Összefoglalás
Innovatív Gyógyszerek Kutatására Irányuló Nemzeti Technológiai Platform Engedélyeztetés és szabályozás tárgyú munkaértekezlete
Az Innovatív Gyógyszerek Kutatására Irányuló Nemzeti Technológiai Platform célja az innováció akadályainak felmérése, az ipar és a hatóság együttműködésének kialakítása, valamint a hazai gyógyszerkutatás szűk keresztmetszeteinek feltárása munkaértekezletek révén. A Platform negyedik munkaértekezlete 2009. február 4-én, Budapesten, a Duna Palotában került megrendezésre.
Prof. Dr. Paál Tamás Országos Gyógyszerészeti Intézet Szegedi Tudományegyetem Semmelweis Egyetem Dr. Temesi Alfréda Biol. Tud. Kandidátus C.E. Docens ETT-ESKI Pályázati Iroda Igazgató
Dr. Petró Éva Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszerfelügyeleti Intézet
1
Megnyitó A munkaértekezletet a projekt szakmai vezetõje, dr. Vas Ádám, a MAGYOSZ Tudományos és Műszaki Bizottságának elnöke, a Richter Gedeon Nyrt. kutatási fõtanácsadója, az Innovative Medicines Initiative (IMI) nemrég alakult 15 fõs Tudományos Bizottságának tagja, egyben a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának professzora nyitotta meg. Előadásában részletezte, hogy a platform megalkotása a nemzetgazdaság szempontjából meghatározó. A jelenleg társult intézmények felsorolása kapcsán hangsúlyozta, hogy a platform nyitott az új tagok csatlakozására. A projekt magyarországi megvalósításának terveiről, a munkaértekezletek javaslati alapján megalkotandó Stratégiai Kutatási Tervről és az eddig lezajlott munkaértekezletekről beszélt. A platform célját a IMI tevékenység nemzeti letükrözéseként nevezte meg. Ezt követően a projekt operatív koordinálójának dr. Pörzse Gábornak, a Semmelweis Egyetem Pályázati és Innovációs igazgatójának, az IMI magyarországi képviselõjének előadása következett. A projektterv felvázolása során folytatta az Innovatív Medicina Közös Technológiai Kezdeményezés bemutatását és egy új, áttörő kutatási támogatási eszközként nevezte meg, melyet az állami és magánszektor együttműködésével lehet jellemezni. Ismertette az IMI teljes költségvetését és menetrendjét. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy az IMI kutatási projektjei bármely résztvevő számára hozzáférhetőek, így pl. mind az iparban dolgozók, mind a kutatóintézetek tudják azt hasznosítani. A projekt hosszú távú céljaként a az európai gyógyszeripar versenyképességének növelését valamint annak előmozdítását tűzte ki, hogy Európa a gyógyszeripari K+F legvonzóbb térségévé
váljék.
Beszélt
arról,
hogy
az
új
technológiák
alkalmazása
a
gyógyszerfelfedezések terén a résztvevők, így az egészségügyi dolgozók, az akadémiai szféra, az iparban dolgozók és az EU-s jogalkotók együttes összefogását követeli meg egy betegközpontúbb ellátás létrehozása érdekében. Az egyes szférák koncepcióinak
közös
megbeszélését
vetette
fel
a
probléma
lehetséges
megoldásaként. A pénzügyi struktúrával kapcsolatban elmondta, hogy egyrészt az EU, másrészt az ipar szolgál forrásként az IMI JU (joint under taking) számára. Az IMI JU 2007. december 20-án alakult meg az Európai Tanács döntésének eredményeként. Ezt követően az első felhívás témaköreit fejtette ki és felhívta a figyelmet arra, hogy 2009 tavaszán várhatóak a második pályázati kiírások, de pontosan még nem nevezte meg az időpontot. 2
Dr. Nikodémus Antal, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium főosztályvezető helyettese folytatta a tervezet alappilléreinek ismertetését. A gyógyszeripar kormányzati stratégiára alapozott akciótervének körvonalai című előadásában
az
iparpolitikai
szerepkeresés
ismertetése
során
a
globális
jelenségekről, a transznacionális tőkemozgásokról, a technológiaintenzív ágazatok megújulásáról és
a
klaszterek szerepéről
beszélt.
Hangsúlyozta, hogy a
gyógyszeripar hazai alapjai le vannak fektetve és a cél a szakmakultúrák megőrzése. Az EU-n belül a fenntarthatóság szempontjaira, így pl. a klímavédelemre, az energiahatékonyságra, a takarékos nyersanyag felhasználásra, az ökoinnovációra hívta fel a figyelmet. Magyarországon a tudás- és technológiaintenzíz ágazatok gazdaságpolitikai fejlesztésére van szükség. Kiemelt szerepet kap a tervezetben a jó növekedési
képességgel
rendelkező,
nagy
hozzáadott
értékű
ágazatok
gazdaságpolitikai fejlesztése. A célok ismertetése, így a tudás- és technológia intenzív iparágakkal kapcsolatban felvetette azt a kérdést, hogy az innovációs rendszerek ismertetésében milyen szerepet tud vállalni a gyógyszeripar. Ezen iparágak fejlesztését a hazai K+F+I élénkülése kell, hogy kísérje. Ezzel kívánja biztosítani a magyar gazdaság fenntartható növekedését. A gyógyszeripart is a kiemelt ágazatok közé sorolja. Az akcióterveknek a válság kezelésére és új strukturális átalakításokra kell fókuszálnia. Ezen stratégiára alapozott tervek ismertetése során felmerült az a kérdés, hogy mi a legjobb rövid távú intézkedés. A válaszban említette a válság káros hatásainak csökkentését, a magasan kvalifikált munkaerő megtartását, ez alatt a szakmakultúrák csődbemenetelének megelőzését. A hosszabb távú intézkedések közé a nemzetközi szintű versenyképesség javítását és a fenntartható gazdasági növekedés biztosítását sorolta. Ennek érdekében a beruházás-ösztönzési rendszer eredményességének fokozását és a szakképzés fejlesztésését
szeretné
együttműködése
szintén
elérni.
A
biotechnológiai-gyógyszeripari
elősegítheti
a
hazai
innovatív
klaszterek
gyógyszergyártás
megerősödését. Húzóágazatként akkreditált klasztereket kíván alkalmazni. Az európai szintű együttműködés egyrészt akkreditált klaszterekkel, másrészt uniós szinten lehetséges. Hazánkban a vállalati hálózatok a gyógyszeripar és a biotechnológia területén főként a fővárosban összpontosulnak. A gyógyszeripar kibővített akcióterv körvonalainak ismertetése során a K+F-re ható gyógyszeripari intézkedés került a középpontba. A gyógyszeripari akcióterv legnagyobb léptékű szabályozási javaslata a K+F –re irányul. A kutatásfejlesztési ráfordításai után, külön 3
jogszabályban részletesen meghatározandó feltételekkel a gyógyszer forgalomba hozatali
engedélyének
jogosultja
fizetési
kötelezettségeinek
20%-a
erejéig
engedményt kaphat. A közeljövőben alakul meg a tárcaközi munkabizottság, mely kidolgozza a részletes feltételeket. A gyógyszerkutatás és –fejlesztés, -gyártás valamint –felhasználás alkotóelemeit a gyógyszeripar működését meghatározó tényezőkként ismertette. A fizikai tőke és a humán erőforrás egyaránt fontos szerepet játszik
K+F-ben.
A
gyógyszerfelhasználás
esetében
az
alappilléreket
a
gyógyszerfogyasztás, a –marketing, a forgalomba hozatal, a törzskönyvezés, a – kereskedelem és a –finanszírozás jelentik. Mind az originális, mind a generikus termékek K+F-je során a legjelentősebb problémák a forráshiányból és a nem megfelelően képzett munkaerőből fakadnak Az iparág számára hátrányos, hogy nem áll fenn a kormányzattal való együttműködés lehetősége. Az originális termékekkel kapcsolatban a kutatóhelyek és a pályázati rendszer fejlesztésére van szükség. A generikus termékeknél a fejlesztés gyorsaságán szükséges javítani és a piacra jutás nehézségeit kell kiküszöbölni. A magyarországi iparjogvédelmi szolgáltatások gyengeségének fejlesztését kell célként kitűzni. Ennek megvalósítása szabályozási, közpolitikai valamint fiskális vagy fejlesztéspolitikai eszközökkel történhet. Ezen eszközök segítségével a tervezet céljai között szerepel a technológiai hatékonyság növelése, a fejlesztés időtartamának csökkentése és a törzskönyvezési folyamat meggyorsítása. A hazai gyártók versenyének elősegítése valamint a gyógyszeripari munkaerő utánpótlása szintén a céleszköz-mátrix fontos alappillérének számít.
4
A gyógyszerfejlesztés közvetlen és közvetett szabályozása, gyógyszerengedélyezés kerekasztal A vitaindító előadást dr. Paál Tamás egyetemi tanár tartotta az Országos Gyógyszerészeti Intézet és a Szegedi Tudományegyetem képviseletében. Két fő kérdést vetett fel: lehet-e a gyógyszerek K+F-jét szabályozni, s ha igen, mi pontosan az értekezlet célja, hiszen a gyógyszerügyek, különösen az Európai Unióban, a részletesen szabályozott területekhez tartoznak. Mint ahogyan az előadásból kiderült, a K+F bizonyos területei közvetlenül szabályozottak, ezek részleteinek racionalizálása viszont lehetséges. . Ilyen a szabadalom és az adatkizárólagosság jogintézménye, a kötelezően előírt minőségbiztosítási rendszerek (GMP, GLP, GCP), valamint az engedélyezési eljárások. Fontos azonban annak felismerése, hogy a forgalomba hozatali engedélyre irányuló kérelemhez benyújtandó dokumentáció előírt (Common Technical Document, CTD) és javasolt (pl. EMEA és NTA útmutatók) szerkezete a K+F indirekt szabályozását jelenti. Főszabály: a) a K+F legfőbb folyamatai egymásra épülnek, csak a megadott sorrendben végezhetők el, s b) ekkor célszerű, ha az adott vizsgálatokat egyszerre végzik el (esetleg ugyanaz a „kutató”). c) Természetesen vannak vizsgálatok, amelyek kölcsönösen épülnek egymás eredményére, azaz csak „iteratív” módon fejezhetők be. Ekkor a legszorosabb kapcsolat szükséges a vizsgálók között. d) Vannak olyan vizsgálatok, amelyek következményei csak későbbi fázisban jelennek meg. Ekkor alapvető, hogy a korábbi vizsgáló minden lényeges kérdésben „üzenjen” a későbbinek. Az előző a)-b) esetre példa a szintézis robosztusságának vizsgálata és a szennyezések előállítása (ami nem mindig a „kutatóvegyész” kedvelt témája), a c)-re pedig a vállalt szennyezésprofil összeállítása, ami a maximális napi adagok ismerete nélkül lehetetlen, valamint döntés a karcinogenitási vizsgálat idejéről, amihez a várható humán alkalmazás hossza, illetve más toxicitási vizsgálatok eredménye szükséges, de ilyen a szubakut vagy krónikus toxicitási vizsgálatok elvégzése idejének kijelölése, ami a humán klinikai vizsgálatok várható időtartamától függ… 5
A helyes gyógyszer-K+F-vezetés a CTD logikáját kell, hogy kövesse, minden más kutatás csak részleteredményekhez vezet, megnöveli a bevezetés idejét, netán azzal jár, hogy az „ötletből” soha nem lesz gyógyszer! Mindennek következménye, hogy a — gyakran „törzskönyvezőnek” nevezett — tudást nem a K+F befejezésekor kell igénybe venni („minden kutató és fejlesztő átadja a maga részét, amiből a törzskönyvező beadványt készít”), hanem már a K+F kezdetekor! Az innováció ugyanis több, mint ötlet, pénz és infrastruktúra: az összefüggések felismerését is jelenti a gyorsabb gyógyszerbevezetés elérése érdekében. Az első felkért hozzászóló, dr. Greiner István a Richter Gedeon Nyrt.-től a K+F jogi aspektusait tárta elénk. A K+F típusairól, a törzskönyvezési lehetőségekről, valamint az adatkizárólagosság, a szabadalmi korlátok és az EU report (sector inquery) szerepéről beszélt előadásában.A K+F típusainak ismertetésénél az originális K+F-re, a bioszimiláris fejlesztéssel kapcsolatban a törzskönyvezés változására, ezen belül Európa és az EMEA vezető szerepére tért ki. A biotechnológiai termékek költségvonzata az originálisét közelíti meg jobban. Az alkalmazott eljárás csak centralizált lehet. A generikus K+F termékeken belül tiszta, módosított és továbbfejlesztett termékekről beszélhetünk. Az adatkizárólagosság rendkívül hatékony eszköz az egyszerű törzskönyvezési eljárások (generikus) megakadályozására, ezen kívül megkerülhetetlen. Jelenleg tranziens időszakot élünk, léteznek még 6 éves országok is, de a 8+2 már az új szabály, ami hosszabbítható is. Mi az EU-s jogszabályt alkalmazzuk, más országokban, így pl. az USA-ban eltérő a szabályozás. A szabadalmi jog versenyeszköz, amit az előadó a régi idők kelmefestéséhez hasonlított, amikor is dokumentálták, hogy csak az adott ország alkalmazhatta a kelmefestés új technológiáját. Előnyei és hátrányainak megvitatására szintén sor került. A joggal való visszaélés lehetősége is szabadalmi korlátként funkcionál. A jövőben a cél az egységes közösségi szabadalom és bíróság megteremtése. A sector inquery célja az originális és generikus termékek közötti versenyellenes magatartás kiküszöbölése valamint a törzskönyvezési eljárások hiányosságainak pótlása. A generikus cégeknél a szabadalmak bizonyos köre komoly bizonytalanságot okoz abban a tekintetben, hogy hol és mikor léphetnek piacra. A szabadalmasok némelyike elismerte, hogy szabadalmaik némelyike gyenge. Emellett felmerül a megosztott szabadalmak kérdése is. Az engedélyeztetési, ártárgyalási és támogatásról szóló folyamatok erőforrásainak szűkössége maga is jelentős generikus késést okoz. A másik felmerülő probléma a 6
generikus termékek minőségének megkérdőjelezése. A cél, hogy az originális termékek minősége megegyezzen a generikuséval. Ezen kívül még szó esett az elektronikus szigorításáról
CTD és
bevezetésének a
labelling
lehetőségéről,
követelményeken
a
bioekvivalencia
feltüntetendő
guideline
Braille-írással
kapcsolatos előírásokról. Összefoglalásként az előadó az EU-adta lehetőségeket ismertette, de felhívta a figyelmet a szabályozás hiányosságaira is. A másik felkért hozzászóló, dr. Blaskó György professzor a Debreceni Tudományegyetem képviselőjeként a CTD fogalmát és felépítését ismertette. A Common Technical Document a gyógyszerészeti fejlesztés dossziét foglalja magába a lényeges és szigorú elvárások ismertetésével. Fogalmát az International Conference on Harmonisation Q8-as irányelve definiálja, magyar nyelven pedig az 52/2005-ös EüM. Rendelet mutatja be a CTD főbb pontjait. A CTD egy nemzetközileg elfogadott fejlesztési dosszié az ICH 3 régiójában, Európában, az USA-ban és Japánban. Az NTA a CTD régi elnevezése. Az új CTD nyomtatványok 5 modulból épülnek fel. A modulok felépítésénél az időbeliség fontos faktorként funkcionál. Az első modul nem kifejezetten része a dossziénak, adminisztratív szerepet tölt be, a termékkel kapcsolatos információk szerepelnek benne. Csak az európai országokban kötelező az 1-es modul alkalmazása. Tartalmazza a jelentkezéssel
kapcsolatos
feltételeket,
az
esetlegesen
fellépő
környezeti
rizikófaktorokat és a ritka gyógyszerekkel kapcsolatos információkat. Különböző bizonyítványokat, pl. az Európai Gyógyszerkönyv bizonyítványát kell csatolni az egyes modulokhoz. A termékekkel kapcsolatos irodalmi alátámasztásnak is ebben a részben kell szerepelnie. A 2-5 modul egy klinikai összefoglaló. A 3-as modul a minőséget taglalja, a 4-es a nem klinikai, míg az 5-ös a klinikai vizsgálatokat írja le. Az előadó kitért a ritka és kevésbé ritka betegségek gyógyszereinek besorolási követelményeire, felosztására és a velük szemben fellépő problémákra. A két csoport közötti különbség elsősorban a betegség epidemiológiájában keresendő. A ritka gyógyszereket kevés beteg használja, alacsony a kompetens szakemberek száma az alkalmazásukkal kapcsolatban és rövid az expozíciós idejük. Nem nyereségesek. Ezzel szemben a nem árva gyógyszereket sok beteg és orvos használja, így a profitjuk is magasabb és alaposan részletezett a regisztrációs folyamatuk. Az árva gyógyszerekkel kapcsolatban be kell bizonyítani, hogy milyen a betegség prevalenciája és incidenciája, a cégnek a fejlesztéssel és gyártással kapcsolatban hivatalosan alá kell támasztania a tényeket, ezen kívül a ritka betegség diagnosztikus 7
meghatározására is szükség van. Az árva gyógyszerek gazdasági tényezők szerinti besorolása a következő; az 1-es csoportba a kevés vagy egyáltalán nem jövedelmező terápiás hatású szerek kerülnek. A 2-es csoportot a nyereséges termékek alkotják. A harmadik csoportba olyan ritka betegség gyógyszerét sorolják, amely jelenleg gyógyítható. A negyedik besorolás alapját a gazdasági hasznot nem termelő gyógyszerek képezik.
8
Az orvosbiológiai, orvostudományi kutatások, eljárások és tevékenységek szakmai-etikai véleményezése, jóváhagyása kerekasztal Vitaindítójában dr. Temesi Alfréda, az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) és az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet Pályázati Irodájának igazgatója az Oviedói Egyezmény alapgondolatairól valamint a Magyarországon működő Humán Reprodukciós Bizottság (HRB), a Tudományos Kutatásetikai Bizottság (TUKEB) és a Klinikai Farmakológiai Etikai Bizottság (KFEB) feladatairól beszélt. Ezen etikai bizottságok a kutatási tervet véleményezik. Az 1997. évi CLIV. Törvény az Egészségügyről összhangban a 2002. évi VI. törvény az Európai Tanács az emberi lény emberi jogainak és méltóságának biológiai és az orvostudomány
alkalmazására
tekintettel
történő
védelméről
szóló
Oviedói
Egyezmény alapján minden ember számára garantálja a jogot az emberi méltósághoz, a testi és szellemi sérthetetlenséghez a modern biológiai és orvosi kutatások tekintetében. A nemzeti szabályozásunk az európai joganyaggal kiegészülve
biztosítja
orvosbiológiai
kutatások
a
gyakorlati kérdésére
alkalmazásukat. vonatkozóan
több
Az
emberen
jogszabály
végzett tartalmaz
rendelkezéseket. Orvosbiológiai kutatás csak engedély alapján végezhető akkor, ha célja
a
betegségek
kórismézésének,
gyógykezelésének,
megelőzésének,
rehabilitációjának javítása, új eljárás kifejlesztése, a betegségek okainak és eredetének jobb megismerése. Az orvosbiológiai kutatás engedély birtokában is csak akkor kezdhető meg- vizsgálati készítmény a beavatkozással járó, illetve beavatkozással nem járó esetben is, ha a személyi, tárgyi feltételek adottak, a megfelelő tájékoztatás megtörtént, beleegyező nyilatkozat birtokában. Az utóbbi években megjelent európai irányelvek új szabályozást igényelnek a feladatok pontosítása érdekében. Konklúzióként kifejtette, hogy a feladatok pontosítására van szükség a hazai szabályozásban. Dr. Szőnyi László (Semmelweis Egyetem) az európai kutatásetikai bizottságok sokszínűséről tartott előadást. Az első kutatásetikai bizottságokat az Amerikai Egyesült Államokban hozták létre a 60-as években azzal a céllal, hogy szabályozzák a kutatás folyamatát és védjék a kutatásban résztvevő személyeket. A 70-es években kezdtek megalakulni Európában is a kutatásetikai bizottságok. Az első bizottságok kórházakban működtek. Hamar kiderült, hogy a kórházak, egészségügyi 9
ellátó intézmények, egyetemek között a kutatás szempontjait tekintve a különbségek igen jelentősek. Felmerült a centralizáció igénye, elkerülve azt a helyzetet, hogy különböző
bizottságok,
különböző
gyakorlat
alapján,
különböző
döntéseket
hozzanak. Ebben a fázisban kezdtek kialakulni az egyes országokra jellemző különbségek, melyek azóta is megfigyelhetők. Számos fórum (munkaértekezletek), dokumentum, szervezet (Európai Unió, Európa Tanács, WHO, UNESCO, World Medical Association, stb) foglalkozott a kutatásetikai bizottságok feladatával, megalakulásával, összetételével, munkamódszerével. A biomedicinális kutatás etikai alapjait néhány dokumentum képezi (Nürnbergi Kódex, Helsinki Nyilatkozat, Oviedói Egyezmény, stb). A kutatás nemzetközivé válása (fejlett és fejlődő országok orvosbiológiai kutatási együttműködése), az orvostudomány fejlődése (klónozás, nanotechnológia) folyamatosan új kérdések megválaszolását igényli. Azzal együtt, hogy számos kérdésben teljes egyetértés van, a tradíció, a kutatási potenciál és erőforrások
különbözősége
megnyilvánul
a
kutatásetikai
bizottságok
különbözőségében is. Néhány ország kutatásetikai bizottságainak jellemzői: Dániában 3 típusú etikai bizottság működik: (1) kutatásetikai bizottság vagy tudományos bizottság, (2) nemzeti tanácsadó etikai bizottság, (3) kórházi etikai bizottságok. Az 1. típus kutatási tervek szakmai-etikai elbírálásával foglalkozik. A 2. típusú bizottság fontos etikai kérdésekről hoz általános állásfoglalást, határozatot. A 3. típusú bizottság helyi etikai kérdésekkel foglalkozik, mely meghaladja a kutatásetika területét. Belgiumban a kilencvenes évek közepétől 4 típusú etikai bizottság működik: (1) nemzeti bizottság /Konzultatív Bioetikia Bizottság/, (2) kórházi etikai bizottságok /1994 óta rendelet szabályozza/, (3) nem kórházi etikai bizottságok /tudományos társaság, gyógyszergyár, Vöröskereszt/, (4) a katolikus hollandul beszélő és franciául beszélő kórházak szövetségének etikai bizottságai.
A kórházi etikai bizottságok
feladata kettős: kutatás etika és klinikai etika együtt. Ezeket a feladatokat lokális szinten oldják meg és nincs regionális szerveződés. Ennek hátterében a jelentős helyi különbségek állhatnak. Norvégiában 1986-ban alapították a Nemzeti Tudományos és Kutatásetikai Bizottságot valamint 5 regionális bizottságot. A nemzeti bizottságnak 11 tagja van, a regionális bizottságoknak 8. A bizottságok megalakítása az Oktatási, Kutatási és 10
Vallási Minisztérium feladata volt. A regionális bizottságok önállóak, a nemzeti bizottságnak koordináló és tanácsadó szerepe van. Évente egy alkalommal valamennyi bizottság valamennyi tagja két napos konferencián találkozik. Az Orvosi Etikai Központot 1898-ben hozták létre az Osloi egyetem keretein belül. Négy kérdéssel foglalkozik: általános etika, klinikai etika, kutatás etika és egészségügyi prioritás etika. Feladata továbbá az orvosi etika oktatása a graduális képzésben. Önálló doktori iskolája van. A Biotechnológiai Tanácsadó Testületet 1992-ben alapította az Egészségügyi és Jóléti Minisztérium. A klinikai etikai bizottságok nem azonosak a kutatásetikai bizottságokkal. Spanyolországban nincs nemzeti etikai bizottság, ugyanakkor az ország három regiójában van Bioetikai Tanácsadó Testület. A Nemzeti Asszisztált Reprodukció Bizottság 1999-ben alakult. Azokban a kórházakban, ahol biomedicinális kutatás folyik, törvényben szabályozott módon vannak kutatásetikai bizottságok. Az Egyesült Királyságban két típusú független bioetikai bizottság működik: (1) kutatásetikai bizottság és (2) klinikai etikai bizottság. Utóbbi minden nem kutatással kapcsolatos etikai üggyel foglalkozik. A kutatásetikai bizottságoknak két formája van: (1) lokális kutatásetikai bizottság és (2) multicentrikus kutatásetikai bizottság. Utóbbi bizottság típus a gyógyszergyártók nyomására jött létre, mert így lehetőség nyílt a multicentrikus kutatási tervek egy bizottságban történő elbírálására. Az említett példák jól prezentálják a kutatásetikai bizottságok sokszínűségét Európában. A tradíció, a kutatási potenciál és az erőforrások szerepe megmutatkozik az etikai bizottságok felépítésében is. Folytatásként dr. Oberfrank Ferenc (MTA Kísérletes Orvostudományi Kutató Intézet) rámutatott a jogi-etikai és a szakmai-tudományos értékelés koherenciájának jelentőségére. Kifejtette, hogy különlegesen fejlett tudományos területen járunk, az emberek áttörést várnak, viszont az innovatív gyógyszerfejlesztés a szakmai-etika problémák gyakoribb jelentkezését fogja maga után vonni. A magánélet sérelmével, a
hátrányos
megkülönböztetéssel
és
közérdekkel
szembeni
aggodalom
is
fokozatosan nőni fog. A társadalmi bizalmat és a politikai támogatást karban kell tartani, a várható problémákat meg kell előzni. Optimista szemlélete szerint, mint ahogyan az Európai Bizottság 2005-ben készített felméréséből kiderül, az elkövetkező két évtizedben a gyógyszerek fejlődése lesz legnagyobb hatással az életünkre. A normaalkotás területén a koherencia megteremtésének szükségességét, 11
valamint nemzeti és nemzetközi szinten az etikai és jogi normáknak történő megfelelést hangsúlyozta. A szakmai-etikai-jogi szabályozás kapcsán a beteg érdekét kell a középpontba sorolni, amelynek össze kell kapcsolódnia a gyógyítás szabadságával, megfelelő minőségével, annak társadalmi hasznosságával, a tudomány fejlődésével és a gazdasági nyereséggel. A gazdasági érdek felé történő eltorzulás veszélyére hívta fel a figyelmet. A beteg érdekét az etika szabályai szerint mindig a gazdasági fölé kell helyezni. A Nürnbergi Kódex alapelvei a tájékozott és önkéntes beleegyezésen, a "Tégy jót!", a tudományosság valamint a "Ne árts!" elvén alapulnak. Az utolsó követelmény az irreverzibilis kár tilalmát taglalja. A Helsinki és Helsinki-Tokiói Deklaráció alapelvei a nürnbergi követelményeken alapulnak. Az egyén szabadsága és jóléte valamint a kockázatok és előnyök mérlegelése mindkét deklaráció építőköve. A Helsinki határozat a kutatás és a technikai-tudományos fejlődés értékének és jelentőségének elvével egészült ki. Emellett új bioetikai elveket is meghatároz, úgy mint a kollektív értékelés elvét az etikai bizottság részéről valamint az ökoetikai felelősség kérdését a kísérleti állatok kíméletes bánásmódjával kapcsolatosan. Az Orvos-Világszövetség Helsinki deklarációja az embereken történő orvosi kutatások terén fogalmaz meg etikai elvárásokat. 1964 júniusban fogadták el Helsinki városában, azóta többször sikerült módosítani, legutoljára a WMA 52. közgyűlésén Edinburghban
Ezen
a
közgyűlésen
a
terápiás
és
nem
terápiás
kutatás
megkülönböztetésének elvét törölték el. A placebo kísérletekkel kapcsolatban fontos alapelvet fogalmaz meg a deklaráció: a placebo-kontrollált kísérlet etikailag elfogadható lehet bizonyított terápiás eljárások megléte esetén is,
ahol feltétlenül szükséges és tudományosan helytálló
módszertani okok miatt szükséges meghatározni egy profilaktikus, diagnosztikus, vagy
terápiás
eljárás
hatásosságának,
vagy
biztonságának
meghatározására.valamint ahol egy profilaktikus, diagnosztikus, vagy terápiás eljárást kisebb jelentőségü körülmény szempontjából vizsgálnak, és a placebot kapó résztvevők
nincsenek
kitéve
komoly,
vagy
visszafordíthatatlan
károsodás
kockázatának. A Helsinki Nyilatkozatban foglaltak megvalósításának fontosságát szem előtt tartva élt az Etikai Tudományos Tanács a működését szabályozó miniszteri utasításban biztosított azon lehetőséggel, hogy feladatai ellátásának érdekében bizottságokat 12
hozhat létre, így 1977-ben megszervezte a Kutatásetikai Orvosi Bizottságot (KEOB). A kutatásetikai ismeretek kibővítésével az innováció felgyorsulását célozta meg, vagyis azt, hogy az emberen folytatott vizsgálatok a tudomány mindenkori állásának megfelelően történjenek az egyén maximális védelme mellett. Az ETT a KEOB működésének tapasztalatait figyelembe véve javasolta a minisztérium vezetése részére egy rendelet kiadását az orvosbiológiai kutatásokról. A rendelet az orvosbiológiai kutatásokról 11/1987 (VIII.19.) EüM sz. alatt jelent meg a Magyar Közlönyben. Minden klinikai vizsgálatot – a biohasznosulás és bioegyenértékűség vizsgálatokat is ideértve - a helyes klinikai gyakorlat (a továbbiakban: GCP) elveinek megfelelően, az
orvosi
kutatás
etikai
elveiről
szóló
Helsinki
nyilatkozattal
összhangban kell megtervezni, elvégezni és jelenteni. A GCP mindenkor hatályos szövegét az OGYI magyar nyelven közzéteszi. A közzétételről és annak helyéről az OGYI az Egészségügyi Közlönyben közleményt tesz közzé. Az embereken végzett klinikai vizsgálatok elfogadott alapját, a biológia és az orvostudomány alkalmazása tekintetében az emberi jogok és az emberi méltóság védelme képezi, mint ahogy azt például a Helsinki Nyilatkozat 1996. évi változata tükrözi. A klinikai vizsgálat alanyának védelmét a minden egyes klinikai vizsgálatot megelőző toxikológiai kísérletek eredményén alapuló kockázatfelmérés, az etikai bizottság és a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai által elvégzett szűrés és a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok segítségével biztosítják. A szekciót dr. Fürst Zsuzsanna egyetemi tanár (Semmelweis Egyetem), az ETT Klinikai Farmakológia Etikai Bizottság Elnökének előadása zárta. A kutatásetika alappilléreit, így az autonómia, a jótékonyság valamint az igazságosság alapelvét ismertette beszámolójában. Előadásában felvetette azt a kérdést, hogy szükség vane klinikai vizsgálatok végzésére Magyarországon. A válasz pozitív kimenetelű volt, mivel a hazai alap- és klinikai kutatás gazdagodik, javul a betegek egészségügyi ellátása valamint jelentős anyagi előnyökkel is jár a folyamat. A KFEB szükségesnek tart működésében bizonyos változásokat, így a gyorsabb értékelést és — az elektronikus adatkezelésre való áttéréssel — az eljárásai egyszerűsítését. A publicitással kapcsolatban pedig a 2008-ban, a Helsinki Deklarációban megfogalmazott etikai normákat követi. A KFEB szerint - amely egy független, centrális, szakemberekből és laikusokból álló szervezet - a vizsgálatvezető személyi és a vizsgálóhely tárgyi feltételeinek minimumkövetelményeit is szigorítani kell. A személyi feltételekkel kapcsolatban a fázis I és fázis II vizsgálatokban a 13
vizsgálatvezetővel és vizsgálókkal szemben támasztott követelményeket kell a vizsgálatnak megfelelően célirányosabban behatárolni. A nyelvet tudó, klinikai aszisztensnők hiányára is felhívta a figyelmet. A tárgyi feltételek oldaláról a befogadó nyilatkozatokat
kívánja
újraszabályozni,
valamint
az
ÁNTSZ
engedélyek
csatolásának szigorítását tűzte ki célul. A Klinikai Farmakológia Hálózat (ECRIN, European Clinical Research Infrastructure Network) szerepe a tárgyi feltételekkel kapcsolatosan
összeállított
kérdőív
szerkesztése,
a
fázis
II
vizsgálóhelyek
akkreditációja és a fázis II és III vizsgálóhelyek ellenőrzése. A klinikai vizsgálatok engedélyezési folyamata a kezdeményezés benyújtásával kezdődik az OGYI-nál. Az ETT-KFEB határozatot hoz, azt elküldi OGYI-nak, majd az OGYI határozat alapján engedélyez.
Összesen
60
nap
áll
rendelkezésre
az
engedélyezett
határozathozatalra. A gyorsítással kapcsolatban felvetett ötlet 3 heti ülésrendet írna elő és kevesebb (5-6) tagú bizottságok párhuzamos működését. Az egyszerűsítés területén minden gyógyszerrel kapcsolatos vizsgálatot be kellene jelenteni az OGYIhoz, az off label use újraszabályozására lenne szükség valamint a mellékhatás jelentések központi kezelésére. Ma ezt a feladatot az OGYI és a KFEB látja el. Sajnos a fordításbeli hibák is igen gyakoriak, pl. az EüM. Rendeletek megjelenésénél vagy a betegtájékoztatók kapcsán találkozhatunk velük. Pl. az ’öntől egy kiskanálnyi vért fognak venni’ vagy az ’ön az ügyfelünk’ szófordulat hívja fel a figyelmet a nyelvi pontatlanságokra. A klinikai és nem klinikai vizsgálatok tárgyalása során a KFEB és a TUKEB közös rendeletének javaslata merült fel. A 2008. évi genetikai törvény a humángenetikai
adatok
védelmét
tárgyalja.
A
önrendelkezéshez való joga kap benne kulcsszerepet.
14
beteg
tájékoztatáshoz
és
Az előadásokat követő vita (vitavezetők: dr. Paál Tamás és dr. Temesi Alfréda) A vita során a következő kérdéseke kerültek részletes tárgyalásra. Képes-e
a
hatósági
szabályozás
követni
a
tudomány
változásait?
(Konszenzus: a szabályozás nem, de a tevékenység igen!) Lehetséges-e
a
gyógyszer-engedélyezés
idejét
csökkenteni
olyan
körülmények között, amikor egyrészt az eljárások proliferációja zajlik (pl. az OGYI-ba beérkező ügyiratok száma néhány év alatt 350%-kal növekedett), mert a cégek közötti üzleti tranzakciók eredményeként ugyanazon beadvány (más néven és más vállalat által benyújtva) több közösségi eljárásban is szerepel, másrészt a gyógyszerértékelő-engedélyező
intézmény
dinamikus
létszám-változása
előtt
adminisztratív akadályok vannak? (Az Európai Gyógyszerügynökségről elmondható, hogy a feladatok számának növekedését a létszám követte!) Többek véleménye szerint a közigazgatás értelmetlen leépítése sok kárt okoz, a gyógyszerinnováció hatékonyabb működése érdekében az ipar és a hatóságok együttműködése
elengedhetetlen,
az
erős
gyógyszeripar
és
az
erős
gyógyszerhatóság egymást feltételezik. Ráadásul az OGYI profitot termel a magyar államnak. A kormány kijelölte azt a négy iparágat, ahol változtatásokat akar eszközölni versenyképességük megtartása érdekében. A gyógyszeripar stratégiai fejlesztésére van szükség, s ezt feltételezi az előző kérdés kedvező rendezése. Szerepelt a placeboval végzett klinikai vizsgálatok értékelésének európai és USA-beli különbözősége. Csak a placebo döntheti-e el, hogy hatásos-e a vizsgált készítmény, de alkalmazása etikai szabályba ütközhet. Szükséges-e a placebokérdés újra szabályozása szakmai útmutatóval? A KFEB készített ilyen tervezetet, s mód van közös KFEB-OGYI módszertani levél kiadására. Az etikai bizottságok kompetenciája, valamint a beavatkozással járó és nem járó klinikai vizsgálatok elhatárolásával kapcsolatos zavart az oldaná meg, ha egyaránt az OGYI-hoz nyújtanák be a beavatkozással járó és az azzal nem járó — mind prospektív, mind retrospektív — vizsgálatok terveit. Az OGYI rövid idő alatt minősítené a vizsgálatot (a beavatkozással nem járót nem „engedélyezné”), majd tovább adná az illetékes etikai bizottságnak. 15
Felmerült a klinikai vizsgálatokról szóló adatok közzététele, de ezzel meg kell várni az EU-szabályozást. Szükséges lenne-e a CTD részleteit a jelenleginél jobban tanítani a hazai Egyetemeken? A Platform feladata az innováció elősegítése. Egyrészt kormányzati támogatás, másrészt nemzeti stratégia szükséges a kivitelezéséhez. Fontos a jogszabályi oldal előkészítése, az input, a menetrend és a tét ismertetése. A cél az összhang megteremtése. Az ülés javaslatai a Platform számára •
Az értékelő-engedélyező gyógyszerhatóság és az ipar közös feladata, hogy állandóan fenntartsa az egyensúlyt a követelmények és a lehetőségek között: a hazai színvonal magas maradjon, de ez ne akadályozza az innovációt. Ennek a legjobb módszere az állandó konzultáció, amelyhez fórumokat kell teremteni.
•
Tudomásul kell venni, hogy az Európai Unió gyógyszerügyi szabályozása elsősorban piac-, s csak másodsorban egészségügyi érdek-orientált. A rugalmas reagálás
érdekében
biztosítani
kell
a
gyógyszerengedélyező
hatósági
intézménynek, hogy a jelenleginél rugalmasabb létszám (és kapcsolódó bér) gazdálkodással igazítsa feltételeit a mindenkori igényekhez. •
Az etikai bizottságokat is meg kell erősíteni, hogy a megfelelő határidőn belül el tudják látni egyre növekvő (pl. a közeljövőben a genetikai eljárásokra és a fejlett terápiás készítményekre is kiterjedő) feladataikat.
•
A vizsgálók részéröl igényként jelentkezik a placebo klinikai vizsgálati alkalmazásának Helsinki deklaráció 2008 (Szöul) változata szerinti módszertani szabályozása.
•
A placebo klinikai vizsgálati alkalmazhatóságával kapcsolatban olyan új módszertani szabályozás kell, ami nem etikátlan, de idevonzza az EU többi részéről a vizsgálatokat.
•
Bizonyos államigazgatási eljárások egyszerűsítendők, így pl. célszerű, ha valamennyi, vizsgálati készítménnyel folytatandó klinikai vizsgálatot az OGYI-hoz nyújtanak be, s az OGYI minősíti majd ezeket beavatkozással járó vagy nem járó vizsgálatnak, megküldve a dokumentációt az érintett etikai bizottságnak. Ehhez jogszabály-módosítást kell kezdeményezni.
16
•
A K+F tevékenységet folytató gyógyszergyárakban is fel kell tárni a tartalékokat, csökkenteni kell a K+F „állásidejét”, például az egyes részlegek és az engedélyeztetők szorosabb együttműködése révén.
•
A gyógyszer-K+F-re irányuló pályázatok elbírálásakor — szükség esetén az OGYI szakemberei bevonásával — biztosítani kell, hogy a támogatott pályázatok valóban konkrétan gyógyszer-kutatásra és -fejlesztésre irányuljanak.
17