SZILÉZIAI VAJDASÁG (Województwo Śląskie)
Szilézia (lengyelül: Śląsk, németül: Schlesien, csehül: Slezsko, sziléziai nyelven: Ślůnsk) középeurópai történelmi régió. A legnagyobb városai: Wrocław és Katowice. Sziléziai Vajdaság Województwo śląskie (jogi személyként: Województwo Śląskie) Lengyelország egyik területi egysége a történelmi Felső-Szilézia (Górny Śląsk) és Cieszyni Szilézia (Śląsk Cieszyński) területén a Dąbrówai- és a Krakkói-medencében. A vajdaság székhelye Katowice. A vajdaság számos városát és települését bejártuk, közülük a szénbányászatáról jelentős Katowice, a pálosrendi kolotoráról nevezetes Częstochowa kiemelkedő jelentőségű. Figyelemre méltó a koniakow-i horgolt csipke hagyományos készítése és a hegyekben fekvő üdülőhelyeket érdemes felkeresni.
Katowice Katowice (csehül Katovice, németül Kattowitz) a déllengyelországi Felső-Szilézia egyik legfontosabb városa a Kłodnica és a Rawa folyók mentén. Katowice Lengyelország déli részén található, 300 km-re Varsótól és mindössze 160 km-re Zakopanétól. Közel vannak a hegyek is, melyek végig húzódnak az ország déli határán. Katowice Lengyelország legnagyobb agglomerációjának központjában fekszik. Ez a terület a XIX. században virágzott a bányászat és a kohászat óriási fejlődése miatt. Ebben az évszázadban a stratégiai tervezés eredményeképpen megalapították a Felső-sziléziai ipari körzetet. Ez húsz városból és több tíz kisebb helységből áll a Sziléziai-magaslaton (Wyżyna Śląska), a FelsőSziléziai és a Dąbrówai-medence területén. Az 1990-es évektől kezdve tervezik egyetlen katowicei metropolisz régió felállítását. 2006. január 19-én 14 város küldöttei aláírták a Felső-Sziléziai Metropolisz-Szövetségről (GZM) szóló deklarációt. Jelenleg az egyes önkormányzatok jóváhagyási eljárása folyik.
Azt a területet, melyen jelenleg Katowice fekszik 1177-ben Kis-Lengyelországtól leválasztva Sziléziához csatolták. 1299-ben II. Kázmér bytomi herceg által kiadott oklevél említi először Katowice legrégibb kerületét, Dąbot (Crasni Domb). A XIV. századtól Csehországhoz, majd ismét Lengyelországhoz tartozott. A mai Katowice Podelsie kerületének első említése 1468-ből való. 1526-ban kétszáz évre Habsburg-uralom alá került. 1580 körül Andrzej bogucicei kovács a saját telkén falut alapít. 1598-ban először jelenik meg oklevélben a Katowice név: ad parochiam pertinent village Boguczycze, Zalęzie et nova villa Katowicze. 1742-ben Poroszország kebelezi be. A XVIII-ban Katowice fejlődésnek indul a szénvagyona és iparosodása következtében. Katowicében 1801-ben nyílt meg az első bánya, 1818-ban kezdett működni az első cinkkohó. 1824-ben nyitják meg a Ferdynand és Waterloo bányákat. 1846-ban megépül a vasút is Mysłowicébe. 1865-ben Katowice városi jogokat kap. 1873-ban Katowice járási székhely lesz. 1907-ben épül meg a Wyspiański Színház szecessziós stílusú épülete. 1918-ban, a független Lengyelország megalakulásával egyidejűleg a felső-sziléziai lengyelek fegyvert ragadtak Lengyelországhoz való tartozásuk érdekében. 1919-1921 között három sziléziai felkelés is zajlik, melynek során, népszavazást követően 1922-ben Lengyelországhoz csatolják, és Katowice a sziléziai vajdaság székhelye lesz. A három sziléziai felkelésre emlékmű emlékeztet a városban, tövében kőtáblákon a csatahelyek nevei olvashatók. 1925-ben megalakul a sziléziai egyházmegye, melynek székhelye Katowice lesz. 1939 szeptemberében, a második világháború kitörésekor a lengyel hadsereg visszavonul, a várost a cserkészek és a sziléziai felkelők védik. Közel 860 fő esett el a harcok alatt, vagy a német Wehrmacht és a Freikorps tagjai végezték ki a piactéren és a Panewnicki erdőben. 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg beveszi Katowicét. Ezt követően kerültek Lengyelországhoz Felső-Szilézia további részei, valamint a Wrocław központú egész Alsó-Szilézia.
1953-ban Katowice neve Stalinogródra változik. 1968-ban Katowicében megalapítják az Uniwersytet Śląskit (Sziléziai egyetem), ezt követően katowice a sziléziai terület oktatási és művelődési központja lesz. 1980-ban a bányászfelkelés során a Wujek bányában, melynek leverése során 9 bányászt megöltek. 1990-ben az önkormányzat visszaállítása. 1992. március 25-én Katowice székhellyel megalakul a Metropolia Górnośląska.
Dziewoński és Tadeusz Szewczyki munkatársaként a katowicei Ezeréves lakótelep, 1960-ban Pracownia Projektów Budownictwa Ogólnego pavilonját, 1967-1979 között Aleksander Franta és Tadeusz Szewczyk társaságában a Csillag lakótelepet. 1977-ben készült el Lidia Baronnal a Szent Kereszt és a Betegeket Gyógyító Szűz Máriatemplom (kościół pw. Podwyższenia Krzyża Św. i Matki Bożej Uzdrowienia Chorych w Katowicach).
A jó földrajzi fekvése, az idevezető jól kiépített úthálózat az üzletemberek kedvelt találkozóhelyévé tette Katowicét. Nem messze a központtól található a Katowicei Vásár Terület, ahol egész évben szakmai vásárok és kiállítások zajlanak. Nincs hiány szálláshelyekből és vendéglátó-ipari egységekből sem. 2006-ban Chorzów és Katowice határán, a Katowicei vásár területén összeomlott egy kiállítási csarnok, melynek során 65 személy meghalt. Az ipari műemlékek és hangulat kedvelőinek Katowice meglátogatása igazi élmény, mivel Szilézia és Katowice a lengyelországi ipar bölcsője. A városban sétálva lépten-nyomon találkozunk XIX. századi ipari építészettel, amit átszőnek modern épületek. A városban tett látogatást színessé teszi a központ megtekintése, ahol múzeumok, templomok és szobrok várják a turistákat Több mint száz építészeti műemléket csodálhatunk meg, mivel a környéken nincs sok műemlék, ezért ezek különösen értékesek a város számára. A pályaudvar Katowice belvárosi részében található. Fontos közlekedési csomópont mind Varsó, mind pedig Németország irányába. Katowice egyik legnagyobb építésze Henryk Bronisław Buszko (1924- ) 1949-1958 között Katowicei Városterv munkatársaként dolgozott Aleksander Franta és Jerzy Gottfried munkatársaként az állami beruházások lebonyolításában (Pracownia Projektów Budownictwa Ogólnego (PPBO) w Katowicach). Henryk Buszko, Aleksander Franta és Tadeusz Szewczyk nevéhez fűződik a katowicei Csillag Lakótelep (Osiedle Gwiazdy w Katowicach) kivitelezése. 1970-1978 között a Sziléziai Műszaki Egyetemen tanított. 1957-1959 között a Lengyel Építészek Társasága Katowicei Körzeti Szervezetének (Zarząd Okręgowy SARP Katowice) elnöke volt, majd 1965-1969 és 1972-1975 között a Lengyel Építészek Társasága (Zarząd Główny Stowarzyszenia Architektów Polskich) elnöke. 1966-ban elnyerte a Lengyel Építészek Társasága (SARP) Nagydíját. Aleksandr Franta és Jerzy Gottfried társaságában 1950-1954 között tervezte a katowicei Szaszervezetek Körzeti Tanácsa (Okręgowa Rada Związków Zawodowych w Katowicach) épületét, 1958-1979 között Marian
1. ábra Katowice, Csészealj (Spodek) elnevezésű sportcsarnok Katowice dinamikusan fejlődő, modern nagyváros. Egykori és a közelmúltban épített modern épületei a jelenkori építészet csodái. A piactér mellett található a Sziléziai Múzeum (Muzeum Śląskie). Katowice egyik leglátványosabb és felújított része a Rondo. A sportolási lehetőségeket a modernizált, diszkosz vagy csészealj alakú Sportcsarnok (Wojewodzka Hala Widowiskowo-Sportowa; a Spodek egy többfunkciós aréna a lengyelországi Katowicében. 12 000 fő befogadására képes, de a gyakorlatban ez csak 10 000, esetenként 8 000 férőhelyet jelent; 1971-ben adták át a csarnokot, majd 1995-ben modernizálták) és a város peremén elterülő Kultúr- és Szabadidőparkban lévő sportcsarnok biztosítja. A Felső-Sziléziai Néprajzi Park a helyi faépítészet példáit gyűjtötte egybe.
Bielsko-Biała Felső-Szilézia déli határát a Lengyel Kárpátokhoz tartozó Nyugati-Beszkidek alkotja. A régió fővárosa BielskoBiała (németül Bielitz-Biala, csehül Bílsko-Bělá). Egykor gyapjú- és textílipari központ volt. BielskoBiała Dél-Lengyelországban, a Grodzki járásban, a Sziléziai vajdaságban, a Sziléziai-Beszkidek (Beskid Śląski) és a Kis-Beszkidek (Beskid Mały) lábánál, a Biała folyó mellett. A város korábban két város az 1312-ből származó sziléziai Bielsko (Bielsko na Śląsku Cieszyńskim) és XI. század végéről származó galíciai Biała (małopolska Biała)
egyesülésével jött létre 1951-ben. Jelenleg 176 453 lakosa van Lengyelország gazdaságilag egyik legfejlettebb városa, Katowicétól 60 km-re, Krakkótól 90 km-re fekszik és az ugyanilyen nevű járás, a Beszkidi Eurorégió fővárosa is. A város fölé emelkedik a Klimczok hegy (1117 m), melynek egyik nyúlványa a Szyndzielnia (1028 m), ez szinte az elővárosig benyúlik, és nagy népszerűségnek örvend a síelők körében. A város nevezetessége a Sułkowski hercegek középkori vára, melyet a XIX. században átépítettek. 4. ábra A Lengyel Színház (Teatr Polski) 1890-ben épült épülete
2. ábra Vár Bielsko-Białában A dombtetőn álló, szokatlan megjelenésű, XV. századi eredetű Szent Miklós-templom (Katedra św Mikołaja) 1443-1447 között épült, de 1909-1911 között nyerte mai alakját.
3. ábra Szent Miklós-templom A XIV. századi, gótikus Szent Szaniszló-templom (Kościół św Stanisława) valamint a XVII. századi Szent Borbála-fatemplom (Kościół św Barbary) az egyházi építészeti emlékek közé tartozik. A Gondviselő Isten-temploma (Kościół Opatrzności Bożej w Bielsku-Białej) későbarokk stílusban, 1760–1769 között épült, és a XIX. században átépítették. A főpályaudvar (Dworzec Główny PKP) provinciális osztrák stílusban, 1890-ben készült el. A neoreneszánsz városháza 1895-1897 között épült.
A város szülötte Schickedanz Albert (Biala, 1846. október 14. – Budapest, 1915. július 11.), német származású magyar műépítész, festő, az eklektikus építészet jeles képviselője, többek között a Millenniumi emlékmű, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezője. A galíciai Bielsko Biala (Biala bei Bielitz) városban született német származású, de magyar érzelmű család sarjaként. Apja, Schickedanz Ferdinánd földbirtokos, majd borkereskedő volt. Gyermekkorát az akkor Magyarországhoz tartozó Késmárkon töltötte, ahol apja 1848-ban polgárjogot kapott. Anyai nagyapja Késmárkon volt lutheránus lelkész, aki a magyar szabadságharcban való részvételéért hosszas várfogságot szenvedett. Az 1850-es évek közepén szüleivel visszaköltöztek Galíciába. Alsó- és középfokú iskoláit is itt végezte. Később a karlsruhei Politechnische Schulén egy évig építészetet tanult, majd Bécsbe ment, ahol Karl Tietz építésznél vállalt munkát. 1868-tól Pesten dolgozott előbb Szkalnitzky Antal, majd Ybl Miklós irodájában. 1869-ben megnyerte a Kerepesi úti temetőbeli Batthyány-mauzóleum tervezésére kiírt pályázatot. 1878-ban az Iparművészeti Múzeumban – amely akkor a Képzőművészeti Társulat Sugár úti székházában volt elhelyezve – kapott titkári állást. 1880-ban kezdett tanítani, 1884-1901-ig, nyugdíjazásáig a Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda építészeti rajz- és alaktantanára volt. 18931903-ig Herzog Fülöp Ferenccel társulva dolgozott, ekkor születtek legfontosabb munkái. 1894-ben megbízást kapott az Országos Magyar Képzőművészeti Tanácstól az új Műcsarnok megtervezésére. 1895-ben a miniszterelnök Zala György szobrásszal közösen őt bízta meg a Millenniumi emlékmű elkészítésével. Az 1896. évi VIII. törvénycikk alapján 1898-ben írták ki a Szépművészeti Múzeumra a pályázatot, amin Schickedanz második lett, mégis ő kapott megbízást a végleges tervek elkészítésére. Utolsó megvalósult építészeti munkája saját műtermes villája volt 1906-ban. Három évi betegség után
érelmeszesedésben halt meg Budapesten 1915. július 11-én délelőtt 11 órakor. Pályatársai jelenlétében július 13-án temették el a Kerepesi temetőben.
Częstobor vagy Częstomir alakban is említenek. A város egy részét ma Częstochówkának hívják megkülönböztetve a régebbi városrésztől, mellyel 1826-ban egyesítették. A települést a XI. században alapították. A történelmi dokumentumok először 1220-ban még faluként említik. A település már 1377 előtt városi rangot kapott. 1382-ben a Częstochowa-i, Jasna Górai pálosrendi kolostort Władysław opolei (Oppelni László) herceg, akkori magyar nádor alapította. Nevét is a magyar pálosoktól kapta, akik Szent Lőrincről nevezett anyaházuk nevéből kölcsönözték. Ennek helyét jelölték így: In Claro Monte Budensi (a budai Fényes Hegyen).
5. ábra Lengyel repülősök emléktáblája Bielsko-Białában Franciszek Żwirko (1895-1932) és Stanisław Wigura (1903-1932) az 1932. augusztus 12-28. között, Berlinben megrendezett– Międzynarodowe Zawody Samolotów Turystycznych Challenge 1932 (Challenge International des Avions de Tourisme) – versenyen RWD-6 SP-AHN típusú gépükkel első helyet szereztek és megkapták a "Challenge 1932" nemzetközi serleget. 1932. szeptember 11-én, Prágába repülve Csehország területén, Cieszyn környékén, a Cierlickie Górny feletti erdőben szerencsétleget szenvedtek. Emlékművük a főút mellett található (Sławnym Lotnikom kpt. Franciszkowi Żwirce inż. Stanisławowi Wigurze Zwycięzcom Challenge'u w 1932 roku).
Częstochowa Częstochowa (németül Tschenstochau) DélLengyelországban a Warta-folyó partján fekszik. Lakosságának száma: 248. 894 (2004).1975 és 1998 között a korábbi Częstochowa Vajdaság székhelye. Elsősorban híres pálos monostoráról, Jasna Góráról (Fényes Hegy) és a benne levő híres fekete madonna képről ismert. A kegyképhez minden évben a világ minden részéről zarándokok ezrei érkeznek. A Częstochowa név Częstoch birtokát jelent és a Częstoch személynévből származik, melyet a középkori dokumentumokban
Remete Szent Pál Rendje (Ordo Sancti Pauli Primi Eremitae) nevét Szent Pálról, a thébai remetéről kapta, aki Alsó-Egyiptomban élt, 228-341 között. 491-ben, Rómában, I. Gelasius pápa idején az Egyház ünnepélyesen, mint első remetét kanonizálata. Szent Pál életét tanítványától, Szent Antal apáttól ismerjük. Később Szent Jeromos egyházdoktor is írt róla. A Decius-féle keresztényüldözés idején Szent Pál pusztába menekült. Ott az imának, vezeklésnek és szenvedésnek szentelte életét, átélve a szoros Istenkapcsolatot lelki életében, majd 100 éven át. Szent Pál halála után megalapították Sinajon a máig fennálló kolostort, Remete Szent Pál szabályainak nyomdokait követve. Széleskörű remetemozgalom bontakozott ki Európában a XIII. századtól kezdve. Pálos Rendje 1250 körül, Boldog Özséb által Pilisszentkereszten alapított, egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. Nagy Lajos támogatásával Lengyelországban is elterjedt. A Fekete Madonna kegykép 1384-ben került a kolostorba és a következő években zarándokhellyé lett. A częstochowai Fekete Madonna, (Czarna Madonna vagy Matka Boska Częstochowska lengyelül) ikon Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolása, a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbóluma. A legenda szerint Szent Lukács evangélista festette egy cédrustáblára, amely a Szent Család otthonából származott. Az egyik legrégebbi Jasna Góra-i irat szerint a kép Jeruzsálemből Konstantinápolyon át került a kolostorba, 1382 augusztusában. Ugyanebben az évben kapták birtokul Jasna Górát (magyarul Fényes Hegy) a magyar pálosok. A képet egy 122,2 x 82,2 x 3,5 centiméteres fatáblára festették, és a gyermek Jézust karján tartó Szüzet ábrázolja. A képet Mária arca uralja, tekintete a szemlélő szemébe mélyed. A Gyermek arca is a zarándok felé fordul, de ő valahová máshová néz. A két arcon komoly, elgondolkodó kifejezés ül. Mária arcán két párhuzamos és egy ezeket keresztező vágás fut. Jobb keze a keblén nyugszik, mintha a Gyermekre mutatna. Köntösén a magyar uralkodóház liliomai.
1819-ben a neves katonai építész Jan Bernhard megtervezte és elkezdte felépíteni az Aleja Najświętszej Panny Marii (Legszentebb Szűz Mária) sugárutat, mely ma is a modern város fő tengelyét alkotja. A két korábbi várost Częstochowát és Częstochówkát (amely csak 1717 Nowa Częstochowa néven lett város) 1826-ban egyesítették.
6. ábra Fekete Madonna kegykép A pálos kolostor gótikus templomát 1460-1463 között emelték, s a XVII. század végén barokk főtemplommá építették át. Főoltára 1725-1728 között készült. A XVII. században a kolostort erődítménnyé alakították át, mely 1655-ben a svédek elleni védelmi renszer részét alkotta. János Kázmér lengyel királyt rokona, X. Károly svéd király is megtámadta 1655-ben, hogy a Balti-tenger feletti uralmat megszerezze. A nemzeti ellenállás leghíresebbje Częstochowa megvédése volt, amelyet mindössze néhány száz pálos szerzetes, paraszt és polgár védett meg a sokszoros svéd sereg ostromával szemben. A Müller tábornok vezette 3000 fős protestáns sereg 1655. november 18-án érkezett a falak alá. Augustyn Kordecki perjel a szent hely védelme mellett döntött, 170 katonával, 20 nemessel és 70 szerzetestársával. A 40 napos ostrom, amelyet a lengyelek vallásos érzelmeik megsértésének tekintettek, sikertelenül végződött, és jelentősen hozzájárult a háború menetének megfordulásához. A lengyelek a győzelmet nem annyira a maroknyi védősereg vagy a falak erejének tulajdonították, hanem a Szűzanya oltalmának és közbenjárásának. Hálából II. János Kázmér lengyel király (Jan Kazimierz) 1656. április 1-jén a lwówi (lembergi) székesegyházban ünnepélyes fogadalom keretében felajánlotta országát a Szent Szűznek, és egész birodalma Patrónájává és Királynőjévé választotta őt. Jasna Góra megmenekülése a csúcspontja Henryk Sienkiewicz híres, Özönvíz című történelmi regényének (1886). A lengyel pálosok elkülönülési törekvése és a lengyel király, Stanislaw August Poniatowski követelése idézte elő, hogy a lengyel rendtartomány 1784-ben a magyar anyaországtól és rendfőnökétől különvált. VI. Pius pápa pápai rendeletével a lengyel rendtartomány meglehetősen nagy önállóságot és függetlenséget nyert. A város Lengyelország második felosztásakor Poroszországhoz került. A napóleoni háborúk következtében 1807-ben a Varsói Nagyhercegség, majd 1815-től a Kongresszusi Lengyelország része lett. Ez a város gyors fejlődésének kezdete.
1846-ban megnyitották a Bécs – Varsó vasútvonalat, amely bekapcsolta a várost a vasúthálózatba. 1870 után felfedezték, hogy a környéken jelentős vasérckészletek vannak és ez nagy lendületet adott az ipari fejlődésnek. Felépült a częstochowai kohászati művek, emellett szövőgyárak és papírgyárak épültek. Az I. világháború alatt a város német megszállás alá került, de 1918 után az újjászülető Lengyelország része lett. Az új állam Sziléziában jelentős vasérckészletekhez jutott, így a częstochowai bányák termelése gazdaságtalanná vált és azokat bezárták. Ez véget vetett a város fejlődésének. 1925-ben püspökségi székhely lett. A II. világháború során 1939-ben a várost Tschenstochau néven a Német Birodalomhoz csatolták. A náci csapatok 1939. szeptember 3-án vonultak be a városba és a következő napon – melyet véres hétfőnek is neveznek – mintegy 150 embert lőttek agyon az utcákon. 1941. április 3-án gettó nyílt a városban, a háború során a németek közel 40. 000 częstochowai zsidót öltek meg. Napjainkban évente május 3-án tartják a „częstochowai Lengyelország királynéja” ünnepét, valamint fényes ünnepnek számít augusztus 15-e, nagyboldogaszony napja és augusztus 26-a, a Częstochowai Szűz napja, amikor a „Fekete Mária”-búcsút tartják. A kolostor A négyosztatú díszes barokk kapun – amelynek egyikét az építtető Lubomirski család címere díszíti -, majd szűk zwingeren (falszoroson) át vezet az út a főtemplom előtti barokk udvarba. A kapubejárattal szemben, a XVII. században emelt 105 m magas harangtorony tövében kagylós késő reneszánsz domborművekkel díszített főkapu vezet a katedrálisba. A keresztút 14 állomását Stefan Szyller építész és Pius Weloński szobrász alakította ki 1900-1913-ban egy vizesárokba helyezett mesterséges sziklákon. A szabadtéri oltárnál zarándokok tömegeinek tartják a szentmisét.
Szent Jakab tiszteletére. Bertalan püspök saját regulát, életszabályt adott a remetéknek. Mégis a pálos rend alapítójának és atyjának az esztergomi Boldog Özséb tekintendő. Látomása hatására - sok apró lángocskák egyesültek egy nagy lángba - első tanítványaival, Istvánnal és Benedekkel megalapítják a Pilis hegyi Szent Kereszt kolostort. Azon nyomban Remete Szent Pál tanítása alapján kezdenek élni, különösen is a Máriatiszteletet szolgálva. 1250-ben a két kolostor egyesült Boldog Özséb vezetése alatt. 1262-ben Aquinói Szent Tamás támogatásával elnyerik IV. Orbán pápa jóváhagyását és áldását a rendre. Csak 1308-ban V. Kelemen pápa engedélyezte a rendnek, hogy Szent Ágoston regulája szerint éljenek, és egy évvel később a rendi alkotmányt. 7. ábra A pálos kolostor térképe Jobboldalt díszes barokk kápolnasor szegélyezi a barokk-rokokó főhajót. A jelenlegi bazilika 16921728 között épült. A mennyezet barokk díszítése Karl Dankwart munkája. A bazilika baloldali hajójából nyílik az a kétosztatú kápolna, amelyben a csodatévő częstochowai, XIV. századi gótikus stílusú Fekete Mária kép látható. A legenda szerint egykor – egy pékinas gondatlansága folytán – majdnem tűz martaléka lett, s az arc a hőtőlkoromtól fekete színű lett. A XVII-XVIII. századi kultusz alapján a pálosok és a ferencesek révén a csodatévő Madonna másolatai elkerültek a pesti egyetemi templomba, Márianosztrára, Sopronbánfalvára, Pápára, Simontornyára, Bajára, Jászberénybe, Szegedre, Szabadkára, stb. A kolostor reneszánsz stílusú Arzenál részében Tomaso Dolabella Szent Pál ereklyéit Budára viszik c. nagy képén a jobboldali szakállas királyalak Nagy Lajos. Egy másik, a törökök 1526-ban lemészárolják a magyar pálosokat c. képen a háttérben Visegrád vára látható. A Pálos Rend A Pálos Rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remete rend. Hivatalos neve Szent Pál Első Remete Szerzeteseinek Rendje (latinul: Ordo Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae, O.S.P.P.E.). A rend alapítása Boldog Özséb, esztergomi kanonok nevéhez fűződik, aki 1250-ben egyesítette a Patacs-hegyi és a pilisi remetéket. A rend központja jelenleg a lengyelországi Częstochowában, a Jasna Góra-i kolostorban működik, a magyar tartomány székhelye pedig Pécsett van. Magyar pálos közösségek vannak Budapesten (Szent Gellért Sziklatemplom), Márianosztrán és Petőfiszálláson. A Pálos Rend magyar földről származik. Bertalan pécsi püspök, - aki Cluny-i bencés volt elhatározta, hogy remete kolostort alapít, az igazi imát és vezeklést szolgálva. 1215 és 1225 között a Patacs hegyen fel is épít ilyen remete kolostort,
Magyarországról a Pálos Rend kiterjesztette térségét Horvátországra is, ahol kb. 50 kolostort alapítottak. Így Remetén építették fel a Rend első Mária-kegyhelyét. Horvátországban vezették be az első pálos breviáriumot és misekönyvet. A pálosok saját iskolát vezettek, és még egyetemet is. A pálosok közült kikerültek már püspökök, sőt még egy vértanú bíboros is. Lengyelországba 1382-ben telepítette le a pálosokat a sziléziai hereceg, Opolczyk Ulászló. A Ruténföldről hozott Csodatevő Képet a pálosok gondozására bízta, akiknek megalapította az első kolostort Częstochowában, a Jasna Górán. A Częstochowa fő nevezetessége tehát a Jasna Górai kolostorban elhelyezett Fekete Madonna kegyképe. Az alapító pálos renden kívül Częstochowát egyéb szálak is Magyarországhoz fűzik. Bár a középkorban Częstochowa a magyarok számára nem vált búcsújáróhellyé, Częstochowában ma is őrzik a közös eredet emlékét. A XVII. század végétől pedig Magyarországon is kultusz alakult ki a Fekete Madonna körül. A kegykép nem csak a lengyelek függetlenségi harcainak, hanem a magyarok törökellenes felszabadító harcainak is a jelképe lett. Ennek egyik fő oka az volt, hogy mielőtt Bécs felmentésére indult, Sobieski János lengyel király 1683-ban Częstochowába zarándokolt, a Madonna védelmét kérte és pajzsára is az ő képét vésette. Miután Bécsnél és Párkánynál Sobieski győzött, a Madonna-kép törökverő szimbólum lett. A kép másolatai körül Márianosztrán és Sopronbánfalván alakult ki máig is élő búcsújárás. Tiszteletét nem csak a pálosok terjesztették. A Fekete Madonna képe Simontornya, Baja, Jászberény, Szeged és Szabadka ferences rendi templomaiban is megtalálható. Csúcspontját a Pálosrend fejlődése során a XVI. században érte el, amikor Európa országaiban, sőt még Palesztinában, és Egyiptomban is, 8 provinciában 300 kolostor volt. A magyar sereg veresége 1526-ban, a mohácsi csatában, nagy pusztulást okozott a rendnek. A törökök több mint tíz kolostort leromboltak, felgyújtották a
levéltárakat és könyvtárakat, a szerzetesek vértanúhalált haltak. A maradékot felemésztette a reformáció. II. József 1786-ban feloszlatta a rendet, 1930-ban újra megjelentek Magyarországon, de 1949-ben újra feloszlatták őket. 1989-től ismét működhetnek. A lengyelek 1994. május 15-én, a pálosok hazatelepülésének 60. évfordulójára a Częstochowai Fekete Madonna kegyképének másolatát a Gellért-hegyi Szent Gellért Sziklatemplomnak ajándékozták. A Rend újjászervezése változást hozott a rend karakterében, remete-szemlélődőből apostoliszemlélődő lett. A lengyel provincia, a Jasna Górai fő kegyhelynek köszönhetően az egyik legerősebb pálos központ lett. A legjelentősebb provincia tagok sorában található Kordecki Ágoston atya, és Oporowski Szaniszló atya – akik remélhetőleg a szentek sorába kerülnek. Lengyelországban jelenleg a Jasna Góra mellett, ahol a Rend Generális Hivatala is található, az alábbi helyeken vannak még kolostorok: Wrocław, Krakkóban a Skałka, Varsó, Leśniów, Leśna Podlaska, Wieruszów, Włodaw, Brdów, Toruń, Oporów (Kutno mellett), Biechów, Błotnica (Radom mellett), Pauliny-Mochów, Wielgomłyny, Łęczeszyce és Bachledówka (Zakopane közelében). Lengyelországon kívül pálos kolostorok vannak még Magyarországon, Horvátországban, Ukrajnában és Belorusziában, Csehországban és Szlovákiában, Németországban, Belgiumban, Olaszországban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Kamerunban, Dél-Afrikában. A pálosrendiek közel 50 kolostorban kb. 500 fehér pálos atya és testvér él.
Ugyanúgy, mint Magyarországon, a házasságkötés előtt a fiatal lányoknak el kellett készíteniük a kelengyéjüket Lengyelországban is. És micsoda szégyen volt, ha ők maguk nem tudták megvarrni és a helyi mintákkal díszíteni!
8. ábra Koniakówi horgolt csipkebugyi A koniakow-i horgolt csipke nagyon vékony pamutfonalból készül, a használt tű mérete 0,6-os. A hagyományos terítők fehér vagy ekrü színűek, motívumait az erdők és a mezők virágai adják. Legfőbb jellegzetességük a motívumok ismétlődése és a rendkívüli mintagazdagság. Sehol Európában nem olyan élő a hagyomány, mint itt, ahol az idősebb csipkehorgolók napjainkban is tanítják a fiatalokat a tradicionális mintákra. Szinte mindegyik házban dolgozik kézműves, akik nagy szakértelemmel, tapasztalattal és kivételes türelemmel készítik gyönyörű kézimunkáikat.
Koniaków (Beskid Śląski) – A koniakow-i horgolt csipke A XVI. században alapított Koniakow varázslatos falu Dél-Lengyelországban, a Beszkidek hegységben. Nyaralóhely a népi építészet XVIIIXIX. századi emlékeivel. Nemcsak természeti szépségeiről és kiváló síterepeiről nevezetes, hanem a koniakow-i asszonyok fürge ujjairól is. A középkor óta divat a ruhákat csipkével díszíteni, a drága brüsszeli csipkét azonban csak a leggazdagabbak tudták megvásárolni. Több mint 200 éve az ezen a tájon élő lányok és asszonyok, akik nagyon szerették a szépet, kitalálták, mi módon juthatnak valami hasonlóhoz: az egyik legegyszerűbb kézimunkaeszközzel, a horgolótűvel próbálkoztak. A horgolt díszítések megjelentek a párnákon, az ingeken, a blúzokon, majd az egyre kifinomultabb mintázatokból gyönyörű szögletes, ovális és kör-alakú terítők alakultak ki, melyek már a királyok és az arisztokrácia asztalát ékesítették, sőt oltárterítőként a Vatikánba is eljutottak. A helybéli népviseleten is nyomot hagyott ez az új technika, a tudás pedig családon belül öröklődött.
9. ábra Csipkekiállítás Koniakówban A Magyar-Lengyel Baráti Kör 2005. május 20-22. közötti autóbuszos kirándulása keretében jutottunk el ide, ahol helyben csodálhattuk meg a csipkekészítés mesterségét.
Istebna A falu a fafaragás és a csipkekészítés hagyományos központja. A XVIII-XIX. századi górál faházak szép népi építészeti emlékek. Jan Kawulok (Chata Kawuloków) háza helyi népi stílusú beszkidi alkotóház, melyben népzenei bemutatókat tartanak.
10. ábra Népzenei bemutató Jan Kawulok házában (Chata Kawuloków) Az itt található, 1997-ben alapított Természetvédelmi Oktató Központ (Ośrodek Edukacji Ekologicznej w Istebnej-Dzielec) a helyi természetvédelmi nevelés központja. A kiállítás (Panorama Beskidzka) beszkidi flóra és fauna jellegzetességeit mutatja be.
A '70-es években kezdték meg a síterület kialakítását. Az Ustroń körüli sípályák 340-855 m magasságban, a cseh határ közelében (10-12 km) fekszenek. Az üdülőváros több mint 6000 vendégággyal rendelkezik. Sípályái a Wielka Czantoria és Palenica hegyek oldalán találhatók. Nagy előnyük, hogy hóágyúzottak, ezért akkor is lehet síelni, ha a természetes hótakaró nem elegendő. A pályák azonban, ahogy a sítérképen is látszik, nem alkotnak összefüggő rendszert. Leghosszabb lesiklópályák a 997 m-es Czantoria csúcsról elnevezett ülőlift mentén találhatók.
11. ábra Természetvédelmi Oktató Központ kiállítása
Ustroń Ustroń a Visztula völgyének kijáratánál elterülő Cieszyni Szilézia legrégibb települése. Első említések a helységről 1305-ből származnak. Klimatikai gyógyhely és üdülőhely a hegyvidék határán a Visztula partján. Ustroń nem csak síparadicsom, hanem gyógyüdülő is, már 1802 óta keresik fel a gyógyulni vágyók.
12. ábra Ustroń-i képek
Wisła Wisła a Sziléziai Beszkidekben fekvő település, a Visztula folyó elágazó völgyében. Nagy üdülőhely, a hegyi idegenforgalom bázisa és a téli sportok központja a Sziléziai-Beszkidekben. A város területén található ennek a folyónak a forrásvidéke. A Barana Górán (Bárányhegy, 1220 m tszf.) lévő forrásokból erednek a Czarna és Biała
Wisełka patakok, amelyek egyedülésük és a Malinka patak vizének befogadása után Lengyelország legnagyobb folyójává válnak.
14. ábra Górál múzeum képei
Már az I. világháború előtt ismert gyógyüdülőhely volt, az első hotel Wislában 1885-ben épült. Az érdekes műemlékek közül érdemes megemlíteni a Habsburgoknak a XIX. sz. végén fából épült palotáját, a Köztársaság egykori elnökének, Ignacy Mościckinek a Zadni Groń hegy lejtőjén épült palotáját, vagy a regionális gurál kunyhót a "Czałupa Kocyanát".
13. ábra Górál zenészek
15. ábra Górál népviselet A településen górál múzeum található, melyben értékes kiállítás mutatja be a hegyvidék népművészetét, mesterségeit és néprajzát.
Cieszyn Cieszyn (csehül: Těšín, latinul: Tessin, németül: Teschen) lengyel közúti határállomás az Olza folyó jobb partján fekszik, bal parti városrészei Česky Těšín néven Csehországhoz tartoznak. Cieszyn városkán még egy másik patakocska is
Parleř építette. A vöröstéglából épült, fogas pártázatú, négyzet alaprajzú donjon (Wieża Piastowska) sarkait Piast-sasok díszítik. A Stary Targon (Régi tér) álló barokkosított reneszánsz épület, a Bludowski-ház azon a helyen van, ahol egykor a cieszyni hercegek pénzverdéje állt. Az 1910-ben, szecessziós stílusban emelt színház (Teatr im. Adama Mickiewicza) egykor korszerű forgószínpaddal épült. A Ryneken szecessziós stílusú házak láthatók.
keresztülfolyik. Cieszynt a legenda szerint 810-ben három Piasttestvér (III. Leszkó fejedelem három fia: Bolko, Leszko és Czesko) alapította. Nevét Hadrianus pápa 1155-ben kel bullája említi először. A Piastbirodalom fejedelemségekre osztásakor, a XII. század második harmadában, Piast-fejedelmi székhely volt. 1291-ben hercege a cseh király hűbérese lett. A XIV. század második felében építette Przemko herceg a dombon emelkedő gótikus várat, amely a Piast-család kihalása után, 1653-an a Habsburgok birtokába került, s ott is maradt egészen 1920-ig, amikor az Olza folyó lett Csehszlovákia és Lengyelország határa. A határon lévő Olza-hídon átkelve a várdomb aljába érkezünk. A domboldalban emelkedik a XIX. századi klasszicista stílusú Habsburg-kastély, Habsburg Károly 1838-ban épített vadászkastélya. Az ehhez tartozó, azóta elpusztult Orangeriában adott hangversenyt 1840-ben Liszt Ferenc (németül Franz Liszt) (Doborján, 1811. október 22. – Bayreuth, 1886. július 31.), a XIX. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze. A kastély előtt a sziléziai légionisták emlékműve áll.
Városháza A főtér déli oldalán klasszicista városháza áll. A városháza kétemeletes, címerdíszes timpanon fölött toronnyal és még egy picinyke kupolával koronázott épülete 1800-ban épült. A főtér közepén XVIII. századi barokk Flórián-szobor (Figura św. Floriana) emelkedik. A főtér és a főutca sarkán álló, XIV. századi eredetű, majd többször átépített gótikus-barokk Mária Magdolna-plébániatemplomban (kościół św. Marii Magdaleny), egykori domonkos-rendi templom egyik íves falfülkéjében I. Przemyślnek (mások szerint apjának, I. Kázmérnak) fekvő alakos síremléke látható. A templom sokáig a cieszyni hercegek temetkezőhelye volt, koporsóikat a kripta őrzi.
Habsburg-kastély Cieszynben Az ősparkszerű Vár-domb ösvényein jutunk el az Olzára, és a hídon túli cseh Těšínre szép kilátást nyújtó kilátóponthoz. A Várdombon áll a XI-XII. századi, terméskőből épült Szent Miklóskörtemplom (Rotunda św. Mikołaja), a belőle kidomborodó alacsonyabb, félkör alaprajzú apszissal. A közelben emelkedik az egykor falaival a magaslatot körülvevő – akkor négytornyos – Piast-vár egyetlen megmaradt tornya. A gótikus várat valószínűleg a prágai gótika jeles mestere,
Mária Magdolna-plébániatemplom A templom túloldalán nyíló plac Dominikański 3. sz. ház volt egykor a tescheni tartománygyűlés székháza. Mária Terézia és II. Frigyes porosz király 1779-ben itt kötötte meg a háborút lezáró tescheni békét. A bajor örökösödési háború (Bayerischer
Erbfolgekrieg, 1778–1779) a Habsburg Birodalom és a porosz–szász szövetség között robbant ki. Az 1777-ben kihalt a Wittelsbach uralkodóház bajor ága. II. József császár titkos szerződést kötött az Pfalz és Bajorország új választófejedelemével, és csapatai megszállták Alsó-Bajorország (Niederbayern) és Felső-Pfalz (Oberpfalz) tartományokat. Nagy Frigyes porosz király ellenlépésként Szászországgal együtt hadat üzent Ausztriának. A Cseh- és Morvaországban folyó hadműveleteket a hadseregek ellátási nehézségei akadályozták. A döntő ütközet nélkül zajló háborúskodást a nagyhatalmak közvetítésével létrejött tescheni békeszerződés zárta le, ennek értelmében Ausztriának le kellett mondania szerzeményeiről, el kellett ismernie az egyesített Pfalzi és Bajor Választófejedelemséget, cserébe megkapta az Inn-négyszöget. A Trzch Braci (a Három testvér) utcán az öntöttvas oszlopos kútházú Három testvér kútjához (Studnia Trzech Braci) jutunk. A városban számos templom, kolostor és egyházi építmény található. Közülük a protestáns Kegyelmi templom (kościół Łaski) 1709-ben épült. A Jézus-templom (Kościół Jezusowy w Cieszynie) Lengyelország legnagyobb evangélikus temploma. A Reger utcában álló, Larisch palotában (Pałac Larischów) tájmúzeum (Muzeum Śląska Cieszyńskiego) található. Ez Közép-Európa egyik legrégebbi nyilvános múzeuma, ugyanakkor Lengyelország legrégibb ilyen jellegű intézménye.
Pszczyna Pszczyna (németül: Pleß, csehül: Pštína) középkori városa Katowice és Bielsko-Biała között, erdők sűrűjében fekszik. A város a XIII. századtól a Piast-fejedelmek székhelye volt. Pszczynát 1846-ban a książi Hochbergek birtokolták. A gótikus várat a 18701876 között a híres francia építész, Hipolit Destailleur díszes neoklasszicista stílusban alakította át. A kastélyt 1945-ig a HochbergFürstenstein család lakta.
Napjainkban enteriőr-múzeum működik falai között. A tükörteremben kamarakoncerteket rendeznek Georg Philipp Telemann (Magdeburg, 1681. március 14. – Hamburg, 1767. június 25.) német barokk zeneszerző, udvari karnagy emlékére, aki 1704-1708-ban a városban tartózkodott. A kastélyt 44 hektáros park veszi körül. Az angolparkot Pszczynka folyó szeli ketté. A város Szabadtéri Múzeumában paraszti építészeti emlékeket mutatnak be.
Pszczyna, Rynek
Tychy Tychy (németül: Tichau) délnyugatlengyelországi város a sziléziai vajdaságban a felsősziléziai ipari körzet közepén, Lengyelország egyik legnagyobb kulturális, tudományos és gazdasági központja. A város első írásos emléke 1467-ből való, ekkor a falu egy egyutcás település volt. 1922-ben Lengyelország része lett. 1939-ben németek, majd 1945-ben a Vörös Hadsereg foglalta el. 1945-től Lengyelország része. 1950 után a Felső-Sziléziai Ipari Körzet (Górnośląski Okręg Przemysłowy (GOP)) déli határán épült modern város lett. Erdők sűrűjében, a Poprocańskie-tó közelében fekszik, népszerű kirándulóhely. Klimatikus viszonyai miatt kedvelt üdülőhely. Számos park található területén. Lengyelország egyik legnagyobb sörgyárát 1627ben alapították itt. A FIAT autógyárában gyártják a legtöbb autót Lengyelországban, egykor a Magyarországon is népszerűvé vált Fiat 126p sorozatot is itt gyártották. Az egyik új Ford modell a James Bond filmben is feltűnt. Az itt megnyitott szénbánya az ország egyik legnagyobb bányája volt.
Hochberg-Fürstenstein kastély
Mysłowice
Sosnowiec
Mysłowice (sziléziaiul: Myslowicy, csehül. Myslovice, németül: Myslowitz) bánya- és iparváros a FelsőSziléziai Ipari Körzetben, a Czarna és a Biała Przemsza folyók találkozásánál. 1683-ben Mysłowicén át utazott keresztül Jan III Sobieski lengyel király a Bécs elleni török hadjárat idején. 1815-1918 között itt volt a három megszálló állam: Oroszország, Németország és Ausztria határa (az „ún. három császár sarka”). A Katowice melletti Mysłowice felső-sziléziai város Brzęczkowice kerületében – Jan Hlond vasúti bakter és Maria Imiel második gyermekeként – született August Hlond (Mysłowice, 1881. július 5. – Varsó, 1948. október 22.) szalézi szerzetes, a német-osztrák-magyar szalézi rendtartomány főnöke, 1926–1946 között poznań-gnieznói metropolita érsek, 1946–1948 között varsógnieznói metropolita érsek, bíboros, aki 1926–1948 között Lengyelország Prímása volt.
Sosnowiec (németül Sosnowitz) egy város Lengyelország délnyugati részén, a sziléziai vajdaságban, a felsősziléziai ipari körzet központja. Sosnowiec a sziléziai fennsíkon, a Dąbrowai medencében helyezkedik el, annak legfontosabb városa. 1992-ben a katolikus egyház adminisztrációs reformja keretében az újonnan kialakított sosnowieci egyházmegye székvárosa lett. Geológiai szempontból Sosnowiec a felsősziléziai szénmezőn helyezkedike al, mely az egész felsősziléziai ipari körzetet, valamint a rybniki szénvidéket felöleli. A város nevét a fenyőerdőkről kapta, melyek 1830-ig a területén nőttek. A város eredeti neve Sosnowice volt. Legrégebbi ismert említését 1123-ban, de biztosan a mai város helyén állt falvak: Milowice, Klimontowa, Zagórz említését egy 1228-ban kelt oklevélből ismerjük, másokat a XIII. századból. Városi privilégiumokkal rövid ideig Modrzejów rendelkezett a XVIII. században, majd 1902-től, ami az első ilyen aktus volt a Lengyel Királyságban a januári felkelés után. Amikor 1902-ben Sosnowiec "falut" városi rangra emelte a cári adminisztráció, 61 ezer lakosa, saját sajtója, hivatásos szinháza, fejlett kórházi hálózata volt. A városban történt események közül a felkelésen kívül érdemes megemlíteni a (Varsóval együtt) első május elsejei tüntetést. Az a nyomás, amit ezek a tények jelentettek a cári hatóságokra, jól magyarázzák, hogy a cárellenes megmozdulások dacára miért kapott elsőként városi jogokat Sosnowiec a felkelés után. A város fontos szerepet játszott az 1905-7-es forradalomban. 1918-ban a Munkás Küldöttek Tanácsa és a Vörös Gárda az országban elsőként itt vette át a hatalmat.
August Hlond a magyar szalézi rendtartomány főnöke, Poznań-Gniezno-Varsói érsek, bíboros-hercegprímás (1881 – 1948). Józef Męcina (1860-1934) festménye (1934) – Poznań, Muzeum Narodowe (Nemzeti Múzeum)
Myslowice közparkjában és annak vonzáskörzetében – templomban, kultúrházban, pincében – könnyűzenei fesztiválokat tartanak.
Sosnowiec legrégebbi épülete a háromszárnyú Sielecki kastély (Zamek Sielecki), amely a Czarna Przemsza bal partján található. Sielec első említése 1361-ből való. 1824-ben a kastélyt tűz pusztította. Az 1832. évi újjáépítése során a keleti szárnyát elbontották. 1856-ban a sieleci birtokot a várral együtt Andrzej Renard vásárolta meg fia számára. A várkastély mára már elvesztette védelmi funkcióját. 1994-ben városi kezelésbe került, 19992002 között felújították és 2002 óta Művészeti Központ és Bányászati Múzeum található benne.
Będzin Będzin járási jogú város a Dąbrówi medencében a Czarna Przemsza folyó mentén, a Sziléziai fennsíkon a felsősziléziai ipari körzetben a katowicei agglomerációban található. Szilézia és KisLengyelország határán helyezkedik el. Będzin 60 ezer lakosú város, a Dąbrówi medence történelmi fővárosa. A legrégibb kis-lengyelországi városok közé tartozik (650 éve kapott magdeburgi városi jogokat). A będzini járás fővárosa. Kereskedelmi, pénzügyi-gazdasági (energetika, ipar) valamint adminisztratív és kultúrális központja a régiónak. A "Będzin" név valószínűleg a Będa vagy Będzan személynévből ered. Története folyamán még Banden, Bandin, Bandzien, Bondin, Bandzen, Bandzin, Bądzin, Bendzin, valamint 1939-1945 alatt a német megszállók Bendsburg idején néven is nevezték. Az első település a vár területén a IX. századtól mutathatók ki, ahol megerősített földvár épült a Kijevből Krakkón keresztül Szilézia és Nürnberg felé vezető kereskedelmi út védelmére. Będzin falu legkorábbiemlítése 1301-ből ismert. Az 1340-es években lengyel városjogokkal város alakult belőle (biztosan létezett már 1349-ben) Nagy Kázmér a földvár helyén kőből épült várat emeltetett, a vásárokat tartó településnek 1358. augusztus 5-én magdeburgi városjogokat adományozott és kőfallal vette körül.
osztrák főherceg, a Német Lovagrend nagymestere (Maximilian der Deutschmeister) trónkövetelésével kapcsolatban, melyek végül a Czeladźban aláírt będzini egyezséggel végződtek. Miksa Jagelló Annának, II. („Dobzse”) Ulászló magyar király leányának az unokája volt. Ulászlónak IV. Kázmér lengyel király volt az apja, aki a Piast-ház őseitől és Jogailatól, valamint annak ősapáitól a litván nagyhercegektől származott. Ezen okból jelölték Miksát 1587-ben a Lengyel-Litván Perszonálunió uralkodójává, az előző lengyel király, Báthory István halála után. A választók azonban egy másik jelölt, III. (Wasa) Zsigmond svéd herceg később Lengyel Zsigmond néven király felé hajlottak, aki ilyen szempotból azonos ősöktől származott. Miksa megpróbálta a maga javára dönteni a vitát azzal, hogy sereggel vonult Lengyelországba, ezzel háborút robbantva ki. Ám seregei végül vereséget szenvedtek az 1588. január 24-i Byczyna-i csatában a Jan Zamoyski vezette svéd seregektől. Így tehát Zsigmondot választották meg királynak. Miksát börtönbe vetették és csak V. Sixtus pápa beavatkozásának köszönhetően engedték szabadon. 1589-ben lemondott minden a lengyel korona irányába támasztott jogáról. Bátyjának, II. Rudolf német-római császár tétlensége ebben az ügyeben hozzájárult rossz hírnevéhez. A XVI. században már rendezett zsidó közösség volt a városban zsinagógával, fürdővel és zsidó temetővel a városfalakon kívül. 1655-ben a várost és a várat a svédek lerombolják, Będzin komoly gazdasági visszaesést szenved. 1795-ben Lengyelország harmadik felosztásakor Będzin rövid időre Poroszországhoz került, de 1807-től a Varsói hercegséghez majd a Lengyel királysághoz tartozott. A XVIII. század végén Dąbrowa környékén gazdag széntelepeket találtak és megkezdték kitermelését. A bányák és ólom-kohók megnyitása az egész Dąbrowai medence hirtelen gazdasági fejlődését indította el. 1858-ban megnyitották a Varsó-Bécs vasút Ząbkowicétől Sosnowiecig és Sziléziáig vezető szárnyvonalát, mely a várost is bekapcsolta a vasúti közlekedésbe. A zsidó lakosság szerepe fokozatosan növekszik a városban, többséget (80%) alkotnak.
Będzini vár A város legvirágzóbb korszaka a Jagelló-dinasztia (16. század) uralkodása alatt volt a számos privilégiumnak köszönhetően, melyet a királyoktól kapott. 1565-ben Zsigmond Ágost évenként öt vásárt engedélyezett Będzinnek, amely tradíció mai napig fennáll. 1589-ben – Báthory István halálát követően – a będzini várban tartották az osztráklengyel tárgyalásokat III. Miksa (* Bécsújhely, 1558. október 12. – † Bécs, 1618. november 2.),
Az I. világháborúalatt a város és ipara komoly károkat szenvedett. A várost a közeli falvak és munkás lakótelepek hozzácsatolásával bővítették, ezek: Małobądz, Gzichów, Brzozowica, Ksawera és Koszelew. Az 1920-as és 1930-as évek alatt jelentős fejlődést élt meg a város, iskolák, vízvezeték, új vasútállomás, számos középület épül. 1939. szeptember 4-én kezdődik anémet megszállás. Szeptember 8-áról 9-ére virradó éjszaka a németek felgyújtották a zsinagógát a benne imádkozó zsidókkal együtt. 1942 végén Warpie területén a németek gettót létesítettek a mintegy 30
ezer zsidó számára és hozzá csatolják a szomszédos Środulát Sosnowiecben. 1943 augusztusában a gettót likvidálták, az embereket megsemmisítő táborokba szállították. 1945. január 27-én foglalta el a Vörös Hadsereg Będzint. Újjáépült a várat, melyben a városi múzeum kapott helyet, nagy lakótelepek épültek az utóbbi években: Ksawera, Syberka, vári lakótelep Gzichówban Warpie-kelet, Górki Małobądzkie és Podskarpie.
Będzini vár a kapuval A Czarna Przemsza fölött emelkedő sziklás mészkődombon Nagy Kázmér által 1364-ben alapított királyi vár áll, 1952-56 között részben rekonstruálták, jelenleg tájmúzeum. Fennmaradt a XIV. századi várfalak egy része, többek között két bástya. A várban ma Szénmúzeum működik.
A város keleti végén álló XIV-XVI. századi vára romokban maradt fenn. Értékes műemlék a barokkklasszicista stílusú templom (Kościół św. Macieja Apostoła w Siewierzu) és a Ryneken található XVIII. századi kőház.
Kłobuck Kłobuck (németül: Klobutzko) 1244 körül kapta meg a városi jogokat. Mint várost, már 1339ben, Nagy Kázmér egyik dokumentumában említik. Egykor a Krakkó illetve Wrocław felé vezető kereskedelmi útvonalak közelében feküdt. Feltehetően már az ókori Borostyánkő-út is közelében vezethetett. Jan Długosz szerint Szent Márton és Szent Margitplébániatemplomát (kościół parafialny św. Marcina i Małgorzaty) 1144-ben, Skrzynno-i Piotr Dunin alapította feltehetően egy korábbi fa kápolna helyén. A korabeli Szent Margit (július 13.) és Szent Márton (november 11.) napján tartott vásárai messze földön híresek voltak.
Siewierz Siewierz város a mesterséges tó partján, a Czarna Przemsza folyó völgyében. Jobboldalt a Warta-völgy húzódik, távolabb a folyón túl a krakkói-częstochowai Jurahegység húzódik.
Szent Márton és Szent Margit-plébániatemplom
A XV-XVIII. században önálló hercegség fővárosa, a krakkói püspökök birtokában volt. A város északi határában, a főút mellett található román kori temploma a XII. század első feléből való (Kościół pw. św. Jana Chrzciciela w Siewierzu). A XV. században plébániatemplom volt, jelenleg a temetőkápolna funkcióját tölti be.
1471-ben a kłobucki plébániával kapcsolatos a középkori kłobucki czyjonan (kódex). A XV-XVII. század között jelentős kézműves és kereskedő város. 1870-1917 között elvesztette városi jogait. A második világháború alatt a Német Birodalomhoz tartozik. Az 1950-60-as években környékén sziderites vasércet tárnak fel, amely a város további fejlődését eredményezi.
Siewierzi középkori eredetű temetőkápolna
Neogótikus palota Kłobuck-Zagórzében
Fő látnivalója a középkori eredetű gótikus-barokk Szent Márton és Szent Margit-plébániatemplom és a Kłobuck-Zagórzében álló neogótikus palota, melyet Christian von Haugwitz porosz miniszter részére 1795-1800 között építettek. Következő tulajdonosai Benedykt Lemański, Henckel von Donnersmarckowie és Aleksander Michajłowicz Romanow herceg voltak. A kastélyt 2004-ben renoválták.
Krzepice Krzepice (németül: Kschepitz) nevét 1356-ban említik először, a Crzepycze névből ered. A XII. században favár épül itt, melyet a XIV. században kőből építik át. Ebből mindössze egy árok maradt fenn. 1357-ben kapja a városi jogokat, melyet csak 1527-ben erősítik meg. 1370-ben Anjou Nagy Lajos, mint újonnan megkoronázott lengyel király Opolei Lászlónak adta hűbérbirtokul. A második világháborúig jelentős zsidó közösség élt a városban.
Szent Jakab-plébániatemplom A Szent Jakab apostolról elnevezett plébániatemplomot (Kościół św. Jakuba w Krzepicach) Nagy Kázmér 1357-ben emeltette. A XV. században és a XVII. század második felében átépítették. Jelenlegi formájában a barokk építészet szép emléke.