v. nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes és repülő főhadnagy tragédiájának emléknapjánElhangzott a Hazatérés Templomában. Napra-nap jött, évre-év. Mintha Hunnia felett megállott volna az idő. De ma, a közösségi becsületerő azt mondatja velem, hogy egyenes gerinccel ki kell állnunk Horthy Miklósért, Horthy Istvánért, Hóman Bálintért, minden magyarért, és a valós magyar történelmünkért! Az értelmetlen halálról, a meddő elmúlásról emlékezni mindig fájdalmas és vigasztalan dolog, de vannak kötelességek, melyek az ősöket követő érző szívű utódoknak elmulaszthatatlanok. Nem célom ma - ezen a gyászos napon- az egykori kormányzó helyettes dicső és felfelé ívelő életpályájának szabatos ismertetése, sokkal inkább érzem fontosnak a nagyra becsült olvasó elé tárni a kiváló férfiú halálának körülményeit. Szóljon a mai szívből jövő és nem rendhagyó megemlékezés a 75 esztendeje elhunyt vitéz nagybányai Horthy Istvánról… „Ő kezdettől fogva a háború ellen volt. Meg volt győződve, hogy a németek nem nyerhetik meg a háborút. Ez nem az ő háborúja volt, ezért nem akart kimenni a frontra. Nem is kellett kimennie, mert az Államvasutak elnöke volt,- ami különösen háború esetén- fontos beosztásnak számított, így nem kellett bevonulnia. Amikor kormányzó helyettessé választották (1942. február 19-én- zcsf kiegészítése), akkor döntött úgy, hogy kimegy a frontra, hogy megismerje a valóságot.” „Voltak persze közben nyilas részről olyan híresztelések, hogy azért nem megy, mert gyáva. Ezeket is meg akarta cáfolni, ez is szerepet játszott döntésében.” (Özv. Horthy Istvánné, gróf Edelsheim - Gyulai Ilona). Hogy gyáva lett volna a „kis kormányzó”? Erre a botor felvetésre a választ 1942. május 1-jén adta meg, mikor is tartalékos főhadnagyként bevonult a legendás szolnoki repülőkhöz, mint vadászpilóta. A szolnoki 1. vadászosztály két századának parancsnoka vitéz zetényi Csukás Kálmán vk. repülő őrnagy volt, Horthy István régi barátja, aki a pilótákat a Reggiane Re 2000 Falco I. (Héja) típusú vadászgépek repülésére képeztette ki. Nem akárkik közé érkezett meg a főhadnagy úr, az 1/1 Dongó-században a legkiválóbb repülők szolgáltak akkoron: Szentgyörgyi Dezső őrmester, Pánczél Imre őrmester, Bánlaky főhadnagy, Nemeslaki őrmester és a többi remek pilóta nevei a legismertebbek voltak országszerte az égi katonák között. A Pesti Hírlap tudósítója Pados Pál május 16-án Szolnokon járt, hogy riportot készítsen a kormányzóhelyettes vadászrepülő kiképzéséről. Először a repülőtér parancsnokát kérdezte Horthy István katonaéletéről. Zetényi Csukás Kálmán őrnagy elmondta, hogy Horthy ugyanolyan katona, mint a többiek, semmilyen kivételezésben nem részesül és rendfokozatának megfelelő beosztást kapott. Csukás Kálmán osztályparancsnok azt is elmondja, hogy rövidesen indulnak a frontra, amit az újságíró nagy meglepetéssel vett tudomásul. „1942. július 1-jén indul az 1. vadászrepülő osztály a 2. magyar hadsereghez a keleti frontra, ahová Debrecen, Kolomea, Kijev, Konotop, Sztarij-Oszkol útvonalon július 2-án érkeznek meg. „- Július 1-jén indult el a század részlege — Csukás Kálmán őrnagy, osztályparancsnok vezetésével — az arcvonalra. Kora hajnalban ott állt a szolnoki gyepen hat gép, indulásra
készen. Mosolygó arccal beszélgetett velünk a kormányzó helyettes úr. A motorok feldördülnek, utoljára szorít velünk kezet magyar földön, gépbe száll s az adott jelre mind a hat gép nekiiramodik. Irány: a Kárpátok! A rádió mellett még egy ideig halljuk: - Halló Kálmán itt István, Halló Kálmán itt István! — mind halkabban, míg a távolodó gépek zajának csitulásával lassan-lassan a rádió is elhallgat. Simán, minden zavaró baj nélkül érkeztek meg kijelölt állomáshelyükre négy etapban.” (Pados Pál Honvéd haditudósító század) Nagy sajtóvisszhangot keltett a frontra érkezésük, melynek oka, a kormányzóhelyettes tényleges első vonalbeli katonai szolgálata. Az első harctéri feladatot július 4-én hajtják végre, mely légtérbiztosítás volt Sztarij-Oszkol térségében. Újságírói kérdésre Horthy a következőt mondta: „… nehezen tudok szebbet elképzelni, mint háborúban vadászrepülőnek lenni!” A következő sajtó hír arról számol be, hogy augusztus 6-án Horthy István gépét több találat érte, és az összecsapáson megszerezte az első légi győzelmét a hős főhadnagy. A harctéren semmilyen kivételezésben nem részesült, ugyanúgy részt vett a bevetéseken, mint az osztály többi pilótája. Augusztus 10-én a minisztertanács döntése értelmében azonban döntés született: a kormányzó helyettesnek be kell szüntetnie a harci bevetéseket (harci repüléseket) és más frontszolgálati feladatot kell a jövőben elvégeznie. Érthetetlen módon a parancs 6 napig „lógott a levegőben”, mint kiderült; Bartha honvédelmi miniszter késlekedett, ami a későbbiekben a tárcájába is került. Augusztus 16-án értesítették a 2. magyar hadsereg parancsnokát, Jány Gusztáv vezérezredest, hogy a kormányzóhelyettes szolgálati feladatköre megváltozik, azaz Horthy István repülő szolgálata augusztus 19-én véget ér és ezután már „csak”, mint kormányzóhelyettes lesz jelen a fronton. 19-én délután Horthy megjelent Jány vezérezredesnél, aki tudatta vele, hogy vadászrepülő csapatszolgálata, e naptól befejeződött, majd átadta a további feladataira vonatkozó utasításokat. Miután a főhadnagy kézhez kapta a parancsot és a zsebébe gyűrte, hosszasan sétálgatott a hadseregparancsnokkal a reptéren és beszélgettek. Valószínűleg ekkor kért engedélyt Horthy István még egy utolsó bevetésre, hiszen 24 ellenség feletti repülésen vett részt és ezután következett volna a „kerek számú” 25. repülés. Jány vezérezredes az engedélyt valószínűleg megadta, bár a vadászosztályhoz augusztus 20-a délelőttjéig semmilyen hivatalos értesítés nem érkezett, hogy a főhadnagy repülő szolgálata véget ért, és a Katonai Iroda a földi alakulatok látogatását rendeli el számára. Horthy István augusztus 19-én este érkezik vissza szabadságáról a vadászosztály táborába. A pilóták ezen az estén parancsot kaptak arra, hogy biztosítsák két géppárral 2 közelfelderítő gép útját. Csukás Kálmán vk. őrnagy kérdésére, hogy kik a soron következő géppárok, Szabó Mátyás százados jelentette, hogy Horthy főhadnagy, Nemeslaki őrmester, Bánlaky főhadnagy és Szabó őrmester a sorosak. Csukás eligazítást tartott a vadászoknak, majd az indulást 04.55re tűzte ki. Másnap augusztus 20-án hajnalban a szokásoknak megfelelően nagy köröket leírva közelítették meg a Heinkel–46-os felderítő gépek bázisát a vadászok. A felderítők felszállása után Horthy István egy nagy bal kört leírva akart a közelfelderítő közelébe kerülni, de a kis sebességen alacsonyan 300 méteren, végrehajtott túl szűk fordulóban a gépe megbillent,
dugóhúzóba került és 5 óra 7 perckor lezuhant. A kiömlő benzin hatására a gép kigyullad, a kormányzóhelyettes a helyszínen azonnal az életét veszítette… Eddig a híradás a 38 esztendős kiválóság tragédiájáról, ám továbbra is érthetetlen sok repüléskutató számára, hogy a hivatalos visszarendelő parancs, miért csak 20-án- a lezuhanás után- került csak András Sándor vezérkari főnök íróasztalára és ő azt miért javította át kézhezvétel után 19-ére? Kért- e engedélyt Horthy Jány vezérezredestől egy utolsó felszállásra és ha igen, akkor miért nem jelentette a visszahívását és utolsó repülési engedélyét Szabónak, vagy Csukásnak? 75 esztendeje, hogy 1942. augusztus 20-án hajnali 5 óra 7 perckor, röviddel a felszállás után Re.2000 Héja típusú repülőgépével Horthy István repülő főhadnagy lezuhant és életét veszítette. Halálával nem csupán egy kiváló pilótát veszített el a Magyar Királyi Légierő, de elveszítette az ország a kormányzó helyettest, Magyarország második rangú vezetőjét. Balesete után, halálának okához számos legendát és találgatást fűztek, melyekre mind a mai napig nem sikerült megerősítő bizonyítékot felmutatni. Sokan és sokféleképpen foglalkoztak az idők során a tragédiával. Baleset történt? Merénylet volt? A pilóta hibázott? Érdekes a kérdésfelvetés… Nos, hallgassuk meg néhány szemtanú visszaemlékezését a repülőtragédiáról: „Öt óra három perc volt, megnéztem az órámat. Nem hittem a szememnek. Égett a gép. Oldalán sárga lángot láttam, de sehol egy lövés. Mitől égett a gép oldala, honnan jött az a sárga lángcsóva? Utána egy tompa becsapódó távoli hang, aztán csend.” (Mészáros Rafael tartalékos tizedes) „…a vadászgép a 6-8 másodpercnyi pördülések közben a másodiknál kilőtte a jelzőrakétát, a pilóta így akarta jelezni, hogy bajban van. Az ötödik pördülésnél a gépe a földbe csapódott. A jelenetet Baranyi százados végig fényképezte, amelyet később András Sándor alezredes úrnak leadott, azonban ennek a későbbiekben nyoma veszett, nem található a Hadtörténelmi Levéltárban sem, ahol a baleset vizsgálati anyagait őrzik.” (Wágner Károly zászlós) „A gépeket egy Cser nevű katona és másik három töltötte fel előtte való este. Cser másnapra eltűnt. Később egy antifasiszta iskolán találkoztam olyan tiszttársammal, aki elmondta nekem, hogy a fogságba jutása előtt találkozott Cserrel. Aki ekkor már német alakulatnál szolgált. Hadnaggyá lépett elő. Első osztályú vaskeresztje is volt. Őrmesterből lett hadnagyok nemigen kaptak ilyen magas kitüntetést a hitlerista hadseregben.” (D. Gy). Szabó Gyula zászlós is a repülőgép kormányozhatatlanságáról számolt be és nem a pilóta ügyetlenségéről. Néhány héttel később a megüresedett kormányzó helyettesi székre szánt gróf Károlyi Gyula is repülőbalesetben veszíti el életét, hasonlóképpen; Budapesten, honi békeidőben. Több visszaemlékezést tudnék még ide idézni és sorolhatnám azt a két esetet is, amikor kizárólag csak Horthy gépét támadták meg „tévedésből” a német repülőszövetségesek, de úgy érzem teljesen felesleges; a jelenkor tudománya és érdekei a pilóta hibája mellett vannak. Az okok számomra ismertek és megkerülhetetlenek. Természetesen úgy, hogy több dologról a szakértők nem tudnak és több mindent tudatosan félreértenek és elhallgatnak. Horthy István személyes hagyatékának őrzőjeként, lassan elő kell rukkolnom a bizonyítékaimmal, bármi is lesz a vége az évek óta tartó kétszemélyes (Ilona néni és én) „küzdelmünknek”, hiszen már
csak egyedül maradtam özv. Horthy Istvánné halála után. Íme, két kis előzetes adalék Farkas Györgytől (Horthy István tisztiszolgájának a hagyatékát is én őrzöm) és Ilona nénitől, amelyet kevesen ismerhettek eddig: „Én csak azt tudom mondani, hogy amit a baleset okaként felhoztak, az teljesen ki van zárva. A férjem a halála előtt két nappal elmesélte nekem, hogy egyszer egy repülés közben négyezer méteren egy szűk kanyart tett a géppel, és az megcsúszott. De szerencséje volt, mert még időben úrrá lett rajta. Tehát senki ne mondja nekem, hogy ennek tudatában, két nappal később 300 méteren ugyanezt megismétli. Ez kizárt. István nagyon jó pilóta volt…” (Özv. Horthy Istvánné, gróf Edelsheim- Gyulai Ilona). A Horthy-baleset kivizsgálását rövid úton lezárták. Szabó Mátyás századost további frontszolgálata alól felmentették és Bartha honvédelmi minisztert leváltották. A tragédiáért talán őket okolták… A repülőtragédiával kapcsolatos konklúziót, mindenkinek magának kell levonnia, én senki helyett sem dönthetek. Ám senki sem tudja megakadályozni, hogy az általam vélt igazságot közre ne adjam. Horthy István temetésére 1942. augusztus 27-én került sor, előtte testét Budapesten felravatalozták. Itt meg kell szakítanom írásomat, és fel kell olvasnom egy sok időt megélt barátnőm napokban kapott levelét: "Tisztelt Elnök Úr! Kedves Ferenc! Nagyon köszönöm az értesítést a Horthy Istvánról való megemlékezésekről. Nagyon szeretnék jelen lenni, legalább a Hazatérés templomában. Talán már kevesen maradtunk, akik akkor még fejet tudtunk hajtani a fájó ravatal előtt. Nagyon köszönöm, amit tesz, a mában ritka ez! Miközben önnek írok, élénkülnek az emlékeim: 10 éves voltam. A háború - jóformán minden nyilvánosságra hozott - mozzanatára tisztán emlékszem, hiszen Édesapám is a fronton volt. A halálhír valóban az egész nemzetet lesújtotta. A ravatal az Országház kupolacsarnokában volt és e napon bárki leróhatta imáját, tiszteletét Horthy István koporsója előtt. Édesanyámmal a kora délelőtti órákban indultunk az Országházhoz. A sor vége, ahová beállhattunk, az akkori Személynök utca -ma Balassi Bálint utca- elején volt, a Margit hídnál, ahonnan ma a 2-es villamosok indulnak. A sarkon volt egy virágbolt, aznap ingyen adták a gyászra a virágokat… Néma volt a sor, az emberek talán méltatlannak vélték még a beszélgetést is. Csendben lassan haladtunk, de mint egy hangyavonulás úgy jöttek és jöttek az emberek, így a sor nem is fogyott. 14 h körül volt, mikorra a ravatal elé értünk. Gyerekfejjel, akkor csak annyit fogtam fel, hogy valami nagyon nagy bánat ért mindnyájunkat. Az emlék nem halványodott.
Abban reménykedem, hogy akkor "odaát" talán megéreztek mindent. Adrienne" A levélhez hozzátartozik, hogy az egykori tízéves kislány, ma ott volt 85. esztendősentolószékben-a templomban. Én és egy barátom vittük fel őt a lépcsőn. Szeméből könny folyt, de lelkében béke honolt. Talán nem érte váratlanul a kézcsókom… A gyászszertartás után a "kiskormányzó" koporsóját Kenderesre szállították és a családi sírboltban helyezték örök nyugalomba. A parlament november 7-én törvénybe foglalta a kormányzóhelyettes emlékét (1942. XX tc.)… Horthy István! Pista! Ugye megengeded? Jó leszállást! A repülősök és híveid örökre kívánnak neked kék eget a magas fellegek felett. Isten velünk, Isten veled! Soha nem felejtelek… Zetényi-Csukás Ferenc
