Pszichoterápia A pszichoterápiás módszereken alapuló gyakorlat szakmai folyóirata 24. évfolyam, 2. szám, 2015. május
Tartalom A szerkesztő előszava Albert-Lőrincz Enikő, Bokor László TANULMÁNYOK Esettanulmány Felházi Anett: Hitelesség a terápiás kapcsolatban. Az áttétel-fókusz használata súlyos szelfdeficittel küzdő (borderline személyiségszerveződésű) páciens analitikus terápiájában Elméleti tanulmány Tóth Zoltán: Nagy apának nagy az árnyéka. Az apa archetípusai MŰHELY Esszé Oravecz Róbert, Miran Možina: A szlovén pszichoterápia múltja és konfliktusokkal teli jelene Műhelybemutatkozás Uzonyi Adél, Deli Éva, Gyollai Ágoston, Halmai Tamás, Lehoczki Ágnes, Lukács-Miszler Katalin, Magyar Eszter, Magyar Judit, Székely Mária: „Kényszergyógykezelők” – Terápiás lehetőségek egy tekintélyelvű szervezetben Műhelybeszélgetés – Magyar Hipnózis Egyesület Első esetem pályázat – Imre Gabriella¨ Pap Ágota SZAKMAI KÖZÉLET Interjú – Carl R. Rogers és az indeterminált emberkép. Kiss Hajnal interjúja Tringer László professor emeritus-szal Viták, hozzászólások Vita: Tegeződjünk vagy magázódjunk? Avagy hogyan szóljunk egymáshoz a terápiás és tanácsadói helyzetben? – Kökény Veronika¨ Vörös Viktor¨ Kiss Tibor Cece¨ Matuszka Balázs A terápiás gyakorlat etikai kérdései 12. – Balázs Adrienn ¨ Kökény Veronika ¨ Kuritárné Szabó Ildikó Hírek, információk Beszámolók Konferenciák – Beszterci Felícia ¨ Kovács Petra¨ Roszik Linda¨ Valkó Lili ¨ Valkó Lili ¨ Zábrádi Mariann Könyvismertetések – Erdélyi Ildikó ¨ Erős Ila ¨ Kerekes Zsuzsanna ¨ V. Komlósi Annamária Szakkönyv- és folyóiratlista Szakmai programok
Szerkesztőségi közlemények
A szerkesztők előszava A legutóbbi szám megjelenése óta szerkesztőségünk két gyakornokkal – Berger Noémi és Pál Krisztina – bővült. Szeretettel köszöntjük őket sorainkban és örömmel mutatjuk be olvasóiknak! A folyóirat előző, februári számában már jeleztük, hogy a szerkesztőség munkamenetét megújító folyamatba kezdtünk. Szándékunk, hogy a lap még közelebb kerüljön a szakmai élethez, mélyebb bepillantási lehetőséget nyújtva egymás munkájába, újabb megnyilatkozási lehetőségeket ajánlva fel a szakíróknak, mentori támogatást a kezdő szerzőknek. Jelen szám szerkesztőpárosaként – Albert-Lőrincz Enikő és Bokor László – izgatottan és izgulva vártuk, hogy milyen írások érkeznek be, és hogy miből játszhatjuk a „négykezest”. A megújító folyamat tervezésekor azt ígértük magunknak, hogy a kötetszerkesztés kreatívabbá válik az által, hogy a saját koncepcióink is érvényesülhetnek. Az elején járunk a változtatásoknak, így szerkesztőpárosunk még csak részben érvényesíthette elképzeléseit, mert az átmeneti időszakban elsősorban abból játszhattuk „négykezesünket”, ami rendelkezésünkre állt. Jelen számunkban színes a tanulmányok köre. Felházi Anett a Hitelesség a terápiás kapcsolatban című tanulmánya a gyakorlat kérdéseit állítja fókuszba. Tóth Zoltán elméleti írása a maszkulin oldalnak, az apa archetípusnak igyekszik jó szolgálatot tenni, méltó helyére állítani, rámutatva, hogyan hasznosíthatjuk az ősképeket aktuális emberi sorskérdésekben. Oravecz Róbert, Miran Možina esszéje már címével is (A szlovén pszichoterápia múltja és konfliktusokkal teli jelene) sugallja, hogy mi jellemzi hazájukban a szakmai közéletet. Írásuk nem rejtett szándéka, hogy tartalmasabbá tegyék a magyar - szlovén szakmai kapcsolatokat. Ebben a számban is lehetőségünk nyílik műhely megismerésére (Uzonyi Adél és munkatársainak írása), valamint folytatódik a műhelybeszélgetés sorozat, amelynek keretében a Magyar Hipnózis Egyesület osztja meg gondjait és egyesületi céljai megvalósítására alkotott terveit. Valkó Lili gondozásában újabb pályázatot hirdetünk, amelyben terapeuták emlékeznek vissza legnagyobb bukásukra. A felhívás és a további részletek megtalálhatóak a jelen számban, valamint a honlapunkon (pszichoterapia.hu). Szakmánk mozgalmas életet élt az elmúlt hónapokban, ezt tükrözi a szakmai közélet rovat gazdagsága: etikai eset, interjú (Kiss Hajnal kérdezi Tringer Lászlót), a Tegeződjünk vagy magázódjunk? vita újabb – utolsó előtti – része. Kaptunk beszámolót a Pszichoterápiás Tanács Szövetség legutóbbi üléseiről is (Bagotai Tamás tollából), s hírt adunk egy rangos kitüntetésről: gratulálunk Harmatta Jánosnak. Mire megjelenik e szám, túl leszünk a „Hiszem, amit látok?” című 11. Pszichoterápia konferencián. A programban új műfaj kapott helyett: a módszertani sokszemközt. A műfaj a szakegyesületi kapcsolattartókkal közösen alkotó szakmai gondolkodás eredményeként született meg. E közös munka nem csak az említett új műfajt hozta létre, hanem ennek köszönhetően nőtt a több módszert felölelő és az azt képviselő egyesület részvételével zajló
programok aránya. Cél a színes, élénk párbeszéd, a különbözőségek és azonosságok közös és gazdagító átélése. Továbbra is törekszünk arra, hogy szakfolyóiratunk minél érdekesebb, hasznosabb, olvasmányosabb legyen, tükrözve a szakmánkat foglalkoztató kérdéseket. Várjuk az elmélet és gyakorlat szempontjából kérdéseket felvető írásokat, megvitatásra érdemes kérdésekre tett javaslatokat, hozzászólásokat. A szerkesztőség is nagyobb örömmel lát munkához, ha van, amiből valóban koncepciót követő számot alkosson. Albert-Lőrincz Enikő, Bokor László
Absztraktok Esettanulmány Felházi Anett Hitelesség a terápiás kapcsolatban. Az áttétel-fókusz használata súlyos szelf-deficittel küzdő (borderline személyiségszerveződésű) páciens analitikus terápiájában A borderline személyiségzavarban szenvedő személyeknél a szelf és a másik egydimenziós, polarizált és sematikus reprezentációi nem integrálódnak egy összetettebb képbe. Így a páciens nem képes koherens képet kialakítani önmagáról és másokról. Az identitásdiffúziót a folytonosságérzet és a kontextusba szervezettség hiánya jellemzi. A bemutatandó esetben a rövid időn belül szélsőségesen változó áttételi történések kerültek a terápiás munka középpontjába. Az áttételben aktiválódott a kötődés belső munkamodellje, mely hasonlóan más súlyosabb személyiségzavarban szenvedő páciensekhez, bizonytalan, ellentmondásos és konfliktusos természetű volt. Az áttételi fókusz használata során feltárult, hogy milyen belső szerveződés rejlik a primitív affektusok és az impulzív viselkedések hátterében. A páciens érzései és ennek mentén a reakciói korai megalázottságát mutatták meg. Ha önzőnek és kihasználónak látta a terapeutát, érthetővé váltak számára is dühei és visszatérő csalódottsága. Ugyanakkor a páciens vágya egy szélsőséges, idealizált, gondoskodó kapcsolatra tovább fokozta mérsékelhetetlen szorongását, hogy dühe elpusztítja a terápiás kapcsolatot, illetve a terapeuta megbünteti és elutasítja őt. A terápia során a páciens elmozdulhat az áttételi élmények egyszerű, szegényesen elaborált és konkrét élményeitől, amik dominálják és elárasztják szubjektivitását. A terápiás intervenciókat és változásokat esetrészletekkel illusztrálom. Kulcsszavak: identitásdiffúzió – affektív instabilitás – hasítás és disszociáció – áttételi fókusz –tárgykapcsolati diádok
Elméleti tanulmány Tóth Zoltán Nagy apának nagy az árnyéka Az apa archetípusai Jung szellemi örökségével kapcsolatban a jungiánus körökben ismert, hogy a maszkulin oldal kevésbé kidolgozott, mint a feminin. Ez legnyilvánvalóbban az apa archetípusánál jelenik meg. Az erről szóló írások szinte teljesen hiányoznak, és ez a sötét folt jórészt a követőinél is megjelenik. A szerző röviden ismerteti a kortárs jungi irodalomban ennek a hiánynak a magyarázatát megkísérlő elméleteket, majd a görög mitológia alapján igyekszik bevilágítani erre az árnyékos oldalra, hogy felderengjenek a különböző apaarchetípusok: Uránusz, Kronosz, Zeusz, Poszeidón, Hádész és Dionüszosz. Mivel ebben a témában magyarul tanulmány még nem jelent meg, a cikk egyrészt igyekszik egy vázlatos átfogó képet bemutatni, másrészt pszichopatológiai jelentősége miatt részletesebben foglalkozik Kronosszal, aki a zsarnoki, elnyelő apa archetípusa, illetve aktualitása miatt Dionüszosszal, aki előrevetítette a mai kor férfi és apaszerepeinek átalakulását és a XIX. század végén a XX. század elején elemi erővel tört be a magaskultúrába, majd később a társadalmi folyamatokban is megjelent. Egyegy rövid álomrészlettel demonstrálja, hogyan jelennek meg ezek az ősképek napjainkban, a páciensek álmaiban. Kulcsszavak: apahiány – apaarchetípus – görög mitológia – zsarnoki apa – apaszerep átalakulása Esszé Oravecz Róbert, Miran Možina A szlovén pszichoterápia múltja és konfliktusokkal teli jelene Az elmúlt évtizedek során fonódtak szálak a magyar és szlovén pszichoterapeuták között, a két szakmai és tudományos közösség között mindeddig nem alakultak ki formális és tartalmi kapcsolatok. A szerzők tanulmányukban ismertetik a szlovén pszichoterápia szerény múltját és izgalmas jelenét, szeretnének hozzájárulni a két pszichoterápiás közösség közötti kapcsolatok fejlődéséhez és gazdagodásához. Kulcsszavak: pszichoterápia – Szlovénia – egyetemi szintű pszichoterapeuta képzés – történelem Műhelybemutatkozás Uzonyi Adél, Deli Éva, Gyollai Ágoston, Halmai Tamás, Lehoczki Ágnes, Lukács-Miszler Katalin, Magyar Eszter, Magyar Judit, Székely Mária
„Kényszergyógykezelők” – Terápiás lehetőségek egy tekintélyelvű szervezetben A műhelybemutatkozás az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet Klinikai Pszichológiai Osztályának (KPO) a Pszichoterápia folyóirat 2014. évi konferenciáján lezajlott team-bemutatkozását foglalja össze. Az Intézet közel 200 – többségében szkizofrén – beteg kényszergyógykezelését látja el. Betegeink nagyrészt súlyos bűncselekmény terhével kerülnek kezelésre, melynek időtartama bizonytalan (átlag 5-6 év). A több éves ittlét hosszú terápiás folyamat megtervezésére ad lehetőséget, amit főként a KPO végez. Írásunkban ismertetjük a speciális körülményeket, melyek között dolgozunk és folyamatosan alakuló csoportterápiás rendszerünket. Korlátaink közé tartozik, hogy kapacitásunk jelentős részét a diagnosztikai tevékenység köti le. Az intézet biomedikális szemlélete és a pszichiáter kollégák extrém leterheltsége miatt a team-munka kiépítésében is gyakran nehézségekbe ütközünk. Helyzetünk kétarcú, egyrészt nagy a szakmai önállóságunk terápiás munkánk alakításában, másrészt magunkra is vagyunk hagyatva ebben. Szeretnénk betekintést nyújtani a falak mögé, ezáltal szakmai izolációnkat csökkenteni, „egyedülállóságunkat” megosztani az érdeklődőkkel. Kulcsszavak: kényszergyógykezelés – forenzikus pszichológia – szkizofrénia – csoportterápia