Tanulmányok Merva Szabina
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről
Bevezetés Vitán felül áll, hogy a magyar középkori régészet egyik legfontosabb alapkérdése a kora Árpád-kori sáncvárak korhatározása. Ezen erősségek vizsgálata a 10. századi temetők kutatásával párhuzamosan, már a 19. század közepén elindult.1 Bóna István e témában íródott munkájában a régészekhez szólva hangsúlyozza: „Mindenek előtt és mindenek felett a saját szemüknek higgyenek: felméréseiknek, metszeteiknek, rétegeiknek, leleteiknek s a leletek modern vizsgálatának. Banner János jelszavával: „A cserép igazat mond, ha helyette nem mi akarunk beszélni.”2 A kutatástörténeten végig tekintve azonban az tapasztalható, hogy a tárgyalt objektumtípusok keltezésében az előkerült leletek csupán az egyéb argumentumokkal alátámasztott kormeghatározás illusztrálására szolgáltak, s valójában az objektummal keltezték a leletet, nem fordítva. Jelen tanulmány célja e jelenség okának vizsgálata, célirányosan a régészetileg kutatott kora Árpád-kori várak kerámiaanyagának számba vétele, keltezésének, keltezhetőségének vizsgálata. Kutatásunkat elsősorban az északnyugat-magyarországi sáncvárak leletanyagára támaszkodva végeztem el.3 Annak ellenére, hogy egyazon lelethorizont jellemzi, a magyar korai Árpád-kor (értsd 10–11. század) kutatásában a legtöbb esetben külön kezelték a korszak sír- illetve teleprégészetét és a várkutatást. Jelen esetben, épp a leletek vizsgálata okán, mindhárom kutatási terület eredményeit felhasználva fejtem ki gondolataimat. Evidencia, hogy a legtöbb esetben a leletanyag legnagyobb részét képező kerámia keltező értéke kell, hogy legyen a perdöntő az egyes stratigráfiai egységek datálásában. Több alkalommal olvashatunk a sáncot megelőző 10. századi települési rétegről avagy a sáncban lelt kora középkori kerámialeletekről. Emellett az archaeomágneses keltezési módszer alapját is a régészeti korhatározás adja, amely szintén nem nélkülözheti a kerámiakutatást. Indokoltnak tartom tehát a várak kutatástörténete előtt először a 10–11. századi kerámia keltezési problémáinak ismertetését.
1 2 3
Benkő 1998. 16., 27. Bóna 1998. 8–9. Jelen tanulmány tárgyát a mainzi Römisch–Germanisches Zentralmuseum „Reiterkrieger, Burgenbauer. Die frühen Ungarn und das ’Deutsche Reich’ vom 9. bis zum 11. Jahrhundert” című projekje keretében vizsgáltam. Itt szeretném megköszönni a projekt magyar koordinátorának, Feld Istvánnak, hogy a kutatásban részt vehettem.
Castrum, 15. (2012)
6
Merva Szabina Kerámiakeltezési problémák a 10–11. században
Végigtekintve 10–11. századi kerámiakutatás eredményein,4 két fontos tényezőt tartok szükségesnek számba venni. Először röviden ismertetnem kell a kutatás rendelkezésére álló leletanyagot és annak keltezési lehetőségeit, majd szót kell ejtenem a kutatásban uralkodó, az objektumok korhatározását meghatározó szemléletről. 1. A 10–11. századi kerámia – forrásbázis és keltezhetőség A 10–11. századi kerámia azonosítása meggyőzően természetesen csak a zárt leletegységből, jól vagy jobban datálható egyéb leletek kíséretében előkerülő leletegyüttesek elemzésével történhet meg. Az abszolút kronológiai fogódzópontok kidolgozásához elsősorban éremleletre vagy két évszázadnál rövidebb intervallumra keltezhető kísérőleletre van szükségünk, ami ritkább esetben telepobjektumból, gyakrabban sírból kerül elő. A sírba helyezett edények vizsgálatával egyértelművé vált, hogy a halott mellé a mindennapi életben használt edényt tettek, azaz nem kifejezett sírkerámiáról van szó.5 Míg azt megállapíthattuk, hogy minden sírba tett edény elvben kerülhetne elő telepről is (az egyezés – az alábbiakban taglalandó kronológiai problémák miatt – véleményünk szerint nem az azonosított telepek anyagából következtethető ki elsősorban, hanem abból, hogy a kerámiaedények viszonylag jól kiégetettek és másodlagosan is megégtek), addig ennek ellentéte egyelőre nem bizonyított. A vizsgálatba vont edénytípusok közül ugyanis a főzésre/sütésre alkalmas cserépbogrács illetve sütőharang nem került idáig elő a korszakhoz köthető temetkezésből. A jelenség oka könnyen belátható, ha az útravalóul szánt „egytálétel” göngyölegére, s nem a túlvilágra szánt használati edényre gondolunk, a fent említett kerámiatípusok 10. századtól való keltezése azonban épp ezért szorul bizonyításra. Meg kell azt is jegyeznem, hogy az edénymellékletes sírok legnagyobb része, (eltekintve néhány nagy köznépi sírmezőtől) elsősorban a 10. századi temetőkre illetve temetőrészletekre jellemző, azaz nagyrészt a 10. századi edényművesség körvonalazására alkalmazható. A forrásbázist jelenleg mintegy ezer edénymellékletes sír alkotja az egész Kárpát-medencéből. A telepkutatás tanulságai szerint a sírba tett edények összegyűjtése s elemzése elkerülhetetlen a továbblépéshez, a leletek relatív alacsony előfordulása és egyenetlen térbeli eloszlása azonban ma még nem alkalmas minden kérdés megválaszolására. Az objektumok keltezhetősége kapcsán hangsúlyoznom kell, hogy az éremmel keltezett edényes sírok száma a húszat sem éri el az egész Kárpát-medence területén – ezen belül a 10., illetve a 11. század fele-fele arányban képviselt –, de a közzétett, éremmel keltezett telepobjektumok száma is rendkívül alacsony, s azok kivétel nélkül a 11. századból származnak.6 A kora Árpád-kori telepeken előkerülő fémleletek elemzése során ugyanakkor kiderült, e leletek ritkaságuk és kronológiájuk miatt a legtöbb esetben ugyancsak nem adnak pontosabb időrendet a telepek kérdésében.7 Az éremmel keltezett telepobjektumok mellett egy-egy szerencsés szuperpozíciónak köszönhetően feltételezhetjük a 11. század előtti datálást. Ki kell, hogy mondjuk azonban, 4 5 6 7
A korszak kerámia-kutatástörténetére l.: Takács 2009. 703–706.; Merva S.A. 179–180. Kvassay 1982. 19., Merva S.A. 202. A következő objektumok: Esztergom-Szentgyörgymező, 17. gödör. (Lázár 1998. 71., fig. 55., 73.), CsepelNagy-Duna sor lelőhely egy kemencéjének betöltéséből (Horváth 2007. 51–52.), illetve éremlelet látott napvilágot Ménfőcsanak-Bevásárlóközpont 559. objektumából is (Tomka 2000. 10.) Langó 2010.
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről
7
miszerint a legtöbb esetben csupán a relatív kronológia valószínűsíthető, a lelőhelyek indulási korának illetve felhagyásának meghatározása nagyrészt csak sejtésnek mondható. A kerámián meghatározható attribútumokat (díszítés, forma, anyag) és edénytípusokat vizsgálva egy biztosan alkalmazható faktort tarthatunk csupán számon, mégpedig a fogaskerékmintának a kutatásban már korábban is megállapított 11. századi megjelenését.8 Egyéb, két, illetve három évszázadnál rövidebb intervallumra keltezhető jellegzetességet vagy edénytípust egyelőre nem tudunk meghatározni, biztosan tehát csupán az utóbb említett mintával díszített cserepek jelölhetik a 11. századtól induló használatot. Ebből következően alapvető probléma a 10. századi kerámia keltezése, keltezhetősége. Egyelőre nincs olyan edény- vagy peremformánk, díszítéstípusunk vagy edénytípusunk, amely erre az egyetlen évszázadra lenne datálható. Amennyiben telepanyagról beszélünk, a kézikorongolt cserépbográcsok 10. századra való keltezése épp olyan nehézkes – azaz ugyanúgy bizonyítható vagy cáfolható – mint bármely más formáé, díszítésé vagy edénytípusé. Egyes régiók településhorizontjainak értékelésénél illetve egyes telepek belső kronológiájának kialakításánál használatos módszer az elkülönített anyagcsoportok kronológiai csoportokként való értelmezése. Több korszakban használt lelőhelyek esetében a módszer létjogosultsága vitathatatlan, az általunk vizsgált időszakban azonban – illetve a bennünket most közelebbről érdeklő mikrorégióban, a 8–11. század vonatkozásában is – kérdéses, hogy minden esetben járható-e ez az út. A kérdés újragondolására a 9–10(?). századi Bácsa-Szent Vid dombi, illetve a 10?–11–12?. századi Ménfőcsanak-szelesi telepek anyagának összehasonlító vizsgálata sarkallt. A bácsai cserepeken és a lelőhelytől légvonalban mintegy 12 km-re elhelyezkedő ménfőcsanaki kora Árpád-kori település kerámiaanyagán végzett petrográfiai összehasonlító elemzés ásványos összetétel- és technológiabeli különbségeket, egyes esetekben azonban nagyfokú hasonlóságot mutatott ki.9 A kísérlet tanulsága, hogy általában nem tarthatjuk kizárhatónak egy olyan modell realitását, miszerint a két telep kerámiája közti egyértelmű anyagösszetétel- és technológiabeli különbözőség ellenére létezett időbeli átfedés a telepek használatában. Mindig megmarad tehát annak esélye, hogy csupán több, egy időben élő fazekaskör produktumait elemeztük. Meg kellett állapítani, hogy az egyes anyagtípusok (mikroszkópikusan: egyes ásványianyag-tartalmú csoportok) elkülönítése egyéb jellemzők (díszítés, forma) híján nem jogosít fel kronológiai csoportok meghatározására. Erre a következtetésre éppen azon leletek vizsgálati eredménye vezetett, melyek ásványianyag-tartalmukat tekintve nagyon hasonlónak mutatkoznak, viszont díszítésük alapján egészen biztosan van datálásukban száz-kétszáz év eltérés! 2. A 10–11. századi kerámia – a kutatás szemlélete A kutatástörténettel kapcsolatban két dologról szükséges szólnom, egyrészt a 10–11. századi telepkerámia keltezése vonatkozásában kialakult szemléletmódról, másrészt annak a magyar honfoglalást megelőző évszázaddal/évszázadokkal való kapcsolatáról. A kora Árpád-kori, azaz 10–11. századi települések kapcsán két felfogás figyelhető meg a magyarországi kutatásban, s ez meghatározza a keltezési törekvéseket. Egyrészt 8 9
Takács 1996b. 340. A sírba tett edények esetében: Merva S.A., 203. A dr. Szakmány György és dr. Tóth Mária által végzett természettudományos vizsgálatok és azokból leszűrhető régészeti következtetések részletes ismertetésére egy következő tanulmányban kerül sor.
8
Merva Szabina
több kutató tesz kísérletet a magyar honfoglalás utáni egy évszázad kerámiaanyagának elkülönítésére, elsősorban a kézikorongolt cserépbogrács hiányával jellemezve a leletanyagot.10 A másik felfogás szerint nem különítendő el a honfoglalás utáni évszázad leletanyaga az államalapítás utáni évszázadétól, így képviselői következetesen 10–11. századra keltezik a telepeket.11 Ez utóbbi a szemlélettel cseng össze az, hogy ők a kézikorongolt cserépbográcsokat a 10. századtól datálják.12 Végül szólnunk kell a kora Árpád-kor és a korábbi évszázad(ok) időrendi viszonyáról. A magyarországi (kora)középkori telepek kronológiája kimondatlanul, de még mindig azt sugallja, hogy a telepek felső/alsó időhatára a magyar honfoglalás kell, hogy legyen. A szakirodalomban tehát általában 8–9. századi, illetve 10–11. századi telepek/telephorizontok keltezésről olvashatunk, de 9–10. századi datálásról nem. A jelenség mögött nem feltétlenül azon meggyőződés áll, miszerint a kronológiánk pontos és biztos alapokon nyugszik, sokkal inkább egy kutatási hagyományról beszélhetünk. Ezen szemlélet, ha nem is szándékosan, de a telepek időrendjével etnikumot és diszkontinuitást sugall, ami semmiképp sem tartható, még akkor sem, ha az ugyanezen időszakra keltezett temetők szintén hiányoznak.13 Bár mindenki számára evidencia, hogy a magyar honfoglalás idején a Kárpát-medence lakott terület volt, a magyarországi (nem a kárpát-medencei!) (kora)középkori telepek keltezését illető általános gyakorlat ezt korántsem tükrözi. Véleményem szerint tehát a „kritikus” 10. századi települések kutatásánál elviekben két típust kell keresnünk, a honfoglalás korát megélő (9–10. századi), illetve a honfoglalás idején induló (10. századi(?), 10–11. századi) telepeket. A kora Árpád-kori várak sáncainak keltezhetősége Az alábbiakban számba veszem a kutatás során alkalmazott eljárásokat, röviden taglalva a történeti keltezést, majd végigtekintve a régészeti keltezés eddig alkalmazott módszereit. Történeti keltezés Bevezetésképpen a történettudományok kutatástörténetének behatóbb ismertetése nélkül ugyan (ennek utolsó, részletes összefoglalását Mordovin Maxim doktori disszertációban olvashatjuk14), de röviden fel kell, hogy vázoljam a főbb kutatási eredményeket. Maga a kutatási terület természetszerűleg számos történeti kérdést vet fel, attól függetlenül nem kezelhető. Gondoljunk csak a várak funkciójának meghatározására, avagy azok szervezett, egyidejű,15 illetve több szakaszban történt építésére.16 Ha csupán a történeti adatokkal való korhatározást tekintjük – gondolunk itt Anonymus gestájának forráskriti10 Wolf 2003. 100–103. de korábbról is olvashatunk későbbre való datálásról: Szabó 1938. 25. A 10. századra való keltezés kapcsán megemlítendő, hogy Herold Hajnalka Örménykút telepének periodizálásánál a 3. fázist (az avarkor és az Árpád-kor közt) kizárásos alapon, analógiák segítségével datálja 10. századra: Herold 2004. 63. A kézikorongolt bográcsleletek szinte teljes hiányával indokolva 10. századra keltezi a győri Vagongyár területén feltárt telepet Tomka Péter: Tomka 2011. 304–305. 11 Takács Miklós a kivételt a hengeres nyakú és bordásnyakú edénytípusban látja, vélekedése szerint ez a típus biztonsággal 11. századi sírból nem került elő. Takács 2009. 236. 12 Szőke 1955. 90., Takács 1986. 136–137., Takács 1993. 453., Takács 1996b. 336., Takács 2009. 237. 13 Ugyanerről a problémáról olvashatunk a temetők kapcsán is: Tomka 2010. 222–223. 14 Mordovin 2010. 87–99. 15 Bóna 1998. 18–19. 16 Buzás 2006. 43.
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről
9
kával való használatára17 –, láthatjuk, hogy a történészek ugyanazon adatokra alapozva is különböző eredményekre jutottak. Míg Györffy György kutatásai szerint már a 10. századi vezéri szálláshelyeken várak álltak és erre a nemzetségi szervezetre épültek a vármegyék,18 addig Kristó Gyula törzsi eredettel számolva ugyan, de a sáncvárakat a 10–11. század fordulójára, a 11. század elejére keltezi.19 Buzás Gergely e témához kapcsolódó tanulmányának már címe is kizárja a 10. századi eredet lehetőségét. A kazettás szerkezetű sáncokat vizsgálva, azokat hadtörténeti adatokkal 1042 és 1074 közé helyezi, I. András uralkodásához kötve emelésüket. A kutató álláspontja szerint ezen objektumok a német támadásokkal szemben határvárként funkcionáltak, az államszervezés első évtizedeire való datálást ezért tartja elfogadhatatlannak.20 A nyelvészeti-történeti adatok keltező értékéről Kristó Gyula írt részletesebben, megkérdőjelezve a módszer létjogosultságát.21 A kutatásban megfogalmazódott azonban egy olyan nézet is, miszerint minden személynévi eredetű várnév csak 10. századi lehet.22 Németh Péter a témával kapcsolatos első publikációi egyikében a magyar államszervezést egy hosszabb folyamatként képzeli el, a sáncvárakat ily módon a 10. század elejétől I. Istvánig datálva.23 Nem tisztán régészeti érvelés azonban az sem, ahogy a későbbiekben Németh,24 majd Bóna István a tárgyalt erődítések országos szintű kiépülése előfeltételeként egy központosított szervezetet s egyben defenzív külpolitikai berendezkedést tételez fel, így datálva az államalapítás korára a várak sáncait.25 Vegyes régészeti-történeti argumentációval keltez Gömöri János a soproni sánc esetében, a sánc típusa és történeti vonatkozások okán az ispáni központ létrejöttét Szent István korára helyezve.26 Vegyes érveléssel határozza meg a 11. század elejére Tomka Péter is az északnyugat-magyarországi sáncvárak korát.27 Régészeti keltezés A relatív illetve abszolút kronológia kialakítására alkalmas régészeti metódusokat külön-külön tárgyalom, s északnyugat-magyarországi példákon illusztrálva igyekszem bemutatni a kerámiával való keltezés lehetőségeit. A kora Árpád-kori fazekasságban (is) vélhető regionális különbségeket szem előtt tartva, a vizsgálatom tárgyát képezi a kisalföldi régió kora Árpád-kori sírba tett edényei és telepkerámiája is, melynek elemzésével igyekeztem a sáncokból előkerülő kis mennyiségű leletanyag keltezését pontosítani. Sajnos a régió 10–11. századi temetőhorizontjából csupán az oroszvári edénymellékletes sírok képviseltetik a temetkezésből előkerülő kerámialeleteket.28 A Győr környéki telepkerámia tanulmányozása a Bácsa-Szent Vid dombi 9–10. századi29 és a MénfőcsanakSzeles dűlői 10(?)–11–(12?). századi telepének feldolgozásával történik. A korszakhoz 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29
Györffy 1977. 232–234., 243., K ristó 1988. 21–26., Zsoldos 2001. 43–48. Györffy1977. 191–210. K ristó 1988. 82–85., 94. Buzás 2006. 46–51. K ristó 1988. 57–99. Dénes 1996. 364. Németh 1977. 215. Németh 1985. 109–110. Bóna 1998. 18–19., Bóna 2001. 106. Gömöri 2002. 89. Tomka 1976. 393., Tomka 1987. 153. Horváth – Merva – Tomka S.A. Merva – Tomka S.A.
10
Merva Szabina
tartozó soproni és Sopron környéki telephorizontot pedig a következő lelőhelyek kerámiaanyagának megtekintésével igyekeztem megismerni: Fertőszentmiklós-Szeredre dűlő, Röjtökmuzsaj-Zsebedomb alja, Sopron-Új utca–Szt.György utca sarka, SopronBánfalvi út és Szakony-Békás tó.30 A történeti interpretációt megelőző, tisztán a régészeti adatokon alapuló kiértékelés csak néhány esetben nyújtott biztos támpontot a korai várak relatív illetve abszolút kronológiájához. Relatív kronológiai kutatások Az objektumok tipológiájának kidolgozásával (mely legfeljebb relatív keltezésre alkalmas) már többen felállítottak egy kronológiát a kutatás során (a sáncok szélessége31 és/vagy a sáncvárak alapterülete alapján32), ez azonban ma már nem tartható. Legújabban a lengyel, cseh és magyar sáncvárak összevetésével kialakított tipológia egyik tanulsága az, hogy a típusok jórészt nem alkalmasak keltezésre és nem köthetők egyértelműen valamelyik területhez. Emellett a magyarországi sáncszerkezetek részletes vizsgálatával kiviláglott, hogy korántsem beszélhetünk egységes szerkezetekről, amely egy központi, tervszerű építkezést sugallna.33 Az összehasonlító elemzést elvégezve Mordovin Maxim arra következtetett, hogy a korai sáncvárak építését egy hosszabb folyamatként kell elképzelnünk, amely még Géza fejedelem idején indulhatott, s akár a 11. század második feléig is eltarthatott.34 A sáncvárak régészeti korhatározásánál felhasznált másik fontos szempont volt a sáncok stratigráfiai helyzete. Több esetben olvashatunk egy, a sáncot megelőző települési rétegről,35 amely az erődítés terminus post quem keltezésében alapvető tényezőt jelent. A „publikáció-alapú” kerámiaelemzés veszélyét elkerülendő, most csak azon lelőhelyek értékelésére szorítkoztam, amelynek személyes vizsgálatára lehetőségem nyílt. A következőkben három, vizsgálatra alkalmas objektum ilyen módon történő keltezési lehetőségeit veszem sorba, a győri, a bácsai és a soproni sáncét. Az 1970-es években a Győr-káptalandombi ásatásokon36 mód volt pontos stratigráfiai vizsgálatokra, így bizonyossá vált a sáncot megelőző 10. századi település léte.37 Az 1978ban végzett feltáráson három, rétegtanilag elkülöníthető periódust állapított meg Tomka Péter. Itt szuperpozícióban helyezkedett el egy veremház, egy földbe mélyített, cölöpszerkezetes raktárépület és egy gerendavázas, ún. Blockwerk-technikával épült raktársor. Bár a sáncot régészetileg nem sikerült lokalizálni (ugyan az 1974. évi kutatás során 30 31 32 33 34 35
Ezúton szeretném megköszönni dr. Gömöri Jánosnak, hogy a leletanyag megtekintésére engedélyt adott. Nováki – Sándorfi 1981., Sándorfi 1985. 159–173., Sándorfi 1989. 19–26. Nováki 1988. 149–150., Dénes 1996. 364. Mordovin 2010. 162–163. Mordovin 2010. 194. Az egyik legjobban megkutatott és közeljövőben közlésre kerülő sáncvár, a borsodi vár építési korát, többek között a sánc alatt húzódó 10. századra keltezett települési objektumok miatt, Wolf Mária szintén a 10. század végére – a 11. század elejére tette. Wolf 1996. 243., Wolf 2001. 179., 182. Későbbi munkájában azonban már az 1020–1050-es intervallumot valószínűsíti, érveléséhez elsősorban régészeti és természettudományos keltezési módszert alkalmazva. Wolf 2008. 90., 173. A lelőhely stratigráfiája kapcsán a közelmúltban megfogalmazódott egy ellenvélemény. Mordovin 2010. 182–186. Ezúton köszönöm Wolf Máriának és Mordovin Maximnak, hogy doktori disszertációjuk kéziratát rendelkezésemre bocsájtották. 36 Ezúton szeretném megköszönni Tomka Péternek, hogy a leletanyag megtekintésére és elemzésére engedélyt adott. 37 Tomka 1987. 153.
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről
11
előkerült gerendavégek erre utalhattak38), az ásató feltételezte, hogy a harmadik periódust képviselő gerendavázas raktársor a sánc belső oldalához csatlakozhatott, azaz a sánccal egykorú.39 Amennyiben ezt elfogadjuk, a harmadik periódus objektuma alatt előkerülő másik két periódus a sánc alatti településrétegeket kell, hogy reprezentálja. Az egyes horizontokhoz köthető leletanyag számbavétele során40 a következőket állapíthattuk meg: a „sáncra” boruló barna téglaszemcsés (planírozási) réteget késő Árpádkori bográcsperem-típusok, fogaskerékmintás edénytöredékek keltezik. A rétegtani megfigyelésekre alapozva megkíséreltük elkülöníteni a késő Árpád-kori réteg alatti horizontokba tartozó objektumok elsődleges betöltését és az abból előkerülő leletanyagot a másodlagos betöltés leletanyagától. Mivel a nagyfokú késő középkori bolygatásnak köszönhetően másodlagos, kevert betöltéssel is kell számolnunk, így az onnan származó leletanyag nagyobbrészt csak hosszabb intervallumra való post quem keltezést tesz lehetővé. Példa erre a második periódushoz tartozó nagy cölöpszerkezetes objektum homokos betöltése, amelyből számos római cserép illetve egy kora középkori peremtöredék került elő. A feltételezett sánchoz kötött égett vörös rétegből (a gerendavázas építmény horizontja) csekély leletanyag származik, a római leletek mellett egy csigavonaldíszes fazék-oldaltöredék került napvilágra. A horizonthoz kapcsolható egy agyagkemence és két kisebb gödör is, melynek betöltéséből korhatározó leletként egy fogaskerékmintás oldaltöredék került elő. Tegyük hozzá, a horizont felső időhatárát a sánc(hoz tartozó épületek) pusztulási kora jelenti. Ami az égett, vörös réteggel jellemezhető periódus alatti horizontok elsődleges betöltését illeti: a cölöpvázas, nagyméretű raktársor megfelelő betöltéséből (azaz a homokos betöltés alatt elhelyezkedő sötétebb rétegből) nagy grafitos tárolóedény peremtöredéke (1. tábla, 1.), hullámvonalköteggel díszített, kiegészíthető fazék töredékei (2. tábla), és néhány jellegtelen, csigavonallal illetve hullámvonallal díszített darab került elő. A tárgyalt, harmadik periódusú raktársor kialakításával egy, annak az északnyugati részén elhelyezkedő objektumot (veremházat?) vágtak el. Az objektum beásása szépen dokumentálható volt (3. tábla), itt az alsó, összefüggő faszénrétegből előkerült leleteket tekinthetjük korhatározónak. Ehhez a horizonthoz köthető egy, Magyarországon unikálisnak számító gömbtestű grafitos edény, egy másik, bordával díszített grafitos oldaltöredék, egy széles távval bekarcolt csigavonaldíszes tárolófazék, egy hullámvonalkötegdíszes oldaltöredék és végül több, hullámvonallal illetve csigavonallal díszített peremtöredék (4-5. tábla, 1. tábla, 2-3.). Ami az előkerült leletek keltezhetőségét illeti, mint láthattuk, a fogaskerékminta kivételével minden díszítéstípus előkerült a „sánc” alatti településrétegekből, így megállapítható, hogy annak 11. századi keltezése nem bizonyított. Amint azonban a fentiekben már kifejtettem, egyelőre nem tudunk a kerámia segítségével egyetlen évszázadra keltezni, így a fogaskerékmintás töredékek híján sem állíthatjuk, hogy a leletanyag a 10–11. századon belül közelebbről elhelyezhető lenne, csupán akkor, ha elfogadjuk a sánchoz tartozó horizont alatt előkerült leletanyag reprezentatív voltát. Meg kell, hogy jegyezzem, a sánc alatti horizontokból nem került elő cserépbográcslelet, csupán másodlagos betöltésből ismerünk összesen két darab olyan bográcsperemet, amelyek tipokronológiai 38 Tomka 1976. 405., Abb. 14. 39 Tomka 1987. 148–149. 40 Ezúton szeretnék köszönetet mondani Tomka Péternek, hogy lehetőséget nyújtott a leletanyag megtekintésére.
12
Merva Szabina
1. tábla Győr-Káptalan domb, az 1978. évi ásatás grafitos kerámia-leletei: 1. a 2. periódushoz köthető tárolóedény peremtöredéke, ltsz.: XJM 88.12.5.; 2. az 1. periódushoz köthető tárolóedény oldaltöredéke, ltsz.: XJM 88.12.62.; 3. az 1. periódushoz köthető tárolóedény oldaltöredéke, ltsz.: 88. 12. 20.
alapon a 11–12., illetve 12–13. századra lennének datálhatók. Emellett számon kell tartanunk még egy, objektumhoz ugyan nem köthető, kora Árpád-kori edénytípust is, ugyanis két bordásnyakú edény peremtöredéke látott napvilágot a sánc alatti rétegsorokból (6. tábla). Ami pedig a grafitos import edények keltezhetőségét illeti, a közelmúltban bizonyosodott be, hogy a kisalföldi kora középkori telepanyagban, ha kis százalékban is, de megjelenik az államalapítás előtt, sőt, valószínűsíthetően már a magyar honfoglalás előtti évszázadban is a nyugati importkerámia.41 Összességében tehát a leletek alapján a győri lelőhelyről annyi állapítható meg, hogy a feltételesen sánchoz köthető horizont alatti településrétegek 11. századinál korábbi keltezése valószínűsíthető, alsó kronológiai határuk azonban bizonytalan, azt a rendelkezésre álló csekély leletmennyiség alapján a 9–10. századon belül nem tudjuk pontosítani. Sokáig államalapítás kori sáncváraink között tartotta számon a kutatás Bácsa-Szent Vid objektumát is. A bácsai sánc korát elsősorban a stratigráfia és az előkerült leletanyag alapján határozta meg először Nováki Gyula, aki a sánc alatt húzódó kora középkori – az ásató szerint 10–13. századi42 – telepnyomok okán azt a 12–13. századra keltezte, 41 Bácsa-Szent Vid domb lelőhely 9–10. századi település leletanyagában jelen van a grafitos kerámia:: Merva – Tomka S.A. 42 A kutató hangsúlyozta a kora középkori kerámiakronológia bizonytalanságait, két töredék esetében felvetve azok esetleges 8–9. századi voltát is: Nováki 1976. 122., 9. kép, 6–7. A Tomka-féle ásatási anyag vizsgálatára alapozva úgy gondoljuk, az általa közölt leletanyag (Nováki 1976. 121–123., 8–11. kép), amely nagyrészt a sánc alatt húzódó kora középkori nyílt színi telephez tartozik, a 9–10. századra keltezhető.
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről
13
2. tábla Győr-Káptalan domb, az 1978. évi ásatás leletanyaga: a 2. periódushoz köthető kerámialelet. Ltsz.: XJM 88.12.2.
megjegyezve ugyan, hogy a sáncszerkezetre pontos analógiát nem ismer.43 Tomka Péter újabb kutatása során azonban sikerült olyan rétegtani megfigyeléseket tenni, ami kizárja a korai keltezést.44 A lelőhely stratigráfiája ugyanis a következő: 1. A sánc által körülhatárolt részen a leletanyag alapján nyolc, 9–10. századra keltezhető telepobjektum került feltárásra, emellett az előkerült kora középkori leletanyag mintegy harmada kultúrrétegből származik (7. tábla). 2. A 11. századra keltezhető temetőrészlet45 egyes temetkezései (a 16., 17. és 19. sír) a korábbi horizonthoz tartozó telepobjektumokon helyezkednek el. A lelőhely ezen két horizontját tekintve három szuperpozíciót sikerült dokumentálni: az 1. objektumra a 16. sírt,46 a C objektumra a 17. sírt és J objektumra a 19. sírt ásták rá. 3. A leletanyag alapján elkülöníthető további nyolc Árpád-kori és két középkori gödör, továbbá hét gödör keltezése kérdéses. A 18. sírt a D objektum vágja, melyet csupán
43 Nováki 1976. 120–125. 44 Tomka 2000. 13–14. 45 A temetőből 4 sírt tártak fel, melynek részletes bemutatása a közeljövőben megjelenő doktori disszertáció keretében olvasható majd, Horváth Ciprián tollából. A részletes bemutatástól eltekintve tehát mi csak a kora középkori település kronológiája szempontjából fontos sírmellékleteket emeljük ki. 46 A sírt keltező Stephanus Rex érem: Tomka 2000. 13. kép
14
Merva Szabina
két jellegtelen középkori töredék datál. A templomdombon, az újkori templom elé keltezhető a melléklet nélküli síros középkori/kora újkori (?) temetőhöz tartozó 13. sír.47 4. A feltárás során dokumentálták a kőtemplom kiszedett falait és a feltehetően hozzá tartozó 15 újkori sírt. Az épületet az 1. katonai felmérési térképen (1763–1785) még álló épületként ábrázolják, a felméréshez tartozó országleírásban is szerepel: „Eine Capele ausserhalb des Dorfes auf einem Hügel. Eine gemauerte Capele befindet sich auf der Wiesen.”48 A 2. katonai felmérés térképein (1806 és 1869)49 már a régészeti ásatásokon is lokalizált téglaégetőt találjuk (a feltárás során igazolódott, hogy 1839-ben a területen téglaégetés folyt, a máglyák lesározott, átégett alapjai a sírok felett összefüggő felületeket al3. tábla Győr-Káptalan domb, az 1978. évi ásatás leletanyaga: kottak). A 3. katonai felmérés térképén (1880) a templomot a 4. szelvény északnyugati része, a legkorábbi periódushoz köthető objektum beásása (nyugatról), az alsó, égett szenes romként jelölik. Az épület felréteg, s az abban talált edényleletek in situ hagyásának időpontjához egy (fényképezte: Tomka Péter) 1816-os határleírás visz még közelebb: ekkor már „Szent Vid templomának omladékaként említi” az objektumot.50 Ami a sánc térképi ábrázolását illeti, egyértelműen nem azonosítható a földhányás, tegyük hozzá, ennek relatív magassága a 20. század végén nem haladta meg a 1,5 métert. A 3. katonai felmérés (ez részletességét és pontosságát tekintve a legkövetkezetesebbnek mondható a három 18–19. századi felmérés közül) a sánc vonalában fasort jelöl (8. tábla).51 Elsősorban a régészeti stratigráfiai vizsgálatok és a 4. horizont 18. száza47 Ezzel a lelőhellyel hozható kapcsolatba egy 16. század végi írott forrás is. Egy 1593. április 19-én kelt törvénykezési jegyzőkönyvből idézünk: „Nováki Andreassyth Mátyás királyi jogügyigazgató a maga, és Lipchey János nevében tilalmazza a bácsai prediális nemeseket Szentvid puszta földjeinek használatától és az ugyanott Szentvid tiszteletére emelt egyház temetőjében való temetkezéstől.” Gecsényi 1990. 48 Arcanum 2004. 49 Arcanum 2005. 50 Végh 2000. 56–57. 51 Arcanum 2007.
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről
15
di–19. századi eleji keltezése52 indokolja, hogy a bácsai sánc 11. századi/Árpád-kori keltezését erősen megkérdőjelezzük.53 Az 1987. évi kutatás során ugyanis sikerült megfigyelni, hogy a sánc a templomdomb pusztulási rétegére húzódik, azaz lelőhelyünkön az 5., legkésőbbi horizontot kell, hogy képviselje. Ha ennek korát kívánjuk meghatározni, hangsúlyozni kell, hogy a sánc török korra való datálása – melyről több helytörténeti írásban olvashatunk54 – a török kori leletanyag hiánya, a stratigráfiai megfigyelésekből adódó következtetések miatt, illetve azon okból, hogy a Győr s környékének török kori topográfiájában sem szerepel az objektum,55 nem tartható. Felmerült az utóbbi években azonosított és lokalizált más Napóleon-kori redutok és sáncok kutatása kapcsán56 a bácsai objektum 1809. évi keltezése is. Győr városa mellett többek között Vének és Bácsa 4. tábla Győr-Káptalan domb, az 1978. évi ásatás leletanyaga, között is emeltek sáncokat a a 4. szelvény északnyugati részén megfigyelt beásás (veremház?) alsó, szenes rétegéből előkerült leletanyag: francia csapatok, egy korabeli 1. tárolóedény töredéke, ltsz.: XJM 88.12.2.; 2. gömbtestű, írott forrás erről tudósít benkiöntőcsöves grafitos edény töredéke, ltsz.: XJM 88.12.1. nünket.57 Egy 1809-es térkép azonban pontosan jelöli ezen sánc elhelyezkedését58 az itt tárgyalt objektumtól délnyugatra, így ezt a lehetőséget ki kell zárni. Amennyiben bízhatunk ez utóbbi térkép hitelességében és pontosságában, ak52 53 54 55
Vende 1908.19. Bóna 1998. 37. Vende 1908., R eiszig 1908., Végh 2000. 35. Pálffy 1999. 171. Azaz nem találjuk a 16. század második felére keltezhető őrházak, őrhelyek listáján sem az objektumot. Hozzá kell tennünk, hogy a Tomka Gábor által feltárt Győrszentiván-András vár török kori léte viszont bizonyított, Nováki Gyula 1952. évi terepbejárása idején sáncának relatív magassága 2–5 m volt. Nováki 1952b. 4., Tomka G. 2002. 143–144. 56 Nováki – Tolnai 2010. 57 Veress 1987. 217. 58 Gazdag 1965. 316., 8. ábra: Plan von dem verschanzten Lager bey Raab, dem 14 Juny 1809. HDTIT. H. IV. a. 1332.
16
Merva Szabina
5. tábla Győr-Káptalan domb, az 1978. évi ásatás leletanyaga, a 4. szelvény északnyugati részén megfigyelt beásás (veremház?) alsó, szenes rétegéből előkerült leletanyag, az 1. periódushoz köthető fazékperem-töredékek: 1. fazékperem-töredék, ltsz.: XJM 88.12.58.; 2. fazékperemtöredék, ltsz.: XJM 88.12.58.; 3. fazékperem-töredék, ltsz.: XJM 88.12.50.
kor úgy tűnik, hogy még a 19. század elején sem állt sánc a Szent Vid dombon. Ha azonban a terület természetföldrajzi adottságaira és az ahhoz kapcsolódó, a néprajzi kutatásból ismert helyi gyakorlatra gondolunk, felmerül bennünk annak lehetősége, hogy a sánc valójában egyszerű újkori földhányás, ami árvízvédelmi szerepet töltött be. A 19. század végén elvégzett folyamszabályozásig a régió falvai sok esetben kénytelenek voltak eredeti helyükről áttelepülni vagy éppen gátat építeni.59
59 Filep 2003. 24–25. Ahogy ezt Kovacsevics György 1724. február 16-án Ebergényi Lászlóhoz írt levele jól tükrözi: „Győr vármegyében pedig, Ásványi nevű falunak az utóbbi víznek árjan agy szakadásokat tévén egészen elfutotta a határokat, directe Győr felé akarja meatusát venni a Duna, idővel… a Rárói kastélyt két esztendő múlván elhordja, s nagyobb részeit Szigethköznek semmivé teszi… Ha töltéssel nem occupalnak Ásvánnyal a Dunának, egész Szigethközöt elborítja a Duna…” Néma 2003. 73–74. Ugyanakkor fontosnak tartjuk megjegyezni, miszerint néprajzi kutatások bizonyítják, hogy a kisalföldi helyi lakosság népi építészeti módszerekkel végezte az árvízmentesítést. Cölöpök leverésével, gerendaváz készítésével rőzsegátakat raktak, ezeket a rőzsegátakat folyami kaviccsal, hordalékkal burkolták. Filep 2003. 25.
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről
17
6. tábla Győr-Káptalan domb, az 1978. évi ásatás leletanyaga, 5. szelvény, szénszemcsés réteg, az 1. periódushoz köthető bordásnyakú fazék peremtöredéke, ltsz.: XJM 88.12.3.
A lelőhely közelmúltban végzett elemzése tehát alátámasztja Tomka Péter korábbi, sommásan megfogalmazott véleményét, miszerint a bácsai objektumot törölni kell Árpád-kori (ráadásul „határvédő”) sáncváraink sorából.60 A merőben más keltezés rávilágít a post quem datálás és pusztán a sáncok anyagával való keltezés határaira és veszélyére is. Mivel a lelőhely az Árpád-kor után puszta volt és legelőként funkcionált, ezért érthető, hogy a később kiásott és felhányt földben – utalunk ezzel a sánc leletanyagára – későbbi cserepeket nem is találhatnánk. A szakirodalomban olvashatunk továbbá az egyik legjobban kutatott korai központunk, a soproni ispáni vár sánca kapcsán is az objektumot megelőző kora középkori településrétegről61. Tóth Sándor 1967–1971. évi, Sopron-Városház utcai ásatásán figyelt meg a sánc alatti fekete réteg felső részében egy olyan kerámiacsoportot, amelyet akkor a 10– 11. századra helyezett (9. tábla). A rendkívül precíz dokumentációnak köszönhetően sikerült beazonosítani azt a leletanyagot, amelyet az ásató erre az időszakra keltezett (10. tábla).62 A régió kora Árpád-kori leletanyagának ismeretében azonban ez a datálás, mai tudásunk szerint, nem támasztható alá. A kérdés végső eldöntésére a termolumineszcens keltezési módszert hívtuk segítségül, amely jóval korábbi datálást igazolt.63 A leletanyag stratigráfiai helyzete alapján ez a korhatározás nem meglepő, tekintve, hogy más korábbi anyag, így kelta grafitos perem is származik ebből a rétegből. A rendelkezésre álló kerámiaanyag alapján mindenesetre a továbbiakban nem látjuk bizonyítottnak, hogy itt a római s kora népvándorlás kori rétegeket követő, újabb, de a sánc építését megelő60 Tomka 2000. 13–14. 61 Tóth 1968. 2–3., Tóth 1969. 259., Tomka 1976. 153. 62 Ezúton szeretnék köszönetet mondani Balassa Krisztina soproni gyűjteménykezelőnek, aki különösen nagy segítséget nyújtott a leletanyag felkutatásában. 63 A datálás – amelynek eredménye egy későbbi tanulmányomban lesz olvasható – összecseng Horváth Friderika régészeti keltezésével, miszerint kora császárkori bennszülött kerámiáról van szó. Ezúton köszönöm a konzultációs lehetőséget!
18
Merva Szabina
ző megtelepedés nyomát dokumentálták volna. Ily módon Sopronban a sánc alatt húzódó 10. századi településréteg feltétezett léte nem szolgálhat érvként a sánc 11. század eleji keltezése mellett. Míg a mosoni sánc átvágásából csupán egyetlen jellegtelen cseréptöredék ismert,64 a fentebb bemutatott Győrkáptalandombi ásatáson pedig egyelőre nem sikerült biztosan lokalizálni a sáncot magát, addig a soproni sánc számos átvágása során több helyen is került elő – ha nem is nagy mennyiségű – kerámiaanyag a sánc betöltéséből, sőt a sánc megújítását igazoló, leletanyaggal keltezhető rétegeket is sikerült feltárni. Tomka Péter 1967. évi, Templom utca 14. alatt végzett ásatásából biztosan a korszakhoz tartozó leletanyag alig egy tucat cserepet jelent, hullámvonallal, hullámvonalköteggel, vonalköteggel díszített fazéktöredékeket (11. tábla). A 7. tábla Bácsa-Szent Vid domb 9–10. századi telepkerámiája: sánc betöltéséből származik 1. szórvány fazékperem-töredék: 2010.251.1. XJM; többek között egy olyan töre2. az 1. objektum betöltéséből származó fazékperem-töredék: 88.1.165. XJM.; 3. a kora középkori vasrúdlelet környezetéből dék, amely az egyik SzakonyBékástó lelőhelyről előkerült származó kiegészíthető fazék: 2010.238.1-4. XJM töredékkel mutat olyan fokú hasonlóságot, hogy felmerül annak egy árucsoporthoz való tartozása, s így a keresztdatálás lehetősége (12. tábla). A szakonyi objektum mind hagyományos régészeti-tipológiai, mind természettudományos (archeomágneses) keltezéssel a 10–11. századra helyezhető.65 Emellett meg kell, hogy említsünk egy másik leletet is a soproni sánc betöltéséből. Ezen oldaltöredék díszítésének azonosítása azonban nem egyértelmű, kérdéses, hogy a hullámvonalköteg alatt benyomkodásról, avagy fogaskerékmintáról van-e szó? (13. tábla) Amennyiben elfogadjuk az utóbbit, a sánc legkésőbbi, 11. századtól datálható leletéről beszélhetünk. Gömöri János monográfiájában utal további fogaskerékmintás cserepekre is, azonban azok leletkörnyezete nem egyértelmű, illetve az általa hivatkozott táblán nem 64 Ezúton szeretném megköszönni Tomka Péternek, hogy a leletanyag megtekintésére lehetőséget nyújtott. 65 Gömöri 2002. 118., M árton 1982. 245. A lelőhelyről került elő fogaskerékmintás töredék is!
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről
19
8. tábla 1. A bácsai sáncátvágás (1987), északi metszet; 2. a sánc földjéből származó 9–10. századi leletanyag; 3. a lelőhely az 1. katonai felmérésen (1782–1785); 4. a lelőhely a 2. katonai felmérésen (1806–1869); 5. a lelőhely a 3. katonai felmérésen (1869–1887)
20
Merva Szabina
9. tábla A soproni sánc alatti fekete réteg felső feléből származó kerámialeletek, amelyeket az ásató, Tóth Sándor hullámvonalas kerámiaként írt le és a 10–11. századra keltezett (az azonosítás az ásatási dokumentáció, a zacskófeliratok és Tóth Sándor hagyatéka alapján történt)
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről
21
található ez a díszítéstípus.66 Ha erős bizonyítékként egyelőre az említett adat nem is szolgálhat, mindenesetre felkelti a gyanút, hogy a soproni sánc valóban a 10. század után épülhetett. Az érvelés gyenge pontja nem a díszítéstípus keltezéshetősége – hisz épp ez az egyetlen viszonylag biztos fogódzópontunk a kerámiakronológiában, a 11. század előtt nem jelenik meg a típus; hanem a leletanyag mennyisége, azaz, hogy egyetlen ilyen 10. tábla Fénykép az ásató által meghatározott hullámvonalas kerámiacsoport egy részéről. cserép áll rendelkezésre. Tóth Sándor már említett, (MTA BTK Művészettörténeti Intézet, Adattár, Tóth Sándor közöletlen Sopron-Városház hagyatéka, a leletanyagra vonatkozó feljegyzések dossziéjából, ltsz.: C-I-213-39.) utcai feltárásán dokumentált a sánc belső sávjában egy javításként értelmezett meszes konglomerátum-réteget, amelyből többek között fogaskerékmintás cserepek kerültek elő (14. tábla).67 Ez az adat egyértelműen az objektum építési korának terminus ante quemjeként szolgál. Hozzá kell tennem, míg a díszítéstípus 11. századi megjelenését viszonylagos biztonsággal állíthatjuk, felső kronológiai határát pontosabban egyelőre nem tudjuk megállapítani. A soproni sánc példája reprezentálja leginkább a tárgyalt keltezési módszer biztosította lehetőségeket. Alapvető, hogy sajnálatos módon csekély mennyiségű leletanyag áll csupán rendelkezésre, amely magában hordozza az alulreprezentáltság veszélyét. A sáncok kronológiája szempontjából alapvető kérdést, miszerint a 10. század folyamán, avagy az államalapítás után épülhetett-e fel a sáncvár, egyetlen jó keltező értékkel bíró díszítéstípus dönthetné csak el. Fel kell hívjuk a figyelmet arra a tényre is, miszerint Sopronban és környékén nincs tudomásunk kora Árpád-kori bográcsleletről, ami nyilvánvalóan nem kronológiai hiátust, mint inkább regionális mozaikosságot jelez. Ily módon a bográcsleletek hiánya a sánc betöltéséből illetve a sánc építését követő periódusból nem feltétlenül bír időrendi jelentőséggel. Abszolút kronológiai kutatások Az objektumok érmével való keltezése, bár biztos adatokon alapul, sajnálatos módon csupán néhány esetben lehetséges. Erre példa Nyitra (Nitra),68 Kolozsmonostor (ClujMănăștur)69 és Doboka (Dăbâca) vára70 – 11. század előtti keltezésre mindenesetre egyik sem utal. A dobokai IV. vártérségi templom körüli temetőjéről a közelmúltban megjelent 66 67 68 69 70
Gömöri 2002. 90., 57. kép. A képen látható 1. cserép római kori. Tóth 1970. 51. Bednár 1994. 19. Benkő 1994. 364. Gáll 2011. 51.
22
Merva Szabina
11. tábla Sopron-Templom utca 14., 1967. évi sáncátvágás: a sánc betöltéséből származó középkori kerámia.
kismonográfiában Gáll Erwin kísérletet tett a lelőhely sáncainak és településeinek datálására is. A – nagyrészt közöletlen – dokumentáció és leletanyag alapján a kutató úgy véli, a vár kazettás szerkezetű periódusa I. András korához köthető.71 Gáll, függetlenül Buzás Gergely említett írásától,72 más argumentummal jutott erre a következtetésre. Bóna István vetette fel azt a lehetőséget, hogy a várakhoz tartozó népesség, a várnép temetőkronológiájának felvázolásával a sáncok építési ideje meghatározható lenne, mivel úgy vélte, hogy a temetők kezdete nem tehető későbbre a várak építési koránál73 Az általam tárgyalt területen ebből a szempontból az oroszvári (Rusovce) temető vehető számításba. Bóna szerint az itt állt késő római erődöt, Gerulatát, a 10–11. században ismét várként használták,74 Anonymus azt az odatelepített ruténokhoz köti.75 A közelmúltban feldolgozásra került Oroszvár-Wiesenacker dűlő 10–11. századi temető népességének etnikai azonosítása a ruténokkal semmiképp nem bizonyítható, harcos közösségre utaló fegyvermelléklet pedig nem került elő a lelőhelyről.76 Az ásatással eddig még nem kutatott, ca. 700–800 m-re levő középkori várral (?) való összetartozása is erősen megkérdőjelezhető. Mordovin Maxim a lengyel–cseh központokkal való monografikus összehasonlításában tért ki legutóbb erre a kérdésre a legújabb eredmények tükrében. A kelet-közép-európai országok sáncainak dendrokronológiai keltezési adatai arra utalnak, hogy a soros 71 72 73 74 75 76
Gáll 2011. 51., 54., 35. kép. Buzás 2006. Bóna 1998. 18–19. Bóna 1998. 26–27. Pais 1977. 131. Horváth – Merva – Tomka S.A.
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről
23
12. tábla 1. Szakony-Békástó, 6-7-8. kohók közötti munkagödör betöltéséből származó fazékoldal-töredék, ltsz.: SM 86.6.85.; 2. Sopron-Templom utca 14., az 1967-es sáncátvágásból származó fazékoldal-töredék, ltsz.: SM 68.9.166.
temetők akár fél évszázaddal is megelőzhetik az első építkezéseket. Mordovin azonban felhívta a figyelmet a keltezési módszer buktatóira is, az előzmények létére (sánc alatt húzódó település, az ahhoz tartozó népesség temetője), a soros és a templom körüli temetők egyidejű használatára, a kutatottság egyenetlenségére, s mindezek alapján úgy véli, hogy a soros temetők nyitásának és a sáncok építésének ideje között semmilyen kapcsolat nem igazolható.77 Végül számba kell vennem a lelőhelytípus természettudományos keltezését, s ezen belül kiemelten foglalkozom az archeomágneses mérések eredményeivel. Itt hangsúlyosan tudatosítanunk kell azon alapvetést, miszerint az archeomágneses adatok abszolút dátumokhoz rendelése régészeti datáláson (sok esetben tehát a kerámiakronológián) alapul!78 Gömöri János tevékenységének köszönhetően a kora Árpád-kori sáncok kiégésének keltezésére archeomágneses mérések is történtek, két erősség esetében is, Darufalván és Sopronban. Meg kell említenünk, hogy ebben az esetben a régészeti és az archeomágneses vizsgálat nem ugyanazt az időpontot célozza meg: az előbbi a sánc építésének, az utóbbi a sánc utolsó kiégésének, pusztulásának korát kívánja felderíteni. Darufalva esetében a régészeti keltezés a dokumentáció hiányos volta miatt nem állhat oly biztos alapokon, hogy rövidebb időszakra datálhassuk az objektumot. A multidiszciplináris együttműködéssel azonban itt 14C és termolumineszcens-keltezés is történt az archeomágneses módszer alkalmazása mellett. A kalibrált adatok mindhárom korhatározási metódussal végül oly széles időintervallumot adtak meg, melyet a régészeti megfigyelések már korábban valószínűsítettek. Emellett a kiértékelt mérések alapján is megerősödni látszik azon megállapítás, miszerint a sáncokat nem tudatosan égették ki, ugyanis a kivágott fából vett minta, illetve az égetett agyagobjektumból vett minta kora közt kicsi az átfedés. A tárgyalt módszer, a kutatás korai szakaszát tekintve, ukrán, bolgár és francia adatokból interpolált
77 Mordovin 2010. 100. 78 M árton – Ferencz 2006. 484., M árton 2010. 116., M árton 2011. 546.
24
Merva Szabina
eredményeket adott, így a darufalvi sánc archeomágneses keltezése a 910–1050 közötti időszakot eredményezte.79 A sokat kutatott soproni sánc régészeti keltezése egy korábbi közlésben még 10. század,80 Márton Péter közlésében viszont már akkor 11. század.81 Az archeomágneses mérések eredménye (a Templom utca 20. területén kutatott sáncrészlet alapján) a 11. század második fele.82 Az eredményeket kiértékelő Gömöri János gondolatmenete az, hogy ahol a 14C és az archeomágnenes illetve termolumineszcens koradatok 13. tábla Sopron-Templom utca 14., az 1967. évi sáncátvágásból származó érintkeznek illetve átfedés van, az az időfazékoldal-töredék, ltsz.: SM 68.9.220. szak a kiégetetlen sánc kora, ami megközelítőleg a sánc építésének időszakát jelöli. Ezt az időszakot, az adatok tükrében, az ezredforduló környékén látja.83 A publikált mérési eredmények alapján azonban ez számomra nem nyilvánvaló, így az ismertetett következtetés mögött véleményem szerint egy prekoncepció és a minél pontosabb keltezés kényszere sejlik. Végül egy rövid kitekintés erejéig szólok két nyugat-szlovákiai objektumról, a pozsonyi (Bratislava) és a bényi (Bina) sáncok kronológiájáról. A 2005–2010 közt folytatott szlovák-német projekt keretében végzett 14C és dendrokronológiai vizsgálatok szerint a pozsonyi sáncból származó famaradványok közül a legfiatalabbat 992-ben vágták ki,84 s ez a tény véglegesen cáfolta vár morva voltát.85 A projekt keretein belül végzett vizsgálatok emellett meglepő adatokkal is szolgáltak, a természettudományos keltezési eredményekre alapozva a várépítés 4 periódusát állapították meg, a 8. századi avar háborúktól a 10–11. századi időszakig. Különösen érdekes számunkra a bényi objektum, amelyet a stratigráfiai viszonyok alapján a szlovák kutatás korábban a 9. század második fele és a 12. század második fele közé datált.86 A sánc alatt húzódó települést a kerámia (nyugati szláv díszítéstípus87) és a fémleletek alapján (kiemelten fontos a 3/62-es sír vasrúdlelete88) egyértelműen a morva periódusra tehetjük – e meggyőződésem mögött a bácsai leletanyag kiértékelése áll. Az objektum terminus ante quemjét pedig egy, a sáncba vágott, IV. István éremmel datált objektum adja meg.89 Az utóbbi években végzett 14C vizsgálatok alapján – melyek a sánc fakonstrukciója hiányában a sáncot megelőző, annak építésével egykorú, illetve a sánc-
79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89
Gömöri – M árton – Hertelendi – Benkő 1994. 36–38. Gömöri – M árton – Hertelendi – Benkő 1994. 60., 1. táblázat, később javítva: Gömöri 2002. 91. M árton 1996. 390. Gömöri 2002. 67., 254. jegyzet. Gömöri 2002. 92., 58. kép, 93. Henning – Ruttkay 2011. 272–273. Štefanovčová 1975. 21. H abovštiak 1966. 484. H abostiak 1966. 460., 24. ábra, 3., 29. ábra, 8. H abovštiak 1966. 16. tábla. H abovštiak 1966. 457., 1–5.
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről
25
14. tábla Sopron-Városház utca (1970, U/1. szelvény), a sánc belső sávjában elhelyezkedő meszes konglomerátumból származó kerámialeletek.
ba beleásott sírok és telepobjektumok faanyagán történtek – 750–850 között határozzák meg az építmény kezdeteinek korát.90 S itt kell visszacsatolnunk a kerámiakeltezési problémákhoz. A tanulmány elején említett, a kézikorongolt cserépbogrács körül kialakult kronológiai vita kapcsán épp a bényi sánc alatt húzódó település egyik házának edényperem-töredéke91 jelentette a típus 10. századi megjelenését bizonyító leletet.92
90 Henning – Ruttkay 2011. 278. 91 H abovštiak 1966. 25. tábla, XIII/63. szonda, 5. ház, 29. tábla, 3. 92 Takács 2009. 237.
26
Merva Szabina Összegzés
Be kell látnunk, hogy az eddig megfigyelt rétegek kerámiaanyagának elemzése alapján nem dönthetjük el, hogy a kérdéses várakat a 10. században, az államalapítás korában, avagy fél évszázaddal később építették. Emellett feltétlenül szem előtt kell tartanunk az a megállapítást, mely szerint nem is feltétlenül egy időben való építési kampányként kell elképzelnünk a sáncvárak emelését.93 A sáncok kerámiával való keltezésének nehézségei egyrészt a sáncokhoz kapcsolható leletanyag csekély mennyiségéből fakadnak, mely növeli az alulreprezentáltság lehetőségét, másrészt a korszak kerámiaanyagának keltezési lehetőségeiből. Így a szerencsés leletegyüttesnek számító fogaskerékmintás kerámiatöredékek kivételével, melyek a 10. század utáni datálást valószínűsítik, egyelőre kerámiával nem tudjuk az egyes sáncvárak építési korát pontosabban meghatározni. Így a gondolatmenetet megfordítva, kellő optimizmussal csak abban reménykedhetünk, hogy a hazai sáncvárak keltezése a jövőben olyan objektív keltezési módszerrel is lehetővé válik, mint a dendrokronológia, melynek eredményei alapjául szolgálhatnak majd a kerámiakronológia pontosításához is.
irodalom
Arcanum 2004 Arcanum 2005 Arcanum 2007 Bednár 1994
Benkő 1998 Benkő 1994 Bóna 1998 Bóna 2001
Buzás 2006
93 Mordovin 2010. 194.
Az Első Katonai Felmérés – Magyar Királyság. Arcanum Adatbázis Kft., Budapest, 2004. A Második Katonai Felmérés – Magyar Királyság és a Te mesi Bánság. Arcanum Adatbázis Kft., Budapest, 2005. A Harmadik Katonai Felmérés – Osztrák–Magyar Monar chia, 1:75.000. Arcanum Adatbázis Kft., Budapest, 2007. Bednár, Peter: Befestigte Sitze im Umkreis von Nitra und Starý Tekov im 9–12. Jh. In: Castrum Bene 7. Burgen und Siedlungsstruktur. Hrsg. Ruttkay, Alexander – Ruttkay, Ma tej – Bednár, Peter. Nitra, 2004.19-20. Benkő Elek: A középkori Arad. In: Az aradi vár története. Szerk. Mészáros Károly. Budapest, 1998. 7–41. Benkő Elek: Kolozsmonostor. In: Korai Magyar Történeti Lexikon (9–14. század). Szerk. Kristó Gyula. Budapest, 1994. 363–364. Bóna István: Az Árpádok korai várai. Debrecen, 1998. Bóna István: Várak Szent István korában. In: Államalapí tás, társadalom, művelődés. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 27. Szerk. Kristó Gyula. Budapest, 2001. 101–106. Buzás Gergely: 11. századi ispáni várainkról. In:”Gondolják, látják az várnak nagy voltát...” Tanulmányok a 80 éves Nováki Gyula tiszteletére. Szerk. Kovács Gyöngyi – Miklós Zsuzsa. Budapest, 2006. 43–53.
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről Dénes 1996
27
Dénes József: Nyugat-Dunántúl a 10. században. Kísérlet a helynevek értelmezésére. Vasi Szemle, 50. (1996) 357–370. Filep 2003 Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról. In: Győr vármegye települései 18–19. századi kéziratos térképeken. Szerk. Néma Sándor. Győr, 2003. 23–70. Gáll 2011 Gáll Erwin: Doboka-IV. vártérség templom körüli temetője. Régészeti adatok egy észak-erdélyi ispáni központ 11–13. századi fejlődéséhez. – The churchyard cemetery in Dăbâca/ Doboka, castle area 4. Arheological Data on the Develope ment of a North-Transylvanian County Centre in the 11–13th Centuries. Kolozsvár, 2011. Gazdag 1965 Gazdag László: Győr város térképei. Arrabona, 1965. 297–330. Gecsényi 1990 Gecsényi Lajos: Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái. I. 1580–1616. GyőrMoson-Sopron Megye Győri Levéltára. Győr, 1990. Gömöri 2002 Gömöri János: Castrum Supron. Sopron vára és környéke az Árpád-korban – Die Burg von Sopron (Ödenburg) in der Árpádenzeit. Sopron, 2002. Gömöri – Márton – Gömöri János – Márton Péter – Hertelendi Ede – Benkő Hertelendi – Benkő 1994 Lázár: Sopron és Darufalva (Drassburg) égett sáncainak kormeghatározása fizikai módszerekkel. Arrabona, 31–33. (1994) 49–71. Györffy 1977 Györffy György: István király és műve. Budapest, 1977. Habovštiak 1966 Habovštiak, Alojz: K otázke dataovania hradiska v Bíni. SlovArch 14. (1966) 439–486. Henning – Ruttkay 2011 Henning, Joachim – Ruttkay, Matej: Frühmittelalterliche Burgwälle an der mittleren Donau im ostmitteleuropäischen Kontext: Ein deutsch-slowakisches Forschungsprojekt. In: Frühgeschichtliche Zentralorte in Mitteleuropa. Hrsg. Ma cháček, Jiří–Ungerman, Šimon. Studien zur Archäologie Europas. 14. Bonn, 2011. 259–288. Herold 2004 Herold, Hajnalka: Die frühmittelalterliche Siedlung von Örménykút 54. Varia ArchHung 14. Budapest, 2004. Horváth 2007 Horváth Attila: Csepel-Nagy Duna sor. In: „legjobb, ha mindez nem merül feledésbe…” Újabb eredmények a Kár pát-medencében 10–11. századi régészeti kutatásban. Konfe rencia-rezümékötet. Budapest, 2007. Horváth – Merva – Horváth Ciprián – Merva Szabina – Tomka Péter: Oroszvár Tomka S.A. (Rusovce, Sl.) 10–11. századi temetője. In: Sötét idők rejtélyei. 6–11. századi érdekességek a Kárpát-medencében és környékén. Nemzetközi régészeti konferencia. Békéscsaba, 2011. 01. 19–21. Megjelenés alatt. K ristó 1988 K ristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest, 1988. Kvassay 1982 Kvassay Judit: Kerámia X–XI. századi sírokban. Bölcsész doktori disszertáció. Kézirat. Budapest, 1982.
28 Langó 2010
Lázár 1998 Márton 1984
Márton 1996
Márton 2010 Márton 2011 Márton – Ferencz 2006
Merva S.A.
Merva – Tomka S. A.
Mordovin 2010
Néma 2003
Németh 1977 Németh 1985
Merva Szabina Langó Péter: A Kárpát-medence X–XI. századra keltezett településeinek fém- és eszközleletei (Vázlat). In: „ Fons, ske psis, lex” Ünnepi tanulmányok a 70 esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szeged, [2010.] 257−285. Lázár Sarolta: Kora-Árpád-kori település EsztergomSzentgyörgymezőn. Opuscula Hungarica, I. Budapest, 1998. Márton Péter: A szakonyi vasolvasztó telep archeomágneses kora. In: Iparrégészeti és archeometriai kutatások Magyar országon. Iparrégészet II. Ed. Gömöri, János. MTA VEAB Ért. Veszprém, 1984. 243–248. Márton, Péter: Archaeomagnetic directions: the Hungarian calibration curve. In: Palaeomagnetism and Tectonics of the Mediterranean Region. Eds. Morris, Antony–Tarling, Donald Harvey. London, 1996. 385–399. Márton Péter: Archeomágneses keltezés. Természet Világa, 141. (2010/3) 116–119. Márton Péter: Keltezés archeomágneses módszerrel. In: Régészeti kézikönyv. Szerk. Müller Róbert. Budapest, 2011. 545–553. Márton, Péter – Ferencz, Edit: Hierarchical versus stratifi cation statistical analysis of archaeomagnetic directions: the secular variation curve for Hungary. Geophys. J. Int. 164. (2006) 484–489. Merva, Szabina: The analysis of pottery from 10th–11th-cen tury graves in the Carpathian Basin: technological and typochronological studies. In: Avars, Bulgars and Magyars on the Middle and Lower Danube. Eds. Balogh, Csilla–DonchevaPetkova, Ljudmila–Türk, Attila. Proceedings of the Bulgari an–Hungarian Meeting, Sofia, May 27–28, 2009. Megj. alatt. Merva, Szabina – Tomka, Péter: Bácsa-Szent Vid domb, eine Siedlung vom 9–10. Jahrhundert entlang der Mosoner Donau. In: Siedlungen aus dem 8–11. Jahrhundert im Karpatenbec ken. Ed. Takács, Miklós. RGZM, Mainz. Megjelenés alatt. Mordovin Maxim: A vártartomány-szervezet kialakulása a kelet-közép-európai államokban. 10–12. századi központi várak a Cseh, Lengyel és Magyar Királyságban. PhD dolgozat. Kézirat. Budapest, 2010. Néma Sándor: Vázlat Győr vármegye településhálózatának átalakulásáról 1526–1720 között. In: Győr vármegye települései 18–19. századi kéziratos térképeken. Szerk. Néma Sándor. Győr, 2003. 71–88. Németh Péter: A korai magyar megyeszékhelyek régészeti kutatásának vitás kérdései. ArchÉrt 104. (1977) 209–215. Németh Péter: Az I. István-kori ispáni központok kutatásának eredményei és feladatai. In: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. Szerk. Fodor István – Selmeczi László. Budapest, 1985. 105–114.
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről Nováki 1952 Nováki 1976 Nováki – Sándorfi 1981 Nováki 1988 Nováki – Tolnai 2010 Pais 1977 Pálffy 1999 R eiszig 1908 Sándorfi 1985 Sándorfi 1989 Štefanovičová 1975 Szabó 1938 Szőke 1955 Takács 1986 Takács 1993
Takács 1996a Takács 1996b
29
Nováki Gyula: Bácsa-Szent Vid domb. Terepbejárási jelentés. Magyar Nemzeti Múzeum, Ad. Ltsz. 358. Nováki Gyula: Árpád-kori sáncvár a bácsai a Szent Vid dombon. ArchÉrt 103. (1976). 116–125. Nováki, Gyula – Sándorfi, György: Untersuchung der Struktur und des Ursprungs der Schanzen der frühen unga rischen Burgen. ActaArchHung 33. (1981) 133–180. Nováki Gyula: Várépítészet Magyarországon a X–XI. században. In: Szent István és kora. Szerk. Glatz Ferenc – Kardos József. Budapest, 1988. 144–150. Nováki Gyula – Tolnai Gergely: Napóleon-kori sáncerődök Ács és Nagyigmánd térségében. Castrum, 12. (2010/2) 71–102. Anonymus: Gesta Hungarorum. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Ford.: Pais Dezső. Buda pest, 1977. Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri főapátság története. 1526–1598. A Győri Főkapitányság és hátországa a 16. században. Győr, 1999. R eiszig Ede: Győr vármegye és város története. In: Győr vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája. Szerk. Borovszky Sámuel. Budapest, 1908. Sándorfi György: Korai váraink típusvizsgálata. In: Közép kori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. Szerk. Fodor István – Selmeczi László. Budapest, 1985. 159–173. Sándorfi György: Várak a X. században Magyarországon. (Észrevételek Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyar országon c. munkájához.) Műemlékvédelem, 33. (1989) 19–26. Štefanovičová, Tatiana: Bratislavský hrad v 9–12. storočí. Bratislava, 1975. Szabó K álmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. –Kulturgeschichtliche Denkmäler der Ungarischen Tiefebene. Budapest, 1938. Szőke Béla: Cserépbográcsaink kérdéséhez. ArchÉrt 82. (1955) 86–90. Miklós Takács: Die arpadenzeitlichen Tonkessel im Karpa tenbecken. Varia ArchHung 1. Budapest, 1986. Takács Miklós: A kisalföldi Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendezésére). – Die präzisere Chronologie der Árpádenzeitlichen Tonkessel der Kleinen Tiefebene (Versuch einer Systematisierung des Fundmaterials). HOMÉ XXX–XXXI/2. (1993) 447–487. Takács, Miklós: Formschatz und exaktere Chronologie der Tongefässe des 10–14. Jahrhunderts der Kleinen Tiefebene. ActaArchHung 48. (1996) 135–195. Takács Miklós: Veszprém megye 10–11. századi kerámiája. – Die Keramik des 10–11. Jahrhunderts im Komitat Veszp rém. Acta Musei Papensis, 6. (1996) 329–350.
30 Takács 2009 Tomka 1976 Tomka 1987 Tomka 2000
Tomka 2010 Tomka 2011
Tomka G. 2002 Tóth 1968 Tóth 1969 Tóth 1971 Tóth 1971b Végh 2000 Vende 1908 Veress 1987 Wolf 1996 Wolf 2001 Wolf 2003 Wolf 2008 Zsoldos 2001
Merva Szabina Takács, Miklós: Über die Chronologie der mittelalterlichen Siedlungsgrabungen in Ungarn. Erläuterung zu zwei chro nologische Tabellen. ActaArchHung 60. (2009) 223–252. Tomka, Péter: Erforschung der Gespanschatsburgen im Komitat Győr-Sopron. ActaArchHung 28. (1976) 391–410. Tomka Péter: Régészeti adatok a győri, mosoni és soproni koraközépkori sáncvárak történetéhez. SSz 41 (1987) 147–155. Tomka Péter: Vármegyéink kialakulásának kezdetei a régészeti kutatások tükrében. In: Fejezetek Győr, Moson és Sopron vármegyék közigazgatásának történetéből. Szerk. Horváth J. Győr, 2000. 9–20. Tomka, Péter: Teil eines Gráberfeldes aus der Karolingerzeit von Himod, Flur Káposztás. Antaeus, 31–32. (2010) 199–224. Tomka Péter. 10. századi település a győri Vagongyár területén. In: Sötét idők falvai. 8–11. századi települések a Kárpátmedencében. Szerk. Kolozsi Barbara – Szilágyi Krisztián Antal. Debrecen, 2011. 267–305. Tomka Gábor: Egy 16–17. századi tarisznyavár: Győrszent iván-Andrásvár. In: A hódoltság régészeti kutatása. Szerk. Gerelyes Ibolya – Kovács Gyöngyi. Budapest, 2002. 143–144. Tóth Sándor: Jelentés a Sopron-Városház utcai ásatásról (1968) XI. 16. SMRA 1007. Tóth Sándor: Sopron, Városház u. (Kino). ArchÉrt 96. (1969) 259. Tóth Sándor: Sopron, Városház u. ((Mozi) (Győr-Sopron vm.)) Régészeti Füzetek, 1971. 51–52. Tóth Sándor: Összefoglaló jelentés a Sopron-Városház utcai ásatásról. (Lebontott mozi telke, 1967–71). SMRA 1006. Végh Ferenc: Egy római burgustól Szent Viden át Likócsig. A Győr árnyékában meghúzódó település kétezer éves története. Győr, 2000. Vende Aladár: Bácsa. In: Győr vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája. Szerk. Borovszky Sámuel. Budapest, 1908. 19. Veress D. Csaba: Napóleon hadai Magyarországon. Buda pest, 1987. Wolf Mária: A borsodi földvár. In:, A magyar honfoglalás korának régészeti emlékei. Szerk. Wolf Mária – Révész László. Miskolc, 1996. 242–254. Wolf Mária: Északkelet-Magyarország ispáni várai. HOMÉ XL. (2001) 179–198. Wolf Mária: Adatok 10. századi edényművességünkhöz. A borsodi leletek tanúságai. HOMÉ XLII. (2003) 85–108. Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk. PhD dolgozat. Kézirat. Budapest, 2008. Zsoldos Attila: Szent István vármegyéi. In: Államalapítás, társadalom, művelődés. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 27. Szerk. Kristó Gyula. Budapest, 2001. 43–54.
A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről
31
Rövidítések
ActaArchHung ArchÉrt Geophys. J. Int. HOMÉ MTA VEAB Ért.
Acta Archeologica Academiae Scientiarum Hungariae Archeológiai Értesítő Geophysical Journal International Herman Ottó Múzeum Évkönyve A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottságának Értesítője RGZM Römisch–Germanisches Zentralmuseum, Mainz SlovArch Slovenská archeologia SMRA Soproni Múzeum Régészeti Adattára SSz Soproni Szemle Varia ArchHung Varia Archaeologica Hungarica