Rehák László
A GAZDASÁGI RENDSZER NYÍLT KÉRDÉSEI ÖNIGAZGATÁSÚ TÁRSADALMUNKBAN
A C r n a G o r a - i T u d o m á n y o s és Művészeti A k a d é m i a önigazgatású rendszerünk h a r m i n c évét nemzetközi t u d o m á n y o s értekezlettel jelölte meg Herceg N o v i b a n , szeptember 17. és 19. k ö z ö t t . A fiatalabb a k a d é m i á k közé t a r t o z ó A k a d é m i a T á r s a d a l o m t u d o m á n y i O s z t á l y a i m m á r másodízben (első nemzetközi t á r s a d a l o m t u d o m á n y i t á r g y ú értekezletét négy évvel ezelőtt szervezte meg) p é l d á t m u t a t o t t Jugoszlávia többi a k a d é m i á i n a k , hogy h o g y a n kell és lehet a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k fej lesztési igényének eleget tenni, s h o g y a n j á r u l h a t h o z z á többek k ö z ö t t a k ö z g a z d a s á g t u d o m á n y , a szociológia és más t u d o m á n y á g t á r s a d a l m u n k időszerű kérdéseinek t u d o m á n y o s a n m e g a l a p o z o t t megoldásához. A C r n a G o r a - i A k a d é m i a előkészítő bizottsága dr. Branislav Šoškić akadémikus elnökletével jó m u n k á t végzett. A Herceg N o v i t u d o m á n y o s értekezletek központjában különben is kedvezőek az értekezleti m u n k a számára az általános feltételek. D e az előkészítő bizottság képes volt biztosítani az értekezlet nemzetközi jellegét (a külföldiek meghosszab b í t o t t t a r t ó z k o d á s i programját) és azt is, hogy h a z á n k minden k ö z t á r sasága és t a r t o m á n y a kellőképpen képviselve legyen társadalomtudósai val. Így a 130 bejelentett beszámoló közül 87 beszámoló összefoglalóját az értekezlet megkezdése előtt kézbesítették, ezenfelül tíz-egynéhány be számolót teljes egészében kézhez k a p t á k a részvevők. A bejelentett rész vevők n a g y többsége meg is jelent és részt v e t t az értekezlet m u n k á jában. A z előkészítő bizottság elnökének, dr. Branislav Šoškićnak bevezető beszámolója és a megnyitó felszólalóinak hangvétele is hozzájárult a fesztelen, t a b u t é m á t nem ismerő véleményezéshez és v i t á h o z . D r . Šoškić* professzor nem élt a megnyitó a d t a lehetőségekkel, hogy ünnepélyes m o d o r b a n általánosságokat mondjon, h a n e m szabadon és n y í l t a n k i n y i l v á n í t o t t a véleményét, amelyek közül egyesek v i t a t h a t ó k u g y a n , de mindenképpen szabatosan megfogalmazott álláspontok v o l t a k . D r . B r a n k o Pavičević, a C r n a G o r a - i T u d o m á n y o s és Művészeti A k a -
démia elnöke felszólalásában megindokolva az A k a d é m i a elhatározását, hogy egy ilyen nemzetközi értekezlettel jelöli meg a jugoszláv társa dalom f o r r a d a l m i , háború utáni á t a l a k u l á s á n a k jelentős évfordulóját, többek k ö z ö t t leszögezte: „ A z önigazgatás m i n t elmélet és g y a k o r l a t abba a szakaszába jutott, amelyben a t u d o m á n y a m a g a módszerével elemezni kénytelen az eddig elért eredményeket minden v o n a t k o z á s u k ban, elemezni mind anyagi, mind szellemi téren elért megvalósulásait. Ezen az alapon, a t u d o m á n y o s közelítés harmincéves sokrétű és gazdag t a p a s z t a l a t a i n k a t általánosítani kell, s ezzel kiegészíteni az elmélet és a g y a k o r l a t terén szerzett megismeréseket világviszonylatban." Veljko Milatović, a C r n a G o r a - i S Z K Elnökségének elnöke felszóla lásában abból indult ki, hogy az új szocialista t á r s a d a l o m kiépítésének kezdetén t u d a t á b a n v o l t u n k Jugoszláviában a n n a k , hogy szocializmus építésünk, amely mentes lesz a kizsákmányolás és az elidegenülés m i n den formájától, szorosan összefügg az olyan mechanizmusok meghala dásával, amelyeket a munkásosztály m a g a létesített a t á r s a d a l o m szo cialista á t a l a k í t á s a céljából, v a g y amelyeket egyszerűen örökölt és át v e t t az előbbi társadalmi-gazdasági rendszerből. H a n g s ú l y o z t a , hogy ez a merész forradalmi vállalkozás, amely az önigazgatású szocializmusban jutott kifejezésre és amely alapvetően a m a r x i z m u s eszmei alaptételeiben gyökerezik, t á r s a d a l m u n k szocialista á t a l a k u l á s á n a k új éltető erőt a d o t t és reálisabbá tette az osztály nélküli t á r s a d a l o m r a v o n a t k o z ó elképzelé seinket. Egyben ez az irányvétel az embert, a polgárt, a termelőt a p o zitív társadalmi törekvések központjába helyezte. M e g á l l a p í t o t t a : „ A z önigazgatás Jugoszláviában elméletileg és gyakorlatilag is a l k o t m á n y o s rendszerré v á l t és alapvetően m e g h a t á r o z ó társadalmi viszonnyá ala kult, ami kifejezésre juttatja a termelő jogát, hogy közvetlenül h a t á rozzon a t á r s a d a l o m szervezésének, a m u n k a és a társadalmi termék megvalósításának minden kérdésében. A t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k jelen legi időszerű feladata, hogy hallassák s z a v u k a t ezekről a t a p a s z t a l a t o k ról. A z a mi e l v á r á s u n k . " Veljko Milatović k i t é r t még jelenlegi nehéz ségeinkre, amelyek részben a világgazdaság általános nehézségeiből, rész ben pedig a saját fogyatékosságainkból a d ó d n a k . A r r a kell t ö r e k e d n ü n k — m o n d o t t a — , hogy „ a társult m u n k a szervezete megkapja az ő t meg illető helyet a t á r s a d a l m i újratermelés egész f o l y a m a t á b a n . E n n e k érde kében a t á r s a d a l o m anyagi termelésének fejlesztését meg kell szabadí tani az idejét múlt gondolkodási és viselkedési m ó d o k t ó l . Ehhez pedig szorosan kapcsolódik még az az igény, h o g y a társadalmi fogyasztást összehangoljuk a létrehozott jövedelemmel". A gazdasági rendszerünknek szentelt t u d o m á n y o s értekezlet a l a p t é máját a k ö v e t k e z ő h á r o m részre b o n t o t t a : 1. A z önigazgatású gazda sági rendszer elméleti alapjai és fejlődése; 2. A z önigazgatású g a z d a sági rendszer és a gazdasági fejlődés, és 3 . A z önigazgatású gazdasági rendszer és a gazdaságpolitika problémái. V i t a i n d í t ó beszámolójának Branislav Šoškić akadémikus A z önigaz-
gatású gazdasági rendszer történelmi sajátosságai és problémái címet a d t a , melynek bevezetője önigazgatású gazdasági rendszerünk jellemzé sével és főbb fejlődési szakaszaival foglalkozott. Gazdasági rendszerünk jellemzését a következő megállapításokkal zárja: „ . . . Véleményünk szerint a szocialista önigazgatású gazdaságnak — amennyiben önigaz gatású a k a r m a r a d n i — szükségszerűen a gazdasági törvényszerűségek hatása alapján kell működnie. A z ilyen gazdaságnak p i a c - i r á n y z a t ú n a k kell lennie. E z a k ö r ü l m é n y nem jelenti, hogy sikeres működése tevőle ges gazdaságpolitika nélkül megvalósulhat, különösen az olyan terüle teken nem m i n t : a gazdasági tevékenység (gazdasági növekedés), a fog lalkoztatottság és az á r a k szilárdsága (illetve infláció), az elosztás és a külfölddel való gazdasági kapcsolatok. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az önigazgatású gazdaság s z á m á r a a tervezés felesleges. Ellen kezőleg. Ebbe az önigazgatású tervezésbe a legközvetlenebb m ó d o n k a p csolódnak be a gazdasági szervezetek a saját fejlesztési irányvételükkel és érdekeikkel. Ezek az érdekek pedig m a g u k b a foglalják az országos méretű p r i o r i t á s o k a t is . . . " A beszámoló síkraszáll a nem kizsákmányoló magántulajdonon ala p u l ó termelés és szolgáltatás kiterjedtebb fejlesztéséért, amely révén a foglalkoztatottságot, a saját k o c k á z a t r a alapuló nagyobb m u n k a t e r m e lékenységet és a k o n k u r r e n c i a kialakulását látja biztosítottnak. E z t az i r á n y z a t o t állandósított és hosszú lejáratú gazdaságpolitikai eltökéltsé günk szükséges jellegzetességének tartja. A 15 év előtti gazdasági-társadalmi reform erényeit és fogyatékos ságait t á r g y a l v a megállapítja, hogy az alapjában helyes irányvételű volt, de „szem elől tévesztette, hogy a piaci mechanizmus m a g á r a h a g y a t v a képtelen minden esetben biztosítani a gazdasági tevékenység és a foglalkoztatottság magas szintjét, és ezenkívül még az á r a k szilárd ságát, vagyis az inflációmentességet. Ezért is nélkülözhetetlen a tevő leges g a z d a s á g p o l i t i k a . . . A reform általános elgondolásainak elégte lensége abban volt, hogy a piac mindenhatósága és ö n m a g á b a n vett elegendősége h a t o t t a át, figyelmen kívül h a g y t a viszont, hogy a cikli kusságot és inflációt megelőző intézkedésekre, v a l a m i n t a megfelelő ön igazgatású tervezésre szükség v a n mint k o l l e k t í v á k r a " . A mostani helyzetet jellemezve — tekintettel a r r a , hogy az állami szervek beavatkozása igen mélyreható — dr. Šoškić a gazdasági rend szer további alakítása lehetséges i r á n y a i n a k tárgyalását megelőzve előre bocsátja: „ G a z d a s á g u n k b a n gyökeres v á l t o z t a t á s o k r a v a n szükség. N e m az önigazgatású gazdasági rendszer alapjaira v o n a t k o z ó a n , h a n e m ezek nek az a l a p o k n a k elméleti és g y a k o r l a t i újraélesztését tekintve, azáltal, hogy a társult m u n k a szervezeteinek pozíciója erősödjön, az állami igaz gatás csökkenjen, és hogy minél teljesebben kifejezésre jusson a t á r g y i lagos gazdasági törvényszerűségek hatása, a piaci mechanizmus és az egészséges versengés." A versengést, az egészséges k o n k u r r e n c i á t a v i t a i n d í t ó különösen az
á r a k kialakítása terén tartja lényegesnek. E z a kérdés különben az egész értekezlet egyik fő témája lett. Beszámolójában Branislav Šoškić akadémikus sorra vette gazdasági rendszerünk fontosabb elemeit: a pénzkibocsátási és hitelezési politikát, a v é d ő v á m o k a t , a forgalmi adót, az amortizáció alakulását, a b ő v í t e t t újratermelést, különös tekintettel az úgynevezett negatív k a m a t l á b r a és a felhalmozásra, a n a g y o b b foglalkoztatottság kérdését. Elemzéseiben kimutatja az elért eredményeket, de világosan megfogalmazta azt is, hogy miben nem j u t o t t u n k megfelelő megoldáshoz, s milyen i r á n y b a n lehetne véleménye szerint a megfelelő megoldásokat keresni. Részlete sen foglalkozik az elosztási politikával, s helyteleníti a mostani g y a k o r latot, amelyben szerinte i n d o k o l a t l a n u l túl v a n hangsúlyozva az ered ményesség. Ehelyett az ún. feltételes m u n k á s bevezetését t a r t j a megfe lelőnek, s ezáltal nemcsak az eredményesség, h a n e m a m u n k a m e n n y i sége és a végzett m u n k a minősége is lényegesen jelen lenne a személyi jövedelem k i a l a k í t á s á b a n . K ü l ö n elemezte a takarékosság elégtelenségének következményeit és a lakosság fogyasztásának szerkezeti torzulásait, a fogyasztás nem meg felelő serkentését, például a személygépkocsik iránt, ami a z u t á n a meg növekedett kőolajfogyasztással t o v á b b rontja az amúgyis kedvezőtlen külkereskedelmi mérleget. A szerkezeti változások szempontjából vizs gálja beszámolójában a lakásépítést és a lakbéreket is. A z egyévi fo gyasztás szerkezetének megváltoztatása mellett síkraszáll az általános és közös fogyasztás szerényebb keretek közé v a l ó szorításáért. M a g a a h á r o m n a p o s vita nem ölelte fel a beszámolókban feldolgo z o t t sok kérdést. A vita során leginkább a k ö v e t k e z ő kérdéseket t á r g y a l t á k : az á r a k a t , a z o k n a k mint objektivizált mércéknek kialakulási lehetőségét; a jövedelem-kialakítás gazdasági rendszerünknek megfelelő m ó d o z a t á t , önigazgatási rendszerünk b ő v í t e t t újratermelési mechaniz musát, az ország agrárviszonyait és a mezőgazdaság ágazati fejlődését. Michael Käser professzor az O x f o r d i Egyetemről a Balkán félsziget h á r o m államában, A l b á n i á b a n , Bulgáriában és R o m á n i á b a n jelentkező önigazgatással foglalkozott. A z a m s t e r d a m i egyetem professzora H . W . de J o n g a nyugat-európai á l l a m o k b a n kialakult önigazgatási f o r m á k a t elemezte. A Közös Piac államaiban kialakult helyzetet a munkásellen őrzés és a m u n k á s o k participációjának típusa szerint ítéli meg. A z ed digi t a p a s z t a l a t o k szerint az u t ó b b i n a k v a n t á v l a t a , m á r m i n t a m u n kások participációjának, s ezt n e m csak a tőkés rendszer a l a p v e t ő érde keivel indokolta. N o h a országonként e n n e k a participációnak is t ö b b féle vállfája v a n , ő háromfélét különböztet meg: azt, amely N y u g a t N é m e t o r s z á g b a n és H o l l a n d i á b a n valósult meg, az olaszországi rend szert és az angliai chop-stuard rendszert. A jugoszláviai helyzetet és a brit t a p a s z t a l a t o k a t hasonlította össze Fred W . Singleton professzor Bredfordból, elsősorban az angol m u n k á s m o z g a l o m törekvései szem pontjából, amelynek hosszú múltja v a n . A legutóbbi törekvések az 1974
—79-es laburista k o r m á n y t kényszerítették, hogy k o r m á n y b i z o t t s á g o t alakítson a m u n k á s o k beleszólási jogának biztosítására a vállalati v e zetésben, ami a mostani k o n z e r v a t í v k o r m á n y merev elutasításába ü t között. Georg Macesich a Floridai Egyetemről az oligopol v á l l a l a t o k gazdasági és társadalmi szerepéről értekezett, amely lényegesen érinti a h a r m a d i k világ államait. J o h n Itwell és D . Flaerti professzorok közös beszámolójukban rendszerelméleti szempontból t á r g y a l t á k az önigazga tású gazdasági rendszert mint decentralizált gazdasági rendszert, ami át tételesen m a m á r átfogóbban jelentkezik más gazdasági rendszerekben is. J a r o s l a v V a n e k , a Cornelia Egyetem professzora a jugoszláv önigaz gatási rendszert a maga optimális igazgatási rendszerére v o n a t k o z ó el mélete szemszögéből vizsgálta, amely szerint a jugoszláv típusú önigaz gatásnak n a g y lehetőségei v a n n a k , míg a tőkés rendszer, amelyben kevés ember nagyszámú sokaságot igazgat, m á r kimerítette lehetőségeit. J. Meizner az N D K - b ó l jött és hazája hivatalos álláspontját ismertette a munkásönigazgatás jelenlegi megvalósulási folyamatai alapján, és v á zolta az önigazgatás fejlődési lehetőségeit a N é m e t D e m o k r a t i k u s K ö z társaságban. Sorica Sava egyetemi t a n á r n ő a R o m á n i á b a n kialakult gazdasági és pénzügyi önigazgatás elméleti kiindulópontjairól értekezett. A hazai k u t a t ó k közül többek k ö z ö t t Stojić-Imanović Edit, V l a d i m i r Rašković, R e h á k László, Ljubica Simaković, B r a n k o Đ u k i ć , V e r a Pilić t á r g y a l t a k hasonló probléma-megközelítéssel. A z á r a k kialakulásának kérdését elsőnek Z o r a n Pjavić, a Belgrádi Egyetem professzora vetette fel, amit m á r Branislav Šoškić akadémikus bevezető beszámolójában is elemzett. Helyeselte önigazgatású gazdasági rendszerünk alapelvét, hogy az árpolitika hordozói a t á r s u l t m u n k a szervezetek, de hiányolta, hogy a g y a k o r l a t b a n még h á r o m lényeges alany, és a tervezés alapján megítélt sikeres ügyvitel kötelező nyolc mércéje t ú l sok szubjektív tényezőt v o n be az árpolitika kialakításába, így elhomályosul a piac és a gazdasági törvényszerűségek hatása. Szük ségesnek t a r t o t t a , hogy részletesen m a g y a r á z z a álláspontját a terv, az önigazgatási tervezés fontosságára v o n a t k o z ó a n . A tervezés fontosságát, ami többek között biztosíthatja a piac, a k í n á l a t és kereslet v a k h a t á sának megfelelő módosításait, hangsúlyozták a v i t a egész során. A h o g y a n Eugen Pusić zágrábi akadémikus a záróülésen összegezte, senki sem vetette fel a kérdést, hogy kizárólagosan v a g y a piackutatás, v a g y a t e r v (és ezzel az állam) hatása érvényesüljön-e, h a n e m a r r a keresték a választ, milyen mérték jusson kifejezésre az egyik és a másik hatása k ö z ö t t az árpolitika kialakításában, ami k i h a t , illetve függvénye az ága z a t k ö z i fejlesztésnek, a gazdasági növekedés egészének, a foglalkozta tásnak és m á s lényeges tényezőknek is. Feltűnést keltett Spiro Miljovski a k a d é m i k u s fejtegetése, aki az á r p o litika mai hangsúlyozott állami m e g h a t á r o z á s á n a k csökkentését szorgal m a z t a a fejletlen köztársaságok érdekei szempontjából. U g y a n i s m a a termékek 7 0 % - a állami ellenőrzés alatt v a n , v a g y többségében azokról
a termékekről, nyersanyagokról és újratermelési a n y a g o k r ó l v a n szó, amelyet a fejletlen vidékek állítanak elő. Ezért csalóka az a k é p , hogy ha az á r a k h a t á r o z o t t a b b a n a piactörvény h a t á s á r a a l a k u l n á n a k , a k k o r a fejlettebb vidékeken erőteljesebb értékátömlesztés menne végbe, mert a feldolgozó ipar elsősorban ezeken a vidékeken fejlett és a csereforga lomba magasabb m e g m u n k á l t á r u v a l képviselik m a g u k a t . A z állami be avatkozás csökkentése szerinte a következő előnnyel j á r n a : csökkentené a vállalati vezetők tehetetlenségét és szklerotizmusát, ami manapság igen gyakori. M e g v á l t o z n a a káderpolitika mércéje, m e r t most jobbára az a megfelelő vezető, aki szót fogad a feljebbvalójának, viszont az erőtel jesebb versengés azt a vezetőt h o z n á előtérbe, aki rátermetten szervezné a termelést és ügykezelést, s a saját munkaközössége felé fordulva végzi munkáját. E z esetben a fejlettségben jelentkező szintkülönbségek is más milyen megvilágításba kerülnének. K i t ű n n e , hogy a fejletlenek nem is olyan fejletlenek, és a fejlettek sem a n n y i r a fejlettek, mint ahogyan a mostani árpolitika és á r a k alakulása alapján tűnik. I v a n Maksimovié akadémikus i n d í t o t t a el a vitát arról, hogy t ö r t é nik és h o g y a n v a l o r i z á l h a t n á n k jobban a társadalmi termelőeszközökkel való gazdálkodást. A z összjövedelem és a tiszta jövedelem szerinti v a l o rizációt helytelenítette. Emlékeztetett, hogy a 60-as évek gazdasági re formjában m á r szerepelt fejletlen formában az alapeszközökre fizetendő k a m a t , véleménye szerint ezt kellene újraéleszteni és kifejleszteni mint a g a z d á l k o d á s h a t é k o n y s á g á n a k és a jövedelem k i m u t a t á s á n a k mércé jét, nem pedig az összjövedelemből kiindulni egyes munkaszervezetek eredményességének az értékelésekor. A z alapeszközök szerinti kiválasz tás a gazdaságfejlesztés általános ütemének is fontos meghatározó esz köze lehetne. Mások szerint az alapeszközök alapján leválasztott k a m a t nemcsak a társadalmi eszközök h a s z n á l a t á n a k á r á t fejezné ki a t e r m é kek á r á b a n , h a n e m differenciálná a munkaszervezeteket az eszközök h a s z n á l a t á n a k hatékonysága alapján, ami végső soron a m u n k a t e r m e lékenységet serkentené, és kifejezné a munkaközösség ellenszolgáltatását a t á r s a d a l o m iránt, azért az előjogért, hogy a t á r s a d a l o m az a d o t t szer vezetben társult dolgozók rendelkezésére bocsátott m e g h a t á r o z o t t a l a p eszközöket. Felmerült a v i t á b a n az is, hogy az alapeszközök alapján le választott k a m a t benne foglaltatik az elosztást szabályozó társadalmi megállapodásokban. Felvetődött az is, hogy a t ú l z o t t differenciált ága z a t o n k é n t i újratermelési kiválasztási r á t a elhomályosítja a gazdasági törvényszerűségeket és a társadalmi megállapodások részvevői között szereplő állami szerveknek t ú l z o t t döntőbíráskodási szerepet biztosít. Á l t a l á b a n a jövedelemnek a tárgyilagos gazdasági t ö r v é n y e k t ő l eltérő k i m u t a t á s a , az állami szervek felé tekintés, a társult m u n k a szervezetein kívüli tényezők h a t é k o n y felhasználása a jövedelem növelésére, ahogyan a tanácskozás vitájában ez alkalommal is hangsúlyozták, alapvetően gá tolja a m u n k á n a k és az eszközöknek a jövedelem alapján való társítását, ami önigazgatásunk egyik sarkalatos kérdése.
Sok szó esett önigazgatású gazdaságunk felhalmozóképességéről, a bővített újratermelés módozatairól és gazdasági fejlődésünknek az u t ó b bi évtizedben történő lelassulásáról. Fejlődésünk szempontjából nagyon lényegesnek t a r t o t t á k a vitázok az általános és közös fogyasztás szigo rítását, a b ü r o k r a t i z m u s visszaszorítása szempontjából pedig az általá nos fogyasztás szűkebb keretek közé v a l ó szorítását. Különösen sok bí rálat h a n g z o t t el az önigazgatási érdekközösségek nagyszámú hivatásos személyzetére v o n a t k o z ó a n . Á l t a l á b a n a közszolgálatok (egészségvéde lem, k ö z h i v a t a l o k közönségszolgálata) munkavégzését b í r á l t á k , ahogyan B r a n k o H o r v á t ismert belgrádi k u t a t ó a rá jellemző képletességgel k i fejtette: lehetetlen a gyárüzemen belül korszerű európai m u n k a t e r m e lékenységet elvárni, amikor közszolgálataink század eleji balkáni haté konysággal m ű k ö d n e k , s amikor a gyári m u n k á s a gyáron kívül lépten n y o m o n abba ü t k ö z i k , hogy m i n d e n ü t t csak az idejét fecsérlik. H a z á n k agrárkérdéseiről is sok szó esett, az egyéni termelő helyzeté ről és t á v l a t á r ó l . E tekintetben Sigmund K o z l o v s k y a lengyelországi t a p a s z t a l a t o k a t és g y a k o r l a t o t (véleménye szerint az a g r á r p o l i t i k á n a k az utóbbi évtizedekben kifejezésre jutó sikertelensége v á l t o t t a ki elsősorban a legutóbbi hazai válságot) p á r h u z a m b a állította a magyarországi és a jugoszláv irányvétellel és eredményekkel. A z agrárlakosság népmozgalmi változásait és alakulását is v i t a t t á k . M o n d a n i v a l ó j á v a l magára v o n t a a figyelmet O b r e n Blagojevié akadémikus, aki többek k ö z ö t t a mező gazdaságban elért eddigi eredményeinkből kiindulva, nevezetesen abból, bogy 0,8%-os évi lakosságnövekedés mellett, átlagban 3,5%-os évi ter melési növekedést m u t a t — elemezte Jugoszlávia mezőgazdasági terme lését az utóbbi h á r o m évtizedben. M u n k á j á b a n fizikai m u t a t ó k k a l fe jezte ki ezt az évi átlagnövekedést, ahol a számszerű szépítgetés gya korlatilag k i z á r t . Megállapította, hogy a mezőgazdaságban t a p a s z t a l h a t ó mulasztások és nyílt kérdések ellenére is az utóbbi h á r o m évtized ben feljavult lakosságunk, élelmezése, s a közeljövőben elérhetjük, hogy egyetlen lényeges mezőgazdasági termékből se szoruljunk behozatalra, sőt kivitelre is termeljünk. A foglalkoztatottság és az infláció kérdései háttérbe szorultak a há r o m n a p o s v i t a során, ahogyan zárószavában Branislav Šoškić sajnálat tal megállapította, n o h a meg kell jegyezni, hogy ez a megállapítás m a gára a v i t á r a v o n a t k o z i k , mert a benyújtott beszámolók mindkét kér déssel foglalkoznak, különösen az inflációval. A z önigazgatású gazdasági rendszerünk kérdéseinek megközelítésében felfrissítést és hézagpótlást jelentett a nem kifejezetten ökonomista hoz záállás. Így D a n i l o 2 . M a r k o v i é professzor munkaszociológiai szem pontból r á m u t a t o t t gazdasági rendszerünk egyik lényeges t a r t o z é k á r a : úgy kell szervezni a termelőket és a dolgozókat á l t a l á b a n , hogy kifeje zésre jusson alkotó és szabad egyéniségük. U j a b b a l k o t m á n y o s rendel kezésünk az emberi integritás szavatolása a munkahelyen. A z t a véle ményét fejtette ki, hogy egy adott gazdasági rendszer sikerességének
mérlegelésekor figyelembe kell venni azt is, milyen áron, milyen ú t o n valósítja meg gazdálkodási hatékonyságát, hisz a kapitalista gazdasági rend magas fokú hatékonyságot biztosít, de az elidegenülés szörnyűsé ges méretei á r á n . A z emberi önfelszabadítás m ű v e , ami minden szocia lista t á r s a d a l o m á l l a n d ó feladata, n y i l v á n nem azon múlik, hogy v a l a k i kijelenti, hogy nem érzi m a g á t elidegenedettnek; az önfelszabadítás szük ségszerűen a gazdasági rendszernek nemcsak célja, de mint f o l y a m a t n a k t a r t o z é k a is kell hogy legyen, ahogyan az a mi esetünkben fenn is áll. Vladimir Rašković professzor is abból a m a r x i tételből indult ki, hogy a termelés a lényeg, de az elosztás adja meg a rendszer minőségét. Lé nyegesnek tartja, hogy az emberi tényezőt, az emberi kedvező és k e d vezőtlen m a g a t a r t á s t figyelembe vegyük, ennek a m a g a t a r t á s n a k rugóit kutassuk, m e r t az sem elegendő, hogy a termelés f o l y a m a t á b a n vizs gáljuk meg a dolgozót, fontos az is, hogy mi előzi meg a termelést és mi követi az ö k o n ó m i á t a m u n k a f o l y a m a t lezártával. D u š a n Čalić akadémikus elismerve azt, hogy a szocialista t á r s a d a l o m humánus társadalom, hangsúlyozta, hogy az mégiscsak g a z d á l k o d ó , gaz dasági társadalom. A tmasz-ban végbemenő f o l y a m a t o k a t lényegesnek tartja önigazgatású gazdasági rendszerünk működésének megítélésekor. K á r o s n a k tartja azt a leegyszerűsítést, miszerint gazdasági rendszerünk elvei tökéletesek, csak megvalósítási eszközei fogyatékosak. Ez, h a n g súlyozta, káros metafizika. H a valamilyen elv megvalósítása csökönyö sen v á r a t m a g á r a , a k k o r nemcsak a végrehajtási eszközökkel v a n baj, h a n e m m a g u k a t az elveket is felül kell vizsgálni. K ü l ö n kitért a K o m munista Szövetség szerepére gazdasági rendszerünk megvalósításában és a K S Z további átalakulásának szükségességére, megjegyezve, hogy ennek a kérdésnek vitatása nem ennek az értekezletnek a feladata, de nélküle gazdasági rendszerünk működését csak hiányosan vizsgálhatjuk. Eugen Pusié akadémikus az állam szükségszerű, erőteljes jelenlétét h a n g o z t a t t a önigazgatású gazdasági rendszerünkben, a n n a k ellenére, hogy az állam m i n d e n k o r i szerepe a szocialista t á r s a d a l o m b a n veszélyt is jelent a szocialista viszonyok fejlesztésére. T á m o g a t t a Z o r a n Pjanić professzor megállapítását, amely a fiatalabb k u t a t ó k r a , részben v a l a mikori t a n í t v á n y a i r a is v o n a t k o z o t t , a k i k meglehetős optimizmussal saját k v a n t i f i k á l t modelljeiket ismertették gazdasági rendszerünk sza bályozóinak (a reálisabb á r a k meghatározására, a felhalmozás és a b ő vített újratermelés irányítására, a foglalkoztatottság fejlesztésére szol gáló modell) feljavítására. Ugyanis a g a z d a s á g t u d o m á n y o k b a n az utóbbi időkben megfelelőknek t a r t o t t p a r a d i g m á k az újabb fejlemények során h a s z n á l h a t a t l a n o k n a k , hamisaknak b i z o n y u l t a k világviszonylatban, s ezért i n d o k o l a t l a n az optimizmus a r r a v o n a t k o z ó a n , hogy a gazdasági f o l y a m a t o k a t szigorúan k v a n t i f i k á l t a n meghatározhatjuk és lefolyásu k a t m e g b í z h a t ó a n előreláthatjuk és befolyásolhatjuk. E n n e k a gazdasági szcientista derűlátásnak a b í r á l a t á h o z kapcsolódva elemezte Pusié a k a démikus, hogy a tervezésben, a t á r s a d a l m i megállapodásban, a g a z d a -
ságpolitikában erőteljesen jelen v a n az állam, mint h a t a l m i tényező és ez még igen sokáig, szükségszerűen jelen is lesz. A h á r o m n a p o s t u d o m á n y o s értekezlet ismertetését lezárva tehát meg állapíthatjuk, hogy az valóságos v i t á t nyújtott — ahogyan az előké szítő bizottság elnöke, Šoškić akadémikus zárószavában hangsúlyozta. Véleménykülönbségek t ö b b kérdésben is felmerültek, de ez csak a t u d o mányos nézetek és érvek szembehelyezéséhez vezetett, sohasem a vita p a r t n e r személyi integritásának kétségbe vonásához. Vajdaságból a Jogi K a r és a Közgazdasági K a r intézeteiből, illetve a Testnevelési K a r r ó l jelentkeztek részvevők beszámolójukkal: Dragoje Ž a r k o v i ć , F u a d a Stanković, A l e k s a n d a r Raić egyetemi t a n á r o k , Mezei I s t v á n professzor m u n k a t á r s a i v a l , T i h o m i r Šuvakov professzor m u n k a társaival, R a d o m a n Božović, tanársegéd, v a l a m i n t Milena Vlaškalić és R e h á k László egyetemi t a n á r o k . Személyesen az utóbbi k e t t ő vett részt az értekezleten, a többiek csak beszámolójukat küldték el.
