Sergej Flere A TÁJÉKOZTATÁS JELENTŐSÉGE A KÜLDÖTTRENDSZERBEN
N a g y általánosságban szemlélve és csak a törvényes előírásokban, sza b á l y z a t o k b a n felsorolt k í v á n a l m a k a t véve alapul a küldöttrendszer és a tájékoztatás relációján minden érthető, egyszerű és problémamentes. El fogadva ezt a szemléletet, amely a tájékoztatás technikai kivitelezésére egyszerűsíti a problémát, nem is kellene mást tenni, mint valóra v á l t a n i azt, ami le van í r v a . E z a n n a k az eredményes tájékoztatásnak a megfo galmazása, amely a küldöttrendszer megvalósításának és szerepköre be töltésének „funkciójában áll". A z előbbihez kapcsolódnak az igaz, való sághű, érthető és idejében történő tájékoztatásról alkotott elvek és állás p o n t o k , az olyan tájékoztatásról tehát, amely a küldöttrendszer m i n d e n szubjektuma számára hozzáférhető és énthető. A z ismert és elfogadott álláspontok sorába tartozik az is, hogy a kül döttrendszer bevezetése m i n t az önigazgatási fejlődés új szakasza a k o rábbinál sokkal fontosabb t é n y e z ő k é n t kezeli a tájékoztatást és igényli egy megfelelő tájékoztatási rendszer kiépítését. Elismerjük tehát a tájé k o z t a t á s és a küldöttrendszer közötti szoros kapcsolatot. A tájékoztatás a k ü l d ö t t i viszonyok, a kommunikáció, a viták és nézetek egyeztetésében vertikális és horizontális i r á n y b a n (például a helyi közösségek k ü l d ö t t ségei között) egyaránt fontos tényező. A szerepkör betöltésének lényeges feltételezése azonban az információáramlás folyamata és iránya azon körülményekről, amelyek közepette egy-egy probléma, vagy kérdéskör kialakul, ennek elemeiről, t a r t a l m á r ó l , megoldási lehetőségeiről, a megol dás különböző variációiról, v a l a m i n t a különféle küldöttségi és önigaz gatási szervek ezzel kapcsolatos állásfoglalásáról. A fentiekhez sorolhatnánk t a l á n még azt a nézetet is, mely szerint a küldöttrendszer feltételezi egy más, az általános tömegtájékoztatás, a p o litikai p r o p a g a n d a és a tömeg kommunikációeszközei által kialakított tájékoztatási formáktól eltérő információrendszer megteremtését. A m í g a klasszikus tájékoztatás általában azzal ismertet meg bennünket, ami m á r megtörtént (a meghozott döntésekkel), addig a küldöttrendszer szolgála tában álló tájékoztatásnak olyan problémákról kell informálnia, amit
együttesen, demokratikus akcióval kell megoldani, ismerve a megoldás minden szempontját és feltételét. A tájékoztatásnak serkentőleg kell h a t nia a küldöttekre, az egész bázisra a probléma megoldásában a tulajdon és a más közösségek érdekeinek áttekintésében és a döntéshozatali folya m a t v a l a m e n n y i fázisának figyelemmel kísérésében, a h a t á r o z a t o k vég rehajtásában. Egyelőre nincs olyan kiépített tájékoztatási rendszer, amely az említett követelményeknek eleget téve elláthatná a .küldöttrendszeri tájékoztatás minden feladatát. Erről kommunikációelméletünkben több nézet, állás p o n t is kialakult és több elemző k u t a t ó m u n k a , t u d o m á n y o s felmérés is készült. Ezek közül tekintünk át néhányat. 1. A z emberi környezethez viszonyítva bizonyos értelemben az „infor máció jelentős szennyezettsége" tapasztalható. Ez a megállapítás csak részben pontos, vagyis ez csak egyik oldala a tájékoztatással és tájéko zottsággal kapcsolatos kérdéskörnek. Egyfelől tehát tény az információk hiperprodukciója, amit a legkülönfélébb institúciók fogalmaznak meg és közvetítenek, kezdve a nagy p r o p a g a n d a tájékoztatási intézményektől, a sokféle társadalmi intézményen át az iskoláig és gyárcsarnokig. A z al k a l m a z o t t műszaki eszközök is sokfélék, kezdve a műbolygóktól a sok szorosítóig. A tájékoztatás hiperprodukciója mellett is gyakori eset azon ban, hogy az információk nem az embert érdeklő és érintő legfontosabb problémákról szólnak, v a g y h a igen, nem olyan m ó d o n , hogy közérthetőek, mindenki számára „hozzáférhetőek" legyenek. M i u t á n pedig az in formációgyártásnak hiperprodukciós jellege van, és mivel az információ k a t befogadó személy szabadon dönt arról, befogad-e, t u d o m á s t vesz-e egy-egy információról, vagy sem, így sokan a fontos problémákat ille tően is tájékozatlanok m a r a d n a k . Sőt, mivel g y a k r a n nemcsak az infor mációk egyszerű hiperprodukciójáról beszélhetünk, h a n e m az érdektelen és érthetetlen információk hiperprodukciójáról is, így az emberek spontán védekeznek az „információ szennyezettségétől". Egyszerűen m o n d v a a nagyobb számú információ nem járul egyértel műen hozzá az egyén jobb tájékoztatásához, a releváns kérdésekben való jobb tájékozottságához. Ehelyett különféle egyensúlybomlást eredmé nyezhet. 2. A tájékoztatás általános problémáitól a saját körülményeinkre jel lemző specifikus problémák felé h a l a d v a meg kell említeni a kommuni káció-, illetve injormációkultúra kérdését. T u d o m á n y o s a n arról nem be szélhetünk, h o g y ilyen kultúra egy-egy közegben nem létezik, hanem csak arról, hogy milyen és m i k a legfőbb jellemzői. K u l t ú r á n k általá ban, különösen pedig beszéd- és k o m m u n i k á c i ó k u l t ú r á n k egészen a k ö z e l múltig az epikus, az iparosodás előtti kultúra jegyeit viselte magán és ez a jellegzetessége napjainkban is érezhető. N e m v o n h a t ó k kétségbe ennek a k u l t ú r á n a k azon erényei, hogy meghatározott társadalmi viszonyok közepette kiválóan megfelel a rendeltetésének. N e m felel meg azonban ez a k o m m u n i k á c i ó k u l t ú r a a m a i ipari, urbanizált életformának, a d i n a m i kus életkörülmények és a gyors döntéshozatal t á m a s z t o t t a követelmé1
nyéknek. N e m gazdaságos és nem hatékony a beszédkultúra epikus jel lege a nagyszámú döntéshozatal és a döntéshozatali folyamatban rész vevők nagy száma végett sem. A z önigazgatás és ennek egyik legfontosabb tényezője, a k ü l d ö t t r e n d szer továbbfejlesztése érdekében a kulturális szférában a viszonyok meg változtatásáért kellene síkraszállni, egy racionálisabb, tudományosan megalapozottabb k u l t ú r a meghonosításáért. A k k o r az álláspontokat, il letve a h a t á r o z a t o k a t vezérlő érdekeket is ködösítés nélkül, világosan, érthetően érvényesíthetnénk. A kulturális légkör és m a g á n a k a k u l t ú r á n a k megváltoztatása azonban olyan folyamat, amit többnyire objektív körülmények h a t á r o z n a k meg, ezek pedig lassan és jobbára csak ösztönösen változnak. A h a g y o m á n y o s k u l t ú r a ma is kifejezett jelenléte mellett szól az is, hogy a polgárok és dolgozók a falusi helyi közösségekben és t á r s u l t m u n ka-szervezetekben (ahol a munkaszervezeteknek nincs több .tmasz-a) elé gedetten n y i l a t k o z t a k a tájékoztatás alkalmazott módjáról. O l y a n k ö zösségekről van szó, ahol nincs kifejlesztett tájékoztatási rendszer (massmedium, közlöny, lokális sajtó, üzemi lap stb.). A z ilyen közösségekben az összejöveteleken a szóbeli közlés a tájékoztatás legelterjedtebb formá ja, amely egyébként a legtöbb kérdés megoldása szempontjából lassú és nem elég hatékony. Kulturális h a g y o m á n y a i n k n a k azonban megfelel az a forma, amely a városi környezetben és az összetett társultmunka szervezetekben is t o v á b b él, b á r azt eredményezte, hogy ezekben a k ö r nyezetekben m á r kevesebben elégedettek a tájékoztatással, m i n t az emlí tett falusi közösségekben. 3. A vizsgált probléma központi kérdése, milyennek kell lennie a tájé koztatási rendszemek, a kommunikáció mechanizmusának, hogy lehetővé tegye a küldöttrendszer társadalmi céljainak elérését. A választ a kommunikációelmélet fogalmazza meg, figyelembe véve a tömegtájékoztatási technológia fejlődésének t á v l a t a i t is. E g y ilyen tájékoztatási rendszer alapvető meghatározói a következők lehetnének: 1. Megszüntetni a tájékoztatás felosztását tájékoztatási objektumokra és szubjektumokra. A z eddigi tájékoztatási rendszerek jórészt úgy bo n y o l í t o t t á k le a tájékoztatás folyamatát, hogy az információáramlás a közlő tényező, a szubjektum (sajtó, rádió, t v stb.) irányából történik a tájékoztatási objektum, az amorf közönség irányában, amely mindvégig az információ passzív befogadója. A z ilyen tájékoztatás ki van téve a manipulálás veszélyének és lehetőségének. A manipulálást a reprezentatív demokratikus rendszerekben a társadalmi-politikai viszonyok h a t á r o z t á k meg (hogy a nem demokratikus politikai f o r m á k a t ne is említsük), de ugyanígy a tömegtájékoztatási technológia is, m e r t a befogadó nem be folyásolhatja sem a folyamatát, sem a t a r t a l m á t . I t t nem a visszajelzési összefüggésekre gondolunk, amely a technokrata és a b ü r o k r a t a modellű t á r s a d a l m a k b a n is ismeretes, ahol a döntéshozatal hordozói visszajelző in formációkat k a p n a k arról, milyen fogadtatásra talált egy-egy intézkedés
a tömegek körében. T é m á n k t á r g y a egy olyan tájékoztatási rendszer, ahol a tájékoztatási folyamat m i n d e n fázisának minden önigazgatási té nyező és egyén egyenrangú részese lehet. A z elképzelés valóra váltásakor a technikai újdonságokat is szem előtt kell t a r t a n i . Ilyen szempontból k e d v e z ő k i l á t á s o k k a l kecsegtetnek egyes új k ö z v e títő rendszerek, elsősorban a kábeltelevízió. A tömegkommunikációnak eme eszköze nemcsak két i r á n y b a közvetíthet és fogadhat információ k a t hanem egyidőben több i r á n y b a is lehetővé teszi a kommunikációban való részvételt szinte m i n d e n néző és hallgató számára. Megszüntethetné tehát a kommunikációban a passzív, amorf és anonim közönség fogal m á t . Egyéb segédeszközök h a s z n á l a t á v a l a nézők szabályozhatják a k o m munikációban való részvétel idejét is. A kábeltelevízió és a kiegészítő rendszerek működtetésével az is elérhető, hogy egyesek a s z á m u k r a szük séges anyagot írásban k a p j á k meg, illetve hogy kérésükre egyéb infor mációt is szolgáltassanak nekik. Említett m u n k á j á b a n Blagus megállapít ja, h o g y ez képezhetné az alapját a tömegkommunikáció új, önigazgatási modelljének, m e r t t á r s a d a l m u n k b a n csak egy ilyen tájékoztatási r e n d szert a l k a l m a z h a t n á n k teljes sikerrel. Bármennyire is egyetértünk a z o n ban a szerzővel, hogy egy ilyen tájékoztatási rendszer elvben o p t i m á l i san megfelelne az önigazgatás és a küldöttrendszer tájékoztatási követel ményeinek, nem lenne jó azonban, ha- a rendszer gyakorlati alkalmazásá n a k objektív a k a d á l y a i m i a t t nem k u t a t n á n k más modellek u t á n is. 2. A tájékoztatási rendszernek nem csupán a kezdeményezések, j a v a s latok közvetítésére kell irányulnia, hanem a teljes p r o b l é m a k ö r követé sére, a helyzet feltérképezésére, a lehetséges megoldásokkal kapcsolatos a d a t o k begyűjtésére, majd az elfogadott h a t á r o z a t o k megvalósítására is. A felsoroltak mellett fontos feladata még a tájékoztatási rendszernek az informáoiók h a t á s á n a k , effektusának n y o m o n követése. 3. A z egyének, d e ugyanígy a testületek (és szervek) v á l t o z ó összeté telükre való tekintettel többé „nem emlékezhetnek m i n d e n r e " , sőt még a s z á m u k r a fontos p r o b l é m á k mindegyikére sem. Közrejátszik ebben az említettek mellett a különböző szervek hatáskörébe t a r t o z ó kérdések szer teágazósága, összetettsége, változékonysága is. M i n t m o n d o t t u k tehát a küldöttrendszer egyik lényeges ismérve, hogy a küldötti megbízatás és tisztségek betöltésében nagyszámú egyén, dolgozó és polgár váltja egy mást, ami ahogy azt Novosel nevezi a „rendszer memóriaképességének csökkenéséhez vezet. A küldöttrendszeri tájékoztatásban ahelyett, h o g y igyekszünk minden kit m i n d e n releváns problémáról, a probléma forrásáról, a helyzetről, a le hetséges megoldásokról tájékoztatni, több gondot kellene fordítani arra, hogy a döntéshozatal m i n d e n részvevője m a g a kérje és k a p j a meg az infor mációkat, mégpedig o l y a n o k a t , amelyek kapcsolatban állnak k o n k r é t kül dötti tevékenységével, vagyis azokkal a kérdésekkel, amelyek megoldásá ban m i n t k ü l d ö t t m a g a is részt vesz. Ezzel kiküszöbölnénk a jelenlegi tájékoztatás egyik legnagyobb hibáját, a k ü l d ö t t e k információval való 2
túlterhelését. A z ilyen megoldás feltételezi a korszerű technikai eszkö zök, elsősorban a számítógépek alkalmazását. A különbség a kábelteleví zió és a számítógépes rendszer alkalmazási lehetősége k ö z ö t t az, hogy amíg az elsőt jelenlegi k ö r ü l m é n y e i n k k ö z ö t t nem t u d n á n k megvalósítani, az utóbbi a l k a l m a z á s á n a k nincs gyakorlati a k a d á l y a . 4 . A szóban forgó tájékoztatási rendszer megvalósításának egyik t o vábbi feltétele a közlő t é n y e z ő k (hírközlő eszközök, információközpontok) szerepének affirmálása. A z emittensnek segítenie és szavatolnia kell a rendszer szabályos funkcionálását, mégpedig a küldöttrendszer minél teljesebb megvalósítása érdekében. N e m szabad közben megengedni, hogy az emittens uralja a rendszert, o l y a n önállósult erőként, amely átszűri az információkat és irányít. Ellenkezőleg, lehetővé kell tennie az informá ciók cirkulálását, összegyűjtését, érthető formában történő közlését stb. A z önigazgatási tájékoztatási rendszer kialakításának kérdése nem lehet csupán a hivatásos tájékoztatási eszközök joga és kötelessége. Hosszú t á v r a szóló intézkedéseket kell foganatosítani a k o m m u n i k á c i ó k u l t ú r a megváltoztatására, a t ö m ö r e b b , közérthetőhb kifejezésmódok elsajátítá sára és alkalmazására, egyszóval az epikus jegyeket m a g á n viselő k o m m u n i k á c i ó k u l t ú r a lassú felszámolására. 5) A h a t é k o n y a b b küldöttrendszeri tájékoztatást célzó és a m a i k ö rülmények k ö z ö t t is elérhető lehetőségek k ö z ö t t tartjuk számon az a l á b biakat is: — A szóbeli közlésmód üléseken kívüli elterjedtebb alkalmazását, mindenekelőtt az információk „természetes" áramlását, amelyeknek helyt állóságát az információkutatások megerősítették. A kisebb csoportokban t ö r t é n ő s p o n t á n közlésmódot, b á r ezeknek a f o r m á k n a k v a n n a k fogya tékosságai is. Így például elferdíthetik, m e g v á l t o z t a t h a t j á k az információ eredeti t a r t a l m á t . A l k a l m a z á s u k tehát rendkívüli óvatosságot igényel. — G y a k r a b b a n lehetne alkalmazni a kérdőíves adatgyűjtést. N e m c s a k egy-egy problémakörrel kapcsolatos álláspontot lehetne összegyűjteni és összegezni, h a n e m azt is, h o g y egy-egy adott környezetben mi jelent gon dot, problémát. — A k ü l d ö t t r e n d s z e r i tájékoztatás céljaira a tömegtájékoztatási esz közöket is jobban fel lehetne használni. Á köztársasági és t a r t o m á n y i szákvárosokban m ű k ö d ő , v a g y ott megjelenő h í r k ö z l ő eszközök erre a célra igaz nem a l k a l m a s a k , a helyi jellegűek viszont annál inkább. Ezen a téren é r t ü n k is el e r e d m é n y e k e t . A helyi tájékoztatási eszközöknek n y i t v a kell állniuk nemcsak a közigazgatási és végrehajtó szervek döntéseivel kapcsolatos i n f o r m á c i ó k előtt, h a n e m a küldöttbázishoz t a r t o z ó m i n d e n tényező (polgárok, d o l g o z ó k , küldöttségek) kezdeményezése előtt is. 4. A z utolsó és a z e d d i g e l m o n d o t t a k alapján talán m á r n y i l v á n v a l ó kérdés: Milyennek kell lennie a küldöttségi vita és döntéshozatal lebo nyolítására alkalmas információnak? Milyennek kell lennie az „önigazga tási tájékoztatásnak"? 1) A z önigazgatás szolgálatában álló tájékoztatásnak tudományosan és szakmailag megalapozottnak kell lennie, de mentesnek a szűkebb érte-
lemben vett szakkifejezések túlzott használatától. Ebiből számos probléma a d ó d h a t . A szakkifejezésekkel való „ m a n i p u l á l á s " , a szakkifejezések túl zott használata a z t eredményezheti, hogy az információt csak a szak emberek, a b e a v a t o t t a k értik. Mivel pedig az információ előfeltétele a v i t á b a n és döntésben való egyenrangú részvételnek, a k k o r csak a s z a k m a i a k vesznek részt a döntésben. E z a m o d e r n döntéshozatal úgyneve zett t e c h n o k r a t a v á l t o z a t a . A másik végletet és veszélyt az rejti m a g á ban, amikor a n n y i r a leegyszerűsítik a problémát, hogy m i n d e n szakmai vagy t u d o m á n y o s érvet mellőznek és az ép észre h i v a t k o z v a megfelelő a d a t o k nélkül, laikusan próbálják a vitás kérdést megoldani. Igyekez z ü n k tehát mellőzni a szimplicitást és a prakticizmust, m e r t t u d á l é k o s sághoz vezet a döntéshozatalban. 2) A z információt a teljesség igényével kell készíteni, úgy hogy a p r o b léma egészét felöleljük, mindenekelőtt pedig a döntés szempontjából n é l külözhetetlen a d a t o k a t . Egy, a kérdéssel kapcsolatos felmérés a l k a l m á v a l a megkérdezett polgárok véleménye az volt, hogy a megoldásra irányuló kezdeményezések és javaslatok n e m t a r t a l m a z z á k a szükséges a d a t o k a t , illetve a szükséges a d a t o k n a k csak 2 5 , 35, de legjobb esetben is mindössze csak az 5 3 % - á t t a r t a l m a z z a a problémáról szóló tájékoztató. 3) A z információnak elő kell segítenie a v i t a lebonyolítását és a helyes döntés meghozatalát, n e m p e d i g megnehezítenie a folyamatot. A z infor máció minőségét szolgálja az is, h a több megoldási javaslatot tartalmaz és ezekből a v i t a során a k ü l d ö t t e k k i v á l a s z t h a t j á k a legkedvezőbbet. 4) A t o v á b b i a k b a n ahhoz, h o g y alkalmas legyen a küldöttrendszeri v i t á r a és döntéshozatalra, az információnak t a r t a l m a z n i a kell a n a p i r e n den szereplő kérdés megoldásának módjára, eszközeire és idejére v o n a t kozó a d a t o k a t . A h á r o m említett adatról 1978-ban Bácspalánkán végez t ü n k felmérést. H á r o m fontos kérdésiben d ö n t ö t t e k a k ü l d ö t t e k és a h á r o m csoport tagjai úgy ítélték meg, hogy az információk 6 1 , 6 3 , illetve 48 százalékban t a r t a l m a z t á k a megoldás m ó d j á r a , eszközeire és idejére vonatkozó adatokat. 5) N o h a eleget kell tennie az előzőekben felsorolt követelményeknek, a jó információ mégsem lehet túl terjedelmes, m e r t a k ü l d ö t t e k e t a k k o r nemcsak az információ befogadásától, de a v i t á b a n és döntéshozatalban való részvételtől is visszariasztja. Természetesen az, h o g y m i a megfelelő és mi a felesleges, függ a befogadók kultúrájától, pontosabban a k u l t ú r a típusától is. R e p r e z e n t a t í v csoportunkban a válaszadók 28, 38, illetve 59 százaléka bírálta az információk terjengősségét. 6) Következésképp a z sem mellékes, hogy mennyire érdekes és meg nyerő az információ. Többen vélekedtek úgy, h o g y az információk nem eléggé a t t r a k t í v a k . (Ez t ö b b n y i r e azzal áll összefüggésben, amiről m á r szóltunk: a túlméretezett terjedelemmel, az információk olyan m ó d o n történő megfogalmazásával, ami nem serkent gondolkodásra, nem vet fel problémákat, nem m u t a t r á a kérdés összetettségére, a megoldás alterna tíváira, esetleges ellentmondásosságára stb.) I d e t a r t o z n a k m é g a tájé-
k o z t a t á s b a n t a p a s z t a l h a t ó formalizmus, a jogi terminológia elburjánzása és egyebek. A p r o b l é m a lényege k o m m u n i k á c i ó k u l t ú r á n k milyenségében rejlik, amit csak t o v á b b fokoz a s z a k m a i hozzáértés hiánya. Nincsenek például olyan s z a k a v a t o t t személyek — nevezzük őket a k á r szakembereknek is — a k i k a javaslatokat, intézkedéseket, megoldási lehetőségeket a nyil vánosságnak é r t h e t ő és elfogadható információ formájában t u d n á k to v á b b í t a n i . N i n c s s z á n d é k u n k b a n síkraszállni azért, hogy minden társultmunka-alapszervezet alkalmazzon olyan szakavatott személyt, aki ezt a m u n k á t elvégezhetné, de a n a g y o b b munkaszervezetekben és társadalmipolitikai közösségekben átmeneti megoldásként ajánlatos lenne m i n d a d dig, amíg a jelenleginél egy h a t é k o n y a b b tájékoztatási rendszert ki nem fejlesztünk. Természetesen az információkból h i á n y z ó attraktivitás ellenszereként n e m ajánljuk a szenzációhajhászást. E z nem járulna hozzá a tájékoztatás objektivitásához, és nem szolgálhatna alapul a küldötti v i t a lebonyolítá sához és a döntések m e g h o z a t a l á h o z , különösen ha az érdekegyeztetés szükségességét is szem előtt tartjuk. 5 Vizsgáljuk meg most az érem m á s i k oldalát is, hogy vajon a kül döttrendszer hatékony tájékoztatási rendszer-e vagy sem? A kérdés más k é p p e n is m e g f o g a l m a z h a t ó : érthető-e a küldöttrendszer mint visszajelző tájékoztatási rendszer a dolgozók és polgárok számára, hiszen a közérthe tőség előfeltétele a n n a k , hogy a bázis ténylegesen is a küldöttrendszer mozgatóereje legyen. E d d i g i k u t a t á s a i n k nem szolgáltatnak elég a d a t o t a végleges és általános érvényű következtetés levonásához, annyi azonban bizonyos, hogy a g y a k o r l a t még távol áll az elmélettől. A felmérések alapján az alábbiak á l l a p í t h a t ó k meg: — A küldöttrendszeri összefüggések, a döntések világosak, érthetőek, az információáramlás a bázistól a küldöttségig és a küldöttektől vissza a bázisig kielégítő a döntéshozatal alacsonyabb régióiban, a helyi közössé gekben és munkaszervezetekben. Egyes aspektusok tekintetében a helyi közösségek, más szempontból pedig a itársultmunka-szervezetek bizonyul t a k eredményesebbnek. A helyi közösségek főleg falun tudják eredménye sen betölteni a vita és döntéshozatal fórumának szerepét. — A z epikus mentalitásból f a k a d t k o m m u n i k á c i ó k u k ú r a , az ülések sokasága és hosszúsága (ami ugyancsak összefüggésben van a terjedelmes e l ő a d á s m ó d d a l ) csökkentik a küldöttrendszer hatékonyságát, a p o l g á r o k pedig unják a sok ülésezést. — N o h a az a d a t a i n k hiányosak, mégis megállapíthatjuk, hogy túl sok az olyan ülés, amelyen egy-egy testületnek olyan javaslatot kell jóvá h a g y n i a és megerősítenie, amit a testületen kívül, mások (például a m u n kaszervezeti vezetők) g o n d o l t a k ki. E z t a javaslatot pedig az eszmei szer zők k ö r ö m s z a k a d t á i g védik, s az egyetlen helyes megoldási lehetőségként tüntetik fel. M i n d e n , amiről írásunkban szóltunk, azt a következtetést látszik alá-
támasztani, hogy a küldöttrendszer megvalósítása a z integrált önigazgatás rendszerében történelmi folyamat. Fejlődését institucionális intézkedések kel is segíteni kell, de időbe telik, m i r e teljes egészében kibontakozik. Z á r a d é k k é n t megállapíthatjuk, h o g y kommunikációrendszerünk, s így a küldöttrendszeri tájékoztatás is inkább ösztönösen, „ e m p i r i k u s " alapon fejlődött, aligha beszélhetünk tehát ésszerűen fejlesztett (és kifejlesztett) kommunikációrendszerről. Ezért egyetértünk P a v l e Novosellal, h o g y a rendszer továbbfejlesztését nem a k ö z l ö n y ö k s z á m á n a k növelésével, h a nem a racionális, t u d o m á n y o s a n megalapozott módszerek kidolgozásával érhetjük el. Figyelembe véve a küldöttrendszeri tájékoztatásban és a k ü l d ö t t r e n d szer funkcionálásában elért eredményeket, leszögezhetjük, h o g y kultu rális, társadalmi-institucionális és műszaki szempontból is t á v o l v a g y u n k még attól a tájékoztatási modelltől, amilyent a k ü l d ö t t r e n d s z e r igazán megkövetel. Tévedés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi tájé koztatás nincs a küldöttrendszeri döntéshozatal szolgálatában. H o v a t o v á b b ez a tájékoztatás nagy kiterjedésű, rendkívül sok ember számára közvetít információt, d e u g y a n a k k o r költséges is. M i n d e n t összevetve t e h á t csak az első, a kezdeti lépéseket tettük m e g egy olyan tájékoztatási rendszer kiépítésében, amilyent a küldöttrendszer feltételez, vagyis amely nek fontos elemei az információáramlás többirányúsága, a megoldásra v á r ó kérdés m i n d e n részletének ismerete, a különböző a l t e r n a t í v á k ismer tetése, az elfogadás feltételei, v a l a m i n t a résztvevők érdekeinek, állás pontjainak ismerete. 3
F o r d í t o t t a Hornok
Ferenc
Jegyzetek 1
Részletesebben: P. Novosel, F. Vrega, K. Blagus, Lj. Bačević, D. Stanojevié és mások munkáiban. K. Blagus: Nova komunikacijska tehnologija i samoupravno društvo. (Az új kommunikáció-technológia és az önigazgatási társadalom) Politička misao, 1976, 173—183. oldal * Pavle Novosel: Delegatsko informisanje. (Küldöttrendszeri tájékoztatás) Centar za informaciju i publicitet, Zagreb, 1977, 27. 1. 2
Rezime Informisanje k a o uslov integracije delegatskog sistema U radu se ulkazuje na složenosti koje se kriju iza uobičajenih formulaoija o istinitoj, objektivnoj, razumljivoj i blagovremenoj informaciji. Ukazuje se na potrebu izgrađivanja jedne posve drugačije informacione kulture koja bi odgo varala zamisli delegatskog sistema. Umesto epskog usmenog načina izražava-
nja koji je još prisutan u pisanom i usmenom komuniciranju u procesu odlu čivanja, zamisao delegatskog sistema pretpostavlja mnogo više ekonomičnosti u informisanju: pristup svim relevantnim podacima kad kosument zahteva — u vezi s opredeljivanjem u procesu odlučivanja — uključujući saznanja o posledicama različitih opcija koje su u opredeljivanju moguće. Od značaja je i prevazilaženje podele na komunikacionog subjekta i objekta. U praktičnom pogledu, ukazuje se na potrebu artikulacije uloge komunikatora u delegatskom sistemu, na veće oslanjanje na usmenu komunikaciju, na veće korišćenje anketnih ispiti vanja u određenim fazama i najzad, u potrebu dalje afirmacije lokalnih i preduzetnih medija. Iznose se i rezultati empirijskog istraživanja obaveštenosti radnih ljudi u ve zi s delovanjem delegatskog sistema i pojedinim odlukama sprovedeno na teri toriji opštine Bačka Palanka.
Resummee Informieren als Voraussetzung der Integration des Delegatensystems Im Artikel wird auf die Komplikationen hingewiesen, die hinter der übli chen Formulatlonen über die richtige, objektive, verständliche und zeitgemässe Information stecken. Die Nötigkeit der Ausbildung einer ganz neuen Informationskukur wird erklärt, die den Vorstellungen des Delegatensystems entspre chen sollte. Statt der epischen, mündlichen Ausdrucksweise, die in der schrift lichen und mündlichen Kommunikation im Prozesse der Beschlussfassung .noch immer vorhanden ist, hat die Vorstellung des Delegatensystems mehr Wirt schaftlichkeit in der Informierung festgesetzt: Zutritt zu allen relevanten Da ten, wenn der Konsument es verlangt, um sich im Prozess der Entschlussfas sung engagieren zu können, die Erkenntnisse über die Folgen verschiedener Optionen mit einbeschlossen, die bei der Entschlussfassung nötig sind. Auch das Überholen der Teilung der Kommunikationsobjekte und Subjekte ist von be sonderer Wichtigkeit. Praktisch gesehen, wird auf die Nötigkeit der Artikula tion der Rolle des Kommunikators im Delegatensystem hingewiesen, auf den stärkeren Gebrauch der mündlichen Kommunikation, auf öfteren Gebrauch der anketärischen Befragung in bestimmten Phasen und zuletzt die Nötigkeit wei terer Affirmation der lokalen und Unternehmungsmedien. Es werden auch die Ergebnisse von empirisohen Vorsehungen über die In formiertheit der Arbeiter, über die Tätigkeit des Delegatensystems und der einzelnen Entschlüsse, die in der Gemeinde Baöka Palanka durchgeführt wor den sind, vorgeführt.
