v m á é " LÁSZLÓ MÁRTON - PINTYER FERI MARCIKA HALOTTASKÖNYVE

„ J f f l a r e / m e n y e d

a z

ö / v m á é "

LÁSZLÓ MÁRTON - PINTYER FERI MARCIKA

HALOTTASKÖNYVE

„ J / f f l a r e/me/ij^eA

az

ó'w/nJe

"

LÁSZLÓ MÁRTON - PINTYER FERI MARCIKA

HALOTTASKÖNYVE 1919

e/menyeA

a z

ó'römrfe"

LÁSZLÓ MÁRTON - PINTYER FERI MARCIKA

HALOTTASKÖNYVE 1919

BONYHÁDI SZÉKELY KÖR • TOLNA MEGYEI KÖNYVTÁR SZEKSZÁRD, 1994

Szerkesztette és a tanulmányt írta: Fábián Margit Előszó: Fazekas Tiborc Illusztrálta: Plugor Sándor Lektorálta: Kriza Ildikó A szöveget gondozta: Loridon Ilona, Gacsályi József Kötésterv és tipográfia: Schubert Péter Az énekek szedése a Schubert Grafikai Stúdióban készült

ISBN 963 04 46391

Köszönetet mondunk az Országépítő Alapítványnak, az Illyés Alapítványnak, a Lakitelek Alapítványnak, a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványnak, a COLONIA Alapítványnak, a Bonyhádi Városi Önkormányzatnak a kiadás támogatásáért.

Kiadta: a Bonyhádi Székely Kör és a Tolna Megyei Könyvtár Felelős kiadó: Höfler Lajosné elnök, Elekes Eduárdné igazgató Kiadványszerkesztés: Orbán György Készült Hermann Frigyesné nyomdájában, Szekszárdon Megjelent: 1200 példányban

Előszó

Noha a magyar kultúra és köztudat legalább száz esztendeje változó intenzitással ugyan, de többé-kevésbé folyamatosan kapott hírt a Bukovinában élő magyarokról, még napjainkban sem mondhatjuk, hogy teljes lenne a képünk e népcsoport anyagi-szellemi kultúrájáról, viszonyairól, a vegyes etnikai népességű területeken megélt és megszerzett tapasztalatairól. Ugyancsak ez utóbbi száz esztendő hozott olyan változásokat, melyek következtében - sajnos - bizonyossággal állíthatjuk, hogy a bukovinai magyarság életének és kultúrájának teljes körű megismerésére immár nincs is többé lehetőségünk. Annál nagyobb lesz viszont az olykor csak töredéknek, részletnek tűnő vállalkozások, feldolgozások szerepe. A sor igencsak hosszú lenne, ha minden munkát fel szeretnénk sorolni, ezért csupán a bukovinai magyarokkal foglalkozó legkiemelkedőbb kutatókra utalhatunk, Kodály Zoltán népdalgyűjtéseitől Domokos Pál Péter munkáin át a kakasdi Sebestyén Ádám többkötetes monográfiájáig. De ebbe a sorba illeszkednek Dégh Linda és Lőrincze Lajos korábbi kutatásai éppúgy, mint Penavin Olga kiadványai az egykori Jugoszláviában élő bukovinai népcsoport köréből, vagy Csupor Tibor könyve, melyben éppúgy az áttelepülés, a háború, majd az ezt követő keserves beilleszkedés hányattatásai kapnak hangot, mint Tamás Menyhért szépirodalmi műveiben. Aki képet szeretne nyerni a bukovinai magyarokról, napjainkban már több színvonalas kiadványra támaszkodhat, s még itt élnek körülöttünk azok az emberek, akik személyes élményeikkel, személyiségükkel teszik teljesebbé, személyesebbé tudásunkat az egykorvolt világról. Ez a hiteles és személyes üzenetadás egyben különös ismertetőjele is a bukovinai magyarságnak. Az igen rövid ideig tartó kivételektől eltekintve a bukovinai magyar falvakba nem jutott el magyar nyelvű sajtótermék, s ezért a kevés elérhető könyvnek, az írott betűnek s ezzel az írni tudásnak is hallatlanul nagy volt a becsülete a bukovinaiak körében. A székelység évszázadok óta a szükségből volt kénytelen erényt csinálni, s nem volt ez

másképpen a Bukovinába szakadt székelyek esetében sem. Ha a „nemzeti" történelem, a „magas" kultúra nem volt képes figyelmet szentelni sorsuknak, ha szenvedésekben gazdag életüket az a veszély kísérte folyamatosan, hogy még csak tudomást sem szereznek róluk, hogy tanulság nélkül való a létük, nos akkor jelentek meg törvényszerűen a bukovinai falvakban a közösség hagyományait újkori Homéroszok módjára órzó-formáló-továbbadó kivételes emberek. A falvak népe a titkok tudójának kijáró tisztelettel vette őket és a tudásukat őrző, többnyire kézzel írott „könyveket" körül, mert pontosan tudta, hogy milyen elemi fontosságú összetartó erő rejlik a helyesen megválasztott szóban, a közös éneklésben. Számunkra is fontos tanulság, hogy nem annyira a kintrőlföntről érkező „törődés" az igazán lényeges, hanem az emberi közösségek azon képessége a csodálatos, hogy ha nem akadályozzák meg ebben, úgy a maga eszközeivel igenis gondoskodik kultúrájának fennmaradásáról, továbbéléséről. A kéziratos könyvek évszázadok óta kiemelkedően fontos szerepet játszanak a magyar művelődés és kultúra történetében. Noha több mint ötszáz évvel ezelőtt, Mátyás király udvarában már működött sajtógép, még századunkban sem jutott el minden településre a kívánt mértékben a nyomtatott szó, a könyv. S ahogyan mintegy négyszáz éve Balassi Bálint versei a kéziratos másolatok révén váltak igazán a népköltészet és a műköltészet határán élő, hatékony kultúrává (s így maradtak egyúttal fenn, így őrződtek meg!), ahogyan Petőfi versei is átalakulva maradtak meg az egyszerű emberek és közösségeik tudatában, ugyanúgy történt ez más művek és szövegek esetében is. Ha a rítusok, a szertartások, az ünnepek rendjét meg akaijuk őrizni (márpedig enélkül aligha maradhat fenn tartósan valamely emberi közösség), akkor rögzítenünk kell a liturgikus szövegeket. Akkor is, ha a technikai feltételek csak a kéziratos feljegyzést teszik lehetővé. A névtelen és nevükkel együtt ismert, kézzel írott könyveikből felolvasó-éneklő emberekkel, kéziratos műveikkel a folyamatosan gazdagodó szakirodalom már évtizedek óta intenzíven foglalkozik. A bukovinai magyarok kulturális kapcsolataiban olyan döntő szerepet játszó erdélyi kéziratos irodalomról pl. az egyik legfontosabb összefoglalás Szabó T. Attila 1934-ben Zilahon megjelent, s ezért ma már nehezen elérhető munkája (Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI-XDt században) érdemes a kiemelésre.

Örvendetes, hogy az utóbbi időben az egykor Bukovinában élt székelyek kézírásos könyveit, az egykori öt magyar falu gazdag hagyományait immár az olvasók tágabb köre is kezébe veheti, megítélheti. Gáspár Simon Antal 1986-ban megjelent önéletírását (Az én szülőföldem a bukovinai Istensegíts), valamint Forrai Ibolya 1987-ben kiadott monográfiáját (Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél) követően most Fábián Margit gyűjtő és feldolgozó munkájának eredményeképpen egy másik bukovinai „tudós" ember, László Márton feljegyzései, pontosabban 1919-ben írott „Halottaskönyve" lát nyomtatásban is napvilágot. A kéziratos énekeskönyv így most nyomtatott formában is hatni tud majd, s magát modernnek valló, mégis sok tekintetben rémisztően primitív világunkban felidézheti elmúlt idők példáját, a méltatlan viszonyokkal való szembeszegülés kultúráját. Hamburg - Budapest, 1992 karácsonyán FAZEKAS TIBORC

Jegyzet az énekekhez

Az énekeket László Márton helyesírása szerint közlöm, kivéve az egybeírásokat. Hely hiányában gyakran két-három szót is egybeír, ilyenkor a szöveg nehezen értelmezhető. Az énekek utáni jegyzetekben megtalálhatók az egybeírt szavak, így az olvasó erről is képet kap. Megtartottam viszont különírásait, pl. az igekötőket majdnem mindenütt különírja, és különír néhány összetett szót is. Pontosan követtem a helyesírását a nagybetűk írásakor. Szeretném megjegyezni, teljesen következetlen mind a nagybetűk, mind a hosszú mássalhangzók használatában. Ugyanazt a szót leírja rövid és hosszú mássalhangzóval is. (Lásd: Nyelvezete, helyesírása c. fejezetben.) Mondatközi írásjeleket nem használ, helyenként a mondat közepére is pontot tesz, de ennek általában nincs nyelvi funkciója. A versszakok végére legtöbbször három pontot vagy még ennél is többet ír. Felkiáltóés kérdőjelet sehol sem találunk a könyvben. Az írásjeleket László Márton helyesírása szerint írtam. A verssorok tördelésében az eredeti versformákat használom, nem a Halottaskönyvét. László Mártonnál sokszor a lap szélessége határozta meg, meddig tart egy sor. Az alábbiakban közlöm a Halottaskönyvben található formát, ahol eltér az eredetitől. 1. A könyv első éneke a tartalomjegyzék és egy fohász után a 1. számozott lapon kezdődik. Pontosan követi a verssorok hosszúságát és a versszakokra tagolást. A versszakokat mindenütt, minden énekben megszámozza. Egybeírja: dekérlek. 2. Halottaskönyv 4. lap. A sorok tördelése itt is megegyezik az eredeti verssel. Egybeírja: kivoltál, elis szavakat.

3. Halottaskönyv 10. lap. Itt már a sorokat kétfelé töri, mert másképp nem fért el a lapon. így a Halottaskönyvben hétsorosak lettek a versszakok. Következetlen a sorkezdő nagybetűk jelölésében, helyenként a sor közepén is nagybetűt használ. Pl.: Oh nyomasztó gyászos egy szo E világból el halunk nincs tehecség. semi mencség Sirba kell majd szállanunk Élményünk Élményünk minyájan Élményünk kik e világiban élünk... 4. Halottaskönyv 16. lap. László Mártonnál hat-, illetve hétsorosak lettek a versszakok. Következetlen a sorok tördelésében. A szavakat sok helyen zsúfolja, egybeírja, pl.jajnincsenoltalom, mavagy. Oh keserves jaj szo minyájan meg halunk ifjak és öregek számadásra álunk oh fájdalom el jöt az halálom halál ellen, jajnincsenoltalom 5. Halottaskönyv 21. lap. A hatsoros versszakokat hét sorra tördeli az ötödik sor felezésével. Oh életünk végórája lelkünknek testöl vállása jaj nincsen megmaradása jut számadásra földből lettünk földböl élünk föld és porá majd el válunk Egybeírja: szalmatüzdicsöségünk

6. Halottaskönyv 25. lap. A négysoros versszakokat nyolcsorossá tördeli. Szálj be imár gyarlotestem a sötét föld gyomrába Itt aludjál itt nyugodjál mind csendes nyoszolyádba Itiletig a csontok közt a hivekel boldogok közt piheny végső számadásig itt a többi sirók közt.... Egybeírja: szegénykimultaknak, légykegyelmes 7. Halottaskönyv 28. lap. Miután rövid sorokból áll az ének, László Márton sem változtatott rajta. Egybeírások nincsenek. 8. Halottaskönyv 30. lap. Itt sem változtatott a sorok tördelésén, mert rövidek. 9. Halottaskönyv 33. lap. Megtartja a négysoros strófákat, csupán egyegy szót kénytelen átvinni a másik sorba: Testem sanyargatod nagyfáj dalmakal szivem szorongatod szörnyű kinokal terhes nyavalyákal emésztetél mig az élők közül is ki vetél 10. Halottaskönyv 38. lap. A hatsoros versszakokat tördeli: Ez mostani végorámra ide gyűlt hivek gyászomra vigyázatok én siralmimra

nyolc sorra

fejem fügeszve lelkem epedve szivem reszketve szemem könyezve e kis énekszó mitád elötökbe.. Egybeírja: nagyerös, nagykinra, nejusatok 11. Halottaskönyv 45. lap. Az ötsoros versszakokat megtartja. Egybeírja: neszálj 12. Halottaskönyv 51. lap. A hosszú, 13 és 18 szótagos sorokat két-, illetve háromfelé töri, így az eredetileg háromsoros versszakokat hétsorossá teszi. Bizontalan voltát Világ álapotyának Változását látyúk most minden álatoknak kik ma egéségben voltak holnap esnek torkában halálnak 13. Halottaskönyv 58. lap. Az eredetileg négysoros versszakokat nyolc sorban írja le. Mencs meg Uram engem az örök haláltol ama rettenetes napon minden bajtól.. Midőn az ég és föld megfognak indulni eljösz a világot lángokban itilni ....

14. Halottaskönyv 61. lap. A 16 szótagos sorokat háromfelé tördeli, öt-, öt- és hatszótagos sorokká. Ne hadd elesnem felséges Isten erőtlenségemben te szent nevedért léQfsegicségel neesem kécségbe mert minden felöl látod Úristen vagyok kísérteiben. Egybeírja: nagykárvalásnak 15. Halottaskönyv 65. lap. A négysoros versszakok László Mártonnál hétsorossá válnak. Jézusomnak kegyelméből már elértem végemet. Véghetetlen szerelméből várom üdvöségemet Istenem Istenem kivoltálmindenem könyörülj én lelkemen... 16. Halottaskönyv 68. lap. Felezi a sorokat a következőképpen: Könyörülj Istenem én bűnös lelkemen Szánakozál imár szomorú szivemen Haragodnak menykövét éles hegyes tőrét Vedd visza vétkeim büntető eszközét.

17. Halottaskönyv 71. lap. Itt is felezi a sorokat, így a 12 szótagos sorok hat-hatszótagossá válnak. Móriját tisztelök kik hozám jötetek Végső szavaimra jolfigyelmezetek eh Szent társaságban állandók legyetek a szűz Máriának koszorút kösetek... 18. Halottaskönyv 76. lap. A négysoros versszakok az első versszakban hét-, a többiben nyolcsorosak a Halottaskönyvben, de az eredeti sorkezdések jól követhetők a lépcsőzetes kezdés miatt. Menyi sok kínokat és halált szenvetél minden bűneimért hiszem megfizetél atyád sem haragszik mert meg békéltetél Jöj el Jézus Krisztus add meg mit igértéL Egybeírja: nenézd, légyámol, mármeg, evilágon, haddáljak 19. Halottaskönyv 81. lap. Itt a négysoros versszakokból hatsorosak lesznek úgy, hogy az első két sort felezi. Im látod a halál mindeneket lekaszál Senkit higy jed önem ural senki ellene nem ál Jöj el Jöjel én Uram Krisztusom nehagyj végső orámon...

20. Halottaskönyv 84. lap. Itt is felezi a sorokat, lépcsőzetesen írja, s így jól érzékelhető az eredeti hatsoros versszak. Migyarlo emberek ki efölddön élünk, sok nyomorúságot és fájdalmat érzünk evilágnak tengerén evezünk Emlékezünk porbol létünk és hogy ismét porákellmajdlenünk Amikor a lap aljára ér, a refrént csak elkezdi, de nem folytatja a másik oldalon. Ez több helyen is előfordul, itt például a 3. versszaknál. 21. Halottaskönyv 88. lap. A négysoros szerkezetet megtartja, a sor végéről csak egy-egy szó kerül át a következő sorba. Oh én szegény gyarló teremtmény Rövid éltem mind egy tünemény E rövid is bánatai kevert nem boldogít sem szép sem kedvelt. Egybeírja: elnemkészül, migtestem, egyarántromlik, olvadmajd 22. Halottaskönyv 92. lap. Lépcsőzetesen felezi a sorokat. Vége szokat imár az én életem nek Éltem nek oráji imáron bé tölték, futásom s munkáim én tőlem le tötek fáradozásaim Csak semijé letek..

Egybeírja: Nekemes, ömérges, elis, sokánem, mindéi 23. Halottaskönyv 98. lap. Az első és második versszakban, az előző énekhez hasonlóan, lépcsőzetesen felezi a sorokat. A harmadik versszaktól, az eredetinek megfelelően, négysorosak a versszakok. 24. Halottaskönyv 102. lap. Lépcsőzetesen tördeli a sorokat: Sokat irtak bölcsek Világi dolgokrol Anagy birodalmak sok változásáról Országok s Városok szörnyüromlásárol benelevö gyarló emberek sorsárol Egybeírja még: Urvala, evilágtol, egykis, nelegyen 25. Halottaskönyv 105. lap. Az első két hosszú sort lépcsőzetesen tördeli, a többit az eredetinek megfelelően írja. Ébredjélfel oh én lelkem itt vár az Isten Ne aludjál el oly mélyen a te bűnödben mert az idő téged nem vár halál mérge majd által jár bűnöd menyből kizár bűnöd menyből kizár... Egybeírja: denem, akitöredelmes 26. Halottaskönyv 110. lap. Itt is beljebbkezdéssel jelöli a sorok egybetartozását. Jól követhető a négysoros strófa.

Tehozád kiáltok Márija Szűzanyám Halgazsd meg kérésem szerelmes hivdajkám Esedezésedel végyki a fogságbol végy ki édes anyám purgátoriomboL. Egybeírja: szegénybünös, hétfájdalmaidért 27. Halottaskönyv 113. lap. A háromsoros versszak László Mártonnál hatsorossá válik: Oh melyfélelem és rettegései leszanagyitilet mikor az Isten minden álatot tűz általmegéget És e világnak sok bűneiről kemény számot vétet. Egybeírja még: nagyropogásal, hafejünk, akimost, hogymaradhacz, on (óti) 28. Halottaskönyv 118. lap. Pontosan követi a nyolcszótagos, háromsoros versszakokat. Egybeírja: amirégen, bévagyok 29. Halottaskönyv 127. lap. Az első két versszakban a lépcsőzetes írásmódot alkalmazza, itt jól követhető a verssorok hosszúsága. A harmadik és negyedik versszak ötsorossá válik, a tördelés határát a lap szélessége határozza meg, de azért ponttal vagy nagybetűvel itt is jelöli a sorvégeket. Oh Uram netekinzsd éltemnek hibáit. Nézd inkább szencséges vérednek húlásit. támazd fel örömre éltemnek morzsá it. s add örök áldásit...

30. Halottaskönyv 129. lap. Az eredetileg hatsoros versszakok itt 11 sorossá válnak. Teljesen ötletszerűen tördeli a sorokat. Dicsértesél Jézus Krisztus adj jo éjszakát add meg atehiveidnek menyországod szépálmát Mig feljön a piros hajnal vigyázón ránk az ör angyal Égi karokai Szűz márija küldje hozánk örzö angyalát x - Oh adj Jézus minyájunk nak. Csendes boldog éjszakát 31. Halottaskönyv 133. lap. A négysoros versszakokat lépcsőzetesen írja, jól követhetők a sorok. Jaj de mély gyász borult most ere a házra de bus felhő szált ere családra menyi árvának hul könye azapjára hányon ráborulnak a nyutopadjára 32. Halottaskönyv 138. lap. Itt is a lépcsőzetes sorkezdést használja, jól felismerhető a négy verssor. Jaj be szomorú kert a gyászos temető a sok megholt felet sok itt a könyezö

itt az élet határ itt a vég el válás itt már nem ébreszt fel senkii a zokogás... Egybeírja: teszerzetél, rothadotestemre, koporsovár 33. Halottaskönyv 143. lap. Beborult el szentült elötem a szép nap Köny patak locsolja orczámot mindennap könyekel Öntözöm száraz kenyeremet jaj hogy növeljem fel árva gyermekimet. Egybeírja: denagyfájdalom, árvamadár, napis, nesiránkozatok, nagynapjárajusunk 34. Halottaskönyv 147. lap. A hosszú, 14 szótagos sorokat csak kétháromfelé tördelve tudta leírni. Ezért a négysoros strófa 8-9 sorossá válik. Mindenkinek meg kel halni legyen az ur vagy szolga Evilágot itt kel hagyni ez a bűnnek a zsolgya nem néz a halál senkire légyen ép az vagy beteg lövi nyilát mindenikre légyen ifjú vagy öreg... Egybeírja: hama (ha ma), kivolt, mindenamit

35. Halottaskönyv 153. lap. Kétfelé tördeli a 12 szótagos sorokat, így nála nyolcsoros lett egy versszak. Jaj mely szomorú hir hogymind el kel menünk az eleven testből mind porá kell lenünk Élnem kerülhesük nem lehet mást terűink halál ábrázatját magunkra kell vénünk Egybeírja: harothadást, anagy 36. Halottaskönyv 157. lap. Lépcsőzetesen kezdi a kétfelé tört sorokat. Jaj mely bizontalan az ember élete Senki nem tud hasa hogy mikor érkezik életének vége Egybeírja: nemes (nem is), nelegyen 37. Halottaskönyv 162. lap. A négysoros versszakokat megtartja. Egybeírja: menyföldnek, nehagy (ne hagyj) 38. Halottaskönyv 163. lap. Indokolatlanul rövidre veszi itt a sorokat, mindegyiket kétfelé töri. Ember bármire vezsd ateszemeidett minden azt mutassa hogy a te éltedett előbb avagy utóbb " neked itt kel hagyni

nem lehet öröké életben maradni... Egybeírja: demind, nelegyen 39. Halottaskönyv 165. lap. Az első két versszakban pontosan követi a versszakok négy sorát, később ez már felbomlik, de a sorok végét ponttal, és a kezdést nagybetűvel jelzi. Midőn ágynak adom a tes temet Deszka közé zárha tom éltemet Hoszas álom érheti szememet És a hajnal hoz hasa végemet Egybeírja: neszolicski Ezzel az énekkel zárja a felnőttek mellé való virrasztóénekek sorát, ezután két ima, a szent olvasó titkai, majd négy fiatal mellett való ének következik. 40. Halottaskönyv 181. lap. A két hosszú sort kétfelé töri, így ötsorossá válnak a versszakok. Jaj mely hamar múlik Evilágereje Mely hamar el bomlik minden erősége s változik szépsége.. Egybeírja: többrokonságim, miképenaföldböl, akeményhalálnak, szemehogylása 41. Halottaskönyv 188. lap. Lépcsőzetesen tördeli a sorokat. Engemis meggyőztél oh kegyetlen halál hezám ily kegyetlen s irgalmatlan voltál

elraboltál engem kedves hitvesemtől megfosztotál engem az én véreimtől Egybeírja: nemtekintéd, szentirgalmában 42. Halottaskönyv 192. lap. Oh te rettenetes és szomorú halál kedveshitvesemtöl engem el választál keresményeimtől engem megfosztotál ilyen fijatalon engem el hervasztáL Egybeírja: sokszomoruságnak 43. Halottaskönyv 197. lap. Megtartja a hatsoros versszakokat, de sok helyen lépcsőzetesen írja. Egybeírja: evilágotitt 44. Halottaskönyv 1. lap. Ez az ének, és innentől még 13, amelyeket kisgyerekek mellett énekeltek, a könyv végébe fordítva van belekötve. Valószínű azért, hogy ne kelljen keresgélni a virrasztóban a gyermekek mellé való énekeket Itt új ajánlással és tartalomjegyzékkel kezdi, és a lapokat is újraszámozza. Ezért ismét 1. lapon található ez az ének. Pontosan követi a négysoros strófát. Egybeírások sincsenek benne. 45. Halottaskönyv hátul 5. lap. Pontosan másolta le a hatsoros versszakokat. 46. Halottaskönyv hátul 7. lap. A verssorok tördelésén nem változtatott Egybeírja: mertjohejreatatok, eztrebegi, jonővelőim P

47. Halottaskönyv hátul 9. lap. A négysoros strófákat nyolcsorossá tördeli. Ámde áldot a nap melyben teszületél áldott ora melyben megkereszteltetél mert ekép bünnélkül Isten elé mentél Jézusunktól menyben elisjegyeztetél... 48. Halottaskönyv hátul 12. lap. Itt is felezi a sorokat. Figyelmetes keresztények kik ide gyűltetek szép seregei s ének szóval akik el kisértek akik engem tiszteségel hogy el temesetek.. Egybeírja: nagyzugásal aztmondom, széptermet 49. Halottaskönyv hátul 16. lap. Felezi a verssorokat. Egy rozsacska leszakat az urjézus kertyéböl Egy fiúcska itt nyukszik az élőktől búcsúzik hibátlan ártatlan épazért az úrnál van szép voltál Rozsaszál Urjézusnál lakozzál Egybeírja: halványlett, tikik

50. Halottaskönyv hátul 22. lap. Jaj még most nem vártam az én halálomot halasztotam vona továb az orámot jaj most mire jutám ezt még nem gondoltam életempáfyáját hogy végig futotam 51. Halottaskönyv hátul 26. lap. Megtartja a négysoros versszakokat. Egybeírja: nembánkodik, angyalikarban, bünömtölmeg 52. Halottaskönyv hátul 29. lap. A két hosszú sort felezi, így nála hatsorosak a versszakok. Felteték a Szűz koszorút a menyaszonynak mily szomorúságot okoz enek a háznak ne sajatok éretem mert én hazaji letem.. Egybeírja: boldogmenyaszony, virágnyiljék, nesirasál 53. Halottaskönyv hátul 32. lap. Felezi a sorokat. A menyország egy angyalai ma meg gazdagodott ki eföldön a szülőktől Csakimént származót, s az koporso ajtajával imár el záratott Egybeírja: azértmind, eüstelik

54. Halottaskönyv hátul 35. lap. Felezi a sorokat. Nagyörömei az angyalok Menyben örvendeznek Ez ártatlan kis gyermekei együt zengedeznek kinek sirja felet mostan szülei könyeznek. . Egybeírja: tlkelmostan, demalasztját 55. Halottaskönyv hátul 37. lap. Megtartja a négysoros versszakokat. Egybeírja: joljártálte, nagyörömre 56. Halottaskönyv hátul 40. lap. Felezi a sorokat. Egybeírja: mostvégbucsutveszek, deimár, hidegtetemimet, tiápolgatjátok, aztmondom, tartoztazsdmagadot. Krisztushoz készülök szerelmes szüleim tüktököt elhagylak édes növelőim mostvégbucsutveszek minden üsmerösim haljátok beszédim édes jo feleim 57. Halottaskönyv hátul 46. lap. Megtartja a négysoros versszakokat. Egybeírja: kigondolta (ki gondolta volna), mefyhirtelenül, teszerencsétlen. 58. Halottaskönyv 264. lap. Itt is követi a négysoros versszakokat. Nincs benne egybeírás.

JEGYZET AZ IMÁK, FOHÁSZOK ÉS EGYÉB SZÖVEGEK-HEZ 1. A Halottaskönyv elején található, a tartalomjegyzék után, számozatlan lapon. Az első ének kezdeténél számozta meg az első lapot. Az ima egyetlen körmondatból áll. Pontot ugyan tesz közben, de az nem a gondolat végét jelzi. Az imákat az énekek között egy-egy rész lezárása után vagy egy új rész elején helyezte el. 2. Halottaskönyv 170. lap. Ez után az ima után még két könyörgés (az egyik csak töredék) és a szent olvasó titkai következnek, ezután fiatal emberek mellé való énekek. Tehát ezzel az imával lezár egy részt a könyvben, a felnőttek mellé való énekeket. Ez az ima megtalálható az 1927-es Halottaskönyvében is, de a motívumok sorrendjét felcserélte, sorokat, kifejezéseket hagyott ki belőle. Valószínű, hogy emlékezetből írta. Az is lehet, hogy a saját szerkesztése. 3. Halottaskönyv 173. lap. Ez a könyörgés ponyvafüzetekben is megtalálható kisebb-nagyobb eltérésekkel: Halotti énekek, Budán 1862. 7. lap, Ájtatosság a holtakért, Pesten 1866. Nyomatott Bucsánszky Alajosnál, 5. lap 4. Halottaskönyv 178. lap. Imatöredék. Az eleje nincs meg, ugyanis a 173 -178. oldalig hiányoznak a lapok a könyvből. 5. Halottaskönyv 179. lap. Ez is megtalálható ponyvafüzetekben is: Mária Zsoltára avagy Rozáliom királyné tisztelete. Pest 1857. Nyomatott Hercz Jánosnál. 6. Halottaskönyv hátul 45. lap. A kisgyermekek mellé való énekek végére illesztette ezt a tanító, jobbító szándékú szövegét. 7. Halottaskönyv 202. lap. Ezzel zárja a fiatal emberek mellett éneke-

lendő énekeket. Ez után egyéb szövegek következnek a Miatyánk parafrázisa közbeékelésével (264. old.). Az isteni 12 tulajdonságról szóló szöveg más könyveiben is megtalálható, így a hadikfalvi énekeskönyve 184. oldalán. 8. Halottaskönyv 206. lap. A keresztény ábécé több ponyvafüzetben is megjelent. László Márton szövege szóról szóra megegyezik a ponyvakiadványok szövegével, még a betűrendben való tévedés is. Keresztyén ABC azaz a szentírás szavaiból összeszedegetett fontos mondások és buzgó fohászkodások. Nyomtatta Tichy Alajos N. Váradon 1861. Ugyanezzel a címmel megjelent Bp-en Bagó Márton és fiánál é.n. 9. Halottaskönyv 219. lap. Forrását nem sikerült megtalálnom. 10. Halottaskönyv 241. lap. Ezek a tudósítások László Márton széles érdeklődési körét, okító szándékát, s a bukovinai székelyekre jellemző történelmi tudatát mutatják. 11. Halottaskönyv 246. lap. 12. A Halottaskönyv hátuljába később ragasztotta bele a 266. sz. lapot. Más minőségű a papír, látszik a ragasztás. Ez után egy új ajánlással kezdi a második részt, amely kisgyerekek mellett való énekeket tartalmaz.

Az énekek kezdősorainak betűrendes mutatója Énekszám 39. 53. 47. 8. 33. 12. 30. 25. 49. 43. 7. 38. 41. 44. 10. 52. 48. 19. 32. 31. 50. 36. 40. 35. 15. 16.

A fényes nap immár elnyugodott A mennyország egy angyallal Ártatlan virágszál Az utolsó harangszóra Beborult, elszentült előttem a szép nap Bizontalan voltát a világ állapotjának Dicsértessél Jézus Krisztus Ébredjél fel, oh én lelkem Egy rózsacska leszakadt El kell mennem és válnom Élményünk a sírba Ember bármire vesd a te szemeidet Engem is meggyőztél Én is vőlegény vagyok Ez mostani végórámra Feltették a Szűz koszorút Figyelmetes keresztények Im látod a halál Jaj be szomorú kert a gyászos temető Jaj de mély gyász borult most erre a házra Jaj még most nem vártam az én halálomat Jaj mely bizontalan az ember élete Jaj mely hamar múlik a világ ereje Jaj mely szomorú hír Jézusomnak kegyelméből Könyörülj Istenem én bűnös lelkemen

23. Környüvettek halálnak sérelmi 56. Krisztushoz készülök 57. Lássátok édes szüleim 28. Már elmenyek az örömbe 17. Máriát tisztelők 46. Már megválók titőletek 29. Megfizettem már én bűneimnek zsoldját 13. Ments meg Uram engem 1. Mennyei Atyám, ki teremtettél 58. Mi Atyánk ki vagy a mennyekben 20. Mi gyarló emberek 34. Mindenkinek meg kell halni 51. Mindnyájan, kik jelen vattok 54. Nagy örömmel az angyalok 14. Ne hadd elesnem felséges Isten 45. Neked éltem édes Jézus 11. Ne szállj perbe énvelem 18. Oh édes megváltóm 5. Oh életünk végórája 21. Oh én szegény gyarló teremtmény 4. Oh keserves jajszó 27. Oh mely félelem és rettegéssel lesz a nagy itilet 55. Oh mily szép az ártatlanság 3. Oh nyomasztó gyászos egy szó 2. Oh szomorú gyászos napom 42. Oh, te rettenetes és szomorú halál 9. Oh, te rettenetes keserű halál 37. Seregeknek Szent Istene 24. Sokat írtak a bölcsek 6. Szállj be immár gyarló testem 26. Tehozzád kiáltok Mária Szűzanyám 22. Vége szakadt immár az én életemnek

Az énekek kezdősorainak mutatója a számozás sorrendjében Énekszám 1. Mennyei Atyám, ki teremtettél 2. Oh szomorú gyászos napom 3. Oh nyomasztó gyászos egy szó 4. Oh keserves jajszó 5. Oh életünk végórája 6. Szállj be immár gyarló testem 7. Élményünk a sirba 8. Az utolsó harangszóra 9. Oh te rettenetes keserű halál 10. Ez mostani végórámra 11. Ne szállj perbe énvelem 12. Bizontalan voltát a Világ állapotjának 13. Ments meg Uram engem 14. Ne hadd elesnem felséges Isten 15. Jézusomnak kegyelméből 16. Könyörülj Istenem én bűnös lelkemen 17. Máriát tisztelők, kik hozzám jöttetek 18. Oh édes megváltóm, ne nézd bűneimet 19. Im látod a halál 20. Mi gyarló emberek 21. Oh én szegény gyarló teremtmény 22. Vége szakadt immár az én életemnek 23. Környűvettek halálnak sérelmi 24. Sokat irtak bölcsek világi dolgokról 25. Ébredjél fel oh én lelkem 26. Tehozzád kiáltok mária Szűzanyám 27. Oh mely félelem és rettegéssel 28. Már elmenyek az örömbe

29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58.

Megfizettem már én bűneimnek zsoldját Dicsértessél Jézus Krisztus Jaj de mély gyász borult most erre a házra Jaj be szomorú kert a gyászos temető Beborult, elszentült előttem a szép nap Mindenkinek meg kell halni Jaj mely szomorú hír Jaj mely bizontalan az ember élete Seregeknek szent Istene Ember bármire vesd a te szemeidet A fényes nap immár elnyugodott Jajmelyhamarmulikevilágereje Engem is meggyőztél Oh te rettenetes és szomorú halál El kell mennem és válnom Én is vőlegény vagyok Neked éltem édes Jézus Már megválók titőletek Ártatlan virágszál Figyelmetes keresztények Egy rózsacska leszakadt Jaj még most nem vártam Minyájan kik jelen vagytok Feltették a Szűz koszorút A menyország egy angyallal Nagy örömmel az angyalok Oh mily szép az ártatlanság Krisztushoz készülök Lássátok édes szüleim Miatyánk ki vagy a mennyekben

Dallamjelzet-mutató Áldj meg mindkét Jézus (20) Csalfa világ mind egy zöld ág (3) Egy rózsacska leszakadt (43) Háborúsága Dávid királynak (27) Jaj mily hamar múlik (36) Minden keresztények (38) Mitbizika világ (17,31,32,33,41,47) Neked éltem édes Jézus (52) Oh édes megváltóm (56) Oh keserves jajszó (50) Oh világi gyarlóság (49) Sok rendbeli próbák (48) A 46-os számú dalnál a következő utalást találjuk: Dal az előbbi szerint, azaz a Neked éltem édes Jézus dallama.

László Márton (Pintyer Feri Marcika) Halottaskönyvéről

A család féltve őrzött tulajdona volt egy kézzel írott könyv. Gyakran kölcsönkérték tőlünk a virrasztókra, de édesanyám gondoskodott róla, hogy el ne kallódjon, hazakerüljön. Gyerekként többször hallottam a könyv írójáról, „Pintyer Feri Marcikáról", otthoni beszélgetéseken. Mindig nagy elismeréssel szóltak róla. Ez keltette fel az érdeklődésemet iránta. Érdekelt egyénisége, mi késztette őt könyvírásra; vajon saját költeményei-e ezek az énekek, vagy másolta őket? Először László Józsefet, a fiát kerestem fel Bonyhádon, majd olyan embereket, akik még emlékeztek rá, ismerték őt. Adatközlőim egyértelműen azt állították, hogy fejből írta énekeit. De ha emlékezetből írta is, az énekek szövege irodalmi eredetről árulkodik! A források megkereséséhez Domokos Pál Pétertől kaptam az első segítséget, aki felhívta a figyelmemet a Kájoni-féle Cantionaléra. Szabó T. Attila Kéziratos énekeskönyveink... és Lajtha László Sopron megyei virrasztóénekek című könyvében gazdag irodalmi utalást találtam, ami a további kutatást elősegítette. Ez a dolgozat - a forrásokkal és az irodalomjegyzékkel együtt - az 1983-as néprajzi pályázatra készült (E.AP104/83), majd 1988-ban nyelvi és helyesírási elemzéssel egészítettem ki. Végezetül megköszönöm adatközlőimnek, valamint Domokos Pál Péternek és Sebestyén Ádámnak a munkámhoz nyújtott segítséget. LÁSZLÓ MÁRTON ÉS OLVASMÁNYAI Az 1941-ben Magyarországra telepített bukovinai székelyeknél több kézzel írt halottaskönyv található még ma is. Afféle szertartáskönyvek, amelyek a két világháború között keletkeztek, s a virrasztókban, a halott

mellett énekeltek belőlük. Halottbúcsúztató énekeket, szentekről szóló legendákat, történeti adatokat tartalmaznak. Mind az énekek, mind a történetek irodalmi eredetűek. E könyvek közül körülbelül harmincat László Márton írt. László Márton megkülönböztető neve Pintyer Feri Marcika volt. Ezen a néven ismerték a faluban. Amikor adatközlőitől felőle érdeklődtem, csak erre a névre emlékeztek. 1870-ben született Andrásfalván, Bukovinában,(i) és 1949-ben halt meg Aparhanton, Tolna megyében. Földnélküli szegény ember volt. Első házasságából hat gyermeke született. Felesége 1917-ben meghalt. Hamarosan újra megnősült, s a falu szélén, a községtől kapott telken épített házat. (2) A többi földnélkülihez hasonlóan ő is summásként Moldvában kereste meg a kenyerét tavasztól őszig. (3) Ő volt a bandagazda (csoportvezető), vagy más néven a „kálfa". Ő kötötte meg a szerződést a bojérral (földesúrral), hogy milyen munkát kell végezni, milyen feltételek mellett. Majd megszervezte a csoportot, s a munka ideje alatt ő felelt értük. Gondoskodott róla, hogy a szerződésben megígért élelem (túró, tej, liszt stb.) meglegyen. Irányította a munkát, ellenőrizte a szálláshely tisztaságát, rendjét. Felvette a fizetést, és kiosztotta a csoport tagjai között. Adatközlőim véleménye szerint László Márton komoly ember volt, szívesen beszélgetett, szerette a tréfát, de a durvaságért haragudott. Nagy gondot fordított ruházata, környezete tisztaságára. Fábián Antalné így jellemzi: (4) Jó beszédes ember vót. Szépén járt, ojan szép tiszta öreg embér vót." Jordáki Máté szerint: (5) „Nagyon komoj embér vót. A flegma beszédekét nem szerette, a káromkodást Ojan érzékeny embérék vótak, a fija is, az öreg osztá pláne. Ety szalmaszálot nem lehetett annak az udvarán méglátni Az égy ojan patent ember vót." Sebestyén Ferenc így emlékszik: (6) Jó magds termetű, barna ember vót. S ha valakitől hallót valamejen vicces ddgokot, oszt ő ojan jól mék tutta jegyezni magának, hogy abból és tudott ő sokat írni "

Szerette a könyvet, sokat olvasott. Érdeklődő ember volt. De hogyan juthatott magyar nyelvű könyvekhez Bukovinában, s milyenekhez? A fia, László József szerint (r, Magyarországról, Egerből hozatta könyveit. Ilyen könyvekre emlékszik: Verses Szentírás, Nagy világcsapás, A bűn hatalma, Szent Gergely története, Genovéva, Benedek Elek meséi, Jókai könyvei. Jordáki Máté, adatközlőm mesélte, hogy László Mártontól kapta meg az Egri Nyomda címét, ahonnan három könyvet rendelt és kapott meg: Szent Gergely történetét, Az ember szíve és a Genovéva című kiadványokat <x> Kakasdon, Sebestyén Ferencnél még megvan az a Verses Szentírás, amely eredetileg László Márton tulajdona volt. A címlapján ez olvasható: „Verses szentírás vagy Biblia az ó és új szövetség történetei Az eredeti szöveg nyomán ősrégi legendákkal bővítve. Megrendelhető az egyedüli készítő Egri Nyomda és Részvénytársaságnál Egerben Apát u. 2. A verses szentírás kiadóhivatalában." Eszerint László Márton kapcsolatban állt az Egri Nyomda és Részvénytársasággal, amely elsősorban vallásos ponyvákkal látta el olvasóit. (9) Több adatközlőmtől megkérdeztem, milyen könyvei voltak Bukovinában, hogyan, kitől tudtak magyar nyelvű kiadványt vásárolni. Többségük csak imakönyvet vett a paptól, néhányan magyar nyelvű újságot is járattak. Említettek egy vándor árust is, aki Erdélyből hozta a könyveket. Jártak Erdélyből apácák is, tőlük is cserélhettek imakönyveket egy-egy szőttesért. A bukovinai magyarok tehát elsősorban vallásos könyvekhez juthattak az egyház szervezetein keresztül. 1852-től a Szent István-Társulat vállalkozott arra, hogy a Bukovinában élő magyarok számára az imakönyveket, a tankönyveket, a Katolikus Néplapot és a Bukovinai Magyarok Nagy Képes Naptárát eljuttassa. (io) Az első világháború után, amikor Bukovina az osztrákok fennhatósága alól Romániához került, az ott lévő magyarok egyre szorosabb kapcsolatot teremtettek Erdéllyel. A romániai magyarok képviseleti szerveként létrejött a Magyar Párt, amelynek 1926-os gyergyószentmiklósi gyűlésén a bukovinaiak képviselői is részt vettek. Erdély és Bukovina között a sajtótermékek tartották fenn a szellemi kapcsolatot. A Pásztortűz hasábjain egyre több tudósítás szól a bukovinai magyarokról. (ii) Eljutott Bukovinába Kolozsvárról a Magyar Nép hetilap, a Magyar Újság napilap

és a Katolikus Világ havi folyóirat. A naptárak közül az Erdélyi Katolikus Népszövetség Naptára, a Katolikus Naptár, a Szent Család Naptára, az Erdélyi Magyar Református Naptár és a Hangya Naptár terjedt el. (i2> Néhány szépirodalmi alkotás is közkézen forgott, pl. Gárdonyi Egri csillagokja, Benedek Elek meséi, Szilágyi Erzsébet históriája. Ezeket a könyveket nagy becsben tartották, gyakran kölcsönözték egymásnak. Elsősorban felolvastak belőlük, amikor összejöttek a szomszédok, jó barátok. Főleg az idősebbek „passziója" volt ez. Nyáron, vasárnaponként kiültek a ház elé, a kerítés mellé épített padocskára, s ott egy jó olvasó felolvasott a többieknek. Télen, esténként „gyűltek össze" a szomszédok egy kis beszélgetésre, s itt is gyakran előkerült valamilyen izgalmas olvasmány. Az asszonyok szövés, fonás közben szívesen vették, ha valaki felolvasott nekik. Kerekes Józsefné mesélte, hogy amíg ő szőtt, a férje László Márton könyvében lévő történeteket olvasott hangosan neki. Sebestyén Ferenc szerint a falunak legalább „a fele" jól tudott olvasni. (13) Dégh Linda írja a magyar parasztság olvasási szokásairól, hogy a „felolvasó" külön típus volt a nép körében, a mesemondó megfelelője, „okos ember", népszerű. (i4)

LÁSZLÓ MÁRTON MINT ELŐÉNEKES Ilyen „népszerű" ember lehetett László Márton is. De nemcsak olvasottsága miatt beszélnek róla elismerően azok, akik ismerték, hanem mint előénekesről is. A virrasztás szertartásának levezetésében fontos szerepe volt az előénekesnek. Ö választotta ki, hogy mikor mit énekeljenek. Előénekes csak jó hangú férfi lehetett, aki jól ismerte az egyházi énekeket. „Senki sem tutta úgy a halottndtákot, mind ó. "(15) - mondják László Mártonról. Ha halott volt a faluban, s ő tudott róla, meghívás nélkül is elment á virrasztóba énekelni. Bár a virrasztóba nem hívtak meg külön senkit, de a halott hozzátartozói gondoskodtak arról, hogy legyen egy olyan ember is, aki jól ismeri a halottas énekeket, le tudja vezetni a virrasztást. Bukovinában a halottat 48 órán belül nem temethették el. így gyakran megesett, hogy két éjszaka is virrasztottak mellette. A ravatalt egy percre sem hagyták magára. Elsősorban a családtagok, rokonok, ismerősök

őrizték, de a virrasztóba bárki elmehetett, még a gyerekeket is elvitték. A virrasztás szürkületkor kezdődött, s reggelig, a hajnali harangszóig tartott. A virrasztók folyamatosan érkeztek. Először abba a szobába mentek, ahova a halottat felravatalozták. A halott lábánál letérdeltek, s mindenki elmondta a maga imáját. Aki akarta, megnézte az elhunytat, majd leült egy padra. Külön szobában tartózkodtak az asszonyok, s külön a férfiak. Az asszonyok a rózsafüzért imádkozták, ilyenkor csend volt, a férfiak is letették a kártyát. Az imádság befejeztével következett egy halotti ének, amit az előénekes választott ki vagy László Márton könyvéből, vagy valamilyen imakönyvből. Aki ismerte az éneket, az az előénekessel együtt énekelt. Az éneklés a férfiak feladata volt, az asszonyok csak ritkán kapcsolódtak bele (ha nem volt elég férfi énekes). Ezután az előénekes elmondott egy imádságot a halott lelki üdvéért, majd e szavakkal fejezte be: ,Adj uram örök nyugodalmat a megholtnak!" A nép visszafelelte: „Az örök világosság fényeskedjen neki!" Az előénekes: ,Jfyugugyék békében! Ámen!" Ezt a szertartást az éjszaka folyamán többször, körülbelül óránként megismételték, de mindig más és más énekkel. A két éneklés közötti időben az asszonyok beszélgettek, a férfiak pedig kockajátékot játszottak, az utóbbi időben kártyáztak. „Találkozó és vót a virasztó. Elosztottuk az életilnköt. "(16) Az éjszaka folyamán többször megkínálták a háziak a virrasztókat kaláccsal vagy kenyérrel és pálinkával. Egy-egy üveg italt a kártyázó férfiak elé tettek, hogy igyon, aki akar. Éjfél után került sor a mesélésre. A virrasztók egy része ilyenkor már hazaszállingózott, az előénekes sem maradt ott mindig hajnalig. Ilyenkor olvasták fel László Márton könyvéből a Keresztény ABC-t, a szentekről, a bibliai hősökről szóló legendákat. De sorra kerültek a rossz házasságról, a menyecskékről, az öregedő férfiakról szóló tréfás történetek is, hiszen a székelyek szerint lakodalom sírás nélkül, virrasztó kacagás nélkül nem eshet meg. Néha odáig emelkedett a virrasztók hangulata, hogy táncra is kerekedtek, s jókedvükben a holtakat éltették. Több előénekes is volt a faluban. Adatközlőim több mint tíz nevet soroltak fel. (17) Egyes családokban apáról fiúra öröklődött ez a szerep. László Márton abban különbözött az Andrásfalván élő többi előéne-

késtől, hogy nemcsak ismerte az énekeket, hanem tudatosan gyűjtötte, és a könyveiben terjesztette azokat. Az énekek körét állandóan bővítette, újabbakkal egészítette ki, illetve a régebbiekből elhagyott. Módomban állt négy könyvének - az 1919-, 1927-, 1934- és az 1935-36-ban írottnak a tartalomjegyzékét összehasonlítani. 37 olyan éneket találtam, amely mindegyikben megvan, és 15-20 könyvenként változik. Körülbelül 70 azoknak a virrasztóénekeknek a száma, amelyek a négy könyvben összesen előfordulnak. A HALOTTASKÖNYV TARTALMA Könyvei közül a saját tulajdonomban lévő 1919-ben írottat tanulmányoztam át alaposabban. Ezt a könyvet anyai nagyapámnak, Gábor Istvánnak ajándékozta László Márton az 1920-as évek elején. 13x21 cm nagyságú, közepes vastagságú, kemény táblába kötött, fekete vászonborítású. Első oldalán ez az ajánlás olvasható: ,JÉn László Márton születem 1870 be.. Ezt a könyvet meg írtam 1919 elején, ha elveszteném valahogyan hát aki megkapja s visza nem adja, vaj kiszagat belőle hát súlyosan vétkezik met sok halott melett szolgáltam vele s ha énes meg halok hát szolgáljon vele az aki szépen tud belőle énekelni s ha nem tud énekelni hát ne is fogjon heza." A könyv két részből áll. Az első részben az ajánlás és a tartalomjegyzék után egy intelem következik, amelyben az ítélet napjára emlékezteti az olvasót. Ezután 235 oldalon 45 virrasztóéneket, egy összeállítást Isten 12 tulajdonságáról, a Keresztény ABC-t (külön a reformátusoknak és külön a katolikusoknak), néhány történeti adatot s az ünnepek mutatótábláját (1919-1923-ig) találjuk. A második rész (52 oldal) fordítva van bekötve a könyv végébe. Itt Világbíró Sándorról (Nagy Sándor) szóló ismertetéssel kezdi a könyvét. Ezután következik a könyv megírásának az ideje, a tartalomjegyzék és 14 virrasztóének. Ez a könyv elsősorban virrasztóénekeket tartalmaz, csak egyetlen olvasmány van benne, s néhány hasznos tudnivaló. Későbbi könyveiben,

amelyeket már megrendelésre írt, főleg olvasmányokat, történeteket találunk, s a teijedelemhez mérten kevesebb virrasztóéneket. Elképzelhető, hogy ezt a könyvet még saját magának szánta, csak később, ezzel akarván nagyapám segítségét viszonozni, ajándékozta el a könyvet. A könyv tartalomjegyzékében 59 ének szerepel, de néhány lapot kitéptek belőle, ezért 58 teljes szövegű virrasztóéneket olvashatunk benne. AZ ÉNEKEK EREDETE, FORMÁJA Az énekek eredete után kutatva a XVII. századi egyházi énekekhez jutottam el. Elsődleges forrásnak Kájoni János Cantionaléja bizonyult. 18 ének eredetijét találtam meg a Cantionaléban.(i8> Egy ének pedig a Pozsonyi-Gönczi kéziratban és más XVII. századi kiadványokban található, a Cantionaléban nem. (19) Kájoni János (1629-1676) ferencesrendi szerzetes volt a csíksomlyói kolostorban. 24 irodalmi, teológiai, történeti és zenei művet hagyott ránk. Ezenkívül a festészetben, nyomdászatban és orgonaépítésben is jártas volt. Legismertebb műve, a Cantionale Catholicum napjainkig 4 kiadást ért meg: 1676-ban, 1719-ben, 1805-ben és legutóbb 1979-ben Domokos Pál Péter szerkesztésében Édes hazámnak akartam szolgálni címmel. Kájoni Cantionaléja 820 egyházi éneket, 2 passiót és 5 litániát tartalmaz. Összegyűjtötte mindazokat a katolikus egyházi énekeket, melyek addig különféle gyűjteményekben jelentek meg. Ó volt az első, aki katolikus énekeskönyvben nagyszámú halottas éneket bocsát közre. (20) Sebestyén Ádám, volt andrásfalvi kántor szerint a Cantionalét egészen a Bácskába való kitelepülésig használták Andrásfalván, a templom tulajdona volt. Domokos Pál Péter írja az Édes hazámnak akartam szolgálni című könyvében: ,,... külön figyelmet érdemel a bukovinai székelyek Kájoni énekhagyománya. A madéfalvi veszedelmet (1764) követő bűnvizsgálat elől Moldvába menekült (később Bukovinában letelepedett) nagyobbrészt csíki, kisebbrészt háromszéki népesség ugyanis a Kájoni énekanyagot vitte magával.... teljesen idegen nyelvi és vallási környezetbe kerülve (német, rutén, román, lengyel, zsidó) mintegy szigetet alkottak, s ezért még állhatatosabban őrizték a magukkal vitt hagyományt.... A hazatelepített bukovinaiak egyik kiemelkedő képességű képviselőjétől, az 1895-ben Isten-

segítsen született Gáspár Simon Antaltól a Cantionale Catholicum énekeinek hosszú sorát jegyeztem föl "(2i) A bukovinaiak között gyűjtött XVII. századi eredetű egyházi énekekre hivatkozik Kiss Lajos is a szlavóniai virrasztóénekekről szóló tanulmányában. (22) A Szendrei-Dobszay-Rajeczky: XVI-XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben című kiadványban 45 olyan dallamot közölnek, amelyet a bukovinaiak között jegyeztek le. Ebből 18 kezdősor szövege László Márton könyvében is megvan. (23) Ezek után szinte természetesnek találhatjuk, hogy a László Márton által leírt virrasztóénekek több mint egyharmada XVII. századi eredetű. A Halottaskönyv szövegeit összehasonlítottam a Cantionale énekeivel. László Márton általában rövidebb alakban írta le a szövegeket, néhány helyre az eredetiben nem lévő versszakokat illesztett. Ettől eltekintve az énekek szövege eléggé megegyezik az eredetivel, egy-egy sor eltérést találhatunk csak. Például: Kájoni: Kívánkozik lelkem teveled lakozni — László M.: Az én lelkem uram nálad kiván lenni Kájoni: És keserűségtől kérlek üresedjél — László M.: Isten rendelésén igy meg elégedjél Kájoni: Ránk jövendő dög-haláltól — László M.: Én azt mondom az haláltól Úgy gondolom, az énekek nagy részét emlékezetből írta le, ezért pontatlanok az eredetihez képest. Ezt bizonyítja a szövegek helyesírása is, amely az élő bukovinai székely beszédhez igazodik. Sok helyen tájnyelvi szót illeszt a szövegbe: Kájoni: Benneteket el-hadlak édes nevelőim — László M.: Tüktököt elhagylak édes növelőim László M.: Kájoni: üsmerősim ismérőim megismertem megüsmertem magad magadot házacska házocska ti is tüjes

A XVII. századi énekek nagy része az élet múlandóságára figyelmeztet, a halál kérlelhetetlen, hiába a gazdagság, dicsőség. Az elválás fájdalma, a viszontlátás reménye, az örök életben való hit szólal meg bennük. Sok közöttük a fohász, könyörgés Istenhez a bűnbocsánatért, a túlvilági élet boldogságáért. Legszebbek közülük Szenczi Molnár Albert zsoltárai: „Ne hadd elesnem felséges Isten", a „AJe szállj perbe énvelem", a Lipcsei Kódexből származó ,ßizontalan voltát a világ állapotának" a Kisdi Benedek könyvéből való „Oh mely félelem és rettegéssel" kezdetű ének. (24) A természetből vett hasonlatokkal érzékeltetik az elmúlás törvényszerűségét: „ Vízibuburékhoz mi életünk hasonló mezei virággal egyszersmind elmúlandó nincsen e világon oly erős alkotmány, ki lehessen állandó" (Bizontalan voltát a világ állapotának, 12.sz.) „Mind a szép virágszál tavaszkor lányüik, S a több virágok közt ő is megvirágzik, és hamar elesik (Jaj mely hamar múlik e világ ereje, 40.sz.) Erőteljes kozmikus képekben jelenik meg a végítélet víziója az „Oh mely félelem és rettegéssel" kezdetű énekben. A föld pusztulását mint egy hatalmas tűzvészt ábrázolja: ,,.. mikor a világ mindenestől meggyúl, Az ég feletted nagy ropogással szakadozni indul A föld alattad mind a pozdorja tüzes lángba fordul" Sodró erejű, lendületes képekkel írja le a világmindenség összeomlását: ,Mikor a felső elemontomok nyakadra indulnak a sok tündöklő fényes csillagok mind a földre hullnak egész világnak fundamentomi tőből kimozdulnak

A nap az holdval mikor az égen feketévé válnak, A szép gyümölcsfák változás miatt vérrel virágoznak.. Természet felett a világ romlásán keseregvén sírnak." Az Isten rettenetes büntető hatalmasságként áll előttünk. Az ének hangja fenyegető, célja az elrettentés. A szegény bűnösökhöz fordul, felszólítja őket a bűntől való megszabadulásra: ,fl nyaktokról a kárhozatnak terhét lehányjátok, hogy a Krisztusnak eljövetelét vígan várhassátok" Kisdi Benedek 1651-ben megjelenő Canthus Catholici című gyűjteményében található meg ez az ének először, majd tőle átvette Kájoni János is. Az eredetiben 29 versszak van, ebből László Márton nyolcat írt le szó szerint. (Lásd a 27. számú éneket.) A XVII. századi énekek a Halottaskönyv legértékesebb darabjai, nemcsak régiségük miatt, hanem stiláris és verstani szempontból is. Ezeknek az énekeknek a szövegén nem sokat változtatott a könyv írója. Igaz, az eredetinél jóval rövidebbek, néhány helyen más énekből való versszakot találunk, de a leírt szöveg szinte szóról szóra egyezik. A Cantionalén kívül forrásként előkerültek még a századfordulón kiadott különböző énekgyűjtemények, imakönyvek és ponyvakiadványok: az Orgonavirág, Orgonahangok, Egyházi nép-énektár és egy 1879es Temetőkönyv (Funebralis), valamint Bagó Márton és Bartalis Imre halottas énekeket tartalmazó kis füzetecskéi. (25) Andrásfalván sokáig népszerű imakönyv volt az Orgonavirág, virrasztókban is énekeltek belőle. Ebben a könyvben találtam a legtöbb olyan éneket, amely László Mártonnál is szerepel. (Szám szerint tizennégyet.) A szövegeket összehasonlítva azt tapasztaltam, hogy az énekek első fele szóról szóra azonos, majd következik egy-két olyan versszak, amely az imakönyvben nem szerepel. Ezek többnyire másik énekből valók, mint például a ,Megfizettem már én bűneimnek zsoldját" kezdetű ének negyedik versszaka: „Oh adj Uram örök nyugodalmat neki, Örök világosság fényeskedjék neki, Hogy trónusod körül ő udvarolhasson, S tégedet áldhasson."

Ez a közismert,Ments meg engem Uram" kezdetű halotti ének utolsó versszaka. Némelyik a kántorbúcsúztató szövegekhez hasonlít. (26) Például a yfleked éltem édes Jézus" kezdetű ének utolsó versszaka: ,fogadjátok üdvözlésem oh ti kedvesek keresztapák s keresztanyák Isten veletek. Értem ne sírjatok, mert már mennyben vigadok." Van, ahol a refrént kölcsönzi más énekből. Az „Oh szomorú gyászos napom" refrénje eredetileg a Jézusomnak kegyelméből" énekben szerepel. Valószínű itt is az emlékezetből való írás okozta ezeket az átszerkesztéseket, vagy mert így jobban igazodott a kiválasztott dallamhoz. Egy olyan éneket is találtam, ahol az imakönyv szövege tízszótagos sorokból áll, László Mártoné tizenkettőből. Pontosan egyeztetni lehet, melyik az a két szótag, amit László Márton illesztett bele, nyilván azért, hogy a szöveget a dallamhoz igazítsa: Orgonavirág: László Márton: Ember, bármire vesd szemeidet Ember bármire vezsd a te szemeidet Minden azt mutatja, hogy éltedet minden azt mutassa hogy a te éltedet Előbb avagy utóbb itt kell előbb avagy utóbb neked itt kell hagyni hagyni Nem lehet örökké itt maradni nem lehet öröké életben maradni A Halottaskönyv 58 éneke közül 41-nek a forrását, eredetijét sikerült megtalálnom. Már ennyiből is megállapítható, hogy az andrásfalviak, tágabb értelemben a bukovinai .székelyek körében élő virrasztóénekek eredetük szerint egyrészt a XVII. század énekköltészetéig nyúlnak vissza, másrészt a múlt század második felében és a századfordulón megjelenő imakönyvekből, illetve a vallásos ponyvákból származnak. Külön figyelmet érdemelnek azok w énekek, amelyeknek az eredetijét nem sikerült megtalálnom. Nyelvezetükét, stílusukat, tartalmukat vizsgálva, körülbelül a fele valamilyen irodalmi eredetet sejtet, de a másik fele a kántorbúcsúztatókra hasonlít. Ugyanazokat a szövegfordulatokat, szavakat használja, mint a kántorok. Sorba veszi a halott hozzátartozóit, s a halott nevében elbúcsúzik tőlük:

, Árván maradt síró édes gyermekeim legyen az Úristen véletek édeseim a jó Isten legyen mostantól apátok az én végáldásom szálljon türeátok. Csendesülj sírástól kedves hitestársom ne bánkódjál kérlek, hogy így történt sorsom Isten így akarta előtted meghaljak, tőled édes társom mostan el kell váljak " Ezeknél az énekeknél az első versszakok még imakönyvi szövegre emlékeztetnek, majd a második felében jön a búcsúztató rész. Itt már erőteljesen érvényesül a bukovinai tájnyelv. Stílusában és tartalmában is eltér a többitől az az ének, ahol egy özvegy mondja el siralmát. (33.sz.) így kezdődik: ,ßeborult elszentült előttem a szép nap Könnypatak locsolja orczámot mindennap könnyekkel öntözöm száraz kenyeremet jaj hogy növeljem fel árva gyermekimet." Majd ilyen sorokat találunk: „siralmas az élte az árva özvegynek sírva panaszkodik hegyeknek völgyeknek Özvegy árva vagyok mind az árva madár aki egyik ágról a másikra száll

Szomorúan silt már még a fényes nap is eltakarja arczát még az holdvilág is még az magas ég is sűrű könnyet hullat a fényes nappal is setét estét mutat..." Feltűnő a népdalszerű hangvétel, a népdalokra emlékeztető természeti képek alkalmazása. Csak a két utolsó versszakban fordul Istenhez, kéri a dicső feltámadást a sokat szenvedett özvegyek számára. A szerző az első és az utolsó versszakban egyes szám első személyben beszél. Ezt a könyvét 1919-ben írta, s az első feleségét 1917-ben veszítette el. Ha figyelembe vesszük ennek az éneknek a személyes, bensőséges hangvételét, a keservesekre emlékeztető szavait, természeti képeit, felvetődhet a kérdés, hogy nem saját szerzeményről van-e szó. Erre gondolhatunk azoknál az énekeknél is, amelyek kántorbúcsúztatókhoz hasonlóak. Ha nem is teljes egészében a saját szerzeménye, de egy-egy versszak az lehet. A XVII. századi énekeskönyvekben a kotta helyett a cím alatt valamilyen közismert ének dallamára utalnak. Ehhez hasonló nótautalásokat a Halottaskönyvben is találunk, de nem mindenütt. Mindössze 18 éneknél van dallammegjelölés, ebből négy a JAit bízik a világ" dallamára utal. Nemcsak az énekelendő dallamot jelöli meg, hanem azt is, hogy milyen korú, családi állapotú halott mellett énekelhető. Ilyen címeket találunk: „Ének fijatal mellett" (40.sz.), „Más ének azon halott mellett akinek társa és gyermekei maradnak" (2.sz.), „Más ének Rózsafüzéres halott mellett" (17.SZ.), „Ének kicsike mellett" (45.sz.), „Más ének lejányocska mellett" (52.sz.). Bukovinában szinte mindennapos volt a csecsemőhalál. Nem is tartották nagy tragédiának, ha egy kisgyermek meghalt. Jól járt szegényke, angyalka lesz belőle, így vigasztalták magukat. Tehát gyakran virrasztottak kisgyerek mellett. Az előénekes úgy választotta ki az énekeket, hogy az a halott életkorához igazodjon. Ezért László Márton külön

megjelölte a fiatal ember mellett énekelendőket, és külön a kisgyermek mellett valókat. Ez utóbbi 14 éneket egy csoportba gyűjtve, fordítva kötötte bele a könyv végébe, hogy könnyebben megtalálhassa. Elég nagy számú ezek között az ismeretlen forrásból származó, kántorbúcsúztatókra emlékeztető ének. (46,47,49,50,57. sz.) László Márton a versszakokat megszámozta. Jelölte a sorvégeket is, de helyszűke miatt a legtöbb helyen tördeli a sorokat. Van, ahol folyamatosan írja a verssorokat, itt ponttal jelöli a sor végét. Az énekek szövegének mintegy fele kötött szótagszámú sorokból áll, a másik felében a szótagszámok soronként változnak. A kötött szótagszámú sorok közül leggyakoribb a tizenkettes. (Húsz éneknél található.) A nyolcas szótagszámú sorok 9 versnél fordulnak elő, három éneknél 10-es, egy-egy éneknél 16-os, 14-es, 7-es, 6-os, 9-es sorok ismétlődnek. A tizenkét és nyolcszótagos sor a XVI-XVII. századi versek legkedveltebb formája volt. (27) Ezzel a versformával a későbbi egyházi énekekben is gyakran találkozunk, ezért olyan gyakori ebben a gyűjteményben is. Itt olyan versekkel állunk szemben, amelyek dallam nélkül nem éltek. Ráadásul ezeket a szövegeket változó dallammal énekelték. (28) Szép példáját láttuk ebben a könyvben is, hogyan igazították a dallamhoz a szöveget. Itt mindig a dallam, illetve a mondanivaló volt az elsődleges, s ha a szöveg ritmusa sántított, ez az énekeseket nem zavarta. (29) Ezért az énekek szövege sok helyen nagyon közel áll a prózához. EGYÉB SZÖVEGEK A könyvben található egyéb szövegek is a virrasztás hagyományához kapcsolódnak. Van benne két imádság, amelyben a halott lelki üdvéért könyörög. Ezek az éneklés után hangzottak el az előénekes ajkáról. Két éneklés között az asszonyok a rózsafüzérből egy- egy tizedet imádkoztak, ezért írta le a háromféle szentolvasó kéréseit, amit az imádságba kell beleszőni. Valamilyen vallásos ponyvából vagy a katekizmusból írta ki az Isten 12 tulajdonságáról szóló részt. Válogatott szentírás-idézeteket tartalmaz a Keresztény ABC, külön a katolikusoknak, külön a reformátusoknak. Az ilyen Keresztény ABC-t ponyvakiadásokban terjesztették. (30) Tanító, jobbító szándékkal írta le a szerinte legszebb három tulajdonságot: a

testvéri szeretetet, a szülők tiszteletét és a házastársi szeretetet. László Márton történelmi érdeklődését mutatják a könyvében közölt évszámok. Ilyen adatokat olvashatunk: az első világháború kezdete, mikor telepedett le Andrásfalva, mikor építették a templomot, mikor kapta a falu a legelőt, az erdőt, s mikor mentek el a telepesek Amerikába. Utólag ragaszthatta a könyv végébe a Világbíró Sándorról szóló történetet. Ezt egészen más minőségű parírra írta, mint a könyv többi részét, s az oldalszám sem illik a lapok számozásába. Ebben az olvasmányban elmondja Nagy Sándor származását, hódításait és halálát. Az ilyen és ehhez hasonló történetek felolvasására éjfél után került sor a virrasztókban. Közös bennük az oktató, tanító szándék s a vallásos jelleg. NYELVEZETE, HELYESÍRÁSA László Márton írása erősen a kiejtéshez igazodik, a helyesírás szabályait nemigen veszi figyelembe. Bár az énekek irodalmi eredetűek, nem saját szövegei, mégis erőteljesen érvényesül bennük az általa beszélt bukovinai tájnyelv. Húsz éneket vizsgáltam meg nyelvi szempontból. (A könyv elején a 44. oldalig, a könyv második felében visszafelé a 34. oldalig.) Kigyűjtöttem azokat a szavakat, amelyeknek az írásmódja eltér a mostani helyesírástól. Viszonylag kevés tájszót találtam, inkább a beszélt nyelv hangtani (kiejtésbeli) sajátosságai figyelhetők meg. Valódi tájszavak: imént (az előbb), vétettem (hibáztam, bűnt követtem el), köntös (egybeszabott ruha). Jelentés szerinti tájszavak: kiszagat (kitép), hazaji (menyasszony), kicsike (csecsemő), megkapja (megtalálja), vegye bé (fogadja be), vagyon (van). Alak szerinti tájszavak: vaj (vagy, de bizonytalanságot is kifejez), es (is), tám (tán), macedón (macedón), böcsümnél (bölcsőmnél), serén (serény), drékság (derék dolog, jó dolog), met (mert) A bukovinai székelyek nyelvére jellemző a zártság. A köznyelvi normánál zártabban ejtik a magánhangzókat. (3i) Erre a nyelvi jelenségre a könyvben is találtam példát. Az a hang helyett o található: halálomot, orámot, vé gbucsumot, fáracságtokot, meghot, megholt, jáczodoztam; e > ö: növelöim, növeléstek. Ugyancsak tájnyelvi hatás a labializáció,

az i helyett ü található a következő szavakban: szüvecségtek, tű, tüjes, tüveletek, üsmeröseimtőL Kismértékben jelen van a bukovinaiak nyelvében az í-zés is, a könyvben is van erre néhány példa: inlet, végitilet, kebelibe. A zártság mellett a nyíltabbá válási tendencia is jellemzi a nyelvet, néhány esetben ez László írott szövegében is megtalálható: heza, hezád, nézni, eszetéve, ejen, bizanyos, abécze. Ugyanakkor a tehozád, hozám, olyan, ilyen, nézd alakban is használja ezeket a szavakat, tehát az irodalmi és a tájnyelv keveredik az énekek szövegében. Tájnyelvi hatás az elmenyek, élményünk, menyek, menyen, tám szavakban a gy hang nazalizációja, a bizontalan, völegén szavakban pedig az ny hang depalatizálódása. A mássalhangzók felcserélése, a metatézis is előfordul az ögyvez szóban, de gyakran özvegy alakban használja. Elég gyakran használja az űrtöltő j-t. Pl.: üjad, fijatal, fijatalka, hazaji, lejányocska, tüjes. A bukovinai székelyek nyelvében a -val, -vei rag v-je nem hasonul a mássalhangzóra végződő névszótöveknél sem. A Halottaskönyvben is találhatunk ilyen szavakat: gondval, Hatjával, halóival, kikvel, porval, tagjaimvaL De a hasonulásos szavak háromnegyed részében ilyen írásmóddal találkozunk: angyalai, angyalá, énekekel, fájdalmakai, halálomal, hivekel, javakai, karodal, kinokaL Felvetődik a kérdés, ha már jelöli a hasonulást, miért nem hosszú mássalhangzóval írja, amikor a köznyelvi kiejtésben ez jól hallható. Márton Gyula írja a moldvai csángók nyelvéről, hogy általános jellemzője a köznyelvinél rövidebb magán- és mássalhangzók használata. (3Z> Ugyanezt állapítja meg a bukovinai székely nyelvjárásról Penavin Olga is. (33) A két nyelvjárás sok hasonlóságot mutat nemcsak a földrajzi közelség, hanem a közös eredet, hasonló nyelvi, társadalmi környezet miatt is. Ezek szerint László Márton olvasmányaiból jól ismerte a hasonulásos szóalakokat, de a mássalhangzót rövidnek hallotta, s úgy is írta. Ez tapasztalható szinte mindenütt a mássalhangzók jelölésénél. 88 oldalról gyűjtöttem ki a helyesírási hibákat, 185 szóban írt rövid mássalhangzót a hosszú helyett. Némi ingadozás ugyan tapasztalható, pl. az első ének első lapján ezt láthatjuk: menyei, teremtetél, éltetél, kegyeségedért, de: vettél, áldott, közlött. Néha ugyanazt a szót is hol hosszú, hol rövid mássalhangzóval írja, pl.: melet-melett, letünk-lettünk, halót - halott.

Összességében a szavaknak mintegy háromnegyed részében rövid mássalhangzót ír a hosszú helyett. Szófajok szerint csoportosítva a következők a típushibái: Múlt idejű igékben: árasztotok, bántotam, eljőt, éltetél, futotam, kezdet, felteték, itaták, halasztotam, lehetet Felszólító módú igékben: bocsásanak, eltemetesen, dicsértesél, feletkez, feltámaszon, halgasátok, higye. Főnevekben: hireséged, bölcseséged, ékesége, menyben, menyország. Melléknevekben: álásu, hoszas, hoszu, legjoban, roszat. Névmásokban: beneteket, enek, hezám, heza, semi, tehozád Határozószókban: akor, edig, elened, elöbi, ekép, imár, inkáb. Névutókban: melet, elöt Néhány helyen meghosszabítja a mássalhangzót, valószínű, itt is a tájnyelvi kiejtéshez igazodik. (34)P1.: vállása, napodott, világbban, lakassa, titkossá, melybenn. A magánhangzók jelölésénél ékezetként csak pontot használ még az á, é, u esetében is. így az i, ü, ö-ről nem lehet tudni pontosan, hogy azt hosszúnak vagy rövidnek szánta- e, ezért ezekkel a szavakkal külön nem foglalkozom. Az egyértelműen kiderül, hogy a -ból, -ról, -tói ragot mindig röviden írja: ágról, angyaltol, azoktol bajtol, falutol, gonosztol, gondatlanságból (Valószínű rövidnek szánta a bünömtöl, földből, Istentől, szívből szülőktől stb. szavak magánhangzóit is, de miután mindenütt pontot használ, nem biztos.) A szóvégi o-t mindig röviden írja: botránkoztato, czifrázo, énekszó, gyarló, jajszó, jo, koporso. Rövid az o a szó belsejében is: adójánál, agodjatok, csokot, gyarlóság, irtozatok Ingadozás tapasztalható az u írásánál. A 34. oldalon például ez látható: bus, bucsut, de: végbúcsúmot, útra. A búcsúzik szót és származékait általában hosszú u-val írja, de előfordul röviden is. Ugyanezt láthatjuk a szomorú melléknév származékainál. László Márton írásában nemcsak a mássalhangzók, hanem a magánhangzók is többnyire megrövidülnek, ugyanakkor néhány helyen indokolatlanul megnyújtja azokat. Arra gondolok, itt egyrészt a beszélt nyelv hatása érezhető (a rövidülésekben), de elképzelhetőnek tartom az énekek dallamának is a nyújtó vagy rövidítő hatását.

A köznyelvi kiejtés törvényszerűségei érvényesülnek az alábbi szavakban: részleges hasonulás: külömbözö - zöngétlenedés: feletkez, menyekzőre, nyukszik, nyukta - zöngésítés: biztazsd, bocsázsd, helyeztezsd, jobizsd, szorizsd meg - jésítés: barátya, kertyében, tartoztatya - affrikáció: barácságát, fáracságtokot, felejcsétek kereszcségemnek, kölesetek - mássalhangzó-kiesés: akatam, ajálások ajálom, alutál, alutam, atak. Érdekes, hogy viszonylag nagy biztonsággal jelöli az ly-t és a j-t, mindössze három hibás szót találtam: mihejt, mosojgási, hejre, ugyanakkor a nehéz helyesírású pályája szót helyesen írja. Régi nyomtatványok hatására használja néhány szóban a cz-s, illetve tz-s írást: Ábécze, czifrázo, jáczotam, jáczodoztam, jutz. Külön probléma a szövegekben az egybe- és különírás kérdése. Szép kalligrafikus betűformákat ír, az íráskép szerint vágott hegyű tollal. A betűket sok helyen nem köti egymáshoz, hanem a nyomtatott szöveghez hasonlóan a betűk külön állnak. A helyesírásban ez csak ott okoz gondot, ahol a szavak között (többnyire hely hiányában) kevés helyet hagyott ki. Itt nem lehet eldönteni, egybe vagy külön szánta-e írni a szavakat. A kigyűjtött példákból az viszont egyértelműen kiderült, hogy az igekötőt különírja az igétől akkor is, ha az igekötő az ige előtt áll. PL: el halunk el tétetik el záratott, el hervad, el ajálások stb. Ingadozás mutatkozik az összetett szavak írásában: Úristen, tárháza, végorája, végszükségemben, de: édes apja, édes anyja, ének szóval, kereszt apák kereszt anyák vég bucsut stb. Gyakori, hogy a rövid szavakat egybeírja: Ámde, eine, elis, énis, demár, mainap, mármeg, mavagy, nemis, neved (ne vedd!) semioly, tüjes (ti is). Egybeírja a tagdó- és tiltószavakat az utána következő szóval: neagodjatok nebánkodjatok nehad (ne hagyd), nekeseregjél, nefelejcsétek nesirasál, neszálj, nemtaláltatott, nemtérhetek sefeletkez stb. Nem tartozik a helyesíráshoz, de mint nyelvi jelenséget megemlítem: a bukovinaiak nyelvjárására jellemző a kicsinyítő képzők gyakori használata. A könyvben is találtam néhány példát a kicsinyítésre: birocska, fijatalka, kezecském, kicsike, lejártyocska. Összefoglalva: Ha a könyv szövegét helyesírási szempontból vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a szóanyagnak mintegy fele nem a helyesírási szabályokhoz, hanem

a kiejtéshez igazodik. Ezekben a szavakban elsősorban a bukovinai székely tájnyelv kiejtésbeli, hangtani sajátosságai érvényesülnek: a zártság (a>o, e>ö), de a nyíltabbá válás is (o>e, o>a, é>e), a labializáció (i>ü), a nazalizáció (gy>ny, n>ny) és a depalatalizálódás (ny>n). Megtalálható az í-zés, de legáltalánosabban ható jelenség a rövidülés a magán- és mássalhangzókban. Köznyelvi és tájnyelvi jelenség is a zöngésítés, zöngétlenedés, affrikáció, jésítés, és elég nagymértékű a mássalhangzó-kiesés. Az olvasott irodalmi szövegek hatásának tulajdoníthatók az ingadozások, van ahol a hosszú magán- és mássalhangzókat pontosan jelöli. Ugyancsak eléggé pontosan, majdnem hibátlanul írja a j-t és az ly-t a szavakban. Néhány helyen a cz-s írás is megjelenik. Én mindezt annak tulajdonítom, hogy az énekeket nagyrészt emlékezetből, belső hallás után írta, s ő nemcsak az énekek szövegét, hanem a dallamát is ismerte. Arról nincs adatom, hány évig járt iskolába, de ismerve a korabeli népiskolák színvonalát, nem csodálkozhatunk azon ha mégoly olvasott ember volt is -, hogy a magyar helyesírás szabályait kevésbé ismerte. A HALOTTASKÖNYV SZEREPE A NÉPHAGYOMÁNYBAN A XIX-XX. század folyamán megnő az ún. népi kéziratos könyvek száma. A nyomdai kiadványok nem szorították ki, hanem anyagukkal bővítették ezeket a kéziratokat. „A nyomtatott könyvek, ponyvái fiizetek lehetővé tették, hogy bárki egybegyűjtse, egy füzetbe összeírja azokat a verseket, amelyek érdeklődésének megfeleltek Emellett a szóhagyományban élő közkedvelt dalokat, énekeket vagy különböző alkalomra szóló hagyományos verseket is összeírták " (35) Szinte az egész magyar nyelvterületen szokásban volt, hogy az előénekesek leírták maguknak a virrasztóénekeket. A Néprajzi Múzeum tulajdonában van egy 120 oldalas kézzel írt Halottaskönyv, amelyet 1849-ben Kováts József írt Sióagárdon. (EA 5598/120) Lajtha László írja a Sopron megyei virrasztóénekekben, hogy az előénekes már fiatal korában avval készült e méltóságra, hogy régi füzetekből, ponyvákból, könyvekből kiírta az énekeket "(36) Kiss Lajos szerint a népi kéziratos szövegmásolatok őrizték meg azokat a régi énekeket, amelyek 1806 után eltűntek a

nyomtatott énekeskönyvekből. (37) Ifj. Kodolányi János Kápolnásfalu (Udvarhely megye) temetkezési szokásait ismertetve megemlíti, hogy a virrasztóban kézzel írott és nyomtatott könyvből énekeltek. (38) Ugyanerről számol be Szentmihályi Imre is Zala megyei gyűjtésében. (39) Kiss Géza Ormányság című könyvében beszámol egy régi, 100 esztendős írott könyvről, amit a virrasztóban használtak: „Hogy írója írta-e, vagy csak leírta máséból, talán használatból kiment régi énekeskönyvből: nem tudom " (40) Feltehető, hogy itt is egy kézzel írt halottaskönyvről van szó. A fentiekből láthatjuk, hogy László Márton tevékenysége beleillik egy, a XIX-XX. század folyamán (vagy még régebben) kialakult szokásrendszerbe. De mégis egyedi jelenség. Olvasmányaiból szerzett ismereteit, a halottas énekeket, a szentekről szóló legendákat, a történeti adatokat nemcsak saját maga számára rögzítette, hanem egyre szélesebb körben terjesztette. Nem kis teljesítmény, ha csak a könyvek terjedelmét nézzük is. Az általam ismert négy könyv közel kétezer oldalnyi, kézzel leírva! S eddigi adataink szerint 28 könyvéről tudunk, de lehet, hogy ennél többért írt. (4i) Mi lehetett könyvei népszerűségének a titka? Az egyik nyilvánvalóan az, hogy az egyház minden erőfeszítése ellenére nagyon kevés magyar nyelvű könyv jutott el Bukovinába. A másik: László Márton könyvei a bukovinaiak nyelvén, az ő gondolkodásmódjuk szerint, az ő igényeikhez igazodva íródtak. László Márton nemcsak olvasmányaiból, hanem a néphagyományból is sokat merített. Dégh Linda írja róla: ,r.. írásbeli készsége által gyűjtőmedencéjévé lett egy bizonyos fajta néphagyománynak. Emellett irodalmi élményei szabad variálásával a kettőt: a népi és az irodalmi hagyományt egybeolvasztva, újabb népi hagyomány forrásává tette. "(42) Munkásságáról csak akkor alakulhat ki teljesebb képünk, ha a többi könyvének anyagát is megismerj ük. A továbbiakban közlöm a Halottaskönyv énekeit források szerint csoportosítva. Az énekek kezdősora mellett a sorok szótagszámát és a versszakok számát láthatjuk.

AZ ÉNEKEK FORRÁSAI

A! XVII. századi eredetű énekek 1. Bizontalan voltát a világ állapotjának 13,13,18 [12] Változását látjuk most minden állatoknak 13 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.51.1. 1927.125.1. 1934.132.1. 1935-36.131.1. Megtalálható: Lipcsei kódex 1615-23. * Kájoni János: CantionaleCatholicum 1676.702.1. 1719.593.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." 1979.1158.1. Illyés István: Soltári és halottas Énekek.. 1693. * 1817. 212.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 218. sz. 2. Ez mostani végórámra, 8, 8,9,10,10,10 [10] Ide-gyűlt hívek gyászomra 10.vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.38.1. 1927.65.1. 1934. 55.1. 1935-36.51.1. Megtalálható: Kájoni János: Cantionale 1676.700.1. 1719. 592.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." 1979.1157.1.

3. Figyelmetes keresztények, kik ide gyűltetek [48] Szép sereggel s énekszóval akik elkísértek László Márton: Halottaskönyv 1919.12. L 1927. 189.1. 1934.

14,14,14, 6 vsz.

1935-36. Megtalálható: Újfalvi énekeskönyve Várad, 1654.61.1. * Kájoni János: Cantionale 1676.716.1. 1719.609.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." Bp. 1979.1176.1. Illyés István: Soltári és halottas Énekek... 1817.287.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek, Bp. 1956. 232,236,240.sz. 4. Im látod a halál mindeneket lekaszál 13,15,10,7, [19] Senkit higgyed ő nem ural, senki ellene nem áll 5 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.81.1. 1927. 144.1. 1934. 1935-36. Megtalálható: Kájoni János: Cantionale 1676.661.1. 1719. 561.1. Domokos Pál Péter: édes Hazámnak..." 1979.1104.1. Illyés István: Soltári és halottas Énekek... 1817.205.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956. 203, 204, 205,206. sz.

5. Jaj mely hamar múlik e világ ereje 12,12,6 [40] Mely hamar elbomlik minden erőssége 15 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.181. L 1927.161.1. 1934.83. L 1935-36.72.1. Megtalálható: Kájoni János: Cantionale 1676.652.1. 1719.553.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." 1979.1091.1. Kánoji: Cantionale 1805.356.1. Illyés István: Soltári és halottas Énekek... 1817.254.1. Temetőkönyv (Funebrale) Eger, 1879.371.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956. 137, 138, 138/a, 139,140,141. sz. 6. Könyörülj Istenem, én bűnös lelkemen 12,12,13,12 [16] Szánakozzál immár szomorú szívemen 5 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.68.1. 1927.118.1. 1934. 128.1. 1935-36.127.1. Megtalálható: Kájoni János: Cantionale 1719.545.1. 1805.102.1. Illyés István: Soltári és halottas Énekek... 1817.155.1. Temetőkönyv (Funebrale) Eger, 1870.280.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956. 190, 191, 192,193,195, sz. Egyházi nép-énektár, Pozsony-Bp. é.n.. 294. 1 Orgonavirág é.n. 302.1.

Égi orgonavirágok Bp - New-York, 1910.621.1. Orgonahangok Bp-New-York, é.n. 950.1. Égi Manna é.n. 350.1. Jubileumi búcsú-járásokon mondandó imádságok és énekek Eger, 1826. (ponyva kiadás) 7. Környülvettek halálnak sérelmi [23] Nyavalyáknak sokféle nemei László Márton: Halottaskönyv 1919.98.1.

10,10,10,10 lOvsz.

1927.113.1. 1934.124.1. 1935-36.123.1. Megtalálható: Kájoni János: Cantionale 1676.664.1. 1719.554.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." 1979.1108.1. Illyés István: Soltári és halottas Énekek... 1817.187.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956. 101/a, 103, 106,110 sz. 8. Krisztushoz készülök szerelmes szüleim 12,12,12,12, [56] Tüktököt elhagylak édes növelőim 7 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.40.1. 1927. 193.1. 1934. 121.1. " 1935-36.120.1. Megtalálható: Pozsonyi-Gönczi kézirat 1620.12.1. * Kájoni János: Cantionale 1676.713.1. 1719.606.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." 1979. 1173.1.

Illyés István: Soltári és halottas Énekek... 1817.284.1. Temetőkönyv (Funebrale) Eger, 1879.373.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956.150/a, 259/a sz. 9. Már elmenyek az örömbe [28] Paradicsomnak kertjébe László Márton: Halottaskönyv 1919.118.1. 1927. 1934.

8,8,8, 13vsz.

1935-36. Megtalálható: Pozsonyi-Gönczi kézirat 1620. * Kájoni János: Cantionale 1676.645.1. 1719.582.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." 1979.1136.1. Egyházi nép-énektár, Pozsony-Bp. é. n. 271.1. Illyés István: Soltári és halottas Énekek... 1817.296.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956.350 37,38. sz. 10. Minyájan kik jelen vagytok 8,8,8,8 [51] Halálomon siránkoztok 9vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.261. 1927. 203.1. 1934. 108.1. 1935-36.94.1. Megtalálható: Kájoni János: Cantionale 1676.722.1. 1719.614.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." 1979.1183.1. Illyés István: Soltári és halottas Énekek... 1817.276.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956. 55/a, 62/b, 53/a, 71,74. sz.

11. Ne hadd elesnem, felséges Isten erőtlenségemben 16,16,16 [14] Te szent nevedért légy segítséggel ne essem kétségbe 6vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.61.1. 1927.127.1. 1934.117.1. 1935-36.165.1. Megtalálható: Szenczi Molnár Albert: Szent Dávid Zsoltárai, Várad, 1651. 336. 1. Kájoni János: Cantionale 1676.522.1. " 1719.450.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." 1979.920.1. 12. Ne szállj perbe énvelem 7,7,6,6,7 [11] Oh én édes Istenem 13 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.45.1. " 1927.121.1. 1934.115.1. " 1935-36.114.1. Megtalálható: Pozsonyi-Gönczi kézirat 1620.6. sz. * Szenczi Molnár Albert: Szent Dávid Zsoltárai, Várad 1651.80.1. Kuun-kódex 1621-1647.1%. 1. 1979. (hasonmás kiadás) 60. sz. Zemlény János kéziratos énekeskönyve 1668.78. sz. Illyés István: Soltár és halottas Énekek... 1693. * Illyés István: Soltári és halottas Énekek... 1817.79.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956. 241, 242,

13. Oh édes megváltóm ne nézd bűneimet 12,12,12,12 [18] Sok ellened való cselekedetimet 7 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.76.1. 1927.18. L 1934. 8. L 1935-36.9.1. Megtalálható: Kájoni János: Cantionale 1719.600.1. 1805.335.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." 1979.1167.1. Temetőkönyv (Funebrale) Eger, 1879.58.1. Illyés István: Soltári és halottas Énekek... 1817.242.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956. 173, 174, 175,176,180,182. sz. Orgonavirág é.n. 552.1. Egyházi nép-énektár, Pozsony-Bp. é.n. 265.1. Égi orgonavirágok, Bp-New-York, é.n. 640.1. 14. [5]

Oh életünk végórája 8,8,8,5,8,8 Lelkünknek testtől válása 7 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.21.1. 1927.6.1. 1934.4.1. 1935-36.6.1. Megtalálható: Kájoni János: Cantionale 1676.669.1. 1719. 568.1. 1805.334.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." 1979.1115.1. Egyházi nép-énektár, Pozsony-Bp. é.n. 261.1.

15. [4]

Oh keserves jajszó, mindnyájan meghalunk 12,12,10,10 Ifjak és öregek számadásra állunk 1 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.16.1. 1927.2. L 1934.1.1. 1935-36.4.1. Megtalálható: Kájoni János: Cantionale 1676.713.1. 1719.602.1. 1805.335.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." 1979.1172.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956.194. sz. Temetőkönyv (Funebrale) Eger, 1879.366.1. Egyházi nép-énektár, Pozsony-Bp. é.n. 295.1. Orgonavirág (é.n.) 547.1. Égi orgonavirágok Bp-New-York, é.n. 630.1.

16. Oh mely félelem és rettegéssel lesz a nagy ítélet 16,16,16 [27] Mikor az Isten minden állatot tűz által megéget 8 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.113.1. 1927. 32.1. 1934. 22.1. 1935-36.18.1. Megtalálható: Kisdi Benedek: Cantus Catholici 1651.244.1. Kájoni János: Cantionale 1676.726.1. 1719.627.1. 1805.85.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." 1979.1189.1.

17. Seregeknek szent Istene 8,8,8,8 [37] Menny földnek kegyes vezére 6vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.162.1. 1927.110.1. 1934.130.1. 1935-36.129.1. Megtalálható: Szombatos énekeskönyv 1615-18.124.1. Kájoni János: Cantionale 1676.703.1. 1719.595.1. 1805.340.1. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak..." 1979.1160.1. Illyés István: Soltári és halottas Énekek 1817.271.1. Temetőkönyv (Funebrale) Eger, 1879.303.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956.53,53/b, 54, 55,57,57/a, 58,59,60,61 sz. Orgonavirág é.n. 553.1. Égi orgonavirágok é.n. 640.1. Egyházi nép-énektár é.n. 293.1. Orgonahangok é.n. 985.1. 18. Sokat írtak bölcsek világi dolgokról 12,12,12,12 [24] A nagy birodalmak sok változásáról 6 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.102.1. 1927.---— 1934. 1935-36. Megtalálható: Kájoni János: Cantionale 1676.654.1. 1719.554.1. Illyés István: Soltári és halottas Énekek... 1817.200.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956.156. sz.

B! A XIX. századi és a XX. század eleji kiaványokból származó énekek 19. A menyország egy angyallal ma meggazdagodott [53] Ki e földön a szülőktől csak imént származott László Márton: Halottaskönyv 1919.32.1. 1927.207.1. 1934.45.1. 1935-36.37.1. Megtalálható: Egyházi nép-énektár, Pozsony-Bp. é.n. 291.1. Orgonavirág é.n. 556.1. Égi orgonavirágok Bp-New-York, é.n. 643.1. Orgonahangok Bp-New-York, é.n. 988.1.

14,14,14 4 vsz.

20. Ébredjél fel oh én lelkem itt vár az Isten 13,13,8,8,6,6 [25] Ne aludjál el oly mélyen a te bűnödben 8 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.105.1. 1927.72.1. 1934.60.1. 1935-36. Megtalálható: Kájoni János: Cantionale 1805. 106. 1. (Az előző kiadásokban nincs meg.) Szabó Gyula: Virrasztóénekek (kézirat). Sárospatak, 1913-16. EA. 2.006/35-1444116.1. 21. Ember bármire vesd a te szemeidet 12,12,12,12 [38] Minden azt mutatja, hogy a te éltedet 10 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.163.1. 1927.49.1. 1934.

László Márton: Halottaskönyv 1935-36. Megtalálható: Orgonavirág é.n. 542.1. 22. Jaj mely szomorú hír, hogy mind el kell mennünk 12,12,12,12 [35] Az eleven testből mind porrá kell lennünk 6 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.153.1. 1927.97.1. 1934.86.1. 1935-36.75.1. Megtalálható: Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956. 150/E (Erdélyi Zsuzsanna Bozóky (1806) könyvét jelöli meg forrásnak.) 23. Jézusomnak kegyelméből már elértem végemet 13,13,12,7 [15] Véghetetlen szerelméből várom üdvösségemet 6 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.65.1. 1927.106.1. 1934.90.1. 1935-36.79.1. Megtalálható: Temetőkönyv (Funebrale) Eger, 1879.29.1. Egyházi nép-énektár é.n. 258.1. Orgonavirág é.n. 551.1. Égi orgonavirágok é.n. 639.1. Orgonahangok é.n. 984.1. 24. Megfizettem már én bűneimnek zsoldját 12,12,12,6 [29] Letettem lelkemnek lankadó sátorát 4 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.127.1. 1927.91.1.

László Márton: Halottaskönyv 1934.106.1. 1935-36.92.1. Megtalálható: Orgonavirág é.n.554.1. Égi orgonavirágok é.n. 640.1. Orgonahangok é.n. 985.1. Kováts József: EA. 5598/120

Halottaskönyv (kézirat) Sióagárd, 1849. 90. 1.

25. Ments meg uram engem az örök haláltól 12,12,12,12 [13] Ama rettenetes napon minden bajtól 4 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.58.1. 1927. 1934.143.1. 1935-36.97.1. Megtalálható: Kováts József: Halottaskönyv (kézirat) Sióagárd, 1849. 37. 1. E A 5598/120 Orgonavirág é.n. 548.1. Égi orgonavirágok é.n. 632.1. Egyházi nép-énektár é.n. 286.1. Égi Manna é.n. 356.1. Orgonahangok é.n. 977.1. 26. Mi gyarló emberek, kik e földön élünk 12,12,10,8,10 [20] Sok nyomorúságot és fájdalmat érzünk 5 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.84.1. 1927.88.1. 1934.103.1. 1935-36.90.1. Megtalálható: Egyházi nép-énektár é.n. 127.1.

Orgonavirág é.n. 278.1. Orgonahangok é.n. 519.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956.198.sz. 27. Neked éltem édes Jézus [45] Itt a föld ölén Neked halok tied vagyok Élve halva én László Márton: Halottaskönyv

8,5,8,5 4 vsz. 1919.5.1. 1927.197.1. 1934.113.1. 1935-36.112.1.

Megtalálható: Orgonavirág é.n. 555.1. 28. Oh én szegény gyarló teremtmény 9,9,9,9 [21] Rövid éltem mind egy tünemény 7 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.88.1. 1927.29.1. 1934.19.1. 1935-36.15.1. Megtalálható: Orgonavirág é.n. 546.1. Égi orgonavirágok é.n. 217.1. 29. Oh mily szép az ártatlanság [55] Ezt követi az boldogság László Márton: Halottaskönyv

8,8,8,8 6 vsz. 1919.37.1. 1927.210.1. 1934.26.1. 1935-36.25.1.

Megtalálható: Szent-Mihályi énekeskönyve 1797.242.1. * Kájoni János: Cantionale 1805. 367.1. (Az előző kiadásokban nincs meg.) Kováts József: Halottaskönyv (kézirat) Sióagárd, 1849. 78. 1. E A 5598/120 Temetőkönyv (Funebrale) Eger, 1879.405.1. Egyházi nép-énektár é.n. 270.1. Orgonavirág é.n. 552.1. Égi orgonavirágok é.n. 644.1. Orgonahangok é.n. 889.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956.62/c, 72,73. sz. 30. [3]

Oh nyomasztó gyászos egy szó e világból elhalunk 13,13,6,6,7 Nincs tehetség semmi mentség, sírba kell majd szállanunk 9 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.10.1. 1927.102.1. 1934. 1935-36. Megtalálható: Egyházi nép-énektár é.n. 283. L

31. [2]

Oh szomorú gyászos napom Melyben sírba kell szállanom László Márton: Halottaskönyv

8,8,8,8,6,6,8 9 vsz. 1919.4.1. 1927.11.1. 1934.11.1. 1935-36.

Megtalálható: Orgonavirágok é.n. 554.1. Égi orgonavirágok é.n. 641.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956.249. sz.

(A fenti kiadványok szövegével csak az első két sor egyezik meg, a többi teljesen eltér. Kántorbúcsúztatók szövegére emlékeztet.) 32. [9]

Oh te rettenetes keserű halál 11,11,10,10 Ki nekem mindenkor félelmes valál 9 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.33.1. 1927.24.1. 1934.15.1. 1935-36.12.1. Megtalálható: Kájoni János: Cantionale 1805. 357. 1. (Az előző kiadásokban nincs meg.)

33. Tehozzád kiáltok, Mária Szűzanyám 12,12,12,12 [26] Hallgasd meg kérésem szerelmes hív dajkám 3 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.110.1. 1927.38.1. 1934.35.1. 1935-36.27.1. Megtalálható: Egyházi nép-énektár é.n. 264.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956.159,177/b Cl Ponyvafüzetekből származó énekek 34. A fényes nap immár elnyugodott [39] A föld szintén setétben maradott László Márton: Halottaskönyv

10,10,10,10 9 vsz. 1919.165.1. 1927.154.1. 1934.145.1. 1935-36.39.1.

Megtalálható: Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956.101,101/a, 101/b, 101/c, 101/d sz. (Forrásként Erdélyi Zsuzsanna Bagó Márton „Három Istenes Ének" c. ponyvafüzetét jelöli meg.) 35. [7]

Elmegyünk a sírba Sötét gyászos boltba László Márton: Halottaskönyv

6,6,6,6 5vsz. 1919.28.1. 1927.63.1. 1934.53.1. 1935-36.49.1.

Megtalálható: Kováts József: Halottaskönyv (kézirat) Sióagárd, 1849. 87. 1. EA. 5598/120 „Halott Énekek" Budán, 1892. Bagó Márton kiadásában. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956. 10,11,12, 13.SZ.

36. Én is vőlegény vagyok [44] Már indulni akarok László Márton: Halottaskönyv

7,7,7,7 9 vsz. 1919.1.1. 1927.167.1. 1934.64.1. 1935-36.56.1.

Megtalálható: Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956. 24, 26, 27, 28,29,30. sz. (Erdélyi Zsuzsanna szerint az ének valószínű forrása egy 1865ös Bagó kiadású ponyva.) Hofer Tamás: Halotti búcsúztatók (kézirat) E A 3480/1 (Az 195 l-es szentmártonkátai gyűjtését tartalmazza a kézirat.

Forrásként ő is Bagó Márton Budán, 1865-ben megjelent ponyváját jelölimeg.) 37. Dicsértessél Jézus Krisztus adj jó éjszakát 13,15,16,5,13,14 [30] Add meg a te híveidnek menyországod szép álmát 4 vsz. László Márton: Halottaskönyv

1919.129.1. 1927.151.1. 1934.152.1. 1935-36.

Megtalálható: Varga Lajos: A váczi Szűz Mária két kápolnájához való ének, Eger, é.n. (ponyva) 38. Feltették a szűz koszorút a menyasszonynak 13,13,7,7 [52] Mély szomorúságot okoz ennek a háznak 6 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.29.1. 1927.175.1. 1934.140.1. 1935-36.138.1. Megtalálható: Bagó kiadású ponyva, Budán, 1865. 8.1. Egy címlap nélküli ponyvafüzetben. Hofer Tamás: Halotti búcsúztatók (kézirat) E A 3480/1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek 1956.223. sz. 39. Máriát tisztelők, kik hozzám jöttetek 12,12,12,12 [17] Végső szavaimra jól figyelmezzetek 6 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.71.1. 1927.94.1. 1934.156.1. 1935-36.103.1.

Megtalálható: Boldogságos Szűz Máriának tizenkét csillagú koronája Kapós vár, 1860.6. L (ponyva) Csudatörténet a boldogságos hét fájdalmú Szűz Máriáról Ró mában, Budán, 1865. Nyomatott Bagó Mártonnál. Dl Ismeretlen forrásból származó énekek 40. Ártatlan virágszál mély gyászba öltöztél 12,12,12,12 [47] Halotti koszorút homlokodra tettél 5 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.9.1. 1927.186.1. 1934.43.1. 1935-36.35.1. 41. [8]

Az utolsó harangszóra Földet hánynak koporsómra László Márton: Halottaskönyv

8,8,8,8 7 vsz. 1919.30.1. 1927.41.1. 1934.37.1. 1935-36.29.1.

42. Beborult elszentült előttem a szép nap 12,12,12,12 [33] Yiönnypatak locsolja orczámot mindennap 6 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.143.1. 1927. 1934. 1935-36. 43. El kell mennem és válnom [43] E világot itt hagynom

7,7,8,7,6,7 9 vsz.

László Márton: Halottaskönyv

1919.197.1. 1927. 1934. 1935-36.

44. Egy rózsacska leszakadt az Úrjézus kertjéből 14,14,13,13 [49] Egy fiúcska itt nyugszik, az élőktől búcsúzik 9 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.16.1. 1927.179.1. 1934.71.1. 1935-36.62.1. 45. Engem is meggyőztél oh kegyetlen halál 12,12,12,12 [41] Hezzám ily kegyetlen s irgalmatlan voltál 5 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.188.1 1927. 1934. 1935-36. 46. Jaj be szomorú kert a gyászos temető 12,12,12,12 [32] A sok megholt felett sok itt a könnyező 7 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.138.1. 1927. 1934. 1935-36. 47. Jaj de mély gyász borult most erre a házra [31] De bús felhő szállt erre a családra László Márton: Halottaskönyv

12,10,12,12 7 vsz.

1919.133.1. 1927.146.1. 1934.75.1. 1935-36.65.1.

48. Jaj, még most nemvártam az én halálomot 12,12,12,12 [50] Halasztottam volna tovább az órámot 6 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.22.1. 1927. 1934. 1935-36. 49. Jaj mely bizontalan az ember élete 12,12,6 [36] Senki sem tuhatja, hogy mikor érkezik 13 vsz. Életénekvége. László Márton: Halottaskönyv 1919.157.1. 1927. 1934.80.1. 1935-36.69.1. 50. Lássátok édes szüleim [57] Édes kedves növelőim László Márton: Halottaskönyv

51. Már megválók titóletek [46] Édes szüleim, Messze útra kell elmenjek Jó növelőim, László Márton: Halottaskönyv

8,8,8,8 7 vsz. 1919.46.1. 1927. 1934. 1935-36. 8,4,8,4,7,7 4 vsz. 1919.7.1. 1927. 1934..— 1935-36.

52. [1]

Mennyei Atyám ki teremtettél Holtomig igaz hitben éltettél László Márton: Halottaskönyv

53. Miatyánk ki vagy menyekben [58] Uralkodol mindenekben. László Márton: Halottaskönyv

10,10,10 óvsz. 1919.1.1. 1927.85.1. 1934.101.1. 1935-36.88.1. 8,8,8,8 5 vsz. 1919.264.1. 1927.212.1. 1934.163.1. 1935-36.99.1.

54. Mindenkinek meg kell halni legyen ur vagy szolga [34] E világot ott kell hagyni ez a bűnnek zsolgya László Márton: Halottaskönyv 1919.147.1. 1927.79.1. 1934.96.1. 1935-36.84.1.

15,15,15,15 7 vsz.

55. Nagy örömmel az angyalok mennyben örvendeznek 14,14,14 [54] Ez ártatlan kis gyermekkel együtt zengedeznek 4 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.35.1. 1927.200.1. 1934.111.1. 1935-36.110.1. 56. Oh, te rettenetes és szomorú halál [42] Kedves hitvesemtől engem elválasztál

12,12,12,12 7 vsz.

László Márton: Halottaskönyv

57. [6]

1919.192.1. 1927. 1934.28.1. 1935-36.21.1.

Szállj be immár gyarló testem a sötét föld gyomrába 15,15,16,15 Itt aludjál, itt nyugodjál, mint csendes nyoszotyádba 4 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.25.1. 1927. 1934.143.1. 1935-36.140.1.

58. Vége szakadt immár az én életemnek 12,13,12,12 [22] Életemnek órái immáron bétöltek 8 vsz. László Márton: Halottaskönyv 1919.92.1. 1927.137.1. 1934. 1935-36.

A *-gal megjelölt adatokat Lajtha László Sopron megyei virrasztóénekek című könyvéből, Erdélyi Zsuzsanna tanulmányából vettem át.

JEGYZET A TANULMÁNYHOZ 1. Bukovina a Kárpátok északkeleti oldalán elterülő tartomány, 1920ig Ausztriához tartozott. Soknemzetiségű terület. A székelyek az 1764-es madéfalvi vérengzés után menekültek Erdélyből Moldvába, majd innen 1774-86 között telepítették őket Bukovinába. Itt éltek 1941-ig, amikor hazatelepültek Magyarországra. 2. Lükütyestnek hívták a falunak ezt a részét. Ez volt az ún. bírórész, ahol a község a szegényeknek ingyen adott telket. 3. A bukovinai szegénységnek egyik kenyérkereseti lehetősége volt Moldvába a földesurakhoz elszegődni idénymunkásnak. Évente 30003500 magyar dolgozott itt. Bővebben lásd: Sebestyén Ádám: A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története... Szekszárd, 1972.49-52.1. Csupor Tibor: Mikor Csíkból elindultam. Bp. 1987.107-111.1. 4. Fábián Antalné Fábián Rozália, szül. 1895. Andrásfalva, megh. 1984. Lengyel. 5. Jordáki Máté, szül. 1915. Andrásfalva. Érdi lakos. 6. Sebestyén Ferenc, szül. 1902. Andrásfalva. Kakasdi lakos. 7. László József, szül. 1909. Andrásfalva. Bonyhádi lakos. 8. A kiadványok pontos címe: A megigazult és elkárhozott ember szíve, A bűn hatalma, vagy a világcsapás (Tört. elbeszélés), Szent Genovéva. 9. Antalóczi Lajos: Egri vallásos ponyvák. Új Ember. 1983.26,27.sz. 10. Sántha Alajos: Bukovinai magyarok. Kolozsvár, 1942.92,97.1. Notter Antal: A Szent István-Társulat története. Bp. 1904.88-89.1. 11. Domokos Pál Péter: Bukovinai magyarok. Pásztortűz. 1939. júl-aug. Jancsó Elemér: A bukovinai magyarok mai helyzete. Magyar Szemle. 1934. szept. Barabás Mihály: A bukovinai magyarok. Erdélyi Lapok. 1935. nov. 3. 12. Sántha Alajos, i.m. 116.1. 13. A többi adatközlőm is beszélt erről a szokásról, így: Fábián Antalné, Fábián Mátyásné, Fábián Rozália, Sebestyén Ádámné is. 14. Dégh Linda: Adatok a magyar parasztság irodalmi életéhez. Magyar Századok. írod. műveltségünk történetéhez. Bp. 1948.306.1.

15. Ónodi Imréné Kovács Mária, szül.: 1911. Andrásfalva. 16. Fábián Antalné 17. Sebestyén (Diszké) Jankó, Kerekes (Kerdáj) Miska, Bátor Péter, Herceg Marci, Szatmári (Miklós) Gyurka, Juhász (Burján) Péter, Ranc Balázs. A Mátyás családban két generáció is előénekes volt: Mátyás József és testvére, Mátyás (Begyi) Mátyás, Mátyás Mátyás fiai: Mátyás (Matyi) Mátyás és Mátyás (Matyi) Illés. 18. Lásd énekek jegyzéke: 1-18. sz. 19. Ne szállj perbe énvelem kezdetű ének. Énekek jegyzéke: 12. sz. 20. Schram Ferenc: Bevezető népénekeinkhez. Bp. 1958.20.1. 21. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak akartam szolgálni..." Bp. 1979.141.1. 22. Kiss Lajos: Zenetörténeti emlékek a szlavóniai virrasztóénekekben. Ethn. 1966.2. sz. 175-211.1. 23. Szendrei Janka - Dobszay László - Rajeczky Benjámin: XVI-XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben. Bp. 1979.172-184.1. 24. Énekek jegyzéke: 1,11,12,16, sz. Halottaskönyv: 51,61,45,113.o. 25. Estvéli ének. Budán. 1837. (Bagó Márton) Különféle Halotti énekek és imádság a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért. Budán. 1868. (Bagó Márton) Gyász-énekek társulati halottnál. Bp. é.n. (Bartalis Imre) Különféle halotti énekek és imádság a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért. Pest, 1870. (Bartalis Imre) Legújabb fájdalmas szent énekek a szenvedő Jézushoz a böjti szent napokra. Bp. é.n. (Bartalis Imre) 26. A temetés szertartása úgy kezdődött, hogy a tetemet a koporsóban a „Szent Mihály lován" kitették az udvarra. Itt a kántor elénekelt egy búcsúztatót, amelyben a halott nevében annak minden hozzátartozójától búcsút vett. A búcsúztató szövegét a kántor írta erre az alkalomra, s valamilyen közismert halotti ének dallamára énekelte. Lásd: Sebestyén Ádám i.m. 217.1. 27. Szepes Erika - Szerdahelyi István: Verstan. Bp. 1981.395.1.

28. Kiss Lajos i.m. 158.1. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek. Bp. 1956.570. L 29. Szepes-Szerdahelyi i.m. 172-174. L 30. Pogány Péter: A magyar ponyva tüköré. Bp. 1978.16.1. 31. Penavin Olga - Matijevics Lajos: A jugoszláviai székelytelepesek nyelvatlasza. Újvidék, 1978.12.1. 32. Márton Gyula: A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. Bukarest, 1972.114-115.1. 33. Penavin Olga i.m. 22.1. 34. Penavin Olga i.m. 22,28.1. 35. Újvári Zoltán: Népszokás és népköltészet. Debrecen, 1980.427.1. 36. Lajtha László i.m. 21.1. 37. Kiss Lajos i.m. 158.1. 38. Kodolányi János: Adatok Kápolnásfalu temetkezési szokásaihoz. Ethn. 1947.127.1. 39. Szentmihályi Imre: Virrasztás, virrasztóénekek, (kézirat) E A 6717. 40. Kiss Géza: Ormányság. Bp. 1937.127.1. 41. 1934-ben 27 könyvéről számol be László Márton. Ezt írja Halottaskönyvében: „Én László Márton vagyis Pintyer Marczika sok szép halotas könyvet irtam Éjen könyv van Andrásfalván 15 Hadikba 2 Czibénbe 2 Déván 2 Marosludason 2 Cseraakereszturon 1 Székelykevén 1 Jákobestbe 1" 1935-36-ban is írt egy könyvet, Kerekes Józsefné tulajdona Kakasdon. 42. Dégh Linda: Kakasdi népmesék. Bp. 1960.14.1. IRODALOM Alszeghy Zsolt: A magyar reformáció és antireformáció temetési énekei. írod. tört. Közi. 1916.4.1. Andrásfalvy Bertalan: A bukovinai székelyek kultúrájáról. (Népi kultúra - népi társadalom VII.) Bp. 1973.

Antalóczi Lajos: Egri vallásos ponyvák. Új Ember. 1983.26,27.sz. Bartók Béla - Kodály Zoltán: A magyar népzene tára. V. Bp. 1966. Csomasz Tóth Kálmán: Régi magyar dallamok tára. A XVI. század magyar dallamai. Bp. 1958. Csupor Tibor: Mikor Csíkból elindultam. Bp. 1987. Dégh Linda: Adatok a magyar parasztság irodalmi életéhez. Magyar Századok. írod. műveltségünk történetéhez. Bp. 1948. Dégh Linda: Ismeretlen típusú népmese a dunántúli székelyeknél. Ethnographia. 1950.172-174. Dégh Linda: Kakasdi népmesék. II. Bp. 1960. Domokos Pál Péter: Zemlény János kéziratos énekeskönyve. Kolozsvár, 1939. Domokos Pál Péter: „...édes Hazámnak akartam szolgálni..." Bp. 1979. Hofer Tamás: Halotti búcsúztatók, (kézirat) E A 3480/1 Hajdú Mihály - Kázmér Miklós: Magyar nyelvjárási olvasókönyv. Bp. 1974. Illyés István: Soltári és halottas Énekek... Budán, 1817. Jénáki Ferenc: Kájoni János énekeskönyve és forrásai. Kolozsvár, 1914. Kájoni János: Cantionale Catholicum. Csíksomlyó, 1719. Kálmán Béla: A mai magyar nyelvjárások. Bp. 1951. Kisdi Benedek: Cantus Catholici. 1651. Kiss Géza: Ormányság. Bp. 1937. Kiss Lajos: Zenetörténeti emlékek a szlavóniai virrasztóénekekben. Ethnographia. 1966.2.sz. 153-211. Kiss Lajos - Bodor Anikó: Az aldunai székelyek népdalai. Újvidék, 1984. Kodolányi János: Adatok Kápolnásfalu (Udvarhely m.) temetkezési szokásaihoz. Ethn. 1947.121. Kováts József: Halottaskönyv, (kézirat) Sióagárd, 1849. E A 5598/120 Kövesi Lajos: Katholikus énekeink és énekeskönyveink a XVII. században. Kecskemét, 1930.

AKuun-kódex 1621-1647. Hasonmás kiadás. Bp. 1979. Lajtha László: Sopron megyei virrasztóénekek. Bp. 1956. Márton Gyula: Magyar nyelvjárástan. Cluj, 1972. Márton Gyula: A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. Bukarest, 1972. A műveltség ábécéje 1. Külföldi magyarok. Bukovinai székelyek. Bp. é.n. Notter Antal: A Szent István-Társulat története. Bp. 1904. Papp Géza: Régi magyar dallamok tára. II. A XVII. század énekelt dallamai. Bp. 1970. Penavin Olga - Matijevics Lajos: Székely szójegyzék. Újvidék, 1980. Pogány Péter: A magyar ponyva tüköré. Bp. 1978. Sántha Alajos: Bukovinai magyarok. Kolozsvár, 1942. Schram Ferenc: Bevezető népénekeinkhez. Bp. 1958. Sebestyén Ádám: A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig. Szekszárd, 1972. Szabó Gyula: Virrasztóénekek, (kézirat) Sárospatak, 1913-16. EA. 2006/35-144 Szabó T. Attila: Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI-XIX. században. Zilah, 1934. Szenczi Molnár Albert: Szent Dávid Zsoltárai. Várad, 1651. Szendrei Janka - Dobszay László - Rajeczky Benjámin: XVI-XVII. századi dallamainka népi emlékezetben. Bp. 1979. Szentmihályi Imre: Virrasztás, virrasztóénekek, (kézirat) E A 6717. Szemes József: A Szent László-Társulat története 1861-1941. Veszprém, 1942. Szepes Erika - Szerdahelyi István: Verstan. Bp. 1981. Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet. Debrecen, 1980. Zasskovszky Ferenc: Temetőkönyv (Funebrale). Eger, 1879. Imakönyvek: Égi Manna. Szerk. Zádori János. é.n. (A kézzel írt bejegyzés szerint a tulajdonosa 1902-ben vásárolta.)

Égi orgonavirágok. Bp-New-York, é.n. (Az ünnepek mutató táblája alapján - ami a könyvben található - az 1910-es évek tájékán adták ki.) Egyházi nép-énektár. Pozsony-Bp. é.n. Csizmadia J. Gyula gyűjteménye. Az előszó szerint 1903-ban adták ki. Orgonahangok. Bp-New-York. é.n. (Valószínű 1910-es kiadás.) Orgonavirág. (Címlap nélkül. Az azdatközlők szerint a század elején adták ki. Anyaga megegyezik az Égi orgonavirág tartalmával, csupán az oldalszámokban van eltérés.) FÁBIÁN MARGIT

\

Sebestyén Ambrus (9 éves kisfiú) temetése Kakasdon, az 1940-es évek végén Andrásfalvi temetés 1923-ban

Részlet az andrásfalvi temetőből Andrásfalvi katolikus templom

Énekelnek az andrásfalvi férfiak

Andrásfalvi utcarészlet

Andrásfalvi porta

Bukovinai vetett ágy

Andrásfalvi iparos család

Istensegítsi szőttesek

TARTALOM

Előszó

5

László Márton (Pintyer Feri Marcika) 1919-ben írt Halottaskönyve

9

Jegyzet az énekekhez

117

Az énekek kezdősorainak betűrendes mutatója

136

Az énekek kezdősorainak mulatója a számozás sorrendjében Dallamjelzet-mutató

138 140

László Márton (Pintyer Feri Marcika) Halottaskönyvéről

142

Jegyzet a tanulmányhoz

184

Fotók

201

r

H O O .

TOLNAI^XBIBLXOTÉKA