RÁBA – DUNA – TÚRA 1995. Körmend – Győr – Budapest 1.nap: Budapest – Körmend 155,4 – Rábahídvég 132,1 2.nap. Rábahídvég 132,1 – Rum 112,6 3.nap: Rum 112,6 – Sárvár 89,4 4.nap. Sárvár 89,4 – Nick 68,5 5.nap: Nick 68,5 – Várkesző 42,5 6.nap: Várkesző 42,5 – Mérges gö. 17,5 7.nap: Mérges gö 17,5 – Győr 0,0 8.nap: Győr 0,0 – Gönyű 1790 9.nap: Gönyű 1790 – Koppánymonostor 1772 10.nap: Koppánymonostor 1772 – Neszmély Alsó sz. 1747 11.nap: Neszmély Alsó sz. 1747 – Esztergom Törpe sz. 1710 12.nap: Esztergom Törpe sz. 1710 – Szigetmonostor 13 13.nap: Szigetmonostor 14.nap: Szigetmonostor 15.nap: szigetmonostor 13 – Budapest, Római part 1655 Az Ikervári Üzemvízcsatornán való hajózáshoz engedélyt kell kérni a Szombathelyi vízerőmű kft.-től. 9700. Szombathely Thököly Imre u. 3-5 Rujsz László ig. 94/313-031
95.06.09. Megkaptuk az Ikervári Üzemvízcsatornán való áthajózáshoz szükséges engedélyt.
07.15. Mindenki szerencsésen megérkezett Körmendre és már ekkor kiderült, hogy mit hagytunk otthon: az összes poharat, valamint a kész pörköltöt, amit este csak melegíteni kellett volna. Poharat vettünk, pörköltöt nem. Déli 12 órakor szálltunk vízre, hogy megtegyük az aznapi 23 km-es távot. Mikor elértük Rábahídvéget úgy döntöttünk, hogy nem akarunk lakott terület közelében sátorozni és továbbmegyünk az első jó sátorhelyig. Ez olyannyira jól sikerült, hogy rögtön lementünk Rumig, ami csak a második napi célállomás lett volna. Így mindjárt 40 km-t eveztünk az első nap. Ennek ellenére mindenki jól érzi magát, a táj pedig egyszerűen lenyűgöző. Este nyolcig vízen voltunk és ezek után valahogy nem volt kedvünk paprikás krumplit KÖRMENDI RÁBA HÍD főzni, ahogy terveztük, hanem beértük zacskós levessel és szardíniával meg májkrémmel. Mindenki kíváncsian várja a holnapi napot, ugyanis van két átemelésünk és most jön az ikervári üzemvízcsatorna is. 07.16. 11 órakor indultunk Rumból és célként Sárvárt szemeltük ki, ami 23 km evezést jelent. Ikervárnál úgy döntöttünk, hogy nem az üzemvízcsatornán megyünk, hanem átemelünk és folytatjuk utunkat a folyó természetes medrében. Itt egyébként nagyon jó hasznát vettük a Pista bácsitól kapott kocsinak, amin átemelésnél át tudtuk tolni a hajókat. A duzzasztóműnél lezúduló víznek olyan hangja volt, mintha folyamatosan dörgött volna az ég. Itt rögtön meg is ebédeltünk. A menü: kenyér, löncshús, paprika és paradicsom. A duzzasztómű alatt nagyon sok volt a horgász, bár mi egyetlen fogást sem láttunk. Ebéd után folytattuk utunkat a Rábán, mely helyenként egy kicsit göröngyös volt. Elég sokszor leért a hajó alja és három helyen ki is kellett szállni, mert akkora kövek voltak, hogy képtelenség lett volna egyben lemenni a hajókkal. Kb. az út felénél tartottunk, amikor Tesóék megálltak, hogy fényképeket készítsenek, amint lejövünk egy kisebb fajta zúgón. Ha már elöl volt a fényképező, IKERVÁRI DUZZASZTÓMŰ rögtön be is mutattunk egy remekbe szabott borulást, melynek eredménye -képpen elázott az összes pénzünk, a személyi igazolványok és a polifoam, mindkettőnk cipője és a rádió. Szerencsére semmi sem úszott el és senkinek sem lett baja. Sárvárnál ismét úgy döntöttünk, hogy nem akarunk a strandon sátorozni, úgyhogy csak ivóvizet vettünk és már mentünk is tovább. Ezek után fogalmam sincs, hogy hol álltunk meg éjszakára, de több mint valószínű, hogy Rábapaty fényeit láttuk. Vacsorára paprikás krumpli volt csöpögő esőben, majd alvás. 07.17. Ma ½ 8 körül keltük föl és reggelire megettük a maradék paprikás krumplit. Tíz óra után nemsokkal indultunk el és hamar elértük a Nick-i duzzasztóművet. Itt 450 métert kellett gyalogolni az összes cuccal. Szerettünk volna vásárolni is, de a legközelebbi lehetőség hét kilométerre volt, ennyit pedig nem akartunk gyalogolni. Mivel egy falat kenyerünk sem volt, megebédeltünk egy büfében. Az ebéd: virsli, kolbász, sült hal, baracklé és sör. Mindez 2000 forintért. Ebéd után pakolás és indulás tovább, mivel itt is nagyon sokan voltak. A térkép szerint Pápocnál jó sátorhely van, úgyhogy ezt
tűztük ki célul. A térképnek igaza volt. Délután négykor értünk Pápocra, ahol rajtunk kívül senki sem sátorozott. Kikötés után Tesóék rögtön bementek a faluba kenyérért – Nicknél vettünk ugyan, de az szerdai volt – ahol is azt mondták nekik, hogy másnap reggel hétre menjenek vissza, mert akkor jön a kenyeres kocsi és csak annyi kenyeret vesznek le, amennyi elő van jegyezve. Húst ½ 9kor hoznak, de csak kedden és csütörtökön. Ezek után fogalmam sincs, hogy mi lesz a vacsora. Több mint valószínű, hogy száraz kenyér. Este hatkor megtörtént a csoda: Sanyi fogott egy harcsát, de mivel túl kicsi volt, visszaengedtük. Este tábortüzet raktunk és megvacsoráztunk. A menü: kerti zöldborsó leves, zsíros kenyér hagymával. Vacsi után már csak az alvás volt hátra. 07.18. Reggel hétre bementünk a faluba, hogy ha jön a pék, akkor nekünk is legyen kenyerünk. A húsos kocsit nem vártuk meg, hanem visszamentünk a táborhelyre és reggelire főztünk egy bográcsnyi tejberízst, amit baracklekvárral ízesítettünk. Mivel a húst félrerakattuk, bőven volt időnk visszamenni érte. Reggeli után elmosogattunk és megfürödtünk. Úgy döntöttünk, hogy mindannyian bemegyünk a húsért és ha már ott voltunk, megnéztük a kápolnát és a templomot is, ami lenyűgöző volt. Mivel a nagy meleg miatt senkinek sem volt kedve főzni, hideget ebédeltünk, majd legalább két órát aludtunk az árnyékban. A nap folyamán többször is próbálkoztunk a horgászattal, sajnos PÁPOC - KÁPOLNA eredménytelenül. Az esti fürdés után aljött a vacsora készítés ideje. A lányok feladata az étel előkészítése, a fiúké a tűzifa beszerzése és a tűzrakás volt. Ez a túra első szalonnasütéses vacsija. Sütöttünk kolbászt, szalonnát, hagymát és hamuban sült vajas sós krumpli is került az asztalnak kinevezett ponyvára. Miután mindent megettünk, sajnos el kellett oltani a tüzet, mert annyira felerősödött a szél, hogy féltünk a tábortűzből, erdőtűz lesz. A pakolás után kiültünk a ponyvára beszélgetni és a térképet böngészni, hogy átlássuk, hol is fogunk még kikötni. 07.19. Az éjszaka folyamán többször is felébredtünk az erős szél és a folyton rázendítő eső miatt. A végleges ébresztő nyolc órakor jött el. Reggelire szardínia, májkrém, paprika, paradicsom és uborka került elő. Reggeli után megfürödtünk, bepakoltunk és a tízórás hírekkel egy időben útra keltünk. Óránként 8-10 kilométert tettünk meg, így egy óra múlva elértük Vágot, ahol sikerült bevásárolnunk és megnéztük a templomot is. Újabb két órányi evezés után érkeztünk meg Árpásra, ahonnan csak másnap megyünk tovább. Itt ismét bementünk a faluba némi édességet és kenyeret venni. A sátrak felállítása után átmentünk a folyó másik oldalára, hogy AZ ÁRPÁSI RÁBA PART megnézzük az árpási templomot is. Azt hiszem egész életemben nem láttam annyi templomot, mint ezen a túrán. A délután folyamán szinte semmit sem tudtunk csinálni, a minduntalan újrakezdődő esőzés miatt. Sanyi megígérte, hogy vacsira csinál nekünk slambucot, ami kimondottan bográcskaja és a pásztorok kedvenc étele volt. Meg kell hagyni, nagyon finomra sikerült, csak egy kicsit sok lett. Nem is bírtuk megenni ez egészet. Vacsi után már annyira fáradtak voltunk, hogy még el sem mosogattunk, hanem visszavonultunk a sátrainkba.
07.20. Az utolsó reggel a Rábán. Hét órakor keltünk, hogy minél előbb leérjünk Győrbe és ott még nyitva találjuk az üzleteket. Reggelire megettük a maradék slambucot és némi vajas kenyeret, majd a fürdés és a táborbontás után kb. ½ 10-kor szálltunk vízre. Az egész távon egyetlen sóderes hely sem akadt, ahol megállhattunk volna fürdeni és ezt a 30 fokos melegben elég nehezen viseltük. Az első ilyen lehetőség Győr előtt 2-3 km-re volt, egy szabad strandon, bár itt is térdig ért az iszap. Győr belvárosánál a Kettős Rába híd alatt kellett volna lennie egy köves zúgónak, amit az egyre növekvő forgalom miatt valószínűleg elhordtak. Mikor beértünk Győrbe, három kilométer alatt öt híd is volt. Megkerültük a víz fölé nyúló sellőlány szobrát és a Mosoni Dunán felfelé evezve, 500 méter után találtunk megfelelő sátorhelyet. Ezen a helyen több volt a szúnyog, mint az elmúlt öt nap együttvéve. Nem is időztünk sokat a parton, a sátorállítás után azonnal bementünk a városba. Első dolgunk az volt, hogy együnk valamit, így rögtön be is GYŐR - SELLŐLÁNY tértünk az első pizzériába, ahol a nagy melegre való tekintettel hideg gyümölcs levessel kezdtünk és pizzával folytattuk. Közben persze jó hideg üdítőt és sört ittunk. A kiadós vacsora után megnéztük a Karmelita Templomot és a győri székesegyházat. Visszafelé bevásároltunk és fagyiztunk egy jót. Mikor visszaértünk a sátorhelyre és megetettük a hattyúkat – mind a negyvenhármat - , lementünk a strandra, hogy megejtsük az esti fürdést. Erről jut eszembe: a reggeli fürdés során olyasmi történt, amit tudtunk volna mellőzni. Kullancsot találtam a derekamban, de szerencsére egyben sikerült kiszedni. Alaposan átnéztük egymást, nehogy legyen még valakiben. Az esti fürdés után a szúnyogok miatt már semmit sem tudtunk csinálni, így visszavonultunk sátrainkba. 07.21. Ma kilenc óráig aludtunk, így ahogy felkeltünk, összepakoltunk és már indultunk is. A sok szúnyogra való tekintettel úgy döntöttünk, hogy majd valahol út közben megreggelizünk. Az első tíz kilométer után már nem bírtuk tovább és kikötöttünk reggelizni. Álltunk már meg jobb helyen is, itt ugyanis térdig ért az iszap. Reggeli után folytattuk utunkat a Mosoni Dunán és nemsokára elértük azt a pontot, ahol a mosoni Duna belefolyik a Nagy Dunába. Elhaladtunk négy kőgát felett is, ami az alacsony vízállás miatt úgy nézett ki, mintha lejtene a Duna. A délután folyamán megálltunk Gönyűnél vásárolni, fagyit enni és sört inni. Innen már csak pár kilométer volt hátra, hogy elérjük aznapi célunkat, Koppány-monostort. A sátrak felállítása és az elpakolás után nekiláttunk a bográcsban készült lecsó megvalósításának. Ez olyannyira jól sikerült, hogy mindannyian minimum két tányérral ettünk. Vacsora után megpróbálkoztunk a horgászattal, sajnos eredménytelenül. Ezután már csak alvás volt hátra. 07.22. Ma reggel már ½ 8-kor felkeltünk, hogy minél előbb elérjük Neszmélyt, mivel a lányok úgy döntöttek, mosni fognak. Mondanom sem kell, hogy a végén az egészből semmi sem lett. Indulás után egy órával elértük Komáromot, ahol iszonyatos mennyiségű uszállyal találtuk szembe magunkat. Több kilométeres sorbán álltak egymás után, ki- vagy berakodásra várva. Elmentünk egy vízi benzinkút mellett is, majd amikor kellő távolságra voltunk tőle, megálltunk fürdeni. A nagy melegre való tekintettel ezt többször is megismételtük és a végén bekövetkezett az, amit igazán
kihagytam volna. Táborhely keresés közben beleléptem egy sörös üveg maradványába, ami mély nyomokat hagyott a talpamon. Miután bekötöztük a sebemet, a lányok találtak egy jó sátorhelyet. Úgy döntöttünk, hogy itt töltjük az éjszakát. A sátrak felállítása után neki láttunk a vacsora elkészítésének. Pontosabban szólva csak a többiek, mert nem hagyták, hogy bármit is csináljak. A vacsora zöldbab főzelék volt pörkölttel. Miután degeszre ettük magunkat, megfürödtünk és a ponyván fekve szóláncot játszottunk. Amikor már nem bírtuk tovább, lefeküdtünk aludni. 07.23. Hajnali nyolc órakor riadtunk meg. Az éjszaka folyamán csak kétszer ébredtünk fel, a tőlünk ali 15 méterre száguldozó tehervonatoknak köszönhetően. A reggeli elfogyasztása után, kb ¾ 11-kor indultunk útnak. Borzasztó meleg volt egész nap. Ezt alig tíz kilométeren át bírtuk, majd megálltunk fürdeni Nyergesújfalunál, ahol sikerült a bevásárlást is elintézni. Újabb tíz kilométer megtétele után ismét csak megálltunk fürdeni és ebédelni. Zsíros kenyeret ettünk hagymával. Ebéd után úgy fél órával elértük Esztergomot, ahol a Leninváros nevű tolóhajónak köszönhetően, tizenöt liter vízzel nehezebbek lettünk. A tervek szerint az éjszakát Esztergom alatt, a Törpe szigeten töltöttük volna, ami nem egészen jött össze, mert úgy elmentünk a sziget mellett, hogy észre sem vettük. Ezek után már csak az 1708 fkm-nél volt elfogadható táborhely. Itt folyik bele az Ipoly a Dunába és innen már mind a két part ESZTERGOM A DUNÁRÓL Magyarországhoz tartozik. A part elég iszapos volt, így a bekötözött lábammal elég körülményes volt a fürdés. Mezítláb nem mertem bemenni, a papucsom viszont feszt beleragadt az iszapba. Vacsorára palóc zöldbableves volt, kicsit feljavítva, kolbászból készült pörkölttel. Mindezt leöblítettük néhány bögre teával. Ezek után már csak ejtőzés volt hátra. A lányok olvastak, Sanyi horgászott, Én pedig a naplót írtam. Sajna az idő nem volt túl barátságos. A túloldalon csúnyán beborult az ég és erősen fújt a szél is. Ennek ellenére mindenki nagyon jól érzi magát és nagyon várjuk, hogy megérkezzünk Szigetmonostorra, ahol négy teljes napig az ég adta világon semmit sem fogunk csinálni. 07.24. Az ébresztő és a reggeli után összepakoltunk és megcéloztuk a túlpartot, azzal a nem titkolt céllal, hogy vásárolni fogunk. Bárcsak minden ilyen simán menne! A kompnál sóderes part fogadott minket és a vásárlás is maradéktalanul sikerült. Később még egyszer megálltunk Zebegénnyel szemben palacsintát enni, azaz csak ettünk volna, de a palacsintás nem volt nyitva. Délután kettőkor nyitott volna, de ezt nem volt türelmünk kivárni, így a palacsintázás eltolódott Leányfaluig. A visegrádi kanyarban egy igazi vízi dugó közepébe csöppentünk. Három hatalmas utasszállító hajó ment el a körgát mellett felváltva. Egy lentről, egy fentről és megint egy lentről. Hirtelen azt sem tudtuk, hogy merre menjünk, míg végül két hajó között sikerült átslisszolnunk a szűkületen. Az utolsó pár kilométer mintha az örökkévalóságig tartott volna. A Tahi hídtól már csak SZIGETMONOSTORNÁL hét kilométer volt hátra, de több órának tűnt mire odaértünk. Végül is sikeresen megérkeztünk Szigetmonostorra, ahol találkoztunk azokkal a barátainkkal, akikkel egy évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, ugyanitt.
Ettől kezdve már csak a pihenés volt hátra. 07.25.-07.29. Általános semmittevés, fürdőzéssel és horgászattal fűszerezve.
