Úti jelentés Kiutazásról 1. A kiutazó neve, a kiutazás helye / időtartama, a kiutazás célja: 2. A kiutazás szakmai tapasztalatainak részletes beszámolója: 3. A kiutazó birtokába jutott, szakmai szempontból releváns információk: 4. A szakmai program során megismert személyek: 5. A tárgyalás, megbeszélés alkalmával feltett és kapott kérdések, továbbá az azokra adott válaszok: 6. A kompetencia határok betartásának figyelembevételével történt bármilyen kötelezettségvállalás, meghívás (személyre, szervezetre): 7. A kiutazást követően a kiutazóra, a kiküldő
Dr. Gellén Márton Potsdam, 2013. február 6-8. TED6 Conference Lásd a táblázatot követő szöveges részt
Lásd a táblázatot követő szöveges részt.
Mirko Vintar, Christoph Reichard, Geert Bouckaert
Lásd a táblázatot követő szöveges részt.
-
Lehetőség van a konferenciakiadványként funkcionáló NISPA CEE Journal Special Issue-ben publikálni, ami az Egyetem megismertetése szempontjából is fontos lenne.
vagy felsőbb szintű szervezetre, vezetőre háruló feladatvégrehajtási, intézkedési kötelezettség (pl. olyan kérdéskör, amelyre utólag, írásban kell választ adni): 8. Az együttműködés folytatására történt felkérés vagy javaslat: 9. Az úti jelentéshez esetlegesen tartozó szakmai anyag címe, tartalma: 10. A szakmai programok kapcsán esetlegesen beszerzett előadások anyaga, címe, tartalma:
Lehetőség van a konferenciakiadványként funkcionáló NISPA CEE Journal Special Issue-ben publikálni, ami az Egyetem megismertetése szempontjából is fontos lenne.
-
-
11. A megszerzett ismeretek Tekintettel arra, hogy a konferencia témája a közigazgatás oktatás hasznosítására és a volt, javaslom az alábbi szöveges összefoglalót a Pro Publico Bonotájékoztatandók ban szerepeltetni. körére vonatkozó javaslat: 12. Az engedélyezett útielőleg vagy valamelyik költségrész túllépése esetén annak ténye és oka: 13. A bekövetkezett rendkívüli esemény: 14. A kiutazás A konferencián bemutattam Egyetemünket a nyitó szekcióban. tapasztalatainak Fontos felvetések hangzottak el a nemzetközi akkreditáció valamint a rövid, tömör, képzési struktúra fejlesztése kapcsán lényeget kiemelő összegzése: TED 6, Potsdam 2013. február 6-8. A TED konferenciasorozat eredetileg Geert Bouckaert ötlete volt, tőle származik az a koncepció, hogy a szokásos konferenciákon túl létre kell hozni egy az eltérő közigazgatás felfogással rendelkező makrotérségek közötti tartalmi, elmélyült párbeszédet lehetővé tevő fórumot. A Nemzetközi Közigazgatás-tudományi szervezet (IIAS) Európai Csoportja (EGPA) ennek megfelelően minden évben párbeszédet szervez Kelet- és Nyugat Európa (TransEuropean Dialogue: TED), Amerika és Európa (Trans-Atlantic Dialogue TAD) és a Földközi Tenger északi és déli partvidéke (Mediterranean Dialogue: MED) között. A kelet és nyugat közötti párbeszéd egyúttal az EGPA (nyugat-európai szervezet) és a NISPA CEE (Network of Institutes and Schools of Public Administration in Central and Eastern Europe, kelet-európai szervezet) között. A sorban az ötödik konferencia Budapesten volt 2012-ben, most került sor a hatodik konferenciára Potsdamban. A következő, hetedik konferencia pedig Kolozsváron lesz 2014-ben. A konferencia valóban az elmélyült párbeszédet szolgája, ezt szolgálja legfeljebb 40 résztvevőben maximált létszáma is és az, hogy néhány nyitó előadást követően rövid hozzászólásokra van lehetőség az előre megállapított program szerint, majd pedig szabad vitára, kérdések kötetlen megvitatására kerül sor. A továbbiakban röviden összefoglalom a másfél napos konferencián elhangzottak lényegét, a helyszínen végzett leírásaim alapján. A leírás sajnos nem szó szerinti, mivel az angolul hallott szöveget magyarul rögzítettem, továbbá nem teljes, de remélhetőleg tükrözi a lényeget. Lehetnek továbbá pontatlanságok is, természetesen, amik esetleges elkövetéséért ezúton is elnézést kérek az érintettektől. A mostani konferencia témája a közigazgatás oktatása volt. E téma keretében lehetőségem volt a résztvevők számára röviden bemutatni a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által alkalmazott oktatási modellt is.
A konferencia elméleti alapját Hajnal György egy 2003-as kutatása adta1 Bevezető hozzászólások: Günter Würster, BAKÖV elnök: A BAÖV jelenlegi kihívásairól szólt: Arra készülünk, hogy úgy oldjuk meg a továbbképzést, hogy ne kelljen tartósan eljönni a munkahelyről. Távoktatás és munkahelyen zajló oktatás fejlesztésében gondolkodunk. Mivel kevesebb fiatal van, mint kellene, a közszféra versenyben van a privát szférával a jó fiatalokért. Egyik vonzerő, amit fel tudunk kínálni, a tudás és teljesítményalapú előmenetel. Emiatt az eredményességet és vezetési képességet fokozó képzéseket kell fejlesztenünk. Mirko Vintar, elnök, NISPA CEE, Ljubljana Egyetem: Az általunk képviselt intézmények az itóbbi években jelentős változásokon mentek át. Ezek közül a legerőteljesebb a Bologna folyamat volt, amely azonban elvesztette fényét. Rengeteg reformra kényszerülnek az államok, a nagy ellátórendszereket és a közigazgatást egyaránt radikális átszervezések és hatékonyság-javítási törekvések érik. Az oktatást ezekhez a kihívásokhoz kell igazítani. Rajtunk is áll, hogy a közigazgatás oktatás a probléma vagy a megoldás része óhajt-e lenni. Mirko Vintar, elnök, NISPA CEE, Ljubljana Egyetem: Hajnal György 2003-as cikke képezi beszélgetésünk alapját. A közigazgatás oktatás nagyon sokféle, mást értenek alatta az Egyesült Államokban és mást Európában. Európán belül is van management-szemléletű oktatás, jogi szemléletű oktatás, politikatudományi szemléletű oktatás. Christoph Reichard: 4 millió közszolgálati alkalmazott van ma Németországban. Közülük 60% közalkalmazott, 40% köztisztviselő. Ez utóbbi kategória bizonyos kiváltságokat és kötelezettségeket is magában hordoz: lojalitás, semlegesség, magas elkötelezettség, nem lehet sztrájkolni, továbbá speciális fegyelmi szabályok vonatkoznak rájuk. A közigazgatásban négy folgalkozási kategóriát találunk: Ügykezelő (gimnázium+két év), ügyintéző (BA) és magasabb szolgálati réteg (MA+két éves referensi képzés), a vezetői állások de facto, többnyire jogászok számára állnak nyitva. Németországban jelenleg 40 helyen van jogi képzés. A vezetői állásokban 52% jogász, tartományi szinten 48%. Németországban továbbra is a jogias oktatás dominál a közigazgatási képzések között. is lassan változnak a PA programok. Vajon miért van így? A képzés tisztán jogi, egyéb képzés alig van. A jogi oktatásban viszont alig van közigazgatástudomány. A mai, német jogtudományt befolyásoló folyamatok a következők: EU jog befolyása a nemzeti jogra; jogágak kölcsönhatása magasabb. A humánfolyamatok a közigazgatás és a jogi képzések között a következő, egyszerű módon írhatók le: a jogi egyetemek versengenek a hallgatókért; a közigazgatás is szeretné bevonzani a jogászokat, de nem nagyon sikerül, mert a legjobb tanulókat elviszi az üzleti szféra. Arthur Ringeling (Erasmus Egyetem, Hollandia, a Holland Akkreditációs Bizottság elnöke): A közszféra nem azért van, hogy hatékony legyen, legalábbis nem a gazdasági értelemben. Talán helyesebb lenne társadalmi hatékonyságról beszélni. A közigazgatás nem a jogról szól,
de jogellenesen működő közigazgatás elfogadhatatlan. Az USA- ban, a köztisztviselők többsége általános egyetemi programokból kerül ki, nálunk 20% jön általános programokból, a többi speciális képzésekről jön (pl. jog). Az egyetemi közigazgatási programok pedig igen változatosak.
Juraj Nemec (Masaryk Egyetem, Brno): Kutatást végeztem a közép- és kelet európai országok körében. Az a megállapításom, hogy közigazgatási jogi tárgyak dominálnak a kutatásba bevont országokban. A szakirodalmak megadása eléggé esetlegesen zajlik, például mindenki igyekszik a saját műveit kötelezővé tenni. A Bologna követelményeket is többnyire csak formálisan valósítottuk meg. Időnként egyes programokat az EAPA akkreditációs listájára felvesznek, de jellemző, hogy ezeket később leveszik onnan, mert már nem akarnak nemzetközi irányban haladni. Hajnal György: a konferencia alapjául szolgáló kutatás 1998-2003 között zajlott. Most egy mini-survey-re volt lehetőség. Eredménye: a jogi orientáció bizonyos mértékben csökken. A kérdések a következők: mi történik most? Románia, Olaszország és Szlovákia közpolitikai irányba ment, management irányba haladt Szlovénia. Németország és Magyarország maradt a jogi irányultság mellett. Szignifikáns változás van Románia és Szlovénia esetében, ahol külső nyomás, elvárás mozgatta a változásokat. Michel de Vries (Niymegen Egyetem, Hollandia): A közigazgatás oktatása szempontjából nem az az irányadó, hogy jogias vagy nem jogias a közigazgatás, hanem azt, hogy mi zajlik a közigazgatásban. Lehet, hogy ehhez egy kis történelem kell, egy kis pszichológia. Hollandiában minden egyetemnek van közigazgatási oktatási programja. Néha az akkreditáció is túl hamar megvan. Lehet, hogy már magunk sem tudjuk, hogy hol vannak a közigazgatás határai, pedig kell, hogy legyenek határok! Mi tehát a közigazgatási képzés differentia specificája? Kell, hogy legyen ilyen, nem elég, hogy a segédtudományokból összeollózzunk egy-egy oktatási programot. Eckhard Schröter, Zeppelin Egyetem, Friedrichshaven: Két dologról beszélgetünk: Közigazgatás-tudomány oktatásról, illetve a közigazgatási állásokra való felkészítésről. A felsővezetők végzettségét ha tekintjük, nagyon sokrétű képet kapunk, nem arról van szó, hogy a közigazgatási képzés felsővezetőket képezne. Polona Kovac, Ljubljana Egyetem: Hol van a határa a jogi megközelítésnek? Úgy járunk-e el helyesen, ha definiáljuk a hallgatók tudásának kimeneti követelményeit? Mi a közigazgatás mint tudomány tartalma? Többnek kell lennie, mint a rész-tudományok összegének. Többlet értéket kell tartalmaznia. A multidiszciplinaritást tartalomban és módszertanban is meg kell haladni, a transzdiszciplanirás felé (tehát a különböző diszciplínák tartalmi kölcsönhatása felé) kell elmozdulni. Tudáshálózatokat kell létrehozni, amik kölcsönhatásban vannak egymással.
Ivan Maly (rektorhelyettes, Masaryk Egyetem, Brno): A közigazgatási oktatást a kormányzat felől érkező igények is befolyásolják. A mi esetünkben, a Masaryk Egyetemet kimondottan megkereste a Belügyminisztérium, és megmondta, hogy milyen jellegű oktatási programot (szakot) akar. Christoph Reichard (Potsdam Egyetem/EAPA elnök): sok multidiszciplináris programot akkreditáltunk, de a szűk értelemben vett interdiszciplinaritást alig-alig láttuk. Hollandia viszonylag élen jár ebben. Mindez az egyetemek identitásával is kapcsolatban van. Ahhoz, hogy legyen valóban integrált oktatás, kell, hogy legyen egy integrált cél és vízió (paradigma). Ez ritkán van így, mert az egyetemek a tudományágak szétválasztását választják ahhoz, hogy önmagukat megszervezzék. Mégiscsak az a cél, hogy jól működő közigazgatást formáljunk jó köztisztviselőkkel. Ezen kívül van az a törekvésünk, hogy magas szintű tudományt szeretnénk művelni. Michel de Vries, Niymegen Egyetem, Hollanndia: kellene lennie ötletünknek, hogy mivé akarjuk nevelni a fiatalokat. Ennek kell elsőbbséget élvezni a vevői vagy kormányzati igényekhez képest. Dorthe Pedersen: A Koppenhága Business School: Master in Public Administration programmal és Master in Public Governance programmal rendelkezik. A Koppenhágai Business School által kínált MPA jellemzői: kritikus szemlélet, reflexív vezetés, társadalomtudományi perspektíva, analitikus és stratégiai szemlélet. A program 1994-ben indult. Az MPA az egyetem első MBA-jával párhuzamosan futott. 700 dán és 300 norvég tanuló diplomázott ebben a programban azóta. AMBA, EQUS akkreditációja van, továbbá hazai akkreditációja. Probléma orientációs vizsgarendszert alkalmazunk, 3 tárgyat kell alkalmazni egy-egy megoldandó problémához. Ezzel összefüggésben sok tárgy van, de kevés vizsga. Calin Hintea (Babes-Bolyai Egyetem, Kolozsvár): Nálunk hagyományosan a jogias, paternalista megközelítés jellemző. A kormányzat is megrendelésekkel él az oktatás felé. A közigazgatás oktatás valójában tudja befolyásolni az állam működését, így van szerepe a demokratizálásban is. Oktatási központokat kell létrehozni úgy, hogy a közigazgatást oktató európai egyetemek egymással együttműködnek és tanácsot adnak a kormányzatoknak is. A hallgatók is ezt igénylik. Gerhard Hammerschmid (Hertie School of Government): Mi public management-et oktatunk. Ez egy kicsit más, mint amit Németországban közigazgatás alatt értenek. Midcareer programokat csinálunk, igyekszünk privát és közszféra számára is alkalmas képzést kínálni. Hallgatóink 20%-a nemzetközi szervezetekről jön, 20% külföldi közigazgatásokbólo jön. 25 ezer eurót kérünk, ez elég magasnak számít Németországban. Abban a helyzetben vagyunk, hogy fizetős hallgatóinknak ki kell mutatnunk, hogy mennyiben nő a fizetésük, ha elvégzik a képzésünket. Ez a közszektorban nem nagyon megy. Azt kínáljuk, hogy kinyitjuk a hallgatók látómezőjét, így tágabb mezőben tudnak karriert építeni: karrierjüket horizontális flexibilitás útján tudják fejleszteni.
Eva Thomann, Berni Egyetem: Svájcban egyetemek és főiskolák is adnak közigazgatási képzést. Mi posztgraduális képzéseket kínálunk Executive MPA fokozatot francia és német nyelven kínálunk. A közigazgatást oktató intézményekre a sokféleség jellemző, és földrajzilag ezek a fővárosban koncentrálódnak. Milyen igényekre reagálunk? Az a feltételezésünk, hogy a közigazgatási feladatok valójában vezetési feladatok. Ez a felfogás nem jellemző a települési szinten, de kantonális szinten már igen. MBA, MPA (többnyire nemzeti), NfP Masters Marius Profiroiu (Bukaresti Egyetem): Közigazgatási képzésünket 1995-ben kezdtük, jogi képzésből indultunk. Romániában jelenleg 42 közigazgatási BA program van és több, mint 100 közigazgatási MA program közül lehet választani. Milyen modellt válasszunk a közigazgatási oktatáshoz? A mi közigazgatási oktatási modellválasztásunk egybeesett az ország közigazgatási modellválasztásával. 2007-re kialakult egy közmegegyezés, hogy mit kell közigazgatáson érteni. Az oktatásunk megújítása keretében a Monash University-vel (AUS) működtünk együtt, elsősorban a kritikai gondolkodás fejlesztése érdekében. Rendelkezünk angol nyelvű MA programmal. Sebastian Walzik: Az egyetemek különböző módokon definiálják a saját teljesítményüket. A tanulási cél nem mindig világos. Végképp nem állapítja meg a Bologna folyamat, hogy mi az, hogy kompetencia. Tino Schuppan: Az ICT a képességek növeléséhez vezet vagy csökkenti azokat? Kompetencia és kvalifikáció nem mindig jár együtt. Például az átalakítási képesség (transformational skill) speciális. Ezzel szemben a projektmenedzsment képesség: sokkal általánosabb. IT útján képességekkel felruházás és képesség vesztés egyaránt zajlik. Képesség visszaépítés. Allan Rosenbaum, Florida International University, NASPA (USA Közigazgatási Akkreditációs Bizottság) elnök: Az akkreditáció a középpontjában van a különböző hatalmi játszmáknak. Egyúttal egyfajta intellektuális hadviselésnek is része. Az egyetemek szempontjából a kormányzat természetesen fontos, akárcsak az egész társadalom számára. A kormányzat forrásokat és kereteket biztosít. A közig oktatás pedig ezt a fontos partnert befolyásolja, Az akkreditáció pedig a közig oktatást. Az IASIA – NASPA együttműködés nem jött létre a NASPA hibájából. Ma már úgy áll a helyzet hogy a NASPA is végez nemzetközi akkreditációt, míg korábban az volt a koncepciója, hogy inkább csak Észak-Amerikára koncentrál. Most az együttműködés új lehetőségét nyitja meg, hogy a Világbank egy 5 éves tendert írt ki afrikai közigazgatási oktatási intézmények akkreditációjára. Ebben megpróbálunk együttműködni. Polya Katsamunska (Nemzetgazdasági és Világgazdasági Egyetem, Szófia). Nincsenek külön szabályaink a közigazgatási programok akkreditációjára, a közigazgatási egyetemi programokra is általános szabályok vonatkoznak. A Bolgár Akkreditációs Tanácsnak az a feladata, hogy a törvények betartása és a minőség felett őrködjön. Ugyanakkor függetlenség fennáll, mind az állami, mind a magánegyetemek esetében. Intézményi és
programakkreditáció el van különítve. Az értékelés folyamata 6 lépésre van felbontva, ezeken halad végig a bírálati folyamat (intézményi feltételek, személyi kritériumok, stb.) Juraj Nemec (Brno). Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia nemzeti akkreditációs rendszerét vizsgáltuk meg egy kutatás keretében. Lényegében azonosak ezek a rendszerek. Egyedül Lengyelország hajlandó kompetenciákat és kimeneti követelményeket bevezetni az akkreditáció részeként. A többiek inkább formális szemléletűek. Ezen országokban nemzeti, centralizált és formális akkreditáció van. Valójában hatalmi játszma zajlik az intézmények között, lényegében nem lehet olyanoktól megtagadni az akkreditációt, akiknek korábban megvolt. A média is figyelemmel késéri a dolgokat. Ivan Maly (rektorhelyettes, Masaryk Egyetem, Brno): Mindkét akkreditációnkban részt vettem, a nemzeti, és a EAPA akkreditációban is. A public economics and administration MA programunkat akkreditáltattuk a EAPA-val. Helyes, hogy két független akkreditációs rendszer van. Van annak jó oldala is, hogy a nemzeti akkreditációs rendszeren is át kell menni. A EAPÁ-val kapcsolatban az egész folyamat nagyon kedvező volt a tevékenységünk tartalmára vonatkozóan. Amikor elment a vizsgálóbizottság, mi is értékeltük a saját helyzetünket. A felkészülés folyamata is nagyon kedvező volt. A peer review elvű akkreditációnak jelentős előnye, hogy sok embert von be az oktatók közül. Először beszélgettek el külsősök az oktatóinkkal. A nemzeti rendszerben ilyenre nem kerül sor. Nagyon érdekes volt az elméleti és gyakorlati tudás közötti kapcsolat, arány beállításának kérdése. A politika és a közigazgatás között jelentős bizalmatlanság halmozódott fel Csehországban, az oktatás pedig veszített a vonzerejéből. A programjaink összeállításánál a felvételizők összetételét (romló összetételét) is figyelembe kellett vennünk. Diplomásainknak 60%-a helyezkedik el a közigazgatásban, 40% viszont kimondottan az üzleti szférában. Ezt a tényezőt figyelembe kell venni a képzéseink összeállításánál. Mirko Vintar, NISPA CEE elnök, Ljubljana Egyetem: Az akkreditáció valóban fontos abban, hogy jobb legyen az oktatásunk tartalma. A EAPA sokat tesz ennek érdekében. Kis országok számára talán még fontosabb ez. Azzal is egyetértek, hogy a nemzeti és a nemzetközi akkreditációs formák egymást kiegészítő viszonyban vannak. Miközben javítani kell a színvonalat, csökken a finanszírozás. Az a megfigyelésem, hogy a helyszíni ellenőrző csoportok időnként kiegyensúlyozatlan megállapításokat tesznek, holott 3 tényezőt egyaránt értékelni kell: az oktatók, a tananyag és az egyéb fizikai körülmények. Taco Brandsen (Niymegen Egyetem, Hollandia, főtitkár, EAPAA): A nemzeti akkreditáció mellett a nemzetközinek nem biztos, hogy van előnye, hiszen a nemzeti finanszírozás e nélkül is megvan. A nemzetközi akkreditáció inkább egy közösségépítő eszköz, hozzájárulhat az intézmény presztízséhez. Valery Tertychka (Nemzeti Közigazgatási Akadémia, Kyiv): Nekünk a 90-es években volt nemzetközi akkreditációnk, de elvesztettük. Azóta sem indítottuk újra. Public managementben nem gondolkozunk, de Public Policy programunk akkreditációján igen.
Christoph Reichard: Az European Network of Quality Assurance-nak (Európai Minőségbiztosítási Hálózat) többnyire az akkreditációs bizottságok is tagjai. Nem lehetne-e ezt felhasználni arra, hogy a nemzeti testületek túllépjenek a formális megközelítésen. A magam részéről jelen voltam EAPA oldalon a Brno-t vizsgáló bizottságban. Az EAPA küldetésalapú akkreditációt végez. Van egy alapvető feltétel: közigazgatást kell oktatni. E nélkül nem megy. Emellett lehetnek eltérőek a hangsúlyok (politika, gazdaság, stb.) Emellett speciális public sector programok is léteznek. Ezekre is kell majd reagálnia az akkreditációs rendszernek. Arthur Ringeling (Chairman of the Accreditation Committee, Hollandia): Számunkra jó volt, hogy az EAPA megállapításainak fényében újra meg tudtuk nézni az oktatási folyamatokat. A közigazgatási programok tekintetében már a szóhasználat is erőteljesen eltér az egyes országokban. Amit Allen elmondott, hogy mit csinál az IASIA, az megelégedettséggel tölt el. Az tény, hogy az együttműködésnek még vannak lehetőségei. Egy dolgot szeretnék kiemelni. Európában sokszor előfordul, hogy egyes intézmények nem érnek el egy bizonyos színvonalat. De ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem fogják elérni. Lehet, hogy az EAPÁnak ebben segítenie kellene. Úgy érzem, hogy ez a segítő funkció egyelőre hiányzik. Német Akkreditációs Bizottság: Németországban úgy járja, „hogy holló nem vájja ki a szemét” – vagyis az akkreditációban részt vevő tagok egymás intézményeit kölcsönösen akkreditálják a közös érdek alapján. Alexey Barabashev (Közgazdaságtudományi Egyetem, Moszkva): Az a kérdésünk, hogy kell-e nekünk nemzetközi akkreditáció vagy nem. Sok kollégánkkal egyetértek abban, amit most mondok: általánosságban elégedetlenek vagyunk a nemzeti akkreditációs rendszerünkkel. Megcsináljuk, de ez nem járul hozzá ahhoz, hogy jobbak legyünk. Először is az akkreditáció során mindent le kell fordítanunk angolra. De miért, hiszen sokan tudnak oroszul a nemzetközi akkreditációs bizottságokban! Másodszor: nincs szükségünk a nemzetközi papírra, hogy azok legyünk, aki vagyunk. Harmadszor: jelenleg három nemzetközi akkreditációs bizottság van. Nem lehetne valamilyen egyéb szisztémát kidolgozni, ami nem megy minden részletbe angolul, hanem elegendő lenne egy olyan rendszer, amiből egyszerűbb formában meggyőződhetnek oktatásunk színvonaláról? Allan Rosenbaum: Elvileg a nemzetközi akkreditációnak az az egyik eleme, hogy rugalmasabb, mint a nemzeti. A peer review megközelítésnek az az előnye, hogy képes alkalmazkodni az adott helyzethez és intézményhez. Nálunk nincs is nemzeti akkreditációs rendszer, csak peer review van. A felsőoktatási rendszerünkbe szinte egyáltalán nem avatkozik be az állam, de mégis elég jól működik. Ivan Maly: Most készül Csehországban egy törvény, ami úgy igyekszik támogatni a nemzetközi akkreditációkat, hogy nagyobb függetlenséget biztosít a nemzeti akkreditáció során azoknak, akiknek van nemzetközi akkreditációja. Geert Bouckaert záró előadása: A közigazgatás oktatás felkészült-e a jövőre?
A TED konferenciákon a földrajzi váltogatást alkalmaztuk a helyszín kiválasztásakor Nyugat és Kelet között. Ma már ilyet elég nehéz megvalósítani, mert az egységesülés igen előrehaladt. EGPA-NISPA CEE EAPA közötti stratégiai párbeszéd zajlik ezeken a konferenciákon. Ez egy hatalmi tényező: olyan emberek vesznek részt, akik azt akarják, hogy az intézményeik fejlődjenek. Tartalmilag három dolgot szeretnék mondani, hiszen az előadás címe rögtön három kérdést vet fel: a közigazgatás tartalma, az oktatás és a jövő kérdése merül fel. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem kell olyan közigazgatás oktatás, ami a mostani közigazgatást ismétli. A múltat nem kell megismételni. Nem akarjuk, hogy a közigazgatás formálja az oktatásunkat. A közigazgatási oktatási programok eléggé voluntaristák. A kérdés az, hogy a közigazgatás oktatás hogyan fogja befolyásolni a jövő közigazgatását. Ez a lényeg. Ez egy proaktív megközelítést jelent. Én így tekintek a közigazgatás oktatásra. Először is kell egy keretrendszer a kérdés vizsgálatához. A következőt javaslom: 1. Ahhoz, hogy felépítsük ezt, kutatásra van szükségünk. Erre épül az oktatásunk tartalma. 2. Problémaorientáció. A keretrendszerünknek a jövőbeli feltételezett problémák megoldására kell irányulnia. 3. Kontextus-orientáció. Ez egy kontingencia-tartalmú kérdés is. A kultúrából és a pályafüggésből, valamint a földrajzi adottságokból tevődik össze a közigazgatás kontextusa. Véleményem szerint a jövő közigazgatás oktatását a következő tényezők fogják jellemezni: Stratégiára épülő tartalom: jó témák kellenek a közigazgatás oktatáshoz. Akárcsak Magyarországon, a közszolgálat kezd előtérbe kerülni a közigazgatással szemben. Csere: nyelvek, akkreditációs programok, privát szektor és NGO-k között kölcsönhatás, csere zajlik. A programjainknak az egész társadalmat kell befolyásolni. Rutin-innováció-válság: Növekedni fog a rutinizálódás a közigazgatásban, de az innováció iránti igény is, továbbá előtérbe kerül a válság és annak kezelése. A fentiekhez kapcsolódik a tantárgyak kérdése is: a kérdés a tartalom és az, hogy az oktatási tartalmak hová kapcsolódnak. A tantárgyakat az emberek fejében is át kell alakítani, akik egyszerre közgazdászok és jogászok, ha kell. A tantárgyak tehát átalakulóban vannak. Számos ilyen intézmény van, amely átalakítja a belső oktatását. Például a University of Singapore nem kisebb kérdést tanulmányoz a hallgatóival, mint, hogy hogyan alakítsuk át Myanmart! Ugyanilyen megközelítést alkalmaz a Kennedy School is. A közigazgatás oktatása hozzájárul, hogy szilárd kormányzati, szervezeti elveket építsünk ki. A válság vákuumot hozott ezen a téren, hiszen a piaci logika már nem alkalmazható. Az akkreditációs mechanizmusok és szervezetek ehhez hozzájárulhatnak. Kell, hogy az akkreditációnak legyen gazdája. A helyi közigazgatási szakmai közösségeknek kell gazdaként viselkedniük. Máskülönben szétkapcsolódik a közigazgatás és a közigazgatás oktatás.
Az akkreditációnkban szilárd kormányzásra van szükség. Nem helyes, hogy az akkreditációs testületek versenyben vannak egymással. Ezt a jelenséget le kell küzdeni. A Peer Review rendszer helyes, ezt azonban szerveznünk kell. Az akkreditáció helyes kormányzása a külvilágnak is felmutatható. Az együttműködés és a minőségmonitoring rendszerét ki kell építeni, e célból titkárságokat kell fenntartani. Mirko Vintar: A kérdés az, hogy a közigazgatási oktatásunk rendelkezik-e azokkal a képességekkel, amiket a ma és a holnap közigazgatása igényel. Nem a mi feladatunk, hogy a múlt közigazgatását oktassuk, próbáljunk a jövőre készülni. Az egyik jövőt befolyásoló tényező kétségtelenül a válság, ez számos ország közigazgatását gyorsan, határozottan átalakítja, nem feltétlenül előnyös módon, egyes közszolgáltatások pedig egyenesen romokban hevernek. A politikai akarat hajlamos figyelmen kívül hagyni a közigazgatás belső követelményeit, normáit. A Bologna folyamat eléggé balul sikerült, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Még mindig elég kevés információnk van arról, hogy végül is mit csinálunk, főleg Kelet Európában kevés az információ a közigazgatási képzésekről. Allen Rosenbaum: Öt rövid megfigyelést szeretnék tenni. Az első érdekesség, hogy nagyjából ugyanazok a kérdések Európában, mint Amerikában: generációváltás, kimeneti követelmények stb. Ugyanakkor nem mindig emeljük ezeket a kérdéseket olyan magasságokba, mint Európában. A programok és megközelítések sokfélesége gazdagabb itt, mint az USÁ-ban, és azt is lehet mondani, hogy ez egy erő. Az USÁ-ban a legtöbb közigazgatási programban nincs közigazgatási jog. Ez azért túlzás. Véleményem szerint a közigazgatás igényeinek kell meghatározni a közigazgatási képzés tartalmát. További fontos tényező a társadalmi méltányosság kérdése a közigazgatás oktatásában. Ez olyan centrális kérdés, amire nagyobb figyelmet kell fordítanunk. A válság előtt is látható volt, hogy az USÁ-ban olyan társadalmi egyenlőtlenség van, mint alig máshol a világon, 1910 óta a legnagyobb Amerikában. Amerikában az NPM előtt a Frederickson nevéhez fűződő New Public Administration volt a domináns irányzat, de nem volt átütő, holott a társadalmi egyenlőség és igazságosság kérdésében nagyon releváns állításai voltak. Ide kellene visszanyúlni. Az oktatási progragmok és a közigazgatási igények tekintetében felmerül a sokféleség kérdése: hogyan lehet ezt a sokféleséget koordinálni? A GPS, az új energiatermelés elterjesztése az USÁ-ban (aminek következtében az USA a világ legnagyobb energiatermelője lesz 5 éven belül), stb mind szövetségi bürokraták találmánya. Ebből az következik, hogy a társadalomban a közigazgatásnak alapvető fontossága van, bár ez nem világos mindenki számára. A közigazgatás elsőszámú népszerűsítőinek és képviselőinek kell lennünk a társadalomban.
Geert Bouckaert: Portugáliában most az a kérdés, hogy hogyan építik fel azt a kapacitást, amely megújítja a közigazgatásukat. Itt nem a jogászokra és a pénzügyesekre gondoltak, hanem olyan szakemberekre, akik a közszolgáltatásokat, azok intézményeit képesek kiépíteni, képesek az eredményességet biztosítani.
Budapest, 2013. február 11. Dr. Gellén Márton, PhD. NKE-KTK