1
Szikra Dorottya
Serdülıkori terhességek – egy jövıbeli kutatást megalapozó tanulmány és összefoglalás1 Bevezetés
A tizenéves korban bekövetkezett terhességek száma felére csökkent az 1990-es évek óta. Magyarországon – a statisztikák szerint – száz tizenévesbıl húsz esik teherbe. Ebbıl tíz szüli meg a gyermekét és tíz esik át abortuszon, és bizonyára vannak, akik nem kerülnek be a statisztikákba, mert spontán vetélés útján elvesztik magzatukat. Ha a húsz évvel ezelıtti, vagy még korábbi adatokkal vetjük ezt össze, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy egy mennyiségileg
elhanyagolható
problémáról
van
szó.
Másik
oldalról
nézve:
A
gyermekszegénység okai és következményei között ugyan jelen van a korai gyermekvállalás, vezetı oknak azonban semmiképpen nem nevezhetı. Ha azonban azt tekintjük, hogy a fiatalon való teherbe esés, akár abortusszal végzıdik, akár a gyermek megszületésével, számos egészségügyi, pszichológiai és társadalmi kockázatot hordoz, és ez a kockázat a húsz év alattiak ötödét érinti, akkor látható, hogy egy fontos társadalmi problémáról van szó. Ráadásul a nehéz helyzetbe került lányok és családjaik megsegítéséhez és, fıként, a megelızéshez a társadalompolitika különbözı színtereinek összehangolt cselekvésére volna szükség, hiszen a tinédzserkori terhesség egyszerre egészségügyi, oktatási, gyermekvédelmi, szociális és demográfiai kérdés. Tanulmányunkból kiderül, hogy jelenleg hiányoznak Magyarországon azok a kutatások, amelyekbıl biztos tudás szerezhetnénk arra vonatkozóan, hogy melyek a tizenéves terhesség által leginkább veszélyeztetett csoportok; hogy milyen okok vezetnek a korai terhességhez; és hogy melyek lennének a megfelelı megelızési stratégiák. Természetesen ez nem jelenti a 1
A háttéranyagok beszerzésében és az interjúk elkészítésében Kiss Adrienn volt a segítségemre, aki több volt, mint asszisztens: öröm volt vele együtt gondolkozni a kérdésrıl.
2 szakirodalom teljes hiányát, hiszen egyes kutatók (mint Kamarás Ferenc vagy Durst Judit) a legutóbbi idıkben is foglalkoztak a tinédzserkorúak szexuális szokásaival és a gyerekvállalás kérdésével. A fiatal terhesek társadalmi hátterének, családi kapcsolatainak, a szociális, egészségügyi, pszichológiai szolgáltatásokhoz való hozzáférésének komplex vizsgálata azonban legutóbb 1993-ban, egy longitudinális vizsgálat keretében történt meg.2 1993-ban történt meg utoljára a felnıtt lakosság születésszabályozási (védekezési) szokásainak reprezentatív vizsgálata is.3 Az 1970-es években Magyarországon a serdülıkori terhességek folyamatos, és a szakemberek számára riasztó, növekedése volt megfigyelhetı. Ez a növekvı tendencia azóta leállt és a visszájára fordult: Ma már évrıl évre csökkent a fiatal korban bekövetkezı terhességek száma, és a fiatal korban vállalt gyermekszületések aránya is. Az akkori riasztónak tőnı trend egy átfogó reprezentatív kutatást hívott életre, amelyet 1983-ban és 1993-ban hajtottak végre. Mivel nincsenek frissebb reprezentatív kutatások, jelen tanulmány és a késıbbi kutatások is ezekre a korábbi demográfiai kutatásokra támaszkodhatnak. A tinédzserkori terhesség az átlagosnál jóval gyakoribb bizonyos szegregált, roma közösségekben. Ennek okait vizsgálják az utóbbi években zajlott szociológiai és antropológiai vizsgálatok, amelyek ahhoz is közelebb vihetnek, hogy megértsük: Mire volna szükség a tizenévesek terhességének megelızésére, és milyen segítséget igényelnének azok a nık és családjaik, akik szinte gyerekfejjel szültek.4 A tudások további – kiaknázatlan – forrása a gyermekvédelem és a tinédzserek körében végzett szociális munka, valamint felvilágosító tevékenység. Jelen tanulmány keretei között a demográfiai, szociológiai és antropológiai irodalom legfontosabb állításait tudtuk összefoglalni. Nem tudtuk azonban kellıképpen feldolgozni a gyermekvédelemben felgyülemlett tapasztalatokat, valamint az orvosok (gyerekorvosok és nıgyógyászok) és védınık konkrét munkáját, amely külön kutatás tárgyát képezhetné. A téma feldolgozása kapcsán interjút készítettünk Kamarás Ferenccel (KSH), Pongrácz Tibornéval (KSH NTI), Joubert Kálmánnal (KSH NTI) valamint Lengyel Judittal és Tóth
2
Pongrácz Tiborné – S. Molnár Edit: Serdülıkorban szült anyák társadalmi, demográfiai jellemzıinek longitudinális vizsgálata. Népességtudományi Kutatóintézet Kutatási Jelentései. 53. Budapest, 1994/4. 3 Fertility and Family Surveys in Countries of the ECE Region, Standard Country Report, Hungary, United Nations New York and Geneva, 1999. 4 A legfontosabb tanulmányok ebben a témában: Durst Judit: „Nekem ez az élet, a gyerekek”. Gyermekvállalási szokások egy kisfalusi cigány közösségben. In Századvég, 2001. İsz.; u.ı: Több a kára, mint a haszna: Születésszabályozás a „gettóban”. In. Demográfia, 2007. 50. évf. 1. szám, 74-103.; u. ı: „Innen az ember jobb, hogyha meg is szabadul.” Megélhetési stratégiák egy kisfalusi cigány közösségben. In Esély, 2002/4. p101., valamint Janky Béla: A korai gyermekvállalást meghatározó tényezık a cigány nık körében. In. Demográfia, 50. évf. 1. szám, 55-73
3 Melindával (TEGYESZ). Durst Judit írásban tudott válaszolni a kérdéseinkre. Külön köszönettel tartozunk Bass Lászlónak, aki a KidLongi kutatás adataiban való eligazodásban segített és az ezzel kapcsolatos táblát és ábrát készített, valamint Kamarás Ferencnek, aki adatait és diagramjait nagyvonalúan a rendelkezésünkre bocsátotta.
1. Amit tudunk: A demográfiai helyzet és a társadalmi körülmények változása A gyermekszülés idıpontja a gazdaságilag fejlett országok mindegyikében késıbbre tolódott az utóbbi évtizedekben. Ez a folyamat Magyarországon az 1990-es évek második felében vált különösen markánssá. A demográfia, a népesség reprodukciója szempontjából kérdés, hogy a fiatal korban meg nem szült gyermekek késıbb megszületnek-e, vagy tartósan eredményezik a fertilitási ráta további romlását. Az 1. tábla az 1000 nıre jutó éleveszületések arányát mutatja 1980-tól 2008-ig és többek között. 1980 és 2008 között kevesebb, mint harmadára csökkent a 15-19 éves lányok élveszülési rátája. Hasonló folyamat zajlott le a 2024 évesek között is, míg a 30-34 évesek között folyamatosan növekvı rátát figyelhetünk meg. Az összes születés száma azonban, mint az utolsó sorban látható, folyamatosan csökken az 1980-as évek óta, és csak az utóbbi években mutatott enyhe emelkedést/stagnálást.
1. tábla Élveszületések az anya korcsoportja szerint Korcsoport, Ezer megfelelı korú nıre jutó élveszületés éves 1980 1990 2001 15–19 68,0 39,5 21,8 20–24 158,6 147,0 65,0 25–29 100,0 115,2 92,7 30–34 40,9 46,8 58,1 35–39 13,7 16,4 21,1 40–44 2,9 3,0 3,7 45–49 0,1 0,1 0,1 15–49 57,6 49,4 38,1
2007 19,4 45,3 85,5 78,8 29,7 5,7 0,2 40,5
2008 a) 20,1 46,2 85,4 80,5 32,1 6,1 0,2 41,3
Forrás: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xtabla/nepmozg/tablnep08_09.html
Az 1. diagram ugyan ezt mutatja, kicsit másként: a gyermekvállalás jellemzı idıpontja 1990ben még a nık húszas éveinek elején volt, míg mára a harmincas évek elejére tolódott ki. Ezzel párhuzamosan az összes megszületett gyermek száma is csökken. Egyúttal az is látható az ábrán, hogy a tizenéves anyukák száma is a felére csökkent az elmúlt csaknem húsz év
4 során. Míg 1990-ben a 19 évesek tíz százaléka szült, addig 2008-ban már csak 3-4% ez az arány.
5
1. diagram. Élveszületések az anya életkora szerint ezer nıre 180 160 140 1990 2000 2008
120 100 80 60 40 20 0 14
16
18
20
22
24
26
28
30
32
34
36
38
40
42
44
Forrás: Kamarás Ferenc, Tizenéves terhességek demográfiai jellemzıi. (2009)
A 18-20 éves korosztály gyermekvállalási szokásainak megváltozása elsısorban a tanulási szokásokkal függnek össze: egyre többen szereznek felsıfokú végzettséget, és kitolódik a családalapítás idıpontja. Kamarás szerint ugyanakkor az is szerepet játszik, hogy az életpreferenciák között háttérbe szorult a házasság és a gyermekvállalás, amihez hozzájárul, hogy Magyarországon a gyermekvállalás és a munka/tanulás egymást kizáró lehetıségek. Éppen ezért elképzelhetınek tartja, hogy a fiatal korban „elhalasztott” gyerekek késıbb sem fognak megszületni (egyelıre a trendek valóban ezt látszanak alátámasztani).5 A biológiai érés és az elsı szexuális kapcsolat ugyanakkor egyre korábbi idıpontban következik be. A fogamzásgátlás modern formái széles körben elérhetıvé váltak, és a tizenévesek szexuális életét is egyre kevésbé tartja tabunak a társadalom. Az biológiai érettség és a szexuális élet, valamint, másik oldalról, az elsı gyerek vállalás idıpontja közötti olló egyre szélesebbre nyílik. [2. diagram]
5
Interjú Kamarás Ferenccel. 2010. április 12. Az interjút Szikra Dorottya készítette.
6
2. diagram. Az elsı szexuális kapcsolat és az elsı gyermek születésének átlagos életkora
Átlagos életkor év 29 27 25 23 21 19 17
Elsı gyermek
2008
2004
2000
1995
1990
1985
1980
1975
1970
15
Elsı szexuális kapcsolat
Forrás: Kamarás Ferenc: Tizenéves terhességek demográfiai jellemzıi. KSH,
Ugyanakkor nem csak az elsı gyerek születése, de az elsı terhesség idıpontja is kitolódott és nem csak a születések száma, de az abortuszok száma is csökkenı tendenciát mutat. Míg 1990-ben száz fogantatásból 37 végzıdött abortusszal, addig 2008-ban 28.1. Az alábbi táblán a terhességmegszakításk számát látjuk 1000 nıre vetítve. A táblából látszik, hogy az 1980-as évek óta folyamatosan csökkent az abortuszok abszolút száma, és ezen belül a tizenéves lányok abortuszainak száma is.
2. tábla. Terhességmegszakítások a nı korcsoportja szerint Korcsoport, Ezer megfelelı korú nıre jutó terhességmegszakítás éves 1980 1990 2001 2007 15–19 25,7 30,3 19,7 16,8 20–24 38,5 51,2 34,7 26,6 25–29 44,1 53,9 35,5 26,3 30–34 44,7 50,1 32,6 24,9 35–39 37,4 41,0 23,7 20,3 40–49 11,1 11,9 4,5 4,1 15–49 31,4 35,6 22,2 18,2 Forrás: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xtabla/nepmozg/tablnep08_10.html
2008 17,2 27,7 26,0 24,9 20,0 4,4 18,5
7
A terhességmegszakítások csökkenése, illetve a fogantalások csökkenése azt mutatja, hogy sokkal nagyobb szerepe van a fogamzásgátlásnak, mint korábban, és a párok a termékeny idıszakuk jóval hosszabb részében használnak fogamzásgátlási módszereket. Az összes fogamzás csökkenése a szexuális magatartás megváltozásával függ össze, ugyanakkor az is szerepet játszhat, hogy talán kevésbé stabilak manapság a párkapcsolatok, mint korábban:
„Amit gyanítok, de bizonyítani nem tudom, hogy a párkapcsolatokkal is van valami gond. Ugyanis jóval kevesebben élnek tartós párkapcsolatban a fiatalok közül mint korábban. Hiába nınek az élettársi kapcsolatok, az élettárs és a házassági kapcsolatok száma együtt is jóval elmarad attól, mint ami tíz vagy húsz évvel ezelıtt csak házasság volt.” (Interjú Kamarás Ferenccel, 2010. április.)
Ebben a kérdésben felvetıdik a férfiak helyzete és magatartása is. Elképzelhetı, hogy a védekezés terhét továbbra is döntıen áthárítják a nıkre, valamint az is, hogy nehezebben kötelezıdnek el és vállalják a családi élet és a felelıs szexuális magatartással járó feladatokat. Vizsgálandó kérdés, hogy milyen változáson mennek keresztül a fiatalok párkapcsolatai és ezen belül a szexuális szokások, valamint hogyan alakulnak a felelıs kapcsolatokról alkotott elképzelések. Összességében kevés friss tudásunk van a tizenévesek, és általában a lakosság szexuális és fogamzásgátlási szokásairól. A legutóbbi ilyen vizsgálat 1993-ban zajlott Magyarországon: Az ún. FFS (Fertility and Family Survey) vizsgálat reprezentatív mintán kérdezte a lakosságot a fogamzásgátlási szokásairól, termékenységtörténetrıl és párkapcsolati történetrıl. A kutatást az ENSZ végeztette 15 európai és Európán kívüli országban, egységes módszertannal. 6 (A fenti ábrán az elsı szexuális kapcsolatra vonatkozó adat tehát 1993-tól van változatlanul továbbvezetve.) A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy az abortuszok száma ugyan csökken a tizenévesek körében is, azok aránya az összes fogantatáson belül (szemben a teljes nıi lakosságéval) enyhén emelkedett. [1. tábla] Gyermektelen fiatal nıknél az abortusz egyfelıl egészségi kockázatot jelenthet, másfelıl a késıbbi gyerekek vállalására jelenthet kockázatot. Úgy tőnik (erre az „abortusz-lapokból” lehet következtetni), hogy a terhességmegszakításon átesett fiatalok szeretnének gyereket, csak nem akkor, amikor a terhességük bekövetkezett. 6
A vizsgálatot a KSH koordinálta, és a felvételt védınık végezték. A magyar sztenderd jelentés Kamarás Ferencnél elérhetı. Vizsgálták az iskolai végzettséget is. A vizsgálatba bekerült legfiatalabb korosztály 1973/74ben született, a felvételkor 18-19 éves volt. Interjú Kamarás Ferenccel (KSH), 2010. április 12. Az interjút Szikra Dorottya készítette.
8 (Magyarországon a tudatosan vállalt gyermektelenség, illetve az erre vonatkozó tervek nagyon kevés fiatalra jellemzıek.)7 Ez arra utal, hogy a tizenévesek jóval tudatlanabbak a fogamzásgátlási módszerek alkalmazásában, mint az idısebb korosztály, és hogy a szexuális felvilágosítás nem éri el a célját ennél a korosztálynál. Az abortuszok aránya, érdekes módon, azoknak a tizenéveseknek az esetében sem csökkent, akik házasságban élnek:
„A 20 év alatti házas nıknél viszont egyáltalán nem tapasztalható javulás, sıt ez az egyetlen korcsoport, ahol az elmúlt évben is emelkedett az abortusz gyakorisága, és értéke kétszer-háromszor magasabb, mint az 1970-es évek közepén vagy az 1980-as években. Ez azért is furcsa jelenség, mert a tizenévesek körében ritka a házasságkötés, a legnagyobb mértékben csökkent a gyermekvállalás és nıtt a házasságon kívüli szülés. A nem házas fiataloknál, ha nem is elfogadható, de magyarázható nem kívánt terhesség esetén a mővi vetélés, de érthetetlen a magas abortusz gyakoriság azon fiatalok körében, akik úgy döntenek, hogy házasságot kötnek.” (Kamarás, 1999)
3. tábla. A fogamzások száma és kimenetele száz tizenéves nıre számítva Év
Összesen
Születés
Mővi vetélés
Egyéb
1990
37
20
15
3
2008
20
10
9
2
Százalékos megoszlás 1990
100,0
52,7
40,4
6,8
2008
100,0
49,5
42,5
8,0
Forrás: Kamarás Ferenc: Tizenéves terhességek demográfiai jellemzıi. KSH, 2009.
Összességében minden száz tizenévesbıl 20 esik teherbe, és tíz szüli meg a gyermekét, ami a húsz évvel ezelıttinek nagyjából a fele. A tizenéves terhességek, szülések és abortuszok számának folyamatosan csökkenı tendenciáját mutatja be a 3. diagram.
7
Interjú Kamarás Ferenccel. 2010. április 12. Az interjút Szikra Dorottya készítette.
9
3. diagram. A tizenévesek terhességei és azok kimenetele 1990-2008 ezer nıre 80
60
40
20
Élveszületés
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
0
Mővi vetélés
Nem mindegy persze, hogy a tizenévesek melyik korosztályáról is van szó. A 18-19 évesek esetében a teherbeesés már a középiskola elvégzése után, nagyobb eséllyel tudatosan történik meg, míg 14-17 éves korban a terhesség a szervezetre is sokkal rosszabb hatással van, és a gyermek megszületése kerékbe töri az iskolai karriert. Míg ezerbıl nagyjából nyolc 14-16 éves lány szül gyermeket és ugyanennyi esik át abortuszon, addig a 17-19 éves korosztály esetén ez a szám 20 és 30 körül van.
2. Reprezentatív vizsgálatok a tinédzserkori terhességrıl
2.1. Fiatalkorú anyák 1983-as és 1993-as vizsgálata
Az 1970-es években Magyarországon a serdülıkori terhességek folyamatos, és a szakemberek számára riasztó, növekedése volt megfigyelhetı. Magyarországon – az iparilag fejlettnek számító országokhoz képest is – megnıtt a fiatalkori terhességek és a szülések számaránya. Hasonló adatokat ekkor a szocialista blokkon belül Romániában, azon kívül az
10 Amerikai Egyesült Államokban találtak.8 A nemzetközi trendektıl eltérı magyar helyzet indokolta a Pongrácz Tiborné és S.Molnár Edit által vezetett reprezentatív kutatást, amely 1983-ban zajlott le a Központi Statisztikai Hivatal Népességkutató Intézet keretei között. A hetvenes évektıl tehát „…a fiatalkorú anyák szülési gyakoriságának növekedésével párhuzamosan a demográfusok, szociológusok, pszichológusok is fokozott figyelemmel fordultak a téma felé”.9 Az 1983-as vizsgálat idején nem csak a serdülıkorban szült anyák arányának növekedése (majd stagnálása), de a terhesség-megszakítások számában bekövetkezett meredek növekedés is riasztónak tőnt. Míg a terhességmegszakítások száma viszonylag kismértékben emelkedett, a fiatalkorúak esetén erıteljes növekedést mutatott.
„A serdülıkori termékenység társadalmi-gazdasági hátterét elemzı nemzetközi vizsgálatok tapasztalatai alapján megállapíthattuk, hogy Magyarország szinte predesztinálva van a magas serdülıkori termékenységre; szinte valamennyi tényezı, amely szerepet játszhat a magas fiatalkori termékenység kialakulásában, jellemzı a magyarországi helyzetre.”10
A kutatók azt állapították meg, hogy Magyarországon a 18-19 éves nıi népesség teherbeesési és termékenységi magatartása „nem a serdülıkorú, hanem inkább a felnıtt népességre jellemzı magatartásformát mutatja”, aminek legfıbb megnyilvánulása a korai házasságkötések magas száma. A 15-17 éves korosztálynál találtak az európai országok „serdülıire” (15-18 éves korú lányok) hasonlító termékenységi magatartást. Már
ekkor
megfogalmazódott,
hogy
a
téma
komplexitása
mindenféleképpen
interdiszciplináris megközelítést igényel. A kutatásnak három szakasza volt. Az elsı a próbafelvétel, amely 1981-ben készült. A második szakasz az 1983-as reprezentatív vizsgálat, melynek során kérdıíves felvételt végeztek az ország akkori összes szülészeti és nıgyógyászati intézményében. A kérdıívet az egészségügyi személyzet, orvosok, nıvérek vették fel a 18 évnél fiatalabb anyák, illetve abortuszon átesett nıkkel. A harmadik szakasz az 1993-as utánkövetéses vizsgálat. Elıször az 1983-as vizsgálatnak azt a részét foglaljuk össze, amelyik a 18 évnél fiatalabb, abortuszon átesett nıket vizsgálta. Ennek a vizsgálatnak nem volt utánkövetése. Utána megkíséreljük összefoglalni a fiatalon szült anyákkal végzett 1983-as és 1993-as vizsgálatok fı eredményeit. Habár az eredmények mások lennének egy mostani adatfelvétel esetében, úgy gondoltuk, 8
Interjú Pongrácz Tibornéval, Népességtudományi Kutató Intézet (NKI). 2009. november 16. Az interjút készítették: Kiss Adrienn és Szikra Dorottya. 9 dr. Pongrácz Tiborné: Fiatalkori terhességek társadalmi, demográfiai vizsgálata. KSH Népességtudományi Kutatóintézetének Kutatási Jelentései 13., Sorozatszerkesztı: Hablicsek László. Budapest, 1983/6. 10 Pongrácz – S. Molnár, 1994 p18.
11 hogy vannak olyan összefüggések, amelyek jó kiindulópontul szolgálhatnak egy esetleges késıbbi kutatáshoz. Mindkét felvétel esetében igaz, hogy a társadalmi-szociális hátteret, a családdal való viszonyt és ezeknek a szexuális szokásokkal való összefüggéseit azóta sem vizsgálta egyetlen ilyen reprezentatív vizsgálat sem.
2.1.1. A terhesség-megszakításon átesett fiatalkorúak reprezentatív felmérésének fıbb eredményei
A felvételt 1983 elsı félévében hajtották végre az ország összes szülészeti és nıgyógyászati intézményében. A kérdıívet az egészségügyi személyzet, orvosok, nıvérek vették fel az interjúalannyal, vagyis a terhességmegszakításra jelentkezett lányokkal.
11
Az
értékelhetı kérdıívek száma 1135 volt. A fiatalok átlagéletkora 16 év volt, 7%-uk volt 14 éves vagy ennél fiatalabb. A mintába csak hajadonok kerülhettek be, de 83 olyan fiatalkorúval is töltöttek ki kérdıívet, akik élettársi kapcsolatban éltek. Ezt a csoportot elkülönítve kezelték, az elemzés elsısorban a hajadonokra vonatkozik.
12
A fiatal lányok 95,6%-ának a
megkérdezés idıpontjában ez volt az elsı abortusza, 4%-nak a második, egy esetben pedig már a harmadik. 59%-uk a felvétel idıpontjában iskolába járt, 30%-uk állt munkaviszonyban, 11%-uk azonban „egyéb eltartott” volt, azaz sem munkahelye nem volt, és iskolába sem járt. A szerzık ezt az egzisztenciálisan instabil csoportot tartották a leginkább veszélyeztetettnek, ık a legproblematikusabb réteg A kutatók összességében azt találták, hogy a 17 évesen vagy ennél fiatalabb korban teherbe esı, és terhességüket abortusszal megszakíttató lányok demográfiai jellemzıiket, családi hátterüket, szüleik foglalkozását tekintve nem jelentenek marginális csoportot, nem térnek el a társadalom átlagától. Az abortuszon átesett lányok iskolai végzettsége megfelel az adott életkorban elvárható átlagnak, tehát iskolázottsági szempontból nem voltak hátrányos helyzetőnek tekinthetık. A szerzık pont ezzel a tényezıvel magyarázzák, hogy ezek a fiatalkorú lányok a terhesség kihordása helyett annak megszakítása mellett döntöttek.13
11
Pongrácz Tiborné – S. Molnár Edit: A terhességmegszakításon átesett 18 éven aluli hajadonok társadalmidemográfiai jellemzıi. KSH Népességtudományi Kutatóintézetének Közleményei 62., Budapest, 1986/2 12 Azt, hogy a mintába nem kerültek bele a házasságban élı abortuszon átesettek, legfeljebb azzal tudjuk magyarázni, hogy ideológiailag fontos volt, hogy a házasságok „rendben lévıségét” mutassa be a kutatás, és egy kontrasztot képezzen ehhez képest a nem-házasok abortusz-adataival. Ezt látszik alátámasztani a „házas” és a „nem házas” szült nık éles kettéválasztása is, ami a kutatás adatainak utólagos rekonstrukcióját némileg nehezíti. 13 A munkaviszonyban álló lányok 53%-a betanított munkás, 17%-a szakmunkás, 16%-a segédmunkás, 13%-a szellemi foglalkozású, 1% a mezıgazdaságban dolgozott.
12 Az egyik legfontosabb kiinduló kérdés az volt, hogy vajon hozzájárul-e a túl korán megkezdett szexuális élethez, ha a fiatal lány rendezetlen családi miliıbıl származik. A megkérdezettek 91%-a családban nevelkedett, és összességében
rendezett
családi
körülmények közül érkeznek ezek a lányok. Érdekes, hogy a lányok szülei közül igen kevesen voltak, akik nem végezték el az általános iskolát, és olyanok is, akik diplomások, tehát az átlaghoz képest „hiányoztak” az iskolai végzettség alsó és felsı pólusán lévı családok. Viszonylag magasabb testvérszámú családokból származnak az abortuszon átesettek fiatalok, a családok átlagos gyermekszáma 2,46 és szoros összefüggés mutatkozott a gyerekek száma és az anya iskolai végzettsége között. A teherbe esett és terhességét mővi úton megszakíttató fiatal lányok közül a cigány származásúak aránya alacsony, mindössze 7,7%. A mintába került lányok 14%-a a partner egyetlen adatát sem tudta (életkor, családi állapot, iskolai végzettség, foglalkozás). 2% azt sem tudta, hogy kitıl terhes. A tanulók valamivel jobban ismerték partnereik adatait, mint a munkaviszonyban állók, és az „egyéb eltartottak” között 22%-os a partner adatait nem ismerık aránya. Minél magasabb a szülık iskolai végzettsége, annál kisebb az esélye annak, hogy a kiskorúak olyan férfiakkal kerülnek közeli kapcsolatba, akiknek semmiféle adatát nem ismerik. A partnerek 1/3-a maga is tizenéves volt, a legtöbb lány (50%) partnere 20-24 éves, 7%-uk partnere 25-29 éves, 3% pedig 30 éves vagy ennél idısebb. 15% azoknak az aránya, akik nem tudják, hogy partnerük milyen családi állapotú. A lányok 78%-ának ez volt az elsı szexuális kapcsolata, 22%-uk azonban már a második vagy többedik szexuális kapcsolatát létesítette (14 éven aluliak között is). A korábbi életkorban elkezdett szexuális élet a Budapesten, nagyobb városokban élıkre volt jellemzıbb. Ezen kívül inkább jellemzıbb ez az olyan egyszülıs családokból érkezı lányokra, ahol az egyik szülı meghalt. A szülık 45%-ának volt tudomása arról (gyerekeik szerint legalábbis), hogy lányuk szexuális életet él. A megkérdezettek 44,4%-a az abortusz évében kezdte meg a szexuális életét, 26,2%-uk az azt megelızı évben. A szexuális élet kezdetének életkorát kismértékben a családi háttér is befolyásolja, mert elvált, különélı, özvegy szülık lányai valamivel korábbi életkorban kezdtek szexuális életet élni, mint együtt élı szülık gyermekei. Az elvált és a különélı szülık kevésbé tudnak gyermekük szexuális életérıl (61%), és pont ezek a lányok azok, akik korábbi életkorban, nagyobb gyakorisággal, több partnerrel is létesítettek már kapcsolatot. Az elsı szexuális együttlétet követıen a lányok többségénél a nemi élet rendszeressé vált. Tizedük (jellemzıen az alacsonyabb iskolai végzettségőek) az elsı alkalom után lett terhes. A csak egy alkalommal szexuális kapcsolatot létesítı lányok közül többen nem ismerik a partner adatait (és nem is jártak együtt), mint az átlag. Több mint
13 negyedüknél a partnerkapcsolat az abortusz idıpontjában már nem állt fenn (inkább fiatalabbakra, és a partnerük adatait nem ismerıkre jellemzı). Összességében a lányok negyede instabil kapcsolatból származóan esett teherbe. Ezek aránya az elvált, külön élı, özvegy szülık lányainál gyakoribb. 64,5%-uk nem kért senkitıl sem tanácsot a szexuális életre és a fogamzásgátlásra vonatkozóan. Aki kért (34,8%, jellemzıen inkább a magasabb iskolai végzettségőek), az fıként az édesanyjától, vagy barátnıjétıl. Orvostól, védınıtıl 17%, testvértıl 9,9%, partnertıl 4,3%, egyéb rokontól 6,6%, többiek könyvekbıl, egyéb forrásból. Az összes megkérdezett lány 90%-a nem akart, vagy nem mert édesanyjától tanácsot érni szexuális életével, problémáival kapcsolatban. Ez a kiugróan magas arány rámutat arra, hogy mindenképpen vizsgálni érdemes valamilyen módon a családi légkört, a szülı-gyerek kapcsolatot. Magasabb iskolai végzettségő és szellemi foglalkozású édesanyákhoz gyermekeik nagyobb arányban fordulnak tanácsért. Felvetıdik az iskola, a védınık, az orvosok, a tömegkommunikáció szerepe: a lányok a barátnıiktıl többen kértek tanácsot, mint a felsorolt három forrástól összesen. A lányok válaszából jól látszik, hogy a kapottnál több segítséget igényelnének, elsısorban édesanyjuktól. A megkérdezettek 60%-a érzi úgy, hogy nem kapott elegendı segítséget környezetétıl szexuális élete megkezdésekor. A lányok 72%-a gondolt arra a szexuális kapcsolat létesítése elıtt, hogy teherbe eshet, ennek ellenére mindösszesen 55%-uk védekezett. A tudatos védekezés elsısorban a magasabb iskolai végzettségőekre volt jellemzı. Ahol a szülık együtt élnek és a családi háttér rendezettnek nevezhetı, ott nagyobb a rendszeresen védekezık aránya. A védekezı-nem védekezı magatartás szoros kapcsolatot mutat a szexuális kapcsolat jellegével, intenzitásával. A tartósabb és intenzívebb kapcsolat esetében nagyobb a valószínősége, hogy a serdülıkorú védekezni fog a nem kívánt terhesség ellen. Alkalmi, instabil kapcsolatok esetében sokszor fel sem merül a védekezés kérdése. Közülük sokan ezt azzal indokolták, hogy nem mertek orvoshoz fordulni; fel sem merült bennük a teherbeesés lehetısége; az orvos a túl fiatal korra hivatkozva nem írta fel a hormonális fogamzásgátló tablettát; nem ismert más védekezési módszereket. Szoros összefüggés az abortuszon átesett lány életkora és fogamzásgátlási magatartása között; minél idısebb, annál nagyobb a valószínősége, hogy gondol a terhesség lehetıségére, és annál valószínőbb, hogy alkalmaz is valamilyen fogamzásgátlási eszközt. A 14 éves és ennél fiatalabbak közül 30%-a mondta azt, hogy védekezett, a 17 éveseknél ez az arány már 60%. A védekezı lányok 61%-a Postinort szedett, az eredménytelenség oka a nem megfelelı alkalmazásban (a megengedettnél sőrőbben, vagy nem kellı idızítéssel alkalmazta az esemény utáni fogamzásgátlót) és önmagában a tabletta korlátozott hatékonyságában
14 keresendı (a tabletta elvileg csak akkor hatékony, ha erısen korlátozott számú a nemi érintkezés). Második leggyakoribb módszer (11,5%) a megszakított közösülés, és viszonylag alacsony volt a mechanikus fogamzásgátló eszközöket igénybe vevık aránya (6,3%). A bekövetkezett terhességet a többség korán észlelte. 50%-uk ezt elıször a partnernek jelezte, 33%-uk az édesanyjának szólt elıször. A lányok 7%-a sem a terhességrıl, sem az abortuszról nem számolt be szüleinek. A megkérdezettek 72,5%-a 8 héten belül jelezte terhességét szüleinek; az 1135 lányból 79 olyan lány volt, akiknek szülei egyáltalán nem tudtak a terhességrıl, ezek 9%-a 12-14 év közötti kislány. A bekövetkezett terhesség észlelése és az orvoshoz fordulás idıpontja között ennél azonban hosszabb idı telik el. Csupán 36% fordul akkor orvoshoz, amikor ı maga a terhességre elıször gondol. A teljes nıi populációhoz viszonyítva az idın túli abortuszok aránya e serdülı csoportnál mintegy 6-10-szer gyakoribb. A késıi orvoshoz fordulás 14-15 éves korban gyakoribb, mint 16-17 éves korban. Különösen magas volt a késıi megszakítás az igen fiatal, 14 éven aluli lányoknál, majd az életkor növekedésével párhuzamosan csökken, de még a 17 éveseknél is 3-4-szer gyakoribb, mint a nıi népesség átlagánál. Az egészségügyi szövıdmények szempontjából a késıi megszakítások különösen veszélyesek. A fiatal lányok leggyakrabban úgy érezték, hogy szüleik dühösek és csalódottak helyzetük miatt. 15% esetében a szülık közömbösek voltak (inkább jellemzıbb az alacsonyan kvalifikált szülıkre), a döntést a serdülıre bízták, nem törıdtek vele. Kicsi (9,3%) volt azoknak az aránya, akik pozitívnak, támogatónak érezték szüleik hozzáállását (inkább magasabb iskolai végzettségő szülık). A szülık legnagyobb arányban az abortuszt javasolták lányuknak. Magasabb iskolai végzettségő és szellemi munkát végzı szülık esetében magasabb volt azok aránya, akik támogatólag álltak gyermekük mellé. A szülık több, mint 50%-a az abortusz alkalmából értesült arról, hogy lányuk szexuális életet él. A lányok többségénél a terhesség megszakítása melletti döntést fıként a tanulási szándék vezérelte (47%), illetve a túl fiatal kor (30,7%), a hajadon (6,7%) családi állapot. A továbbtanulási szándék fıként a középfokú oktatásban résztvevık között volt meghatározó. A túl fiatal kor, mint az abortusz melletti döntés indoka, a munkaviszonyban állókra volt jellemzı. Az élettársi kapcsolatban élıket egy külön al-mintának tekintették a kutatók (83 fı). 65%-uk már 15 éves koruk elıtt (átlagosan 14,90 év) élettársi kapcsolatot létesített, iskolai végzettségük alacsony, 1/3-uk nem végezte el az általános iskolát, csak 30%-uk dolgozik, 53%-uk eltartott, „háztartásbeli”. A nem élettársi kapcsolatban élıknek csak 7,7%-a cigány, itt a cigány származású fiatal lányok aránya 48,2%. İk az abortusz mellett azért döntöttek,
15 mert már van egy gyermekük, vagy anyagi nehézségek miatt. A házasságkötés nélküli, de tartós és a környezet által elfogadott, korán megkezdett élettársi viszony, úgy tőnik, a cigány családoknál gyakoribb, mint a nem cigány családoknál. Az 1993-as adatfelvétel ezt megerısítette (és részben hasonlóakat talált Durst is).
2.1.2 A serdülıkorban szült anyák 1983-as reprezentatív vizsgálata és az 1993-as újrafelvétel
Az 1983-as vizsgálat során csaknem 1400 házast és 950 „hajadon” anyát kérdeztek meg az ország összes szülészeti és nıgyógyászati intézményében.14 A kérdıívet az egészségügyi személyzet, orvosok, nıvérek vették fel az interjúalanyokkal. A házasok átlagéletkora 16.5 év, a nem házasoké 15.9 év volt. A kutatók arra számítottak, hogy a nem-házasok közül sokan bizonytalan, megalapozatlan szexuális kapcsolatban váltak gyermeküket egyedül nevelı anyákká. A vizsgálat egyik fontos eredménye, hogy a tinédzser-korban szült „hajadon” anyáknak csupán 29,1%-ára volt jellemzı a bizonytalan családi háttér, a többség (70,9%) hosszabb ideje élettársi kapcsolatban élt. Ezek a környezet, a család, a rokonság által tolerált, elfogadott, vagyis legitimált kapcsolatok voltak. A kutatás másik fontos (és a kutatók számára meglepı) eredménye volt, hogy a házasok és a nem házasok között is magas volt azok aránya, akik nem úgy tekintettek a terhességükre, mint egy sorscsapásra, ellenkezıleg, arról számoltak be, hogy teherbe szerettek volna esni. Többségük úgy fogalmazott, hogy „mindenképpen szülni kívánt”„mindenképpen házasságot kötöttek volna, a terhesség csak siettette a házasságkötést”. Az 1983-as vizsgálat fı eredménye tehát, hogy fiatal korban teherbe esett lányok és asszonyok korántsem alkotnak homogén csoportot. A kutatók azt találták, hogy a teherbeesés körülményei és a teherbeesést követı magatartás (terhesség megtartása illetve abortusz) alapján négy csoportra oszthatók a vizsgálatba bevont (18 év alatti) fiatal lányok: 1. Terhességüket megszakíttató serdülık, akik sem a demográfiai jellemzıket, sem a társadalmi hátterüket tekintve nem nevezhetık marginális helyzető csoportnak; minden paraméterük a korosztályukra jellemzı adatokkal ismérvekkel azonos (ld. fent);
14
A házas és nem házas anyákról külön (nagyon részletes) beszámoló: Pongrácz Tiborné – S. Molnár Edit: A 18 éven aluli házas családi állapotú anyák társadalmi-demográfiai, egészségügyi jellemzıi. KSH Népességtudományi Kutatóintézetének Közleményei 63., Budapest, 1986/3.; valamint: Pongrácz Tiborné – S. Molnár Edit: A 18 éven aluli házasságon kívül szült anyák társadalmi-demográfiai, egészségügyi jellemzıi. KSH Népességtudományi Kutatóintézetének és az MTA Demográfiai Bizottságának Közleményei 64., Budapest, 1987/1.
16 2. A házasságban élı, gyermeket szült fiatal anyák: szintén nem periférikus csoport. Habár iskolai végzettségük, családi-társadalmi hátterük elmaradt az átlagostól, ebben a rétegben a tizenéves házasságkötés és gyermekvállalás „természetes magatartásnak minısül”. İk alkották a gyermeket szült fiatal anyák többségét, 59%-át. 3. Élettársi kapcsolatból gyermeket vállaló anyák: a fiatal terhesek „legelesettebb, kifejezetten hátrányos helyzető”, igen homogén csoportját alkotják. A gyermeket szültek 2829%-a, akik közül számosan a szülés idıpontjában már egy-két éve együtt éltek a gyermek apjával. 4. A házasságon és élettársi kapcsolaton kívül szült, egyedülálló anyák csoportja, valójában egyedül ık tartoznak az ún. „megesett lányok” csoportjába. „Összetételük heterogén, de alapvetıen jellemzı rájuk, hogy terhességükkel igen késın fordulnak orvoshoz, s így voltaképpen a kényszerítı körülmények hatására szülik meg gyermeküket.” A gyermeket szültek 11-12%-a. Társadalmi szempontból a harmadik csoportot találták a leginkább hátrányos helyzetőnek:
„Alacsony, gyakran az analfabétizmus határát súroló kulturális szint, az ingerszegény családi környezet és a cigány származásúak magas aránya meghatározó (...) A gyermeket általában tudatosan vállalják, miután az élettársi kapcsolat ebben a társadalmi rétegben elfogadott életforma, s így a döntést a család is támogatja.”
Az 1993-as újrafelvétel során ismét megkeresték az 1983-ban szült anyákat, alább az 1983-as év az 1993-as kutatás eredményeit részben együtt taglaljuk.15 1993-ban arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a fiatal korban szült anyák demográfiai viselkedését és társadalmi helyzetét rövid és hosszú távon meghatározza-e a korai gyermekvállalás (mint azt a nemzetközi szakirodalom állítja). A szakirodalmi utalások szerint ugyanis a serdülıkori gyermekszülésnek negatív hatásai nem csak az anya életében bekövetkezett rövid távú hatásokban mutatkoznak meg, de vannak hosszú távú kihatásai is. „Ezek a megállapítások azonban általában hipotetikusak; ismereteink szerint eddig még sehol sem kísérelték meg empirikus verifikálásukat.”16 Erre tett tehát kísérletet az alább ismertetett 1993-as longitudinális vizsgálat.
15
Az újrafelvétel összefoglalása: Pongrácz Tiborné – S. Molnár Edit: Serdülıkorban szült anyák társadalmi, demográfiai jellemzıinek longitudinális vizsgálata. Népességtudományi Kutatóintézet Kutatási Jelentései. 53. Budapest, 1994/4. 16 U.o. p17.
17 Az 1993-as adatfelvételbıl kimaradtak az abortuszon átesettek, mivel a kutatók nem találták volna helyesnek a régi problémákkal való „szembesítésüket”. Többen nevet változtattak vagy elköltöztek, és, bár az új címekre költözést igyekeztek a védınık nyomon követni, sokakat nem sikerült megtalálni. Végül 1546 anya adatait tudták felvenni (többen elutasították a válaszadást), ami az eredeti minta 66%-át jelentette. Ez nagyrészt a védınıi hálózat közremőködésének köszönhetı, akik Ennek megfelelıen a korrigált lista megyék szerinti eloszlása csaknem teljesen azonos maradt az eredeti mintáéval.17 A kutatás folytatását, egy 2003-as adatfelvételt is terveztek – erre azonban nem került sor. Pongrácz Tiborné ezt részben azzal indokolta, hogy jelentısen csökkent az érintett populáció száma. Úgy találta, hogy 1993-ban az 1983-ashoz képest nem találtak „rendkívüli eredményt”, továbbá nehezítette volna a lekérdezést az a tény, hogy a válaszadók jelentıs része már elköltözhetett, illetve nevet változtathatott. A demográfiai kutatás fontos akadályát látta ugyanakkor abban is, hogy az új adatvédelmi törvények értelmében a védınık nem adhatnak ki címet. A védınıkkel való együttmőködés, a minta lekérdezése szerinte jóval bonyolultabb lenne, mint az 1980-as években, vagy akár az 1990-es évek elején.18 (Mi azt gondoljuk, hogy éppen a 2003-as felvétel mutathatta volna meg, hogy mi történt az anyák gyermekeivel, vajon mennyiben „örökítették át” a fiatalon való családalapítást, és az ezzel járó társadalmi nehézségeket.) A családi állapot tekintetében a kutatási eredmények azt mutatják, hogy „a tizenéves korban gyermeket szült nık házasságai semmivel nem bomlékonyabbak, mint amennyire az a korosztályuk nıi népességében, illetve hasonló házasságtartam mellett általánosan tapasztalt”.19 Az 1993-as adatfelvétel idején, tehát tíz évvel gyermekeik világrahozatala után már igen kevesen tartoztak az „egyedülállók” kategóriájába: legtöbben házasságot kötöttek illetve tartós párkapcsolatban éltek. A korábban hajadonok egyharmada házasságot kötött a gyermek apjával és az élettársi viszonyban élık többsége is férjhez ment korábbi élettársához. A vizsgált anyák házasságai igen tartósnak bizonyultak: Legtöbben az elsı gyerek apjával éltek tíz év után is. A kutatók ezt az eredményt részben azzal magyarázzák, hogy ebben a csoportban különösen fontos volt a házasság, mint presztízs-nyújtó, legitimáló intézmény.
17
Pongrácz – S. Molnár, 1994, p23. Interjú Pongrácz Tibornéval, ld. fent. Úgy gondolom, hogy ha meg is nehezítené az adatfelvételt, el teljesen nem lehetetlenítené az adatvédelem. Hiszen a védınıknek nem kellene ahhoz kiadniuk az adatokat, hogy újra lekérdezzék (kód alapján) azokat, akiket 1993-ban is vizsgáltak. Persze a minta jóval kisebb lenne az elköltözések, névváltoztatás miatt. Ez utóbbi probléma már az 1993-as vizsgálatnál is fennállt. 19 Pongrácz – S. Molnár, 1994, p10. 18
18 „…Abban a társadalmi rétegben, amelybıl a fiatal anyák nagy része származik, a törvényes házasság szinte az egyedüli eszköz arra, hogy … a környezet megbecsülését kivívja. Más, egzisztenciális eszközökkel – például jó állással, magas keresettel – ezt nem tudnák biztosítani.”
Többen új kapcsolatot létesítettek, és igyekeztek – más férfihez – férjhez menni. A korosztályuknál valamivel többen éltek a fiatalon szült nık közül élettársi kapcsolatban a felvétel idején. A kutatók azt találták, hogy az együttélések különösen stabilnak tőnnek a cigány anyák egy csoportjának esetében. Itt az élettársi kapcsolat „minden szempontból ’házasságként’ mőködik”.20 Azt javasolják, hogy a házassági terveket támogassák a szakemberek; és a családi tanácsadó szolgáltatások, a népesedéspolitika, családpolitika alkalmazzon olyan megoldásokat, amelyek a legális együttélés támogatják. Az utánkövetéses vizsgálat ugyanis azt mutatta, hogy mind az anya, mind a gyermek helyzete szempontjából jobb feltételek adottak stabil családi körülmények között. Az 1993-as kutatás megerısítette, hogy a megszületett gyerekek többsége tudatosan vállalt és kívánt terhességbıl származott, még akkor is, „ha valószínősíthetıen ezek egy része nem is volt a szó igazi értelmében kívánt vagy tervezett, de a gyermek megszületésével, a körülmények rendezıdésével végül is azzá vált.”21 A kutatók hangsúlyozzák, hogy bár a közvélemény a serdülıkori terhességeket igen gyakran a cigány családokhoz kötik, és a „cigánykérdéssel” azonosítják, a kutatás egyértelmően bizonyította, hogy nem „cigánykérdésrıl” van szó. A probléma ilyen irányú leszőkítése gyakran összekapcsolódik azzal a sztereotípiával, miszerint a társadalom egy viszonylag kis létszámú csoportjáról volna szó, másrészt kezelése szinte lehetetlen, hiszen az „a cigányok hagyományai és népesedési magatartásának” függvénye. Ezzel szemben Pongráczné és szerzıtársai végig amellett érvelnek, hogy, egyrészt, viszonylag heterogén a fiatalon teherbe esettek csoportja, másrészt társadalmi beavatkozás szükséges és lehetséges a megelızés szempontjából. Ugyanakkor azt is találták, hogy a serdülıkorban teherbe esett cigány származású lányok aránya az élettársi kapcsolatban élı és gyermeket vállaló anyák között magasabb, mint a többi alcsoportban. (Tehát azok között alacsony, vagy normál értéket mutat, akik abortuszon esnek át vagy kapcsolaton kívül, egyedülállóként szülik meg a gyermeküket.)22 Összességében a vizsgálatba bekerült fiatal anyák egyharmada volt cigány származású.23
20
P15. P20-21. 22 P21. 23 P26. 21
19 Iskolázottság tekintetében a gyermeket szült nık jelentısen le voltak maradva a korosztályukhoz képest, hiszen hamarabb abbahagyták tanulmányaikat. 1983-ban még voltak tanulási terveik, a legtöbbjüknél a félbehagyott iskola befejezése és a szakmaszerzés. „Ezek a tervek – mint kiderült – csak egy-két kivételes esetben valósultak meg.”24
4. tábla. A serdülıkorban szült anyák iskolai végzettsége a szülés után 10 évvel, valamint a teljes populáció iskolai végzettsége A vizsgált anyák iskolai A 20-24 éves korú nık végzettsége 1993-ban
iskolai végzettsége az 1990es népszámlálás alapján
Nem járt iskolába
0.8
0.7
1-7 osztály
18.3
2.4
8 osztály
63.9
23.2
Szakmunkásiskola
12.0
25.6
Középiskola
4.4
41.3
Felsıfokú tanintézet
0.6
6.8
Összesen
100.0
100.0
Forrás: Pongráczné – S. Molnár (1994)
Az iskolázottság és a településtípus között nem találtak szignifikáns összefüggést. Az iskolázottság és a cigány etnikumhoz való tartozás között azonban igen. Míg cigány származású a teljes minta 35%-a, arányuk 80-90% a 8 osztálynál kevesebbet végzettek, és 50% a 8 osztályt végzettek körében. Ennél magasabb iskolai végzettségő cigány anya a mintába nem került bele.25 Az alacsony iskolázottság és a korai gyermekszülés, majd (tíz év múltán már) a magasabb gyerekszám együttesen az szülık társadalmi helyzetének reprodukcióját eredményezik. Ehhez hozzájárul, hogy a férjek és élettársak esetén is az adott férfikorosztályénál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeztek. Közülük az átlagnál jóval nagyobb mértékő volt a munkanélküliek aránya. Ez azzal is összefüggött, hogy a legtöbb tinédzser-anya községekben élt 1983-ban és 1993-ban is, és ezen belül olyan területeken 24
P15. P33. Itt is felmerül a szokásos dilemma: vajon kiket tekintettek a védınık „cigány etnikumhoz tartozónak”. Elképzelhetı akár az is, hogy az alacsony iskolázottságú és „kultúrájú” családokból származó lányokat könnyebben sorolták ebbe a kategóriába.
25
20 koncentrálódtak, amelyek a munkanélküliségtıl jobban érintettek, mint pl. Szabolcs-SzatmárBereg, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén. A származási család társadalmi helyzetébıl való kitörést nyilvánvalóan az iskola, a továbbtanulás, vagy a „megállapodottabb, jobban keresı házastárs” jelentette volna. Ezek a kitörési pontok azonban a vizsgált anyák saját, „visszahúzó szocializációs háttere” miatt nem mőködtek, tehát a korábbi környezet visszatartó ereje érvényesült.26 Tíz év múltán az anyák helyzetüket már azzal magyarázták, hogy – a felnıtt létbe való belépést követıen – „egyébként sem lett volna már kedvük tanulni, iskolába járni”.27 Más oldalról ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy „a fiatalkori gyermekszülés az anyákat nem sodorta rosszabb helyzetbe, mint amilyenben maguk is felnevelkedtek”, tehát inkább a már magukkal hozott családi, szocializációs minták ismétlıdésérıl volt szó. Azt a hipotézis, miszerint a serdülıkorban szült anyák szociális magatartásukat sok esetben „átörökítik” gyermekeikre, más szempontból is igazoltnak látták. Az találták ugyanis, hogy „azon anyák gyermekei döntöttek a terhesség kihordása mellett, akik maguk is serdülıként hozták világra gyermeküket, míg azok a fiatalkorúak, akiknek édesanyja késıbbi életkorban – 20 éves kora után – szült elıször, nagyobb valószínőséggel választották szülés helyett a terhességmegszakítást.”28 A magas gyerekszám sokszor kötıdik össze a korai gyermekvállalással, és ez az utánkövetéses vizsgálatnál már látható volt: A vizsgált anyák többsége sokgyermekes családból származott, és az 1993-as vizsgálat idején a gyermekeik száma jóval meghaladta az átlagosat. Míg a teljes népességben 10%, köztük 40% volt a három- és többgyermekesek aránya. A gyerekek többsége teljes családban nevelkedik, köztük nem több az állami gondoskodásba vettek száma, mint általában. Ezzel összefüggésben az iskolázottság alakulása fordítottan arányos a gyerekszámmal: Minél nagyobb a 10 év után mért gyerekszám, annál alacsonyabb az iskolai végzettség.29 Az fenti hátrányokkal is összefügg, hogy a vizsgált mintában nagyobb volt a „háztartásbeliek” aránya, mint az azonos korú nıi népességben, még azzal együtt is, hogy a GYES-en és GYED-en lévıket munkavállalóknak tekintette a kutató. A cigány származású anyáknál, és különösen az alacsony iskolázottságú cigány anyák esetében a háztartásbeli nık aránya 70% volt 1993-ban.30
26
Véleményem szerint – a kutatók erre nem utalnak – ebben komoly szerepe lehetett az adott csoportra vonatkozó speciális segítségek hiányának és annak, hogy általában az állami intézményrendszer nem, vagy nem elég hatékonyan támogatta a fiatal anyákat és apákat a továbbtanulásban. Sz.D. 27 p11. 28 P21. 29 P34. 30 P35.
21 A serdülıkori terhesség egészségügyi kockázataival kapcsolatban a kutatók – a késıbb ismertetett Joubert-féle kutatással megegyezıen – azt találták, hogy a fiatal anyák szüléseinél gyakrabban léptek fel szövıdmények, és nagyobb valószínőséggel hoztak világra kis súlyú, éretlen magzatot. A kis születési súly nem is annyira az anya életkorával, hanem kedvezıtlen szociális hátterével függött össze. Ezt bizonyítja, hogy a vizsgált anyák késıbbi, tehát 18 éves koruk után történt szüléseinél sem volt lényegesen alacsonyabb a 37. hét elıtt született gyermekek aránya.31 A nem kívánt terhességek elleni védekezési gyakorlattal kapcsolatban részletesen vizsgálódtak 1983-ban és 1993-ban is. 1983-ban a megkérdezett fiatal anyák nem kevesebb, mint 80%-a azt vallotta, hogy semmilyen védekezési, fogamzásgátlási módszert nem alkalmaztak abban az idıben. Közülük 40-50% azt állította, hogy ennek az volt az oka, hogy „szülni kívántak”.32 Tíz év múltán a védekezési gyakorlat a nıi népesség általános magatartásához illeszkedik. Ekkor már csak 10.5% azok aránya, akik „életük folyamán soha nem védekeztek”. A már említett ENSZ-vizsgálat hasonló arányt talált: Átlagosan a nık nagyjából 10%-a nem védekezik. A legalacsonyabb arányt azonban éppen a legfiatalabb korosztálynál találták: A 18-19 éveseknek csupán 3.7%-a nem védekezett egyáltalán. Érdekes, hogy a férfiaknál – ez a vizsgálat ıket is kérdezte – jóval többen nyilatkozták, hogy semmilyen módon nem védekeznek. Körükben 16-21% között mozog (életkortól függıen) ez az arány, és a „legkevésbé védekezık” éppen a legfiatalabbak.33 A KSH-kutatás alapján az alacsonyan iskolázottak, a négy- vagy többgyermekesek, a cigány anyák, és a nem házasok között többen vannak, akik nem védekeznek. Leggyakrabban gyógyszerrel (orális fogamzásgátlás) védekeznek. Ez szintén megegyezik az ENSZ-es vizsgálattal, ahol azt találták, hogy (életkortól függıen) 30-50% között mozog a gyógyszeresen védekezık aránya, míg az kondomot 6.4-11% használt.34 Mivel tudjuk, hogy a tinédzserkori terhességek száma azóta majdnem a felére csökkent, egyértelmőnek látszik, hogy a fogamzásgátlási/védekezési gyakorlat sokat fejlıdött. Azonban még ebben az esetben is valószínő (és ezt a gyakorlatban dolgozó szakemberek megerısítik), hogy a fiatal lányok és fiúk jelentıs része a szexuális élet kezdetén egyáltalán nem védekezik. Errıl azonban reprezentatív vizsgálat azóta sincs. A fogamzásgátlási gyakorlatot persze nagyban befolyásolja, hogy kapnak-e segítséget a fiatalok a családjaiktól és az intézményrendszerrıl. Ebbıl a szempontból lesújtó képet mutat 31
P11-12. P92. 33 Fertility and Family Surveys in Countries of the ECE Region, Standard Country Report, Hungary. United Nations New York and Geneva, 1999., p76-77. Table 19-20. 34 FFS vizsgálat, pp76-77., Table 19-20. 32
22 az 1983-as és az 1993-as vizsgálat. Ebbıl kiderül, hogy a fiatal terhesek nagyon vártak volna segítséget, elsısorban az édesanyjuktól, másodsorban pedig szakemberektıl, amit azonban nem kaptak meg.
„…a serdülıkorban terhessé vált lányok csak igen kevéssé számíthattak arra, hogy környezetüktıl tanácsot kapjanak a szexuális életre, a fogamzásgátlásra vonatkozóan (…) Összességében csupán mintegy egyötödük fordult környezetéhez – fıként édesanyjához – tanácsért, se „tanácsok” sokszor szakszerőtlenek, túl általánosak voltak.”35
A helyzet azóta nyilván sokat változott. Ugyanakkor úgy tőnik, hogy még mindig érvényes a szakemberek majd’ húsz évvel ezelıtti ajánlása, miszerint hatékony segítséget kellene kapniuk az iskolán keresztül a fiataloknak a szexuális élettel kapcsolatban. Arra is nagy szükség lenne, hogy a szülık segítséget kapjanak arra, hogy serdülı gyerekeiket szerelmi és szexuális kapcsolatokra elıkészítsék, azok felelıs megélését segíteni tudják. 1993-ban, a már 10 éves gyermekek esetében már lehetett vizsgálni az oktatási rendszerben elfoglalt helyüket. Errıl a következık derültek ki: Szinte senki sem járt bölcsıdébe, elsı három évüket anyjuk mellett töltötték. Ugyanakkor óvodába is kevesebb jártak, mint az átlag, és még kevesebben ahhoz képest, hogy milyen nagy mértékben szüksége lett volna erre a szolgáltatásra a gyermekeknek és családjaiknak. „Különösen így van ez, ha az édesanya alacsonyan iskolázott, többgyermekes és nem dolgozó. Ilyenkor úgy érzi: ’úgyis otthon vagyok’, ezért nem tartja fontosnak a gyermek óvodába küldését”.36 Az óvoda hiánya az iskolai teljesítményt visszaveti. A vizsgált anyák gyerekei között elég magas az egyszer vagy többször osztályt ismétlık, vagy gyenge osztályzattal minısítettek aránya.
„Bár e korai eredményekbıl (hiszen a legidısebb gyermek is még csak 10 éves) nem lehet messzemenı következtetéseket levonni, az elsı iskolaévekben történı lemaradás aggasztónak tőnik. Azt vetíti elıre, hogy e gyermekek – anyáik mintájára – idı elıtt válnak ’túlkorossá’, s hagyják abba a tanulást.” (Pongácz – S. Molnár, 1994. Kiemelés tılem, Sz.D.)37
Az anyák saját helyzetüket nem ítélik rendkívülinek, vagy különösebben hátrányosnak. Visszaemlékezve úgy találták, hogy viszonylag hamar beletanultak a babaápolásba és a háztartási tennivalókba. Ez annak is köszönhetı volt, hogy – a kezdeti konfliktusok ellenére – végül legtöbben eredeti családjukkal együtt éltek, vagy legalábbis anyjuk segítségére 35
P95. P12. 37 U.o. 36
23 számíthattak. A túl nagy lekötöttséget és az elmaradt szórakozási lehetıségeket fájlalták. Ha „újrakezdhetnék az életüket”, a gyermekvállalást 18-20 éves korukra tennék, és két vagy három gyermeket vállalnának, tehát él bennük egy ideálkép a felnıtt korban való családalapításról.38 A kutatók azonban beszámolnak egy olyan csoportról is, amelynek az élete egyáltalán nem volt sikeres vagy kiegyensúlyozott. A leggyakoribb esetek: a szülık nem békéltek meg, és így nem voltak az anya segítségére; a férj/partner agresszivitása; az, hogy a kisgyermekes anyuka nem talált stabil társra. „Bizonyos körülmények – például a férj vagy élettárs munkakerülése, agresszivitása, alkoholizálása, mint a problémák, konfliktusok megoldásának eszköze – az adott társadalmi rétegre talán az átlagosnál is nagyobb mértékben jellemzıek” tehát nem feltétlenül a korai gyerekvállalással függnek össze. Ettıl függetlenül a gyerekekre és a még félig gyermek anyákra különösen nagy terhet rónak az ilyen családi konfliktusok, a megoldási lehetıségek meglehetısen korlátozottak. Fontos lehet a kutatásnak az a része, ami a fenti nehéz helyzetekbıl való kilábalás lehetıségeivel foglalkozik, és számba veszi, hogy melyek „a problémák megoldódásában szerepet játszó tényezık”.39 Ez a fajta megközelítés, úgy gondoljuk, közel áll a „reziliencia”, vagy
másképp
megfogalmazva,
a
„védekezı
képesség”-gel
kapcsolatos
legújabb
kutatásoknak.40 Az 1993-as utánkövetéses vizsgálat azt találta, hogy ahol megoldódtak a gondok, ott elsısorban az anyagi és lakás-körülményekben történt pozitív változás. Például lakásuk lett, és külön tudtak költözni a szülıktıl, illetve a férj és a feleség is munkába állt. A második legfontosabb dolog, hogy a férjjel rendezıdött a viszony, vagy úgy, hogy „összerázódtak”, és a férj „tudomásul vette, hogy már saját családja van”. Más esetben éppen az volt megoldás, hogy sikerült megszüntetni a rosszul alakuló kapcsolatot, és adott esetben új társra lelni (illetve visszaköltözni a szülıkhöz, vagy egyedülállóként élni). A kutatók összességében azt találták, hogy, ha – az 1990-es évek elején – csökken is a korai házasodások aránya, „a népesség egy elég számottevı részében intenzíven élnek a korai házasodást (vagy együttélést) elfogadó, azzal egyetértı hagyományok”. Ezen adminisztratív eszközökkel nem lehet segíteni. Hiába emelték fel az 1987-es Családjogi Törvény értelmében a házasságkötés korhatárát 16 illetve 18 évre, ettıl csupán a házasságon kívül született gyermekek száma, valamint az abortuszok száma nıtt meg. Mivel a korai házasságkötés jellemzı oka a nı terhessége, ezek természetes és várható következmények. 38
P13. P109. 40 Ezek remek összefoglalását lásd: László Johanna: A háló továbbszövése – Az ifjúsági irodák haszna különös tekintettel a reziliencia alakulására. OTDK díjnyertes dolgozat. Letölthetı: http://tatk.elte.hu/ 39
24
3. Az Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-vizsgálat
Arról, hogy milyen hatással van a megszületett gyermekekre az anya kora, a legtöbbet az Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-vizsgálatból tudhatnánk meg. Azért a feltételes mód, mert – bár a vizsgálat utolsó szakasza 2003-ban lezárult – az adatok jelentıs része még nem került feldolgozásra. Ezek között vannak olyan adatok, amelyekbıl képet kaphatnánk arról, hogy hosszú távon milyen biológiai/fiziológiai hatással van a gyerekekre az a tény, hogy édesanyjuk nagyon fiatalon szülte ıket, és mindez hogyan függ össze az anya (születéskori) társadalmi státusával.41 Az alábbiakban elıször összefoglaljuk, hogy a serdülıkori terhességekkel kapcsolatban mi látható eddig a kutatásból, majd közreadunk néhány adatot, amely bemutatja az ebben a kutatásban rejlı lehetıségeket. Az Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-vizsgálat elsı próbafelvétele 1975-ben volt Szolnokon. A végül 1979-ben elindult reprezentatív kutatás célja az volt, hogy „eredményei segítsék a gyermekorvosok, védınık munkáját a gyermekek növekedésének, fejlıdésének, gyarapodásának megítélésében, születésüktıl a felnıttkor eléréséig (18 éves korig)”.42 Ennek érdekében (és ezt tekintik a kutatást végzık a leglényegesebb eredménynek) kialakították a magyarországi gyermekek növekedésének referencia-értékeit. Ezen értékek tudatában, a védını vagy gyermekorvos felismerheti az átlagostól eltérı fejlıdési tendenciákat, és megteheti a szükséges lépéseket.43 1979-1982 decembere között történt meg összesen 8800 várandós anya mintába vétele. Az adatfelvétel országos és reprezentatív volt. Habár a minta nagyságát eredetileg 5%-osra tervezték, de végül – anyagiak miatt – körülbelül 2.5%-os lett, annak reprezentativitását a rétegzett települési mintavétel, valamint a védınıi körzetek kiválasztása biztosították.44 Összesen 84 védınıi körzetben (3380-ból) 6219 gyermek került be a vizsgálatba (illetve az ı
41
A társadalmi státusról korlátozottan állnak rendelkezésre adatok, hiszen nem ez volt a kutatás fókuszában. Minden esetre az anya (terhesség és szülés idejében meglévı) iskolai végzettségét, a családi állapotát, a „cigány” mivoltát és a foglalkoztatási viszonyát tudjuk. 42 Joubert Kálmán (szerk.): Az Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-vizsgálat eredményei születéstıl 18 éves korig. (I.). KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Kutatási Jelentések, 83. Budapest, 2006. 43 Ennek az a jelentısége, hogy korábban, például a magasság mérésével kapcsolatban, külföldi referenciaértékeket használtak fel, amelyek nem feltétlenül felelnek meg a hazai viszonyoknak. 44 A módszertani részletekrıl ld. Éltetı Ödön: Módszertani megjegyzések az Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-vizsgálat mintavételi rendszeréhez, a minta elemszám alakulásához; Az adatok megbízhatóságára vonatkozó számítások. In. Joubert Kálmán (szerk.): Az Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-vizsgálat eredményei születéstıl 18 éves korig. (I.). KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Kutatási Jelentések, 83. Budapest, 2006. pp18-31.
25 édesanyjuk). A védınık önkéntes alapon vettek részt a vizsgálatban, csakúgy, mint az édesanyák. Az anyák a védınıktıl fokozott figyelmet és segítséget kaptak cserébe a vizsgálatban való részvételért.45 Viszonylag kevés anya tagadta meg a részvételt. A 20., a 27. és a 34. terhességi héten vizsgálták a várandósokat. Szüléskor, és aztán félévenként, késıbb évenként vizsgálták gyerekeiket, egészen azok 18 éves koráig. A vizsgálat során nagyon jelentıs lemorzsolódás történt. 18 éves korra 1154 fıre csökkent a minta nagysága,46 amit migrációval, valamint azzal magyaráznak a szerzık, hogy sokan nem tudták vagy nem akarták vállalni a részvételt az idı haladtával. A Jouber Kálmánnal készült interjúból azt tudtuk meg, hogy a vizsgálatot 6 éves kor fölött az iskolákban helyezték át. Akik 14/16 éves kor fölött az iskolai rendszerben már nem voltak elérhetıek, kimaradtak a vizsgálatból is. Ezek pont a legsúlyosabban hátrányos helyzető gyerekek, ezeket a gyerekeket pont azért kellett volna vizsgálni, mert helyzetükbıl adódóan egészségügyi állapotuk, növekedésük, fejlıdésük is jelentıs mértékben deficitet szenved. Ennek megfelelıen a felvett adatok 14 éves korig reprezentatív értékek. 14.5-18 éves kor között súlyok alkalmazásával alakították ki a reprezentativitást.47 Ebben az idıszakban minden bizonnyal a jobb helyzető gyerekek felülreprezentáltak a mérésben. A
referencia-csoportot,
vagy,
ahogy
a
kutatási
jelentésekben
nevezik,
a
„referenciaállományt” a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium kérésének megfelelıen úgy alakították ki, hogy abba csak azok a gyerekek kerültek bele, akik 2500-4500 g közötti testtömeggel születtek, és akik „a növekedést, fejlıdést befolyásoló betegségben vagy egyéb hosszan tartó betegségben nem szenvedtek”. Tehát az eltérı súlyú, valamint a „problémás” gyerekeket ebbıl a mintából kizárták. Ennek megfelelıen a referencia-adatok nem tekinthetıek „átlagos” adatoknak, hanem inkább az egészségesen, problémamentesen induló csecsemık adatainak összegzését jelentik. A vizsgálat során felvett különbözı testméretértékeket a publikálás után nem sokkal a védınık és a gyermekorvosok „standardként”, illetve referenciaértékként kezdték használni.48 A longitudinális vizsgálat eredményeibıl egy olyan CD-t hoztak létre, amely lehetıvé teszi az orvosok számára az új (általuk felvett)
45
Joubert Kálmán: Terhesek és csecsemık egészségügyi és demográfiai vizsgálata. Terhes nık összefoglaló adatai. KSH Népesedésstatisztikai Fıosztály, Budapest, 1990. 46 U.o. 20.o. 47 U.o. 14.o. 48 Joubert Kálmán – Darvay Sarolta – Ágfalvi Rózsa: Néhány testméret életkor szerinti átlagértékei és percentilisei az Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-vizsgálat 0-18 éves kori referencia-adatai alapján. In. Joubert K. (szerk.) Az Országos Longitudinális… i.m. 33-91.o. A vizsgálathoz egy új testhossz-mérési eljárást alkalmaztak, amely egy speciális asztal beállítását igényelte azokban a kórházakban, ahol a vizsgálatban résztvevı anyák szültek. Jouber szerint a korábbi eljárások pontatlanok voltak. Ld. interjú Jouber K-nal.
26 gyermek adatainak összevetését a vizsgálat referencia-csoportjának adataival (KidLongi 0-18 CD).49 Bár a kutatás célja más volt, számos olyan adatot tartalmaz, amely a serdülıkori terhességgel és annak következményeivel kapcsolatban fontos lehet. Ezek feldolgozása csak nagyon részlegesen történt meg. Mivel a kutatók célja elsısorban az egészségügyi személyzet biometrikus referenica-adatokkal való felvértezése volt, kevés hangsúlyt kapott a mintába került anyák (illetve apák) társadalmi-szociális hátterének feltérképezése. Pár száz tizenéves anya kerülhetett a vizsgálatba.50 Az óriási adathalmaz feldolgozása most is zajlik. Ebbıl egy, 1990-ben publikált vizsgálat foglalkozott eddig a társadalmi/szociális háttér, az anya életkora és a megszületett gyermek egészségi állapotának összefüggéseivel.
51
A beszámoló a terhességek tartamát,
kimenetelét (élveszülés, spontán vetélés, abortusz), valamint a csecsemık születési súlyát elemzi, a mintába bekerült összes állapotos nı adatai alapján (8775 fı). A vizsgált változók – amelyeket a védınık egy külön adatlapra rögzítettek – a következık: - Az anya életkora (a terhesség befejezıdésekor betöltött évek száma); - Családi állapot; - „Kulturáltság” (Kategóriák: kulturált, gondos; nem kulturált, de nevelhetı; nem kulturált, nem nevelhetı). A védını a terhes nıvel való beszélgetések, valamint környezettanulmány alapján állapította meg. - Iskolai végzettség. Az általános iskolát végzetteknél megnézték, hogy járt-e szakmunkásképzı intézménybe vagy sem. - Gazdasági aktivitás. Kategóriák: o aktív, o inaktív (GYES-en van, rokkantsági nyugdíjas); o eltartott. - A terhesség alatti tünetek: vérzés, görcs - A terhesség alatt végzett otthoni és munkahelyi tevékenység „fizikailag és idegileg fárasztó volta”. - Dohányzás: Az elıbbi és ez az adatot ötször megkérdezték a terhesség folyamán. (Így látható például a dohányzás terhesség alatti csökkentésének vagy abbahagyásának hatása.) 49
A CD ismertetése: Az Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-vizsgálat 0-18 éves kori referencia-adatai alapján kidolgozott KidLongi 0-18 felhasználói CD ismertetése. In. Jouber K. (szerk.): Az Országos Longitudinális… 113-122.o. Jó lenne megtudni, mennyire használják vajon a gyermekorvosok ezeket a CD-ket! 50 Joubert Kálmánnal készült interjú. Ld. fent. 51 Joubert K., Terhesek és csecsemık, i.m.
27 - Fokozott gondozás igénylése (veszélyeztetettség). A közölt adatok fontosságát a szerzık szerint az adja, hogy ugyan összességében csecsemıhalandósági adatok javuló tendenciát mutatnak Magyarországon (1990-ben íródott szöveg!), de európai összehasonlításban még mindig elmaradásunk van. A magas csecsemıhalandósági ráta hátterében a kis súllyal születettek magas aránya áll a nemzetközi szakirodalom szerint, tehát „a kedvezıbb perinatális- és csecsemıhalandósági szint elérése érdekében fel kell tárni a terhesség, a csecsemı életét kockáztató tényezıket, megállapítva ezek súlyosságát egyenként és más tényezıkkel együttvéve”.52 A tanulmány a terhesség tartamát vizsgálva megállapítja, hogy sem a 20 év alattiak, sem a 30 évnél idısebbek átlaga nem éri el a 38 hetet. Míg a 17 év alattiak és a 35 év felettiek 6.8 illetve 6.9%-a szülte túl korán (a 27. hét elıtt) a gyermekét, addig a középkorosztályban (20 és 29 év között) ez az érték 4.1 illetve 4.8%. Másik fontos tényezı a korábbi sikertelen terhesség, amely különösen a fiatal anyák esetében járt együtt a korai szülés magas kockázatával.
„A fiatal korban már átélt több terhesség jobban veszélyezteti egy következı sikerességét, mint idısebb korban, ami feltehetıen a gyermekszülésre még nem kellıen érett szervezet mellett, a terhességek között eltelt idı rövidségével magyarázható.”53
A fentiek mellett a terhesség kívánt illetve nem kívánt volta játszik nagy szerepet: A nem kívánt terhességek tartamának átlaga 37.4 hét, szemben a kívánt terhességek 38.2 hetes átlagával. A nem kívánt terhességek közül kétszer annyi fejezıdik be 28-36 hetesen, mint a kívánt terhességeknél. A következı legfontosabb tényezı az anya „kulturáltsága”. A „kulturált, gondos” anyák 38 hetesen, míg a legalsó kategóriába sorolt „nem gondos, nem nevelhetı” kategóriába tartozók 36.2 hetesen hozták világra gyerekeiket. Az iskolai végzettség természetesen ezzel egybecsengı hatással jár: „A be nem fejezett általános iskolai végzettség a leghátrányosabb; ezek a nıknek ez a csoportja szinte leszakad a többitıl.”54 Ugyanakkor ez a tényezı összefügghet a nı életkorával is, és más tényezıkkel, így például a magasabb iskolai végzettségőek jobb munkakörülményeivel. A nem házasságban élık (a mintában igen kevés ilyen volt) inkább szültek „idı elıtt”, mint a házasságban élık. Az aktivitást vizsgálva a kutatók arra jutottak, hogy mind a dolgozó, mind a GYES-en lévı nık kedvezıbb helyzetben vannak az „eltartottak”-hoz képest. Ennek 52
Terhesek és csecsemık… 6. o. U.o. 11.o. 54 U.o. 53
28 minden bizonnyal az lehet az oka, hogy a mintába bekerült anyák egy része, korábbi foglalkoztatás hiányában nem volt jogosult a GYES-re. Ez inkább jellemezhette a fiatal anyákat, és (esetleg) a rosszabb helyzető cigány anyákat is. A terhesség idıtartamára az olyan egészségügyi problémák, mint a vérzés vagy a görcs nem voltak szignifikáns hatással. A „veszélyeztetettség” viszont, amelyet külön „szociális” és „egészségügyi” kategóriára bontottak, igen. A „szociális okból veszélyeztetettek” még akkor is korábban szültek, ha rendszeresen megjelentek a terhesgondozáson és nem dohányoztak.55 Érdekes összefüggés, hogy a fizikailag vagy „idegileg” megterhelınek érzett munka nincsen különösebben negatív hatással a szülés idıpontjára. Az otthoni „idegileg megterhelı” légkör azonban igen: Akik ilyen körülmények között élnek, lényegesen nagyobb arányban szültek korán, mint a nyugodt családi légkörben élık. A dohányzás hatása erısen érzıdött a szülés idıpontjában, még a gyenge (1-10 szálat szívó) dohányosok körében is. Az adatok érdekes módon azt mutatják, hogy a terhesség közben abbahagyott dohányzás (azoknál az anyáknál, akik 11-20 szálat szívtak naponta) nem növelte a terhesség idıtartamát.56 A terhesség kimenetele: A vizsgált terhességek 94.6% végzıdött élveszületéssel. Mivel a vizsgálatba való bekerülés az elsı terhesgondozási alkalommal történt, nem találhatóak benne adatok a terhességmegszakítással és a spontán vetéléssel kapcsolatban. Összességében az látszik, hogy a vizsgált változók nincsenek olyan nagy hatással a terhesség kimenetelére, mint a terhesség idıtartamára. A nık életkorával 20-24 éves kor között nı az élveszületett gyermekek arányszáma, 35 év felett szignifikánsan csökken. A korábbi élveszülések növelik az esélyt az élveszülésre, a vetélések csökkentik. Érdekes, hogy mind a terhesség tartama, mind a kimenetele szempontjából a községben élıket találták legjobb helyzetőnek a tanulmány írói. A többi adat, kevésbé szignifikánsan ugyan, de megegyezik a terhesség tartamával kapcsolatban mondottakkal. A csecsemı súlya és az anya életkora, valamint társadalmi helyzete között – mint azt a nemzetközi szakirodalom és más hazai kutatások is megerısítik – egyértelmő összefüggés mutatkozik. „A fiatalkorú és a 18-19 éves nık együttesen homogén csoportot alkotnak mind az élveszületések átlagsúlya, mind pedig a kissulyu születések aránya szerint.” E két korcsoportbeli ujszülöttek átlagsulya szignifikánsan (p<0.02) alacsonyabb minden idısebb kategóriabelitıl.”57 A 17 év alatti korosztály esetében 11% volt a 2500 g alatt született csecsemık aránya, míg a 18-19 évesek esetén 9.7% (szemben a 20-29 évesek 7%-ával). A
55
U.o. 15. old. U.o. 20. old. 57 26. old. 56
29 fentinél kisebb összefüggés mutatkozik a gyerekek sorszáma és súlya között: a második gyerekek születnek a legnagyobb súllyal (ami nyilván összefügg az édesanya korával). A „nem gondos nık” körében több mint kétszer gyakoribbak a kissúlyú születések, mint a „gondos nık” körében. A be nem fejezett 8 osztállyal rendelkezık óriási hátrányban vannak: az ı gyermekeik 257 grammal kisebb súllyal születtek, mint az általános iskolát befejezetteké. Ekkora különbség a többi kategória között nincsen (max. 70 g). A nem kívánt gyermekek súlya majdnem 220 g-mal elmarad a kívánt gyerekekétıl. A dohányzás negatív hatását ez a kutatás is igazolta: 110-230 grammal kisebb súllyal születtek a dohányzó anyák gyerekei; azoké, akik a terhesség 20. hetéig dohányoztak, további 79-239 grammot. 58 Az itt ismertetett kutatás számos még feltáratlan lehetıséget rejt magában. Mivel a gyerekeket (illetve édesanyjukat) tulajdonképpen már magzati kortól vizsgálták, és követték egészen 18 éves korukig, a vizsgálat adatai lehetıséget nyújtanak arra, hogy akár a korai gyerekvállalás, akár más tényezık hosszú távú hatásait elemezzük. Az alábbi táblázat a 17 év alatti és a 18 év feletti anyák egyes tulajdonságait mutatja be. Kiolvasható belıle, hogy azok az anyák, akik elıbb szültek, elıbb is váltak éretté, tehát elképzelhetı, hogy biológiai hatások is vannak a korai gyerekvállalás mögött. Másrészt egyértelmően kitőnik, hogy a fiatalon szülı nık anyagi és életkörülményei sokkal rosszabbak. A korábban szülı anyák esetében, úgy tőnik, jóval magasabb a „cigányok” aránya, mint a nem cigányoké. (Azonban itt a védını szubjektív megítélésére volt bízva ez a kérdés, amit titokban vezettek fel a kérdıívre.)59
58 59
31. old. Bass Lászlóval való beszélgetés alapján.
30
5. tábla. A korai gyermekvállalás jellemzıi (elsı gyereküket szülı nık között) x-17 éves átlag/% N
18-x éves átlag/% N
F
p.
A terhes nı születéskori súlya (g) Az elsı menses koréve
3066,7 12,9
118 160
3175,3 13,4
2467 2923
3,8 6,6
0,052 0,010
A férj havi jövedelme (Ft) nincs vezetékes víz (%) nincs wc (%) roma (%)
3456,5 66,9 77,5 22,5
140
3775,0 29,7 43,2 1,9
2783
16,2
0,000
2903 2825 2794
3,9 1,9 0,7
0,050 0,172 0,415
1734 1566 1601
10,2 4,9 5,5
0,001 0,027 0,019
az anya dohányzik (%) az anya nem akar több gyereket (%)
21,6 32,4
A terhesség tartama (hét) 37,7 A gyermek súlya születéskor (g) 3084,1 A gyermek hossza születéskor (cm) 50,9 18 hónapos gyerek nem szopik (%) 18 hónapos gyerek bölcsıdés (%) 2 éves testsúly (g) 3 éves testsúly (g) 4 éves testsúly (g)
10,4 27,1 160 150 149
46,7 6,1 11937,8 14189,5 15924,7
38,4 3143,7 51,2 20,5 9,9
82 76 77
12500,0 14712,9 16587,1
Forrás: A Longitudinális gyermeknövekedés-vizsgálat adatai alapján Bass László (2010)
Mint ebbıl a vizsgálatból is kiderült, a fiatal anyák gyermekei kisebb súllyal születnek. Fontos kérdés, hogy ezt a lemaradást behozzák-e idıvel. A tábla utolsó soraiból, és a 4. ábrából az derül ki, hogy 4 éves korukig nem hozzák be a lemaradást, az tartósnak – talán állandónak – bizonyul. Az adatok további vizsgálata – annak ellenére, hogy a minta idıközben lecsökkent – választ adhatna arra a fontos kérdésre, hogy a további években, egészen a gyerek 18 éves koráig, vajon vannak-e, akik behozzák a lemaradásukat? (Az általunk fontosnak tartott további kérdéseket ld. az 1. sz. függelékben.)
31
4. diagram. A gyermekek hossza két- három és négyéves korban, az anyák szüléskor betöltött éveinek száma szerint x-17 éves anyák
18-x éves anyák
17000,0 16000,0 15000,0 14000,0 13000,0 12000,0 11000,0 10000,0 2 éves testsúly (g)
3 éves testsúly (g)
4 éves testsúly (g)
Forrás: A Longitudinális gyermeknövekedés-vizsgálat adatai alapján készítette Bass László (2010)
32
3. Korai gyermekvállalás egyes cigány közösségekben
A teljes lakosságra jellemzı trend, miszerint csökken a tinédzser-korban gyermeket vállaló nık száma (ld. az 1. részt), és általában is a gyerekvállalási kedv Magyarországon, a szegénységben lévık egy részére nem jellemzı. Éppen ellenkezıleg:
„…Vannak olyan hátrányos helyzető, „elcigányosodó” („gettósodó”) kistelepülések, ahol az országos – nem csak a teljes népességre, de a hazai roma népességre vonatkozó – tendenciával is ellenkezı irányú folyamatot: az élveszületések számának növekedését (illetve újabban magas szinten: 6 körüli TFR-értéken való stabilizálódását) figyelhetjük meg a a nyolcvanas évek közepe óta.” (Durst, 2007.)
Kemény István 2003-as reprezentatív felmérése alapján a fiatal roma nık közel „egyharmada 18 éves koráig, kétharmada pedig 20 éves koráig megszüli elsı gyermekét”.60 Az utóbbi idıszakban kialakult fertilitási trendeket Janky az 1920-as évek teljes népességre vonatkozó adataival állítja párhuzamba. A cigány nık jelenlegi befejezett fertilitási arányszáma, valamint a cigány családok átlagos gyerekszáma is „viszonylag közel áll ahhoz a mértékhez, amelyet a KSH az elsı világháborút követı években országos átlagban regisztrált”.61 Janky felhívja arra a figyelmet, hogy míg a rendszerváltás elıtt nem volt érdemi különbség az országrészek között a cigány népesség szülési szokásaiban, addig az utóbbi években jelentıs eltérések mutatkoznak. Különösen szembetőnı a Dél-Dunántúlon élı beás cigányoknak a többi cigány csoporthoz képest késıi családalapítása. A helyi közösségek eltérı demográfiai magatartásának vizsgálata még várat magára. A kutatók úgy sejtik, hogy történeti-szubkulturális sajátosságokkal, és köztük az asszimiláció ütemével, a „parasztokhoz” való történelmi viszonnyal lehet összefüggésben.62 Durst Judit, a „Láposon”, egy kelet-magyarországi zsák-településen, szegregáltan élı cigány családok körében végzett kutatásai azt mutatják, hogy egy viszonylag új, az 1980-as évek közepétıl-végétıl induló jelenségrıl van szó. Durst kimutatta, hogy a most 15-16 évesen szülı lányok édesanyjai nem szültek ennyire korán: Az ı termékenység-történetük 18 éves 60
Janky Béla: A korai gyermekvállalást meghatározó tényezık a cigány nık körében. In Demográfia, 2007. 50. évf. 1. szám, 55-73., p57. 61 Janky, i.m. p57. Kérdés persze, hogy ebbıl milyen következtetéseket vonunk le: Lehetséges, hogy az 1920-as évek agrárnépességének viszonyai és a mai szegregált, szegénységben élı cigány közösségek helyzete között bizonyos párhuzamok fedezhetıek fel. 62 Ilyen magyarázat lehet, hogy a beások késıbb telepedtek le és költöztek a falvakba, és „az új feltételekhez igazodó konvencióik kialakítása során erısebben támaszkodjanak az ott élı többségi társadalom kínálta kutlurális mintákra…” Janky, i.m. p70.
33 koruk körül kezdıdött, és általában öt gyereknél, 24 éves koruk körül „megálltak”. Míg az 1940-1959 között születettek átlagéletkora az elsı gyermek születésekor 19 év (az 1960-1969 között születetteknél 20.84 év), addig az 1970-1979-es és az 1980-1989-es korosztály átlagosan 16 évesen szülte elsı gyermekét.63 Az 1951-1969 között született nıknek több abortusza is volt, mint a késıbbi generációknak.64 Ezek az adatok azt mutatják, hogy a családok nem „örökítik át” a korai gyermekvállalást, és nem beszélhetünk a cigány közösségek esetében egy olyan „biológiai” vagy „kulturális” szükségszerőségrıl, amelyen nem lehet változtatni. A láposi roma nık fertilitási és védekezési magatartásában bekövetkezett változás egyértelmően az idıközben bekövetkezett gazdasági-társadalmi változásokkal magyarázható. Az idısebb generáció tanulással és munkával még ki tudott törni a szegénységbıl: többnyire elvégezték az általános iskolát, és – fıként a férfiak – munkába is tudtak állni.
„Ez volt az a generáció, amelyik számára felvillant a mobilitás reménye – még ha a társadalom legalsó rétegeként is, de megkapaszkodás, sıt a felemelkedés lehetısége. Ezt realizálandó, érdemesnek látták korlátozni a családméretüket.” (Durst 2007, 93.o.)
A mostani tizenévesek számára azonban nem adottak ezek a lehetıségek. Láposról az 1970-es években – jórészt az 1971-es körzetesítésnek „köszönhetıen” – elköltözött az a réteg, amely a cigány középosztályt jelentette. Ezzel párhuzamosan megszőnt a cigányok és a nemcigányok közötti kapocs is. Míg korábban egy-egy „paraszt”, nem cigány falubeli dolgoztatott cigányokkal, addig az 1990-es évek közepére-végére ez a kapcsolat teljesen megszőnt. „A társadalmi hierarchia magasabb fokán álló, akár cigány, akár nem cigány társadalmi csoportokhoz hidat jelentı gyenge kötések hiányoznak”.65 Iskola nincs Láposon, és az óvodából is elviszik a nem-cigányok és a kiemelkedés útjára lépett cigányok is a gyerekeiket. Durst a történeti források és az életút-interjúk alapján úgy találta, hogy új jelenség az, hogy
„[R]endkívüli mértékben megnövekedett a társadalmi távolság cigányok és nem-cigányok között. Korábban a cigányok, ha csak a társadalom alján is, de intergrált tagjai voltak a helyi közösségeknek, amit a
63
Durst Judit: „Nekem ez az élet, a gyerekek”. Gyermekvállalási szokások egy kisfalusi cigány közösségben. In Századvég, 2001. İsz. 64 Durst Judit: Több a kára, mint a haszna: Születésszabályozás a „gettóban”. In. Demográfia, 2007. 50. évf. 1. szám, 74-103. 65 Durst Judit: „Innen az ember jobb, hogyha meg is szabadul.” Megélhetési stratégiák egy kisfalusi cigány közösségben. In Esély, 2002/4. p101.
34 kölcsönös, bár mindvégig aszimmetrikus gazdasági kapcsolatok mellett társadalmi kapcsolatok megléte is jellemzett.”66
A termékenységi magatartás alakulásának társadalmi-gazdasági meghatározottságát mindennél jobban alátámasztja az a tény, hogy már a falun belül is mások a termékenységi szokásai azoknak a cigány nıknek/családoknak, akik elkezdtek kiemelkedni a szegregált, hosszú távon munka nélkül élık helyi társadalmából. Ezek az asszonyok és férjeik is fontosnak tartják a gyerekszám szabályozását, míg a kiemelkedésre lehetıséget nem látó, mélyszegénységben és szegregáltan élı családokra a „jelenre való orientáltság” jellemzı, ami a védekezés és az abortusz elutasítását, a gyerek érkezésének elfogadását is jelenti. Sıt, a gyerek az egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – örömforrást jelenti a reménytelen helyzetükbıl kitörni évtizedek óta nem képes családok számára. Mindkét idézett szerzı rámutat arra a jelenségre, hogy egymáshoz közel esı, akár szomszédos települések cigány lakosságának a termékenységi magatartása is teljesen különbözı lehet. Sıt, Durst igaznak találta ezt még két olyan szomszédos településen is, amelyben szegregáltan éltek a cigány családok. Míg az egyikben, Láposon, jellemzı a nagyon korai gyerekvállalás, addig a másikon „Palócán” 18-19 évesen alapítanak családot és vállalnak gyereket a fiatalok, és általában is elterjedtebbek a fogamzásgátlás különbözı módszerei.
6. tábla. A cigány nık megoszlása (%) a fogamzásgátlás módja szerint, 2004. Módszer
Láposi cigányok Természetes módszer 1,7 Mechanikus módszer (óvszer 3,4 stb.) Tabletta 15,5 Injekció 17,2 Spirál n.a. „…nem lehet több gyerekem“ 32,8 Nem védekezik 29,3
szegregált
Palócai
cigányok
6,0 13,1 48,8 8,3 23,8 -
Forrás: Durst, 2007. 91. old.
Durst szerint az ilyen szegregált közösségekben az „emberek társadalmi cselekedeteit egymástól különbözı netwörkök, illetve az általuk közvetített eltérı társadalmi normák 66
U.o. p106.
35 befolyásolják”. Ezek a normák azonban nagyrészt az elérhetı lehetıségektıl függnek: A palócai romák többsége elvégezte az általános iskolát, leginkább annak köszönhetıen, hogy helyben van az iskola. Másrész, az általános iskola elvégzésének, és pesti rokonoknak is köszönhetıen, a palócai férfiak jelentıs része tavasztól ıszig alkalmi munkán dolgozik a fıvárosban.
„Így lehetıségük van megismerkedni a gettólakókétól eltérı szerepmintákkal, ami nagy hatást gyakorol habitusukra, mentalitásukra. Ezek a palócai fiatal roma férfiak például – ellentétben a láposi kortársaikkal – egyáltalán nem tartják kívánatosnak a tinédzserkori gyermekvállalást.”
Ezzel szemben a láposi fiatalok többsége kimarad az általános iskolából, és (részben éppen ebbıl következıen) a leghalványabb reménye sincs az elhelyezkedésre. A férfiak hagyományos, családfenntartói szerepe ezzel meggyengült. Ebben a helyzetben a szőkebb közösség elıtti presztízs megszerzésének kizárólagos eszköze „a sikeres ’házasélet’: a terhes feleség, illetve az – egészséges – újszülött. Ezzel lehet dicsekedni a kortárscsoport elıtt”. És, mint már utaltunk rá, más társadalmi kapcsolatok híján ezek a kortárs-kapcsolatok nagyon felértékelıdnek, jóformán egyedüli igazodási pontként szolgálnak. A lányok számára szintén a gyerekszülés jelenti a szülıkrıl való leválás, a felnıtté válás egyetlen útját:
„Nagyon erıs elszántság kell ahhoz, hogy valaki, a helyi cigány közösség véleményével dacolva, elengedje gyerekét a 25 kilométerre levı (sajnálatosan nem túl magas színvonalú) szakiskolába…”
Ez a szakiskola az egyetlen középfokú oktatási intézmény, amely elvileg elérhetı a láposi romák számára. Ebben a helyzetben, még ha el is végezné a lány az általános iskolát, nehezen engedi el a családja, és mivel nem látnak munkalehetıséget, a legtöbben nem is igazán értik, mire lenne jó a tanulás. A munkalehetıségekhez és tanuláshoz való hozzájutás döntı szerepét hangsúlyozza Janky Béla is: „a cigány közösségekben nem válnak széles körben láthatóvá a sikeres továbbtanulás (és munkaerı-piaci integráció) mintái”.67 Ugyanakkor – mint azt Pongrácznéék kutatása is igazolta – a korai gyerekvállalás „az oktatási rendszer direkt és indirekt diszkriminációja mellett, a továbbtanulás egyik legfontosabb akadálya”.68 Janky szerint az 67
Janky Béla: A korai gyermekvállalást meghatározó tényezık a cigány nık körében. In. Demográfia, 50. évf. 1. szám, 55-73., p56. 68 U.o.
36 államszocialista idıszakban a cigány nıknek nem kellett választaniuk gyerekvállalás és munkavállalás között: „…úgy tudtak integrálódni a munkaerıpiacra, hogy közben nem kellett feladniuk a szüleik által követett családalapítási szokásokat sem”. Ennek azonban vége, és a munkavállalási lehetıségek beszőkülésével a gyerekvállalás válik az egyetlen opcióvá, miközben a többnyire feketén folytatott tevékenységek (köztük elsısorban a gombázás, gyógynövény-győjtés) szolgálnak némi bevétellel. A fentiek alapján talán már nem is meglepı, hogy milyen fontos (talán döntı) szerepe van a közlekedési infrastruktúrának a korai gyerekvállalási szokásokra. Ahol van kiépített közlekedés, elsısorban is vasút, ott szignifikánsabb alacsonyabb a fiatal korban való gyermekvállalás. Janky számításai szerint a vasúti megállónak még a helyben elérhetı általános iskolánál is szignifikánsabb a hatása. İ is azt találta, amit Durst: a településeken kívül, gettósodott telepeken élık között magasabb a korai gyermekáldás esélye. A Durst által alkalmazott „antropológiai demográfia” egyfajta holisztikus megközelítést jelent a termékenység és a termékenység-szabályozás megközelítésében. E szerint egy közösség reprodukciós magatartása „komplex, kontextustól függı társadalmi cselekvés”, amelyre az adott csoport történelme, közösségi szocializáció és a folyamatosan változó társadalmi intézmények is hatással vannak.69 A nemzetközi irodalom számos példával támasztja alá ezt a tézist, amelyek közül Durst egy olaszországi kisváros helyzetének antropológiai elemzését emeli ki, ahol a kutatók azt találták, hogy a
„[…] szegények termékenységi gyakorlatának okait […] sokkal inkább a kisvárosi lét társadalmának egyenlıtlen osztályviszonyaiban, a napszámosok hatalomból való kirekesztettségében, a felfelé irányuló mobilitás akadályaiban találhatjuk meg”, mint a biológiai „másságban”.70
Felvetıdik a kérdés, hogy vajon mennyire önként vállalt helyzet a korai gyerekvállalás ezekben a közösségekben. Durst maga is idéz olyan interjúkat, amelyekbıl kiderül, hogy a nık már szerettek volna korábban „megállni” a szüléssel, vagy éppen a szülés után legalább pár hetet „kihagyni”, de partnereik erıszakosan kivívták a szexuális aktus lehetıségét, és aztán a további gyermekek megszületését. A családon belüli erıszakkal foglalkozó szakembereknél is felvetıdik a „házasságra kényszerítés” jelensége. Durst szerint itt errıl nincs szó, a nıknek megvan a maguk „mozgástere” a védekezés terén. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a védekezés kizárólag a nı dolga, elképzelhetetlen, hogy errıl a férfi
69 70
Durst, Több a kára… p76. U.o. p77.
37 gondoskodjon. Ebbıl persze az következik, hogy a terhesség bekövetkezte azon múlik, hogy a nı szempontjából mi „éri meg” jobban: a védekezés vagy a teherbe esés. A gyógyszerszedésnek, pesszáriumnak vagy az injekciónak mind megvannak az anyagi és nem anyagi (utazás, rendszeresség, orvoshoz járás stb.) költségei. A láposi cigány asszonyok körében éppen azért lett viszonylag népszerő az – egyébként komoly orvosi kockázatokkal járó – injekció (Depo Vera), mert annak a költsége alacsonyabb.
„[A]z alacsony iskolázottságú, a társadalmi mobilitásban reménykedni nem tudó roma nık számára a születésszabályozás nem éri meg a vele járó nehézségeket. Mikorgazdasági megfogalmazásban:… a fogamzásgátlás költsége magas, haszna viszont minimális. […] A láposi roma nıket mind a körükben szinte univerzálisnak tekinthetı korán kötött, egy életen át tartó házasság, mind pedig a – férjeik által diktált – szexuális szokásaik arra predesztinálják, hogy sok gyerekük legyen.”71
A kérdést meg lehet fordítani: Vajon miért érné meg a „mobilitásban egyáltalán nem reménykedı, a hatalomból kirekesztett embereknek a természetes biológiai történésekkel szembemenve élni a születésszabályozás eszközével”?
4. Lehetséges kutatási irányok és beavatkozás pontok 4.1. Kutatandó területek 1.
A KidLongi kutatás adatainak feldolgozása. Mint azt bemutattuk, 1990-ben részben feldolgozták az anya életkorának, társadalmi státusának és szokásainak (pl. dohányzás) hatását a terhesség lefolyására és kimenetére. Nem történt meg azonban: 1. Azoknak az adatoknak a feldolgozásával, amelyek a gyermekek után-követése révén megmutatnák, hogy hosszú távon (18 éves korig) milyen hatással volt a fejlıdésükre az anya/apa életkora és társadalmi státusa; 2. Számos változó feldolgozása és beépítése az elemzésbe. A felvett adatok, és részben a változók (újra-) értelmezésére, szociológiai szemszögbıl való újragondolására van szükség, és ezek alapján kellene egy teljesen új elemzést elkészíteni a serdülıkori terhesség körülményeirıl és a gyermekek hosszú távú fejlıdésének hatásairól.
71
U.o. 86-87.
38 2.
Szükség volna az alapvetı népmozgalmi és demográfiai adatok (ld. 1. rész) lebontására iskolai végzettség szerint, és az elemzés elkészítése társadalmi rétegenként.72
3.
A fenti demográfiai adatokból a korai gyerekvállalókat kiválasztva egy újabb almintán lehetne mélyinterjúkat készteni, és feltárni a korai gyerekvállalás mögött rejlı okokat. Itt fontos lehet többek között a családi háttér, a netwörkök jellemzıi, iskolai, munkaerıpiaci aspirációk, párkapcsolatok jellemzıi.
4.
Az ENSZ által szervezett, 1993-as vizsgálat a legutolsó reprezentatív vizsgálat a szülı képes korú nıkrıl. Szükséges lenne egy olyan átfogó vizsgálat, amely a szexuális és a fogamzásgátlási szokásokat, a termékenységtörténetet és a párkapcsolati történetet vizsgálja. Az eddigi kutatások alapján ezt legjobban a védınıi hálózaton keresztül lehetne megszervezni. Információink alapján a nagy gyógyszercégek kifejezetten igényelnének egy ilyen vizsgálatot – ami talán külsı források bevonását is jelenthetné.
5.
Fontos, hogy ne csak a nık, hanem a férfiak helyzete és magatartása is a kutatások fókuszába kerüljön, illetve a férfi-nı viszonyt, a felelıs kapcsolatokat vizsgáljuk. Elképzelhetı, hogy a védekezés terhét a férfiak továbbra is döntıen áthárítják a nıkre.
6.
Az összes megkérdezett lány 90%-a nem akart, vagy nem mert édesanyjától tanácsot érni szexuális életével, problémáival kapcsolatban. Ez a kiugróan magas arány rámutat arra, hogy mindenképpen vizsgálni érdemes valamilyen módon a családi légkört, a szülı-gyerek, azon belül is az anya-lány kapcsolatot.
7.
Fontos lenne reprezentatív statisztikai adatbázison tisztázni, hogy vajon etnikai jelenségnek tekinthetı-e a korai gyerekvállalás. A beás cigányoknál tapasztalható tendenciával kapcsolatban „…a kutatás következı fázisának feladata, hogy megtaláljuk a kultúrájukban, történelmükben azokat a fatorokat, amelyek a tizenéves anyák arányának zuhanásához vezettek körükben.”73
8.
Ehhez kapcsolódóan kérdés, hogy vajon a társadalmi kirekesztıdés (az iskolarendszerbıl, valamint a formális munkaerıpiacról való kiesés), a marginalizálódás, önmagában elégséges magyarázatot ad-e a szegény, alacsony
72
A Népességtudományi Kutatóintézetben Spéder Zsolt irányításával folyik az „Életünk fordulópontjai” c. kutatás, kb.5000 fıs mintán, amelyrıl azonban nem sikerült további információhoz jutnunk. Elképzelhetı, hogy itt lehetnek a korai gyerekvállalással kapcsolatos adatok. 73 Janky, i.m. p69.
39 iskolázottságú réteg átlagosnál számottevıen magasabb gyerekvállalási hajlandóságára?
4.2. A beavatkozás lehetıségei
A tinédzserkori terhesség, attól függıen, hogy milyen társadalmi közegrıl beszélünk és mi a terhesség kimenetele, egészen más jelentéssel bírhat, és ezért különbözıféle módokon tételezhetı problémaként. A kutatások azt mutatják, hogy a terhességmegszakítások a jobb helyzető társadalmi rétegek, illetve a tanulásban érdekeltek körében gyakoribbak. A gyerek megtartása kétféle helyzetbıl adódhat: Egyfelıl lehet nem kíván terhesség, amit túl késın vettek észre. Ez különösen akkor jelent nagy problémát, ha a partner nem ismert, vagy nem segít az anyának a helyzet megoldásában, és a szülık sem támogatóak. Másfelıl lehet „kívánt”, a közösség által támogatott is a gyerekvállalás tinédzser korban, ami együtt járhat a fiatalok összeköltözésével, és akár hosszútávú élettársi kapcsolatával. Mindkét esetben kettétörhet az anya iskolai karrierje, és mindkét esetben komoly egészségi kockázatnak van kitéve mind a fiatal anya és gyermeke is. A terhesség és az anyaság feldolgozása, elfogadása, az anyaként való megfelelés azonban biztosan nehezebb az elsı esetben (ahol „probléma” a gyerek születése), mint a másodikban, ahol a környezet támogató. Az itt felsorolt három fı csoport más és más segítséget igényel családja és a társadalom felıl. Pongráczné-ék tanulmánya alapján egyértelmő, hogy a fiataloknak nagy igénye lett volna arra, hogy valaki beszéljen velük a szexualitásról és a védekezésrıl, késıbb pedig segítsenek nekik a problémákkal megküzdeni, és ezt a segítséget elsısorban édesanyjuktól várták. Ezt többnyire a terhesség elsı, kritikus idıszakában nem kapták meg. A gyerek megszületése után azonban az anyák inkább megbékélnek és jobb esetben segítıkészekké válnak. Felvetıdik a kérdés, hogy milyen társadalmilag szervezett segítséget lehetne az anyáknak nyújtani abban, hogy lányaikkal bizalmas viszonyban legyenek, és krízishelyzetben segíteni tudjanak nekik. Tanulmányunk legfontosabb tanulsága, hogy azokban a közösségekben, ahol a tinédzserkori gyerekvállalás bevett magatartás, ott ez az iskolai részvétellel (bennmaradással vagy kihullás), a munkalehetıségekkel, valamint a magasabb társadalmi státusú személyekkel való mindennapos érintkezések, a külsı „laza kapcsolatok” meglétével vagy meg nem létével függnek össze. Ebbıl következıen, ha a korai gyerekvállalás arányának csökkentéséhez nagyon alapvetı társadalmi-gazdasági változásokra van szükség. Nincs tehát „királyi út”:
40 minden kutatási adat azt mutatja, hogy a korai gyerekvállalást olyan tágabb gazdasági és társadalmi tényezık befolyásolják, amelyeket nem lehet könnyen megváltoztatni. A közvetlen beavatkozás, mint a „nevelés” vagy „szexuális felvilágosítás” mindezek nélkül valószínőleg viszonylag keveset ér. 1. A korai gyerekvállalásnak fontos funkciója van azokban a közösségekben, ahol ez gyakori. Ha az a cél, hogy kevesebb tizenéves lány szüljön és alapítson családot, akkor egy legalább ilyen vonzó alternatívát kell nyújtani helyette. A legjobb gyógyír, ha a fiatalok és szüleik látják, hogy van értelme az oktatási rendszerben maradni. Ehhez elérhetı és hosszú távon biztonságot, a mélyszegénységbıl való kiemelkedésre lehetıséget nyújtó munkalehetıségek kellenének. A magas színvonalú általános iskolát könnyen elérhetı és eladható szakmát kínáló szakiskola kell, hogy kövesse. Az odajutást és a gyerekek mentorálását meg kell oldani. Fontos lenne, hogy a tanulmányoknak már az elején legyen lehetıség olyan gyakorlati munkára, amely a konkrét munkavégzés és pénzkereset perspektíváját nyújtja. 2. Az, hogy van-e helyben magas színvonalú óvoda és iskola, és az mennyire szegregált, legalább két szempontból lényeges: Egyrészt ez adja meg a lehetıséget arra, hogy a fenti tényezık megléte esetén (tehát, ha van értelme iskolába járni), nem jár túl nagy lemondással és nehézséggel a gyerekek iskolába juttatása. Másrészt a helyi óvoda és iskola (csakúgy mint a többi intézmény) az egy településen lakó, de különbözı státusú emberek közötti érintkezést, a laza kapcsolatok kiépülésének lehetıségét hordozza magában. Ezek a „netwörkök” pedig döntı fontossággal bírnak a gyerekvállalási és fogamzásgátlási szokások tekintetében. 3. A vasúti (és egyéb) közlekedési lehetıségek meglétének kulcsszerepe lehet a korai gyerekvállalás elkerülésében, a munkavállaláshoz és a kifelé irányuló kapcsolatok meglétén keresztül. 4. Már 1994-ben megfogalmazták a kutatók, hogy fontos lenne, hogy a szülés miatt „az iskolát félbehagyó lányok ne maradjanak ki, még egy rövid idıre sem a társadalom gondoskodásából”74. Kritikus az iskola félbeszakítása és a gyermekszületés közötti idıszak. Ki kellene dolgozni egy olyan programot, amely az iskolával együtt speciális támogatásban részesíti a fiatal anyukákat. Jó lenne, ha a fiatal anya ösztönzést kaphatna arra, hogy legalább az általános iskolát befejezze, lehetıleg szakmát tanuljon.
74
P14.
41 5. A védınık már most is sokat tesznek azért, hogy a születésszabályozás „netwörk”jeibe bejussanak, hatással legyenek a védekezési magatartásra. Jó irány lehet, amit Durst említ: a védını talált „a cigány asszonyok között egy ’újítót’”75, aki, ha kipróbálja az adott fogamzásgátlási módszert, lehet, hogy elterjeszti a többiek között. Tehát az innovatív személyek megtalálása fontos lehet! 6. Fontos lenne, hogy az eddig elhanyagolt terület, a férfiak apaságra és családi felelısségre való felkészítése, végre fókuszba kerüljön. A válásokat vizsgálva a kutatók azt találták, hogy míg az anyák viszonylag gyorsan „felnıtté váltak”, a férfiak esetében ez nem volt ilyen egyértelmő. Egy részük súlyos szerpzavarba került, amibıl „agresszióval, új partner keresésével, ’eltőnéssel’, a gyermek elhagyásával igyekeztek szabadulni”76. 7. A serdülıkori teherbeesés ténye, annak tudatosulása mind lelkileg (a tényekkel való szembesülés, a hír fogadtatása a szülık, a partner részérıl), mind pedig a praktikus tennivalók bonyolításában (az orvoshoz fordulás, a gondozásba vétel, az iskola félbeszakítása, a házasságkötés megindítása) megterhelı periódus, sok esetben krízishelyzet.77 Az ilyen helyzető fiataloknak speciális segítségre van szükségük a védınık és a szociális munkások részérıl. Ezért az ı oktatásuk részévé kell, hogy váljon a fiatal családok és tinédzserkorban teherbe esett lányok komplex segítése. 8. Általában is tinédzserbaráttá kellene tenni a gyerekjóléti szolgáltatást, a védınıi és az orvosi munkát. 9. A vizsgálatok azt mutatják, hogy mind az anya, mind a gyermek helyzete szempontjából jobb feltételek adottak stabil családi körülmények között. A demográfusok egy része ezért azt javasolja, hogy a házassági terveket támogassák a szakemberek és családsegítı szolgáltatások; a népesedéspolitika, családpolitika alkalmazzon olyan megoldásokat, amelyek a legális együttélés támogatják. Azt gondoljuk, hogy a családsegítı hagyományos, valóban a család harmonikus együttélését támogató, az együtt élık konfliktusainak rendezését támogató (családterápia különbözı) eszközeinek elérhetıvé kellene válniuk minden településen. 10. Arra is nagy szükség lenne, hogy a szülık segítséget kapjanak arra, hogy serdülı gyerekeiket szerelmi és szexuális kapcsolatokra elıkészítsék, azok felelıs megélését segíteni tudják. Az anyák és a lányok bizalmi kapcsolatának szakszerő támogatása
75
Durst, 2007, p92. Pongrácz – S. Molnár, 1994. p96. 77 Pongrácz – S. Molnár, 1994. p98. 76
42 nagyon fontos lenne. Ezeket a szolgáltatásokat – hasonlóan a Gyerekházakhoz – közel kellene vinni azokhoz az emberekhez, akiknek leginkább szükségük van rá. Lehet, hogy a védınıi hálózatok vagy a gyerekjóléti szolgálatok megerısítésével (anyagi és humán erıforrásokkal) és speciális képzésével lehetne ezt a funkciót erısíteni. 11. Az általános- és középiskolai tanároknak segítséget kellene adni abban, hogy szakszerően tudjanak a megelızésrıl beszélni. El kellene rugaszkodni a „biológiai felvilágosítástól” végre és a kapcsolatokról, a felelısségvállalásról, a védekezés konkrét módjairól kellene beszélni. 12. A szexuális és védekezési kérdésekrıl fiataloknak, tanároknak és szülıknek külön segítséget nyújt a Szülészeti-Nıgyógyászati Prevenciós Tudományos Társaság az AHA!
Országos
Szexuális
és
Mentálhigiénés
Felvilágosító
Programmal
http://www.ahaprogram.hu/. 13. Nagyon drágák a fogamzásgátlás eszközei. Szükség volna arra, hogy mindenki olcsón vagy ingyen hozzájuthasson a gumióvszerhez, és megfelelı életkor esetén a hormonális és egyéb fogamzásgátló eszközökhöz is. Nagyon praktikus, de sok helyen még ellenzett program a gumióvszer-automaták kihelyezése az iskolákban.
43 1. sz. függelék Kérdések az Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-vizsgálat eredményeivel kapcsolatban:
1. Milyen összefüggés látszódik az anya életkora, szociális helyzete, iskolai végzettsége, foglalkoztatottsága és a csecsemı születési súlya, testhossza, testfejlettsége között? (Az 1990-es összefoglaló anyag a születési súllyal összeveti az életkort, a „kultúráltságot”, iskolai végzettséget és az aktivitást, a testhosszal, fejlettséggel nem. Továbbá önmagában érdekes az életkor és a szociális helyzet közötti összefüggés.) 2. Vajon van-e összefüggés, vizsgálták-e az apák hasonló adatait, és azok összefüggését a csecsemık adataival? 3. Milyen összefüggés állhat fenn a 18 év alatti anyák és a csecsemıik születési súlya, testhossza, BMI-je, tápláltsága (egyéb testmérete) között? Késıbbi évek vizsgálatai során hogyan alakultak ezen gyermekek különféle testméretei? Létezike adat, szakirodalom a 18 év alatti anyák gyermekeinek csecsemıhalandóságáról, a növekedést, fejlıdést gátló betegségekekrıl, szövıdményekrıl, a veszélyeztetett terhességekrıl? Kimutatható-e, ha igen, van-e adat ezen gyermekek testméreteinek a referencia-átlagtól való eltérésére? (Grafikus ábrázolás?) 4. Mennyivel gyakoribb körükben (18 év alatti anyák) a 2500 gramm alatti születési súllyal született babák világra hozatala? (Ezt az 1990-es tanulmány részben tartalmazza, -17 és 18-19 éves korosztályra, és megállapítja, hogy „e két korcsoportbeli újszülöttek születéskori átlagsúlya signifikánsan alacsonyabb minden idısebb kategóriabelitıl” (27.o.) 5. Milyen összefüggés áll fenn az anya társadalmi helyzete és a gyermek növekedési sebessége között? 6. Milyen összefüggés áll fenn az anya társadalmi helyzete és aközött, hogy gyermeke korán érı, átlagosan érı vagy késın érı lesz a növekedését tekintve? 7. Különbözı testméretekre számolt, életkor szerinti referencia-percentilisekben tükrözıdik-e olyasmi, hogy a kezdetben kedvezıtlenebb helyzető gyermekek behozzák a lemaradásukat?
44 2. függelék. Kérdések a cigány közösségek korai gyerekvállalásával kapcsolatban (Durst Juditnak írásban feltett kérdések) o A 2007-es cikkének (Demográfia) elején említ egy kutatás, amely nem etnikai kisebbségek körében, egy olasz kisvárosban azt találta, hogy „A szegények termékenységi gyakorlatának okait… sokkal inkább a kisváros társadalmának egyenlıtlen osztályviszonyaiban, a napszámosok hatalomból való kirekesztettségében, a felfelé irányuló mobilitás akadályaiban találhatjuk meg.” A kérdésem az, hogy vajon ez a hipotézis mennyire általánosítható? Mit gondol arról a helyzetrıl, ami NagyBritanniában kialakult, ahol bizonyos területeken a szegény, leszakadt (reménytelen helyzető), de etnikailag „brit” fiatalok körében megfigyelhetı a korai gyerekvállalás? Vajon Magyarországon létezik a korai gyerekvállalás nem-cigány, mélyszegény közegben? Magyarán: kell-e hozzá etnikai szegregáció? o Nagyon érdekelne, hogy mennyiben tekinti „önkéntesnek” a láposi cigány lányok korai gyerekvállalását, és mennyire tekinthetı az a (kirekesztett) társadalmi helyzetbıl és az alárendelt társadalmi-nemi helyzetbıl adódó kényszernek? A 2007-es cikkben végig fel-fel bukkan az a jelenség (interjú-részletekkel is alátámasztva), hogy a cigány asszony, ha rajta múlik, nem vállalna több gyereket, de a férjeik „nem engedik” a fogamzásgátlást, vagy maguk nem vesznek részt a védekezésben. Hasonló helyzet, az asszonyok nem szeretnének a szülés utáni hetekben nemi életet élni, férjeik azonban erre (ha jól értem, bár nincs kimondva) kényszerítik ıket erre. (Nincs védekezési lehetıségük.) Magyarán: Nincs itt szó egy kettıs alávetettségrıl, esetleg – bizonyos esetekben – olyan szelíd, vagy kevésbé szelíd erıszakról, amit ık nem tekintenek elítélendınek, de valójában mégis az? o 2007-es Janky Béla cikkel kapcsolatban: Mi a véleménye a Janky által felvetett jelenségrıl, miszerint a beás cigányok „másként viselkednének” korai gyerekvállalás tekintetében, mint a többi cigány csoport? o Dolgozott/dolgozik-e további kutatáson a gyerekvállalás, születésszabályozás körében akár Láposon, akár másutt? (A már publikált kutatásain kívül.) Változott-e esetleg a véleménye az okokat illetıen idıközben (pl. egymáshoz közel esı két település asszonyainak eltérı motivációi és viselkedése tekintetében)? o Tud-e olyan kutatásról, ami ebben a témában folyik? o Tud-e olyan külföldi, friss kutatásról, ami ebben a témában releváns lehet itthon?
45 o A legfontosabb kérdés, hogy mit tekintene a tinédzserkori terhességekkel kapcsolatban fontos további kutatási témának, és milyen módszerrel/módszerekkel kutatná az adott témát? (Esetleg, ha a kutatás körülményeit, szükségleteit, akár forrásigényét meg tudja ítélni, az fontos lehet számunkra.)