SZABADEGYETEM O. H. Az o. h. — a „magnós t ö r t é n e l e m " nemzetközi elnevezésének rövidítése. A m i kor Allan Nevins professzort, a történeti i n t e r j ú k m ó d s z e r é n e k a m e r i k a i ú t t ö r ő j é t a negyvenes években m e g k é r d e z t e az egyik t a n í t v á n y a , hogy t u l a j d o n k é p p e n mi is az, a m i t ők „csinálni" fognak, a professzor rövid töprengés u t á n így v á l a szolt: „Nevezzük ideiglenesen szóbeli t ö r t é n e l e m n e k ! " Az oral history (o. h.) elnevezés a z o n b a n c s a k h a m a r b e k e r ü l t a történészek nemzetközi szótárába, s most, évtizedek m ú l t á n , m á r senki s e m érzi ideiglenesnek. Az o. h. a m e r i k a i művelői m i n d e n e s e t r e büszkék rá, hogy az elnevezés szóbeli a k t u s á t m i n d j á r t az ú j m ó d szerrel rögzíthették: a kíváncsi és szemfüles t a n í t v á n y rögtön lejegyezte a t ö r t é nelmi jelentőségű nyilatkozatot, s ezzel az o. h. keletkezésére vonatkozó szóbeli f o r r á s o k m e g t e r e m t é s é r ő l és megőrzéséről is gondoskodott. Theo C. B a r k e r (a vele készített i n t e r j ú Magnós történelem címmel a Korunk 1982. 6. s z á m á b a n j e l e n t meg) az 1980 a u g u s z t u s á b a n B u k a r e s t b e n m e g t a r t o t t nemzetközi történészkongreszszuson figyelmeztetett u g y a n a r r a , hogy az elnevezés félrevezető — az e m b e r a r r a gondol, hogy itt a történeti k u t a t á s o k n a k egy m á s i k ágáról v a n szó, valahogy úgy, ahogy v a n gazdaságtörténet, politikatörténet, t á r s a d a l o m t ö r t é n e t , diplomáciatörténet, most a z oralitás t ö r t é n e t e is külön s k a t u l y á t kapott —, a kifejezés azonb a n így, e b b e n a f o r m á b a n honosodott meg, most m á r nehéz l e n n e r a j t a változtatni. Theo C. B a r k e r úgy l á t j a , hogy e b b e n a h e l y z e t b e n az o. h.-mozgalomnak egy p i l l a n a t i g sem szabad megfeledkeznie s a j á t korlátozott h a t á s k ö r é r ő l : a „ m a g nós t ö r t é n e l e m " n e m több, m i n t a t ö r t é n e t í r á s b a n f e l h a s z n á l h a t ó szóbeli f o r r á sok létrehozásának, az emlékezet „ m e g m o z g a t á s á n a k " s a j á t o s t e c h n i k á j a . Az o. h. t e h á t a jegyzőkönyvekkel, n a p l ó k k a l , levelezésekkel e g y e n r a n g ú történeti f o r r á s . M i é r t v á l i k ez a f o r r á s m a egyre n é l k ü l ö z h e t e t l e n e b b é ? Az első v i l á g h á b o r ú óta kiépült egész E u r ó p á b a n a m o d e r n k o m m u n i k á c i ó i n f r a s t r u k t ú r á j a . A m i m a g a u t á n vonta az írott d o k u m e n t u m o k egy bizonyos típ u s á n a k r i t k u l á s á t , sőt eltűnését. A másik ok: a t ö r t é n e t t u d o m á n y i szemléletváltás következtében az érdeklődés k ö z é p p o n t j á b a k e r ü l t e k — nagyon különböző okok m i a t t — a m a g u k r ó l írott n y o m o k a t n e m hagyó rétegek, csoportok, e t n i k u mok, illetve azok életének r e j t e t t , de a n n á l f o n t o s a b b mozzanatai. Ebből a szempontból kiemelkedőek a k a t a l á n történészek k u t a t á s a i a Spanyol K ö z t á r s a s á g k a t a l á n „arculatáról". Mercedes Villanova a k a t a l á n t e n g e r p a r t egyik a n a r c h i s t a h a g y o m á n y ú f a l u j á b a n folytatott i n t e r j ú s o r o z a t o t . Levéltári k u t a tásai során azonosítani t u d t a azokat a személyeket, a k i k az 1931—1938 között t a r t o t t nyolc választáson következetesen távol m a r a d t a k a szavazástól. A jegyzőkönyvekből a z o n b a n n e m lehetett kideríteni, hogy az illetők m i é r t n e m szavaztak, az írott d o k u m e n t u m o k s e m m i f é l e a d a t o t n e m t a r t a l m a z t a k a nem-szavazók politikai beállítottságáról. Az o. h.-módszerrel sikerült feloldani a történeti n é v telenséget. A különböző politikai t e n d e n c i á k megszemélyesültek, kiderült, hogy a „Ne szavazz!" jelszó követői n e m m i n d i g az a n a r c h i s t á k közül k e r ü l t e k ki, a legkülönbözőbb politikai p á r t á l l á s ú a k — sok m a r x i s t a is! — m a r a d t a k távol a szavazástól. A k a t a l á n történésznő u g y a n c s a k o. h.-módszerrel vizsgálta, hogy v á l sághelyzetekben a tömegek az önszervezés, a belső d e m o k r á c i a milyen t a r t a l é k a i t képesek a m a g u k e r e j é b ő l mozgósítani, a vizsgált k a t a l á n f a l u lakói hogyan élték á t az „önkollektivizálás" s p o n t á n n a k t a r t o t t eseményeit. Az i n t e r j ú b ó l kiderült, hogy a „kollektivizálás" m o z g a l m á n a k jelentőségét a t ö r t é n e t í r á s hosszú időn á t eltúlozta, az egykori résztvevők t a n ú v a l l o m á s a szerint e mozgalom h a t á s a igen korlátozott volt. A f o r r a d a l m i t a n á c s tagjai, a f a l u vezetői egytől egyig a k ü l ö n böző m u n k á s s z e r v e z e t e k b ő l jöttek, a kollektivizálást ők erőltették, az ún. „spont á n m e g m o z d u l á s o k " n e m a f a l u l a k o s s á g á n a k valódi törekvéseit f e j e z t é k ki, s
tulajdonképpen nem is voltak spontánok. Cristina Borderías egy ötnapos bányászzendülést tanulmányozott „magnós" módszerrel. Az írott forrásokból ugyanis fény derült a kormány, a hadsereg, a különböző politikai pártok álláspontjára, éppen csak a köztársasági hadsereg által levert felkelésben részt vevő bányászok élményeiről nem lehetett megtudni semmit. A visszaemlékezések érthetővé tették, hogy a baloldaliak egy maroknyi csoportja szervezte lázadás hogyan t e r j e d t el oly gyorsan az egész vidéken. Cristina Borderías helybeli és a kutatás idején még száműzetésben élő résztvevőket interjúvolt meg, akik természetesen semmilyen írott nyomot n e m hagytak, n e m hagyhattak maguk után. A katalán kutatók eredményei nyilván a r r a figyelmeztetnek, hogy az o. h. szinte az egyetlen módszer a diktatúra alatt senyvedők vagy az alól felszabadultak történelmének megértéséhez, igazi történetének megírásához. De hasonló (módszertani) erőfeszítésre v a n szükség akkor is, h a például egy szociáldemokrata alapállású kormányzat — mint amilyen a Norvég M u n k a p á r t — ideológiája szerint végzik a kutatásokat. Ed. Bull egy 1950-ben végzett nagyméretű o. h-kutatást tesz a forráskritika tárgyává. A Munkások emlékei elnevezésű kutatási terv az életmódváltás norvégiai történetéről a k a r t forrásokat gyűjteni, s noha eleve száműzték az elitszemléletet (a társadalomtörténet sohasem elitszemléletű), mégis egy homogén munkásosztály képével dolgoztak, a meginterjúvoltak között alig volt — vallja be önkritikusan Bull — egyszerű munkás, sztrájktörő, munkanélküli segélyből tengődő, elesett ember, és szinte teljesen megfeledkeztek a nőkről. Ennek ellenére a felvételek hatalmas — még ha nem is az egész munkásosztályt képviselő — forrásbázist hoztak létre, amely eleve több, m i n t a bürokratizálódott szakszervezeti és pártszemléleti dokumentáció. Világos tehát, hogy az o. h. társadalmipolitikai berendezkedéstől függetlenül, alulnézetből közelíti az egyént, a családot, a csoportokat, a rétegeket, az osztályokat, a köztük kialakuló viszonyokat, az eseményeket. „Természetesen — mondta a kongresszuson Glatz Ferenc — az elhangzó vagy rögzített o. h.-nak, mint minden forrástípusnak, több dimenziója és több »rétege« — de legalább kettő — van." Nemcsak a megtörtént eseményről rögzíthet információt, h a n e m a hagyományozó társadalom (vagy egyén) gondolkodására vonatkozó forrás is. Ezt a tulajdonságát nevezhetjük az o. h. és á l t a l á b a n a szóbeliség társadalmi természetének. „Az o. h. közvetítője természetesen a korábbi k u l t ú r á n a k : mire figyeltek fel a történés idejében (akár egyénről, akár esetleg tipizálható társadalmi csoportról v a n szó). Másodszor közvetítője a n n a k a kulturális folyamatnak is, amely a történés ideje és rögzítése közötti időszakban a hagyományozó egyén vagy társadalmi közeg gondolkodásában végbement, és végül közvetítője a n n a k a jelenkori műveltségszintnek, amelyet az elbeszélés k u l t ú r á j a (a maga fordulataival, beszédelemeivel stb.) mutat." Sőt, a katalán kutatók szerint itt olyan típusú forrásról van szó, amit maga a kutató alkot, azzal, hogy kérdez és rákérdez, „s így a történelem egy sajátosan értelmező diszciplínából kísérleti tudom á n n y á válik", ami sokkal bonyolultabb forráskritikai magatartást von maga után, mint a klasszikus forrástan. Ide már pszichológusra, szociológusra, nyelvészre is szükség van. Amit úgy is értelmezhetünk, hogy az o. h. — n e m is mellékesen — kutatási lehetőségeket biztosít e három szakmának is. A katalán Mercedes Villanova és a belga Dominique Willems különösen a nyelvész előtt tornyosuló feladatokra m u t a t r á dolgozatában. Szerintük a szöveg, pontosabban a magnóval rögzített szöveg szintaktikai, szemantikai, prozódiai és diszkurziv elemeinek a vizsgálata, valamint a szünetek, tétovázások, az intonáció és a nem verbális jelek konnotációjának elemzése — a kutatás önmagában vett hasznossága mellett — óriási szolgálatot tenne a történeti kutatásnak. Az o. h. voltaképpen multidiszciplináris kutatási lehetőségeket, sőt követelményeket támaszt a történésszel szemben. Ez azonban n e m jelenti azt, hogy a történész n e haszn á l h a t n á pusztán saját területe forrásbővítésére a szöveg legnyilvánvalóbb információs rétegét. Ezért érdemes megőrizni a szalagot a további kutatások számára. Rostás Zoltán—Aradi József
ORVOSTUDOMÁNY
Modern patológia, molekuláris patológia A klasszikus orvostudomány a betegségeket közvetlenül érzékelhető jeleik, tüneteik alapján próbálta rendszerbe foglalni. Gyógyító kísérleteinek eredményeit is e tünetek enyhülése vagy megszűnése szempontjából ítélte meg. Megfelelő műszerek és módszerek hiányában kizárólag a jelenségek megfigyelésére és a megelőző korok tapasztalatára támaszkodhatott. Ebből f a k a d t alapvetően empirikus jellege. A technika gyors fejlődése azonban már a m ú l t század második felétől kezdve döntő mértékben meghatározta az orvostudomány fejlődésének ú j irányát. Az a felismerés, hogy a kóros működés mindig kóros szerkezetváltozással jár együtt, a kórbonctan térhódításához vezetett. A mikroszkopikus kórokozók felfedezése, a kórszövettani vizsgálatok egyre szélesebb körű elterjedése nyilvánvalóvá tette, hogy azonos kór-ok mindig azonos vagy legalábbis nagyon hasonló szerkezetváltozást és ennek megfelelő működésbeli zavart eredményez. A morfológia és különösen a mikroszkópos, szöveti morfopatológia az orvostudomány alappillére lett, de egyúttal az orvosi gondolkodás logikai rendszerének fő kritériuma is. Ez a szilárd morfológiai alapokon nyugvó rendszer, minden logikája ellenére, már kialakulásakor sem volt mentes bizonyos ellentmondásoktól. Ezek mellé az idők folyamán egyre ú j a b b a k sorakoztak és sorakoznak fel, olyannyira, hogy m a n a p s á g mind gyakrabban merül fel — legalábbis publicisztikai szinten — „az orvostudomány válságának" kérdése. Természetesen nyilvánvaló, hogy nincs és nem is lehet szó semmilyen válságról az orvostudományban. Ellenben arról igen, hogy a „gyorsuló idő" ütemében fejlődő orvosi kutatás is hatalmas lépésekkel haladt előre: csupán az elmúlt nehány évtized folyamán sokkal több ú j ismeret született, mint az eddigi évezredek folyamán együttvéve. Ha t e h á t n a p j a i n k orvostudománya továbbra is a megszokott morfofunkcionális rendszer logikai ismérvei alapján akar tájékozódni az ú j ismeretek egyre sűrűsödő erdejében, akkor e kritériumokat szükségszerűen az új követelményekhez kell idomítania. Az élő szervezet működésének alapj á t képező sejt szerkezetének és anyagcseréjének tanulmányozása m a m á r az
ultrastruktúrákat építő biomolekulák szerkezetének és tulajdonságainak megismeréséig jutott. Mind az egészséges, mind a beteg szervezet legfinomabb működéseit a biomolekulák szintjéig lehet nyomon követni. Ennek kapcsán valósággal a szemünk előtt született meg az orvostudomány ú j ága, a molekuláris patológia. Vizsgálómódszerei a sejtek szerkezeti elemeit vagy a sejtműködés termékeit jelentő biomolekulák fizikai, biokémiai, immunológiai tulajdonságain alapulnak. Egyes vizsgálómódszerek — különösen a sugárbiológiai eljárások — érzékenysége olyan nagy fokú, hogy segítségükkel korábban elképzelhetetlenül kicsiny (a m g milliomodrészénél kisebb) anyagmennyiségek is meghatározhatók. Ennélfogva mind minőségi, mind pedig mennyiségi változások kimutatására kiválóan alkalmasak, és nagy részük az orvosi laboratóriumokban is elvégezhető. E vizsgálómódszerek széles körű alkalmazásával egyre több olyan ismeret birtokába j u t az orvostudomány, amelyek nyilván valóságos, de a meglévő morfológiai eszközök segítségével ki mégsem m u t a t h a tó jelenségekre vonatkoznak. A látható fénnyel működő mikroszkóp feloldóképessége valóban korlátozott: 400 nm-nél kisebb részecskék vagy kisebb kiterjedésű morfológiai elváltozások egyszerű mikroszkópos vizsgálat során az emberi szem számára láthatatlanok m a r a d n a k . Az elektronmikroszkóp feloldóképessége ugyan mintegy 500-szor nagyobb lett, de költséges volta és nehézkessége miatt ez a vizsgálati lehetőség a gyakorlati orvostudomány számára lényegében még mindig n e m hozzáférhető. Kétségtelen, hogy minden működési zavarhoz szerkezetváltozás tartozik — és megfordítva. De éppen a szerkezetváltozások morfológiai kimutathatóságának jól ismert korlátai azok, amelyek a következményként jelentkező kóros m ű k ö dések egyre pontosabb jellemzését sürgetik. A mikroszkópos vizsgálat alkalmával feltáruló szerkezeti elváltozások, mint például a s e j t b u r j á n z á s vagy a sejtpusztulás jelei, éppen a molekuláris sejtstruktúráét sokszorosan meghaladó méretüknél fogva n e m valamely kóros folyamat kezdetét, h a n e m sokkal inkább a n n a k végső, legtöbbször m á r irreverzibilis szakaszát tükrözik. A betegség kezdetétől végső kibontakozásáig terjedő időszakban viszont — beleértve a lappangás függő jelenségek egész sora zajlik a klinikailag „még egészséges", de a bio-
Pauling javaslata óta három évtized lógiailag „már beteg" szervezetben. telt el. Ez a három évtized a sejtszerEzek a jelenségek a meglévő morfolókezetről, a sejtműködésekről és a szergiai vizsgálómódszerek számára még vezet egészét érintő bonyolult jelensénem, a molekuláris patológia módszerei gekről szóló nagy felfedezések egész számára viszont m á r jól hozzáférhetők. sorával szolgált. A genetikai kód felE vizsgálómódszerek segítségével kapott derítésétől a génmanipulációig, a n e m információk egyre sikeresebben töltik fajlagos és fajlagos védekezési mechaki azt a korábban szélesen tátongó űrt, nizmusoktól az emberi m a g a t a r t á s moleamely a beteg ember szubjektív p a n a kuláris szinten zajló jelenségeinek megszai és az olykor csak nagy időeltolódásismeréséig lenyűgözően sok és sokféle ú j sal jelentkező morfológiai „bizonyítéfelfedezés szerepel alig h a r m i n c esztenkok" közé ékelődött. Tudomásul kell dő tudományos leltárában. Minden túlvenni tehát azt a tényt, hogy a betegzás nélkül á l l í t h a t j u k tehát, hogy az ségek folyamán előálló szerkezeti és alapvető orvosi kutatás n a p j a i n k b a n eleműködésbeli változások mindig a sejtgendő mennyiségű információ birtokába szerkezet molekuláris szintjein kezdődjutott ahhoz, hogy k u t a t ó m u n k á j á t ne nek, és ebből kifolyólag elsősorban bioempirikus módon, h a n e m a megismert kémiailag jellemezhetők. kölcsönhatások és törvényszerűségek E tény felismerése korántsem azt jealapján, logikailag szilárdan megalapolenti, hogy a modern orvostudomány zott rendszerbe foglalva folytassa. Eblemond a morfopatológia eddigi nagyben az új, dinamikus-funkcionális r e n d szerű vívmányairól, s ezután kizárólag szerben nyilván a morfopatológiát is a biokémiai mikroanalitika információiméltó hely illeti meg. ra támaszkodik. Legfeljebb arról a szemléletről kell lemondania, amely csak a A molekuláris patológia nagy érdeme, morfológiailag jellemezhető jelenségek hogy egyre szorosabbra fűzi kapcsolalétezését h a j l a n d ó elfogadni. tait a gyakorlati orvostudománnyal. Snell, Dausset és Benacerraf 1980. évi Ha van molekuláris patológia, akkor Nobel-díjának méltatásakor George léteznek „molekuláris betegségek", sőt Klein professzor így fejezte ki ezt a akár „beteg molekulák" is. Az öröklődő törekvést: a díjazottak érdeme az, hogy genetikai ártalmak következtében felléeleinte csak a szakemberek számára pő betegségek jelölésére William Garrod érthető kutatásokkal „megalkották azt m á r 1917-ben javasolta a „vele született az alapvető biológiai rendszert, amely anyagcserehibák" elnevezést. Magát a érthetővé teszi az idegen sejtek felis„molekuláris betegség" kifejezést azonmerésének, az immúnválasznak és a ban csak 1951-ben használta először transzplantációs kilökődésnek a meneLinus Pauling a sarlósejtes vérszegénytét. Abban a különleges élményben van ségnek nevezett betegségre. Kiderült részünk, hogy l á t h a t j u k : miként kapcsougyanis, hogy a betegek vörös vértestei lódik össze az alapvető felfedezések azért válnak sarló alakúakká, mert a egész sora a klinikai orvostudomány b e n n ü k lévő vérfesték molekulájában gyakorlatában való azonnali alkalmaegyetlen aminosav eltér a megszokotzással." tól: a normálisan előfordulóglutaminsav helyett valin található benne. Módy Jenő
KÖZGAZDASÁG
„Döntési játék" a vezetőképzésben Az 1979—1980-as tanévtől kezdve a bukaresti Közgazdasági Akadémia ipari szakán a negyedévesek számára ú j t a n tárgyat vezettek be: a vállalati döntési játékot. A vállalatvezetés kísérletezéssel való begyakorlása, a vezetői készség fejlesztése valósul meg a döntési játék útján, s a holnap vezetői előtt kézzelfoghatóvá tehető az a tény, hogy nincs
önmagában vett döntés: a döntések láncszemenként kapcsolódnak egymásba, egységes egészet alkotva, és a kellő megalapozottság nélkül hozott döntés éveken át éreztetheti káros hatását. A vállalati döntési játék (angolul: business game, r o m á n u l : joc decizional, joc de simulare a conducerii, joc de conducere a întreprinderii) a vezetőképzés és az egyetemi oktatás eszközeként az 1950-es évek végén jelent meg. Az első ilyen játék a felsőbb szintű vezetői döntések szimulációja volt, amelyet 1956b a n fejlesztett ki az American Manage-
ment Association, s amelynek A. N. Schrieber kidolgozta változatát már 1957-ben oktatási eszközként használták a washingtoni egyetemen. Ez után rohamosan nőtt a hasonló játékok száma, és 1962-ben a vállalatvezetők képzésével foglalkozó amerikai felsőfokú tanintézetek k é t h a r m a d á b a n használták őket. A szocialista országokban az 1970-es évektől kezdődött a vállalati döntési játékok elterjedése. A varsói, a lódzi, a budapesti, a prágai egyetemeken az 1974—1975-ös tanévtől alkalmazzák rendszeresen az oktatásban, a vezetőképzésben és -továbbképzésben. A Szovjetunió felsőoktatásában több különböző típusú általános és funkcionális játékmodellt használnak, Magyarországon pedig Csáki Csaba és Mózes László a mezőgazdasági vállalati döntési játékot is kidolgozta. Romániában első ízben a Ştefan Gheorghiu Akadémián vezették be a vállalati döntési játékot — E. Rădăceanu m u n k á j a nyomán — m á r 1970ben. A Közgazdasági Akadémia keretében O. Niculescu, T. Zorlenţan és I. Radu foglalkozott behatóbban ezzel a témakörrel, előkészítve a vállalati döntési játék tantárgyként való bevezetését. A vállalati döntési játék a vállalatvezetésben jelentkező döntési folyamatok utánzása. A szimuláció lényege a valóság bizonyos részének modell segítségével való leírása, m a j d kísérletek v é g r e h a j t á sa e modell alapján a jelenség teljesebb megismerése céljából, s folytonos válaszadás a r r a a kérdésre: „mi lenne akkor, h a . . . ? " A módszer nagy előnye, hogy lehetőséget n y ú j t a valósággal való szembesítésre, tehát alkalmazásának jogossága előzetesen tisztázható. A modell alapján végzett első szimuláció a modell érvényességét vizsgálja, és helyességét hivatott bizonyítani — azaz a modell megalkotásakor felhasznált ismereteinket szembesíti a valósággal. Ha a modell n e m tükrözi helyesen a szimulált rendszer tulajdonságait, nyilván nem használható. Kevés olyan kegyetlen kritikájú eszköz állt eddig ismeretei ellenőrzése céljából az ember rendelkezésére, m i n t a gépi szimulátor! A szimuláció n e m optimalizáló módszer, de felhasználható a szimulált rendszer működésének javítására is, amikor mintegy kikísérletezzük a racionális megoldást. Ekkor operációs játékról beszélünk. A döntési játék lényegében olyan szimuláció, amelyben különböző pontokon emberek hoznak döntéseket; így a játék megkülönböztető jegye az aktív emberi részvétel. A játékmodell lényegében a szimulált környezetnek és a résztvevők döntéseinek kölcsönhatását
mintázza. A játékosok megkapják az eredményeket, m a j d ú j a b b döntéseket hoznak, s a ciklus ú j r a és ú j r a megismétlődik. A vállalat tevékenységét, a n n a k belső és külső kapcsolatrendszerét leíró modell a játékosok döntéseit gazdasági hatásokká alakítja át, azaz mega d j a a vállalat gazdasági eredményeit — a döntések függvényében — egy adott időszak végére. A játék lényege meghatározott szabályok szerint lebonyolódó akció—reakció-sorozat, amelynek bizonyos időszak eredményei alapul szolgálnak a következő időszakra vonatkozó döntésekhez. A vállalati döntési j á t é k n a k semmi köze a matematikai játékelmélethez: speciális oktatási eszköz, amely elsősorban a döntéshozatalban való jártasság fejlesztését célozza. Mint ilyennek, számos előnyös tulajdonsága van: — b e m u t a t j a a különböző vállalati döntési területek sokoldalú összefüggésrendszerét, és rákényszerít e kölcsönhatások figyelembevételére; — lehetőséget n y ú j t az egyes vállalati funkciók (termelésirányítás, beszerzés, értékesítés) ellátásának sokoldalú begyakorlására, e funkciók szükségszerű kapcsolatainak felismerésére; — rászoktat a döntések időbeni kihatásainak figyelembevételére és általáb a n az időtényezővel összefüggő speciális módszerek alkalmazására; — biztosítja a különböző módszertani ismeretek alkalmazásának begyakorlását; — önálló helyzetmegítélést, nagyfokú aktivitást, pontos m u n k á t igényel a j á tékban részt vevőktől. A Közgazdasági Akadémián immár h a r m a d i k éve bevezetett döntési játék az általános vállalati játékok körébe tartozik, mivel a vállalat valamennyi alapvető tevékenységét (kutatás, beruházás, piackutatás, a termelés ütemezése, munkaerő-gazdálkodás, nyersanyagbeszerzés, értékesítés, karbantartás, pénzügyi nyilvántartás stb.) felöleli. A játék a csomagolt mosószerek gyártását szimulálja négy iparág és iparáganként h á r o m vállalat szintjén, feltételezve, hogy az értékesítés négy különböző piacon történhet. A modell bonyolultságára jellemző, hogy 10 000 változóval és 54 számítási programmal dolgozik — ami nyilván elektronikus számítógép használatát igényli. A játék szerkezete determinisztikus, vagyis a vállalati döntések eredményeit teljesen meghatározzák azok a környezeti paraméterek és vállalati adatok, amelyek a játék eredményeit kiszámító program bemenő adatai. Az elsősorban oktatási célt szolgáló játékmodellek elemzési, kutatási eszközként is felhasználhatók. Az USA-ban
és m á s u t t több v á l l a l a t dolgozott már k o k fő célja a h a t é k o n y a b b döntéshozaki á l t a l á n o s és f u n k c i o n á l i sjátékmodelleket, tal és így a költségek p é l d á u l azcsökkentése. IBM, a G e n e r a l Electric stb. A közeljövőben a z általános vállalati döntési j á t é k o k szélesebb k ö r ű oktatási felhasználása várható — nálunk éppAzok a p r o b l é m á k , a m e l y e k r e voúgy, m i n t világszerte. U g y a n a k k o r az n a t k o z ó a n döntési j á t é k o k á l l n a k r e n á l t a l á n o s és f u n k c i o n á l i s szimulációs delkezésre, igen változatosak: p i a c k u t a m o d e l l e k is m i n d i n k á b b e l t e r j e d n e k , letás, készletgazdálkodás, pénzügyek, h e t ő v é téve a vezetési intézkedések jobb n a g y j a v í t á s o k beütemezése, k u t a t á s és megalapozását. fejlesztés stb. M i n d e f u n k c i o n á l i s j á t é Vincze Mária
KÉMIA feráló lapok, m i n t p é l d á u l a Current Contents, a m e l y n e k egyik sorozata heti kb. 150 f ü z e t o l d a l o n közli a legfontosabb m a t e m a t i k a i , fizikai és k é m i a i szaklapok t a r t a l o m j e g y z é k é t (a jó, lényeget kifejező cím jelentős hozzájárulása a M a j d n e m h á r o m évszázad tudomászerzőnek a h a t é k o n y i n f o r m á c i ó á r a m l á s nyos f o l y ó i r a t t e r m é s é n e k számbavétele megvalósításához). Hasonló információa l a p j á n D. J. de Solla Price m e g á l l a p í sűrítmény a KWIC-index (Key Word totta, hogy ezeknek az i n f o r m á c i ó h o r d o in Context = szövegkörnyezetben szez ó k n a k a s z á m a fél é v s z á z a d o n k é n t megreplő kulcsszó), amely a folyóiratcikkek tízszereződik. Így a s z á z a d f o r d u l ó r a v á r címeit kulcsszavak szerint r e n d s z e r e z v e h a t ó érték 1 000 000, szemben a z 1950közli. b e n m e g j e l e n t 100 000 t u d o m á n y o s folyóirattal. Ezzel a n y o m t a t v á n y - (és n e m N e m kell csodálkoznunk azon, hogy csak információ-) á r a d a t t a l n e h é z m e g — L. G. Sillen felmérései szerint — küzdeni. S hogy ez sikerüljön, a szakS v é d o r s z á g b a n a kutatóvegyészek m u n e m b e r e k f e l t a l á l t á k a r e f e r á l ó folyóirakaidejüknek 50%-át könyvtárakban, tokat. 25%-át értekezleteken töltik, és csak a f e n n m a r a d ó 25%-ot f o r d í t j á k laboratóEzeknek a statisztikai vizsgálata mairiumi munkára. R e m é n y t e l e n a helysokkal k o n k r é t a b b képet n y ú j t . A Chezet? A t ö r t é n e l m i t a p a s z t a l a t o k szerint misches Zentralblatt 1830-ban m é g csak 403 közlemény k i v o n a t á t t a r t a l m a z t a , az — n e m . F. Wöhler, aki 1828-ban mega m e r i k a i Chemical Abstracts 1960-ban valósította az első szerves szintézist, 134 000, 1975-ben p e d i g m á r 454 000 köz1835-ben m á r így í r t J. J. Berzeliusnak: l e m é n y r ő l r e f e r á l t . A szovjetReferativnij 1962-ben ki„A szervesZsurnal kémia m a i á l l a p o160 t a 000 az erövid mv o n a t t a l t á j é k o z t a t t a az olvasót. Mi sem b e r t az ő r ü l e t b e kergeti. Ügy t ű n i k neb i z o n y í t j a jobban, m e k k o r a anyagi áldokem, m i n t h a őskori, trópusi őserdő lenzattal j á r egy r e f e r á l ó folyóirat f e n n ne, tele r e n d k í v ü l f i g y e l e m r e m é l t ó dolt a r t á s a , m i n t az, hogy az 1830 óta (kügokkal, de szörnyű és h a t á r t a l a n bozótlönböző címeken) m e g j e l e n ő Chemisches jából nincsen mód kitörni. Beléhatolni, Zentralblatt 1969-ben m e g s z ű n t — n e m érthetően, fél az ember." Azóta a veb í r t a erővel. Döbbenetes sebességgel gyészek megszokták ezt az őserdőt. s z a p o r o d n a k a közlemények, h a egy Munkamegosztás ú t j á n s z í n r e léptek újonnan beinduló kutatási területen a azok is, a k i k a f e l g y ü l e m l e t t ismeretek munkálkodást nemcsak a merész távlarengetegében segítenek csapást vágtok, h a n e m az azonnali e r e d m é n y e k is ni: a d o k u m e n t á c i ó s s z a k e m b e r e k . S stimulálják. Például a prosztaglandinokezek m á r n e m egyszerű k ö n y v t á r i hivaról szóló cikkek így s z a p o r o d t a k : 1960talnokok, h a n e m m a g a s képzettségű és b a n 5, 1965-ben 73, 1967-ben 156, 1974nagy áttekintőképességű szakemberek. b e n naponta á t l a g 2 cikk. A vegyész szívesen forgatja a kémia haladását összefoglaló cikkeket közlő folyóiratokat, amilyen p é l d á u l az Uszpeki K ö n n y e n b e l á t h a t ó hát, hogy n e m c s a k mie in unserer Zeit. Megnőtt a szintézis az eredeti k ö z l e m é n y e k b e n való közvetbecsülete. E r r e utal E. Garfield f e l m é len tájékozódás, h a n e m a rengeteg r e f e rése is, a m e l y rangsorolta az 1961— r á t u m t é m a szerinti fellelése és á t f é 1972-ben l e g g y a k r a b b a n idézett fizikai sülése is „időkorlátba" ütközik. U j a b b ,
Mit és hogyan olvas a vegyész?
töményebb információforrásokra van szüksége a vegyésznek. Ilyenek a c í m r e -
és kémiai szakkönyveket. Messze elöl vezet (1514-szer idézve) L. P a u l i n g mon u m e n t á l i s m ű v e a kémiai kötésről, majd (1063-szor idézve) G. H e r z b e r g háromkötetes m u n k á j a a molekulaspektr u m o k r ó l és a molekulaszerkezetről — statisztikailag is jól jellemezve azt a tényt, hogy n a p j a i n k k é m i á j á n a k egyik központi t é m á j a a kémiai kötés és szerkezet vizsgálata. A l e g g y a k r a b b a n idézett k ö n y v e k n e k több m i n t 10%-a a kísérleti, mérési a d a t o k táblázatos és kritikai összefoglalását tartalmazza. Ezeknek a kritikai lajstromozásoknak döntő f o n t o s s á g u k van, m e r t sajnos, a n y o m t a t v á n y á r a d a t n e m azonos a valóságot a l a p o s a b b a n tükröző i n f o r m á c i ó k mennyiségével (bár v i t a t h a t a t l a n , hogy e m e n n y i s é g r o b b a n á s s z e r ű növekedésén e k is t a n ú i vagyunk): sok a téves közlés, az álinformáció. M. Beck, a k é r d é s s z a k é r t ő j e szerint a k o m p l e x e k t e r m o d i n a m i k a i stabilitását jellemző egyensúlyi á l l a n d ó k n a k az i r o d a l o m b a n közölt a d a t a i b ó l csak 20% t e k i n t h e t ő megbízhatónak. Érthető, hogy a k u t a t ó t n e m c s a k az időhiány szorító kényszere, h a n e m a valódi é r t é k igénylése is ezekhez a másodlagos i n f o r m á c i ó f o r r á s o k h o z irányítja. É r d e m e s egy p i l l a n t á s t vetni a kémiai közlemények t a r t a l o m szerinti megoszlására is. 1975-ben a Chemical Abstracts recenzeálta cikkek több m i n t ötven százaléka biokémiai (33,7%), illetve fizikai kémiai és analitikai (26,5%) t a r t a l m ú volt. Ez jól jelzi a k é m i a előretörésének két legfontosabb frontszakaszát. (Köznevelésünk egyik m e g o l d a n d ó k é r d é s e marad, hogy a k é m i a o k t a t á s távolról sem tükrözi ezt az a r á n y t . Az általános m ű veltségű ember felfogását a kémiárói i n k á b b a célszerűségi szempontból ism e r t p o l i m e r k u t a t á s kézzelfogható e r e d ményei befolyásolják, m i n t az alig vagy egyáltalán n e m ismert biokémia.) H a sonló e r e d m é n y e k r e j u t u n k , h a r á t e k i n t ü n k E. G a r f i e l d l i s t á j á r a az 1961— 1972-es i d ő s z a k b a n legtöbbet idézett 50 cikkről: alig 7 van, a m e l y n e k nem biokémia, illetve biológiában a l k a l m a z o t t fizikai és k é m i a i mérőmódszer l e n n e a
t á r g y a (az érdekesség k e d v é é r t e m l í t j ü k meg. hogy M. Gell-Mann cikke a b a r i o n o k és mezonok s z i m m e t r i á j á r ó l csak a 41. e b b e n a rangsorolásban). Persze, az „idézettség" n e m abszolút értékmérő, de — legalábbis első közelítésben — hozzásegíthet ahhoz, hogy k i t a p i n t s u k a m a i k é m i a egyes f o r r ó területeit. Figyelmet é r d e m e l a Chemical Abstracts r e f e r á l t a cikkek eredeti n y e l v e százalékos a r á n y á n a k változása is: 1909 angol orosz német francia japán
1958
1961
1975
50,5 33 1 16,8 45 9,7 13 5,5 0,3 6,1
43,3 18,4 12,3 5,2 6,3
59,7 23,3 4,8 3,0 3,0
H a g y j u k a j ö v ő k u t a t ó k r a a n n a k latolgatását. hogy a t u d o m á n y o s d o k u m e n t á lódás bábelébői melyik lesz a kivezető út. Most a z o n b a n a vegyésznek legalább két világnyelvet kell i s m e r n i e (a statisztika szerint az angolt és oroszt), ha n e m h á r m a t , hiszen sokszor elengedhetetlen a n a p i ú j d o n s á g o k mellett a régi forrásokhoz visszanyúlni, és ezeket zömmel n é m e t ü l írták, vagy n é m e t f o r d í t á s b a n hozzáférhetők. S m é g így s e m nélkülözhető a jó szakfordító — péld á u l h a n e m elégszünk meg egy é r d e k e s n e k ígérkező cseh vagy j a p á n n y e l ven í r t cikk angol kivonatával. E n é h á n y sor n e m lehet alapos bevezető a k é m i a i s z a k i r o d a l o m - k u t a t á s b a (a részletek i r á n t é r d e k l ő d ő k n e k a j á n l j u k F ü l ö p Géza kiváló könyvét: Az információ nyomában. Buk., 1978), p u s z t á n az olvasó figyelmét a k a r t u k e tevékenység f o n t o s s á g á r a és n é h á n y érdekes v o n a t k o z á s á r a felhívni. Most, amikor az i s m e r e t e k elévülése m i n d j o b b a n felgyorsul, s u g y a n a k k o r a m e g i s m e r e n d ő információmennyiség rohamosan nő, a szakirodalom h a s z n á l a t a a vegyész szám á r a is ugyanolyan alapvető készséggé kell hogy v á l j é k , m i n t m o n d j u k a sztöhiometriai számítások vagy a zsebszámítógép használata. T a n t á r g y k é n t t a n í t j á k is a világ számos egyetemén. Salló Ervin
Röser Ferenc ötvöstála
