Petőfi Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda Sládkovičovo

1951 ‐ 2011

Petőfi Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda Sládkovičovo

Petőfi Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda, Sládkovičovo

Petőfi Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda Sládkovičovo

EMLÉKKÖNYV 1951 - 2011

3

P Petőfi Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda, Sládkovičovo

Kiadja: Az alapiskola igazgatósága Szerkesztette: Mgr. Balogh Katalin Borítóterv és szövegmunka: Ing. Balogh Zoltán, PhD. Nyomda:

4


Mottó: „Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. ... A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, És őket is a keresők útjára kell vezetnünk!“ Rudolf Steiner

5


Egy emlékkönyv margójára.... „Sokaknak egy cél felé való tömörülése Feltűnő, nagy dolgokat hoz létre.“

/Veres Pálné/

Úgy, mint az emberek életében, az intézmények hosszúéves történelmében vannak pillanatok, amikor visszapergetjük az időt, az események sorozatát. Többnyire ez egy kerek évforduló alkalmából történik. Iskolánk ünnepel! Hatvan év telt el azóta, hogy az első diákok elfoglalták helyüket padjaikban, az akkori nyolcéves középiskolában. Hatvan éven keresztül jöttek és jönnek a tanulók, hogy tudást, ismeretet és tapasztalatot szerezzenek. Annak ellenére, hogy ezek a visszatérések ismétlődnek, mindig újak és mások. Egy évforduló mindig hálás alkalom az emlékezésre, találkozásokra. Emlékezeteink tükrében megjelennek azok a tanulók, akik nagy mértékben hozzájárultak iskolánk hírnevének öregbítéséhez, végzősök, akik az életben nagyon jól helytálltak és az iskolaügyben, tudományban, a társadalmi és gazdasági élet szakterületein tevékenykednek. Sokunk emlékei eltévednek a távoli múltba és megközelítik azokat a személyiségeket, akik a katedra mögött állnak, akik lelkesen teljesítették kötelességüket a gyermek felkészítésével és nevelésével szemben. Mindez a tanítás komoly színvonalában, a tanítói kar közösségi erejével, közvetlen tanító‐diák kapcsolatában rejlett. Tartalmas és

6


gyümölcsöző munkásságukért nagy elismerés és köszönet jár. Mint az iskola igazgatója kívánok iskolánknak sok sikeres évet, jó pedagógusokat, és főleg sok gyereket, hogy az elkövetkezendő években is nevelni és művelni tudjuk az új fiatal generációt! Gondolataimat Galileo Galilei szavaival zárnám: „A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani!“ Mgr. Halás Mária, igazgatónő

Az iskolánkon folyó oktató‐nevelő munkáról Sokat gondolkodtam azon, miről írjak! Múltról, jelenről, jövőről? A múltban kiváló tanítóink voltak, akik nemcsak a tudást akarták megszerettetni diákjainkkal, hisz´ ők tudják, hogy a tudomány kincs, melynek párja nincs, s nélküle az egyén nem tud érvényesülni. Tökéletes példája ennek Pintér Ferenc igazgató úr, aki szinte minden idejét az iskolában töltötte. Lelkiismeretes oktató‐nevelő munkája mellett mindig talált időt az általa alapított iskolakórusra, amely közel 30 évig működött, színvonalas előadásait pedig országszerte megismerték. A kórus mellett különféle egyesületek szerveződtek, mint például a tánccsoport, színjátszócsoport és a citerazenekar, melyek jelenleg is működnek iskolánkon. 7


„Ágacska“ tánccsoportunkat az alsó tagozaton Karsay Margit koreográfus vezeti, kezdő citerásainkat pedig Vígh Sándor, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke vette szárnyai alá. Bréda Szilvia vezetésével 2002‐ben megalakult a „Diócska“ bábcsoport, mely azóta is sikert sikerre halmozva működik. A Duna Menti Tavasz, és egyéb bábfesztiválok díjazott résztvevője. Előadásaik a határon túlra is eljutottak, ahonnan számos díjjal, értékeléssel tértek haza. Nyelvész pedagógusaink irányításával a múltban és jelenben iskolánk egyaránt bekapcsolódott az anyanyelvi vetélkedőkbe, szavalóversenyekbe. Rendszeres résztvevői vagyunk a „Poznaj slovenskú reč“ nyelvi vetélkedőnek is. A német nyelvi versenyeken az országos fordulón is képviseltük az iskolát. Ezen versenyeken számos díjat, elismerő oklevelet szereztünk iskolánknak. A nyelvi vetélkedők mellett diákjaink sikeresen helyt álltak a matematikai, fizikai, biológiai és történelmi versenyeken is. Bekapcsolódtunk a képzőművészeti és atlétikai versenyekbe is, melyekről szintén sok oklevéllel tértek haza diákjaink. Természetesen az iskolai élet nemcsak ilyen jellegű feladatokból áll, hiszen a tanítási órákon kívüli tevékenységek is szerves részét képezik egy iskola életének.

8


Iskolánk dalos pacsirtái a „Sztárparádé“ című műsorral jeleskednek, de emellett diákjaink számos rendezvényen is részt vesznek. Minden évben képviselik iskolánkat a Diószegi Kulturális Napokon, a városi sportnapon, decemberben bekapcsolódunk a város által megrendezésre kerülő karácsonyi vásárba, majd az azt követő koncerten is részt veszünk, hogy meghittebbé tegyük az ünnepet. Iskolánkon már hagyománnyá vált a „terítési‐ és díszítési verseny“, mely a karácsonyvárás hangulatának elmélyítését szolgálja. Februárban az iskolán és óvodában álarcosbált, és Valentin nap alkalmából, suli‐bulit tartunk, melyen az álarcok felvonulását, általában, fergeteges buli zárja. Minden év márciusában a CSEMADOK helyi szervezetével karöltve megemlékezünk az „1848‐as forradalomról és szabadságharcról“. Március hónap folyamán látogatást teszünk a helyi könyvtárban is, mivel diákjainkat igyekszünk a könyvek szeretetére nevelni. Évente kétszer papírgyűjtést szervezünk, és április hónapban a Föld napja keretén belül megtisztítjuk Diószeg város utcáit a hulladéktól. Májusban az édesanyákat köszöntjük, csokorba szedett versekkel és jelenetekkel. A sok‐sok program és rendezvény mellett pedagógusaink nem feledkeznek meg a kirándulásokról sem, melyek nemes célt szolgálnak diákjaink között, 9


elmélyítik a barátságot, közelebb hozzák egymáshoz fiataljainkat. Ilyen kirándulás a már hagyománnyá vált tanulmányi út Bécs városába, melyen a karácsonyi piac mellett diákjaink szüleikkel és a tanító nénikkel együtt megtekintik a város nevezetességeit, és a múzeumokat. Iskolánk folyamatosan fejlődik, és mindig is igyekezett lépést tartani az egyre gyakrabban változó világgal. Olyan iskolát akartunk, és akarunk, ahová a gyermek örömmel jön tanulni, s mellette sokszínű, érdekes, személyiségét értékesen építő diákéveket raktároz el emlékezetében, amelyből erőt meríthet további élete során. Nem hanyagolható el az a körülmény sem, hogy tantestületünk tagjai nemcsak szakmailag, hanem emberileg is kötődnek iskolánkhoz, ez pedig célkitűzéseink sikerességének egyik záloga. Az iskola segít minket előretekinteni, csak előre haladni, megóv a bajtól, rávilágít arra, hogy mi a jó és mi a rossz, tanít tanulni, tudni és megtanít arra, mi az élet! Mgr. Balogh Katalin, igazgatóhelyettes

10


Gondolatok az iskoláról Diákja voltam, tanítója vagyok.... A múlt század 80‐as éveiben voltam az iskola diákja. Akkor még eszembe sem jutott, hogy nyolc év múltán visszatérek iskolámba, és a katedra másik oldalán fogok állni. Mint pedagógus értettem csak meg, hogy tanítóim munkája milyen nehéz és felelősségteljes hivatás. Nem egyszerű megértetni a tanulókkal, hogy milyen fontos a tudás, és nem könnyű a tananyagot sem átadni nekik. Jó érzés viszont, ha a gyerekek bizalommal fordulnak hozzám, tanácsot kérnek. Örömmel tölt el az is, ha a volt diákok sikeresen folytatják tanulmányaikat, szívesen látogatnak el az iskolába, és elbeszélgetnek velünk. Abban a szerencsés helyzetben voltam és vagyok, hogy a volt tanítóim befogadtak maguk közé, és a kollégájuk lehetek. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Megtisztelő számomra, hogy iskolánk nagy pedagógusainak követője vagyok, és beállhattam a Diószegi Magyar Alapiskola tanítóinak hosszú sorába. Iskolámnak e jeles évfordulója kapcsán azt kívánom, hogy ünnepelhesse fennállásának 70, 80, 90, 100.... évfordulóját, hogy olyan szükség legyen magyar iskolára, magyar tanítókra Diószegen, mint amilyen szüksége van az iskolának magyar gyermekekre. Ing. Fekuláné –Vajda Katalin, pedagógus 11


„Filléres emlékeim...“ /Bródy J. szövege alapján/ Sose felejtem el azt az augusztusi délelőttöt, amikor 1955‐ben Diószegre érkeztem, hogy jelentkezzem új munkahelyemen, a helyi iskolában. A járókelőktől érdeklődtem az iskola felől, de meglepetésemre nem kaptam egyértelmű felvilágosítást. A község különböző pontjait jelölték meg, míg egyikük azt ajánlotta, menjek a helyi kultúrházba. Ott az épület emeleti folyosójának egyik zugában találtam egy „igazgatói“ irodát. Bekopogtam hát, de vissza is hőköltem, mert a várt berendezés helyett egy kulisszákkal és egyéb színpadi kellékekkel zsúfolt helyiségben találtam magam. Elnézést kérve távozni akartam, amikor az asztal mögött ülő középkorú, szemüveges úr, mosolyogva kérdezte: „Mi járatban van kislány?“ A kölcsönös bemutatkozás után kiderült, hogy jó helyen járok, és az igazgató úr, Harmath Jenő, ismertette velem a helyzetet, hogy útbaigazítóimnak igazuk volt, hogy az osztályok a község különböző pontjain vannak elhelyezve. Elképedve hallgattam.... Én egy aránylag jól felszerelt városi iskolából, Ipolyságról jöttem ide, és megdöbbentett, hogy a 20. század közepén ilyen mostoha körülményekkel kell szembesülnöm. A másik meglepő, de jóval kellemesebb közleménye a diákok magas létszáma volt. Az igazgató úr közölte velem, hogy a VI.A. osztályfőnöke leszek, és 43 tanuló életét kell majd igazgatnom, osztályom pedig a régi posta épületében lesz elhelyezve. 12


Így kezdődött az én diószegi pályafutásom. Az a 34 év, melyet ebben az iskolában eltöltöttem, bővelkedett jóban és rosszban is. Ugyanakkor rengeteg tapasztalattal, élménnyel lettem gazdagabb. Fiatal voltam és lelkes, tele elhatározásokkal, célkitűzésekkel, melyeknek elérése érdekében gyorsan alkalmazkodtam a körülményekhez. Kollégáim és én szinte egy emberként fáradoztunk a közös cél érdekében: minél jobban tanítani, minél többet nyújtani a diákoknak. Munkánk eredménye nem maradt el. Intézményünk rövid idő alatt a járás egyik ismert iskolájává nőtte ki magát. Diákjaink számos járási, kerületi és országos rendezvényen öregbítették az iskola hírnevét. A kezdeti évek voltak a 34 éves pedagógiai munkám legszebb évei, melyekre még ma is, annyi év távlatából is szívesen emlékezem vissza. Kenyeres Dóra, volt igazgatóhelyettes Visszaemlékezésem.... Én ahhoz a korosztályhoz tartozom, akik résztvevői voltunk 60 évvel ezelőtt a magyar tanítási nyelvű iskolák újraindításának – még mint kisdiák. Otthon csak magyarul beszéltünk, az iskolában csak a tanítóink beszéltek szlovákul. Mi nem értettük őket, ők nem értettek minket. Mindenki szenvedett. Küzdelmes, nehéz évek voltak, de mi, gyerekek, nagyon összetartottunk.

13


Amikor újraindult a magyar nyelvű oktatás, nekünk gyerekeknek, nem volt beleszólásunk szüleink döntésébe. Ők döntöttek helyettünk, helyesen. Sokan sírtunk, mert a barátaink közül sokan „ott“ maradtak. Szüleim, de főleg az édesapám, széleslátókörű ember volt, és nem engedett a sírásomnak, könyörgésemnek – hála Istennek. Kölcseyt idézte: „A magyar szó még nem magyar érzés!“ Csak a magyar történelem és irodalom ismerete járul ehhez hozzá. Egész életemben hálás leszek szüleimnek, hogy átírattak a magyar iskolába, és megismerhettem Balassi, Petőfi, Arany, Kölcsey, Vörösmarty, Madách, Erkel, Liszt, Jókai, Gárdonyi, Munkácsy, Kodály, Bartók...... munkáit, ami hozzájárult ahhoz, hogy magyar lettem és maradtam. A magyar iskolák újraindítása utáni évek nagyon nehezek voltak, hisz nem voltak képzett tanítók, mert kitelepítették őket. Nem voltak tankönyvek ‐ jegyzetelni kellett, de a magyar helyesírást nem ismertük. Talán ez edzett meg, adott erőt és elkötelezettséget, hogy tanító lettem. Sok küzdelmes év van mögöttem. Sokat változott a tanítás és a követelmény. Új és újabb módszereket kellett kipróbálni, segédeszközöket készíteni. Az eredmények mindig új erőt adtak, a kudarcok is sarkalltak. Örömmel és megelégedéssel tölt el, hogy a magyar iskolából sok diák végzett egyetemet, főiskolát, lett tanító, orvos, mérnök, kutató, újságíró, közéleti személy.

14


A különféle középiskolát végzettek száma sokkal‐sokkal több. Tehát! Magyar iskolából is lehet érvényesülni! Talamon Edit, nyugdíjazott pedagógus Érdemes volt… „Ha élet zengi be az iskolát, Az élet is derűs iskola lesz. S szent frigyüket így folytatják tovább. Én iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet‐csaták között Volt mindig hozzám víg üzeneted.” (részlet Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba című költeményéből) Az ember akkor tudja csak igazán értékelni régi iskoláját, ha falain kívülre került. Akkor érti meg igazán, hogy óvták, hogy egyengették útjait volt tanítói, tanárai. Micsoda kerek, szép és biztonságos volt akkor a világ! Ami akkor nyűg volt, és úgy éreztük, hogy hiábavaló kötelesség és túlzott szigor, most vágy, hogy újra benne élhessünk. Boldogan emelném a táblatörlő rongyot, jelentenék óra előtt, mint hetes, és szívesen keresném meg a szertár zugaiban az elveszettnek hitt glóbuszt. Akkor nem értettem, hogy miért idézik Hérodotoszt, ma magam is olvasom. A kötelező olvasmányokról azt hittük, hogy feketelista, és mindent szabad olvasni "de azt nem", és most 40 év után Jókai Mór, Móricz Zsigmond és Mikszáth Kálmán kimunkált művein csodálkozom. A Nyugat nemzedéke akkor oly távolinak 15


tűnt, ma szívemhez oly közel van. Az 1.‐5. évfolyamokban kifejezetten jó tanuló voltam, de túl korán jelentkezett bennem a lázadó szellem, ahhoz hogy elutasítsak mindent, ami a javamat szolgálhatta volna, külön utakat jártam, végzősként Hemingwayt olvastam. Ma sem értem miért olvasta egy tizenéves „A búcsú a fegyverektől” az „Akiért a harang szól” című műveket. Az alapiskola elvégzése után a Losonci Építészeti Szakközépiskolába jelentkeztem, majd a sikeres felvételi után itt folytathattam tanulmányaimat, hogy később építészmérnök lehessek, de az már egy másik történet. Amikor végzősként kiléptem az alma materből elsírtam magam, akkor értettem meg, hogy valami olyasmi történt velem, ami már megismételhetetlen, éreztem, nincs vissza út, elmúlt valami, ami a részemmé vált, ami hozzám nőtt, amit annyira szerettem. Később tisztelettel és szeretettel gondoltam volt tanítóimra, hálás voltam nekik áldozatos munkájukért, amellyel felkészítettek az életre. Most túl az ötvenen még nagyobb idealizmus él bennem régi iskolám iránt. Hiszem, hogy amit életemben elértem szüleimnek, és volt tanítóimnak köszönhetem. Mindig volt olyan ember, aki a megfelelő pillanatban döntően jó irányban befolyásolta életemet. A magyar alapiskola az én időmben sok diákkal, kitűnő tanári karral rendelkezett. Működött itt énekkar, sportkör, német nyelvoktatás, de még matematikai szakkör is. Akkor még volt iskolai atlétikai verseny, és minden osztálynak ágyása a veteményeskertben. A technika órákon kristályrádiók születtek, őket már csak a hímzőkör tagjai és a 16


lombfűrész bajnokai múlták felül, akik ránézésre tudták, hogy milyen fűrésszel, milyen irányból vágható a legpontosabban az igényelt minta. Jó volt akkor diáknak lenni a diószegi magyar iskolában, szerelmek születtek itt, és életre szóló barátságok. Az ember azt hinné, hogy volt iskolánkról és tanárainkról csak jót és szépet lehet mondani, ami nekem szép és jó volt, utólag kiderült, hogy nem mindenkinek volt az. Csak polgármesterként szembesültem azzal a ténnyel, hogy a volt diákok (mindkét szülő a diószegi magyar iskolába járt) más iskolába íratják gyermeküket. Mi változott meg? Vagy csak a kisebbségi sorstól való félelem, vagy a mindennapi életben megélt atrocitások kényszerítik a szülőket, hogy a szüleiktől kapott nyelvet és kultúrát hátrahagyva próbáljanak gyermekeiknek egy új egzisztenciát teremteni. De sorsunk eldőlt, születésünktől fogva hordozzuk végzetünket. Mindenki megkapta a maga feladatát, hogy tisztességgel véghezvigye azt. Tanítsuk meg gyermekeinket tisztelni és ápolni a hagyományokat. Génjeinkben hordozzuk őseink minden tapasztalatát, tudását és gyötrelmét, és életünk során ők vigyáznak ránk, ők adnak erőt, ők segítenek bennünket, hogy megmaradhassunk igaz embernek. „Bár zord a harc, megéri a világ, ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák...” (Ady). Szabó Antal, polgármester a Diószegi Magyar Alapiskola volt diákja 17


DIÓSZEGI MAGYAR ISKOLA – így csupa nagy betűvel. Ez az iskola vezetett be a tudás utáni vágyódás birodalmába, ez az iskola adta meg az alapokat tanulmányaim folytatásához, előbb a Szenci Magyar Gimnáziumban, majd a pozsonyi Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karán. Még most emlékszem Bacsó tanító nénire, akinek köszönhetem, hogy bevezetett az írás‐olvasás tudományába – mondhatom együtt kezdtük. Ő a pedagógiai pályát, én pedig az iskolát. De nem felejtettem el a többi tanítómat sem, Szenk, Tóth, Halasi – Zelman, Patrik Erzsi tanító néniket, és a felsőbb osztályokban Dóka tanító nénit, aki az osztályfőnököm volt, valamint Hetényi, Kenyeres, Michalides, Ónodi tanító néniket és Pintér, Kövesi, Gágyor , Schmögner, Pálfy tanító bácsikat sem. Nagyon szép évek voltak, és most mondhatom, hogy nagyon sokat kaptam ettől az iskolától. Ez az iskola megszerettette velem a könyvet, belém táplálta a tudás iránti szomjat, és a többi ember iránti tiszteletet. Megtanított a munka szeretetére, és arra, hogy az életben megtaláljam a helyem, és hogy mindig maradjak hű a magyarsághoz, de tiszteljem a más nemzeteket is. Nekem ezt jelentette ez az iskola, és most visszaemlékezve nagyon örülök annak, hogy a gyerekeim is itt kezdhették el tanulmányaikat, melyeket most a lányom Pozsonyban folytat a Szlovák Műszaki Egyetem Műépítészeti karán, mint doktorandusz, és a fiam, aki szintén a Szlovák Műszaki Egyetemen, de a Kibernetikai karon, a mérnöki fokozat elérésén munkálkodik. Még egyszer szeretném megköszönni volt tanítóimnak, hogy megteremtették annak a lehetőségét, hogy az itt 18


megszerzett tudással megalapozzam életem és a családom egzisztenciáját. Nem szeretnék megfeledkezni szüleimről sem, akik akkor úgy döntöttek, hogy magyar iskolába adnak, és ez a döntésük elősegítette azt, hogy a magyar nyelven megszerzett tudással érvényesülni tudjak. Köszönöm! Ing. Karsay Sándor, volt diák Miért éppen magyar iskola? Ahhoz, hogy valaki érvényesülni tudjon az életben, nagyon sok tudásra, akaratra, kitartásra, önbecsülésre és hozzá egy kis szerencsére van szüksége. Ezek közül a tényezők közül a tudás megszerzéséhez szükséges a nyelv. A legtöbbet és leggyorsabban az anyanyelvén tudja megtanulni és megérteni az ember olyan szinten, ami az érvényesüléshez szükséges! Az önbecsülés alatt azt értem, hogy az ember próbáljon meg megmaradni annak, aminek született. Én is és a feleségem is a Diószegi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola diákjai voltunk. Számunkra nem volt kérdés, hogy gyermekeink – Szilvia és Laci – milyen nyelvű iskolába járjanak. Anyanyelvükön végezték el a középiskolát is. Majd akarattal és kitartással sikeresen elvégezték az állami nyelvű egyetemeket is. Lányunk most a Diószegi Petőfi Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa, unokánk Viktória is már harmadik éve ebben az iskolában tanul, anyanyelvén.

19


Mi mindnyájan anyanyelvünkön szereztük meg tudásunk alapjait, és úgy gondoljuk, hogy ez elegendő volt ahhoz, hogy megálljuk a helyünket az életben. Ing. Pisi László, volt diák

20


Köszöntők Kedves Diószegiek! Gratulálok a Diószegi Magyar Iskola megalakulásának 60. évfordulója alkalmából az egész családom nevében. Diószeg és az iskola kis japán családom életének nagy fontosságú tényezője. Különös érzelem fakad szívünkben az ünnep alkalmából. Nálunk Japánban 60 év alapvető egysége egy életnek. Ujjászületést jelent az ember életében. Kívánunk az iskolának és pedagógusainak az ünnep alkalmából sok sikert, sok jó tanulót, fejlődést és egészséget.

Sok szeretettel

Ieda Osamu

a sapporói egyetem tanára

Japán

21


Üdvözlöm a Diószegi Általános Magyar hatvanadik évfordulója alkalmából!

Iskolát

Én kis korom óta sok időt töltöttem Diószegen, és az iskolában. Azok a gyönyörű és boldog emlékek, amiket ez a kis város a szívemben hagyott, eddigi életem legszebbjeihez tartoznak. Kiskoromban az iskolásokkal nagy öröm volt játszani, hiszen nagy szeretettel fogadtak be engem. Felnőttként összehoztuk a koncertet, ami csodás élmény marad mindannyiunknak. Több évi, magyarokkal való együttélésem után, szívem nagyon fontos része a magyarokhoz tartozik. Lelkem pedig mindig Diószeghez köt engem. Szoktam mondani, hogy Diószegen él az én nagymamám: Talamon Edit tanító néni, aki engem 3 éves korom óta ismer, és számomra tényleg annyira közeli, mint egy valódi nagyanya. Remélem, hogy hamarosan újból meg tudom látogatni Diószeget és az iskolát.

Sok szeretettel

22

Ieda Takashi


Tartalom EGY EMLÉKKÖNYV MARGÓJÁRA....

6

AZ ISKOLÁNKON FOLYÓ OKTATÓ‐NEVELŐ MUNKÁRÓL

7

GONDOLATOK AZ ISKOLÁRÓL

11

DIÁKJA VOLTAM, TANÍTÓJA VAGYOK.... VISSZAEMLÉKEZÉSEM.... ÉRDEMES VOLT… MIÉRT ÉPPEN MAGYAR ISKOLA?

11 13 15 19

KÖSZÖNTŐK

21

STATISZTIKAI ADATOK

24

TANTESTÜLET TAGJAI (1951‐2011) AZ ISKOLA VEZETŐI 60 ÉV ALATT AZ ISKOLA JELENLEGI ALKALMAZOTTAI A 2010/11‐ES TANÉVBEN KIMUTATÁS AZ ISKOLA LÁTOGATÁSÁRÓL

24 26 27 28

ISKOLÁNK ÉLETE KÉPEKBEN

29

23


Statisztikai adatok Tantestület tagjai (1951‐2011) Andódi Károly Bacsó Edit Balogh Katalin Barczi Benő Barczi Mária Bilčík Edit Blaskovics Piroska Blazsek Beáta Bondor Emma Bréda Szilvia Csambál Katalin Cservenka Mária Cződör Júlia Dobos Ferdinánd Dóka Margit Dudás Edit Dudás Ilona Duliczky Erzsébet Farkas Árpád Farkas Etelka Farkas István Fedeles István Fehér Dóra Fekuláné Vajda Katalin Flaškár Karolina Fridrich Éva Fritscher Ede Gágyor József Halás Mária Harmath Jenő

24

Hegedűs József Hetényi Irén Hlavatý Csilla Horácsek József Hornyácsek Károly Jakoda Tibor Juhász János Juhász Teréz Kaprinai Lajos Kaszás János Katona Andrea Kenyeres Dóra Kenyeres Ilona Király Erika Klecs Edit Koháry László Kolek János Kovács Margit Kovács Zsuzsanna Kövesi Lajos Kratkóczi József Kratkóczi József Kriška Franciska Krommer Lujza Lancz Etel Láng Éva Lantai Irén Lukáš Józsa Maász József Magyarics Ferenc


Tantestület tagjai (1951‐2011) Majer Gyula Mázsár Andrea Mészáros Ágnes Mészáros Margit Mészáros Mária Michalidesz Jolán Mišovič Anna Mittala Irén Modra Szilvia Molnár Adrianna Molnár Károly Molnár Tímea Mórocz Károlyné Nagy Mónika Néma Zsuzsanna Ónódi Erzsébet Órás Ilona Otrekal Éva Pálfy Ferenc Papp Gabriella Papp Tünde Patrik Anna Patrik Erzsébet Patrik István Pecsuk Mária Perneczky Éva Pint Szabolcs Pintér Ferenc Pokstaller Anna Renczés Andrea Rostás Piroska Sedliak Éva Scheffer Teréz

Schmögner Zoltán Srejner Melinda Svarda Gyula Szabó Ilona Szalay Béla Szalay Krisztína Szarka Árpád Szenk Rózsa Szenk Sándor Ševčík László Takács Attila Talamon Edit Talamon Lóránt Tánczos Csilla Tokovics Mária Toriška István Tóth Ilona Tóth Magda Tóth Márta Tóth Zsuzsanna Tyukos Enikő Ürge Jolán Ürge Mária Urge Pál Vadovics Tibor Valenszky Katalin Varga Anikó Varga Piroska Végh Mária Vígh György Zárecky Gabriella Zelman Etel Zsidó László

25


Az iskola vezetői 60 év alatt Igazgatók 1. Ürge Pál /nemzeti iskola/ 2. Ürge Pálné /középiskola 1.‐4./ Ürge Pál /középiskola 5.‐8./ 3. Patrik Erzsébet 4. Harmath Jenő 5. Pintér Ferenc 6. Juhász János 7. Kaprinay Lajos 8. Kovács Zsuzsanna 9. Halás Mária

1950 1951 ‐ 1952 1951 ‐ 1952 1952 ‐ 1953 1953 ‐ 1957 1957 ‐ 1974 1974 ‐ 1990 1990 ‐ 2002 2002 – 2010 2010.1.1‐től

Igazgatóhelyettesek 1. Patrik Erzsébet 2. Molnár Károly 3. Szenk Sándor 4. Gágyor József 5. Kövesi Lajos 6.Kenyeres Dóra 7.Krommer Lujza 8. Koháry László 9. Kovács Zsuzsanna 10. Halás Mária 11. Balogh Katalin

26

1953 – 1959 1959 – 1963 1963 – 1969 1969 – 1972 1972 ‐ 1978 1978 – 1989 1989 – 1991 1991 – 1997 1997 – 2002 2002 – 2010 2010.1.1‐től


Az iskola jelenlegi alkalmazottai a 2010/11‐es tanévben

Az iskola tanítói: Mgr.Halás Mária, igazgató Mgr.Balogh Katalin, igazgatóhelyettes Mgr.Bréda Szilvia Dóka Margit Mgr.Dudás Ilona Farkas Etelka Ing.Fekula‐Vajda Katalin Mgr.Hlavatý Csilla Mgr.Király Erika Mgr.Kovács Zsuzsanna Mgr.Michalek Szilvia Mgr.Molnár Adrianna Mgr.Srejner Melinda Mgr.Tánczos Csilla Mgr. Tyukos Enikő Nevelőnők : Bilčík Edit Mgr.Flaškár Karolina Papp Tünde Tóth Márta Gazdasági személyzet: Čanaky Mária Technikai személyzet: Fekete János, iskolagondnok Csanaky Erika, takarítónő Laky Erzsébet, takarítónő Takács Zita, takarítónő

27


Kimutatás az iskola látogatásáról

Tanév 1950/51 1951/52 1952/53 1953/54 1954/55 1955/56 1956/57 1957/58 1958/59 1959/60 1960/61 1961/62 1962/63 1963/64 1964/65 1965/66 1966/67 1967/68 1968/69 1969/70

28

Tanulók száma 130 184 260 310 333 364 363 358 393 345 381 387 428 400 416 442 435 420 396 367

Tanév 1970/71 1971/72 1972/73 1973/74 1974/75 1975/76 1976/77 1977/78 1978/79 1979/80 1980/81 1981/82 1982/83 1983/84 1984/85 1985/86 1986/87 1987/88 1988/89 1989/90

Tanulók száma 331 298 288 280 255 247 247 238 245 226 213 200 183 193 205 206 222 231 246 239

Tanév

Tanulók száma 1990/91 243 1991/92 254 1992/93 226 1993/94 237 1994/95 220 1995/96 218 1996/97 201 1997/98 200 1998/99 190 1999/00 191 2000/01 184 2001/02 177 2002/03 161 2003/04 148 2004/05 136 2005/06 127 2006/07 114 2007/08 102 2008/09 106 2009/10 98 2010/11 102


Iskolánk élete képekben

Anyák napi ünnepség

Ballagás 29


Óvodás ballagás

Banská Štiavnica 30


Bécs

Bécs 31


Bojnice

Karácsonyváró – iskola 32


Sítanfolyam

Úszótanfolyam

33


Álarcosbál

Sztárparádé 34


Nyári tábor

Brhlovce 35


Támogatóink:

Diószeg város Ing. Szabó Antal Ing. Pisi László Ing. Karsay Sándor Nagy Ágota – virágüzlet Hotel Tevel CSEMADOK Aréna Király Erika Farkas Etelka Bréda Szilvia Tóth Márta Bilčík Edit Molnár Adrianna Tánczos Csilla Fekula‐Vajda Katalin Dóka Margit Halás Mária Balogh Katalin A PSMTNYAI és Óvoda mellett működő Szülői Tanács Karika Mónika Kováč Andrea Ing. Hontvári Ferenc Franta Edit Čanaky Mária 36


37


38

Petőfi Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda Sládkovičovo

Recommend Documents