SZERZÔK SZERKESZTÔ MUNKABIZOTTSÁG

SZERZÔK BACSÓ NÁNDOR, BÁRDY LÁSZLÓ, BÉRCY PÁLNÉ, BÓDI BÉLA, CZIBULYA JÁNOS, CSÁVÁS ISTVÁN, DERVARICS ATTILA, DRÁVUCZ LÁSZLÓ, FARAGÓ PÉTER, FEJÉR LEVENTE, GÉCZY JENÔ, GYÔRKI ANTAL, HAMVAI LÁSZLÓ, HOFFMANN LÁSZLÓ, HRENKÓ JÓZSEF, JACKL KÁROLY, JAKAB ÉVA, JÁRMY ISTVÁN, KARMANOCZKI JÁNOS, KASZTOVSZKY BÉLA, KELEMENNÉ TORMA ERZSÉBET, KEMENESI SÁNDOR, KISS JÁNOS, KONCZ GÉZA, KUBÁT CSABA, LIPTÁK MÁTYÁS, MADARÁSZ TIBOR, MANKHER ENDRE, MAROSSZÉKY ZOLTÁN, MÉSZÁROS SÁNDOR, NAGY ISTVÁN, NAGY RICHÁRD, NÉMETH ENDRE, PAPP JÓZSEF, REVICZKY LÁSZLÓ, SARKADI ILDIKÓ, STUMPF LÁSZLÓ, TAKÁCS JÓZSEF, TORMA FERENC TREFIL KÁROLY, UNGI JÁNOS, ZALAKOVITS JÁNOS

SZERKESZTÔ

MUNKABIZOTTSÁG

CZIBULYA JÁNOS (Budapest) tiszteletbeli elnök BACSÓ NÁNDOR (Budapest) vezetô

BALKÁNYI FERENC (Miskolc) FEJÉR LEVENTE (Szeged) GYÔRKI ANTAL (Szeged) HIEZL JÓZSEF (Szeged) JÁRMY ISTVÁN (Sárospatak) KASZTOVSZKY BÉLA (Budapest) KISS JÁNOS (Sárospatak) KONCZ GÉZA (Szeged) ✝ MANKHER ENDRE (Budapest) VASI MIKLÓSNÉ (Szigethalom)

ISBN 978 963

Kiadói munkálatok: Pro Die Kiadó Nyomta és kötötte: Kapitális Kft., Debrecen Felelôs vezetô: Kapusi József

Tartalom

KÖSZÖNTÔ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A Magyar Természetbarát Szövetség köszöntôje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A Magyar Tájékozódási Futó Szövetség köszöntôje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9 10 10

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11

ELÔSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12

A VOTT MEGALAKULÁSÁNAK ELÔZMÉNYEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13

A TALÁLKOZÓK TÖRTÉNETI LEÍRÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A vándordíjak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szervezeti keretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szabályozottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A résztvevôk, a versenyzôk, a vendégek és a rendezôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A VOTT programjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kiadványok, programajánlók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az anyagi feltételek és az ellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A mozgalommá fejlôdés, a sikertörténet és a jövô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

19 19 23 24 25 27 29 30 32

A VOTT VERSENYEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vándordíjként született . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Terepverseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A terepverseny elôkészítése, tervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Városismereti verseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Összesített verseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tájékozódási futóverseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Rádiós éterverseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Veteránverseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A legeredményesebb társaság verseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Néhány további díj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A verseny rendezése és lebonyolítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

35 35 40 46 54 60 62 62 64 66 66 66

AZ 55 TALÁLKOZÓ TÖRTÉNETE ÉS JELVÉNYEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. VOTT – Eger, 1951 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. VOTT – Gyôr, 1952 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. VOTT – Miskolc, 1953 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. VOTT – Pécs, 1954 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

69 71 73 74 75

r

5

s

TARTALOM

5. VOTT – Kôszeg–Szombathely, 1955 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. VOTT – Eger, 1956 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. VOTT – Pécs, 1957 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8. VOTT – Debrecen, 1958 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9. VOTT – Balatonfüred, 1959 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10. VOTT – Eger, 1960 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. VOTT – Budapest, 1961 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12. VOTT – Esztergom, 1962 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13. VOTT – Pécs, 1963 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14. VOTT – Szeged, 1964 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15. VOTT – Erdôbénye, 1965 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16. VOTT – Lôrinci, 1966 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17. VOTT – Budapest, 1967 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. VOTT – Szombathely, 1968 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19. VOTT – Siklós, 1969 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20. VOTT – Eger, 1970 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21. VOTT – Gyula, 1971 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22. VOTT – Kazincbarcika, 1972 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23. VOTT – Gyöngyös, 1973 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24. VOTT – Debrecen, 1974 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25. VOTT – Budapest, 1975 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26. VOTT – Pécs, 1976 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27. VOTT – Budapest, 1977 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28. VOTT – Salgótarján, 1978 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29. VOTT – Nyíregyháza, 1979 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30. VOTT – Budapest, 1980 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31. VOTT – Szeged, 1981 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32. VOTT – Sárospatak, 1982 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33. VOTT – Szombathely, 1983 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34. VOTT – Pécs, 1984 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35. VOTT – Gyöngyös, 1985 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36. VOTT – Kazincbarcika, 1986 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37. VOTT – Debrecen, 1987 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38. VOTT – Veszprém, 1988 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39. VOTT – Salgótarján, 1989 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40. VOTT – Szolnok, 1990 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41. VOTT – Paks, 1991 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42. VOTT – Ajka, 1992 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43. VOTT – Sárospatak, 1993 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44. VOTT – Tata, 1994 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45. VOTT – Hódmezôvásárhely, 1995 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46. VOTT – Zalaegerszeg, 1996 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47. VOTT – Pécs, 1997 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48. VOTT – Budapest, 1998 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49. VOTT – Mátrafüred, 1999 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50. VOTT – Eger, 2000 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

r

6

s

77 79 80 81 82 84 85 86 87 89 91 93 95 97 99 100 102 104 106 108 110 112 114 116 117 119 121 123 125 127 128 130 132 134 137 138 140 141 143 145 147 149 151 153 155 157

TARTALOM

51. VOTT – Baja, 2001 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52. VOTT – Kaposvár, 2002 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. VOTT – Debrecen, 2003 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. VOTT – Tata, 2004 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55. VOTT – Sopron, 2005 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

159 161 163 165 168

RIPORTOK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Riportok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . CZIBULYA JÁNOS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . NÉMETH ENDRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . HRENKÓ JÓZSEF . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . TREFIL KÁROLY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . KOVÁCS GYÖRGY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . NÉMETH LÁSZLÓNÉ és JÁRMY ISTVÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . JAKAB ALBERT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . KASZÁS GYÖRGY és LÁDI JÁNOS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . UNGI JÁNOS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . FRANCZIA ISVÁN és CSÁVÁS ISTVÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . NAGY RICHÁRD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . MAROSSZÉKY ZOLTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A rendezôk, a szervezôk élményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A 38. találkozóról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A terepversenyekrôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Így látták a rendezôk a 10. találkozót . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A 22. és a 35. VOTT rendezését vezénylô vezérigazgató gondolatai . . . . . . . . . . . . . . . . . VOTT-osok az üzemzavar-elhárításban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hogyan látta a 32. VOTT-ot a fôrendezô? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Részlet az ÉDÁSZ vezérigazgatójának a 38. találkozón elmondott beszédébôl . . . . . . . . Tudósítás a 41. találkozóról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Így láttuk mi – Pakson találkoztak a villamosenergia-ipari természetbarátok . . . . . . . . . . Hogyan látta a VOTT-ot az, aki élete elsô találkozóján fontos rendezôi feladatot kapott? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az 50. találkozó elôzeteseként . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Remek volt az 54. VOTT Tatán! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . „Amit más is lát, de mégsem vesz észre” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fejtörô és vers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A versenyzôk és a résztvevôk élményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az elsô versenyünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mire jók a szentjánosbogarak? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Barátság, szerelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Megismerkedésem a VOTT-tal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Két dudás egy csárdában – Emil és Jóska . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A Varsányi-emlékverseny – a VOTT „kistestvére” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Édesapám és a természetjárás – KUBÁT HUGÓ emlékére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Viharok, próbatételek, versenyzô vezetôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

171 171 171 176 179 182 184 186 189 192 193 196 198 200 201 201 202 203 205 205 206 208 210 210

r

7

s

214 216 217 219 222 223 225 226 227 228 229 231 232 234

TARTALOM

TALLÓZÁS A KORABELI SAJTÓBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Országos és helyi sajtó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Iparági sajtó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Különkiadások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

236 237 239 244

A TALÁLKOZÓK TÁRGYI EMLÉKEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Alapítólevelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Jelvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vándordíjak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Zászlók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Minikönyvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Emlék- és ajándéktárgyak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Emléklapok, alkalmi bélyegzések, oklevelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

249 249 258 260 266 266 268 270

A TALÁLKOZÓK LELKES ÉLTETÔI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Veteránok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tiszteletbeli veteránok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kitüntetettek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A VOTT Fair play díjasai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . KISS JÁNOS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . MÉHES ZOLTÁN visszaemlékezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . GYÔRKI ANTAL visszaemlékezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Közremûködôk és segítôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tisztelgés az eltávozottak emléke elôtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

275 275 276 276 277 277 278 278 278 280

A KÖNYV SZÜLETÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283 EPILÓGUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289 TÁBLÁZATOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293 NÉVMUTATÓ A KÖTET MEGJELENÉSÉT TÁMOGATÓ CÉGEK

r

8

s

KÖSZÖNTÔ

N

agy megtiszteltetés számomra, hogy köszöntôt írhatok ennek a maga nemében páratlan könyvnek az olvasóihoz, és megoszthatom Önökkel a Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát-találkozókkal kapcsolatos gondolataimat.

Sz

ámomra a VOTT 1978-ban kezdôdött, Salgótarjánban, és rögtön megérintett. Azóta – néhány ritka kivételtôl eltekintve – valamennyi találkozón részt vettem. Igen, mindjárt az elsô alkalommal megfogott a találkozó hangulata, és olyan élményekkel ajándékozott meg, melyeket az ember szeretne újra és újra átélni. Ha azonban visszagondolok a több mint húsz találkozóra, akkor felbukkannak kellemesnek semmiképpen nem mondható emlékek is, mint a tikkasztó forróság, a felhôszakadások, a csaláncsípések, a teljes kimerültség miatt 40 °C fölé szökô láz, a szúnyoginváziók… Akkor miért találkozik mégis, mindezek ellenére minden évben ezer ember? Mi az, ami egyértelmûen felülírja a kellemetlenségeket, és nagy erôvel vonz bennünket? Nem könnyû erre a kérdésre választ adni. Csak egyszerû, de a mindennapi életben nagyon is fontos szerepet játszó fogalmak jutnak eszembe: a természet szeretete, a barátság, a verseny izgalma, a csapatmunka öröme. Ott bujkálhat bennünk még a szabadság érzése is, hiszen megszabadultunk a mindennapi feladatainktól, a munkahelyi hierarchiától.

A

versenyzés sokféle képességet, tudást kíván a résztvevôktôl: szorgalmat, kitartást, kreativitást, sok-sok tapasztalatot, szellemi és fizikai felkészültséget. Mindannyian szerettünk volna jól szerepelni, díjat nyerni, a legjobbak közé tartozni. Salgótarjánban láttam elôször a „Fokost”, a terepverseny gyôztesének járó vándordíjat. Azóta sokszor megcsodáltam, sajnos mindig mások kezében, de csapattársaimmal minden évben azzal a reménnyel keltünk útra, hogy talán most nekünk sikerül megszereznünk. Mára a hitem, hogy ez valaha is sikerülhet, némileg megkopott, de újra és újra próbálkozni fogunk.

55

év hosszú idô. Ennyit megélni csak azok a mozgalmak tudnak, amelyek valódi értékeket hordoznak. De önmagában még ez is kevés lenne. Kellenek olyan emberek – egy maroknyi csapat – is, akik felismerik ezeket az értékeket, hajlandók idôt és fáradságot áldozni értük, dolgozni ezer kolléga öröméért, a VOTT életben tartásáért. Ennek a maroknyi csapatnak köszönhetjük 55 találkozó élményeit, örömeit. Természetesen nem véletlen a nagyfokú egybeesés a VOTT létrehozói, lebonyolítói és az e könyv szerkesztésében részt vevôk között. Versenytársaim nevében is köszönetet mondok nekik. Bízom benne, hogy – úgy, mint eddig – ezután is idôrôl idôre friss erôk csatlakoznak hozzájuk, akik változatlan hittel és szorgalommal szervezik és irányítják a VOTT-ot. Ha ez így lesz, akkor nem kell aggódnunk a találkozó jövôjéért, hiszen egy jó ügy, melyet egy jó csapat leleménnyel és odaadással képvisel, nem veszhet el.

Tisztelettel és barátsággal:

Dervarics Attila

r

9

s

A Magyar Természetbarát Szövetség köszöntôje

K

öszöntöm a Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát-találkozók sorozatának résztvevôit A VOTT 55 éve címû emlékkönyv megjelenése alkalmából! Nagy érték ez a könyv, hiszen a hazai természetbarát-mozgalom egyedülállóan sikeres fejezetének dicsôségét örökíti meg. S a fejezet az egészet minôsíti. Az 1951-es, vérzivataros pusztítás utáni létrejöttével mindennél ékesebben tanúsította a magyar természetjárás életerejét és vonzását: egy közösség azzal ünnepli kiemelkedô munkájának elismerését, hogy természetjáró vándordíjat alapít! Ez a könyv mozgalmunk legszebb erényeit sorakoztatja föl egy több mint fél évszázada töretlen, országos rendezvénysorozat eseményeinek megörökítésével. Emléket állít a kiváló természetbarátoknak, barátainknak, sporttársainknak. Illesse elismerés lelkesedésüket, kitartásukat, ami még sok generáció számára legyen példa és ösztönzés. Kívánom, hogy a könyv sikerrel töltse be küldetését: szerezzen örömet minden olvasónak, és erôsítse a magyar természetjárást. Büszkék vagyunk a VOTT-ra, és további sikereket kívánunk a mozgalom éltetôinek! Nagy Gábor fôtitkár

A Magyar Tájékozódási Futó Szövetség köszöntôje

Ö

römmel teszek eleget a szerkesztôbizottság felkérésének, és tisztelettel köszöntöm A VOTT 55 éve emlékkönyv megjelenése alkalmából a Villamosenergia-ipari Természetbarát Találkozók mozgalmát, a szervezôket, a rendezôket, a versenyzôket és a résztvevôket. A villamosenergia-ipari természetbarátok évrôl évre megrendezésre kerülô találkozói a hazai tájékozódási sport kiemelkedô eseményei közé tartoznak. A tájékozódási futást immár 30 éve sikeresen népszerûsítik a fiatalok körében, hozzájárulva sportágunk utánpótlásának biztosításához, s egyúttal versenyzési lehetôséget nyújtanak a veterán tájfutóknak is. A könyv méltó emléket állít azoknak a lelkes sportbarátoknak, akik kezdeményezték a tájfutó versenyek beillesztését a VOTT programjába. Szól azokról, akik ezzel a lehetôséggel élve bizonyságot tettek arról, hogy a természetbarát- és a tájfutómozgalom testvérként, kéz a kézben szolgálja a hazai sportéletet, részese az egészséges életmód terjesztése nemzeti ügyének. Ajánlom e szép könyvet fiatalok, szeniorok és minden érdeklôdô figyelmébe, mint kiváló emlékeztetôt a múlt eseményeirôl, eredményeirôl és a lelkes versenyzôkrôl, és mint olyan olvasmányt is, ami egyúttal kedvelt sportunk gyakorlására is buzdít. Less Áron fôtitkár

r

10

s

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A

szerkesztô munkabizottság megköszöni az emlékkönyv anyagának összegyûjtésében, megírásában és szerkesztésében közremûködô sporttársak, rokonok, barátok támogatását és lelkes munkáját.

M

inden egykori, jelenlegi és jövôbeli VOTT-résztvevô és -barát nevében kifejezzük köszönetünket mindazoknak a cégeknek, melyek anyagi támogatásukkal lehetôvé tették e könyv megszületését.

E

helyütt is szeretnénk megköszönni CZIBULYA JÁNOSnak, a szerkesztô munkabizottság tiszteletbeli elnökének, a VOTT-mozgalom veteránjának, hogy az emlékkönyv anyagának összegyûjtését inspirálta, töretlen lelkesedésével és fáradhatatlan munkálkodásával pedig az ötlet megszületésétôl a könyv megjelenéséig segítette a szerzôk, a szerkesztôk és a kiadó munkáját.

K

ülön köszönet illeti a Pro Die Kiadó igazgatóasszonyát, DR. TAKÁCS ÉVÁt, és munkatársait, akik – magukévá téve a VOTT szellemét, és átérezve a mozgalom emlékei megôrzésének jelentôségét – szakmai felkészültségükkel, igényes munkájukkal, értékes tanácsaikkal és megértô türelmükkel segítették a könyv szerzôit és a szerkesztô munkabizottság tagjait abban, hogy a hatalmas forrásanyagból jól szerkesztett, tipográfialilag és nyomdatechnikailag rendkívül igényes emlékkönyv örökítse meg a Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozók ötvenöt évét.

A szerkesztô munkabizottság

r

11

s

ELÔSZÓ

L

apozzunk bele bátran a könyvbe! Elôször tényleg csak lapozgassuk, feledkezzünk bele a szépségébe, hiszen késôbb is ráérünk sorról sorra végigolvasni. A régebbi és az új, a barnított fekete-fehér és a színes fényképeken sok-sok ember életének olyan boldog epizódjai tárulnak fel elôttünk, amelyek mindenkiben vágyódást keltenek hasonló élményei felidézésére. Igen, a hasonló élményekrôl van szó, hiszen mindannyiunk életében nagy szerepet játszik kora gyermekkorunktól a természetben átélt örömteli és izgalmas események sora. Könyvünk célja ezt a vágyat felkelteni, hogy általa minden olvasó befogadja a VOTT fantasztikus 55 évének történetét.

B

izony, ez a történet fantasztikus, és sokszor romantikus. Fantázia jellemezte a VOTT szervezôinek és résztvevôinek gondolkodását, közös munkáját. Az olvasó is felfedezheti ezt a fantáziát a könyv képein, a kezdeményezésben, a fejlôdésben, azon az úton, amelyet a VOTT 55 év alatt bejárt. A fantáziával áthatott lelkesedés a csupán néhány tucat embernek örömet szerzô alapítástól a több száz, sôt ezer természetbarátot összetrombitáló versenyekig duzzasztotta a mozgalmat. Fantázia van a szervezôk lelkében és elméjében, amikor évrôl évre, évtizedrôl évtizedre, tájról tájra, városról városra haladva új és új ötletekkel gerjesztik az érzést: a mostani a legjobb, legszellemesebb, legemlékezetesebb VOTT! (A kivétel pedig – mert azért néhány VOTT szervezése kudarccal végzôdött – itt tényleg erôsíti a szabályt!) Lapozzunk hát bele bátran a könyvbe, engedve, hogy egy-egy fénykép, érdekes epizód, izgalmas adatsor megérintsen! S ekkor már biztosan magával ragad minket a vágy, hogy megismerjük az egész történetet.

Sz

eretnénk kellemes szórakozást nyújtani, szép élményeket szerezni. Szeretnénk, ha a résztvevôkben örömet ébreszthetnénk a múlt felidézésével. Kívánjuk továbbá, hogy a könyv lapjain megjelenô szépség keltse fel az érdeklôdést azokban is, akik még nem vettek részt ilyen találkozón, és szeretnénk mindenkit ösztönözni a közös természetjárásra, kikapcsolódásra az erdôn, a mezôn, a jó levegôn. Erre indít minket a gondolat: a természetben kiteljesíteni a barátságot, sugározni mindazt a szeretetet, jókedvet, amely összetartozó közösségünkben mindnyájunkat eltöltött, akik az elmúlt 55 év eseményeinek munkásai, részesei voltunk

Sz

eretnénk követôket is találni, hogy a VOTT újabb évtizedekre az öröm forrása maradhasson, a villamosenergia-iparhoz tartozó emberek közösségének összetartója, s egyúttal jó példa legyen elôttük. Szép erdôt, jó levegôt, s a könyv olvasásához a szépre nyitott elmét, megértô jó kedvet kívánunk minden olvasónknak! Budapest, 2006 Bacsó Nándor

r

12

s

A VOTT MEGALAKULÁSÁNAK ELÔZMÉNYEI

A

z ország egy-egy csodálatos táján immár 55 éve minden évben egyszer sok-sok ember gyûlik össze, és csapatokban vagy magányos tájfutóként, kezükben térképpel, tájolóval kémlelik a környezetüket, kutatnak a távolban, sétálva távolságot mérnek vagy tempósan keresik a tereptárgyakat, a bójákat, a célt. A városokban párosával kutatják a történelmi emlékeket, látogatják a nevezetességeket, izgatottan érdeklôdnek az emlékhelyek felôl. Öltözékük feltûnôen megkülönbözteti ôket a járókelôktôl: a rendezôk jóvoltából egyenpólót, egyensapkát viselnek, esetleg rajtszámot is. Nos, ha ilyen emberekkel, csoportokkal találkozik valaki, majdnem biztos lehet benne, hogy a VOTT (Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozó) versenyzôi szûkre szabott idô alatt próbálják meg teljesíteni a feladatokat, hogy a verseny izgalmai után élvezhessék a közösségi Verseny közben a terepen… együttlét örömeit.

A

ma embere, ha túrázni indul – akár versenyszerûen, akár puszta kedvtelésbôl –, azt mindenekelôtt a testilelki feltöltôdés, az élményszerzés, az egyéni vagy a közösségi emlékek felfrissítése reményében teszi. Azonban ez korántsem volt mindig így. Az ôsember még kényszerbôl, az élelemszerzés késztetésétôl vezérelve vagy jobb búvóhelyek, barlangok felkutatása céljából barangolt. A felfedezések korában a gazdasági okok mellett már a kíváncsiság is megjelent: megismerni a körülöttünk lévô világot, az ismeretlent. A vándorlegények a tanulás, a jobb megélhetés reményében gyalogoltak sokszor több száz kilométert; erre a céhek kötelezték is ôket. Napjainkban a szabadidejük hasznos eltöltése vezérli az embereket a közelebbi vagy távolabbi tájakra. A mai értelemben vett túrázás a polgárság kialakulásával jelent meg. A polgároknak adatott meg elôször – anyagilag és szabadidô tekintetében is –, hogy rendszeresen hódol-

r

13

s

…és a városban

A VOTT

MEGALAKULÁSÁNAK ELÔZMÉNYEI

janak ennek a kedvtelésnek. Mivel egy gyalogtúra minden különösebb felszerelés nélkül is teljesíthetô, a tempója pedig tetszés szerinti, különösebb fizikai felkészülést nem igényel, és nincs korhoz kötve. A túrázás mint idôtöltés igen gyorsan terjedt a 19. században. Többféle ága alakult ki, melyek közül ki-ki választhatott érdeklôdési köre, egészségi állapota, felkészültsége és pénztárcája szerint.

A

Révay Nagylexikon szerint a „turistaság” (tour: út, utazás) „az a rendszeresen ûzött barangolás, amelynek célja egyes szép vagy érdekes tájak fölkeresése, ismeretlen vidékek tanulmányozása, továbbá a természetkedveléssel egybekötött üdülés, szórakozás.” Ebbôl az következik, hogy a szabadidejében túrázni induló ember elôre megtervezett céllal és útvonalon, legtöbbször a természetben hódol e kedvtelésnek. Ha a túra 16 km-nél rövidebb, akkor kirándulásról, 16–30 km közötti táv esetén túrázásról, 30 km felett teljesítménytúráról beszélünk. Létrejöttek speciális, sportjellegû túrafajták is, mint a hegymászás (alpinizmus) és a tájfutás. Mondhatjuk magyar szóval is: mindezek tágabb értelemben a természetjárás körébe tartoznak.

H

azánkban is vannak hagyományai a természetjárásnak, ha nem is összemérhetôek északi és nyugati szomszédaink ilyen jellegû örökségével. Az elsô idôkben a túrázás csak egy szûk réteg kiváltsága lehetett, nem csak azért, mert kevesen rendelkeztek elegendô szabadidôvel és pénzzel, hanem azért is, mert az erdôk, ligetek jó része magántulajdonban volt, és nem mindegyik tulajdonos vette jó néven, ha a földjén idegenek járkáltak. Sokszor hatalmas kiterjedésû erdôket is bekerítettek, ôriztettek. A magyarországi szervezett természetjárás 1873-tól, a Kárpát Egyesület megalapításától datálható. Késôbb több egyesület, klub jött létre, amelyek 1913-ban a Magyar Turista Szövetségben egyesültek. 1934-ben megalakult a Nemzetközi Természetbarát Szövetség, amelynek tagja lett a Magyar Turista Szövetség. A II. világháború után a szervezet elôbb Magyar Vándor Sport Szövetség néven alakult újjá, 1948-tól pedig Természetbarát Szövetség néven mûködött. 1951-tôl a szervezet állami irányítás alá került, összefogva a területi turistaegyesületeket és a sportegyesületek szakosztályait (ezek száma 600 feletti). Az ipari üzemekben is gyorsan alakultak vállalati szakosztályok, így az egri ÁVESZ-nél is. E szervezeti keretek biztosították a lehetôséget a természetkedvelô dolgozóknak, hogy egy-egy vállalati közösség hasonló érdeklôdésû tagjait a szûk munkahelyi körön kívül is összefogva mint „kis családok” „nagy családként” összegyûljenek, évente legalább egyszer. Ennek immár 55 éve.

M

egvolt tehát az indító lökés, a szervezeti keretek kialakultak, de a háború után még sok akadály állt a mozgalom elôtt. Az ország újjáépítése ugyan nagyjából már befejezôdött, a turizmus fejlôdését azonban hátráltatta a hiánygazdálkodás és az emberek alacsony életszínvonala. Mindez az elsô rendezvényre is hatott, miként azt a következô példa mutatja. Miután a rendezôk megrendelték egy vésnöktôl a találkozó jelvényét, ô válaszlevelében a következôket írta: „…a lemezt eddig a Metalloglóbusz Bp. Nagymezô u. 41. sz. üzletébôl kaptam. Jelvényre nem kapni anyagot. Ezért ezüstbôl, 935 finomságúból tudom készíteni, a bronzhoz 0,8-as félkemény durva drót kell. Ezt az anyagot a Pénzverdébôl (Bp. Üllôi u. 102) kell a rendelônek beszerezni… Fémbôl 8 F drb zománcozva ezüstbôl munkadíj 10 F, de ebben a fémjelzési díj is benne van, de a fényûzési mentességet a pénzügyigazgatóságtól kell kérni. További jelvények árait a rajzok beküldése után tudom kalkulálni. Válaszukat várva, sporttársi üdvözlettel…” A válasz jól mutatja a kezdeményezôk lehetôségeit és alkalmazkodó képességét: „Az ÁVESZ terepversennyel kapcsolatban megrendeltünk Öntôl 60 drb. jelvényt. A megrendeléssel kapcsolatban

r

14

s

A VOTT


közölte, hogy anyaghiány miatt több jelvényt gyártani nem áll módjában. Tekintettel arra, hogy e jelvényekbôl még további jelvényekre lenne szükségünk, valamint még háziversenyünkre tervezendô jelvényeket is szeretnénk Önnél megrendelni, kérjük szíves válaszát arra vonatkozóan, hogy amennyiben vörösréz hulladékot lemezben, rúdban vagy drótban rendelkezésére bocsájtanánk, további rendelést teljesíteni tudna-e és ez esetben utánrendelésnél, valamint új jelvények megrendelésénél a jelvényeket milyen darabáron tudná szállítani. Sürgôs válaszát várva vagyunk demokratikus üdvözlettel: Mankher Endre” Ilyen körülmények között indult útjára egy olyan sikertörténet, amelynek immár nagy múltja van és reméljük, még nagyon hosszú jövôje is lesz.

M

iben is áll a VOTT varázsa, amely 600–1200 embert is képes mozgósítani, hogy szabadidejét áldozva, izzadva küzdjön a versenyeken? Okok sorát lehetne felsorolni. Ezeket az embereket mindenekelôtt a természet szeretete hajtja, s a vágy, hogy megismerjék környezetüket, annak történelmét, kultúráját. A VOTT igyekszik példát mutatni, hogyan lehet élvezni a természetet úgy, hogy értékeit megbecsüljük, megôrizzük. Lehetôséget ad a szellemi és a fizikai erôkifejtésre, az egészséges életmód gyakorlására. Iparágunkban sok munkaterületen a napi munkát tekintve elônyös a gyors tájékozódási képesség és a nagyfokú állóképesség. Az okok sorába tartozik a sok emberben meglévô kalandvágy, az ismerkedés öröme, a barátok szerzésének vágya is. A közösséghez tartozás élménye, biztonsága ugyancsak fontos motiváció.

V

élhetôen azonban ezek az okok önmagukban nem lennének elegendôek egy ilyen sikertörténethez. Valószínûbb, hogy a legmélyebbre nyúló gyökerek iparágunk fejlôdésében és speciális voltában keresendôek. A villamosenergia-termelés és -elosztás a 19. sz. második felében egymástól elkülönülten kezdte meg térhódítását. Kezdetben egy-egy üzem ellátására épültek erômûvek, késôbb ezekbôl alakultak ki – fôleg magán-, és csak késôbb közvilágítási célra – azok a hálózatok, melyek fokozatosan alakultak át általános fogyasztói elosztókká. A korszerû és tiszta, nagyobb kényelmet nyújtó új erôforrás azonban utat tört magának, és a 20. sz. elejére már sok-sok ipari létesítmény és a települések sokasága kapcsolódott be az ellátottak körébe. Így az egyes szolgáltatók rohamosan fejlôdtek – de még mindig egymástól függetlenül.

A

z ellátás iránti igény gyorsuló tempóban nôtt mind a teljesítményértékek nagyságát, mind térbeli kiterjedtségét illetôen. Elôbb-utóbb létre kellett hozni a szabályozott és egyenszilárdságú rendszert. Ennek a háború után jött el az ideje, amikor létrejöttek az áramszolgáltató vállalatok. Nagy teljesítményû erômûvek épültek, megkezdôdött az egységes hálózatok kialakítása. A teljesítmény növekedésével párhuzamosan fejlôdött a technikai színvonal is.

M

indezekbôl legalább két dolog következett. Egyrészt a villamos berendezéseket üzemeltetô dolgozóknak gyorsuló ütemben kellett az új ismereteket elsajátítaniuk. Szerencsére az iparágban hamar létrejött az a szervezet – a Magyar Elektrotechnikai Egyesület –, amely sikeresen oldotta meg a továbbképzéseket, de más, rokon egyesületek is alakultak, melyek jól kiegészítették az állami képzés rendszerét. A másik fontos momentum az volt, hogy az egységes rendszer és a teljesítmények növekedése nemcsak jól képzett szakembereket követelt meg, hanem komoly felelôsségtudatot is igényelt a

r

15

s

A VOTT


dolgozóktól. Egyetlen figyelmetlen kapcsolás nagy értékû eszközök tönkremenetelét eredményezhette, az esetleges termeléskiesés súlyos gazdasági veszteségek elôidézôjévé válhatott, s ami még ennél is fontosabb: emberi életek kerülhettek veszélybe. Ezek kockázatának csökkentése természetes igény volt (és az is maradt), mint ahogyan természetes igény volt az is, hogy a rendszerben közremûködôk megismerjék azokat a kollégákat, akik tôlük gyakran több száz kilométernyi távolságban intézkednek, beavatkoznak. És ez az igény éppen az ’50-es években jelentkezett, amikor kialakultak az egységes szervezeti rendszer keretei: létrejöttek az áramszolgáltató vállalatok.

H

ogy a VOTT-mozgalom miért éppen Egerbôl indult el, arra nem nehéz magyarázatot találni. Ott dolgozEger: a Sas utcában, 1884-ben létesített telephely és erômû tak olyan iparági munkatársak, akik természetkedvelôk és természetjárók voltak, és eléggé kreatívak ahhoz, hogy az országos kezdeményezés gondolata megfogalmazódjon bennük. S természetesen „a láb kéznél volt”, na meg a Bükk csodálatos világa. Egerben tehát adottak voltak a feltételek ahhoz, hogy egy ilyen hagyományteremtô kezdeményezés elinduljon. 1950-ben az egri ÁVESZ aktív természetjáró szakosztálya egy házi versenyre invitálta meg az általuk ismert iparági turistákat. Az akkor összegyûlt mintegy 30 ember felvetette, hogy milyen jó lenne rendszeresen összejönni az ilyen találkozókon. A gondolat magva jó talajra hullott. A mozgalom gyors kibontakozását az is segítette, hogy az Egri Igazgatóság az 1951 elsô negyedévi eredményei alapján elnyerte az „Élüzem” címet. Ennek alkalmából 1951 nyarára a társ-áramszolgáltatók érdeklôdô dolgozóit meghívták az „Elektromos Találkozó”-ra, és meghirdettek egy tájékozódási versenyt is Telekes–Peskô környékére. Kiadtak egy alapítólevelet ROVÓ ISTVÁN üzletigazgató és VIDA GYULA szakosztályvezetô aláírásával. Így ôket kell alapítóknak tekintenünk, ami nem csökkenti a találkozó létrejöttén mellettük munkálkodók érdemeit, így MANKHER ENDRÉét, valamint az ugyancsak közismert és tisztelt DIVIACZKY GYULÁét. Minden elismerés kijár az alapítóknak, a találkozó létrejöttében segítôknek és azoknak is, akik megértették a hívó szó jelentôségét. Itt kell megemlíteni SCHILLER JÁNOS vezérigazgatót, aki biztosította, hogy az MVM Tröszt rendszerének keretei között MANKHER ENDRE eredményt hirdet gondozzák a mozgalommá fejlôdött találkozókat.

r

16

s

A VOTT


A

késôbbi iparági vezetôk is hitet tettek a VOTT értékei, folytatása mellett, így DR. HALZL JÓZSEF vezérigazgató (MVM Rt.) is Sárospatakon a 43. VOTT-on. Megnyitóbeszédében mindenekelôtt kifejezte örömét, hogy az MVM-társaságcsalád képviselôi, versenyzôi szép számmal eljöttek, s hogy a nagyszabású eseményre ebben a kedves városban kerül sor. Meleg szavakkal és tisztelettel méltatta Sárospatak történelmi, kultúrtörténeti jelentôségét, s arra kérte a résztvevôket: a versenyek közti szabad idôt kihasználva éljenek az alkalommal, ismerjék meg a felbecsülhetetlen értékû mûemlékeket és a megújuló, egyre szépülô város jelenét. Ezután arról szólt, hogy az MVM Rt. a gazdasági nehézségek ellenére – az egyetértés mellett – anyagiakkal is támogatta a kezdeményezést, hogy ez a szép hagyomány ne szakadjon meg, és az immár 43. alkalommal megrendezésre kerülô találSCHILLER JÁNOS, kozó egyben szellemiekben is gazdagítsa a résztvevôket, mert – az MVM vezérigazgatója mint hangsúlyozta – nemcsak a testet, hanem a lelket is ápolni kell. Mindazonáltal nem hanyagolható el a testedzés, hiszen egyre inkább tapasztalható, hogy a fiatalság „elsatnyul”. Éppen ezért az MVM Rt. vezetése arra az elhatározásra jutott, hogy az élsport helyett a jövôben a tömegsport támogatására fordít nagyobb figyelmet – mindenekelôtt a fiatalok ösztönzésére a különbözô versenyeken, rendezvényeken és az iparági találkozókon való részvételre.

E

szándéknak megfelelôen a hagyományokat megôrizve és továbbfejlesztve, a jövôben is áldoznak a VOTT-ok megrendezésére. Hiszen ezek az alkalmak nem csak az erôk összemérését szolgálják, hanem a társaságcsalád tagjainak olyan összejövetelei is, amelyeken a barátkozás, ismerkedés mellett lehetôség nyílik a tapasztalatcserére, a szakmai ismeretek bôvítésére. Ily módon a megrendezésre fordított anyagi áldozat, a fáradság késôbb sokszorosan megtérül. A sárospataki találkozó kapcsán, a szomszédsággal való jó kapcsolat fontosságát hangsúlyozva külön kiemelte azt a tényt, hogy – e rendezvények sorozatában elsô alkalommal – szlovák és kárpátaljai vendégek, az ottani áramszolgáltatók képviselôi is részt vesznek a VOTT-on. Ugyancsak nagyra értékelte, hogy a rendezôk megragadták az alkalmat, hogy napjaink egyik legfontosabb kérdését, a környezetvédelem ügyét, helyzetét és az ezzel kapcsolatos tennivalókat megvitassák. Végül megköszönve a vendéglátó város vezetôinek és lakosainak kedvességét és figyelmességét, a versenyzôknek sok sikert, jó szórakozást kívánDR. HALZL JÓZSEF vezérigazgató (MVM Rt.) va megnyitottnak nyilvánította a 43. Villamosenera 43. VOTT ünnepélyes megnyitóján gia-ipari Természetbarát Találkozót.

r

17

s

A VOTT


A

jubileumi, 50. találkozót Dr. Kocsis István vezérigazgató (ÉMÁSZ Rt.) nyitotta meg 2000 nyarán Egerben. Beszédében méltatta a nagy hagyományú versenysorozat fél évszázados történetét, és hitet tett a mozgalom folytatása mellett. Végül idézzünk az ÉMÁSZ Hírek 2000 5. számának tudósításából, TAKÁCS JÁNOS tollából: „Az eredmények kihirdetése és a díjak kiosztása után szót kapott Dervarics Attila, aki a Villamos-ipari Társaságok Munkaadói Szövetsége választmányának elnökeként nagyon fontosnak minôsítette a villamosenergia-iparág sportrendezvényeit, és a hagyományok folytatását ígérte. A DÉMÁSZ Rt. I. csapatának terepversenyzôjeként elismeréssel szólt a rendezvényrôl, és a DÉMÁSZ Rt. vezérigazgatójaként meghívta a villamosenergia-ipar természet- és kultúrakedvelô dolgozóit a jövôre megrendezendô VOTT-ra, Bajára.”

DR. KOCSIS ISTVÁN vezérigazgató (ÉMÁSZ Rt.) köszönti az 50. VOTT résztvevôit

DERVARICS ATTILA (szemben) csapattársaival az indulás elôtt (Eger, 50. VOTT)

Kiss János

r

18

s

A TALÁLKOZÓK TÖRTÉNETI LEÍRÁSA KISS JÁNOS–CZIBULYA JÁNOS

A vándordíjak

A

Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozó kezdeteirôl már tettünk említést. A mozgalom nem felülrôl kapott utasításra, hanem az ÁVESZ Egri Üzemigazgatóság természetjáró szakosztályától származó, alulról jött kezdeményezés eredményeként született meg: „Az ÁVESZ természetjáró szakosztálya….. alapítja ezt a vándordíjat….. A vándordíj elnyerésére minden évben természetjáró versenyt kell rendeznie…”

A

z alig tizenhét soros Alapítólevéllel létrehozott vándordíj – mely az évek során kiérdemelte az örökös vándordíj elnevezést – immár 55 éve minden évben a találkozók versenyeinek legrangosabb díja – manapság az összesített verseny gyôztese nyeri el. Az örökös vándordíjat megtestesítô emléktárgyat (árboctranszformátor) 1975-ben, a 25. VOTT alkalmából az ÉMÁSZ Vállalat megújította. Az 55. VOTT-ig (2005-ig) az új emléktárgy – az 1970-es évek elején a legújabbnak számító transzformátor makettje –, a „Trafó” minden VOTT-os tiszteletének és lelkesedésének tárgya volt. Éppen az 55. találkozón következett el az a pillanat, amikortól a vándordíj nemcsak mint fogalom volt örökös, hanem a Trafó is örökös tulajdonná vált. Az 55. találkozón ugyanis a Paksi Atomerômû csapata lett az összesített verseny gyôztese. Mi ebben a különleges? Az, hogy az atomerômûvesek immár ötödször nyerték el a díjat, méghozzá egymás után. S az Alapítólevél rendelkezése szerint az, aki ötször elnyeri, végleg birtokba veheti az emléktárgyat. A könyv címében is szereplô 55-ös szám így nem csak egyszerûen a könyvben megörökített találkozók számát jelenti, hanem fontos mérföldkô is a VOTT történetében: lezárult egy korszak, és elkezdôdhet egy új idôszámítás, új emléktárggyal, amelyért újra érdemes lesz küzdeni! Az új trófea ugyanúgy a kor kifejezôje lesz, mint a Trafó volt a maga idejében. A dolgunk most az, hogy e könyv lapjain is – túl a táblázatok száraz tényadatain – tisztelegjünk paksi sporttársaink egyedülálló teljesítménye elôtt! Hiszen ezért az örökös vándordíjért 55 éven keresztül versenyzett évenként átlagosan 67 – kezdetben 30–40, de volt olyan év is, amikor 97 – csapat. Döntse el az olvasó, hogy milyen szívet melengetô érzés lehet egy olyan 38. VOTT, Veszprém. JÁRMY ISTVÁN, a sárospataki emléktárgy elnyerése, amelyért egy orszácsapat vezetôje átveszi az összesített verseny gos találkozón ilyen sokan küzdöttek! I. helyezettjének járó örökös vándordíjat, a Trafót

r

19

s

A

TALÁLKOZÓK TÖRTÉNETI LEÍRÁSA

A

történethez hozzátartozik, hogy a vándordíjat elnyerô csapat büszkeségét, örömét minden versenyzô, résztvevô magáénak érezte, hiszen ez egy „nagy család” elismerése a legkiválóbbnak. A találkozókon a résztvevôk mindeddig összesen 14 vándordíj elnyeréséért versenyeztek. E vándordíjak az alapítás évének sorrendjében a következôk: Összesített vándordíj (1951) Senior kupa (1963) Ifjúsági vándordíj (1971) Környezetismereti vándordíj (1972; a városismereti verseny díja) Teknôsbéka vándordíj (1972) Tájékozódási vándordíj (1973; a terepverseny díja) Tájfutó kupa (1980; a tájfutó csoportok versenyének díja) Nôi kupa (1984) Legeredményesebb társaság vándordíj (1991) Legfiatalabb versenyzô vándordíj (1997) Családi kupa (1999) Veterán kupa (1999) Legidôsebb versenyzô vándordíj (2000) Természetbarát fiatalok vándordíj (2003)

A vándordíjak elnyerése teljesítményhez kötött. Vándordíjat csak az(ok) nyerhet(nek), aki(k) értékelt eredménnyel ér(nek) célba, ezen kívül a 14-bôl 11 vándordíj olyan, melynek elnyeréséhez fokozott teljesítmény szükséges. A díjak közül több a minél nagyobb résztvevôi létszám elérését segíti, mozgósító hatása van, illetve a sajátos egyéni adottságok (pl. életkor) mellett tanúsított eredményes részvételt jutalmazza.

Ú

gy gondoljuk, hogy külön tájékoztatnunk kell az olvasót a Környezetismereti vándordíjról. 13 vándordíjat ugyanis valamilyen vállalat, társaság, sportegyesület, iparági személy adományozott, a Környezetismereti vándordíjat azonban a Kazincbarcikai Városi Tanács testülete alapította a 22. VOTT alkalmával annak jeléül, hogy a találkozó városukban való megrendezését kiemelkedô eseménynek tartotta. Ez a megbecsülést sugalló szemlélet gyakran megnyilvánult az elmúlt 55 év során a megnyitó- és záróünnepségeken elhangzott üdvözlôbeszédekben. A VOTT-nak otthont adó települések közül azonban csak ez a fiatal város tisztelte meg mozgalmunkat értékes vándordíjjal, egy szép emlékserleggel. Ugyancsak Kazincbarcikáról származik az összesített verseny utolsó helyezettjének mindig nagy becsben tartott különleges díja, a Teknôsbéka vándordíj.

Ö

sszefoglalva elmondhatjuk, hogy a vándordíjak alapítása, azok elnyerésének lehetôsége olyan kulturált ösztönzést jelentett az 55 év alatt, ami által nem csak a versenyzôk, hanem a vándordíjat adományozók, a versenyzôket küldô vállalatok és társaságok dolgozói is részeseivé váltak a találkozóknak.

A

z elsô és az azt követô húsz találkozón a versenyek nemigen különböztek a hasonló országos versenyektôl. Sajátos vonásuk csak az volt, hogy a résztvevôk a villamosenergia-iparág dolgozói és családtagjaik körébôl verbuválódtak. A jó cél és a jó kezdeményezés természetesen szükséges, de nem elégséges. Sok-sok feltétele van annak, hogy életképesnek bizonyuljon, életben maradjon és fejlôdjön a sorozat:

r

20

s

A


pontos és részletes szabályokkal kell segíteni a lebonyolítást, hogy elkerüljük a kedvszegô vitákat; a versenyeken túl a pihenés, a szórakozás feltételeit is meg kell teremteni, és szükség van azokra a „megszállott” emberekre, akik képesek átsegíteni a holtpontokon a gondokkal küszködô rendezôket, áthidalni az akadályokat; biztosítani kell a fejlôdés feltételeit; újabb és újabb támogatókat kell megnyerni. Ezek a feltételek eddig szerencsére teljesültek, illetve voltak olyanok, akik sikerrel gondoskodtak a teljesülésükrôl. Kialakult tehát egy hagyomány, a túrázó sporttársak hódolhattak kedvenc kikapcsolódásuknak. Akik csak a találkozókon kóstoltak bele a túrázásba, azok többnyire beleszerettek, így a kísérôk is jól érezhették magukat ezeken az összejöveteleken.

A

versenyeken a résztvevôk – a hasonló jellegû országos versenyek szabályai szerint – 6 fôs csapatokba szervezôdtek. Minden kezdet nehéz azonban, ezért a kiforratlanság eleinte gondokat okozott. Az egyik gond abból adódott, hogy fiatal és idôs embereket azonos feltételekkel, együtt versenyeztettek. Végül, hogy az idôsebbek is esélyesek legyenek a sikerre, bevezették a szenior kategóriát, amely a mai napig az egyik legnépszerûbb és legmegbecsültebb versenyforma. Adódott azonban más gond is. Voltak versenyek, ahol nem járt büntetôpont a sietésért. Ez azzal járt, hogy a kevésbé edzett amatôr versenyzôknek a mind nehezebbé váló pályákon fel kellett adniuk a versenyt. Még olyan eset is elôfordult, mikor a versenyzôk ölben, a vállukon, a karjukban hozták be a célba társaikat. Erre a problémára is született azonban megoldás: a kötött menetsebesség. Ettôl kezdve a sietést hibapontokkal „jutalmazzák”. (A büntetés szót igyekeztek kiküszöbölni a VOTT szótárából, hiszen itt az öröm, az élményszerzés a legfôbb cél!) A 20. találkozón igen jelentôs módosításra került sor: a csapat hat tagjából négyet indítottak a terepen, két csapattagnak pedig városismeretbôl kellett számot adnia. Ennek a módosításnak nemcsak az volt a célja, hogy bôvítse a lehetôségek körét, hanem az is, hogy a MÁV természetbarát igazolvánnyal igénybe vehetô utazási kedvezményét is ki lehessen használni.

A

10. találkozó résztvevôinek száma kiugróan nagy volt. (Az is elôfordult, hogy különvonatot indítottak.) Ezután még évekig – egy-egy visszaeséssel – sokáig csak nôtt a létszám, volt hogy 1000-nél többen gyûltek össze. A 45. találkozóig 600–700 fô volt a jellemzô. Az utóbbi években sajnos csökkent, majd 300–500 fô között stabilizálódott a létszám. Ennek oka feltehetôleg a gazdasági körülmények változása következtében a humánpolitika hangsúlyeltolódása volt. Megszületett egy sajátos, egységesen tagozott verseny: az A tagozat a terepverseny elnevezése lett; a B tagozat a városismereti versenyé; a C tagozat az összesített versenyt jelöli, azaz a 6 fôs csapatok összesített eredményeinek értékelésére hozták létre.

A 20. találkozóra óriásit fejlôdött az iparági versenyek színvonala, nôtt az érdeklôdôk száma, tudásszintje, a vendéglátó települések részérôl pedig az érdeklôdés és a megbecsülés. Hamarosan felmerült az ötlet, hogy a mind nagyobb számban részt vevô fiatalok és az önálló csapattal induló hölgyek is részesüljenek külön elbírálásban, azaz legyen külön ifjúsági és nôi kategória. Így a 22. találkozó (1972) óta a korábbi szenior kategória mellett külön értékelik az ifjúsági, a 32. találkozó (1982) óta pedig a nôi csapatokat.

r

21

s

A


A díjnyertes nôi csapatok az emelvényen

49. VOTT, Mátrafüred, 1999. A fiatalok díjnyertes csapatai az emelvényen

K

ülönösen kedves színfoltja lett a találkozóknak, hogy a legidôsebb és a legfiatalabb versenyzôknek is díjakat ajánlottak fel. Ez utóbbi csoportot leginkább az aktív versenyzôk gyermekei alkotják, de arra is volt példa, hogy egy, még általános iskolás korban lévô versenyzô mint a nagyszülô társa volt kint a terepen. 2003-ban, máig az utolsóként alapított díj (Természetbarát fiatalok vándordíj) a legfiatalabb korösszetételû csapaté. Felkarolták a szervezôk a VOTT azon örökifjú versenyzôit is, akik már évtizedek óta látogatói, illetve aktív résztvevôi a rendezvényeknek, de bizony már a szenior kategóriát is „kinôtték”. Így merült fel a veteránok versenyének gondolata, ami – egyesek ellenvetéseivel szemben – jó ötletnek bizonyult, és ma is az egyik kedvelt, sok versenyzôt és szurkolót vonzó versenyforma, amelyet 1998 óta veteránversenyként rendszeresen kiír-

38. VOTT, Veszprém, 1988. A találkozó legidôsebb résztvevôje: BONYHÁDI FERENC

r

22

s

55. VOTT, Sopron, 2005. A találkozó legifjabb versenyzôje: STORK GÁBOR

A


nak. A Családi kupát is azon csapatoknak az esélyeit növelendô alapították meg, amelyekben legalább három csapattag egyazon család tagja. Az iparág egyik legnagyobb gondja a hírközlés volt. Mivel az iparág dolgozói közül sokan foglalkoztak rádióamatôrködéssel, felvetôdött a gondolat, hogy rádiós éterversennyel színesítsük az iparági találkozókat. Rádiózás egy-két esetben korábban is volt, de programba illesztve, versenyszerûen ilyenre elôször 1982-ben került sor, Sárospatakon.

N

agyon sokféle verseny volt tehát, s ha egy üzem ezek mindegyikére vagy legalább a legtöbbjére kiállított csapatokat, az már rangot jelentett, a kiemelkedô eredmény elérése pedig még inkább. Ezért az utóbbi években külön értékelik a társaságok összesített eredményeit (Legeredményesebb társaság tagozat). A siker, a gyors fejlôdés egyik feltétele természetesen a találkozók szervezettsége volt. Ennek feltétlen kiegészítôi az elôre meghatározott szervezeti keretek kialakítása és a szabályozottság.

Szervezeti keretek

A

természetbarát-találkozók a kezdeti idôkben a lelkes kezdeményezôk munkájának eredményeként jöttek létre. Ez egész pontosan azt jelentette, hogy MANKHER ENDRE és csapata – a helyi szervezôkkel kiegészülve – magára vállalta a szervezési feladatokat. Ôk intézték a meghívásokat és ôk adták közre a részvételi feltételeket, amit egy alapítólevélben is megfogalmaztak. Késôbb rohamosan, évrôl évre gyarapodott a hozzáértô, lelkes résztvevôk száma, akik már mind kevesebb támogatásra szorultak, amikor a rendezô-házigazda szerepébe kerültek. Az is felgyorsította ezt a folyamatot, hogy létrejöttek az áramszolgáltató, az erômû- és az egyéb – beruházó, tervezô, kiszolgáló – vállalatok. Ezzel minôségileg új szervezeti lehetôségek nyíltak. A VOTT szempontjából fontos mozzanat volt, amikor az MVMT Szakszervezeti Bizottsága – természetesen a tröszt vezetôinek megbízásából és támogatásával – felvállalta a villamosenergia-iparban dolgozók sportügyeit, beleértve a mozgalom anyagi és erkölcsi támogatását. Ez így is mûködött egészen 1993-ig. Tehát közel 30 évig a VOTT stabil alapokon állt.

V

oltak persze krízishelyzetek is, például amikor a 27. találkozón (1977-ben) kísérletet tettek a VOTT beolvasztására a Vasas juniális rendezvényeibe. Abban az évben a párhuzamos programok érdektelenséget és technikai gondokat szültek. A rendszerváltás utáni években is voltak olyanok, akik vagy a teljes felszámolás vagy az átalakítás mellett tették le a voksukat. 1992-ben, a 42. VOTT alkalmával, Ajkán, komoly veszélybe került a találkozók folytatása az új vezetôk és a szakszervezet konfliktusa miatt. 1994-ben a 44. VOTT-ot Tatán együtt rendezték meg az újdonatúj PR-rendezvénnyel, a Villamos Napokkal. Volt is baj belôle! A szervezôk többirányú elkötelezettsége miatt a verseny értékelése veszélybe került. 1995-ben pedig – éppen az elôzô, rosszul sikerült kísérlet miatt – az addig magukat illetékesnek érzô iparági vezetôk egyszerûen elmulasztottak gondoskodni a 46. VOTT rendezôjének kiválasztásáról. A VOTT folyamatosságát ekkor magánkezdeményezés mentette meg. Megjegyzendô, hogy esetünkben is a mellôzés korbácsolta fel az ügy iránti lelkesedést: a zalaegerszegiek újításokban bôvelkedô, remek VOTT-ot rendeztek! S miért éppen ôk? Azért, mert az ÉDÁSZ Rt. vezérigazgatója, SCHMIDT JÁNOS és PR-vezetôje, KÔMÛVES ISTVÁN, BACSÓ NÁNDOR kezdeményezése nyomán felismerték, hogy a Szombathely–Balatonfüred–Paks–Pécs vonaltól délnyugatra esô, a Dunántúl jelentôs részét, az ország csodásan szép

r

23

s

A


tájait magában foglaló régióban még soha nem rendeztek VOTT-ot! Ezt a mulasztást azóta egy további találkozóval (52. VOTT, Kaposvár) sikerült pótolni.

Sz

erencsére a VOTT már szorosan hozzátartozik az iparág történetéhez és életéhez. Így sikerült kívül maradnia a különbözô politikai vagy egyéb mozgalmak szféráin, viszonylag csekély veszteségek árán túlélnie a politikai történéseket, és mindig új erôre kapnia. Formailag 1971-ig egy független intézôbizottság, 1971-tôl 1976-ig az intézôbizottság és a szakszervezeti bizottság együtt, majd 1976–1993 között a szakszervezeti bizottság gondozta a mozgalmat. Az iparági sporttevékenységet jelenleg a VTMSz Villamosipari Sport Bizottság fogja össze. Ezen a szervezeten belül a Természetbarát Sportági Bizottság az, amelynek kiemelkedô feladata a VOTT hagyományainak ôrzése, a lehetôségek koordinálása, összehangolása.

A szabályozottság

A

mint az már az elôzôekbôl is kiderült, a VOTT igen gyorsan vált nagy tömegeket mozgósító összejövetelek sorozatává. Mind a versenyek színvonalát, mind a versenykategóriák és a résztvevôk számát illetôen folyamatosan fejlôdött, gyarapodott, mind a rendezés technikai lehetôségeinek bôvülése nyomán, mind a versenyzôktôl elvárt felkészültség, gyakorlottság tekintetében. Mindezt csakis úgy lehetett és lehet a jövôben is megôrizni és a további fejlôdést biztosítani, hogy elôre meghatározott módon tisztázzák a célokat, az eszközöket, ha a versenyek tisztasága vitathatatlan és megfelel a fair play elvárásainak is, ha az eredmények értékelése úgy történik, hogy lehetôség szerint a vitákat el lehessen kerülni, ha valóban esélyegyenlôség van, és mindeközben a nyilvánosság is teljes mértékben biztosított. Azért, hogy e célok megvalósuljanak, természetesen fontos, hogy a résztvevôk érezzék egymással szemben azt a felelôsséget, amit az ôket küldô szervezet elvár tôlük, és amit az emberiesség, a kollegiális viszony és a sportszerûség is megkövetel. (A résztvevôk mindenkor együttesen jelentik a rendezôket és a vendégeket.) Meg kell fogalmazni azokat a szabályokat, amelyek elkerülhetôvé teszik a késôbbi vitákat, majd rögzíteni kell azokat, és ismertetni a résztvevôkkel. Mint már említettük, az elsô ilyen „eligazító” tartalmú szabályozást az 1951. évi Alapítólevél rögzítette. Ez többször is módosításra szorult, hiszen a fejlôdés és a gyakorlati tapasztalatok megkövetelték azt. Végül 1971-re megérett a helyzet arra, hogy kiadják az elsô alapszabályt, amely DIVIACZKY GYULA és MANKHER ENDRE, valamint a tevékenyen közremûködô POZDER GYÖRGY munkája volt. Ez az alapszabály abban különbözött alapvetôen az alapításkor megfogalmazott egyszerû meghatározástól, hogy egységes szerkezetbe foglalta a célokat, az eszközöket és az eljárásokat. Már a városismereti versenyrôl is rendelkezett, mint a találkozók szerves részérôl, amely a településtörténetet és az általános helyi ismereteket a természetjáró tudással összemérhetô szintre emelte.

E

zt követôen mindössze 15 év telt el, és a fejlôdés, a tapasztalatok ismét új követelmények elé állították a mozgalmat. Társadalmi igénnyé lett a különbözô rétegekkel (fiatalok, nôk, idôsek) való foglalkozás, és felgyorsult a technikai fejlôdés is (rádiós éterverseny). A lehetôségek bôvülése indokolta a kötöttségek oldását (az ipari tanulók, a nyugdíjasok, a családtagok bevonását). Több alternatív, a helyi adottságokat kihasználó program lehetôsége merült fel (új versenyekfajták megrendezése) így végül 1985-ben sor került az új alapszabály kiadására; szerkesztését már egy

r

24

s

A


bizottság (elnök: CZIBULYA JÁNOS, titkár: BACSÓ NÁNDOR, tagok: FEJÉR LEVENTE, HOFFMANN LÁSZLÓ, NAGY ÁRPÁD, NAGY RICHÁRD, DR. PAKU MIHÁLY, VASS ISTVÁN) végezte, és a szakszervezeti sportbizottság jóváhagyásával adták ki. Azóta már ezt az alapszabályt is meghaladta az élet, hiszen olyan alapvetô társadalmi változások tanúi lehettünk, mint a rendszerváltás, a magánosítás, ezzel együtt az iparági szerkezetváltás. Megváltozott az irányítás, cserélôdtek a vezetôk, és természetesen ismét eltelt majd 20 év. Újabb versenyformák születtek, mint például a társaságok közötti verseny, a Családi kupa, a Veterán kupa, a legidôsebb és a legifjabb versenyzô díjazása stb. Ezek újabb szabályzat kiadását indokolták. 2004ben, a Tatán megrendezett 54. találkozón hirdették ki a VOTT új Versenyszabályzatát.

A résztvevôk, a versenyzôk, a vendégek és a rendezôk

A

mennyiben a találkozó kiemelt céljának tekintjük, hogy az alkalmazottak ismerkedjenek, barátkozzanak, beszélgessenek egymással, akkor minden résztvevô jelenléte nyereség az iparágnak. Aki nem versenyez, az is bôvíti tapasztalatait, növeli tudását, újabb és újabb tájakat, városokat, kollégákat és barátokat ismer meg, miáltal összehasonlításokat tehet. Az összetartozás érzése, a barátkozás növeli az önbizalmat, gazdagítja az érzelmeket – az ember még a saját munkatársainak is új tulajdonságait, vonásait fedezheti fel, és mindez pozitív érzéssel jár. Az eredmény nem maradhat el: az emberi kapcsolatok gazdagodása, az egyén és a család fejlôdése jó hatással van a munkahelyi légkörre, a munkavégzés minôségére is. További fontos célja a találkozóknak, hogy erôsítse a természettel való kapcsolatunkat, bôvítse történelmi ismereteinket, növelje ember alkotta környezetünk megbecsülését.

A

résztvevôk összetétele nagyon változatos. Vannak idôsek, középkorúak, fiatalok, nôk és férfiak, szellemi és fizikai dolgozók egyaránt. Vannak a résztvevôk között profi sportolók és (zömében) amatôrök, de olyanok is, akik csak ezen alkalmakkor húznak magukra sportruhát, túracipôt. Ôk azok, akik lelkesedésükkel, akaraterejükkel, bizonyítani akarásukkal pótolják edzettségbeli hiányosságaikat. Ezek az emberek sportszeretetük, környezetük és embertársaik tisztelete révén az akadályok leküzdése után sem lesznek hivalkodók. Megadják a módját az egymás közötti vetélkedésnek: nagyon tudnak örülni a sikereknek, tisztelik mások eredményeit, és legtöbbjüket a kudarc sem keseríti el, inkább serkenti. A találkozókon sok munkahelyi vezetô is részt vesz. Ôk büszkén, elégedetten tapasztalhatják, hogy a cégük képviseletében delegált versenyzôk és kísérôik igazolják ennek a hagyománynak a létjogosultságát: láthatják a megérkezés pillanataiban tapasztalható örömöt a különbözô területekrôl, társaságoktól érkezô régi ismerôsök arcán, a versenyzôk elszántságát, felkészültségét és sportszerûségét bizonyító tömeges vetélkedést. Megnyugodhatnak, hogy a találkozók jó úton járnak: a VOTT-ra fordított anyagi és erkölcsi befektetések megtérülnek.

T

ermészetes szereplôi a találkozóknak a rendezôk. Ôk bizony már akkor elkezdik a munkát, amikor az elôzô VOTT zajlik – sôt lelkiekben még annál is korábban –, ugyanis szép hagyománya a záróünnepségeknek, hogy a következô találkozót rendezô társaság képviselôje meghívja a résztvevôket a jövô évi rendezvényre. Ezt a felelôsségteljes vállalást annak tudatában kell tennie,

r

25

s

A


hogy a rendezôknek a következô évben biztosítaniuk kell a versenyszabályzatba foglalt feltételeket. Ez a hagyomány folytatása érdekében szükséges. Mindez egy óriási, szerteágazó feladatsort, 50–100 ember jól összehangolt munkáját igényli. Kezdetben kevesebb, majd az idô elôrehaladtával persze mind több problémát kell megoldani, és a munka dandárja természetesen a találkozó napjaira esik. A feladatok nagy vonalakban a következôk: A TSB javaslatára a VSB a VSÉ ülésén elôzetes egyeztetés alapján három évvel korábban felkéri a vállalkozó VSÉ tagszervezetet a VOTT megrendezésére. A rendezô szervezet a rendezendô VOTT-ot megelôzô találkozón meghívja a közönséget, majd megkezdi az elôkészületeket, létrehozza a rendezôbizottságot, és megbízza a versenybíróság elnökét. A rendezôbizottság intézkedési tervet készít. A rendezôbizottság gondoskodik a résztvevôk (a vendégek, a versenyzôk, a rendezôség tagjai) zavartalan részvételéhez szükséges szállásról, ellátásról és szállításáról, valamint ° az elôzetes, majd a végleges versenykiírásról, a jelentkezôk regisztrálásáról; ° a versenyek helyszínének kijelölésérôl; ° a versenyfeladatok kitûzésérôl; ° a versenyek gyakorlati lebonyolításáról; ° a közösségi (elsôsorban a nyitó-, a záró- és az eredményhirdetô ünnepség) események méltó körülmények között való megrendezésérôl; ° a versenyeredmények dokumentálásáról és közzétételérôl. ° a vendégek kulturált szórakoztatásáról A rendezvény sikere a házigazdáktól, a nyilvánosság elôtt szereplô kevés, és a háttérben szorgoskodó sok szervezôtôl függ. Egyetlen rosszul vagy hiányosan elôkészített esemény képes elrontani a három nap hangulatát, végsô soron tehát a teljes találkozót. Nyugodt lelkiismerettel leírhatjuk, hogy az eddigi rendezôk ennek az elvárásnak megfeleltek. A sziszifuszi munka korrekt elvégzésével bizonyítják, hogy az érdekeltek nem veszik félvállról a VOTT sorsát, óvják és ôrzik értékeit, hajlandók érte munkálkodni. Néhány hiányosságot (a 27., 31., 37., 39. és a 43. találkozón a tapasztalatokat figyelmen kívül hagyva hanyagul készítették elô a szállást, a 47. találkozón pedig az eredményhirdetést, a 49. találkozóra nem sikerült begyûjteni minden vándordíjat, ezért a hiányzó helyett alapítottak egy másikat) leszámítva a rendezôk mindig megoldották a problémákat, és ezek a sikerek a találkozók továbbélésének biztosítékai.

A

szereplôk ugyancsak nagy felelôsséget viselô, és sok munkát végzô csoportja a VOTT mozgalom egészének szervezôi, irányítói. Az ô munkájuktól is függ a sikeres lebonyolítás, és a rendezvények folyamatos életben tartása. Az ô felelôsségük, hogy a közös érdekek megvalósuljanak, a célokat, az igényeket és a lehetôségeket összhangolják. Kötelességük, hogy eszközeikkel segítsék a VOTT szellemiségének életben tartását, biztosítsák a szervezeti keretek meglétét, elôsegítsék a szükséges anyagiak elôteremtését, szakmai segítséget nyújtsanak a házigazdáknak, ellenôrizzék a felkészülést, a verseny tisztaságát és az eredmények összemérhetôségét. Tapasztalataik felhasználásával segítik elô a szabályalkotást és -módosítást, gondoskodnak a szabályok megismertetésérôl, betartásáról. Tartják a kapcsolatot az iparág, a társaságok és a sportbizottság vezetôivel, és rajtuk keresztül, de persze más utakat is felhasználva szponzori támogatást szereznek, valamint ôk tesznek javaslatot a következô rendezôre. A résztvevôk e csoportját a VOTT története önmagában minôsíti. A sikerek nagybani részesei ôk, igazi megszállottak. De azok is osztoznak a sikerekben, akik hivatali megbízatásként vállalták a munkát, vagy csak egyszerûen kiosztották rájuk ezt a feladatot.

r

26

s

A


A résztvevôk közül külön ki kell emelni két meghatározó személyt: DIVIACZKY GYULÁt és MANKHER ENDRÉt. Ôk az Egri Állami Villamosenergia Szolgálat, majd annak jogutódja, az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Egri Üzletigazgatósága Hálózatszerelési Osztályának dolgozóiként önként, felkérés nélkül indították útjára a mozgalmat. Feletteseiket is meggyôzték annak létjogosultságáról, és a kezdeti nehézségeket vállalva, sok-sok éven keresztül végezték az irányítás és a szervezés – sokszor hálátlan – feladatát. Szerencsére a késôbbiekben is voltak a VOTT-nak ilyen lelkes, kimagasló egyéniségei – függetlenül attól, hogy milyen megbízatás alapján tették a dolgukat. Az iparág vezetôi azzal is megbecsülték a találkozókat, hogy szakmai összekötôket (CZIBULYA JÁNOS, BACSÓ NÁNDOR) bíztak meg a gazdasági vezetôk képviseletére, és a szakszervezetet is felkérték, hogy támogassa az akkorra már komoly hagyományokkal rendelkezô mozgalmat. A szakszervezet segítsége az erkölcsi támogatáson túl az anyagiak terén is jelentôs volt. Abban a társadalmi környezetben ugyanis a jóléti alapok felhasználása elsôsorban a szakszervezetektôl függött, így az ô megértésük, támogatásuk komoly segítséget jelentett a találkozók szempontjából. A szakszervezeti megbízottak közül ugyanakkor többen lelkesen és közvetlenül támogatták a VOTT-ot – mint például NAGY RICHÁRD, POLGÁR TIBOR, NEMES KÁROLYNÉ.

K

öszönet illeti azokat a vállalati és társasági vezetôket is, akik nem csupán támogatták a találkozók megrendezését, hanem személyes részvételükkel is megtisztelték azokat. Voltak közöttük – nem kevesen! –, akik aktív részeseivé is váltak a találkozóknak akár csak az által, hogy szóltak a résztvevôkhöz, de még inkább, ha a versenyekben is részt vettek. Ôk nem csak a példamutatásukkal segítették a mozgalmat, de presztízs és népszerûség tekintetében talán profitáltak is abból. A versenyek fontos résztvevôi a felkért vagy meghívott vendégek. Különféle nobilitások: országgyûlési képviselôk, országos és helyi gazdasági és mozgalmi vezetôk, társvállalatok és intézmények vezetôi vettek részt személyesen a találkozókon, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy ez a rendezvénysorozat nem akármilyen elismertséget teremtett magának.

A VOTT programjai

A

z elsô rendezvények mind a helyszínt, mind a programjukat tekintve igen egyszerûek voltak. Az ország valamelyik szép erdejében megrendezett eseményen elsôsorban a természet közelsége, látványa jelentette az élményt. Közben a résztvevôk terepversenyeken tették próbára tudásukat, felkészültségüket. Persze, az ezek befejezését követô értékelések után nem maradhattak el a verseny érdekességeit felelevenítô beszélgetések sem, ahol a versenyzôk értékelték a különleges élményeket. Így akarva-akaratlanul gyûltek a tapasztalatok, módot adva a következô rendezôknek, hogy okuljanak az elkövetett hibákból, és elkerüljék azokat. Ezzel együtt újabb és újabb tippeket kaptak arra, hogy a versenyek minél több élményt nyújtsanak a versenyzôknek. A gyarapodó csapatlétszámok miatt egyébként is szükség lett a mezôny „szétszórására”. Ennek leghatásosabb módja a versenyek színvonalának és nehézségi fokának emelése volt, egyre inkább közelítve a profi versenyek szintjéhez.

M

ár az elsô találkozókon sem csak a versenyekrôl folytak a beszélgetések. Minthogy a résztvevôk hasonló feladatokat ellátó, ugyanazért a célért dolgozó szervezetektôl jöttek, nagyon hasonló volt az érdeklôdési körük is. Ha eltérô körülmények között dolgoztak is, feltétlenül érdek-

r

27

s

A


lôdtek egymás munkamódszerei, munkakörülményei iránt. Tehát már a kezdeti idôkre jellemzô volt, hogy a találkozó nem valamiféle mániákus és bogaras emberek gyülekezete, egymásra találása, hanem a villamosenergia-iparban dolgozók rendszeres találkozásának egy lehetséges formája, egyfajta tapasztalatcsere színtere is. A mozgalom híre gyorsan terjedt, és mindenütt nôtt iránta az érdeklôdés. A 15. találkozó idején már szinte minden vállalat képviseltette magát egy vagy több csapattal. Ekkorra a résztvevô csapatok száma mintegy félszázra nôtt. A kísérôkkel együtt ez bizony már „tömegtalálkozót” jelentett. Ennyi ember kiszolgálását már nem lehetett egy-két „megszállott” munkabírására és kedvére alapozni. Vállalati vezetôink szerencsére megértették a mozgalom célját, és élni is akartak a lehetôséggel, ezért segítették a rendezôket. Megnyílt tehát az út a találkozók kiteljesedése elôtt. A fô cél megmaradt: a természet kedvelôinek továbbra is lehetôségük volt szenvedélyüknek nagy közösségben hódolni, és felmérni, összehasonlítani tudásukat, képességeiket. Ugyanakkor találkozhattak tôlük esetleg több száz kilométernyire dolgozó, hasonló feladatokat ellátó kollégáikkal is.

E

fô célkitûzés mellett sok egyéb is kialakult és megvalósult. Szerteágazó próbálkozások voltak az irányban, hogy minél hasznosabb, érdeklôdésre számot tartó programokat nyújtsanak a jelenlévôknek. Kialakult a találkozók általános rendje: A találkozókat mindig az év 26. hetében, június végén, július elején rendezik. Így elkerülhetô, hogy más iparági rendezvényekkel ütközzék, az idôjárás pedig ilyenkor általában kedvezô. A résztvevôk érkezésének napját mindig péntekre tûzik ki. Általában ezen a napon rendezik a tájfutó versenyeket is. A megnyitóra este kerül sor, amit mûsor követ. A szombat a rendezvények fô napja, ekkor rendezik meg a terep- és a városismereti versenyeket. Azután értékelik az eredményeket, hogy még este ki lehessen hirdetni azokat. Az eredményhirdetéssel egyidejûleg zajlik a díjkiosztás, a versenyek értékelése. Ezt az ünnepélyes alkalmat használják fel a következô találkozó rendezôi, hogy meghívják a résztvevôket, és ekkor köszönnek el az aktuális rendezôk, hogy átadják a terepet a mûsoros, táncos mulatságnak. A vasárnap a hazautazás napja; vannak, akik a rendezvény színhelyétôl több száz kilométerre laknak, dolgoznak.

Ettôl a rendtôl esetenként a helyi viszonyok (pl. szállásproblémák) miatt vagy a fejlesztési ötletek, újítások kipróbálása végett térnek el a szervezôk.

E

rre a láncra azonban még sok minden mást is felfûztek a találékony és igényes rendezôk. (A „túllicitálás” miatt persze néha kevésbé sikeres programok is születtek, amelyek azután „természetes halállal kimúltak”.) Az egyik irányzat azt szorgalmazta, hogy mutassuk be és foglalkozzunk a rendezvényen is a szakmánkkal. Ennek keretében szakmai elôadásokat, bemutatókat, kiállításokat szerveztek, ezzel jelentôsen megnövelve a költséget. Mások a szabadidôt kulturális jellegû szórakoztatásra vagy egyéb versenyekre szánták. Voltak fotókiállítások és versenyek, készültek a szakmánkkal összefüggô versek és mûvek alapján összeállított kiadványok, minikönyvek, bélyegkiállítások. A leggyakoribbá váló kulturális programoknak azonban a rendezvény környezetét (a várost és a közelében lévô természeti vagy ember alkototta nevezetességeket, történelmi emlékeket, a szomszédos országokat) bemutató kirándulások voltak. Ide lehet sorolni a résztvevôknek összeállított „totókat” is, amelyek nyerési lehetôséget is biztosítottak.

r

28

s

A


A terepversenyeken kívüli, más jellegû sportversenyek szervezésére is voltak próbálkozások: kispályás labdarúgás, asztalitenisz, tenisz, horgászverseny, autós ügyességi verseny stb. Ezek a programok általában jól kiegészítették a találkozók gerincét képezô versenyeket, egyben kellemes és hasznos idôtöltést biztosítottak a kísérôknek és az egyéb résztvevôknek, amíg a VOTT „fô” rendezvényei zajlottak. A legnagyobb sikerük azoknak a rendezvényeknek volt, amelyek a sajátos helyi lehetôségekre alapoztak, és nem feltétlenül a résztvevôk számát növelték, hanem elsôsorban a kísérôk számára biztosítottak elfoglaltságot. Általánossá azonban nem váltak; fôleg a rendezôk-szervezôk mindenkori terhelésétôl függtek.

Sz

ólnunk kell a nyitó- és a záróünnepségek mûsoros estjeirôl is, amelyek általában nívós szórakozást nyújtó elôadások voltak. Legtöbbször egy-egy híres helyi együttes adott ízelítôt a környék folklórjából, emellett országos elismertséget kivívott elôadók, együttesek is felléptek. Hosszú éveken át a szegediek (DÉMÁSZ) kórusa színesítette fellépésével a nyitó- vagy a záróünnepséget, elôadva a találkozók számára komponált VOTT-indulót. A 46. találkozón, Zalaegerszegen a rendezôk emlékezetes meglepetéssel szolgáltak: mind a VOTT résztvevôit, mind a város polgárait fergeteges tûzijátékkal lepték meg. Ezt a 48. találkozón (1998) Csillebércen a budapestiek még mûrepülô-bemutatóval is tetézték.

Kiadványok, programajánlók

A

tájékoztatás a találkozók megrendezésének alapvetô feltétele volt. Rendszeressé vált a találkozókat jóval megelôzôen megjelenô elôzetes program készítése. Ezután – a programokat végleges formába öntve – programfüzeteket adtak ki, melyeket elküldtek a lehetséges résztvevôknek. Ezekben a füzetekben a köszöntôk mellett már meglehetôsen részletes tájékoztatást és rövid történeti leírást találtak az érdeklôdôk a találkozó helyszínérôl. E sorokat általában a fôvédnökök vagy a fôrendezôk írták. Megtalálható volt e füzetekben a rendezô- és a bírói bizottságok összetétele, valamint a szervezôk névsora és elérhetôsége. Természetesen röviden összefoglalták a versenykiírást és a versenyszabályzatot, valamint a részvétel feltételeit. A környezetismereti, azaz a városismereti versenyek bevezetésével biztosítani kellett a versenyzôk számára azokat a forrásokat, amelyekbôl megismerhették a várható feladatokat. A legelsô alkalommal egy idegenvezetô adott ismertetôt, a késôbbiekben már a helység történetét bemutató kiadványok (útikalauzok, leírások, könyvek) jelentették az elôzetes felkészülés alapját. Több esetben a rendezôk által – elismerten professzionális szinten – készített kiadvány volt a tájékozódás fô forrása. (Ilyen volt például az 51. VOTT-ra készült házi útmutató tanulmány Baja városáról.)

B

ôvítette a széles körû ismeretszerzés lehetôségeit, hogy a vállalatok az ’50-es években hírleveleket, a ’60-as évektôl pedig már vállalati újságokat adtak ki dolgozóik tájékoztatására. Ezeket a vállalati hírmondókat fölhasználták a VOTT rendezôi is. Hírek, cikkek, eredménylisták közlésével adtak tájékoztatást az aktuális VOTT történéseirôl. Gyakorlattá vált, hogy a rendezô vállalat a találkozó idôpontjára idôzített újságjában – általában különkiadásban – részletes tájékoztatást és köszöntôt tett közzé. Ezt a számot minden résztvevô megkapta. A városismereti versenyek bevezetése óta az is gyakori, hogy a regionális (városi és megyei) újságok is tudósítanak a találkozóról, köszöntik a VOTT résztvevôit. A helyi televíziózás elterjedésével pedig riportokat készítenek, és közvetítik, vagy hírösszefoglalóikban ismertetik az eseményeket.

r

29

s

A


Az anyagi feltételek és az ellátás

A

z egyik legnagyobb gond mindig is a találkozók anyagi feltételeinek biztosítása volt; ez napjainkban sajnos egyre nehezebben megoldható. Kezdetben a résztvevôk a saját költségükön utaztak a helyszínre, tarisznyából ebédeltek, és a rendezôk csak az esti tábortûznél látták vendégül ôket. Ez akkoriban nem jelentett túl nagy terhet, hiszen a kezdeti kis létszámú résztvevô megvendégelésére – kis túlzással – elegendô volt egy oldalszalonna és pár liter bor. Maga az utazás sem került sokba, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a MÁV még utazási kedvezményt is biztosított. A létszám azonban rohamosan növekedett, és ezzel együtt sokasodtak a gondok… A pénzügyi problémák megoldására többféle lehetôség kínálkozott. Az egyik ötlet az volt, hogy a résztvevôktôl kell beszedni a szükséges költségek fedezetét. Mivel tagdíjat csak szervezeten keresztül lehet gyûjteni és felhasználni, ezt az ötvenes-hatvanas években az üzemeknél mûködô természetbarát szakosztályokon keresztül oldották meg. Ám ahogy nôttek az igények, úgy nôttek a kiadások: a részvételi díj bevezetését nem lehetett elkerülni. A részvételi díj összege elsôsorban a rendezô vállalat és a mozgalom vezetôinek közremûködésével és jóváhagyásával elkészített költségvetéstôl függött, ami természetesen a résztvevôknek biztosított ellátás szerint alakult. E költségeket azután a csoportok létszámarányosan, nevezési díj formájában fizették meg. Miután a vállalati vezetôk felismerték a mozgalomban rejlô elônyöket, a résztvevôk a nevezési díjnak csak egy bizonyos hányadát fizették meg, s a fennmaradó részt a vállalatok vállalták magukra, a jóléti alap terhére. A tulajdonosváltással a kedvezmények több vállalatnál megszûntek, vagy nagyon beszûkültek. A finanszírozás a VOTT jövôKell ennél jobb? (32. VOTT) jének az egyik legbizonytalanabb pontjává vált.

A

részvételi díjak fedezték a résztvevôk ellátását: biztosították péntektôl vasárnapig legalább az üzemi étkeztetés szintjét. A hideg úticsomagtól a bográcsban vagy gulyáságyúban fôzött egytálételen át a kollégiumi, üzemi konyhában vagy akár étteremben biztosított vacsoráig sokféle étkeztetésre volt példa. Kuriózumok is akadtak, mint például az ökörsütés. Azt mindenesetre meg kell állapítani, hogy e téren a rendezôk soha nem vallottak szégyent. Komoly eredmény volt például, hogy sok alkalommal sikerült hajnali fél ötkor forró teát, kakaót, no meg nem egyszer friss zsemlét és forró virslit biztosítani reggelire. Az étkeztetéshez szorosan kapcsolódott az italokkal való ellátás. A sokszor 30 fokos hôségben, a fülledt cserjésben vagy a város olvadó aszfaltján izzadó versenyzôk folyadékkal való ellátása idônként létkérdés volt. A gyakorta elôforduló esôs idô, sáros, csúszós talaj is embert és gépet próbára tevô feladatokat adott.

r

30

s

A


A

z ellátás nagy gondjai közé tartozott a szálláshely biztosítása. Emiatt nem vállalkoztak még több helyen a rendezési feladatra, hiszen 600–1200 fôt viszonylag olcsón elszállásolni csak nagyobb városokban lehet, fôleg diákotthonokban. Ez az oka annak, hogy a helyszínek megválasztása nem olyan változatos, mint amilyen lehetne. Így többeknek már jó néhányszor magukra kellett vállalniuk a rendezés felelôsségét és terheit. Voltak alkalmak, amikor a Sátortábor – 17. VOTT, Budapest, 1967 résztvevôk sátrakban éjszakáztak. Persze ennek a megoldásnak is megvolt a maga romantikája, de a fanyalgók száma sem volt csekély. Ôk fennen hangoztatták, hogy szívesebben megfizették volna a drágább szállást. Azonban nem is annyira a költség, sokkal inkább a verseny elôtt szükséges nyugalmas pihenés hiánya miatt a VOTT-on nem nyert polgárjogot az egyébként edzett természetjárók körében a sátorozás. (Emlékezetes a 35. VOTT sástói sátortáborának nagy kudarca, amikor beáztak a sátrak, vízbe lógott a verseny55. VOTT – versenyközpont, szálláshely zôk lába, leengedtek az elaggott honvédségi gumimatracok, mindeközben hajnalig „élvezték” a tábor melletti pódiumon rendezett rockkoncert dübörgését. Egy-két órányi alvás után így indult a mezôny a nehéz terepre vagy a városi aszfaltra versenyezni!)

U

gyancsak az ellátás nagy kihívást jelentô feladatai közé tartozik a szállítás. A vasúton érkezôket idôben el kell juttatni a szálláshelyükre, a regisztráció és az étkezések helyszínére, majd a versenyek indítóállomásaira, a verseny után pedig össze is kell szedni ôket, miközben gondoskodni kell az egyéb, kulturális programokról is. Ez valóban sziszifuszi munka, amihez diszpécserszolgálat, szerelôi készenlét, pontos menetrend és fegyelmezett munkavégzés szükséges, a költségekrôl nem is beszélve. A hírközlés ma már nem jelent olyan nagy gondot, mint régebben. Ez azonban nem azt jelenti, hogy könnyen megoldható a dolog, hiszen a gyorsan változó és nagy mennyiségû információ legalább annyi munkát ad, mint az információ hiánya. A sok információ feldolgozása és a gyors ügy-

r

31

s

A


intézés komoly feladat elé állítja a házigazdákat, ám ez merôben más jellegû, mint amikor még ott tartottunk, hogy: „Hírnök jô!” A kapcsolattartás fontos a programok során mind a zökkenômentes lebonyolítás, mind a biztonság érdekében. Napjaink nagy kérdése: „Van-e térerô? Az ilyen nagy létszámú, ezért veszélyeket is magában rejtô versenyek elengedhetetlen feltétele az orvosi ügyeleti rendszer biztosítása. Az Újhután megrendezett versenyeken például még a viperaveszélyt sem lehetett kizárni, így erre külön ügyeletet kellett biztosítani. Szerencsére elmondható, hogy a VOTT-on az orvosoknak csak ritkán akadt dolguk.

A

vendéglátóknak nem szabályba foglalt kötelessége, de mégis elvárt gesztus az emléktárgyak készíttetése és ajándékozása. Van ezek között is egy emléktárgy, amely úgyszólván „kötelezô”: a találkozó jelvénye! (Errôl még külön is lesz szó a késôbbiekben.) Mindig nagy fejtörést okozott, hogy mivel teheti a rendezô emlékezetessé a találkozót. Ne legyen sablonos, hasson az újdonság erejével, legyen ötletes, de ne kerüljön sokba. A minikönyvekrôl, a napi postabélyegzésrôl már szóltunk, de voltak feliratos pólók, táskák, vázák, bögrék, tányérok vagy humoros felirattal, kifejezetten az alkalomra készült palackok (lásd Riportok fejezet). Nehéz volna itt felsorolni az 55 év „termését”! Természetesen a helyi útleírások, prospektusok, térképek is szokásos ajándékoknak számítottak.

A mozgalommá fejlôdés, a sikertörténet és a jövô

M

agyarországon – tudomásunk szerint – nincs még egy olyan mozgalom, amely valóban alulról induló kezdeményezésbôl lett az azonos szakmához tartozó természetkedvelôk baráti találkozója, és amely minden évben, az egész országra kiterjedôen összegyûjti a kollégákat, és tartalmas programjaival nevel, tanít, szórakoztat. Mikor vált a VOTT mozgalommá? Ennek idôpontját – folyamatról lévén szó – nehéz meghatározni. Mindenesetre már az elsô találkozó sem csupán verseny volt. Már ekkor, 1951-ben megjelent két különbözô, egymást kiegészítô vonás. Az egyik az, hogy nem a mért teljesítmény a legfontosabb cél, a másik pedig az, hogy a versenyzôk egy szakmai körbôl, egy iparágból jöttek össze, és nem is elsôsorban versenyezni, hanem találkozni akartak egymással. Akkor még egy-két feltétel hiányzott ahhoz, hogy valódi mozgalomról beszélhessünk. Szükség volt például arra, hogy az ország majd minden, hasonló szervezeti egységébôl érkezzenek résztvevôk. A feltételek hamar kialakultak, a vezetôk megtanultak bánni és élni a lehetôséggel, és feltámadt az igény is a találkozók iránt.

S

ok minden igazolja azt, hogy a VOTT története nem mindennapi sikertörténet, amely immár 55 éve rendületlenül tart. A mozgalom túlélt több megrázkódtatást, amelyeket fentebb már említettünk. Közben pedig minden esztendôben teljesíti feladatát: találkozási lehetôséget biztosít az egyazon iparághoz, a villamosenergia-iparhoz tartozó alkalmazottaknak és vezetôknek, az egymásért, a közösségért és a közérdekért felelôsséget vállaló embereknek, akik nemes vetélkedés közben adhatnak számot fizikai és szellemi felkészültségükrôl. A feladatokat csak azok tudják ilyen magas szinten teljesíteni, akik erre folyamatosan készülnek. Ugyanakkor a VOTT nem vált a profi versenyzôk privilégiumává. A kezdôk is megtalálják benne annak lehetôségét, hogy túlzott erôfeszítés nélkül, igazi sikerélménnyel teljesítsék a feladatokat. Mindehhez a hátteret a hangulat, a légkör, az egymásrautaltság, a kollegialitás biztosítja.

r

32

s

A


A

VOTT-on a versenyek mellett a szórakozásra is van lehetôség. Nagy találkozások és nagy beszélgetések színhelyei a találkozók. A passzív és az aktív pihenés pozitív lökést ad, pihentet, és egyúttal inspirál a jóra. A VOTT jó híre túlnôtte az iparágat, kisugárzása annak megbecsülését öregbíti mindazon települések vezetôinek és lakosságának szemében, ahol már voltak rendezvényei. A rendszerváltás óta sok olyan változás történt a villamosenergia-iparban, amely a VOTT jövôjéért szurkolók népes táborában kétségeket ébreszt. Következik ez mindenekelôtt abból, hogy a rendszerváltás átrendezte az érdekeltségi viszonyokat, és tovább folytatódik az iparág decentralizálása, nem is beszélve a szakszervezet átalakult stratégiájáról. Az új tulajdonosok e rövid idô alatt még nem bizonyosodtak meg arról, hogy ha befektetnek a VOTT-ba, az igenis megtérül, hogy a mozgalom hasznos mind a humánpolitika, mind a belsô PR vonalán. Így nem tudják eldönteni, mennyit is költsenek erre a célra. Bízni kell abban, hogy a résztvevôk létszámának átmeneti visszaesése, majd stagnálása után a vezetôk ismét felismerik, hogy a VOTT által teremtett légkör az egyének és az egymással kapcsolatban állók munkabeli eredményére is kedvezô hatást gyakorol. A VOTT túl fogja élni ezt az idôszakot is!

A

VOTT jövôjén való elgondolkodást az is aktuális49.VOTT, Mátrafüred, 1999. sá teszi, hogy az Európai Unió 2004-et „A sport A legfiatalabb versenyzô, általi nevelés európai évé”-nek nyilvánította, ezzel is Kulcsár Balázs átveszi a vándordíjat azt bizonyítva, hogy mind nagyobb figyelmet fordít a szociális és társadalmi tevékenységre, ezeken belül is a sportolásra. Az Unió alkotmánytervezetében a „támogatandó tevékenységek” között szerepel a sport. Ennek alátámasztására elsô alkalommal 2004-ben biztosított pályázati lehetôséget kifejezetten sport célú támogatások számára. Ez olyan lehetôséget villant fel a finanszírozási gondok megoldására, amit meg kell próbálnunk kihasználni.

A

villamosenergia-ipar dolgozói büszkén vallják és vállalják, hogy egy nagy család tagjai, akik – megbecsülve mások munkáját – tudják, hogy felelôsségteljes tevékenységet végeznek. Ezzel a felelôsségtudattal vannak egymás, a társadalom és a környezet iránt, ezzel a tudattal élnek, dolgoznak és mûvelôdnek. Amikor az egységes villamosenergia-rendszer nagymértékû munka- és szervezeti átalakításon megy keresztül, akkor a VOTT fontos fóruma a szemléletalakító összehangolásnak, összefogásnak. Egyaránt fontos ez a dolgozóknak, a vezetôknek, a tulajdonosoknak, a villamosenergia-rendszernek – végsô soron az egész magyar társadalomnak. Meggyôzôdéssel állíthatjuk, hogy az a ráfordítás, amit ez a sportmozgalom igényel, az meg is térül!

r

33

s

A VOTT VERSENYEI BACSÓ NÁNDOR–CZIBULYA JÁNOS–FEJÉR LEVENTE–JÁRMY ISTVÁN–KISS JÁNOS– MAROSSZÉKY ZOLTÁN–STUMPF LÁSZLÓ

Vándordíjként született

K

ülönösen hangzik, s talán olvasni is furcsa: a VOTT születésekor nem természetbarát-találkozó, hanem vándordíj volt. Mirôl is van szó? Menjünk vissza egy kicsit az idôben! 1985-ben alkotta meg az erre az alkalomra összehívott bizottság a 2004-ig hatályban volt Alapszabályt, amely elsô ízben használta a VOTT elnevezést. A bizottság úgy vélte, hogy e találkozónak olyan nevet kell adni, amely kifejezi annak elismert tartalmát, egyúttal könnyen kimondható, megjegyezhetô rövidítést is ad, amit – ha elterjed – mindenki szívesen használ. Ez az új elnevezés természetesen nem egy szakértô csoport „szellemeskedése” nyomán született meg, hanem arra a tényre alapult, hogy a rendezvény (akkor már a 35.) valóban találkozó volt. Az, hogy találkozó lett, a kezdetektôl résztvevôk szívében-lelkében meghonosodott érzésbôl, majd igényébôl eredt. A VOTT betûszó és a találkozó elnevezésének alkotói ezt kodifikálták, tették a szabály részévé. Hogyan vált találkozóvá ez a rendezvény? Úgy, hogy a versenyzôk szinte kezdettôl fogva úgy érezték, hogy az összejövetel örömét döntôen a találkozás, az eszmecserék, a közös szórakozás, egymás tehetségének és képességeinek megismerése, megbecsülése, s a legjobb értelemben vett szolidaritásérzés jelenti. E találkozások során emberi közelségbe kerülnek a hivatalos telefonbeszélgetések révén hangjukról már jól ismert, de hús-vér emberként még ismeretlen kollégával vagy éppen egy régebbi munkatársukkal, akivel jó barátként üdvözölhetik ismét egymást. Mily öröm – a telefonból már jól ismert hang alapján – a VOTT-on fel-, majd megismerni a sok száz kilométernyi távolságban élô és dolgozó, napjában akár többször is rendelkezést, adatot továbbító, üzemi eseményt jelentô munkatársat! Ez a nagyszerû lehetôség felszabadult, felemelô érzéseket kelt a találkozó résztvevôiben.

M

38. VOTT, Veszprém

r

35

s

indezek átéléséhez hozzásegít a versenyzés izgalma, eredmények elérésére serkentô volta. De nemcsak megfoghatatlan dolgok: nemes érzések és értékes élmények kapcsolódnak a VOTT-hoz, hanem kézzelfoghatóak is. A mérhetô versenyeredmények a VOTT célját, értelmét és szeretetét értékelhetôvé, a vezetôk és a támogatók számára is megérthetôvé és átélhetôvé teszik, és mindennek révén – közvetve – még gazdasági tartalom is rendelhetô e találkozók-

A VOTT

VERSENYEI

hoz. Elmondható tehát, hogy az alapító gondolat, a versenyzés – egyéb tartalmakkal kibôvülve – változatlanul a VOTT fô programja.

A

VOTT nem attól lett találkozó, hogy annak nevezték, hanem attól, hogy a versenyekre járók eleve úgy készültek az iparági rendezvényre, hogy ott találkozni fognak egymással. A viszontlátás pillanatának nagy élménye, a mindennapok eseményeinek elmesélése, a találkozások örömének megélése, a vidám társaság vonzza az embereket a VOTT-ra: találkozó ez a javából! S ez szinte az elsô rendezvénytôl így van. A másodiktól már biztosan, s az ötödik VOTT-on 109 résztvevôbôl már 43 „vendég” volt! Ez hivatalosan, írásban az 1957. január 30-án, Egerben kelt Alapítólevél-módosításban jelent meg: „…az Egerben 1951-ben elindított verseny a versenyzésen kívül már iparági sporttalálkozóvá fejlôdött…” Tehát a rendezvény a hetedik alkalom óta találkozó. Azóta is a versenyekkel összefonódva, attól elválaszthatatlanul él a találkozás igénye és öröme minden VOTT-os lelkében. A VOTT versenyei, amelyek a rendezvénnyel együtt fejlôdtek, mára egy kiforrott rend42. VOTT szert alkotnak. A legújabb, 2005-tôl hatályos Versenyszabályzat – éppen a VOTT példája nyomán kialakult, sok sportágat számláló villamosenergia-ipari sportmozgalom általános szabályzatával összhangban – e rendszert tartalmazza, s a VOTT versenyeit is ennek figyelembevételével rendezik meg. A Versenyszabályzat elôszavát és bevezetôjét a következôkben közre fogjuk adni, hiszen azokban a szerkesztôk úgy fogalmazták meg a Versenyszabályzat elôzményeit és célját, hogy a VOTT versenyeinek jelentôsége mindenki számára érzékelhetô legyen.

M

ár csak az van hátra, hogy e hosszú, 55 éves történet végén rámutassunk, miért hangsúlyozzák e könyv alkotói, hogy a VOTT alapításakor vándordíj volt. Nos azért, mert abban a bizonyos 1951-es Alapítólevélben ez áll: „…alapítja ezt a vándordíjat.” Szó szerint tehát egy vándordíj megalapításával kezdôdött a „természetjáró terepverseny”, amely azután hamarosan országos találkozóvá fejlôdött. Az alapítók célkitûzése: „A vándordíj elnyerésére rendezett versenyeken mutassák meg a küzdô csapatok a sportfelkészültségüket és a természet iránti szeretetüket.” (Aláírók: az Egri Vasas Elektromos SK Természetjáró Szakosztály – Eger, Sas u. 5. – vezetôje és az egri ÁVESZ üzletigazgatója.) Úgy gondoljuk, hogy a kitûzött cél az elmúlt 55 év során maradéktalanul megvalósult, és a VOTT fejlôdésének irányát a további évtizedekre is meghatározza. Tehát minden elôttünk áll, ami a VOTT-ot együtt, egymástól elválaszthatatlanul jellemzi: találkozó–természet–barátság–verseny. Mindez az alapítók emberi kvalitásait minôsíti: az ô lelkesedésük, természetszeretetük és elôrelátásuk az, aminek a VOTT-ok sorát köszönhetjük, azokat a találkozókat, amelyek ma a villamosenergia-ipar dolgozói szolidaritásának egyik oszlopát jelentik.

r

36

s

A VOTT

VERSENYEI

A VOTT VERSENYEI

Valóságos versenyek

Képzett versenyek

C tagozat ÖSSZESÍTETT VERSENY (1970)

Természeti versenyek

A VOTT fôdíja: Trafó A tagozat TEREPVERSENY Fokos

(1972) C/I kategória Ifjúsági verseny (1971) Ifjúsági kupa

(1951)

D tagozat TÁJFUTÓ VERSENY (1975)

V tagozat VETERÁNVERSENY Veterán kupa

Teknôsbéka vándordíj

A/S kategória Szeniorverseny (1963)

(1993)

D tagozat TÁJFUTÓ CSOPORTVERSENY

A/I kategória Ifjúsági verseny (2004)

(1975) C/N kategória Nôi verseny (1982) Nôi kupa

Tájfutó kupa A/N kategória Nôi verseny (2004) L tagozat LEGEREDMÉNYESEBB TÁRSASÁG VERSENY

A/CS kategória Családi verseny (2004)

Társasági kupa

C/S kategória Szeniorverseny (1970) Szenior kupa

(1991)

C/CS kategória Családi verseny (1997) Családi kupa

Városi verseny

B tagozat VÁROSISMERETI VERSENY (1970) Környezetismereti vándordíj

Rádióamatôr-verseny

B/I kategória Ifjúsági verseny (2004)

B/N kategória Nôi verseny (2004)

B/CS kategória Családi verseny (2004)

E tagozat ÉTERVERSENY Serleg

B/S kategória Szeniorverseny (2004)

(1982)

Egyéb vándordíjak

LEGFIATALABB VERSENYZÔ VÁNDORDÍJA (1997)

LEGIDÔSEBB VERSENYZÔ VÁNDORDÍJA (2000)

TERMÉSZETBARÁT FIATALOK VÁNDORDÍJ (2003)

A VOTT versenyeinek rendszere

r

37

s

A VOTT

VERSENYEI

Nemcsak az összetartozást-összetartást teszik megélhetôvé, hanem mindenki számára versengési lehetôséget is biztosítanak az iparágban dolgozó természetbarátok hatalmas táborában. Megbecsülést szerezve a mozgalomnak, egyszersmind az iparág azon társaságainak, amelyek a találkozókat támogatják. Álljon itt két részlet a A Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozók versenyeinek 2004-es Versenyszabályzatából.

„A Villamosenergia-ipari Társaságok Munkaadói Szövetsége az Erômûvek Független Egyesülésével egyetértésben létrehozta a Villamosenergia-ipari Sportbizottságot (VSB). A VSB gondozza a villamosenergiaipari sportolók iparági jelentôségû találkozóit (országos versenyeit). A hagyományos iparági sportok sajátos követelményeinek teljesítése érdekében megalakította a sportági bizottságokat. Ezek egyik feladata a sportági találkozókon programba vett versenyek versenyszabályzatának elkészítése. A jelen Versenyszabályzatot a Természetbarát Sportági Bizottság (TSB) dolgozta ki. Az országos villamosenergia-ipari sportrendezvények sorában a természetbarát találkozó (VOTT) egyedülálló 54 éves múlttal, a hagyományra alapuló, jól kidolgozott és bevált Alapszabályzattal évtizedek óta rendelkezik. A TSB úgy határozott, hogy az 1985-ben kiadott, eddig használatban levô Alapszabályt tekinti a VSB által megkívánt új versenyszabályzat törzsének. Ugyanakkor – az idôk szavát megfontolva, a korszerûsítésre adódó kézenfekvô alkalmat felhasználva – az Alapszabályt új követelmények bevezetésével, az évtizedes tapasztalatok hasznosításával, a VSB általános szabályzataival összhangba hozva módosítja, és korszerû Versenyszabályzat-ként terjeszti a Természetbarát Sportértekezlet (TSÉ) elé jóváhagyásra. A szerkesztôk szándéka szerint tehát a jelen Versenyszabályzat a VOTT versenyeinek sikeres megrendezését a korábbi Alapszabályhoz hasonlóan évtizedes távlatban is szolgáló dokumentum. A VOTT mozgalomban sokéves tapasztalattal rendelkezô résztvevô versenyzôk és vezetôk észrevételeikkel, javaslataikkal segítették a Versenyszabályzat létrehozását. A VOTT megalapításában és elsô évtizedeiben áldozatos lelkesedéssel úttörô munkát végzô sporttársak közremûködése pedig különösen értékes. A szerkesztôség elismerését fejezi ki a közülük is kiemelkedô Czibulya Jánosnak, Fejér Leventének, Gyôrki Antalnak, Hoffmann Lászlónak, Hrenkó Józsefnek, Kiss Lajosnak, Kiss Jánosnak, Koncz Gézának, Mankher Endrének, Németh Endrének, Trefil Károlynak, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a VOTT versenyeinek sok évtizedes sikereiben. Kegyelettel emlékezik meg továbbá a VOTT-ért ugyancsak nagyra becsült szolgálatokat tett érdemes sporttársakról, akik már nem lehetnek köztünk: Bonyhádi Ferencrôl, Diviaczky Gyuláról, Kováts Ferencrôl, Kubát Hugóról, Nagy Árpádról, Paku Mihályról, Pozder Györgyrôl, Szinok Gáborról, Varsányi Endrérôl, Vass Istvánról. A szerkesztôk külön köszönetet mondanak a munkát irányító, észrevételeivel és tanácsaival inspirálóan támogató Várhelyi Gézának, a VSB vezetôjének. Budapest, 2004. december (A VOTT Versenyszabályzatot kidolgozta a TSB mint szerkesztôség; tagjai: Kersity Antal elnök, Bacsó Nándor társelnök, szerkesztô és Balkányi Ferenc. Jóváhagyták a VSÉ 2004. december 10-i ülésén.) * * * Az egri Áramszolgáltató által 1951-ben kezdeményezett vándordíjas természetjáró versenybôl fejlôdött ki a Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozó hagyománya. Néhány év múltán már nemcsak a vándordíjért versenyzôk, hanem egyre több érdeklôdô is részt vett a rendezvényen, amelybôl így igazi találkozó lett. Az eredeti alapítólevél és annak módosításai a természetjárással és a környezetismerettel összefüggô versenyekrôl rendelkeztek. Ennek nyomán az 1971. április hóban Diviaczky Gyula, Mankher Endre és Pozder György által összeállított alapszabály több mint egy évtizeden át, azaz tíznél több találkozón volt a versenyek éltetô vezérfonala. Ekként maradéktalanul eleget tett a rendelkezéseknek.

r

38

s

A VOTT

VERSENYEI

Az 1971. évi, majd az ennek helyébe lépett 1985. évi alapszabály mindenki által világosan érthetô keretet adott a versenyeknek. A tömegesedés idején is szilárd alap volt, serkentette az érdeklôdést és az évrôlévre megújuló vetélkedést. Megôrizte a találkozók frissességét, és generációkat nevelt a természetjárás, a környezetismeret szeretetére, az egészséges sportszellemre. A versenyek vonzereje egyre nagyobb tömeget mozgósított. A csapatok száma megközelítette a százat, a résztvevôk száma pedig meghaladta az ezret. Fejlôdött a versenyek technikája, egyre sokrétûbbek lettek a feladatok. Mind a jól bevált versenyelemek, mind a fejlesztô kezdeményezések rengeteg hasznos tapasztalatot tártak fel, amelyekkel a versenyék sikerét fokozni lehet. A VOTT hagyománya a versenyek szigorú tisztasága, amit a korrekt feladatkitûzés, lebonyolítás és eredményértékelés, illetve a sportszerû részvétel jellemez. A pontos dokumentálás és tájékoztatás mellett kerülni kell a bürokratikus szabályozást, biztosítani kell a szabályok egyszerûségét, közérthetôségét, mindenki által jól megjegyezhetô és könnyen alkalmazható formáját. A rendezôk és a résztvevôk tapasztalatai, észrevételei, javaslatai alapján az eredeti célok még sikeresebb megvalósítása érdekében idôrôl-idôre indokolt a versenyszabályzat (alapszabály) átdolgozása. A jelen új versenyszabályzatban az ésszerûség által megalapozott és a gyakorlat során esetenként már amúgy is alkalmazott, a résztvevôk által elfogadott, illetve igényelt változtatások szabály-szerûvé tétele történik meg. A Versenyszabályzat a korábbiak szellemében, a fejlôdés eredményeit hasznosítva kívánja a találkozók versenyeit tovább éltetni, a versenyek hagyományait tisztán megôrizni, a rontó és kedv-szegô vitákat elkerülni. A rendezôk számára támogatást nyújt, hogy a megterhelô tömegesség ellenére a figyelmüket az örömszerzô lehetôségek minél szélesebb körû megvalósítására fordíthassák. A Versenyszabályzat azokat a követelményeket, formákat, módszereket és eljárásokat rögzíti, amelyek a versenyeken a rendezés, a lebonyolítás és az értékelés egyértelmûségét, a résztvevôk számára az egyenlô esélyt és az ellenôrizhetôséget biztosítja anélkül, hogy a versenyformáknak az adott helyhez, idôhöz való rugalmas alkalmazását gátolná. Lehetôvé teszi a versenyek értékelésbeli folyamatosságát, ezáltal éleszti és élteti az egészséges vetélkedés szellemét, de tág teret hagy a fejlesztô, élénkítô kezdeményezéseknek is, hogy a VOTT alapvetô gondolatai: a villamosenergia-ipari összetartozás egészséges környezetben, az egymás iránt érzett megbecsülésben és szeretetben, a környezetünkért való együttgondolkodásban és cselekvésben minél jobban hassanak. A pontosított szabályok a megfogalmazók szándéka szerint további fejlôdés forrásai, mint ahogy azok voltak a korábbi szabályok is. A Versenyszabályzat a találkozók tapasztalatain kívül a sportágak országos és nemzetközi tapasztalatait is érvényesíti. Lehetôleg igazodik a kapcsolódó sportági országos versenyszabályzatokhoz. Ezzel egyúttal alkalmas idôben, a fejlôdés természetes következményeként a villamosenergia-ipari természetbarát vetélkedés az országos sportmozgalom minôsítést is nyújtó részévé válhat.”

M

ost pedig vegyük sorra a versenyeket! A fejezet majdnem abban a sorrendben tárgyalja a versenyágakat, ahogyan azok a VOTT programjába bekerültek. A „majdnem”arra utal, hogy a Versenyszabályzat a napjainkra kialakult rendszerbe foglalja a szabályokat. Viszont egyes versenyek szerepe, súlya a versenyek során némiképp módosult (pl. a szeniorverseny kezdetben a terepverseny része volt, késôbb csak az összesített versenyben került értékelésre, s a Versenyszabályzat újabban már mind a terep-, mind a városismereti, mind az összesített versenyben értékelhetôvé teszi). Szólni kell a versenyek eredményeinek egy sajátosságáról is: nevezetesen arról, hogy a VOTT versenyeinek egy része a fizikai valóságban zajlik, a résztvevôk ténylegesen a természeti terepen vagy a városi környezetben oldják meg a feladatokat, illetve forgalmaznak az éterben. Az ilyen versenyek (terepverseny, városismereti verseny, tájfutó verseny, éterverseny, veteránverseny) eredménye (távolság, idô, pontérintés, kapcsolatszám, szóbeli vagy írásbeli válasz stb.) mindig tényleges és mérhetô. A versenyeredmények másik része viszont számítás alapján születik: a valóságos adatokból nyert versenyeredményekbôl képzett értékek alapján áll össze (összesített verseny, tájfutó csoportverseny, legeredményesebb társaság verseny).

r

39

s

SZERZÔK SZERKESZTÔ MUNKABIZOTTSÁG

Recommend Documents