HULLADÉKOK ENERGETIKAI ÉS BIOLÓGIAI HASZNOSÍTÁSA
8.3
San Francisco élelmiszerhulladékszállítási programja Tárgyszavak: élelmiszer-hulladék; begyűjtés; komposztálás; pilot program; innovatív együttműködés; kizárólagos jog; hulladékszállítás; a „Fantastic 3” program; transzferállomás.
San Francisco lakóit manapság az élelmiszer-hulladék begyűjtésének és komposzttá alakításának programja tartja lázban. Az élelmiszer-hulladék begyűjtése azonban csak egy része San Francisco sikeres reciklálási programjának. 2000-ben a város 1,6 M t hulladékának 46%-át hasznosították újra és fordították lerakás helyett más célokra. A város tisztviselői szerint San Francisco a célként kitűzött 50%-os arányt 2003-ra el fogja érni, de lehet, hogy már hamarabb is. San Francisco Kalifornia állam első jelentős világvárosa, amely elindította városszerte programját, az élelmiszer-hulladék begyűjtését komposztálási célokra. Az idevezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű ebben a sűrűn lakott és kulturálisan sokrétű városban, ahol az állandó lakosok 40%-a nem beszél angolul, ahol a kerti–udvari hulladék a teljes hulladékskála 5%-át sem éri el, és ahol az élelmiszer-hulladékok (beleértve a fogyasztás előtti és utáni húsos hulladékot is, olyan komposztálható anyagokkal együtt, mint az élelmiszerrel szennyezett papír, a viaszos kartondobozok, fából készült ládák – csomagolórekeszek – és állatalom) kb. 20%-át tartalmazzák mindössze a komposztálási célra diszponált hulladéknak. Eltérően a legtöbb városi közösségtől, San Franciscó-ban nem gyűlik össze sok udvari–kerti hulladék, mert nem nagyon vannak a házak körül udvarok, kertek. Így aztán a hulladékfajták ezen elemével nem rendelkeznek, pedig az hozzásegítené a várost az 50%-os cél eléréséhez. A kereskedelmi élelmiszer-hulladék begyűjtése kísérleti programként 1996-ban kezdődött, és 1998-ra sikerült az egész városra kiterjeszteni. A lakossági élelmiszer-hulladék komposztálási célból történő begyűjtése 2000 feb-
ruárjában kezdett városszerte terjedni, miután kb. másfél év tapasztalata és kilenc próbateszt alapján meghatározták a legjobb módszert.
A „Fantastic 3” nevű program 2001 végére évente már csaknem 40 E t élelmiszer-hulladékot és más, komposztálható anyagot gyűjtöttek be és komposztálták is, több mint 62 ezer San Franciscó-i háztartásból és több mint ezer vállalkozásból. Ez annak az innovatív együttműködésnek az eredménye, amely San Francisco Város Reciklálási Programja és San Francisco Megye Reciklálási programja között megvalósult, amely programok San Francisco Központi Környezetfelügyelő Osztálya tevékenységének részét képezik; ezek keretében együttműködik a Norcal Waste System Co., amely a város két, kizárólagos joggal felruházott szállító cégét tulajdonolja (Sunset Scavenger Co. és a Golden Gate Disposal and Recycling Co.) és a Sanitary Fill Co. is (szintén Norcal érdekeltség, leányvállalat), amely irányítja a transzferállomást, és onnan kb. 105 km-re szállítja a szerves anyagokat a Norcal regionális Jepson Prairie Composting (JPO) nevű üzemébe, amely kiterjesztette tevékenységét a San Franciscó-i élelmiszerhulladék és élelmiszerrel szennyezett papírok feldolgozására is. Az élelmiszer-hulladék háztartásokból történő begyűjtése egy háromkocsis, szín alapján megkülönböztetett, „Fantastic 3”-nek (azaz Fantasztikus Három-nak) elnevezett program keretében valósul meg. Ez nem áll másból, mint: egy kék színű kocsiból, amelyet a hasznosítható hulladékok gyűjtésére használnak (beleértve a papírokat, palackokat és italdobozokat), egy zöld színű kocsiból, amelyet a komposztálható anyagok begyűjtésére használnak (mint pl. udvari–kerti és élelmiszer-hulladék), valamint az egyéb hulladékok begyűjtésére szánt fekete színű kocsiból. A háztartások egy háromkerekű, 121 liter űrtartalmú kocsit kapnak, amelyeket hetente szállítanak el. A lakók egy 8 liter űrtartalmú zöld színű konyhai vödröt is kapnak, amely segíti az élelmiszerhulladékok szeparálását és gyűjtését, amelyet aztán egy héten egyszer űrítenek a szállító cégek. A lakóházakat és a kisvállalkozásokat szintén kiszolgálják a „Fantastic 3” gyűjtőeszközei. A kertes házakban lakók mind a három színű kocsit megkapják, de a lakóházaknak a zöld színű kocsikat kérniük kell. A vállalkozásoknak szintén kérni kell a zöld és kék színű kocsikat, és egyben a kívánt, egy héten belüli elszállítások számát is nekik kell kérniük. 2001 végére a programban részt vevő azon vállalkozások száma, akiket a Sunset Scavenger szolgált ki, 583-ra nőtt (méghozzá azoké, akik érintettek a „Fantastic 3”-féle begyűjtésben), és évente kb. 15 E t hulladékot szállítottak el tőlük. Több mint 200-ra nőtt azon vállalkozások száma, akiket a Golden Gate szolgált ki és szállított el tőlük kb. 12 E t hulladékot évente. A résztvevők köre a kicsitől az egészen nagy vállalkozásokig terjed: fűszer- és terményáruházak, éttermek, kávéüzletek, italbárok, virágüzletek, az állatkert, sörfőzdék, egyetemi
kutató laboratóriumok, iskolai menzák és hotelek. A vállalkozásokat a nekik ajánlott zöld színű begyűjtő szállítótartályokkal látták el: a háromkerekű 120 liter űrtartalmú kocsitól egészen a gördülőtartályokig, de ajánlottak nekik tömörítőgépet is; az ezen vállalkozások által összegyűjtött komposztálható hulladékot akár a hét minden napján is elszállítják. A részvételre való ösztönzés céljából azok a vállalkozások, amelyek a komposztálható anyagokat eredetük szerint szétválasztva gyűjtötték össze, 25 százalékos engedményt kaptak a hagyományos kereskedelmi szemét elszállítási tarifájából. A Sunset Scavenger és a Golden Gate Disposal and Recycling cégeknek kizárólagos szerződésük van a várossal a hasznosítható, valamint a komposztálható hulladékok és szemét begyűjtésére vonatkozóan. A város helyhatósági testületének a Norcal cég programjának irányítására vonatkozó elképzelései nagyon világosak és jól körülhatároltak. A közös cél elérése érdekében együttműködnek, szemben a sokkal tipikusabb ellenséges hozzáállással, amely a legtöbb városi közösséget jellemzi szállító cégeikhez való viszonyulásában. A hulladék anyagok begyűjtéséhez a cégek elől-hátul tölthető tömörítőgépeket használnak. A szállító járművek sokszor két vagy három rakományt is szállítanak naponta a város transzferállomására. A komposztálható anyagok begyűjtésénél használják a Labrie nevű, félautomata, oldalsó töltésű, egykamrás tömörítőgépekkel felszerelt járműveket. A reciklálható hulladékot és a szemetet együtt gyűjtik be a Labrie félautomata, függőlegesen megosztott, kétkamrás, oldalsó töltésű tömörítőgépekkel felszerelt járművekkel. A „Fantastic 3” szállítójárműveit valószínűleg átalakítják sűrített földgáz üzeművé (Compressed Natural Gas – CNG), amint e technológia gazdaságilag életképessé válik. Alapvető követelmény olyan teherautókat használni, amelyekből nem szivároghat ki az útra semmi, különösen, amikor élelmiszer-hulladékot gyűjtenek be. A teherautókon lennie kell egy hátsó emelőfalnak és egy töltőgaratnak, amelyek túltöltés esetén megakadályozzák a szennyező folyadékok utcára történő kiömlését. Ugyancsak szükséges egy jól szigetelt begyűjtőkocsi. A Sunset Scavenger cég olyan begyűjtő járművet választott, amelynek sofőrjei aktív részesei a tevékenységnek: a sofőr ténylegesen kiszáll a teherautóból, a hulladékgyűjtő kocsit felbillenti a teherautóra és annak tartalmát kiborítja, így aztán látnia is kell az anyagot, amely bekerül a teherautóba. A cég azt az álláspontot képviseli, hogy a sofőrt felelősség terheli azért, hogy milyen anyag kerül a teherautóba. Egyúttal motiválva is van arra, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a teherautóba kerülő hulladék anyag megfelelő. Abban az esetben, ha a sofőrök a fogyasztók kocsijaiban nem (a színjelölésnek) megfelelő anyagot találnak, egy „szerelmi üzenet”-nek elkeresztelt értesítőt hagynak a helyszínen, amelyben a fogyasztó figyelmét felhívják a problémára. A sofőrök felismerőképessége a program sikerének egyik tényezője.
Abban az esetben, ha a fogyasztók nem korrektek – azaz a figyelmeztetés ellenére továbbra sem az adott kocsiba való anyagot találnak a sofőrök –, kizárják őket a programból, és akkor arra kényszerülnek, hogy más megoldást találjanak felhalmozódott hulladékuk tárolására, ami oda is vezethet, hogy nagyobb vagy sokkal költségesebb hulladékgyűjtő kocsikat kell igényelniük. 1. táblázat A komposzt „főzése” A JPO üzem naponta maximum 300 t szerves hulladékot tud fogadni. A San Francisco éttermeiből származó élelmiszer-hulladékot 90 napon belül feldolgozzák. Jelenleg a JPO havonta kb. 4,4 t San Franciscó-ból származó élelmiszer-hulladékot dolgoz fel, és havonta 1,76 t udvari–kerti hulladékot. Az élelmiszer-hulladékot és az udvari–kerti hulladékot egy ipari méretű darálóban megőrlik, és úgy elegyítik, hogy bizonyos fizikai és kémiai jellemzők „receptjét” betartsák, miáltal a keverék ideálissá válik mikrobás lebomlasztás céljára. A vegyített hulladék anyagot azután beadagolják a JPO belső tartállyal rendelkező, mesterséges légellátású „Ag-Bag” komposztálórendszerébe, amely kb. 60 méter magas műanyag tartályba tölti a betáplált hulladékot, miközben egyúttal a műanyag tartály belsejébe két darab 10 cm hosszúságú, perforált csövet fektet, amin keresztül a lebomlasztáshoz szükséges oxigénszintet fenn tudják tartani. A vegyített anyag ebben a műanyag tartályban 60 napig bent marad. A tartály hőmérsékletének és oxigénszintjének állandó figyelése által biztosítják, hogy megtalálják a megfelelő hőmérsékleti szintet, és fenn is tartsák azt, ez a nem kívánatos mikrobák kipusztításához szükséges. 60 nap elteltével az anyagot további kezelés céljából halmokba rakják. A prizmák 60 méter hosszúságú, 4 méter szélességű és 1,5 méter magasságú háromszög alakú raktározó halmok, amelyek segítik a komposzt érlelését. Az érlelési időszak alatt a prizmák nedvességét, páratartalmát szabályozzák, és forgatógép segítségével kavarják fel, amivel csökkentik a komposzt szemcseméretét, és a halomba ismét bejuttatnak oxigént. A komposztot 30 napig érlelik, ezt követően keresztülengedik egy dobszűrön, amely elválasztja a nagyob fa- és műanyag darabokat a készterméktől, a keletkező anyag a kész komposzt. A JPO üzemben előállított komposzt nitrogéntartalma a tipikus zöldhulladék komposzté alatt van, az élelmiszer-hulladék hozzáadás miatt. Végül a készterméket eladják tájkertészeknek, farmereknek stb., akik a komposztot földjeikbe juttatják. A farmok pedig a San Franciscó-i farmerpiacra viszik eladásra az e földeken termett termékeiket. Ezek a piacok azután ellátják a város főszakácsait, akik konyhai „kreációik” főzéséhez felhasználják azokat a termékeket, amelyek olyan földben termettek, amelyet komposzttá alakított élelmiszer-hulladékkal trágyáztak, s amely élelmiszer-hulladékot az éttermek egyszer már kidobtak a szemétbe.
A begyűjtött szerves anyagokat a város transzferállomására szállítják – amelyet a Norcal Sanitary Fill Co. nevű leányvállalata működtet -, ahol a munkások a hulladéktároló aknákban lévő hulladék anyagok egy meghatározott részét felülről adagolva betöltik a hatalmas trailerekbe, amelyeket teherautók mozgatnak; ezen teherautók cseppfolyósgáz-üzeműre történő átalakítása
(Liquefied Natural Gas – LNG) jelenleg folyamatban van. A szerves anyagokat a transzferállomásról a JPO üzembe szállítják, ahol azokat elegyítik, megőrlik és komposztálják. A feldolgozási eljárás az 1. táblázatban látható. A szállítók számára van néhány kihívás az élelmiszer-hulladék begyűjtése során. Például a többnyelvű lakóknak (akik közül sokan nem beszélnek angolul) szükségük van gyorsan átlátható és megérthető oktatási célú anyagokra, amely a programban történő jóirányú részvételüket segíti elő (expressz postai levelek, amelyen keresztül ismertetik az új programot és a kocsikat; részletes brossúra, amelyet a kocsik kiszállításakor adnak át és amely ismerteti a részvétel mikéntjét; öntapadós címkék kocsikra történő felragasztása, amelyek jelzik, milyen fajta hulladékot kell a kocsikban gyűjteni). A térbeli korlátok komoly problémát jelentenek. Nagyon sok étteremnek picike konyhája és tárolóterülete van. A lakók panaszkodnak, hogy a tárolókocsik mérete és darabszáma túl nagy a kis területekhez képest, különösen olyan helyeken, ahol egymáshoz kapcsolódó sorházak vannak, a garázsok kicsik vagy nem is léteznek. Az automatizált teherautók minimum 120 literes hulladékgyűjtő és tárolókocsit igényelnek, de ha a kocsikban betétet használnak, akkor 76 literes szolgáltatás is igénybevehető. A Sunset cég segít a lakóknak a kocsik megfelelő elhelyezésében, és/vagy a zöld, illetve kék színű kocsik többcsaládos szomszédokkal történő megosztásában; a cég a többcsaládos ügyfeleknek, akik közösen birtokolnak egy udvart, egy darab zöld kocsit is rendelkezésükre bocsát. Eléggé nehéz arra kérni a fogyasztókat, hogy tárolják a három kocsifajtát a szerves anyagok és a hasznosítható hulladék begyűjtéséhez, de ezzel a módszerrel legalább közelebb lehet vinni őket ahhoz a célhoz, hogy az élelmiszer-hulladékot külön válogassák, hiszen sokan egyszerűen legszívesebben kidobnák az egészet a szemétbe, ahelyett, hogy annak szortírozásával foglalkozzanak.
A San Franciscó-i siker titka A kihívások ellenére a háromkocsis program képessé teszi San Franciscót, hogy többszörös célját elérje: a fogyasztók és a szállító cégek sofőrjeinek megelégedettségét és biztonságát, a szemét csökkentését, az ésszerű költségekhez szükséges hatékonyságot. Például az elszállított hulladék tonnában mért mennyisége (diszponált mennyiség) csaknem megkétszereződött, öszszehasonlítva az előző, járdákra kitett kék színű szeméttartály program eredményével, ezáltal az új programban elszállított hulladék mennyisége már eléri az átlagos 45%-ot. A kevert hasznosítható hulladék helyett annak különválasztása, valamint a nagyobb gyűjtőtartályok legalább 20%-kal növelték a diszponálási arányt, miközben a százalékos növekedés maradék része a komposztálható hulladékokból ered, amelyet korábban egyáltalán nem gyűjtöttek. A program biztonságosnak és kényelmesnek bizonyult a kerekestartályok (kocsik) felhasználásával. Korábban, a nem kerekes fémdobozokat és szemét-
tartókat a lakók vitték ki a járdára, és a begyűjtőmunkások ürítették azokat egy nagyobb tartályba vagy egy emelő–rakodó tömörítőgépbe. A hulladékszállító járművekhez tartozékként felszerelt, fedeles konténerek, amelyek egyben kiegészítő kapacitást is jelentenek, biztosabban tárolják az anyagokat, ezáltal csökkentik a járdára kitett tartályokból kiszórodott hulladék eltakarítási igényét. A városi és vállalati áttekintések azt mutatják, hogy a programot a lakók nagyon jól fogadták: a lakók 80%-a használja a háromkocsis programot, és jobban szereti ezt, mint az előző, 45 literes, kék színű tartályba történt begyűjtést. A komposztálási célokra történő begyűjtésben való részvétel folyamatosan 40% körüli arányt mutat a heti, járdára kitett hulladékra vonatkozóan, és 60%os az arány a havonta történő begyűjtésnél. Habár San Francisco programját gyakran kritizálják azért, hogy megengedi, hogy egy vállalat gyűjtse be a szerves és újrahasznosítható anyagokat meghatározott díjazás ellenében, ez éppenhogy hozzájárult a program sikerességéhez. Más szerves hulladékkal kapcsolatos programmal való össszehasonlításban, a Sunset Scavenger cég által gyűjtött anyagok tisztábbak, részben azért, mert kizárólagos szerződéssel rendelkeznek. Más programok, amelyek Kalifornia államban szintén élelmiszer-hulladék begyűjtésével foglalkoznak, sokkal piszkosabb szervesanyag-keverékkel találkoznak, amelynek termelési következménye aztán olyan termék, amely tartalmazhat üveget vagy műanyagot. A hulladékmennyiség 35 E t-ra fog növekedni, ahogy a teljes program 2003-ra kifut. További 44 E t fog generálódni a kereskedelmi szerves anyag begyűjtésből, miáltal összesen csaknem 80 E t hulladékot fognak begyűjteni és hasznosítani, és ennek döntő része élelmiszer-hulladék lesz. E programokon keresztül a város jogosan várja el, hogy San Francisco a 2000. évi 46 százalékos teljes diszponálási arányszámát 2003-ra több mint 56%-ra növelje. További motiváció van arra, hogy a hulladékfajták közül kivegyék a rothadó, bűzös anyagokat, így talán nem lesz szükség heti szemétbegyűjtésre, ez csökkentheti a helyi hatóság hulladékbegyűjtési programjainak költségét. (Molnár Ibolya) The San Francisco feat. Secrets to San Francisco’s successful food waste diversion program. = Waste Age, 33. k. 4. sz. 2002. p. 94–99. Fehr, M.; Calcado, M. D. R.; Romao, D. C.: The basis of policy for minimizing and recycling food waste. = Environmental Science & Policy, 5. k. 3. sz. 2002. p. 65–68.