Taekwondó országos szeminárium Szovátán Elért a válság

Szovátai Hírmondó Önkormányzati tájékoztató

IX. évf. 75. szám 2010. július

Taekwondó országos szeminárium Szovátán Nem mindennapi eseménynek adott helyszint városunk ismét. Egyhetes technikai felkészítő szemináriumát Szovátán tartotta a Román Takwondo WTF Szövetség. Július 12. és 18. között több mint másfélszáz taekwondos gyűlt össze az ország minden részéből városunkban, hogy Kang Jong Kil 9 danos koreai nagymester irányítása alatt elmélyítse ismereteit ebben a küzdősportban, amely egyre nagyobb népszerűségnek örvend szerte a világban, s hasonlóképpen ebben az országban is.

De mi a taekwondo? Régi koreai harcművészetből fejlődött küzdősport, amelynek célja egyaránt fejleszteni a testet és a jellemet. Ideológiai alapja a konfucionizmusban, gyökerei és központja a Koreai félszigeten található. Mint harcművészet több mint 2000 éves múltra tekint vissza. Ebből fejlődött ki két modernkori küzdősport változata, melyből egyik (Taekwondo WTF) immár sikeres olimpiai számmá lett – 1994. szeptember 4-én a NOB programbizottsága hivatalos versenyszámként felvette a Takwondo WTF-et a Sydney Olimpiai Játékok programjába –, de hűségesen őrzi a harcművészetek legnemesebb hagyományait, a harci tudományok szellemét, és gondoskodik ezek életben tartásáról. A keleti küzdősportok terén a koreai Taekwondo és a japán Judo – avagy a két keleti olimpi-

ai küzdősport – teljesen átfogja az optimális fegyvertelen küzdés fogalmát. A Taekwondo-t világszerte mint sportot űzik és tanítják, de nem maradtak el a fejlődés során a mentális képzések sem. A Taekwondo tanait – Udvariasság (Ye Ui), Becsületesség (Yom Chi), Állhatatosság (In Nae), Önuralom (Guk Gi), Vasakarat (Baekjul Boolgool) – a mindennapi edzések tartalmaként kezelik, melyeknek nevelő hatásuk hozzásegíti a gyerekeket a helyes viselkedés elsajátítására, mindazok mellett, hogy tisztességes küzdőszellemet fejleszt bennük. A Taekwondo olyan művészet,

amely magába foglalja a gondolkodás és élet útját. Sajátosan sugalmazza az erkölcsi nevelést. Minden Taekwondo mozdulatot tudományosan megterveztek speciális céllal és ezért egy tehetséges edzőnek fejlesztenie, kell tanulója hittét abban, hogy a siker mindenkinek lehetséges.

Mit is jelent? A Taekwondo kifejezés három szóképből áll: a „tae” rúgást, a lábtechnikák összességét jelenti, a „kwon” a kéztechnikák összefoglaló neve, a „do” jelentése út, művészet. A Taekwondo szabadon fordítva: a lábbal és kézzel küzdés útja, de nem túlzás azt mondani, hogy művészete. A Taekwondo nem csak egyszerűen ütés és rúgás, nemcsak önvédelmi rendszer vagy küzdősport, hanem ennél sokkal több. A koreaiak megközelítésében életút, életforma, mely célja, hogy a Taekwondo gyakorlása révén harmonikusan fejlődjék a szellem, a lélek és a test.

A felkészítő programja Napi több órás tevékenységgel töltötték ki a felkészítő programját. Na de milyen tevékenységgel! Az első három nap formagyakorlatokkal (Poomse) és küzdelemmel (Kyorugi) telt el. Fehérbe öltözött kicsik és nagyok töltötték meg a kisállomási sportcsarnokot, és a hírneves koreai nagymester figyelő szemei előtt órákon át fegyelmezetten végezték a a nagy fokú koncentrálást igénylő gyakorlatokat. Egy pillanatig nem

lehetett lazsálni. Csurgott a veríték róluk. A negyedik nap az ővvizsgákkal telt el. A jelentkezők közül ötven teakwondos állhatott vizsgára. De rossz ez a kifejezés, merthogy éppen állni nem adatott meg nekik, hiszen folyamatosan röpködtek a vezényszavak. A vizsgázók között három szovátai, Máté Miklós két danos, Barabás József egy danos, Fehér Zsolt piros öves. Valamennyien előbbi eredményeik alapján aspirálhattak a következő fokozatra. A vizsgát mindannyian sikerrel tették le. Pénteken és szombaton az lméleti ismeretek elmélyítésére került sor, az utolsó napon pedig a versenybírók, edzők és oktatók teljesítményének értékelésére valamint a szeminárium résztvevőinek írásos felmérőjére.

Az önkormányzat és a taekwondo Mint tudjuk, az önkormányzat évek óta támogatja ezen küzdősport szovátai művelését. Az általa biztosított sportcsarnok tette lehetővé a szeminárium szovátai megszervezését. Péter Ferenc polgármester találkozott Kang Jong Kil koreai nagymesterrel valamint a Román Taekwondó WTF Szövetség elnökével, Constantin Apostol 6 danos nemzetközi mesterrel, akik megköszönték a taekwondó felkészítő szeminárium számára Szovátán nyújtott feltételeket. Úgy tűnik, megtetszett nekik Szováta, mert felvetették egy itteni felkészítő központ létrehozásának ötletét.

Elért a válság Elért a válság, semmi kétség, eljutott hozzánk is. Már nemcsak beszélünk róla, de érezzük immár az egyre laposodó pénztárcánkon is. Mintha mindenhonnan eltűnt volna a pénz, cégek mennek tönkre vagy húzódnak össze, emberek tízezrei maradnak kereset nélkül. Az államkassza kong. ide hallszik a hangja. Sokak fizetését lefaragták, másokat is az ismét magasba szökkenő árak naponta nyakon vágnak. Micsoda időket élünk! Méltatlankodunk, mert nem erre számítottunk. Rendszert váltottunk, hogy itthon is részünk lehessen végre valamiből, amiről csak álmodtunk hajdan, s amit egyetlen szóval akkor így fejeztünk ki: nyugat. Igen nyugatot akartunk, itthon, hogy ne kelljen érte elmennünk. Mindazt, amit e szó akkor számunkra jelentett: szabadságot, jólétet, saját felelősséget, hogy ne csak kimondhassuk, amit gondolunk, de eszközöket is találhassunk némely ötletünk kivitelezésére. Nyugatot akartunk és nyugtot. Hagyjanak békén, ne tömjék erővel a fejünk az egyetlen helyesnek mondott, de mindennapi tapasztalataink szerint hamis ideológiával. A hiánygazdálkodás helyett bőséget, boltok üres polcai helyett bőséges választékot. Arra vágytunk, hogy megbecsüljenek, tiszteljenek csupán azért, amik vagyunk, és ne akarjanak mindig mássá formálni, olyanná, ami idegen tőlünk. Pontosságot akartunk, és tisztességet. Esélyt a kibontakozásra, hogy megmutathassuk azt, amit mi is csak alig sejthettünk magunkról. Kiszámítható jövőről ábrándoztunk. Megbékélt öregségről, biztonságról, gyönyörű utazásokról szerte a világban. Némely dolog bejött, mások csak álmok maradtak. Többre számítottunk? Többre. Semmiképpen sem pénzügyi-gazdasági világválságra s annak hazai sajátosságaira. Semmiképpen sem nadrágszíj összehúzásokra. Akarjuk, nem akarjuk, túlélésre kell berendezkednünk. Összehúznunk magunkat, hogy minél kisebb felületen érjen a válság szele, paskoljon kíméletlenül lándzsás zivatara. Molnos Ferenc

2

Szovátai Hírmondó, 75. szám 2010. július

önkormányzat Városházi anyakönyvi adatok

Bejelentett újszülöttek: Szalay Nimród Károly (szülei: Szalai Károly és Szalay Rozália); Vónya Krisztina (szülei: Vónya Ferenc és Mircea Eliza); Benke Eszter (szülei: Benke Lajos és Nagy Imola); Máté Katalin (szülei: Máté János Csaba és Gábor Eliza); Csoma Kristóf (szülei: Csoma Ferenc és Csoma Tünde); Jeremiás Brigitta (szülei: Jeremiás Jenő és Jeremiás Rozália); Bartha Alexa Anikó (szülei: Bartha Attila Zsolt és Bartha Adél Szidónia); Gábor Geta (szülei: Lăcătuș Lajos és Gábor Klára); Domokos Lehel (szülei: Domokos János és Puskás Erzsébet); Jánosi Hunor (szülei: Jánosi Béla és Lukács Enikő);

Isten éltesse Őket!

Önkormányzati határozatok 30. sz. Határozat – Szováta város a 2010. évi költségvetésének módosításáról; 31. sz. Határozat – Szováta város 2009. évi végrehajtási számlaegyenlegének jóváhagyásáról; 32. sz. Határozat – a taxi típusú közszállítási szolgálat szováta város területén való megszervezése feladatfüzetének jóváhagyásáról; 33. sz. Határozat – Szováta város területén a közszállítás megszervezése feladatfüzetének jóváhagyásáról; 34. sz. Határozat – Szovátai Egészségügyi Központja menedzselésének átvételéről; 35. sz. Határozat – a város tulajdonát képező gépkocsiknak a polgármesteri apparátus szakszolgálatai közötti elosztásáról;

Nem jut pénz A kormány sürgősségi rendelettel módosította az önkormányzatok működésének pénzügyi fedezetét szabályozó 273/2006-es törvényt. Ezzel a rendelkezésével összesen 20 %-os elvonást eszközöl a központi költségvetés számára a helyi költségvetés bevételéből. Ezt akárhogyan is nézzük, merényletnek tartjuk az önkormányzatiság ellen, hiszen újból jelentősen nagyobb szelet (65 %) jut a jövedelemadóból az országos nagy kasszába, mint amit helyi költségvetések számára (35 %) hagynak. A költségvetésből finanszírozott alkalmazottak fizetését korábbi döntésével 25 %-kal nyirbálta meg a kormány. Ez azt jelenti, hogy a választási kampányban Basescu és a PDL által oly heves magabiztossággal megígért 50 %-os fizetésemelés helyett a pedagógusok fizetése negyedével kisebbedett. De ugyanígy jártak az egészségügyi, önkormányzati és más költségvetési alapokból fizetett dolgozók is. Nem jut pénz a már elkezdett, folyamatban lévő beruházásokra sem. Az állam nem tud fizetni a kivitelezőknek. Így aztán nálunk is állnak a csatornázási munkálatok, a szennyvíztisztító üzem újjáépítése, a vízüzemek felújítási munkálatai elakadt. A líceum bővítésnél, a 2-es iskola sportcsarnokánál, a kisállomási óvodánál csak a természeti erózió dolgozik. A Tivoli-tóra még akad pénze a minisztériumnak, ott viszont a mindennapi eső okozta – mindent elnyelni akaró – sár késlelteti az iszapos fenéken a nehéz gépekkel az ásási munkálatokat. Nincs pénz. Lám, sokmindenre járna, de nem jut.

Házasságot kötöttek: Szabadi Szilárd László (Petőfi Sándor lakónegyed E1/24 szám) – Bakos Beatrix Hajnal (Petőfi Sándor lakónegyed E1/24 szám); Gyerkó Csaba (Farkas utca 45 szám) – Gál Noémi (Bekecs lakónegyed B/5 szám); Boldog házasságot! Elhunytak: Domokos László Róbert (1982) – Bekecs lakónegyed A/8 szám; Dezső Mihály (1931) – Rózsák útja 100 szám; Treznai Iosif (1926) – Mester utca 8 szám; Sükösd Irén Anna (1924) – Parajdi út 23 szám; Tatár Viktor (1946) – M. Eminescu lakónegyed K2/12 szám; Hajdu Domokos (1933) – Csendes utca 2 szám; Fülöp Imre (1950) – 1989 December 22 utca 3 szám; Nagy József (1928) – Sas utca 25 szám; Teodor Miklós (1956) Parajdi út 51 szám; Vad András (1961) – Illyésmező 3 szám; Jombori Ioan (1941) – Kopac utca 19 szám; Varga Dénes (1942) – Tavasz utca 113 szám; Nyugodjanak békében!

Zavarja a szemét a szemét? A címben feltett kérdést hányszor és hány embernek lehetne nekiszegezni! Olyanoknak, akik a számukra fölöslegessé vált dolgokat – legyen az kiürült joghurtos doboz, csomagolópapír, kiürült sördoboz, borvizes flakon, elszakadt fülű nylontasak, banán- vagy dinnyehéj stb. – egyszerűen kiejtik a kezükből, így vévén örökre búcsút tőlük. Olyanoknak, akik a kerti és mindenféle háztáji szemetüket a patakba vagy a vízpartra hordják, hadd vigye el a megáradt patak, emígy akarván megszabadulni tőlük. Olyanoknak, akik szekérrel hordják ki a mezőre vagy akár a közeli-távoli erdőszélig, pedig kapuja elől is elvinné a szemeteskocsi. Olyanoknak, akik egymással versengve turkálnak a kukákban, hogy aztán annak tartalmát szétszórva hagyják körülötte, hadd hordják még messzibb a kóborkutyák, ragadja magával egy-egy viharos szél! De olyanoknak is, akiknek feladatuk rendszeresen elhordani a felgyűlt szemetet, hogy ne bántsa napokon át a szemünk és az orrunk. – Zavarja a szemét a szemét? – kérdezzük mindazokat, akik szemetet termelünk garmadával. – Zavarja a szemünket a szemét? – kérdezzük önmagunkat, látván, hogy soha nem látott méreteket öltenek a kukák körül hétvégeken rendszeresen kialakuló szeméthegyek.

Történt valami Azért történt néhány lépés az évek óta egyre nagyobb mennyiségben termelt szemét beggyűjtésére és feldolgozására illetve megsemmisítésére. Maros megyében megalakult az ECOLECT hulladékgazdálkodási egyesület, amelynek tagjává vált Szováta is. Az egyesület a PHARE programon keresztül európai pénzeket használ fel erre a célra. Uniós követelményre felszámolták a települési szeméttelepeket. Szovátán sem lehet már törvényesen szemetet lerakni sem a régi szeméttelepen, sem máshol. Az önkormányzat megváltoz-

latra jelentkezhet, kihelyezik a kukákat, és megszabadulunk a régi nagy, megviselt, számtalan helyen kilyukadt tárolók látványától, gyomorforgató bűzétől. A „ketrecekben” hátha sikerül nagyobb rendet tartani! Ez még nem a régóta emlegetett szelektív szemétgyűjtés – a műanyag flakontároló tartályok továbbra is használatban maradnak – , mégis előrelépésnek tűnik a korábbi állapotokhoz képest. Rajtunk múlik, hogy mennyire tudunk élni vele.

Közhivatalokban kötelező a szelektív hulladékgyűjtés

tatott feltételrendszerrel versenytárgyalásra írta ki a szemétbegyűjtést a településen. Ezáltal reméli, hogy megváltozik némely dolog ezen a területen is. Az első jelek most váltak láthatóvá. A város területén minden magánháznak egy 120 literes műanyag euro-kukát kölcsönöz a szemétbegyűjtést és -elszállítást végző cég ingyenes használatra, arra kérve a lakókat, hogy azokba gyűjtsék a szemetet. Aki elveszíti vagy megrongálja, kénytelen lesz kifizetni azt. a kukák kiosztása – utcák szerint – folyamatban van. Akiknek nagyobb térfogatú szeméttárolóra van szükségük (boltok, cégek, magánszemélyek), eladásra vagy havi bérbe 120, 240 illetve 1100 literes kukát biztosít a szemétbegyűjtő cég. A lakóneg yedekben lebetono-

zott, körbekerített és lefedett telepeket alakítottak ki 2-5 drb 1100 literes lezárható tetejű fém konténer számára (Magyarországon már nagyon régóta használatos a típus, mindannyian láthattunk ilyet). Az Eminescu lakónegyedben négy, a Petőfi lakónegyedben három, a Bekecsben pedig két telephelyet rendeznek be. A Virág lakónegyedben más megoldást választottak, itt minden tömbház számára egy-egy 240 literes kukát biztosítanak. Amint az új típusú tárolók felemelésére alkalmas autó szolgá-

Augusztus 5-től lépik érvénybe a 132/2010-es törvény, amelynek értelmében a közhivatalokban kötelezôvé teszik a szelektív hulladékgyûjtést. Az említett törvény a Hivatalos Közlöny 2010. július 6-i 461. számában jelent meg. A törvény szerint minden irodában három gyűjtőedényt kell elhelyezni. A kékben papírt és kartont, a sárgában fémet és műanyagot, míg a fehérbe vagy zöldbe az üveghulladékot kell bedobni. Amennyiben a cég saját maga szervezi meg a szelektív gyűjtést, a törvény hatályba lépésétől számítva 90 napon belül szerződést kell kössön egy engedélyezett céggel, amelyik elszállítja és újrahasznosítja a hulladékot. Ugyanez érvényes a szolgáltató cégek, civil szervezetek esetében is.

autoritatea publică locală

Szovátai Hírmondó, nr. 75 iulie 2010

3

Despre autorizarea executării lucrărilor de construcţii (6)

Hotărârile Consiliului Local Hotărârea nr. 30 – cu privire la modificarea Bugetululi local aprobat pe anul 2010: Hotărârea nr. 31 – cu privire la aprobarea contului de execuție al bugetului local al orașulu i Sovata pe anul 2009; Hotărârea nr. 32 – cu privire la aprobarea caietului de sarcini și a regulamentului pentru orgnizarea și executarea serviciului public de transport în regim de taxi pe teritoriul orașului Sovata; Hotărârea nr. 33 – cu privire la aprobarea caietului de sarcini și a regulamentului pentru orgnizarea transportului public local de persoane pe teritoriul orașului Sovata; Hotărârea nr. 34 – cu privire la aprobarea preluării managmentului Centrului de Sănătate Sovata:. Hotărârea nr. 35 – cu privire la aprobarea repartizării autovehicolelor în cadrul aparatului de specialitate al primarului orașului Sovata; Ordonanţa de Urgenţă prin care se modifică Legea nr. 273/2006 privind finanţele publice locale prevede reducerea nivelurilor cotelor defalcate din impozitul pe venit care rămân la dispoziţia bugetelor locale. Prin Ordonanţă se stabileşte că această cotă rămâne de la 47% la 35%, pentru bugetele locale, de la 13% la 9 % pentru bugetul judeţului, respectiv de la 22% la 16% pentru echilibrarea bugetelor locale

Conducerea Primăriei Oraşului Sovata Péter Ferenc – primar (0265 – 570218); Hegyi Mihály – viceprimar (0265 – 570218); Domokos András – secretar (0265 – 570218);

Adresa Primăriei Oraşului Sovata 545500 Sovata, Str. Principală Nr. 155. Tel: 0265 – 570218 Fax: 0265 – 570524 E-mail: [email protected]

Program audienţe Primar: Péter Ferenc: Marţi – de la ora 11,00; Viceprimar: Hegyi Mihály: Miercuri – de la ora 11,00; Secretar: Domokos András: Joi – de la ora 11,00;

ART. 27 – Acordul vecinilor (1) Acordul vecinilor, prevăzut la pct. 2.5.6. al secţiunii I “Piese scrise” a cap. A. “Documentaţia tehnică pentru autorizarea executării lucrărilor de construire - D.T.A.C.”, prevăzut în anexa nr. 1 la Lege, este necesar în următoarele situaţii: a) pentru construcţiile noi, amplasate adiacent construcţiilor existente sau în imediata lor vecinătate - şi numai dacă sunt necesare măsuri de intervenţie pentru protejarea acestora; b) pentru lucrări de construcţii necesare în vederea schimbării destinaţiei în clădiri existente; c) în cazul amplasării de construcţii cu altă destinaţie decât cea a clădirilor învecinate. (2) Situaţiile prevăzute la alin. (1) lit. a) corespund cazurilor în care, prin ridicarea unei construcţii noi în vecinătatea imediată a unei construcţii existente, pot fi cauzate acesteia prejudicii privind rezistenţa mecanică şi stabilitatea, securitatea la incendiu, igiena, sănătatea şi mediul ori siguranţa în exploatare. Cauzele acestor situaţii pot fi, de exemplu, alipirea la calcan, fundarea la o cotă mai adâncă decât cea a tălpii fundaţiei construcţiei existente, afectarea gradului de însorire. (3) Situaţiile prevăzute la alin. (1) lit. b) şi c) corespund cazurilor în care, urmare investiţiei noi pot fi create situaţii de disconfort generate de incompatibiltăţi între funcţiunea preexistentă şi cea propusă, atât în situaţia în care se aduc modificări de destinaţie a spaţiilor în interiorul unei clădiri, cât şi în situaţia în care funcţionalitatea unei construcţii noi este incompatibilă cu caracterul şi funcţionalitatea zonei în care urmează să se integreze. Cauzele cele mai frecvente sunt cele legate de afectarea funcţiunii de locuit prin implementarea unor funcţiuni incompatibile datorită zgomotului, circulaţiei, degajării de noxe etc. (4) Acordul vecinilor se va da condiţionat de asigurarea, prin proiectul tehnic P.Th. şi autorizaţia de construire/desfiinţare, a măsurilor de punere în siguranţă a construcţiei preexistente rezultate în urma raportului de expertiză tehnică întocmit la comanda investitorului noii construcţii. (5) Acordul vecinilor este valabil numai în formă autentică. (6) Refuzul nejustificat de a-şi da acordul se constată de către instanţa de judecată competentă, hotărârea acesteia urmând să fie acceptată de către emitentul autorizaţiei de construire/desfiinţare în locul acordului vecinilor. SECŢIUNEA a 3-a Conţinutul şi elaborarea documentaţiilor tehnice necesare în procedura de autorizare ART. 28 – Întocmirea Documentaţiei tehnice - D.T. (D.T.A.C./D.T.A.D.) (1) Documentaţia tehnică - D.T. (D.T.A.C. sau D.T.A.D., după caz, inclusiv D.T.O.E. aferentă), care este parte componentă a documentaţiei pentru autorizarea

executării lucrărilor de construcţii prevăzută la art. 7 alin. (1) din Lege, se întocmeşte potrivit conţinutului-cadru prevăzut în anexa nr. 1 la Lege, în conformitate cu prevederile art. 7 alin. (12) din Lege. (2) În vederea simplificării procedurii de autorizare, se admite prezentarea unor documentaţii tehnice - D.T. (D.T.A.C. sau D.T.A.D., după caz) cu conţinut simplificat în raport cu conţinutul-cadru prevăzut în anexa nr. 1 la Lege. (3) Conţinutul simplificat al documentaţiei tehnice - D.T. prevăzut la alin. (2) se aplică, potrivit prevederilor art. 3 alin. (2) din Lege, pentru următoarele tipuri de lucrări şi/sau construcţii provizorii prevăzute la art. 3 alin. (1) lit. d), g) şi h) din Lege, dacă acestea sunt situate în afara zonelor cu regim special de protecţie sau de restricţii de construire, inclusiv a zonelor de protecţie a monumentelor istorice, după cum urmează: a) împrejmuiri şi mobilier urban, amenajări de spaţii verzi, parcuri, locuri de joacă şi agrement, pieţe şi alte lucrări de amenajare a spaţiilor publice, potrivit prevederilor art. 3 alin. (1) lit. d) din Lege; b) organizarea de tabere de corturi, căsuţe sau de rulote, potrivit prevederilor art. 3 alin. (1) lit. g) din Lege; c) lucrări de construcţii cu caracter provizoriu: chioşcuri, tonete, cabine, spaţii de expunere, corpuri şi panouri de afişaj, firme şi reclame, copertine şi pergole situate pe căile şi spaţiile publice, anexe gospodăreşti, precum şi anexele gospodăreşti ale exploataţiilor agricole situate în extravilan, potrivit prevederilor art. 3 alin. (1) lit. h) din Lege; (4) Conţinutul simplificat al documentaţiei tehnice - D.T., piese scrise şi desenate, strict necesare pentru emiterea autorizaţiei de construire/desfiinţare, conform tipurilor de construcţii prevăzute la alin. (3), este prezentat în anexa nr. 2 <>. (5) Tipurilor de lucrări şi/sau construcţii prevăzute la alin. (3) le sunt aplicabile prevederile art. 82 alin. (8). (6) În conformitate cu prevederile anexei nr. 1 la Lege, în mod obligatoriu, fiecare planşă a documentaţiei tehnice - D.T. va avea în partea din dreapta jos un cartuş care va conţine informaţiile minimale necesare pentru identificarea beneficiarului/investitorului, proiectantului - persoană fizică sau juridică -, titlul proiectului şi al planşei, numărul proiectului şi al planşei, data elaborării, numele, calitatea şi semnătura elaboratorilor şi ale şefului de proiect. Modelul orientativ al cartuşului este prezentat în anexa nr. 3 <>. ART. 29 – Competenţe de elaborare a documentaţiilor tehnice - D.T. (1) Potrivit prevederilor art. 9 alin. (1) din Lege, documen-

taţiile tehnice - D.T. şi proiectele tehnice - P.Th., care dezvoltă documentaţiile tehnice - D.T., se elaborează de colective tehnice de specialitate. Dreptul de promovare a documentaţiilor, în vederea avizării/autorizării se poate face numai sub semnătura unor cadre tehnice cu pregătire superioară care au absolvit - cu diplomă recunoscută de statul român - instituţii de învăţământ superior de specialitate în domeniul arhitecturii, construcţiilor şi instalaţiilor pentru construcţii, care au drept de semnătură potrivit nivelelor de competenţă. Semnarea documentaţiilor angajează răspunderea acestora în condiţiile legii, în conformitate cu prevederile art. 9 alin. (3) din Lege. (2) Este interzisă semnarea proiectelor tehnice - P.Th. pentru executarea lucrărilor, precum şi a documentaţiilor tehnice - D.T. de către persoane care nu îndeplinesc cerinţele legale prevăzute la alin. (1), respectiv care nu au absolvit instituţii de învăţământ superior de specialitate în domeniul arhitecturii şi construcţiilor/ instalaţiilor pentru construcţii, ori care nu au drept de semnătură în condiţiile legii, sub sancţiunea legii penale, în conformitate cu dispoziţiile art. 24 alin. (1) lit. c) din Lege. (3) Potrivit prevederilor legale în vigoare privind calitatea în construcţii, documentaţiile tehnice D.T., precum şi proiectele tehnice - P.Th. care dezvoltă documentaţiile tehnice - D.T., în condiţiile legii, se verifică pentru cerinţele de calitate de către specialişti verificatori de proiecte atestaţi. Solicitantul autorizaţiei de construire/ desfiinţare are obligaţia de a face dovada efectuării verificării documentaţiei tehnice - D.T. prezentate pentru autorizare. (4) În conformitate cu prevederile Legii nr. 184/2001 privind organizarea şi exercitarea profesiei de arhitect, republicată, arhitecţii şi conductorii-arhitecţi cu drept de semnătură sunt obligaţi să aplice parafa cu numărul de ordine înscris în Tabloul Naţional al Arhitecţilor, inclusiv pe documentaţiile tehnice - D.T. (5) Conductorii arhitecţi, urbaniştii şi/sau subinginerii de construcţii, cu diplomă recunoscută de statul român, pot elabora, în cadrul colectivelor tehnice prevăzute la alin. (1), documentaţii pentru clădiri de importanţă redusă, stabilite potrivit definiţiei din anexa nr. 2 la Lege, şi aflate în afara zonelor protejate, în condiţiile art. 9 alin. (1) lit. c) din Lege. CAPITOLUL III Procedura de autorizare SECŢIUNEA 1 Certificatul de urbanism ART. 30 – Definiţie (1) Certificatul de urbanism este actul de informare al autorităţii administraţiei publice competente să emită autorizaţii de construire/desfiinţare, prevăzute la art. 4 alin. (1) şi art. 43 lit. a) din Lege, care se emite, în principal, în vederea începerii procedurii de

autorizare a executării lucrărilor de construcţii, precum şi a instalaţiilor aferente acestora, inclusiv pentru desfiinţarea construcţiilor ori a altor lucrări ori amenajări. (2) Prin Certificatul de urbanism, potrivit prevederilor art. 6 alin. (1) din Lege, se aduc la cunoştinţă investitorului/solicitantului informaţii - existente la data solicitării, în conformitate cu prevederile planurilor urbanistice şi ale regulamentelor aferente acestora ori ale planurilor de amenajare a teritoriului, după caz, avizate şi aprobate potrivit legii - cu privire la cerinţele tehnice ale amplasamentului, precum şi la obligaţiile pe care acesta le are în procedura de autorizare a executării lucrărilor de construcţii, privind: a) regimul juridic, economic şi tehnic al imobilului - teren şi/sau construcţii existente la data solicitării -, în conformitate cu prevederile planurilor urbanistice şi ale regulamentelor aferente acestora, ori ale planurilor de amenajare a teritoriului, după caz, avizate şi aprobate potrivit legii; b) cerinţele urbanistice specifice amplasamentului; c) avizele/acordurile legale necesare în vederea autorizării; d) obligaţia de a contacta autoritatea competentă pentru protecţia mediului, în scopul obţinerii punctului de vedere şi, după caz, al actului administrativ al acesteia, în vederea autorizării. (3) Certificatul de urbanism se eliberează solicitantului în termen de cel mult 30 de zile calendaristice de la data înregistrării cererii, menţionându-se în mod obligatoriu scopul emiterii acestuia. (4) Potrivit prevederilor art. 6 alin. (5) din Lege, în baza Certificatului de urbanism nu este permisă executarea lucrărilor de construcţii. (5) Certificatul de urbanism se mai emite, în conformitate cu prevederile art. 6 alin. (6) din Lege, pentru îndeplinirea procedurilor legale de concesionare de terenuri, în vederea adjudecării prin licitaţie a proiectării lucrărilor publice în faza de documentaţie tehnico-economică “Studiu de fezabilitate”, ori similară acesteia, precum şi pentru cereri în justiţie şi operaţiuni notariale privind circulaţia imobiliară, atunci când operaţiunile respective au ca obiect împărţeli ori comasări de parcele solicitate în scopul realizării de lucrări de construcţii, precum şi constituirea unei servituţi de trecere cu privire la un imobil. (6) Pentru aceeaşi parcelă (imobil) se pot emite certificate de urbanism mai multor solicitanţi, indiferent de calitatea acestora în raport cu proprietatea asupra parcelei. În această situaţie certificatele de urbanism urmează a avea acelaşi conţinut cu caracter de informare (privind regimul juridic, economic şi tehnic al imobilului) conform prevederilor documentaţiilor de urbanism aprobate, potrivit legii, pentru toţi solicitanţii. (continuăm)

4

aktuális


Életbe lépett a kötelező lakásbiztosítás Évek óta rebesgették, de most került csak sor rá: kötelezővé tették a lakásbiztosítást. Lelkes kommentárokat láttam a tévében e témáról sokak részéről, akik e törvény hatályában látják a megoldást az országunkban évről évre rendszeresen jelentkező természeti katasztrófák okozta károk elhárításában. Az eddigiekben ilyen esetekben a központi és helyi költségvetéstől vártak támogatást a károsultak. A helyszínre kiszálló tévétudósítók is minden esetben arról szokták faggatni a siránkozó embereket, hogy mivel segítette őket a „primár”, hát a kormány? Régi reflexek működnek itt, a gondoskodó állam ideológiája mélyen gyökerezik az itteni agyakban. Szívesen áthárítanak minden felelősséget az államra. Szó, ami szó, meg van az állam felelőssége mindezekben, de ez nem mentesít saját felelősségünk terhe alól. Elsősorban mi vagyunk felelősek önmagunkért. Meggondolatlanságunkért vagy

tulajdonát, miért és mi jogon köteleznek biztosítás kötésére? Úgy érzem, személyes szabadságjogomban sértenek meg. Talán rámbiízhatnák, hadd döntsem el, mit vállalok saját biztonságomért! Furcsállom, hogy e törvény alkotmányosságát ismereteim szerint még fel sem vetette senki. Miről is van szó? Július 15-től kötelezővé vált a lakásbiztosítás: a tulajdonosoknak hat hónapos türelmi időt adtak, hogy a törvény szerint megkössék a biztosítást. A betonból, fémből vagy téglából épített házak esetén 20 eurót kell fizetni évente, a fából vagy vályogból készült házak díja évi 10 euró. A biztosított összeg az első esetben 10 ezer euró, a másodikban pedig 20 ezer euró. A törvény értelmében a kötelező lakásbiztosítás három kockázatot fedez: földcsuszamlást, árvizet és földrengést. A Katasztrófa Ellenes Biztosítási Szövetséghez (PAID) tartozó 13 biztosítótársaságnál – Groupama, Astra, Uniqa, Generali,

restségünkért viselnünk kell a következményeket. Szolidárisaknak is kell lennünk másokkal az őket ért katasztrófák alkalmával. de ezt elsősorban belső meggyőződésből és közösségi elváráshoz való önkéntes igazodásból kellene tennünk. Semmiképpen egy törvény kényszeréből. Amennyiben nem veszélyeztetjük mások testi épségét és

Ardaf, Euroins, Carpatica Asig, Grawe, Credit Europe, ABC Asigurari, Certasig, City Insurance, Platinum – köthetőek a kötelező lakásbiztosítások.. Amennyiben valaki nem köti meg a biztosítást a következő hat hónapban, 500 lejes büntetést rónak ki rá, amelyet a helyi önkormányzathoz kell befizetni. molnos

Ötvenévesek találkozója Szeretjük a szépen kerekedő dolgokat. A kerek számok bűvöletében élünk. Ezért tartjuk számon életkorunkat is, számolgatjuk az éveket, évtizedeket. Az ötödik X-nél ünnepelnünk kell. Fontos pillanat ez. Olyan, mint egy kilátó, ahonnan előre és visszakémlelhetünk. Már nagyjából átlátható, ami még ránk vár, és felidézhető az, amin már túl vagyunk. Kilátónkat egymás mellé állítjuk, hogy a múlt egyre tisztábbnak, érthetőbbnek látszó távolába ne magányosan szemlélődjünk.

Az 1960-ban születettek kortárs találkozót szerveznek. 2010. augusztus elsején szeretettel várnak minden Szovátán született illetve városunkban élő ötvenévest. Bejelentkezést a következő telefonszámokon fogadnak a szervezők: - 0758 846 884; - 0742 521 632; - 0742 829 279; - 0744 648 284; - 0722 806 486;

Iskolaműhely

Egy kis csapat. Csupán néhány ember. Büszkék arra, amit csinálnak. „A lét elviselésének minimuma, ha megvan bennünk az érzés, hogy talán nem vagyunk hiába, mert szép és hasznos dolgok születnek a kezünk nyomán”, gondolom őket elnézve. Az iskolaműhelyben tett „inspekcióm” során szívesen mutatják, hogy min ügyködnek. Éppen mozdonyt szereltek, de félbe kellett hagyniuk, mert sürgősebbnek jelentkezett egy filegória, amely a líceum udvarán fog állni. Alig állították még össze a vázát, így mint csontvázat, látom a szerkezetét, megcsodálhatom a pontos illesztéseket. – Az Interneten találtam rá, megtetszett, s most nekifogtunk, hogy elkészítsük – fűzött hozzá magyarázatot Balan Enikő mérnöknő. – Kiszámoltuk, hogy egy osztály elfér ben-

ne, órát is lehet ebben tartani. Csak a tanárnak nem jut ülőhely. – Emlékezetem szerint, amúgy sem ülve szokták az új anyagot leadni. Állva, járkálva nagyobb a lendület – keresek én is igazolást. Körbejárom, jól megszemlélem. Csakugyan szép munka. – Pedig nincs közöttünk egyetlen ács sem – teszi hozzá büszkén a műhelyvezető. Úgy számítottam, mire ez a kis

tudósítás megjelenik az újságban, már régen állnia kell a „tanterem-filegóriának”. Remélem, épp olyan széppé lesz mint, amilyennek elindították. Visszatérek a mozdonyhoz. Ismerős, láttam már ilyet. Hát persze, itt készült az is amely a Csendes utcai napközi udvarán soksok gyerek örömére teljesít szolgálatot. Írtam már róla. – Mi készítettük. Ugye milyen kedves? – mondja szeretettel, s úgy néz rá, mintha a gyermeke állna ott. – Igen, és nagyon gazdaságosan működik: üzemanyagnak elég hozzá a gyermeki fantázia. – Minden óvodának készítettünk vagy fogunk készíteni játékokat. Ügyesek ezek az emberek, bármit meg tudtak csinálni, amibe eddig belevágtunk – mondja búcsúzóul. Mit mondhatnék? Kissé irigylem őt, mert van neki egy kis csapata.

Önkiszolgálók „Mindenkitől képessége szerint, mindenkinek szüksége szerint”, így hangzott az a kommunista maszlag, ami olyan hízelgően szépnek tűnt sokaknak, hogy máig is ennek szellemében élik közösségi létüket. Számukra megvalósulni látszik ez az utópia, hiszen hiába várnók el tőlük, hogy tiszteljék a mások tulajdonjogát – akkor is, ha az közös tulajdon –, hiszen a jelek szerint ők nem képesek erre, viszont szükségük szerint merítenek a javakból. Önkiszolgálók ők. Elveszik azt, amire szükségük van. Elveszik azt, amit megkívánnak. Elveszik azt, amire nem vigyáz fegyveres őr, ami csak úgy szabadon hever valahol. Elviszik azt, ami mozdítható, ami leszerelhető, levágható valahonnan. Előszeretettel éjszaka dolgoznak igen nagy találékonysággal és szorgalommal. Nem kímélik magukat. Ha a fel-

adat megköveteli, képesek beleizzadni a munkába, cipekedésbe, hiszen a megkívánt dolgot haza is kell vinni. Az önkiszolgálók a legtöbbször jóravaló emberek, szeretik a családjukat, a gyermeküket. Mi mást mondhatnánk arról, aki az elmúlt hétvégen hazavitt – hová vihette volna? – egy műanyag csúszdát. Nyilván szereti a gyermekét, neki vitte, hogy az apróság örömét találja majd benne. A nyakába szökve köszönje az ajándékot, aztán naphosszat csúszkáljon rajta. A feleség pedig hatódjon meg, hogy milyen rendes az ő embere, lám drága csúszdát is szerzett valahonnan, épp akkor, amikor ő azt hitte, hogy kocsmázik vagy kujtorog valahol. Azzal az aprósággal egyikük sem törődik, hogy a „jóember” a Csendes utcai napközi óvoda udvaráról szerelte le, és ezzel az

akcióval nagyon sok gyermek örömét és az óvoda tulajdonát orozta el. Egy másikat idegesítette a gabonapiac előtti kapu mindkét szárnya, amelyek görbeségükkel zavarták a kifinomult szépérzékét. Látta, hogy senki sem törődik velük, csak lengnek a szélben kajszán, horpadtan. Ezt nem lehetett már elviselni. Nyilvánvalóan le kellett vágnia. Kizárólag azért, hogy kiegyenesítse, rendbe szedje, aztán a helyükre felheggessze. Legalábbis ilyenforma magyarázattal szolgált azoknak, akik az ő udvarán megtalálták. Az önkiszolgálók szorgalmas emberek, akkor is lelkesen dolgoznak, amikor mások édesdeden alszanak. Megérdemelnének egy fényképet az újságba. Ők nem értik, mi itt a baj, hiszen a kapu szárnyai még megvannak, s az elmf tűnt csúszda is hasznosul.

hírek, információk Kulturális ösvényeken járó szovátaiak

Az utóbbi hetek mogorva időjárása, az időjárás okozta természeti katasztrófák folyamatos követése és félelme, a gazdasági és politikai élet nyomasztó hangulata sokunknak kedvét szegte. Nemhogy kultúrára, de mindennapi életünk alapvető szükségleteinek megteremtésére tudunk gondolni elsősorban. Békétlenkedünk egyre nehezedő sorsunk miatt s a kilátástalanság lassan napi kenyerünkké válik. Ebből a borús hangulatból próbált kiszakadni az a csapatnyi szovátai ember, aki július 10-én, szombaton a Bernády Közművelődési Egylet által szervezett kiránduláson vett részt. A reggeli buszos indulás még tele volt aggályokkal az időjárást illetően, de csakhamar feloldódott a hangulat a csapatvezető, Mester Zoltán viccei, tréfás történetei hallatán. Csíkszereda felé közeledve, az utasok felfigyelhettek a Székelyföld út menti emlékműveire, jellegzetes helyeire, épületeire. A homoródi pihenő épp jól fogott, hiszen a forrásvíz hűsítő íze éberebbé tette a figyelmet, még jobban felkeltette az érdeklődést a közelgő tárlat megtekintése iránt. Csíkszereda központjába érve a Mikó vár előtti nagy park látványa fogadta a látogatókat. A park a maga rendezettségével, virágos-kutas látványával méltó előteret nyújt annak a magas szintű festészeti kiállításnak, amelynek keretében a 19. század festőművészetének több mint 60 gyöngyszeme tekinthető meg. A szakmai tárlatvezetés által kapott rengeteg információ elmélyíti a festészeti remekművek csodálatát, miközben Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál, Barabás Miklós, Lotz Károly korával, életútjával, festészetének jellegzetességeivel ismerkedünk. Lélegzetelállító hatással bírnak az egyes alkotások s a diszkréten megvilágított termekben teljesen átszellemülhetünk abba a korba, amelyben ezek a festmények készültek.

A tárlat megtekintését követően a csíksomlyói kegytemplom volt a következő állomás, ahol mindenki letehette lelkének terheit a Teremtő oltárára, vagy épp megcsodálhatta a templom építészeti és belsőépítészeti jellegzetességeit. A hazafelé tartó úton Kalibáskőnél mindenki elfogyaszthatta a hamuba sült pogácsát jelképező elemózsiáját, aztán Székelyudvarhelyen keresztül eljutottunk Szejkefürdőre, ahol ez alkalommal nem a székelykapukat tekintettük meg, hanem a nemrégiben létrehozott Borvíz Múzeumot. Kész csemege ez a szovátai kiránduló számára, hisz nemcsak a szejkefürdői víz történetéről, nagyjairól szerezhet tudomást, de a Székelyföld vízhez fűződő turisztikai központjaiba is betekintést nyerhet. Ekképp találtunk Szovátához kapcsolódó érdekességeket, többek közt egy 1905-ből származó képeslapot, melynek címzettje bizonyos Kellerné, akit a Szovátán fürdőző ismerősei tájékoztatnak a hely és a fürdő szépségéről, kellemességéről. Ugyanitt ölelhettük meg egy fénykép erejéig a Székelyföld leírójának, Orbán Balázsnak hatalmas szobrát, aki mellett most nemcsak tudásunk, de termetünk is eltörpült. S kifelé tartva megkóstoltuk a vizet, megnéztük a vízszállító bivalyas szekeret meg a kiállított borvizes edényeket. Az idősebbek szívesen emlékeztek vissza azokra az időkre, amikor ezekkel a szekerekkel szállították a szejkei vizet s emlékezéseikkel mintha ők maguk is a múzeum alapítóivá váltak volna egy pillanatra… Szejkefürdőtől Szovátáig elég volt örvendezni a bennünket kísérő szép időnek, a szellemi gyarapodásnak s végül a jóleső hazatérésnek. Következő hasonló utunkon jobb lenne sokkal több résztvevővel végigjárni egy-egy kultúrtörténeti érdekességet, hiszen mindenkire ráfér a lazítás, jókedv…s valljuk be, a kultúra is. Tolokán Király Katalin


5

LEADER program Szovátán Az Uniónak, melynek immár tetszik - nem tetszik, tagjai vagyunk mi is, egyik fontos célkitűzése a vidék fejlesztése. Vidék alatt értendő a nagyvárosok és azok közvetlen vonzáskörzetén kívül eső területek, kisvárosok és falvak, tanyák. A vidékfejlesztést pedig a Közös Agrárpolitika keretében valósítják meg, ami az egyik legrégebbi és legnagyobb közösségi-politika, tevékenységi terv, fejlesztési irányzat. Ennek története színes, változatos, hosszas. Szépen végig lehet követni benne a különböző szemléletetek, elméletek, gondolatiságok fejlődését. Az 1958 – 1962 közötti, első szakaszban felvázolt célkitűzései és tervei helyét lassan átveszi egy más szemléletmód, pl. a mezőgazdasági termelés finanszírozása helyett egységes területalapú támogatást alkalmazni, inkább a környezetvédelmet és a környezetmegóvást részesíteni előnyben. Az átlagosan évi 40 milliárd eurónyi támogatás évről évre csökken, de még így is a teljes EU-s kiadások 40 százalékát teszi ki. 6 éves terjedelmű kivitelezési szakaszokra épül a jelenlegi periódus, amely a 2007 – 2013-as időszakra tervez. E szerint jelenleg kétféle támogatási mód létezik: a területalapú közvetlen kifizetések – megvalósul a Európai Mezőgazdasági Garancia Alapon keresztül – , és a vidékfejlesztési programok, melyeket Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból finanszíroznak. Ez az Alap a vidékfejlesztés három (EU-s szinten meghatározott) célkitűzésének megvalósításához járul hozzá: 1. A mezőgazdaság és az erdészet versenyképességének növelése, szerkezetváltási támogatásokon keresztül; 2. A természet és a vidéki tájak állapotának javítása, a földhasználat eszközén keresztül; 3. Az életminőség javítása, valamint a gazdasági tevékenység diverzifikálásának, változatosabbá tételének elősegítése a vidéki területeken. Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap forrásai kiegészítik a nemzeti, regionális és helyi szintű alapokat, és hozzájárulnak a közösségi prioritások megvalósulásához. Egy negyedik, ún. „Leadertengely” a Leader közösségi kezdeményezések kapcsán szerzett tapasztalatokat kívánja kamatoztatni. Ez a tengely a vidékfejlesztés célját szolgáló, alulról építkező helyi kezdeményezések megvalósítási lehetőségeit vázolja fel. A program tagállamonként más-más formában működik.

Egyetlen közös vonás, egyben követelmény is, az alulról jövő kezdeményezés, építkezés. Ez egy olyan elv, amelyet a településfejlesztésnek minden szakterületén alkalmazni kellene, nemcsak ebben a programban. Pl. a helyi közösséget, vagy annak vezetőit meg kellene kérdezni, mire lenne inkább szükség: egy sportcsarnokra vagy inkább egy óvodára, kórházra, uszodára, művelődési központra, stb. Okos ember az, aki ki tudja használni az adandó lehetőségeket arra, amit módjában áll megváltoztatni. Mifelénk a program beindítása akciócsoportokon keresztül valósul meg, melyek egyesületekként alakulnak meg és működnek. Ezeknek a kezdeményező

csoportoknak alapításában részt kell, hogy vegyenek a helyi közhatalmat gyakorló szerveket kívül a magán szférát képviselő vállalkozók, civil szervezetek is. A Leader program egyike azoknak a ritka lehetőségeknek, amelyekben adva van egy erőforrás és a közösségre van bízva, mire fordítja azt, természetesen egy előre összeállított és jóváhagyatott stratégiai elképzelés szerint. Ám létezik olyan alapkövetelmény is, amely hátrányt jelenthet, éspedig a 70 000 fős vidéki közösség egybeszervezése. Aki kicsit is foglakozott ehhez hasonló kérdéskörrel, jól tudja, mekkora erőfeszítés párszáz fős kistelepülésekből, néhány ezres községekből 70.000 ezres csapatot kovácsolni. Városunkban is fogható Radió Gaga adásában hallhattunk a Leader programról: a Nyárádmente-régióban megalakul egy úgynevezett Kezdeményező Csoport, az hirdeti alakulását, hívja a tagjelölteket. Ugyanígy a Kisküküllő mentén is alakulóban van egy akciócsoport. Sajnos Szováta mint város, egyikbe sem „fért bele”, mivel azt is szigorú követelmény szabályozza, hogy a lakosság mekkora hányada élhet városi környezetben. E követelmény és egy másik, a területi egybefüggőség követelménye szerint, sem Nyárádszereda, sem Erdőszentgyörgy mellé nem fért be Szováta.Városunk vezeté-

se ezért úgy döntött, elfogadja a Martos Megyei Hegyvidék Egyesület által összefogott települések csoportjának kezdeményezésére alakuló akciócsoport felkérését és csatlakozik annak kezdeményező csoportjához, mely a Maros felső folyása, a Görgény patak és a Bejka patak völgyében elterülő településekből áll. Igaz, város lévén Szováta egyrészről kisebbségben van, s távol is esik a régió földrajzi központjától is (mely inkább Szászrégenbe tehető). Ám mindezek előnyére is válthatóak, ha sikerül városunk létező és aktív humán erőforrásait megmozgatni. És ez a meccs egy olyan játék melyben a szurkoló illetve/és/vagy ellenszurkoló szerephez szokott civil szféráé, magán vállalkozásoké lehet, kell, hogy legyen a főszerep. Minél többen veszünk részt az alapításban, vagyunk jelen az akciócsoport tevékenységében, annál könnyebb lesz majd érvényesíteni akaratunkat, érdekeinket. Az igazság az, hogy az első, Szovátán megrendezett találkozóra nagyon kevesen jöttek el. A személyesen megkeresett 70 – 80 cégvezető, civil szervezet képviselői közül mindössze 25 személy jött el. Ennél azért több érdeklődés, komolyabb hozzáállás kell, hogy városunk, valamint a helybeli vállalkozások, szervezetek, a lakosság érdekei hatékonyan képviselve legyenek. Ez egy olyan helyzet, amelyben nem tudjuk másra hárítani a felelősséget. A tudatlanságunk, tájékozatlanságunk az egyetlen akadály, mely hátráltathat, és ezért csak mi vagyunk a felelősek. Íme, néhány tájékozódási lehetőség magyar, illetve a program érvényes hivatalos tájékoztatója román nyelven. Tanulságos olvasmány mind a kettő, remélem, elgondolkodtatja és megmozgatja a fantáziánkat és tettekre is serkent. A tervezett menetrend: - A legközelebbi határidő 2010. július vége – ekkor lesz az alapító gyűlés. - Augusztus végére számítják az alapítási procedúrák befejezését. - Szeptember hó folyamán teszik le a Akciócsoport kész dokumentációját: az egyesületként létrehozott akciócsoport alapítási okiratait, a fejlesztési stratégiát stb. Ez valójában egy pályázat, melyben kb. 80 addigra már megalakult akciócsoport fog részt venni, ebből országos szinten 40 csoportot fognak kiválasztani. Vagyis komoly erőfeszítést feltételez a lehető legmagasabb pontszám elérése, a siker lehetőség szerinti biztosítása. Kiss János

6


tükör Ná l u n k , S z o v át á n . . .

„Az ősz nálunk, Szovátán belemarkolt az erdőbe, s a tölgyfák lombja foltonként megveresedett, mintha vért eresztett volna rajta.”, olvasom Petelei István Őszi éjszaka című novellája kezdő mondatát. Hangosan is el kell mondanom. De szép sorok ezek a szovátai fülnek. „Jézus szent szíve napján Szovátán…”, így kezdődik a Búcsújárás című novellája. A Lengyel Zsuzsi sorsa címűt pedig ezzel indítja: „Mikor a múlt nyáron az ilyésmezeiek feljöttek az égerbokros lapályról, a csendesen folyó kék Juhod vize mellől, hogy a Szakadátban lekaszálják szénájukat, s itt a lármás, kőről kőre tombolva szaladó tajtékos Szováth vize mellett felütötték a magas bikkkarókra a sátraikat…”. E sorok olvastán, lehet-e közömbösen tovább lapozni, úgy tenni, mintha nem érdekelne? Nem, semmiképpen nem. Pedig hát nincs itt semmi különös. Az

ősz máshol is belemarkol az erdőbe, Jézus szent szívének a napját máshol is megünnepelhetik, nem csak a Szováth vize mellett szoktak szénát kaszálni, s nem csak az illyésmezeiek. Akkor mégis miért dobban meg a szívünk, miért kell elolvasnunk legalább kétszer minden sort, s jelet tennünk a könyvbe, hogy bármikor megtalálhassuk? Talán mert magunkról szeretünk hallani, olvasni leginkább. Mi vagyunk önmagunk számára a legérdekesebbek. Mi vagyunk, akiket nem unhatunk meg soha. Ha azt látjuk, „nálunk, Szovátán”, arra mi mindig vevők vagyunk. Peteleit magunk közül valónak tudjuk, befogadjuk, mert ezzel a két szóval ő is minket befogadott. Tudjuk, hogy háza volt Szovátán, ahol nyarakat töltött. Ismerte az itteni tájat és embert, művébe bele is szőtte, és mindezért azt mondjuk róla: a mi írónk. Természetes, tehát, ha könyvének lapjain ittho-

ni nevek tolakodnak a szemünk elé. De meglepetéssel fogadjuk, ha valamely kedvenc írónk sorai közül ugrik elő a Szováta név. Ady 1915-ös szovátai látogatásáról már olvastam, aki állítólag meglepetéssel fedezte fel a Medve-tó felhajtó erejét, és „Hé, állok!” felkiáltással fejezte ki örömét. Érdemes lenne összegyűjteni, hogy az évtizedek hosszú során át kik és mit írtak Szovátával kapcsolatosan. Azt hiszem, sok-sok meglepetésben lehet részünk. „… amíg mi Adrival Szovátán nyaraltunk…” bukkantam rá Karinthy Ferenc Harminchárom című kötetében. Budapest ostroma idején az ostromlottak emlegetik. „Hát véletlenül a nyáron is, Szovátán egy fiú halálosan belém esett.”, mondja egy kamaszlány a csábítójának. Hátrább meg ezt olvastam: „– Egyszer kirándulni mentünk – suttogta Adri. – Szovátán?

– Fönt az erdőben. Az egész társaság, fiúk, lányok. Mi ketten meg lemaradtunk, el is vesztettük őket. – Robival? – Azt mondta, mutat egy sóhegyet. Tényleg egész fehér volt és csupa só, még törni is lehetett belőle, megkóstoltuk. Aztán leültünk a fűbe egy fa alá, néztük a sót, olyan érdekes volt…” A budapesti szerző könyve 1977-ben jelent meg. A könyvbeli dátum pedig, az ostrom ideje, 1944. október 29. és 1945. február 13. közé esik, tehát 1944 nyarát – „a nyáron is, Szovátán” – emlegetik. Ennyi elég, hogy izgalomba jöjjek. Kérdések garmadája fut át az agyamon. Ugyan mit tudhatott Karinthy Szovátáról. Hallott vagy olvasott róla? Netán járt is erre valamikor? Sorolhatnám még, de mi haszna? Visszatérek Peteleihez: „A nagy sóstó oldalán a csupasz sóhegyek fehére bágyadtabb, mint nyáron

volt. Az alkonyat legelőbb a fehér talpát takarja be gyászfekete fátylával. Az orma felett pedig akkora helyt, mint az asztal lapja, álmatag fény bukkan ki. A Szakadát ciheresein gyenge köd suhan át, a Bekecs lábánál kezdve kúszik fel a meredek oldalra.” Nem tudok betelni mindezzel. Egy-egy író tollán miként jelenik meg a jólismert, sokszor bejárt táj, miként látatja ő azt, amit még mi is megtapasztalhattunk, s azt is, ami már azóta eltűnt, megváltozott. Arra gondolok, össze kellene gyűjteni mindazt, ami róla az irodalomban megjelent, akár versben, akár prózában. Mindazt, ami több mint egy egyszerű hírközlő újságcikk. Persze, nem szándékozom nagy kutatómunkába fogni, de ha találkozom ilyennel, forrásmegjelöléssel lejegyzem és közreadom. Kedves olvasók! Kérem, Önök is segítsenek ebben! Molnos

Az alábbi idézetet tartalmazó írást Szolláth Hunortól kaptam. Igen nagy örömmel olvastam, mert szerzője, Schwarczel Adél, egyszerre két sóvidéki fürdőről is leírást benne abból az időszakból, amikor az egyik még virágzott, a másik pedig akkor kezdett bimbókat hajtani. A korondi fürdő szezonvégi vendégeként fogalmazta meg tapasztalatait és benyomásait a ma már csak emlékként létező, akkor igen népszerű üdülőhelyről, de egynapos szovátai kirándulása során szemléletes képet festett a XIX. századvégi Szovátafürdőről is. Schwarczel Adél irodalmi igénnyel megírt beszámolója 1898-ban jelent meg egy fürdőügyi mellékletben. Azzal a reménnyel teszem közzé e lapban, hogy a szovátai emberek érdeklődéssel olvassák majd. „Egy napon igen kellemes megelégedés ért, hála a fürdő kitűnő levegőjének, jó vizének, na meg tán a kecsketejnek, mert az, a kinek kedvéért a fürdőre jöttünk, hegyi lakásunkban meglátogatott, holott előbb a sima úton tett néhány lépés is fölötte fárasztotta. Ennek örömére pár nap múlva kirándulást tettünk. Olyan ez a bérczes Erdély, mint a mesebeli tündérkert, minden kis zugában új és új megragadó képet tár a vándor felé. Íme itt az augusztusi forró kocsizás után sötét erdő koszorúzta havas

hegyoldal vár, lábánál kristálytiszta tótükörrel. Milyen jó lesz ott hűsölni. Hűsöltünk is, nem ugyan a hótól, mert az bizony vakító fehér só-szikla-oldal, de hűs volt az erdő s a szovátai sóstó-fürdő. Fürdőzés után sétáltunk tovább fel a hegyre. Csend, némaság mindenfelé. A tetőn ismét egy tó tükrében nézi, nézi magát a sötét erdő. Egy-egy fát hatalmas vágy szállhat meg, mert mint öngyilkosok, vetik magukat a tó vizébe, a moha sötét-zöld fátyolt von a merev fahalottra, nagyfokú simpathia kölcsönös lehet s tán ez

hevíti a tó vizét csaknem forróvá. A méla csendben nyögdelő sóhajtás repül a légen át a hegytetőn álló kis kápolna déli harangszava. Vissza, vissza, a termeszét költészetéből az élet prózájához, a terített asztalhoz. Nagyobbára kirándulók társasága foglalta el a vendéglő éttermét. Innen tekintve két oldalt, két alacsony földszintes ház húzódik egymással szemben. Mint valamely gyártelep munkáslakásain váltakoznak kis, sötét, barnára festett: egy ablak, egy ajtó, egy ablak, egy ajtó ijesztő egyhangúságban. Bizonyos

megdöbbenés nélkül nem lehet kiejteni, hogy ezek a vendég-szobák. A berendezés egy festett ágy, asztal és egy fa-pamlag (bocsássák meg nekem az ő névrokonai, mert hát priccset csak nem írok). Azonban van Szovátának egy pár erdőszélre épült, kerttel körülvett kedves villája is. Estére visszaérkezve kirándulásunkból fürdőhelyünkre, elragadtatással emlékeztünk és beszéltünk Szováta természeti szépségeiről, de lakásunk elegánsabb berendezésűnek tetszett most, mint azelőtt.”

élő emlékezet


7

Vagyoni gazdálkodás a szovátai református egyháznál a Veress féle hagyománnyal Az Erdélyi Múzeum Egyesület 2009. november 17-én tartott konferenciáján valamint a Romániai Doktoranduszok Szövetsége X. konferenciáján elhangzott előadás Veress József, az első szovátai fürdő megteremtője, aki 1870től megyegondnok volt a szovátai református leányegyháznál, 1889-ben halála előtt az egyházra hagyja egész vagyonát, a fürdőt és a családi házát is telekkel együtt. Március 5-én kelt végrendeletében megnevezi adományként a sós fürdőt 28 szobával, a 40 ezer koronát érő házát, és a telket. A végrendelet a református egyház anyagi gondjait volt hivatva megoldani, az anyásitási folyamatot beindítani, iskolát és templomot építeni annak hasznából. A hagyományozást követően az egyház és a Veress utódai között hosszú hagyatéki per kezdődik, amit követnek a tulajdonjogi perek, amíg tisztázni tudják a fürdő és az azt körülvevő telkek hovatartozását. A kepe és egyéb egyházi és iskolai teher leesett a hívek válláról, az 1893-ban újonnan létrehozott lévitai állás jussa a fürdő egész évi jövedelmének a fele, 130 forint kivételével, ez az összeg a sóváradi beszolgáló lelkész illetménye. Fele része pedig az egyházközség céljaira használható fel. 1895-ben már arról értesülünk egy presbiteri gyűlés jegyzőkönyvéből Bíró Géza sóváradi beszolgáló lelkésztől, hogy a fürdő az év február 8-án a Magyar Királyi Kúria és a két alsóbb hatóság jóváhagyásával az egyháznak ítéltetett, a tényleges átvétel viszont 1897 áprilisában történik meg. A hagyatéki és tulajdonjogi pereskedés alatt tönkrement sós fürdőt nem tudják jövedelmezővé tenni, ezért többször is felmerült a bérbeadás, vagy eladás kérdése. 1902. március 4-én kötik meg az adás-vételi szerződést S. Illyés Lajossal, a Medve-tói fürdő megteremtőjével, a vételár 36 ezer korona. Ebből az árból a vevő 20 ezer koronát azonnal kifizetett, a többit pedig a szerződésben foglaltak értelmében 5 év alatt köteles kifizetni, 6 százalékos kamattal egyetemben. A vételárat tőkekihelyezés útján is megpróbálják kamatoztatni, egy kimutatás szerint 1906-ban elérte a mintegy harminckilencezer koronát is, mind magánszemélyek kezeibe adva. Ebben az évben összesen százkét adós szerepel, a kiadott összegek pedig ötven és négyszáz korona között változtak átlagban, ez azonban a kamatokkal jóval ezen felül emelkedett. A világháború idején 4 ezer korona hadikölcsönt jegyeznek, ezek a

kötvények mai napig megtalálhatók a református egyház levéltárában. Ezen az összegen felül maradt 32 ezer korona a Veress féle hagyatékból készpénzben, amit banki betét formájában helyeznek el, ez a világháború utánra pedig 16 ezer lejre zsugorodott. A templomépítési vágy már a XIX. század végétől jelentkezik az egyházközségnél, komolyan gondolni erre viszont csak a fürdő eladása után lehetett. Ennek érdekében már kizárólag templom és paplak építése céljából vásárolnak területeket, 1905-ben, és 1907-ben is megvásárolnak 3-3

másik területtel. Ugyanakkor a presbitérium határozata szerint, a befolyt összeggel egyéb jövedelmezőbb területet szándékszik vásárolni az egyházközség, vagy pedig a tervezett templom vagy iskola építésénél használja fel az összeget. Erre hamar alkalom adódik, ugyanis az 1923-ban megnyíló román tannyelvű iskola mellett a bezáratás veszélye fenyegette a református felekezeti iskola régi, és nem korszerű épületét. Az előzetes költségvetés szerint 420 ezer lejre számítottak a telekértékesítésből az építkezés költségeinek fedezésére, azonban ha az

összeg, 54.000 lej, mentesítve volna az értékingadozásoktól és az esetleges végleges elvesztéstől. A helyi Hitelszövetkezetnél, remélnek olyan bekebelezett területet találni, amit megvásárolhatnak, vagyis annak az árát az amúgy is fizetni képtelen Hitelszövetkezet levonná az összegből. Ezek a vásárok meg is történnek, sőt 1934ben is újabb területet vásárolnak, nagyon alacsony összegért. Öszszesen az 1932-től megvásárolt ingatlanok körülbelül 62 000 lejt tesznek ki, aminek nagy szerepe van az éppen épülő templom költségeinek a fedezésében.

parcellát. A templomépítés gondolatának felújítása után 1912ben egy szászrégeni építésszel készíttetnek terveket egy építendő templomra vonatkozóan, azonban ezeket a kolozsvári Igazgatótanács nem hagyja jóvá. A 22 ezer koronába kerülő templomhoz ugyanis csak 12 ezerrel akar hozzájárulni a helyi egyházközség, a többit pedig kölcsön formájában kérik a főhatóságtól, annak ellenére, hogy ezen az összegen felül az egyháznak még marad 36 ezer koronája. A két világháború között egyre sürgetőbbé váló iskola, paplak, és templomépítések miatt már tudatosan gazdálkodnak a Veress hagyaték megmaradt részével, a több ingatlannal. Ezek nagy részét eladják, valamint újakat, jövedelmezőbbeket vásárolnak, vagy egyszerűen csak azok értékének növekedését várják meg az újabb eladáshoz. 1926-ban már eladnak egy területet a Veress-féle hagyatékból, illetve elcserélik egy sokkal közelebb fekvővel. A vételár 35.000 lej, ebből pedig 12 ezerért cserélik el

nem szükséges, akkor nem adják el. Ugyanakkor a Veress-féle erdőből kitermelt tűzifa eladásának árát is bevonják, és 1927 augusztusában fel is szentelik az új iskolaépületet, a paplakkal együtt. A sikeresen felépített iskolaépület után már csak a templomépítés kérdése maradt fent, valamint az ehhez szükséges anyagi fedezet előteremtése. 1932-ben egy presbiter tesz ajánlatot a régi paplak udvarára és épületeire, amely szintén a Veress hagyaték részét képezi. A presbitérium az ajánlat nyomán elhatározta a telek eladását, az árat pedig 45.000 lejben szabta meg. A vételárból azonnal szántó, vagy más gazdasági földbirtokot vásárolnának, ami a templomépítés céljait szolgálná. Felvetették azt a lehetőséget is, hogy a hitelszövetkezetben elhelyezett „Templomépítési betét” készpénz értékével is földbirtokot vásárolnának, ami szintén az építendő templom céljait szolgálná. Erre az akkori bizonytalan pénzügyi helyzetet hozták fel indoknak, lévén hogy így a kérdéses

1936-ban újabb eladásra kerül sor, ezúttal a régi iskolatelket, mely háromszázhuszonegy öl és a rajta levő épületeket adják el. Ennek jövedelme nem érte el karbantartási költségeit és állami adóját. 1935-ben a teleknek 2.100 lejes jövedelme volt, míg csak a karbantartási költségei kitettek 1769 lejt. Ehhez hozzájárult még az állami adó és egyéb kiadások összegei is. Szükséges volt a telket és házat annak rozoga állapotára való tekintettel is eladni, mert a fürdőtől távol esett, nem jövedelmezett annyit, hogy érdemes legyen nagy költséggel rendbe hozni. Az 50.000 lejes eladási ár az ugyanebben az évben elhatározott templomépítés megkezdését is szolgálta, a nyersanyagok egy részét ebből szerezte be az egyházközség, százezer darab téglát rendelve. Ugyanakkor egy olcsó területet is vásárolnak, 4.500 lejért, amit egy év múlva már 1o.000 lejért értékesítenek. 1937-ben nyilvános árverésen akarták eladni a Veress-féle ingatlan megmaradt, és tíz parcellára

felosztott telkeit Az 1937. szeptember 5-én megtartott nyilvános árverésen azonban nem tudták eladni az ingatlanokat, mert a köztudatba már átment a templomépítés beindítása, így a venni szándékozók abban a hitben voltak, hogy az egyház kénytelen lesz árán alul eladni a parcellákat. Ekkor egyenként hétezer lejt kínáltak értük. Az egyházközség vezetősége a következő tavaszig akart várni az eladásokkal, mivel a telektől nem messze akkor épített a „Lomaş” fakitermelő vállalat egy fűrésztelepet. Az itt dolgozó sok ember remélhetőleg nem kívánt a munkahelyétől nagyon messze lakni és így a percellák vételára megugrik. 1938. január 24-én négy telek eladására került sor. Az ekkor már elkezdett, és előrehaladott templomépítésnél felmerült kiadásokat kellett ebből fedezniük. A jóváhagyás végett az Igazgatótanácshoz felterjesztett szerződésekben szereplő telkeket ugyancsak nyilvános árverésen adták el. Ezeket az ingatlanokat a Veress-féle parcellák kivételével, a szintén Veress-féle ingatlan régi házának eladási árából és a volt templomépítési alapból vásárolták. Ugyanazon év februárjában eladásra kerül az utolsó nagyobb telek, így már csak a Veress féle parcellák maradnak az egyház birtokában, melyek legtöbbjén termő gyümölcsfa is volt. Ezek közül három parcellát sikerül eladni, az árból pedig az ekkor már tető alatt lévő templomhoz az asztalosmunkát rendelte volna meg a lelkész és egy kis összeg a vakolásra is maradt volna. 1940-ben kerül sor a Veress-féle hagyatékból megmaradt utolsó földterület eladására. Az 1939ben befejezett templom költségeiből ekkor még volt körülbelül ötvenezer lej adósság. Ennek törlesztése érdekében adják el ezt az ingatlant. Az egyház legelőször is a kamatos adósságoktól akart megszabadulni, a fennmaradó adósság fedezetét a hívek által felemelt egyházi adó képezte. A felépült templom 1939. augusztus 27-ei felszentelése után, a nagylelkű adományozónak, Veress Józsefnek a reformáció ünnepén érctáblát állítanak, melynek a szövege a következő: „E táblát állítatta a szovátai református egyház Veress Józsefnek 1817 – 1889 a nemes szívű adományozónak, az egyház anyagi megalapozójának emlékére. 1939 X. 31-én.” Szolláth Hunor

szabadidő, sport


Sudoku (31)

5

4 3

2

7

8

8

7 4

6

3

9 1

5

4

9 5

Készítette: Sebe Zoltán

1

8

6

Beszólás:

2

3

– Addig nem megyünk ki a vízből, míg nem megy el innen! A farmer egy kicsit felemeli a vödröt, és visszakiált: – Nem leskelődni akartam, a krokodilt jöttem megetetni! ** ** ** ** Pistikét a suliról faggatja a szomszéd néni: – És melyik a kedvenc tárgyad az iskolában? – A csengő. ** ** ** **

Beszélgetés a kocsmában: – Te hol születtél? – A kórházban. – Miért, már akkor beteg voltál? ** ** ** – Hölgyeim! Ha már megkedvelték a koffeinmentes kávét és teát, a cukormentes kólát, a nikotinmentes cigarettát, miért nem kedvelik az impotenseket? ** ** ** ** A sóvidéki UFO-t látott. Tipornak a riporterek, hogy mégis

hogy történt? A sóvidéki szabódik, hogy nincs neki olyan szókincse, nem tudja elmesélni, de a riporterek csak nyaggatják, hogy akkor mondja el a saját szavaival. – Hááát, az úgy vót, hogy este battyogok a nagy szekér fával az erdőből. Későn jöttem, s kurva sötét vót. Egyszer csak: húúú!!!. Csattant egyet az ég, s a szemembe villant valami. Mi a veres gyík az!?!? Aztán nem történt semmi, csak megint kurva sötét vót...

Véget értek a futball világbajnokság küzdelmei. Paul, a polip győzött. Ki gondolta volna, hiszen egy hónapja még a legnagyobb angol fogadóiroda, a William Hill szerint a spanyolok (4:1), a brazilok (9:2), az argentinok (13:2), az angolok (8:1), a hollandok (10:1) és a németek a legesélyesebbek a végső győzelemre. A lista végén Észak–Korea és Új–Zéland állt. Pault meg sem említette. Paul akkor még nem számított, a vi-

lág számára egy ismeretlen senki volt. Ki gondolta volna, hogy végül bedolgozza magát a győztes pozíciójába? Valakik mégis gondolhatták a németországi Oberhausenben található óceanáriumban, ha rábízták, tippelje meg a milliókat izgató mérkőzések végkimenetelét. Paul tévedhetetlennek bizonyult: helyesen voksolt a német válogatott összes dél-afrikai mérkőzésére (a spanyolok ellen elvesztett elődöntőt

4

Meghatározások: 1. Micimackó farkát elvesztett barátja. 2. kergettető.3. Felkelést elnyom. 4. Enni adó. 5. Hordóféle. Készítette: Dósa Márta

Pau l és az uruk elleni bronzgyőzelmet is beleértve), és nem tévedett a döntő kimenetelét illetően sem. Ezzel vert egy rakás mesteredzőt, futballszakértőt, sportújságírót, sőt a szingapúri, Mani névre hallgató papagájt is, akik a futball világbajnokság kimenetelét illetően számos ponton más véleményen voltak. Paulnak nem volt könnyű dolga, a sztárokkal tűzdelt afrikai vébén ő maga ott sem volt. Tomboló szurkolók szemének hatósugarán kívül, a vuvuzelák őrjítő hangjától távol, egy akvárium csendjében alkotta meg a remekművét. Innen sikerült élre törnie. Emlékezzünk csak vissza, milyen mezőnyben sikerült sztárrá válnia: Messi, Ronaldo, Rooney, Lampard, Drogba, David Villa, Robinho, Kaká, Suárez, Schweinsteiger, Thierry Henry, Luca Toni stb. Néhány év múltán elfeledjük, hogy kik játszották a kisdöntőt és a nagyot, hogy kinek milyen érmet akasztottak a nyakába, hogy

v

v

3

Bűvös négyzet (29)

Te hülye vagy, vagy csak jó másképpen látni a világot?

Az ausztrál farmer egy vödörrel a kezében elindul a közeli gyümölcsösébe, az útja egy tavacska mellett visz el. Arra lesz figyelmes, hogy a tóban három meztelen fiatal szépség fürdik, a ruháik szétdobálva a parton. A lányok észreveszik és kikiabálnak neki: – Menjen már innét vén kujon, ne leskelődjön! – Miért mennék el? Az enyém ez a tó.

v

v

v

2

7


v

v

v

1

4

v

v

2

6

4 v

9

„>” - nagyobb mint...

v

v

8

„<” - kisebb mint...;

1

v

2

7

v

1

4

v

7

9

Az ábra min den sorában és minden oszlopában az 15-ig (is) terjedő pozitív szám egyszer szerepel. Az előre megadott számok és jelek segítségével töltse ki a hálót, tudva azt, hogy:

v

6

A mellékelt ábra a tengert jelképezi, amelyen világítótornyok vannak elhelyezve. A tornyok rendeltetése, hogy megvilágítsák a hatósugarukba eső sort és oszlopot. Minden világítótorony annyi – egy négyzet méretű – hajót világít meg, amennyit a tornyon feltűntetett szám jelöl. Határozza meg a hajók helyzetét, tudva azt, hogy hajó 3 hajóval és hajó vilá3 gítótoronnyal még 1 sarkosan sem érintkezhet! A tengeren 2 9 hajó található. 0

v


Kisebb-nagyobb, mint... (7)

v

A négyzetrács üres négyzeteibe úgy kell beírnunk a hiányzó számokat 1-től 9-ig, hogy minden sorban, oszlopban és a kis négyzetekben is egyetlen szám se ismétlődjön.

Világítótornyok (29)

v

8

Spanyolország egysége talán itt mentődött meg, hogy Thomas Müller aranycipőt, Diego Forlán pedig aranylabdát érdemelt ki. Az is kieshet a memóriánkból, hogy hol is volt a nagy összeméretkezés. De Pault nem feledjük el, rá bizonyosan emlékezni fogunk. – Csak két karom van – szoktuk mondani védekezően, ha valahol nem bírjuk az iramot, amelyet elvárnak tőlünk. – Csak két karom van – mondjuk, ha lehetetlent kérnek tőlünk. Paul sosem mond ilyet. Ő nem szabadkozik esetlenül, nem magyarázza a bizonyítványát. Rá mindig lehet számítani. Ő mindig elvégzi, amivel megbízzák, megmondja, hogy ki győz. Azt hiszem, jó lenne más területen is igénybe venni a szolgálatait. Például minek ezután költséges választásokat tartani, ha Paul minimális kiadások mellett is tévedhetetlenül megmondhatná, hogy ki a győztes. Kormánybuktatásra, előre hozott választásokra készülők, figyelem! Pénzszegény, válságos időket élünk, Pault legalább most ne hagyjátok ki a számításból! molnos

Iskolai dolgozatokból A hős holtan esett össze. Ezt később nagyon sajnálta, de akkor már nem volt mit tenni. A szomorú elhanyagolt sírok mellett élettel teli sírhalmokat is találhatunk. A mocsári vész 1526-ban volt. A Szent Jobb István király bal keze. Szemünk közepén van egy nyílás, amely mindenkinek fekete, mivel fejünk belül üres sötét. A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak.. A gesztenyesütögető néni kiáll a sarokra, és odacsalogatja az embereket a szagával. A ménes egy nagy lócsomó.. Boldog Margit az erény útját követte. Ártatlan életét és elsőszülött gyermekét az úrnak ajánlotta. Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa. Kolumbusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt.

Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Péter Ferenc polgármester Szerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt Lapszámunk munkatársai: Dósa Márta, Kiss János, Sebe Zoltán, Szolláth Hunor, Tolokán Király Katalin, Tolokán Király Miklós

Taekwondó országos szeminárium Szovátán Elért a válság

Recommend Documents