrehozását igényelte. Az informatikai rendszereket párhuzamként használva azt kell látnunk, hogy adott feladathoz egyfajta mechanikus eljárást kidolgozni lehetséges, de nagyon sok ember munkája szükséges hozzá. Az ember ebben a vonatkozásban lemarad a számítógépek működési lehetőségeitől, az ember kapacitása sem nagy. A gondolkozás azonban nem ebben az értelemben mechanizált. Mindazonáltal amit a gépek segítségével ésszerűen megtehetünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. - Az intézmények ezért alkalmaznak CIO-személyeket, akik a működés informatikai alapját létrehozzák, karbantartják, felügyelik felelős helyzetben. Alternativitás, eltérő gyakorlati megoldások alkalmazása mindennapos követelmény. A csereszabatos kifejezés cserélhetőséggel, helyettesítéssel, kompenzációval kapcsolatos. 162
Azonos szolgáltatást többféle formában lehet ellátni. A különböző formák az ellátás, a segítés stb terén is lehetségesek. Például a szociális segítés vállalkozási alapon is ellátható. Az alternatív lehetőségek azon alapulnak, hogy az eredmény szempontjából egymással egyenértékűek, de más szempontból más érdekeknek felelnek meg. Az irányító sohasem építkezhet abból a szándékból, hogy valami ne történjen meg. Legfeljebb szeretné, ha valami nem történne meg. A ’ne’ tiltó, tagadó elemként ugyan jelen lehet gondolkozásunkban, abból azonban a célok nem fejthetők ki. A tiltótáblák, vagy a zsákutcák észlelése érdekében adható segítség, de a távlati célok érdekében tenni kell valamit mindig. A diák mellett személyes vezetőként kell állnia a nevelőnek. Ilyen az ember. A társadalom egésze sem mentesül attól a feladattól, hogy a tiltó táblák, a perspektívák nélküli lehetőségek helyett a fejlődés lehetőségét megadó és távlatokat nyitó nevelőrendszert működtessen, illetve annak fejlesztésére garancia legyen. A közösség generációs felelőssége a negatív irány és a pozitív irány minden eszközét a maga helyén és értéke szerint kell hogy mozgósítsa. A mondottakhoz hozzá kell tennünk, hogy a működő, fejlesztő rendszer domináns, meghatározó eleme az identitásában megerősödő, közösségi kötelezettséget vállaló, a kultúra ésszerű tartalmát továbbfejlesztő fiatalok fejlődésének segítése. Ez pozitív tartalmú intézkedések egész sorát igényli. Az oktatás/képzés abban segít, hogy a tudás átadása a kultúra és a műveltség elsajátításában elvárható követelményeinek feleljen meg, a személyes vezetés pedig azt a módot adja meg, ahogyan a szocializáció optimális mértékben és irányban változhat. A közigazgatási képzésben résztvevő hallgatók azon kompetencia elsajátítására hivatottak, amely alapján közösségi feladatok vállalására is alkalmassá válnak professzionális szinten a társadalom bármely praxisterületén, ahol emberek ügyeivel foglalkozva valójában az emberi minőség folyamatos fejlesztői is lehetnek. A képzés struktúrájának és tartalmának kialakítása tehát kulcsfontosságú a humánerőforrás előállításához. A képzés létrehozására nagy intenzitással kell törekedni, mert minden késlekedés hiányok forrása. Ebbe a folyamatba beleértendő a képzés teljes rendszerébe való beillesztés is, melynek kormányzati prioritással megvalósított része az akkreditálás, a munkaerő-politikai feltételek érvényesítése, és a változás révén előálló új követelmények teljesítése, az életpályamodell kialakítása. Munkájuk egyfajta egyetemesség előmozdítója, hiszen a közigazgatás az ország ügyei kapcsán magasabbnak nevezett integrált szintekre is hat. A közigazgatás mint célra irányuló tevékenység ’hivatás’ is, amely megjelölés egyfajta többletet hordoz, nem fontosságot jelöl, hanem viszonyt, azt a vonatkozást, amely a dolgok ’rendeltetésének’ értelmezéséből fakad. 163
Eszerint az emberrel kapcsolatos fejlesztő munka rendeltetésszerűen, hivatásnak megfelelve vonatkozik a vezetőre. A kommunikatív társadalom, a kapcsolatok társadalma, az egymáshoz viszonyuló emberek közössége tények, információk/adatok ismeretében, és azok felhasználásával fejezi ki magát, aszerint teremt kapcsolatot. Minden személyes hatásgyakorlásban eleget teszünk az üzenetváltó esemény minimumfeltételeinek. Ez számon tartott vonatkozásai szempontjából több mint a számítógép adatkezelése, de a mechanizált lépések szempontjából, a működés hibamentessége szempontjából kevesebb. A gép megbízhatósága a tárolt adatok kezelésére vonatkozik, az emberi megbízhatóság azonban egész valósággal való kapcsolatunkat teszi minősíthetővé. A géptől azt várjuk el, hogy a benne lévő adatokat felhasználható módon tartalmazza. Az ember feladata az adatok helyes felhasználása. Minthogy nem csak adatok szerint járunk el, a hasznosítható adatokat a felhasználás érdekében értelmezzük, alkalmazzuk, miközben az eseményekben rejlő valószínűségeket soha nem feledhetjük. Milyen alapon várható el a vezetés eredményessége? Hogyan jelölhető meg a megvalósítást jelentő hatásgyakorlás, mely hatáslánc követésében van feladatunk? Az a meggyőződésünk, hogy alkalmas, felkészült, jogosult, a munkáját kedvvel ellátó illetékes személy
képes
optimális
mértékű
hatásgyakorlásra.
Ő
rendelkezik
mindazon
kompetenciákkal, amelyek gyakorlása által a kívánt eredmény megvalósul, és amelyek működtetése által a kívánt cél megvalósításához közelebb kerül a célszemély, a célcsoport, a célpopuláció. A kulcskompetencia-fogalomkörrel foglalkozott 2003-ban az OECD ún. DeSeCo fejlesztési programja, mely hosszú távon a megfelelő indikátorok kidolgozását tűzte ki célul. A hatásláncban a forrás és forrásvíz, termő fa és termés egymásra utalása alapján úgy gondoljuk, hogy az irányító és az eredmény egyfajta forrás-következmény kapcsolattal metaforaszerűen jellemezhető. A hatás létrehozásának elengedhetetlen okát, a hatás létrehozásának kezdeti feltételét látjuk a kompetencia-fogalomban egyesítve. Annak tudatában, hogy ez szükséges, de nem elégséges feltétel, a kompetencia szükségességéről és még további követelményekről kell gondolkozunk. A szocializáció folyamatában a legitimáció eszközeként jelenítjük meg a kompetenciát, melyet a képzési rendszer pl. diplomával ismer el. Tudjuk azonban, hogy az alkalmasságnak, a hozzáértésnek, a jogosultságnak ez csupán egy folyamat szempontjából való összegzése. A képesség és az illetékesség közötti eltérő vonásokat a kompetenciafogalom elfedi, ezért nyitva marad a legitimált feladatvégző alkalmatlanná válásának kérdése, az alkalmasság folyamatos ellenőrzésének a lehetősége, megválaszolatlan marad a tényleges egyéni szándék és a 164
közösségi elvárások közötti eltérések megítélése stb. Valószínű, vannak még hasonló területek, amelyek speciális döntésekre van szükség. Mindenképpen szükség van arra, hogy a feladatellátásban a hozzáértés mint minimális garancia folyamatosan jelen legyen, hogy az egyszer kompetensnek minősített személy joggal illetékes maradjon a feladat ellátására. A munkavégzés minimális garanciája a hatáslánc hatékony működtetésének elemi követelményei közé tartozik. A kompetenciák szükséges de nem elégséges feltételek az irányítás megvalósításához. Az irányító tevékenységben a hatásgyakorlás tervszerű, ha nem is teljesen tudatos és koordinált tevékenység. A kapcsolatfelvételtől a megvalósított tevékenység hatásának elemzéséig hosszú az út. Minden menedzselés a teljes rendszerre való hatásgyakorlás. Prioritások mentén cselekszünk. A hatásgyakorlás elméleti elemzése érdekében el kell döntenünk, hogy mely szempontcsoport prioritását érvényesítsük, illetve tudatosítanunk kell, hogy előfeltételezéseinkben mely prioritás érvényesült! - A személyeket érintő hatások között különbséget teszünk, eszerint beszélünk kognitív-, szociális-, individuális, orientálóegszisztenciális feladatokban realizálódó funkciókról. Nyilvánvaló, hogy a ’működési területek’ és az ’elvégzendő feladatok’ nem ugyanazt jelentik. Az elemek bármely szempontból való csoportosítása teoretikus, elméleti, melytől eltér a gyakorlati munka. A gyakorlatban nem veszünk sorra minden szempontot, beavatkozásunk elnagyoló, ’sokaságot kezelő’ beavatkozás. Az irányító döntés ésszerűségét az adja, hogy a kívánt új állapothoz várhatóan közelebb jutunk a döntés érvényesítésekor. Erre a segítő folyamatok létrehozása jó példa. A létrehozott telefonos rendszer különös jelentőséget kap szükség idején, mert egy létrehozott hatásláncot elérünk általa, segítséget kaphatunk. Adott helyzetben pl. telefonos szolgálat információkkal lát el, tanácsol, javaslatot tesz, kérésre irányít, kérdésre válaszol, stb.
7.Gyakorlati példa 7.1.Praxisterületi példák 7.1.1.Nevelés-képzés a kiválasztás előtt A TSTS alkalmazása bármely eset kezelésében lehetséges és hasznos. A Teljes Rendszer (Total System = TS) Tranzaktív Struktúrája (TS) valamennyi lehetséges tranzakcióból épül
165
fel. Több tranzakciót egy hatásláncba kapcsolhatunk. Az ábrán a célt megvalósító tranzakciókat pl. vastagabb vonallal jelölve egy tetszőleges hatásláncot vázolhatunk. Álljon itt az a példa, amelyben a tanár által megjelölt könyvhöz a diák úgy jut hozzá, hogy azt a szülei megvásárolják számára. Ebben az esetben egy akcióláncot láttat az ábra: a tanár szól a fiúnak (II/2.
II/1.), aki a családban gyermekként (II/1. III/1) megkéri szüleit
(III/1. III/4.), és a szülők egyike (III/4. II/4.) megvásárolja az a tankönyvet (II/2. I/2.), amely fia tankönyve lesz
(I/4. I/1.). Eredmény: a gyermeknek az a tankönyve van,
amelynek beszerzését a tanár kérte.
Pl:
I/1.
tranzakciók III/1. II/2. II/1. I/1.
I/3.
I/2.
II/3. ,
II/2.
III/3.
I/4.
III/2.
II/4.
III/4.
A tranzaktív struktúrában való ábrázolás akciókat jelöl
Első látásra minden bizonnyal bonyolultabbnak tűnik az eset kezelése, mint az egyszerűen elképzelt megoldások bármelyike. – Csakhogy a rendszeres elemzés mindarra további kapcsolódásokat tár fel, ami a kézenfekvő megoldás mellett a teljes rendszer természetéből következik. Feltárja a személyes, a felelősségi, az egymáshoz tartozási és a hivatások
sokféleségéből
adódó
lehetőségeket.
A leegyszerűsítés
inkább
preferált
dominanciákat érvényesít, nem pedig jogszerű prioritásokat. – A tudatos elemzés a teljes
166
rendszer adottságainak figyelembe vételét nem utasítja el, hanem mindig új részlet megismerését szorgalmazza, és ugyanakkor kizárja azt, hogy véglegesnek tekintsük mindazt, amit addig feltártunk. Vegyük nagyító alá az oktatáspolitika neveléssel kapcsolatos részét.- Az irányítás az emberi tevékenység minden területével kapcsolatban áll. Az ember felnövekedése, neveltsége, tehetsége minden generációban jövőt építő esemény. A közösségi hatásrendszer fejlesztő folyamatokkal kapcsolatos. Konformizmus, értékek, személyiségfejlesztés, a médiumok értékközvetítő, személyiségalakító szerepe, a kommunikáció régi-új tartalma folyamatos mérlegelés tárgya. A személyes irányítás területei általános és speciális témák szerint jelölhetők meg, mint amilyen pl. az egészségfejlesztés, a környezeti nevelés, a vallási nevelés, általában az értékekre nevelés, a technikai nevelés. A nevelés módszerei minden integrációs szinten kapcsolódnak az önismerettel, önneveléssel. Használjuk a játék módszereit a nevelés során. Tanári módszerek, nevelési módszerek felhasználását kell megalapoznunk. A nevelés színterei az ember egész életterét átfogják, kiterjednek a szocializációra, a családokra, az iskolaintézményen belüli életre, a környezettel való kapcsolatra, a civil kezdeményezésekre, a partnerekre-vetélytársakra, ifjúsági mozgalmakra. A pedagógus mesterség a gyakorlatban mintát ad, erkölcsi tájékozódásban ad segítséget, szociális készségeket fejleszt, emberek közötti együttműködést alapoz meg, a kötődés, az érzelmi fejlődés előmozdítója. – A nevelés irányában megfogalmazott követelmények folyamatosan változnak, új feladatokat jelentenek. Szerepeket vállalunk működésünk során, az emberi erőforrás fejlesztése érdekében minőségfejlesztő szempontnak kell megfelelnünk, az egész Föld népességének részeként, sok kultúra valamelyikének hordozójaként élünk, gyermekkortól – idős korig mindig tanulunk. Az oktatás/nevelés integrálja a szaktudások alkalmazását. Számos helyen a pszichológiai és a pedagógiai szolgálat együtt jelenik meg. Ilyen hely a ’nevelési tanácsadó’. Problémák között sorolható fel az iskolaérettség, a család válságos helyezet, a szakemberek egymás közötti megértése. Részletesen fel tudjuk sorolni azokat a munkakapcsolatokat, amelyek a pszichológus, a szülők, a gyermekek között valósulnak meg. A nevelési tanácsadó gyermekvédelemben betöltött feladata részletesen tárgyalt téma a szakirodalomban. Az iskolakezdés
segítésében
a
nevelési
tanácsadó
szerepet
vállal
az
iskolaérettség
megvizsgálásában, a fejlesztő osztályok működtetésében, dokumentumok kiállításában. A gyermekkel való együttes munka pedagógiai munka. A család gondozása része a tanácsadás gyakorlatának. Figyelembe kell venni, hogy a lehetséges munkatársak felkészültsége, szerepvállalása eltérő. Intézmények együttműködésében szakmai összekötő szerepet tölt be a nevelési tanácsadó szolgálat. Az egyes praxisterületen elvégzendő munka a szakemberek 167
meghatározott csoportjaihoz, a praxis sokféle intézményéhez kötődik. Ez a helyzet az egészségügy, a nevelés, képzés, a munka, a termelés, a művészet, a sport stb. területén. A TSTS felhasználásának kiemelten fontos területe a személyes szinten érvényesülő hatások létrehozása és működtetése pl. az életkori változások idején.
Sorszám
Hatáshely és kapcsolatba hozott hatáshelyek
A szerepvállaló személy jellemzői
1.
Azonos integrációs szint szereplői esetében
Például: A tanár, a diák jellemzői az iskolai munkában
2.
Eltérő integrációs szint szereplői esetében
Például: Önkormányzati munkatárs és nyelvtanfolyami tanár jellemzői
A szereplők tranzaktív folyamatának jellemzői Például: Tanulócsoport tagjai: diák-diák tanulása Például: Tanuló otthoni tanulása – üzemi továbbképzésen való tanulás
A kontextus alapján létrejött tranzakció szereplőinek jellemzői Például: oktatási praxisban: tanár – diák relációja Például: oktatási praxisban az oktatási minisztériumban – az iskolában
A hatáshálóban részt vevő szereplők
A hatások szinteken belül és szintek között valósulnak meg. Fontos figyelembe venni azt a tényt, hogy a magasabb integrációs szint eseményei (pl. jogalkotás) mindig az alacsonyabb integrációs fokon lejátszódó események működési törvényeihez igazodnak a természetben még időrend szerint is, mert a változással együtt járó mozgások (még gondolati asszociációk esetében is) időben játszódnak le. „Élvezetes eseménysor végiggondolni az evolúciót a különböző szinteken, kezdve az atomok világától az élő rendszereken keresztül a társadalmi rendszerekig. Csakhogy ne feledjük el: a fejlődéshez vezető változásnak mindig az alacsonyabb szinten érvényesül törvényekhez kell alkalmazkodnia és ezért az emberiség társadalmi, szocio-kulturális, evolúciós mozgásai sem nélkülözhetik a biológiai konzekvenciákat.” [Vida,1993] Szabályozni sokféleképpen lehet, de csak az vezet eredményre, mely illeszkedik ahhoz a rendszerhez, amelyre vonatkozik. Választani törekszünk, Sok mindent kívánunk, választani akarunk, mert álmodozni sokféle lehetőségről lehet, de csak az vezet eredményre, amelyik megvalósítható. A szabályozható és a választható közös metszetében történik meg az, ami a jövőt szolgálja, ami a fejlődést eredményezi. Amikor már irányítani lehet azt, ami választható, akkor lép be a valóság adott rendszerébe a hatalomgyakorlás a maga eszközeivel. Azt kell észrevennünk, hogy a magasabb szervezettségű rendszer értelmezi mindazt, amit alapmozgásként tapasztal. Minthogy az alapmozgások nagyon sokfélék, a sokféleséget
168
egy nagyobb egységbe összefogva a hasonlóságok alapján gondolkozunk és populációk viselkedéséről, a fajok közötti kapcsolatok alapján pedig az ökoszisztémákról, majd tovább az ökoszisztémákon belüli változások alapján a bioszféra egész rendszeréről beszélünk. A meglévő nagyobb rendszer azért létezhet, mert működésében az valósul meg, ami a fölépítő alrendszerei lehetővé tesznek. Vagyis minden nagyobb szervezettségű sokféleség a kisebb szervezettségű szintek sokféleségének törvényszerűségei alapján jön létre. Ha a sokféleséget a diverzitás fogalommal konkretizáljuk, akkor a kisebb diverzitású rendszerek törvényeinek szükségszerű elfogadásáról kell gondoskodni, különben a nagy diverzitású rendszer működése elakad vagy megszűnik. A természet nagy diverzitású rendszereinek megismerése alapján lehetne új rendszereket létrehozni. Csak a nagyobb társadalmi jelenségek jobb megismerése vezethet el egy annak megfelelő új rendszer létrehozására. Önmagában egy, több, sok hátrányos helyzetű személy közigazgatásba való bevonása nem oldhatja meg a hátrányos helyzetű kisebbség problémáját, amelynek csökkentésére, megszüntetésére törekszünk. Csak egy új, személyüket is magába foglaló rendszer képes a hátrányos helyzetű csoportra hatni, és abban egy olyan új állapotot létrehozni, amelyben az irányítás a teljes hátrányos helyzetben lévő populációra kiterjed minél több meghatározó tényezők mentén. Ezért az országos szinten működő közigazgatási rendszer valamennyi szinten el kell hogy fogadja a - pl. romakultúrába való beleszületéstől - a szocializáció minden mérföldkövének jogosultságát minden szinten minden polgár esetében. Ezek a szocializációs tartalmak beépülnek a csoport életébe, a közösség, a roma népesség életébe, mely népesség tagjainak sokfélesége a hasonlóságok alapján létrehozott tulajdonságokkal jellemezhető és az ország másfajta sokféleséget egybefogó másik kisebbsége, vagy nagyobb tagszámú többsége mellett másnak, eltérőnek nevezhető, saját névvel illethető. Az országban nagyobb a diverzitás foka, mint annak egy kisebbségi csoportjában, hiszen más csoportok diverzitása is jelen van a teljes társadalomban. Ez a helyzet például az Európai Unióban is, ahol minden nemzet sokféleségét egy még nagyobb fokú diverzitású rendszer fogja egybe. A nagy rendszer azonban csak akkor foghatja egybe az egyes országokat, ha azok nem esnek szét, ha működésük nem akad el. Az alkotó rendszereket természetesen más összetételben, más struktúrában, másfajta működéssel is illeszteni lehet, ha a lebontás szintjén érvényes törvényeket a létrehozott új rendszer működtetni képes. Valamely adott állapotban a legfőbb hatalomgyakorlónak akkor van esélye egy új rendszer működtetésére, ha irányításával a megszüntetendő struktúra részrendszerei
169
hajlandók, akarnak, tudnak egy új struktúrába illeszkedve működni. Az új rendszer létrejötte változással kapcsolt. Életmódminták megváltoztatásával jár együtt a változás. Sok dolog megismerése vezethet változáshoz. Kérdezhető, milyen tanítási ’technika’ (a szó ’techné’ értelmében miféle mesterségbeli fogás ismerete birtokában) eredményeképpen fogunk szépen beszélni, vagy helyesen táplálkozni, milyen tömegkommunikációs folyamatra terjedjen ki a figyelmünk, hogyan alkossunk véleményt a világ egészére vonatkozóan. Bevált, elfeledett, kívánatosnak látszó, vitatott modellek kerülnek előtérbe. - Megjelölt és elfeledett munkásság jellemzi a magyar fonomimika megteremtőjét, Tomcsányiné Czukrász Rózát. - Az ’ételed a te választásod’, ezért már 1) az általános iskolában kell azokról tájékoztatókat tartani, 2) a tanulóknak beszélni kell a táplálkozási szokásokról, és az ételek megválasztásának indokairól, 3)az iskolában a tanterv részévé kell tenni a szükséges ismereteket. A táplálék mennyiségéről, összetételéről külön kell szólni. Kinek a véleménye fogadandó el kétségeket kizáró módon? - A hatalmi, szakpolitikai ágazatok elkülönített hatásai válnak nyomon követhetővé. Médiahatásról beszélve mindig felmerül a kérdés: képese a média, a tömegkommunikáció az aktuális életmódmintákat megjeleníteni és milyen mértékig alkalmas arra, hogy a társadalom szempontjából funkcionális életmódmodelleket terjessze és elfogadtassa. - Hogyan értelmezzük az elveket és meggyőződéseket? - Vallásos nevelésről nyilatkozatok hangzottak el korább, egyesek úgy vélekedtek 1977-ben, hogy a vallásos nevelés tartalma az idomítás szóval adható vissza . – A vallásos nevelés ezen megközelítése alkalmatlan a további használatra.. Előkerülnek a régiek a tanulmányokban. Fináczy Ernő szerint a ’nevelőnek legelébb is vallásos embernek kell lennie. A vallástalan ember, vagy a nem őszintén vallásos ember ne legyen nevelő. Veszely Ernő szerint ’a hit az, ami erőt ad nehéz küzdelmeinkben, s győzelemre segít.’ Imre Sándor szerint a hit ’az egyéni cselekvés mozgatói között a magasrendűeket juttatja uralomra.’ Karácsony Sándor szerint ’minden vallás ígér és ad erőt.’ Schneller István szerint ’Isten és ember közötti kapcsolat a leginkább meghatározó’. A közigazgatás művelése művészi fokon ebben az idézett értelemben kiérlelt közigazgatási ’techné’, művészi mesterségbeli tudás elsajátítását igényli. A közigazgatási szakember nem döntheti el a szakmai szempontból vitatott modellek helyességét, sem a közlési csatornák között nem oszthat igazságot, és nem az ő feladata adott nevelési tartalom értékéről nyilatkozni. Viszont az Alaptörvényben vallott értékek megvalósítása érdekében kitűzött célokat az irányításával működtetett rendszer segítségével elérhetővé kell tennie. Mindez nem jelenti azt, hogy ne volna felelős az általa helyesnek tartott irányról nyilatkozni, vagy a cél elérése érdekében cselekedni a maga eszközeivel. 170
A gyermek életére ható teljes rendszer tudatosítása vezet el a sokféleség elfogadásához. A valóság a legteljesebb rendszer, mely a gyermekek és a fiatalok életére hat. A társadalom, az emberi közösség struktúráját és funkcióit egy ember tagjaihoz, a tagok működéséhez szokás hasonlítani. Egy ember szervei közötti működésmegoszlás, a szövetek sejtjeinek együttműködése számtalan hasonlat forrása. – Amennyiben a gyermek életére ható valamennyi tényező strukturálódása vagy funkciója hiányos vagy korrekcióra szorul, a hibakutatásnak, az események befolyásolásának helye van. Minden működő rendszer jellemezhető egy kapacitás értékkel, mely a hatékonyság fenntarthatóságával szoros kapcsolatban van. Az események leltára, a jellemzés hasznosíthatósága szorosan összefügg az egész rendszer irányíthatóságával, az események azonosíthatóságával, az egyes események visszakereshetőségével. A gyermekek gondozó rendszere elemezhető a felsorolt szempontok alapján. Néhány további észrevétel az előttünk álló munka szempontjából: 1. Dimenziók és pozíciók - Kiről, kikről kell a hatásrendszerben gondolkodnunk? A rendszerben folyó praxislehetőségek megjelölhető specifikációt jelentenek. Amennyiben a célok szerint gondolkozunk, akkor a cél elérését szolgáló hatásgyakorlást kell figyelembe vennünk. Ilyen cél lehet a szegénység csökkentésére törekvésünk optimális eredményeinek elérése. 2. Hatások - A kezdettől terjedve köztes áthaladási pontokon keresztül jut el a hatás a végső ponthoz. A veszélyeztetett gyermek helyzetének megváltoztatásában például a családgondozástól a nevelésbe vételi javaslatig ilyen út rajzolódik ki. [Herczog 2001, 8.o] 3. Szintek - A gyermekvédelem egész rendszerében az ellátások érdekében helyet kap pl. a települési önkormányzat, a Szociális és Családügyi Minisztérium, a Megyei Önkormányzat. A gyámhatósági intézkedések érdekében helyet kap pl. a jegyző, a városi gyámhivatal, a megyei gyámhivatal. [Herczog, 2001, 4.o.] 4. A gyermekvédelmi rendszer - A gyermekek védelmének rendszeréről egyfajta lehetséges megközelítésben bemutató ábrát találunk a vonatkozó szakirodalomban. [Herczog 2001, 3.o.] A ’Gyermekvédelmi kézikönyvben’ az ellátások és intézkedések szereplőkhöz, szintekhez rendelhető bemutatása láttatja a gyermek sorsát befolyásoló szintek, döntéshozók és döntések rendszerét. - A gyermekvédelmi rendszer egészét érintő változást jelent a minisztériumok további döntéshozóktól függő létezése. Az egyes intézkedési területek időleges létrehozatala, váratlan megszüntetése, más intézményhez való áthelyezése további bizonytalansági tényező a rendszerben. 171
5. Figyelmeztető jelek, tények - Egy-egy esemény kezelése mellett látjuk, hogy nagy számban vannak további tipizálható deviáns események az életellenes, az önsorsrontó, az egészségkárosító magatartás terén. Az agresszivitást kiváltó közlekedési balesetek, a jogellenes pénzbeszedők esete közismertté vált a média híradásából. Az iskolai élet védett területét a belső agresszív gyermeki magatartás zavarja meg. Életerős munkanélküli fiatalok képzetlenül és jövőkép nélkül élnek a társadalom peremén. Beteg és magukra maradt vagy kitaszított emberek élnek hajlék és fedél nélkül. – A beteg vagy elszegényedett, elszigetelődött ember jótékonyságra számítva beáll a kéregetők színes csoportjába vagy éppen megszégyenülten attól is elkülönül. Életmód, életpálya, sorskérdések válnak olyan mértékben prioritássá a közösségben, mely csaknem meghaladja a közösség teherbíró képességének mértékét. - A társadalmi épség meglévő állapotának megtartása, a megújulás lehetőségének megteremtése legfontosabb feladattá vált. Sem a gyakorlati, sem az elméleti szakemberek nem távolodhatnak el attól az elvégzendő
feladattól,
amely
felelősségük
alapján
teljesítendő,
vagyis
aminek
megváltoztatására kedvező irányban valamit tenni képesek, nem háríthatják el maguktól, azt megtenni nem késlekedhetnek. Érvelések, források, hivatkozások részlegessége vagy teljessége válik nyilvánvalóvá az elemzések során. Érdemes a témával foglalkozó szakirodalom ilyen szempontból való áttekintése. Pl. Herczog M. Gyermekvédelem c. kézikönyvében a 3.4.8. ábra. 6. Eszményi rend és a reális célok elérése . A magatartásformálás a dolgokkal való bánásmódunkra hatással van. A vásárló a vásárlás során a kereskedelmi/gazdasági praxisterület szereplőjévé válik. Ennek következménye, hogy a vásárlói szokások formálása hat a gazdaságra is. A magatartásformálás tartalmi elemei önmagukban is, pl. bio-pszicho-szocio szempontból vizsgálhatók. Például a nevelés társadalmi jelentősége a vezetés (szocio-) szempontjából kiterjed mindarra, ami: a vezető 1. hitelessége, 2. képessége, 3. etikus magatartása vonatkozásában a neveléssel változtatható. – A halmazok egyes eseményei egymással való összefüggésük alapján is vizsgálhatók. A magatartásformálás egy valamilyen szempont szerint kialakított kategóriában (pl. életkor szerint kialakított csoportra alkalmazva) egy másik szempont szerint kialakított tagolás minden csoportjával összefüggésben vizsgálható. Két osztályozási szempont szerint vizsgált eseményhalmaz mátrixának minden helye további értékelések kiindulópontja lehet. Pl. életkorok szerint megállapítani a tanfolyamrendszerű tanulásban eltöltött idő mennyiségét; vagy a tanfolyamrendszerű tanulásban eltöltött idő mennyisége szerint megállapítani a résztvevők életkorát. Akár az 172
életkor, akár a tanfolyami rendszerű tanulás időtartama szerint tervezhetjük teendőinket. A vizsgálatok prioritásokhoz, további ésszerűsítő szempontokhoz köthetők. A magatartásformálással kapcsolódó rend a természetjog, vagy az ’emberi eredetű’ pozitív jog együttesében alakul ki. A jogfilozófiai gondolkodás változása egyfajta szakaszolást tesz megalapozottá a történelem során. A pozitív jog fölött álló jogi alapelvek elismerése húzódik meg annak hátterében, hogy a pozitív jog túlzásait, egyoldalúságait, torzulásait korrigálni kell. Ennek elfogadására alapozva lehet eljárni határhelyzetekben a háborús bűnösökkel szemben. - Bármely gyakorolt jogrend ésszerű kell hogy legyen, az igazolására szolgáló elmélet korlátain/határain túl arra van szükség, hogy a jogrendet fejlesszük. A pedagógiai hatás pedagógiai folyamat eredménye, mely időbeli esemény. A hatás dimenzióját egyértelműen a magatartásformálásban jelölhetjük meg. A személyes vezetés révén olyan attitűdváltozás, olyan törekvésbeli változás valósul meg, mely a személy fejlődését szolgálja. A nagyobb személyes érettség a szocializációs folyamatok teljesebb megvalósulásával jár együtt. A beszámíthatóság, a szolidaritás, a kultúra továbbadására való képesség kiragadott, jól megfogalmazható változások eredményeként követi egymást a fejlődő személyiség kiteljesedésében. Az események hatásgyakorlás révén alakulnak ki. Az önfejlesztés, a két személy egymásra hatása, adott szituáció valamennyi érintettjének egymásra hatása, valamennyi hatásgyakorló közössége egyre bővülő pedagógiai hatásteret feltételez. A hatásszférák szerinti tárgyalásmód nem új keletű, de a neveléstudományban még nem alkalmazzuk mégsem jelentőségének megfelelően. A humánökológiai tárgyalásmód endoszféra, mikroszféra, mezoszféra, exoszféra, makroszféra elkülönítését teszi lehetővé. [Bronfenbrenner 1975] A nevelőtevékenység egyes eseményei sztochasztikus természetűek. Valamely várható következmény létrejötte valószínűsíthető, sőt a nevelő tevékenység alapját az a feltételezés képezi, hogy a célként kitűzött esemény a nevelőtevékenység eredményeként adott időn belül létre is jön. A matematikában Bayes-tételének számos általánosítása született. 1763 óta csaknem 250 év telt el. A tétel szerint egy véletlen mennyiség aktuális értékéből következtetni lehet egy másik véletlen esemény értékére. A valóságos események nemcsak a tér és idő dimenzióiban jellemezhetők. Amennyi mennyiségi és minőségi szempont szerint képesek vagyunk nyomon követni az eseményeket, annyi dimenzióban rajzolódik ki előttünk a valóság egyre teljesebb arca. A mennyiségekkel való műveletek vonatkozásában az n-dimenziós térre a differenciálás és az integrálás fogalmát mintegy 100 éve terjesztette ki a matematika tudomány. - A mennyiségi vonatkozások 173
elvezetnek a Hilbert-tér és Banach –terek világába. Attól azonban nagyon messze van a mai tudomány, hogy a társadalmi jelenségekre ez alapján következtetéseket vonjon le. Az emberi tevékenység egyes eseményeinek mennyiségi jellemzésére alig tudunk biztonsággal eljutni. Az emberről keveset tudunk. Végletesebben fogalmazva ’ismeretlen, az ember’, akiről ’nem tudunk semmit’. A matematikai tétel igazsága attól függetlenül áll fönn, hogy annak emberi tevékenységre való alkalmazására képesek volnánk. Azonban a valóságos események egyike sem függetleníthető a tétel következményeitől. A nevelő számára ezért a cél kitűzése, az elérendő cél irányában való haladás, a folyamatos törekvés, az ésszerű küzdelem mindig megalapozott, reménnyel teli. A számon tartható többlet és veszteség megállapítása elvek, mértékek, viszonyítás kérdése. A mennyiségekkel kapcsolatos ismereteink szinte korlátlan mozgásteret adnak elemző és vizsgáló, kísérletező és tapasztalatszerző szándékunknak. A ’statisztikai döntéselmélet’ annak a megfogalmazása, hogy az ember a valószínűségek tudatosításával egyidejűleg feltételes valószínűségekkel dolgozik. [Berger, 1985] A kvalitatív változók és a kvantitatív változók szerint írjuk le a jelenségeket. Leíró statisztikai vizsgálataink [Freedman 2005] ennek felelnek meg. Az ember teljes emberi minőségének és kvantitatív jellemzőinek leírására és azok változó értékeinek követésére képtelenség vállalkozni és képtelenség aszerint nevelni. - A döntéselmélet, amint a neve mondja, a döntéshozatal problémáival foglalkozik.
A
’statisztikai
döntéselmélet’
döntéshozatallal
foglalkozik,
és
a
a
statisztikai
problémamegoldásban
ismeretek
alapján
szükségszerűen
való
meglévő
bizonytalanságok vonatkozásában ad támogatást. A nevelő ezen az úton jár, itt kell előbbre jutnia.
7.1.2.Képzés-munka-családfenntartás
Szint / saját tárgya
1.pozíciókban az esemény által közvetlenül érintett személy)
2.pozíciókban az 1-es pozícióban lévő személlyel felelős kapcsolatban álló nevelő/tanár
3.pozíciókban a tudása, praxisa alapján bevont további személy
XXIII.
XXIII/1.
XXIII/2.
XXIII/3
4.pozíciókban az 1-es pozíciókban lévő személlyel generációs/gyámsági kapcsolatban álló személy XXIII/4
XIV/1.
XIV/2.
XIV/3.
XIV/4.
XIII/1.
XIII/2.
XIII/3.
XIII/4.
Virtuális szint ….. XIV.
Interregionális szint XIII.
Regionális szint
174
XII:
XII/1.
XII/2.
XII/3.
XII/4.
XI/1.
XI/2.
XI/3. Az irányító hatóság a képzést anyagát engedélyezi
XI/4.
X/1.
X/2.
X/3.
X/4.
IX/1.
IX/2.
IX/3.
IX/4.
VIII/1.
VIII/2.
VIII/3.
VIII/4.
VII/1.
VII/2.
VII/3.
VII/4.
VI/1.
VI/2.
VI/3.
VI/4.
V/1. A diák beiratkozik, részt vesz az iskola életében
V/2. A tanári közösség oktat
V/3. Minősítők, vizsgáztatók
V/4.
V/1. A végzett munkavállaló lesz
V/2. A felelős elfogadja a teljesített munkát
V/3. Pl. gazdasági adminisztrátor utalja a bért
IV/1.
IV/2.
IV/3.
IV/4.
III/1. Munkahelyi keresetét a családra fordítja II/1. A diák tanul
III/2.
III/3.
III/4.
II/2. Egy tanár oktat
II/3. Pl. pálya, munkahely választásában segít a karriertanácsadó I/3 Bizonyítványt kap a tanulmányok végén
II/4.
Szubregionális szint XI.
Országos szint Képzési terv készül X.
Tájegységi szint IX.
Körzeti szint VIII.
Nagyvárosi szint VII.
Városi szint VI.
Kistelepülési szint V.
Intézményi szint Meghirdeti a képzést V.
Intézményi szint Meghirdeti a munkahelyet IV.
Csoportszint III.
Családi szint II. Személyi szint I.
Tárgyi szint
I/1 Bizonyítványa alapján munkát végez
I/2.
I/4.
Egy eseménycsoporttal összefüggésbe hozott hatások jelölése a TSTS-ben
Az oktatás és a munka világában érvényesülő hatások egy konkrét esemény elemzéséhez felhasználhatók. Az elemzés célja szerint a hatásháló fontos elemeit kiemelhetjük.
Szint / saját tárgya
1.pozíciókban az esemény által közvetlenül érintett személy)
2.pozíciókban az 1-es pozícióban lévő személlyel felelős kapcsolatban álló nevelő/tanár
3.pozíciókban a tudása, praxisa alapján bevont további személy
XXIII.
XXIII/1.
XXIII/2.
XXIII/3
4.pozíciókban az 1-es pozíciókban lévő személlyel generációs/gyámsági kapcsolatban álló személy XXIII/4
XIV/1.
XIV/2.
XIV/3.
XIV/4.
XIII/1.
XIII/2.
XIII/3.
XIII/4.
XII/1.
XII/2.
XII/3.
XII/4.
Virtuális szint ….. XIV.
Interregionális szint XIII.
Regionális szint XII:
175
Szubregionális szint XI.
XI/1.
XI/2.
X/1.
X/2.
IX/1.
IX/2.
IX/3.
IX/4.
VIII/1.
VIII/2.
VIII/3.
VIII/4.
VII/1.
VII/2.
VII/3.
VII/4.
VI/1.
VI/2.
VI/3.
VI/4.
V/1. A diák V/2. A tanári közösség oktat beiratkozik, részt vesz az iskola életében
V/3. Minősítők, vizsgáztatók
V/4.
V/1. A végzett munkavállaló lesz
V/3. Pl. gazdasági adminisztrátor utalja a bért
Országos szint Képzési terv készül
XI/3. Az irányító hatóság a képzést anyagát engedélyezi
X.
Tájegységi szint IX.
X/3.
XI/4.
X/4.
Körzeti szint VIII.
Nagyvárosi szint VII.
Városi szint VI.
Kistelepülési szint V.
Intézményi szint Meghirdeti a képzést V.
Intézményi szint Meghirdeti a munkahelyet IV.
V/2. A felelős elfogadja a teljesített munkát
kapcsolóhely IV/1.
IV/2.
IV/3.
IV/4.
Csoportszint III.
Családi szint II. Személyi szint
III/1. Munkahelyi keresetét a családra fordítja II/1. A diák tanul
III/2.
II/2. A tanár oktat
II/1. A képzés után munkát végez I/1. Tanulás/tanítás
I.
III/3.
III/4.
II/3. Pl. pálya, munkahely választásában segít a karriertanácsadó
II/4.
I/4. I/2.
Tárgyi szint
I/1 Bizonyítványa alapján munkát végez
I/3 Bizonyítványt kap a tanulmányok végén
I/1. Fizetése van
Egy hatáslánc kirajzolása az TSTS-ben
Hatásláncok együttesének elemzésére van szükség az esetkezelés során. Az eseményekre vonatkozó tartalmak összetettség és integráltság szerinti kezelésekor tekintettel vagyunk az eseményszintekre, a pozíciókban megjelenő dimenziókra, a praxisokban megjelenő gyakorlatra, benne a szakmai tevékenységre, az egyes személyek életszakaszaira, identitására valamint az esetkezelés intencionális középpontjába helyezett objektumra. Olyan eltérő eseménysorok egymásra vonatkoztatására nyílik lehetőség a TSTS-ben, amelyik a rendszer egészét működési kapcsolatok szempontjából jeleníti meg. A kibernetikai ’fekete doboz’ struktúráját nem láttatja továbbra sem. Az elemzés azonban láttatja azokat a
176
lehetőségeket, melyek aktualizálása valamilyen mintázat alapján megvalósult és a várható output leírására konkrét előrejelzést képes megalapozni. – Ahogyan az időjárás előre jelzése egyre több faktor figyelembe vételével egyre megalapozottabb lehet elméletileg, de a konkrét megvalósításban továbbra sem iktathatók ki a hibák és mégsem mondhatjuk, hogy az időjárás előre jelzése szamárság, vagy nem éri meg a fáradságot, az esetkezelésben ismert adatok alapján való előrejelzés, vagy megelőző beavatkozás sem tartható hibásnak eleve, vagy nem tartható fölöslegesnek ez irányú törekvésünk hiányosságaink tudatosításakor. Vannak események, amelyek eleve folyamatjellegűek, jóllehet kijelentett ’termék’, eredmény létrehozására vonatkoznak. Csak sok személy, több közösség együttműködésének lehet eredménye a megjelölt cél elérése. Például azt kérdezhetjük mit kell tudniuk a diákoknak? A Nemzeti Alap-Tanterv 1990-től azt a feladatkört tekintette át, hogy mi legyen az iskolarendszerben az a közös tudástartalom, amelynek megtanítására, ismertetésére a képzési rendszernek vállalkoznia kell. A nemzetközi minták alapján létrehozott anyag azon szükséglet mentén formálódik, mely a közös európai képzési térségben a magyar diákok érvényesülésének útját egyengeti. A folyamat elindítása és a folyamat végső eredményének elérése között előre meghatározatlan idő, változó környezeti események, ismeretlen személyek stb. beszámítása válik szükségessé. A hatásláncok a proaktivitás indoklásához elengedhetetlenek. Mit miért vezessünk be, mire hivatkozzunk? Jobban kell arra figyelnünk, amit eddig alkalmaztunk, vagy új elemet kell alkalmaznunk? Tudjuk-e mindazt, aminek felhasználására szükség van? Hol van szükség új elemre? A szakmai tudás felülvizsgálatát lehetővé teszi a hatáslánc elemzése. Feltárja azokat a követelményeket, melyek valamely esetkezeléshez elengedhetetlenek. Rámutat a hatáslánc elemzése arra, hogy milyen mértékű bevonódásnak milyen következményei vannak/lehetnek. A szerepvállalás és a bevonódás mértéke közötti kapcsolat beállítására, előzetes tervezésére nyílik lehetőség. A felelősségi kapcsolatok alapján a felelősséghárítás vagy az illetéktelen felelősségvállalás helyzeteinek minősítésére nyílik új érvelési lehetőség. Adott személy szerepeinek elkülönítése és adott szituációban meglévő szerepvállalás megítélése válik lehetővé egy időben. Új érvelés alapozódik meg az események súlyozására és a prioritások megállapítására azonos szintben és eltérő szintek közötti hatások értékének megítélésére. Ahhoz hasonlatosan, ahogyan a gyakorló orvos a ténymegállapító vizsgálatok, a diagnózisok, a gyógyítás során tényekre támaszkodva jár el. [Antalóczy 1985] Az Excell fájlok az összefoglaló, teljes folyamatot lépésenként feltüntető, valamint az egyes lépések továbbontását tartalmazó táblázatokat jelentenek.
177
A tárgyalt tipikus eset összefoglaló táblázata
7.1.3. Inkubátorházak Legyen itt példaként a ’megtartó magatartási mintázatok’ átadása Pl. Gyermekház A közigazgatási folyamatok irányítása a cél megvalósítását szolgálja. Amennyiben a célt egy nonprofit szektorba sorolható, a kormányzati szektortól szervezetileg elkülönült szervezet látja el intézményi keretben, a célt az Alaptörvény egyik megvallott céljához kell igazítania, hogy jogszerűen működő és támogatható legye. Ezáltal nem válik költségvetési szervvé, de az állampolgári szerveződések keretében működésének támogatása - pl. pályázati tevékenysége alapján – megvalósulhat. A legtöbb szociális ellátást vállaló szervezet, állampolgári kezdeményes, szerveződés, mozgalom ebbe a kategóriába sorolható.
178
Pl.a törvényi szabályozásnak lehetővé kellett tennie, hogy a ’gyermekház’ a család korrekcióra szoruló magatartásának inkubátor helye legyen. Működtetésének célja a magatartáskorrekció. Tranzakcionális tartalom: magatartásminta átvétele A változtatás során intézmény létrehozására irányult a közigazgatási tevékenység. Az alacsonyabb szint problémáját a családi szinteken át az intézmény vállalja fel, ott hozza létre az átalakulást (ami az alacsonyabb szint törvényeire épül), ami az új állapotot eredményezi.
179
8.Folyamatosság 8.1. Folyamatossággal kapcsolatos döntések 8.1.1. Állapotok és folyamatok fönntarthatósága és folyamatossága érdekében hozott döntések Adott állapot megtartása a rendszer egészével kapcsolatban azt jelenti, hogy megtartja működőképességét és hatékonyságát. Adott állapot megváltoztatása vagy belső változás következményeként a rendszer működőképességének és hatékonyságának megváltozásával következik be, vagy környezeti hatásra, külső tényező hatására. A közigazgatási rendszer egy közösség, a társadalom állapotának megváltozását a kölcsönösség alapján csak akkor képes megváltoztatni, ha maga is változik. Önmagában a működés folyamatossága nem garantálja a társadalomban az eredményes változások létrehozását. A változó társadalom kölcsönhatásban van tehát egy változó közigazgatási rendszerrel. A közigazgatási rendszer változtatásának szükségessége a társadalmat formáló hatások mindenkori újszerűségéből, új teendőkből fakad. Biztosítani kell tehát a közigazgatási rendszerben annak lehetőségét, hogy a kitűzött célt egy változó társadalomban törekedjen elérni. A kölcsönösségen túl tehát az együttműködés feltételeit kell biztosítani az eredményes munka
folytatása
érdekében.
Ennek
garanciáját
a
társadalomban
az
üzenetváltó
hatásgyakorlások, a tranzakciók, az igénynek megfelelő időben végrehajtott és az érvényes ismeretekre alapozott hiteles cselekvés feltételeinek biztosítása jelenti. Az egyes folyamatok fönntartása prioritásokhoz igazodik, de megtartásuk önmagában nem feltétele az irányítás fönntarthatóságának, hiszen új folyamatok hozhatók létre a célok elérésére.
8.2.A törekvés folytonossága, dinamikája és intenzitása érdekében hozott döntések A célok alkotását követő közigazgatás törekvéseinek folytonosságát a vezetés részcéljainak folyamatossága, a munkafolyamatokra vonatkozó motiváltság mértéke, a felmerülő akadályok nagysága és az elérendő célok értékessége biztosítja. Időbeli megvalósításának eltérő sebessége, és az akadályokon felülkerekedő kivitelezésének intenzitása adja meg a törekvések dinamikáját. A források igénybe vétele ehhez a dinamikához igazodik. A megvalósítás során mindig megjelennek új elemek is, amelyek egy része kezelhető, más része nem kezelhető a 180
tervezett folyamatban. Ezért minden folyamat új folyamatok kiindulópontja is. A források korlátozottak, tehát sem az információk, sem a személyek, sem az anyagi eszközök nem vég nélküliek, ezért a döntések a még ésszerűen elvégezhetőt, a még ráfordíthatót és a működőképesség megőrzését megtartó teendőket határozzák meg. A közigazgatási rendszer működésének fönntarthatósága attól az adaptációtól függ, amely által a mindig új körülmények között alkalmas arra, aminek megvalósítását tőle várjuk. Elvárásunk egyértelműen a cél megvalósítására való alkalmasságot jelenti. Annál nagyobb az alkalmazkodás mértéke, minél nagyobb repertoárral képes működni a rendszer. A változások típusai szerint a biológiai szint eseményeit totálpopulációban képesek vagyunk elméletileg megválaszolni az allélgyakoriságok szempontjából. A változások eltérő típusaiban eltérő mértékű repertoárbővülés jön létre, eltérő fokú sikeres alkalmazkodás az eredmény. A repertoártól, a választhatók teljes skálájától függő eredményes alkalmazkodás lehetőségének valószínűsége növekedhet a drift-től a migráción, mutáción, a mendeli törvények érvényesülésén keresztül egészen a stabilizáló (állandósuló), direkcionális (valamilyen irányba tartó) vagy diszruptív (szélső értékekre szétváló) szelekciók folyamatáig.
181
az eredményes alkalmazkodás/irányítás esélye
SZELEKCIÓ direkcionális (eltoló), diszruptív(szétválasztó), stabilizáló (állandósító), kiválasztódás
EGYFORMASÁG, /uniformitás, SZÉTVÁLÁS /szegregáció, SZABAD KOMBINÁLÓDÁS (nemzedékek létrejötte, öröklés)
MIGRÁCIÓ - Populációs környezet-változtatás (vándorlás, átjutás, ’átszűrődés klaszterek között’)
ÁTVÁLTÁS (mutáló, gyors, rögzülő, meghatározó változás) pontszerű új képződmény
DRIFT (sodródás) irányítatlan változások
a tevékenységi repertoár nagysága
182
A tranzaktív menedzsment alapján valószínűsíthető, hogy a tevékenységi repertoártól függően megváltozik az eredményes alkalmazkodás mértéke. A meglévő választható és az új megoldások repertoárjának nagyságától függően válik lehetővé az alkalmazkodást lehetővé tevő változás, ami a fönnmaradáshoz vezet, illetve ez adja meg a túlélés lehetőségét a kiválasztódási mechanizmusok érvényesülésekor. A fönntarthatóság a fönnmaradás érdekében való tevékenység lehetségességét jelenti. A fönntarthatóság és a fönnmaradás úgy viszonyul egymáshoz, mint a lehetőség és az eredmény. A fönntarthatóság nem csak ember által létrehozott lehetőség. Amennyiben feltételezzük, hogy a Föld egy ’lélegző, élő egész’, ahol a folyamatok integráltsága nagyobb, mint amit az ember képes létrehozni, akkor szélsőséges helyzetben elképzelhető, hogy a működés rendjét megzavaró tényezők kiküszöbölődnek idővel, és ha az emberi faj a zavarok oka, akkor akár a faj is kiszelektálódik az élővilágból. – Nem gondoljuk, hogy ilyen helyzetben volnánk, de sokszor úgy tűnik, hogy azt az ágat fűrészeljük, amin a magasban ülünk. Az érdekek, a megmaradásra, a felülkerekedésre, az egyéni és közösségi túlélésre való törekvést jelenítik meg. A célok értékekhez kapcsoltak. Az érdekeket szolgáló célok és az értékeket szolgáló célok összhangját, közös nevezőjét megtalálva lehet az irányítást úgy megvalósítani, hogy a résztvevők együttműködésére joggal számíthatunk. A népesség fönnmaradása az Alaptörvényben vallott értékek mentén kitűzött célok elérésével valósítható meg, de sokféle törekvés érvényesülésének ad teret a társadalom. Az irányítás, a döntéshozó nem azt szabja meg, hogy ki milyen értéket fogadhat el, és nem az érdekek felülbírálója, nem igazságtevő és nem tévedhetetlen irányító, ebből következően a sokféleség kezelésére hivatott, az egyének és az egész közösség szolgálatában áll. A közös ügybe való bevonódásukat az áldozathozatalig magukra értelmező nemzeti kiválóságaink példája arra is felhívja a figyelmet, hogy a közigazgatás rendszerében felelős döntéshozóknak kell dolgozni és egymást feltétel nélkül kell elfogadni az emberi méltóság alapján mindenkinek, valamint bízni kell egymásban a közös jövő érdekében. Az első felelős magyar kormány tagjai ezért állnak kimagasló helyen. Az elfogadás és a bizalom kialakulása és megtartása folyamatosan nehézségekbe ütközik, ellenőrizhetetlen tendenciák is kialakulhatnak, de nincs más ésszerű út az egész közösség számára, mint közös dolgaink közös elérésének útja. Nagy szerepe van a példáknak. „A szavak elrepülnek, a példa vonz” – mondja a régi mondás.
183
Tények ismeretében mondhatjuk, hogy a magyar populáció kis létszáma, valamint a benne lejátszódó folyamatok nem ismert valószínűségi értékei miatt leginkább a belátásra hagyatkozhatunk elvárásaink megfogalmazásakor. Ez sem kis jelentőségű a közigazgatás működése szempontjából.
A közigazgatás nem szakadhat el azoktól, akikre tevékenysége eredménye vonatkozik. Célul tűzzük ki, hogy az állam és a polgárok viszonyrendszerében olyan állapot kialakítására törekszünk, amelyben a felelős döntéshozók, a kitűzött célok megvalósítói, az ország népessége együttműködik. Ahhoz, hogy az állam segítője, előmozdítója legyen az életminőség fejlesztésének, hatékony közigazgatásra van szükség, ami feltételezi, hogy az államigazgatási tisztviselők és a közigazgatási tisztviselők valamint a polgárok szinergikus hatások révén érik el a kívánt állapotot. A feladatok ésszerű elosztása a jogalkotás és az informatikai fejlesztések mértékét is ésszerűsíti. A koordinációs feladatok azonban arra figyelmeztetik a döntéshozókat, hogy a tudás, a személyi képességek és a közösségi kapcsolatok nem hagyhatók figyelmen kívül a folyamatok szervezésekor. Az integráció minőségi fejlesztés eredménye a társadalomban, amelyik a technikai rendszereknek nem rendelhető alá, azok segítő, asszisztáló szerepkörben maradnak, bármilyen gyorsak, bármilyen biztonságosak, bármilyen adattömeg feldolgozására képesek. - A közigazgatás fejlesztése a hatékonyabb működés, az optimális alkalmazkodás, a célirányos hatásgyakorlás irányában van. A hátrányos helyzetű csoportok felkészítése és közigazgatásba való bevonása növeli a rendszer új és választható elemeinek jobb hasznosíthatóságát, a menedzsment implementációs tevékenységének sikerét, azaz a tevékenység eredményességét. Elsősorban az új személyek kvalitásai, közösségi gondolkozása, szocializációja, világlátása hoz újat a közigazgatás döntéshozói, ügyintézői körében. Másodsorban a kisebbségi csoport közelebb kerül a közös tevékenységhez, és hagyományuk, szolidaritásuk, kulturális sajátossága - az Alaptörvény szerinti közös értékek mentén - megerősödhet.
FORRÁSOK A tranzakciók információs, anyagi és humán erőforrásai.
1.A tranzaktív információ és a tudásbeli forrásai 2.A tranzakciók anyagi fedezete 3.A tranzakciók emberi/személyi erőforrása 4.A tranzakciók eszközforrása 5.Az idő mint a tranzakciók forrása 6.A tranzakciók strukturális forrásai 7.A tranzakciók kontextuális forrásai
184
8.3. Források Mindazzal, amivel gazdálkodnunk kell, aminek felhasználására ökonomikus megoldást kell találnunk, forrásnak tekinthető. A forrás lehet információ, anyagi és emberi erőforrás, de az idő és az eszközök forrás mivoltát sem hagyhatjuk figyelmen kívül. 1.Információk A praxisrendszer hatásgyakorlása információkhoz és döntésekhez kötött. Az egyes információ-hipotézisek adják meg azt a hipotetikus információs eszköztárat, amelyet felhasználhatunk. Az információ felhasználásnak lehetőségei széles skálán mozognak a hatalomgyakorlás szempontjából. Tudásunkat különböző módon érvényesítjük. Minden megismerésére
tudósok,
törekvő
stratégák,
folyamatirányítók,
politikusok,
tömegtájékoztatásban résztvevők, utasításokat pontosan végrehajtók, valószínűségeket figyelembe vevők, mintakövetők vagyunk. Azonos információs eszköztártól várható két praxisrendszer hatékony tranzakciója, amelyik egymásra hangolt kapcsolatot biztosít, összeköt. Ezt két információtípussal kapcsolatban illusztrálom: A. Szimmetrikus információ (=symmetric information) B. Aszimmetrikus információ (=asszimmetric information) A. Determinisztikus információ (=deterministic information) B.Valószínűséget tartalmazó információ (=stochastic information)
Mindenki azonos információkkal rendelkezik. Az információhalmazból az információ-eloszlás egyenlő. Az információ-eloszlás nem egyenlő, egyeseknek látens információk állnak rendelkezésükre. Nem mindenki rendelkezik ugyanazzal az információval. Nincsenek véletlen események, kockázatok, nem megfigyelhető (látens) történések. Az adott eseménnyel kapcsolatban tökéletes és teljes információ áll rendelkezésre. Valamely esemény vagy történés bekövetkezéséről, annak időpontjáról nem állnak teljes és tökéletes információk rendelkezésre. Ha az eseménynek van valószínűség-eloszlása, akkor az adott eseménnyel kapcsolatban kockázatról beszélünk.
Magyarázat: 1.Azidealizált információkategóriáiból: (A.) és azok ellentettjeinek (B.) jellemzése 2.Dőlt betűvel, sötét mezőbe van írva azon kategória és megjegyzés, amelyik a szakpolitikák kommunikációja szempontjából meghatározó szerepet játszik.
Az információk adott rendszeren belül, illetve azon kívül fejtik ki hatásukat. A tudás megszerzése több mint az információkhoz jutás. A ’kert’ az ember tevékenységének helye, mely metaforája lehet az emberi tevékenység helyének, és annak is, hogy a ’kertész munkájától’, az ember munkájától függ, hogy a kert milyen állapotban van. A
kockázatvállalásra
alkalmas,
előfordulási
valószínűségeket
számon
tartó,
lehetőségeket, fejlesztést, implementációt, választási lehetőséget biztosító rendszerek képesek a legnagyobb fejlődésre. A képességet kifejlesztő, az emberi alkotásnak keretet adó rendszerek esetében ez valósággá válhat. - Az (oktatásban az) általános és a célzott
185
tevékenység egymáshoz való viszonya olyan, mint a (gazdaságban a) felkészítés és a hasznosítás viszonya. Ezt fejezik ki az ún aszimmetrikus információk, amely információ megszerzésével új eredmény érhető el. A képzési irány, a választás lehetőségének biztosítása, az ésszerű kockázatvállalás (sztochasztikus információk) szerint közös célokat fogalmazhatók meg – pl. az oktatásban és a gazdaságban -, amelyek alapján harmonizált, hatékony, egyetértő tevékenység alakulhat ki. Az információk világában a gazdasági élet és a munka világának változása követelte meg azt, hogy a képzés graduális rendszere a formális kereteken túlra terjeszkedjen és kibővüljön a non-formális és az informális úton megszerzett információkkal, azokra alapozott hatások eredményeivel. 2.A tranzakciók anyagi fedezete A kohézió fokának erősítése, a felzárkóztatás (a konvergencia kivitelezése vagy a hátrányos helyzetűek támogatása), az integrációs folyamatok forrásokat igényelnek. A témaközpontú folyamatok megtervezésekor minden erőforrást figyelembe kell venni, ami minden érdekelt bevonását jelenti. A magasabb szint akkor döntsön egy célhoz rendelt folyamat tervének elfogadásáról, erőforrásokkal való ellátásáról (pénz, személyek, idő, eszköz, módszer, forma), ha a tervezett folyamat lépései szakmai szempontból indokoltak, nem ütköznek jogi akadályba, stb. és már az érdekeltekkel egyetértésben jöttek létre. A különböző alapok támogatásának elnyerése csak akkor nyilvánítható valóban jogszerűnek, ha az érdekeltek javaslatainak is helyt adó tervekre vonatkoznak.
Státusidentitás
Szerepidentitás
Professzionál is identitás
Megvallott identitás
Kulturális identitás
Lokális identitás
Az érdekeltek a társadalomban azok a valamilyen identitással rendelkező
személyekből álló mozgalmak, vagy nonprofit szervezetek, akik partneri kapcsolatban képesek állami feladatok ellátására. Ahhoz, hogy a források elérhetők legyenek és az együttműködők támogathatók legyenek, olyan szervezeti formák kialakítására van szükség a társadalomban, amelyek jogilag támogatottak és garanciális működésűek. Ennek törvényi hátteret adhat a non-profit szervezetek, a civilek szerveződésére vonatkozó törvények egész sora. Különösen fontos lehet az a jogi háttér, amelyik a szakpolitikáknak megfelelő civil tevékenységnek ad megjelenési lehetőséget (ez a közigazgatás szempontja) vagy amelyik a népesség egészén belül valamely
186
tevékenység területre irányultan, vagy feladatorientáltan, vagy valamilyen kényszer csökkentésére, vagy személyes fejlődés (ez a polgárok szempontja) előmozdítására jönne létre. A költségfedezetek biztosításának kerete csökkenhet azáltal, hogy helyhasználati, feladatvégzési, komfortnövelési, segítési/gondoskodási lehetőséget kapnak azok partneri helyzetbe került civil erők, amelyek egyedként arra nem kaphatnának engedélyt, de közösségi munkamegosztásban részt vállalnak saját pl. non-profit szervezetükön belül. Így ami egynek lehetetlen, a közösség által lehetségessé válik. A felzárkóztatás csak segítséggel lehetséges, csak pozitív diszkrimináció, csak prioritásként érvényesített elvek mentén lehetséges. A segítés folyamatának megszervezése olyan menedzsmenttevékenységek életre hívását igényli, amelyek az eset, a folyamat, a kontextus, a kockázat, az idő szempontjait a cél érdekében képesek kézben tartani. A tudás átadása az erőforrás megsokszorozásával jár együtt. A halasztás sokszoros hiány forrása. A munkaerő-, a foglalkoztatás-politika a legnehezebb időszakban elsősorban a szakmai klaszterek kialakítására épülő lehetséges munkavégző csoportok foglalkoztatását kell hogy megoldja jogi eszközökkel és folyamatos irányítással, ellenőrzéssel, monitorozással. Az egyes tárcák, ágazati tevékenységek finanszírozása csak akkor hagyható jóvá, ha abban az integrációs – szakpolitikai integrációs célkitűzéseknek is helyt adtak, illetve azok elutasítását megfelelő érvekkel indokolták. Az egyes tárcák saját céljai és a közös integratív célok azonos forrásból erednek. Nem fogadható el az a tárca szempontjából indokolt forrásfelhasználás, amelyik a koordinációt az integrációs feladatok nélkül hajtja végre, amelyben a legfontosabb a szakpolitikák integrációja. 3.A tranzakciók emberi/személyi erőforrása Az emberi erőforrás, az emberek kapcsolataiban rejlő ’humán tőke’ fáradságos munka eredménye. A mennyiségi mutatók alapján a demográfiai, statisztikai szempontok arra kell hogy irányítsák a döntéshozók figyelmét, hogy minőségi folyamatok megszervezését sürgető törvényi szabályozásnak kell érvényesülni és szakértelemmel rendelkező irányító csoportnak kell döntéshozó helyzetbe kerülni, hogy ezáltal az együttműködők felelősséget vállalva, küzdőképesen végezhessék munkáját. 4.Eszközök Ami van, azzal bánhatunk. Az önsegítés nem csupán a személyek kiváltságos lehetősége. Ez a helyzet a családok, csoportok, intézmények, települések, az ország esetében is. A materiális eszközök, a pénzügyi eszközök mellett a munka legfontosabb eszköze a személyek egymással való kapcsolata, bizalma. Csak azt a közösséget lehet igazán fejleszteni, 187
amelyben megvan a bizalom egymás iránt. A legfőbb eszköz tehát az a hatás, amelyik személytől személyig érvényesül, amelyik a cél érdekében törekvéseket hív életre, és amelyik a többre való elhivatottságot megtartja. Ez a törekvés képes helyi és országos gondokat felvállalni, határokon túlra, a Föld egészére kiterjedve hatást gyakorolni. Mindenhol emberek vannak, bármelyik integrációs szintet is veszünk szemügyre. Miért is ne remélnénk, hogy aki többre hivatott, annak több is lesz osztályrésze, és aki több kötelmet vállal az nagyobb szabadságban él és többet használ másoknak is. 5.Az idő Nincs halasztásra idő. Ami elmarad, kimarad, nem pótolható, nem zárkóztatható fel. A teljes populáció identitás alapján megvalósuló folyamatai a társadalmi integráció, a kohézió, a konvergencia változásait időhöz kötve láttatják. A kisebbség-többség arányeltolódása az irányítás sarkalatos teendőit elodázhatatlanná teszi. A közigazgatás rendszerében minden tevékenység időigényes. Ha nem tesszük meg most, ami lehetséges, később azt sem tehetjük meg, ami szükséges lenne.
Befejezés 1.A tanulmányok egységes alapja Annak a kontextusnak a minőségi fejlesztése a célja a közigazgatási reform célja, amelyik az állam és a polgárok között áll fenn. A változtatás a kapcsolat jobbításának szándékával kerül bevezetésre lépésről lépésre. A nagyságrendek és a felbontás párhuzama alapján azt mondhatjuk, hogy nagyon távolról nézve a vizsgált táj részei nem láthatók, közelről nézve kis különbségeket is jól észrevehetünk, de ugyanakkor - ha csak a látottakra támaszkodunk – a nagy összefüggések csaknem felismerhetetlenné válnak. A közigazgatást a teljes állami működés egy részének tekintve felbontás nélkül beszélhetünk róla. Azonban minél erősebb nagyításban vizsgáljuk, annál több részlete tárul fel. Így van ez az egyes folyamatok esetében is, amelyeket a témaközpontú folyamatszervezés során öt felbontásban tárgyalunk. Elsőként a teljes folyamat nevezzük meg a közigazgatás egészén belül, második nagyításban a folyamat egyes lépéseit, harmadik további nagyításban az egyes részeseményeket, a negyedik felbontás során a részesemények összetevőit, az ötödik felbontás során az egyes folyamatelemeket tárgyaljuk, illetve ábrázoljuk azonos logika mentén. A tervek létrehozatala, kivitelezése, ellenőrzése,
188
értékelése, módosítása, korrekciója az érintett felelősök és munkatársaik bevonásával tranzaktív folyamatban valósul meg, ami azt jelenti az irányítás szempontjából, hogy folytonos, felelős döntésekkel kapcsolt a megvalósítás. Az integráció a létező események – és objektivációk – szerveződési folyamatának eredménye, adott integrációs szintből emelkedik ki az új szerveződési egység, mely a magasabb integrációs szint elemévé válik. Az egyszerűbb beszédmód kedvéért az létező eseményeket és a létező objektivációkat az ’események’ szóban összefogottan használjuk az LTTN modellben. A koordináció a folyamatok rendezettségét valamely funkció vagy cél szerint valósítja meg. A jogi hatáskörök az integráció magasabb fokán dominálnak az alattuk lévő szintek eseményeit irányító jogi szabályozás fölött. A jogi dominancia csak akkor érvényesülhet fenntartható módon, ha az alacsonyabb szint működési törvényszerűségeinek megfelel. A jog által biztosított keretek adják meg az érdekek adott célnak megfelelő érvényesítését. Azon érdekek, amelyek az irányítás számára elfogadhatatlan célban testesülnek meg, és az Alaptörvényben megvallott értékekkel ütköznek, nem fogadhatók el a közigazgatás számára sem. A jog által biztosított törekvés révén a közigazgatás számára kezelhető érdekek mentén olyan célok megvalósítására kerülhet sor a társadalom életminőségének javítása érdekében, amelyeket a legfőbb döntéshozók kijelölnek, amelyek tranzaktív hatásgyakorlás révén várhatóan elérhetők. A társadalmi integráció a társadalom integrációs szintjén jelenik meg végső állapotában, de az integrálódás folyamata minden szinten horizontálisan és minden szint között vertikálisan épül ki lépésről lépésre. Minden szintben érdekközösségek szerveződnek, amennyiben adott célhoz rendelhető a tevékenységük. A közös célok létrehozása értékközösségek alapján jön létre. A célok kijelölése nem kerülhet ellentmondásba a közigazgatás számára adott, megvalósítandó céllal. A cél megvalósítása témákhoz rendelt folyamatokat jelent. A folyamatok célmegvalósítók, és ennyiben irányítottak döntéseket foglalnak magukban, időt vesznek igénybe, az irányítás minden részeseményével rendelkeznek valamilyen módon. Az irányítás érdekek, célok, szerveződések kialakulására hat. A lehetőség biztosításához források állnak rendelkezésre, jogi eszközök révén az integráció horizontális és vertikális folyamatai között harmónia, koordináltság támogatható. Minden esetben az ember érintettsége, folyamatba való bevontsága, identitása, tudása, személyes és felelősségi kapcsolatai révén válik felelős résztvevővé. A kapcsolatok az adott ügy kapcsán érintettek között kialakuló hatásgyakorlásra adnak lehetőséget.
189
Az ország szintjén működő döntéshozók minden joghatósági szinten azért kell hogy dolgozzanak, hogy az életminőséget fejlesztő folyamatok minden szinten belül képesek legyenek a célnak megfelelő érdekek mentén szerveződni, és a szerveződés eredményeként magasabb integráltsági fokhoz rendelt cél érdekében új szerveződési egységet létrehozni. A jog az integráció érdekében a magasabb integrációs szintben új kereteket kell hogy biztosítson az integráció növelése érdekében. – Az irányítás önmagában tehetetlen az integráció létrehozásában, mert csak arra van lehetősége, hogy egyrészt adott szint érdekközössége számára az értékközösséghez tartozó szerveződésnek jogi keretet adjon, működését irányítsa, a jogot érvényesítse, a jogtalanságot szankcionálja, másrészt ugyanezt a vertikális kapcsolatok szerveződéséhez is megadja. A közigazgatás nincs abban a helyzetben, hogy független lehetne az állam egészének működésétől, továbbá az állam pedig csak környezetét figyelembe véve képes önálló működése megtartására. A fenntartható működés bármely szinten és bármely szint között a folyamatok egymáshoz rendezettségének állapotát követeli meg. A kívánt végső állapot nem egy közigazgatási célban valósul meg. A közigazgatás számára újabb és újabb célok viszik közelebb a társadalmat a kívánt végső állapothoz.
– Az integráció koordinált működés
eredménye lehet. Az új szerveződés csak új működési rend kialakulását követően valósulhat meg. – A működés során az ép, egészséges társadalom működésének állapota végső elérendő cél lehet, de mindig csak lépések megtételére van mód. Egyszerre elérni nem lehet, mert a tényleges életminőség folyamatban megjelenő minőség időbeli megtartását jelenti, nem a tevékenység időbeli végpontját. A koordináció érdekkoordinációt, értékválasztó koordinációt, célkoordinációt, tevékenységkoordinációt foglal magában, amire a megvalósítás elvei vonatkoznak. Ilye elvet képez az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlő esélybiztosítás (esélyegyenlőség megteremtésére). Az integráció nem egyeztetési, egymáshoz igazítási folyamat, hanem minőségi és szerveződési különbséget létrehozó fejlesztési folyamat, amiben benne van az érdekek integrációja, az értékválasztás integrációja, a célok integrációja és a tevékenységek integrációja. Az integrált szerveződésű intézményi működés nem azonos az integráció érdekében végzett koordinálással és az egymáshoz társítások folyamataival.
190
1.1.A közigazgatási tevékenység a jog és az integráció együttes hatásterében Szintek
Koordinatív működés az irányításban
Integráló működés az irányításban
Téma, eset, folyamat koordinálása:
Új szerveződés jogi megalapozása és
sokféle létező szerveződés egymáshoz
létrehozatala az azonos vagy különböző
rendezése szinten belül és szintek között
szinten együttműködőkhöz viszonyítva magasabb szinten
XXV. XXIV. XXIII. XXII. XXI. XX. XIX. XVIII. XVII.
Visegrádi országok koordinált működése
XVI.
Kormányalakító
pártok
érdekkoordináció,
/
Visegrádi országok integrált rendszere
képviseleti Az integráció a jogalkotók a közigazgatás és
célkoordináció, a végrehajtó hatalom közös működésének
tevékenységkoordináció, kooperáció
eredménye az országban új szerveződésekben megjelenő magasabb érdekek, magasabb célok motivált elérésére.
XV.
a kooperáló szinteknél magasabb szinten a
a kooperáló szinteknél magasabb szinten az
XIV.
koordináció jogi megalapozásának
új szerveződés jogi megalapozásának
XIII.
létrehozása
létrehozása
XII. XI. X. IX. VIII. VII. VI. V. IV.
191
III.
alacsonyabb szinteken belül és alacsonyabb
alacsonyabb szinteken belül és alacsonyabb
II.
szintek között kooperálók koordinációja
szintek között kooperálók új szerveződése
I.
192
1.2.A kooperáció - mint közösségi akciótípus –a koordinációt és az integrációt egyesítő megjelölés. Néhány példával illusztrált táblázat. Szintek
XVI. XV. XXIV. XXII. XXII. XXI. XX.
XIV. XVIII. XVII. XVI. XV. XIV. XIII. XII. XI. X. IX. VIII. VII. VI. V. IV. III. II. I.
Kooperáció a koordinatív tevékenység irányításban
Kooperáció az integráló tevékenység irányításában
Téma, eset, folyamat kooperációja: sokféle kialakult működési törvényekkel létező szerveződés egymással való kooperációja szinten belül és szintek között
Új működési törvényekkel új szerveződések egymással való kooperációja szinten belül és szintek között
Visegrádi országok kooperációja új működési rend létrehozására Pártok/képviseleti érdekkoordinációjában, célkoordinációjában, tevékenységkoordinációjában kooperáció Központi-helyi-területi ügyintézés témaközpontú folyamatmenedzsmentjének kooperációja a társadalom meglévő, már létező partnerszervezeteivel
Visegrádi országok kooperációja új szerveződés létrehozására Pártok / képviseleti érdekintegrációjában, célok integrációjában, tevékenységintegrációjában kooperáció A központi-helyi-területi ügyintézés témaközpontú folyamatmenedzsmentjének kooperációja a társadalommal új partnerszervezetek létrehozására
Pl. már létező alapítványi inkubátorházak képzésbe való bevonása, menedzseri tevékenységével való kooperáció. Témához kötött kooperálás: tanulás – családfenntartás – munkavállalás szereplői közötti összehangolt működés.
Pl. intézményesítés: ’Családok háza’: pl. varrás, főzés, klubfoglalkozás, szezonális (évszak) feladatok megoldásához előadás, munkaszervezés (kert, járda, ültetés, piac) ’Gyermekház’ magatartásminták átvételére (életvitel, háztartás, gazdálkodás, gondoskodás) Szociális szövetkezetek, termelői piacok, Tematikus baráti körök Családok egymás között
193
2. Javaslatok 2.1.Javaslatok képzésre A tudás megszerzése és a tudás hasznosítása érdekében - a ’tudástársadalom’ szóval gyakorta jelzett állapot figyelembe vételével – a társadalmi integráció legfontosabb eszközévé vált minden
szakpolitika,
különösen
a
munkaerő
és
foglalkoztatáspolitika.
A
tudás
felhasználásának életminőséget javító vonzata egyes társadalmi csoportok számára elsőrangú létkérdés. Az oktatási rendszer jelenlegi akkreditációs mechanizmusa nem képes a munkaerőpolitikai szempontoknak megfelelni, ezért a gazdaság és a humánerőforrás fejlesztése új döntési folyamatra képes új struktúrát igényel. Ennek kétségbe nem vonható és kivételt nem tűrő oka a népesedéspolitika, valamint a társadalmi csoportok egymáshoz való viszonyának gyors, egyértelmű megváltozása. A társadalmi béke érdekében való tevékenység és a már nem ritkán radikalizálódási folyamatokból is adódó érdekek, célok, tevékenységek kooperációja (koordinációja és integrációja) létrehozható és a kultúra/interkulturális eszköztár részéről adódó eszközökkel kezelhető a leghatékonyabban idők távlatában.
2.2.Javaslat az LTTN szoftverre A
szoftver
gyakorlati
előállítása
informatikusok,
programozók
és
jogászok
munkaközösségével hozható létre. A létrehozandó szoftver alkalmazása a közigazgatás egész tevékenységi területén, annak központi-területi-helyi szerveződéseinek ügyintéző helyein lehetséges és hasznos. A szoftver a jogalkotás a jogalkalmazás. a végrehajtás intézményeiben is hasznosítható, az igazgatásra vonatkozó elméletek legjobb eredményeit képes érvényesíteni, fejleszthető és a legkisebb szituációkra is alkalmazható.
2.3.Javaslat a szakpolitikák témalistáinak integrálásához A szakpolitikák közötti koordináció mellett a társadalmi integráció érdekében a szakpolitikai integrációt kell érvényre juttatni! A témák mindig praxisterületi, minisztériumok által irányított területhez telepítettek, amelyek kapcsolásához – integrálásához adott esetben – a tranzaktív döntésmezők figyelembe vétele szükséges. Ezeket az III. 6.1.3. és a VI. 5.1.3. tartalmazza.
194
3.Kiemelt témák A praxisok elmélete és gyakorlata ezernyi témát foglal magában. Pl. a valahova tartozás, a jövő elképzelése, az állásfoglalások, a vélemények sokfélesége és folyamatos változása, a filozófiai alapok értékelése [Muszlim www], a történeti vonatkozások, az egyes kontinenseken [Wikipedia History] lejátszódott történelmi események helyi vonatkozásainak (pl. kivándorlás) elemzése, az egyes személyek szocializációja, a speciális környezetben, pl. börtönben való változások, a társadalmi reintegráció, a közös cél érdekében való együttműködés, kutatás, fejlesztés, innováció, a teljesítmények elismerése, díjazások, központi, helyi, területi tevékenységek, stb. – A kiemelés nem eleve történik, hanem a szituációból következik.
3.1. Kisebbségben lévő romák bevonása a közigazgatásba A romák közigazgatásba való bevonása arra az előfeltételezésre épül, hogy akit döntési, közreműködési, együttműködési helyzetbe hoznak, az felhasználja a kínálkozó lehetőséget helyzete megváltoztatására. Ha igaz, hogy a Magyarországon a többség (75%) nem rendelkezik elegendő megtakarítással az esetlegesen felmerülő váratlan kiadások saját erőből való finanszírozására márpedig a KSH-2011-es egyik kézirata alapján ez így van – akkor ennek az adatnak a kialakulásában a romák adatai jelentős mértékben játszanak szerepet. Ez a legmagasabb érték az EU-ban az anyagi lehetőségek korlátozottságára vonatkozóban. A roma népesség helyzete - benne a gyermekek, nők – okot ad arra, hogy ne csak értük, hanem velük tegyünk meg mindent a helyzet megváltoztatására az oktatásban való részvétel növelésére. A munkavállaláshoz, egészségügyi ellátáshoz, a lakhatáshoz és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén is sok a tennivaló.
3.2. Hátrányos helyzetűek közigazgatásba való bevonása identitásuk alapján
195
A kisebbségi helyzet nem jelent önmagában hátrányos helyzetet, ezért a kisebbségek és a hátrányos helyzetűek csoportját meg kell különböztetni. Bármelyik csoport bevonható a képviseleti rendszerben vagy a civil-együttműködési keretben az igazgatásba. A közigazgatásba való bekapcsolásuk akkor lehet eredményes, ha a felkészítés során a közigazgatási tevékenységre alkalmassá válnak. Közigazgatásban végzett munkájuk akkor lehet eredményes, ha a hátrányos helyzetű roma népességben nem termelődnek újra a hátrányok, hanem fejlődési folyamatok révén jelentős változás valósul meg az életminőség szempontjából. A roma és a cigány identitások közötti különbségtétel egyesek számára fontos – bár az EU és az OECD irataiban ennek megkülönböztetése nem jelentős -, a közigazgatási folyamatba való bevonásuk folyamatában figyelembe veendő szempont.
4. Továbbiak, a munka folytatása
4.1. Továbbiakra vonatkozó megjegyzések Egy tanulmány nem terjedhet ki minden részletre a megvalósítandó folyamat előre vetítésekor. A később megvalósítandó lépések kidolgozásában és megvalósításában is részt kívánok venni, ha arra a döntéshozók lehetőséget adnak. Ezek a következők: 1.termék előállítása, 2. a képzés létrehozása, 3. érdekeltségi csoportok érdekintegrációja és célkoordinációja a közszolgálatok helyein, Termék (szoftver) előállítás: A közigazgatás számára, illetve minden olyan iroda számára ahol témához rendelt folyamatszervezés vagy a célhoz tervezett folyamat figyelemmel kísérése a feladat, szoftver készítését kezdeményezem. Ezt nevezem olyan terméknek, amelyet a Gantt, a PERT diagramok mellett LTTN néven hasznosíthatunk. A termék létrehozásában jogásznak, matematikusnak, statisztikusnak, programozó informatikusnak, informatikai grafikusnak és az indikátorok meghatározójának kell együtt dolgozni, és az adatok felhasználására, az innováció implementációjának előkészítésére, a folyamatokba való beillesztésre néhány bevezetésre kijelölt irodára van szükség. Képzés A társadalmi integrációban komoly szerepe van a hátrányos helyzetűek és a kisebbségi csoportok érdekeit megjelenítő leendő munkatársak közigazgatásba való bevonásának. Ennek
196
része a képzés, melyhez az akkreditációs folyamatok új szervezeti egységét kell létrehozni a szakpolitikai
koordináció
és
integráció
megvalósításával.
A
képzés
anyagának
összeállításában, moduláris felépítésének elkészítésében részt tudok venni. Célkoordináció Érdekeltségi csoportok célkoordinációjának folyamata a közszolgálati területeken azon partnerek részvételével lehetséges, ahol a civil szféra stb társadalmi partnerként tud működni. A célok megjelölése a gyakorlati megoldás megtalálásával folytatódik. Tevékenység koordináció Részvétel a tevékenység alapján való koordinációban a hely vagy intézmény működtetésének érdekeitől való eltérés esetén annak érvényesítésére, hogy nem a struktúra vagy a hely, hanem a funkció hozza létre az új szerveződést. (Anyaház, Családgondozó, Szolgáltatóház (pl. informatikára, napközi gyermekgondozásra, stb) Integráció Funkciók integrációjának létrehozása (nem koordinációja) új szerveződés létrehozásával magasabb integrációs szinten. A magasabb szinten történő funkció-integráció nem valósulhat meg alacsonyabb szinten tevékenység-koordinációval. Mentális térképek Létrehozandó egy módszertani eszköztár, ezért az irányító működéshez a kifejezés jeleit és szabályrendszerét egységesen kell bevezetni. A módszertani eszköztár a közigazgatási kommunikáció fontos része. A kifejező rendszer a tartalmak egyértelmű jelölését és a jelölések egyértelmű használatát szolgálja. Ezeket a szintaktikai lehetőségeket lehet felhasználni a mentális térképek elkészítéséhez. E-közigazgatás Már egy évtizede működik a rendőrség keretein belül a robotzsaru, a kormányablakok elektronikus ügyintézése jórészt a küszöbön áll. Ezek tények. Az LTTN-diagramhoz tartozó logika érvényesítése hasznosítható az e-ügyintézésekben az adatgyűjtés vonatkozásában, később pedig a felelősségi viszonyok, az identitásbeli nyilvántartás és a szakértelem hasznosítása terén. A hátrányos helyzet kezelése az e-ügyintézés mellett kompenzatív eljárások bevezetését sürgeti. (Lásd a kompenzációkról szóló részt (V.3.1.2.) Ez a felzárkóztatás és a társadalmi integráció szerves része! Az informatikai lehetőségek még nem jelentik azok populációs méretű hasznosításának lehetőségét is. Népfőiskolai, alapítványi inkubátorházak Téma-menedzserek és többségi és kisebbségi téma-asszisztensek képzése és tevékenysége terveinek elkészítése a községek, körjegyzőségek és nagyközségek fejlesztéséhez, a 197
közszolgáltatások bővítéséhez. Kb. félezer egység, egységenként 3 munkahely képes az információk, az áruk, a szolgáltatások és a technológiák elterjesztésére és ésszerű telepítésére. A járási rendszer és a kistérségi rendszer ütközőpontjaiban létrejövő érdek-összeütközések csökkentése eliminálása el nem hárítható tennivalója a felelős közigazgatási egységeknek Például: Egészségügyi szakpolitika témaközpontú folyamatai:” A szív és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának nemzeti programja.” [Kiss,2006] Joghatóságok törvényi változtatása és az integráció folyamata Hatások koordinációja és integrációja a tranzakciók határainak/fázisainak figyelembe vételével szabályozható. Ennek területe lehet pl. globális hatások a közigazgatás integráló folyamatainak megváltoztatására. Informatikai programfejlesztésekhez A projektmenedzser program és az LTTN-diagram logikájának összekapcsolása egy informatikai fejlesztés által. Települési közszolgáltatások (közcélú és közérdekű szolgáltatások a településen) Közösségi érdekek szerint jogalkotás az intézményi célmegvalósító tevékenységek telepítéséhez. Céltéma [pl. tudás megszerzése] és célfunkció [pl. menedzseri vezetés és asszisztensi szervezés] összekapcsolása a közszolgálati területen, valamint a non-profit szervezetek tevékenységének befogadása az önkormányzati igazgatásba. Részmunkaidejű foglalkoztatás-menedzsment A közszolgáltatások, közfoglalkoztatások irányítása új elemekkel bővül, melyek között helye van a közszolgáltatási promotor kompetenciának és a mediációnak.
Felhasznált irodalom Allport, Floyd Henry (1924): Social Psychology. Houghton Mifflin, Boston Altman, Robert (1975): The environment and social behavior. Brooks and Cole Publishing C. Monterey, Cal., 105-106. o. Arisztotelész (1997): Nikomakhoszi etika. Európa Kiadó, Budapest Aronson, Eric (1987): A társas lény. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest Balázs Éva (2000): OKI konferencia. Szekszárd. http://www.oki.hu/printerFriendly.php?tipus=cikk&kod=szekszard-2k-Balazs Balázsi Ildikó, Zempléni András (2004): A hozottérték-index és a hozzáadott pedagógiai érték
198
számítása a 2003-as kompetenciamérésben. Új Pedagógiai Szemle. 2004.dec. Bany, Mary A. ; Jonson, Louis V. (1974): Classroom Group Behaviour. Mcamillan NewYork Bányai Emőke (2008): A standardizáció árnyoldalai. Kapocs VII.évf.2.szám (35.) 2008.ápr. Barakonyi Károly (2002): Stratégiaalkotás II. Stratégiai menedzsment. Nemzeti Tankönyvkiadó Báthory Zoltán (2002): Változó értékek, változó feladatok. A PISA-2000 vizsgálat néhány oktatáspolitikai konzekvenciája. Új Pedagógiai Szemle. 2002/10. 2-20.o. Berkowitz, Marvin W.; Oser, Fritz: (1985) Moral Education: Theory and Practice. Lawrence Erlbaum Assoc. Boethius, M.S. (524): De Consolatione Philosophiae. Bronfenbrenner, U.; Ceci, St.J.(1994) Natur-nurture reconceptualized in developmental perspective: A bioecological model. In: Psychological Review, 101 (4.), 568-586.o. Bronfenbrenner, U. (1996): Ökologische Sozialisationsforschung. In: L.Kruse, C.E. Graumann, E.D. Lantermann (szerk.): Ökologische Psychologie. 76-79.o. PVU, Weinheim Cose, Lewis A.(1956): The Functions of Social Conflict. Routledge and Kegan, London Czakó Kálmán. 2007): Pedagogy module on coping in engineer-training human coping attitudes in focus. SEFI-IGIP. Miskolci Egyetem. 299-300.o. Czakó Kálmán (2012). Hálozat-menedzsment a nevelét területén. In: www.gazdasagetika.hu Darwin, Ch. (1859): On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life. John Murray, London Dewey, J.(1967,1992): All of the published writings of John Dewey have been newly edited and published in The Collected Works of John Dewey, Jo Ann Boydston, ed., 37. volumes. Southern Illinois University Press, Carbondale. – Internet Encyclopedia of Philosophy [www:2011.06.20.] Dillon, P.; Prosser, D. (2003). Educational Transactions in Museum Online Learning Initiatives. In: International Journal on E-Learning, 2(1), VA: AACE, Norfolk. 14-20.o. Életpálya (2012): http://www.epalya.hu/cikk/nyomtat.php?cikk_azonosito=000493 [2012.10.12] Frege, Gottlob (1999): Az aritmetika alapjai (ford. Máté András). Áron kiadó, Bp., 1999.[http://hu.wikipedia.org/wiki/Frege] [2012.10.14.] Garai László: Elméleti pszichológia. Kritika, 1981/9, 16-17. o. 199
http://mek.oszk.hu/03100/03102/03102.pdf [www:2012.10.10.] gazdaság: Magyar Nagylexikon 8.k. (1999). MNK., Budapest. 517.o. Goffman, Erving (1963): Stigma. Prentice Hall, New Jersey Gopnik,A.; Meltzoff, A.N.; Kuhl, P.K. (2005): Bölcsek a bölcsőben - Hogyan gondolkodnak a kisbabák?. Test és lélek sorozat. Typotex Elektronikus Kiadó, Budapest Gödel, Kurt (1931):Über formal unentscheidbare Sätze der Principia Mathematica und verwandter Systeme, In: Monatshefte für Mathematik und Physik, Vol. 38 (1931). Granowetter, Marc S. [1983]: The strength of weak ties: a network theory revisited. In: Sociological Theory, Vol. 1. 201–233.o. Greber, U. et al. (1991): Auf dem Weg zur ’Guten Schule’: Schulinterne Lehrerfortbildung. Beltz, Weinheim-Basel Gyürk István (1998): Mérnöki etika. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Hägele, P. (2000): Physik – Weltbild oder Naturbild? Leherertagung der Deutschen Physikalischen Gesellschaft. Regensburg Hátrányos helyzet (2012): http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1tr%C3%A1nyos_helyzet [www.2012.11.15.] Heimann,Paul; Schulz,Wolfgang; Otto,Gunther (1965): Unterricht - Analyse und Planung. Schroedel, Hannover. Berlini iskola http://members.tripod.de/FrankGemkow/berlindi.htm [www:2012.05.04.] Hérakleitosz: http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/1het/filozofia/herakleitos.html [www:2012.11.10.] Hársing István (1999): Bevezetés az etikába. Bíbor, Miskolc Heisenberg, Werner (1955): Das Naturbild der heutigen Physik. Rowohlt, Hamburg Heisenberg, Werner (1975): A rész és az egész. Gondolat, Budapest Hischer, Horst (1968): Kybernetik und Programmierter Unterricht im Wissensstand von 1968 – ein noch aktuelles Konzept? Holbrook, A.L.; Berent, M.K.; Krosnick, J.A.;Visser, P.S.; Boninger, D.sS. (2005): Attitude importance and the accumulation of attitude-relevant knowledge in memory. In: Journal of Personality and Social Pschology, 88. 749-769.o. In: http:// wikipedia.org/wiki/Jon_Krosnik [www: 2012.10.10.] Hops, Jürgen (1973): Bedeutungsnalyse verbalen und nonverbalen reizmaterials in Abhängigkeit von Ausgewählten Persönlichkeitsvariablen. Philosophischen Fakultät der Rheinischen F.W. Universität, Bonn. 21., 87.o. 200
Horváth Zsuzsanna (2004): Az oktatás értékelésének újabb eszközei. In: Új Pedagógiai Szemle. 2004.dec. Hund, F. (1965): Denkschemata und Modelle in der Physik. In: Studium generale l8. Illich, Ivan (1971) Deschooling Society. Harper and Row, New York Inglehart, Ronald (1977): The Silent Revolution. Princeton University Press, 1977 Jank, W. & Meyer, H. (2002): Didaktische Modelle. Berlin, Cornelsen. Kalotay Balázs: http://www.siemens.hu/download.php?fId=sc_upload_file328_20080313_b10s1.2008 [2012.11.20.] Kanitschneider, B. (1988): Das Weltbild Albert Einsteins. 29-o. C. H. Beck, Frankfurt. In: Leitideen als Triebfeder und Begrenczung seiner Theorienbildung. http://www.uni-ulm.de/~phaegele/_Einstein_HSZ_Physik_kurz.pdf Keller, J.A.; Novak, F.(1993): Kleines Pädagogisches Wörterbuch, Herder, Spektrum, Freiburg-Basel-Wien. 87-92.,322., 338.,343.o. Kertész János; Vicsek Tamás (2006): Komplex hálózatok a természetben és a társadalomban. Magyar Tudomány. 5.558.o. Kierkegaard, Søren (1969): Az esztétikai és az etikai közötti egyensúly a személyiség kidolgozásában. In: Sören Kierkegaard írásaiból. Gondolat, Budapest. 121-251.o Kiss István (2006): A szív és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának nemzeti programja. Motesz.2006/2. 6-7.o. Kitayama,S.; Markus, H.R. (1994): Emotion and culture: Empirical studies of mutual influence. Washington, DC: American Psychological Association. In: Nguyen Luu Lan Anh, Fülöp Márta: Kultúra és pszichológia. Budapest, Osiris. 2006. 168.,355.,431.,443.o. KKT .iqdepo.hu/dimenzio/12/b402-006.html - 30k Közigazgatás: Wikipedia: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6zigazgat%C3%A1s [www:2012.10.15.] Közüzemi szolgáltatás – Közszolgáltatás (2012): http://tamop.ofe.hu/inet/osszefogas/hu/modul/hasznos/kozuzem.html [www:2012.10.13.] kritikai gondolkozás (2010): http://www.criticalthinking.org/research/index.cfm [www:2010.12.08.] Krosnick, Jon A. (1988): The role of attitude importance in social evaluation: A study of policy preferences, presidential conadidate evaluations, and voting behavior. In: 201
Journal of Personality and Social Psychology, 55, 196-210.o. Laux, L. ; Weber, H. (1993): Emotionsbewältigung und Selbstdarstellung. Kohlhammer, Stuttgart. Lewin, Kurt (1964): Psychologie dinamique. Lés relations Humaines. PUF, Paris Linne,C, (1735): Systema Naturae. Haak, Leiden Lónyai Márta (1981): Tények és Értékek. Gondolat, Budapest. 364-416.o. Lonergan, Bernard (1957): Insight: A Study of Human Understanding. In:Collected Works of Bernard Lonergan. Vol.3.Toronto: University of Toronto Press, 1997. Originally published 1957. Lonergan, Bernard G.F. (1957): A Study of Human Understanding. In:. Frederick E. Crowe; Robert M. Doran: CWL 3. University of Toronto Press, Toronto,1992. http://people.bu.edu/wwildman/WeirdWildWeb/courses/mwt/dictionary/mwt_themes_ 840_lonergan.htm [www:2010.10.11.] Lorenz, Konrad: Salamon király gyűrűje. Gondolat, Budapest. 38-39. lap Magyar Edig és Maróti Andor (szerk.) (2008): Elbeszélések a magyar felnőttoktatás legutóbbi fél évszázadáról. ELTE, Eötvös Kiadó, Budapest. Magyarország Alaptörvénye. 2011. ápr.25. Magyarország
járásainak
listája:
Wikipedia:
http://wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_j%C3%A1r%C3%A1sainak_listC3%A1ja Magyarország megyéi. Wikipedia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_megy%C3%A9i MN, Nevelésszociológia: Magyar Nagylexikon, 13.k. (2001.). Bp., MNK, 747.o. Myers, David G. (2005): Psychologie. Springer, Heidelberg. 848.o. Navracsics Tibor (2012): “ Navracsics a járási rendszerről: a cél az állam és a polgárok viszonyának megváltoztatása. http://jarasok.com/jarasi-hirek/navracsics-a-jarasirendszerrol a cél-az allam…[www:2012.11.22.]; és Vas Népe napilap. 2012.nov.21. 1-2.o. Nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia -2011-2020 (2012): http://romagov.kormany.hu/download/9/e3 [www:2012.10.12.] Nguyen Luu Lan Anh; Fülöp Márta (2006): Kultúra és pszichológia. Osiris. Budapest. 335364.o. Nomenclature of Territorrial Units for Statistics: http://hu.wikipedia.org/wiki/ Nomenclature.. NUTS:HU : Wikipedia: http://wikipedia.org/wiki/NUTS:HU [www.2012.10.12.] Oakes, Jannie (1986, 2012): Educational Indicators: a guide for policymakers. Paperback. 202
http://www.rand.org/pubs/occasional_papers-education/OPE01.html [www:2012.10.10.] oktatás szócikk (2002): In: Magyar Nagylexikon, 14.k. MNK, Budapest. 73.o. Oser, Fritz (2004): Futuras perspectivas de la educación moral In: Revista Iberoamericana de Educación Número 8 Educación y Democracia (2) Rajmund Lullus (1305): Ars Magna. [www:2012.10.15.] Ruzsa Imre (2000): Logikai kisenciklopédia. Áron, Budapest.10.,11., 129.o. Rycroft, Charles (1995): A Critical Dictionary of Psychoanalysis. Penguin Ryan, E.P.; Towley, S. (2007): Nonlinear uncertain systems and robustness optimization. http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/rnc.4590030305/abstract [2012.11.10.] Schäfer, Karl-Hermann; Schaller, Klaus (1976): Kritische Erziehungwissenschaft und kommunikative Didaktik. Quelle und Meyer, Heidelberg Schenk-Danzinger, Lotte (1994): Entwicklung, Sozialisation, Erziehung. Klett-Cotta, OBV Pädagogischer Verlag, Stuttgart. 208-210.o. szocializáció szócikk (2003): In: Magyar Nagylexikon. MNL 16.k., Budapest, 858.o.] Szvetelszky Zsuzsanna (2006): A társas mezőktől a hálózattudatig. In: Magyar Tudomány, 2006/11 1353.o. In:http://www.matud.iif.hu/06nov/11.html [www:2012.11.02.] TALENT (2010): http://www.institut-talent.de/w.htm [www:2010.12.08.] Tamás Pál (2001): A tematizációról. In: Béres István & Horányi Özséb (szerk.): Társadalmi kommunikáció. Budapest: Osiris. Tóth Imre (2003): Természet Világa, CXXIV. évf. 2003/1. ksz. 63.-69. o., 65.: tranzakciók és tranzakcióanalízis szócikk (2010): http://www.patrickwagner.de/Eggramm/Erklaerung.htm [www:2012.10.10.] Veugelers, Wiel; Oser, Fritz K. (2003): Teaching in Moral and Democratic. Peter Lang Publishing, New YorkVida G. (1993): Evolúciós rendszerek a természetben és a társadalomban. In: Iskolakultúra. OKI, Budapest. 1993/17. 43.o.] Viscott, David (1997): Emotional resilience. Crown Publishing Group. Vizi E. Szilveszter (1991): A tudós, az alkotó értelmiségi mindig az értékrend híve és ellenzéki magatartású. In. A tudományosa teljesítmény elérésének feltételeiértékelésének lehetőséget. Magyar Tudomány, 1991. Wheeler, S.C.;Petty, R.E. (2001). The effects of stereotype activation on behavior: A review of possible mechanisms. In: Psychological Bulletin, 127, 797-826.o.
203
www.ef-magazin.de/Inhalt_10_Kinder/ef10-klemm-antipaedagogik.pdf. [www:2012.10.10] www.oki.hu/cikk.php?kod=2004-07-Kf-Szakacsne-Edesanyam.html - 32k –[2010.10.10.] www:
nyitottegyetem.phil-inst.hu/kmfil/kmkt/Benczik_book/2_2_1.htm
[2012-02-
04] www.romagov.kormany.hu/dowload/9/e3 : Nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia – mélyszegénység, gyermekszegénység, romák (2011-2020) – Helyzetelemzés [www:2012.10.01.] www. TCW: Transactional Model of Stress and Coping.: www.utwente.nl/cw/theorieenoverzicht [www:2012.10.01.] www: Wikipedia (2009): Szociológia. http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89rt%C3%A9k [2012.10.10.] www:
Wikipedia
(2009):
Érték.
http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89rt%C3%A9k
[2012.10.10.] www:
Wikipedia:
TZI
http://de.wikipedia.org/wiki/Themenzentrierte_Interaktion
[www:2012.10.12.] Zsidi
Zoltán
(1999):
Hagyjuk
sorsára?
Magatartászavar
fiatalkorban.
Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest
204