2. lapszám
2016. január
TÉBLAP Tartalom: őszi és téli érdekességek Szeptemberi táncházunk Beszélgetések a Serica Kereplővel való kapcsolatáról Fényfesztivál Tébláb-életérzés Interjú Bognár Szilviával
Szerkesztő, újságíró: Vörös Eszter Néptánctanárok: Simonné Házman Terézia, Énekesné Cserna Krisztina, Pukli Gabriella, Vörös Árpád, Gorácz József
Pedagógus munkát segítő kollégák: Kis Ágnes, iskolatitkár, gazdasági vezető Pappné Bácsó Erzsébet, viselet és jelmeztáros Kisgyörgy Erika, iskolatitkár
K
öszöntelek,
időszakban.
edves
Ismét bebizonyosodott, hogy a
Téblap olvasó!
Tébláb egy nagycsalád, ahogy
A huszonöt éve alakult Tébláb Alapfokú
Művészeti
magazinjának, második
a
lapszámához
szerencséd.
A
tájékoztatás,
lap
Iskola Téblap van célja,
szórakoztatás,
elmélkedtetés és mosolyogtatás. Az elmúlt hónapok különösen izgalmasak voltak a XVIII. kerületi
művészeti
számára:
A
ünnepelte
történt az októberi, novemberi
Tébláb
iskola most
fennállásának
huszonötödik évét, amely sok-
azt tanáraink hirdetik. Mint ahogy az első lapszám, ez sem az események száraz, hivatalos, protokolláris
hangvételű
bemutatása végett indult, hanem mosolygós,
egyedi
írásokat
hivatott közvetíteni a téblábos és volt téblábos diákok, tanárok, szülők és minden kedves laikus érdeklődő számára. Szeretettel ajánlom a második
lapszámot
is, olvasd kedvedre!
sok csodát hozott kicsik és nagyok számára egyaránt. Ezen kívül számos varázslatos dolog
Szerkesztő: Vörös Eszter
Hatalmas siker Jászfényszarun hasonlóan csodaszép viseletben adott
A Tébláb Alapfokú Művészeti
elő.
Iskola Bokréta csoportja
A Bokréta csoport már több, mint egy éve parádésan jól
néptánc kategóriában, a
táncolja a kalocsait.
Rezeda csoportból Wéber
Ezt
Dorina pedig énekes
mindenféle
elfogultság nélkül is
kategóriában indult a
kijelenthetjük
2015-ös Jászfényszarui
már,
hiszen
most a
Fényfesztiválon. Az
versenyen
eredmények magukért
„Aranyfény”
beszélnek. A fesztiválon a Tébláb akkora sikert aratott, hogy senki se jött haza üres kézzel.
minősítést
szereztek
néptánc kategóriában. Aki azt hinné, hogy ezzel zárult a sor, nem. A csapat elnyerte a „Leghangulatosabb
produkció”
Különdíjat is, s ha ez még nem adna elég
okot
a
tanároknak
a
melldagadásra, Szabó Jázmin és Seres Máté „Kiemelkedő szólista” Különdíjban részesült. „A szakmai értékelésen csupa jókat mondtak a csoportról. Az a mondat mindent elárul, hogy szerintük »antológiás A Rezeda Dorinája énekes
szám!«” – mesélte Józsi bácsi. Sőt!
kategóriában „Ezüstminősítést”
Elmondása
nyert. Gyönyörű kalotaszegi
szerint az értékelésen elhangzott,
dalokkal indult, amelyeket
hogy a „Legénekesebb produkció”
Különdíjat is nekik ítélték volna, de
Pappné Bacsó Erzsébet ruhatáros,
mivel annyi mindent kaptak, illetve a
aki versenyre új viseletet varrt Gabi
marsban
csak
néni segítségével. Szintén lezáratlan
csujjogatás, így ezt a díjat más kapta
a sor, hiszen Cserna Kriszta is
meg.
segítségére
nincs
ének,
volt
a
téblábos
fellépőknek: elkísérte őket, terelgette a munkát.
Csere-bere fogadom…
Kedves szülők, gyerekek, tánckedvelők, táncot elkezdeni vágyók!
Ha van fölösleges vagy megunt tánccal
Gorácz
József
felkészítő
tanár
kapcsolatos kelléked (karaktercipők,
mellett e tanévtől Pukli Gabriella is
próbaruhák, saját viseletek, szalagok, díszek),
tánctanára a csapatnak. Emellett
küldj róla képet a
[email protected]
kiemelkedően fontos munkát végzett
címre! Ha valamiben hiányt szenvedsz szintén írj! Jelöld meg a nevedet, elérhetőségedet! Az üzenet tárgya legyen Téblap-csere-bere. A következő számban meg fognak jelenni a Csere-bere rovatban ezek a portékák névvel, illetve az általad megadott elérhetőséggel. Lehet egymást keresni, indulhat a csere-bere!
Esőnap a Téblábot nem állítja meg Az est érdekességeit az este hat órakor kezdődő előadás adta. A Dél-pesti Sonore Vegyeskar énekszava és a Tébláb lépései követték egymást a Rózsa
Szeptember 26-án az
művelődési ház színpadán. Vörös Árpád, az est hoppmestereként „Ne tessék
évadot, mint minden
megijedni, nem fogok énekelni!” mondattal adta át a szót Galgóczi Zoltán
évben,
idén is egy
alpolgármesternek.
Rózsa
Táncházzal
nyitotta
a
Alapfokú
Tébláb
Az
alpolgármester
nyitóbeszédében
„szomorkás
szombati napnak” nevezte 2015. szeptember 26-át, hiszen egésznap esett az eső, de hamar ellentétet kreált belőle, hiszen a Tébláb táncházak mindig vidámak. Galgóczi alpolgármester után Mohai Tibor, a Sonore karnagya
Művészeti
ismertette a Téblábbal való viszonyát, amelyet már folyamatosan
Iskola. A huszonötödik
szorosabbra fonnak, például ezen az estén is. Vörös Árpáddal együtt
évének méltó nyitása
emlékeztek közös múltbéli eseményekre, például egy lengyelországi turnéra.
több
A műsort a TSZCS (Tébláb Szülők Csoportja) nyitotta bonchidai
szempontból
különleges
volt.
Nemcsak népzenezene volt és –tánc.
koreográfiájukkal. Őket a Sonore követte, majd a Rezeda palatkaija folytatta. Háromnegyed hét volt már, amikor a Sonore újra színpadra kerülhetett. Ekkor Mohai Tibor felhívást intézett az összes jelenlévő felé: Szívesen vár minden érdeklődőt, dalolni vágyót a kórusába. Közeledve az este hétórához ismét a TSZCS állt színpadra bagi táncokkal. Ezt követően Vörös Árpád elmesélte, hogy aznapjukat a TSZCS kora reggeltől együtt töltötte. Reggel egy lovas pásztorfesztiválon kezdett a táncos szülők gárdája Csákváron. Később még a tizennyolcadik kerületi Fehéren Feketén Galéria kerítéskiállításán szerepeltek volna. Volt aznap olyan, amit el tudott mosni az eső, volt amit nem. A Rózsa Táncházat nem. „Tavaly volt huszadik éve, hogy Túri Andrással és barátaival közösen délután gyermekeknek, később este pedig a felnőtteknek táncházat tartunk. Ez a huszonegyedik évad.” A műsort Mohai Tibor kórusa zárta, akik az előadás után a Rózsa kiállítótermében még egy eszem-iszom fogadásra hívták az összes érdeklődőt.
Galla Zsigmond, Napraforgó csoport
Kelta-magyar ritmusvilág A Tébláb Kereplő csoportja és a Serica Együttes közötti kapcsolat 2014 szeptemberében kezdődött. Az egyéves viszony gyümölcse egy multikulturális egyveleg számos megmutatkozása országszerte. Bencze András a Serica vezetője szabályosan fölnéz a kereplősökre. Több, mint egy éve kezdődött a kapcsolat. Ez alatt változott valami a ti a felfogásotokban, stílusotokban? A Téblábnak volt ezzel több gondja. Nekünk adott volt a műsorunk, és ők csináltak rá koreográfiát. Nem is akárhogy! Nagyon ügyesek voltak a táncosok. Gratulálok nekik. Árpi bácsinak meg csak azt tudom mondani, hogy le a kalappal előtte! Amellett, hogy legyártották
a koreográfiákat, kitaláltak mindent – valljuk be, nem egy könnyű műfaj a miénk –, ő nagyon komolyan
táncol,
és
vezeti
a
tánckarát.
Megemelem kalapom előtte! Inspirálóan hatott rátok, hogy táncol előttetek valaki? Most már nyolc éve műveljük ezt a műfajt. Mindig volt tánckarunk. Eddig írekkel mentünk, most először magyar néptánckarral. Más volt a tánc, és ez egy újfajta érzéssel töltött el minket. Én úgy gondoltam, és Árpi persze partner lett, hogy huszonegyre lapot kérek, mert ilyen még nem volt Magyarországon sem, de a nagyvilágban sem. Sikerült, ezt az elmúlt egy év bebizonyította. A Balatontól kezdve az Alföldig mindenhol voltunk. Most újra a Kondorba visszatértünk ide befejezni az évet. Egyszóval azt lehet mondani, hogy nagyon jó év volt. Melyik fellépés volt a kedvenced, ha volt ilyen? A balatoni koncertek mindenképp. Kedvencet nem tudnék mondani. Az az igazság, hogy mindegyiket élveztem. Mindegyiknek megvolt a maga kis íze. Kicsikét más volt mindegyik, ami nem is baj. Ez függött a közönségtől, a tájtól, ahol voltunk. Teljesen jó volt így. Hogy melyik számokra csináltak koreográfiát, azt ti döntöttétek el vagy ők? Árpiék. Mi csak annyit adtunk le, hogy mik a táncos számok. Ők válogattak belőle, és megcsinálták. Én úgy gondolom, hogy jól sikerült, már csak azért is, mert kelta és a magyar néptánc ritmusvilága nagyon hasonló. Szeptemberben a Bókay kerti Kelta Fesztiválon egyszerre állt színpadon a Kereplő két sztepptáncos lánnyal.
Igen. A Tébláb vitte a prímet, de egy-két nótában az írek is beletáncoltak. Volt olyan, hogy egy számon belül váltotta egymást a két tánckar. Az szenzációs volt. Egy ír sztepptáncról váltottunk egy magyar néptánckarra. Fenomenális érzés és látványra is az volt. Le is jött a közönségnek, nagyon tetszett nekik. Kaptatok olyan pozitív kritikát, amelyben kidomborították volna ezt, hogy ilyet még soha nem lehetett látni? Ezt a közönségen látja az ember. A szakmának még nagyon új. Még nem jöttek visszajelzések, de a közönség nagyon vevő erre. Szerintem ez a lényeg.
…S hogy látták a táncosok?... Szimandel Károly Péterrel beszélgetve
Baré Dorottya gondolatai
Mit szerettél ebben az egyéves viszonyban?
Az első néptáncos színpadi megmozdulásod a Sericához kötődött.
Nekem jó emlékeim vannak. Nagyon tetszett, mert olyan dolgot csináltunk, amit eddig nem nagyon láthattunk máshol. Másrészt jó volt, hogy itt olyanokat is meglehetett csinálni, amit amúgy autentikusan nem lehetne. Ha egy autentikus népzenét és –táncot szeretnénk csinálni, akkor ott másabb a mozgástere az embernek. Itt sokkal szabadabban megcsinálhat dolgokat az ember. Jó volt, hogy konkrétan kreatívnak kellett lenni. Ki kellett találni, hogy mit csinálj, hogyan csinálj, mennyit csinálj. Ezeket összerakni úgy, hogy izgalmas legyen. Ti is részt vettetek a koreografálásban? Igen. Voltak ötletek. Voltak olyan gyakorlatok is, amikor azt mondta Árpi, hogy itt van a zene, csináljatok rá bármit. Ezekből lettek összeszedegetve, hogy hopp ez is rámegy, meg ez is rámegy. Ezen kívül nekem maga az is tetszett, hogy van egy közös munka egy másik csapattal. Mondjuk lehetett volna egy kicsit szorosabbra fűzni. Nem került sor olyan csapatépítésre, hogy a két csapat jobban megismerje egymást, és esetleg baráti kapcsolat kialakuljon. Voltak közös aktusaitok, hiszen próbáltatok együtt. Kétszer volt. Akkor is mindenki sietett jobbra-balra. Volt kedvenc fellépésed? Nem tudnék ilyet mondani, mert mindegyik valamilyen szinten jó volt. Talán az idei Kelta Fesztiválos fellépés. Azért volt jó, mert jó volt a közönség. Ez rosszul hangzik, de nagyon rossz úgy fellépni, hogy csinálsz valamit, és az üres művelődési háznak vagy nézőtérnek csinálod. Itt meg jó volt, mert itt jöttek a fiatalok, és pogóztak. Őrjöngtek, amikor felléptünk a színpadra. Ez egy pluszt ad az embernek.
Igen, én ebbe csöppentem bele, amikor elkezdtem táncolni. Ők már akkor tudták a koreográfiákat, és én is beálltam gyakorolni. Fölmerült a kérdés, hogy nincs-e kedvem elmenni a fellépésre. Mondtam, hogy persze, szívesen elmegyek. De nem voltam biztos a dolgomban, hogy tudni fogom azokat a táncokat, de mivel ők azt mondták, hogy tudni fogom, ezért elmentem. Tehát izgultál. Igen, nagyon.
ez természetes is, mert aki létrehoz,
Napsugár ősszel
koordinál, összetart egy ilyen csapatot,
Megszűnik a külvilág, ha igazán jó énekesnőhöz van szerencséje az
embernek.
Elfelejtheted
rajta keresztül kötődik a legtöbb ember ezekhez a gyermekekhez, családokhoz. Én nagyon örülök neki, hogy ez köztünk
megtörtént,
és
nagyon
minden bánatod, ha az énekes
becsülöm azt a sok-sok szeretetet, azt
nemcsak jól énekel, hanem olyan
az elhivatottságot, ami benne van, és
előadói
képességekkel
rendelkezik, mint Bognár Szilvia. Csintekerintő
koncertjével
indítottuk
a
Tébláb
Huszonötödik születésnapját.
azt a kitartást, –és ügyességet, ami a csapatban.1
Amit
ma
láthattunk,
Csintekerintő
hallhattunk,
műsorod
a
elsősorban
gyerekeknek szól, de ezt a legkisebbektől a nagyszülőkig mindenki élvezte. Hogy lehet
Ha fő köteléket kell keresni a Tébláb és
így összehozni egy koncepciót?
közted, az Vörös Árpád személye, akivel hosszú évek
Mindegy, hogy az ember
óta barátság
felnőtteknek,
vagy
köt
gyerekeknek
muzsikál,
énekel,
első
össze
titeket.
az
legfontosabb
és
szempont,
Igen, ez a fő
hogy ez egy jó muzsika
vonal,
legyen, ami szívet, lelket,
ami
lábat
kapcsán itt
megmozgat.
A
lehettem. 1
Ismeretségünk
a
Téblábbal,
a
mindenféle közreműködői alkalmak, mind-mind Árpi révén jöttek létre. De
„Bognár Szilvivel jó néhány évet együtt táncoltunk a Válaszút táncegyüttesben, nagyon jól táncolt, gyönyörűen énekelt. Az első mobiltelefonszáma így volt elmentve a telefonomba: boszimobil. Azóta is, ha seprűt látok, ő jut az eszembe!” (Vörös Árpád)
Csintekerintő egy tematikus anyag: az
évszakok
rendjének
változásán
haladunk végig egy négykarú tündér segítségével, a népi hagyományokat, hiedelmeket, szokásokat is belecsempészve az évkör menetébe. De ezek a dalok és versek nem kifejezetten gyermekeknek szólnak, íródtak, hanem ugyanúgy szólnak a felnőtt közönségnek is. A megfogalmazás, az egymáshoz fűzés, a felépítés jellege az, ami meghatározza, hogy éppen hány éveseknek is szólhat. Másképp beszélek a három-négy éves gyermekekhez, mint a hét-nyolcéves nagyokhoz. Ha vegyes közönség van, akkor mindenki természetesnek veszi, hogy inkább a gyermekekhez beszélek, de attól ők még be tudnak vonódni. Főleg a muzsikák révén, meg
hogy
nézik
gyermekeiket, reagálnak.
a
hogy Én
saját hogyan
mindig
arra
törekszem, hogy a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt jó és szép óra
legyen
ez.
Van-e olyan műsorod, amit jobban szeretsz, mint mást?
Én sose voltam favorizáló típus. Nehezen emelek ki egy verset, egy dalt. Nem tudok, mert nagyon szeretem ezt a sokszínűséget. A gyerekműsor fontos dolgokat adott az én életemhez. Előadóként is. Azt hiszem,
hogy
megváltoztatta
a
közönséghez
való
viszonyomat,
a
felszabadultságomat a színpadon, szóval nagyon sokat jelent nekem. Természetesen ugyanúgy szeretem a többi gyermekemet is, a többi műsoromat is.
Az, hogy te nemcsak előadóművész vagy, hanem háromszoros anya is, köthető ehhez?
Részben természetesen köthető, de Janka már több éve megszületett, amikor a gyermekműsornak a tényleges vágya megfogant bennem. Azt éreztem, hogy én most már tudok és szeretnék is szólni a gyerekekhez. Akkor van jó érzésem, ha százszoros anyuka vagyok. Mint ma is: megfogják a szoknyámat öten, a kezemet tizenketten, és úgy megyünk körbe, s indulunk el Moldovába. Ilyenkor elsősorban talán nem is énekesnő vagyok, hanem egy százszoros anyuka, aki éppen játszik, énekel a gyerekekkel.
A koncert elején az egyik találós kérdésnél mondtad, hogy nem vagy napsugár. De itt ülsz talpig sárgában és pirosban. Amikor a színpadon pörögtél pontosan olyan voltál, mint egy napsugár.
Ezt még nem mondták nekem, de igazán jól esik. Arra törekszem, hogy amikor énekelek, sokat adjak. Adjak dalokat, dallamokat, szövegeket, de vele együtt érzéseket, érzelmeket, hogy megmozduljon valami az emberekben. Ez lehet akár boldogság,
szomorúság,
vidámság,
mindenképpen mozdító erővel bírjon.
Az anya szerep hogy férhet
össze
ezzel
a
pörgőnek tűnő élettel?
Pörgős is. A színpadi fellépések mögött egy nagyon háttérmunka
komoly van.
csintalanság.
Sokféle
dolog
lehet,
de
Zeneileg, az anyagok felkutatásában, összeállításában, a muzsikák megírása. De a mai világhoz tartozó promóciós – meg sajtóanyagok összeállítása is jelentős feladatot ró egy-egy előadóra. Ez a három gyerek mellett, főleg hogy az ikrek még most lesznek
három évesek,
nem
tagadom, betyárosan
nehéz.
Szóval,
vannak
küzdelmeim. Nem biztos, hogy engedném magam reggel hatkor lefotózni. Nagyon el tudok fáradni. Szerencsére mindig van erő, ami továbbvisz. Megpróbálom megtalálni az egyensúlyt a család, a gyermekek és a hivatás között. Nem egyszerű, de többnyire – úgy érzem – sikerül.
„Tébláb-életérzés” Huszonöt év, azaz negyed évszázad – ennyi idő óta létezik az a faj, akiket téblábosoknak hívunk. Aki egyszer igazán magába szívta ezt a szagot, valószínűleg örökre az marad egy kicsit. Akkor is, ha már hivatalos keretek között nem téblábos. De milyen a Tébláb-életérzés? Aki ezt megérzi, mit tud belőle kamatoztatni később? „Gyermekként tiszta, őszinte „Életcélt, közösséget, mozgáskultúrát, jó csapatot, kitartást a mindennapokba.” (Dakó Viktor, alapító tag, „őstéblábos”)
izgatottság. Ez egyelő az „A Tébláb, az nekem
egészséges adrenalinnal.
Vörös Árpi. Nekem
Kamaszként egy üveg sörrel és
vannak barátaim innen
egy doboz cigivel lett csak több.
most is.” (Vili Tamás,
Annak idején megérkezést,
„őstéblábos”)
hazajárást jelentett. Megérkeztem, jó helyen vagyok.” (Váradi Levente, alapító tag)
„Jó embereket ismertem meg a Téblábban. Örök barátságok szövődnek itt.” (Váradi Péter)
„Az életem pozitív alakulását biztos, hogy köszönhetem. A világszemléletemet. Nagyon sokat jelentett az, amikor Árpi a szárnyai alá vett. Sok negatív dolog volt a családomban kiskoromban, de Árpi volt az, aki sokadik lányaként istápolt. A Tébláb az egész családom volt. Nagyon sajnálom, hogy abba kellett hagynom, mert ténylegesen az életemet köszönhetem neki.” (Tóth Katalin)
„Ha valakinek a hobbija lesz a hivatása, az elég ritka dolog. Nyilvánvalóan a tánc miatt jó ez. Sokkal jobb dolog egy ilyen csapatban dolgozni. Én dolgoztam tizenkét évig bankban nyolctól négyig. Ez sokkal szabadabb. Majdnem mindannyiunk, akik tanítunk a Téblábban, iskolaszinten is tanítunk kötelező tornaóra keretében. Egészen más! Egészen más ezeket a gyerekeket tanítani, akik ide akarnak jönni plusz elfoglaltsággént.” (Énekesné Cserna Krisztina, néptáncpedagógus)
„Én tíz-tizenegy évet jártam ide. Itt tanultam meg tulajdonképpen – elcsépelten hangzik –, de mindent: Hogy milyen az igazi barátság, az utazás élményét, hogy milyen fantasztikus dolog táncolni, hogy egymást hogyan tiszteljük. Különböző kultúrákat megismertünk. Ezáltal imádok a mai napig utazni, és nemcsak nézem a tájakat, hanem az embereket is figyelem, hogy élnek. Az összes tanár, aki tanított, főleg Árpi szinte apa szerepet töltött be. Amikor van lehetőségem újra visszakukkantani, bánom, hogy ezt abbahagytam akkor és már nem
„Amikor általános iskolás voltam, akkor volt szerintem a
lehetek a része.” (Papp Krisztina)
csúcsa a Téblábnak. Meg gimi elején. Egy teljesen más világot adott, mint amit az iskola. Másféle barátságokat, közösséget. Ez nagyon hiányzik most már, hogy nem
„Sok jó haver együtt bulizik.
járok. Szerettem a programokat, amiket a próbákon kívül
Nekem
szerveztünk. Túrnék, kirándulások, Tébláb Fesztiválok.”
mindig
a
bulizással
kapcsolódott össze, hogy mindig volt egy jó baráti légkör volt. A tánc szeretetét kaptam, illetve itt lettek
életre
(Molnár Vivien)
szóló
barátaim.”
(Borza Júlia)
„Nekem
Kereplő-életérzés.
„Nekem alapokat adott. Szerintem
Néha kicsit belecsöppenek a
nagyon fontos az, hogy a gyerekek
Téblábba is egy-egy táncházkor,
megismerkedjenek a kultúrával. Ha
de nekem ez a csapat, amennyire
valaki ebben nő fel, az nagyon sok
megmaradt. Az itteni barátaim,
mindenre
az ökörködések, meg a néptánc.
kapcsolatban. Arra is, hogy hogyan
Ami nem konkrét emlék lesz, de
nő, hogyan legyen férfi, mivel járnak
tudom, hogy adta a Tébláb, az a
ezek a szerepek. Ad egy nagyon jó
megtanítja
az
élettel
„A csoporttal nőttem föl. Mint
támpontot az élethez, mert a fegyelem
használata. A személyiségem, a
egy
olyanok
és a kitartás olyan alapkészségek,
kiállásom, az egészhez való
voltunk. Ezek a barátságok a
amiket ez nagyon erősen fejleszt.
viszonyulásom. Valószínűleg a
mai napig megvannak. Nem
Plusz a közösségi létben való munka
lépések úgy is elkopnak, az
érzem, hogy idegen helyen
megtapasztalása
emberi kapcsolatok remélem,
lennék,
hangsúlyt kap. Én nagyon sokat
megmaradnak.” (Nagy Ambrus)
(Gál Gertrúd)
testemnek
az
ismerete,
kis
család,
hanem
hazajövök.”
köszönhetek
is
nagyon
a
nagy
Téblábnak.”
(Ledniczky Kinga)
„Barátokat, rengeteg egyes
élményeket, történetet.
Minden
alkalommal,
amikor
valahol laposodik a hangulat, valahogy mindig
a
téblábos
történetekhez nyúlok vissza. A Tébláb
életérzés
felemelő.
Nemcsak azért, mert próbák után testileg le vagyok fárasztva, és ezért sokkal inkább élénkebb az agyam és jobban tudok tanulni, „Nem hasonlítható semmihez, mert annyira kiragadja az embereket a szürke hétköznapokból, és visszaadja azokat az érzéseket, amiket régen átélhettek az emberek. Nem az volt, hogy otthon ülve bambultuk a falat, hanem mozogtunk. De lazítás ez. A táncházakban a buli, a társaság. Nagyon sok barátot és élményt adott. Például öt-hat éve a Kazany, az nagyon nagy buli volt.” (Szabó Norbert)
hanem ezen kívül intellektusban is. oda kell figyelni minden mozdulatra. Teljesebb lesz a hetem, Norbert)
ha
lejárok.”
(Fabók
„A zene és a tánc szeretetét. A mozgás szeretetét jórészt a Téblábnak és a táncnak köszönhetem. Ezen kívül rengeteg életre szóló barátot és élményt adott, amit nem lehet egyszerű szavakban elmondani. Ha Tébláb, akkor két dolog jut eszembe: A fellépések előtti várakozás, hogy mindenki ül és egymással beszélgetünk. A másik a próbákon, amikor két tánc között vagyunk, mindenki szétszéled és baromkodik, mindenki azt „Megtanultam, hogy hogyan kell kitartani a barátok mellett, és megtanultam, hogy hogyan kell valakit elveszíteni. Kaptam sok boldogságot, örömet, sírást. Nagyon sok meglepetés szülinapi party-t, amit soha senki mástól nem kaptam. Soha nem éreztem magam annál jobban, mint amikor ezzel a sok őrülttel a színpadon egymásra mosolyogtunk. Tanultunk kitartást. Amikor valamit elkezdünk, akkor azt fejezzük be! Megtanultam azt is, hogy hogyan lehet a másikra támaszkodni. A céljaim elérésében mindig támogattak, és ezt sose felejtem el nekik. Azt is megtanultam, hogy hogyan kell edzeni a fenekünket, mert mindig azon versenyeztünk, hogy kinek van jobb.” (Tamás Ildikó)
csinálja, amit szeretne, ami éppen a lelkén van, közben pedig Árpi próbál minket megfegyelmezni.” (Kovách Péter) „Talán meghatározóbb volt, mint minden egyéb végigjárt iskola. Téblábosként tanultam meg szeretni, szeretve lenni, de voltam utált is. Kapcsolatokat
építeni,
javítani, elengedni.
Szerelmesnek lenni, megbocsájtani, elfelejteni, élvezni az életet. A gyermekévek is szépek voltak, de az igazán jelentősek a tinédzserkori hajnaltüzes mulatságok. Olyanok voltunk, mint egy nagy boldog és nagyon-nagyon őrült, bolond család.” (Vörös Eszter)
Nyilvánosság Ha van egy jó témád, ötleted, egy jó képed, amit szívesen viszontlátnál itt, ne habozz! Küldd el nekem a
[email protected] email címre! Továbbá, ha szeretnél egy témában megnyilatkozni, szintén várom szeretettel a felajánlást egy interjú erejéig. Vigyázat! Ha nem keresel, akkor is lehet, hogy megtalállak. ***
Rajzpályázat Figyelem! Ha nem múltál még el tizennyolc éves és érzel magadban a táncon kívül rajzoláshoz is tehetséget, küldj saját munkát szkennelt formában a
[email protected] címre, ha pedig nem tudod beszkennelni, juttasd el a Tébláb irodába a tánctanárodon keresztül! A rajzod témája legyen a tél, téli ünnepek, téli időjárás!
Gáláns gála A méltán híres Bognár Szilvi kezdte
25
éves
programsorozatot szombaton
egy
Tébláb másnap
megható
est
folytatta. Mintha csak egy szokásos Tébláb táncház lett volna – így kezdődött. Vörös Árpi bácsi szokásosan a Rózsa Művelődési Házban november 14-én délután négykor elkezdte a gyermek
táncház tartását Túri Andrásék kíséretében. Eddig ismerős. Öt után viszont nem kezdtek el a gyerekek kézműveskedni, nem kezdte el a táncparkettet hatalmába keríteni a kiskamasz korosztály moldvaival. Vörös Árpád a legkisebb generációt felvitte a színpadra, s egy nem megkoreografált produkcióval örvendeztette az időben érkezőket: Gyermekdalokkal és – játékokkal. Majd kivételesen székek lepék el a táncparkettet. Az
meghatott
örömmel
telt
atmoszférát,
a
múlt
éjszakai
párizsi
terrorcselekmények áldozatáért kért pár perc néma csönddel törte meg a konferansziét, Dobó-Endrődy Évát megelőzve Vörös Árpád. A csendet kisgyermekek által adott nyöszörgés, gurgulázó kacaj és gügyögés törte meg, amely üzente a jelenlévőknek: Térj vissza, ünnepelnünk kell! A két összeférhetetlen eseményt a remény, az új generációk hangja hozta össze. Elkezdődött a huszonöt éves Tébláb tiszteletére szervezett gálaműsor. Régóta táncoló és már nem táncoló csapatok kerültek színre, az idősebb generáció, a TSZCS és a Koccintós, illetve a szakmai sikerrel gazdagodott Bokréta csoport is helyet kapott a Rózsa színpadán. Kiemelt vendégként jelen volt a kiváló zselízi Kincső Táncegyüttes, akik hosszú évek óta elengedhetetlenek a Téblábos rendezvények színpadáról. Az est legmeghatóbb részei mégiscsak a Volt szeretőm… és a Rétek harmatában című
ősrégi
voltak
a
koreográfiák
különböző
téblábos
régi
generációk
összeverbuválásából alakult „Ősláb” előadásában. Végre
felcsendülhetett
a
„Túl a Tiszán, átok házán születtem…”
kezdetű
dal
először kivételesen Vörös Eszter előadásában, majd évek után újra meghallgathattuk Papp Krisztina
tolmácsolásáb an, hogy mi történt a rétek harmatában, ahol sétálgatott magában egy lány.
Akinek
ezek a művek ismerősek még, nem mai bútor. A nosztalgiázást tovább emelte, hogy a Rétek harmatában nem csupán „Őslábosak” mutatták meg magukat, hanem fiatalabb legények is beszálltak a néhai Hajnaltűzből és a Kereplőből is. A Tébláb Kereplő csoportja is színpadra vitt két másik koreográfiája mellett egy régi, emblematikus téblábos moldvai-gyimesi számot Ránk borult az éjjel címmel. A gálaműsor után minden olyan volt, mint máskor egy felnőtt táncházban; de mégse. Számos régi arc táncolt, kóborolt sörrel, borral a kezében, beszélgetett a régi cimborákkal.
A lapban szereplő képek Gorácz Józsefet és Zelenka Kristófot dicsérik.
Tartalomjegyzék: 1. oldal: Köszöntő 2. oldal: Hatalmas siker Jászfényszarun 6. oldal: Esőnap a Téblábot nem állíthatja meg 7. oldal: Kelta-magyar ritmusvilág 10. oldal: Napsugár ősszel 13. oldal: Tébláb-életérzés 17. oldal: Gáláns gála
Téblábolásban, szerencsében, szeretetben és boldogságban gazdag újesztendőt kíván a Tébláb!
