VÁROSFALMARADVÁNYOK A SOPRONI FABRICIUS-HÁZ ALATT

VÁROSFALMARADVÁNYOK A SOPRONI FABRICIUS-HÁZ ALATT A  vár falkert 

ásatása1 

Az  Országos  Műemléki  Felügyelőség  1958­ban  a  soproni  Fabricius­ház  északi,  középkori  e r e d e t ű  s z á r n y á n a k  m ű e m l é k i  helyreállítását  kezdte  meg.  E n n e k  során  szükségesnek  m u t a t k o z o t t  az  ú n .  v á r f a l k e r t b e n  a  középkori  szint  megállapítása.  Mivel  a  soproni  középkori  v á r  keletkezéséről  meg­ felelő  ásatások  h i á n y á b a n  igen  eltérő  vélemények  a l a k u l t a k  ki,  az  OMF,  a m e l y  az  egész  m u n k a  költ­ ségeit  fedezte,  ú g y  h a t á r o z o t t ,  h o g y  a  t e r v e z e t t  äSB/täiS  a  szintmegállapításon  t ú l  t e r j e d j e n  k i  a  /

Erre  a  m u n k á r a  1959  t a v a s z á n  k e r ü l t  sor  a  szer­ zők  vezetésével  (1.  k é p ,  helyszínrajz). 2  Az  á s a t á s  célja  t e h á t  részben  az  volt,  hogy  a  város  történelmi  periódusairól  t e l j e s  kereszt­ m e t s z e t e t  n y e r j ü n k  ezen  a  p o n t o n .  A  m u n k a  k e z d e t e k o r  két  k u t a t ó á r k o t  n y i t o t t u n k  a  várfal­ kert  á t v á g á s á r a .  M i u t á n  a  kert  K ­ i  végében  leg­ ú j a b b k o r i  bolygatás  n y o m a i t  észleltük,  a  végleges  metszet  készítésére  a  N y  felé  eső  á r k o t  jelöltük  ki.  Az  á r o k  hossza  6,60  m,  szélessége  3,5  m  volt.  A  felső  50  cm  h u m u s z ,  m a j d  a  v é k o n y a b b  —  a  kert  nivellálásához  t a r t o z ó  —  l e g ú j a b b k o r i  réteg  a l a t t  E  felé  lejtő,  n a g y o n  sok  k ő t ö r m e l é k e t  t a r ­ t a l m a z ó  réteget  b o n t o t t u n k  ki.  A  r é t e g  leletanya­ g á b a n  másodlagosan  ide  került  k e r á m i a  töredékek  f e k ü d t e k ,  köztük  a  X I I I .  századtól  a  X V I I .  száza­ dig  t e r j e d ő  jellegzetes  készítmények.  A  réteg  alján  az  árok  E ­ i  végében  1,90  m  mélységből  a  feltöltés­ ből  kaviccsal  s o v á n y í t o t t ,  szürke  r e d u k á l t  égetésű  X I I I .  század  végi  osztrák  fazék  k e r ü l t  elő  (2.  kép);  egy  X I V .  századi  s a r k a n t y ú  pedig  az  alább  t á r ­ g y a l a n d ó  sánc  felszínén  f e k ü d t  (3.  kép).  Az  árok  északi  szélén  az  ríj kori  téglából  é p ü l t  k e r t f a l  belső  oldalán  220  cm  m é l y e n  a  középkori  városfal­ rendszer 

Ри с

.  1.  П л а

н   р а с ко п о

к   в   до м е   Ф абри ц и усо в   в   г .  Ш о п р о н е  с   лин ие й   г о р о д с ко й   с те н ы  Fig.  1. Relevé  de  p l a n  des fouilles effectuées dans  la  maison  Fabricius  de  Sopron,  avec  la  ligne  de  l'enceinte 

v á r f a l  kronológiájának  és  felépítésének  t i s z t á z á ­ sára  is,  vagyis  a  m u n k a  érintetlen  t a l a j i g  h a l a d j o n .  1

  Az  a l á b b i a k b a n  a  r ó m a i k o r t  Sz.  Póczy  K l á r a ,  a  vörös  sáncról  szóló  részeket  Nováki  G y u l a ,  a  k ö z é p k o r t  Holl  I m r e  í r t a . 

középső 

vonalához 

tartozó 

városfal 

marad­

v á n y a i t  t a l á l t u k  meg.  A  falat  k e m é n y ,  h a s í t o t t  kövekből  r a k t á k ,  sárga  h o m o k k a l  k e v e r t  gyengébb  minőségű  habarccsal.  Szélessége  70  cm,  téglát  v a g y  t é g l a t ö r e d é k e t  a  f e l t á r t  szakaszban  n e m  t a l á l t u n k .  E  fal  belső  oldalához  t a r t o z ó  e r e d e t i  szint  k b .  1  m 2 ­es  szakasza  h a b a r c s b a  r a k o t t  —  a  fal  kövei­ vel  egyező  minőségű  —  lapos  kősorral  volt  le­ padlózva,  mellette  a  v á r f a l b a n  53  X  80  cm  m é r e t ű  négyszögű,  kifelé erősen  lejtő  nyílást  t a l á l t u n k  egy  n a g y  lapos  kővel  á t f e d v e .  A  nyílás  a l j a  egy  szinten  volt  az  e m l í t e t t  lekövezett  padlóval,  ahhoz  csat­ lakozott,  t e h á t  nem  lőrés  lehetett,  h a n e m  az  alább  ismertetésre  kerülő  f e r d e  vörös  rétegről  lefolyó  esővíz  kivezetésére  szolgálhatott  (4.  kép).  Az  eddig  i s m e r t e t e t t  felső  rétegek  az  egész  á s a t á s  l e g s z e m b e t ű n ő b b  rétegére,  egy  vörös  rétegre  t á m a s z k o d t a k  (5.  kép).  Ez  a  Fabricius­ház  tövé­ ben  m á r  30  cm  mélységben  j e l e n t k e z e t t ,  míg  a  k u t a t ó á r o k  É ­ i  vége  felé  300  cm  m é l y e n ,  t e h á t  egy  É  felé  erősen  lejtő  v o n a l a t  k a p t u n k .  A  réteg  leg­ 2

  Az  1959.  évben  H o l l  I m r e  és  N o v á k i  Gyula,  I960­ évben  N o v á k i  Gyula  és  P ó c z y  K l á r a  f o l y t a t t á k  az  á s a t á s t 

10 

nagyobb  f e l t á r t  vastagsága  450  cm,  mely  végig  vörös  színű,  azonban  nem  mindenütt  egyforma  mértékben.  Л   felső  fél  méter  helyenként  tégla­ keménységű  n a g y  rögöket  tartalmaz,  körülöttük  ugyancsak  vörös,  néha  lilás  színű  porhanyós  föld.  Közepén  már  csak  elvétve  találunk  keményen  összeálló  rögöket,  itt  már  a  porhanyós,  morzsalé­ kos  halmazállapot  volt  a  jellemző.  Az  alsó  har­ m a d b a n  pedig  m á r  világosabb  volt  az  egész  réteg, 

3.  kép.  14­  századi  s a r k a n t y ú  az  1.  r é t e g b ő l  Ри с .  3.  Ш п о р ы   XIV  в е к а   и з   п е р в о г о   с л о  я F i g .  3.  Éperon  d u  X I V е   siècle, p r o v e n a n t de la lie couche

2. k é p . 13. század végi o s z t r á k fazék a z 1.  rétegből  Ри с .  2.  А в с т р и й с к и й   горш о к   XIII  в е к а   и з   п е р в о г о   с л о  я Fig.  2.  P o t  autrichien  d e  l a  f i n  d u  X I I I e siècle, p r o v e n a n t de l a ire couche

halmazállapota  a  finom  homokra  emlékeztetett,  de  még  mindig  vörös  színben.  A  felső  rész  a  metszetben  egyenetlenül  elosz­ t o t t  sötétvörös  foltokat  m u t a t o t t ,  míg  az  alsóban  2—3  bizonytalan,  kissé D  felé lejtő egyenes,  világos  kavicsréteget  lehetett  megállapítani,  8<—10  cm  vastagságban.  A  Ny­i  metszet  vörös  rétegében  két  helyen  egy­egy  kb.  80  cm  hosszú  vonalban  két­ két  elsimított  felületet  t a l á l t u n k  egymáson,  kissé 

4. kép. A k ö z é p k o r i v á r o s f a l c s o n k j a  v í z k i v e z e t ő  nyílással  Рис .  4.  О с т а к и   с р е д н е в е ко в о й   з а м ко в о й   с те н ы   с   в о д с то ч н ы м   о тв е р с ти е м  Fig.  4.  F r a g m e n t  d u  m u r  d ' e n c e i n t e  m é d i é v a l  avec  l ' o u v e r t u r e  de  la  c o n d u i t e  d ' e a u 

10 

D  felé  lejtve,  mintha  fadorong  lenyomatai  lettek  volna,  de  egymásra  r o p p a n v a .  A  vörös  sánc  rétege  a  Fabricius­ház  északi  fala  alá  részint  benyúlik.  A  ház  falának  külső  részét  t e h á t  ennek  a  tetejére  építették  rá,  a  belső  oldala  azonban  komoly  alapozást  kapott,  és a  pince  oldalát  képezi  ma  is.  A  fal  alá  nyúló  vörös  réteget  statikai  okokból  nem  lehetett  feltárni, sőt  a  k u t a t ó ­ árok  ház  felőli  oldalát  a fal síkjánál  kijjebb  kellett  helyezni.  A  vörös  réteg  É  felé  eső  része  alig  5—10  cm­es  átmenet  u t á n  fekete,  kormos  földdé  változik  át, 

Ez  a  sokrétű  épülettörmelék  kereken  4  m  vas­ tagság  u t á n ,  8 m  mélységben  hirtelenül  megszűnik.  Ez  a l a t t  keményen  összeálló  vízszintes  rétegek  következtek,  amelyek  azonban  m á r  nem  épület­ törmelékek.  Legfelül  egy  átlag  20  cm  vastag­ s á g ú  fekete, 

kormos 

földréteg 

volt, 

m a j d 

m e s z e s 

törmelék,  iszapos  sötét  talaj,  tiszta  zöld  agyag  és  kavics  rétegek  v á l t o g a t t á k  egymást.  A  tiszta  kavics  a l a t t i  iszapos,  tőzeges  rétegben  kultúr­ nyomok  m á r  nem  voltak,  ezzel  10  nr  mélységben  elértük  az  érintetlen  t a l a j t .  Ugyanekkor  a  talaj­ víz  olyan  erővel  t ö r t  fel,  hogy  a  m u n k á t  lehetet­

5.  kép.  A  soproni  középkori  városfal  m a r a d v á n y a  és  a  sánc  l e j t ő j e  a  metszetben  Ри с .  5.  О с т а к и   с р е д н е в ко в й   г о р д с ко й   с те н ы   Ш оп рон а   и   с кл о н   в а л а   в   раз рез е  Fig.  5.  R e s t e s  d u  m u r  d'enceinte  médiéval  de  Sopron  et  coupe  de  la  p e n t e  du  r e m p a r t 

helyenként  barna  égési  foltokkal.  Ez  a  sötét  réteg  azonban  szervesen  hozzátartozik  a  vörös  réteghez,  és  azzal  együtt  képez  egy  E  felé  erősen  lejtő  vonalat,  ugyanakkor  az  alsó  h a t á r ­ vonalat  egy  D  felé,  t e h á t  ellenkező  irányban  lejtősödő  szürke  épülettörmelékréteg  szabja  meg  (6.  kép).  I n n e n  kezdve  merőben  más  kép  következett.  Az  eddig  egységesnek  t e k i n t h e t ő  v a s t a g  vörös  réteg  a l a t t  vékonyabb­vastagabb  épülettörmelék­ rétegek  következtek.  A  felső  rétegek  még  erősen  lejtettek  D  irányban,  lejjebb  azonban  egyre  inkább  megközelítették,  m a j d  el  is  érték  a  víz­ szintest.  A  legjellemzőbb  egy  fekete,  5—12  cm  vastag  földréteg  volt,  m a j d  egy  100—120  cm  vas­ t a g  kőréteg  —  masszív  f a l m a r a d v á n y  —,  meszes  épülettörmelékben,  végül  t ö b b  szabálytalan  vilá­ gos  meszes  törmelékréteg.  4  Archaeologiai  Értesítő 

lenné  t e t t e ,  így  t o v á b b i  mélyítést  m á r  nem  végez­ h e t t ü n k .  A  vörös  réteg  a l a t t i  törmelékrétegek  egy  rend­ kívül  erős  falra  támaszkodtak,  illetve  ahhoz  csat­ l a k o z t a k .  A  teljes  fal  megmaradt 

magassága 

6 , 8 5  m, 

vastagsága  2,80  m.  A  magassági  méretek  a  követ­ kezőképpen  oszlanak  meg:  az  alapozás  1,50  m,  az  épen  maradt  felmenő  falrész  3,00  m,  a  felső  ferde  vonalban  lepusztult  csonk  pedig  2,35  m  (6.  kép,  a  fal  periódusaival).  U t ó b b i  tetejére  épült  rá  közvetlenül  a  f e n t e b b  ismertetett  70  cm  széles  várfal  vagy  helyesebben  mellvéd.  A  fal  anyaga  homok  és  mészkő,  kötőanyaga  igen  kemény  fehér  habarcs.  Az  épen  m a r a d t  felmenő  részben  a  belső  oldal  d u r v á n  f a r a g o t t ,  egyenes  sorokban  r a k o t t  kövekből  áll,  a  közök  a  habarccsal  fugázva  v a n ­ n a k .  A  kövek  külső  rétege  t ö b b  helyen  1—2  cm  v a s t a g  n a g y  lapokban  levált,  ami  a  fagy  rongáló 

10 

Barna  fold  törmelékkel  Fehér  meszes  törmelék  Vöröses  barna/ vörös rögökkel  Vöröses barna, kavicsos  Vöröses  barna  Kevert  zöldes agyag  Fekete, több helyen kormos  föld  Világos,  homokos  kavics  Vörös,  többnyire  morzsalékos  Szürke  törmelék  Sötét,  iszapos  Tisza,zöld anyag  Tiszta  kavics 

,  I  I  !  ,  I  m  6.  kóp.  Metszet  a  Fabricius­liáz  k e r t j é b e n  a  középkori  városfal,  sánc  ós  r ó m a i k o r i  v á r o s f a l  m a r a d v á n y á v a l ,  f e l ü l  a  r ó m a i  v á r o s f a l  részletei  Ри с .  6.  Р а з р е з   с р е д н е в е ко в о й   г о р о д с ко й   с те н ы   и   вала ,  а   т а к ж е   о с та тко в   з а м ко в о й   с те н ы   р и м с ко г о   времен и   в  с а д у   п р и   до м е   Ф абри ц и усо в  Fig.  6.  C o u p e  d u  jardin  d e  l a  m a i s o n  F a b r i c i u s ,  avec  les  restes  d u  m u r  d ' e n c e i n t e  médiéval,  d u  r e m p a r t  e t  d u  m u r  d e  l a  ville  de  l ' é p o q u o  r o m a i n e 

51 

erejének  következménye  abból  az  időből,  amikor  a  fal  még  szabadon  állt.  A  felmenő  falrész  a l j á t  kiugró  n a g y  kváder­ kövek  jelzik,  amelyek  meglehetősen  kopottak,  rongáltak.  Ehhez  csatlakozik  az  eredeti  t a l a j ­ szintet  jelentő  kemény  rétegsor,  felül  a  kormos  földdel.  A  fal  alapozása  merőben  más,  mint  a  felmenő  rész.  E n n e k  síkja  10  cm­el  beljebb  van,  pedig  a  fal­ alapozások  inkább  szélesebbek  szoktak  lenni,  mint  a  felmenő  részek.  Az  alapozás  párhuzamosan  halad  a  felmenő  résszel,  a  kutatóárok  ENy­i  sar­ k á b a n  azonban  ferde  irányban  1,20  cm  hosszú­ ságban  kinyúlik  a  fal  alól,  m a j d  a  fal  síkjától  90  cm­re ismét  vele párhuzamosan  folytatódik.  A  nagy  mélység  m i a t t  sajnos  nem  volt  lehetőség  arra,  hogy  ezt  a  falat  jobban  megkutassuk,  így  nem  t u d j u k ,  meddig  folytatódik  és  milyen  vastag.  Falazási  technikája  egészen  más,  kisebb  kövek­ ből  és  gyengébben  v a n  rakva,  valamivel  sárgább,  gyengébb  habarccsal,  aligha  lehet  vastag  fal.  Annyi  bizonyos,  hogy  a  fenti  szépen  r a k o t t  fal­ nál  korábbi.  *

A  városfal  feltárásakor  a  különböző  mélysé­ gekben  előkerült  elplanírozott  rómaikori  kerámia­ anyag  a l a p j á n  az  alábbi  következtetéseket  von­ h a t t u k  le:  —  9  m  alatt  a  zöld  iszapos  rétegben  —  lejjebb  már  az  erősen  feltörő  talajvíz  akadályozta  a  m u n k á t  —  igen  sok  f a m a r a d v á n y  és  ágfonatos  patics  d a r a b  hevert,  t e h á t  vályogfalas  építkezés  f o l y h a t o t t  itt  a  koracsászárkorban.  Ennek  meg­ felelően  a  rétegben  talált  leletanyag  bennszülött  jellegű,  a  kelta  alaprétegből  jól  ismert  fésűs  díszű,  durva  házikerámia 3  és  f i n o m a n  iszapolt,  simított  felületű  szürke  és  nyers  színű  házikerámia, 4  ame­ lyek  helyben  készülhettek.  Ezekkel  egyidőben  azonban  Pó­vidéki  terra  sigillaták 5  (7.  kép  6),  finom  kivitelű  bronz  stílus  (8.  kép  14)  és  vékony­ falú  üvegedények  töredékei  jelzik  az  import  irányát  Itália  felől.  —  9  m  alatt  húzódó  rétegben  talált  kerámia  leletek  egyöntetű  korhatározása  alapján  arra  gondoltunk,  hogy  a  legmélyebben  megfigyelt  kultúrnívó  az  I.  század  közepéről  való. 

szakaszon  eltér  a n n a k  a  falnak  az  irányától,  ami­ nek  az  építésekor  ezt  a  korábbi  f a l a t  elbontották,  illetve  ráalapozták  a  későbbi,  ennél  sokkal  masszí­ v a b b  fal  alapját.  A  faszén  darabokkal,  hamuval  és  összeégett  leletanyaggal  kitöltött  rétegből  egy  Galba  és  egy  Domitianus  érem  is  előkerült,  —  m i n d k e t t ő  erősen  összeégett  állapotban.  K é t  kis  Pó­vidéki  t e r r a  sigillata  töredék 0  mellett  az  elplanírozott  rétegben  délgalliai  reliefdíszű  áru  szerepelt 7  (7.  kép  1—5  és  7—8),  L a  Graufesenqueból  és  Lezoux  lekorábbi  periódusából,  vagyis  még  az  első  század  közepéről.  A  k e r á m i a  leletek  közül  említésre  m é l t ó k  m á r v á ­ n y o z o t t  díszű  edények  (9.  kép  4,  5),  a  vörösre  f e s t e t t  és  fogaskarcolással  díszített  széles  s z á j ú  fületlen  korsók 8 ,  nyers  színű  f i n o m a n  p r o f i l á l t  tányérok 9  és  szürke  fésűs  díszű  u r n á k ,  a m e l y e k  az  I.  század  m á s o d i k  felében  éppen  a  B o r o s t y á n k ő ­ ú t  mentén  v o l t a k  h a s z n á l a t b a n ,  az  analóg  p é l d á n y o k  tamibizonysága  szerint. 

A  Domitianus­kori  tűzvész  alkalmával  el­ pusztított  építkezés  elplanírozott  rétegét  —8,40  m­nél  egy  járószint  z á r j a  le,  ami  t a l á n  századokig  használatban  lehetett,  erre  m u t a t n a k  ugyanis  azok  a  kerámiamaradványok,  amelyeket  a  t ö b b  ízben  rétegesen  bedöngölt  kemény  kavicsos  réteg­ ben  t a l á l t u n k ,  s  amelyek  a  2.—3.  századokból  valók.  Ezek  közül  a  jellemzőbb  d a r a b o k :  lezouxi  terra  sigillata  töredék, 1 0  egy  rozettával  díszített  sigillata,  amely  Heiligenbcrgben  készült  a  II.  szá­ zad  első  felében, 1 1  Raetiából  i m p o r t á l t  geomet­ rikus  mintával  ellátott  mázas  p o h á r  töredékei 1 2  a  II.  század  végéről  (9.  kép.  6),  indadíszű  ŕ  bar­ botine  technikával  készült  terra  sigillata  tál  Drag.  38­as  típus  Rheinzabernből  a  I I — I I I .  századok  fordulójáról  t ö b b  reliefdíszű  töredék 1 3  (10  kép  1—7,  8.  kép  1—7).  Ugyanebből  az  időből  valók  a  Westerndorfi  gyárból  való  t e r r a  sigillata  töre­ dékek  is  (10.  kép  8—9). 14  Később  ebbe  a  ­8,40—7,70  m  közti  rétegbe  a  járószint  aljáig  beleássák  egy  igen  masszív,  vastag  fal  alapozását.  A  gondosan  kivitelezett,  közel  3  m  széles  kváderköves  falat  o t t ,  ahol  a  ko­ rábbi  65  cm­es  fal  iránya  az  ú j  építkezés  vonalá­ nak  megfelel,  r á r a k j á k  a  lepusztított  korábbi  fal­

nyomát 

m a r a d v á n y o k r a .  Minthogy  ez  a  fal  átvágja  a  II.—­ I I I .  századok  leletanyagával  keltezhető  rétegeket,  nem  készülhetett  a  IV.  sz.­nál  korábban  (6.  k é p ) . 

viselik  magukon.  A  réteg  alján  egy  kőfal  húzódik,  ennek  az  iránya  helyenként  megegyezik,  de  egy 

—7,70  m  fölött  egy  beásásokkal  meg­megsza­ k í t o t t  szült  következik,  amely  keverten  t a r t a l ­

—9—8,40 

m  Icözött  a  leletek  mind 

égés 

3   Vö.  Bonis  E..  A  koracsászárkori  e d é n y m ű v e s ­ típusú  vörösre  f e s t e t t  e d é n y e k  t ö b b  p é l d á n n y a l  is  elő­ ség  P a n n ó n i á b a n  I.  DissPann  II.  20  (1942)  1.  t .  f o r d u l t a k .  4 9   Barkóczi,  L.  — Bónis,  É.,  A c t a  Arch.  H u n g .  4    Bónis  É.,  i.  m .  X X I .  t .  39,  45.  10 (1954)  21 — 22.  kép;  Póczy  .К ,   Arch.  É r t .  86  (1959)  63    Knorr,  R.,  i.  m .  L.  t .  2.  D o m i t i a n u s ­ k o r a .  6   Ohlenroth,  L.,  B R G K  2 4 ­ 2 5  ( 1 9 3 4 ­ 5 )  241.  11 Eorrer,  R.,  Die  r ö m .  Terra  Sigillata  Töpferei  v o n  6 Heiligenberg  Diensheim  u .  Ittenweiler  i m  Elsass.  (Strass­   A  maszkos,  r o z e t t á s  típushoz  1. Juhász  Gy.,  Brige­ b u r g  1911)  19.  tioi  t e r r a  sigillaták.  D i s s P a n n  II.  3  (1940)  7—,  7 12   Knorr,  В.,   Terra  Sigillata  Gefässe  d.  ersten  J a h r h .    Vö.  Brexel,  F.,  O R L  35,  80.  13 mit  T ö p f e r n a m e n .  ( F r a n k f u r t  a m  Main  1952)  L.  t .  Ves­   Mednillonban  álló  Venushoz  Juhász  Gy.,  i.  m .  pasianus  idejéből.  E g y  t o v á b b i  hasonló  töredékhez  1.  X X I .  t .  4.  Orphaeus  m o t í v u m h o z  Juhász  Gy.,  i.  m .  Knorr  R.,  i.  m .  X X I .  t.,  Daribitus  köréhez  t a r t o z ó  X X V I I I .  t .  19.  14 Claudius­kori  töredék.    Juhász  Gy.,  i.  m .  X V I I .  t .  21 — 22.,  X V I .  t .  12.  8   Bónis  É.,  i.  m .  VII.  t .  1.,  X I I I .  t .  5.,  és  X .  t .  9. 

793 

 

10 mazta  a  II.—IV.  századok  anyagát.  Feltűnő,  hogy  már  ekkor  a  IV.  század  folyamán  súlyosan  meg­ rongálódhatott  a  v a s t a g  kváderköves  fal,  mert  a  feltöltés  felső  rétegeiben  már  ennek  az  anyagát  is  belekeverték.  Ebben  az  időben  a  feltöltéssel,  planírozással  egyidejűleg  nagyobb  területen  folyt  é p í t k e z é s .  Egészen 

gyenge, 

agyagba 

rakott 

kőfalat 

Hadrianus  n a g y  bronzot  és  egy  Elagabalus  ér­ m e t  is.  Ásatás 

a  Fabricivs­ház 

pincéjében 

A  pincét  a  vörös  sánc  belső  oldalába  v á g t á k  bele.  Ugyanazok  a  rétegek  kerültek  itt  elő,  mint  a  ház  É­i  oldalán  levő  várkert  ásatása  során,  azzal 

7.  kép.  T e r r a  sigillata  t ö r e d é k e k  az  I.  század  rétegéből  Ри с .  7.  Ф р а г м е н т ы   те р а   с и г и л ят ы   и з   с л о я   1  в е к а  Fig.  7.  Tessons  de  terre  sigillée  de  la  couche  d u  1 e r siècle

tapasztanak 

ekkor 

a 

városfal 

b e l s ő 

o l d a l á h o z . 

Az  építkezés  korát  szintén  a  kerámia­anyag  árulja  el;  ezek  a  IV.  században  használatos  besímított  díszű  edénytöredékek, 1 5  sárga  és  zöldmázas  edé­ nyek  darabjai, 1 6  d u r v a ,  fekete  háziedények. 1 7  A  besimított  díszű  edénytöredékek  a  velük  együtt  előkerült  v a s  pilum  hegyekkel,  vaskéssel,  lándzsa­ töredékkel  (11.  kép)  és  csont  íj  d a r a b j a i v a l  arra  is  figyelmeztetnek,  h o g y  ebben  az  időben  a  pro­ vinciális  lakosság  mellett  idegen  e t n i k u m ú  bar­ bár  lakosság  is  t a r t ó z k o d o t t  a  város  falai  között.  K é s ő b b  a  vörös  sáncot  úgy  készítették,  hogy  külső  védfalát  a  rómaikori  városfal  képezze.  Ekkor  a  sáncba  a  Fabricius­ház  területén  a  I I .  század  végéről  és  a  I I I .  századból  való  építkezés  törmelékét  planírozzák  bele,  köztük  igen  kopott  16

 Vö.  Póczy  K.  I n t e r c i s a  II.  A l i  36  (1957)  7 1 ­ .    Vő.  Póczy  K.,  i.  m .  77 — .  17   Vö.  Póczy  K.,  i.  m .  3,  44,  64  és  113.  t í p u s o k  for­

16

a  különbséggel,  hogy  itt  a  felső  7  m­t  a  pince  kiépítésekor  m á r  elhordták  —  ez  a  terület  ma  a  pince  légterét  képezi  —,  k u t a t á s u n k  alkalmával  ezért  a  római  városszintnek  csak  az  alsó  170  cm  magas  rétegét  t á r h a t t u k  fel  a  pince  jelenlegi  pad­ lója  alatt.  A  császárkorban  egy  római  épület  állt  i t t ,  amelynek  a  falait  akkor  h o r d h a t t á k  el,  amikor  a  pinceszintet  kialakították.  Néhol  a  római  épület  felmenő  falainak  m a r a d v á n y a i r a  ráalapozták  a  középkori  épületalapokat  (12.  kép).  A  feltárás  során  a  következő  megfigyeléseket  t e t t ü k :  A  jelenlegi  padló  kb.  3  cm  vékony  habarcsos  leöntése  a l a t t  barokk­kori  padlószint  húzódik.  E z t  a  kb.  15  cm  vastag  téglaporral  kevert  habar­ csos  leöntést  a  pince  D­i  falára  is  rákenték.  A  K­i  d u l t a k  elő  a  Fabricius­ház  á s a t á s a  során.  N é h á n y  ron­ t o t t  és  d e f o r m á l ó d o t t  példány  a  helyi  g y á r t m á n y o k  g y a t r a  kiviteléről  t a n ú s k o d i k . 

Рис

8.  kép.  A  r ó m a i  r é t e g e k b e n  e l ő k e r ü l t  k e r á m i a a n y a g  metszetei  .  8.  П р о фи л и   ке р а м и ч е с ко г о   м а те р и а л а ,  о б н а р у ж е н н о г о   в   с л о е   р и м с ко г о   времен Fig.  8.  Coupes  d e s  o b j e t s  d e  c é r a m i q u e  livrés  p a r  les  couches  r o m a i n e s 

и 

54 

falat  viszont  később  építhették,  mert  a  padlót  áttörték  a  fal  építésekor.  A  szóban  forgó  padlószint  korának  megálla­ pításához  kerámialeletek  segítenek  hozzá.  Min­ den  pincefülke  n y u g a t i  sarkában,  kövekkel  körül  r a k v a  beleállítottak  a  padlóba  egy­egy  belül  mázas  fülesbögrét,  s  ezt  fedővel  lefedték  (13.  kép).  H a t  edényt  t a l á l t u n k ,  amelyek  közül  h á r o m b a n  csirkecsontok  voltak.  A  bögrék  a  XVII.  század  vége,  esetleg  m á r  a  XVIII.  század  kezdetén  készül­

Ри с

9.  kép.  Mécsesek  és  edénytöredékek  a  római  k o r b ó l  .  9.  С в е т и л ь н и к и   и   рф а г м е н т ы   со удо в   р и м с ко г о   врем н Pig.  9.  Lampes  et  tessons  de  l ' é p o q u e  romaine 

hettek,  s  építési  áldozatként  kerülhettek  a  pince  padlójába,  a b b a n  az  időpontban,  amikor  a  F a b ­ ricius­házban  a  legutolsó  n a g y m é r e t ű  átalakítások  történtek.  Megfigyeléseink  szerint  a  pillérekre  helyezett  épület  föld  alatti  részeit  egy  korábbi  periódusban  képezték  ki  fülkés  pincévé.  A  nagy  mélységbe  nyúló  pilléres  alépítményre  azért  lehetett  szükség,  m e r t  a  vörös  sánc  —,  amelyet  a  legelső  várfal  ala­ pozásával  á t v á g t a k  —  laza  kötésű  és  így  a  fal  súlyát  nem  b í r t a  el  ugyanúgy,  mint  az  a l a t t a  fekvő  római  pusztulási  rétegek.  A  pincefülkék  lezáró  hátlapja 

A  pillérsort  korábbi,  még  római  falakra  alapoz­ t á k  rá,  amelyek  egy  nagyobb  épülethez  t a r t o z t a k .  A  pince  X V I I — X V I I I .  századi  padlója  t a k a r j a  ennek  az  épületnek  a  m a r a d v á n y a i t ,  t e h á t  a  ró­ maikori  falak  felmenő  részei  a  középkori  épület  pincéjében  még  magasabban  állhattak,  t a l á n  a  Fabricius­házzal  szomszédos  ún.  Tábornok­ház  alatt  még  remény  v a n  kikutatásukra.  A  Fabri­ cius­ház  pincéjéből  a  rómaikori  épület  falai  rész­ ben  ide  húzódnak  át,  részben  a  mai  udvarszint 

már  későbbi, 

s  u g y a n c s a k  a  b a r o k ­

k o n  pince  kialakításakor  készülhetett.  A  tégla­ boltozás  indítása  minden  pillérnél  más  és  m á s  magasságban  kezdődik,  és  sehol  sem  indul  víz­ szintes  síkból.  E k k o r  tehát  a  pincefülkék  bolt­ íves  mennyezetét  is  k i j a v í t h a t t á k . 

и 

alatt  folytatódnak,  mintegy  5  m  mélységben,  ezért  a  leletmentés  során  a  rómaikori  épület­ nek  csak  egy  részét  t á r h a t t u k  fel.  Az  á t k u t a t o t t  területen,  vagyis  a  ház  pincéjében,  a  mellékelt  alaprajzon  látható  helyiségek  kerültek  elő:  (14.  kép).  Az  1.  sz.  helyiségből  eddig  11  X  6,5  m­es  terü­ letet  t á r t u n k  fel,  n y u g a t i  falának  belső  oldalához  két  kis  párhuzamos  pilléralap  t á m a s z k o d o t t .  Az  É N y ­ i  fal  sarkát  lekerekítették,  a  kora­ császárkori  táborokéhoz  hasonlóan.  A  Fabricius­ház  pincéjének  ezt  a  részét  1944­ ben  erősen  megrongálták.  A  rómaikori  helyiség  terrazzópadlóját  akkor  t ö b b  helyen  áttörték,  megsemmisítették.  A  mai  padló  alatt  35—40  cm­re  húzódó  terrazzóhoz  a  római  falhoz  körben  egy  10  cm  széles  k ő p a d k a  csatlakozott  (17.  kép),  amilyen  körbefutó  padlóléceket  fürdőhelyiségek­

55 

ben  szoktak  alkalmazni.  A terem  falán  n y o m o k b a n  vörösre  festett  v a k o l a t ­ d a r a b k á k a t  találtunk.  A  lekerekített  sarkú  helyiség  K­i  oldalához  egy  feltűnően  vastagfalú  t e r e m  csatlakozik.  (Az  1.  sz.  helyiség  falvastagsága  70  cm,  a  2.  sz.­nak  92  cm).  Ennek  ellenére  az  É K ­ i  zárófal  egyetlen  összefüggő  konstrukció,  amihez  a  két  helyiség  közti  válaszfal  csak  becsatlakozik,  s  nem  k ö t 

megépített  falon  f u t n a k  végig.  Belsejükből  egy  benyomott  falú  pohár  és  egy  szürke  korsó  marad­ ványai  kerültek  elő. 18  A  4.  sz.  helyiség  ebben  a  periódusban  porticus  lehetett.  Egy  nagyméretű  K N y ­ i  irányú  vízel­ vezető  csatorna  húzódott  i t t  az  épület  zárófalával  nem  egészen  párhuzamosan.  A  csatorna  belső  magassága  63  cm,  alját  42  X  57  cm­es  peremes 

10.  kép.  Terra  sigillaták  a  I I .  század  rétegéből  Ри с .  10.  Teppa  с и г и л ят ы   и з   с л о я   II  в е к а  Fig.  10.  Terres  sigillées  de  la  couche  d u  I I e siècle

be az É-i zárófalba. Az alapozásból azonban kitűnik,  hogy  egyszerre  épültek  a  falak  különböző  technikai  megoldással.  A  2.  sz.  helyiség  alapozása  lépcsőzetesen  szélesedik  40  cm­ként  egy­egy  25  cm­es  kiugrással.  Í g y  alul  a  fal  240  cm  széles.  Ilyen  komoly  alapozása  emeleti  t r a k t u s n a k ,  eset­ leg  toronynak  v a g y  talán  vízmedencének  lehe­ t e t t .  E t t ő l  É­ra  levő  3.  sz.  helyiség  a  felső  periódus­ b a n  f ű t h e t ő  volt.  A  falak  m e n t é n  egy­egy  f ű t ő ­ csatornát  t á r t u n k  fel,  a  h a r m a d i k  átlósan  szelte  á t  a  helyiséget.  A  csatornákat  terrazzóval  bélel­ t é k  ki,  fedőlapjuk  m á r  a  mai  pincepadló  fölött  lehetett,  így  azt  a  korábbi  építkezések  során  szét­ szedték.  A  40  cm  széles  csatornák  a  lépcsősen 

téglákkal  r a k t á k  ki,  amelyeket  kőfalak  közé  ágyaztak  be  (15.  kép),  t e t e j ü k e t  téglák  fedték,  s  ezeket,  valamint  az  oldalfalakat  vastag  habarcs­ csal  b u r k o l t á k  be.  Ilyen  leöntéssel  készült  a  helyi­ ség  megemelt  padlója  is.  A  csatorna  t e t e j é n  egy  nagyméretű  fekete  hombár  darabjait,  nyers  színű  korsókat  és  egy  CRESCES  jelzésű  mécsest  talál­ t u n k ,  m i n t h a  az  épület  pusztulásakor  az  itt  t á ­ rolt  edények  roppantak  volna  össze  (9.  kép  2.,  16.  kép  4—8.).  A  fent  vázolt  rómaikori  épület  padlószintje  alatt  m i n d e n ü t t  egy  50  cm  vastag  elplanírozott  törmelékréteg  húzódott,  ami  arra  m u t a t ,  hogy  az  épület  korábban  elpusztult,  m a j d  újjáépítették,  k i j a v í t o t t á k .  A  pusztulást  tűzvész  okozhatta, 

18   Mindkét  p é l d á n y  a  3.  s z á z a d h ó i  való,  t e h á t  a  c s a t o r n á t  még  h a s z n á l t á k  eddig  az  időpontig,  vő.  Póczy 

K.,  A c t a  Arch.  H u n g .  7  (1956)  114.;  Póczy  .К ,   16  (1955)  54.,  52.  k é p . 

B p R 

56 

11.  k é p .  IV.  századi  leletek  a  késörómai  v á r o s f a l  t ö r m e l é k é b ő l  Рис .  11.  Н а х о д к и   IV  в е к а   и з   з а п о л н е н и я   п о з д н е р и м с ко й   г о р о д с ко й   с те н ы  Fig.  11.  Trouvailles  d u  I V е   siècle livrées p a r les g r a v a t s d u m u r d ' e n c e i n t e de la basse époque r o m a i n e

12. kép. A  k é s ő r ó m a i  városfal  és  az  a l a t t a  h ú z ó d ó  I .  s z á z a d i  épület  f a l a  Рис .  12.  П о з д н е р и м с к а я   г о р о дс ка я   с те н а   и   п р о х о д ящ а  я п о д   н е й   с те н а   з дан и я   1  в е к а  F i g .  12.  L e  m u r  d ' e n c e i n t e  de  l a  basse é p o q u e r o m a i n e e t le m u r de l'édifice d u 1er siècle s ' é t e n d a n t sous celui-ci 13. kép. B a r o k k k o r i építési á l d o z a t e d é n y e a Fabriciusház pincéjének padlójából Рис .  13.  Же р т в е н н ы й   со у д   с тр о и те л ь с тв а   эп о х и   барок ,  н ай ден ы й   в   пол у   п одв ал а   дом а   Ф абри ц и усо в  F i g .  13.  Vase  de  l ' é p o q u e  b a r o q u e ,  dégagé  d u  sol  de  la  c a v e  de  l a  maison  F a b r i c i u s 

14.  k é p .  Az  1959—1960.  évi  á s a t á s o k  a l a p r a j z a  a z  előkerült  r ó m a i  f a l m a r a d v á n y o k k a l  Рис .  14.  П л а н   р а с ко п о к   1959—1960  г .  с   о с т а т к а м и   с те н ы   р и м с ко г о   времен и  Fig.  14.  R e l e v é  de  p l a n  des  fouilles  de  1959—1960,  a v e c  les  f r a g m e n t s  de  m u r  r o m a i n s  mis  ŕ  d é c o u v e r t e 

58 

15.  kép.  Rómaikori  c s a t o r n a  a/,  épület  4.  helyiségéből  Ри с .  15.  К а н а л   р и м с ко г о   времен и   и з   4­о г о   п о м е щ е н и  я з дан и  я Fig.  15.  T u y a u  de  l'époque  romaine  t r o u v é  d a n s  le  loea]  n °  4  de  l'édifice 

mert  az  elplanírozás  a l j á b a n  kb.  20—25  cm  vas­ tagságban  hamu,  kormos  téglatöredékek,  meg­ szenesedett  gerendamaradványok  között  össze­ olvadt  edénytöredékek  és  kövek  a  t ű z  magas  hőfokáról  tanúskodnak  (18.  kép).  Az  elplanírozott  leletanyag  nem  egységes  a  különböző  helyiségekben.  Az  1.  sz.  teremben  pl.  óriási  kövek,  pillér  és  oszlop­darabok  hevertek.  A  Ny­i  falhoz  csatlakozó  pillérek  között  két  volu­ t.ás  mécses  töredéke 1 9  (9.  kép  1,  3),  egy  vékony­ falú  félgömb  alakú  bronzcsésze,  (lü.  kép  11),  egy  márványozott  t á l k a  perem  és  oldalrészei, 20  valamint  egy  Drag.  31­es  lezouxi  t e r r a  sigillata 21  (8. kép 9—10)  arra  m u t a t n a k ,  hogy  az  égésrétegben  az  I.  században  használatos  eszközök  hevertek.  A  4.  sz.  helyiség  égésrétegében  nagy  mennyiségű  te­ tőfedő  tégla  halmozódott  fel,  megszenesedett  fe­ nyőfagerendák  darabjaival.  Ez  a l a t t  az  égésréteg  alatt  az  egész  épületben  átlag  ­95—105  cm  között  egy  alsó  terrazzóréteg  húzódik.  Ez  a  korábbi  padlószint  megegyezik  az  épületen  kívül  feltárt  habarcsos,  kavicsos  járó­ szinttel,  amit  az  épület  Ny­i  falán  kívül  udvar  lekövezése  szakított  meg.  Ugyanezt  a  járószintet  megtaláltuk  a  Fabricius­ház  kertjében  is  a  kora­ császárkori  fal  mellett.  —  Az  épület  3.  sz.  helyisége  ebben  az  első  építési  periódusban  még  nem  volt  fűthető,  sőt  a  későbbi  fűtőcsatorna  falát  az  alsó  cm­es  égésréteg  planírozására 

terrazzópadló  fölött  40  rakták  rá.  U g y a n e z t  a 

jelenséget  figyelhettük  meg  a  4.  sz.  helyiségben  is,  ahol  a  csatornát  egy  korábbi  terrazzópadló  fölötti  égésrétegre  rakták  rá.  A  terrazzót  a  helyiség  D­i 

19  Iványi  D.,  A  p a n n ó n i a i  mécsesek.  D i s s P a n n  II.  2  (1938)  11.  20   Barkóczi,  L.  — Bónis,  É.,  A c t a  A r c h .  I l u n g .  4  (1954)  24.  k é p  7;  Póczy  .К ,   B p R  16  (1955)  13.  kép  21  A  t á l  külső  oldalán  LVCIO  bekarcolás  o l v a s h a t ó  (8.  k é p  10). 

f a l á r a  is  rákenték  és  igen  érdekes  módon,  itt  30  cm  magasságig,  vagyis  a  későbbi  habarcsos  padló  szintjéig  —  égésréteg  mögött  a  fal  lábazati  vörös  festése  mindenütt  előtűnik.  A  koracsászárkorban  nem  ez  az  épület  állha­ t o t t  itt  először,  mert  a  fal  alapozása  alatt  a  3.  sz.  helyiségben  egy  még  korábbi  falmaradványt  talál­ t u n k ,  amelynek  iránya  azonban  nem  egyezik  a  K N y ­ i  tájolású  masszív  épület  tengelyével.  Sajnos  ebben  a  mélységben  a  talajvíz  m á r  olyan  erővel  t ö r t  fel,  hogy  ezt  az  építkezési  réteget  nem  k u t a t ­ h a t t u k  ki.  Annyit  azonban  megállapíthattunk,  hogy  ahol  az  ú j  fal  keresztezte  a  korábbit,  o t t  a n n a k  lepusztított  csonkjára  közvetlenül  rárakták  a  későbbit.  Máshol  azonban  szétszedték  az  o t t  t a l á l t  korábbi  falat,  és  kőanyagát  beépítették,  fel­ használták  az  ú j  építkezésnél.  Ehhez  a  legkorábbi  periódushoz  t a r t o z h a t o t t  a  lekerekített  sarkú  terem  a l a t t  húzódó  meszes,  törmelékes  réteg.  Ugyanebben  a  meszes  rétegben  kerültek  elő  a  Fabricius­ház  kertjében  f o l y t a t o t t  á s a t á s  során  a  Pó­vidéki  terra  sigülaták  töredékei  és  egy  bronz  stílus.  A  rómaikori 

feltárások 

értékelése 

Bella  Lajos  a  múlt  század  végén  t ö b b  ízben  hírt  adott  arról,  hogy  a  belvárosi  közmunkák,  illetve  épületalapozások  során  egy  „égetett  sánc",  v a l a m i n t  ókori  falmaradványok  kerültek  elő. 22  A  város  környékéről  már  ekkor  ismeretes  volt  több  kelta  település,  ezért  Bella  arra  gondolt,  hogy  a  sáncrendszer  is  a  sopronkörnyéki  őskori  települé­ sek  közé  sorolható.  Véleménye  szerint  így  a  sánc  korábbi  lenne  a  kőfalas  építkezéseknél,  amelyeket  rómaikoriaknak  t a r t o t t .  Ez  az  elképzelés  az  idők  folyamán  a  k ö z t u d a t b a n  is  elterjedt.  A  város  belterületén  n a g y  mélységben  mutatkozó  korábbi  falmaradványokról,  pl.  a  Városháza,  Tűztorony 2 3  stb.  alatt  előkerült  építkezések  maradványairól  szintén  ez  a  vélemény  alakult  ki.  Bella  megfigyelései  u t á n  t ö b b  mint  fél  év­ század  telt  el,  amikor  1950­ben  rendszeres  fel­ tárásokra  kerülhetett  sor  a  Belvárosban. 2 4  Ezek  a  régészeti  k u t a t á s o k  a  városfalat  sehol  sem  érin­ t e t t é k ,  ezért  az  építkezésével  kapcsolatos  kérdé­ sekre  sem  a d h a t t a k  választ.  1959—1960­ban  a  Fabricius­ház  területén  foly­ t a t o t t  ásatások  tisztázták  a  kőfal  és  a  sánc  egy­ máshoz  való  viszonyát.  A  feltárás  alkalmával  k i t ű n t ,  hogy  a  külső  várfal  —  amely  a  rómaikor­ ból  való  —  k o r á b b a n  épült,  m i n t  az  égetett  sánc,  amely  már  a  fal  törmelékrétegére  húzódik  rá,  viszont  azt  is  megfigyelhettük,  hogy  a  várfal 

22

  Bella  L.,  A r c h .  É r t .  16  (1896)  2 2 3 ­ .    Csatkai  E.,  Sopron  és  k ö r n y é k e  műemlékei.  (Bp.  1953)  152.  24   Radnóti  A.,  Csatkai  E.,  Sopron  és  k ö r n y é k e  m ű e m l é k e i  c.  m ű v é b e n  (Bp.  1953)  24.  2.  j.  23

16.  к   ép.  A  r ó m a i  é p ü l e t  rétegeinek  l e l e t a n y a g a  Рис .  16.  М а т е р и а л   и з   слое в   р и м с ко г о   з дан и  я Fig.  16.  Matériel  archéologique  livré  p a r  les  couches  de  l'édifice  r o m a i n 

GO 

Ebből  a  periodizációból  következtethetünk  arra  is,  hogy  mindazok  a  3  m  vastagságú  fal­ maradványok,  amelyek  a  múlt  század  végén  a  vörös  sánccal  e g y ü t t  kerültek  elő,  s  amelyeket  Bella  L .  ismertetett  —  szintén  a  Fabricius­háznál  megfigyelt  falrendszerhez  t a r t o z h a t n a k .  Ilyenek  kerültek  napfényre  eddig  az  „Orsolya  kert"­ben,  illetve  a n n a k  keleti szegélyén, 25 a Városháza  mögött  húzódó  u t c a  vonalában, 2 6  m a j d  1954­ben  ú j r a  az  Orsolyák  telkén,  1959­ben  a  Templom  u.  21­ben,  1960­ban  a  Templom  u.  23­ban. 27  Ezek  alapján  arra  következtethetünk,  hogy  Sopron  belvárosát  a  rómaikorban  városfal  vette  körül,  amely  mellé  később  egy  égetett  sánc,  majd  a  helyenként  ma  is  látható  középkori  városfal  épült.  17.  kép.  Az  1.  és  2.  sz.  helyiségek  csatlakozása  Ри с .  17.  С ты к   1­г о   и   2­ro  п ом ещ ен и й  Fig.  17.  Communication  des  locaux  n° s  1  et  2 

felső  részének  falrakása  és  kötőanyaga  egészen  elüt  az  alsó  szintben  megfigyelt  városfalétól. 

Az  ásatás  rómaikori  eredményeinek  értékelése  során  n e m  lehet  a  célunk,  hogy  elismételjük  azokat  a  korábbi  véleményeket,  amelyek  Scarabantia  történetéről  kialakultak,  s  amelyeket  régészeti  szempontból  legutóbb  R a d n ó t i  A.  foglalt  össze. 28 

18.  kép.  Leletek  a  rómaikori  épület  égésrétegéből  Ри с .  18.  Н а х о д к и   и з   жжен н ог о   сло я   з д а н и я   р и м с ко г о   в рем н и  Fig.  18.  Trouvailles  dégagées  d a n s  l a  couche  de matières brûlées de l'édifice romain 25

  Bella  L., Arch. É r t . 14 (1894) 75. ы   Bella  L.,  A r c h .  É r t .  16  (1896)  225. 

27 N o v á k i G y u l a és N a g y E m e s e p u b l i k á l a t l a n leletmentései.  28   Radnóti  A.,  i.  m .  25. 

61 

Néhány  a d a t r a  időrendi  szempontból  csoporto­ b a n  előkerült  épületnyomok  az  Á r p á d  u.­ból,  35 36 sítva  utalunk,  amelyek  összefüggenek  a  Fabri­ Paprétről,   Balfi  u.­ról,  Deák  térről   mind  azt  bizonyítják, hogy  a  város  a  Bécsi dombig  húzódott.  cius­házban  f o l y t a t o t t  á s a t á s  eredményeivel.  A  Fabricius­ház  területén  a  I I I .  századot  le­ A  legmélyebb  rétegben  megfigyelt  kőfalas  alapozású  épületmaradványok  az  I.  század  köze­ záró  szint  ú j a b b  tűzvészről  tanúskodik.  Egyelőre  péig  keltezhető  leletanyag  korhatározása  alapján  nem  t u d j u k ,  hogy  közvetlenül  mi  okozta  a  pusz­ Scarabantiában  az  „oppidum  Claudium"  korsza­ tulást,  azt  azonban  m e g m u t a t j á k  az  ásatási  réte­ kának  felelnének  meg. 29  Már  a  római  foglalás  gek,  hogy  ez  u t á n  a  katasztrófa  u t á n  építenek  előtti  időkben  kelta  települések  népesítették  be  a  egy  közel  3  m  széles  városfalat  amelynek  az  alapo­ századok  anyagát  tartal­ környéket.  A  Fabricius­ház  legalsó  szintjében  azt  zásával  átvágják  a  II—III.  láttuk,  hogy  a  koracsászárkorban  sok  a  benn­ mazó  rétegeket.  A  masszív  városfal  igen  gondos  szülött  használati  cikk.  Ú g y  tűnik,  hogy  az  újon­ kivitelezésű,  nagy  szaktudással  készült,  de  csak  a  n a n  alapított  dedukciós  veterán  koloniában 3 0  város  belső  m a g j á t  öleli  körül,  korábbi  kiterjedésé­ ezek  a  t á r g y a k  a  környező  falvakból  j u t h a t t a k  hez  viszonyítva  kis  területen,  egy  természetes  ide,  a  kereskedelmi  szempontból  oly  fontos  tele­ emelkedőn.  pülés  piacára.  Scarabantiában  az  I .  század  köze­ I t t  említjük  meg,  a  városfal  építkezéseivel  péig  földhöz  j u t t a t o t t  veteránok  első  sorban  az  kapcsolatban,  hogy  a  Fabricius­ház  a l a t t  feltárt  emonai  légió  kiszolgált  k a t o n á i  voltak,  akik  ita­ koracsászárkori  épület  szabályosan  kelet—nyugati  likus  etnikumot  és  k u l t ú r á t  hoztak  a  t a r t o m á n y  tájolású,  s  így  kb.  45°­os  szögben  eltér  a  későbbi  n y u g a t i  részébe,  s így  a  város  rövid  idő  a l a t t  fel­ rómaikori  városfaltól  s  a  ráépült  illetve  ehhez  lendült,  meggazdagodott.  Az  ásatások  során  fel­ igazodó  középkori  erődrendszertől.  F e l t ű n ő  azon­ t á r t  legkorábbi  kőfalas  épületben  sok  az  itáliai  ban,  hogy  az  I.  századi  épület  iránya  ugyanakkor  import  cikk.  megegyezik  a  jelenlegi  Belváros  térkiképzésével.  Az  eddigi  kutatások  szerint  a  Flaviusok  a l a t t  Mindebből  az  következne,  hogy  a  koracsászárkori  municipiummá  emelkedett 3 1  település  közép­ épület  tengelye  Scarabantia  akkori  utcahálózatá­ p o n t j á b a n  állhatott  az  az  épület,  amelynek  m a  nak  irányához  igazodott,  amit  á t v á g o t t  a  késő­ m á r  csak  m a r a d v á n y a i t  t á r h a t t u k  fel  a  Fabricius­ római  városfal,  amely  a  városnak  csak  a  c e n t r u m á t  ház  alatt.  Az I .  sz­i  épület  jelentőségéről  tanúskod­ fogta  körül.  n a k  az  épület  masszív  falai,  amelyek  a l a p j á n  A  I I I .  század  végétől  kezdve  a  l l a j n a — D u n a  emeletes  felépítményt  képzelünk  el.  vidékén,  valamint  a  Birodalom  egyéb  veszélyez­ A  koracsászárkori  épület  valamikor  a  I I .  szá­ t e t e t t  pont jam  is  számos  esetben  biztosították  zad  elején  leégett,  de  rövidesen  ú j r a  helyreállít­ egy­egy  nyílt  város  védelmét  oly  módon,  hogy  ják,  talán  a b b a n  az  időben,  amikor  alig  50  m­re  annak  csak  egy  részét  bástyázták  körül.  Sőt  koráb­ ettől  a  ponttól,  a  tér  túlsó  oldalán  felépül  a  város  bi  táborhelyeket  is  erősítettek  meg  úgy,  hogy  a  Capitoliuma. 3 2  Köztudomású,  hogy  Scarabantiát  csökkentett  létszámú  őrség  részére  a  k a t o n a i  léte­ a  Borostyánkő­útvonalon  zajló  élénk  kereskedelmi  sítménynek  egyik  sarkát  falazzák  el.  Scarabantiá­ élet  virágoztatta  fel.  Az  észak—déli  kapcsolatok  hoz  legközelebb  pl.  Vindonissában  a  város  magas­ m i a t t  a  város  még  a  II.  században  is  az  itáliai  laton  levő  központját  h á r m a s  sáncrendszerrel  üzletházak  érdekkörébe  t a r t o z o t t , 3 3  s  mint  Car­ vették  körül,  amellyel  korábbi  épületeket,  kerte­ n u n t u m b a n ,  i t t  sem  került  soha  túlsúlyba  a  r a j n a i  ket,  u t c á k a t  v á g t a k  át.  Castra  R e g m á b a n  ugyan­ 37 áruk  importja,  a  r a j n a i  kereskedelem  befolyása.  ilyen  módszerrel  erődítettek.   Augusta  Rauricá­ Jellemző,  hogy  a  capitoliumi  trias  szobra  is,  b a n  az  erődítés  260—290  között  folyt.  Az  erőlte­ ebben  a  viszonylag  késői  időpontban,  itáliai  minta­ t e t t  ü t e m ű  m u n k á k a t  az  ellenséges  t á m a d á s o k  miatt  sohasem  fejezték  be. 38  Ugyanakkor  Trierben  képek  alapján  készült. 3 4  építkezések  folynak  a  város  egy  részé­ Ú j a b b  kutatásokig,  illetve  mindaddig,  amíg  is  hasonló  39 legalább  az  1950.  évi  ásatások  eredményeit  nem  ben,   az  alemann  t á m a d á s o k  idején,  Bonnból  teszik  közzé,  alig  ismerünk  v a l a m i t  a  város  I I I . —  szintén  adataink  vannak  arról,  hogy  a  I I I .  század  IV.  századi  életéről.  Annyit  t u d u n k ,  hogy  a  I I I .  végén  emelt 4 0  városfalak  közé  a  civil  lakosság  is  században  a  város  még  nagy  kiterjedésű,  legújab­ beköltözött. 28

 Alföldi  A.,  Sz  70  (1936)  19.    L e g u t ó b b  Mécsy  A.,  Die  Bevölkerung  von  P a n ­ nonién  bis  zu  d e n  M a r k o m a n n e n k r i e g e n .  (Bp.  1959)  45.  31   Kubitschek,  F.,  Die  R ö m e r f u n d e  a u s  E i s e n s t a d t .  (Wien  1926)  16.,  88.;  Alföldi  A.,  Sz  70  (1936)  19.  20.;  Swoboda,  F.,  C a r n u n t u m ,  seine  Geschichte  u.  seine  D e n k m ä l e r . 3  (Wien  1958)  209.  32  A  Capitolium  pl.  K ö l n b e n  a  város  délkeleti  sar­ k á b a n  állt,  S c a r a b a n t i á b a n  sem  kell  feltétlenül  a  Capito­ l i u m  mellett  k e r e s n ü n k  a  f o r u m o t .  33   Weinmann,  J.,  Mitt.  d.  Ver.  f.  C a r n u n t u m  5  (1952)  9 ­ . ;  Mócsy,  A.,  A c t a  A n t .  H u n g .  4  (1955)  222.;  Póczy,  .К ,   A c t a  A r c h .  H u n g .  11  (1959)  154.,  157.;  Swoboda,  E.,  i.  m .  28.  30

31

 Vö.  Praschniker  C.,  A r c h .  É r t .  51  (1938)  34.,  38.    Radnóti  A.,  i.  m .  143.  36   Leletmentés,  Nováki  G y u l a  ásatásai.  37   Law­Beiart,  R.,  The  l a t e  Limes  f r o m  Basel  to  t h e  L a k e  of  Constance,  „The  Congress  of  R o m a n  F r o n t i e r  Studies  1949"  (1952)  57..  38  Laur­Belart,  R.,  i.  m .  56.  39   Oelmann,  F.,  The  R h i n e  Limes  in  l a t e  R o m a n  times,  „ T h e  Congress  of  R o m a n  F r o n t i e r  Studies,  1949".  (1952)  81.  40   Fremersdorf,  F.,  Der  allmähliche  Ü b e r g a n g  von  H e i d e n t u m  z u m  C h r i s t e n t u m .  . .  u n t e r  besonderer  Berücksichtigimg  der  G r a b u n g e n  u n t e r  der  Severins,  kirche  in  K ö l n .  C a r n u n t i n a  3  (1956)  45.  35

62 

Mint  már  említettük,  ma  még  nincs  elég  t á m ­ p o n t u n k  ahhoz,  hogy  Scarabantia  városfalának  építését  pontos  évhez  köthessük.  Az  ásatási  meg­ figyelések  arra  figyelmeztettek,  hogy  az  építkezés  a  IV.  századnál  k o r á b b a n  nem  kezdődhetett  meg.  Csak  további  ásatások  oldhatják  meg  azt  a  kérdést,  hogy  már  I.  Constantinus  alatt  sor  került  a  bel­ város  körülfalazására,  vagy  csak  később  350  u t á n ,  amikor  Pannóniában  a limestől  bizonyos  távolságra  kiépül  egy  belső  védelmi  vonal.  Az  ú n .  belső  erő­ dök  lakossága  részben  a  h a t á r m e n t i  lakosságot  is  ellátta  élelemmel  és  iparcikkel  egy  biztosabb  területről, 4 1  ezért  épülhettek  Scarabantiában  is  a  IV.  század  második  felében  fontos  raktárak.  Rövid  idővel  Scarabantia  városfalának  meg­ épülte  után,  még  komoly  ellenséges  betörés  s ú j t ­ h a t t a  a  várost.  A  Fabricius­ház  területén  feltárt  városfalrészlet  komoly  rongálódás  nyomait  á r u l j a  el  ebből  az  időből,  de  ú j r a  k i j a v í t j á k ,  már  sokkal  g y a t r á b b  kivitelben.  Ezzel  párhuzamosan  ú j  épít­ kezések  folynak  a  v á r f a l  mellett,  a  IV.  sz.  második  felében  szokványos  módon,  ez  önmagában  is  a  városi  élet  h a n y a t l á s á t  jelzi. 42  E r r e  m u t a t n a k  a  késői  épületek  között  előkerült  edények,  fegyve­ rek,  használati  t á r g y a k  is,  amelyekről  részleteseb­ ben  megemlékeztünk.  A  mai  városháza  alapozásakor,  a  múlt  század  végén  ugyanolyan  gyenge  kivitelezésű,  vékony  habarccsal  falazott  vagy  agyagba  rakott  kőfalas  é p ü l e t m a r a d v á n y o k a t  talált  Bella  L.,  mint  ami­ lyennek  nyomait  a  Fabricius­ház  alatt  t á r t u k  fel  1959.­ben.  Pl.  ugyanilyen  rosszul  kivitelezett  későcsászárkori  épület  falából  kerültek  elő  másod­ lagosan  felhasználva  a  capitoliumi  trias  nagy­ m é r e t ű  istenszobrainak 4 3  darabjai  is.  Az  ú j  lakos­ ság,  amelyik  akkor  a  városba  költözött,  a  m ú l t  emlékeivel  és  hagyományaival  n e m  törődött,  n e m  volt  büszke  a n n a k  alkotásaira,  értékelni  sem  t u d t a  azokat.  A  Deák  téren  s  a  vasútállomás  kör­ nyékén  találták  meg  ennek  a  korszaknak  temetőit.  A  h a l o t t a k  mellé  jellegzetes  IV.  századra  jellemző  besimított  díszű  és  ólommázas  kerámiát  helyez­ t e k ,  amityent  a  Fabricius­ház  kertjében  felszínre  k e r ü l t  későrómai  épület  törmelékéből  ismertet­ tünk. 4 4  A  későbbi  időkben  a  meggyöngült  városfalat  a  vörös  sánc  külső  t á m f a l a k é n t  használták,  a  sánc  a n y a g á b a n  már  a  rómaikor  leletei  keverednek.  Megfigyeléseink  szerint  a  sánc  feltöltéséhez  ezen  a 

szakaszon,  csak  a  I I — I V .  századok  rétegét  hord­ t á k  el,  az  I.  század  szintjéig  n e m  hatoltak  le,  ezért  szolgáltatja  a  településnek  ez  a  periódusa  a  jelen­ legi  k u t a t á s o k  számára  a  legértékesebb,  legmeg­ bízhatóbb  a d a t o k a t .  Egyetlen  ásatás  eredményeinek  ismertetése  során  n e m  térhetünk  részletesebben  ki  Scaraban­ tia  történetének  egyik  fontos  kérdésére,  a  konti­ nuitás  problémájára.  Erről  legutóbb  a  szakiroda­ lomban  sok  szó  esett,  és  a  kérdéssel  foglalkozó  vita  résztvevői  t ö b b  szempontra  hívták  fel  a  figyelmet, 4 5  amelyekre  csak  ásatások  konkrét  eredményei  a d h a t j á k  meg  a  választ.  Az  1959—  60­ban  f o l y t a t o t t  műemléki  k u t a t á s o k  és  az  ezek­ hez  kapcsolódó  feltárások  azt  máris  tisztázták,  hogy  a  „római  örökség"­et 4 6  a  középkorban  a  magyarok  Scarabantia  esetében  is  felhasználták.  A  római  úthálózat  vonalát  követik  még  ma  is  több  esetben  a  Sopron  környéki  utak 4 7  s  azokat  használták  a  népvándorlás  és  koraközépkor  folya­ mán.  Részben  ezzel  magyarázható,  hogy  a  késő­ császárkorban  fallal  körülvett  város  düledező  épületei,  romos  állapota  ellenére,  lakott  volt  szór­ ványosan  a  népvándorlás  folyamán, 4 8  s  ú j r a  be­ népesül  a  magyar  középkorban.  Ekkor  k i j a v í t j á k  a  város  körül  f u t ó  helyenként  lepusztított  tetejű,  de  még  fennálló  ókori  falkonstrukciót.  A  belső  vár 

41   Ehhez  legutóbb  Sági,  K.,  A c t a  Arch.  H u n g .  12  (1960)  254.,  i r o d a l o m m a l .  43  Vö.  Swoboda.  E.,  i.  m.  154.  43   Bella  L.,  A r c h .  É r t .  14  (1894)  74.  44   L .  még  Radnóti  A.,  i.  m.  (2.  k i a d á s  1957)  9.  k é p .  46  Lásd  57.  j.  46   Fügedi  E.,  T B M  13  (1959)  9.;  Székely  Gy.,  T B M  12  (1957),  összefoglalóan  de  eltérő  véleménnyel  Petri­ kovits,  H..  Aus  d.  S c h a t z k a m m e r  d.  a n t i k e n  Trier.  (Trier  1951)  72.,  81.;  Böhner  К . ,  T r Z  19  (1950)  105.  47   Radnóti  A.,  i.  m .  24.,  26.  48   Radnóti  A.,  i.  m .  31.  49   Krauss,  Th.,  B J  130  (1925)  232.;  Klinkenberg,  J., 

BJ  140/141  (1936)  269.,  2.  kép.  A  r ó m a i  v á r o s f a l r a  i t t  az  1200­as  években  épül  r á  a  v á r f a l .  — L e g ú j a b b  felméré­ sek  a l a p j á n  a r u j n a m e n t i  települések  koraközépkori  épít­ kezéseit  ismerteti  Junglianns,  .К ,   Die  d e u t s c h e  S t a d t  im  F r ü h f e u d a l i s m u s  (Berlin  1959)  10.  60   Anthes,  Ed.,  Spätrömische  Kastelle  u.  feste  S t ä d t e  im  R h e i n  u.  Donaugebiet.  B R G K  10  (1917/18)  96.  61   Oelmann,  F.,  i.  m .  87.  52   Radig  W.,  Die  Siedlungstypen  in  D e u t s c h l a n d  u.  ihre  frühgeschichtliche  Wurzeln.  (Berlin  1955)  118.,  99.  k é p .  '  53   Junghanns  K.,  i.  m .  75.  kép.  54   Nagy  L.,  P e s t  város  eredete,  T M B  3  (1943)  13. 

ma  is  szépen  kirajzolódó  városfallal  is  azonos. 

vonala 

tehát  a 

rómaikori 

Ókori  falak  t ö b b  évszázados  használatához  a  legszebb  példákat  Köln, 4 9  Andernach, 5 0  Bonn, 51  Regensburg 5 2  stb.  szolgáltatják,  ahol  részben  a  középkori  városfalat  építik  r á  a  rómaikorira,  rész­ ben  a  mai  utcarendszer  követi  a  koracsászárkori  vagy  későrómai  insulák  szépen  kirajzolódó  vona­ lát.  Trier  esetében  a  városfalból  kiugró  városkapu  ma  is  funkciót  tölt  be, 53  m i n t  pl.  R ó m á b a n  az  Aurelianus­féle  várfalak.  Pannónia  területén  a  pesti  rómaikori  ellenerődöt  idézhetjük  mint  a  legpregnánsabb  példát  a  középkorban  is  felhasz­ nált  rómaikori  várfal  maradványok  közül  Magyar­ országon,  ahol  a  lepusztított  falakat  a  honfogla­ lást  követő  időkben  k i j a v í t j á k ,  s  így  válik  az  egy­ kori  erőd  a  mai  Pest  települési  magjává. 5 4  A  vörös 

sánc 

A  sánccal  kapcsolatos  kérdésekre  egyedül  az  itt  talált  jelenségek  alapján  nem  lehet  feleletet  adni.  E n n e k  megértéséhez  a  többi  nyugat­magyar­

 

63 

ehhez,  azonkívül  kissé  távol  is  esik.  A  szlávok  idejéből  m á r  szép  számmal  ismerünk  sáncvárat  távoli  vidékekről  (pl.  Csehszlovákia,  Lengyel­ ország  stb.),  de  Sopronban  eddig  semmi  a d a t u n k  sincsen  történelmi  szerepükre,  régészeti  n y o m u k  sem  m u t a t h a t ó  ki.  í g y  érkezünk  el  a  leginkább  el­ fogadható  feltételezéshez,  mely  szerint  a  magyarok  építették  volna,  és így Sopron  legkorábbi  középkori  városfalát  jelentené.  Addig  azonban  nem  zárhat­ juk  le  ezt  a  kérdést,  amíg  megnyugtató  régészeti  a d a t t a l  alá  nem  t á m a s z t h a t j u k . 

országi  hasonló  sánccal  is  kellene  foglalkozni,  ame­ lyek  azonban  még  csak  részben  v a n n a k  feltárva. 5 4 "  A  Fabricius­házban  végzett  átvágásnál  a  sánc  igen  rossz  állapotban  került  elő,  így  szerkezetére,  építési  m ó d j á r a  itt  alig  k a p u n k  a d a t o t .  Ezzel  a  vörös  sánccal  Bella  Lajos  foglalkozott  első  ízben,  aki  a  belváros  t ö b b  p o n t j á n  végzett  megfigyelése­ ket  ezzel  kapcsolatban.  1954­ben  Nagy  Emese  á s a t o t t  a  sáncban,  a  volt  Orsolyakert  területén,  m a j d  1959—60  telén,  az  előző  hely  szomszédságá­ ban,  a  Templom  u t c a  23.  sz.  ház  építésénél  Nováki  Gyula  mérte  fel  az  előkerült  sáncrészleteket.  Ezek,  valamint  még  t ö b b ,  most  n e m  ismertetett  kisebb  a d a t  alapján  kiderült,  hogy  a  sánc  körbeveszi  az  egész  belvárost.  Szerkezetével  már  Bella  L.  foglalkozott, 5 5  m a j d  az  utóbbi  években  végzett  ásatások  és  meg­ figyelések  még  jobban  bebizonyították,  hogy  az  egész  sánc  rácsos  gerendaváz  szerkezetű  volt.  A legnagyobb  kérdést  maga  a vörös színű  alapanyag  okozza.  Mindmáig  az  a vélemény  alakult  ki,  hogy  vörösre  égett  agyagból  áll.  A  sánc  készítésmódjá­ v a l  kapcsolatos  vizsgálatok  szerint  azonban  terrazzo­szerű  anyagnak  bizonyult.  A  sánccal  kapcsolatban  a  másik  kérdés,  hogy  mikor  készült.  E r r e  sajnos  az  ásatás  csak  relatív  kronológia  f o r m á j á b a n  ad  feleletet.  A  sánc  a  római  városfalra  épült,  tehát  a n n á l  későbbi.  E  mellett  szól  az  is,  hogy  kizárólag  ve­ gyes,  I I — I V .  századi  rómaikori  cserepek  voltak  benne,  ami  arra  vall,  hogy  részint  a  rómaikori  város  maradványaiból  halmozták  fel  a  sáncot.  Késő­rómaikorinak  nem t a r t h a t j u k ,  mert  a  rómaiak  hasonló  szerkezetű  földsáncokat  nem  készítet­ t e k .  Az  építés  idejének  post  quem­jét  t e h á t  a  I V .  század  végére  t e h e t j ü k .  Az  ante  quem­jét  pedig  a  később  ráépült,  és  ma  is  álló  legbelső  városfal  jelenti,  amely  most  a  Fabricius­ház  északi  falául  szolgál.  A várfal pontos  építési  ideje nem  ismeretes,  de  legkésőbb  1340­ben  állnia  kellett.  A  sánc  korát  ezek  szerint  a  IV.  és  XIV.  század  közé  sikerült  beszorítani.  Ennél  közelebbi  időpontot  egyelőre  csak  kizárásos  módszerrel,  valószínűsítéssel  lehet  megjelölni.  A  népvándorláskorból,  nevezetesen  az  avar­ korszakból  még  egyetlen  v á r a t  sem  ismerünk.  Egyébként  sem  ismeretes  ebből  az  időből  Sopron  közvetlen  környékéről  olyan  jelentős  telep  v a g y  temető,  amely  ilyen  nagy  v á r a t  engedne  feltéte­ lezni.  Az  utóbbi  években  f e l t á r t  sopronkőhidai  I X .  századi  későavar  temető 5 6  t ú l  kicsi és  szegényes 

Az  égett  sánc  felhagyása  u t á n  kezdődött  meg  a  kővárosfalak  építése.  A  feltárt  szakasz  tanúsága  szerint  a  városnak  ezen  az  oldalán  az  erődítések  számára  jól  kihasználható  adottság  volt  a  római  városfal  (amelynek  lepusztult  csonkja  még  rom­ jaiban  is  kiemelkedhetett  az  előtte  fekvő  terepből)  és  a  mögötte  emelkedő  sánc  vonala.  A  késő­közép­ kori  Sopront 5 7  védő  h á r m a s  falrendszer  helyének  kialakulását  a  város  E­i  oldalán  ezek  szerint  a  korábbi  periódusok  m á r  alapvetően  meghatároz­ t á k :  a  legbelsőbb  2,50  m  vastagságú  v á r f a l a k a t  —  egyben  külső  házhomlokzatok  —  a  sánc  gerin­ cén  építették  fel,  a  középső  falvonulatot  pedig  a  sánc  külső  lejtőjét  t á m a s z t ó  római  városfalra  r a k t á k .  Valószínű,  hogy  ugyanekkor  ú j r a  falazták  vagy  legalábbis  ismét  k i j a v í t o t t á k  a  római  városfal  külső  síkját  is.58  (19.  kép).  M i u t á n  a  középkori  kiépítés  t ö r t é n e t é t  a  kes­ keny  átvágás  régészeti  megfigyelései  csak­  relatív  kronológia  f o r m á j á b a n  határozzák  meg  (a  közép­ kori  szint  alatt  csak  római  leletek  voltak,  a  szint  felett  pedig  az  újkori  feltöltés  ül),  a  városfalak  építést örténetét  további  ásatásokig  csak  a  forrás­ anyag  elemzése  világítja  meg 59  Véleményünk  szerint  IV.  László  1277.  évi  ok­ levelében  említett  „védműveknek  régi  elhasználó­ dását  és  töréseit"  ( , , . . .  antiquis  operum  consum­ tionibus,  et  fracturis  in  eodem  castro  nostro  Supron,"  .  .  .  ) 6 0  kifejezés  még  a  mai  Belvárost  övező  sáncerődítésre  és  római  falcsonkra  vonat­ kozik:  a  király  ennek  kijavítására  („pro  reparatio­ ne  castri")  a d j a  át  a  dézsmahuszad  jövedelmét.  A  római  városfal  csonkja  és  a  mögötte  emel­ kedő  sáncrendszer  huzamosabb  időn  keresztül  már  n e m  volt  védhető  állapotban  t a r t h a t ó ,  és  a  polgárok  által  emelt  tornyok  —  valószínűleg  azért  mert  összefüggő  láncolatban  ezek  sohasem  készül­ tek  el  —  hatékony  védelmet  nem  képviseltek. 

54 a  Nováki  Gy.  A  magyarországi  úgynevezett  „égett  s á n c o k "  kérdése.  Megjelenés  e l ő t t  az  Acta  A r c h .  H u n g . ­ b a n .  65   Bella  L.,  A r c h .  É r t .  16  (1896)  223.  66   Szőke  Béla  és  Török  G y u l a  á s a t á s a ,  1. Szőke  В.,   SSz  11  (1955)  55.  A  t e m e t ő  n a g y o b b  része  még  közöletlen.  67   Sopron  t ö r t é n e t é v e l  és erődítéseinek  k i a l a k u l á s á v a l  részletesen  foglalkozik  Csatkai  E . ,  „Sopron  és  k ö r n y é k e  m ű e m l é k e i "  (Bp.  1957)  с .  m ű  2.  k i a d á s á b a n  Gerő  László,  illetve  a  t ö r t é n e t i  kérdésekkel  uo.  Mollay  K á r o l y .  Alap­ v e t ő  m u n k á j u k  lehetővé  teszi,  h o g y  c i k k ü n k b e n  csak 

a z o k a t  a  kérdéseket  érintsük,  amelyek  s z e m p o n t j á b ó l  az  á s a t á s  e r e d m é n y e i  ú j  k ö v e t k e z t e t é s e k e t  is  lehetővé  tesznek.  68   M i u t á n  a  k e r t  külső  oldalán  a  falhoz  t á m a s z k o d ó  ú j k o r i  r a k t á r é p ü l e t  áll,  a  középkori  és  r ó m a i k o r i  városfal  külső  s í k j á t  a  metszet  v o n a l á b a n  megvizsgálni  m é g  n e m  t u d t u k .  69  Házi  J.,  Sopron  sz.  kir.  város  t ö r t é n e t e  (Sopron  1921 — 1943).  A  városfal  kiépülése  s z e m p o n t j á b ó l  fel­ h a s z n á l á s á t  lásd  Mollay  és  Gerő  idézett  m u n k á j á b a n .  80   Fejér,  Codex  diplomaticus  V.  2.  399. 

A  középkori 

városfal 

64 

I I I .  Endre  1297.  évi  oklevele  szerint  maga  is  l á t t a  ,,a  város  falainak  romlását  nagy  öregsége  és  a  mű  vénsége  m i a t t  . . . "  ( , , . . .  m u r o r u m  eiusdem  ciuitatis  eonfraccionem  ex  nimia  anti­ quitate,  et  operis  vetustatem  vidissemus  .  .  .  " ) e i ;  az  oklevélben  használt  kifejezések  arra  vallanak,  hogy  nem  egy  a  X I I I .  sz.­ban  épült  sáncra  vagy  falra  vonatkoznak,  hanem  egy  olyan  védőrend­ szerre,  amely  már  t ö b b  emberöltő  óta  itt  emelke­ d e t t .  Sopron  polgárai  a  fertői  v á m jövedelem  felét  1297  óta  fordíthatták  a  régi  erődítések  javítására.  Az  állandó  renoválás  helyett  ú j  falrendszer  ki­ építésére  I.  Károly  adománya  a d o t t  lehetőséget.  1330—1340  között  folyamatosan  biztosítva  volt 

a  városfalak  építésének  költségére  és  a  védőfegy­ verek  beszerzésére  az  eddigi  fertői  fél­vámjöve­ delem  mellett  a  vámjövedelem  másodilc  fele  is,  t e h á t  10  éven  keresztül  lehetőség  nyílott  arra,  hogy  a  korábbi  összeg  kétszeresét  használhassák  fel. 62  1340­től  kezdve  4  éven  á t  már  az  elkészült  háromszoros  fal  körülárkolására  f o r d í t h a t j á k  a  meghosszabbított  a d o m á n y t .  Egyelőre  sem  a  Fabricius­ház  területéről,  sem  a  Belvárosból  nem  ismerünk  még  I X — X I I .  szá­ zadi  leletanyagot  vagy  rétegeket,  amelyek  kiinduló  pontul  szolgálhatnának  a  középkori  Sopron  telepü­ léstörténetének  felderítéséhez. Az  1959—60  évi  ása­ t á s  megfigyelései  azonban  azt  bizonyítják,  hogy 

l 

Korai

romai

Római A

római

Mai Mai Legalsó

fal

V / / / / / X

városfal városfal

varos

pusztulási

rétege

Középkor,

várfal.

133o-iS«o-bSt.

fx' 

x  7j  Vörös  sánc,  votászinüteg  tO­ //.  sz.­txf 

l

: öl

Újkori

fe/tó/tés,

f3.sz.-tx/

szint

pinceszint római

padlószint

0

5

/

0

méter

19.  k é p .  S c a r a b a n t i a  és  Sopron  orődítéseinok  kialakulása  Ри с .  19.  В о з н и кн о в е н и е   у кр е п л е н и й   С ка р а б а н ц и и   и   Ш оп рон а  Fig.  19.  Le  d é v e l o p p e m e n t  des  fortifications  de  S c a r a b a n t i a  et  de  Sopron 

61

  Wenzel  G.,  Á r p á d k o r i  ú j  o k m á n y t á r  V.  171.   A  kérdéssel  foglalkozó  eddigi  feldolgozások  ezt  f i g y e l m e n  kívül  h a g y t á k  és  úgy  veszik,  m i n t h a  I.  K á r o l y  is  csak  a  korábbi  k e d v e z m é n y e k e t  biztosította  v o l n a  a  lakosság  részére.  E n n e k  o k a  az, h o g y  az  1338­as és  1339­es  oklevél  mindig  csak  az  1330­ban  a d o t t  félvámról  beszél,  62

és  csak  az  1340­es  oklevél  (Házi  J . ,  i.  m .  I.  I .  76.)  szöve­ géből  t ű n i k  ki,  hogy  az  1330­ban  a d o t t  a d o m á n y  m á r  a  fertői  v á m  másik  felére  v o n a t k o z i k ;  első  felét  erre  a  célra  f o r d í t h a t t á k  ez  előtt  is,  a  régi  k i v á l t s á g  a l a p j á n .  14  éven  á t  a  védelem  céljára f o r d í t h a t t á k  az  egész  v á m j ö v e d e l m e t . 

65 

t 

•   У 20. kóp. M a d á r t á v l a t i  r a j z a s o p r o n i  középkori  v á r o s f a l rendszerről és a  v á r o s f a l a k m e t s z e t e  1622­ben  (Bécs,  i i a d d e v é l t á r )  Ри с .  20.  Р и с у н о к   с   п ти ч ь е г о   п олет а   с и с те м ы   г о р о д с ко й   с те н ы   с р е д н е в е ко в о г о   Ш опрон а   и   раз ре з   г о р о дс ки х   с те н   в   1622  г о д у   (В е н а ,  В о е н ы й   архив )  Fig.  20.  Dessin  à vol d ' o i s e a u d u s y s t è m e d u m u r d ' e n c e i n t e m é d i é v a l de Sopron et l a c o u p e des m u r s d ' e n c e i n t e en 1G22 (Vienne, Archives d e Guerre) 5 Archaeologiai  Értesítő 

66 

mindig  ugyanannak  a  területnek  —  a  mai  Bel­ városnak  —  védelme  áll  előtérben:  ezt  biztosítja  a  gerendavázas  sánc,  ennek  régi  r ó m a i  város­ falát  j a v í t j á k  a  dézsmahuszad  jövedelméből  IV.  Béla,  V.  I s t v á n  és  I V .  László  a d o m á n y a  alapján,  m a j d  1297­től  a  f e r t ő i  fél­vámjövedelemből  és  ugyanezt  a  területet  erősítik  meg  1330—1344  között. 6 3  Az  utóbbi  építkezés,  mely  a l a t t  a  korábbi  kedvezmények  kétszeresét  f o r d í t h a t t a  a  polgár­ ság  a  védelem  céljaira,  a  legnagyobb  arányú.  Eredményeként  háromszoros  falrendszer  veszi  körül  a  várost:  a  sánc  gerincén,  e l ő t t e  a  római  városfal  maradványain  és  legkívül  a  harmadik  fal  az  árokkal.  Ez  a  h á r m a s  falrendszer  a  maga  korá­ ban  az  egész  európai  fejlődést  tekintve  is  rendkívül  fejlett  védelmi  rendszert  jelentett  (pl.  Varsóban  1339­ben  még  csak  egy  városfal  áll,  a  schweizi  városok  között  védelmi  rendszere  szempontjából  kiemelkedő  Bern  1191—1345  között  mindig  csak  kettős  városfalakat  épít)  megépülését  csak  a  helyi  előzmények  ésszerű  felhasználásának,  a  korábbi  védművonal  megtartásának  köszönheti.  S T A D T M A U E R R E S T E 

Az  eddigi  megfigyelések  szerint  a  védett  város  fokozatos  területi  bővüléséről 64  nem  beszélhetünk,  hiszen  mind  a  korábbi  védművek,  mind  az  ennek  a d o t t s á g á t  felhasználó  ú j  falrendszer  is  m a g á b a  foglalta  a  mai  Belváros  egész  területét.  Ez  az  oka  a n n a k  is,  hogy  egyes  időszakokban  1283—1353  között 6 5  a  városlakók  egy  részének  kitelepülése  olyan  érezhető  és  veszedelmes  hiányt  okozott,  amely  ellen  királyi  rendeletekkel  próbáltak  küz­ deni.  A  soproni  bástyakertek  feltöltése  nem  az  ágyútűz  elleni  védekezés  következménye, 6 6  ha­ n e m  a  védőműveitől  már  megfosztott  barokk  város  polgárai  kertépítő  tevékenységének  emléke.  Az  ásatás  során  itt  talált  ú j k o r i feltöltés és a  város­ ról  1622­ben  készült  t á v l a t i  rajz  —  valamint  a  falrendszer  metszete  e  rajzon  (20.  kép)  —  bizo­ n y í t j a ,  hogy  a  középső  és  belső  városfal  között  a  sánc  külső  lejtője  még  ekkor  is  szabadon  állott.  Meredekjével  az  esetleg  elfoglalt  második  fal­ vonulatról  a  legbelső  fal  megközelítését  nehezí­ t e t t e .  Holl  Imre—Nóvák 

г   Gyula—Sz. 

Póczy 

Klára 

U N T E R  D E M  F A B R I Z I U S H A U S  I N  S O P R O N  Auszug 

Anschließend  an  die  R e s t a u r i e r u n g s a r b e i t e n  des  F a b ­ rizius­Hauses  in  Sopron  k a i n  es  zu  A u s g r a b u n g e n  im  Garten,  der  auf  der  n e b e n  d e m  Hause  v e r l a u f e n d e n  Burg­ mauer  liegt,  u n d  auch  i m  Keller  des  H a u s e s  (Abb.  1).  Ziel  dieser  Ausgrabungen  w a r  einen  G e s a m t q u e r s c h n i t t  der  historischen  Perioden  d e r  Stadt  a n  diesem  P u n k t e  zu  gewinnen.  I m  G a r t e n  wurde  ein  10  m  tiefes  P r o f i l  erschlossen  (Abb.  6),  in  dem  man  zur  Mittellinie  des  mittelalterlichen  Stadtmauersystems  g e h ö r e n d e  Reste  f a n d .  Neben  der  Innenseite  der  Mauer  verlief  ein  bis  z u m  G r u n d  "ausge­ b r a n n t e r "  roter  Wall,  in  welchem  A b d r ü c k e  von  Holz­ stangen  erschienen.  Die  Schicht  des  r o t e n  Walles  greift  teilweise  u n t e r  die  N o r d m a u e r  des  Fabrizius­Hauses,  der  äußere  Teil  der  Mauer  w u r d e  also  auf  diesen  gebaut.  U n t e r h a l b  des  roten  Walles  k a m  vielschichtiger  Gebäude­ schutt,  n e b e n  diesem  eine  sehr  dicke,  massive  Mauer,  danach  eine  mächtige  Brandschicht  u n d  u n t e r  dieser  wieder  eine  Schuttschicht,  endlich  d e r  unberührte,  schlammige  Boden  z u t a g e .  Die  Schuttschicht  u n t e r h a l t  des  r o t e n  Walles  l e h n t e  also  an  eine  außerordentlich  starke  Mauer.  Die  G e s a m t h ö h e  der  auf  u n s  verbliebenen  Mauer  b e t r ä g t  6,85  m,  sie  ist  2,80  m  dick.  Die  obere  Fläche  d e r  aus  Q u a d e r t s t e i n e n  e r b a u t e n  Mauer  weist  Spuren  mehrfacher  V e r w ü s t u n g e n  bzw.  Verbesserungen  auf.  U n t e r h a l b  der  m a s s i v e n  römerzeitliehen  Mauer  k a n n  m a n  a u c h  frühere  B a u p e r i o d e n  b e o b a c h t e n ;  diese  tiefer  gelegenen  Gebäudereste  s i n d  im  Keller  des  Fabrizius­ Hauses  deuthcher  zu  e r k e n n e n  als  im  G a r t e n  neben  der  S t a d t m a u e r .  Hier  wurde  n ä m l i c h  bei  den  mittelalterlichen  B a u a r b e i t e n  das  a u f g e h e n d e  Mauerwerk  eines  frühkaiser­ zeitlichen  Gebäudes  v e r n i c h t e t ,  doch  sind  u n t e r h a l b  des  heutigen  Bodenniveaus  d e s  Kellers  die  a u s  dem  1.  u n d  2.  J h .  s t a m m e n d e n  B o d e n n i v e a u s  dieses  römerzeitlichen  Gebäudes  noch  v o r h a n d e n ,  u n d  u n t e r h a l b  dieser  sogar 

die  Reste  eines  noch  älteren  —  annehmbarerweise  v o n  der  Mitte  des  1. J h s .  s t a m m e n d e n  —  Gebäudes  m i t  Stein­ m a u e r n .  N u r  vier  Räumlichkeiten  des  römerzeitlichen  Gebäudes  k o n n t e n  freigelegt  werden,  d.  h.  jener  Teü,  der  sich  u n t e r h a l b  des  heutigen  Kellers  befindet  (Abb.  14).  Aus  den  massiven  Mauern  des  Gebäudes  k o m m t  m a n  zu  d e m  Schluß,  d a ß  es  stockhoch  gewesen  sein  d ü r f t e ,  m i t  Zentralheizung  u n d  mit  K a n a l i s a t i o n  versehen  (Abb.  15).  D e r  NO­lichen  Seite  schloß  sich  ein  großes  Bassin  m i t  a b g e r u n d e t e n  E c k e n  an.  Auf  G r u n d  der  Zeitbestimmung  des  bei  den  Aus­ grabungen  z u t a g e  gekommenen  Materials  k a n n  folgendes  festgestellt  w e r d e n :  Die  zutiefst  beobachteten  Gebäudereste  m i t  Stein­ m a u e r n f u n d a m e n t  entsprechen  der  Periode  des  »oppidum  Claudium«.  Zu  dieser  Zeit  b e n u t z e n  die  Bewohner  der  neuen  Siedlung  n o c h  viele  Waren,  die  den  C h a r a k t e r  der  Eingeborenenarbeit  aufweisen.  Die  Reste  eines  bedeuten­ d e n  Gebäudes  der  u n t e r  den  F l a v i e r n  zu  Munizipalrang  erhobenen  S t a d t  Scarabantia  d ü r f t e n  im  Keller  des  Fabrizius­Hauses  erschlossen  worden  sein,  das  viele  Restaurierungen  n a c h  vielen  Verwüstungen  erlebt  h a t t e  u n d  bis  E n d e  des  3.  Jhs.  b e s t a n d .  U m  die  Wende  des  3/4. J h s .  v e r n i c h t e t e  eine große  F e u e r b r u n s t  das  Gebäude;  später,  im  L a u f e  des  4.  J h s .  wird  die  große  innere  S t a d t  von  S c a r a b a n t i a  mit  einer  massiven  Mauer  u m g e b e n .  Die  Stadtmauer,  die  eben  im  Garten  des  Fabrizius­Hauses  von  der  Richtung  der  früheren  Raumausbildung  abschwenkt,  durchquert  die  mit  aus  dem  2—3.  Jh.  stammenden  Funden  datierbaren  Schichten  (Abb.  8,  10,  16,  18),  k o n n t e  also  nicht  f r ü h e r  als  i m  4.  J h .  errichtet  worden  sein.  N o c h  im  4.  J h .  wurden  schwache,  in  L e h m  g e b e t t e t e  M a u e r n  zur  S t a d t m a u e r  hinzugefügt;  zu  dieser  Zeit  leben  m i t  den  Provinzialrömern  vermischt  bereits  zu  f r e m d e n  ethni­ schen  G r u p p e n  gehörende  Völker  i n m i t t e n  der  S t a d t ­ mauern,  was  d u r c h  Gebrauchsgegenstände  u n d  W a f f e n 

63   A  középkori  S o p r o n  első  települési  helyéről  kiala­ kult  v i t a  eldöntéséhez  régészeti  leletanyag  még  n e m  áll  rendelkezésünkre.  A  h á r o m  vitás  t e r ü l e t  (Mollay  K . ,  E r d b u r g  düllő,  Gerő  L.,  Szt.  Mihály  t e m p l o m  környéke  és  a  régi  felfogás:  Belváros)  egyikéről  sem  ismerünk  eddig  X  — X I I .  századi  leletanyagot.  D ö n t é s t  csak  az 

hozhat,  h a  bebizonyosodik,  hogy  a  gerendavázas  sánc  a  I X — X I .  s z á z a d b a n  épült.  64   Gerő  L.,  i.  m .  166.;  Mollay  K.,  i.  m .  49.  65   Részletesen  elemzi  Mollay  K.,  i.  m.  52.  66   Gerő  L.,  i.  m.  166. 

67  bewiesen  ist,  die  f ü r  die  H u n n e n z e i t  k e n n z e i c h n e n d  sind  (Abb.  11).  Als  m a n  d a n n  s p ä t e r  d e n  r o t e n  Wall  errichtete,  wurde  d a s  B a u m a t e r i a l  d e r  römerzeit liehen  B a u t e n  i n  diesen  e i n g e r a m m t .  E s  ist  eines  d e r  E r g e b n i s s e  d e r  For­ schungen  i m  F a b r i z i u s ­ H a u s ,  d a ß  es  gelang,  das  Verhältnis  der  Steinmauern  und  des  roten  Walles  zueinander  klarzu­ stellen.  Die  ä u ß e r e  S t a d t m a u e r —  die  a u s  d e r  R ö m e r z e i t  s t a m m t  —  w u r d e  f r ü h e r  e r r i c h t e t  als  d e r  " a u s g e b r a n n t e "  Wall,  der  bereits  auf  der  S c h u t t Schicht  dieser  M a u e r  r u h t ;  die  i n n e r s t e  m i t t e l a l t e r l i c h e  S t a d t m a u e r  hingegen,  die  bereits  i n  i h r e m  verschiedenen  B i n d e m a t e r i a l  u n d  der  B a u t e c h n i k  v o m  römerzeitlichen  B a u  a b w e i c h t ,  d u r c h ­ q u e r t  selbst  die  I n n e n s e i t e  des  r o t e n  Walles.  Die  Mittel­ linie  d e r  m i t t e l a l t e r l i c h e n  S t a d t m a u e r  w u r d e  u n t e r  B e n u t z u n g  d e r  römischen  S t a d t m a u e r  errichtet.  Aus  dieser  Periodisation  d ü r f t e m a n  d a r a u f  schließen,  d a ß  all  jene,  n a h e z u  3  m  m ä c h t i g e n  Mauerreste,  die  seit  E n d e  des  v e r g a n g e n e n  J a h r h u n d e r t s  i n  d e r  i n n e r e n  Stadt.  Soprons  bei  E r d a r b e i t e n  ö f t e r s u n t e r h a l b  des  r o t e n  Walles  z u t a g e  k a m e n ,  ebenfalls  zu  j e n e m  M a u e r s y s t e m  g e h ö r e n  mögen,  d a s  b e i m  F a b r i z i u s ­ H a u s  b e o b a c h t e t  w u r d e .  Die  innere  Stadt  Soprons  war  also  Ende  der  Römerzeit  mit  einer  Stadtmauer  umgeben,  neben  die  später  ein  "ge­ brannter"  Wall,  und  danach  die  stellenweise  auch  heute  sichtbare  mittelalterliche  Stadtmauer  errichtet  wurde  (Abb.  19).  Die  a u c h  h e u t e  e r k e n n t l i c h e n  K o n t u r e n  d e r  i n n e r e n  S t a d t  d ü r f t e n  m i t  denen  d e r  römerzeitlichen  B u r g m a u e r  identisch  sein,  a u c h  hier  k a n n  m a n  m i t  der  B e n u t z u n g  römerzeitlicher  G e b ä u d e  r e c h n e n ,  wie  i m  Falle  so  vieler  a n d e r e r  römerzeitlicher  Siedlungen.  D a s  Zeitalter,  zu  w e l c h e m  d e r  r o t e  W a l l  e r r i c h t e t  wurde,  k o n n t e  m a n g e l s  F u n d e  b i s h e r  noch  n i c h t  festge­ stellt  w e r d e n ;  zur  r e l a t i v e n  A l t e r b e s t i m m u n g  v e r h e l f e n  die  d a r u n t e r  u n d  d a r ü b e r  v e r l a u f e n d e n  Schichten.  D e m ­ g e m ä ß  d ü r f t e  d a s  E r d w a l l s y s t e m  m i t  H o l z b a l k e n  zwi­

schen  d e m  4—14.  J h .  e n t s t a n d e n  sein,  d e m  heutigen  S t a n d  der  F o r s c h u n g e n  e n t s p r e c h e n d  d ü r f t e  m a n  den  Z e i t p u n k t  a n h a n d  v o n  Analogien  ä h n l i c h e n  C h a r a k t e r s  auf  d a s  9—11.  J h .  verlegen.  Bis  zu  weiteren  A u s g r a b u n g e n  k ö n n e n  n u r  die  Ana­ lysen  der  Quellen  die  B a u g e s c h i c h t e  der  mittelalterlichen  S t a d t m a u e r n  beleuchten.  Die  Verfasser  sind  d e r  Meinung,  d a ß  die  i n  d e r  U r k u n d e  des  K ö n i g s  László  IV.  a u s  dem  J a h r e  1277  e r w ä h n t e n  » . . . a l t e n  A b n ü t z u n g e n  u n d  B r ü c h e  des  B o l l w e r k e s . . . «  (».  . . a n t i q u i s  o p e r u m  con­ s u m t i o n i b u s  e t  f r a c t u r i s  in  eodem  c a s t r o  n o s t r o  Sup­ r o n .  . . «) sich  bereits  auf  die,  die  i n n e r e  S t a d t  u m g e b e n d e n  S c h a n z e n f e s t e n  beziehen.  N a c h  einer  U r k u n d e  des  K ö n i g s  E n d r e  I I I .  a u s  dem  J a h r e  1297  h ä t t e  der  K ö n i g  m i t  eigenen  A u g e n  ».  .  .das  g r o ß e  Verderben  der  S t a d t m a u e r n  infolge  i h r e r  A l t e r t ü m ­ lichkeit  u n d  des  g r o ß e n  A l t e r s  des  W e r k e s . . .  «  gesehen  (».  .  . m u r o r u m  eiusdem  c i u i t a t i s  c o n f r a c c i o n e m  ex  nimia  a n t i q u i t a t e ,  e t  operis  v e t u s t a t e m  v i d i s s e m u s .  . . «);  die  in  d e r  U r k u n d e  g e b r a u c h t e n  A u s d r ü c k e  weisen  d a r a u f  hin,  d a ß  sie  sich  n i c h t  auf  eine  i m  13.  J h .  e r b a u t e  Wall  u n d  ein  solches  M a u e r s y s t e m  beziehen,  s o n d e r n  auf  eine  B e f e s t i g u n g ,  die  bereits  seit  m e h r e r e n  G e n e r a t i o n e n  hier  s t a n d .  Die  Soproner  B ü r g e r  d u r f t e n  seit  d e m  J a h r e  1297  die  H ä l f t e  ihres  a u s  d e m  Zoll  des  H a n d e l s  ü b e r  d e n  Fertö­ See  s t a m m e n d e n  E i n k o m m e n s  zur  Verbesserung  d e r  alten  B e f e s t i g u n g e n  benutzen.  Zwischen  den  J a h r e n  1330—1340  w u r d e  f ü r  die  B a u k o s t e n  d e r  S t a d t m a u e r n  l a u f e n d  auch  die  a n d e r e  H ä l f t e  gesichert.  D i e  bei  d e r  A u s g r a b u n g  g e f u n d e n e  neuzeitliche  Auf­ f ü l l u n g ,  die  p e r s p e k t i v i s c h e  Zeichnung  d e r  S t a d t  a u s  dem  J a h r e  1622  u n d  der  Q u e r s c h n i t t  des  W a l l s y s t e m e s  auf  d e r  Z e i c h n u n g  (Abb.  20)  beweisen,  d a ß  zwischen  d e r  inne­ r e n  u n d  d e r  ä u ß e r e n  B u r g m a u e r  d e r  ä u ß e r e  H a n g  der  S c h a n z e  zu  dieser  Zeit  n o c h  frei  s t a n d .  1.  Holl—Oy. 

793 

Novdki—K. 

Póczy