SZAKDOLGOZAT
Koczka Klára
Miskolc 2015
Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék
Szakdolgozat A gondokság alá helyezés és a támogatott döntéshozatal jogintézményeinek kihívásai
Készítette: Koczka Klára Neptun Kód: DLE839 Konzulens: Dr. Barzó Tímea
Miskolc 2015
1
University of Miskolc Faculty of Law Department of Civil Rights
Thesis
Conservatorship challenges of the legal institutions of supported decision making
Created: Koczka Klára Neptun Code: DLE839 Consultant: Dr. Barzó Tímea
Miskolc 2015
2
Tartalomjegyzék
I. Témaválasztás indoklása………………………………………………………..….4 II. A cselekvőképesség általános szabályai……………………………………..….…5 II.1. A cselekvőképességet és gondnokságot érintő reformok 2001-ben és 2013-ban………………………………………………..…......6 II. 2. Külföldi kitekintés…………………………......…………………..……..10 III. Nagykorú személy cselekvőképesség-korlátozásának indokoltsága …………....16 IV. A gondnoksági szabályok és jelentős változásai az új Ptk alapján………………19 IV.1. A gondnokság alá helyezést megelőző intézkedések……………………19 IV.2. Nagykorú személy cselekvőképességének korlátozása………………….21 IV.3. A gondnokság alá helyezés megvalósulása……………………………...24 IV.4. A gondnokrendelés, a gondnok jogai és kötelezettségei………………..26 IV.5. A gondnokság alá helyezett személyek jognyilatkozatai……………......32 IV.6. A gondokság alá helyezés módosítása és megszüntetése …………….....34 IV.7. Cselekvőképtelenség gondokság alá helyezés nélkül…………………....36 V. A támogatott döntéshozatal………………………………………………………37 V.1 A támogatott döntéshozatalra vonatkozó jogszabályi háttér……………..38 V.2. A támogatott döntéshozatal külföldi példái……………………………...43 VI. A támogatott döntéshozatal, a gondokság alá helyezés és az előzetes jognyilatkozat kapcsolódási és eltérési pontjai……………………………………………………….48 VII. Zárszó……………………………………………………………………………50 VIII. Jogszabályjegyzék……………………………………………………………....51 IX. Irodalomjegyzék…………………………………………………………………..51
3
I. Témaválasztás indoklása Jelenlegi munkahelyem a domonyi Törődés Pszichiátriai Betegek Otthona, ahol a lakók mindegyike (jelenleg 60fő) gondnokság alatt áll. Sokszor kérdezzük a véleményüket az intézményi élettel, az ellátás színvonalával kapcsolatban és gyakran az egészségi állapot, a jelenlegi problémák is szóba kerülnek. Egy ilyen felmérésen kiderült, hogy az ellátottak igen nagy arányban elégedetlenek a gondokság intézményével, sokszor feleslegesnek is tartják a gondnokot és magát a gondnokságot is. Ez az eredmény elgondolkodtatott és a gondnokság és más lehetőségek mélyebb tartalmának megvizsgálására késztetett. Intézményünk lakói jórészt (75%-ban) skizofrénia diagnózissal rendelkeznek. Ezt a betegséget a gondolkodás és érzékelés torzulása, a realitással való kapcsolat zavara jellemzi.
Az ellátottaink családi kapcsolatai rendkívül gyengék vagy egyáltalán
nincsenek, többségüknek (85%) hivatásos gondnoka van. A hivatásos gondnokok gyakran cserélődnek, látogatásaik jórészt csak havi jellegűek és a pénzügyi természetű igények kielégítését szolgálja. Lakóink közül csak kb. 5-6 fő távozik ünnepekre vagy 1 napnál tovább családjához az év során, barátok/családtag csak néhányukat látogatja. Az intézményben az átlagéletkor 66,5 év, a legrégebben beköltöző már több mint 40 éve él az intézményben, a legutolsó beköltöző 3 éve érkezett ( felvételi zárlatot rendeltek el az intézményben, ezért azóta nem fogadhatunk új lakót, bár 96 fő várakozik). Természetesen ezen okok mindegyike hozzájárulhat ahhoz, hogy egy alapjogot érintő korlátozást egy pszicho-szociális hátránnyal élő ember hogyan él meg. De a szociális oldalát félretéve (a gondnokok munkájának minőségét, a betegség sajátosságait, a fokozott ellátási szükséglet igényt stb.) vajon milyen a gondnoksági rendszerünk? Valóban inkább korlátozást jelent, mint védelmet? El vagyunk maradva a környező országoktól? Milyen irányba haladunk? A jelenlegi rendszer kellő mértékben ad védelmet a kiszolgáltatottaknak? Vagy valóban túlságosan korlátozó? Ezek a kérdések túlnyúlnak intézményünk falain, ezért nem is a saját szűk kereteink között szeretném vizsgálni. Elsődleges célom a gondnoksági rendszer és a támogatott döntéshozatal kérdéskörének bemutatása. Félretéve a szociális és egyéni nézőpontokat, a
szabályozásra
és
annak
változásaira
kívánom
felhívni
a
figyelmet
a
szakdolgozatommal, mivel ez a téma nemcsak a mi 60 ellátottunk számára fontos.
4
II. A cselekvőképesség általános szabályai A gondnokság igen mélyen összefügg – legalábbis a magyar gyakorlatban- a cselekvőképesség kérdésével. Ezért fontos erről a pontról indulni, mit is jelent a cselekvőképesség és a jogképesség. Az ember jogképessége azt jelenti, hogy jogai és kötelezettségei lehetnek. Ennél szűkebb a cselekvőképesség fogalma, mely szerint a cselekvőképesség az embernek az a képessége, hogy a maga nevében köthet szerződést vagy tehet más érvényes jognyilatkozatot, tehát érvényes jognyilatkozat-tételi képességet jelent. A Polgári Törvénykönyvünk abból az elvből indul ki, hogy a cselekvőképesség mindenkit megillet, ennek korlátozására csak kivételesen, törvényben lefektetett garanciák mellett kerülhet sor. Ez a garancia kiemelt jelentőségű, hiszen ez biztosítja a jogvédelmet azon esetekben, amikor a cselekvőképesség korlátozása, kizárása aránytalanul súlyos hátrányt jelentene a még funkcionáló, védelemre nem szoruló személy esetében. A jog feltételezi, hogy a nagykorú személy rendelkezik megfelelő képességgel, alkalmassággal arra, hogy saját érdekeit felismerje, ügyeit tudja kezelni, akaratát képviselni, tehát van megfelelő belátási képessége. Ezért garanciális szabály, hogy alapos vizsgálat előzze meg mielőtt a bíróság kimondja a cselekvőképesség korlátozását vagy bármilyen módon beavatkozásra kerülne sor az egyén életébe. A jog ténykérdésként kezeli, hogy a belátási képesség a jognyilatkozat megtételekor fennállt-e. Jogi minősítést ennek a cselekvőképesség elismerése vagy el nem ismerése ad. De ezt sem állíthatja bárki, hiszen cselekvőképességének korlátozásáról önmaga senki sem nyilatkozhat, mert az a jognyilatkozat semmis. Cselekvőképesség korlátozása csak törvényi rendelkezésen (cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozat, életkor miatti korlátozott cselekvőképesség vagy cselekvőképtelenség) vagy bíróság ítéletén (gondokság alá helyezés esetén) alapulhat. A Ptk. nem a cselekvőképességgel bíró, hanem a cselekvőképességgel nem rendelkező és a cselekvőképességükben korlátozott személyek körére koncentrál. Terjedelmi okok miatt a nagykorú személyek cselekvőképességének korlátozásával, a gondnokság alá helyezés nélküli cselekvőképtelenséggel, továbbá cselekvőképesség korlátozása nélküli támogatott döntéshozatallal foglalkozom a későbbiekben. Mindhárom kategória igen eltérő jogi státuszt jelent, mely nagymértékben befolyásolja a megtehető és érvényes jognyilatkozatok körét, a segítők/támogatók előhívásának 5
szükségességét és igen eltérő szabályozást is von maga után. Ugyanakkor ezen kategóriák összefüggést is mutatnak, hiszen egyre erősödő befolyást is jelentenek az egyén életére nézve, mely során az egyén döntési autonómiája hol hosszabb, hol rövidebb ideig, hol kisebb, hol nagyobb mértékben érintetté válik. Mivel alkotmányjogi szempontból is az egyik legérzékenyebb területen történik a befolyásolás, a szabályozás pontossága és megfelelő kivitelezése alapvetően meghatározza a jogintézmények működőképességét és hasznosságát. II.1. A cselekvőképességet és gondnokságot érintő reformok 2001-ben és 2013-ban Az 1959-es Ptk. II. fejezetének jelentősebb újraszabályozására először 2001-ben (a 2001. évi XV. törvény által) került sor. A módosítás elsődleges indoka az volt, hogy a nemzetközi és hazai szervezetek (civil szervezetek, állampolgári jogok országgyűlési biztosa) elvárásainak eleget téve az emberi méltóság alkotmányos követelményét a jogalkotók beépítsék a szabályozásba. Ezért a törvényalkotó egy differenciált rendszert alakított ki, amely az érintett jogalanyok magánautonómiáját a korábbinál jóval szélesebb körben engedte kifejezésre juttatni. A 2001-es reform alapvető változásokat hozott, ezért jelentősen javított a korábbi rugalmatlannak titulált szabályokon. Az egyik legnagyobb változás, hogy az életkor szerinti és a bírói ítéleten alapuló korlátozott cselekvőképességbeli szabályokat elkülönítette egymástól. Ez rendkívül pozitív változás, hiszen a két kategória nem összemosható, a jogkövetkezmények eltérőek lehetnek és a nagykorú személyek esetében akár több tényező is szerepet játszat az állapotban egyszerre, mely az idő függvényében akár jelentősen módosulhat is. Szintén fontos változás, hogy a bíróság ügycsoportok tekintetében határozhatja meg a korlátozó gondokság alá helyezett személy döntési jogosultságának korlátozását, és rendelkezett arról is, hogy a gondnok általános eljárási jogosultsága megszűnjön. Minkét változás nagymértékben elősegíti, hogy a gondnokság csak a legszükségesebb mértékig korlátozza a személyt, hiszen egy részletes bizonyítási eljárással a személy és a körülményei alaposan megismerésre kerülhetnek, pontosítani lehet azt a korlátot, amelyet feltétlenül indokolt bevezetni a gondnokolt érdekében, és tiszteletben tartja az élet többi területén a személy autonómiáját. Bár a bírók az ügycsoportok bevezetésével még néhány tipikus lehetőséget is segítségül hívhattak a döntéshozatal megkönnyítése céljából, a gyakorlatban nehézséget jelentett, hogy a ne csak a törvényben – nem 6
taxatívan- felsorolt ügycsoportok közül történjen választás, hanem valóban az egyén igényei kerüljenek a középpontba. A bíróság mérlegelési jogköre egyéb tekintetben is szélesedett, hiszen régebben csak abban a kérdésben dönthettek, hogy a gondnoksági igény fennáll-e, a cselekvőképesség hiányzik vagy korlátozott, és még a jogkövetkezmények között is alig-alig volt eltérés. A 2001-es változtatás azonban már differenciáltabb szabályozásra ad lehetőséget. Szintén fontos változást hozott a kötelező felülvizsgálati idő megjelölése, hiszen ez egy újabb garanciát jelent arra, hogy csak a szükséges ideig álljon fenn a gondnokság. Intézményi tapasztalatunk, hogy vannak olyan érintettek, akik addig is igen nagy mennyiségben indították el a felülvizsgálatukat, kérték a gondnokság megszüntetését, mivel azzal nem értettek egyet. A kötelező felülvizsgálati idő csak néhányuknak ad segítséget a helyzet elfogadása irányában, többségük, jórészt a betegségbelátás hiánya miatt, minden korlátozás ellen alapvetően tiltakozik, hiszen nem érzik magukat betegnek, segítségre szorulónak akkor sem, ha az nemcsak a közvetlen környezet számára látszik egyértelműen, hanem a hivatalos szervek előtt bizonyított. A 2001-es reform változást jelentett abban a tekintetben is, hogy a gondnokolt véleménynyilvánítási szabadsága törvényi erőre emelkedett, a gondnoknak a véleményt meg kellett hallgatnia, lehetőség szerint pedig figyelembe is kellett vennie. Szintén a véleménynyilvánítás, akarat kifejezés erősítését segítette elő, hogy főszabállyá vált, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy, gondnoka beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával tehet jognyilatkozatot. Ez a rendelkezés tovább erősítette a gondnokoltak döntési szabadságát. Sajnos a gondnokság fennállása alatt a bizalmi kapcsolat nem marad mindig töretlen. A korlátokat adó gondnok, még ha az a korlát indokolt is, veszíthet a gondnokolt együttműködési készségének fokából. A gondnok és a gondnokság alatt élő személy között egy nagyon törékeny, bizalmi kapcsolat áll fenn, ahol a gondnoknak úgy kell az együttműködést elérnie, hogy mögötte az állam kényszerítő ereje áll, mely mindkét fél pozícióját nehezítheti. A gondnok felé fokozott, törvényi szintre emelt elvárás volt, hogy a gondnokolt érdekeit szem előtt tartva kell eljárnia és a törvény lehetőséget adott többes gondok, illetve helyettes gondok kinevezésére is, továbbá garanciális szabályok erősödtek az ideiglenes és zárgondok elrendelésének időbeli korlátainak meghatározásával. Igen fontos változás az is, hogy a kinevezés során elsődlegesen a gondnokolt által megnevezett személyt kell gondokul kirendelni (ha elfogadja), és nem lehet olyan személyt kinevezni, aki ellen kifejezetten tiltakozik. Ez nagymértékben elősegíti, hogy a személyes kapcsolat, bizalmi 7
jelleg miatt a jogintézmény hatékonysága magasabb szintű legyen, és a gondnokolt önrendelkezési joga és döntési autonómiája jogi védelemben részesüljön. Az előbbiekben részletezett változások igen nagymértékben hatottak a gondnokság alá helyezettek helyzetére, hiszen ezzel is elősegítették a döntésképesség megtartását az ügycsoportokkal nem érintett területen, a garantált alapjogok korlátozását a lehető legkisebb területen, a feltétlenül indokolt mértékig és ideig kívánták csak fenntartani, ezáltal a gondoskodási kényszer helyett egyfajta jogi gondoskodás került középpontba. Mindez a hazai és a nemzetközi elvárások felé igen nagy lépést jelentett, de még közel sem hozott teljes megelégedést. Bár az Európa Tanács R.(99) 4. számú Ajánlásának 1 több pontja is teljesült, és nagymértékben megvalósult a szükségesség, arányosság és hatékonyság elve, a későbbi, 2013-as új Ptk. koncepció kidolgozásakor igen fontos szempont volt a gondoksági szabályok még további humánosítása, alkotmányossági elveknek
való
megfeleltetése
és
az
egyéni
körülmények
magasabb
szintű
figyelembevétele. Ezeket a módosításokat nagyon jól összefoglalja a Fehér Könyv, az új polgári törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő jogalkotási és jogalkalmazást segítő feladatokról2. A Fehér Könyv szerint a 2013-as módosítás egyik kiemelt eleme a szükségesség és arányosság elvének biztosítása3. Ennek okán a cselekvőképesség részleges korlátozására csak akkor kerülhet sok, ha az érintett személy jogainak védelme más módon nem biztosítható. Ezáltal megfogalmazásra került a sorrend, mely a jogalkotó szándéka szerint elsődlegességet más jogvédelmi eszközöknek (pl.: támogatott döntéshozatal) biztosít, és csak akkor lehetséges a gondnokság elrendelése, ha azon az úton a kellő jogvédelem nem biztosítható. A gondnokság elrendelése körében pedig a részleges korlátozásnak, a pontos ügycsoportok meghatározásának van elsődlegesen helye. Az új szabályozás- a korábbi Ptk.-tól eltérően- a korlátozható ügycsoportok körét még példálózva sem említi, így a bíró mérlegelésétől, az általa megismert tényektől függ a korlátozás természete, lehet akár csak egy-egy ügycsoport is.
A teljesen kizáró
gondnokság elrendelésének csak legvégső esetben van helye, ha az előzőekkel az érintett személyt megvédeni nem lehet. De ez esetben is kötelező az időszakonkénti Európa Tanács R.(99) 4. számú Ajánlása http://www.fundamentum.hu/fundamentum-20002/cikk/cselekvokeptelen-nagykoruakjogi-vedelmerol-az-europa-tanacs-r-99-4-szamu-aja 2 Fehér Könyv, Készítette az Igazságügyért és Magánjogi Jogalkotásért Felelős Helyettes Államtitkárság (2013. március) http://magyaryprogram.kormany.hu/download/1/18/60000/Feher_Konyv_AROP_1-1-19-2012-2012-0003.pdf 3 Fehér Könyv, Készítette az Igazságügyért és Magánjogi Jogalkotásért Felelős Helyettes Államtitkárság (2013. március) 7.old http://magyaryprogram.kormany.hu/download/1/18/60000/Feher_Konyv_AROP_1-1-19-2012-2012-0003.pdf 1
8
bírósági felülvizsgálat, hiszen a korlátozás csak a szükséges ideig tartható fenn. Ezt a felülvizsgálati időpontot a bírósági ítéletnek kell tartalmaznia, mindkét gondnoksági formánál kötelezően. A jelenleg hatályos Ptk. a cselekvőképesség korlátozásának megnevezését is megváltoztatja. Így a korábban korlátozó gondokság most részlegesen korlátozó gondnokságra, a kizáró gondnokság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondokságra módosult. Az elnevezések ezáltal pontosabban mutathatják a jogintézmény tényleges, stigmatizáció mentesebb tartalmát. Szintén módosult a cselekvőképesség korlátozásának feltételeinél a megnevezés, mivel a „pszichés állapot, szellemi fogyatkozás, szenvedélybetegség” helyett a „mentális zavar” kifejezés használata került a törvénybe. Ez a kifejezés jobban megfelel a jelenlegi orvostudományi eredményeknek és teljes körűen felöleli a pszichés elváltozások körét, mely miatt a gondnokság elrendelhető. Az gondnokság alá helyezés feltételei kiegészültek. A korábbi belátási képesség csökkenése mellett bekerült a „az érintett egyéni körülményeire, családi, társadalmi kapcsolataira” kitétel. Így önmagában a belátási képesség csökkenése már nem elegendő indok a gondokság alá helyezésre, vizsgálni kell, hogy az érintett milyen kapcsolatokkal, erőforrásokkal rendelkezik és amennyiben, azok megfelelőek (kellő mértékben tudják kompenzálni az érintett fogyatékosságait), akár a gondnokság alá helyezés is mellőzhető. Az új Ptk. elvi szinten fogalmazza meg, hogy a gondnokság alá helyezés csak végső eszköz legyen, ezért ha indokolttá válik a segítség más alternatíva megjelölését is lehetővé teszi (a támogatott döntéshozatalt) és törvényi szinten garantálja, hogy cselekvőképtelenség/cselekvőképesség korlátozása esetén az egyén saját nyilatkozata (ezáltal akarata) érvényesülhessen. A bemutatott változások nagymértékben változtattak a gondnokság szabályain. Tekintettel arra, hogy igen sok személyt, a KSH adatai szerint több mint 55.000főt érintett a gondnokság alá helyezés 2013-ban4, ez a jogintézmény sok ember életét befolyásolja. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a korlátozás szükségessége és az egyén autonómiájának tiszteletben tartása között. Ezért is indokolt néhány külföldi példára kitekinteni.
4
forrás: http://tasz.hu/fogyatekosugy/jelentes-gondnoksagrol-es-tamogatottdonteshozatalrol
9
II. 2. Külföldi kitekintés A gondokság alá helyezés kérdésköre, a pszicho-szociális hátránnyal élők támogatása minden modern jogrendszerben kihívásokat okoz, melyre az egyes országok saját tradíciók okán, saját jogfejlődésüknek megfelelően különböző válaszokat adtak. Ebből a rendkívül sokszínű mintából emelném ki Svédország, Svájc, Németország, Hollandia és Nagy Britannia gyakorlatát. Svédországban5
az
érintett
személyi
kör
meghatározása
az
intellektuális
fogyatékossággal élő személyek csoportja. Svédországban már viszonylag korán 1985ben vissza akarták szorítani a kórházi és szociális elhelyezésben részesülést, ezért felvételi zárlatot rendeltek el, ezzel rákényszerítve a szociális szférát arra, hogy drága, hospitalizációt elősegítő, kiút nélküli intézményi elhelyezés helyett más megoldást találjanak. Ezt a folyamatot segítette elő, hogy a gondnokság intézményét Európában elsőként, 1989-ben eltörölték és ezt két támogató intézmény váltotta fel. Az egyik a „god man”, azaz jóember, mentor, akit ugyan az állam finanszíroz, de csak a fogyatékos ember egyetértésével járhat el, és kirendelése nem érintette a személy polgári jogait, a kirendelés nem érintette a cselekvőképességet. A támogatás másik formája „forvaltare”, a vagyongondok, aki nem segítő, hanem helyettes döntéshozó. Vagyongondok kirendelésére csak legvégső esetben kerülhet sor, amikor a fogyatékos ember a mentor kirendelését ellenzi, és a vagyon, illetve a személy érdekei veszélynek vannak kitéve. Ebben az esetben tehát már nem önkéntes az együttműködés, és nem is csak a jogi, pénzügyi és személyes ügyek vitelében nyújt segítséget a támogató. A fenti két támogatási forma mellett a svéd törvény további segítők körét is meghatározza, melyek lehetnek személyes segítők, kísérők vagy kontaktszemélyek is. Mindezen támogatási formák mellett a közösségi alapú támogatási formák is erősödtek, és így együttesen megfelelő kiváltását adták meg a régi, megszokott gondoksági rendszernek. A svéd rendszer specialitása, hogy a cselekvőképességet nem érintő módon tud támogatást adni a fogyatékossággal élő személyeknek, mindezt úgy, hogy a támogató szolgáltatással a társadalmi integrációban megtartották, segítették őket és a lehető 5
Jakab Nóra: A gondokság, mint foglalkoztatáspolitika, avagy Maschke másképp In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN 2060-8292 , 2009. (1. évf.) 3-4. sz. 303-304. old.
10
legkisebb mértékig igyekeztek csak beleavatkozni az érintett életébe. Kiemelten fontos, hogy az intellektuális fogyatékossággal élő személyek választási jogát nem érintette az, hogy egyébként mentor, vagyongondnok vagy más támogató segítségét élvezték-e. Sokat segít a gyakorlatban, hogy nem csak 2 intézmény, hanem ezek mellett többféle segítői forma is megjelenik. Ez biztosítja igazán azt, hogy a segítség személyre szabott lehessen, és ne járjon aránytalan korlátozással. Svájcban6 a gondnoksági rendszer 3 szintű. A gondnokság jelenti a legjelentősebb korlátozást, kiterjed a vagyoni ügyekre, a személyes gondoskodásra és a cselekvőképesség megvonásával is jár. A gondnokság alá helyezés indokául sok minden szolgálhat, beleértve a mentális betegséget, a vagyoni ügyek ésszerűtlen kezelését vagy akár a kedvezőtlen életmód változtatást is. Gondnokság alá helyezési ok a szabadságvesztés kiszabása is, bár ez ellen a jogvédő szervezetek nagyon tiltakoznak. Mindezen okok mellett lehetőség van arra, hogy saját kérésre is gondnoksági védelemben részesüljön valaki. Bár a gondnok személyére elsődlegesen a házastárs és a közeli hozzátartozók tehetnek javaslatot, érdekes, hogy a gondnoki teendők elvállalása nemcsak a közeli hozzátartozók számára kötelező, hanem állampolgári kötelesség. A gondnok személyét, a magyar gyakorlathoz hasonlóan a gyámhivatal nevezi ki, de a gondnokság tényét közigazgatási és bírósági úton is meg lehet állapítani. A gondnokság másik formája Svájcban nem jelent kimondottan gondnokság alá rendelést, de cselekvőképesség korlátozást igen. Ennek is több formája van, de lényegében
vagyoni
ügyekben
(9
ügycsoportban)
az
érintett
korlátozottan
cselekvőképessé válik, és ezekben az ügyekben csak a gondnoka/támogatója hozzájárulásával járhat el. Ugyanennek a formának a másik változata, hogy a gondnok/támogató csak a jelentős vagyon (pl. vállalkozás) tekintetében hoz döntést (bár akkor önállóan) és egyéb kérdésekben, még ha az vagyoni jellegű is, az érintett teljesen önálló döntéseket hozhat. A harmadik gondnokság-szerű támogatási forma esetén a cselekvőképességet egyáltalán nem érintő módon, vagyoni ügyekben segít a gondnok/támogató. Kiemelten ilyen eset, ha az érintett tartós betegség miatt nem tud ügyeiben eljárni, vagy olyan érdekellentét
6
Dózsa Ágnes: Cselekvőképesség és gondnokság Németország, Svájc, Ausztria és egyes kelet-európai államok jogában In: Állam- és jogtudomány, ISSN 0002-564X , 2001. (42. évf.) 1-2. sz. 61-70.
11
áll fenn a gondnok és az érintett között, amely miatt nem várható el a gondnoktól az ügy objektív vitele. A svájci rendszer is azt mutatja, hogy alapvetően többszintű szabályozás szükséges. Van lehetőség teljes jogvédelemre, ugyanakkor a betegség/probléma által nem befolyásolt terülten indokolt meghagyni az érintett döntési szabadságát, akár cselekvőképességét is. Németország7 már 1992-ben amikor megszüntette a teljes gondnokság alá helyezést. A törvény szintén intellektuális fogyatékossággal élő személyeknek nevezi az érintetteket, hasonlóan a svéd gyakorlathoz, egy fogyatékossági kategóriáról van szó. A gondnok rendelés feltételei nagyon szigorúak: a nagykorúság mellett a mentális betegség, a belátási képesség hiánya, indokoltság, szükségesség és a gondnok által ellátandó feladatkör pontos meghatározása szükséges. A gondnok hozhat döntést, de csak akkor, ha a gondnokolt erre nem képes. Fontos szabály, hogy a gondnok a döntésénél minden esetben tekintettel kell, hogy legyen arra a döntésre, amit a gondnokolt maga hoz/hozott. A gondnok kötve van a gondnokolt kívánságaihoz, függetlenül attól, hogy ezek racionálisak-e, ésszerűek-e. Egyetlen kitétel, hogy a gondokolt önmagának ne okozzon nagymértékű kárt vagy jólétét ne veszélyeztesse. A német gyakorlatban nem beszélhetünk támogatóról, hiszen a gondnok törvényes képviselő, helyettes, de mindenképpen megjegyzendő, hogy ebben a joggyakorlatban sem
érinti
feltétlenül
a
gondnokság
alá
helyezés
ténye,
indokoltsága
a
cselekvőképességet, mivel a német gyakorlat a gondnokság elrendelését nem a cselekvőképességgel kapcsolata össze, hanem a szabad akarat elhatározásra való képességgel. „A BGB szerint akkor beszélünk szabad akarat elhatározásra való képtelenségről, ha szellemi károsodása folytán az érintett nincs abban az állapotban, hogy akaratát szabadon és befolyásmentesen határozza meg, és így belátási képességgel rendelkezzen.”8 Mindezek alapján tehát elmondható, hogy a belátási képesség hiánya az egyik fő ok, amely a gondokság alá helyezés indoka lehet (emiatt pedig fontos szerep jut az egészségügyi állapotnak, kezelésnek és az prognózisnak is, főleg ha az állapot átmeneti).
A bíróság dönthet úgy, hogy egyes jognyilatkozatok megtételének
érvényességéhez kell a gondok hozzájárulása is, de ez nem azonos a nálunk ismert 7 8
Jakab Nóra: A gondokság, mint foglalkoztatáspolitika, avagy Maschke másképp In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN 2060-8292 , 2009. (1. évf.) 3-4. sz. 305-308.old. Jakab Nóra: A gondokság, mint foglalkoztatáspolitika, avagy Maschke másképp In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN 2060-8292 , 2009. (1. évf.) 3-4. sz. 307. old.
12
formával, mivel ez nem jelenti automatikusan a cselekvőképesség korlátozását is. Németországban kardinális kérdés a gondnokság alá helyezéssel összefüggésben az orvosi kezelésekbe való beleegyezés és a művi meddővé tétel kérdése. Mindkét terület igen meghatározó, hiszen alapvetően beleavatkozik az egyén életébe, ezért bírósági jóváhagyáshoz kötötték. A művi meddővé tétel (minden bizonnyal a történelmi előzmények miatt és etikai problémák felmerülésének lehetősége miatt is) fokozott törvényi szabályozás alatt áll. További feltételeket kell teljesíteni a megvalósításhoz: tartós beleegyezési képtelenség, nagy valószínűséggel bekövetkező terhesség, mely más eszközökkel nem megakadályozható, életveszély/ testi-lelki egészség veszélyeztetése (lelki veszélyeztetés lehet akár az is, hogy a gyermeket az anyától el kell választani, mert nem tudja felnevelni) és mindemellett speciális, erre a területre felhatalmazott gondnok hozhat döntést, melyhez természetesen bírósági hozzájárulás szükséges. Ezen a területen fontos az igen részletes szabályozás, hogy a visszaélések elkerülhetőek legyenek, és nagy előrelépés, hogy törvényi szinten jelenik meg ennek az igen kényes kérdésnek a szabályozása. Hollandia9 is élen jár a gondnokoltak támogatása terén, hiszen Németországhoz hasonlóan igen szigorúan ítélik meg a gondnok tevékenységét abból a szempontból, hogy a gondnokolt érdekeit milyen mértékben vette a döntésnél figyelembe. Hollandiában a gondnokság alatt élő személyek szintén egy fogyatékossági kategóriába tartozóak, hiszen itt is intellektuális fogyatékossággal élőket nevesít a törvény. Jogi védelmüket többféle szintű beavatkozással segítik elő: a gondnok helyett/mellett támogató gyám és mentor is kirendelhető, mindhárom esetben a bíróság feladata a kirendelés. A támogató gyám vagyoni kérdésekben segít, a mentor nem vagyoni ügyekben segíthet (ápolás, kezelés, tanácsadás ~hasonlóan a svéd modellhez). Hollandia is nagy lépéseket igyekezett tenni az orvosi kezelésekhez való hozzájárulásának terén. Elsődlegesen azonban a kezelő orvosra bízták annak megítélését, hogy az adott személy van-e olyan állapotban, hogy jognyilatkozatot tegyen ebben a kérdésben. Ez azonban nehézséget jelent, mivel a kezelőorvos objektivitása megkérdőjelezhető, hiszen mint kezelő orvos hozott már egy döntést, és amellett nehéz az érintett más irányú igényeit ugyanolyan súlyú mérlegelési tárggyá tenni. Bár igen sok változtatás történt az utóbbi években, a szabályozás még mindig igen sokrétű és sokszintű. Létrehoztak törvényt 9
Jakab Nóra: A gondokság, mint foglalkoztatáspolitika, avagy Maschke másképp In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN 2060-8292 , 2009. (1. évf.) 3-4. sz. 305 old.
13
kimondottan az orvosi kezelésekhez való hozzájárulásról, a meglévő polgári jogi szabályozás mellett, majd később a pszichiátriai kezeléseket illetően, végül a pszichoszociális hátránnyal élőkre vonatkozóan. Itt a szabályozás nem tekinthető egységesnek, ezért a képviseleti szintek elkülönítésével igyekeztek eldönteni azt, hogy ki is hozhat elsődlegesen döntést. A holland gyakorlat szerteágazósága ellenére nagyon jól mutatja, hogy mennyire nagy igény lenne a részletes szabályok kidolgozására a jogvédelem teljesebbé tétele érdekében az egészségügy területén is.
Nagy
Britanniában10
az
érintettek
pszicho-szociális
és/vagy
intellektuális
fogyatékossági csoportba tartoznak, de a gondnoksági szabályokat alapvetően máshol helyezték el, nem a polgári jog területén, hanem a szellemi egészségről szóló törvény rendelkezik a terület szabályozásáról. Szintén alapvető eltérés, hogy Nagy Britanniában sokáig próbálkoztak a cselekvőképesség mérésével, a cselekvőképtelenség fogalmának meghatározásával, de ezek kevés eredményt
hoztak, leginkább funkcionális
megközelítést alkalmaztak és nehezen kezelték az érintettek gyakran változó állapotát. A szellemi egészségről szóló törvény a helyettes döntéshozatal irányába köteleződik el, és újabb törvény született, a szellemi képességekről szóló törvény, mely tovább mélyítette ezt a kapcsolatot. A törvény abból indul ki, hogy a cselekvőképtelenségnek is fokozatai vannak, ezért fő hangsúlyt kap, hogy a csak abban a mértékben történjen beavatkozás, amennyire az feltétlenül indokolt, támogatják az egyén részvételét (minél kiteljesedettebb formában) az őt érintő kérdésekben. Mindez abba az irányba mutat, hogy bár alapvetően máshonnan indult a szabályozás, az elérni kívánt emberi jogi célok, alapjogok védelme ugyanúgy fő kívánalom ebben az országban is. Összegzésképpen elmondható, hogy van működőképes rendszer teljesen kizáró gondoksági fok nélkül, cselekvőképesség korlátozása nélkül is. A gondnokság rendszerére a bemutatott országok gyakorlata szerint csak akkor van szükség, amikor más segítői forma már nem elegendő a támogatáshoz, és az egyén védelme érdekében ez szükséges. A bemutatott államok joggyakorlatai azt mutatják, hogy az elsődleges cél a szükségesség, arányosság, hatékonyság elveinek megtartása, a lehető legkisebb beavatkozással történő segítség megadása. 10
Jakab Nóra: A gondokság, mint foglalkoztatáspolitika, avagy Maschke másképp In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN 2060-8292 , 2009. (1. évf.) 3-4. sz. 308-309 old.
14
Fontos tény, hogy Magyarországon a gondnokság alá helyezések aránya igen magasnak számít. Az alábbi táblázat11 a néhány európai ország adatait mutatja be.
A jelentős igény miatt is érdemes átgondolni milyen változások célszerűek a jelenlegi rendszerünkben, milyen külföldi példa adhat pozitív irányt. A magyarországi gyakorlat számára megerősítést, új irányvonalat adhat, ahogyan az egészségügyi
(belegyezési,
meddővé
tételi)
kérdések beemelésre
kerültek
a
gondnoksági kérdéskörbe, hiszen alapvetően összefüggő kérdésként is lehet rá tekinteni. A külföldi példák alapján nemcsak a gondnoksági rendszer lehet többféle, hanem a támogatott döntési formák is és az ezek mellett megjelenő támogató rendszer is jelenthet többszintű segítségnyújtást, még inkább igazodva az egyéni igényekhez. Sajnos a magyarországi ellátórendszer erre a többszintű támogatási formára még nem elég felkészült. Az alapellátásban az intézményi struktúra kialakulása megindult, de közel sem elégséges ahhoz, hogy erre a hálózatra lehetne építeni egy támogató, segítő közeget, mint pl. a svéd gyakorlatban. A családgondozói szolgálatok szinte mindegyike találkozik pszicho-szociális hátránnyal élő személlyel, de megfelelő gyakorlat hiányában, jórészt csak az intézményi vagy (ha van) közösségi ellátások felé tudják az érintetteket terelni. Sajnos a közösségi pszichiátriai vagy szenvedélybeteg ellátás csak a fővárosban és néhány településen elérhető. A kistelepülésen élők számára marad a Verdes Tamás: Jelentés a gondnokságról és a támogatatott döntéshozatalról http://tasz.hu/fogyatekosugy/jelentes-gondnoksagrol-es-tamogatott-donteshozatalrol 11
15
leterhelt családgondozói szolgálat, ahol ezer más probléma mellett igyekeznek ezt a feladatot is ellátni. Ezért a közvetlen környezetre (ha van) és a gyámhatóságra hárul a még otthonukban élő személyek támogatása, ennek viszont előfeltétele a gondnoksági vagy támogatott döntéshozatali határozat megléte. III. Nagykorú személy cselekvőképesség-korlátozásának indokoltsága A gondnokság alá helyezéssel az érintett személy helyett/mellett hoz egy másik személy, a gondnok döntést. Ezért elmondható, hogy az alapjogok tekintetében ez az egyik legnagyobb beavatkozás, ami a magyar joggyakorlatban rendelkezik polgári jogi vetülettel is. Nagyon mélyreható kérdés azt vizsgálni, hogy az érintett személy cselekvőképességének korlátozása megfelelő módja-e a támogatásának. A gondnokság alatt lévő személy is rendelkezik élettapasztalatokkal, érzésekkel, szükségletekkel, melyek – mint mindannyiunknál- meghatározzák döntéseit. Egyes betegségek, fogyatékosságok valóban kizárnak minden lehetőségünkre álló módot a kommunikációra, az érintettel való kapcsolatteremtésre, olykor még arra is, hogy a gondnokság alatt álló személy saját tapasztalatokra tegyen szert, azokra emlékezzen és később felhasználhassa. Ezen súlyos állapotokban valóban értelmet nyer a cselekvőképesség teljes korlátozása, hiszen az orvostudomány jelenlegi állása szerint kizárt ennek szinte vegetatív állapotnak a megváltozása. Éppen ezért elfogadhatónak érzem, hogy a legsúlyosabb esetekben legyen lehetőség erre az általános segítési módra, ami a másik oldalról nézve szükséges, sőt elkerületlen, de súlyos korlátozást jelent. A jelenlegi gondoksági szabályok a teljesen korlátozó gondokság alá helyezés esetén is többféle feltétel együttes meglétét írják elő: „nagykorú személy mentális zavara, ennek követeztében az ügyei viteléhez szükséges belátási képesség tartós és teljes körű hiánya, ezen körülmények és személyes körülményeinek vizsgálata alapján a gondnokság alá helyezésének indokoltsága és más kevésbé korlátozó eszköz alkalmazatlansága”12. Mindezek alapján elmondható, hogy amennyiben ezek a feltételek együttesen fennállnak indokolt a személyt védelemben részesíteni. A feltételek fennállása egyértelműen azt mutatja, hogy az érintett személy védelméről és nem csak a jogainak a korlátozásáról van szó.
12A
Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk: Vékás Lajos mts.:Gárdos Péter) Complex, 2013. Cselekvőképesség II. könyv- az ember mint jogalany 40. oldal
16
Ugyanakkor, amikor nem erről a végzetes állapotról áll fenn, szükség van arra, hogy a jog védelmet nyújtson a visszaélések, a szükségtelen korlátozások és alapjogokkal történő visszaélések ellen. Azok a tapasztalatok, melyek megjelennek az érintett személynél lehetnek építőek is, hiszen ki ismerné legjobban a saját igényeit, mint az ember önmaga. Emellett a korábbi tapasztalatok sajátos értelmezése lehet külső szemlélő számára „abnormális”, de néha az érintett oldaláról megnézve a helyzetet olykor sajátos valóság is lehet mögötte. Egyik vegyes diagnózisú (értelmi fogyatékossággal és pszicho-szociális hátránnyal élő) ellátottunk például órákon keresztül nem akart bemenni a szobájába, mert szerinte ott kígyók hemzsegnek. Tél közepe volt, az ápolók számukra racionális magyarázatokkal próbáltak segíteni: télen alszanak a kígyók, a kígyók nem jönnek be a házba, nem szoktak hemzsegni- magányos állatok, sosem volt előtte kígyó itt stb.. De az ellátott ahelyett, hogy megnyugodott volna, csak egyre idegesebb lett, és már a dühkitörés pontjára jutott, amikor az egyik ápoló, hogy az ellátottat megnyugtassa bement megnézni, hogy mit csinál a kígyó (hátha elment már…) és ekkor vette észre, hogy a radiátor alól egy ötujjas kesztyű kandikál kifelé, aminek az ujjai végére különböző hangulatú fejecskéket hímeztek és ezt nézte az ellátott kígyónak. Miután az ápoló eltávolította a szobából az álkígyót, a lakónk ugyanaz a nyugodt, békés ember volt, mint előtte. Nyoma sem volt sem dühkitörésnek, sem ápolókat veszélyeztető magatartásnak. Többféle módon megélhetőek az egyes helyzetek, ezért fontos az a biztonságos és támogató közeg, amely képes ezekre az egyéni helyzetekre/ élményekre megfelelően reagálni és megnézni, hol is lapul az a kígyó. Fontos törvényi garancia, hogy meghatározásra kerültek azok a feltételek is, melyek a részlegesen korlátozó gondokság feltételei, ezek: „az érintett személy mentális zavara, ennek következtében az ügyei viteléhez szükséges belátási képesség tartós vagy időszakonként visszatérő nagymértékű csökkenése, mindezek miatt – egyéni körülményeinek figyelembevételével – meghatározott területen gondnokság alá helyezés indokoltsága, illetve jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő más módon nem biztosítható.”13 Nagyon fontos eredmény, hogy önmagában egy-egy körülmény nem ad okot arra, hogy valakit a cselekvőképességét érintően is korlátozzanak. Ezeknek a feltételeknek az együttes fennállása viszont garancia arra, hogy amikor a személy rosszabb állapotba 13
A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk: Vékás Lajos mts.:Gárdos Péter) Complex, 2013. Cselekvőképesség II. könyv- az ember mint jogalany 36. oldal
17
kerül a megfelelő jogvédelmet, az érintett területeken (ügycsoportokban) megkaphassa, ha nincs olyan támogató közeg vagy egyéb segítség, mely ezt kiválthatná. A támogatott döntéshozatal prioritást élvező jogintézmény, ezért ha egy kis esély is van arra, hogy a kívánt cél elérhető ezen a módon is, a jogalkalmazó köteles azt előnyben részesíteni. Mindezen intézkedések jelentős garanciát jelentenek arra, hogy csak az indokolt mértékben (ügycsoportok szerint), a szükséges ideig (a kötelező felülvizsgálat meghatározásával) álljon fenn a korlátozás, szakértői véleménnyel alátámasztott állapot (mentális zavar, belátási képesség tartós vagy időszakosan visszatérő nagymértékű csökkenése) és egyéb támogató közeg hiánya/alkalmatlansága esetén történjen a személy életébe ilyen jelentős mértékű beavatkozás. Összességében elmondható, hogy akinek ilyen jelentős mértékű problémái vannak, melyet a rendelkezésére álló erőforrásokkal nem tud megoldani, indokolt a gondnokság alá helyezéssel történő jogvédelme. Ugyanakkor, ha csekély esélye van arra, hogy e nélkül a jogintézmény nélkül is boldogulni fog az életben, még ha nagymértékben átlagostól eltérő viselkedést is mutat, a személy gondnokság alá helyezése nem indokolt. A magyar joggyakorlat bár gondokság alá helyezés elnevezést nem módosította, csak jelzőkkel egészítette ki, jelentős lépéseket tett annak érdekében, hogy az érintettek jogvédelmi garanciái megvalósulhassanak és jelentős mozgásteret ad a bíróságnak, hogy a lehető legkisebb korlátozással érjék el a kívánt célt, akár gondnokság alá helyezés nélkül is. Ezért a magyarországi gondnoksági szabályok megtartása indokolt és szükséges, hiszen nevezhetnék akár mentornak, segítőnek, támogatónak stb. de annak a jogi keretnek, melyben a munkáját végzi, kell speciálisnak és rugalmasnak lennie, hogy az egyéni élethelyzetekhez maximálisan alkalmazkodni tudjon, és ennek a jelenlegi szabályozás, minden korábbinál jobban megfelel. Nehézséget a gondnoki munka gyakorlata jelenheti, hiszen nincsenek szakmai standardok, a néhány órás felkészítést követően a gyakorlatban alakul ki, ki mennyire képes ellátni ezt a feladatot. Segítséget a szociális ágazat tudna adni, hiszen ott kialakult gyakorlatok vannak az ügyvitel és a segítői szemlélet terén is. Hasznos lenne egy magasabb képzettségi minimum beépítése a rendszerbe, legalább a hivatásos gondnokok esetén. A hozzátartozó gondnok esetén előny, hogy a bizalmi kapcsolat feltételezhető, az érintett személy ismerete, támogatásának magasabb foka és az odafigyelés magasabb foka adottnak vehető. A hivatásos gondnok viszont ezek egyikével sem rendelkezik, a 18
nagy esetszám miatt ennek elérésére az esélyei csökkennek, a másodállások miatt az ideje is kevesebb. Ezért is indokolt lenne egy alap szociális végzettség megléte a gondnoki tanfolyam előtt, ahol a szakmai követelmények segíthetik a gyors és hatékony intézkedések megtételét, a megfelelő kommunikációt, a segítői attitűd kialakítását. IV. A gondnoksági szabályok és jelentős változásai az új Ptk alapján Ebben a fejezetben a hazai gondnoksági szabályokat foglalom össze, tematikus sorrendben, a megelőző intézkedésektől a megszüntetésig, mivel a szabályozás az utóbbi időben igen sok tekintetben megváltozott és nagymértékben alkalmazkodott a nemzetközi és civil szervezetek által felállított elvárásokhoz. IV. 1. A gondnokság alá helyezést megelőző intézkedések A gondnokság alá helyezés igen jelentős beavatkozást jelent érintett személy autonómiájába, önrendelkezési jogába, ezért kizárólag bíróság dönthet, peres eljárás keretében ennek megítéléséről. Ez az eljárás hosszadalmas, jelentős bizonyítást igényel, ezért szükséges és indokolt lehet a jogerős ítéletig is védelemben részesíteni az érintett személyt. Erre kap felhatalmazást a gyámhatóság egyrészt a 2:25§-ban, mely szerint: „Ha cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés látszik indokoltnak, és az érintett személy vagyonának védelme sürgős intézkedést igényel, a gyámhatóság a vagyonra vagy annak egy részére zárlatot rendel el, és ezzel egyidejűleg zárgondnokot rendel ki. A határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.” A zárlat elrendelése (és ezzel egyidejűleg a zárgondnokrendelés) egy járulékos jellegű biztonsági intézkedés. Járulékos, mert csak akkor rendelhető el, ha a gondnokság alá helyezés feltételei fennállnak és biztonsági intézkedés, mert az elsődleges cél a vagyoncsökkenés megakadályozása. Az új Ptk jelentős garanciális szabálya, hogy a zárlat elrendelését követő 8 napon belül a gyámhatóságnak a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania és a bíróságnak a keresetindítástól kezdődő 30 napon belül a zárlatot felül kell vizsgálnia. A zárgondnok feladatellátására a bírósági végrehajtásáról szóló 1994. évi LIII. törvény (VHt.) X. fejezetének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, melyre ugyan nem utal közvetlenül a Ptk., de a gyakorlatban ez kialakult és megfelelő eljárásnak bizonyult. A zárlat vonatkozhat teljes vagyonra, egyes vagyontárgyakra, értékpapírra, bankszámlára, munkabérre, nyugdíjra is, tehát 19
szélesebb körű, mint a bírósági végrehajtás keretében elrendelhető zárlat. Az elrendeléskor mindazon tények relevanciával bírnak, amelyeket későbbi szakaszban a bíróság a gondnokság indokoltsága mellett értékelhet. A bíróság védelemben részesítheti a sürgős megoldást igénylő problémával élő személyt a zárlat elrendelése helyett másrészről ideiglenes gondnok kirendelésével is, mely a 2:26§ alatt került szabályozásra: „(1) Azonnali intézkedést igénylő esetben a gyámhatóság ideiglenes gondnokot rendelhet annak a nagykorúnak, akinek a cselekvőképességét érintő gondnokság alá helyezése látszik indokoltnak, és személyének vagy vagyonának védelme zárlat elrendelésével vagy más módon nem lehetséges. Az ideiglenes gondnokot kirendelő határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.” Az ideiglenes gondnok rendelése kiegészítő intézkedés, hiszen abban az esetben van helye, ha a védelem a zárlat (mint vagyonvédelmi intézkedés) elrendelése nem elegendő vagy nem biztosítható, mivel itt egy vagyoni és személyi védelemről szóló intézkedésről van szó. Az ideiglenes gondnok jogköre azonban az új Ptk.-ban már szűkebb körű, a korábbi szabályozásnál, mivel a gyámhatóságoknak ügycsoportokat kell megjelölnie, amiben a gondnok eljárhat (2:26§ (2)). További jelentős eltérést mutat a zárgondnok intézményéhez képest az is, hogy erre a jogintézményre a 2:26§ (3) bekezdés alapján a gondnokságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (vagyis a gondnok rendes gazdálkodás körében felelős a gondnokolt vagyonáért). Az ideiglenes gondnok kirendelésére is vonatkoznak ugyanazok a garanciális szabályok, melyek a korábbiakban kifejtésre kerültek, és mindkét jogintézményre vonatkozik, hogy a határozat nem fellebbezhető meg. A zárlat tárgyi hatálya szűkebb körű, mint az ideiglenes gondnokságé, mivel az csak a vagyon védelmére szorítkozik, az ideiglenes gondnokság viszont vagyoni és személyi védelmet is biztosíthat. A jogalkotó azonban törekszik rá, hogy ezen jogintézmények csak a legszűkebb körben, a legrövidebb ideig álljanak fenn, és mindenkinek legyen lehetősége a megfelelő eljárás lefolytatására, mielőtt korlátozásnak lenne kitéve. A gondnokság alá helyezés iránti perek a különleges eljárások közé tartoznak, mivel a bírónak meg kell győződnie az érintett személy állapotáról, a gondnokság feltételeinek fennállásáról és a jogintézmény alkalmazásának szükségességéről. Amikor a gyámhatóság észleli, hogy szükséges gondnoksági pert indítania, értesíti a
20
hozzátartozókat, nevesített személyeket (a Ptk. 2:28§ (1) bek. alapján) és az eljárást megindítja. A Ptk. külön cím alatt szabályozza a gondnokság alá helyezésre vonatkozó szabályokat, a kötelező felülvizsgálat szabályait és a megszüntetés, módosítás rendjét, mely a Pp megfelelő részeivel közösen adja meg az irányadó szabályozást. IV.2. Nagykorú személy cselekvőképességének korlátozása A Ptk. az V. cím alatt szabályozza a nagykorú személy cselekvőképességének korlátozását. Ez alapján megkülönböztetjük a cselekvőképesség részleges korlátozását (2:19 §) és a cselekvőképesség teljes korlátozását (2:21§). Gondnokság alá helyezést csak jogerős bírói ítélet mondhat ki. Ezt bizonyos feltételek együttes megléte esetén teheti meg a bíróság, melyet részleges korlátozás esetén a 2:19. § (2) szabályoz: „A bíróság cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá azt a nagykorút helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - mentális zavara következtében - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, és emiatt - egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel meghatározott ügycsoportban gondnokság alá helyezése indokolt.” A törvény további garanciális szabályokat is megfogalmaz: „(3) A cselekvőképességet részlegesen korlátozó ítéletben a bíróságnak meg kell határoznia azokat a személyi, illetve vagyoni jellegű
ügycsoportokat,
amelyekben
a
cselekvőképességet
korlátozza.
(4)
A
cselekvőképesség részlegesen sem korlátozható, ha az érintett személy jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő más módon biztosítható. (5) A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy minden olyan ügyben önállóan tehet érvényes jognyilatkozatot,
amely
nem
tartozik
abba
az
ügycsoportba,
amelyben
cselekvőképességét a bíróság korlátozta.” A korlátozott cselekvőképesség, mint jogi kategória, a fenti feltételek együttes fennállása esetén indokolható.
A korlátozás alapja az érintett személy mentális
fogyatékossága lehet. Ez az új fogalom (mely törekszik a stigmatizáció mentességre) már egyértelműen utal arra, hogy a mentális problémák fogyatékosság körébe tartoznak, és ehhez a szellemiséghez igazodott az esélyegyenlőségi törvény (1996. évi XXVI tv.) is, mely a fogyatékosság definíciójába befogadta a pszicho-szociális hátránnyal élőket is. A fogyatékosság megállapítása továbbra is orvos szakértői kérdés, de önmagában a károsodás nem elegendő indok. További feltétel, hogy ez a károsodás olyan mértékű 21
legyen, mely a belátási képességre olyan kihatással van, ami indokolja az egyén döntési autonómiájának korlátozását. A gondnokság alá helyezés esetén új feltétel az egyéni körülmények (családi, társadalmi kapcsolatok) kiemelt vizsgálata. A bíróság feladata egyrészt megállapítani, hogy az érintett személy rendelkezik-e megfelelő belátási képességgel, és amennyiben nem, a környezete kerül fókuszba: van-e olyan ügy, ami miatt indokolt a külső beavatkozás és amennyiben igen, a szükséges támogatást a közvetlen környezet meg tudja-e adni. A törvény alapján a korlátozás csak ügycsoportok szerint történhet, már nem lehet általános korlátozást alkalmazni. Ez a garanciális szabály segíti elő, hogy a bíróság mindig egyedileg döntsön, személyre szabott ítéletet hozzon, mely a lehető legteljesebb mértékben segíti elő az egyéni körülmények figyelembevételét. Ezáltal korlátozódik a jogkorlátozás arra a területre, mely feltétlenül indokolt. A régi Ptk.-ban még példálózó jellegű felsorolás volt található mely segítséget adott a bírák számára. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében (BH 2008.265) kimondta, hogy a „bíróságnak az ítéletben meg kell indokolnia, hogy az adott ügycsoportban miért szükséges a gondnokság alá helyezés.” További feltétel, hogy ez az indoklás nem lehet általános érvényű, és nem hivatkozhat pusztán arra, ami másik ügycsoportnál bizonyítást nyert, és pusztán arra sem, hogy mentálisan sérült. Az (5) bekezdés pedig kiegészíti a fentiekben megadott korlátozási terjedelmet azzal, hogy minden egyéb ügyben a személy önállóan eljárhat. A törvényi rendelkezés prioritást ad a gondnokság alá helyezés nélküli jogintézményeknek, ezért az (1) bekezdésben megjelölt feltételek együttes fennállása esetén sem indokolható a gondnokság alá helyezés, ha más, kevésbé korlátozó eszközzel a kívánt cél elérhető. A jogi szabályozás ezen a téren egyértelműen a szükségesség, arányosság és hatékonyság elvét igyekszik hangsúlyozni, melyhez a Ptk. módosítása is nagymértékben hozzájárult. Bár több civil szervezeti kezdeményezés is volt a kidolgozási időszak alatt arra nézve, hogy az új Ptk. már ne tartalmazza a cselekvőképesség teljes kizárásának lehetőségét, végül a törvény mégsem szüntette meg ezt a jogintézményt, de jelentősen szigorította a feltételeit. A törvény célja, hogy csak a legvégső eszköz legyen ez a korlátozás, hiszen ez egy olyan mértékű beavatkozás, mely kizárja az önálló és a gondnokkal közösen történő jognyilatkozat tételt. A cselekvőképesség teljes korlátozását a 2:21§ szabályozza, mely szerint: „(2) A bíróság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá azt a nagykorút helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - mentális zavara következtében - tartósan, teljeskörűen hiányzik, és emiatt 22
egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel gondnokság alá helyezése indokolt. (3) A bíróság a cselekvőképességet abban az esetben korlátozhatja teljesen, ha az érintett személy jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő módon vagy a cselekvőképesség részleges korlátozásával nem biztosítható.” Az
(2)
bekezdésben
meghatározott
esetben
ad
lehetőséget
a
törvény
a
cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság elrendelésére. Ez olyan mértékű károsodást jelent, mely teljesen kizárja, hogy ügycsoportokkal a védelmi területet be lehetne határolni. Ez valóban olyan mértékű beavatkozás, mely csak akkor lehet indokolt, ha egyéb, más módon a személy jogainak védelme -(3)- nem biztosítható. A részlegesen vagy teljesen korlátozott személy belátási képessége között lényeges eltérés van, melynek megítélése orvos szakértői kérdés. Jogi relevanciát csak a fenti feltételekkel együtt és bírósági ítélet által kimondott formában nyer. Ugyanakkor a mentális probléma sem feltétlenül áll fenn az idők végezetéig, nem zárható ki az, hogy az idő múlásával (vagy az orvostudomány fejlődésével) az érintett személy állapotában szükségszerű változás áll be. Ezért fontos garanciális szabály, hogy mindkét gondnoksági formánál kötelező a bírósági felülvizsgálat. Azokban az esetekben, melyekben a határozat ezt nem tartalmazza – meghatározott ütemezés szerint- a gyámhatóságnak pert kell indítania. A korábban említett probléma, mely szerint egyes érintettek igen gyakran élnek a felülvizsgálat és a fellebbezés lehetőségével, nagy terhet tud róni a bíróságokra. Természetesen megalapozott lehet a jogvédelem, hogy ne kelljen kivárni az 5 éves felülvizsgálati időt indokolatlanul, ugyanakkor sok visszaélésre is okot szolgáltathat, ha valaki pl. betegségbelátás hiánya miatt, magát a gondnokság tényét nem akarja elfogadni és folyamatos perekkel, fellebbezésekkel él. Mivel sok esetben az érintettek költségmentességben is részesülnek, indokolt lenne az említett esetekben, bizonyos esetszám felett a költségmentességet megvonni, és az eljárási költségeket megfizettetni. Ezen intézkedéssel elérhető lenne, hogy az érintett maga is vállaljon hozzájárulást az orvos szakértői és egyéb díjakhoz, érezze az ebben való felelősségét és megfontolás tárgyává tegye a perindítás, folyamatos fellebbezés szükségességét. Bár magánjogi szempontból a választójog kérdése nem függ össze szorosan a jelenlegi kérdéskörrel, mégis fontos említést tenni róla. A régi határozatok nem tartalmaztak erre vonatkozó kifejezett döntést, ezért indokolt volt a választási eljárásról szóló törvényben (2013.évi XXXVI. tv) kitérni erre. Mint ahogyan a Kiss Alajos ügy (Kiss Alajos v. 23
Hungary, no. 38832/06, ECHR 2010.) rávilágított a gondnokság alatt állók között is vannak olyan személyek, akik tudnak és akarnak élni a választójogukkal. Ezért fontos változás, hogy a bíróságnak az ítéletében döntenie kell a választójogból való kizárásról. Ha a bíróság a választójogból a személyt nem zárta ki, akkor a gondnokság alá helyezett személy a választójogát személyesen gyakorolhatja, ezzel kapcsolatosan érvényes jognyilatkozatot tehet (2013.évi XXXVI. tv 13/A§). IV.3. A gondnokság alá helyezés megvalósulása Miután a gondnoksági formák bemutatásra kerültek érdemes kitérni az eljárásra és az eljárásban résztvevőkre. A gondnokság alá helyezési eljárás célja, hogy csak azok a személyek kerüljenek gondnokság hatálya alá, akinek jogai védelme érdekében ez feltétlenül szükséges és a jogvédelemre semmilyen más lehetőség nem áll rendelkezésre. A gondnokság alá helyezési szabályokat a Pp. a különleges eljárások között tárgyalja. A gondnoksági per polgári peres eljárás, melynek alanyai az alperesi pozícióban a gondnokság alá vonni kívánt személy, és a felperes az eljárást megindító lesz. A gondnoksági per személyállapoti pernek tekintendő, mivel nemcsak a per alanyai között bír jogi relevanciával, hanem mindenkivel szemben hatályos és más eljárásban, perben vitássá tenni nem lehet. Beavatkozásra mindkét oldalon előfordulhat, ugyanakkor pertársaság csak a felperesi oldalon alakulhat. Meghatalmazásra mindkét oldalon van lehetőség, de hozzátartozó részére adott meghatalmazáson a fél aláírását közjegyző által kell hitelesítetni. Eljárásjogi, garanciális szabály, hogy alperesi oldalon a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg ügygondnokot kell rendelni. A gondnokság alá helyezési eljárás megindítására kizárólag a 2:28§ (1) bekezdésben felsoroltak jogosultak: „ a) a nagykorú együtt élő házastársa, élettársa, egyenesági rokona, testvére; b) a kiskorú törvényes képviselője; c) a gyámhatóság; és d) az ügyész” Az a) pont alapján az érintettet legjobban ismerő személyeknek van elsődlegesen perindítási joga. Ezt az indokolhatja, hogy ők ismerik a legjobban a személyt. A törvény fontos változást épített be a szabályozásba, mely szerint a házastársak közül is csak az indíthat gondnoksági pert, aki a házastársával együtt él. Ezáltal kevésbé lehet felhasználni a házastárs mentális problémáját egyéb ügyek rendezésére, pl. házassági bontóperben, gyermek elhelyezési ügyben stb., továbbá jobban elérhető az a cél, hogy olyan személy kaphasson jogot eljárás kezdeményezésére, aki valóban jól ismeri az 24
érintettet (míg egy külön élő házastárs nem feltétlenül lenne ez alapján indokolható). Amennyiben az alperes a házastársi együttélés tényét vitatja (pl. mert külön lakrészben élnek egy lakáson belül), a perindítási jogosultságot a felperesnek kell bizonyítania. Az élettárs esetében (bejegyzés nélkül is) elismeri a törvény a perindítási lehetőséget, mivel az együttélés a kapcsolat elismerhetőségének fontos kritériuma. Változatlan az a szabály, hogy perindításra jogosult a gyámhatóság és az ügyész is. Gyakori eset, hogy pl. a szociális intézményben élőknek olyan mértékben változik meg az idő múlásával a belátási képessége (pl. időskori demencia), mely miatt indokolttá válik a jogi védelem (pl. vagyona elajándékozása miatt). Ilyen esetben sincs az intézménynek, vagy otthonában élő személy esetén az alapellátásban résztvevőknek per indítási joga, de jelzést tehet a gyámhatóság felé, akinek meghatározott esetekben kötelezettsége is a keresetindítás. Amennyiben a gondnokság alá helyezés szükségességéről a gyámhatóság tudomást szerez, erről tájékoztatja a hozzátartozókat, felhívja őket a perindításra. Erre az érintetteknek 60 nap áll rendelkezésre, ha nem tesznek lépéseket, a gyámhatóság kell megtennie. Mivel a gyámhatóság szakembereket alkalmaz, elvárható tőlük, hogy az ügyet megfelelően előkészítsék: környezettanulmány készítéssel, szakorvosi vélemény beszerzése, hatósági határozat beszerzése (zárgondnok vagy ideiglenes gondnok rendelése esetén), tanúk elérhetőségének beszerzése, javaslatot állít össze az ügycsoportok tekintetében, az érintett személy meghallgatása stb. Mindezek jelentős segítséget adnak az eljárás folytatása, eredményes lebonyolítása szempontjából. A gondnokság alá helyezési perekben illetékességgel (alperes lakóhelye, tartózkodási helye szerinti) helyi bíróság rendelkezik. A bíróságok tárgyalásai fő szabály szerint nyilvánosak. Ennek kizárására csak törvényben meghatározott okok miatt kerülhet sor (pl. a fél kérelmére- személyiségi jogvédelem okán). A gondnokság alá helyezésre irányuló kereset összekapcsolható ugyanazon személy gondnokság alá helyezésére irányuló más keresettel, valamint az érintett szülői felügyeletének megszüntetése irányuló keresettel. A gondnokság alá helyezés hatálya az ítélet jogerőre emelkedését követő naptól kezdődik. Ezt megelőzően nem tekinthetjük a személyt gondnokság alatt állónak. A bizonyítási eljárásban kiemelkedő jelentősége van a tényállás alapos feltárásának és az alperes részvételének és meghallgatásának. Az alperes cselekvőképtelen állapota esetén sem mondhat le a meghallgatásról, mivel a bíróságnak meg kell győződnie az alperes állapotáról. A meghallgatás csak kivételesen mellőzhető, elháríthatatlan akadály 25
fennállása esetén (pl. a fél ismeretlen helyen tartózkodik). A bíróság akár az alperes elővezetését is elrendelheti, de más kényszereszközt nem alkalmazhat. A bizonyítási eljárás célja, hogy a törvényben nevesített feltételek megléte bizonyításra kerüljön, ehhez az alperes meghallgatása, a környezettanulmány, tanúvallomások, szakértői vélemények megtétele szükséges. A szakértői vélemény a gondnoksági perekben kiemelt jelentőségű, mivel a belátási képesség változása orvos szakértői kérdés, melyhez speciális szakértelem szükséges. Ez garanciális okból nem mellőzhető, és nem váltható ki korábbi vizsgálati anyagokkal sem. A szakértői vélemény a feltételek közül a belátási képességre vonatkozóak tekintetében adhat segítséget a bírói mérlegelés számára, de ez önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy a gondnokság kellően indokolt legyen. Ehhez a további feltételek megléte is szükséges, ezáltal válik a gondnokság alá helyezés kérdésköre az orvos szakértői kérdéskörből jogi kérdéssé, melyben bíróság hozhat döntést. A gondnokság alá helyezésre vonatkozó határozatot hoz a bíróság a bizonyítékok mérlegelése után. A bíróság részleges korlátozásról, teljes korlátozásról, kereset elutasításról vagy kereset elutasítása támogató kirendelésével szóló határozatot hozhat. Amennyiben a nagykorú, cselekvőképes személy előzetes jognyilatkozatot tett és a bíróság elrendelte annak alkalmazását, az ítélet rendelkező részében nemcsak a gondnokság alá helyezésről (ügycsoportról, indokoltságról, választójogról stb.) rendelkezik, hanem ebben a kérdésben is állást foglal. A gondnokság alá helyezés nyilvántartását a bíróság vezeti, mely országosan elérhető, elektronikus és közhiteles. A nyilvántartás vezetéséért, az nyilvántartás adattartalmáért az Országos Bírósági Hivatal elnöke felelős, a 2013. évi CLXXV. tv alapján. Ezzel a rendszerrel áll kapcsolatban a Nemzeti Választási Iroda által vezetett nyilvántartása a választójoggal nem rendelkező személyekről. A nyilvántartásokba törvényben nevesített felhatalmazási jogkörök alapján betekintést lehet nyerni, annak érdekében, hogy az arra jogosultak a gondnokság alá helyezés tényéről, terjedelméről, a választójogi korlátozásról érdemi információhoz lehessen jutni. IV.4 A gondnokrendelés, a gondok jogai és kötelezettségei A bíróság által gondnokság alá helyezett személy részére a gyámhivatal rendel ki gondnokot, a 2:31.§ rendelkezései alapján: „(1)…Gondnok lehet minden cselekvőképes személy, aki a gondnoki tisztséget vállalja. (2) Nem lehet gondnokul rendelni azt 26
a) akit a gondnokság alá helyezett személy előzetes jognyilatkozatában kizárt a gondnokul jelölhető személyek közül, vagy akinek személye ellen egyéb módon kifejezetten tiltakozik; vagy b) akinek gondnokul rendelése a gondnokság alá helyezett személy érdekeivel ellentétes.” A gondnokság alapvetően arra épül, hogy az érintett helyett tegyen más személy jognyilatkozatot. Ezért a törvény elsődlegesen nem szakmai ismereteket kíván meg, hanem az érintett személy elfogadását, akaratának megfelelő személy kiválasztását és a bizalmi légkör megteremtését tűzi ki célul. Mint fentebb kifejtésre került, némely ország gyakorlatában a gondnok személyét is a bíróság határozza meg, ezt a magyar kodifikáció is elképzelhetőnek tartotta, ugyanakkor nem kívánatos helyezet idézhetett volna elő, hogy a bíróság által kijelölt személy felügyelete, ellenőrzése, akár felmentése a gyámhatóság kezébe került volna. A gondnoksági feladatokat nagykorú, cselekvőképes személy láthatja el, és csak a hivatásos gondnokok esetében feltétel a büntetlen előélet. A bizalmi jelleg miatt fontos a gondnokolt akarata, az előzetesen tett jognyilatkozata, kifejezett tiltakozása, kizárás fontos és meghatározó segítséget jelentenek a megfelelő személy megtalálása érdekében. A törvény egy meghatározott sorrendet is felállít, melyet a (3) bekezdésben találunk: „(3) Gondnokul - ha ez az érdekeivel kifejezetten nem ellentétes - a gondnokság alá helyezett személy által az előzetes jognyilatkozatában megjelölt vagy a gondnok kirendelése iránti eljárásban az érintett által megnevezett személyt kell kirendelni. Ha ez nem lehetséges, elsősorban a gondnokság alá helyezett személlyel együtt élő házastársat, élettársat kell gondnokul kirendelni. Ha az érintettnek nincs ilyen hozzátartozója, vagy a házastárs, az élettárs kirendelése veszélyeztetné a gondnokság alá helyezett személy érdekeit, a gyámhatóság gondnokul olyan személyt rendel ki, aki a gondnokság ellátására az összes körülmény figyelembevételével alkalmas.” A törvény ezáltal meghatároz egy sorrendet is, mely a felsorolásban később szereplőket hátrébb sorolja. Az előzetes jognyilatkozat a folyamatban lévő/későbbi időben aktualizálódó ügyei esetén ad támpontot, mi is az érintett akarata, cselekvőképtelenség (részleges vagy teljes) esetén.
A gondnokrendelésnél az arra
alkalmas személyek közül prioritást élvez a szülő, illetve a szülők által haláluk esetére közokiratban/végrendeletben megnevezett személy, és ezt követi a többi hozzátartozó. Amennyiben nincs olyan személy, aki a fentiek alapján kirendelhető, az érintett számára
27
hivatásos gondnokot kell kirendelni (aki jogi személy is lehet- de meg kell jelölni azt a személyt, aki ezt megtestesíti). A hivatásos gondnokoknak nem kell szociális végzettségűnek lennie (bár célszerű lenne), bármilyen középfokú végzettséggel elvégezhető a kormányhivatal által időszakosan megszervezett 28 órás tanfolyam. Sajnos a hivatásos gondnok egyszerre 30-35 személy felett is láthat el gondnokságot, és akár főállás mellett is végezhető a tevékenység. Mindez már nem a Ptk. hanem a szociális ágazati szabályozás része, ugyanakkor igencsak meghatározó a fejezet elején említett bizalmi kapcsolat kialakítása szempontjából. A gondnoki feladatok elláthatóak – és gyakori formája is- főállás mellett. Ebből következik, hogy a 30-35 fő segítésére a főállás után kerül sor. Amíg családtag esetén ez nem probléma, hiszen ott általában csak 1 személyről gondoskodik a gondnok, a hivatásos gondnoknál ez már jelentős problémát okozhat. A gondnokság alatt élők jelentős aránya (49,3%) ugyan intézményben él 14, ezáltal feltételezhető, hogy jelentős segítséget kap más formában is, a gondnoki teendőket az intézmény nem helyettesítheti. Bár a látogatások az intézményben élők esetén a hivatásos gondnokok esetén többnyire megvalósulnak, azok jórészt a pénzügyi természetű problémák rendezését szolgálják (térítési díj befizetés, kötelező költőpénz biztosítása), mely mellett háttérbe szorul az igazi támogató segítő tevékenység. Emiatt az érintett „fejlődése” nem fog bekövetkezni, és azt az okot, amely miatt a gondnokság elrendelése indokolttá vált, semmilyen változást elősegítő körülmény nem befolyásolja. Nehézséget jelent, ha a gondnok ideiglenes vagy szakértelem hiányában nem tudja ellátni a feladatát, de most már a Ptk.-ban lehetőség van többes gondnok és helyettes gondnokrendelésre, a 2:32§ alapján. A többes gondnokrendelés egyik fő indoka lehet, ha az érintett személy mindkét szülője, közeli hozzátartozói vállalják a gondnokságot vagy olyan szakértelemre van szükség (kiemelten vagyonkezelési kérdéskör kapcsán), amely speciális szaktudást igényel. Többes gondnokrendelés esetén a gyámhatóság a gondnokok közös kérelmére meghatározza a feladatok megoszlását, amennyiben ilyen nem történik, jogkörük azonos. A helyettes gondnok kirendelésére akkor van szükség, ha a gondnok bizonyos okokból akadályoztatva van a feladatellátásban. A helyettes
14Verdes
Tamás: Jelentés a gondnokságról és a támogatott döntéshozatalról http://tasz.hu/fogyatekosugy/jelentes-gondnoksagrol-
es-tamogatott-donteshozatalrol
28
gondnok csak az azonnal intézkedést igénylő helyzetekben járhat el. Ezen szabályok a korábbi szabályozással egyezést mutatnak. A gondnok személyére, tevékenységére vonatkozó speciális lehetőség, ha az érintett előzetes jognyilatkozatot tesz. Ilyenkor olyan előrelátó tevékenységről van szó, amikor az
érintett,
még
cselekvőképességének
birtokában
nyilatkozik
arról,
hogy
cselekvőképességének részleges vagy teljes korlátozása esetén kit szeretne gondnoknak, illetve folyamatban lévő ügyeiben/vagy későbbi élethelyzetében milyen eljárást szeretne. A gondnoknak erre fokozottan figyelemmel kell lennie, attól való eltérésre/mellőzésére csak a bíróság kifejezett erre irányuló felhatalmazása esetén van lehetősége. A jogintézmény a cselekvőképes személyek önrendelkezésének biztosítása, ezért elsőbbséget kell élveznie más jogvédelmi eszközökkel szemben. Bár nem ebben a formában, de van előzménye ennek a jogintézménynek, mivel a korábbi Ptk. is ismerte az előzetes gondnokválasztás intézményét (közokiratban), illetve az eljárás során megkérdezték a gondnokoltat ebben a kérdéskörben. Az egészségügyről szóló tv. is kapcsolódási pontot mutat ezen a téren, hiszen 22.§-ban biztosítja a cselekvőképes személyek részére az ellátás visszautasításának jogát és bizonyos,
későbbi
beavatkozásokat, vizsgálatokat az esetlegesen bekövetkező cselekvőképtelenség esetére megtilthat, illetve megnevezhet olyan személyt, aki a leírt esetkörben döntést hozhat helyette. Ehhez a jognyilatkozathoz azonban közokirati forma és pszichiáter szakorvosi vélemény szükséges, és még így is a nyilatkozat maximum 2 évig érvényes. A Ptk. által meghatározott előzetes jognyilatkozat érvényességéhez közokirati forma, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirati forma vagy gyámhatóság előtt személyesen megtett nyilatkozati forma szükséges. Az érvényességet nem érinti, de a nyilatkozatot be kell jegyezi
az
előzetes
jognyilatkozatok
cselekvőképtelenség/korlátozás esetén, a
nyilvántartásába.
A
bíróság jogerős ítéletével
nyilatkozat hatályosul
(amennyiben az a gondnokolt érdekeivel nem ellentétes, amennyiben a megnevezett személy vállalta a gondnoki teendőket). A nyilatkozat visszavonására/módosítására ugyanazon formai/alaki feltételek szükségesek, mint a létrehozásához. A gondnok tevékenységét a 2:34§ és 2:35§ szabályozza. A gondnok feladata, hogy a gondnokság alá helyezett személy részére a szükséges támogatást megadja. Ebben ad segítséget számára az ügycsoport meghatározás vagy az előzetes nyilatkozat. Vagyonkezelésre csak kimondott felhatalmazás alapján, személyes gondoskodásra csak kifejezett vállalás esetén kerülhet sor. A törvényes képviselet ugyanakkor minden gondnoknak a feladata. 29
A korábbi szabályozásból hiányzott, hogy mi a gondnoki hatáskör-túllépés jogkövetkezménye, de ezt a hiányosságot a 2:23§ (2)-(3) bekezdés pótolja (pl. jognyilatkozat hiány esetén). Ehhez kapcsolódik a 2:35§ (5) bekezdése, mely szerint, ha a gondnok túllépi a jogkörét, a jognyilatkozata 3. személlyel szemben hatályos, de a gondnokoltnak okozott kárt köteles megtéríteni. A jog feltételezi, hogy mindenki kellő
körültekintéssel
jár
el,
ezért
fontos
jogügyleteknél
tájékozódhat
a
nyilvántartásból a gondnokság alá helyezés tényéről. Ugyanakkor arról, hogy szükséges-e a gondnok hozzájárulása valamely kérdéshez, nem olyan egyértelműen meghatározható a másik fél számára, ezért indokolt kiemelt védelemben részesesíteni a gondnokoltat. A gondnok feladatai közé tartozhat a vagyonkezelés is, melynek a gondnokolt érdekeit kell szolgálnia (nem tartogathatja a vagyont, régebbi szóhasználattal élve, annak a gondnokolt jólétét kell szolgálnia). A gondnok a kirendelésekor leltárt készít, mely a későbbi beszámoló alapja. A gondnok külön gyámhivatali felhívásra köteles a gondnokolt vagyontárgyait átadni, rendelkezni vele csak gyámhivatali jóváhagyás birtokában lehet. A gondnoknak a vagyoni területen több korlátozást is el kell tűrnie. Egyrészt, hogy a részleges korlátozás esetén a gondnokolt maga tesz jognyilatkozatot, ahhoz csak a gondnok hozzájárulása szükséges (önállóan eljárni csak jelentős károkozás elkerülése esetén van lehetősége), másrészt a gyámhatóság jóváhagyása szükséges bizonyos összeghatár feletti jogügylet esetén. Ezek alapján elmondható, hogy a gondnok nem áll felügyelet, figyelem nélkül a vagyonkezelés területén. A gondnok tevékenységét a gyámhatóság felügyeli. A gondnok tevékenységéről számadással tartozik, mely rendes számadás (évente) és eseti (bármikor, felhívásra) történhet, ilyenkor a gondnok a gondnokolt vagyonáról, állapotáról, állapotának változásáról is beszámol. Az éves teljes elszámolásban a bevételeket, kiadásokat tételesen fel kell sorolni, a bizonylatokat, igazolásokat be kell mutatni. Ha az igazoló irat benyújtása akadályba ütközik, akkor a gyámhivatal más módon is ellenőrizheti a gondnokot (pl. az intézményben élő személy esetén az intézményt kéri a személyes leltár bemutatására, vagy felhívja bizonyos tételek meglétének igazolására). Bizonylat nélkül fogadhatóak el bizonyos összeghatárig (havi szinten öregségi nyugdíjminimum háromszorosának értékig) az élelmezéssel és háztartással kapcsolatos költségek. Egyszerűsített számadási kötelezettség esetén nem kell a bizonylatokat, igazolásokat gyűjtögetni, amíg a gondnokolt rendszeres jövedelemének összege évente nem haladja 30
meg számadás évében az öregségi nyugdíjminimum 24-szeresét. De ezen túlmentően is van lehetőség számadási könnyítés elérésére, ha a vagyonból fedezik, például a gondnokolt eltartási költségeit vagy egyéb esetekben a gyámhivatal ehhez hozzájárul. A számadás a pénzügyi elszámolás biztosítása mellett egyfajta kontrollt is jelent, hiszen ebből megítélhető a gondnok munkájának minősége. A számadási kötelezettség alól a törvény két kivételt enged: az egyik, amikor a közeli hozzátartozó – gyámhatósági engedéllyel- egyszerűsített számadás formájában is teljesítheti a beszámolási kötelezettségét. A másik eset, ha nincs a gondnokoltnak vagyona, akkor rendes vagy egyszerűsített számadásra sem köteles a gondnok (kivételt képez ez alól a hivatásos gondnok). Új rendelkezés, hogy már a gondnokolt is betekinthet ebbe az elszámolásba, arról másolatot kérhet, ezzel a gondnokolt önrendelkezési joga bővül és amennyiben észrevételt tesz a számadással kapcsolatban, azt a gyámhatóság figyelembe veszi. A gondnok jogosult -15 napon belül, a gyámhatóság részére- végszámadást adni, ha a gondokolt
meghalt,
a
gondnokságot
megszüntették
vagy a
gondnokságról
lemond/felmentik. A gondnokkal szemben –számadási kötelezettsége alapjánfelmentő határozat közlésétől (vagy tudomásszerzéstől) kezdődő egy év alatt évülnek el. A gyámhatóság 15 napon belül dönt a végszámadás elfogadásáról. Ennek alapja elsősorban a számszaki megfelelőség, de értékeli a gazdálkodás gondosságát, a gondnokolt igényeinek való megfelelőséget is. Szükség esetén észrevételeket szerez be a közvetlen környezettől (intézményvezető, hozzátartozók). Amennyiben a számadás helyes, a gyámhivatal dönt a számadás elfogadásáról, amennyiben nem (hiányt állapít meg, indokolatlan kiadást talál, kárt állapít meg) a gondnokot felhívják a kár megtérítésére 8 napon belül. Amennyiben ezt a gondnok nem teljesíti a gyámhatóság a kötelezettség megállapítása iránt perindításra jogosult (Pp.123§) és ezzel egyidejűleg a gondnokot felmenti. Ezen intézkedések elősegítik, hogy a gondnok az elvárható gondossággal járjon el a rábízott ügyekben, és (viszonylag rövid idő alatt) az esetleges visszaélésekre fény derülhessen. Ezt segíti elő, hogy az intézményben élő személyek gondnoksága esetén a szociális törvény (1993. évi III.tv) 94/J § külön jelzési kötelezettséget ír elő az intézményvezető számára a gondnokolt érdekében: „A gondnokság alatt álló jogosult érdekeinek védelmében az intézményvezető köteles kezdeményezni új gondnok kirendelését, ha a gondnok a gondnoki teendőket nem megfelelően látja el, különösen, ha nem a gondnokolt érdekeinek figyelembevételével végzi ezen feladatokat.” A gyámhatóság ezért különösen fontos ellenőrző szerv a 31
gondnok ellenőrzése során, hiszen önmaga is folytat ellenőrzést, az érintett jelzéseit is köteles meghallgatni és összekötő pontot jelent mindazon hozzátartozók, szervezetek között melyek a gondnokolttal kapcsolatban vannak. IV.5. A gondnokság alá helyezett személyek jognyilatkozatai A gondnokság alá helyezés esetén az is kardinális kérdéssé válhat, hogy egyes gondnokoltak milyen jognyilatkozat tételre jogosultak, ezt a kérdéskör a 2:20§, 2:23§ és 2:24§ szabályozzák. A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy esetén a bíróság ügycsoportok tekintetében határozza meg azokat a jognyilatkozati köröket, melyhez a gondnok hozzájárulása szükséges. (Amennyiben a személy cselekvőképessé válik, maga dönthet a függő jognyilatkozatainak érvényességéről.) Továbbra is része a törvénynek, hogy a részlegesen korlátozott személy gondnoka hozzájárulása nélkül is tehet olyan személyes jellegű nyilatkozatot, melyre a jogszabály feljogosítja, kisebb jelentőségű ügyletekben részt vehet, rendelkezhet a jövedelme bíróság által meghatározott hányadával, szokásos mértékben ajándékozhat és köthet olyan szerződéseket, mellyel kizárólag előnyt szerez. Amennyiben vita áll fenn a gondnokolt és a gondnok között, abban a gyámhatóság jogosult dönteni. Azonnali intézkedést igénylő helyzetben, kivételesen önállóan eljárhat a gondnok, de erről (késedelem nélkül) értesítenie kell a gyámhatóságot. Cselekvőképtelen nagykorú jognyilatkozata semmis, nevében a gondnoka jár el. Ez alól csak az olyan csekély jelentőségű jogügyletek képeznek kivételt, melyek a mindennapi életben tömegesen fordulnak elő (pl. bolti vásárlás) és különösebb megfontolást nem igényelnek, hiszen nem szolgálná a gondnokolt érdekeit, ha ebből a piaci forgalomból, pusztán a gondnokság ténye miatt kizárásra kerülne. Fontos, garanciális szabály (cselekvőképtelen személyek esetén is), hogy a véleménynyilvánításra képes gondnokoltat, az őt érintő kérdésben meg kell hallgatnia és lehetőség szerint a véleményét figyelembe kell venni. Mivel többször szóba került a semmisség, mint jogkövetkezmény, érdemes erre is kitérni. Semmisségre kizárólag a cselekvőképtelen személy érdekében lehet hivatkozni (2:24§). Ez a relatív semmisségi szabály védi meg az érintett személyeket, hogy velük ellenérdekű
fél
kérje
az
érvénytelenség jogkövetkezményeinek
alkalmazását.
Semmisségre hivatkozhat a gondnokolt, a gondnoka, némely esetben örökösre is. Ebből 32
a relatív semmisségből következik, hogy ha a megkötött ügylet a gondnokolt számára – bár sérthette az érdekeit, de - megfelel (a 2:20§ és 2:22§ ellenére) nem lesz a jogügylet semmis, érvényben maradhat. A semmisség joghatása, hogy nem váltja ki azokat a joghatásokat, amelyekért megkötötték, az ügyeletet olyannak kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna. Mivel már többször felmerült, érdemes kitérni a gyámhatósági jóváhagyásának szükségességére. Gyámhatósági jóváhagyás szükséges a 2:23§ szerint – a korábbi szabályozással megegyező esetekben- ha a gondnokság alá helyezett személy jognyilatkozata a gondnokolt „tartására, öröklési jogviszony alapján őt megillető jogára vagy terhelő kötelezettségére; nem tehermentes ingatlanszerzésére, ingatlana tulajdonjogának
átruházására
vagy
bármely
módon
történő
megterhelésére;
gyámhatóságnak átadott vagyonára; vagy a gondnokot kirendelő határozatban megállapított összeget meghaladó értékű vagyontárgyára vonatkozik.” De nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására az olyan jognyilatkozatokat érintően, melyre nézve a gondnokoltat a bíróság nem korlátozta. 2:23§ (2) a vagyoni ügyeket érintően lehetővé teszi, hogy a részlegesen korlátozó gondnokság alatt lévő személy és a gondnoka közös kérelmére a gyámhatóság kivételesen indokolt esetben hozzájárulhat egyes ingyenes juttatáshoz, jogról való értéknélküli lemondáshoz, közcélra történő felajánláshoz (ha a jogügylet az érintett megélhetését nem veszélyezteti), vagy leszármazójának valamely fontos célja eléréséhez (ha a támogatás mértéke a törvényes örökrész felét nem haladja meg). Ezen szabályozásból látható, hogy az érintett aktuális állapota (amely esetleg végleges is lehet) nem akasztja el azokat a folyamatokat, amelyek a mindennapi élet velejárói. Közös kérelem esetén nagy mozgástér áll rendelkezésre, hogy az érintett személy az által választott, támogatni kívánt célt megvalósíthassa: legyen szó gyermekei támogatásáról,
ajándékozásról,
közcél
támogatásáról
stb.
A
gyámhatóság
háttérszabályok segítségével pontosan körülírja azt a területet, melynek keretén belül ez a hozzájárulás megadható, ezáltal a döntése kiszámítható, előzetesen felmérhető, mely szintén segíti a jogbiztonság megteremtését ezen a területen. A gyámhatóság kivételesen indokolt esetben cselekvőképtelen nagykorú személy kérelmére is hozzájárulhat a leszármazó támogatásához, szintén a törvényes örökrész felének erejéig de nem támogatja az ingyenes juttatást, közcélra történő felajánlást vagy jogról való ingyenes lemondást ebben az esetben.
33
Bizonyos -(4) bekezdés alatt szabályozott- esetben nincs szükség gyámhatósági jóváhagyásra, sem cselekvőképtelen, sem cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy esetén akkor, ha „ingatlantulajdonának megterhelésére az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg, az ingyenes juttatást nyújtó személy javára történő haszonélvezet alapításával kerül sor.” További eljárási könnyítés, hogy gyámhatósági jóváhagyásra akkor sincs szükség, ha a jognyilatkozat érvényességét bírósági vagy közjegyzői eljárásban elbírálták, hiszen ilyen esetekben a bíróság/közjegyző már eldöntötte, hogy a jognyilatkozat a gondnokolt érdekeinek megfelelt-e. Ezen szabályok a mindennapi élethez való rugalmasabb hozzáállást hivatottak kifejezni, amellett, hogy a gyámhatósági kontoll és szabályozás a gondnokolt érdek és jogvédelmét igyekszik biztosítani. IV.6. A gondokság alá helyezés módosítása és megszüntetése A gondnokság alá helyezés bírói határozattal keletkezik és bíróság is szünteti meg, fontos garanciális szabály, hogy csak addig tartson, ameddig az feltétlenül szükséges. Az érintett állapota az idő múlásával/ orvostudomány fejlődésével indokolttá teheti a gondnokság megszüntetését. A cselekvőképességet érintő gondnokságot a bíróság megszünteti, ha annak oka már nem áll fenn. A gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálatáról a 2:29§ rendelkezik, ez alapján a „(1) A bíróságnak a cselekvőképesség korlátozását elrendelő, azt fenntartó vagy módosító ítéletében rendelkeznie kell a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata iránti eljárás megindításának időpontjáról, amely a) a cselekvőképesség részleges korlátozása esetén nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év; b) a cselekvőképesség teljes korlátozása esetén nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tíz év.” Ezt az eljárást a gyámhivatalnak hivatalból kell megindítania, amely irányulhat a megszüntetésre, hatályban való fenntartásra, változtatásra vagy ügycsoportot érintő módosításra. A kötelező felülvizsgálat mellett a gondnokság alá helyezés módosítására vagy megszüntetésére irányuló pert is lehet indítani. Az gondnokság alá helyezés megszüntetése iránt eljárás-kezdeményezés megilleti a gondnokoltat, a gondnokolttal 34
együtt élő házastársat/ élettársat, egyenes ági rokonát, testvérét; a gondnokát; a gyámhatóságot; vagy az ügyészt, mivel ők vannak az érintettel olyan kapcsolatban, hogy az állapotban bekövetkező változást észlelik, jelzést kapnak róla. A gondnokság szükségességének indoklására orvos szakértőt kell bevonni, akinek az eljárása hasonló az
eljárás
kezdeményezésekor
lefolytatott
vizsgálatokéhoz.
A
bizonyítékok
mérlegelése ismételten a bíróság feladata, mely alapján eldől, hogy a gondnokság fenntartása, módosítása, megszüntetése indokolt-e. Amennyiben bármilyen változás történik a bíróságnak intézkednie kell a gondnokoltak névjegyzékében történő változtatás bejegyzéséről. De nem csak a gondnokolt oldalán következhet be változás, hanem a gondnok oldalán is. A 2:33§ rendelkezik arról, hogy a gondnokot a gyámhivatal felmenti, ha a „gondokságot a bíróság megszüntette, a gondnokolt meghalt, a gondnok fontos okból a felmentését kéri; vagy utóbb keletkezik olyan kizáró ok, amely a gondnok kirendelésének akadályát jelentette volna.” A törvényben megnevezett okok, olyan objektív körülmények, melyek miatt a gondnokság nem maradhat fenn addigi formájában, ugyanakkor nem sérti a gondnokolt érdekeit, nem szankcióként kerültek alkalmazásra. A
gondnokság
megszüntetése
esetén
ugyanis
a
gondnokolt
visszanyeri
cselekvőképességét, nincs szüksége többé a gondnoki segítségre. Szintén nem szorul további segítségre, amennyiben a gondnokolt meghal. Bár hasznos lenne azt a jogszabályt úgy bővíteni, hogy a temetésről még a gondnok gondoskodjon. A gyakorlatban ugyanis néhány esetben, mivel a gondnok tevékenysége az élő személyre vonatkozik, nincs személy, aki a végtisztességről megfelelően gondoskodjon. Nehezíti a körülményt, ha valaki például fél a hamvasztástól, cselekvőképtelen és hozzátartozók nélkül hal meg, mert ilyenkor bár van köztemetés, az a helyben szokásos legolcsóbb módon- hamvasztással – szokott történni. Ebben az esetben, még ha van is megtakarítása a gondnokoltnak, nem egyértelmű a szabályozás kinek is a feladata az ügyben való intézkedés, az akaratának megfelelő temetési formáról. A gondnokság módosítását eredményezi, ha a gondnok a felmentését kéri, erre fontos okból kerülhet sor pl.: súlyos betegség, költözés vagy olyan konfliktus, amely nem teszi lehetővé a további együttműködést. Mivel kiemelt érdek, hogy az együttműködés a gondnokolt és a gondnoka között harmonikus legyen, nem lehet a gyámhatóság célja, hogy bárkit akarata ellenére a gondnoki tisztségben megtartson, ezért szinte bármilyen indok elfogadható a gondnok részéről, de a végelszámolási kötelezettség alól nem mentesülhet. 35
A jogalkotó elismeri, hogy utóbb is keletkezhet olyan ok, mely a gondnokságot megakadályozza, pl. a gondnok maga is gondnokság alá kerül vagy nem tudnak harmonikus kapcsolatot kialakítani. Ilyen esetekben szintén a gondnok felmentése a megfelelő lehetőség, új gondnok kirendelése mellet, a probléma megoldására. Előfordulhat olyan eset, amikor a gondnok nem megfelelően látja el a tevékenységét. A gondnoknak minden körülmények között törekednie kell a bizalmi légkör megteremtésére,
az
együttműködés
elérésére,
a
gondnokolt
érdekeinek
figyelembevételére. A gondnokot a gyámhatóság a tisztségéből elmozdítja 2:33§ (2) bekezdés alapján, ha a „gondnok a kötelezettségét nem teljesíti, nem az előzetes jognyilatkozatban foglaltak szerint jár el; vagy egyéb olyan cselekményt követ el, amellyel a gondnokolt érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti.” A kötelezettség nem teljesítése különösen, ha számadási kötelezettségét nem teljesíti, nem tartja be a gyámhatóság utasításait, nem a gondnokolt érdekeit tartja szem előtt, igényeit nem hallgatja meg. A törvény kiemelten kezeli az előzetes jognyilatkozat figyelembe nem vételét, hiszen a gondnok a tisztség elvállalásakor ennek tudatában volt, és bírósági jóváhagyással intézkedése jogszerűvé tehető lehetett volna. Mivel teljeskörű felsorolás nem adható, ezért a jogalkotó minden egyéb olyan cselekmények körét, mely a gondnokolt érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti beemelt a szabályozásba, ezzel a cselekmények egyedileg is megítélhetővé váltak. Változatlanul maradt az a szabály, hogy a gondnok az elmozdítást megelőzően akár fel is függeszthető.
Erre azonnali intézkedést igénylő esetekben van lehetősége a
gyámhatóságnak, amikor a késlekedés kárt okozna a gondnokolt érdekkörében. IV.7. Cselekvőképtelenség gondokság alá helyezés nélkül A fent bemutatott fejezetekben arról volt szó, hogy a Ptk. a cselekvőképesség szabályozásnál abból indul ki, hogy minden ember rendelkezik cselekvőképességgel, akinek a cselekvőképességét a törvény vagy bíróság gondnokság alá helyezési ítélettel nem korlátozta. Ugyanakkor a Ptk. 2:9§ elismeri, hogy a személy gondnokság alá helyezés nélkül is lehet olyan állapotban, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége hiányozzon. Ez az állapot többnyire átmeneti (pl. alkoholos vagy kábítószer befolyásoltság alatt), de okot adhat arra, hogy a jognyilatkozat megtételekor az érintett személy belátási képessége megkérdőjeleződjön. Mivel az (1) bekezdés szerint 36
„Semmis annak a személynek a jognyilatkozata, aki a jognyilatkozat megtételekor olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik.”- jogalkotó szándéka egyértelműen látható. Ugyanakkor, mivel a gondnokság alá helyezett személy is védelemben részesül, itt is lehetőség van arra, hogy a cselekvőképtelen állapotban tett nyilatkozat mégse legyen semmis, pusztán az állapot fennállása miatt, ha annak tartalmából és megtételének körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat megtétele a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna. Ennek a ténynek a fennállása minden esetben egyedileg megvizsgálandó. A jogalkotó egyetlen kivételt tesz, ez pedig a végintézkedés, mivel a cselekvőképtelen állapotban ilyen intézkedést nem tehet joghatás elérésével a személy. A végintézkedés, mint a legszemélyesebb, az érintett halála esetére szóló akaratnyilatkozata,
cselekvőképtelenség
esetén
mindenképpen
a
semmisség
joghatásait vonja maga után. Az előző fejezetekben bemutatásra került a gondnokság nemzetközi gyakorlatai közül néhány és a hazai szabályozás részletei. Tekintettel arra, hogy a hazai jogalkotás követi a nemzetközi gyakorlatot és a civilszervezetek elvárásait a cselekvőképességet nem érintő segítői formát alakított ki: a támogatott döntéshozatalt. A továbbiakban erre szeretnék kitérni. V. A támogatott döntéshozatal A támogatott döntéshozatal jogintézménye új a hazai rendszerünkben. Az eltelt idő alatt még kevés gyakorlati tapasztalatra lehetett szert tenni, még kevesebb megismerésére volt lehetőség. De, mivel a különböző civil szervezetek összefogása erősödött a nemzetközi gyakorlat irányában, 2013-ban Magyarország is bevezette a támogató intézményét, a cselekvőképességgel rendelkező személyes segítésére. Ennek egyik fő alapját az ET Miniszterek Bizottságának (99) 4. Ajánlásának alapelvei kiemelten az 5. és 6. alapelv jelentette, melyek a szükségesség, szubszidiaritás és arányosság elvei. A támogatott döntéshozatal teljes mértékben számít az egyén autonómiájára, önrendelkezésére és döntéshozatali képességére. „Az emberi autonómia tiszteletének elve szerint minden autonóm embernek joga van szabadon, saját értékei és életelvei szerint dönteni és cselekedni, s ennek a jognak csak mások hasonló jogai szabnak 37
határt.”15 Az autonóm személy felismeri a helyzetet, a választási lehetőséget és tud döntést hozni. Nem autonóm az a személy, aki nem képes szabadon mérlegelni. Mivel az autonómia/önrendelkezés szoros kapcsolatot mutat a döntési képességgel ezáltal a cselekvőképességgel fontos felismerni, hogy hol vannak ezeknek a képességeknek a határai. A jogalkotó a támogató személyével azt kívánja elérni, hogy azok, akik azon a szűk mezsgyén járnak, mely nem indokolja a gondnokság alá helyezés elrendelését, viszont önállóan sem hoznak (számukra helyes) döntést, segítséget kaphassanak, anélkül, hogy jogaik gyakorlásában korlátozást kellene átélniük. Ezek a személyek jogilag cselekvőképesek, de döntéshozatali képességük korlátozott, ezért indokolt számukra a jogi védelem. A támogatott döntéshozatal segítségével az érintett személyeknek cselekvőképességük korlátozása nélkül nyújtanak segítséget az egyéni szükségleteken alapuló döntések meghozatalában. A modell arra épül, hogy a támogató személyét az érintett elfogadja, ezáltal bizalmi viszony alakul ki, mely során a problémás döntési helyzetekben az érintett elfogadja a támogatást. A segítség több területre is kiterjedhet, mely lehet tanácsadás, hivatalos iratok értelmezése, kíséret stb. Hivatásos támogató akkor kerül kirendelésre, ha az érintett életében nincsen olyan személy (a hozzátartozói/ baráti körből), aki ezt a támogatást részére meg tudná adni. V. 1. A támogatott döntéshozatalra vonatkozó jogszabályi háttér A támogatott döntéshozatal szabályait megtalálhatjuk a Ptk. 2:38§-ban és a külön erről szóló 2013. évi CLI. törvényben. A Ptk. a támogató személyéről, a Tám. tv. a részletes szabályozásról rendelkezik. A támogatott döntéshozatal alapvetően nem polgári jogi jogintézmény, mivel a nagykorú személy cselekvőképességét nem érinti. A támogató elrendeléséről – fő szabály szerint- a gyámhatóság dönt. Ez rendkívül erős jogosítványt jelent a hivatal részére, hiszen a hozzá beérkezett iratok, szakértői vélemények birtokában akár a gondnokság alá helyezési eljárás iránti kérelmet is mellőzheti. Ennek a döntésnek az alapja a szakvélemény, iratok mellett, az egyén életkörülményei és együttműködése lehetnek. A polgári jogi kapcsolat ott mutatkozik meg, hogy ha a bíróság a gondnokság alá helyezési perben egyértelműen megállapítja, hogy támogató elrendelése is elegendő 15
Szántó Krisztina: Gondolatok az új Ptk elfogadásáról – A támogatott döntéshozatal bevezetése a magyar jogrendszerbe 63. oldal
38
az érintett személy segítésére, akkor ki kell rendelni, függetlenül a gyámhivatal előzetes véleményétől. A jogintézmény alapvetően épít az együttműködésre, ezért kiemelten fontos az érintett személy egyetértése akár a jogintézménnyel, akár a támogató személyével kapcsolatban. Erre utalnak a Ptk. 2:38§ -ban megtalálható „kérelmére” vagy az „érintettel egyetértésben” kifejezések. A támogatott döntéshozatalra vonatkozó szabályok külön törvényben kerültek megfogalmazásra (Tám tv.). A törvény az értelmező rendelkezések körében fogalmakat tisztáz, majd ezt követően a támogató kirendelését szabályozza a (2) és (3) bekezdésben. A Ptk. 2:38§-ban foglalt rendelkezés pontosítást találhatjuk meg a Tám.tv 2. § (1)-ben, mely szerint:
„A gyámhatóság a támogatott személy kérelmére vagy a bíróság
megkeresése alapján, általános jelleggel vagy meghatározott ügycsoportokra, a támogatott személlyel egyetértésben, határozatlan időre támogatót rendel ki. Nem lehet támogatót kirendelni arra az ügycsoportra, amely tekintetében az érintett személy cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll.” A törvény szövegéből egyértelmű, hogy a támogatott személlyel egyetértésben kell kinevezni a támogatót (az egyetértés hiánya esetén az eljárást meg kell szüntetni), és olyan ügycsoportokban, melynek tekintetében nincs gondnokság alatt. A támogató kirendelése történhet a támogatandó személy kérelmére vagy bíróság megkeresése alapján, de a kirendelés a gyámhatóság feladata. A kinevezhető személyek körét a törvény szűkíti azokkal, akiknek a személye ellen a támogatott tiltakozik, vagy akinek kinevezése az érdekeivel ellentétes. Nem lehet támogató az, aki önmaga is segítségre szorul: támogatója vagy gondnoka van. A kinevezésben előnyt élvez,az a személy, akit a támogatott szeretne ( ha nem áll az előző bekezdés hatálya alatt), feltéve, ha a személy vállalja a feladatot. A gyámhatóság egyszerre több személyt is kirendelhet (max.2 fő) támogatóként, feladatkörük megosztásáról is ő rendelkezik. A támogató kirendelése előtt a támogatót és a támogatott személyt is meg kell hallgatni, személyes benyomást szerezve véleményükről, akaratukról. A támogató feladatkörét a Tám tv. 4§ rögzíti. Ez alapján a támogató (támogatási tanúsítvány birtokban), a támogatott személy kérésére jelen van azoknál a közigazgatási, polgári és büntetőeljárási cselekményeknél, amelyekben a támogatott
39
személy érintett és az eljárási cselekmény rendjét meg nem zavaró módon a támogatott személlyel egyeztet, továbbá jelen lehet a a támogatott személy jognyilatkozatának megtételekor. Ezáltal a bürokratikus rendszerben pszichés segítséget ad a személy számára, tanácsaival, a támogatott személy számára
szükséges tájékoztatás megadásával
a támogatott
személy
jognyilatkozatának megtételét elősegíti, és a támogatott személy döntésének meghozatalához segítséget nyújt, valamint a döntése meghozatalában személyes jelenlétével közreműködik. A támogató a személy kérésére vagy a gyámhivatal felhívására írásba fogalja a hogy miben segítette a támogatott személyt és milyen tanáccsal látta el. Bizonyos esetekben, a mentális támogatást elősegíti, ha van olyan dokumentum, amely a megállapodás részleteit később is könnyen felidézhetővé teszi. Ezáltal a támogatott személy állapotváltozása során is lehet a korábbi megállapodásra hivatkozni (pl: egyéni esetvezetés során), és előfordulhat, hogy az írásos forma önmagát is megerősíti, döntéshozatali képességét elősegíti. Az írásbeli forma természetesen a támogató munkájának pontosabb ellenőrzését is hatékonyan elő tudja segíteni. A támogató kirendelését 5 évente vizsgálja felül a gyámhatóság. Ezen kívül is van rendkívüli felülvizsgálatnak helye, a Tám tv. 5§ (2) alapján, ha a) azt a támogatott személy vagy a támogató kéri, b) a támogatott személyt a bíróság gondnokság alá helyezte, c) más hatóság értesíti a gyámhatóságot a támogató és a támogatott személy közötti érdekellentétről, vagy d) olyan egyéb tény, körülmény jut a gyámhatóság tudomására, amely indokolttá teszi a támogató kirendelésének felülvizsgálatát. A felülvizsgálati eljárás során a gyámhatóság érdemi információt gyűjt a támogatott személy aktuális állapotáról, arra vonatkozóan, hogy továbbra is szükséges-e a segítségnyújtás, illetve a támogató munkájáról (megfelelőségéről), ehhez mindkettőjük személyes meghallgatása szükséges. A felülvizsgálat eredményeként vagy változtatlan formában marad fenn a támogatás, vagy új támogatót rendel, felmenti/elmozdítja a támogatót, megszünteti a támogatott döntéshozatalt. A gyámhatóság a támogatót tisztségéből felmentheti vagy elmozdíthatja. A felmentés indoka lehet, ha azt a támogató vagy a támogatott személy kezdeményezi, a támogatott személy meghal, vagy utóbb keletkezik olyan kizáró ok, amely a támogató személy kinevezésének akadályát jelentette volna. A tisztségből való elmozdítás oka, ha a 40
támogató a feladatait nem látja el vagy olyan cselekményt követ el vagy olyan magatartást tanúsít, amellyel a támogatott személy érdekeit súlyosan sérti. Ahogyan a gondnokság esetén, úgy itt is lehetőség van az elmozdítást megelőzően a tisztségből való felfüggesztésre. A támogatói tisztség megszűnik a támogató halálával. A gyámhatóság 7§ szerint hivatásos támogatót rendel ki, ha „nincs olyan, a támogatott személy által megjelölt személy, akit támogatóul ki lehetne rendelni, és a támogatott személy egyetért hivatásos támogató kirendelésével. Hivatásos támogató az a cselekvőképes, büntetlen előéletű személy lehet, aki a hivatásos támogatókra vonatkozó képesítési előírásoknak megfelel és vele szemben nem állnak fenn a 2. § (3) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott kizáró okok. A gyámhatóság hivatásos támogatóul hivatásos támogatói feladatokat ellátó – kormányzati szolgálati jogviszonyban álló- személyt, vagy hivatásos gondnoki feladatokat ellátó személyt vagy mentális zavarban szenvedő személyekkel foglalkozó jogi személyt rendelhet ki. Hasonlóan a hivatásos gondnoki feladatok ellátásához, a jogalkotó a támogatók esetében is meghatározza a maximálisan ellátható személyek számát: 30-35-45 főben, és a díjazás összegét (támogatott személyenként - a támogatói feladatok mértéke alapján - az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének legalább 10%) A hivatásos támogatót feladatokat vállaló személy képzését és továbbképzését a gyámhatóság szervezi, az eredményes vizsgával tanúsítványt szerzőkről nyilvántartást vezet.
A
hivatásos
támogató
a
gyámhatóság
kirendelő
határozatában
meghatározottaknak megfelelően, a felügyeletét ellátó gyámhatósággal együttműködve, a támogatott személy érdekében, döntéseinek, véleményének tiszteletben tartásával segíti a támogatott személyt a döntései meghozatalában. A hivatásos támogató évente jelentést készít a tevékenységének felügyeletére jogosult gyámhatóság számára, amelyben beszámol a támogatott személy részére nyújtott segítségről, megjelölve, hogy milyen eljárásokban és jognyilatkozatok megtételében működött közre. A hivatásos támogató a jelentését minden évben annak a hónapnak a 15. napjáig nyújtja be a gyámhatósághoz, amelyik hónapban a kirendeléséről szóló határozatot meghozták (ahogyan a gondnokok is). A gyámhatóság a támogató kirendelésének felülvizsgálata és tevékenységének felügyelete céljából nyilvántartást vezet az általa kirendelt támogatókról és támogatott személyeikről. A nyilvántartás nem minősül hatósági nyilvántartásnak.
41
A törvény záró rendelkezési között rendeletalkotási felhatalmazást és a hatálybalépés ideje található. A támogatott döntéshozatalra vonatkozó törvényi rendelkezésekkel kapcsolatban Jakab Nóra kiemeli16, hogy indokolt volna törvényben rögzíteni a döntéshozatali képesség, a döntés kommunikációjára való képesség és a kommunikáció fogalmát. Jakab Nóra egyéb cikkeiben (pl: A cselekvőképesség elméleti hátteréről és a szellemi egészség jogáról – Miskolci Jogi Szemle 5. évfolyam -2010-1.szám 89-112-old.) részletesen ír a képesség jelentőségéről, a mérhetőségéről, a különböző meghatározó elméletekről, mely alátámasztja,
hogy
képesség,
belátási
képesség,
döntéshozatali
képesség
és
cselekvőképesség egymásra hatása igen magas fokú. Bizonyos definíciók pontosítására azért is szükség van, mert a jelenlegi törvény nem egyértelműen foglal állást abban a kérdésben, hogy ki vonható a támogatott döntéshozatal intézményébe. Csak kismértékben jelent segítséget, hogy a „belátási képesség kisebb mértékű csökkenése” kerül megjelölésre, hiszen ha ennek megítélése ügyintézőről ügyintézőre változhat, akkor nem megfelelő a jogbiztonság. De jelentős segítséget jelenthet, hogy a gyámhatóság szakértői véleményt és családgondozói véleményt is kérhet. A jelenlegi törvényi koncepció sajnos több helyen is hasonlóságot mutat a hivatásos gondnok és a hivatásos támogató esetében. Egyrészt a nagy esetszám, másrészt a feladatellátásért járó díjazás tekintetében. Ez több ok miatt sem szerencsés, többek között, mert a feladat ellátás alapeleme a bizalom, ezért arra kellene törekedni, hogy ez a legteljesebb mértékben megvalósulhasson. De van-e reális lehetőség erre akkor, ha havi szinten, különböző intenzitással 30-35-45 fő támogatásáról is gondoskodni kell, miközben a tevékenységért járó díjazás nem elegendő arra, hogy az biztonságos megélhetést adjon a támogató számára? Sajnos a magyarországi rendszer nem tud biztonsággal építeni a szociális ellátásokra főleg az alap, de egyre inkább a szakosított ellátások tekintetében sem. Ezért szükséges lenne ezeknek a rendszereknek a megfelelő felfejlesztése ahhoz, hogy nagy leterheltség mellett is megfelelően tudjon működni akár a hivatásos támogatói, akár a hivatásos gondnoki rendszer. Összességében mégis nagy előrelépés a támogató személyének bevezetése, hiszen ezáltal elkerülhető a cselekvőképesség korlátozás olyan esetekben, amikor a személy 16
Jakab Nóra: Cselekvőképesség az új Ptk Javaslatban- egytized rész, ami látszik, és kilenc tized, ami mögötte van Családi Jog 2012/3 1-22. 4.5.1 pont
42
döntési képessége, autonómiája kisebb megerősítésre, támogatásra szorul. A támogatás biztosításával a személy társadalmi részvétele és esélyegyenlőségének biztosítása a támogató által biztosítva lehet, elkerülhető az a stigma amelyet a gondnokság alá helyezés jelenthet, illetve a szükségesség és arányosság elvei gyakorlati szintre emelkednek a segítői,támogatói gyakorlatban. V.2. A támogatott döntéshozatal külföldi példái A támogatott döntéshozatal tekintetében hazai szakirodalommal, esetfeldolgozással még nem rendelkezünk, ezért fontos a külföldi gyakorlatok megismerése. A következőkben ezért Kanada, Skócia és a Dél Afrikai Köztársaságban működő megoldásokat mutatom be. A kanadai gyakorlat17 tekintetében Michael Bach-ot indokolt először kiemelni. Bach a kanadai
történeti
előzményeket
vizsgálva
már
1970-es
években
is
talált
kezdeményezéseket, amelyek a későbbi támogatott döntéshozatal alapjaira utalhattak. Első lépésnek tekinthető a Woodlands Parents Group megalakulása, mely a fogyatékossággal élő gyermekek szüleinek egy olyan támogató csoportja volt, akik konkrét alapelveket és célkitűzéseket fogalmaztak meg gyermekeik jogainak védelme érdekében. Megfogalmazták a ellenérzéseiket a gyermekeik számára ellátást nyújtó intézménnyel kapcsolatban és fő célkitűzésükké tették, hogy a gyermekeik számára minél nagyobb beleszólást biztosítsanak a saját életükbe. Alapelveik az emberi méltóság megőrzésére és a minél kiteljesedettebb élet irányába kötelezte el a résztvevőket. Konkrét céljaik az életminőség javítására, a finanszírozás előmozdítása irányába fordultak. Robert Gordon szerint is kb. a 70-es években indult el az a folyamat, mely elérte a támogatott döntéshozatal szintjét. Első hullámok jogszabályi változásokkal indultak, majd ezt követték a jogi és szociális támogató rendszerek kialakítása. Harmadik körben teremtődött meg annak a lehetősége, hogy a jogi és szociális változások mentén már különböző érdekcsoportok, kormányzati képviselők is elköteleződtek a támogatott döntéshozatal
mellett:
jogszabályi
elismerés
történt
és
különböző
képességvizsgálatokkal igyekeztek a segítség mértékét pontosan behatárolni. 17
Szabó Gyula: Nemzetközi példák a támogatott döntéshozatali rendszer kialakítása In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN 2060-8292 , 2009. (1. évf.) 3-4. sz. 279-294.
43
A támogatott döntéshozatali modellt maguk az érintettek és az őket támogató családi pártfogó szervezetek hozták létre. Tevékenységük eleinte a helyettes döntéshozatal felé orientálódott, de az idő múlásával támogatókká váltak, melynek során különböző alapelveket ismertek fel és alkalmaztak. Az irányelvek kiemelik az egyén jogát az önrendelkezésre és az autonómiára, feltételezik bizonyos szintű döntésképességüket és elismerik a jogot ahhoz, hogy saját életük irányításához segítséget kapjanak. A modell középpontjában az egyén akarata és vágya marad, amely alapot ad a döntéshozatalhoz. Fontos felismeréssé és alapelvvé vált, hogy ebben a döntési folyamatban olykor segítséget kell adni, ezért magába kell, hogy foglalja a segítség sokféleségét (értelmezés, tolmácsolás, konzultáció stb.) Ez a segítség lesz a későbbiekben a fő elem, amely miatt a döntések kompetenssé válnak, akkor is, ha a személy önmagától nem ilyen döntést hozott volna, azonosulni tud azzal a céllal, amely számára előnyt hordoz. A támogatott döntéshozatal során fontos garanciákat is bevezetni, felelősségi köröket szabályozni, a kívánt eredmény biztosítása érdekében. Ezek az alapelvek biztonságot és kiszámíthatóságot adtak a feleknek, melynek hatására a támogatott döntéshozatal egyre nagyobb teret kaphatott. Fontos céllá vált, hogy a különböző szintű segítségek között különbséget lehessen tenni: a bíróságok elrendelhetnek gyámságot, helyettes döntéshozatalt és támogatott döntéshozatal. A támogatók esetében is van lehetőség hivatásos státuszt kialakítani, bár prioritást élveznek a családtagok és a közvetlen környezet. Jelentős eltérés a hazai gyakorlathoz képest, hogy az alkalmasság egyik vizsgált feltétele a megfelelő végzettség, képzettség megléte. A tanulmányban bemutatott időszakban a bíróságok által kiadott végzések kb. 4% -ban rendelte el a támogatott döntéshozatalt. (Bár ez önmagában nem értelmezhető adat, mivel a joggyakorlatban van egy másik jogintézmény, a tartós meghatalmazás, mely hasonló célokat is szolgálhat.) A hazai joggyakorlatnak megfelelően a támogató, tanácsadó személyek nem helyettes döntéshozók, hanem az érintettet segítik a döntés meghozatalában. A szabályozás ugyanakkor előírja, hogy vannak olyan nyilatkozatok, amelyeket az érintett önállóan nem hozhat meg, csak a segítőjével közösen. A jognyilatkozatok
érvényessége
tekintetében
érdemes
kiemelni,
hogy
azok
megtámadhatóak, de nem minősülnek automatikusan semmisnek, még akkor sem ha a támogatóval erről nem történt egyezetés, vagy az nem kívánt eredményt hozott. A kanadai jogfejlődés további eredménye, hogy elsőként határozta meg a támogatott döntéshozatal fogalmát és megpróbálta tisztázni a támogató hálózat fogalmát is és kidolgozták a támogatott döntéshozatali megállapodás modelljét is. A törvény egészen 44
addig, amíg a bíróság jogerősen meg nem állapítja, hogy gyámra vagy helyettes döntéshozóra van szüksége az érintettnek, lehetőség van arra, hogy a támogatott döntéshozatalt vegye az érintett igénybe. Mivel egyre nagyobb szerepe van a döntési autonómiának és a beavatkozás-mentes élet elérésének, egyre jobban terjed a támogatott döntéshozatal intézményének támogatása, de mint látható ez több évtizedes munka eredménye. A rendszert több kritika is éri, egyrészt, hogy nem születtek megfelelő mennyiségben szakmai anyagok vele kapcsolatban, és a meglévő anyagok jórészt a pszicho-szociális hátránnyal élőkre (mint legnagyobb igénybevevői csoportra) koncentrálnak, egyéb fogyatékossággal élőkre kevésbé. A rendszer erősségei közé sorolják, hogy elősegítik és megerősítik a fogyatékossággal élő személy autonómiáját, az eddigi létező joggyakorlatok közül a legszabadabb módon engedve teret az igények kifejezésének. Rendkívül nagy segítséget jelent azokban az esetekben is, amikor nincs családi, baráti háttér, bár a kritikák ezen a szinten is megjelentek: jó-e az állami beavatkozás, vagy önkéntesekkel és civil szervezetekkel kellene a támogatást biztosítani, amennyiben igen, ki és hogyan tud megfelelő garanciákkal és ellenőrzésekkel szolgálni? Nehéz annak megítélése is, hogy hol van az a határ, ahol a támogató beavatkozzon, és meddig nézze „tétlenül” ha a fogyatékossággal élő személy saját érdekeivel ellentétes döntést hoz. Hasonló
problémák
természetesen
más
rendszerekben
(gyámság,
helyettes
döntéshozatal esetén) is vannak, ezért sok tekintetben a megoldások még váratnak magukra. Skóciában18 a kezdeményezést elsősorban a mentális problémával élők indították el, mert nem akartak passzív alanyai lenni a meglévő rendszernek. A rendszer túlságosan rugalmatlan volt és drága, elsősorban az egészségügyi ellátásokra koncentrált, ezért szükséges volt az emberi méltóság, a döntésképesség, beleszólás irányába jogalkotói lépeseket tenni. A jogi szabályozás egyáltalán nem volt egységes, különböző területeken próbáltak összehangolatlanul segítséget nyújtani (pl. kényszerítő eszközök alkalmazhatósága, cselekvőképesség kérdése, büntetőjogi kérdések stb.) Az egységes szabályozás kialakítását az is nehezíti, hogy még a döntésképesség szempontjából sem lehet egységesen kezelni az érintetteket. A reform alapját az képezte, hogy a törvény előkészítés szakaszába bevonták a legtöbb érintett csoportot és segítőiket, másrészt 18
Szabó Gyula: Nemzetközi példák a támogatott döntéshozatali rendszer kialakítása In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN 2060-8292 , 2009. (1. évf.) 3-4. sz. 279-294
45
meghatározták a közös alapelveket, melyek a jogszabály alapjai és a gyakorlat iránymutatói lehetnek. Az alapelvek (5) között szerepel, hogy elsődlegesen a rászoruló személy érdekeit szem előtt tartva kell cselekedni, be kell vonni a családot és a gondozókat, kiemelt cél a lehető legkisebb mértékben beavatkozni, tiszteletben kell tartani a fogyatékossággal élő személy kívánságait és érzéseit valamint ösztönözni kell a fogyatékossággal élő személy, hogy minél többször használja a képességeit. Ezen alapelvek megfelelő összhangot alakítottak ki a jogalkotás megvalósítása érdekében. A skóciai törvények értelmében az intellektuális fogyatékossággal élő emberek saját maguk jelölhetnek megbízottakat. A megbízottak egyik köre, csak szociális és egészségügyi döntésekben adhat támogatást, a megbízottak másik köre tartós meghatalmazással rendelkezik és pénzügyi, vagyoni ügyekben ad támogatást. A megbízottakat a megyei bíróságok nevezik ki, a gyámsági határozat ad felhatalmazást az ügyek segítésére. A skóciai rendszerben 4 különböző szinten valósulhat meg a támogatás. Ezek egyik formája a támogatás, amely azok számára megfelelő, akiknek a független támogató segítsége elegendő. A másik forma a támogató körök, amelyek tanácsadásban, alternatívák bemutatásban vagy információk átadásában ad segítséget. Család, barátok, szakemberek alkotta támogatói kör egységben dolgozik azért, hogy az érintett az alapelveknek megfelelő támogatást kaphassa. A harmadik forma a felhasználó által ellenőrzött vagyonkezelői csoportok köre. A vagyonkezelői csoport tagjait az érintett maga választja ki, megállapodásban rögzítik, hogy a pénzt mire lehet használni, illetve meghozzák a szükséges intézkedéseket. A negyedik forma a szolgáltatás közvetítőké, akik képzett segítő szakemberek, akik képesek arra rávilágítani milyen célok tűzhetőek ki. Többnyire állami szervezet keretében dolgoznak, jellemzően pénzügyi területen tudnak támogatást adni. A skóciai példán keresztül a támogatott döntéshozatal differenciáltabb rendszerét ismerhettük meg, mely sok hasonlóságot is mutat a hazai rendszerrel. A Dél- Afrikai Köztársaság19 a fenti országokkal ellentétben még gyerekcipőben jár a támogatott döntéshozatal terén. Itt még kialakult modellről sem lehet beszélni, mivel még csak felmérések készületek a lehetősekről. Elsődleges cél az Alzheimer-kórral küzdő személyek támogatása volt, de az idő múlásával általánosabb célt is sikerült kitűzni: az összes, döntéshozatal térén segítségre szoruló személy támogatását. 19
Szabó Gyula: Nemzetközi példák a támogatott döntéshozatali rendszer kialakítása In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN 2060-8292 , 2009. (1. évf.) 3-4. sz. 279-294
46
A jelenlegi rendszerben gondnoksági joggyakorlat alakult ki, melyet sok kritika ér: drágaság, lassú reagálás a problémára, nagy teret ad a visszaéléseknek stb. A magánszemélyeknek azonban jogában áll meghatalmazást adni, mely alapján a nevében eljárhatnak cselekvőképtelensége idején. De hiányzó részletszabályok okán ez a rendszer is sok hibával küzd. A jogszabályi hiányosságokat tetézi, hogy az országban nincs egységes jogi szabályozás a döntésképesség csökkenése, hiányára vonatkozó helyzetekre, sem arra, hogyan kellene és milyen területen a segítséget megadni. Szintén nincs szabályozva az a helyzet, amikor a természetes segítői hálózat nem áll rendelkezésre az egyén környezetében. A Dél-Afrikai Köztársasági is alapelveket kívánt kitűzni, melyek hasonlóak Skócia és Kanada joggyakorlatához, melyek az autonómia növelése és a korlátozás csökkentése irányában köteleződnek el. Ugyanakkor az irányelvek tartalma más fókuszpontokat jelöl ki: az elavult gondnoki rendszer többlépcsőssé alakítása, a fogyatékkal élők érdekvédelme,
a
kiszolgáltatottságuk
csökkentése,
a
helyettes
döntéshozatal
megerősítése és a gondnokok jogi helyzetének tisztázása tartozik az elvekhez. A többlépcsős rendszer első fokán adnának segítséget minden olyan esetben, ahol napról napra szükséges informális döntések megerősítése a cél, ez az alapértelmezett állapot. Ilyen esetekben bárki lehetne helyettes döntéshozó (nem csak családtag, tehát teljesülne a rászorulók védelme is). A támogatás terjedelme a szociális és egészségügyi ügyek lennének, mivel igen nehéz az ellenőrzés és így kevesebb a visszaélésre való esély.
A második szinten a rövidtávra (leginkább egy alkalomra) szóló, alkalmi
döntések kerülnek középpontba. Eseti jelleggel dönthetne a támogató egyes szociális és pénzügyi kérdéskörben. A harmadik szinten a hosszútávra szóló intézkedések jelennek meg, azokban az esetekben, amikor a személy döntéseit tartósan segíteni kell. Ebben az esetben a kinevezés két személyt is érintene: az egyik a pénzügyi és vagyontárgyi kérdéskörben, a másik a szociális és egészségügyi döntésekben segíti az érintettet. A többlépcsős rendszer egyenlőre még nem valósult meg az ország joggyakorlatában, de igen elgondolkodtató, hogy a lehetősége egyáltalán felmerült. Az eddig bemutatott joggyakorlatok igen széleskörűek és sokrétűek. A támogatott döntéshozatalnak is rengeteg modellje létezik, melynek bemutatására akár külön szakdolgozat is kevés lenne. De a folyamat megindult hazánkban is. A fogyatékossággal élők, támogatóik és a jogvédők is felismerték, hogy az emberi kapcsolatok erősítése lehet a híd a fogyatékossággal élők társadalmi integrációjához és a stigmatizáció elkerüléséhez. 47
VI. A támogatott döntéshozatal, a gondokság alá helyezés és az előzetes jognyilatkozat kapcsolódási és eltérési pontjai A fejezetcímben megnevezett három jogintézmény igen különbözőképpen, de segítséget szeretne adni arra az esetre, amikor az ember belátási képessége kisebb/nagyobb mértékben már nem elegendő a társadalmi életben. A gondnokság, amely igen régi, római jogi gyökerekig nyúlik vissza a Polgári Törvénykönyvünk szabályozása alatt áll, a bírósági döntés a cselekvőképesség részleges vagy teljes korlátozását vonja maga után és nem önkéntes vállaláson alapul. A támogatott döntéshozatal a cselekvőképes személyek számára ad segítségi alternatívát, hiszen nagymértékben az érintettől függő jogintézmény, rajta múlik, hogy él-e ezzel a lehetőséggel és amennyiben vállalja, cselekvőképességét továbbra is fennáll abban az ügycsoportban. Az új Ptk és a 2013. évi CLV. tv határozza meg a jogintézmény szabályait. A Polgári Törvénykönyvben rögzített előzetes jognyilatkozat, egy megelőző intézkedés, arra az esetre, amikor a cselekvőképesség fogyatkozik vagy eltűnik. Bölcs előrelátásnak is teret adhat, hiszen egy-egy betegség esetén, amikor előrelátható az állapotromlás, esetleg családi halmozódás miatt nagy az esély a betegség bekövetkeztére, biztonságban tudhatjuk ügyeinket, és ha eljön a pillanat, amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen és gondnokságra, segítségre szorulunk, akkor a bíróság védelemben részesítheti egyéni igényeinket. A jelenlegi szabályozás arra épül, hogy legyen egy lépcsőzetes rendszer, amely figyelembe veszi az érintett személy akaratát, még akkor is, amikor esetleg már kifejezni már nem áll módjában. A szabályozás teret enged az egyéni igények megjelenésének, az élethelyzetből eredő sokrétűség és sokszínűség kifejeződésének. Az előzetes jognyilatkozat lehetőségével minden cselekvőképes ember számára ott a lehetőség, hogy intézkedjen, tegyen valamit arra az esetre, amikor a nehézség bekövetkezik. Az emberi élet meghosszabbítása nem minden esetben jár együtt a békés, boldog öregkorral, és azzal, hogy szerető és támogató környezetben élhessünk. Gyakran történnek balesetek, melyek maradandó károsodást okoznak, vagy hosszabb ideig tartó felépülést vonnak maguk után. És vannak olyan betegségek, melyek sajnos magukkal hozhatják azt, hogy az egyén már nem képes mérlegelni, megfelelő módon döntést hozni a saját életéről. Ezért van nagy 48
jelentősége az előzetes jognyilatkozatnak, a törvény óvja és védi az állampolgár akaratát, egészen addig, amíg arra lehetőség van. A törvény védi a mentális problémával élőket akkor is, amikor csak kisebb mértékű segítség indokolt, és előnyben részesíti a támogatott döntéshozatalt a cselekvőképesség bármely korlátozásával szemben. Mint láthattuk, több ország gyakorlatában jól működik ez a rendszer, bár Magyarországon konkrét tapasztalatokkal az idő rövidsége okán sem rendelkezünk még. Egyenlőre csak remélni lehet, hogy az idő múlásával a jogintézmény megfelelő támogatást fog adni azon személyeknek, akik képesek élni azzal a szabadsággal, mely ezt a jogintézményt életre hívta. Van, amikor elkerülhetetlen, hogy nagyobb mértékű támogatást kapjon az érintett. A nemzetközi elveknek megfelelően a szükségesség, arányosság és hatékonyság elvei kerültek középpontba, mivel ez szolgálja leginkább az érintettek érdekeit. A felülvizsgálatok, az alapos vizsgálat, az egyén körülményeinek és igényeinek magasabb fokú figyelembevétele lehet a garancia arra, hogy ne lépjen túl a korlátozás a szükséges kereteken, csak annyiban adjon segítséget, amennyiben az más módon nem elérhető. Fontos lehetőség, hogy ezek a jogintézmények kiegészíthetik egymást. A támogatott döntéshozatal segíthet részlegesen korlátozó gondnokság esetén újabb ügycsoport kirendelése helyett, amennyiben az a segítség elegendő. A jogintézmények negatívuma, hogy amennyiben nincs a személyes környezetből megnevezhető, kijelölhető személy a segítségnyújtás megadására, olyan személyt kell kinevezni, aki nagy esetszámmal, alacsony bérért dolgozik. Várható-e igazi segítség ilyenkor? Mi lesz ennek a feladatvégzésnek a mércéje? Anyagi szintű ellenőrzések be vannak építve a rendszerbe, de mivel nem elvárás a szociális végzettség, hol van az a szakmai- etikai norma, amely a feladatellátást megfelelő szintűvé teheti? Ezért lenne indokolt az ágazati szabályok pontos kidolgozása, hiszen a jól végzett feladat elősegítheti a segítségnyújtás/támogatás megfelelő szintűvé válását. A jelenlegi szabályozási rendszer igyekszik több szinten segítséget nyújtani, a cselekvőképesség megtartása mellett és a legnagyobb támogatás biztosítása szintjén is. Folyamatosan lehetőséget ad arra, hogy nem csak előzetesen, hanem a legnagyobb mértékben a támogatás alatt is beleszólhasson az érintett az ügyei vitelébe. Ugyanakkor nagyon hiányzik a rendszerből a kiút, és a kiegészítő szociális ellátórendszer, mely nagymértékben tudna segítséget és támogatást adni ahhoz, hogy a támogatni kívánt személy ne az utolsó ítéletet lássa ezen támogatási formák megítélésekor.
49
VII. Zárszó Szakdolgozatomban a gondnokság és a támogatott döntéshozatal szabályozását és kihívásait igyekeztem összefoglalni. A gondnoksági szabályok az elmúlt évtizedben jelentős változásokon mentek keresztül, mely megfelel a nemzetközi elvárásoknak, iránymutatásoknak. Igen nagy lépést sikerült tenni az autonómia és a döntéshozatali képesség tiszteletben tartása irányában, bár a felülvizsgálatok elhúzódása miatt még minden bizonnyal szükséges néhány év, hogy a jelenleg gondnoksági rendszerben lévő személyek is megérezhessék a változást. Sajnos lesznek olyan érintettek, akiknek már nem lesz idejük ennek a rendszernek a megismerésére, mivel olyan régóta gondnokság, intézményi ellátás alatt állnak, melyhez teljesen alkalmazkodtak és csak igen nehezen lehet(ne) őket a kevesebb támogatást adó rendszerhez hozzásegíteni. A jogi szabályozás oldaláról azonban rendkívül nagy előrelépést hoztak a bemutatott változások, hiszen nagy lépést tettünk a mentális problémával élők integrálása, támogatása
felé,
elismerve
önrendelkezési
jogukat,
autonómiájukat,
döntési
lehetőségeiket és szabad választáshoz való jogukat. A jogi környezet nagymértékű rugalmasságot mutat az egyéni igények figyelembevételére, melyben a szükségesség, arányosság és szubszidiaritás elvei is megnyilvánulhatnak. Eljárásjogi garanciák és prioritási elvek kerültek megfogalmazásra, melyek szintén előremozdítják azt, hogy az érintettek megélhessék a jogbiztonságot. Vannak területek (pl. művi meddővé tétel, egészségügyi beavatkozásokba történő beleegyezés, szociális ágazati szabályok) melyek további intézkedéseket igényelnek, de a jelenlegi rendszer – a bevezetett változások okán- széleskörűben védi azon személyek jogait, akik támogatásra vagy segítségre szorulnak belátási képességük kisebb, nagyobb vagy később bekövetkező változása miatt.
50
VIII. Jogszabályjegyzék
2013. évi CLV. törvény a támogatott döntéshozatalról 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről vonatkozó részei 25/2003. (V. 13.) ESzCsM rendelet 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról vonatkozó részei
IX. Irodalom jegyzék A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk: Vékás Lajos mts.:Gárdos Péter) Complex, 2013. Cselekvőképesség 39-53.old A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi v. tv és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (szerk: Osztovics András) Opten 2014. I. kötet Cselekvőképesség 127-312. old. A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személy gondnoka csak a körülmények lényeges módosulása esetén, kivételesen indokolt esetben, a gondnokolt érdekében változtatható meg: Legf. Bír. Kfv. I. 37 591/2010 In: Közigazgatási-gazdasági döntvénytár, 2012. (21. évf.) 7-8. sz. 46-48. old. A kizáró gondnokság alternatívái. A Canadian Association for Community Living (CACL) munkacsoportjának beszámolója In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN 2060-8292 , 2009. (1. évf.) 3-4. sz. 349-365.o Bodnár Eszter: A Kiss Alajos-ügy: a gondnokság alatt állók választójogáról: 38832/06 In: Jogesetek magyarázata : JeMa, ISSN 2061-4837 , 2011. (2. évf.) 1. sz. 71-77. old. Cselekvőképességet érintő gondnokság In: Közjegyzők közlönye, ISSN 1416-7883 , 2006. (53. évf.) 10. sz. 12-17. old.
51
Dósa Ágnes: A cselekvőképesség és a gondokság szabályozásának problémái a hatályos magyar jogban In: Jogi tanulmányok, ISSN 1417-2488 , 1999. ([5. évf.]) [1. sz.] 9-36. old. Dósa Ágnes: Cselekvőképesség és gondnokság Németország, Svájc, Ausztria és egyes kelet-európai államok jogában In: Állam- és jogtudomány, ISSN 0002-564X , 2001. (42. évf.) 1-2. sz. 35-84. old. Dhanda, Amita: A támogatott egyetemes cselekvőképesség új paradigmájának konstrukciója In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN 2060-8292 , 2009. (1. évf.) 3-4. sz. 257-268. old Farkasné Gönczi Rita: Horváthné Somogyi Ildikó - Danó Réka - Tóth Szilvia: Támogatott döntéshozatal - Az ÉFOÉSZ modellkísérleti programjának tapasztalatai In: Gyógypedagógiai szemle, ISSN 0133-1108 , 2013. (41. évf.) 2. sz. 154-155. old. Gurbai Sándor: Autonómia, akarat, választás. A cselekvőképesség szabályozása az Új Polgári Törvénykönyv tervezetében In: Jogtudományi közlöny, ISSN 0021-7166 , 2012. (67. évf.) 6. sz. 249-260. old. Gurbai Sándor: A gondnokság alá helyezett személyek választójogának vizsgálata az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Kiss V. Magyarország ügyben meghozott ítélete alapján In: Közjogi szemle, ISSN 1789-6991 , 2010. (3. évf.) 4. sz. 33-41. old. Jakab Nóra: A gondnokság mint fogyatékosságpolitika, avagy Maschke másképp In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN 2060-8292 , 2009. (1. évf.) 3-4. sz. 295-313. old. Jakab Nóra: Cselekvőképesség az új Ptk. Javaslatban - egytized rész, ami látszik és kilenctized, ami mögötte van In: Családi jog, ISSN 1589-7516 , 2012. (10. évf.) 3. sz. 1-22. old. Kovács Melinda - Jakab Nóra: A cselekvőképesség szabályozásának elméleti és gyakorlati ödüsszeája az érintettek szemszögéből 52
In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN 2060-8292 , 2009. (1. évf.) 3-4. sz. 375-389. old. Kovács József: A cselekvőképesség megállapításának bioetikai elvei In: Fundamentum, ISSN 1417-2844 , 2000. (4. évf.) 2. sz. 91-96. old. Makai Katalin: A gondnokság alá helyezés új szabályai In: Ügyvédek lapja : a Magyar Ügyvédi Kamara folyóirata, ISSN 0230-8398 , 2001. (40. évf.) 4. sz. 5-11. old. Polgári Jog Kommentár a gyakorlat számára (szerk: Petrik Ferenc) Hvg Orac 2014. A cselekvőképesség 10-88. old. Szabó Gyula: Nemzetközi példák a támogatott döntéshozatali rendszer kialakítása In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN 2060-8292 , 2009. (1. évf.) 3-4. sz. 279-294. Fehér Könyv Készítette az Igazságügyért és Magánjogi Jogalkotásért Felelős Helyettes Államtitkárság (2013. március) http://magyaryprogram.kormany.hu/download/1/18/60000/Feher_Konyv_AROP_1-119-2012-2012-0003.pdf Európa Tanács R.(99) 4. számú Ajánlása http://www.fundamentum.hu/fundamentum-20002/cikk/cselekvokeptelen-nagykoruakjogi-vedelmerol-az-europa-tanacs-r-99-4-szamu-aja Verdes Tamás: Jelentés a gondnokságról és a támogatatott döntéshozatalról http://tasz.hu/fogyatekosugy/jelentes-gondnoksagrol-es-tamogatott-donteshozatalrol
53