Hiv: Süge Csongor: Quo Vadis, Lakossági megtakarítás? In. Tudományos mozaik 3. kötet, Tomori Pál Fıiskola 2006.
QUO VADIS, LAKOSSÁGI MEGTAKARÍTÁS? 1. A fogyasztásra el nem költött jövedelem A közgazdasági elméletek egyöntetően egyetértenek abban amit mindennapi életünk során is megtapasztalunk, hogy a megkeresett jövedelmünk egy részét fogyasztásra költjük, a másik részét pedig nem. A klasszikus közgazdasági modell alapján a lakossági fogyasztás jelentıs szerepet tölt be egy ország gazdasági rendszerében, amit az Y = C + I + G + X - IM1 összefüggés is hően megjelenít. Ugyanakkor, amíg a fogyasztás elméletével és annak modellezésével elég tágan foglalkozik az elmélet, addig sokkal kisebb, mintegy alárendelt szerepet kap a megtakarítások vizsgálata, pedig annak kiemelt fontosságát elismerik a modelleket alkotók is, az I = S2 összefüggésben. Vagyis feltételezik, hogy beruházások csak akkor és olyan mértékben valósulhatnak meg egy gazdaság egészében, ha és amilyen mértékben megtakarítások keletkeznek abban. [1] A mindennapi pénzügyi helyzetet megvizsgálva ugyanakkor elég érdekes tendenciákra lehetünk figyelmesek. Ma Magyarországon a megtakarítások aránya csökken, és egyre növekszik a lakosság hiteltartozásainak nagysága. Különösen kedveltek a devizaalapú hitelek, amelyek lényegesen olcsóbbak, mint a piaci alapú forinthitelek, ám kétségkívül komoly árfolyamkockázatot is hordoznak magukban. E tanulmány célja egy áttekintést nyújtani a mai magyar megtakarítási szokásokról és lehetıségekrıl, valamint ötleteket és tippeket adni a pénzügyi tudatosság és sikeresség eléréséhez egyaránt.
Lakossági megtakarítások piaca, Magyarország, 2006 Manapság nagyon jó banknak lenni hazánkban. 2005-ben a bankszektor mérlegfıösszege 18%-kal, 17 ezer 566 milliárd forintra növekedett, miközben a gazdaság GDP-növekedése mindössze 4,1%-os volt. A szektor tıkearányos jövedelmezısége hazánkban 22,67%-os volt, ami a fejlett gazdaságok hasonló szektorára jellemzı értéknek csaknem duplája. A napi sajtó szerint ez a hegymenet nagyrészt a lakossági hitelexpanziónak volt (20%) köszönhetı, de 1
Jövedelem (GDP) = Fogyasztás + Beruházás + Kormányzati vásárlás + Export - Import
2
Beruházás = Megtakarítás
nyilvánvalóan komoly szerepet kaptak a jellemzı lakossági megtakarítási formák is, nevezetesen pedig az, hogy még mindig igen nagy a bankbetétek aránya a többi lehetıséghez képest. [2] Egy 2006 tavaszán készült felmérés szerint Magyarországon a legmagasabb KözépEurópában azoknak az aránya, akik semmibe sem fektetnek be. Nyugat-Európában a lakosság 49%-a, Közép-Európában 29%-a, míg Magyarországon csak 19%-a tart rövid lejáratú bankbetétben megtakarításokat, a többi megtakarítási forma pedig még kevésbé elterjedt hazánkban. Ez tömören annyit tesz, hogy keveset takarékoskodunk, vagy pedig azt, hogy kevés megtakarítható pénzünk keletkezik. [3] Bár a magyar lakosság megtakarítása európai összehasonlításban kevésnek tőnik, ez összegében 6 ezer milliárd forintot jelent. Ennek az összegnek 1/3-a látra szóló megoldásokban fekszik. [4] A lakossági megtakarítások a kamat- és árfolyamnyereségadó bevezetése nyomán a korábban jellemzı rövid lejáratú lekötésekbıl egyértelmően a hosszú lejáratú megoldások felé áramlottak. Így 2006 szeptemberében a befektetési alapok aránya 20%-ra nıtt, míg a hosszabb lejáratú lekötések aránya a 30%-ot is meghaladja. (lásd: 1. számú ábra) [5]
egyéb megoldások 17%
látra szóló megoldások 33%
befektetési alapok 20%
lekötött betétek 30%
1. számú ábra: A lakossági megtakarítások megoszlása 2006 szeptemberében
Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy a bankok jövedelmét az is befolyásolhatta, hogy az összes lakossági megtakarításnak mintegy 63%-a különbözı betéti konstrukciókban található. Amennyiben feltételezzük, hogy a 3 870 milliárd forint bankbetét után átlagosan 5-7% kamatot fizetnek a bankok, ugyanakkor költségeik levonása után további 10% marge-ot3 tudnak kiadott hiteleiken és befektetéseiken nyereségként realizálni4, úgy 387 milliárd forintnyi nyere-
3
Marge: árrés
4
A 15-20% hozam nem irreális, indoklásként lásd az 1. táblázat adatait
ségre már magyarázatot is találtunk, ami a szektor nyereségnek már nem elhanyagolható részét, mintegy 14%-át megmagyarázza.
A befektetési lehetıségek rövid áttekintése napjainkban Bankbetétek A bankbetétek értékelésekor különösen érdemes figyelemmel lennünk az infláció kérdésére is, mert ez az a megtakarítási mód, amely rendszerint alig hoz reálhozamot. Ennek magyarázata egyszerő: az infláció ugyanazon makrogazdasági folyamatok függvényében változik, amelyek a jegybanki alapkamatot is mozgatják, a jegybanki alapkamat pedig a bankbetétek hozamait is egyenes ágon befolyásolja. Annak ellenére, hogy ez a forma csak minimális nagyságú reálhozamot ad, a fenti adatok alapján a magyar lakosság megtakarításainak 63-át bankbetétben, vagy ahhoz közeli formában tartja. Általánosságban elmondható ugyanakkor, hogy a bankbetét alacsony hozama miatt befektetési céllal nem alkalmazható, csak átmeneti ideig, kifejezetten rövid távú, azaz éven belüli megtakarítások parkoltatására célszerő megoldás, ez tehát minden bizonnyal egy elhibázott döntés a megtakarítók többsége részérıl. Lakás-takarékpénztárak A lakás-takarékpénztárak legnagyobb vonzerejét az éves befizetések után járó 30%-os állami támogatás jelenti, ám ez az összeg önmagában, nyolc évre számolva csak évi 6,5% körüli hozamot jelent, amit a szélsıségesen konzervatív befektetési stratégiának köszönhetıen további 1-3% körüli többlet-hozam bıvít. A pénztár-kezelık szerint a konstrukciók térnyerése inkább a jól kiépített üzletkötıi hálózatnak köszönhetı, amely révén nem csak a számlák megnyitása, de a lakosság pénzügyi tudatosságának növekedése is elméletileg elérhetı. A pénztárak ugyanis nagyon sok megkötést és hátrányt hordoznak magukban: a megtakarított összegeket négy évig egyáltalán nem érdemes kivenni, mert elvész az állami támogatás, a felhalmozott összeget négy év elteltével is csak lakáscélra lehet felhasználni, a pénz szabad felhasználására csak nyolc év elteltével van mód, nyolc éves idıperiódusban gondolkodva pedig a 7,5-9,5%-os éves hozam kifejezetten alacsonynak számít. A pénztárak elınyeit is érdemes összefoglalni:
kedvezményes hitel felvételére jogosít, amely a jogszabályi változásoknak köszönhetıen ma már felveheti a versenyt az olcsó devizahitelekkel, azonban a megkötések miatt kockázatos, hiszen a jogszabályi háttér elég gyakran változik hazánkban, fejleszti a lakosság pénzügyi tudatosságát. A lakástakarék-pénztárak 2006 elsı félévében mintegy 170 milliárd forintnyi megtakarítást kezelnek, és a konstrukciók megfelelnek arra, hogy a kamat-és árfolyamnyereségadót sikeresen kikerüljük, amennyiben 2006. augusztusában megnyitottuk a számlánkat. [6] Értékelésképpen, a lakástakarék-pénztárak a bankbetéteknél már egy fokkal jobb konstrukciónak számítanak, hiszen bár hozamot nagyjából ugyanannyit hoznak, ám mégis egy hosszú távú (4-8 éves) programot testesítenek meg, s legalább rendszeres megtakarítást érnek el ügyfeleik részérıl. Szomorú tény ugyanakkor, hogy nem tudják hozni azt a hozamot, amit egy 4-8 éves befektetéstıl normális hozamként elvárhatnánk. Magánnyugdíjpénztárak A jelenlegi törvényi elıírások szerint ezek a pénztárak a tagok vagyonát fıként állampapírban tartják, ami kényszerően alacsony hozamot is jelent a számukra. 2007-tıl lép életbe az a szabályozás, amely szerint lehetséges, 2008. január 1-tıl viszont kötelezı lesz különbözı kockázatú portfóliók létrehozása. Ez azt jelenti, hogy a tagok választhatnak egy magas (növekedési), egy közepes (kiegyensúlyozott), és egy alacsony (klasszikus) kockázatú és várható hozamú alap között. A pénztártagok automatikus besorolása is megtörténik, amennyiben nem nyilatkoznak szándékaikról: azok, akiknek több mint 15 évük van hátra a nyugdíjig, a növekedési, akik 5-15 év múlva mennek nyugdíjba, a kiegyensúlyozott, a többiek a klasszikus alaphoz lesznek besorolva. [8][9] A szabályozás megváltoztatására komoly piaci igény is mutatkozik, amit jól szemléltet a Winterthur Önkéntes és Magán Nyugdíjpénztár újonnan indított pénztára, amely a tagok vagyonának 55%-át kockázatosabb, részvénypiaci eszközökbe fekteti. A pénztár tagjainak száma már augusztus végén meghaladta a 6 ezret, a tervezett éves 5 ezer taggal szemben. A pénztár tagjai jellemzıen 35 év alatti, átlagnál jobban keresı fiatalok. [10] Befektetıi szemmel nézve a magánnyugdíjpénztárak sosem fogják hozni a legjobb hozamokat, hiszen még a legkockázatosabb portfóliók is csak nagyjából felerészben tartalmaznak részvényeket, s ott is az alapkezelı dönti el, hogy milyen részvényeket vásárol. Ez pedig azzal a kockázattal jár, hogy alacsonyabb, ám kiszámíthatóbb hozam mellett teszi majd le a voksát. Mindazonáltal, bár az újonnan munkába állók számára kötelezı a belépés, ez az instrumentum
is alkalmas arra, hogy az emberek pénzügyi tudatosságát erısítse, s hosszú távon is hozzon egy stabil 10-15%-os hozamot. Befektetési alapok A befektetési alapok vonzerejét alapvetıen az alábbi jellemzıiknek köszönhetik: kis összegő megtakarítások is alacsony költséggel helyezhetıek el bennük általában nagyobb (de bizonytalanabb) hozamot realizálnak, mint a bankbetétek általában alacsonyabb (de biztosabb) hozamot jelentenek, mint a tızsdei részvények közvetlen megvásárlása menedzselt alapok esetén az alapkezelı gondoskodik arról, hogy alacsony árfolyamon vásároljon, és magas árfolyamon adjon el az alapban szereplı eszközökbıl Magyarországon 2006 augusztusában 222 hazánkban bejegyzett, és 234 külföldön bejegyzett befektetési alap közül választhattak az ügyfelek. Eddig becslések szerint különbözı konstrukciók keretében 2500 milliárd forintot hazai, míg 100 milliárd forintot külföldi befektetési alapba fektetett a hazai lakosság, de az utóbbi kör dinamikusabban növekszik. [7] Alapok alapjai – a legmagasabb hozamú külföldi bejegyzéső alapok, 2006. X. 20. Rangsor
Instrumentum megnevezése
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
Parvest China (Classic Capitalisation) Raiffeisen Eurázsiai Részvény Alap Raiffeisen Kelet-Európai Részvény Alap Parvest Asia (Classic Capitalisation) Erste ESPA Stock Europe (VT) Raiffeisen-Europa-Részvény Alap Parvest World Resources (Classic Capitalisation) Parvest World Brands UBS (Lux) Key Selection Sicav – European Equities B Erste ESPA Stock Global (VT) Forrás: [7] (bamosz.econet.hu) 1. számú táblázat
12 havi hozam
53,64% 48,79% 34,18% 33,13% 29,58% 24,48% 23,62% 22,96% 22,26% 19,50%
Ma már több külföldi befektetési alap érhetı el hazai forgalmazóknál, mint magyar. A legjobban teljesítı alapok (1. számú táblázat) általában csak a privát-banki ügyfelek számára elérhetık. A külföldi alapok vásárlása esetén magasabb díjakkal számolhatunk: váltáskor 500-1000 Ft jutalék, 3-5% marge, de alacsonyabb az évenként felszámított alapkezelıi díj: hosszabb távra érdemes a befektetés. Igaz, hogy a legjobbak ezek közül évi 20-50%-os hozammal kecsegtetnek, így valóban megéri felvállalni a járulékos költségeket. [7]
A BNP Paribas (Luxemburg) külföldi alapjai, a Parvest alapcsalád pl. csak a 10 millió forintnál többet befektetni szándékozó privátbanki ügyfeleknek érhetıek el, nem véletlenül: a 10 legjobban teljesítı külföldi alap közül 4-et ez a társaság kezel. Nagyon keresett a magyar átlagember számára is elérhetı a Pioneer alapcsalád, amely a HVB Bank és a vele egy csoportba tartozó Pioneer Alapkezelı Zrt kínál, a magyar piacra optimalizált költségszerkezetben, ahol csak az 1,5-2,5% közötti alapkezelési díjat számolják fel. [7] Mivel a befektetési alapok portfóliójuk szerint nagyon sokfélék lehetnek, így ezek nagyon jó, és a legtöbb céllal ügyesen alkalmazható megoldásokat jelenthetnek. Hatalmas elınye ezeknek az alacsony költségek, valamint a kiterjedt diverzifikáció. Attól függıen tehát, hogy valamely befektetetı hosszú távon szeretne-e mutatós hozamot szerezni, vagy rövid-közép távon egy, a bankbetéteknél alig magasabb hozamot nyerni, választhat a legkülönfélébb kínai, Délamerikai, balkáni vagy éppen magyar részvénypiacok közül, vagy dönthet kötvényalapok, ingatlanalapok, vagy pénzpiaci alapok között. Ha hosszú távban gondolkodunk, magas és (az idıszaki ingadozások kiegyenlítıdése miatt) biztos hozamra számíthatunk. Biztosítások 2005-ben a biztosítási piac 14,7%-kal bıvült, ezen a területen a zászlóshajó a befektetéshez kötött (unit linked) termékek piaca, hiszen minden negyedik újonnan kötött életbiztosítás ilyen konstrukció volt, dinamikájában pedig egyértelmően a legerıteljesebb. [2] Unit-linked biztosítások éves díjbevétele Magyarországon - Adatok milliárd forintban 2001 2002 2003 2004 2005 2006 62,2 71,7 82,6 87,0 139,2 180,0* *becsült adat Forrás: [11] 2. számú táblázat A befektetéshez kapcsolt biztosítások térnyerése több érvvel is magyarázható. Ezek a teljes2000 76,1
ség igénye nélkül a következık: Egyesítik magukban a biztosítás és a befektetés elınyeit: o a nemzetközi szintő viszont-biztosításoknak köszönhetıen a befektetett összegért számos nagy biztosító társaság együttesen felel, összeghatár nélkül o 20% adókedvezmény vehetı igénybe az éves befizetési összeg után o Hosszú távú megtakarításra ösztönöznek, hiszen a szerzıdések idı elıtti felmondása komoly szankciókkal jár o Mivel hosszú távra fektetik be a félretett összegeket, az elért hozamok is magasan felette járnak a bankbetétek, vagy más hagyományos befektetési módok által kínált hozamoknak
A megtakarítások végsı megállóhelye valamely befektetési alap, s így a konstrukció magán viseli az így megszerezhetı elınyöket is A terjesztés módja általában egy ügynöki-brókeri hálózat, amely MLM rendszerben eljut olyan személyekhez is, akik korábban nem is gondolkodtak el a rendszeres tıkeképzés jelentıségén, és esetleg fogalmuk sincs arról, hogy megfelelı hozamszint mellett mekkora összegeket tudnak felhalmozni. Egyes szolgáltatók menedzselési szolgáltatásokat is nyújtanak, vagyis naprakész tanácsokat adnak, és figyelmeztetik az ügyfeleket akkor, ha elınyös vételi lehetıség kínálkozik, vagy eladási jeleket észlelnek a piacon. Az ilyen típusú megtakarítási formák Magyarországon még gyerekcipıben járnak, így térnyerésük várhatóan mindaddig folytatódik, amíg hazánkban is el nem érjük a nyugat-európai országokban megszokott hányadot. A unit-linked biztosítások ugyanakkor hátrányokkal is járnak: A legtöbb hosszú távra megkötött szerzıdés a lejárat elıtt csak veszteséggel vásárolható vissza, vagy díjmentesíthetı. Az MLM-rendszerő értékesítés és jutalék-rendszer hátránya, hogy az ügyfelek tájékoztatása nem mindig kielégítı. Szélsıséges piaci tendenciák esetén elıfordulhat, hogy a befektetések aktuális piaci értéke kevesebb, mint amennyi a vásárláskor volt. Költségeinek megítélésében eltérnek a vélemények; vannak, akik szerint drága megoldás, mert a költségek a teljes futamidıre szóló befizetések 15%-át is elérhetik, mások úgy érvelnek, hogy olcsó, hiszen a bennük felhalmozódó vagyonnak mindössze 2-3%át teszik ki. [11] A unit-linked biztosítások véleményem szerint a befektetési piac királyai. Tudják mindazt, amit egy befektetés tudhat. Hosszú távon hozzák a befektetési alapok magas hozamát, rövid távon a kicsiny, ám biztos hozamot, félıseknek a garantált alapok jelentenek biztonságot. Teljes mértékben garantált, a 10 éven túli szerzıdések nyereségadó- és illetékmentesek. Örökösödési adótól mentesek. Ha megfelelı konstrukciót választunk, a lehetı legnagyobb szabadságunk lesz a díjösszeg megváltoztatására is, és egy ilyen szerzıdés biztos „parkolópályát” jelent az 1-2 évre félretett pénzünk számára is.
A kamat- és árfolyamnyereségadó rémképe „Ha ezermilliárd forintot költöttünk volna pénzügyi felvilágosításra, az nem ugrasztott volna elı ennyi pénzt, mint az adófizetés rémképe”
Idézet egy brókercég igazgatójától [12]
Becslések szerint 2006 augusztusában több százmilliárd forintra tehetı az az összeg, amely átcsoportosításra került a kamatadó-elkerülı mőveletek részeként. Még a bankárokat is meglepte ugyanakkor a tény, hogy 200 milliárd forintra becsülik a nettó beáramlást. Ez azt jelenti, hogy olyan emberek, akik az elmúlt években megelégedtek 0% nettó hozammal (lényegében negatív reálkamattal), most a kamatadó árnyékában elıvarázsolták rejtekhelyeikrıl ezeket az összegeket, és valamilyen hosszabb távú befektetési megoldást találtak. [12] Bár azt egyértelmően kijelenthetjük, hogy a megtakarítások átstrukturálásán veszíteni is lehet, az állam, a pénzintézetek és a gazdaság egyértelmően nyer a hosszú távú megtakarítások térhódításával. [5] A bankok nagyszerő lekötési megoldásokat ajánlottak fel a kamatadó kikerülése érdekében, ezek felhasználásának egyetlen (ajánlott) feltétele volt: kössük le minél hosszabb lejáratra a pénzünket. Arra már kevéssé hívták fel a figyelmünket, hogy a banki kamatlábak folyamatos mozgásban vannak, s bizony elképzelhetı, hogy kamatláb-növekedés esetén pár hónappal késıbb a kamatadó levonása után is nagyobb nyereséget könyvelhetünk el, mint ha azonnal hosszú távra lekötnénk a pénzünket. 2006 augusztusában nagyon vonzónak tőnt az a megoldás, amelyben az egyik bank évi 7% körüli kamatot ajánlott, mai szemmel értékelve már meggondolandó a tranzakció: 2006 novemberében már nem számít kimagaslónak a 8-10%-os kamat sem, ebbıl pedig a kamatadó levonása után is 8-6,4% megmarad. Akkor lehet, hogy mégsem érte meg lekötni a pénzünket hosszú évekre? [13] Egy másik bank hosszú, 5-10 éves lejáratú jelzálogleveleket bocsátott ki, amelyeket augusztus 21-e és 31-e között lehetett jegyezni. Ezek elsı látásra roppantul vonzó feltételeket kínáltak: az elhelyezett összeg után 40 illetve 100%-os kamatot fizetnek a futamidı végén. Arra viszont valószínőleg kevesen fordítottak figyelmet, hogy utánanézzenek, hogy a bank az idıszak alatt egyáltalán nem tıkésít, tehát az idıközben termelıdött kamat nem hoz újabb kamatot a hátralévı idıszak alatt. Amennyiben ezt is számításba vesszük, az éves kamatok igencsak szerénynek minısülnek. [4] Az átcsoportosítás nagy nyertesei az ingatlanalapok, amelyekbe néhány hét alatt 110-150 milliárd forint áramlott. Míg Németországban az ingatlanárak emelkedésének csökkenı tendenciája, addig Magyarországon az alapok által felvásárolható ingatlanok alacsony száma okoz gondot. Míg egy átlagos ingatlanalap eszközeinek 60-80%-a valóban ingatlan, addig a mai viszonyok szerint ez az arány hazánkban 40% alá csökkent – részben a mostani nagy átcsoportosítás következtében. Ez egyben azt is jelenti, hogy az alapok hozama egyre inkább közelít
az állampapírok kockázatmentesnek tekintett hozamához, mivel ezek a nevezett alapok kiegészítı befektetési célpontjai. [14][15] További 250-290 milliárdra tehetı az az összeg, amely a kamat- és árfolyamnyereségadó elkerülése érdekében más befektetési jegyekbe vándorolt. Becslések szerint 100 milliárd összeg az alacsony kockázatú alapokba, a maradék 150-190 milliárd forint pedig a közepes és magas kockázatúakba került. [15] A biztosítótársaságok is nagy erıkkel keresték a kamatadó kikerülésének lehetıségét, s úgy tőnik, hogy találtak is egy, a célnak megfelelı megoldást: a unit-linked életbiztosításokat. A törvényben maradt egy kiskapu, amelynek bezárásáról mindezidáig még nem gondoskodtak: Amennyiben valaki ilyen típusú konstrukciót indít, az nemcsak hogy elodázhatja, de a mai állás szerint véglegesen ki is kerülheti a kamat- és árfolyamnyereség-adót. A befektetésekhez kötött életbiztosítási konstrukció lényege, hogy jellemzıen 10-20 évre kötik, és évente egy, a szerzıdésben meghatározott összegő megtakarítás kerül a számlára. A díj egy része életbiztosítási célra levonásra kerül, de a maradék összeg (amely konstrukciótól függıen akár a befizetés 99%-a is lehet) befektetési alapokba kerül, ahol évrıl évre gyarapodhat. A megoldás része, hogy az életbiztosításhoz nyitott értékpapír-számlára bármikor bármekkora összeg elhelyezhetı az éves díjon felül is ún. eseti díjként, amely összeget bármikor átcsoportosíthatunk az egyik befektetési alapból a másikba, sıt, a szerzıdés szerint minimális költséggel bármikor visszaválthatjuk azt mindenféle adóteher nélkül. Ez azt jelenti, hogy aki 2006 szeptember 1-e elıtt elindított egy ilyen szerzıdést, az akár 20 évre megválthatta adómentességét. Folynak a találgatások arról, hogy ez a lehetıség miért és meddig áll fenn. A biztosítók úgy magyarázzák a dolgot, hogy mivel a magyar nyugdíjrendszer köztudottan az összeomlás szélén áll, és a demográfiai adatokat szemlélve ez a helyzet a jövıben csak rosszabb lesz, így az állam ezzel az eszközzel kívánja erısíteni a lakosság öngondoskodási hajlamát. Nyilvánvalóan messzemenı vitákat lehetne folytatni ebben a kérdésben, hiszen felmerül, hogy valójában miért hagyták meg ezt a lehetıséget. Azt mindenesetre le kell szögezni, hogy a szeptember 1-je után kötött szerzıdések esetén már nem adómentes az eseti számlán elhelyezett összegek visszaváltásakor keletkezı árfolyam-nyereség. [16] Adómentesítı megoldások Milyen lépéseket volt célszerő megtenni az árfolyamnyereség-adó elkerülése érdekében? Álljon itt néhány jellemzı megoldás:
bankbetétbıl hosszú távú lekötésre váltani, vagy pénzpiaci alapra a befektetési jegybıl nem volt érdemes kiszállni, inkább további vásárlás passzív tızsdei befektetık számára a részvényeket célszerő részvényalapra váltani állampapírokból kiszállni, átlépni megfelelı befektetési alapba unit-linked biztosítások: minél nagyobb eseti befizetést utalni az életbiztosítási számlára és még egy ötletes megoldás: azok számára, akik 2006. szeptember 1-e után számítattak nagyobb összegő jövedelemre, a bankok kedvezményes kamatozású hiteleket ajánlottak, amelybıl még az adómentes idıszakban megvásárolható a megfelelı mennyiségő befektetési jegy [3] Mivel az új adó életbe lépése elıtti hetekben az ügyfélforgalom a bankokban jellemzıen 50100%-kal megugrott, valószínősíthetı, hogy az ügyfelek tájékoztatása nem mindig zajlott teljesen korrekt mederben, és az sem valószínő, hogy minden ügyfél pontosan megértette, hogy mivel jár a számára korábban sosem használt konstrukciók igénybevétele. Elképzelhetı, hogy az idıszakban megkötött szerzıdések utóéleteként számos panasz fog érkezni a PSZÁF-hez, amiért esetleg a hosszú lejáratú lekötésbıl idı elıtt kiemelt pénz nulla forintot fial, vagy valamely befektetési alap nem teljesíti a hozzá főzött reményeket. [5]
Az életpálya tervezése, pénzügyi stratégia: ki, mikor, mennyit, miért „Az állam folyamatosan gondoskodik róla, hogy a kertek alatt vezetı kanyargós ösvény gyorsabb legyen a nyílegyenes útnál” [16]
Történelmi okokkal magyarázható, hogy a magyar lakosság pénzügyi tudatossága meglehetısen alacsony szintő. Mindannyian hallhattuk idısebb ismerıseinktıl, hogy „Megyek az OTPbe”, miközben valamely másik bankba tart. A jelenség magyarázata, hogy a rendszerváltásig az országban egyetlen bank, és egyetlen biztosító létezett. A pénzügyi kínálat egyáltalán nem volt széles, a lehetıségek általában egyszerőek, és nem túl elınyösek voltak. Az elmúlt 16 évben a pénzügyi szektor szereplıinek száma jelentısen növekedett, ma hozzávetılegesen 40 bank és 30 biztosító kínálja a legkülönfélébb megoldási javaslatait, amelyek között az eligazodás a lehetetlenséggel határos. Igen nehéz, az átlagember számára egyenesen lehetetlen ugyanis számba venni és értékelni a legkülönfélébb jogcímeken és idıközökben felszámított díjak, jutalékok és kamatok tömkelegét. A bank- és biztosítóválasztás így általában nem tudatos döntés eredménye, hanem szubjektív elemek következménye: hol vezeti számláit a család többi tagja, hol dolgozik egy ismerısünk
a pult mögött, melyik fiókot tudjuk kényelmesebben elérni, vagy melyik biztosító ügynöke talált meg bennünket elıször. A fentiek értelmében, egy kis túlzással kijelenthetjük, hogy a bankok és biztosítók által nyújtott hatalmas kínálat miatt az embereknek akkora terhet jelentene mindenre kiterjedı, naprakész információkat beszerezni az ıket érintı pénzügyi kérdések és lehetıségek területérıl, amekkora terhet már csak nagyon kevesen hajlandók felvállalni. A másik nagy problémakört a tervezés hiánya jelenti. Felmerül a kérdés, hogy amennyiben meg tudunk tervezni egy összetettebb ünnepséget, vajon miért nem tudjuk ugyanezt megtenni a pénzügyeinkkel is? Hiszen elıbbi példánál maradva is jó pár dolgot a megfelelı sorrendben, a teendıket megfelelı idıben és helyen kell végrehajtanunk: idıpontot kell kérnünk a megfelelı hivatalokban, el kell készíttetnünk a meghívókat, meg kell hívnunk a résztvevıket, gondoskodnunk kell a vendégek fogadásáról, az ünnepség helyszínérıl, a zenekarról, az étkek elkészíttetésérıl, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Bármily meglepı, egy ember, vagy egy család életútja ugyanezen elvek mentén megtervezhetı. Tudjuk, hogy amíg tanulunk, nem sok jövedelemre számíthatunk, ilyenkor külsı segítséget kell igénybe vennünk a fennmaradásunkhoz. A munkába állással már rendszerint megszerezzük az önfenntartáshoz szükséges anyagi javakat, amelyek jó esetben gyarapodnak, egészen a nyugdíjazásunkig. A nyugdíjas években pedig megjósolható, hogy jövedelem-szintünk mélyen a korábban megszokott alá esik. Ez már egy kiindulópont lehet: készüljünk fel erre az idıszakra. A közgazdasági alapvetést igazolják a gyakorlati tapasztalatok is, mely szerint hosszabb távon a kockázatos befektetések hozama meghaladja a szerény kockázatúakét. S, amennyiben több évrıl van szó, úgy ez a különbség csak hatványozódik. [8] Gyakorlati számításokkal igazolható, hogy puszta 1%-os átlagos éves hozamnövekmény 20 év alatt a különbözı költségek levonása után hozzávetıleg 15-20%-kal nagyobb záró tıketömeget jelent. Több modellt is kialakíthatunk a magunk számára ahhoz, hogy ne érjen bennünket váratlanul ez az idıszak, de egyéni helyzetünknek megfelelıen más célok érdekében is érdemes számolnunk. Érdemes kis összegekkel is takarékoskodni, hiszen az idı képes szépen megszaporítani a félretett pénzt. Számítási példákkal igazolható, hogy a nyugdíjba vonulás után sem kell lemondanunk mindennapi kedvteléseinkrıl, és nem kell alább adnunk a már megszokott életszínvonalunkból, amennyiben tudatosan felkészülünk erre az idıszakra. Felkészülés nélkül pedig kezdjünk el azon gondolkodni, hogy mely jól megszokott mindennapi tevékenysé-
günkrıl szeretnénk majd lemondani, ha nyugdíjba megyünk, mert már nem engedhetjük majd meg magunknak. (TV-nézés? Nyaralás? Horgászat? Újság-elıfizetés? Autó?...). Nézzünk ehhez néhány jellemzı megtakarítási-modellt: 1. Ha egy ember egész élete során minimálbérért dolgozik, ám keresetének 5%-át rendszeresen megtakarítja, és közepes kockázatú eszközökbe fekteti be, úgy a tıkefelhalmozásnak köszönhetıen nyugdíjba vonulásakor fizetésének közel 1,3 szorosát költheti el havonta, amely várható nyugdíja összegének 2,6-szorosa. (részletes számítások a 1. számú mellékletben). 2. Ha a fenti példa szerinti ember kicsit szemfülesebb, és nem fél nagyobb ingadozással növekvı eszközöket vásárolni, úgy a tıkefelhalmozásnak köszönhetıen nyugdíjba vonulásakor fizetésének közel 2-szeresét költheti el havonta, amely várható nyugdíja összegének 3,5szerese (részletes számítások a 1. számú mellékletben). 3. Magasabb jövedelmőek számára ajánlható a modell, amely szerint havi keresetének harmadát a mindennapi kiadásokra, harmadát a hosszabb távú beruházásokra (pl. TV, hőtıszekrény, továbbképzés, nyaralás) költjük, s a maradék egyharmad pedig a megtakarítási számlára vándorol. Nagyobb összegek félre tétele esetén sokkal látványosabb a pénz gyarapodása már rövidebb idın belül is. Így már néhány évi takarékoskodás is lehetıvé teheti akár a nyugdíjba vonulást is. 4. Ma már a hétköznapi ember számára is elérhetıek olyan pénzügyi megoldások, amelyek nagyobb kockázat vállalásával még nagyobb nyereséget hoznak. Növelhetjük a tétet, amenynyiben unit-linked konstrukciónkat hitelfelvétellel kombináljuk. Ilyenkor a bank a biztosítóval kötött szerzıdés szerint meghatározott ütemezés szerint (pl. az indulástól számított 10., 15. és 20. években) a folyamatos biztosítási díjak hozammal megnövelt értékébıl megkapja a hitel tıkerészét, míg a hitelt felvevınek a bank felé csak az éppen aktuális kamatot kell megfizetnie. Egy átlagosnak tekinthetı esetben a biztosítónál befektetett összegek nagyobb hozamot hoznak, mint amekkora a hitel kamatterhe, s így a hitel törlesztı-részlete az utolsó években a hagyományos konstrukciókban fizetendınek akár a 30-50%-ára is zsugorodhat. A kockázat abban áll, hogy a befektetések idıszakosan (1-2 évig) teljesíthetnek rosszul is, de még ezzel együtt is egy 20 éves idıtávon ez a kockázat azért nem túl nagy. [17] Természetesen, amennyiben a hitel összegét már eleve azért vesszük fel, hogy azonnal befektessük, tehát nem költjük el azt, felmerül a kérdés, hogy valójában miféle kockázatot is vállalunk? Ez a kockázat tulajdonképpen nem túl nagy, hiszen befektetéseinkben folyamatosan rendelkezésünkre áll a felvett hitel összege (rossz esetben annak legalább nagy része), így bármilyen váratlan eseményre reagálhatunk úgy, hogy követeléseinket pénzzé tesszük, és visszafizetjük belılük a felvett hitelt. A modell nagyszerően mőködik egy átlagos 6-7%
THM-es, svájci frank alapú hitel, és egy átlagosan évi 15%-ot fialó részvény-alapú befektetési jegycsomag kombinációjával. Ilyenkor persze figyelni kell arra, hogy lehetıség szerint a befektetési alapok között is több helyre tegyük a pénzünket, vagyis meglegyen a diverzifikáltság. 5. Bármilyen, késleltetett törlesztéső, szabad felhasználású és viszonylag alacsony kamatú hitel felvétele esetén megtehetjük, hogy az összeget befektetjük (ennek egyik fajtája a diákhitel). Az ilyen konstrukciók kivétel nélkül csak akkor mőködnek, ha legalább 10 évben, tehát hosszú távon gondolkodunk, mert a kockázatosnak ítélt befektetési lehetıségek (pl. részvényalapok) ekkora távon szinte kivétel nélkül képesek hozni az elvárásoknak megfelelı hozamot. Nem kétséges, hogy a fent vázolt példák nem mindegyike alkalmazható és ajánlható mindenki számára, ki-ki döntse el, mit enged meg magának, de van egy régi mondás: „A pénzzel jól kell bánni, hogy ı is jól bánjék velünk.” Vagyis számoljunk, és tervezzük meg az életünket. Ha megfelelıen ki tudjuk aknázni a kínálkozó lehetıségeket, egyszer csak azt vesszük észre, hogy milliomosként élhetünk. A pénzügyi kultúra változóban van Magyarországon. Jó úton haladunk a nyugati világ felé, ahol a lakossági megtakarítások 50-60%-a befektetési alapokban nyugszik, amelyek pedig megtalálják a világgazdaság gazdasági kitörési pontjait: az unióhoz felzárkózó országok, Oroszország, Kína, India. A változásokban kiemelkedı szerepe van a mindenkori kormánynak, s a miénk a kamat- és árfolyamnyereségadó bevezetésével öntudatlanul is elısegítette ezt a folyamatot. Az országban évente több tízezer fiatal zár le olyan tanulmányokat, amelyeknek köszönhetıen megszerzi a pénzügyi intelligencia elméleti alapjait. Minél többen kezdik el használni közülük a megszerzett ismereteket, annál nagyobb jólétben fog élni a társadalmunk. S végül ne feledkezzünk el arról a több tízezer biztosítási ügynökrıl és közvetítırıl sem, akik városaink utcáit járva egyre több embert érnek el. Az ı szaktudásukon és lelkiismeretességükön dıl el, hogy a társadalom tagjai milyen pénzügyi megoldásokat választanak, s végsı soron az, hogy milyen sikerrel igazodnak el a pénzügyi világban. Zárásként álljon itt két jó tanács a pénzügyekhez: 1. Nem szabad elsıre elhinni mindent, amit a reklámok vagy a házi bankárok sugallnak. A buktatók az apró betős részekben vannak. 2. Keressünk olyan tanácsadót, aki több cég termékeit egyaránt átlátja és ismeri. Csak ı jelenthet garanciát arra, hogy tényleg a mi számunkra legjobb megoldást találjuk meg.
Jegyzetek 1. számú melléklet: egy minimalista életmodell Zoltán 25 évesen munkába áll. Tételezzük fel, hogy nagyon szerény, minimálbér nagyságú jövedelmet szerez, amely az alacsony, az inflációval megegyezı mértékben növekszik (tehát élete végéig minimálbérért dolgozik), befektetései nem hoznak kimagasló eredményt. Adjunk értéket a fent megfogalmazott, mindenben minimalista feltételezéseinknek. Zoltán jövedelme ma 62 500 forint. Tételezzük fel, hogy szakmai elımenetele következtében jövedelme évente 5%-kal emelkedik egészen a nyugdíjba vonulásáig, 65 éves koráig. Az idıszaki átlagos infláció is legyen 5%. Zoltán tudatosan tervezi életpályáját, és nyugdíjas-korára gondolva 40 éven keresztül félreteszi keresetének 5%-át, hiszen ez egy könnyen félretehetı rész. Megtakarításait a hosszú távnak megfelelıen közepes és magas kockázatú befektetési alapokba fekteti, amelyek hosszú távon átlagosan egy nagyon szerény, évi 12% hozamot produkálnak. A fıbb számítási eredmények: 40 év múlva Zoltán havi jövedelme: 62 500 · 1,0540 = 439 999 Ft Zoltán (mai adatokkal számolva) hozzávetılegesen évi 220 000 Ft nyugdíjra számíthat. Gondolnánk, hogy Zoltán befektetési jegyeiben az idıszak alatt 52 millió forint győlt össze? Pedig alacsony keresete volt, amely az infláció mértékében növekedett, és annak csak az 5%-át tette félre! Ez a legtöbb ember számára megengedhetı. Ez az összeg azt jelenti, hogy amennyiben a további években ezt az összeget konzervatív befektetetési stratégiával évi 8%-on kamatoztatja, a 220 000 Ft nyugdíj mellett 345 804 forint kamatjövedelemre tesz szert, vagyis 220 000 Ft helyett 565 804 forint lesz a havonta elkölthetı jövedelme. Bár a túlságosan pesszimista feltételek miatt nem sok értelme van, az inflációt visszafejtve meghatározhatjuk a fenti összegek mai reálértékét is: Zoltán utolsó fizetésének reálértéke: 62 500 Ft Zoltán nyugdíjának reálértéke: 31 250 Ft Az összegyőjtött tıke reálértéke: 7 367 993 Ft A havi kamatjövedelem reálértéke: 49 120 Ft Akár reál-, akár nominálértéken vizsgáljuk az esetet, mindenképpen igaz, hogy a munkabér 5%-ának megtakarításával nagyobb összegő nyugdíj-kiegészítést alapozhatunk meg, mint amilyen összegő nyugdíjra számíthatunk. S ez még egy tényleg nagyon pesszimista modell, hiszen idırıl idıre vannak olyan sláger-alapok, amelyek évi 50% hozamot is elérhetnek. Amennyiben éves megtakarításainkat kockázatosabb alapokba helyezzük el, amelyek évi 16% hozamot adnak, úgy a lejáratkori összeg reálértéke 21 millió forint, a havi kamatjövedelem mértéke reálértéken 140 000 forint.
Irodalomjegyzék [1]: Bánhegyi Tiborné dr.: Közgazdaságtan III-IV. fıiskolai jegyzet, Tomori Pál Fıiskola, 2004. [2]: Figyelı, 2006. október 12-18., 52-53. oldal [3]: Figyelı, 2006. augusztus 10-16., 58-62. oldal [4]: HVG, 2006. augusztus 5., 91-92. oldal [5]: HVG, 2006. szeptember 2., 87-88. oldal [6]: HVG, 2006. szeptember 9., 104-105. oldal [7]: Figyelı, 2006. október 26 – november 1., 75-76. oldal [9]: HVG, 2006. szeptember 29.. 105-106. oldal [10]: Figyelı, 2006. szeptember 28-október 4., 72-74. oldal [11]: Figyelı, 2006. augusztus 10-16., 56-57. oldal [12]: Figyelı, 2006. szeptember 7-13., 68-71. oldal [13]: Figyelı, 2006. augusztus 24-30., 58-59. oldal [14]: Figyelı, 2006. szeptember 21-27., 68-69. oldal [15]: HVG, 2006. szeptember 16., 95-97. oldal [16]: Figyelı, 2006. augusztus 24-30., 60. oldal [17]: Figyelı, 2006. szeptember 14-20., 70-71. oldal [18]: www.generali.hu
Összefoglaló A tanulmány részletes áttekintést nyújt a lakossági megtakarítások piacának 2006 ıszi állásáról. Bemutatja és értékeli is az elérhetı befektetési módokat, kiemelve a legjobb lehetıségeket. Leírja, hogy hogyan reagált a megtakarítási piac a 2006. szeptember 1-tıl életbe lépı kamat- és árfolyamnyereségadóra. Végül az életpálya megtervezéséhez, célszerő pénzügyi stratégiákhoz mutat be néhány, bárki számára elérhetı megtakarítási modellt és lehetıséget.
Summary This thesis gives a particular review of the people’s investment market in autumn, 2006. It exhibits and appraises the accessible investment instruments, emphasizes the best opportunities too. It describes the reaction of the investment market to the taxes on interest and exchange gains which took effect on 01.09.2006. The study finally offers some simple models and possibilities to plan our career and to find an appropriate strategy of finance.
