Szakdolgozat. Vona Márton

Szakdolgozat

Vona Márton

2006

Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar

A galgahévízi láprét vízháztartási jellemzése és a térség káros vizei elleni védelem

Készítette: Vona Márton

Belső konzulens: Dr. Nováky Béla Külső konzulens: Szilágyi Attila Szakvezető: Dr. Dimény Judit

Gödöllő 2006

2

1. BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS ......................................................................... 4 Célkitűzések .............................................................................................................................. 5

2. A LÁPRÉT ÉS TÁGABB TÉRSÉGÉNEK BEMUTATÁSA............................ 6 2.1. A terület fekvése ................................................................................................................ 6 2.2 Éghajlati adottságok ............................................................................................................ 7 2.2.1 A láprét és környezetének meteorológiai jellemzése ................................................... 8 2.3. Talajtani adottságok: .......................................................................................................... 8 2.4 A térség vízrajzi adottságai ............................................................................................... 10 2.5 Területhasználat ................................................................................................................ 12 2.5.1. A láprétek területhasználatának változása: ............................................................... 12 2.5.2. A Galga völgye területhasználatának változásai....................................................... 13 2.5.3 A galgahévízi láprét területhasználatának változásai................................................. 17 2. 6. Vízrendezés, káros vizek elleni védelem ........................................................................ 19 2.6.1 Galga- völgye vízrendezési munkálatai ..................................................................... 19 2.6.2 Káros vizek elleni védelem a galgahévízi láprét környezetében:............................... 21 2.7 Lápok osztályozása ........................................................................................................... 23 2.8 Párolgás............................................................................................................................. 24

3. ANYAG ÉS MÓDSZER................................................................................ 26 3.1. A talajvíz-mozgás vizsgálata............................................................................................ 26 3.2. A láprét vízháztartása....................................................................................................... 26 3.2.1 Vízháztartási vizsgálatok, vízmérleg.......................................................................... 26 3.2.2 Vízmérleg elemei, számítási módszere ...................................................................... 28 3.3. Párolgás a galgahévízi lápréten ........................................................................................ 29

4. EREDMÉNYEK............................................................................................ 30 4.1 Vízforgalom a lápréten...................................................................................................... 30 4.1.1 Talajvíz járás .............................................................................................................. 30 4.1.2 A láprét és környezetének felszíni vizeinek mozgása ................................................ 34 4. 2 A Vízháztartási mérleg..................................................................................................... 43

5. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ....................................................... 53 6. ÖSSZEFOGLALÁS ..................................................................................... 55 7. IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................. 58 MELLÉKLETEK............................................................................................... 64 NYILATKOZAT................................................................................................ 67

3

1. Bevezetés, célkitűzés Manapság egyre fokozottabb figyelem irányul a vizes élőhelyek felé. Területük hazánkban jelentősen lecsökkent, szigetszerűvé váltak, azonban a természetes közegben betöltött egyedülálló ökológiai szerepüknek köszönhetően egyre inkább az érdeklődés és a kutatások középpontjába kerülnek. Témaválasztásomat indokolta, hogy a galgahévízi láprét egyike a Galgavölgyében még fennmaradt, egykor kiterjedt területű lápréteknek. 1998 óta számos terepi napot töltöttem a galgahévízi lápréten, amelynek fajgazdagsága, szigetszerű elhelyezkedése felkeltette az érdeklődésemet. A folyamatos terepi munka során azt tapasztaltam, hogy a láprét degradációja 2000 óta felerősödött, természetvédelmi szempontból értékes növénytársulások eltűnőben vannak. A területen 2004 óta természetvédelmi kezelést folytatunk, a láprét megőrzése érdekében, mely kezelés eredményeit nyomon követjük, értékeljük. Hosszútávú célunk a láprét revitalizációs terveinek tudományos megalapozása, elkészítése. A revitalizációs terv elkészítéshez elengedhetetlen a vizes élőhelyek biotikus és abiotikus adottságainak felmérése. Fontos a revitalizálandó terület környezeti tényezőinek kapcsolatrendszerét feltárni. A láprét kialakulását meghatározó egyik, talán a legfontosabb tényező a víz, ezért fennmaradásához alapvetően fontos a vízutánpótlás biztosítása. A láprét vízháztartásának,

vízutánpótlásának

megismerése,

megértése

megalapozatja

a

revitalizációs terveket. Ezeknek az ismereteknek a birtokában az egyes háttéranyagok elemzésével tervezhetjük meg azokat a rehabilitációs változtatásokat, amelyek végrehajtása esetén reményünk lehet arra, hogy tájaink változatos, mozaikos térszerkezete visszaalakuljon eredeti formájába (Aradi 2003).

4

Célkitűzések A dolgozat készítése során célkitűzéseim a következők voltak: − feltárni a galgahévízi láprét vegetációjában bekövetkező változások okait − feltérképezni a láprét vízháztartási mérlegének főbb tényezőit; − feltárni ezen tényezők kapcsolatrendszerét, összefüggésviszonyait; − kiszámítani a láprét vízháztartási mérlegét; − a változás alapján értékelni a láprét környezeti állapotát, elsősorban a vízellátás szempontjából; − az eredmények alapján javaslatot tenni a revitalizációs tervek megalapozására.

5

2. A láprét és tágabb térségének bemutatása 2.1. A terület fekvése A vizsgált láprét a Galga-patak deráziós völgyében fekvő Galgahévíz település közelében található, az Alföld északi határán, a Gödöllői-dombvidék, a Cserhát alja és a Jászság találkozásánál az Észak Alföldi Hordalékkúp síkságon (1. ábra). Egymást sűrűn váltogató dombok, hátak, völgyek jellemzik a kistájat. A kistájon síksági területnek minősíthető az összterület 58%-a, dombvidékhez sorolható 35%-a (Nagy 1997). Galgahévíz, vizsgálatom célpontja Pest megyében, Budapesttől 46 km-re, keletre található.

1. ábra Észak Alföldi Hordalékkúp síkság (4. pont Galgahévíz település)

6

2.2. Éghajlati adottságok A Galga-patak völgyében a kontinentális éghajlat sajátosságai érvényesülnek. A hőmérséklet és csapadékingadozás, a légáramlatok váltakozásának hatásai miatt az atlanti, mediterrán és az eurázsiai belső szárazföldi jelleg váltakozása jellemző. A vízgyűjtő terület éves középhőmérséklete jellemzően 10-11 °C között váltakozik, a leghidegebb januárban a havi középhőmérséklet -2 °C, a legmelegebb júliusban 21 °C, az éves hőingadozás mértéke 23 °C. A napfényes órák száma 1950. Uralkodó szélirány: ény-i. Az éves csapadékösszeg 525-550 mm között váltakozik, követve a domborzati viszonyokat. A legkevesebb csapadék a torkolati szelvényben fordul elő, míg a legtöbb csapadékot a felső dombvidéki területen mérik. A csapadék több mint 60 %-a a nyári hónapokra esik. Júniusban hullik a legtöbb csapadék, 65-67 mm körül, szeptemberben kevéssé az átlag alatt van a lehullott csapadék mennyisége: 39-40 mm. A Mátra hegység közelsége miatt a tavaszi felmelegedéshez hosszabb idő szükséges, mint az őszi lehűléshez. Gyakoriak a hirtelen bekövetkező hőmérsékletváltozások. Május első harmadában, június végén és október elején gyakran hőmérséklet csökkenés jellemző (Nagy, 1997). Ez egybeesik Fekete (1965) megállapításával, miszerint a Gödöllői-dombság hűvösebb és nedvesebb mezoklímával jellemezhető, és a terület ennek a földrajzi egységnek a szélén fekszik. Gyakoriak az őszi fagyok, valamint a nyári és kora őszi időszakban a jégverés. Az éves csapadéknak szilárd alakban lehulló, télen felhalmozódó részaránya jelentős mértékben változó. A Galga alacsony fekvésű síkvidéki területén értéke mintegy 10 %. Tág határok között változik a hótakarós napok száma, így a hótakaróban felhalmozott vízkészlet nagysága is. Mivel a hótakaró hosszabb ideig tartó felhalmozódása viszonylag kis területre korlátozódik, ahol ugyancsak előfordulhatnak télközi felmelegedések, és ezzel együtt járó hóolvadások, a vízjárás alakulását a Galga vízrendszerben alapvetően az esőzések határozzák meg.

7

2.2.1. A láprét és környezetének meteorológiai jellemzése A meteorológiai adatok az alábbiak szerint alakulnak 50 év átlagát figyelembe véve Galgahévíz térségében (1. táblázat) (Nagy 1997) (OMSZ 2006b): Meteorológiai jellemzők:

Galgahévízre jellemző adatok:

1. Évi átlagos középhőmérséklet:

+10,6°C

2. Tenyészidőszak középhőmérséklete:

+17-18°C

3. Fagyos napok száma:

100-110 nap

4. Első őszi fagy átlagos határnapja:

október 20-25.

5. Havas napok száma:

25-30 nap

6. Utolsó tavaszi fagy átlagos határnapja:

április 15-20.

7. Évi csapadék:

550-570mm

8. Évi napsütéses órák száma:

1900-2000óra

9. Uralkodó szélirány:

nyugati-északnyugati

1. táblázat: Galgahévíz meteorológiai adatai A fenti táblázatból kitűnik, hogy Galgahévíz település csapadék adatai átlagosan 20-40 mm-rel magasabbak a Galga-völgye csapadék adatainál, azonban a hőmérséklet adatokban nem találunk eltérést. 2.3. Talajtani adottságok: A kistájra általánosan jellemző talajtípusok a dombhátakon a Raman-féle barna erdőtalaj, illetve ezen talajok erodált változatai. Az erózió, valamint a szántóföldi művelés következtében a területen egyaránt megjelennek a humuszos-homok, és lejtőhordalék talajok.(Centeri et al. 2005a). A deráziós völgyekben a vízfolyások mentén hidromorf talajok fordulnak elő, réti öntés és láptalajok. A völgyfenéki láprét, vizsgálataim célpontja talajtani szempontból rendkívül mozaikos, eltérő talajtípusokkal, és már az alapkőzetben is eltérő textúrákkal találko8

zunk. A lápréten uralkodó talajtípusok lápos-réti és öntés-réti talajok típusba sorolhatóak (Stefanovits 1999). A lápréten végzett vizsgálataim során, talajtani felvételezésekor számottevő mennyiségű eltemetett nyers és szuroktőzeg rétegeket találtunk 60-90 cm mélységben. Az uralkodó talaj típusok textúrája igen heterogénnek mutatkozott a homok fizikai féleségtől egészen az agyag fizikai féleségig minden változat fellehető volt. Az agyagosvályog, vályog, homokos-vályog, homok, textúrák bizonyítják, hogy a terület vízfolyásokkal egykoron igen tarkított volt, az egykori Galga medre a területen meanderezett, jelentős anyagmozgásra utal. A domborzatban megtalálható változatosság is a patak által lerakott homok hátak, és a mélyedésekben megtalálható agyagosabb összlet a patak üledéklerakási tulajdonságaira utalnak. A lápréten talált eltemetett paleotőzeg rétegek 60-90 cm mélységben találhatók, ami szintén a nagyfokú anyagmozgások bizonyítéka, hiszen az egykori felszínt egy mintegy 60 cm-es üledék borította be, melyen új talajképződési folyamatok indultak meg (Vona et al. 2005a) Talajtani vizsgálataink során csupán néhány felvételi pontban találtunk jelenkori tőzegesedésre utaló nyomokat, a jelenkori tőzeg nyers tőzeg típusba sorolható, és igen sekély, mindössze 1-5 cm vastagságúak, ezen területek tőzegképződményei a vízhiány miatt oxidálódtak. Ezeken az időszakos vízborítottságú területeken csak szakaszos tőzegképződés, és nagyobb mérvű lápföldképződés jellemző. A deráziós völgy lejtőnek lejtése gyakran meghaladja a 12 %-os lejtőszöget. Ezeket a lejtőket elsősorban napraforgóval, kukoricával és kalászos növényekkel hasznosítják. Újonnan teraszos kialakítású gyümölcsöst is találunk a volt TSZ-központ közelében. A szántóföldeken a nagy fokú víz általi erózió következtében jelentős talaj és tápanyagveszteséggel kell számolni.

9

2.4. A térség vízrajzi adottságai A láprét és tágabb térsége a Galga patak vízgyűjtőjéhez tartozik. A Galga patak hossza 65 km, vízgyűjtőterülete 56,8 km2. A Cserhát hegység déli lejtői közötti völgyekben összegyűlő vizekből alakult ki. Romhánytól keletre ered és Jászfényszaru községnél torkollik a Zagyvába (2. ábra). A vízgyűjtő a természeti adottságok folytán két részre, domb- és halomvidéki (az eredéstől Aszódig), valamint síkvidéki területre oszlik (Aszódtól a torkolatig). A vízgyűjtő terület legmagasabb pontja 545m, a legalacsonyabb 111m. A vízhálózat kialakulása a negyedidőszaki, kis kiterjedésű helyi mély süllyedékeknek köszönhető. A süllyedékek folytonos változásának a következménye, hogy a területen kalandozó folyók folyásirányukat rendszertelenül változtatták, hátrahagyva durvaszemű üledékeiket, amit azután vagy ők, vagy más, a helyükre terelődő folyók szállítottak tovább, vagy halmoztak át. A vízfolyások hatalmas munkáját jól érzékelteti, hogy a dél felé haladva a növekvő vastagságú pleisztocén rétegsor Szolnoknál eléri a 400 m-t. Amíg a szintváltozások közvetve terelték a vízfolyásokat, addig a kiújuló haránttörések közvetlenül is, preformálás révén magukhoz vonták a felszíni vizeket. Ilyen törésvonal mentén fut ma a Galga, de a Tápió is. A szintváltozások ma sem szünetelnek. Az ényi-dk-i irányban húzódó, hosszú, keskeny Galga vízgyűjtő jobb oldalról befutó mellékfolyói: Legéndi-patak, Sinkár-patak, Némedi-patak, Egres-patak, Nagyvölgyi-patak, Sósi-patak. A bal oldaliak: Becskei-patak, Gólya-patak, Breda-patak, Emse-patak.

10

2. ábra A Galga- patak vízgyűjtője (piros négyzetben a vizsgált láprét)

11

2.5. Területhasználat 2.5.1. A láprétek területhasználatának változása: Az elmúlt évszázadban jelentős változások történtek a mezőgazdasági területhasználati módokban. A vizes élőhelyeket törekedtek a szántóföldi művelés számára káros vizektől mentesíteni, ezzel megteremtve az intenzív mezőgazdasági művelés feltételeit. Azonban tőzeg és lápterületeink nem csak az intenzifikált mezőgazdasági művelés következtében degradálódtak. Már az 1900-as évek elején jelentős víztelenítési munkálatokat hajtottak végre, mivel a tőzeg jelentős bányászati vagyonnak számítottszámít. A tőzegvagyon kitermelése érdekében átfogó meliorációs munkálatok kezdődtek lápterületeinken. A lápok víztelenítésének káros következményeivel azonban nem számoltak, bár a kutatók (Kabar 1959, Stephens 1956, Neller 1944, Segenberg 1951) már az 1950-es években felhívták a figyelmet a lápok pusztulására. Stepehens (1956) megállapítja, hogy everglades-i lápterület talajvízszint csökkentése következtében 30 év alatt 99 cm-rel csökkent a tőzegréteg vastagsága. Hazánkban az 1970-es Magyarország tőzeg és lápföldkészletének előzetes felmérésében, amely 1953 óta folyt Dömsödi (1971) megállapítja, hogy a lápmegsemmisülés következtében a tőzegréteg átlagosan 10 cm-es tőzegréteg vastagság csökkenést eredményezett. Ez a csökkenés Pest-megyében felmért 590 ezer tonna tőzegből 50 ezer tonna megsemmisülését jelentette. A vízrendezések következtében a Galga menti egykori kiterjedt láprétek területe is zsugorodott, feldarabolódtak, tőzegkészletük csökkent. Ez a degradáció Kelet Magyarország tőzeges lápvidékein (Kis Sárrét, Nagy Sárrét, Ecsedi láp, Bodrogköz) volt a legnagyobb mértékű, a tőzegtelepek összezsugorodtak, eltűntek az elmúlt 100 évben a tőzegvagyon 200 millió m3-ről 0,6 m3-re csökkent (Dömsödi 1974) A tőzegbányászat mellett az 1950-es évektől lejátszódó agrárstruktúrában történő változások is jelentős hatást gyakoroltak a vizes élőhelyekre. Világszerte a fokozódó és egyre intenzívebbé vált mezőgazdasági művelés miatt, (Shah és Strong 1999) nőtt a termőhely igény, jelentős kiterjedésű területeket vontak szántóföldi művelés alá. Ez a művelési ág változtatás a lápokat, üde réteket, vizes élőhelyeket hazánkban sem kímélte (Dömsödi 1988).

12

A művelési ág váltással és a lakossági igényekkel párhuzamosan 1960-as évektől kezdődően jelentős változások történtek a kisvízfolyások kezelésének koncepciójában. A kisvízfolyások mederszabályozására, erózióvédelmi beruházásaira az állam anyagi forrásokat szentelt. 2.5.2. A Galga völgye területhasználatának változásai: A Galga- völgye vízrendezési munkálatainak tervezése során törekedtek a komplex vízgyűjtő rendezési terv készítésére (Közép-Duna Völgyi Vízügyi Igazgatóság 1969, 1972, 1986, 2003).A tervek magukba foglalták a völgyfenék meliorációs munkálatait, valamint a lejtők talajvédelmet szolgáló műtárgya létrehozását is. A vízrendezési tervek célul tűzték ki a térségben az öntözés infrastruktúrájának fejlesztését is. A program keretében 300 ha szántóföldi terület öntözését biztosították, valamint Az 1990-es évek területhasználataiban bekövetkező változás miatt ezen művek igen elhanyagolt állapotba kerültek, feladatukat nem tudják ellátni. Mezőgazdasági célú létesítmények Galgamenti Vízi Társulat területén (IMOLEX 2002) − − − − − − − − − − − − − − − − − −

Mezőgazdasági területeket közvetlenül védő művek Vízrendezési művek Ebből felszíni vízrendezési rendszerek. Darabszáma: Érintett terület, ha: Jellemző állapotuk: ~ Ebből felszín alatti vízrendezési rendszerek Darabszáma: Érintett terület, ha: Jellemző állapotuk: Talajvédelmi művek Jellege: Érintett terület, ha: Művek állapota: Mezőgazdasági vízhasznosítás Öntözőrendszerek darabszáma Érintett terület, ha: Jellemző állapotuk:

104

5 2.000 rossz 10 3500 működésképtelen talajcsövezés 500 működésképtelen 9 315 közepes

A mezőgazdasági művelést elősegítő igen jó kiépítettségű művekre nincs igény, fenntartásuk jelentős anyagi ráfordítást igényelne. Szükség volna egy új vízgazdálkodási agrárstratégia kidolgozására, amely segítségével hatékonyan lehetne rendezni a térség 13

vízgazdálkodási problémáit. A téma igen aktuális, mivel a szélsőséges időjárási anomáliák anyagi károkat okozhatnak. 1999 júliusában Galgamácsa, Hévízgyörk és Tura mélyen fekvő belterületi részei víz alá kerültek. Jelentős károkat okozott a medréből kilépő Galga Acsán és Galgagyörkön is. Általánosan elmondható, hogy a helyi vízkárok a csapadék elvezetésének hiányosságaiból adódnak, a belterületi vízrendezés jelentőségét mind a vízi társulatok, mind az önkormányzatok alábecsülik. A vízrendezések megoldásának a tájékozatlanság és a pénzhiány jelentős gátat szab. Jellemző vízkárok és vízkár-elhárítási beavatkozások a Galgamenti Vízi Társulat területén (IMOLEX 2002) − − − − − − − − − − −

Jellemző vízkárok a Társulat területén Kisvízfolyások árvize által veszélyeztetett területek, ha 2.000 Síkvidéki vízkárok (belvíz , ha 4.500 Erózióval veszélyeztetett területek, ha 1.500 Helyi vízkárral veszélyeztetett területek, ha 2.000 Veszélyeztetett belterületek, ha 200 Jellemző vízkár-elhárítási beavatkozások a Társulat területén Dombvidéki vízrendezéssel védett terület, ha 1.000 Síkvidéki vízrendezéssel védett terület, ha 4.500 Talajvédelmi módszerekkel védett terület, ha 0 I Belterületi vízrendezési módszerekkel védett terület, ha 200 A klasszikus értelemben vett belvíz nem jellemző a területre, talajtani szem-

pontból nincsenek agyagos összletek a területen, a víz időszakos elöntést jelent. Sokkal jelentősebb veszélyeztető tényező a víz általi erózió, Galga menti aszimmetrikus völgy domboldalain jelentős mértékű talajpusztulás figyelhető meg. A domboldalakat túlnyomó részben szántóföldi művelési ágban hasznosítják, teraszolással csupán néhány helyen találkozhatunk.

14

A Galgamenti Vízi Társulat jellemző vízrendezési műszaki létesítményei (IMOLEX 2002). − Mesterséges vonalas létesítmények (csatornák , km 10,4 3 − Többcélú tározók (db): tározótér (em ): 3.500 − Tározók állapota: csak fenntartás: rekonstrukció szükséges: − Közcélú társulati művek műtárgyai, db 240 − Ebből keresztező műtárgyak, db: 180 − Szabályozó műtárgyak, db: 60 − Műtárgyak állapota: − megfelelő 0 db, − rekonstruálandó 230 db, − átépítendő 90 db A Galga vízgyűjtőjén megépített tározók többcélú tározónak épültek, hivatottak voltak záportározás, öntözővíz igény, rekreációs célok ellátására is, azonban jelenleg csupán záportározó funkciójukat töltik be túlnyomó többségben. A záportározók iránti igény megnőtt, ezért jelenleg több árvízcsökkentő tározó létesítését is tervezik. A Sósi patakon völgyzáró gátas létesítményt hoztak létre a Bika tó területén, Galgahévíz határában. A galgahévizi tározó 20 ha felületű, 397000 m3 térfogatú, mely 144 ha-os új öntözőrendszer kialakítását tette lehetővé. A Bika-tó a Sósi-patak vizét hivatott felfogni, árvízcsúcsát csökkenteni, a tározóra települt öntözőrendszer mára működésképtelen, csupán rekreációs célokat szolgál. A tó azonban jelentős vízimadár élőhelyé vált, árvízcsúcs csökkentő hatása mellett természetvédelmi jelentősége is megnőtt. A Sósi-patak mesterséges felduzzasztása, valamint Galga-patakba való torkolatának, illetve medrének áthelyezése negatív hatást gyakorolt a vizsgált láprét vízutánpótlására. A tájhasználati változások következtében az öntözés iránti igény a Galga mentén jelentősen visszaszorult, az elenyésző öntözést elsősorban csőkutak segítségével oldják meg. Az ökológiai vízigény iránti igény nagy lenne, a Galga mentén jelentős láprétek húzódtak, melyek mára, sajnálatos módon degradált állapotban maradtak fenn. Megőrzésükre a Duna Ipoly Nemzeti Park jelentős erőfeszítéseket tesz, azonban a víz szolgáltatására sem a Közép Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság., sem a Galgamenti Vízi Társulat nincsen felkészülve. A vízszolgáltatás metodikája nincsen kidolgozva.

15

Ökológiai és természetvédelmi elvárások a Galgamenti Vízi Társulat területén (IMOLEX 2002) Nemzeti park terület a Társulat területén, ha: Tájvédelmi körzet terület a Társulat területén, ha: Erdőterület a Társulat területén, ha: Ökológiai vízszolgáltatási igények, helyek száma, db: Ökológiai célú vízvisszatartás, helyek száma, db: 10

5.500 18.000 vízhozam, m /s: terület, ha: 1.100

A Galga vízgyűjtőjén 552,44 km2 található településeken a közüzemi vízellátás 100 %-os. A szennyvízelvezetés és csatornázottság mára megoldódni látszik, az elmúlt években jelentős szennyvíztisztító telep beruházások történtek a vízgyűjtőn. Három regionális szennyvíztisztító telep működik a vízgyűjtőn (Vona 2005). 1. Galgagután létesült szennyvíztisztító hivatott Bercel, Becske, Nógrádkövesd, Galgaguta, Légénd, Nógrádsáp települések kommunális szennyvízkezelését megoldani. 2. Acsán működik a második regionális szennyvíztisztító telep, amely Acsa, Csővár, Galgagyörk és Püspökhatvan települések szennyvizeit tisztítja. Tényleges terhelése 300 m3/nap, a szennyvizet előkezelik, a keletkezett szennyvíziszapot az Aszódi komposzttelep hasznosítja. 3. Turai, Versegi, Aszódi regionális szennyvíztisztító rendszerbe bekapcsolt települések Galgahévíz, Kartal, Iklad, Domony, Bag és Hévízgyörk települések. Tényleges terhelése 1500 m3/nap, a szennyvizet előkezelik, a keletkezett szennyvíziszapot az Aszódi komposzttelep hasznosítja, majd mezőgazdasági területre helyezik ki. Valamennyi szennyvíztisztító tavas rendszerű. Megfelelő kapacitással rendelkeznek, azonban sajnálatos módon igen alacsony, csupán 20-40 %-os a rákötési arány, amely a tisztítási hatékonyságot nagymértékben megnehezíti. Az 1990-es évektől kezdődően az újabb agrárstruktúra megváltozása, átalakulása következtében egyre inkább előtérbe került a környezet- és természetvédelem. A még fennmaradt vizes élőhelyek felértékelődtek, a természetvédelem jelentős erőfeszítéseket tesz felmérésükre, megóvásukra, revitalizálásukra (Gulyás-Lukács 2003, Kleb et al. 2001, Kiss 2005, Correia 1998, Dél Nyírség Bihari Tájvédelmi Egyesület 2001).A még fennmaradt láprétjeink felmérése és megőrzése nem csak természetvédelmi szempont-

16

ból jelentős (Nagy és Bardóczyné 2005), hiszen az Európai Unió Víz Keretirányelve is 2000/60/EC (Ijjas és Ijjas 2004) előírja hazán számára is, hogy vizeinket jó állapotba kell hozni. 2.5.3. A galgahévízi láprét területhasználatának változásai. A történeti források (Kovács 2005) és szóbeli közlések alapján a galgahévízi láprét mindig is üde, vizes élőhely volt. A láprétet legeltetéssel és kaszálással hasznosították. Ezen területhasználat az 1980-as évek közepéig fent is maradt. A TSZ rendszeresen kézi munkaerővel kaszálta, a szénát a szarvasmarha ágazat hasznosította. A láprét környezetében elterjedt a kertészeti kultúra. A völgyfenékhez közel elhelyezkedő nadrágszíj parcellák egykor a láprét területéhez tartoztak, azonban a háztáji gazdálkodási forma megjelenésével egyre nagyobb területeket hódítottak el a lápréttől és vonták szántóföldi művelés alá (Helfrich 2005). Ennek az intenzív terjeszkedésnek a magas talajvízszint szabott határt, a túlzottan üde területek szántóföldi művelése nem volt lehetséges. A terület a rendszerváltás után elhanyagolt állapotba került, azonban a galgahévízi láprét újfent felértékelődött, hasznosítási alternatívaként nyárfásítani szerették volna. Ezt a fásítást akadályozta meg a Duna Ipoly Nemzeti Park mint szakhatóság, majd, megvásárolta a védelemre érdemes terület egy részét, jelentős lépést téve ezzel a láprét megőrzésére. A galgahévízi láprét vízháztartásában jelentős szerepet játszik az érintett részvízgyűjtő területén összegyülekező víz, amely elsősorban felszín alatti beszivárgással mozog a völgyfenék irányába. A felszíni lefolyás korlátozott, mivel a részben a domboldalon, részben a völgyi területeken fekvő Galgahévíz település csatornázott, belterületi vízelvezetése zárt rendszerű, így jelentős felszíni víz nem jelent utánpótlást a láprét vízellátásában. A területet Ny-ról határolja a Sósi-patak, amely egykor a lápréten keresztül jutott a Galga-patakba (3. ábra), azonban a vízrendezési munkálatok során medrét, torkolatát áthelyezték és az 1970-es években víztározót alakítottak ki rajta. A Galga, valamint a Sósi-patakot az elmúlt 200 évben több lépésben kísérelték meg szabályozni. A patakok kanyarulatait, oldalágait levágták, a Sósi-patak medrét áthelyezték. A történeti térképek tanulsága alapján az 1950-es évekig a Sósi-patak egykori medrében még folyt víz, állandó vízutánpótlást biztosítva a lápréten.

17

3. ábra: Az I. katonai felmérés (1763-1789.) A Sósi-patak a láprét vízháztartási viszonyainak megváltoztatásában jelentős szerepet játszott, jelenleg felszíni elöntés, állandó vízutánpótló szerepét elvesztette. Történeti térképek, légifotók alapján megállapítható, hogy a Galga-patak egykor a területen meanderezett, azonban mára a kanyarulatait levágták, töltések közé szorult. A Sósi-patakon az egykori Bika-tó területén az 1970-es években egy 20 ha-os víztározót létesítettek, amely a patak vizének jelentős részét felfogja (4. ábra). A Sósipatak vízhozama mára igen lecsökkent, a víztározó a patak vízhozamának jelentős részét felfogja. A tározószint szabályozása csak különlegesen elrendelt üzemi cselekmény, egy túlfolyó a vízszint szabályzó a normál üzem alatt, ez a vízszintszabályzó 142,5 mBf vízszint fölötti vizet vezeti le (Ambrus és Szabó 1982).

4. ábra: A vizsgált terület és környezete

18

2. 6. Vízrendezés, káros vizek elleni védelem 2.6.1. Galga- völgye vízrendezési munkálatai A Galga medre Aszódnál lép ki a síkvidéki – Alföld-peremi – területre. Az alsó –síkvidéki szakasz – vízjárása és mederalakulása, a felső területrészek víz- és hordalékjárásától függően alakul. A vízfolyás torkolati szelvényében az NQ10%-os valószínűségű árvízhozam 48,0 m3/s. Kizárólagosan állami tulajdonú VIZIG kezelésű szakasz hossza 43,75 km (0+000 -43+750). A Galga-patak vízrendezési munkáinak keretében került megerősítésre 1971-ben a Galga-patak jobb és bal parti töltése a zagyvai árvizek duzzasztási határáig 1,2 km hosszban. Ezzel az átépítési munkálattal a Zagyva-Galga-patak torkolati háromszögének árvízvédelmi biztonsága jelentősen megnőtt. Az 1960-as évektől kezdődően jelentős változások történtek a kisvízfolyások kezelésének koncepciójában. A kisvízfolyások mederszabályozására, erózióvédelmi beruházásaira az állam anyagi forrásokat szentelt. Az 1970-es években megkezdődtek a terület vízrendezési munkálatai, alapvetően a káros, mezőgazdasági területeket veszélyeztető vizek elvezetését szolgáló meliorációs munkálatok. A Galga-patak rendezési munkálatai több ütemben készültek. Részleges mederrendezés 1958-60 között történt, majd az 1969-73 közötti időszakban, három ütemben készült el a patak komplex rendezése. A tervezés során komplex vízrendezési munkálatokat irányoztak elő, melyet mintaterületnek is szántak tervezők, hasonló komplex tervezések megvalósításához (Licskó és Hársfalvi 1989). A tervdokumentációkból megállapítható (VIZITERV 1972; Ambrus és Szabó 1982, Közép-Duna Völgyi Vízügyi Igazgatóság 1969, 1972, 1986, 2003; Licskó és Hársfalvi 1989), hogy a Galga- völgyének komplex vízrendezése során a völgyfenéken komplex meliorációra, a lejtőkön talajvédelmi beavatkozásokra van szükség. Sajnálatos módon a kivitelezési munkálatok csak a völgyfenéki komplex meliorációra korlátozódtak, a deráziós völgy lejtőin nem, vagy csak kis mértékű talajvédelmi beavatkozásokat végeztek (Vona et al 2005a). A lejtőkön a talajpusztulás igen nagy mérvű, amely jelentős tápanyagveszteséggel is párosul. Ez a lemosódott tápanyag a völgyfenéken felhalmozódik, ezzel is elősegítve az eutrofizációt, valamint a felszíni és felszín alatti vizek tápanyagterhelését.

19

A Galga mederrendezését az alsó szakaszon történő rendszeres elöntések tették indokolttá, Hévízgyök, Tura települések belterületének egy részét rendszeresen veszélyeztette a megáradt patak. A torkolattól 1,5 km-es szakaszon árvízvédelmi töltés, a 11+750-es folyamszelvényig pedig víztartó depónia került kialakításra. A mederrendezések mellett sor került a patak környezetének vízrendezésére is, számos vízelvezető csatornát létesítettek. A rendszerváltás után a patak jelentős része, az 0+000-43+750 km közötti szakasza (a Legéndi patak betorkollásáig) kizárólagos állami tulajdonban van, kezelője a Közép Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. A patak többi részét a Galga menti Vizi Társulat kezeli. A Galgamenti Vízi Társulat területén található kisvízfolyások és vízrendezési művek (IMOLEX 2002) − − − − − − − − − −

A kizárólagos állami művek összes hossza, km A közcélú (társulati művek) összes hossza, km társulati művekből állami tulajdonú, km társulati művekből önkormányzati tulajdonú, km társulati művekből társulati tulajdonú, km társulati művekből magántulajdonú, km A közcélú (társulati) művek állapota csak rendszeres fenntartást igényel, km rekonstrukciót igényel, km beruházást igényel, km

72 172 15 68 31 56 74 38

A Galga menti harmadlagos művekről elmondható, hogy a patak alsó szakaszán jelentős hosszabban épültek ki, azonban karbantartásukról sem az önkormányzatok, sem a földtulajdonosok nem gondoskodnak. Állapotuk igen leromlott, feladatukat nem tudják ellátni. − − − −

A harmadrendű (volt üzemi) művek becsült hossza, km ebből használható állapotban lévő, km ebből rekonstrukcióra szoruló, km ebből felszámolandó, km

31 9 17 5

Az elmúlt 15 évben a mezőgazdasági tájhasznosítás jelentős mértékben átalakult a térségben. A patak menti területek gazdátlanok, az egykori vizes élőhelyek revitalizációjára megnőtt az igény a természetvédelem oldaláról. A harmadlagos, víztelenítést szolgáló művek jelentős részt ezen védett, vagy védendő természeti területeken találhatóak, a vizes élőhelyek víztelenítését elősegítve. Az 20

ilyen vízelvezető művek felülvizsgálata természetvédelmi szempontból feltétlenül kívánatos volna. A meliorációs beruházások során ezen csatornákat nem alakították ki kettős hasznosításra, vízkormányzásra alkalmatlanok, feliszapolódásuk is igen előrehaladott állapotban van. 2.6.2. Káros vizek elleni védelem a galgahévízi láprét környezetében: Az 1960-70-es évek vízrendezési mérnöki felfogása jelentősen átalakította Galgahévíz környezetét. A Galga patak áradása során korábban gyakran veszélyeztette a lakott területeket. A Galga-patak, valamint a Zagyva áradása legtöbbször egybe esik (Nováky 1985), így a Galga vízhozamát a Zagyva nem tudta befogadni, visszaduzzasztott. A visszaduzzasztás következtében Hatvan, Tura, Hévízgyörk térségében jelentős elöntések keletkeztek, melyek a lakóházakat veszélyeztették. Ezen belvízkárok mérséklése érdekében a torkolattól Hévízgyörk településig a szabályozott, kiegyenesített Galga partját földdepóniával magasították meg a kiöntések megakadályozása érdekében. Hévízgyörk mélyebb területei köré övárkot építettek, így az 1970-es évektől a Galga elöntéseivel nem okozott jelentős anyagi károkat. A völgyfenék vízrendezése érdekében a láprétet korábban felszíni vízzel tápláló Sósi-patakot mesterséges mederbe terelték, torkolatát áthelyezték. Az új meder hegyesszögben torkollik a Galga-patakba, amely hidrológiai-hidraulikai szempontból igen kedvezőtlen. A torkolat kedvezőtlen hidrológiai-hidraulikai adottságai miatt utólagosan kő torkolati műtárgyat kelet kialakítani. Galgahévíz és Hévízgyörk közötti terület a meliorációs munkálatok előtt egy egybefüggő láprét terület volt, melyet a Sósi-patak így kettévágott. A láprét foltokon vízlevezető csatornákat létesítettek, melyek a területek víztelenítését célozták. Ezek a víztelenítési munkálatok a Hévízgyörki láprét területén sikeresek voltak, a láprét vegetációja nagy mértében degradálódott (Pintér 1999), azonban a terület szántóföldi művelésre ma sem alkalmas. A terület rét-legelő művelési ágban van, foltokban kaszálják, tulajdonosai pedig foltokban szántják kevés sikerrel a napraforgó, valamint kukorica vetésben feljön a nád, igen sajátságos képet adva a táblának. A galgahévízi láprét folton a meliorációt szolgáló csatornahálózatot szintén létesítettek, azonban ez nem tudja, tudta ellátni eredeti funkcióját. Az intenzív gazdálkodás

21

nem képzelhető el rajta, bár 1997-98-ban megpróbálták felszántani a területet, sikertelenül. A csatornahálózatnak azonban némi leszívó, szárító hatása van, amely negatív hatása a vegetációban megfigyelhető. A nádasodás intenzív a területen, a láprét védett növénytársulásai visszaszorulóban vannak (Vona et al. 2005b). A melioráció a területen vitatható sikereket ért el. A Galga elöntési ellen védik az övárkok a lakott területet, azonban az egykori 100 ha-os láprétet, értékes biotópot kettészakította, degradálta. A vízelvezetés nem érte el a tervezett célját, a terület nem vált alkalmassá szántóföldi művelésre. A láprét vegetációja azonban sérült, az ökológiai egyensúlya felborult, jelenleg rendezetlen, gazdátlan képet mutat. A felhagyott szántók nem képesek regenerálódni, invázív és ruderális gyomnövények nagy borítási értékekben vannak ezen területeken (Vona és Falusi 2005). Véleményem szerint az emberi épített környezet védelme, belvíz elleni védekezés mindenkép indokolható, azonban a völgyfenék kiszárítása, a Sósi-patak áthelyezése semmiképp sem elfogadható. Ezen ex lege védelem (1996 LIII tv.) alatt álló láprétek megőrzése, revitalizálása mindenképp indokolt. A láprét szempontjából ezen – korábbi mérnöki nézőpont szerinti – káros vizek a területre való kijutásának elősegítése és területen tartása a az EU Víz Keretirányelv alapján is javasolhatóak, nem tekinthetőek káros vizeknek. A Galga és Sósi-patak „jó állapotnak” eléréshez szükséges a környezetének jó állapotát is el kell érni. Európai Unió Víz Keretirányelve is 2000/60/EC, (Ijjas és Ijjas 2004)

22

2.7. Lápok osztályozása A láprét vízháztartásának vizsgálatához mindenekelőtt tisztázni kellett a láprét vízforgalmát. A vízforgalom fő vonásait alapvetően meghatározza át a láprét sajátosságai, mint eredete, fekvése, a terület vizeivel való kapcsolata. Mivel a „lápokkal foglalkozó tudomány” a földtani, talajtani, földrajzi, hidrológiai, botanikai tudományterületek közötti interdiszciplínaként is felfogható, a lápokat ennek megfelelően lehet elhelyezkedésük, alakzatuk, növényzetük, tőzegük, szerkezetük (rétegtani felépítésük), koruk, vízutánpótlásuk és talajtani tulajdonságaik alapján csoportosítani. Hazánkban a lápterületek tavakhoz (medencékhez); folyókhoz (holtágakhoz, meanderekhez); mély fekvésű, hullámos felszínekhez (turjánokhoz); hegy- és dombvidéki suvadásos területekhez kötődnek. Talajvízből, állóvízből, szivárgó vagy áramló vízből táplálkoznak. Sás-, nád-, valamint moha, tőzegmohatőzeget termelnek (Dömsödi, 1980). Alakzati szempontból (Succow és Joosten 2001, Göttlich 1990, Dömsödi 1988) kétféle láptípust különböztet meg földrajzi szempontból: a síklápokat (jórészt ezek jellemzőek hazánkra), ill. a dagadólápokat. A lápokat leggyakrabban a növényzetük alapján szokták osztályozni. A síklápokon belül megkülönbözetünk rétlápokat, elsősorban a talajvízbőségnek köszönhetően maradnak fenn, azonban állandó víz nem borítja őket a típusos lápokkal szemben. Az állandó vízborítás hiányában, oxigén dúsabb környezetben a rétiesedés folyamata már megindul, amely mind a talajokra, mind a növényzetre befolyással van. Rétlápnak (allápnak vagy zöldlápnak) azért neveznek bizonyos lápokat, mert növényzetükben a savanyú réti füvek (sások, kákák) játszanak főszerepet, felületük rendesen homorú és sötétzöld színű. A Ca-ionokban gazdag rétlápi talajokon, a vegetációs periódus elején (áprilisban) tocsogós termőhelyen találjuk meg az üde, mészkedvelő rétlápokat, amelyek meszes talajon, elsősorban az alföldeken és a dombvidékek völgytalpain alakulnak ki. A rétlápnak két nevezetes alakja a zsombékláp és a csátéláp. A zsombékoló sások termetükre nézve és munkájuk tekintetében a bokros növésű torlaszoló talajkötőkhöz tartoznak, s a vízparton gyakran a nádas övén kívül közvetlenül a következő övben foglalnak helyet. A zsombékok elkülönülve sorakoznak, közöttük víz áll, mely időközönként magasabbra is emelkedik.

23

A csátéláp a szorosabb értelemben vett láprét, másként feketerétnek, savanyúrétnek is nevezik, mert a szervesanyagban gazdag talajoldat által feketére festett talajvíz minden lépésnél kinyomul a szintén sötétszínű talajból, növényzete pedig rétszerű, aprótermetű sásfélékből áll. Gyakran uralkodó elem az apró sások között a csáté (Schoenus nigricans). Hazánkban hajdan jelentős terjedelmű rétlápok voltak, ilyen volt az Ecsedi láp, Bodrogköz, Sárrét (mind a bihari, mind a dunántúli), Hanság és a balatoni lápok (Tolnai Nagylexikon 1998). A Galga-menti láprétek a földrajzi értelemen a síklápok közé, növényzeti szempontból a rétláp típusba tartóznak. 2.8. Párolgás A párolgás során megkülönböztetjük a növények párologtatását, a transzspirációt, és a szabad talajfelszín párologását, az evaporációt. A transzspiráció és az evaporáció együttesen adja a terület párolgásának összességét, az evapotranspirációs összeget. A potenciális evapotranszspirációnak azt a párolgást nevezzük, mikor növények vízigénye növényélettani szempontból nem korlátozott. Ebben az állapotban a talajban annyi tározott vízmennyiség van, hogy a növény a levegő párafelvevő képességét ki tudja elégíteni. A potenciális párolgás meghatározásának alapját képezik a szabad vízfelszín mért párolgási adatai, melyek segítségével tapasztalatain keresztül számos szerző közöl párolgásszámító képleteket (Thornthwaite 1948, Penman 1956, Antal 1966, Turc 1954, Brutsaert 1982, Szász 1988, Parlange 1998). A párolgás mérése során a legelterjedtebb módszer, mikor nyílt vízfelszínnek a vízszint süllyedését, súlycsökkenését mérik. Ezen mérési eredményekből igen könnyen lehet a párolgást számítani. A szabad vízfelületek párolgása a léghőmérséklet, légnedvesség és a szélsebesség függvényei. A vízfelületi párolgás viszonylag egyszerűen mérhető, szabványosítható, ezért a területi párolgási elemzések alapját képzik (Nováky 2003a, Szász-Tőkei 1997). Igen sokféle mérőkádat használnak a gyakorlatban, a legelterjedtebb az “A” kád, a GGI-3000 típusú, valamint a 3 m2 felületű talajba süllyesztett kád.

24

A növényállománnyal fedett talajfelszín párolgási viszonyait jelentős mértében befolyásolja a növényi tényező (Antal és Posza 1983, Posza és Stollár 1983, Szalóki 1973), amely értékei az eltérő növényállományoktól függnek, jelentős különbségek találhatók a szerzők által közölt értékek között (Nováky 2003a). A tényleges párolgásnak a talaj relatív nedvességtartalma szerinti változását a kiszáradási függvény írja le. Ezen kiszáradási függvény esetünkben az egy fázisú kiszáradási függvénymodellhez hasonló, ez a modell szemlélteti legvalósághűbben a természetben lezajló kiszáradási folyamatot, mivel a részvízgyűjtőn a párolgás csökkenésével párhuzamosan a talajnedvesség is csökken. A talajok nedvességtartalma, fizikai félesége egyaránt meghatározza a növényállomány párologtató képességét, mivel a talajok diszponibilis vízkészlete, vízszolgáltató képessége nagyban függ a fenti talajparaméterektől (Szász és Tőkei 1997). Esetünkben az alapvetően homok, homokos-vályog fizikai féleségű talajokon a talajvíz szintje a felszín közelében helyezkedik el egész évben (párologtató vízforgalmi típus) (Stefanovits 1999). A láprét párolgási viszonyainak értékelése során a növényi párolgásnak a vegetációs periódusban a részvízgyűjtőn valószínűsíthetően nem előállhat elő olyan helyzet, hogy a transzspirációt a talajok vízháztartása korlátozza, jelentős talajtani akadálya nincs a párolgásnak, a talajtani tényező elhanyagolhatónak tekinthető.

25

3. Anyag és módszer 3.1. A talajvíz-mozgás vizsgálata A láprét talajvizeinek és vízháztartásának jellemzésére szükséges a lápréten és környezetében a talajvíz szintjének változását értékelni. Értékeléshez a VITUKI talajvíz észlelő törzshálózatának a térségben található kútjai adatsorait használtam fel a 19612005-ig terjedő időszakra vonatkozóan. A két talajvízészlelő kút Aszódon (nyilvántartási szám: 001080), és Turán (nyilvántartási szám: 001084) helyezkedik el, mindkettő a Galga vízgyűjtőjében. Az elemzés során a két talajvíz észlelő kút vízállás adatsorait grafikonon ábrázoltam választott időszakokra, 1961-63, 1968-73, 1977-79, 1980-84, 2001-2003 időszakok között (5. ábra). A diagramok megjelenítésénél azonos beosztást alkalmaztam mind az idő (x), mind az vízállás (y) tengelyen. Az azonos méretarány, illetve időlépték lehetővé tette a Tura és Aszódi talajvízészlelő kutak vízjárásának összevetését, a diagrammokat egymás alá rendezve (Molnár és Haján 2003). 3.2. A láprét vízháztartása 3.2.1 Vízháztartási vizsgálatok, vízmérleg A galgahévízi láprét vízháztartási vizsgálatához szükséges tisztázni a láprét vízforgalmát meghatározó környezeti tényezőket. A vízháztartási mérleg felállítása során meg kell állapítani az vízforgalom bevételi (input), és kiadási (output) oldalának összetevőit, és egyéb esetleges környezeti biotikus és abiotikus tényezőket, amelyek a láprét vízháztartását, a víznek a vizsgálati helyszínen való tartózkodási idejét befolyásolhatják. Az irodalmi adatok (Simonffy 2003), alapján a területi vízháztartási mérleg elemei az alábbiak lehetnek: Csapadék, felszíni hozzáfolyás, elöntés, felszín alatti hozzáfolyás, evaporáció, transzspiráció, felszíni elfolyás, felszín alatti szivárgás mélyebb rétegekbe (leszivárgás), felszín alatti kiáramlás (interflow), kapilláris vízemelés, alaphozam.

26

A helyszíni szemrevételezések, a talajtani, botanikai vizsgálatok, történeti térképek, irodalmi adatok vizsgálatok alapján a láprét vízháztartási mérlegét több abiotikus, biotikus tényező befolyásolhatja. A következőkben ezeket veszem sorra.

•

A lápréten jelentős eltemetett tőzegrétegek találhatóak, amelyek kiterjedése a 250 talajminta-vételi pont, valamint a sekély fúrások adatai alapján meghatározó szerepet játszhat a láprét víztároló képességében.

•

A területen létesített, vízlevezetést szolgáló csatorna, ami az időszakos vízborítás időtartamát csökkenti, és ezzel szintén befolyásolhatja a láprét vízháztartását.

•

A terület felszín alatti vízutánpótlásában a Sósi-patak játszhat meghatározó szerepet. A történeti térképek tanulsága szerint a jelenleg a területet határoló Sósi-patak a láprét területén meanderezett és torkollott a Galga-patakba. A Sósi-patak medrének és torkolatának áthelyezése megszüntette a felszíni elöntést a lápréten, azonban feltételezhetően a felszín alatti áramlási viszonyok nem változtak meg gyökeresen. A Sósi-patak vízgyűjtőjében összegyülekező víz a völgy felé áramlik részben a felszínen, részben a felszín alatt, miközben az összegyülekező víz nagyobb hányada a talajba való beszivárgást és raktározódást követően evapotranszspiráción keresztül a légkörbe távozik. A Sósi-patak részvízgyűjtőjén a felszíni és felszín alatti elfolyás során a völgyfenék irányába távozó víz nagy mértékben hozzájárul a láprét vízutánpótlásához.

•

A Galga-patak földdepóniák közé fogásával a térségben törekedtek a felszíni elöntések megakadályozására. Ezen földdepóniák kialakítása óta a Galga nem öntötte el a területet.

27

3.2.2. Vízmérleg elemei, számítási módszere A vízmérleget havi bontásban készítettem el 1995-re, valamint 2002-2005-ig terjedő időszakra. A térség meteorológiai mérőállomásainak hőmérséklet, valamint csapadék 1952-2005 időszakból választott néhány évének adatait elemezve (Országos Meteorológiai Szolgálat 2006b) a térségre jellemző éves átlaghőmérséklet 9,8 oC, míg az átlagos csapadék mennyisége 580 mm. A kiválasztott évek az 1995, 2002, 2003, 2004, 2005-ös évek voltak. év

hőmérséklet

csapadék

átlag

9,8

580

1995

10,2

636

2002

10,3

497

2003

9,61

354

2004

9,45

566

2005

8,87

667

2. táblázat: A láprét hőmérséklet és csapadékviszonyai A 2. táblázatból kitűnik, hogy a vizsgált évek között hűvös, csapadékos (2005), meleg csapadékos (1995), meleg, de száraz (2002), átlagos hőmérséklet, de száraz (2003) és minden tekintetben átlagos év (2004). A fenti 5 év valamennyi lehetséges szélsőséget tartalmazza, így ezen évek vízháztartási elemzése jól jellemezheti a galgahévízi láprét vízháztartás viszonyait. A csapadék maximumot 1955-ben és 1999-ben mérték 836-855 mm-t, a csapadék minimumot 1992-ben 340 mm-t. A hőmérséklet maximumot (11,0oC) 1994-ben, a hőmérséklet minimumot (8,8oC) 1985-ben észlelték.

28

3.3. Párolgás a galgahévízi lápréten A galgahévízi láp vízháztartásának alapvető eleme a párolgás, amelynek mértékét általában véve több tényező befolyásolja. A galgahévízi lápréten a talajvíz szintje 60 cm-nél mélyebbre nem szinte soha nem süllyed, így a talajok kapilláris vízemelő képességének következtében a talajvíz helyzete az evapotranspirációt nem korlátozza. A láprét tényleges párolgása feltételezhetően közel azonos a potenciális párolgással. A meteorológiai adatok elemzéséhez a párolgási adatokat az (Országos Meteorológiai Szolgálat 2006a) bocsátotta a rendelkezésemre. Az igényelt adatsorok hiányosságai miatt az 1995 és a 2002-2005 év párolgási adatait elemeztem, mely mérésekhez az „A” típusú kádakat alkalmazzák. A természetes vízfelületek párolgási adatait a növényzettel borított felszín esetében korrigálni szükséges. Esetünkben a láprét felszínborítására a nádas, sás és gyékény jellemző, amelynél a szakirodalom (Szlávik 2002, Nováky 2003a, Pannonhalmi és Sütheő 2004, Domonkos 2002) 1,1-1,6-os korrekciós tényezőt javasol a párolgási kád által mértekkel szemben. Mivel esetünkben a lápréten a felszínt növényzet is borítja (nád, sások), így a párolgási értékek további 1,1-es korrekcióra szorulnak (Pannonhalmi és Sütheő 2004) A szerzők a növényzettel benőtt vízfelszínre adják meg a fenti korrekciós számot. Azonban esetünkben a láprét talajai terepi tapasztalataim alapján az év nagy részében vízzel telítettek, a talajvíz maximális mélysége nem haladja meg a (-50– -60) cm-es szintet, a mélyebb részeken pedig a felszíni vízborítás is jellemző. Az evaporáció, valamint a transzspiráció összege jól közelíthető növényzettel fedett vízfelszín párolgási értékeihez.

29

4. Eredmények 4.1. Vízforgalom a lápréten 4.1.1. Talajvízjárás Galgahévíz Aszód és Tura között helyezkedik el. A galgahévízi láprét vízháztartását is alapvetően a talajvíz befolyásolja. A vízállások grafikonos összevetésből megállapítható, hogy a két kútban mért talajvízjárás jelentős mértékben hasonlóan viselkedik. A hét napos gyakorisággal mért adatsorból származó görbék lefutása nagy pontossággal azonos, a két talajvíz észlelő kút vízszintváltozása, vízjárása közel azonos jelleget mutat. Példaként a két észlelőkút vízállásadatai 1961-63 (5. ábra), 1968-73 (6. ábra), 197779 (7. ábra), 1980-84 (8. ábra), 2001-2003 (9. ábra) grafikonos szemléltetését mutatom be. A grafikonokból kitűnik hogy az aszódi és a turai talajvíz észlelő kutak vízállás maximumai, minimumai, valamint a görbék meredeksége közel azonos. 63.11.02

63.09.02

63.07.02

63.05.02

63.03.02

63.01.02

62.11.02

62.09.02

62.07.02

62.05.02

62.03.02

62.01.02

61.11.02

61.09.02

61.07.02

61.05.02

61.03.02

61.01.02

1961-1963 Talajvízállás

50

100

150

200 cm

Tura Aszód 250

300

350

400

5. ábra: Aszódi és turai talajvíz észlelő kút vízjárása 1961-1963 (forrás: VITUKI)

30

cm

250

31 83.11.02

83.09.02

83.07.02

83.05.02

83.03.02

83.01.02

82.11.02

82.09.02

82.07.02

82.05.02

82.03.02

82.01.02

81.11.02

81.09.02

81.07.02

81.05.02

81.03.02

81.01.02

80.11.02

80.09.02

80.07.02

80.05.02

80.03.02

80.01.02

cm

79.11.02

79.09.02

79.07.02

79.05.02

79.03.02

79.01.02

78.11.02

78.09.02

78.07.02

78.05.02

78.03.02

78.01.02

77.11.02

77.09.02

77.07.02

77.05.02

77.03.02

77.01.02

cm

73.10.02

73.07.02

73.04.02

73.01.02

72.10.02

72.07.02

72.04.02

72.01.02

71.10.02

71.07.02

71.04.02

71.01.02

70.10.02

70.07.02

70.04.02

70.01.02

69.10.02

69.07.02

69.04.02

69.01.02

68.10.02

68.07.02

68.04.02

68.01.02

Talajvízállás 1968-1973

50

100

150

200 Tura Aszód

250

300

350

400

6. ábra: Aszódi és turai talajvíz észlelő kút vízjárása 1968-1973 (forrás: VITUKI) 1977-1979 Talajvízállás

50

100

150

200

250 Tura Aszód

300

350

400



50

100

150

200

Tura Aszód

300

350

400

450


03.11.01

03.09.01

03.07.01

03.05.01

03.03.01

03.01.01

02.11.01

02.09.01

02.07.01

02.05.01

02.03.01

02.01.01

01.11.01

01.09.01

01.07.01

01.05.01

01.03.01

01.01.01


50

100

150

200

250 cm

Tura Aszód

300

350

400

450

500

9. ábra: Aszódi és turai talajvíz észlelő kút vízjárása 2001-2003 (forrás: VITUKI) A bemutatott diagrammokon ábrázolt évek kiválasztása véletlenszerű volt, azonban törekedtem az elmúlt negyven év minden évtizedéből éveket kiválasztani. A diagramok 15 évet ölelnek fel, melyek alapján valószínűsíthető, hogy a monitoring kutak hidrogeológiai szempontból azonos talajvíztükör szintjét mérik, amely meghatározza a láprét vízháztartását is. Erre bizonyítékot szolgáltathat a láprétet borító vegetáció összetétele, állapota, és a kutakban mért talajvízállás közötti összefüggés megbízhatónak tekintett (10. ábra). 1998 óta a területet rendszeresen vizsgáljuk botanikai szempontból. A botanikai vizsgálatainak, valamint a növények relatív ökológiai mutatói alapján (Vona és Falusi 2005) megállapítható, hogy a növényzetben jelentős átalakulások kezdődtek 2000 óta, a láp jellemző vegetációtípusai visszaszorulóban vannak, a nádasodás igen jelentős mértékű. Az 1998-2005 évek aszódi talajvízállás adatsorainak (10. ábra) értékeléséből kitűnik, hogy 1998-1999-ben a talajvíz szintje igen magasan, mindössze 70-120 cm-rel a felszín alatt volt egész évben, majd a talajvíz szintje 2000 tavaszától jelentősen csökkent, 2003 októberében 220 cm-rel volt a felszín alatt, amelyre 1962 októbere óta nem volt példa.

32

2004.10.05

2004.07.05

2004.04.05

2004.01.05

2003.10.05

2003.07.05

2003.04.05

2003.01.05

2002.10.05

2002.07.05

2002.04.05

2002.01.05

2001.10.05

2001.07.05

2001.04.05

2001.01.05

2000.10.05

2000.07.05

2000.04.05

2000.01.05

1999.10.05

1999.07.05

1999.04.05

1999.01.05

1998.10.05

1998.07.05

1998.04.05

1998.01.05

Aszód 1998-2005 Talajvízállás

50

70

90

110

130

150

170

190

210

10. ábra: Aszódi talajvíz észlelő kút vízjárása 1998-2005 Ez a vízszintcsökkenés a vegetációban 2003-2005-ig számottevő változásokat eredményezett, a degradáció a 2005 év csapadékos időjárásának, valamint a természetvédelmi kezelésnek köszönhetően változóban van, a degradáció megállt (Vona és Falusi 2005). Az elmúlt évek talajvízszint minimumai összecsengnek a vegetációban bekövetkezett változásokkal, feltételezhető, hogy a talajvíz észlelő kutak mérési adatsorai eredményesen alkalmazhatóak a galgahévízi láprét vízgáztartási elemzése során. Az aszódi talajvíz észlelő kút a Galga-patakhoz közel található, a völgyfenéki területen helyezkedik el. A vízállás 1961-2005 közötti adatsorának értékelése alapján (VITUKI 2005a, b) a talajvízszint a felszín alatti 60 és 220 cm-es mélység tartományában ingadozott. A talajvízállás maximuma április vége május elejére, míg a minimuma október végére, november elejére tehető. Az átlagos talajvízszint ingadozás egy éven belül 60-70 cm, de egyes években az 1 m-t is meghaladta. A turai talajvízészlelő kút a Galga-pataktól távolabb található a településen. A vízállás 1961-2005 közötti adatsorának értékelése alapján (VITUKI 2005a, b) a talajvízszint -220 cm és -400 cm között található. A talajvízállás maximuma április vége május elejére, míg a minimuma október vége-november elejére tehető, azonban a tetőzések némileg elhúzódóbbak szemben az aszódi kút vízállásaival. Az átlagos talajvízszint ingadozás éven belül 60-70 cm, de egyes években az 150 cm-t is meghaladta. A turai figyelőkút mért vízállás adatsorát némileg befolyásolja, hogy a településen belül helyezkedik el. Tura csatornázatlanságának következménye, hogy a település alatt egy talajvízdomb található (Szilágyi 2005). Ez a talajvízdomb pufferhatást képes gyakorolni a csapadékhiányos időszakokban, a párolgás vízigényét részben fedezni tud33

ja, így megfigyelhető az adatokban, hogy a talajvízszint csökkenés görbéje meredekebb a turai figyelőkútban, mint az aszódi figyelőkút esetében. Összességében megállapítható, hogy az aszódi és a turai talajvíz észlelő kút vízszintjeinek, valamint a vízjárásuk dinamikájának együttes értékelése jó támpontot nyújt a galgahévízi láprét talajvízszintjének, vízmozgásának jellemzéséhez. 4.1.2. A láprét és környezetének felszíni vizeinek mozgása 2005 áprilisában elvégeztük a láprét szintezési munkálatait. A szintezés során a láprétet határoló Sósi-patak vízszintjeit, a Galga-patak, valamint a lápréten található és azt határoló csatornák vízszintjeinek a terület határán található híd pereméhez viszonyított relatív magasságát adtuk meg (11. ábra). Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a fenti vízszintek relatív magasságaiból lehet-e következtetni a lápréten a felszíni vizek áramlási viszonyaira, mivel Ezen áramlási viszonyok támpontként szolgálhatnak a vízháztartási mérleg pontosabb feltérképezéséhez. A szintezési munkálatok során a Sósi-patak vízszintje közel 1 m-rel magasabbnak mutatkozott, mint a Galga-patak vízszintje, míg a láprét csatornáiban a vízszint e két vízszint alatt helyezkedett el (6. ábra).

11. ábra: Szintezési pontok, relatív magasságuk (m) a lápréten (2005 április 20) A vízszint a Sósi-pataktól ÉK-i irányban a Galga-patak felé, valamint a láprét irányába fokozatosan csökken, azonban a Galga vízszintje a vizsgált terület mentén ma34

gasabbnak mutatkozott a lápréten mért vízszinteknél. A Sósi-patak vízszintje mutatkozott a legmagasabbnak, a lápréten mért vízszintek a legalacsonyabbnak, a vízszintek feltételezhetően csak a Galga alsóbb szakaszán egyenlítődnek ki A szintezés időpontjában sem a Sósi-patak, sem a Galga-patak nem áradt, a Sósi-patakot a Galga-patak nem duzzasztotta vissza. Ez alapján feltételezhető, hogy a szintezés a jellemző áramlási viszonyokat szemlélteti. A láprétet övező, és rajta keresztbe nyitott csatornákban a víz áramlása minimális volt. Ezen csatornákban mért vízszintek nem a felszíni vizek vízszintjeit jellemzik, hanem feltételezhetően a csatornába kiszivárgó, felszínre bukkanó talajvizet, azaz a talajvíztükör magassági, lejtési viszonyait jellemzik. A talajvíz valószínűsíthető áramlási irányának ismeretében, annak kiegészítése érdekében, a vízháztartási számításokat megalapozó hidrológiai vizsgálatok során sekély fúrásokat végeztünk a terület határában, a Galga-patak, valamint a Sósi-patak medrében (12. ábra). A lápréten figyelő kutakat is létesítettünk.

12. ábra: Fúrási pontok (F1-F7) A fúrásokat átlagosan 3 m mélységig mélyítettük. A rétegszelvények alapján megállapítható, hogy -1,80-2,00 m mélyen jelenik meg egy iszapos-kavics réteg valamennyi fúrási szelvényben. Ez a réteg, amely a VITUKI Kútnyílvántartójának adatait is figyelembe véve 10 m mélységig homogén, jelentős felszín közeli vízadó rétegként jel35

lemezhető. Ebben a rétegben áramló felszín alatti víz alapvető szerepet tölthet be a láprét vízutánpótlásában. A fúrások célja az volt, hogy megállapítsuk, milyen szerepet játszik a Galgapatak, mint a térség jelentős felszíni vízfolyása, és részvízgyűjtőre hullott csapadékból származó felszíni lefolyás és beszivárgás a láprét vízellátásában. A Galga-patak medrében -0,65 és -1,35 m között olyan agyagos réteg található, amely a felszín közeli víz láprétre való beáramlását akadályozhatja. Így valószínűsíthetően a láprét közvetlen környezetében a Galga egy „részleges” függő mederben folyik (3. táblázat). A fúrásokat átlagosan 3 m mélységig mélyítettük. A rétegszelvények alapján megállapítható, hogy -1,80-2,00 m mélyen jelenik meg egy iszapos-kavics réteg valamennyi fúrási szelvényben. Ez a réteg, amely a VITUKI Kútnyílvántartójának adatait is figyelembe véve -10 méterig homogén, jelentős felszín közeli vízadó rétegként jellemezhető. Ebben a rétegben áramló felszín alatti víz alapvető szerepet tölthet be a láprét vízutánpótlásában. A fúrások célja az volt, hogy megállapítsuk, milyen szerepet játszik a Galgapatak, mint a térség jelentős felszíni vízfolyása, és részvízgyűjtőre hullott csapadékból származó felszíni lefolyás és beszivárgás a láprét vízellátásában. A fúrásainkból kitűnik, hogy a Galga-patak, nem függő mederben folyik, nincs olyan egybefüggő vízzáró agyag réteg, amely a környezetététől elválasztaná a medrüket. Azonban -0,65 és -1,35 m között olyan agyagos réteg található a Galga-patak medrében, amely a felszín közeli víz láprétre való beáramlását akadályozhatja, k szivárgási tényezője 10-5cm/s körüli, amely rossz vízvezető képességre utal. Azonban 1,30 m-től már jó vízvezető képességű rétegek 10-2cm/s találhatóak. Így valószínűsíthetően a láprét közvetlen környezetében a Galga egy „részleges” függő mederben folyik (3. táblázat).

36

1,65-2,80 2,80-3,10

Nyugalmi talajvízszint (m)

1,30-1,65

Megütött talajvízszint (m)

0,65-1,30

Laza, nedves homoklisztes agyag Rozsdás, vizes(0,60) hízóiszapos homok Szürke, laza, vizes homok Lazás, szürke, vizes homokos, finom kavics Lazás szürke vizes homokos aprókavics

Relatív talajvízszint (m)

0,00-0,65

Relatív magasság (m)

F-1

Réteg leírás

k tényező (cm/s)

Rétegnyitás (m)

Mintavétel (m)

No.

0,50

10-5

45,60

45,15

0,62

0,40

1,00

10-5

1,50

10-2

2,00

10-1

2,50

10-1

3. táblázat: F-1-es fúrás rétegsora a Galga-patak medrében A lápréten végzett fúrások során azonban eltérő mélységekben találtunk olyan részben vízzáró, víztartó rétegeket, melyek jelentős vízmegtartó képességükkel nagyban hozzájárulhatnak a láprét üdeségének fenntartásában. Agyagosabb réteg található az F2-es fúrás 0,65-1,70 m-es mélységben, illetve az F-3-as fúrásban 0,60-1,70 m-es mélységben 10-4-6cm/s szivárgási tényezővel jellemezhető rossz vízvezető képességű rétegek találhatóak. Az egykori tőzegesedésre utal az F-2-es fúrásban 1,70-2,40 m-es réteg fekete színe és fizikai félesége egyaránt.

37

1,30-1,70 1,70-2,40 2,40-2,95 F-3 0,00-0,60 0,60-1,10 1,10-1,70 1,70-2,85 2,85-3,10 3,10-3,80 3,80-

Nyugalmi tvsz.* (m)

0,65-1,30

Laza középtömött., nyirkos humuszos agyag Lazás szürke, nyirkos, agyagos homokliszt Rozsdafoltos, sárgás szürke nedves agyagos homokliszt Fekete vizes, iszapos homok Szürke vizes homok Laza középtömött, nyirkos lazalisztes humuszos agyag Laza, középtömött, nyirkos homokos agyag Laza, középtömött., nyirkos homokos agyag Szürke, laza, vizes, középiszapos homok Világosszürke homok vizes Világosszürke, vizes, középiszapos homok Kevés szürke vizes tömött homok

Megütött tvsz.* (m)

0,00-0,65

Relatív tvsz.* (m)

F-2


Réteg leírás

k tényező (cm/s)

Rétegnyitás (m)

10-4

46,55

45,12

1,60

1,43

45,76

45,36

1,10

0,40

Mintavétel (m)

No.

0,50 1,00

10-4

1,50

10-4

2,00

10-3

2,50

10-2

0,50

10-4

1,00

10-6

1,50

10-6

2,00

10-5

2,50

10-2

3,00

10-4

3,50

10-3

* talajvízszint

4. táblázat: F-2-es és F-3-as fúrás rétegsora a Galga-patak mentén A Sósi-patak mentén végzett fúrások rétegsorában nem találtunk agyagos összletet, a víz szabadon áramolhat a láprét irányába, a rétegek k szivárgási tényezője 10-3 cm/s közepes vízvezető képességre utal (5. táblázat). Csupán az F-5-ös fúrás rétegsorában találunk 0,60-1,25 m közötti mélységben agyagosabb réteget, amely feltételezhetően a Sósi-patak szabályozás előtti mederfenék üledéke, 10-5 cm/s-os rossz vízvezető képességgel jellemezhető.

38

1,802,35 2,352,70 2,70-

Barnás szürkés vizes homok (Hízóiszap) Szürkés laza vizes homok Rozsdafoltok, szürke, középtömött, vizes homok Szürke, nedves középtömött iszapos homok Szürkés érdes iszapos homok

Relatív talajvízszint (m)



0,70 1,10 1,101,80 1,802,10 2,102,30 2,302,85 2,853,10 3,104,40 4,404,60 4,80-ig 0,000,60 0,601,25 1,251,80

Feketés, középtömött, nyirkos, humuszos homok Rozsdás, középtömött, nyirkos homok Rozsdafoltok szürke laza vizes homok Rozsdafoltok szürke laza vizes homok Fekete középtömött, nedves agyagos homok Fekete középtömött, nedves agyagos homok Világosszürke, vizes hízóiszapos homok Világosszürke, vizes hízóiszapos homok Világosszürke, középtömött, vizes homok homok megfúrva Sárgás szürkés nedves humuszos homok


F-5

0,00 0,70

Réteg leírás

k tényező (cm/s)

F-4

Rétegnyitás (m)

10-3

46,24

45,24

1,10

1,00

46,45

46,05

0,60

0,40

Mintavétel (m)

No.

0,50 1,00

10-2

1,50

10-2

2,00

10-2

2,50

10-3

3,00

10-3

3,50

10-3

4,00

10-3

4,50

10-2

0,50

10-3

1,00

10-5

1,50

10-2

2,00

10-3

2,50

10-4

3,00

10-4

5. táblázat: F-4-es és F-5-ös fúrás rétegsora a Sósi-patak mentén Az F-6-os fúrási pont a lápréten egy 2m magasságú homokdombon található (6. táblázat). Ezt a homokdombot valószínűsíthetően az egykor a területen meanderező Galga, és Sósi-patak építhette, rétegsora homogén, agyagos, iszapos rétegeket nem találunk benne. A lápréten még egy, hasonló eredetű homokdomb található. Ezen homokdombokon a vegetáció nagy mértékben eltér a láprét más mélyebb térszínein található vegetációtípusoktól. A növényzet relatív ökológiai mutatói alapján ezen termőhely szárazabbnak mutatkozott (Vona és Falusi 2005, Vona és Penksza 2004).

39

0,901,25 1,251,80 1,802,65 2,653,20 3,20-

10-3

1,00

10-2

1,50

10-3

2,00

10-3

3,00

10-3

Relatív magasság (m) Relatív talajvízszint (m)

0,50

45,74

45,19


Fekete, középtömött nyirkos, humuszos homok Szürkés és vizes homok Rozsdás középtömött vizes homok Rozsdafoltok, szürke, középtömött, vizes homok Szürke, középtömött, vizes homok …


0,000,90

Réteg leírás

k tényező (cm/s)

F6

Rétegnyi tás (m)

Mintavétel (m)

N o.

0,90

0,55

3,50

6. táblázat: F-6-os fúrás rétegsora a lápréten Az F-7-es fúrási pont a láprét egyik legmélyebb pontján található. A fúrási rétegsorban 0-1,35 m mélységig lápföldet találunk (7. táblázat). Az 1,80-2,60 m mélységig tőzegréteget felvételeztünk. Ezen tőzegréteg a láprét vízháztartása szempontjából jelentős vízraktározó lehet. A feltárt rétegek k szivárgási tényezője 10-4-10-5 cm/s, amely rossz vízvezető képességre utal.

No. F-7

Rétegnyitás (m) 0,00-0,40 0,40-1,35 1,35-1,80 1,80-2,45 2,45-2,60

Réteg leírás Fekete laza meszes agyag Fekete laza meszes agyag Szürkés fekete laza átázott homokos iszap Szürkés , vizes tőzeg, iszapos homok Szürkés , vizes tőzeg, iszapos homok

Mintavétel (m)

k tényező (cm/s)



0,50

10-5

1,10

0,00

1,00

10-5

1,50

10-4

2,00

10-5

2,50

10-5

7. táblázat: F-7-os fúrás rétegsora a lápréten

40

A fúrási pontok rétegszelvényét ábrázoltam az F1-F2-es, F3-F2-es, valamint az F5-F4-F6-os keresztszelvények alapján (13. ábra). A rétegszelvények ábrázolásával célom volt a láprét vízháztartását befolyásoló rétegek szemléltetése.

13. ábra: Az A, B, C rétegszelvények áttekintő ábrája Az F1-F2-es rétegszelvény rétegeinek elhelyezkedéséből kitűnik, hogy a Galgapatak medre, valamint közvetlen környezetében szürke-homokos finomkavics, valamint kavics réteg található 1,65 m mélységtől (1. Melléket). Ezen kavicsos rétegeket a többi fúrásban nem találtuk meg. Feltételezhetően az F1-es fúrásponttal jellemzett terület a Galga-patak eredeti medre lehetett korábban is, görgetett hordalékát ezen a területen rakta le. Ezen feltételezést alátámasztja a területről készült történeti térképek értékelése is, a Galga-patak az elmúlt 300 évben jelentősen nem változtatta a medrét (Vona 2006b). Ezen kavicsos összletre rakódott mind a két fúrási pontban megtalált szürke laza homok, valamint iszapos rétegek, melyek a láprét területén egyöntetűen végighúzódik. Az F3-F2-es rétegszelvény a Galga-patak mentén húzódik. A keresztszelvény rétegsorából kitűnik (2. Melléklet), hogy a legfelső humuszos réteg alatt egy agyagos, homoklisztes összlet található, amely a láprét vízmegtartó képességében jelentős szerepet játszhat, valamint az F2-es fúrás, valamint környezetében 1,70-2,40 m közötti réteg-

41

ben egy eltemetett tőzeges réteget lencsét felvételeztünk. Ezek a változatos mélységben elhelyezkedő tőzegeges lencsék vízmegtartó képessége számottevő lehet. Az F5-F4-F6-os rétegszelvény a Sósi-pataktól kiindulva a láprét területén található homokdombig húzódik. A rétegszelvény rétegei egyöntetű homokos összletek, (3. Melléklet), melyekben az F4-es fúrás környezetében szintén fellelhető egy tőzeges, víztározó lencse. A rétegek között kavicsos réteget nem találunk, feltételezhetően a Sósipatak egykori üledékszállító tevékenységének köszönhetően a homokos összletek a jellemzőek. A talajvíz jellemző áramlási iránya a Sósi-pataktól a láprét felé irányul (3. Melléklet). Az érett tőzeg és a lápföld eredeti állapotában a felülről jövő csapadékvizek, ill. a belvizek hatására megduzzad, a benne lévő vizet nem, vagy csak igen nehezen engedi át. Ezért amikor a telepek, érett tőzeg és lápföldrétegek nagyobb mennyiségű vizet kapnak, a felső rétegek pórusai csaknem teljesen telítődnek vízzel és egy „pangóvízes” tőzegréteg keletkezik, amely gyengébben reagál a víztelenítési munkálatokra (Dömsödi 1974). Ezen lencsék feltételezhetően nem a homogén 3 méter mélyen elhelyezkedő vízadóból kapják a vízutánpótlást, hanem a felszíni hozzáfolyás és beszivárgás vizeit képesek megtartani, mintegy szivacsként funkcionálnak. A helyszínen létesített figyelőkutakban mért talajvízszintek alapján, valamint a rétegszelvények (1, 2, 3-as Melléklet) alapján meghatározható volt a területen a talajvíz áramlásának iránya. Feltételezhető, hogy a fúrások szelvényeiben megtalált -3,00 méter mélységtől kezdődő kavicsréteget az egykori a területen folyó „Ős-Galga” rakhatta le, amely kavicsrétegben a víz a völgy esésével megegyezően mozog (2. Melléklet). A lápréten végzett sekély fúrások során talált agyagos, valamint tőzeges összletek hatására a víz mozgása lelassul, azonban nem pang, a Galga felé késleltetve tovább áramlik. A másik igen jelentős talajvíz áramlási irány a Galga-patak völgyének esési irányával párhuzamos. A vízmegtartó lencsékben időszakosan tározott víz így állandó összeköttetésben áll a -3,00 mélységben található nagyobb vízhozamokat szállító „Ős-Galga” által lerakott kavicsos-homokos összelettel. Galga vízszintjeinek és a láprét vízszintjeinek összehasonlítása, valamint a meglévő és a vizsgálat idején létesített kutak adatai alapján megállapítottuk, hogy a láprét vízbevételét a csapadék illetve a csapadék beszivárgó hányada, és a háttérből a deráziós

42

völgy lejtőjéről szivárgó talajvíz adja, amely a Sósi-patak vízgyűjtőjéből származik (3. Melléklet), kiadását láprét vizes és növényzettel fedett területeinek párolgása jelenti. A létesített víztelenítést szolgáló csatorna feliszapolódott, a láprétről jelentős mennyiségű vizet nem vezet el. A láprét közvetlen környezetében a Galga-patakból nem áramlik víz a láprétre (1. Melléket). Azonban a Galga kavicsos összletben (-3,00)- mBf, amely a deráziós völgyet feltöltötte állandó és közel azonos mennyiségű víz áramlik. Ez a felszín alatti víz a Galga-patak vízgyűjtőjének felsőbb szakaszán hullott csapadékból származik. A láprét vízháztartásában szerepet játszhat ezen vízhozam. Valószínűsíthető, hogy a láprét vízellátásában elsősorban a részvízgyűjtőre hulló csapadékból, beszivárgó vizek játszák a meghatározó szerepet, amelyet a Galga-patak vize gyakran vissza is duzzaszt. A visszaduzzasztás hatására alakulhatott ki a völgyfenéki területen ez az üde láprét időszakos felszíni vízborítással, valamint egész évben magas talajvízszinttel. 4.2. A Vízháztartási mérleg A vízforgalom alapvető vonásainak tisztázása érdekében végzett talajvízszint észlelő kutak adatsorainak értékelése, a lápréten történt szintezési munkálatok, valamint a fúrások tapasztalatai alapján lehetőség nyílott a láprét vízháztartási mérlegének felírására. A vízháztartási mérleg felállítása során meg kell állapítani a mérleg bemeneti (az input), valamint kimeneti (output) összetevőit, valamit egyéb esetleges környezeti biotikus és abiotikus tényezőket, amelyek a láprét vízháztartását, a víznek a vizsgálati helyszínen való tartózkodási idejét befolyásolhatják. A teljes körű területi vízháztartási méreg (Simonffy 2003) elemei közül a láprét természeti adottságaiból adódóan az alábbiak elemek elhagyhatóak: − a felszíni hozzáfolyás és elöntés a patakszabályozási munkák miatt, − a feltételezhetően igen kismértékű leszivárgás és interflow a tőzegrétegek, és agyagosabb összletek miatt − az alapvízhozam, mivel a láprét agyagosabb összletei a Galga-patakból származó alaphozamtól a láprét közvetlen környezetében részlegesen elválasztják a területen tározott vizeket − jelentős felszíni és felszín alatti vízkivétel nem történik a területen és környezetében, mesterséges víz betáplálás nincs a láprét környezetében.

43

Azonban számításaim során a felszíni hozzáfolyást, elöntést a patakszabályozási munkák következtében kizártam. A leszivárgás, interflow feltételezhetően igen kis mértékű a lápréten. Az alaphozam, amely a Galga-patak kavics összletéből származik befolyásolhatja a láprét vízháztartását, azonban valószínűsíthetően csupán az alapfeltételeket teremtette meg a láprét kialakulásához, a láprét vízháztartását alapvetően nem befolyásolja. Számolni kell viszont a felszíni elfolyással, ami a lápréten létesített csatornákon keresztül történik. Ez az elfolyás terepi tapasztalataim alapján nem jelentős, csak a vegetációs időszakon kívül (február-március) áramlik víz a csatornákban. Még 2005 augusztus-szeptemberében az igen jelentős csapadékok után sem volt elfolyás megfigyelhető. A felszíni elfolyás a lápréten létesített csatornákban a vegetációs időszakon kívül figyelhető meg (1998-2005). mértékét vízháztartási számítás során a vízbevétel november-márciusig eső csapadékmennyiség 10 %-ára becsültem, a számításokat ennek megfelelően korrigáltam. Mivel a teljesebb vízháztartási mérleg több eleme kizárható vagy értéke nem számottevő, a láprét egyszerűsített vízháztartása, hosszabb időszakra, a következő mérlegegyenlettel írható le: Csapadék + talajvíz hozzáfolyás = Párolgás (evapotranszspiráció) egyenletben írható fel. Rövidebb időszakokra a láprét vízháztartási egyenletét feltételezhetően nagyban befolyásolják az eltemetett tőzeg rétegek tározóképessége, mivel a tőzegek csapadékos időben nagy mennyiségű vizet képesek visszatartani. Ennek a tározótérnek köszönhetően terepi tapasztalataim alapján a láprét vegetációja folyamatosan, az egész év során jellemzően megfelelő mennyiségű vízutánpótlással rendelkezik, a láprétre korábban jellemző nedves termőhelyet kedvelő növények felszínborítása megnőtt.(Vona 2006a). A vízháztartási egyenletben a nyári időszakban fellépő párolgásból eredő relatív vízhiányt a tőzegrétegekben tározott víz, valamint a hozzáfolyás nagy mértékben kompenzálni képes. Az egyszerűsített vízmérleget olyan évekre készítettem el, melyek jól reprezentálják az időjárásból adódó szélsőségeket. A vizsgált hidrológiai évek a 1995, 2002, 2003, 2004, 2005-os évek voltak.

44

A választás során törekedtem az elmúlt évtizedből jellemző éveket kiválasztani, mivel 1998 óta járok a területen és 2002 óta behatóbban vizsgálom a területet, így a vegetációban történt változások, valamint a számított vízmérleg elemek értékei hatékonyan összevethetők. A láprét változásainak dinamikája, ok-okozati összefüggések feltárásához értékes adatokat szolgáltathat. A vizsgált időszak (1995, 2002-2005), láprét párolgási és csapadék adatsoraiból kitűnik, hogy a csapadék mennyisége október közepétől március közepéig a transzspiráció mértékénél nagyobb, az evapotranszspiráció ezen időszakban kisebb a csapadék mennyiségénél A növényzet fejlődésével párhuzamosan a párolgás is nagymértékben nő egészen március közepétől július elejéig mikor eléri a párolgási maximumot. A párolgási maximum a vizsgált időintervallumban 190 mm körül volt (1997, 1998, 2000, 2003, 2004, 2005-ben), míg 240 mm körül (1995, 2002-ben). Július végétől október elejéig a párolgási értékek folyamatosan csökkennek. A párolgási és csapadék adatok havi bontásban történő összevetéséből kitűnik, hogy áprilisban a párolgás 60-80 mm-rel meghaladja csapadék értékét. Májusban a párolgás 80-100 mm-re nagyobb a csapadéknál. Ez a különbség a csapadék és a párolgás között júniusban 120-150 mm-re is nőhet. Július során a párolgás mértéke eléri a maximumát, a párolgás és a csapadék különbsége 150-200 mm-re nő. Augusztusban a különbség csökken, azonban igen jelentős különbségek adódtak 2003-ban 200 mm-es különbség adódott, míg 2005-ben 60 mm csapadéktöbblet mutatkozott. Szeptemberi adatok értékelése során 60-80 mm-es párolgási többlet mutatkozott. Október közepére a párolgási veszteség a csapadék mennyiségével kiegyenlítődik, majd a párolgás tovább csökken, 2003-, 2004, 2005-ben az októberi párolgási értékek egyöntetűen 40 mm-es értékben állandósultak. Az “A” kádak mérési adatsorai november és március között nem regisztrálnak párolgási adatokat, további mérésük számos méréstechnikai problémát vetne fel, így ezen időszakra a növényzet bioritmusára is figyelemmel a párolgást 0 mm-nek tekintjük. Terepi tapasztalataim alapján 2000-2005 a téli csapadék, és elsősorban a február-márciusi csapadék igen nagymértékben meghatározza a lápréten az április végéig jellemző elöntés mértékét. Ez a felszíni elöntés a láp vegetációja szempontjából alapvető fontosságú a láprét növényzete igényli ezen felszíni elöntést (Vona és Falusi 2005). A felszíni vízborítás időtartamában a vegetációs időszakon kívül felhalmozott csapadék

45

elraktározásában a talajnak nagy szerep van, a párolgási veszteséget képes fedezni csapadék hiányában is. Általánosságban elmondható, hogy ezen felszíni elöntés május közepére megszűnik. Csupán 2005 igen csapadékos időjárásának köszönhetően fordult elő, hogy az igen csapadékos augusztus-szeptember következtében a párolgást meghaladta a csapadék mennyisége, egy második felszíni elöntés keletkezett, amely a természetvédelmi kezelésünkkel együttesen igen pozitív hatásokat gyakorolt a láprét vegetációjára (Centeri el. al 2005b). 1995-es hidrológiai évsorán az 1994-es év novemberétől márciusáig tartó időszakban 161,8 mm csapadék hullott. Ezen csapadéknak -a lápréten keresztül húzódó csatornákban észlelt talajvíz áramlási sebesség alapján- 90 %-a a területen tározódik, csupán 10 %-ot tesz ki a szivárgási, elfolyási veszteség. Tehát a vegetációs időszakon kívül 145 mm csapadék tározódott el megközelítőleg a lápréten. 1995 áprilisában a terület vízháztartásában a transzspiráció megindulásával -62 mm hiány keletkezett, majd májusban további -50 mm, júniusban – 35mm (8. táblázat). A vízháztartási mérlegben keletkező hiányt részben a tározott vízből, részben a hozzáfolyásból képes fedezni a terület. Júliusban a vízhiány -240 mm, augusztusban -84 mm, szeptemberben -32 mm, októberben -40 mm volt. Ez összesen 400 mm-es további vízhiányt jelentett. 1995 év vegetációs időszakának végére (október vége) a láprét vízháztartásában -547 mm vízhiány keletkezett, mely 145 mm tározott vízmennyiséggel csökkenthető.

1994. november 1994. december 1995. január 1995. február 1995. március 1995. április 1995. május 1995. június 1995. július 1995. augusztus 1995. szeptember 1995. október 1995. november 1995. december

E nád 0 0 0 0 0 116,93 129,03 137,5 251,79 168,96 88 0 0 0

Csap. (mm) 24,2 13,7 32,9 63 28 55 78,7 101,9 11 84,6 56 0 49 76,2

8. táblázat: A láprét vízhiánya 1995-ben

46

Hiány (mm) 24,2 13,7 32,9 63 28 -61,93 -50,33 -35,6 -240,79 -84,36 -32 0 49 76,2

Tehát hozzáfolyásból 400 mm vizet kellet, hogy kapjon a láprét. A tározáshozzáfolyás aránya 1: 2,5-höz. 2002-es hidrológiai év során 2001-es év novemberétől márciusáig tartó időszakban 79 mm csapadék hullott. Az elfolyásból származó veszteség miatt 70 mm tározódott el. 2002 áprilisában a terület vízháztartásában a transzspiráció megindulásával -78 mm hiány keletkezett, majd májusban további -110 mm, júniusban – 160mm (9. táblázat). Júliusban a vízhiány -180 mm, augusztusban -41 mm, szeptemberben -55 mm, októberben -27 mm volt. 2002 év vegetációs időszakának végére (október vége) a láprét vízháztartásában -651 mm vízhiány keletkezett, mely 70 mm tározott vízmennyiséggel csökkenthető.

2001 november 2001 november 2002. január 2002. február 2002. március 2002. április 2002. május 2002. június 2002. július 2002. augusztus 2002. szeptember 2002. október 2002. november 2002. december

E nád 0 0 0 0 0 101,86 171,93 198,77 240,46 155,87 108,68 75,24 0 0

Csap. (mm) 28,8 14,7 6,2 13,1 16,2 23,2 60,5 38,8 56,1 113,9 53,4 47,8 30,6 37,6

Hiány (mm) 28,8 14,7 6,2 13,1 16,2 -78,66 -111,43 -159,97 -184,36 -41,97 -55,28 -27,44 30,6 37,6

9. táblázat: A láprét vízhiánya 2002-ben Tehát hozzáfolyásból 581 mm vizet kellet, hogy kapjon a láprét. A tározáshozzáfolyás aránya 1:8-hoz. 2003-es hidrológiai év során 2002-es év novemberétől márciusáig tartó időszakban 114 mm csapadék hullott. Az elfolyásból származó veszteség miatt 100 mm tározódott el. 2003 áprilisában a terület vízháztartásában a transzspiráció megindulásával -94 mm hiány keletkezett, majd májusban további – 141 mm, júniusban – 177mm (10. táblázat).

47

E nád 2002. november 2002. december 2003. január 2003. február 2003. március 2003. április 2003. május 2003. június 2003. július 2003. augusztus 2003. szeptember 2003. október 2003. november 2003. december

0 0 0 0 0 107,8 170,39 197,01 181,28 209,44 113,52 39,82 0 0

Csap (mm) 30,6 37,6 22,6 19,6 3,8 13,8 28,4 19,9 71,7 11,2 25,6 89,5 36,6 11,4

Hiány (mm) 30,6 37,6 22,6 19,6 3,8 -94 -141,99 -177,11 -109,58 -198,24 -87,92 49,68 36,6 11,4

10. táblázat: A láprét vízhiánya 2003-ban Júliusban a vízhiány -110 mm, augusztusban -200 mm, szeptemberben -87 mm, azonban októberben +50 mm többletvíz volt. 2003 év október végére a láprét vízháztartásában -759 mm vízhiány keletkezett, mely 114 mm tározott vízmennyiséggel csökkenthető. Tehát hozzáfolyásból 645 mm vizet kellet, hogy kapjon a láprét. A tározáshozzáfolyás aránya 1: 5-höz. 2004-es hidrológiai év során 2003-es év novemberétől márciusáig tartó időszakban 215 mm csapadék hullott. Az elfolyásból származó veszteség miatt 190 mm tározódott el. 2004 áprilisában a terület vízháztartásában a transzspiráció megindulásával -23 mm hiány keletkezett, majd májusban további -71 mm, júniusban – 71mm (11. táblázat).

2003. november 2003. december 2004. január 2004. február 2004. március 2004. április 2004. május 2004. június 2004. július 2004. augusztus 2004. szeptember 2004. október 2004. november 2004. december

E nád 0 0 0 0 0 79,42 131,67 132,88 176,77 149,05 98,23 40,59 0 0

Csap. (mm) 36,6 11,4 38,3 50,2 78,2 56,7 60,4 61,3 33,9 48,2 17,8 44,7 49,5 27,5

Hiány (mm) 36,6 11,4 38,3 50,2 78,2 -22,72 -71,27 -71,58 -142,87 -100,85 -80,43 4,11 49,5 27,5

11. táblázat: A láprét vízhiánya 2004-ben 48

Júliusban a vízhiány -142 mm, augusztusban -100 mm, szeptemberben -80 mm, azonban októberben +4 mm többletvíz volt. 2004 év vegetációs időszakának végére (október vége) a láprét vízháztartásában -483 mm vízhiány keletkezett, mely 190 mm tározott vízmennyiséggel csökkenthető. Tehát hozzáfolyásból 293 mm vizet kellet, hogy kapjon a láprét. A tározás-hozzáfolyás aránya 1: 1,5-höz. 2005-ös hidrológiai év során 2004-es év novemberétől márciusáig tartó időszakban 140 mm csapadék hullott. Az elfolyásból származó veszteség miatt 126 mm tározódott el. 2005 áprilisában a terület vízháztartásában a transzspiráció megindulásának ellenére 5 mm további többlet keletkezett, majd májusban már -77 mm, júniusban – 105mm hiány (12. táblázat). Júliusban a vízhiány -100 mm, azonban augusztusban 64 mm többlet képződött, szeptemberben -58 mm, októberben -18 mm hiány volt. 2005 év vegetációs időszakának végére (október vége) a láprét vízháztartásában -289 mm vízhiány keletkezett, mely 126 mm tározott vízmennyiséggel csökkenthető.

2004. november 2004. december 2005. január 2005. február 2005. március 2005 április 2005 május 2005 június 2005 július 2005 augusztus 2005 szeptember 2005 október 2005 november 2005 december

E nád) 0 0 0 0 0 85,8 119,9 146,3 179,3 96,8 103,95 39,6 0 0

Csap. (mm) 49,5 27,5 9,4 43,5 10,2 90,5 43 41,7 78,7 160,9 46 21,4 25 97,5

Hiány (mm) 49,5 27,5 9,4 43,5 10,2 4,7 -76,9 -104,6 -100,6 -64,1 -57,95 -18,2 25 97,5

12. táblázat: A láprét vízhiánya 2005-ben Tehát hozzáfolyásból 163 mm vizet kellet, hogy kapjon a láprét. A tározáshozzáfolyás aránya 1: 1,3-höz. A láprét potenciális párologtatása igen jelentős mértékben meghaladhatja a területre hullott csapadék mennyiségét (13. táblázat). A 2002-2005-ös hidrológiai évek összegzéséből megállapítható, hogy 2001 novemberétől-2005 novemberéig a vizsgát területen 2000 mm csapadék hullott, míg a

49

potenciális párolgás meghaladta a 3600 mm-t. Az elmúlt két év 2004, 2005 időjárásának köszönhetően a láprét kumulált vízhiánya csökkent. Ezt a vízhiány csökkenést a növényzetben történt kedvező változások is igazolják (Vona és Falusi 2005). Valószínűsíthetően a galgahévízi láprét vízforgalmát 1-2 év meteorológiai határozzák meg elsősorban, vízháztartása gyorsan változhat mind kedvező, mind kedvezőtlen irányban. Részben ennek a gyors változó képességnek köszönhető a láprét növényzetének mozaikossága, heterogenitása. Év 1995 2002 2003 2004 2005

Hőmérséklet °C 10,2 10,3 9,61 9,45 8,87

Csapadék mm 636 497 354 566 667

Hozzáfolyás mm 400 581 645 293 163

Tározás-hozzáfolyás aránya 1:2,5 1:8 1:5 1:1,5 1:1,3

13. táblázat: Tározás-hozzáfolyás a lápréten 1995, 2002-2005-ös hidrológiai években Vizsgálataim alapján a láprét vízutánpótlásáért a területre hullott csapadék, valamint a Sósi-patak vízgyűjtőjében összegyülekezett víz a domináns. A Sósi-patak vízgyűjtőjének területe, amelyről a felszín alatti vizek táplálhatják a láprétet (4. ábra) ~15 x-ese a láprét területének. Így az évente képződött vízhiány 1/15-öd részét szükséges területegységenként a vízgyűjtőre hullott csapadékból fedezni. Ez 10-45 mm évi területegységre vetülő vízhiányt jelent. Ezen vízhiányt képes a Sósi-patak vízgyűjtője pótolni (Balaton vízgyűjtője területegységenként 30-35 mm vizet képes a Balaton párolgási többletéből kompenzálni (Nováky 2005)). A terepi tapasztalataim alapján a 2002-2003-as évek a láprét vegetációjában jelentős negatív változásokat eredményeztek, a vízigényesebb fajok jelentősen visszaszorultak (Vona és Falusi 2005), melyek jelen vizsgálatok alapján valószínűsíthetően nagy részben a láprét vízhiányából eredeztethető. A 2004-2005-ös év során a kedvezőbb vízellátottság, valamint a természetvédelmi kezelések (kaszálás) hatására a láprét vegetációjában jelentős pozitív változások következtek be. Összevetettem a párolgás, hozzáfolyás, valamint a turai és az aszódi talajvízállás adatsorokat 1995 évre, 2002, valamint 2003 évre vonatkozóan. A párolgás fedezéséhez szükséges hozzáfolyás igény, valamint tározott víz 1995-ben 1:2,5 volt, amely bőséges csapadék ellátás miatt alakult kedvezően. Az 1994 11- 1995 11-ig ábrázolt diagramm-

50

ból kitűnik (14 ábra), hogy a talajvíz szintje egész évben magas volt. Ez a kiegyenlített, de magas vízállás feltételezhetően a csapadékos időjárásnak köszönhető. 1994 11-1995 11 10 0

15 0

20 0

25 0

A s zód

30 0

Tu ra

35 0

40 0

45 0

1 99 5.11.20

199 5.11 .0 6

19 95 .1 0.23

1 995 .10.09

19 95.09 .2 5

1 995 .0 9.11

1 99 5.08.2 8

19 95.08 .1 4

1 995 .0 7.31

1 99 5.07.1 7

19 95.07 .0 3

1 995 .0 6.19

199 5.06 .0 5

19 95.0 5.22

1 995 .0 5.08

199 5.04 .2 4

19 95.0 4.10

1 995 .0 3.27

199 5.03 .1 3

19 95 .0 2.27

1 99 5.02.13

199 5.01 .3 0

19 95 .0 1.16

1 99 5.01.02

199 4.12 .1 9

19 94 .1 2.05

1 99 4.11.21

19 94.11 .07

50 0

14. ábra: Aszódi és turai talajvíz észlelő kút vízjárása 1994 nov.-1995 nov. (forrás: VITUKI) 2002 évre vonatkozó vízmérleg számítási egyenlet alapján a hozzáfolyás, valamint a tározott víz mennyisége 1:8 volt, a talajvíz szintje mindkét mérőállomáson rendkívül alacsony, és homogén volt (15 ábra). A talajvízszint évszakos változásának dinamikája minimális, a görbék szinte egyenesek. Feltételezhetően a talajvíz szintje a minimum értékre csökkent, mely utánpótlása nem a csapadékból, hanem a térségre jellemző mintegy 100 m vastagságú kavicsos összletben áramló vízből származik. Ez az alapvízhozam közel állandónak tekinthető, melyet a csapadék és a felszíni vizek csak kis mértékben befolyásolják. 2001 11-2002 11 100

150

200

250 Aszód Tura

300

350

400

450

20 01 . 20 11. 01 05 . 20 11. 01 19 . 20 12. 01 03 . 20 12. 01 17 . 20 12. 02 31 . 20 01. 02 14 . 20 01. 02 28 . 20 02. 02 11 . 20 02. 02 25 . 20 03. 02 11 . 20 03. 02 25 . 20 04. 02 08 .0 20 4. 02 22 . 20 05. 02 06 . 20 05. 02 20 . 20 06. 02 03 . 20 06. 02 17 . 20 07. 02 01 . 20 07. 02 15 . 20 07. 02 29 . 20 08. 02 12 . 20 08. 02 26 . 20 09. 02 09 . 20 09. 02 23 . 20 10. 02 07 .1 0. 21

500

15 ábra: Aszódi és turai talajvíz észlelő kút vízjárása 2001 nov.-2002 nov. (forrás: VITUKI) 51

2003 évben a tározott vízmennyiség és a hozzáfolyás aránya 1:5 volt a talajvíz változás a márciusi maximum után október végére érte el a minimumot, amely nagyban hasonlít az általánosan elfogadott vízszintmozgási dinamikához (16 ábra). 2002 11-2003 11 100

150

200

250 Aszód Tura

300

350

400

450

20 02 .1 20 1.0 02 4 .1 20 1.1 02 8 .1 20 2.0 02 2 .1 20 2.1 02 6 .1 20 2.3 03 0 .0 20 1.1 03 3 .0 20 1.2 03 7 .0 20 2.1 03 0 .0 20 2.2 03 4 .0 20 3.1 03 0 .0 20 3.2 03 4 .0 20 4.0 03 7 .0 20 4.2 03 1 .0 20 5.0 03 5 .0 20 5.1 03 9 .0 20 6.0 03 2 .0 20 6.1 03 6 .0 20 6.3 03 0 .0 20 7.1 03 4 .0 20 7.2 03 8 .0 20 8.1 03 1 .0 20 8.2 03 5 .0 20 9.0 03 8 .0 20 9.2 03 2 .1 20 0.0 03 6 .1 0. 20

500

16 ábra: Aszódi és turai talajvíz észlelő kút vízjárása 2002 nov.-2003 nov. (forrás: VITUKI)

52

5. Következtetések, Javaslatok Megállapítható, hogy a Sósi-patak elterelése, a Galga-patak szabályozása, földdepóniák közé szorítása kedvezőtlenül hatottak a láprét vízellátására. A lápréten létesített csatornák, melyek a terület víztelenítését szolgálták a tavaszi vízborítás időtartamát lerövidítik, a víz levezetését részlegesen segítik. Az elmúlt évtizedekben bekövetkező területhasználati változások hatására a láprét területe lecsökkent, a biotóphálózatban egykor betöltött szerepét nem tudja ellátni. Ezen vízrendezési beavatkozások, a szántók térnyerése a láprét természeti értékeit nagy mértékben degradálták. Javasolható a terület megóvása érdekében tulajdonviszonyainak rendezése. Jelenleg a láprét fele a Duna- Ipoly Nemzeti Park tulajdona, azonban a másik fele 15 tulajdonosé. A láprét teljes területe ex lege védelem alatt áll országos jelentőségű védett terület. A fenntartása, egységes kezelése érdekében javasolható a 15 tulajdonos kivásárlása. Ezen tulajdonosok a területet nem hasznosítják, eladási szándékukat többször jelezték a Nemzeti Parknak. A felvásárlásnak anyagi korlátai vannak, a Nemzeti Parknak nem áll rendelkezésére semmilyen anyagi forrás a terület egyesítésére. Szükséges lenne az 1996 LIII. Törvény a Természet védelméről végrehajtási rendeleteinek elfogadása, valamint hozzá az államnak jelentős anyagi forrást kellene rendelnie. A területegyesítés mellett szükséges a láprét kezelését is elvégezni. 2004-2005ben természetvédelmi kezelést folytattunk a területen, mely igen jótékony hatást gyakorolt a láprét vegetációjára (Penksza et. al. 2006). A láprét kezelését pályázati forrásokból civil szervezetek végzik (Pest Megyei Madarász Kör, valamint a Gödöllői Természetkutató Egyesület). Az anyagi források hiányában a Nemzeti Park a saját tulajdonában álló védett területen így gyakorlatilag törvénysértéssel is vádolható lenne, hiszen a természet védelméről szólt törvény értelemében a védett területek fenntartásáról, természeti értékeinek megőrzéséről a tulajdonosnak gondoskodnia kellene. A Nemzeti Parknak se anyagi forrása, se munkaereje nem áll rendelkezésre a láprét egy nyári és egy őszi kaszálásának elvégzésére. A támogatási források, amelyek civil szervezetek számára pályázhatóak szűkösek, a hosszútávú folyamatos kezelést véleményem szerint nem lehet ezen a módon megoldani.

53

A Zagyva vízgyűjtőjében Az 1928-72 közötti időszak éghajlati adataiból kitűnik, hogy 1952 óta a lefolyás 20 %-kal csökkent, a hőmérséklet 0,5 C-kal nőtt, csapadék 5 %-kal csökkent (Nováky 1985). A legvalószínűbb éghajlati forgatókönyvek szerint éghajlatunkban várhatóan a mediterrán jelleg fog erősödni: csökken az évi csapadék, emelkedik a hőmérséklet, a csapadék éven belüli eloszlása átrendeződik a téli időszak javára (Nováky 2003b). Ez a lehetséges éghajlati változás jelentősen befolyásolhatja a láprét vízháztartási viszonyait is. A galgahévízi lápréten a nyári, párolgásból adódó vízhiányok tovább nőhetnek, melyek kompenzálására a vízgyűjtőn összegyülekező vizek egyre kevésbé lehetek képesek. A láprét hosszú távú megőrzése, fenntartása szempontjából -az éghajlatváltozás tükrében- műszaki beavatkozások, vízpótlás lehetőségeit fel kell tárni. A lápréten keresztülfutó egykori vízrendezést szolgáló csatorna mára nagymértékben feliszapolódott, a víz nem áramlik benne. Javasolható a csatornákat vízszint szabályozást segítő műtárggyal való ellátása. Ezen tiltók segítségével szabályozható lenne a láprét vízszintje, a természetvédelmi szempontból kívánatos vízborítás időtartama kitolható volna. A terület revitalizálásához nagymértében hozzájárulhatna a Sósi-patak, és/vagy a Galga-patakból való felszíni vízbevezetés kialakítása. Így a láprét vízutánpótlását igény szerint a felszíni vizek a területre vezetésével elő lehetne segíteni.

54

6. Összefoglalás A galgahévízi láprét vízháztartásának értékelése során összevetettem a térségben található két talajvízfigyelő kút 7 napos mérési gyakoriságú adatait (Aszód, Tura) 19612005 közötti időszakra vonatkozóan. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a fenti VITUKI törzshálózatába tartozó figyelőkutak mérési eredményei milyen mértében alkalmazhatóak a láprét talajvíz mozgásának jellemzésére. Az aszódi talajvíz észlelő kút nyugalmi vízszintje -60-(-220) cm között változik, míg a turai talajvíz észlelő kút vízszintje -220-(-400) cm között. Az elemzés alapján megállapítható, hogy az aszódi és a turai talajvízészlelő kutak talajvízszint mozgása közel azonos, bár a két kút mért vízszintjeinek magassága nagyban különbözik. Feltételezhetően azonos talajvíztükröt észlelik, így a földrajzilag a két kút között elhelyezkedő Galgahévíz térségében is ezen talajvíz mozgások a meghatározóak. A láprét vízháztartási mérlegében ezen talajvíztükör a meghatározó. Ennek értelmében a két kút adatsorai felhasználhatóak a láprét talajvízszintjének elemzésére. A területen 2005 áprilisában szintezési munkálatokat végeztünk. A szintezés során a láprét környezetében jellemző vízmozgásokat kívántuk feltárni. A szintezés eredményeiből kitűnt, hogy a Sósi-patak vízszintje mintegy 1 m-rel magasabb volt a környezetében mért vízszinteknél. A Galga-patak vízszintje pedig láprét csatornáiban, valamint a felszíni elöntött területek vízszintjeinél magasabban volt. A szintezés eredményeiből kitűnik, hogy a láprét vízháztartásában elsősorban a Sósi-patak által szállított felszíni, felszín alatti víz a meghatározó, a Galga-patak nem szállít jelentős mennyiségű vizet a láprétre. A Galga-patak szerepe valószínűsíthetően a lápréten összegyűlt felszíni és felszín alatti vizek visszaduzzasztásában van, valamint a kavics összletében -3mBf szállított alaphozam teremthette meg a láprét kialakulásának feltételét. A láprét vízmérleg elemeinek meghatározása érdekében, valamint a függő meder „teória” ellenőrzése érdekében a területen 7 db sekély fúrást mélyítettünk. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a területet határoló Sósi-, és Galga-patak miként befolyásolja a láprét vízháztartását, függő mederben folynak-e. A fúrás szelvényekből megállapítható, hogy se a Sósi-, se a Galga-patak esetében egyértelműen függő mederre utaló jeleket nem találtunk. A szelvénysorban homogén agyagrétegeket nem találtunk. Azonban mind a fúrások során, mind a lápréten végzett 250 szúróbotos talajmintavétel során jelentős kiterjedésű eltemetett tőzegrétegeket találtunk. Ezen agyagos összletek, és el-

55

temetett tőzegrétegek jelentős szerepet játszanak a láprét vízháztartásában, a területre eső csapadékot, valamint a talajvizet képesek megtartani, elraktározni. Valószínűsíthetően a láprét üdeségéért nagy mértékben felelősek. A fúrási rétegsorokban a Galga mentén iszapos –agyag összleteket találtunk, amelyek a Galga részleges függő mederben folyására utalhatnak, a Galgából történő oldalirányú beszivárgás a láprét közvetlen környezetében igen kis mérvű. A vizsgált terület párolgási viszonyait alapvetően meghatározza a magas talajvízszint, amely a létesített figyelőkutak, felszíni elöntés kiterjedése valamint talajszelvény feltárások alapján az egész területen 1 m-nél közelebb helyezkedik el a talajfelszínhez van. A talajok kapilláris vízemelő képességük segítségével a növényzet folyamatos korlátlan vízutánpótlását képes fedezni, a transzspirációnak talajtani, talajvíz korlátjai nincsenek. A lápon a tényleges evapotranszspiráció az egész év során közel azonos tényleges evapotranszspirációval, hiszen vízhiány nem fordul elő, a párolgást nem korlátozza a vízhiány. A láprét egyszerűsített vízháztartása vizsgálataim alapján, hosszabb időszakra, a következő mérlegegyenlettel írható le: Csapadék + talajvíz hozzáfolyás = Párolgás (evapotranszspiráció) Vizsgálataim során értékeltem a láprét párolgási és csapadék adatait 1995, 2002, 2003, 2004, 2005-ös hidrológiai évekre vonatkozóan. A láprét párolgása jelentősen meghaladja a területére hullott csapadék mennyiségét 160-650 mm/év vízhiány keletkezett a vizsgált években. Ezen vízhiányt a láprét vízutánpótlásában meghatározó szerepet játszó Sósi-patak vízgyűjtőjén hullott csapadék kompenzálni képes. A Sósi-patak vízgyűjtője ~15-szöröse a láprét területének, így a vízgyűjtő képes lehet a lápréten kialakult vízhiányt kompenzálni. A terepi tapasztalataim alapján a 2002-2003-as évek a láprét vegetációjában jelentős negatív változásokat eredményeztek, a vízigényesebb fajok jelentősen visszaszorultak. A jellemző növénytársulások vízigénye a relatív ökológiai mutatóik alapján megváltozott, melyek jelen vizsgálatok alapján valószínűsíthetően nagy részben a láprét vízhiányából eredeztethető. A 2004- 2005-ös év során a kedvezőbb vízellátottság, valamint a természetvédelmi kezelések (kaszálás) hatására a láprét vegetációjában jelentős pozitív változások következtek be.

56

Köszönetnyílvánítás

Mindenekelőtt köszönöm családomnak az anyagi és erkölcsi támogatását, amelyek nélkül nem juthattam volna el idáig. Szakdolgozatom elkészítésében való odaadó munkájáért, hosszas konzultációkért köszönetet szeretnék mondani konzulensemnek Dr. Nováky Bélának. És végezetül, de nem utolsó sorban köszönet illeti munkatársaimat, akik nagy segítséget nyújtottak a terepi munkálatokban.

57

7. Irodalomjegyzék

1996. ÉVI LIII. TÖRVÉNY A TERMÉSZET VÉDELMÉRŐL AMBRUS L. -SZABÓ K. (1982): A galgahévízi tározó és létesítményei üzemeltetési szabályzata, KDV-VIZIG ANTAL

E.

(1966):

Egyes

mezőgazdasági

növényállományok

potenciális

evapotranspirációja Öntözéses Gazdálkodás, 4. k. p. 69-86. ANTAL E. –POSZA I.

(1983):

A

tényleges

párogás

számításához

használt

növénykonstansok értékei több éves mérés alapján Időjárás, 87. évf p. 170-177. ARADI CS. 2003: Általános ökológia, hidrobiológia és természetvédelem. Egyetemi jegyzet, Gödöllő pp. 111 BRUTSAERT, W., (1982): Evaporation into the Atmosphere: Theory, History, and Application. D. Reidel, pp. 299 CENTERI CS., VONA M. MALATINSZKY Á., PENKSZA K. (2005a): A Galgahévíz és Hévízgyörk környéki művelt területek eróziós viszonyainak potenciális hatása a környező láprétek természeti értékeire. Poszter. A III. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia, 2005. november 3-6. CENTERI CS. - VONA M. - PENKSZA K. - MALATINSZKY Á. – BARCZI A. (2005b): Soil, water and nature protection matters in Galgaheviz, Hungary. Poster Presentation. COST Action 634 Meeting: ”Reorganizing field and landscape structures in a context of building strategies for water and soil protection”, Lublin (Poland), 15-17 September, 2005. CORREIA F. N. (1998): Vízkészlet-gazdálkodás Európában: intézmények, problémák , dilemmák, A EUROWATER projekt rövid összefoglalása, Vízügyi közlemények, 80(1): 10-20. DÉL-NYÍRSÉG BIHARI TÁJVÉDELMI EGYESÜLET (2001): Ökológiai vizsgálatok az Ecsediláp és peremvidéke maradvány lápterületein, azok rehabilitációjának és védetté nyilvánításának megalapozásának céljából. Debrecen pp. 139 Directive of the European Parliament and of the Council 2000/60/EC establishing a framework for Community action in the field of water policy, Luxembourg, 23 October 2000 58

DOMONKOS P. (2002): Vízháztartási modell alkalmazása a mezőgazdasági területek természetes vízellátottságának jellemzésére. Hidrológiai Közlöny, 82(4): 215218. DÖMSÖDI J. (1971): Magyarország tőzeg és lápföldkészletének előzetes felmérése. Agrokémia és talajtan, 20(3) 411-418. DÖMSÖDI J. (1974): A lecsapolások hatása a Hanság medence tőzeg- és lápföldkészletére. Agrokémia és talajtan, 23(3-4) 445-460. DÖMSÖDI J. (1980): A hazai tőzeglápok (tőzegek) osztályozása. Földrajzi Értesítő, 29 (4): 485-495. DÖMSÖDI J. (1988): Lápképződés, lápmegsemmisülés. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. pp. 120 FEKETE G. (1965): A gödöllői dombvidék erdővegetációja (Die waldvegetation im Gödöllőerhüggelland), Akadémia kiadó, Budapest, pp. 223. FRUTOS, LUISA M. (1999): Human Organization in Rural Areas. In: Golley , Frank B. Bellot, Juan (eds.). Rural Planning from an Environmental Systems Perspective. Springer, pp. 195-217. GÖTTLICH, K. (1990): Moor- und Torfkunde. 3. Aufl.: 529 S.; Stuttgart (Schweizerbart). GULYÁS G. és LUKÁCS B. A.: (2003): Vizes élőhelyek térképezése a Hernád magyarországi szakaszának jobb partján. Hidrológiai közlöny, 83. évf. 114-116. HELFRICH T. (2005): A galgahévízi láprét tájváltozás-vizsgálata légifotók és térképek alapján TDK dolgozat, Gödöllő, pp. 55 IJJAS I. ÉS IJJAS I. ZS. (2004): Az Európai Unió Víz Keretirányelve. Budapest-Gödöllő, pp. 225 IMOLEX TANÁCSADÓI IRODA (2002): Vízrendezési koncepció és stratégia Budapest környéke vízrendszereire. Budapest, pp. 128 KABAR Z. (1959): A tőzeglápok megsemmisülésének, illetve a tőzegvagyon csökkenésének vizsgálata a tőzeglápokon. Agrokémia és Talajtan, 8(4) 377-385. KLEB B.-PLÓSZ S.- WINTER J. (2001): Zárójelentés a Hévíz-Keszthely-Sármellék környéi lápterület természetvédelmi kezelését, rekonstrukcióját megalapozó kutatások Plósz Bt. Budapest, pp. 70 KISS A. (2005): A délkelei Fertő-meder tájhasználata a szabályozások előtt, Tájökológiai Lapok, 3(2):325-334.

59

KOVÁCS GY. (2005): A Galga patak történeti földrajza XVIII-XX. sz. p. 48-87. in.: Kovács J. (szerk) Kisvízfolyások rehabilitációja és fenntartható használata EMLA Budapest, pp. 177 KOVÁCS M. (1962) Die Moorwiesen Ungarns- Magyarország láprétjei Akadémiai Kiadó, Bp., pp. 214 KÖZÉP-DUNA VÖLGYI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG (1969): Galga patak rendezése Tervszám 7421-Vr-64/I KÖZÉP-DUNA VÖLGYI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG (1972): Galga patak rendezési terve 22.430-44-200 szelvényig II. ütem Tervszám:7421-Vr-126/T KÖZÉP-DUNA VÖLGYI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG (1986): Galga patak állapotfelvétel 0+000-22+436 Tervszám:383-7535-001 KÖZÉP-DUNA VÖLGYI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG (2003): Galga-patak vízhozam hosszszelvénye pp.:10 LICSKÓ B. és HÁRSFALVI M. (1989): A meliorációs kiviteli tervezéshez készülő távérzékelési mutató alapozó munkái a Galga-völgyi melioráció keretében. Agrokémia és Talajtan, 38(1) 291-293. MOLNÁR B. és HAJÁN K. (2003): A földtani felépítés, a csapadék a tiszai vízállás és a talajvízállás közötti összefüggések Szeged-gyálórét környékén. Hidrológiai Közlöny, 83(3) 146-150. NAGY I. (1997): Az ökológiai mezőgazdálkodás közgazdasági problémái a Galgafarm Szövetkezet üzemi gyakorlatában. Gödöllő, Szakdolgozat pp. 65. NAGY ZS., BARDÓCZYNÉ SZ. E. (2005): Az EU-VKI ajánlásainak megfelelő törekvések a kisvízfolyások állapotának javítására Magyarország és Csehországban. Hidrológiai Közlöny, 85(4) 23-28. NELLER I. R. (1944): Oxidation loss of lowmoor peat in fields with different water tables. Soil Sciense, 58. 195. NOVÁKY B. (1985): Zagyva Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Vízgazdálkodási Intézet Budapest, pp. 240 NOVÁKY B. (2003a): Agrohidrometerológia. Egyetemi jegyzet, Budapest, Gödöllő, pp. 103 NOVÁKY B. (2003b): Éghajlatváltozás és víz: bizonyságok és bizonytalanságok. Vízügyi Közlemények, 4.

60

NOVÁKY B. (2006): „szóbeli közlés” OMSZ (2006a): Budapest külterület párolgási adatsor 1995-2005. OMSZ (2006b): Aszód csapadék, hőmérséklet adatsor 1995-2005. ORBÁN S. (1972). Két agrárforradalom Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó PANNONHALMI M. – SÜTHEŐ L.(2004): A Fertő-tó hidrológiai és vízkémiai állapotának elemzés. MHT XXII. Országos Vándorgyűlése, pp. 12 PARLANGE M. B., (1998): Hydrologic cycle explains the evaporation paradox. Nature, 396, pp. 30 PENKSZA K., CENTERI CS., TURCSÁNYI G., MÖSELER B. M., BARCZI A., VONA M., MALATINSZKY Á., VERSECZKY N., PINTÉR B., BOECKER D., BELAAGH M., POTTYONDY Á., HORVÁTH B., HELFRICH T., VONA V., VÁRADI B., FALUSI E., JUHÁSZ

T., SZABÓ M. (2006): A galgahévízi láprét biotikus és abiotikus tényezői-

nek jellemzése, érékelése. Pályázati kutatási jelentés, Gödöllői Természetkutató Egyesület Gödöllő, pp. 36 PENMAN, H. L. (1956) Evaporation- an introductory survey Neth. Journ. Of. Agr. Sci. 4. k. p. 9-29. PINTÉR, B. (1999): A Galgahévíz és Hévízgyörk (Galga mente) közötti láprétek botanikai értékei. TDK dolgozat, Gödöllő, p. 36 POSZA I.-STOLLÁR A. (1983): A tényleges párolgás számításához használt növénykonstansok értékei többévi mérés alapján. Időjárás, 88. évf, pp. 170-177. SEGENBERG H. (1951): Der gegenwartige Stand des Problems der Moorsackung. Wasser und Boden, 11. 28. SHAH, M. és STRONG M. (1999) Food in the 21st Century: from Science to Sustainable Agriculture, 1-72. SIMONFFY Z. (2003): Vízkészletgazdálkodás. Egyetemi jegyzet, Budapest, Gödöllő, pp. 105 SUCCOW, M., JOOSTEN, H. (2001): Landschaftsökologische Moorkunde. – 2. Aufl.: 622 S., 2 Beil.; Stuttgart (Schweizerbart) STEFANOVITS P. (1999): Talajtan. Mezőgazda kiadó, Budapest, pp. 470 STEPHENS I. C. (1956): Can we Save Our Organic Soils? Soil Conservation, 22. 54. SZALÓKI S. (1973): A talajvíz hatása néhány szántóföldi növény fejlődésére és szerepe azok vízellátásában. Öntözéses Gazdálkodás, XI.(2): 81-94.

61

SZÁSZ G. (1973) A potenciális párolgás meghatározásának új módszere. Hidrológiai Közlöny, p. 435-442 SZÁSZ G. (1988): Agrometerológia. Mg. Kiadó, Budapest, pp. 462 SZÁSZ G., TŐKEI L. (szerk) (1997): Meterológia mezőgazdáknak, kertészeknek, erdészeknek. Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 722 SZILÁGYI A. (2005): „szóbeli közlés” SZLÁVIK L. ET AL (2002): Hidrológia- Hidrauika. Egyetemi jegyzet, Budapest-Gödöllő, pp. 213 THURNTHWAITE C. W. (1948) An approch toward a rational cassification of climate. Georg. Rev. 38. k.p.: 55-94. TOLNAI NAGYLEXIKON (1999)-CD ROM TURC, L. (1954): Le bilan d’eaus des sols Ann Agron 5. k., p. 461-596. VITUKI (2005a): T01080 (Aszód) talajvízészlelő kút vízszintjei 1952-2005. VITUKI (2005b): T01084 (Tura) talajvízészlelő kút vízszintjei 1962-2005. VIZITERV (1972): Galga-patak rendezési terve II. ütem 22.430-44.200 szelvényig Tervszám 7421-Vv-126/I. VONA M. (2005): Kisvízfolyások revitalizációjának módszertani alapjai Pest-megyei kisvízfolyások példáján pp. 37-47.in.: Kovács J. (szerk) Kisvízfolyások rehabilitációja és fenntartható használata EMLA Budapest p. 177 VONA M. (2006a): Complex landscape ecological research on soil-plant relationships on a wetland near Galgahévíz (Central Hungary). pp. 73-77 in.: Slábová M. and Sykorová Z. (ed.) Proceeding of the International Ph.D. Student’s Conference České Budějovice 120 VONA M. (2006b): A galgahévízi láprét tájökológiai elemzése II. Magyar Tájökológiai Konferencia Debrecen, pp. 57 VONA M., CENTERI CS., PENKSZA K., MALATINSZKY Á., HELFRICH T. (2005a): A talajtani és eróziós viszonyok jellemzése galgahévízi láprét környezetében. Erdei Ferenc III. Nemzetközi Tudományos Konferencia, Kecskemét, pp. 1087 VONA M., FALUSI E. (2005): Examination of the soil-plant relations on the Galgahévíz peaty meadow, effects of nature conservation measures on the vegetation. Proceedings of the 13th International Poster Day, CD, p. 580-588. VONA M., PENKSZA K. (2004): A szentesi Kántor-halom vegetációjának változása és ennek összefüggése a talaja vízháztartásával, Tájökológiai Lapok, 2(2) 341-348.

62

VONA M., PENKSZA K., BARCZI A. (2005b): A galgahévízi és láprét botanikai és talajtani felmérése, természetvédelmi kezelésének problematikája III. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia Eger. In. Lengyel, Sz., Sólymos, P., Klein, Á. (szerk.) (2005): A III. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia Program és Absztrakt kötete p. 226.

63

Mellékletek 1. Melléklet

64

2. Melléklet

65

3. Melléklet

66

Nyilatkozat

Az alulírott Vona Márton nyilatkozom, hogy a szakdolgozat saját munkám, a dolgozatban felhasznált irodalmat korrekt módon kezeltem és a dolgozatkészítésre vonatkozó jogszabályokat betartottam.

Nagykörű, 2006 április 17. Vona Márton

67

Szakdolgozat. Vona Márton

Recommend Documents