Oktatási segédlet a gépészmérnökkari
MUNKAVÉDELEM c. tantárgyakhoz szerkesztette: Berecz Tibor
BME Anyagtudomány és Technológia Tanszék
Utolsó módosítás: 2008.06.10.
TARTALOMJEGYZÉK 1
A munkavédelem ............................................................................................................... 7 1.1
A munkavédelem területei................................................................................................... 7
1.2
A munkavédelem jogi szabályozása: munkavédelmi törvény.......................................... 8
1.2.1 1.2.2
1.3
A veszélyes és ártalmas tényezők hatása ......................................................................... 11
1.4
A munkavédelem eszközrendszere ................................................................................... 14
1.4.1 1.4.2 1.4.3
1.5 1.5.1 1.5.2
2
Műszaki és higiéniás eszközök ..................................................................................................... 14 Jogi és igazgatási eszközök ........................................................................................................... 14 Oktató, nevelő és felvilágosító eszközök ...................................................................................... 14
Munkabalesetek kivizsgálása ............................................................................................ 16 Munkabalesetekkel kapcsolatos munkáltatói kötelezettségek....................................................... 16 Egyéb, munkabalesetekkel kapcsolatos kötelezettségek ............................................................... 19
Munkapszichológia ......................................................................................................... 20 2.1
Az emberi munka jellegének változási irányai................................................................ 20
2.2
A munkapszichológia kialakulása, története ................................................................... 21
2.2.1 2.2.2 2.2.3 2.2.4 2.2.5
2.3
3
Főbb fejezetei .................................................................................................................................. 8 Főbb fogalmak .............................................................................................................................. 10
Tudományos munkaszervezés (F. W. Taylor, 1854-1915)............................................................ 21 Vezetéstudomány (H. Fayol, 1841-1925) ..................................................................................... 21 Pszichotechnika............................................................................................................................. 21 Emberi viszonyok („human relations”) felismerése ...................................................................... 21 Ergonómia („human factors”, „human engineering”) ................................................................... 21
A munkapszichológia főbb területei ................................................................................. 21
A fizikai munkakörnyezet................................................................................................ 22 3.1 3.1.1 3.1.2
3.2 3.2.1 3.2.2 3.2.3
3.3 3.3.1 3.3.2 3.3.3 3.3.4 3.3.5
3.4 3.4.1 3.4.2 3.4.3 3.4.4 3.4.5
3.5 3.5.1 3.5.2 3.5.3 3.5.4 3.5.5
A különböző érzékleti modalitások közös jellemzői........................................................ 22 Abszolút küszöb ............................................................................................................................ 22 Különbségi küszöb (éppen észrevehető különbség)...................................................................... 22
A vizuális környezet ........................................................................................................... 23 Az emberi látás jellegzetességei.................................................................................................... 23 A megvilágítás .............................................................................................................................. 23 Színdinamika................................................................................................................................. 25
Az akusztikai környezet .................................................................................................... 26 Hangtani alapok ............................................................................................................................ 26 Az akusztikai környezet jellemzői ................................................................................................ 27 A zaj hatásai a dolgozókra ............................................................................................................ 28 A zene hatásai ............................................................................................................................... 29 A zaj elleni védekezés ................................................................................................................... 29
A rezgések ........................................................................................................................... 31 A rezgések fizikai jellemzői .......................................................................................................... 31 A rezgések hatása a dolgozókra .................................................................................................... 31 Rezonancia .................................................................................................................................... 31 A rezgések hatását befolyásoló tényezők ...................................................................................... 31 A rezgések hatásai ellen való védekezés ....................................................................................... 31
Klímaviszonyok .................................................................................................................. 31 A munkahelyi klímát meghatározó tényezők ................................................................................ 31 Az emberi test hőmérséklet-szabályozása ..................................................................................... 31 Az emberi szervezet és a környezete közötti hőcsere.................................................................... 32 A nem megfelelő klímaviszonyok hatásai..................................................................................... 32 A nem megfelelő klímaviszonyok elleni védekezés...................................................................... 33
2
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 3.6 3.6.1 3.6.2 3.6.3 3.6.4
Vegyi és mérgező hatású anyagok .................................................................................... 37
3.8
Meteorológiai tényezők...................................................................................................... 40
4.1.1 4.1.2 4.1.3
5.1.1 5.1.2
5.2 5.2.1 5.2.2
Napi anyagcsere ................................................................................................................. 42 Alapanyagcsere ............................................................................................................................. 42 Munkaanyagcsere.......................................................................................................................... 43
Az energiaforgalom határai .............................................................................................. 43 A napi energiaforgalom................................................................................................................. 43 Tartós terhelési határ ..................................................................................................................... 43
Nők munkaképessége......................................................................................................... 43
5.4
Az idősebb dolgozók munkaképessége ............................................................................. 43
5.5
Munka- és pihenési rendszer............................................................................................. 44 A többműszakos munka ................................................................................................................ 44 Munkaközi szünetek...................................................................................................................... 44 A munkaidő hosszúsága ................................................................................................................ 44
A munkabiztonság pszichológiai tényezői ...................................................................... 44 6.1
A téma aktualitása ............................................................................................................. 44
6.2
Az emberi információ-feldolgozó rendszer általános modellje ...................................... 45
6.2.1 6.2.2 6.2.3 6.2.4
6.3 6.3.1 6.3.2 6.3.3
8
Monotónia ..................................................................................................................................... 42 Az éberségi szint csökkenése ........................................................................................................ 42 Telítődés........................................................................................................................................ 42
5.3
5.5.1 5.5.2 5.5.3
7
Fáradtsághoz hasonló jelenségek...................................................................................... 42
Az emberi szervezet anyag- és energiaforgalma............................................................. 42 5.1
6
Meteorológiai tényezők (légnyomás, páratartalom, stb.) .............................................................. 40 A meteorológiai tényezők dolgozókra gyakorolt hatása ............................................................... 40
Fáradtság ......................................................................................................................... 41 4.1
5
A légszennyeződés módjai a munkahelyen ................................................................................... 34 A légszennyeződés mértéke .......................................................................................................... 34 Porok ............................................................................................................................................. 36 Szagok........................................................................................................................................... 36
3.7 3.8.1 3.8.2
4
A légszennyeződés .............................................................................................................. 34
Az emlékezés fő szakaszai ............................................................................................................ 45 Az emberi információfeldolgozás működése ................................................................................ 45 Rasmussen modellje...................................................................................................................... 47 Az emberi hibázás Reaason-féle modellje .................................................................................... 47
A biztonságot meghatározó pszichológiai jellemzők....................................................... 48 Az ember mentális jellemzői......................................................................................................... 48 Az emberi hibázások szintjei......................................................................................................... 48 A mentális igénybevétel ................................................................................................................ 48
Ergonómia ....................................................................................................................... 49 7.1
Története............................................................................................................................. 49
7.2
Az ergonómia fejlődési irányai ......................................................................................... 49
Az információs technológiák alkalmazásának pszichológiai kérdései.......................... 50 8.1
Bevezetés ............................................................................................................................. 50
8.2
Az intelligens termékek felhasználói felületének alaptípusai: az interakciós stílusok. 50
8.2.1 8.2.2 8.2.3
Billentyű-alapú üzemmódváltásos interakció................................................................................ 50 Közvetlen manipulációs interakció ............................................................................................... 51 Nyelv alapú interakció .................................................................................................................. 51
3
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 8.3
9
Az interakció megtervezésének általános pszichológiai elvei......................................... 52
Nyomástartó edények ...................................................................................................... 52 9.1
A szabályzatokban szereplő fontosabb fogalmak............................................................ 52
9.2
Veszélyességi mutató.......................................................................................................... 53
9.3
Veszélyességi osztályok ...................................................................................................... 54
9.4
A Nyomástartó Edények Biztonsági Szabályzatának hatálya ....................................... 54
9.5
Üzemi és biztonsági szerelvények ..................................................................................... 55
9.5.1 9.5.2
9.6
Üzemi szerelvények ...................................................................................................................... 55 Biztonsági szerelvények................................................................................................................ 55
Nyomástartó edények felügyelete ..................................................................................... 55
9.6.1 9.6.2
9.7
Hatósági eljárások ......................................................................................................................... 55 Használati engedély....................................................................................................................... 56
Üzemeltetési előírások ....................................................................................................... 56
9.7.1 9.7.2 9.7.3 9.7.4 9.7.5
9.8
Okmányok ..................................................................................................................................... 56 Kezelés .......................................................................................................................................... 56 Üzemeltetés ................................................................................................................................... 56 Karbantartás, tisztítás .................................................................................................................... 58 Időszakos ellenőrzések.................................................................................................................. 58
Hatósági eljárási rend........................................................................................................ 59
9.8.1 9.8.2
Engedélyeztetés............................................................................................................................. 59 Vizsgálatok.................................................................................................................................... 59
9.9
Javítás beszállással............................................................................................................. 59
9.10
Acetilénfejlesztő készülékek biztonsági szabályzata ....................................................... 60
9.11
Gázpalack-biztonsági szabályzat ...................................................................................... 61
10
A hegesztés biztonságtechnikája ................................................................................. 62 10.1
A hegesztés és más rokon eljárások.................................................................................. 62
10.2
Hegesztések veszélyessége.................................................................................................. 62
10.2.1 10.2.2 10.2.3 10.2.4 10.2.5
10.3
A biztonságos hegesztés előírásai...................................................................................... 63
10.3.1 10.3.2
10.4
Területigény.............................................................................................................................. 65 Világítás ................................................................................................................................... 65 Fűtés ......................................................................................................................................... 65 Szellőztetés............................................................................................................................... 65
Védőfelszerelések ............................................................................................................... 65
10.6.1 10.6.2
10.7
Szakmai követelmények ........................................................................................................... 64 Egészségi alkalmasság.............................................................................................................. 64 Megbízhatóság.......................................................................................................................... 65
Hegesztői munkahely kialakítása ..................................................................................... 65
10.5.1 10.5.2 10.5.3 10.5.4
10.6
Szabályzatok, rendeletek .......................................................................................................... 63 Szabványok .............................................................................................................................. 64
A hegesztés személyi feltételei ........................................................................................... 64
10.4.1 10.4.2 10.4.3
10.5
Tűz és robbanásveszély ............................................................................................................ 63 Ártalmas sugárzások................................................................................................................. 63 Káros élettani hatások............................................................................................................... 63 Fulladási veszély ...................................................................................................................... 63 Egyéb veszélyek ....................................................................................................................... 63
Egyéni védőeszközök ............................................................................................................... 65 Kollektív védőeszközök ........................................................................................................... 66
Különleges körülmények között végzett hegesztőmunkák ............................................. 66
4
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 10.7.1 10.7.2 10.7.3 10.7.4 10.7.5 10.7.6 10.7.7
11
Kültéri munkák......................................................................................................................... 66 Magasban végzett munkák ....................................................................................................... 67 Munkagödörben végzett munkák ............................................................................................. 67 Különleges körülmények között végzett hegesztések............................................................... 68 Szűk, zárt térben végzett munkák............................................................................................. 68 Robbanás- és tűzveszélyes anyagokkal töltött berendezések hegesztése ................................. 69 Hegesztés tűzveszélyes környezetben ...................................................................................... 70
Forrasztás .................................................................................................................... 71 11.1
Eszközei, berendezései ....................................................................................................... 71
11.2
Biztonsági előírások ........................................................................................................... 72
11.2.1 11.2.2 11.2.3
12
Gázok, gőzök elleni védelem.................................................................................................... 72 Villamos védelem..................................................................................................................... 72 Tűzvédelem .............................................................................................................................. 72
Villamos érintésvédelem.............................................................................................. 73 12.1
A villamos áram élettani hatásai....................................................................................... 73
12.2
Az emberi test ellenállása .................................................................................................. 74
12.3
A villamos áram élettani hatását befolyásoló tényezők .................................................. 75
12.4
Az érintés-feszültség meghatározása ................................................................................ 75
12.5
Hogyan jöhet létre az áramütés ........................................................................................ 76
12.5.1 12.5.2 12.5.3 12.5.4
Fázis-föld érintés ...................................................................................................................... 76 Fázis-fázis érintés ..................................................................................................................... 77 Hibafeszültség áthidalása ......................................................................................................... 77 Lépésfeszültség áthidalása........................................................................................................ 79
12.6
Az érintésvédelem elvi alapja............................................................................................ 81
12.7
Az érintésvédelem szükségessége...................................................................................... 82
12.8
Az érintésvédelem módszerei ............................................................................................ 82
12.9
Érintésvédelmi osztályozás................................................................................................ 82
12.10
Aktív érintésvédelmi módszerek .................................................................................. 83
12.10.1 12.10.2 12.10.3 12.10.4
12.11
Védőföldelés (VF) .................................................................................................................... 83 Nullázás (NU)........................................................................................................................... 85 Egyenpotenciálra hozott hálózati rendszer (EPH) .................................................................... 88 Áram – védőkapcsolás (ÁKV) ................................................................................................. 88
Passzív érintésvédelmi módszerek................................................................................ 89
12.11.1 12.11.2 12.11.3 12.11.4 12.11.5
Kettős szigetelés (KSZ)............................................................................................................ 90 Törpefeszültség (TF) ................................................................................................................ 90 Védőelválasztás (VE) ............................................................................................................... 91 Elszigetelés............................................................................................................................... 92 Elkerítés, burkolás .................................................................................................................... 93
13
Munkahelyek létesítése, a munkavégzés személyi és tárgyi feltételei........................ 93
14
Anyagtárolás, szállítás, mozgatás ............................................................................... 95 14.1
Az R-S-T folyamat jellemzése ........................................................................................... 95
14.2
Segédeszköz nélküli kézi anyagmozgatás......................................................................... 95
14.2.1 14.2.2 14.2.3
Sajátosságok ............................................................................................................................. 95 A teher emelése, szállítása és letétele ....................................................................................... 96 Fontosabb biztonsági ajánlások ................................................................................................ 97
14.3
Egyszerűbb segédeszközzel végzett kézi anyagmozgatás ............................................... 97
14.4
A gépi anyagmozgatás főbb berendezései ........................................................................ 97
5
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 14.5
15
Különleges anyagok kezelése és tárolása ......................................................................... 98
Gépek biztonságos üzemeltetése.................................................................................. 98 15.1
Veszélyes mechanikai tényezők......................................................................................... 98
15.2
Kollektív védőeszközök ..................................................................................................... 98
15.3
Köszörülés biztonságtechnikája........................................................................................ 99
15.4
Anyagdarabolás veszélyei.................................................................................................. 99
16
Tűzvédelem .................................................................................................................. 99 16.1
Égéselméleti alapfogalmak ................................................................................................ 99
16.1.1 16.1.2 16.1.3 16.1.4
Szilárd anyagok égése ............................................................................................................ 100 Folyadékok égése ................................................................................................................... 100 Gázok égése............................................................................................................................ 100 Öngyulladások........................................................................................................................ 100
16.2
Tűzvédelmi alapfogalmak ............................................................................................... 101
16.3
Tűzvédelmi osztályok és osztályba sorolás .................................................................... 101
16.3.1 16.3.2 16.3.3 16.3.4 16.3.5
16.4
Tűzoltás alapelvei............................................................................................................. 102
16.4.1 16.4.2
16.5
17
Fizikai hatáson alapuló tűzoltás.............................................................................................. 103 Fizikai-kémiai hatásokon alapuló tűzoltás.............................................................................. 103
Tűzoltó anyagok ............................................................................................................... 103
16.5.1 16.5.2 16.5.3 16.5.4 16.5.5
16.6
Fokozottan tűz és robbanás veszélyes – jelzése: A................................................................. 101 Tűz és robbanás veszélyes – jelzése B ................................................................................... 101 Tűzveszélyes – jelzése: C....................................................................................................... 102 Mérsékelten tűzveszélyes – jelzése: D ................................................................................... 102 Nem tűzveszélyes – jelzése: E................................................................................................ 102
Folyadék halmazállapotú tűzoltó anyagok ............................................................................. 103 Gázhalmazállapotú tűzoltó anyagok....................................................................................... 104 Szilárd halmazállapotú tűzoltó anyagok................................................................................. 105 Tűzoltó habok......................................................................................................................... 105 Tűzérzékelők .......................................................................................................................... 105
Tűzoltó készülékek........................................................................................................... 105
Szellőzés, fűtés környezetvédelem ............................................................................. 106 A munkatéri levegő jellemzői iránt támasztott követelmények:.................................. 106
17.2
Szellőzési és fűtési rendszerek......................................................................................... 106
18
17.1
Ellenőrző kérdések .................................................................................................... 106
6
Utolsó módosítás: 2008.06.10.
1 A munkavédelem CÉLJA: Szervezett munkavégzés keretében a balesetek, foglalkozási ártalmak és megbetegedések ne következzenek be, függetlenül a munkavégzés szervezeti vagy tulajdoni formájától. FOGALMA: A munkavédelem a szervezett munkavégzésre vonatkozó biztonsági és egészségügyi követelmények és az ezeket megvalósító szervezetek, intézmények, eszközök, előírások összessége.
1.1 A munkavédelem területei A munkavédelmi törvény (Mv. t., teljes neve: 1993. Évi XCIII. Törvény a munkavédelemről) célja, hogy az Alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és a munkakörülmények humanizálása érdekében, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket. A megfogalmazás rendkívül szemléletes, meghatározza a munkavédelem célját, rendszerét és feltételeit. A munkavédelem fogalma jogi értelemben (az Mv. t. alkalmazásában) a szervezett munkavégzésre vonatkozó 1) biztonságos és egészségügyi követelmények, 2) az Mv. t. céljának megvalósítását szolgáló törvénykezési, szervezési és intézményi előírások rendszere, 3) valamint mindezek végrehajtása. A Magyar Köztársaság területén munkát végzőknek joguk van az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkafeltételekhez. A biztonság és az egészség együttes kezelése a munkavédelem két nagy területére utal, a munkabiztonságra és a foglalkozás egészségügyre. (A munkabiztonság a munkakörülmények és a munkavégzés szabályait határozza meg, ill. ezek betartását ellenőrzi. Feladata a balesetek megelőzése, a bekövetkezett balesetek kivizsgálása; intézkedések, hogy baleset ne ismétlődhessen meg. A munkaeszközzel, géppel, berendezéssel foglalkozik. A foglalkozás-egészségügy A munkát végző emberrel, az őt érő hatásokkal foglalkozik.) Fenteket kiegészíti – bár önálló törvényileg szabályozott ág – a környezetvédelem és a tűzvédelem is. A biztonság és az egészség szempontjából rendkívül fontos az ember. Tevékenységét az ember-gép-környezet rendszerben kell vizsgálni. Az ergonómia célja az emberi adottságoknak legjobban megfelelő, komfortos munkafeltételek kialakítása. A biztonságtechnika a műszaki és a természettudományoknak a balesetek és más hirtelen fellépő egészségkárosodások megelőzésére létrejövő követelmény-, eszköz- és intézményrendszer, amely lehet általános vagy szakterületi (pl. villamosság, anyagmozgatás biztonságtechnikája). A foglalkozás – egészségügyi szolgálat fő feladata a foglalkozásból (munkavégzésből) eredő egészségkárosodások, betegségek megelőzése, közreműködés az egészséges munkakörnyezet kialakításában. Ezen belül a dolgozók általános és speciális (a munkavégzésből és a munkakörülményekből adódóan szükséges) gyógyító – megelőző ellátása, a munkavégzéssel, a munkahelyekkel kapcsolatos köz- és munkaegészségügyi követelmények megvalósításának elősegítése, valamint az esetleg szükségessé váló rehabilitáció (a balesetek, vagy foglalkozási betegségek következtében csökkent munkaképesség helyreállítása) megvalósítása. A munka – környezetvédelem feladata az optimális munkakörnyezet kialakítása annak érdekében, hogy a dolgozók testi, lelki és szociális jó közérzete megvalósítható legyen. Ezt a feladatot tekintjük környezettervezésnek is. A munkavédelemmel kapcsolatos jogok gyakorlásában és a kötelezettségek teljesítésében a munka világának szereplői: az állami szervek, valamint a munkáltatók és munkavállalók 7
Utolsó módosítás: 2008.06.10. (esetenként érdekképviseleti szerveik) hármas képviseleti (tripartit) rendszerben kötelességszerűen együttműködnek. A munkavédelmi törvény hatálya kiterjed minden szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy milyen szervezeti vagy tulajdoni formában történik. A törvény meghatározott rendelkezéseit alkalmazni kell a munkavégzés hatókörében tartózkodókra is. A rendkívüli munkavégzési körülmények esetére (pl. mentési, katasztrófa – elhárítási tevékenységek), illetve a fegyveres testületeknél az illetékes miniszter által kiadott külön jogszabály kivételesen indokolt esetben az Mv. t. előírásaitól eltérő követelményeket, eljárási szabályokat is megállapíthat. A törvény előírásai a magyarországi munkavégzésre vonatkoznak (beleértve a vámszabadterületeket is, kivéve, ha törvény, vagy nemzetközi szerződés másként rendelkezik). A munkavédelem alapvető szabályait a munkavédelmi törvény, valamint a munkaügyi és a népjóléti miniszter által kiadott jogszabályok (rendelet a törvény végrehajtásáról) írják elő. Az egyes veszélyes tevékenységekre (technológiákra) vonatkozó előírásokat az illetékes miniszter rendeletével életbe léptetett szabályzatok (pl. Biztonsági Szabályzat), illetve a szabványok tartalmazzák. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés körülményeinek megvalósítása a munkáltató kötelessége. Nincs azonban formakényszer, a munkáltató az egyes kérdésekről külön – külön kiadhat utasítást, teheti ezt szóban, vagy írásban. A későbbi jogviták elkerülése érdekében azonban célszerű az írásbeli forma, valamint a munkavédelemmel kapcsolatos minden munkáltatói előírás egy rendelkezésben történő megadása (pl. munkavédelmi szabályzat készítése). A munkáltatói rendelkezés munkavédelemre vonatkozó szabálynak minősül. A munkavédelmi szabályozás tekintetében veszélyes az a létesítmény, munkaeszköz, munkafolyamat, technológia, amelynél a munkavállalók egészsége, testi épsége megfelelő védelem hiányában súlyos károsító hatásnak lehet kitéve. A veszélyes tényező hatása meghatározott körülmények között sérülést, vagy más hirtelen fellépő egészségkárosodást (vagyis balesetet), az ártalmas tényező pedig hosszabb idő alatt foglalkozási ártalmat, foglalkozási megbetegedést, vagy munkaképesség – csökkenést okozhat.
1.2 A munkavédelem jogi szabályozása: munkavédelmi törvény 1.2.1 Főbb fejezetei Az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel. E törvény célja, hogy az Alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és a munkakörülmények humanizálása érdekében, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a
8
Utolsó módosítás: 2008.06.10. foglalkozással összefüggő megbetegedéseket. Ennek érdekében az Országgyűlés – az állam, a munkáltatók és a munkavállalók feladatait, jogait és kötelességeit meghatározva – a következő törvényt alkotja: I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK • Alapelvek • A törvény hatálya • A munkavédelemre vonatkozó szabályok II. Fejezet AZ ÁLLAM MUNKAVÉDELMI FELADATAI ÉS A VÉGREHAJTÁSÉRT FELELŐS SZERVEK • Az állam feladatai • Az állami feladatok végrehajtásáért felelős szervek III. Fejezet AZ EGÉSZSÉGET NEM VESZÉLYEZTETŐ ÉS BIZTONSÁGOS MUNKAVÉGZÉS KÖVETELMÉNYEI • Általános követelmények • A létesítés követelményei • A munkavégzés tárgyi feltételei • A munkafolyamatra, a technológiára, az anyagra vonatkozó követelmények • Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi feltételei IV. Fejezet A MUNKÁLTATÓK ÉS A MUNKAVÁLLALÓK KÖTELESSÉGEI ÉS JOGAI AZ EGÉSZSÉGET NEM VESZÉLYEZTETŐ ÉS BIZTONSÁGOS MUNKAVÉGZÉS KÖVETELMÉNYEINEK MEGVALÓSÍTÁSÁBAN V. Fejezet A MUNKABALESETEK ÉS A FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK BEJELENTÉSE, KIVIZSGÁLÁSA ÉS NYILVÁNTARTÁSA VI. Fejezet A MUNKAVÉDELMI ÉRDEKKÉPVISELET, ÉRDEKEGYEZTETÉS • A munkavédelmi képviselő, a munkahelyi munkavédelmi bizottság • Munkavédelmi Bizottság • Munkavédelmi alap (Bírságok felhasználása) VII. Fejezet A MUNKAVÉDELEM HATÓSÁGI FELÜGYELETE Az OMMF, illetve a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek jogkörére vonatkozó külön szabályok VIII. Fejezet ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK 1. Baleset 1/A. Kockázat 2. Létesítés 3. Munkabaleset • Bányászati munkabaleset • Súlyos az a munkabaleset 4. Munkaeszköz 5. Munkahely 6. Munkavállaló 7. Munkavédelmi üzembe helyezés 8. Munkáltató 9. Szervezett munkavégzés 10. Újraindítás 11. Veszélyes 12. Veszélyes anyag (pl. robbanó, oxidáló, gyúlékony, sugárzó, mérgező, maró, ingerlő, szenzibilizáló, fertőző, rákkeltő, mutagén, teratogén, utódkárosító, egyéb egészségkárosító) 13. Veszélyforrás
9
Utolsó módosítás: 2008.06.10. a) a fizikai veszélyforrás • munkaeszközök, járművek, szállító-, anyagmozgató eszközök, ezek részei, illetve • mozgásuk, termékek és anyagok mozgása, • szerkezetek egyensúlyának megbomlása, • csúszós felületek, • éles, sorjás, egyenetlen felületek, szélek és sarkok, • tárgyak hőmérséklete, • a munkahelynek a föld (padló) szintjéhez viszonyított elhelyezése, • szintkülönbség, • súlytalanság, • a levegő nyomása, hőmérséklete, nedvességtartalma, ionizációja és áramlása, • zaj, rezgés, infra- és ultrahang, • világítás, • elektromágneses sugárzás vagy tér, • részecskesugárzás, • elektromos áramköri vagy sztatikus feszültség, • aeroszolok és porok a levegőben; b) a veszélyes anyag (lásd 12. pont); c) a biológiai veszélyforrás, ezen belül a • mikroorganizmus és anyagcsereterméke, • makroorganizmus (növény, állat); d) a fiziológiai, idegrendszeri és pszichés igénybevétel. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Mellékletek: 1. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez Az Mvt. 18. § (4) bekezdése alá tartozó munkaeszközök jegyzéke 2. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez Munkavédelmi (munkabiztonsági) szakképesítéssel rendelkező személy foglalkoztatásának feltételei 3. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez A munkabaleset kivizsgálásának szempontjai 4. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez Munkabaleseti jegyzőkönyv 5. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez Munkabaleseti jegyzőkönyv kitöltési utasítása 6. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez Munkabiztonsági szakértői szakterületek 1.2.2 Főbb fogalmak Baleset Az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, sérülést, mérgezést vagy más egészségkárosodást illetőleg halált okoz Munkabaleset Az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során, vagy azzal összefüggésben (pl. munkához kapcsolódó közlekedés, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, stb.) éri a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, sérülést, mérgezést vagy más egészségkárosodást illetőleg halált okoz, függetlenül a munkavállaló közrehatásának mértékétől, a baleset helyétől és idejétől. Munkabalesetnek számít a munkavállalót a munkába 10
Utolsó módosítás: 2008.06.10. menet vagy onnan jövet ért baleset, feltéve ha az az otthona és a munkahelye közötti legrövidebb útvonalon érte. Foglalkozási betegség Foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny vagy idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló egészségkárosodás, • amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve • amely a munkavállaló az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye. Halálos foglalkozási megbetegedés Halálos foglalkozási megbetegedés az olyan, halálhoz vezető megbetegedés, amelynél a halál oka a foglalkozási megbetegedés vagy annak szövődménye. Létesítés Az a folyamat, melynek eredményeként új üzem, munkahely jön létre, vagy meglevő felújítása, bővítése, átalakítása, illetve gép telepítése történik, függetlenül attól, hogy létrejötte után termelő vagy nem termelő célra használják. Munkaeszköz minden olyan gép, készülék, szerszám vagy berendezés, amelyet a munkavégzés során alkalmaznak, vagy azzal összefüggésben használnak (kivéve: az egyéni védőeszköz). Munkahely Minden olyan szabad vagy zárt tér, (ide értve a föld alatti létesítményt, a járművet is), ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak. Munkavállaló Szervezett munkavégzés keretében munkát végző személy. Munkáltató A munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató. Szervezett munkavégzés A munkaviszonyban, közszolgálati, ill. közalkalmazotti jogviszonyban, szövetkezeti tagság esetén munkaviszony jellegű jogviszonyban, a tanulói és hallgató jogviszonyban a gyakorlati képzés során, büntetés-végrehajtási jogviszonyban (előzetes letartóztatásban, elítéltként), a közigazgatási határozat alapján, a fegyveres erők, fegyveres testületek, a hivatásos állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság és más rendészeti szervek tagjai által szolgálati viszonyukban, a polgári szolgálatban végzett munka, valamint a munkáltató által kezdeményezett, irányított vagy jóváhagyott társadalmi munka.
1.3 A veszélyes és ártalmas tényezők hatása A veszélyforrás lehet: a) fizikai veszélyforrás (pl. munkaeszköz, anyagok és termékek mozgása, csúszós felületek, zaj, rezgés, elektromágneses sugárzás, porok a levegőben, stb.) b) veszélyes anyagok (pl. robbanó, gyúlékony, sugárzó, mérgező, fertőző, maró, rákkeltő anyagok, stb.) c) biológiai veszélyforrás (mikroorganizmus és anyagcsereterméke, stb.) d) fiziológiai, idegrendszeri és pszichés igénybevétel. A munkáltató kötelessége az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek a megvalósítása (természetesen a munkavállalók ilyen irányú felelősségével összhangban), valamint a megvalósítás módjának a meghatározása (a jogszabályok és a szabványok keretein belül). A munkáltató felelőssége tehát abban van, hogy neki magának kell azokat a személyi és tárgyi követelményeket megteremtenie, amelyek mellett a munkavállaló a maga kötelességeit teljesíteni tudja. A munkavégzésre vonatkozó szabályokat úgy kell meghatározni, hogy végrehajtásuk megfelelő védelmet nyújtson a munkavállalókon kívül a munkavégzés hatókörében tartózkodóknak és a szolgáltatásokat igénybevevőknek is. A munkaeszközöket úgy kell kialakítani, hogy lehetőleg zárják ki a
11
Utolsó módosítás: 2008.06.10. nem szervezett munkavégzés keretében történő rendeltetésszerű használat esetén is a balesetet, egészségkárosodást. A munkáltató köteles az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása céljából: a) a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló munkaviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja, b) a szükséges utasításokat a kellő időben a munkavállalónak megadni (meg tudja érteni, fel tudjon készülni), c) rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik-e és megtartják-e rájuk vonatkozó rendelkezéseket (az ellenőrzés módszerének, gyakoriságának, formájának, az ellenőrzés rendjének előírása a munkáltató feladata), d) megfelelő munkaeszközöket rendelkezésre bocsátani, e) új technológiák bevezetése előtt időben tájékoztatni a munkavállalókat (illetve munkavédelmi képviselőiket), f) a tudomására jutó rendellenességeket, bejelentéseket haladéktalanul kivizsgálni, a szükséges intézkedéseket megtenni, az érdekelteket értesíteni és közvetlen veszély esetén a munkavégzést leállítani,
12
Utolsó módosítás: 2008.06.10. g) a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések esetén a rendelkezéseknek megfelelően eljárni, h) a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, a kielégítő higiéniás állapotát, a szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), pótlását megoldani, i) írásban meghatározni az egyéni védőeszközök juttatásának belső rendjét (ez a feladat munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül), j) a munkavégzéshez szükséges munkavédelmi oktatást megtartani. A munkáltató köteles az 5/1993 (XII. 26.) MÜM rendeletben meghatározott veszélyességi osztályhoz és a munkavállalók létszámához igazodóan, a rendeletben megjelölt időtartamra és képesítési feltételekkel munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező személyt foglalkoztatni az egészséges és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatainak teljesítése érdekében. A munkáltató köteles a népjóléti miniszter rendeletében meghatározottak szerint foglalkozásegészségügyi szolgálatot működtetni, vagy annak szolgáltatásait igénybe venni. Ide tartoznak a munkaköri alkalmassági vizsgálatok, az egészségügyi veszélyeztető kockázatok feltárása, a védekezés módjának meghatározásában való közreműködés, az ártalmak megelőzésére vonatkozó intézkedések, az elsősegélynyújtás feladatai. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakmai irányítását az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) illetékes szervei látják el. A munkáltatónak tájékoztatni kell a munkavállalókat és a munkavédelmi képviselőt (bizottságot) arról, hogy az egészséges és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos őt terhelő feladatait ki látja el. A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, az egészséges és biztonságos munka végzésre vonatkozó szabályok megtartásával végezhet munkát. Így különösen köteles: a) a rendelkezésre bocsátott munkaeszköz biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződni, azt rendeltetésének megfelelően és a munkáltató utasítása szerint használni, a számára meghatározott karbantartási feladatokat elvégezni b) az egyéni védőeszközöket a rendeltetésüknek megfelelően használni és a tőle elvárható tisztításáról gondoskodni, c) a munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ruházatot viselni, d) munkaterületén a fegyelmet, a rendet és a tisztaságot megtartani, e) a munkája biztonságos elvégzéséhez szükséges ismereteket elsajátítani (az előírt oktatáson részt venni és azokat a munkavégzés során alkalmazni, f) az előírt orvosi (esetleg pályaalkalmassági) vizsgálaton részt venni, g) a veszélyt jelentő rendellenességet, üzemzavart a tőle elvárhatóan megszüntetni, vagy erre intézkedést kérni a felettesétől, h) a balesetet, sérülést, rosszullétet azonnal jelenteni. A munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától: a) az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit, a veszélyes tevékenységekhez az előírt védőintézkedések megvalósítását, b) szükséges ismeretek megadását, a betanuláshoz való lehetőség biztosítását, c) a munkavégzéshez munkavédelmi szükséges felszerelések, munka és védőeszközök, az előírt védőital, valamint tisztálkodó szerek és tisztálkodási lehetőség biztosítását. A munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni. Nem köteles a munkavállaló teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba, vagy a munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. A munkavállaló jogosult megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét, vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Ha a munkáltató utasításának teljesítésével másokat veszélyeztetne közvetlenül és súlyosan, a munkát meg kell tagadnia.
13
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Veszélyeztetésnek minősül különösen a szükséges védőberendezések, az egyéni védőeszközök működőképtelensége, illetve hiánya. A munkavállalót nem érheti hátrány az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása érdekében történő fellépésért (illetve a munkáltató vélt mulasztása miatti jóhiszemű bejelentésért). A munkavállalók az egészséges és biztonságos munkavégzéssel összefüggő jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül munkavédelmi képviselőt választani, ha a foglalkoztatottak létszáma 10 főt meghaladja (döntően nem fizikai munkakörök esetén a 20 főt). Ez alanyi jog, de nem kötelezettség. A munkavédelmi képviselők számára, megválasztásának és visszahívásának rendjére a Munka Törvénykönyvének az üzemi tanács tagjaira, illetve az üzemi megbízottra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. (Az üzemi tanács előírt létszáma száz munkavállalóig 3 fő, kettőszázig 7 fő, ötszázig 9 fő, ezerig 11 fő, ezer felett 13 fő). Amennyiben a munkavédelmi képviselők száma eléri a hármat, úgy munkahelyi munkavédelmi biztosságot (a továbbiakban bizottság) hozhatnak létre. Bizottság létrehozása esetén a munkavédelmi képviselőket megillető jogokat a bizottság gyakorolja (ha azok a munkavállalók összességét érintik). A bizottság tárgyalásán, annak kezdeményezésére a munkáltató vagy hatáskörrel rendelkező képviselője köteles részt venni.
1.4 A munkavédelem eszközrendszere A munkavédelem eszközeit három fő csoportba sorolhatjuk: a) műszaki és higiénés eszközök, b) jogi és igazgatási eszközök, c) oktató, nevelő és felvilágosító eszközök. 1.4.1 Műszaki és higiéniás eszközök A munkavédelem műszaki és higiénés eszközeinek azokat a technikai és foglalkozás – egészségügyi eszközöket, eljárásokat és intézkedéseket tekintjük, amelyek közvetlenül, vagy közvetve a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzését szolgálják. Csoportosítása: a) a termelési eljárás, a technológia, illetve a munkaeszközök munkavédelmi szempontból is teljes értékű kialakítása b) védőintézkedések alkalmazása (pl. védőberendezések, egyéni védőeszközök) c) műszaki egészségvédelmi eszközök (pl. szellőző berendezések, zajcsillapítás, stb.) d) egészségügyi megelőző eszközök és eljárások alkalmazása (pl. egészségügyi alkalmassági vizsgálatok, ártalomszint megállapítása) e) a munka megkönnyítését szolgáló eszközök és eljárások alkalmazása. 1.4.2 Jogi és igazgatási eszközök A műszaki és higiénés eszközök csak megfelelő szabályozási rendszerben érvényesíthetők. Ezt biztosítják a munkavédelem jogi és igazgatási eszközei. Ezek meghatározzák a feltételeket, a végrehajtás módjait, az ellenőrzést és a szankcionálást. Ide tartoznak a rendeletek, utasítások, szabályzatok, szabványok. Meghatározzák a műszaki és magatartási kötelezettségeket, a különböző eljárások rendjét és szervezeti normáit, mulasztások esetén a felelősségrevonás és jogorvoslat módjait. 1.4.3 Oktató, nevelő és felvilágosító eszközök A munkavédelmi oktató nevelő és felvilágosító munkának két egymással szervesen összefüggő feladatot kell megoldani. Egyrészt biztosítani kell, hogy a szervezetten munkát végzők beosztásuknak és munkakörüknek megfelelő munkavédelmi ismereteket szerezzenek.
14
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Másrészt tudatosítani kell minden munkavállalóval (a vezetőkkel, szervezőkkel és tervezőkkel is) a rá vonatkozó munkavédelmi követelmények és előírások értelmét, jelentőségét. Meg kell nyerni mindenkit, hogy aktívan közreműködjön a munkavédelmi feladatok megoldásában, a szabályok betartásában. A munkavédelmi oktató, nevelő és felvilágosító munka feltétele, hogy mind a műszakitechnikai baleset megelőzési tevékenység, mind a jogi-igazgatási szabályozás, illetve annak gyakorlata eredményes legyen. Nem lehet pontos, fegyelmezett munkát elvárni olyan munkahelyen, ahol rendetlenség van, rossz a világítás, vagyis ahol nem megfelelőek a munkakörülmények, ahol magának a munkának a megszervezése is fegyelmezetlenséget tükröz, arra ösztönöz. A munkavédelmi nevelő munkának meg kell értetni, hogy nem az „ember a termelésért”, hanem a „termelés az emberért” elvnek kell érvényesülni. A munkahelyi munkavédelmi oktatás egyértelműen a munkáltató feladata. A munkáltatónak oktatás keretében gondoskodni kell arról, hogy a munkavállaló a) munkába állásakor b) munkahely, vagy munkakör megváltoztatásakor, valamint az egészséges és biztonságos c) munkavégzés körülményeinek változásakor, d) munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor, e) új technológia bevezetésekor elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt, rendelkezzen az egészséges és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. A munkavállaló köteles az oktatásban részt venni, a biztonságos munkavégzéshez szükséges ismereteket elsajátítani és azokat a munkavégzés során alkalmazni. A szükséges ismeretek megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható. (A munkáltató felelős azért, hogy minden munkavállaló az általa értett nyelven ismerhesse meg a rá vonatkozó munkavédelmi szabályokat.) A Mvt. A munkavédelmi oktatás és az ismeretek ellenőrzési rendjének kialakítását a munkáltatóra bízza, ezt belső munkáltatói rendelkezéssel célszerű részletesen szabályozni (pl. a munkavédelmi szabályzatban). Bár törvény írja elő, de célszerű a munkavédelmi oktatás három alapvető formáját elkülöníteni, ezek: a) az előzetes b) az ismétlődő, és c) a rendkívüli munkavédelmi oktatás. Itt sincs formakényszer, a munkáltatóra van bízva, hogy melyik formát alkalmazza. Figyelembe kell vennie azonban a tevékenység jellegét, veszélyességét, a kialakult és korábban bevált gyakorlatot. Az előzetes munkavédelmi oktatás célja, hogy a munkavállaló elsajátítsa (illetve bővítse, korszerűsítse) a munkaköréhez szükséges munkavédelmi ismereteket. Ez az új belépőkre, valamint munkakör munkahely, munkaeszköz, munkakörülmények és technológia jelentős megváltoztatása által érintett munkavállalókra terjed ki. Az oktatás akkor hatékony, ha elméleti (és a munka jellegétől függően) gyakorlati részből áll. A gyakorlati oktatás időtartamát úgy kell megszabni, hogy a munkavállalók a biztonságos munkavégzéshez szükséges jártasságot és készséget megszerezhessék. Az ismétlődő munkavédelmi oktatás célja a már megszerzett elméleti ismeretek felújítása és (ha szükséges) a gyakorlati oktatás keretében elsajátítható tudnivalók felelevenítése, továbbá az eltelt időszak értékelése és a jövőbeli feladatok felvázolása (pl. a munkavédelmi ellenőrzések tapasztalata alapján). Ismétlődő munkavédelmi oktatásban kell részesíteni a gazdálkodó szervezet valamennyi dolgozóját, a munka jellegének megfelelő gyakorisággal. Az oktatás gyakoriságát és lebonyolítási módját a munkáltatónak kell szabályozni. Mindenkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkavállalónak folyamatosan, munkavégzésének teljes
15
Utolsó módosítás: 2008.06.10. tartama alatt (esetleg évekig, vagy évtizedekig) rendelkeznie kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel. Rendkívüli munkavédelmi oktatást akkor célszerű tartani, ha a jogszabályok jelentősen megváltoztak, illetve ha a gazdálkodó szervezet területén olyan súlyos munkabaleset, foglalkozási megbetegedés, vagy a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét veszélyeztető (de sérüléssel nem járó) esemény történt, amely a munkavállalók meghatározott köre számára tanulságul szolgálhat. Az oktatás megtartását általában a munkáltató vezetője rendelheti el. A munkavédelmi oktatás nem szervezett formája a tájékoztatás és a felvilágosítás, amit a törvény az állam irányítási feladatai közé sorol. A munkavédelmi ismeretek terjesztésében fontos szerepe van a propagandának és az agitációnak. A propaganda elsősorban tájékoztatás, az ismeretek és eszmék tervszerű terjesztését jelenti, tudományosan megalapozott ismeretekre épít, segíti a megismerést.
1.5 Munkabalesetek kivizsgálása 1.5.1 Munkabalesetekkel kapcsolatos munkáltatói kötelezettségek A munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést – ideértve a fokozott expozíciós eseteket – be kell jelenteni, ki kell vizsgálni, és nyilvántartásba kell venni. A fentiek szerinti kötelezettségeket munkabaleset esetén általában a munkáltató, foglalkozási megbetegedés esetén pedig a NMR.-ben meghatározott szerv (személy) teljesíti. Adatrögzítési kötelezettség A munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása során a munkáltatónak rögzítenie kell a sérült (megbetegedett) • nevét (ideértve a születési nevet is), • anyja nevét, • társadalombiztosítási azonosító jelét (taj-számát), • születési helyét és időpontját, • nemét, • állampolgárságát, valamint • lakóhelyét (lakcímét). Munkabalesetek kivizsgálása A munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és ennek eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie. Emellett az olyan munkabaleset körülményeit is tisztázni kell, amely nem eredményez munkaképtelenséget, és e vizsgálat következtetéseit is nyilvántartásba kell venni. A munkabaleset (és a foglalkozási megbetegedés) kivizsgálása során fel kell tárni a kiváltó és közreható tárgyi, szervezési és személyi okokat, és ennek alapján intézkedéseket kell tenni a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések megelőzésére. Tényfeltárás A munkabaleset vizsgálatakor az esemény térbeni és időbeni környezetében fel kell tárni a veszélyes körülményeket és veszélyes cselekedeteket, valamint azokat a tényezőket, amelyeknek szerepük lehetett a sérülést eredményező mozzanat vagy folyamat beindulásában. Helyszíni szemle A munkabaleset kivizsgálása során helyszíni szemlét kell tartani. A helyszíni szemle eredményét szükség szerint jegyzőkönyvben, rajzon, fényképen, videofelvételen rögzíteni kell.
16
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Információszerzés A munkabalesetről információval rendelkező személyeket – ha szükséges, jegyzőkönyvileg – meg kell hallgatni. E személyek lehetnek: • a sérült, • a balesetet okozó személy, • a szemtanúk, • a sérült munkatársa, • a sérült közvetlen vezetője. Megállapítási kötelezettség A munkabaleset kivizsgálása során meg kell állapítani • a létesítmények, gépek, berendezések, szerszámok, eszközök, a munka tárgya (anyaga) biztonságtechnikai állapotát, ennek keretében a munkavédelmi minőségre, üzembe helyezésre, műszaki felülvizsgálatra, technológiára, kezelésre, karbantartásra vonatkozó előírások meglétét, megfelelőségét, érvényesülését, előre nem látható esemény (például üzemzavar, műszaki hiba stb.) fellépését; • az egyéni és kollektív védőeszközök, a sérült öltözete, védőberendezések, jelzőberendezések, védőburkolatok meglétét, megfelelőségét, alkalmazásukra és használatukra vonatkozó előírások érvényesülését; • a környezeti tényezőket, ezek jelenlétét, mértékét, hatását (szükség esetén műszeres méréssel). A környezeti tényezők a következők: mechanikai tényezők, kémiai tényezők (ezen belül: gázok, gőzök, por), elektromos tényezők, zaj és rezgés, sugárzás (ezen belül: világítási tényezők), meteorológiai tényezők, klímatényezők, hőmérséklet hatásai, élőlény hatásai, egyéb ártalmas és/vagy veszélyes hatások; • a munkaszervezés, a belső ellenőrzés, irányítás rendszerét, • a munkavégzés ütemét, a munkatér nagyságát, munkakörnyezetben az ergonómia érvényesülését, utasítást, jelzést, figyelmeztetést adó táblák, feliratok létét, minőségét, figyelemelterelő jelenségek, tevékenységek jelenlétét, az üzemi rend és tisztaság, az anyagtárolás, szállítás, közlekedés szabályainak érvényesülését, a munkáltatás egyéb körülményeit; • a balesetet szenvedett munkavállaló (balesetet okozó személy) és társaik baleset bekövetkezése előtti feladatát, szándékát és cselekedeteit, a környezeti tényezők baleset előtti állapotát; • az érintett termelőberendezésekre, munkaeszközökre, munkafolyamatra, sérülti (okozói) és társi cselekedetre vonatkozó előírások érvényesülését, az előírástól való eltérés mértékét; a balesetet kiváltó okot, okokat, az eddig felsorolt minden tényező hatásának tételes vizsgálatával, a közrehatás valószínűsíthető arányának megállapításával; • hogyan lett volna elkerülhető a munkabaleset; • az összes lehetséges javító intézkedést, és ezek függvényében azt, hogy mit kell tenni hasonló baleset megelőzése érdekében. A munkabalesetek vizsgálatának megállapításait olyan részletességgel kell rögzíteni, hogy az így készült dokumentumok alkalmasak legyenek mind a baleset okainak megállapítására, mind pedig a megállapított összefüggések, körülmények tényszerű alátámasztására. Bejelentés A munkáltató köteles a súlyos munkabalesetet a baleseti helyszín szerint illetékes felügyeletnek (azaz az illetékes területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségnek) azonnal bejelenteni.
17
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Súlyos munkabaleset bejelentése A súlyos munkabalesetet – a bányászati munkabaleset kivételével – a munkáltatónak – telefonon, telexen, telefaxon vagy személyesen – azonnal be kell jelentenie a rendelkezésre álló adatok közlésével a területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség baleset helyszíne szerint illetékes területi szervének. (A bányászati munkabalesetet pedig a bányatörvényben és végrehajtási jogszabályaiban előírtak szerint kell bejelenteni.) Nyilvántartásba vétel A munkáltató minden munkabalesetet, ideértve a bányászati munkabalesetet is (munkabaleset), a bekövetkezését követően köteles haladéktalanul nyilvántartásba (munkabaleseti nyilvántartás) venni. A munkabaleseti nyilvántartás tartalma A munkabaleseti nyilvántartás - az előzőekben, az adatrögzítési kötelezettség kapcsán felsorolt személyi adatokon túlmenően - tartalmazza • a munkabaleset – minden évben 1-es sorszámmal kezdődő – számát; • a sérült munkakörét; • a sérülés időpontját, helyszínét, jellegét, rövid tényállását; • a sérült ellátására tett intézkedést, illetve • azt a tényt, hogy a sérült folytatta-e a munkáját, avagy sem. A nyilvántartás vezetésének módja A munkabaleseti nyilvántartást a munkáltató székhelyén vagy a munkáltató nyilvántartását vezető szervezeténél összesítve, és minden területileg elkülönült szervezeti egységénél különkülön vezetni kell. Jegyzőkönyv A kivizsgálás során nyert adatokat, tényeket a 4. számú melléklet szerinti "munkabaleseti jegyzőkönyv"-ben kell rögzíteni. Ha a sérült állapota vagy a baleset jellege miatt a vizsgálatot az adatszolgáltatás időpontjáig nem lehet befejezni, akkor azt a jegyzőkönyvben meg kell indokolni. Lényeges, hogy a jegyzőkönyvet minden sérültről külön-külön kell kiállítani. A jegyzőkönyv címzettjei A munkáltató köteles a kivizsgálás befejezésekor, de legkésőbb a tárgyhót követő hónap 8. napjáig megküldeni a jegyzőkönyvet • a sérültnek, halála esetén közvetlen hozzátartozójának; • a halált, illetve a három napot meghaladó munkaképtelenséget okozó munkabalesetről a területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség, illetve a Magyar Bányászati Hivatal (MBH) baleset helyszíne szerint illetékes területi szervének; • külföldi kiküldetés, külszolgálat esetén a magyarországi székhelyű munkáltató magyar munkavállalójának a halált, illetve a három napot meghaladó munkaképtelenséget okozó munkabalesetéről a területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség, illetve az MBH - munkáltató székhelye szerint illetékes - területi szervének; • a társadalombiztosítási kifizetőhelynek, ennek hiányában az illetékes egészségbiztosítási pénztárnak (kirendeltségnek). Kivizsgálásra, bejelentésre, nyilvántartásra kötelezett munkáltatók Az a munkáltató köteles a munkabaleset kivizsgálására, bejelentésére és nyilvántartására vonatkozó előírásokat teljesíteni, amely/aki a sérültet szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatja.
18
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Tanuló, hallgató gyakorlati képzése Abban az esetben, ha a tanulót, hallgatót a szakképesítése megszerzéséhez szükséges gyakorlati képzés során nem a nevelési, oktatási intézményben éri a munkabaleset, munkáltatón az őt foglalkoztatót kell érteni. Ettől a rendelkezéstől azonban az intézmény és a foglalkoztató megállapodással eltérhet. Értesítési kötelezettség A foglalkoztató munkáltató minden munkabaleset esetén köteles erről a nevelési, oktatási intézményt értesíteni, és annak a kivizsgálásban való részvételét lehetővé tenni. Kirendelés, kiküldetés Belföldön más munkáltatóhoz történő kirendelés (kiküldetés) esetén a munkabaleset kivizsgálásával, bejelentésével és nyilvántartásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért – a kirendelő (kiküldő) munkáltató értesítése mellett – a sérült munkáját közvetlenül irányító munkáltató a felelős. 1.5.2 Egyéb, munkabalesetekkel kapcsolatos kötelezettségek A baleset bejelentése A sérült, illetőleg a balesetet észlelő személy köteles a munkát közvetlenül irányító személynek haladéktalanul jelenteni a balesetet. Minősítési kötelezettség, értesítés a jogorvoslat lehetőségéről A munkáltatónak minden bejelentett, illetve tudomására jutott balesetről meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem tekinti munkabalesetnek, akkor erről és a jogorvoslat lehetőségéről a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozót értesítenie kell. (Ha a sérült, illetve halála esetén hozzátartozója a munkáltatónak a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos intézkedését vagy mulasztását sérelmezi, a területileg illetékes munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőséghez, bányászati munkabaleset esetén az illetékes bányakapitánysághoz fordulhat.) Munkavédelmi képviselő részvétele A munkavállalók érdekét védi az a rendelkezés, miszerint a munkáltatónak lehetővé kell tennie a munkavédelmi képviselő részvételét a munkabaleset kivizsgálásában. Kötelezettségek kiküldetés alatt bekövetkezett baleset esetén Ha a magyarországi székhelyű munkáltató magyar állampolgárságú munkavállalóját külföldi kiküldetés (külszolgálat) során éri munkabaleset, akkor a munkáltató köteles a munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott rendben a bejelentési és nyilvántartási kötelezettséget teljesíteni. Mentesülés A munkabaleset bekövetkezésétől számított 3 év után a munkáltató az Mtv.-ben foglaltak alapján nem köteles a munkabalesetet bejelenteni, kivizsgálni és nyilvántartásba venni. Ez a rendelkezés a 3 éves munkajogi elévülési idővel áll összhangban. A foglalkozási megbetegedések kivizsgálásának speciális szabályai A foglalkozási megbetegedés és a fokozott expozíciós eset keletkezésének körülményeit az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak (ÁNTSZ) a munkáltató székhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) intézete (városi intézet) a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának, a munkáltatónak, valamint a munkavédelmi képviselőnek a bevonásával vizsgálja ki. A munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén a foglalkozási eredetet a városi intézet a rendelkezésre álló dokumentumok alapján saját hatáskörben bírálja el.
19
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Halálos kimenetelű vagy tömeges foglalkozási megbetegedés kivizsgálására a városi intézet az előző bekezdésben foglaltakon túl bevonja a megyei intézetet, valamint növényvédő szer vagy termelésnövelő anyag okozta megbetegedés esetében a fővárosi, megyei növényegészségügyi és talajvédelmi állomást; állatról emberre terjedő fertőzés okozta megbetegedés esetében az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomást; a bányászatban észlelt megbetegedés esetében a területileg illetékes bányakapitányságot, továbbá egyéb esetekben az illetékes munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőséget. A vizsgálatot a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell kezdeni, valamint a bejelentés napjától számított legkésőbb 30 napon – különösen bonyolult esetekben 60 napon – belül intézkedni kell a további foglalkozási megbetegedések megelőzése érdekében. Vizsgálati lap A kivizsgálás vezetője a vizsgálati lapot hét példányban állítja ki. A vizsgálati lap egy-egy példányát a munkáltató, a munkavállaló (halált okozó foglalkozási megbetegedés esetén a hozzátartozó), a városi intézet és a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa kapja meg. Egy példányt taj-számmal ellátva és a bejelentőlappal együtt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részére kell megküldeni. Két példányt a megyei (fővárosi) intézet kap meg, amiből egyet megőriz, egyet pedig a bejelentőlappal együtt az OKK-OMFI (Országos Közegészségügyi Központ Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet) részére továbbít. Jegyzőkönyv A foglalkozási megbetegedés, illetve a fokozott expozíció körülményeinek vizsgálatáról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy-egy példányát valamennyi résztvevőnek át kell adni. Értesítés, tájékoztatás Amennyiben a bejelentés nem a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosától érkezett, a vizsgálat vezetője köteles értesíteni a bejelentő orvost a kivizsgálás eredményéről. Az OKK-OMFI a bejelentés szakmai megalapozottsága esetén, annak elfogadásáról 30 napon belül tájékoztatja a megyei (fővárosi) intézetet. A megyei (fővárosi) intézet nyomtatványon (NMR. 6. számú melléklete) értesíti a társadalombiztosítási kifizetőhelyet, ennek hiányában az illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárt (kirendeltséget).
2 Munkapszichológia TÁRGYA: A dolgozó emberek munkakörnyezetben lejátszódó tevékenységének pszichológiai vonatkozásait vizsgálja a dolgozók és a termelés segítése érdekében. CÉLJA: Hatékonyabb munkavégzés elégedettebb dolgozókkal. A vizsgálatok kiterjednek: 1) a munkatevékenység hatására; 2) a munka környezeti és szervezési feltételeinek hatására; 3) csoport-lélektani tényezők hatására.
2.1 Az emberi munka jellegének változási irányai Az ipari társadalmakban végzett munkák jellegének változására az alábbiak a jellemzők: a) Megnövekszik az egyidejűleg vezérelt tárgyak száma: nő az információáramlás, bonyolultabb a helyzetelemzés, tervezés és döntéshozatal. b) Tökéletesednek a termelési technológiák: nagyobb energia, sebesség, pontosság. c) Nagyobb szerepet kap a távirányítás: a különböző folyamatokról valamilyen információs modell alapján kell tájékozódni. d) Különleges körülmények közötti munkavégzés. 20
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Példák: atomerőművek, (atom)tengeralattjárók, repülőgép-hordozók, űrhajók. Összességében: CSÖKKEN A FIZIKAI, NŐ A PSZICHÉS IGÉNYBEVÉTEL!!!
2.2 A munkapszichológia kialakulása, története 2.2.1 Tudományos munkaszervezés (F. W. Taylor, 1854-1915) Cél: csak és kizárólag a termelés növelése, racionalizálása. Elméletét a gyakorlat is igazolta látványos sikerekkel; azonban ahol bevezették, szinte mindenütt a munkások igen erős ellenállását váltotta ki. „Nem azt akarjuk maguktól, hogy gondolkozzanak, arra vannak itt más emberek, akiket ezért fizetnek.” 2.2.2 Vezetéstudomány (H. Fayol, 1841-1925) Ő fogalmazta meg elsőként a vezetőképzés szükségességét. A vezetés főbb alapelveit 14 pontban foglalta össze: 1. Munkamegosztás fontossága 2. Hatáskör és felelősség 3. Fegyelem 4. A rendelkezés egységen (mindenki csak egy embertől kaphat utasításokat) 5. A vezetés egysége 6. Az általános érdekek a részérdekek felett vannak 7. Ellenszolgáltatásra mindenki igényt tart, aki a szervezetért szolgálatot tett. 8. A centralizálás szükségessége 9. Pontos hierarchia 10. Rend 11. Méltányosság 12. A személyzet állandósága 13. A kezdeményezéseket nem szabad elfojtani 14. A szervezet erejét a tagok egysége adja Fayol elméletének legfőbb hibája, hogy statikus szemléletű, ennek ellenére előnyeit (saját korában) igazolta a gyakorlat is. 2.2.3 Pszichotechnika Vizsgálati módszerek (tesztek) kifejlesztése az emberi tulajdonságok mérésére. 2.2.4 Emberi viszonyok („human relations”) felismerése Vannak emberi tényezők, jellegzetességek, amelyekkel feltétlenül számolni kell. A vezetési stílusok és hatásaik: 1) Autokratikus: nagy termelékenység, feszült légkör. 2) Demokratikus: közepes termelékenység, kellemes légkör. 3) Ráhagyó („laissez-faire”): alacsony termelékenység. 2.2.5 Ergonómia („human factors”, „human engineering”) Célja: a munkaeszközök és -környezet emberközpontú kialakítása.
2.3 A munkapszichológia főbb területei a) b) c) d) e)
Kutatásmódszertan Szervezetpszichológia: az üzemi szervezet felépítése és fejlesztése A munkatevékenység vizsgálata Kiválasztás, alkalmasság-vizsgálat Képzés és továbbképzés az üzemben 21
Utolsó módosítás: 2008.06.10. f) FIZIKAI MUNKAKÖRNYEZET g) MUNKAÉLETTAN h) A MUNKABIZTONSÁG PSZICHOLÓGIAI TÉNYEZŐI
3 A fizikai munkakörnyezet 3.1 A különböző érzékleti modalitások közös jellemzői 3.1.1 Abszolút küszöb Fogalma: annak a legkisebb erősségű ingernek az erőssége, amely megbízhatóan megkülönböztethető az inger hiányától. Példák: 1) Látás: gyertyaláng 50 km-ről, sötét, tiszta éjszaka. 2) Hallás: karóra ketyegése 6 m-ről, csendes körülmények között. 3) Ízlelés: egy teáskanálnyi cukor 9 l vízben. 4) Szaglás: egy csepp parfüm 6 szobányi levegőben. 5) Tapintás: egy légy szárnya 1 cm magasságról az arcra ejtve. 3.1.2 Különbségi küszöb (éppen észrevehető különbség) Fogalma: két inger megkülönböztetéséhez szükséges különbség. 3.1.2.1 Weber-törvény Ernst Weber, 1834:
∆I =k I
Ahol: • ∆I – a különbségi küszöb, • I – az inger fizikai intenzitása, • k – arányossági tényező. k értékei a különböző ingerekre: • hangfrekvencia: 0,003 • hangintenzitás: 0,15 • fényintenzitás: 0,01 • illatkoncentráció: 0,07 • ízkoncentráció: 0,2 • nyomáskoncentráció: 0,14 Minél kisebb k értéke, annál érzékenyebbek vagyunk az adott ingerre. 3.1.2.2 Fechner-törvény Gustav Fechner, 1860:
Iészlelt = k log Ifizikai Ahol: • Ifizikai – az inger fizikai intenzitás, • Iészlelt – az észlelt inger erőssége. • k – a Weber-törvény arányossági tényezője.
22
Utolsó módosítás: 2008.06.10.
3.2 A vizuális környezet 3.2.1 Az emberi látás jellegzetességei Az emberi szervezet legfontosabb és legjobban igénybe vett érzékszerve a szem. Naponkénti igénybevétele gyakorlatilag az ébrenlét idejével azonos. Segítségével szerezzük a legtöbb információt, melyek számát csak becsülni lehet; hozzávetőleg ez az összes érzékszervünk által felvett információk 70-80 százalékát teszi ki. Az emberi látószerv fő részei: a szem, a látóidegek, és az agykéregben lévő látóközpont. A szem a látószervnek az a része, amely a környezetet optikailag leképezi, és a képet ingerületté alakítja. A rendszer működésének szubjektív következménye a látási érzet. A jó látás a biztonságos munkavégzés egyik fontos feltétele. Ezért a munkahelyek világításánál és a színezésnél (festésénél) az emberi szem támasztotta követelményeket is ki kell elégíteni. Ellenkező esetben a szem kifárad, amivel együtt jár a munkateljesítmény csökkenése és a balesetveszély nagymérvű fokozódása. A látási körülmények összetevői: 1) a tárgy részéről: mérete, kontrasztja, értékeléshez rendelkezésre álló idő, nézési távolság; 2) a világítás részéről: a fénysűrűség – megvilágítás, közvetlen káprázás mértéke, a közvetett káprázás mértéke, a fény iránya, a színvisszaadás. Ezeknek a tényezőknek a megválasztásakor figyelembe kell venni a szem képességei közül azokat, amelyek az adott feladatok végzésekor a leglényegesebbek: látási élesség, akkomodáció, adaptáció. Látási élesség: a szemnek az a képessége, hogy formakészleteket meg tud különböztetni. Mértékül legtöbbször két pont, vagy két vonal még felismerhető különállását kell tekinteni. Akkomodáció: a szem beállása a különböző távolságokra lévő látási feladatokra. Az akkomodációs készség 100 lux alatt csökken és növekszik az átálláshoz szükséges idő. Megfelelő megvilágításnál az átálláshoz kb. 1 perc szükséges, az alacsony megvilágításnál ez az idő háromszorosára is növekedhet. Adaptáció: az emberi szemnek a környezet fényviszonyaihoz való alkalmazkodó képességét jelöli. Az erős fényhez egyrészt a pupilla nyitás változtatásával, másrészt a látóbíbor-termelés változtatásával alkalmazkodik. Mivel az ideg hártya pontjai tulajdonképpen fénysűrűséget érzékelnek, ezért lényeges a látómezőben lévő tárgyak, felületek fénysűrűsége. 3.2.2 A megvilágítás A munkahelyek világítása biztosítható természetes és mesterséges úton. Természetes világításon a helyiségekben bevezetett, az égboltról sugárzott természetes szórt fényt értjük. A természetes világítás ablakokon át (oldalról), felülvilágítókon át (felülről, vagy a kettő kombinációjával) biztosítható. Oldalvilágítás esetén az elérhető megvilágítási erősség függ az ablakfelület nagyságától, az ablakok magasságától és elosztásának egyenletességétől. Ügyelni kell arra is, hogy a napfény ne jusson közvetlenül a szembe, mert káprázást okoz. Mesterséges világításon a helyiségekben mesterséges (általában elektromos árammal üzemeltetett) fényforrások (izzólámpák, fénycsövek) által előállított és megfelelően irányított fényt értjük. A mesterséges világítás lehet általános, vagy összetett (helyi és általános) világítás. Helyi világítást egymagában nem szabad alkalmazni, mindig ki kell egészíteni általános világítással, ami a biztonságos közlekedést a munkahely általános áttekintését, a dolgozók szemének kímélését lehetővé teszi. A munkahely világítása akkor jó, ha 1) a megvilágítás megfelelő erősségű, 2) káprázatmentes, 3) megfelelő árnyék és színhatású, 4) térben és időben egyenletes, 23
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 5) egészségre nem ártalmas, 6) gazdaságos és üzembiztos, 7) esztétikus és könnyen karbantartható.
A megvilágítás szükséges erőssége elsősorban a munka jellegétől (finomságától) függ. Minél kevésbé verik vissza a tárgyak a fényt, minél kevésbe különböznek a környezet színétől, minél kisebbek és minél gyorsabban mozognak, annál erősebb megvilágítást igényelnek. Az egyes munkahelyeken a balesetmentes munkához szükséges megvilágítás erősségét a munka jellegének függvényében szabvány írja elő „lux” (lx) mértékegységben. A káprázás előidézője a látótérben lévő fényforrás vagy fényvisszaverő felület lehet. A káprázatmentességet a lámpák ernyőzésével, burkolásával (pl. opálburával) vagy látószögön kívüli elhelyezésével érhető el. Az árnyék és színhatás akkor optimális, ha a mesterséges fény jellemzői a természetes fényéhez közelállók. A térbeli egyenletesség a lámpatestek egyenletes elhelyezésével, valamint ezek és a fényvisszaverő felületek rendszeres tisztításával biztosítható. Az időbeli egyenletesség változhat a villamos hálózat feszültségingadozása miatt, vagy azért, mert egyes fényforrások (pl. fénycsövek) fénykibocsátó képessége követi a váltakozó áram periódusait. Az utóbbi jelenség veszélyesebb az ún. stroboszkópos hatás miatt az olyan munkahelyeken, ahol forgómozgást végző gépelemek vannak. Ha ugyanis egy gyorsan forgó tárgyat, gépet időben periodikusan változó fény világít meg, akkor a szem érzékcsalódása következtében a forgó tárgyat állónak vagy lassabban forgónak, esetleg visszafelé forgónak, ami a baleseti veszélyt nagymértékben növeli. Ennek kiküszöbölésére fontos a munkavédelmi feladat. A világítótestek megfelelő bekapcsolásával ez a hatás jelentősen csökkenthető. Világítás céljára csak olyan fényforrásokat használhatunk fel, amelyek az egészségre nem károsak, működésük közben nem csökkentik a levegő oxigéntartalmát, nem fejlesztenek mérgező anyagokat, és nem bocsátanak ki káros ultraibolya, vagy infravörös sugarakat. A világítóberendezés gazdaságosságának és üzembiztosságának alapfeltétele a szakszerű és lelkiismeretes tervezés, kifogástalan szerelési anyaggal történő szakszerű kivitelezés és az időszakos karbantartás. Törekedni kell arra, hogy a világítás és a világító berendezés látványa is kellemes, szép esztétikus és könnyen tisztántartható legyen. A világítóberendezések 24
Utolsó módosítás: 2008.06.10. üzemében bekövetkezett mindenféle változást, hibát, üzemzavart, sérülést azonnal jelenteni kell a közvetlen felettesnek, ezzel balesetet és nagyobb anyagi kár bekövetkezését előzhetjük meg. Azonos munkafeladat mellett a megvilágítási igényeket lényegesen befolyásolja az életkor
Megvilágítási szükséglet [%]
500 400 300 200 100 0
10
20
30
40
50
60
életkor [év]
3.2.3 Színdinamika A munkahelyen a dolgozókat a legkülönfélébb negatív környezeti hatások érik. Ezek a negatív környezeti hatások a munkatér megfelelő színezésével bizonyos mértékig ellensúlyozhatók. A színdinamika a színeket az emberre gyakorolt hatás szerint csoportosítja. Ennek megfelelően vannak: 1) hideg és meleg színek, 2) izgató és nyugtató színek, 3) könnyű és nehéz színek, 4) közelítő és távolító színek. 3.2.3.1 Színdinamikai kialakítás Meleg munkahelyek színezésére hideg színeket válasszunk. Ezek a jégkék, kék, kékeszöld, kékesszürke. Tapasztalat szerint hideg színek alkalmazásával néhány fokkal alacsonyabbnak érezzük a hőmérsékletet a ténylegesnél. Hideg munkakörnyezet ellensúlyozására a meleg színek és árnyalataik alkalmasak. Ezek a narancssárga, narancs és piros. Jól alkalmazhatók a meleg színek nehezen fűthető, hideg, huzatos munkahelyek színezésére is. Ahol a természetes fény kevés, jó hatásúak a sárga színek és árnyalataik. Egyhangú, monoton munkák végzésének az izgató, serkentő hatást kiváltó színeket kell alkalmazni. Ezek a piros, narancssárga és a sárga különböző árnyalatai. A serkentő színek alkalmazásával óvatosan kell bánni, mert túlzott alkalmazásuk nyugtalanító hatású. Az idegesítő, zajos munkahelyek színezésére a nyugtató hatású, hideg színeket alkalmazzuk. Ezek a zöld, zöldeskék, kékeszöld és ezek árnyalatai. Ha a munkatér szűk és alacsony, megfelelő színek alkalmazásával optikailag módosíthatjuk a helyiség térhatását. A sötét, meleg színekkel festett falfelületek közelebb levőnek, a világos színekkel festettek pedig távolabb levőnek tűnnek. Ha az alacsony mennyezetet égszínkékre festjük, szabadlevegő hatást érünk el és a mennyezet magasabbnak tűnik. 25
Utolsó módosítás: 2008.06.10. A munkatérben levő súlyos tárgyak (pl. tartályok) nyomasztó, súlyos hatását enyhíthetjük azok világos színűre festésével. A munkatér zsúfolt, zavaró, nyomasztó hatást keltő födémszerkezetét vagy vezetékek tömegét a környezetbe illő álcázó hatású festéssel eltüntethetjük. E célra bármilyen, az összhatáshoz illő szín alkalmazható. 3.2.3.2 Normalizált színhasználat A színek funkciói: 1) Rendteremtő (pl. a kórházakban uralkodó fehér szín hatására jobban vigyázunk a tisztaságra, v.ö.: a kéményseprők fekete öltözete). 2) Tájékozódást segítő. 3) Biztonsági funkció (valamilyen balesetveszélyre hívja fel a figyelmet).
3.3 Az akusztikai környezet 3.3.1 Hangtani alapok Hang alatt egy rezgő test valamilyen rugalmas közegben továbbterjedő rezgéseit ill. hullámait értjük, ha azok hangrezgéseket keltenek a hallószervben. A fentieknek megfelelően a különböző hangok hatásainak vizsgálatakor figyelembe kell venni a hallószerv anatómiai, fiziológiai sajátosságait, valamint a hangérzékelés pszichológiai vonatkozásait is. A hang legfontosabb fizikai jellemzői: 3.3.1.1 Hangmagasság A hang magassága alatt a másodpercenkénti rezgésszámát értjük. Az emberi fül a 16…20 000 Hz frekvenciájú hangokat érzékeli (hallható hangok). A 16 Hz-nél kisebb frekvenciájú hangokat infrahangnak, a 20 kHz-nél magasabb frekvenciájúakat pedig ultrahangnak nevezzük (a 100 MHz felettieket hiperhangnak is hívják). Minél nagyobb egy hang rezgésszáma, annál magasabbnak érzékeljük azt. Ám fülünk érzékenysége más és más az érzékelt frekvenciatartomány frekvenciáira. 3.3.1.2 Hangerősség A hang erősségét adott helyen a terjedési irányára merőlegesen felállított egységnyi felületen egységnyi idő alatt átáramló hangenergiával jellemezzük. Ez utóbbi mennyiség neve: hangintenzitás [W/m2]. A hengerősséget jellemezhetjük még a hangnyomással is [Pa]. Fülünk a 10-12 W/m2/2×10-5 Pa…1 W/m2/20 Pa közötti tartományba eső hangokat érzékeli (vagyis hallószervünk – a hangintenzitást tekintve – 12 nagyságrendet fog át!). Ezért a hangintenzitás és hangnyomás skálák nem lineárisak, hanem logaritmikusak: • hangintenzitás-szint: I [dB]; ahol: I0=10-12 W/m2 L I = 10 lg I0 • hangnyomás-szint: p [dB]; ahol: p0 =2×10-5 Pa L p = 20 lg p0 n darab hangforrás együttes zajszintje: N p = n p + 10 lg n ,
ahol: Np – az össz-zajszint dB-ben; np az egyes hangforrások zajszintje dB-ben; n a hangforrások száma. Az emberi fül az azonos erősségű, de különböző frekvenciájú hangokat különböző erősségűnek ítéli.
26
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 3.3.1.3 Hangérzetek, a hang minősége Hangérzetek alatt végül is szubjektív hangbenyomásokat értünk: • Zenei hangok: a rezgésidőhöz képest hosszú ideig tartó periodikus rezgések. Spektruma egy f frekvenciájú alaphangból és 2f, 3f, stb. frekvenciájú harmonikus felhangokból áll. Az olyan zenei hangot, amely egy harmonikus (szinuszos) rezgésből áll, tisztahangnak nevezzük, spektruma egyetlen vonal. • Zörejek: szabálytalan, nem periodikus rezgés. Spektruma folytonos, az összetevő rezgések frekvenciáinak arányai nem racionális számok. • Dörejek: lökésszerű, rövid időtartamú hang („hanglökés”). 3.3.1.4 Hangszínezet Az egyenlő magasságú hangok közötti különbségeket (pl. hegedű és fuvola) színezetnek nevezzük. 3.3.1.5 Rezonancia Valamely, adott frekvenciájú hangot, hangokat kibocsátó rendszer berendezés a levegőn keresztül rezgésbe hoz (gerjeszt) egy másik rendszert, ha annak rezonanciafrekvenciája megegyezik a gerjesztő rendszer valamely kibocsátott frekvenciájával. 3.3.1.6 A hang terjedése A hang a különböző közegekben különböző sebességgel terjed: t , • levegőben, t [°C] hőmérsékleten: v = v 0 1 + 273 ahol v0=331,5 m/s, a normál nyomású és nedvességű, 0 °C hőmérsékletű levegőben a hang terjedési sebessége. E , • szilárd testekben: v = ρ ahol E a test rugalmassági (Young-) modulusa, ρ pedig a sűrűsége. A hang a terjedése során hullámként viselkedik: • visszaverődhet (így keletkezik a visszhang is), • megtörhet (pl. különböző hőmérsékletű, vízszintes légrétegeken), • elhajolhat (a hangelhajlás révén hallhatjuk pl. egy helyiség nyitott ajtaján keresztül a hangokat, ha csak az ajtó mellett állunk), • elnyelődhet. Egy helyiség akusztikai viszonyait a fenti jelenségek határozzák meg: • a sima falakkal határolt termekben hosszú utózengés (visszhang) alakulhat ki, ami zavaró (bár a vizsgálatok szerint bizonyos utózengési idő kell a beszéd, zene érthetősége, élvezhetősége szempontjából); • pl. ellipszoid alakú termekben az egyik gyújtópontban levő hang a másik gyújtópontban is hallható lesz. 3.3.2 Az akusztikai környezet jellemzői 1) A zaj fogalma: az emberre zavaróan ható hangjelenség. Ennek megfelelően a zaj kapcsán beszélhetünk annak objektív (fizikailag mérhető) és szubjektív jellemzőiről. a) Objektív jellemzők: frekvencia, hangerősség, időtartam. b) Szubjektív jellemzők: • viszonyulás (kevésbé megterhelő a zaj, ha pozitíva(bba)n viszonyulunk hozzá), • várhatóság (kevésbé megterhelő a zaj, ha számítunk rá),
27
Utolsó módosítás: 2008.06.10. • ismétlődés (kevésbé megterhelő a zaj, ha egyszeri). 2) A hangforrások típusai lehetnek: pontszerűek, vonalszerűek. 3) Az épületeket terhelő hangok típusai: a) léghang – a levegőben terjed, b) lépéshang – a járás során az épületszerkezet által továbbított hangok. c) épülethang – az épületben levő gépek, berendezések által keltett és az épületszerkezet által továbbított hangok. 4) Mozgó gépjárművek hangjai: a) motorzaj, b) légáramlás okozta zaj, c) a kerekek gördülése okozta zaj.
A hangjelenségek frekvencia és intenzitás szerinti felosztás. A hallható hangok tartománya (forrás: Klein Sándor: Munkapszichológia;EDGE 2000, Budapest, 2003, 421. oldal). 3.3.3 A zaj hatásai a dolgozókra 3.3.3.1 Vegetatív hatások A zaj hatásai a vegetatív idegrendszerre 65 dB hangerősség felett jelentkeznek. Ezek: csökken a vérnyomás, pulzusszám, károsodik a keringési rendszer. Elsődleges vegetatív reakciók azok, amelyek akkor jelentkeznek, mielőtt a zaj tudatosodik a dolgozóban. Másodlagos vegetatív reakciók azok, amelyek a zaj hatása tudatosulása után alakulnak ki. A vegetatív reakciók erőssége elsősorban a zaj erősségétől függ.
28
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 3.3.3.2 A hallószervre gyakorolt hatások Adaptáció: bizonyos idő után csökken vagy megszűnik az inger kiváltotta érzet, annak ellenére, hogy az inger intenzitása nem változott („megszokjuk a zajt”). Kifáradás: átmenetileg emelkedik a hallásküszöb (a zaj megszűnte után kissé „süketebbek” vagyunk). Maradandó halláskárosodás: hosszabb ideig nagy zajban végzett tevékenység maradandóan károsítja a hallás receptorát. A maradandó halláskárosodásnak két fő típusa van: • Zajnagyothallás: amikor a halláskárosodás csak bizonyos frekvenciákon jelentkezik. • Időskori nagyothallás: amikor halláskárosodás a teljes frekvenciatartományon jelentkezik. Magyarországon a maximális megengedett zajszint, amely mellett hosszú idő alatt sem alakul ki maradandó halláskárosodás: 80 dB. 3.3.3.3 Pszichikus hatások A zaj pszichikus hatásai (ami főleg neurózis) nagymértékben függnek az adott személy beállítottságától ill. a szituációtól. 3.3.3.4 A zaj hatása a teljesítményre A zaj általában csökkenti a teljesítményt, főleg információ-feldolgozó jellegű, koncentrációt igénylő munkáknál. 3.3.4 a) b) c) d) e) f) g)
A zene hatásai Általában a zene nem növeli a termelékenységet. A zenének kimutatható a stimuláló hatása. A dolgozók előnyben részesítik azokat a munkahelyeket, ahol zenét játszanak. A dolgozók 1…10%-a nem szeret munka közben zenét hallgatni. A dolgozók általában előnyben részesítik a hangszeres zenét a vokálissal szemben. Egyszerű munkát végző tapasztalatlan dolgozók teljesítményét növeli a zene. Összetett feladatot végző tapasztalt dolgozók teljesítményére nincs befolyással a zene.
3.3.5 A zaj elleni védekezés a) Zaj csökkentése a zajforrásnál (a gépek, berendezések által kibocsátott zaj csökkentése különféle műszaki megoldásokkal, pl. hangelnyelő burkolatok, rugalmas alátétek, stb. alkalmazása). b) A fizikai környezet akusztikai jellemzőinek megváltoztatása (a falak, mennyezet, és általában a munkahely megfelelő – hangelnyelő, hangszigetelő – kiképzése). c) Egyéni védőeszközök (pl. füldugó, fültok, zajvédő sisak – amikor a szükséges zajcsökkenés más módon nem érhető el). d) Megfelelő munkaszervezés (a dolgozók hosszabb ideig egyhuzamban ne legyenek károsító zajnak kitéve). e) A zajra érzékeny emberek kiszűrése (zajos munkahelyre lehetőleg ne kerüljenek zajra érzékeny emberek). f) Szigorú és rendszeres orvosi felügyelet és ellenőrzés szervezése a halláskárosodás megakadályozására. g) Az üzem megfelelő telepítése (a zajos üzem, üzemrész zajterhelése ne zavarja más üzemek ill. a környék lakosságát, azok nyugalmát, pihenését).
29
Utolsó módosítás: 2008.06.10.
A hangjelenségek frekvencia és intenzitás szerinti felosztás. A hallható hangok tartománya (forrás: Klein Sándor: Munkapszichológia;EDGE 2000, Budapest, 2003, 423. oldal).
30
Utolsó módosítás: 2008.06.10.
3.4 A rezgések 3.4.1 A rezgések fizikai jellemzői Frekvencia és amplitúdó 3.4.2 A rezgések hatása a dolgozókra A hosszú ideig tartó nagy intenzitású rezgések a szervezet minden tevékenységét károsítja: 1) Az alacsony frekvenciájú rezgések elsősorban a tartó és mozgatószervekre (csont-, ízületi, ideg- és izomrendszer) van káros hatással. 2) A nagy frekvenciájú (>50-100 Hz) rezgések főleg a perifériás vérkeringésben idéznek elő zavarokat (Pl. helyi érgörcsök), továbbá idegi tüneteket és anyagcsere rendellenességeket okoznak. A kis intenzitású és rövid ideig tartó rezgések kedvező hatásúak. 3.4.3 Rezonancia Egy berendezés valamely periodikus mozgást végző alkatrésze rezgésbe hozhatja a berendezés más, rosszul lerögzített alkatrészeit, ha a frekvenciája megegyezik valamely alkatrész rezonanciafrekvenciájával. Pl. régebbi Ikarus buszokban bizonyos főtengelyfordulatszámon kellemetlen zaj keletkezik. 3.4.4 a) b) c) d) e) f) g)
A rezgések hatását befolyásoló tényezők amplitúdó frekvencia a rezgés iránya a rezgés gyorsulása a rezgéssel közvetlenül érintkező testrész a rezgés alakja a rezgés időtartama
3.4.5 a) b) c) d) e) f) g)
A rezgések hatásai ellen való védekezés A rezgés forrásánál történő csillapítás. A dolgozó és a munkaeszköz közé iktatott csillapítás. A rezgést keltő berendezések rendszeres ellenőrzése. Munkafolyamat-elemzés. Egyéni védőeszköz. A dolgozók munkarendjének szervezése. Rendszeres orvosi vizsgálatok.
3.5 Klímaviszonyok 3.5.1 a) b) c) d) e)
A munkahelyi klímát meghatározó tényezők a levegő hőmérséklete (optimális: ~20 °C), a levegő páratartalma (optimális: 35…70%), a levegő mozgása (optimális: 0,3…0,4 m/s), a levegő nyomása (optimális: ~1 atm), a sugárzás útján megvalósuló hőcsere.
3.5.2 Az emberi test hőmérséklet-szabályozása A szervezetben zajló biokémiai folyamatok csak meghatározott, optimális körülmények között mennek végbe zavartalanul. Ilyen körülmény többek között a szűk határok között
31
Utolsó módosítás: 2008.06.10. változó testhőmérséklet is. Viszonylagos állandóságát a szervezet hőszabályozó mechanizmusai biztosítják. Az emberi test belső (mag)hőmérséklete 36…37 °C (vö. perifériás hőmérséklet), amelyet szervezetünk különféle szabályozó mechanizmusok révén viszonylag tág környezeti hőmérsékleteken is igyekszik állandó értéken tartani. A hőszabályozás központja a hypothalamus-ban van, thermoreceptorok pedig a hypothalamus-ban, gerincvelőben és a bőrben vannak. Az emberi szervezet hőmérsékletszabályozásában nagy szerepet játszik a verejtékezés és a bőr alatti vérkeringés. Nagy melegben a bőr felszínéhez közeli vérerek kitágulnak, hogy több hőt adjanak le. Ezt segíti az izzadás: vagyis a bőr által kiválasztott nedvesség, amelynek párolgása hőt von el a szervezetünktől, ezáltal hűt. Nagy hidegben az erek, a bőr összehúzódik, szőrzetünk felborzolódik (már amennyi van), esetleg nem akaratlagos izom-összehúzódások jelentkeznek (amit köznapi néven didergésnek nevezünk). Ez utóbbi során keletkező hő révén igyekszik szervezetünk belső hőmérsékletét tartani. 3.5.3 Az emberi szervezet és a környezete közötti hőcsere A hőháztartás egyensúlya a szervezet hőtermelése (nyugalomban főleg a zsigerek, fizikai munka esetén főleg az izmok), hőfelvétele ill. hőleadása révén valósul meg. Ezek módjai: hővezetés (kondukció), hőszállítás (konvekció, ~30%), hősugárzás (radiáció, ~50%), párolgás (verejtékezés, ~20%). Az emberi szervezetet különben egy magasabb hőmérsékletű levegőréteg veszi körül („hőköpeny”), ami a levegő jó hőszigetelő hatása miatt melegen tart. Ha fúj a szél és/vagy vizesek vagyunk, ez megbomlik és fázunk. 3.5.4 A nem megfelelő klímaviszonyok hatásai 3.5.4.1 Hidegártalmak (hypothermia) Ha valaki hosszú időn át tartózkodik a hidegben, különösen, ha nedves vagy szeles az idő, fennállhat a fagyás és a kihűlés veszélye. Fagyásnak leginkább az arc, fül, az orr és kéz ill. láb ujjai vannak kitéve. A fagyás mértékét nehéz megállapítani, míg a fagyott testrész fel nem engedett. Kétféle fokozata van, a felületes fagyás, amit fehéres, viaszos vagy szürkés sárga foltok jellemeznek az érintett területen. A bőr hideg és érzéketlen. A mély fagyást viaszos, sápadt bőr jellemzi, a terület kemény, nem lehet benyomni. Felmelegedés után nagy hólyagok jelenhetnek meg a bőrön. Fagyás gyanúja esetén vigyük a beteget meleg helyiségbe, távolítsuk el a megfelelő vérkeringést gátló ruhadarabokat. Ha fagyást észlelünk, azonnal hívjunk orvost. Az ujjak és lábujjak közé helyezzünk száraz, steril gézt, hogy felszívja a
A hétköznapi „megcsípett a hideg” esete („frostnip”), a felületes fagyás („superficial frostbite”), mélyfagyás („deep frostbite”) kiterjedése a bőrben.
32
Utolsó módosítás: 2008.06.10. nedvességet. Az érintett testrészt kicsit emeljük meg, hogy a fájdalmat és a duzzanatot csökkentsük. Csak langyos vízbe helyezzük a fagyott testrészt, ne legyen se hideg, se meleg. Nem szabad forró vagy hideg vizet használni a fagyott testrészen, dörzsölni vagy masszírozni, jéggel vagy hóval bedörzsölni. Télen, vagy hideg környezetben különösen figyelni kell a lábunkra, hogy megóvjuk a fagyási sérülésektől. A megfelelő lábbeli éppen olyan fontos, mint a meleg kabát, sapka vagy kesztyű. Lényeges, hogy a cipő vízhatlan, jól szigetelt legyen, az akril zokni pedig segít szárazon tartani a lábat. Vannak, akik különösen érzékenyek a fagyásra, elsősorban az idősebbek, a dohányosok, a sok koffeint fogyasztók, valamint a rossz vérkeringéssel járó betegségben, mint például a cukorbetegségben, a pajzsmirigy-rendellenességben vagy érelmeszesedésben szenvedők. A fagyás kockázatát növeli az alkohol vagy bizonyos gyógyszerek szedése, mert megakadályozza az illetőt abban, hogy idejében észlelje a fagyás jeleit. Az első tünetekre az érintett területet ajánlatos meleg törülközőbe csavarni, és orvost hívni, aki meg tudja állapítani, károsodtak-e a szövetek. Kihűlés akkor következik be, ha a test több hőt ad le, mint amennyit megtermel. A kihűlés során jelentkező különböző jelenségek attól függnek, hogy mekkora a szervezetünk maghőmérséklete. Ha a maghőmérséklet csökkenése: • 1-2 °C: közepes-erős remegés, a kéz dermedtté válik, ezáltal a személy képtelen összetett feladatokat elvégezni. • 2-4 °C (enyhe hypothermia): erőteljes remegés, a személy nehézkesen, botorkálva mozog, ajkai, fülei, ujjai elkékülnek. • 4-6 °C (mérséklet hypothermia): a remegés megszűnik, az izmok elmerevednek, a beszéd, gondolkodás nehézkessé válik, a szívritmus és a légzés szabálytalan. • 6 °C-nál nagyobb (súlyos hypothermia): csökkenő pulzus, irracionális viselkedés, a beteg elveszítheti öntudatát, kóma, végül halál. A fenti jelenségek nedves környezetben gyorsabban következnek be, mivel a víz gyorsabban elvezeti a szervezet hőjét. Kihűlés esetén azonnal hívjunk a beteghez orvost. Takarjuk be, elsősorban a fejét, cseréljük le a nedves ruhát szárazra. Óvatosan nyúljunk a kihűlt beteghez, mert szívmegállás léphet fel. Az orvosi megérkezéséig tartsuk a beteget fekvő helyzetben. 3.5.4.2 Melegártalmak (hyperthermia) A fokozott hőtermelés vagy a csökkent hőleadás magas külső hőmérséklet esetén a hőháztartás zavarához vezethet. A verítékezéssel leadható hő mennyisége csökken magas páratartalom esetén, míg a tartós erőkifejtés fokozza a hőtermelést. További rizikófaktorok: idős kor, elhízás, bizonyos gyógyszereket szedése. A hosszan tartó magas külső hőmérséklet hatására a szervezet sok folyadékot és sót veszít a verítékezéssel, ami fáradékonysághoz, vérnyomáseséshez és ájuláshoz vezethet. Ha a külső hőmérséklet olyan magas, hogy már az izzadás sem tudja a testhőmérsékletet csökkenteni, akkor az vészesen magas lesz, ami hőgutát okozhat. Ilyenkor a bőr száraz, kipirult és forró, a pulzus nagyon szapora, a percenkénti szívverések száma meghaladhatja a 150-et is, és a testhőmérséklet a végbélben mérve 40 °C, vagy még magasabb. Tudatzavar, eszméletvesztés és izomgörcsök léphetnek fel. Ez azonnali kezelést igénylő, életveszélyes állapot. 3.5.5 A nem megfelelő klímaviszonyok elleni védekezés 3.5.5.1 Hideg környezetben Öltözzünk fel rendesen – ajánlatos a réteges, laza öltözködés, hogy a száraz, meleg levegőt megtartsuk, erre a legjobb a laza szövésű pamut vagy gyapjúholmi. A fagyást könnyebb megelőzni, mint kezelni. Készüljünk fel, mielőtt kimegyünk a hidegbe.
33
Utolsó módosítás: 2008.06.10. • • • • •
Öltözzünk fel megfelelően, könnyű, réteges öltözködés jó szellőzést és szigetelést ad. Vegyünk fel víztaszító (nem vízhatlan) felsőrészt, kabátot. Védjük a kezünket, lábunkat, fejünket. A fejbőrön át sok hő távozik, így a fejfedő nagyon fontos. Az egyujjas kesztyűk melegebbek, két pár zokni (könnyű gyapot és meleg gyapjú kívül) melegen tartja a lábat. Ha hosszabb ideig tartózkodunk a hidegben, ne igyunk alkoholt és ne dohányozzunk. Az alkohol, a koffein és a nikotin hajlamosítja a bőrt a fagyásra. Ha átáztunk, menjünk zárt helyre és vegyük le a nedves ruhát minél előbb. Ha lábujjaink, kezünk vagy más testrészünket zsibbadtnak érezzük, azonnal menjünk meleg helyre.
3.5.5.2 Meleg környezetben Teendők a túlhevülés megelőzésére: • Fontos, hogy fokozatosan szokjunk hozzá a hőséghez és a magas pártartalomhoz, különösen fizikai megerőltetés előtt (pl. forró fürdőkkel és szaunázással). • Igyunk elegendő sós folyadékot (legalább napi 3-5 litert, de ne alkoholt). Igen nagy hőségben akár többre is szüksége lehet a szervezetünknek. • Lehetőség szerint viseljünk világos, szellős, laza ruházatot (könnyű pamutholmit). • Lehetőség szerint óvatosan végezzünk nehéz fizikai munkát, különösen, ha nem elegendő a folyadék- és sóbevitel. • Lehetőség szerint maradjunk árnyékban, vagy, ha lehetséges, légkondicionált helyiségben. Teendők túlhevülés esetén: • El kell kezdeni a test hűtését: árnyékos helyen, nyugalomba kell helyezni a beteget. • Felesleges ruháitól meg kell szabadítani, vizes ruhával áttörülni, esetleg nedves lepedőbe csavarni. • Legyezővel, ventillátorral lehet még hűteni. • Eszméletnél lévőkkel gyakran, kis mennyiségű folyadékot és izotóniás oldat kell itatni.
3.6 A légszennyeződés 3.6.1 A légszennyeződés módjai a munkahelyen a) természetes szennyezések (a légcsere hiánya, dohányzás, pára, gőz) b) fizikokémiai szennyezések (gőzök, gázok, füstök, porok) 3.6.2 A légszennyeződés mértéke Illékonyság, szemcsenagyság, levegőhőmérséklet, az alkalmazott technológia, a szennyezés időtartama, a szellőztetés mértéke. Ezek és a biológiai hatások alapján meghatározható a MEGENGEDETT MAXIMÁLIS KONCENTRÁCIÓ 3.6.2.1 Nitrogén-dioxid (NO2) A nitrogén-oxidok (NOx) elsősorban a járművek üzemanyagának égéstermékeiből származnak, valamint az energia-termelésből és a fűtésből. A külső légtérben a nitrogénmonoxid (NO) gyorsan átalakul NO2-á a légkörben jelenlévő oxidáló anyagok hatására. Az NO2 koncentráció a közlekedés eredetű légszennyezés indikátor paramétere. Az Európai Közösségben az NOx kibocsátás több mint fele közlekedés eredetű, ez az arány még magasabb lehet a nagyvárosokban, Magyarországon 2000-ben 59% (Magyarország környezeti adatai, 2002. KvVM).
34
Utolsó módosítás: 2008.06.10. A nitrogén-dioxid egészségi hatásai: A nitrogén-dioxid irritáló hatású gáz. A nitrogén-dioxid és a többi légszennyező (szálló por és ózon) közötti összefüggés összetett, emiatt nagyon nehéz értékelni az NO2 elkülönített hatását az epidemiológiai vizsgálatokban. Emiatt az NO2 egészségi hatásait elsősorban állatkísérletek eredményei alapján határozták meg. A nitrogén-dioxid és reakciótermékei csökkent tüdőfunkciót és különféle légzőszervi tünetek kockázatának növekedését okozzák. Rendkívül magas koncentrációi esetén a légutak összeszűkülnek mind az asztmás, mind a nem asztmás egyéneknél. Az asztmásak ugyanakkor érzékenyebbek a nitrogén-dioxidra, mint az egészségesek. Kimutatták, hogy a forgalmas utak mentén élők között többen válnak asztmásokká. A nitrogén-oxidok magas koncentrációja valószínűleg hozzájárul a szív és tüdő betegségeihez, továbbá csökkenti a szervezet ellenálló képességét a légúti fertőzésekkel szemben. 3.6.2.2 Kén-dioxid (SO2) A kén-dioxid (SO2) elsősorban a ként tartalmazó fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor keletkezik. Fő kibocsátó az energia ipar, széntüzelés és a közúti közlekedés Az utóbbi időben azonban jelentősen csökkent a kén-dioxid kibocsátás. A kén-dioxid egészségi hatásai: A kén-dioxid környezet-egészségügyi hatásai már régóta ismertek. A magas koncentrációjú kén-dioxid belégzése esetén a légutak görcsös állapota alakul ki. Az asztmában szenvedők hevesebben reagálnak, mint az egészséges emberek. A kén-dioxid növeli, izgatja a légzőrendszert, hörgő összehúzódást és csökkent tüdőfunkciót okoz. 3.6.2.3 Ózon (O3) A talajközeli ózon másodlagos szennyező, mely elsődleges szennyezőanyagokból fotokémiai úton képződik. A kiindulási szennyezőanyagok közé tartoznak a gépjárművek kipufogógázaiból származó nitrogén-oxidok és illó szerves vegyületek, valamint az oldószerek. A nitrogén-oxidokból napsugárzás hatására ózon képződik, ami a fotokémiai szmog egyik indikátor paramétere. Az ózon egészségi hatásai: Az ózon kellemetlen szagú, izgatja a szemet és a légzőszervek nyálkahártyáját, súlyosbítja a krónikus betegségeket, elsősorban a hörghurutot és az asztmát. Egészséges embereknél is a hosszabb ideig tartó fizikai munka jelentősen csökkenti a tüdőfunkciót, amit émelygés, hányinger, köhögés, mellkasi fájdalmak kísérhetnek. Az ózon a légzőszervek gyulladását is kiválthatja. Pollen allergiás betegek tüneteit jelentősen súlyosbíthatja a magas ózon koncentráció. 3.6.2.4 Szén-monoxid (CO) A szén-monoxid színtelen és szagtalan, redukáló hatású gáz. A szénvegyületek tökéletlen égése során, elsősorban belsőégésű motorokban keletkezik. A közlekedés okozta légszennyezés indikátor paramétere. Az szén-monoxid egészségi hatásai: A szén-monoxid gyengíti a vér oxigénszállító képességét, oxigénhiányos állapot kialakulását okozhatja. A szén-monoxid mérgezés tünetei a fejfájás, hányás, súlyos esetekben eszméletvesztés és halál – bár a rövid ideig tartó expozíció hatása visszafordítható. Az idült hatások tünetei: fejfájás, szédülés, álmatlanság, szívtáji fájdalmak, idegrendszeri tünetek, a szívinfarktus gyakoriságának növekedése.
35
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 3.6.3 Porok 3.6.3.1 Szálló por A szálló por (Particulate Matter: PM) a levegőben szuszpendált szilárd és /vagy folyékony részecskék elegye. A szálló port két nagy csoportra lehet bontani szemcseméret alapján: a 10 µm átmérőjű szemcséket durva részecskéknek (PM10) nevezik, ezek a szemcsék lejutnak az alsó légutakba. A 2,5 µm-nél kisebb átmérőjű, „finom” porszemcsék (PM2,5) alkotják a belélegezhető frakciót, ezek lejutnak a tüdő léghólyagocskákba. A PM2,5 porfrakció másodlagosan keletkezett aeroszolokból, égési termékekből, és kondenzálódott szerves vagy fém részecskékből áll, és a szálló por mutagén hatásáért, valamint savasságáért felelős. A PM10 frakció a talaj eróziójából, valamint az utak kopásából és ipari tevékenységből származó részecskéket tartalmaz. A PM10/PM2,5 arány függ az egyes területeken az ipari tevékenység típusától, a fűtőanyagtól, a földrajzi és időjárási viszonyoktól. Európában a szulfát és a szervesanyag a két fő szálló por komponens, ami végül is meghatározza az évi átlagos PM10 és PM2,5 tömegkoncentációját. Az egészségkárosító hatásokkal kapcsolatos emisszióforrások a kipufogógáz és a széntüzelés. A szél fújta inert por – nagyobb szemcsemérete miatt – kevésbé károsítja az egészséget. 3.6.3.2 A szálló por egészségi hatásai A szálló por koncentráció rövid távú emelkedése izgatja a nyálkahártyákat, köhögést és nehézlégzést válthat ki. A tüdőben felszívódva gyulladásos folyamatot indíthat el, aminek következtében növekszik a vér alvadékonysága, vérrögösödés léphet fel. Növekszik az asztma és a krónikus légcsőhurut fellángolások miatti orvoshoz fordulás, illetve a szív-érrendszeri megbetegedések száma. A levegőhigiénés index legmagasabb, „veszélyes” kategóriájában az összes halálok miatti halálozás is növekedhet. A kültéri levegő szálló por tartalmának hosszú távú hatásai a következők: a várható élettartam jelentős csökkenése a szív- és érrendszerei, a légzőszervi betegségek, valamint a tüdőrák miatti halálozás növekedése következtében. Irodalmi adatok támasztják alá, hogy a közlekedés eredetű levegőszennyezés (magában foglalva a szálló por szennyeződést is) a forgalmas utak mentén élő lakosság körében nagyobb mértékben fejti ki a káros hatásokat. Meg kell jegyezni, a szálló por még a legalacsonyabb koncentrációban is káros, ha részecskéi mikroorganizmusokat (pl. Legionella-baktériumok) és toxikus anyagokat tartalmaznak. 3.6.4 Szagok Szag: általában valamely anyagból párolgás vagy kiválás útján a levegőbe jutó és a szaglóidegekre ható illó részecskék, illetve gáznemű anyagok által keltett érzet. A szaglás szerve a felső orrjáratban kb. 5 cm2-es területen elhelyezkedő szaglóhám. Ebben találhatók a szaglóreceptorok, melyeknek száma 15-20 millió lehet. A szaglórégióhoz a szaganyagok főként a belélegzett levegővel jutnak. Tekintettel arra, hogy a felső orrjárat ventillációja rossz és a levegő normális légzés során főleg az alsó orrjáratokon áramlik át – bár örvényáramlás és felmelegedés okozta cirkuláció révén a felső orrjáratba is eljut – a felső orrjárat átszellőzése és ezáltal a szagfelismerő képesség szippantással, szimatolással erősen fokozható. A szaganyagok egyébként csak akkor keltenek szagérzetet, ha mozgásban vannak. Ezzel magyarázható, hogy nem érezzük erős szaganyagok szagát akkor sem, amikor az orrüregben vannak, ha nem veszünk lélegzetet, vagy ha nyitott szájon keresztül lélegzünk. Valamilyen technológia során felszabaduló szagok esetenként jelezhetik, hogy az adott technológia meghibásodása miatt abból nemkívánatos módon anyag került ki. A szagok nem feltétlenül károsak az egészségre: legfeljebb kellemetlenek.
36
Utolsó módosítás: 2008.06.10.
3.7 Vegyi és mérgező hatású anyagok Hazánkban a vegyi anyagokkal, mérgező hatású anyagokkal tevékenységet folytatóknak az idevonatkozó rendeletek előírásait kell betartaniuk. A „mérgező hatású anyagokkal kapcsolatos eljárásról” kiadott 26/1985. (V11) MT számú rendelet végrehajtásáról szóló a 16/1988. (XII. 22) SZEM számú rendelet 12.§-a előírja, hogy mérgező hatású anyagokkal csak az a személy folytathat tevékenységet, aki ahhoz szükséges közegészségügyi ismeretekkel rendelkezik, az előírt oktatásban részesült és vizsgakötelezettségének eleget tett. A mindennapi tevékenység, munka során elkerülhetetlen, hogy a dolgozók különböző vegyi anyagokkal ne kerüljenek kapcsolatba. Kemizáció alatt elsősorban az olyan vegyi anyagok előállítását és használatát értjük, amelyek a természetben nem fordulnak elő. Az utóbbi évtizedekben nagymértékben nőtt a vegyi anyagok használata az iparban (műanyagok, ipari vegyszerek), mezőgazdaságban (peszticidek), élelmiszergyártásban és az otthonokban (háztartási szerek, kozmetikumok, csomagolóanyagok, rovarirtó szerek). Ezzel együtt megnövekedett a mérgező vegyi anyagok véletlenszerű és néha katasztrofális mértékű környezetbe jutásának lehetősége. A vegyi anyagok a környezetbe kerülve szennyezhetik a levegőt, a vizet és a talajt. A cél ennek a folyamatnak a korlátozása, a folyamatban lévő tevékenységek figyelemmel kisérése, ellenőrzése. Az ember környezetében jelenlévő vegyi anyagok káros hatásai lehetnek: a) tűz és robbanásveszély, b) környezetkárosító, környezetromboló, c) emberi egészségkárosító, d) rendkívüli eseményt (katasztrófa) okozó hatások. Méreg az az anyag, amely aránylag kis mennyiségben a szervezetbe jutva fizikai, kémiai, vagy fizikokémiai hatásával a szervezet életfolyamatait, dinamikus egyensúlyát múlóan, tartósan vagy véglegesen megzavarja. Méreg többnyire vízben, zsírban vagy szövetnedvekben oldható anyag lehet, mert ebben az esetben felszívódik és hat a szervezetre. A vegyi anyagok veszélyessége függ: 1) a heveny mérgezőképességtől 2) a maró hatástól 3) az ingerlő hatástól 4) az anyag bőrön át történő felszívódásától 5) a félheveny mérgezőképességtől 6) a túlérzékenységet okozó hatástól 7) a rákkeltő hatástól 8) az öröklődésért felelős anyagot megváltoztató hatástól 9) a fejlődési rendellenességet okozó és magzatkárosító hatástól 10) az idült mérgezőlépességtől 11) az ismételten a szervezetbe jutó anyag felhalmozódásától 12) a környezetegészségügyi veszélyességtől 13) az egyéb tényezőktől (pl. nagyfokú illékonyság). Mérgezés akkor fejlődhet ki, ha a vegyi anyag a szervezettel megfelelő mennyiségben, koncentrációban, elosztásban és halmazállapotban érintkezett, vagy ha az anyag a szervezetbe jutott. Azt a helyet, ahol a méreg a szervezetbe jut, behatolási kapunak, a méreg által elsődleges károsított helyet támadási pontnak nevezzük. A méreg behatolási kapui és egyben támadáspontjai a következők: 1) bőr (kültakaró), szem 2) szem, gyomor, belek (emésztőrendszer), 3) légút, 4) az egyéb behatolási utak a mediciniás és kriminális esetekben fordulnak elő.
37
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Leginkább a bőr van kitéve a közvetlen érintkezés lehetőségének. A maró anyagok, savak, lúgok elsősorban a bőrfelületen okoznak károsodást. Benzol homológok, festékek, anilin stb. jól felszívódnak a bőrön keresztül is. Az egyéb halmazállapotú anyagoknak, gőznek, gáznak stb. a szerepe itt kisebb, mivel a mérgező mennyiség felszívódására kevés az esély. Az emésztőrendszer igen gyakori behatolási kapu. A szájban a nyálkahártyáról is felszívódnak egyes mérgező anyagok, de a felszívódás elsősorban a gyomorban és a belekben történik. A lipoidokban (zsírokban) oldódó mérgek alkohol jelenlétekor gyorsabban szívódnak fel. A légutakon át a gőzök, gázok, füst és a köd, a por alakú, nagyon finom elosztású szilárd anyagok jutnak a tüdőbe. A tüdőből a felszívódás igen gyors, aminek oka a laphámmal bélelt tüdőhólyagocskák hatalmas felülete. A mérgező anyagok a tüdőhólyagocskákat körülvevő kapilláris érhálózat révén csaknem közvetlenül a véráramba kerülnek. Ezért találjuk a legtöbb ipari mérgezésnél a légúti behatolási kaput. A szembe elsősorban a bepattanó, apró idegentestek, befröccsenő folyadékok és gázok, gőzök juthatnak, és helyileg károsítanak. A mérgezések ritkábbak, mivel ez a behatolási felület viszonylag kicsi és a külső behatások jó részét felfogja a szemrés reflexes záródása. A mérgezés bekövetkezhet szándékosan, véletlenül, foglalkozás közben, továbbá közvetetten. A szándékos mérgezés megelőzésében a vegyi anyagok megfelelő zárt tárolása a legfontosabb. Eltulajdonításuk esetén azonnal, széleskörűen intézkedni kell. Méreganyagok kezelését csak megbízható személyek végezzék. Szükséges a fokozott ellenőrzés! A véletlen mérgezés elsősorban vegyi anyagok gondatlan és szabálytalan átcsomagolásából, elcseréléséből, azonosíthatatlanságukból és a burkolatok sérülése miatt következik be. A raktárak és a felhasználási helyek szabályszerű működése, idegenek kitiltása, megfelelő zárás biztosítása csökkentheti a véletlen mérgezések bekövetkezését. Foglalkozási körben a legtöbb mérgezés az egészségvédő előírások megszegéséből, figyelmetlenségből, ismeretek hiányából, az orvosi ellenőrzés elmulasztásából adódik. Nagyon fontos a tiszta és a biztonsági szabályok figyelembevételével kialakított munkakörnyezet, az illetéktelenek kizárása az ilyen munkafolyamatokból és a munkatérből. A munkafolyamatokat figyelni és a munkavégzéshez szükséges egészségvédelmi körülményeket (pl. védőeszközöket) biztosítani kell. Közvetlen mérgezés alapvetően élelmiszerekkel történik. A vegyi anyagokkal (növényvédő szerekkel) kezelt növények, illetve termésük a nem megfelelő előírások elmulasztásakor mérgezést okozhatnak. Az ilyen termékek fogyasztása tilos, különösen a lassan bomló szerek veszélyesek. Hasonló módon szennyeződhet az ivóvíz is. A mérgezés megállapítása elsősorban az egyedi esetekben nehéz. Ha egy korábban egészséges ember különös előzmény nélkül hirtelen gyanús tünetek mellett rosszul lesz, mérgezésre is gyanakodni kell. Beteg embernél a kórképhez nem tartozó és mérgezésre utaló tünetek jelentkezése esetén kell mérgezésre gondolni. Ilyenek lehetnek: hányás, hasmenés, aluszékonyság, eszméletzavar, stb. Ha többen egyszerre betegednek meg azonos tünetek között, mindig mérgezésre kell gondolni. Megkönnyíti a diagnózist a méregmaradékok felkutatása és vizsgálata, vagy a mérgező anyag kimutatása a levegőből. A leggyakoribb mérgezésre utaló és szembeötlő általános tünetek a következők: eszméletlenség, aluszékonyság, részegség, cianózis, (az ajak és a körmök kékes elszíneződése), görcsroham, általános izomgyengeség, nyálfolyás, hányás, hasmenés. A helyi tünetek: bőrszín elváltozása (cián, nitrit, szénmonoxid), bőrhám elmaródása (pl. savak és lúgok hatására), hólyagok a bőrön, szájszárazság, a nyálkahártyák felmaródása, szemjelenségek (pl. szűkebb pupillák), könnyezés. A mérgezés lefolyásánál megkülönböztetünk enyhe, középsúlyos, súlyos és életveszélyes mérgezést, illetve halálos mérgezést. Enyhe a mérgezés akkor, ha a tűrőképességet éppen meghaladó méreg mennyiség jutott a szervezetbe. A tünetek ilyenkor nehezen ismerhetők fel,
38
Utolsó módosítás: 2008.06.10. kevéssé jellemzőek. Az ilyen mérgezés legtöbbször gyorsan és következmények nélkül gyógyul. A középsúlyos mérgezésnél a tünetek az adott méreganyagra jellemzőek, a beteg ilyenkor már orvosi, kórházi kezelésre szorul. Életveszélyes a mérgezés, ha a mérgezés lefolyása súlyos, különféle komplikációk jelentkeznek. Bizonytalan, hogy a mérgezett túléli-e a mérgezést. Gyakran alig, vagy nem gyógyítható utóbetegség, munkaképesség-csökkenés marad vissza. A halálos mérgezés rendszerint rövid időn belül (máskor csak napok múlva) közvetlenül a mérgezés miatt a társuló szövődmények, illetve utóbetegségek következtében az élet elvesztésével jár. A mérgezés kibontakozását tekintve lehet heveny, félheveny és idült mérgezés. Heveny a mérgezés, ha a méreg nagy adagban, rövid idő alatt (de legfeljebb egy nap alatt) jut el a szervezetbe és vált ki mérgezési tüneteket. Félheveny mérgezésben kisebb adagok vagy töménység hatására a károsodás több nap, esetleg néhány hét alatt következik be. Idült mérgezésnél kis, önmagában nem mérgező anyagok, vagy töménységek halmozódnak fel napról-napra és ezek együttes hatására fejlődnek ki több hónap esetleg év vagy évtized alatt a tünetek. Mivel a tünetek ilyenkor bizonytalanok, az ilyen mérgezések nehezen ismerhetők fel. Sok esetben a gyógyítás is nehéz, mivel a szervezet a felismeréskor már tartósan károsodott. A szövődmények létrejöttének annál kisebb a valószínűsége, minél gyorsabb a mentés és szakszerűbb az elsősegély, ezt követően pedig minél hamarabb orvoshoz jut a beteg és megkezdik a méregtelenítést, gyógyítást. Minden súlyos mérgezésében-különösen, ha eszméletvesztéssel jár – várható a mérgezés következményeképpen szövődmények kialakulása. Fontos ezért a méreganyag minél gyorsabb eltávolítása és ha van ilyen lehetőség a hatásának leküzdésére alkalmas ellenanyagadása. Fontos a beteg állandó megfigyelése és az életmentő beavatkozások szakszerű elvégzése, mivel ezekkel a szövődmények egy része megelőzhető. A mérgezés megelőzésének lehetőségei: 1) mérgező anyagok helyettesítése kevésbé mérgező vagy ártalmatlan anyagokkal, 2) a munkafolyamatok automatizálása, gépesítése, illetve zárt gyártási eljárás alkalmazása, 3) a felhasználási, kezelési utasítások betartása, 4) szellőztetés, 5) veszélyes munkafolyamatok elkülönítése, 6) helyes raktározás, szállítás, 7) egyéni védelem (védőeszköz, védőruházat, védőkenőcs), 8) megfelelő higiéne (kézmosás, munkaruha, étkezési és dohányzási tilalom, stb.), 9) előzetes, időszakos és soron kívüli orvosi vizsgálat (szükség esetén munkahely változtatás). Fontos, hogy tisztában legyünk az általunk és a környezetünkben használt mérgező hatású anyagok mérgezési tüneteivel. Ne dolgozzunk ismeretlen anyagokkal, a méreganyagok használati utasítása ismert legyen. Csak eredeti csomagolású méreganyagot használjunk. Az iparban használatos veszélyes és mérgező hatású anyagok jelentős hányada a háztartásokban is előfordulhat, hiszen töményen vagy higítottan a szabad forgalomban is beszerezhetőek. A háztartási mérgezést és megbetegedést leggyakrabban okozó anyagok: növényvédő szerek, rovar és rágcsálóirtók, sósav és kénsav, festékek és lakkok (szerves oldószertartalmuknál fogva), mosó és tisztítószerek (maró és egyéb bőrkárosító hatásuk révén), a mérgező gázok közül a szénmonoxid és a széndioxid ellen a háztartásban is (a tüzelés és az erjedés során). A vegyi anyagok káros hatásai ellen a háztartásban is ugyanolyan módszerekkel és eszközökkel kell védekezni, mint üzemi körülmények között. Fokozott figyelmet igényel azonban a biztonságos tárolás és felhasználás, mert a védekezés eszköztára szegényesebb. Egy-egy új anyag használatbavételekor a „laikus” felhasználónak szigorúan követni kell az
39
Utolsó módosítás: 2008.06.10. adott termék használati utasítását, mert azonos célra rendkívül változatos összetételű, eltérő egészségkárosodást okozó anyagok kerülhetnek forgalomba. A daganatok kezelésére használt vegyi anyagok helyes alkalmazásához (kemoterápia) – miután ezek a malignus sejtek pusztítása mellett a normál sejteket is károsítják és mert toxikus mellékhatásuk jelentős lehet – szükséges mind a szerek hatásmechanizmusának, mind pedig a daganatok patofiziológiájának az ismerete, amelynek alapja a megzavart sejt és szövetnövekedés. A citosztatikummal munkát végző dolgozóknak (orvosok, egészségügyi szakdolgozóknak, kórházi gyógyszerészek, kisegítő alkalmazottak) ismerniük kell a citosztatikumok hatásmechanizmusát, az alkalmazás és munkavégzés speciális szabályait, valamint a keletkező veszélyes hulladékok elhelyezésének megfelelő módjait. Az 1972. Évi II. törvény 28.§-a értelmében: „Minden állampolgár köteles szükség esetén tőle elvárható segítséget nyújtani sérült, balesetet szenvedett vagy olyan személynek, aki életét vagy testi épségét közvetlenül veszélyeztető helyzetbe jutott.”Az elsősegélynyújtás tehát emberi kötelességünk! (A mérgezés első ellátásának módja értelemszerűen alkalmazva – a mérgezés esetére – megtalálható jelen jegyzet a „Villamosság biztonságtechnikája” című fejezetében.)
Tájékozódás Gázmérgezés: kimentés
Betegvizsgálat
Mentők értesítése
Eszmélet? Van
Nincs
Tudat?
Átjárható légutak biztosítása
Zavart
Tiszta
Fokozott felügyelet
Mérgezés első ellátása
Légzés van
nincs
Stabil oldalfekvő helyzet
Befúvásos lélegeztetés
3.8 Meteorológiai tényezők 3.8.1 Meteorológiai tényezők (légnyomás, páratartalom, stb.) 3.8.2 A meteorológiai tényezők dolgozókra gyakorolt hatása A légkörben lejátszódó meteorológiai folyamatok (a hőmérséklet, a szél, a páratartalom, a nyomás, a fény, a légkörben található anyagok, töltött részecskék, a levegőfajták cserélődése) hatással vannak szervezetünkre: ingerlékenységet, a koncentráció csökkenését, „munkaundort”, feledékenységet, fejfájást, rosszullétet, erős szívdobogást, szorongást, idegességet, alvászavart okozhatnak. A hirtelen környezeti változást okozó frontátvonulások nagy kihívást jelentenek az élő szervezeteknek, amihez azoknak alkalmazkodni kell. Az egészséges szervezet általában jól alkalmazkodik az időjárás változásaihoz; az, hogy ki milyen módon reagál a légköri változásokra, alapvetően az egyéntől függ – energetikai állapotától, fizikai, lelki és egészségi állapotától, biológiai ritmusától, alkalmazkodóképességétől, de befolyásolhatja a kora, neme vagy a testsúlya is. A lakosság zöme a melegfrontra érzékeny.
40
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Az időjárás elsősorban a vegetatív idegrendszeren keresztül fejti ki hatását. Akkor alakul ki frontérzékenység, ha a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer között megbomlik az egyensúly. Vannak olyan betegségek, amelyek kedvezőtlen légköri változások hatására előjöhetnek, felerősödhetnek. A kutatások, vizsgálatok alapján leginkább a szív- és keringési problémákkal küszködők szervezetét viselhetik meg a légköri változások. Hidegfront esetén lassul a szívműködés, csökken a vérnyomás, nő a véralvadási hajlam, fokozódik a trombóziskészség (alvadt vérrög kialakulása), a melegfronti hatásokra pedig gyakoribbak az embóliák (az alvadék elsodródása), nő a vérzésre való hajlam, a vérnyomás, és gyorsabb a szívműködés is. a) A dolgozókra ható meteorológiai tényezők Időjárási frontok, különböző levegőfajták, napkitörések. b) Időjárás-érzékenységi típus szerint Hideg- ill. melegfront-érzékenység, mindkét frontra érzékenyek. c) A hatás jellege szerint Vegetatív hatások, pszichés hatások, balesetekre gyakorolt hatás, teljesítményre gyakorolt hatás.
4 Fáradtság
Aktivitás
FOGALMA: Tevékenységre való képesség csökkenése éppen a kérdéses tevékenység következtében.
8 óra
12 óra
16 óra
A munkanap fiziológiai ritmusa Általában a késő délelőtt a legnagyobb az aktivitásunk, amely dél után (ld. a mediterrán népek sziesztaideje) lecsökken, majd kora délutánra megnő, de a késő délelőtti maximumot már nem éri el. TERHELÉS: a munkatevékenység nehézsége, fizikai körülményei és időtartama határozza meg. IGÉNYBEVÉTEL: a terhelés által a dolgozó szervezetében előidézett pszichológiai és fiziológiai változások (függ: nem, életkor, testfelépítés, stb.). ALKALMAZKODÁS: a szervezet egyre tökéletesebben felel meg a követelményeknek, EDZETTSÉG: rendszeres edzési ingerekre kialakuló és gyakorlással fenntartható állapot.
41
Utolsó módosítás: 2008.06.10.
4.1 Fáradtsághoz hasonló jelenségek 4.1.1 Monotónia Oka: egyhangú ingerek. Jellemzői: • csökken a pszichikus feszültség (a fáradtságnál nő), • személyiségfüggő (a fáradtság inkább a szervezet fizikai állapotától függ), • a teljesítményt motivációs tényezők befolyásolják, • monoton tevékenység után nagyobb a teljesítmény, • fáradt állapotban a tevékenység legtöbb fajtáját visszautasítja a dolgozó, a monotónia hatására csak az adott tevékenységtől idegenkedik. A monotóniát oldja: zene; motiváció; szünetekben a munka jellegétől lényegesen eltérő ÉRDEKES TEVÉKENYSÉG. 4.1.2 Az éberségi szint csökkenése Oka: ingerszegény környezet (pl. éjjel). Védekezés ellene: ún. éberségi berendezésekkel. Ezek működési elve: új ingerek bevezetése, amelyekre adott időn belül válaszolni kell. Ha nincs válasz, akkor még erősebb inger; ha erre sincs válasz, akkor riasztás (alkalmazása: pl. mozdonyvezetők, erőművi kezelőszemélyzet, stb.). 4.1.3 Telítődés Olyan pszichikus állapot, melynek jellegzetessége, hogy egy meghatározott tevékenység, amely az egyén számára kezdetben pozitív jelleggel bírt, idővel – a tevékenység ismétlése, vagy az adott szituációban való tartózkodás miatt – semleges vagy negatív jelleget alakít ki („megununk” valamit, „elegünk lesz” valamiből). Oka: a tevékenység iránti alacsony motiváció. Jellemzői: • a tevékenység kisebb egységekre bontása, • teljesítménycsökkenés, • a tevékenység komponenseinek variálása, • különböző melléktevékenységek válnak „fő feladattá”, • a kialakuló ellenszenv nem csak a tevékenységre, hanem a környezetre is irányul. A telítődést megelőzése: • A tevékenység változatosságával. • A munka tartalmasabbá tételével. • Motivációval. • A munkahelyi légkör javításával.
5 Az emberi szervezet anyag- és energiaforgalma 5.1 Napi anyagcsere 5.1.1 Alapanyagcsere A szervezet „nyugalmi anyagcseréje”, amelynél külsőleg semmilyen tevékenység nem észlelhető (pl. a keringési és a légzőrendszer működtetése). Függ: nem, életkor, testmagasság, -tömeg, -felület.
42
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 5.1.2 Munkaanyagcsere Bármilyen tevékenységhez szükséges energiafelhasználás.
5.2 Az energiaforgalom határai 5.2.1 A napi energiaforgalom 1) Alapanyagcsere: ~7,3 MJ/nap, 2) Maximum: 42-50 MJ/nap, 3) Egészségkárosodás nélkül: ~20 MJ/nap, 4) Az emésztőszervek teljesítménye: 29-33 MJ/nap, 5) Különösen nehéz fizikai munkáknál a napi energiaszükségletet: ~29 MJ (pl. kézi aratás, favágás, kőfejtés).
[kJ] 7500 6700
férfiak
5800
nők
5000 4200 3400
0
10 20 30 40 50 A napi alapanyagcsere az életkor függvényében
60 [év]
5.2.2 Tartós terhelési határ Az a maximális energiafelhasználás, amit hosszú távon nem célszerű túllépni. Átlagos érték, amely esetleg egy gyengébb fizikumú dolgozónak megerőltető lehet (de az ilyen emberek általában nem választanak ilyen munkahelyeket). • férfiak: 8 MJ/műszak • nők: 5,8 MJ/műszak (figyelembe veendő még 1-2 MJ a háztartási tennivalókra!)
5.3 Nők munkaképessége Azonos munka elvégzéséhez a női szervezetnek kevesebb energiára van szüksége és az energiafelhasználás maximuma alacsonyabb, mint a férfiaké. Bizonyos munkákban (amikor a testtartás miatt viszonylag nagy a szervezet igénybevétele) a nők nagyobb és tartósabb teljesítményre képesek.
5.4 Az idősebb dolgozók munkaképessége Az ipari társadalmakban egyre nő az idős korosztályok aránya. A 60 éven felüliek aránya 100 éve: ~5%, ma: ~20%. A képességek felnőttkori csökkenésének néhány vonatkozása: • a szenzomotoros teljesítmény 60 éves korra mintegy 50%-al, • a maximális izomerő 60 éves korra mintegy 25%-al.
43
Utolsó módosítás: 2008.06.10.
5.5 Munka- és pihenési rendszer 5.5.1 A többműszakos munka Az ember nappal aktív lény: hajnalra megnő a reakcióidő (ekkor történik a legtöbb baleset). A dolgozók jelentős része kedvezően ítéli meg a többműszakos munkát, ugyanakkor kimutatható, hogy az éjszakai munka sok embernél egészségügyi károsodásokhoz, idegrendszeri zavarokhoz vezethet. Ezek megelőzése: a) Alkalmasság-vizsgálat. b) Képzéssel (a fiziológia változások megmagyarázására, a szabadidőben végzett tevékenységek jobb megszervezésére). c) Állandó időben való műszakkezdés. d) Heti műszakváltás helyett havi műszakváltás. e) A műszakváltások között néhány nap pihenés. f) Az életkörülmények megfelelő szervezése (pl. biztosítani a nappali pihenés lehetőségét). 5.5.2 Munkaközi szünetek Típusai: a) önkényes (alkalmi) szünet b) leplezett szünet (melléktevékenység) c) a munkafolyamatból adódó szünet (várakozás) d) előírt (szervezett) szünet Ha megfelelő szervezett szüneteket nem rendelnek el, akkor a dolgozók munkaidejük ~14%át álcázott vagy alkalmi pihenőkre használják. A munkaközi szünetek megszervezése: a) Hosszúsága: inkább több rövidebb (2-8 perc), mint kevesebb hosszabb szünet, mivel hosszabb szünet után újabb „bemelegedési szakaszra” van szükség. b) Mikor legyenek szünetek: a munkatevékenység elemzése és a dolgozók pszichofiziológiai vizsgálata alapján adható egyedi válasz. 5.5.3 A munkaidő hosszúsága Világtendencia a munkaidő csökkenése. Azonban a csökkentett munkaidő nem jelent automatikusan kedvezőbb körülményeket, viszont a hiányzások számának csökkenésével jár.
6 A munkabiztonság pszichológiai tényezői 6.1 A téma aktualitása A technikai fejlődés egyre összetettebb, emberek által működtetett rendszereket eredményez (pl. atomerőművek, tengeralattjárók, stb.). Az összetettséggel nő a meghibásodások valószínűsége, ami sok esetben katasztrófákat eredményez (pl. Three Mile Island, Bhopal, Csernobil, Challenger, Kurszk, Apollo...). Az emberi hibák típusai: a) Egyéni hibák, oka: elégtelen felkészültség. b) Szervezési-vezetési hibák, oka: az elégtelen „biztonsági kultúra”. c) Tervezési hibák.
44
Utolsó módosítás: 2008.06.10.
6.2 Az emberi információ-feldolgozó rendszer általános modellje 6.2.1 1) 2) 3)
Az emlékezés fő szakaszai Kódolás Tárolás Előhívás
Látási és hallási bemenet
A bevitt információ feldolgozása
Tárolás
Érzékszervi tár
Rövidtávú memória
Előhívás
Hosszútávú memória •problémamegoldás
Alakfelismerés
Hosszútávú memória
•következtetés •nyelv
Figyelem Kimenet Az emberi információ-feldolgozó rendszer általános modellje
6.2.2 Az emberi információfeldolgozás működése 6.2.2.1 Érzékszervi tár Az emberi memória-rendszernek az érzékszervekből érkező információk átmeneti tárolására szolgáló része. Fő feladata, hogy biztosítsa az érzékszervi (szenzoros) információk közvetlen rendelkezésre állását, amíg azok feldolgozásra kerülnek. Jellemzői: • Viszonylag nagy terjedelmű, • A tár tartalmai jelentéssel még nem rendelkeznek, • A tár tartalmai igen gyorsan elhalványulnak (pl. vizuális ingerek esetén ~1 mp, hallási ingerek esetén néhány mp alatt). 6.2.2.2 Alakfelismerés („inger-mintázat felismerés”) Feladata, hogy a korábbi tapasztalatok felhasználásával az érzékszeri tár tartalmaihoz jelentést rendeljen hozzá. Ezen alapul pl. a jellegzetes látványok hangok, illatok stb. felismerése. 6.2.2.3 Figyelem Az észlelés szelekciója; amelynek segítségével bizonyos ingereket nagyobb valószínűséggel észlelünk ill. „veszünk észre”. 6.2.2.4 Rövidtávú memória Tartalmai már jelentéssel rendelkező mintázatként felismert egységek, ezért tudatosan interpretálhatók. Fő jellemzői: • a kapacitása rendkívül kicsi: 7±2 független információegység (csomag, tétel), • tudatos,
45
Utolsó módosítás: 2008.06.10. • • • •
lassú működésű, erőfeszítést igénylő és soros szerveződésű, szelektív, szakaszosan analitikus következtetési, logikai műveletekben erős.
6.2.2.5 Hosszútávú memória Benne tárolódik minden tudásunk a világról, ennek megfelelően kapacitása hatalmas: szinte korláttalan; ugyanakkor meglehetősen szelektív (nem mindig jut eszünkbe az, amit szeretnénk). Fő típusai: • Epizodikus memória Az egyén által átélt események emléknyomait tartalmazza. • Szemantikus memória A tanulás által elsajátított ismereteket tartalmazza. Pl. mikor volt a mohácsi csata. • Procedurális memória A tanulás útján elsajátított mozgásos (motoros) vagy gondolati (kognitív) műveleti eljárásokat (az ún. készségeket) tartalmazza. Pl. kerékpározás 6.2.2.6 Magasabb kognitív működések Nyelv A gondolatok közlésének egyetemes emberi eszköze. Következtetés Az emberi gondolkodás alapvető eszköze, amelynek során bizonyos kiindulási helyzetből bizonyos szabályok alkalmazásával érvényes megállapításokra jutunk. Problémamegoldás A problémamegoldási helyzet jellemzői: • Ahol tartunk (a probléma), az nem azonos azzal, ahova eljutni szeretnénk. • A problémától a megoldásig vezető út nem nyilvánvaló. • Gyakran jelentős erőfeszítést igényel magának a problémának a megértése is. • A problémamegoldáshoz hipotéziseket kell felállítani a lehetséges megoldási utakról és azután ellenőrizni kell azokat. 6.2.2.7 Példák a fentiekre Képzeljük el, hogy a földalatti mozgólépcsőjén állva nézzük a szembejövő lépcsőn álló embereket! Az egyes emberek arcvonásai az érzékszervi tárba kerülnek, és azokat néhány perc múlva el is felejtjük. Ha megpillantunk egy ismerőst (az ő arcvonásai „már jelentéssel rendelkező mintázatként felismert egységek”), akkor a hosszútávú memóriából „beugranak” a hozzá kapcsolódó tudnivalók. Ha (szemmel) keresünk valakit a tömegben, akkor csak az illető arcvonásait, ruháját fogjuk figyelembe venni a keresés során („az észlelés szelekciója”), így másokat „kevésbé” veszünk észre. Hasonlóan működik a dolog a vizuális ingereken kívül a hang, szaglási stb. ingerekre.
46
Utolsó módosítás: 2008.06.10.
6.2.3 Rasmussen modellje
Tudáson alapuló viselkedés
Szabályon alapuló viselkedés
Célok Azonosítás
Felismerés
Feladat meghatározás
Tervezés
Helyzet/feladat összekapcsolás
Tárolt szabályok
jelzések Gyakorlottságon alapuló viselkedés
Jellemző vonások kialakulása és szerveződése
Automatikus szenzomotoros mintázatok
Szenzoros bemenet
Akciók
Az emberi tevékenység szabályozásának kognitív szintjei 6.2.4 Az emberi hibázás Reaason-féle modellje
Az akciókat valamilyen előzetes szándék indította el?
nem nem
Szándékosak voltak az akciók? igen
Önkéntelen vagy szándékolatlan akció Spontán akció
igen Az akciók az előzetes terv szerint futottak le?
nem
Nem a szándékolt módon lefutó akció (elvétés vagy hibázás)
igen Az akciók elérték céljukat?
nem
Szándékos, de téves akció (tévedés)
igen Sikeres akció-sorozat
Algoritmus az emberi hibák típusainak elkülönítésére
47
Utolsó módosítás: 2008.06.10.
6.3 A biztonságot meghatározó pszichológiai jellemzők 6.3.1 Az ember mentális jellemzői 6.3.1.1 A balesetek szempontjából fontos mentális tényezők a) Az adott területre vonatkozó mentális modell fejlettsége b) Gondolkodási jellemzők c) Kockázat-észlelési sajátosságok d) Attitűdök és motiváció e) Intelligencia f) Más személyiségvonások 6.3.1.2 Az ember kockázat-megítélése Önként vállalt kockázat – kényszerűen viselt kockázat Az önként vállalt kockázatot alacsonyabbnak ítéljük, mint a kényszerűen viselt kockázatot (pl. kevésbé tartunk kockázatosnak egy bungee-jumping ugrást, ha arra önként jelentkezünk, mintha kényszerből kellene megcsinálni). Mindennapos kockázat – hirtelen megjelenő kockázat A mindennapos kockázatot alacsonyabbnak ítéljük, mint hirtelen megjelenő kockázatot. Közvetlen kockázat – lappangó (látens) kockázat A közvetlen kockázatot alacsonyabbnak ítéljük, mint a lappangó (látens) kockázatot (pl. egy égő épület látványa nagyobb óvatosságra int, mint egy figyelmeztetés radioaktív sugárzásra – az utóbbit ui. nem érzékeljük). Ellenőrizhető kockázat – nem ellenőrizhető kockázat Az ellenőrizhető kockázatot alacsonyabbnak ítéljük, mint a nem ellenőrizhető kockázatot (pl. ha mi vezetünk egy gépkocsit, akkor a baleseti kockázatot általában alacsonyabbnak ítéljük, mintha más vezetne helyettünk).
„Kockázat-homeosztázis”: az emberek egy bizonyos kockázati szintet fogadnak el és aszerint cselekednek. Ha változik a kockázat nagysága, akkor viselkedésüket úgy módosítják, hogy az érzékelt kockázat visszaálljon az eredeti szintre. 6.3.2 Az emberi hibázások szintjei Biztonsági kultúra: egy szervezet biztonsággal kapcsolatos viszonyulása. a) Mindennapi hibázások: nagyobbrészt felismert és korrigált, önmagukban kis jelentőségű hibázások. b) „Majdnem baleset”: olyan eseménysor, amelynek során egy súlyos következményeket előidézni képes eseménylánc valamilyen okból nem fut le teljesen. c) Baleset: váratlanul bekövetkező, kárral, sérüléssel vagy halálesettel járó esemény. 6.3.3 A mentális igénybevétel 6.3.3.1 A „stressz” kifejezés jelentései a) Stressz: minden olyan ráhatás, amely az ember fiziológiai és/vagy pszichológiai alkalmazkodási mechanizmusait befolyásolja.
Megterhelés (stress)
Igénybevétel (strain) 48
Utolsó módosítás: 2008.06.10. b) Stressz: az a pszicho-fiziológiai állapot, amely az emberre irányuló hatások eredményeként áll elő.
Stresszor (stressor)
Stressz (strain)
A munkavégzés hatékonysága
6.3.3.2 A stressz és a munkavégzés hatékonysága közötti összefüggés A hatékony munkavégzéshez szükséges bizonyos mértékű stressz. Ha túl alacsony a stressz az pl. az éberségi szint csökkenéséhez vezethet; ha túl magas, akkor az figyelmetlenséget, kapkodást, esetleg pánikot okoz. (A II. világháborús pilóták közül többnek volt halálfélelme a bevetés során.)
alacsony
optimális
magas
extrém nagy
Stressz
A pszichológiai megterhelés által kiváltott stressz és a munkavégzés hatékonysága közötti összefüggés
7 Ergonómia 7.1 Története 1) Kezdetek: a „fogantyúk és skálák” ergonómiája (1945-1960). Főbb fogalmak: vezérlési felület, antropometria, ember-gép kapcsolat, szenzomotoros illesztés. 2) Az ergonómia ipari alkalmazása: „rendszerergonómia” (1960-as évek). Főbb fogalmak: rendszerelmélet, ember-gép rendszer, optimalizálás. 3) Termékergonómia: ergonómia a „munka világán kívül” (1970-es évek). Főbb fogalmak: piaci verseny, rétegspecifikus igények, design és ergonómia. 4) Biztonság és ergonómia (1980-as évek). Főbb fogalmak: emberi megbízhatóság. 5) Számítógép és ergonómia (1990-es évek). Főbb fogalmak: felhasználói felület, humán és mesterséges intelligencia illesztése.
7.2 Az ergonómia fejlődési irányai 1) Termelési rendszerek ergonómiája helyett nagyobb hangsúlyt kap a termékergonómia 2) A biztonsági és környezetvédelmi szempontok fokozottabb érvényesítése a termelési folyamatok/rendszerek, munkahelyek, termékek tervezése és kialakítása során.
49
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 3) A speciális és rétegigények fokozottabb figyelembe vétele és érvényesítése a tervezés során. 4) A felhasználók növekvő arányú részvétele az ergonómiai tervezés és értékelés folyamatában. 5) Az információs technológiák növekvő térhódítása. 6) A műszaki végzettséggel rendelkezők növekvő bevonása az ergonómiai fejlesztő tevékenységekbe.
8 Az információs technológiák alkalmazásának pszichológiai kérdései 8.1 Bevezetés A számítógép és az ember viszonyának fejlődése: a) Gépcentrikus korszak b) Programozó-centrikus korszak c) Felhasználó-centrikus korszak
8.2 Az intelligens termékek felhasználói felületének alaptípusai: az interakciós stílusok Az ergonómia egyik fontos fogalma az ember-gép felület, vagy felhasználói felület. A különböző „ember-gép” rendszereknek mindig van egy emberi és egy technikai alrendszere, valamint egy ember-gép felülete, amelyen keresztül az emberi és a technikai alrendszerek közötti információcsere végbemegy. A felhasználói felület az „ember-számítógép” rendszerek esetén különös jelentőséget kap, mivel az információcsere mértéke itt az ember által korábban használt technikai eszközökhöz képest ugrásszerűen megnőtt. 8.2.1 Billentyű-alapú üzemmódváltásos interakció Azon interakciós stílusok összefoglaló neve, amelyeknél a felhasználói felület kezelése valamilyen billentyűzeten történik és a rendszer a párbeszéd különböző fázisaiban különböző üzemmódokba kerül, aminek következtében a felhasználó ugyanazon akciójára a rendszer akciója a párbeszéd fázisaitól függően eltérő lehet. 8.2.1.1 Menüválasztásos interakció A felhasználó menü formájában kapja a választási lehetőségeket (pl. a mobiltelefonok menürendszerei). • Előnyök: viszonylag kevés lépésre van szükség. • Hátrányok: nehézkes, ha bonyolult a menürendszer vagy nem eléggé átgondolt. 8.2.1.2 Kérdés-válasz alapú interakció A rendszer szöveges formában kérdés-sorozatot intéz a felhasználóhoz (pl. gyors adatrögzítéshez). Önállóan általában nem alkalmazzák. • Előnyök: viszonylag gyors, tanulást alig igényel. • Hátrányok: sok és/vagy összetett funkció esetén nehézkes és hosszadalmas, kevés megerősítést ad. 8.2.1.3 Több adatbeviteli eszközön alapuló interakció A rendszer – a „kérdés-válasz” alapú interakcióhoz hasonlóan – szöveges formában kérdéseket, kéréseket intéz a felhasználóhoz, de arra a felhasználó a párbeszéd
50
Utolsó módosítás: 2008.06.10. előrehaladásának megfelelően több különböző adatbeviteli eszközön keresztül válaszol. A válaszadás eszköze lehet: billentyűzet, érme, bankkártya, stb. (pl. bankjegykiadó automaták). • Előnyök: tanulást alig igényel. • Hátrányok: esetenként költséges lehet. 8.2.1.4 Beszédhang-alapú interakció A telefonon keresztül lebonyolított interakciók (pl. a telebank-rendszerek). • Előnyök: kis ráfordítás. • Hátrányok: nehézkes. 8.2.2 Közvetlen manipulációs interakció Az jellemzi, hogy a képernyőn olyan objektumok találhatók, amelyeken a felhasználó egy rámutató eszköz (pl. egér) segítségével közvetlenül bizonyos műveleteket tud végezni és ezen műveletek eredménye a képernyőn azonnal láthatóvá válik. 8.2.2.1 Grafikus közvetlen manipulációjú interakció A rendszer a munkakörnyezet vizuális reprezentációjának előállításával természetes módon tájékoztatja a felhasználót a manipulálható grafikus objektumokról és részben a manipuláció lehetőségeiről is (pl. Windows, MS Office, stb.). A manipuláció közvetlen jellege azt jelenti, hogy a beavatkozás eredménye azonnal látható a képernyőn. • Előnyök: grafikusan prezentálja a feladat fogalmait, könnyű megtanulni, kihagyás után újratanulni, lehetővé teszi a hibák elkerülését, bátorítja a felhasználó kezdeményezéseit. • Hátrányok: viszonylag nehéz programozni, komoly hardvert igényel. 8.2.2.2 Formakitöltéses interakció Ügyviteli és más adminisztratív feladatok ellátására a képernyőn megfelelő formanyomtatványok képét jeleníti meg, amelyeknek a megfelelő mezőibe a kívánt adatok közvetlenül beírhatók, törölhetők vagy módosíthatók (pl. adóbevalláshoz). • Előnyök: egyszerű adatbevitel, kevés tanulás. • Hátrányok: sok helyet foglal el a képernyőn. 8.2.3 Nyelv alapú interakció Lényege, hogy a felhasználó valamilyen – formális vagy természetes – nyelv segítségével alfanumerikus billentyűzeten keresztül kommunikál a rendszerrel. 8.2.3.1 Parancsnyelvű interakció A felhasználónak meg kell tanulnia az adott parancsnyelv szabályrendszerét (az ún. szintaxist), majd ennek segítségével utasításokat adhat a gépnek. Pl. amikor összetett rendszerekbe gyorsan és pontosan kell adatokat bevinni és/vagy kivenni (pl. repülőgép-jegy foglalásnál). • Előnyök: rendkívül rugalmas, támogatja a felhasználók kezdeményezéseit, gyakorlott felhasználók számára vonzó. • Hátrányok: gyenge hibakezelést tud biztosítani, jelentős tanulást és gyakorlást igényel, a memóriát is erősen igénybe veszi. 8.2.3.2 Szöveg-alapú természetes interakció A felhasználó kérdéseket vagy utasításokat ír be a billentyűzeten keresztül valamilyen természetes nyelven – pl. magyarul vagy angolul – és a rendszer ugyanazon a nyelven
51
Utolsó módosítás: 2008.06.10. válaszol. Jelenlegi természetes nyelvű felhasználói felületek még nem képesek helyesen reagálni tetszőleges természetes nyelvű mondatokra vagy kifejezésekre. A mai lehetőségek csupán olyan leszűkített és leegyszerűsített nyelveket használnak, amelyek kizárólag a rendszer által megoldható problémák körére vonatkoznak. • Előnyök: nem kell elsajátítani szintaktikus tudást. • Hátrányok: gyakran tisztázó kérdéseket tesz fel, az interakciók hosszadalmasak. Az imént ismertetésre került interakciós stílusokat az adott célra legelőnyösebb kombinációkban célszerű alkalmazni, figyelembe véve azok viszonylagos előnyeit és hátrányait. A sikeres termékek felhasználói felülete általában nem a felsorolt „tiszta” interakciós stílusok valamelyikére épül, hanem azok valamilyen kreatív módon létrehozott keverékére.
8.3 Az interakció megtervezésének általános pszichológiai elvei a) Törekedjünk konzisztenciára Hasonló helyzetekben legyenek következetesen azonosak a párbeszéd elemei és használjunk azonos terminológiát. b) Tegyük lehetővé a felhasználók számára az egyes lépések lerövidítését vagy átugrását c) Biztosítsunk informatív visszajelzést Gyakori és kisebb jelentőségű interakciók esetén szerényebbet, ritka és jelentősebb műveletek esetén markánsabbat. d) A párbeszédeknek legyen világos kezdete, vége és befejezése Az informatív visszajelzésnek a befejezést kell követnie, mert így a felhasználónak meg lesz az a szubjektív elégedettségi érzése, hogy az akció valóban megtörtént. e) Biztosítsunk egyszerű hibakezelést Ne legyen lehetséges valóban súlyos hibát elkövetni, az elkövetett kisebb jelentőségű hibákat pedig a rendszer észlelje és ajánljon fel egyszerű javítási módokat. f) Engedélyezzük az akciók visszafordítását g) Tegyük lehetővé, hogy a felhasználó uralja a párbeszédet h) Csökkentsük a rövidtávú memória terhelését Ne legyen szükséges szabályokat, kódokat fejben tartani, biztosítsunk memóriát tehermentesítő eszközöket.
9 Nyomástartó edények A különféle töltetű nyomástartó edények biztonságtechnikája elsősorban azok rendeltetésétől ill. töltetétől függ. Ezért többféle biztonsági szabályzat kidolgozása vált szükségessé. Ilyenek: 1) Kazán Biztonsági Szabályzat (KBSz) 2) Nyomástartó Edények Biztonsági Szabályzata (NyEBSz) 3) Gázpalack Biztonsági Szabályzat (GPSz) 4) Acetilénfejlesztő Készülékek Biztonsági Szabályzata (AFKBSz) (Az utóbbi kettőről részletesebben a hegesztés témakörében.)
9.1 A szabályzatokban szereplő fontosabb fogalmak Gőzkazán: az 1 bar abszolút nyomásnál nagyobb nyomású gőz termelésére szolgáló berendezés. Általában égéstermékek vagy vegyi reakciótermékek közvetlen fűtőhatásának
52
Utolsó módosítás: 2008.06.10. kitett, ill. villamos energiával fűtött berendezés, amelynek gőzét a berendezésen kívül hasznosítják. Forróvíz-kazán: a 388 K (115 °C)-nál magasabb hőmérsékletű víz termelésére szolgáló berendezés. Melegvíz-kazán: a legfeljebb 388 K (115 °C) hőmérsékletű víz termelésére szolgáló berendezés. Vegyi töltetű kazán: az a berendezés, amelynek hőhordozója nem víz vagy vízgőz. Csőkemence: az a tárolótér nélküli, nyomással terhelt berendezés, amely égéstermékek vagy vegyi reakciótermékek közvetlen fűtőhatásának van kitéve és a hőenergia a vegyi töltet előmelegítését vagy vegyi reakció létrehozását szolgálja. Fűtött nyomástartó edény: töltetétől függetlenül az a berendezés, amely égéstermékek vagy vegyi reakciótermékek közvetlen fűtőhatásának van kitéve ill. villamos energiával fűtött, benne 1 bar abszolút nyomásnál nagyobb nyomás van, vagy keletkezhet és a hőmennyiséget magában a berendezésben hasznosítják. Nyomástartó edény: az olyan zárt vagy zárható berendezés, amely nincs égéstermékek vagy vegyi reakciótermékek ill. villamos energia közvetlen fűtőhatásának kitéve és benne 1,7 bar abszolút nyomásnál nagyobb nyomás van vagy keletkezhet. Nyomástartó rendszer: a nyomástartó edények célszerűen elhatárolt, összefüggő csoportja. Az elhatárolás lehet technológiai, nyomáshatárolási, szilárdsági, stb. Töltet: az edény térfogatát teljesen vagy részben kitöltő anyag, lehet bármilyen halmazállapotú. Veszélyes töltet: amelynek rövid ideig tartó hatása is károsítja az emberi szervezetet, a környezetet vagy az edény anyagát. Szerelvény: különféle töltő-, ürítő-, elzáró-, szabályozó-, ellenőrző szerkezetek. Két csoportjuk: • Üzemi szerelvények (amelyek nélkül a berendezés üzemképtelen). • Biztonsági szerelvények (nélkülük a berendezés ugyan működőképes, de hiányuk esetén az üzeme nem ellenőrizhető, nem biztonságos).
9.2 Veszélyességi mutató A Nyomástartó Edények Biztonsági Szabályzatának hatálya alá tartozó berendezéseket kis-, közép- vagy nagyveszélyességű osztályba kell sorolni. Az osztályba sorolás alapja az alábbi módon számított veszélyességi mutató (Y): Y = Vpk (c + f + t ) Ahol: • V – az edény nyomásterének űrtartalma m3-ben, 1%-os (10 liter) pontossággal; • p – az edény engedélyezési nyomása, bar túlnyomásban (ha még nem ismert, akkor a tervezési nyomás); • k – a korrózióra, kopásra jellemző tényező, értékei: k=1 ha nincs számottevő korróziós hatás, k=5 ha a várható korrózió nem több, mint 0,1 mm/év, k=10 ha a várható korrózió nem több, mint 0,2 mm/év, k=15 ha a várható korrózió nem több, mint 0,35 mm/év, k=20 ha a korrózió szilárdsági méretezéssel már nem vehető figyelembe. • c – a töltet fizikai állapotára jellemző tényező, értékei: c=1 ha a töltet folyadék, és hőfoka atmoszférikus forrpontja alatt van, c=2 ha a töltet gáz, gőz, vagy atmoszférikus forrpontja feletti hőfokú folyadék, c=3 ha a töltet cseppfolyósított gáz. • f – a töltet tűzveszélyességére jellemző tényező, értékei:
53
Utolsó módosítás: 2008.06.10. f=0 ha a töltet nem tűzveszélyes, f=1 ha a töltet tűzveszélyes (mérsékelten is), f=2 ha a töltet tűz- és robbanásveszélyes, f=3 ha a töltet fokozottan tűz- és robbanásveszélyes. • t – a töltet mérgező hatására jellemző tényező, értékei: t=0 ha a töltet semleges, t=1 ha a töltet irritáló vagy bódító hatású, t=2 ha a töltet lassan hatóan mérgező, maró hatású, t=3 ha a töltet gyorsan hatóan mérgező, maró hatású vagy fulladás veszélyet előidéző por. Többnyomású edénynél az egyes nyomásterek méretezési, illetőleg engedélyezési nyomásának figyelembevételével minden nyomástérre külön kell meghatározni a veszélyességi mutatót. Az ilyen nyomástartó edény veszélyességi mutatóját az egyes nyomásterek veszélyességi mutatójának összegzésével kell meghatározni. Ha több edény egymástól el nem zárható módon van összekötve, akkor a V térfogatnál az összes űrtartalmat kell figyelembe venni.
9.3 Veszélyességi osztályok A nyomástartó edény veszélyességi osztálya az előzőek szerint meghatározott veszélyességi mutatótól függ: 1) Kisveszélyességű osztályba tartozik az edény, ha 4 < Y ≤ 100. 2) Középveszélyességű osztályba tartozik az edény, ha 100 < Y ≤ 10000. 3) Nagyveszélyességű osztályba tartozik az edény, ha Y > 10000. A veszélyességi osztálytól függ a berendezés hatósági felügyeletének módja és terjedelme. Az osztálybasorolást a gyártásengedélyezési ill. biztonságtechnikai behozatali engedélyezési során a hatóság végzi.
9.4 A Nyomástartó Edények Biztonsági Szabályzatának hatálya A szabályzat hatálya alá tartoznak – az alább felsoroltak kivételével – a belföldön üzembehelyezésre kerülő fémből készült nyomástartó edények: Nem tartoznak a szabályzat hatálya alá: 1) A MÁV által üzemben tartott vasúti járművekre szerelt, továbbá a MÁV vontatási szolgálathoz tartozó, valamint a vasútüzem céljait közvetlenül szolgáló nyomástartó edények. 2) A hajókra vagy úszóművekre, a légi közlekedési, valamint közúti közlekedési eszközökre szerelt berendezések. 3) A bányavállalatok kezelésében, illetőleg használatában levő és a bányászathoz, va1amint a bányászati termékek elsődleges technológiai folyamataihoz szükséges nyomástartó edények. 4) Bármely nyomástartó edény, töltetre és nyomásra tekintet nélkül, hogy teljes űrtartalma 25 dm3-né nem nagyobb. 5) A legfeljebb l0 bar túlnyomáson üzemelő, semleges folyadékkal teljesen feltöltött nyomástartó edény. 6) A vízellátó, vagy melegvízellátó berendezés legfeljebb l0 bar túlnyomáson és legfeljebb 15 °C-on működő edénye. 7) Sörtároló tartályok és ászokhordók 2 bar túlnyomásnál nem nagyobb méretezési nyomással. 8) Kísérleti laboratórium tudományos kutatás céljára szolgáló nyomástartó edénye. 9) Csőköteges hőcserélő legfeljebb 630 mm külső átmérővel.
54
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 10) Egynyomásterű köpenyes edény. legfeljebb 324 mm külső átmérővel, ha a köpenye szabványos varratnélküli acélcsőből készült. 11) Az Y<4 veszélyességi mutatójú edény, ha a méretezési nyomás (bar) és térfogat (dm3) szorzata l000-nél nem nagyobb. 12) Radioaktív töltetet tartalmazó edény űrtartalomtól és nyomástól függetlenül. 13) Legfeljebb 7 bar túlnyomású és 500 dm3 térfogatú, levegő töltetű nyomástartó edények. 14) Stb. (lásd a szabályzatot).
9.5 Üzemi és biztonsági szerelvények 9.5.1 Üzemi szerelvények A nyomástartó edény működéséhez szükséges töltő-, ürítő-, elzáró-, szabályozó- és ellenőrző szerkezetek. 9.5.2 Biztonsági szerelvények A berendezés üzemének ill. környezetének biztonságát szolgáló szerkezetek. Ilyenek: 1) Nyomáshatárolók Feladatuk: a túlnyomás levezetése, az engedélyezési nyomásnál nagyobb nyomás esetén nyit. Típusai: a) Biztonsági szelep: • súlyterhelésű • rugóterhelésű • segédvezérlésű b) Hasadó-, szakadó tárcsa/csésze c) Biztonsági állványcső (vízzár) d) Szippantó szelep e) Robbanóajtó 2) Hőmérséklethatárolók Típusai: a) Olvadó tárcsa (tűz- és robbanásveszélyes töltet esetén alkalmazása tilos!) b) Olvadó dugó (ólomszeg) 3) Biztonságjelző berendezések Hőmérséklethatárolók Például: a) Nyomásmérők b) Folyadékszint jelzők
9.6 Nyomástartó edények felügyelete 9.6.1 Hatósági eljárások A nyomástartó berendezésekkel kapcsolatos hatósági eljárások alatt azok gyártásának (behozatalának), javításának, üzemeltetésének, biztonságtechnikai jellegű hatósági engedélyezéseit értjük. A biztonságtechnikai, hatósági felügyeletet első fokon az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet Kazánfelügyeleti Főosztálya, másodfokon az Országos Energiagazdálkodási Hatóság látja el. A berendezésekkel kapcsolatos hatósági eljárások a következők: 1) Gyártásengedélyezési eljárás 2) Biztonságtechnikai behozatali engedélyezési eljárás
55
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 3) 4) 5) 6) 7) 8)
Gyártóművi eljárás Felállítási engedélyezési eljárás Használati engedélyezési eljárás Átalakítási engedélyezési eljárás Javítási engedélyezési eljárás Eljárás robbanások, sérülések alkalmával
9.6.2 Használati engedély A biztonságtechnikai előírásoknak mindenben megfelelő nyomástartó berendezés üzembeállítása ill. üzemben tartása használati engedély alapján lehetséges. A használati engedély a gépkönyv szerves része. A használati engedély érvényessége: 1) Kisveszélyességű és fűtött nyomástartó edény (ha püzemi<10 bar és V<150 liter) esetén: meghatározatlan. 2) Középveszélyességű nyomástartó edény esetén: 6 év. 3) Nagyveszélyességű nyomástartó edény esetén: 3 év. Az üzemeltető a lejárat előtt köteles a hatóság illetékes területi szervétől a használati engedély megújítását kérni.
9.7 Üzemeltetési előírások 9.7.1 Okmányok A szabályzatok hatálya alá tartozó berendezéseknek rendelkezniük kell: 1) A hatóság által hitelesített Gépkönyvvel 2) Használati engedéllyel 3) A berendezésre felszerelt, hatóság által hitelesített Adattáblával. Ezen a következők szerepelnek: gyártó- és gyártmányazonosító, az edény műszaki paraméterei (nyomás, térfogat, hőmérséklet), valamint a hitelesítés időpontja fémbélyegzővel. 9.7.2 Kezelés 1) Az üzembentartó köteles kijelölni azt a személyt, aki • személyében felelős a berendezés üzeméért, • és egyben intézkedésre jogosult. Nevét és beosztását az üzemrész bejáratánál jól látható helyen ki kell függeszteni. 2) A kezelőszemélyzet szakképzettséget igazoló bizonyítvánnyal, vagy a betanítást igazoló iratokkal kell rendelkezzen. Képesítés nélkül nyomástartó edényt kezelni tilos. 3) A berendezés mellett jól látható helyen Kezelési utasítást kell elhelyezni, amely tartalmazza az • üzembehelyezés • üzemeltetés • kezelés, karbantartás • leállítás (üzemzavar, sérülés, robbanás esetén) tudnivalóit. 9.7.3 Üzemeltetés A nyomástartó berendezéseket csak a közismert szakmai követelmények, a szabályzatok, a szabványok, használati engedélyben rögzített feltételek megtartása mellett szabad üzemeltetni. Az üzemeltetés kezdetét, időtartamát és az üzemvitel valamennyi olyan adatát, amely a berendezés biztonsága szempontjából lényeges, a kezelők nevét stb. az üzemi naplóban kell rögzíteni. Üzembevétel előtt ellenőrizni kell az üzemképességet. Ez különösen a rendszer tisztaságára, épségére, tömörségére, a szerelvények állapotára és állására, a műszerekre, a
56
Utolsó módosítás: 2008.06.10. tüzelőberendezésekre, a tűztér és huzamok szellőztetésére, az automatikára stb. terjedjen ki. A rendszert – ha szükséges – az előírt minőségű és hőmérsékletű töltettel a megfelelő szintig fel kell tölteni. Fűtésnél a begyújtási sorrendet a biztonsági követelményeknek – a kezelési utasításnak – megfelelően be kell tartani. A felfűtés és lehűtés olyan sebességgel és módszerrel végezhető, amely a szerkezeti anyagot meg nem engedhető hőfeszültség révén nem károsítja. Tűz- és robbanásveszélyes, cseppfolyósított gáz tárolására szolgáló nyomástartó edényt bármilyen módon fűteni, elpárologtatóként használni tilos! A nyomás növelése olyan módon történhet, hogy a szerkezeti elemeket túlterhelés vagy károsodás ne érje. A szerelvényeket mindig lassan, fokozatosan kell mozgatni, szabályozni. A nyomástartó berendezés lökésszerű terhelése tilos! Hirtelen folyadékszint-emelkedés vagy csökkenés esetén, vagy ha a szint nem látszik, a rendszert haladéktalanul biztonságos állapotba kell hozni. Ha szükséges, az üzemet le kell állítani. A berendezés üzemét azonnal le kell állítani a következő esetekben: 1) a biztonsági berendezések üzemképtelenek, 2) a nyomással terhelt részeknél túlhevülés, deformáció, repedés, vagy töltetkifúvás jelentkezik, 3) a tápberendezések szállítóképessége oly mértékben csökken, hogy a szükséges mennyiségű töltet biztonságosan már nem táplálható be, 4) a nyomás a beavatkozások ellenére az engedélyezési nyomás fölé emelkedik több mint 10%-al, 5) a folyadékszint a beavatkozások ellenére is gyorsan süllyed vagy emelkedik, 6) a folyadékszint-mutatók üzemképtelenné váltak, 7) a tűztérben vagy huzamokban robbanás következik be, 8) a tartószerkezeteknél rendellenesség mutatkozik, süllyedés következik be, 9) a tűztérben a láng ismételten kialszik a huzatszabályozás ellenére is, 10) a tüzelőberendezés vagy a tüzelőanyag-ellátó rendszer tömörtelenné válik, meghibásodik, 11) bármely más komoly üzemzavarnál, rendellenes üzemnél. Leállás után a rendellenesség okát, körülményeit haladéktalanul meg kell vizsgálni, a szükséges intézkedéseket meg kell tenni. Újra üzembehelyezni csak ezek kiküszöbölése után szabad. Ha a berendezés környezetében tűz keletkezik, nyomását a környezeti nyomásra kell csökkenteni, a veszélyeztetett berendezést a hozzákapcsolt egyéb berendezésektől el kell szakaszolni és folyamatos hűtéséről gondoskodni kell. A szabadban elhelyezett berendezést, segédberendezéseket és tartozékokat téli üzembe helyezés, az üzem és üzemszünet idején óvni kell a töltet vagy víznyomok megdermedése útján okozott sérülésektől. A befagyott, bedermedt töltet olvasztása esetén a készülékrészek, tartozékok és segédberendezések melegítésekor nyílt lángot vagy a szerkezeti anyagot károsító más hőforrást alkalmazni nem szabad. A biztonságot veszélyeztető minden elváltozás, elhasználódás, meghibásodás, rendkívüli üzemállapot, sérülés esetén a nyomástartó berendezést üzemeltetni nem szabad. A berendezés üzemeltetésének megszüntetése után gondoskodni kell arról, hogy a benne maradt töltet és lerakódás, illetőleg korrózió a nyomástartó edény anyagát ne károsítsa vagy biztonságát más módon ne veszélyeztesse. Ha az üzemelő berendezés vagy tartozéka meghibásodik, a nyomás csökkentésével, a betáplálás megszüntetésével, szükség esetén hűtéssel vagy inert (semleges) gáz bevezetésével kell a rendszert biztonságos állapotba helyezni. Megsérült tömítéssel a rendszert üzemeltetni nem szabad.
57
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 9.7.4 Karbantartás, tisztítás Az üzembentartó köteles tervszerű megelőző és folyamatos üzemi karbantartás útján gondoskodni arról, hogy a berendezés, a tartozékok, segédberendezések mindenkor a biztonsági követelményeknek megfelelő állapotban legyenek. A karbantartás körébe tartozik a rendszeres, megfelelő tisztítás és a szerkezetek folyamatos ellenőrzése is. A berendezés és tartozékai, valamint azok környezete tisztántartásáról, a külső felületek szennyezésének eltávolításáról rendszeresen gondoskodni kell. A tisztítás művelet, az alkalmazott tisztítószerek a berendezést és tartozékait nem károsíthatják. Szétszerelés előtt a berendezést a hozzákapcsolódó vezetékektől, berendezésektől biztonságosan el kell zárni, ki kell szakaszolni úgy, hogy a berendezésbe töltet ne kerülhessen. Meg kell győződni a megbontandó rendszer nyomásmentes és veszélyes töltettől mentes állapotáról. A berendezés belső terébe bármilyen célból beszállni csak a vonatkozó óvórendszabály, illetőleg jogszabály előírásainak, rendelkezéseinek megtartása mellett szabad (ld. alább). A tisztítást, karbantartást, mosást úgy kell végezni, hogy a nyomás alatti részek felületén sem mechanikus, sem korróziós ártalom ne keletkezzék. A tisztítás, illetőleg a különféle felületkezelések vegyi eljárással is végezhetők. A vegyi kezeléssel kapcsolatos eljárást, annak műszaki, biztonsági feltételeit a szabályzatok részletesen tartalmazzák. A karbantartás, tisztítás után a berendezést és szerkezeteit át kell vizsgálni. Üzembe helyezni csak akkor lehet, ha a karbantartás, tisztítás után a berendezések állapota kifogástalan. 9.7.5 Időszakos ellenőrzések A hatóság köteles a berendezés gyártása, üzemeltetése, meghibásodása során hatósági helyszíni vizsgálatokat végezni (az utóbbi rendkívüli!). Ezek elvégezhetőségének összes személyi, tárgyi, munkavédelmi és műszaki feltételeit a gyártónak ill. üzemeltetőnek kell biztosítani, egyben a vizsgálat elvégzését a hatóságtól kérnie. A vizsgálattokon a kérelmező felelős megbízottja végig jelen van. A legfontosabb és általában ismétlődő hatósági vizsgálatok: 1) Szerkezeti vizsgálat Célja: a) a terv szerinti kivitel ellenőrzése (pl. csonkelrendezés, elhelyezés, stb.) b) a geometria ellenőrzése (méret, alak, stb.) c) a felületek ellenőrzése (repedések, korrózió, stb.) 2) Nyomáspróba Célja: a) a tömörség ellenőrzése a nyomásnak kitett részeken b) maradó alakváltozás be nem következésének ellenőrzése A próbanyomás nagysága: R p próba = 1,25p eng m 20 R mt Ahol: ppróba – a próbanyomás, peng – az engedélyezési (méretézési) nyomás, Rm20 – a megengedett feszültség 20 °C-on, Rmt – a megengedett feszültség a tervezési hőmérsékleten. A nyomáspróba-közeg általában víz. A hatóság jóváhagyásával gáz-nyomáspróba is végezhető, ha a berendezés szilárdsági vagy egyéb biztonsági okokból (pl. kémiai reakció) vízzel nem tölthető fel, vagy vizet még nyomokban sem tartalmazhat. A próbanyomás időtartama legfeljebb 5 perc.
58
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 3) Biztonsági szelepek vizsgálata Célja: a) az alkalmasság vizsgálata b) a működőképesség vizsgálata c) hitelesítés Megfelelő eredmény esetén a hatóság az ellenőrzött és mért adatokat a Gépkönyvbe bejegyzi, a biztonsági szelepet pedig lebélyegzéssel hitelesíti.
9.8 Hatósági eljárási rend 9.8.1 Engedélyeztetés 1) Gyártásengedélyezés A gyártó kéri. Célja annak megállapítása, hogy a tervezett berendezés biztonságtechnikai szempontból megfelel-e a vonatkozó szabványok, szabályzatok előírásainak. Mellékletei: teljes tervdokumentáció (rajzok, számítások, műszaki leírás, kezelési utasítás). 2) Biztonságtechnikai behozatali engedélyezés 3) Az importőr kéri. Célja ua. mint fenn, de a honosítás érdekében. 4) Felállítási engedélyezés Az üzembentartó kéri. Célja: annak elbírálása, hogy a berendezés elhelyezését, üzemeltetését, kezelését nem veszélyezteti valamilyen külső körülmény, vagy a berendezés nem veszélyezteti-e a környezetet. Előfeltétel: gyártási/biztonságtechnikai behozatali engedély. 5) Használati engedélyezési eljárás 6) Átalakítási engedélyezési eljárás 7) Javítási engedélyezési eljárás 9.8.2 Vizsgálatok 1) Gyártóművi Szerkezeti vizsgálat és nyomáspróba. 2) Első üzembevétel előtti Az üzemeltető kéri. Célja a tömörség ellenőrzése és a nyomáshatárolók hitelesítése. 3) Próbaüzemi Üzemeltető, vagy az általa felkért szakértő végzi. Célja az üzemi és biztonságtechnikai automatika üzemi állapotra beállítása és a rendszer stabilitásának igazolása (legalább 24 órás üzemidő során). 4) Biztonsági szelepek vizsgálata
9.9 Javítás beszállással Nyomástartó berendezés belsejében munkát végezni csak beszállási engedély birtokában szabad (ld.: MSZ 09.57033/2 szabvány). A beszállási engedély névre, helyre, időre és technológiára szól, valamint tartalmazza még a szükséges szervezési, biztonságtechnikai feltételeket is. A beszállási engedély legfontosabb előfeltételei: 1) A betáplálás lehetőségének teljesen biztos kizárása (szakaszolás megbontással, vakkarimával). 2) Az energiaellátás biztos kizárása (megbontás, reteszelés). 3) A töltet teljes eltávolítása. 4) Megfelelő tisztítás, hűtés. 5) Felügyelet biztosítása. 59
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 6) Javítási technológia megléte. Folyamata:
Javítási technológia
Javítási engedélyezési eljárás
Beszállási engedély
Javítás
Ellenőrzések, vizsgálatok
Használati engedély
Egyéb: 1) Villamos kéziszerszámok, eszközök: törpefeszültség, kettős szigetelés. 2) Világítás: 24 V. 3) Hegesztőgép: egyenáramú.
9.10 Acetilénfejlesztő készülékek biztonsági szabályzata A 4/1975. (X. 11.) NIM-rendelet mellékletének kivonatos ismertetése.
Az acetilénfejlesztő készülékek gyártásával, üzemeltetésével, átalakításával, engedélyköteles javításával összefüggő biztonsági követelményeket, a biztonságtechnikai jellegű hatósági nyilvántartással kapcsolatban teljesítendő bejelentéseket e szabályzat írja elő. Ennek megfelelően csak a szabályzat előírásainak mindenben megfelelő acetilénfejlesztő készülék tartható üzemben. Minden készülékre – tekintet nélkül a fejlesztő rendszerére, illetőleg a benne előállított gáz nyomására – a fogyasztó felől érkező káros visszahatások elleni védelem érdekében vízzárat kell felszerelni. Ezen kívül a nagynyomású készülékeket biztonsági szeleppel is el kell látni. Az acetilénfejlesztő készülékek felállításánál és üzemeltetésénél maradéktalanul be kell tartani az AKBSZ, az MSZ 15664 előírásait, továbbá a VMSZ-ben (Vállalati Munkavédelmi Szabályzat) és a VTSZ-ben (Vállalati Tűzvédelmi Szabályzat) meghatározott követelményeket is. A gázfejlesztéshez használt kalcium-karbid, illetve a belőle keletkezett acetiléngáz robbanásveszélyes anyag; a tárolására, kezelésére vonatkozó előírásokat az MSZ 15663 szabvány tartalmazza. Az előírások alapgondolata: 1) Meg kell akadályozni a véletlen gázfejlődést (nedvesség kizárása). 2) Meg kell akadályozni a robbanó gázkeverék kialakulását (hatásos szellőzés). 3) Ki kell zárni az iniciáló gyújtóhatásokat (szikra, nyílt láng tilos). 4) Minimálisra kell csökkenteni egy esetleges robbanás következményeit (repülőtető, robbanófelületek, kifelé nyíló ajtó). Tekintettel a karbid veszélyességére, a vele való minden művelettel csak egészségileg alkalmas, szellemileg ép, nagykorú és a kalcium-karbid kezelésem tárolása témából vizsgázott, tűzvédelmi szakvizsgával rendelkező személy bízható meg.
60
Utolsó módosítás: 2008.06.10.
9.11 Gázpalack-biztonsági szabályzat Az 1/1980. (I. 19.) NIM-rendelet mellékletének kivonatos ismertetése.
A gázpalack gyártásával összefüggő biztonságtechnikai követelményeket, a biztonságtechnikai hatósági felügyelettel kapcsolatos engedélyek megszerzésének módját, megadásának feltételeit, a hatósági vizsgálatok előfeltételeit, időszakát, helyét és módját, a nyilvántartási és bejelentési kötelezettségeket e szabályzat írja elő. Csak olyan gázpalack tartható forgalomban, amely a GBSZ előírásainak mindenben megfelel. Minden palackot az első üzembe helyezés előtt, valamint ettől kezdve öt évenként víznyomáspróbának és külső, belső revíziónak kell alávetni (a disszugázpalackokat a töltővállalat folyamatosan ellenőrzi). Az új palackok vizsgálatát a gyártó vállalat, az időszakos vizsgálatokat a kazánvizsgáló biztosok végzik. Megfelelő vizsgálati eredmény esetén a kazánbiztos a vizsgálat időpontját a palack nyakrészébe beüti. Érvényes használati engedély nélkül palackot üzemben tartani tilos! A biztonságos munkavégzés érdekében a gázpalackok kezelése, tárolása, szállítása és használata szigorúan csak a GBSZ, illetve az ebből készült MSZ 6292 szabvány előírásainak megtartásával történhet. Általános alapelvként és betartandó szabályként a gázpalackokkal kapcsolatos valamennyi tevékenység lényege: 1) Meg kell védeni a palackokat és a szerelvényeket sérülést okozó fizikai és kémiai hatásoktól. 2) Meg kell akadályozni a töltet paramétereinek veszélyes megváltozását. 3) Palackokat csak olyan helyen és olyan módon szabad elhelyezni, szállítani és használni, hogy egy esetleges robbanás csak minimális kárt okozhasson. Az általános szabályok betartása mellett külön figyelmet érdemel az oxigén- és a disszugázpalack. Oxigénpalack Az oxigén zsírral, parafinnal, olajjal és általában szerves anyagokkal érintkezve robbanhatm ezért: 1) Csak fémtiszta, zsír- és olajmentes palackot szabad kiadni, illetve átvenni. 2) Az oxigénpalack szerelvényeinél, a nyomáscsökkentő szelepnél, csővezetékeknél zsír- vagy olajtartalmú tömítő- (pl. bőr), illetve kenőanyag felhasználása tilos. 3) Az oxigénpalackot zsíros vagy olajos kézzel nyitni, vagy olajos ronggyal tisztogatni, továbbá olajos vagy zsíros helyen tárolni, olajos munkaruhában kezelni tilos! Disszugázpalack A disszugázpalackban rideg, törékeny töltőmassza és aceton van, ezért: 1) A palackot ütődéstől, rázástól, leeséstől fokozottan óvni kell. 2) Gázelvétel közben 45°-nál jobban megdönteni nem szabad. 3) A gázt 0,5 bar túlnyomásnál jobban kihasználni nem szabad. 4) A megengedett gázelvételi sebesség max. 1000 liter/h. 5) Rézanyagú tömítések, csatlakozók használata tilos.
Általános érvényű szabály még, hogy tilos gázpalackokban gázokat keverni, gázt egyik palackból a másikba átengedni, vagy a palackot éghető gázzal házilag feltölteni! Ilyen műveleteket csak a palacktöltéssel, illetve a gáz előállításával iparszerűen foglalkozó üzem végezhet. A munkahelyen egy napi szükségletet meg nem haladó, de gázfajtánként legfeljebb 6 normálm3 gázt szabad tartani. A gázpalackokat úgy kell elhelyezni, hogy illetéktelenek ne férhessenek hozzá.
61
Utolsó módosítás: 2008.06.10. A palackok töltetének megjelölésére, egyben a véletlen felcserélés megakadályozása érdekében jelzéseket alkalmaznak. A különböző töltetű palackok megkülönböztető jelzéseit az alábbi táblázat mutatja be. A gázpalackok megkülönböztető jelzései A gáz Színjelzés A reduktorA szelepnyitás csatlakozás módja Neve Vegyjele Oxigén O2 kék jobbmenetes Nitrogén N2 zöld kerék hollandi anya Nemesgázok He, Ar szürke Széndioxid CO2 Sűrített levegő – jobbmenetes kerék lila orsó H2 Hidrogén balmenetes kerék piros Egyéb éghető – hollandi anya gázok Disszugáz C2H2 sárga kengyeles kulcs Ha a palack kiürült, ÜRES krétafelirattal kell megjelölni. A gázpalackokkal végzendő bármilyen munkával csak egészségileg alkalmas, szellemileg ép, nagykorú, az MSZ 6292 anyagából vizsgát tett és tűzvédelmi szakvizsgával is rendelkező személy bízható meg.
10 A hegesztés biztonságtechnikája 10.1 A hegesztés és más rokon eljárások Gyakori feladat különböző szerkezeti elemek összekapcsolása, egyesítése: ún. kötés létesítése. Az anyagok egyesítése történhet külső vagy belső erők felhasználásával: 1) Külső erőt közvetít a csavar, ék, huzal, szegecs, stb. 2) Belső erő a részecskéket összetartó kohéziós erő (pl. hegesztett kötésnél). A hegesztett szerkezetek terjedésével párhuzamosan fejlődtek a különböző termikus vágási, darabolási eljárások, az ún. szétválasztó technológiák. Ezek technológiái igen sok tekintetben hasonlóak a hegesztéshez, így veszélyességük és munkavédelmi követelményeik is. A hegesztés fogalma a MSZ szerint, fémanyagokra vonatkozóan: „Munkadarabok egyesítése hővel, nyomással vagy mindkettővel, melynek során az anyagok természetének megfelelő fémes (kohéziós) kapcsolat jön létre. A hegesztés végezhető hozaganyaggal vagy anélkül.” A lángvágás fogalma a MSZ szerint: „Olyan daraboló művelet, amely az anyag elégetésével választja szét az anyagrészeket, miközben többé-kevésbé szabályos vágott felületek keletkeznek a vágási (darabolási) vonal mentén.” A hegesztés és rokon eljárásai (forrasztás, lángvágás) a fokozottan balesetveszélyes technológiák csoportjába tartoznak, mivel egyidejűleg többféle, jellegében és hatásában eltérő veszély keletkezhet a folyamat során. A hegesztés veszélyessége függ: 1) a felhasznált energia fajtájától, 2) a hegesztőberendezéstől, 3) a hegesztésnél használt anyagoktól, 4) a hegesztési munkafolyamattól. A fentiek miatt a biztonságos munkavégzés feltételeit számos szabályzat, szabvány, rendelet határozza meg.
10.2 Hegesztések veszélyessége A legfőbb veszélyek és azok okai:
62
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 10.2.1 Tűz és robbanásveszély 1) nyomás alatt palackokban tárolt gáz (C2H2, H2) 2) nagynyomású oxigén 3) nem szabályozott, ellenőrizetlen gázfejlődés 4) robbanókeverék kialakulásának lehetősége 5) nyílt lánggal égő hegesztő pisztoly 6) visszaégés, visszarobbanás (lángvisszacsapás) 7) nagy hőfokú fém és salak 10.2.2 Ártalmas sugárzások 1) villamos ív fényhatása 2) ibolyántúli és infravörös sugárzás 3) elektromágneses és egyéb nagy energiájú sugárzások 10.2.3 Káros élettani hatások 1) fémgőzök belélegzése 2) porok belélegzése (fémporok, SiO2) 3) ózon belélegzése 4) mérgező gázok, gőzök belélegzése 5) áramütés 6) zaj 7) hőterhelés 8) fizikai túlterhelés (kényszerhelyzetű hegesztéseknél) 10.2.4 Fulladási veszély 1) égő láng oxigénelvonó hatása 2) levegő kiszorítása 3) CO, CO2 atmoszféra keletkezése 10.2.5 Egyéb veszélyek 1) mechanikai sérülések anyagkezelésből 2) égési sérülések (fekete meleg daraboknál!) 3) fém- és salakfröcskölés 4) eszközök, berendezések hibás működése A veszélyek mind minőségi (fajta), mind mennyiségi (nagyság, hatékonyság) szempontból a technológiától függenek. A védelmet megfelelő szervezéssel, valamint egyéni és kollektív védőeszközök használatával kell biztosítani.
10.3 A biztonságos hegesztés előírásai 10.3.1 Szabályzatok, rendeletek 1) Nyomástartó Edények Biztonsági Szabályzata (NYEBESZ) 2) Acetiléngáz-fejlesztő Készülékek Biztonsági Szabályzata (AKBSZ) 3) Gázpalack Biztonsági Szabályzat (GBSZ) 4) Rendelet a tűzvédelemről (Tűzvédelmi Bizt. Szabályzat) 5) Hegesztések Biztonságtechnikai Szabályzata (Tervezet)(HBTSZ) 6) Érintésvédelmi Szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb üzemi feszültségű erősáramú 7) villamos berendezések számára (MSZ 172/1) 8) Létesítési Biztonsági Szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb üzemi feszültségű erősáramú villamos berendezések számára (MSZ 1600/1-14)
63
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 10.3.2 Szabványok 1) MSZ 4001 Védőszűrők hegesztési és kohászati célra 2) MSZ 4006 Védőszemüveg. Felcsapható hegesztőszemüveg lánghegesztők részére 3) MSZ 6292 Gázpalackok kezelése, tárolása 4) MSZ 14700/1-3 Hegesztőpajzsok 5) MSZ 15490 Légzésvédő készülékek 6) MSZ 15498 Egyéni zajvédő eszközök 7) MSZ 15663 Kalciumkarbid tárolásának tűzvédelmi és biztonsági előírásai 8) MSZ 15664 Acetilén fejlesztő készülékek felállításának tűzvédelmi és biztonsági előírásai 9) MSZ 21461 Munkahelyek levegőtisztasági követelményei 10) MSZ 21875 Munkahelyek fűtésének és szellőzésének munkavédelmi követelményei 11) MSZ 18152 Munkahelyek megengedhető zajszintje 12) MSZ-05 46.1410 Ívhegesztő berendezések üzemeltetése fokozottan veszélyes környezetben 13) MSZ-09 57033/2 Vegyipari üzemekben végzett üzemfenntartás és karbantartás biztonságtechnikai követelményei 14) MVSZ-ekben meghatározott követelmények a HBTSZ-ben megjelölt „különleges körülmények” között végzett hegesztési munkákra 15) MSZ előírások (vagy MI ajánlatok hegesztés eszközei, berendezései, anyagai tekintetében
10.4 A hegesztés személyi feltételei 10.4.1 Szakmai követelmények Önállóan hegesztési munkát végezhet: 1) legalább szakirányú középfokú szakképesítés, vagy 2) hegesztési munkák végzésére is jogosító szakmunkás bizonyítvány, illetve érettségi képesítő (4/89 MM és 18/86 MM rend.), vagy 1) eredményes képesítő tanfolyam (12/1992 IKM rend.), vagy 2) hegesztő szakmunkás bizonyítvány és ezen túlmenően még eleget tesz a következő mindegyik feltételnek is: 1) az adott termelőeszköz kezeléséből és/vagy az adott hegesztési technológiából 2) oktatásban részesült, erre betanították és 3) egészségileg alkalmas és 4) munkavédelmi vizsgát tett és 5) tűzvédelmi ismeretekből a hegesztési szakvizsga keretében levizsgázott és 6) a munka végzésével megbízták! Megjegyzések: 1) gázellátó rendszerek (gázfejlesztő, gázpalack…) kezeléséhez nem kell hegesztői képesítés, de vizsgázniuk kell az AKBSZ/GBSZ illetve MSZ 6292 anyagából! 2) a tűzvédelmi vizsga 4 évig érvényes. 10.4.2 Egészségi alkalmasság Vonatkozásai: 1) előzetes orvosi alkalmassági vizsgálat 2) rendszeresen ismétlődő ellenőrző vizsgálat (évente) Megjegyzés: hegesztési munkát testileg alkalmas, szellemileg ép, büntetőjogilag felelősségre vonható személlyel szabad csak végeztetni.
64
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 10.4.3 Megbízhatóság A technológiától való eltérés varrathibát eredményezhet (kimutatása csak roncsolásmentes vizsgálattal történhet), ez törésre vezethet. A szilárdsági ellenőrzés csak szúrópróbaszerű lehet, eredményre akkor fogadható el az egész szerkezetre, ha kettő biztonsággal feltételezhető, hogy a hegesztő az összes varratot azonos gondossággal készítette. A FELELŐSSÉGTUDATOT, A PONTOSSÁGOT A HEGESZTŐTŐL MINDEN ESETBEN MEG KELL KÖVETELNI!
10.5 Hegesztői munkahely kialakítása 10.5.1 Területigény Igazodik a gyártás jellegéhez. Figyelembeveendő: 1) hegesztőberendezés helyszükséglete 2) kiszolgáláshoz szükséges terület nagysága 3) szállítási, közlekedési utak helyszükséglete 4) szerszámok, segédberendezések helyszükséglete Minimális terület (hegesztőfülkés munkahelyen) 4 m². 10.5.2 Világítás Minimálisan 200 lux. Finom hegesztés, forrasztás, műanyaghegesztés esetén 400-500 lux. 10.5.3 Fűtés Nagy hőterhelés a fejlődő meleg miatt → izzadás → áramütés → páratartalom növekedés → kifáradás. Hegesztőhely célszerű hőmérséklete 15-16 °C. Finom forrasztásnál 18-20 °C 10.5.4 Szellőztetés Elegendő nagy légterű helyen természetes levegőcsere is elég lehet. Min 400 m³/hegesztő 4…10 alkalom óránként. Tájékoztató irányérték a szükséges frisslevegő mennyiségére: 1) acetiléngáz hegesztésnél kb. 1200 m³/óra/m³ acetilén 2) ívhegesztésnél (eljárástól függően) 2000…4000 m³/óra Ha a természetes levegőcsere nem biztosítja a levegő kellő tisztaságát akkor, bevont elektródás kézi hegesztésnél pedig minden esetben helyi elszívás kell. Megjegyzések: 1) Ha a helyi elszívás nem kielégítő (pl. tartályban), vagy ólom, horgany (ötvözésű) anyagok hegesztésénél, vágásánál védőszűrős légzésvédő vagy frisslevegős készülék szükséges! 2) Forrasztásnál a folyasztószerek, pácoló-, tisztítóanyagok legtöbbje maró hatású, gázaik gőzeik mérgezőek, roncsolják a tüdőt, a légutakat. Ezeken a helyeken hatásos perem-, vagy hátsó elszívás szükséges!
10.6 Védőfelszerelések 10.6.1 Egyéni védőeszközök 1) Védőruházat Védőruha lángmentesített anyagból, hőálló talpú bakancs, hegesztőkesztyű (kötelező, állandó viselet). 2) Védőpajzs ill. hegesztőszemüveg Ívhegesztéshez szabványos (MSZ 14700/2, 3) nem éghető anyagú, szigetelőanyagból készült hegesztőpajzs beépített szűrővel a szem védelmére.
65
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Lánghegesztéshez felcsapható színszűrővel szerelt, oldalról is zárt szemüveg. 3) Légzésvédő vagy frisslevegős légzőkészülék (kiegészítő felszerelés). 4) Zajvédő eszközök (pl. vatta, füldugó, fültok – szükség esetén). Megjegyzés: a védőeszközök (felszerelés) megfelelő állapotáért és használatáért a hegesztő személyében felelős. 10.6.2 Kollektív védőeszközök 1) Határolók Fix falazat, lángmentesített ponyva, mozgatható (szállítható) ernyők. 2) Elszívószerkezetek Helyhez kötött alsó-, felső-, oldal- és peremelszívású hegesztőasztal; szállítható helyszíni füstelszívó.
10.7 Különleges körülmények között végzett hegesztőmunkák 10.7.1 Kültéri munkák A kültéri állandó munkahelyek főleg a nagy acélszerkezetek gyártásánál fordulnak elő, például hajó-, híd és tartálygyártásban. További jellegzetes alkalmazási terület az építő- és szerelőipar. Ezeken a helyeken azonban többnyire ideiglenesek a munkahelyek, mert a munka befejezése után újabb helyszínre költözik át a hegesztő. Akár állandó, akár ideiglenes munkahelyről van szó, a hegesztői munkahelyet úgy kell elhelyezni, hogy a szomszédos hegesztők ne zavarják egymást, a környezetet ne érhessék káros hatások, és a hegesztőberendezésekhez illetéktelenek ne férhessenek hozzá. Lánghegesztési kültéri munkáknál a legfontosabb a gázpalackok vagy –fejlesztők elzárása illetéktelenektől, ill. ezen berendezések felügyeletének biztosítása, továbbá a berendezések védelme a túlzott a felmelegedéstől és minden más mechanikai és vegyi hatástól. Az ívhegesztés gyakran használt kültéri hegesztési módszer. Mozgékonysága és sokoldalú alkalmazhatósága különösen alkalmassá teszi kültéri, helyszíni szerelési és javítási munkákra. Elsősorban az ív fényétől kell megvédeni a dolgozókat, ezért a munkahelyet hordozható, mozgatható spanyolfalakkal kell elkeríteni. Ezenkívül ki kell függeszteni a táblát. „VIGYÁZAT, AZ ÍVBE NÉZNI VAKSÁGOT OKOZ!” A spanyolfalnak olyan magasnak kell lennie, hogy a környezetben zajló forgalmat az ív fénye ne zavarja, és úgy kell elhelyezni, hogy minden irányban árnyékoljon. A hegesztőt meg kell védeni az időjárási hatásoktól, elsősorban a csapadéktól a munkahely fölé fix építésű tetőzet (állandó munkahelyen) vagy mozgatható, nagyméretű ernyő (ideiglenes munkahelyek) elhelyezésével. Hasonlóképpen kell az áramforrást és az egész hegesztőberendezést védeni. A védőgázas fogyóelektródás hegesztések közül a szerelőiparban is sokszor használt technológia a szén-dioxid védőgázas hegesztés. A védőgázt a levegőáramlás, a szél elsodorhatja, ezért az ilyen munkahelyen minden oldalról zárt sátrat kell felszerelni, ami a hegesztőt is védi és a környezet védelmét is biztosítja. Kültéri munkáknál a hegesztéskor fejlődő meleg, a képződött gázok és gőzök, a por, a füst általában nem okoznak problémát. Ha szűk helyen vagy szokatlan helyzetben dolgozik a hegesztő, időszakos munkaszüneteket kell beiktatni, és szükség esetén el kell látni légzésvédő készülékkel. A kültéri munkákra is értelemszerűen érvényesek a tűzvédelmi előírások. Alkalomszerűen, nem erre a célra létesített hegesztői munkahelyen végzett hegesztés esetén a hegesztéshez a létesítmény felelős vezetőjének (megbízottjának) írásbeli engedélye is szükséges. Ez az engedély helyhez és időhöz kötött és névre szóló. A kültéri munkák két
66
Utolsó módosítás: 2008.06.10. változata a magasban végzendő hegesztési és vágási munkák és a munkagödörben végzett hegesztések. 10.7.2 Magasban végzett munkák A Hegesztési Biztonsági Szabályzat értelmében „magasban végzett munkának” minősül a 2 m szintkülönbség felett végzett hegesztés. Az ilyen munkahely alatti területet korláttal el kell határolni. A magasban dolgozók részére állványzatot kell készíteni nem éghető anyagból (vagy ilyennel beborítva), korláttal, szegéllyel a leesés elleni védelemként. Ha biztonságos hegesztőállás nem létesíthető, az ott dolgozókat leesés ellen védő eszközzel (mentőöv, biztosítókötél) kell ellátni. A magasban végzett lánghegesztési és vágási munkák fő szabályai a következők: 1) A hegesztőkészüléket (gázfejlesztő, gázpalack) a földszinten kell elhelyezni, és védőtetővel vagy más módon biztosítani kell a leeső darabok, a fröcsögő fém és salak elleni védelmét. 2) Árnyékoló védőernyőkkel óvni kell a készülékeket a sugárzó Nap melege és az időjárás viszontagságai ellen. 3) A készülékeket úgy kell elhelyezni, hogy a közlekedést ne akadályozzák, és hogy illetéktelenek ne férhessenek hozzájuk. 4) A készülékek 5 m-es körzetén belül a dohányzás és nyílt láng használata tilos! 5) Szükség esetén a készülékek felügyeletét biztosítani kell; a felügyelettel olyan személy bízható meg, akinek joga van a készülékkel dolgozni. 6) A hegesztői munkahelyen állványt vagy akasztót kell készíteni a pisztolynak (a pisztolyt közvetlenül a munkaállványzatra tenni nem szabad), a pisztolyállványon vizes edényt kell elhelyezni a pisztoly hűtésére. 7) A tömlőket fel kell függeszteni, hogy húzásuk ne terhelje a hegesztőt, és úgy kell vezetni, hogy a lehulló fém- vagy salakrészek ne tehessenek kárt bennük. 8) Egymás mellett több szinten végzett hegesztési és vágási munkát végezni csak úgy szabad, ha a szintek megfelelő mechanikai szilárdságú, a lehulló anyagok ellen biztos védelmet adó, nem éghető anyagú födémmel vannak elválasztva egymástól, ellenkező esetben a munkahelyeket a vázlat szerint kell elhelyezni. 9) Vágási munka esetében gondoskodni kell a levágott munkadarab vagy anyag lezuhanása, leesése elleni védelemről. 10) A dolgozók védősisakot kötelesek hordani. 11) A hegesztő-, vágópisztoly lángját csak a munkahelyen szabad meggyújtani. 12) Gondoskodni kell a tűzrendészeti előírások betartásáról. 13) Figyelmeztető táblákat kell elhelyezni, amelyek felhívják a figyelmet a tűzveszélyre, és a lehulló, leeső anyagok okozta veszélyekre. A magasban végzett villamos ívhegesztési munkákra az előzőek értelemszerűen érvényesek, azzal a kiegészítéssel, hogy a környezet ívfény elleni védelme érdekében az elhatároló/mozgatható védőernyők, spanyolfalak használata is kötelező, továbbá a hegesztő számára az elektródafogó lehelyezésére villamosan szigetelt tartóállványt kell biztosítani. 10.7.3 Munkagödörben végzett munkák A munkagödörben, aknákban, árkokban végzett munkák esetében be kell tartani az ezekre a munkahelyekre érvényes biztonsági szabályzatok előírásait, kiegészítve a hegesztés miatt szükséges speciális követelményekkel. Aknákban, csatornákban, ha éghető vagy egészségre ártalmas gázok vagy gőzök jelenléte nem zárható ki, csak előzetes átszellőztetés és a szellőzés folyamatos fenntartása mellett szabad hegesztési munkát végezni. Ha szellőzéssel az egészségre káros anyagok nem távolíthatók el
67
Utolsó módosítás: 2008.06.10. biztosan, a dolgozót gáznak megfelelő egyéni légzésvédővel, ill. szükség esetén frisslevegős légzőkészülékkel kell ellátni. A legfontosabb előírások lánghegesztésre következők: 1) A hegesztőberendezést (gázfejlesztőt, -palackot) a talajszinten kell elhelyezni, ezeket a munkahelyre levinni tilos! 2) Gondoskodni kell a hegesztőberendezés felügyeletéről, az ezzel megbízott személynek a berendezés felállítási helyén kell tartózkodnia és rendelkeznie kell a fejlesztőberendezések vagy a gázpalackok kezelésére jogosító vizsgával. 3) Biztosítani kell a hegesztőberendezések védelmét az időjárás viszontagságai (erős napsugárzás, csapadék) és mindenféle mechanikai vagy egyéb behatások ellen. 4) A berendezések körzetében (5 m távolságban) dohányzás és nyílt láng használata tilos! 5) A hegesztőtömlőket közlekedési úton átvezetni szigorúan tilos! 6) A pisztoly lángját a munkahelyen kell meggyújtani, égő lánggal közlekedni, a munkagödörbe lemászni tilos! 7) A hegesztőt mentőkötéllel és jelzőkötéllel kell felszerelni. 8) Veszélyjelzés esetén azonnal el kell zárni a gázt és az oxigént, azután meg kell kezdeni a mentést. 9) A munka megkezdése előtt a hegesztőt ki kell oktatni a veszélyekre, a helyes magatartásra, szükség esetén gyakoroltatni kell az egyes munkafogásokat. 10) Az egyéni védőfelszerelést ki kell egészíteni nem éghető anyagú sapkával, fejvédő sisakkal és bőrből készült vállvédővel. 11) A szűk, mély aknákban szükség esetén légzőkészüléket kell adni a hegesztőnek. A munkagödörben végzett villamos ívhegesztési munkák legtöbbször fokozottan érintésveszélyes tevékenységnek minősülnek (pl. nedves környezetben, szűk helyen kell hegeszteni), ezért a lánghegesztésnél ismertetett előírások értelemszerű alkalmazása mellett biztosítani kell a hegesztő áramütés elleni fokozott védelmét. Ezen kívül a felszabaduló gáz, gőz, por, füst miatt szükség lehet légzésvédő készülékre, végül a hőterhelés és a kényelmetlen testhelyzet miatt időszakos munkaszüneteket (pihenőidőket) kell beiktatni. 10.7.4 Különleges körülmények között végzett hegesztések A megszokott környezettől eltérő helyeken végzett hegesztési és vágási munkák, vagy kialakítása közvetlen veszélyt jelenthet, fokozott figyelmet és rendkívüli óvatosságot követelnek meg a hegesztőtől. Ide sorolandók a túlnyomás alatti (keszon-) munkák; a víz alatt; a szűk, zárt térben; tartályok belsejében végzett hegesztési ill. vágási munkák, amelyekben előzetesen robbanó vagy tűzveszélyes anyagok voltak, vagy a hegesztés közben ilyen gázkeverékek keletkezhetnek. A különleges körülmények között végzendő munka előtt a felelős vezető köteles megbeszélni a dolgozókkal a balesetmentes munkavégzéssel kapcsolatos tennivalókat. A dolgozó a kapott utasításokat köteles szigorúan betartani. A dolgozót el kell látni a különleges körülmények miatt indokolt speciális védőfelszerelésekkel. Ha a dolgozó a munka során bármilyen veszélyt észlel, tilos a munkát folytatnia! A veszélyes körülményről azonnal tájékoztatnia kell a felelős vezetőt. A munkát csak a veszély elhárítása után szabad folytatni. 10.7.5 Szűk, zárt térben végzett munkák 10.7.5.1 Ívhegesztés Tartályok, hajók, nagyméretű vasszerkezetek hegesztésénél fokozott áramütési veszéllyel kell számolni, amit súlyosbít a szűk helyen fejlődött meleg hatására átnedvesedett ruházat és az izzadt bőr.
68
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Az áramütési veszély csökkentésére gumiszőnyegek, deszkapódiumok, valamint szigetelőruházat használata kötelező. Áramforrást a tartályba bevinni nem szabad. Tartályok belsejében végzett munkáknál, ha biztonsági elektródafogó nem áll rendelkezésre, csak törpefeszültségű (50 V) egyenáramú áramforrást szabad használni. Teljesen szigetelt elektródafogó vagy biztonsági kapcsolás alkalmazása esetén használhatók a következő áramforrások: 1) egyenáramú generátorok max. 100 V üresjárati feszültséggel; 2) a(z) MSZ-05.46.1402/2-nek megfelelő hegesztő egyenirányító max. 100 V üresjárati feszültséggel (föld alatti bányatérségben az üresjárati feszültség max. 65 V lehet); 3) a(z) MSZ-05.46.1402/1-nek megfelelő hegesztőtranszformátor max. 70 V üresjárati feszültséggel. Ezt meghaladó üresjárati feszültség esetén önműködő védőberendezéssel (időrelé) kell biztosítani, hogy nagyobb feszültség 0,2 mp-nél hosszabb ideig ne lehessen bekapcsolva. Tartályhegesztésnél a tartály bejáratánál figyelőt kell állítani, aki veszély esetén az ott elhelyezett gyorsmegszakító kapcsolóval az áramkört azonnal meg tudja szakítani. Bármelyik hegesztési technológia esetén elsőrendű követelmény a keletkezett gáz, gőz eltávolítása, a szellőzés biztosítása. Ha az kielégítően nem valósítható meg, a hegesztőt frisslevegős légzőpalackkal kell ellátni. Ha a hegesztés környezetében a hőfok eléri a 40 °C-ot, kb. 20 percenként munkaszünetet kell tartani. A szünet alatt a dolgozónak szabad levegő kell tartózkodnia, és szüksége esetén a ruháját száraz ruhával kell felcserélni. 10.7.5.2 Gázhegesztés Gázpalackot tilos a tartály belsejébe bevinni, a palackokat feldőlés ellen biztosítva és rögzítve, idegenektől elzártan kell elhelyezni, védve a túlzott felmelegedéstől, a csapadéktól és minden egyéb káros hatástól. A pisztoly lángját csak a munkavégzés helyén szabad meggyújtani. Az égő láng rövid idő alatt oxigén-hiányt okoz, ezért az elhasználódott levegőt ki kell cserélni, szükség esetén frisslevegős légzőkészüléket kell a dolgozó számára biztosítani, az oxigénhiány pótlása tiszta oxigén befúvatásával nem engedélyezhető. A hegesztőláng hatására a szűk, zárt terű környezet hamar felmelegszik, ez, valamint az a körülmény, hogy a dolgozó ilyen környezetben rendszerint kényelmetlen testhelyzetben hegeszt, fokozza a kifáradást, ami közvetett baleseti veszélyt idéz elő. A hegesztőt meg kell védeni a szétfröccsenő fémanyagtól és az izzó salakrészecskéktől, ezért teljesen zárt, késleltetett égésű anyagból készült munkaruhát és bőrből készült sapkát (esetleg sisakot), bőrből készült, magas szárú, csúszásgátló és hőálló talppal készített bakancsot kell viselne. A dolgozót mentő- és jelzőkészülékkel (kötéllel) kell biztosítani, a tartály bejáratánál pedig figyelőt kell felállítani, aki veszély esetén azonnal elzárja a gázt és az oxigént, és haladéktalanul megkezdi a mentést. 10.7.6 Robbanás- és tűzveszélyes anyagokkal töltött berendezések hegesztése Alapelv, hogy ilyen berendezéseken általában nem, csak végszükség esetén, és akkor is csak különösen gondos előkészítés után szabad hegesztési munkát végezni. A munka megkezdése előtt a felelős vezető köteles megbeszélni a dolgozókkal a balesetmentes munkavégzéssel kapcsolatos tennivalókat. A dolgozó a kapott utasításokat köteles betartani. A munkaszervezés szempontjából két esetet kell megkülönböztetni: az egyik, ha a berendezés kiüríthető, a másik: ha a töltet nem távolítható el. Különleges figyelmet érdemel a korábban használatban volt tartályok, berendezések hegesztése. Ha a hegesztést olyan üreges tárgyon, edényen, tartályon kell végezni, amelynek
69
Utolsó módosítás: 2008.06.10. előzetes töltetét nem ismerik, akkor ez a tevékenység különösen veszélyes körülmények közötti munkának minősül, és az ismeretlen töltet azonosításáig a hegesztést elvégezni tilos. 10.7.6.1 Ha a berendezés kiüríthető A csatlakozások megbontása és biztos lezárása után, a hegesztés megkezdése előtt a berendezést ki kell mosni, tisztítani, szárítani úgy, hogy semmiféle szennyeződés, lerakódás ne maradjon vissza. Az így előkészített szerkezetet a hegesztés idejére vízzel, gőzzel vagy semleges gázzal (nitrogén) kell megtölteni, feltöltés nélkül hegeszteni tilos! A munkát egy dolgozóval végeztetni nem szabad, gondoskodni kell, hogy minden dolgozó – az egész munka időtartama alatt – állandó, megbízható, szakszerű felügyelet alatt álljon. A munkahelyeken, műhelyekben, ahol ilyen munkákat végeznek, a közelben könnyen megközelíthető helyen tűzoltó és elsősegélynyújtó felszerelést kell elhelyezni. Az egyéni védőfelszerelést szükség szerint légzésvédővel, gázálarccal vagy frisslevegős légzőkészülékkel kell kiegészíteni. 10.7.6.2 Nagyméretű berendezéseknél vagy amelyek kiürítése valamilyen ok miatt nem lehetséges A nyomás értékét a lehető legkisebbre kell csökkenteni, de úgy, hogy a rendszerben a környezethez képest a túlnyomás mindig fennmaradjon. A túlnyomást a hegesztési hely körzetében műszerrel folyamatosan ellenőrizni kell. Meg kell szervezni a tűzoltást és az elsősegélynyújtást. A hegesztést csak nagy gyakorlatú hegesztő végezheti, akit előzetesen részletesen ki kell oktatni a hegesztés minden fázisára, szükség esetén az egyes munkafogásokat a hegesztővel gyakoroltatni kell. A hegesztés egész időtartama alatt felelős munkavezetőnek kell a helyszínen tartózkodnia. 10.7.7 Hegesztés tűzveszélyes környezetben A tűzveszélyes környezetben végzett hegesztést a rendkívüli körülmények közötti munkavégzés kategóriájába kell sorolni, mert hegesztési, vágási munkáknál alapszabály, hogy a hőforrástól mért 5 m-es körzeten belül éghető, gyúlékony anyagok nem lehetnek. Ha mégis ott vannak, akkor különleges óvóintézkedések betartása mellett szabad csak hegeszteni. Ezek részben technikai, részben munkaszervezés-jellegű intézkedések. Technikai intézkedés, hogy a gyúlékony anyagokat le kell takarni tűzálló borítással, vagy a munkahelyet kell nem éghető anyagú paravánnal elkeríteni, illetve tűz esetére megfelelő oltófelszerelést kell a helyszínen biztosítani. Munkaszervezési feladat, hogy a tűzveszélyes környezetben dolgozó hegesztőt a munka megkezdése előtt részletesen ki kell oktatni a veszélyekre és a kötelező magatartásra. A munka befejezése után mégy legalább egy órán át őrnek kell maradni a hegesztés a hegesztés helyszínén. Mivel a gyúlékony környezetben végzett munka alkalomszerű javítás, karbantarás kapcsán fordulhat elő, a hegesztéshez az ilyen munkák esetében kötelező írásbeli engedély („tűzgyújtási engedély”) előzetes beszerzése szükséges. A munka befejezését az engedélyezőnek be kell jelenteni. A hegesztés önmagában is tűzveszélyes munkafolyamat a magas hőmérsékletű megolvadt fém és salak, a nagyteljesítményű hőforrások, továbbá egyes hegesztőanyagok gyúlékonysága, robbanékonysága miatt. Ezt fokozza a gyúlékony anyagok jelenléte a hegesztés körzetében. Statisztikailag kimutatott tény, hogy a hegesztéssel összefüggő balesetek figyelemre méltó százaléka az előzőek figyelmen kívül hagyása miatt keletkezett tűzesetekből származik. Tipikus veszélyhelyzetet teremt, ha a gyúlékony anyag közvetlenül nem észlelhető, mert például a falazat, födém mögött van, azonban a hő valamilyen úton eljuthat ehhez az anyaghoz. Alább néhány példaként kiragadott esemény ismertetése következik.
70
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Raktárépületben bekövetkezett tűz. Az alagsori helységben befagyott a vízvezeték. Meleg víz helyett ezt a hegesztőpisztoly lángjával akarták kiolvasztani. A vezeték feletti pókhálók gyújtózsinórként működtek, a födémnyíláson keresztül a lángot a felső helyiségbe átvezetve az ott lévő gyúlékony anyagot lángra lobbantották. Tűzgyújtási engedély a munkára nem volt. Egy régi magas tetű épület korszerűsítésénél a padlástérbe központi fűtést szereltek. A fűtőtest felfüggesztésére a rabicfalba egy csőből készült tartót tettek, amit lábbal támasztottak alá és hegesztéssel rögzítettek a csőtartóhoz. A vékony rabicfalat a csőtartó átlyukasztotta, a hegesztés közben keletkezett szikrák a csövön keresztül a fal mögötti térbe jutottak, és az ott szigetelés céljából felhalmozott szalmát meggyújtották. A tüzet akkor észlelték, amikor már sűrű füst gomolygott ki a tetőcserepek között. A munkamegkezdése előtt nem vizsgálták meg, hogy a fal mögött mi van, illetve nem vettek tudomást arról, hogy a csőtartó a falat átlyukasztotta. Födémen átvezető cső szerelésénél a nyitott csővégen át a szikrák és a megolvasztott fémcseppek az alsó térben takarás nélkül elhelyezett fagyapotot gyújtották meg. Az előzetes szemle nem történt meg. Hasonlóan súlyos következményekkel járhat a műszaki intézkedések elmulasztása vagy a figyelmetlen munkavégzés is. A szükséges műszaki intézkedés (takarás) elhagyása miatt keletkezett robbanás és tűz egy acetilénfejlesztőről dolgozó munkahelyen. Épületszerkezet javítottak villamos ívhegesztéssel. A javítási hely karzatról elérhető volt, itt helyezték el a kis hegesztőtranszformátort is. A javítási hely alatt – a karzat takarásában – kb. 10 m-re a javítási helytől állt az acetilénfejlesztő készülék. A lehulló szikrák és olvadék a fejlesztőből kiszivárgott gázt berobbantotta. Jellegében hasonló a következő esemény. Javítóműhelyben egy kombájn javítása folyt. Előzetesen néhány alkatrészt mosóbenzinben tisztítottak meg. A mosóbenzin tepsijét az ülés alá tették, alul egy lakatos a futóművet javította. Az ívgyújtáskor keletkezett szikra a benzint belobbantotta. A hegesztő a benzines tepsit a vezetőállásból ledobta, az égő benzin a lakatos ruháját meggyújtotta. A hegesztéshez engedély nem volt.
11 Forrasztás 11.1 Eszközei, berendezései A gyakorlatban elterjedtebb főbb hevítési módok és hevítőberendezések a következők: 1) Forrasztópáka. Nagy hőkapacitású, vörösrézből készült kéziszerszám lágyforrasztáshoz. A forraszanyag megolvasztása a pákában tárolt hő segítségével történik. Az egyszerű forrasztópákát faszén tűzben, erre a célra készített forrasztókályhában melegítik fel. Elterjedten használatosak a villamos fűtésű pákák, amelyeknél a réz forrasztócsúcs melegítése a villamos áram Joule-hőjével történik. Főleg finommechanikai, elektrotechnikai jellegű munkáknál használható az ún. pillanatpáka, amelynél a forrasztócsúcsot nagy ellenállású vezetődarab helyettesíti. Ez a páka bekapcsolását követően felhevül, így a forraszanyag vele megolvasztható. 2) Kemence. Villamos, olaj- vagy gázfűtéssel, automatikus hőfokszabályozó berendezéssel, esetleg védőgáz-atmoszférával. 3) Nagyfrekvenciás indukciós hevítés. Az indukciós tekercs mágneses terébe helyezett munkadarab a Joule-hő és a hiszterézisveszteség következtében igen gyorsan felmelegszik. Elsősorban ezüst alapú keményforrasz anyagok esetében, tömeggyártásban használják. 4) Ellenállás-hevítés. A hevítendő darab szén- vagy fémelektródák segítségével nagyteljesítményű áramkörbe kapcsolva a Joule-hő hatására felmelegszik.
71
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 5) Bemártóforrasztás. Vagy a forraszanyagból képzett fémfürdőt, vagy valamilyen sókeveréket használnak. A fürdőt mindkét esetben melegíteni kell. Ez villamos fűtésű elektródákkal valósítható meg. Az áramkör 10…15 V-os váltakozó árammal működik, a transzformátor teljesítménye a 100 kVA-t is elérheti. 6) Forrasztópisztoly. Akár a hegesztőpisztoly is lehet, ha semleges láng beállítható. Égő gáz: C2H2, világítógáz vagy PB. 7) Forrasztólámpa, benzinlámpa.
11.2 Biztonsági előírások A forrasztásnál fokozott baleseti veszélyt jelentenek az előkészítő munkáknál használt maró hatású folyadékok, ezek gőzei, továbbá a folyasztószerek. A másik baleseti forrás a villamos fűtésből származhat: a fűtőtranszformátor primer oldaláról az ellenállás-hevítésnél, ill. a hálózatra csatlakozó elektromos pákától. Balesetet okozhatnak a mosástól nedves munkadarabok is. Forrasztópisztoly vagy benzinlámpa használata esetében tűz- és robbanásveszély is jelentkezik, égési sérülések keletkezhetnek. Mindezeknek megfelelően a biztonsági előírások három fő kérdés köré csoportosulnak: • maró hatás, gázok, gőzök elleni védelem, • villamos védelem, • tűzvédelem. 11.2.1 Gázok, gőzök elleni védelem A forrasztásnál használt legtöbb anyag maró hatású, gázaik, gőzeik mérgezőek, roncsolják a tüdőt, a légutakat. A sav- és ólomgőzök eltávolítására hatásos peremelszívás szükséges. A pákák vagy munkadarabok felmelegítésére szolgáló melegítőkályhák fölé elszívóval felszerelt gázgyűjtő harangokat kell felszerelni. A savmaradékok megtámadják a bőrt, súlyos sérüléseket okozhatnak. A szembe fröccsenő maró anyagok ellen is hasonlóképpen védekezni kell. Ezért a munkahelyet mindig tisztán kell tartani. Hézagmentes vaslemezzel borított munkaasztalt kell használni, és ezt naponta gondosan meg kell tisztítani a savmaradéktól. A forrasztáshoz használt forrasztóvizet eldőlés ellen biztosítva, jól záródó edényben kell tárolni. Az edényen maradandó módon és jól láthatóan fel kell tüntetni annak tartalmát. Egyéni védőfelszerelés nélkül a forrasztással kapcsolatban semmiféle munka végzése nem engedélyezhető egyéni védőeszköz a „savas” munkahelyeken a gumicsizma, a gumikötény, a munkaruha, a gumikesztyű, a szemüveg és adott esetben valamilyen légzésvédő felszerelés (pl. a megfelelő szűrőbetéttel felszerelt szájmaszk). 11.2.2 Villamos védelem A lágyforrasz megolvasztásához használt villamos fűtésű páka és tartozékai csak a MEEI minősítés birtokában hozhatók forgalomba. A 230 V-os pákákat csak védőérintkezős dugaszolóaljzatból szabad táplálni. Ajánlatos és célszerű a törpefeszültségű pákák használata. A villamos ellenállás-hevítés esetében a transzformátor primer oldalához hozzáférni nem szabad, az áramforrást érintésbiztos burkolattal kell ellátni. 11.2.3 Tűzvédelem A munkahelyet tűzbiztos anyagból kell építeni, vagy ilyen anyaggal kell burkolni. Benzinből és a lámpa előmelegítésére szolgáló denaturált szeszből csak a folyamatos munkavégzéshez feltétlenül szükséges mennyiséget szabad a munkahelyen tárolni, tűzbiztos kannában. Gyúlékony, robbanó anyagokat a munkahelyen tárolni szigorúan tilos! Az ilyen anyagokkal szennyezett tárgyak forrasztását csak az azoktól való teljes megtisztítás után szabad elvégezni.
72
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Hevített (meleg) forrasztópákát csak erre a célra készített hőálló alátétre vagy tartóra szabad elhelyezni. Benzinlámpát csak kihűlése után szabad utántölteni. Forrasztókészüléket üzemelés közben és leállítás után szabad a teljes kihűlésig felügyelet nélkül hagyni tilos! Amennyiben a forrasztáshoz gázhegesztő felszerelést (pisztolyt) használnak, a gázpalackra természetszerűleg ugyanazok az előírások érvényesek, mint a hegesztési munkák esetében. Forrasztási munkát lánghegesztő szakmunkás, ill. forrasztásra kiképzett betanított munkás végezhet.
12 Villamos érintésvédelem A villamos energia ipari méretű felhasználása a század elején kezdett egyre nagyobb mértékben elterjedni és ezzel egy időben jelentkeztek az áramütésből eredő balesetek is. Ennek következtében nagyarányú kutatás indult meg annak felderítésére, hogy milyen hatással van az emberi szervezetre a villamos áram. Ugyanakkor már foglalkozni kezdtek azokkal a kérdésekkel is, amelyek az áramütés kialakulásának lehetőségeit kutatta, azok megakadályozását célozta, illetve az ellene való védekezés elveit és módszereit alapozta meg. Ezekből a vizsgálatokból kapott eredmények felhasználásával alakultak ki az érintésvédelem elvi és gyakorlati megoldásai, amelyeknek legfontosabb részét minden államban kötelezően betartandó szabványokban, rendeletekben rögzítettek. Ezeket Magyarországon az MSZ 170/1. sz. „Érintésvédelmi szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára”, illetve az MSZ 172/2, 3, 4. sz. „Érintésvédelmi előírások 1000 V-nál nagyobb feszültségű berendezések számára” megnevezésű szabványok tartalmazzák. Hazánkban elfogadott elveket az érintésvédelmi megoldásokat az alábbiakban foglaljuk röviden össze.
12.1 A villamos áram élettani hatásai Köztudott, hogy az ember életfunkcióit, mozgásait belső, ún. bioáramok vezérlik. Ha ebbe a jól szervezett, összehangolt rendszerbe valamilyen külső hatás következtében idegen áramingerek, impulzusok hatolnak be, akkor az életműködésben zavarok keletkeznek és nem kívánt, sokszor szabályozhatatlan funkciók jönnek létre. Ezek igen gyakran súlyos baleseteket eredményezhetnek. Igen sok, élő és elhalt emberen, valamint állatokon végzett vizsgálatok alapján az emberi szervezetnek a villamos árammal szembeni érzékenységére, férfiak esetében, 50 Hz-es frekvencia esetén az alábbi átlagos értékeket állapították meg • érzetküszöb: 0,5…1 mA 6…14 mA • erős rázásérzet: 20…25 mA • izomgörcs: • szabálytalan szívműködés: 25…80 mA 80…100 mA • szívkamralebegés: 100 mA felett. • pillanatos halál: A közölt adatok átlagértékek, és csak 50…100 Hz frekvencia esetén, egészséges férfiakra vonatkoztathatók. Beteg, gyengébb fizikumú férfiakra, nőkre, gyermekekre ennél kisebb értékek érvényesek. 100…1000 Hz frekvencia értékhatárok között az áramütés biológiai hatásai enyhébbek, és 1000 Hz felett egyre inkább érvényesül az ún. skin-hatás, amelynek következtében az áram útja a szervezetben a bőrfelület közelében alakul ki, elkerülve a létfontosságú szerveket. A vizsgálatok szerint a fent felsorolt biológiai hatásokat egyenáram alkalmazása esetén az 50 Hz-re megadott áramértékek 4…5-szörös értékével lehet csak előidézni. Az egyenáram tehát veszélytelenebbnek tűnik a váltakozó áramnál, azonban a sejtbomlasztó elektrolízis, valamint az ívképzésre való hajlam miatt szintén veszélyes.
73
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Egyes kutatók szerint nemcsak az emberi szervezeten áthaladó áram nagysága a jellemző a veszélyesség mértékének meghatározásában, hanem az áthaladó töltésmennyiség is. Tehát a veszélyességet az árambehatás időtartama is befolyásolja. Ezt azonban igen nehéz meghatározni, ezért a töltésmennyiség helyett az emberi szervezetet érő energiát szokták megadni. Dalziel amerikai kutató szerint a szívkamralebegést az esetek 0,5%-ban kiváltó dózist a következő összefüggés írja le: I e2 t = 0,0156 ahol: Ie – az emberi szervezeten átfolyó áram erőssége [A], t – a behatás időtartama [s]. Az összefüggés 0,03
12.2 Az emberi test ellenállása Számos mérési sorozat eredményeképpen tudjuk, hogy az emberi test tisztán ohmos jellegű és nagyságát tulajdonképpen két fő részből állónak tekinthetjük. Az első rész a belső, testnedvekkel átitatott szövetekből álló, amelynek villamos ellenállása 200-300 Ω, vagy még kevesebb. A másik részt, a külső bőrfelületet alkotja, amelynek ellenállása függ a bőr pillanatnyi állapotától (száraz, nedves, izzadt, vékony, vastag stb.) valamint a mérésnél alkalmazott feszültségtől. Az emberi test ellenállása a feszültség függvényében a 2. ábrán látható. A test ellenállásának feszültségfüggése azzal magyarázható, hogy a testre jutó feszültség megoszlik a be és a kilépésnél lévő bőrfelületek, valamint a belső részek soros
74
Utolsó módosítás: 2008.06.10. ellenállásán. A soros feszültségosztás következtében a bőrfelületekre jut a feszültség nagyobb része, amely növekvő feszültség esetén egyre nagyobb számú helyen ég át. Miután a nagy ellenállást jelentő bőrfelület nagyobb feszültség esetén sok helyen ég át, az eredő érték közelíteni fog a belső részek által meghatározott ellenállás értékhez. Az érintésvédelmi számításoknál az emberi test sokféle, előre nem látható állapotait nem szoktuk figyelembe venni, hanem a legkedvezőtlenebb esetet vesszük alapul. Így az ember ellenállását egységesen Re=1000 Ω-mal vesszük számításban. Orvosi kezelőhelyeken, műtőkben ennél lényegesen kisebb értékkel.
12.3 A villamos áram élettani hatását befolyásoló tényezők Az emberi szervezeten átfolyó villamos áram élettani hatásait az alábbi tényezők határozzák meg: 1) az emberi szervezeten átfolyó áram nagysága 2) a behatás időtartama 3) az áram útja 4) az áram frekvenciája 5) az emberi test ellenállása 6) az egyén testi és lelki állapota. A felsorolt tényezőkről már többé-kevésbé volt szó és szerepük könnyen belátható. Kérdés, hogyan befolyásolhatja a baleset súlyosságát, a balesetet szenvedett testi és lelki állapota. Könnyen belátható, hogy fáradt, kimerült, esetleg ittas személy reakcióképessége hosszabb, mint egy egészségesé, ezért az áramütés által kiváltott menekülési reflex is lassúbb lesz, vagyis a behatás időtartama meghosszabbodik. A nem egészséges ember viszont hajlamos az izzadásra, ezért a bőrének ellenállása lényegesen kisebb lesz, aminek következtében nagyobb áram fog kialakulni benne.
12.4 Az érintés-feszültség meghatározása Láttuk, hogy a villamos áramütés veszélyességét az emberi testen átfolyó áramerősség nagysága határozza meg. Egy balesetveszélyes helyen azonban nem lehet megmondani előre az emberen átfolyó áram nagyságát, sőt utólag sem lehet egy bekövetkezett baleset után rekonstruálni, hogy mekkora áram haladt át a balesetet szenvedett ember testén, olyan sok és bizonytalan tényező befolyásolhatja. Ezért inkább abból indulnak ki, hogy az emberi test ellenállását a legkedvezőtlenebb 1000 Ωmal számítva mekkora feszültséget kell rákapcsolni, hogy bizonyos fiziológiai hatások jöjjenek létre. Az emberi testre jutó feszültség tehát az U e = I e R e szorzatból meghatározható. Ha a baleset súlyosságának megítéléséhez az így kiszámítható feszültséget rendeljük, akkor minden szituációban előre számíthatóvá, illetve utólag rekonstruálhatóvá válik egy-egy baleset körülménye. Most már csak az áramérték megadása szükséges. A magyar előírások, amelyek megegyeznek a nemzetközi előírásokkal, alapját az képezi, hogy az áramütéses baleset semmiképpen nem okozzon halált. Ezért az emberi testet tartósan érő áramerősség legnagyobb értékét jóval a szívkamralebegést kiváltó határ alatt választotta meg: ez pedig 50 mA. Vagyis: U e = I e R e = 0,05A × 1000Ω = 50V Ezt a feszültséget limitfeszültségnek (UL) nevezik és ez az érintési feszültség tartósan megengedett határértéke 100 Hz-nél nem nagyobb frekvenciájú, szinuszos váltakozó áram esetén, amelyet az embernek tartósan (súlyosabb károsodás nélkül) el kell viselni. Állandó egyenfeszültség esetén – az egyenáram kapcsán már tárgyalt okok miatt – UL=120 V. 1001000 Hz frekvenciájú váltakozó áram, valamint szaggatott egyenáram esetén az UL értékét a
75
Utolsó módosítás: 2008.06.10. szabvány nem írja elő pontosan, csak azt, hogy kísérleti vagy irodalom adatok alapján 50 és 120 V között kell meghatározni. Egyes különleges helyekre, vagy berendezésekre, a körülményekre való tekintettel UL értékét 50 V alatt is meg lehet határozni (pl. 25 V, esetleg 12 V váltakozó áram, egyenáram esetén 60 V, esetleg 30 V a szokásos érték.) A limitfeszültség értékének megadásával így sikerült kiküszöbölni azt a nehézséget, amit az áramértékkel való számítás okozott. Ezzel el lehetett érni, hogy egy-egy szituáció veszélyességének mértékét feszültséggel fejezhetjük ki, sőt ezt a feszültséget mindig meg lehet mérni. Így az érintésvédelem műszaki problémává vált, amelynek kezelése könnyű, csupán a megfelelő feltételeket kell biztosítani. Azt, hogy ezeket a feltételeket hogyan lehet megvalósítani a következők során részletesen fogjuk tárgyalni.
12.5 Hogyan jöhet létre az áramütés Ha az emberi test két, vagy több pontja különböző feszültségeket hidal át, akkor az Ohmtörvénynek megfelelő áramerősség jön létre a test egyes szakaszain. A belépő áramot a feszültség és az előzőekben leírt testellenállás határozza meg, amely mint láttuk tág határok között változhat, de az előírás értelmében mindig csak 1000 Ω-mal vesszük figyelembe. Ez esetenként igen nagy biztonságot hoz a számításban, de kiküszöbölni, vagy eltekinteni tőle nem lehet, mivel az emberi test ellenállását igen sok külső és belső, előre nem számítható tényező befolyásolja. Az emberi testnek az áramkörbe kerülése alapvetően négy esetre vezethető vissza. 1) fázis-föld érintés 2) fázis-föld érintés 3) hibafeszültség áthidalása 4) lépésfeszültség áthidalása Vizsgáljuk meg ezeket részletesen! 12.5.1 Fázis-föld érintés Villamos energiarendszerünknek az a része, amely az ipari, háztartási, világítási fogyasztókat közvetlenül látja el (3×400/230 Vos háromfázisú rendszer) mereven földelt csillagponttal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a háromfázisú rendszer csillagpontja minden közbeiktatott impedancia nélkül csatlakozik egy viszonylag nagykiterjedésű földelő rendszerhez (3. ábra). A villamos energiarendszerek döntő többségében a kisfeszültségű hálózatok mereven földelt csillagponttal rendelkeznek és csak igen kis számban – különleges esetekben – találhatók nem földelt, szigetelt csillagpontú hálózati rendszerek. Itt kell megemlíteni azt, hogy a 400/230 V-os háromfázisú elosztórendszereket tápláló transzformátorok nagyobb feszültségű tekercselése (3…35 kV) kivétel nélkül delta (háromszög) kapcsolásúak és csillagpontjuk, ha olyan egyáltalán létezik, soha nincs a földdel mereven, kis impedancián át leföldelve. A kisfeszültségű tekercsrendszer csillagpontjának leföldelése azt eredményezi, hogy a földet, mint referencia pontot kezelhetjük és a rendszerben lévő feszültségeket – kivéve a soros feszültségeséseket, valamint a vonali feszültségeket – a földhöz, mint nullpotenciához viszonyíthatjuk.
76
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Ha a talajt végtelen nagy keresztmetszete miatt igen jó vezetőnek tekintjük, akkor be lehet látni, hogy a talaj és bármelyik fázisvezető között a fázisfeszültség (230 V) jelenik meg, sőt terhelve sem fog lényegesen különbözni tőle. Egy ilyen rendszerben tehát, ha valaki valamilyen módon érintkezésbe kerül a talajjal és az egyik fázisvezetővel, akkor az érintkezési pontok között a fázisfeszültség hatására létrejön az áramütés. 12.5.2 Fázis-fázis érintés Ez a típusú áramütés a következő módon jöhet létre. A földtől teljesen elszigetelt személy egyszerre érint meg két fázisvezetőt. (4. ábra) Ekkor az áramütés nem a fázis feszültségtől, ha vonalfeszültségtől fog létre jönni, ezért rendszerint súlyosabb balesetet okoz. E két esetnek az a közös tulajdonsága, hogy az üzemszerűen feszültség alatt álló alkatrész (vezető, villamosgép, vagy készülék csatlakozó kapcsa stb.) megérintését tételezi fel. Az ilyen jellegű balesetek megelőzése, illetve az ellenük való védekezés nem tárgya az érintésvédelemnek, azokat más előírások tartalmazzák. Itt csak annyit kell megjegyezni, hogy azokat a villamos berendezéseket, amelyek áramütéses balesetet okozhatnak, úgy kell szerelni, hogy abban az üzemszerűen feszültség alatt álló alkatrészeket véletlenül se lehessen megérinteni sem kézzel, sem valamilyen eszközzel. A szándékos érintés ellen egyébként úgysem lehet védekezni. Az elmondottak miatt e két esettel a továbbiakban nem is fogunk foglalkozni. 12.5.3 Hibafeszültség áthidalása A villamos gépek, készülékek, szerszámok burkolatait, kezelőfogantyúit használat közben alkalmanként vagy állandóan fogni kell. Normális körülmények között ezek megfogása veszélytelen, mert jól el vannak szigetelve az üzemszerűen feszültség alatt álló alkatrészektől. Ezek a burkolatok, fogantyúk stb. üzemszerűen nem állnak feszültség alatt, tehát áramütés veszélye nélkül meg lehet, sőt a munkavégzés érdekében meg is kell őket fogni. Ha azonban a szigetelés sérülése következtében a burkolat érintkezésbe kerül a feszültség alatt lévő alkatrésszel, akkor annak érintése áramütést okozhat. Sajnos nincs érzékszervünk arra, hogy meg tudjuk állapítani egy fém tárgyról, hogy a környezetéhez képest milyen potenciálon van, ezért az ilyen, a meghibásodás következtében feszültség alá került tárgyat gyanútlanul érintünk fogunk meg. Az ebből származó balesetek megelőzésével, ill. az ellene való védekezéssel foglalkozik az érintésvédelem. Vizsgáljuk meg azt, hogy egy meghibásodás miatt feszültség alá került berendezés megérintése esetén mekkora feszültség jut az emberre! A kérdés tisztázása érdekében az érintésvédelem klasszikus módszeréből indulunk ki. Adva van egy táptranszformátor, amelynek mereven földelt csillagpontja van és egy fogyasztót lát el (5. ábra). A fogyasztó érintésvédelmét úgy biztosítjuk, hogy az üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de megérinthető fém alkatrészeit egy védőföldeléshez (Rv) kötjük. Ezzel biztosítani lehet, hogy a megérinthető alkatrészek hibátlan állapotban a környezetükhöz képest nem lesznek potenciálon, így a géppel biztonságosan lehet dolgozni.
77
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Megváltoznak a viszonyok, ha a gép egyik fázisának meghibásodik a szigetelése és a fázisvezető hozzá ér a megérinthető, de a leföldelt alkatrészhez. Az 5. ábrán a vastag vonallal megjelölt zárt körben a fogyasztó névleges áramánál jóval nagyobb – zárlati áram jön létre. A létrejövő áramot a fázisfeszültség és a kör ohmos ellenállásainak viszonya fogja meghatározni. (a kör reaktanciáit ez esetben el lehet hanyagolni). Ebben az áramkörben a következő ellenállásokat lehet figyelembe venni: 1) a hozzávezetés ellenállását RF, 2) a védőföldelés szétterjedési ellenállását RV, 3) a transzformátor csillagponti földelésének, az üzemi földelésnek a szétterjedési ellenállását Rü, 4) a talaj és egyéb, nem ismert ellenállásokat Regyéb. Ezekkel az ellenállásokkal fel lehet már a testzárlatos kör helyettesítő vázlatát rajzolni. (6. ábra). Ránézéssel könnyen belátható, hogy a védőföldelés két sarka között fellépő feszültség különbség, a hibafeszültség, UH az alábbi összefüggés segítségével határozható meg: R U H = IZR V = U F V ΣR Ahol: UF – a fázisfeszültség; UH – a hibafeszültség, amely a meghibásodás folytán feszültség alá került test és a végtelen távoli földpotenciálú hely között fellépő feszültség; ΣR a körben lévő valamennyi soros ellenállás. Ha ezt a testzárlatos gépet megérinti, vagy megfogja valaki, akkor a 7. ábrának megfelelő szituáció jön létre. Testével tulajdonképpen a védőföldelésen létrejött feszültséget hidalja át. A helyettesítő vázlatunkban ezt az esetet a 8. ábra szerint lehet figyelembe venni, amelybe berajzoltuk az emberi test ellenállását jelképező Re ellenállást, valamint egy vele sorba kötött
további ellenállást, amely az emberi test és a környezet közötti ellenállást veszi figyelembe (R1). Ez az ellenállás a legáltalánosabb esetben az ún. talpponti ellenállás, amely például a padozat minőségét (száraz, nedves, vezető, nem vezető stb.) valamint a lábbeli minőségét veszi figyelembe. De ez az ellenállás lehet például egy gumi védőkesztyű ellenállása is vagy bármi, ami az emberi testet a földtől elszigeteli. A 8. ábra szerint az emberi testen átfolyó áram értékét a következő módon lehet meghatározni, azzal a mindig fennálló feltétellel, hogy Iz >> Ie: UH Ie = R e + R1
78
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Azaz az emberi testen átfolyó áram nagyságát a hibafeszültség és az emberi test ellenállása a talpponti ellenállással együtt határozza meg. Az előzőekben kifejtett okok miatt nem az áramot, hanem a feszültséget kell meghatározni, ez pedig így írható fel: Re U e = Ie R e = U H R e + R1 Ahol: Ue – a testzárlatos gép megérintése esetén az emberre jutó feszültség; UH – a védőföldelésen lévő feszültségesés, vagy hibafeszültség. Látható, hogy ha R1≠0, vagyis az ember nincs közvetlen kapcsolatban a földpotenciálú hellyel, akkor Ue < UH, vagyis a talpponti ellenállás csökkenti az emberi testre jutó feszültség nagyságát. Ez a csökkentés igen nagy talpponti ellenállás esetén olyan mértékű lehet, hogy az emberre elhanyagolhatóan kicsi feszültség jut. Ezt a hatást az érintésvédelem bizonyos módszerinél tudatosan ki is használjuk és élünk a lehetőséggel. Más esetben azonban a talpponti ellenállás értéke rendkívül bizonytalan és változó lehet (pl. egy száraz padozatú helyiség takarítás következtében átnedvesedik, vagy a géphez nyúló személy átázott cipőben van stb.) Ezért az érintésvédelem a talpponti ellenállás értékét a biztonság irányában való eltérés érdekében mindig R1=0 értékkel veszi figyelembe. Kivéve, ha az érintésvédelmet éppen a nagy talpponti ellenállásra alapozzuk. Ha a talpponti ellenállást elhanyagoljuk, akkor az emberi testre jutó feszültség azonos lesz a védőföldelésen fellépő feszültségeséssel, azaz: U e = U H = I Z R V Tehát az érintési feszültséget ez esetben a védőföldelés szétterjedési ellenállásának és a rajta folyó áramnak szorzatával definiáljuk. A hibafeszültség áthidalásának egyik esete és a belőle származó áramütés tehát a fentiek szerint értelmezhető. A hibafeszültség áthidalásának más elvi esete is lehetséges. Ez főleg akkor fordul elő, ha egy ember által egyidejűleg megérinthető két olyan villamos fogyasztó van, amelyek más-más fázisban hibásodtak meg (9. ábra). Ez esetben a két gépet megérintő nem a fázis, hanem a vonali feszültséget hidalja át, amely súlyosabb balesetet okozhat. 12.5.4 Lépésfeszültség áthidalása Az előző fejezetben szó volt arról, hogy a talaj, mint vezető a rendkívül nagy keresztmetszete következtében elhanyagolható ellenállású. Ez a feltételezés csak a földelő rendszertől távoli pontokon teljesül. A földelők közvetlen közelében már nem, hiszen a földelőt véges keresztmetszetű talaj övezi, ugyanakkor itt a legnagyobb az áramsűrűség is. Ezért egy árammal terhelt földelő környezetében a talaj potenciálja pontról pontra más lesz. Ha ezen a területen ember vagy állat közlekedik, akkor a lábai által áthidalt pontok közötti potenciálkülönbség okozhat áramütést. A viszonyokat a 10. ábra tünteti fel. Lépésfeszültség (Ul) az a feszültség, amely lépés közben a talajt érintő lábak között, a talajban folyó földzárlati áram hatására fellép.
79
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Kisfeszültségű hálózaton, ha az érintésvédelem egyébként helyesen van méretezve és kialakítva, akkor veszélyes lépésfeszültség nem keletkezik. Nagyfeszültségű hálózatoknál, ahol a földzárlati áramok is jóval nagyobbak, már komoly veszélyt jelenthet a lépésfeszültség kialakulása, különösen ott, ahol nem szigetelőanyagból készült hosszabb tárgyakat emberi erővel szállítanak, vagy rakodnak. Ezeken a helyeken a lépésfeszültség okozta baleset ellen is védekezni kell. A lépésfeszültség fogalmának megismerése kapcsán láttuk, hogy a földelő közelében a talaj potenciálja meredeken változik, míg távolabb sokkal kisebb mértékben. Vizsgáljuk meg ezeket a viszonyokat két olyan földelő esetén, amelyeken áramot hajtunk át. (11. a. ábra) Ha egy voltmérővel megmérjük a talaj potenciálját, pl. az „A” jelű földelőhöz képest akkor a 11. b. ábrán látható feszültségelosztást kapjuk a két földelő között. A földelők közelében a potenciál meredeken változik, a közbenső talajon alig. Ezt már a lépésfeszültség tárgyalásakor is láttuk, de itt most az érintésvédelem szempontjai szerint vizsgáljuk meg ezt a kérdést. Tételezzük fel, hogy az „A” jelű földelő a meghibásodás során potenciál alá került villamos géphez csatlakozik. Kérés most az, hogy a gépet megérintő személyre mekkora érintési feszültség jut. Azt már láttuk, hogy a hibafeszültség U H = U A = IR A értékű lesz.
Kérdés, hogy az érintési feszültséget befolyásolja-e a gépet érintő személy elhelyezkedése? A vizsgálathoz továbbra is tartsuk meg azt a korábbi feltételezést, hogy a talpponti ellenállás nulla értékű. Egyszerűen belátható, hogy ha a gépet érintő személy pontosan a földelőn áll, akkor reá potenciál nem jut Ue=0, és minél távolabb helyezkedik el a földelőtől, de még a másik földelő potenciál tölcsérébe nem belépve, az érintési feszültség annál inkább megközelíti a hibafeszültség értékét. Ezért a további számításokban – kihasználva az eset adta biztonságot – mindig feltételezni fogjuk, hogy a meghibásodott gépet érintő személy nem a földelő közelében van, hanem attól elegendő távol ahhoz, hogy Ue=UH értékkel lehessen számolni. A mi szempontunkból a potenciál eloszlásnak azt a szakaszát, ahol az már csak igen csekély mértékben változik a végtelen távoli pontnak tekintjük. Ez a pont a gyakorlatban egyszerű földelőnél nincs nagyobb távolságban 2…5 m-nél. Ha a talaj fajlagos ellenállása kicsi, úgy távolabb kerül, míg rossz talaj, tehát nagy fajlagos ellenállás esetén közelebb. Sokszor érdekes lehet a földtől számított potenciál értékének a meghatározása is. Ehhez használjuk fel az elméleti villamosságtanból a félgömb földelőkre vonatkozó ismereteket és annak alapján írjuk fel az RA földelő ellenállást úgy mintha az félgömb földelő lenne: ρ RA = 2πr
80
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Ahol: ρ – a talaj fajlagos ellenállása [Ωm]; r – a félgömb földelő sugara [m]. A félgömb földelőn ha I áram folyik a talajba, akkor a földelő közelében a talaj potenciálja az alábbi összefüggéssel fejezhető ki: ρ r r U x = U A = IR A = I x x 2πx Ahol: Ux – a földtől x távolságban mért potenciál [V]; r – a félgömb földelő sugara [m]; x – a földelőtől mért távolság [m]; ρ – a talaj fajlagos ellenállása [Ωm]; I – a földelőn átfolyó áram [A]; RA – a földelő szétterjedési ellenállása. Az itt közölt összefüggés természetesen csak x>r értékre ad helyes eredményt. A félgömb ρ összefüggésből számítható. A közölt földelő sugarának meghatározása az r = 2πR A összefüggések csak x ≥ r esetén alkalmazhatók.
12.6 Az érintésvédelem elvi alapja A 4. fejezetben megtudtuk, hogy a magyar előírások szerint csupán a limitfeszültségnél nem nagyobb feszültség juthat az emberi testre. Ez a feszültség súlyos, de még nem életveszélyes balesetet képes okozni. Nem beszéltünk azonban még arról, hogy milyen eljárást kell követni, ha valamely helyen az érintési feszültség meghaladja a limitfeszültség értékét. Vegyük szemre a 6. ábrán látható helyettesítő vázlatot és próbáljuk meghatározni az ott fellépő érintési feszültség nagyságát. Ezt a körben szereplő három ellenállás viszonya határozza meg. A hozzávezetés ellenállása (RF) ebben a rendszerben elhanyagolható, tehát RF=0. Az üzemi földelés ellenállását (Rü) az áramszolgáltató köteles minél kisebb értékűre készíteni. Értéke általában 2 Ω alatt szokott lenni. A védőföldelést (Rv) a gép, berendezés üzembentartójának kell készíteni és az a tapasztalat szerint 10-20 Ω szokott lenni. Ennél kisebb szétterjedési ellenállással rendelkező földelést különleges módszerekkel lehet Rv 10Ω = 230V = 192V lesz. készíteni. Így az érintési feszültség pl. U e = U f Rv + Rü 10Ω + 2Ω Ha tehát egy ilyen rendszerben testzárlat keletkezik, akkor a gép burkolatán olyan nagy érintési feszültség jön létre, amely meghaladja a megengedett limitfeszültség értékét és súlyos, halálos baleset előidézője lehet. Ennek megakadályozása érdekében a Szabvány nemcsak az érintési feszültség nagyságát határozza meg, hanem előírja, hogyha valamely helyen az érintési feszültség nagyobb a megengedettnél, akkor azt a gépet, készüléket meghatározott időn belül, önműködően le kell kapcsolni a táphálózatról. Ez az előírás a következőképpen fogalmazható meg: Az ún. védővezetős érintésvédelemnek önműködően és gyorsan ki kell kapcsolniuk minden olyan testzárlatot, amely a megengedett limitfeszültségnél (UL) nagyobb érintési feszültséget okoz. Mégpedig a hordozható vagy üzemközben áthelyezhető fogyasztókészülékeket tápláló végponti áramkörök érintésvédelmi kikapcsolásának késleltetés nélkül (általában 0,2 s alatt) kell működnie. Ebbe a kategóriába tartoznak általában a csatlakozó aljzatok és hozzájuk tartozó fogyasztó készülékek (pl. vasaló, főzőlap, stb.). Minden egyéb (pl. csak rögzített fogyasztókészülékek, egyéb villamos szerkezetek érintésvédelmi kikapcsolását végző) érintésvédelmi kikapcsolószerv működését – szelektivitási vagy üzemi szükség esetén – legfeljebb 5 s időtartamra szabad késleltetni. 81
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Ezek az előírások tehát azt jelentik, hogy ha valahol nem biztosítható az érintési feszültségnek a limitértéknél kisebb értéke, ott önműködően lekapcsolásról kell gondoskodni. A lekapcsolási idő hordozható készülékek esetén 0,2 s-nál egyéb fogyasztóknál nagyobb nem lehet.
12.7 Az érintésvédelem szükségessége Érintésvédelemmel el kell látni minden olyan erősáramú villamos szerkezetet, amely erősáramú táplálását (villamos vagy mágneses kapcsolaton át) más villamos szerkezettől kapja. Gyengeáramú (híradástechnikai berendezések érintésvédelmére, beleértve a beépített tápegységet, külön szabvány tartalmaz előírásokat (MSZ 91). E szabvány azonban nemhogy engedményeket tenne, hanem még szigorít is, és a közhasználatú, hálózati, elektronikus készülékek érintésvédelmét visszautalja az MSZ 172 Érintésvédelmi szabályzat hatálya alá. Kimondja egyebek között ugyanis: „A közhasználatú, hálózati, elektronikus készülékek érintésvédelmét az ún. I. vagy II. érintésvédelmi osztály követelményeinek megfelelően kell megvalósítani. Az olyan gyermekjátékok esetén, amelyeket a gyermek felügyelet nélkül használhat, érintésvédelmi módként legfeljebb 25 V névleges értékű érintésvédelmi törpefeszültséget kell alkalmazni. Fodrászati, kozmetikai vagy szakképesítés nélkül is kezelhető berendezések esetén azoknak a részeknek az érintésvédelmét, amelyek a kezelt személy testével rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülnek, legfeljebb 25 V-os névleges értékű törpefeszültség alkalmazásával vagy a villamos szerkezet elszigetelésével vagy védőelválasztással kell megoldani.”
12.8 Az érintésvédelem módszerei Az érintésvédelem alkalmazott módszereit két csoportba szokták sorolni. Az egyik csoportba az ún. aktív érintésvédelmi módszerek tartoznak, amelyeket az jellemez, hogy ha az érintési feszültség meghaladja a megengedett értéket, akkor önműködően , az előírt időn belül lekapcsolja a meghibásodott készüléket. Aktív érintésvédelmi módszerek Jele védőföldeléses VF nullázás NU egyenpotenciálra hozás EPH áramvédő – kapcsolás ÁVK Passzív érintésvédelmi módszerek kettős szigetelés KSZ törpefeszültség TF védőelválasztás VE A másik csoportba az ún. passzív érintésvédelmi módszerek tartoznak, amelyeknek jellemzője, hogy az érintési feszültséget mindig veszélytelen értéken tartják, tehát lekapcsolás nem szükséges.
12.9 Érintésvédelmi osztályozás A hazai gyakorlatban bevezetésre került egy olyan osztályozási rendszer, amely utalást ad az érintésvédelem megvalósításának módjára. Ezek az osztályok nem jelentenek rangsorolást, csupán jelzik a készüléken alkalmazott érintésvédelem módját. 1) 0. érintésvédelmi osztály. Ezeknél a gyártmányoknál az áramütés elleni védelem az alapszigetelésen alapul. Az üzemi szigetelés meghibásodása esetén a védelem a környezetre hárul. Ilyenek pl. az íróasztallámpák.
82
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 2) I. érintésvédelmi osztály. Itt az áramütés elleni védelem nem csak az alapszigetelésen alapul, hanem járulékos biztonsági óvintézkedést is alkalmaznak olyan módon, hogy a gyártmány teste el van látva olyan szerkezettel, amelyhez a villamos hálózat védővezetője csatlakoztatható. Ezáltal nem kerülhetnek tartósan veszélyes feszültség alá.
3) II. érintésvédelmi osztály. Ezeknél a gyártmányoknál az áramütés elleni védelem nemcsak az alapszigetelésen alapul, hanem a gyártmányt kettős szigeteléssel vagy megerősített szigeteléssel látják el és a gyártmány nincs ellátva a védővezető csatlakoztatására szolgáló szerkezettel, így a védelem független a villamos hálózattól. Megkülönböztetnek fémburkolatú és fémburkolat nélküli II. év. osztályú készülékeket is. Egy gyártmány akkor minősül fémburkolatúnak, ha az érinthető fémrésze 50×50 mm-nél nagyobb. 4) III. érintésvédelmi osztály. Ahol a gyártmány áramütés elleni védelme érintésvédelmi törpefeszültségű tápláláson alapul és amelyben nem állítanak elő a táplálásnál nagyobb feszültséget. a) III. A érintésvédelmi osztály. Azok a gyártmányok tartoznak ide, amelyekben sem a tápfeszültség, sem a belső feszültségek nem haladják meg az 50 V-os váltakozó ill. 120 V egyenfeszültség értékeket. b) III. B. érintésvédelmi osztály. Azok a gyártmányok tartoznak ide, amelyeknek sem névleges tápfeszültsége, sem a benne előállított feszültség névleges értéke nem nagyobb váltakozó áram esetén 25 V, egyenáram esetén 60 V-nál. c) III. C. érintésvédelmi osztály. Azok a gyártmányok tartoznak ide, amelyeknek sem a névleges tápfeszültsége, sem a benne előállított névleges értéke nem nagyobb váltakozó áram esetén 12 V, egyenáram esetén 30 V-nál.
12.10 Aktív érintésvédelmi módszerek 12.10.1 Védőföldelés (VF) A védőföldeléses érintésvédelem lényege az, hogy a védendő gép, készülék fémburkolatát egy megfelelően méretezett és elkészített földelőhöz csatlakoztatjuk (5. ábra). Ezt a hálózati rendszert, amelyben a csillagpont mereven földelt és a fogyasztók védőföldeléssel vannak ellátva TT rendszerűnek nevezik. Itt a T betű, a terre = közvetlen földelés tényét jelöli. Az előzőek kapcsán már láttuk, hogy testzárlat esetén az érintési feszültség az Rv Ue = Uf összefüggéssel határozható Rv + Rü meg. Azt is láttuk, hogy az ebben a rendszerben kialakuló érintési feszültség mindig nagyobb, mint a megengedett, tehát önműködő lekapcsolásról kell gondoskodni. A lekapcsolást ez esetben elláthatja a készülék áramkörébe iktatott olvadóbiztosító vagy
83
Utolsó módosítás: 2008.06.10. túláramvédelem. Az Érintésvédelmi Szabályzat előírja, hogy egyszerű érintésvédelem alkalmazása esetén 50 V érintési feszültség fölött 5 másodpercen belül le kell kapcsolni a hibás készüléket a hálózatról. Induljunk ki abból, hogy a készülék lekapcsolását az áramkörbe iktatott olvadóbiztosító fogja elvégezni. Ezen a biztosítón az Iz zárlati áram fog átfolyni és kiolvasztja. Ismert dolog az olvadóbiztosítók kiolvadási karakterisztikája az áram függvényében (12. ábra). Látható, hogy csak egy meghatározott áramerősség fölött válik pillanatműködésűvé, ez alatt a kiolvadási idő az átfolyó áramtól erősen függ. Mindenesetre a jelleggörbében található egy olyan áram, amely a biztosítót 5 s alatt olvasztja ki. Ezt a tényt fel lehet használni a méretezésre. A védőföldelés szétterjedési ellenállásának értékét úgy kell megválasztani, hogy azon az 5 s-hoz tartozó áram (I5) éppen a megengedett érintési feszültséget, 50 V-ot hozza létre. Ezeknél kisebb áram nyilván kisebb feszültséget hoz létre, amely korlátlan ideig fenn állhat, a nagyobb áram ugyan nagyobb érintési feszültséget okoz, de az előírt időn belül lekapcsolódik. (Ez a gondolatmenet értelemszerűen a túláramvédelemre is igaz, csupán ott a túláram-relé karakterisztikájából kell kiindulni.) A most nyert eredménynek van egy hibája, a biztosítóbetéteknek nem ismert az előírt kiolvadási áramértékük, ezért ezeket az olvadóbetét névleges áramával (IBN) szokták egy szorzó (α) segítségével megadni: I 5 = αI BN A biztosítók típusa
Az α szorzó ajánlott értékei: hordozható készülékek egyéb készülékek – 2 – 3 – 4 10 4
NOR olvadóbetétek esetén Gyors olvadóbetétek esetén Késleltetett olvadóbiztosíték esetén Motorvédő jellegű („U” típusú) kismegszakító esetén Egyéb kismegszakító esetén 5 4 Tekintettel arra, hogy a biztosítóbetétek névleges áramértékét a fogyasztókészülékek üzemi árama, indítási körülményei megszabják, a számítandó mennyiség a védőföldelés szétterjedési U ellenállása, azaz: R V ≤ L . Természetesen, ha a védőföldelés adott, akkor az, ott megfelelő αI BN érintésvédelemmel ellátható készülék teljesítményét meghatározza, mert a legnagyobb U névleges áramú biztosítóbetét, amelyet még alkalmazni lehet: I BN ≤ L . αR V A fenti módszerrel méretezett védőföldeléses érintésvédelem mindaddig megbízhatóan működik, amíg valami a körben meg nem változik. A földelési ellenállás értéke megnő, mert a talaj kiszáradt, vagy egyszerűen elszakadt a földelővezető. Vagy a számítottnál nagyobb értékű olvadóbetétet helyeztek a készülék elé, esetleg a biztosítót megpatkolták, vagy magát a gépet nagyobbra cserélték. Ezért az időszakos felülvizsgálat és a változtatások következményének számítása elengedhetetlen. Azok részére, akik a fentieket figyelmesen átolvasták és megértették, nyilvánvaló, hogy minél nagyobb teljesítményű gépet akarunk védőföldeléses érintésvédelemmel ellátni, annál kisebb szétterjedési ellenállással rendelkező védőföldelést kell készíteni. A szétterjedési ellenállás csökkentésének gyakorlati és gazdasági akadályai vannak. Igen kicsi szétterjedésű ellenállással rendelkező földelés még sok földelő párhuzamos kapcsolásával sem valósítható meg. Ezért a védőföldeléses érintésvédelemnek korlátai vannak. Általában 5 kW feletti háromfázisú fogyasztót lehet még így megfelelő érintésvédelemmel ellátni, ennél nagyobbat már nem.
84
Utolsó módosítás: 2008.06.10. A védőföldelés ellenállásának minden határon történő csökkentése már azért sem lehetséges, mert ekkor a 6. ábra szerint a feszültség áttolódik a transzformátor csillagpontjában levő üzemi földelésre és ezzel a csillagpont potenciálja emelkedik meg. Ott, ahol sok fogyasztó védőföldeléses érintésvédelmét kell megvalósítani, nem lehet minden géphez egyedi földelést készíteni. Ezeken a helyeken kialakítanak egy sok földelőből álló rendszert, ezeket párhuzamosan kötik és ehhez a földelő rendszerhez ún. földelőhálóhoz csatlakoztatják a védendő készüléket. 12.10.2 Nullázás (NU) A védőföldeléses rendszernek az a hátránya, hogy a testzárlatos kör zárlati áramát a földelési ellenállások viszonylag nagy értéke miatt nem lehet tetszésszerinti nagyra növelni, hogy nagyáramú biztosítót is ki lehessen olvasztani vele. Ezért szab határt a védendő gép teljesítménye a védőföldelés alkalmazásának. A problémán úgy lehet segíteni, ha a zárlati kört nem a földelések alkotta hurokból, hanem fémesen alakítjuk ki. Ezért a védendő berendezés üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de megérinthető vezetőből készült alkatrészeit megfelelő vezetővel összekötjük a táptranszformátor csillagpontjával (13. ábra). Ez a nullázásos érintésvédelem elve. Ezt a hálózati rendszert TN rendszerűnek nevezik, ahol a T betű ismét a csillagpont mereven földelt voltára utal, míg az N betű azt jelenti, hogy a rendszer nullavezetője közvetlenül a védendő gép testére van kötve. Testzárlat alkalmával a vastagon húzott körben alakul ki a zárlat, az így létrejövő áram azonban a fémes kapcsolat miatt sokkal nagyobb, mint a védőföldeléses rendszerben, ezért igen nagy teljesítményű fogyasztók elé kapcsolt biztosítók kiolvasztására is alkalmas. A testzárlatkor keletkező áram igen nagy, rövidzárlat jellegű, mert értékét csak a fázis és a nullavezetőből alkotott hurok impedanciája, az ún. hurok impedancia (ZH) határozza meg. A kör reaktanciája általában nem hanyagolható el. Elhanyagolása csak az esetben lehetséges, ha ez a zárlati áram számított értékét 10%-nál nagyobb mértékben nem hamisítja meg. Hogyan lehet értelmezni a nullázásos érintésvédelmi rendszerben az érintési feszültséget? Induljunk ki a 13. ábrán látható kapcsolási vázlatból! Ebben a kapcsolásban egyenlőre csak a transzformátor csillagpontjában van földelés, a fogyasztónál, vagy máshol nincs. Ha a fogyasztónál testzárlat keletkezik, akkor a fázisvezető – nullavezető körben kialakul a zárlati áram, amely nem folyik át a csillagponti földelésen, ezért a transzformátor csillagpontjának feszültsége továbbra is földpotenciálon marad. A fázisfeszültséget pedig a fázisvezető impedanciája és a nulla vezető impedanciája, mint egy feszültség osztó elosztja a fázis-, illetve nullavezetőre (14. ábra). A nullavezető potenciálja a testzárlatos gépnél: U 0 = I Z Z 0 , ahol a Z0 a csillagponti és a zárlatos gép közötti nullavezető szakasz impedanciája.
85
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Tekintettel arra, hogy a testzárlatos gép környezete föld, illetve nulla potenciálon van, a Z nullavezetőn lévő feszültségesés egyúttal az érintési feszültség is, azaz: U e = U f 0 . ZH Ha a kör reaktanciái elhanyagolhatók, akkor az érintési feszültség az ohmos ellenállásokkal is R0 meghatározható: U e = U f , ahol R0 a nullavezető ohmos ellenállása, RF pedig a RF + R0 fázisvezető ohmos ellenállása. A fenti összefüggésből belátható, hogy ha a nullavezető azonos anyagú és keresztmetszetű, mint a fázisvezető, akkor az érintési feszültség a fázisfeszültség fele lesz. Ez a feszültség általában nagyobb, mint ami megengedhető, ezért lekapcsolásról itt is gondoskodni kell. A lekapcsolás eszköze lehet itt is biztosítóbetét vagy túláramvédelem. A számítás alapját az ún. biztos kikapcsolásra való méretezés képezi, vagyis a zárlati áramnak mindenképpen U nagyobbnak kell lenni, mint a biztosító 5 s-os kiolvadási árama, azaz: αI BN ≤ I Z ≤ f . ZH A leírt módon elkészített nullázásos érintésvédelem előnye, hogy gyakorlatilag bármilyen nagyteljesítményű fogyasztóhoz is alkalmazható, hiszen minél nagyobb teljesítményű a fogyasztó, annál nagyobb keresztmetszetű csatlakozóvezetékre van szükség és ez a hurokimpedancia értékét csökkenti le olyan mértékben, hogy a zárlati áram mindig többszöröse a fogyasztó névleges áramának, tehát a biztosító kiolvasztásának a feltétele teljesül. A nullázásos érintésvédelem fenti előnyén kívül számos tényező és szempont van, amelytől eltekinteni nem lehet, sőt esetenként hátrányként jelentkezik. Szempontok a nullázásos érintésvédelem alkalmazásánál: a) A nullázásos érintésvédelem alkalmazásához előzetesen meg kell kérni az illetékes áramszolgáltató vállalat engedélyét. Ennek az előírásnak a magyarázata egyrészt az, hogy a nullázásos érintésvédelem alkalmazásának feltételéhez az áramszolgáltatóra bizonyos kötelezettségek hárulnak. Így pl. a táptranszformátornak üzemi földeléssel kell rendelkezni, a vezetékhálózat nullavezetőjét rendszeres távolságokon megfelelő földeléssel kell ellátni, a táphálózaton megfelelő szakaszbiztosítókat kell elhelyezni, ennek ismeretében meghatározza a fogyasztónál alkalmazható legnagyobb névleges áramú olvadóbiztosítót, vagy védelmet és azok jellegét stb. Az engedélyezési kötelezettség másrészt azért áll, mert egy táptranszformátorhoz csak egyazon típusú érintésvédelmet szabad alkalmazni. Egyidejűleg TT és TN rendszerű érintésvédelem nem alkalmazható. A nullázásra (TN) való áttérés idején 1 hónapnál hosszabb ideig a TN és TT rendszer együttes alkalmazása tilos! A vegyes érintésvédelem veszélyét a 15. ábrán lehet belátni. Itt egy nullázásos és egy földeléses érintésvédelemmel ellátott fogyasztó van. Ha a földeléses érintésvédelemmel ellátott fogyasztó meghibásodik, akkor csillagpont feszültségemelkedése a nullázás miatt megjelenik a nullázott fogyasztó burkolatán is, és ez mindenképpen balesetveszélyes. b) A nullavezetőbe, valamint a nullavezetőbe olvadóbiztosítót, vagy kapcsolókészüléket építeni tilos! Magyarázatul a 16. ábra szolgáljon. Ezen a 86
Utolsó módosítás: 2008.06.10. nullavezető meg van szakítva. Ha egy ilyen hálózaton egy nullázott gép meghibásodik, akkor nem tud olyan nagy áram kialakulni, amely a készülék biztosítóját működtetni tudná, ezért a gép burkolatán az érintési feszültség, amely a fázisfeszültséggel csaknem azonos korlátlan ideig jelen lehet. Ugyanilyen helyzet áll akkor is elő, ha a 16. ábrán feltüntetett módon bekapcsolnak egy egyfázisú fogyasztót. A fogyasztó ugyan nem fog működni, vagy csak igen korlátozott módon, de viszont az impedanciáján keresztül a nullavezetőt feszültség alá helyezi. Ezért a nullavezető szerelését is olyan gondosan kell végezni, hogy annak folytonossága semmilyen körülmények között ne szakadhasson meg. Olyan kapcsolókészülék alkalmazása, amely a nullavezetőt kényszerkapcsolat révén a fázisvezetőkkel együtt szakítja meg, megengedett. c) A nullavezetőt nem elegendő csak a transzformátor csillagpontjánál földelni, hanem a fogyasztók csatlakozásánál és a vezetők végén is, valamint közcélú hálózaton 350 m-ként. A nullázásos érintésvédelem elvi alapjaiból következik, hogy valamennyi védett gép burkolata azonos potenciálon van. A nullavezető széthordja az érintési feszültséget és az minden gépen megjelenik. A nullavezető több ponton történő földelése csökkenti az érintési feszültség nagyságát és egyúttal némileg véd a nullavezető szakadásakor fellépő problémák ellen is, mert ekkor a rendszer átalakul földeléses érintésvédelművé, amely ugyan nem lesz kielégítő, de még mindig jobb, mint a védelem teljes hiánya. A nullavezető több ponton történő földelésének érintési feszültség csökkentő hatását a 18. ábrán lehet követni. Itt két helyen van földelés, a transzformátornál és magánál a fogyasztónál. Ezzel egy söntágat képeztünk a nullavezetővel párhuzamosan. A zárlati áram (Iz) a gépnél elágazik a nullavezető felé (Iz) és a föld felé (If). Ez esetben az érintési feszültség U e = I f R v értékű lesz, amely kisebb, mint az egyetlen földelés esetén számított U e = I f R v . A csökkenés mértéke a földelések szétterjedési ellenállásának függvénye. d) A vezetékek ereit csak a színjelölésüknek megfelelő célra lehet használni. Mégpedig a fekete színű szigetelés fázisvezető, világoskék színű szigetelés nullavezető zöld/sárga színű szigetelés nullázó vezető. Ezeknek az előírásoknak a meg nem tartása súlyos balesetek forrása lehet, mert előfordulhat, hogy a nullavezető helyett a fázisvezetőt kötik a védendő gép burkolatához, amelyen így a fázisfeszültség tartósan megjelenik. Ilyen hibából származó balesetet elég sokat tart számon a statisztika, ezért a vezetők színjelzésére és a bekötés utáni ellenőrzésre nagy gondot kell fordítani.
87
Utolsó módosítás: 2008.06.10. e) Csak földelt-csillagpontú hálózatokon szabad nullázásos érintésvédelmet alkalmazni. Nem alkalmazható a nullázásos érintésvédelem olyan rendszerben, amelynek csillagpontja nincs mereven földelve, hanem az a földtől szigetelt. Bányák földalatti létesítményeiben és igen ritkán más helyeken használnak ún. szigetelt csillagpontú elosztórendszereket is. Ilyen hálózatokon nullázásos érintésvédelmet alkalmazni szigorúan tilos, mert ezekben a rendszerekben, ha a jelölt helyen keletkezik be egy földzárlat, nem fog olyan áram kialakulni, amely a védelmet működtetni tudná, ugyanakkor a csillagpont potenciálja fázisfeszültségre kerül. Vele együtt fázisfeszültségre kerül a nullavezető is és a hozzákapcsolt valamennyi gép burkolata is. Ez esetben tehát a veszélyes érintési feszültség mindenütt megjelenik, és tartósan ott marad. 12.10.3 Egyenpotenciálra hozott hálózati rendszer (EPH) Az egyenpotenciálra hozás (EPH) a testek és más vezetőanyagú (nem villamos) szerkezetek vezetői összekötése azok azonos vagy közel azonos potenciálra hozása céljából. Ez lehetséges egy egyenpotenciálra hozó hálózattal, egy épület vagy más nagyobb, körülhatárolt terült egyenpotenciálra hozásával. Lehet helyi egyenpotenciálú összekötéssel akkor, ha ott az érintésvédelem hatásosságát kívánjuk növelni, mert a védőföldelés szétterjedési ellenállásának csökkentését technikai okok miatt nem lehet megvalósítani. Földeletlen egyenpotenciálra hozás önálló érintésvédelmi módszerként is alkalmazható. Ezek az érintésvédelmi módszerek hatásosságukat azáltal érik el, hogy az egyenpotenciálra hozó hálózat segítségével megakadályozzák egy épületen, egy létesítményen belüli potenciáli különbség kialakulását és ezzel veszélyes érintési feszültség áthidalását. Az egyenpotenciálra hozó hálózatot úgy kell kialakítani, hogy megfelelő keresztmetszetű vezetővel minden fémtárgyat, üzemszerűen feszültség alatt nem álló fémszerkezetet összekötünk egymással. Az EPH hálózatba minden fémtárgyat be kell vonni, különösen, ha az több helyiséget, több szintet összeköt, mert nem szabad lehetővé tenni, hogy az érintési feszültség olyan helyen is megjelenjen ahol az EPH hálózat nincs kialakítva. Az EPH rendszerben a méretezést a nullázásnál megismert biztos kiolvadásra való módszerrel lehet U megvalósítani, azaz: I Z = f ≥ αI BN . ZH Ha földeletlen EPH rendszert alkalmazunk, akkor a védelmet működtető zárlati áram nem fog kialakulni a zárt áramkör hiánya miatt, de nincs különösebb baj, mert nem kell feltétlenül lekapcsolást létrehozni, mivel az egyenpotenciál miatt érintési veszély nincs. 12.10.4 Áram – védőkapcsolás (ÁKV) Közismert tény, hogy egy háromfázisú szimmetrikus terhelésű fogyasztó által felvett áramok vektorainak összege minden időpillanatban 0. Ha azonban egysarkú földzárlat lép fel, akkor a szimmetrikus terhelő áramok mellett fellépnek a zérussorrendű áramok is. Ezek összege sohasem nulla, hanem a hibás fázisban 3I0. Ezt a körülményt és fizikai jelenséget fel lehet használni az érintésvédelem területén is. Ha a védendő gép áramkörébe egy zérussorrendű áramot érzékelő szerkezetet kapcsolunk, akkor érzékelve a zérussorrendű áramot, lekapcsolást hoz létre. Az áram – védőkapcsolás működését a 20. ábra mutatja. A védett M készülék táplálására szolgáló vezeték huzalai a T összegző transzformátoron haladnak át. Normális állapotban az átfűzött vezetők gerjesztésének eredője nulla, így nem indukálódik áram a szekunder tekercsben. Testzárlat esetén a zérussorrendű áramok gerjesztik a vasmagot és a szekunder tekercsben áram indukálódik. Ez az áram működtetni képes egy áramrelét, amely kikapcsolást hoz létre a védett készülék táplálásánál. A P nyomógombbal a
88
Utolsó módosítás: 2008.06.10. relé működésképessége ellenőrizhető. A forgalomban lévő típusok már 0.03 A áram hatására is működésbe tudnak lépni.
Tekintettel arra, hogy a zérussorrendű áramok a földön keresztül záródnak a védendő gépen vagy földelést kell elhelyezni, vagy nullázni kell. A kettő együttesen is alkalmazható. A védelem helyes működéséhez megkívánt földelési ellenállás értéke az alábbiak szerint U számítható: R F = L , ahol UL a limitfeszültség értéke [V] és Im az áram – védőkapcsoló Im működtető árama [A]. A védelem egy és háromfázisú fogyasztóknál egyaránt alkalmazható. Előnyei: 1) független a védett gép teljesítményétől, 2) szelektív, csak a hibás gépet kapcsolja le, 3) gyors, működési ideje 0,1…0,2 s, 4) földeléses, vagy nullázott rendszerben egyaránt használható, 5) a földelés értékével, elhelyezésével kapcsolatosan nincsenek különleges igények. Hátrányai: 1) nincsenek, legfeljebb az, hogy a kereskedelemben ritkán beszerezhető.
12.11 Passzív érintésvédelmi módszerek Mint korábban megtárgyaltuk, ezek az érintésvédelmi módszerek az érintési feszültséget olyan szinten tartják, hogy abból veszélyes áramütéses baleset nem fordulhat elő, ezért a meghibásodott berendezés lekapcsolást nem igényel. 89
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 12.11.1 Kettős szigetelés (KSZ) A kettős szigetelés elvi megoldását a 21. ábra mutatja. A védendő készülék – az M jelű motor – rendelkezik a saját menet, ér stb. szigetelésével, amely minden hasonló villamos gépnek normális tartozéka. Ha ez meghibásodik, akkor a motor burkolatán megjelenik az érintési feszültség és balesetveszély lehetséges. Ha azonban megakadályozzuk azt, hogy ehhez a géphez a kezelője vagy bárki hozzáérhessen, akkor a balesetveszélyt már meg is szüntettük. Ezt pedig úgy érhetjük el, hogy 1) a motort, készüléket olyan szigetelőanyagból készült tokba, burkolatba helyezzük el, amely megakadályozza a motor megérintését. Ez a tok a második szigetelés. 2) ha a burkolatot nem lehet szigetelőanyagból készíteni, hanem csak fémből, akkor a motor és a burkolat közé egy minden villamos, mechanikai, hő stb. igénybevételnek ellenálló szigetelőanyagot kell építeni, amely semmilyen körülmények között sem engedi meg a motor és a fémburkolat közötti érintkezést. Itt ez e második szigetelés. Mind a szigetelőanyagú, mind a fémből készült burkolat, ház esetén a csatlakozó vezeték bevezetésénél megfelelő robosztus átvezető szigetelőt és hajlítás gátlót kell alkalmazni, a házból való kivezetésnél lévő élek okozta sérülések elkerülésére. Mindkét megoldásnak az a lényege, hogy az esetleg meghibásodott gép megérintését, megakadályozza. Ilyen, kettősszigetelésű készülékek korlátlan ideig üzemeltethetők a belső szigetelésük meghibásodása után is. A kezelőre nem jelent veszélyt. A legtöbb kéziszerszám, háztartási gép ilyen érintésvédelemmel kerül forgalomba. Ezeket megismerni a 22. ábrán látható nemzetközi jelről lehet. Tekintettel arra, hogy a kettős szigetelés minden veszélyt kiküszöböl, az ilyen készülékeket leföldelni fölösleges, sőt tilos. Tilos azért, mert a földelés révén külső eredetű potenciál kerülhet a gép burkolatára, és ez okozhat balesetet. Ezek a kettős szigeteléssel készült fogyasztókészülékek a II. érintésvédelmi osztályba tartoznak. 12.11.2 Törpefeszültség (TF) Az érintésvédelemnek a legkézenfekvőbb megoldása az, ha az alkalmazott feszültség nem haladja meg a limitfeszültség (UL) nagyságát. Ennél balesetveszéllyel elvben nem kell számolni. Problémák azért itt is vannak. Először is tisztázni kell a törpefeszültség nagyságát és előállítási módját. Törpefeszültségűnek nevezzük azt a berendezést, amelynek névleges feszültsége bármely két vezetője között 1000 Hz-nél nem nagyobb frekvenciájú, szinuszos váltakozó áram esetén 50 V-nál, legfeljebb 10% hullámosságú egyenáram esetén 120 V-nál nem nagyobb és ezeket az értékeket nem haladja meg a berendezés bármely vezetője és a föld között fellépő feszültség sem. (Váltakozó áram esetén ezek effektív értékek.) Nem szinuszos (de áramirányt váltó) váltakozó áramok és 10%-nál nagyobb hullámosságú egyenáramok esetén a megengedett legnagyobb érték az adott termékre vonatkozó állami szabványban meghatározott, 50 V és 120 V közötti érték, ennek hiányában a csúcsérték váltakozófeszültség esetén 71 V-nál, egyenfeszültség esetén 120 V-nál nem lehet nagyobb. A törpefeszültség szintjének meghatározása után, annak előállítási módját is tisztázni kell. A törpeszültség előállításának módjától függően megkülönböztetünk: 1) érintésvédelmi törpeszültséget,
90
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 2) üzemi törpefeszültséget. Érintésvédelmi törpefeszültség előállítása történhet: a) biztonsági transzformátorral, amely transzformátor megfelel az MSZ 9229 szabvány követelményeinek (ilyenek, pl. külön csévetesten elhelyezett primer és szekunder tekercs, amelyek között a feszültség áthatolás kizárt, a tekercsek közötti szigetelési ellenállás legalább 4 MΩ stb.); b) olyan forgó-átalakítóval, amely eleget tesz a kettős szigetelésre előírtaknak (galvanikus szétválasztás a táphálózat és a kifeszültség rendszer között, szigetelési szint stb.); c) olyan önálló áramforrással, amely teljesen független a törpefeszültségnél nagyobb feszültségű rendszertől (pl. szárazelem, napelem, nem villamos hajtású generátor, akkumulátor telep); d) elektronikus feszültség-átalakítóval, amely a reájuk vonatkozó előírás szerint meg van akadályozva, hogy kapcsaikon a törpefeszültségnél nagyobb feszültség jelenjen meg. Ahhoz, hogy a törpefeszültségű hálózat minden tekintetben megfeleljen az érintésvédelmi előírásoknak, nemcsak az itt közölt feszültség értékeket és azok előállítási módját kell teljesíteni, hanem még további feltételeket is: a) Az érintésvédelmi törpefeszültségű rendszerben nem szabad védővezetőt alkalmazni. b) Az érintésvédelmi törpefeszültséggel táplált villamos szerkezetek testét nem szabad összekötni földdel, földeléssel, egyéb fémszerkezettel, más villamos szerkezetek testével, védővezetőjével. c) Csak olyan dugaszolók és aljzatok használhatók, amelyek nem csatlakoztathatók nagyobb feszültségű hálózathoz, ezek nem rendelkezhetnek védőérintkezővel (23. ábra). d) A érintésvédelmi törpefeszültségű hálózat vezetékeit a más feszültségű rendszerek vezetékeiről gondosan el kell választani. Ha a felsorolt feltételek valamelyike is nem teljesül, a rendszer nem tekinthető érintésvédelmi törpefeszültségű rendszernek, hanem legfeljebb üzemi törpefeszültségű rendszernek, vagy súlyosabb esetben annak sem. Az üzemi törpefeszültséget nem érintésvédelmi célra állítják elő, hanem készülékek belső áramköreinek táplálására (pl. személyi számítógép 9 V-os tápfeszültsége). Az itt alkalmazott feszültség szintje azonos az érintésvédelmi törpefeszültség szintjével. Üzemi törpefeszültségnek nevezzük azt a berendezést, amelynek áramkörei nincsenek a törpefeszültségűnél nagyobb feszültségű üzemi vezetőkkel fémes kapcsolatban, de a törpefeszültség előállítása, elosztása, illetve alkalmazása nem teljesíti az érintésvédelmi törpefeszültségű hálózatra vonatkozó előírásokat. Az elmondottak értelmében sem érintésvédelmi, sem üzemi törpefeszültség nem állítható elő olyan szerkezettel, amelyben a primer és a szekunder tekercsek egymással fémes (galvanikus) kapcsolatban vannak. Így nem lehet alkalmazni autótranszformátort, megcsapolt akkumulátor telepet törpefeszültség előállítására. Az ilyen rendszereket úgy kell kezelni, mintha a nagyobb feszültségű rendszer részei lennének és az érintésvédelmét a nagyobb feszültségre előírt megoldások szerint kell kialakítani. 12.11.3 Védőelválasztás (VE) A védőelválasztás lényege az, hogy olyan hálózati rendszert hozzunk létre, amelynek táplálása megegyezik az érintésvédelmi törpefeszültségű rendszerek táplálására megengedett módszerek valamelyikével. Tehát biztonsági transzformátor, biztonsági tápegység, a hálózattól független áramforrás. Az alkalmazható feszültségszint azonban 500 V-ig terjedhet.
91
Utolsó módosítás: 2008.06.10. A védőelválasztással kialakított rendszer tehát olyan feszültség szinttel rendelkezik, amely veszélyes áramütést okozhat, ha további feltételt nem szabunk. Ezért kiegészítésül még az alábbi feltételekkel kell megvalósítani: 1) A leválasztott részen üzemi földelést tilos létesíteni, és meg kell akadályozni, hogy a rendszerben bárhol földelés lehessen. 2) Gondoskodni kell, hogy a védőelválasztást létrehozó transzformátor kéttekercses ún. biztonsági transzformátor legyen. 3) A transzformátor szekunder oldalára csak egyetlen fogyasztó csatlakozhat, amelynek vezetéke nem lehet 10 m-nél hosszabb. Az ilyen rendszerben (24. ábra) üzemeltetett készülékeke testzárlata esetén csak a vezeték – föld szórt kapacitások és a szigetelési ellenállások által meghatározott áram folyhat át a testzárlatos gépet megérintő emberen. A hálózat kis kiterjedése miatt ez az áram csak µA nagyságrendű, tehát teljesen veszélytelen. 12.11.4 Elszigetelés Fentebb szó volt arról, hogy a talpponti ellenállás (R1) értékének milyen nagy szerepe lehet az érintési feszültség nagyságának kialakításában. Az eddig tárgyalt érintésvédelmi módszereknél a talpponti ellenállás értékét mindig nullának tételeztük fel és elhanyagoltuk. Az elszigetelés megnevezésű módszer lényege az, hogy az semmilyen körülmények között se csökkenhessen le. Ilyen rendszerben, ha egy gép testzárlatos lesz, akkor a gépet megérintő személyt nem érheti áramütés, mert a végtelen értékű talpponti ellenállás miatt nem alakulhat ki zárt áramkör. Ezért ebben a rendszerben is korlátlan ideig állhat fenn egy gép testzárlata, lekapcsolásáról nem kell intézkedni. Elvét és megoldásait a 25. ábra mutatja. Lényege az, hogy a védendő gép környezetét olyan méretű szigetelő padozattal (gumi, műanyag, fa stb.) vesszük körül, hogy a gép kezelője még társa segítségével se tudja a gépet és valamilyen földpotenciálú helyet egy idejűleg megérinteni. (25. ábra, felső kép) Ha a gép közelében földpotenciálú tárgyak (csövek, falak stb.) vannak, akkor azokat megfelelő szigetelő burkolattal kell ellátni. (25. ábra, középső kép) Ha egymás közelében több gép van, akkor védekezni kell a kettős testzárlat ellen, mert ha az egyik gép az „a” fázisban, a másik a „b” fázisban lesz testzárlatos, akkor az egyszerre érintés súlyos balesetet okoz. Ez ellen való védekezésül a gépek burkolatát a 25.ábra alsó képének
92
Utolsó módosítás: 2008.06.10. megfelelően össze kell kötni. Az így kialakuló kétsarkú fáziszárlat árama működtetni fogja a védelmeket, és a meghibásodott gépeket lekapcsolja a hálózatról. A gépeket összekötő vezetékek keresztmetszetét a zárlat hatására kialakuló áramra kell méretezni, a gépek előtt lévő biztosítót, védelmet pedig az így kialakított hurokimpedancia 3U f vonali feszültség ismeretében az I BN = összefüggéssel. αR H 12.11.5 Elkerítés, burkolás Teljesen alárendelt helyen ott, ahol a gépek testét üzemközben érinteni nem kell és a karbantartási munkákra megfelelően képzett személy áll rendelkezésre, elegendő érintésvédelmet ad, ha az illető gépet olyan kerítéssel, burkolással vesszük körül, amely a véletlen érintést megakadályozza. A kerítésnek, burkolásnak megfelelő szilárdságúnak, háló esetén megfelelő sűrűnek kell lenni. A kerítés, illetve burkolás csak megfelelő szerszámmal legyen eltávolítható, ajtaját le kell lakatolni. Figyelmeztető táblákkal kell ellátni és magát a berendezést feszültség alatt állónak kell tekinteni. Az elkerekített területről kábelek burkolatai, csövek, egyéb fém tárgyak érintési feszültséget nem hozhatnak ki.
13 Munkahelyek létesítése, a munkavégzés személyi és tárgyi feltételei A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény általános követelményeket határoz meg. Munkahely, létesítmény, technológia tervezése, kivitelezése, használatba vétele és üzemeltetése, továbbá munkaeszköz, anyag, energia, egyéni védőeszköz előállítása, gyártása, tárolása, mozgatása, szállítása, felhasználása, forgalmazása, importálása, üzemeltetése a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történhet. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat. Munkaeszközt forgalomba hozni, importálni, üzembe helyezni, valamint használatba venni csak abban az esetben szabad, ha kielégíti az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit, és ezt a gyártó, külföldről behozott termék esetében az importáló, importáló hiányában az üzemeltető az általános minőségtanúsítása keretében tanúsítja (tanúsíttatja). A munkahelyek, munkaeszközök kialakítása, telepítése továbbá a munka megszervezése során az ergonómiai szempontokat is figyelembe kell venni. Olyan munkahelyek létesítésénél, ahol mozgáskorlátozott vagy egyéb testi fogyatékos munkavállalókat foglalkoztatnak, a fizikai környezetnek illeszkednie kell az emberi test megváltozott tulajdonságaihoz. A biztonságos műszaki állapot megőrzése érdekében időszakos biztonsági felülvizsgálat alá kell vonni a veszélyes technológiát, továbbá a munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott munkaeszközt. Ha a munkahely, egyéni védőeszköz, munkaeszköz, technológia a rendeltetésszerű alkalmazás során közvetlenül veszélyeztette a munkavállaló egészségét és biztonságát, vagy ezzel összefüggésben munkabaleset következett be, megfelelőségét az üzemeltető munkáltatónak soron kívül vizsgálnia kell. A vizsgálat elvégzéséig annak működését, illetve használatát meg kell tiltani. A vizsgálat elvégzése munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül. Minden munkavállaló részére biztosítani kell a megfelelő mennyiségű, az egészségügyi előírásoknak megfelelő minőségű ivóvizet, valamint a munkahely és a munka jellegének megfelelően az öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és melegedési lehetőséget.
93
Utolsó módosítás: 2008.06.10. A munkahely és a munka jellegének megfelelően gondoskodni kell a rendről, tisztaságról, a keletkező szennyező anyagok, szennyvíz, hulladékok kezeléséről oly módon, hogy veszélyt, vagy egészségügyi ártalmat ne okozzanak és a környezetet ne károsítsák. A munkahelyeken gondoskodni kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges mozgástérről. A tárolóhelyeket a tárolt anyagok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak, egymásra hatásának, továbbá a környezetből eredő hatásoknak, illetőleg az anyag emberi egészségre, környezetre gyakorolt hatásának, a rakodás, szállítás és tárolás módjának figyelembevételével kell kialakítani. A munkahely természetes és mesterséges megvilágítása elégítse ki a munkavégzés jellegének megfelelő világításra vonatkozó követelményeket. A munkahelyen a zajhatások és a rezgések, a por és vegyi anyagok, valamint a sugárzások az alacsonyabb vagy magasabb légköri nyomás nem károsíthatják a munkavállalókat és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat, és nem veszélyeztethetik a munkavégzés biztonságát. A munkahelyiségben a munkavállalók létszámát, a tevékenység jellegét és a veszélyforrásokat figyelembe véve elegendő mennyiségű és minőségű, egészséget nem károsító levegőt és klímát kell biztosítani. Ha az egészséget nem károsító levegő vagy klíma biztosítása műszakilag megoldhatatlan, a munkavállalók egészségének megóvása érdekében szervezési intézkedéseket kell tenni, egyéni védőeszközt kell alkalmazni, illetőleg védőitalt kell juttatni. Az ablakoknak, tetővilágításoknak és szellőző-berendezéseknek biztonságos módon nyithatónak, zárhatónak, beállíthatónak és rögzíthetőnek kell lenniük, nyitott állapotban nem lehetnek olyan helyzetben, ami veszélyt jelenthet a munkavállalókra nézve. Az átlátszó felületű ajtók, kapuk, falak kitörés elleni védelméről, a veszély felismerésére alkalmas megkülönböztető jelzésről gondoskodni kell. A munkahely padlózata és közlekedési útjai feleljenek meg a munkavégzés jellegének és az ebből fakadó tisztítási követelményeknek, a várható legnagyobb igénybevételnek, felületük csúszásmentes, egyenletes, botlás- és billenésmentes legyen. A közlekedési utak szélessége és a szabad magasság tegye lehetővé a gyalogosok és a járművek biztonságos közlekedését, a közlekedési utak és pályák melletti biztonságos munkavégzést. Azokon a munkahelyeken, ahol az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés dohányzási tilalom elrendelését teszi szükségessé, külön dohányzóhelyet, helyiséget kell kijelölni, vagy más szervezési intézkedést kell tenni. A gép állandó tartozéka a biztonságos használatához szükséges magyar nyelvű üzemeltetési dokumentáció, amelyet a gyártó, import esetén az importáló, annak hiányában az üzemeltető köteles biztosítani. A munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha 1) annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, 2) foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetőleg a munkára – külön jogszabályokban meghatározottak szerint alkalmasnak bizonyult. Az egészségügyi megfelelőségről előzetes és – külön jogszabályban meghatározott munkakörökben – időszakos orvosi vizsgálat alapján kell dönteni. A munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására egészségileg alkalmas, rendelkezik az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készséggel és jártassággal. A munka egészséget nem veszélyeztető és biztonságos elvégzéséhez megfelelő szakképzettségű és számú munkavállalót kell biztosítani. Ahol veszély fenyeget, egyedül munkát végezni nem szabad. Ha a munka a munkavállaló testi épségére, egészségére veszéllyel járhat, a munkaügyi miniszter – a népjóléti miniszterrel és a
94
Utolsó módosítás: 2008.06.10. tevékenység szerinti miniszterrel egyetértésben – előírhatja, hogy azt csak meghatározott szakképzettséggel (képzettséggel), illetőleg gyakorlattal rendelkező személy végezheti. Ha valamely munkát egyidejűleg két vagy több munkavállaló végez, a biztonságos munkavégzés érdekében az egyik munkavállalót meg kell bízni a munka irányításával, és ezt a többiek tudomására kell hozni.
14 Anyagtárolás, szállítás, mozgatás 14.1 Az R-S-T folyamat jellemzése A különféle termékek előállítása, elosztása és felhasználása ezek helyváltoztatásával jár. Adott időpontban P helyzetben lévő tárgy három módon kerülhet új helyzetbe: • viszonylag rövid idő alatt általában függőleges irányú elmozdulás (R-rakodás), • hosszabb idő vízszintes elmozdulás (S-szállítás), • az idő függvényében helyzetét nem változtatja (T-tárolás).
14.2 Segédeszköz nélküli kézi anyagmozgatás Ajánlott és felhasznált irodalom: Temesvári Jenő - Taschner Béla: Kézi anyagmozgatás – technológiák, felszerelések, előírások, munkavédelem; KERIORG Kiadó, Budapest, 2001.
14.2.1 Sajátosságok Annak ellenére, hogy a segédeszköz nélküli kézi anyagmozgatás (kézben, vállon, háton) a legősibb és legegyszerűbb módja a különféle tárgyak, munkadarabok, termékek más helyre történő szállításában, alkalmazását a folyamatos fejlesztések ellenére a mai napig sem lehet teljes egészében kiküszöbölni (pl. bútorszállítás). Annak oka, hogy a munkavédelem kapcsán ezzel foglalkozni kell az, hogy fokozottan balesetveszélyes és helytelen végzésével akár maradandó egészségkárosodás léphet fel. Az anyagmozgatást végző emberi test alá van vetve a fizika (mechanika) törvényszerűségeinek. A törzshajlítás növelésével növekszik a tehernyomaték az emelést végző emberi testben. Ilyen esetekben az emelés erőszükséglete lényegesen nagyobb lehet, mint a közel függőleges felsőtesttel végzett emelés során. A következmény: a test igénybevétele túllépheti a teherbírást és maradandó egészségkárosodáshoz vezethet. Hangsúlyozni kell még a gerincoszlop meghajlításának szerepét is. A terhet „egyenes háttal” kell emelni görbített hát helyett, mert ekkor a porckorongok terhelése kisebb. Ha a gerincoszlopot elforgatjuk emelés közben, szintén növekszik a felesleges erőkifejtés, amely idő előtti elfáradást és gerincoszlop túlterhelést okozhat. Figyelembe kell még azt is venni, hogy a teherhordás annál könnyebb, minél kevésbé tér el a karok helyzete a függőlegestől és minél közelebb tartjuk a terhet a testhez. Kézi anyagmozgatás alatt általában 10 kg-nál nagyobb teher egy vagy több munkavállaló által történő szállítását, tartását értjük, beleértve azok felemelését, levételét, letevését, tolását, húzását, továbbítását vagy mozgatását. Az általános kézi anyagmozgatási folyamatot az alábbi műveleti szakaszokra lehet bontani: • az emelendő teher szemrevételezése, • a teher megfogása, • a teher továbbszállítása, • a teher letevése. A kézi anyagmozgatást azzal kell kezdeni, hogy felmérjük annak következményeit: • megvizsgáljuk az áru szállíthatóságát, • megismerkedünk az áru sajátosságaival, • felmérjük szemrevételezéssel az anyagmozgatási útvonalat,
95
Utolsó módosítás: 2008.06.10. • megvizsgáljuk és előkészítjük a lerakás, tárolás helyét. Csak ezután kezdjük meg a tényleges kézi anyagmozgatást. 14.2.2 A teher emelése, szállítása és letétele A teher megemelése előtt szemrevételezéssel meggyőződünk, hogy azt miként fogjuk megfogni, felemelni és úgy állunk be az emelendő teher mellé. Áttekintjük továbbá a szállítási útvonalat, hogy azt szabadon hagyták-e, akadálytalanul lehet rajta közlekedni. A teher megfogása és felemelése a legveszélyesebb kettős művelet. A legjobb kiinduló testhelyzet valamely teher felemelésekor az, amely lehetővé teszi az egyensúly megtartását és az emelési tevékenység bármikor történő félbeszakítását. A célszerű testhelyzet lényege, hogy az emelés megkezdésekor a térdek be vannak hajlítva és a hát egyenes. A talajon vagy padlózaton álló terhek megfogásakor és felemelésekor célszerű guggoló testhelyzetet felvenni. Az emelés megkezdése előtt ajánlatos meggyőződni arról, hogy a teher nincs-e lerögzítve. Ennek elmulasztása már sokszor idézett elő balesetet. Nehezen kezelhető, vagy nagyobb tömegű terhek (50…80 kg) vállra vagy hátra vétele esetén célszerű segítséget igénybe venni a felhelyezéshez. Az emelést nem szabad lökésszerűen végezni. Emelés, felállás közben a gerincoszlop merev egyenes maradjon, és csak a karok és a lábak mozduljanak. A teherrel megindulás előtt tekintsük be a – legalább számunkra és környezetünkre biztonságos – anyagmozgatási útvonalat. Törekedni kell a terhelés egyenletes elosztására és arra, hogy a súlyos vagy terjedelmes terheket ne a test előtt, hanem vállon vagy háton szállítsuk. Ugyancsak ügyeljünk arra, hogy a terhet ne kellje tartósan felfüggesztve tartani, vagy szétterpesztett karokkal szállítani. Nagyobb távolságok esetében ajánlatos a terhet többször letenni, lehetőleg a szállítási magasság szintjébe. A teher letevését egyenletesen kell végezni. Az ujjsérülések megelőzésére célszerű a lerakási helyre előzetesen alátéteket helyezni, de kerülni kell az alátétek közvetlen közelébe eső teherrészek megfogását is. A teher letevésénél a térdeket kell hajlítani, a hátat minél kevésbé. Egyes esetekben, amikor sem a teher, sem a padlózat nem érzékeny, a teher le is dobható. Ilyen esetekben ügyelni kell a lábsérülések veszélyére, pl. fémbekkes bakancs használata. Anyagot, terméket mozgatni csak az anyag, termék tulajdonságainak megfelelő, arra kijelölt helyen és módon, a tömeg és mérethatárok megtartásával lehet. A veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket alkalmazni kell. A munkavállalónak megfelelő élettani adottságokkal kell rendelkeznie, a fiatalkorúak egészséges fejlődését károsan nem befolyásolhatja a feladat. A megfelelő munkahely főbb követelményei: • kellő mozgástér, stabil padozat, kijelölt útvonal, • védelem leesés vagy leeső tárgyak ellen, • megfelelő világítás, • kellő légtér, megfelelő klimatikus viszonyok, stb. A munkavállalók egészségét vagy biztonságát fenyegető súlyos vagy közvetlen veszély esetén a munkát be kell szüntetni, ha kell a munkahelyet el kell hagyni. Egyéni tevékenységénél kézben, vállon vagy háton – a súlyhatár betartása mellett – csak olyan mennyiségbe, illetőleg olyan nagyságra felhalmozva szabad anyagot, tárgyakat szállítani, hogy azok biztonságosan megtarthatók legyenek és a munkavállaló látását ne akadályozzák. Amennyiben a feltételek nincsenek biztosítva, kötegelés, doboz, edény vagy egyéb segédeszközök használatát kell alkalmazni. A teher emelését nem merev, hanem hajlított térdekkel és egyenes gerinccel kell végezni.
96
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 14.2.3 Fontosabb biztonsági ajánlások Hosszú tárgyak vállon vagy kézben egy személy által történő szállításakor a tárgy mellső végét felfelé kell tartani úgy, hogy az legalább két méter magasan legyen a föld szintjétől. Vigyázni kell arra is, hogy a szállított tárgy villamos vezetékekhez ne közelítsen. Hordókat és hasonló henger alakú tárgyakat szűk helyen csak a palástjuknál fogva szabad mozgatni, gurítani. Forró, ömlesztett anyagoknak nyitott edényben történő szállításakor, ha egyéb óvó rendszabály másképp nem rendelkezik, az edényt csak a magasságának 4/5 részéig szabad megtölteni, és szállítás közben – a kiloccsanás veszélye miatt – csak lépésben, egynél több dolgozó esetében bontott lépésben szabad haladni. Egynél több dolgozó által rúdon történő szállításkor a rudat úgy kell kiképezni, hogy az edény ne mozdulhasson el. Csoportos anyagmozgatásnál, szállításnál a résztvevők közül irányítót kell kijelölni. Amennyiben ketten együtt dolgoznak, a gyakorlottabbat ki kell jelölni iránytónak. A 200 kg vagy annál nagyobb tömegű osztatlan teher esetén az irányítással megbízott személy az irányításon kívül más munkát ne végezzen. Csoportos tevékenységet lehetőleg összeszokott, begyakorolt csoportnak kell végezni. Az irányító feladata, hogy a munka megkezdése előtt a résztvevőket a feladatról tájékoztassa, megbeszélje a részletes munkamenetet, a helyes fogásokat és vezényszavakat. Feladata továbbá a munka irányítása is. Valamennyi műveletet az irányító vezényszavára, egyszerre kell végezni. Más személy vezényszót nem adhat ki. Különleges rakodási módszereket igénylő tárgyak, anyagok szállítását, mozgatását munkavezető felügyeletével kell végezni, még kisebb terheknél is. A különleges, pl. balesetveszélyes anyagok, tárgyak szállítására, mozgatására a munka elrendelője tartozik részletes technológiai utasítást készíteni, és abból a dolgozókat kioktatni. Nagy súlyú, hosszú tárgyak csoportos szállításánál a lerakodás helyét megfelelően elő kell készíteni, pl. a talaj vízszintes állapotát biztosítani, alátéteket elhelyezni, stb. Általában a 18 éven felüli férfi legfeljebb 50…80 kg-ot emelhet és vihet. Az ajánlott szállítási távolság 50 kg-ig sík terepen 90 méter, 10% emelkedés esetén 30 méter. Az 50 kg-nál kisebb terhek arányosan nagyobb távolságra szállíthatók. Lépcsőn fel vagy le csak 3 méter magasságig és legfeljebb 50 kg teher szállítható kézben, vállon vagy háton. Emeletekre történő anyagmozgatásnál, lehetőleg emeletenként pihenőt vagy váltást kell beiktatni. A lépcsőn azok méretét, terhelhetőségét is figyelembe kell venni.
14.3 Egyszerűbb segédeszközzel végzett kézi anyagmozgatás 1) Egyszerű mechanikai elven működő: emelőrúd, lejtő, ék, görgő, kötél, heveder, kézi tapadókorong, csiga, csigasor. 2) Kézi szállítóeszközök: kézi kocsi, targonca, talicska, kétkerekű targonca, négykerekű, vonórudas kézikocsi, vonórúd nélküli kézikocsi, kézi működtetésű emelőtargonca. 3) Kézi működtetésű mechanikus vagy hidraulikus elven működő emelőeszközök: nagy tömegű terhek emelésére max. 150 N erőt kell kifejtenie az embernek
14.4 A gépi anyagmozgatás főbb berendezései 1) Daru: terhet függőlegesen, nem vezetősínek között térben mozgatja. Típusai: rakodó, kiszolgáló, különleges daruk. Emelőelem, függesztő elem: acél sodronykötél. Horog: kovácsolt. Fékszerkezet. Biztonsági berendezések: • végállás kapcsolók, végütközők, • túlterhelés gátló, • hang, fényjelző berendezések. 2) Gépi hajtású targoncák
97
Utolsó módosítás: 2008.06.10. Típusai: szállító, vontató, emelő és különleges. 3) Közúti járművek Típusai: billenős rakfelületű tehergépkocsi, önrakodós tehergépkocsi. 4) Felvonók
14.5 Különleges anyagok kezelése és tárolása 1) Tűz és robbanásveszélyes anyagok: • közúton zárt, hibátlan edényben szállíthatók, • kiöntőnyílással felfelé állítva szabad tárolni, • felborulás ellen rögzíteni kell, • TŰZVESZÉLYES felirattal kell ellátni, • öngyulladásra alkalmas anyagot tilos éghető anyaggal tárolni. 2) Mérgező, maró anyagok: • 2 l-nél nagyobb térfogatú palackot csak hordtálcában szabad mozgatni, • a tároló üveget csak az aljánál alátámasztva szabad kézben fogni, • átfejtéskor a ballont tilos tüdővel megszívni, nyomás alá helyezni, melegíteni, • erős falú méregszekrényben tárolható, • MÉREG felirattal kell ellátni. • közelében élelmiszer, ital, nem tárolható. 3) Gázpalackok: • 125-150 bar nyomáson tárolják, • gépkocsin rögzíteni, hogy ne ütődjenek egymáshoz, • elzárt szeleppel, leszerelt reduktorral, felcsavart védősapkával szállítható, • oxigénpalackhoz tilos olajos kézzel nyúlni.
15 Gépek biztonságos üzemeltetése 15.1 Veszélyes mechanikai tényezők 1) Forgó mozgás: a) önmagukban működő forgórészek (pl. tengelyek, ventillátorlapátok, köszörűkorong), b) egymásba forgó géprészek (pl. fogaskerekek, meghajtószíj és tárcsa, forgórésznek az állórésszel szemben jelentkező nyíró, nyomó- és dörzsölő erők). 2) Haladó és alternáló mozgások: a mozgórész kényszerpályához kötött. 3) Közelítő mozgások, pl. légkalapácsok fejei, elhaladó mozgások. 4) Egyszerű haladó mozgás: a veszély az alkatrész kiképzéséből adódik. 5) Forgó, haladó mozgás 6) Lengőmozgás: belépési veszély 7) Érintkezés a munkadarabbal 8) Munkadarab kirepülése 9) Gép alkatrészeinek kirepülése
15.2 Kollektív védőeszközök A védelem kialakításánál figyelembe kell venni a gép konstrukcióját, a technológiából felhasználásra kerülő anyagból származó veszélyeket: 1) Védőburkolatok: ha a veszélyes térhez nem kell hozzáférni – rögzített védőburkolat (reteszelő védőburkolat, automatikus, távolságtartó, állítható). 98
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 2) 3) 4) 5) 6) 7)
Biztonsági kikapcsoló készülék. Kétkezes vezérlőkészülékek (védőburkolat körülményes). Túlfutásgátló. Mechanikus reteszelő készülékek (kiegészítő). Védőasztal. Adagoló és továbbító készülékek.
15.3 Köszörülés biztonságtechnikája. Legnagyobb veszély a kőrobbanás. Köszörűkorong felszerelésének legfontosabb szabályai: 1) A köszörűkorongon gyári címke és szilárdsági próba van feltüntetve. 2) Leszorító acéltárcsa átmérője min. 1/3 része legyen a köszörűkorong átmérőjének. 3) Kéregpapírt használni kell. 4) A korong furatát utólag bővíteni tilos. 5) Szilánkok ellen védőernyő. Biztonságos üzemeltetés feltételei: 1) Gyártási hibás korongot ne használjunk. 2) A korongot ki kell egyensúlyozni.
15.4 Anyagdarabolás veszélyei 1) A vezetővonalzónak párhuzamosnak kell lennie a fűrészlappal. 2) Leállásnál nem szabad fadarabbal fékezni. 3) A munkadarab visszacsapását hasítóék gátolja.
16 Tűzvédelem 16.1 Égéselméleti alapfogalmak A tűzvédelem legfontosabb feladatai: • tűz keletkezésének megelőzése, • tovább terjedésének megakadályozása, • közvetlen veszély elhárítása. Az égés általános értelemben oxidáció. Tűzvédelmi szempontból a tűz nem irányított égés, amely káros következményekkel jár (vö. kályhában égő tűz – az hasznos és irányítható). A tűz keletkezésének feltételei: • éghető anyag, • égést tápláló anyag (oxigén, min. 14…17 tf%), • gyulladási hőmérséklet, • gyújtóforrás. Az égés sebessége alapján megkülönböztetünk: • lassú égést (mm/s sebességgel - izzások), • normál égést (cm/s sebességgel – a legtöbb égési folyamat), • gyors égést (dm/s sebességgel – pl. a tűzveszélyes folyadékok égése), • robbanást (100…1000 m/s sebességgel). Az égés körülményei alapján beszélhetünk: • tökéletes égésről, amikor elegendő oxigén áll rendelkezésre az összes éghető komponens teljes oxidációjához: így pl. C → CO2, H2 → H2O, S → SO2. • tökéletlen égésről, amikor nem áll rendelkezésre elegendő oxigén az összes éghető komponens teljes oxidációjához, ezért sokszor további éghető termékek keletkeznek. Az éghető anyag és az oxigén eloszlása szerint beszélhetünk:
99
Utolsó módosítás: 2008.06.10. •
•
diffúziós égésről, amikor az égő anyag és a levegő az égés előtt nincsenek összekeverve, hanem egymással szemben áramlanak és csak egy jól meghatározott felületen találkoznak egymással. Ez az égéstípus gyakran tökéletlen égést eredményez. A folyadékok felületi égése ebbe a csoportba tartozik. kevert égésről, amikor az éghető anyag és az oxigén már az égés előtt tökéletesen össze van keverve, pl. gázkeverékek esetén.
16.1.1 Szilárd anyagok égése A szilárd anyagok meggyulladása általában egy jól meghatározott hőmérsékleten, a gyulladásponton következik be. A szilárd anyagok a melegítés hatására különféleképpen viselkednek, ami befolyással lehet égésükre: • Az éghető anyag a hő hatására szublimál, és a keletkező gőzök gyulladnak meg (pl. hexametilén-tetramin). • Az éghető anyag megolvad, majd párolog, és a párák égnek (pl. parafingyanták, fémek). • Bomlás nélkül megolvadnak, majd a folyadék bomlástermékei égnek (pl. nagy móltömegű parafinok). • Olvadás és bomlás, majd párolgás és bomlás vegyesen játszódik le (pl. poliuretánok). • Szilárd fázisú bomlás, majd a gázhalmazállapotú bomlástermékek égnek (pl. fa, papír, szén). 16.1.2 Folyadékok égése A folyadékok általában diffúziós égéssel égnek. Ha egy éghető folyadékot melegítünk, akkor nő a hőmérséklete és ezzel együtt a párolgás sebessége. Ha melegítés közben a keletkező párákat megpróbáljuk gyújtólánggal meggyújtani, akkor a melegítés kezdetén nem biztos, hogy sikerrel járunk, mert a folyadéktér felett még nincs elegendő pára. Egy bizonyos hőmérsékleten aztán a folyadékfelszín belobban, de ha a gyújtólángot eltávolítjuk, akkor az égés azonnal megszűnik. Ezt a hőmérsékletet lobbanáspontnak nevezzük. A mérés körülményeitől függően megkülönböztetünk nyílt- és zárttéri lobbanáspontot. Ha a lobbanáspont felett tovább emeljük a folyadék hőmérsékletét, akkor az égés a gyújtóláng eltávolítása után is folytatódik. Ez a gyulladási hőmérséklet. 16.1.3 Gázok égése Az éghető gázok, gőzök levegővel keveredve csak bizonyos koncentrációhatárok között képesek meggyulladni. Ezt alsó éghetőségi határkoncentrációnak nevezzük. És van egy olyan koncentráció érték, amely felett már nem éghető az elegy, az a felső éghetőségi határkoncentráció. Égés csak a két határérték közötti gázkoncentrációknál lehetséges. A határkoncentrációk nem anyagi jellemzők, mert értékük számos tényezőtől függ, mint pl. a gyújtóforrás energiája, a gázelegy kiindulási hőmérséklete, az elegy nyomása, inert gázok jelenléte. A gázok éghetnek diffúziós és kevert égéssel egyaránt. 16.1.4 Öngyulladások Öngyulladásoknál magában a rendszer belsejében termelődött hőtől gyullad meg az anyag: tehát nincs külső gyújtóforrás. Az öngyulladás bekövetkezésének alapvetően két feltétele van: • hőtermelő folyamat a rendszer belsejében, • a hőtermelés sebessége meghaladja a hőelvezetés sebességét. A gyakorlat azt mutatja, hogy az öngyulladásokat a következő csoportok valamelyikébe be lehet sorolni: 1) Növényi anyagok öngyulladása (pl. széna, szalma, komló, maláta, lucerna)
100
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 2) Olajok öngyulladása Bizonyos körülmények között a növényi eredetű olajok öngyulladók lehetnek. Az ásványi eredetű olajok, kőolajszármazékok nem öngyulladóak. 3) Kőszén öngyulladása 4) Öngyulladás levegővel érintkezve 5) Vízzel érintkezve meggyulladó anyagok (pl. alkáli fémek, alkáli és alkáli földfém hibridek) 6) Egymással heves hőfejlődés mellett reagáló anyagok Erős oxidálószerek (pl. oxigén, klór, salétromsav, hidrogénperoxid, káliumnitrát) szerves anyagokkal érintkezve erős hőfejlődés közben reagálnak.
16.2 Tűzvédelmi alapfogalmak Veszélyességi övezet: a helyiségben, vagy a szabadtérben lévő anyagnak, gépnek, berendezésnek, tűzvédelmi szempontból önállóan értékelendő környezete, térrésze. Szabadtér: helyiségnek nem minősülő térrész, ahol termelés folyik. Helyiség: épületszerkezettel határolt, önálló légterű meghatározott rendeltetésű tér. Épület: a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott tér. Műtárgy: épületnek nem minősülő építmény. Létesítmény: építési telken álló építmények és szabadterek összessége.
16.3 Tűzvédelmi osztályok és osztályba sorolás 16.3.1 Fokozottan tűz és robbanás veszélyes – jelzése: A a) Az az anyag, amelynek bármely halmazállapotban heves égése, robbanása indító gyújtásra ill. más fizikai, kémiai hatásra bekövetkezhet. Az a folyadék, olvadék, amelynek zárttéri olvadáspontja 21 C° alatt van, vagy üzemi hőmérséklete eléri vagy meghaladja a nyílttéri lobbanáspontját, azaz: Tüzemi ≥ Tlpnyt vagy Tüzemi > 35 C° Az a gáz, gőz, köd, amelynek alsó éghetőségi határértéke a levegő térfogatához viszonyítva legfeljebb 10%. b) Az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol az a) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák, és e tevékenység közben az anyagok robbanásveszélyes állapotban fordulnak elő. c) A 10 m3/h-nál nagyobb összesített névleges teljesítményű, lemezházas gázmérő(k) helyisége. d) Az a helyiség, amelyben nyitott akkumulátorokat helyeztek el (telepítettek) vagy töltenek és nincs hatékony szellőztetése. 16.3.2 Tűz és robbanás veszélyes – jelzése B a) Az a por mely levegővel robbanásveszélyes elegyet képezhet (pl. asztalosüzem, malom). Az a folyadék, olvadék, amelynek zárttéri olvadáspontja legalább 21 C°, a nyílttéri lobbanáspontja legfeljebb 55 C°, vagy vagy üzemi hőmérséklete a nyílttéri lobbanáspontja alatt van, de nagyobb, mint a nyílttéri olvadáspont 20 C°-al csökkentett értéke, azaz: Tüzemi < Tlpnyt, Tüzemi > Tlpnyt - 20 C° és Tüzemi >35 C° Az a gáz, gőz, köd, amelynek alsó éghetőségi határértéke a levegő térfogatához viszonyítva 10%-nál nagyobb. b) Az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol az a) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák, és e tevékenység közben az anyagok robbanásveszélyes állapotban fordulnak elő.
101
Utolsó módosítás: 2008.06.10. c) A port vagy kisméretű anyagrészeket elszívó, leválasztó rendszer, porkamra, ha benn az elszívott anyag a levegővel robbanásveszélyes keveréket képez. 16.3.3 Tűzveszélyes – jelzése: C a) Az a szilárd anyag, amelynek gyulladási hőmérséklete (gyújtóforrással vizsgálva) legfeljebb 300 C°. A legalább 50 C° nyílttéri lobbanáspontú gázolajok, tüzelőolajok és világításra használt petróleum. Az a folyadék, amelynek nyílttéri olvadáspontja 55 C°felett van, de legfeljebb 150 C°, vagy üzemi hőmérséklete a nyílttéri lobbanáspontjánál legalább 20 C°-al, de legfeljebb 50 C°-al kisebb, azaz: Tlpnyt – 50 C° ≤ Tüzemi ≤ Tlpnyt - 20 C°, és Tüzemi >35 C° Az a gáz, amely önmaga nem ég, de az égést táplálja, a levegő kivételével. b) Az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol az a) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák. c) Az a közösségi épület, amelyben egy tűzszakasz befogadó képessége 500 főnél nagyobb. d) Üzemanyagtöltő-állomás. 16.3.4 Mérsékelten tűzveszélyes – jelzése: D a) Az a szilárd anyag, amelynek gyulladási hőmérséklete (gyújtóforrással vizsgálva) 300 C°nál nagyobb. Az a folyadék, olvadék, amelynek nyílttéri olvadáspontja 150 C°-nál magasabb, vagy üzemi hőmérséklete a nyílttéri lobbanáspontja alatt több, mint 50 C°-al van, azaz: Tüzemi < Tlpnyt - 50 C° és Tüzemi >35 C° Az a vizes diszperziós rendszer, amelynek lobbanáspontja szabványos módszerrel nem állapítható meg, és éghető anyagtartalma 25%-al nagyobb, víztartalma pedig 50%-nál kisebb. b) Az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol az a) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák, továbbá ahol nyílt lánggal üzemeltető tüzelőberendezést használnak. c) Az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, amelyben nem éghető anyagot 300 C° felett dolgoznak fel. d) Az a közösségi épület, amely nem tartozik a „C” tűzveszélyességi osztályba. e) Iroda, lakó- és szállásépület. f) Gépjárműtároló (építmény, szabadtér). g) Állattartó helyiség. 16.3.5 Nem tűzveszélyes – jelzése: E a) A nem éghető anyag. b) Az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol nem éghető anyagot 300 C° alatti hőmérsékleten előállítanak, feldolgoznak, használnak, tárolnak vagy forgalomba hoznak.
16.4 Tűzoltás alapelvei Az égés kémiai reakció, s mint ilyen a lefolyásához alapvetően két feltétel szükséges: az egyik a reakciópartnerek találkozása, a másik a reakciópartnerek aktivált állapota. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az éghető anyag részecskéi megfelelően aktivált állapotban találkozzanak az oxigén molekulákkal. Az aktivált állapotot hőfelvétellel lehet elérni. Ha tehát ezen feltételek valamelyike nem teljesül, akkor az égés nem jön létre, illetve megszűnik. Ezen alapul a tűz
102
Utolsó módosítás: 2008.06.10. oltása. A tűz oltásának alapvetően két mechanizmusa van, ezek: a fizikai és a fizikai-kémiai hatáson alapuló oltási eljárások. 16.4.1 Fizikai hatáson alapuló tűzoltás 16.4.1.1 Az éghető anyag és az oxigén találkozásának megakadályozása Az éghető anyag és az oxigén találkozását egészen egyszerű módszerekkel meg lehet akadályozni: • az éghető anyagot kivisszük a lángok közeléből, • egy szelep vagy csap elzárásával megakadályozzuk, hogy az éghető folyadék vagy gáz az égés terébe kerüljön, • az égő felület letakarása tűzoltó habbal, pokróccal vagy homokkal, • az oxigén kiszorítása az égés teréből szén-dioxiddal vagy vízgőzzel. 16.4.1.2 Hűtés A reakciózóna ill. a környezet hűtése rendszerint valamilyen oltóanyaggal történik. A hőelvonásban közrejátszhat: • az oltóanyag entalpiaváltozásához szükséges hőmennyiség, ami ahhoz szükséges, hogy az oltóanyag felmelegedjen; • a párolgáshő (pl. víz esetén); • a szublimációs hő (pl. szén-dioxiddal való hűtés esetén – a palackból kiáramló széndioxid lehűl (megfagy), majd szublimál); • termikus bomlás (tűzoltó porok a lángba kerülve elbomlanak, a bomláshoz szükséges hőt az égéstől veszik). Tisztán a hűtőhatás csak akkor érvényesül, ha a hőelvonás sebessége nagyobb, mint a hőtermelésé. 16.4.2 Fizikai-kémiai hatásokon alapuló tűzoltás Egyes oltóanyagtípusok alapvető hatásukat úgy fejtik ki, hogy beavatkoznak az égési reakciók folyamatába. Attól függően, hogy ez a beavatkozás a lángzónával azonos, vagy eltérő fázisban történik, beszélhetünk homogén és heterogén inhibícióról (gátlásról).
16.5 Tűzoltó anyagok 16.5.1 Folyadék halmazállapotú tűzoltó anyagok A folyadék halmazállapotú tűzoltó anyagok alatt elsősorban a vizet és egyes halonszármazékokat értünk. Mivel az utóbbiakat betiltották, így ebben a csoportban részletesen csak a víz kerül ismertetésre. A víz előnyei: • könnyen hozzáférhető, • olcsó, • nagy mennyiségben található, • egészségre nem ártalmas, • viszonylag egyszerű berendezésekkel használható. Alapvető hatása a lángtér hűtése, de hozzájárul az oltáshoz a víz párolgásakor keletkező vízgőz is azzal, hogy kiszorítja az oxigén egy részét a reakciózónából. Hatásosan alkalmazható gáz, folyadék és szilárd anyagok égésének oltására, az alábbiak kivételével: • elektromos tüzeknél (ionos elemei révén – a természetes víz tkp. híg oldatok elegye! – vezeti a villamos áramot),
103
Utolsó módosítás: 2008.06.10. •
ha az égésnél jelen levő anyagok bármelyikével kémiai reakcióba lépve éghető gázt fejleszt (pl. az alkáli, alkáli földfémek a hő hatására hidrogén fejlesztenek → durranógáz), • izzó fémek hűtésére (mert 2000 C° felett alkotórészeire bomlik: 2H2O → 2H2 + O2 → durranógáz). A vízköddel oltó berendezés új megoldást kínál a zárt terek tűzvédelmében, a gázzal oltó és sprinkler rendszerek pozitív tulajdonságait összesítve. A vízködös oltórendszer alkalmazásának előnyei a többi oltóberendezéssel szemben, hogy az oltási művelet hamarabb végbemegy, mivel gyorsabb a tűzre való reagálás. Az oltóhatás jóval nagyobb, a helyileg nagyobb intenzitású vízköd szórás miatt. Folyadéktüzek oltására is alkalmas. A vízködös oltórendszer az ózonromboló oltógázokat kiküszöböli. A hagyományos sprinkler rendszerekhez képest 70-95%-kal kevesebb víz szükséges az oltáshoz, mégis jóval hatékonyabb annál. A vízköddel oltó berendezéseket elektromos és elektronikus berendezéseket tartalmazó helyiségek védelmére is ajánlják. 16.5.2 Gázhalmazállapotú tűzoltó anyagok A gázzal történő oltás szerepe elsősorban ott meghatározó, ahol a vizes alapú oltás valamilyen oknál fogva nem lehetséges, vagy a vízkár nem megengedhető. Például, ha a védendő tárgy nagy értékű, vagy elektromos berendezés, a védett helyiség irattár, vagy számítógép szerver szoba, múzeum stb. Oltóhatásuk elsősorban úgy nyilvánul meg, hogy kiszorítják – 12…14 tf%-ra csökkentik – az oxigént az égéstérből, másodsorban pedig a gáz expanzió okozta lehűlése miatt az égésteret is hűti. 16.5.2.1 Halonszármazékok A halonok olyan szénhidrogének, amelyek halogén elemeket (fluor, klór, bróm vagy jód) tartalmaznak. A környezetvédelmi kutatások során azonban kiderítették, hogy a halogén tartalmú vegyületek roncsolják az ózon réteget. A halon oltógázok helyettesítésére számos új megoldás született: • Halonpótló gázok, melyek tartalmaznak halogént, de légkört károsító tulajdonságuk csökkent. • Inert gázok. 16.5.2.2 Szén-dioxid A szén-dioxid színtelen, szagtalan, magas hőmérsékleten is stabil vegyület, amely normál állapotban nehezebb a levegőnél. Zárt palackban 13 C°-ig folyadék halmazállapotban van jelen. A halonok kitiltása után (2004. április 30.) a CO2 volt az egyetlen fennmaradó alternatíva a gázzal oltó berendezések telepítői és forgalmazói számára. Előnyei: olcsó, villamos szigetelő és nem okoz szennyeződést. Hátránya: csak nagy mennyiségben kellően hatásos és ezért jelentős veszélyt jelent az emberre. 16.5.2.3 Halonpótló gázok A halonok kitiltása után megkezdődtek a próbálkozások új anyagok fejlesztésére, melyek pótolhatták azokat. Ezek például az FM200 (HFC227), NAF S-III, Halotron, és HFC 125. A halonpótló gázok többnyire klór és fluor tartalmú szénvegyületek, melyek ózon károsító (ODP) hatásuk kisebb a halonénál, de a Föld felmelegedésére gyakorolt hatásuk (üvegház hatás) magas, főként a hosszú élettartamuk miatt, ezért ezek felhasználhatóságát is korlátozták. A gázok forró felülettel, égő anyaggal érintkezve mérgező bomlásterméket fejlesztenek.
104
Utolsó módosítás: 2008.06.10. 16.5.2.4 Inert gázok Jellemző ezekre a gázokra, hogy nagy nyomáson tárolják, így nagy a tárolótér igényük, hosszabb a kiürülési idő, de nincs toxikus bomlástermék. Az inert gázoknak sem ózon réteg károsító hatásuk, sem üvegház hatásuk nincs. Jellemzően használt inert gázok: a nitrogén és/vagy a nemesgázok (hélium, argon) keverékek. 16.5.3 Szilárd halmazállapotú tűzoltó anyagok A különféle tűzoltó porok tartoznak ide. Attól függően, hogy milyen tüzek oltására alkalmasak, a következő csoportjaik vannak: • BC porok – folyadék- és gáztüzek oltására. • ABC porok – folyadékok, gázok és szilárd anyagok tüzeinek oltására. • D porok – fémtüzek oltására. 16.5.4 Tűzoltó habok A habok tkp. valamilyen habzóképes folyadék és gáz elegye. Fontos jellemzője a két anyag térfogati aránya. A tűzoltói gyakorlatban a folyadék-összetevő egy vizes oldat, a gáz összetevő pedig legtöbbször levegő. A vizet habképzők segítségével teszik habosíthatóvá, amelyek olyan anyagok, amelyek a víz felületi feszültségét csökkentik. Oltási mechanizmusa, hogy egyrészt „betakarja” az égő felületeket (megnehezíti az oxigénutánpótlást), másrészt pedig víztartalmának párolgása révén hűti az égésteret. Az oltóhabok nagyon jól használhatók égő folyadékok és szilárd anyagok oltására. Az oltóhabokat légtartalmuk alapján a következő csoportokba soroljuk: • Nehézhabok: habsugárcsővel fejleszthető, stabil, tömör, tartós. Lövellhető, a szabadban nagyon jól használható. A függőleges felületeken is megtapad, de viszonylag lassan terül. • Középhabok: habszitával ellátott, nagyobb átmérőjű habsugárcsővel állítható elő. Kevésbé stabil, lazább szerkezetű. Kevéssé lövellhető, inkább folyatni lehet. Szabadban és zárt térben használható. • Könnyűhabok: speciális habgenerátorral fejleszthető, melynél az oldat és a levegő is kényszer-betáplálású. Nagyon nagy buborékokból áll, laza, gyorsan összeesik. Szabadban nem alkalmazható. Zárt térben folyatva gyorsan feltölti az egész térfogatot. 16.5.5 Tűzérzékelők 1) Hőérzékelők 2) Sugárzásérzékelők 3) Gázérzékelők 4) Füstérzékelők
16.6 Tűzoltó készülékek A tűzoltó készülék olyan eszköz, amelyből az oltóanyagot a készülékben levő nyomás hatására, írányíthatóan a tűz fészkére lehet kilövellni. A belső nyomás létrehozható az oltóanyaggal egy tartályban, kémiai reakció révén, vagy külön palackban tárolt hajtóanyaggal. A hordozható tűzoltó készülék olyan eszköz, amely kézzel kezelhető és kézben hordozható. Üzemképes állapotban tömege max. 20 kg. A készülékeken szereplő betűk jelentése: – A Szilárd, általában szerves eredetű olyan anyagok tüze, amelyek lángolás és/vagy izzás (parázslás) állapotában égnek. – B Folyékony vagy cseppfolyós szilárd anyagok tüzei. – C Gázok tüzei.
105
Utolsó módosítás: 2008.06.10. – D Fémek tüzei. A tűzoltó készülékek javítása, karbantartása engedélyhez kötött tevékenység. Ellenőrzést kell végezni a tűzoltó készüléken, ha: • a garanciája lejárt, • a minőségi bizonyítványa és/vagy a fémzárolása hiányzik, • tűzoltáskor működésképtelen volt, • a hatóság elrendeli. Részleges javítást kell végezni a tűzoltó készüléken, ha: • ellenőrzéskor javítási igény lépett fel, • használatkor részben vagy egészen kiürült. Teljes javítást kell végezni a tűzoltó készüléken, ha: • alkatrészcserével nem javítható, • 5 éves nyomáspróbára kötelezett.
17 Szellőzés, fűtés környezetvédelem 17.1 A munkatéri levegő jellemzői iránt támasztott követelmények: Az emberi szervezet hőt termel és ezt a környezetbe adja le. A leadás történhet: hővezetéssel, hőáramlással párologtatással, hősugárzással. A levegő hőmérsékletét, nedvességtartalmát, áramlási sebességét és a környezetből származó hősugárzás mértékét klímatényezőnek nevezzük. A klímatényezők mérhető értéke jellemző arra, hogy a dolgozó a felesleges hőt kellemes körülmények között adta-e le. Effektív hőmérséklet a kellemes közérzet melletti hőleadás jellemzője. Ennek meghatározására az ún. Yaglou-féle nomogrammot kell alkalmazni. Ha a légsebesség nem nulla a korrigált effektív hőmérsékletet kell figyelembe venni. Szellőzésről is gondoskodni kell → mérgező anyagok.
17.2 Szellőzési és fűtési rendszerek A szellőzési rendszerek feladata: a munkahelyiségnek tiszta levegője, esetleg jó fűtése legyen. A szellőztető levegőt a munkatérbe juttatjuk: ventillátorral, sűrűségkülönbség, szélhatás kihasználásával. A szellőzés lehet általános szellőztetés, vagy helyi elszívás. A szellőztetés történhet friss levegővel, ill. visszakeringetett levegővel, ez esetben a levegő 10%-a friss levegő legyen A fűtési rendszerek feladata: megfelelő hőmérséklet elérése. Közintézetekben központi fűtés. Hőhordozó közege: melegvíz, gőz, levegő. Levegős rendszer elve megegyezik a szellőztetős rendszerrel. Melegvizes rendszer: a melegvizet kazánban állítják elő, onnan kerül a vezetékekbe. A vezeték és a kazán közé semmiféle elzárószerelvényt nem szabad beépíteni!
18 Ellenőrző kérdések 1) A munkavédelem szabályozási rendszere: • Alapelvek. Kinek kell bisztosítani a biztonságos munkavégzés feltételeit? • Melyek az állam feladatai a munkavédelemmel kapcsolatban? • Melyek a létesítés munkavédelmi követelményei? • Melyek a munkavégzés tárgyi feltételei munkavédelmi szempontból? • Melyek a technológiai folyamatra vonatkozó követelmények? • Melyek a biztonságos munkavégzés személyi feltételei? • Melyek a munkáltatók és munkavállalók kötelességei és jogai a biztonságos munkavégzés szempontjából? • Mi a teendő munkabalesetek és foglalkoztatási megbetegedések esetén? • Hogyan működik a munkavédelmi érdekképviselet, felügyelet?
106
Utolsó módosítás: 2008.06.10. •
Értelmezze a következő fogalmakat: Baleset, létesítés, munkabaleset, munkaeszköz, munkahely, munkavállaló, munkavédelem, üzembe helyezés, munkáltató, szervezett munkavégzés, újraindítás, veszélyes anyag, veszélyforrás. • A munkavédelmi szabályzat felépítése. • Mi a szabvány és milyen célt szolgál? 2) A villamosság biztonságtechnikája: • A villamos áram élettani hatásai (egyenáram, váltakozó áram, feszültség, áramerősség, idő, bőrfelület, áramút)? • Melyek az elsősegélynyújtás elemi feladatai villamos balesetek (áramütés) esetén? • Melyek a kisfeszültségű és a nagyfeszültségű berendezések fontosabb előírásai (szabványok)? • Mit nevezünk érintési feszültségnek? • Melyek a érintésvédelem módjai? (Az aktív és passzív érintésvédelmi módszerek ismertetése.) • Melyek az érintésvédelmi osztályok? • Mit nevezünk védettségnek (IP, CEE) és hogyan jelüljük ezt? 3) Anyagtárolás, szállítás, mozgatás: • Az R-S-T folyamat jellemzése. • Segédeszköz nélküli kézi anyagmozgatás. • Egyszerűbb segédeszközzel végzett kézi anyagmozgatás. • A gépi anyagmozgatás főbb berendezései és biztonsági előírásai. • Különleges anyagok kezelése és tárolása. 4) Gépek biztonságos üzemeltetése: • Veszélyes mechanikai tényezők. • Kollektív védőeszközök. • Köszörülés biztonságtechnikája. • Anyagdarabolás veszélyei és biztonságtechnikája. 5) Tűzvédelem: • Tűzvédelmi alapfogalmak. • Tűzvédelmi osztályok és az osztályba sorolás. • Tűzoltás alapelvei és eszközei. 6) Szellőzés, fűtés, környezetvédelem: • A munkatéri levegő jellemzői iránt támasztott követelmények. • Légszennyezés, levegőtisztítási követelmények. • Szellőzési és fűtési rendszerek. • Szabályozás a környezetvédelem területén. 7) Zaj, rezgés: • A zaj fogalma, jellemzői és egészséget kárisító hatásai. • Rezgés fogalma és hatása az emberre. 8) Világítás, színdinamika: • Fény és látás, világítástechnikai alapfogalmak. • Világítástechnikai jellemzők, munkahelyek megvilágításának követelményei. • Helyiségek természetes és mesterséges megvilágítása. • Munkahelyiségek, terek és gépek megvilágítási problémái és követelményei. • Színek hatása az emberre. 9) Hegesztés, forrasztás és más termikus technológiák: • Hegesztési, vágási és más termikus technológiák veszélyessége energiaforrásból, eszközből,
107
Utolsó módosítás: 2008.06.10. •
anyagból és eljárásból eredően. (Tűz és robbanásveszély, ártalmas sugárzások, kóros élettani hatások, egyéb veszélyek.) • Acetilén fejlesztő készülékek fontosabb biztonsági előírásai (AKBSZ). • Gázpalack-biztonsági szabályzat fontosabb biztonsági előírásai. • Hegesztés személyi feltételei. • Hegesztői munkahely kialakítása. • Hegesztés védőfelszerelései. • Különleges hegesztési és termikus eljárások veszélyei és biztonsági követelményei. 10) Nyomástartó berendezések: • Nyomástartó edényekre vonatkozó fogalmak (gőzkazán, forróvíz-kazán, fűtött nyomástartó edény, stb.). • NYEBSZ hatálya alá tartozó berendezésekre vonatkozó veszélyességi mutató (Y) ismertetése. • Nyomástartó edények üzemi és biztonsági szerelvényei. • Nyomástartó edények felügyelete – hatósági eljárások. • Nyomástartó edények üzemeltetési előírásai. • Nyomástartó edények ellenőrzése – nyomáspróba. • Nyomástartó edények javítása, átalakítása. • Nyomástartó edények hatósági eljárási rendszere.
108
