6. tanulmány
JANUÁR 29–FEBRUÁR 4.
Pozitív gondolkodás
SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 19:14; Márk 7:21-23; Lukács 6:45; Apostolok cselekedetei 14:2; 15:24; Galata 3:1; Kolossé 3:1-17 „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírûek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekrõl gondolkodjatok” (Fil 4:8). A mentális egészséget célzó beavatkozások napjainkban egyik leginkább alkalmazott formája a kognitív viselkedésterápia* vagy más néven magatartásterápia, ami azon a feltételezésen alapul, hogy a pszichológiai problémák terén javulás áll be, ha az ember képes felismerni és megváltoztatni pontatlan vagy helytelen feltételezéseket, gondolatokat és magatartásformákat. A depresszióban szenvedõk hajlamosak a tényeket sötéten látni. Az aggodalmaskodókat szorongás tölti el, ha a jövõre gondolnak, akiknek pedig nincs elég önbizalmuk, felnagyítják mások sikereit, miközben a sajátjukról elfeledkeznek. A kognitív viselkedésterápia során arra tanítják meg az embereket, hogy felismerjék egészségtelen gondolkodási szokásaikat, és váltsák fel azokat jobbakkal, amelyek a kívánatosnak tartott viselkedést segítik elõ, ill. kiküszöbölik azt, ami rossz. A Biblia tanítása szerint kapcsolat van a gondolatok és a cselekedetek között (Lk 6:45). A helyes gondolkodási sémák nemcsak egészségesek, hanem a tisztesség, a jóság felé is vezetnek: „Tévelyegnek, akik rosszat akarnak, a szeretet és a hûség pedig jót akar” (Péld 14:22, új prot. ford.). A kognitív viselkedésterápia ma már elismerten az egyik legfontosabb pszichológiai kezelési forma a pszichiátriai és pszichológiai problémák széles körében. Számos kontrollált vizsgálat bizonyítja hatékonyságát a depresszió, a pánikbetegség és egyéb szorongásos, valamint táplálkozásbeli zavarok kezelésében. A „kognitív” szó arra a terápiás megközelítésre utal, amely szerint a tanulás mellett az információ-feldolgozási folyamatok, gondolataink, meggyõzõdéseink és értékelõ folyamataink is szerepet kapnak bizonyos pszichés problémák kialakulásában. *
46
január 30.
VASÁRNAP
GONDOLATOK: A VISELKEDÉS GYÖKEREI Mennyire fontos uralni nem csupán a tetteinket, szavainkat, hanem a gondolatainkat is? Mit találunk Mk 7:21-23 és Lk 6:45 verseiben ezzel kapcsolatban? Az impulzuskontroll-zavarokkal vagy szenvedélybetegségekkel küzdõk nem tudják legyõzni a késztetést pl. a lopásra, valakinek a megtámadására vagy a hazárdjátékra. A szakemberek megállapították, hogy az efféle impulzusokat, késztetéseket mindig megelõzik bizonyos gondolatok (vagy gondolatok láncolatai), amelyek azután elvezetnek a nem kívánt magatartáshoz. Éppen ezért arra tanítják meg pácienseiket, hogy felismerjék a helytelen reakciót kiváltó gondolatokat, majd azonnal hessegessék el azokat, elméjüket pedig mással foglalják le. Ilyen módon képesek lesznek uralni gondolataikat, és nem követik el azokat a hibákat, amelyekbe különben gyakran belesodródnak. Való igaz, hogy gyakran határozott gondolatok elõzik meg a bûnös tetteket. (Nem ez volna a kísértés?) Minden kereszténynek kötelessége, hogy Isten segítségével megtanulja felismerni ennek a folyamatnak az elsõ lépéseit, annál is inkább, mivel ha helytelen gondolatoknál idõzik, azok szinte elkerülhetetlenül bûnbe fogják vinni. Pál szerint az erkölcstelen magatartás helyett mi az ember másik választási lehetõsége? Róm 8:5-8 Az apostol rámutat, hogy szoros kapcsolat van a gondolatok és a magatartás között. Akinek gondolatait a Lélek tölti be, jócselekedetekre törekszik, akiben pedig bûnös gondolatok uralkodnak, bûnös dolgokat tesz. Nem elég, ha az ember csak a magatartásán akar változtatni pusztán illendõségbõl, vagy azért, hogy a világ elõtt fenntartsa a jóság látszatát. A szív (az értelem) átalakulására van szükség, különben a gyümölcsök majd leleplezik szíve valódi állapotát. „Fontos, hogy mindig világosan lássuk a tiszta gondolatok nemesítõ erejét és a gonoszak romboló hatását. Gondolatainkat irányítsuk szent dolgok felé, hogy azok mindig tiszták és igazak legyenek, mert csak a helyes gondolkodás jelent biztonságot mindenki számára” (Ellen G. White cikke, The Signs of the Times. 1905. augusztus 23.)! Tegyük fel, hogy el kellene mondanunk valakinek, mire gondoltunk az elmúlt 24 óra során! Mit mondanánk? Mennyire jönnénk zavarba? Válaszunk alapján vajon mi az, amin változtatnunk kell?
47
HÉTFŐ
január 31.
NYUGTALANÍTÓ GONDOLATOK Mi szokott megijeszteni? Hogyan tanulhatunk meg félelmeink dacára is bízni az Úrban? Végtére is, vajon az Úr nem hatalmasabb annál, ami éppen fenyeget?
A gondolatok rengeteg szenvedést váltanak ki. Philip Zimbardo pszichológus a Psychology and Life (A pszichológia és az élet) címû könyvében beszámol egy fiatal nõ esetérõl, akit kórházba kellett vinni, annyira rettegett a haláltól. Nem találtak nála semmi rendellenességet, éjszakára mégis benntartották megfigyelésre. Néhány órával késõbb a nõ meghalt. Utólag kiderült: évekkel korábban azt jövendölte neki egy jós, hogy meg fog halni a 23. születésnapján. A nõ valóban meghalt a 23. születésnapja elõtti napon – saját pánikszerû félelmének lett az áldozata. Vitathatatlan, hogy komoly szenvedés érheti az embert negatív gondolatai miatt, éppen ezért olyan szükséges az egészséges, tiszta gondolkodás (holnapi tanulmány). Arról se feledkezzünk el, hogy mások gondolkodására is ártalmas lehet negatív gondolataink kifejezése! A szó rendkívüli erõvel bíró eszköz – jó és rossz irányban is hat! Szavaink vagy építenek, vagy rombolnak; vagy élet, vagy halál rejlik bennük. Éppen ezért fontos ügyelni a kimondott gondolatokra és érzésekre! Mit tudhatunk meg ApCsel 14:2; 15:24 és Gal 3:1 verseibõl a másokra gyakorolt rossz hatással kapcsolatban?
„Ha nem vagy jókedvû és boldog, ne beszélj érzéseidrõl! Ne vess árnyat mások életére! A rideg, napfénytelen vallás egy lelket sem vonz Krisztushoz. Inkább Sátán csapdájába, a tévelygõk lába elé terített hálójába ûzi. Lehangoló élményeid helyett gondolj a Krisztus nevében igényelhetõ erõre” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 352. o.)! Idézzünk fel néhány olyan esetet, amikor valaki „pusztán” szavakkal képes volt teljesen összetörni! Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy mi soha senkivel nem teszünk ilyet? 48
február 1.
KEDD
TISZTA GONDOLKOZÁS „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírûek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekrõl gondolkodjatok” (Fil 4:8). Mi a lényege Pál tanácsának? Mi a kulcsa annak, hogy az ember képes is legyen így tenni? Lásd még 2Pt 3:1-2! Az egyik legnagyobb lelki áldás, hogy megjegyezhetjük, elismételhetjük a Biblia szavait, azokról gondolkozhatunk, elmélkedhetünk. Ez a biztos módja annak, hogy ápoljuk magunkban a „tiszta” gondolkozást (2Pt 3:1). Számtalan ember jutott már nagyszerû áldásokhoz úgy, hogy kívülrõl megtanult fontos bibliaszövegeket. Az aggodalom, kétely, félelem, idegesség vagy kísértés pillanataiban felidézték e verseket, és így a Szentlélek ereje által megkönnyebbültek, békére leltek. Mivel annyi csábító lehetõség vetekedik figyelmünkért (tv, számítógép stb.), a hívõk jelen generációja számára nagy a kísértés, hogy félretegyük a Bibliát. Éppen ezért szükséges komolyan elhatároznunk, hogy naponta olvassuk az Igét és elmélkedünk róla. Isten Igéje az egyetlen igazi védelem a világ támadásaival szemben, amelyek a gondolkozásunkra irányulnak. Tanulmányozzuk az iménti bibliaszöveget! Soroljuk fel, hogy milyen dolgokkal találkozunk, amelyek igazak, tiszták, kedvesek stb.! Mi az, ami közös bennük? Szombaton beszélgessünk saját listánkról a csoport többi tagjával! Az imádkozás is egy mód arra, hogy gondolatainkat távol tartsuk attól, ami bajba keverne. Amíg Istennel beszélünk, kevés az esélye annak, hogy gondolataink a testi kívánság vagy az önzés egyéb formái körül forogjanak. Biztos védelem a bûnös gondolatok – és ebbõl következõen a bûnös cselekedetek – ellen, ha olyan szokásokat alakítunk ki, amelyek imaéletünket erõsítik. A Bibliából világosan láthatjuk: Isten odafigyel a gondolatainkra, amelyek hatnak szavainkra, tetteinkre és általános jólétünkre. Isten azért akarja, hogy jó dolgokkal foglalkozzunk, mert a „tiszta gondolkozás” elõnyünkre válik úgy lelkileg, mint fizikailag. Ha a Biblia dolgain elmélkedünk, ha imádkozunk és a Lélek késztetésére hallgatva döntünk, valóban képesek lehetünk elménket és szívünket is afelé fordítani, ami minket és másokat is felemel. 49
SZERDA
február 2.
SZÍVÜNK GONDOLATAI Olvassuk el 1Sám 16:7; 1Kir 8:39; 1Krón 28:9; Zsolt 19:15 verseit! Mit hangsúlyoznak ezek a szövegek? Hogyan kellene ránk és gondolkodásmódunkra hatnia ennek az igazságnak? Vajon az itt felsorolt igékben közölt gondolat idegességet, félelmet vált ki belõlünk vagy reménnyel tölt el? Talán mindkettõ igaz? Elemezzük, hogy miért! „Mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét” (1Kir 8:39). A szív a Bibliában gyakran a gondolatok és érzelmek központját jelenti (lásd Mt 9:4). Egyedül Isten képes betekinteni gondolatainkba, szándékainkba, és csak Õ tudja titkos vágyainkat. A Teremtõ elõtt semmi nem marad rejtve, még egy átsuhanó gondolat sem. Javunkat szolgálja, hogy Isten ismeri a gondolatainkat. Az Úr akkor is jól tudja, mire van szükség, ha valaki túlságosan elkeseredett ahhoz, hogy értelmes imát mondjon. Mi csak a külsõt, a viselkedést látjuk, és abból próbálunk a másik gondolatára következtetni, Isten azonban igazán ismeri a gondolatokat. Sátánnak és angyalainak is csak arra van lehetõsége, hogy figyeljenek, hallgassanak, és úgy alkossanak véleményt arról, ami az emberben végbemegy. „Sátán nem tud a gondolatainkban olvasni, de tetteinket látja, hallja szavainkat, és mivel már olyan régen ismeri az emberi családot, képes jellemünk gyenge pontjait kihasználva formálni kísértéseit” (Ellen G. White cikke, The Review and Herald. 1891. május 19.). Napi döntéseink közben (legyenek akár személyesek, akár munkával kapcsolatosak), vagy ha másokra gondolunk, álljunk meg egy percre, és mondjunk el csendben egy imát! Élvezzük a meghitt párbeszédet kizárólag a megértõ Isten és közöttünk, amibe senki nem hallgathat bele az egész világegyetemben. Ha teret biztosítunk Krisztusnak a gondolatmenetünkben, védelmet élvezünk a kísértéstõl és lelki áldásokat nyerünk. Ez a folyamat segít még szorosabb kapcsolatot kialakítani az Úrral. Hogyan világít rá napi tanulmányunk a bibliai tanács igazságára, hogy ne ítéljünk? Hányszor fordult már elõ, hogy valaki félremagyarázta indítékainkat, mert nem tudta, mi van a szívünkben? Miért olyan fontos tehát, hogy mi se ítélkezzünk? 50
február 3.
CSÜTÖRTÖK
KRISZTUS BÉKESSÉGE AZ EMBER SZÍVÉBEN Milyen konkrét tettekre buzdít Kol 3:1-17 szakasza, hogy olyan életet élhessünk, amit az ígéretek szerint Krisztusban megismerhetünk? Ez a szakasz elvezet az erkölcsös és erkölcstelen magatartás, a szív és a gondolat gyökeréhez. Rámutat Jézus Krisztusra is, aki egyedül képes a jót munkálni bennünk, gondolatainkat irányítva. „És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kol 3:15, új prot. ford.). Figyeljük meg ezeket a kifejezéseket: „azokat keressétek”, „az odafelvalókkal törõdjetek”, „Krisztus békessége uralkodjon”, „a Krisztus beszéde lakjék bennetek”! Arra utalnak, hogy a bûn elkerülése és az erény megszerzése választás dolga, fel kell készülni rá, nem hirtelen jön. Csak úgy lehet legyõzni a bûnt, ha az „odafelvaló” dolgokat keressük, azokkal törõdünk, ezt határozzuk el szívünkben, gondolatainkban. Krisztus a forrása minden erénynek és jóságnak. Ha engedjük, képes igazi békességet hozni az elménkbe. Egyedül Õ képes erre. Tehát Jézusra kell bíznunk elménket, ami lényünk magja. A jellemfejlõdés szempontjából ez különösen fontos, nem hagyatkozhatunk a körülményekre! A gondolat tisztasága ellen hatnak a bûnös hajlamok és a körülöttünk lévõ világ romlottsága. Viszont az Úr nem hagy magunkra, segítségét és védelmét kiterjeszti mindazokra, akik elfogadják. „Ha gondolataink Istennél idõznek, az isteni szeretet és hatalom irányítja õket.” Ezért fontos, hogy azokból a szavakból éljünk, „amelyek Krisztus ajkáról származnak” (Ellen G. White: Mind, Character, and Personality. 2. köt. 669. o.). Lelki küzdelem idején kísértést jelenthet az embernek, hogy nehezen tudja elhessegetni a helytelen gondolatokat. Ilyenkor könnyebb, ha elmegyünk valahová, vagy más tevékenységbe kezdünk, jó társaságot keresünk. A változtatás idején imádkozzunk sokat, és igyekezzünk megerõsödni! A gondolkodás titokzatos emberi folyamat. Igazából nem is tudjuk pontosan meghatározni, mi az és hogyan mûködik. Legtöbb esetben azonban tudatunk legmélyén egyedül mi döntjük el, mire fogunk gondolni. Egy szempillantás alatt más gondolatra lehet váltani, egyszerûen csak meg kell hoznunk a döntést. (Bizonyos esetekben azonban pszichés betegségek gátolhatják ezt a képességet. Ekkor különösen hasznos az orvosi segítség, ha lehetõség van rá.) Mi a helyzet a gondolatainkkal? Mit teszünk, ha legközelebb valami rossz ötlik fel bennünk? 51
PÉNTEK
február 5.
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: „A helyes, tiszta gondolat ereje drágább Ofir aranyánál. Rendkívül fontosnak kell tartanunk a gondolataink feletti kellõ uralmat… Minden tisztátalan gondolat megfertõzi a lelket, csökkenti az erkölcsi erõt, és hajlamos elnémítani a Szentlélek késztetését. Elhomályosítja a lelki látást, hogy az ember ne tekinthessen Isten felé. Az Úr megbocsáthat a bûnbánó bûnösnek, és ezt meg is teszi, de még a bocsánatot nyert ember lelkén is ott marad a folt. Aki tisztán akarja látni a lelki igazságokat, annak el kell fordulnia minden tisztátalan szótól és gondolattól… Minden rendelkezésünkre álló eszközt fel kell használnunk arra, hogy gondolatainkat uraljuk és pallérozzuk. Elménket Krisztuséval kell összhangba hoznunk. Igazsága megszenteli testünket, lelkünket, szellemünket, és így képesek leszünk felülemelkedni a kísértésen” (Ellen G. White cikke, The Signs of the Times. 1905. augusztus 23.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Hasonlítsuk össze a csoportban a keddi részhez készített listánkat! Mit tanulhatunk mások válaszaiból? 2. Mit jelent ez a vers: „foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2Kor 10:5). Hogyan tanulhatjuk meg ezt tenni? 3. Miként hatnak a gondolatainkra a tévémûsorok, az internet, a szórakoztató olvasmányok, a reklámok stb.? Vajon milyen mértékben befolyásolják gondolkodásunkat és tetteinket? Miért csak áltatjuk magunkat, ha azt hisszük: semmi hatása nincs ránk annak, amit olvasunk vagy megnézünk? 4. Hogyan leplezik le tetteink a gondolatainkat – talán önkéntelenül is? Hogyan árul el a testbeszéd? 5. Mit tanácsolnánk annak, aki valamilyen szenvedéllyel, kényszeres magatartással küzd? Milyen bibliai ígéretekre hivatkozhatunk? Miért kell állandóan emlékezni arra, hogy Jézus elfogad és megbocsátja bûneinket? Mivel védhetjük meg a teljes elkeseredéstõl, nehogy azt gondolja, ha nem tudott gyõzni szenvedélye/i felett, bizonyára nem jó a kapcsolata Istennel? Mivel fejezhetjük ki legjobban, hogy szüntelen kapaszkodnunk kell az Úr megbocsátásának ígéretébe, bármennyire méltatlannak is érezzük magunkat? 6. Mennyire kell megfontolni szavainkat, amelyek tükrözik gondolatainkat? Mit tehetünk azért, hogy beszédünk hatása ne rossz, hanem csak jó legyen? 52
A FELTÁMADÁS REJTELMEI „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bõröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg õt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek” (Jób 19:25-27, új prot. ford.). „Személyiségünk megmarad a feltámadás után, még ha nem is ugyanazok az anyagi részecskék alkotják majd testünket, amelyek a sírba szálltak. Az ember számára rejtély Isten számtalan csodálatos tette. Az élet lehelete visszatér Istenhez, aki megõrzi jellemünket. Mindenki a saját jellemével támad fel. A maga idejében Isten majd elõszólítja a halottakat, ismét beléjük adja az élet leheletét, és a megszáradt csontokat életre kelti. Ugyanaz az alak jelenik meg, de nem lesz benne betegség vagy hiányosság. A feltámadt ember újból él, ugyanazzal a személyiséggel, hogy a barátok felismerhessék egymást. Nincs olyan törvény a természetben, ami arra utalna, hogy Isten ugyanazokat az anyagi részecskéket állítaná vissza, amelyek a halál elõtt alkották a testet. Isten kedve szerint való testet ad majd a feltámadt igazaknak. Pál ezt a kérdést a földbe vetett mag hasonlatával érzékelteti. Az elvetett mag elpusztul, ám új mag kel ki belõle. Az elenyészõ mag anyaga nem áll helyre, de Isten új, kedvére való formában kelti ki. A (feltámadott) ember testét sokkal finomabb anyag alkotja majd, mert az már új teremtés, új születés lesz. ’Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test’ (1Kor 15:44). [A hívõ] meghalhat, amint Krisztus is meghalt, de a Megváltó élete benne van. Élete el van rejtve Krisztussal Istenben. ’Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bõvölködjenek’ (Jn 10:10)… Az utolsó napon majd feltámasztja [a hívõket]” (Ellen G. White: Maranatha. 302. o.).
53