RÉGI EMLÉK:A FÜVÉSZKERT
Az égen sötét, titokzatos felhők cikáztak át, majd egyre több, és makacsul nem akartak onnan elmenni.Egyre csak sereglettek és gyűltek , mígnem már alig maradt hely az égbolton. Frida a szobájában ücsörögve egy könyvet olvasott.Dél felé járt az idő, és valamivel el kellett terelnie a figyelmét az éhségéről.Tehát olvasott. Mikor egyszer felcsörrent a nappaliban a telefonkészülék. Várt egy ideig, de úgy érezte a sípoló hang majdhogynem beszakítja a dobhártyáját. Sóhajtott egyet, majd kedvedlenül lesántikált a fából faragott, íves lépcsőn. -Halló?-szólt a kagylóba. -Szia Frida!A nagyi nagyon rosszul van, nem tudom meddig bírja még…-itt elcsuklott édesanyja hangja. -Ezt úgy érted, hogy…? -Nem tudom.De azt mondta beszélni akar veletek. Na tessék-gondolta Frida-a mai nap is tartogat még valamit a számomra… -Robi és Nina már itt vannak.Csak te hiányzol. -Sietek, ahogy csak tudok!-zárta le gyorsan a beszélgetést, és elkecmergett a kórházba. -21,22,23,24…-számolta hangosan a termeket: -Megvan, a 27-es. Látta maga előtt a nagyi pirospozsgás arcát, karcsú termetét és azt a huncutul makacs szemeit.Benyitott, ám nagyon megrázta a látvány:Mindenki ott sürgölődött körülötte. Kicsit közelebb lépett, hogy tudjon beszélni vele, de aztán eszébe jutott, hogy semmi
mondanivalója nincs.Nagymamája kevés ereje ellenére egy szelíd mosolyt erőltetett arcára: -Gyere ide kis drágám! S magához ölelte.Közelebb hajolt hozzá, és a fülébe sutyorgott valamit: -Azt gondoltam , elmehetnénk a füvészkertbe,mutatnom kell valamit.Valamit, ami nagyon fontos nekem is, neked is és…szerintem mindenkinek! Frida lélegzet-visszafolytva hallgatta, és megkérdezte: -Akkor mehetünk? -Mindig is ilyen sürgölődő voltál-mondta a nagyi-akárcsak én. Ahogy beértek a Füvészkertbe, elragadó látvány tárult a szemük elé.A bokrok, fák, növények mind olyan ápoltnak, ugyanakkor természetesnek tűntek. -Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem itt.A barátaimmal játszottunk.Büszkén állíthatom , hogy számomra ez a leggyönyörűbb hely az egész kerek földön… -Nekem pedig a mozi a leggyönyörűbb hely!-szólt Robi. -Jaj, ne viccelődj!-lökte oldalba Nina.-Hallgasd! Ekkor a nagyi mintha visszanyerte volna eddigi mind elvesztett életerejét.Felzendültek benne a régi emlékek:Hogy itt találkozott élete első szerelmével,hogy itt alapították meg az iskolai klubjukat, és minden héten idejöttek a barátaival.Úgy érezte, ennek a helynek köszönheti mindenét.Még ő sem tudta miért, de így érezte…Ekkor intett a gyerekeknek , hogy kövessék.Átsétáltak a vastag törzsű tölgyek mellett, melyek olyan magabiztosan álltak ott!A nyírfák, nyárfák,bükkök,fenyők,sövények,ágak,cserjék…Majd bevezette őket az üvegházba. -Itt egy igazi nagy titok lappang-mondta és ezzel rejtélyességet sugallt. Megállt egy koreai eukaliptuszfából faragott szekrény előtt.Kulccsal kinyitotta és egy alsó titkos rekeszből kiemelt egy régi, porlepte levelet. -Nagyi, ez mi akar lenni?Valami vicc?-tudakolta Frida, de sejtette, hogy kár volt megkérdezni. -Ez a levél Greg kapitányé.Nagyon régen élt és egy híres tengerész volt.Járta-kelte a vizeket, és mindig titkokat rejtegetett. -Na, és hogy hangzik a levél?-kérdezte Robi.A nagyi átnyújtotta neki, hogy nézze meg:
Kedves Mariett! Tudom, hogy mindig kisegítettél engem és a családomat.Nagyon jószándékú voltál mind velünk, mind másokkal.Ezért szeretnék rád bízni valamit.Ebben a levélben minden benne van!Enegm egy kalózcsapat üldöz, és félek, ha visszajönnék ide, más emberek életét tenném kockára ezzel.Mariett!Kezdben a kincsem!Találd meg, tudom, hogy te okos vagy és megtalálod.Lehet, mire elolvasod ennek a levélne minden betűjét, én már nem leszek…DE TALÁLD MEG A KINCSET! Szívélyes üdvözletét küldi, Johnatano Greg tengerész és felfedező
[reggel 8:25] -A továbbiakban csupa összevisszaságokat ír.Az lesz a rejtély kulcsa… -Akkor nézzük sorjában-ajánlotta Nina. -Héj, itt tényleg igazi, létező és érezhető kincs lapul?-kérdezte Robi. -Minden bizonnyal-válaszolta magabiztosan Frida. -Akkor most magatokra hagylak.És ne feledjetek valamit:Még akkor se adjátok fel a
reményt, ha úgy tűnik nem találtok semmit.A hitetek a legfontosabb…
-Úgy lesz-ígérte Frida és egy puszit nyomott nagyanyja arcára , ami ismét pirospozsgásan tündöklött, majd elfutottak. -Na és hol kezdjük?-sóhajtott Nina.-Bárhol lehet. -Greg kapitány leírta rejtvényekben.Nehogy rossz kezekbe kerüljön.Csak a legtapasztaltabbak juthatnak hozzá. -Mi azok közé tartozuk? -Majd meglátjuk!-mondta Robi.-Az első, amit ír, egy vers.Olvasom:
Nem kell hozzá semmi más, Csak egy kis ész-nem vitás. Egy hely hol semmi vas, és semmi fém Csakis átlátszó,s jön a fény… -Greg kapitány nagyon jó költő lehetett-jegyezte meg Nina.
-Ez az üvegház!Átlátszó, se nem fém, se nem vas, és átszűrődik a fény… -Jó volt Robi!Na menjünk!-kiáltotta Frida, és már ott is volt az üvegháznál:-Utolsó a záptojás! Erre már mindenki inalt, de olyan sebesen , mint egy leopárd. Az üvegházban csupa más országokból hozott növény, ami csak itt tud megélni. Indonéziai páfrány,Galambharmónika Spanyolországból és Mexikói DíszamAmaruille. -Oda kell mennünk, ahol a legjobban besüt a fény. -De minden napszakban máshogy van! Nina az ajkába harapott, jelezvén, hogy gondolkodik.Majd végül megszólalt:Megvan!A levélben le van írva, hogy 8 óra 25 perckor írták.Szóval akkor mekkora lehetett. -De már 1 óra is elmúlt! -De ha okosak vagyunk kiszámolhatnánk , hogy akkor hol volt éppen a nap-Vetette fel Frida.-Csak kéne hozzá egy körző, akkor időbeosztásokat készítenénk, 24-et, mert egy nap 24 óra!Aztán meg kéne találni a 8 és 9 között lévőt!Robi te vagy a matekos , a feladat a tied!A raktárban tuti, hogy van körző! -Intézkedem-szólt Robi és haptákba vágta magát.Majd elsuhant, de olyan sebesen, mint egy kolibri. Mikor visszatért, és minden kész volt megállapították, hogy a nap egy órisái virágcserépre mutat, amiből nem nőtt ki növény.
-Igen és most?-kérdezte Nina. -Most…ööö…mi lesz? -Félre kéne tolni.A jó öreg nyomozós-detektíves filmekben mindig ez van-szólt Robi. És igen.Egy újabb levél! -Jé Robi, nem is tudtam, hogy te ilyen okos vagy!-méregette Nina, de ő csak vállat vont.-Olvassátok!
Ha eme elrejtett levelemet megtaláltad
Szembesül veled a növényhad. Mint a kínai cseréphadsereg Annyian vannak ezek Sok megoldás, sok a kérdés Te döntesz ez nem kérés! Egy furcsa tó, közepén sziget Aljára láncolva vár Ő téged.
-Ez könnyű-van itt valahol egy ilyen-szólt Nina és diadalittasan meglengette hosszú szőke haját és szagolt egyet a levegőbe.Érezte a győzelem ízét.Ami már nagyon közel volt. Mikor odaértek Frida határozottan átlépett a szigetre.Robi követte a példáját. -Ne!- az alján van a láda!Le is eshet!Az a lánc már nagyon régi! Ekkor Nina is megpróbálkozott az átugrással, de sikertelenül belepotyant a tóba:Ááááá! -Ez nagyon jó lesz így! -Már hogy érted hogy jó?! Csuromvizes a ruhám! -Neeeem…Oda van kötve a láda.Szedd le!Valószínűleg már rozsdás ezért könnyű lesz!Az egyik kezeddel tartsd , mi meg fogjuk a másikat és hűzunk. -Miért? -Mert a láda túl nehéz lenne egyedül neked! -Oké, akkor kezdjük!-indította Nina és megérintette a láda fedelét. Egyre kijjebb húzta, de akkora erőfeszítésbe került ez mindannyiuknak! -Tartsd még!Egy…kicsit!-szólt Robi.Nem biztos , hogy ezzel boldogulni fognak.Ha viszont elengedi, akkor örökre búcsút mondhatnak mindennek!Ez a gondolat hatással volt Ninára és végül kihúzták a ládát, és a csuromvizes, fáradt Ninát is. -Na ez megl is lenne.De hogy nyitjuk ki? -Harapófogóval.A nagyinak biztos van! -Én eleinte el sem hittem ezt a kincset!-szólt Nina visszaemlékezve a történtekre. -Én sem, de itt a bizonyíték!-szólt Robi is. -Siessünk vagy különben soha nem érünk oda!Vagy téged is belelökjelek a vízbe?kérdezte Frida és halványan mosolygott. -Tessék gyerekek, büszke vagyok rátok-szólt a nagyi kezében négy bögre forró kakaóval.Megérdemlitek. -Nagyi, nyissuk már ki!
-Na jó, te kis mohó! Hozta a harapófogót és lepattintotta róla a rozsdaette titokzatos lakatot.Felpattant a zár, éles nyikorgás hallatszott.Mindannyian belekukkantottak.Na és mi volt benne? Greg kapitány legféltettebb kincse, amit egykoron a kalózoktól lopott:Tengernyi arany, de annyi, hogy egy orszoágnak is elég lenne belőle! -Azta!-szólalt meg Nina. -Hűha, szerintetek mennyi pénzt kapunk ezért?-szólalt meg Robi. -Ez egy fejedelmi kincs!Szerintem tartsuk meg emlékbe! -Az pedig tilos!Pedig olyan jó lenne… -Nem, nem tilos, csak ha kereskednek vele!De mi csak díszítés céljából használjuk.De azért ne szóljatok senkinek!-szólt a nagyi. -Nekem most Frida jut eszembe.Ő is ilyen kis okostojás!-mondta Robi és nyelvet öltött rá.Majd mindannyian hangos nevetésben törtek ki!
