9
2016. november
Sok szeretettel hívjuk és várjuk községünk 10év alatti ifjú lakóit Mikulás-váró délutánunkra 2016. december 5-én 16.00 órakor az általános iskola tornatermébe!
A műsort a GABALYDA BÁBSZÍNHÁZ szolgáltatja.
9
10
2016. november
Idősek napja 2016. október 28. Már hagyománnyá vált, hogy évente egy alkalommal összejövünk azért, hogy kifejezzük hálánkat, tiszteletünket, megbecsülésünket és szeretetünket azok iránt, akik hosszú, munkában eltöltött évek után köztünk töltik megérdemelt nyugdíjas éveiket. A rendezvényen Cseh Benjamin polgármester úr köszöntötte a megjelenteket, a műsorban közreműködtek az általános iskola második osztályos tanulói Széles Sándorné és Svecz Sándorné felkészítésében. E jeles nap emlékére készített színes, őszi ajándéktárgyakról az óvoda pedagógusai gondoskodtak. Elfogadták meghívásunkat a Győri Nemzeti Színház művészei Illés Gabriella /magánénekes/ és Krasznai Tamás /örökös tag/, akik nóta, operett és musical számokkal szórakoztatták vendégeinket. A vacsora elfogyasztása után az estét közös nótázás zárta.
Őszköszöntő Jótékonysági Bál Általános iskolánk Szülői Munkaközössége 2016. október 29-én rendezte meg a már hagyományosnak mondható jótékonysági bálját, melynek bevételét az általános iskola diákjainak programjaira fordítja. A szeptember 20-án megalakult új közösség tagjai nagy lelkesedéssel és elszántsággal kezdtek bele az előkészületi munkákba. Az idő rövidsége ellenére is bebizonyítottuk, hogy összefogással bármit el tudunk érni! Rengeteg tombolatárgyat, ajándékutalványt sikerült összegyűjtenünk, amit két, egészen vidám délután keretében közösen be is csomagoltunk. A bál előtt elkészültek a mécses díszeink, amik nagyon jó összhangban voltak az ajándékba kapott nagy asztaldíszeinkkel, s már díszítettük is a tornatermet. Akik elfogadták meghívásunkat és ellátogattak rendezvényünkre egy kellemes estét
tölthettek velünk, finom vacsora, jó zene mellett. Ezúton fejezzük ki köszönetünket mindenkinek, aki tombolatárgy, utalványok, készpénz felajánlásával, technikai segítséggel hozzájárultak kezdeményezésünk sikeréhez! Találkozzunk 2017-ben is!
A Szülői Munkaközösség tagjai 10
11
2016. november
Megemlékezés „Aznap reggel, mi magyarok, nagy napra ébredtünk, De még senki nem tudta, hogy ez lesz az ünnepünk.” Dunasziget Község Önkormányzata és a KOSZISZ Timaffy Endre Általános Iskola és Tündérkert Óvoda az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére közös ünnepi megemlékezésre hívta és várta a lakosságot. A műsornak az iskola tornaterme adott teret, ahol közreműködtek az intézmény 6. osztályos tanulói és Glaser István tanár úr. A diákokat Kitley Tiborné, Széles Sándorné, Lengyel Tiborné készítette fel. Ezt követően Szentkuti Károly osztotta meg ünnepi gondolatait. Beszédében kiemelte a forradalom és szabadságharc történelmi
jelentőségét. Meszlényi László saját gyermekkori élményeit mesélte el. Állítása szerint soha nem fogja elfelejteni az emberek lelkesedését, elszántságát. A megemlékezés zárásaként az ünneplő közönség fáklyákkal, gyertyákkal felvonult az Emlékparkba, ahol községünk elöljárói, oktatási intézményeink vezetői elhelyezték a megemlékezés koszorúit, a diákok pedig zászlaikat, gyertyáikat.
11
12
2016. november
A Népmese Napja
Szeptember 30. Benedek Elek születésnapja, és egybe a Népmese Napja. E naphoz kapcsolódóan egy MESÉS délutánra hívtuk és vártuk ifjú vendégeinket. A programon résztvevők kifestőztek, mesét néztek, társasjátékoztak, majd a napot finom teával és nassolnivalóval zártuk.
Tisztelt Olvasók! Biztosan észrevették, hogy a múlthavi staféta fejlécébe hiba csúszott. A bal oldali képen természetesen nem Kanka András látható, hanem Páll Annamária. A jobb oldalin pedig nem Páll Annamária, hanem Payr Anna és ifj.Czina Ferenc. Ezúton kérek elnézést mindenkitől! /Takács István – főszerkesztő/
12
13
2016. november Sorozatunkban olyanokkal ismerkedhetünk meg, akik vagy dunaszigetiek, és/vagy valamiért erősen kötődnek a falunkhoz. Rovatunk beszélgetései hangrögzítéssel készülnek.
aki adja: ifj.Czina Feren és Payr Anna
Figyelem! A lejegyzés utáni szöveg nyomokban, az elfogadott irodalmi normáktól eltérő nyelvi formákat és tájnyelvi elemeket is tartalmaz! A kész anyagot szándékosan nem hozom irodalmi formára, annak érdekében, hogy „élő” maradjon a beszélgetés. Takács István
aki kapja: Falussy Péter és Tóth Kornélia
Némethné Szelle Veronika - Kovácsné Németh Szilvia - Belovitz Károly - Dr.Papp László - Cseh József - Baranyai László - Cseh Benjamin - Kiss Sándor Preiner Imre - Dr.Baranyai Judit - Varga Gizella - Földes Erzsébet és Czina Ferenc - Takácsné Pollák Rita - Vokálik Erzsébet és Glaser István - Takács István Szabó Dezső - Meszlényi László - Livadni Tiborné - Cseh Gyöngyi - Csukáné Prikler Katalin – Endrődi Györgyné és Borbély Judit - Zsidi Csaba - Czina Márton Fűzfa Zoltán - Janics István - Csiba Barnabás - Litresits József - Sebestyén-Szelle Viola - Wollákné Szikra Éva - Némethné Szalay Herta - Polacsek Lászlóné Éva Svardáné Nagy Katalin - Nagy István - Nagyné Giczi Zsuzsanna - Légrádi Róbert - Kanka András - Páll Annamária - ifj.Czina Ferenc és Payr Anna – Falussy Péter és Tóth Kornélia …
Pista: Annáék kérdezték tőletek: „Milyen az élet négy gyerekkel?” Én meg még azzal toldanám meg, hogy hány év is van köztük? - Korni: Voltunk már könnyebb élethelyzetben is. A Mátyás, meg a Zselyke között 3 év van, a lányok között 2 év, a Lenke, meg a Csanád között megint 3 év. - Péter: Szóval nem egyszerű feladat, de szeretjük a kihívásokat. - Pista: Akkor már tervezitek az újabbat is? - Korni: Na, az már „túlzás lenne”. Már a Csanádka is véletlenke. - Péter: Azért szoktuk mondani, hogy van a családban egy Lenke, meg egy Véletlenke. - Korni: Viszont „így kerek a család”. Amikor megszületett, akkor írtam is egy versecskét: „Teljes lett a Falussy család, Megszületett Falussy Csanád!” - Péter: Ezzel meg is válaszoltuk a kérdést. „Három a magyar igazság” - nálunk az meg is volt, meg még a ráadás is. Mi már megtettük Magyarországért a „kötelességünket”! Már „csak” az van, hogy fel kell nevelni őket. Rendesen. - Pista: Ha jól olvastam a sorok között, akkor ezek szerint hármat terveztetek. Miért annyit? - Péter: Mindkettőnknél úgy volt, hogy ketten voltunk testvérek… - Korni:... és azt kevésnek éreztük. Nekem azért is, mert 8 évvel idősebb a nővérem és korán el is ment otthonról, szóval szinte egykeként nőttem fel. Messze is lakunk egymástól, mert ő Pécsen lakik, ott maradt a környéken (mert mi szentlőrinciek vagyunk), én meg ugye eljöttem. - Pista: Szentlőrinc? Kaposváron volt nekem egy szentlőrinci évfolyamtársam, a Ritecz Zoli. - Korni: A Ritecz Zoli? Ismerem. A tesómnak az osztálytársa volt. A tesómnak a gyerekkori nagy szerelme volt… volt egy íróasztalunk, aminek az aljára föl volt írva a neve! Akkor van közös pont az életünkben. De van egy másik is, ami Dunaszigettel kapcsolatos, mert van egy nyárosi család, akik Szentlőrincre költöztek, a Berényi Jóska bácsiék. Ismertem is őket. - Pista: Igen. Tényleg! A Miska bácsi testvére! Kicsi a világ! Akkor már folytassuk Szentlőrinccel, a felmenőiddel! - Korni: Az Apukám részéről mindenki földműves, paraszt volt. Anyukám itt lakik most velünk, de amúgy ő mozsgói (az is Baranyában van). Ők kocsmárosok voltak, de a Rákosi-rendszerben elvettek tőlük mindent. Nagy fájdalom volt az nekik. Szóval anyukám
Szentlőrincen dolgozott, úgy ismerkedtek meg Apuval, így lett ő is szentlőrinci. - Pista: Gyerekkorod milyen volt, mire emlékszel szívesen? - Korni: Nagymamámékra mindenképpen, mert ők közel laktak hozzánk, egy kertes házban, ahol nagy kert, állatok voltak. Mi meg társasházban laktunk, nem volt kertünk, ezért nagyon sokat voltam, játszottam náluk. A padlás volt a legkülönlegesebb hely. Mindig mentem, a régi tárgyakat, meg könyveket kuksoltam, meg a macskákat hajtottam. Meg hát lent a kert, ahol a gyümölcsfák voltak, és abban a hatalmas fűben el lehetett bújni, lehetett bunkert csinálni belőle, meg a kukoricaszárból sátrat. Ott volt az apukámnak a kutyája, a Lord (merthogy Apu vadászott). Nagyon imádtam azt a kutyát, ő egy drótszőrű német vizsla volt, és én vele nagyon sokat játszottam, még az iskolába is elkísért, ahol is megmutattam a többieknek, hogy hogyan lehet kutyával táncolni… Volt egy pincénk a szentlőrinci szőlőhegyen. Volt egy nagyon régi présünk, amibe bele is van vésve: „GáTótJó 1878”, merthogy Gátszéli Tóth Józsefé volt. Ezt mi elcipeltük magunkkal, itt van a garázsban, szeretnénk majd fölállítani. Az a pince nagyon fontos volt nekünk. Én legszívesebben az öreg, kopott, zöld ajtót is elhoztam volna (egy óriási nagy kulccsal)! A kulccsal kapcsolatban van egy szomorú emlékünk, mert a dédipapám azért halt meg, mert jött haza a szőlőhegyről biciklivel - enyhén ittasan - elesett, és a kabátzsebben tartott kulcs beleállt a bordái közé. Végül is „boldogan” halt meg. A dédimamám ezzel kapcsolatban csak annyit tanácsolt: „Sose házasodj meg!”.. Én ezt nem fogadtam meg. - Pista: Majd csinálunk 50 év múlva egy „arany stafétát”, aztán elmondhatod, hogy jól tetted-e! Korni, folytatva veled, óvodába jártál? - Korni: Még bölcsibe is, mert anyukám hamar visszament dolgozni, az ÁFÉSZ-nál volt könyvelő. Oviba is jártam, sok „barackot” kaptam, pedig emlékeim szerint nem voltam rossz. Ott jártam általános iskolába is, Szentlőrincen. Utána a szintén szentlőrinci mezőgazdasági szakközépbe mentem. Akkoriban még nem érdekelt igazán a föld. Érdekes, hogy most meg nagyon szeretem ezeket a kerti munkákat, de akkoriban inkább a „művész világ” vonzott, nagyon szerettem rajzolni. Ott Szentlőrincen volt egy kísérleti gimnázium, amit egy olyan tanár alapított, aki szerintem nagyon jól gondolkozott. Hasonlítanám kicsit Vekerdy Tamáshoz is. Ő már akkor fölismerte, hogy vannak tárgyak, amikből feleslegesen sok anyagot tanulnak a diákok.
13
2016. november - Pista: Jó, de te akkor most oda is jártál? - Korni: Igen, átjelentkeztem oda.. Nagyon szerettem ott, de sa sajnos, amikor már 4.-be kerültem volna, akkor az állam visszaváltozta visszaváltoztatta hagyományos gimnáziummá, akkor egy év alatt kellett vo volna azt a 3 év hiányt bepótolni. Ekkor végül én bementem Pécsre, és levelezőn feje fejeztem be a gimnáziumot. Így csúsztam egy évet, de megérte, mert nnagyon nagy élményeket szereztem ott, a kísérleti gimnáziumban. Volt ott újságírás is, meg mindenféle. - Pista: Na, akkor te szakavatottabb vagy, mint én! Volt esetleg színjátszás is? - Korni: Nem, de később, ott a pécsi évemben, az osztálytársaim közül páran megalapítottuk a Pécsi Alkalmi Színházat. Ővelük adtuk elő a „Tamagocsi temető”-t, t, meg az „Éljen május elseje!”című elvont darabokat. - Pista: Általánosban volt valami iskolán kívüli elfoglaltságod? - Korni: Futottam, versenyeztem, de inkább rövidtávon. Volt is arról szó, hogy bemenjek a pécsi sport iskolába, de aztán a szüleim nem engedték. Úgy tűnik, hogy a Mátyás megörökölte ezt is, meg a rajzot is. - Pista: Leérettségiztél Pécsen. És aztán? - Korni: Aztán voltak próbálkozásaim, Kaposvárra jelentkeztem tanító-kommunikáció kommunikáció szakra, ami nem sikerült. Akkor elmentem dolgozni azzal, hogy egy év múlva újra megpróbálom. próbálom. A Nokiában (Pécsen) dolgoztam a monitorgyártásban. Akkoriban voltak leépítések, így én is munkanélküli lettem. A Munkaügyi Központból kaptam egy szóróanyagot a „Toborzó Napról”, és végül én oda elmentem, megnéztem néhány karabélyt ... - Pista: Mi is ez a „Toborzó Nap”? - Korni: A honvédségnek akkor indult egy kampánya, hogy szerződéses katonákat toborozzon (ez 2000/2001-ben volt). Akkor még volt sorkatonaság, de már kezdték leépíteni. Na, és akkor mondták, hogy lehetek szerződéses is, meg jelentkezhetek tiszthelyettesire is, én meg azt gondoltam, hogy jelentkezem mindkettőre. Dolgozni is akartam, meg az is tetszett, hogy teljesen ingyen tanulhattam. Maga a katonai vonal egyáltalán nem érdekelt, teljesen távol állt tőlem (nő is vagyok, meg engem amúgy is a művész-vonal érdekelt), visszagondolva azt mondom, hogy engem csak azért sodort arrafelé az élet, hogy a Péterrel találkozzam. - Pista: Nem provokatív értelemben kérdem, de akkor miért lettél katona? - Korni: Bennem talán az volt a belső mozgató rugó, hogy engem fiúnak vártak. Apukámnak nagy törés volt az, hogy nem lett fia. Amikor ő torokrákban meghalt, én már 20 éves voltam. Amikor mikor katona lettem, már nem élt, de talán tudat alatt meg akartam mutatni neki, hogy én is képes vagyok arra, amire egy fiú. Szóval 2002-ben ben jelentkeztem és föl is vettek szerződéses katonának oda, a pécsi tüzér laktanyába. Ott kaptam meg a kiképzést is. E közben beadtam a jelentkezésem a tiszthelyettes szakképző iskolába Szentendrére, föl is vettek. Jelentkeztem is tábori tüzér szakra, ami szintén nem az én irányvonalam, egyetlen lány voltam az osztályban, kaptam is hideget-meleget meleget rendesen (osztálytársaktól is, tanároktól is). Tetejére, megismerkedtem ott a suliban a Péterrel, aki gépesített lövész volt, és azt tudni kell, hogy a tüzérek, meg a lövészek fújnak egymásra (ez egy ősi ellenségeskedés), szóval „egy tüzér lány megismerkedett egy buta lövésszel” - na, ez aztán „kicsapta a biztosítékot”! - Pista: Tiszta „Rómeó és Júlia”… Péter! Te, hogy kerültél oda, és miért választottad a katonaságot? - Péter: Leérettségiztem, aztán fél évet jártam a SZIF gépészmérnöki karára Győrbe. Azt otthagytam, aztán fél év munka következett a BOS-nál, nál, Mosonszolnokon, aztán én is felvételiztem Szentendrére, ahol is megismerkedtünk. Hogy miért? Egyrészt úgyis vittek volna, másrészt a vizsgaidőszakban beláttam, áttam, hogy ez nem fog működni. Míg a középiskolában megéltem abból, hogy órán odafigyeltem, de otthon nem tanultam, na, ez ott nem ment (a SZIF SZIFen). Az egyik cserkész barátom akkor már szerződése szerződéses katona volt Tatán a tankosoknál. A felvételin viszont azt mondták, hogy a magasságom miatt nem lehetek harckocsizó (nem férek bele), menjek
14 ki, gondolkozzak! Kimentem, fölhívtam apámat: - „Apu! Azt mondták, legyek tüzér. - Ne legyé’! Az marha hangos! Ne legyé’! – Jó. Akkor azt mondják, a másik a gépesített lövész. Mi az? - Húha! Ott meg rohadt sokat kell futni, én is az voltam…”Aztán voltam…” végül az egyik tanár rábeszélt erre a „lövészre” azzal, hogy itt is vannak ilyen gépek, csak kisebbek, jó lesz az. Úgy is lett. 4-500 4 hallgató volt ott Szentendrén, mi a Kornival évfolyamtársak voltunk. - Korni: Az egyik hétvégén ott maradtunk egy „halálos túra” után, akkor beszéltünk először. Nagyon sok fiú volt, nem tudtam kiszúrni egyből. 40 csaj volt, és 350 fickó. - Péter: Elvégeztük a tiszthelyettesi sulit (az egy egyéves képzés volt), ami őrmesteri rendfokozatot jelentett. A végén volt egy személyes elbeszélgetés arról, hogy ki, hova kerül. Én mondtam, hogy Tatára szeretnék kerülni. - Pista: Akkor gondolom, te is! - Korni: Nem, engem vártak vissza Pécsre, és nem voltunk olyan régóta együtt, hogy azt mondjam, hogy „miattad elmegyek az ország másik végébe”. - Péter: A szakmai képzettségem miatt én meg nem nagyon mehettem volna Pécsre, aztán azt beszéltük, hogy megpróbáljuk megpróbál így külön, aztán majd meglátjuk… - Korni:… … kipróbáljuk a távkapcsolatot, és ha az minket együtt tart, akkor később meg megpróbálunk egy helyre kerülni. Aztán lassan kiderült, hogy a pécsi laktanya meg fog szűnni, úgyhogy így egyértelművé vált, hogy én fogok Tatára menni, ha lehet. Augusztusban derült ez ki, aztán november elsején már együtt éltünk, átkértem magam. - Péter: Albérletbe költöztünk Tatán, amit támogatott a honvédség. - Pista: Akkor megint csak közbe szólt a sors, pécsi megszűnés formájában, mint korábban a munkahelyed esetében… - Korni: Igen. Amikor megismerkedtünk, és beszélgettünk, hogy ki, mit csinált korábban, kiderült az is, hogy egy Tankcsapda koncerten mindketten részt vettünk 2001-ben, 2001 Pécsett. Minket az élet már akkor egy helyre rakott. - Pista: Mivel most Szigetben vagytok, gondolom nem maradtatok Tatán! - Korni: Egy évig laktunk ott albérletben, aztán megpróbáltunk külszolgálati, missziós szolgálatra jelentkezni, pénzkereset céljából. - Pista: Az mi? Péter: Békefenntartó missziók. Koszovó, vó, Macedónia… Macedónia Persze túljelentkezés volt, mert mindenki menni szeretett volna, mert jó pénz volt. Orvosi, fizikai, pszichikai vizsgálatok, és elkezdődik egy három hónapos felkészítés, és a végén mindenki izgul, hogy kinek a nevét olvassák fel. Nekem sikerült, mi kimentünk Macedóniába, Szkopjébe, de a Korni itthon maradt. Kéthavonta thavonta egy hetet voltam itthon. - Korni: Aztán kitalálták, hogy a koszovói missziónak szüksége van egy gyorsreagálású szakaszra, és akkor minket, otthon maradtakat elkezdtekk újra kiképezni a következő váltásra. Tehát, amikor a Péter jött haza, én akkor mentem. - Péter: Talán három hét átfedés volt, így azt hiszem háromszor tudtunk találkozni ott. Olyan 100-120 100 km távolságra voltunk egymástól. Engem engedett át a főnököm oda Pristinába, ahol a Korni állomásozott. Összesen egy évet voltunk külön, csak néha találkoztunk. Aztán ezek után 2006-ban 2006 döntöttünk úgy, hogy átmegyünk Győrbe. Szerettünk volna lassacskán családot alapítani… - Korni:… és arra gondoltunk, hogy valamelyikünk valamelyikün családjához közelebb legyünk, és mivel a Péter családja mosonmagyaróvári, ezért a győri laktanya volt a legközelebbi. Győrben is kerestünk albérletet, 4 évig laktunk ott. - Péter: A győri, az egy légvédelmi rakéta ezred, kicsit más feladatokkal, én ott gépjárműszerelő lettem, te meg Korni, légvédelmi rakéta tüzér? 2008. szeptember 3-án 3 született a Mátyás, abban az évben Korni már nem dolgozott. - Korni: Közben össze is házasodtunk, 2007. október 27-én 27 volt az esküvőnk, akkor 5 éve voltunk együtt, na és akkor a nagy nehezen összeházasodtunk.
14
2016. november
15
- Péter: Nem ment az nehezen, 2 hónap alatt megszerveztük. járműmérnök mesterképzésre Győrbe. Ez kétéves két képzés volt. Egy Augusztusban megkértem a kezedet, októberben meg már az esküvő évre rá szereltem le, és mentem el az említett céghez. volt. - Pista: Mire emlékszel a gyerekkorodból? - Korni: Annak az évnek a december 16-áján áján dolgoztam utoljára, - Péter: Nagyszüleimnél laktunk három éves koromig Majrokban. mert januárban, amikor visszamentem mentem a karácsonyi szabadságról, Aztán Apuék építkeztek, szintén Majrokban. Én a Hildegárd oviba akkor már volt egy terhességi tesztünk, ami jelezte, hogy Mátyáska jártam. Van egy húgom, úgom, aki öt évvel fiatalabb nálam. érkezőben van (azóta zóta is ott vagyok állományban egyébként egyébként). Aztán Anyukámék családja majroki volt, az ő apukája bognármester GYED-et et kaptam 2 évig. Amikor az már letelt volna, a Mátyás meg volt. A nagymamám meg mosoni születésű. A nagypapám a Kühnébe bölcsis lett és már csak 2 hét volt hátra, akkor jelzett a Zselyke, hogy dolgozott, de otthon is (maszekban) csinált hintókat, kerekeket, „Itt vagyok, jövök, ne menjetek sehova!”.. Nagyon pontosan érkezett. A hordókat. Anyukám varrónőként kezdte kez a Kötöttáru Gyárban, aztán Lenke két éves kora után meg azért nem mentem vissza, mert akkor lett saját vállalkozásuk: lécbolt a Városközpontban. Bútorlapok, bútor már itt laktunk Dunaszigeten, és részint már akkor, a 3 gyereknél is szerelvények, méretre vágás, ilyesmi… Apu otthon vágta a pincében. gondolkodtunk a főállású anyaságban. Később megszüntették ezt a kereskedést, de a már korábban elkezdett - Péter: 2008-ban vettük a telket… asztalos vállalkozást a mai napig viszi Apu a sógorával, egyedi - Korni:… … Végül is korábban elkezdtünk mi telkeket nézni bútorokat gyártanak. Mosonmagyaróváron, de sokkoltak minket a négyzetméter árak… Apukámék Mosonmagyaróváron, az Ipartelepen laktak, ott is nőtt - Péter:…, mert mindenképpen nagyobb kertet akartunk. Ott fel a nagypapámék szülői házában, a nagyanyám meg cikolai nagyon drága, akkor mondom: „Dunasziget!” -”Á!”- a Korni azt születésű, és a MOFÉM gyárban ismerkedett meg a nagyapámmal az mondta, „Nem!”. (Akkoriban Akkoriban rengeteget jártunk ide ki, nyáron '50-es es évek vége fele. A dédnagyanyámat még ismertem, aki itt lakott majdnem minden hétvégén itt voltunk, eveztünk, sátraztunk, a Dózsa György utcában, Kelemen Anna volt. Róla már sokszor buliztunk, „Öreg kocsmáztunk”.) beszélgettem veled. Dédnagyapám Nagy István volt. - Korni: Én azért voltam „ellene”, mert arra gondoltam, ha - Pista: Te! Mit csinál egy katona, ha bemegy a „munkahelyére”? lesznek gyerekeink ( mert akkor nem tudtam még, hogy hogy alakul az - Péter: Mind mást-mást. mást. Amikor Tatán voltunk, akkor ugye „iskola helyzet”) akkor azokat majd hordhatjuk be esetleg Óvárra? gépesített lövészek voltunk alakulatnál, fegyver a kézbe', aztán Meg hát a családhoz /Péter családja/ is közel akartam lenni. De aztán havonta, mondjuk egy hetet voltunk lőtéren. Lőttünk „egész nap”, nekünk ugye szőlőnk volt, én azt nem tudtam elkép elképzelni, hogy csak illetve pont, hogy nem, mert általában vártunk sokat, hogy egy kicsit akkora kertünk legyen, hogy éppen körbenyírjuk csak fűnyíróval a lőhessünk. házat. Egy „önellátó kert” képe már akkor a Pista: Akkor ez kicsit fejemben volt: megtermelni, elrakni télire, „pásztorfoglalkozás” volt a sok várakozás befőzni… Szóval győzött ez a szigeti telek, miatt. Visszakanyarodtál a pásztor őseid elkezdtünk építkezni. életmódjához… - Péter: Miért is költöztünk ide? Főként - Péter: Igen, hát én azért is a gyönyörű környezet miatt, nagyon választottam ezt, mert sokat lehettem a megszerettük ezt a falut, nem csak a táj természetben, én a mai napig is nagyon szépsége, hanem az emberek nyitottsága és szeretek kirándulni, túrázni… túrázn A lőtér kicsit befogadókészsége miatt is. Nagyon sok statikus volt, hogy vártunk, lőttünk, segítséget kaptunk a dunaszigeti dobtunk gránátot, de egész nap ott voltunk. emberektől a beilleszkedéshez! Ha hó volt, hóban, ha esett, esőben, meg Péter: Gyerekkorunkban mi kánikulában is. Volt mondjuk egy hét, rengeteget jártunk a szüleimmel, nem csak amikor a gyakorlótéren voltunk. Aztán meglátogatni a dédnagymamámat /Nagy voltunk mondjuk egy hetet tanteremben is. i Istvánné Kelemen Anna – a „Mammi” - Pista: A külszolgálat mennyiben szerk./, hanem kirándulni is a Nyárosba, különbözik ettől? ladikázni, sátorozni… 2009-ben állt a ház, - Péter: Nemzetközi környezetben, fix aztán én 2010-ben kimentem Boszniafeladat. Például, amikor Macedóniában Hercegovinába, Szarajevóba. voltunk, akkor egy NATO bázist őriztünk - Korni: Akkor már megvolt a Mátyás, mi, magyarok. 150 katona volt, a Péter cikolai rokonsága (balról jobbra): és én hazamentem Szentlőrincre az legnagyobb létszámban, 40 fővel, mi voltunk édesapja - Falussy János; dédnagymamája Anyukámhoz, nem akartam egyedül lenni. magyarok. k. Fél évig, 12 órás váltásokban. Ez Nagy Istvánné Kelemen Anna; húga - Falussy - Péter: Aztán hazajöttem, és még egyfajta őrző őrző-védő feladat volt. Amikor Katalin; ő maga (a puskával); nagymamája abban az évben elköltöztünk Győrből, Szarajevóban voltam, akkor ott egy Nagy Gizella először fél évre a szüleimhez Óvárra, aztán nemzetközi zászlóaljban voltunk. Spanyol 2011. augusztus 1-jén jén beköltöztünk a Duna utcai házba, és akkor egy vezetése volt a zászlóaljnak, spanyol, török, magyar, és egy lengyel hónaposan már jött velünk a Zselyke is. Persze, azóta is szépítgetjük a század volt. Ott viszont készenlétii feladatokat oldottunk meg, ami azt házat, Apu, meg én, meg a barátok csináltunk mindent. jelenti, hogy általában gyakorlatoztunk, de ha valami gond van, akkor - Korni: Az a missziós pénz szó szerint beépült a házba. ki kell menekíteni a különböző posztokon levő NATO katonákat, - Péter: 2013 májusában jusában született a Lenke, aztán én meg 2014 megfigyelőket, vagy mondjuk a helyi erőket kellett megsegíteni szeptemberében leszereltem, és azután, és azóta is annál a „Matulay tömegoszlatással vagy ellenőrzőpont lenőrzőpont üzemeltetéssel. INNOVATIONS” nevű cégnél dolgozom gépipari tervezőként, ami az - Pista: Volt bármelyikőtök éles helyzetben is? egyik gyerekkori barátomnak a tulajdona. Ipari méréstechnika és - Péter: Nem volt ilyen alkalom, de azért gyakorlat szintjén is mechanikai tervezés zés a tevékenységünk. Amikor még Tatán laktunk, izgalmas volt az, amikor mondjuk dobáltak minket, nekünk meg már akkor arra gondoltam, hogy tanulni kéne valamit. 2005 2005-ben oszlatnunk kellett. Voltak kollégáim, akik a tatai lövészektől lövé felvételiztem Sopronba faipari mérnöknek, és 2009 2009-re el is végeztem. Afganisztánba kerültek, és volt, aki meg is halt, akit ismertem. Az Általános iskolába a Piaristába jártam, itt működött a 70 70-es számú Irak, meg az Afganisztán jobban meg is volt fizetve. Széchenyii István Cserkészcsapat, aminek 10 évesen tagja lettem, és, - Pista: A végéhez érve, kinek adjátok át a szót? amíg el nem mentem katonának 19 évesen, addig aktívan részt vettem - Korni: A stafétát a Gasparovics családnak adnánk tovább, a ebben. Ez is erősítette bennem a természetszeretetet. A középiskolát tájevezős versenyeken yeken való közös részvételek után érdeklődnénk, asztalos szakmunkásképzőben en kezdtem, aztán felajánlották hozzá a hogyan lehetne az evezős sportéletet fellendíteni Dunaszigeten? (Nem szakközépiskolát is. A mostani főnökömmel általános iskolába, és turistáknak, hanem helyi szinten!) ebbe a szakközépiskolába is, tehát 12 évig együtt jártunk, nagyon jól Takács István ismerjük egymást, ő csalt oda a céghez. 2011-ben ben meg jelentkeztem
15
16
2016. november
ADVENTI HÉTVÉGÉK 2016. November 26. – 17.00 óra Műsor: Püski Énekkar Vendéglátás: Fürge Ujjak Hagyományőrző Egyesület
December 3. – 17.00 óra Műsor: Dunaszigeti Színjátszókör Vendéglátás: Dunaszigeti Önkéntes Tűzoltó Egyesület
December 10. – 17.00 óra Műsor: Hangraforgó Együttes Vendéglátás: Tündérrózsa Nyugdíjasklub
December 1 17. – 17.00 óra Műsor: DUCIKA – (Takács István zeneiskolai tanítványai) tanítványai Vendéglátás: Dunasziget Község Sportegyesülete
16
