Todd D.L. Woods, M.D.:
A szibériai husky színöröklõdésének alapvetõ genetikája A genetika legalább alapszintû ismerete nélkül a szibériai husky tenyésztése csak a tenyészegyedek külsõ tulajdonságaik alapján való összepárosítására korlátozódik, miközben genetikailag esetleg nem alkotnak szerencsés keveréket. Bizonyos genetikai hibák elkerülése érdekében legalább a következõ alapfogalmakkal nem árt megismerkedni: recesszív, domináns, homozigóta, heterozigóta, vonaltenyésztés, beltenyésztés, többgénes recesszív. Ennek a cikknek az a célja, hogy megismertesse az olvasót a genetika alapjaival és a szibériai husky bizonyított módon öröklõdõ tulajdonságaival. Sok jellemzõ öröklõdési mintája még nem ismert, de a genetikai tudás segítségével mindenképpen jobban meg lehet tervezni a tenyésztést. Miért fontos a genetika ismerete? Nemrég hallottam két tenyésztõrõl, akik nem voltak biztosak abban, hogy két vörös szülõtõl milyen színû kölykök várhatók. A többség jól tudja, hogy vörös huskyk vörös kölyköket produkálnak, esetleg vörös pintót vagy vörös fröccsentett bundájút, de semmiképpen nem lesz fekete-fehér vagy szürke kölykük, ha mindketten vörösek. (Különös módon születhet még fehér kölyök májszínû pigmenttel, erre a lehetõségre késõbb még kitérünk.) De vajon azt tudják-e, hogy a vörös szülõknek azért lesznek vörösek az utódai, mert homozigóták az autoszomális recesszív vörös faktorra? Az ilyen genetikai tudás nagy segítséget jelenthet a
Fekete színû szülõknek is születhet vörös kölyke, amennyiben a szülõk heterozigóták a színgén tekintetében, vagyis mindketten hordozzák a vörös gént a fekete mellett (Br). Jó példa erre a képen látható sötétvörös kölyök, akinek anyja fekete (Br), apja pedig szürke (Br).
tenyésztõnek nem csak a bundaszín meghatározásában és ellenõrzésében, de olyan fontos tulajdonságoknál is, mint pl. a temperamentum, szögellések, a hát hossza, a mancs alakja, faroktûzés és -hordás stb. A genetika, mint tudomány nem létezett, amíg 1900 körül egy Gregor Mendel nevû szerzetes kísérletezni nem kezdett zöldborsó termesztésével. Szerencsés módon a zöldborsó öröklõdésmenete eléggé egyenes vonalat mutat, ezért a megfigyelések alapján sikerült meghatározni az egyszerû recesszív és domináns tulajdonságok jelenlétét. Ettõl a kutatómunkától számítjuk
a genetika tudományának kialakulását. Jó minõségû állatokat már akkor is képesek voltak tenyészteni, mielõtt Mendel feltalálta volna a „kereket“, de a régi dajkameséket végre elvetették, amikor a recesszíven öröklõdõ tulajdonságok elméletét elfogadták. Például nyilvánvalóvá vált, hogy az olyan színek, amelyeket eddig a beltenyésztés gyengítõ hatásának tulajdonítottak, mint pl. a fakó és kék szín a dobermanoknál vagy a vörös a huskyknál, nem az erõs külsõ tulajdonságok elvesztésének következményei, hanem egy recesszív génkombinációé. Az élõlények tulajdonságait az allélek hordozzák. Az allélek a gé-
1
nek építõkövei. Ezért úgy is mondhatjuk, hogy minden tulajdonságot egy gén vagy génkombináció kódol. A gének alkotják a DNS-t, a szervezet örökítõ anyagát. Az allélek bizonyos fehérjéket szintetizálnak, amelyek egy adott jellemzõ létrejöttéért felelõsek. A gének (és az allélek, amelyekbõl felépülnek) kromoszómákon öröklõdnek (egy-egy kromoszóma több gént tartalmaz) – ezeket az anyától (petesejt) és az apától (spermium) kapja az egyed. A kutyának 78 kromoszómája van, 39 párba rendezõdve. Az egyik az ún. ivari kromoszóma, amely az egyed nemét határozza meg, de ezen kívül más tulajdonságok génjei is megtalálhatók rajta. A kromoszómapárok egyik tagját az anya, a másikat az apa örökíti át az utódra. Mindig két allél kódol egy adott tulajdonságot (pl. két allél kódolja a bunda színét). Ezek az allélek az egyik kromoszómapár két tagjának ugyanazon génhelyén helyezkednek el. Egyikük (allél, gén és kromoszóma) anyai, a másik apai örökség. Most, hogy a különbség allélek, gének és kromoszómák között nagyjából érthetõ, egy kissé eltérhetünk a precíz kifejezésmódtól és az allél és gén szavakat felcserélve is használhatjuk. Mivel egy adott génnek több allélvariációja létezik, „egy bizonyos tulajdonságot meghatározó gén“-t mondunk az „egy bizonyos tulajdonságot meghatározó gén allélja“ helyett. Meg kell értenünk a különbséget az allél és a gén kifejezések között, de általában a gén szót szokás olyan helyzetben is használni, amikor az allél lenne a pontos meghatározás. Említettük, hogy egy tulajdonságot két gén (vagyis pontosabban egy gén két allélja) kódol, de ezek nem feltétlenül egyformák (pl. az egyik lehet a vörös szín génje, a másik pedig a feketéé). És itt lépnek be a képbe a recesszív és domináns kifejezések. Ha egy
2
egyeden belül az egyik színgén domináns (pl. a fekete), a másik pedig recesszív (pl. a vörös), akkor a végtermék (jelen esetben a kutya bundájának színe) a domináns jellemzõt fogja mutatni, a recesszív gén csendben meghúzódik, hogy majd egy következõ generációban bukkanjon felszínre. A külsõleg látható tulajdonságok domináns génjei mindig megmutatkoznak az élõlény külsejében (fenotípusában), míg a recesszív gének hatása csak akkor látható, ha kétszeres mennyiségben vannak jelen. A fenotípus a gének hatásának külsõ, látható kifejezõdése. A genotípus az egyed tényleges genetikai felépítése. A fenti példában, ha az állat mindkét színgénje vörös, akkor az állat vörös színû (vörös fenotípus – a genotípus homozigóta vörös), mert ebben az esetben nincs jelen a domináns gén, amely elnyomná a vörös gén kifejezõdését. Ezek szerint egy vörös színû szibériai husky szülõpár kölykei mindannyian vörösek lesznek, mivel mind az apa, mind az anya csak vörös génekkel rendelkezik (ha a fekete szín domináns génjét hordoznák, nem lennének vörösek). A bunda színének öröklõdése különbözik a színezet testen való eloszlásától, amelyet más gének határoznak meg, tehát a vörös szín fröccsentett, pinto, fehér (a pigment korlátozása a szõrszálban) vagy ír mintázatként (sötét a test felsõ részein, fehér az alsó részeken és a lábakon – a leggyakoribb mintázat a szibériai huskynál) is megjelenhet. Részletesebb felvilágosítás a következõ részben. Ennek a cikknek a mondanivalója abszolút alapszintû és az itt kifejtett alapelvektõl eltérõ kivételek is vannak, amelyeket a következõ részben fejtek ki bõvebben. A kivételek ellenére nem árt megjegyezni az itt említett kifejezéseket, mert a késõbbiekben gyakran fogunk találkozni velük a tenyésztés területén.
Összefoglalás: Domináns: egy tulajdonság, amely ha egy génhelyen egyszeres adagban van jelen, elfedi a másik jelenlétét. Általában nagy betûkkel jelöljük (pl. B, mint black/fekete). Recesszív: egy olyan tulajdonság, amely csak akkor tud kifejezõdni, ha a génje kétszeres adagban van jelen. Egyszeres adagban a domináns gén elnyomja. Általában kisbetûkkel jelöljük (pl. r, mint red/vörös). Így egy B (fekete) és egy r (vörös) gént hordozó kutya (Br) bundaszíne feketeként jelenik meg. Kromoszóma: a sejten belül a gének hordozója. Kutyákban 78 található, 39 párba rendezõdve. Gén: a DNS-szálból felépülõ kromoszóma építõköve. Allél: a DNS-t alkotó gének változata. Autoszóma: a nemi kromoszómát kivéve, a kromoszómák elnevezése. A kutyáknak 38 pár autoszómájuk és egy pár nemi kromoszómájuk van. Az autoszomális tulajdonság génje egy autoszómán található. Az ivari kromoszómához kapcsolt tulajdonságot a nemi kromoszóma hordozza (szinte mindig az X, ritkán az Y kromoszóma). Fenotípus: a tulajdonságok látható kifejezõdése. Genotípus: a tényleges genetikai felépítés. Homozigóta: egy tulajdonság génjének mindkét példánya egyforma. Heterozigóta: egy tulajdonság génjének két példánya különbözõ. (Folytatás a következõ számban) Fordította: Márton Zsuzsa
Todd D.L. Woods, M.D.:
A szibériai husky színöröklõdésének alapvetõ genetikája – 2. rész Legutóbb a domináns és recesszív gének, az autoszomális és nemi kromoszómák, valamint a homozigóta és heterozigóta genotípus fogalmát ismertük meg. Ezúttal ezek a kifejezések nagyobb értelmet nyernek egy gyakorlati példán keresztül: egy heterozigóta fekete-fehér kant (Br: B = domináns fekete, r = recesszív vörös) párosítunk össze egy homozigóta vörös szukával (rr, mivel a recesszív tulajdonságok csak kétszeres adagban jelennek meg külsõleg is). A spermiumok és petesejtek mindegyike a szülõk teljes genetikai állományának a felét tartalmazza. A 39 kromoszómapár (amelyekrõl az elõzõ cikkben esett szó részletesebben) különálló kromoszómákra bomlik és már csak a párok egyik fele kerül bele a spermiumba vagy petesejtbe. A kromoszómák szétválása határozott rendben zajlik, ugyanakkor véletlenszerû is. Meghatározott a kromoszómák szétosztása, tehát egy petesejt pl. a 14. kromoszómának mindig csak az egyik felét kaphatja, nem pedig mindkettõt, a 15-ösbõl meg mondjuk egyet sem. Viszont az, hogy a 14. kromoszómapár melyik fele kerül bele (az apától vagy az anyától örökölt-e), véletlenszerû. Ily módon a petesejtet alkotó kromoszómák véletlenszerûen, felváltva mindkét nagyszülõtõl származnak. Az egyik petesejt pl. a 14. kromoszóma anyai nagyanyától származó felét kapja, a másik pedig az anyai nagyapától származót. A spermiumok létrejötténél ugyanezek a véletlenszerû és meghatározott folyamatok játszódnak le. Amikor a spermium egyesül a petesejttel, az általuk hordozott 39 fél pár kromoszóma – nagyapai és nagyanyai örökséggel vegyesen – összeadódik és a végeredmény ismét 39 kromoszómapár: a 78 kromoszóma teljes készlete, amelyekbõl létrejön a genetikailag egyedi, a szülõktõl eltérõ utód. Ha az elsõ bekezdésben említett heterozigóta fekete kan (Br) és homozigóta vörös szuka (rr) párosításának esetét végigkövetjük, megláthatjuk, hogyan és miért eredményez a spermiumok és petesejtek különbözõ kombinálódása mind vörös, mind fekete utódokat. (Szürkék is születhetnek, mert egy másik gén módosíthatja a B gént oly módon, hogy szürke színként jelenjen meg a bundán – ám ez nem egy külön színgén.) A fekete kan spermiumainak fele kapja a B gént, fele pedig az r gént. A szuka összes petesejtje az r
Ír mintás (sn) fekete kan jellegzetes arcmintával
gént fogja tartalmazni, mivel neki nincs más színgénje. Az alábbi táblázat mutatja, hogy ebben az adott esetben az utódokban milyen színkombinációk jöhetnek létre: Kan génjei: B r Szuka génjei: r Br rr r Br rr A kan ivarsejtjei: 50% B; 50% r; a szuka petesejtjei: 100% r. Ezeket az adatokat a fenti táblázatba írva látható, hogy a spermiumok a petesejtekkel véletlenszerûen egyesülve fele részben Br (fekete-fehér vagy szürke), fele részben pedig rr (vörös vagy krém) utódot hoznak létre. Persze ha nem ismerjük pontosan a kan genotípusát (tehát hogy BB vagy Br), a fentitõl eltérõ eredményt kapunk, ha a vörös szukát egy homozigóta fekete-fehér kannal (BB) párosítjuk, amely fenotípusában – külsõleg – teljesen ugyanolyan, mint az elõzõ példában szereplõ Br kan: Kan génjei: B B Szuka génjei: r Br Br r Br Br Most minden utód fekete-fehér vagy szürke lesz, de mindegyikük hordozza a vörös faktort is. Ezzel a módszerrel egyszerûen kiszámítható más, a szõrszínhez hasonlóan egyszerû öröklésmenetû tulajdonság elõfordulásának aránya is, ha ismerjük a
3
Izabella-fehér szuka fekete pigmenttel
tervezett szülõk genotípusát. Az egyszerû genetika ellentettjeként megemlítem a többgénes és a változó átütéses öröklésmenetet, ez utóbbiról a késõbbiekben még szót ejtek. Most, hogy a szibériai husky bundaszínének öröklõdésmódját kitárgyaltuk (amelyet csupán két gén: a domináns fekete B és a recesszív vörös r határoz meg), továbbléphetünk ezen színeknek a testen való eloszlását szabályozó faktorok irányába. Ne feledjük, hogy a szürke színnek nincs külön színgénje. Egy másik gén, amely az egyes szõrszálak pigmentációjának mértékét szabályozza, felelõs a fekete kutya színének szürkévé válásáért vagy a vörös (rézszínû) kutya krémszínûvé halványulásáért. Ez a szürkítõ vagy vöröshalványító faktor általában domináns az egyedi szõrszínmegjelenítési faktor felett, amely engedélyezi egy fekete genotípusú huskynak (Br vagy BB) a fekete bundaszínt vagy a vörös genotípusúnak (rr) a vöröset. A szibériai huskynál négy bundaszín-eloszlási faktor létezik (nem tévesztendõ össze a pigmentációt szabályozó faktorral, amely a feketébõl szürkét csinál). Az ír mintázat messze a legnépszerûbb színeloszlás a huskynál. Jele: si. Ez a színeloszlási faktor fehér színt kódol a test alsó részein és tipikus maszkot az arcon. A test felsõ részén (a nyakon vagy a háton) nincs fehér szín. Az ír mintázat domináns a nyakfolt faktor (jele: sn) felett, amely engedélyezi egy kis ponttól akár egy teljes „vállkendõnyi“ méretig terjedõ fehér folt megjelenését a nyak mar felõli részén. Az sn vagy nyakfolt faktor domináns a pinto (sp) és a fehér (sw) faktorok felett, de recesszív az ír mintázathoz képest. A pinto faktor (sp) domináns a fehérrel (sw) szemben. A fehér faktor (sw) recesszív a másik hárommal (si, sp és sn) szemben. A dominanciájuk sorrendjében tehát a következõ színel-
4
oszlási faktorok léteznek a szibériai huskyban: ír (si), nyakfolt (sn), pinto (sp) és fehér (sw). Eddigi domináns-recesszív tudásunkat lemérendõ, próbáljunk meg válaszolni az alábbi kérdésekre! • Hordozhatja-e az ír faktort egy pinto kutya? – Nem! Ha hordozná, akkor nem pinto, hanem ír mintázatú lenne, mivel az ír domináns a pinto felett. • Egy pinto szukának születhet-e ír mintás kölyke? – Igen! Ha egy ír mintás kannal pároztatják, néhány spermium biztosan az ír faktort fogja hordozni és amikor ezek a pinto faktorral találkoznak (amely lehet homozigóta pinto: sp,sp vagy heterozigóta pinto: sp,sw), a kan ír faktora dominálni fog, tehát a színeloszlás azokon a kölykökön ír mintázatú lesz. Persze ha az ír mintás kan heterozigóta (pl. si,sn), akkor a kölykök fele várhatóan ír mintás, másik fele pedig nyakfoltos lesz az alábbi táblázat szerint: Ír mintás kan génjei: si (ír) sn (nyakfolt) Pinto szuka génjei: sp (pinto) si,sp sn,sp sw (fehér) si,sw sn,sw A táblázat alapján az utódok 25%-a si,sp lesz (amely fenotípusában/külsõleg ír mintás, de hordozza a pinto gént), 25% sn,sp (nyakfoltos fenotípus, pinto hordozó), 25% si,sw (ír fenotípus, fehér hordozó) és 25% sn,sw (nyakfoltos fenotípus, fehér hordozó). Tehát elõre láthatóan 50%-ban ír mintás (si,sp és si,sw), 50%-ban pedig nyakfoltos (sn,sp és sn,sw) kölyök fog születni. • Egy fehér husky kisebb vagy nagyobb valószínûséggel produkál-e pinto utódokat? – Nagy az esély pinto kölykökre, ha pintóval párosítják, mert a fehér színeloszlás faktorai (sw,sw) recesszívek a pinto faktorokhoz képest (a pinto kutya lehet sp,sp vagy sp,sw). Mindazonáltal a fehér husky kisebb eséllyel produkál pinto kölyköt, mint pl. egy olyan nyakfol-
Pinto (sp) szuka
Nyakfoltos (sn) fekete szuka
tos vagy ír mintás kutya, amely a domináns faktor mellett rejtve hordozza a pinto faktort (sp) is. Jegyezzük meg, hogy a fenti esetekben igazi fehér mintázatról van szó fekete vagy májszínû pigmenttel, nem pedig albinóról vagy az ún. Izabella-fehérrõl. Az Izabella-fehér krémszínû, amely egy fekete, szürke vagy vörös husky színének oxidációjával keletkezik. A fehérnek ez a típusa nem a színeloszlási faktorok közé tartozik, hanem egy melanin faktor. A domináns melanin faktor jele C (ez a tipikus a huskynál) és cr az „oxidáló“ Izabella-fehér gén. Az Izabella-fehér kutya cr,cr. Egy rr Izabella-fehérnek májszínû a pigmentje (orr, szemhéjak, ajakszélek) – végül is õ egy vörös kutya „álruhában“. Mielõtt befejeznénk az egyszerû domináns és recesszív tulajdonságok öröklõdésmenetének taglalását, még pár szóban kitérek a változó átütés fogalmának magyarázatára. Az átütés egy egyszeres adagban jelenlévõ domináns allél (vagy gén) hatásának, megmutatkozásának mértékét határozza meg. Ha az si,sp génkombináció minden esetben, azaz 100%-ban ír mintázatot produkál (amint azt ténylegesen teszi is), akkor azt mondhatjuk, hogy az ír faktor átütése 100%-os. Ha ugyanez a kombináció csak az egyedek 75%-ánál okozna ír mintás bundát, akkor az ír génnek (si) 75%-os lenne az átütése. Az egyszerû domináns, más szóval mendeli domináns tulajdonságok 100%-os átütéssel bírnak. Léteznek azonban olyan domináns gének, amelyeknek változó az átütésük (pl. valószínûleg az epilepszia némely formája és a temperamentum), ezáltal összezavarva a kiküszöbölésükkel küzdõ tenyésztõt, mert szemmel láthatóan nem érintett egyedek mégis hordozhatják a nem kívánatos géneket. A bundaszín és -mintázat öröklõdése azonban egyszerû mendeli dominanciának tekinthetõ. Az elõzõ cikkben megállapítottam (Gregor Mendelrõl és a genetika tudományáról), hogy „Szerencsés módon a zöldborsó öröklõdésmenete eléggé
egyenes vonalat mutat“. A borsó genetikája valójában egyszerû dominancia és recesszivitás. Ez a tény tette lehetõvé pl. a borsónövény magasság öröklõdésének elméleti megértését, majd gyakorlati igazolását is. Gregor Mendel tiszteletére a mendeli genetika kifejezést használjuk az egyszerû domináns és recesszív modell szerinti öröklõdésmenet leírására. Ha sikerül megértenünk az ebben és az elõzõ cikkben szereplõ kifejezések és genetikai faktorok jelentését, akkor jelentõs segítséget kapunk a szibériai husky bundaszínének és színeloszlásának meghatározásához, ezen kívül megalapozzuk az olyan további témák könnyebb megközelítését is, mint pl. a csípõízületi diszplázia, temperamentum, katarakt (szürkehályog), PRA (recesszív retina atrófia), glaukóma (zöldhályog) stb. Összefoglalás: B: fekete domináns bundaszín jelölése (Black) r: vörös recesszív bundaszín jelölése (Red) si: ír bundaszíneloszlási faktor jelölése (Irish) sn: nyakfolt bundaszíneloszlási faktor jelölése (Neck Marks) sp: pinto bundaszíneloszlási faktor jelölése (Piebald) sw: fehér bundaszíneloszlási faktor jelölése (White) C: nem „oxidáló“ melanin faktor cr: „oxidáló“ melanin faktor, amely homozigóta formában (cr,cr) Izabella-fehér színt eredményez Átütés: egy egyszeres adagban jelenlévõ domináns faktor megmutatkozásának mértéke Többgénes: olyan tulajdonságra utal, amely több, önmagában kis hatású gén együttmûködésének eredményeként jön létre Mendeli vagy egyszerû dominancia: 100%-os átütésû dominancia. Fordította: Márton Zsuzsa *** A fordítás után eléggé tamáskodva olvastam át a cikket: vajon akad-e az olvasók között valaki, aki legalább egy kicsit is megérti, mirõl van itt szó...? Az elsõ cikk ugyan teljesen érthetetlennek tûnt, de abban reménykedtem, hogy talán ez a második rész a gyakorlati táblázataival egy kissé jobban rávilágít majd a genetika izgalmas összefüggéseire. Nos, akinek továbbra is totál kínai a téma, annak megpróbálok néhány még gyakorlatibb példával segíteni. A példákban szereplõ kutyák a saját huskyjaim, Bilka és Rixi, valamint Füstös János Betty kutyája és a Betty Rixitõl született kölykei. Nézzük elõször is a színgéneket. Mint a fenti cikkbõl kiderült, a huskyknál kétféle színgén létezik, a fekete és a vörös. Minden husky két színgénnel rendelkezik, egyiket az apjától, másikat az anyjától
5
örökli. Ha az egyed egyik színgénje fekete, akkor a bundaszíne fekete (vagy szürke), mert a fekete a domináns gén. Csak akkor lesz vörös a bundaszín, ha mindkét színgén vörös. Ilyenkor a pigmentáció is májszínû. Bilka kutyám fekete színû, apja és anyja szintén. Bilka fia, Rixi vörös. A Rixi apja, Buster, szürke. Buster apja fekete, anyja világosvörös. Buster az apjától egy fekete gént (B) örökölt, az anyjától pedig egy vöröset (r), tehát a genotípusa Br. Bilka – mivel fekete színû – mindenképpen rendelkezik egy fekete génnel, de amíg vörös kölyke nem született, nem lehetett biztosan tudni, hogy a másik színgénje milyen. Így persze kiderült, hogy a genotípusa neki is Br, ami azt jelenti, hogy vagy az apjától, vagy az anyjától vörös gént örökölt. Busternál biztos volt, hogy az egyik színgénje vörös, mivel vörös színû (rr) anyjától csak ilyet kaphatott. Ennek ellenére igencsak meglepõdtem, amikor Bilka egyszem Rixi fiacskája vörös színû lett! Lássuk most táblázatos formában, mekkora volt az esélye vörös kölyök születésének ebben az esetben (fekete és szürke szülõk!): Buster színgénjei: B r Bilka színgénjei: B BB Br r Br rr Megállapíthatjuk, hogy vörös kölyökre mindössze 25%-os volt az esély, feketére (vagy szürkére) viszont 75% lett volna. Természetesen ha az egyik szülõ homozigóta fekete, vagyis mindkét színgénje fekete (BB), akkor vörös utód születésének valószínûsége nullára redukálódik. A másik példával utólag igazoljuk, hogy a vörös Rixi (rr) és a híg fekete (sötétszürke) Betty (Br) párosításából a genetikai törvényszerûségeknek megfelelõen született három fekete és két vörös kölyök:
6
Rixi színgénjei: r r Betty színgénjei: B Br Br r rr rr Látható, hogy egy ilyen párosításból fekete és vörös kölykök egyaránt 50-50% arányban várhatóak. A feketék is mind hordozzák a vörös gént. Sajnos a színeloszlás öröklõdésére nem tudok jó példát felhozni, mert noha a fenti esetben ír mintás és nyakfoltos kutyák közötti párosítás történt, az alom nem igazolta a kiszámított esélyeket. Mi is történt valójában? Bilka kutyám csinos nyakfolttal rendelkezik, amelyet az apjától örökölt. Buster ír mintás. Sajnos egyiküknél sem lehet tudni, hogy a másik mintázatgénjük milyen. Az biztos, hogy a Bilkának nincs ír génje, tehát a Rixinek vagy nyakfolt-gént vagy pintót (ez nem túl valószínû, mert az Amulett-vérvonalban ez a mintázat nem nagyon fordul elõ, én speciel egyrõl sem tudok), esetleg fehéret adott. A Rixi az ír gént az apjától örökölte. Betty szintén nyakfoltos szuka, és nála sem tudjuk, milyen a másik mintázatgénje. Csak az biztos, hogy nem ír. Megpróbáltam ezeket a hiányos adatokat a jól ismert táblázatba írni, és a következõ eredmény jött ki: Rixi mintázatgénjei: si sn/sp/sw Betty mintázatgénjei: sn si,sn sn,? sn/sp/sw si,? sn/sp/sw Eszerint az alom 50%-a ír mintás lenne, 25%-a nyakfoltos és 25% vagy nyakfoltos, vagy pinto, vagy fehér. Ehhez képest mind az öt kölyök ír mintás lett! Elképzelhetõ, hogy ilyen kis számok esetében nem mindig jön be pontosan az, amit kiszámoltunk. Remélem azért, ezzel a néhány saját példával sikerült kedvet csinálnom a tenyésztõknek a genetikai „valószínûség-számításhoz“, a hobbikutyásoknak pedig a családfaelemzéshez! :o)
