TDK-dolgozat
Batka Dalma BA képzés
2011
Vállalkozások demográfiája
The demography of enterprises
Kézirat lezárása: 2011. november 5.
Készítette: Batka Dalma Rezümé Vállalkozások demográfiája Vállalkozásnak tekintünk minden olyan önálló piaci kapcsolatokkal rendelkező gazdálkodó
szervezetet,
amely
tevékenységét
profitorientáltan
végzi
és
jövedelemtermelést folytat. Magyarországon a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény szabályozza a kis- és középvállalkozások körét. Magyarország gazdasági növekedésének egyik legfontosabb lehetősége a kis- és középvállalkozások fejlődési tartalékaiban rejlik. Ezek a vállalkozások foglalkoztatják ugyanis a magyar munkavállalók kétharmadát, ők állítják elő a hazai GDP felét. Több területen csökkentették lemaradásukat a fejlett országok kisvállalkozóihoz képest, teljesítményükben azonban elmaradnak azoktól. Szükséges, hogy versenyképességük minden területen javuljon. A magyar kis- és középvállalkozásoknak segítségre van szükségük ahhoz, hogy növekedni tudjanak és az egyre kiélezettebb versenyben talpon tudjanak maradni. A Magyar Kormány különös figyelmet fordít a hazai KKV-k támogatására. A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium is kiemelt feladatként kezeli a KKV- szektor fejlesztését. Magyarország népessége közel tízmillió főre tehető, ehhez képest körülbelül egymillió-hatszázötvenezer vállalkozás működik, Rt- k, Kft- k, Bt- k, egyéni vállalkozások, stb. Ez Európában egyedülálló arány. Magyarország gazdasági fejlettsége azonban ezt a helyzetet nem indokolja. A dolgozat célja az elmúlt 10-15 év tendenciáinak elemzése, vállalkozás alapítás és megszüntetés tekintetében. A kutatás módszere szekunder kutatás, mely elsősorban a KSH adatok elemzésén alapul.
Made by: Dalma Batka Re’sume’
Demography of enterprises
We take every economic entity as an enterprise if it possesses substantive market relations, does its activity profit orientated and for earnings.
The 34. act of supporting the development of enterprises in 2004 regulates the sphere of small and medium enterprises in Hungary. One of the most important possibilites of Hungary’s economical growth is resided in the small and medium enterprises’ development reserves. These enterprises employ 2/3 of hungarian labour. They produce the half of the GDP. Their arrears were decreased in many aspects to fall into line with the developed countries’ small enterprises, but they are still lagging behind in efficiency. It is necessary to improve their competitiveness in every part. Hungarian small and medium enterprises require help to become able to grow and to stay on their feet in the more and more taut situation. The hungarian government gives speecial attention to support small enterprises. The National Development and Economic Department handles the improvement of the small enterprises’ sector as a significant task. Hungary’s population is nearly ten million, whereas there are one million and sixty-five hundred thousand enterprises running (corporations, limited companies, limited partnerships, small businesses etc.). This rate is unique in Europe. Hungary’s level of economic development. The aim of my essay is to analyse tha past ten to fifteen years’ tendencies in the aspects of enterprise formation and dissolution. The method of the research is secondary research which is based on the Central Statistical Office.
Tartalom Bevezető ........................................................................................................................................... 1 1.
A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALATI SZEKTOR HELYZETE ....................................................................... 2
2.MAKROGAZDASÁGI KÖRNYEZET VÁLTOZÁSA ............................................................................. 10 2.1. Makrogazdasági folyamatok................................................................................................ 10 2.2. Gazdaságpolitikai környezet ................................................................................................ 11 2.2.1. Kis - és középvállalkozási politika ................................................................................. 11 2.2.2. Az Európai Unió és a kis- és középvállalati szektor ...................................................... 14 2.2.3. A hazai kis- és középvállalkozások nemzetközi összehasonlításban ............................ 18 2.3. A jogszabályi környezet változásai és azok hatása a kis- és középvállalkozói szektorra ..... 19 2.3.1. Vállalkozások alapítása ................................................................................................. 20 2.3.2. Vállalkozások megszüntetése, megszűnése ................................................................. 22 3.A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÓI SZFÉRA FOLYAMATAI .................................................................. 24 3.1. Definíciók ............................................................................................................................. 24 3.2. Módszertani megjegyzések ................................................................................................. 26 3.3. A vállalkozások jellemzői létszámnagyság szerint ............................................................... 28 3.3.1. A vállalkozások száma és összetétele ........................................................................... 28 3.3.2. Kisvállalkozások szerepe a foglalkoztatásban 2002-2006 között ................................. 34 3.3.3. A tulajdonosi szerkezet alakulása létszám- kategóriák szerint..................................... 38 3.3.4. Hálózatosodás .............................................................................................................. 39 3.3.5. Beruházások ................................................................................................................. 40 3.3.6. Részesedés a bruttó hozzáadott érték termeléséből ................................................... 42 3.3.7. Árbevétel és export ...................................................................................................... 43 3.3.8. A vállalkozások költségszerkezete ................................................................................ 44 3.3.9. Jövedelmezőség............................................................................................................ 45 3.3.10. Termelékenység, hatékonyság ................................................................................... 46 3.3.11. Támogatások és elvonások ......................................................................................... 47 3.3.12. Felhalmozási célú saját források, munka– és tőkejövedelmek .................................. 48 3.3.13. A vállalkozások finanszírozása .................................................................................... 49 3.3.14. A vállalkozások helyzetéről a vállalkozók szemével ................................................... 52 3.4. A vállalkozásokról regionális metszetben............................................................................ 55 Összefoglaló.................................................................................................................................... 59 Irodalomjegyzék ............................................................................................................................. 60 Internetes források ......................................................................................................................... 60
Táblázatok jegyzéke 2.3. táblázat: Az átadott új egyéni vállalkozói igazolványok száma megyénként (2007) 3.1. táblázat: A regisztrált vállalkozások számának alakulása gazdasági formánként (2002-2007) 3.2. táblázat: A működő vállalkozások száma (2000-2006) 3.3. táblázat: A működő vállalkozások aránya a regisztráltakhoz képest vállalkozási formánként (2002-2006) 3.4. táblázat: A működő vállalkozások száma és megoszlása ágazat szerint 2002-ben és 2006-ban 3.5. táblázat: A vállalkozások megoszlása és az ezer lakosra jutó működő vállalkozások területi megoszlása 2005-ben 3.6. táblázat: A működő vállalkozások száma létszám- kategóriánként 2002-2006-ban 3.7. táblázat: Az adóbevallást benyújtó egyéni foglalkoztatott létszám kategóriái szerint
vállalkozások
megoszlása a
3.8. táblázat: Az eva szerint adózó vállalkozások megoszlása a foglalkoztatottak létszám kategóriái szerint 3.9. táblázat: A kettős könyvvitelt vezető vállalkozások átlagos állományi létszáma (2001-2006) 3.10. táblázat: A kettős könyvvitelt vezető vállalkozások átlagos állományi létszámának megoszlása (2002-2006) 3.11. táblázat: A vállalkozások összes foglalkoztatottainak száma a vállalati létszámkategóriánként 3.12. táblázat: A vállalkozások összes foglalkoztatottainak megoszlása vállalati- létszámkategóriánként 3.13. táblázat: A foglalkoztatottság változása az előző évhez képest 3.14. táblázat: Az adóévben aktivált beruházások reálértéken a kettős könyvvitelű vállalkozásoknál létszám- kategóriánként (2002-es áron) 3.15. táblázat: Beruházások a saját tőkéhez és a bruttó hozzáadott értékhez viszonyítva létszám kategóriánként (2002, 2006) 3.16. táblázat: A beruházó vállalkozások aránya létszám- kategóriánként (2002-2006)
3.17. táblázat: A kettős könyvvitelű vállalkozások költségszerkezete létszámkategóriánként 2006-ban 3.18. táblázat: A vállalkozások néhány mutatója statisztikai régiók szerint 2006-ban 3.19. táblázat: Az alkalmazottak megoszlása a vállalkozások létszámnagysága és régiók szerint 2006-ban 3.20. táblázat: A jegyzett tőke megoszlása a vállalkozások létszámnagysága és régiók szerint 2006-ban 3.21. táblázat: A hozzáadott érték megoszlása a vállalkozások létszámnagysága és régiók szerint 2006-ban 3.22. táblázat: Az egy alkalmazottra eső árbevétel a vállalkozások létszámnagysága és régiók szerint 2006-ban
Bevezető Az Európai Unió egyik meghatározó objektuma a kis-és középvállalkozások fejlesztése. Ennek megvalósítása érdekében Magyarországon is számos program jött létre az elmúlt években. A fő cél mindig a vállalkozások erősítése és fejlesztése, annak érdekében, hogy a gazdaságban a működő vállalkozások aránya a népességhez viszonyítva megfelelő legyen. Hosszabb távra tekintve fontos lenne, hogy a magyar kis- és középvállalkozások nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket. Azonban segítségre van szükségük ahhoz, hogy növekedni tudjanak és az egyre kiélezettebb versenyben talpon tudjanak maradni.
Számos
kisvállalkozóihoz
területen képest,
csökkentették
teljesítményükben
lemaradásukat
a
fejlett
azonban még elmaradnak
országok azoktól.
Szükséges, hogy versenyképességük minden területen javuljon. A Magyar Kormány különös figyelmet fordít a hazai KKV-k támogatására. A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium is kiemelt feladatként kezeli a KKV- szektor fejlesztését. A dolgozat célja, hogy megközelítőleg 1999 és 2006 között megvizsgálja a magyar kis-és középvállalkozások helyzetének alakulását. A kutatás kiterjed a vállalkozások számára, területi elhelyezkedésére, foglalkoztatására, befizetett adóira stb. Fontos megemlíteni, hogy a dolgozat a magyar vállalkozók szemszögéből is megvizsgálja a KKV szektor működését. Vizsgálja továbbá a vállalkozói készséget, a vállalkozói aktivitást, a vállalkozást alakító környezetet, illetve azt befolyásoló tényezőket.
A dolgozat elsősorban szekunder kutatáson alapul, hazai és európai statisztikai adatok illetve a magyar vállalkozásokról szóló kutatások eredményeinek felhasználásával készült. Elsősorban egy helyzetképet mutat, melynek alapján további kutatások indíthatók.
1
1. A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALATI SZEKTOR HELYZETE Az utóbbi években a makrogazdasági körülmények megváltoztak, emellett az is igaz, hogy a kis- és középvállalatok alapvető szerkezeti jellemzőik nem, vagy csak kis mértékben módosultak. Gazdálkodásukat magas munkaerő és alacsony tőkeintenzitás jellemzi. Nagyobb mértékben részesülnek a foglalkoztatásból, mint az árbevételből, vagy a jövedelemtermelésből. A kis- és közepes vállalkozások több területen csökkentették lemaradásukat a fejlett országok kisvállalkozóihoz képest, azonban teljesítményükben még elmaradnak azoktól. 2006-ban mind az egyéni, mind a társas vállalkozásokban a foglalkoztatottság növekedett. Ezen belül a mikro- és kisvállalkozások részesedése a foglalkoztatásból kismértékben növekedett, a közepeseké stagnált, a nagyoké enyhén csökkent. Növekedett a mikro- és kisvállalkozások részesedése a vállalkozói szektor össztőkéjéből, illetve ugyancsak növekedett a mikro- és kisvállalkozások részesedése a létrehozott hozzáadott értékből. A vállalkozások részvételének egyik fontos mutatója a menedzsment szolgáltatások vásárlásának, piaci beszerzésének elterjedtsége. Az alkalmazott nélküli vállalkozások az egyes szolgáltatásfajtákból az átlagosnál kevésbé, a mikro-, kis- és közepes vállalkozások az átlagosnál nagyobb mértékben vásárolnak. A vállalkozások számítógép és internet használatában jelentős változások figyelhetőek meg. A vállalkozások több mint fele az interneten keresztül hozzáfér piaci és működésével kapcsolatos egyéb fontos információkhoz. Ugrásszerűen nőtt azon vállalkozások aránya, amelyek az internetet a hatóságokkal való kapcsolattartásra, banki ügyintézésre, engedélyek beszerzésére használják. Összességében a mikro-, kis- és közepes vállalkozások finanszírozása javult. A nem bankképes kisebb vállalkozások gyakran nem vállalkozói, hanem személyi hitelekkel bővítik forrásaikat. A vállalkozói és személyi hiteleket együttesen nézve a vállalkozások 40%-a vett fel hitelt vállalkozása működtetése, bővítése érdekében.
2
Az 1-9 fős mikro vállalkozások is inkább bankhitelből, mint családi megtakarításaikból ruháznak be. A hazai kis- és középvállalkozások növekedését leginkább akadályozó tényezőnek a magas közterhek teljesítését és adminisztrációs kötelezettségeket tekintik. Az élőmunka terheinek csökkentése mellett a vállalkozók átlátható, egyértelmű, világos, több évre előre kiszámítható adó- és járulékrendszert, illetve jogszabályi környezetet várnak el. Az elmúlt időszakban azonban a jogszabályok évközben folyamatosan változtak, így ez nehézzé tette a vállalkozók számára a jogszabálykövetést. A mikro- és kisvállalkozások vállalkozások helyzetértékelése 2007-ben a 2005-ben készült felméréshez képest minden tekintetben romlott: a gazdaság helyzetét, a gazdaság kilátásait, a vállalkozások helyzetét és kilátásait illetően is. A közepes vállalkozások helyzetüket jobbnak látták, a közeljövő kilátásait optimálisabban ítélték meg, mint korábban. 2006-ban a vállalkozások száma tovább nőtt. Folytatódott a szolgáltató ágazatok térnyerése a feldolgozóipari, és kereskedelmi vállalkozások rovására. A vállalkozások területi megoszlása nem változott. A vállalkozások felének a lakosság a legfőbb piaca. A 0-9 fős mikro vállalkozások jellemzően a lakosság, a nagyobb vállalkozások főként más belföldi vállalkozások részére értékesítik termékeiket. A mikro- és kisvállalkozások zöme helyi piacra termel, saját településén, illetve saját megyéjén belül értékesít. E z a körülmény egyben az alacsony szintű versenyképességet is magyarázza, mert kijelöli a versenytársaknak tekintett vállalkozásokat, amelyek szintén főként a helyi piacokon működnek. A fő tulajdonosok tulajdoni arányai stabilizálódtak. A mikro-és kisvállalkozások fő tulajdonosai jellemzően belföldi magánszemélyek, a közepeseké és a nagyoké belföldi társaságok és külföldi tulajdonosok. A nagyvállalatok részesedése az ületi szektorból 2003 után csökkenő irányzatú, 2006-ban is csökkent, aránya ekkor 40%. A közepeseké 18% körül ingadozik, míg a mikro-és kisvállalkozások részesedése növekvő, 2006-ban is nőtt, 40%-ra. A tőkekoncentráció tehát nagy, de most már nem fokozódó. A vállalkozások tőkefelhalmozásának egyik mutatója, a saját és a jegyzett tőke aránya összességében a vállalkozói szektorra nézve, 2006-ban jelentős mértékű. Ez tükröződik a 3
vállalkozások jövedelmezőségében, a felhalmozási célú saját források alakulásában, valamint a vállalkozások külső finanszírozhatóságának (bankképességének) javulásában is. Ugyanekkor ez a tőkefelhalmozás lassú, mert alacsony szintről indult. A tulajdonosi hálózatosodás előrehaladt a magyar gazdaságban: a más vállalkozásokba történő befektetések mind száma, mind értéke, mind az összes jegyzett tőkeéhez viszonyított aránya növekedett. Ez azt is jelenti, hogy a hálózatba tartozó vállalkozások száma átlagosan több erőforrással rendelkeznek, mint nem hálózatosodott társaik és teljesítményük is nagyobb. A beruházó vállalkozások számának aránya a kisebb vállalkozásoktól a nagyobbak felé haladva gyorsan nő. Értékben azonban 2006-ban csak a 2-9 fős mikro vállalkozások beruházásai növekedtek. A beruházások 41%-a az ipari, 44%-a a szolgáltató ágazatokban valósult meg. A közepes és nagyvállatok jellemzően az iparba, a mikro- és kisvállalkozások jellemzően a szolgáltató ágazatokba fektettek be. A hozzáadott érték létrehozásának vállalati szerkezete kismértékben változott: a mikro- és kisvállalkozások
részaránya nőtt, a nagyoké csökkent.
2006-ban
a mikro-és
kivállalkozások állították elő a hozzáadott érték 36, a közepesek 18, a nagyvállalatok 46%-át. A különböző nagyságú vállalkozások árbevételének részaránya stabilizálódott. A mikroés kisvállalkozások részesedésének aránya 42-45, a közepeseké 18-19, a nagyvállalatoké 37-39% között ingadozott 2002-2006 között. 2006-ban azonban a nagyvállalatok részesedése kicsit nőtt, a mikro- és kisvállalkozásoké kicsit csökkent 2005-höz képest. A kettős könyvvitelű vállalkozások 59%-ának árbevétele növekedett, 41%-ának csökkent 2004-2006 között. A vállalkozások egyötödének (21%) évi átlagos növekedési üteme meghaladta a 25%-ot. Ezek a vállalkozások gyorsan növekvőek. Mind a csökkenő, mind a gyorsan növekvő ár bevételű vállalkozások aránya a kisebb létszámú vállalkozásoktól a nagyobbak felé haladva csökken. Sem a csökkenő, sem a gyorsan növekvő vállalkozások között nincs jelentős különbség regionális elhelyezkedés, vagy fő tulajdonosok szerint. Az exportértékesítésben a nagyvállalatok részesedése változatlanul nagy. A részesedés arányai stabilizálódni látszanak. 2006-ban a mikro- és kisvállalkozások részesedése az összes kivitelből 21, a közepeseké 14, a nagyoké 65% volt. 2006-ban a nagyvállalatok részesedése nem változott, a mikro- és kisvállalkozásoké valamelyest csökkent, a 4
közepeseké kicsit nőtt. Reálértéken a kis- és közepes vállalkozások exportja 2002-2006 között növekedett. (60%) A mikro-és kisvállalkozások egy alkalmazottra eső árbevétele 2006-ban 20, a közepeseké 21, a nagyoké 27 millió forint volt. A kis- és közepes vállalkozások termelékenysége elmarad ugyan a nagyvállalatokétól, ám a termelékenységi rés jóval nagyobb a haza és külföldi tulajdonú vállalkozások között függetlenül a vállalkozások méretétől. Mind az egyéni, mind a társas vállalkozások valamivel kisebb, mint 30-30%-a mutatott ki veszteséget 2006-ban. Az egyéni vállalkozások eredményessége egészében negatív, vesztesége azonban 2006-ban csökkent. A társas vállalkozások összességükben nyereségesek és nyereségük 2006-ban 10%-kal nőtt. A vállalkozói társaságiadó-terhelése a vállalkozások méretével fordítottan arányos, vagyis a kisebb vállalkozásoktól a nagyobbak felé haladva csökken. Ennek az az oka, hogy a nagyvállalatok több adókedvezményt vesznek igénybe. A felhasználói célú források, a munka- és tőkejövedelmek eloszlása koncentrált, nagy részük a nagyvállalatoknál képződik. A mikro vállalkozásoktól a nagyvállalatok felé haladva az egy főre eső munkajövedelmek gyorsan emelkedtek. A nagyvállalatoknál a bér-és személyi jellegű kifizetések közel kétszeresen haladják meg a mikro- és kisvállalkozásoknál elérhető jövedelmet. A munkavállalói jövedelmek reálértéken 2006ban nőttek minden létszám-kategóriájú vállalkozásnál. A tulajdonosi jövedelmek 2006ban megugrottak a mikro- és kisvállalkozásoknál, mert egyszeri alkalommal és kedvezményes adókulccsal lehetővé vált a házipénztárban nyilvántartott készpénz osztalékként való kivétele. A kis- és közepes vállalkozások külső finanszírozása jelentős mértékben tovább javult. A hitelállomány nagymértékű növekedését főként az magyarázza, hogy a mikro-és kisvállalkozások egy számszerűen kisebb, de gyorsan növekvő csoportja a bankok visszatérő ügyfelévé vált. A vállalkozások növekvő köre számára elérhetők a korábbinál kisebb összegű banki hitelek. Elkülöníthetünk kiegyensúlyozott-, és kiegyensúlyozatlan finanszírozású vállalkozásokat. A kiegyensúlyozatlan finanszírozású vállalkozások termelésének bővítését akadályozza, vagy nagyon akadályozza a vevők fizetési késedelme, a hitel-, vagy a tőkehiány. Ezek a sokaság 37%-át képviselik. A többiek a kiegyensúlyozott finanszírozású vállalkozások. A 5
kiegyensúlyozatlan finanszírozású vállalkozások nagyobbak, jobban betagozódtak a vállalatközi
munkamegosztásba,
integráltabbak,
aktívabbak,
rugalmasabbak,
innovatívabbak, növekvőbbek és a hitelpiacon is jobban jelen vannak. A finanszírozási feszültségekkel rendelkező vállalkozások 38%-ának a növekedés okoz nehézséget, ami ismert módon növekvő finanszírozási szükségletet is generál. Regionális metszetben vizsgálva a vállalkozásokat, megállapítható, hogy a Központi Régión kívül a Közép-dunántúli régió és a Nyugat-dunántúli régió vállalkozásai a többi régióhoz képest több erőforrással rendelkeznek, és nagyobb teljesítményt nyújtanak. A mikro-és kisvállalkozások hozzájárulása a hozzáadott érték termeléséhez a Dél-alföldi, az Észak –alföldi, Dél- dunántúli, és a Nyugat- dunántúli régióban nagyobb az átlagosnál. A termelékenység mutatója regionálisan a Közép- magyarországi, a Közép-dunántúli, és Nyugat- dunántúli régióban lényegesen magasabb, mint a többi régióban. Másfélkétszeres a különbség. A nagyvállalatok termelékenysége nem minden megyében különbözik jelentősen a kissebektől, csak a Nyugat- dunántúli, a Közép- dunántúli és az Észak –Alföldi Régióban. Ezekben a nagyvállalatok és a mikro-és kisvállalkozások közötti termelékenységi rés nagy, (hányadosuk2-3 szoros). A többi régióban a termelékenység jóval kiegyenlítettebb. A közép- magyarországi régióban a mikro-és kisvállalkozások
és
a
közepes
vállalkozások
termelékenysége
is
nagyobb
a
nagyvállalatokénál. Ez egyetlen más régióban sem fordul elő. A vállalkozások 3 markáns csoportját különböztethetjük meg: Az első csoportba tartozó vállalkozások életciklusuknak expanzív vagy érett szakaszában vannak. Helyzetüket jónak tartják, és jövőképük is bizakodó. Jellemzően jogi személyiségű mikro- és kisvállalkozások, cégcsoportok, vállalkozói hálózatok tagjai. Főként más vállalkozások számára értékesítik termékeiket, szolgáltatásaikat, létszámukat bővítik,
és
beruházásokat
terveznek,
árbevételük,
értékesítési
lehetőségeik,
kapacitáskihasználtságuk nő, eredményességük javul. A vállalkozók személyes jövedelme emelkedik. Köztük vannak gyorsan növekvők, a magas technológiai szintű ágazatokban tevékenykedő, külpiacokon aktív, illetve terjeszkedő, vagy jelentős szellemi tőkét mozgató, innovatív kisvállalkozások. Finanszírozásukban banki forrásokra is támaszkodnak. Hazai és külföldi eredetű, naprakész, speciális ágazati, szakmai, technológiai, üzleti, pénzügyi, jogi információk fogyasztói és igénylői. A piaci elven 6
működő tanácsadó vállalkozások és a vállalkozói szervezetek partnerei, utóbbiak aktív tagja. A különböző vállalkozáserősítő és közbeszerzési pályázatok résztvevői, a pénzintézeti, tőkepiaci finanszírozás célcsoportjai. Ebbe a csoportba a kettős könyvvitelű vállalkozások mintegy 20%-a tartozik. A második csoportba tartozó vállalkozások életciklusa széles skálán, a kezdéstől az érettségig változik. Helyzetüket közepesnek tartják, és nem számítanak változásra: sem javulásra, sem romlásra. Több mint kétharmaduk egyéni vállalkozás és társas mikro vállalkozás, betéti és közkereseti társaság. Hálózatosodottságuk kisebb, mint az első csoporté. Főként lakossági piacra termelnek, de jelentős a más vállalkozások számára értékesítők aránya is. Létszámukat bővítik, és egy részük beruház, árbevételük, értékesítési lehetőségeik, kapacitáskihasználásuk nő, eredményességük javul, de kevésbé, mint az első csoporté. A vállalkozók személyes jövedelme mérsékelten emelkedik. Finanszírozásukhoz banki forrásokat csak kivételesen használnak, inkább családi, baráti segítséget vesznek igénybe. Az általános vállalkozási ismeretek mellett ágazati- szakmai, üzleti, pénzügyi, jogi tanácsadásra szorulnak. Vállalkozáserősítő pályázatok esetleges résztvevői. A mikro hitelezés, a kölcsönös garanciavállalással működő pénzügyi intézmények és a hitelszövetkezetek célcsoportjai. Köztük vannak a bankok potenciális ügyfelei. Ebbe a csoportba az egyéni és társas vállalkozásoknak mindegy 40%-a tartozik. A harmadik csoportba tartozók életciklusuk kezdő vagy hanyatló szakaszában vannak. Helyzetüket rossznak látják és jövőképük is borúlátó. Főként a lakosság számára értékesítik termékeiket, szolgáltatásiakat. Ezeket a vállalkozások jellemzően vállalkozói hálózatokon
kívül
élnek.
Helyzetük
válságosnak
tűnik.
Árbevételük,
kapacitáskihasználásuk csökken, értékesítési lehetőségeik, eredményességük romlik. A vállalkozók személyes jövedelme csökken. Ha finanszírozásukhoz külső forrásra van szükségük, akkor rokoni, baráti segítséget vesznek igénybe. Köztük vannak a szociális, az etnikai, illetve a korukból adódó hátrányoktól sújtott vállalkozók sikertelenebbjei. Az életkörülményeiket, helyzetüket jól ismerő tanácsadó, segítő intézményen keresztül rendszeres
tanácsadásra
is
szorulnának.
Az
általános
vállalkozási
ismeretek
közvetítésének és a mikor hitelezésnek esetleges célcsoportjai. A kettős könyvvitelű vállalkozások mintegy 40, az egyéni vállakozások30 %-a tartozik közéjük. Az Európai Bizottság 2007-ben felülvizsgálta a 2005-ben elfogadott kkv-politikáját és megállapította, nincs szükség kkv-stratégiája irányának alapvető megváltoztatására, de 7
szükséges további erőfeszítések megtétele a megvalósítás terén. Ezek közé tartozik ,,Small Business Act” (SBA-,, európai kisvállalkozói törvény”) címen egy átfogó javaslatcsomag
kidolgozása,
amelynek
célja,
hogy
alapelvekkel,
és
konkrét
intézkedésekkel fejlessze az európai kkv-politika keretfeltételeit. Az SBA foglalkozik a KKV-kra háruló szabályozási terhek csökkentésével, közbeszerzésekhez/egységes piacra jutás megkönnyítésével, a KKV-k fejlesztéséhez szükséges pénzügyi/humán erőforráshoz jutás ösztönzésével, valamint segíti KKV-kat, hogy szembenézzenek a globalizáció és klímaváltozás kihívásaival. A kis- és középvállalkozásoknak fejlesztése területén, Magyarországon is jelentős lépések történtek az elmúlt időszakban. A KKV-knak a gazdaság versenyképességét jelentősen befolyásoló és a foglalkoztatás alakulásában betöltött fontos szerepére való tekintettel a kormány 2007. október 10-én elfogadta a kis– és középvállalkozások fejlesztésének 2007-2013-ra vonatkozó stratégiáját, amelynek elkészítése széleskörű társadalmi egyeztetések keretében zajlott. A stratégiát megtárgyalta a Vállalkozásfejlesztési Tanács, az Országos Érdekegyeztető Tanács Gazdasági Bizottsága és plenáris ülése is, és azt támogatta. A stratégia több, a kormány által elfogadott, KKV-k fejlesztését érintő dokumentumra épülve a konvergencia program kereteit figyelembe véve – készült és négy beavatkozási területet jelölt ki annak érdekében, hogy a KKV-k gazdasági teljesítménye a vállalkozók aktív közreműködésével növekedjen. E területeket a szabályozási környezet, a finanszírozás, a vállalkozói tudás és a vállalkozói infrastruktúra jelentik. A beavatkozási területen kitűzött célok mindegyike a stratégia fő célkitűzését a kis-és középvállalkozások gazdasági teljesítményének javítását szolgálja. Alapvető, hogy az állami beavatkozások a hiányzó, vagy nem kielégítően működő piacok kifejlődéséhez járuljanak hozzá és ez által a programok hatékonysága és az elérhető vállalkozások száma növekedjen.
A
stratégiában
megfogalmazott
célkitűzések
megvalósításához
elengedhetetlen a közszféra, a vállalkozásokat támogató szervezetek és a vállalkozások összefogása és közös munkája. A vállalkozások gazdálkodási környezetében számos változás következett be az elmúlt időszakban. 2007-ben számos, pozitív elemet is tartalmazó jogszabály született, elsősorban a társasági jog terén. A cégjogi változtatásokkal jelentős dereguláció ment végbe, amelynek révén csökkent a vállalkozások adminisztratív terhe és költsége. A szakértők általános véleménye szerint a magyar gazdasági jogrendszer kiépítettsége jobb, mint a környező kelet-közép-európai országokban. 8
A vállalkozások részéről erős bírálat éri a jogszabályalkotást, ugyanis gyakran követhetetlenek
számukra
a
módosuló
rendelkezések.
Az
adórendszerben
a
vállalkozásokat képviselő szervezetek sürgetik egy átütő adóreform kidolgozását, benne elsősorban az élőmunka terhek csökkentését, amely versenyképességünk növelésének egyik gátja. Az elmúlt időszakban az adózás területén a legnagyobb változást az új áfa rendszer bevezetése hozta. A mikro-, kis-és középvállalkozások fejlődésében nagy szerepet játszik a szektor támogatását biztosító intézményrendszer fejlettsége, sokszínűsége. 2007-től egy új hétéves költségvetési periódus kezdődött el az Európai Unióban. Ennek megfelelően a strukturális alapokból társfinanszírozott programok esetében is új ciklus indult. Változott a szabályozás, módosultak a támogatások feltételei, és új pályázati konstrukciókat alakítottunk ki. A kormány egyeztetéseket kezdeményezett a gazdaság szereplőivel , rendszeres párbeszédet folytat a vállalkozói szférával és az üzleti köröket képviselő szervezetekkel, érdekképviseletekkel , vitafórumokat biztosít, hogy megismertesse, megtárgyalhassa azokat az intézkedéseket, programokat, amelyek az adott gazdasági helyzetben javíthatják a kis- és középvállalkozások működési feltételein, serkenthetik fejlődésüket, dinamizálhatják vállalkozói környezetet. A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája értelmében a vállalkozói szféra fejlesztésének egyik feltétele a finanszírozáshoz jutás elősegítése. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében közel 8 000 milliárd forint rendelkezésre álló uniós támogatás biztosíthatja Magyarország felzárkóztatását a fejlett országokhoz, amelyből 730 milliárd forint a Gazdaságfejlesztési Operatív Program keretében fordítható a vállalkozások fejlesztésére. A GOP- intézkedések kiterjednek a piacorientált K+F, innovációs klaszterek, együttműködések támogatására, vállalkozások technológiák korszerűsítésére, modern üzleti környezet erősítésére. A vállalkozók rendelkezésre álló 2007. évi források többsége pályáztatás útján, vissza nem térítendő támogatásként került a vállalkozásokhoz. Külön
pályázatok
biztosították
a
hátrányos
helyzetű
kistérségekben
működő
vállalkozások komplex fejlődését. A vissza nem térítendő támogatások mellett, 2007. évi előkészítései periódust követően, 2008 januárjában az Új Magyarország Mikrohitel Program névvel elindult egy új típusú- visszaforgó pénzügyi eszközöket alkalmazótámogatás is. Hasonló elven portfólió garancia- és kockázati tőke-programok is indultak. Folytatódott és/vagy megkezdődött egyes érzékeny, speciális területek támogatása is, azaz a roma kis – és középvállalkozások támogatás, a kezdő vállalkozói aktivitás 9
ösztönzése, a hátrányos kistérségekben induló vállalkozások támogatása, humánerőforrás fejlesztése.
2.MAKROGAZDASÁGI KÖRNYEZET VÁLTOZÁSA 2.1. Makrogazdasági folyamatok
Mind 2006-ban, mind 2007-ben a kedvezően alakult nemzetközi konjunkturális folyamatoknak köszönhetően a kelet-közép európai országok többsége dinamikus növekedést ért el. A kedvező külső növekedési feltételek ellenére a hazai növekedés dinamikája 2006 eleje óta fokozatosan lassul. Magyarországon a korábbi években a beruházáson, fogyasztáson és exportnövekedésen alapuló növekedés szerkezete 2006-tól átalakult és egyre inkább csak az export húzza a gazdaságot. A GDP növekedést termelési oldalról egyértelműen az ipar határozza meg. Az ipar exportértékesítése is kimagasló. A kedvező folyamatokból főként a hazánkban összeszerelő vagy termelőüzemet működtető multinacionális cégek részesednek. A belföldi értékesítés stagnál. Az iparral szemben az építő ipar és a mezőgazdaság is markáns csökkenésbe fordult. A szolgáltatások növekedése is megtorpant. A
versenyszféra,
a
magánberuházások
élénkülését
csaknem
teljes
mértékben
ellensúlyozta az állami beruházások visszaesése. A foglalkoztatás területén nem tapasztalhatóak számottevő változások. A háztartások megtakarításai növekedésnek indultak, nem képesek azonban ellensúlyozni az államháztartás hiányát.
10
2.2. Gazdaságpolitikai környezet
A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény uniós csatlakozásunkkal, 2004. május 1-étől lépett hatályba, felváltva a kisközépvállalkozásokról szóló 1999. évi XCV. számú első törvényt, amely 2000. január elsejétől volt hatályban. Az új törvény a legnagyobb változást a mikro-, kis- és közepes vállalkozások besorolásában hozta. 2.2.1. Kis - és középvállalkozási politika
A KKV- törvény a kis- és középvállalkozások támogatására vonatkozó fejezetében a kizárólag KKV-k fejlődését szolgáló támogatások finanszírozására a Kis- és Középvállalkozói Célelőirányzatot (KKC) nevesíti, hangsúlyozza, hogy a KKC nem kizárólagos
eszköze
gazdaságpolitikai
a
célokat
támogatásnak, szolgáló
a
vállalkozások
programokban,
más
részt
vehetnek
egyéb
támogatásformákban
is
részesülhetnek. Külön törvények pedig a kisvállalkozások számára adó-és járulék-kedvezmény igénybevételének
lehetőségét
is
előírhatják.
A KKC központi költségvetésből biztosított forrásának összegét évente a központi költségvetés határozza meg. 2003-2006 között a Magyar Köztársaság Kormányának középtávú kis- és középvállalkozás-fejlesztési stratégiáját, a 1213/2002. (XII.23) Korm. határozattal elfogadott Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program (SzVP) jelentette. A program megvalósítása érdekében számos intézkedés és több program született. Az intézkedések 3 fő területre koncentrálódtak: -
A vállalkozások pénzügyi forrásokhoz jutását segítő konstrukció.
-
A Széchenyi- terv továbbfejlesztését jelentő pályázati konstrukciók.
-
A KKV-k EU-csatlakozásra való felkészítését és az egységes piacon történő sikeres működését segítő eszközök.
Az Állami Számvivőszék 2008 márciusában tette közzé jelentését a gazdaságfejlesztés állami eszközrendszer működésének ellenőrzéséről, amely a 2004-2006. éveket vizsgálta kitekintéssel a 2007-2013. időszak programozására és indulási eredményeire.
11
Az ÁSZ jelentés a vállalkozásfejlesztési, ezen belül a kis-és közepes vállalkozások támogatási rendszerére vonatkozóan több megállapítást tesz: -
hiányolja, hogy a KKV-k fejlesztésével összefüggő célok megvalósítására fordítandó eszközöket a vizsgált időszakban összevontan, országos szinten nem tervezték meg.
-
a jelentés szerint a vállalkozások támogatását szolgáló pénzügyi konstrukciók indokolatlanul sokfélék
-
további megállapítása, hogy a kis összegű és kisszámú tranzakciók relatíve magas
tranzakciós
költségeket
okoztak
a
támogatásokat
bonyolító
intézmények számára. 2007. október 10-én a kormány által elfogadásra került a kis- középvállalkozások fejlesztésének stratégiája, amelynek keretében a KKV-k fejlesztésével összefüggő célok elérését szolgáló eszközök már összevontan, arányos szinten kerültek összefoglalásra. Az Európai Unió kis- és középvállalkozás fejlesztési céljaival összhangban 2007-2013 közötti időszakra- az eddig hazai, illetve nemzetközi tapasztalatok és gyakorlatok figyelembevételével- a mikro-, kis és középvállalkozások fejlesztésére vonatkozó új politika kidolgozását a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2005-ben kezdte meg. Végelegesítésére az Európai Unió 2007-2013-ig terjedő költségvetési periódusában megújuló uniós fejlesztési források maximális kihasználása érdekében az Új Magyarország Fejlesztési Terv elfogadásával és az operatív programok, elsősorban a Gazdaságfejlesztési Operatív Program kidolgozásával összefüggésben került sor. A kormány a fejlesztési eszközökre vonatkozó politikát 2007. február 7-i ülésén a kis- és középvállalkozások fejlesztésének koncepciója címmel elfogadta. A kis-, és középvállalkozások fejlesztésének e koncepciója, valamint több, a kormány által elfogadott, KKV-k fejlesztését érintő dokumentumra épülve – a konvergencia program kereteit figyelembe véve- készült el, a MeH által készített Kormányzati Stratégiai- alkotási Követelményrendszer (KSaK) módszertanon alapulva. A stratégia, amely a piachelyettesítés helyett a piacépítést helyezi előtérbe, átfogó helyzetelemzésre, a vállalkozások gazdálkodását akadályozó tényezők felmérésére, a megelőző időszak vállalkozás fejlesztési tapasztalataira, és ezek integrálása alapján készült SWOT elemzésre alapozva négy területet jelölt ki, annak érdekében, hogy a KKV-k gazdasági teljesítménye a vállalkozók aktív közreműködésével növekedjen: 12
1. Támogató szabályozási környezet 2. Finanszírozási források bővülése 3. Vállalkozói tudás fejlődése 4. Vállalkozói infrastruktúra fejlesztése A fő beavatkozási területen kitűzött célok a stratégia fő célkitűzését a kis- és középvállalkozások
gazdasági
teljesítményének
javítását
szolgálja.
A
célok
meghatározására annak figyelembe vételével kerül sor, hogy az ország gazdasági fejlődése csak akkor valósulhat meg egészséges szerkezetben, ha a kis- és középvállalkozások teljes spektrumának teljesítmény érzékelhetően javul. A stratégia horizontális céljait a bővülő foglalkoztatás, a javuló termelékenység, az integrálódás globális gazdaságba és hatékonyabb vállalatok közötti együttműködés jelenti. A kkv- stratégiában kitűzött célok elérését a következő eszközcsoportok szolgálják, amelyeket az Új Magyarország Vállalkozói Program foglal egységbe: -
A
támogató
szabályozási
környezet
kialakítását
célzó
intézkedések
(intézkedése az üzleti környezet javítására), -
Kötött célú állami támogatások (Uniós és hazai forrású pályázatok),
-
Államilag támogatott finanszírozó eszközök (pénzügyi konstrukciók pl. mikro hitel, garancia, tőkeprogramok, stb.)
A vállalkozásokat közvetve (szabályozási környezet javítása) és közvetlenül (pénzügyi programok,
infrastruktúra,
tudás
fejlesztése)
érintő
intézkedések,
eszközök
alkalmazásának tekintetében egységes elvek kerültek meghatározásra. Alapvető hogy az állami beavatkozások a hiányzó, vagy nem kielégítően működő piacok kifejlődéséhez járuljanak hozzá és ezáltal a programok hatékonysága és az elérhető vállalkozások száma növekedjen. A kis- és középvállalkozás- fejlesztési politika egyik legfontosabb eleme a vállalkozási környezet javítása. A vállalkozói környezet dinamizálása érdekében a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (2006. október) kezdeményezte a vállalkozások működését akadályozó felesleges bürokratikus és környezeti akadályok leépítését szolgáló „Üzletre hangolva” programot.
13
A programot a kormány 2007. április 25-i ülésén hagyta jóvá az Államreform Bizottság Deregulációs programjával közös előterjesztésben. A vállalkozásfejlesztés eszközei között kiemelt szerepet tölt be a Gazdaságfejlesztési Operatív Program, mivel az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében a vállalkozások, kiemelten a KKV-k támogatása jórészt a GOP keretében valósul meg. A KKV- törvény előírja, a támogatások felhasználásának értékelését és adatszolgáltatás teljesítését a KKV-k részesedéséről a támogatásokból, a vállalkozói hitelekből é a közbeszerzésekből. Az adatszolgáltatók körébe tartozik: -
a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
-
a Közbeszerzések Tanácsa
-
az elkülönített állami pénzalap és a központi költségvetésben meghatározott célelőirányzat kezelése mellett
-
a Központi Statisztikai Hivatal és
-
az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal is.
2.2.2. Az Európai Unió és a kis- és középvállalati szektor
Az Európai Bizottság „modern KKV-politikájának” fő célkitűzése a KKV-kat érintő kérdések beépítése a közösségi és nemzeti politikába a „Gondolkozz először kicsiben” („Think first small”) elv alkalmazása által. Az Európai Tanács 2006. márciusi ülésén az európai KKV-k üzleti potenciáljának felszabadítása érdekében 2007 végéig végrehajtandó kiemelt cselekvéseket fogadott el. 2007 októberében a Bizottság közleményt bocsátott ki a modern kkv- politika félidős felülvizsgálatáról. A közlemény bemutatja a politika által meghatározott 5 kiemelt területen, a kkv- politika indítása óta eltelt 2 évben elért eredmények et. Ezen öt terület: 1. A bürokrácia csökkentése 2. A KKV-k piachoz jutási feltételeinek javítása 3. A vállalkozások és a vállalkozói készsége előmozdítása
14
4. A KKV-k növekedési potenciáljának javítása 5. A párbeszéd és a konzultáció erősítése az érdekelt KKV-kkal. 1. A bürokrácia csökkentése terén az EU Jobb szabályozási programja a közösségi szabályozásból fakadó adminisztratív terhek 25 %-os csökkentését irányozza elő 2012-ig, számos kiemelt területen. 2007 tavasza: 10 gyorsított eljárású intézkedés 2008 tavasza: újabb 10 gyorsított eljárású intézkedés. A Bizottság kiemelt, hogy a kis- és középvállalkozások aránytalan szabályozási és adminisztratív terheket viselnek a nagyobbakhoz képest. A KKV-k aránytalan terheinek csökkentésére a Bizottság a mikro- és kisvállalkozásokra alkalmazandó speciális intézkedéseket javasolt. 2. 2007-ben létrejött egy integrált üzleti és innovációs támogatási hálózat (Enterprise Europe Nework) A szabványosítás területén a Bizottság tátogatja az európai szabványügyi szervezetek KKV-kat célzó kezdeményezéseit, rendeletjavaslatot nyújtott be a piacra lépést akadályozó technikai akadályok lebontása érdekében. Az új szolgáltatási irányelv felszabadítja az EU hozzáadott értékének 70 %-át jelentő szolgáltatásnyújtást. A bürokrácia csökkentése és támogatás biztosítása által megkönnyíti a külföldi vállalkozások számára a szolgáltatások nyújtását és más az EU országokban való letelepedést. 3. A vállalkozói kedv ösztönzése területén az oktatás terén elárt eredmények, az alkalmazottak felvételénél elérendő egyablakos rendszer és a vállalkozásátadás kérdésköre került említésre. 15
A KKV-k növekedési potenciáljának javítását a különböző támogatási programok szolgálják, mint a strukturális alapok, a Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (CIP), valamint olyan csereprogramok, mint a 2008 végén beinduló ERASMUS- típusú kísérleti csereprogram, amely, kezdő vállalkozók számára biztosít lehetőségeket, hogy más tagállamokban szerezzenek szakmai gyakorlatot.
Továbbra is folytatódik a Kisvállalkozások Európai Chartájának megvalósítási folyamata. A dokumentumot, amely 10 kiemelt területen ösztön9z cselekvésre, a 2000. június 19-20án rendezett A Santa Maria da Feira-i Európai Tanács Elnökségi Következtetések III. mellékleteként tették közzé. Az egyes területeken az évenkénti jó gyakorlatok cseréje lehetővé teszi az egymástól tanulást. A párbeszéd és a konzultáció erősítése az érdekelt KKV-kkal körébe tartoznak az európai üzleti szervezetekkel, az SME Envoy) kkv megbízott) elnökletével folytatott rendszeres információs találkozók és megbeszélések; az Európai Parlament, a tagállamok és az üzleti élet képviselői számára szervezett magas szintű konferenciák, valamint az Európai Vállalkozási Díj létrehozása. Az Európai Vállalkozási Díjat az Európai Bizottság Vállalkozás és Ipar Főigazgatósága 2006-ban első alkalommal hirdette meg, amely a vállalkozási kedvet regionális szinten ösztönző kiemelkedő kezdeményezéseket ismeri el és jutalmazza. A Bizottság az elismerést minden évben öt kategóriában osztja ki. Az elért eredmények alapján a Bizottság úgy véli, nincs szükség kkv-stratégája irányának alapvető megváltoztatására, de szükséges további erőfeszítések megtétele a megvalósítás terén. Ezek közé tartozik, hogy az Európai Bizottság a kis- és középvállalkozások helyzetének további javítása érdekében 2008. június 25-én bemutatta a 10 vezérelven alapuló „európai kisvállalkozói törvényt” („Small Business Act”-SBA), valamint javasatokat fogalmazott meg a Bizottság és a tagállamok által meghozandó szakpolitikai intézkedésekre. Az SBA célja, hogy alapelvekkel, és konkrét intézkedésekkel fejlessze az európai kkvpolitika keretfeltételeit. Az SBA foglalkozik a KKV-kra háruló szabályozási terhek csökkentésével, közbeszerzésekhez/egységes piacra jutás megkönnyítésével, a KKV-k
16
fejlesztéséhez szükséges pénzügyi/ humán erőforráshoz jutás ösztönzésével, valamint segíti a KKV-kat, hogy szembenézzenek a globalizáció és a klímaváltozás kihívásaival. Az Európai Tanács 2006. március 23-24-i ülésének következtetéseiben 2008 elejére a növekedés és a foglalkoztatás érdekében létrehozott partnerséget támogató összefoglaló jelentés készítésére kérte fel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot. A Bizottság véleményében foglalkozik a KKV-k jelentőségével az európai gazdaságban; a versenyképességgel; a jobb jogalkotással; a vállalkozói kultúrával és induló vállalkozásokkal; a belső piaccal; a humántőke, a kompetenciák fejlesztése és a szociális párbeszéd kérdéskörével; az innovációval; a vállalkozások átadásával; a pénzügyi eszközökhöz való hozzáféréssel és nemzetközivé válással. Az Európai Unió különböző formákban- támogatások, hitelek és bizonyos esetekben garanciák- biztosít az európai kis- és középvállalkozások számára. A támogatási programok 4 kategóriába sorolhatók: -
tematikus támogatási lehetőségek
-
strukturális alapok
-
pénzügyi eszközök
-
támogatások a KKV-k nemzetközivé tételére
Az Európai Bizottság különböző szervezeti egységei által kidolgozott tematikus jellegű és konkrét célokhoz (környezetvédelmi, kutatási vagy képzési) kapcsolódó finanszírozási programokra a kis- és középvállalkozások rendszerint közvetlenül pályázhatnak. Programok: 1. hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram (FP7) - négy specifikus programja- Kooperáció; Ötletek; Emberek; Kapacitásokkülönleges figyelmet fordít a KKV-kra 2. Eurostars program - az EUREKA tagállamok ls az Európai Bizottság közös programja - az innovatív, jelentős növekedési potenciállal rendelkező. K+F tevékenységet végző, kis- és középvállalkozások támogatását tűzte ki célul
17
3. a Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (CIP)- 2007-2013 - elsődleges célja a kutatási eredmények gyakorlati felhasználásának erősítése - kiemelten támogatja a kis- és középvállalkozásokat - célja az innováció ösztönzése és a gazdasági növekedés biztosítása - támogatja a megújuló energiaforrásokat, a környezeti technológiákat, valamint az információs és kommunikációs technológiák jobb kihasználását A következő 3 konkrét program alkotja: - Vállalkozásfejlesztési és Innovációs program - IKT politika támogatási programja - Intelligens energia Európa programja 4. Vállalkozásfejlesztési és Innovációs alprogram (EIP) - az ipar és a szolgáltatások területén a vállalkozásfejlesztési, kkv-fejlesztési, versenyképességi és innovációs tevékenységet támogatja. - az EIP keretében a Európai Unió Bizottsága az Euro Info Központok és Innovation Relay Centre hálózatok összevonásával, Enterprise Europe Network néven új vállalkozásfejlesztési hálózatot indított - az Enterprise Europe Network 500 vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó szervezetet fog össze, feladata az uniós kereskedelmi politikaközvetítése mellett a vállalkozások versenyképességének növelése, finanszírozási lehetőségeik bővítése. Az Európai Bizottság a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott pénzügyi támogatásokon túl az erőforrások optimális kihasználása; az ismeretbővítés; a régiók, illetve a régiók és a Bizottság közötti tapasztalatcsere céljából SME Európai Modell Régiók címmel programot hirdetett meg. 2.2.3. A hazai kis- és középvállalkozások nemzetközi összehasonlításban
2005. évi adatok alapján a kis- és középvállalkozások száma az Európai Unióban (EU-27) közel 20 millió, az összes vállalkozás 99,8%-át teszik ki, 85 millió munkahelyet jelentenek és az uniós GDP 57,6%-át adják. Az összes vállalkozás 91,8%-a mikro
18
vállalkozás, 6,9%-a kis-, 1,1%-a közép, illetve alig több mint 0,2%-a tartozik a nagyvállalati kategóriába. Az összes vállalkozás 99,8%-a kis- és középvállalkozás, 70,9 %-os részesedést képviselnek a jogalkotásból és 50,2%-át adják a hozzáadott értéknek. Magyar adatok: A mikro- és kisvállalkozások aránya közel azonos az EU-27 átlagával, a közepes és nagyvállalatok
aránya
azonban
kisebb.
Nálunk
a
mikro
vállalkozásokban
foglalkoztatottak aránya lényegesen nagyobb, a nagyvállalatoknál foglalkoztatottaké pedig 8,5%-kal kisebb. Az EU-27 országaiban a kis- és közepes vállalkozások részesedése a hozzáadott érték létrehozásából 4%-kal nagyobb, a nagyvállalatoké ugyanennyivel kisebb. A legnagyobb különbség a termelékenységben mutatkozik. Az EU-27 országainak átlagos termelékenysége közel 3-szor nagyobb, minta a hazai. A termelékenységi rés a mikro vállalkozásoknál a legnagyobb, a nagyvállalatoknál a legkisebb.
2.3. A jogszabályi környezet változásai és azok hatása a kis- és középvállalkozói szektorra
2007-ben számos, pozitív elemet is tartalmazó jogszabály született, elsősorban a társasági jog területén. A cégjogi változtatásokkal jelentős dereguláció ment végbe, amelynek révén csökkent a vállalkozások adminisztratív költsége és terhe. A vállalkozások részéről azonban erős bírálat éri a jogszabályalkotást, az évente esetleg többször is módosuló rendelkezéseket, a gyakorta követhetetlen hatályba léptető rendelkezéseket. A kisebb vállalkozások számára ez különös nehézséget okoz, hiszen ők nem tudják felvenni a versenyt azokkal a nagyvállalatokkal szemben, akiket szakemberek segítenek a jogszabályok teljes mértékű, naprakész megismerésében. A vállalkozások működését akadályozó felesleges bürokratikus és környezeti akadályok leépítését szolgálja az „Üzletre hangolva” program. A programot és annak 1 évre vonatkozó intézkedési tervét a kormány 2007 áprilisában fogadta el a kormányzati deregulációs programmal együtt. A kormány deregulációs programjának célja, hogy belátható időn belül jelentős, kézzel fogható és számszerűsíthető, pozitív változásokat érjen el az állampolgárokat és vállalkozásokat egyaránt érintő felesleges bürokrácia terén. 19
2.3.1. Vállalkozások alapítása
Az egyéni vállalkozások létrehozásának, működésének és megszűnésének feltételeit többszöri módosítással 1990. április 1. óta, az 1990. évi törvény szabályozza. Hatálya alá mintegy 450 000 egyéni vállalkozó tartozik. Az egyéni vállalkozások alapítására, működésére vonatkozó legfontosabb jogszabályok megtalálhatók a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala honlapján. Feladata a közigazgatáshoz, a választásokhoz, a bűnmegelőzéshez, továbbá az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó törvényekben meghatározott hatósági eljárások és kapcsolódó adatkezelési és adatfeldolgozási feladatok végrehajtása, közte az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozók nyilvántartásának vezetése. A Hivatal nyilvántartása alapján a 2007-ben átadott új egyéni vállalkozói igazolványok száma 37339 db volt, 2006-ban 37524 db, 2005-ben 36281 db volt. Az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozások száma évről évre csökkenést mutat. 2.3.táblázat: Az átadott új egyéni vállalkozói igazolványok száma megyénként (2007) Átadott új egyéni vállalkozói igazolványok száma Budapest
5 133
Bács-Kiskun
2 074
Baranya
1 624
Békés
1 515
Borsod-Abaúj- Zemplén
1 951
Csongrád
2 004
Fejár
1 638
Győr-Moson-Sopron
1 976
Hajdú-Bihar
2 218
Heves
1 269
Jász-Nagykun-Szolnok
1 407
Komárom- Esztergom
1 168
Nógrád
762 20
Pest
3 847
Somogy
1 488
Szabolcs- Szatmár- Bereg
2 347 889
Tolna Vas
1 059
Veszprém
1 612
Zala
1 358
Összesen/átlag
37 339
Forrás: Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala Az elmúlt években többször megváltozott a társasági és a cégtörvény is. Például 2007. június 11-én az Országgyűlés elfogadta a 2007. évi LXI. törvényt, amely módosította a cégtörvényt, a társasági törvényt és az illetéktörvényt annak érdekében, hogy a társaságok alapításának folyamata egyszerűbbé, gyorsabbá, olcsóbbá és tervezhetőbbé váljon. 2008. január 1-jétől lépett hatályba a jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló 2007. évi LXIV. törvény, amely előírja az ügyfeleket érintő jogi képviselői kontrollt a társaságalapítás, cégirat-módosítás. ingatlanadásvétel esetére. Törvények/rendeletek: -
az egyes cégadatok interneten keresztül történő hozzáférését szabályozza a 47/2007.(X.20.) IRM rendelet
-
az önálló szövetkezeti törvény 2006. július 1-jén lépett hatályba
-
a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szól Európai Parlament és a Tanács 2005. október 26-i 2005/56/EK irányelve
A 2007. évi CXL. törvény meghatározza a Magyarországon székhellyel rendelkező tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesülésekben történő részvételét, továbbá ezen társaságok határokon átnyúló egyesülésben való részvétele útján magyarországi székhellyel létrejövő társaságok alapításával, valamint az ezekkel kapcsolatos cégeljárásokra irányuló szabályokat. Számos tevékenységet csak képesítés és hatósági engedélyek birtokában végezhetnek a vállalkozások. A hatósági engedélyezés során a közigazgatási szervek eljárását 2005.
21
november 1-jétől általános jelleggel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályozza. A kereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeit 2006. június 1-jétől új törvény, a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény szabályozza. A törvény alapszabályként rögzíti, hogy kereskedelmi tevékenység- a törvényben megállapított kivételekkel. külön jogszabály alapján meghatározott működési engedéllyel rendelkező üzletben folytatható. Az üzletek működésének rendjét, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeit a 2007. július 13-án hatályba lépő 133/2007. (VI.13.) Korm. rendelet szabályozza. A telepengedély alapján gyakorolhat ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről szóló 80/1999.(VI.11.) Korm. rendelet melléklete sorolja fel azokat a tevékenységeket, amelyek csak telepengedély alapján gyakorolhatnak. 2007. június 16-tól a 128/2007. (VI.8.) Korm. rendelet alapján a jegyző tilthatja meg a telepengedély-köteles tevékenység engedély nélküli gyakorlását. A
kormány
külkereskedelmi
szolgáltatásfelügyeleti,
államigazgatási
kereskedelmi,
és
piacfelügyeleti,
hadiipari
gyártás-
és
közraktározás-felügyeleti,
nemesfémvizsgáló és- hitelesítő, valamint 2007. január 1-jétől a mérésügyi, valamint műszaki biztonsági feladatokkal kiegészített hatóságaként a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH) működik. 2.3.2. Vállalkozások megszüntetése, megszűnése
Az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvény szerint megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha az egyéni vállalkozó igazolványát visszaadja, ha az igazolványt a körzet központi jegyző a törvényben foglaltak alapján visszavonta, illetve ha az egyéni vállalkozó meghal, vagy cselekvőképességét elveszti, kivéve, ha vállalkozói tevékenységét özvegye, vagy örököse, cselekvőképességének elvestése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja.
22
A végelszámolás szabályai kikerültek a törvényből, a 2006. évi VI. törvény módosította a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvényt. A végelszámolás egész folyamatát, annak elhatározásától a befejezéséig meghatározva a végelszámoló jogállását és felelősségét a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény szabályozza. A törvényt 2007. július 1-jétől jelentősen módosította a vállalkozói „közbetartozások” mérséklése céljából történő törvénymódosításokról szóló 2007. évi LXXVIII. törvény, amely vállalkozásokat hozott a csőd- és a felszámolási eljárásokban, a közbeszerzéseknél, valamint a Polgári Törvénykönyvben. Az egyre nagyobb mértékű közbetartozás, a követelések behajtatlansága és a gazdasági visszaélések, cégfantomizálás következmények nélkül maradása miatt szükségessé vált erőteljesebb fellépést rögzíti a Büntető Jogi Törvénykönyv legutóbbi módosítása. A Büntető Törvény Könyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi XXVII. törvény 2007. június 1-jétől számos gazdasági bűncselekményre vonatkozó változást tartalmaz. Közben az új csődtörvény előkészítése közel 10 éve van folyamatban, amelyek koncepcióját a kormány 1094/2005. (IX.19.) határozatával fogadta el. Az új csődtörvény megalkotásával – amely egyértelműbb szabályokkal, a bírósági ügymenet felgyorsításával valóban a hitelezők védelmét, a tényleges csődeljárást szolgálná - cégek ezrei kerülhetnék el a felszámolást. A csődvédelem hatékony eszköz lenne, ha énének vele a magyar cégek, azonban ezek száma alig néhány. Jelentősen emelkedett azonban a végelszámolási eljárások száma és egyre nagyobb szerepet játszik a cégek megszűnésében a hivatalból való törlés. A végelszámolások számának emelkedése elsősorban az alacsony ár bevételű betéti társaságok körébe volt jelentős, amelyben szerepet játszhatott a tényleges munkaviszonyt leplező vállalkozások elleni kormányzati intézkedések meghozatala. 2007-be a céginformációk iránti kereslet növekedéséről számolt be a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége (MAKISZ), azonban ez a növekedés a vevőkockázatok kezelésére eddig is hangsúlyt fektető cégektől származott, azaz ezt a szolgáltatást többnyire csak a nagyobb vállalatok veszik igénybe, ugyanis ezen körben kialakult kockázatkezelési eljárásaik vannak. A céginformációra pedig éppen a 23
kisvállalatoknak lenne különösen szükségük, hiszen éppen ezen kör képes kevésbé elviselni egy nemfizetés kockázatát, ráadásul egy folyamatosan frissítet céginformációs szolgáltatás évente már néhány ezer forinttól elérhető, a vállalkozások mégsem élnek ezzel a minimális kockázatfelméréssel sem. A hazai kis- és középvállalkozások számára jelentős üzleti kockázatot jelent, hogy jogaik, követeléseik érvényesítése gyakran lassú, a hazai igazságszolgáltatás nem minden esetben garantálja, a cégek kiszámítható működését. Ennek érdekében az IRM 2008 áprilisában benyújtotta az Országgyűlésnek a jogérvényesítés polgári peres és nem-peres eljárásokban való hatékonyabbá tételét szolgáló törvényjavaslatot. A javaslat célja a hatékonyabb
jogérvényesítés
gyorsabb,
egyszerűbb
eljárásokkal,
elektronikus
ügyintézéssel, szigorúbb eljárási renddel, és a jogérvényesítés, vitarendezés alternatív módszereivel.
3.A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÓI SZFÉRA FOLYAMATAI 3.1. Definíciók
Vállalatnak (vállalkozásnak) tekintünk minden olyan önálló piaci kapcsolatokkal rendelkező jogilag definiált gazdasági szervezetet, amely profitorientáltan gazdálkodik és fő tevékenysége az, hogy statisztikai értelemben vett termelést (jövedelemtermelést) végez. A vállalkozás a vállalat szó szinonimája. Vállalkozás:
valamilyen
újra
irányuló
cselekvés,
tevékenység,
magatartás.
Vállalat: valamilyen jogilag önálló szervezet, amelyben alapvetően rutintevékenység folyik, de amely kiegészülhet innovatív, kreatív tevékenységekkel is. A két fogalom azonban nem választható élesen el egymástól, hiszen a vállalkozás a vállalat létrehozására irányuló tevékenység is, a létrejött vállalatokban pedig a vállalkozói és vállalati műveletek szétválaszthatatlanul keverednek.
24
A szűken értelmezett vállalkozások azonosításra célzott kutatások szolgálnak, míg a vállalatokról intézményesített adatforrásokból rendszeresen frissülő adatok állnak rendelkezésre. Azok a vállalati szervezeti formák, amelyeket vállalkozásnak tekintünk a következők: -
az egyéni vállalkozó, a társasági törvényben szereplő valamennyi forma (KKT, Bt, Közös vállalat, Kft, Rt, a szövetkezet, a vízi társulat, a vízközmű társulat, továbbá az erdő birtokossági társulat)
A szervezetek egy csoportját szervezeti formai okokból kizárjuk a vállalkozások fogalmából. Számos olyan szervezeti forma van, amely folytathat, de nem szükségképpen folytat vállalkozási tevékenységet. Ide elsősorban a nonprofit (nem nyereség érdekeltségű) szervezeteket soroljuk. Jóllehet a nonprofit szervezetek eredeti rendeltetés nem a vállalkozói tevékenység, a hazai gyakorlatban egy részül mégis elsősorban ezt teszi. A „vállalkozó” nonprofit szervezeteket a vállalkozói szférába kellene sorolni, ez a megkülönböztetés azonban a gyakorlatban nem alkalmazható. Ezért a nonprofit szervezeteket nem soroljuk a vállalkozások közé. A kis- és közepes vállalkozásokat az 199. évi XCV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról definiálta négy szempont alapján: 1. a vállalkozások alkalmazottjainak száma 2. árbevételének nagysága 3. mérlegfőösszegének nagysága 4. tulajdonosi önállósága. A törvényt a 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és közepes vállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról két lépésben módosította: -
egyrészt 2004. május 1-jétől, az EU csatlakozástól kezdődően,
-
másrészt 2005. január 1-jétől kezdődően.
mindkét időpontban módosultak a kis- és közepes vállalkozások árbevétel és mérlegfőösszeg adatai.
25
A törvény a 2005. január 1-jétől kezdődően a következőképpen definiálja a kis-és középvállalkozásokat: „(1) KKV-nak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg. (2) A KKV-kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg, továbbá megfelel a (4) bekezdésben foglalt feltételeknek. (3) A KKV- kategórián belül mikro vállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg, továbbá (4)Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése- tőke vagy szavazati jog alapján- külön – külön, vagy együttesen meghaladja a 25 százalékot.”
3.2. Módszertani megjegyzések
A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírja, hogy a KSH és az APEH adatszolgáltatásaiban a kis- és közepes vállalkozásokat létszámnagyság szerint kell megkülönböztetni. Ebben a 2007. Éves jelentésben is a vállalkozásokat a foglalkoztatottak létszáma szerint különböztetjük meg: -
0-1 fős
-
2-9 fős 26
-
10-49 fős
-
50-249 fős
-
250 főnél többet foglalkoztató vállalkozások.
Az alkalmazott definíciótól függően más vállalkozások minősülnek kis – és közepes vállalkozásoknak, és ebből következően egyrészt változik a támogatható vállalkozások köre, másrészt a szektort más erőforrás, más teljesítmény stb. mutatók fogják jellemezni. Ha csak a létszám szerinti definíciót alkalmazzuk, akkor a kisebb vállalkozások teljesítménye nagyobb lesz, ha az egyéb korlátozó feltételeket is figyelembe vesszük, akkor a nagyobb vállalkozásoké lesz a nagyobb, hiszen létszám szerint kis, de árbevétel , vagy mérlegfőösszeg, stb. szerint közepes, vagy nagyvállalatok nagyobb kategóriák alá sorolódnak. A kisvállalkozásokat a számviteli és adózási rendszer differenciálja. A vállalkozások különböző csoportjait jogilag leíró definíciókra épülő számbavételi és adózási kategóriák alapvetően a vállalkozások nagyságával összefüggésben formálódtak ki. A társasági s a szövetkezeti törvény a tőke- és személyegyesítő társaságokat nevesítette. Megkülönböztette a jogi személyiséggel rendelkező és a jogi személyiség nélküli vállalkozásokat. Előbbieket és a szövetkezeteket kettős könyvvitelre, utóbbiakat egyszeres könyvvitelre kötelezték. Az egyéni vállalkozásokról szóló törvényben nevesített vállalkozásokat viszont adózási szempontból a személyi jövedelemadó hatálya alá sorolták. 2003-tól létezik az egyszerűsített vállalkozói adó, az eva. Ezt az adózási formát minden egyéni, mint társas vállalkozások választhatták bizonyos feltételek teljesítése esetén. 2004-től kezdődően a vállalkozások nem vezethetik könyvvitelüket egyszeres könyvvitel szerint, hanem át kellett térniük a kettős könyvvitelre. 2004-től a vállalkozások három adózási és számviteli forma szerint működhetnek: -
a személyi jövedelemadó
-
- a társasági adó
-
az egyszerűsített vállalkozói adó szerit.
A társasági adó szerint adózók csak kettős könyvvitel szerint könyvelhetik gazdasági eseményeiket.
27
A három adózásformához azonban különböző felépítésű és részletezettségű, emellett olyakor évente változó számviteli nyilvántartások kapcsolódnak. A vállalkozások három adózási csoportjára nézve nem ugyanazok az adatok állnak rendelkezésre.
3.3. A vállalkozások jellemzői létszámnagyság szerint 3.3.1. A vállalkozások száma és összetétele
A vállalakozás demográfiai vizsgálatok meghatározó kérdése, a vállalkozások összetételének vizsgálata, jogi forma, méret, adófizetés, piaci kapcsolatok, életpálya, stb.. alapján. 3.3.1.1. A regisztrált és működő vállalkozások száma
2007-ben a nyilvántartásba vett vállalkozások száma növekedett.
A növekedést a
nyilvántartott egyéni vállalkozások számának kiugró növekedése okozta. Ennek oka, hogy az áfatörvény változásai miatt 2008-tól az őstermelőknek is adószámmal kell rendelkezniük. A vállalkozások számának alakulását 2003-2006 között az egyéni vállalkozások arányának lassú csökkenése jellemezte. Párhuzamosan a társas vállalkozások aránya nőtt. A társas vállalkozásokon belül azonban a jogi személyiség nélküliek aránya csökken a jogi személyiségűekhez képest. A jogi személyiségű társas vállalkozások száma nagyobb. A jogi személyiség nélküli vállalkozások között a betéti társaságok, a jogi személyiségűek között a kft-k dominálta. A közkereseti társaságok részvénytársaságok, szövetkezetek aránya töredéke az említettekének. 3.1. táblázat: A regisztrált vállalkozások számának alakulása gazdálkodási formánként (2002-2007) Év
Egyéni
Kkt
Bt
Kft
Rt
Szövetkezet
Összesen*
2002
708 513
8 113
208 454
182 242
4 425
6 768
1 152 221
2003
716 729
7 889
214 787
193 247
4 345
6 790
1 176 934
2004
717 323
7 725
219 023
209 720
4 357
6 532
1 198 628
28
2005
710 838**
7 483
220 955
224 146
4 371
6 230
1 208 780
2006
670 203**
7 244
221 152
238 411
4 373
5 860
1 183 953
2007
702 595**
6 868
218 307
257 347
4 493
5 488
1 233 704
*A rovat egyéb vállalkozási formákat is tartalmaz, ezért a táblázat sorainak összege nem egyezik az összesen oszlop adataival. **2005-ben 469 809, 2006-ban 434 601, 2007-ben 425 950 vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozást tartottak nyílván. A különbségek az adószámmal rendelkező magánszemélyeket fedik. Forrás: KSH Működő gazdasági szervezetek száma (KSH), Gyorstájékoztató a regisztrált gazdasági szervezetek számáról (KSH 2008 február 22., illetve személyes adatközlés)
A regisztrált vállalkozások tekintélyes hányada valójában nem működik. A KSH egy vállalkozást egy adott évben akkor tekint működőnek, ha rendelkezett árbevétellel vagy volt foglalkoztatottja. Korábban működő vállalkozásnak azt a vállalkozást tekintette, amely a tárgyévben, vagy az azt megelőző évben adóbevallást nyújtott be, statisztikai adatszolgáltatást teljesített, illetve a tárgyévben vagy azt megelőző évben alakult. 3.2. táblázat: A működő vállalkozások száma (2000-2006) Év
Régi módszer
Új módszer
2000
847 024
625 147
2001
840 575
645 881
2002
860 022
693 788
2003
882 503
700 855
2004
871 956
708 307
2005
Nincs adat
707 756
2006
Nincs adat
698 146
Forrás: KSH Havi Közlemények, Vállalkozások demográfiája 1999-2004 (KSH 2006); illetve a KSH internetes portálja Mint látható, az új módszer szerint működő vállalkozások száma lényegesen kisebb, mint korábban volt.
29
3.3. táblázat: A működő vállalkozások aránya a regisztráltakhoz képest vállalkozási formánként (2002-2006)
(%) 2002
2003
2004
2005
2006
Egyéni vállalkozás
79
79
78
79
81
Közkereseti vállalkozás
77
76
76
74
73
Betéti társaság
74
74
73
70
71
Korlátolt felelősségű társaság
72
74
74
73
73
Részvénytársaság
78
79
78
77
79
Szövetkezet
52
50
49
49
48
Átlag
74
74
73
75
76
Forrás: Vállalkozások demográfiája 2004 (KSH 2006.), a KSH internetes portálja, illetve személyes adatközlés alapján. Egészében a működő vállalkozások aránya kicsit javult 2002-2006 között. A mutató 2006-ban az egyéni vállalkozóknál, a betéti társaságoknál és a részvénytársaságoknál javult, a közkereseti társaságoknál és a szövetkezeteknél romlott, a korlátol felelősségű társaságoknál nem változott. 3.3.1.2. Ágazati és szakma szerinti megoszlás 3.4. táblázat: A működő vállalkozások száma és megoszlása ágazat szerint 2002-ben és 2006-ban
(db, %) 2002
2006
2002
2006
Mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodás
26 154
23 519
3,8
3,4
Bányászat
435
446
0,1
0,1
Feldolgozóipar
71 841
61 576
10,4
8,8
Villamos energia-, gáz-, gőz-, vízellátás
535
690
0,1
0,1
Ipar
72 811
62 712
10,5
9,0
Építőipar
67 889
70 251
9,8
10,1
Kereskedelem, javítás
165 877
151 871
23,9
21,8
Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás
33 565
31 997
4,8
4,6
Szállítás, raktározás, posta, távközlés
40 454
35 743
5,8
5,1
Pénzügyi közvetítés
18 765
24 863
2,7
3,6
30
Ingatlan- ügyletek, gazdasági szolgáltatás
177 325
194 383
25,6
27,8
Oktatás
19 329
25 060
2,8
3,6
Egészségügyi. szociális ellátás
22 360
25 196
3,2
3,6
Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás
49 249
52 551
7,1
7,5
Összesen
639 788
698 146
100,0
100,0
Forrás: a KSH internetes portálja A legtöbb vállalkozás az ingatlanforgalmazást, ingatlan bérbeadást, számítástechnikai és gazdasági, illetve gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatást magában foglaló gyűjtőágazatban működött 2006-ban. Ezt követik a kereskedelmi vállalkozások, majd az építőipar és a feldolgozóipar. Ezek voltak a legnépesebb ágazatok, az összes vállalkozás több mint háromnegyedét foglalták magukban 2006-ban. A mezőgazdaság, a szállítás, a vendéglátás, és az egyéb szolgáltató ágazatok súlya kisebb. A táblázat jól mutatja a vállalkozások ágazati szerkezetének változását, a változás irányát: a szolgáltatások növekedését, az ipari, a mezőgazdasági és kereskedelmi vállalkozások arányának a csökkenését.
3.3.1.3. Területi megoszlás
A vállalkozások területi megoszlásának egyik jellemzője, hogy Budapesten és Pest megyében található a legtöbb vállalkozás. 3.5. táblázat: A vállalkozások megoszlása és az ezer lakosra jutó működő vállalkozások területi megoszlása 2005-ben Vállalkozások megoszlása
Vállalkozássűrűség
Budapest
189 788
112
Baranya
26 778
67
Bács- Kiskun
33 150
61
Békés
20 147
52
Borsod- Abaúj- Zemplén
34 019
47
Csongrád
29 005
68
Fejér
27 289
64 31
Győr-Moson- Sopron
33 071
75
Hajdú- Bihar
32 513
59
Heves
18 716
58
Jász- Nagykun- Szolnok
20 881
51
Komárom- Esztergom
21 004
67
Nógrád
10 571
49
Pest
83 495
73
Somogy
20 118
61
Szabolcs-Szatmár- Bereg
29 302
51
Tolna
14 790
61
Vas
17 023
64
Veszprém
25 593
70
Zala
20 503
70
Összesen/átlag
707 756
70
Forrás: a KSH internetes portálja A működő vállalkozásoknak a lakossághoz viszonyított arányát tekintve kiemelkedik Budapest. Ezen kívül az átlagosnál nagyobb a vállalkozások aránya Győr- MosonSopron, Pest megyékben. A többi megyében, különösen Borsod- Abaúj- Zemplén, Nógrád, Jász- Nagykun- Szolnok, Békés, és Szabolcs- Szatmár- Bereg megyékben az átlagosnál alacsonyabb a vállalkozások aránya. 3.3.1.4. Létszám szerinti megoszlás
Létszám szerint a vállalkozások túlnyomó többsége, 95%-a mikro vállalkozás, a kisvállalkozásokkal együtt arányuk már meghaladja a 99%-ot. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy a 0-1 fős mikro vállalkozások száma csökken, a kisvállalkozások száma növekszik, a nagyvállalatoké csökken. A 2-9 főt foglalkoztató mikro vállalkozások számának alakulása növekvő, a közepeseké stagnáló irányzatú, annak ellenére, hogy 2006-ban a 2-9 fős mikro vállalkozások száma csökkent, a közepeseké emelkedett.
32
3.6. táblázat: A működő vállalkozások száma létszám- kategóriánként 2002-2006ban Létszám- kategória
2002
2003
2004
2005
2006
0-1 fő
487 835
480 564
480 066
477 232
468 733
2-9 fő
173 115
186 536
193 461
195 113
194 092
10-49 fő
26 829
27 782
28 806
29 507
29 388
50-249 fő
5 006
5 015
5 028
4 980
5 010
250fő és felette
1 003
958
946
924
923
693 788
700 855
708 307
707 756
698 146
Vállalkozás összesen
Forrás: a KSH internetes portálja Az adóbevallást benyújtó társas vállalkozások létszám- kategóriák szerinti megoszlásai A társas vállalkozások számának megoszlása az egyes létszám - kategóriák között csak kismértékben változott. A 0-1 fős vállalkozások részaránya csökkent, a mikro- és kisvállalkozásoké nőtt, a közepes és nagyvállatoké stagnált 2002-höz képest. Az egyéni vállalkozók változatlanul elsöprő többségükben a legkisebb kategóriába esnek. 2006-ban arányuk a mikro- és kisvállalkozások rovására növekedett. A közepes vállalkozások száma 2002-2006 között 50 körül ingadozott, 2005-ben számuk 81-re nőtt, majd 2006ban 45-re csökkent. Nagyvállalkozás 2002 és 2004 között az egyéni vállalkozások között egy sem volt, 2005-benés 2006-ban viszont már 4. 3.7. táblázat: Az adóbevallást benyújtó egyéni vállalkozások megoszlása a foglalkoztatott létszám kategóriái szerint
(%)
2002
2003
2004
2005
2006
0-1 fő
92,2
91,7
91,6
91,7
92,8
2-9 fő
7,3
7,8
7,9
7,8
6,7
10-49 fő
0,5
0,5
0,5
0,5
0,4
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
0,0
0,0
0,0
0,0
0,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
0,0
0,0
0,0
0,0
0,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
MKV összesen 50-249 fő KKV összesem 250 főnél nagyobb Összesen
Forrás: Az adóbevallások adatai alapján számítva 33
3.8. táblázat: Az eva szerint adózó vállalkozások megoszlása a foglalkoztatottak létszám kategóriái szerint 2005
2006
0-1 fő
87 343
94 120
2-9 fő
9 210
9 328
10-49 fő
48
67
50-249 fő
9
1
Összesen
96 610
103 516
Forrás: Az adóbevallások adatai alapján számítva Az egyszerűsített vállalkozói adó szerint működő vállalkozások 91 %-a a legkisebbek csoportjába esik, 9%-uk 2-9 főt foglalkoztató mikro vállalkozás. 2006-ban 67 kis-, és 1 közepes vállalkozás tartozott közéjük. 3.3.2. Kisvállalkozások szerepe a foglalkoztatásban 2002-2006 között
2002-ben 397 ezer, 2003-ban 355 ezer, 2004-ben 344, 2005-ben 343 ezer, 2006-ban 375 ezer egyéni vállalkozó adózott a személyi jövedelemadó szerint. Az adóbevallást benyújtó egyéni vállalkozások száma ingadozó, de csökkenő tendenciájú, annak ellenére, hogy 2006-ban számuk nőtt. 2006-ban az egyéni vállalkozók 51 %-a volt főfoglalkozású, 28 %-a mellékfoglalkozású és 21 %-a nyugdíjas. A segítő családtagok száma az elmúlt éve folyamán rohamosan csökkent. 2003-as 2165, 2004-ben 1865, 2005-ben 1718, 2006-ban 1446 segítő családtagot foglalkoztattak. Az alkalmazottak száma szintén csökkenő. 2003-ban 1446 segítő családtagot foglalkoztattak. Az alkalmazottak száma szintén csökkenő. 2003-ban 157 ezer, 2004-ben 150 ezer, 2005ben 157 ezer, 2006-ban 145 ezer alkalmazottat foglalkoztattak. Vagyis ezek a vállalkozások a szóban forgó években átlagosan 0,5-0,4 alkalmazottat és segítő családtagot foglalkoztattak. Az alkalmazottal rendelkező egyéni vállalkozások száma 2002 és 2006 között csökkent. 2006-ban 59 ezer vállalkozásnak volt legalább egy, és 27 ezernek volt legalább két alkalmazottja. Összességében tehát a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók 2001-ben 566 ezer, 2006-ban 521 ezer főnek adtak munkát. Vagyis az egyéni vállalkozók foglalkoztatásban betöltött szerepe csökkent. 34
3.9. táblázat: A kettős könyvvitelt vezető vállalkozások átlagos állományi létszáma (ezer fő)
(2001-2006) 2002
2003
2004
2005
2006
0-1 fő
73
61
76
71
81
2-9 fő
366
346
396
388
413
10-49 fő
448
432
473
464
499
MKV összesen
887
839
944
923
992
50-249 fő
456
432
466
436
462
1 343
1 271
1 410
1 358
1 454
779
740
756
696
741
2 123
2 010
2 166
2 055
5 195
KKV összesen 250 főnél nagyobb Összesen
Forrás: Az adóbevallások alapján számítva A társas vállalkozásokban az alkalmazottak száma hullámzó. Az előző évhez képest az alkalmazottak átlagos állományi létszáma 2003-ban és 2005-ben csökkent, 2004-ben s 2006-ban növekedett. A hullámzás minden létszám- kategóriára jellemző. A mikro- és kisvállalkozások
alkalmazottainak
száma
növekvő,
a
közepeseké
stagnáló,
a
nagyvállalatoké csökkenő trendvonalú. Az alkalmazás arányairól ugyanez mondható el. 2002-2006 között a mikro- és kisvállalkozások részaránya 40-ről 45%-ra emelkedett, a nagyvállalkozásoké 38-ról 34 5ra csökkent. A közepes vállalkozások mutatója stagnált. 2005-bena társas vállalkozások körében a mikro- és kisvállalkozások foglalkoztatták az alkalmazottak 45, a közepesek 21, a nagyvállalatok 34%-át. 3.10. táblázat: A kettős könyvvitel vezető vállalkozások átlagos állományi létszámának megoszlása (2002-2006)
(%)
2002
2003
2004
2005
2006
0-1 fő
3,5
3,0
3,5
3,4
3,7
2-9 fő
17,2
17,2
18,3
18,9
18,8
10-49 fő
21,1
21,5
21,8
22,6
22,7
MKV összesen
41,8
41,7
43,6
44,9
45,2
50-249 fő
21,5
21,5
21,5
21,2
21,0
35
KKV összesen
63,3
63,2
65,1
66,1
66,2
250 főnél nagyobb
36,7
36,8
34,9
33,9
33,8
Összesen
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Forrás: Az adóbevallások alapján számítva
A következő táblázatban számba vesszük a fő- és kiegészítő foglalkozású egyéni vállalkozókat, az egyszerűsített vállalkozói adó alá sorolt vállalkozókat, valamit n a kettős könyvvitelű
vállalkozások
tulajdonosait.
Foglalkoztatottnak
tekintjük
tehát
az
alkalmazottakat, a segítő családtagokat és a tulajdonosokat. A számításban nem szerepelnek a költségvetési szektor alkalmazottai, ezért az arány csak a versenyszférára vonatkoznak. A pénzügyi szektor nélkül vett versenyszféra foglalkoztatása és létszám- kategóriák közti megoszlása az alábbiak szerint alakult:
3.11. táblázat: A vállalkozások összes foglalkoztatottainak száma a vállalati létszámkategóriánként
(ezer fő) 2002
2003
2004
2005
2006
0-1 fő
713
638
562
550
624
2-9 fő
598
568
618
604
654
10-49 fő
504
484
524
516
551
1 815
1 690
1 705
1 670
1 829
464
440
474
447
470
2 279
2 130
2 179
2 118
2 299
780
741
757
698
744
3 059
2 871
2 935
2 816
3 043
MKV összesen 50-249 fő KKV összesen 250 fő felett Összesen
Forrás: Az adóbevallások adataiból számolva
36
3.12. táblázat: A vállalkozások összes foglalkoztatottainak megoszlása vállalati létszám- kategóriánként
(%) 2002
2003
2004
2005
2006
0-1 fő
23,3
22,2
19,1
19,5
20,5
2-9 fő
19,6
19,8
21,1
21,4
21,5
10-49 fő
16,5
16,9
17,9
18,3
18,1
MKV összesen
59,4
58,9
58,1
59,3
60,1
49-249 fő
15,2
15,3
16,1
15,9
15,4
KKV összesen
74,6
74,2
74,2
75,2
75,5
250 fő felett
25,5
25,8
25,8
24,8
24,4
Összesen
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Forrás: Az adóbevallások alapján számítva
Mindent egybe vetve tehát 2002-2006 között a foglalkoztatás számszerűen 3 millió fő körül hullámzott. Arányaiban a mikro- és kisvállalkozások részesedése növekszik, a közepeseké stagnál, a nagyoké csökken. 2005-ben a nagyvállalatok foglakoztattak 24, a közepesek 15, a mikro- és kisvállalkozások 60%-át foglalkoztatták.
A következő táblázat a különböző méretű vállalkozások alkalmazotti létszámváltozásának, valamint vállalkozások alapításának, és megszűnésének együttes hatását tartalmazza a foglalkoztatottságra. 3.13. táblázat: A foglalkoztatottság változása az előző évhez képest (ezer fő) 2002
2003
2004
2005
2006
0-1 fő
153
-75
-76
-12
74
2-9 fő
-98
-31
51
-14
50
10-49 fő
16
-19
40
-8
35
37
MKV összesen
71
-125
15
-34
159
50-249 fő
-6
-24
34
-27
23
KKV összesen
65
-149
49
-61
181
250 fő felett
-40
-39
16
-58
45
Összesen
23
-188
65
-119
227
Forrás: Az adóbevallások alapján számolva Ez a táblázat is a foglalkoztatás hullámzását mutatja. A 2003. és 2005. évi visszaesés után a foglalkoztatás minden nagyságkategóriában növekedett 2004-ben és 2006-ban. A 2006os növekedés különösen nagy volt, az előző évhez képest 227 ezer fő a különbség, amelynek 60%-a a mikro- és kisvállalkozásoknál, 10%- a a közepes és 20%-a a nagyvállalatoknál regisztrálható. 3.3.3. A tulajdonosi szerkezet alakulása létszám- kategóriák szerint
A vállalkozások tulajdonosi szerkezetét két metszetben vizsgáljuk: előbb az üzleti szféra összes jegyzett tőkéjének megoszlását a fő tulajdonosok, majd a fő tulajdonosok tulajdoni arányát vállalati létszám- kategóriák szerint. A jegyzett tőke megoszlásának adatai a tulajdonosi szerkezet stabilizálódását mutatják. A rendszerváltozás után kialakult és 2000-ig szigorúan érvényesülő két trend: az állami tulajdon csökkenése és a magántulajdonon belül a külföldi tőke részarányának növekedése megtört. Az állami tulajdon aránya 2002-2004 között növekedett, 2005-2006ban ismét csökkent. A belföldi magán, a belföldi társasági és a külföldi tulajdon részaránya is hullámzóan alakult. 2006-ban a következő tulajdonosi arányok alakultak ki a versenyszférában: a külföldiek rendelkeznek az összes jegyzett tőke 44, a belföldi társaságok 35, a belföldi magánszemélyek 14, az állam 8%-ával. A belföldi magántulajdonú vállalkozások aránya a mikro- és kisvállalkozásoknál nagyobb az átlagosnál, a belföldi társasági tulajdonúaké a 10- 49 főt foglalkoztató kisvállalkozásoknál
és
a
nagyvállalatoknál,
az
állami
tulajdonúak
aránya
a
nagyvállalatoknál, a külföldi tulajdonúak aránya pedig a közepes és nagyvállalatoknál haladja meg az átlagos mértéket. Vagyis a mikro- és kisvállalkozások jellemzően hazai magán, a nagyvállalatok jellemzően belföldi társasági, külföldi és állami tulajdonban vannak. 2005-höz képest jelentős elmozdulás, hogy a belföldi társasági tulajdonú 38
nagyvállalatok részesedése emelkedett,a külföldi tulajdonú nagyvállalatok részaránya csökkent. A tulajdon létszám-kategóriák közötti megoszlása is a stabilizálódás jeleit mutatja. A nagyvállalatok részesedése túlnyomó. A tőkekoncentráció nagy, de most mér nem fokozódó. 2006-ban a nagyvállalatok részesedése csökkent, a kis- és közepes vállalkozásoké nőtt. A saját tőke szerkezetének alakulása nem különbözik lényegesen a jegyzett tőkéről elmondottakról. A saját és a jegyzett tőke viszonya egynél nagyobb érték esetén tőkefelhalmozásról, egynél kisebb értéke tőkevesztésről ad felvilágosítást. A vállalkozások minden csoportjában tőkefelhalmozás zajlott 2002-2006 között. A leggyorsabb felhalmozás sorrendben a 10-49 fős kisvállalkozásoknál, a nagyvállalatoknál és a 2-9 fős mikro vállalkozásoknál történt.
3.3.4. Hálózatosodás
A vállalkozói hálózatok bővülése a tulajdonosi kapcsolatok felől közelítve Az adóbevallásokban a mérlegsorok között szerepel a befektetett eszközök sora, amelynek a tulajdonosi részesedés más vállalkozások alapító vagyonában, törzstőkéjében, vagy részvénytőkéjében. A részesedéssel rendelkező vállalkozások száma növekedett. A részesedéssel rendelkező vállalkozások aránya 2002-höz képest esett, a jogis személyiség nélküli vállalkozások kettős könyvvitelre kötelezése miatt. A mutató 2006-ban 6 %. Az alkalmazottak számának növekedésével meredeken nő a részesedéssel bíró vállalkozások aránya. A részesedések nagysága mind abszolút értékben, mind a jegyzett tőkéhez viszonyítva gyorsan nőtt 2002 és 2006 között. Ez is a hálózatosodás növekvő jelentőségét mutatja. Létszám- kategóriánként vizsgálva tartósan a közepes vállalkozások rendelkeznek a legkisebb
arányban
részesedéssel
más
vállalkozásokban.
A
nagyvállalatok
39
hálózatosodottsága mellett a mikro- és kisvállalkozások részesedései is jelentősek, emellett körükben gyorsam növekvőek is. A kettős könyvvitelű vállalkozások befektetései 2002 és 2006 között nominál értékben megduplázódtak, reálértékben több mint 60 %-kal nőttek. 2002 és 2006 között a közepes és nagyvállalatok részesedése a befektetésekből csökkent, a mikro- és kisvállalkozásoké nőtt. A fő tulajdonosokat is bevonva a vizsgálódásba megállapítható, hogy a kizárólag a külföldi tulajdonú mikor- és kisvállalkozások befektetéseinek aránya nőtt 2002-2006 között. Összefoglalva, levonható a következtetés, hogy a 2002-2006 közötti időszakban a hálózatosodás a tulajdonosi kapcsolatok szerint vizsgálva előrehaladt a magyar gazdaságban: a más vállalkozásokba történő befektetéseknek mind a száma, mind az értéke, mind az összes jegyzett tőkéhez viszonyított aránya növekedett. A hálózatosodás előrehaladása azt is jelenti, hogy a hálózatba tartozó vállalkozások több erőforrással rendelkezzenek, mint nem hálózatosodott társaik és teljesítményük is nagyobb. Valamilyen informális együttműködésben a vállalkozások kevesebb, mint fele, 45%-a vett részt. Formalizáltabb együttműködésnek a vállalkozások 16%-a résztvevője. Bármilyen együttműködés a vállalkozások 50 %-át jellemzi. Mind az informális, mind a formális együttműködés létszámnagyság-kategóriánkénti eloszlását az jellemzi, hogy a kisebb vállalkozások, vagyis az alkalmazott nélküli és mikro vállalkozások az átlagosnál kevésbé, a nagyobbak, a kis- és közepes vállalkozások az átlagosnál jobban részesei annak. 3.3.5. Beruházások
A társas vállalkozások beruházásai 2002-2006 között hullámzóan alakultak. Az előző évhez képest 2004-ben és 2006-ba csökkentek, 2003-ban és 2005-ben nőttek. A h öt évet egyben tekintve a beruházások reálértékben 2 %-kal nőttek.
40
3.14. táblázat: Az adóévben aktivált beruházások reálértéken a kettős könyvvitelű vállalkozásoknál létszám- kategóriánként (2002-es áron)
(Mrd Ft, %)
2002
2003
2004
2005
2006
2006/2005
0-1 fő
295
377
219
458
421
87,3
2-9 fő
426
377
297
331
467
134,2
10-49 fő
426
548
384
578
465
76,4
1 147
1 302
900
1 367
1 353
94,0
430
356
375
416
380
86,7
KKV összesen
1 577
1 658
1 275
1 783
1 733
92,3
250 főnél nagyobb
1 087
1 059
873
1 322
1 139
81,8
Összesen
2 664
2 717
2 148
3 105
2 872
87,8
MKV összesen 50-249 fő
Forrás: Az adóbevallások adataiból számolva A táblázat létszámnagyság –kategóriák szerint mutatja a vállalkozások beruházási aktivitását. A mikor- kis- és közepes vállalkozások beruházásainak nagyságrendje közel esik egymáshoz, míg a nagyvállalatoké sokkal nagyobb. 2006-ban a 2-9 fős mikro vállalkozások beruházásai növekedtek. A beruházások nagyságát a vállalkozások saját tőkéjéhez és hozzáadott értékéhez viszonyítja a következő táblázat. Egészében mind a két mutató tekintetében a beruházások
200-höz
képest
csökkentek.
A
saját
tőke
tekintetében
minden
méretkategóriában, a hozzáadott értéket nézve a közepes és a nagyvállalatoknál. 3.15. táblázat: Beruházások a saját tőkéhez és a bruttó hozzáadott értékhez viszonyítva létszám- kategóriánként (2002,2006) Saját tőke
(%) Bruttó hozzáadott érték
2002
2006
2002
2006
0-1 fő
29,6
23,7
62,6
83,4
2-9 fő
32,7
26,1
47,6
49,0
10-49 fő
25,3
20,4
35,1
31,2
MKV átlag
28,8
23,1
44,5
45,9
50-249 fő
19,4
14,6
28,8
22,4
KKV átlag
25,8
20,5
38,7
37,3
41
250 főnél nagyobb
19,8
15,2
32,2
25,4
Átlag
22,8
18,0
35,8
31,5
Forrás: Az adóbevallások adataiból számolva A beruházási aktivitás a legkisebb vállalkozásoktól a nagyobbak felé meredeken nő, és az egyes létszám-kategóriákban stabil arányúnak tűnik. A 0-1 fős vállalkozások 30-40, a nagyvállalatok mintegy 85-90 %-a ruházott be évente. 3.16. táblázat: A beruházó vállalkozások aránya létszám-kategóriánként (2002-2006) (%) 2002
2003
2004
2005
2006
0-1 fő
34,6
39,5
32,2
31,7
29,8
2-9 fő
55,4
58,7
52,7
52,3
49,2
10-49 fő
74,4
76,8
73,2
72,4
70,2
MKV átlag
46,3
51,3
44,6
44,2
42,6
50-249 fő
83,5
84,2
81,6
82,6
79,7
KKV átlag
47,0
52,0
45,2
44,9
42,6
250 főnél nagyobb
89,3
88,2
86,0
87,5
83,5
Átlag
47,1
52,1
45,6
45,0
42,8
Forrás: Az adóbevallások adataiból számolva 2006-ban a beruházások 41 %-a az ipari, 44%-a a szolgáltató ágazatban valósult meg. A közepes és nagyvállalatok jellemzően az iparba, a mikro- és kisvállalkozások jellemzően a szolgáltató ágazatokba fektettek be. 3.3.6. Részesedés a bruttó hozzáadott érték termeléséből
A bruttó hozzáadott értéket a kibocsátás és a termelő felhasználás különbsége alapján határozzuk meg. Ez a szám a termelésük és a támogatások egyenlegével együtt adja a GDP-t. A z elemzések a vállalkozói szektorra vonatoznak, és tartalmazzák a KSH által a lakossági szektorba sorolt személyi jövedelemadózó egyéni vállalkozások, valamint az eva szerint adózó vállalkozások adatait is.
42
A kialakult szerkezet alapjaiban nem változott. A mikro – és kisvállalkozások, a közepes és nagyvállalatok részesedése egyaránt stagnált 2002 és 2006 között. A mikor- és kisvállalkozások állítják elő a hozzáadott érték egyharmadát, a közepesek kevesebb, mint ötödét, a nagyvállalatok közel felét. 2006-ban a közepes és nagyvállalatok részesdése kismértékben csökkent, a mikro- és kisvállalkozásoké növekedett. 2006-ban a versenyszféra bruttó hozzáadott értékének 51 %-át az ipari, 31 %-át a szolgáltató, 16 %-át a kereskedelmi, 2%-át az erdőgazdasági ágaztok állították elő. A mikro- és kisvállalkozások együttesen a bruttó hozzáadott érték több mint harmadát állították elő 2006-ban. Vannak olyan ágazatok, amelyben a kisvállalkozások hozzájárulása az ágazat teljesítményéhez túlnyomó: ilyen az oktatás, az egészségügy és szociális ellátás. Ezekben az ágazatokban a közszolgáltatásokat főként kisvállalkozások egészítik ki üzleti szolgáltatásokkal. Meghaladja az 50 %-ot a mikro. és kisvállalkozások részesedése az ingatlanügyletetek, gazdasági szolgáltatások, a kereskedelem, az építőipar ágazatokban is. Más ágazatokban viszont teljesítményük kisebb, különösen az energetikában, a távközlésben, a vegyiparban, és a dohányfeldolgozásban. 3.3.7. Árbevétel és export
A 2002-2006 közötti időszakban a különböző nagyságú vállalkozások árbevételének részaránya nem változott jelentősen. A mikor- és kisvállalkozások részesedésének aránya csökkenő, a nagyvállalatoké növekvő irányzatú. 2006-ban a nagyvállalatok az összes nettó árbevétel 39%-át, a középvállalatok 19, a mikor- és kisvállalkozások 42%-át realizálták. Reálértéken a mikro- és kisvállalkozások árbevétele 19, közepes vállalkozásoké 26, a nagyvállalatoké 31 %-kal növekedett 2002.2006 között. A kettős könyvvitelű vállalkozásoknak közel fele rendelkezik 10 millió forintnál kisebb árbevétellel, és több mint négyötöde 100 millió forintnál kisebbel. A vállalkozások 16 %ának nagyobb az árbevétele 100 millió forintnál. Az exportértékelés megoszlását 2002 óta az jellemzi, hogy a nagyvállalatok részesdése változatlan (64-65 %), a közepeseké 13-15 %, míg a mikro- és kisvállalkozásoké 20-22%.
43
20006-ban a mikro- és kisvállalkozások az összes export 21, a közepesek 14 %-át bonyolították. Reálértéken 2002-2006 között az összes létszám-kategóriájú vállalkozás kivitele növekedett. Az 50 főnél kevesebbet foglalkoztató kisvállalkozások exportja 2002-2006 között növekedett. Az export aránya az árbevételben a különböző nagyságú vállalkozásoknál mind a mikorés kis-, mind a közepes, mind a nagyvállalatoknál növekvő arányú. A nagyvállalatok lényegesen nagyobb szerepet játszanak a külpiaci értékesítésben, mint a kis –és közepes vállalkozások.
3.3.8. A vállalkozások költségszerkezete
3.17. táblázat: A kettős könyvvitelű vállalkozások költségszerkezete létszámkategóriánként 2006-ban
Összesen
nagyobb
250 főnél
50-249 fő
10-49 fő
2-9 fő
0-1 fő
(%)
Anyagköltség
9,0
10,8
15,1
20,2
38,2
24,4
Igénybe vett szolgáltatások értéke
11,5
10,4
10,4
11,5
10,8
10,8
Közvetített szolgáltatások
16,3
12,8
12,3
9,4
5,0
9,1
Eladott áruk besz. értéke (ELÁBÉ)
47,5
51,0
44,4
39,7
22,3
35,8
Egyéb szolgáltatások
1,4
1,2
1,4
0,9
1,6
1,3
Bérköltség
1,9
5,1
6,0
6,7
6,5
6,0
Személyi kifizetések
0,6
0,7
0,9
1,2
1,2
1,0
Bérjárulékok
0,7
1,8
2,1
2,4
2,4
2,1
Értékcsökkenési leírás
5,4
2,8
3,1
2,9
4,5
3,7
Egyéb ráfordítások
5,8
3,3
4,5
5,0
7,5
5,7
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Összesen Forrás: Az adóbevallások alapján számolva
44
Egészében a két legnagyobb tétel az eladott áruk beszerzési értéke és az anyagköltség, amit az igénybe vett szolgáltatások követnek. A bérköltség, a személyi jellegű kifizetések és a bérjárulékok együttesen az összköltség 10%-ét sem érik el. A vállalkozások működési költségeinek szerkezetében jelentős különbségek vannak a vállalkozások létszámától függően. A nagyvállalatok kivételével az eladott áruk beszerzési értéke minden létszám-kategóriában a legnagyobb tétel, a további költségelemeknél azonban az eltérések jelentősek. Az anyagköltségek, a bérköltség és közterheinek súlya a legkisebb vállalkozásoktól a nagyobbak felé haladva növekvő. Az egyéb ráfordítások olyan költségek, amelyek a vállalkozás egészének működésével kapcsolatban merülnek fel, és nem oszthatók fel termékek, szolgáltatások között. Általában ezek is jelentősebb súlyúak a nagyobb vállalkozásoknál.
A közvetített
szolgáltatások igény monoton csökken. A kisebb vállalkozások viszonylag jobban beágyazottak a vállalatközi munkamegosztásban, mint a nagyobbak. Az értékcsökkenés leírás eloszlása nyeregformájú: a 0-1 fős és 250 főnél nagyobb vállalkozásoknál viszonylagosan a legnagyobb, és legkisebb a 2-49 fős létszámkategóriákban. 3.3.9. Jövedelmezőség
A veszteséges egyéni és társas vállalkozások együttes száma csökkenő irányzatú. A veszteséges társas vállalkozások aránya 2002-ben 38, 2006-ban 29 % volt. Az egyéni vállalkozásoknál a csökkenő trend 2004 óta érvényesül. 2004-ben 35, 2006-ban 28 %-uk volt veszteséges. Ennek oka részben az eva alá tartozó vállalkozások növekedése. Az veszteséges vállalkozások aránya létszám- kategóriánként is csökkenő. 2006-ban a 0-1 fős vállalkozások 35, a 2-9 fős fősök 29, a 10- 49 fősök 16, a közepes vállalkozások 15 s a nagyvállalatok 17%-a volt veszteséges a kettős könyvvitelű vállalkozások között. A kettős könyvvitelű vállalkozások nyeresége reálértéken a 2004-es évet leszámítva növekedett. 2006-ban 10%-kal magasabb nyereséget érték el, mint az előző évben. 2006ban a 10-49 fős kisvállalkozások és a nagyvállalatok jövedelmezősége csökkent, a mikroés közepes vállalkozásoké nőtt, de a mikro vállalkozásoké jobban.
45
Az egyéni vállalkozások eredményessége tartósan rossz, negatív. 2002 kivételével a többi évben az egyéni vállalkozói szektor összességében veszteséges volt, bár 2004óta a veszteség mértéke összegségében drasztikusan csökkent. Általában a mikro vállalkozások veszteséget, a kis- és közepes vállalkozások nyereséget mutattak ki 2002-2006 között. Csak a közepes létszámú egyéni vállalkozások mutattak ki nyereséget, mint az öt évben. 3.3.10. Termelékenység, hatékonyság
A termelékenységi mutatókat a kettős könyvvitelű vállalkozásokra nézve elemezzük. A vállalkozások termelékenységi mutatója az egy alkalmazottra jutó árbevétel. A vállalkozások termelékenysége a kisebbektől a nagyobbak felé haladva egyre nő. A mutató értéke 2006-ban a mikro- és kisvállalkozásoknál 20, a közepeseknél 22, a nagyvállalatoknál 27 millió forint volt. A termelékenység a nagyobb vállalkozásoknál nem csak nagyobb, de gyorsabban is nő. 2002-2006 között a mikro-és kisvállalkozások termelékenysége 13, a közepeseké 28, a nagyoké 45%-kal nőtt. Egy további teljesítménymutató, az egy alkalmazottra jutó bruttó hozzáadott érték mutatója. A bruttó hozzáadott érték mutatója is a kisebb vállalkozásoktól a nagyobbak felé haladva nő. 2006-ban a mutató értéke a mikro- és kisvállalkozásoknál 3,1, a közepeseknél 3,8, a nagyvállalatoknál 6,4 millió forint volt. A vállalkozói szférában a termelékenység
2002-2006
között
18%-kal
nőtt,
ezen
belül
a
mikro.
és
kisvállalkozásoknál 2, a közepeseknél 10, a nagyoknál 39%-kal. A különböző méretű vállalkozások tőkeellátottságát jellemzi az egy alkalmazottra jutó saját tőke értéke, ami várhatóan a kisebb vállalkozásoktól a nagyobbak felé haladva növekszik. Ez így is van a 2-9 főt foglalkoztató vállalkozásoktól kezdődően, de meglepő módon a mutató 0-1 fős mikro vállalkozásoknál a legnagyobb, nagyobb a nagyvállalatokénál is. Ez valószínűleg a hálózatosodással függ össze. A mutató kisebb ingadozásokkal ugyan, de növekszik. 2004-ben minden létszám-kategóriában visszaesett az előző évhez képest. Egyértelműen növekvő trend csak a nagyvállalatok adatsorát jellemzi. A tőkehatékonysági mutató trendje csökkenő. Az egy forint saját tőkével előállított hozzáadott térték az átlagosnál nagyobb a kis- és közepes vállalkozásoknál (10-249 fő) és a nagyvállalatoknál, míg a mikro vállalkozásoknál, az átlagosnál kisebb. 46
Az átlagos saját tőke érétke is a kisebb vállalkozásoktól a nagyobbak felé haladva nő. A mikro- és kisvállalkozások átlagos saját tőkéje 2006-ban 22, a közepeseké 32 millió, a nagyoké 8,9 milliárd forint volt. Idősorban tekintve a mutató értéke ingadozó, bár trendjében növekvő minden méretkategóriában. 2002 és 2006 között a vállalkozások átlagos saját tőkéje a 0-1 fős mikro vállalkozásoknál és a nagyvállalatoknál nőtt a legnagyobb mértékben 79, illetve 36%-kal. A legkisebb növekedés (8%) a közepes vállalkozásoknál következett be. Az árbevétel-arányos nyereség az összes vállalkozásnál mindvégig 5% körül alakult 2002 és 2006 között. A mutató évről évre hullámzó mértékű minden létszám-kategóriában a közepes vállalkozások kivételével. A közepes vállalkozásoknál az árbevétel arányos nyereség évről évre egyre kisebb. Az eszközhatékonyság 2002-2006 között egészében szintén hullámzóan alakult. A mutató értéke a különböző nagyságú vállalkozásoknál is hullámzó. 2006-ban a mikro vállalkozások, illetve a nagyvállalatok eszközhatékonysága volt az üzleti szféra átlagánál nagyobb, 10-49 fős vállalkozások és a közepeseké annál kisebb. Az egy forint munkajövedelemre (bérköltség+ személyi jellegű kifizetések) jutó nyereség mutatója szintén hullámzó. Létszám-kategóriánként vizsgálva látszik, hogy 2006-ban a mikro vállalkozások és a nagyvállalatok mutatója magasabb az átlagnál- a 0-1 fős mikro vállalkozásoknál a mutató kiemelkedően magas-, a 10-49 fős kisvállalkozások és közepes vállalkozásoké nem éri el az átlagost. 3.3.11. Támogatások és elvonások
A kedvezmények első csoportja az adózás előtti eredményt csökkenti. Általában ez nem az állammal szembeni kötelezettségek elengedését jelenti, mint az adókedvezmény, hanem csak az adófizetési kötelezettség csökkentését. Ilyen tétel a mikro- és kisvállalkozások 2001-től kezdődően 10millió forintot, 2002-től 30 millió forintot el nem érő beruházásainak összege. A kedvezmény értéke maximálisan az adózás előtti eredményt csökkentő tétel adóvonzata. E z utóbbi kedvezményt az egyéni vállalkozások 1,2, a társas vállalkozások 65%-a vette igénybe 2006-ban. Mind a befektetési adóalapkedvezményt igénybe vevő vállalkozások száma, mind a befektetések összege is
47
szigorúan csökkenő irányzatú. Létszám-kategóriánként elsősorban a 10-49 fős kis, és 2004-től kezdődően az 50.249 fős közepes vállalkozások éltek ezzel a kedvezménnyel. Mind az egyéni, mind a társas vállalkozások töredéke vett igénybe valamilyen adókedvezményt. 2002.ben16789 egyéni és 5388 társas vállalkozás, 2006-ban 4559 egyéni és 4990 társas vállalkozás. 2002-2006 között az adókedvezményt igénybevevő vállalkozások száma jelentősen csökkent. Az adókedvezmények összegének eloszlása koncentrált. Döntő többségük a kettős könyvvitelű vállalkozásoknál jelentkezett. Létszámnagyság szerint a nagyvállalatok veszik igénybe az adókedvezmények zömét, 2006-ban 94%-át. 3.3.12. Felhalmozási célú saját források, munka– és tőkejövedelmek
A felhalmozási célú saját források az amortizációból és az adózás utáni eredményből képződnek. A viszonylag kisszámú nagyvállalatnál képződik a források zöme. Az eloszlás koncentrált.
Ennek egyik oka, hogy a nagyvállalatoknál lényegesen több
amortizáció képződik. A másik ok pedig a nagyvállalatoknál képződött a felhalmozás célú saját források fele, a közepeseknél 14, a mikro- és kisvállalkozásoknál 37%-a. Az adatok hullámzóak minden méretkategóriában. A mutató bruttó hozzáadott értékhez viszonyított arányát az jellemzi, hogy a legkisebb vállalkozásoktól a nagyobbak felé haladva értéke a közepes vállalkozásokig csökken, majd a nagyvállalatokhoz érve újra növekszik. A nemzetgazdasági átlagnál több forrás 2002 és 2006 között mind az 5 évben csak a mikro vállalkozásoknál képződött. A közepes vállalkozások képződő forrásai tartósan az átlag alatt, a kis- és a nagyvállalatokéi többnyire az átlag felett helyezkedtek el. A munkavállalói jövedelmek eloszlása szintén koncentrált és csak nagyon lassan változó szerkeztű.2002- 2006 között a mikro és kisvállalkozások a bér és személyi kifizetéseknek 30-33, a közepesek 23-24, a nagyvállalatok 44-46 %-át teljesítették. A mikor- és kisvállalkozások
részesedése 2003-2006 között
enyhén növekedni, a közepes
vállalkozásoké stagnálni, a nagyvállalatoké lassan csökkenni látszik. A munkavállalók jövedelemének részaránya a bruttó hozzáadott értékhez viszonyítva állandónak, 36-38%-osnak mondható. 2002-2006 között a vállalkozási szféra átlagánál
48
nagyobb a mutató értéke a 10-49 és 50-249 fős kis- és közepes vállalkozásoknál, míg a mikro vállalkozásoknál és a nagyvállalatoknál kisebb. A munkavállalói jövedelmek színvonalát egy alkalmazottra eső összeg jellemzi a legjobban. A munkavállalói jövedelmek reálértéke a vállalkozói szférában 2002 ót a lassan növekszik. 2002-2006 között összesen 16%-os növekedés volt tapasztalható. 2006ban a nagyvállalatoknál a munkajövedelmek csökkentek,, a többi létszám-kategóriájú vállalkozásoknál emelkedtek. Különösen nagymértékben a 2-9 főt foglalkoztató mikro vállalkozásoknál (17 %-kal), és a 10-49 főt foglalkoztató kisvállalkozásoknál (11%-kal). A mikro vállalkozásoktól a nagyvállalatok felé haladva a munkajövedelmek nagysága gyorsan emelkedik. 2006-ban a nagyvállalatoknál a bér- és személyi jellegű kifizetések kétszeresen haladták meg a mikro- és kisvállalkozások munkajövedelmeit. A tulajdonosi jövedelmek- az osztalékok és részesedések- 2002 és 2006 között reálértékben 85%-kal nőttek. 2006-ban a nagyvállalatoknál az osztalékok és részesedések 42, a közepeseknél 12, a mikro- és kisvállalkozásoknál 46 %-át fizették ki. A 0-1 fős mikro vállalkozásoknál fizetett tőkejövedelmek aránya nagy, illetve az előző évhez képest részarányuk ugrásszerűen növekedett. Összegszerűen a közepes és nagyvállatok osztalékának nagyságrendje nem változott az előző évekhez képest, a mikro- és kisvállalkozásoké viszont megugrott. Ennek oka az adószabályok változásával függ össze. A tulajdonosok jövedelmének részaránya a bruttó hozzáadott értékben lassan növekszik. 2006-ban a mikor és kisvállalkozásoknál a mutató értéke nagyot nőtt, a közepes és nagyvállalatoknál csökkent. A tulajdonosi és munkajövedelmek viszonyát nemzetgazdasági szinten 2002-2006 között az jellemezte, hogy az osztalékok és részesedések a munkavállalói jövedelmek ötödéről annak harmadéra nőttek 5 év alatt. A tőkejövedelmek tehát gyorsabban nőttek, mint a munkajövedelmek. A kisebb vállalkozásoknál egyébként a mutató relatíve nagyobb. 3.3.13. A vállalkozások finanszírozása
A vállalkozások finanszírozása alapvetően a végek tőkéjén, hitelein és jövedelmein alapul. A vállalkozások összes saját tőkéje 19 249 milliárd, átlagos saját tőkéje 73 millió
49
forint volt 2006-ban. A vállalkozások több mint háromnegyede azonban nem éri el az átlagot. A tőke 47%-a koncentrálódott a nagyvállalatoknál , 16%-a a közepes és összesen 37%-a a mikro- és kisvállalkozásoknál. Ezzel függ össze, hogy az 50 főnél kisebb vállalkozások átlagos saját tőkéje meglehetősen kicsi. A vállalkozások saját tőkéjének nagysága nagyon „szór” minden létszám-kategóriában. A vállalkozások finanszírozásának saját és a képződő, un. spontán forrásokon kívül fontos elemei a hitelek és kölcsönök. A vállalkozások jelentős része hitel vagy/és kölcsön nélkül gazdálkodik. Rövid lejáratú hitele a vállalkozások nagyobb hányadának van, mint hosszúlejáratú. A kisebb vállalkozások kisebb arányban rendelkeznek hitelekkel, mint a közepes és nagyvállalkozások. Ez igaz a rövidlejáratú hitelekre. Hosszú lejáratú hitelekkel a mikroés kisvállalkozások nagyobb arányba rendelkeznek, mint a közepes és nagyvállalatok. A megoszlási viszonyszámok a hitelek koncentrációját mutatják, amely a korábbi évekhez képest 2006-ban csökkent. A kettős könyvvitelű vállalkozások körében a rövidlejáratú hitelek koncentrációja nagyobb, a hosszú lejáratúaké valamivel kisebb. A vállalkozások 97%-a rendelkezik a rövid lejáratú hitelek mintegy 75%-ával, a hosszú lejáratúak 84%-ával, míg a vállalkozások 1%-a a hitelek 25, illetve 16%-ával. Azoknak a vállalkozásoknak a beruházási aktivitása, amelyek hosszúlejáratú hitelt vettek fel nagyobb, mint a hitelt fel nem vetteké. A KKV –k küldő finanszírozása a kilencvenes évek közepén bekövetkezett romlás, majd stagnálás után 2000-től látványosan javult. 1999-2007 között nőtt a kis- és középvállalkozások tisztán piaci alapon kihelyezett banki hitelállománya. 2007 végén már a kis- és középvállalati hitelek a teljes hitelállomány több mint felét tették ki. Ebben a folyamatban a kereskedelmi bankok piaci hitelei játszották a főszerepet. A kkv-hitelek magas arányában jelentős szerepet játszik az a tény, hogy a nagyvállalatok hiteleik egy jelentős részét külföldről, anyavállalatuktól vagy azon keresztül veszik fel. A szövetkezeti hitelintézetek mikro-, kis- és középvállalkozásoknál nyújtott hitelei a kereskedelmi bankokhoz képest kevésbé jelentősek. Ez azt mutatja, hogy a szövetkezeti hitelintézeti szektor piaci pozíciója tovább gyengült. Ebben közrejátszhat, hogy a szövetkezeti 50
hitelintézetek hiteleinek döntő
része, közel
90%-a forinthitel,
míg a banki
hitelállományokon belül folyamatosan nő a devizahitelek részesedése. De hozzájárul ehhez a bankok méretgazdaságossági előny is. A finanszírozás egyik legfontosabb makroszintű mutatószáma a pénzügyi közvetítés mélysége. Hiteloldalon a teljes vállalati hitelállomány ingadozása mellet a kis- és középvállalkozások hitelállományának a GDP-hez viszonyított aránya 2002-t kivéve folyamatosan és dinamikusan növekszik. 2007-ben a bankszektor vállalati hitelezések növekedési üteme alatta maradt a lakossági fogyasztási hitelek és a külföldre nyújtott hitelek növekedési ütemének, de még is jóval meghaladta
a
nominális
GDP
bővülési
ütemét,
ami
elsősorban
a
kis-
és
középvállalatoknak nyújtott, ezeken belül is a mikro vállalkozásoknak nyújtott hitelállomány gyors növekedésének köszönhető. Az építőipar és a mikro vállalati hitelek portfólió minősége kiemelkedően rossz. A hitelgarancia fontos szerepet játszik a kis- és középvállalkozások hitelezésében. Magyarországon a Hitelgarancia Zrt. és az Agrár –Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány garanciavállalásai a kis- és középvállalkozások hiteleinek valamibe több mint 10%-át fedik le. A lefedettség 2005 óta növekszik. Létszám –kategóriák szerint vizsgálva a hitelállomány és a lefedettség változása között negatív a korreláció; a hitelállomány a mikro vállalkozásoknál nőtt a leggyorsabban, miközben a lefedettség csökkent. 2006-ba új garanciaszervezet jelent meg a piacon, a Start Tőkegarancia Pénzügyi Szolgáltató Zrt. , amely egyedi befektetési tőkegarancia, portfólió garancia és pályázati kezességvállalás termékekkel áll a KKV-k és a befektetők rendelkezésére. Szintén 2007-ben lépett a garanciapiacra az 5 tőke garanciaszövetkezet egyesüléséből létrejövő UNIO Garancia Szövetkezet. A Garancia Szövetkezet az év során kizárólag kis – és középvállalkozások pályázatához vállalt készfizető kezességet. A Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület statisztikája a magyar piac erősen koncentrált. A befektetések száma a legkisebb, értéke pedig a legnagyobb befektetési mérettartományban koncentrálódik. A legkisebb ügylete előfordulásának gyakorisága az állami hátterű befektetők aktivitásától függ.
51
A 2007-2013-as tervezési időszakban a hazai tőkepiac fejlődésére, a kis- és középvállalati szektor korai fázisban tartó cégeinek finanszírozási helyzetére várhatóan pozitív hatást fognak gyakorolni az Új Magyarország Fejlesztési Terv Gazdaságfejlesztési Operatív Programjának (GOP) és Közép-magyarországi Operatív Program (KMOP) keretében megjelenő új pénzügyi konstrukciók között megjelenő tőke konstrukciók. A tőkepiac fejlesztését magán és állami befektetők részvételével közös kockázati tőkealapok létrehozásával, és azok üzleti alapon történő működtetésével kívánja a program elérni. 3.3.14. A vállalkozások helyzetéről a vállalkozók szemével
A kis- és közepes vállalkozások helyzetértékelése 2004-2007 között minden tekintetben romlott: a gazdaság helyzetét, a gazdasás kilátásait, a vállalkozások saját helyzetét s kilátásait illetően is. A gazdaság helyzetének és kilátásainak értékelése rosszabb a saját vállalkozás helyzetének és kilátásainak értékelésénél. A vállalkozások különbözősége a kis- és közepes vállalkozásokon belül is érvényesül. Az alkalmazott nélküli vállalkozásoktól a közepes vállalkozásokig haladva a nagyobb vállalkozások helyzetüket jobbnak látják, a közeljövő kilátásait optimistábban ítélik meg, mint a kisebbek. Ágazatok szerint vizsgálva 11 konjunktúramutató alapján a négy ágazat sorrendje a legjobbtól a legrosszabb felé haladva a következő: szolgáltatások, ipar, kereskedelem, építőipar. A különbségek egyáltalán nem markánsak, statisztikailag nem szignifikánsak. A vállalkozások 52%-ának a lakosság, 41%-ának más belföldi vállalkozás, 6%-ának közcélú szervezte, 1.5 %-ának a külföld a legfőbb piaca. A 0-9 fős mikro vállalkozások jellemzően a lakosság, a nagyobb vállalkozások főként más belföldi vállalkozások részére értékesítik termékeiket. A lakossági piacokon működő vállalkozások kevésbé elégedettek helyzetükkel és kilátásaikkal. Bármely piacokon működjenek is a vállalkozások, fontos alkalmazkodniuk a különböző termékek,
szolgáltatások
értékesési
lehetőségeinek
változásához.
Profilváltó
vállalkozásoknak azokat nevezzük, amelyek leadtak, vagy felvettek valamilyen
52
tevékenységet.
Tevékenységet a piaci vállalkozások 10, 7%-a váltott, legnagyobb
arányban a kis- és közepes vállalkozások. A vállalkozások versenytársaikkal szembeni versenyelőnyeik jellemzően a rugalmasság, a jó vevői kapcsolatok, a jó minőség és az alacsonyabb árak. A vállalkozások részvételének a vállalkozási munkamegosztásban egyik fontos mutatója a menedzsment szolgáltatások vásárlásának, piaci beszerzésének elterjedtsége. Az alkalmazott nélküli vállalkozások az egyes szolgáltatásfajtákból az átlagosnál kevésbé, a mikro-, kis-, és közepes vállalkozások az átlagosnál nagyobb mértékben vásárolnak. A vállalkozások hálozatosodása kisebb 2007-ben, 2005-höz képest. Az alkalmazott nélküli vállalkozásoktól a közepesek fellé haladva nő a gazdaságilag integráltabb vállalkozások aránya: azoké, amelyek jobban részt vesznek a vállalatközi munkamegosztásban, az informális és formális együttműködésben. A vállalkozások növekedését akadályozó tényezők között szerepelnek a magas közterhek teljesítése, az adminisztráció kötelezettségek, az erős verseny, a gazdasági szabályozás kiszámíthatatlansága, a tőke- és hitelfinanszírozás, a likviditás és a vevők fizetési késedelmeinek erősödése. A vállalkozások fejlesztéseiket, beruházásaikat elsősorban visszaforgatott nyereségükből, másodsorban bankhitelből, harmadsorban családjuk megtakarításaiból fedezik. Az 1-9 fős mikro vállalkozások is inkább bankhitelből, mint családi megtakarításaikból ruháznak be. Nőtt a vállalkozói hitelt felvett vállalkozások aránya. A mikro vállalkozások hitele ellátottsága a vállalkozói és személyi hiteleket együttesen vizsgálva ugrásszerűen megnőtt. Elkülöníthetjük a kiegyensúlyozott és kiegyensúlyozatlan finanszírozású vállalkozások csoportjait. A kiegyensúlyozatlan finanszírozású vállalkozások termelésének bővítését akadályozza a vevők fizetési késedelme, a hitel-, vagy a tőkehiány. A kiegyensúlyozott finanszírozású vállalkozások mind a gazdaság, mind a saját vállalkozásuk helyzetét és kilátásait jobban látják, derűlátóbban ítélik meg. A Kiegyensúlyozatlan finanszírozású vállalkozások nagyobbak, jobban betagozódtak a vállalatközi munkamegosztásba. Integráltabbak,
aktívabbak,
rugalmasabbak,
innovatívabbak,
növekvőbbek
és
a
hitelpiacon is jobban jelen vannak. 53
A finanszírozási feszültségekkel rendelkező vállalkozások csoportja azonban nem homogén. Két alcsoportja van. Az egyik típusnak a növekedés okoz nehézséget, ami növekvő finanszírozási szükségletet is generál. A másik típus problémái alapvetően más természetűek és gazdálkodási zavaraik finanszírozási feszültségekben s teste töltenek. A válságos helyzetű vállalkozások a csökkenő árbevételű és kapacitás kihasználtságú, romló eredményességű és likviditású vállalkozások. A vállalkozások negyede nem hallott a pályázati lehetőségekről. A pályázni tervező vállalkozások aránya méretekkel monoton nő. A
vállalkozások
számítógép
és
internethasználatában
is
jelentős
változásokat
tapasztalhatunk. A vállalkozások több mint a fele az interneten keresztül hozzáférhet piaci és működésével kapcsolatos egyéb fontos információkhoz. Ugrásszerűen nőtt azon vállalkozások aránya, amelyek az internetet a hatóságokkal való kapcsolattartásra, banki ügyintézésre, engedélyek beszerzésére használják. A vállalkozásfejlesztési szervezetek nem játszanak kitüntetett szerepet a kis- és közepes vállalkozások életében 2005-ben és 2007-ben sem. Üzleti tanácsért a vállalkozások családjukhoz, üzleti partnereikhez, szakmai szövetségekhez, bankokhoz előbb fordulnak, mint vállalkozásfejlesztési szervezetekhez. A munkáltató által szervezett, vagy támogatott képzésben résztvevő vállalkozások aránya rohamosan nő a kisebbektől a nagyobbak felé haladva. A vállalkozók többsége nem érzi szükségesnek, hogy szervezett formában üzleti, vállalkozási ismereteket tanuljon. Csak nagyon kevés részük érzi szükségét a vállalkozói képzésnek. Ebben a tekintetben nincs különbség a vállalkozások mérete szerint. Nagy különbségek adódnak azonban a további ismeretszerzési források: az iskolai és iskolán kívüli szervezetképzés, a szakkönyvek, a családi, vagy baráti kör, illetve más vállalkozások példájának követése tekintetében. Összegezve: a közepes vállalkozások helyzet javult, az 1-9 fős mikro vállalkozások működése „vállalkozásszerűbbé” vált, valamint tovább terjednek az infokummunikációs technológiák. A vállalkozások növekedését akadályozó tényezők sorrendjében a szabályozási környezettel kapcsolatos tényezők megelőzik a piaci működés elemeit.
54
3.4. A vállalkozásokról regionális metszetben
Export megoszlása
megoszlása
Árbevétel
megoszlása
Hozzáadott érték
megoszlása
megoszlása tőke Jegyzett
számának
megoszlása Alkalmazottak
számának
Vállalkozások
Vállalkozássűrűség
3.18. táblázat: A vállalkozások néhány mutatója statisztikai régiók szerint 2006-ban
(%)
(%)
(%)
(%)
(%)
(%)
Közép- Magyarország
96
38,6
46,2
62,5
56,6
57,1
43,4
Közép- Dunántúl
67
10,4
10,6
8,7
9,8
11,6
22,7
Nyugat- Dunántúl
71
10,0
9,2
6,5
8,9
8,2
15,5
Dél- Dunántúl
63
8,7
6,7
5,2
4,6
3,7
1,6
Észak- Magyarország
50
8,9
7,5
5,9
6,9
5,8
6,8
Észak- Alföld
54
11,7
10,0
5,6
6,9
7,2
5,9
Dél- Alföld
61
11,6
9,8
5,5
6,4
6,4
4,2
Átlag/összesen
70
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Forrás: A KSH internetes portálja és az adóbevallások adatai alapján számolva *A KSH 2005-ös adatai (1000 lakosra jutó vállalkozások száma) Látható, hogy a túlsúlyos Központi Régión kívül a Közép- dunántúli régió és a Nyugatdunántúli régió vállalkozásai a többi régióhoz képest több erőforrással rendelkeznek és nagyobb teljesítményt is nyújtanak. A vállalkozások nem csak abszolút száma, de sűrűsége is a Központi Régióban a legnagyobb. Az összes működő vállalkozás közel 40%-a működik Budapesten és Pest megyében, ahol 100lakosonén 96 vállalkozás működik. A vállalkozásűrűség és a gazdasági fejlettség párhuzamosan alakul. A dunántúli régiókban a vállalkozássűrűség nagyobb, az alföldiekben kisebb.
55
A központi régió a termelékenységben ás a tőkeellátottságban, a két nyugati régió az exportban kiemelkedő szerepű. A Közép- Dunántúli Régió a Nyugat-Dunántúli Régiónál nagyobb exportját kicsivel nagyobb létszámmal ám kisebb tőkéből teljesít. A többi régió a vizsgált mutatók egyikben sem élenjáró. A Dél- Dunántúli és a Dél-Alföldi Régiók minden mutató tekintetében a leggyengébbek. 3.19. táblázat: Az alkalmazottak megoszlása a vállalkozások létszámnagysága és régiók szerint 2006-ban 0-49 fő
50- 249 fő
250 fő fölött
Összesen
Közép- Magyarország
44,5
18,1
37,5
100,0
Közép- Dunántúl
40,7
19,5
39,8
100,0
Nyugat- Dunántúl
44,4
24,2
31,4
100,0
Dél- Dunántúl
51,4
23,7
24,9
100,0
Észak- Magyarország
46,8
23.3
30,0
100,0
Észak- Alföld
48,6
26,1
25,3
100,0
Dél- Alföld
52,0
26,2
21,8
100,0
Átlag
45,9
21,1
33,0
100,0
Forrás: Az adóbevallások adatai alapján számolva A három legfejlettebb régióban nagyobb, a fejletlenebbekben kisebb a nagyvállalatokban foglalkoztatott munkaerő aránya. Ennek megfelelően a mikro- és kisvállalkozások és közepes vállalkozásokban alkalmazottak aránya éppen fordítva alakul. A tőke eloszlása a régiókban más mintázatot mutat. A kevésbé fejlett Dél- Dunántúli, és Észak- Magyarországi Régióban a nagyvállalatok jegyzett tőkéje átlagon felüli. Általában- a Dél –Alföldi Régió kivételével- a nagyvállalatoknál jegyzett tőke nagyobb, mint a mikro- és kisvállalkozásoknál, illetve a közepes vállalkozásoknál. A mikro- és kisvállalkozásoknál a jegyzett tőke az átlagosnál nagyobb a Közép –Magyarországi és a Dél-Alföldi Régióban, míg a többiben az átlagosnál kisebb. 3.20. táblázat: A jegyzett tőke megoszlása a vállalkozások létszámnagysága és régiók szerint 2006-ban
Közép- Magyarország
0-49 fő
50-249 fő
250 fő fölött
Összesen
44,1
16,1
39,8
100,0 56
Közép- Dunántúl
29,4
19,2
51,4
100,0
Nyugat- Dunántúl
34,1
19,5
46,4
100,0
Dél- Dunántúl
27,7
14,7
57,6
100,0
Észak- Magyarország
33,1
23,9
42,9
100,0
Észak-Alföld
36,8
20,4
42,8
100,0
Dél-Alföld
41,9
27,5
30,6
100,0
Átlag
40,1
17,8
42,0
100,0
Forrás: Az adóbevallások adatai alapján számolva A hozzáadott érték 25-43%-ét hozták létre a mikro- és kisvállalkozások, 17-26%-át a közepese és 30-36%-át a nagyvállalatok. Vagyis a nagyvállalatok teljesítményének szóródása a legnagyobb. A mikro- és kisvállalkozások hozzájárulása a hozzáadott érték termeléséhez a Dél- Alföldi, Dél-Dunántúli, és a Közép- Magyarországi Régióban nagyobb az átlagosnál. 3.21. táblázat: A hozzáadott érték megoszlása a vállalkozások létszámnagysága és régiók szerint 2006-ban 0-49 fő
50- 249 fő
250 fő fölött
Összesen
Közép- Magyarország
33,4
16,8
49,8
100,0
Közép- Dunántúl
25,2
18,3
56,5
100,0
Nyugat- Dunántúl
27,7
19,4
52,9
100,0
Dél- Dunántúl
38,2
19,8
42,0
100,0
Észak- Magyarország
26,2
19,4
54,4
100,0
Észak- Alföld
27,0
23,3
39,7
100,0
Dél- Alföld
43,5
26,4
30,1
100,0
Átlag
32,7
18,5
48,8
100,0
Forrás: Az adóbevallások adatai alapján számolva Egy alkalmazott a mikro- és kisvállalkozásoknál átlagosan 22, a közepeseknél 21, a nagyoknál 30 millió forint árbevételt termel. A különbségek tehát nem túlságosan nagyok. Regionálisan a mutató a Közép- magyarországi, a Közép- dunántúli, és a Nyugat-dunántúli régióban lényegesen magasabb. mint a többi régióban. Másfél kétszeres a különbség.
57
A vállalkozói szektor egészében a vállalkozások termelékenysége a méretükkel nő. Regionálisan vizsgálva azonban, a nagyvállalatok termelékenysége nem minden megyében különbözik jelentősen a kisebbektől, csak a Nyugat –Dunántúli, a KözépDunántúli és az Észak- Alföldi Régióban. Ezekben a nagyvállalatok és a mikro- és kisvállalkozások közötti termelékenységi rés nagy, (hányadosuk 2-3 –szoros.). A többi régióban a termelékenység jóval kiegyenlítettebb. A Közép-magyarországi régióban a mikro- és kisvállalkozások és a közepes vállalkozások termelékenysége is nagyobb a nagyvállalatokénál. Ez egyetlen más régióban sem fordul elő. 3.22. táblázat: Az egy alkalmazottra eső árbevétel a vállalkozások létszámnagysága és régiók szerint 2006-ban
(e Ft) 0-49 fő
50-249 fő
250 fő fölött
Összesen
Közép- Magyarország
31 963
40 148
31 913
33 421
Közép-Dunántúl
16 652
19 491
47 669
29 549
Nyugat- Dunántúl
16 745
16 978
39 917
24 073
Dél-Dunántúl
15 387
12 479
15 476
14 721
Észak-Magyarország
16 248
16 130
32 243
21 015
Észak- Alföld
16 617
15 886
28 518
19 438
Dél- Alföld
17 756
16 470
18 930
17 674
Átlag
23 541
25 752
32 713
27 022
Forrás: Az adóbevallások adatai alapján számolva
58
Összefoglaló A dolgozat alapján megállapítható, hogy a számarányok nem mindig megfelelőek. A magyar vállalkozói szektor nem mutatja azt a fejlettségi szintet, amelyre szükség lenne. Magyarország népessége közel tízmillió főre tehető, ehhez képest körülbelül egymillióhatszázötvenezer vállalkozás működik, Rt- k, Kft- k, Bt- k, egyéni vállalkozások, stb. Ez Európában egyedülálló arány. Magyarország gazdasági fejlettsége azonban ezt a helyzetet nem indokolja. Az ország népességéhez képest túl magas a vállalkozások száma. Ez a vállalkozói tevékenység aktivitását mutatja. Azonban ezek közül a vállalkozások közül nagyon sok nem is működik. Ez viszont a gazdaságnak nem tesz jót. Meg kellene szabályozni a vállalkozások számát. A legtöbb kis-és középvállalkozás gyenge ahhoz, hogy folyamatosan stabilan fennmaradjon. A vállalkozások nagy hányadának az az elérendő cél, hogy egyik évről a másikra éppen fenn tudjon maradni. Azonban az igazi cél az lenne, hogy a vállalkozások növekedni és fejlődni tudjanak, nem pedig az, hogy kibírják a következő évig. A gazdasági válság megjelenése óta növekedett a csődeljárások száma. A probléma talán abban rejlik, hogy a vállalkozások többsége egyféle tevékenységet folytat, és nem jelenik meg a külkereskedelmi forgalomban. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy nincs külpiaci aktivitása. Minél kisebb egy cég, annál igazabb, hogy alacsony szintű tevékenységet végez. Középtávú gazdaságpolitikai célnak, ennek a fejlesztését kellene tekinteni.
59
Irodalomjegyzék A kis- és középvállalkozások helyzete 2007 éves jelentés- Nemzeti Fejlesztése és Gazdasági Minisztérium Szerb László- Márkus Gábor: A felsőoktatási környezet hatása a vállalkozói életpálya választására Nemzetközi összehasonlító elemzés,2006 A vállalkozások regionális különbségei Magyarországon Központi Statisztikai Hivatal, 2008 A kis- és középvállalkozások növekedési lehetőségei: külső és belső támogató és gátló tényezők Budapest, 2007. július Vállalkozások demográfiája, 1999-2003 Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2006 Chikán Attila - Czakó Erzsébet: Versenyben a világgal (Vállalataink versenyképessége az új évezred küszöbén) Akadémiai Kiadó 2009.
Internetes források Központi Statisztikai Hivatal
www.ksh.hu
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
www.pszaf.hu
Vezetéstudomány Global Entrepreneurship Monitor
http://corvinus-mba.hu/hungarian/vezetestudomany/ http://www.gemconsortium.org/
60
