Innovatív Gyógyszerek Kutatására Irányuló Nemzeti Technológiai Platform
„Tudásmenedzsment, oktatás és képzés a gyógyszerinnovációban” Munkaértekezlet Összefoglaló
Készítette: Dr. Kerpel-Fronius Sándor Semmelweis Egyetem Dr. Oberfrank Ferenc MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet
Budapest, 2009. január
2 Innovatív Gyógyszerek Kutatására Irányuló Nemzeti Technológiai Platform
„Tudásmenedzsment, oktatás és képzés a gyógyszerinnovációban” Munkaértekezlet PROGRAM Időpont: Helyszín:
2009. január 7. szerda Duna Palota, Budapest V. Zrínyi utca 5. Széchenyi terem
9.30-tól 10.00
Regisztráció Megnyitó Vas Ádám (MAGYOSZ/ Richter Gedeon Nyrt.), a projekt vezetője Az Innovative Medicine Initiative (IMI) bemutatása Pörzse Gábor, az IMI magyar képviselője
10.05 10.15
1. Kerekasztal: A gyógyszerfejlesztés hazai oktatási szükségletei Vitaindító: Oberfrank Ferenc (MTA KOKI) Felkért előadó-hozzászólók: Závodszky Péter (MTA SZBK Enzimológiai Intézet) Arányi Péter (ELTE) Greiner István (Richter Gedeon Nyrt.) Bátori Sándor (Sanofi-Aventis/Chinoin) Szilvássy Zoltán (Debreceni Tudományegyetem) Mátyus Péter (Semmelweis Egyetem) Sperlágh Beáta (MTA KOKI)
11.25
Kávészünet
11:40
2. Kerekasztal: Hogyan elégíthetők ki a hazai képzési szükségletek? Milyen graduális vagy post-graduális, diplomához vezető szakirányú képzéseket nyújtunk és milyeneket tervezünk az elkövetkező években Vitaindító: Kerpel-Fronius Sándor (Semmelweis Egyetem) Felkért előadók-hozzászólók: Szilvássy Zoltán (Debreceni Tudományegyetem) Falus András (Semmelweis Egyetem) Ferdinandy Péter (Szegedi Tudományegyetem) Monos Emil / Benyó Zoltán (Semmelweis Egyetem / Műszaki Egyetem) Kaló Zoltán (ELTE) Botz Lajos (Pécsi Tudományegyetem) Mészáros Ágnes (Semmelweis Egyetem) Greiner István (Richter Gedeon Nyrt.)
13.00-13.50 13.50-16:00
Ebédszünet Közös vita a két témáról. Konklúzió Moderátorok: Kerpel-Fronius Sándor és Oberfrank Ferenc
16.00
Zárszó Vas Ádám
3
VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 1. A program első részében kiemelkedő egyetemi, akadémiai és ipari szakemberek mondták el oktatással kapcsolatos problémáikat. Ezeket kivonatos formában, személyenként foglaltuk össze, mert így jobban követhetők a különböző helyeken dolgozó, a problémákat sajátos nézőpontokból szemlélő szakemberek által érzékelt erények és hiányosságok, kritikus pontok. 2. Az oktató intézmények által bemutatott oktatási terveket, elgondolásokat és az ipar képviselőinek a képzett szakemberek minőségével, munkájával kapcsolatos véleményét összesítve az alábbi következtetések vonhatók le: - Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy a jó szakemberképzés alapja a magas színvonalú graduális alap- és mesterképzés. - A bolognai folyamat előnyének tartják, hogy az oktatásban fokozottan megjelenik a tanultak gyakorlatba való átvitelének oktatása. - Valamennyi egyetem jelentős erőfeszítéseket tesz a kompetencia-átadás erősítésére. 3. A szakemberek azonban gondnak tartják, hogy a kompetencia-oktatás előtérbe helyezése hátrányosan hat az egyes tudományágak belső logikájának megismertetésére. Fontosnak vélik, hogy az elméleti és gyakorlati képzés magas szintű összefogása felé mozduljon el a PhD képzés. A PhD képzés feladatának vélik a tehetséggondozást, az „elitképzés” fenntartását. Ezeknek a szakembereknek kell később a kutatás-fejlesztésben vezető pozíciót betölteniük. A PhD képzés az egyetem oktatási rendszeréhez kötött és célja az akadémiai kiválóság biztosítása. Következésképpen az ipar szerepe ebben az egyetemi PhD képzés támogatása oktatói szinten, esetleg az iparilag is fontos elméleti feladatok meghatározásában, illetve a PhD kutatómunkához szükséges műszeres háttér biztosítása a képzőhelyen (egyetemen, kutatóintézetben). A PhD gyakorlati munka nem vihető át az iparba, mert az iparban fontos titkosság gyakran nem teszi lehetővé a PhD követelmények elérését. Gyakorlatilag egyöntetűen az a vélemény, hogy a PhD akadémiai szintjét fenn kell tartani és erősíteni kell. Számos oktató rámutatott arra, hogy nemzetközi jártasságú, magas színvonalú PhD végzetteket ma már elsősorban nemzetközi együttműködésben lehet képezni. Az Erasmus ösztöndíj csak a graduális oktatásban teszi lehetővé a mobilitást, ezért fontos volna egy ehhez hasonló ösztöndíjrendszer kialakítása a PhD képzés számára. Fontosnak látjuk, hogy egyrészt a kormányzat, másrészt az ipar a nemzetközi PhD oktatást megfelelő ösztöndíjakkal és pályázati forrásokkal (grantekkel) támogassa. 4. Feltétlenül szükségesnek látjuk az egyetemek által ajánlott oktatási programok összesítését és kritikai értékelését az egyetemek és a gyógyszeripari szakemberek által. Ilyen módon elkerülhetők lennének a strukturális aránytalanságok, a túl- ill. hiányképzés. Számításba kell venni, hogy a graduális oktatás csak bizonyos látenciaidővel tudja követni az ipar érdekeit. Az alkalmazkodás fokozásához nagyobb hangsúlyt kell fektetni a moduláris rendszer kialakítására. 5. Egyöntetűen kialakult vélemény volt, hogy még kiváló egyetemi oktatás mellett is nagyon fontos a munkakezdést követő két-három éves munka során a munkával
4 egybekapcsolt munkahelyi képzés, a munkakör számára így lehet „termőre fordítani” a pályakezdő szakembereket. Teljesen lehetetlen elvárás, hogy az oktatás a munkahelyen azonnal és közvetlenül felhasználható tudást nyújtson. 6. Az ipar speciális problémáinak megoldására az egyetemeken történő szakirányú továbbképzésekre kell a hangsúlyt helyezni. A szakirányú továbbképzések rendkívül gyorsan tudnak alkalmazkodni a gyorsan változó ipari szakmai elvárásokhoz. Létrehozásuk és nemzeti nyilvántartásba vételük a magyar oktatási hivatal által pár hónapon belül lebonyolítható. Nagyon fontosnak vélik, hogy ezekben a szakirányú továbbképzésekben az egyetemek és az ipar szakemberei közösen vegyenek részt. A szakirányú továbbképzések területén még nem alakult ki egységes EU álláspont, noha ilyen kezdeményezések már megindultak. Fontos az aktív részvételünk ebben az európai egyeztető munkában. Ilyen irányú kezdeményezést az Innovative Medicine Initiative (IMI) indított, amelyhez a szükséges pénzügyi hátteret 50-50%-ban az európai gyógyszeripar (EFPIA) és az EU szolgáltatja. 7. A „pharmaceutical medicine” közös oktatási programjában hazánk is részt vesz. A célkitűzés egy európai diploma elérése nemzetközi oktatási együttműködés keretében. Ezt az elképzelést az EU is példaértékűen kezeli, mert szükségesnek látszik egy posztgraduális –szakirányú továbbképzési szinttel kiegészíteni a jelenlegi bolognai folyamatot, melyet terveik szerint egy master degree of advance studies szinttel kívánnak kiegészíteni. Ennek egy gyakorlati példáját adná az IMI 16-os számú programja. 8. Nagy vitát váltott ki, hogy az iparnak vagy az oktatásnak kell-e fedeznie a PhD és a szakirányú továbbképzések költségeit. Az ipar számára a továbbképzés elveszett munkaidőt jelent és számos esetben a hallgatók nem térnek vissza a beiskolázó munkahelyre. Így az ipar a továbbképzés támogatása mellett vesztesként kerülhet ki a rendszerből. A szabad munkaerőpiac miatt ez a probléma megoldhatatlannak látszik az egyes vállalatok szintjén. Felvetődött az ipar és az oktatási tárca által közösen összeadott továbbképzési költségvetés lehetősége, melynek megvalósításával érdemes lenne a kompetens hivataloknak foglalkoznia. 9. Felmerült, hogy Magyarországon nincsen farmakológus-képzés. Az egészségügyi felsőoktatás orvosokat és gyógyszerészeket képez, szabadon választott, moduláris programokkal igyekszik alkalmazkodni a gyógyszeripar igényeihez. A természettudományi karokon viszont gyakorlatilag nincsen farmakológiai szemléletű oktatás. Ilyen módon hiányoznak a modern farmakobiológiai gondolkodással rendelkező végzettek. Érdemes volna a természettudományi és egészségügyi karok együttműködésében farmakológiai képzést megvalósítani. Ez a képzés hasonló lehet az egészségügyi mérnök rendkívül sikeres képzési formájához, amelyet a budapesti műszaki egyetem és a Semmelweis Egyetem valósítanak meg. Sajnos ez a koordinált képzés túlmutat a jelenleg támogatott 12 szemeszteren. Ilyen speciális, koordinált oktatáshoz egyedi elbírálás alapján kellene a támogatást biztosítani. 10. Felmerült, hogy nincsen regulációs szakemberképzés. A közös álláspont az lett, hogy ezt a problémát optimálisan szakirányú továbbképzés keretében lehet megoldani és nem tanácsos a graduális szintű képzésbe ezt a témát felvenni.
5
Összefoglalva: Megállapítható, hogy az ipari és az oktatási tárcák összehangolt és tervszerű működésével oldható meg az ipar számára optimálisan használható szakemberek képzése. A platform résztvevői egyöntetűen javasolják, hogy a munkaértekezlet fejlődjön tovább egy koordináló, véleményeket összehangoló szakmai csoporttá, amely elemezni tudja a kereslet változásait és az egyetemekkel együttműködve megfelelő helyen segíteni tudja a kínálat megszervezését. Ezáltal elkerülhető lenne a képzési rendszer tematikai egyenetlensége. Miután a magyar gyógyszeripar kiemelt lehetőségeket biztosít mind hazai, mind nemzetközi téren, fontos volna a gyógyszeripari kutató képzés is. Javasolt, hogy a platform egyik munkaterületeként ez is kerüljön elfogadásra.
6
1. Kerekasztal A gyógyszerfejlesztés hazai oktatási szükségletei Vitaindító:
Oberfrank Ferenc (MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet)
Felkért előadó-hozzászólók: • • • • • • •
Závodszky Péter (MTA SZBK Enzimológiai Intézet) Arányi Péter (ELTE) Greiner István (Richter Gedeon Nyrt.) Bátori Sándor (Sanofi-Aventis/Chinoin) Szilvássy Zoltán (Debreceni Tudományegyetem) Mátyus Péter (Semmelweis Egyetem) Sperlágh Beáta (MTA KOKI)
Vitaindító: Oberfrank Ferenc (MTA KOKI) A platform létrejötte remélhetőleg egy hosszútávra tekintő munka kezdete kell legyen. Célunk a gyógyszerfejlesztés hazai oktatási szükségleteinek felmérése és a szükséges tudással, ismerettel és készséggel való gazdálkodás legjobb módjainak megtalálása. A bevezető – nem a teljesség igényével - bizonyos mértékig meghatározó és provokatív tényezőket igyekszik számba venni. A biotechnológiai és gyógyszer innovációs rendszer nagyon összetett. Ahhoz, hogy ez a bonyolult rendszer megfelelően működjön, innovációs eredményekhez vezessen, ahhoz nagyon sok féle kompetenciára és ezekhez segítő oktatási, képzési és tudásmenedzsment tevékenységekre van szükség. Egy nemzeti innovációs rendszernek a sikeressége nagymértékben függ az oktatási-képzési rendszer szervezettségétől, hatékonyságától, ami komoly együttműködést feltételez a rendszer tagjai között. Ez az egyik gyengéje a hazai innovációs rendszernek. Fontos az, hogy konstruktív kapcsolat, együttgondolkodás legyen a szereplők között. Még akkor is, ha nyilvánvalóan mindig meghatározó lesz a szereplők között a versengés, de ez nem zárja ki a közös értékeken és érdekeken alapuló együttműködést. Ez az ún. harmadik generációs kutatásfejlesztési paradigma keretei között sikeres attitűd. Az együttműködés legjobb kerete a hálózat. Ebben megerősít bennünket a szakirodalom. Ez a platform kezdeményezés is valamilyen együttműködő hálózatba kell szervezze a hazai gyógyszer-innováció kulcsszereplőit, ami nem egyszerűen valamifajta formák mechanikus átvétele kell legyen, hanem maga is esszenciális, érdemi és saját innováció lesz. Ennek keretében nagyon fontos a nemzeti szükségleteknek és jellegeknek is a meghatározása. A beáramló új technológiák is hatalmas oktatási, képzési igényt jelenítenek meg a piac szereplői részéről, általában az egyetemi és a szakképzési rendszer felé, de bevezető szakaszban nyilvánvalóan az azt először alkalmazó alapkutató vagy a rendszerbe állító fejlesztő intézmény felé is. A kompetencia és tudásmenedzsment szükségleteket meghatározza az is, hogy voltaképpen mi szokott hosszú évek forrás-felemésztő munkája után a gyógyszerfejlesztés „korai” végéhez vezetni.
7
Az oktatási és képzési szükségletek felméréséhez érdemes megvizsgálnunk, hogy hogyan értékelik a nemzetközi gazdasági tanácsadók, illetve stratégák az emberi erőforrás jelentőségét a gyógyszer- és bioinnovációs befektetési döntéseikkel összefüggésben. Az Economist Intelligence Unit közelmúltban készült átfogó ország felmérésében azt vizsgálta, hogy melyek azok a húzóerők, amelyek befektetésre ösztönzik egy adott országban a multinacionális gyógyszeripart. Amennyiben egy nemzeti potenciálnak az erősítésén gondolkozunk, nem ezek a szempontok a meghatározók. Ugyanakkor tanulságos ezeket megvizsgálni, hiszen szinergiákat kell kialakítanunk, másrészt a hazai gyógyszeripar sikeres szerveződései is multiként jelennek meg számos országban, földrészen. Eredményességük stabil hazai hátteret, a visszahatásokat stratégiailag kezelni képes nemzeti bázist igényelnek. A vállalati döntéshozókat megszólaltató felmérésből egyértelműen látható, hogy alapvetően a szellemi tulajdonjogokhoz kapcsolódó szabályozás az, ami meghatározza a szakmai befektetői döntést, másodsorban a hazai piac jellegzetességei, nagysága, s harmadrészt találták fontosnak a helyi munkaerőknek színvonalát, rendelkezésre állását, majd az infrastruktúrát és orvosi szakértelmet, és az intézményi alapokat, amelyek az adott országban rendelkezésre állnak. A válaszadók, akik cégeik globális vezető menedzserei, szakember döntéshozói a 10. helyen említik, hogy a világszínvonalú orvosi intézményeknek a jelenléte fontos, és sokkal előbbre sorolják a helyi menedzsment-kapacitás jelentőségét. Bár fontosnak találták a helyi kutatásfejlesztési szakembereknek a rendelkezésre állását, de nem tekintette senki sem kritikus jelentőségűnek. Valamivel jelentősebbnek tartották az akadémiai kutató intézetek jelenlétét, de érdekes módon nem tartották kritikus jelentőségűnek a szakemberáramlást az akadémiai és ipari szféra között. Közismertek azok problémák kritikák, stratégiai nehézségek, amelyekkel az utóbbi időben szembe kell néznie a gyógyszeriparnak. Ezek nyilvánvalóan meghatároznak új, változó oktatási, képzési és tudásmenedzsment szükségleteket. Ennek megvannak a levonandó tulajdonságai a hazai bioinnovációs és a kutatásfejlesztési rendszer területén is. Közismert, hogy a hagyományos stratégiák nem eléggé eredményesek, modellváltásra van szükség. Ennek kapcsán felmerül egy újabb szükséglet: az együttműködés a gazdasági szakemberekkel, a technológia elemzőkkel, vagy azokkal, akik különböző üzleti modelleket tudnak ajánlani, ahhoz hogy ez a nagyon sokszereplős modell jobban, hatékonyabban működjön. Várható, hogy a hagyományos, jól strukturált, lineáris gyógyszerfejlesztési rendszer másként fog szerveződni, aminek a részleteibe én most nem szeretnék belemenni. Nyilvánvaló, hogy a tudományos fejlődés és a gazdasági kényszerek együttesen hatnak az új irányba, ami izgalmas változásokat generál. Ez meghozza magával azt a szakemberszükségletet, amit mielőbb meg kell tudnunk határozni az ország számára.
8 A vizsgálatok, elemzések azt is megmutatják, hogy a beteg compliance, az együttműködés javulása nagyon jelentősen kihat a piac működésére. Ez óriási és pozitív változásokat generál, bár vannak-lesznek ennek negatív hatásai, kockázatai is. Az oktatási-képzési rendszer működésének, jelentőségének megértéséhez tanulságos annak tisztázása, hogy végső soron, a kiképzett kutatók hol is kötnek ki, hol is jelennek meg. Ez arról is képet ad, hogy miként tükrözi vissza saját szükségletét az innovációs intézményrendszer. Itt érdemes megtekinteni a finn és az amerikai adatokat. A finneket azért, mert az egy reális célmodell számunkra, bár lehet, hogy ez túlzott optimizmus. Az Egyesült Államok bár nem minta, de tanulságos példa számunkra. Látszik az, hogy tulajdonképpen legalább három fontos területen: a közszférába tartozó felsőoktatásban és kutatóintézetekben, az üzleti szférába tartozó felsőoktatási, kutatási és ipari innovációs szervezetekben, végül pedig a kormányzati szférában jelennek meg azok a szakemberek, akiknek a képzéséről beszélünk. A hazai szükségletek is minden bizonnyal ennek megfelelőek. Nyilvánvalóan az akadémia, azaz az egyetemek és kutatóintézetek, az ipari nagyvállalatok és mellettük mindinkább a kis és középvállalkozások, továbbá az állam, azaz maga a kormányzat, a hatóságok, a közfinanszírozó ügynökségek. De nem hagyhatók ki: sajátos módon a társadalom, a lakosság egésze, a betegek, ill. a közvélemény-alkotók képzésére is gondolnunk kell Nem egyszerűen az a kérdés, hogy milyen minőségű képzést nyújtanak az intézmények, hanem nagyon fontos szempont az is, hogy olyan szakemberek képzését szorgalmazzuk, akiknek a munkaerő piaci megjelenése nem ér senkit sem váratlanul, akikre szükség van és vélhetően lesz munkájuk, állásuk. A mai értekezlet sikere érdekében fontos, hogy ne vesszünk el a részproblémákban, a saját intézmény nehézségeinek ecsetelésében, hanem átfogó rendszerben gondolkozzunk, vegyük figyelembe a nemzetközi tényezőket. Az is nagyon fontos hogy ne elsősorban a jelen és a közeljövő szempontjai határozzák meg a mondanivalónkat és végkövetkeztetéseinket, amikkel végül a döntéshozó elé állunk majd, hanem a már most azonosítható jövőbeli szükségletek, hiszen ez a tevékenység hosszútávra ható kell legyen. Kiegészítve a jelen munkaértekezlet hozadékát a többiével összeállítandó egy közös stratégia, aminek birtokában – és csak akkor – lehet hatékony PR-munkát és tartós támogatókat eredményező kommunikációt megvalósítani.
1. Felkért előadó-hozzászóló:
Závodszky Péter (MTA SZBK Enzimológiai Intézet)
Magyarország nem tőkeexportőr, hanem tőkeimportőr ország, ezért a nemzeti stratégiánk kialakításánál ennek megfelelő szempont- és érdekrendszert kell figyelembe venni. Arra is fel kell készülni, hogy az itthon kiképzett emberek egy része kiáramlik és a világpiacon hasznosul, teremt értéket, nem itthon. A gyógyszerkutatás-fejlesztésben új korszakot nyitott a biológiai gyógyszerek fejlesztése. Magyarországon a Richter Gedeon NyRt. időben nyitott e terület felé. A magyarországi gyógyszerkutatás és fejlesztés csak akkor tud itt a hagyományainak és a lehetőségeinek
9 megfelelően bekapcsolódni a nemzetközi versenybe, ha folyamatosan biztosítani tudja e terület magas színvonalú szakember-utánpótlását. Ez a terület nagyon jól képzett, elsősorban biológus szakembereket igényel. A szakember utánpótlás forrása elsősorban a hazai felsőoktatás kell legyen, mert a külföldiek számára nem elég vonzó Magyarország és kutatóhelyei, vállalatai. A bolognai folyamat erőltetett bevezetése mind számban, mind minőségben rontotta a természettudományos képzést, elégtelenné tette a tanárképzést és szinte megszüntette az elitképzést. Ezt mindenképpen felül kell vizsgálni. Amíg ez nem történik meg, addig a doktori képzésre kell koncentrálni. Itt sokkal szorosabb kapcsolatra, kölcsönhatásra van szükség a doktori iskolák és a gyógyszeripar vállalatai között. 2. Felkért előadó-hozzászóló:
Arányi Péter (ELTE)
A képzés a magyarországi gyógyszerkutatás sikerességének egyik legfontosabb, ugyanakkor neuralgikus pontja. Az ipar ambiciózus, lojális és szakmailag jól képzett fiatalokat keres. A szakmai igényszintek alapján egyrészt kutató fejlesztőket, másrészt a korábbi technikusi kategóriának megfelelő gyógyszerkutatási segédmunkatársakat. Az originális gyógyszergyártásba a gyógyszergyártok olyan kutatók belépését várják, akik nem csak mesterdiplomával rendelkeznek, hanem a doktori képzésen is átestek. A gyógyszeripar és a gyógyszer k+f számára leginkább szükséges szakembereket sem az egyetemi alapképzés, sem a mesterképzés nem bocsát ki ma Magyarországon. Szorosabb kapcsolatra van szükség az egyetem és az ipar képviselői között, hogy tisztázható legyen mire képesek és mire van igényük. Jelenleg az egyetemi és az ipari szakemberek közötti kapcsolatok személyesek, esetlegesek. Tervezett és szervezett formát kellene találni, amire jó lehet ez a platform-kezdeményezés. Távlatilag pedig szükség lenne egy jobb egyetemi infrastruktúrára és ezt támogató célirányosan kibővített pályázati rendszerre. Az állam maga, de az ipar bevonásával is indíthatna pályázatokat erre a célra. Magyarországról elmennek külföldre a kutatók, de Magyarországra is jönnek külföldről, ha van ehhez pénz és megfelelő színvonalú fogadókészség. Meg kell fontolni, hogy mely esetekben érdemes erre forrást fordítani. A gyógyszeripar, a kutatás és fejlesztés szakember-szükségletének biztosítására a mesterképzésben új interdiszciplináris és multidiszciplináris szakokat kell indítani, amit több egyetem közösen indíthatna el. Angolszász példa nyomán be kellene vezetni a legkiválóbbak számára a mesterképzés és a PhD megszerzésének kombinált formáját, ami törvénymódosítást igényel. 3. Felkért előadó-hozzászóló:
Greiner István (Richter Gedeon Nyrt)
Az akkreditációs bizottság elé irgalmatlan mennyiségű mester szakindítási kérelem érkezett be. Lehetetlen és indokolatlan minden munkakörre külön képzést indítani. Egy-egy munkakört akár 8-9 fajta szakmai végzettségű munkavállaló is ellátja. Nagyon oda kell
10 figyelni akkor, amikor az oktatási szükségletek kapcsán meg kívánjuk határozni, hogy milyen mértékű igény megalapozott és az oktatás melyik szintjén kell rámozdulni erre az igényre. Ma nagyon eltér egymástól az, amit az oktatási szféra nyújt és amivel a felhasználói szféra – adott esetben a gyógyszergyárak kezdeni tudnak valamit. A beérkező friss munkaerő belső képzése, munkaidő alatti betanítása rendkívül drága. A Magyarországon évente végző 300 vagy akár csak 100 biológus BSc messze meghaladja a szakemberigényt. A Richter elindított biotechnológiai fejlesztései közel sem igényelnek ennyi szakembert. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy ezeknek az embereknek a tudásszintje, kompetenciája alacsonyabb annál, mint amit elvárunk attól, aki belép a gyár kapuján. A Richter a legjobbakra tart igényt a végzettek közül. A kutatás-fejlesztés olyan legmagasabb tudásszintet igénylő feladat, amit nem lehet tömegképzéssel kielégíteni, ehhez speciális képzés kell. Ma szimpla MSc,-vel valamilyen életút nélkül bekerülni a kutatásfejlesztésbe csak nagyon szűkös időszakokban lehetMegjegyzendő, hogy a műszaki oktatásnak a hazai kibocsájtási szintje légyegesen alacsonyabb, mint az európai uniós átlag, így előfordulhat, hogy mindenkit fel kell venni mert valakinek azért mégiscsak meg kell fogni a lombikot. A posztgraduális képzés nem csak PhD képzés. Erre is szükség van a gyógyszerkutatásban, de természetesen nem az egyetlen és kizárólagos módja annak, hogy olyan kompetenciákat szerezzünk meg, amire nem kell reguláris MSc képzést építeni. Helyet kell biztosítani azoknak a posztgraduális képzéseknek, ahol meg lehet szerezni a szükséges fontos ismereteket. Farmakológus képzés ma nincsen Magyarországon, miközben számos farmakológusként dolgozó ember van, vegyészmérnöktől kezdve orvos végzettségűekig. Nem MSc szinten kell őket képezni, mert a hazai ipar nem tud felvenni annyi farmakológust, de évente 10-15 jól képzett farmakológus el tudna helyezkedni az ipari és az akadémiai szférában. Kell egy minőségi MSc képzés, ezen túlmenően a szakirányú képzést kell úgy fejleszteni, hogy az kielégítse a munkaerőpiac igényeit. Az oktatási rendszer mozgási dinamikája és a munkaerő piaci változások dinamikája teljesen eltérő ciklusokban működik. Lehetetlen, és ne is próbálja meg senki az oktatási rendszert a mindenkori munkaerő-piaci igényekhez szorosan hozzákötni. Az előbbi 8-10-12 éves átfutással, a munkaerőpiac meg akár fél év alatt is jelentősen változhat. A gyorsabban változó igények kielégítésére sokkal alkalmasabbak a posztgraduális képzési formák. Saját vezetői tapasztalatom az, hogy a gyógyszerkutatás fejlesztés területén a belépő munkatársak közül a legjobbak két év után fordulnak „termőre”, az átlagosak három- négy év után, míg a többi talán soha. A legjobb esetben is két év holtidővel kell számolni. 4. Felkért előadó-hozzászóló:
Bátori Sándor (Sanofi-Aventis/Chinoin)
Rendkívül fontos a posztgraduális képzés, a gyógyszerkutatás-fejlesztés rendkívül komplex, aminek igazán a PhD fokozattak rendelkező, végzett hallgatók tudnának megfelelni. Ugyanakkor e területen csak két-három év után lesz a kezdőkből jó kutató, de ezt követően is állandóan képezni kell őket. Rendkívül fontosak azok a rövidebb, hosszabb kurzusok,
11 amikből van most is Magyarországon, de más módon kellene ezeket szervezni, át kellene a rendszert átalakítani, mert annak a körnek, amelyik innovatív gyógyszerkutatással foglalkozik a kisebb vagy nagyobb gyógyszeripari vállalatoknál másra volna igénye. A gyógyszerkutatás-fejlesztésben paradigmaváltás tanúi vagyunk. Eltávolodtunk a régi klinikai modelltől. Molekuláris szinten törekszünk megismerni a betegségeket, a korábbinál hasznosabb, jobb eszközöket keresünk a betegségek befolyásolására, és ezeket az eszközöket rendkívül gyorsan alkalmazzuk a gyógyszerkutatásban, a gyógyszerek előállításában. Egy felfedező kutatási folyamat kezdetétől számítva így is kb.10 év mire abból gyógyszer lesz. Rendkívüli fontosságú az együttműködés a gyógyszergyárak, a klinikák, az Akadémia, illetve az egyetemek között. Jóesetben ebben a szoros együttműködésben születik meg az innováció. A folyamat nem azzal indul, hogy a gyógyszergyárakban kitalálunk valamit, hanem azzal, hogy klinikán megfogalmaznak egy szükségletet egy betegség kezelésére, amire még nincs megfelelő gyógyszer. A korszerű szemléletnek megfelelően, a betegségek alapját képező molekuláris biológiai folyamatok megismerése révén olyan ismeretanyag halmozódik fel, amit végül az ipari vállalatoknál lehet hasznosítani. A gyógyszervegyészeknél nagyon nagy baj, hogy gyakorlatuk nincs. A PhD-vel rendelkező vegyészek kémiai labor gyakorlata sem kielégítő, biológiai ismeretük nagyon alacsony, az ipari szemléletük nincs, és nagyon kicsi a kitekintésük a világra. Más országok hallgatóihoz képest nálunk kicsi az érdeklődés a külföldi tapasztalatszerzés iránt, részben a még mindig gyenge nyelvtudás miatt. Annak ellenére, hogy ez javult a korábbiakhoz képest, az iparba jelentkezők idegen nyelvű kommunikációs szintje elégtelen ahhoz, hogy jól tudjon a többiekkel dokumentumokat megosztani, megbeszéléseken prezentációkat tartani. A biokémikusok alapvető hiányossága, hogy nincs elegendő egyetemen szerzett gyakorlatuk és nincs ipari szemléletük sem. Probléma, hogy Magyarországon ma nincs farmakológusképzés, ami pedig rendkívüli fontosságú lenne. Akik farmakológusként jelentkeznek, azoknak hiányzik az ipari kutatási szemlélete. Ennek orvoslására az ipar és az egyetemek együttműködése rendkívül fontos lenne. Egyes szakokon túlképzés van a szükségletekhez képest, ugyanakkor a gyógyszeriparba jelentkezőknek csak egy kis aránya érdeklődik a kutatás-fejlesztés iránt. A kép érdekes, egy kicsit talán szomorú is, arra mutat, hogy az oktatásunk arányai nem megfelelő és most azért vagyunk itt, hogy befolyásoljuk ezt a helyzetet. 5. Felkért előadó-hozzászóló:
Szilvássy Zoltán (Debreceni Tudományegyetem)
Nem csak a gyógyszeripari kutatásfejlesztési tevékenységhez hiányzik a munkaerő utánpótlás, de a gyártási tevékenységhez is, ami szintén nagyon fontos. A baj nem a gyárkapuban kezdődik, hanem már a középiskolában. A természettudományos képzéssel már itt nagyon nagy baj van, és ezt az egyetemi képzések sem nagyon tudják ellensúlyozni. Ma nincs az a tanár, akin keresztül megszeretné a természettudományt a középiskolás diák. Így aztán az egyetemre nem megy olyan gyerek, akinek természettudományos érdeklődése van, és az egyetemen olyan képzést talál, ami szintén nincs ebben a segítségére. Ennek a helyzetnek a megváltoztatásához az iskolafenntartók megnyerése is szükséges (lásd Debrecen példája).
12 A kutatásban nagyon fontos az egyetemek, az iparvállalatok és a döntéshozók kapcsolattartása. A problémák megoldása részben közpolitikai ügy, tehát a három „láb” együttműködése nélkül nem nagyon lehet őket megoldani. A kutatásfejlesztési szakember hiányt graduális képzési formákkal nem lehet megoldani. A posztgraduális rendszerben nagyon sok lehetőség van. A gyógyszeripar számára hamar termőre forduló PhD-st úgy lehet képezni, hogy ha az motiválva van már a képzési folyamat alatt. Ez lehet gyári ösztöndíj biztosítása már az egyetemen. Megfelelő lehet annak előírása az ipari partnerrel működő egyetemi pályázatokban, hogy a projektgazda PhD hallgatókat képezzen. A mesterszakok létesítése kapcsán járható út lehet, hogy a mesterszak indítási kérelemhez gyógyszeripari területen csatolni legyen szükséges a MAGYOSZ ajánlását. 6. Felkért előadó-hozzászóló:
Mátyus Péter (Semmelweis Egyetem)
Ki kell emelni a képzés nemzetközi jellegének a fontosságát. A posztgraduális képzésnek nagy jelentősége van a gyógyszerkutatásban, különösen az innovatív gyógyszerfejlesztéssel való összefüggés okán. Azonban a képzés nemzetközivé tétele azért is jelentős, mert a PhD hallgatók már a PhD képzés szakaszában olyan ismereteket illetve olyan mentalistást tudnak megszerezni, amire az ipar igényt tart, és ami jelenleg hiánycikk a ma végzősök körében. Jelenleg is van olyan európai szintű pénzügyi háttér, ami a graduális szintű mobilitást elősegíti, ez az Erasmus rendszer, és ez nagyon jól működik. Ez graduális szinten fedezi az érkező külföldi és a kiutazó magyar hallgatók szükségleteit is. A PhD mobilitás támogatására azonban nem áll rendelkezésre forrás. A Semmelweis Egyetem a gyógyszerkutatási területen itthon úttörő abban, hogy együttműködési szerződést kötve más egyetemekkel közös PhD diploma kiadását tette lehetővé. A rendszer 4-5 egyetem nemzetközi konzorcium keretében szabályozottan működő hálózatára épül. A hazai résztvevőnek a működtetéshez nincs elegendő financiális háttere. A külföldi hallgatók számára a mobilitás feltételei adottak, míg a mi hallgatóink esetében ez hiányzik. Ez ellen tenni kell. Meg kell tehát teremteni ehhez a hazai financiális hátteret. Részben nemzeti, részben brüsszeli hozzájárulással, például az IMI program keretében lehetne ehhez támogatást igényelni. Az ipari képviselőkhöz hasonlóan egyetemi oldalról is hangsúlyozni kell az egyetemi képzés és az ipar közötti kapcsolat a fontosságát. Ugyanakkor hiba lenne akár a graduális, akár a PhD képzés kapcsán azt venni egyedül figyelembe, hogy mik az ipar igényei, és ennek szellemében összeállítani a képzési programokat. Az egyetemnek az a feladata, hogy olyan szakembereke képezzen, akiknek a számára a feladatot nem lehet megfogalmazni, de alkalmasakká válnak arra, hogy amikor 5 év múlva végeznek, akkor a tudásanyagukkal könnyedén képesek legyenek elsajátítani az aktuális problémák megoldásához szükséges ismereteket, szükség esetén az ipar számára hasznosíthatóan. De ez nem jelenti azt, hogy minden tekintetben az ipari igényeket kellene kielégíteni. Erre a kapcsolatrendszerre azonban feltétlenül szükség van.
13 7. Felkért előadó-hozzászóló:
Sperlágh Beáta (KOKI)
Mindenki által ismert tény, hogy a gyógyszerkutatás fejlesztés produktivitása a befektetett tőke növekedésével arányosan egyre csökken. Nagyon sokféle stratégia van ez ellen. Ezek között egy viszonylag új felismerés az, hogy az újrafókuszáláson belül a jövőben még nagyobb szerepet fog kapni az akadémia szektornak az aktív bekapcsolása a gyógyszerfejlesztésbe. Eszerint a legelső felfedező kutatás a korábbiaknál fontosabb szerephez jut. Ez azért fontos, mert nem csak az ipar számára kell gyógyszerkutató és fejlesztő szakembert képezni, hanem az egyetemi, akadémiai szférának is. A jelenlegi helyzet az, hogy az eredeti gyógyszerkutatás fejlesztés nem tudja azt a fajta tudásbázist kellő hatékonysággal kiaknázni, ami az alapkutatásban felhalmozódott, és ennek egy fontos akadálya az is, hogy alapkutatási szakemberek nincsenek kellően felvértezve azzal a tudással, ami a gyógyszerkutatásban való részvételhez szükséges. A gyógyszerfejlesztő szakembereknek a hazai graduális képzése heterogén és szegmentált, és nem jelenik meg a gyógyszerfejlesztés egy egységes szakmaként. Holott annak ellenére, hogy nagyon sokféle szereplője van ennek a folyamatnak, van egy legkisebb közös többszörös, a gyógyszerkutatás fejlesztés ismereteiben, tudásanyagában, amivel mindenkinek rendelkeznie kell, hogy ezek a szereplők eredményesen kommunikálni tudjanak egymással. Ma az egyetemekről kikerülőknek a végzés után kell azt a képzést megkapniuk, amit a graduális szinten kellett volna, hogy megkapjanak. A graduális farmakológiai képzés az orvosi egyetemeken elsősorban leendő klinikai orvosoknak szól, a gyakorlati képzés teljesen hiányzik. A klinikai farmakológia ugyan jelen van a képzésben, de a pontos tartalma és a helye még nem kristályosodott ki, ami szintén a gyógyszerfejlesztés későbbi szakaszainak az ismeretéhez elengedhetetlenül fontos lenne. Az alapképzésnek nagyon nagy szerepe van és növelni kell a gyógyszerkutatásnak a megjelenését, hiszen a gyógyszerkutatás-fejlesztés önálló mesterség. A PhD képzésnek elsősorban nem a gyógyszerfejlesztők képzése a fő célja, hanem a tudományos kutatóké. Ennek ellenére jó lenne, ha lenne olyan doktori program, amiben összegyűjtve az itt lényeges kompetenciákat kifejezetten gyógyszerkutatás fejlesztéssel foglalkozna. Az orvosoknak lehetősége van szakorvosképzésben klinikai farmakológussá válniuk. Klinikai farmakológus szakképesítés ma már csak ráépített szakvizsgaként szerezhető meg, tehát aki nincs klinikai területen, az kiszorul ebből. A másik probléma, hogy a klinikusoknak viszont nincs lehetősége ún, bench side gyakorlat szerzésére ez a preklinikai részből maradna ki, és vannak azok a formák, amik speciálisan az ipari szakemberek számára szólnának, továbbképzési lehetőségek és erre vannak jó és új kezdeményezések is. Tisztázni kell, hogy a különféle területeken mi a motivációs rendszer és hogyan lehetne azt átalakítani ahhoz, hogy megfelelő minőségű és ambíciójú fiatal szakemberek jelenjenek meg például az ipari kutatás-fejlesztésben. Azt is vizsgálni kell, hogy később mi ösztönöz a kreatív munkára és mi tartja fenn az önképzés, a tanulás igényét egy gyógyszergyári környezetben. A graduális képzésen belül is nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gyógyszerkutatás fejlesztésnek az elméleti és a gyakorlati részére. Posztgraduális szinten önálló képzés is
14 elképzelhető, ami kifejezetten ezzel foglalkozik, attól függetlenül, hogy természetesen a specializáció ezen túlmenően is lehetséges és szükséges. Az új tudományokat és szemléletmódokat is be kell építeni a képzésbe (biológiai hatóanyagok, bioinformatika, strukturális biológia, a genomika és az omikák). Az innovatív szemléletmódost, a kreativitást, a probléma megoldási jártasságot is kell szerezni. A tudás az egy dolog, de a kompetenciát mindenki a saját munkahelyén fogja elsajátítani. A klinikusok számára lehetőséget kell adni arra hogy jobban be tudjanak kapcsolódni a gyógyszerkutatás fejlesztésbe, s az ellentétes irányú kommunikáció is fontos, azaz a klinikai megfigyeléseket is jobban be kell tudni építeni a folyamatokba. Ehhez a klinikusok képzése mellett kutató- és szakembercsere, networking szükséges. Az ipar és az akadémia kapcsolatának kiteljesedésére nagyon sok fajta forma van, mint ez a platform is, az IMI is, a megjelenő innovációs klaszterek, a tudásközpontok, hálózatok. Ez nagyon jól fejlődik Magyarországon. Ami még nincs de külföldön már van, az egyetemi és akadémiai kutatóhelyeken megvalósuló önálló gyógyszerkutató fejlesztő egységek. Erre már van hazai kezdeményezés, például gyógyszerkutatási nemzeti laboratórium formájában. Ez is egy jövőbeni lehetőség, aminek a megvalósulása kormányzati vagy ipari szponzorációval elképzelhető.
15
2. Kerekasztal Hogyan elégíthetők ki a hazai képzési szükségletek? Milyen graduális vagy postgraduális, diplomához vezető szakirányú képzéseket nyújtunk és milyeneket tervezünk az elkövetkező években? Vitaindító:
Kerpel-Fronius Sándor (Semmelweis Egyetem)
Felkért előadó-hozzászólók: • • • • • • •
Szilvássy Zoltán (Debreceni Tudományegyetem) Ferdinándy Péter (Szegedi Tudományegyetem Monos Emil/Benyó Zoltán (Semmelweis Egyetem/Műszaki Egyetem) Kaló Zoltán (ELTE) Botz Lajos (Pécsi Tudományegyetem) Mészáros Ágnes (Semmelweis Egyetem) Greiner István (Richter Gedeon Nyrt)
Az első kerekasztal megbeszélés során megtárgyalásra kerültek az oktatási elvárások a gyógyszeripar részéről. A második kerekasztal célja volt áttekinteni a jelenleg nyújtott oktatási lehetőségeket és szakmai jelentőségüket a gyógyszeripar szempontjából, valamint felmérni a kínálat és kereslet arányát. Az elmúlt 2-3 évtizedben jelentős elvi változás zajlott le az oktatás területén. A felsőfokú oktatásban addig egyedüli meghatározó szerepet betöltő tudás és információs anyag átadása mellett, egyre jelentősebb szerephez jutott az ismeretek alkalmazásának tanítása. A koncepció egyik úttörője Miller, 1990-ben az oktatás és alkalmazás egységét egy piramishoz hasonlította, melynek egymásra épülő szintjeiben jelennek meg az oktatás egyes elemei: • • • •
az 1. szinten az ismeretanyag átadása a 2. szinten a tanultak felhasználásának oktatása (competence teaching) a 3. szinten a tanultak egységes rendszerben történő visszakérdezése a záróvizsgák során a 4. szinten, a piramis csúcsát alkotja a végzett szakemberek teljesítményének, kompetenciájának felmérése a gyakorlati életben.
16
Gyakorlatba ágyazott kompetencia oktatása Competence teaching Miller GE. Acad Med 1990; 65: 63S-67S
Alkalmazza (Action) Bemutatja Végrehajtás (Performance) Tudja hogyan Tudás alkalmazása (Competence) Tudja Tudás (Knowledge)
•
A tanultak alkalmazása a gyakorlatban
•
A tanultak bemutatása az elméleti és gyakorlati vizsgán
•
A szükséges adatok összegyűjtése, rendszerezése, célirányos végrehajtási terv felállítása
•
Az alaptudás megszerzése
A gondolatot a gyakorlati életben tevékenykedő szakmák fokozatosan vették át világszerte. Lényegében erre az elméletre épül az Európai Unió (EU) által elfogadott un. „Bolognai Rendszer”, mely az európai oktatásban is kiemelkedő szerepet kíván juttatni a kompetencia átadásának. Ma már látjuk, hogy a jelentős előnyök mellett, a bolognai rendszernek számos negatív hatása is van, melyeket a jövőben folyamatosan javítani kell. Kerpel-Fronius doktor (Semmelweis Egyetem) bevezetőjében felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy noha tudomásul vesszük a nehézségeket, a platform vitája során a felszólalóknak a hazánkban is elfogadott bolognai rendszer alapján célszerű az oktatási vitát lefolytatnia. Javasolta, hogy amennyiben lehetséges a platform résztvevői e rendszer keretében kivitelezhető javaslatokra helyezzék a hangsúlyt. Természetesen e rendszer keretében még nem megoldott, vagy a rendszeren túlmutató felvetéseknek is helye van, hiszen ezek képezik a további fejlesztés alapját. Ezeket, a gondolatokat támasztotta alá Csányi Lászlóné, a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének képzési igazgatója is a vita során elhangzott felszólalásában. A MAGYOSZ, a 65 szervezetet tömörítő szövetség egyik tagszervezete. Véleménye szerint a gyakorlati életben tevékenykedők még nem nagyon ismerik, hogy a szakképzésben milyen radikális változások történtek az elmúlt évek során. Egyrészt a képzés kompetencia alapú és moduláris rendszerű lett. A másik nagy változás, hogy regionális szinten történnek a döntések arról, hogy az egyes szakközépiskolákban, nevezetesen az ún. képző központokban milyen szakmákban történjen képzés. A döntéseket a regionális fejlesztési és képzési bizottságok hozzák, amelynek tagjai a 9 munkaadói szervezet, a szakszervezetek, a kamarák, a regionális fejlesztési tanácsok, illetve a régió fejlesztésében érdekelt szervezetek. A gazdaság képviselőinek kell befolyásolnia a finanszírozás megszervezését, továbbá annak viselőjét, illetve viselőit kijelölnie. Az, hogy a graduális képzés, illetve a középfokú képzés, és talán még a lejjebb menő képzés is tényleg olyan legyen, amit a felhasználók, azaz a képzettek és jövőbeni alkalmazóik egyaránt hasznosítani tudnak, csak akkor érhető el, ha az érdekeltek elmondják a véleményüket az oktatásról és megfogalmazzák az oktatással szemben támasztott elvárásaikat. A szakmai szövetségek számára nagyon fontos, hogy tagjaikat bevonva elemezzék, és megfelelően célzott felméréseket végezzenek a középfokú és felsőfokú képzettséggel rendelkező
17 szakember igényűk meghatározására, illetve milyen kompetenciákra van szükségük az egyes munkakörökben. Elemezni kell, hogy melyek a szükséges ismeretek és ezek közül melyeket kell megszerezni a felsőfokú alap- illetve mester képzésben. Iránymutatóul szolgál az Európai Unióban elfogadott ún. európai képesítési keretrendszert, amelyben nyolc szintre lebontva meghatározták, hogy az egyes szinteken mit kell elsajátítania a hallgatónak. A felsőfokú képzés a 7. szinten, a posztgraduális képzés a 8. szinten helyezkednek el. Csányi Lászlóné hangsúlyozta, hogy az innovációra, kutatásra való felkészítés is a bolognai rendszer része. A felsőfokú oktatásban is a kompetencia elveken alapuló képzésnek kell helyet nyernie hazai és a nemzetközi együttműködésben zajló oktatás terén egyaránt. Felszólította a résztvevőket, hogy a gazdasági élet és az oktatás képviselői együttesen készítsenek megfelelő kompetenciamátrixokokat, és ezek alapján alkossák meg a kívánatos rendszert. Hangsúlyozta, hogy nem tud egyet érteni azzal a felfogással, miszerint a felsőfokú képzés nem támaszkodhat elsősorban a gazdaság közvetlen igényeire, mert az utóbbiak nagyon gyorsan változnak. Véleménye szerint éppen a bolognai típusú modern, moduláris szervezésű oktatás biztosítja a képzés rugalmasságát, a gazdasági változásokhoz történő gyors alkalmazkodást. Számos Kolléga véleménye szerint azonban a graduális képzés csak jelentős idő eltolódással képes reagálni a gazdasági változások következtében keletkező oktatási igényekhez. A hirtelen felmerülő szükségleteket véleményük szerint elsősorban a graduális oktatást követő, az igényeknek megfelelően, viszonylag gyorsan megszervezhető szakirányú továbbképzések képesek kielégíteni. Egyetemi alapfokú és mesterképzés A platform résztvevői elsősorban a graduális alap- és mester képzéssel, illetve a posztgraduális továbbképzéssel foglalkoztak behatóan, hiszen ez a képzési szint felel meg a gyógyszeripari kutatás és fejlesztés kívánalmainak. Egyedül Szilvássy doktor (Debreceni Tudományegyetem) említette a középfokú oktatásban felmerülő aránytalanságokat. A természettudományos képzéssel nagyon nagy baj van a középiskolákban, nincs kellő számú fizikatanár, kémiatanár, biológiatanár. Nincs az a tanár, akin keresztül megszeretné a természettudományt a középiskolás diák. A középfokú természettudományos oktatás hiányosságait az egyetemi képzés során kell pótolni, ezáltal csökken a színvonal. Debrecenben a polgármester a gimnáziumi és a vegyipari szakközépiskolák igazgatóival alakítottak ki középfokú oktatási tervet, mely biztosítani hívatott biztosítani a régió gyógyszeripari termelésének szakmunkás és technikusi igényét. Ehhez kapcsolódott az egyetemi biotechnológus mesterszak megindítása a kutatási és fejlesztési szakember utánpótlás előmozdítására. Szilvássy doktor által bemutatott példa a gyakorlatban bizonyítja a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége által szorgalmazott megoldás, a szükségleteknek megfelelő regionális oktatási tervezés kivitelezhetőségét. A példa egyben azt is demonstrálja, hogy a változó igényekhez a középfokú és felsőfokú képzés csak bizonyos időbeni eltolódással tud alkalmazkodni. A különböző felsőfokú intézmények által bemutatott igen gazdag oktatási kínálat fényesen bizonyítja, hogy az egyetemek igyekeznek alkalmazkodni a gyógyszeripar forradalmilag megváltozott igényeihez. Az alkalmazkodás azonban országos szinten értékelve sajnos nagyfokú rendezetlenségre utal. Hiányzik az egyetemek közötti egyeztetés, ennek következtében számos párhuzamos oktatási program indult el. Az iparral és társ egyetemekkel történő egyeztetés hiányában számos területen az igényeket messze meghaladó túlkínálat jelentkezik, más igények pedig nem kerülnek kielégítésre. Greiner doktor (Richter G. Gyógyszerárugyár), aki a Magyar Akkreditációs Bizottság tagja, például rámutatott arra, hogy
18 több mint 300 mesterképzési szak engedélyezését kérték az egyetemek. A túlkínálat miatt számos mesterképzési szakot nem lehetett megindítani, mivel nem jelentkezett elég hallgató a költség-hatásos oktatás megindításához, ehhez ugyanis minimális hallgató szám elérése szükséges. Érdemes továbbá meggondolni, hogy számítások szerint a kért képzési potenciál meghaladja a felsőfokú képzéssel Magyarországon foglalkoztatható szakemberek számát. Továbbb b onyolítja a kérdést, hogy egyes szakokon, például biológiai oktatásban igen jelentős túlképzés alakult ki. Annak ellenére, hogy a molekuláris biológiának igen nagy jelentősége van a mezőgazdaságban és számos iparágban, így a gyógyszeriparban is, a feles számú végzős hallgató nem tud elhelyezkedni. Konszenzus alakult ki abban a tekintetben, hogy a potenciális munkaadóknak és valamennyi egyetemnek közösen kell egy átfogó nemzeti oktatási stratégiát kialakítani a képzési aránytalanságok elkerülése végett. Egyöntetű vélemény volt továbbá, hogy a jelen platform munkáját tovább kellene folytatni, hogy az értekezleten csak felületesen áttekinthető és messze nem teljes mélységében áttekintett oktatási lehetőségeket rendszerezze, és legalább a gyógyszeripar szemszögéből értékelje. Nem könnyű meghatározni, hogy mit vár a gyógyszeripar a végzős hallgatóktól. Arányi Péter (ELTE) az alábbi elvárásokat emelte ki: • Ambiciózus, lojális, szakmailag jól képzett • Kutató-fejlesztő szakember: o önálló- és csapatmunkára képes, o saját szakterületén napra kész o eredményeit prezentálja (magyarul/angolul) o vállalkozó szellem, o alkalmazkodik a szabályzókhoz és egyéb külső követelményekhez • Gyógyszerkutatási segédmunkatárs (technikus - asszisztens): o szakterületének elvi alapjaival tisztában van o technikailag jól képzett (laborgyakorlat!), o szakmai vezetőjének útmutatását nyitott szemmel követi o eredményeit bemutatja és értékeli o együttműködésre kész A felfedező-kutató gyógyszeripari szakember igényt Bátori Sándor (Sanofi Aventis) igyekezett szemléltetni és egyben elemezte az oktatásban fellelhető hiányokat.
19 Az ábrából jól látható a gyógyszerkutatási folyamat rendkívüli komplexitása. A vita során nyilvánvalóvá vált, hogy az egyetemi képzés nem tud azonnal, teljes értékűen felhasználható szakembert képezni. Az iparnak folytatnia kell a végzettek képzését a munkahelyi gyakorlat első évei alatt. Általános vélemény szerint kb. két évre van szükség, míg egy frissen végzett szakember „termővé” válik a gyógyszeriparban. Bátori doktor és több más ipari szakember is kiemelte, hogy a hallgatók általában jó elméleti felkészültséggel rendelkeznek, ezzel szemben gyakorlati képzettségük gyakran nem kielégítő. Ennek egyik oka, hogy a gyakorlati képzéshez szükséges, sokszor drága műszerek nem állnak rendelkezésre a gyakorlati oktatás során. Egyesek felvetették az ipai laboratóriumok bevonását a gyakorlati oktatásba. Több ipari szakember véleménye szerint ez nem kivitelezhető a gyakorlatban, mivel az ipari kutató helyek általában titkosságot követelő munkákat végeznek, továbbá a rendkívül szoros munkaterv nem ad lehetőséget az időigényes oktatási feladatok ellátására. A résztvevők sokkal ígéretesebbnek vélték a gyakorlati oktatás gazdasági és szakértői támogatását az ipar részéről, melynek kiépítésére nagy szükség volna. Sajnos, részben gazdasági okokból, eddig ritka az egyetemi-ipari együttműködés az egyetemi gyakorlati oktatásban. Az ipar számára gyorsabban és hatásosabban felhasználható szakemberek képzésének előmozdítására a jövőben ilyen együttműködések kiépítésére feltétlenül szükség van a gazdasági és szakember szinteken egyaránt. Jelentős vitát váltott ki a farmakológus és gyógyszer regulációs szakemberek képzése. Farmakológusokat az orvostudományi és gyógyszertudományi egyetemeken oktatnak. Ezekben a képzésekben elsősorban az orvosi és gyógyszerészi munkához szükséges ismereteket oktatják. Mészáros és Botz doktorok, a Semmelweis és a Pécsi Tudomány Egyetemek oktatóinak előadásaiból kiderült, hogy elsősorban a választott tárgyak keretében igyekeznek módot adni a hallgatóknak a gyógyszeriparban is felhasználható, gyakorlati vonatkozású ismeretek megszerzésére. Aránylag szűk körű a modern biokémiai- és molekuláris-farmakológiai, továbbá a klasszikus in vivo és in vitro izolált szerveken, szöveteken végzett farmakológiai vizsgálati módszerek oktatása. Feltűnő, hogy a természettudományi szakokon sem található meg a biokémiai-, molekuláris farmakológia oktatása, azaz hazánkban gyakorlatilag sehol sincsen elméleti farmakológus képzés. Következésképpen az ipar részben az orvosi és gyógyszerész karokon végzett növendékekkel igyekszik a farmakológus szükségletet kielégíteni, részben más végzettséggel rendelkező munkatársakat képeznek ki a munkahelyi gyakorlat során erre a munkára. Az értekezlet résztvevői egyöntetűen szükségesnek ítélik az ipari célú, kutató farmakológus képzés megvalósítását, esetleg az egészségügyi és természettudományi karok együttműködésében. A farmakológus képzéssel ellentétben, a gyógyszer regulációs szakemberek képzése nem köthető a mesterképzési, graduális szinthez a résztvevők szerint. A gyógyszer törzskönyvezés természettudományi, gyógyszerészi, orvosi, jogi képzésre egyaránt támaszkodik. Ilyen szakemberek képzése a postgraduális oktatás során, optimálisan a szakirányú továbbképzés keretében valósítható meg. Rendkívül innovatív és eredményes kooperatív képzésről számoltak be Benyó Zoltán (Budapesti Műszaki Egyetem) és Monos Emil (Semmelweis Egyetem) képviselői. Az egészségügyi mérnökképzés célja olyan magas színvonalú interdiszciplináris elméleti és gyakorlati tudással, valamint alkalmazási készséggel rendelkező szakemberek képzése, akik az elméleti és gyakorlati jellegű egészségügyi tevékenységek széles területén képesek kifejteni tevékenységüket. Ez a képzés a Budapesti Műszaki, a Semmelweis és az Állatorvostudományi egyetemek közös kezdeményezése és együttes oktatása, a diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem adja. A képzés Európában is szinte egyedülálló, KözépEurópában az egyetlen ilyen oktatási forma, melyben 35 egyetemi tanszék és 5 országos
20 intézet dolgozott együtt az elmúlt 15 év alatt. Több mint száz professzor és vezető oktató vesz részt a képzésben. Az alapszigorlat letétele után kezdődik tulajdonképpen a közös oktatás a 3. 4. 5. 6. félévekben. Az 5. félév a specializáció időpontja. A diplomaterv egy olyan integrált munka, melynek során a hallgatónak bizonyítani kell, hogy alkotó módon tudják a tudományt alkalmazni a gyakorlatban.
Jelenleg ezt a koordinált oktatást a bolognai folyamatnak megfelelően mesterképzés formájába kellett átszervezni, ami azt jelenti, hogy az érdeklődők vagy orvosi diplomával, vagy egy meghatározott alapszak elvégzése után léphetnek be a közös oktatásba. Eddig szigorló korában már bekapcsolódhattak az orvostanhallgatók ebbe a képzésbe és meg lehetett oldani a képzés befejezésének finanszírozását. A jelenlegi törvények csak azt teszik lehetővé, hogy 12 féléven keresztül kapjon állami támogatást egy fiatal. A korlátozás miatt kérdésessé vált az orvosi egyetemről jövő hallgatók teljes oktatásának anyagi fedezete. Ez azzal a veszéllyel járhat, hogy a továbbiakban az orvosok elmaradnak ebből a képzésből, ami ennek az egészségügyi mérnökképzésnek a megszűnéséhez fog vezetni. Mindenképpen szükséges volna a kiemelten jelentős gyakorlati haszonnal járó, koordinált oktatási formák speciális támogatására, szükség szerint a fennálló rendelkezések egyedi mérlegelése alapján történő módosításán keresztül. Alternatív lehetőség, hogy a gyógyszergyárak speciális ösztöndíjat írjanak ki végzett orvosok részére, hogy bekapcsolódhassanak az egészségügyi mérnök képzésbe. Az eddigi tapasztalatok alapján elhelyezkedési arányuk kiemelkedő és kiválóan megállják helyüket a gyakorlati életben, azaz az oktatás valós ipari igényt elégít ki. A PhD oktatás jelentősége a tudományos elit képzésben Számosan felvetették, hogy a bolognai rendszer egyik nagy hátránya, hogy nem foglalkozik kellő mértékben a kisszámú, de a kutatásban és fejlesztésben megkerülhetetlen jelentőségű tudományos elit képzésével. Ez az elit kizárólag kiemelkedő tehetségű, speciális adottságokkal rendelkező és nagy szorgalmú diákokból tevődik össze. A kiemelkedő adottságú diákok kiemelése és számukra speciális oktatási többlet biztosítása minden korban jelentős szerepet játszott a tudomány előrehaladásában. A résztvevők egyöntetű véleménye, hogy az elit képzésre a bolognai rendszer alkalmazásakor is lehetőség van, erre legjobb lehetőség a PhD képzés során adódik. Éppen ezért fontos, hogy az egyetem és a
21 gyógyszeripar a PhD képzés keretében működjön a legszorosabban együtt. Ez az egyetemek és a gyógyszeripar közös érdeke. Szükség van az egyetemi alapkutatás és az alkalmazott ipari kutatás magas szintű művelésére egyaránt, annál is inkább, mert az alap és alkalmazott kutatások között a határ egyre elmosódottabb, élesen ezek az irányzatok ma már nem választhatók el egymástól sem az akadémiai, sem az ipari munkahelyeken. Az akadémiai kutató műhelyek kutató képzési jelentőségét emelték ki Sperlágh Beáta (MTA-KOKI) és Bárdos György (ELTE). E műhelyekből az elméleti kutatásban sokoldalú jártasságot szerzett kutatók kerülnek ki, akiknek fontos szerep jut az egyes kutatási ágak közötti kapcsolatok kialakításában, a tudományos ismeretek integrációjában. Botz Lajos (Pécsi Tudományegyetem) megfogalmazása szerint „interface-ként” tevékenykednek az alap-, gyógyszer- és klinikai-kutatás összekapcsolásában, a modern informatikai lehetőségek, tudás menedzsment meghonosításában. Véleményük szerint a jelenlegi helyzet az, hogy az eredeti gyógyszerek kutatásában és fejlesztésében nem vagyunk képesek azt a fajta tudásbázist kellő hatékonysággal kiaknázni, ami az alapkutatásban felhalmozódott. Ennek egyik fontos akadálya, hogy az alapkutatási szakemberek általában nincsenek kellően felvértezve azzal a tudással, ami a gyógyszerkutatásban való részvételhez szükséges. Az elméleti intézetek gyógyszer kutatási témáiban is az elméleti és ipari szemlélet módok szorosabb integrációjára volna szükség. A PhD képzés téma alakításának és finanszírozásának lehetőségeit azonban az egyetemi és ipari szakemberek eltérően értékelték. A PhD képzés egy megadott oktatási keretben zajlik az egyetemen, számos kurzust kell a hallgatónak elvégeznie, megfelelő számú közleményt kell megjelentetnie és végül egy disszertációt kell benyújtania. A cél a kutatás belső logikájának elsajátítása és alkalmazása, önálló feladatokat ellátni képes kutatók kibocsátása. Ezeknek a követelményeknek az ipari kutatóhelyek csak nehezen tudnak megfelelni, mert ott elsődleges szempont a kutatási cél megadott időn belül történő elérése. Ezenkívül az ipari kutatás eredményei gyakran egyáltalán nem, vagy csak jóval később publikálhatók. A vita alapján az a vélemény alakult ki, hogy a PhD hallgatók elsősorban az egyetemi akadémiai környezetben végezzék a kutatómunkájukat. Gondot jelent azonban, hogy a kutatási témák gyakran nem relevánsak a modern gyógyszeripar számára. Az ipar a titkosság miatt nehezen tud számukra konkrétan felhasználható kutatási feladatot adni. Ezért fontosnak ítélik a résztvevők, hogy gyógyszeripar és az egyetemek közösen jelöljenek ki az ipar számára távlatilag is fontos kutatási témaköröket, konkrét témák megnevezése nélkül. Ilyen módon a témakörökben jártas doktorokat aránylag gyorsan lehetne az ipari gyógyszerkutatásban és fejlesztésben alkalmazni. Fontos továbbá, hogy az ipar támogatást nyújtson az egyetemek számára a PhD munkák végzéséhez alkalmas műszerpark kifejlesztésére, illetve esetenként adjon lehetőséget speciális mérések elvégzésére saját laboratóriumaikban. Szükséges volna továbbá az ipar részéről egy közös ösztöndíj rendszer megteremtése, mely lehetővé tenné tehetséges fiatalak számára a PhD képzésben való részvételt. Számos esetben kiváló fiatalok anyagi nehézségek miatt nem tudnak a PhD képzésbe bekapcsolódni, mivel az egyetemi állami keretek egyre szűkülnek. A közös kutatási, oktatási együttműködéseknek új, hatásos kereteket látszanak biztosítani az egyetemek és az ipar között kialakított, helyileg eltérő szerveződést mutató tudásközpontok. Ezekben látszik legjobban megvalósulni az elméleti és gyakorlati oktatás egysége, az ipar számára is gyorsan felhasználható, elméleti és gyakorlati tudással egyaránt felvértezett szakemberek oktatása. Ez az oktatás az egyetemek és az ipar között konkrét céllal létrejött, gyógyszerkutatási és fejlesztési együttműködésekre épít. Végezetül fontos és a jövőben feltétlenül állami, illetve ipari pénzekből támogatandó kezdeményezésnek tűnik rövid, nemzetközi továbbképző kurzusok egyetemi szervezése, PhD-vel rendelkező fiatal kutatók részére. Bátori Sándor, Barkóczi József és Keserű György
22 a gyógyszergyárak kémiai kutatási vezetői, és a Semmelweis Egyetem részéről Mátyus Péter, a magyar kémikusok egyesülete és a gyógyszerész tudományi kari alapítvány együttes szervezésében egy ilyen tanfolyamot terveznek 2009-ben megszervezni angol nyelven 35 éves korhatárral. Valamennyi résztvevő véleménye szerint a legmodernebb tudásanyag átadásában a nemzetközi oktatási együttműködéseknek kiemelkedő szerepe van, egyben biztosítja a hazai kutatók bekapcsolódását a nemzetközi tudományos életbe és együttműködésekbe. Szakirányú továbbképzés A posztgraduális képzés egy további, kiegészítő diplomához vezető formája a szakirányú továbbképzés aminek két nagy előnye van. Az egyik, hogy indításához elégséges az egyetem saját hatáskörben hozott döntése, nem szükséges a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) engedélye. Az egyetemi határozat alapján az Oktatási Hivatal regisztrálja a továbbképzést, amennyiben a javaslat megfelel az előírásoknak. Másik előnyük, hogy rendkívül rugalmasan és gyorsan lehet ilyen tanfolyamokat indítani, azaz gyorsan képesek alkalmazkodni a változó igényekhez. Többek egybehangzó véleménye szerint, a szakirányú továbkképzés a legalkalmasabb szervezeti megoldás a gyógyszeripari specializált szakember szükséglet kielégítésére, illetve a nemzetközi szintű tudományos színvonal fenntartására a szakmában dolgozók számára. Általában fizetős tanfolyamok, az egyetemek állami költségvetését nem terhelik, sőt nyereséget termelnek. Gyakran a magas költségek miatt a részvételi díj jelentős részét a képzettek munkaadója vállalja át. A munkaadónál természetesen a kiesett munkaidőt is számításba kell venni. Sajnos sok esetben a képzés lezártával a munkavállaló új állást keres. Greiner doktor (Richter G. Gyógyszerárugyár) véleménye szerint, mivel a befektetés visszatérülése nem biztosított, az ipar gyakran bizalmatlan a szakirányú továbbképzések iránt. Ezt a kérdést munkajogilag nem könnyű rendezni. Elsősorban a munkahelyi légkör, bizalom és a csoport munka sikeressége az, amely a képzett számára előnyössé teszi a munkaadóval kialakított munkakapcsolat fenntartását. További fontos szempont a szakirányú továbbképzések szervezésekor a gyógyszeriparral történő nagyon szoros együttműködés a program kialakításában és lefolytatásában. Lényeges, hogy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező ipari szakemberek minél nagyobb számban vegyenek rész az oktatásban, ilyen módon biztosítva az elméleti és gyakorlati képzés összhangját. Egyes esetekben szükséges lehet közvetlen gyakorlati oktatás megvalósítása is. Bárdos György doktor (ELTE) javasolta, hogy a többször felmerült törzskönyvezési szakemberképzés ilyen módon oldható meg legcélszerűbben. Kaló Zoltán (ELTE) ismertette az ELTE szervezésében működő egészségügyi gazdasági szakirányú továbbképzési programot, melynek jelentős részét képezi a farmakoökonómiai ismeretek oktatása. Szerinte a modern költség-hatásos gyógyszerfejlesztés egyik alapvető követelménye az egész fejlesztést végigkísérő farmakoökonómiai tervezés, mely során folyamatosan értékelik a fejlesztés költségeit és a várható marketing eredmény viszonyát, továbbá tervezik a gyógyszer majdani árát. Magyarország nemzetközi szinten is jelentős gyógyszeripari kapacitással rendelkezik. Éppen ezért meglepő, hogy hazánkban a gyógyszer klinikai fejlesztés szakmai ismereteinek átadását célzó Pharmaceutical Medicine (PhM) oktatás még nem valósult meg. Kerpel-Fronius Sándor (Semmelweis Egyetem) előadásában elmondta, hogy a Semmelweis Egyetemen a hazai gyógyszer cégekben, illetve a nemzetközi cégek magyarországi képviseletein dolgozó szakemberekkel egy ilyen típusú továbbképzési program szervezése megtörtént. Az egyetem szenátusa a programot 2009 elején egyhangúlag jóváhagyta, és „Klinikai gyógyszerfejlesztésű szakirányú továbbképzési szak” címen a programot az Oktatási Hivatalnak felterjesztette regisztráció végett. A tervek szerint az oktatás megkezdésére 2010 januárjában lehet
23 számítani. A program elkülönül a Mátyus doktor (Semmelweis Egyetem) által szervezett „Gyógyszerkutató- és fejlesztő szakirányú továbbképzési szak” tantervétől, mely a gyógyszerkutatás nem-klinikai fázisában dolgozó szakemberek képzésére irányul. A modern klinikai gyógyszerfejlesztésben orvosok mellett számos nem-orvos diplomával rendelkező gyógyszerészek, pszichológusok, természettudományokban képzett szakemberek is részt vesznek, természetesen ezek számára is nyitott a klinikai gyógyszerfejlesztési szakirányú továbbképzés. A PhM oktatás európai követelményeinek egységesítésére és egy európai akkreditált diploma kialakításához a PhM-t oktató egyetemek egy konzorciumot hoztak létre, European Federation of Courses in Pharmaceutical Medicine (EFCPM) néven. Ennek a konzorciumnak a Semmelweis Egyetem is tagja. A konzorcium megnyerte az EU és az European Federation of Pharmaceutical Industries (EFPIA) által közösen a PhM oktatására kiírt pályázatot, mely 5 éves támogatást biztosít a fenti célok eléréséhez. A projekt egyik célja közös PhM oktatási szervezet és program létrehozása azokban az EU és kandidáns országokban, ahol még nem honosodott meg a PhM oktatása. Ennek szervezését a projektben Kerpel-Fronius doktor koordinálja. A nemzetközi koordinációban tervezett oktatás, költség megtakarítása mellett, jelentős mértékben támogatni fogja a hazai ipari szakemberek fokozottabb részvételét a nemzetközi gyógyszeripari fejlesztésben is. A klinikai gyógyszer fejlesztésben Bors Zsuzsanna (AstraZeneca) véleménye szerint egyre hangsúlyozottabban jelenik meg a gyógyszer vizsgálatokra speciálisan képzett klinikusok szükségessége. Fontos a preklinikai és a klinikai fázisok jobb összehangolása, az információ áramlás és csere jóval hatásosabb megszervezése. A klinikai vizsgálók képzése több nemzetközi oktatási szervezetben is megjelent, például a Viennese School of Clinical Research keretében. Hazánkban ezt az oktatást a múlt század hatvanas éveitől a Klinikai Farmakológiai Hálózat vállalta fel. Kerpel-Fronius doktor beszámolt arról, hogy jelenleg a klinikai gyógyszer vizsgálók képzésének szervezése a Magyar Farmakológiai és Farmakoterápiás Társaság keretében jelenik meg. A másodlagos klinikai farmakológiai szakvizsgát jelenleg három orvostudományi egyetemen lehet megszerezni, ahol az elméleti felkészítés is történik. A szakvizsga követelmények és az oktatás időszakos minőségi felújítása folyamatban van. A klinikai farmakológiai szakorvos képzésben a klinikai intézetek, gyógyszerügyi hatóság (OGYI) és számos gyógyszeripari szakember is részt vesznek. Ilyen módon a klinikai farmakológia szervesen illeszkedik a hazai gyógyszerkutatáshoz és fejlesztéshez.
24 Összefoglalva az alábbi fontos megállapításokban gyakorlatilag egységes álláspont alakult ki: •
az egyetemi alapfokú és mesterképzésben igyekezni kell az elméleti és gyakorlati oktatást intenzívebben összekapcsolni, az oktatásba elméleti és gyakorlati szakembereket egyaránt be kell vonni
•
jelentősen nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kiemelkedően tehetséges hallgatók képzésre, akiknek a későbbiekben feladata lesz multidiszciplináris, nagyobb munkacsoportok munkájának összehangolása. A PhD képzés erre a legalkalmasabb fázis, ezért a PhD képzésben fokozni kell a minőségi elvárásokat, továbbá az egyetem és az ipar együttműködését
•
a gyógyszeripar állandóan változó szakmai követelményeihez leggyorsabban a szakirányú továbbképzések keretében lehet alkalmazkodni. Különösen az interdiszciplináris oktatás előmozdítására alkalmas ez a szervezési forma
•
nagyon fontos a nemzetközi együttműködés előmozdítása az oktatás terén a graduális és a posztgraduális szinteken egyaránt
•
a jelenlegi platform munkáját mindenképen folytatni kell. Céljai legyenek az egyetemek által nyújtott oktatási ajánlatok összesítése, egyeztetése a gyógyszeripar igényeivel, a kereslet és kínálat kiegyenlítése és végezetül közös oktatás szervezési és támogatási formák kialakítása a gyógyszeripar és az egyetemek között. ***
