Tenyésztési programtervezet. Pályamunka a Hungária Komondor Klub Tenyésztési tanácsának tagi pozíciójára. Nagy András 2009 Április

Tenyésztési programtervezet Pályamunka a Hungária Komondor Klub Tenyésztési tanácsának tagi pozíciójára

Nagy András 2009 Április

Tartalomjegyzék: Tartalomjegyzék: .............................................................................................................................. - 2 Személyes adatok ............................................................................................................................ - 3 Rövid áttekintés................................................................................................................................ - 4 1. Szemléletegyeztetés és a célok meghatározása ...................................................................... - 6 1.1. Általános célok meghatározása: .......................................................................................... - 6 1.2. Konkrét Tenyészcél meghatározása .................................................................................... - 6 1.2.1. Egészség ........................................................................................................................ - 6 1.2.2. Küllem ............................................................................................................................ - 6 1.2.3. Viselkedés, jellem ........................................................................................................... - 7 2. Tenyésztési programterv ....................................................................................................... - 10 2.1. Állományfelmérés.............................................................................................................. - 10 2.1.1. A tenyészcél és az eredmények összevetése................................................................ - 10 2.1.2. A problémák okainak feltárása. ..................................................................................... - 10 2.2. A tenyésztési problémák kezelése..................................................................................... - 11 2.2.1. A tenyészérték problémaszintje ..................................................................................... - 11 2.2.2. A szelekció-preferencia problémaszintje........................................................................ - 12 2.2.3. Az egyedek elbírálásának problémaszintje .................................................................... - 15 2.3. Digitális adatbázis létrehozása .......................................................................................... - 17 2.4. Gazdasági program........................................................................................................... - 17 Összegzés ..................................................................................................................................... - 17 -

-2-

Személyes adatok Név: Nagy András Születési dátum: 1978 Telefon: (06 20) 977 94 96 e-mail: [email protected]

TANULMÁNYOK •

1996 - Érettségi

•

1998 - Magasépítési Technikus

•

2002 - Építészmérnök

ELİÉLET •

2006Kalibakutya Baráti Kör http://www.kalibakutya.atw.hu/ http://www.kalibakutya.eoldal.hu/oldal/fajtamegorzes Kalibakutya expedíciók: Erdélyi pásztorkutyák felkutatása, regisztrálása, foto-, és videó dokumentációk készítése. A pásztorkultúra tanulmányozása, pásztoremberek tapasztalatainak dokumentálása - hangfelvételek készítése.

•

2007Pásztorkutyák idegrendszeri tesztelése http://www.dog-web.info/Pages/miert.htm Nagytestő, ırzı pásztorkutyák franciabundás wesentesztje, foto-, és videó dokumentációk készítése.

•

2008Porta Carpathica Egyesület – alapító tag http://www.kutya.hu/0712/megalakult_a_porta_carpathica_egyesul et.htm

•

2009Hungária Komondor Klub – elnökségi póttag

-3-

Rövid áttekintés A Hungária Komondor Klub a 2009. február 25.-i Tisztújító közgyőlés döntése alapján pályázatot írt ki a Tenyésztési Tanács vezetıi tisztségére pályázók, és a Tenyésztıi Tanácsban tagi munkát vállalók számára. Bár én csak tagi pozícióra szeretnék pályázni, ajánlok egy rendszerezési sémát a tenyésztési feladatok átláthatóbbá tételének érdekében, az alábbiakban pedig kifejtem a fajta tenyésztésével kapcsolatos meglátásaimat:

1. Szemléletegyeztetés és a célok meghatározása Véleményem szerint az új Elnökség és a leendı Tenyésztési Tanács elsı feladata egyfajta szemléletegyeztetés kell, hogy legyen. Ha abból indulunk ki, hogy minden klubtag a Komondor fajta javát akarja akkor is szükséges tisztázni a „mikéntet”, és közös nevezıre hozni a Klub vezetıségét, a Tenyésztési tanácsot, a tenyésztıket és az összes klubtagot. 1. 1. Általános célok meghatározása: Ahhoz, hogy bármit tegyünk elsı lépésként pontosítani kell a fajtával kapcsolatos végsı célkitőzéseinket. El kell döntenünk, hogy mi is az, amit a fajta szempontjából ideálisnak tartanánk, mi az idealizált cél ami felé törekszünk, és mi a reális cél aminek az elérését (lépésenként) valóban kitőzzük. Tehát meg kell fogalmazzuk, hogy a Komondor mint ısi pásztorkutyafajta a III. évezredben milyen formában, milyen létjogosultsággal rendelkezik, és hogy mindez a jelen társadalmi berendezkedés melyik rétegében milyen mérvő népszerőség, és mekkora fenntartott egyedszám formájában realizálható. 1. 2. Konkrét Tenyészcél meghatározása: A fentiek függvényében meg kell határoznunk, hogy a kívánt cél elérésének mik a szakmai feltételei. Magyarul, hogy milyen külsı-belsı tulajdonságokkal kell rendelkeznie az általunk ideálisnak tartott Komondornak ahhoz, hogy a kitőzött célt elérhessük, tehát meg kell határoznunk a tenyészcélt. 1. 2.1. Egészség 1. 2.2. Küllem 1. 2.3. Viselkedés, jellem

2. Tenyésztési programterv Egy olyan tenyésztési programot kell elfogadni ami a kívánt tenyészcél - közvetve a végsı cél eléréséhez vezet. Ahhoz, hogy elinduljunk a kívánt cél felé elıször azt kell meghatároznunk, hogy egyáltalán hol állunk, és ennek függvényében kell meghatározni az irányt! 2. 1. Állományfelmérés: Ahhoz, hogy a kitőzött tenyészcélhoz közelítsünk a fajtagazda klubnak reális képet kell kapnia az állomány valós helyzetérıl, ehhez minden eddiginél részletesebb felmérésekre van szükség. 2. 1.1. A tenyészcél és az eredmények összevetése A felmért állomány állapotát a tenyészcéllal összevetve meg kell határozni a pozitívumokat és a negatívumokat. 2. 1.2. A problémák okainak feltárása. Meg kell keresni a negatívumok okait, és megoldást kell keresni mindezek megszüntetésére.

-4-

2. 2. A tenyésztési problémák kezelése: A tenyésztési programnak meglátásom szerint három problémaszintet kell kezelnie: 2. 2.1. A tenyészérték problémaszintje Meg kell oldani, hogy a kutyák tenyészértéke és piaci értéke a lehetı legjobban konvergáljon, tehát közelítsen egymáshoz 2. 2.2. A szelekció-preferencia problémaszintje A megfelelı szelekció problémaszintjén elıremutató módon kell szabályozni az egyedek tenyészthetıségét. 2. 2.3. Az egyedek elbírálásának problémaszintje Biztosítani kell, az egyedek alaposabb felmérését, majd a helyes irányt adó értékelést, és a különbözı tulajdonságok megfelelı súlyozását. 2. 3. Digitális adatbázis létrehozása: Egy olyan informatív, részben nyilvános digitális adatbázist, kell kidolgozni ami megkönnyíti a tenyésztık és a tájékozódó potenciális vásárlók dolgát. 2. 4. Gazdasági program

-5-

1. SZEMLÉLETEGYEZTETÉS ÉS A CÉLOK MEGHATÁROZÁSA 1.1. Általános célok meghatározása: Ahogy az elıszóban is írtam, ahhoz, hogy bármit tegyünk elsı lépésként pontosítani kell a fajtával kapcsolatos végsı célkitőzéseinket. El kell döntenünk, hogy mi is az, amit a fajta szempontjából ideálisnak tartanánk, mi az idealizált cél ami felé törekszünk, és mi a reális cél aminek az elérését (lépésenként) valóban kitőzzük. Tehát meg kell fogalmazzuk, hogy a Komondor mint ısi pásztorkutyafajta a III. évezredben milyen formában, milyen létjogosultsággal rendelkezik, és hogy mindez a jelen társadalmi berendezkedés melyik rétegében milyen mérvő népszerőség, és mekkora fenntartott egyedszám formájában realizálható. - Ez talán nem is annyira evidens mint ahogy azt elsıre gondolná az ember. A legtöbben talán kapásból rávágnák "legyen a fajta minél népszerőbb"! Azonban ez nem biztos, hogy valóban olyan jó. Ez nem csak elınyökkel jár! A Németjuhász, a Skótjuhász, a Dalmata és számtalan más fajta elhivatott tenyésztıi tudnak mesélni arról a hatásról amit egy fajta divatossá válása okoz. Szinte törvényszerően megjelennek a lelketlen, haszonlesı szaporítók, ami az állomány átlagos minıségének erıteljes leromlásához vezet. Emellett nem elhanyagolható, hogy a Komondor mint domináns, rusztikus pásztorkutyafajta nem való "akárkinek”. Abban talán mindenki egyetért, hogy a fajta hosszú távú jövıjének biztosításához a jelenleginél nagyobb népszerőségre lenne szükség de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kor divatjának megfelelıen egy egyedi külsejő, de belsı tulajdonságait tekintve jellegtelen fajtát kell teremteni. Márpedig ha egy világszerte igazán népszerő divatkutyát akarunk, ami bárkinek a kezébe adható akkor bizonyos tulajdonságokat illetıen le kell mondanunk értékes örökségünkrıl. Ezzel szemben reális cél lehet, hogy a fajta iránti kereslet nem túlzott, de "egészséges" méretőre nıjön (és ezáltal biztonságosra duzzadhasson az állomány egyedszáma) a pásztorkutyások, tanyatulajdonosok, gazdálkodók, telephelyvezetık, vagy a jövıben a legnagyobb potenciális piacot jelentı egyszerő, házırzıt keresı családok - magyarul reális célközönség - körében. Véleményem szerint ehhez nem kell, hogy olyan kompromisszumot kössünk a tenyészcél meghatározásában, amivel megtagadnánk ısi hagyatékunkat. Mivel nem látok bele a klub eddigi statisztikáiba, nem tudom számszerősíteni a kívánt egyedszámot, ezt majd az elmúlt évek statisztikái alapján - közös döntéssel - lehet majd kitőzni. Amit még fontosnak tartok, hogy ez a cél nem csak a hazai állományra vonatkozik, hanem a külföldire is. Részcél kell, hogy legyen a hazai és a külföldi állományok kapcsolatának megvalósulása a tenyésztésben.

1.2. Konkrét Tenyészcél meghatározása A fentiek függvényében meg kell határoznunk, hogy a reális cél elérésének mik a szakmai feltételei. Magyarul, hogy milyen külsı-belsı tulajdonságokkal kell rendelkeznie az általunk ideálisnak tartott Komondornak ahhoz, hogy a kitőzött célt elérhessük, tehát meg kell határoznunk a tenyészcélt. Milyen legyen a harmadik évezred Komondora, hogy elérhetı legyen vele a fenti cél?

1.2.1.Egészség - Ami az egészséget illeti, úgy gondolom, sem erkölcsi, sem gazdasági szempontból nem lehet kérdéses, hogy lehetıségeinkhez mérten a lehetı legegészségesebb állomány elérésére kell törekednünk. 1.2.2.Küllem - A küllemmel kapcsolatosan egyre gyakrabban hangoztatott kérdés a magasság növekedése. Sokfelıl hallom a marmagasság korlátozásának szükségszerőségét, abból az okból kifolyólag, hogy „a 80 cm feletti méret már nem egészséges, hogy egy ekkora kutya már nem tud rendesen mozogni (pl. fedezni, harcolni), törvényszerőek a végtagproblémák, szívbetegségek, bélcsavarodás stb... és hogy egy ilyen

-6-

kutya nem alkalmas munkavégzésre.” Ez így ebben a formában nem igaz. Anatóliában, Közép-Ázsiában, de még Erdélyben is számtalan ellenpélda akad. Kangalok, Akbashok, Középázsiai-, és Kaukázusi juhászkutyák bizonyos típusai, sıt egyes romániai pásztorkutyák (Mioritic, Bukovinai) is vannak melyek 80 cm-es (és még nagyobb) marmagasság mellett fantasztikus mozgással, elnyőhetetlen fizikummal, szervezeti szilárdsággal, természetes szívóssággal rendelkezve bizonyítják az ellenkezıjét – eredeti „munkakörükben”, a nyájak mellett. A Kailbakutya expedíciók személyes tapasztalatai, és számos elsı kézbıl származó ázsiai információ alapján kialakult véleményem szerint a túlzott tömegesség, a megfelelı szelekció és az „egészségtudatos” pároztatás hiánya, valamint a természetellenes tartástechnológia jóval nagyobb probléma mint a magasság. Ez persze nem jelenti azt, hogy törekedni kellene a magasság növekedésre, csupán azt, hogy nem ebben kell keresni az ilyen jellegő problémák fı okát, még akkor sem, ha valóban van összefüggés. Megfelelı egészségi állapot mellett a 80 cm feletti méret egy síkvidéki típusú pásztorkutyánál (mint pl. a Komondor, vagy a Kangal) önmagában nem lehet hiba. Ezt természetellenes lenne. (Gondoljunk csak Kovásznay Zsigmond 1877-es leírására: „A kinıtt példányok magassága vállban 70-90 cm-ig is terjed”.) A küllemmel kapcsolatos következı kérdés az állomány szinten értelmezett küllemi homogenitás. Ma szinte mindenki dogmaként kezeli, hogy egy fajta, vagy egy tenyészet értékét az adja meg, hogy az állománya mennyire mutat egységes képet. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy ez a „modern” felfogás valóban „modern”-e. Amikor a mai "civilizált kutyázás" gyermekcipıkben járt érthetıbb volt a homogenitásra való törekvés. Minden nemzet meg akarta határozni a maga fajtáit. A kutyák funkcionálisan mőködtek, de küllemben nagy volt a szórás (ma inkább fordított a helyzet). Mivel a használati érték fokozatosan elvesztette a jelentıségét, a hangsúly a küllemre helyezıdött. A tenyésztésben az számított értékes állománynak ami egységes képet mutatott akár fajta-, akár tenyészet tekintetében. Ez olyan szinten rögzült a fejekben, hogy egyes fajtáknál egész népcsoportok kulturális hagyatékát sikerült eltüntetni ezzel a jelszóval. Érdemes átgondolni, hogy a rendelkezésünkre álló populáció esetében megengedhetünk-e magunknak egy hosszú távon genetikai szőküléshez vezetı, természetellenes szemléletmódot, aminek semmi gyakorlati haszna sincs!

1.2.3.Viselkedés, jellem - Tapasztalataim szerint a viselkedés, jellem kérdésében még inkább megoszlanak a vélemények. Az egyik, a konzervatívabb, hozzáállás azt képviseli, hogy törekedjünk a fajta ısi képességeinek megırzésére (visszaállítására) míg a másik oldal bizony nem tartaná szentségtörésnek az ısi tulajdonságok feláldozását a népszerőség, eladhatóság érdekében. Tapasztalataim alapján - szerintük az ısi tulajdonságok "kemény, vad, harapós" kutyákat jelentenek, amire nincs igény a XXI. sz.-i Európában. Úgy gondolják, hogy ma már nincs szükség arra, hogy a Komondorok megırizzék ısi tulajdonságaikat, mert többnyire már nem telepırzı, és fıleg nem nyájırzı szerepkörben élnek, hanem inkább családok mellett, illetve "show-kutyaként". Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy az ısi illetve a mai "szerepkörök" olyan egymástól merıben különbözı tulajdonságokat igényelnek, amelyek kizárják egymást. Eddigi tapasztalataim szerint ez a vélekedés a hiányos ismeretekbıl fakad. Sokan úgy gondolják, hogy a kutyák "keménysége" egy egydimenziós fogalom. A skála egyik végén vannak az ellágyult, simulékony egyedek, a másik végén pedig a "vaddisznók" akik rettentı házırzık, de kezelhetetlenek és veszélyt jelentenek a családra is. Márpedig ez nem így van. Ha a kutyák (köznyelvben használatos) keménységét vizsgáljuk, nagyon fontos megkülönböztetni a megfelelı, stabil idegrendszerbıl fakadó bátorságot, az idegenekkel szembeni bizalmatlanságot és az agresszióra való hajlamot. • A jó idegrendszer, a bátorság alapvetı (kellene, hogy legyen). Ez elvárás nem csak a pásztorkutyáknál, de még a vakvezetıknél is, pedig ott aztán végképp nem beszélhetünk vad kutyákról. Fontos megjegyezni, hogy a veleszületett bátorság hiánya nem pótolható szocializációval vagy képzéssel. A megfelelı szocializáció hozzásegítheti, hogy a hétköznapi élethelyzetekben elfogadhatóan viselkedjen, a kiképzés bátornak mutathatja sablonosan beállított helyzetekben (védıkarra fogatás) de ettıl a kutya nem lesz valóban bátor, egy újszerő elemekkel rátörı valódi krízishelyzetben ugyanúgy nem fog teljesíteni mint azelıtt. • A bizalmatlanság, illetve az ırzı ösztönbıl fakadó bizalmatlanságra való hajlam megint csak elvárás egy pásztorkutyával szemben. Azon túlmenıen, hogy a standard így fogalmaz:

-7-

"Bizalmatlan alaptermészető" azt hiszem a XXI. században is elvárhatjuk, hogy egy Komondornak ne kelljen megtanítani, hogy kit nem kell beengedni. A bizalmatlanság hiánya azonban közel sem akkora hiba mint a bátorságé. A bizalmatlanság megfelelı eszközökkel kiépíthetı (erre régen is volt példa). • Az agresszióra való hajlam már nem feltétlenül kívánatos, ahogy nem is feltétlenül hiba. Attól függ, hogy milyen körülmények között milyen formában, és milyen intenzitással nyilvánul meg. Agressziónak számos formáját különbözteti meg az etológia. A tapasztalatok alapján mai környezetben ez csak a nagyon stabil, kiegyensúlyozott idegzető kutyáknál engedhetı meg, mert az ı esetükben – megfelelı szocializáció mellett - ez természetes "területvédı, birtokló, táplálékvédı és oltalmazó agresszivitás", esetleg "domináns agresszivitás" formájában nyilvánul meg. Mindez megfelelı ösztönökkel rendelkezı (tehát pásztorkutyás tulajdonságait nem elvesztett) kutya esetében megfelelı tartás, nevelés esetén nem okoz problémát a család számára, normális körülmények között soha nem irányul a család ellen. Mindezek mellett az agresszióra való hajlamot a legjobb idegzető kutyák esetében sem tenném meg feltétlen elvárásnak, de hibának sem. Ezzel szemben a gyenge idegzető, kiegyensúlyozatlan kutyák esetében az agresszióra való hajlam nem kívánatos jelenség mert náluk ez leggyakrabban "félelmi agresszivitás" formájában tör elı, általában kiszámíthatatlanul - emberi nézıpontból indokolatlan szituációkban. Eddigi ismereteim, tapasztalataim alapján pontosan az ısi tulajdonságaikat leginkább megırzı igazi pásztorkutyák a legalkalmasabbak a házırzés és a családba (és esetlegesen a többi állat alkotta falkába) történı beilleszkedés legharmonikusabb megvalósítására. Miért? Egész egyszerően azért mert évszázadokon (ezredeken) keresztül ez volt a feladatuk. Az, hogy a rájuk bízott "családot" (embereket, állatokat) minden körülmények között megvédjék és semmilyen körülmények között se bántsák. A jó pásztorkutya éppen azért rendkívüli, mert megbízható, kiegyensúlyozott, de ha szükség hozza kıkemény. Hogy miért alakult ki mégis a fent említett nem kívánatos "vaddisznó" kép? Azért mert amikor ezek a fajták elvesztették eredeti feladatkörüket tanyák, telepek láncos ırzıjeként fokozatosan veszítettek „pásztorkutyás” tulajdonságaikból. Itt már elég volt a bizalmatlanságra és az agresszióra való hajlamot preferálni, már nem volt létkérdés a kiegyensúlyozott, jó idegrendszerre, jó falkaösztönre irányuló szelekció, és a zsákmányszerzı ösztönre történı kontraszelekció. Emiatt egyes pásztorkutyafajták bizonyos vonalai valóban elmentek egy ilyen "kezelhetetlen" irányba. Ezeket viszont nem is tekinthetjük igazi pásztorkutyáknak, hiszen már a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy sem a nyáj, sem a család mellett nem megbízhatóak (kárt tesznek az állatokban, veszélyeztetik a gyermekeket, idıseket). Emellett a másik rossz hírt keltı jelenség a helytelen tartás, amely sokszor valóban kiváló kutyákat is rossz színben tüntet fel. A fajta jövıje szempontjából tehát létfontosságú megkülönböztetni az igazi pásztorkutyás egyedeket, melyek alaptermészetüket tekintve mind az eredeti munkavégzésre, mind a modern telepek ırzésére, (és ami talán ma a legfontosabb) mind a családba történı beilleszkedésre a legalkalmasabbak, azoktól, amelyek bár „keménynek” mutatkoznak de családi házırzınek nem alkalmasak, és azoktól, amelyek minden tekintetben elveszítették a fajtára egykor jellemzı tulajdonságaikat - hétköznapi szóhasználattal élve ellágyultak. Ha kizárólag a gyakorlati (hosszú távon nézve anyagi) szempontokat tartjuk szem elıtt akkor sem indokolt tehát, hogy letérjünk az ısi útról, és hogy igazi pásztorkutya helyett társasági kutyát „csináljunk” a Komondorból. Nem, hiszen ha visszatérünk az eredeti kérdéshez, hogy "milyennek kell lennie a harmadik évezred Komondorának ahhoz, hogy elérhessük a kívánt célt (az egészséges népszerőséget a reális célközönség szemében)" láthatjuk, hogy nem az kell, hogy „modernizálódjon”, hanem az, hogy javuljon a fajta. Mindehhez semmiféle új tulajdonság nem kell, hogy megjelenjen, viszont a meglevık megtartására, helyreállítására törekedni kell. Emellett azonban van ennek a kérdésnek egy másik - legalább ilyen súlyos - vetülete: Ha mindez nem így lenne akkor is nagyon komoly morális kérdés lenne egy új tenyészcél meghatározása hiszen a Komondor mint ısi magyar pásztorkutyafajta, nemzeti kincs. Abban a formában ahogyan azt ıseink a természet segítségével kialakították. Mindez óriási felelısséget jelent. Ha valaki át akarná alakíttatni a Jáki templomot, a Halászbástyát, vagy a Lánchidat mondván, hogy nem korszerő, és valami újszerő dolgot akarna helyettük, mit szólnánk?

-8-

Beláthatatlan felelıtlenségnek minısülne Nemzeti kultúránk évszázados (évezredes) múlttal rendelkezı kincsének egyéni elvárások (anyagi érdekek) alapján történı eltorzítása. Még egy fontos dolog: Amennyiben mindezen érvek ellenére is úgy döntene a klub, hogy nekünk modern társasági kutya kell, egyszerően elkerülhetetlen a standard szövegének és az összes fajtaismertetınek a megváltoztatása, hiszen mindezen leírások szöges ellentétben állnának ezzel, és így ezt a vásárlóerı megtévesztésének lehetne minısíteni, aminek kellemetlen jogi következményei lehetnének.

-9-

2. TENYÉSZTÉSI PROGRAMTERV Egy olyan tenyésztési programot kell elfogadni ami a kívánt tenyészcél - közvetve a végsı cél eléréséhez vezet. Ahhoz, hogy elinduljunk a kívánt cél felé elıször azt kell meghatároznunk, hogy egyáltalán hol állunk, és ennek függvényében kell meghatározni az irányt! Amikor Komondorosokkal beszélgetve szóba kerül, hogy kit mi fogott meg ezekben a kutyákban, vagy csak megkéri ıket az ember, hogy jellemezzék a fajtát, a tulajdonosok, tenyésztık, vagy egyszerő fajtakedvelık, szinte kivétel nélkül lelkesen és hosszasan áradoznak a rettenthetetlen bátorságról, megfélemlíthetetlenségrıl, ısi természetességrıl, szívósságról, egészségrıl, dominanciáról, kiváló védı ösztönökrıl, kiegyensúlyozottságról, a családdal szemben mutatott megbízhatóságról, az évszázados Magyar hagyományokról és sok-sok hasonlóan felemelı dologról. Ha áttanulmányozzuk az ısi leírásokat, az elmúlt évtizedekben megjelent könyveket, a közelmúltban kiadott újságcikkeket, a rádiós és televíziós fajtaismertetıket, a Hungária Komondor Klub hivatalos honlapján szereplı szöveget, vagy akár magát a hivatalos standard-et azt tapasztaljuk, hogy kivétel nélkül ugyanerrıl szólnak. A Komondornál persze jellemzı az egyedi külsı, a sajátos szırzet, de mint ahogy azt a fenti dokumentumok tartalma is mutatja a Komondor elsısorban nem ettıl Komondor. A fent említett belsı tulajdonságokat és az egészséget, szívósságot sokáig szinte mindenki a fajta egyértelmő jellemzıinek tartotta, és úgy emlegette mint valami evidenciát. Ma már azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy mint minden fajtának, a Komondornak is megvannak a maga problémái. Természetes, hogy ha meg akarjuk tartani az ısi fajtajellegeket, és egészséges állományt akarunk, akkor nem lehet sötétben tapogatózva tenyészteni. A szabad szemmel nem látható öröklıdı betegségeket, és a hétköznapi szituációk alapján nem megítélhetı belsı tulajdonságokat, szőrni, vizsgálni kell méghozzá intézményesített, egységesített módon. Ez nem csak a vevıknek, de a minıségi munkára törekvı tenyésztıknek is érdeke.

2.1. Állományfelmérés Ahhoz, hogy a kitőzött tenyészcélhoz közelítsünk a fajtagazda klubnak reális képet kell kapnia az állomány valós helyzetérıl, ehhez minden eddiginél részletesebb felmérésekre van szükség. 2.1.1.A tenyészcél és az eredmények összevetése A felmért állomány állapotát a tenyészcéllal összevetve meg kell határozni a pozitívumokat és a negatívumokat. Ma már felsorolni is nehéz hányfajta öröklıdı problémával kell szembenéznie a tenyésztı szervezeteknek ((pl. csak a szemekkel kapcsolatosan: CEA (Collie Eye Anomalie), RD (Retina Dysplasia), PRA (Progressive Retinal Atrophy), Cat (Cataracta), PHTVL (Persistent Hyperplastic Tunica Vasculosa Lentis)…stb.)). Meg kell próbálnunk az állomány minél nagyobb szegmensét egy elızetes szőrés sorozatba bevonni, annak érdekében, hogy információt kapjunk arra vonatkozóan, hogy a továbbiakban mely területekre kell fokozottabb figyelmet fordítani, és melyik az, ami kevésbé érinti a fajtát. Ha mindezt elhalasztjuk, szinte visszafordíthatatlan károk következhetnek be. A felmérés és a regisztrálás ki kell, hogy terjedjen az alaptermészet felmérésre, az egészségügyi szőrésekre, a mozgásra és természetesen a küllemre. Ahhoz, hogy a késıbbi értékeléseknél megfelelı súlyozást tudjunk adni a különbözı paramétereknek, és hogy a tenyészthetıségi kategóriákat megfelelıen meghatározhassuk ez egyszerően elengedhetetlen (amint azt látni fogjuk a 2. 2.2. pontban).

2.1.2.A problémák okainak feltárása. Meg kell keresni a negatívumok okait, és megoldást kell keresni mindezek megszüntetésére. Az eddigi tesztek és egyéb tapasztalatok alapján én a következıkben látom a probléma okát: A XX. Század elsı felének történéseit, fıként a világháborúk eseményeinek hatásait nem lehet figyelmen

- 10 -

kívül hagyni amikor a mai Komondort az ısi leírásokhoz hasonlítjuk. Mindamellett a leglényegesebb kérdés, hogy milyen hatásrendszer, és milyen szelekció eredményezte a fajta legjellemzıbb tulajdonságait. Érdemes belegondolni, hogy miben különbözik mindettıl, és legfıképpen mit eredményez az a fajta kutyázási kultúra amiben élünk és amit mőködtetünk. Kevesen tudatosítják annak a felelısségét, hogy a nemzetközi szintrıl ránk „kényszerített” modern, „show-orientált” rendszerbe beilleszkedve hozzájárulunk kedvenc fajtánk leromlásához, és évezredes kultúránk egy különlegesen értékes szeletét tehetjük tönkre - persze nem szándékosan-, megfosztva a következı nemzedékeket ettıl a csodától. Akinek volt alkalma testközelbıl tanulmányozni a ma is mőködı pásztorkultúrákat – ráadásul olyan helyen ahol a nagyragadozók jelenléte és a regionális gazdasági helyzet miatt a munkaképes pásztorkutya ma is a túlélés és a megélhetés záloga – tisztában van vele, hogy a tenyésztést elsısorban gyakorlati szempontok határozzák meg. Ott nem nagyon foglalkoznak a kutyák küllemével, de ha igen akkor az csakis másodlagos szempont lehet a használhatóság mögött. Jórészt ugyan ez a jól ismert, szigorú és sokszor kegyetlen szelekció tette a Komondort is azzá, ami miatt becsüljük és szeretjük. A mai "nyugati-típusú" (FCI-rendszerő) kutyás-kultúrákban a tenyészegyedek értékét – más viszonyítási rendszer híján - a kiállítási eredmények határozzák meg. A kiállítási eredményekhez szükséges értékmérı tulajdonságok nem egyeznek a fajta jellegzetességeit eredményezı szelekciós elvárásoknak megfelelı értékmérı tulajdonságokkal. Ebbıl következik, hogy a kiállítási-, illetve a hagyományos szempontok szerinti tenyésztés egészen más karakterő kutyákat eredményez. Amíg egykoron a gyenge idegzető, vagy örökletes fizikális betegséggel terhelt kutyáknak nem nagyon volt alkalmuk tovább örökíteni tulajdonságaikat addig ma egy ilyen kutya megfelelı szocializációval probléma nélkül teljesítheti a tenyészszemlén és a kiállításokon elvárt minimumot, és ha megfelelı külsıvel rendelkezik évekre meghatározza a tenyészállomány jó részének az alakulását. Sok esetben egészségesebb, jobb idegrendszerő kutyák háttérbe szorulnak a tenyésztésben, ha kevésbé kívánatos küllemi jegyekkel rendelkeznek. Márpedig a szélsıségek jó szülıpártól származó alomban is megjelenhetnek, és ha évtizedeken keresztül nincsenek kiszelektálva, akkor az állomány átlagos minıségét folyamatosan rontják. A XX. század elején, amikor a mai kutyatenyésztési kultúra elkezdett kialakulni megengedhetı volt a tenyésztésnek ez a metódusa Sok jó kutya közül kellett kiválogatni a szépeket, típusosakat. Ám idıvel az állomány felhígult, sıt a dolog olyannyira megfordult, hogy ma már a szép kutyák közül kellene kiválogatni a jókat. Mindehhez még hozzáadódik a homogenitásra való túlzott törekvés. Ez természetesen nem könnyő. Fıként azért nem, mert mindez nem egyezik a rövid távú anyagi érdekeinkkel. Amíg azonos értéket képvisel a születetten bátor kutya a gyenge idegzető alomtestvérével szinte „természetes”, hogy a tenyésztık zöme minden fizikailag egészséges (vagy ránézésre annak tőnı) kiskutyát azonos módon igyekszik értékesíteni. Könnyen belátható azonban, hogy hosszú távon mindez anyagilag is megbosszulja magát. Ha a negatív jelenségek tovább terjednek a fajta jó híre egyre több csorbát fog szenvedni. Azt nem érdemes vitatni, hogy a pásztorkutyák kialakulását eredményezı körülményeket és szelekciós hatásokat ma Magyarországon már nem tudjuk tökéletesen megvalósítani. Ezért ha nem akarunk beletörıdni a nem kívánt tendenciák végzetes elfajulásába elengedhetetlen egy olyan tenyésztési rendszer kidolgozása amely azokat az egyedeket preferálja amelyek külsı-belsı tulajdonságaikban leginkább megközelítik az (elméletben létezı) ideális KOMONDORT.

2.2. A tenyésztési problémák kezelése A tenyésztési programnak meglátásom szerint három problémaszintet kell kezelnie:

2.2.1.A tenyészérték problémaszintje Meg kell oldani, hogy a kutyák tenyészértéke és piaci értéke a lehetı legjobban konvergáljon, tehát közelítsen egymáshoz. A szakmai szempontból is valóban értékes egyedek legyenek az ismert, elismert és népszerő "sztárok".

- 11 -

Ahogy azt fentebb is írtam, a mai társadalmi, gazdasági berendezkedésnek megfelelıen egy-egy kutya tenyészértéke szinte egyenlı az ı - illetve a tıle várható utódok - piaci értékével. Ezt pedig más viszonyítási rendszer híján az FCI rendszerő kiállítások, illetve az ott elért eredmények határozzák meg. Nyilvánvaló, hogy az erkölcsi és az anyagi siker érdekében a tenyésztı is ezeket, a kiállításokon sikeres egyedeket preferálja. Mivel a piaci érték jelentıségén a XXI. Században, Európában változtatni gyakorlatilag lehetetlen, arra kell törekedni, hogy a kutyák piaci értéke a lehetı legharmonikusabb arányban legyen a kívánt céloknak megfelelı tenyészértékkel. Ennek megvalósítására két lehetıséget látok: • Az egyik; azt elérni, hogy a kutya piaci értékét ne a (nemzetközileg elismert) kiállításokon szerezhetı címek határozzák meg, hanem egy attól független, átfogóbb szakmai értékelési rendszer. • A másik lehetıség egy olyan rendszer kidolgozása, ami nem ellensúlyozni, hanem kiegészíteni próbálja a kiállítások eredményeit. Az elsı esetben a hagyományos kiállítások mellett egy olyan széles körben elérhetı tájékozódási lehetıséget kell szolgáltatni a vásárlóerınek, ami egyértelmően ellensúlyozni tudja a HCH, ICH és egyéb címek jelentıségét. Ez hatalmas munkát és rengeteg idıt jelent, hiszen a vásárlóerı, az egész kutyás társadalom számára ismertté, és elismertté kell tenni az új rendszert. Akár egy más jellegő kiállítás sorozatról, akár egy a klub által (vagy magánkezdeményezésbıl) kiírt klubsztárhoz hasonló, az FCI címekkel szemben szakmai (alaptermészet, egészségügyi szőrések) alapon propagált különféle címekrıl lenne szó. Mindemellett érdekeltté kell tenni a tenyésztıket, hogy törekedjenek az új szakmai kihívásoknak megfelelni. Erre lehetıséget adhatnak a tenyésztıszervezet által kiírt, szakmai alapon elnyerhetı éves díjak (pl. év tenyésztıje, év kutyája… stb.) melyek a késıbbiekben a klub honlapjára, és a hirdetésekbe felkerülve a vásárlóerıt is hozzásegíthetik a tájékozódáshoz. A második esetben nem a kiállítási címekkel való versengésrıl lenne szó, hanem azoknak egy értékesebb tartalommal való megtöltésérıl. Ebben a formában a tenyészszemlén elért eredmény (ahol elsısorban a kutya öröklött adottságain van a hangsúly, nem a show jellegő felkészítettségen), valamint az egészségügyi szőrések jelentısége felértékelıdne, hiszen az ezekbıl számított pontértékek összegéhez adódnának hozzá a kiállításokon helyben szerzett pontok és az így kapott teljes összeg adná az adott kiállításon felálló sorrendet is. Ennek megvalósítása a gyakorlatban minden bizonnyal komoly nehézségeket jelent (tekintve, hogy mindezt nemzetközileg elfogadottá kell tenni), de ez a megoldás adná a legeredményesebb rendszert. Így lehetne legjobban elérni hogy, a kiállítási címek és ebbıl adódóan a kutyák piaci értéke a legközelebb álljon a legjobb tudásunk szerint valósnak vélt tenyészértékhez. A kiállítás küllembírója a helyben adott pontok meghatározásakor ezentúl jogosan mondhatná, hogy "showról lévén szó...". Végre jogosan részesítené elınyben a jobban felkészített kutyát a koszosan, trehányan felvezetettel szemben...stb. Bármelyik alternatívát választjuk ahhoz, hogy a fajta minıségének általános és átlagos leromlását megállíthassuk, illetve, hogy ezt a tendenciát megfordítsuk, a címek kiérdemlésének/kiosztásának jelenleg mőködı formájához képeset két alapvetı változásra van szükség. • Az elsı, hogy a szinte kizárólag a küllemi tulajdonságokra irányuló értékelés helyett a kutyák megítélésében nagyobb hangsúlyt kell adni az egészségnek, és a belsı tulajdonságoknak. • A második, hogy a rendszer sajátosságait úgy kell kialakítani, hogy egy egyed értékelésekor az öröklıdı tulajdonságok kerüljenek elıtérbe. A szır köntös ápoltságát és a profi ring dresszúrát pl. nyilvánvalóan nem örökíti tovább a kutya. ;-) Mivel az FCI-MEOE kiállítások lebonyolítását nem lehet alapvetıen megváltoztatni (csak az értékelést) értelemszerően a tenyészszemlére, az ott elért eredményekre, és a jellemzı egészségügyi problémák kiszőrésére kell nagyobb hangsúlyt helyezni. A kiállításokkal szemben a tenyészszemlén lehetıség nyílik egy részletesebb, „szakmaibb” értékelésre mely magába foglalhatja a kutya belsı tulajdonságainak vizsgálatát is. 2.2.2.A szelekció-preferencia problémaszintje A megfelelı szelekció problémaszintjén elıremutató módon kell szabályozni az egyedek tenyészthetıségét. Nem véletlen, hogy egyre több fajtagazda szervezet (pl. Hungária Kuvasz Klub, Karakán Klub... stb.) nyúl a tenyészszemlék megreformálásához, és az egészségügyi szőrések bevezetéséhez, hiszen ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy csak így lehet ellensúlyozni a küllemtenyésztés negatív hatásait. A „bevett szokás”, egy a fajtára jellemzı alaptermészet vizsgálat és ezzel párhuzamosan az egészségügyi szőrések

- 12 -

kötelezıvé tétele, amelyeken elvárt minimum szintek meghatározásával igyekeznek kiszelektálni a leggyengébb egyedeket. Ez mindenképpen elırelépés, hiszen a súlyosan beteg, és a kirívóan gyenge idegrendszerő kutyák nem rontják tovább az állomány minıségét. Azonban ezeknek a programoknak is vannak olyan hiányosságai, amin bıven lehet javítani: A minimum elvárásokat gyakorlatilag nem lehet az ideálisnak tekinthetı szintre helyezni, hiszen ha minden tekintetben szigorú (elvben ideális) elvárásokat támasztanának gyakorlatilag az állomány nagy része kihullana a rostán, és fıleg a kis egyedszámú fajták esetén ez szintén végzetesnek bizonyulna. Nehéz eldönteni és egyértelmően meghatározni, hogy mely paramétereket illetıen milyen mértékben kell csökkenteni a minimum szinteket. Ha a minimum szintek túl alacsonyra kerülnek a kevésbé kívánatos tulajdonságokat hordozók tovább terhelhetik az állományt. Ha túl magasra, olyanok is kiesnek, akik egyegy tulajdonságot tekintve, ugyan gyengék, de egyéb értékeiket tekintetve (tudatos párosítással) a fajta javára válhatnának. Emellett ezeknek a rendszereknek a legnagyobb problémája, hogy azon egyedek között, akik megfelelnek a (fentiekbıl következıen kényszerőségbıl engedékenyebb) minimum követelményeknek továbbra is a küllemi jegyek fognak dönteni. Egy egészségileg, idegrendszerileg kiemelkedı kutya továbbra sem élvez semmi elınyt azzal a fajtatársával szemben, aki ezekbıl a szempontokból épphogy csak tenyészthetınek minısült. Tenyészértékük, és ennek következtében a fajtára gyakorolt hatásuk tekintetében továbbra is az fog dönteni, hogy melyikük felel meg jobban az adott kor küllemi elvárásainak, "trendjeinek", illetve (a mai kiállítási gyakorlatot ismerve), hogy milyen körülmények között tartják ıket, miként vannak szocializálva, hogyan készítik fel ıket a show eseményekre, hogyan vezetik fel ıket. Ez, mint tudjuk, ma nem áll "tökéletes" összhangban az ısi rusztikus pásztorkutya képével... Ahhoz, hogy ezeket a hibákat kiküszöböljük, egy átfogó, részletes és súlyozott pontrendszerre van szükség. • Átfogó kell, hogy legyen, hiszen minden olyan tulajdonságot figyelembe kell venni ami a fajtára jellemzı. • Részletesnek kell lennie, hogy az adott egyed erısségei-hiányosságai jól meghatározhatók- és a tenyésztésben figyelembe vehetık legyenek. A szempontrendszer súlyozásával elérhetı, hogy egy adott kutya értékének meghatározásakor a fajtára jellemzı, valóban lényeges tulajdonságok kapják a nagyobb hangsúlyt. (pl. ma egy hiányos szırzet, egy kunkorodó-, vagy nem megfelelı hosszúságú farok nagyobb hátrányt jelent mint egy közepes csípıizületi diszplázia, a fajtához méltatlan idegrendszerrıl nem is beszélve…) A rendszernek olyan sajátosságokkal kell rendelkeznie, amelynek eredményképpen egyfelıl a kiemelkedıen jó kutyák valóban kiemelt megbecsülést, és szerepet kapnak a tenyésztésben, másfelıl nem esik ki annyi kutya, ami miatt a fajta, vagy akár egy-egy tenyészet helyzete ellehetetlenedne. Fontos szempont, hogy a hangsúly az örökletes tulajdonságokon legyen, mert ezek azok, amik a jövı generációk számára továbbadhatók, és így a fajta jövıjét meghatározzák. Ahhoz, hogy az állományra a legjobb hatást gyakoroljuk, nem elég egy összesített pontrendszer szerinti sorrend felállítása, hiszen ez nem jelenti automatikusan a problémák kiküszöbölését (pl. két kiemelkedıen magas pontértékő, de azonos problémákkal rendelkezı kutya párosítása). Ügyelni kell továbbá a beltenyésztettség problémájára. Ennek a résznek a konkrét kidolgozása még további - szakemberekkel való - egyeztetéseket igényel ezért csak az alapelvet írom le: A II. világháború történései komoly csapást mértek a fajtára. Az akkor elszenvedett genetikai szőkülést tetézi a "sztár-jelenség". Egy-egy felkapott egyed más értékes egyedek rovására befedezi a fél országot, miközben a fedezı kanok "foglalkoztatottsága" nem mindig van arányban a minıségükkel. Az amúgy sem nagy állománynak csak egy kis része vesz részt a tenyésztésben. Fokozza a problémát, hogy ha a tenyésztık klikkekbe tömörülve dolgoznak, akkor további (kritikus) genetikai szőkülés fog bekövetkezni, hiszen az egyes vonalak nem frissítik egymást. Ha ez nem lenne elég, további szőkülést jelent az állomány egy részének a törzskönyvezési rendszerbıl való kiesése. Ez jelenleg visszafordíthatatlan folyamat. A leendı tenyésztési tanácsnak újra kell gondolnia a törzskönyv nélküli állomány egyedeinek regisztrációját, és a tenyésztésbe történı bevonásának (feltételekhez kötött) engedélyezését. Cél, hogy a meglévı állomány minél nagyobb szegmense be legyen vonva a tenyésztésbe. Cél a beltenyésztett alcsoportok kialakulásának megelızése (egy pici érdekesség: http://123.hu/123/cikk/208343/ ). Ennek a jelenségnek a szabályozására ad lehetıséget (ha nem is tökéleteset) a rokontenyésztettségi

- 13 -

együttható. Az alapelv az, hogy a rendszer ösztönözze a tenyésztıket a genetikailag távoli vonalak bevonására. Természetesen ezt a kutya többi értékmérı tulajdonságával együtt kell kezelni. Ugyanakkor lehetıséget kell teremteni pl. a tudatos vonaltenyésztésre is (ami ugye magas rokonsági fokokkal jár) hiszen tudjuk, hogy ez - bár "kétélő fegyver" - rendkívül hatékony tud lenni ha tudatos párosításokkal és fegyelmezett szelekcióval társul. Ha megfigyeljük hogy mőködik a pásztorkutyák szaporodása "természetes" körülmények között, láthatjuk, hogy bizony sok esetben „nem-tudatos” vonaltenyésztés folyik. A falkában gyakran az "erısebb kutya párosodik" alapon zajlik az élet (ha a kanok túlzásba viszik a rivalizációt esetleg egyet-egyet kiherélnek). Nem ritka, hogy két-három generáció van jelen különbözı leosztású szoros rokoni kapcsolatban. Persze mindez csak azért tud mőködni, mert a szaporulat "le van fölözve" ami sokszor kegyetlen módon történik. Pozitívumok, negatívumok egyaránt rögzülhetnek csakhogy az utóbbiak durván le vannak metszve a szelekcióval. A „bácsnak” nem kell ehhez genetikát tanulnia, egyszerően amelyik kutya jó az marad amelyik nem az megy. Amíg jönnek a használható kölykök megy a maga módján, aztán abban a pillanatban, amikor a munkaképességek terén visszaesés jelentkezik a bács kénytelen frissíteni máshonnan. A tenyészthetıségi kategóriákat, úgy kell kialakítani, hogy egyfelıl korlátozzon, másfelıl segítsen. Az alacsonyabb kategóriájú kutyákat értelemszerően jobban kell korlátozni. Ha gyenge minıségő kutyákkal akar valaki magas rokonsági fokú párosítást végezni az „gyanús”. A tudatosságnál valószínőbb a kényelmesség, vagy az anyagiasság... Nagy az esélye a hibák rögzülésének. A legfelsı kategóriáknál „szabad a pálya” hiszen egyrészt kiemelkedı minıségő kutyával jobban meggondolja a tenyésztı, hogy kivel párosít, másrészt itt nagyobb eséllyel rögzülnek pozitívumok, ám amint megjelenik egy alacsony paraméter-pár átlag (olyan jellegő hiba, ami a mindkét egyedben fellelhetı) a magas rokonsági fok korlátozva van, hogy ez ne rögzüljön. A dörzsöltekben egybıl felmerül, hogy az egész nem ér semmit, ha a kutyák félre vannak törzskönyvezve (magyarul, pl. nem azok a szülık, akik a papíron szerepelnek) hiszen a képlet teljesen fals értéket ad. Ez valóban így lesz az elején - egy darabig. De ennek a jelenségnek a visszaszorítását hivatott elérni a tervezett alomellenırzés, a DNS mintavétel, és az utódok és rokonok alapján számított korrekciós tényezı (aminek hatásához persze idı kell). Ez azt jelenti, hogy a kutya összértékét korrigálja az utódainak a minısége. Hogy pontosan milyen képlet alapján történik, szintén további egyeztetések függvénye, de a lényeg, hogy nem csak a kutya fenotípusa számít, hanem az is, hogy mit örökít. Tudjuk, hogy vannak kutyák akik önmagukban kiválóak, de az utódaik meg sem közelítik, és vannak kutyák akik nem kiemelkedık, de annál jobb anyagot örökítenek. Értelemszerően a tenyésztésben a fajta érdekeit szem elıtt tartva az utóbbi az értékesebb egyed. Innentıl kezdve, ha valakinek van egy ilyen értékes kutyája nem fog az ı nevére törzskönyveztetni egy kevésbé értékes, gyengébb örökítı képességő kutyától származó almot, hiszen a gyenge utódok lehúzzák az értékes kutyájának a korrigált összértékét, és egyszerően leértékelik a kutyáját. Magyarul a tenyésztı érdekeltté válik a korrekt törzskönyvezésben. A tenyészszemlén és az egészségügyi szőréseken elért eredmények külön szekciói alapján egyedi értékhatárokat, kell meghatározni. A tenyészthetıségi fokozatokat ezek alapján kell meghatározni úgy, hogy egyszerre, korlátozást és segítséget is nyújtson mind a tenyésztınek, mind a potenciális vevınek. Kategóriák szerint: A. Tenyésztésre javasolt: Azok a kutyák akik összértéküket tekintve kiemelkedık és semmilyen tekintetben sem rendelkeznek súlyos hibákkal. Az „A” kategóriás kutyák, „A”, „B” és „C” kategóriájú, valamint olyan „D” kategóriájú kutyákkal pároztathatók amelyekkel a Wright-képlettel számított rokontenyésztettségi együttható a születendı kölyköket illetıen a kívánt tartományba esik. B. Feltételek mellett tenyésztésre javasolt: Olyan kutyák akik összértéküket tekintve kiemelkedık, de egy vagy több szempontból súlyosnak tekinthetı hibával rendelkeznek. A „B” kategóriás kutyák „A” kategóriás, valamint olyan „B” és „C” kategóriájú kutyákkal pároztathatók amelyek az ı hibáikat ellensúlyozzák, tehát minden paraméter-pár átlaga eléri a kívánt szintet, valamint olyan „D” kategóriájú kutyákkal, amelyekkel minden paraméter-pár átlaga eléri a kívánt szintet, és emellett a Wright-képlettel számított rokontenyésztettségi együttható a születendı kölyköket illetıen a kívánt tartományba esik. C.

Tenyészthetı: Azon kutyák akik az összeredményt tekintve megfeleltek, és súlyosnak

- 14 -

tekinthetı hibákkal sem rendelkeznek. A „C” kategóriájú kutyák „A” kategóriás, és olyan „B” kategóriás kutyákkal pároztathatók akikkel minden paraméter-pár átlaga eléri a kívánt szintet, valamint olyan „C” kategóriás kutyákkal, akikkel minden paraméter-pár átlaga eléri a kívánt szintet, és emellett a Wright-képlettel számított rokontenyésztettségi együttható a születendı kölyköket illetıen a kívánt tartományba esik. D. Feltételek mellett tenyészthetı: Azon kutyák akik az összeredményt tekintve megfeleltek és emellett egy vagy több szempontból súlyosnak tekinthetı hibával rendelkeznek. A „D” kategóriájú kutyák olyan „A” kategóriájú kutyákkal pároztathatók amelyekkel a Wright-képlettel számított rokontenyésztettségi együttható a születendı kölyköket illetıen a kívánt tartományba esik, valamint olyan „B” kategóriájú kutyákkal, amelyekkel egymás hibáit ellensúlyozzák, tehát minden paraméter-pár átlaga eléri a kívánt szintet, és emellett a Wright-képlettel számított rokontenyésztettségi együttható a születendı kölyköket illetıen a kívánt tartományba esik. E. Tenyésztésre nem alkalmas. Azon kutyák akik az összértéküket tekintve nem feleltek meg, vagy bármely szempontból kirívóan súlyos hibával rendelkeznek.

Ahhoz, hogy a fent használt fogalmakat (kiemelkedı, megfelelt, súlyos hiba, kirívóan súlyos hiba, kívánt szint, kívánt tartomány) minden paraméterre külön ésszerően meg tudjuk határozni, elengedhetetlen a 2.1.1. pontban említett átfogó állapotfelmérés.

2.2.3.Az egyedek elbírálásának problémaszintje Biztosítani kell, az egyedek alaposabb felmérését, majd a helyes irányt adó értékelést, és a különbözı tulajdonságok megfelelı súlyozását. Ahhoz, hogy egy "a kívánt cél" irányába mutató pontrendszert alakíthassunk ki, nem lehet másból kiindulni, mint a legalapvetıbb kérdésbıl: "mitıl Komondor a Komondor???". Az ez irányú tájékozódásban segítségünkre lehetnek az ısi fajtaleírások is, valamint a hivatalos fajtastandard. Itt a származást követıen máris olvashatjuk az elsı és legfontosabb információt: Pásztorkutya! A legjellemzıbb tulajdonság, amiben a pásztorkutyák különböznek a vadászkutyáktól, a mentıkutyáktól, az ırzı-védı fajtáktól, a társasági kutyáktól vagy akár a terelı juhászkutyáktól az nyilvánvalóan a viselkedés, a jellem. Sıt még a különbözı pásztorkutya fajták között sem csak a küllemi változatosság adja az egyediséget. Hogyan is vezethetne jó eredményre egy olyan rendszer, amelyben egy Komondor és egy Bichon tenyészértékét szinte teljesen azonos szempontrendszerbıl adódó, teljesen azonos eljárás során kiadott címek adják???

- 15 -

•

•

•

Egy Komondor értékelésénél, tehát elsıdlegesnek kell lennie a belsı tulajdonságoknak. Ahogy egykoron a pásztor se preferálta a gyáva, a haszonállatra veszélyt jelentı, falkába beilleszkedni nem tudó, mindenféle ırzıösztönnek, (idegenekkel szembeni) bizalmatlanságnak híján levı kutyát, úgy ma sem kívánatos egy gyenge idegzető, kiszámíthatatlan, a család és a háziállatok alkotta falka számára problémát jelentı, házırzésre sem alkalmas komondor. Függetlenül attól, hogy minden fajtára érvényes, a másik legfontosabb dolog az egészség (és ezzel összefüggésben a mozgás). Talán nem szükséges túlmagyarázni, hogy a pásztorkodás virágzásának idején sem hagyott jelentıs genetikai lenyomatot a fajta történetében egy betegségre hajlamos egyed. És azt sem, hogy ma is kötelességünk erre törekedni, egyrészt állatvédelmi okokból, másrészt a vásárlóerı megtartása miatt. A harmadik, a mai piaci viszonyok szempontjából szintén nem elhanyagolható oldal a küllem.

Mindezek alapján a következı értékek adódnak (elızetes kalkuláció):

A tenyészszemle lebonyolításáról, az új tenyésztési tanács megalakulása után egy külön anyagot fogok benyújtani, ahol részletezem majd az alaptermészet felmérést, és az egészségügyi szőrések integrálásának lehetıségeit. Az alaptermészet felmérésnél arra kell törekedni, hogy a lehetıségekhez mérten az örökletes tulajdonságokat, azon belül az 1.2.3. pontnak megfelelıen a jellegzetes „pásztorkutyás tulajdonságokat” helyezzük elıtérbe.

- 16 -

2.3. Digitális adatbázis létrehozása Egy olyan informatív, részben nyilvános digitális adatbázist, kell kidolgozni ami megkönnyíti a tenyésztık és a tájékozódó potenciális vásárlók dolgát. A tenyészszemlék bírálatainak, és az egészségügyi szőrések eredményeinek számszerősített adatait, egy (Hungária Kuvasz Klubnál is alkalmazott) Excel táblázatba beírva pillanatok alatt elkészíthetı egy adott kutya kategorizálása. Az excel fájlt az internetes adatbázishoz rendelve szintén viszonylag egyszerő módon kaphatunk átfogó képet a tenyészállományról. Egy ilyen adatbázishoz többféle kezelı felület rendelhetı, hozzá. Megoldható pl. hogy az érdeklıdı potenciális vásárló, a maga igényeinek megfelelıen kereshessen rá bizonyos egyedekre. Ha valaki ırkutyát akar, akkor a munkaképességek szerint listázhat, ha valaki show-kutyát akkor aszerint… stb. Ennél is hasznosabb lehet a tenyésztık számára, hogy (egy csak nekik fenntartott hozzáféréssel) számukra lényeges paraméterek szerint kereshessenek (pigment, csípı, rokontenyésztettségi együttható, tenyészthetıségi kategória… stb.).

2.4. Gazdasági program Bár nem tartozik közvetlenül a tenyésztési kérdésekhez, mégis szükséges egy pár szóban kitérni erre is. Nyilván mindenkiben felmerült, hogy mindez az eddigiekhez képest többletkiadást fog eredményezni a Klub számára. Pályázatírókkal folytatott elızetes egyeztetések alapján reális esélyét látom, hogy egy ilyen programra a HKK támogatást kapjon.

Összegzés Tisztában vagyok vele, hogy mindez elsı olvasásra „túl sok”. Természetes, hogy mindezt csak fokozatosan, lépésrıl lépésre lehet megvalósítani, a tenyésztık lehetıségeinek figyelembe vételével. Sıt, nyilván lesznek olyan dolgok, amelyeket menet közben az újabb és újabb tapasztalatok alapján átértékelünk, finomítunk, vagy akár végleg elvetünk. Ha ezt a programot meg lehet valósítani, az csakis összefogással érhetı el. A Tenyésztési tanácsnak és a tenyésztıknek együtt kell mőködniük. Hogy elérhessük a közös célt, nemzeti kincsünk megırzését, felemelését.

Nagy András Budapest, 2009. Április.

- 17 -