Kézirat a POLÉVKÖNYV 2004 számára Dénes Attila – Marelyin Kiss József:
Önkormányzatok digitális világa Az elektronikus ügyintézés és az e-demokrácia esélye a megyei jogú városokban
Számos kutatás és értekezés született már az információs társadalom fejlõdésének irányáról, mértékérõl, sebességérõl, s nem kevesebb tanulmány, programterv állítja középpontba a technológiai reform közigazgatásra és demokráciára gyakorolt hatását, következményét. A legelsõ prognózisokhoz képest igencsak ambivalens eredmények és tapasztalatok születtek; ezek fényében ma már az Internet és alkalmazásainak terjedésével kapcsolatos várakozások jóval óvatosabban fogalmaznak. A bizonytalanság feloldása és a Hol tartunk? kérdés megválaszolása céljából a digitális kultúra jelenlegi állapotát érdemes a technológiai újítások terjedési folyamatában értelmezni. Úgy tûnik, hogy a digitális újítások nagyrésze ma már túl van a múlékonyság fázisán; túl sokan és túl sokféle alkalmazásban használják már ahhoz, hogy az elmúlásnak bármilyen esélye is legyen. Jóval kevesebben vannak azok, akik az eltúlzás szakaszában társadalmi rendszer totális megújulását s a demokrácia újjászületését hirdetik. Az új technológiák intézményes adaptálása egyelõre csak kitûzött célként szerepel; hogy
majd
a
negyedik
fázisban
a
társadalmi
szerkezetek
újragondolására
és
transzformációjára kerülhessen sor. Az információs fejlõdés sebessége sok esetben érdekesebb kutatási téma, mint a meglévõ állapotokról szóló pillanatfelvételek értelmezése. A technológiai szétterjedés mennyiségi alapon történõ elemzését a felhasználók sajátosságaival lehet értelmezni, s az információs társadalom jövõképe tovább árnyalható aszerint, hogy míg az eszközök már rég meghódították a kritikus tömeget (lásd mobiltelefon, számítógép, Internet), addig az alkalmazások hosszú sora indokolatlanul lassan kerülnek bevetésre és késõn elfogadásra.
A digitális kultúra világában az önkormányzati rendszer mind elvi, mind szervezési-mûködési szempontból legalább annyi kihívásnak néz elébe, mint amennyi lehetõséget jósolnak a téma kutatói. Egy bizonyosság van: ha az egyének pre-információs emlékezése megszûnik, akkor mindenféle hatalmi szervezet (jelen esetben önkormányzatok, hivatalok) számára igencsak
1
indokolt annak felejtése, hogy milyen is volt az élet számítógép, Internet és mobiltelefon nélkül. Ma már minden település önkormányzata - bármilyen szerény
is legyen a
költségvetése - digitális eszközeit legfeljebb újabbakra cserélheti, s nincs az az indok, amely alapján le kellene vagy le lehetne mondani róluk. Márcsak azért sem, mert az önkormányzati területen megjelenõ digitális újítások nem csupán a meglévõ feladatokat gyorsítják s teszik hatékonyabbá, de a lakosság-hivatal, képviselõ-választói kapcsolatok természetét is megváltoztatják. Az információs társadalom fejlõdése az önkormányzatok számára egy irányelvet fogalmaz meg: a technológiai újítások mielõbbi alkalmazását a hatékonyabb közigazgatás- és demokráciaszervezés érdekében. Visszaút nincs, verseny van.
Verseny van A városok versenyben vannak - szoktuk mondani, s a különbözõ mutatókból, indexekbõl gyúrt versenyszabályoknak se szeri se száma. Gyõztest lehet hirdetni gazdasági mérõszámok, közszolgáltatások mennyisége, a vonalas infrastruktúra minõsége alapján, de tudjuk, hogy fontos a kórházi ágyak s a városban töltött vendégéjszakák száma is. A fejlettségi sorrendekbõl azonban rendre kimaradnak a digitális kultúra állapotát jelzõ mutatók, pedig a számítógéppel való felszereltség, az Internet-hozzáférés, a tényleges felhasználók aránya és az alkalmazási lehetõségek elterjedése ma már egyértelmûen modernizációs faktornak számítanak. Igencsak indokolt, hogy az aszfalttal burkolt utak hossza és a helyi adók összege mellett a számítógéppel és világhálóval kapcsolatos szokások, elvárások és lehetõségek igazi sorrendformáló tényezõkké váljanak. Vajon hogyan befolyásolják a megyei jogú városok versenyét a digitális kultúra mutatói? Növeli a listavezetõk elõnyét vagy éppen kiegyenlíti az eltéréseket és egyenlõ(bb) esélyeket teremt? Az önkormányzati eszme megvalósulásáról mondanak-e valamit ezek az indikátorok és jelzik-e a helyi demokráciák fejlettségi állapotát? Kutatási eredményeink alapján ezekre a kérdésekre keresünk választ. 1
Világra nyíló lakások Az önkormányzatok digitális versenye alapvetõen „technikai sport”. Az információs társadalom legelsõ jellemzõ adatai mindig az eszközökhöz való hozzáférésrõl szólnak; az alkalmazások spektrumának feltérképezését, a tartalmak minõségének, valamint az eközigazgatással kapcsolatos felhasználói remények és elvárások elemzését csak eztán kezdhetjük el.
2
Az ellátottság dinamikus fejlõdése mellett is valószínûsíthetõ, hogy a megyei jogú városokban magasabb a PC-vel felszerelt háztartások aránya, mint az országos települési átlag. A World Internet Project 2001-ben végzett országos kutatásának eredménye szerint 2001-ben a háztartások 22 százalékában volt legalább egy számítógép. 2003-ban a vizsgálatba bevont nagyvárosokban átlagosan majdnem minden második háztartásban van legalább egy mûködõképes személyi számítógép (az arány: 48%) (1. ábra). A gazdaságilag fejlett vagy éppen felszállópályán lévõ városok (Székesfehérvár illetve Nyíregyháza nyitják a versenyrangsort), az egyetemi és regionális központok (Szeged, Pécs) szinte ugyanazzal az ellátottsági mutatókkal következnek. A szocialista ipar-hagyományokkal rendelkezõ Miskolc és Tatabánya zárják a listát, a különbségek mégis elmaradnak az eddigi összehasonlításokban mért szórásoktól.2 Az Internet-csatlakozással rendelkezõ háztartások aránya 19 százalék, ami azt jelzi, hogy minden ötödik lakásban van már lehetõség a világhálóra való kapcsolódásra.3 Az ábrán feltüntetett kisvárosi eredmények arra utalnak, hogy a helyi gazdaság állapota határozza meg a modernizációs szintet, s nem a városméret. Tiszaújvárosban már 2002-ben igen magas felszereltségi arányokat mértünk, és 2003-ban Paks alig marad le Tatabányától. A két jómódú kisvároshoz képest jóval szerényebb költségvetésû Kalocsán egyelõre alacsony az ellátottság. Az 1. ábrán feltüntetett eredmények a számítógéppel és Internet-csatlakozással való ellátottság növekedését mutatják.4 Az eltérõ kutatási módszertanok és az évente változó várostípusok mellett Nyíregyháza és Dunaújváros szolgáltatja a jelentõs arány-növekedéseket mutató összehasonlító eredményeket. Más intézetek eredményei is igazolják a gyors változást: a Szonda Ipsos és a Gfk Hungária Nemzeti Média-Analízis kutatása szerint 2001–2003 idõszakban 3,4 százalékról 6,7-re nõtt az otthonról internetezõk aránya.
3
1. ábra
A háztartások felszereltsége felszerelt háztartások aránya
2002 Tiszaújváros
48% 8% 36%
Nyíregyháza Dunaújváros Kaposvár
13% 30% 6% 32% 10%
2003 53%
Székesfehérvár
23% 52%
Szeged
22% 51%
Nyíregyháza
19% 50%
Pécs
18%
Dunaújváros
18%
49% 47%
Debrecen
22% 47%
Gyõr
21% 44%
Miskolc
20% 44%
Békéscsaba Tatabánya Paks Kalocsa
19% 43% 15% 40% 14% 34% 15%
személyi számítógép
Internet
Az információk árát meg kell fizetni s erre egyelõre sokan nem képesek; egy korábbi vizsgálatunk eredményei azt mutatták, hogy a lakások számítógéppel és Internettel való felszereltségi aránya a jövedelemi csoportok felsõ kategóriájában a legmagasabb.5 Ugyanakkor a háztartások mérete szerinti elemzés jelzi, hogy a háromtagú családoknál az ellátottság megduplázódik a kétszemélyes háztartásokhoz képest (2. ábra). Mivel a megkérdezettek átlagéletkora szerint ezek a háztartások a legfiatalabbak, valószínûsíthetõ, hogy ez esetben gyermekes családokról van szó.6 a családok IT-ellátottságát tehát elsõsorban szocio-demográfiai szerkezete és anyagi helyzete határozza meg; nyilvánvaló tény és mindennapi tapasztalat, hogy a társadalom a fiatalabb korosztályok (gyerekek) révén lép az információs fejlõdés útjára.
4
2. ábra
Számítógép és Internet a lakásban felszerelt lakások aránya
73%
számítógép Internet-csatlakozás
71%
59%
30%
27% 13% 8%
1 fõ
31%
23% 11%
2 fõ
3 fõ
4 fõ
5 vagy több fõ
háztartás mérete
A fizikai hozzáférésben a megyei jogú nagyvárosok ugyan meghaladják az országos átlagot, de egymást már nem (sokkal) múlják felül. A hozzáférési mutatók között közel sincsenek olyan nagy különbségek, mint más (infrastrukturális, gazdasági stb.) területeken. Úgy tûnik, hogy a nagyvárások az információs társadalomba való átmenetben nem szakadtak le egymástól; egyelõre tehát azt mondhatjuk, hogy az Internet kiegyenlít, legalábbis ebben a városkategóriában.
Új és egyre újabb A számítógép-vásárlást tervezõk között nagyobb arányban fordulnak elõ azok a családok, ahol már van személyi számítógép, vagyis a lakosság inkább gondol a meglévõ gépek minõségi cseréjére, mintsem az elsõ megvásárlására. A számítógéppel rendelkezõknek 24 százaléka tervezi új gép vásárlását, míg azokban a lakásokban, ahol jelenleg nincs PC, ott csak 13 százalékos a vásárlást tervezõk aránya. Ez jelzi, hogy a személyi számítógépet egyre nehezebb pótolni a háztartásokban is; ahol már van, ott nagy valószínûséggel lehet számítani a fejlesztésre. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a vásárlási láz nem azokban a városokban a
5
legnagyobb, ahol jelenleg alacsonyabb az ellátottsági arány (lásd Tatabánya, ahol a háztartások „legritkább” ellátottsága a legkisebb számítógépesítési szándékkal párosul). A vásárlást tervezõk között legtöbben egy éven belül akarnak számítógépet venni, ami arra enged következtetni, hogy a PC fontos, az újabb PC pedig még fontosabb kelléke (lesz) a háztartásoknak (1. táblázat).
1. táblázat
Számítógép-vásárlási tervek idõpontok és városok szerint Város Nyíregyháza Gyõr Debrecen Miskolc Székesfehérvár Békéscsaba Dunaújváros Pécs Szeged Tatabánya
1 év 14 15 10 11 10 13 12 9 7 7
Hány éven belül? 2 év 3 év 4 év vagy több 8 2 1 4 1 2 6 3 2 7 2 1 8 2 1 4 1 0 5 1 0 7 2 1 4 2 1 4 1 0
Tervezik összesen (%) 25 22 21 20 20 18 18 18 14 12
A háztartások életkori szerkezete, s nyilván a vásárlóerõ szerint nagyon is különböznek a modernizálási szándékok; a három- ill. négyszemélyes háztartások 24, ill. 27 százalékában akarnak új vagy újabb számítógépet vásárolni (minden esetben öt éven belül). Ezzel szemben a (többnyire idõs) egyszemélyes háztartásokban élõk alig 7 százaléka tervez ilyen jellegû kiadást.
Felhasználói szokások Kutatásunk eredménye azt mutatja, hogy a lakosság fiatalabb része rövid idõ alatt válik intenzív számítógép- és Internet-használóvá, míg az idõsebb korosztályok számára a hozzáférés és a tudás hiánya blokkolja a kezdõlépést. A szocio-demográfiai jellemzõk mentén kialakult, világszerte általános digitális egyenlõtlenség (vagy „szakadék”) a magyarországi nagyvárosok népességét is jellemzi. A felnõtt lakosság közel egyharmada (32%) naponta használ PC-t, otthon, munkahelyén, iskolában vagy máshol. Legintenzívebb felhasználónak – a várakozásnak megfelelõen – a 18– 39 éves korosztály számít: a csoportnak valamivel több mint fele (51%) mindennap gép elé ül. A 60–69 évesek körében igen nagy távolságtartást regisztráltunk; mindössze 16 százaléknyian szoktak számítógépezni, közülük is alig 9 százalék a naponta használók aránya (3. ábra). A 70
6
évesnél idõsebbek körében már mérhetetlenek a PC-használati szokások.7 A férfiak nemcsak hogy jobban „kapcsolódnak” a számítógéphez, mint a nõk; de a kötõdésük intenzívebb is (a férfiak 8 százalékos „fölénye” kizárólag a napi felhasználók körébõl adódik). Hasonló jellegzetességet mutat az Internet használata is: több a férfi a csatlakozó, mint nõ és a 60 éves korhatárnál gyakorlatilag megszûnik a net-használói szokás. A legfõbb mutató talán mégiscsak az, hogy a teljes felnõtt lakosság majd’ háromnegyedének (71%) egyáltalán nincs internetes tapasztalata.
3. ábra
Számítógép- és Internethasználat korcsoportok szerint felhasználók aránya
78%
személyi számítógép Internet
72% 60%
56% 44%
40% 34% 19%
16% 7%
18-29 évesek
40-49 évesek 30-39 évesek
5%
2%
60-69 évesek 50-59 évesek 70 évesek és idõsebbek
Az adatok önmagukban nem mondanak sokat; de a 2001-es WIP-kutatás eredményeivel való összehasonlítás azt mutatja, hogy igen dinamikus a számítógép és az Internet térhódítása. Közel két évvel ezelõtt a megyeszékhelyek lakosságának 41 százaléka használt számítógépet és 24 százalék volt az internetezõk aránya a 15 évesnél idõsebb lakosságon belül. 2003-ban a PC-t és Internetet valamilyen gyakorisággal használók aránya 48, ill. 29 százalék.8 Az Internet-használat gyakoriságának szignifikáns változását egyébként a nyíregyházi összehasonlító adatok is mutatják: 26 százalékról 32 százalékra nõtt a világhálóra kapcsolódók aránya a 18 éves és idõsebb lakosság körében (4. ábra). Ez messze meghaladja az országosan mért növekedési eredményeket.9 7
4. ábra
Internethasználat változása Nyíregyházán 9%
13%
8% 9%
14% 5%
74%
2002
68%
2003
naponta hetente többször ritkábban soha 2004
A számítógép és az Internet terjedését és nem utolsó sorban a napi tevékenységekben való sokrétû alkalmazási lehetõségeket érzékelteti a felhasználás intenzív jellege; aki internetezik, azt többnyire napi, de legalább hetente többszöri kapcsolódás jellemzi. Ez azt sejteti, hogy az egyszeri „próbálkozók” nagyon gyorsan válnak rendszeres felhasználóvá, vagyis az információs sztrádán csak az elsõ lépésre kell elszánnunk magunkat, a többi „jön magától”. Az „információs társadalom a családon belül kezdõdik” hipotézis alapján az egyes megkérdezettek mellett a háztartás többi tagjával kapcsolatos kérdés is elhangzott.10 Az alkalmazások családon belüli elterjedtségét illetõen a nagyvárosok sorrendjét a „Keleti Part” (Nyíregyháza és Debrecen) vezeti, míg a listát azok a városok zárják (Békéscsaba és Tatabánya), amelyek a felszereltségi arányok tekintetében is hátrasorolódtak.11 (5. ábra)
8
5. ábra
Rendszeres felhasználók aránya a háztartásokon belül Nyíregyháza Debrecen
45%
28%
21%
44%
27%
22%
Gyõr
42%
27% 26%
Miskolc Dunaújváros
23%
Pécs
22%
Székesfehérvár
42%
25%
21%
Szeged
42%
26%
21%
41%
26%
41%
26%
39%
24% 22%
Békéscsaba
18%
Tatabánya
16%
22%
38% 36%
20%
számítógép Internet e-mail
Nemcsak az eszközbeszerzési szándékot, de azok használatát is befolyásolja a háztartások szerkezete: minél nagyobb egy háztartás, a családtagok annál nagyobb arányban használnak rendszeresen PC-t, Internetet, e-mail-t, legalábbis a négyfõs háztartásokig (6. ábra). Mivel a megkérdezettek
átlagéletkora
a
három-
illetve
négyszemélyes
háztartásokban
a
legalacsonyabb, megerõsíthetjük állításunkat, hogy a digitális kultúra társadalmi térnyerése a fiatalabb korcsoportokon keresztül történik. Az öt fõs és nagyobb háztartásokban már kisebb a szétterjedés, amit valószínûleg a családok életkor szerint jobban szóródó szerkezete és a rosszabb anyagi helyzet magyaráz. Ma már minden ötödik háztartásban valamennyi (család)tag rendszeresen (legalább havi gyakorisággal) használ számítógépet, míg a háztartások 10 százalékát jellemzi a „totális Internet”.
9
6. ábra
Felhasználók aránya a háztartásokban felhasználók aránya a háztartáson belül
53%
e-mail-t használók Internet-használók számítógépet használók
47%
46%
32% 25%
22% 13%
16%
1 fõ
32% 28%
28%
27% 23%
20% 16%
2 fõ
3 fõ
4 fõ
5 fõ vagy több
háztartás mérete
Fontos a hely Legtöbben az otthont jelöltek meg az internetezés leggyakoribb helyszínéül; és a férfiakhoz képest a nõk valamivel gyakrabban kapcsolódnak a világhálóra munkahelyükön. A 18–29 évesek a lakáson és munkahelyen (iskolán) kívül klubokba, könyvtárba, ávézókba is eljárnak Internetezni, míg az idõsebb korcsoportokra ez már egyáltalán nem jellemzõ. A legtöbb Internet-használó munkájához (tanuláshoz) keres információt a világhálón: a heavy userek aránya 88 százalék, de a személyes érdeklõdése is csaknem ennyi látogatót von (85%). A netezõk háromnegyede „személyes kapcsolatokat” is fenntart az e-mail segítségével. Körülbelül fele ennyi felhasználónak jelent netes elfoglaltságot a szórakozás és a játék, de az ügyintézés is hasonló mértékben is ennyien használják a világhálót (39%). Ennél jóval kevesebben vannak azok, akik az Internetet csevegésre (31%) vagy véleménynyilvánításra használják (19%). Természetesen eltérések vannak a különbözõ korcsoportok alkalmazási preferenciái között. A fiatalabbak körében átlagtól való pozitív eltérést azokon a területeken mértünk, amelyek az interaktivitásnak egy magasabb fokát feltételezik (chat, e-mail, szórakozás) (7. ábra)
10
7. ábra
Internet-használati célok korcsoportok szerint* említések aránya 86% 89% 90% 89%
információ munkához
84% 86% 86% 85%
egyéb információ
81% 79% 78% 71%
e-mail
33% 41% 46% 46%
ügyintézés
42% 38% 32%
szórakozás, játék 23%
41%
chat
véleménynyilvánítás
vásárlás
23% 29% 19% 20% 19% 20% 15% 13% 11% 16% 8%
18-29 éves 30-39 éves 40-49 éves 50-59 éves
*Az ábrán csak a téma szempontjából releváns korcsoportok szerepelnek.
Az Internet egyik forradalmasító alkalmazása, az elektronikus vásárlás még nem terjedt el igazán: a megkérdezetteknek mindössze 13 százaléka mondta, hogy vásárlásra használja a világhálót.12 Az a tény, hogy még kevesen bízzák a pénzüket egy „láthatatlan eladóra”, egyértelmû bizalomhiányt jelent. Optimizmusra az ad viszont okot, hogy az on-line kereskedelem volumene Magyarországon is a jelentõs mértékben növekedett az utóbbi idõszakban.
Az áttöréshez elsõsorban az szükséges, hogy legyenek alternatív fizetési
technológiák s azok biztonságosak legyenek; az eladó-vásárló közötti bizalmi viszony kialakulására csak azután van esély.
11
Az internetezés helye nemcsak a felhasználói szokások mennyiségét, de a minõségét is meghatározza (8. ábra). Röviden akár úgy lehetne összefoglalni: az Internetnek is megvannak a maga területei, ami nagyobb intimitást igényel egy nyilvános terminál adta lehetõségnél. Bármennyire is igaz, hogy a világháló maga a nyitottság, a korlátlanság, vannak dolgok, amit az ember otthonról szívesebben és/vagy gyakrabban intéz: ilyen például a levelezéses kapcsolattartás és a (közügyekben kapcsolatos) véleménynyilvánítás. Mivel az elektronikus vásárlás alapvetõen bizalmi kérdés, már nem is meglepõ, hogy az otthoni kapcsolattal rendelkezõk jóval nagyobb arányban élnek az e-kereskedelem lehetõségével, mint azok, akik csak a nyilvános helyek másokkal megosztott e-világához férnek hozzá. 8. ábra
Alkalmazások a kapcsolódás helye szerint alkalmazást használók aránya
87% 88%
információ munkához
86% 84%
információ magáncélra
82%
e-mail
74% 41% 37%
ügyintézés
39% 39%
szórakozás, játék 32% 30%
chat 23%
véleménynyilvánítás vásárlás
15% 17% 8%
otthoni kapcsolattal rendelkezõk otthoni kapcsolattal nem rendlekezõk
Úgy tûnik, az interaktivitást az intimitás határozza meg, az internetezõk számára ez biztosítja az interaktivitásból származó kockázatok lecsökkentését. A névtelenség, az ismeretlenségbe való menekülés lehetõsége a világháló használatának egyik legfontosabb, de nem mindig pozitív értelemben vett sajátossága.13 Az e-kormányzásnak és az Internet egyéb közérdekû alkalmazásainak csak akkor van esélye és értelme, ha a felhasználók bizonyos szinten lemondanak a névtelenségrõl és vállalják a felelõsséget az általuk közzétett tartalmakért.
12
„Világra szóló” önkormányzatok A hálózatok kiépítése és a végpontok birtoklása csak kiinduló feltétele az információs társadalom fejlõdésének, de az igazi áttörést az alkalmazások széleskörû elterjedése és a tömeges használat jelenti. Az információs világból az állam intézményei sem maradhatnak ki, így az Internet decentralizálójában éppen az (ön)kormányzatoknak van a legnagyobb felelõssége. Az információk közzététele, valamint a tájékoztatásról az interaktív kommunikációra való áttérést nemcsak a nehéz anyagi helyzet, de a kognitív kondíciók hiánya is akadályozza e felelõsség elismerését. Az e-közigazgatás és az e-demokrácia a legtöbb önkormányzat számára egyelõre kényszerû terhet jelent, pedig valójában a világháló által biztosított nyilvánosság felszabadító hatása teheti lehetõvé a közszféra „információs kincsének” kiaknázását. A közérdekû információk nyilvánossága nemcsak a laikusok ellenõrzését teszi lehetõvé, de a hivatalok jellemzõ párhuzamosságok feloldását is biztosítja.14 A (korlátlan) információáramlás nemcsak a felhasználók habitusát változtatja meg, de az intézmények szerepét és mûködését is forradalmasítja. Az elektronikus ügyintézés és az igazgatási információszolgáltatás kiindulópontja és alapfeltétele egy jól megtervezett és mûködtetett városi honlap.15 Az e-technológia önkormányzati térhódításáról sokféle, egymással nehezen összehasonlítható adat került forgalomba az elmúlt két-három év folyamán. Egy felmérés szerint 2003 elején a magyar önkormányzatok 75 százaléka rendelkezett internetes kapcsolattal, szemben a 2001 õszi 57 százalékkal. A felmérés készítõi szerint hasonló javulás történt az önkormányzatok honlapellátottsága területén is; míg másfél évvel ezelõtt a településeknek mindössze 23 százalékának volt honlapja, addig 2003. elején már 30 százaléknak. A honlappal rendelkezõ önkormányzatok számát egy másik, 2002. októberi publikációban mindössze 10 százalékra tették.16 Közben az sem érdektelen információ, hogy 2003 májusában a magyarországi önkormányzatok mindössze 38 ezer számítógéppel rendelkeztek, s ezek 40 százalékáról volt elérhetõ az Internet. A TÁRKI 2003 késõ õszi kutatása szerint a magyarországi települések majdnem pontosan felének van saját honlapja, de természetesen
számottevõek a településméret szerinti
különbségek.17 A tízezer fõnél több lakost számláló települések körében már általánosnak mondható, hogy az önkormányzatoknak saját honlapja van (97%), ám az ezer fõnél kisebb településeknek csak bõ harmada rendelkezett ilyennel. (Összességében az önkormányzatok 29 százaléka jelezte, hogy mind hírújsággal, mind weboldallal rendelkezik, míg 36 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy egyikkel sem. A fennmaradó önkormányzatoknak vagy csak saját 13
hírlevelük, vagy csak honlapjuk van.) A mennyiségi növekedést sajnos csak a legritkább esetben követte minõségi javulást jelentõ tartalom- és funkcióbõvülés; még kevésbé fedezhetõek fel a tudatosság, a stratégiai gondolkodás jelei a gyakorlati használatban és a problémakezelésben. Vizsgálatunk eredménye szerint a városi weboldalak az internetezõk amúgy is alacsony táborának alig 59 százalékát vonzzák (9. ábra). A honlap-figyelõk arányánál talán még fontosabb a gyakorisági mutató: a látogatók legnagyobb csoportja (59%) csak ritkán tesz „virtuális sétát” saját városában. Lévén, hogy az Internet-használókat igen intenzív, többnyire napi, de legalábbis heti többszöri kapcsolódás jellemzi, látható, hogy a városi honlapok közel sem szerepelnek az internetezõk kedvenc célpontjai között. 9. ábra
Városi honlapok látogatottsága a helyi internetezõk körében Székesfehérvár 5% Pécs
7%
Dunaújváros Miskolc Nyíregyháza
20%
42%
17%
38%
22% 9%
20%
29%
Tatabánya 5% 10% 8%
13%
Szeged
9%
11%
Gyõr 5%
12%
38%
35%
15%
Debrecen
38% 20%
17%
15%
33%
43% 37% 36% 32%
hetente többször
39% 41% 42% 42% 44% 51%
havonta néhányszor
ritkábban
soha
Önkormányzati kutatási eredményeink szerint a lakosságot általában jobban érdeklik a helyi közéleti történések és információk, mint a távoli események, akkor az adatok sejtetik az „elsõ generációs” honlapok tartalmi hiányosságait és mûködi kezdetlegességeit.18 Ha viszont azt tekintjük premisszának, hogy az Internet célja éppen a távoli események közelítése, akkor még inkább indokolt a tartalmak egyfajta kiegyensúlyozása, a közeli és a távoli hírek és információk azonos értékû kezelése és összekapcsolása. Tulajdonképpen ez lenne a „glokalitás”, a helyi közélet és nyilvánosság új rendszere.
14
Az önkormányzati honlapok információs deficitjét más kvantitatív jellegû kutatások is megerõsítik. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet 2003 elején felmérte és rangsorolta a huszonkét megyei jogú város honlapját.19 Az önkormányzatok tájékoztatási kötelezettségébõl kiinduló vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy még a legnagyobb, a megyei jogú városok honlapjai is szûkölködnek a közérdekû, de az egyéb tájékoztató jellegû (infrastrukturális, gazdasági, idegenforgalmi stb.) információkban. A kutatók által megállapított maximális elérhetõ értéknek még a listavezetõ Debrecen is csak közel 70 százalékát kaphatta meg, miközben a sorrendet záró nyíregyházi honlap információtartalmát a kutatók alig 21 százalékra értékelték (1. táblázat). 1. táblázat
Megyei jogú városok internetes közérdekû adatközlési rangsora Honlapon közzétett információk Város 1. 2. 3–4. 3–4. 5. 6. 7–8. 7–8. 9. 10. 11–12. 11–12. 13. 14. 15–16. 15–16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.
Debrecen Székesfehérvár Dunaújváros Pécs Kecskemét Tatabánya Miskolc Veszprém Szombathely Sopron Nagykanizsa Szeged Gyõr Kaposvár Szolnok Zalaegerszeg Békéscsaba Eger Salgótarján Hódmezõvásárhely Szekszárd Nyíregyháza
közérdekû (Max. 34 db)
egyéb tájékoztató (Max. 47 db)
összesen (Max. 81 db)
25 25 19 18 21 19 22 21 17 12 16 14 18 20 18 17 12 16 18 18 16 10
31 29 33 34 30 31 22 23 26 30 25 27 22 19 20 21 25 20 16 13 13 7
56 54 52 52 51 50 44 44 43 42 41 41 40 39 38 38 37 36 34 31 29 17
Honlapok látogatottsága* (%) 58 67 62 62 58 61
56 49
59
Forrás: Eötvös Károly Közpolitikai Intézet. A táblázat adatai az Intézet által megállapított információk maximális, ill. a városok által közzétett darabszámát jelölik. *A városi honlapok látogatottsága a helyi internetezõk körében (Jelenkutató Intézet adatai százalékban).
15
A városi honlapok látogatottsága és tartalma között tehát nehéz lenne bármilyen összefüggésre következtetni, a meglévõ adatokból ugyanis az látszik, hogy a látogatási gyakoriság akár teljesen meg is egyezhet a „gazdagabb” és kevésbé feltöltött, valamint funkció-hiányos honlapok esetében is. A korreláció hiányára eklatáns példa egy kelet-nyugati összehasonlítás: a sorrend középtartományába tartozó gyõri honlap látogatottsága a maga 50 százalékos információs teljesítményével jóval alacsonyabb a listazáró Nyíregyházával szemben,20 De hasonló gyakorisággal keresik fel a helyi internetezõk Tatabánya honlapját is, pedig a nemrégiben felújított honlap (a „verseny” hatodik helyezettje) ma már igazi portálként mûködik.
Az e-közigazgatás esélyei Az információs társadalom fejlesztésében a hálózatok fizikai kiépítése, a hozzáférés biztosítása, az (interaktív és informatív) önkormányzati honlapok elkészítése után (jobb esetben egyidejûleg) az elektronikus szolgáltatások bevezetése lehet a következõ szintre való lépés. Az elektronikus közigazgatás szervezésében az anyagi és technikai-mûszaki kritériumok fontossága mögött alig marad el a személeti váltás, s ebben is a nagyvárosi önkormányzatoknak van meghatározó szerepük. Valójában itt nem új feladatról, hanem a hivatalok tájékoztató-szolgáltató kötelezettségeinek az újjászervezésérõl van szó. Az (egyelõre) alternatív elektronikus kommunikáció bevezetésével az önkormányzat vezetõi a gyorsabb és hatékonyabb hivataljárást, az ügymenet idejének csökkentését, s a hivatali szolgáltatásokkal való elégedettség növekedést remélik. S ami az általános helyi közérzet javulását illeti – ez már akár a „végsõ cél” is lehet. Persze sok város felismerte már az új technológiák elõnyét: több polgármesteri hivatali vezetõk távlati célja, hogy „kivonják” az ügyfeleket a városházáról s a követendõ példák száma, ha lassan is, de egyre növekszik.21 Az Internet nyilvánosság-bõvítésre irányuló alkalmazásainak, s közvetett módon az edemokrácia bõvítésére természetesen csak akkor van esély, ha a városi honlapok mûködtetésében az interaktivitást normatív üzemeltetõi szempontként határozzák meg.22 Amíg a hivatalba érkezõ, nyilvános címekre elküldött elektronikus levelek alacsonyabb rendû kapcsolatot jelentenek a személyes hivataljáráshoz, de még a telefonos hívásokhoz képest is, addig vajmi kevés esély van arra, hogy a lépten-nyomon hangoztatott elektronikus ügyintézés a hivatalok mûködését gyorsabbá és (költség)hatékonyabbá tegye. Márpedig az Eötvös Intézet felmérése azt mutatja, hogy elektronikus úton ritkán kapható, és akkor is hiányos a válasz.23 Függetlenül attól, hogy az egyes városok vezetõi az informatikai fejlesztésekre milyen 16
forrásokat szánnak, a honlapok üzemeltetõi egyelõre a közügyekben való vélemény- és információcserére használják legkevésbé a portálokat. Hiába alakulnak a honlap-ipar professzionális konzorciumai, ha nincsen egyfajta demokrácia-koncepcióba illõ stratégiai látásmód és politikai akarat az önkormányzatok többségében. Amennyiben a helyi demokrácia-ötletek teljesen hiányoznak, akkor a honlapok érdektelenné és hiteltelenné válnak, s félõ, hogy az így kínált szolgáltatások sikere is elmarad.24
Önkormányzati gyorsétterem A csupán retorikai kérdésnek tûnõ felvetést korábbi kutatási eredményeinkre alapozzuk, melyek azt mutatják, hogy minden jogos bírálat és lakossági ellenérzés mellett a hivatali ügyintézés menete azért javult valamelyest. Az önkormányzati adatfelvételeinkbõl származó kilencéves idõsorok szerint a lakosság egyre könnyebben tudja elintézni dolgait a polgármesteri hivatalokban, miközben a megoldatlan ügyek aránya is jelentõs mértékben csökkent.25 (10. ábra) 10. ábra
Az ügyintézés sikeressége az önkormányzatokban 1995-2003 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
54%
22%
62%
24% 23%
57%
15%
24%
64%
20%
67%
15%
20%
73%
13%
68%
17%
66%
24%
70% könnyen sikerült
19%
20% nehezen sikerült
13% 13% 14% 10% 9%
nem sikerült
Kedvezõen alakult továbbá a hivatali ügyintézéssel járó áldozatok mértéke: a közvetett módon „korrupciós nyomást” jelentõ akadályok mintha csökkentek volna, ha az utóbbi kilenc év összehasonlító adatait vizsgáljuk.26 A százfokozatú skálán mért értékelések azt mutatják, hogy türelem és kitartás nélkül továbbra is elképzelhetetlen szinte bármilyen ügy elintézése; s ha a
17
felnõtt lakosság közel fele így gondolja, akkor abban a hivatalban baj van. (11. ábra) Az összeköttetés sem, de a lakosság már kevésbé feltételezi a személyi kapcsolatok szükségességét ügyeik sikeres megoldásához. A megvesztegetés egyre csökkenõ (vagyis a helyzet javulását jelzõ) mutatói arra utalnak, hogy a korrupció szükségességének megítélésében vagy a megtörtént korrupciós cselekmények bevallása alapján jelentõs javulás állt be; általában véve A korrupció legsúlyosabb formája már nem „fertõzi” a polgármesteri hivatalok mûködését 11. ábra
A sikeres ügyintézés feltételei az önkrományzatokban 1995 - 2003 100 80
pontérték a százfokú skálán
79
74
64 57
60
69 51
68
65
46
43
40 20
20
0 1995
14
1996
13
1997
59
54
42
37
57 37
36
7
9
11
8
10
7
1998
1999
2000
2001
2002
türelem, kitartás
összeköttetés
52
2003
megvesztegetés
Adatainkkal csupán azt akartuk érzékeltetni, hogy a polgármesteri hivatalokra egyre inkább jellemzõ az ügyfélbarát minõsítés. A sok-sok bírálat alapján természetesen nem gondoljuk, hogy a hivatalok mûködését már nem lehet javítani. Az elektronikus ügyintézés jelentõs mértékben növelhetné a forgalmat s éppen az idõ- és energiaveszteséggel járó, korrupcióra lehetõséget adó személyes jelenlétet iktatná ki (de legalábbis csökkentené radikális mértékben). A nagyobb ügyfél-forgalom akár presztízsnövekedéssel is járhat, hiszen kutatási eredmények mutatják, hogy éppen azon személyek a kritikusabbak (feltételeznek nagyobb áldozatot és korrupciót), akik még soha nem jártak a városházán. A jogos kérdés persze azonnal megfogalmazható: a sokat emlegetett e-közigazgatás vajon milyen mértékben reformál(hat)ja meg a hagyományos hivatali ügyintézést? Vajon nemcsak gyorsabban, hanem demokratikusabban is lehet-e ügyeket intézni, ha a személyes jelenlét már nem lesz fontos a polgármesteri hivatalban?
18
Az elektronikus ügyintézés egyik nagy elõnye az idõnyereség (kellene hogy legyen). Egy becslés szerint Magyarország lakossága összesen nyolcvan millió órát tölt el hivatali ügyintézéssel egy éven belül.27 Ha ezt a felnõtt korú lakosságra vetítjük, akkor ez átlagosan évi tíz órái hivatal-járást jelent; de ha figyelembe vesszük, hogy egy háztartásban általában egy személy intézi a ügyeket, akkor a hivatali idõtöltésnek bizony anyagi vonzatai is vannak. Z. Karvalics László számítása szerint ha ezt az idõt felére lehetne csökkenteni, a munkaidõben keletkezett megtakarítás negyven milliárdos összegre rúgna. Ezek szerint ha majd otthon, számítógép elõtt ülve lehet mindenféle hivatali ügyet intézni, akkor az emberek életében nemcsak órák, napok szabadulhatnak fel, de anyagi megtakarítással is számolni lehet a családi kasszában. Egyelõre csak lehetõségrõl beszélünk, hiszen a digitális aláírás elfogadásáig az Internetes ügyintézés nem megoldható. Addig marad a „kombinált módszer”, vagyis a dokumentumok elektronikus le- és kitöltése, nyomtatása, majd végül személyes beadása. Az általában tehernek érzett hivatali látogatások száma így is csökkenthetõ, az idõnyereség számottevõ. Az internetes alkalmazások bevezetését nem csupán a technológiai újítások és lehetõségek, de a lakosság ügyintézéssel kapcsolatos tapasztalatai és véleményei is indokolják Méréseink szerint a hivatali dolgok megoldásában leginkább az ügymenet procedúrájának bonyolultsága, lassúsága számít negatív tényezõnek, miközben az ügyintézõk személyes teljesítménye alapvetõen jó megítélésnek örvend. A túlzott bürokrácia persze sokkal elviselhetõbb lenne, ha az ügyintézés minden egyes fázisában nem kellene személyesen megjelenni a hivatalban. Ha az elektronikus út még a sebességkorlátokat is lebontaná - nos, ez esetben akár megvalósult célról is beszélhetnénk. A racionális ügyintézés Interneten való
újjászervezését, valamint a lehetséges
következményeket George Ritzer mcdonaldizációs elméletébõl kiindulva próbáljuk leírni. Bármilyen meghökkentõnek is tûnik a hasonlat, azt állítjuk: igen kedvezõ lenne, ha a hivatali ügyintézés a gyorséttermi kiszolgáláshoz hasonlítana.28 Gondoljuk végig: ha a hivatal késõ estig nyitva állna, az ügyintézés nem menne a munkaidõ rovására. A viszonylag egyszerû, könnyen átlátható menübõl választanánk ki az elintézendõ problémánk típusát, az ügyintézõ számítógép és programok segítségével adna tájékoztatást, átutalna, levonna stb. és a „rendelést” követõen néhány percen belül dolgavégezettten távozhatnánk. Az már csak játékos ábránd, hogy mondjuk a megszabott határidõ túllépésével a hivatal eltekintene az adott üggyel járó illetékek megfizetésétõl. Gyorséttermekben az eljárás egyáltalán nem
19
ismeretlen – a városok hivatali teljesítmény-versenyében miért ne lehetne az egyik fõ szempont az ügyintézés gyorsasága? Az e-közigazgatás nem is ál messze a példától. A jelenleg sokszor türelemjátéknak, tortúrának, haszontalan idõtöltésnek nevezett hivatali problémák személyes intézése helyett az ügyeket egyszeriben hatékonyan, a programok és szoftverek segítségével kalkulálható, elõrelátható módon és könnyen ellenõrizhetõen lehetne megoldani. Az „étlapot” nem lenne nehéz kialakítani, hiszen ahogy az ügyeket személyesen is egy adott osztályon, irodában intézzük, úgy gombnyomással lehetne navigálni a különbözõ menüpontok között. Az ügyintézõ digitalizálódna és elveszítené fontos „kapuõri” pozícióját, amit oly sok ügyfél kifogásolt már; rögtön kevésbé lenne fontos, hogy ki kinek az ismerõse. Nem problémamentes a vízió; a „fontos ügyeket csak bizalmasan, személyesen” felfogás dívik s ezt nagy valószínûséggel a számítógéppel, Internettel való teljes körû ellátottság sem oldaná fel egyszeriben. A hivatali és hatósági ügyek modernizációt nemcsak az önkormányzati vezetõk értékelik különbözõképpen, de a lakosság részérõl is eltérõek a várakozások. Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy a települések lakói milyen eszközökkel és elvárásokkal rendelkeznek, milyen a „hozzáállásuk” az elektronikus közszolgáltatások kialakításához. Az eszköz-ellátottsági és felhasználási adatokkal szemben itt már mérhetõ különbségek is megjelentek a nagyvárások között. Szinte teljes körû egyetértés van abban, hogy az elektronikusan elérhetõ nyomtatványok és ûrlapok a lakosság számára fontosak és szükségesek; a százfokú skála nyolcvan pontos átlagértéke szilárd meggyõzõdést jelez. A tizenegy százaléknyi bizonytalan válaszadót leszámítva a nagy többség (69%) szerint egyértelmûen fontos, hogy ne kelljen (csak) ûrlapokért (ügyintézési információkért) a hivatalba menni. (12. ábra)
20
12. ábra
Elektronikus nyomtatványok szükségessége pontérték százfokú skálán
Debrecen
90
81
Gyõr
88
74
Miskolc
88
79
Tatabánya
85
80
Székesfehérvár
85
62
Szeged
84
65
Dunaújváros
84
66
Nyíregyháza
83
76
Békéscsaba
81
60
79 77
Pécs 0
20
40
internetezõk
60
80
100
nem internetezõk
A teljes lakosságon belül azért a netes tapasztalat is differenciálja az igényeket: míg a gyakran internetezõk körében 87 százalék azok aránya, akik szerint egyértelmûen szükséges az elektronikus nyomtatvány, addig a világhálótól távol maradóknak alig kétharmada (63%) látja a lehetõség lényegét és hasznát. Ez utóbbi arányszám sem lebecsülendõ, és jelzi, hogy sokan vannak, akik nem a maguk számára tartják fontosnak vagy igénylik a szolgáltatást. A lakosság nagy része egyetért azzal, hogy ha erre sor kerül, az ügyek intézése fel fog gyorsulni. A lakosság kétharmada (68%) szerint ily módon valóban gyorsulna a hivatali ügymenet, és a megkérdezettek csupán hét százaléka szkeptikus a lehetõséggel szemben (helytelen lenne azt feltételezni, hogy szerintük már nem lehet tovább gyorsítani a jelenlegi ritmust). (13. ábra) Ezúttal is vannak persze bizonytalanok: minden hetedik felnõtt egyszerûen nem tudja „hová tenni” az Internetes ügyintézést. A digitális egyenlõtlenség mértékének egyik jelzõszáma lehet, hogy a nem tudom-mal válaszolók 78 százaléka az 50 évesnél idõsebb korosztályból kerül ki. Az internetezõk körében a „gyorsíthatósággal” kapcsolatos meggyõzõdés 84 százalékos, míg a világhálótól távolmaradóknak alig 60 százaléka hiszi el az ügyintézés hasonló mértékû felgyorsulását. Ez nemcsak azt jelzi, hogy sokan még az igen gyakorlati hasznot sem realizálják, de azt is mutatja, hogy az infosztrádán való elindulás az alkalmazási lehetõségek egész sorát egyszerre teszi felismerhetõvé, elérhetõvé. 21
13. ábra
Az ügyintézés gyorsulásának mértéke az Internet által Pécs
40%
Gyõr
33% 54%
Debrecen
14% 19%
51%
13%
17%
7%
17% 17%
43%
25%
12% 4%
Tatabánya
41%
26%
11%
45%
Szeged Dunaújváros Székesfehérvár
21%
40%
26%
34% 28% nagyon
16% 7%
30% 34% eléggé
alig
13%
10%
12%
5%
13%
14%
16%
egyáltalán nem
8%
10% 5%
Miskolc
Nyíregyháza
3% 9%
13% 13%
15%
7% 9%
nem tudja
A lakossági várakozások mérésekor rákérdeztünk arra, hogy egyáltalán ki és mikor látja lehetõségét az Internetes ügyintézés bevezetésének. Tudást és perspektíva érzékelését egyaránt kifejezik a válaszok. A megkérdezettek 23 százaléka szó szerint csak arra vár, hogy megjelenjen a szolgáltatás; õk akár azonnal is igénybe vennék ezt a lehetõséget. A valamennyire is bizakodók öt éven belül megvalósíthatónak látják az elképzelést; a tíz éves haladékot alig 4 százaléknyi válaszadó jelölte be. A szkeptikusok is jelentõs számban vannak: 33 százalék szerint soha nem kerül sor arra, hogy Interneten intézhessék hivatalos ügyeiket. A várakozás erõs összefüggést mutat az életkorral: a 49 év alatti korcsoportokban 30–37 százalékos az azonnali bevezetés lehetõségének megítélése, míg az 50 éves korhatárnál drasztikusan kitolódik az idõpont (14. ábra). Az eredmények értelmezésében újabb adatokat kell segítségül hívni, hiszen a világháló bármilyen alkalmazása csak azok számára válik reális perspektívává, akiknek szándékában áll belépni az internetezõk táborába. A Tárki WIP kutatása szerint a világháló potenciális használói is többnyire a fiatalok: míg a 18–29 évesek között 16 százaléknyian valószínûsítették, hogy a következõ egy évben felhasználókká válnak, addig az 50–59 évesek körében alig 6 százaléknyi a hasonlóan gondolkodók aránya.29
22
14. ábra
Az internetes ügyintézés bevezetésének idõpontja korcsoportok szerint 18-29 éves 30-39 éves 40-49 éves 50-59 éves 60-69 éves 70 éves és idõsebb 0%
20%
40%
rögtön akár most) 10 éven belül
60% 1-2 éven belül soha
80%
100%
3-5 éven belül nem tudja
A „rögtön” választ azok adták a legnagyobb arányban, akiknek már most van otthoni csatlakozásuk; õk ezt a technológiai és információs versenyelõnyt akár most is kihasználhatnák, véleményük akár a sürgetés jele is lehet. Ebben a csoportban alig akad szkeptikus lakos (9%), miközben az Internettel nem rendelkezõ háztartásokban élõknél ez az arány 38 százalék. Ebben a témakörben már akár egy izgalmas versenyt is meg lehetne hirdetni a városok között; míg Gyõrben a felnõtt lakosság egyharmada „akár most is” lehetségesnek tartja az internetes ügyintézést, addig Miskolcon alig minden hetedik személy érzi változásra (f)elkészültnek magát és a helyzetet. (2. táblázat) 2. táblázat
Az Internetes ügyintézés bevezetésének idõpontja városonként (százalékban) A bevezetés idõpontja (...éven belül) Város Gyõr Szeged Székesfehérvár Pécs Debrecen Tatabánya Dunaújváros
Rögtön (akár most is)
1-2 év
3-5 év
10 év
32 30 27 25 22 21 20
16 15 19 20 17 16 21
12 13 9 10 11 14 12
4 2 1 1 3 1 1
Soha
Nem tudja
26 32 41 36 37 41 42
10 8 4 8 11 8 5
23
Miskolc Nyíregyháza
17 18
20 28
14 15
2 2
37 28
10 11
Nyíregyházán 2002 óta (ekkor jelent meg az ügyintézés szolgáltató portálja a város holnapján) jelentõs pozitív irányú változás ment végbe a lakossági várakozásokban; a bizonytalanok viszonylag stabil csoportját leszámítva csökkent a megvalósíthatósági átlagidõ, vagyis a kérdezettek egyre inkább realitásként kezelik a számítógépesített ügyintézés lehetõségét. A megkérdezetteknek meglehetõsen differenciált véleménye van arról, hogy mely ügyeit intézné Interneten és melyek azok, amelyekhez a személyes kapcsolatokat továbbra is elengedhetetlennek tartja (3. táblázat). A helyiek több mint fele használná önkormányzati ügyek intézésére az Internetet, de a helyfoglalás, az oktatás-tanulás és a hirdetés is legalább ennyire preferált alkalmazás lenne, ha a technikai jellegû feltételek (számítógép, kiépített csatlakozási végpontok) adottak lennének. Adóbevallást és orvoshoz való bejelentkezést csaknem ugyanennyien bonyolítanának (45–45%). Kevesebben vannak azok, akik Interneten keresztül nyilvánítanának véleményt közügyekben (42%). A vállalkozással kapcsolatos ügyek intézésében és a szavazásban a személyes jelenlét fontossága (és persze már bizalmatlanság) érzõdik ki a válaszok arányaiból (38–39%). Az ügyvéddel való kapcsolattartást és a fizetett munkavégzést minden harmadik megkérdezett valószínûsítette (33–34%), de felsorolt ügyek közül a vásárlással kapcsolatban fogalmazódott meg a legkisebb bizalom. Összességében elmondható, hogy az elvárások között nem regisztráltunk jelentõs eltéréseket sem a preferenciák mértékében, sem sorrendjében. A nyíregyházi összehasonlítás általános bizalom-növekedést mutat, hiszen ha a különbözõ ügyek preferencia-sorrendje érdemben nem is változott, de az igennel válaszolók aránya nagymértékben megnövekedett az elõzõ (2002. évi) mérésünk óta.
24
3. táblázat
oktatás, tanulás
bejelentkezés orvoshoz
hirdetés
adóbevallás
véleménynyilvánítás közügyekben
vállalkozással kapcsolatos ügyek
Szavazás
fizetett munkavégzés
kapcsolattartás ügyvéddel
vásárlás
Békéscsaba Debrecen Dunaújváros Gyõr Miskolc Nyíregyháza 2002 Nyíregyháza 2003 Pécs Szeged Székesfehérvár Tatabánya ÁTLAG
helyfoglalás
Város
önkormányzati ügyek
Internetes ügyek sorrendje városok szerint*
56 48 44 54 52 41 56 50 58 53 48 51,9
49 45 47 47 53 50 56 48 48 47 44 48,4
47 47 34 47 51 43 54 47 47 47 43 46,4
47 41 53 44 45 44 50 48 49 45 39 46,1
47 45 33 46 52 53 54 47 43 44 43 45,4
47 42 44 46 42 38 45 45 53 44 41 44,9
45 37 44 40 46 49 50 43 41 43 42 43,1
43 37 42 38 39 31 43 40 43 44 36 40,5
42 35 35 34 41 34 43 42 38 37 34 38,1
43 28 46 32 37 33 37 40 37 42 37 37,9
36 32 44 31 34 37* 36 32 35 35 29 34,4
27 21 46 29 26 32 30 30 32 29 30,2
* Az adott ügy Interneten való intézését valószínûsítõk aránya, százalékban
A jelenleg is internetezõk sokkal nagyobb arányban valószínûsítik bármilyen ügy intézését a világhálón keresztül, mint azok, akik soha nem használták még a net-et. A már korábban is hangsúlyozott otthoni internetezés fontosságát jelzi, hogy a különbözõ ügyek bonyolítására magasabb hajlandóságot mutattak azok, akik saját lakásukban is hozzáférnek és használják a világhálót, mint a munkahelyen vagy a nyilvános helyekrõl internetezõk (15. ábra).
25
15. ábra
Hajandóság internetes ügyintézésre 89% 81%
önkormányzati ügyek 42%
83% 79%
oktatás, tanulás 35%
82% 82%
helyfoglalás 37%
79%
adóbevallás
70% 35%
78% 80%
hirdetés 35%
76% 70%
bejelentkezés orvoshoz 36%
74% 66%
vállalkozással kapcs. ügyek 30%
74% 69%
véleménynyilvánítás 33%
67% 62%
fizetett munkavégzés 29%
66% 60%
szavazás választásokon 29%
58% 50%
kapcsolattartás ügyvéddel 26%
52% 44%
vásárlás 22%
internetezõk
otthon kapcsolódó máshol kapcsolódó nem internetezõ
A digitális egyenlõtlenségek korában, a városi honlapok szegényes adattartalma és a hivatali ügyintézés aktuális körülményei mellett joggal tehetõ fel a kérdés: a városoknak vajon milyen esélye van az elektronikus közigazgatásra? Optimizmusra ad okot az a tény, hogy a felsorolt ügy-fajták között az önkormányzati ügyek vezetik a listát (és ez egyébként minden városra igaz.30 A kevésbé optimista magyarázat azt súgja: a hivatali ügyintézés reformja tovább már nem tûri a halasztást, sürgõsen tenni kell valamit. A várakozások jelenlegi szintje viszont jelezheti azt is, hogy a hivatalos ügyek intézésében bekövetkezõ gyakorlati hasznot a lakosság ha távoli célként is, de már „bemérte”. A nagyvárosi önkormányzatok felelõssége, hogy ezt a célt közelebb hozzák és minél
26
hamarabb megvalósítsák. Kedvezõtlen jelzés viszont az, hogy az Internet közigazgatási alkalmazásai még kormányzati szinten is akadoznak31, pedig a különféle kezdeményezések, programok növekvõ száma mellé a felhasználható forrásokat is hozzárendelték.32 Az új kommunikációs technológia alkalmazásainak elterjedése tehát nem olyan gyors, mint ahogyan azt sokan megjósolták, az elektronikus szolgáltatások igénybevétele lassan növekszik, s továbbra is problémát jelent a felhasználók alacsony biztonságérzete. Ezt nem magyar sajátosságként kezeljük: Európa-szerte lassabban halad az e-kormányzat kiépítése és mûködése, mint azt sokan megjósolták.33 Az önkormányzatok pedig még a parlamenttel, a minisztériumokkal, fõhatóságokkal szemben is jelentõs hátránnyal indultak, mivel csak a legritkább esetekben rendelkeznek az informatikai fejlesztésre fordítható szabad forrásokkal.34
Az önkormányzati nyilvánosság szerkezetváltása A nagyvárosok digitális állapotának összehasonlító leírásán túl a lassan tíz éve folyamatosan végzett önkormányzati adatfelvételeink egyik alapvetõ tapasztalatából indultunk ki: önkormányzati rendszerünk jelentõs demokrácia-deficittel35 küzd, mely javarészt az oly sokat emlegetett
polgárok információ-hiányából, a döntésekben való alacsony részvételébõl,
valamint az egyirányú kommunikációból konstituálódik.36 Az önkormányzatok ma már nehezen indokolható módon zártan mûködnek, a helyi közszereplõk kényszerû teherként viselik a nyilvánosságot, gyakran a demokrácia-deficit problémát sem értik. Az önkormányzati nyilvánosság színtere már 1990-ben is elégtelen volt; azóta a fogadóórák, a közmeghallgatások még inkább „elveszítették” a hallgatóságot, a nyilvános testületi ülések egyre zártabbá váltak, a jegyzõkönyveket pedig nem olvassa el senki. A kommunikáció ezen csatornái ma már egyfajta retardált nyilvánosság formái, melyek a törvényi szabályozás ellenére rosszul, a részvétel, a döntésbefolyásolás szempontjából alig-alig mûködnek. Egy közelmúltbeli országos önkormányzati felmérés során37 arra derült fény az elsõ számú helyi vezetõk (polgármesterek, alpolgármesterek, jegyzõk) beszámolói alapján, hogy mindössze a települések háromnegyede tartotta meg az évi közmeghallgatást.38 2003-ban a települések ötödében egyáltalán nem rendeztek lakossági fórumot. A települések 37 százalékán egy alkalommal, 22 százalékán kétszer, s a fennmaradó 19 százalékán háromszor vagy még annál is többször hívtak össze ilyen fórumokat. Megfigyelhetõ, hogy a településméret növekedése általában növeli a lakossági fórumok gyakoriságát (éles választóvonal az 5.000 fõs méretnél húzható meg). A megyei jogú városok vezetése
27
(polgármester, hivatal, testület együttesen) saját szervezeti és mûködési szabályzataiban megfogalmazott rendelkezések ellenére jóformán csak a törvényi minimumot (néha még azt sem) teljesítik. Másrészt lényegi különbségeket sem a közmeghallgatás témái, sem pedig a választók aktivitása tekintetében nem lehet felfedezni. 6. táblázat
A megyei jogú városok nyilvános fórumrendszere 2002–2003 Sorrend
Város
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9–10. 9–10. 11–17. 11–17. 11–17. 11–17. 11–17. 11–17. 11–17. 18–21. 18–21. 18–21. 18–21.
Salgótarján Hódmezõvásárhely Szeged Eger Gyõr Veszprém Dunaújváros Sopron Kecskemét Zalaegerszeg Debrecen Kaposvár Nagykanizsa Székesfehérvár Szekszárd Szolnok Szombathely Békéscsaba Miskolc Pécs Tatabánya
Közmeghallgatás 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,5 1,5 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 0,5 0,5 0,5 0,5
Lakossági és egyéb fórumok 14,0 11,0 10,5 8,5 8,0 3,0 2,5 1,5 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0
Összesen 15,0 12,0 11,5 9,5 9,0 4,0 3,5 2,5 1,5 1,5 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 0,5 0,5 0,5 0,5
Vannak városok (Békéscsaba, Gyõr, Miskolc, Pécs és Tatabánya), amelyek 2002-ben a törvényei rendelkezések ellenére sem tartottak közmeghallgatást, részben a választásokra hivatkozva, részben pedig arra, hogy a közmeghallgatásra már korábban (2001-ben) sor került. Feltûnõ továbbá, hogy a városok kétharmada a közmeghallgatáson kívül – az önkormányzat szintjén – más lakossági fórumot sem szervez. Az 1990-es évek elsõ harmada óta a helyi hatalmon kívül lévõ polgárok legalább „alapfokú” integrációjához a tárgyi-technikai eszközök és intézmények egész sora áll már rendelkezésre, s ami a kommunikációs technikákkal, illetve a helyi nyilvánossággal való integrációt illeti: gyakran nincsen semmi kimutatható fejlõdés.39 Talán nem túlzás azt állítani, hogy a közel másfél évtizedes „hagyományos” önkormányzati nyilvánosság válságba került, vagy az átalakulás utáni néhány év lendülete megtört. Az elmúlt évi méréseink során magunk is
28
számos önkormányzati válságjelet regisztrálhattunk, a civil részvétel és a lakossági kontroll körében különösen. Ráadásul a kezdeti lakossági kíváncsiság is a múlté: ma már az emberek nem kívánják a helyi testületi ülések „egyenes”, több órás közvetítéseit, s csak követhetõ információkra, a lényeget adó hírekre várnak. Noha a városi hírújságok, a helyi és regionális televíziók, rádiók tömeges megjelenése révén a nyilvánosság az elmúlt évtizedben „kettéhasadt”, vagyis a helyi nyilvánosság levált az országosról,40 helyben mégis akadozik a közérdekû hírforgalom s igencsak esetleges a tényszerû tájékoztatás. Kampányok idején ugyan dömpingszerû (s többé-kevésbé megbízható) a mondanivaló: a beszámolók, programok és tervek ismertetése mellett, a vallomások és leleplezések, a „szennyes” kiteregetésének, a választási csatározások idõszaka ez. (16. ábra) Az elmúlt két választási idõszak (1998 és 2002) kutatási tapasztalatai alapján magunk is láthattuk terepeinken, hogy a helyi médiumok révén a korábban erõsen centralizált választási kampányok jelentõs mértékben decentralizálódtak. Ugyanakkor a helyi médiumok az egyéni képviselõi választókerületi és önkormányzati rendszer részleges, de nem jelentéktelen összeépülése, az önkormányzati politikusok nagy mértékû országos aktivitása (vagyis a multipozicionális elit kialakulása), valamint a nagyobb helyhatóságok anyagi ereje miatt is felértékelõdtek, vagyis a helyi médiumok hatalma már az országos közpolitika befolyásolásában is megmutatkozott.41 A választások közötti négy éves „normális periódusokban” viszont rendre kevés a város(ház)i információ, a valódi közéleti és közérdekû hír; városi felméréseink magas érdektelenségi és alacsony tájékozottsági indexei idestova egy évtizede az információ-hiányok állandósulását mutatják, mindenfajta lényegi változás nélkül.
29
16. ábra
Országos és helyi politika iránti érdeklõdés 1995-2003 70
pontérték százfokú skálán
60 50
49
48
48
44 41
41
49 46 41
40
46 41
45
47
44
40
40 37
35
30 20 országos politika
10
helyi politika
0 1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
A közéleti érdeklõdést a társadalmi közérzet is befolyásolja; márpedig a dolgok menetével való elégedettség jobb-rosszabb periódusainak váltakozása koncentrálja vagy éppen szórja a közügyek iránti érdeklõdést, a figyelmet. Ez pedig nem segíti az átláthatóságot és hatalmon lévõk ellenõrzését, helyben sem.42 (17. ábra)
30
17. ábra
Ország és város helyzetével való elégedettség 1995-2003 70
pontérték százfokú skálán
60 52
50
48 45
47
45
44 38
40 31
19
37 30
30 20
52 48 39
38 30
29
20
országos helyzet
10
város helyzete 0 1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
Az önkormányzatok vezetõi egyáltalán nem, vagy kevéssé veszik komolyan tájékoztatási kötelezettségeiket. Pedig egyébként nagyon sok a lakosokra vonatkozó információ, vannak közvetítési eszközök – vezetékes és mobil telefon, újság (néha több is), kábel- és sugárzó tévék, rádió –, még sincs önkormányzati információs stratégia. Az önkormányzatok és a lakosság közötti kommunikációban vagy a mennyiséggel, vagy a minõséggel, nem egyszer mindkettõvel baj van. Egyébként tíz településbõl alig több mint négy településnek (41%) van saját önkormányzati lapja vagy hírlevele. Nyilvánvaló, hogy a települések jogállása és ezzel összefüggésben lélekszáma határozza meg, hogy hol van lap vagy hírlevél. A községek 37 százaléka e kommunikációs csatornán keresztül tájékoztatja lakosságát, a városoknak pedig 80 százaléka. Míg az ezer lakosnál kisebb községek esetében csak az önkormányzati vezetõk 23 százaléka számolt be arról, hogy saját lappal vagy hírlevéllel rendelkezik, addig az 5.000 fõnél népesebb települések kategóriájában már 85 százalékos ez az arány.43 A nagyvárosok önkormányzati információforrás-szerkezete nagyjából hasonló: vezetnek a helyi (ingyenes) újságok, mögöttük a városi televíziók és a megyei lapok osztoznak a második és harmadik helyen. A kereskedelmi rádióktól nagyobb közszolgálati szerepvállalást nem lehet elvárni (gyakorlatilag a szórakoztatásra szakosodtak). Jelentõs közéleti hírcsere
31
bonyolódik az informális kommunikációs csatornákon: ezt gyakran pletykának is szoktuk nevezni és nem biztos hogy jó - s nemcsak önkormányzati szempontból –, ha sokan sokfélét beszélnek. A képviseleti demokrácia személyes csatornái nem mûködnek (az önkormányzati képviselõk gyakran „eltûnnek” megválasztásuk után) s választási évben is alig élénkülnek ezek a kapcsolatok.44 Az Internet egyelõre sehol nincs: a lakosság az önkormányzati híreket nem a városi honlapról szokott beszerezni.45 Az idõsorok pedig azt mutatják, hogy a hírpiac jelenlegi szereplõi túl nagy változást egyelõre nem tudnak hozni az önkormányzat-lakosság kommunikációjában. (Természetesen ezt is lehet jobban csinálni.) (18. ábra) 18. ábra
Az önkormányzati hírpiac szerkezete Békéscsabán 1995-2002 100%
említés aránya
80% 60% 40% 20% 0% 1995
1996
önkormányzati lap helyi rádió
1997
1998
megyei napilap munkatárs, ismerõs, rokon
1999
2002
városi tévé önkormányzati képviselõ
A településenként jobban–rosszabbul mûködõ eszköz- és fórumrendszerbe ugyan visszavonhatatlanul bekerült az Internet, de egyelõre a társadalmi ellenõrzés alternatív s nem integratív formájaként mûködik. Ha a médiumokat McLuhan fogalmával az interaktivitás foka szerint hot és cool kategóriákba soroljuk46, akkor nyugodtan mondhatjuk: az önkormányzati kommunikáció eljegesedésétõl egyelõre nem kell tartani.
Még távol az e-demokráciától A hordozható számítógépeken és a meglévõ hálózatokon keresztül a világháló – ha lassan is, de – egyre fontosabb helyet követel magának az önkormányzatok és a helyi lakosság közötti információs és hatalmi kapcsolatok alakításában. A politikai elit – vagy ahogy egyre 32
gyakrabban nevezik az alakulóban lévõ magyar politikai osztály – a „felgyorsult” idõben is csupán költség-kímélõ szempontok szorításában kezdi felismerni az elektronikus technológia elõnyeit; a képviselõk hordozható számítógéppel való ellátása, a papírmentes helyi parlamentek és a hangzatos e-önkormányzat kialakítása jobbára izolált akciók formájában zajlik.47 Pedig a kampányokkal szemben itt is csak az építkezés és a stratégia-alkotás számít jó megoldásnak. Másfelõl pedig az látszik, hogy a kommunikációs technológiák használatában nem annyira a választók és képviselõk viszonyának javítása a cél, sokkal inkább a hatalomszerzés és hatalomszervezés (képviselõ-képviselõ kapcsolat) eszközei. Az önkormányzatok ugyan nagyon eltérõ szándékok és elképzelések szerint cselekednek, de a nyilvánosság-bõvítõ lehetõségekrõl és kötelezettségekrõl egyelõre még elképzelések és tervek szintjén is alig esik szó.48 Már ma is jól látható, hogy a közigazgatás modernizációjában „hosszú menetelésre” kell számítanunk. A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács megrendelésére készült vizsgálat vezetõi egyértelmûen kimondták, hogy „a közigazgatásban mûködõ szervezetek vannak a leginkább elmaradva a különbözõ informatikai megoldások birtoklása tekintetében. Kivétel nélkül minden kategóriában az utolsók, a többi szektorral összehasonlítva a legnagyobb lemaradást az e-mail szerver, az informatikai biztonsági rendszer és a saját fejlesztésû szoftver esetében tapasztaltuk.”49 Az új elektronikus technológiák alkalmazása a közigazgatásban és a közpolitikában tehát egyáltalán nem öncél, hanem modernizációs eszköz, egy technikai lehetõség, illetve demokrácia-szükséglet. Feltéve, ha elfogadjuk, hogy a helyi demokrácia nagyobb nyilvánosságot, interaktív és rendszeres, éppen ezért hatékonyabb kommunikációt, lobbizási és beleszólási lehetõségeket, végsõ soron a ma még „polgárnak” aligha nevezhetõ helyi lakosok különbözõ érdekcsoportjainak jobb érdekérvényesítését, több konszenzusos döntéshozatali eljárást jelent. Ezt a fajta, a helyi nyilvánosság megteremtésén és mûködtetésén alapuló demokrácia felfogást és stratégiát szolgálhatja és támogathatja újszerû módon az e-technológia. Az önkormányzati rendszerben az e-demokrácia kiépítése és mûködtetése a közigazgatásnál szûkebb, ámde ugyancsak szakmai alkalmazás. A sokasodó települési lakossági felmérések egyaránt azt bizonyítják, hogy az e-technológia alkalmazása esetén nem egyszerûen a nyilvánosság instrumentális bõvülésérõl, hanem sajátos döntésbefolyásolási lehetõségeket teremtõ kommunikációs folyamatról van szó. A közérdekû adatok bõvítésével, a tájékoztatási kötelezettségek komolyan vételével és betartásával sem történik meg a csoda, de a bizalom, az áttekinthetõség növelhetõ, a demokrácia-hiányok pedig csökkenthetõk. Viszont bizonyosnak látszik, hogy a helyi demokrácia eszköz- és fórumrendszerének alapfokú és együttes mûködtetésével sokféle vélemény gyûjthetõ össze, a 33
különbözõ érdekek jobban feltárhatók és ütköztethetõk, s már ezzel is szûkíthetõ a döntéshozatalból teljesen kizártak köre. A közigazgatási és közpolitikai rendszer akár egybe is építhetõ: az önkormányzati információs rendszer lehetõségei nem merülnek ki a tájékoztatási kötelezettség teljesítéséhez való hozzájárulásban, a hivatali ügyintézés és az ügyfél-kapcsolatok modernizálásában. A polgármesteri hivatalok a rendszer- és adatbázis építés során kifejleszthetnek olyan szoftvereket, amelyek a képviselõ-testületek tagjai számára biztosítják az elektronikus információkeresést, az archiválást stb., könnyebbé és költséghatékonyabbá téve a különbözõ javaslatok elõterjesztését, javítva a végrehajtás ellenõrizhetõségét. Ha és amennyiben a városi honlapokról nemcsak nyomtatványokat lehet letölteni, hanem a helyi döntések folyamatáról, hátterérõl és okairól is mernek információkat közzétenni, akkor a nyilvánosságot és a hatósági munkát közmegelégedésre növelõ alrendszerek integratív módon mûködhetnek.50 Nem beszélve más web-lapok kapcsolásának, s a tájékoztatás horizontális lehetõségeinek kihasználásáról.. A cél nem lehet más ez esetben sem, mint jó kormányzással javítani a társadalmi közérzetet és életminõséget. „Az internet az adó és a vevõ oldaláról egyaránt decentralizál”51 s ez a fontos tény szorosan összefügg az e-demokrácia és az önkormányzás elvi jelentésével. Az e-demokrácia helyben is arról szól, hogy miképpen használjuk fel az információkat, valamint kommunikációs technológiát a helyi polgárok s az õket képviselõk és kormányzók közötti kapcsolattartásban.
Stephen
Coleman
professzor
az
Internet
és
demokrácia
viszonyrendszerérõl a következõképen fogalmazott: az új technológia „...mindenekelõtt jó lehetõséget ad arra, hogy egy civilizált társadalomban biztosítsuk és ébren tartsuk a demokrácia mûködõképességét. Másrészt nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az Internet éppen úgy képes megváltoztatni az állampolgárok és a kormányzatok közötti viszonyt, mint annak idején a nyomtatás, majd a rádió- és televízió mûsorok.”52 De hogy az információ technológia forradalmával kapcsolatában senki ne kergessen hiú ábrándokat, a szakértõ végkövetkeztetése mégiscsak az: demokráciát csak emberek tudnak csinálni, az Internet soha.
34
Jegyzetek: 1
Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium eVilág – digitális tartalom és kultúra pályázata keretén belül az adatfelvételekre Gyõr, Debrecen, Miskolc, Tatabánya, Nyíregyháza és Szeged városokban került sor 2003. június-augusztus idõszakban. Nyíregyházán hasonló témában már 2002. õszén is készült felmérés. Az összehasonító vizsgálathoz a pályázat lezárta után csatlakozott Székesfehérvár, Pécs, Dunaújváros és Békéscsaba. (További egyeztetések folynak más megyei jogú városok bevonására is.) A telefonos adatfelvételek mintanagysága 800-800 fõ volt. Az összehasonlító vizsgálat idõközi eredményeirõl (hat város adataival) már közöltünk adatokat. Lásd: Dénes Attila–Marelyin Kiss József: Digitális kultúra a magyar városokban I–II. Comitatus, 2003. 11. sz. (44–53. old.); 2004. január–február, (71–86. old.). 2 Paks és Kalocsa rendelkezésre adatait a kisváros-nagyváros összehasonlítás kedvéért tüntettük fel az ábrán.. 3 Minden adat és mutató a telefonnal rendelkezõ háztartásokra vonatkozik. Ez fontos a módszertani szempont valószínûleg felfelé korrigálja az ellátottsági átlagot, hiszen a vezetékes telefonok megléte eleve nagyobb lehetõséget jelent az Internet-csatlakozásra. A KSH 2003. április végi adatai szerint az 503 ezer elõfizetõ kétharmada a dial-up típusú csatlakozást választotta. 4 Természetesen itt az egyforma méretû városokat érdemes összehasonlítani (Kaposvár és Nyíregyháza, ill. Tiszaújváros és Paks). 5 A 2003-as paksi face-to-face adatfelvétel jövedelmi mutatói alapján. 6 A nagyszámú véletlen minta alapján a megkérdezettek életkorát kivetítettük a háztartásra. 7 A Szonda Ipsos és a Gfk Hungária Nemzet Média-Analízis kutatás szerint a hozzáférõk 20 százaléka naponta használja az Internetet. 8 Mivel a Jelenkutató Intézet adatai a felnõtt korú lakosságra vonatkoznak – ismerve a felhasználók korösszetételét – a felhasználók táborának növekedése ennél valamivel nagyobb is lehet. 9 A GfK Piackutató Intézet lakossági Internet-használatra vonatkozó 2003-as adatai szerint a régió vezetõ országa Szlovénia (a 15 éves és idõsebb lakosság 40%-a kapcsolódik a világhálóra), míg Magyarország a középmezõnyben kapott helyezést (15%) Románia, Jugoszlávia és Bulgária elõtt. 10 A kérdés így hangzott: Az Önök háztartásában hány személyre jellemzõ, hogy munkahelyén, otthon vagy máshol havonta többször használja a számítógépet/Internetet/e-mail-t? 11 Érdekes vizsgálati téma lenne az eszközök sûrûségének és az azokat használók számának összefüggése. 12 A kérdés kapcsán a megkérdezettek a vásárlásról való informálódásra is gondolhattak, nemcsak az Interneten keresztüli bank- vagy hitelkártyás fizetésre (amire kérdésünk tk. vonatkozott). 13 A „bajai eset” azt bizonyítja, hogy az interaktív fórum esetében (is) nagy kihívást az ellenõrzés azon típusának bevezetése, amely a demokrácia és a személyi szabadság lehetõ legnagyobb fokát engedélyezi, anélkül, hogy a tartalmat károsítaná. Lásd: Kumin Ferenc: Az on-line Baja. (http://www.edemokracia.hu/about/pub12.php) 14 Lásd: Antal Dániel: Kincs, ami nincs. Népszabadság, 2004. március 11. 15 Ma már szinte honlap-irodalomról beszélhetünk. 16 GKIeNET Kft. Felmérés. Heti Világgazdaság, 2002. október, 3–4 old. 17 Lásd http://toosz.webalap.hu/: TÁRKI-kutatás adatai. Kopasz Marianna–Simonovits Bori Önkormányzati várakozások 2004. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki Sík Endrének önkormányzati adataik átadásáért. 18 Lásd: Marelyin Kiss József–Dénes Attila: Aréna és otthon. Írások az önkormányzati rendszerrõl. Jelenkutató Intézet 2001, Budapest. 19 Lásd: Elektronikus nyilvánosság (www.ekint.org) 20 A város honlapját 2002. végén bõvítették ki egy portállal, amelyen a hivatali információk és dokumentumok találhatók. A portál design-ja hagy némi kívánnivalót maga után és némely rovat még nem került feltöltésre. A fórum rovatban a város és vonzáskörzetének méretéhez képest meglepõen kevesen vesznek részt, és persze itt is megfogalmazódik kritika az interaktivitással kapcsolatban. 21 Lásd Tiszaújváros példáját. Dr. Makranczi Erzsébet, a szervezési irodavezetõ elmondta, hogy a Polgármesteri Hivatal 2003. januárban két terminált vásárolt, amelyet februárban üzemeltek be, hogy ezáltal mind az ügyfelek, mind a hivatal számára könnyebbé és hatékonyabbá tegyék a tájékozódást. A
35
februárban beüzemelt külsõ és belsõ terminálok egy olyan információs rendszerhez való közvetlen kapcsolódást tesznek lehetõvé, amely az adott ügy folyamatáról, az illetékes ügyosztályról, illetve az eljáráshoz szükséges dokumentumokról, adatokról tájékoztat. A központi helyre beépített külsõ terminál lehetõvé teszi a 24 órás tájékozódást. „A rendszer bevezetése egyelõre nem jelent papírmentességet – tájékoztatott az irodavezetõ –, hiszen az ügyintézés még papíralapú; az érkezõ ügyiratokat még iktatják és a személyazonosság elektronikus igazolására sincs még lehetõség.” A terminálon keresztül az ügyfelek ki tudnak nyomtatni adatlapokat, típusnyomtatványokat, így az ügyfélszolgálatot kevesebb alkalommal kell felkeresniük. Az összeszedett tájékoztatással csökkenthetõ annak az esélye, hogy az ügyfélszolgálati munkatársnak hiánypótlásra kelljen felhívnia a hivataljáró polgár figyelmét, így az ügyintézés ideje is lényegesen lerövidülhet. Ugyanakkor az elektronikus ügyintézés kezdeti szakaszában a terminálok használata egyelõre alternatív megoldásnak számít, hiszen aki ódzkodik a gépek használatától vagy egyszerûen nem tud eligazodni a rendszerben, még mindig fordulhat az ügyfélszolgálati iroda munkatársához. Az irodavezetõ elmondása szerint leginkább a fiatalok és a középkorosztály használja ki egyre gyakrabban ezt a lehetõséget, míg az idõsebbek nehezebben barátkoznak az újítással. „A termináloknak az utóbbi három hónapban eddig 3.820 látogatója volt, ami azt jelenti, hogy ügyintézési vagy tájékozódási szándékkal ennyi személy lépett be a rendszerünkbe. A város lakosságát és az ügyfelek számát tekintve ezt kedvezõ jelnek lehet tekinteni” – tájékoztatott Kiss Csaba informatikus. (Az interjútat telefonon készítette Dénes Attila, 2003. június 3-án.) 22 Lásd: Önkormányzati honlap másképpen. Local Info, 2003. május 16–17. old. 23 Lásd: Közérdekû adatkérések a megyei jogú városoktól (www.ekint.org) 24 Távol az e-demokráciától. Fõvárosi kerületek hivatalos honlapjai a világhálón. Local Info, 2003. július. 20. old. A 23 kerület 21 létezõ honlapjának vizsgálatából kiderül, hogy egyik klasszikus – tájékoztató, tájékozódó, fórum és részvétel – funkciónak sem felelnek meg az önkormányzati portálok. Egyelõre a legtöbb, amit mondani lehet róluk, hogy technikailag léteznek. 25 Lásd: Kabai Imre–Marelyin Kiss József: A kapcsolat. In: Belügyi Szemle, 1998. 10., 54–67 old. 26 A százfokú skála értelmezése: 100 pont = nagyon szükséges, 0 pont = egyáltalán nem szükséges 27 Z. Karvalics László: Az idõ rostája, avagy egy újabb mérõszámról. Egyenlítõ, I. évf. 1. sz., 45–46 old. 28 Lásd: Ritzer, George: The McDonaldization of Society, London 1996. 29 Lásd: Dessewffy Tibor: Az információs társadalom lehetõségei Magyarországon (http://www.ittk.hu/weblap/ docs/wip- dessewffy-infolehetosegek.pdf ) 30 A torzítások elkerülése végett városonként rotáltuk a különbözõ ügyeket. 31 A Taylor Nelson Sofres által kiadott tanulmányok a kormányzati online szolgáltatások használóinak ugyan enyhe növekedésérõl számolnak be, de azt is jelzik, hogy az országok versenyében Magyarország így is a legalsó használói sávban foglalt helyet. (Lásd: http://index.hu/tech/net/ekorm1114, http://index.hu/tech/net/ekor2539/) 32 Az 1998 utáni kormányok rendre meghirdették az önkormányzatok internetes aktivitását támogató programokat. A Széchenyi Terv Információs Társadalom- és Gazdaságfejlesztési Programja után a 2002-ben megválasztott kormányban az Informatikai és Hírközlési Minisztérium és a Belügyminisztérium 2002. október 15-én önkormányzati felzárkóztatási programot hirdetett, a „minden önkormányzatot a világhálóra” elv jegyében. 33 2001-ben majdhogynem csõd-közeli képet mutatott a nyugat-európai körkép és a pozitív példák is már az óvatosabb növekedés fogalmát használják az átütõ siker helyett. Lásd: http://index.hu/tech/net/gportal1/ 34 Jó ideig fontosak az olyan kormányzati felzárkóztatási programok, mint az IHM eDemokrácia – önkormányzatok a világhálón elnevezésû pályázata, (az 1270 millió forintos keretösszegének összesen 1493 nyertese volt) Lásd: www.ihm.hu 35 A demokratikus deficit kifejezés 1991-ben, a Maastrichti Szerzõdés tárgyalásakor került be Európa szerte a köztudatba. A demokrácia deficit tárgykörében az uniós országokban leggyakrabban a demokratikus kontroll erõsítésének igényét, a felelõsség és az átláthatóság elvének érvényre juttatását, és a bürokrácia ellenõrzésének megszigorítását szokták tárgyalni. 36 Lásd: M. Kiss József–Kabai Imre–Dénes Attila: Önkormányzati rendszer és demokratikus deficit. A helyi önkormányzatok elsõ tíz éve Magyarországon. Politikai Évkönyv 2001. 348–400 old. A
36
tanulmány alapgondolata, hogy a rendszeres módon és a nyilvánosság-stratégia keretében végzett helyi vélemény-kutatás is egy kommunikációs lehetõség, a politikai akaratnyilvánítás „finom” módszere, amelyet hatékonyan lehet használni a demokratikus deficitek csökkentésére. 37 Soós Gábor–Bártfai Zsolt: Helyi demokrácia a megyei jogú városokban. Bp., 2004. (Kézirat.) 24. old. 38 Ötv. 13. § és 18. § (2) bekezdése. A közmeghallgatást a költségvetési rendelet megalkotása elõtt kell megtartani. 39 Lásd: Ferencz Zoltán: Helyi társadalmak kommunikációs stratégiája. In: Közéleti kommunikáció (Szerk.: Buda Béla, Sárközy Erika). Bp., 1999. 93–107. old. 40 A 2002. évi országgyûlési és helyhatósági kampányok már meglehetõs pontossággal mutatták a helyi írott és elektronikus sajtó meghatározó szerepét. 41 A helyi nyilvánosság egyik funkciója az ismertség megszerzése és megtartása, a teljesítmények kommunikálása. Politikus számára az a kedvezõ, ha magas ismertséghez magas bizalmi index társul. A megválasztás pillanatában alacsony ismertség mellett is gyakori a magas (kezdeti) bizalmi tõke; a cél tehát az lehet, hogy a bizalom megtartása mellet személy és tevékenység minél nagyobb nyilvánosságot kapjon. (A tapasztalat ennek ellenkezõjét mutatja: a hétköznapok döntései és konfliktusai erõsen koptatják a bizalmat és a támogatottságot.) Ehhez természetesen egy átfogó nyilvánosság koncepció kidolgozására, testületi elfogadtatására és a források biztosítására van szükség; erre pedig kevés helyi vezetõ szánja rá magát. Ehhez lásd: Kabai Imre–Marelyin Kiss József– Dénes Attila: A helyi nyilvánosság és a helyi médiumok. Jel-Kép, 2001. 2. sz. 9–24. old. 42 1992-ben nyolc város (2.400 személy); 1995-ben 10 város (5.500 személy); 1996-ban 14 város (7.821 személy); 1997-ben 19 város, ill. városrész (13.018 személy); 1998-ban pedig 14 városban (10.235 személy), 1999-ben 6 városban (4.000 személy), 2000-ben 17 városban (9000 személlyel), 2001-ben kilenc városban (5.500 személlyel), 2002-ben nyolc, 2003-ban 12 városban készült felmérés eredményeit tartalmazza a táblázat. 43 Lásd TÁRKI 2003. évi adatfelvétele. Markáns különbségek rajzolódnak ki az ország egyes régiói között is. Figyelemre méltó, hogy a közép-magyarországi régióban a települési önkormányzatok 73 százaléka, a Dél-Alföldön pedig kétharmada jelezte, hogy rendelkezik saját lappal vagy hírlevéllel. A lakosság tájékoztatásának ez a módja a dél- és a nyugat-dunántúli településeket jellemzi a legkevésbé (28% és 30% rendre). A regionális hatás azonban legalább részben ismét a régiókat jellemzõ eltérõ településstruktúrára vezethetõ vissza. 44 A településméret szerint nyilván másképp alakul a lakosság és a képviselõk viszonya. 45 Nyíregyházán és Tatabányán is mindössze 4-5 százalékban említették a város honlapját, mint helyi információk forrását. 46 A hot médium (PL. könyv, film, újság) egyetlen tartalmat közvetít és nem ad választási szabadságot a fogyasztónak, míg a cool médiumokat az interaktivitás magas foka jellemzi, esélyt ad a részvételre. Ebben az értelmezésben az Internet hypercool-nak számít. Lásd: McLuhan, Marshall: Undersatnding media. London 1994. 47 Budapest VII kerületében viszont a 2001-ben elsõ e-önkormányzatként meghirdetett program csaknem két évig maradt puszta kampány-jellegû ígéret. 48 Tatabányán a városi közgyûlés tagjai az informatikai stratégia részeként kaptak notebook-ot (hogy az elõterjesztésekhez, és különféle dokumentumokhoz a világhálón keresztül juthassanak hozzá), addig Hódmezõvásárhelyen egyenesen kötelezõ volt laptop-vásárlás a képviselõk megemelt tiszteletdíjából. A székkutasi testület tagjai ugyanakkor négy évre mondtak le tiszteletdíjukról hogy laptopokat vegyenek. 49 Lásd: Csepeli György–Prazsák Gergõ: Magyar Mátrix 1. Kritika, 2003. 10. sz., 12. old. Az idézett szerzõk is arra a következtetésre jutottak, mint mi; „Így az EU-terminológiát használva azt mondhatjuk, hogy a fenti kutatás adatai alapján az igazgatáson belüli kommunikáció (Government to Government) jóval erõteljesebb mértékben van jelen, mint az igazgatás és a lakosság (Government to Citizen) közötti kommunikáció.” 50 A városok különbözõ pontjaira kihelyezett terminálokkal az információs rendszer az idegenforgalmi tájékoztatás funkcióját is betöltheti. 51 Lásd: Desswffy Tibor: A jövõ emlékei. A hírvilág a digitális forradalom után. In: A kocka el van veszve. Budapest 2002, 106. old.
37
52
Szentesi Zöldi László: Milyen esélye van az e-demokrácia kiteljesedésnek? Interjú Stephen Coleman, az Oxfordi Egyteme Interenet Intézetének szakértõjével, a világ elsõ „e-demokrácia professzorával”. Magyar Nemzet, 2004. március 3. 5. old.
38
This document was created with Win2PDF available at http://www.daneprairie.com. The unregistered version of Win2PDF is for evaluation or non-commercial use only.
