Twice Bitten – Második Harapás
konyvfanoknak
1
Chloe Neill
- Rajongói fordítás -
Fordította: Nitty Rosie 2012.
A fordítás a könyvfanoknak honlap számára készült.
konyvfanoknak
2
Twice Bitten – Második Harapás
Tartalom Első fejezet
4
Tizennegyedik fejezet
262
Második fejezet
16
Tizenötödik fejezet
282
Harmadik fejezet
38
Tizenhatodik fejezet
303
Negyedik fejezet
69
Tizenhetedik fejezet
320
Ötödik fejezet
87
Tizennyolcadik fejezet
331
Hatodik fejezet
109
Tizenkilencedik fejezet
351
Hetedik fejezet
136
Húszadik fejezet
365
Nyolcadik fejezet
156
Huszonegyedik fejezet
377
Kilencedik fejezet
173
Huszonkettedik fejezet
388
Tízedik fejezet
188
Huszonharmadik fejezet
408
Tizenegyedik fejezet
199
Huszonnegyedik fejezet
433
Tizenkettedik fejezet
218
Epilógus
448
Tizenharmadik fejezet
237
konyvfanoknak
3
Chloe Neill
ELSŐ FEJEZET CSATLAKOZZ A KLUBHOZ Fordította: Rosie
Június eleje Chicago, Illinois A 66-os út elején volt az a pont, ahol „Amerika Főutcája” áthaladt az Egyesült Államokon. A Buckingham szökőkút, a Grant Park szívében, annak a nőnek a bátyjáról lett elnevezve, aki a szökőkutat a városnak adományozta. Nappal a szökőkút fő vízsugara száztizenöt láb magasra lőtt fel a levegőben, víztoronyként magasodva a nagy kiterjedésű Michigan folyó és Chicago belvárosa között. Most már későre járt, és éjszakára kikapcsolták a vízsugarakat. A park hivatalosan zárva volt, de ez nem akadályozott meg néhány kóborló
embert,
hogy
a
szökőkút
körül
sétáljanak,
vagy
letelepedjenek a lépcsőre, ami a Lake Shore Drive-ra vezetett, ahonnan látható volt a Michigan-tó sötét, csillámló vize. Megnéztem az órámat. Nyolc perccel múlt éjfél. Azért voltam itt, mert valaki névtelen üzeneteket hagyott nekem. Az elsőkön meghívások álltak. Az utolsó idehívott engem éjfélre, ami azt jelentette, hogy a rejtélyes idegen nyolc perce késik. Fogalmam sem volt, hogy ki vagy miért hívott ide, de elég kíváncsi voltam ahhoz, hogy idejöjjek a belvárosba a Hyde Parki otthonomból. Elég óvatos konyvfanoknak
4
Twice Bitten – Második Harapás is voltam, így fegyverrel jöttem – egy kicsi tőrrel, aminek a markolata gyöngyház bevonatú volt, és a bal oldalamon a kosztümöm alá volt szíjazva. A tőrt a Mesterem, Ethan Sullivan ajándékozta nekem, a Háza Őrzőjének. Valószínűleg nem hasonlítottam a sztereotípiákban szereplő vámpírokra, a Cadogan Ház egyenruhájában – egy testhez álló, méretre szabott fekete nadrágkosztümben – nem egészen volt horror filmbe illő cucc. Hosszú, egyenes, sötét hajam szokásosan egy magas lófarokba volt fogva, sötét frufruval a homlokomon. Egy Mary Jane-stílusú, fekete magas sarkú volt rajtam, ami, annak ellenére, hogy jobban kedveltem a Pumát, jól nézett ki a kosztümmel. A csipogóm a derekamra volt csíptetve, ha esetleg vészhelyzet lenne a Házban. Mint a Ház Őrzője, általában katanát hordtam magammal, azaz harminc hüvelyk élesített acélt. De erre a találkozóra otthon hagytam a katanámat, arra gondolva, hogy a vérvörös hüvellyel az oldalamon kicsit túl sok figyelmét vonnék magamra az emberek részéről. Mindemellett itt voltam a parkban záróra után. A chicagói rendőrség nyomozói így is elég kíváncsiak lesznek emiatt; egy három láb hosszú szamuráj kard nem adna túl sok hitelt annak az állításnak, hogy csak bemutatkozás és beszélgetés céljából voltam itt. Bemutatkozásról beszélve… Nem voltam benne biztos, hogy eljössz, - szólt hirtelen egy hang a hátam mögül. Megfordultam, majd elkerekedtek a szemeim, ahogy megláttam a vámpírt, aki megszólított. - Noah? konyvfanoknak
5
Chloe Neill Még pontosabban Noah Beck, a chicago-i Renegát vámpírok vezetője – akik nem tartoztak egyik házhoz sem. Noah testes volt – széles vállak tetőzték az izmos alkatát. A barna haja hegyes spirálokban állt fel. Kék szemei voltak és ma éjszaka borosta borította az állát. Noah nem címlap-modell szerűen volt jóképű, de a határozott, kemény állával és az enyhén görbe orrával, minden gond nélkül eljátszhatná egy akciófilm főszerepét. Az öltözéke olyan volt mint általában, egyhangúan fekete: fekete vászonnadrág, fekete csizma és egy testhez álló, bordázott fekete pólóval helyettesítette a hosszú ujjú változatot, amit hűvösebb időben hordott. Te akartál találkozni velem? Igen, én, - válaszolta. Mikor eltelt néhány másodperc további magyarázat nélkül, felé billentettem a fejemet. – Miért nem hívtál fel egyszerűen és kérted, hogy találkozzunk? – Vagy még jobb, miért nem hívta Ethant? Általában több mint hajlandó volt rászoruló vámpírok karjai közé lökni. Noah összefonta a karját a mellkasa előtt, arckifejezése annyira komoly volt, hogy hegyes álla majdnem a pólóját súrolta. – Mert Sullivanhez tartozol és ez a találkozó nem róla szól. Hanem rólad. Ha aláírtam volna azokat az üzeneteket, úgy gondoltam kötelesnek érezted volna magad, hogy szólj neki a találkozóról. A Cadogan Házhoz tartozom, - tisztáztam, világosan közölve, hogy nem, az általános meggyőződés ellenére, Ethanhöz konyvfanoknak
6
Twice Bitten – Második Harapás tartozom. Nem mintha én nem gondoltam volna erre. – Ez azt jelenti, nem garantálhatom, hogy nem adom tovább az itt elhangzottakat, - tettem hozzá, majd félmosolyra görbült a szám. – De ez attól függ, hogy mit fogsz nekem mondani. Noah leengedte a karját, egyik kezével a nadrágzsebébe nyúlt és előhúzott egy vékony piros kártyát. Két ujjal tartva a kártyát felém nyújtotta. Tudtam, hogy mi állt rajta, mielőtt elvettem volna. A „VŐ” kezdőbetűk voltak rajta és egy fehér liliomhoz hasonlító virág mintája. Egy ezzel megegyező kártyát hagytak a szobámban a Cadogan Házban, de még mindig nem tudtam, hogy mit jelent. Mi az a „VŐ”? – kérdeztem tőle, visszaadva a kártyát. Noah elvette és visszatett a zsebébe. Majd körbenézett, intett, hogy kövessem és elindult a tó felé. A szemöldökömet ráncolva követtem őt. Ekkor kezdődött a történelem óra. A Francia Forradalom kegyetlen időszak volt az európai vámpírok számára, - mondta, miközben lesétáltunk a lépcsőn, ami a parkból az alatta lévő utcára vezetett. – Amikor a Nagy Félelem bekövetkezett a vámpírokat is utolérte a hisztéria – pont, mint az embereket. De mikor a vámpírok saját társaik és Mestereik ellen küldték a seregeket, mikor lefejezték őket az utcákon, a Renegát Tanács tagjai, a társaság, ami a vámpírokat irányította, mielőtt a Greenwich Tanács átvette az irányítást, pánikba esett.
konyvfanoknak
7
Chloe Neill Az volt a Második Tisztogatás, igaz? – kérdeztem. – A francia vámpírok kiadták társaikat, hogy magukat mentsék. Sajnos, akik a nép ellen fordultak ki lettek végezve. Noah bólintott. – Pontosan. A tanács vámpírjai idősek voltak, jól szervezettek. Élvezték a halhatatlanságukat, és nem akartak a csőcselék áldozatává válni. Ezért szerveztek egy csapatot a saját védelmükre. Vámpírokat, akik hajlandóak voltak felfogni előlük a nyírfát. Egy vámpír Titkos Szolgálat? Ez nem is rossz hasonlat, - értett egyet. – A vámpírok, akiket felkértek az őrzésükre Vörös Őrségnek nevezték magukat. Ezért a VŐ. – És mivel te adtad nekem a kártyát, gondolom te is egy vagy közülük? A kártya-osztogató tag, szó szerint. Átvágtunk az utcán a tó előtti gyephez, majd a fű melletti betonpadkát követve sétáltunk. Amikor megálltunk Noah-ra pillantottam, azon gondolkozva miért tartott nekem történelem órát és avatott be a titkos életének részleteibe. – Oké, érdekes történelem óra volt, de mindennek mi köze hozzám? Türelmetlen vagy, nem igaz? Felhúztam egyik szemöldököm. – Beleegyeztem egy titkos éjféli találkozóba veled és azt akarod, hogy ne tudjon róla a Mesterem. Már így is elég jelentős kikötéseid vannak.
konyvfanoknak
8
Twice Bitten – Második Harapás Noah lassan elmosolyodott, farkas szerűen, a szája fokozatosan húzódott szét, felfedve egy egyenes, fehér fogsort – és tűhegyes szemfogakat. Csodálkozom, hogy még nem találtad ki miért, Merit. Azért vagyok itt, hogy csatlakozz hozzánk. Egy egész perc telt el, mielőtt újra megszólalt. Ez idő alatt csendben álltunk, mindketten a tavat bámultuk és a parthoz közeli vitorlások mozgó fényeit. Nem tudom pontosan ő mire gondolt, de én megfontoltam az ajánlatát. A dolgok változtak, a VŐ megalapítása óta, - mondta végül Noah, a hangja morajlott a sötétben. – Megbizonyosodunk arról, hogy a Tanács nem lépi túl a hatáskörét, ellenőrzés alatt tartva a GT-t. Biztosítjuk, hogy a Mesterek és Újoncok közötti erők szilárd egyensúlyban maradjanak. Néha nyomozunk. Ritka alkalmakkor feltakarítunk. Szóval, hogy összefoglaljam, Noah azt akarta, hogy egy olyan szervezethez csatlakozzak, aminek a fő célja a Mester vámpírok és a GP tagok megakadályozása abban, hogy túl nagy hatalomra tegyenek szert, vagy azt az erőt össze-vissza használják; egy szervezet, amelynek tagjai a Mestereik után kémkedtek. Lassan kifújtam a levegőt, miközben összeszorult a gyomrom. Nem tudtam, hogy Ethan hogy áll a Vörös Őrséggel, de abban nem kételkedtem, hogy az árulások árulásának tartaná, ha csatlakoznék. Ha a Vörös Őrséget szolgálnám egyenesen Ethannel kerülnék szembe, aki engem, az Újonc vámpírt vádolna azzal, hogy konyvfanoknak
9
Chloe Neill megfigyelés alatt tartom és ítélkezek felette. A kapcsolatom Ethannel nem volt egyszerű; egy kényelmetlen több mint kollégák, de mégsem bizalmasok állapotként jellemezném. De ez túlment az általában fennálló kölcsönös bosszúságon. Igazából ez pontosan az volt, amitől Ethan eleve félt, hogy megteszem – kémkedés a Házban. Lehet, hogy nem tudott a VŐ meghívásról, de ismerte a nagyapámat, Chuck Meritet, aki összekötötte a természetfelettit Chicago városával és ismerte a családomat – a Meriteket (igen, Merit a vezetéknevem) – akik kapcsolatban álltak Seth Tate-tel, Chicago polgármesterével. Ezek a kötelékek elég erősek voltak, hogy meggyőzzék őt. Belekeveredni egy ehhez hasonló dologba, csak hab lenne a tortán. Ez pedig egy érdekes kérdést hozott fel. – Miért én? – kérdeztem Noah-t. – Csupán két hónapos vagyok és nem vagyok az a kimondott harcos típus. Beleillesz a rendszerünkbe, - mondta. – A beleegyezésed nélkül változtattak vámpírrá; talán ezért úgy tűnik, más fajta kapcsolatod van a Mestereddel. Vagyonos családból származol, de láttad ennek az árnyoldalait is. Mint Őrző, katonává váltál, de előtte tudós voltál. Letetted az esküidet Ethannek, de túlságosan kétkedő vagy ahhoz, hogy vakon parancsokat kövess. Ez volt azon tulajdonságaim listája, amelyek minden bizonnyal napi szinten aggasztották Ethant. De Noah úgy tűnt meg van róla győződve, hogy ő pont ezeket kereste. És pontosan mit kéne csinálnom? konyvfanoknak
10
Twice Bitten – Második Harapás Egyelőre egy titkos partnerre van szükségünk. A Cadogan Házban maradnál, mint Őrző és közben kapcsolatban lennél a társaddal. Felhúztam a szemöldököm. – A társam? Párokban dolgozunk, - mondta Noah, majd biccentett valami felé mögöttem. – Pont végszóra. Hátra pillantottam, pont mikor a vámpír elért hozzánk a partvonalhoz. Jól tudott kémkedni; még a kiélesedett hallásommal sem hallottam, hogy közeledett. A vámpír magas és sovány volt, hosszú aranybarna hajjal, ami épp a vállát súrolta, kék szemekkel a hosszú szemöldöke alatt és élesen kirajzolódó állal. Egy galléros rövid ujjú póló volt rajta, az alja be volt tűrve a farmerjába. Tetoválások fonták körbe mindkét bicepszét – egy repülő angyal egyik karján, és egy lopakodó ördög a másikon. Csodálkoztam, hogy honnan vette ezt az ellentétet. Az újonnan érkezett kurtán biccentett felém, majd Noah-ra nézett. Merit, Őrző, Cadogan Ház, - mondta neki Noah, majd rám nézett. – Jonah, Gárdakapitány, Grey Ház. Gárdakapitány? – Kérdeztem hangosan, ledöbbenve a ténytől, hogy a Scott Grey saját Házának kapitánya is VŐ tag volt. Egy ilyen bizalmas pozícióban, akinek az volt a feladata a Házban, hogy a Mesterét védje, hogy biztonságban tartsa, egy olyan szervezettel
működött
együtt,
ami
egyértelmű
bizalmatlansággal kezeli a Mesterek hatalmát?
konyvfanoknak
11
Chloe Neill Gondolom ez nem egy olyan dolog, amitől Scott Grey oda lett volna, ha megtudja. És komolyan – még én vezettem félre Ethan Sullivant, vagy mi? Ha elfogadod az ajánlatot, - mondta Noah, - Jonah lesz a partnered. Jonah-ra néztem, aki összeráncolt szemöldökkel figyelt engem. Kíváncsiság látszott – de megvetés is – a szemeiben. Nyilvánvalóan nem volt rá túl nagy benyomással amit eddig látott a Cadogan Őrzőjéből. De mivel nem szándékoztam háborúba szállni Ethannel és ebből következően, nem terveztem, hogy Jonah társa leszek, sikerült nem foglalkoznom vele. Megráztam a fejem Noah felé. – Túl sokat kértek. Megértem a tartózkodásodat, - mondta. – Tudom mit jelent letenni az esküket a Házadnak. Én is letettem őket. De akár tetszik, akár nem Celinát elengedték. Jó esély van rá, hogy a jövőben határozottan több erőszak lesz, mint a közelmúltban. Nem túl jó kilátások, - értettem egyet komolyan. Véget vetettünk Celina Desaulniers, a Navarre Ház korábbi Mesterének gyilkoló mulatságainak. Azt ígértük Chicago városának, hogy bedugjuk egy európai földalatti börtönbe, ahol letölti a büntetését a gyilkosságokért, de a GT kiengedte Celinát. Többé nem irányította a Navarre Házat és ezért a kellemetlenségért engem okolt. Idegesen jött vissza Chicagoba a bebörtönzése miatt és harcra vágyott. konyvfanoknak
12
Twice Bitten – Második Harapás Noah szomorúan elmosolyodott, mintha megértette volna, milyen irányt vettek a gondolataim. – A mágusok már megjósolták a közeledő háborút, - mondta. – Amitől félünk, az elkerülhetetlen. Túl sok vámpírban túl sok gyűlölet gyülemlett fel az emberekkel szemben, ahhoz, hogy örökre fent tartsuk a békét – és fordítva – és Celina pazar munkát végzett a feldühítésükben. Sajnos túl jól játssza a mártírt. És ezzel még nem is érintettük az alakváltók esetét, - mutatott rá Jonah. – Az alakváltók és a vámpírok hosszú, véres történelemmel rendelkeznek, de ez nem gátolja meg a Falkát, hogy Chicagoba jöjjön. – Rám pillantott. – Azt mondják ezen a héten találkoznak. Te is így hallottad? Mérlegeltem, hogy a válaszommal adok-e ki értékes Cadogan Házbéli információt, de úgy döntöttem elmondhatom neki. Nem mintha túl sokáig titokban lehetne tartani az információt. – Igen. Úgy hallottak egy héten belül itt lesznek. Mind a négy Falka tagjai Chicagoban, - mormogta Noah, szemét a földre szegezve. – Ez olyan, mintha a Hatfield-ek beköltöznének McCoy-ékhoz. Egy több évszázados viszály és a harcos partik ugyanabban a városban. Túl sok gond. – Sóhajtott. – Nézd, csak arra kérlek, hogy gondold át. Egyelőre csak annyit kérnénk tőled, hogy maradj elkötelezett a Cadogan Házhoz és maradj készenlétben, amíg… Amíg, mondta, mintha tényleg úgy gondolná, hogy elkerülhetetlen az összecsapás. konyvfanoknak
13
Chloe Neill Rejtve maradnál addig, míg meg tudjuk tartani a békét. Utána fel kell készülnöd, hogy teljes időben csatlakozz hozzánk. Fel kell készülnöd a Ház elhagyására. Biztos voltam benne, hogy látszik a döbbenet az arcomon. – Azt akarjátok, hogy a háború közepén hagyjam Őrző nélkül a Cadogan Házat? Gondolkodj kicsit hosszabb távon, - szólt közbe Jonah. – Felajánlod a
szolgálataidat, a
képességeidet az
összes
vámpírnak, eltekintve a Házakhoz való viszonyuktól. A VŐ egy lehetőséget ajánlj neked, hogy kiállhass az összes vámpírért, ne csak a Mesterekért. Úgy érti, ne csak Ethanért. Többé nem lennék Ethan Őrzője, az ő vámpírja. Helyette egy olyan vámpír lennék, aki külön áll a Házaktól, a Mesterektől, a Tanácstól, annak érdekében, hogy biztonságban tartsam a vámpírok univerzumát… és kordában tartsam Celinát és a fellázadt csőcseléket. Nem tudtam pontosan, hogy mit gondoljak a VŐ felkéréséről. – Időre van szükségem, hogy ezt átgondoljam, - mondtam nekik. Noah bólintott. – Ez egy komoly döntés, és komoly mérlegelést igényel. A kérdés, hogy hajlandó vagy-e kilépni a Házból, hogy biztosítsd az összes vámpír védelmét. Hogy tudlak elérni? – Kérdeztem, azon gondolkodva, hogy ezzel a kérdéssel átléptem-e egy olyan határt, ahonnan már nincs visszaút.
konyvfanoknak
14
Twice Bitten – Második Harapás Benne vagyok a telefonkönyvben biztonsági tanácsadóként. Addig is, mi nem beszéltünk és te nem találkoztál Jonah-val. Ne
mondd
el
senkinek
–
barátoknak,
rokonoknak,
kollégáknak. De gondolkodj el ezen, Merit: Kinek van nagyobb szüksége egy Őrzőre? A Cadogan Ház vámpírjainak, akiknek van egy a védelmükre kiképzett alakulatuk és egy nagyhatalmú Mesterük, az irányításhoz… vagy a többieknek? Ezzel ő és Jonah megfordultak és elsétáltak, beleolvadva az éjszaka sötétjébe.
konyvfanoknak
15
Chloe Neill
MÁSODIK FEJEZET TÜZES VÉR Fordította: Rosie
Egy héttel később A szándék, szerintem teljesen ártatlan volt. Összehívtak minket, a Cadogan Ház vámpírjait, hogy önvédelmi technikákat mutassanak be. Nem volt szokatlan, hogy képeznek minket – elvárták a vámpíroktól, hogy meg tudják védeni magukat. Mindezek mellett, több száz év, amíg az emberek radarján kívül éltek, egy kicsit paranoiássá tette őket. Emellett Ethan és én is élveztük a közös (szintén teljesen ártatlan) edzéseinket, ahogy megtanultam kezelni a vámpírerőmet. De Ethan úgy döntött, a körülmények (azaz Celina) több képzést igényelnek. Nem voltam felkészülve, hogy felülkerekedjek Celinán, mikor felbukkant a Háznál egy héttel ezelőtt, hogy megtámadjon. És ha én, aki Ethan meggyőződése szerint erősebb voltam az átlagnál, nem tudtam megtenni, érthetően módon aggódott a többi háromszáz Cadogan vámpír épségéért. Szóval a második emeleti szobámból leballagtam a Cadogan Ház földszintjén található vívóterembe. Lindsey, egy tagja a Ház őreinek és
a
legjobb
vámpírbarátnőm,
csatlakozott
hozzám,
hogy
megtanulhassuk, hogyan védjük meg jobban magunkat Chicago
konyvfanoknak
16
Twice Bitten – Második Harapás különleges vámpírőrületétől. Nem számítottunk rá, hogy helyette egy bemutatót látunk. Édes Istenem, - mondta Lindsey lélegzetét visszafojtva, ahogy beléptünk a vívóterembe. Megálltunk a tatami matracok szélénél, amelyek a földet borították, tátott szájjal és óriás szemekkel dolgoztuk fel az elénk táruló látványt. Két vámpír volt ott a teljes halhatatlan valójában, izmukat megfeszítve, ahogy pusztakézzel birkóztak, megpróbálva a másikat a földre lökni. Fegyverek nélkül verekedtek, nem volt se kard, se fém, csak a kézfejük és lábfejük, könyökük és térdük és az extra fizikai erejük, ami a vámpírléttel járt. És félmeztelenek voltak. Mindketten mezítláb, póló nélkül öklöztek, harchoz tervezett fehér melegítőnadrágban, és a Cadogan Ház csillogó aranykorongjával a nyakukban. Lindsey tekintete Luc-ra tapadt, a Cadogan Ház gárdakapitányára. Luc hajdani cowboyból átváltoztatott vámpír katona volt, széles vállakkal, szőrös mellkassal, és göndör, nap-szítta hajjal, aminek hirtelen
felhagyott
az
arcából
való
kisöprésével,
izmait
megfeszítette, ahogy mozdult. Luc-kal szemben volt az ellenfele: Ethan Sullivan, a Cadogan Ház Mestere és háromszázkilencvennégy éves vámpír, aki az agyarasok világába hozott engem – a beleegyezésem nélkül, de kétségkívül azért, mert a másik lehetőségem a gyors halál lett volna. Kicsit több, mint hat láb magas volt, a felső része annak a hat lábnak – a hosszú, szikár vonala a lapos hasnak és kirajzolódó kockáknak, a szőke szőrcsíkkal együtt,
konyvfanoknak
17
Chloe Neill ami a köldökétől indult és a nadrágja derekában tűnt el – ragyogott, ahogy kivitelezte a köríves rúgását. Azt hiszem, Lucnak kellett a támadó szerepét játszani, de Ethan jó munkát végzett a távoltartásában. Az összes Armani öltöny és szupermodell-kinézet ellenére Ethan képzett harcos volt – valami, amire emlékeztetni kellett engem, mikor néhány héttel ezelőtt a torkának szegeztem a katanámat. Miközben figyeltem, hogyan harcol, libabőrös lett a karom. Gondolom a kék íriszem is ezüstre váltott, ahogy forróság öntötte el a testemet, és ez a tűz egyre nőtt, ahogy láttam Ethant akció közben, elhajolni és hullámzani és forogni, ahogy szembeszállt az ellenfelével. Megnedvesítettem az ajkaimat, hirtelen vérszomj tört rám annak ellenére, hogy bőven elég vért
ittam, a
szállítónk,
Blood4You, által
tasakokba
csomagolva, kevesebb, mint huszonnégy órával ezelőtt. És, ami még fontosabb, csupán egy héttel ezelőtt közvetlenül egy vámpírból ittam. Közvetlenül belőle ittam. Ő etetett meg, a vámpírrá válásom utolsó szakasza folyamán, amikor olyan erős vérszomjjal ébredtem, hogy akár ölni is képes lettem volna érte. De nem volt szükség erőszakra. Ethan szabad akaratából ajánlotta fel a csuklóját, és én kihasználtam az ajánlatát, nézve, ahogy ezüstre vált a szeme, ahogy magamhoz vettem a táplálékot, ami valahogy megpecsételte a ragadozóvá, azaz vámpírrá válásom. Lángoltam,
miközben
néztem
őt,
az
izmai
mozogtak
és
megfeszültek, ahogy egy párduc feszes eleganciájával mozgott. konyvfanoknak
18
Twice Bitten – Második Harapás Másra is foghattam volna a gyomromban lévő melegséget, nevezhettem volna az új, immár teljességgel működő vámpír biológiám következményének, annak eredményének, hogy egy ragadozó természetének megmutatkozását látom, vagy egy Újonc vonzódása a Mesterhez, aki teremtette. De ez mind nem lett volna igaz Ethan Sullivanre – még csak a közelében sem járt. Szinte túl jóképű volt ahhoz, hogy igaz legyen, szőke haj keretezte nagyszerű arcát, arccsontok, amiért New York modelljei fizettek volna, és szemek, melyek úgy csillogtak, mint a smaragd. Hat láb aranybarna bőr feszült az izmokon, és bizonyíthatom, hogy az a hat láb teljességgel tökéletes volt. Véletlenül megláttam Ethant, amikor kielégítette korábbi szeretőjét, aki elárulta őt, mikor csatlakozott Celina vidám gonosztevő csapatához. Nem volt nehéz elképzelni, hogy ő volt a táplálékláncnak tetején, bárhova is tartoztunk – nem, amikor azt nézted hogyan mozog a hosszú, izmos teste a szobában. Nem, amikor az apró gyöngyöző izzadtság cseppet figyelted, ahogy lassan – nagyon lassan – utat tört magának lefelé Ethan lapos hasának közepén, egyenként haladva a kockákon, azzal fenyegetve, hogy becsúszik a nadrágja dereka alá. A pontosság kedvéért, Ethan is érezte ezt a vonzást. Felajánlotta, hogy legyek a szeretője, mielőtt Amber távozott volna, hogy csatlakozzon
a
Desaulniers
Csapatba.
Néhányszor
már
csókolóztunk, de sikerült ellenállnom, hogy a szaván fogjam a többi ajánlatával kapcsolatban. Ethan kétségkívül akart engem. Én pedig
konyvfanoknak
19
Chloe Neill nem voltam olyan hülye, hogy vitatkozzak a vonzódásról, ami letagadhatatlan volt. De Ethan teljességgel dühítő is volt – lassan bízik, könnyen vádol – és még mindig nem tudtam pontosan mit érzett irántam. Nem is említve
a
negatív
tulajdonságait:
az
önelégültsége
a
felsőbbrendűséggel kapcsolatban és hogy hajlandó a körülötte lévőket, beleértve engem is, politikai célokra használni. Valamint az a tény is ott volt, hogy az utolsó csókunk, kevesebb mint huszonnégy órával az előtt történt, hogy szakítottam Morgan Greerrel, a vámpírral, aki Celinát helyébe lépett, mint a Navarre Ház Mestere. Forrt a vérem és bűntudatom volt, mikor elsétáltam a csók után. Biztos találhatnék egy kapcsolatot jobb érzelmi összeállítással. Amint erre gondoltam visszatért a racionalitásom és lehiggadtam. Be kéne tiltani, hogy az önelégült vámpírok ilyen jól nézzenek ki, - mondta Lindsey, csettintve a nyelvével. Teljesen igazad van, - értettem egyet, arra gondolva, hogyha kevésbé lenne helyes sokkal egyszerűbb lenne a kapcsolatunk. Elkaptam a tekintetem a verekedő vámpírokról, hogy megnézzem a szoba többi részét. Az erkély, ami körbevette a vívótermet tele volt vámpírokkal, férfiakkal és nőkkel. A nők és néhány férfi az alattuk zajló csatát figyelték, félig lehunyt szemmel, kipirosodott arccal, mindannyian az alattuk lévő látványt élvezték. Másrészről viszont ők csinálják a melladást. konyvfanoknak
20
Twice Bitten – Második Harapás Ránéztem felhúzott szemöldökkel. – Melladás? Tudod, mint az előadás, - itt megállt és a mellére mutatott – csak több pasi mellbimbóval. Van valami ellenvetésed? A pillantásom visszatér a Mester vámpírra, aki éppen lehajolt, hogy felvegyen egy bökkent, egy fa gyakorlófegyvert, a matracról. Az izmai összerándultak és megfeszültek, ahogy mozgott, szemtelen mellbimbóival a mellkasán. Távol álljon tőlem, hogy ellenkezzek, - mondtam. – Rendes melladást csináltak. És ha így kiteszik, nem várhatják el tőlünk, hogy ne nézzük. Lindsey beleegyezően bólintott. – Nem tudom, honnan jön ez a hősködés, de nekem tetszik. Én is kezdem megszokni, - súgtam vissza, ami igaz volt. A vámpírrá válás nem volt könnyű – se testileg se lelkileg – de kezdtem hozzászokni. Alapvetően kétszer mentem keresztül az átváltozáson, mivel az első alkalommal nem ment végbe teljesen. (Ethan, mivel lelkiismeret furdalása volt, elkábított az első átváltozás során, ami nyilvánvalóan meggátolta a teljes átalakulást.) Többek között ezért is költöztem ki a Wicker Parki kőházból, amit korábbi szobatársammal osztottam meg – és korábbi legjobb barátnőmmel és fejlődő boszorkánnyal – Malloryval, ide a Cadogan Házba. Sikerült helytállnom, mikor a szüleimmel és a régimódi barátaikkal kellett megbirkóznom, egy lépés, amit Ethan utasítására tettem, mikor megpróbáltuk titokban tartani a vámpír rave-eket a sajtó előtt. Valamint, ha konyvfanoknak
21
Chloe Neill nem számítjuk azt a kér alkalmat, amikor véletlenül kihívtam Ethant, sikerült megfékeznem Celinát az esetek körülbelül ötven százalékában mikor verekedni akart, ami nem rossz, a harcok gyakoriságát tekintve. Itt voltam én, ezekkel az izgalmakkal, az új vámpír az Őrző történelmi
szerepében,
védve
a
Házat
élő
és
halott
teremtményektől egyaránt. Végzős diákból vámpírharcossá váltam majdnem egy éjszaka alatt. És most Noah Black ki akarta ezt használni. Merit. Merit. Bár Lindsey számtalanszor megszólított, végül a lökdösés tette meg a hatását, kiszakítva a Noah-val való találkozásom emlékéből, visszarepítve a Cadogan Ház vívótermébe, Lindsey-hez, aki megbökött a vállával, hogy felkeltse a figyelmem, és Ethanhöz, aki előttem állt, csípőre tett kézzel, vállig érő haja hátra volt fogva, egyik szemöldökét leereszkedően megemelte. Luc-ot sehol sem láttam… és minden szempár rám szegeződött. Öhm, igen? – Kérdeztem. A vámpírok kuncogtak. Ha abbahagytad az ábrándozást, - törte meg Ethan a szobában beállt csendet, - talán megfontolnád, hogy csatlakozol hozzám? Bocsánat Nagyúr, - motyogtam, és kiléptem a papucsomból a matracra, a tokjában lévő katanámmal a kezemben. Már konyvfanoknak
22
Twice Bitten – Második Harapás tréningruhában voltam – egy fekete sportmelltartó szerű topban és jóga nadrágban. Követtem Ethant a terem közepére, miközben teljességgel tisztában voltam a több tucat vámpírral, akik a mozdulatainkat követték. Megállt, felém fordult és meghajolt. Én is így tettem. Fontos, - kezdte, elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja, hogy felkészült légy, hogy felébredjen benned a vágy a harcolásra. Ahhoz, hogy uralhasd a harcot, először el kell sajátítanod a lépéseket. Mint tudjátok, az Őrzőnknek még nem sikerült magáévá tenni a harc művészetét… Szünetet tartott, épp elég ideig, hogy jelentőségteljesen rám pillantson. Szóval a harc nem tartozott az erősségeim közé. Jó voltam a Katákban – a vámpír kardvívás összetett elemeiben. Balett-táncos voltam és volt valami táncszerű a mozdulatokban. Pozíciók, formák, lépések, amelyeket meg tudtam jegyezni és gyakorlással tökéletesíteni. A harc más volt. Könyvmolyként nőttem fel, így nem volt tapasztalatom a küzdelemben, leszámítva azt a pár kísérleti kickbox edzést és azt a néhány alkalmat, mikor belefutottam Celinába és válogatott talpnyalóiba. Tudtam, hogy mi a gyengepontom. Túl sok időt töltök azzal, hogy megpróbálom átgondolni a küzdelmet – megpróbálom
megtalálni
a
támadó
gyengepontjait,
hogy
kihasználhassam őket – eközben pedig próbálom nem túlgondolni a harcot. Ez még nehezebb lett az utóbbi hetekben, ahogy Luc-kal azon dolgoztam, hogy a fenyegető illatok és hangok áradatát ki tudjam zárni, és a lényegre összpontosíthassak. konyvfanoknak
23
Chloe Neill De a Katákkal végzett munkája páratlan. – Felhúzta az egyik szemöldökét – félig kihívóan, félig sértően – és hátrált egy lépést. – Őrző, - mondta, immár halkabb hangon, az utasítás csak nekem szólt, - a Katákat, ha lennél szíves. Nagyúr, - válaszoltam. Két kézzel felemeltem a kardomat, a jobb kezemmel a markolaton, ballal a hüvelyen, majd széthúztam a kezeimet, egy gyors fütyülő hanggal kihúzva a tartójából, a fény visszaverődött a fényezett pengén. A matrac széléhez sétáltam és letettem mellé a földre a lakozott tokot. Majd, minden bátorságomat összeszedve – ami most már könnyebb volt, hogy felkértek csatlakozzak egy titkos vámpírharcosokból álló alakulathoz – visszatértem hozzá, szembenéztem vele és két kézzel megragadtam a katanámat. Kezdd, - utasított, és hátrébb lépett, hogy teret adjon nekem. Hét kétkezes Kata és három egykezes mozdulat volt. Ezek újak voltak számomra. De a tradicionális Katákat vámpírrá válásom óta gyakoroltam, és hogy őszinte legyek, egy kicsit fel akartam vágni. Azon a héten, mikor együtt dolgoztunk, Ethan csak hagyományos módon látott gyakorolni a Katákat – egyszerre egy Kata, jól időzített pontos mozdulatokkal. De ez még nem volt minden… Megfeszítettem a testemet, a katanát magam előtt tartva. – Gyorsan vagy lassan? A homlokát ráncolta. – Gyorsan vagy lassan? Ravaszul elmosolyodtam a frufrum alatt. – Válassz sebességet. konyvfanoknak
24
Twice Bitten – Második Harapás Vámpírok? – Kérdezte hangosan, de közben engem nézett. – Gyorsan vagy lassan? Volt pár kósza „lassú” szavazat, de a többség a „gyors” mellett döntött. Úgy tűnik gyorsan, - mondta. Bólintottam, majd áthelyeztem a súlypontomat és mozgásba lendültem. Az első kata során egy ívet írtam le a kardommal a testem körül, majd visszatértem a kiinduló helyzetbe. A második egy lefelé irányuló csapás volt. A harmadik és a negyedik kombináció volt. Az ötödik, hatodik és a hetedik kombináció volt, forgásokkal és védésekkel. Hagyományos módon, mikor a hangsúly a pontosságon és a kontrolon volt, minden egyes Kata tíz vagy tizenöt másodpercet vett igénybe. De gyorsan elvégezve, az egész összeállítást húsz másodperc alatt megcsináltam. Ezt a gyorsaságot korábbi edzőmtől tanultam, Catchertől, egy mágustól aki imádja a katanákat és a kardvívást. (Ő volt szintén, persze nem egyidejűleg, Mallory barátja és a nagyapám alkalmazottja is.) Catcher követelte, hogy gyakoroljam a mozdulatokat újra és újra, arra hivatkozva, hogy az ismétlésnek hála beleivódnak az izmaimba. Ez megtörtént – és ez lehetővé tette, hogy használjam megnövekedett vámpír erőmet,
gyorsaságomat
és
fürgeségemet,
így
egy
tánccá
olvasztottam a formákat, olyan gyorsan, hogy a testem elmosódott a sebességétől. Miután másodszorra is kihívtam Ethant, úgy döntött itt az ideje, hogy Catcher helyébe lépjen, mint edzőm. De nem tudta, hogy Catcher mennyit tanított nekem… konyvfanoknak
25
Chloe Neill Befejeztem a hetedik formát, megfordulva, hogy befejezzem, karddal a kezeim között, függőlegesen tartva a testem előtt. A felettünk lévő lámpák megvilágították a penge íves vonalát, az egész szobára hirtelen csend telepedett. Ethan csak bámult. Csináld újra, - mondta alig hallhatóan, csillogó szemekkel. Nem kerülte el a figyelmemet a vágy felvillanása. Annak ellenére, hogy a köztünk lévő kémia intenzíven működött, Ethan egyértelműen, minden téren politikus volt – mindig manőverezett. Én egy fegyver voltam. Az ő fegyvere. Az a csillogás? Színtiszta kapzsiság. Nagyúr, - mondtam, beleegyezően biccentve és visszatértem a kezdőpozícióba. Újra végrehajtottam a mozdulatokat, a kard függőlegesen közeledett a földhöz, lefelé vágva, egy keresztül-és-fel kombináció, majd egy köríves-forgásos kombináció, a hátrafelé döfés, és a felső csapás. Az utolsó pozícióban végeztem. Újra, - utasított harmadszorra, én pedig engedelmeskedtem. Az idő alatt, amíg végighaladtam a Katák sorozatán, és utána hétszer vagy nyolcszor megismételtem egy-két kedvenc Katámat az utasítására, a mellkasom elnehezült az erőfeszítéstől, a kezeim csúsztak a kardom rája bőrrel fedett markolatán. Felpillantottam és konyvfanoknak
26
Twice Bitten – Második Harapás láttam, hogy a vámpírok a vívóterem felett húzódó fa lelátón előre hajolnak, kezeikkel a korláton, kíváncsisággal a tekintetükben. Hajlamosak voltak úgy tekinteni rám – akár az erőm miatt, ami érdekességnek számított, vagy az a szerencsétlen szokásom miatt, hogy folyton párbajra hívom Ethant, mint egy csodabogárra. Ha számít valamit, tényleg úgy terveztem, hogy megszakítom ezt a hagyományt. Szép munka, - mondta Ethan csendesen, majd az erkélyen ülőkhöz szólt. – Úgy gondolom, ez több kérdést is megválaszol a mi Őrzőnkkel kapcsolatban. És ha már a színpadon van, felém biccentett – bármi, amit az új társasági elnökünk hozzá szeretne fűzni a soron következő Cadogan eseményekről? Piknikek? Partik? A hajam tövéig elvörösödtem. Ethan kinevezett a ház társasági elnökének büntetésként, amiért kihívtam. Mint büntetés, igazán enyhének számított. De így is sértő volt, és pillanatokba telt, amíg összekaptam magam. Arra gondoltam, hogy lehetne valami a nyári napforduló idején. Valószínűleg grillsütés. Szerintem más Házakból is hívhatnánk vámpírokat. A terem elcsendesedett, amíg Ethan mérlegelte az ötletet – és a közönség várta az ítéletét. Rendben, - mondta végül egy határozott bólintás kíséretében, majd
visszanézett
a
tömegre.
Az
arckifejezése
még
komolyabbá vált. konyvfanoknak
27
Chloe Neill Egyszer úgy gondoltuk, - kezdte, - hogy az a legjobb, ha beolvadunk az emberek társadalmába. A létezésünk titokban tartása tűnt a legjobb módszernek, hogy biztosítsuk a túlélésünkét és fenn tartsuk a békét a körülöttünk élő természetfeletti lényekkel. Bizonyos mértékben Celina ezt lehetetlenné tette. Minden elismerésem a Navarre Ház-béli barátainknak, de Celina minden alkalmat megragadott, hogy felfedjen minket, hogy elidegenítsen minket az emberektől és elidegenítsen
egymástól.
–
Egy
kivételesen
emberi
pillanatában, Ethan lesütötte a szemét, aggodalmasan ráncolta a homlokát. A határon vagyunk, - mondta. – Pontosan annak a határán, hogy láthatóak maradjunk. A jelenlegi állás szerint, ennyi időt ajándékoztak
nekünk,
hogy
békében
és
viszonylagos
nyugalomban éljünk, egy időt, amíg a Házak anyagilag felvirágoztak. De azzal, hogy kiléptünk a nyilvánosság elé, akár tetszik, akár nem, az emberek szeme elé kerültünk – egy közönség elé, akik nem voltak mindig elnézőek velünk. Akármeddig is fog tartani a látszólagos népszerűségünk – ki tudja? És most, ahogy már hallhattátok, az alakváltók arra készülnek, hogy Chicagoban találkoznak ezen a héten. A forrásaink szerint ezen a gyűlésen határoznak arról, hogy a saját területeiken maradnak vagy visszatérnek az ősi lakhelyükre, Alaszkába. Ha elmennek, és ellenünk fordulnak az emberek –
konyvfanoknak
28
Twice Bitten – Második Harapás Nos, nem szükséges emlékeztetnem titeket az alakváltókkal közös történelmünk eseményeire. A tömegben sugdolózni kezdtek, a kellemetlenség miatt varázslat került a levegőbe. Az alakváltók visszavonultak, mikor a vámpírok bajban voltak. A vámpírok őket vádolták a bekövetkezett halálesetekért, most pedig féltek a vámpírok, hogyha ellenünk fordulnak az emberek, az alakváltók újra megtennék és itt hagynának minket, egyedül elszenvedve a természetfelettiek ellen irányuló tetteket. Mint tudjátok, hivatalosan nem vagyunk szövetségesek a Falkával. Ők elkerülik az ilyesfajta kötelékeket. De abban azért reménykedem, hogy ha gyűlölettel vagy haraggal vagy félelemmel kell szembenéznünk, beleegyeznek abba, hogy segítsenek nekünk. Egy vámpírférfi felállt. – Ezelőtt soha sem segítettek! – Kiabálta le. Ethan elgondolkodva nézett rá. – Tényleg nem. De azt sugallni, hogy „tartoznak nekünk” nem működött. Mindent megteszünk, amit csak tudunk, hogy új kapcsolatokat alakítsunk ki velük. És ezzel egy időben… Itt szünetet tartott, a terem pedig elcsendesedett, ahogy várták a következő szavait. A nézeteltéréseink ellenére meg kell hagyni, tudta, hogyan hasson a tömegre. Ezzel egy időben, - folytatta, - arra kérlek titeket, nem mint a Mesteretek, hanem mint a testvéretek, kollégátok, barátotok. Legyetek óvatosak. Vigyázzatok a társaitokra. Mérjétek fel a konyvfanoknak
29
Chloe Neill környezeteteket. És legfőképpen, ne féljetek hozzám fordulni. Bárki. Bármikor. Ethan a torkát köszörülte, és mikor újra megszólalt, a hangja erős és tiszta volt, újra Mester-szerű. – Lelépni, - mondta, és az erkélyen tartózkodó vámpírok szép sorjában elhagyták a vívótermet. Ethan felénk sétált. – A lakosztályomba, - mondta Lucnak, majd rám pillantott. – Te is. A lakosztályodba? – kérdeztem vissza, de Ethan már elfordult, udvariasan mosolyogva a vámpírra, aki lefelé tartott az erkélyről. Nem ismertem a lányt, de a célja elég egyértelmű volt, ahogy ringatta a csípőjét, és a finom mozdulat, amivel a hosszú, sötét haját a füle mögé tűrte. Felé hajolt és kérdezett valamit. Ethan felnevetett majd udvariasan kuncogott, majd magyarázni kezdett – és szemléltette is – hogyan kell helyesen megfognia a kardjának markolatát. A szám önkéntelenül nyílt ki, de mielőtt valami csípős megjegyzést tehettem volna, egy rántást éreztem a lófarkamon. Hátrapillantottam. Menjünk, - mondta Luc. Mit értett a „lakosztálya” alatt? Megbeszélésünk van. Az utolsó alkalommal, mikor megbeszélésünk volt, Ethan raveekről mesélt nekem, tömeges étkezésekről, mikor az emberek akaratukon kívül vámpír harapnivalókká váltak. – A rave-ekről?
konyvfanoknak
30
Twice Bitten – Második Harapás Ma nem, - mondta Luc. – Nem hallottunk semmit sem róluk, mióta a zsarolási kísérlet rosszul sült el ellenünk. Malik egy hosszú távú stratégiát dolgoz ki. Ma az alakváltókról lesz szó. Menjünk, - hacsak nem akarod tovább nézni? Nyelvet öltöttem rá, de követtem, mikor az ajtó felé indult. A Cadogan Ház földszintje csupán üzletre szolgált, főleg erőszakos dolgokra – edzőterem, vívóterem, műveleti szoba, fegyvertár. Az első emelet, csak úgy, mint a második és a harmadik, a dekorációról szólt. Halvány fény, francia régiségek, keményfa, drága bútorok. „Ötcsillagos szálloda” volt az első benyomásom. A többi szoba egységesen díszes volt, Ethan férfias irodájától a fényűző lakosztályáig. A középső lépcsőházba mentünk, hogy feljussunk a harmadik emeletre. Mikor elértük Ethan lakosztályát, Luc két kézzel megfogta a szárnyas ajtó kilincseit, majd kinyitotta. Már ezelőtt is voltam Ethan szobájában, de csak rövid ideig. Amennyire én tudom, Ethan méretes lakhelyének három szobája volt – a központi nappali, egy hálószoba és feltehetőleg egy fürdőszoba, valahol hátul. Ez is elegánsan tervezett volt, mint a Ház többi része – a keményfa padlótól a meleg színekre festett falakig; az ónix kandallótól a drága, méretre szabott bútorokig. Inkább hasonlított egy elegáns szálloda lakosztályára, mint egy a (halhatatlan) élete virágában lévő vámpír otthonára. Ez alkalommal, alaposan körülnéztem, valamilyen vonást keresve, ami a Ház Mesterének jellemére utal. Számos dolgot találtam az konyvfanoknak
31
Chloe Neill átvizsgálás során – élete négyszáz évének törmelékei borították a szobát. Egy íj és egy nyíl lógott az egyik falon. Egy tábori szék és asztal volt az egyik sarokban, ami úgy tűnt, összehajtható az utazás idejére, talán ezek voltak Ethan katonaként töltött idejének maradványai. Egy alacsony tálalószerű szekrény állt egy másik falnál, néhány tárggyal a tetején. Odalépdeltem, kezeimmel a hátam mögött, és tanulmányoztam a javakat. Volt két ezüst trófea, melyek úgy néztek ki, mint az óriás bögrék, egy kép férfiakról korai tizenkilencedik-századi öltözetben (de Ethan nem volt köztük), és egy lapos kő, melynek tetejébe szimbólumokat véstek. Miután mindegyiket megnéztem, felpillantottam és felmértem a szoba többi részét. Ekkor láttam meg a sarokban – az egyik sarokban, egy magas üvegdobozban, egy csillogó Faberge tojás volt. Ó, hűha, - mondtam és közelebb sétáltam, hogy jobban láthassam. Felülről halvány fény sugárzott, megvilágítva a csillogó, üde zöld zománcot és a bonyolult, aranysárkányt, ami körülölelte. Peteré volt, - mondta Luc. Ránéztem. – Peteré? Peter Cadogané. – Luc mellém sétált, karjait keresztbe téve, az üveg felé intett. – A Mester vámpíré, aki a Cadogan Házat alapította. Ajándék volt az orosz királyi család egyik tagjától. – Egyik ujjával megérintette az üveget. – Peter Wales-ből származott, és ez a wales-i sárkányt ábrázolja. Látod a szemét?
konyvfanoknak
32
Twice Bitten – Második Harapás Bólintottam, arra a pontra figyelve, amit mutatott. Egy kerek, piros drágakő volt a sárkány szeme. Hat fehér vonal indult ki a közepéből. Ez egy csillagrubin, - mondta. – Hihetetlenül ritka. És hihetetlenül drága, - tette hozzá egy hang a hátunk mögül. Mindketten kiegyenesedtünk és körbepillantottunk. Ethan sétált be, még mindig a melegítőnadrágjában, a nyakában tengerkék törölközővel, amibe ezüsttel a „C” monogramot hímezték. Zuhanyozom, - mondta. – Érezzétek magatok otthon. – Ethan a hálószobához vezető ajtókhoz sétált. Kinyitotta az egyiket, bement, majd becsukta maga mögött. Én is lezuhanyozhattam volna, - mutattam rá. Tudom, innen érzem a szagod. Már majdnem megszagoltam diszkréten a hónom alját, mikor rájöttem, hogy csak bosszantani akart. – Nagyon vicces vagy. Nyugalom. Nem a tojásról meséltél nekem? Ó, - mondta Luc, majd szórakozottan megvakarta a halántékát. – Szóval Peter találkozott az orosz hercegnővel, és lekötelezte. Szerintem túlságosan plátói volt, de Peter valamilyen szívességet tett neki. Vissza akarta fizetni neki, így rábízta a tojást és a jó szándék jeléül belerakatta a rubint. konyvfanoknak
33
Chloe Neill Azt hiszem, megéri, ha az embernek vannak kapcsolatai, vontam le a következtetést, majd kicsit komolyabb hangra váltottam. – Ha már Peterekről van szó, bármilyen fejlemény a hajdani munkatársunk helyettesítésével kapcsolatban? – Peter Spencer ki lett tagadva a Házból, amiért elárult minket Celinának, mivel segítette a zsarolásban és még több alakváltó ellenes vámpírt csinálni, és a Cadogan ellen buzdította az embereket. Luc-ot lefoglalta, hogy egy szöszt szedjen le a tojást tartó üvegdobozról. – Még nem igazán állok készen rá, hogy erről beszéljek, Őrző. Bólintottam, nem voltam túlságosan meglepve Luc reakcióján. Egy lyukat ütött a műveleti szoba konferencia asztalába, mikor rájött Peter árulására. A lyukat helyreállították, de az asztalt még nem festették le. Olyan volt, mintha a folt Peter árulását jelképezte volna. És nem volt meglepő, hogy Luc nem volt oda azért, hogy bevegyen valaki mást. Mondani akartam valamit, - részvétet nyilvánítani vagy egy egyszerű „Sajnálom” is megtette volna - de a folyosóra nyíló ajtón kopogtak, ezzel eltérítve a szándékomtól. Előkészületek a vendégünk fogadására, - mondta Luc, mikor kinyitotta
az
ajtót
egy
férfi
fehér
szakácskötényben.
Udvariasan ránk mosolygott, majd arrébb ment, így a második szakács, ezúttal egy fehérbe öltözött nő, be tudott gurítani egy zsúrkocsit a szobába. A kocsi tele volt tálcákkal, a tálcákon pedig ezüstfedők voltak. konyvfanoknak
34
Twice Bitten – Második Harapás Ez volt a szobaszerviz. Milyen vendég? – kérdeztem, amint szállodai mozdulatokkal a nő elkezdte levenni a fedőket és egymásra halmozta őket. Egy csomó
ételt
fedett
fel:
rágcsálni
valókat;
sajtokat;
gyümölcsöket a szivárvány minden színében, friss bogyóktól a sárga mangó szeleteken át a zöld kivi kockákig; és kicsi kolbászokat fogpiszkálóra szúrva. Kínzó fájdalom tört rám – Mallory imádta ezeket a dolgokat. De még mindig nem beszéltünk egymással, így még mindig fájt, ha rágondoltam. Szóval most újra a mozgatható lakomára tereltem a figyelmemet… és egy tálcára kicsi süteményekkel, amelyeket mákkal szórt, rózsaszín mártás vett körül. A vendég Gabriel Keene, - mondta Luc. – Beugrik, hogy beszéljen a nagyurunkkal. Halkan felhorkantottam. – Gondolom, ez azt jelenti, hogy ezen a héten engem is bevontok az alakváltók gyanús ügyeibe? Most megleptél, Őrző. Ethan sétált vissza a nappaliba. Fekete elegáns nadrágban és fehér ingben volt, nyakkendő nélkül. A felső gomb ki volt gombolva, és nem volt rajta zakó. Luc-kal még mindig edző cuccban voltunk, így gyakorlatilag mindenki az üzlethez volt öltözve. Igazán ritkán vonunk be gyanús ügyekbe, - mondta Ethan, majd a nő felé biccentett, aki betolta a kocsit. – Köszönöm, Alicia. Üdvözlöm a szakácsot.
konyvfanoknak
35
Chloe Neill Alicia
mosolygott,
majd
összeszedte
a
fémfedők
kupacát.
Megfordult és elhagyta a szobát, és a férfi, aki az ajtót tartotta még egyszer ránk mosolygott, majd ő is kisétált, becsukva az ajtót maga mögött. Minden alkalommal bevonsz a gyanús ügyekbe. Mond valamit, Nagyúr. Ethan csettintett a nyelvével. – Az én gárdakapitányom és mégis az Őrző pártját fogja. Ó, milyen gyorsan változnak az idők. Te vagy az első a szívemben, Nagyúr. Ezúttal Ethan horkantott. – Majd meglátjuk. Nos, akárhogy is, meglátjuk Gabriel mennyire hűséges. Végignézett a tálcákon, mielőtt felkapott egy üveg vizet, letekerte a kupakját és ivott belőle. Szép kínálat, - mondtam neki. Bólintott. – Arra gondoltam, illene valami ételt felajánlani Gabrielnek, és arra számítok, hogy úgy több esélyem van fenntartani a figyelmed, ha először megetetlek. Nem tagadhatom, ezúttal igaza volt. Imádtam enni, és az éjjelnappali vámpír anyagcserém nem sokat segített az étvágyam csökkentésében – pont ellenkezőleg. – Csak hogy emlékeztesselek Sullivan, én a te húsodat akarom nyároson, csakis azt. Felnevetett. – Talált, Őrző.
konyvfanoknak
36
Twice Bitten – Második Harapás Rávigyorogtam, majd felkaptam egy darab sajtot a tálcáról majd a számba dobtam. Telt és érett volt, viszont fura utóíze volt, de úgy tűnik, mindegyik drága sajttal ez a helyzet. – Szóval, - kezdtem, miután felkaptam még néhány darabot a jó ügy érdekében, - miért jön Gabriel a Házba? Emlékszel, hogy a gyűlés biztonsági intézkedéseiről akart beszélni? Bólintottam. Gabriel említette, mikor beugrott egy hete. Úgy tűnik, te lennél a biztonsági intézkedés. Elsápadtam. – Én vagyok a biztonsági intézkedés? Ez meg mit jelentsen? Ethan még egy kortyot ivott, mielőtt visszazárta az üveget. – Azt jelenti Őrző, hogy a farkasok közé dobunk.
konyvfanoknak
37
Chloe Neill
HARMADIK FEJEZET BÚJÓCSKA Fordította: Nitty
- Már kölcsön adtalak Gabriel-nek – tette hozzá magyarázat képen Ethan. Döbbentem pislogtam rá. – Már elnézést, de az előbb azt mondtad, hogy kölcsön adtál Gabriel-nek? - Pontosan – csendült fel egy hang a szoba bejárati ajtaja felöl. – Ugye milyen szerencsés ember vagyok, hogy van egy külön bejáratú „kölcsön” Őrzőm? – a hang Gabriel Keene-hez tartozott, aki az észak-amerikai központi falka alakváltóinak feje volt és épp belépni készült Ethan lakosztályába. Gabriel az ajtóban állt, a keze még mindig a kilincsen volt és a sziluettje körül halvány fény szűrődött be a szobába a folyosóról. Gabe lazán besétált Ethan lakosztályába és majd becsukta maga mögött az ajtót. – Mivel ez a második találkozásunk, úgy gondoltam nem szükséges bemutatkoznom. - Gabriel – mondta Ethan és üdvözlés képen feléje nyújtotta a kezét. konyvfanoknak
38
Twice Bitten – Második Harapás Gabriel fekete csizmája ütemesen kopogott a parkettán, ahogy elindult Ethan felé. Ethan és Gabriel érdekes kontrasztot alkottak: Ethan szőke hajával, nyúlánk testalkatával, ropogós fehér ingjével és vasalt fekete nadrágjával úgy nézett ki, mint akit skatulyából rántottak ki, míg ezzel szemben Gabriel haja kócos volt és barna, vállai szélesek voltak és öltözete nagyon laza volt: farmert és pólót viselt. Ethan se volt kutya, de Gabriel olyan férfiasságot sugárzott magából, hogy éreztem, ahogy szoba megtelik az alakváltó energiájával, kiszorítja az összes levegőt a teremből. Nagyon szerencsés embernek tartottam a feleségét Tonyát. Miután Gabriel és Ethan befejezték a férfias kézfogást a falka vezetője felém pillantott. - Milyen
árfolyamon
mozognak
manapság
az
Őrzők,
megtudhatom? - Türelem – mondta egyszerre Luc és Ethan. Gabriel arcán halovány mosoly jelent meg. Én pedig a szememet forgattam. - Emlékszel még Luc-ra, a gárdakapitányomra? – kérdezte Ethan Luc felé biccentve. – És persze Merit-re? Gabriel mind kettőnket egy fejbiccentéssel üdvözölt, mi is ugyan így tettünk. konyvfanoknak
39
Chloe Neill - Megkínálhatlak valamivel? – kérdezte Ethan a zsúrkocsi irányába mutatva. Gabriel megrázta a fejét, aztán a kanapé felé intett. – Esetleg leülhetnénk? Ethan kegyesen bólintott és követte Gabrielt a kanapéhoz. Luc is ugyanezt tette és én is, csak én a földön foglaltam helyet törökülésben. - Csak most fejeztem be az edzést – mondtam Gabrielnek bocsánatkérő mosollyal, majd egy XIV. Lajos korabeli székre mutattam, ami Luc mellett állt üresen. – És nem szeretnék egy fejmosást arról, hogy hogyan kell bánni a régiségekkel. - Azt hiszem a túl sok szénhidrát a fejébe szállt az Őrzőm – kommentálta bizalmasan Ethen az előbbi kijelentésem Gabriel-nek. - Én a helyedben ezt elnézném neki. - Ezt a lehetőséget meghagyom neked. Inkább térjünk rá az üzletre. - Rendben. – Gabriel összeráncolt a szemöldökét és a bal térdére helyezte a jobb bokáját. – Az lesz a legjobb, ha az elején kezdtem. Mint tudjátok az alakváltók független, különálló csoportokban élnek. Ami nem azt jelenti, hogy magányosak konyvfanoknak
40
Twice Bitten – Második Harapás vagyunk,
pont
ellenkezőleg.
Mi
falkában
élünk.
De
hajlamosak vagyunk a társadalom peremén élni. A vámpírok általában, úgy emlegetnek minket, mint egy sátorban élő Jeepekkel közlekedő csürhe bandát, vagy azokkal a motoros bandákkal azonosítanak minket, akik Harley-val róják az államokat, vagy éppen a Jack Daniel-t fogyasztó rock’n’roll bandaként látnak minket. Bár hallottam már egy két hasonló leírást az alakváltókról, de azok az
alakváltók,
akiket
én
ismerten
pont
az
ellenkezőjét
bizonyították. Az egyik alakváltó, akit ismereten Jeff Chistoper volt, aki egy számítógépes zseni és a nagyapám alkalmazottja, a másik alakváltó ismeretségem pedig Chicagoi Breckenridge család volt, akik gazdagok és jól szituáltak volt. Tehát nem igazán illett rájuk a Gabriel által felvázolt kép. Bár a Brecks család megpróbált minket megzsarolni… Gabriel megrántotta a vállát és egy kicsit lágyabb hangon folytatta. – Ez a leírás azért nem teljesen igaz. Mindez azt bizonyítja, hogy minket hidegen hagy mások véleménye. Mi nem foglalkozunk a látszattal. Nem gyártunk stratégiákat. - Akkor mi a fontos a falka számára? – kérdezte Luc.
konyvfanoknak
41
Chloe Neill - A család – mondta Gabriel. – A család, a gyerekek, a falka. Mi lojálisak vagyunk egy emberhez, azt követjük, akit a falka kijelöl falkavezérnek. De ezáltal teljesen elszigetelődünk a világtól. Ethan finoman megnyalta a szája szélét, mintha egy kényes témát szeretne felhozni. – Nem volt lázadás a falkában, amiatt, hogy vissza kell térni Aurora-ba. Ethan már említette nekem, hogy Aurora volt az alakváltók ősi otthona. A város az észak alaszkai pusztában található. Ha jól értelmeztem Ethan szavait a falkák ide vonulnak vissza, mikor el akarnak tűnni az emberek szeme elől. Olyan volt ez, mint egy búvóhely, ide bújtak el a nagy vámpírüldözés idején. Én még kevesebb, mint három hónapja voltam vámpír, de a természetfelettivel járó dráma néha igen nyomasztó tudott lenni, úgyhogy megérettem, miért is éreznek néha késztetést a visszavonulásra. De ennek ellenére még se tetszene az ötlet, hogy magam mögött hagyjam az eddigi életemet. Gabriel javára legyen mondva magabiztosan állta a sarat Ethan átvilágító tekintetével szemben. A szoba hirtelen megtelt mágikus erővel, olyan volt ez, mint egy csöndes, monoton, szűnni nem akaró morajlás. Küzdöttem az ellen, hogy végigsimítsam mezítelen konyvfanoknak
42
Twice Bitten – Második Harapás vállamat, ahol a mágikus erő kellemetlen bizsergését éreztem. Megnyitottam a telepatikus kapcsolatot köztem és Ethan között és egy néma figyelmeztetést küldtem felé: Vigyázz vele. Dühös!
Kíváncsi vagyok a határaira – válaszolta Ethan. Ez a válasz igazán meglepő volt Ethan-től, a stratégiái általában konzervatívak voltak. Ráadásul eddig azt hittem, csak ő képes létrehozni
mentális
kapcsolatot
köztünk.
De
most
már
nyilvánvalóvá vált számomra, hogy eddig csak direkt hagyta figyelmen kívül a mentálisan felé küldött üzeneteimet. - Az a szándékom, hogy összehívom a Falkákat és a végső döntést a Falkák vezetőinek javaslata alapján hozom meg. Ha minden a terv szerint alakul, akkor dönteni fogunk arról, hogy továbbra is maradjunk az emberek között, vagy térjünk vissza az erődbe. És ha a többség úgy dönt, hogy megyünk – tette hozzá Gabriel – akkor megyünk. - Miért pont most? – kérdezte Ethan. - Tudtunk van arról, hogy a varázslók úgy vélik a prófécia kezdi beteljesíteni önmagát. A háborúról szóló próféciára gondolok. Háború közeleg. Ethan bólintott. Mi is fültanúi voltunk egy ilyen jóslatnak Catchertől. konyvfanoknak
43
Chloe Neill - Hallottál már a földalatti csoportokról? Ethan előrehajolt. – Mik azok a földalatti csoportok? Gabriel arcára olyan kifejezés ült ki, mint aki épp valami nagyon rossz hírt készül közölni velünk. – Agyar ellenes csoportok. Olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy a vámpírok nyilvánosság elé lépése egy újabb apokalipszist von maga után… más szóval ez lenne a második amerikai polgárháború. Ethan nem szólt semmit. - Mi nem hallottunk erről semmit – szólat meg végül Luc. – Felénk nem beszélnek róluk. - Mint mondtam ez egy földalatti mozgalom. Úgy hallottuk, hogy a találkozóikat Tennessee keleti régióiba szervezik, egyelőre még csak egy vidéki csoportosulás, szájról szájra terjed a hírük és a szórólapjaikat is kézzel írják. De előbb, vagy utóbb kinövik magukat. De mi nem szeretnénk ott lenni, mikor ez megtörténik. Ethan hátradőlt a székben, miután egy jelentőségteljes pillantást váltott Luc-val. Úgy véltem, hogy telepatikusan beszélték meg az új stratégiát, amivel még több információhoz juthatnak az Agyar ellenes csoportról. - Remélem megérted az aggodalmamat a távozásotokkal konyvfanoknak
44
Twice Bitten – Második Harapás kapcsolatosan – kezdte Ethan. – Ha a többség a távozás mellett van, akkor ti mind elmentek és viszitek magatokkal mindazt, ami fontos lehet, a képességeiteket és az erőtöket is, mi pedig ismét magunkra maradunk.
„Egyedül” – ez volt az a szó, amit Ethan nem mondott ki. Magunkra hagynának, minket az egyre növekvő vámpírellenes ember sereggel szemben, akik jelenleg még csak egy vidéki mozgalomnak számítottak, de ki tudja meddig, ahogy Gabriel is mondta. Gabriel megrázta a fejét. – Megértem a félelmedet. De ha maradnák, akkor mit várnál tőlünk mi….? Ethan felemelte a kezét megállítva ezzel Gabrielt. - Elnézést Gabriel, de azt hiszem, hogy nem érted a félelmemet. Ez a párbeszéd okozott némi feszültséget a szobában. Egy újabb adrenalin hullám futott végig a szobán, de ez Ethan-től származott. A feszültség egyre inkább tapintható lett a két vezető között, akik arra törekedtek, hogy védelmezzék családjukat. Gabriel felállt és fel-alá kezdett járkálni a szobában, majd egyszer csak megállapodott a szemközti falnál és nekidőlt a tekintetét pedig ismét ránk szegezte. - Ti vámpírok szerencsések vagytok abban az értelemben, hogy az emberek megértették a vámpírlét mi voltját. Sokáig azt konyvfanoknak
45
Chloe Neill hitték, hogy a vámpírokról szóló történetek, csak legendák, mítoszok, de mikor napvilágra került az igazság, akkor mégis elfogadtak titeket, megértették, hogy mik is vagytok. Ennek következménye
persze
az,
hogy
egyesek
csatlakozni
szeretnének hozzátok, mások pedig el akarnak pusztítani titeket. De velünk mi lenne? Mi csak állatok lennénk a szemükben. Kísérleti nyulak. Bár Catcher egyszer azt mondta nekem, hogy Jeff tud vigyázni magára, de most hirtelen iszonyatos vágy fogott el, hogy megtudjam tényleg biztonságba van-e. - Ha maradunk – mondta Gabriel és tekintetét a földre szegezte. – az hogy felfedjük magunkat elkerülhetetlen lesz. És abból félek semmi jó nem fog kisülni. A szavainak súlya ott lógott a levegőben. - Akkor talán – mondta Ethan egy félpillanatnyi csend után, itt az ideje, hogy megpróbáljuk megérteni egymást és azt, hogy mit akar a másik. - Nem vagyok benne biztos, hogy képesek vagyunk újra tiszta lappal indulni egymás szemében – mondta Gabriel. – Túl sok a múltbéli sérelem. Láttam a fájdalmat felvillanni Ethan szemében és ettől összeszorult konyvfanoknak
46
Twice Bitten – Második Harapás a szívem. Én azonban még láttam némi lehetőséget a békére és úgy döntöttem élek a lehetőséggel. Felálltam, rájuk pillantottam és megpróbáltam azt a fajta szónoklási technikát alkalmazni, amiben Ethan olyan piszok jó volt. - Talán mégis van valami – mondtam és Ethan-re néztem. – Az emberek többsége, legalább is a mostaniak, klassz dolognak tartják a vámpír létet. Talán egyszer újra meggyűlölnek minket, de egyelőre biztonságban vagyunk. – Aztán Gabrielhez fordultam. – Ha ez bekövetkezik, akkor kell majd az előbbi
problémával
foglalkoznunk,
igaz?
Akkor
kell
eldöntetünk mit tegyünk? – Gabriel bólintott én pedig folytattam. – Addig azért még van egy kis időnk. Meg van az a lehetőség, hogy kidolgozzunk egy mindenki számra megfelelő tervet, amivel képesek leszünk kezelni a válsághelyzetet. – Megálltam egy pillanatra, pislogtam egyet és rájöttem, hogy mit is kellene mondanom. – Én nem irigylem tőled a döntést, amit meg kell majd hoznod. Nem vagyok olyan régóta vámpír, hogy teljesen átérezzem döntéseid súlyát. De talán itt az ideje, hogy kipróbálj valami újat, valami mást. Hívd össze a falkádat. Beszélj velük és hagyd, hogy válasszanak, kínáld fel nekik a lehetőséget. konyvfanoknak
47
Chloe Neill Ethan-re néztem, aki oldalra billentett fejjel elismerően nézett rám. - Vámpírok jó kapcsolatokkal rendelkeznek – emlékezettem Gabrielt. – Ha az alakváltók itt maradnak, talán együtt kitalálhatjuk, hogy mit tehetünk. Hogyan segíthetünk egymáson. Talán, ha nem hagytok itt minket többre jutunk. Ismét szólásra nyitottam a számat, de hirtelen rájöttem, hogy már mindent elmondtam, amit el akartam. Egy pár pillanatig néma csend honolt a szobában, aztán Gabriel bólintott. - Azt hiszem, szívesen ennék valamit – mondta, majd elindult a zsúrkocsi felé és ezzel az egyszerű mondattal a feszültség, mintha elpárolgott volna. Nem tudtam elrejteni a győztes mosolyt az arcomról, amelynek láttán Ethan, csak a szemét forgatta, de felállt és elindult felém. - Hatásos – suttogta, mikor mellém ért. - Csak ennyi egy egész éjszakás munkáért?! Gabriel eközben a húsos és sajtos tállal volt elfoglalva. - Ilyen egy igazi férfi számodra. - Nem ő az egyetlen, aki nagyra értékeli az ételek iránt tanúsított szeretetemet. Talán érdemes lenne megfontolnod, hogy mit is taníthatnánk egymásnak. Ethan felhúzott szemöldökkel nézett rám – Tessék? konyvfanoknak
48
Twice Bitten – Második Harapás Luc továbbra is ülve marad, de egy fojtott kuncogást hallatott, láthatólag nagyon jól szórakozott rajtunk. – Oh! Őrző, kérlek adj egyet
nekem
is.
Engedelmével,
Nagyúr,
ha
már
ilyen
ínycsiklandozó menüt állítottál össze erre a találkozóra. Ethan egyre sápadtabbnak tűnt. Én pedig úgy véltem győztem. Mire ismét leültünk Gabriel és én szinte mindent megettünk a zsúrkocsiról. Én ismét a földön foglaltam helyet, Luc a széken, Ethan és Gabriel pedig a kanapén. - Most, hogy jól átbeszéltük a dolgok filozófia vonulatát – kezdte Ethan. – Talán itt lenne az ideje, hogy azt is megvitassuk, hogyan lehetünk egymás segítségére. Gabriel épp kolbásszal küzdött – Először is, mi holnap este tarjuk a megbeszélést, ez az időpont felelt meg az amerikai falkavezéreknek – szórakozottan nézett rám. – Egy plusz pont, Cicus, ha meg tud nevezni a többi falka vezetőjét. - He elolvastad a Kánont tudnod kell – szúrta közbe Ethan. A szememet forgattam, de játszottam a kötelességtudó tanulót… és hálát adtam az Égnek, hogy olvastam a természetfeletti lényekről szóló egyéb hivatkozásokat (7. fejezet: Bele a lecsóba!) - Óh, igen, Jason Maguire Egyesült Atlanti-óceáni régió, Robin konyvfanoknak
49
Chloe Neill Swift, Nyugat – csukott szemmel összpontosítottam és megpróbáltam magam elé idézni a Kánon lapjait. – A nagy Észak-nyugati Falka…. um. - Egy kis segítség – mondta Luc – az ő neve félig egy rajzfilm figura neve, félig pedig egy futballistáé. Hirtelen bevillant – Tony Marino, Észak-Nyugat. Gabriel bólintott. – Szép munka. De a lényeg, hogy holnap találkozunk velük és ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e a Falkán belül. A végleges döntést én fogom meghozni ebben az ügyben, de tudnom kell, hogy az alfák egyetértenek-e velem. – Gabriel előrehajolt és a térdére könyökölt. – Szükségem van rájuk. Ők a három legnagyobb régió vezetői. Szükségem van a támogatásukra, hogy elfogadják és megértsék a helyzet. - Úgy gondolod, hogy nem fognak egyetérteni veled? – kérdezet Luc. Gabriel összevont szemöldökkel meredt a kezében tartott tányérra. - Jason és Robin nem hinném, hogy tiltakoznának – mondta Gabe – de Tony már más tészta. A Nagy Észak-nyugati Falka központja Aurora és Tony szeret farkast kiáltani. Szeretni játszani, hogy ő a király a királyi várban. Ha nem tetszik neki valami egyszerűen haza megy – vonta meg a vállát Gabriel. – konyvfanoknak
50
Twice Bitten – Második Harapás Nálunk az alfa diktál a falkája követi. Azt hogy mi a legjobb a falkának az alfa dönti el. Hogy mi lesz a döntése az majd elválik. De ti lesztek az elsők, akik megtudják, ezt megígérhetem. Ethan bólintott. – És a négyötök találkozó után? - Feltéve, hogy minden a tervek szerint alakul holnap, mi megtartjuk a nagygyűlést pénteken. Ma kedd volt. - Három nap elegendő, hogy az összes falka tag Chicagoba jöjjön? - Nem lesz minden falka tag itt, csak az aktivisták. Vannak, akik már itt is vannak. És vannak, akik a közelben élnek, mint ahogy a Breckenridge család is. Ők nagyon ragaszkodnak a területükhöz. A legtöbb falka mobilisabb. - Hol találkozol velük? – kérdezte Ethan. - Mi már kijelöltük a helyszínt az Ukrán negyedben. Egyes falka tagoknak igen szoros a kapcsolatuk a Régi hazánkkal – vonta meg a vállát Gabriel. – És így kisebb a költségvetés, mint ha valamelyik nagy Chicagó-i báltermet tartottuk volna a gyűlést. Ethan megint csak bólintott. – És hol jövünk mi a képbe? Azt konyvfanoknak
51
Chloe Neill mondtad, hogy számos biztonsági intézkedésre van szükséged. A falka összehívásánál, vagy a találkozón, vagy mindkét esetben szükséged van ránk? - Mindkét esetben. És valójában szeretném, ha mindketten ott lennétek, te és Merit is – pillanatnyi csend támadt a szobában. – Te emlékeztetnél minket arra, hogy miért is gyűltünk össze – válaszolt Gabriel a fel nem tett kérdésre. – Te fogod emlékeztetni őket arra, hogy mi forog most kockán és hogy miért kérettem őket ide. Te fogod az eszükbe juttatni a döntésük következményét – tette hozz, majd felém fordul és a tekintete megtelt vidámsággal. – Te pedig felkeltetted az egyik kedvenc falkatagom érdeklődését. Úgy tudom, hogy Jeff Christoper a barátod, ez igaz? Hitelen elvörösödtem. Jeff egy barát volt, de ami sokkal fontosabb, hogy az utóbbi időben elég nagy szívességet tett a vámpíroknak, segített leleplezni Petert, Celina csatlósát a Cadogan Házban. - Jeff egy nagyon jó barát – értettem egyet. - Ő segített megoldani nekünk a Breckenridge elleni fenyegetés ügyét – tette hozzá Ethan. Gabriel bólintott. – Jeff jó ember és a nagyapád is sokat segít neki. Jeff jó helyen van és ő nem fog beleavatkozni a vámpírok és az konyvfanoknak
52
Twice Bitten – Második Harapás alakváltók közötti politikai megállapodásokba. De nem vagyok benne biztos, hogy a többség is így gondolja majd. Őszinte leszek Ethan. Annak az esélye, hogy úgy döntenek mennyünk haza olyan 60, akár 70 százalék is lehet. És ha így döntenek én el fogom fogadni. Az én dolgom az, hogy hangot adjak a lehetőségeknek és hogy elérjem, hogy a Falka a legjobb döntést hozza meg, amit én minden körülmények között elfogadok. - Értem – mondta csendesen Ethan. – Nagyra értékelem az őszinteségedet és azt is hogy hajlandó vagy beszélni a Falkával. – Nem volt nehéz kitalálni, hogy mit is akar ezzel Ethan
mondani,
csak
épp
próbálta
a
lehető
legdiplomatikusabban kifejezni magát. Gabriel Ethan-re nézett. - Biztosra veszem, hogy nem lesz semmi gond a gyűlésen. Azt híresztelik, hogy az Őrződ nagyon jó. Képes megvédeni téged mindentől. Úgy vélem, ha eljönnél a találkozóra azzal igen nagy szívességet tennél nekem. A Mester vámpír részvétele megmutatná, hogy a vámpírok képesek elkötelezni magukat az ügyünk érdekében és nem csak ítélkezni akarnak. Ez most nagyon fontos lenn. Ethan egy pillanatig némán meredt maga elé. konyvfanoknak
53
Chloe Neill - Ez nagyon kemény szembesítés lenne, nem gondolod? - Őszinte leszek. Mi sokat beszélgettünk a családomról az érzéseikről és arról, hogy milyen konkrét elképzelések vannak azzal kapcsolatosan, hogy hogyan tudják kiélvezni a hosszú nyarat valahol máshol, vagy az is felmerült, hogy itt maradnak Chicago-ban, de nem szeretném, ha amiatt szenvednek, mert a vámpírok nem akarnak nyílt lapokkal játszani – felelte Gabriel szárazon. - Nem az ellen van kifogásom, hogy én részt vegyek a gyűlésen – mondta Ethan. – Hanem az a gondom, hogy arra kész kockáztassam az Őrzőm az életét olyas valakik miatt, akik a végén talán itt hagynak minket. Azt hiszem, hogy ezt a döntést nem nekem, hanem Merit-nek kell meghoznia – felém pillantott és biztos vagyok benne, hogy látta az arcomon a döbbenetet, de nem tágított, csak felemelt szemöldökkel kérdőn nézett rám. – Merit? Beletelt egy kis időbe, míg összeszedtem magam. Nem az volt a kérdés, hogy hajlandó vagyok-e megvédeni a Cadogan ház urát – amire felesküdtem – hanem, hogy vele akarok-e menni. Meglepett, hogy van választásom. - Természetesen – mondtam és szememet Ethanről Gabrielre konyvfanoknak
54
Twice Bitten – Második Harapás csúsztattam, aki elégedetten bólogatott, tudomásul véve, hogy az üzlet megköttetett. Gabriel lassan kifújta a tüdeéből a levetőt, előre hajolt és a két kezében tartott tányérra meredt. - Még valami – kezdte. – A törvényeink értelemében fel kell hívnom a figyelmedet, hogy a tanács döntését semmilyen formában nem befolyásolhatod. Nem szeretném, ha a falkám pszichikai befolyás alá kerülne. E nélkül is elég nagy kockázatot vállalok. - Ezt megígérhetem – vágta rá Ethan szinte azonnal. Ezzel Gabriel felállt és hol Ethan-re, hol pedig rám nézett. – Tudom, hogy ez nem egy szokványos helyzet és nagyra értékelem a segítségeteket – mondtam, majd Luc-ra emelte a tekintetét. – Gondolom mihamarabb a rendelkezésetekre kéne bocsátanom a részleteket? Luc bólintott, szőke fürtjei megremegtek. – Azt nagyon jó lenne. - Ha haza mentem át tudom küldeni a hely tervrajzát. Gondolom az alapján megtervezitek az épületbe való ki és bejutás menetét és hogy mi is legyen a protokolláris eljárás, csak egy szívességet kérnék, ne kelljen hozzá Armani. Az nem nagyon működne. konyvfanoknak
55
Chloe Neill - Nem lesz szükség Armanira – értett egyet Ethan. - Rendben, akkor a szükséges információkat elküldöm e-mailbe. Holnap látjuk egymást – Gabriel felém irányította mogyoró barna tekintetét. – Számíthatok tőled valamiféle bőrszerkóra, Cicám? - Meglátjuk mit tehetünk – szúrta közbe sötéten Ethan és kézfogásra nyújtotta Gabriel felé a kezét. – Várjuk a részleteket. Ethan a vámpírok vezetője és Gabriel az alakváltók alfahímje az ajtó felé tartottak. Kezet ráztak és mikor Ethan kinyitotta az ajtót Helen – a Cadogan ház anyja – állt ott és várta, hogy lekísérhesse Gabrielt. Mikor Ethan visszacsukat az ajtót egyenesen a mini bárhoz sietett és kinyitott egy zacskós Blood4You-t. - És még hogy a vámpírok túl drámaiak – jegyezte meg Luc. Ethan egy szuszra megitta a zacskós vért és az üres tasakot összegyűrte. Mikor ismét ránk nézett zöld szeme még mindig ezüstösen csillogott. Ethan vámpír módba kapcsolt, de azt nem tudtam volna megmondani, hogy a vér iránti vágya váltotta ezt ki belőle, vagy pedig az előbb elfogyasztott vér hozta felszínre a szunnyadó vámpírt. - Szép beszéd volt Őrző – mondta Luc. konyvfanoknak
56
Twice Bitten – Második Harapás Megrántottam a vállamat. – Merit vagyok. Ha muszáj, akkor oda tudjuk tenni magunkat. - Mondhatni nagyon szép beszéd volt – értett egyet Ethan. Keresztbe fontam a karomat és oldalra billentett fejjel Ethanre néztem. - Tényleg olyan nagy probléma lenne, ha az alakváltók elmennének? Úgy értem, ők sosem álltak igazán mellettünk, most miért ilyen fontos ez? Ha bekövetkezik a legrosszabb és Celinának sikerül kirobbantania egy háborút köztünk és az emberek között mi változok meg attól, ha ők elmennek? - A vámpírok ragadozók – kezdte Ethan. – Az emberek között járunk, de nekünk ők csak zsákmányok. Az alakváltók közelebb állnak a természethez, mint mi. Ők közelebb állnak a mágusokhoz is. Mi is rendelkezünk némi varázserővel, de az alakváltók képesek varázsolni is. Ha ők elmennek, mi elveszítjük az egyetlen kötelékünket a világgal, a természettel és
Chicago-val
is.
Ha
elveszítjük
a
pozíciónkat,
a
kapcsolatainkat és a szövetségeseinket, akkor nem lesz aki kiálljon értünk. - Persze ez csak akkor történhet meg ismét, ha egyedül hagynak minket – tette hozzá halkan Luc. – A tét, most sokkal konyvfanoknak
57
Chloe Neill komolyabb, mint akkor volt. Most nem csak a Francia hadsereggel kéne megküzdenünk. - Addig kell ütnünk a vasat, amíg meleg – mondta Ethan egy pillanattal később. – Azt hiszem, hogy minden a holnap esti találkozótó függ. Meg látjuk, hogy hogyan fogadják a javaslatunkat és igyekszünk résen lenni. Egyenlőre, csak ennyit tehetünk. – mondta és rám pillantott. – Egy kicsit ugyan még mindig aggódom a közelharcban nyújtott teljesítményed miatt. - Rengeteget edz a Kata-nal, Nagyúr – mondta Luc. - De még mindig nem vagyok olyan jó a közel harcban, mint amennyire a Katan-nal, pedig szeretnék– mondtam miközben beleharaptam egy kolbászba. Nagyon jó cucc volt, húsos és pont eléggé fűszeres. - Türelem, ennek is
eljön az
ideje
–
mondta Ethan
magabiztosan. – De addig is rendszeresen edzeni fogunk. Bólintottam és reménykedtem, hogy nem kell sokáig várnom a fejlődésre, de nem firtattam tovább a dolgot, volt egy másik megoldásra váró ügy… - Ha már úgy is itt vagyunk – kezdtem. – Mit lehet tudni a Vörös Örségről? konyvfanoknak
58
Twice Bitten – Második Harapás Ethan és Luc olyan gyorsan kapták fel a fejüket a név hallatán, hogy már az hittem vámpírgyilkosság történt. Ethan leült a kanapéra és hátra dőlt, a szobában lévő feszültség hirtelen elviselhetetlenné vált. - Hol hallottál róluk? Nemtörődömséget
színlelve
megvontam
a
vállamat.
–
A
könyvtárban. Ethan felhúzott szemöldökkel nézett Luc-ra, aki szinte dadogva felelt. - Hát, te mindent lében két kanál Őrző – felelte Luc és úgy nézett Ethan-re, mint aki megerősítést vár tőle. – De „ebbe a lébe ne akarj kanál lenni”. Volt egy olyan sejtésem, hogy Luc valamelyik általam ismeretlen filmből próbál idézni, de nem foglalkoztam vele Ethanre pillantottam. Ő csak üres tekintettel meredt rám. Úgy véltem nem akar beszélni a VÖ-ről. Tudtam, hogy ez a kérdés nem lesz az ínyére, de azt vártam, hogy felel a kérdésemre. Bármit. Akármit. Nem csak csendbe ül és néz. De most az egyszer sikerült elhallgattatnom Ethan-t, pedig nagy szónok volt, így aztán ez igazán nagy teljesítmény volt tőle. - Rendben – mondtam és felálltam. – Akkor, ha mára konyvfanoknak
59
Chloe Neill végeztünk, lelépnék – fordultam Ethan felé a kérdésemmel. – Majd találkozunk az edzőteremben. Ethan bólintott. – Leléphetsz. - Várj meg, veled tartok – mondta Luc és felugrott a kanapéról, majd egy gyors pillantást vetett még Ethan-re. – Nekem találkoznom kell egy…. lánnyal. - Asszem „ebben a lében nekem sem kell kanálnak lennem” – mondta könnyedén Ethan, majd intett a kezével, hogy mehetünk. – Menny és találkozz Vele. Luc kifelé menet megfogott egy fogpiszkálót és felszúrt rá egy kolbász és egy sajt darabot, majd kisétált utánam a folyosóra és becsukta maga mögött az ajtót. Mikor kiért Luc arca megváltozott. - A VÖ a vámpír titkos szolgálat – mondta. – Az ősi törvényeket őrzik. Ők hozták létre az első tanácsot Franciaországban, de aztán teljesen elszigetelték magukat tőlünk. A VÖ jelenleg nem több, mint egy vészjelző gomb. És rengeteg ellentmondás lengi körül őket. Lefelé haladunk a lépcsőn. – És emiatt nem szeret róluk beszélni Ethan? - Szerintem csak nem a legjobb helyen és a legjobb pillanatban tetted fel ezt a kérdést. Ethan nagyra értékeli a képességeidet, konyvfanoknak
60
Twice Bitten – Második Harapás csak néha túl sokat akarsz egyszerre. - Talán igazad van – értettem vele egyet. Pontosan emiatt késlekedtem választ adni Noah-nak. Nem tudom, hogy képes lennék-e szemmel tartani a mesteremet, úgy ahogy Noha szeretné. Ethan igazán jó megfigyelő. Luc-val a kedvenc helyiségemhez értünk a házba – a könyvtárhoz. Luc tekintete köztem és az ajtó között cikázott. – Nem volt elég kielégítő az iménti válaszom? - Nem azt mondtad, hogy dolgod van? Luc nevetve megrázta a fejét és elindult lefelé a lépcsőn, de aztán meggondolta megát megfordult és … Lindsey szobája felé indult. - Beszélned kell egy lánnyal, mi? – kiáltottam utána. Luc nem felet, csak grimaszolt egyet. Ez volt minden, ami pihenő gyanánt járhatott egy vámpírnak – a könyvtár. Nyomorultul éreztem magam. Egy barátom egyszer azt mondta, hogy a halál az egy hosszú álom. Én már meghaltam, de nem érzem úgy magam, mint ha álmodnék. Régen úgy képzeltem, hogy egyszer lesz egy férjem, akit szeretek, lesznek gyerekeink és barátaink. De velem ezek már nem fog megtörténni. Ezen veszteség fájdalma szinte kézzelfogható volt számomra. Muszáj voltam megváltoztatni konyvfanoknak
61
Chloe Neill az elképzeléseimet, más emberek kaptak helyet az életemben, más helyszínek. Jelenleg a jövőmet a legjobb barátom – Mallory – nélkül képzeltem el. Mallory-vel bántó dolgokat vágtunk egymás fejéhez, ami egy láthatatlan falat emelt közénk. Bár a veszekedésünk óta már találkoztunk és beszéltünk is, de a fal csak nem akart eltűni. Ez volt életem egyik legfrusztrálóbb szakítása – mikor az ember ugyan abban az utcában lakik valakivel, sőt ugyan abban a házban és aztán elköltözik a város másik végébe és már nem beszélhet, nem találkozhat akár mikor a másikkal – akkor azt hiszem azt pontosan így nevezném. Nem tudtam rávenni magam, hogy felhívjam Mallory-t. Nem így akartam megtörni a köztünk lévő csendszünetet. Pontosan ez volt az oka, maiért két órával napkelte előtt kocsiba ülten – két óra múlva felkel a nap én pedig mély eszméletlen állomba zuhanok (vagy még rosszabb, ha nem vigyázok). Észak felé tartottam a Hyde park és a Wicker park irányába Mallory lakása felé. Szidtam magam, amiért nem voltam képes megoldani a köztünk lévő helyzetet. De mindemellett – látva a környék házaiba a televízió fényeit és az előttük ülő emberek sziluettjét – úgy gondoltam igazán szerencsés ember vagyok. Mallory élete mindig is egyszerű volt. Ő nem tartozott soha senkinek se elszámolással. konyvfanoknak
62
Twice Bitten – Második Harapás Tudom, ez kicsinyesen hangzik, de Mallory sokat szomorkodott amiatt, hogy kemény élete van, pedig nem is tudja milyen is az. Így aztán ahelyett, hogy megálltam volna a Lake Shore Drive-on tovább hajtottam, kikapcsoltam a rádiót a kocsiba és lehúztam az ablakot. Addig mentem, amíg az út el nem fogyott. Leparkoltam és kiszálltam a kocsiból, majd nekidőltem az utó szélvédőjének és csak néztem az előttem elterülő leterülő vizet. Távol a Wicker parktól és Cadogan háztól leeresztettem az engem körülvevő pajzsokat. Hallottam és éreztem az engem körülvevő embereket, vámpírokat, alakváltókat, tündéreket, nimfákat. A zaj és a tengernyi érzés között kissé elveszettnek éreztem magam, de most pont erre volt szükségem. Csak álltam ott és néztem a vizet egészen addig, míg úgy nem éreztem, hogy képes vagyok haza menni. A házban még mindig világosság volt. A vámpírok még nem vonultak vissza a szobájukba, pedig a felkelő nap, már közel járt. A tündérekből álló zsoldos sereg csendben őrizte a ház kapuit. Egyikük felém biccentett, mikor a kapuhoz értem. Mielőtt beléptem volna a házba felnéztem az égre, ami még mindig indigókék színben játszott. A hajnal még egy kicsit váratott magára. A lelkem már egy kicsit lecsendesedett, de még nem voltam képes konyvfanoknak
63
Chloe Neill bemenni a házba. Ahelyett hogy bementem volna a házba úgy döntöttem, hogy megkerülöm az épületet. A Cadogan ház kertje olyan volt, mint egy éjszaki luxus játszótér vámpíroknak. A kertben volt medence, grill, szökőkút és egy szépen gondozott virágos kert is. A kert most üres volt – a vámpírok még nem aludtak – a házban voltak. A vese alakú medencéhez mentem, letérdeltem mellett és az ujjaimmal játszani kezdtem a víz felszínén. Nem néztem fel, amikor puha lépteket hallottam. - Szép este – mondta. - Igen az – ráztam le az ujjaimról a vizet, majd felálltam. Ethan állt a medence másik oldalán öltönynadrágban és vasalt ingben. Zsebre tett kézzel, hátrafogott hajjal állt ott és a Cadogan lánc ott fénylett a mellkasán. - Elmentél? Bólintottam. – Ki kellett szellőztetnem a fejemet. Kissé megbillentette a fejét és felém fordult. – Alakváltók? Azt hiszem arra volt kíváncsi, hogy ő miattuk kellett-e kiszellőztetnem a fejemet. - Varázslók – helyesbítettem. - Oh – lehelte és a szemét a vízre szegezte. – Akkor Mallory. konyvfanoknak
64
Twice Bitten – Második Harapás - Pontosan. Mallory. Ethan tudta, hogy mostanában nincs minden rendben közöttünk. Azt azonban nem tudta, hogy neki is köze volt a csönd szünethez. Ethan keresztbe fonta a kezét a mellkasomon. - A változás nehéz időszak mindenki számára. Ez a helyzet a barátaidnak, a szeretteidnek is nehéz. - Igen azt hiszem ez így van – értettem egyet vele, majd úgy döntöttem, hogy inkább elterelem a témát. – És te mit csinálsz idekint? Alakváltók? - Pontosan – utánozott engem egy halovány mosollyal az arcán. – Alakváltók. - Talán most másképp lesz minden – mondtam. – Úgy értem, hogy talán most nem mennek vissza a vadonba. - Szóval ez az új életfilozófiád, megpróbálsz senkihez se túl közel kerülni, hogy aztán ne tudjanak megbántani? Ez egy igen meglepő következtetés volt egy négyszáz éves vámpírtól, akiből állítólag, már minden emberi érzelem kihalt. - Igen ez a terv. Ez alkalommal, mikor rám emelte a tekintetét a szemei szomorúan fénylettek. - Merit, nem akarom, hogy rideggé és érzéketlenné válj. konyvfanoknak
65
Chloe Neill - Az, hogy nem akarok megsebesülni, még nem jelenti azt, hogy hideggé és érzéketlenné válok. -
Eleinte nem – mondta.
A medencét körülvevő alacsony kőfalhoz sétált és nekidőlt, a bokáit keresztezve maga előtt. Aztán ismét rám nézett. A medence fényei megvilágították a szemét, úgy nézett ki, mint egy macska. - Most hogy befejeződött az átváltozás megrémítenek az érzéseid. Az emberek koncepciója az elfogadás, elfogadják a halál, lehet, hogy nem várják, de elfogadják, hogy a halál az élet körforgásának a része és az emberek számára ez elkerülhetetlen. A vámpírok előtt azonban ott a választás, a hallhatatlanság lehetősége. Mi stratégiákat dolgozunk ki és megbúvunk mögötte. Gyakran elfeledkezünk az élet apró részleteiről, a változás fontosságáról és a nyárfakaróról. Megrázta a fejét. – Te egy kivételes képességekkel rendelkező vámpír vagy, de mind emellett megőrizted az emberségedet és törődsz azokkal az emberekkel, akik az előző életedben fontosak voltak számodra. Ne veszítsd el ezen képességedet. Maradj olyan, milyen vagy – mondta. - Te most flörtölsz velem Sullivan? – kérdeztem szárazon, de azért viccelődve. konyvfanoknak
66
Twice Bitten – Második Harapás Ethan könnyen le tudott venni a lábamról, főleg, mikor nem voltam rá felkészülve. - Csak próbáltam őszinte lenni – mondta Ethan és az egyik kezét a szívére tette a másikat pedig felemelte a magasba. – Cserkész becsszó. A szemeimet az égre emeltem és kicsit gunyorosan hüppögtem egyet. Ahogy a föld szép lassan pörgött a saját tengelye körül, úgy kezdett világosodni. - Fel kellene mennünk – javasoltam. – Ha csak nem akarod le tesztelni, hogy mennyire bírom a napot? - Mennyünk – mondta Ethan és együtt indultunk az ajtó felé. Átsétáltunk az udvaron, fel a teraszra egészen a hátsó bejárati ajtóig. Amikor az ajtóhoz értünk a kilincs felé nyúlt, de aztán megállt. Rám pillantott. - Nem vagyok az apád, ugye tudod. Beletelt néhány pillanatba, mire meg tudtam szólalni. – Hogy? - Amit mondtam azt bóknak szántam, nem pedig kioktatásnak. Kinyitottam a számat, hogy mondjak valami csípőset, de aztán rájöttem, hogy Ethan komolyan beszél. Nem kioktató volt, hanem őszinte és tényleg segíteni akart. Megláttam a különbséget apám és konyvfanoknak
67
Chloe Neill Ethan között. - Hát akkor köszönöm – mondtam neki egy lágy mosollyal az ajkamon. Mosolyogva biccentett – Szívesen. Akkor találkozunk holnap este. - Jó éjt Sullivan. - Jó éjt Őrző.
konyvfanoknak
68
Twice Bitten – Második Harapás
NEGYEDIK FEJEZET AMI CHICAGOBAN TÖRTÉNIK… CHICAGOBAN IS MARAD Fordította: Rosie
Hirtelen ébredtem, és egy halom amerikai alakváltókról szóló könyv között találtam magam az ágyamban, a Cadogan Házban lévő szobámban. Felültem, kisöpörtem a hosszú frufrumat az arcomból, és rájöttem, hogy megint a tanulás közepén aludtam el. Ez volt a trükkös része annak, ha az éj leszállta és napkelte között éltél – mikor a nap felkel mély, szédítő öntudatlanságba zuhansz, és mint egy golyó, amit kilőttek úgy ébredsz, mikor eljön az alkonyat. -
Köszöntelek a vámpírok életében, - morogtam hangosan, így
üdvözölt egy korábbi barátom – korábbi pasim – is. A könyveket kupacokba
rendeztem
az
ágyamon,
majd
felálltam
és
nyújtózkodtam. Legalább volt annyi eszem, hogy pizsamát vegyek, mielőtt öntudatlanságba süllyedtem, így az IGAZOLT BETEGSÉG feliratú ujjatlan felsőm felcsúszott, ahogy nyújtózkodás közben a karomat a fejem fölé emeltem. A narancssárga ujjatlan nem igazán passzolt a kék Cubs boxerhez, amihez felhúztam, de ki fogja meglátni? Amennyire én tudom, a csúnya, kényelmes göncökben való alvás volt az egyik legnagyobb előnye a szingliségnek. És én határozottan szingli voltam.
konyvfanoknak
69
Chloe Neill Igazság szerint már egy ideje szingli voltam, ha nem számoljuk azt az időszakot, mikor majdnem randiztam Morgannel. „Megnyerte” a jogot, hogy randira hívjon, mikor a fél Cadogan Ház, Noah és Scott Grey előtt kihívta Ethant. Azután volt néhány randi szerű találkozónk. Sajnos, amíg a „szerű” rész miattam volt ott, Morgan az elejétől fogva úgy tűnt teljesen benne van. Az érzés nem volt kölcsönös, és ő meg volt róla győződve, hogy a tartózkodásomnak köze van az Ethannel való kapcsolatomhoz, testileg és egyéb módon. Beismerem, hogy Ethan kellemetlenül sokat járt a fejemben, de az egymásból kiváltott csípős megjegyzéseket „kapcsolatnak” nevezni olyan, mintha egy irodai softball csapatot a Cubs-nak neveznénk. Mindkettőben ütőket lengettek, de nem volt ugyanaz. Miután kinyújtózkodtam visszanéztem az ébresztőórára. Június közepe volt, szóval a nappalok továbbra is hosszabbakká váltak, a józanságom órái minden egyes nappal csökkentek, amíg a nyári napforduló át nem billenti ezt a folyamatot a másik irányba. Rájöttem, hogy nem halaszthatom tovább az elkerülhetetlen edzést Ethannel, ezért letettem a könyvkupacokat a földre, majd a talpamat is. Nem foglalkoztam a zuhanyzással, úgyis edzeni mentem Ethannel, de átöltöztem a sport melltartómba és jóga nadrágba, majd felvettem egy passzentos Cadogan pólót. Éhes voltam, ezért edzés előtt reggeliért mentem, de nem akartam alulöltözött lenni a gyakorló ruhámban. Mikor felöltöztem, felvettem a cipőmet és kezemben volt a katanám, felmentem a lépcsőn Lindsey harmadik konyvfanoknak
70
Twice Bitten – Második Harapás emeleti szobájába. Ő lett az evő partnerem. Szintén az ő szobájában lógtam munka után. Egy rossz tévéfilm értékét egy egész éjszakás természetfeletti dráma után igazán nem szabadna lebecsülni. „Agyzsibbasztó” szerepet töltött be egy vámpír életében. Lindsey a nyitott ajtóban állt, mobiljával a kezében, mikor megérkeztem. Mivel ő volt az őrök helyi telepatája, gondolom megérezte, hogy felé tartok. -
Bébi, most mennem kell. Itt van a reggeliző partnerem.
Később beszélünk. És ne felejtsd el azt a nadrágot, amit úgy szeretek. Ne – azt a latexet. Rendben. Ölellek. Szia. – Becsukta a telefonját, majd rám nézett, és vigyorgott az arcomon látható rettegéstől. Nem jutottam szóhoz. Úgy tűnik a Carmichael – Bell szerelmi fészekből egyenesen a Latex Házába kerültem. Úgy értem, tudtam, hogy Lindsey Connorral flörtöl. Ő szintén egy új Cadogan vámpír volt, csakúgy, mint én. De nem volt szükségem rá, hogy a „latex” szót halljam már kora este. -
Nem hiszem le, hogy nem támogatsz, - mondta a szemeit
forgatva. Praktikus, fekete magas sarkút húzott, amíg a mobilját a kabátzsebébe csúsztatta. -
Én – én megértő vagyok. Hajrá, Lindsey. – Elég egyhangúra
sikeredett a megszólalásom, majd az öklömet is meglendítettem, bár ez sem sikerült túl lelkesre. Amint felvette a cipőjét, csípőre tette a kezét és megemelte egyik szőke szemöldökét. – Megtaláltam a nagyon hosszú és igazán
konyvfanoknak
71
Chloe Neill halhatatlan életem szerelmét, és csak annyit kapok, hogy „Hajrá, Lindsey”? Ez aztán a barát. -
Életed szerelme? Connor? Biztos vagy benne? – Ezúttal
valósággal vinnyogtam. Az ajkát harapdálta, mint egy szerelmes tini, majd a szívére tette a kezét. – Halálosan biztos vagyok benne. Egy percig csendben álltunk. – Hajrá, Lindsey, - mondtam újra, mikor cserbenhagytak a szavak. Sóhajtott és a szemét forgatta. – Rendben, rendben. Nincs élettel teli, mocskos viszonyom egy szexi, eladósorban lévő Újonccal. A vegytisztítómmal beszéltem telefonon. Ellenálltam a késztetésnek, hogy megkérdezzem, hogy fogja kimagyarázni a „latexet” mikor legközelebb beszél a tisztítójával… Egyébként, ha úgy vesszük működött. - Hála Istennek, - mondtam. – Úgy éreztem, mintha visszakerültem volna Mallory-hoz és Catcher-höz. Kitolt az ajtón, majd bezárta mögöttünk. Elindultunk az első emeletre a Cadogan büfébe. – Tényleg ennyire rossz volt? Úgy értem, Bell szexi. SZ-A-K-SZ-I szexi. - Annyira szexi, hogy már betűzni sem tudsz? - Jaja. Olyan forró, mint a nap felszíne. - Tudod, hogy még ki szexi? – kérdeztem tőle. - Nehogy azt mondd „Luc”. konyvfanoknak
72
Twice Bitten – Második Harapás - Ó. Édes. Istenem, - mondtam, és a szívemre tettem a kezem tettetett meglepetéssel. – Te telepata vagy. Morogott, mint minden alkalommal, mikor felhoztam a srác nevét, akit üldöznie kéne. Nem mintha rám tartozna… de olyan aranyosak lennének együtt. És akkor ő is bevetette a nehéztüzérséget. - Kész vagyok Luc-ról tárgyalni veled, - mondta, ahogy két lépcsősoron is végig haladtunk a földszintig, - ha kész vagy megosztani a tervedet, hogyan fogod elcsábítani a második leghelyesebb szőke vámpírt a Házban. - Eszerint Luc az első? Lindsey horkantott, majd megrántotta saját, szőke lófarkát. – Hahó? - Nos, akárhogy is számolod, nem tervezek senkit sem elcsábítani. – A hosszú, főfolyosón tartottunk a Ház hátulja felé, ahol a régi stílusú étkező volt. Fa asztalok és létrás hátú székek voltak a rozsdamentes acél tálalóasztal előtt, ahol a vámpírok kiszolgálhatták magukat. Nem voltak a láthatáron sajtszeleteket, se celofánba csomagolt kicsi sütik. - Uh-huh, - mondta Lindsey a tálalóasztal felé tartva. Beállt a sorba, körülbelül egy tucat Cadogan vámpír mögé – mindenki az előírt feketében volt. Tele volt a szoba velük, vámpírokkal, akik az éjszakai munkára készültek a Házban vagy egy szabad estére a Szeles Városban. A Cadogan Ház hasonló volt egy üzleti negyedhez, így néhány vámpírt a Ház foglalkoztatott – mint az őröket – amíg mások Chicago belvárosában dolgoztak konyvfanoknak
73
Chloe Neill és a keresetük egy részét visszajuttatták a Háznak. (A Cadogan Ház vámpírjai fizetést kapnak azért, ha a Ház tagjai, így gyakorlatilag nem lenne szüksége arra, hogy dolgozzanak, de a vámpírok
szerettek
hatékonyak
lenni.)
A
Ház
háromszáztizennyolc vámpírjából (mivel elvesztettük Peter-t és Amber-t), már körülbelül csak az egyharmada élt a Házban. A többiek valahol máshol éltek, de tartották velünk a kapcsolatot, letették az esküjüket Ethannek és az agyaras testvéreiknek. Lindsey-vel lassan haladtunk a sorban, műanyag tálcánkat a fém rudakon tolva és ételeket valamint italokat felkapva haladás közben. Mivel tegnap harcoltam, és néhány perc múlva újra harcolni fogok, nem akartam túlzásba esni, de volt néhány alapvető szükségletem: egy pint nullás vér; egy csomó fehérje (ma megelégedtem néhány kolbásszal és húspástétommal); és jelentős mennyiségű
szénhidrát.
Felkaptam
néhány
kétszersültet
a
serpenyőből és sikerült a tálcámra tennem őket, mielőtt szereztem szalvétát és evőeszközt, és követtem Lindsey-t az asztalhoz. Katherine és Margot közé ült le, két vámpírhoz, akikkel először Lindsey szobájában találkoztam egy éjszakai pizza evés és valóságshow nézés közben. Mosolyogtak, ahogy közeledtünk, majd megigazították a tálcáikat, hogy helyet csináljanak nekünk. - Őrző, - mondta Margot, egy tincset a füle mögé tűrve rövid, csillogó sötét hajából. Igazán ragyogóan nézett ki, sötétbarna bubifrizurával, ami a homlokára hajlott, és nagy, meleg,
konyvfanoknak
74
Twice Bitten – Második Harapás whiskey szemeivel, amelyek akár egy csábító tigrisé is lehettek volna. – Gyakorolsz ma este? - Többek között, - mondtam leülve a székre, majd bekaptam egy nagydarab kétszersültet. – Egyébként is, milyen lenne egy olyan nap a Cadogan Házban, mikor Sullivan nem tud megszégyeníteni? Lindsey bólintott. – Lassan már mindennapossá válik. - Szomorú, de igaz, - értettem egyet. - Komolyan gondoltad a grillsütést? – Kérdezte Katherine, hosszú, barna haja a vállára omlott, egy tincset a tetején kicsi csattal tűzött hátra. Kat olyan régimódi szépség volt – nagy szemekkel és üde arccal, egy lány egy másik időből. Kansas Cityben született, mikor még a város tele volt tenyészetekkel és marhákkal. A bátyja, Thomas, szintén a Ház tagja volt. - Nyárfakaró komolyan. A nép partit akar, - mondtam, a könyökömmel oldalba bökve Lindsey-t. Horkantott, majd kortyolt a poharában lévő narancsléből. - Nem tudom, hogy feltűnt-e, - mondta Lindsey – de nincs kedvem partizni. Mind megálltunk és rámeredtünk. Margot oldalra billentette a fejét. – Azért, mert dobtad Connort, vagy azért, mert aktakukac vagy? - Kérlek, mondd, hogy „dobtad”, - motyogtam. – Kérlek, mondd, hogy „dobtad.”
konyvfanoknak
75
Chloe Neill Ezúttal ő könyökölt oldalba engem. – Már nem vagyunk együtt. Ő egyszerűen túl… - Fiatal? – Kérdeztük mindhárman egyszerre. - Néha, - válaszolta, - elgondolkozom, milyen lenne a vámpírlét az engem körülvevő vámpírok nélkül. Margot nyelvet nyújtott Lindsey-re. - Iszonyatosan hiányoznánk neked, - emlékeztettem. – És Lucot is hiányolnád. Csendben maradt. - Erre nem válaszolok, - mondta végül. Margottal és Katherine-nel egymásra vigyorogtunk, arra jutva, hogy ezzel épp eleget mondott. Ethan már a vívóteremben volt, a melegítőnadrágjában és egy lila selyemövvel megkötött fehér kabátban. Mezítláb állt a tatami közepén, tok nélküli katanával a kezében, egy láthatatlan ellenfél ellen küzdve. A háta mögé lendítette a kardot, majd megfordult és visszahúzta, felfelé rántotta és megpörgette a feje felett. Mikor a kard ismét lent volt, kivitelezett egy pillangórúgást, a lábai párhuzamba kerültek a földdel, és a kard hegye halálos pontossággal követte. Elég gyors volt ahhoz, hogy a sebességtől elmosódjanak a mozdulatai, fehér és csillogó acél ködnek látszódott az antik fegyverek és a szoba faburkolata közepette. Ethan Sullivan egy feltűnő jelenség volt. konyvfanoknak
76
Twice Bitten – Második Harapás További két vagy három percig egyedül harcolt, majd a térdén végezte, a katanáját maga elé emelve. Levettem a Cadogan pólóm, majd a matrac szélére álltam. Rám emelte zöld tekintetét és percig csak néztük egymást. Ethan megrázta a fejét. Talpra állt, majd közelebb jött hozzám. – Közönséged van, Őrző, - mondta figyelmeztetően, mintha fent állna annak a kockázata, hogy itt, a vívóterem közepén leteperem. Elszomorodtam. Már ezelőtt is mondtam neki nemet. Újra meg tudom tenni. De ez nem jelentette azt, hogy újra keresztül akarok menni ezen. Felnéztem az erkélyre. Azért „közönségnek” nem lehetett őket nevezni – csupán egy tucat vámpír volt az üléseken – de ez pont egy tucattal volt több, mint amire szükségem volt. – Tök jó, - morogtam. Elkezdtem kivenni a katanát a hüvelyéből, de megrázta a fejét. - Nem kell elővenned. Most nem lesz szükséged a kardodra. Visszatoltam a helyére, majd összezavarodva néztem rá. Onnan kéne
folytatnunk,
ahol
Catcher-rel
abbahagytam.
Mivel
egyértelműen dolgoznom kéne a küzdő technikámon, arra számítottam,
hogy
onnan
folytatjuk.
Most
szimplán
összezavarodtam. Ethan is elrakta a kardját és a matracra tette, majd kinyújtotta a kezét. Miután odaadtam neki a hüvelyt, azt is letette. Majd ismét felállt, megbillentette a fejét, ezzel jelezve valakinek mögöttem. – Luc, ha lennél szíves.
konyvfanoknak
77
Chloe Neill Fel sem tűnt, hogy Luc a teremben volt, szóval megfordultam, hogy köszönjek neki. De mielőtt megtaláltam volna, a lámpák kialudtak – szó szerint. A szoba hirtelen koromsötét lett. - Ethan? - Ma egy másik készségedet fejlesztjük, - mondta, és a hangja egyre távolodott. Becsuktam a szemem, abban reménykedve, hogy segít könnyebben tájékozódni
a
sötétben,
majd
ismét
kinyitottam,
mikor
meghallottam közeledni a lépteit. Mivel ragadozó voltam, jobban láttam a sötétben, mint az átlag, de így se láttam túl sok mindent. Így sikerült elkapnia egy alacsony rúgással, aminek hála elterültem a matracon. - Sullivan! Mi a pokol? – Az új helyzetemben a földön, kisöpörtem a lófarkamat az arcomból és feltoltam magam a kezeimmel. Felálltam, megfeszítve magam, kezeimmel magam előtt, enyhén behajlított térddel, ha esetleg újra lecsapna. - Meg kell tanulnod, Őrző, a megérzéseidre hagyatkozni. A szememet forgattam. Az első alkalommal, mikor harcoltam vele, csupa Mátrix mozdulatot használt. Most a Star Warsból lopja a technikákat. Egyetlen saját gondolata sincs a harcról. - És hogy kéne megéreznem? – Kérdeztem tőle. - Megbeszéltük, hogy javultak a képességeid, miután befejezted az átváltozást.
konyvfanoknak
78
Twice Bitten – Második Harapás Nem válaszoltam. Nem tudtam, hogy neki mennyire volt jó a látása, de nem fogom megadni neki a helyzetemet, hogy ismét könnyű célponttá váljak. Még mindig hallottam, ahogy mozog körülöttem, egy kört bejárva, mint ahogy egy nagymacska készül a támadásra. - Múlt héten azon dolgoztál, hogy kizárd a háttérzajt. Hogy kiélesítsd a hallásod, a látásod és a szaglásod. Kétségkívül, ez a tudatosság megzavarhat. De te vámpír vagy. Meg kell tanulnod használni minden érzékedet, kihasználni a szagokat és információkat, hasznodra fordítani őket. Hallottam a nadrágja surrogását, ahogy rúgott. Lebuktam, ahogy a pamut elsüvítette a fejem felett. Majd hallottam a dobbantást, ahogy földet ért. - Jó, - mondta. – De ne csak védekezz. Támadj is. Hallottam, ahogy elsétált. Ismét felemelkedtem, majd felvettem a védekező pozíciót. Ha a Vörös Őrség tagja lennék, vajon ebben a helyzetben találnánk magunkat Ethannel? A sötétség leple alatt harcolnánk egymással? Nem egészen ellenségek, de nem is barátok? Későbbre halasztottam a Vörös Őrségről való döntést. Valószínűleg egy ideig még kéne ezen gondolkodnom… De csakis azután, hogy kihasználtam a lehetőséget, hogy seggbe rúgjam Ethant. Hallottam, hogy körülöttem sétált, ismét köröket tett, a megfelelő pillanatra várva, hogy üssön. Ő is olyan jól hallott, mint én? Nála égtek a lámpák, persze képletesen, mert észlelte a mozdulataimat?
konyvfanoknak
79
Chloe Neill Nos, akár tudta, akár nem, nem számított; rajtam volt a sor, hogy lépjek. Az óramutató járásával ellentétes irányban körözött, két vagy három lábbal mögöttem. Vártam, míg hat órához ért, majd áthelyeztem a testsúlyomat, felemelte a bal térdemet és erősen hátrarúgtam. Eltalálhattam volna, ha nem érezte volna meg a mozgásomat
és
bukott
volna
le
a
rúgásom
elől.
Amíg
körbefordultam és újra letettem a rúgó lábamat, ő már felkelt és egy alacsony köríves rúgással jött felém. Nem volt időm reagálni, és csak úgy, mint először, mikor kihívtam, kirúgta alólam a lábam. Ismét a matracon kötöttem ki. - Újra, - mondta a sötétségben. Némán káromkodtam párszor, de újra felálltam. Ezúttal nem vártam rá, hogy felkészüljön. Mikor hallottam, hogy előttem van, kifordítottam a csípőm és egy köríves rúgást mértem a fejére. Nem sikerült eltalálnom, de hallottam, amint hátratántorodik, és megbotlik a szőnyegen, ahogy kivédte a mozdulatot. - Annyira közel volt, - morogtam. - Túl közel, - válaszolta. – De már jobb. Hallod a mozdulatokat, ami haladás. De ez nem minden, amire képes vagy. Luc, mondta ismét, és a szívem kihagyott egy ütemet, azon csodálkozva, mi lehet még a tarsolyában. Összeköti a kezeimet? Elönti a termet vízzel? Luc egy másodperc múlva reagált, ezúttal hanggal. Hangok kavalkádja – ugatás, beszélgetés, sikítozás, dudálás, csörgés, csiripelés – áramlott a szobába. Fülsüketítő volt, a basszus annyira konyvfanoknak
80
Twice Bitten – Második Harapás fel
volt
tekerve,
hogy
a
csontjaimban
éreztem
vibrálni,
visszhangzott a szívverésemben. Ethan egy másodpercet sem adott, hogy alkalmazkodjak. Ütött, de rosszul becsülte fel a helyzetemet és az ütése lecsúszott a vállamról. Természetesen még mindig egy Mester vámpír volt, ezért a találat így is fájt. Ha közelebb lettem volna hozzá, akkor eltörte volna a csontomat. Csodálkoztam volna, ha a hangok őt is összezavarták volna. Egy pillanattal később már a fejemben volt. Nem hagyatkozhatsz csupán a hangokra, mondta. Hangok nélkül is érezned kell a mögötted lévő ellenséget, akár teljes sötétben is tudnod kell harcolni. Mégis hogy kéne ezt megtanulnom? Kérdeztem vissza, elölről hátra helyezve a testsúlyomat, miközben vártam, hogy ismét támadjon. Egy éjjeli ragadozó vagy, mondta. Nem kell megtanulnod hogyan. Csak meg kell tanulnod bízni önmagadban. Akkor jó úton jártam, legalábbis reméltem. Egy pillanatra becsuktam a szemem. Technikailag ez felesleges volt, a szobában lévő sötétséget tekintve, de lelkileg segített, mintha ezzel is közelebb kerülnék a lárma kizárásához. Csukott szemmel csak a zajra koncentráltam és próbáltam felépíteni egy mentális akadályt. De nem volt időm befejezni. Ismét rajtam volt Ethan. Ezúttal nem akart megsebesíteni, csak kigúnyolni. Az ökle eltalálta a bal vállamat, de mielőtt leszerelhettem volna eltűnt. Majd a sarka elérte a hátamat – nem elég erősen ahhoz, hogy eldőljek, csak annyi erővel, hogy meglökjön. Megbotlottam, a karommal hadonászva próbáltam nem hasra esni a saját lábamban.
konyvfanoknak
81
Chloe Neill Hála Istennek, hogy le voltak kapcsolva a lámpák. Elég vicces jelenet lett volna, ahogy a Mester vámpír móresre tanítja az Újoncot.
Nem
koncentrálsz,
mondta
csendesen,
a
hangja
túlszárnyalt a dudáló autók zaján. A bőröm viszketett a bosszúságtól. Hangos és sötét volt, és egy olyan Mester vámpír taszigált és unszolt, aki akció jelenetekre hagyatkozott tanításom során. A legjobbat hozom ki magamból, nyugtattam meg. Ismét rúgott, a lábfeje az oldalamat találta el. Az alkarommal védekeztem a lába ellen, de már nem volt ott, eltűnt, mielőtt valóban érintkeztünk volna. Persze, gyors voltam a Katákban, mert azok begyakorolt mozdulatok voltak. Mint az nyilvánvalóvá vált, a harc művészete egy teljesen más tészta volt. Láttalak már jobban csinálni, válaszolta. Varázslat töltötte meg a levegőt, talán a kötekedő szavai eredményeképp. Éreztem a varázslatot – mint egy szellőt – az arcomon. Előttem állt. Egy másodpercbe telt, míg rájöttem mit tettem – sikerült behatárolnom a helyzetét, hallás vagy látás nélkül… a varázslat segítségével. Ezt akár ki is használhatom. Ütöttem, de elhárított a felkarjával. Mielőtt tiltakozhattam volna megfordult, és háttal volt nekem, kezei a karomon és a hatalmát használta, hogy a földre dobjon. És itt voltam én, újra a hátamon fekve. konyvfanoknak
82
Twice Bitten – Második Harapás Az esés nem volt különösebben kemény, de ahhoz elég volt, hogy kiszorítsa belőlem a levegőt. Mikor újra tudtam lélegezni, káromkodtam. Nem próbálkozol igazán, volt az ő válasza. Ezúttal mérges volt a hangja. Felpattantam a földről. Nem tudom, hogy mit akarsz tőlem. Majd újra előttem volt. Kinyúltam, de ő ismét elkapta a karom és közelebb húzott. Harcolj, az Isten áldjon meg. Túl mérgesen ahhoz, hogy mérlegeljem a csapda lehetőségét, egyszerűen megtettem. Kifordítottam a csuklóm, hogy megfogjam a kezét majd a könyökénél fogva felemeltem a karját. Megfordultam, majd a testsúlyomat használtam, hogy kibillentsem az egyensúlyából és leteperjem. A mozdulatot fél térden fejeztem be mellette. Jobb, mondta, a földön fekve, de nem volt túl sok időm az ünneplésre. Mielőtt esélyem lett volna reagálni, ismét talpon volt és a hátamra lökött. És visszatért kedvenc pozíciójába – lábával leszorítva ült rajtam, kezeivel a földhöz szögezve a csuklóim. A szememet forgattam a sötétben. Kész vagy arra, hogy megverj? kérdezte. Figyelmen kívül hagytam a fizikai érdeklődését és akcióval válaszoltam. Meglendítettem a bal lábamat és ollóztam majd kihasználtam a tehetetlenségét és helyet cseréltünk. Sikerült fölé kerülnöm, de nem maradtam ott sokáig. Újból megfordított, majd én fordítottam vissza, és itt voltunk mi, két vámpír, akik a földön hemperegnek, mint a gyerekek. Ismét hálás voltam azért, hogy le konyvfanoknak
83
Chloe Neill vannak kapcsolva a lámpák és a Ház többi része nem láthatott. (Legalábbis reméltem. Vajon ők jobban láttak a sötétben, mint én? Ha nem, akkor igazán rossz műsorban volt részük.) Végül sikerült leráznom, majd feltápászkodnom, eközben pedig éreztem az enyhe vibrálást a matracon, ahol ő is talpra állt. Egy pillanatig köröztünk egymással szemben, majd mikor felemeltem a kezem, hogy kivédjek egy ütést, amiben biztos voltam, hogy az arcom felé tart, megragadta a csuklómat, és magához rántott, egészen addig, míg a testem hozzá nem simult az övéhez. Lassan – kínzóan lassan – lehajtotta a fejét, ajkai a hajamat érintették. Libabőrös lett a karom; a szemeim lecsukódtak; a bőröm megfeszült a vágy és az erő mámorító elegyétől. Újra varázslat áramlott belőlünk, a szúrós, élénk bizsergés betöltötte a helyet Ethan
és
köztem.
Ekkor
kipattantak
a
szemeim,
ahogy
megértettem, hogy mit akart megtanítani nekem. Elengedte a kezem, és egyik tenyeremet a mellkasára helyeztem, hogy néhány lépéssel hátrébb toljam. Önként arrébb ment, hogy helyet biztosítson számomra a tanuláshoz. Nem láttam a sötétben, és a körülöttünk lévő zajban biztos nem hallottam volna meg… de pont ahogy egy pillanattal ezelőtt is tettem, éreztem a levegőben lévő varázslatot. Az az ütés nem csupán a szerencsén múlt. A mágia észlelése az érzékelés egy fajtája volt, de ezt is ugyan úgy meg kellett látni. Itt, a sötétben, néhány lépéssel előtte, felemeltem a kezem és végigfuttattam az ujjaimat a körülöttünk lévő elektromos áramlatokon, érezve a varázslat részecskéinek összeütközését, ahogy a testünkből áramlott. Kettőnk varázslatának keveredését is konyvfanoknak
84
Twice Bitten – Második Harapás éreztem a köztünk lévő helyen, és az egyre gyengülő érzést, ahogy messzebbre nyújtottam a kezem. Hagytam, hogy az ujjaim süllyedjenek és emelkedjenek, ahogy a nyomás változott, majdnem olyan volt, mint mikor a mozgó autó ablakán kirakod a kezed. Ami a legfontosabb, az áramlat változott, ahogy mozgott, éreztem a szellő bizsergetését az ujjaim alatt. Éreztem, hogy a jobb oldalam felé mozdult, kiegyenesedett, ahogy szembe nézett velem és egy köríves rúgást intézett az arcom felé. Ez volt a kedvenc mozdulata, és tökéletesen hajtotta végre. Lehajoltam, és ahogy megfordult én is csináltam egy köríves rúgást, alacsonyan támadtam, így a másik lába is eltűnt alóla. A földre esett. Mintha néma utasítást tett volna, a zene leállt és a lámpák felkapcsolódtak. Pislogtam, a hirtelen fényben és a zene hiányától. A szoba, a közönség teljes csendben ült, valószínűleg lekötötte a figyelmüket, az eléjük táruló látvány, miszerint az Őrző talpon volt – és a Mesterük volt a földön. Nem nevezném győzelemnek. Igazság szerint csak elgáncsoltam. De ez már valami volt. Nem minden, de jelentős előrelépés. Ethan a háta mögé tette a kezét, majd felemelte a lábait, áthelyezte a testsúlyát és talpra szökkent. Rám pillantott. Nyeltem egy nagyot, nem voltam teljesen kibékülve a helyzettel, hogy ismét a földre küldtem
a
Mesteremet,
annak
ellenére
sem,
hogy
végül
megtanultam a leckét, amit feladott. Majd ellágyult az arckifejezése. - Jobb, - mondta. konyvfanoknak
85
Chloe Neill Tisztelettudóan meghajoltam, ahogy a diák megköszönte a tanár által jól megtanított anyagot. Az órának vége, itt volt az idő, hogy rátérjünk a következő válságra. – Mikor indulunk az előtalálkozóra? - Egy óra múlva. Öltözz át és találkozzunk a földszinten. Bólintottam, majd visszasétáltam a matrac széléhez, felkaptam a pólómat, a cipőmet és mindközül a legfontosabbat, a katanámat. Számításaim szerint szükségem lesz rá.
konyvfanoknak
86
Twice Bitten – Második Harapás
ÖTÖDIK FEJEZET FIÚK ÉJSZAKÁJA Fordította: Nitty
- Mit vennél fel egy alakváltó testőreként? A ruhásszekrényem ajtaja előtt álltam egy szál törölközőben, hátranéztem a vállam felett Lindsey-re, aki az ágyamon ült törökülésben és épp epres medvecukrot majszolt egy zacskóból, amit az ölében tartott. - Semmit – mondta vigyorogva. - Én azért örülnék neki, ha lenne rajtam ruha. - Ünneprontó. De ha már a prűdet akarod játszani, akkor miért ne játszanád meg a szexi prűdet. Nem azt mondtad, hogy Gabriel valamiféle bőrszerkót emlegetett? Egy pont Lindsey-nek. Végtére is van bőr szerkóm, még Mallorytől és Catcher-től kaptam a 28. születésnapomra – kényelmes nadrág, fűzős bőr topp és egy lélegzetelállítóan szép motoros bőrdzseki. Mesés összeállítás, de inkább egy fantasy könyvve illő. - Bőrszerkót hordó vámpírok, ez annyira közhelyes – mondtam. - Ezzel nem értek egyet, de az alakváltók biztosan szeretnék. konyvfanoknak
87
Chloe Neill Ők mindig bőr szerkóban járnak. - Tényleg? Ez így már más… Persze a teljes összeállítás az túl bőrős lenne – és a topp túl keveset takar – nem épp a legideálisabb harci együttes, ahelyett keresnem kellene valami másik pólót. Másrészről a fekete pamut póló bőrnadrággal túl Linda Hamiltonos-nak hatan. - Van egy ötletem – mondtam és leterítettem az ágyra a bőrdzsekimet és alá pedig a Cadogan öltöny nadrágomat egy fekete pólóval, aztán hátraléptem, hogy jobban szemügyre vehessem az összeállítást. A bőrkabát feldobta, az amúgy konzervatív összeállítást. Az öltözék üzleties volt, de még is külön egyéniséget kölcsönzött viselőjének. Már csak a vérvörös katana hiányzott a derekamról és az arany Cadogan medál a nyakamból. - Azt hiszem ez olyan Merit-es – mondta Lindsey. – Próbáld fel. Miután felöltöztem a hajamat copfba fogtam. Mivel Ethan-nal mentem nem volt szükségem a személy hívómra, de a biztonság kedvéért a mobiltelefonomat magammal vittem, amit a kabátom zsebébe csúsztattam, a katana-t pedig a derekamra kötöttem. Az kész összeállításban pördültem egyet, hogy Lindsey megnézhessen minden oldalról. Bólintott. konyvfanoknak
88
Twice Bitten – Második Harapás - Csak egy kérdés. Tudsz ebben a ruhában dolgozni? Megfordultam, vetettem egy gyors pillantást magamra a tükörben és elégedetten elmosolyodtam. - Azt hiszem igen. Ethannal az alagsori garázs ajtónál találkoztam. Épp lefele szökdeltem az alaksori lépcsőn készen arra, hogy elkápráztassam Mr. Tökéletest. De azt hiszem a sors ezt nem így akarta, mert én voltam az aki meglepődött és nem Ethan. Ő látszólag Gabrielesre vette a figurát, semmi Armani. Farmer volt rajta. A farmer szabása tökéletes volt, remekül állt rajt kihangsúlyozta tökéletes alakját. Hozzá egy fekete csizmát és egy szűre pólót viselt, ami gyakorlatilag úgy állt rajta, mint ha rá öntötték volna. Szőke haja kiengedve, zöld szemei csillogtak. Nem merem bevallani se, de bámultam. Ethan válaszul megemelte a szemöldökét és láttam, ahogy férfias elégedettség villan a szemébe. Mikor végre egy kurta fejbiccentéssel üdvözölt, úgy éreztem kiálltam a próbát. - Te farmert viselsz. Szórakozottan rám pillantott, majd beütötte a garázs ajtajának számkombinációját. konyvfanoknak
89
Chloe Neill A garázsban Ethan fekete kabriója és még néhány más magas rangú vámpír (azaz nem olyan zöldfülűek, mint én) autója parkolt odabent. - Képes vagyok alkalomhoz illően öltözködni. - Úgy tűnik – motyogtam alig hallhatóan. Ez ugyan gyerekesen hangzik, de biztosra vettem, hogy Ethan nem nézett ki olyan jól, mint ma én. Ethan le volt nyűgözve az új elegáns stílusomtól. Nem foglalkoztam azzal, hogy valójában, mit is gondol, hazudtam magamnak. Ethan kiriasztotta az autót, majd kinyitotta az utas oldali ülést előttem. - Nagyon kedves vagy – mondtam miközben beszálltam az autóba és a katana-t hátsó ülésre tettem. - Vannak jó pillanataim – felelte, majd tekintetét körbejártatta a garázson, aztán becsukta maga mögött az ajtót. Ahogy beindított a kocsit a garázs biztonsági ajtaja kinyílt, mi pedig kigurultunk a sötét nyári éjszakába, néhány paparazzi még mindig lesben állt, hát ha történik valami izgalmas. Az éjszakai életmódunk miatt nem nagyon zavartak minket a fotósok. - Pontosan hova is megyünk? konyvfanoknak
90
Twice Bitten – Második Harapás - Egy bárba a neve Piroska – mondta Ethan. – Valahol az Ukrán falu közepén van – Ethan a GPS felé bólintott, ami a műszerfalba volt beépítve és már meg is jelent rajta Nyugat Chicago térképe. - Piroska – ismételtem. – Milyen furcsa név. Mit jelenthet? - Az hiszem a nevét a Piroska és a farkas c. meséről kapta. - Tehát, akkor az alakváltók farkasok? Jeff azt mondta, hogy az állat, amivé átváltoznak, az erejüket szimbolizálja. - Nem mind farkasok. Minden család más és más, de családon belül, mindenki ugyan olyan állattá tud átalakulni, mint a családfő, ez öröklődik. - Tehát ha egy Berecks borzzá alakul át, akkor az összes többi Bercks is az lesz. Ethan felnevetett. – Nem tudom, hogy Nick Breckenridge mivé tud átalakulni, de jót nevetnék, ha tényleg borz lenne. Nick volt az egyik szenvedő alanya Peter zsarolási kíséretének és a volt gimis barátom. - Borz – tűnődtem. – Azt hiszem én is. - Sajnos – mondta Ethan – a családok nem szokták nyilvánosságra hozni, hogy mivé tudnak átalakulni. Egy kívülálló, csak akkor tudhatja meg, ha látja épp átalakulni, de konyvfanoknak
91
Chloe Neill ahhoz is nagyon jó viszonyba kell lenni a családdal. Az emberek azt feltételezik, hogy a legerősebb Falkák – Apex és a többiek – ragadozók. Nagyobbak, erősebbek, vadabbak, mint a többiek. - Szóval farkasok, vagy grizli medvék, de legalább is menyétek. - Menyétek? - Igen, nagyon ravasz kis jószágok – mondtam. – Láttam a Discovery-n. Kicsik, de erősek. Na és Gabriel, róluk mit tudunk? - Ő a Keene család tagja. Gabriel apja, nagybátyja, nagyapja és így tovább voltak a Közép-amerikai Falka vezetői, már évszázadok óta. Az egyik független forrásunk szerint ők farkasok. - Független? Ez valamiféle titkos vámpírforrást jelent? A nagyapám csoportjában három természetfeletti alkalmazott volt, az egyik Catcher a varázsló, a másik Jeff volt az alakváltó és volt egy harmadik titkos vámpír forrása is, aki nem akarta felfedni a kilétét, mert tartott attól, hogy a Mestere fülébe jutna. Nagyapám a harmadik forrása névtelenségét megőrizte, de a tőle szerzett információit néha megosztotta Ethan-nel. Már sokszor felmerült bennem, hogy Malik, Ethan másod konyvfanoknak
92
Twice Bitten – Második Harapás parancsnoka lehet a névtelen vámpír. Malik mindenről tudott, ami a házban történik, de általában csak megfigyelőként van jelen mindenhol. Erős volt és úgy tűnt fontos neki az igazság. Az információk, amiket az Ombud-i irodának adott ez a titkos harmadik nagyon fontosak voltak. Ezek segítségével próbáltak meg békét tartani Chicago-ban. - Független – kezdte Ethan, - vagy is nem vámpíroktól származik. Úgy látom ez az információ, hogy Gabriel farkas, nagyon felvillanyozott – mondta, de aztán hozzá tette, - bár nem tűnsz amolyan Piroska típusnak, aki kosárral a kezében megy a nagymamájához. - Hát nem – erősítettem meg a feltevését. – Egyáltalán nem. Én az a típus vagyok, aki Volvóval megy a napja irodájába egy egész tál csirkefalatkával. - Egész jól hangzik. - Mert az is. Tudod, hogy szeretek enni. És a nagyapámat is. De nem féltétlenül ebben a sorrendben. Nem volt nagy forgalom, jól tudtunk haladni, de még így is 20 percbe telt, míg elértük a nyugati városrészt. Ethan kényelmesen elhelyezkedett a kocsiba – az egyik kezét az ajtón pihentette a máikkal a kormányt fogta három óránál. konyvfanoknak
93
Chloe Neill Végül a 95. kilométerkőnél hagytuk el a főutat és néhány kanyar után elértük 196-os utcát, ahol magas iroda épületek mellett haladtunk el, amelynek nagy része a nap ebben a szakában, már üres volt. Az utcák is üresek voltak, nem járt rajtuk senki… de rengeteg motorkerékpár parkolt az út mellett. Feltételezésem szerint a Falka tagjai motorral jöttek ide. Rengetek retró stílusú motorkerékpár – alacsony padozat, kerek formák, krómozott kormány és piros bőrülés – parkolt egymás mellett egy téglaépület közelében. A téglaépületen egy kör alakú fehér jel fénylett – olyan volt, mint a telihold a Wicker park közepén – amin piros betűkkel az állt „Piroska”. - Ez az – mondta Ethan és az egyik mellékutcában leparkolt a Mercédesszel. Ahogy kinyitottuk a kocsi ajtót meghallottuk a klubból kiömlő rock’n’roll zenét. Az épület előtt egy bőrruhás, lófarkas férfi épp beindította a motorkerékpárját és elhajtott vele. - Azt hiszem, eggyel kevesebb alakváltóval fogunk ma megismerkedni – suttogtam Ethan-nak, aki válaszul, csak hümmögött. Feltűztük az övünkre a katanát, majd elindultunk a bejárati ajtó konyvfanoknak
94
Twice Bitten – Második Harapás felé. A motorok nem csak azt jelentették, hogy valami különös dolog történik az Ukrán negyedben. Amikor mi a hely sarkához értünk észrevettem, hogy a téglák a falban másak, homorúak és valamiféle jel volt rajtuk. - Ethan – suttogtam és a karcolásokra mutattam. - - Ezek jelek – magyarázta – A Falka jelvénye. Hát itt vagyunk. Mindjárt besétálunk az oroszlán barlangjába. De nem volt más választásunk, így hát átvettem a vezetést és belöktem az ajtót. A helység egy szűk kis szobából állt – néhány asztallal, az ablakkal szembeni falon egy nagy képpel, egy hosszúkás bár pulttal. A
bárban
szóló
zene
túl
hangos
volt
a
kifinomult
vámpírhallásomnak, a dobhártyám vadul lüktetett. A zene a sarokban álló zenegépből jött, amit tele volt ragasztva mindenféle márkajelzéssel. A bőrkabátos férfi, akinek óriási betűkkel az volt a hátára hímezve, hogy: ÉAK épp belekortyolt az italába. Feltételeztem az ÉAK Északamerikai központi Falkát jelenti. Hírtelen a szőr is felállt a hátamon. Volt valami nyugtalanító a helyben, mint ha a levegő tele lett volna elektromossággal. Az alakváltó felnézett, amikor beléptünk, az arckifejezése nem konyvfanoknak
95
Chloe Neill éppen volt barátságosnak mondható. Úgy látszik nem villanyozta fel túlzottan a dolog, hogy vámpírokkal találkozhat. Az alakváltók egyszerre álltak fel és indultak el az irányunkba. A szívem sebesebben kezdett kalapálni, a kezem a katana-ra siklott. Másodperceken belül elértek minket, majd tovább haladtak. Ethannel összenéztünk. - Lehet, hogy romlott volt az étel – tűnődtem hangosan, de tudtam nem ez a helyzet. A nyomasztó légkör ellenére a bárban az illatok mesések voltak. A szivarfüstbe bele vegyült az étel finom illata – töltött káposzta. A gyomrom megkordult. - Segíthetek? Szembefordultunk a bárpulttal, ami mögött egy nagydarab nő állt, Piroskás pólót és egy piros szoknyát viselt. A nőnek rövid szőke haja volt és a szemében ott csillogott a gyanakvás árnyéka. Ő lehet Berna. - Gabriellel van itt találkozónk – mondta Ethan. A nő egyik keze a bárpulton pihent a másik a csípőjén, a fejével pedig egy kis piros ajtó felé intett, ami a bár végében volt. - Állj – kiabált rám és felhúzta a szemöldökét. – Túl vékony vagy. Enned kell valamit. konyvfanoknak
96
Twice Bitten – Második Harapás Épp válaszra nyitottam a számat – ami igen lett volna, hisz az illatok ellenállhatatlanok voltak – de Ethan megelőzött: - Nem köszönjük – mondta egy udvarias mosoly kíséretében. A nő nem örült Ethan válaszának, de nem szólt semmit, csak egy nagyot szippantott és a kezében lévő nedves ronggyal letörölte a pultot maga előtt. Ethan pedig elindult a piros ajtó irányába.
Ennyit a töltött káposztáról – gondoltam elégedetlenül, de követtem Ethan-t. Mielőtt beléptünk volna az ajtót Ethan szólalt meg a fejemben.
Mehetünk? Minden rendben? – kérdezte mielőtt megtettük volna a végső lépést. Hirtelen hideg futott végig a hátamon.
Igen. Menjünk – válaszoltam a kérdésére és beléptünk az ajtón. A szobában csend volt, nem úgy mint a bárban, ennek nagyon örültem, de a varázserő szinte kézzel fogható volt odabent. Nem voltam biztos benne, hogy különbséget tudok tenni varázserő és varázserő között, de úgy éreztem ez más, mint amilyen varázserő a vámpírokat, vagy a varázslókat lengi körül. Annyira más volt, mint a nap és a hold. Ez valamiféle ősi mágia volt, föld mágia, érezhető volt benne a föld, a villám, fű és a felhő. Ennek a mágiának por, kutyaszőr, pézsma és vizes avar illata volt. Nem mondanám kellemetlennek, inkább másnak és elbizonytalanítónak. konyvfanoknak
97
Chloe Neill Az egyre növekvő energiaszintből tudtam, hogy nem csak egy alakváltó van a teremben. Négy férfi – négy alakváltó – ült a teremben egy régi alumínium asztal körül. Mind a négy fej felénk fordult, amikor besétáltunk az ajtón, beleértve Gabrielt-t Keene-t is. A szája szélén egy aprócska mosoly jelent meg, mikor meglátott. Azt hiszem tetszett neki a bőrszerkóm. Gabriel tekintete egyből üzletiessé vált, mikor Ethan-ra nézett. A tekintetemet próbáltam Gabrielen tartani, de hamar azon kaptam magam, hogy a másik három alfát figyelem – mind hármójuknak sötét haja volt és széles válla. Nem zavartatták magukat nagyon amiatt, hogy két vámpír tévedt közéjük. Végül Gabriel egy fejbiccentéssel beljebb invitált. Ethan-nel beljebb sétáltunk és megálltunk Gabriel széke mögött. Megszorítottam a katanám szárát és a bőrszíjam szegéjét kezdtem el dörzsölgetni az ujjammal ez megnyugtatott. Éreztem nem kell sokáig várnunk az események felgyorsulására. - A játék neve – kezdte Gabriel és egy pakli kártyát húzott elő – ötlapos póker – Gabriel megkeverte a kártyákat, majd egyet felfordítva az asztalra tette. Az alfa Gabriel jobb oldalán, akinek sötét haja és szögletes álkapcsa konyvfanoknak
98
Twice Bitten – Második Harapás volt előre hajolt és az asztalra csapott. Gabriel mozdulatai olyan lágyak és finomak voltak, hogy az ember már-már azt hitte, hogy profi kártyajátékos, laza könnyed mozdulatokkal osztotta szét a lapokat. - Azért vagyunk itt – kezdte, - mert két nappal ezelőtt meghívtalak titeket – laza mosoly jelent meg az arcán, majd folytatta. – Azért vagyunk itt, hogy a Falkákról beszéljünk. Az alfa Gabriel ball oldalán – akinek barna szeme, fekete fül mögé tűrt haja és egy napos borostája volt – gyanakvóan nézett ránk. - Ez előtt a kettő előtt? – kérdezte. A férfi egy pár pillanatig gúnyosan bámult Ethan-re, majd rám nézett és tetőtől talpig végigmért. Néhány hónappal ezelőtt biztosan fülig elpirultam volna, talán kényelmetlenül is éreztem volna magam emiatt. De az alakváltók előtt talán most nem lett volna jó ötlet. Éreztem a késztetést és kemény munka voltam még leküzdöttem szemérmességemet, de már vámpír vagyok és a vámpírok első feladata az, hogy megtanuljanak blöffölni. Ezt még Catcher tanította. Úgy hogy csak egy inkább egy már jól elsajátított arrogáns pillantást vetettem a pasasra. Lassan felhúztam a szemöldökömet, kissé gunyorosan nézetem rá és a számat egy fél mosolyra húztam. Reméltem, hogy konyvfanoknak
99
Chloe Neill mindehhez a mozdulathoz eléggé nőies és csábító vagyok. Hogy be jött-e nem tudom, de végül elfordult. És ez nekem elég volt. Gabriel arckifejezése nemtörődöm volt, felszedte a kártyáját az asztalról és legyezőt formált belőlük. - Tony te is beleegyeztél. Emlékszel? Tehát az aki az asztalra csapott az előbb ő volt Tony a Nagy Északnyugati Falka vezetője és az, aki azt szerette volna, ha az alakváltók visszatérnek az őshazába Aurora-ba. - Lófaszt – köhögte oda a választ Tony, akinek az arca egészen helyes volt. – Hadnagyom – folytatta Tony. – Azért egyeztem bele, mert nem volt más választásunk. Te hívtad össze a falkát. Nem én, Jason, vagy Robin, hanem Te. Mi ezt nem akartuk – vállat
vont.
–
A
Bering
tenger
épp
akkor volt
a
legcsodálatosabb, mikor ide kellett jönnöm. Aurora-ban remekül mennek a dolgok. - Pontosan az a dolgod, hogy ez így legyen – mondta a harmadik férfi.
Ő Jason – mondta Ethan. Jason brutálisan szép volt – zöld szeme, sötét hullámos haja volt és mind ehhez egy gyilkos arccsont is társult, kanyargós ajakkal. Hangja lágy kissé vontatott volt és déli akcentussal beszélt. konyvfanoknak
100
Twice Bitten – Második Harapás Veszélyes kombináció. - Neked kell megvédened őket. - És pont ez a lényeg – mondta Tony az asztalra dobva néhány kártyalapot egy laza csukló mozdulattal. – Nekem kell megvédem őket. És ha eljön az ideje a visszavonulásnak, akkor meg kell tennünk. Nem beszélgetnünk kell róla. A politikai csatározgatás és a stratégia gyártása mind baromság. – Tony Ethan-ra pillantott. – Vámpír baromság. Minden tiszteletem a vámpírokét, de ez az igazság. - Dettó – mondta Ethan meglepő nagy mennyiség méreggel a hangjában. Én csak büszkén emelt fővel rámosolyogtam, de úgy tűnt viszonozta a mosolyomat. - A dolgok Chicago-ban… - kezdte Gabriel, de Tony felemelt kézzel felbe szakította. - A Chicago-i dolgok nem érintenek minket – mondta Tony. – Chicago-ban nincsen Falkánk és ennek jó oka van. Chicago nem az alakváltók városa. Tony gyűlölete betöltötte a szobát. A mágia olyan erős volt, hogy szinte
éreztem
a
bőrömön.
Kezdtem
magam
egyre
kényelmetlenebbül érezni a szobában. konyvfanoknak
101
Chloe Neill - Chicago a hatalom városa – Gabriel halkan ledobott egy kártyát az asztalra, majd a pakliból felhúzott egy másikat. Megpróbáltam mély levegőt venni, de a szobában lévő mágia rátelepedett a mellkasomra és olyan erővel nyomta, hogy szinte alig jutottam tőle oxigénhez. - És az, hogy nekünk itt nincs hivatalos képviseletünk – folytatta Gabe, - nem jelenti azt, hogy nem érint minket az ami itt történik. – A vámpírok, már a nyilvánosság elé léptek, ez akár jó, akár nem és mi nem hihetjük, hogy az emberek megelégednek
azzal,
hogy
a
vérszívók
az
egyetlen
természetfeletti lények a világon. - Szóval ez a helyzet? – kérdezte Jason. – Azért rángattál ide minket, hogy rávegyél mi is álljunk ki a nyilvánosság elé? – megrázta a fejét. – Én nem fogom ezt tenni. A vámpírok előbújtak a koporsójukból és az emberek felszólaltak, a kongresszus pedig beszabályozta őket. Ha mi tennénk ugyanezt velünk mit tennének? - Kísérleti nyulak lennék – mondta a negyedig és egyben utolsó alakváltó, aki minden bizonnyal Robin volt a Nyugati Falka alfája. Ő sötét napszemüveget viselt. – Katonai létesítménybe zárnának minket, elhurcolnának az isten tudja hova, ahol konyvfanoknak
102
Twice Bitten – Második Harapás azzal kísérleteznének, hogy milyen fegyverekkel tudnak minket elpusztítani – felemelte a kezét és levette a napszemüvegét. Én szinte összerezzentem, mikor megláttam Robin szemét – kék volt és üres. Ő vak? - Nem, köszi – mondta Robin halkan és visszahelyezte a napszemüveget az orrnyergére. – Velem és a Nyugati Falkával ne számolj. Erre nem vagyunk kíváncsiak. - Nagyra értékelem, hogy kitaláltad a nap további menetét és már is leadtad a voksodat – mondta Gabriel szárazon. – De nem ez volt a célja a mostani összejövetelünknek és semmi ilyesmi
nem
állt
szándékomban.
Szóval
kérlek,
ne
bocsátkozatok találgatásokba, rendben? Az alakváltók hümmögtek, de nem kerestek több kifogást. - A mai napirendi pontunk – folytatta Gabriel, - egyetlen egy kérdésről szól. Semmi többről. A kérdés az: ha a dagály közeleg mi maradunk? – Gabriel Ethan-re emelte a tekintetét. Mindketten egymásra meredtek. Gabriel tekintetében a félelem, az erő és a harag keveredett egymással. A „közelgő dagály” látszólag hozzánk kapcsolódott – Vagy megyünk? - Melyik döntés a legbiztonságosabb? – kérdezte Tony. konyvfanoknak
103
Chloe Neill - És melyik jár a legkevesebb felelősséggel? – kérdezte Jason. - Instabilitás – mondta Robin. – Halál. Háború. Ehhez az alakváltóknak semmi köze. Sem a falkáknak. A vámpírok dolga nem a mi dolgunk. Soha nem is volt.
És itt a bökkenő – mondta halkan Ethan. – Ezért nem tudunk előrébb lépni. Nem hajlandók feláldozni magukat, sem a családjukat, sem a nevüket – egészítettem ki magamban Ethan-t, de nem mondtam neki a gondolatot megtartottam magamnak. Ez lesz a döntés, elmennek
még
az
előtt,
mielőtt
a
Második
Tisztogatás
megkezdődne. Ahelyett, hogy a vámpírokkal éreztem volna együtt ebben a helyzetben, úgy éreztem egyre jobban megértem az alakváltók késztetését. Ők csak el akarták kerülni a káoszt. - A talpon maradás ebben a világban igen is a mi dolgunk – mondta Gabriel. – A Falkáink nagyok. Szociális hálózatok. Vállalkozások. Kétszáz évvel ezelőtt még nem számított a pénz, úgy mint most. Tony letett egy kártyát az asztalra és felhúzott helyette egy másikat. - És mennyi közük van ehhez az új, kardot viselő barátaidnak? – Tony rám nézett az ajka mosolyra húzódott és a szemében valamiféle hátborzongató vágy ébredt. – Különösképpen a konyvfanoknak
104
Twice Bitten – Második Harapás tyúknak? Gabriel felmordult, amitől a hátamon a szőr is égnek állt. A kantámhoz nyúltam és fenyegetően néztem vissza Tony-ra. - Mivel te csak vendég vagy ebben a városba – mondta Gabriel. – Meg engedem, hogy bocsánatot kér Merit-től és tőlem is. - Elnézést – dohogta Tony. Gabriel a szemét forgatta, de tiszteletben tartotta Tony státuszát. Robin-ra pillantott. - Gyerekesség félre téve. Értem hova akarsz kilyukadni. Csak hogy a kérdést a falkáknak kell feltenned. Ő nekik kell dönteniük. A terem elnémult. Robin bólintott. Jason követte őt. Hosszú idő telt el, mire Tony újra megszólalt. – Mikor Tucson-ban összehívtál minket – kezdte, - megígértetted velünk, hogy betartjuk a szabályokat a falkáinkon belül. Hagyjuk, hogy mindig a többség döntsön – az asztalra nézett és szomorúan megrázta a fejét. – Legyünk átkozottak, ha azt hisszük, hogy ha fiainkat és lányainkat háborúba küldjük, az számunkra jövedelmező lehet. Amikor felpillantott a szemében valami kifürkészhetetlen dolog kavargott. Ugyan ez volt Gabriel szemében is, mikor először találkoztunk, közvetlenül az előtt, mielőtt mi megkötöttük volna a konyvfanoknak
105
Chloe Neill kis
egyességünket.
Ez
volt
az
ő
látásmódjának
a
képi
megnyilvánulása. Azt nem tudhattam, hogy az ő reakciója miért volt erősebb, mint a többieké. Csak azt tudtam, hogy mit kérünk az alakváltóktól – Gabriel elmagyarázta. Függetlenül attól, hogy érzelmei mélyek voltak és félelme is indokolt volt úgy tűnt engedett a többség akaratának. És bólintott. - Két nap múlva megtartjuk a nagygyűlést – közölte Gabriel. – Majd a többiek döntenek, hogy maradunk, vagy megyünk. Az alfák megbeszélésének vége volt és így újra kezdték a játékot. Az alakváltók majd nem két órán keresztül kártyáztak, közel két csendes órán keresztül, amelyben arról döntöttek emelnek, vagy dobnak. Ethan és én ott álltunk mögöttük, egy mester és egy újszülött őr figyelte a négy alakváltó játékát egy dohos bár mögötti szobában. - Azzal, hogy mi elfogadtunk a javaslatotokat – mondta Gabriel megtörve ezzel a csendet – és lehet, hogy Chicago-ban maradunk, lehet, hogy el kéne gondolkozni egy szövetségen az egyik Házzal Éreztem a megnövekedett szúrós mágiát a szobában és ez most nem az alakváltóktól származott. Amikor Ethan-re néztem láttam a konyvfanoknak
106
Twice Bitten – Második Harapás szemei elkerekedte és az ajka résnyire nyitva volt. Minden remény eltűnt az arcáról. - Soha nem volt szövetség a Falka és Házak között – mondta Jason. - Hivatalosan nem – értett egyet Gabriel. – De az egyik kolléga nem régiben rámutatott, hogy ez a szövetség számunkra igen előnyös lehet. Ott álltam és rá kellett jönnöm, hogy a kolléga rám vonatkozik. Jason oldalra billentett fejjel folytatta. – Ez a szövetség valóban előnyös lehet a számunka? - Úgy
értelmeztem,
hogy
ha
maradunk,
akkor
azzal
felbecsülhetetlen értékű barátokat szerezhetünk. Gondolom a Házak hajlandóak lennének biztosítani számunkra bizonyos dolgokat – Gabriel Ethan-re pillantott, aki szigorú tekintettel nézett vissza rá, mondhatnám, gyilkos tekintettel. - Csak
nem
egy
hosszú
távú
megállapodásra
utalsz
a
vámpírokkal – kérdezte Tony, de az illata megváltozott, mint ha dühös lett volna. - Változik a világ – folytatta Gabriel. – Ha nem vállaljuk a kockázatot úgy járunk, mint a koboldok – csak az álmokban és a tündérmesékben szerepelnek. Senki nem gondolta volna, konyvfanoknak
107
Chloe Neill hogy ez lesz a sorsuk, nem igaz? És a végén, már az se segített rajtuk, hogy visszatértek az erőbe. - De mi nem vagyunk holmi koboldok – motyogta Tony. Úgy tűnt kezd nagyon elege lenni a pókerből és a vámpír politikából is, ledobta a kártyáit az asztalra és felállt. A kantámhoz nyúltam, de Ethan nyugalomra intett. - A megbeszélés egy dolog – lyukat ütve ujjával az asztalon. Harag kavargott a szemégen. – De én nem játszok egy csapatban
a
vámpírokkal.
Nem
fogom
elveszíteni
a
családomat. Csak azért, mert te felelősnek érzed valami olyan miatt magadat, ami már kétszáz éve történt, amiben egyikünk se vett részt. Bassza meg. Tony összecsapta a tenyerét, majd megfordult és eltűnt a piros bőrajtó mögött.
konyvfanoknak
108
Twice Bitten – Második Harapás
HATODIK FEJEZET AZ ELLENSÉGEM ELLENSÉGE… A FELEBARÁTOM? Fordította: Rosie
Bár Tony kisétált, a nyomában csupán feszültség maradt. Mind Gabriel-re néztünk, utasításra várva. - Hagyjátok elmenni, - mondta, majd elkezdte felszedni a lapokat, amiket Jason és Robin dobtak az asztalra. – Le fog nyugodni. - Általában megteszi, - morogta Jason, és arra következtettem, hogy nem ez volt az első alkalom mikor Tony dührohamot kapott. Az indokai érthetőek voltak, a kockázat valós volt. De a drámázás jelen esetben nem segített. - Nem tudom, - mondta Robin, az ajtón tartva a szemét, - ez most másnak tűnik. Az ajtó ismét kinyílt és egy férfi, akinek Gabrielhez hasonlóan napszítta haja és aranyszínű szeme volt, kukkantott be, egyik szemöldökét szórakozottan felhúzta.
Jól szabott fekete pólót és
farmert viselt, a teste hosszú és izmos volt. A vállig érő haja egy árnyalattal világosabb volt, mit Gabe-nek, de az egyhetes borostája egy árnyalattal sötétebb. Ettől a különbségtől eltekintve, nem lehetett nem észrevenni a rokoni kapcsolatukat. Mindkettőjüknek konyvfanoknak
109
Chloe Neill mélyen ülő szemei és brutálisan jóképű arca volt, és ugyanolyan erő, illetve természetes férfiasság aurája lengte körül. Úgy sejtettem, hogy ő az egyik fiatalabb Keene. - Felfordulás, tesó? – kérdezte. - Dráma, - válaszolta Gabriel, majd ránk nézett. – Ethan, Merit, ő Adam. Adam, Ethan és Merit. Adam a legfiatalabb a Keene testvérek közül. - A legfiatalabb, és messze a legédesebb, - mondta Adam, először Ethant majd engem is megnézve. Mikor rám került a sor, az érdeklődés szikráját láttam fellobbanni a szemében, elismerést, a nyersbőr és a hüvelyben lévő acél láttán. A pillantása felemelkedett és találkozott az enyémmel, és ugyanannak az erőnek a lüktetését éreztem, mint amikor Gabriellel találkoztam. De Adam ereje, talán azért mert fiatalabb volt, még kevésbé tűnt kiforrottnak, szeme még zöldebb volt. Ettől eltekintve, pár pillanatba telt, míg el tudtam szakítani a pillantásomat Adam Keene-től és a hipnotikus zöld szemétől, és mikor végre sikerült, rosszalló pillantást kaptam egy másik zöld szempár tulajdonosától. Nos, rosszalló vagy féltékeny. Ethannek válaszul megemeltem egyik szemöldökömet, majd visszafordultam Gabrielhez. – Testvérek?
konyvfanoknak
110
Twice Bitten – Második Harapás - Én vagyok a legidősebb. Anya nagy családot akart, és úgy gondolta vicces lenne, ha ABC sorrendben lennénk elnevezve. Ő pedig íme, végig csinálta, egészen Adam babáig. - Szia, Adam baba, - mondtam. Mosolygott, egy mély gödröcske jelent meg a szája bal sarkában. Egy kicsit megremegett a gyomrom. Ó, igen. Ő veszélyes volt. - Vissza, kölyök, - mondta Gabe. – Ha esetleg felszedi valamelyik Keene, akkor az nem te leszel. – Felém nézett és rám kacsintott. Ha nem láttam volna a feleségével és a születendő fiával, valamint nem tudtam volna, hogy boldog házasságban él, azt gondoltam volna, flörtöl velem. De mivel így volt, így arra gondoltam, hogy csak henceg a kistesója előtt. Figyelmeztetés nélkül, Gabriel hátratolta a székét és felállt, majd a vörös bőrrel borított ajtóhoz sétált. Komoly arcot vágott. Összezavarodva pillantottam Ethanre. Mi történik? Kérdeztem tőle csendesen. Egy pillanatra az ajtóra nézett és ismeretségünk során először, bizonytalannak tűnt a teendőket illetően. De mikor a többi alakváltó követte Gabrielt a bárba, Ethan is elindult. Beálltam utána a sorba. A bár bejárata melletti ablaknál találtuk az alfákat és a kistestvért, a széles vállaikkal, háttal álltak nekünk, a sötét utcát kémlelték. A bár csendes volt – a zene most ki volt kapcsolva – és a testbeszédük idegességről árulkodott, a
konyvfanoknak
111
Chloe Neill levegőben lévő varázslat bizsergető, de mérsékelt volt, mintha arra vártak volna, hogy valami történjen. - Robin? – Kérdezte Gabriel anélkül, hogy felé fordult volna. Robin megrázta a fejét. – Nem érzem őt. Nem érzek senkit. - Nem tetszik ez nekem, - mondta Gabriel. – Valami készül. Kint túl nagy a csend. - Őrző, - mondta Ethan. – Érzel valamit? - Milyen jellegű valamire gondolsz? – Kérdeztem vissza. - Az alakváltó, aki elment, - mondta Gabriel. – Érzed őt… várakozni? Becsuktam a szemem, és egy kicsit zaklatottan leengedtem a világban lévő hangok és szagok ellen használt védelmemet. Az érzékelés vastag, meleg takaróként borult rám, rejtett varázslattal, a közeli testek forróságával és szagával. De nem volt semmi szokatlan. Semmi átlagon felüli – feltéve, ha egy
bár
tele
intenzív,
varázslatot
árasztó
alakváltókkal
hétköznapinak számít. - Semmi, - mondtam, ismét kinyitva a szemem. – Semmi szokatlan nincs kint. Túl hamar beszéltem. Ekkor hallottam meg – a kipufogó csövek zörgését. Felállt a szőr a nyakamon, volt valami a kinti levegőben, amit érzékeltek a vámpír ösztöneim, valami, ami a levegőben vibrált és nem lehetett egy egyszerű gyorshajtónak tulajdonítani. konyvfanoknak
112
Twice Bitten – Második Harapás Egy csípős szag töltötte meg a levegőt – a szúrós, kipufogócsőből áradó szag és még valami… puskapor? Talán az utolsó edzésünknek köszönhetően, a szám és a testem hamarabb cselekedett, mint az agyamnak esélye lett volna felzárkózni. - Hasra! – Parancsoltam, megtéve a szükséges lépéseket előre, kezemmel a vállukon, lenyomtam őket, és mikor nem mozdultak, újra rájuk kiabáltam. Abban a pillanatban értek földet
mikor
kint
kattant
a
ravasz,
csupán
századmásodpercekkel azelőtt, hogy a golyók kitörték a kirakat üvegét. Adam Gabrielre ugrott, a karjával pajzsot képzett Gabriel feje körül. Ethan ugyanezt tette velem. A teste az enyémen volt, a karja a fejem körül, ajka a fülemnél. Megremegtem a vágytól, ennek a közeli kapcsolatnak köszönhetően, a körülöttünk kitört káosz ellenére is. Emellett a szerepeink felcserélődésétől sem voltam elragadtatva; mégiscsak én voltam az ő testőre. Nekem kellett volna őt megvédenem. De az, hogy én voltam az Őrző nem akadályozta meg abban, hogy a testével védelmezzen, és azt kiáltsa, - Ne mozdulj! – miközben azon igyekeztem, hogy helyet cseréljünk, nehogy megsérüljön. Ne mozdulj, ismételte meg csendesen, én pedig ott maradtam a földön, beburkolva a melegségébe és illatába. - Ez meg mi a szar? – Kiabálta Gabe, hangja tele volt haraggal, varázslat töltötte be a füsttel és üveggel teli levegőt. konyvfanoknak
113
Chloe Neill - Mindenki a bár mögé! – Mondta Jason, fenyegető pillantással felpillantva. Csupán két alakváltót láttam eddig mérgesen – Nick Breckenridge-et és az apját, Michael-t. Akkoriban éppen haragban voltak Ethannel és velem, mivel azt gondolták, hogy fenyegetést jelentünk számukra. Ösztönösen a családjukat védték. Most láttam Jason szemében a kegyetlenséget – a fenyegetettség miatt érzett dühét, a szükséget, hogy megvédje a családját. Jason felé biccentettem, megfogtam Ethan egyik kezét, és célzás értékűen meglöktem a testét. – Bárpult, - kiabáltam rá, miközben a golyók továbbra is záporoztak körülöttünk, úgy hullott az acél, mint a jeges eső. A közelsége még jobban bizsergette az ösztöneimet, arra buzdítva, hogy harcoljak és üldözőbe vegyem a támadót – és nem csak azért, mert a Mesterem, aki átváltoztatott a tűzvonalban volt. Nem – azért akartam harcolni, mert ragadozó voltam, és már két hónapja
viaskodtam
magammal,
ebben
a
harcoljak-vagy-
meneküljek kérdésben. A pengémet a saját véremmel lett megedzve… és kész voltam valaki máséval megetetni a kardomat. Ethan lemászott rólam, majd hagyta, hogy talpra húzzam. Félig futottunk, félig másztunk a bárpultig, majd mögé ugrottunk, és egészen a végéig elmentünk, hogy az alakváltók is elférjenek, mikor csatlakoznak. Ők is bemásztak mögé, majd a háttal nekidőltek a bárpultnak, és előhúzták a fegyvereiket, hogy a golyók sokaságára válaszoljanak.
konyvfanoknak
114
Twice Bitten – Második Harapás - Tegyétek el a fegyvereket! – Mondta Gabriel túlharsogva a lármát. – Így is elég dolgunk lesz a rendőrséggel. Nincs rá szükség, hogy a mi golyóinkat is felismerjék. Kötelességtudóan leengedték a fegyvereket, de a mobiltelefonok gyorsan váltották őket; telefonáltak, gondolom mindegyik Alfa a saját Falkáját hívta. Visszafordultam Ethanhöz, végig nézve a testén. Jól vagy? Kérdeztem csendesen, majd a szemébe néztem. Ami ezüstszínű lett. Elszorult a gyomrom, az első gondolatom az volt, hogy az egyik alakváltót meglőtték és Ethan vámpír üzemmódba kapcsolt. Nehezen találhatott volna rosszabb időpontot a harapásra. De akkor egyik kezét az arcomhoz emelte, ezüstszínű pupillái az arcomat kutatták, mintha megbizonyosodna arról, hogy épségben vagyok. Jól vagyok, mondtam neki. Ekkor történt, hogy a másik oldalamon Gabriel átkozódott egy sort. Hirtelen balra néztem és én is káromkodtam – Berna épp most lépett ki egyik ajtón a bár túloldalán, döbbent arckifejezéssel. - Mi a fe – Valaki odakiabált, - Berna – feküdj! Menj vissza! Felénk nézett, de túlságosan meglepett volt ahhoz, hogy teljesítse a parancsot, még úgy is, hogy a levegőben lévő golyók felé repültek. Valakinek oda kell menni érte. Valakinek, aki elég gyors.
konyvfanoknak
115
Chloe Neill Talpon voltam és már indultam is, mielőtt Ethan meg tudott volna állítani, az Alfákat kerülgetve siettem felé. A golyók továbbra is záporoztak – az elkövető jól felszerelt volt és kétségkívül fel volt készülve egy elhúzódó támadásra – de figyelmen kívül hagytam őket. Egyébként is, halhatatlan voltam. Ő nem. Éreztem a golyók becsapódását, ahogy felé futottam, késszúrás szerű fájdalom söpört végig a bőrömön és izmaimon. Rettegés ült a szemében, mikor elértem hozzá, a rettegésének illata megmutatta a helyzetét a bárban. Biztos vagyok benne, hogy a szemem ezüstté vált – nem az éhségtől, hanem az adrenalintól – és ez a látvány biztos megijesztette. De mennünk kellett, és nem volt időm a vigasztalására. Kevesebb,
mint
egy
másodpercem
volt
eldönteni,
hogy
visszavigyem abba a szobába ahonnan jött, vagy elvigyem a bárpulthoz. Ötletem sem volt, hogy hova – vagy kihez – vezetett az az ajtó. A konyhába? A hátsó kijárathoz? Ha valóban oda vezetett, vajon onnan is támadták az épületet? Nem, köszi. A bárpult és a már ismert gonosz mellett döntöttem. Berna teste és az ablak között helyezkedtem el, majd a gyorsaságomat és erőmet használtam, amivel megajándékoztak, hogy félig futva, félig mászva visszavigyem a bárpulthoz. Mikor mindketten a barikád mögött voltunk, a sarokba raktam, mivel úgy gondoltam, ott van a legnagyobb biztonságban a konyvfanoknak
116
Twice Bitten – Második Harapás továbbra is körülöttünk repkedő golyók közepette. Felnézett rám, arca sápadt volt, de az arckifejezése mérges volt. – Lőnek! – mondta, a sérülése felé intve az állával. – Rám! Figyelmen kívül hagytam a belülről jövő szúró érdeklődést, a hirtelen éhséget, ami összeszorította a gyomromat. Ez nem egyszerű vér volt – alakváltó vér. Mintha a paradicsom szószhoz hasonlítanánk a Bloody Mary-t, az illata valami pluszt ígért – valami állatit. Valami mámorítót. Megráztam a fejem, hogy másra gondoljak. Egyértelműen nem ez volt a megfelelő időpont erre… Az aktuális feladatomra koncentráltam, félrehúztam a pólót a válláról és egy mélyedést találtam a kulcscsontjánál. Vérzett, és a bőr fel lett tépve, de úgy tűnt a golyó nem fúródott bele. - Azt hiszem, csak súrolta a válladat, - mondtam neki. - Áh, - válaszolta. – Felszíni sérülés. Körbenéztem a bárpultban lévő polcokon, majd felkaptam egy halom összehajtogatott fehér törölközőt. Kivettem egyik törölközőt és felemeltem a karját (illetve kiérdemeltem egy sziszegést az erőfeszítésemért), majd a halom többi részét a sebre szorítottam. A szabadon maradt törölközőt arra használtam, hogy fenntartsam az ideiglenes kötést a karján, elég szorosan meghúztam ahhoz, hogy nyomást gyakoroljon a sebére, de nem elég erősen ahhoz, hogy elszorítsam a vérkeringését. Mégiscsak pincérnő volt; valószínűleg még szüksége lesz a karjára.
konyvfanoknak
117
Chloe Neill - Láttam
már
rosszabbat,
-
mondta
sértődötten,
de
mozdulatlanul ült, amíg összecsomóztam a törölköző végeit. - Nem érdekel, - mondtam neki, majd egyik ujjammal az arcára mutattam, mikor kinyitotta a száját, hogy visszavágjon. – Vérzel, nekem pedig agyaraim vannak. Ne kísérts. Hallható csattanással zárta össze a száját. Ismét leültem, kezdtem érezni azokat a lövéseket, melyeket felfogtam, és a világ ismét kezdett lelassulni. Mielőtt pisloghattam volna, Ethan előttem volt, sérülések után kutatva a testemet. Fém csörömpölését hallottam a padlón mellettem és lenéztem. Egy golyó gurult a földön, a vége kilapult. Egy árulkodó lyuk volt a nadrágomon, a combomon, alatta vér pettyezte a bőrömet, de egészséges
és
rózsaszín
volt.
Egy-null
a
gyors
vámpírregenerálódásnak. Újra felpillantottam és Ethan továbbra is engem nézett, egy másik golyóval a nyitott tenyerében. A lapockámban lévő szúrásból ítélve, arra tippeltem, hogy ott talált el a második golyó. Meghalhattál volna. Nem valószínű. De ő meghalhatott volna. Egy pillanatig engem nézett, aggodalommal a szemében. Majd végül megváltozott az arckifejezése. A félelem helyét büszkeség vette át. Azzal, hogy Berna segítségére siettem, megijesztettem, de büszke volt, amiért megtettem.
konyvfanoknak
118
Twice Bitten – Második Harapás Persze, ő is a hős szerepében tetszelgett. Köszi, hogy megvédtél az ablaknál, mondtam neki. Bólintott, a tökéletesen faragott arccsontját elöntötte a pír. A szám sarkát rágcsáltam, a szemében lévő védelmezés felkavart valamit mélyen a hasamban. Nem mondott semmit, de bólintott, mintha beismerné a szemében lévő érzelmeket. Nekem pedig fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek vele. Hosszú
másodpercek
teltek
el,
mielőtt
visszafordultam
az
alakváltókhoz. Adamnek is Robinnak továbbra is fegyver volt a kezében, de engedelmeskedtek Gabriel parancsának, miszerint ne tüzeljenek. Jason négykézláb a távolabbi ajtó felé mászott, talán, hogy kiderítse, ki tudnánk-e rajta jutni. Az adrenalin átadta a helyét a félelemnek, és hirtelen az ötlet nagyon vonzónak tűnt. Persze, a lövöldöző kint volt, mi pedig menedéket találtunk egy szolid, tölgyfa pult mögött. De mi tartaná vissza attól, hogy berontson a bárba, ha úgy dönt, hogy közvetlen kapcsolatba akar kerülni? Igen, bebizonyítottam, hogy el tudom játszani az erős Őrzőt, ha szükséges, de az ötlet, hogy megmentsenek, határozottan csábító volt. Noah ajánlatára gondoltam és a tényre, hogy lenne egy partnerem, Jonah személyében, ha beleegyeznék, hogy csatlakozom a Vörös Őrséghez. Kétségkívül hasznos lenne az erősítés, bár kétlem, hogy az alakváltók értékelték volna, ha egy földalatti vámpírhadsereget hívtak volna,
hogy megbirkózzanak az
ő
problémájukkal.
Szerencsére megmentettek attól, hogy tovább gondolkodjak Noah konyvfanoknak
119
Chloe Neill ajánlatán – a lövöldözés hirtelen abbamaradt, és a motor zúgásából megbizonyosodhattunk róla, hogy a lövöldöző visszavonult. Csend lett… legalábbis addig, míg el nem kezdődött az átkozódás. Adam ugrott fel elsőként, tekintete a bár elejét és az utcát pásztázta. – Tiszta, - mondta és a többiek követték. Bernát talpra segítettem, felkészítettem az ambulanciáig vezető útra, és ekkor kezdődött el a jajgatás az utcán, kétségkívül a környékről származott, valakitől, aki hallotta a lövéseket. Annyira zavarban voltam, hogy alig mertem Ethanre nézni. Az, ami köztük történt a támadás közben túl személyes volt, hogy idegenek előtt beismerjem. A pozícióink ellenére, habozás nélkül védett a testével, a veszély és közém vetve magát. És ott volt az a fény a szemében. Nem tűnt valószínűnek, hogy én lettem volna a támadás célpontja, de ezzel nem jelentett kevesebbet az igyekezete, mint az utolsó alkalommal, mikor a megmentésemre sietett – azon az éjszakán mikor megtámadtak és vámpírrá változtattak. A bátorsága ellenére, a dolgok most egyszerűen kínosnak tűntek, mintha tinik lennénk, akik hirtelen rádöbbentek egymás iránt érzett vonzalmukra. Ethan végül rám nézett, a tekintete érzelemmentes volt, arckifejezése kiismerhetetlen. Kizárta az érzelmeit, így én is felöltöttem ugyanazt a Mester vámpír kifejezést és bólintottam felé, egy gyors, hatékony mozdulat, ami semmit sem árult el a köztünk végbement dolgokból. A tagadás tűnt a legegyszerűbb válasznak.
konyvfanoknak
120
Twice Bitten – Második Harapás - Gondolom, - mondta Ethan hangosan, visszafordulva az alakváltók felé, - hogy valamelyikőtök volt ennek a támadásnak a célpontja? - Minden jel Gabrielre mutat, - mondta Jason, kezeit összefonva a mellkasán, ahogy végig nézett a bárban történt pusztításon. – Ez a csapatgyűlés az ő ötlete volt. Megértettem bánatos hangját. A bár egy romhalmaz volt. Semmi sem maradt a kirakatból, csupán néhány csorba üvegdarab a keretben; a többi szilánk pedig a földön halmozódott; a bár szétszórt maradványaival egyetemben, neon feliratok és sörös plakátok darabjai között. Egy szellő söpört végig a bár közepén tátongó lyukon, forró fém és puskapor illatát hordozva, valamint a feléjük igyekvő szirénák hangját. - Három Falkavezető van itt, - mutatott rá Adam, - nem csak az észak-amerikai lehet a célpont. Bármelyikőtök lehetett a célpont. - Lehetséges, - mondta Gabriel. Adam felém hajolt. – Egyébként helyesen cselekedtél. Nem vagyok benne biztos, hogy Sullivan eléggé megbecsül. Értékeltem a bókot. Még inkább értékeltem volna, ha kiegészítette volna egy tepsi töltött káposztával, de egy lány elfogadja, amit egy lány kaphat. Rávigyorogtam a frufrum leple alól. - Tudom. Jó fogás vagyok. Szórakozottan horkantott. konyvfanoknak
121
Chloe Neill - Egyik Falkavezér feltűnően hiányzik a csoportból, - mondta Ethan. – És ha ez nem lenne elég – előtte és utána is hallottunk egy motort – ami valószínűsíti, hogy egy alakváltó volt. - Tony már bosszús volt, mikor megérkezett, - szúrta közbe Robin. Ezt a felvetést csend követte. Végül Jason megrázta a fejét. – Tony nem ennyire hülye. Nem kísérelne meg egy támadást, egyből azután, hogy kiviharzott a szobából. Emellett, - tette hozzá, miközben három rendőrautó állt meg a bár előtt, - ez csupán még több drámát okoz. Még több figyelmet vonz a Falkára. – Kocsi ajtók csapódtak, ahogy a rendőrség kirontott a járművekből, kezükkel a pisztolyukon. Még több figyelem, gondoltam. Az egyetlen dolog, amit el akartak kerülni az alakváltók. És talán ez a figyelem motiválta a támadót? – Még több dráma és figyelem jobban ösztönözné a Falkát, hogy Aurorába menjen? Úgy értem, hogy ne kerüljön a nyilvánosság szeme elé? Minden fej felém fordult. - Ez nem egy rossz ötlet, - mondta Gabriel. – Nevetséges terv, ha valóban erre gondolt a merénylő, de jó ötlet. – Suttogássá halkította a hangját. – Mivel mindnyájunkat ki fognak hallgatni, ha kérhetem a természetfeletti drámát és a bonyolult hazugságokat kerüljük, rendben? Ugorjuk át a biológiai részleteket, de a többit mondjuk el. Pókereztünk és konyvfanoknak
122
Twice Bitten – Második Harapás épp egy családi összejövetelt terveztünk. Elrendeztük a játékot és a találkozót, és a következő dolog, amit tudunk... A következő dolog, amit tudunk, hogy Chicago legjobbjai sétáltak be az ajtón. Felvették a vallomásainkat, négy egyenruhás és egy pár utcai ruhás detektív, végig mentek a támadás részletein, miközben egy törvényszéki csapat feltúrta az üvegszilánkokat golyók vagy bármi más bizonyíték után kutatva, ami elvezethetné őket a támadóhoz. Tartottam magam Gabriel utasításához – pontosan úgy meséltem el az eseményt, ahogy valóban történt, de kihagytam, hogy igazából miért akartak találkozni az alakváltók. Úgy tűnt a rendőrök bevették. Valószínűleg kíváncsiak voltak arra, hogy mit keresett két vámpír az ukrán negyedben, katanával az oldalukon, egy találkozón, ahol az emberek egy családi összejövetelt szerveztek. De tudták, hogy ki vagyok – vagy azért, mert Chuck Merit unokája voltam, vagy mert Joshua Merit lánya, nem tudtam biztosan – így próbáltak minél kevesebb kérdést feltenni. Játszottam az ártatlant (persze, igazság szerint az is voltam), és ők kielégítőnek tartották a válaszaimat. Miután kikérdeztek minket, Ethannel kint álltunk a járdán. Utáltam, hogy egyedül kellett hagynunk az alakváltókat, de nem akartam, hogy letartóztassanak a rendőrségi kihallgatás megzavarása miatt. Még mindig kint voltunk, mikor egy ismerős Oldsmobile tűnt fel. - Társaságunk van, - mondtam, az autó felé bólintva, egyre szélesedő mosollyal az arcomon.
konyvfanoknak
123
Chloe Neill A nagyapám szállt ki a vezető ülésből; a jobb keze, Catcher Bell az első
ülésen
maradt, a
mobiltelefonjával
a
fülén.
Catcher
huszonkilenc éves volt és elég nyers modora volt, de igazából a mogorvasága csak növelte a vonzerejét. A feje le volt borotválva, a szeme halványzöld, a teste pedig csupa kemény izom volt, időnként tetoválásokkal – beleértve a derékszögekbe foglalt kört a hasán. Jeff szállt ki a hátsó ülésről. A szokásos összeállítása volt rajta – egy hosszú ujjú, gombos ing, aminek az ujja könyékig fel volt tűrve, és vászonnadrág. Jeff huszonegy éves volt és úgy tűnhetett, hogy egy cuki, szégyenlős kisfiú, nagyon-nagy szívvel… de a tapasztalataim nem erről árulkodtak. Ez a feltevés határozottan hibás. Jeff egy alakváltó volt, aki odavolt a nőkért, és azt beszélték, vagy legalábbis Catcher, hogy több, mint képes gondoskodni magáról. Ebben az esetben hittem Catcher-nek. Jeff előre baktatott. Rám mosolygott, majd megbökött a vállával. – Hogy van az én kedvenc vámpírom? - Szereti, hogy valakinek a kedvence lehet, különösen azokon a napokon, mikor meglövik. - Meglőttek? Hogy? Hol? Jól vagy? – A kezével megfogta a karomat és elkezdett megvizsgálni. A szemei kikerekedtek, mikor meglátta a lyukat a kabátomon, ahol belém fúródott a golyó. – Óvatosabbnak kéne lenned. Pont felnéztem, így láttam Ethant mosolyogni; egyértelműen élvezte a helyzetet. Pajkos pillantást vetettem rá, de eltoltam Jeff kezét, majd gyengéden megpusziltam az arcát. – Jól vagyok. Ma konyvfanoknak
124
Twice Bitten – Második Harapás inkább a saját embereid miatt aggódj. Mi a fene volt ez? Azt hittem, hogy a Falka olyan, mint egy nagy boldog család? Az arckifejezése szokatlanul komoly lett. – Pontosan ezt fogom kideríteni. – Egyetlen szó nélkül megfordult és odament a bár bejáratához. A két alakváltó, akik eddig őrt álltak az ajtóban most félreálltak,
hogy
beengedjék,
mindketten
tisztelettudóan
bólintottak felé, ahogy elment mellettük. A kölyök egyértelműen egy csoda volt. - Örülök, hogy itt talállak, - mondta a nagyapám, rám mosolygott mielőtt Ethan felé nyújtotta a kezét, aki elfogadta és megrázta. - Mr. Merit, - mondta Ethan. - Kérlek, szólíts Chuck-nak, Ethan, - válaszolta a nagyapám. – Mr. Merit az apám volt. – Ismét rám nézett és az arckifejezése aggodalmassá vált. - Meglőttek? - Igen, párszor, mint az kiderült. Nem hazudtak arról a dologról a halhatatlansággal kapcsolatban. Megkönnyebbülten kifújta a levegőt, majd előrehajolt és a homlokomra szorította az ajkát. – Aggódtam érted. - Tudom. Vigyázok magamra. – Legalábbis amennyire tudok, tettem hozzá magamban. Vetettem egy oldalpillantást Ethanre. És amikor nem vigyázok eléggé, kéznél van egy vámpír, aki képes lenne lövéseket felfogni értem. konyvfanoknak
125
Chloe Neill Nem voltam benne biztos, hogy ez a gondolat megnyugtató vagy sem. - Jobban tennéd, - felelte a nagyapám és visszahúzódott. - Mindenki jól van, kivéve a csapost, - magyarázta Ethan. – Eltalálták a vállát, de úgy tűnik csak súrolta a golyó. Merit szakképzett mentőst játszott. Jól csinálta. A nagyapám fújt egyet. – Még szép, hogy jól csinálta. Ő az unokám. – Közelebb lépett és halkabban folytatta. – Úgy látszik egy újabb alakváltó vitába sikerült belekeverednetek. Igaz, hogy most szívességet tesztek Gabrielnek? Ethan bólintott. – Arra kért, hogy legyünk jelen ezen a megbeszélésen és a gyűlésen. Nagyapám hernyószemöldöke meglepetten felszaladt. – Szóval végül összegyűlnek? - Sikerült megállapodásra jutniuk, - mondta Ethan. – Legalábbis a káosz beállta előtt. - Nem mintha ez a káosz bárkit is meglepne, - szólalt meg egy hang mögöttünk. Megfordultam és ott találtam Catcher-t, aki homlokráncolva nézte a bárt, miközben a telefont a zsebébe csúsztatta. Biztos végzett a telefonálással. A gunyoros stílusa mellett, Catcher szakértője volt a gúnyos feliratú pólóknak is. Híven önmagához, ma farmert és egy fekete pólót viselt, amin az EZ NEM ÉN VAGYOK; EZ TE VAGY, felirat volt olvasható. konyvfanoknak
126
Twice Bitten – Második Harapás - Ethan. Merit, - mondta anélkül, hogy ránk nézett volna. – Támadási kísérlet? - Jelenleg úgy néz ki, - válaszolta Ethan, majd a nagyapám felé fordította a fejét. – Tekintve, hogy a város nem tud Gabriel és a Falka biológiai állapotáról, arra következtetek, hogy miattunk vagytok itt? - A kormányzat tud az alakváltókról, - magyarázta a nagyapám, - de semmi szükség arra, hogy többet osszunk meg a nyilvánosságra,
mint
amennyit
el
tudnak
viselni.
A
vámpírokat érinti. Ami ezt jelenti, hogy engem is érint. Meg fogunk
tenni
mindent,
ami
szükséges,
hogy
megbizonyosodjunk róla, a chicagói rendőrség minden információt megkap, amire csak szüksége van, anélkül, hogy olyan dolgot fednénk fel, amiről Tate polgármester úgy gondolja nem szükséges tudniuk. – Bár Tate tudott a létezésünkről – vámpírokról és alakváltókról is – sose volt jelen, mikor a Házakról volt szó. - Elhallgatja a biológiai részt? – Kérdeztem. A nagyapám higgadtan bólintott. – A város férfi és női lakosait biztonságban tartja az otthonaikban, és nem az utcákon lázadozva, mert még több idegent fedeztek fel a környezetükben. – Celina bejelentését, miszerint a vámpírok léteznek, szintén lázadások és káosz követte, ezért megértettem az indokait. Catcher a bár felé intett. – Miért történt a támadás?
konyvfanoknak
127
Chloe Neill - Politikai rivalizálás, - vetette fel Ethan. – Úgy tűnik, van egy kis feszültség az amerikai vezetők között, hogy Chicagoban maradjanak-e… - Vagy visszavonuljanak, - fejeztem be helyette. - Az Alfák nincsenek elragadtatva a maradás ötletétől, hogy ne menjenek vissza Alaszkába. Tudom, hogy ti nem vagytok nyomozók, - tette hozzá Ethan, - de van rá esély, hogy Tony Marino, az északnyugatiak vezére, volt az erőszak forrása. Egy dühroham után távozott, és a lövéseket néhány perccel később egy motorról adták le. Nem egy súlyos bizonyíték, de talán valami, amiből kiindulhatunk. A nagyapám bólintott. – Utánanézünk. Nem vagyok benne biztos, hogy mit találunk az éterben, de majd meglátjuk. Csodálkoztam volna, ha Noah-nak vagy a VŐ-nek lennének olyan információi, amihez a nagyapámnak nincsen hozzáférése. Megérné csatlakozni a VŐ-höz, hogy még több infót tudjak meg a Házról, nemzetközi skálán? - Keene mondott valamit a biztonsági intézkedések részleteiről, amiről beszélni akart veletek? – Kérdezte Catcher. - Merit és én lennénk a biztonsági intézkedések, mint az kiderült. Kétségkívül ezért akarta, hogy ma este itt legyünk, és azt akarja, hogy a pénteki gyűlésre is menjünk el. – Ethan a homlokát ráncolta. – De ha az alakváltók hajlandóak rálőni az éj leple alatt, nem vagyok benne biztos, hogy sokat tudnánk
konyvfanoknak
128
Twice Bitten – Második Harapás tenni, azon kívül, hogy a járulékos károkat megpróbáljuk minimalizálni. - Gondolom a csapos is ebbe a csoportba tartozik? – kérdezte a nagyapám. - Azt hiszem, azt bizton állíthatjuk, hogy a golyókat nem neki szánták, - erősítette meg Ethan. A kihallgatás véget ért, a nagyapám visszament a bárba. Catcher-re néztem. Volt pár dolog amit meg kellett beszélnünk, így mielőtt elsétált volna megérintettem a karját. Rám nézett, kérdőn összevonta a szemöldökét. - Hogy van Mal? – Kérdeztem, de némán egy teljesen más kérdéseket tettem fel: Mondott valamit rólam? Említettem engem? Hiányzom neki? - Miért nem hívod fel és kérdezed meg tőle? Szúrós pillantást vetettem rá. – A telefon két irányba működik, mutattam rá. Emellett, ő volt az, aki Ethan miatt piszkált és a képembe vágta az „Apuci komplexusomat”. Éretlen viselkedésre vallhat, hogy ennyire próbálom elkerülni ezt a telefonbeszélgetést, de neki is legalább annyi dolgot kell tisztáznia, mint nekem. Catcher csak a szemét forgatta elgyötörten. – Hiányoztál neki, oké? Az életem sokkal, de sokkal egyszerűbb lenne, ha ti ketten kibékülnétek. Isten áldja őt, amiért ennyire biztos benne, hogy ez meg fog történni. konyvfanoknak
129
Chloe Neill - Hogy halad a képzése? – Kérdezte Ethan. Figyelmen kívül hagyva Catcher kellemetlen kapcsolatát a Renddel, a mágusok és boszorkányok fejével és Malory új főnökeivel, az arcán egy büszke mosoly jelent meg. – Kitűnően. Mindenkinek szétrúgja a seggét. - Persze, hogy azt teszi, - mondtam, és mikor a nagyapám visszanézett a bár ajtajából, kicsit meglöktem Catcher karját. – Menj, játssz Chuck-kal. - Megyek, - mondta. – És emlékezz, mit mondtam. Tedd a helyes dolgot, Merit. Hívd fel őt, akkor is, ha kínos. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy ennek meg kell történnie. Sajnos, abban sem kételkedtem, hogy kínos lesz. Sose voltam jó a telefonbeszélgetésekben,
és
akármennyire
is
hiányoltam
a
barátnőmet és nem akartam, hogy az agyaraim és a varázslata közénk álljon, még mindig nem álltam készen erre a hívásra. Néha nem éri meg felnőttnek lenni. Még harminc percbe telt, míg az extra rendőrautók kezdtek eltűnni a járdaszegélytől, és még tíz perc, mielőtt Jeff, Catcher és a nagyapám kijöttek a bárból, maguk mögött hagyva az alakváltókat. - Mi a jó hír? – kérdeztem, mikor közelebb értek. A nagyapám megrázta a fejét. – Gabriel nem hiszi, hogy Tony képes lett volna erre. - Elfogulatlan volt? – Kérdezte Ethan.
konyvfanoknak
130
Twice Bitten – Második Harapás Catcher megvonta a vállát. – Nehéz megmondani, de ő jobban ismeri Tonyt, mint bármelyikünk. - Nem úgy néz ki, mint egy Gabriel elleni merénylet, - mondta Jeff, laza vonásain komoly koncentráció látszott. – A lövések a bárra irányultak, nem kifejezetten egy alakváltóra. A támadó akár
be
is
mehetett
volna,
géppuskát
használva,
orvlövészszerűen megközelítve. – A homlokát ráncolta. – Sokkal inkább egy üzenetnek tűnik – egy támadás a Falka, vagy a találkozó ellen, nem kimondottan Gabriel ellen. - A törvényszékiek meg fogják vizsgálni a golyókat, - mondta a nagyapám. – Talán találnak valami nyomot, kitalálják ki volt a célpont és a támadó. - Én, személy szerint, sokkal jobban érezném magam, ha az őrült alakváltó vadász nem járna többé az utcákon, - mondta Jeff a kezét a zsebébe süllyesztve. Majd rám nézett, csillogással a szemében. – Hacsak valaki nem hajlandó felajánlani egy kis testi védelmet? - Álmodozz csak, - válaszoltam, barátságosan megpaskolva a vállát. - Gyere, Casanova, - mondta Catcher, a kocsi felé húzva őt. – Menj és használd azt az új merevlemezt, amit megújítottál. - Átalakítottam. - Tök mindegy.
konyvfanoknak
131
Chloe Neill Elköszöntünk egymástól, és a nagyapám követte Catcher-t és a mafla Jeff-et, vissza az Olds-hoz és a déli oldalon lévő irodába. A hátramaradt alakváltók – Gabriel, Adam, Jason, Robin és néhány szőke férfi, aki számításaim szerint még több ABC sorrendben elnevezett Keene testvér lehetett – kisétáltak az utcára és az ajtóhoz közel gyűltek össze. Egy szállító kocsi állt meg a járda mellett, és még két férfi szállt ki belőle, majd deszkákat helyeztek a törött ablak helyére. Amíg a többi testvér parancsokat osztogatott és irányította a szerelőket, Gabriel, Adam, és a többi Falka vezér odasétált hozzánk. - Nagyra értékeljük a ma esti diszkréciótokat, - mondta Gabriel. - Ez a legjobb része a hősködésnek, - mutattam rá. Ethan a szemét forgatta. – A vámpíroknak már nem adatik meg a diszkréció luxusa, de megértem a szükségességét. Képes leszel kézben tartani a gyűlést, ezek után? - Nem aggódom miatta. Be fogunk menni, ülésezni fogunk, ki fogunk menni, majd szét fogunk szóródni, mindenki a saját területére. - És Chicago kinek a területe? – Kérdezte Ethan, a fejét oldalra döntve. – Azt mondtad, hogy Chicago az erő városa. Kinek az ereje? Gabriel megrázta a fejét. – Erre nem akarod tudni a választ, vámpír. Amíg a konferenciára várunk, addig az itteni nyomozásra fogunk koncentrálni.
konyvfanoknak
132
Twice Bitten – Második Harapás - És azután? – Kérdezte Ethan, majd végignézett az embereken. – Mindenki biztonságban lesz? Gabriel bólintott. – Nem aggódom a mindennapok miatt; ami engem érdekel az a sok Falka tag, aki eljön az ülésre. Még mindig hajlandóak vagytok részt venni az ülésen, tekintve a drámát? Ethan mérlegelte az ötletet. – Mekkora az esélye annak, hogy magamat és az Őrzőmet egyenes a tűzvonalba állítom ezzel? Gabriel felnevetett. – Az alapján amit láttunk, azt hiszem száz százalék. – Felém hajolt. – Tegyél el minden acélt, amit találsz, Cicus. Valószínűleg szükséged lesz rá. - Már megvan a végleges helyszín? – Kérdezte Ethan. - Valahol a környéken, de még egyeztetetünk a részletek miatt. – A hangja megkeményedett, mikor a bár maradványaira tévedt a pillantása. Megnézte az óráját. – Kettő óra harminc van most. Hadd takarítsak fel itt, és felhívlak titeket hajnal előtt. Ethan bólintott, majd kezet nyújtott Gabrielnek. – Várjuk a hívásod, és pénteken felkészülünk a legrosszabbra. Gabe ismét felnevetett, ahogy megrázta a kezét. – Igazi vámpír vagy, Sullivan. Igazi vámpír. - Mi más lehetnék? – Tűnődött Ethan hangosan. Az alku megköttetett, mi pedig megfordultunk, hogy beszálljunk Ethan kocsijába. konyvfanoknak
133
Chloe Neill - Egyébként, - mondta Ethan, mikor beindult a kocsi motorja, tetszik a kabát. A kellemetlenség, ami korábban feszült közöttünk, eltűnt az autó közelében. Talán azért, mert tetszett neki a kabát, talán mert ki kellett hagynom Berna töltött káposztáját, hagyta, hogy felhívjam a Saul’s-t, a kedvenc Wicker parki pizzázómat, hogy rendelhessek egy Chicago-stílusú pizzát elvitelre. Megállt a járda mellett és tizenöt perccel később egy extra nagy „Saul legjobbjával” jöttem ki – három hüvelyk vastag tésztával, sajttal, hússal és szósszal (rendelésre). Ethan valószínűleg csúfolódott volna a benne lévő zsír mennyisége miatt, de tökéletesen kielégített egy vámpírt késő este, aki félőrült volt az éhségtől. Vagy, mint arra rájöttem, ez csak egy volt abból, ami megőrjített ma este. Mikor visszatértem az autóhoz, Ethan telefonált. A telefon ki volt hangosítva, így hallhattam, ahogy beavatja Luc-ot és Malikot az éjszaka eseményeibe, Gabe várható hívásáról és az újdonsült terveinkről péntek estére. Felhúzta a szemöldökét, mikor beültem a pizzás dobozzal az ölemben, valószínűleg a behemót mérete miatt. Nedves lett tőle a nadrágom térde, és nem volt kétséges, hogy egy zsíros folt marad után. Szerencse, hogy van belőle több is. Nem hiszem, hogy Ethan engedélyezne egy zsírfoltos Őrzőt. Mikor befejezte a hívást és a gyomrom elég hangosan korgott, hogy az egész autóban hallani lehessen, elindultuk a Hyde Park felé. - Hosszú éjszaka volt, - mondta. – Remélem hajlandó vagy félretenni egy vagy két szeletet belőle nekem is, és majd letáborozunk a lakosztályomban, amíg Gabriel hívását várjuk. konyvfanoknak
134
Twice Bitten – Második Harapás Mivel tegnap is az apartmanjában voltam – emellett hét vagy nyolc font súlyú Saul Legjobbja volt az ölemben – nem tudtam olyan tiszta fejjel átgondolni a meghívást, mint szükséges lett volna. Úgy tűnt lenne értelme Ethan lakrészében pihenni pizza evés közben, amíg Gabriel hívását várjuk, az éjszaka eseményein töprengve valamint a gyűlésre, és az előtte lévő találkozóra vonatkozó stratégia átbeszélése közben. Nos. Részben igazam volt.
konyvfanoknak
135
Chloe Neill
HETEDIK FEJEZET SZERESD AZT, AKIVEL VAGY Fordította: Rosie
- Még egy megálló, - mondta Ethan, mikor visszamentünk a Házba és beértünk a földszintre. Az előcsarnok felé sétáltunk, már túlmentünk az étkezőn, de jobb oldalon megálltunk egy ajtónál. Ethan bement, én pedig követtem a csillogó, rozsdamentes acél konyhába. Néhány vámpír, takaros fehér kabátban és elálló, szakácsnadrágban vagdostak és kevertek különböző pultok mögött. - Ez tényleg az a fajta konyha, amit egy Újonc vámpír megérdemel, - jegyeztem meg elismerően, befogadva a látványt, a hangokat és a szagokat. - Margot?
–
Kérdezte
Ethan
hangosan.
Egyik
szakács
rámosolygott, mondott valamit franciául és a konyha egy távolabbi pontjára mutatott. Ethan biccentett neki, kivette a pizzás dobozt a kezemből és elindult a szakácspultok közötti folyosón. Az út során odaköszönt a férfiaknak és nőknek; mivel én senkit sem ismertem, csak udvariasan mosolyogtam, ahogy haladtam előre. Azt se tudtam, hogy Ethan beszél franciául.
konyvfanoknak
136
Twice Bitten – Második Harapás De természetesen ismertem Margot-t. Egy hokedlin ült egy hatalmas márványlap mögött, figyelte, amint egy sötét hajú, fiatal férfi tésztát nyújtott és lisztet szórt a márványra. - Óvatosan nyomkodd, - mondta mielőtt felnézett és Ethanre mosolygott. - Nagyúr, - mondta, felállva az ülőhelyéről. – Mi hozott ide téged és – felém pillantott, felmérte kit hozott ide Ethan, az ő területére, majd ravasz mosolyt villantott rám – Meritet, az én kuckómba? Ethan a pult egyik tiszta sarkára helyezte a pizzás dobozt. – Merittel egy hívást várunk a lakosztályomba. Fel tudnád tálalni ezt és felhozni
az
emeletre
néhány
tányérral
és
evőeszközzel
egyetemben? Kíváncsian felhúzta a szemöldökét, majd felnyitotta a pizzás dobozt, ajkai mosolyra húzódtak. – Saul Legjobbja, - mondta szeretetteljesen, egyik kezét a szívére helyezve. – A kulináris élvezetek terén lekörözött. És figyelembe véve a mi kulináris történelmünket, arra következtetek, Nagyúr, hogy a mi Őrzőnknek is volt beleszólása ebbe a döntésbe? - Igen, általában nem szoktam ilyeneket enni, - értett egyet. Margot rám kacsintott. – Ebben az esetben, kitűnő választás, Merit. Visszamosolyogtam rá. Margot ismét becsukta a dobozt, majd összecsapta a tenyerét. – Akkor lássunk munkához. Valamit inni, Nagyúr? Még mindig nem konyvfanoknak
137
Chloe Neill bontottad fel azt az üveg Chateau Mouton Rothschild-et, amit Párizsból hoztál. Mivel Merit voltam, és az apám nevelt fel, aki értékelte a Cabernet és a Riesling közötti különbséget, tudtam, hogy egy nagyon drága borról beszél … és gyorskajával párosítja. – Azt akarod, hogy Mouton Rothschild-et igyak a pizza mellé? Ethan jól szórakozott. – Megleptél, Őrző. Az ízlésedet tekintve, arra gondoltam értékeled a kombinációt. Egyébként is, Chicagóban vagyunk. Mi lenne jobb Chicago legjobbja mellé, mint valami ízletes Franciaországból? Egy lány nem vitatkozhatott az ebben rejlő logikával. - A Rothschild jó lesz, - mondta Ethan és a hátamra helyezte a kezét, hogy az ajtó felé fordítson. – Merit éhes, szóval értékelnénk, ha igyekeznél. Mivel igaza volt, megkíméltem egy szarkasztikus választól, de nem tudtam megállni, hogy ne pillantsak vissza megnézni Margot arckifejezését. Nem volt túl biztató: felhúzta a szemöldökét, összekulcsolta a karját, és túlságosan kíváncsian bámult. Erről később még hallani fogok. A lámpákat már felkapcsolták a lakosztályában, halk zene szólt és, az évszak ellenére, a sarokban lévő kandallóból aranyszínű fény áradt. Úgy nézett ki, mintha a személyzet előkészítette volna a szobát, mire Ethan visszatér. Nyilvánvalóan a Mester vámpíroknak konyvfanoknak
138
Twice Bitten – Második Harapás van éjszakai kiszolgálás. Óvatosan letettem a kardomat az asztal szélére. - Érezd magad otthon, - mondta Ethan, - mivel valóban ott vagy. – Levette a kabátját, megfordította, mint egy matador a köpenyét, és óvatosan egyik szék támlájára helyezte. Mikor kitette a kéziszámítógépét az asztalra és elkezdte nézegetni, kihasználtam az alkalmat és újra megnéztem a szobát. Elvégre Ethan négyszáz éves létezésének emlékét őrizte. Ha ezek a cuccok nem fednek fel valamit abból a puzzle-ből, ami Ethan Sullivan volt, akkor semmi sem. Kezeimmel a hátam mögött, a Faberge tojással szemközti
falhoz
sétáltam,
ahol
egy
hímzett
címer
volt,
cseresznyefa keretbe foglalva. A címer egy tölgyfából állt piros makkokkal, egy szimbólum, amit már láttam korábban. Rámutattam, majd visszanéztem rá. Ethan egyik kezével a szék támláján másikkal a Black Berry-jét fogva állt. - Ez ugyanaz a címer, mint ami a vívóteremben van a pajzson? Felpillantott, bólintott és visszatért a kéziszámítógépéhez. – Ez a családi címerem. Svédországból. - Mi volt a neved? – Kérdeztem. Egyszer Morgan mesélte, hogy a vámpírok körülbelül hatvanévente személyiséget cseréltek, annak érdekében, hogy ne vonjanak magukra túl sok emberi figyelmet, mikor nem öregszenek úgy, mint a barátaik és családjuk. „Ethan Sullivan” volt a jelenlegi neve, de feltételezem,
konyvfanoknak
hogy
nem
ezzel
a
névvel
született
–
139
Chloe Neill Svédországban majdnem négyszáz évvel ezelőtt, biztos, hogy nem. - A családnevem Andersen volt, - mondta, hüvelykujjával a billentyűzetet
nyomogatva.
–
Jakob
Andersen
néven
születtem. - Voltak testvéreid? Vágyakozva mosolygott. – Három lánytestvérem volt – Elisa, Annika és Berit – bár gyakran távol voltam tőlük. A seregben voltam – udvaronc, mielőtt a hadnagyunk megbízott egyik küldetés vezetésével. Mikor visszajöttem, az ellenségeink helyzetének információival a kezemben, előléptetett. – Nyilvánvalóan végzett az üzenettel, mert Ethan az asztalra tette a kéziszámítógépét, a zsebébe csúsztatta a kezét, és felnézett rám. – Abban az időben a tüzérség kapitánya voltam. Általában Ethan nem volt ennyire beszédes a múltját illetően, szóval
összefontam
a
karom
a
mellkasomon
és
minden
figyelmemmel rá összpontosítottam. – Mikor öltek meg? - Mikor változtattak át, - javított ki. Egy pontra mutatott a bal válla és a nyaka találkozásánál. – Egy nyíl szürkületkor. Leszállt az éjszaka, és a vámpírok előjöttek, megtisztítva a csatateret a vértől, beleértve az enyémet is. Persze, könnyű volt hozzájutni a csatatéren, nem mintha különösen ügyesek lettek volna. Akkoriban mások voltak a vámpírok, közelebb voltak az állatokhoz, mint az emberekhez. Úgy viselkedtek, mint a dögevők, minden vért elvettek, amit csak találtak. konyvfanoknak
140
Twice Bitten – Második Harapás Ebben a csapatban, az első csapatban, volt egy vezető. Balthasar. Figyelte a táborokat, tudta milyen pozícióban voltam, úgy döntött, hogy eleget tudok a háborúról és a stratégiáról, hogy a hasznukra legyek. Szóval bizonyos módon hasonló volt az átváltozásunk. Ethan, egy háború közepén lett átváltoztatva, egy támadás áldozataként. Az átváltozás, bár egy életet kínált neki a biztos halállal szemben, a beleegyezése nélkül történt. Egy vámpír alakulat harcosává kellett válnia, felajánlani stratégiai tudását. Én, Celina népszerűségért vívott harca közepette lettem átváltoztatva, a megrendezett támadásának áldozataként. Ethan átváltoztatott a beleegyezésem nélkül, hogy megmentse az életemet. Idehozott a Cadogan Házba harcosnak, egy katonának, aki védi a Házat. Mikor elkezdődött a genetikai átalakulásom, emberből vámpírrá, begyógyszerezett. Azt mondta, nem akartam, hogy meg kelljen tapasztalnom az átváltozás fájdalmát, mivel nem én akartam, hogy megtörténjen. Most már talán tudom, hogy miért. Ethan megállt, tekintetét a földre szegezte, a szemei előtt, mintha régi emlékeket idézne fel. – Mikor felkeltem az átváltozás után, szörnyetegnek képzeltem magam, valami istentelen lénynek. Nem mehettem haza, nem vihettem ezt haza a családomhoz. Úgy nem, amilyen voltam. Úgy nem. Így csatlakoztam Balthasar-hoz és csapatához és évtizedekig együtt utaztunk. - Mi történt ezután? konyvfanoknak
141
Chloe Neill - Egy vállalkozó szellemű fiatal vámpír – egy vámpír, akit Balthasar alakított át – elhatározta, hogy a csapat jobb lenne, ha ő irányítaná. És ekkor ért véget a kapcsolatom azokkal a vámpírokkal. Azután utaztam. Gyakoriak voltak a háborúk azokban az években én pedig értettem a stratégiához, volt gyakorlatom. Itt-ott csatlakoztam egy zászlóaljhoz, délre utaztam, amíg találtam egy békés földet, amit magaménak érezhettem. Megéltem a földből. Megtanultam olvasni és írni. Megpróbáltam felépíteni egy új életet, és minél kevesebb ember figyelmét felkelteni. Halkan megkérdeztem. - Voltál valaha házas? - Nem, - mondta, megrázva a fejét. – Nem. Mint katona, nem éreztem úgy, hogy megengedhetném azt a luxust, hogy családom legyen odahaza. – Vágyakozva elmosolyodott. – A húgaim épp elég gyerekesek voltak nekem. Gondolom, gyáva voltam, hogy nem mentem vissza hozzájuk, nem adtam nekik esélyt, hogy elfogadják mivé váltam. De azok más idők voltak, és én egy démonként tértem volna haza. Egy igazi szörnyként. Nem tudtam rávenni magam, hogy megtegyem. - Mikor csatlakoztál a Házhoz? - Sok-sok
évvel
azután,
hogy
elhagytam
Svédországot,
találkoztam Peter-rel. Megalapította a Cadogan Házat, és én csatlakoztam hozzá Wales-ben. És mikor meghalt, Mesterré váltam. Ideköltöztettem a Házat Chicagóba, - kitárta a karját, a szobára mutatva – és most itt vagyunk. konyvfanoknak
142
Twice Bitten – Második Harapás - És itt vagyunk, - értettem egyet. Tudtam, hogy ez nem az egész története volt. De eleget tudtam a maradék, botrányos részekről – az afférjáról Amber-rel; a kapcsolatáról Lacey Sheridan-nel, a hajdani Cadogan őrrel, aki a Sheridan Ház Mestere lett – nem akartam többet tudni, így nem kérdeztem többet. - Egy jó tanács, Őrző, - mondta. – Írd le azokat a dolgokat, amikre
emlékezni
akarsz,
és
tartsd
közel
azokat
a
feljegyzéseket. Biztonságban. Meglepő mennyit felejtesz az évek múlásával. – Ezzel a tanáccsal ellökte magát az asztaltól és felém sétált. Pont előttem állt meg, olyan közel, hogy megérinthettük volna egymást és csak… állt ott. A szívem hevesen kezdett verni, amint arra vártam, hogy mozduljon – egy érintés vagy csók – valami, ami véget vetne a várakozásnak, amitől libabőrös lett a karom. Úgy döntöttem magam teszek pontot az ügy végére. – Nem kellett volna engem védened, mikor eldördültek a lövések. Dölyfös pillantást vetett rám. - Ethan, ez az én munkám. Nekem kéne megvédenem téged, nem fordítva. Luc dárdára tűzte volna a fejem, ha meglőttek volna. - Honnan tudod, hogy nem lőttek meg? Kinyitottam a számat, majd újra becsuktam. – Meglőttek? A szeme parázsló réssé szűkült. – Meg akarod nézni és magad kideríteni? konyvfanoknak
143
Chloe Neill - Nem igazán. – Hazudós, hazudós, ég a nadrágod! Ethan felhúzta a szemöldökét és előredőlt… Majd előrenyúlt, hogy felvegyen valamit a mögöttem lévő asztalról. Mikor visszahúzódott, mappával a kezében, a szememet forgattam a reakcióm miatt. Ez a férfi egyszerűen megzavart engem. Kinyitotta a mappát és elkezdte nézegetni, fel-alá járkált, miközben megvizsgálta a tartalmát. Sóhajtottam, fokozatosan megnyugtatott, hogy bármennyire is flörtölt velem, tényleg az üzlet miatt voltunk itt. Nem számít a köztünk lévő vonzalom, elsősorban ő a vámpírok vezetője volt. Kopogtak az ajtón. - Gyere be, - mondta Ethan, anélkül, hogy felnézett volna. Kinyílt az ajtó, de most határozottan kevesebb felhajtással, mint legutóbb, mikor ételt hoztak. Miután ördögi pillantást vetett rám, Margot begurította a zsúrkocsit, ezúttal fémfedők nélkül. A pizzát egy lábas tálra helyezték, egy hadseregnek elég körítéssel: chili paprikával; reszelt parmezánnal; kis üveges vizekkel; szalvétával; evőeszközzel; borospoharakkal; és természetesen a borral. Ethan végignézte őket. – Ezúttal tiszteletreméltó munkát végeztél az ebédszerzésben, Őrző. Csípőre tettem a kezem és a tálcára, valamint a pizzára néztem. – Nos, - mondtam, - néha még egy igazi, vérbeli chicagóinak is kell mást ennie, a csípős ételeken és a dupla sajtburgeren kívül. - Többek sajnálatára, - kuncogott Margot, és elmosolyodott. Határozottan úgy éreztem, hogy kedvelni fogom ezt a lányt. konyvfanoknak
144
Twice Bitten – Második Harapás Majd a csokoládé elterelte a figyelmem. Kettő, háromszintes halomban rakott, a barna több árnyalatában játszó csokira mutattam. – Csokoládétorta? - Habos csokoládétorta, - javított ki Margot. – Csokis piskóta van az alján, amin több rétegben tejcsokoládéhab és szirup van. Új cukrászt tanítunk be, és éppen a habkészítést gyakorolta. – Várakozásteljesen Ethanre nézett. – Tehetek még valamit érted, Nagyúr? - Azt hiszem az Őrzőnket kettőnk helyett is boldoggá tetted. - Nagyon helyes. Jó étvágyat, - mondta, majd kicsit meghajolt, mielőtt az ajtó felé fordult. - Köszönöm, Margot, - mondta Ethan, és a lány eltűnt a folyosón, az ajtót bezárva magam után, de az ajándéka hátramaradt. Megtömtük magunkat a pizza és nevetségesen híres bor kombinációnkkal. Ethannek igaza volt – drága vagy sem, eszméletlen jól illett a pikáns, sajtos pizzához. Mire Gabriel hívott, már az ülőgarnitúránál voltunk, egy zsinóros telefon és a boros poharaink ott voltak közöttünk az asztalon. Én törökülésben ültem a földön, a csizmámból már korábban kibújtam. Ethan a kanapén ült, keresztbetett lábbal. Gabriel egyből megragadta az alkalmat, hogy támadásba lendüljön. – Cicus, - kérdezte, - Sullivan adott neked fizetésemelést? - Összekulcsoltam a kezemet az asztalon és előrehajoltam. – Sajnos nem adott, Gabriel. Azt hiszem, a képességeim súlyosan alul vannak értékelve. konyvfanoknak
145
Chloe Neill - Nehezemre esik ezt elhinni, Cicus. De a vámpírok, már csak vámpírok. Volt egy olyan érzésem, hogy az alakváltók gyakran használták ezt a kifejezést, és nem éppen pozitív értelemben. De mikor felpillantottam
Ethanre,
szórakozottnak
tűnt.
A
könyökére
támaszkodott, az állát hüvelyk- és mutatóujja között tartotta. A fejét megdöntötte, a mosolya görbe, kicsit álmos volt, mintha tényleg… nyugodt lenne. - Bármilyen fejlemény a nyomozásban? – Kérdezte. - Semmi, amiről tudni szeretnék. Tony motorját körülbelül fél mérföldre találták meg a bártól. Most a törvényszékieknél van. Az Ombudsman játssza a közvetítőt. Elárulta, hogy a rendőrség puskapor maradványokat, és hasonlókat keres rajta. Ethan a homlokát ráncolta. – Sajnálom, hogy ezt kell hallanom. - Én is, - mondta Gabe. – Ennek a találkozónak arról kellett volna szólnia, hogy új irányba tereljük az alakváltókat, ne a régi szokások szerint éljünk. – Nagyot sóhajtott. – Á, mindegy. Ami szar az szar, nem igaz? - Mi úgy hallottuk, - válaszolta Ethan. – Szóval gondolom, ez azt jelenti Tony felugrott a gyanúsítottak listájának első helyére? - Úgy tűnik pontosan ez a helyzet. Ez persze, bonyolítja a dolgokat. Az alfák veszélybe sodrását nem nézik túl jó szemmel, mint arra ti is rájöhettetek. Nem akarom úgy konyvfanoknak
146
Twice Bitten – Második Harapás összehívni a Falkát, hogy a fejünk fölött lebeg a kard, de lehet, hogy nincs más választásunk. - Megbeszéltétek a találkozó helyszínét? - Igen. A Szent Brigitta Katedrálisban leszünk. Itt van a szomszédban. Nem tudtam leállítani magam, a következő szavak csak úgy kicsúsztak a számon. – Szent Brigitta? Egy templomban fogtok találkozni? - Minden bizonnyal, Őrző. Azt gondoltad az alakváltók nem léphetnek szent területre? Égett az arcom a fenyítés hallatán. – Persze, hogy nem. Ez csak… nos, ez egy templom. Nem ez az első dolog, ami az eszembe jutna. – Különösen, egy olyan találkozó helyszínéül melyet, mint azt Gabriel említette, száguldozó, Jack-et ivó motorosoknak rendeznek. - Minél kevesebb kíváncsi szem, annál kevesebb járulékos kár, mondta Gabriel. – Sullivan, nem tudom, mit akarsz megnézni előzőleg; megkérhetem az embereimet, hogy küldjék el Lucnak az épület adatait és hasonlókat. - Részemről rendben, - egyezett bele Ethan. – Felteszem, ez minden, amit akartál tőlünk ma este? - Igazság szerint, nem. – Gabriel egy kis szünetet tartott, elég hosszan,
hogy
Ethan
kíváncsi
pillantást
vessen
rám.
Megvontam a vállam.
konyvfanoknak
147
Chloe Neill - Értékelem, amit ma este tettetek – mindkettőtök. Önként beszálltatok egy összetűzésbe, amihez semmi közötök, és nem tudom elégszer megköszönni Meritnek azt, amit Bernáért tett. Kockázatot vállalt – megragadta az alkalmat – hogy megmentse. Jó munkát végeztél, Cicus. Nagyon jót. A telefonra mosolyogtam. – Köszönöm, uram. - Akárhogy is, holnap este lesz egy társasági összejövetel a Falkánál. Jeff említette, hogy esetleg lenne kedvetek csatlakozni hozzánk – találkozni még néhány Keene-vel, kis betekintést nyerni, milyenek is vagyunk egy csapatként. Részben, ez egy köszönetnyilvánítás. És nem hiszem, hogy hasonló biztonsági problémák miatt kéne aggódnunk. A telefonról felpillantottam Ethanre, hogy felmérjem a reakcióját. A meglepetéstől tágra nyílt a szeme, a szája önelégült vigyorba húzódott. – Megtisztelő lenne, Gabriel. Köszönjük a meghívást. - Nos, rendben. Csak egyetlen apró nehézség – hogy Breckéknél leszünk. Mint tudjátok, nagy házuk van, így van elég hely mindenkinek. Kínos csend állt be. – És hogy állnak a dolgok közted és a Breck-ek között? – Kérdeztem. Ezután még hosszabb hallgatás következett. – Elvállalták a házigazda szerepét, hogy újraépítsék a kapcsolataikat, - mondta. – Ezenkívül, ez csupán a Breck-ekre és a Falkára tartozik. A helyszín gondot jelent számotokra?
konyvfanoknak
148
Twice Bitten – Második Harapás Bátorítóan bólintottam és Ethan azt mondta, - Megoldjuk. - Ezt jó hallani. Honlap este tízkor. Most megyek. Ezzel le is tette a telefont. Ethan előrenyúlt és megnyomott egy gombot a telefonon, majd rám nézett. – Felteszem, vissza az oroszlán barlangjába? - Úgy
néz
ki.
Kétlem,
hogy
ezzel
sokat
dobnánk
a
kapcsolatunkon a Breck-ekkel – - Inkább még jobban felbosszantjuk őket, ha beállítunk egy alakváltó bulira? - Ez nekem is eszembe jutott, - értettem egyet. – Akárhogy is, jelenleg csak egy dolgot tehetünk. – Kinyújtottam a lábamat, majd felálltam. Ethan halványan elmosolyodott. – Két vagy három évszázad béke? - Nos, az jó lenne. De én most a csokoládéhabra gondoltam. Valahogy
Ethan
vezetőjévé
váltam,
a
chicagói
konyha
megismerésében. Rávettem, hogy vastagtésztájú pizzát egyen, hogy kipróbálja a Chicago-módra készült hot dogot, és bevezettem a dupla, szalonnás sajtburger világába. Nem hiszem, hogy a csokoládét is idesorolhatnám, mivel Margot rakta össze a tálca tartalmát, de azt hiszem azért az őszinte lelkesedésem is számított valamennyit. Míg Ethan felhívta Luc-ot, hogy tájékoztassa, Gabriel továbbítani fogja a gyűlés részleteit, én a tányérra helyeztem a csokoládétorta szeleteket. Mikor a csoki oszlopok – a tortán lévő máztól kezdve, a párnás habon át, a csokoládé rétegekig – a fehér konyvfanoknak
149
Chloe Neill desszertes tányérok közepén álltak, felkaptam két ezüstvillát. Megfordultam, hogy visszavigyem a tányérokat az ülőgarnitúrához, de ő már mögöttem állt. Felajánlottam egy tányért és egy villát, amit beleszúrtam a desszert tetejébe, átdöfve a rétegeken. Éppen felnéztem, mikor be akartam kapni az első falatot, és a pillantása rajtam időzött, fejét oldalra döntve, gyengédséggel a szemében nézett. - Mi az? – Kérdeztem. Féloldalasan elmosolyodott. – Valószínűleg nem akarod tudni, hogy mire gondolok. - Hah, - mondtam, arra következtetve, hogy buja gondolatai támadtak, majd az ajkamhoz emeltem a bársonyos barna rétegeket. Becsuktam a szemem, amíg kiélveztem az ízét. Igazi csokoládé mennyország volt, Margot pedig egy istennő. - Jó? – Kérdezte, hangja halk és vontatott volt, és nem voltam biztos, hogy a desszertre gondolt-e. Arról győzködtem magam, hogy inkább a sűrű csoki ízére koncentráljak, hangjában rejlő kérdés helyett. Mikor ismét kinyitottam a szemem, még mindig engem nézett, szemei kristályos zöld tavak voltak. - Mi az? – Kérdeztem. Gúnyosan felhúzta egyik szemöldökét. Megráztam a fejem. – Csoki vagy nem csoki, nem csináljuk azt. konyvfanoknak
150
Twice Bitten – Második Harapás Ethan hümmögött, majd közelebb lépett. – Egy kicsi mellément, mondta, kezét az arcomhoz emelve. Ujjai az államon voltak, hüvelyujját végighúzta az ajkamon. És amíg ott álltunk, egymást bámulva, a hüvelykujját saját, gyönyörű ajkához emelte és lenyalta a csokoládét. Az ajkaim szétnyíltak. Bár az egész testem tüzelt és a számat duzzadtnak éreztem az érintésétől, sikerült suttognom, Nem játszol szabályosan. - Én nem játszom, Őrző. Egy pillanatig csendben álltunk, egyikünk se válaszolt az egyértelmű felhívásra. Ethan kivette a tányért és a villát a kezemből és a zsúrkocsira helyezte. Majd megfogta a kezem és a mellkasához nyomta, az ingjének ropogós szövetéhez. A szíve a tenyerem alatt kalapált, az ujjbegyeim alatt éreztem vére áramlását. Hirtelen eszembe jutott egy emlék, mikor megosztotta velem a vérét – én a régi ágyamon voltam Mallory házában, Ethan előttem térdelt, felajánlva a csuklóját, hogy átsegítsen az átváltozáson. De még a vérszomjtól félőrülten is visszautasítottam. Nem ihattam, nem voltam képes megtenni ezt a lépést, különösen nem vele. A vércsere túl intim dolognak tűnt, főleg egy olyan személlyel, akivel kapcsolatban alapból ellentmondásos érzelmeid vannak. De akkor óvatosan megharapta a csuklóját és újra felajánlotta. Bár általában nagy önuralommal rendelkezett, megadta magát és hagyta, hogy meglássam a szemében lévő ezüst csillogást. Megengedte, hogy lássam, mire vágyik. Ez pont elég volt számomra. Megragadtam a karját és az ajkamhoz emeltem a csuklóját. Ittam – az első alkalommal valóban, igazából ittam – és amíg csillapítottam lázas szükségleteimet, ott voltunk együtt, az éhség, vágy és szenvedély konyvfanoknak
151
Chloe Neill elegyével elég erősen körülvéve ahhoz, hogy felizzítsa a levegőt. Az emlék letaglózott, mint egy tehervonat, és visszarántottam a kezem, ledöbbenve az érzelmek hevességétől. Most ahogy ránéztem, láttam a tudást a szemében. Tudta, hogy mi jutott eszembe, de azt is, hogy ettől az emléktől sem fogom meggondolni magam. – Annyira makacs vagy. Sokatmondó pillantást vettem rá. – Ezt mindig is tudtad. A kezdetektől fogva tudod milyen vagyok. - Tudom, hogy nem vagy olyan, mint a többiek. - Nem is úgy lettem átváltoztatva, mint ők, - mutattam rá. – Nem akartam egy lenni a vámpírjaid közül. Azért lettem vámpír, mert úgy döntöttél átváltoztatsz. - És mivé változtattalak, Őrző? Egy pillanatig csend volt a szobában, míg a szemébe nem néztem. Nem tudtam mit láthatott az én szememben, ahogy viszonozta a pillantásom. Ugyanazt az erős vágyódást, a habozásom miatt kicsit mérsékelve? - Erőssé változtattalak? – Kérdezte. – Életképessé változtattalak? Félmosolyra görbült a szám. – Az vagyok, aki vagyok. Te csak vámpírrá változtattál. Míg volt elég erőm megtenni, hátráltam pár lépést. – Közeledik a hajnal. Valószínűleg vissza kéne mennem a szobámba. Szükséged van rám még valamiben? konyvfanoknak
152
Twice Bitten – Második Harapás - Sok mindenben szükségem van rád. Ó, annyira könnyű volt hízelgőnek érezni, hogy egy ennyire jóképű pasi ilyen vadul vágyott rám. Persze, pont ez volt a probléma. – A testi gyönyör miatt vágysz rám. Mikor nem kaptam választ, ismét felpillantottam rá, arra gondolva, hogy a komolytalanságommal felingereltem. De nem volt harag a szemében, csupán gazdag, folyékony ezüst – az éhség színe. A gerincem bizsergett, nem csupán az ébredéstől, hanem valami ősibbtől – egyfajta vámpír elismerés, az érdeklődés a játék iránt, amibe belekezdtünk. A kérdés az volt, hogy felkészültem-e a vesztésre? Előrelépett és megfogta a kezem, majd összefűzte az ujjainkat, közénk emelve az összekulcsolt kezeinket. – Bármit megadnék érted. - Ha ez igaz is, nem ez a kérdés. – A hangom buja és halk volt, és engem is meglepett a mélységével. Nyilvánvalóan a kihívó viselkedés, amivel megtévesztettem Lindsey-t is, nem csupán a műsor része volt – mint vámpír, elég jó voltam a női praktikákban. És, ami még fontosabb, én voltam az, aki eldöntötte, hogy ő méltó-e a figyelmemre, vagy sem. - Miért kételkedsz bennem? - Mert már lefolytattuk ezt a beszélgetést korábban. Mallorynál. A könyvtárban.
konyvfanoknak
153
Chloe Neill - Kezdek emlékezni – Elhallgatott, majd megrázta a fejét és újrakezdte. – Kezdek emlékezni, milyen érzés mikor szükséged
van
dolgokra.
Nevetésre.
Baráti
társaságra.
Szerelemre. – Előrehajolt és a homlokát az enyémnek támasztotta. – Szükségem van rád, Merit. Nagyot nyeltem. Nem számítottam rá, hogy ezeket a szavakat fogom hallani, nem voltam rá felkészülve. Akarlak, persze. Kívánlak, esetleg. De szükségem van rád – nem maga a beismerés, hanem a kijelentésben rejlő gyengesége. Az az egyszerű, négy betűs szó ott hagyott meztelenül, az oly pontosan felépített védelmem egészét lerántotta rólam. - Ethan. – Épp hogy csak suttogtam, de elég volt ahhoz, hogy átvágjon a sűrű csenden, de még mindig figyelmeztetés volt a hangomban. Figyelmeztetés, amit figyelmen kívül hagyott. Ekkor mozdult meg – mikor felnyúlt, kezébe fogta az arcomat, és ajkát az enyémhez szorította. Úgy maradt, szájával a számon, hosszú ideig, majd végül hátrahúzódott. De a kezét továbbra is az arcomon tartotta és csillogó pillantása se hagyta el az arcomat. - Te megnyitsz engem, Merit. Egészen és teljesen. Nem hallgatsz rám. Minden adandó alkalommal próbára teszel. És ez azt jelenti, hogy amikor veled vagyok, kevesebb vagyok, mint ennek a Háznak a feje… több vagyok, mint ennek a Háznak a feje. Férfi vagyok. – A hüvelykujjával megsimogatta az arcomat. – Nagyon-nagyon hosszú életem során, sokkal nagyobb szükségem van rád, mint eddig bármire. konyvfanoknak
154
Twice Bitten – Második Harapás Ezúttal nem vártam meg, hogy ő mozduljon.
konyvfanoknak
155
Chloe Neill
NYOLCADIK FEJEZET VÁGYAKOZÓ PILLANTÁS Fordította: Nitty
Megcsókoltam. A kezemet a derekára csúsztattam, miközben Ethan ujjaival végig simította a nyakamat, majd beletúrt a hajamba és közelebb húzott magához. Olyan éhesen és mohón csókolt, mint aki ezer éve erre várt. A testem lángra lobbant, a tűz átjárta minden egyes porcikámat, azt akartam, hogy még ennél is közelebb legyen hozzá. Csókjaink hevesek voltak. A szoba kezdet megtelni egyfajta mágikus erővel és szenvedéllyel, ami kettőnk között volt. - Vedd el a pólód – suttogtam. Ethan hátrább lépett és elkerekedett szemmel nézett rám. De magyarázat helyet, csak titokzatosan rá mosolyogtam. Ethan még egy kicsit hátrált és száját résnyire nyitotta. – Már nagyon régóta várok rád. Az ujjaimmal megérintettem a pólóját – elektromosság futott végig rajtam – és olyan lassan húztam felfele tökéletes testén a pólót, amilyen lassan csak tudtam. konyvfanoknak
156
Twice Bitten – Második Harapás - Nem akarlak siettetni – suttogta, - de van még egy tervem napkeltéig. - A türelem nagy erény – mondtam neki. Végig csúsztattam a kezemet tökéletes, lapos, kockás hasán, egy pillanatig elidőztem rajtam, majd folytattam az utam felfele a mellkasa irányába. Ethan felemelte a kezét én pedig áthúztam a pólót a fején. - Azt hiszem túl sokáig voltam a gyötrődő Házigazda – mondta, majd lehunyta a szemét és felsóhajtott. Ethan izmai megfeszültek az ujjam érintései alatt. A kezem a mellkasáról a hasára vándorolt. Éreztem hideg leheletét és láttam a kéjes örömöt az arcán, mikor a kezem elérte a derékszíját és nekiláttam, hogy megszabadítsam tőle. Kikapcsoltam a szíjat, kihurkoltam és ledobtam a földre. Ethan szemei nyitva voltak és ezüstösen csillogtak. – Merit – lehelte. Ránéztem és lehúztam a bőrkabátom cipzárját, majd kibújtam belőle és hagytam leesni a földre. A hajam ráomlott a vállamra. Ethan közelebb lépett, beletúrt a hajamba és az ajkát az ajkamhoz szorította. Egy hosszú éhes csók után Ethan végül hátrébb húzódott, mellkasa szaporán hullámzott. Aztán csak állt és nézett, konyvfanoknak
157
Chloe Neill szemei ezüstösen csillogtak a vágytól és agyari megnyúltak. A szívem sebesen kalapált a mellkasomba, az emberi részem vágyakozott, a vámpírom pedig cselekedni akart. - Merit – mondta, majd a nyakamhoz hajolt és megcsókolta, szemfogai finoman cirógatták a nyakamat, a vér az ereimben ettől még vadabbul kezdett lüktetni. – Ugye tudod, hogy mire vágyom – suttogta és éreztem forró leheletét a nyakamon, csábított volt annak a gondolat, hogy megosszuk egymással a vérünket. – Már tudod milyen érzés. Igyál belőlem. Eszembe jutott, hogy milyen volt a vére íze, olyan, mint a forraltbor, meleg, tele élettel és mágiával. Mikor megittam a testem feltöltődött. Most hogy ő ismét felajánlotta ezt a lehetőséget… kétszer is megharaptam. Kinyitottam a szememet, hogy én is megadjam neki azt, amire vágyott – ugyan még nem tudtam, hogy mit is kellene mondanom – de ő ismét magához húzott. - De előbb – mondta, majd megfogta a kezemet és a kétszárnyú ajtó felé vezetett, a hálószoba felé. Kitárta az ajtót és elindult befele. Egy pillanatra megtorpantam és karjaink megnyúltak egymás konyvfanoknak
158
Twice Bitten – Második Harapás irányába. Haboztam. Ethan nem régiben még egy másik nővel volt itt, a nővel, aki elárulta. Én leszek a második? Ethan hátranézett, látta a vonakodást a szememben. Elmosolyodott, aztán maga felé rántott. Amikor testünk összeért száját ismét a fülemhez érintette – Ez már amúgy is jóval több, mint amit valaha is remélni merte – mondta, majd rám nézett és kérdőn felemelte a szemöldökét. – De azt hiszem, hogy rajtad még mindig túl sok ruha van. Tovább várakoztathattam volna őt, de nem volt értelme. A vágy Ethan szemében eloszlatta minden félelmemet. Beléptem a szobába és becsuktam magam mögött az ajtót. Megfordultam és levettem magamról a pólómat, majd lecsúsztattam a csípőmről a nadrágomat és azt is hagytam lehullani a padlóra. Ott álltam Ethan Sullivan lakosztályának közepén és csak néhány fekete selyem tarkarta a testemet. És ekkor az is lehullott. Alig tudtam volna ennél jobb csábítást kitervelni. Ezüstös
tekintete
végigpásztázta
az
egész
testemet,
majd
megállapodott a mellemen. Megnyalta az alsó ajkát, majd rám nézett mérföld hosszú szempillái alól, félig behunyt szemmel. A tekintete mérhetetlen vágyról konyvfanoknak
159
Chloe Neill árulkodott, agyarai ismét megnyúltak. Vámpír segítséggel levette magáról a farmer nadrágját és a boxerját, így most már ő is meztelen volt. Az ember, aki egy birodalmat vezetett, és aki olyan hideg és formális volt, akinek soha senki nem felet meg, most itt volt előttem ruha nélkül. Ő volt a legnagyobb ellenségem és jelenleg ő rá vágytam a világon a legjobban. Minden irracionális volt most. Abban a pillanatban, mikor vámpírrá változtam a világ kifordult önmagából és ez a káosz, csak tovább fokozódott. De az új világom semmi nem volt Ethan hatalmas erekciójához, vágyához és éhes szeméhez képet. Minden izma egyszerre feszült meg, ahogy elindult felém, olyan volta, mint egy ragadozó. Én pedig ösztönösen hátrálni kezdtem, mint egy menekülő áldozat. Ez pedig még jobban felizgatta őt. Addig hátráltam, amíg neki nem mentem az ajtónak… már nem volt hová futnom. Arany haja az arcához simult, szája fél mosolyra húzódott, arckifejezése győzelemről árulkodott. Megfogta a csuklómat és a fejem fölé emelte, majd hozzá nyomta a mögöttem lévő ajtónak. - Megvagy Őrző – mondta édes hangon. Felnéztem rá és belefúrtam a tekintetemet a szemébe. – Nem konyvfanoknak
160
Twice Bitten – Második Harapás menekülök sehova Sullivan. Még ilyenkor is egymást próbáltuk provokálni. Megcsókolt, ajka kéjesen játszott az enyémmel, a csupasz testünk egymáshoz simult. Éreztem bőre melegségét. És akkor még egy kicsit előrébb nyomakodott, férfiassága a combomhoz simult, markáns aurája átölelt. Elengedte a kezemet én pedig magamhoz öleltem, az ujjaim a hátába mélyedtek. A keze az arcomra vándorolt, ahogy az ajka eltávolodott az enyémtől. Figyelmeztetés nélkül Ethan letérdelt előttem, keze lassan lesiklott a mellemre. Lehunytam a szememet, a testem megfeszült. - Csodálatos vagy – suttogta, majd apró csókokat adott a hasamra, a kezei pedig továbbra is a mellemet simogatták. Felnyögtem a bennem felgyülemlett vágytól és feszültségtől. Vettem egy mély levegőt, de közben úgy éreztem, mint ha a bőröm lángolt volna. Ethan kuncogott. - Úgy tűnik, ezt igazán élvezed Őrző. Lassan kinyitottam a szememet. – Nem Őrző. Nem Sullivan. Ethan és… Egy pillanatra elhallgattam, nem voltam benne biztos, hogy ha felajánlom neki, hogy szólítson a vezetéknevemen az helyes dolog. konyvfanoknak
161
Chloe Neill Ethan arcán szelíd mosoly jelent meg. – És Merit – fejezte be a mondatomat. Most nem olyan volt a hangja, mint mikor Urat játszik az emberei között, hanem mint egy emberé, egy férfié. – Végem van – suttogta halkan. Ennek hallatán a szívem még gyorsabban kezdett verni. Kezem megtalálta a haját, amelyek olyanok voltak, mint az arany selyem szállak, csak úgy siklottak az ujjaim között, aztán egyszer csak megfogta a kezemet és az ajkához húzta. Megcsókolt a tenyeremet, aztán talpra állt. - Menjünk az ágyba – suttogta, majd a csuklóm kör fonta a kezét és az ágyhoz vezetett. Mikor odaértünk lefektetett az ágyra. Én pedig csak figyeltem, ahogy lassan felém tornyosul. Elfedi a testével a testemet, majd megcsókol. A csókja frenetikus volt. Az ajka érintése, a nyelvének játékossága és a fogai feszítő, lüktető nyomása ismét lángba borított a testemet. Az egyik kezével megtámaszkodott az ágyon a másikkal pedig elindult lefelé, hogy ujjaival bebarangolja egész testemet – a mellkasomtól, a hasamon át, egészen a combomig. Aztán az ujjai elérték a testem legközepét és én a legcsekélyebb érintésére is konyvfanoknak
162
Twice Bitten – Második Harapás összerezzentem a vágytól. - Ethan. Halkan felkuncogott – Ugye tudod, hogy még csak most kezdek bele jönni – figyelmeztetett, majd tényleg komolyan hozzá látott. Néhány perc, óra, vagy nap múlva Ethen felemelte a tekintetét, amely ezüstösen ragyogott, akár csak az enyém. - Innen már nincs visszaút – mondta, miközben kéjjel teli arcomat vizslatta. De eszem ágában se volt visszakozni. - Akarlak – mondtam neki miközben egy csókot nyomtan feszes arccsontjára. Ez elég bizonyíték volt neki a vágyamra. Testünk lassan ismét összhangba került és aztán teljesen összeforrt… hirtelen az összes levegő kiszorult a tüdőmből. Hátam ívbe feszült, a kezem a lepedőbe markolt. Olyan közel volt hozzám, mint még soha. Én pedig kiélveztem, bőre melegségét, teste bódító illatát, ami most még intenzívebb volt. Szemeim lassan kezdett összezárulni a testemet elöntő kéjtől. Egyik karjával megtámasztotta magát az ágyon, a másikat pedig az arcom köré fonta. - Merit – lehelte az ajkaim között. konyvfanoknak
163
Chloe Neill Az előbb azt mondta, hogy nincs visszaút, de most ő még is szavak nélkül újra engedélyt kért tőlem: Kész vagyok-e? Kész vagyok az aktusra és minden másra, ami ezzel jár? A változásra? A választ a testem adta meg. a csípőmet lassan megemeltem és a kezemmel még közelebb húztam magamhoz, majd a fülég suttogtam – Ethan. Vágytól kéjes nyögés hagyta el Ethan ajkát, a homlokát az enyémhez szorította és csípője ütemes mozgásba lendült. A szája lassan az enyémre vándorolt ismét. Csókjában, vágy, incselkedés és ígéret rejlett. - Ethan – leheltem a csókjai között. - Igen, Merit? – hangja rekedtesen csengett. - Nem akarlak siettetni, de… Ethan felkuncogott – Valaki egyszer azt mondta, hogy a türelem nagy erény. Ütemes hosszú mozdulataitól hirtelen elakadt a lélegzetem – azt hiszem ezt akarta elérni – a szemem nyitva volt és a testem teljesen megmerevedett az erőtől, ami most körüllengett. - Valakinek azt hiszem még meg kell tanulnia, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad elsietni – mondta és megcsókolta a fülemet, majd a nyakamat. konyvfanoknak
164
Twice Bitten – Második Harapás - Ethan – mondta, de a már nem voltam a gondolataim ura. Elfogatta a kérésemet és olyan vadul kezdett el mozogni, hogy a csípőmmel alig bírtam követni. Ajakai szenvedélyesen csókolták az enyémet. A testem égett belülről. - Szeretném, ha innál belőlem – suttogta. – Most. Fejét lehajtotta. Az ujjaimat aranyhajába fúrtam és megcsókoltam a nyakát, éreztem az ajakam alatt lüktető artériák. - Most – suttogta, én pedig gondolkodás nélkül beleharaptam és újra megízleltem vére bódító erejét. Egy kéjes nyögés rántott vissza az ivás és a testi élvezetek mámorából. A hang Ethan-től származott, amitől libabőrös lettem. A szobát mágia töltötte meg, szinte szikrázott tőle a levegő, ahogy vágyunk a tetőfokára ért. Ethan teste megfeszült és a tekintetét a szemembe fúrta. Ő is látta az arcomon a kielégülést, mint ahogy én is az övén. - Merit – mondta a nevemet szinte birtoklóan. A nevem hallatán forróság öntött el, szemem lecsukódott, minden izmom megfeszült. Mindkettőn testét átjárta a tűz és a hatalom, olyan volt ez, mint egy titkos szerződés. Néhány másodperc múlva, vagy talán egy óra múlva megragadtam a hátát és magamhoz húztam az ajkát, ereztem, ahogy a testemet konyvfanoknak
165
Chloe Neill remegés járja át. Egy pillanat múlva Ethan felkönyökölt, durván megcsókolt, majd állát a homlokomra tette, aztán lehuppant az ágyra mellé, oldalra fordult és magához húzott. Fészkelődni kezdtem a karjában, hogy megtaláljam a kényelmes pozíciót. Teste melege elfedett. Csendben
feküdtünk
egymás
mellett
kiélvezve
szerelmünk
kiteljesedését. - Mit szeretsz? – suttogta, miközben az ajkai a fülemet súrolták. - Mit szeretek? – simítottam végig hosszú ujjain, imádtam a kezét. - Mond el nekem valamit magadról, amit más vámpír még nem tud rólad, amit szeretsz – a kérdése épp annyira volt szomorú, mint édes. Tudni akarta, hogy az ami kedves számomra… amit másoknak nem mondtam még el. Olyat, amit még nem hoztam át a természetfeletti világba. - Mondtam már, hogy Cubs rajongó vagyok? - Igen, bár, hogy miért örök rejtély marad számomra. - Te meg gondolom White Sox rajongó vagy? – pillantottam vissza rá. - Természetesen… nem – fújta ki a levegőt. – Nem követem konyvfanoknak
166
Twice Bitten – Második Harapás nyomom a baseball-t. - De ha még is? Egy pillanatig csendben volt. – Akkor a Yankees. Egy kis köhécselést hallattam. – Ezt nem tudom elhinni, mit keresek itt egy Yankees fannal? Erről szólnod kellett volna előbb. Igen, jelezned kellett volna valahogyan. - Ez csak baseball. - Pont úgy beszélsz, mint egy Yankees fan. És különben is te hoztad fel a témát. Egyik évben a fejembe vettem, hogy összegyűjtöm a Cub-s összes játékosának az autógrammját egy labdára. Amit aztán az egyik édesanyám által szervezett jótékonysági
árverésen
elárvereztünk.
Már
majdnem
mindegyik Cub játékos aláírása meg volt kivéve Joe Mitchellt. Egyszerűen nem hagyta magát sarokba szorítani, két hónapom ment rá mire elcsíptem őt. - Mint egy igazi Merit? - Igen, asszem. Szóval végül sikerült sarokba szorítnom, de addig nem akart nekem autógrammot adni, amíg a többi hiányzó játékosét meg nem szerzem. Azt hiszem ez valamiféle teszt volt. Tudni akarta mire képes egy Merit gyerek az apja nélkül. konyvfanoknak
167
Chloe Neill - A végén alá írta? - Naná! És azt mondta: Szép munka volt kölyök! - És tényleg elárvereztetted a labdát. - Igen. De nem bánom, az egy nagyon szép nyár volt. - Előre Cub – viccelődött. Elmosolyodtam. – Egy egész albumnyi fényképem van arról a nyárról. Tucatnyi emlék a játékosokról, a melegről, a hot-dog-ról és mindenről, ami akkor történt – egy pillanatra elhallgattam. – Bárcsak újra élhetném. Hiányzik a meleg. Nem feledkezik el az ember arról, hogy milyen érzés egy fülledt, meleg nyári nap? - Nem. De az emlékezésben sokat segítenek a tárgyak, amikor akkor voltak nálunk, mikor ott voltunk és azt csináltunk… - Szóval ezért a nagy gyűjteményed. - Igen ez az egyik oka. Sok ember életét kísértem végig és ezek a dolgok segítenek nekünk abban, hogy emlékezzünk arra, mik voltunk és honnan jöttünk. - Ennek azt hiszem van értelem – mondtam, de tudtam, hogy itt lenne az ideje, hogy őszintén válaszoljak az előbbi kérdésére, már az ajkamon volt a válasz, de éreztem, hogy a nap elő bújt a horizont alól és az álom szinte mázsás súlyként telepedett rám. konyvfanoknak
168
Twice Bitten – Második Harapás - Aludjunk – suttogta Ethan és én egyszerűen nem tudtam volna mást tenni. Valamikor a nap folyamán félig kómás állapotban arra ébredtem, hogy Ethan karja körülölel. Halk jóleső morgást hallattam, ő pedig egy csókot nyomott a vállamra. - Szükségem van rád. A fejem nehéz volt, mozgásom pedig lassú. Az éjjeliszekrényen lévő órára néztem – Délután két óra van – morogtam és elfordultam tőle,
felhúzott
térdel
összegömbölyödtem.
–
Aludj.
Majd
alkonyatkor. Felkacagott a hátam mögött és keze szépen lassan a combon irányába indult. Ajkai a nyakamra tapadtak, majd a fülembe súgta – Kérlek, Merit… A szemeim még zárva voltak, de elmosolyodtam. Még soha nem mondta, hogy kérlek. Mondhattam volna erre nemet? A nevemet dörmögte, de hangja egyre sürgetőbbé vált. Merevedése éreztem a hátamnál, teste egyre jobban összeolvadt az enyémmel. - Ha nem hagyunk ezzel fel – mondtam halkan. – Meg fogjuk ölni egymást. Ethan maga alá gurított és nevetve lehelte – Halhatatlanok vagyunk. Épp ez a csodálatos az egészben. konyvfanoknak
169
Chloe Neill Kisöpörtem egy hajszálat az arcából – Ez egy történelmi csatározás. - Akár könyvet is lehetne írni róla. Késő volt már nekem az ilyenekhez, de ennél viccesebb dolgot még soha nem hallottam. Felkuncogtam és kezeimet izmos hátán nyugtattam. - Távol álljon tőled, hogy lebeszéljelek erről. Néhány órával és két akcióval később a nap újra leáldozott. A gyomrom követelőző morgolódására ébredtem. Ethan-nel végre lebontottuk a köztünk lévő falat. De vajon ez után mi lesz? Ásítottam egy nagyot és belefúrtam magam a hűvös takaróba, majd lassan kinyitottam a szememet. Ethan az irodájának ajtajában állt kigombolt nadrágban és ingben. Épp elkezdte az ingjét begombolni, mikor felpillantott és udvariasan rám mosolygott. – Jó estét - Jó estét? – nem kérdezni akartam, de így szalad ki. Ethan felkuncogott, majd besétált a szobába és egy csókot nyomott a homlokomra. Bizonyára látta a meglepetést a szemben. - Mondtam már, hogy nem vagyok az apád. - Tudom. Úgy értem tudtam, csak nem hittem. - Biztos vagyok benne, hogy nem volt az első alkalom – leült az ágy szélére, felhúzta a zokniját, majd belebujt a fekete lakkos konyvfanoknak
170
Twice Bitten – Második Harapás cipőjébe. Felültem az ágyon és vigasztalóan magamra húztam a takarót. – És nem is az utolsó. Ethan sokatmondóan felhorkant, majd visszaindult az irodájába. - 8:30 van. Nem sokára indulnunk kell Breck-hez, úgy hogy ha szeretnéd kicsinosítani magad, akkor jobb, ha nekilátsz. - Valószínűleg egy szál takaróban túl laza lennék. - Valószínűleg – értett egyet vele. - Ez valószínűleg most ellenkezni fog mindazzal, amiben hiszek, de mit szeretnél, mit vegyek fel? Ethan összekulcsolta a kezét és töprengően nézett. – Feltételezem, hogy az alakváltók azt akarják, hogy a természetes környezetükben lássuk őket. És azt hiszem, hogy tőlünk is pontosan ezt várnák el. - Akkor te Armanit veszel fel? Az öltöny nadrágja felé biccentett és begombolta rajta a gombot. - Te pedig farmert? - Természetesen. Nem sűrűn van erre lehetőségem a Cadogan Házban. Ethan kuncogott, majd egy fekete kabátot akasztott le a szobainasáról és belebújt. - Úgy hallottam, hogy a Mester néha igazán idegesítő tud lenni. konyvfanoknak
171
Chloe Neill Tény, hogy Ethan-nek is voltak néha jó napjai.
konyvfanoknak
172
Twice Bitten – Második Harapás
KILENCEDIK FEJEZET ÚT AZ OROSZLÁN BARLANGBA Fordította: Nitty
Épp a hal fele tartottam – megfürödve, tisztán, farmerban és fekete pólóban, a katanámmal az oldalamon és a Cadogan lánccal a nyakamban – mikor megszólalt a mobilom. Sebtében húztam elő, reménykedtem, hogy talán Mallory az. Üzentet kaptam, de nem a régi barátomtól, hanem egy leendőtől. Noé küldte az üzenetet, amiben csak ennyi állt: „DÖNTÖTTÉL?” Meglepődtem, így gyorsan töröltem az üzenetet – és egyben a bizonyítékot is. - Jó estét napsugaram. Hátrapillantottam a fa lépcső irányába, miközben a telefonomat a zsebembe csúsztattam. Lindsey volt az, szőke haját lófarokba fogta és szinte futva közeledett. A műveleti szoba felé tarthatott. Ő volt ma az ügyeletes a házban. A katanája ott lógott a derekán. Leérve a hallba csípőre tett kézzel közeledet felém. - Nem is nézel ki olyan fáradtnak, mint gondoltam. Talán ő volt a gyógyír minden bajodra. konyvfanoknak
173
Chloe Neill Meglepetten meredtem rá. – Tessék? Lindsey a szemét forgatta. – Ugyan már Mer. Mind hallottuk a tegnap estétekről. Hál Istennek! Én megmondta! Akaratom ellenére is teljesen elpirultam. – Hallottál a tegnap estéről? Elvigyorodott. – Elárul a varázserőd. Egy hatalmas „rózsaszín” köd vesz körül. Ezen teljesen megdöbbentem. Az már szembe jutott, hogy valaki megláthatott, mikor kijöttem Ethan szobájából, de hogy a varázserőm áruljon el, ez még új volt számomra. - Istenem – mormoltam. Lindsey megsimogatta a karomat. – Ne szégyelld! Épp itt volt az ideje. Ti ketten olyanok voltatok, mint két fenevad. Erősen küzdenem kellett az ellen, hogy a hangom nyugodt maradjon, mikor ismét megszólaltam. – Ez baj. Nagy baj. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. - Talán kezdje elölről, Sledge nővér. Milyen volt? Milyen volt Ethan? Ő tényleg olyan fenomenális? És ne hagyj ki semmit, az anatómiát se. - Nincs mit elmondanom, sem anatómiailag sem sehogy – szakítottam félbe Lindsey-t, még mielőtt bővebben kifejtette konyvfanoknak
174
Twice Bitten – Második Harapás volna, mit ért anatómia alatt. Az arckifejezése csalódottá vált. – Ezt nem tudom elhinni. Mind a ketten nagyon szűkszavúak vagytok – csettintett a nyelvéve. – Ez így nem jó. Legalább agy egy kis támpontot. Ezután hogy fogtok egymással viselkedni? Hivatalosan? Vagy mint akik járnak? Vagy mint akik még épp ismerkednek? Mondj már valamit!!!! - Erről nem igazán beszéltük, persze ő ott volt, mikor reggel felébredtem és nem volt semmilyen sajnálkozás, vagy kifogás keresés a tegnap estével kapcsolatosan. De ez nem került szóba. Azt azonban tudja, hogy nem szoktam egyéjszakás kapcsolatba bocsátkozni, ezt sosem rejtettem előtte véka alá – éreztem, hogy az ajkam hírtelen mosolyra húzódik. Lindsey is visszamosolygott rám. – Ez az én barátnőm. Szóval akkor megmutattad neki, hogy ki a főnök. - Mi most arról vitatkozunk, hogy ki a főnök a házban? Mind a ketten egyszerre fordultunk a lépcső felé. Ethan állt ott, kiengedett arany hajjal, zsebre dugott kézzel és egy újság a hóna alatt. - Jó estét drága alattvalóm. Hogy vagy? – Ethan felhúzott szemöldökkel, szinte parancsolóan nézett Lindsey-re, majd felém pillantott. – Szép póló. Az alakváltók előtt tennünk kell konyvfanoknak
175
Chloe Neill egy rövid kitérőt. - Óh – Lindsey hangja szinte zengett. – Ti a Navarre házhoz mentek? - Igen – erősítette meg Ethan. Pislogtam. Mikor Ethan azt mondta, hogy „tennünk kell egy rövid kitérőt”, akkor nem éppen a Navarre ház meglátogatására gondoltam. Még soha nem jártam ott és nem épp ez volt a legalkalmasabb időpont a látogatásra. Hogy miért? Lássuk csak: a Navarre ház ura a volt ex-barátom, akit a szakításunk óta nem láttam, és aki azért szakított velem, mert azt hitte megcsalom Ethannel. Pedig akkor még nem szexeltem vele. Mesés. - Tudja? – kérdezte Lindsey felém biccentve. - Hahó, itt vagyok! Mit tudok? - El fogom mondani neki – mondta Ethan. – De nincs sok időnk. Elfelejtettem Luc-nak szólni, hogy hajnal előtt keressen meg, mert beszélni akarok vele az alakváltók gyűlésének biztonsági terveiről. - Igen is uram – mondta Lindsey, majd mielőtt távozott volna még odasúgta nekem. – Nagyon jól ment. És most nem arra gondolok. konyvfanoknak
176
Twice Bitten – Második Harapás Elvigyorodtam, majd követtem Ethan lefele a garázshoz. – Miről kellene tudnom? És miért megyünk a Navarre Házba? Kivette az újságot a hóna alól, széthajtotta és elém tartotta. A mai Chicago Sun-Times volt. És.. - Istenem – mondtam és kivettem a kezéből az újságot. A főcímen ez állt: A LÓFARKAS BUSSZÚÁLLÓ VÉDTE MEG A FALKÁT A LÖVÖLDÖZÉSKOR. Alatta egy kép rólam, miközben Berna-t próbálom megmenteni. De a legnagyobb meglepetés az volt, hogy a cikket Nick Breckenridge írta. Miközben lefelé haladtunk a lépcsőn gyorsan átolvastam a cikk elejét, amely a rendkívüli megmentő akciómról szólt. Ez eddig jó. De azt nem érettem, hogy miért tette. Oknyomozó riporter volt, miért vesztegette volna arra az idejét, hogy az én hőstettemről zengjen ódákat. Ennyire Nick nem kedvelhet. - De hát miért? - Talán megfordult a széljárás – talán ez a címlap sztori jelent valamit. Megálltunk a pince ajtónál. – Nem hinném. Tudod, hogy Nick milyen ellenérzéseket táplál irántam. Miért írna ennyi pozitív dolgot rólam? - Hallottad konyvfanoknak
tegnap,
hogy
Gabriel
hogy
nyilatkozott
a 177
Chloe Neill Breckenridgek-ről. Olyan, mint ha ebben Gabriel keze is benne lenne. Látszólag nem tetszet neki Nick vámpírokkal szemben tanúsított ellenszenve. - Ez igaz, de Nick még is csak egy Pulitzer-díjas riporter, aki most egy vámpír hőstettről ír – egy olyan vámpírról, akit nem különösebben kedvel. Nem hinném, hogy Gabriel ilyenekre pazarolná az energiáját. Azt pedig végképp nem tudom elképzelni, hogy Gabriel valamiféle nyomást gyakorolna Nickre egy címlap sztori érdekében. Gabriel nem akarhatja, hogy a fajtája a figyelem középpontjában kerüljön. Ez túl sok kérdést vetne fel. Miért voltak ott fegyveres vámpírok. Ezt biztosan nem akarhatja. Kell lenni valamilyen más magyarázatnak. És ezért a rejtélyes okért, vajon nekem milyen árat kell, majd fizetnem Nick-nek. Nem voltam benne biztos, hogy jó, vagy rossz dolog az, ha Nick, csak a főnöke kedvéért cikket ír rólam. - Számíthatok némi információra a Mesteremtől? – motyogtam. - Mire gondolsz? - Nem is tudom. Igazából arra lennék kíváncsi, hogy miért megyünk a Navarre Házba? - Ez a történet egyre veszélyesebb fordulatokat vesz. - Milyen veszélyre gondolsz? konyvfanoknak
178
Twice Bitten – Második Harapás - Ez a cikk azt sugallja az olvasók számára, hogy a Navarre Ház vámpírjai nem olyan emberbarátok, mint a Cadogan vámpírok. - Te most a parkos gyilkosságokra gondolsz? Mindez Celina műve volt, a parkbéli gyilkosság és a …. U of C campuson történt merénylet is, amit ellenem próbált megkísérelni, de szerencsémre Ethan időben talált rám. Ethan bólintott. – Igen és Morgan látni szeretne minket. Mivel te voltál az egyik áldozta és Nick barátja vagy, azt gondolja, hogy nekünk is szerepünk volt a teremtésedben. Azt hiszem az emberek túl sokat gondolnak a Nicholasszal való kapcsolatomról. Ethan szinte ököllel ütötte be a garázs ajtajának számkombinációját. - És te mit gondolsz a cikkről? – kérdeztem, miközben követtem őt a garázsba. - Nos nyílván én vagyok a Lófarkas Bosszúálló randija, amire igazán büszke vagyok. Megálltam és szerettem volna dühös lenni rá, amiért nem vette komolyan a kérdésemet, de nem tudtam haragudni rá, hisz azt mondta „randija vagyok”… Néhány perccel később már úton voltunk a Navarre Ház felé. konyvfanoknak
179
Chloe Neill Csendben ültünk egymás mellett, miközben végigolvastam a cikket. A cikkben még olvasható volt a Navarre és a Cadogan ház „vezetőinek” története. A cikk azt is megemlítette, hogy egy Nadin nevű nő Morgan új szekundánsa. Nem tudtam, hogy már választott erre valakit. Más részt viszont nem is kérdeztem őt erről soha. Azt hiszem, ez sokat elárul a kapcsolatunkról. - Honnan vehette ezeket az információkat? Gondolom nem a fiatal Navarre Mestertől – elmélkedtem, felpillantva az útra. A Hyde Park irányába haladtunk a Lake Shore Drive-on. Navarre Ház Chicago Gold Costa részén állt. A kúria közelében volt egy tó és Chicago belvárosától éjszakra feküdt. - Beszéltél vele mostanában? - Nem, az összecsapásunk óta nem. Az autóban néma csend támadt, egy pillanatig tapintható volt a feszültség. - Értem – felelte kurtán Ethan. Volt a hangjában valamiféle rosszallás. Meglepődtem és feltettem a kérdést, ami már régóta foglalkozatott. - Ezzel kapcsolatosan nincs valami, amit el szeretnél mondani? Mikor ránézem az arca rezzenéstelen volt. Nem tudtam eldöntetni, hogy kényelmetlen volt-e kérdés számára, vagy sem. konyvfanoknak
180
Twice Bitten – Második Harapás - Nincs – mondta. – Ez csak olaj a tűzre. Nem lesz könnyű dolgunk. Visszagondoltam azokra a dolgokra, amiket Morgan-nal az utolsó beszélgetésünkkor egymás fejéhez vágtunk és tudtam Ethan-nek igaza van. - Igaz, valószínűleg nem lesz rózsás kedvében. Valami javaslat? - Figyelembe
véve
a
tanácsaimmal
kapcsolatos
eddigi
hozzáállásodat, nem hoztál inkább egy csokis fánkot? A Cadogan Házhoz képest a Hyde Parki vámpír kúria egy felújított kollégiumnak nézett ki. Másrészt viszont a Navarre Ház a város legdrágább környékén állt. Négy emelet magas volt az épület és az egyik oldalán egy hatalmas torony ékeskedett, amit márvány borított. - Szerintem ez a tornyon nagyobb, mint a miénk – mondtam miközben Ethan leparkolt. - Celina-nak mindig is jó érzéke volt drámai hatáskeltéséhez – értett egyet. A bejárati ajtó felé sétálva a kezemet a karomra tettem. Az utcán voltunk és egy fa takaró árnyékában Ethan megállt. Először a kezemre nézett, majd rám. - Morgan és köztem lévő nézeteltérés egyik oka… - keretem a konyvfanoknak
181
Chloe Neill megfelelő szavakat, kihagyva Lindsey által használt anatómia kifejezést – Morgan azt hitte, hogy van valami közöttünk. Még azelőtt, ugye érted – reméltem, hogy Ethan így is megérti, hogy Morgan mivel is vádolt meg korábban, mint az megtörtént volna. - Oh – lehelte. – Értem. - Persze nem, de őt nem lehetett meggyőzni erről. Azt hiszem ezek után érthető, hogy miért nem venné túl jól ki magát, ha együtt látna minket. Ethan felhorkantott, majd elindult felfelé a lépcsőn, aminek a tetején kopogás nélkül benyitott az ajtón és intett nekem is, hogy kövessem. - Mi olyan vicces? – kérdeztem, mikor utolértem. - Az irónia. Ledérséggel vádol, miközben reménytelenül arra vágyik. - Nem épp a ledért használnám. Ethan a fülemhez hajolt. – Én mondom neked Merit ledér egy nőszemély vagy. Nem tudtam letörölni az arcomról a vigyort, sem megállítani a pírt, ami elöntötte az arcomat. A Navarre ház ajtaja előtt nem voltak őrök és nem is volt 10 láb konyvfanoknak
182
Twice Bitten – Második Harapás magas vaskapu az udvara előtt. A bejárttól nem messze három nő ült egy félkör alakú recepciós pultnál. Mindegyik hölgy előtt egy monitor volt és mind hármuknak sötét haja és barna szeme volt és mindhárman fehér kosztümöt viseltek. Még a hajuk is egyforma kontyba volt fogva. Amint beléptünk sugdolózni kezdtek. Feltételeztem ők az őrök. - Név – mondta a középső hölgy, aki középen ült, miközben gyanakodva nézett végig rajtunk monitorja mögül. - Ethan Sullivan a Cadogan Ház mestere – mondta Ethan. – És Merit a Cadogan Ház Őrzője. A másik két nő abbahagyta a gépelést és rám nézett. Az arckifejezésük szélsőséges érzelmekről árulkodtak – undor és kíváncsiság. Érzelmeiket a régi mesterük Celina és az új mesterük Morgan irántam tanúsított érzései táplálták. - Azonosítsa magát – mondta az Ethan-nel szemben ülő nő. Ethan benyúlt a zakója zsebébe és egy kártyát vett elő, majd két ujja közé fogva átnyújtotta a hölgynek. A nő felnézett, majd szélsebesen gépelni kezdett. Látva a házat belülről nagyon meglepődtem. A hal nagy és tágas volt, az épület két oldalán lévő lépcső a hal közepén találkozott. Az hall mennyezete egy nagy nyitott átrium volt és tele volt konyvfanoknak
183
Chloe Neill virágokkal. A dekoráció ugyan európai volt, de még is nagyon ízléses, olyan volt, mint egy modern múzeum. Nem volt túl zsúfolt, vagy túl giccses. Csak néhány szép szobor állt az előcsarnokban, meg egy fehér bőrkanapé, egy dohányzó asztallal. A padló fehér márvány volt és a falak is hófehérek voltak. - Ez… – kezdtem, mikor megláttam az egyik festményt a falon. Nem találtam rá szavakat. - Igen – mondta Ethan. – Ez egészen biztosan az – tette hozzá, majd visszapillantott a lányokra. – Már várnak ránk. Anélkül, hogy a nő felnézett volna a hátunk mögé mutatott hosszú műkörmös ujjúval. Mindketten megfordultunk. A bejárati ajtó mellett egy fülkében három igazán vonzó, de unott tekintetű vámpír ült – két nő és egy férfi. Mindannyian öltönyt viseletek. Tökéletesek és gyönyörűek voltak, de a szemük fáradságról árulkodott. Úgy tűnt, már egy jó ideje itt vannak. - Hihetetlen – motyogtam elámulva. Ethan egy nagyot sóhajtott, de mikor megfordult ismét mosolygott. – Csak is miattad – mondta nemesen. - Merit – szólalt meg a jobb oldalamon álló lány. Lenéztem rá és láttam, hogy a kezében valamiféle kitűzőt tart, ami akkorka volt, mint egy bankkártya és az állt rajta: LÁTOGATÓ. konyvfanoknak
184
Twice Bitten – Második Harapás - Mesés – néztem elégedetten a kitűzőmet. - Nekünk is vannak látogató kártyáink – dörmögte Ethan olyan hangon, mint aki sértve érzi magát, hogy a Navarre Házat exkluzívabbnak tűnt, mint a miénk. Persze azért elvette a kártyát és rátűzte az öltönyére. - Nadia mindjárt itt lesz – mondta a lány. - Köszönjük – mondta Ethan és kicsit beljebb sétált. - Nekünk is kéne egy ilyen nagy átrium – súgtam oda Ethannak. - A Cadogan Ház úgy tökéletes ahogy van. Azért nem fogjuk megváltoztatni, mert az Őrzőnk irigykedik a Navarre Ház stílusára. Ah – majd vidáman hozzá tette. – Itt van. Felpillantottam. Egy nő sietett lefelé a lépcsőn, kezét a korláton tartotta, miközben szinte suhanva közeledett. Nem csak egy nő volt. Egy igazi szupermodell. Szemi zölden fénylettek, orra vékony, arccsontja magas volt. Alakja tökéletes – karcsú és magas. Csípő nadrágot viselt és egy hosszú öves kötött felsőt. Pont ilyet viseltem én is mikor még Manhattan-be jártam fősulira. A lány hosszú közép barna haja kiengedve omlott a vállára. Ethan-hez hajoltam. – Azt hiszem elfelejtetted velem közölni, hogy konyvfanoknak
185
Chloe Neill Morgan szekundsága egy topp modell. - Féltékeny vagy? - Nem kicsit – válaszoltam élesen és oldalba böktem. – De neked is csorog a nyálad Sullivan. Hamisan rám mosolygott és ő is oldalba bökött, majd elindult Nadia felé és kezet nyújtott neki. - Ethan – mondta Nadia égy kedves mosoly kíséretében és viszonozta Ethan kézfogását. Majd két puszival is üdvözölték egymást. Ennyit a féltékenységről, gondoltam. - Nadia, Ő Merit a Cadogan Ház Őrzője – mondta és felém intett. Nadia rám mosolygott, majd kezet nyújtott nekem. - Merit – énekelte és közelebb hajolt, hogy engem is puszival üdvözöljön. – Örülök, hogy találkoztunk – nagyon halvány francia akcentus hallatszott a hangjában, a parfümje pedig egzotikus volt. Olyan illata volt, mint egy napfényes virágos rétnek. – Az Uram az irodájában van, oda vezetlek titeket. Ethan bólintott és követte a lányt, akinek a haja szinte lobogott, ahogy a lépcsőn felfelé haladtunk. Olyan volt ez, mint egy sampon reklám. konyvfanoknak
186
Twice Bitten – Második Harapás A lépcső tetején balra fordultunk és egy újabb márvány folyósón haladtunk tovább, úgy kb. 20, 30 métert, ahol is egy nyitott ajtó várt ránk. Vettem egy mély levegőt és megpróbáltam felvértezni magam minden ellen, mi odabent várhat rám.
konyvfanoknak
187
Chloe Neill
TIZEDIK FEJEZET AZ (EX)PASIM VISSZATÉR Fordította: Rosie
Morgan irodája egy széles, téglalap alakú szoba volt, ami a Navarre Ház hátsóudvarára nézett, egy kicsi, de szépen gondozott helyre, amit az épületek közé szorítottak be. A hátsó fal teljes egészében üvegből volt, a kert pedig jól meg volt világítva, hogy a Mesternek jó rálátást biztosítson a helyre – a Navarre vámpíroknak pedig tökéletes rálátást engedett a Mesterükre. Határozottan illett Celinához ez az építészeti stílus, az irodája volt a színpad, az alatta lévő kertben tartózkodó vámpírok közönségének. Faburkolatú síneken vörös selyemfüggöny lógott az ablak szélére húzva, valószínűleg a nappali órák során használták. Az iroda többi része fényes és modern volt, sokkal kevésbé nőies. A szoba egyik végében egy üvegasztal állt, rajta egy fehér számítógép és sorba rendezett fehér, asztali kellékek. Kettő ultramodern fekete és fémszínű szék állt előtte, a modern ülőgarnitúra pedig jó eséllyel a szüleimnek is tetszett volna, – jól kinéző, bár nem túl kényelmesnek kinéző darab volt – ez a szoba másik végében állt. A szobában gyakorlatilag nem voltak dísztárgyak, könyvek vagy gyűjtemények. Nem tudtam, hogy a modern stílus jellegéből fakad, vagy egyszerűen Morgan, aki csupán hetven éves volt, még nem tudott túl sok mindent felhalmozni. Maga a Mester vámpír háttal állt az ajtónak, az ablakot nézte. Nadia halkan és tiszteletteljesen konyvfanoknak
188
Twice Bitten – Második Harapás beszélt, - Nagyúr. A vendégek a Cadogan Házból. – A válla felett hátra pillantott. Úgy tűnt, sötét haja több hüvelyket nőtt, mióta utoljára láttam, bár ez csak néhány hete volt. Mélyen ülő, sötétkék szeme és felette lévő sötét szemöldöke előtt hullámzott. Sok helyes pasi volt a világban, és sok srác volt imádnivaló szemekkel. De Morgan más volt. Ágyba hívogatónak neveztem, mert olyan volt, mintha elmerülnél a pillantásában, hívogatott, csábított a mélységével. Ez a pillantás Nadia-ra siklott, majd elsötétült mikor meglátta Ethant és teljesen elfelhősödött, mikor meglátott engem. Morgan elég drámai személyiség volt, de elrejtette az arcán megjelenő érzelmeket – haragot, árulást, szomorúságot – elég gyorsan. Lehet, hogy mégiscsak sikerült tökélyre fejlesztenie. Megfordult. – Köszönöm, Nadia – mondta, Nadia bólintott és elhagyta a szobát. Az engedelmességétől kezdett olyan érzésem lenni, hogy a Navarre Mestere más pozíciót töltött be, mint a Cadogan Mestere. Az is lehet, hogy csak abból eredt a különbség, hogy valaki a második volt a Mester vámpír után – alkalmazkodsz, míg a kezedbe nem adják a koronát. Emellett általában úgy tűnt, hogy Malik is alkalmazkodik Ethanhöz. És ha már Ethanről beszélünk, koronával a kezében, megtette az első lépést. – Merit semmit sem árult el Nicholas Breckenridge-nek a történettel kapcsolatban. Egyáltalán nem is beszélt vele az incidens óta. Morgan rám nézett. – Igaz? Bólintottam. Az asztalához sétált, majd leült. Ethan az ablak felé intett. – Szabad? konyvfanoknak
189
Chloe Neill - Felőlem, - mondta Morgan csípősen. Helyet cseréltek, de én továbbra is kettőjük között maradtam. Költői, gondoltam. - Tudtad,
hogy
Gabriel
meglátogatott
minket,
miután
tisztázódott a zsarolás? – Kérdezte Ethan, a tekintetét a hátsó kertre szegezte. - Most
már
tudom.
Azt
is
tudom,
a
Sun-Times-nak
köszönhetően, hogy te és Merit látogatást tettetek az Ukrán negyedben. Esetleg engem is felvilágosítanátok? Ethan megfordult, karjait összefűzte a mellkasán. Úgy tippeltem, hogy
nem
avatta
be
Morgant
az
alakváltókkal
való
együttműködésünk részleteibe. Nem mintha ez meglepett volna; szokása volt megtartani a részleteket. - Gabriel kérte, hogy legyünk jelen az alfák találkozóján. Mi ott voltunk. Morgan hátradőlt a székében és összekulcsolta a kezét a feje mögött. – Miért akarta, hogy ott legyetek? - Alapjában véve a biztonság miatt. Emellett azt akarta, hogy vámpírok is jelen legyenek, személyek, akik emlékeztetik az alakváltókat a gyűlés céljára. - Mmm-hmm, - válaszolta Morgan, majd felemelte a Sun-Times egy példányát. – Úgy tűnik, nem nagyon sikerült fenntartani a biztonságot. Ethan álla megfeszült. – Külső támadás volt. Egyik Falka vezér kisétált. Néhány perccel később rálőttek a bárra. Elképzelhető, konyvfanoknak
190
Twice Bitten – Második Harapás hogy ez a két dolog összefügg, de úgy tűnik, Gabrielnek kétségei vannak efelől. Nyomoznak az ügyben. – Ethan szünetet tartott és lenézett,
mintha
mérlegelné,
hogy
mennyit
mondjon
el
Morgannek. Tudtam, hogy Ethannek problémái vannak Morgan vérmérsékletével, hogy meddig képes nyugodt maradni illetve meghozni a szükséges, bonyolult politikai döntéseket. Morganra néztem, és láttam, hogy engem vizslat, fejét oldalra döntve. Észrevétlenül is beszélhetett volna hozzám; bár csupán egy Újoncnak és a Mesternek lenne szabad telepatikusan beszélgetni, Morgan kapcsolatba lépett velem, mikor kihívta Ethant egy Celina ellen irányuló képzeletbeli sértés miatt. Talán nem akart beszélni… Megvolt a saját kirakósa, amit össze kellett raknia. Morgan pillantása hirtelen visszaugrott Ethanre. – Szóval a farkasok meghívtak a bárányokat a barlangjukba. – Meglengette a levegőben a papírt. – Átugrom a beszédet arról, hogy Chicago minden Mesterét informálni kéne, Ethan, mivel kétlem, hogy bármit változtatna a helyzeten. Egy pont az új Mesternek, gondoltam, még akkor is, ha nem volt igaza – és így nem járt szerencsével. Morgan előadása nem fogja meggátolni
Ethant,
hogy
információkat
tartson
vissza
a
stratégiájáról. - Ha segítünk nekik, - mondta Ethan fáradt hangon – valószínűleg,
mert
nem
volt
hozzászokva,
hogy
megkérdőjelezzék a döntéseit vele egy szinten állók – amit meg fogunk tenni, megmutatjuk, hogy hajlandóak vagyunk
konyvfanoknak
191
Chloe Neill egy egyesített természetfeletti közösséget alkotni. Szívességet teszünk, amit talán viszonoznak. - Mintha igazából szükségük lenne a védelmetekre, - mondta Morgan, - lehet, hogy igazad van. De az alakváltók tudnak gondoskodni magukról. Két karddal felszerelt vámpír nem fog ezen változtatni, még ha ribancos bőrcuccba öltöznek sem. Nehezemre esett uralkodni a vonásaimon. Ethan tud igazán hideg lenni, de Morgan egyenesen visszataszító olykor. - Tudomásul vettük a véleményed, - mondta Ethan szárazon. És a Házunk érdekeit szem előtt tartva fogunk cselekedni. - Ó, efelől semmi kétség, - válaszolta Morgan, majd a szoba másik végébe hajította az újságot. Morgan vámpírerejének köszönhetően, úgy repült a levegőben, mint egy frizbi, és végül Ethan lába előtt ért földet. Ethan lenézett rá, majd ismét a Navarre Mesterére emelte a pillantását. - Semmi közünk nincs a cikkhez, - mondta. – Fogalmunk sem volt róla, hogy megírták, és az íróval sem beszéltünk. Fenyegetően előrelépett, a szeme hidegen csillogott. - De, ami még fontosabb, - mondta, egy oktávval mélyebb hangon, - a cikkben lévő információk közül egyik sem volt hazugság. Lehet, hogy jobban örülnél, ha elbújhatnál a mesteri címed mögött, de emlékezz, hogy mi történt ebben a Házban. Celina felelős több ember haláláért, olyan halálesetekért, melyek konyvfanoknak
nem
hozhatók
összefüggésbe
a
vér
iránti 192
Twice Bitten – Második Harapás szükségletével. Gyilkosságok, amelyeket azért követett el, mert
az
emberek
megfeleltek
a
céljának,
azaz
a
hatalomszerzésnek. És hiába próbálod tagadni, de ő volt ennek a Háznak a Mestere, és a Házon örökké rajta marad a döntésének a bélyege, bármennyire szörnyű döntés volt, bármennyire súlyos ez a teher. Ha meg akarod változtatni a közvéleményt a Házról, akkor változtasd meg a Házat. Tedd a saját Házaddá, egy méltóságteljes Házzá, egy Házzá, ami nyit a többi közösség felé, egy Házzá, ami az összes vámpírt védi, ahelyett, hogy azt az egyet mentegeti, aki mindnyájunk számára kárt okozott. Alapos kárt – tette hozzá. Egy pillanatig Morgan csak ült a székében, majd nyelt egy nagyot. A szobában teljes csend volt, míg meg nem szólalt Ethan mobilja. A kabátja zsebeit tapogatta, amíg meg nem találta, majd előkapta és megnézte a kijelzőt. Felpillantott Morganre. – Kimehetek, hogy ezt fogadjam? Morgan egy pillanatig csendben volt. Az iroda ajtaja kinyílt és Nadia lépett be rajta. - Nagyúr? – Kérdezte. Biztos telepatikusan hívta be. - Ethannek fogadnia kell egy hívást. Elkísérnéd az irodádba? - Természetesen, - mondta. Elmosolyodott, majd az ajtó felé intett. Ethan kisétált, és ő szorosan követette, majd bezárta az ajtót
maga
mögött,
kettesben
hagyva
Morgannel
az
irodájában. Együtt. konyvfanoknak
193
Chloe Neill A padlóra szegeztem a tekintetem, megpróbáltam láthatatlanná válni. Mindenféle bevezetés nélkül Morgan megszólalt. – Hogy állnak a dolgok kettőtök között? Tekintve az arcomat elöntő pírt, örültem, hogy arccal az ablak felé álltam, de figyelmen kívül hagytam kérdésének kétértelműségét. – Azt hiszem nagyon jó a munkakapcsolatunk. - Nem erre gondoltam. - Nem, - javítottam ki, és nem voltam hajlandó válaszolni, ha nem képes egy normális párbeszédet folytatni velem, - nem ezt akartad hallani, de ez válasz a kérdésedre. - Hallottam, hogy megtámadtad. A beszélgetésünk sarkallt erre? - Celina sarkallt erre, mikor megtámadott az utcán. – Nem bocsátkoztam részletekbe, arra következtettem, hogy Ethan legalább beavatta az elmebeteg, hajdani Mester Chicagoba való visszatérésébe. Csend
lett,
elég
ideig,
hogy
visszanézzek
Morganre.
Az
arckifejezése megbánást tükrözött. - Te tudtad, - tippeltem, visszafordulva felé. – Tudtad, hogy a városban volt, és senkinek sem szóltál róla. – Aztán eszembe jutott mit láttam, mikor Celina megtámadott. – Egy új Navarre medált
viselt.
Innen
jött,
-
mondtam
és
hirtelen
megvilágosodtam. – Idejött a Házba és te láttad őt. Így szerezte a medált. konyvfanoknak
194
Twice Bitten – Második Harapás Morgan a földet bámulta, a pillantása jobbra-balra cikázott, ahogy felkészült a magyarázkodásra. – Ő építette ezt a házat, - mondta csendesen. – Ő a Mesterem és ő építette a Házamat. Kért egy medált ahelyett, amit elvettek tőle. – Mikor a szemembe nézett, láttam a belső vívódását. Tényleg tisztelni akarta azt a vámpírt, aki megajándékozta a halhatatlansággal, jót tenni vele. De nem vagyok benne biztos, hogy egy bűnöző rejtegetése – Mester vagy sem – volt a megfelelő módja. És ha már ezen gondolkodom, lehet hogy arra is készen állok, hogy megfontoljam a Vörös Őrséghez való csatlakozást is… - Még mindig Chicagoban van? - Nem tudom. Úgy csináltam, mint Ethan, egyik szemöldökömet megemelve néztem Morgant. - Őszintén, - mondta, mindkét kezét felemelve, - megmondtam neki, hogy nem maradhat itt. Megmondtam neki, hogy nem jelentem a GT-nek, de nem maradhat itt. – Aztán valami érdekes történt – hirtelen felcsillant a szeme, a Mester-szerű stratégia jeleként. – De azt nem ígértem meg, hogy nem szólok neked. Kedves tőle, hogy az én vállamra helyezte ezt a terhet, de most már mindegy. – Bármi ötlet, hogy hol van most? Morgan hátradőlt a székében. – Semmi különös. De Celináról van szó – imádja a divatot, az eleganciát. – Az irodára mutatott. – Ennek megfelelően ez a hely gyakorlatilag egy múzeum. konyvfanoknak
195
Chloe Neill - Egy hely a tiszteletére? Rám nézett, jókedvvel a szemében, és egy pillanatig újra láthattam, hogy először mi fogott meg Morganben. Mindaz, amiért Ethan panaszkodott, hogy Morgan „túl emberi”, az az emberiesség sugárzott a furcsa humorából és ez ébresztett részvétet is benne a korábbi Mesterével szemben, hiába nem volt méltó rá. - Ja, valami olyasmi, - felelte. – Szóval, ha úgy döntött, hogy Chicagoban üt tábort, várhatóan valami szép helyen van. Nem fog egy apartmanon osztozkodni. A Hyde Parkban, az Aranyparton, Streeterville környékén kell keresned. Valahol, ahol van portás, lift és jó kilátás. Egy tetőlakásban. Egy öröklakásban a folyónál. Egy aranykori épületben. Valami ilyesmiben. De nem hiszem, hogy itt maradt. A tévé tele van az arcával, és egyébként is túl sok az ember, aki felismerheti. Nem hiszem, hogy valóban eljött volna egészen idáig, csak hogy bosszút álljon rajtam, majd visszarepült volna Európába, de ezt nem akartam mondani. Viszont ha már itt tartunk, Celina mindig más szabályok szerint játszott, mint mi, többiek. – Akkor mit gondolsz, hol van? Morgan fújt egyet. – Őszintén? Franciaországra tippelnék. Onnan származik, és ha Európában marad, nem kell a GT és a rendőrség ellenőrzésétől tartania. A kétségeim ellenére, volt valami abban, amit mondott. – Nos, értékelem a szándékod. Vállat vont. – Most mit fogsz tenni? konyvfanoknak
196
Twice Bitten – Második Harapás - El fogom mondani Ethannek, - nem voltam benne biztos, hogy Ethan mit akar lépni erre, bár a tény miatt, hogy nem túl valószínű, de van rá esély, hogy Celina még mindig Chicagoban van, biztos tenni akar valamit az ügy érdekében a gyűlés után. De mára már van elég problémánk. - Persze, hogy el fogod, - mondta Morgan. És itt volt az árnyoldala az emberségének – a gonoszkodó, ingerült tini. - Jó volna, ha nem feledkeznél meg róla, hogy a Mesterem. Szóval minden tiszteletet, amit te Celinával szemben tanúsítasz, én neki szánom. Morgan ismét felült, majd a székével úgy fordult, hogy láthassa az asztalán szétszórt papírokat. – És biztos vagyok benne, hogy csupán munkakapcsolatban álltok, mivel mindig az ő pártját fogod. - Én a Cadogan pártján állok. Ez a lényege annak, hogy Őrző vagyok. - Tök mindegy, - mondta. – Megtámadtad Ethant. - Igen. - És most itt vagy. – Végigmért, egy olyan pillantással, amit egykor
ellenállhatatlannak
tartottam,
de
most
csupán
kényelmetlenül éreztem magam tőle. – Semmi büntetés a tanár házi kedvencének? - Megbüntetett, egyetértettem
-
biztosítottam,
azzal,
hogy
a
annak társasági
ellenére, elnökké
hogy való
kinevezésem valóban elég enyhe büntetés volt. Másfelől konyvfanoknak
197
Chloe Neill Celina szabadlábon volt a gyilkos pusztítása után. Lehet, hogy egyszerűen
alacsonyak
voltak
a
követelmények
a
vámpírbüntetésekkel szemben. - Mmm-hmm, - felelte. - Értem, hogy nem vagy boldog, de nem dolgozhatnánk együtt szurkálódás nélkül? Morgan nyitotta a száját, hogy visszavágjon, de mielőtt egy hang is kijött volna a torkán az iroda ajtaja kinyílt. Ethan sétált be, a mobilját a zsebébe csúsztatva. – Van néhány dolog, amiről gondoskodnunk kéne, - mondta, ide-oda tekintve közöttünk, – itt végeztünk? Morgan egy pillanatig engem nézett, mielőtt Ethanhöz fordult. – Köszönöm, hogy beugrottatok. - Lehet,
hogy
nem
ártana
felfrissíteni
mindnyájunk
emlékezetét, hogy három Ház van Chicagoban, - mondta Ethan, - és ezek a Házak nem ellenségek. – Ezzel felém fordult, bólintott és távoztunk.
konyvfanoknak
198
Twice Bitten – Második Harapás
TIZENEGYEDIK FEJEZET TELJES A CSALÁD Fordította: Nitty
Breckenridgek háza – vagy is inkább birtoka – Chicago külvárosában állt, így keresztül kellett vágnunk az egész városon. Tudtam a kocsiba rengeteg időnk lesz Ethan-nel beszélgetni. Megvártam még beszálltunk az autóba és csak akkor zúdítottam rá, hogy mit is tudtam meg Celináról. - Morgan találkozott Celiná-val, mielőtt Celina a Cadogan Házhoz jött – mondtam neki. – És egy új Navarre medált is adott neki. Celina azt viselte az utolsó találkozásunkkor, amikor megtámadott. - Sajnos, ez nem lep meg. Más egyéb? - Morgan úgy gondolja, hogy Celina, már nincs a városban. Szerinte visszatért Európába. De ha még itt lenne, akkor valami nagyon impozáns helyen keresné. - Igen, ez rá vall. - Nem szívesen mondom, de azt hiszem, ha a Falka kész támogatni minket, akkor mihamarabb tennünk kell valamit. Bármit, akármit. Muszáj féken tartanunk Celinát? konyvfanoknak
199
Chloe Neill - Ebben az ügyben, csak annyit tehetünk, hogy a GT pártfogását kérjük. A döntésüket nem áll módunkban felülbírálni. - Tudom, de ah GT nem tartja őt vissza, akkor nem árt, ha a Házak és a Falkák kigondolnak valamit. - Talán – mondta, aztán témát váltott. – Azt hiszem hiba volt arra ösztönözni Morgan-t, hogy randira hívjon. Elfojtottam egy mosolyt. – Te bátorítottad fel. - Bizonyos értelemben igen. De tagadhatatlan, hogy van valamiféle vonzalom kettőtök között. Talán, ha tényleg adtál volna egy esélyt neki, akkor most csak munka kapcsolat lenne köztünk. A gyomrom is összeszorult a következtetése hallatán. Ezt talán azt jelenti, hogy meggondolatlan lépésnek tartja a kapcsolatunkat…. De ha így is gondolta, nem említette. - De ez már a múlté, ne is fecséreljük rá több szót – mondta. - Tudod, egyszer azt mondtad, hogy Morgan túlzottan úgy viselkedik, mint egy ember. Akkor nem értettem ezzel egyet, de most már azt hiszem értem, hogy mire mondtad. Ő okos, ügyes, vicces… - Talán még is csak randiznod kéne vele. - Ahh. Annyira fiatalos. Pedig már negyven éve vámpír. Neki már túl kellett volna jutnia a serdülő koron, nem. konyvfanoknak
200
Twice Bitten – Második Harapás - Őrző, vannak olyan emberek is, akik még negyven éves korukban is úgy viselkednek, mint a kamaszok. Egy pont neki. Csak most ugrott be, hogy nem is hallottam Morgan-nél csörögni Ethan telefonja. - Téged nem is kerestek telefonon, igaz? Direkt hagytál minket kettesben Morgannal. - Nem. Bár, azt hiszem, minden jó, ha a vége jó. - Értem. És ki hívott? - Catcher, sajnos. Megérkezett a törvényszéki vizsgálat Tony motorjáról. Puskaport találtak az ülésen és a tankon is. - Hmm. Ez nem épp a legjobb hír. Ilyenkor ez Tony, vagy a Falkája bűne? - Ezt pontosan én se tudom – mondta Ethan. – Úgy terveztem, hogy ma este megkérdezem Gabriel-től. Ethan bekapcsolta a rádiót. Csendben hallgattuk, míg meg nem érkeztünk a Francia stílusú kastélyhoz. Ethan az út másik oldalán parkolta le, ahol már számos motorbicikli sorakozott. Az út mentén sorakozó motorkerékpárok és a luxus kastély érdekes kontrasztot alkottak. Leparkoltunk a motorkerékpárok mögött. Egy pillanatig haboztam, hogy vigyek-e kardot, vagy sem. De nem volt szükségem feltenni a kérdést az arckifejezésem mindent elárult. konyvfanoknak
201
Chloe Neill - Hozzunk – mondta Ethan és felcsatolta a kardját a derekára. – A bár után nem tudhatjuk, hogy mennyire vagyunk biztonságban a falka tagjai között. - Ez igaz – mondtam és én is felcsatoltam a kardot az övemre. Az ajtó fele sétáltunk Ethan-nel. Amikor utoljára jártam itt Mrs. Breckenridge-rel – Nick anyjával – akkor egy fehérkesztyűs inas segített ki minket a kocsiból. A mostani fogadtatásunk kicsit más volt. Most egy ismeretlen nő nyitott ajtót. A nőkeze a csípőén pihent és mikor meglátott minket hátra kiáltott. – Megérkeztek Mrs. B. Végignéztem a lányon, aki farmernadrágot viselt és rövidre vágott feketére festett körmei voltak. A füle tele volt fülbevalóval és mind két csuklója tetovált volt. A szeme pontosan ugyan olyan aranybarna volt, mint Gabriellé és napsütötte fürtjei a válláig értek. Egy másik Keene, gondoltam. Gyorsan végigmért, majd Ethan-re nézett. – Sullivan? Ethan biccentett. – És Merit. - Jó helyen jártok – mondta. – Mrs. B. azt mondta, hogy ti biztosan eleget tesztek a meghívásának, így aztán kiegészítette még néhány névvel a vendéglistáját.
konyvfanoknak
202
Twice Bitten – Második Harapás Ellépett az ajtóból és így szemügyre vehettük a ház belsejét is – Gyertek be! Ethan besétált én pedig követtem, és ahogy elhaladtunk a lány mellett, éreztem a lány citrusos parfüm illatát. - Megkérdezhetem még egyszer a neved, mert nem érttettem – mondta Ethan a lány felé fordulva. A lány kezet nyújtott Ethannak és bemutatkozott – Fallon Keene. - Ethan Sullivan – mondta és megrázta a lány kezét. Aztán a lány felém fordult. - Merit – mutatkoztam be neki én is. - Szólok Gabrielnek, hogy itt vagytok – mondta, majd kissé elgondolkozva mért minket végig. – Vámpírok itt, ez tényleg egy új korszak kezdete – a hangja kérdően csengett, ami azt sugallta, hogy még ő se biztos benne, hogy ez jót, vagy rosszat jelent. Ethan válasza közel sem volt ennyire kétértelmű. – Reméljük így van. Igazán reméljük! A ház tömve volt emberekkel, jó kedvvel és föld illatú mágiával. A nők és a férfiak ettek, ittak és beszélgettek, a gyerekek pedig ideoda futkároztak. Az elegáns bálterem ajtaja nyitva volt és a teremben egy hosszú asztal roskadozott az ételektől. Úgy éreztem
konyvfanoknak
203
Chloe Neill magam, mint mikor az ember a nyaralása utolsó napján egy „búcsú” vacsorán vesz részt. - Merit. Mielőtt reagálni tudtam volna Jeff, már előttem állt, a karját körém tekerte és csókot nyomott mind két orcámra. - Annyira örülök, hogy itt vagy. Mosolyogtam és én is megöleltem. Úgy gondoltam, hogy lelkesedésének köze volt Ethan-hez is, mert én után Ethan következett az ölelésben. Ethan tehetetlenül nézett rám. Én pedig, csak mosolyogva rákacsintottam. - Ez óriási, hogy itt vagytok – mondta Jeff, majd szabadon engedte Ethan-t ölelő karjaiból és kicsit hátrább lépett. – Óriási. Ilyen még soha nem történt. Micsoda mázli, hogy részesei lehetünk! - Ez meglehetősen nagy mázli! – mondta Ethan, aki közben a tömeget fürkészte. -
Egyszerűen
fantasztikus.
Ennetek
kéne
valamit.
Amúgy
találkoztatok, már Fallon-nal? Bólintottam. – Ő Gabriel húgya, ugye? - Az egyetlen húga. És a második a trónörökösök a sorában, hogy úgy mondjam – felelte Jeff. – De az összes Keene itt van ma esete. konyvfanoknak
204
Twice Bitten – Második Harapás A tömegből a Keene-k kitűntek nap szívta sörényükkel. Adam-ot szúrtam ki először a tömegben. A fiú arcán barátságos mosoly jelent meg mikor ő is észrevett minket. - Igazán örömteli esemény ez – mondta Ethan. - Igen, mind együtt vagyunk – felelte Jeff. – Együtt az egész család. Ez mindig jó alkalom az ünneplésre, még akkor is, ha a tanács úgy dönt, hogy itt kell hagynunk titeket – Jeff rám emelte aggódó tekintetét. – Én nem akarok elmenni. Nem akarlak itt hagyni téged. - Tudom – szorítottam meg a kezét együtt érzően. – Én sem akarom, hogy elmenj. Jeff szemei tágra nyíltak és arcát elöntötte a pír. - Nem szeretném, hogy elmenj, mert nem szeretnék elveszíteni egy igaz
barátot
–
adtam
magyarázatot,
az
iménti
érzelmem
nyilvánításomra. - Hűűű – mondta és arca megkönnyebbült. – Már épp beszélni akartam veled erről. Az arcán megjelenő újabb pír arra engedet következtetni, hogy valamit még nem tudok. – Jeff, csak nem van valakid? A válasza néhány umm és uhh volt, de a tekintete átsiklott a szobán – és Fallon Keene állapodott meg – ebből én már tudtam a választ. - Tudja? konyvfanoknak
205
Chloe Neill Rám nézett és a szeméből eltűnt minden gyermekiesség. – Persze. Ez komoly, Merit. Odahajoltam hozzá és egy csókot nyomtam az arcára. – Igen, látom. Látlak még együtt titeket az este folyamán? - Mi egyelőre megpróbáljuk kiélvezni azt a kis időt, amit együtt tudunk tölteni – mondta és felhúzta a szemöldökét. – Láttad a parádés büfét? - Csak azt, ami a táncteremben van. - Ha el akarsz érni Merit-nél valamit, jobb, ha egy finomságokkal teli tányérral közelítesz felé – mondta és rákacsintott Ethan-re, aztán eltűnt a tömegben. Egy pillanatig csak csendben álltunk. Ethan szólalt meg először. – Asszem, versenytársam akadt. - Úgy biztosan sokkal korrektebben játszanál – néztem rá incselkedőn. – Még talán udvarolni is kénytelen lennél. Ethan elmosolyodott. – Azt hiszem én már bizonyítottam neked Őrző. Vártam tőle valami csípős megjegyzést, de ez a válasz sokkal jobban tetszett. Vajon tényleg együtt vagyunk? Tényleg ezt történik? - Azt hiszem követem Jeff tanácsát. Éhes vagy? - Meglepő módon, most nem. konyvfanoknak
206
Twice Bitten – Második Harapás - Soha többé csokis süti? - Ah – mondtam, majd végignéztem az alakváltók tömegén. A gyerekek a szüleik karján ültek, a szerelmesek egymás vállát átölelve álltak a teremben. – Ez nem egy tipikus Breckenridge féle parti. - A szüleim sutba dobtak mindent megszokottat – mondta egy hang mögöttem. Ethannel mind ketten hátranéztünk. Nick Breckenridge – magas, sötét hajú és jóképű alakja – zsebre dugott kézzel állt mögöttünk. Sötét
gombos
pólót,
feltűrt
ujjú
farmerkabátot
és
sötét
farmernadrágot viselt. Szeme kék volt, haja sötét. Orra olyan volt, mint egy császáré, arca pedig nyugalmat sugárzott. Jelenleg nyugodt volt, de kíváncsi lettem volna, hogy ez meddig tarthat… - Lófarkas bosszúálló? – tűnődtem hangosan. - Nem az én ötletem volt. - Nem feltételeztem. Nick végigsimított rövidre vágott haján. – A főszerkesztő eredetileg másnak szánta a sztorit, de meg győztem róla, hogy ez nekem való feladat. Nem akartuk, hogy valami kis tacskó szaglászni a bárkörül.
konyvfanoknak
207
Chloe Neill - Ennek ellenére a cikk jól sikerült. Igazi pozitív kampánya csináltál vele a Cadogan Háznak és az Őrzőjének is. - Talán rosszul ítéltelek meg benneteket – mondta Nick. – Én beismerem, ha tévedek. De ami igazán fontos, hogy a cikk által a figyelem ismét a vámpírok felé irányul majd… - És nem az alakváltók felé – fejeztem be a mondatát. Nick helyeslően bólintott. - Érthető. Nem is tudtam, hogy a helyi újságnak dolgozol. - Jelenleg szabadúszó vagyok – nézett ránk Nick. – Ez igen nagy dolog, hogy ti itt vagyok. Gabriel igen nagyra becsül titeket. - Igen azt tudjuk – mondat Ethan. – És nagyra értékeljük a lehetőséget. Egy pillanatig mind ketten hallgattak, csak méregették egymást. Csak feltételeztem, hogy némán a békéről és a háborúról vitatkoztak épp. - Gabrielről jut eszembe – mondtam és szoba belseje felé biccentettem. – Ez a kis összejövetel jó ürügy arra, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket, nem? - Mint tudjátok én voltam a szószólója egyes mozgalmaknak, Gabriel nagy bánatára – Nick sötéten nézett. – De őszintén remélem, hogy vissza tudom, majd nyerni a bizalmát. Remélem konyvfanoknak
208
Twice Bitten – Második Harapás ezzel az összejövetellel is bizonyíthatom, hogy megérdemlem. Ami pedig a nagygyűlést illeti, nem hiszem, hogy a Falka a maradás mellett voksolna. - Az is egy lehetőség, hogy elmentek – mondta Ethan. – És ha ez lesz
a
döntésetek,
akkor
megtaláljuk
a
módját,
hogyan
alkalmazkodjunk ahhoz a helyzethez. Kíváncsi voltam, hogy Breck-ék hogyan tudnának alkalmazkodni az új helyzethez. Ők nem tűntek tipikus alakváltónak – se Harley, se bőr szerkő nem jellemezte őket. Ehelyett kiváló Chicagó-i kapcsolatokkal rendelkeztek és kötődtek a földjükhöz, ahol éltek. - Ha szavaznod kellene – kérdeztem tőle – Te hogy döntenél? Maradnál? Vagy mennél? - Erre nem tudok válaszolni. Felkaptam a tekintetemet. – Talán titok? - Nem. Csak egyszerűen nem tudom, hogy mit tennék. Nem volt sem vereség, sem pedig bűntudat a hangjában. Egy ember volt, aki hinni akart a vezetőjében, de aki nem tudtam eldönteni, hogy jó-e mindent itt hagyni. Mindennek ellenére együtt éreztem Nick-kel. Kétség kívül ijesztő dolgok ezek. De jelenleg Nick megmenekült a további kérdezősködéstől. A tömeg megmozdult és hirtelen Berna termett előttünk, egy tele konyvfanoknak
209
Chloe Neill tányérral a kezében. A tányéron rengeteg féle hús és zöldség gőzölgött és mindenek tetején még egy szem cseresznye is díszelgett az étel halom tetején. Az alakváltók körülöttünk, már elcsendesedtek és ránk szegezték tekintetüket a két nőre: rám, a magas, karcsú vámpírlányra és Bernára, az alacsony, kerek, görcsös ujjú lányra, aki felém tolta az ínycsiklandozó illatokat árasztó tányért. - Kérsz? Már tiltakozni akartam, de valami sokkal jobb jutott eszembe. – Köszönöm, Berna. Ez igazán kedves tőled. - Humm – mondta, majd elővett egy villát a mellényzsebéből és átnyújtotta. Ethan-re
pillantottam,
aki
biccentett
–
és
az
alakváltók
szórakoztatására, akik az eseményeket figyelték – felszúrtam a villámra egy halom krumplit és bekaptam. Csukott szemmel ízlelgettem a vajas, paprikás, krémes burgonyás íz kavalkádot. - Ó Berna. Ez csodálatos. - Hmmm-hmm – mondta önelégülten. Kinyitottam a szememet, a tömeg még mindig minket nézett. Felszúrtam még egy falat krumplit a villámra, amelyet Ethan felé
konyvfanoknak
210
Twice Bitten – Második Harapás nyújtottam. Ethan egy fél pillanatig habozott, de aztán beleharapott a krumpliba és látszott az arcán, hogy neki is ízlik. - Mondtam – feleltem a ki nem mondott szavakra és visszahúztam a villát. - Igazad van. - Tudom – mondtam szórakozottan, de gondolataim, már a krumpli körül forogtak. Miután Nick eltűnt a tömegben és Ethan angolosan távozott mellőlem egyedül maradtam a Falka közepén. És ekkor Ádám lépett oda hozzám. Ő igazi alakváltóként volt felöltözve – pamut pólót, farmert, csizmát és egy hosszú kelta medált viselt a nyakában. - Igazán szerencsés ember vagy – mondta. – Berna nem szokott sűrűn főzni. Azt hiszem hálás neked azért, amit tettél érte. - Én csak annak örülök, hogy sikerült időben odaérni – mondtam, majd a körülöttünk lévő tömeg felé biccentettem. – Úgy tűnik nagy nap ez a mai. - Igen, egy igazi nagy családi összejövetel. - Azt hallottam, hogy Gabriel Memphis-ben él. És te? Adam ravaszul elmosolyodott, ajka kunkorin ívelt felfele, szemei alatt kis gödröcskék jelentek meg. Mosolya egy ragadozó mosolya volt. konyvfanoknak
211
Chloe Neill - Ott élek, ahol kell. - Nomád életet élsz, vagy csak félsz az elkötelezettségtől? Ezúttal a fogai is kivillantak. – Kóstolgatsz engem? Felhorkantam. – Van elég problémás vámpír az életemben anélkül is. - Honnan tudod, hogy egy alakváltóval nem lenne könnyebb dolgod? - Nem arról van szó, hogy kivel könnyebb, vagy nehezebb. Egyszerűen, csak nem szeretem a drámát. - Talán akkor nem kellett volna vámpírrá voltoznod. - Nem igazán volt választásom. Ez egy pillanatra elhallgattatta. A mosoly eltűnt az arcáról és helyébe morbid kíváncsiság lépett. - Nem volt más választásod? Azt hittem a vámpíroknak esküt kell tenniük? Bele kell egyezni az átalakulásba, vagy valami? A földre szegeztem a tekintetemet és megnedvesítettem az ajkamat. Az átalakulásomról az egész város tudott – de arról, csak nagyon kevesen tudtak, hogy ebbe én nem egyeztem bele. Gondolkodás nélkül beszéltem most is… nem voltam biztos benne, hogy el akarom mondani az igazat ennek a fickónak.
konyvfanoknak
212
Twice Bitten – Második Harapás - Voltak fontosabb szempontok is a drámánál – válaszoltam és abban reménykedtem, hogy ez elegendő lesz ahhoz, hogy eltereljem a gondolatait. – Ez nem csak az átváltozásról szól – az életben maradásról. – Ez annál sokkal több. Mikor ismét rá néztem a szemében valami meglepő dolgot láttam. - Te egy harcos vagy – mondta. – Egy igazi harcos. - Őrző vagyok az egyik Ház őrzője – mondtam. – Vagy is valamilyen értelemben tényleg harcos vagyok. - Egy lovag a királyok között? Elmosolyodtam. – Valami ilyesmi. És Mr. Keene mivel tölti ébre óráit? Mást is teszel, mint hogy ezekkel a helyes kis gödröcskékkel az arcodon lányok fejét csavarod el? Szégyenlősen a földre szegezte a tekintetét, de én nem ettem meg és mikor felemelte a tekintetét ismét gonoszul mosolygott. - Ms. Őrző, én csak egy egyszerű ember vagyok. - Vagy is? Adam megvonta a vállát, majd odaintett az embernek, aki a műanyag pohárral megrakott tálcával odasétált hozzánk. Bár mi is van benne, biztosan család barát. Adam elvett két poharat a tálcáról és az egyiket átnyújtotta nekem. - Legközelebb ihatnák valami rendest. Van rá esélyem? konyvfanoknak
213
Chloe Neill Belekóstoltam a meleg alma lébe és elmosolyodtam. – Egy kevés, de nem sok. - Kikosaraznál? – kérdezte kuncogva. - Azt hiszem igen. - Jajj – mondta, mint akit most szúrtak szíven. – Igazán pimasz lány vagy. De nekem ezt teszik. Annak ellenére, hogy mosolyogtam nem vonzott az ajánlata, ami azonban nem azt jelentette, hogy nem tartottam hízelgőnek. Adam Keene egy igazán jó pasi volt, halálos kombinációja a sármnak, a gonoszságnak, a jó megjelenésnek és a humornak. - Én csak kíváncsi vagyok – ismertem be. – De te, azt hiszem, nagyon igyekszel kitérni a személyes válaszok elől. Megemelte a szabad kezét. – Sajnálom. Nem akartam kitérni a válaszok elől. Te egy vámpír vagy, én pedig egy alakváltó. És ilyen helyzetekben hajlamos vagyok túlontúl óvatos lenni. - Megértem – nyugtáztam a válaszomat egy bólintással is. – De ettől még nem lettem kevésbé kíváncsi. - Makacs vagy, ugye? Ezt már jó párszor hallottam az utóbbi időben, talán túl sokszor is. - Igen, azt hiszem – ismertem el. – Talán próbáljuk meg újra. Mit szoktál csinálni a szabadidődben? konyvfanoknak
214
Twice Bitten – Második Harapás - Nos – mondta és a földre szegezte tekintetét. – Szeretek grillezni. Edzeni. És elég jól gitározom is. Megemeltem
a
szemöldökömet.
–
Gitározol?
Mármint
gitárversenyes vagy? Volt egy kép előttem, ahol két férfi egy harcművészeti ketrecben egymással verseny gitároznak akusztikus gitáron. Adam elnevette magát. – Egyedül játszom. Én és a 12 húr, csak mi ketten vagyunk. Semmi formalitás, csak az élvezet kedvéért csinálom. Kiülök a teraszra, egy sör társaságában, pengetem a gitárt és bámulom a csillagokat. - Ez igazán jól hangzik – de még mindig nem tudtam, hol található az a terasz. – kérdeztem újra. Csendben nézegette a kezében lévő műanyag poharat, majd rám emelte a tekintetét. - Nagyon jó vagy – mondta végül. – Egy tanyán az East Sideon, elég messze a nagyvárostól, hogy láthassuk a csillagos eget – mondta homlok ráncolva. – Furcsa, hogy mennyi mindent lehet csinálni itt Chicagoban, csak épp pont a csillagokat nem lehet látni. - Legalább is nem túl sokat – értettem egyet. – De ez igaz más nagyvárosra is. Én már éltem New Yourk-ban és Kaliforniában is, ott is pont ugyan ez a helyzet. konyvfanoknak
215
Chloe Neill - Betonrengetegek. - Nem egészen. De a kép, amit az imént festettél nagyon vonzó: kiülni a szabad ég alá egy sörrel a kezedben és nem csinálni semmit csak a csillagokat bámulni, ez igazán idilli. - Pontosan ez a lényeg, nem de? Értetlenkedve néztem fel rá. – Hogy érted ezt? Adam a szoba felé intett. – Ez. Ez az egész, csak is azért van, hogy Ti nyugodtan üldögélhessetek a teraszotokon a kis sörötökkel a kezetekben. Ahelyett, hogy most is tennénk valamit, csak várunk. Mos is itt vagyunk ebben a puccos Chicagoi házban és várunk, hogy történjen valami – mondta, majd megvonta a vállát. – Megteszem amire Gabriel kér, de én a hazamenetel mellett voksolok. - Ezek a szavak Tony szavai? Ő vállalja, majd mindenért a felelősséget? Szembe szegülne Gabriellel? Adam megrázta a fejét. – Nem, azt nem hiszem. De ez még Gabriel számára is kérdésese. - Azt hiszem ez tényleg egy őszinte beszélgetés volt. És nem is volt olyan rossz, ugye? Kezével végigsimított a tarkóján. – Úgy tűnik tényleg nem volt olyan nehéz.
konyvfanoknak
216
Twice Bitten – Második Harapás - Nem vagyunk, mi olyan fenevadak, mint gondoljátok. Nem esünk neki az első szabad vénának. Hacsak nem zártok össze egy szobába Ethan Sullivan-nal.
konyvfanoknak
217
Chloe Neill
TIZENKETTEDIK FEJEZET HA FELJÖN A HOLD Fordította: Nitty
Egészen addig, míg Gabriel ki nem állt Brecks-ék nappalijában összegyűlt tömeg elé, a parti olyan volt – ahogy Adam is mondta – mint egy családi összejövetel. De csak addig. Gabriel egy hangos füttyszóval – ami olyan hangos volt, hogy majd beszakadt a dobhártyám – magára vonta a tömeg figyelmét. A füttyszót követte száz ezüstvilla és borospohár összecsendülése. Aztán elhallgattak és minden szem Gabrielre szegeződött. - Falka – kiáltotta és a teremben az emberek válaszként örömujjongásban törtek ki. A levegő sistergett az elektromosságtól, ami egyszerre serkentő és ijesztő is volt. Elvéger ez a ragadozó mágia nem az én fajtámtól származott. Szinte égette a bőrömet az idegen energia, szettem volna kiugrani a bőrömből, de akkor Ethan jött oda hozzám, elég közel ahhoz, hogy testünk és energiánk összehangolódjon és védelmet alkosson az idegen energiával szemben. Nem voltam
konyvfanoknak
218
Twice Bitten – Második Harapás benne biztos, hogy Ethan jött közelebb, vagy a falkatagok távolodtak el tőlünk, de a közelsége megnyugtató volt számomra. Nem olyan érzést keltett benne, mint egy szerető a szeretőben, hanem, mint Mester az újoncban. Nyugodtság lett úrrá rajtam és a pulzusom is elkezdett lelassulni. Jeff állt meg mellettünk – Összehívja a falkát – magyarázta. – Amennyire tudom, ti vagytok az első vámpírok, akik ilyet láthatnak. - Chicagóban? – kérdeztem. - Az egész világon, sőt az egész történelem során– mondta, majd előre lépett. - Mi vagyunk A Falka! – mondta Gabriel és az alakváltók elindultak felé. A hátsó szoba üres volt és láttam, hogy Nick egyedül áll a tömeg szélén. Ez meg lepett, én azt gondoltam, hogy ő közvetlenül Gabriel mellett foglal majd helyet. A tömeg szépen lassan egyre növekvő köröket alkotott Gabriel körül elzárva ezzel a varázslat útját. A külsőkörön szinte tapintható volt a varázslat, de nem terjedt tovább. Az falka tagjai szép csendben megfogták egymás kezét, majd újra kezdték az éljenzést. Voltak,
akik
konyvfanoknak
folyamatosan
kiáltoztak,
voltak
akik,
csak 219
Chloe Neill véletlenszerűen rikkantottak egyet. A hangok lassan egybe forrtak és olyanná váltak, mint egy nagy zenekar.
Gyönyörű – mondtam Ethan-nak. Szerencsésnek tartottam magam, hogy egy ilyennek vámpírként a tanúja lehettem. A
szertarás
folytatódott,
az
egyre
növekvő
körök
lassan
felbomlottak Gabriel körül, aki még mindig levegőbe emelt kézzel állt a kör közepén. A falkavezér pólóján izzadság foltok jelentek meg – gondolom nehéz munka volt ezt a rengeteg varázserőt irányítani, kordában tartani. - Köszöntelek titeket Chicago-ban – mondta mosolyogva, de kissé fáradtan. Újabb éljenzés tört fel. – Hamarosan megtartjuk a nagygyűlést, mint tudjátok. El kell döntenünk, hogy mi legyen a Falka sorsa. El kell döntenünk, hogy maradjunk, vagy mennyünk. A tömeg elcsendesedett. - Eljön az idő, mikor erről kell döntenünk – folytatta megvárva a csendet. – De nem ma esete. – Lehajolt és mikor felegyenesedett egy rózsaszín arcú kisgyereket tartott a kezében. Gabriel megcsókolta a gyerek homlokát.
konyvfanoknak
220
Twice Bitten – Második Harapás - A jövőnk zavaros, de a döntéseink mellett kitartunk az eredményektől függetlenül. A Falka Örök. Lehajolt
és
visszaadta
a
gyermeket
az
anyjának,
majd
felegyenesedett, hogy ismét szembe nézzen a tömeggel és kezét csípőre tette. - Ma este nem csak alakváltók vannak közöttünk. Köszöntsük az Idegeneket és fogadjuk úgy őket, mint barátokat. És ugyan ezt kérem tőlük is – Gabriel felénk intett, a falka tagjai pedig szembe fordultak velem és Ethan-nel. Egyesek
mosolyogtak,
mások
leplezetlen
megvetéssel
és
bizalmatlansággal mértek végig minket. De mind a férfiak, mind a nők egyaránt üdvözöltek minket, jelezvén, hogy elfogadják a köztük lévő vámpírokat (minket).
Hál Istennek, Berna-ért – mondtam csendben Ethan-nek. Hál Istennek, hogy elég gyors voltál – felelte Ethan. - Minden élet összefonódik – kezdte ismét Gabriel. – Legyen vámpír, vagy alakváltó, férfi, vagy nő, mind a föld szülöttei vagyunk. Reméljük, hogy ez az eset közelebb hoz minket egymáshoz – rám és Ethanra nézett. Majd valaki átnyújtott neki egy poharat, Gabriel pedig a magasba emelte. – Az új barátságunkra. konyvfanoknak
221
Chloe Neill Ethan szeme elkerekedett, de szinte azon nyomban össze is szűkült és egy kecses biccentéssel viszonozta Gabriel ajánlatát. - De a ma eset nem a szónoklatokról fog szólni. Nem ezért hívtalak meg titeket. A mai este nem erről fog szólni – mondta és rám kacsintott, – a mai eset az evésé és az ivásé. Gabriel a beszéde után elindult felék, de legalább tíz, tizenöt percébe telt, mire odaért hozzánk. De még akkor is hatalmas mágikus erő lengte őt körül. - Köszönjük,
hogy
itt
lehetünk
–
mondta
Ethan.
–
Nagydolognak voltunk ma tanúi. Gabriel bólintott. – Jelenleg, csak nektek volt veszíteni valótok. Nagy kockázatot vállaltatok azzal, hogy ide jöttetek. - Ez a legkevesebb – mondta Ethan. Gabriel rám nézett. – Te pedig követed őt. Akár az életedet is kockára tennéd, hogy megmentsd őt. - Bárki megtenné. - A mi életünket is megmentetted – a szavai komolyak voltak, de még is boldogtalanul csengettek.
Úgy tűnik, mint aki ellentmondásba kerülhetett emiatt – mondtam Ethan-nak. - Csak nem… aggaszt valami? – kérdezte Ethan. konyvfanoknak
222
Twice Bitten – Második Harapás Megrázta a fejét. – Tartozom neked Merit – mondta. – Beckenridge-kel kezdtem a törlesztést. Azt már tudtuk, hogy Gabriel úgy érzi tartozik nekem, azt még akkor bevallotta, mikor a Cadogan Házban járt. De arról fogalmam se volt, hogy milyen adósságra utal. Azt gyanítottam, hogy talán valamiféle családi dolog – vagy a Merit-hez, vagy a vámpírokhoz, vagy a falkához van köze. De nem voltam benne biztos. De rájöttem, talán nem ártana megkérdezni. - Milyen adósságról van szó? - Ezt nem tudom pontosan elmagyarázni, Őrző. A jövő képlékeny. Látom, ahogy a jelen hullámai fodrozzák a jövő óceánját, de ez nem jelenti azt, hogy az eseményeken nem lehet változtatni. A
jövő
fürkészése
a
varázslók
dolga
volt.
A
varázslók
megjövendölték a jövőt, bár a próféciájukat nehéz volt értelmezni. Ezzel ellentétesen az alakváltók, vajon tényleg látták a jövőt. - Tudnál adni valamiféle támpontot? A családról mondtál valamit. Az én családomról van szó? Vagy a tiédről? Gabriel átnézett a terem felett. Követtem a pillantását. Egy nő állt a terem másik szélén a barátai körében. A nőnek sötét haja ki volt engedve, arca rózsaszín volt, keze hatalmas pocakján pihent. A nő konyvfanoknak
223
Chloe Neill volt Tonya Gabriel felesége és a születendő gyermekük Connor, aki a legújabb tagja lesz a Keene klánnak és az Észak-amerikai Falkának. A legújabb falkavezér? - Nem sokat – mondta. – De annyit mondhatok, hogy a családom biztonsága forog kockán. Egy pillanatig teljes csöndben álltunk ott. Az iménti szavak súlya még ott lógott a levegőben. Nem voltam benne biztos, hogy ez hízelgő-e számomra, hogy Gabriel azt feltételezi rólam, hogy képes vagyok megvédeni a családját, vagy teher, ami most már az én vállamat nyomja. - Más részt nem szeretném, ha az én adósságom az egész falkára kihatna – mondta szárazon. - Nem tudok semmit se garantálni. Csak annyit mondhatok, hogy minden erőmmel támogatni fogom a szövetségünket. Csak ennyit tehetek. És ennyi – ez minden, amiért Gabriel hajlandó volt fontolóra venni a szövetséget a vámpírokkal – ez Gabriel Keene története. - Mielőtt bele vágnánk – kezdtem, - Hallottál Tony motorjáról? A kriminalisztikai jelentésre gondolok. Gabriel bólintott. – Tudom, hogy lőport találtak a motorján. - Tudsz valamit róla? – kérdezte Ethan. konyvfanoknak
224
Twice Bitten – Második Harapás - Nem. Miért? - Mi lesz, ha felvállalja a tettét – kezdet Ethan, - és nyíltan szembehelyezkedik veled a gyűlésen. Ha megjelenik ott és megpróbálja megingatni a többiek beléd vetett hitét, akkor mi lesz? Gabriel a homlokát ráncolta, majd megrázta a fejét. – Tegnap este óta nem is hallotta róla és Tony hadnagya se. Azt hiszem, hogy inkább, most meghúzza magát, csak hogy mentse a seggét. - Ez is egy lehetőség – értett egyet Ethan. Gabriel tekintete elvándorolt Ethan-ről, a másik oldalon Fallon integetett neki. - Mennem kell. Holnap eset találkozunk – mondta és elsétált a bár irányába. Ethan és én csak bámultunk utána. - Lehet, hogy nem ajánlotta fel hivatalosan a hűségét, de ez messze több mint amiért idejöttünk. - Jó csapat vagyunk – mondtam pajkos mosollyal az arcomon. Ethan hümmögött valamit, de a szája széle mosolyra húzódott. - Most hogy már ezen is túl vagyunk, azt hiszem, megnézem a büfét. - Folyton csak ennél. konyvfanoknak
225
Chloe Neill Gúnyosan néztem vissza rá. – Vámpír vagyok és az anyagcserém olyan gyors, mint egy száguldozó üstökös. Amúgy meg a tányéron, amit Berna-tól kaptam nem volt desszert. - Menj! – mondta és legyintett egyet a kezével. – Keresd meg a csokoládét. Elnevettem magam, majd a büfé irányába siettem. A büfé közelről még lenyűgözőbb volt, mint messziről. A házkészítésű ételek, a gőzölgő húsok, köretek és a rozsa színre sült sütemények. A cél a desszert volt, így vettem egy tányért és mindegyik sütiből, ami az utamba került ráhelyeztem egyet. A probléma akkor következett be, mikor rátettem a tányéromra az egyik házi készítésű sütit. - Vámpír, mi? Felnéztem az alakváltóra, aki az imént hozzám szólt. Magas volt és széles vállú, sötét haja lófarokba volt összefogva egy madzaggal. Az arcát sűrű szakáll borította. - Igen – mondtam egy udvarias mosoly kíséretében. – Vámpír. A férfi felsóhajtott, odahajolt hozzám. Megcsapta az orromat az illata, mi bőr, olcsó whisky és szivarfüst keveréke volt. - Azt hiszed olyan tüzes vagy, igaz? Kis vámpír? Gabriel ugyan hajlandó volt barátként bánni velünk, de úgy tűnt konyvfanoknak
226
Twice Bitten – Második Harapás mások ezt nem így gondolják. De most a barátság megőrzése volt az első, így visszafogtam egyre növekvő dühömet. - Ez csak némi desszert – mondtam könnyedén. – Finomnak tűnik. A férfi dühösen felhorkant, mint ha meglepődött volna, hogy figyelmen kívül hagyom az epés megjegyzését. – Hozzád beszéltem – mondta végül nagyon halkan, de fenyegetően. - És én udvariasan figyelmen kívül hagytam ezt – csúszott ki a számon egy figyelmeztető pillantás kísértében. – Én itt csak egy vendég vagyok és azt terveztem, hogy ennek megfelelően fogok viselkedni is. Talán neked is ezt kéne tenned. Ennyi volt a szócsata – mert a következő pillanatban jött a fizikai harc. Felém nyúlt, megragadta a karomat és egy nagyot rántott rajtam, majd leköpött. Én is megrántottam a karomat, hogy megpróbáljak kiszabadulni a szorításából, a tányér kiesett a kezemből. Lezuhant a padlóra és összetört, minden fele morzsák és porcelán darabkák repkedtek. De mielőtt reagálni tudtam volna a féri eltűnt. Mielőtt még bármit is tehettem volna Ethan volt az aki megragadta a férfit a gallérjánál fogva és a falhoz szorította. - Ne nyúlj hozzá – mondta és egy jól irányzott mozdulattal konyvfanoknak
227
Chloe Neill kicsavarta az alakváltó kezét. – Mi a francot gondolsz magadról? Ki vagy te? Ethan egy kicsit hátrább lépett, de aztán ismét elindult a férfi felé nyilvánvaló szándékkal. Jöhetett a következő menet. - Ha még egyszer a közelébe mész velem gyűlik meg a bajod, átkozott Falka. Utat engedve politikai tudatosságomnak Ethan felé nyúltam és megragadtam a karját, majd hátrább húztam, így ő és az alakváltó férfi farkasszemet nézhettek egymással. A távolból Gabriel rohant felénk, mögötte Fallon és Adam. - Mi folyik itt? A bálteremben néma csend volt, minden szem ránk meredt. Az alakváltó megszorította az egyik vállát és Ethan-ra mutatott. - Én csak beszélgettem ezzel a vámpírral, mikor ez a seggfej meglökött. Most pedig rajtam a sor. Hála az Égen, hogy vámpír vagyok, különben nem lettem volna képes visszatartani Ethan-t. De még így is sikerült neki egy kicsit előrébb lépnie mielőtt megállítottam volna. Adam és Fallon ugrott kettejük közé, készen arra, hogy bármikor közbeavatkozzanak, ha újra egymásnak esnének.
Ethan – mondtam neki mentálisan. – Elég! Hagyd abba! konyvfanoknak
228
Twice Bitten – Második Harapás - Ő megtámadat Meritet – mondta Ethan összeszorított fogakkal és megpróbálta lerázni magáról a kezemet. – Jól vagyok. – futtatta végig a kezét a haján. – Jól vagyok, de neked féken kellett volna tartanod az alakváltóidat. Gabriel Ethan-t bámulta, arckifejezése vad volt, keze ökölben. A mágikus energia feltámadt benne és egyre fullasztóbbá vált, miközben a sorsunkat latolgatta. Úgy gondoltam, hogy ez az a pillanat, amikor az alakváltók és a vámpírok barátsága véget ért. De akkor Tonya jelent meg Gabriel háta mögött és egyik kezével megérintette Gabriel vállát. Gabriel hátra nézett és a düh halványodni kezdett az arcán. Talán azt gondolta, hogy Ethan ok nélkül támadott rá a falkája egyik tagjára, de csak most jött rá, hogy ez fordítva történt. Pár pillanatnyi csend után Gabriel odasétált Ethan-hez és úgy hajolt oda hozzá, mint ha épp tanácsot akarna kérni tőle. - Ha te barátkozni akarsz – kezdet Gabirel, – akkor a saját fajtáddal barátkozz. Ne az enyémekkel – megállt és felemelte a hangját. – Ez a szar így nem fog működni. Legalább is nem az én Falkámmal. Nem az én népemmel. Ethan bólintott és tekintetét a földre szegezte. Gabriel hangja megenyhül. – Ennek ellenére készek lesztek együtt konyvfanoknak
229
Chloe Neill működni velünk a holnapi gyűlésen. - Természetesen. Gabriel pár pillanat múlva bólintott. – Rendben – mondta és kihúzta magát. – Akkor ezzel végeztünk is – jelentette ki. – Vége van. Minden rendben, úgy hogy mindenki térjen vissza a vacsorájához. Rendben? – mondata aztán egyik kezét Tonya kezébe kulcsolta a másikkal átölelte a nőt a vállánál. – Mennyünk igyunk valamit és beszélgessünk kulturált módon. A hogy a tömeg visszaözönlött a bálterembe a beszélgetés kezdett beburkolni minket.
------------------------
- Mennünk kell – mondta Ethan. Bólintottam és hagytam, hogy kivezessen. Ethan egész úton csendben volt. A csendtől és az ezzel járó feszültségtől a levegő besűrűsödött a kocsiban, ahogy távolodtunk a Breckenridge háztól. Másodszor láttam őt ilyennek, ennyire védelmezőnek. Gesztusai erősek volta – túl erősek is az épp most bontakozó kapcsolatunkhoz képest – és feszültséget szítottak köztünk. konyvfanoknak
230
Twice Bitten – Második Harapás - A reakcióm túl heves volt – mondta végül. - Azt hitted, hogy bántani akar. Ethan megrázat a fejét. – Olyan voltam, mint Morgan. Azt mondtam, hogy túlreagál dolgokat. Előtérbe engedi az érzelmeit a Házával szemben. De most én is ilyen voltam. A gyomrom összeszorult és émelygés fogott el, tudtam, hogy hova akar kilyukadni. - Ethan – mondta, de ő megrázta a fejét. - Ha Morgan ilyen tett volna, én biztosan kihajítottam volna. De minimum kiviszem a szobából és emlékeztetem a kötelezettségeire. A feladataira és a felelősségére a Házzal szemben. Őszintén szólva meg vagyok lepve, hogy Gabriel nem így tett. Gabriel nem tett így, mert ott volt Tonya, aki emlékeztette Gabrielt arra, hogy Ethan, csak engem védelmezett. - Azért léptél közbe, mert meg akartál védeni. Ez teljesen érthető. - Nem, ez elfogadhatatlan – felelte. Ez a szó jobban fájt, mint egy gyomros. Elfordítottam az arcomat és kinéztem az ablakon, nem akartam, hogy lássa a könnyeimet, amelyek elöntötték a szememet. konyvfanoknak
231
Chloe Neill - Nekem
viszonoznom
kellett
volna
Gabriel
barátságos
közeledését, így most véget vetettem a lehetőségnek, hogy a vámpírok és az alakváltók valaha is békében éljenek – tette hozzá keserűen az előbbihez. Aztán csendben maradt egy pillanatra. – Én már régóta nem törődtem senkivel se. És most hogy hagytam az ösztöneimet felülkerekedni – hangja ellágyult, mint ha elfelejtette volna, hogy a kocsiba vagyok, – tudom kellett volna, hogy mi fog történni. Nem lett volna szabad hagynom, hogy ez megtörténjen. Mit tehettem az ember ilyenkor? Hagyja szó nélkül a szánakozását azon, hogy megmentett? - Mi van, csak azért kínálta fel a szövetségét és a barátságát, mert te megmentetted Berna-t? Mi van, ha mi folytatjuk ezt a kapcsolatot, ami köztünk van és a végén ugyan az lesz a vége, mint ami a ti kapcsolatotoknak Morgannel? Rengeteg keserűség? Rengeteg fájdalom? Mit mondhattam volna erre? Vitatkoznom kellett volna vele? Vagy emlékeztetnem kellett volna őt a tegnap esténkre? Meg kellett volna nyugtatnom, hogy a mi kapcsolatunk egy cseppet sem hasonlít a Morgannel való kapcsolatomhoz? - Ha a Falak hűséget fogadott volna nekünk, akkor mi már konyvfanoknak
232
Twice Bitten – Második Harapás történelmet írtunk volna. Ilyen esküre még nem volt példa a történelemben. De a mostani reakcióm ezt veszélybe sodorta. Ha így reagálok egy ilyen helyzetben, akkor még nem vagyok kész erre. Talán sose leszek kész rá. Ettől függött a Ház biztonsága – Ethan egy pillanatra elhallgatott. – 300 Cadogan vámpír, Merit. És én vagyok az egyik a 300-ból feleltem némán és kényszerítettem magam, hogy feltegyem a következő kérdést. – Mit akarsz ezzel mondani? - Azt, hogy nem tudom ezt végigcsinálni. Most nem. A dolgok jelenleg túl törékenyek. Vártam egy pillanatot, míg a hangom megkeményedett és nem tűnt már olyan törékenynek. - Nem akarom azt, hogy úgy tegyünk, mintha ez nem történt volna meg. - Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy emlékezzek. Egy lány nem lehet elég ok, hogy elfelejtkezzek a Házamról. Hatalmas gombócokat nyeltem le és könnyekkel áztatta arcomat törölgettem. Visszautasítottam Ethant mindegy egyes alkalommal, mikor szexuális ajánlatot tett nekem, de amikor azt mondta konyvfanoknak
233
Chloe Neill szüksége van vám elfogadtam őt. Most pedig azt mondja lecserélhető vagyok. Hülye voltam és naiv. De nem engedem, hogy lássa, ez mennyire fáj is nekem. Összeszorított foggal és megkeményített szívvel erőt vettem magamon és sikerült nyugodt hideg hangon megszólalnom. - Csak hogy tisztázzuk. Ha most azt mondod, hogy vége, akkor ugye tudod, hogy soha nem kaphatsz meg újra. Az Őrződ vagyok, de csak mint az alkalmazottad. Nem a szeretőd. Ethan pár pillanatig, csak hallgatott és aztán…. összetörte a szívemet. - Vállalom ezt a kockázatot. Csendben utaztunk haza fele. Ethan emlékezetett arra, hogy hajnalban találkozónk van Luc-kal, de semmi több szó nem esett köztünk ezután. Mikor leparkoltunk a garázsban kipattantam a kocsiból és elindultam felfelé a lépcsőn. Volt még jó pár óra hajnalig és nem tudtam volna a házban maradni. Zavarodott volta és nem akartam, hogy ismét megalázzanak, miért szerepem
volt
Ethan
és
Gabriel
rügyező
barátságának
tönkremenetelében. Beszálltam a kocsimba és észak felé indultam, abban reménykedve, konyvfanoknak
234
Twice Bitten – Második Harapás hogy a távolság majd enyhíti a fájdalmamat. De ha másra nem is arra jó volt, hogy a Cadogan vámpírok hallótávolságán kívül tudjak sírni. Tudnom kellett volna, hogy ez így nem jó. Tudnom kellett volna, hogy nem képes változni, hogy számra a szerelem is egy stratégia, hogy neki nem számít semmit a kimondott szó, hogy ő csak egy hideg vérszívó. Már rég fel kellett volna hívnom Noé-t, hogy csatlakozom a Vörös Őrséghez és elfogadom Jonah-t társamnak, szemmel tartom a Mesteremet és közbelépjek, ha szükséges. De akár honnan is néztem ez még mindig árulás lenne. Egyszerűen nem bírtam megtenni. Ethan volt az oka, hogy a kapcsolatunk nem működött. És még ha nem is értettem vele egyet, de megértettem őket. Lassan kitisztult a kép és letisztultak az érzelmeim is. Rá jöttem, hogy sok minden az én hibám. Elfelejtkeztem éltem legfontosabb emberéről, aki feltétel nélkül szeretett mindig és akit Ethan miatt hanyagoltam. Így kerültem a Wicker parkba. Nem voltam biztos benne, hogy most is épp ott van, de egy próbát megért. Leparkoltam az utcán, kipattantam a kocsiból és már az ajtónál álltam és kopogtattam. konyvfanoknak
235
Chloe Neill Egy fél pillanattal később az ajtó kinyílt. A haja még mindig kék volt, de most már a válláig ért. Egy szoknya és egy rövid ujjú ing volt rajta, a lába meztelen volt és a körmei szivárványszínre voltak festve. Mikor meglátott elmosolyodott. - Mer? Mi az? Annak ellenére, hogy egész úton azt tervezgettem, mit fogok mondani, alig tudtam megszólalni. – Sajnálom – ez volt minden a mit mondtam. - Én is annyira, de annyira sajnálom. Mallory átölelt. – Ó Merit. Mond, hogy nem.
konyvfanoknak
236
Twice Bitten – Második Harapás
TIZENHARMADIK FEJEZET TE VAGY A LEGJOBB BARÁTOM Fordította: Nitty
Mallory túl jól ismeret. Szánalmasan rámosolyogtam. Mallory pedig nem szólt semmit csak félreállt és kitárta előttem az ajtaját. Amint beléptem az előszobába egyből megnyugodtam az ismerős szagok és hangok hallatán – a citrom illatú tisztítószer keveredett a fahéjjal, a cukorra és a régi ház illatával, a tv pedig halkan morajlott a háttérben. - Ülj le – irányított a nappali felé. Leültem a felajánlott kanapé középső párnájára. Mallory a mellettünk lévő asztalra tett egy doboz papír zsebkendőt, majd leült mellém és kisöpörte a hajat az arcomból. - Mondd el. Így tettem. Beszéltem neki az alakváltókról, a pizzáról és a csokoládéról. Meséltem neki Gabrielről és az ajánlatáról, a verekedésről, Ethan reakciójáról, valamint, a kockázatról, amit Ethan nem volt hajlandó vállalni értem. Mire végeztem a történettel Mallory vigasztalóan ölet, miközben a vállán zokogtam. konyvfanoknak
237
Chloe Neill Úgy sírtam, mint egy lány, akinek épp most törték apró darabokra a szívét, még akkor is, ha az az ő hibája volt. - Hetekig húztam őt – mondtam, miközben az arcomat törölgettem egy papírzsepivel. – Először azt hittem, oh, hogy csak fél. Elhitettem magammal, hogy egyelőre nem adhat többed, de nem azért mert nem akar, hanem, mert olyan régóta vámpír – ráztam hitetlenkedve a fejem. – Nem azért, mert valójában valami teljesen mást akar. Émelygés fogott el ismételten a visszautasítástól. Mallory hátradőlt a kanapén, a kezét az ölébe tette és hosszan felsóhajtott. - Ebben az esetben Merit – bár távol álljon tőlem, hogy mártírt csináljak Ethan-ből, de mindent figyelembe véve – egy kicsit mindketten azok vagytok. Láttalak titeket együtt. Láttam, hogy néz rád. És azt is tudom, hogy nagyon szigorúan ítéltem meg őt. Mallory hangja ellágyult. – Azt is tudom, hogy nagyon kemény voltam veled a múltkor. De tudod, mikor Ethan rád néz, több van a szemében, mint a puszta vágy. Ez nem csak fizika. Van még valami – talán valamiféle ragaszkodás. Valami, ami azt súgja, hogy ez nem csupán a hormonokról szól. A probléma itt abban rejlik, hogy ő egy négyszáz éves vámpír. Ethan nem ember és nagyon rég volt az konyvfanoknak
238
Twice Bitten – Második Harapás amikor még az volt. Már nem is tudja, milyen igazán akarni valamit. - Nem az a hibája, hogy vámpír – mondtam neki. – Ennyivel ne mentsük őt fel. - Isten ments! – mondta. – Csak adj nekem tíz percet és Dart Sullivannal megtudja milyen a haragom – mágia lobbant fel Mallory-ban és a levegő szinte felforrósodott tőle. Éreztem a bizsergést végig a gerincemet. Nagyon erős varázsló volt a legjobb barátom. - Én csak azt akartam mondani ezzel, hogy nekem nagyon úgy tűnik Ethan nem hiszi, hogy van más választása. Ez ugyan nem mentség, de megmagyarázza a tettét. Nagyot sóhajtottam és éreztem, hogy a szememet ismét elönti a könny. - Ezek nem olyan dolgok, amikről nem tudok. Tudom, hogy nem ember, még annak ellenére is, hogy voltak igazán érzéki és meghitt pillanataink. Látnod kellett volna, Mallory, amikor nekiugrott annak az alakváltónak. Nekivágta a srácot a falnak. - Akár csak én tettem volna. Csak varázserő helyett ő vámpír erőt használt.
konyvfanoknak
239
Chloe Neill Bólintottam. – De te nem bántad volna meg amit tettél. Ethan viszont igen. Pedig biztosra veszem, hogy Gabriel megértette, hogy mi vezérelte Ethan-t. - Tudom. Ez egyáltalán nem volt fair tőle. És bárcsak azt mondhatnám, hogy egy varázslattal egy csapásra helyre tudok hozni mindent. De sajnos nem így van. - Sajnos. Tudom, hogy Ethan nem tökéletes. Hideg és visszafogott, de én láttam milyen, amikor szenvedélyes, érzéki, amikor szeret. Láttam milyen is tud lenni. Ő csak. Nem is tudom… - Ő Ethan. Körbenéztem és egy mély levegőt vettem. - Ő Ethan. És valami bizarr oknál fogva úgy tűnt, hogy Ethan a tiéd lehet. És ami még jobb, vagy rosszabb… azt hitted, hogy te lehetsz az ő Merit. És mind ezt egyetlen nap után. - Azért nem vagyok olyan hülye! - Nem hülye. Csak emberi. Túl jó. A sors fintora, nem olyan rég az ilyesfajta emberi vonások miatt kritizáltuk Morgant Ethan-nel. - Néha túl ember, néha pedig nem eléggé. És néha pedig olyan vagyok, mint egy jéghideg idióta. konyvfanoknak
240
Twice Bitten – Második Harapás - Nos, ezzel egyetértek – vágta rá Mallory. - Egyszer már volt szerelmes. Mallory rám nézett. – Szerelmes? Ethan? Bólintottam és elmeséltem azt, amit Lindsey-től hallottam. – Lacey Sheridan-ba. Egy két évtizeddel korábban Lacey volt az Ház egyik őre. Lindsey azt mondja Ethan szerelemes volt belé, de miután Lacey saját házat alapított eltávolodtak egymástól. - Lacey egy mester? - Egyike a tizenkét Háznak. - A sztori teljesen érthető lenne, ha te lennél a következő mester, a 13. Ház mestere, nem gondolod? - Amilyen az én szerencsém előbb jutok kárhozatra. Mallory felállt a kanapéról és konyha felé indult. – Gyerünk, te Zseni. Mennyünk és együnk valamit. A hasamra szorítottam a kezemet, ami még mindig nem hagyta abba az émelygést. – Nem vagyok, most éhes. Mallory gyanakodva nézett vissza rám. - Nem is kell, hogy az legyél – mondtam én pedig engedelmesen követtem őt a konyhába. - Uram – mondtam, mikor beléptem a konyhába.
konyvfanoknak
241
Chloe Neill A konyhát abban a pillanatban talán a Roxfort Bájitaltan terméhez lehetett volna hasonítani. Lassan végigsétáltam a konyha közepén lévő pultsziget mellett, miközben ujjamat végighúztam a pult tetején, ami tele volt könyvekkel, tarot kártyával, egy doboz sóval, üvegedényekkel, tollal, szőlővel, olajjal, gyufával és szárított rózsaszirommal. Felemeltem egy kártyát a tarotból – a kardot. A lap láttán fújtattam egyet, majd visszadobtam a kártyát a többi tetejére. - Mik ezek? - Házi feladat – morogta. - Ó Istenem, ez itt tényleg a Roxfort. Mallory fenyegetően nézett rám, majd nekiállt helyet csinálni a pulton. - Megpróbálok felzárkózni. A többi boszorkány évek óta gyakorol. Nekem kicsit kevesebb időm van rá. Kihúztam a széket és leültem. – Azt hittem egyedül vagy a bosziképzéseken? - Úgy is van. De nem én vagyok az első diákja a tanáromnak. Mielőtt elküldték őt Szibériába…. - Schaumburg-ba?
konyvfanoknak
242
Twice Bitten – Második Harapás - Igen, Schaumburg-ba – erősített meg. – Azt megelőzően ő elég sok gyereket tanított. Gyerekeket, akik sokkal fiatalabbak voltak nálam, amikor varázserőre tettek szeret. Mint kiderült 27 évesen már elég öregnek számítok a boszorkányok között. - De lefogadom, hogy szépséged és a nagy szád ez kompenzálja. Összezúzott szemöldökkel nézett rám – Teszek rá, hogy kétszer olyan erős vagy, mint más. - Egy menet?
--------------
Végignéztem még egyszer a pulton. – Minek a házi feladat? Tisztán emlékeszem Catcher előadásaira, miszerint a tanulóknak nem kell használniuk otthon a varázserőt – hogy jól utánozzam Catcher-t elváltoztattam a hangomat, felfogtam a hajamat és megemeltem a vállamat. Oscar-díja munka volt. – mert abból semmi jó nem sülhet ki. - Ezt Catcher akart lenni? - Ja. Olyasmi. - Hát, inkább olyan volt, mint John Goodman. - Jól van. Nem vagyok színésznő. De térj a lényegre. konyvfanoknak
243
Chloe Neill - Ez sokkolni fog – mondta Mallory, majd kihúzta a mellettem lévő széket és lehuppant. – Kiderült, hogy Catcher kicsit hatásvadász, ha a mágiáról van szó. Felhorkantam. – Ezt most csak azért mondod, hogy feldobj. - Nem, komolyan mondom. Catcher néha túloz. Ő azt vallja, hogy a dolgok, csak úgy meg fognak történni, egyszer csak rá fogok érezni a mágiára, nem kell azt tanulni. Hát ez nem igaz. A varázslók olyanok, mint a mesteremberek. - Mint a kézművesség? - Inkább olyan, mint a festészet. Négy nem van. Mint ahogy vannak festők, akik olajjal festenek, vannak, akik akrillal, vagy épp akvarellel. De bármit is használnak a festészethez a végeredmény mindenképp egy gyönyörű kép lesz. Mi varázslók is a négy nem közül bármelyiket választhatjuk a varázsláshoz – mondta és elvette az asztalról egy parafa dugóval lezárt üveget, amiben valamiféle fehér pór csillant meg, majd megforgatta, mint valami műértő. - Csak nem őrölt unikornis szarv? – kíváncsiskodtam. - Csillám a kézműves boltból. - Majdnem eltaláltam – mondtam és megtapogattam a nyakamban konyvfanoknak
lévő
Cadogan
medált,
ami
épp
ide-oda 244
Twice Bitten – Második Harapás himbálózott és amiről még nem sikerült Mallory-val beszélnem. Még nem készültem fel rá. – Hiányoztál. Mallory nyelt egy nagyot, de nem nézett rám – Nekem is hiányoztál. - Nem voltam úgy melletted, mint ahogy te mellettem voltál, miután átváltoztam. Mallory vette egy mély levegőt. – Nem Merit, nem voltál itt. De én se voltam teljesen tisztességed veled a múltkor, csak hát nem akartam, hogy bajod essen. És amiket mondtam… - Az apámmal kapcsolatosan? – ez az egyetlen dolog volt, ami még mindig bántott. - Annyira sajnálom. Bólintottam. Csend ereszkedett közénk, olyan volt ez, mint, ha nem tudnánk lebontani a közöttünk lévő falat, ami eltávolított minket egymástól. - Teljesen igazam volt Ethannal kapcsolatosan. A szemeimet forgattam. – Kegyelmezz! Jól van. Rendben. Igazad volt. Ő talán… veszélyes volt… most is az… és én egyenesen belesétáltam a csapdájába. Mallory szólásra nyitotta a száját, de aztán meggondolta magát. Megrázta a fejét. Olyan volt, mint aki képtelen eldönteni, hogy konyvfanoknak
245
Chloe Neill hangot adjon-e a véleményének, vagy sem. De aztán dűlőre jutott és a szavak csak úgy sorjáztak az ajkáról. - Oké. Nagyon sajnálom, de ezt meg kell kérdeznem. Milyen volt? Úgy értem komolyan. Ha rangsorolnod kellene hova tennéd. Egy nagy seggfej, de akkor is szívdöglesztően néz ki. - Mennyire részletesen szeretnéd hallani? - A legapróbb részletre is kíváncsi vagyok. - Huhh – mondtam. – Nem volt rossz. Te azt hinnéd, hogy van érzéke a nőkhöz, de… - Mallory! – Keresztbe fonta a kezét a mellkasa előtt és haragosan nézett rám. – Milyen volt? A szememet forgattam – Lélegzet elállító. - Eléggé lélegzetelállító ahhoz, hogy ha újra meglátna téged a bőrszerkódban, akkor rájöjjön, hogy mekkora marha volt? Rámosolyogtam. – Most már tudom, hogy miért vagy te a legjobb barátom. - Rossz a memóriád, mert te vagy az én legjobb barátom. Egy percig csak néztük egymást és kuncogtunk. Visszatértünk. Ismét együtt voltunk. Néhány perc és néhány Szex és New York jelenettel később Mallory elindult a hűtő felé. konyvfanoknak
246
Twice Bitten – Második Harapás - Van egy kis hideg pizzám, ha gondolod – mondta – de szeretnélek figyelmezetni, hogy ez egy kicsit… más. Kerestem az asztalon egy darab papírt és egy tollat és keresztbe tett lábbal figyeltem őt – Miben más? - Ez olyan Bell Catcher féle másság. Kinyitotta a hűtőszekrényt, előhúzott egy széles, lapos pizzás dobozt és visszacsukta a hűtő ajtaját. Előre hajoltam és arrébb toltam a pulton lévő dolgokat, hogy oda férjen a pizzás doboz. A pizza a dobozról ítélve tényleg más volt, mint amihez szokva voltam. A dobozon az egyik Wicker Parkbéli családi vállalkozás pizzériájának neve volt nyomtatva, meg hogy a pizza kizárólag bio alapanyagok felhasználásával készült. Hát nem éppenséggel az én ízlésemnek való, de gondoltam megteszi. - Mi különbség lehet pizza és pizza között? – kérdeztem. Mallory felnyitotta a dobozt és felém fordította a pizzát. Döbbenten bámultam a dobozban lapuló pizzára és igen erősen törnöm kellett a fejemet, hogy rájöjjek, milyen feltét van a pizzán. - Zeller? És sárgarépa? - És krumplipüré. Olyan volt ez az egész számomra, mint ha újra rám támad volna, de ezúttal nem úgy reagáltam rá, mint múltkor. konyvfanoknak
247
Chloe Neill Kétségbe esetten Mallory-ra néztem és ráböktem a pizzára. – Ez egy borsó? A pizzán? - Ez inkább olyan batyuféleség. Catcher mamája készített ilyet, mikor még Catcher gyermek volt. Szinte ez az egyetlen jó emléke, ami az anyukájához fűződik, így rengeteg pénzt fizetett az étterembe, hogy elkészítsék neki. - De… ez egy pizza – értetlenkedtem tovább. - Ha ettől jobban érzed magad a szakács is tiltakozott a megnevezés ellen – mondta Mallory. – Megpróbált nekünk inkább eladni egy baconos dupla sajtos pizzát… - Na az már pizza lett volna – szúrtam közbe. - De Catcher-nek ez fontos – mondta Mal mosolyogva. Felnyögtem, de én is elvigyorodtam. Ha Mallory-nek ez fontos, hát nekem nem lehet ellene kifogásom. - Ez undorító. Tanárnak azt hiszem sokkal jobb. - Akár csak Ethan – mutatott rá. – És jobb, hogy ez még időben kiderült. Így legalább tovább tudsz lépni – mondta és kérdően rám nézett. – Ugye tovább lépsz? A gyomrom hírtelen görcsbe rándult. Eltartott pár percig mire válaszolni tudtam.
konyvfanoknak
248
Twice Bitten – Második Harapás - Igen – feleltem végül is. – Mondtam neki, hogy ha ezt az egy esélyét eljátssza, akkor talán nem lesz másik – megvontam a vállamat. – Vállalta ezt a kockázatot. - Felejtsd is el Mer. Felejtsd el őt. - Könnyű ezt mondani, de félek megtenni sokkal nehezebb lesz. Félek, hogy depresszióba zuhanok, vagy valami ilyesmi. - Lefogadom, hogy ő már az. Valószínűleg épp önmagát ostorozza, amiért ilyen hülye volt. - Na, nem kell a dráma, mint ahogy ez a… nem is tudom… finomfőzeléknek álcázott pizza se – mondtam, de aztán nem folytattam a kötözködést, inkább vettem egy szeletet a furcsa kinézetű pizzából. Mire végeztünk a pizzával tudtam Mallory megértette, hogy milyen is az én kapcsolatom Ethan-nal és most már én is képes voltam őt meghallgatni. - Tudunk, most a mágiáról beszélni? – kérdezte Mallory. - Halljuk! Mindent tudni akarok – mondtam és minden figyelmemet rá összpontosítottam. Mallory törökülésben ült a bárszéken készen arra, hogy mindent elmondjon, amit érdemes hallani. Vett egy nagy levegőt és belekezdett. konyvfanoknak
249
Chloe Neill - Oké – kezdte. – A négy Nemről már tudsz. Bólintottam. – A mágia osztályzása: fegyverek, lények, erők és szövegek – még Catcher tanította meg nekem. - Rendben. Nos, ahogy már mondtam ezek olyanok, mint a festékek – ezek az eszközök segítik elő a dolgok történését. A homlokomat ráncolva rákönyököltem a pultra és a tenyerembe helyeztem az államat. - Milyen dolgok történését segítik elő pontosan? - Mindent – mondta – Merlintől egészen Marie Laveau-ig. És ehhez szükséged van egy, vagy több nemre. Az erő az első nem. Ez magát a tiszta akaratot jelenti. - Catcher szemében ez az egyetlen legális mágia. Mallory bólintott. – A sors iróniája, hogy Catcher a második nem mestere. - A fegyvereké – egészítettem ki őt, Mallory pedig bólintott. - Igen. De a fegyverekkel sok mindent lehet csinálni – tárta szét a kezét és az előttünk lévő pult felé fordította tekintetét. – Ez a rengeteg cucc – bájitalok, rúnák, fetishek. És most nem a szexre gondolok – tette hozzá, mint ha attól félne, hogy valamiféle szarkasztikus megjegyzést teszek. Jó oké, akartam.
konyvfanoknak
250
Twice Bitten – Második Harapás - Önmagában mindegyik ártalmatlan, de ha összerakod őket a megfelelő kombinációban, akkor létrehozol egy katalizátort, beindítasz egy mágikus reakciót. Ismét a homlokomat ráncoltam. – Mi a helyzet a karddal? - Emlékszel, amikor Catcher megszúrta a tenyerét? Amikor a vérével edzette a pengét? Bólintottam. A nagyapám kertjében történt a huszonnyolcadik születésnapomon. - Varázslattal készítette a kardodat. De most jön csak az utolsó két nem. A lények, a mágikus teremtmények, mint a vámpírok és az alakváltók. A szövegek, pedig azokra a könyvekre utalnak, amikben a varázslatok vannak. - És ezek mind katalizátorok? - Pontosan. A megfelelő szavak, a megfelelő erővel kombinálva. - És miután ezt a sok minden megtanultad, használni is tud majd őket? – kérdeztem izgatottan. - Talán – mondat kicsit csendesebben, majd keresztbe tette a lábát, visszafordult a pult irányába és végignézett a pulton. Keze elindult az egyik üvegcse irányában, ami tele volt nyírfa kéreggel és megkocogtatta. – Segítenél nekem? Van egy fekete
konyvfanoknak
251
Chloe Neill könyv a dohányzó asztalon aranyozott írással a gerincén. Idehoznád? - Inkább mutass egy két varázs trükköt. - Ha nem sietsz még azelőtt békává változtatlak, mielőtt leszállnál erről a székről. Sietősen leugrottam a székről – Nem mernéd megtenni. - Nem szeretnéd tesztelni – kiáltotta utánam, de én már a nappaliban jártam. A ház nagyjából ugyan úgy nézett ki, mint pár héttel ezelőtt, mikor kiköltöztem. Egy két dolgot leszámítva semmi nem utalt arra, hogy egy férfi lakik a házban, ilyen jel volt a férfi futócipő az ajtóban és a hangtechnikai berendezések a nappaliban. Tehát miközben kisétáltam a nappaliba azt kerestem, hogy mi mást találhatok, ami még erre utalhat, mondjuk egy koszos zokni, szanaszét hagyott dolgok a padlón. Sok mindenre fel voltam készülve, de erre nem. A szoba, ami nem rég még tele volt bútorokkal, most… üresen állt ott. - Szentszar – csípőre tett kézzel néztem végig a szobán. – Mal! kiáltotta. – Gyere ide. Azt hiszem kiraboltak! De hogy tudtak volna úgy kipakolni egy egész szobát, hogy meg se hallottuk? - Add fel! konyvfanoknak
252
Twice Bitten – Második Harapás - Most komolyan! Gyere ide! Nem viccelek! - Merit – kiáltott vissza. – Add fel! Hirtelen leesett az állam. - Szentszar! A szobából nem eltűntek a bútorok, hanem felkerültek a plafonra. Minden a helyén volt, csak épp fejjel lefelé. Olyan volt, mint ha tükörből nézném az régi otthonomat. Olyan, mint ha hirtelen megszűnt volna a gravitáció. Láttam a fekete könyvet, amit Mellory kért tőlem, de nem előttem volt, hanem a fejem felett. - Azt hiszem, hogy fel tudnák érte ugrani – mormoltam egy mosollyal az orrom alatt, aztán ösztönösen hátra néztem az ajtó felé. Mallory ott állt az ajtóban karba tett kézzel, keresztbe font bokával és önelégült mosollyal az arcán. - Tudod, most pont úgy nézel ki, mint Catcher. Mallory kinyújtotta a nyelvét. – Azt hiszem azért sikerült megtanulnom néhány dolgot – vállat vonva besétált a nappaliba. - Hogy csináltad? – kérdeztem miközben félrebillentett fejjel sétáltam át szobán, hogy jobban szemügyre vegyem a művét. - Az első nem – mondta. – Az Erő. Vannak olyan energiaforrások, konyvfanoknak
amik
mindent
körülvesznek
az 253
Chloe Neill univerzumban. Ha ezeket megpiszkáljuk, akkor az univerzum eltolódik. Nos Ethan esetében ez biztosan így is működik. – Szóval ez olyan, mint a hatalom? - Nem, ezt biztosan nem lehet rossz dologra használni. A legjobb barátom képes befolyásolni az univerzum történéseit. – Hát ez…. mesés. Mallory mosolygott, de aztán elkomolyodott. – A probléma csak az, hogy nem vagyok képes visszaállítani. - Akkor most mit csinálunk? Megvárjuk vele Catchert? - Édes Istenem. Nem. Ezen a héten már harmadszor kellet visszacsinálni azt amit elvarázsoltam. Megpróbálkozom vele én – megköszörülte a torkát, felemelte a kezét és rám szegezte a tekintetét. – Inkább gyere ki onnan. Ez egy kicsit rázós lesz. Komolyan vettem a figyelmeztetését, úgy hogy kisétáltam a nappaliból. Ahogy visszafordultam láttam, hogy Mallory lehunyja a szemét, miközben a haja lengedezni kezdett, mint ha a szél fújná. A szoba megtelt mágiával, szinte örvénylett körülöttünk az energia. - Ezek csak tárgyak – sutyorogta Mallory. Felnéztem. A bútorok vibrálni kezdtek, majd elkezdtek lefele ereszkedni. konyvfanoknak
254
Twice Bitten – Második Harapás - Ez a legnehezebb része – mondta. - Meg tudod csinálni. A bútorok forogni kezdte és szép lassan közeledtek a padló felé. - Trükkös, nagyon trükkös – mondta, miközben a bútorok szép lassan közeledtek a földhöz. Mallory-ra néztem a barátnőm karja fénylett az izzadságtól. Akkor láttam őt ilyennek, mikor először varázsolt. Akkor rengeteg energiát kivett belőle a varázslat, egész úton hazafele aludt a kocsiba. De ez most úgy tűnt, hogy sokkal nagyobb energia veszteséggel járt számára. - Mal? Tudok segíteni. Ő még mindiga a vibráló bútorokat nézte, amik már majdnem földet értek. - Huhh! – mondta végül. - Huhh! – ismételtem meg. - Azt hiszem túl nagy pórt kevertél ezzel – mondtam még mielőtt Mallory egy nagyot tüsszentett és a lebegő bútorok a földre zuhantak. Szerencsére az út nagy részét, már megtették. – Mal?
konyvfanoknak
255
Chloe Neill - Jól vagyok – mondta és kétségbe esett arccal nézett végig a szobán, felmérve a károkat. Ott álltunk és néztük a padolón heverő összetört porcelán cicákat, még Mal nagynénjéé voltak. A kanapé úgy tűnt, hogy szerencsésen földet ért, de Mal egyik kedvenc szekrénye bizonytalanul állt a lában. A könyvespolcról leszóródtak a könyvek és most egy kupacba hevertek a földön. - Ó, a könyvek, nézd! - Most aztán mi lesz Tudorkám – bele kellet harapnom az ajkamba, hogy nem kacagjak fel hangosan. - A tanulás hasznos dolog – mondta. - Mi vámpírok többre becsüljük a gyakorlati tudást a tudománynál. - Tényleg? Akkor mi volt az a múltkori eset Celinával? Kissé haragos pillantást vetettem rá. - Mi az? – rántotta meg a vállát. – Most már legalább tudjuk, hogy Celina szeret játszadozni az étellel. - Az lehet, de neki legalább nem sikerült fejre állítania a Cadogan Házat.
konyvfanoknak
256
Twice Bitten – Második Harapás - Tényleg? Biztos vagy benne… – mondta és dühösen beviharozott a konyhába, kihúzva azt a fiókot, ahol a dugi csokikat tartottam. A keze a fiókban matatott, de a szemét rajtam tartotta, míg elő nem húzta az egyik kedvenc étcsokoládémat. Elégedett mosoly jelent meg az ajkán és letört egy darabot a csokiból. - Ez az egyik kedvencem – figyelmeztettem őt. - Tényleg? – kérdezte, majd beleharapott a csokiba. - Mallory! Gonosz vagy. - Néha egy nő is lehet gonosz – mondta miközben lenyelt egy falatot a 73% csokoládéból. Ilyet csak egyetlen pici boltban lehet kapni az U of C-hez közel. - Rendben – mondtam és keresztbe fontam a karral álltam az ajtóban, mint egy dühös nővér. – Edd meg. Edd csak meg egyedül. - Talán… - kezdte, de aztán elhallgatott és harapott még egyet a csokiból. – Talán, így teszek – mondta ki végül. Felhúzott szemöldökkel méregetett és egy újabb darabot tört a csokiból. - Ne merészeld megenni a csokimat. - Azt teszek, amit csak akarok. Ez az én házam. konyvfanoknak
257
Chloe Neill - De az én csokim. - Akkor talán nem kellett volna itt hagynod – mondta egy férfias hang az ajtóban. Mind ketten megfordultunk. Catcher állt az ajtóban csípőre tett kézzel. – Valaki elmagyarázná, hogy mi a fene folyik itt? - Mi csak sminkelünk – mondta Mallory, miközben ismét beleharapott a csokimba. - A nappali romokban hever és ti pedig úgy civódtok itt, mint a gyerekek. Mallory megvonta a vállát. – Az előbb még jó ötletnek tűnt – mondta és hirtelen elmosolyodott, mint ha rájött volna, hogy a mogorva fiú az ajtóban az, akit szeret. – Hé, bébi. Catcher megrázta a fejét, majd szépen lassan elindult felé. Én eközben a szememet forgattam – Kérlek, srácok. Gondoljatok a gyerekekre is. Catcher megállt Mallory előtt és odahúzta magához a lányt. – Pedig jobb, ha felkészülsz egy füllesztő filmbéli üdvözlésre. Szem forgatva félrenéztem, de már így is szemtanúja lettem s csókjelenetnek. Adtam nekik pár másodpercet mielőtt hangosan megköszörültem a torkomat, jelezve ezzel, hogy a szobában vagyok és kezdem kényelmetlenül érezni magam. konyvfanoknak
258
Twice Bitten – Második Harapás - Szóval – mondta csevegő hangnemben Catcher és felém fordult. – Mi a helyzet a Cadogan Házban. - Merit és Ethan összegabalyodtak. Catcher csendben bámult rám. Az arcom lángolt. - Ha Merit itt van ahelyett, hogy vele lenne, akkor Ethan gondolom valami nagy hülyeséget csinálhatott. - Az én pasim – mondta Mallory, majd Catcher fenekére csapott és elindult a hűtő irányába. Kinyitotta a hűtő ajtaját és két dobozt vett ki belőle, az egyiket átadta nekem a másikat pedig kinyitotta. - Micsoda egy hülye – mondta Catcher. – Ugye tudod, hogy én már régóta ismerem Sullivan-t? Felemelt szemöldökkel kérdőn nézett rám Catcher, én pedig bólintotta. Nem tudtam, hogy mennyire jól ismerik egymást, de azt tudtam, hogy a kapcsolatuk régebbre nyúlik vissza. Catcher már egyszer említette. - Nem megvigasztalni akarlak, de tudom, ami tudok. Biztos vagyok benne, hogy bármit is tett nagyon meg fogja bánni és valószínűleg előbb, mint sem később. De addig is örülök, hogy konyvfanoknak
259
Chloe Neill itt vagy – mondta, majd Mallory-ra mutatott. – És hogy ti ketten ismét beszéltek. Mallory szórakozottan nézett rám. – Vicces! Nem? Darth Sullivannak köszönhetjük, hogy ismét együtt vagyunk. - Hát a szakításunkban is nagy szerepe volt. Mallory kinyújtotta a karját felém. – Gyere. Ölelj át. Így tettünk. Mikor Catcher-nek visszatért az étvágya megette a maradék pizzát, mi pedig Mallel megosztoztunk a csoki gyűjteményemen. Az események pozitív fordulatában jó néhány csokimat a CarmichaelBell háznak adományoztam, de a töltötteket és a mandulásakat úgy döntöttem, hogy magammal viszem a Cadogan Házba. Jól éreztem magam a régi otthonomban, de a hajnal közeledett és nekem még találkoznom kellett Ethan-nel és Luc-kal, hogy megbeszéljük a gyűlés tervének részleteit. - Vissza kell mennem a Házba. - Talán már észhez is tért Ethan – mondta Mallory. – Lehet, hogy már a küszöböt rágja. Vettem egy mély lélegzetet. - Mit tegyek Mal? Vitatkoznom kéne vele? Elmondani neki, hogy ez így nem jó, de tudunk rajta változtatni, ha akarunk? konyvfanoknak
260
Twice Bitten – Második Harapás Vagy egyszerűen, csak ne foglalkozzak vele? Hogyan dolgozzak vele ezután? – zúdítottam Mallory-ra ezt a rengeteg kérdést. - Talán ezen azért érdemes lenne elgondolkoznod. Tényleg egy olyan pasival akarsz együtt lenni, akit meg kell győznöd arról, hogy veled legyen? - Nem. Mallory bólintott és megsimogatta az arcomat. – Készen állsz. Most már haza mehetsz.
konyvfanoknak
261
Chloe Neill
TIZENNEGYEDIK FEJEZET A FÁJDALOM HÁZA Fordította: Rosie
Luc-ot a műveleti szoba asztalán ülve találtam. Lindsey a számítógépes sarok előtt ült, Luc-kal szemben, ahol láthatta a monitorokat a Házban és akörül lévő biztonsági kamerák képeivel, és megtudhatta éppen milyen természetfeletti dráma fenyeget azzal, hogy végig söpör a Hyde Parkon. Mindketten felnéztek mikor beléptem. - Mennyire volt rossz? – Kérdezte Luc. Gondolom Ethannel már beszéltek a Breck-éknél történtekről. - Nem volt valami mesés. Lindsey megfordult a székével. – Van még valami, amiről szeretnél beszélni? – Hangjából aggodalom csendült ki. - Nem igazán. - Ethan furán viselkedett, - mondta. – Nem mondott rólatok semmit,
de
nagyon
furán
viselkedett.
–
Majdnem
felhorkantam, de mikor láttam az aggodalmas arckifejezését és a hangjában lévő törődést, megkönyörültem rajta.
konyvfanoknak
262
Twice Bitten – Második Harapás - Dobott engem, szóval egy kis ideig szeretnék valami másra gondolni. – Az asztalon szétszórt papírokra mutattam. – Mik ezek? - Én – ő mit csinált? Értékeltem a Lindsey hangjában lévő döbbenetet és rémületet, de csak megráztam a fejem. – Térjünk a tárgyra, kérlek. - A te előadásod, Őrző, - mondta Luc, majd leugrott az asztalról és megfordult. – Előkészületek a tanulmányi kirándulásodra a gyűlésre – a Szent Brigitta Katedrális alaprajza. Az ajtó kinyílt mögöttünk és Ethan sétált be. Gyorsan bólintott felém üdvözlésképp, mielőtt az asztalra szegezte a tekintetét. Emlékeztetnem kellett magam, hogy egyetlen éjszaka kivételével sikerült teljeséggel hivatalos kapcsolatot fenntartanom Ethannel. Ha képes volt ellökni magától a személyes és üzleti ügyeinek keverése okozta félelmei miatt, én is tudom játszani a csupán-üzleti vámpírt. - Tervek? – Kérdezte Ethan. Luc bólintott. – Csak kérned kell. - Igazából, - mondta Lindsey, visszafordulva a monitorjához, nézd meg az e-mailjeidet, ahova az észak-amerikai vezértől fogsz üzenetet kapni. - Részleteket, - mondta Luc. – Már megérkeztek. Ethan körbesétálta az asztalt és Luc mellé állt. Követtem, és megálltam Luc másik oldalán. konyvfanoknak
263
Chloe Neill - Mi a véleményed? – Kérdezte Ethan. Luc arckifejezése megváltozott, a feladatra koncentrált. – Két fő célom volt. Az első – a veszélyzónák meghatározása. Olyan területek, ahol orvlövészek surranhatnak be, paplakok, hasonlók. A második – a kijáratok meghatározása. - És mit találtál? – Kérdezte Ethan. Luc turkálni kezdett a fénymásolatok között. – Két fő része van a templomnak. Az első, az eredeti szerkezet, amit a késői tizenkilencedik században építettek. A régi, vallásos építészet Chicagoban egyenlő az építészeti anomáliákkal. Ez az építész elég paranoiás lehetett, szóval egy csomó búvóhely van. - Alakváltóknak, - Tippeltünk egyszerre Ethannel. - Minden valószínűséggel, - mondta Luc. – Két csapóajtót találtunk az épület főszárnyában. – Megmutatta őket az alaprajzon – egyik a szentély területén, pont a pulpitus mögött, a másik pedig a kórus helyén, a pulpitus mögött. - Mi van még? – Kérdezte Ethan. Luc átnézett még néhány papírt. – Az 1970-es években újratervezték az épületet és hozzáadták a tantermek szárnyát. És abban az időben még egy pánikszobának kinéző helyet is hozzáépítettek. – Ezeket is megmutatta a vázlaton.
– Ez a
földszinten van. Úgy néz ki mintha menedékhelynek építették volna, de az újratervezés folyamán betonnal erősítették még és beraktak néhány vezetéket is. Szóval ezek a kérdéses pontok. konyvfanoknak
264
Twice Bitten – Második Harapás Ethan bólintott. – Kijáratok? Luc
visszalapozott
a
templom
főszárnyának
rajzaihoz.
–
Egyértelműen a bejárati ajtó. Szintén van egy kijárat a szentélyben a jobb oldalon. – Megmutatta, majd végighúzta az ujját a szentély hosszú, keskeny vonalán, egy ajtó felé a folyosó végén. – Itt van a kijárat, bár minden szobában vannak ablakok, ha a dolgok teljesen rosszra fordulnának. Lindsey felé dőltem, aki felállt és csatlakozott hozzánk az asztalnál, még mindig viselve a vékony, vezeték nélküli fülhallgatót, ami összekötötte a ma esti terepmunkát végző őrrel (Kelley-vel vagy Juliet-tel, mivel már csak ők maradtak az őrök közül) és a kapunál álló tündérekkel. – Úgy tűnik, jól szórakozik, - mondtam neki. - A felhők fölött jár, - súgta vissza. – Olyan sokáig béke volt, hogy nem volt szükség arra, hogy ilyen dolgokat csináljon. Aztán hirtelen lett egy Őrzőnk, az alakváltók pedig azt akarják, hogy a vámpírok előjöjjenek és játszanak velük. - Ja, - feleltem szárazon. – Tisztán látszik, hogy ez az egész gyűlés azért van, hogy engem jobban megismerjenek. Egész életemben erről álmodoztam. - Csak veszélyesebben, - tette hozzá. – Sokkal veszélyesebben. Ethan megvakarta az állát. – Még mit kell tudnunk? - Ennyi volt az épületről, - mondta Luc. Kihúzott egy széket és leült. Ethannel követtük a példáját. Lindsey visszatért a számítógépes állomására. konyvfanoknak
265
Chloe Neill - De mivel ketten lesztek körülbelül háromszáz alakváltó ellen, mindenféle eshetőségről beszélnünk kell. Forgatókönyvekről a legrosszabb eshetőségekre. Ethan
keresztbe
rakta
a
lábát,
felkészülve
egy
stratégiai
megbeszélésre. – Te mit gondolsz? - Nekem háromféle forgatókönyv jutott eszembe. Az első, egy támadás a konferencián kívülről, valami olyasmi, mint amit a bárban láttatok. A második, az alakváltók kiakadnak amiért ott vagytok és rátok támadnak. - Szép idők, - suttogta Lindsey. Bólintottam, a gyomrom enyhén összeszorult. Egy bárpult mögött kuporogni a golyók kikerülése érdekében – vagy egy kis karhúzogatás egy erőszakos falka tagtól – egy dolog; de négy alakváltó Falka tagjaival szembenézni teljesen más. - A harmadik, az alakváltóknak nem sikerül megegyezniük, egymásra
rágnak
be,
és
a
helyzet
varázslat
ügyileg
bizonytalanná válik. Ethan Luc-ra pillantott. – Bizonytalan? Ez erre a hivatalos meghatározásod? - Aláírással és pecséttel. De azt hiszem, érted mire gondoltam. Ethan hangosan kifújta a levegőt. – Megértettem. Nem vagyok oda érte, de értem. Nos, mit tehetünk, hogy fenntartsuk a nyugalmat? - Mennyire tudnánk erre rásegíteni? – Kérdeztem. Minden fej felém fordult. – Mire gondolsz, Őrző? – Kérdezte Ethan. konyvfanoknak
266
Twice Bitten – Második Harapás - A vámpírok képesek bűbájt alkalmazni. Nem láttalak még ilyet tenni, - Ethanre pillantottam – de lefogadom, hogy képes vagy rá. Egy pillanatra elcsendesedett a szoba. - Arra gondolsz, hogy igézzünk meg egy templomnyi alakváltót, hogy nyugodtak maradjanak? Érzéketlenek? - Lehetséges lenne? Luc az asztalra görnyedt, egyik könyökét lerakta és a tenyérbe tette az állát. – Elvileg megvalósítható, de még sose láttuk bizonyítékát annak, hogy a bűbáj valóban hatással lenne az alakváltókra. Ők mágikus teremtmények. Attól félek, hogy megneszelnék, éreznék. És ha arra gyanakszanak, hogy megpróbáljuk manipulálni őket – - Ránk szabadulna a pokol, - fejezte be Ethan. – Érdekes felvetés, Őrző, de maradjunk a jól bevált blöffölésnél. Ott fogunk állni a kardunkkal és udvarias mosolyunkkal, és ha eldurvul a helyzet fegyvert rántunk. - Ó, ha már erről van szó, - mondta Luc újra felülve és hátratolta a székét. Odasétált az asztalához, ahonnan felkapott egy kicsi, fényes fehér dobozt. – A költségvetési év vége közeledik, és maradt egy kis extra bevétel a keretből. - Köszönöm, hogy visszajuttatod a Ház kincstárának, dörmögte Ethan, de láttam a kisfiús öröm fényét felvillanni a szemében, ahogy Luc felnyitotta a tetőt és két apró fülhallgatót vett elő. konyvfanoknak
267
Chloe Neill - A legkisebb fülhallgatók a piacon, - mondta Luc a tenyerébe ejtve
a
fülhallgatókat,
majd
visszasétált
hozzánk.
Megfordította a kezét és az asztalra helyezte őket. – Vevő készülék, mikrofon és vezeték nélküli adóállomás. Van mindkettőtöknek egy-egy. A vevőn keresztül hallani fogunk titeket. Ha a dolgok esetleg bizonytalanná válnak, csak egy szót kell szólnotok és egy tucat őr lesz a templom előtt. - Egy tucat? – Kérdeztem meglepetten. – Így is kevesen vagyunk, még ha te, Lindsey, Juliet és Kelley is mind ott lennétek, akkor is hiányozna nyolc vámpír, és senki se felügyelné a Házat. - A Navarre-ban tett látogatásod óta, - kezdte Luc, - beszéltünk a Navarre és a Grey gárdakapitányaival. Ők kölcsönöznének nekünk vámpírokat vészhelyzet esetén. Felegyenesedtem ültömben a lehetséges Vörös Őrség partnerem, Jonah említésére. Gondolom hajlandó volt egy kis segítséget felajánlani a Cadogan Őrzőjének, még akkor is, ha nem tartja túl nagyra a képességeit. Ethan felém döntötte a fejét. – Jól vagy, Őrző? Kipirultál. - Jól vagyok, - füllentettem halvány mosoly kíséretében. – Csak meglepődtem a külső segítség miatt. Ethan megrázta a fejét. – Nem egyeztettünk Gabriellel a további őrök ügyében. Nem hiszem, hogy értékelnék, ha majdnem egy tucattal több vámpír jelenne meg a gyűlésükön.
konyvfanoknak
268
Twice Bitten – Második Harapás Luc vállat vont. – Ezen nem tudok változtatni. Halálbiztos vagyok benne, hogy nem küldelek ki titeket mindenféle erősítés lehetősége nélkül. Emellett, ha addig fajul a helyzet, hogy egy tucat vámpírt kell még beküldenünk, Gabriel valószínűleg nem emiatt fog aggódni. Ethan bólintott. - Nincs túl sok időnk, hogy egy szerződés minden pontját megtárgyaljuk, de felhívhatom a tündéreket, hátha hajlandóak néhány
őrszemet
és
orvlövészt
küldeni
a
templom
környékére. Ethan elmélkedve ráncolta a homlokát és összefűzte a karját. – Azt hiszem az ára a tündérekkel való egyezkedésnek túlszárnyalná a kereteinket, főleg, mivel nem biztos, hogy szükségünk lenne rájuk. - Amit jónak látsz, Nagyúr, - mondta Luc kuncogva. - Ezen a téren határozott elképzeléseim vannak, - mondta Ethan csípősen, jóváhagyással a hangjában. – És a biztonsági szavunk? - Csodafal. Lindsey megfordult a székén és cinikus pillantást vetett rá. – A biztonsági szavad egy Oasis dal címe? - Szöszi, ebben a Házban én ítélem meg, hogy mi divatos vagy sem. A zene miért ne lenne az?
konyvfanoknak
269
Chloe Neill Lindsey
horkantott,
majd
visszafordult
a
képernyőihez
és
végignézte a kijelzőket. – Mondja ezt egy férfi, aki cowboy csizmát hord. Úgy értem, most komolyan. Ki hord cowboy csizmát? Ethannel együtt megnéztük a cipőjét. Valóban kopott, aligátorbőr csizma volt rajta. - Divatikonok, - felelte Luc. – Nézem az MTV-t. Tudom, hogy mit hordanak a kölykök. - A kölykök egy századdal fiatalabbak nálad, vén kecske. - Gyerekek, - avatkozott közbe Ethan, bár tisztán látszott az arcán, hogy jól szórakozik, - ne térjünk el a tárgytól. Van néhány gondom, amivel foglalkozni kéne. Lindsey erőt vett magán és visszafordult a monitorhoz. Én is késztetést éreztem arra, hogy elforduljak, de nem volt számítógép, amire nézhettem volna. Már hozzászoktam az évődésükhöz, és a legtöbbször részt is vettem benne. De ma csak üresnek éreztem magam tőle. Túl hétköznapi volt, és én még mindig az érzelmeimet próbáltam megfékezni. Az egy kicsit segített, hogy látszólag Ethan is kényelmetlenül érezte magát; a kérdéseinek nagy rész egy vagy két szavas volt, és alig mondott valamit a gyűlés előkészületeiről. Persze, ez üzlet volt, de még Ethannek is volt humora. Nos, alkalmanként. - Mi a tervünk ezen eshetőségek során? – Kérdezte Ethan. Luc ismét felállt, odament a papírokhoz és kivett egy térképet az Ukrán Negyedről. – Ha a dolgok tényleg bizonytalanná válnak, csak konyvfanoknak
270
Twice Bitten – Második Harapás jussatok ki az épületből, bármilyen módon, - mondta. – Majd találkozzunk itt. – Egy pontra mutatott a térképen, körülbelül két háztömbre a templomtól, és mind odaálltunk, hogy láthassuk. - Joe csirkéje és kekszeiben találkozunk, - mondta Luc. – Mint már a nevében is benne van, Joe a Szeles Város egyik legjobb csirke és keksz beszállítója. Ez a találkahelyetek. Bármi történjék, menjetek oda. Mi majd felveszünk titeket. Csak annyit kérek, hogy hozzatok egy tízdarabosat nekem és a csajoknak. - Ha a dolgok rosszra fordulnak, visszatámadjunk? Ethan rám nézett. - Néhány alakváltó, már így is gyanakszik ránk, - mondtam, nem említve, hogy a ma este után még gyanakvóbbak lehetnek. – Nem akarom még tovább rontani a helyzetet. Ethan fintorgott és megvakarta a homlokát. – A GT-nek van egy határozata az alakváltókkal kapcsolatban. - Ne támadj, míg ők nem támadtak, - tette hozzá Luc. Ethan tárgyilagosan bólintott. – Nem támadunk fegyverrel, amíg nem fenyeget minket veszély, illetve nem áll fent a kockázata annak, hogy Gabriel megsérül. Egy ideig mindannyian csendben voltunk, talán azon elmélkedve, hogy tényleg olyan fenyegetésnek voltam-e kitéve, hogy az igazolja Ethan reakcióját… vagy a GT-nek még lesz egy-két keresetlen szava a Mesterünkhöz. konyvfanoknak
271
Chloe Neill Mind megugrottunk kicsit, mikor megszólalt Ethan mobilja. Elővette a zsebéből, megnézte a kijelzőt, majd hátratolta a székét és felállt. – Reagálhatsz, ha muszáj, de azért leszünk ott, hogy felajánljuk a segítségünket, nem pedig ellenségeket gyűjteni különösebb indokok nélkül. Valószínűleg a Falkán belül, illetve azon kívül is sok szövetséges van, és egyiknek sem szeretnénk nekitámadni. Chicago egyik legtehetősebb családjába születtem. Megtanítottak rá, hogyan kell viselkedni patthelyzetekben. - Van egy találkozóm, - mondta Ethan, majd visszatette a telefont a zsebébe. – Leléphettek. Holnap két órával éjfél előtt itt találkozunk. - Nagyúr, - mondtam tiszteletteljesen, és a szemem sarkából láttam,
hogy
Lindsey
szemét
forgatja
a
Hálás
Leereszkedésemet hallva – ez volt a seggnyalás vámpírmódra. Mikor Ethan kiment a szobából, feltételezhetően valami fontos találkozó felé tartva, és az ajtó becsukódott mögötte, Lindsey felhorkant. - Nem hiszem el, hogy játszod az udvariast, miután dobott téged. - Figyelmeztettelek korábban is – semmi személyes megjegyzés. - Egy vagy két kérdés? Igazán lényegre törőek. Úgy értem, biológiailag lényegre törőek. - Luc, az alkalmazottad nagyon akaratos. konyvfanoknak
272
Twice Bitten – Második Harapás - Üdvözöllek a világomban, Őrző. Üdvözöllek a világomban. Már csak pár perc volt hajnalig, Lindsey és Luc lezárta a Ház vezérlőit és hivatalosan átadta a Ház őrzésének szerepét a zsoldos tündéreknek,
akik
őrködtek,
amíg
mi
aludtunk.
Lindsey
felajánlotta, hogy felkísér, erkölcsi támaszt nyújtva; vagy inkább ki akart faggatni Ethan döntéséről, miszerint nem randizhatunk egymással. - Csupán egy vagy két részletre van szükségem, - mondta, amint bezárult a műveleti szoba ajtaja mögöttünk. - Nincsenek említésre méltó részletek. Összejöttünk; eldöntötte, hogy nem engedheti meg, hogy randizzon velem, szóval most a Túl-Fogom-Élni stratégiámat fejlesztem. Felmentünk a lépcsőn az első emeletre, és épp a lépcsőforduló széléhez értünk, mikor egy csapat vámpír elállta az utat – Margot, Katherine, és egy vámpírnő borotvált fejjel és kakaó színű bőrrel, akit eddig nem ismertem. Szó szerint megálltak előttünk, elzárva az első emelet többi részétől. - Csajok, - mondta Lindsey, a csípőjére téve a kezét, - mi történt? A lányok összenéztek, majd rám pillantottak, majd visszafordultak Lindsey-hez. - Utálok a rossz hírek hírnöke lenni, - mondta Margot, - de van egy látogatónk.
konyvfanoknak
273
Chloe Neill Lindsey rám nézett és homlokát ráncolta. – Most? Majdnem hajnal van. Egyébként a mai napra senki sem volt kiírva. – Minden nap egyszer kaptunk egy dossziét, ami a Házban történő újdonságokat és eseményeket tartalmazta, a bejelentett látogatókat és a házon kívüli kirándulásokat, melyeket Ethan vagy Malik tervezett. Ma az alakváltó bulin volt a hangsúly, szóval megráztam a fejemet. Margot, aki látszólag kényelmetlenül érezte magát, a szája szélét rágcsálta. – Nem lenne szabad semmit sem mondanom. Katherine oldalba bökte a könyökével. – Bökd ki. - Csak annyi – Ethan arra kért néhány órával ezelőtt, hogy készítsek egy nagy lakomát napkeltére, - mondta Margot. – Francia borsos stake-et, szuflét, és hasonlókat. És arra gondoltam, hogy valami furcsa dolog történt, mivel már évek óta nem kért francia borsos stake-et. Az első gondolatom az volt, mivel francia ételről volt szó és a találkozó is titkos volt, hogy Ethan meghívta Celinát, hogy összeüljenek. Mivel megpróbált megölni engem, volt értelme annak, hogy megpróbálta titokban tartani a találkozót. - Majd hallottuk, hogy vendéget hoz ide, - mondta az új lány, és hogy már elindult a reptérről. - Ó, és ő Michelle, - mondta Lindsey szórakozottan, az új lány felé mutatott. Rámosolyogtam Michelle-re és integettem neki. - Ha ez számít valamit, - mondta Katherine, - vagy jelent bármi különbséget, totális seggfej volt, és mind aggódtunk érted. – Sajnálkozó arcot vágott. konyvfanoknak
274
Twice Bitten – Második Harapás A gyomrom összeszorult az idegességtől. - Rendben, hölgyeim, - mondta Lindsey, feltartva a kezét. – Mindjárt itt a hajnal, szóval valaki kezdje el. A jó fene folyik itt? A három lány újra egymásra nézett, mielőtt Michelle, szomorú arccal visszanézett Lindseyre. - A Jégkirálynő az. - Ó, a francba, - motyogta Lindsey. Margot bólintott. – Lacey Sheridan úton van a Házhoz. A szívem majdnem megállt. Az émelyítő érzés visszatért, összeszorítva a gyomromat, azzal fenyegetve, hogy visszajön a pizza, amit korábban ettem. Ethan nem csupán úgy döntött, hogy nem érem meg a kockázatot – már intézkedett, hogy a hiányos kapcsolatunkat valami mással pótolja. Nem tudtam, hogy ezt hogy ne vegyem személyes sértésnek. - Te jó ég, - mormogta Lindsey. – Szexi vagy sem, a srácnak vitatható ügyei vannak. - Nem hiszem el, hogy megkérte, hogy jöjjön vissza, - mondta Margot. – Főleg most. Főleg most, hogy lefeküdt velem, vagy mert szakított velem? A Margot hangjában lévő szánalom hallatán könnyek gyűltek a szemembe, de kipislogtam őket és felnéztem a vakolt plafonra, hogy ne folyjanak le az arcomon. Ebben a gyenge pillanatomban, amikor konyvfanoknak
275
Chloe Neill csak arra koncentráltam, hogy ne sírjak gyakorlatilag ismeretlenek előtt, egyik falam, ami visszatartotta a hangokat és zajokat, most leomlott. A suttogások, amelyeket nem voltam képes kizárni, most mind ott lebegtek körülöttem. Kicsit megkésve jöttem rá, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik összegyűltek a folyosón, arra várva, hogy valami történjen. Feketébe öltözött vámpírok álltak három vagy négyes csoportokba verődve, néhányan összedugták a fejüket és úgy sugdolóztak, néhányan engem néztek, néhányan pedig az ablakokon tartották a szemüket, amelyek rálátást biztosítottak a bejárati ajtóra. - A Ház felé tart, - mondta valaki. - Mi van Merittel? – kérdezte valaki más. Összeszorítottam a szememet. Az egész teremben sugdolóztak rólam. Kilencvenen voltak tanúi az együttlétünknek és most a kérésének is, miszerint Lacey jöjjön a Házba amilyen átkozott gyorsan csak lehetséges. Újra kinyitottam a szemem. Éreztem, hogy felhevül a bőröm a megaláztatástól és a kudarc egy sokkal kielégítőbb érzelemnek adta át a helyét – a haragnak. A fájdalom méreggé változott, és már pontosan értettem, hogy egy angol szépfiú elutasítása milyen érzelmi ravaszt húzhatott meg Celinánál, a szomorúságot a keserűség apró darabjaivá törve szét. Biztos vagyok benne, hogy nem ő volt az egyetlen nő – vagy férfi – a történelem során, akinek az elutasítás lett a hajtóereje, egy belső tűz, ami a tetteit irányította – erőszakot, háborút, pusztítást okozva. konyvfanoknak
276
Twice Bitten – Második Harapás A vámpír ego legalább olyan törékeny volt, mint az emberi. Megnyugtató volt ez a harag; a képesség, hogy az érzelmeimet Ethanre irányítsam, ahelyett, hogy az elutasításomat a saját bukásomként éltem volna meg. Becsuktam a szemem, ahogy libabőrös lett a karom, olyan érzés volt, mintha a testem forró habfürdőbe süllyedt volna. Mikor a szoba elcsendesedett, ismét kinyitottam a szemem. A csajok felhagytak a sajnálkozó partijukkal, minden fej egy irányba fordult, ahogy Ethan besétált az előcsarnokba és elment mellettünk a bejárati ajtó felé tartva. - Biztos megérkezett, - motyogta Margot és tovább figyeltük Ethant. Most jöttem rá, hogy biztos ő volt az oka a telefonhívásnak, mikor otthagyta a műveleti szobát – az ok, amiért el lettünk bocsátva. Ethan kinyitotta az ajtót, majd előrehajolt hogy megöleljen egy nőt. – Lacey, - mondta, - köszönöm, hogy ilyen gyorsan idejöttél. Hangja meleg volt, egyértelmű volt a szavaiban lévő burkolt célzás – ő kérte, hogy idejöjjön. Ő volt a hideg gyümölcsfagylalt az én fokhagyma szószomra, az ízlés javító, amire szüksége volt egy velem töltött éjszaka után. Nagyot nyeltem a hirtelen támadt hányingerem leküzdése érdekében. Mikor elengedte őt és oldalra lépett, kezet rázott a kíséretének többi részével, én pedig megnézhettem magamnak. Lacey magas és karcsú volt, szőke haja bubifrizurára volt vágva, aminek a vége az álláig ért. Modellszerű, tökéletes arca volt – konyvfanoknak
277
Chloe Neill egyenes, hosszú orr, széles száj, kék szemek, melyek jegesen csillogtak. Halványkék nadrágkosztümöt viselt, ami körülölelte formás testét; a jobb kezén egyetlen gyűrű volt, amiben egy túlméretezett gyöngy volt. Gyönyörű volt, emellett elegáns is. Ő volt minden, amit Ethan akart. És idejött Chicagoba San Diegoból, mert ő arra kérte. - Jól néz ki a Ház, Ethan. Tetszik, amit csináltál. Ethan visszafordult hozzá és rámosolygott. De akkor körbenézett a szobán, és ahogy meglátta mennyi vámpír van az előcsarnokba a mosolya elhalványult. Végignézett rajtunk, a teste megfeszült és végül találkozott a pillantásunk. Ahogy bámultuk egymást elgondolkoztam, hogy miért hívta ide, mit gondolt, miben fog segíteni neki. Nem értettem, hogyha a velem
való
randizás
áldozatot
jelentett,
akkor
a
korábbi
szeretőjének visszahívása miért nem. Semmit sem láttam a szemében, ami megmagyarázta volna ezt, csupán sokkot, amiért rajtakaptam. Nem tudom, hogy mit akartam mondani neki, de tettem egy lépést előre, azzal a szándékkal, hogy mondjak neki valamit. - Hé, hé, - mondta Lindsey, elém állva. – Ne akarj odaviharzani. Nem akarsz az a fajta lány lenni. Horkantottam, már a fél szoba engem figyelt. – Milyen lány? Egy lány, akit néhány órán belül helyettesítettek? – Suttogtam indulatosan, majd körbenéztem a szobában. – Lehet, hogy nem konyvfanoknak
278
Twice Bitten – Második Harapás tudnak a szakításról, de a bizonyíték elé egyértelmű. Van bárki is, aki nem találta ki mostanra? Margot, Katherine és Michelle félrenézett. - Mer, - mondta Lindsey, egyik kezét a karomra téve, - mi a barátaid vagyunk, Újonc társaid. De Ethan egy Mester, ahogy Lacey is. Ha kínos helyzetbe hoznád magad előttük az csak egy teljesen új szintre emelné a megaláztatásodat. Volt értelme annak, amit mondott. Oké, döntöttem. Nem támadok neki, de nem is kínzom magam tovább azzal, hogy őket nézem. Megfordultam és szó nélkül felmentem a lépcsőn a második emeletre. Bementem a szobámba és bezártam magam mögött az ajtót. Nem sírtam – nem fogok sírni. Többet nem. Aludni sem fogok. Néhány perccel hajnal előtt átöltöztem pizsamába és bemásztam az ágyba. Hosszú éjszaka volt, de ébren feküdtem, egyik karommal a párnám mögött, a plafont bámulva. A hajnal közeledett, arra csábított, hogy csukjam be szemem és kapcsoljam ki az agyam. De az agyam emberi része folyton újrajátszotta a közös pillanatainkat, bármilyen nehéz is volt, és azon gondolkoztam, hogy van-e valami, amit még tehettem volna, amit mondanom kellett volna, hogy adjon nekünk egy esélyt. Sebezhetővé tettem magam, és megfizettem érte. De a legrosszabb az volt, hogy most már az egész Ház tudta – vagy hamarosan megtudja, – hogy gyorsan dobtak majd pótoltak. konyvfanoknak
279
Chloe Neill Bevallom, adtam neki egy esélyt. De ez nem jelenti azt, hogy továbbra is rossz döntéseket kell hoznom. Hangosan kifújtam a levegőt és megfogadtam, hogy nem randizok vámpírokkal. Ironikus módon ez volt az a pillanat, mikor a lehetséges társam a Vörös Őrségben úgy döntött, hogy felhív. Arra gondoltam, hogy azért jelentkezik, mert Luc-tól hallott a Falka gyűléséről, ezért felkaptam a mobilomat és kinyitottam. – Merit. - Jonah vagyok, - mondta. – Készen állsz erre a dologra holnap este? – Értékeltem a hangjában lévő aggodalmat, de nem voltam benne biztos, hogy a személyemnek szólt, vagy annak, hogy egy lehetséges VŐ tag voltam. - Találkoztunk a Falka vezérekkel, töltöttünk egy kis időt a Falka tagjaival, és láttuk az épület alaprajzát. Van tervünk, és ti vagytok az erősítés. – Vállat vontam. – Amennyire lehet, fel vagyok készülve. – Átugrottam a részleteket, amelyek kínos helyzetbe hoznák Ethant; elég, ha csak egyikünk érzi magát nyomorultul. Jonah halk, egyetértő hangot hallatott. – Ha később kérdeztek meg, ezt sosem említettem volna meg. De arra gondoltam, hogy esetleg elött az ideje, hogy az VŐ-től kérjünk erősítést? Hogy a tagok készenlétben álljanak? Nem tudtam elég gyorsan kimondani a szavakat. – Ennek határozottan nincs itt az ideje. Értékelem, hogy felajánlottad a segítséged, de nagyon sok alakváltó van kint aki utál minket. – Ezt első kézből tapasztalhattam meg. – Különleges intézkedések és fekete helikopterek beküldése nem segítene jelenleg. Ez csupán konyvfanoknak
280
Twice Bitten – Második Harapás felszítaná a tüzet. Bízz bennem – jobban állunk, mintha nem lettünk volna ott a bárban, de még semmilyen értelemben sem vagyunk „bent”. Egy pillanatig csendben volt. – És ha megtörténik a legrosszabb? - Akkor Luc be fog hívni titeket. Te egy Vörös Őr vagy, ami azt jelenti, hogy megvan a hatalmad, hogy döntéseket hozz a nevükben. De nem léphetsz elsőként ebben az esetben. Azt gondolják,
hogy
túlságosan
függünk
a
politikától.
Megbízhatatlanok vagyunk. Ha még több vámpírral jelenünk meg – és mindenféle válság nélkül, ami megmagyarázná – akkor csak az ő igazukat bizonyítjuk. Arra számítva menjünk be, hogy meg tudunk birkózni a gondokkal. És ha a dolgok kiterjednek a te hatáskörödig, akkor megteheted a következő lépést. Még egy perc, amíg mérlegelt. – Akkor addig készenlétben állunk. Sok szerencsét. Reméltem, hogy nem lesz rá szükségünk.
konyvfanoknak
281
Chloe Neill
TIZENÖTÖDIK FEJEZET FUTÁS (MENEKÜLÉS A VÁMPÍROK ELŐL) Fordította: Nitty
A nap már vagy tizenöt perce leáldozott, de én még mindig az ágyban feküdtem. Előfordult már veled is, hogy nem tudtál aludni, mert minden zavart a környezetedben – a szoba túl meleg volt, a párna kényelmetlen, a matrac huplis, a lepedő gyűrőt – de mikor itt volt az ideje, hogy felkelj hirtelen minden megváltozott az ágyad kényelmesé válik és már nem is akarsz kikelni belőle? A szobám hőmérséklete tökéletes volt, az ágy puha meleg fogva tartott. Nem akartam kikelni az ágyból, tudtam odakint semmi jobb nem vár rám – csak Ethan egykori szeretője. De én vagyok az Őrző és úgy is kell viselkednem, felnőtt vagyok, így hát felülte és lerúgtam magamról a takarót. Már egy jó hete voltam utoljára futni és mivel még jó pár órám volt az indulásig futó ruhát vettem és elindultam a Hyde Parkba futni. Az edzések Ethannal és az őrökkel nem érnek fel egy futással. A futás ellazít és kivesz belőled minden fájdalmat, ilyenkor csak magad lehetsz. konyvfanoknak
282
Twice Bitten – Második Harapás A futás előtt úgy döntöttem, hogy nem ártana enni valamit. Arra azonban még nem álltam készen, hogy szembe nézek a többi vámpírral a házban, vagy esetleg véletlenül összefussak Sheridan – Sullivan párossal. Szerettem volna ma mellőzni minden drámát, így az étkező helyett lesiettem a földszintre és az egyik lengőajtó mögött egy kis téglalap alakú konyhába érkeztem. Egy gránit munkalapú juharfából készül szekrénysor állt a kis konyhában, meg egy hűtőszekrény. A munkalapon kosarak sorakoztak, amikben szalvéták, evőeszközök, sós tasakok, majonézes dobozok és egyéb hasonló dolgok voltak találhatók. A hűtőszekrényt mágnesekkel felrögzített kis papírok lepték el, amin a hűtőben lévő elvihető menük kínálatát részletezték és az egyik Hyde Parkbeli pizzéria étlapját. Ez volt az előnye, ha valaki az U of C közelében lakott – a házhoz szállítás garantált. A hűtőszekrényhez mentem és kinyitottam. A hűtőszekrény tele volt joghurtos és üdítős dobozokkal, hűtött desszertekkel és vérrel. Megragadtam az egyik vérrel töltött dobozt megráztam és kinyitottam. Aztán meggondoltam magam és ki vettem még egyet, itt az ideje, hogy erőt gyűjtsek. Beleittam a dobozba és…. fintorogtam egyet. Ethan vére után ez nem tűnt túl jónak, az ő vére ízes és bódító volt. Most pedig egy dobozból iszok, aminek konyvfanoknak
283
Chloe Neill műanyag íze van. De mivel szükségem volt a vérre nem törődve az ízével megittam és ugyan ezt tettem a másik doboz vérrel is. Nem most volt itt az ideje, hogy neki álljak finnyáskodni, mikor szükségem van mindem erőmre – nem csak fizikailag, hanem érzelmileg is. Az üres dobozokat a szemetesbe dobtam és kíváncsiságból kinyitottam az egyik szekrény ajtaját. A szerkény tele volt egészséges ételekkel – müzli, dió, gabonafélék. - Fene – morogtam és becsuktam a szekrény ajtaját, majd kiviharzottam a konyhából. Miközben kifelé haladtam azon járt az eszem, hogy beszélnem kell Helennel – a ház anyjával – a lenti konyhában található ételekről. Odakint fülledt meleg júniusi eset volt. Nem volt még késő éjszaka, de az utcák, már elcsendesedtek. Azt hittem, hogy megúszom a ház előtt álló paparazzikat, de tévedtem. Amikor elhaladtam mellettünk rájuk villantottam egy üzleties mosolyt és igyekeztem észrevétlenül elhaladni mellettük. - Hé – kiáltott utánam valaki. – A Lófarkas Bosszúálló. - Jó estét uraim! - Mondanál nekünk valamit a bárban történtekről? Mosolyogva néztem végig a fiatal riporter srácon, aki egy farmert és konyvfanoknak
284
Twice Bitten – Második Harapás egy pólót viselt. – Nagyon remélem, hogy mihamarabb elkapják az elkövetőket. - És mi a véleménye az Alabamai vámpírmozgalomról? Megfagyott a vérem – Milyen mozgalom? A fiatal férfi mellett egy másik állt – idősebb, kövérebb volt a másiknál, a haja göndör volt és hosszú fehér bajuszt viselt – aki meglebegtette a kis jegyzetfüzetét. - Amit az négy vámpír szervezett, akik vámpír fészeknek néven emlegetik magukat. Tudomásunk szerint az Agyarellenes csoport tagjai. Gabriel aggodalma megalapozott volt. Talán ez csak egy egyedi eset, de az is lehet, hogy ez valami nem várt esemény előszele. Vagy még sem. - Nem hallottam róluk – mondtam halkan. – De imádkozom, hogy a hírek ne legyen igazak. A riporterek csendesen jegyzeteltek. - Mennem kell. Köszönöm a friss híreket Uraim. A férfi a nevemet kiáltotta, szeretett volna feltenni még néhány kérdést, mielőtt még eltűnök az éjszakában, de nem foglalkoztam velük. Futnom kellett, ki kellett ürítenem a fejemet, mielőtt visszatérek a Cadogan Házhoz és a drámához, ami kétség kívül ott konyvfanoknak
285
Chloe Neill várt rám – politikai, vagy más értelemben. Az első mérföld nagyon kemény volt, még vámpír erőmhöz képest is nagyon nehezen tudtam megtenni ezt az utat, de aztán végül felvettem a ritmust és egy jó nagy kört tettem a Cadogan Ház körül. A szél feltámadott, mire visszaértem a Cadogan Házba, ahol egy rövid biccentéssel üdvözöltem az őröket, miközben megpróbáltam a légzésemet lelassítani. A pulzusom dübörgött a fejemben, talán még vámpír mivoltomhoz képest is egy kicsit megerőltettem magam, de úgy éreztem erre most szükségem volt. Jó érzés volt távol kerülni a háztól és közben semmi másra nem koncentrálni, csak a futásra. Most azonban itt volt az ideje egy jó zuhanynak, mert én tiszta izzadság voltam. Felsiettem a szobámba, amilyen gyorsan csak tudtam. A szobaajtómon lévő üzenő táblámra a következő papírt tűzték: Isten hozta a Mestert! Csatlakoz hozzánk szombaton 22:00-kor. Üdvözöljük együtt Lacey Sheridan-t. A Sheridan Ház mesterét. Koktélokkal és zenével várunk mindenkit. Viselet: alkalmi. Forgattam a szememet a meghívás láttán és egy kicsit hátrább konyvfanoknak
286
Twice Bitten – Második Harapás léptem, hogy szemügyre vegyem a folyosón lévő többi szoba ajtaját is. Minden ajtón ugyan ez a fekete, fehér szórólap volt látható – ami azt sugallta Futás! Ennek itt semmi köze nem volt a demokráciához. Kíváncsi voltam, hogy vajon Ethan ötlete volt-e ez az egész nagyszabású parti? Még mit nem? Elegáns megjelenés? Igyak Lacey Sheridan egészségére? És még ajándékot is vigyek, mi? Fogtam és összegyűrtem a meghívót, aztán kinyitottam az ajtót és beléptem rajta, de még mielőtt be tudtam volna zári lépteket hallottam a folyosóról. A folyosó ezen szakaszán nem sokan szoktak járkálni, így kikukucskáltam a résnyire nyitott ajtón… és elkerekedett a szemem. Ethan és Lacey sétáltak egymás mellett a folyosón. Ethan farmert viselt és egy hosszú ujjú halványzöld pólót. A haját kiengedte és a Cadogan medál ott lógott a nyakában. Lacey szürke tweed ruhát viselt fekete mintás kesztyűvel. A nő minden egyes hajszála a helyén volt és a sminkje is tökéletes volt, mintha egy retusált fotómodell lett volna. - Ne aggódj – mondta Lacey. - Mire gondolsz? – kérdezte Ethan. - Az őrződ miatt, ő is csak egy átlagos vámpír. Csak egy átlagos katona. És meg kell, hogy mondjam tényleg nem értem, hogy konyvfanoknak
287
Chloe Neill mi ez a nagy felhajtás. Szétnyíltak az ajkaim. Ő csak egy átlagos vámpírnak tart? - Nem vagyok benne biztos, hogy Merit átlagos lenne Lacey. Azt nem tagadom, hogy egy katona, de semmiképp sem mondanám rá azt, hogy átlagos. - Ennyitől még senki nem válik Mesterré. - Hát ez majd az idő fogja eldönteni, hogy igen, vagy nem. Lacey kuncogott. – Úgy érted te eldöntöd, hogy javaslod –e őt vagy sem. Lacey volt az egyetlen Mester vámpír, akit Ethan nevezett ki és pedig Ethan már közel négyszáz éve vámpír. Ahhoz, hogy egy vámpír mester legyél, részt kell venni egy teszten, amire Ethan még Lacey kívül senkit nem javasolt. A többi Mester, mint Ethan és Morgan, akkor lettek mesterek, amikor az Uruk meghalt, ilyen esetben eltekintenek a teszttől. - Ő még nagyon fiatal – mondta Ethan. – Még rengeteget kell tanulnia, mielőtt készen áll erre – meg kell ismerkednie a hallhatatlansággal. Ezt a leckét pedig csak az idő taníthatja meg neki. De azt hiszem képes lesz helytállni – mondta és a másodperc tört része alatt az ajtóra szegezte a szemét. A résen át észrevett. Én pedig hirtelen felugrottam és belülről neki konyvfanoknak
288
Twice Bitten – Második Harapás préselődtem az ajtót, mint ha ez segített volna a szituáción. Aztán Ethan hangjára lettem figyelmes. - Mer… Őrző? Lassan kinyitottam az ajtót. Láttam ahogy Lacey a háta mögé lép. Én pedig nekiálltam az ártatlant játszani. – Hello. Én csak kiszaladtam futni egyet. Mindketten meredten nézték az izzad edző cuccaimat és én úgy éreztem magam, mint az egyik John Hughes film hősnője, ahol minden szempár a hősre szegeződik. - Ki? – ismételte Ethan. Gondolkozz! Egy pillanatig csendben voltam, majd bólintottam. – Csak futottam. Ethan összeráncolta a szemöldökét és hirtelen aggodalom csillanta a szemében. Érdekli, hogy mi van velem? Zavarná, ha valami bajom esne? - Nem akarnál bemutatni minket? – kérdezte Lacey. Ethan csak egy pillanatig engedett gyengeségének. Ahhoz nem volt elég ez a pillanat, hogy Lacey észrevegye, de én éreztem valamit. Félrebillentett fejjel néztem Ethan-re: Igen, Ethan. Nem akarsz minket bemutatni egymásnak? - Lacey Sheridan – olyan önelégülten mutatkozott be a teljes konyvfanoknak
289
Chloe Neill nevén Lacey, hogy a név puszta hallatától is összeszorult a gyomrom. - Merit. Az Őrző – tettem hozzá, mint, ha szükséges lenne, hisz én voltam az egyetlen Őrző a házban. - Én is valamikor őr voltam a Cadogan Házban – mondta miközben a tetőtől talpig végigmért, úgy, mint egy igazi ellenfelet. Harcolni akarna Ethan-ért? Vagy csak valami házon belüli rivalizálásra készül? Mindegy is. Nem fogok belemenni a játékba. Én már mindenemet feltettem ebben a játékban és vesztettem. - Igen, tudom – mondtam udvariasan. – Lindsey a barátom. Ti együtt dolgoztatok, míg le nem tetted a Mester vizsgát. - Igen emlékszem rá. Egy nagyon jó őr – mondta Lacey kedvesen. A tekintetem Lacey-ről Ethan-re vándorolt. – Gondolom hallottál Alabamáról? Ethan arckifejezése eltorzult. – Igen. Gabriel által előre jelzett aktivisták jutottak eszembe. Bólintottam. – Egyből nekem is ez ugrott be. Ethan nagyot sóhajtott. – Hát bármi is legyen ez ma van fontosabb dolgunk is. Szeretném. ha egy órán belül el tudnánk indulni a konyvfanoknak
290
Twice Bitten – Második Harapás templomba. - Uram – mondtam engedelmes hangon. Ethan ugyan nem tett semmiféle megjegyzést, de a beleegyezésem nyilvánvalóan bosszantotta. Én pedig mosolyogva elsétáltam.
Lezuhanyoztam és felöltöztem – farmert, csizmát, pólót és bőrdzsekit vettem fel – és elindultam Ethan irodája felé, mikor megcsörrent a telefonom. Elővettem a telefonom és megnéztem, hogy ki az. Mallory volt. - Szia - üdvözöltem. - Tudom, hogy sok dolgod van ma, de kérlek, gyere a Cadogan Ház elé. Catcher beszélni akar Ethannel és én pedig szeretnék adni neked valamit. - Valami finomat? - Te komolyan csak azért vagy a barátom, mert tudok főzni? - Hát… nem, de azt elismerem, hogy ez is egy szempont. - Remélem a miért vagyok a barátod listád ennél jóval hosszabb és sokrétűbb. De ezt beszéljük meg idelent. Összecsuktam a telefonomat és elindultam az ajtó felé. A folyosó Mester
vámpír
mentes
volt,
így
kellemes
dráma
mentes
környezetben indultam lefele. konyvfanoknak
291
Chloe Neill Mal a kapu előtt állt csípőre tett kézzel, csőszárú farmerban és hosszított felsőben. Az őröket vizslatta. Leugrottam a lépcsőről és odasétáltam a kapuhoz. Catcher lépett melle, ahogy közeledtem feléjük – valószínűleg csak leparkolt az autóval – Catcher arckifejezése a szórakozott és egyben elgyötört volt. - Azt hallottam, hogy a családotok nagyon jó a harmadik nembe – mondta Mallory. – Tudnátok nekem tanácsot adni ebben? A tündérek a kapuból rosszindulatúan néztek le Mallory-ra. – Családunk? Mallory vigyorgott. – Sajnálom. Ezt diktálja a hagyomány. Így természetes. Hajlandók lennétek velem leülni és megosztani… - Rendben – szakította félbe Catcher, miközben a kezét Mallory vállára tette és a ház felé fordult. – Elég. Elnézést kérek – mondta az őröknek bocsánat kérően. - Új barátok? – kérdeztem. - Ők nagyon érdekes emberek. - Lefogadom, hogy jobban szeretik, ha a nevükön szólítód őket. Mallory és Catcher tekintete rám szegeződött. – Te tudod a nevüket? Rájuk néztem és megvontam a vállamat. – Itt dolgozok. - Hát ez még a legelfogadhatóbb faji sértés, azt hiszem – mondta konyvfanoknak
292
Twice Bitten – Második Harapás Mal, aztán, mint aki csak most vette észre a bőrszerkómat és a kardomat meglepetten kérdezte. – Úgy nézel ki, mint aki találkozóra készül az alakváltókkal. - Reméljük erre nem lesz szükség – emeltem meg a kardomat. – Neked nem Schamburg-ban kellene lenned ma este? Megrázta a fejét. – Ma este is gyakorolnom kell, bájitalkészítés meg miegymás. - Sok szerencsét hozzá. - Sok szerencsét az alakváltókhoz. De pont ezért jöttem – Mal a kezével a zsebében kezdett kotorászni. – Tartsd a kezed. Szkeptikusan felemeltem a szemöldökömet, de úgy tettem ahogy kérte. Mallory kihalászott valamit a zsebéből és a kezembe nyomta. Egy antik karkötő volt – sötét arany lánc kicsit kopottas egy kör alakú medállal. A medálon egy madár formájú véset volt. - Ez egy apotrope – mondta büszkén Mallory. - Mi? - Apotrope. Szerencse hozó talizmán. Elűzi a gonoszt – előre hajolt és rámutatott a medálon lévő karcolatra. – Ez egy holló. Egy védelmező, aki megvédi a karkötő viselőjét a bajtól. Chicago egyik skandináv kerületében találtam. Zavarodottan néztem rá. – Van Skandináv kerület Chicagoban? konyvfanoknak
293
Chloe Neill - Nem, nincs – mondta Catcher. – De a bolt szomszédságában egy halas étterem volt és Mallory, úgy döntött így nevezi el a környéket. - Most hogy nálatok mozognak a bútorok ti letteket a Bermuda háromszög? - Még egy kis gyakorlásra van szükségem és mindent sértetlenül teszek vissza a helyére. - Nos, ennek örülök. Ingyenes városrendezés. Köszi, Mal. Vállat vont. – Mindegy ezt oda akartam neked adni, hogy megvédjem a farkas átokkal szemben? - Farkas átok? – kérdeztem meglepetten. - Megvéd az alakváltóktól – mondta Catcher a szemét forgatva. Bólintottam, hogy megértettem. – De nem lehet, hogy ne jó ómen ilyet viselni az alakváltók találkozóján. - Én csak segíteni szeretnék – mondta Mallory. – Nem szeretném, ha valakinek baja esne, de ott van ez a furcsa érzés a gyomromban... És senkinek se kell tudnia erről. - Marad a holló. Köszönöm – kinyújtottam a jobb csuklómat és vártam, hogy Mel rákapcsolja, de amikor felnéztem láttam Catcher elkerekedett tekintetét. - Őrdög és pokol – motyogta. konyvfanoknak
294
Twice Bitten – Második Harapás Látva az elkerekedet tekintetét tudtam, hogy ki állhat mögöttem az ajtóban. - Gyönyörű - suttogta Mal, miután bekapcsolta a karkötőmet és ő is felnézett. – Ki ő? - Ő Lacey Sheridan. Mallory zavartan pislogott – Lacey Sheridan? Az a vámpír, aki Ethan… Egy bólintással félbeszakítottam őt. - Miért nem mesélted el, hogy Ethan egykori barátnője itt van a városban? - Azt gondoltam ennyi megaláztatás bőven sok egy hétre, még nekem is. Mel megsimogatta a karomat. – Ne hülyéskedj. A megaláztatás is olyan, mint egy finom bór. Meg kell osztani a barátaiddal. Kinyújtottam Mal felé a nyelvemet, Catcher pedig figyelmeztetés képen megrázta a kezét. – Jönnek. – Figyelmeztetett. – Mosolyogj. Hamis mosolyt erőltettem az arcomra és megfordultam, hogy üdvözöljem a két Mestert. Ethan az egy kezében a katanáját fogta a másikat pedig udvariasan Lacey hátánál tartotta. - Mallory Carmichael és Catcher Bell – mondta Ethan. – Bár én azt hiszem ti már ismeretiek egymást abból az időből, maikor konyvfanoknak
295
Chloe Neill Lacey még itt élt a házban – nézett Lacey-re és Catcher-re. Catcher csak egy rövidke fejbiccentéssel üdvözölte a Lacey-t, ami egy kicsit megmelengette a szívemet. Catcher persze másokkal szemben is ilyen mogorva szokott lenni a tapasztalataim szerint, de emiatt most kapott tőlem egy jó pontot. Egy csapatban játszottunk és ezt ő is tudja. - Mallory Merit egykori lakótársa – mondta Ethan Lacey-nek – és
újdonsült
boszorkány
tanonc.
A
Rend
képzi
őt
Schaumburg-ban. Lacey oldalra billentette a fejét. – Azt hittem a rendnek nincsen képviselője Chicagoban. Mallory Catcher karjára tette a kezét, amivel vissza fogta a férfit. Catcher-t már kirúgták a Rendből, de azért meg voltak a megfelelő titkos kapcsolatai. - Ez egy hosszú történet – mondta Mallory. – De örvendek – üdvözölte Lacey-t, majd Ethan-ra pillantott. – Ugye vigyázol a barátnőmre ma este? - Mindig vigyázok a vámpírjaimra. Mallory édesen mosolygott. – Az eddigi bizonyítékok ezzel ellentétesek. Catcher a kezét Mallory vállára tette és komolyan nézett Ethan-ra. konyvfanoknak
296
Twice Bitten – Második Harapás – Igazából teljesen más miatt jöttem ide. Rossz hírem van. A bártól nem messze az egyik raktárban találtak egy holtteste. A holtest Tonyé. Ethan egy nagyot sóhajtott. – Ez tényleg nem túl jó hír semmilyen szempontból se, főleg, hogy ő volt a lövöldözés első számú gyanúsítottja. - Lehet, hogy valaki állt mögötte is – mutattam rá. – Olyan, aki nem örült volna, ha ez kiderül. Vagy az is lehet, hogy csak így akarta elhallgattatni. Catcher bólintott. – A gyűlésen legalább egyel kevesebb ember csinálhat káoszt. - Gabriel már tudja? – kérdezte Ethan. Catcher bólintott. – Jeff nemrég szólt neki is. - Nem lehet egyszerű Gabrielnek. Ez nem olyan információ, amit a gyűlés megkezdése előtt két órával szeretnék megtudni. - Hát nem – értett egyet Catcher. – És valószínűleg nem ez lesz utolsó felmerülő probléma az este folyamán. - Számítottam
problémákra
–
monda
Lacey,
látszólag
csatlakozva a beszélgetéshez. – Most már valószínűtlennek tűnik számomra, hogy az első támadás véletlen volt és mivel a támadónak nem sikerült meggátolni a Falka ma esti konyvfanoknak
297
Chloe Neill találkozóját, így a következő „merénylet” igen valószínűnek tűnik. - Erre is felkészültünk – mondta Ethan, de a tekintete üres volt, a földet nézte, mintha valami máshol járna. – A Navarre és a Grey
őrei
készen
állnak,
ha
közbe
kell
avatkozni.
Folyamatosan tartani fogjuk velük a kapcsolatot. - Jelenleg ez a legjobb dolog, amit tehetünk – mondta Catcher. Egy pillanatig csak álltunk csöndben és mindenki azt latolgathatta, hogy vajon, mint tartogathat számunkra ez az éjszaka. - Köszönünk, de most mennünk kel. Lacey rendelkezésre bocsátom az irodámat, hogy nyugodtan tudjon dolgozni, amíg távol vagyunk – mondta Ethan, majd rám nézett. – Ötkor az első emeleti lépcsőfordulóban. - Uram – mondtam és kecsesen biccentettem a fejemmel. Ethan
arca
elégedetlenséget
tükrözött
az
engedelmességem
hallatán, de aztán gyorsan elfordult, nem akarta, hogy ennek Mallory és Catcher is tanúja legyen. - Uram – ismételtem meg Catcher, miután Ethan és Lacey halló távolságon kívül kerültek. – Fogadok, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor hallottam a szádból ezt a szót. konyvfanoknak
298
Twice Bitten – Második Harapás - Én csak tisztelettudó vagyok – mondtam, de a szememet még mindig a két mesteren tartottam. Catcher gonoszul elvigyorodott. – Fogadok, hogy ezzel akarod a sírba kergetni. Én is visszavigyorogtam rá. – Azt hiszem utálja. Ami még élvezetesebbé teszi a dolgot. - Ő azóta erre vágyik, mióta beléptél a Cadogan Házba – mutatott rá a lényegre Mallory. – Ennek így semmi értelme. Te csak megadod neki, amire vágyik. - Pontosan – helyeseltem és bár nem teljesen mértékben értettem egyet vele. Azért csináltam, mert láttam idegesíti Ethan-t, jó móka volt szívatni, de még mindig gyerekcipőben járt a buszú állásom. - Tudod – mondta Mallory oldalra billentett fejjel, miközben ő is még mindig Ethant és Lacey-t figyelte. – Túl szőke és merev… olyan, mint egy ügyvéd, vagy mi. És ezt most nem bóknak szántam. - Akár hogy is Ő csak egy vérszívó – motyogta Catcher. Kedvesen megveregettem a karját. – Tudod nagyon rendes volt tőled amit ettél. Az a nézés, ahogy Miss. Napsugárra néztél… - Félek, túl nagy jelentőséget tulajdonítasz neki. Ez nem azt konyvfanoknak
299
Chloe Neill jelenti, hogy a te oldaladon állok – mondta Catcher, majd Mallory felé bólintott. – De biztos vagyok benne, hogy ha nem így teszek, akkor a héten a kanapén alszok. - Én melletted állok – szorította meg a kezemet Mallory. – Nekünk mennünk kell. El kell kezdenünk a bájital főzését. Vigyázz magadra nagyon ma este! Előre léptem és megöleltem Mallory-t. – Jó leszek, ígérem. De ti is legyetek ám jók! – igyekeztem a tőlem telhető legnagyobb szigorral rájuk nézni. Catcher felhorkantott. – Ha nem játszunk meztelen Twister-t, akkor csak pocsékoljuk az időt. - Hát persze – motyogta Mallory, miközben lefele rángatta őt a járdáról. – Látod ő az életem szerelme. Olyan romantikus. Öt perccel később, ahogy megbeszéltük, találkoztam Ethan-nel a lépcsőfordulóban a Sheridan Ház mestere nélkül. De Malik és Luc vele voltak. Malik – Ethan magas sötétbőrű és zöld szemű aspiránsa volt – aki fekete öltönyt, fekete cipőt és egy fehér inget viselt, ami alól kivillanta a Cadogan medál. Malik volt az egyetlen általam ismeret házas vámpír. Igazán jó képű volt – borotvált fej, tiszta szem, éles arccsont. - Azt hiszem készen vagyunk – mondta Ethan és körbe konyvfanoknak
300
Twice Bitten – Második Harapás pillantott. – Malik te a házban maradsz és vigyázol az itteniekre. Luc vezeti a mi kis titkos csapatunkat. Reméljük rájuk nem lesz szükség ma este. De ha mégis… - Akkor minden rendben lesz – szakította félbe Luc Ethan-t. – A Grey és a Navarre ház készen áll, hogy segítsen nekünk. Folyamatos kapcsolatban állunk egymással. Hol van a ti fülhallgatótok? Mi mint engedelmes, rendes diákok előhúztuk a fülhallgatónkat a zsebünkből és megmutattuk Luc-nek. - Jó gyerekek – mondta Luc kuncogva. – Addig nem kell beraknotok, amíg odakint vagyok. És érdemes lenne úgy behelyeznetek a fülhallgatókat a fületekbe, hogy az alakváltók ne vegyék észre, ne hogy aztán azt gondolják, hogy ki akarjuk játszani őket. - Tőlem pedig azt várod, hogy újra beszéljek Darius-nál? Mindannyian Malik felé fordultunk. Darius a Greenwichi Tanács feje volt. Ethan megrázta a fejét. – Nem. Mi már egyszer megpróbáltuk elérni ezzel kapcsolatosan, azóta Darius nem jelentkezett. Mi mindent megtettünk, ami tőlünk telet. - Azt hiszem, a legrosszabb esetben nemet mondanak, nem? – konyvfanoknak
301
Chloe Neill pillantottam kérdőn Ethan-re. - Félek a GT mostanság elég kiszámíthatatlan. Mi elmondtunk nekik, hogy az alakváltók stratégiatámogatást kértek tőlünk és mi ebben segítséget nyújtunk nekik. És jeleztük azt is, hogy a jelenlegi események baljóslatú dolgokat jeleznek, amire a tanácsnak is érdemes lenne odafigyelnie. - Vagy is mi meghívtuk őket egy kis csihi-puhira – fordított Luc. Bólintottam. Ethan pedig mély levegőt vett. – Akkor itt az idő. - Sok szerencsét – mondta Luc, majd rám pillantott. – Rúg szét a seggüket, Őrző. - Remélem arra nem lesz szükség. - Ezzel akkor már ketten vagyunk így – mondta Ethan. Majd Ő és Malik közel hajoltak egymáshoz és valamit súgtak egymás fülébe, gondolom ez is valami ősi rituálé része volt – Ethan elhagyja a Házat és Malikra bízza a Ház védelmét. Majd miután végeztek elindultunk lefelé a lépcsőn.
konyvfanoknak
302
Twice Bitten – Második Harapás
TIZEDIK FEJEZET A NAGY CSÚNYA FARKASOK Fordította: Rosie
Csendben tettük meg az utat az Ukrán Negyedbe. Ethan megállt a Mercedesszel az utcán egy parkolóhelyen. Korán érkeztünk a találkozóra, de a szomszédoknak így is péntek este volt, ami csendes és szinte forgalommentes volt. Kiszálltunk az autóból, felcsatoltuk a katanánkat, és a Szent Brigitta felé vettük az irányt, amit jól megvilágítottak az utcai lámpák és a kertben lévő spotlámpák. Egy pillanatra megálltam, hogy felpillantsak a katedrálisra. A „katedrális” éppen megfelelő megnevezés volt. Szent Brigitta egy hatalmas épület volt, barack színű kövekkel és egy csomó toronnyal, türkiz kupolával, melyek úgy néztek ki, mint az égi kalapok. A hatalmas festett üvegablakok az épület elején foglaltak helyet, három derékszögű tábla egy pásztorjelenetet mutatott be fákkal és pillangókkal, egy nyugodtan heverő őzgidával a közepén. A templom egy építészeti drágakő volt a munkásosztálybeli szomszédság közepette, mint egy elveszett darab egy ősi meséből – egy lap, amiről megfeledkezett a történelem, Kelet-Európa sűrű erdőiből Chicago nyugati részébe költöztetve. Akárhogy is, tekintetbe véve a körülményeket – nagyon, nagyon nyugodt volt. Nem mintha tüntetőkre és tiltakozókra számítottam konyvfanoknak
303
Chloe Neill volna, de abból, amit korábban láttunk, az alakváltók nem azok a fajták, akik csendesen jóéjszakát kívánnak. - Továbbra is tartom, hogy fura dolog egy templomban tartani a találkozót, - mondtam. - Szokatlan, - mondta mellettem Ethan, - de nem a mi dolgunk ezt eldönteni. Pár pillanatig csak csendben álltunk ott, elég ideig ahhoz, hogy oldalra pillantsak. Észrevettem, hogy engem figyel. - Mi az? – Kérdeztem. Lapos pillantást vetett rám. - Az üzlet miatt vagyunk itt. - Tisztázni akarom a történteket. - Minden olyan tiszta amennyire csak lehetséges. Hibáztunk. Azóta mindketten megbántuk, szóval tovább léphetnénk? - Egy hiba. – Tényleg sikerült meglepettnek tűnnie a válaszom hallatán, de nem vettem be. Nem használta a „hiba” szót a bűnbánó Breckenridge buli után, de így is érhető volt mire célzott. - Egy hiba, - ismételtem meg. – Most már dolgozhatunk? - Merit – kezdte, megbánással a hangjában, de én csak feltartottam a kezemet. A bűntudatától nem fogom jobban érezni magam. konyvfanoknak
304
Twice Bitten – Második Harapás - Menjünk dolgozni. Felmentünk a lépcsőn, és a palaajtókhoz értünk, melyek a templom bejárataként szolgáltak. Gondolom itt gyülekeztek az emberek istentisztelet után, talán kezet fogtak a pappal, illetve ebéd vagy vacsora terveket szövögettek. Az ajtók nem voltak bezárva és egy apró fogadószobába nyíltak, ahol a falakra volt vésve az egyház tagjainak tartózkodási helye, a gyerekmegőrzőn és a reggeli kávék mögött. Átmentünk egy második ajtón is, és eltátottam a számat az elénk táruló látványtól és Ethan elé vágva besétáltam, hogy mindent láthassak. A templom külseje is lenyűgöző volt, de össze sem lehetett hasonlítani a belső terével. A szentély olyan volt, mint egy ékszerdoboz, csillogó kőpadlóval, festettüveg falakkal, aranykeretes ikonokkal, aranyozott alkóvokkal és freskókkal. Csillogó oszlopok és díszes bronzrácsok díszítették a templom folyosóit. Robin, Jason, Gabriel és Adam a szentély előtt álltak, de először Berna vonta magára a figyelmünket. - Meg fogod enni, - mondta elénk lépve, egy eldobható alumínium tállal a kinyújtott karjában. A tál le volt takarva folpack-kal, de hő sugárzott belőle és éreztem a benne lévő dolgok illatát: hús, káposzta, fűszerek – kelet-európai ínyencség. - Elveszed, - mondta, majd a kezembe nyomta a még mindig meleg tálat. - Értékelem a szándékodat, de nem kell etetned engem. konyvfanoknak
305
Chloe Neill Csettintett a nyelvével. – Túl vékony, - mondta, majd kinyúlt két bütykös ujjával és megcsípte a karomat. Erősen. - Aú. - Nincs hús, - mondta rosszallóan. – Nincs hús a csontokon, nem találsz férfit. – Majd kutakodó pillantást vetett Ethanre, egyik szőke szemöldökét felhúzva. – Te… férfi vagy. Nem mintha nem értenék egyet, de rossz következtetésre jutott. - Köszönöm Berna, - mondtam, megpróbálva visszanyerni a figyelmét és elterelni a szerelmi szálak elemzésétől. Lassan, mintha tudná, mire készülök visszanézett rám, majd végigmért, de nem túl hízelgően. Miután ismét csettintett a nyelvével, körbesétált minket, majd eltűnt az előcsarnokban. Ethanre pillantottam és megemeltem a káposztatekercseket. – Ezt betehetném a kocsidba, amíg itt vagyunk? Elsápadt, valószínűleg nem volt odáig az ötletért, hogy a Mercedesében olyan bűz legyen, mint egy ukrán kocsma hátsószobájában. - Jó estét vámpírok. – Megfordultam és Adammel találtam szembe magam, aki a kezemben tartott tálon vigyorgott. Egyszerűen volt öltözve – skótkockás ing egy szürke pólón és farmer, nehéz csizmával – de ez nem csökkentett a farkasszerű varázsát. - Jó estét, - felemeltem a tálat. – Folyton kaját ad nekem. - Berna már csak ilyen. Ő így mutatja ki a szeretetét. konyvfanoknak
306
Twice Bitten – Második Harapás Nyilvánvalóan nem a kinézetem iránt. Ettől eltekintve még mindig van egy gőzölgő tálam, amivel meg kell birkóznom. – Van itt olyan hely, ahova néhány órára ezt letehetném? - Úgy érted, ha egy tál káposztatekercset tartasz a kezedben az csökkenti a vámpír vonzerődet? - Kicsit megnehezíti a dolgom, ha elő akarom húzni a kardomat. - Nos, ezt igazán nem akarjuk, - mondta szemérmesen. – Elkísérlek a konyhába és ott leheteted. Valamint ezzel lehetőséget kapsz arra, hogy kicsit többet láss a templomból. - Köszi.
Én itt várok, mondta Ethan csendesen. Szeretnék beszélni Gabriellel Tonyról. Sok szerencsét, válaszoltam, azon gondolkodva, hogy a Breck-éknél történt eset tényleg csak csepp volt a tengerben, vagy Gabe ellenünk fordítja. Másfelől, nem gondolta meg a magát a biztonsági szolgáltatásainkat illetően, szóval elég nyugodtnak kell lennie.
Vigyázz magadra. Nagyúr, feleltem kötelességtudóan. Követtem Adamet a folyosón a templom bal oldalához, integettem Gabrielnek és Jason-nek, ahogy elhaladtam mellettük. Kiment egy ajtón az oldalszárnyba, amit Luc korábban már mutatott. Egyértelműen látszott, hogy az eredeti épületből az 1970-es években felújított részbe léptünk. Ha a kápolna fényűző volt, akkor az oldalszárny egyenes vonalú és valamilyen szinten steril volt. Itt a konyvfanoknak
307
Chloe Neill gyakorlatiasság volt a fő szempont, az ipari kárpitozású padlótól a szürke falakig. De amint elhaladtunk a gyermekmegőrző mellett, egyértelművé vált, hogy az egyház tagjait sokkal jobban érdekli, hogy mi történik a templomban, minthogy hogy néz ki. Megálltam egy nyitott ajtónál és bekukucskáltam. Rajzok és oktató plakátok díszítették a falakat. Gyerekeknek méretezett asztalok és székek voltak szobában, elnyűtt plüssállatok és faelemek voltak szépen elrendezve az ablakpárkányon. - Összetartó közösséget alkotnak, - mondta mellettem Adam. - Azt látom. Miután mindketten körbenéztünk Adam továbbment a folyosón, majd befordult egy ipari stílusú konyhába, amit egyértelműen nagy ételadagok elkészítésére terveztek, az éhes gyülekezet ellátására. Nyitva tartotta a hűtő ajtaját, amíg betettem a tálat a polcra. Mikor végeztem becsukta az ajtót, majd nekidőlt az egyik rozsdamentes acélpultnak, ami a szoba közepén volt. Kiszúrtam a faliújságot a szemközti falon és közelebb mentem, hogy jobban szemügyre vehessem. Egy templom utáni ebédre szóló jelentkezési lap volt kitűzve egy ételszállító cég szórólapja mellé. Kapsz egy kicsit, ha adsz egy kicsit, gondoltam. Ha már az adakozásról van szó, úgy döntöttem, hogy megragadom az alkalmat, hogy egy kicsit többet tudjak meg Adamről és a csapatáról. A földrajzi résszel kezdtem. - Nos, csak kíváncsiságból – miért pont az Ukrán Negyed? Miért kötődtök ehhez a környékhez? konyvfanoknak
308
Twice Bitten – Második Harapás - Az alakváltók? Bólintottam. - Bizonyos gyökereink Kelet-Európába nyúlnak vissza. A családunkban nagy az összetartás. Tedd össze a kettőt, és máris az Ukrán Negyedben találod magad. - Hú, - mondtam. – Ez érdekes. Felvont szemöldökkel nézett rám. – Tényleg érdekes, vagy csak jól játszod a kedveset a vámpír-alakváltó szövetség érdekében? A kérdést gúnyosan tette fel, de volt még valami más is a hangjában. Bosszúság? Harag? Undor? Nem tudtam, hogy az ellenségessége a vámpírok, vagy általában a politika ellen irányulte. Mindkettő érzelem jellemző volt az alakváltókra. Nem akartam veszekedni, ezért lazán vállat vontam, mint azt ő is tette korábban. – Csak barátságos párbeszédet folytatok. Abba nincs semmi rossz, ugye? Csillogó szemmel szólt vissza, - Nincs, hölgyem, egyáltalán nincs. Még beszélgettünk egy kicsit, épp elég ideig, hogy egy kicsit többet tudjak meg róla. Arra számítottam, hogy a „Falkavezér legfiatalabb öccse” benyomást fogja kelteni, és bár ő volt a legokoskodóbb, úgy tűnt határozottan törődik a Falkával. - Izgulok a ma este miatt, - vallotta be, ahogy visszasétáltunk a folyosón a főkápolnához. – Nem mintha attól félnék, hogy Gabe nem tud megbirkózni a kialakuló helyzettel, de jobb konyvfanoknak
309
Chloe Neill szeretem, ha az erőszakot olyan távolt tartjuk, amennyire csak lehetséges. - Van bármi ötleted, hogy ki lehetett a tettes a bárban történt lövöldözés során? Megrázta a fejét, az arca megfeszült. Valamit visszatartott. - Úgy hallottam Tony… - nem tudtam, hogy fejezzem be a mondatot, így nem mondtam többet. - A halála sok mindent megváltoztat, - mondta Adam, - de nem tudom, hogy ez azt jelenti-e hogy ő állt a támadás mögött. - Ugyanerre gondoltunk. Adam a homlokát ráncolta. – Egyszerűen egy előre eltervezett merénylet nem jellemző a Falkában. Hirtelen felindultságból elkövetett bűntény igen, de nem merénylet. Ez egy kicsit talán, vámpíros? Gyanakvóan
felhúztam
a
szemöldököm.
A
vámpírellenes
előítéletekre most tényleg nem volt szükségem. Már így is létszámfölényben voltak. Ha már az előítéletekről beszélünk, megkérdeztem, - Mondott valamit Gabriel a Breck-éknél történt incidensről? Adam örömtelenül felkacagott. – Az incidensről Ethannel? Bólintottam. - Nos, nem volt oda a rendbontástól, de azt hiszem jól szórakozott. konyvfanoknak
310
Twice Bitten – Második Harapás Összekulcsoltam a karom a mellkasom előtt. – Szórakozott? Adam vállat vont. – Hosszú ideje ismerik egymást. Gabe hidegnek, nyugodtan, megfontoltnak ismeri Sullivant. És ez határozottan nem volt hideg, nyugodt vagy megfontolt lépés a részéről. Gabe arra jutott, hogy Sullivan átkozottul odalehet érted. - El se hinnéd, - mondtam szárazon. A mobiltelefonom rezgése megmentett a további elemzéstől. Kivettem a zsebemből és megnéztem a kijelzőt. Egy üzenet volt, de nem Luc-tól, Maliktól vagy a Cadogan őröktől. Nick-től jött – és nem ígért semmi jót. - NÉVTELEN FIGYELMEZTETÉS SZERINT TÁMADÁS A NAGYKUTYA ELLEN; HAMAROSAN LECSAPNAK, - állt az üzenetben. Aláírás is volt, - NB. Megálltam a folyosó közepén, a szívem őrült ütemben vert. Igazunk volt – bárki is volt az elkövető, nem csupán a bárban folyamodott erőszakhoz. Valaki ki akarja iktatni Gabrielt, Tonyval vagy nélküle. Felnéztem az előttem lévő ajtóra, ami a kápolnába vezetett. El kellett mondanom Ethannek és Gabrielnek, de először tényeket akartam. Ha Nick-nek voltak információi – egy forrása, egy időpont, valami – először a saját szájából akartam hallani, mielőtt továbbítom azoknak a férfiaknak, aki a leginkább kétségbe vonják szavainak az igazságtartalmát. A vámpír és az alakváltó, akik már így is gyanakodtak Nickre.
konyvfanoknak
311
Chloe Neill Felpillantottam Adamre, néhány lábra tőlem ő is megállt, fejét oldalra billentve nézett rám. – Minden rendben? Hüvelykujjammal a gyermekmegőrző felé mutattam. – Néhány percre használhatnám a szobát? Gyorsan telefonálnom kéne. - Valami készül? Próbáltam nemtörődöm lenni. Nincs értelme megkongatni a vészharangokat, amíg nincs a kezemben bizonyíték. – Nem igazán, de ez kényes téma. Még eltelt pár másodperc, de végül bólintott. – Szolgáld ki magad. A kápolnában találkozunk, ha végeztél. Széles mosolyt villantottam rá. – Köszönöm, Adam. És kösz a beszélgetést. - Szívesen, Cicus. Ha bármikor többet szeretnél beszélgetésnél, Gabriel bármikor el tud érni. Egyelőre a lényeg az volt, hogy elérjem Nick-et. Mint az kiderült, nem azzal akadt gond, hogy elérjem Nick-et. Amint beértem a gyerekmegőrzőbe és bezártam az ajtót, visszahívtam a számot, ahonnan az üzenet jött és ő az első csengésre felvette. - Breckenridge. - Nick? Itt Merit. - Ez gyors volt. konyvfanoknak
312
Twice Bitten – Második Harapás - Elég fontosnak tűnt az egész halálos fenyegetéssel. Mit hallottál? - Valaki felhívta az újságot és külön engem kért. A homlokomat ráncoltam. – Szóval ahhoz eleget tudnak, hogy ne áruljanak
el
részleteket
az
alakváltókról
holmi
telefonközpontosnak? - Én is erre gondoltam először. Egy alakváltónak kellett lennie, de nem tudom megmondani, hogy ki. Tudod, vannak azok a hangtorzítók, amit az emberrablók használnak a filmekben, hogy ne lehessen felismerni a hangjukat? Ennek a fickónak is volt olyan. - Mit mondott? - Az üzenet rövid és lényegre törő volt. – Papírzörgést hallottam, mintha Nick átlapozott volna egy jegyzetfüzetet. – Azt mondta, hogy a bárnál való lövöldözés nem baleset volt. Azt mondta valaki el akarja tenni Gabrielt láb alól, és a második próbálkozás ma este esedékes. - Egy templomban tele alakváltókkal? Nem valami visszafogott módja a kiiktatásnak. - Ja, sok lesz a külsős – viszont elég nagy káosz lesz bent. Nem hiszem, hogy túl nehéz lenne leadni egy lövést, akár közelről is. Nos, ez az információ hasznos lett volna a mai nap előtt. – Még valami? konyvfanoknak
313
Chloe Neill - Ennyi volt, kivéve egy dolgot, - mondta, majd szünetet tartott. Szítja a feszültséget, gondoltam, mint minden jó író. - Azt mondta, ahhoz, hogy megtaláljuk az elkövetőt a Falka vezetői között kell szétnéznünk. - Hallottad, hogy megtalálták Tonyt? - Igen. De ez nem jelenti azt, hogy nem volt köze hozzá. Meg volt rá a lehetősége – az ő motorját találták meg. És motivációja is lehetett. - Mint például? - Valaki mást kinevezni Gabriel helyére. Talán a Falka megszilárdítása. Nem ez lenne az első alkalom. Vagy talán a legegyszerűbb lehetőség – mindenkit visszakergetni Aurorára. - Tudod, valami nagyon furcsa. - Mi? - A tipp, - mondtam. – Gondold át, - valaki megtudta, hogy Gabriel bajban van és ők egyből téged hívtak, mégis eltorzították a hangjukat? - Talán féltek, hogy elkapják őket. - Azzal, hogy felhívnak egy névtelen tippeket fogadó vonalat? - Ha ilyen információval rendelkezel, valószínűleg eléggé benne vagy a bűncselekményben, hogy a része legyél. - Vagy talán tudták, hogy felismerted volna a hangjukat. konyvfanoknak
314
Twice Bitten – Második Harapás Ezen mindketten elgondolkoztunk. – Szerintem jobb lenne, ha nem mondanád el nekik, hogy a tipp tőlem jött, - mondta végül. Tudtam, hogy miért akart névtelen maradni – a Breck-ek még mindig nem békültek ki a Falkával. Egyértelműen megpróbáltak visszakerülni, de ha megtudta volna, hogy Nicktől jött az információ a támadásról, Gabriel csak még gyanakvóbb lett volna. Másfelől viszont, - Én vámpír vagyok, Nick. Ha valaki ilyen információval rendelkezik, miért nekem mondaná el? - Mert te vagy a Lófarkas Bosszúálló. - Nem igazán vagyok képes bosszút állni, senkin sem. És mint arra rámutattál, vámpír vagyok. Azzal, hogy segítettem Bernának, még nem lett mindenki vámpírpárti. – Sóhajtottam. – Majd azt mondom Gabe-nek, hogy névtelen volt. De ha Ethan kérdezi nem fogok hazudni neki. Nick egy pillanatig csendben volt. – Megegyeztünk, - mondta végül. - Jöttök ma este? - Nem. Meghatalmazást adtunk néhány Falkatagnak – ez egy jelképes dolog, egy másik módja a jóvátételnek. - Nos, akkor gondolom később találkozunk. Vagy nem, - tettem hozzá, abban az esetben, ha a szavazás következtében vissza kell vonulniuk az alakváltóknak. - Sok szerencsét, - mondta ünnepélyesen és letette.
konyvfanoknak
315
Chloe Neill Információval a kezemben visszasiettem a kápolnába, hogy megkeressem Ethant. Most már több alakváltó ült a padokon, néhányan
felszereléssel
és
írótáblákkal.
Mint
az
amerikai
falkavezetők, mind férfiak voltak, kivéve Fallon Keene-t, aki a főkápolnánál állt csinos, hosszú ujjú fekete blúzban, egy rövid, fekete rakott szoknyában és térdig érő, katonai csizmában, gyanakvó tekintettel méregetve a gyülekezetet. Ethant a terem hátsó felében Gabriellel találtam, csak ők ketten álltak a sarokban, egymás mellett, a tömeget vizslatva. Mindketten felnéztek a csizmasarkam kopogására a kőpadlón.
Őrző? Kérdezte Ethan némán. Nem válaszoltam; ezt mindkettőjüknek hallani kellett. Úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha igazság hű maradok, amennyire lehetséges. – Kaptam egy hívást, - mondtam, mikor odaértem hozzájuk. – Nem írta ki a számot és a hívó hangtorzítót használt. – Gabrielre néztem. – Azt mondta támadás készül ellened ma este. Egy pillanatra lecsukta a szemét. – Nem mintha meglepődtem volna, de átkozottul rossz az időzítés. Az erőszak erőszakot szül, és én nem akarok még több bonyodalmat, mert valaki azt gondolja, hogy ő jobb lenne Falkavezérnek. Nem akarom, hogy ez kiszivárogjon és befolyásolja a szavazást. A Falkának itt kell lennie. Meg kell hozni a döntést – és nekik kell dönteniük.
konyvfanoknak
316
Twice Bitten – Második Harapás Ethan a homlokát ráncolta, megjelent a jól ismert ránc a szemei között, az aggodalom jeleként. – Pontosan mit mondott a telefonáló? - Csak amit már mondtam – hogy támadást terveznek Gabriel ellen és a támadás ma este lesz. Hamarosan lecsapnak, - tettem hozzá. – Azt hiszem azt mondta, hogy „hamarosan lecsapnak.” - Én nem tudom – nem fogom lemondani a gyűlést. A Falka hülyeségekkel teletömött fejjel jön ide ma este. Nem küldhetjük csak úgy el őket – nem küldhetjük vissza azt a sok elfojtott az univerzumba, anélkül, hogy kiengednénk. Ez egy nagyon rossz ötlet a Falkára és a városra nézve is. Figyelembe véve komoly hangját és a levegőben lévő elektromos bizsergést, ami egyre nőtt, ahogy a közönség tagjai megérkeztek, hittem neki. Nincs szükségünk arra, hogy néhányszáz csalódott alakváltó rohangásszon Chicagoban. - Megértjük az álláspontodat, - mondta Ethan, - és becsülünk az embereid iránti hűséged miatt. De nem a gyűlés folytatása itt az egyetlen kérdés. Ha kiiktatnak téged, megbontják az erők egyensúlyát. Nem – teljesen felborítják az egyensúlyt. Ezek a következmények meglehetősen súlyosak. – Mivel Ethan ennyire őszinte volt, arra következtettem Gabriellel sikerült leküzdeniük a korábbi feszültséget. - Mit ajánlasz? – Mondta Gabriel. - Tekintve, hogy nem áll túl sok idő a rendelkezésünkre, annyi óvintézkedést, amennyi csak lehetséges, - mondta Ethan. – konyvfanoknak
317
Chloe Neill Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ha valóban bekövetkezik a támadás, van bármi ötlet, hogy mikor történhet? - A vita elfajulhat. Az sem lehetetlen, hogy a káosz közepette lépnek akcióba, a középpontba kerülnek. - Ez esetben melletted maradunk, mikor a gyűlés elkezdődik. Tudjuk, hogy erős vagy, de nem vagy halhatatlan. Mint azt Merit is bemutatta, mi fel tudunk fogni golyókat, amiket te nem. - Nem hiszem, hogy ez a megfelelő idő, hogy sértegessetek, morogta Gabriel. - Tudod, hogy mire gondoltam, - felelte Ethan. – A kápolnában kiben bízol? Gabriel egy pillanatig a tömeget pásztázta. – Fallon-ban. Fallon-ban bízom. - Még akkor is, ha ő következik utánad a sorban a Falka irányításában? Nagyon lassan, Gabriel felém fordította a fejét, a pillantása hirtelen fenyegető lett. – Valamivel vádolod Fallon-t, Őrző? – A varázslat – tisztán és élesen – elektromossá változtatta a levegőt. Gabrielen tartottam a szemem, közömbös arcot vágtam, mintha egy támadó kutyát néznék. – Senkit sem vádolok. Én, akárhogy is, az ördög ügyvédjét játszom annak érdekében, hogy biztonságban tartsalak. Ma éjszaka ez a munkám. konyvfanoknak
318
Twice Bitten – Második Harapás Pár másodpercbe telt, míg a varázslat eloszlott, de végül bólintott. Ethan a hátamra tette egyik kezét. – Teszünk egy sétát a templom körül, megnézzük találunk-e bármi szokatlant. Kifelé menet beszélünk Fallon-nal. Maradj a látóterén belül, amíg távol leszünk. - Mindig ilyen parancsolgató, Őrző? - El se tudod képzelni. - De ez így helyes, - mondta Ethan, - tegyél nekünk egy szívességet és maradj életben még egy ideig. – Mikor Gabriel bólintott Fallon felé vettük az irányt. - Néha, - suttogta Ethan miközben mentünk, - mások védelme főleg abból áll, hogy meggyőzd őket, valóban szükségük van védelemre.
konyvfanoknak
319
Chloe Neill
TIZENHETEDIK FEJEZET ÁLLATI POLITIKA Fordította: Nitty
Fallon nem fordult felénk miközben közeledtünk hozzá, de biztos voltam benne, hogy pontosan tudja merre járunk. Megálltunk mellette. Onnan ahol Fallon állt az egész katedrálist be lehetett látni. - Körbesétáljuk a katedrálist – mondta neki Ethan. – Gabriel azt mondta, hogy amíg mi távol vagyunk, te mindent szemmel tartasz. - Hát, ha Gabriel azt monda. - Azt. - Huh – mondat és az arca egy árnyalattal haloványabb lett. – Tetszik ez a változás. Mennyetek nyugodtan. Kézben tartom a dolgokat. Hirtelen megváltozott Fallon körül a levegő, mágia töltött be mindet. Ethan bólintott és elindult az ajtó felé, de Fallon hirtelen felém fordult. - Te Jeff barátja vagy, igaz? konyvfanoknak
320
Twice Bitten – Második Harapás Megálltam és visszanéztem rá. – Igen, Jeff egy nagyon jó barát. Fallon megharapta az alsó ajkát – Jeff… neki… van valakije? Tudod, barátnőre gondolok. Erőlködnöm kellett, hogy visszatartsak egy kibújni készülő mosolyt. – Ha jól tudom szabad és örömmel venné a közeledésedet. Fallon felemelte az orrát és ismét a tömeg felé fordult – Ma este sok minden megtörténhet. - Ez igaz – mondtam, majd az ajtó felé néztem, ahol Ethan állt és rám várt. – De azt hiszem, hogy egy társ a válságban sokat segíthet. Pár perc múlva vissza jövünk. - Rendben. Egy biccentéssel elköszöntünk és én ismételten csatlakoztam Ethan-hez. Ahogy beléptünk a katedrális oldalsó szárnyának folyosójára a légnyomás megváltozott. Valami monoton zúgásra lettem figyelmes és csak egy másodperccel később jöttem rá, hogy ennek a hangnak köze van a mágiához. - Ez a mágia vagy inkább a kardok hangja? – kérdezte Ethan. A homlokomat ráncoltam. – Nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék megkülönböztetni. De valószínűleg mindkettő? - Valószínűleg – értett egyet, majd rámutatott az ajtókat tarkító konyvfanoknak
321
Chloe Neill a folyosóra. - Mik ezek? - Tantermek. Ovisoknak. - Úgy gondolom, hogy ha valaki még egy merényletet tervez Gabe ellen, akkor a terv már készen áll – filozofáltam és a folyosón lévő utolsó ajtóra mutattam. – Az ott meg a konyha. Ethan megállt, megfordult és szemei megakadtak a gyerekek által készített rajzokon. – Van ott valami, ami érdekes lehet a számunkra? - Számít a töltött káposztám? - Csak neked Őrző – mondta Ethan kissé szarkasztikus hangon. – Most hogy már Gabriel nem hall minket, van esetleg valami, amit el szeretnél mondani a névtelen hívóról? - Arra célzol, hogy nem mondtam el a teljes igazságot? Összeszűkült szemmel nézett végig rajtam. - Ha arra gondolsz, hogy az információmat egy újságírótól szereztem, akkor azt hiszem nem járnál nagyon messze az igazságtól. Láttam, hogy Ethan szólásra nyitja a száját, de mielőtt meg tudott volna szólalni a folyosó végén kivágódott az ajtó. Mindketten a kardunkhoz kaptunk. Az ajtóban két magas, öltönyös férfi állt. Ez konyvfanoknak
322
Twice Bitten – Második Harapás egyik férfinél egy barna papírba csomagolt doboz volt, ami fekete szigetelő szalaggal volt leragasztva. A szívem vadul kalapált és csak álltam ott lemeredve.
Őrző, maradj nyugton – üzente Ethan telepatikusan, ami arra engedett következtetni, hogy az izgatottságom hatására mágikus jeleket sugároztam, ami elárulta félelmem. - Uraim, segíthetünk? – kérdezte Ethan. Mind a két férfi kérdőn megemelte a szemöldökét, de tovább haladtak felénk. Annak ellenére, hogy a szívem majd kiugrott megpróbáltam nyugalmat erőltetni magamra. Egyfolytában a Nyomorultak betétdala visszhangzott a fejemben. - Egy csomagot hoztunk – mondta az a fickó, akinek nem volt a kezében csomag. A férfi benyúlt a ruhája zsebébe, erre Ethan előrántotta a kardját. Én is megragadtam az enyémet. - Hé – kiáltott fel a csomagot tartó férfi erős akcentussal. – Mi csak ezt hoztuk. - Te lehet – mondta Ethan, majd visszanézett a másik férfira, akinek Ethan a nyakához szorította a kardját. – És te? Nagyon lassan vedd ki a kezedet a zsebedből. A férfi úgy tett, ahogy Ethan mondta és mikor a keze láthatóvá vált konyvfanoknak
323
Chloe Neill egy fekete pénztárca volt benne. – Csak az igazolványomat akartam elővenni. - Nyisd ki – mondta Ethan. A férfi szép lassan kinyitotta a pénztárcáját, majd Ethan aztán én felém fordította. - Egy import, export cég vezetője vagyok – mondta. - És mi van a csomagban? A két férfi összenézett. – Ajándékot hoztam, uh, a vezetőségünk így akar köszönetet mondani. - Vezetőség? – kérdeztet vissza Ethan. A férfi megkönnyebbülten bólintott, mikor Ethan lejjebb eresztette a kardot. Úgy tűnt, hogy a két férfi az Észak-amerikai Központi falka tagjai voltak és nagyon megkönnyebbültek, hogy ezt nem kellett hangosan kimondaniuk. Talán érthető okokból rejtőzködtek, Tony tettei után nem lehet könnyű a falka tagjának lenni… - És mi van a dobozban? – kérdezte Ethan. A férfi, aki a csomagot tartotta a kezében közelebb hajolt. – Egy nagyon jó évjáratú bor. Vörös. A családom küldi Mr. Keene számára. - Ó – mondta Ethan hangosan, de telepatikusan üzent nekem – Szerinted mi lehet a dobozba? konyvfanoknak
324
Twice Bitten – Második Harapás Közelebb hajoltam a dobozhoz és minden figyelmemet rá összpontosítottam. Nem éreztem a doboz körül mágiát. Mivel a dobozban az érzékeim szerint se mágia, se kard nem volt, így vettem egy mély levegőt, hát ha abból kiderül valami. És meg volt. - Pia van a dobozban – mondtam. – Méghozzá nagyon jó, már amennyire értek a borokhoz. A csomag nélküli férfi megigazgatta a nyakkendőjét. – Persze, hogy jó. Ethan udvariasan elmosolyodott és leeresztette a kardját, majd félre állt. – Uraim, kérem fáradjanak be a nagygyűlésre. Mi visszafordultunk és végignéztük, ahogy áthaladnak a folyosón. - Azt hiszem Őrző valami nincs rendben az urakkal. - Ezt hogy érted? - Valami… Bele telt pár pillanatba, amíg meg tudtam újra szólalni. – És csak így hagytad őket besétálni? - Nem állíthatok meg minden falkatagot, aki egy kicsit is gyanús – nevetett. – Akkor a kápolna üres lenne. Én is elnevettem magamat. Ethan a konya felé biccentett. – Azt mondtad az a konyha? konyvfanoknak
325
Chloe Neill - Igen. - Mennyünk keresünk valami inni valót. Követtem Ethan-t a konyhába, ahol is kivett a hűtőből egy üveg vizet. Lecsavarta a kupakját és mikor megitta bedobta a szemetesbe és abban a pillanatban ismét kivágódott az ajtó a folyosó túl végén egy fémes zümmögés kíséretében. Lehet, hogy csak egy újabb alakváltó érkezett, de valami azt súgta… hogy most ez komoly. Csendese felemeltem a kezemet, hogy megállítsam Ethan-t és rámutattam az ajtóra, majd a fülemre. Ethan bólintott és ő is fülelni kezdett. - Te tényleg azt hiszed el tudod őt távolítani onnan? – kérdezte az egyik. - A fenébe is. Gondolj a rengeteg pénzre, amit a melóért kapun. Minél gyorsabban végzünk, annál hamarabb jutunk a pénzhez – suttogta a másik nyugodt hangon. - Huh. Én csak azt tudom, hogy ma este mi dolgozunk és nem ő. Ebben a szobában pedig néhány perc múlva egy tucat alakváltó lesz. Ethan felhúzott szemöldökkel kérdőn nézett rám. Bólintottam. Léptek közeledtek. konyvfanoknak
326
Twice Bitten – Második Harapás
Fegyverek – mondtam Ethannak csöndben. – Pisztoly, vagy kés. Nem tudom pontosan, de az biztos, hogy van fegyverük. Akkor mozogjunk – mondtam. Figyelmen kívül hagyva a feszítő, ideges érzést a mellkasomban kitártam a konyhaajtót. A két férfi – farmerban, csizmában és bőrkabátban – egy hatalmasat ugrottak a kezüket pedig a csípőjükhöz kapták. Azt hittem talán a fegyverükért nyúlnak. - Uraim – mondtam és megragadtam a katan markolatát, kihúzva annyira a tokból, hogy a hideg acélon megcsillanjon a fény. – Mi folyik itt? Először összenéztek, aztán rám. – Üzlet, vámpír. - Igen azt hallom. A probléma csak az, hogy bizonyos jellegű üzleti tevékenységek nem jók sem nekünk, sem a többieknek. A ball oldali – alacsonyabb – fickó tett egy lépést előre. Félre húzta kissé a bőrkabátját felvillantva az övébe csúsztatott pisztolyát. Fegyvere láttán az ujjaim még jobban rászorultak a kardomra, a kezem remegett. - Drágám, miért nem fogod a kis barátodat meg a kis késedet és mész el velük sétálni egyet? Ez itt nem a ti dolgotok. - De sajnos igen – mondtam és kirántottam a kardomat. A szemük elkerekedett. – Ez a mi dolgunk. Úgy tűnik nekem, konyvfanoknak
327
Chloe Neill mint ha valami bajod lenne a Falka vezetőjével, aki történetesen egy nagyon kedves barátom. A magasabbik – fiatalabb és csinosabb – férfi meghajolt a barátja előtt. – Majd én elintézem. - Mögém – mondta Ethan, miközben a fiatal srác előrántotta a pisztolyát a kabátja belső zsebéből. - Olyan édesek vagytok – mondta – úgy hogy adok nektek még egy esélyt – megbillegtette a ránk szegezett pisztolyát. – Ti most szépen kimentek sétálni, mi pedig elintézzük a dolgunkat és mindenki boldog. Áll az alku? Nem volt kétségem afelől, hogy nem lenne szívbajos meghúzni a ravaszt. Eléggé hülye volt ahhoz, hogy megtegye, egy nárcisztikus, önpusztító baromnak tűnt. És bár ő tudta, hogy vámpírok vagyunk, ahhoz már nem volt elég okos, hogy fel is fogja, mit jelent ez – lelőhet minket, ami nem egy kellemes érzés, de komolyabb bajunk nem lesz tőle. A szemeimet forgattam és a kezemet, amitől a kard is mozgásba lendül. – Nem. - Kurva – mondta. De ez volt az utolsó dolog, amit mondott.
konyvfanoknak
328
Twice Bitten – Második Harapás Felemelte a fegyverét és a másik kezével megtámasztotta. De én ekkor már mozgásba lendültem. Pördültem kettőt, majd egy jól irányzott rúgással kiütöttem a kezéből a fegyvert. Az pedig leeset a földre és végigcsúszott a padolón egészen Ethan-ig. A fickónak még meglepődni se volt ideje, mert megragadtam a kardot és akkorát ütöttem a mellkasára vele, amekkorát csak tudtam.
Hírtelen
minden
lelassult,
a
férfi
megtántorodott
elvesztette az egyensúlyát és hátra zuhant, miközben kezével a szegycsontját szorongatta. Miután a fiatalabb fickó a földre zuhant a barátjára pillantottam. – És te haver? Szeretnéd te is kipróbálni? Szeme elkerekedett, pánikba esett – levegő megtelt erős, félelmetes mágiával – és imbolyogva a kijárat feli indult. Ekkor érkezett a segítség – a két szőke Keene testvér személyében – akik a bejárati ajtó előtt álltak, karba font kézzel és dühös tekintettel. A Keene testvérek bizonyára megérezték a bajt – vagy talán Fallon küldte őket utánunk, hogy vigyázzanak ránk. Okos lány. - Kitűnő időzítés – mondtam, de szememet nem vettem le a földön fekvő férfiról.
konyvfanoknak
329
Chloe Neill - Segítünk, ha tudunk – mondta a két testvér és megragadták a földön fekvő férfit és talpra állították. – Jut szembe mi még nem találkoztunk. Christopher vagyok. - Ben – mondta a másik, aki az idősebb férfi karját szorította éppen hátra. A férfi küzdött ellene, de Ben nem hagyta, hogy kiszabaduljon. Kedvesen visszamosolyogtam a két fivérre. – Örülök, hogy találkoztunk – mondtam, majd visszapillantottam Ethan-re. Ethan ezüstös szemmel bámult rám. Azt hiszem lenyűgöztem őt. - Nem rossz egy közönséges katonától, mi? – kérdeztem halkan, majd becsúsztattam a katanámat a tokjába és visszaindultam a kápolnába. Miközben elhaladtam Ethan mellett éreztem tekintetét magamon. Nem bírta rólam levenni a szemét, de most én jövök. Játszunk egy kicsit. Megálltam a szentély bejáratánál és visszanéztem rá a vállam fölött egy titokzatos mosollyal az arcomon. - Jössz? Anélkül, hogy megvártam volna a válaszát tovább mentem. Nos, barátaim ezt nevezem én jó kis kilépőnek.
konyvfanoknak
330
Twice Bitten – Második Harapás
TIZENNYOLCADIK FEJEZET DOBJ FEL EGY JÓ TÉMÁT Fordította: Nitty
A kápolna, már majdnem tele volt, mikor visszaértünk. A helység megtelt mágiával és fegyverre, ez éppen elég volt ahhoz, hogy felpörgessen. Gabriel a pódium mögött állva beszélgetett Adammal és másik két alakváltóval. Csak mikor közelebb értem, akkor vettem észre, hogy az egyik férfi Gabriel mellett az, aki az imént a csomagot hozta. Gabriel udvariasan beszélgetett vele. - Beszélhetnénk egy percet – mondta Ethan Gabrielnek, aki elnézést kért a többiektől és csatlakozott hozzánk. - Azt hallottam, hogy volt egy kis fenn forgás a folyosón. Ethan
bólintott.
–
Lehet,
hogy
megtaláltuk
az
esetleges
merénylőket. Pénzről és nagy dolgokról beszélgettek oda kint. Ráadásul elég jól fel voltak fegyverkezve. Gabriel meglepetten megemelte a szemöldökét. – Azért küldték őket, hogy megöljenek és ezt még ki is beszélik hangosan? - Nem valamiféle lángelmékről van szó – tette hozzá Christopher és Ben, aki Adam felé közeledett, majd odahajolt a testvérükhöz és súgott valamit a fülébe. Adam bólintott, majd intett Gabrielnek. konyvfanoknak
331
Chloe Neill - A fiúk, már gondoskodtak a merénylőkről – mondta határozottan Gabriel. Hangja keményen csengett, még a szőr is felállt a hátamon tőle. Tudtam soha nem szeretnék vele vitatkozni. – Folytathatjuk? – fordult hozzánk. - Van rá esély, hogy a megbízójuknak vagy egy B terve is – figyelmeztette őt Ethan. – Azzal, hogy elfogtuk a két fickót még nem jelenti azt, hogy megszűnt a kockázat. Gabriel előre nyúlt és férfiasan megveregette Ethan vállát. – A show-nak folytatódnia kell. Gabriel fellépett a szónoki emelvényre. Ethan és én elfoglaltuk a helyünket a jobb oldalán. Gabriel ball oldalán Robin és Jason foglalt helyet. Adam és Fallon az emelvény ball szélén álltak meg. Jeff-et a tömegben fedeztem fel, a hátulsó sorban ült, keresztbe font karokkal és közönyös arccal. Gabriel elkezdte a beszédét, a hangja beöltötte az egész katedrálist. De ami még furább volt, egy Yeats verset szavalt:
„Hallom a Hét Erdő galambjainak búgását Mint távoli menydörgést és a kert méheinek Zúgását a hársfák apró virágain; S lemondok A hiába való lármáról és kiűzőm szívemből A keserűséget.” konyvfanoknak
332
Twice Bitten – Második Harapás Nem tehet róla, de leesett az állam. A szobában több, mint 300 alakváltó állt farmerban és bőrkabátban állig felfegyverkezve, de a vers hallatán – ami a természetről szólt – elhallgattak és feszült figyelemmel
meredtek
az
Észak-amerikai
Központi
Falka
vezetőjére. Úgy itták a szavait, mint ha a messiás beszélnek hozzájuk. Gabriel pedig csak szavalt:
„Egy ideje elfelejtkeztem Kitépett gyökereimről, s az új hétköznapok Hatalom és hangos utcák Kapufélfára kitűzött papír rózsák vonták el figyelmem, Mert minden csak egyedül boldog. Elégedett vagyok…” Gabriel megállt a hallgatókra szegezte tekintetét és felemelte kezét. A tömeg felkiáltott, egy szót skandáltak. A karom libabőrös lett, de nem csak a mágiától, mai most érte el a tetőfokát a szobában. Aztán hirtelen csend lett és Gabriel folytatta:
,…mert ismerem a Csendes Vándort, ki nevetve és nyitott szívvel Galambok és méhek között él míg a Nagy Íjász, Ki már régóta csak rá vár, egy felhős délután konyvfanoknak
333
Chloe Neill Majd elviszi magával…. Gabriel befejezte a szavalást és a falka hatalmas tapsviharban tört ki. És aztán Gabriel anélkül, hogy megvárta volna, míg a Falka elcsendesedik behajította az atombombát. - Tony Marino, a Nagy Észak-nyugati Falak vezetője halott. A kápolna elnémult. - Meghívtam mind a négy falka vezetőjét ma estére, de már csak három vezetőnk van. A gyűlés után holnap megkezdődik a Nagy Észak-nyugati Falka új vezetőjének megválasztása, ez nagyon fontos feladat, de ma valami más, valami még fontosabb döntés vár ránk. Egy magas, vékony, mogorva arcú férfi állt fel a szoba közepén és az ökölét rázta Gabriel felé. – Baszd meg – mondta. – A falkavezérünk meghalt és te csak most mondod? Ez hazugság. Több alakváltó is felpattant a székéből és csatlakozott az előző férfihoz. Láttam a fájdalmat az arcukon. De ez semmi nem volt ahhoz képest, amit az Észak-Amerikai Központ Falak vezetőjének arca tükrözött. Adam, Jason feszültek voltak és egy kicsit közelebb léptek Gabrielhez. Én is a katana-ra tettem a kezemet, felkészülve a legrosszabbra. - És még ezeket a rohadt vámpírokat is ide hívod! – ordította az konyvfanoknak
334
Twice Bitten – Második Harapás egyik alakváltó vádlón. – Ez a mi találkozónk, a mi gyűlésünk. A Falkák gyűlése. Ezek csak bemocskolják. Gabriel keresztbe fonta a karját a mellkasán és várt, hogy a tömeg elcsendesüljön. Leperegtek róla a vádak, de egy kis mágikus dühöt azért éreztem benne kavarogni. Most kezdtem csak megéretni, hogy miért ragaszkodott a jelenlétünkhöz is. A szoba tele volt érzelemmel és kétségkívül jobb volt, ha az alakváltók kiadják magukból ezt a feszültséget. B ár abban is biztos voltam, hogy Gabriel nélkülünk is képes lenne kezelni a kialakult helyzete. Néhány perc múlva Gabriel felemelte a kezét. Mikor a tömeg nem hallgatott el erre sem a szavai – és a mágia – ostorként hasított át a termen. - Csendet. A kápolna elcsendesedett. És mikor Gabriel újra megszólalt egyértelműen lehetett hallani, hogy egy Alfa beszél és azt is, hogy aki közbe mer vágni az bizony csúnyán megemlegeti. - Azért vagytok itt, mert a Falkavezérek összehívták a Falkáét. Ha bárki úgy érzi, hogy ez a jelenlegi helyzet sérti őt, akkor el lehet menni. Bárki felállhat és kimehet a teremből büntetlenül. – Gabriel előre hajolt. – De akár mész, akár maradsz az itt született döntés rád konyvfanoknak
335
Chloe Neill is vonatkozni fog. Ezek a törvényeink. És ezen nincs mit vitatkozni. A dühödt mágikus energia lecsökkent a szobában, mint ha az alakváltók Gabriel hangjától még a farkukat is behúzták volna a lábuk közé. - Igazatok van – folytatta Gabriel. – Vámpírok vannak köztünk és ez változás az eddig szokásainkhoz képest. Mi nem vagyunk olyanok, mint ők és a múltban okozott sérelmek ne tűnnek el nyom nélkül. De a háború közeleg akár akarjuk, akár nem. És mint azt a példa is mutatja vannak olyan vámpírok, akik törődnek a Falka sorsával és vannak sajnos olyan alakváltók, akik képesek megölni egy Alfát. Látok dolgokat. A szobában mindenki meredten nézett Gabrielre, aki arra készült, hogy közzé tegye a próféciáját. - Láttam a jövőt – mondta. – Láttam a gyermekem – egy nagyot csapott az öklével a mellkasára. – Az én fiamat. És láttam annak az arcát is, aki megvédi majd őt az elkövetkezendő nehéz időkben. Elkapta a tekintetét és mikor ismét felemelte bizalom és magabiztosság csillogott benne, majd hirtelen… felém fordult. Könyörgés volt a szemében. Ajkaim elváltak. - A vámpírok fogják őt megvédeni – mondta, miközben engem konyvfanoknak
336
Twice Bitten – Második Harapás nézett. Láttam a jövő eseményeit a szemében megcsillanni – az ö és az én jövőmet. Nem egy komplex történetet, vagy időpontot láttam, hanem a gyermek szemét és egy másik zöld szemet, ami eltéveszthetetlen volt, olyan volt, mint Ethan-é. Nem tudhattam, hogy mennyire pontosak az alakváltók látomásai… de ez egy nagy arculcsapás volt. A szemem könnyes lett, Gabriel újra a tömeg felé fordult. Földre szegeztem a tekintetemet és igyekeztem lelassítani a lélegzetemet, nem akartam elájulni a templomban.
Merit? – kérdezte Ethan némán, de én csak megráztam a fejemet. Ezt előbb még fel kellett dolgoznom, mielőtt készen állnák arra, hogy megbeszéljük… ha egyáltalán valaha is kész leszek rá. A tömeg elcsendesült az iménti információk elég súlyosak voltak. - Szembe kell majd nézünk a halálla – szembesítette őket Gabriel a tényekkel – Tony halálával és esetleg mások halálával is, ha úgy döntünk maradunk. De akkor is szembe kell ezekkel nézünk ezzel, ha úgy döntünk megyünk. A világ egy kemény hely. Ezt mi nagyon jól tudjuk. Megvannak a saját törvényeink – mint ahogy a vámpíroknak is és az embereknek is – de a mi törvényeink, változatlanok. Döntenünk kell, méghozzá ma este – felemelte a konyvfanoknak
337
Chloe Neill kezét. – Az ülést megnyitom. Az „ülés” enyhe kifejezés volt ahhoz, ami most kezdődött. Amint Gabriel átadta a szót a tömegnek a kétszáz alakváltó pattant fel a helyéről és egyszerre kezdtek el beszélni. Eluralkodott a pokol. Gabriel a szemét forgatta. - Menjetek – mondta – senkinek nem kötelező itt maradnia. De akár mész akár maradsz a Falka döntést köteles leszel elfogadni – a hangja érthetősen csengett és a szemében fenyegetés csillant meg. Ebben a kérdésben nem ismert kegyelmet. A tisztánlátás érdekében még egyszer emlékeztette a falkát a kötelezettségeire. Azok, akik még is úgy döntenek, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket a kötelezettségeket saját felelősségükre teszik. A mikrofont letették a terem közepére, hogy aki akarja nyugodtan használhassa. Nem rajongtam ezért az őrült helyzetért – bárki, aki a mikrofonhoz lépett simán lelőhette Gabrielt – bár nem volt egyszerű dolga. De ez nem jelenti azt, hogy nem történhet meg. Ethan engedélye nélkül – bár láttam a szemében a félelmet és az aggódást – felléptem a pódiumra Gabriel mellé. Bárki is akart végezni Gabriellel előbb velem kellett.
Jó ötlet – gratulál némán Ethan – de azért megkérdezhetted volna. Engedélyt kérni mindig jobb, mint bocsánatot – emlékeztetett. konyvfanoknak
338
Twice Bitten – Második Harapás Az alakváltók mérete, bőrtónusa, hajszíne más és más volt, de a mikrofonnál gyülekezők két részre voltak oszthatók. Az egyik fele nem szerette volna elhagyni az otthonát és visszatérni Aurorá-ba. A másik fele azt akarta, hogy semmi közük ne legyen a vámpír politikához, meg voltak győződve arról, hogy mi túl veszélyesek vagyunk és haza akartak térni. Hosszú percekig vitatkoztak, míg nem egy magas fekete bőrmellényt viselő, pocakos férfi lépett a mikrofonhoz. Egy tarka kendő volt a férfi fején és hosszú szakállat viselt. Miután türelmesen kivárta a sorát, fellépett az emelvényre és elindult Gabriel felé. - Ismer engem Uram. Én nem vagyok a szavak embere. Keményen dolgozok, betartom a törvényeinket és a családom is így tesz. Nem láttam Gabriel arcát, de úgy gondoltam, hogy bólintott. - Én nem látom a jövőt ezért nem tudom, hogy közeleg-e a háború, vagy sem. Nem sokat tudok a világról. Nem tudom, hogy mi vár ránk a jövőben, sem azt hogy mikkel fogunk találkozni az utunk során. De még csak azt se tudom, hogy pontosan miért is vagyunk itt és miért gondoljuk azt, hogy el kéne futnunk – nyelt egy nagyot a férfi. – Én sok időt töltöttem az emberek között. Harcoltam mellettük a háborúban, amikor azt hittük, hogy ez szükséges. Ők konyvfanoknak
339
Chloe Neill már egyszer megvédték minket. - Hallottam beszélni ezeket a vámpírokat is. És most is itt vannak, hogy védelmet nyújtsanak nekünk. Vállalták a veszélyt miattunk – vállat vont. – A politika nem az én világom, de tudom mi a jó. Ők előre léptek. De mi? – megrázta a fejét. – Nem akarok tiszteletlen lenni, de mi nem. És ez nem helyes. A férfi ezzel meghajtotta a fejét és elindult vissza a helyére. Leült a padra és keresztbe font kézzel várta a következő felszólalót. A szívem kalapált az izgalomtól. Nagyon jó beszéd volt és ezt szerettem volna valahogy a férfi tudtára adni, addig néztem őt, míg fel nem vettük a szemkontaktust, majd egy fejbiccentéssel próbáltam meg kifejezetem a hálámat. Ő is elismerően biccentett. Ellenfelek voltunk, de még is képesek voltunk elismerni a másik jó tulajdonságát. A vámpírok élete nem mindig olyan, mint vártam. - Itt az ideje, hogy döntsünk – mondta Gabriel csendesen. – Van nálatok két kártya egy fekete és egy fehér. A fekete kártya azokat jelképezi, akik haza akarnak menni. A fehér, pedig azokat maradni akarnak. Szavazzunk! Mindenki tegye bele a voksát a dobozba. Mindenkinek a lelkiismeretére bízom a döntést – mondta. Jason lelépett az emelvényről egy fadobozt tartott a kezében. konyvfanoknak
340
Twice Bitten – Második Harapás Elsétált vele a terem hátuljába, majd odaadta az utolsó embernek. A szavazás 18 percig tartott – 18 idegtépő perc, amely alatt minden alakváltó végigémért minket tetőtől talpig. Nagyon kellett igyekeznem, hogy ne érezzem magam kellemetlenül, miközben bámultak. Amikor mindenki beletette a szavazatát a dobozba, akkor Jason ismét magához vette a dobozt és elkezdte összeszámolni a szavazatot. Egy fekete, aztán egy fehér, majd két fekete, majd három fehér, majd hat fekete és így tovább. Néhány perccel később, miután befejeződött a számlálás Gabriel lépett ki mellém a pódiumra. A csoport döntését akarta ismertetni. Gabriel ökölbe szorított kezét az égnek emelte. – A végső lap. A Döntés – kinyitott a tenyerét. És egy fehér kártya volt benne. Öt másodpercig sírin csend volt. Sajnos igazunk volt. Nem csak az a két férfi volt a tömegben, akik meg akarták támadni Gabrielt és most, hogy az események ilyen éles fordulatot vettek, azonnal akcióba léptek. Talán így akarták befolyásolni a szavazás végkimenetelét. A szobában pánik tört ki. Az alakváltók rohanni kezdtek, fegyverek és kések kerültek elő. Elrántottam Gabrielt és a testemmel konyvfanoknak
341
Chloe Neill próbáltam védelmezni őt, amíg Ethan és Adam a pódium mögé nem vitték. Fallon, Jason, Robi leugrottak az emelvényről, hogy megállítsák a tömeget. Jeff is csatlakozott a védelemhez, de nem csak ők voltak az egyetlen alakváltók, akik Gabriel védelmére siettek. A döntés megszületett és a tömeg legnagyobb része ezt tiszteletben is tartotta. Ők a mi oldalunkra állhat és velünk harcoltak. Az árulók pedig a tömeg közepére szorultak.
Christophert és Ben-t a kijárati ajtóhoz kéne küldeni – mondtam csendesen Ethan-nek. – Nem kéne, hogy valaki kihívja a zsarukat.
Arra van most a legkevésbé szükségünk. Összenéztünk Fallon-nal, majd támadásba lendültünk. Az első hullámot bravúrosan visszavertem. Egy bőrdzsekis ember támadta nekem gyilkos vigyorral és pisztollyal. - Oh, hát ez túl könnyű – mondtam mosolyogva és mielőtt bármit is szólhatott volna megragadtam a kezét, amelyikben a pisztolyt tartotta és lefejtettem az ujját a ravaszról, majd kicsavartam a kezéből a fegyvert. Addig csavartam a férfi kezét, míg valami recsegő hangra lettem figyelmes, a kezében lévő inak, izmok és csontok a töréspontjukhoz érkeztek. Mikor motyogott valamiféle minősíthetetlen jelzőt, úgy konyvfanoknak
342
Twice Bitten – Második Harapás döntöttem jobb lesz neki eszméletlenül. Elrúgtam a fegyvert és egy jól irányzott ütéssel kiütöttem a férfit. A csuklómon lévő karkötőre pillantottam. Talán igaza volt Mellnek. Egy újabb alakváltó jött felém, nála egy kés volt. Alakváltó létére elég gyors volt, de én gyorsabb voltam. A késsel megpróbált belém szúrni, de kitértem a döfése elöl. De nem adta fel újra és újra rám támadt. A férfi hatástalanítása azonban így is gyerekjáték volta. Egy jól irányzott rúgás és már is eszméletlenül feküdt a földön. - Egyre jobban kedvellek – mondta Fallon látva az előző akciómat. – Igazán tökös lány vagy. - Csak utálom a rendetlenséget – mosolyogtam vissza rá. Most hogy volt egy szusszanásnyi időm körbe néztem. A többiek is igyekeztek meggátolni a feldühödött embereket. A Keene-ek igyekeztek a hátsó és az oldalsó ajtókat megtartani. Jason és Robin a saját dühödt alakváltóikat csillapították. Az összegyűltek egy harmada még mindig a helyén ült, a másik két harmada pedig egymásnak esett. - Elég nyugis találkozó – motyogtam cinikusan. A támadok második hulláma, már kevésbé volt magabiztos. De még is elszántan közeledtek, mint akiket nem érdekel, hogy nyernek-e, konyvfanoknak
343
Chloe Neill vagy veszítenek. Most már elő kellett vennem a kardomat is. Az egyik alakváltó, aki felém közeledett egy nő volt – csinos, vékony, dauerolt hajú – és egy gótikus tőr volt a kezében. Fürge volt és nagyon jól védekezett. De csak védekezett. Az egyik elnagyolt akció alkalmával alakult ki bennem a végleges terv. A nő egy padon állt. Az egyik támadás alkalmával sikerült felborítanom a padot. A nő elvesztette az egyensúlyát és lezuhant. Arccal a földön landolt. - Mögötted – hallatszott Fallon kiáltása és én összegömbölyödtem a földön. A fejem felett nem sokkal süvített el egy rúgás. Nem voltam sok időm gondolkozni, így egyik lábamat kinyújtva megpróbáltam elkaszálni a támadómat, aki egy férfi volt. Nem voltam elég közel a támadómhoz, hogy ki tudjam rúgni a lábát. A férfi hátra felé kezdett botladozni, de miután újra visszanyerte az egyensúlyát ismét megpróbált nekem rontani. Ekkor Fallon lépett közbe. Felkapott egy botot a fölről és amilyen erővel tudta hátba verte a támadómat, aki földre zuhant, Fallon pedig rávetette magát és addig szorította a férfi torkát a földhöz, míg az oxigénhiányában elájult. Fallon elégedett arckifejezéssel és csípőre tett kézzel nézett fel rám. konyvfanoknak
344
Twice Bitten – Második Harapás - Köszönöm – mondtam neki. - Máskor is. Nagyon jó vagy. - Te is – mondtam neki és barátságosan visszamosolyogtam rá. Hatalmas volt a rendetlenség a kápolnában. Összetört padok, eszméletlen alakváltók és feldőlt gyertyák feküdtek szerte szét a földön. A lázadó alakváltók többségét, már hatástalanították. Letöröltem a katanát és visszacsúsztattam a tokjába. Rá fér majd egy jó kis tisztogatás, miután hazaértünk. Végignéztem a tömegen és Fallon, aki nem rég még mellettem volt, most Jeffel szemben állt a kápolna egyik kis kiszögelésében és testük szintem egymásért kiáltott. Látszott rajtuk a kölcsönös aggodalom… és az egymás iránti sóvárgás. Végezetül Jeff felnézett. - Minden rendben? – artikuláltam. Egy fejbiccentéssel válaszolt, majd visszafordult Fallon-hoz. Ethan, Adam és Gabriel a pódium mögötti padon ületek. A tekintetem össze találkozott Ethan-val, aki elégedetten biccentett felém – a munkáltatóm elégedett volt a munkámmal. De sajnos ezúttal Gabriel kapott egy golyót, eltalálták őt. Adam lépett oda hozzá egy elsősegély ládával a kezében. Gabriel is rám emelte a tekintetét, de megvárta, míg egy kicsit közelebb érek. konyvfanoknak
345
Chloe Neill - Hát – mondta mosolyogva. – Azt hiszem maradunk. - Én is ezt hallottam – mosolyogtam vissza rá, majd elővettem a szigorú tanár nénis hangomat. – De talán ezúttal jobban megnevelhetnéd a gyerekeidet. Gabriel gúnyosan elmosolyodott. – Azt csak szeretnéd, Cica. Biccentettem, majd Ethan-ra néztem. – Minden rendben? - Igen. Azt hiszem, hogy Fallon és te nagyon jó csapat vagytok. - Ne adj nekik ötleteket – motyogta Gabriel, majd összeszűkült tekintettel Adam-ra nézett. – Esetleg nem lehetne még egy kicsit szorosabbra? Adam elmosolyodott, majd egy kicsit meglazította a kötést. – A nagy testvér mindig azt tanította nekem, hogy ne csináljak fél munkát. - Milyen jó, hogy ezt legalább sikerült beléd vernem – mondta Gabriel, majd bánatosan végighordozta a tekintetét a termen. – A fél templom romokban hever. Bár a kár még mindig nem akkor, mint a 92. Nagygyűlésen volt. - Vagy mint a 94-en – mosolygott gonoszul Adam. – A 94. az tényleg durva volt. - Igazad van – értett egyet vele Gabriel. - És most mi fog történni a lázadókkal? – kérdeztem. konyvfanoknak
346
Twice Bitten – Második Harapás Gabriel komolyan rám nézett. – Azt hiszem elbeszélgetünk velük egy kicsit a viselkedésükről és arról, hogy mit is jelent betartani a falka szabályait. - Megpróbáltak megölni és te mindössze el akarsz velük beszélgetni egy kicsit? – kérdeztem meglepetten. Gabriel gúnyosan nézett rám. – Nem bájcsevegésre gondoltam. - Megbünteted őket? – kérdezte Ethan – Úgy értem, aki ezt tette veled annak bűnhődnie kell. Gabe motyogott valamit az orra alatt, amit nem értettem, de a hangsúlyából ítélve semmi hízelgő nem lehetett a vámpírokra nézve. - Mi nem szoktunk senkit se kitagadni Sullivan. A mi tőrvényeink az emberekéhez hasonlítanak. Egy tanács összeül és eldönti, hogy mi legyen a büntetése. De a falak tajga marad és ezentúl is azt teszi, amit mondunk neki – Ethan-ra pillantott. – Nekünk is beszélnünk kellene a barátságunkról. Kérlek, érts meg engem, de ezt várja tőlem a népem. Talán, majd egyszer van rá esély, hogy barátok legyünk, bár az is lehet, hogy ez soha nem fog megtörténni, de a most biztosan nem alkalmas rá. Ethan arcán nem látszott a csalódottság, vagy az elkeseredettség Gabriel
visszautasítása
konyvfanoknak
hallatán,
de
tudtam,
hogy
belülről 347
Chloe Neill marcangolja magát. Nagy volt a kockázat és nagy volt a tét, de most üres kézzel kell távoznunk. A Cadogan Ház és a Falka nem köt szövetséget. - Értem – mondta Ethan, - de ettől függetlenül a jelenlegi szerződésünk értelmében még van egy is kis dolgunk. A védelmed még mindig a mi dolgunk, hisz a vészhelyzet még nem múlt el teljesen. Gabriel megrázta a fejét. – A családom a Falka vezetője. Ha valami történik velem, akkor Fallaen lesz az alfahím, aztán Eli és így tovább egészen Adam-ig bezárólag. Azért akartak megölni, mert abban bíztak azzal befolyásolni tudják a szavazást. De a kocka már el van vetve – vonta meg a vállát Gabriel. Nem értettem egyet teljesen Gabriellel, de azt meg tudtam érteni, hogy mi hamarabb szeretne megszabadulni a vámpíroktól. Amúgy se tudtunk volna neki huszonnégy órás védelmet biztosítani. Még a saját házunk megvédésére se volt elegendő emberünk. Gabriel Ethan felé nyújtotta a kezét. – Még egyszer köszönöm a segítséget. Az Őrződ nagyon jó munkát végzett. - Egyetértek – mondta és megrázta Gabriel kezét. - Talán ideje lenne elgondolkodnod az előléptetésemen. - Ne kísértsd a szerencsédet Őrző. konyvfanoknak
348
Twice Bitten – Második Harapás Egy lánynak mindent meg kell próbálnia. Mikor visszaértünk a Mercedeshez levettem a kabátomat, a júniusi hőségben kicsit melegnek bizonyult. De már csak akkor vettem észre, hogy van valami a kabátom zsebében, mikor már néhány perce úton voltunk. - A fene – motyogtam. - Mi a baj? – kérdezte Ethan. Belenyúltam a zsebembe és kihúztam a Luc-tól kapott fülhallgatót. – Teljesen elfelejtkeztem róla. Ethan is benyúlt a saját zsebébe és ő is onnan vette ki a fülhallgatóját. Ő se használta. Szerencse, hogy nem én voltam az egyetlen feledékeny vámpír. A fülhallgatók láttán Ethannal összemosolyogtunk. – Talán ezt nem kellene elmondanunk Lucnak. - Azt hiszem van még valami. - Mi, Őrző? - Elfelejtkeztem a töltött káposztáról. Ethan a szemét forgatta és felnevetett. – Azt hiszem, hogy meg kell tanulnod nélkülük élni. Az alakváltók nem fizettek ahhoz eleget, hogy visszamenjek a templomba. - Túl sok volt az alakváltókból ma estére? konyvfanoknak
349
Chloe Neill - Mondhatjuk. De szerencsére maradnak. - Ez is egyfajta győzelem, nem igaz? - Azt hiszem igen. De te ma nagyon jó voltál és ezt most őszintén mondom. Megmutattad, hogy milyen bátor is vagy. A Cadogan Ház pedig honorálni fogja a munkádat. Ethan hangja ünnepélyes volt. A Mester vámpír elismerését hallottam a hangjában. Ő most más volt, mint az a férfi, aki nem régiben az életét kockáztatta értem – aki úgy döntött, hogy közém és a golyók közé áll. Fájt ezt hallani, de úgy döntöttem figyelmen kívül hagyom az érzéseimet és én is úgy viselkedek, mint ha csak munkakapcsolat lenne közöttünk. Hanyagul rámosolyogtam. – Ez volt a legkevesebb, amit tehettem. Szólásra nyitotta a száját és tudtam, hogy ezt nem hagyhatom. Gyorsan a rádióhoz nyúltam és bekapcsoltam, majd kicsit feljebb tekertem a hangerőt. A könyökömet az ajtóra támasztottam és a lehúzott ablak felé fordultam. A szél belecsapott az arcomba és hagytam,
hogy
mindent
elfújjon,
csak
az
üres
utcákra
koncentráltam. Talán Ethan is megértette a célzást.
konyvfanoknak
350
Twice Bitten – Második Harapás
TIZENKILENCEDIK FEJEZET CSAJOS ESTE Fordította: Rosie
Mikor visszaértünk a Házhoz Ethan kimenőt adott nekem az est további részére, majd visszament a műveleti szobába, hogy beszámoljon Luc-nak. Én egyből felmentem a szobámba és lezuhanyoztam,
hogy
ledörzsöljem
magamról
a
varázslat
maradékát, majd pólót és tréningnadrágot vettem fel és elindultam a második emeleti konyha felé. Mikor jóllaktam – és miután írtam Mallorynak, hogy tájékoztassam, Ethannel karcolás nélkül megúsztuk a találkozót – elhatároztam, hogy meglesem, mi van Linds-dzel. Annyival egyszerűbb lett volna bezárkózni a szobámba egy könyvvel, de én voltam a Ház társasági elnöke. Nem mondhatják, hogy nem teszek meg mindent. Hamarabb hallottam őt, mint láttam, ahogy hangok szűrődtek ki a folyosóra Lindsey nyitott ajtajából. Bekukucskáltam és ott találtam Margot-t, Lindsey-t és Michelle-t, látszólag egy késő esti kiruccanásra készülődve a városba. - Hé! – Mondta Lindsey, maga felé intve a tükörhöz. – Épp érted akartunk menni. Mivel sikerült szétrúgnod néhány segget a gyűlésen – a szobában tapsban törtek ki – elhatároztuk, hogy elviszünk Temple Bar-ba!
konyvfanoknak
351
Chloe Neill - Tudnod kell, hogy támogatunk, - mondta Margot vigyorogva, egy bólintás kíséretében, felemelve egy pohár vörösbort. – Különösen, mióta ennyire… öhm… - Rosszul bántak vele? – Kérdezte Michelle. Margot szégyenlősen elmosolyodott. – Köszi, Chelle. Rosszul bántak veled. - Ma csak Cadogan nap van a Temple-ben, - mondta Lindsey, ami azt jelenti, hogy se emberek, se Navarre vámpírok nem jöhetnek be. Szóval a maradék néhány óránkat hajnalig azzal töltjük, hogy rendelünk néhány pohár italt, lazítunk, és egyszerűen jól érezzük magunkat, mindenféle Mester vámpír nélkül. És ez nem egy fakultatív program, - tette hozzá, mikor nyitottam a számat, hogy ellenkezzek. - Hosszú napom volt. - Pont ezért van szükséged erre, - mondta Lindsey. - Van bármi esélyem, hogy megússzam? - Egyáltalán semmi. - Akkor gondolom, benne vagyok. Lindsey rám kacsintott, majd a homlokát ráncolta, mikor meglátta az öltözékemet. – Először is, irány a szekrény. – Visszafordult a többi vámpírhoz és rájuk mutatott. – Szedelőzködjetek össze és találkozzunk az előcsarnokban húszkor. A taxiknak addigra meg kell érkezniük. konyvfanoknak
352
Twice Bitten – Második Harapás Mikor mindannyiukat kitette visszasétáltunk az én szobámba. - Szóval, - mondta, mikor végül a nyitott szekrényajtóm elé lépett, - ez az első alkalom mikor kimozdulsz a kommendáció óta. Szintén ez az első alkalom, azóta mióta, tudod… - Ejtettek? Dobtak? Lecseréltek? - Ezt nem lehet valahogy kedvesebben mondani? - Nem igazán. Mire akarsz kilyukadni? - Azt akarom mondani, hogy a legjobb bosszú, ha élvezed az életed, vagy valami ilyesmi. Ez azt jelenti, hogy teljesen, őrülten mesésen kell kinézned és csodásan kell érezned magad. – Levett egy vállfáról egy halványkék ujjatlan felsőt hullámos nyakkivágással, majd felkapott egy egyenes szárú fekete nadrágot. Mikor összeállította a ruha együttest visszafordult hozzám. – A hely tele lesz Cadogan vámpírokkal, és tudod, hogy terjed a szóbeszéd. Ez azt jelenti, hogy itt az idő megleckéztetni őt. Fintorogtam. Nem akartam a „leckéztessük meg Ethant” játékot játszani, különösen, hogy megfogadtam, lemondok róla, bár tudtam, hogy veszteni fogok. Kinyújtottam a kezem, kinyitottam a tenyeremet, majd ökölbeszorítottam. – Add ide, - mondtam, majd elvettem a csomagot és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Tíz perccel később, lófarokkal és szájfénnyel léptem elő, a csipogómmal a derekamon. Lindsey ragaszkodott hozzá, hogy felfogjam a hajamat. A fodros nyakkivágással együtt, magyarázta, ez jelképezte a vámpírok szemében, hogy szingli vagy… és hogy elérhető a nyaki konyvfanoknak
353
Chloe Neill artériád. Nem igazán akartam szerelmet találni, de arra gondoltam, hogy túl sok időt venne el, ha elkezdenénk vitatkozni ezen. Lementünk a földszintre, ahol már ott volt a kíséretünk, egyformán trendi, a nyakukat szabadon hagyó szerelésben. Mint egy bevetésen lévő nő, Lindsey jelt adott a kezével és mi mind, kötelességtudón kimentünk. Egy sor fekete és fehér taxi parkolt a Ház előtt, készen arra, hogy elvigyen minket Temple Bar-ba. A Cadogan Ház hivatalos ivóhelye a kedvenc környékemen helyezkedett el, Wrigleyville-ben, néhány háztömbre Wrigley Field-től, ahol a Cubs szokott játszani. Lesifotósok kattintgattak a gépeikkel, miközben beszálltunk a taxikba, a társaik pedig a bár előtt vártak, mikor megérkeztünk tizenöt pompás, forgalommentes perccel később. (Egyértelműen voltak előnyei annak, ha a legtöbb utadat akkor tetted meg, mikor a népesség nagy része aludt.) Bevezettek a bárba, egy PRIVÁT BULI felirattal ellátott ajtó figyelmeztette az embereket, és másokat, hogy ma este nem juthatnak be. A tagságnak, azt hiszem, meg voltak az előnyei. Még ilyen késő éjszaka is, a bárban még mindig sokan táncoltak, a két pultos – Sean és Colin – italokat osztogattak, míg klasszikus rock szólt a hangfalakból. Lindsey átvágott velünk a vámpírok tömegén egy FOGLALT jelzésű asztalig. A Cadogan Házzal ellentétben, Temple Bar-ból hiányoztak a drága antikvitások és a precízen összeválogatott festmények. Ehelyett voltak régi és új Cubs relikviák, minden formában és méretben – régi dzsekik, jelzőzászlók, rongybabák. Képzelhetitek, mennyire otthon éreztem magam. konyvfanoknak
354
Twice Bitten – Második Harapás Épp csak kihúztuk a székeinket és leültünk, mikor Sean megjelent az asztal túloldalán. Mint Colin, Sean is magas és izmos volt, és rövid, vörös haj keretezte ovális arcát és világoskék szemeit. Sean jóképű volt, olyan komoly, régi-vágású módon, mintha a második világháború egyik zászlóaljából lépett volna ki. Más felől, vámpír volt, azaz halhatatlan. Simán tagja lehetett a második világháború egyik zászlóaljának. Sean összefonta a karját a mellkasa előtt és szórakozott kifejezéssel végignézett rajtunk. – És ma
éjszaka
mi
szél
hozta
Cadogan
legszebbjeit
szerény
hajlékunkba? Mindenki rám mutatott. Az arcom felforrósodott. - Ahhh, - mondta, majd rám pillantott. – Végül az Őrzőnknek sikerült kitörni a lakat alól? - Igen, - mondta Lindsey, egyik karját a vállamra téve. – Megtette a kötelességét az alakváltóknál, és most egy kicsit felejteni akar. Mit ajánlasz? - Hmm, - mondta miközben végigmért. – Csajos vagy férfias? Csak pislogtam. – Elnézést? Odajött az asztal felém eső oldalához, majd fél térdre ereszkedett, egyik kezét a székem támláján nyugtatta. - Azok a nők, akik isznak társadalmilag két kategóriába sorolhatóak, - mondta, egy szociológus magabiztosságával, vagy mint az emberi lelkek szakértője. Úgy tűnik, van valami közös ezekben a foglalkozásokban. – Vannak nők, akik konyvfanoknak
355
Chloe Neill csajosan isznak: nők, akik ragaszkodnak a színes dolgokhoz martinis poharakban, fehérborokhoz, jeges italokhoz; és nők, akik férfiasan isznak: nők, akik nem félnek beleinni egy jó ír whiskey-be, vagy a jó erős scotch-ba. Te melyik típusú nő vagy, drága Őrzőm? Visszamosolyogtam rá a frufrum alól. – Miért nem döntöd el te? Kacsintott. – Szeretem a belevaló csajokat. Nos, akkor egyértelműen kedvelni fog engem. Úgy tűnt, Sean úgy döntött, hogy megérdemlek egy férfias italt. Egy széles pohárral tért vissza, ami félig volt jéggel és aranyszínű folyadékkal. – Ezzel meg tudsz birkózni, - tanácsolta suttogva, majd tovább ment és mindenki elé letette az italát. Óvatosan felemeltem a poharat és beleszagoltam. Sose voltam nagy ivó, és ez nem sokkal tűnt ízletesebbnek a benzinnél. De tetszett az ötlet, hogy olyan csaj legyek, aki Scotch-ot rendel, mikor pácban van – már ha ez tényleg az volt. Volt benne valami menő, mint amikor egy lány egy Wrangler-t vezet, egy lány, aki a barátja nadrágját hordja, egy lány, aki amerikai focizott a fiúkkal egy hűvös, őszi napon… és nyert. Felemeltem a poharat és óvatosan belekortyoltam… majd a következő perceket köhögéssel töltöttem. Margot röhögött mellettem és hátba veregetett. – Milyen az ital, Őrző? Megráztam a fejem, egyik öklömmel a számnál, ahogy próbáltam levegőhöz jutni. – Rakéta üzemanyag, - ziháltam. konyvfanoknak
356
Twice Bitten – Második Harapás - Hagytad, hogy ő válasszon neked italt? Bólintottam. - Nos, ez a te hibád. Sose hagyd, hogy Sean vagy Colin válassza ki az italod, Merit. Szadisták ezen a téren. De mindenkivel ezt csinálják, ha ettől jobban érzed magad. Felemelte a poharát. – Üdv a klubban. - A klubról beszélve, - kérdeztem tőle, a körülöttünk bulizókra mutatva, - honnan jött ez a sok ember? Legalább száz vámpír van itt. - Ne feledd, hogy még mindig háromszáz valamennyi Cadogan vámpír van, még akkor is, ha nem élnek mind a Házban. Valami furcsa okból kifolyólag, annak a néhány száz vámpírnak nincs kedve egyetemi lányszövetségeset játszani és velünk, többiekkel lógni. Elnézve a hetemet, nem hiszem, hogy túl sok rejtély övezné ennek az okát. A következő órát beszélgetéssel töltöttük, én a kezemben tartottam az italomat, mintha az melegítene, és csak akkor kortyoltam bele, mikor eléggé lehűlt a torkom az előző alkalmak után. A körülöttem lévő vámpírok a Cadogan Ház életéről szóló történetekkel szórakoztattak – attól kezdve, mikor megszólalt a tűzjelző a 2007-es kommendáció során, az 1979-es sztrájkról a Blood4You-nál, egészen a kaput áttörő Hyde parki lakosig, aki meg volt róla győződve, hogy titkos szertartásokat tartanak a Házban.
konyvfanoknak
357
Chloe Neill Hirtelen, Margot letette az italát, hátratolta székét, majd ráállt. Mikor felegyenesedett, a bárpult felé intett. Sean rávigyorgott, és megkondított egy bronz harangot, ami alacsonyan lógott a bárpult mögött. Az egész szoba éljenzésben tört ki. - Mi folyik itt? – Mormogtam Lindsey-nek, de ő csak felemelte a kezét. - Csak hallgass. Rá fogsz jönni. - Cadogan vámpírok, - kiáltotta el magát Sean, és a bárban lévő összes vámpír ismét elhallgatott. – Itt az idő, hogy részt vegyetek a Temple Bar egyik büszke hagyományán. Nem mintha a hagyomány lenne büszke, de a Temple Bar annál inkább. - Éljen soká Temple Bar! – Kiáltották kórusban a vámpírok. Sean fenségesen meghajolt, majd Margot felé intett. Huhogtak a tömegben, majd nyikorgás hallatszott, ahogy fa dörzsölődött fához, mikor a székekkel odafordultak felé. Felemelte a kezeit. - Hölgyek és vámpírok, - kiabálta, - itt az idő, hogy itallal ünnepeljük változatos és sokféle személyiségi hibáit a legnagyobb Mesternek – Ethan Sullivan-nek! Nem tudtam megfékezni az arcomon szétterülő vigyort.
konyvfanoknak
358
Twice Bitten – Második Harapás - Ma éjszaka, szeretettel köszöntjük szent körünkben… az Őrzőnket! – Rám emelte a poharát, mint ahogy az össze többi vámpír is a szobában. Vörös arccal, én is felemeltem szinte tele lévő poharamat feléjük, köszönetképpen biccentve. Margot rám nézett, még mindig felemet pohárral és kacsintott. – És Lacey Sheridan, Isten áldja lelkét, fulladjon bele. A szoba helyeslő tapsviharban tört ki. Fájt az arcom a mosolygástól. Lindsey felém hajolt és puszit nyomott az arcomra. - Én megmondtam, hogy szükséged volt erre. - Határozottan szükségem volt erre, - értettem egyet. - Mindenki érezze jól magát, - mondta Margot. – Mindenki igyon valamire. És azután, mindenki használja ki Chicago legnagyobb látványosságát – a tömegközlekedést! A mellette lévő vámpír segítségével, Margot lemászott és újra leült. Az asztalunknál mindenki letette az italát és kicsit közelebb húzva a székét. - Rendben, - mondtam, a szégyenlősségem eltűnt. – Szóval mit is csinálunk itt pontosan? - Nos, Őrző, - mondta Margot, - hívhatlak Őrzőnek? Vigyorogtam és bólintottam. Ő is bólintott. – Nem hiszem, hogy bármi újat mondunk, ha eláruljuk, hogy kedves Mesterünk és nagyurunk, Ethan Sullivan, egy kicsit – konyvfanoknak
359
Chloe Neill - Különös, - fejezte be Lindsey. – Nagyon, nagyon különös. - Ja, - mondtam szárazon, - tapasztaltam. - Emellett
rutinos
teremtés,
-
magyarázta
Margot.
–
Személyiségi hibák és szokások megszállottja. Fura szokás, de mondhatjuk, hogy ez jó lehet idegesség esetén. - Pont mint a címke egy nagyon szúrós pulcsi nyakában, - tette hozzá Lindsey. Margot rákacsintott. – Ezért néha összegyűlünk. Azzal töltünk egy kis időt – katartikus időt – hogy elmondjuk azokat a szokásokat, amik az őrületbe kergetnek minket. Az asztalra könyökölve előre hajoltam. – Szóval, melyik szokásairól beszélünk? - Az első a listán – a szemöldökhúzogatás. – Hogy bemutassa, felhúzta egyik szépen ívelt fekete szemöldökét, majd körbefordult, hogy mindannyian láthassuk. - Igyunk! – Kiabálta Lindsey, és mind belekortyoltunk az italunkba. - Utálom, mikor ezt csinálja, - mondta Michelle, az italával gesztikulálva. – És folyamatosan csinálja. - Olyan, mint a világ legidegesítőbb idegrángása, - értettem egyet. - Idegrángás a francokat, - mondta Margo. – Azt hiszi, hogy ijesztő. Ez a Mester vámpír kifejezése, mikor az alatta álló konyvfanoknak
360
Twice Bitten – Második Harapás Újonccal beszél. – A hangja kellemetlenül elmélyült és berekedt, imitálva a tökéletesen leereszkedő Mester vámpír hangnemet. Talán benne is van egy kis Mester vér. - Szóval mi a második? – Kérdeztem. - Ezt mondom én, - közölte Lindsey. – A második – mikor Ethan nem a neveden utal rád, hanem a címed alapján. – Előredöntötte a fejét és a pillái alól nézett rám. – Őrző, dörmögte. Horkantottam. – Mindig ismerős voltál nekem. - Igyunk! – Kiabálta Margot és ismét felemeltük a poharainkat. Az elkövetkezendő másfél óra hasonlóan folytatódott, - Ethan, talán nem túl meglepő módón, nagyon sok idegesítő szokással és tulajdonsággal rendelkezett. Ami nagyon sok italt jelentett. És ha valaki egy olyan szokással állt elő, ami eddig még nem hangzott el, akkor dupla kört ittunk. Mivel nem sikerült dűlőre jutnom a „férfias” italommal, Sean megsajnált és hozott egy műanyag poharat hideg vízzel. Az, hogy nem ittam alkoholt egyáltalán nem tette kevésbé élvezetessé, hogy tréfát űzzünk a legmesterkéltebb vámpírból. Ittunk minden egyes alkalommal mikor megemlítettük Amit Patel nevét, minden beszédért, amit Ethan a kötelességről tartott, a szövetség minden említésére, minden alkalomra, mikor egy kopogásra az ajtaján egyszerűen csak annyit felelt, hogy „Gyere”. Ittunk minden alkalomra, mikor az óráját babrálta, mikor az konyvfanoknak
361
Chloe Neill ingujját húzogatta, mikor a papírokkal zörgött, miközben az irodájában jelentettek neki. Ethannek elég rossz szokása volt ahhoz, hogy az asztal fele időközben szódára vagy vízre váltson. Ethannek elég rossz szokása volt ahhoz, hogy ki kellett kéredzkednem. És mikor visszafele tartottam az asztalhoz a bár hátuljából, akkor láttam meg őket – képeket, melyek a falat borították, több évtizednyi fénykép vámpírok csoportjairól, és mind Temple Bar-ban készültek. - Tök jó, - motyogtam, a fotókat vizsgálva. Voltak afró frizurás és diszkó felszerelésben készült képek, 1980-as hajviseletek és válltömések… és egy fénykép, ami félig be volt tűrve a kiállítás sarkába. Az ujjbegyeimmel kihajtottam a fotót, hogy jobban láthassam. Fehér Polaroid keretben egy gyönyörű fiú volt, éles arccsontokkal és aranyszínű hajjal keretezett arccal. Mellette egy szőke lány volt, a fiúba karolt, egy martinis pohár volt a kezében. A fiú a lányt nézte… csodálattal a szemében. A gyomrom összeszorult. Ethan és Lacey volt a képen, egy fotón, ami néhány évvel ezelőtt készült, az öltözéküket elnézve, de ők ugyanolyanok voltak – egy fiú és egy lány, boldogan, szerelemmel a szemükben. Visszacsúsztattam a képet a helyére, félig elrejtve. De már nem lehetett leállítani a vészharangot. Még egyértelműen érzett iránta valamit. És miután lefeküdt velem visszahívta.
konyvfanoknak
362
Twice Bitten – Második Harapás Nekidőltem a falnak és becsuktam a szemem. Nem irigyelhetem tőle a szerelmet. Nem tehettem. Nem, ha valóban az volt köztük. De a fenébe, meg kéne bánnom, hogy belekerültem a közepébe és miattam idézte fel a korábbi érzelmeit. Néha a tudás semmi jót nem eredményez. Néhány másodpercig még a folyosón álltam, amíg ismét kész voltam szembenézni a vámpírokkal. Mikor végül visszatértem az asztalhoz, megálltam a székemnél és megérintettem Lindsey vállát. Felnézett, mosolya elhalványult, ahogy az arcomat tanulmányozta. – Jól vagy? Bólintottam. – Rendben vagyok. – Az ujjammal a bejárat felé mutattam. – Kimegyek egy kicsit levegőzni. - Biztos, hogy jól vagy? Legszebb mosolyomat villantottam rá. – Jól vagyok, tényleg. Csak egy kis friss levegőt akarok szívni. – Ez volt az igazság. Az alakváltó varázslat okozta fejfájásomon nem sokat segített a több száz vámpírból szivárgó varázslat. Egy pillanatig csak nézett, nyilvánvalóan azt mérlegelve, hogy igazat mondok-e. – Szükséged van társaságra? - Te leszel az első vámpír, akinek szólok. Átfurakodtam a tömegen a bejárati ajtóig, majd elfogadtam egy pecsétet a kezemre, egy helyes, mosolygó, göndör hajú vámpírtól az ajtóban. Mikor végre kijutottam, elindultam a járdán, az éttermeket, bárokat és válogatott üzleteket nézve, melyek konyvfanoknak
363
Chloe Neill megtöltötték Wrigleyville ezen részét. Arra gondoltam, hogy kereshetnék
néhány
érdekes
helyet,
amit
legközelebb
meglátogathatok, mikor idejövök. Épp elmentem egy poros antikvárium mellett – ami az első helyre került a meglátogatni való helyek listámon – mikor lépteket hallottam a járdán magam mellett. Ösztönösen a derekamra tettem a kezem, arra a helyre, ahova általában a kardom volt csatolva, mielőtt rájöttem, hogy a Házban hagytam. - Nem lenne rá szükséged, még akkor sem, ha itt lenne, mondta egy halk hang mögöttem.
konyvfanoknak
364
Twice Bitten – Második Harapás
HUSZADIK FEJEZET MI A NÉV? Fordította: Nitty
Megdermedtem, majd lassan hátrafordultam. Jonah állt mögöttem, aranybarna haja lágyan ívelte körül az arcát. Sötét inget, farmert és csizmát viselt. - Merit – mondta. Elkerekedett szemmel néztem rá. – Jonah. - Épp a környéken jártam. - A Gray Ház valahol itt van a közelben, igaz? - Az Addison-on – mondta és balra biccentett a fejével. – Nyugat fele. Egy átalakított raktárban. - És te úgy döntöttél, hogy séta közben megnézed mi történik a Cadogan Ház bárjában? Jonah félrenézett mielőtt ismét találkozott volna a tekintetünk. – Lehet, hogy nem teljesen véletlen, hogy itt vagyok. Vártam, hogy mondjon még valamit, de nem szólt semmit. - Mi okod lenne erre sétálni?
konyvfanoknak
365
Chloe Neill Közelebb lépett hozzám, a kezei a zsebében voltak. Elég közel állt volt és elég magas is ahhoz, hogy fel kelljen néznem rá. - Ha úgy döntesz csatlakozol hozzánk – mondta csendesen. – Te leszel a társam. Az egyik szemem és az egyik fülem. Az akivel vállvetve harcolunk a csatában és akit ha kell megvédelmezek. Én ezt nagyon komolyan veszem. - Te vigyázol rám, vagy csak szemmel tartasz, hogy mindent megfelelően csinálok-e? - Hát…. – mondta megadóan. – Talán egy kicsit mindkettő. Jonah az egyik sikátor felé mutatott, majd elindul arra. Követtem. A hold nagy volt és jól bevilágította a sikátort, bár úgy gondoltam erre semmi szükség nem volt. A sikátor koszos volt és tele téglával, üvegekkel, dobozokkal és rozsdás vasdarabokkal. - Te már adtál magadnak nevet? – kérdezte Jonah és felém fordult a karját pedig keresztbe fonta maga előtt. A két karjáról egy angyal és egy ördög nézet vissza rám. - Amúgy se ártana, hisz folyton reflektorfényben tündökölsz. Az emberek imádnak és az újságok is tele vannak a képeiddel. - Nem én hívtam a sajtót – mutattam rá. – A cikk egyfajta szívesség volt. - Hallom, gond nélkül lezajlott az alakváltók találkozója. konyvfanoknak
366
Twice Bitten – Második Harapás Gondolom ezt Luc-től tudja, aki tájékoztatta őt a helyzetről, mint egyik gárdakapitány a másikat. Helyeslően bólintottam. - Azt is pletykálják, hogy Gabriel Keene kedvel téged. Az egy dolog volt, hogy Luc beszélt neki a találkozó zavartalan lezajlásáról, de az ami Gabriel, Ethan és köztem meg a Falka között volt az csak is rám tartozott. Máskülönben meg, ha elvárják tőlem, hogy eláruljam Ethan-t, ahhoz előbb a VÖ teljes jogú tagjává kell tenniük. Eddig semmit se kaptam. Legalább egy tagsági kártyát küldhetnének. - Gabriel egy nagyon kedves ember – mondtam végül. - Te nem akarsz velem egy csapatban játszani? - Én még nem vagyok a Vörös Őrség tagja. - Valóban – hangja élesen csengett. A mai nap túl sok volt nekem, úgy hogy félig meddig már megfordultam és távozni készültem. - Szeretnél valami fontosat mondani, mert ha megbocsátasz, én inkább vissza mennék a barátaimhoz. - Valóban nemet mondasz – mondta meglepetten. Egy percig csendben álltunk. - Még
nem
mondtam
visszamosolyogtam konyvfanoknak
rá.
nemet –
Talán
–
megfordultam ezt
a
és
beszélgetést 367
Chloe Neill folytathatnánk valamikor máskor, ahelyett, hogy valami hülye szokás miatt döntésre kényszerítesz. - Azt hiszem a szokásainkkal eddig még senkinek se volt baja. - Nem akarok udvariatlannak tűnni – tettem keresztbe a karomat, – de nagyon hosszú éjszakám volt. És még hosszabb hetem. Nem vagyok őrült, nem szeretnék belevágni valami olyanban, amiben esetleg megbukhatok. Nem biztos, hogy alkalmas vagyok a feladatra. Jonah nem tiltakozott. Nem volt épp hízelgő. - Talán egy másik partnerre lenn szükséged – mondtam. – Te nem ismersz engem és én se téged. Minden tiszteletem a tiéd, de én nem egy olyan partnerre vágyok, aki három rövid kérdés alapján nem akarja megítélni, hogy milyen ember is vagyok. - Én pedig egy olyanra, aki komolyan veszi a munkáját. Majdnem ráförmedtem. – Haver, ha ismernél, tudnád, hogy mennyire komolyan veszem a munkámat. Néhány percig csak némán álltunk, a ki nem mondott kérdés ott lógott a levegőben – akarok-e a partnere lenni? - Mit fogsz most csinálni? – kérdezte végül. - Nem tudom – feleletem halkan egy pillanattal később. konyvfanoknak
368
Twice Bitten – Második Harapás Felpillantottam, láttam a város fényeit és Ethan-ra gondoltam. Elgondolkoztam, hogy mi lett volna velünk, ha ő akar engem, hogy mit adhat meg nekem és mit nem. Úgy gondoltam két lehetőségem van. Az egyik, hogy csatlakozom a Vörös Őrséghez és elhagyom a Cadogan Házat, vagy megvárom míg Ethan küld el, miután rájött az árulásomra. A másik lehetőség, hogy visszautasítom Noé ajánlatát, miszerint már elköteleztem magam a Cadogan Ház és annak vezetője mellett. Hát nem ironikus? Jelenleg nem igazán tudtam, hogy melyik lehetőséget válasszam. Mind a két lehetőséget egy természetfeletti trükkös játszmának tartottam és nem voltam benne biztos, hogy meg tudom hozni a helyes döntést. Nem igazán rajongtam egyik helyzetért sem és nem szerettem volna magamra haragítani egy vámpírt se, különös tekintettel, hogy a tét – az életem a barátaim élete és akár a hallhatatlanságom volt. - Keresni fogom Noah-t, ha meghoztam a végső döntést – mondtam neki végül, majd megfordultam és elindultam vissza a bárba. Nyilvánvaló okokból az iménti beszélgetésről nem szóltam senkinek se. konyvfanoknak
369
Chloe Neill Hamis mosollyal tértem vissza a Temple Bárba, majd eljátszottam egy ásítást, hogy kiszabaduljak a bulizó tömegből és visszatérhessek a házba. Lindsey még maradt, úgy hogy fogtam magamnak egy taxit és visszaindultam a házhoz, hogy az estém többi részét a könyvtárban tölthessem. A könyvtár egy kétszintes szoba volt a Cadogan Házban, telis tele könyvekkel. A könyvtár erkélyén a korlátok bordó kovácsoltvasból készültek. A csigalépcső, ami a könyvtárba vezetett ugyan ilyen kovácsoltvasból készült. A könyvtárba érve csípőre tett kézzel néztem végig a könyveken. Önmagában ez nem egy nagy kutatási feladat, de ki kellett derítenem, hogy mi lehet annak a módja, hogy az alakváltók és mi együtt tudjunk működni. Történelmi ellentét ide vagy oda kell lennie itt valaminek az alakváltókról. A könyvtár azonban óriási volt és bár minden könyv betűrendben volt szedve, hírtelen nem tudtam hol kezdjem el. Végül azt a polcot választottam, ahol az A betű volt. Rengeteg feljegyzést találtam az alakváltókról. Szakkönyvet, enciklopédiát, szépirodalmi műveket. Egyesével kivettem őket és átfutottam a hátlapukon lévő rövid ismertetőt. konyvfanoknak
370
Twice Bitten – Második Harapás Épp az egyik ilyen könyvet tettem vissza, mikor egy barna hajú férfi lépett be a könyvtárba és felhúzott szemöldökkel mért végig, mint akit zavarok épp. - Ó, Istenem. Sajnálom. Nem gondoltam… - Hogy más is használja ezt a szobát. Gondolom arra gondoltál, hogy a könyvek maguktól kerültek a helyükre? Csak pislogtam az alacsony, helyes, ördögi arckifejezésű férfira, aki jól leteremtett. - Én…um…nem. Persze, hogy nem – szabadkoztam. Amikor először láttam a könyvtárat, akkor arra gondoltam, hogy biztosan kell lenni egy könyvtárosnak egy ekkora könyvtárban, aki rendben tartja a könyveket. Furcsa is volt, hogy eddig még nem találkoztam vele. A könyvtáros fiú végigfuttatta az úját a haján. Farmert és pólót viselt – Cadogan öltözettel mentes volt. - Persze hogy nem – ismételte. – Az nagy naivitásra vallana – biccentett a könyvek felé. – Több tízezer könyv van itt és ráadásul ez a Cadogan Ház egyik értéktára – nézett rám felvont szemöldökkel, mint aki az elismerésre vár épp. - Komolyan? – kérdeztem. – Ez… wow. Több tízezer könyv? És egy hivatalos Cadogan értéktár? Ez… fú! konyvfanoknak
371
Chloe Neill A fiú keresztbe fonta a kezét mellkasán és szkeptikusan nézett végig rajtam. – Ezt most csak úgy mondod, vagy tényleg lenyűgözött? - Milyen mást választ várnál erre? - Ravasz, de tetszik. Te vagy az új Őrző. És a kutató. - Volt kutató – mondtam és felé nyújtottam a kezemet – És te? - A könyvtáros – mondta, de nem fogadta el a kezemet. Inkább kinyújtotta a kezét a jegyzetfüzetem felé. – Ha ideadod a jegyzeteidet, akkor segítek megkeresni, hogy mire van szükséged. Odaadtam neki a jegyzeteimet és elmondtam, mit is keresek. Ő pedig megfordult és a társadalomtudomány feliratú könyvek irányába indult. Vicces, de én úgy gondoltam, hogy az alakváltókról szóló könyvek a mítoszok és fantázia lényekről szóló könyvek között találhatóak meg. Ezek a könyvek inkább hasonlítanak az antropológia (vagy talán a zoológia?) könyvekhez, mint sem a mitológiaihoz. Átsétáltunk a könyvtár jobb sarkába. Neki nem kellett keresgetnie, hogy mi hol van nyilván, már fejből tudta. - A vámpírok arról beszélnek – kezdte, miközben egy szűk folyóson haladtunk a könyvespolcok között, ahol régi és új, bőr és papírkötéses könyvek sorakoztak. - Miről is? konyvfanoknak
372
Twice Bitten – Második Harapás - A gyűlésről – megállt a folyosó közepén és szembefordult az egyik polccal, majd visszanézett rám. – Ők úgy döntöttek, hogy nem mennek vissza Aurora-ba, majd aztán megtámadtak téged. A történet kissé hibádzott. – Ők megszavazták, hogy maradnak és támogatnak minket. Nem futnak el, de a támadás nem ellenem irányult, hanem a falka vezetője ellen. Engem nem támadtak meg. Én csak segítettem őt megvédeni. - Hát még is eljött ez a nap – mondta. – Már nem csak magukkal törődnek? A könyvtáros visszafordult a polc irányába és végig futtatta az ujjait a könyveken. Nekem azonban volt még egy kérdésem. - Miért hívják őket trónkövetelőknek? – kérdeztem. Hallottam, mikor Peter Spencer ezt a szót használja az alakváltókra. Biztos voltam benne, hogy ez nem lesz hízelgő történet rájuk nézve, de tudni szerettem volna a történet eredetét. A könyvtáros srác levett egy vékony bőrkötéses könyvet a polcról és átadta nekem. A könyv az alakváltók állati alakjukról szólt. Ők lehettek: farkasok, nagy macskák, ragadozó madarak, de volt néhány szokatlan lehetőség is a könyvben, mint például a fóka.
konyvfanoknak
373
Chloe Neill - Az alakváltók olyanok, mint az emberek – mondta a srác. – Ők is ezt tarják magukról. Ezért is keverednek az emberekkel, még akkor is ha nem igazán mondhatjuk őket embereknek. - De mi nem vagyunk emberek, ugye? – kérdeztem kissé összezavarodva a fejtegetése hallatán. - Mi nem. Mi ragadozók vagyunk. Genetikailag felturbózott emberek. Mi nem változtatgatjuk a formánkat, nem álcázzuk magunkat – hátralépett és a kezét végi húzta a teste előtt. – Ez vagyok én. Ezek vagyunk mi – mondta és csalódottság csengett a hangjában, majd visszafordult a polc irányába. - Amikor az emberek megpróbálták kiirtani a természetfelettit az alakváltók, mindig úgy tettek, mint ha emberek lennének. Sikerült megállnom, hogy vitába szálljak vele, hisz a vámpírok is évszázadokon át bujkáltak, úgy téve, mint ha emberek lennének. De
biztos
voltam
benne,
hogy
nem
örülne
ennek
az
összehasonlításnak. - A II. Tisztogatás alatt is ezt tették az alakváltók? – kíváncsiskodtam. – Figyelmen kívül hagyták, hogy az emberek vámpírokat öltek? - Ezek neked nem elég indok arra, hogy ne bízz meg bennük?
konyvfanoknak
374
Twice Bitten – Második Harapás Úgy gondoltam ez magyarázza a vámpírok előítéletére az alakváltókkal szemben. Tudtam, hogy az alakváltók nem álltak a vámpírok mellé a II. Tisztogatás alkalmával – csak magukat mentették – és ez mély sebet hagyott a vámpírokban. De nem csak hogy mély volt a seb, de még egy évszázaddal később se gyógyult be. Láttam a gyűlöletet az alakváltók szemében is. És ezt elég világosan ki is mutatják. Nagy volt a késztetés, hogy az alakváltók ismét elfussanak, mert félnek a jövőtől. A múlt keserűsége megrémíti őket is. De még a felvilágosult Ethan is mérges és sértett volt a múlt miatt… minden tudás ellenére ő se tudott szabadulni az előítéleteitől. Végül a könyvtáros srác a kezembe nyomott még néhány könyvet és rám nézett. – Ez minden, amire szükséged lehet – mondta. – Ezek alapján kapsz egy alap képet az alakváltókról. Bólintottam és igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra. Figyeltem, ahogy a srác visszasétál a fő folyosóra. - Tudom, hogy mit gondolsz – mondta és visszapillantott rám a válla felett. Arca szomorú volt. – Azt hiszed, hogy tanulatlan vagyok, mert valami olyan miatt vagyok kiakadva, ami már vagy száz éve történt – szeme hirtelen ezüstösen villant fel és az érzelmei betöltötték a könyvtárat. – Mi hallhatatlanok konyvfanoknak
375
Chloe Neill vagyunk Őrző. Ezek a sérelmek nem az őseink sérelmei. Hanem a miénk. Vagy szerelmünké. Vagy gyerekeinké. Azzal fogta magát és elment.
konyvfanoknak
376
Twice Bitten – Második Harapás
HUSZONEGYEDIK FEJEZET CSAK TÁNCOLJ Fordította: Rosie
A következő éjszaka hűvös és tiszta volt. Felhúztam a nap-elleni redőnyömet és kinyitottam az ablakom. Kellemes szellő söpört végig a városon, eltűntetve a tegnapi fülledtséget. A beosztás szerint ma ismét Ethannel edzettem, szóval felkeltem és a konyha felé vettem az irányt, szereztem egy kevés narancslevet, vért és szalonnás fánkot juharsziruppal. Igen, jól hallottad. Szalonna. És juharszirup. Egy fánkon. Persze, nem voltam oda az edzésért. A héten túl sokat láttam Ethanből, ezért nem bántam volna egy estét magamban, politikai dráma vagy párkapcsolati problémák nélkül, kardozás és oldalrúgások nélkül. De mit tehettem? Mivel letettem az esküimet, fánkkal a kezemben letelepedni a szobámban nem volt egy választható opció. Szóval, miután betömtem a reggelimet, belebújtam a papucsomba és felvettem egy melegítő felsőt, elindultam a folyosón. Azon voltam, hogy lemenjek a földszintre a lépcsőn, mikor megláttam őt. Az első és második emelet közötti átjárón állt fekete kosztümben, a karját összefűzte és egyik szemöldökét megemelte. Egy Mester volt a saját Mesterének képére formálva. Elindultam a lépcsőn, de néhány lépcsőfokkal az átjáró felett megálltam és felhúztam a szemöldököm. – Rám vársz? konyvfanoknak
377
Chloe Neill - Egyedi kapcsolatotok van Ethannel, - mondta Lacey. - Kapcsolatban vagyunk? - Én nem játszom, Merit. Minden bizonyíték az ellenkezőjére utal, de udvariasságot erőltettem magamra. – Tisztelettel, hölgyem, én sem. Segíthetek valamiben? - Nem adom fel könnyen. Ő és én tökéletesek vagyunk egymásnak. Majdnem válaszoltam erre, de visszafogtam magam. Ha tényleg ezt hitte, nagyobb erő volta kezében. Emellett – Ethan hívta őt ide, így talán ő is hitt benne. - Tudod mit? – Kérdeztem helyette, elsétálva mellette. – Sok szerencsét hozzá. Követett lefelé az első emeletre. Ethan időzítése megint csak kifogástalan volt, pont ezt a pillanatot választotta, hogy elinduljon felfelé a lépcsőn, felénk tartva, öltöny nélkül, hosszú, sötét nadrágban és fehér ingben, fekete nyakkendővel. Épp felfelé tarthatott, hogy átöltözzön. A szeme kikerekedett, ahogy meglátott minket együtt, mintha nem lett volna rá felkészülve, hogy együtt lássa a régi és kevésbé régi szeretőjét – ami az ő hibája volt, mivel egy fedél alá helyezett minket. - Hogy sikerült a telefonhívás? – Kérdezte Lacey. – Hogy mennek a dolgok Londonban?
konyvfanoknak
378
Twice Bitten – Második Harapás Ezúttal könnyű volt a sorok között olvasni – Kedves Őrző! A főnököd felhívta a GT-t, anélkül, hogy elmondta volna neked. Azt hiszem mégsem vagy annyira képben! Szeretettel: a legeslegjobb pártfogoltja. A második ütéssel a kerítésre célzott. Le kellett nyelnem egy morgást. - Nem olyan segítőkész, mint azt szeretném, de a GT már csak ilyen, - mondta Ethan. Mikor rám pillantott aggodalmas ránc jelent meg a szemei között. – Mindjárt találkozunk a vívóteremben. Bólintottam. – Nagyúr. Elsétált mellettem. – Lacey, kövess, kérlek, - mondta és ő kötelességtudóan követte. Hátranéztem és figyeltem, ahogy követte őt, mint egy dróton rángatott báb, és felmentek a lépcsőn a harmadik emeletre. Valamire rádöbbentem, ahogy követte őt. Ethan volt a Mestere, és örökké az is marad. És bár hallottam, hogy ellenkezett vele, érvelve amellett, hogy „átlagos katona” vagyok, volt benne valamiféle alkalmazkodás, még a testtartásában is. Úgy mozgott, mintha Ethan tulajdona lenne, mintha semmit sem akarna jobban annál, hogy mellette legyek. Még úgy is, hogy saját Háza volt, visszavágyott a Cadogan-be. Lindsey azt mondta nekem, hogy Lacey Nagyon Erős Stratéga volt. Szóval a csodálatának egy része talán csak politikai fogás volt.
konyvfanoknak
379
Chloe Neill Talán, mint Ethan, ő is a szövetségek miatt aggódott, biztosítani akarta a jó kapcsolatot a negyedik legidősebb Házzal az országban. Vagy valami egyszerűbbről volt szó. Talán csak őt akarta. Bármit is tartogat a jövő nekem és Ethannek (vagy nekem és nem Ethannek, ahogy jelenleg a dolgok állnak), megfogadtam, hogy nem fogok olyan vámpírrá válni. Megfogadtam, hogy önmagam maradok, hogy emlékezni fogok ki voltam, józanul végig gondolok minden szövetséget és megvizsgálom az embereket, akikkel szövetségre lépnék. Ha csak néhány éjszakával ezelőtt emlékeztem volna erre… vagy mikor Mallory-nak szüksége volt rám. De ami megtörtént, megtörtént. Az ember lánya csak továbblépni tud. Éppen bemelegítettem a rúgások gyakorlásával, mikor Ethan és Lacey feltűntek. Ethan a vívóterem főbejáratán jött be; Lacey elfoglalta a helyét az erkélyen, ezúttal egy csomó vámpír között. Az erkély majdnem tele volt, Lindsey-től és Luc-tól kezdve – akik biztos szünetet tartottak az őrködésben – Margot-ig és Michelle-ig és néhány másik vámpírig, akikkel ittam. Integettek nekem, mint egy rajongói klub az egykor tartózkodó vámpírnak. De túljutottam a tartózkodáson… és eggyé váltam közülük, legalábbis nagy részben, mert egy Újonc voltam, akit megsértett a Mestere. Vagy kettő, ha Lacey-t is számolod. Vagy négy, ha hozzáadjuk a Navarre korábbi és jelenlegi Mesterét. Bármilyen sajnálatos (és bármennyire kínos), ezek a bántások egy bizonyos köteléket alakítottak ki köztem és a Cadogan Ház többi vámpírja között – egy esélyt, aminek segítségével megismerhettem őket anélkül, hogy a pozícióm közénk állt volna. konyvfanoknak
380
Twice Bitten – Második Harapás Öröm az ürömben? Talán. Vagy talán a világ egyszerűen valami furcsa módon működött. Ethan odasétált elém, a testtartása üzletszerű, az arckifejezése majdnem mogorva. – Készülj a harcra, - mondta. Úgy látom, átugorjuk a bonyolult tanítási előírásokat… és az üdvözlést. - Nagyúr, - mondtam, majd felé dőltem, térdemet és könyökömet lazán behajlítva, felkészülve a támadásra vagy a védekezésre. Biztos benne is sok feszültség gyülemlett fel, amit ki kellett adnia, ahogy hirtelen támadt egy ütés-rúgásütés kombinációval, nekem pedig igyekeznem kellett, hogy megvédjem magam. De hárítottam az ütéseit és a rúgást, majd én is megpróbáltam bevinni egy ütést – egy köríves rúgást, amiből ő sose fogyott ki. Egy kicsit ugrált a matracon, kisebb ütésekkel bombázva, de igazi ütést nem vitt be. A tömeg elkezdett suttogni és akcióért kiáltottak. Megpróbálkoztam egy oldalsó rúgással, amit könnyedén blokkolt. - Nem is próbálkozol igazán, - mondta, de nem állt meg. Körülöttem mozgott, mielőtt kivitelezett egy tökéletes rúgást szemből, ami jobb oldalt a kulcscsontomat találta el. Szerintem visszafogta magát; így is beleremegtek a csontjaim, de egy teljes erőből végrehajtott rúgás ketté törte volna csontot. Megdörzsöltem a fájó pontot, haragtól kezdett forrni a vérem. Ethan továbbra is fel-le mozgott és suhintott; én továbbra is próbáltam megütni. Úgy tűnt, szerinte pont ez a probléma – hogy próbáltam csinálni, ahelyett, hogy meg is
konyvfanoknak
381
Chloe Neill tettem volna. Újra itt voltunk, és ő folyton kitért előlem, hogy félelemmel és haraggal motiváljon. - Azt akarom, hogy használd, amit eddig tanultál, - mondta. – Hagyatkozz az érzékeidre, az ösztöneidre. Lebuktam, hogy kikerüljek egy ütést. – Próbálkozom, Sullivan. - Próbálkozz keményebben. Miért gondolja mindenki azt, hogyha arra utasítanak, hogy próbálkozzunk keményebben az bármit is segít? Olyan keményen próbálkoztam, amennyire csak tudtam. Az, hogy képtelen voltam felülkerekedni rajta, nem az
erőfeszítés hiányát jelentette
részemről. - Talán csak jobb vagy nálam. Lefagyott, majd annyira közel jött hozzám, hogy a fehér tréningnadrágjának szára súrolta a lábamat. – Te vagy ennek a Háznak az Őrzője. Számodra nem létező kifejezés a „jobb mint”. Az arckifejezése ellágyult és rám nézett azokkal a mély, zöldszemekkel és ahelyett, hogy tovább gyötört volna, bátorított. - Láttalak mozogni, Merit. Láttam, hogy kecsesen és gyorsan megcsináltad a Katákat és láttalak nálam kétszer nagyobb férfiakkal harcolni. Nem a képességeiddel van a probléma. Meg tudod csinálni. Bólintottam és kifújtam a levegőt, és próbáltam nem felnézni az erkélyre, hogy megnézzem a vámpírok reakcióját, akik engem konyvfanoknak
382
Twice Bitten – Második Harapás figyeltek. Nem akartam a saját vagy Ethan csalódottságának tükröződését látni az arcukon. Ez volt a probléma? Hogy közönségem volt? Nem szabadott volna számítania. Elvégre is táncos voltam; máskor is szerepeltem már tömeg előtt. És akkor az első alkalomra gondoltam, mikor kihívtam Ethant, és hogy milyen büszke volt a képességeimre már új vámpírként. És azon gondolkodtam, hogy mi volt más akkor. Hirtelen… rájöttem. Az első harc alkalmával táncoltam. Újra Ethanre néztem. – Kaphatnék egy kis zenét? A homlokát ráncolta. – Zenét? - Kérlek. - Bármi kikötés? Lassan elmosolyodtam. – Valami, amire tudok táncolni. Bólintott valakinek mögöttem. Egy pillanat múlva a Rage Against the
Machine
dala
visszhangzott
a
vívóteremben.
Néhány
másodpercig lehunytam a szemem és hagytam, hogy a „Guerilla Radio” üteme ellazítsa a végtagjaimat. Hagytam, hogy a testem felvegye a ritmust és mikor elszállt a feszültség és úgy tűnt, a föld lelassult a tengelye körül, kinyitottam a szemem és ránéztem – nem mint a szeretője, vagy a vámpír, akit létrehozott, vagy az Újonca, hanem mint egy katona, saját akarattal. - Készen állsz? – Kérdezte. konyvfanoknak
383
Chloe Neill Bólintottam. - Kezdd, - mondta és mintha ez lett volna a világ legegyszerűbb dolga, én támadtam. Nem gondolkodtam rajta, nem elemeztem, nem gondoltam arra, hogy háríthat vagy védekezhet. Helyette, a basszus lüktetésével a mellkasomban, támadtam. Egy magas pillangórúgással indítottam, és mielőtt védekezhetett volna, kihasználtam azt a pillanatot, amit a rúgással nyertem, és egy magas, köríves rúgással mentem az arcának. Felmordult és átlagos sebességével lebukott, majd előretört egy köríves rúgással. De előre láttam ezt a rúgást. Blokkoltam a támadást, hátrapattantam, a testem megfeszült, készen a következő menetre. – Ennél gyorsabbnak kell lenned, Sullivan. A tömeg felállt. Már mindketten földet értünk korábbi rúgásaink óta, talpunk párnácskáin egyensúlyoztunk, ahogy a következő lépésre vártunk. - Ez már jobb, - mondta. Rákacsintottam. – Akkor ezt imádni fogod. - Nem, ha én lépek először, - mondta, majd egy oldalrúgással megcélozta a felsőtestemet, de én megfordultam, egyik kezemmel a földön, majd hátrarúgtam a feje irányába. Nem találtam el a fejét… de a vállát igen. Tehetetlenül térdre esett, de elég gyorsan felugrott. Az erkélyen lévő vámpírok elismerően éljeneztek.
konyvfanoknak
384
Twice Bitten – Második Harapás A kezemet csípőre tettem, és kutakodó pillantást vetettem rá. – Ez már jobb. Élvezettel felhorkantott. Ethan újra rúgott, és ezúttal arra gondoltam kipróbálok valami mást. Hátraugrottam, egy túlméretezett ollózással, amivel tíz lábbal arrébb
kerültem
a
levegőben,
kívül
kerülve
a
rúgásai
hatáskörzetéből. Ismét földet értem és akkor kezdődött igazából a küzdelem. Úgy mozogtunk és tekeregtünk, mintha a gravitációnak semmi hatása nem lenne a testünkre, mintha egy kétszemélyes táncszám résztvevői lennénk. - Jó, - kiabálta, de a szeme ragyogott. Ekkor vetettem be a legjobb fegyveremet. Ránéztem és egy oldalrúgást utánoztam. – Nem vagyok más, csak egy átlagos katona, - mondtam. Lefagyott, arckifejezése elkomorodott. És abban a döbbent másodpercben megfordultam és egy másik pillangórúgással támadtam rá. Ezúttal a mellkasa közepén találtam el. Hátrarepült, majd egy puffanással földet ért. A szoba elcsendesült… majd tapsviharban tört ki. Nehéz mellkassal, izzadva a megerőltetéstől, odasétáltam és lenéztem rá, nem voltam benne biztos, mit mond ilyenkor szabályzat. Mit csinálsz akkor, mikor végre megvered a tanárodat a saját játékában?
konyvfanoknak
385
Chloe Neill Úgy döntöttem, hogy kiélvezem. Elvigyorodtam és megemeltem egyik szemöldököm. – Azt hiszem Sullivan, épp most rúgtam szét a segged. A szemei szélesek voltak, smaragd színűek és határozottan döbbentek. De még így, a földön fekve is felmosolygott rám, büszkén és egyfajta kisfiús örömmel. Mikor odaléptem hozzá felajánlottam a kezem. Elfogadta és talpra húzta magát. - Sose felejtsd el, - suttogta nekem, - hogy egy rendkívüli katona vagy, bármit is mondanak. És rád határozottan megéri felfigyelni. Bólintottam, elfogadtam a bókot és felpillantottam az erkélyen lévő tömegre. Lindsey és Katherine elöl állt, a korlátnak dőlve, mindketten a tömeggel együtt tapsoltak. Megfogtam a láthatatlan szoknyám szegélyét és pukedliztem, majd egyik kezemmel Ethan felé intettem. Kuncogott, de lovagiasan meghajolt. - Azt hiszem mára eleget szórakoztunk, - kiáltott fel. – Vissza a munkához, vámpírok. – Zúgolódás támadt, de azért elindultak a kijáratok felé, élénk beszélgetést folytatva arról, amit láttak. Ekkor döbbentem rá. Az, hogy képtelen voltam legyőzni, a támadás fala, amin át kellett törnöm, gondolati volt, érzelmi alapú. Le kellett győznöm minden emberi előítéletemet a harccal, a mozdulatokkal szemben. Arról szólt, mint azt egyszer Catcher mondta, hogy meg kellett értenem a vámpírtestem furcsa kapcsolatát a gravitációval. Emlékeznem kellett, mint azt Ethan mondta, a tánc szabadságára – elfelejtkezni arról, hogy tökéletesek-e a mozdulatok, jól néznek-e konyvfanoknak
386
Twice Bitten – Második Harapás ki, vagy „helyesek”-e, és emlékezni arra, milyen érzés mikor igazából a testedben vagy, érzed a végtagjaid mozgását, a csípőd ringását, a bőröd felhevül, a szíved hevesen ver, gyorsabban veszed a levegőt. Láttam a sóvárgó ezüstöt a szemében, és tudtam, hogy ugyanarra jött rá, mint én. Nem Lacey Sheridan lesz az egyetlen Mester vámpír, akit Ethan alkotott. És
arról
a
lányról
beszélve,
akit
utoljára
Ethan
edzett,
felpillantattam és ó, nagyon lassan ráemeltem a tekintetem arra, aki felém jött. Lacey visszabámult rám, új érzelmekkel a szemében. Egyértelműen nem barátság volt; Lacey és én sose leszünk barátok, nem ha Ethan ott áll közöttünk. De volt valami tisztelethez hasonló az arckifejezésében. Ez volt a felismerés, hogy találkozott egy ellenséggel a csatamezőn és megtalálta a méltó társát a küzdelemre. A régi énem nem akart volna összecsapni. De az új énem szerette a kihívásokat, még ha nem is voltam benne biztos, hogy a harc megéri az árát. Bólintottam, tudomásul véve a csatát – a kihívást. Felhúzta egyik szemöldökét – semmi kétség, hogy Ethant utánozta, tökélyre fejlesztve húsz év alatt, míg a Házat szolgálta – majd ő is bólintott. Ethan felém hajolt. – Szedd rendbe magad és öltözz át, - suttogta. – Azt akarom, hogy legalább egy kis időre megjelenj a fogadásán. Sikerült megállnom, hogy rámorduljak. Helyette udvariasan Laceyre mosolyogtam majd felsiettem a lépcsőn, hogy lezuhanyozzak és visszaöltözzek Cadogan feketébe. konyvfanoknak
387
Chloe Neill
HUSZONKETTEDIK FEJEZET ÜSD AZ (ÉLŐ)HALOTTAT Fordította: Nitty
Nem számítottam semmilyen fennakadásra a koktél partin de Jonah ráébresztett arra, hogy jobb, ha nem indulok el sehova se fegyver nélkül. Szerencsés voltam, hogy tegnap este a bárnál nem olyan vámpírral találkoztam össze, aki épp rám vadászott – de természetesen nem mindegyikük volt ilyen. Így hát miután felvettem a fekete Cadogan egyenruhámat becsúsztattam egy tőrt a csizmámba. A hajam ki volt engedve a Cadogan medál pedig a nyakamban lógott. Kész voltam, már amennyire ez lehetséges volt – legalább is fizikailag. Persze. Csak Ethan kedvéért csináltam. Rendbe szedem magam, lemegyek a földszintre és megjelenek azon a partin, amit Ethan egykori
szerelmének
tiszteletére
rendeznek.
Nem
akartam
kifogásokat keresni. Úgy hogy fogtam magam, leültem az ágy szélére és felhívtam Mallory-t. Az első dolog, amit a telefonban
konyvfanoknak
388
Twice Bitten – Második Harapás hallotta edénycsörömpölés volt, aztán egy jó kis káromkodás, mire végre sikerült beleszólni a telefonba. - Ó Istenem! Állj… állj… állj… a fenébe… Merit? Ott vagy? - Mal? Minden oké? - Én… azt hiszem… megállítottam. Talán most. Hirtelen csend lett. - Mi folyik ott? - Tudományos kísérlet. Meg kell tanulnom, hogy hogyan dolgozzak együtt egy macskával. Ismered a boszik és a cicák kapcsolatát. De ez mindenben belemászik. Már vagy négy órája itt van és az egész lakást birtokba vette. Rossz cica! Hagyd abba! Azt hiszi, hogy övé az egész ház. Tönkretette a konyhámat. Szóval mi van veled? Olvastam az üzidet, hogy volt némi bonyodalom a gyűlésen. - Volt egy kis balhé, de Gabriel életben van és ez a legfontosabb. - Biztos voltam benne, hogy segíteni fog az amulett – kiáltotta. Én pedig csak a szemeimet forgattam. - Igazad volt és köszönöm. De most szükségem van a legjobb barátomra. - Mit csinált már megint? konyvfanoknak
389
Chloe Neill Nagyon jól ismer. – Rendezett egy koktélpartit Lacey Sheridan tiszteletére. És azt mondta nekem is kötelező ott lennem. - Tudod sok szempontból nagyon útálom Ethant. - Igen ezt sejtettem. - Nos lássuk… hogy nézel ki? - Az egyenruhámat vettem fel. - Nem rossz. A kedvében akarsz járni? - Nem igazán. - Akkor csak legyél önmagad, zseniális és vicces, hogy emlékezzen arra milyen faszfej is volt. Imádtam ezt a nőt. – Megpróbálom a legjobb formámat hozni. - Ez minden amit tehetsz… Ó, Istenem! Rossz cica! Merit, mennem kell. Megőrít ez a macska. Majd még beszélünk. Rendben? - Jó éjt Mallory. - Jó éjt Merit. Üsd az élőhalottját. Mint ígértem megpróbálom a legjobb formámat hozni. Mikor
leértem
a
földszintre
még
minden
csendes
volt.
Végigsétáltam az első emeleti folyosón. Ethan irodájának ajtaja nyitva volt, de az irodában sötét volt, akár csak a többi nyilvános
konyvfanoknak
390
Twice Bitten – Második Harapás szoba. Fél úton jártam – majdnem a konyhánál – mikor meghallottam a zenét. Az ablakon át láttam a kerti ház kivilágított fényeit és az összegyűlt vámpírokat. Halkan kinyitottam a hátsó üvegajtót. Feketébe öltözött vámpírok álltak kis csoportokban. Valaki hegedült. A hegedű hangja tiszta volt és szomorú. Úgy hangzott, mint egy gyászének. A vámpírok feszült figyelemmel hallgatták a zenét. Azt mondják a zene megnyugtatja a vadállatokat. Láttam Luc zilált fürtjeit előttem. Amikor oda értem hozzá rám mosolygott, majd visszafordult a zenész irányába. Innen már én is láttam a zenészeket – Katherine és egy számomra ismeretlen férfi vámpír játszott. - Ez egy polgárháborús dal – suttogta Luc. – Ethan kérte fel Thomas-t és Katherine-t, hogy játszanak ma este. Rá jöttem, hogy Thomas Katherine testvére. - Nagyon jók – mondtam. Katherine és Thomas egymás mellett ültek egy alacsony padon. A lány egy egyszerű nyári ruhát és szandált viselt, Thomas pedig fekete nadrágot és fekete inget. A fiú szeme csukva volt és felhúzott vállal a zene lüktetésére mozdult a hegedűvel. A lány szeme nyitva volt, de tekintete céltalan. konyvfanoknak
391
Chloe Neill - Katherine 1864-ben változott át – suttogta Luc. – és Thomas is. Miután Katherine férje, Caleb, maghalt a háborúban a nő elhagyta régi mesterét és újat keresett. Mindössze egy hétig voltak házasok. Úgy éreztem a dalból ez a fajta szomorúság érződik. Katherine egy fiatal katona haláláról énekelt. Hangja gyönyörű volt, de tele volt fájdalommal. Még mindig gyászolta a szerelmét. Nem tudom mi történt velem, de a tömegben Ethant kezdtem keresni. Lacey-t láttam meg először. Arckifejezése üres volt és érzelemmentes. Ha meg is értette a dal szövegét, nem mutatta. Ethan is ott állt mellette, karját keresztbe fonta. Tekintete… rám siklott. Egymásra néztünk, tekintetünk összeforrt a kerti lámpák fényében, a szemében évszázadok eseményei csillogtak. Azok az évszázadok tették őt ilyen hideggé. Hallottam a hangját a fejemben. – Merit. Ő még Lacey mellett állva is a nevemet suttogta.
Uram? – feleltem. Szeme megcsillant. – Ne hívj így.
Másképp nem hívhatlak. Te a főnöm vagy. Így állapodtunk meg.
konyvfanoknak
392
Twice Bitten – Második Harapás Volt valami tehetetlenség a szemében, de ettől még nem fogok hasra esni előtte. Elfordítottam a tekintetemet és az ég felé néztem, ahol apró kis lángnyelvek táncoltak. Nagy füst gomolygott felfelé, az illata bódító volt, a tűz a vámpírok hatalmát jelképezte Chicagoban. Addig bámultam a tüzet, míg a dalnak vége nem lett, majd én is tapsoltam a többiekkel együtt, hogy megköszönjük Katherinenak és Thomas-nak ezt a szép dalt. - Merre voltál tegnap este? – kérdezte Lud. Azt gondoltam, hogy tudja – ott, ahol Lindsey is. - A Temple Bár-ban. Lindsey úgy gondolta rám fér egy kis kikapcsolódás. - És hogy bírod? - Ha az alakváltókra gondolsz, akkor nagyon jól. Ha arra, hogy Ethan meghívta az ex-barátnőjét a városba. Azt hiszem, ki tudod találni, hogy mit érezek. Katherine és Thomas újabb dalt kezdett játszani. Luc és én némán álltunk egymás mellett és figyeltük, ahogy Ketherine dallamos ír kiejtéssel énekel. - Azt hiszem, komolyan törődik veled. - Furcsa módon mutatja ki. - Ő egy vámpír. Ez teszi őt olyan furcsává. konyvfanoknak
393
Chloe Neill Luc-ra pillantottam. Az ő arcán mindig egy kis halovány vigyor csillogott, de ezúttal az arckifejezése fárad volt és nem voltam biztos benne, hogy mi még mindig Ethan-ről beszélünk… vagy Lindseyről. Volt valami hasonlóság a kettőnk történetében? Ha igen, át tudtam érezni a helyzetét. - Veled és Lindsey-vel minden rendben? Az arckifejezése megkeményedett. – Lindsey és én…. mi soha. Ez a helyzet. - Szeretnél róla beszélni? A kérdés lányos volt, de a fiúknak is szükségük lehet néha egy kis beszélgetésre. - Nem, Őrző. Nem akarok beszélni róla. - A halhatatlanságnak elég sok mellékhatása van. - Ez nem csodaszer – motyogta Luc. A szerelem egy mocskos ribanc. Katherine és Thomas befejezték a dalt és ismételten hatalmas tapsvihar tört ki. A koncertnek vége volt. Lágy zene szólalt meg. Luc egy nagyot sóhajtott. – Megyek, elvegyülök. Te rendben leszel? Bólintottam. Láttam Luc eltűnni a tömegben. Valószínűleg nem volt véletlen, hogy pont Lindsey irányába tartott. konyvfanoknak
394
Twice Bitten – Második Harapás - Katherine és Thomas nagyon tehetségesek. Hátra pillantottam. Ethan állt ott zsebre dugott kézzel. - Igen – értettem egye. Majd visszafordultam a tömeg irányába ismerős arcok után kutatva. Malik állt a túl oldalon. - Gabriel hívott – mondta. – Megerősítette, hogy az alakváltók, aki
megtámadták
a
szavazás
végkimenetelét
akarták
megváltoztatni és őket is csak felbérelték. - És ki bízta meg őket? - Azt nem mondták és Gabriel nem is forszírozta. - Ez nem épp megnyugtató. Gabriel meg van győződve arról, hogy ezzel a veszély elhárult? Ethan bólintott. – Igen. - Akkor nem is tudjuk, hogy kit gyanúsítanak. - Tony volt az első számú gyanúsított, de azt nem tudjuk biztosan, hogy ő volt ennek az egésznek az értelmi szerzője, vagy ő is csak egy báb volt. De ahogy látom, ezt már nem is fogjuk megtudni. Gabriel nem akar ezzel foglalkozni.
Egy pillanatig csak álltunk ott néma csendben.
- Nagyon csendes vagy ma este – mondta. konyvfanoknak
395
Chloe Neill Kedvesen rámosolyogtam. – Ez egy hosszú hét volt. Csak megpróbálok egy kicsit kikapcsolni. És megpróbálom elkerülni a drámát. További két, három percig álltunk ott egymás mellett csendesen, miközben feketébe öltözött vámpírok jöttek, mentek körülöttünk. - Beszélnünk kell arról, ami bánt… Megőrjített a folyamatos bűntudatával. – Én csak hallgatom a zenét. - Sajnálom. Összeszorítottam a szemet és egy pillanatig csukva tartottam. Nem akartam erről beszélni. Nem akartam hallani a bocsánat kérését. Nem akartam érezni a többiek szánakozását. – Kérlek, ne mond ezt. - Bárcsak… - A határozatlanságod nem könnyíti meg a helyzetemet. - Gondolod, hogy nekem olyan könnyű? - Hé, gyerekek – csendült fel mögöttünk egy ismerős hang. Lindsey közeledett, Lacey pedig mellette sétált, az áruló. - Imádom ezt a partit – mondta Lindsey Ethan-nak, majd rám nézett. – Hogy vagy ma este? - Jól. És te? - Hát – mondta egy vállrándítással. – Nem vagyok olyan népszerű, mint a mi kedves Őrzőnk – Lindsey átkarolta a konyvfanoknak
396
Twice Bitten – Második Harapás vállamat. – Tegnap levittem a Temple Bar-ba és ő volt az este sztárja. Szép kis színjáték – Lacey-t akarja bosszantatni. Ethan engem nézett, arckifejezése komoly volt. Úgy gondoltam, hogy nem volt elragadtatva a hirtelen jött népesszerűségemtől. - Öt perc múlva az irodámban várlak. Beletelt egy pár pillanatba, míg alkalmazkodni tudtam a hirtelen témaváltáshoz, hol Ethan-re, hol Lacey-re néztem. - Emiatt igazán nem kell itt hagynod a parit. Később is meg tudjuk beszélni… Mielőtt befejezhettem volna, Ethan felhúzott szemöldökkel közbe vágott. – Ez nem kérdés volt. Meg se várt a válaszomat Lacey hátára tette a kezét és együtt elsétáltak. Lindsey a homlokát ráncolta. – Mi volt ez az egész? - Fogalmam sincs. Mit gondolsz, miért akarhat velem az irodájában találkozni? - Hát, lehet, hogy rájött szereti a hazatért hercegnőt és ezt mihamarabb tisztázni akarja veled, vagy az is lehet, hogy rájött mekkorát tévedett és térden állva kér majd bocsánatot.
konyvfanoknak
397
Chloe Neill Összenéztünk
és
elvigyorodott.
–
Mivel
az
utóbbi
elég
valószínűtlen, akarsz hallani egy jó sztorit a hazatért hercegnőről? - Lesz benne tiara is? - Nincs hercegnő tiara nélkül – rátette a kezét a karomra. – Tegyél meg nekem egy szívességet, bármit is mond a kapcsolatotokról, vagy az oktatásodról, vagy Lacey-ről ne alázkodj meg. Ne hagyd magad. Te már így is elég visszafogott voltál a héten. Megérdemelnéd, hogy szobrot emeljenek a tiszteletedre. Bravúros teljesítményt nyújtottál. Megígéred? Megígértem. Tizenöt
percet
vártam
kényszerítettem
magam,
Ethan-re hogy
–
tizenöt
végignézzem
a
percig
arra
könyveit
a
könyvespolcon és a trófeáit. Megpróbáltam elterelni a figyelmemet arról, hogy vajon mi – vagy ki – tartotta őt fel. Az asztalának támaszkodtam, amikor bejött az irodába. Nem nézett rám, de becsukta az ajtót maga mögött és elindult az íróasztala felé. A kezében tartott papírokat letette az asztala szélére. - Új fizikai kihívást kell találni a számodra annak érdekében, hogy az edzés elősegítse a fejlődésedet. Talán még is csak a képzésemről akar beszélni. – Rendben.
konyvfanoknak
398
Twice Bitten – Második Harapás - Ez egy megfelelő pillanat, hogy beszéljünk Gabrielről. Ha a Falka úgy döntött marad, akkor azt jelenti, hogy tényleg maradnak. Viszont azt is tudjuk, hogy többen a Falkából nem értenek egyet a döntéssel. - Igen, nekem is úgy tűnik. Rám nézett, a szeme elsötétült. – Elég a játékból Merit. Elég volt ebből az „Igen Uram”, „Nem Uram”-ból. Régebben sokkal érdekesebb voltál, mikor lehetett veled vitatkozni. Most az egyszer tényleg nem játszottam meg azt, hogy egyet értek vele. Következtetése helyén való volt. De a hangja könyörgött a vitáért és végül engedtem neki. - Régebben érdekesebb voltam? Nem vagyok a régi. Nem vagyok
a
játékszered,
vagy
a
fegyvered,
vagy
akit
manipulálhatsz. - Nem játszom veled Őrző. Megemeltem a szemöldökömet. Én csak egy Őrző vagyok neki, mikor ő úgy akarta. – Én se játszom veled Sullivan. Egy pillanatig csak néztük egymást, a terem megtelt a ki nem mondott szavakkal – abból a beszélgetésből, amit mind a ketten szerettünk volna elkerülni. - Nézd. konyvfanoknak
399
Chloe Neill - Nem
–
mondta.
Szeme
elkerekedett.
Ebből
arra
következtettem, hogy Ethan Sullivan nem szokott hozzá ahhoz, hogy az emberei nemet mondanak neki. – Az egyetlen dolog, amit akarsz tőlem, az olyas valami, ami nem én vagyok. Egyszer az a bajod, hogy nem vagyok engedelmes. Másszor meg az, hogy túl tisztelettudó vagyok és nem vitatkozom. Ne vagyok képes tovább játszani ezt a játékot. Ez az álladó ideoda tötyörgés megőrjít. - Ez nem ilyen egyszerű. - De, ez ilyen egyszerű Ethan. Fogadj el olyannak amilyen vagyok, vagy hagyj. Megrázta a fejét. – Nem vagyok rá képes. - De. Képes voltál rá, csak aztán meggondoltad magad. A fényképre gondoltam, amit tegnap a bárba láttam, ahol együtt volt Lacey-vel, még akkor is, ha csak stratégiai megfontolásból tette, ez zavart a legjobban – Mi volt a különbség az ő és a mi kapcsolatuk között? Mi hiányzott a miénkből? Miért ő és miért nem én? - Nem vagyok elég csábító? – kérdeztem. – Vagy elég klassz? Nem számítottam válaszra, de még is felelt. És ez még talán rosszabb volt, mint ha hallgatott volna. konyvfanoknak
400
Twice Bitten – Második Harapás - Nincs semmi baj veled - felállt és a kezét a zsebébe csúsztatta. A tekintetünk találkozott és láttam a zöld tüzet a szemében. – Tökéletes vagy. Intelligens, gyönyörű és makacs… vonzó módon makacs. Akaratos vagy, de jó stratéga. Csodálatos harcos. - De mind ez nem elég? - Túl sok. Azt hiszed, hogy nem gondolok folyton arra, hogy milyen lenne, ha a nap végén melletted hajthatnám álomra a fejemet – az ágyamban, ahogy a testünk összesimul? Arra vágyom, hogy érezzem az enyém vagy. Szinte követelnélek magamnak – az ujját a mellkasához szorította. – Én, Ethan Sullivan. Nem a Cadogan Ház feje, nem a négyszáz éves vámpír, sem a gyerek Balthasar, sem Peter Cadogan novíciusa. Csak én. Csak te és én – megnedvesítette az ajkét és megrázta a fejét. – De nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Én vagyok a Cadogan Ház mestere. Több száz vámpír esküdött fel nekem és várja, hogy megvédjem őket cserébe. - És én is egy vagyok közülük – emlékeztettem őt. Nagyot sóhajtott és megdörzsölte a homlokét. – Te vagy az én legnagyobb erényem és egyben a legnagyobb kísértésem is. - Meghívtad Lacey-t. Nem ő a kísértés számodra? konyvfanoknak
401
Chloe Neill Úgy tűnt ez egy kissé meglepte. – Lacey? - Ti ketten… együtt… voltatok… vagytok, nem igaz? Arckifejezése meglágyult. – Merit, Lacey egy beszámolót készít a házunkról. Egy rövid ideig szabad kezet kaptunk, de most Lacey felülvizsgálja a ház pénzügyi helyzetét. Ez az út, már hat hónappal ezelőtt be volt ütemezve. Nem azért hívtam őt ide. - Pedig mindenki azt hiszi… Gúnyosan nézett rám. – Neked kéne a legjobban tudni, hogy mennyire nem szabad adni a buta pletykákra. Lesütöttem a szem és csendben fogadtam a megrovást. De ez semmit se változtatott. - Már akkor mondtam neked, hogy csak egy esélyed van, de te ennek ellenére is úgy döntöttél, hogy jobb, ha kollégák maradunk. Nem akarok minden nap azon rágódni, hogy hányadán is állunk. A beosztottad vagyok és megadom neked azt a tiszteletet, ami jár. Szóval kérlek, hogy ne hozzuk fel újra ezt a témát – ne kezdjük újra megint. Ne juttasd eszembe újra azokat a szavakat, vagy azt, hogy milyen gyorsan válsz ellentmondásossá a korábbi önmagaddal. - Én is vívódok önmagammal. Nem tehetek róla.
konyvfanoknak
402
Twice Bitten – Második Harapás - Ebben nem tudok segíteni. Te döntöttél így Ethan és nem szeretném újra és újra megvitatni ezt a dolgot. Vagy csináljuk, vagy nem? Miért gondoljuk azt, hogy így képesek vagyunk együtt dolgozni? De az ő kérdése még jobb volt. – Miért nem gondolnák azt, hogy így képesek vagyunk együtt dolgozni? Egy pillanatig csak csendben álltunk. - Ha ez minden, amit mondani szerettél volna – mondtam, akkor engedelmeddel visszamennék a többiekhez. Az ajtó felé tartottam, amikor megállított. - Caroline. Lecsuktam a szemem a nevem hallatán, a kezeim ökölbe szorultak. Igyekeztem ellenállni neki, de még is csak a mesterem volt és a nevemen szólított, ez önmagában is elég lett volna ahhoz, hogy megállítson. - Ez nem valami fair dolog – mondtam neki. – Nem fair és már túl késő. - Talán ha több időnk lenne. - Ethan, nem hiszem, hogy a világ összes ideje elég lenne számodra. - Mit mondtam Breckenridger-ről, Merit? konyvfanoknak
403
Chloe Neill - Soha ne égesd fel a hidakat – ismételtem mag a szavait és felé fordultam, tudni akartam, hogy mit csinál. – Mielőtt engem vádolnál, szeretnélek emlékeztetni, hogy te vagy az, aki elsétál. Én csak teljesítem a kérésedet, miszerint, próbáljuk meg úgy együtt dolgozni, mint ha mi se történt volna és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy megvédjük a házat. Mielőtt kiléptem volna a folyosóra még egyszer megálltam, képtelen voltam megtenni ezt a lépést úgy, hogy nem nézek vissza rá. Amikor hátra néztem láttam a fájdalmat az arcán. Adtam neki még egy lehetőséget. - Ez minden? – kérdeztem. Lesütötte a tekintetét. – Jó éjt Őrző! Bólintottam és elmentem. Keresztülhaladtam az első emeleti folyosón, le a lépcsőn, egyenesen a bejárati ajtóig. Nem álltam meg. A kapuhoz siettem, az őrök felé biccentettem, majd az első utcán balra, majd jobbra fordultam, az út szélén még mindig ott voltak a paparazzik. Ők úgy posztoltak a ház előtt, mint az őrök a kapuban. Keresztbe tett kézzel és lehajtott fejjel sétáltam. Tudtam, hogy Ethan is így tenne. Így működött ő – egy lépés előre, kettő hátra. konyvfanoknak
404
Twice Bitten – Második Harapás Megbánja, amit tett és visszatáncol, majd egy kicsivel később mindent előröl kezd. Azt hogy nem akar engem teljesen világossá tette számomra. De aztán elő tört belőle az emberi éne, elnyomva a stratégát, majd mikor ráébredt erre, fagyos merevséggel visszatáncolt. Próbáltam őt megérteni, de nem azt jelenti, hogy meg is értettem. Szemöldök ráncolva néztem a lábamat, ahogy haladt velem előre, pedig nem is figyeltem oda erre a rutin mozdulata. Tiszta
sor
volt,
együtt
kell
működnünk.
Muszáj
ehhez
alkalmazkodnom. Képes voltam megszokni, hogy vámpír vagyok, képes vagyok Ethan-hez is alkalmazkodni. Felpillantottam és láttam, ahogy Ethan limuzinja hajt be az utcába. Egy hatalmas fekete csónak. Karcú és kétségkívül nagyon drága. A hátsó utas oldali ablak legördült. Adam Keene nézett unottan rám a hátsó ülésről. - Adam? - Gabriel találkozni akar veled a bárban. Zavarodottan pislogtam. – Gabriel? Találkozni akar velem? Adam együtt érzően forgatta a szemét. – Tudod, hogy milyen. Ha valamit akar, akkor adj uram isten kell. Vagy is azonnal.
konyvfanoknak
405
Chloe Neill Feltehetően pont olyan ebben, mint egy mester vámpír, vagy tévedek? - Miért pont én? Miért nem Ethan? Adam felhorkant, aztán a kezében lévő telefonjára nézett. – Számomra nem kérdés, hogy miért…. – motyogta, majd felém fordított a telefonját. „Hozd ide a Cicust” –volt a szöveges üzenet. Tuti, hogy Gabriel velem akar beszélni. De abban nem voltam teljesen biztos, hogy helyes lépés beülnöm egy limuzinba Adam mellé. Egy pillanatig haboztam. Ha megyek, akkor biztosan megkapom a fejmosást Ethantől, hogy miért találkoztam Gabriellel az engedély nélkül… és egyedül. Másrészt viszont, ha nem megyek, akkor amiatt leszek lebaszva, hogy nem vagyok csapatjátékos, hisz ha egy falaka vezér beszélni akar velem, nekem arra ugranom kell. Ráadásul össze lennék zárva Adammal egy limuzin hátuljába. Ez se villanyozott túlzottan fel. Vajon Ethan rám talál, ha szükséges. - Mennyünk – morogtam, majd kinyitottam az ajtót és bemáztam a kocsiba.
konyvfanoknak
406
Twice Bitten – Második Harapás - Shirley
templomhoz
megyünk
–
mondtam
nekem.
Bólintottam és helyet foglaltam Adammal szemben – és majd meglátjuk, meddig jutunk. A limuzin a Piroska előtt állt meg. Az utca üres volt, de a környéken rengeteg motor parkolt. Zárva felirat lógott az ajtón. A sofőr kiszállt és kinyitott a hátsó ajtót. A férfi arca sima és érzelemmentes. Megköszöntem neki, majd visszanéztem Adam-ra, aki nem mozdult. Továbbra is ült és a telefonjával babrált, amikor rájött, hogy rá várok, felnézett rám mosolyogva. - Nem engem szeretne látni – mondta és apró gödröcskék jelentek meg a szája szélén. – Kapsz két percet, mi addig ide kint leszünk. – Magyarázat képen felemelte a telefonját. – Ezt be kell fejeznem. - Köcsög. - Hé, Cica – mondta mielőtt becsuktam volna az ajtót. Hátranéztem. - Érezd jól magad odabent. A limuzin ablaka ismételten felemelkedett, majd elhajtottak. Én pedig elindultam az ajtó felé.
konyvfanoknak
407
Chloe Neill
HUSZONHARMADIK FEJEZET A HAZUGSÁG FALKÁJA Fordította: Rosie
Körbefordultam, hogy felmérjem a szobát. A bárban nem voltak vendégek és Bernát sem lehetett látni. Emberekkel vagy nélkülük, a levegő tele volt varázslattal. Emellett szintén friss vér és sérülések szaga érződött, a szájpadlásom bizsergett a korai ebéd gondolatára. De ez nem innivaló vér volt; ez már kiontott vér volt. Hank Williams zümmögött halkan a rádióban, egy szomorú dalt énekelve könnyekről és magányosságról. A zenelejátszó hirtelen megakadt és a dal ugrott egyet, megállt, majd újrakezdődött. A bárpulthoz sétáltam, ahol erősödött a vérszag és óvatosan végighúztam az ujjaimat a fán. Visszahúztam az ujjam, ami nedves volt a vértől. - Ó, ez nem jó, - motyogtam, a nadrágomba töröltem a kezem és a harc jelei után kutattam, ami itt folyhatott. Hirtelen egy halk morgás hangzott fel a hátsó szobából. A fájdalom hangja volt, talán egy kevés kétségbeeséssel. Felállt tőle a hátamon a szőr. Vér a bárpulton és kiáltás a hátsó szobában – valami nagyon, nagyon nem volt rendjén. Visszanéztem az ajtóra, azt kívánva, bárcsak megkértem volna Adamet, hogy maradjon és kísérjen vissza a bárba. konyvfanoknak
408
Twice Bitten – Második Harapás Mi a pokol történt, amíg ő úton volt, hogy felvegyen engem? És ennyit Gabriel teóriájáról, miszerint a Falka találkozóval véget ért az alakváltó dráma. Káromkodtam és számba vettem a lehetőségeimet. Első lehetőség: megvárhatom, míg Adam visszatér, de ezzel a bárban maradok és csak Isten tudja, mi van az ajtó túloldalán. Második lehetőség: tehetek valamit egyedül. Ennek persze voltak kockázatai, sérülések és Ethan haragja, de valaki megsebesült odabent. Mégsem állhattam csak úgy itt és várhattam, hogy meghaljanak. Megemeltem a nadrágom szárát, kihúztam a tőrt a csizmámból és eligazítottam a tenyeremben, míg tökéletes nem lett a fogása. Még néhány másodpercig a bárpult mellett álltam, amíg összegyűjtöttem a bátorságom, hogy lépjek. Mikor készen álltam, sóhajtottam és megindultam az ajtó felé, fegyverrel a kezemben. Mikor elértem a vörös bőrt, egyik kezemet az ajtóra tettem és megnyomtam. A szobában sötét volt, fény ömlött be mögöttem, ahogy az ajtóban álltam, egyik kezemmel még mindig a bőrön. A vérszag még erősebb volt idebent és még valamivel keveredett… egy erős érzelemmel, félelemmel. Falka varázslat. Ahogy a szemeim alkalmazkodtak a sötéthez, egy alak rajzolódott ki – egy férfi a földön, a falnak támaszkodva, arca véres és tele zúzódásokkal, egyik térdét felhúzta, másikat kinyújtotta. A pólója el volt tépve, farmerja felszakadt a térdén.
konyvfanoknak
409
Chloe Neill Bár ismerősnek tűnt az alak, néhány másodperc kellett az agyamnak, hogy felfogjam mit látok. Kit látok. Nick volt az. - Ó, édes Istenem, - odarohantam hozzá, figyelmen kívül hagyva a térdembe nyilalló fájdalmat, ahogy a kemény földre vágódtam. Eldobtam a tőrt és megvizsgáltam a vágásait és zúzódásait. – Jól vagy? Válaszul felmordult. - Mi történt veled? – Kérdeztem. És, ami még fontosabb, hogy? Nick egy alakváltó volt. Bár nem ő volt a vezér, de éreztem, ahogy felébred benne a varázslat, tudtam, hogy van bőven ereje. Kinek volt elég ereje bántani Nick-et? - Gabriel, - motyogta Nick, majd rekedten felköhögött. – Gabriel volt. Összezavarodva pislogtam. – Gabriel? - Azt hiszi – kezdte Nick, de mielőtt befejezhette volna, a tőröm átrepült a szoba másik végébe. Döbbenetemben lefagytam, egyik kezemmel Nick halántékán, a szívem dübörgött a mellkasomban, ahogy láttam, hogy a tőr a szoba másik sarkában köt ki. - Túl késő, - motyogta Nick.
konyvfanoknak
410
Twice Bitten – Második Harapás Lenyelve a hirtelen támadt félelmemet az előttem álló csizmás lábra pillantottam, ami a sarokba rúgta a tőrömet, és az alakváltóra, akihez tartozott. Arany szemei ragyogtak. Gabriel. A szívem hevesen dobogott. Javultak a támadási készségeim, vagy sem, olyan aprónak és gyengének éreztem magam, mint még soha, a földön kuporogva egy olyan férfi előtt, aki elég mérges volt ahhoz, hogy megtöltse a levegőt varázslattal. - Én voltam, - erősítette meg. Ő tette ezt? Nick-kel? Egyik saját Falkatagjával? Próbáltam megérteni, de nem láttam benne értelmet. Mit tehetett Nick, ami ilyen szintű erőszakra késztette Gabriel-t? Egy szó nélkül, Gabriel az ajtóhoz sétált és hangos kattanással megnyomta a fenti kapcsolót, fénnyel árasztva el a szobát. Pislogtam, hogy eltűnjenek a fekete foltok, majd felálltam és végignéztem rajta. A bütykei felszakadtak és egy vágás volt a jobb arcán. Úgy tűnik Nicknek sikerült bevinnie egy ütést, de végül felülkerekedett rajta a szobában lévő alfa. És itt voltam én, egy szobában vele, a kollégáimtól mérföldekre, a tőröm pedig a szoba másik felében. Itt volt az idő, hogy az egyetlen megmaradt fegyveremet használjam – a jó öreg vámpír blöfföt. Amennyire csak tudtam, lazán megkérdeztem. – Mit tettél vele? Gabriel felhúzta egyik szemöldökét, mintha meglepődött volna, hogy megkérdőjeleztem a tetteit, a jogát, hogy így elbánjon a konyvfanoknak
411
Chloe Neill Falkája egyik tagjával, kedve szerint. Miután egy másodpercig csak bámult rám, megfordult és kihúzott egy széket az asztaltól, majd leült. Testtartása hanyag volt – lustán, lábait szétvetve, egyik könyökével az asztalon. Nem voltam benne biztos, hogy valóban ennyire érdektelen volt, mikor egy vámpír csak úgy belesétált… nos, valamibe, vagy ez valami csel volt. - Hazudtál nekem, Merit. - Tessék? Gabriel keresztbe tette a bokáit, majd egyik ujjával köröket rajzolt az asztalon. A bőröm viszketni kezdett a varázslata szurkáló hatásától. Küzdöttem, hogy visszatartsam az agyaraimat és a szemem ne váltson ezüstre, bár az ösztöneim azt visították, Rohanj, vagy készülj a harcra. Most. - Azt mondtad, hogy az ellenem irányuló merényletről úgy értesültél, hogy egy névtelen telefonhívást kaptál. – Felnézett rám, az írisze egyértelműen haragtól örvénylett. – Hazudtál. Átható pillantását semleges kifejezéssel viszonoztam. Gabriel Nick felé biccentett. – Helyette megtudtam, hogy Mr. Breckenridge volt a nem-túl-névtelen forrásod. Egy férfi, akivel hosszú ideig párkapcsolatban éltél. Homlokráncolva
néztem
Gabriel-re.
Nick-től
kaptam
az
információt, mivel kapott egy névtelen hívást. És igen, együtt voltam Nick-kel… de még gimnáziumban.
konyvfanoknak
412
Twice Bitten – Második Harapás Összezavarodva Nickre pillantottam, aki megrázta a fejét. – Azt hiszi én tettem. Azt hiszi én terveltem ki – a támadásokat. Mikor megpróbáltak az életére törni. - Megvannak hozzá a kapcsolataid, - mondta Gabriel szárazon. Nick rekedten felnevetett. – Minden tiszteletem, főnök, de csak egy átkozott riporter vagyok. Tippeket kapok. Ez a munkám. - Segíteni próbált neked, - tettem hozzá. – Elmondta nekem, hogy
továbbadhassam
a
figyelmeztetést,
így
tudomást
szereztél a támadásról a találkozón. Ezért mondtuk el neked. Ezért voltunk felkészültek, mikor kitört a káosz. - Most már megbántam, hogy összehívtam a gyűlést, hogy nem hívtam egyszerűen vissza az alakváltókat Aurórára. Egy alakváltó – egy vezető – halott, a többiek között pedig ellentétek alakultak ki. El tudod képzelni, ez mennyire idegesít engem? Mikor megbíztam benned? Tekintetbe véve a levegőben lévő dühös varázslatot – és a kénes szagát – elég jól el tudtam képzelni. - Nem Nick tette ezt. Nem tehette ezt. Tudod, hogy ő mindent megtett, amit csak tudott, hogy megvédjen téged, hogy megvédje a Falkát. Emlékszel, hogy alig két héttel ezelőtt megpróbálta tönkretenni a Házunkat, mivel azt gyanította, hogy fenyegetést jelentünk az alakváltókra? És nincs jogod számonkérni az én vagy Ethan motivációját, azok után, amit ezen a héten tettünk.
konyvfanoknak
413
Chloe Neill - Tudjuk, hogyan neveztek minket, - mondta Gabriel. – Színlelőknek. Felhúztam a szemöldököm. – Én nem hívlak így benneteket. Ethan nem hív így titeket. És ha mégis vannak olyanok, akik ezt a kifejezést használják, nem mi vagyunk az egyedüliek, akiknek előítéleteik vannak. Nagyon sok elsőrangú vámpírellenes alakváltó van. – Nick egyike volt ezeknek az alakváltóknak. Erre itt vagyok én, és őt védem. - Hazudtál nekem. Nem veszem jól az árulást, Merit. Nem viselem jól, ha felültetnek. Miért hagynálak szökni az árulás után? Bassza meg, gondoltam és a tőr felé indultam. Gabe hagyta, hogy megszerezzem; a kisujját sem mozdította, ahogy visszajöttem és Nicholas elé álltam, fegyverrel a kezemben. Ide-oda mozogtam, a testemet és a pengét Gabriel és Nick között tartva. Nem mintha titokban túl sok szeretetet táplálnék Nick iránt, de perpillanat Gabriel feljebb volt a szar dolgok listámon. Rá kellett jönnöm, hogy mi folyik itt, de átkozottul biztos voltam benne, hogy ezt acéllal a kezemben fogom megtenni. - Ne gyere közelebb, - figyelmeztettem, a tőrömmel a mellkasa felé intve. – Nem akarlak bántani. Farkasszerű mosolyt villantott rám. – Szórakoztat, hogy azt hiszed, bántani tudnál, Merit. Harcoltál néhány alakváltóval, persze. De ők nem alfák voltak. – Mintha csak az állítását akarná bizonyítani felállt és kinyújtotta egyik karját. Azt hiszem egyszerűen le akart konyvfanoknak
414
Twice Bitten – Második Harapás fegyverezni, ki akarta lökni a tőrt a kezemből, de alábecsülte a sebességemet. Rárontottam, hozzáértem és egy vörös csík jelent meg az alkarján. A szemei azonnal kitágultak és lenézett, meglepődve, mit tettem, de még mindig nem tűnt ijedtnek. Másfelől, én átkozottul rémültnek éreztem magam. - Valószínűleg emlékszel, hogy tegnap meglőttek. Ez csak ez karcolás. Csak meg kell kérnem Bernát, hogy hozzon be egy sebtapaszt. Berna, - kiabált ki, fejét félig az ajtó felé fordítva. Nem érkezett válasz. - Nincs kint, - mondtam neki. – A bár üres. - A bár nem üres, - mondta. – Még mindig dolgoznak kint. Berna, - kiabált ismét Gabriel, de hívására csupán csend volt a válasz. Visszanézett rám, zavarodott arckifejezéssel. A darabok összeálltak. – Adam, - suttogtam. Gabriel hangja megremegett. – Mi van Adammel? - Felvett egy limuzinnal a Háznál és idehozott. Azt mondta beszélni akartál velem. Mutatott egy üzenetet, amit te küldtél neki. Kitett itt és azt mondta még tesz néhány kört a háztömb körül, hogy legyen időnk beszélni. - Nem küldtem üzenetet. - Már én is rájöttem. Azt hiszem átvert minket, - néztem Gabrielre. – Ő mondta neked, hogy Nick és én felültettünk?
konyvfanoknak
415
Chloe Neill Figyelmeztetően megvillant Gabriel arany szeme, legalábbis míg ismét be nem csukta, arca elkínzott volt. – Azt mondta ti ketten együtt dolgoztatok azon, hogy problémát okozzatok nekem itt Chicagoban. – Nick-re pillantott. – Azt mondta bizonyítéka van arra, hogy a családod pénzét fogod használni, hogy a Falka élére állj. Nicholas felhorkantott és félrenézett. – Soha nem tennék ilyet. Soha. - Ő a testvérem, - tette hozzá Gabriel csendesen, ideges hangon, mintha azt akarná Nick értse meg, miért bízott Adamben, még akkor is, ha a történet túl szappanoperaszerű volt ahhoz, hogy egészen hihető legyen. - Azt hiszem azt akarta, hogy megharagudj rám és Nickre, mondtam. – Ezzel talán kiiktatnál minket vagy csak összegyűjtött minket. És akkor mi van? - És akkor megpróbál eltávolítani engem, míg ti itt vagytok… - És azt fogják hinni, hogy én tettem, - fejeztem be helyette. – Adam fel fog adni engem azt állítva, hogy elkapott miközben megöltelek. És ez lenne az első csata a vámpírok és alakváltók közti háborúban. – Lágyabb hangon hozzátettem. – Gabriel, ha nem te hívtál ide, mi másért hozott volna ide? Míg Gabriel mérlegelte a kérdést, én mérlegeltem a véletlent, amiért kimentem a Házból. Mi lett volna, ha nem lettem volna ott? Bement volna a Házba megkeresni Ethant? Ethan belesétált volna a csapdába? konyvfanoknak
416
Twice Bitten – Második Harapás - Azt is mondta, hogy Ethan is benne volt? – Kérdeztem. Gabriel bólintott. És akkor, mintha az öccse árulásának súlya hirtelen rászakadt volna, lecsukta a szemét. – Jó ég, - mondta a fejét rázva, ahogy összerakta. – Igazad van – mi másért hozott volna ide téged? - Állhat ő mindezek mögött? – Kérdeztem. – Tony halála mögött? A támadás mögött a bárban? A gyűlésen? A merénylet? Úgy értem, ő a testvéred. - Azt hiszem épp ezért tette. Családtag. Ő is a lehetséges alfák között van – de ő az utolsó a sorban. Biztos a pozíciót akarja és jelenleg én jelentem az akadályt. Nem az egyetlen akadály, mivel Fallon és a többiek Adam előtt vannak a sorban, de a jelenlegi akadály én vagyok. – Annyi szitok tört ki belőle, hogy a fülem is belepirult és Nick pedig nyöszörgött a földön. - Megölt egy vezért, az Isten szerelmére. – Gabriel keresztet vetett, két ujját végighúzta a fejétől a szívéig, majd keresztbe a mellkasán, mintha ezzel próbálná megvédeni magát a karmikus rossztól, amit Adam emberi gyengesége indított el… vagy talán bocsánatot kért az univerzumtól érte. - Ügyes volt, - mondtam csendesen. – Közvetlenül sose beszélt Tony bűnrészességéről, de a jó irányba terelt minket, így magunktól gyanúsítottuk őt. - Ami még hihetőbbé tette az ötletet.
konyvfanoknak
417
Chloe Neill Bólintottam, majd körbenéztem. Ha Adam még mindig a háztömb körül köröz, arra várva, hogy Gabriel kiiktasson, szükségünk van egy tervre, méghozzá gyorsan. – Van másik kijárat is? Megrázta a fejét. – Van egy vészkijárat, de az az ajtón túl, a bár másik felében van. Nagyot sóhajtottam, megerősítve majd ellazítva a fogásomat a tőr nyelén. Becsaptak minket, és valami nagyon, nagyon rossz dolog fog történni ebben a bárban, itt az Ukrán Negyedben. Még jobb, hogy senki sem tudta, hogy itt vagyok és nem volt nálam a telefonom. Adamnek volt telefonja, a kis szemétládának, de ezzel per pillanatban semmire sem mentem. Próbáltam lelassítani a szívem kalapálását és megakadályozni, hogy ezüstté váljon a szemem. Nem akartam a bár hátsószobájában ragadni, kijárat nélkül. Úgy éreztem magam, mint a hülye hősnő egy horror filmben, aki saját akaratából besétált az oroszlán barlangjába telefon vagy kard nélkül, egy családi perpatvar közepébe, a vezér és a Káin módjára viselkedő testvére közé. Arra jutottam az erősítés az egyetlen lehetőségem. Felhívhatnám Luc-ot vagy Ethant – vagy akár Jonah-t – és jelenthetném, hogy Adam megpróbál kiiktatni minket. – Van telefonod? - A bárpult mögött, - mondta Gabe. Ahogy a vörös bőr ajtóra pillantottunk, ami a bárba vezetett, felkészültünk, hogy intézkedjünk, megszólalt a csengő a bejárati ajtó felett.
konyvfanoknak
418
Twice Bitten – Második Harapás - Visszajött, - mondta Gabriel. Hiábavaló volt a próbálkozásom, hogy visszatartsam, az agyaraim előtörtek és a szemem ezüstté vált. A vér száguldozott az ereimben, ahogy a testem felkészült a harcra. - Uram? – Kiabálta Nick. – Kérlek? Gabriel odament Nickhez, egyik kezét a feje mögé tette és a száját Nick homlokához nyomta. Valamit suttogott, amit nem hallottam, de a szavak halkak és alig érthetőek voltak. Majd Gabriel visszanézett rám, mintha a jelenlétem befolyásolta volna, milyen választ adjon Nick kérésére. – Változz át, - mondta, - és csináld gyorsan. Nem tudom, mennyi időnk lesz. Nick megkönnyebbülten lehunyta a szemét és lassan felállt. - Egyetlen vámpír se volt tanúja ennek és élte túl, - mondta Gabriel komoly hangon. – Most is csak azért engedem meg, mert az enyéim miatt kerültél ebbe a helyzetbe. De nem láttál semmit. Bólintottam. Még ha nem is vettem volna szívemre a szavait, a szemei igazolták, hogy valami fontosat bízott rám – megadta a lehetőséget, hogy láthassam, ahogy egy alakváltó használja a mágiáját. - Uram, - mondtam, elismerve a hatalmát. Mikor Gabriel bólintott és visszafordult az ajtó felé, ezzel beállva a tűzvonalba,
Adam
várható
támadása
ellen
védekezve,
megkockáztattam és vetettem egy pillantást Nick-re. Levette a pólóját, felfedve szőrös – ám sérült – mellkasát és lehúzta a konyvfanoknak
419
Chloe Neill nadrágját.
Nem
erre
a
látványra
számítottam
–
az
alakváltóknak nem leszakítani kéne a ruhájukat? – ismét elfordultam, de előtte Nick észrevette a meggondolatlan pillantásomat. - Nem feltétlenül szükséges levetkőzni előtte, - hallottam tőle, miközben az anyag a földre esett, - de ez a kedvenc farmerom. Helyeslően bólintottam, de továbbra sem néztem oda. - Ha látni akarod, - tette hozzá halkan Nick, - akkor jobb lesz, ha most idenézel. Az egyetlen vámpír, aki látott egy férfit átváltozni… valamivé? Esélytelen, hogy kihagyjam. Visszanéztem, és megláttam meztelen valójában egy nagyon meztelen és jól felszerelt újságírót. Atletikus lábai voltak, hosszú, izmos vádlival és kemény combbal. Vállai erősek, karjai izmosak, de tele volt zúzódásokkal és sérülésekkel, vágásokkal és harapásokkal. Szemmel láthatóan Gabriel kezei által okozott sérülések voltak. Nick bólintott, és akkor elkezdődött… és döbbenetemben tátva maradt a szám. Nem olyan volt, mint amire számítottam. Láttam az Underworld című filmet és a többi hozzá hasonlót, amiben emberek farkasokká változtak. Azt hittem az átváltozás testi jellegű – véres átalakulása az izmoknak és csontoknak, mancsok és bunda váltja fel az emberi bőrt és lábfejeket. De semmi testi nem volt ebben. Felemeltem egyik kezem, hogy leárnyékoljam a szemem, ahogy felragyogott a fény Nick teste
konyvfanoknak
420
Twice Bitten – Második Harapás körül, egy változó színekből álló felhő vette körül, ahogy a varázslat – elég sűrű ahhoz, hogy tapintható legyen – örvénylett körülötte. Mindig azt hittem, mint általában a vámpírok nagy része, hogy az alakváltók olyanok, mint mi – szuperragadozók, akik genetikai mutáció során jöttek létre, amivel több formát is fel tudott venni a testük. De ez nem ilyen volt, ez a halvény fény és színek tárháza. Az alakváltók csupán másodsorban voltak ragadozók. Első sorban, és leginkább, maguk voltak a varázslat – egyszerű, tiszta, eredeti varázslat. Nem olyanok, mint mi. Gabriel szembefordult velem, borostyán színű szeme ragadozói önteltségtől égett. De az érzelmei kicsit lecsendesedtek. Megráztam a fejem. - Ezt a pillantást már láttam korábban is, Merit. Nem annyira jó, de nem is annyira rossz, mint gondolod. Visszanéztem Nick-re, akit még mindig körülölelt a köd, láthatatlan volt, ahogy a köd begubózta. Majd a köd alakja megváltozott, egy férfi
magas,
izmos
formájából
valami
alacsonnyá,
valami
vízszintessé változott. És mikor felém lépett a ködön keresztül, lassan és macskaszerűen, egy fényes, fekete macskaféle – hiúz? jaguár? puma? – egy bár közepén Chicagoban, a szívem majdnem megállt. Magas volt – a feje elég magasan volt, hogy elérje a könyökömet, a bundája olyan fényes és fekete, hogy úgy csillogott, mint a selyem a világítás fényében, mancsa nehéz, elég nagy, hogy leterítsen egy izmos konyvfanoknak
421
Chloe Neill vámpírt, ha úgy tartja kedve. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni az erejét. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy egészséges. Ahol Nick-en sérülések és zúzódások voltak, ott a nagymacska egészséges volt. Talán ezért akart átváltozni, így meggyógyíthatta magát és megszabadulhatott a zúzódásoktól és sebektől. És talán éppen ezért kellett kérnie – mert Gabriel akadályozta meg a felépülését. Talán hivatalosabbnak, nyugodtabbnak, kevésbé körmönfontak és aggodalmaskodóbbnak tartják magukat, mint a vámpírokat… de kétségtelen hierarchia uralkodott az alakváltó táplálékláncon is. És igenis számított az alárendeltség. Nicholas odasétált hozzám és az arcát a combomhoz dörzsölte. - Na, most ki a „Cicus”? – Motyogtam, mint ahogy a mély, morgó hang is határozottan macskaszerű volt, de még úgy is szarkasztikus. - Rendben, gyerekek. Készüljetek az előadásra. Breckenridge, vigyázz Meritre. – Rám emelte a tekintetét. – Egy nap egy katona, egy harcos lesz belőled, mikor majd készen állsz. Ez az örökséged, így megy a tieidnél. Megsebesítettél a kardod nélkül. De ő a testvérem. Ez az én harcom, az én családom harca, szóval azt kérem, maradj ki belőle. - Nem akarod, hogy segítsek? Gabe felnevetett. – Én vagyok a vezér és ő a rokonom. Ez a természetes rendje a dolgoknak, így működik a mi világunk. Semmit nem tehetsz, csupán megsérülhetsz, ezzel rám haragítva konyvfanoknak
422
Twice Bitten – Második Harapás Sullivant. Abban az esetben, ha túlélem ezt, azt mindenképp el szeretném kerülni. A szívem kihagyott egy ütemet, de elég okos voltam, hogy megfogadjam a tanácsát. Már csak tiszteletből sem fogok közbe avatkozni. Körbenéztem a szobában és egy asztal mellett döntöttem, ami a sarokban volt, a pókerből maradt kártyák ott hevertek rajta. Bemásztam mögé – egy vámpír, aki elbújik a harc elől.
Persze,
egy
kicsit
megalázó
volt, de
én is
abban
reménykedtem, hogy élve sétálok ki innen. Nick követett engem, majd megfordult és leült, közém és az ajtó közé helyezve magát – egy néhány font súlyú éppen-macskaszerű alakváltó állt közöttem és az a valami között, ami éppen elszabadulni készült. Gabriel módszeresen kezdett vetkőzni, izmai megfeszültek közben. Mikor végzett és meztelenül állt az ajtó előtt, keresztbefűzte a karját és vártunk. Mikor Adam végül kinyitotta a hátsószoba ajtaját, arcára kiült a döbbenet. Úgy döntöttem nem fogom hízelgőnek tartani, hogy meglepődött, amiért még életben vagyok. - Mi – történt itt? – Bökte ki nehézkesen. Gondolom küzdött, hogy kielemezze a helyzetet, még van-e esélye, hogy befejezze forgatókönyv szerint amit kitalált, vagy új befejezést kell írnia. - Még mindig életben vagyok, - mutatott rá Gabriel. – Nick szintén él, csakúgy, mint Merit. Integessetek egymásnak. konyvfanoknak
423
Chloe Neill Átugrottam az integetős részt, helyette felhúzott ajkakkal vicsorogtam, amit annak a fiúnak címeztem, aki idevezetett a csapda kellős közepébe – egy csapdába, amit ő tervelt ki. - Szóval csak világosíts fel az alapokról, - mondta Gabriel. – A lényeg az volt, hogy kiiktasd Tony-t, megvádold a bár elleni támadásért, ellenem pedig merényletet kövessenek el? És mikor ez nem működött, elhatároztad, hogy magad teszel el láb alól, kiiktatod Meritet, rábizonyítva a meggyilkolásomat, és akkor átveszed a Falka vezetését? – Mellkasa előtt összekulcsolta a karját. – És mikor mindez megtörtént mi lett volna? Rátámadtál volna a Házakra és a népirtás dicsőségébe vezetted volna a Falkát? Adam arckifejezése merev lett, ajkait vékony vonallá préselte. És akkor szemei sötétebbek lettek és heves érvelésbe kezdett. – És te mit tettél értünk? Találkozókat tartottunk, míg a vámpírokat hírességekként ünnepelték. Minden körülöttük forgott. Mi is része vagyunk ennek a világnak – egyek vagyunk ezzel a világgal, sokkal inkább, mint bármelyik élőlény – de úgy viselkedünk, mint a kisgyerekek, akik az édesanyjuk szoknyája mögé bújtak! Be kell valljam, ez a beszéd nem volt túl meglepő az elmúlt napok után. Bár az alakváltóknak a gyűlésen nem sikerült, Celina és társai megetették. Ugyanezt mondták azok a vámpírok is, akik hatalmat akartak az emberi világban. Hallottam Celinát ezt mondani, és két héttel ezelőtt hallottam Peter Spencer-t ugyanezeket az érveket felhozni.
konyvfanoknak
424
Twice Bitten – Második Harapás - A Falka úgy viselkedik, mint a Falka, - ellenkezett Gabriel. – Nem azért létezünk, hogy az emberek vagy a vámpírok sorsát irányítsuk. A saját sorsunkat irányítjuk, és ez éppen elég. - Nem, mikor tehetnék többet is. Láthatóan a halhatatlanság nem jelent immunitást az önzés ellen. - Ennek a Falkának a vezetése nem a hatalomról szól, - mondta Gabriel határozottan, mintha ugyanarra gondoltunk volna. – Ez nem az egóról szól vagy a vezér címének viseléséről. - Azt hiszem Apa nem értett volna egyet ezzel. A varázslat fagyos szele csapott meg, megtöltve a levegőt; azt hiszem Gabriel nem volt oda attól, hogy Adam az apjukat is belekeverte. - Apa többé nincs itt. Most már én beszélek a Falka nevében. Adam a szemét forgatta. – Nem sokat beszélsz az biztos, és pont ez a bajom, testvérem. Mindketten tudjuk miért vagyok itt. Essünk túl rajta. Még el kell intéznem néhány dolgot. A szobában lévő nyomás hirtelen megváltozott, mintha a kettőjük varázslatának együttes ereje megváltoztatta volna a légkört, és ez a változás elég volt ahhoz, hogy megfájduljon a fülem. És akkor átváltoztak. A köd ismét megjelent, körbevéve Adam-et és Gabe-t, majd leszállt, ahogy átváltoztak, Adam ruhája nyilvánvalóan eltűnt a varázslat erejétől. Óriásiak voltak és feltevéseink igaznak bizonyultak. Mindketten farkasok voltak, méghozzá hatalmasak. Nick-nél is konyvfanoknak
425
Chloe Neill nagyobbak voltak, mindkettőnek sűrű, acélszürke bundája volt és halványzöld szeme. A testük majdnem hordószerű volt, pofájuk hegyes, fülük a fejükre lapult, ahogy a harcra készültek. Adam egy kicsit kisebb volt, mint Gabriel, talán azért, mert fiatalabb volt. Volt még egy fehér foltja a bal vállán, csupán ez alapján lehetett őket megkülönböztetni, ahogy mozogtak. És ahogy mozogtak. Az első támadás során egyszerre mozdultak, hátsó lábaikra álltak és mellső mancsaikkal csaptak egymásnak. Szájukat kinyitották, ajkaikat felhúzták, ezzel felfedve vastag, fehér fogaikat. Felugrottak egy pillanatra, mielőtt mind a négy lábukkal ismét földet értek, Adam alacsonyabb pozícióban – talán ezzel tanúsított alázatot Gabriel-lel szemben – mielőtt hirtelen ráeszmélt, hogy ennek az alázatnak az ideje már elmúlt. Magas, éles hangon felvonyított, lecsapott, fogai és karmai Gabriel vállába mélyedtek. Gabrielnek sikerült kiszabadulnia, de még előtte elkezdett folyni a vér a vállából. Magas hangon felsírt, aminek hatására a fülemre tapasztottam a kezem, amíg a nyüszítés kutyaszerű morgássá szelídült. Megfordult, magával rántva Adam-et, majd elég erővel rúgta meg Adam-et, hogy átrepüljön a szobán. És ha a látvány és a hang nem lett volna elég, minden támadás alkalmával pulzáló varázslatot bocsátottak a levegőbe, amitől nehéz volt oxigénhez jutni. Az érzékeim, már így is kiélesedtek, majdnem túlfeszültek.
Ez
nem
csupán
két
farkas
játéka
volt
a
felsőbbrendűségért. Ez a varázslat forrásainak harca volt – erős varázslatforrásoknak – a Falka és tagjainak irányításáért… és az
konyvfanoknak
426
Twice Bitten – Második Harapás alakváltók jövőjéért. Gabriel képviselte a korábbi állapotot; Adam egy sokkal, de sokkal másabb jövőt képviselt. Adam ismét felállt, lerázva az ütközés erejét, és magasra emelt farokkal, felborzolt bundával, lelapult fülekkel támadott. Újra megpróbálta legyőzni Gabrielt, vérpettyezte fogak martak a nagyobb farkas pofájába, de Gabriel nem hagyta magát. Sikerült lazítania Adam fogásán, majd megtette a saját lépését a dominanciáért, Adam-et a földre lökte és ráharapott a pofájára. Adam csaholt kínjában, a hang inkább egy ölebhez illett, mint egy túlméretezett farkashoz, de Gabriel nem eresztette el. Adam vergődött alatta, próbált változtatni a helyzetükön, de Gabe Adammel együtt mozgott, szemfogát villogtatva és torokból jövő morgásokkal tartotta meg az iránytó pozíciót. Mint a birkózó ketrecharcosok, egy ideig így folytatták, székeket borogatva, ahogy végigcsúsztak a hátsó szoba padlóján, a linóleumon megjelentek a véres jelei a dulakodásuknak. Adam nem fogja feladni, de Gabriel se fog meghátrálni. Elgondolkodtam, hogy Gabriel megvívta-e már ezt a harcot korábban, és hányszor kellett harcolnia, hogy megtarthassa a vezér szerepét, vagy hogy rendet tartson a Falkában. Adam tett még egy utolsó kísérletet az irányítás megszerzésére, a szoba egyik sarkába rohanva, mintha megpróbálna helyzetet változtatni, majd Gabrielre vetette magát minden megmaradt erejét bevetve. Nem sok maradhatott benne. Tíz vagy tizenöt percig birkózhattak és Adam viselte a sérülések nagy részét. Egykor sűrű, sima szürke bundája most foltos és helyenként hiányos volt, vér szivárgott a sebeiből az arcán, nyakán, és mellső lábain. De újra Gabrielre támadt, két hüvelyk hosszú szemfogak mélyedtek Gabe pofájába, konyvfanoknak
427
Chloe Neill ahogy Adam próbálta őt a földre nyomni. Gabriel felszűkölt a találkozástól, de sikerült annyira kifordítani a lábát, hogy Adam törzse alá kerüljön és ismét legyűrje. Ezúttal a szoba túlsó felén lévő asztal vastag falábainak ütközött. A rajta lévő váza a művirágokkal ledőlt, a fa pedig szétrepedt, ahogy az asztalláb darabokra tört az ütközés hatására. Adam, továbbra is az oldalán feküdt, farkát most alázatosan behúzta lábai közé, nyöszörgött. Életben volt, de elbukott a Falkáért folytatott harcban. Nem tudtam milyen sors várhat rá ezután. Nick néhány lábbal előrébb jött, és másik villanólámpához hasonló kitörő varázslattal visszaváltozott emberi formájába. Gabriel szintén így tett, a vágások és szúrások továbbra is ott voltak az arcán és a karján. Kimásztam az asztal alól, mint a legbátrabb vámpír és leporoltam a nadrágomat. Csend volt a szobában, míg újra felöltöztek, farmert és pólót húztak, majd zokni és cipőt. Gabriel mozdulatai egyszerűek és hatékonyak voltak, arra gondoltam, hogy a felöltözés egyfajta kikapcsolódás lehetett számára, egy folyamat, amivel újra alkalmazkodott az emberi világhoz és az emberi alakjához, a farkas testben töltött idő után. Mikor Nick felöltözött visszajött hozzám. – Jól vagy? – Kérdezte, az arcomat vizsgálva. Bólintottam, majd Gabrielre néztem. - Az átváltozás nem gyógyítja meg? – Suttogtam. - Csupán az emberként szerzett sérülések gyógyulnak be átváltozással. Az alakváltóként szerzett sérülések súlyosabbak. Hamarosan meg fog gyógyulni, de itt nincs gyors helyreállítás. konyvfanoknak
428
Twice Bitten – Második Harapás Gabriel, már felöltözve, elismerően bólintott Nick-nek és nekem, majd leterített testvére felé indult. Fél térdre ereszkedett és Adam szemébe bámult. Adam, továbbra is az oldalán fekve, ismét nyöszörgött. - Változz át, - parancsolta Gabriel. Csak egy pillanatom volt a szemem elé kapni a kezem a hirtelen fény ellen. Mikor újra pislogtam Adam feküdt a padlón, meztelenül és megtörten, a teste csupa vágás és zúzódás volt. - Szégyent hoztál rám, a családra és a Falkára, - mondta Gabriel. A varázslat ismét feltámadt a szobában, de nem az az energikus zümmögés, mint korábban. Ez a varázslat régi, nehéz és súlyos volt. Bár semmi köze nem volt hozzám, a tüdőm égett az erőfeszítéstől, ahogy ki és belélegeztem a levegőt, ami nehéz volt a súlyától, és a következményeitől Gabriel kiábrándultságának. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni. - Nem te választod, hogy vezér legyél, - mondta Adamnek. – A Falka választ téged. Vezérnek lenni nem a hatalomról, a jólétről vagy a címről szól. A családról és az elkötelezettségről szól. Leckékről, amiket úgy tűnik, nem sikerült megtanítanom neked. Hangja búskomor volt, mintha ő is viselné Adam tettének a terhét. - Vezérnek lenni nem csak a felelősség vállalást jelenti. Az pedig holtbiztos, hogy nem a család veszélyeztetéséről szól. És ha kiiktattál volna engem? Akkor mi van? Fallon a következő a sorban, nem te. És tudom, hogy van elég ereje és esze, hogy konyvfanoknak
429
Chloe Neill irányítsa a Falkát. Te vagy az öröklési létra legalján, fiam, és ha el is hittem volna, hogy erősebb vagy mindannyiuknál, akkor ez a tetted akkor is rámutatott volna, hogy sose leszel megfelelő erre a feladatra. Gabriel ismét felemelkedett, elgondolkodva keresztülment a szobán, úgy tűnt döntésre jutott. Egy percig csend volt, majd sóhajtott. – Felelős vagy egy Falkavezető haláláért. Nem foglak – nem tehetem, tekintve az apámnak tett eskümet – felmenteni, a fájdalom és szégyen ellenére sem, amit okoztál. Gabriel megrázta a fejét, beletörődéssel a szemében. – És talán szerencséd lesz. Talán az északnyugati tagok kevésbé. De ez már az ő döntésük. - Gabriel –, kezdte halkan Adam, de Gabriel csendre intette. - Majd az északnyugati tagok előtt képviselheted magad és ők fognak dönteni a sorsodról. És ha nem vagy hajlandó önként odamenni, egy ládába teszlek, ha az kell ahhoz, hogy odajuss. Adam sorsa látszólag megpecsételődött, Gabriel hangosan kifújta a levegőt, ami úgy tűnt az egész világ terhét veszi le a válláról, majd rám nézett. – Úgy tűnik, tartozom neked egy másik átkozott bocsánatkéréssel, amiért belerángattalak egy másik vitába a Falkán belül. Nem szeretek tartozni. Megkérek valakit, hogy hívja fel Sullivant, így már képben lesz, mire visszaérsz. Azt hiszem, ha nem kap magyarázatot, a következő két órát az irodájában töltöd, visszaidézve az eseményeket. Bólintottam. – Valóban így szokott működni. konyvfanoknak
430
Twice Bitten – Második Harapás - És mikor megkér, hogy meséld el a te verziódat az eseményekről, mennyit fogsz elmondani neki? Komolyan megfontoltam a kérdést. Semmiképpen sem fogok hazudni Ethan-nek. De elhallgatni néhány részletet? Talán. Különösen, mikor elmagyarázom neki, hogy miért kell kihagynom néhány dolgot. - Annyit
mondok
válaszoltam
neki,
őszintén.
amennyit Gabriel
szükséges elégedettnek
tudnia
-
tűnt
a
válaszommal. - Rendben.
Bár
így
is
cirkuszolni
fog
amiatt,
hogy
belekeveredtél valami ennyire átkozottul ostoba és veszélyes dologba. - Egy vagyontárgy vagyok, - mondtam bűnbánóan. – Ha mérges lesz, az azért lesz, mert veszélybe sodortad a fegyverét. - Merit, ha ezt valóban elhiszed, akkor túl nagyra tartottalak eddig. Arckifejezése elég komoly volt, hogy az én arcomra meglepetés üljön ki. – Akkor meglehetősen furán mutatja ki. - Babám, ő egy vámpír. Miért mondja mindenki ezt? Épp egy fuvart akartam kérni otthonra, mikor megszólalt a csipogóm. Kíváncsian elővettem és lenéztem rá. Ez állt rajta: „CADGN. BETÖRÉS. TÁMADÁS. 911.” konyvfanoknak
431
Chloe Neill Az üzenetet bámultam; beletelt néhány pillanatban, míg eljutott az agyamig a tartalma. És akkor leesett, aminek egyértelműnek kellett volna lennie: betörtek, megtámadták a Cadogan Házat. - Ó, Istenem, - mondtam, az agyam hirtelen felpörgött. Majd Adam-re néztem. – Mit tettél? - Merit? – Kérdezte Gabriel, de felemeltem egyik kezem és az öccsén tartottam a szemem. - Adam, mit tettél? Visszanézett a válla felett, üres szemekkel. – Túl késő. A terv már összeállt. Már kiadtam a parancsot, hogy támadjanak. A szívem kis híján megállt. Még Gabriel is elsápadt. – Kiknek adtál parancsot? - Alakváltóknak. Néhány embernek. Azoknak, akik le akarták szerelni a vámpírokat. - Ó, Istenem, - mondtam. – Buliznak éppen. A Házon kívül vannak. – Védtelenül. – Vissza kell mennem. - Oké, oké, - mondta Gabriel. – Nick, tartsd a szemed Adam-en. És hívd a Falkát. - És a nagyapám! – Szúrtam közbe. - Hívj annyi embert a Hyde Parkba amennyit csak tudsz. A motorommal megyünk. Visszaviszünk és megállítjuk ezt. Adja Isten, hogy még legyen rá lehetőségünk. konyvfanoknak
432
Twice Bitten – Második Harapás
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET A NAGY SIKER Fordította: Nitty
Szerencsére messze volt még a hajnal. A telefonhoz siettem és lebonyolítottam egy gyors hívást, majd Gabriel után mentem, aki a fekete krómos motorkerékpárja mellett állt. Elvettem a felém nyújtott bukósisakot és felvettem, majd ráültem a motorkerékpárra. - Motoroztál már? - Régebben – mondtam. Gabriel felhorkant, majd ő is felszállt a motorra. – Akkor azt javaslom, hogy kapaszkodj. Felvette ő is a bukósisakját és a dereka vonta a kezemet, én pedig szorosan átöleltem. - Ez így egy kicsi szoros lesz, Cica. Csak a Hyde Parkba megyünk. - Sajnálom. Sajnálom. A motor felbőgött, de úgy hallottam, mint ha azt motyogta volna az orra alatt, hogy „Vámpírok”. konyvfanoknak
433
Chloe Neill Tíz perccel később – ami nekem egy kész örökkévalóságnak tűnt – megérkeztünk a Hyde Parkba. Gabriel a háztól nem messze leállította a motort. Felfelé gomolygó füstfelhőre lettem figyelmes. Aggódtam. Az utca tele volt lázadókkal – teherautók és motorkerékpárok álltak az utca közepén, valószínűleg így próbálták meg távol tartani a zsarukat, akiknek még híre hamva se volt. De paparazzik még mindig itt voltak és folyamatosan villogtatták gépeiket. De ami még fontosabb volt, hogy a Cadogan Ház első emeletének ablakaiból szállt fel az imént látott füstfelhő. A mellkasom összeszorult. Én vagyok a ház Őrzője. Ez az én házam. Gyanútlanul sétáltam bele Adam csapdájába és elhagytam a házat – anélkül, hogy meggyőződtem volna, hogy a házban lévő emberek biztonságba vannak. Istenem kérlek add, hogy biztonságba legyenek – imádkoztam. Leugrottam a motorról és kirántottam a csizmámból a késemet. Gabriel a nevemen mondta, de én már tőrrel a kezemben a ház felé rohantam. Alig tettem pár lépést előre, mikor egy alakváltó megtámadott. Katana volt a kezében, valamelyik vámpíromtól vehette el. Dühös lettem, az agyaraim önkénytelenül leereszkedtek és a támadómat a konyvfanoknak
434
Twice Bitten – Második Harapás földre kényszerítettem. Majd megragadtam a karját, amiben a katana volt és addig szorítottam, amíg el nem ejtette. Felálltam és felvettem a földről a katanát és ahogy a kard markolatát a kezemben tartottam megnyugodtam, bár nem az enyém volt, de még is jó érzés töltött el. A férfi oldalra fordult és megpróbált felállni, de pechre az Észak-amerikai Központi falka alfájának csizmája lá gurult. - Szép volt Cica – mondta Gabe, majd szemét összeszűkítve nézett végig az előtte heverő alakváltón. Reméltem, hogy a férfinak van annyi esze, hogy nyugton marad. De nem vártam meg, hogy kiderüljön. Futva folytattam az utamat a ház felé. Szirénák csendültek fel a hátam mögött. A tűzoltó autók voltak. Reménykedtem, hogy időben érkeznek és lesz hol elbújnunk a nap elől. Úton a ház felé két alakváltó próbált megakadályozni, hogy csatlakozzak Ethan-hez. Többször is próbáltam felvenni a kapcsolatot Ethannel, de ő nem válaszolt. Nagy nehezen eljutottam a ház kapujához, ahol láttam, hogy Luc és két tündér küzd néhány alakváltóval, akik próbálnak bejutni a kapun belülre. konyvfanoknak
435
Chloe Neill - Luc! – kiáltottam. Luc körülnézett. – Őrző, hála az égnek. Néhányan a támadók közül emberek, a többiek pedig alakváltók. És megtámadták a házat! Az erősödő szirénák miatt kiabálnom kellett. – Adam volt! Később, majd elmesélem, miért is. A többiek jól vannak? - Nem tudom. Lacey, Lindsey és én kijöttünk. Ethan, Júlia, Kelly és Malik bent vannak. - Merit – a hátam mögé pillantottam. Jeff és a nagyapám közeledtek felénk, néhány sötét ruhás rendőr kíséretében, akik végre elkezdtek intézkedni. Ez persze felvetett néhány kérdést: hogyan fogjuk tudni elmagyarázni ezt az egészet a zsaruknak? De azt hiszem ez a nagyapám dolga lesz. - Ne aggódj – kezdte a nagyapám. – Nick felhívott és mindet elmagyarázott. Mindjárt rendet termetünk itt. Te csak foglalkozz az embereid biztonságával. Bólintottam, aztán Jeff-re pillantottam. – Készen állsz? Vadul vigyorgott. – Még szép. - Akkor mennyünk. Luc segítségére siettünk, akik az udvart tartották. A katana a kezemben tartottam és egy alakváltó küzdött az oldalamon. konyvfanoknak
436
Twice Bitten – Második Harapás Éreztem az alakváltóktól származó egyre növekedő sistergő energiát, de egyikük se volt állatni alakban. - Miért mozdulatlanok? – kérdeztem Jeff-től. - Paparazzik – felelte, mit most már én is észrevettem. Jeff ökölbe szorított kézzel pördült egyet. Ez a mozdulat különös volt egy számítógépes zsenitől, de tudtam, hogy Jeff tud vigyázni magára. Vállvetve harcoltunk Jeffel a támadóink ellen. Jeff arca nyugodt volt és a tekintete rezzenéstelen, de mozdulatai tökéletesek voltak. Fantasztikus harcos volt, rúgásai jól időzítettek voltak és tökéletesen célba értek. Egy ponton összetalálkozott a tekintetünk és egy pajkos mosoly jelent meg az ajkán. - Bocsi, Baby. Látom megleptelek. Szemeimet forgatva visszafordultam az ellenfeleink felé és tovább küzdöttem a lázadó alakváltókkal. Már végeztem négy alakváltóval, amikor vére meghallottam a hangot a fejemben.
Merit? Némán hálát adtam az égnek. Ethan. Hol vagy? Első emeleten az irodában. Gyere ide, ha tudsz. De ha nem, keresd
meg Malik-ot és vigyázz rá.
konyvfanoknak
437
Chloe Neill A gyomrom összeszorult. Malik volt Ethan utóda. Malik venné át a ház irányítását, ha Ethan-nel bármi történne. Ethan feladná? Egy káromkodás hagyta el a számat, amitől Jeff füle felhólyagosodott.
Maragy ahol vagy – mondtam Ethan-nek. – Mindjárt megyek. Merit… Én vagyok a ház Őrzője, Ethan. Csend volt a válasz erre a túloldalon. - Jeff, Ethan bajban van. Segítenem kell neki. Meg keresnéd Malikot és vigyáznál rá? - Tele van mind a két kezem Merit – mondta és a mellkasánál fogva vissza lökete az egyik alakváltót a földre. – Nem tudsz addig várni, míg az első udvart megtisztítjuk? Körülnéztem, hogy vajon meddig tarthat ez – és elmosolyodtam. Láttam, hogy megérkezik a segítség. Hat vámpír lépet be a kapunk fekete és piros bőrdzsekiben, Noha jött elöl, másik öt vámpír mögötte. Úgy néztek ki, mint valamiféle bosszúálló angyalok. Tekintetük heves volt, készen álltak a harcra. Jonah nem volt közöttük, talán azért, mert nem akarta felfedni, hogy ő is tagja a Vörös Őrségnek.
konyvfanoknak
438
Twice Bitten – Második Harapás Egy kicsit megkönnyebbültem, mikor megláttam őket. Noha jelezte, hogy majd ők rendet tesznek idekint. Bólintottam és az embereimet kezdtem keresni. - Merit – balról! Figyelmeztetett Jeff. A katanámmal blokkoltam a támadást. Az támadóm megtántorodott Jeff pedig oldalba vágta a fickót, aki az erős ütéstől összeesett. - Siker – mondta mosolyogva. - Igen – mondta és előrehajoltam, hogy megcsókoljam az arcát. – Fallon és te nagyon jók vagytok együtt. Aztán megfordultam és a házba vezető lépcső felé kezdtem el szaladni. Szürke füst ömlött le az emeltről, a tűzoltók, már kiürítették a második emeletet. Az egyik tűzoltó meglátott, amint éppen felfelé tartok a lépcsőn, felemelte a plexit a sisakján és utánam kiáltott. – Asszonyom, ki kell mennie innen. - Vámpír vagyok – kiáltottam vissza neki. – Halhatatlan. A férfi rám kacsintott. – Grey Ház – mondta, majd visszahúzta a rostélyát és folytatta az útját felfelé a második emeletre. Én pedig Ethan irodája felé indultam.
konyvfanoknak
439
Chloe Neill Ethan öltönykabátja nélkül állt a szobában és a fehér ingje vérfoltos volt. A szoba romokban volt, a függönyök leszaggatva hevertek a földön és öt alakváltó állt még a szobában Ethan-en kívül.
Kell egy kis segítség Sullivan? Végignézett rajtam, mint aki az nézi egybe vagyok-e. – Hál
istennek – mondta. Rámosolyogtam, mielőtt a tekintetemet az alakváltókra szegeztem volna. -
Srácok, nem vagytok kicsit túlerőben? – kérdeztem.
Felém fordultak, Ethan pedig kihasználta a lehetőséget és kettőjüket egy halálos vágással a földre küldte. A maradék alakváltók ellen ketten indultunk el Ethan-nel. Sajnos pont ekkor bukkant fel másik négy, vagy öt alakváltó a szoba ajtajában, akik pisztolyt és a Cadogan Ház bútorjainak egy-egy darabját tartották a kezükben. Rájöttek, hogy sarokba szorítottak minket, a két alakváltó csoport között rekedtünk.
Háttal egymásnak – mondtam Ethan-nak és ő bólintott, így most már egymásnak háttal voltunk a kardunkat pedig az ellenségre szegeztük. És akkor harcolni kezdtünk.
konyvfanoknak
440
Twice Bitten – Második Harapás Bármekkora genetikai csoda is a vámpír lét a mi harcunkhoz képest semmi nem volt. Csodálatosan harcoltunk… méghozzá együtt. Összehangoltan mozogtunk és a mágia teljesen körbevett minket. Elszántan küzdöttünk a betolakodók ellen, akik az otthonunkat fenyegették. A Cadogan Ház mester és Őrzője küzdött a közös ellenségük ellen. Az első pár támadót gyorsan hatástalanítottuk, de a maradéktámadó egyre ravaszabbul kezdett mozogni, hogy megnehezítsék a dolgunkat és hogy megzavarjanak minket az összehangolt támadásban. Ez minket is egyre több trükkre és odafigyelésre késztetett. De vettük az akadályt. Ethan agy nagy rúgással leterítette az utolsó támadót is. Végezetül csak ketten maradtunk talpon a szobában a többi alakváltó a földön feküdt. Nem voltunk teljesen sértetlenek – volt rajtam jó néhány horzsolás és jobb combomon egy golyó vájta lyuk, Ethan hasa össze-vissza volt kaszabolva. De mindennek ellenére életben voltunk. Egymásra néztünk. Meg akartam szólalni, de mielőtt megtehettem volna az arcomat a keze közé fogta és az ajkát a számhoz préselte. Az intenzív birtokló csóktól hirtelen levegő után kapkodtam, de ő nem engedett el, az ujjai a hajamba fúródtak. konyvfanoknak
441
Chloe Neill - Atya ég, Merit, azt hittem, hogy meghaltál. Miután elmentél senki nem tudta, hogy merre vagy. És mikor megtámadtak te nem voltál sehol – Hol a pokolban voltál? - A bárban voltam – mondta. – Hosszú történet, de később mindent elmesélek. Röviden, Adam csinálta ezt az egészet. Az volt a terve, hogy megöli Gabrielt és a vámpír házakra keni. Ethan gonoszul elmosolyodott. – De te ideében rájöttél mit is tervez, még mielőtt komolyabb kárt okozott volna. - Hát, én vagyok a Cadogan Ház Őrzője. - Valóban az vagy – mondta, majd ismét hatalmas lendülettel megcsókolt. – Még nincs vége – dörmögte és már készen is állt újra a harcra. Nem akartam vitatkozni vele, mert éreztem, hogy a nap mindjárt felkel, de amint hátat fordított az újamat a számra tettem, még mindig éreztem az ajkamon forró csókját. A nap már nagyon közel volt a horizonthoz és a fáradság kezdett a hatalmába keríteni. De szerencsére a Chicago-i rendőrség, a Chicagoi tűzoltóság, az Ombud hivatal, az Észak-amerikai Központi Falka, a Cadogan Ház vámpírjai és a Vörös Őrség tagjainak segítségével sikerült visszaverni a támadást.
konyvfanoknak
442
Twice Bitten – Második Harapás Ethan-nek feltűnt a Vörös Őrség részvétele. Mikor észrevette szeme összeszűkült, de a jelenlétüket nem nekem tulajdonította. Ez azt jelentette, hogy ha csatlakozom hozzájuk azt nem sejtené. De félretéve a pozitív dolgokat a ház tele volt sebesültekkel és halottakkal. Hét alakváltót és embert öltek meg a támadásban. És három vámpírt is elvesztettünk. Nem ismertem őket, de elvesztésük még is megrendített. Két vámpírt karóval öltek meg karót szúrtak a szívükbe, hamuszürke holttestük a házban feküdt. De a harmadik vámpírnak szörnyű véget kellett elszenvednie. A lány egy régi kínzás áldozata lett. A támadója egy őrült ember volt – aki már szintén halott – megkínozta, majd eltávolította a szívét. A halottakat a ház mögötti kertben helyezik, majd végső nyugalomra, amikor a nap ismét a horizont alá bukik. Bár a támadást megállítottuk, de a ház és a benne lakók nagy veszteségeket szenvedtek. A ház bútorainak java összetört, az első és a második emeleten jó néhány szoba lakhatatlanná vált. Helen és Malik azon dolgoztak, hogy valami szállást szerezzenek azoknak a vámpíroknak, akiknek a lakrésze lakhatatlanná vált. Ebben a Grey, a Navarre ház és azon Chicagói vámpírok voltak a
konyvfanoknak
443
Chloe Neill segítségükre, akik a városban laktak. A szobám szerencsére épségben maradt. Nagyapám,
mint
az
ombudsmani
hivatal
vezetője
segített
megválaszolni a káosszal kapcsolatos kérdéseket. Letartóztatta az összes alakváltót, akik a káoszt okozták. De sajnos a paparazzik által készített képeket nem tudta megszerezni. A képek ugyan közvetlenül nem veszélyeztették a Cadogan Házat, de az egyik riporter lefotózta, ahogy Adam egyik alakváltója a Cadogan ház pázsitján átváltozik, hogy meggyógyítsa magát. Lehet, hogy én voltam az első vámpír, aki ilyet látott ilyet, de nem az utolsó… és a fotósok sem az utolsóak lennének. Bár tapasztalataim alapján az átváltozásból nem lehet túl sokat látni, az alakváltókat körülvevő mágikus felhőtől. De ennek ellenére a képekről egyértelműen kiderülni, hogy valami természetfeletti történik. Így aztán a nagyapám Gabriel kérésére összehívta a riportereket. Vártunk. Gabriel felemelte a kezét és elhalkította az alakváltókból és riporterekből álló tömeget. - Valamit el kell mondanom – jelentette be.
konyvfanoknak
444
Twice Bitten – Második Harapás A tömeg elhallgatott a szemében felvillanó fenyegetés láttán. Tudtam, hogy mit fog mondani, de azt is tudtam, hogy ez mibe fog kerülni neki – érzelmileg és politikailag is. - Hamarosan ti is látni fogjátok a képeken, hogy nem csak a vámpírok az egyetlen természetfeletti lények a világon. Mi alakváltók vagyunk – mondta. – Lények, akik képesek emberi alakjukat állatira változtatni. Ethan mellém áll és az ujjait az enyémek közé csúsztatta, majd finoman megszorította a kezemet. Finoman én is visszaszorítottam. Hangzavar tőrt ki. Gabriel azonban figyelmen kívül hagyta és folytatta a beszédét. - Mi vagyunk az alakváltók és az én embereim felelősek a Cadogan Házat ért támadásárét, pedig ők nem tettek semmit ellenünk, csak megvédtek minket. Ez a támadás indokolatlan volt. A lázadókat, már őrizetbe vette a Chicagói rendőrség. Amiért megsértették a népeink közti bizalmat, sorsukról ti döntötök. Elhallgatott és hagyta, hogy a szavai értelmet nyerjenek. Mikor ismét visszanézett a tömegre észrevett minket – És az ég könyörüljön rajtunk!
konyvfanoknak
445
Chloe Neill Néhány perccel később Ethant az irodája törmelékei között találtam. Felnézett, amikor beléptem a szobába és végig mért tetőtől, talpig. – Minden rendben? Bólintottam. – Már amennyire ez lehetséges. Sajnálom, hogy elvesztettél három emberedet. Ethan bólintott és kicsit arrébb állt az ablaktól, ahonnan, már halovány fény szűrődött be. - Számítottam arra, hogy a közel jövőbe szembe kell nézünk némi erőszakkal, de ez nem teszi könnyebbé a gyászt – Ethan az egyik kezét a csípőjére tette, a másikkal pedig a halántékát dörzsöltette. – Beszéltem a nagyapáddal a bárban történtekről. Nick jól van. Vártam az előadást, ami arról szól, hogy nem lett volna szabad elhagynom a házat, vagy arról, hogy nem tárgyalhatok az alakváltókkal az engedélye nélkül, vagy a ház veszélybe sodrásáról. - Az igazság az – kezdte, – hogy nem Adam az első, aki megtámadta a házat. Mindenkit sikerült elszállásolnunk? Bele telt egy pár pillanatba, míg rájöttem, hogy ez nem fenyítés. - Scott és Morgan buszokat küldenek ide, hogy mindenkit elvigyenek még pirkadat előtt. Egy tucat vámpír a házban konyvfanoknak
446
Twice Bitten – Második Harapás maradt. Ők az épen marad szobákban lesznek elszállásolva. A második emelet egy része ugyan elég szellős, de a tündérek megígérték,
hogy
hajnalban
elkezdik
a
renováló
munkálatokat. Hivatalosan bólintott, de nem nézett a szemembe. Világos volt számomra, hogy mondani akar még valamit. - Van még valami? – kérdeztem, megadva neki a lehetőséget, hogy beszéljen. - Holnap beszéljünk. Most keres magadnak egy helyet a pihenésre. Aludj egy kicsit. Bólintottam. – Jó éjt, Sullivan. - Jó éjt, Őrző. Úgy tűnt ez az estém se lesz más.
konyvfanoknak
447
Chloe Neill
EPILÓGUS A LEGJOBB VÉDEKEZÉS A TÁMADÁS – BÁR NEM A LEGJOBB TAKTIKA Fordította: Nitty
Mikor másnap reggel felébredtem, már nyoma se volt a vágásoknak és a karcolásoknak a testemen. De a ház még mindig viselte a támadás nyomait. Felkeltem, lezuhanyoztam, megszárítottam a hajamat. Ismételten tiszta voltam. Készen, hogy segítsek a házfelújításában. Ehhez megfelelően öltöztem fel – farmer, póló és tornacipő, a hajamat lófarokba kötöttem és a nyakamban, mint mindig a Cadogan medált akasztottam. Arra az esetre, ha netalántán lefelejtkeznék a házzal szembeni hűségemről. De erre tudtam nincs esély. Bármi legyen is köztem és Ethan között, tudunk együtt dolgozni. Jók vagyunk együtt. Jó csapatot alkottunk és megvédtük a házat. Most nem lettem volna képes elmenni. A háború közepén semmi képpen nem hagytam volna itt a házat, hisz én vagyok a ház őrzője. Így aztán felhívtam Noah-t. konyvfanoknak
448
Twice Bitten – Második Harapás - Igen. - Itt Meirt. - Őrző – mondta rekedtes hangon. – Hogy mennek a dolgok a házban? - A ház java még áll és sértetlen, a sérült részeket helyreállításához pedig már ma nekikezdünk - Ezt örömmel hallom. - Nem tudom eléggé megköszönni, azt amit tettél. A bemutatótokkal felfedtétek magatokat. És mind ez azért, hogy nekem segítsetek. - Eljön az idő, amikor mindnyájunknak áldozatot kell hozni. Noah túl kedves volt. – Az ajánlatodról van szó. Most nem fogadhatom el. Egy pillanatig csend volt a telefon másik végén. – Őszinte leszek. Meglep, hogy ezt hallom. - Hűséges vagyok a házamhoz – magyaráztam. Döntöttem. - A dolgok mindig változnak – mondta Noah – és lehet, hogy meggondoljuk magunkat. - Vállalom a kockázatot – biztosítottam őt erről. – És köszönöm az ajánlatot, még akkor is, ha nemet kell mondanom. - Hát, rendben. Sok szerencsét a felújításhoz. konyvfanoknak
449
Chloe Neill - Jó éjt Noah – elköszöntem és letettem a telefont. – Legalább is azt remélem, hogy ez az – suttogtam. Kopogtattak az ajtómon. Azt gondoltam Lindsey jött, hogy együtt reggelizzünk a felújító munkálatok előtt, ezért hát kinyitottam az ajtót. Ethan volt az. Farmert, pólót és sportcipőt viselt. Láthatólag a mi mesterünk készen állt a munkára. - Hogy érzed magad? - Jól. Meggyógyultam – mondtam neki. – És te? - Eddig jól. - Örülök. - Hmmm. Egy pillanatig csak álltunk egymással szemben, aztán Ethan kinyújtotta a kezét. A tenyerében egy kék dobozt tartott, aminek a tetején egy aranyozott C betű tündöklött. Összeráncolt szemöldökkel vettem el tőle. - Mi ez? - Egyfajta bocsánatkérés. Meglepődtem, de kinyitottam… és a lélegzetem elállt. A dobozban az a baseball labda volt, amire én gyűjtöttem össze a Cubs játékosok aláírását. Erről beszéltem neki azon az estén. Pislogtam. konyvfanoknak
450
Twice Bitten – Második Harapás - Hol szerezted ezt? Ethan a zsebébe csúsztatta a kezét. – Megvannak a kapcsolataim. - Nem kellett volna… Az ajkaimra tette az ujját. – Néha az embernek változnia kell. A halhatatlanság nem tesz bizonyos dolgokat kevésbé fontossá, de rájöttem ezeket a dolgokat meg kell becsülni. Vigyázni kell rájuk. Nagyot nyeltem és lassan ráemeltem a tekintetemet, félelem és öröm kavargott a mellkasomban. - Ez egy bocsánatkérés – mondta. – Azért mert nem hittem neked…
vagy
bennünk.
Tegnap
azt
hittem,
hogy
elveszítettelek. Félelem és rettegés fogott el. És akkor te megjöttél, együtt harcoltunk és együtt védtük meg ezt a házat. Ez volt az igazi mérce. Elhallgatott, majd megérintette az ujjával a dobozt. – Szeretném, ha ezt elfogadnád. - Ethan… - kezdtem, de ő megrázta a fejét. - Várok rád, ameddig csak kell. - Lehet, hogy eltart majd egy darabig. Ethan felemelte a szemöldökét és egy igéző mosoly jelent meg a szája jobb sarkában. – Őrző, halhatatlan vagyok. Majd sarkon fordult és elsétált, de mielőtt elhagyta volna folyosót konyvfanoknak
451
Chloe Neill még egyszer visszafordult. - Azt hiszem, hogy beszélnünk kéne arról, hogy miért is hagytad el a házat és bocsátkoztál tárgyalásokba az alakváltókkal az engedélyem nélkül. Néha hihetetlen milyen kiszámítható.
konyvfanoknak
452